Francziaország mezıgazdasága a nagy forradalom óta. V. A közép. Legutolsó és legszegényebb része az országnak. Áll pedig ez a régi Sologne, Berri,

Francziaország mezıgazdasága a nagy forradalom óta. V. A közép. Legutolsó és legszegényebb része az országnak. Áll pedig ez a régi Sologne, Berri, Nivernais, Bourbonnais, Auvergne, Velay, Gévaudau, Marche, Limousin és Perigordból. Ezek közül alig egypár élvez viszonylagos jólétet. Az ellentét ezen tartományok és az ország többi részei között megvolt már 1789 elıtt. De azon válságos évtizedek alatt, melyek azóta lefolytak, a különbség még nıtt, ahelyett, hogy elsimult volna. A lákosság, pár nagyobb várost leszámítva, igen gyér. Vannak departement-ok, melyeknek székhelyén alig van 5000 — 6000 lakos, a mezei népesség az egésznek 4/5-ét képezi; néhány pontot kivéve, alig van ipara. Adóban alig fizeti 1/5-ét annak, amit a gazdag észak-nyugat az államkincstárba r beszolgáltat. A talaj egymagában nem fejti meg ezen rendkivüli elmaradottságot. Igaz, hogy sok a hegy, de a hegyes vidékek nem a légszegényebbek. A fıhiba az; hogy nincsenek tágas, termékeny völgyei; nincsen hajózható folyója; távol van a tengerektıl és nincs közel Párishoz s a természeti fogyatkozásokat politikai és történeti okok sulyosbiták. A Loire és Cher között elterülı lapály nemrég egyike volt az ország legszomorúbb vidékeinek. Hajdan kedvelt vadászterülete volt királyok és uraknak, de a vallási háborúk alatt elpusztult. A szép erdıket kiirtották, az új sarjakat lelegelte a marha; a megáradó folyók és patakok tavakat, mocsarakat képezve, egészségtelenné tették a léget; láz és kora halál pusztitá a népet épúgy, mint hazánknak nem egy vidékén ma is. E csapásokat tetızte a királyok ildomossága, mely a legterhesebb adókkal sujtá e szerencsétlen vidéket. Csakis Lavoisier panaszkodott, hogy: ,,mily rövid idegi élnek itt az emberek, pedig egyetlen csatorna segitene a bajon”. Ez 1787-ben történt; nemsokára a nagy tudós feje guillotine alatt hullott le, nem. utolsó gyalázatául a forradalom ırjöngéseinek késıbb sokat tettek a helyzet javitására. A vasút közel hozta Párist, a még mindig számos vad sok vadászt csalt ez elhagyott tájakra, a leomlott kastélyok újra benépesülnek, a kiirtott erdık helyébe ujakat ültetnek, állam és egyesek igyekeznek mindent megtenni e vidék emelésére. A gazdasági cultura azonban maig is alig terjed tovább a folyók partjai s a városok környékénél; az egész tartomány egy roppant vadaskert jellegével bir még ma is. Ezen tartománytól délre a régi Berri nyulik el; termékeny talaját nem magas halmok szelik át. Bı terméseirıl már Caesar idejében hires, volt, de a középkor harczai megsemmisiték a régi virágzásnak még nyomait is úgy, hogy a mult században ez volt az országnak legelpusztultabb tartománya s a valódi haladás csupán több mint egy század mulva 1830-ban kezdıdött. Pedig ez az ország szive, a mag, melybıl Francziaország kifejlett. Kóborolva a csalitos legelıkön vagy a városok ódon házai közt, pár évtized elıtt a 200 év elıtti Francziaország tárult elénk; a szokások, a nyelv, a kiejtés mind erre utalt. A vasút más képet adott e tájaknak is. Emelkedett a föld értéke, javult a földmívelés, mesterséges trágyák, gépek és lecsapolás jöttek divatba, de a növekvı vagyonosság mellett eltünt a vidék érdekes szinezete, az ódonság bája. Berri egyik büszkeségét ürüi és juhai képezték, melyeknek gyapját — mielıtt a merinók váltak a helyzet uraivá — a legbecsületesebbnek tartották. Ma már a tenyésztés fıczélja: a hús elıállitása. A legkedveltebb helyi fajta a crevauti, melybıl angol juhokkal való keresztezés útján a charmoisi állott elı. Berri a nagybirtokok hazája. Mily különbözık azonban a viszonyok e tekintetben is ott és nálunk: mutatja azon egy tény, hogy ezen nagybirtokok átlag alig haladják túl az 1000 H/a-t, s már 30 év elıtt alig volt több, mint egy-kettı 20.000 — 30.000 H/a terjedelemmel. Utóbb éppen ezek urai fejtettek ki nagyobb tevékenységet a gazdasági állapotok javitására s ennek tudható be, hogy a termelés több mint megkétszerezıdött. A régi Nivernais néhány évtized elıtt époly szegény volt, mint Berri; idı folytán azonban tetemesen megelızte ezt. Vagyonának gyorsabb növekvését annak köszönheti, hogy elıbb és jobban ki tudta használni Páris közelségét és marhatenyésztését a durham és

