vI. évF. 5. szám 2009.
s z ág! H aj
m a g y a r ok
!
rá
Ha
r or
JÚnIUs
Győri Polgári Lap
jr á m a g y a
85 éves átok a nemzeten
tRIanon
Mezőfi László
A szívek mélyén
egy a népünk! (Országzászló) Az emlékezés e gyászos helyén, itt a kőbezárt néma fájdalom. Hogy megcsonkított lett az ország, a Magyar Népnek ez fáj nagyon. Hirdesd zászló a nemzet titkát, hisz lélekben egyben maradt népünk. Erdély – Kárpátok – Felvidék földjén is mi otthon vagyunk, bárhová is lépünk. Súlyos teher a múltja a magyarnak. Az országzászlóban a fájó emlékezet, hogy örökkön hirdesse a napot a jövőnek, mikor a balsors emelt hazánkra kezet.
Megemlékezés az Országzászlónál Kevés magyar ember lehet a világon, akiben Trianon hallatán ne sorcsapás, gyász jutna eszébe. A megsemmisítő szerződés napjára, emlékeztek június 5-én a győri országzászló emlékműnél több százan a „NE-felejcs” Polgári Egyesület szervezte megemlékezésen. Az emlékezést immár ötödször megrendező polgári kör elnöke, Fehérné Markó Kamilla, megnyitójában többek közt ezeket mondta a trianoni békaszerződés napjáról: Az elmúlt évszázadok nem voltak jók hozzánk. A legkegyetlenebb csapást a XX. században mérték ránk, a háború győztesei az első világháborút lezáró trianoni békekötésekkel. Ennek ma 89 éve. Magát a gyászos szerződést példátlannak, lelkiismeretlennek, szakszerűtlennek nevezte. „A győztes hatalmak rajtunk bosszulták meg azt a sok bűnt és ostobaságot, amit Európában valaha is valakik, köztük ők maguk is, elkövettek.” De most tisztulnunk kell magunknak is, lelki kézfogásra, összetartásra van szüksége nemzetünknek, hisz sorsunk a kezünkben van, fejezte be mondandóját.
A megemlékezés főszónoka Raffay Ernő történész beszéde elején külön üdvözölte a Galánta tábla alatt álló csallóközi magyarokat. Majd egy 1910-ben végzett felmérés eredményére hívta fel a figyelmet, amely a királyi Magyarország területére olyan népszaporulati tendenciát mutatott, miszerint ma 30 milliós magyar nemzet lehetnénk. Ezzel szemben a mostani magyar népszaporulat olyan, hogy pár évtized múlva akár a nemzet léte is veszélybe kerül. Magyarország feldarabolásával kapcsolatban kijelentette: kutatásai alapján meri állítani, hogy azok a tervek már az 1860-as években megfogalmazódtak körülöttünk. A környező országok és a nagyhatalmak csak a kedvező alkalomra vártak
Máig vérző seb vagytok e hazán, ti kitépett Nyugati-Délvidéki tájak. De a közös Európában majd idővel, a szívekben begyógyulhat a seb – bánat. Szétszabdalta ugyan a Drága- Magyar hazát a háború – „a béke” – és Trianon. De a szívek mélyén egy maradt a népünk, mint közös ősi földben a sírhalom.
tehát. Mesterséges úton keltettek gyűlöletet ellenünk. Még azt is híresztelték, hogy az első világháború keletkezésének legfőbb okai tulajdonképpen mi, magyarok vagyunk. folytatás a 2. oldalon
kÖszÖnet lapunk támogatóinak Mint már jeleztük, lapunk anyagi támogatást hiányban az utóbbi idõben megjelenési gondokkal küzd. Ám, hogy mégis itt vagyunk, azt mindenképpen önzetlen magánembereknek köszönhetjük. Köszönet hát nekik, külön köszönet a Szent Anna Otthon lakóinak, akik már nem elõször most is újabb anyagi gyûjtéssel segítik az Összefogás megjelenését.
85 éves átok a nemzeten folytatás az 1. oldalról Raffay Ernő szólt egy nagy ívű francia-orosz titkos tervről, amelyhez aztán odasimultak a cseh és a szerb elképzelések is. Ennek célja a széleskörű magyarellenesség megteremtése után az ország területének egymás közti elosztása volt. Mindaz levéltári anyagokkal bizonyítható: tehát, hogy Magyarország szétdarabolásának ötlete már 50-60 évvel Trianon előtt is élt. Mit lehet tenni most? – hangzott el végezetül a szónok szájából a költői kérdés. Hát elsősorban nemzetünk fennmaradását kellene biztosítani, ha ez marad a népesedési tendencia, 30-40 év múlva már alig leszünk magyarok, hangzott a válasz. De a megmeneküléshez ezt a végtelen rossz gazdaságot is fel kell hozni valahogy. Mert ha ilyen legyengült állapotban maradunk, ismét csak magunkra vonjuk ellenségeink.... S megvédeni ebben az állapotban semmiképpen nem tudjuk magunk. Szembe kell szállni tehát Trianonnal, de vegyük számításba a realitásokat. A kulcsszó az autonómia, a nemzetrészek önállóso-
2
dása lehet. Ha szívósan, következetesen teszünk is ezért, mint számos európai példa mutatja, igenis megvalósítható ez a célkitűzés. A Történelem Ura segít, de csak akkor, ha magunk is aktivizáljuk magunk: mondjuk, mondjuk szerte a világban a határon túli magyarságért, a nemzet fennmaradásáért követeléseink. A bensőséges hangulatú megemlékezést Pusztai Zoltán győri költő erre a napra írt verse színesítette, amelyet Fehér Imre adott elő, valamint Szabó János tárogató muzsikája, a Pannon Kvartett és Majtényi László éneke. Kép, szöveg: Bognár B.
