Ginkgo folium
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.6.5 - 1
07/2009:1828
GINKGO FOLIUM Páfrányfenyőlevél
DEFINÍCIÓ A drog a Ginkgo biloba L. egész vagy aprított, szárított levele. Tartalom: flavon-glikozidban (Mr 757) kifejezett flavonoidtartalma legalább 0,5% (szárított drogra vonatkoztatva). AZONOSÍTÁS A. A páfrányfenyőlevél szürkés- vagy sárgászöld, illetve sárgásbarna színű; színi oldala kissé sötétebb, mint a fonáki oldala. A levélnyél kb. 4-9 cm hosszú. A levéllemez kb. 4-10 cm széles, legyező alakú, általában kétlebenyű, vagy ritkán tagolatlan. Mindkét oldala sima, az erezet villásan elágazó, az erek a levéllemez alapjától kiindulva sugárirányúak és mindkét felszínen egyenlő mértékben kidomborodnak. A levél csúcsa szabálytalanul és változó mértékben bemetszett, szabálytalanul kicsípett, vagy lebenyes. A levélszél ép, a levéllemez az alapja felé elkeskenyedik. B. A drogot elporítjuk (355) (2.9.12). A drogpor szürkés- vagy sárgászöld vagy sárgásbarna színű. A drogport mikroszkóp alatt, R klorál-hidrát– oldatban vizsgáljuk. Benne a levéllemez szabálytalan alakú töredékei láthatók felülnézetben. A színi epidermiszt szabálytalanul, mélyen hullámos falú, hosszúkás sejtek alkotják. A fonáki epidermiszsejtek kisebbek, kutikulájuk finoman ráncolt és mindegyikük kis papillákat visel. A nagy, kb. 60 μm-es gázcserenyílások mélyen besüllyedtek, 6-8 melléksejttel rendelkeznek, és a fonáki epidermiszben sűrűbben fordulnak elő. A mezofillumban gyakoriak a nagy, változatos méretű kalcium-oxalát rozettakristályok. A levélnyélből és -erekből származó szállítószövetrészletek is megfigyelhetők.
Ginkgo folium
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.6.5 - 2
A.
Fonáki epidermisz felülnézetben, papillás felszínű sejtekkel (Aa) és gázcserenyílásokkal (Ab)
D.
Színi epidermisz felülnézetben (Da), paliszád parenchimával (Db)
B.
Fonáki epidermisz oldalnézetben
E.
C.
Szállítószövet farésszel (Ca) és kalcium-oxalát rozettakristályokkal (Cb)
A levéllemez széle, színi oldal, oldalnézet
1828-1. ábra. Illusztráció a porított páfrányfenyőlevél droghoz (lásd B azonosítás) C. Vékonyréteg-kromatográfia (2.2.27). Vizsgálati oldat. 2,0 g porított droghoz (710) (2.9.12) 10 ml R metanolt adunk. A keveréket 10 percig 65 °C-os vízfürdőben melegítjük, közben gyakran rázogatjuk. A megadott idő letelte után hagyjuk szobahőmérsékletűre hűlni, majd megszűrjük. Összehasonlító oldat. 1,0 mg R klorogénsavat és 3,0 mg R rutint 20 ml R metanolban oldunk. Lemez: R VRK szilikagél lemez.