charolais behozatalával emelte. Angol minták után indulva, a charolaise faj sokat nyert gyors fejlésben és hizékonyságban s ma már jelentékeny részt vesz Páris élelmezésében. Vannak egyes részei, melyeknek szegénysége, elmaradottsága egy olyan országban, mely a gazdasági haladás terén oly sok fénypontot mutat fel, alig érthetı. Morvau hegyei között — mondja Lavergne — a lakosság csak rozsot, burgonyát és tatárkát fogyaszt; az ünnepeket kivéve, csupán vizet iszik; durva ruhákban és oly faczipıkben jár, melyeknek párja nem több mint 20 centime (10 kr); piszkos gunyhókban lakik, állataival együtt. Nyáron csekély földjét míveli; a télnek egyetlen hasznothajtó foglalkozása: a favágás. A forradalom idejében itt még éltek a házközösségek is. A feudális uralom a Nivernais-ben rendkivül szigoru volt, s ennek nyomai megvannak ma is a nép elvadult jellemében. A régi Bourbonnais, mely az elıbbi tartomány déli szomszédja, vagyonilag körülbelül ezzel egy fokon áll, bár természeti segédforrásokban sokkal gazdagabb. Földje termékeny, hegyeiben sok az ércz és még több a kıszén; az ásványvizek (Vichy) szintén szép jövedelemforrásai. Mindamellett a kétévi forgó általános, az ugar a szántóknak felét foglalja el. A földet felesek és pedig igen szegény felesek mívelik. Auvergne hegyes vidékeit általában az ország legridegebb részének szokták tekinteni, amelyek azonban nem a legszegényebbek is egyszersmind; sıt a hires Lirnagne völgye egyike a legtermékenyebbeknek Európában. A völgy fenekét vulkanikus üledék és meszes-agyagos talaj képezi, mely bámulatosan termékeny és bıven fizet még trágya nélkül is. Egy hektár föld 5000 — 10.000 frankot ér. A kétoldalt elhuzódó vulkanikus hegyek lejtıit szılık borítják, lábaiknál rengı vetések tengere nyulik el. Számtalan falu, közbe Clermont katedraléja kötik le a szemet, vagy pedig a gyümalcsfák zöldelı ligetei; s hogy a kép teljes legyen, nem hiányoznak az omladozó lovagvárak sem. A gyümölcstermelés igen virágzik és Clermont nagy kereskedést őz befıtt gyümölcsökkel. A lakosság igen sőrő, a föld nagyon el van darabolva. Vensat községben a forradalom idején csak 37 birtokos volt; kevesebb mint egy század mulva ugyanazon határ nem kevesebb mint 600 birtokos között oszlik meg. A tulajdonos maga míveli földjét, de több szorgalommal mint értelemmel. Míg ezen síkkal határos völgyekben emelkedı marhatenyésztéssel, növekvı hús- és tejtermeléssel találkozunk: addig a magasabb lejtıkön nagy arányokban foly a beerdısités. Ellenben a Cautal hegycsoport népessége fogy, kivándorol, mert a sovány föld nem birja kitartani lakóit. Egyetlen orvoslást a marhatenyésztés és ezzel karöltve a tejgazdaság kifejtésében találhatnának. A legelık kiterjesztése megadná az alapot a marhatartásnak, jobb készitésmód tartósságot adna a termelt sajtnak, biztositaná nagyobb kelendıségét. A lakók szerény igényei mellett csekély jövedelmi többlet is sok megelégedést hozhatna az elhagyott gunyhókba. A Lyonnais-val határos Velay sok tekintetben nagyon érdekes tartomány. Ez volt legerısebb vára a forradalom elıtti Francziaország eszméinek, a nemességnek és papságnak. Ezeké volt a tartomány csaknem egészen. A forradalom az apró birtokokat, a mezei demokratiát léptette a gıgos bárók és monostorok urai helyébe; a hőbérurak zsarolásait a szabad munka s a gazdasági haladás váltá föl. A Haute-Loire völgyeiben az illatos, tápláló füveken az ország egyik legjobb marhafajtája tenyész. A Lozére departement az alpesi megyékkel versenyez szegénység és sivárság tekintetében. Ahelyett, hogy szaporodnék népessége — fogy. A kivetett adót véve irányadóul, az északi megyék gazdagsága harminczszor haladja meg e vidékét. Granitikus talaja rendkivül száraz; a víz ahelyett, hogy a felszint nedvesitené és tenné termıvé, földalatti üregeken fut el, nem nyújtva erıt a tenyészetnek. A rohamos folyók több kárt, mint hasznot okoznak; az utakat az év nagy részében a hó teszi járhatatlanná. A sík oly puszta és elhagyott, mint a ,,tatár sivatagok”; nem látni sem a fák zöldjét, sem házat,sem patakot, mely éltet adna e szomoru képnek.