Egy kisméretű élelmiszer áruházba járok vásárolni. Az áruházban már ismernek az eladók, és én is ismerem őket. A pénztárosokkal közelebbi a kapcsolatom. Megfigyeltem, a pénztárosoknak két fő típusa létezik. Az egyik aranyos, udvarias. Akkor érzi jól magát, ha elégedett a vevő, ha kap egy mosolyt. Inkább ő fizet rá, minthogy átverje a vásárlót. Neki az az öröm, ha az emberek szemébe tud nézni, ha köszönnek neki az utcán is a vásárlók. Látszik rajta, hogy boldog, ha néhány szót vált vele a vevő. A másik pénztáros típus azon van, milyen fondorlattal verhetné át az embert. Általában mogorva, nem néz az ember szemébe. Minden idegszálával azon van, hogyan tudná megrövidíteni az embert. Tartok ezektől a pénztárosoktól, ha lehet, kikerülöm őket. Rájöttem, hogy a politikusokban is megtalálható ez a két embertípus. Az egyik azért politizál, hogy örömöt szerezzen az embertársainak, akkor boldog, ha segíthet az embereken, együtt él és lélegzik velük. A másik, minden poszton azt nézi, mit lehetne a zsebébe menteni. Úgy viselkedik, mint egy orvos, aki a gyógyításért várja a hálapénzt. Sajnos nagyon sok haszonleső, saját zsebre dolgozó „pénztárossal” van tele az ország. Az a gond, hogy nem létezik olyan értékmérő, amely alapján ki lehetne szűrni ezeket a haszonlesőket. Ám most már úgy tűnik a választókban kialakult valamiféle értékmérő, és ki tudják választani a jó és a rossz „pénztárost”. Megmondom őszintén, alig kaptam levegőt június 7-én este a tévé előtt, amikor a „győztes” Jobbik központjába kapcsolt a köztelevízió 1-es csatornája. Üdítő élmény volt ezt a merőben új felfogású párt képviselőit hallani. Úgy érezte az ember magát, mint amikor a király felvonulását figye-
3
A három grácia lő tömegben a kisfiú elkiabálja magát, hogy bizony ez a király meztelen. Természetesen odakapcsoltak az MSZP székházba is, ahol Lendvai Ildikó próbálta megmagyarázni a megmagyarázhatatlant. Csüggedt fáradt arcok látszottak, megszokott duma, ismert szófordulatok hallatszottak. Lendvai, a pislogásai közepette, szidta a szélsőségesek előretörését. Azt elfelejtette, hogy a szélsőségesek iga-
zán az MSZP tagjai, akik Kun Bélákkal együtt még mindig lelkesen éneklik az Internacionálét, és a tagjaik közül még sokan ellenforradalomnak titulálják 1956-ot. Az MDF Dávid Ibolyája maga volt a botrány. Ő csak azt emlegette, szinte hisztérikusan, hogy bizony ez a Jobbik ránk hozta a rontást. Ez a senki, semmi pénztelen párt, hogyan tudott föléjük kerekedni.
Három nő volt a főszereplő június 7-én este, vasárnap. Az egyik, akit Morvai Krisztinának hívnak, ragyogott. Csínos volt, öröm volt hallgatni. A másik, Lendvai Ildikó. A legjobb választása az MSZP-nek. Az ember amikor meglátja, furcsa indulatok képződne benne. A harmadik, Dávid Ibolya, semmi más, csak egy végtelen hiú nő. Aki mindent alárendel a hiúságának. Rendkívül féltékeny nőszemély. A szemét is ki tudná kaparni Morvai Krisztinának, ugyanakkor egyre jobban kezd hasonlítani Lendvai Ildikóra. A két grácia biztosan összefog a harmadik ellen. Szinte látom magam előtt, amint körbeugrálják, mint valami boszorkányok. Letépik a ruháját, és meggyalázzák. Végtelenül utálják, rendkívül féltékenyek rá. Féltékenyek az új hangnemére, szemléletmódjára, szépségére. Legszívesebben elátkoznák azt a több százezer embert is, akik a Jobbikra adta le a voksát. Nem értik. Ez lenne a demokrácia? Ők még nem tudják, hogy az a rengeteg szavazó, talált magának egy jó „pénztárost”, és hozzá álltak be a sorba. És ez a sor, valószínűleg egyre hosszabb és hosszabb lesz. Borsodi István
Nem kár érte,
sőt, bár előbb bekövetkezett volna az a bukás, ami most az EU-s parlamenti választáson megtörtént! Magam részéről hiszem, hogy a parlamenti választások idején a liberálisok a parlamentből is kiesnek. Tulajdonképpen mi az amiért dicsérni kellene tevékenységüket? Talán az egészségügyben betöltött szerepükért? Talán az oktatásban elért „sikereikért”, vagy a közbiztonságunk „javítására” tett erőfeszítésükért? Netán mert olyan „szép” eredményeket vívtak ki a korrupció visszaszorításában? Nem sorolom tovább. Az ő legfőbb tevékenységük arra irányult, hogy mivel ők képezték a kormányban a mérleg nyelvét, a szocialista pártot zsarolva, mi8niszteri széket