Ginkgo folium
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.6.5 - 3
Kifejlesztőszer: R vízmentes hangyasav – R tömény ecetsav – R víz – R etilacetát (7,5+7,5+17,5+67,5 V/V). Felvitel: 20 µl, sávok formájában. Kifejlesztés: 17 cm-es fronttávolságig. Szárítás: 100 – 105 °C-on. Előhívás: a meleg lemezt R 2-aminoetil-difenilborinát R metanollal készített 10 g/l töménységű oldatával bepermetezzük. Ezt követően a lemezt R makrogol 400 R metanollal készített 50 g/l töménységű oldatának azonos mennyiségével permetezzük be. A lemezt kb. 30 percig levegőn hagyjuk száradni, majd 365 nm-es ultraibolya fényben értékeljük. Értékelés: A vizsgálati és az összehasonlító oldat kromatogramján megjelenő zónák sorrendje az alábbiakban látható. A vizsgálati oldat kromatogramján további, gyengébb fluoreszcenciájú zónák is láthatók. A lemez teteje Sárgásbarnán fluoreszkáló zóna Zölden fluoreszkáló zóna Két sárgásbarnán fluoreszkáló zóna Intenzív világoskéken fluoreszkáló zóna, melyet gyakran átfed egy zöldesbarnán fluoreszkáló zóna Klorogénsav: világoskéken fluoreszkáló zóna Zölden fluoreszkáló zóna Rutin: sárgásbarnán fluoreszkáló zóna
Két sárgásbarnán fluoreszkáló zóna Zölden fluoreszkáló zóna Sárgásbarnán fluoreszkáló zóna
Összehasonlító oldat
Vizsgálati oldat
VIZSGÁLATOK Idegen anyagok (2.8.2): legfeljebb 5% szár és legfeljebb 2% egyéb idegen anyag. Szárítási veszteség (2.2.32): legfeljebb 11,0%. 1,000 g porított drogot (355) (2.9.12) szárítószekrényben 105 °C-on 2 órán keresztül szárítunk. Összes hamu (2.4.16): legfeljebb 11,0%. TARTALMI MEGHATÁROZÁS
Ginkgo folium
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.6.5 - 4
Flavonoidok. Folyadékkromatográfia (2.2.29). Vizsgálati oldat. 2,500 g porított drogot (710) (2.9.12) R aceton 60 %V/V töménységű oldatának 50 ml-ében, visszafolyóhűtőt alkalmazva, 30 percig melegítünk. A keveréket megszűrjük, és a szüredéket félretesszük. A drog maradékát R aceton 60 %V/V töménységű oldatának 40 ml-ével, azonos módon, másodszor is extraháljuk, a keveréket megszűrjük. A szüredékeket egyesítjük, majd R aceton 60 %V/V töménységű oldatával 100,0 ml-re egészítjük ki. Az oldat 50,0 ml-ét az aceton eltávolítása cáljából bepároljuk, majd a maradékot, az átmosáshoz 30 ml R metanolt használva, 50,0 ml-es üvegcsébe visszük. Az oldathoz 4,4 ml R1 sósavat adunk, majd R vízzel 50,0 ml-re hígítjuk, végül centrifugáljuk. A felülúszó folyadék 10 ml-ét barna üvegű üvegcsébe visszük. Az üveget gumidugóval és alumíniumkupakkal lezárjuk, majd tartalmát vízfürdőn 25 percig melegítjük. A kapott oldatot hagyjuk szobahőmérsékletűre hűlni. Összehasonlító oldat. 10,0 mg R kvercetin-dihidrátot 20 ml R metanolban oldunk. Az oldathoz 15,0 ml R hígított sósavat és 5 ml R vizet elegyítünk, majd R metanollal 50,0 ml-re hígítjuk. Oszlop: −
méretei: l = 0,125 m, ∅ = 4 mm,
−
állófázis: R kromatográfiás célra szánt oktadecilszililezett szilikagél (5 µm),
−
hőmérséklet: 25 °C.
Mozgófázis: −
A-mozgófázis: R tömény foszforsav pH 2,0-ra beállított, 0,3 g/l töménységű oldata,
−
B-mozgófázis: R metanol, Idő
A-mozgófázis
B-mozgófázis
(perc)
(%V/V)
(%V/V)
0–1
60
40
1 – 20
60 → 45
40 → 55
20 – 21
45 → 0
55 → 100
21 – 25
0
100
Áramlási sebesség: 1,0 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel, 370 nm-en. Injektálás: 10 µl. Relatív retenció a kvercetinre (retenciós ideje = kb. 12,5 perc) vonatkoztatva: kempferol = kb. 1,4; izoramnetin = kb. 1,5.
Ginkgo folium
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.6.5 - 5
Rendszeralkalmasság: −
csúcsfelbontás: legalább 1,5 a kempferol és az izoramnetin között.
A vizsgálati oldat kromatogramján a kvercetin előtt és az izoramnetin után eluálódó csúcsokat nem vesszük figyelembe. A flavon-glikozidokban kifejezett százalékos flavonoid-tartalmat az alábbi összefüggés szerint számítjuk:
2⋅
F1 ⋅ m1 ⋅ 2,514 ⋅ p F2 ⋅ m2
ahol: F1
=
az összes figyelembe vett csúcs területének összege a vizsgálati oldat kromatogramján,
F2
=
a kvercetinnek megfelelő csúcs területe az összehasonlító oldat kromatogramján,
m1 =
az összehasonlító oldat készítéséhez használt kvercetin tömege grammban,
m2 =
a vizsgálati oldat készítéséhez használt vizsgálandó drog tömege grammban,
p
az R kvercetin-dihidrát százalékban kifejezett vízmentes kvercetin tartalma.
=