A kevésbé mostoha vidéken van némi juhtenyésztés; nem hiányoznak a bretonhoz hasonló apró, de jóltejelı tehenek, a gesztenye- és diófa. A hegyek plateauin elég bı táplálékot talál a legelı marha. A természet mostohaságát persze még tetızte az ember irtó keze, a Camisardok pusztitó háboruja, XIV. Lajos vallási fanatismusa. A rombolás mőve annyira sikerült, hogy a mult században alig volt itt egyéb emlitésre méltó dolog, mint az erdık vadjai. A mai Creuse departement granitikus talaja nem kedvez ugyan a búza vagy rozsnak, de gazdag legelıkben, s épp ezért nem fogunk csodálkozni, ha gazdag szarvasmarhában is. Az állatok azonban rosszul tápláltak s el vannak csigázva a munkától; juhaiknak sem sulyuk, sem gyapjuk, úgy hogy 1840-ki fölvétel szerint a tehenek értéke átlag 90 frank, a juhoké pedig négy. Az, ki érdeklıdik az apró birtokok hátrányai iránt, bı adatokat szerezhet e megye kisgazdái között. A mívelt földek nagy része ezek kezében van, elosztva 5 — 6 H/a-nyi telkekre, jókora részüket azonban többet közösen birják és mívelik anélkül, hogy ezen a communisták által annyira óhajtott helyzet mellett ki tudnánák emelkedni az általános szegénység, sıt nyomorból. A faluk kicsinyek; sáros, járhatlan utaikat fák nem szegélyezik; a házak durván épült falain silány tetı foglal helyet, melyet gyorsan emészt el a tőz, vagy söpör le a vihar; a füstös, homályos szobákban a legdurvább butorokat s eszközöket találjuk; a ruházatot kiadja juhaik gyapja s az otthon szıtt kender. Páris fényére, a közel Lyon gazdagságára gondolva, kétszeresen megszégyenitı helyzet, amelyben ez embereknek élniök kell. A kisgazdaság — petite culture — csodákat mívelhet ott, hol csak munkára van szükség; ott azonban, hol a szegény talaj sok trágyát kiván, sokszor nem mutatja föl a kellı eredményt; épp ezért e vidékekre annál kevésbé való, mert a népnek nincs pénze, hogy trágyaszereket szerezzen be. Ez elzárt vidékek fölött csaknem nyom nélkül zúgtak el a századok viharai, sıt maga a nagy forradalom, mely távol országok rendjét forgatta föl, itt aránylag kevés változást okozott. Tavaszszal útra kél a férfilakók nagy része, elözönli Párist és Champagnet s mint kımíves szerzi meg élelmét, hogy ıszre újra visszatérjen faluja rideg szirtjei közé. Nagy rész azonban távol marad örökre és szaporítja Páris millióit. Pedig e vidék vízben bı mezıi dús talajt nyújtanak a marhatenyésztés kifejlesztésére. Épígy van Limousin, nagyterjedelmü míveletlen földei, felesgazdálkodásával. Egyébiránt már a hires Turgot elpanaszolja e vidék nyomorát, melybe fıleg a túlmagas adók miatt jutott. ,,A nyomor oly nagy a föld mívelıi közt, hogy egy szemé1y alig adhat ki többet magára évente 25 — 30 frankná1,” ami, bele lévén számítva az élelem, a mi felfogásunk szerint is, nyomorultul kevés. Ujabban sok do1og változott. Limages környékén kifejlett a porcellánipar s a, növekvı város jó piaczczá vált a környék gazdáira nézve. A vasutak közelebb hozták a párisi piaczot s növelték fıkép a marhatenyésztés jövedelmezıségét. A középkor lovagjainak kedvelt állatai a hires limousini lovak angol és arab társaik versenye s a megváltozott ízlés hatása alatt eltüntek teljesen. Limousin, magas gazdasági cultura nélkül is egyike az ország legkiesebb részeinek. Gesztenyések árnya borítja halmait, zöld rét füve a vö1gyeket. A tiszta patakok vizét gondosan csinált kıutak fogják föl s duzzasztják csillogó tavakká. A zöldelı völgyek mé1yében szakadékok vagy habzó zuhatagok fogadják az utast. A Dordogne melléke, bár a természettıl meg van áldva, korántsem áll a gazdá1kodás oly fokán, melyen állania kellene. Egykor lega1ább viszonylag jelentısége sokkal nagyobb volt, mint jelenleg. Történelmi emlékekben gazdag multja is erre vall. Itt született Montaigne, az Essay-k hírneves irója s atyai jószágán élte le mezıgazdaság és irodalom közt megosztott