szerezzenek maguknak. Sikerült is nekik nem is egy nagyon fontos pozíciót megkapni. Ilyen volt a belügy, az egészségügy, az oktatási és nevelésügyi minisztérium, de még a külügyminisztériumra is ráhajtottak. Ki n emlékezne 2004. december ötödikére, amikor arról döntött az ország, hogy a trianoni határainkon kívül élő testvéreinknek adjunk-e magyar állampolgárságot. Kuncze Gábor az SZDSZ főkorrefeusa volt abban az időben a Belügyminisztérium első embere. Tőle származott az a tiltakozó érvelése, hogy ha megadjuk, akkor 23 millió román fogja elárasztani hazánkat. Érvelése a választás kimenetelére nézve hatásos volt. Az eredmény negatív lett. De hol vannak a romániai munkavállalók? Azóta már szabadon jöhettek volna! A szavazás sikertelensége ránk gyalázatot, az elszakítottakra fájdalmas bánatot hozott. Mi történt az egészségügyben? Gondolom erre könnyű a felelet, mindannyian érezzük a minisztereik szakszerűtlen, kapkodó intézkedéseik következményeit. Néhányat említek közülük, a kórházaink leépítés, a vizitdíj bevezetése, a várólista alkalmazása, mely olyan „jól” bevált, hogy ma már vannak esetek, amikor a betegeknek hónapokat vagy éveket kell várnia mire sorra kerül. Orvosaink, ápolóink, aki teheti, elhagyja az országot. Mire volt jó a „kincses” dobozok beszerzésére utasítania kórházakat? Ezekre nálunk semmi szükség nm volt, a szándék megbukott. De mi lett a beszerzett dobozokkal? Ki tudja! Amit az oktatás és a nevelésügyben végeztek, köszönhetően a nagy liberalizmusnak, az már katasztrófa! Nekik nem volt jó az amit az előző rendszerek a sikeres nevelés és tanítás érdekében megvalósítottak. Nevelők kezéből minden figyelmeztető eszközt, ráhatást kivettek, ők a meggyőzést helyezték előtérbe. Ennek tudható be, hogy a diáknak mindent szabad, még le is köpheti a tanítóját, vagy belerúghat, ezek mind megtörtént esetek. Sem a szülő, sem a tanítója nem fenyítheti a zabolátlan srácot. Az ilyen és hasonló engedmények vezettek odáig, hogy sok fiatal gyermek már korán dohányzóvá, italozóvá vagy drogozóvá válik. De mi lesz ezekből a fiatalokból később? Talán börtöntöltelék? Mindezekért elsősorban az SZDSZ a felelős! Rendre és fegyelemre van szükség! Ideje annak, hogy átadják a helyüket másnak! Id..Perjési Frigyes
3
Múlt és jövő
Győr kereskedelme a múltban és a jövőben... A közvélemény szerint a kereskedelem a megtermelt javak elosztását végzi, foglalkozásszerűen gondoskodik a társadalom tagjainak a dologi szükségletei kielégítéséről. E kérdés mai vizsgálatánál sem jelen hátrányt, ha egy kicsit a múltba tekintünk vissza, legalább egy-két emberöltő erejéig. Látnunk kell ugyanis a változás, a továbbfejlődés irányát, milyen volt helyzetünk régen, és mostanában merre halad velünk a szekér. Az 1930-40-es években Győr volt Budapest után hazánk legnagyobb iparvárosa, főleg a gyártmányok sokféleségét illetően. Ezen kívül megyeszékhely és iskolaváros is volt, bár egyetem nem jutott neki. Az Egyház is itt talált centrumot, több vallás püspöki székhelye voltunk, szerzetesrendek tartottak fenn rendházakat, és országos hírű volt a megye fejlett kórháza. A lakosság a város szerkezetének felelt meg, szükséges mértékű volt a tisztviselők, a pedagógusok, az orvosok, a jogászok, a mérnökök, a papok létszáma. A nem tömegcikk jellegű szükségletek kielégítésére fejlett kézi kisipar alakult ki. A város létszáma abban az időben 55-60 ezer fő volt (40-es évek) volt, hat városi kerület kapcsolódott a városvezetéshez. Később nőtt a létszám egyes területek hozzácsatolásával, rohamos létszámgyarapodásról azonban nem lehetett beszélni. Az akkori nemzeti „főrend” nem volt jelen városunkban, bár egyes belvárosi házak elnevezésénél nevük felmerült. A polgárság zömét a győri munkásság tette ki, ennek volt társa az értelmiségi réteg. De ott volt a sorban a Budai úti barakkváros, a Duna-szer és a Trianoni lakótelep szegény néprétege is szép számú cigánysággal. Minden kerületben megtalálhattuk a népiskolát a futballpályát, a templomokat, óvodákat, a három folyó városa pedig a kialakult egyesületi élettel, az uszodával és szabad-strandokkal a vízi sport igényeit elégítette ki. A vázolt társadalmi közeg szerény polgári életet tett lehetővé, de annak formáját ki is alakította.