napjait. Aesop utóda Fénelon és végül a legnagyobb a három között Montesquieu, de la Bréde bárója, ki nem kevesebb gonddal ügyelt heréseire, mint amily 1elkiismeretes tanulmány száll felénk nagy müvének minden fejezetébıl. Elpusztítva a középkor háborui által, e vidék lakosság s ezzel együtt a mezıgazdaság csakis e század elejétıl kezd emelkedni. Az utak kiépülnek s a termelés elıbb nem is sejtett arányban nı. A gesztenyefa Francziaországban, fıleg pedig e vidéken, oly fontossággal bir, mit mi alig képzelünk el. Ezer meg ezer hektárt borítnak a gesztenyések s nyersjövedelmüket 30 — 100 frankra teszik hektáronkiIit. Gyümölcsük nagy szerepet visz a nemzet élelmezésében, tejjel és sajttal kellemes és egészséges táplálék. A gesztenyéhez a diófa csatlakozik, melynek termését több mint egy millió frankra becsülik. Ehhez járul még a szı1ı, az állatok közül a sertés, mely seholsem számosabb, mint itt; végül az inyenczek kedvencz étele, Perigord hires szarvasgombái, melybıl több mint 30 ezer kilót szállitanak évente Párisba. Az ország közepét elfoglaló vidék összes termelésének 1/3-a cerealiákra esik, jóval többet vesz azonban be marháért. A föld mívelıinek helyzete, úgy vagyonukat mint a táplálkozást illetıleg, igen rosz. Kevés a marha, mit otthoni fogyasztásra vágnának le; nincs boruk, sem búzájuk; élelmüket egy kevés tej, gesztenye, rozskenyér és tatárka képezi. A termelés 1789 óta alig kétszerezıdött meg, a lakosság pedig még lassabban gyarapodik s csakis ott lehet gyorsabb emelkedést észlelni, hol valame1y fejlıdı iparág kenyeret ád a munkásoknak. E vidékek nem birják táplálni gyér lakosságukat és mégis kénytelenek élelmi szereket exportálni. A földbérletek egy kü1önös, hogy úgy mondjuk: kettıs fajtája honosult itt meg nemrég. A mívelést már rég a feles végezte, megosztva a jövedelmet a tulajdonossal. Ma már a földesúr helyébe a bér1ı lépett s így a fö1d, mely szegény arra, hogy két családot tartson el, most kénytelen háromnak adni élelmet, ami végre is a kizsákmányoláshoz vezet. A forradalom nagyon kevéssé hatott e vidékekre. A nagybirtokosok nem vándoroltak ki s így nem vesziték el birtokaikat, a birtokok azonban mindezek daczára is sőrőn váltottak tulajdonost. Az eldarabolás az egyes departementokban már itt is túlmegy a megengedett határon. Méltányoltuk az ország egyes vidékeinek gazdasági helyzetét külön-külön. Nem tőzve magunk elé más czélt, mint hogy megismertessük a fejlıdésmenetet s a jelen állapotot legalább fıvonásaiban, sokszor rövidnek kellett lennünk. Hiszszük mégis, hogy az elıadottak elég alapúl fognak szolgálni azon általános következtetésekre, melyeket az egész országra nézve fölállítni szándékunkban van s eléggé föltüntetik azt is, hogy Francziaországgal a termények változatosságát illetıleg kevés európai állam versenyezhet. Térjünk tehát át feladatunk utolsó részére. 1) Igyekezzünk méltányolni a franczia mezıgazdaság fejlıdését egészében; mondjunk itéletet arról, mily polcz s mennyi dicséret illeti meg azon nemzetet e téren, mely tudományban és mővészetben, harczban és békében oly sokáig volt fóldrésziink elsı nemzete. Hogy ezt tehessük, röviden érintenünk kell, miként fokozódott a termelés és mily helyet foglal el Francziaország a többi államokkal szemben. A népességnek, a szükségleteknek s a közvagyonnak általános növekvése, mely századunkat talán minden másnál inkább jellemzi, itt is maga után vonta a mezögazdasági termelés nagyarányu emelkedését. Nem csupán a bevetett terület nagyobb ma, mint volt a század elején, hanem megkétszerezıdött a hektáronkinti átlag is. 1815-ben 4·6 millió hektáron, 8·6 H/l átlag mellett, 39·5 millió volt a búzatermés; míg a mult évben, közel 16 H/l átlag mellett, a 6·976 millió hektár hozadéka 111 millió hektoliterre rugott.2) 1

) Eugéne Risler: La erise agrieole. ,,Revue des deux Mondelt.” 1885, febr. füzet. ) Louis Grandeau: ,,La production agricole en France.” Nancy, 1885.

2

Az 1879. évi összeirás eredménye szerint 1852-tıl az ingatlanok értéke nem kevesebb mint 30 milliárddal emelkedett. Ez átlagban 30 % emelkedést jelent; de vannak departementok, melyek 100 %-ot is mutatnak föl, mint péld. a Gascogne lapályai. Egyes, fıleg az inkább elhanyagolt részek: Berri, Anjou megyéi 50 — 60 %-kal gazdagabbak; emelkedett a mívelt föld terjedelme, hozadéka; nagyban szaporodott a marhák létszáma is. A vasutak lehetövé tették, hogy a terméketlen vidékek ellássák magukat mesterséges trágyákkal s így kihasználhassák földjük heverı erıit. Egyetlen departement-ban — Haute Vienne — több mint száz ezer hektárt rendeztek be az utolsó 40 év alatt öntözésre. Ott, hol phylloxera nem pusztít, újra 40 — 50 %-kal növekedett a szılık értéke. A kerti cultura, mely Párist környezi, a város növekedése és a vasutak épitése óta mindinkább nyert terjedelemben és intensitásban is. Vaucluse sokat vesztett a phylloxera, a selyembogár-betegség és a buzér elpusztulása miatt, de a földek értéke nem szállott le, mert az öntözött területek jövedelemnövekvése kárpótlást adott a veszteségekért. A föld értékével emelkedett a haszonbér s a napszámok is. Elıbb a vicinális utak, késöbb pedig a vasutak kiépitése, hogy úgy mondjuk, teljesen felforgatta a régi rendet; új piaczokat nyitva meg, a kereskedés és termelésnek új irányt adott. A gépek elterjedése olcsóbbá tette a termelést; a mellékiparágak nagymérvü kifejlése lehetıvé tette nagy tıkék felhalmozását, így az intensivebb mívelést. A mesterséges trágyák elıbb nem sejtett jelentıségre, emelkedtek s egy évi fogyasztás értékét ma 500 millió frankra teszik. A forgalom szabadsága mellett eltünt azon békók nagy része, melyek 1789 elötti Francziaország fejlıdését gátolták. Tekintve fıkép az utolsó 25 évet, a szemes-termékek emelkedésén kívül nevezetes haladást kell constatálnunk a marhatenyésztésnél is. A húsfogyásztas növekedésével több gondot forditanak a hízlalásra, a tejelı marhák minıségét pedig javítni törékesznek. Emelkedik a lótenyésztés, 3) ellenben a juhok tekintetében csakis a húsjuhoknál lehet emelkedést jelezni; a gyapju árának csökkenése mellett általában véve a juhok száma apad. Ugyanezt mondhatjuk a sertéstenyésztésre nézve is, a hús árának hanyatlása miatt. Azonban bármennyire emelkedett is a szemes-termények összege, az agricole Francziaország nagyon gyakran szorul bevitelre ezen czikkekben is. Emellett a fokozódó termelést nem követték magasabb árak, bár — mint érintettük — a fogyasztás még nagyobb arányokban nıtt. 1815ben volt egy hektoliter búza ára 19·53 frank, 1861-ben 24·55, 1884-ben 18 frank; emellett emelkedtek a közterhek, a munkabér s csökkent magának a pénznek értéke úgy, hogy a magasabb hozadék jó részét ezen tételek nyelik el. Ezen, az idegen verseny által elıidézett és a franczia gazdaosztályra nézve szomoru eredményhez számos elemi csapás járult. A gazdag szılıknek igen tetemes részét elpusztitá a phylloxera; 4) a selyembogár-tenyésztést egy elıbb alig ismert baj leszállitotta; sokat 3

) ,,Enquête sur la situation de l'agriculture en France.” 1879.