4
A mindennapos „bevásárlások” megbízható helye volt a sarki fűszeres, a hentesbolt, a zöldséges, a pék, a kerületek súlyponti helyein. Ide sorolhatók a trafikok, a fodrászok és kisebb szaküzletek. Az elegánsabb megfelelő választékú szaküzletek (pl. ruhásboltok, szövetboltok, vasüzletek, cipőboltok, festékboltok, drogériák-illatszer boltok, elektromos cikkek boltjai, stb.) a Belváros nívós üzlethelyiségeiben voltak találhatók. Minden kerületnek megvolt a kedvenc kocsmája, étterme, cukrászdája, ahol z ottani lakosok társadalmi kapcsolatokat tarthattak. Már abban az időben – régi hagyományként- megtartották az országos kirakodóvásárokat megfelelő rendszerességgel. Itt tisztességes vásárlásokat lehetett eszközölni, és nem a bicebóca gólyalábas bohócok és a helyben fogyasztható sültkolbász volt a fő téma. Sok éven át működött a szegények vásárló helye, melyet „Rongyos-köz” – nek hívtak. Itt vásároltak azok, akiknek megfelelt a még használható, mások által már kipróbált holmi is, legyen az ruhadarab, vagy háztartási szerszám. Nem szabad megfeledkezni a még ma is részben üzemelő szabadtéri piacokról, ahol a hét közepén és végén folyt az adás-vétel. Ilyen volt a Széchenyi tér, a Dunakapu tér, az újvárosi kispiac, a Karmeileták melletti hús és virágpiac. Ez volt a szerény családok háziasszonyainak karkosaras, sokszor „pajtás szekérrel” kiegészített rendszeres bevásárló helye, ahol kitűnően lehetett vásárolni a szétszedhető, összerakható asztalokról, a környékbeli falvak őstermelőitől. Itt abban az időben nem érte meglepetés a „kundsaft”-ot, hogy zámolyi
fokhagyma helyett valami „pekingi” terméket vásárol. A háború utáni kereskedelmi életnek elsősorban az áruhiánnyal kellett megküzdenie, majd városunk is belesodródott a modernizálás folyamatába. Ennek jelei az áruházak voltak: a Állami Áruház (Centrum), a Kis-Duna, a Baross úti sportáruház, az Arrabona. A nyolcvanas években még voltak jelei a nemzetközi szabadtéri piacoknak is, melyek a kishatár forgalom személyi manipulációihoz fűződtek. Sokan emlékezhetnek még a „lengyel piacokra”, olyan csempészett holmikra, melyek itt nem voltak kaphatók. A Kádár korszak tervgazdálkodása törvényben kötötte össze a kereskedelmi fejlődést a lakótelepi fejlesztésekkel. A tömeges lakásépítés tervezett normák alapján magával vonzotta többek között az üzlethálózat fejlesztését is, szűkösen élve az export-import lehetőségeivel. Ez utóbbi csak a tényleges szükségesség kényszere volt, mert kereskedelmünknek erre a szakaszára az önellátás volt a jellemző, kivéve pl. az Argentin marhahús behozatalt. Nagy változás következett be a rendszerváltás idején. A megváltozott
politikai hitvallás, liberális gondolatok jegyében megjelent a külföldi nagytőke, melynek működését államunk még adópolitikájával is segítette. Ez volt az az időszak, amikor Győr városa megszűnt híres iparváros lenni, az alkotás helyett az értékesítés lett a főérték. A tulajdonjog meg eltűnt a magántőke adás-vétel manipulációiban, sok esetben a korrupció kihasználásával. Létrejöttek a „bevásárló központok”, az egész napos programot kitöltő „plazák”, a népesség szükségleteihez igazodó adás-vétel, ahonnan a haszon elérésének nagy üzletei, óriás szakáruházak, az utánpótlás nagy vásárló tárházai. Bevonult a matematika is a folyamatba, mert ki kell számítani, hogy mekkora népességnek elég egyfajta vásárlóhely, vagy fordítva, mekkorát kell építeni egy lakókörnyezetnek, hogy az elérendő haszon rentábilis legyen a turistaforgalmat is figyelembe véve. És itt kell a turistaforgalomhoz csatolnunk a magyar kultúra nyilvános bemutatását is. Győrött született a gondolat, hogy legyen egy hely a világon, ahol bemutatásra kerülhet mindaz a szellemi kincs, melyet a magyarság adott a világnak. Világhírű találmányok, tudós gondolatok, művészeti megjelenítések fűződnek népünkhöz, népünk kiváltságos személyiségeihez, akiket minden kultúrembernek ismernie kell. Városunk által ismerje meg a világ azokat a híres magyar tudósokat, feltalálókat, felfedezőket, művészeket, sportolókat, hadvezéreket, stb., akik egy életre beírták saját nevük mellé népünk megnevezését is a legelső vonalba! Szabó Gyula okl. ép. mérn., nyugdíjas
Benedek Elek leírása
A Magyar Nemzet története Az utolsó rendi országgyűlés A nemzet nagy reményeket fűzött az 1847-48-iki országgyűléshez s reményeiben nem is csalódott. Az utolsó „rendi országgyűlés” volt ez, vagyis a vármegyék és városok kiküldöttei vehettek részt ebben. A király (V. Ferdinánd) néhány szóval, de magyarul nyitotta meg. Az alsóház serényen munkának látott s a kormány hiába akadékoskodott: kimondta a nép minden terhében való arányos osztozást. Törvényt alkotott az úrbér eltörléséről, a földesurak állami kártalanításáról. Kimondta a vallási egyenlőséget, a sajtószabadságot, az anyaországnak Erdéllyel való egyesítését; a felelős kormányt az országgyűlésnek Pesten és évenként tartását, még pedig a népképviselt alapján. Alsóház és felsőház együttes küldöttsége vitte Bécsbe Kossuth feliratát, mely mindez újításokat tartalmazta. 1848. március 13-án ért a küldöttség Bécsbe, hol akkor már kitört volt a forradalom. Az osztrák tartomány népei is megunták az önkényuralmat, szabadságot követeltek. A király éjnek idején fogadta a küldöttség vezetőit s megígérte a nemzet kívánságainak teljesítését. Azalatt míg a küldöttség Bécsben járt, Pesten is nagy dolog történt. Március 15-én a polgárság 12 pontba foglalt kátéját, melyet az ifjúság vezérei szerkesztettek, Petőfi híres Nemzeti dalát hatósági engedelem nélkül nyomtatták ki. Megvolt a sajtószabadság! És csakhamar megalakult az első felelős minisztérium is. Ám, hogy az utolsó rendi országgyűlést emlékezetessé tegyék, egy egész sereg törvényjavaslatot fogadtak el a követek. Mind az újjászületett Magyarország alapjait megvető törvényjavaslatok voltak ezek s április 11-én szentesítette a király. Ekkor már ki volt nevezve az első felelős minisztérium is, melynek első elnök gróf Batthyány Lajos lett. Felelős minisztérium; évenkénti országgyűlés; a követeknek népképviselet alapján való választása; közös teherviselés; robot, dézsma, papi tized, ősiség és uriszék eltörlése a nemzetőrség felállítása; sajtószabad-
ság; egyenlőség a bevett vallásfelekezetek közt: íme e törvényekben az új Magyarország, a nemzeti állam képe! Az utolsó rendi országgyűlés egyrészt az ország ősi jogait mentette meg, másrészt az ország polgárait, faji és nyelvi különbség nélkül, egyforma terhek mellett, egyforma jogokban részelteté. Az 1848-iki alkotmány méltán nevezhető az arisztokrácia nemeslevelének. Erre igazán büszke lehetett minden nemes ember.
A második önvédelmi harc Lelketlen izgatások Alig fogott munkába az első felelős minisztérium, gyülekezni kezdettek a fellegek a magyar égen. Az öreg, gyenge lelkű király háta mögött dolgozni kezdett Bécsben a „titkos kéz”, hogy halomra döntse mindazt, mit annyi nagy elme és szív alkotott. Megkezdődött a nem magyar nyelvű magyarok bujtogatása országszerte. A félrevezetett néppel elhitették, hogy Bécsnek köszönheti a szabadságot s nem a magyar nemességnek; hogy a nemesség csak kényszerűségből szabadította fel a népet a jobbágyi állapotból. A lelketlen izgatás megtermette a gyümölcsét. A bécsi udvar által titkon bátorított Jellasics horvát bán pártot ütött s alig nyílt meg Pesten az első népképviseleti országgyűlés, a lázadás tűzként terjedt el az országban. E nehéz, válságos napokban zúgott végig az országon Kossuth Lajos hatalmas szózata: „A haza veszélyben!” Az országgyűlés kétszázezer ujoncot és negyven millió forintot szavazott meg Kossuth szózatára s a nagy ember meghatottan rebegte: „leborulok a nemzet nagysága előtt”. Valóban, nagy volt a nemzet e pillanatban. „Isten után legszebb és legszentebb név a honvéd nevezet” lett, s öregek, ifjak, gyermekek szent lelkesültséggel siettek a zászlók alá. Vért, életet, vagyont, mindent a hazáért! Ebben a hitvallásban egyesült a nemzet lelke s ez a hitvallás csodákat művelt. Az országszerte kitört lázadások növelték a bécsi udvar elbizatottságát,
s midőn az olaszországi osztrák tartományokban kitört forradalmat sikerült leverni az osztrák hadseregnek, a bécsi udvar belekötött a magyar kormányba. Megvádolta, hogy nem akart segítséget küldeni a szabadságért küzdő olasz nép leverésére, holott ugyan akkor a „titkos kéz” lázadást szított Magyarországon. Az öreg királlyal egymásután követtették el az általa szentesített törvények megszegését. Jellasics bán 1848. szeptember 11-én betört az országba 40 ezer főnyi hadsereggel. A magyar kormány