4

) Mily óriás volt ezen rovar által elkövetett pusztitás, arra nézve álljanak itt a következı adatok. Francziaország szılıterülete volt: 1. a phylloxera fellépése elıtt 2,485.829 H/a 2. 1884-ben l,185.219 ,, 3. a phylloxera által elpusztíttatott 1,000.619 ,, A meglevı 1,185.219 H/a szılıbıl a) szénkéneggel való gyéritéssel tartanak fenn 33.446 H/a-t b) szénkéneg-káliummal való gyéritéssel 6.286 ,, e) víz alá meritéssel védelmeznek 23.303 ,, d) amerikai szılı vagy erre ojtott európai 52.777 ,, tehát a phylloxera ellen védekeznek az összes terület 17 %-án. Évi bortermés volt Francziaországban: 1874-ben 63,146.000 H/l, import 681.000 h/l, export 3,232.000 H/l 1884-ben 34,781.000 ,, ,, 8,118.000 ,, ,, 2,470.000 ,, tíz év alatt a termés fogyott 28,365.000 H/l-t, import nıtt 7,437.000 H/l-t, export fogyott 762.000 H/l-t.

szenvedtek a kedvezıtlen idıjárás miatt az olajfák; a Provence buzértermelése teljesen megsemmisült; a czukoripar fejlıdését az idegen verseny bénitá meg. Igaz, hogy e képpel szemben nem egy örvendetes jelenségre akadunk. A gazdasági eszközök nagyon javultak. Ma már jobban és mélyebbre szántanak, mint 25 év elıtt. A régi primitiv ekéket sok helyen kiszoritá a kettıs brabanti eke, a vasboronák száma folyton nı. Exstirpatorokat, lókapákat, vetı- és cséplıgépeket látni mindenfelé, s ez eszközök és gépeket elıállitó gyárak egyre szaporodnak. A bor- és cidresajtolásnál javitott sajtókat alkalmaznak, s el lehet mondani, hogy az utolsó 25 év alatt a gazdák teljesen ujonan szerelték fel gazdaságaikat. A fızeléknemüek, — általában a kerti ipar termékei, — a tej-, vaj- és sajtproductio szépen fejlik, s ezen czikkek a nagy iparosvárosokban igen jó piaczokat találnak. A föld értékének emelkedése nem hagy kétséget az iránt, hogy mindent összevéve Francziaország mezıgazdasága nagyon emelkedett és még folyton emelkedıben van. A termelésnek és a termelt czikkek árának fokozódása azonban nem az egyetlen kriterion, mely az ország közgazdasági állapotainak megitélésénél szóba jöhet. Ki kell terjeszteni figyelmünket azon kérdésre is: vajjon a termelés fokozódása mellett javult-e a gazdaosztály sorsa? és szemben a többi osztályokkal fentartá-e elıbbi helyét? A legtöbb iró fejtegetéseinél csupán az elsı szempont szerint itél, csakis a termelés fokozására fektet súlyt. Ez azonban határozottan helytelen eljárás. Abból az elvbıl kiindulni, hogy ha a gazda többet termel, helyzete is javul: nagyon hibás, mert ennek éppen az ellenkezıje állhat be. Tény az, hogy a termelés el nem tagadható emelkedése mellett az államok legtöbbjében agrár bajok ütik fel fejüket s a gazdaosztály elégületlenségével találkozunk. Hasonló jelenségek nem hiányoznak Francziaországban sem, s itt megkisértjük röviden felelni arra, hogy miért? A vasutak — daczára azon nem csekély haszonnak, melyet belılük a mezıgazdaság húz — elsı sorban a nagy városok iparának és kereskedésének kedveznek. Igazgatóik rendszerint ez osztályok soraiból kerülnek ki, s éppen ezért nem csoda, ha a tarifák megállapitásánál is a nagy városok érdekei irányadók. A nagy városok növekedı népessége azonban rendszerint a vidéktıl elvont munkáskezekkel szaporodik, és künn a munkabér ennek folytán szükségképen emelkedik. Bizonyos határig ez ellen nem lehet szó, de Francziaország már túllépett ezen; innen van, hogy az agricole népesség nagy mérvben apad a városok lakosságához képest. Nem csupán a vasutak kedveznek a nagy városoknak, hanem; a mezıgazdaság a kereskedelmi szerzıdéseknél is háttérbe