megpróbálta a becsületes békét: nem sikerült. Most már gyalázatos élet, vagy dicsőhalál: e kettő között választhatott a magyar. Az ország déli részén 30.000 ezer szerb fogott fegyvert. Erdélyben az oláhok és szászok fogtak kezet a magyar ellen. Északon a tótok egy része mozdult meg Hurbán vezetésével. De Kossuth sem pihent. Bejárta az Alföld nagyobb városait s hatalmas szózataira fegyvert fogott minden épkézláb ember. A gyermek búcsúzatlan szökött el a szülői hajlékból s rohant a csatamezőre, hol vérrózsák nyíltak! Pákozd és Szukoró közt megverték a betörő Jellasicsot, ki ész nélkül szaladt Bécs felé. Ugyanakkor Pákozdnál egy horvát csapatot lefegyvereztek Perczel Móric és Görgei Arthur nemzetőrei. folytatjuk
Vitéz Wittner József nőr. ddtbk. élt 76 évet
Alapító Elnöke a Magyar Uniós Nemzetőrségnek, Tiszteletbeli Elnöke a Magyar Nemzetőrség Győr-Moson-Sopron Megyei Szövetségének, a Megyei Közgyűlés Közbiztonsági és Védelmi Tanácsának tagja. A sportlövészet avatott oktatója. Gépészeti és faipari technikum elvégzését követően hűtőgépész szakképzettséget szerzett, a Győri Hűtőház munkatársaként kapcsolódott be az 56-os forradalmi eseményekbe. A Nemzetőrség tagjaként a közellátás biztosításából vette ki a részét. Már ekkor tanújelét adta higgadtságának, fegyelmezettségének és kötelességtudatának. Az 56-ot követő megtorlások feletti felháborodásának – meggyőződését vállalva – tettekben is hangot adott. A forradalom és szabadságharc 10. évfordulója kapcsán röplapokat készített és sokszorosított, felrázandó a közvéleményt. Besúgás nyomán elfogták, megkínozták és súlyos 8 éves börtönbüntetésre ítélték, amelyből 6 évet le is ült. Bár a börtönben szerzett sérülései súlyosak voltak, valamint a börtön után sok nélkülözést okozott neki a Kádár-rendszer, akaratát és meggyőződését nem tudták megtörni. A rendszerváltozáskor a Történelmi Igazságtétel Bizottság munkájában, szervezeti kiépítésében részt vett, annak haláláig tagja volt. Részt vett a nemzetbiztonsági szolgálatok újjászervezésében. Tagja volt a Vitézi Rendnek és tevékenyen kivette a részét a Nemzetőrség újjászervezéséből is. Tevékenységét több magas kitüntetéssel elismerték: 1956-os Emlékérem, Magyar Köztársasági Érdemrend Kiskeresztje, a Vitézi Rend Arany Érdemkeresztje, a Hazáért Érdemkereszt 2-szer is, a Nemzetőrség Kossuth Kardja. Milyen ember volt Wittner József? Egy végtelenül korrekt, barátságos, kedves, becsületes, rendkívül kötelességtudó, nagy munkabírású embertől búcsúzunk, aki meggyőződéséért mindig kiállt. Minden körülmények között számíthattunk rá. Szeretett feleségét és társát, családját, nagyszámú barátját tisztelte, szerette, értük mindenkor készen állt tenni. Türelemmel viselt betegségének, majd halálának híre valamennyinket lesújtott. Drága Jóska! Búcsúzunk Tőled, emlékedet megőrizzük, folytatjuk az általad elkezdett utat! Isten nyugosztaljon! Dr. Czapáry-Martincsevics András nőr.ddtbk., a Magyar Nemzetőrség Győr-Moson-Sopron Megyei Szövetségének elnök-parancsnoka
5
VárOsUnk MÚlTJa
Szűz Mária oszlopa a Széchenyi téren Mostanában, ahogy szemmel láthatóan egyre nagyobb felületen újul meg a Széchenyi tér burkolata, kerülnek elhelyezésre az utcabútorok, a teraszok padozatai egyre erősebben éled bennem a gondolat, állítsuk helyre, de eredeti alakjában a Szűz Mária oszlopot. Mára a szobor oszlopa és szentjei elszállításra kerültek, restaurátorok gondos keze fogja őket régi fényükbe állítani. De akkor miért is utalok arra, hogy állítsuk vissza eredeti állapotába a szobrot? 1686-ban Kolonich Lipót akkori győri püspök a bécsújhelyi minta alapján szobrot emeltetett a győri Piac téren (mai Széchenyi tér) Budavár töröktől történt visszafoglalása alkalmából. A szobor különlegessége, hogy szobrai barokk, míg középső tömbjének reliefjei késő-reneszánsz stílusúak. (Ez a szobrászati alkotások között nagyon ritka.) Sajnos a szobor alkotóját nem ismerjük. A szobrot története folyamán többször restaurálták, először 1833-ban. Ezt a munkát Marschal József és Marschal Ferenc győri kőfaragó szobrászok végezték el, ez időben került Koppendorfer Ferenc által kikövezésre a szobor közvetlen környezete. Nem tudjuk pontosan, de valószínű, hogy