szorult. Vámok védték az ipar termékeit, ellenben a föld gyümölcseiben egészen a legujabb idıkig szabad volt a verseny. A vidéken az adók aránylag terhesebbek, bár az állami intézményeket nagy részben, csupán a városok lakói élvezik. Nagy városokban ezer út áll nyitva az emelkedés, tanulás és kenyérkeresetre, vidéken pedig aránylag kevés. Ezen irányzat egyébként már régi keletü, de csak ujabban érte el jelen magaslatát. A közjövedelmeket már a királyok idejében is csak Párisban és Versailles-ben és egypár hadi kikötıben költötték el. Igazán felötlı tények azok, melyek ekként létrejöttek. Páris húsban és élelemben fejenkint tízszer annyit fogyaszt, mint a szegényebb departement-ok lakói, s e különbség más városoknál is mutatkozik, ha tán kisebb mértékben is. A forradalom elött ezen nagy különbségek nem léteztek. Igaz ugyan, hogy a nemzet jóléte egészben véve javult, de ezen javulás korántsem oszlott meg egyenletesen a nemzetalkotó osztályok között. Az elégületlenségnek nem csekély tápot nyújt a birtokok növekvı eldarabolása. Magát e bajt sem lehet nevezni újnak, sıt nem lehet bajnak sem nevezni egy bizonyos határig. Míg csupán arról volt szó, hogy a papok és aristokraták nagy birtokai apró gazdaságokra osztva kerüljenek forgalomba, addig nem volt aggodalomra ok; de idı folytán a máris apró birtokok kezdtek még apróbbakra forgácsolódni szét — nem csupán a nagy

városok közelében, hanem a távol bérczek között is. Pontos statistikai adatok nélkül is 65.000 — 70.000-re lehet tenni az évenkint eldarabolódó füldbirtokokat. Számuk folyton emelkedik, mert volt földbirtok:5) 1815-ben 10,083.000, 1839-ben 10,993.000, 1868-ban.14,317.000, 1872-ben 13,863.000. Emellett nem kis aggodalomra ad okot, hogy míg egyrészt az ingatlanok megoszlanak, másrészt az új aristokraták, a pénz urai mindinkább arrondirozzák uradalmaikat s talán igazunk van, hogy ha a côte-ok fogyását 1872-ben ennek tulajdonítjuk. A földbirtok eladósodásának nehéz, de eddig kellıen még korántsem méltányolt problemája nem kevés fejtörést fog okozni a franczia államférfiaknak s már ma sem kevéssé járul az agrár bajok elmérgesitéséhez. Hogy a szép Francziaország mezıgazdaságilag azon magaslatra emelkedjék, melyet terjedelme, termékeinek változatossága és kitünı geografiai helyzeténél fogva elfoglalni hivatva van, nem elérhetlen vágya a nemzet jobbjainak. Francziaországban ma is a földmívelés bir túlnyomó fontossággal, de ez nem akadályozta a nemzetet, hogy ennek érdekeit sokáig háttérbe szorítsa. Ez irányban csupán az utolsó évek hoztak változást. Lehet vitatkozni a fölött, mennyire felel meg a czélnak a külföldi termékekre vetett vám; annyi bizonyos, hogy ez a gazdák gyızelmét jelenti a sokáig kormányzott mercantilisták fölött. Szükebb években azonban ez nem fogja meggátolni, hogy a külföld búzája be ne jıjjön. Pedig ezen segiteni nem lenne nehéz. Közepes éveket véve föl, a búzatermelés elégséges a fogyasztásra; a hektáronkinti átlag azonban nagyon csekély és könnyen lenne emelhetı. Csupán alkalmas vetımag megválasztása is rendkivül sokat lenditene a földmíves helyzetén. A ,,station agronomique de 1'Est”-en végrehajtott mult évi kisérletek szerint, míg az ott divatos búza azonos körülmények között csupán 18·9 q-át adott hektáronkint, azalatt a White Victoria 24·6, a Blood Red 29·6, a Hickling 29·9 q-val fizette a kisérlettevı- fáradozásait. Ebbıl megitélhetni, mily változást idézne elı ezen fajták elterjedése az országban; még ha megengedjük is, hogy rendes körülmények közt nem érnék el a fenti termést. ,,Abban a perczben, amelyben képesek leszünk 20 h/l-t termelni hektáronkint — oly eredmény, melylyel még messze maradunk az angolokéi mögött — Francziaország 25 — 30 millió hektoliter búzát szállíthat minden évben külföldre, ”mondja Grandeau. A mesterséges trágyák kiterjedtebb alkalmazása, czélszerőbb vetésforgó mellett, a termelést nagy mértékben lehetne emelni, de ehhez tıke kell, mivel igen sok gazda nem rendelkezik. A bérlıosztály helyzetén sokat javitana, ha elfogadtatnának a két év elıtt hozott angol ,,Agricultural Holdings Act” fıelvei s a tulajdonos kötelezve lenne a bérlınek kártalanitást adni az általa eszközölt javitásokért. A mesterséges trágyák elterjedése érdekében az e téren mutatkozó csalások elnyomására szigorúbb törvényre van szükség. A gazdasági oktatás kiterjesztése sürgısen kivánatos; kivánatos az is, hogy a gazdaosztály megtanuljon tömörülni és társulni ott, hol saját érdekeinek emelésérıl van szó. Nem hiszszük magunk sem, hogy e reformokat életbeléptetve, megszünnék minden baj és panasz; de meg vagyunk gyızıdve, hogy sokat segitenének s nagyban emelnék Francziaország mezıgazdaságát. Mielıtt megválnánk tárgyunktól, tekintsünk vissza még egyszer s mondjuk el, hogy a nagy forradalom minden rajongása mellett, melylyel a nemzet s elsı sorban a mezıgazdaság haladása iránt viseltetett, több rosszat tett, mint jót. Lerombolta a régi rendet, de ujat teremteni nem birt, s az aristokratia a királyság visszaállitása után visszanyerte birtokainak nagy részét, így ezen rendszabály sem sikerült. A földbirtok szabadsága igen sok helyt annak 5

) Azaz côte-ok: azon ingatlan tulajdon, melylyel valaki egy határban bir.

eladósodásához, az egyenlı osztály a túlságos elaprózáshoz vezetett; új feladatok nyilnak, új nehézségek támadnak mindenfelé. Nem lehet figyelmünket ki nem terjeszteni arra, hogy a franczia földbirtokososztálynál éppen az hiányzott, mi a folytonos és eredményes munkásság feltétele: a nyugalom és béke; és pedig hiányzott fıleg a forradalom következményei miatt. Young A. 1789-ben NagyBritanniában az átlagtermést 15 H/l-re teszi, ma pedig már 27·7 H/l-re rúg. Ellenben Francziaország ez idı alatt 9-rıl csupán 15 H/l-re birt emelkedni. De míg az angol farmer ezen idı alatt figyelmét kizáróan saját szakmája emelésére fordíthatta, a francziának folyton harczban kelle állani; csoda-e hát, ha ma nem bir annyi eredményt fölmutatni, mint szerencsésebb társa túl a csatornán? A franczia paraszt és birtokos iparkodása sokáig fedezte vérben és pénzben a belzavarok és külsı háborúk költségeit, melyek csupán az elsı forradalom alatt nem kevesebb, mint 23 milliárdra rúgtak; de a haladás szükségkép lassúbbá vált s a forradalom jubilaeumát ünneplı Francziaország vagyonban és hatalomban korántsem áll azon a fokon, ahol állnia kellene. —Az emelkedés azonban nem akadt meg, ha menete lassúbbá lett is. Rendelkezve mindazon feltételekkel, melyek virágzó mezıgazdaságot létrehozni képesek ujabb és gyorsabb haladás fog bekövetkezni, mihelyt a nemzet figyelme e tárgy felé irányul s mihelyt Páris millióit idegen országok helyett a honi föld megtermékenyitésére fogják használni. Sok méltányolni, sok tanulni valót nyújt a franczia mezıgazdaság ma is. Mívelıinek szorgalmát, kitartását és szivósságát azonban csak akkor méltatjuk kellıen, ha számitásba veszszük azon csapásokat, viharokat és nagy nemzeti szerencsétlenségeket, melyek között a jelen helyzetet megteremteniök mégis sikerült. Dr Bernáth István.