a szobor külső kő-balusztrádos kerítése és az annak sarkán lévő négy festett, kőszobor Szent Sebestyén, Szent Rókus, Xavéri Szent Ferenc és az Immaculata, a 18. század első harmadának folyamán utólag került a központi szoborcsoport köré. Vagy ezekkel az elemekkel egy időben, vagy később a kőkerítésre kovácsoltvas rács készült. A központi talapzaton, valamint a külső korlátmező felező pontjain kovácsoltvas lámpákat helyeztek el. 1897-ben került sor egy újabb renoválásra, ekkor a városi mérnöki hivatal a szobrot a tér közepére kívánta helyeztetni, ennek oka, hogy a Lloyd épület „ránövése” a térre ekkor már kiterjedt folyamatként felborította a kényes egyensúlyt. Az épület nem-
6
csak felfelé, hanem északi és nyugati irányban is olyan mértékben nőtt, hogy az egykori földszintes épület jelenleg uralkodó igazi „rákosi barokk” térelemmé vált. A várható költségek miatt a szobor áthelyezésről akkor lemondtak, megkísérelték azonban a szobrot nyugati irányba fordítani, de ez a művelet is elmaradt, így végül a szobor felújítása került pályáztatásra. Két aspiráns közül Krause József selmecbányai templomrendező vállalata és Szász Gyula budapesti akadémikus szobrász-tanár ez utóbbi nyerte el a munkát. A felújítás során a négy külső szobrot eltávolították, a kő korlát tetejére az addigi lándzsás korlát helyett neobarokk, indás kovácsoltvas korlát került elhelyezésre, a külső lámpások is lekerültek, de a központi tömbre egy kovácsoltvas lámpás lett függesztett módon elhelyezve. Ezekkel párhuzamosan Szűz Mária régi barokk koronája helyett magyar koronát kapott, a gyermek Jézus feje köré ekkor került a gloriola. A szobortisztítási munkákat a győri Birkmayer cég végezte, melyek befejezése 1989 augusztusában történt. Az 1896-ban eltávolított szobrok közül az Immaculata a Kálvária utcai apácák kertjébe, Xavéri
Szent Ferenc az Orsolyitákhoz került, de1948-ban, a rendek államosítása után nyomuk veszett. Szerencsére a szárazvámi (Müllerdorf) neogótikus templomnak főhomlokzatára 1904ben kihelyezték győri Szent Sebestyén és Szent Rókus szobrokat, melyek egykor szintén a Mária oszlop alsó kőkorlátjának sarkain álltak. Kedves Győri Barátaim, keressük meg az eltűnt szenteket, mert hiányzanak, és valószínű, hogy pótlásukra ha most nem, igen sokáig nem is lesz mód. Nem sokkal ezután 1907. május 20-án éjjel a szobrot villámcsapás érte, ekkor kis Jézus fejének és arcának fele megsemmisült. A rongálást csak 1916-ban javították ki, azt a munkát ismét a Birkmayer cég végezte. Újabb restaurálásra 1986-87-ben került sor. A neobarokk korlát ekkor már nem volt meg, a központi tömb szobrai kezében viszont az attributumok részben még megvoltak. Ezek ma már hiányzanak. Ugyan Bécsújhelyen még nem jártam, de sikerült egy fotót szereznem az ottani szoborról. A mi Mária oszlopunk és az ottani Szentháromság
szobor egyidős, megrendelője (katolikus egyház), de vélhetően alkotója is azonos. Számomra a két szobor között rendkívül sok rokon vonás ismerhető fel. Jómagam csak egy hasonlóságot emelnék ki, mégpedig a szobor körüli három lépcsőt. A szobor elszegényedési folyamata 1896-ban kezdődött, és tartott a legutolsó, 1987-es felújításig. A purista szellemű szobrász eltávolíttatta a külső szobrokat, a lándzsás szegélykorlátot, a korlátmezők felezőpontjain álló kovácsoltvas díszlámpákat. Vélhetőleg ekkor tűnt el a szentek kezéből az attributumok is. A tér megújul, de hiszem azt, hogy a Szűz Mária oszlop hagyományőrző felújítása méltó „koronája” lesz ennek a folyamatnak. Mi szükséges ehhez, nem más mint a szobor körüli három lépcső, a hiányzó szentek Szent Rókus, Szent Sebestyén, Xavéri Szent Ferenc és az Immaculata visszaállítása, a lándzsás díszkorlát és a dísz mécsestartók viszszahelyezése. Itt az idő, kezdeményezzük ezt most mi győri polgárok, akiknek ősei ezeket és még annyi szép és becses dolgot létrehoztak városunkban. Szabó Gyula okl. ép. mérn.
DömI. Merre visz
az út? Mondd! Mondd! Vereckén miért jöttél ide magyar? Láttál benne jót, Rosszra semmi jel nem utalt? Értelemtől, erőtől duzzadtál, Féltek tőled sokan! Ezer év. Volt benne sok szép És volt benne sok mostoha. A harcokban, Véreddel áztattál földeket! És mit kaptál helyébe? Irigység, kapzsiság, széthullott tömeget.
A bécsújhelyi Szentháromság oszlop alkotója és kora egyezik a mi Széchenyi téri Mária oszlopunkkal
A Győri Polgári Nyugdíjas kör május 19-én az 1978 óta természetvédelmi területté nyilvánított, közel 200 négyzetkilométer területű Őrség újabb szegleteit járta be. Az autóbuszos túra utolsó állomásai közé tartozott Szentgotthárd, melynek határában zajlott le 1664ben a törökök totális vereségével zárult katonai ütközet. A csata részleteivel Czapáry Endre tanár úr és Kokas Iván túravezetőink jóvoltából a helyszínen ismerkedhetett meg a kör tagsága. A túra a rönöki hegytetőn folytatódott. A magyar-osztrák határon kialakított meseszép kirándulópark közepén áll a Szent Imre templom, amelyet a kommunista diktatúra idején szándékosan lepusztítottak. A templomot a „sötétség” elmúltával a két ország lakossága közös munká-
Hírek a szomszédból val helyreállította. Azóta a gyönyörű templomban közösen hallgatják Isten igéjét. A közel tíz éve alakult, nemzethű tagokból összeállt nyugdíjas kör, sorozatban tartja tartalmas, nemzettudatot építő rendezvényeit. Vezetői,
akárcsak az általuk meghívott előadók, hiteles emberek. Városunk és az ország javát szolgálná, ha Győr minden részében alakulnának hasonló világító toronyként működő, sötétség oszlató nyugdíjas körök. Id. Cseh Zoltán
Bevittek a háborúba! „Kezed fogta hitvesed”! Hisz nem voltál szabad, Halálba vittek tégedet! Trianon. Megírták kivégzésedet! Had bomoljon a magyar! Van is belőlünk Pár millió hontalan. Szívem elszorul, Szemeim könnyektől nagyok. Pedig én még itt élek! Ti pedig hol vagytok? Hogy ott vagytok, Ezt nem kértétek tudom! Naponta zúdul rátok, A megalázás, a mocsok. Önfeladás? Beolvadás? Vagy van még önmegtartó erő? Azt ne várjátok, hogy Petőfi, Vagy pár aradi vértanú visszajő! Takarodjon a magyart bontó csürhe És jöjjön területtel a magyar haza! Vérünk ne keveredjen soha! Tán ez még összetartana!? Kelettől védeni a nyugatot? Dőreség nagyon. Hazádat védd meg, Hogy e föld magyar maradjon!
Megjelenik 4000 példányban • Kiadja az „ÖSSZEFOGÁS POLGÁRI EGYESÜLET” 9022 Győr, Batthyány tér 5. • E-mail:
[email protected] • Weblap: www.ofpk.hu
Győri Polgári Lap
Felelős kiadó: Majtényi László, telefon: (20) 599-7786 • Tördelőszerkesztő: Keszler Ádám Bankszámlaszám: Duna Takarékszövetkezet 58600283-11109550
7
Képek, életképek
Erdélyből
Amikor egy Erdély-imádónak több évtizedes kihagyás után nyílik alkalma csupán ismét „hal zamenni” Tündérországba, érthető talán, hogy mindent, de mindent látni akar az elmúlt hosszú időszak változásaiból. De rájött hamar, hogy a négy napos buszos zarándokúton erre legmegbízhatóbb és gyorsabb segítőtársa a fényképező kamera lehet igazán. A jövőben több lapszámunkban is igyekszünk felvillantani Bognár Béla fotós-újságíró kollégánk „pillanatfelvételeit”. (Ha anyagi okból meg tudunk jelenni még egyáltalán.)
A Csíksomlyói búcsú
Olasz Valéria
Hargitán innen s túl Zilah felé hol Ady köpenyén feslik a fény zümmögnek hegyeid Uram hepehupák ösvényein repülök hívó szavadra kopjafákba vésett idő nyomán dübörgő szívem pihentetem haranglábak égbe kiáltó derekán hogy hegyeidet láthassam elhagyott búzaszálakat kötök csokorba Néked Uram szeletnyi domborulat kit ma napod simogat tenyered vonalán toporgó csöpp Zilah vár engem e város türelem-határos a nagytemplom református hangja kondul nagyharangnak őzek elébem szaladnak tekintetük foltos felhő távoli tájba merengő
A Kárpát-medencét körbezarándokoló Feltámadási–menetet Győrben is fogadták hívei. Most „utolsó útjára” egyik csíki falucskából indult a búcsúhelyre, Csíksomlyóra. Itt a keresztalja / hívei népviseletben, teljesen egyedi
ritmusú és dallamú csengettyű-, és énekszóval csatlakoztak a többiekhez. Csíksomlyói Kegytemplomhoz vezető úton tömegek vonultak a zarándokhely felé. Itt találkoztunk
Erdély és a csángók védelmező apostol-atyjával, Jáki Teodóz atyával, aki 80 év fölött is lelkesen, derűvel, lendületesen vezette „csapatát”. A „győriek” egyik csoportjában, amely tulajdonképpen nemzetközinek is volt mondható, csallóköziek, kapuváriak, győrújbarátiak is részt vettek. A szervező Pár Róbert, és több társa Nyúl községből indult, lelki várakozással tele, immár sokadszorra az útra –, és „hozta” az Audi-ETO női kézilabdacsapatát is rendszeresen szállító autóbuszt. A csoport lelki támasza Gyökér Gyula atya volt. A Szent Hegyre több kilométer hosszban kapaszkodó tömeg a két hegyhát közt valójában is egy nagy
találkozások szigetén hol kitárod a Szilágyság kapuját Uram ma mberi arcokon fényt fakaszt az ég ott hol az otthon reggelt mosdat Hargitán innen s túl már látom hegyeidet s nappalaidat
magyar tömegbe, egységbe egyesült. Az anyaországtól, a környező államok, de más európai és még amerikai magyarok ritkán tapasztalt közös hitben, meggyőződésben élték át ott azt a nagy napot, amely egységesítő áhítatot még csak fokozta Bábel Balázs kalocsai érsek mélyen aktuális tartalmú prédikációja. Kép, szöveg: Bognár B.