Finn Masters VB
La Rochelle 2013. május 17-24.
Péntek-szombat 11-kor ellököm a Renault-ot Paksról (előtte oviban Áronkát ölelgetem, Krisztit nem engedem el ) Agárd, Apa „kisebb” logisztika, hajópakolás stb. 2-kor érkezik a brigád, pakolás folytat, elindulunk.
2000 km. 24 óra. Már Bécsnél elszáll a GPS, pár eltévedés, Zoli morog (idén először igaza van) a végén nem találjuk a kikötőt, de megérkezünk. Szakad az eső, 11 fok. Őrült pakolás, nem megy át a hajó a felmérésen (Nincs meg 2db 1.125kg-os súly. Elballagok a helyi közértbe, veszek 2 1.5l-es palack ásványvizet, és leülök a hajó mellé és elkezdem leinni a fölösleget. Medve ( Mónus Gyula) pont jókor érkezik, oktat, rendez, segít: hajó fenekére állít, ütöget, hoppá megvannak a súlyok, csak elcsúsztak. Nyomás a boltba ragasztóért.) Szállás rendben, este menü; halleves, rizses napi halfogás, tökéletes; a sörrel sincs gond. 3500 hajós kikötő, az Óceán, ott szemben Kanada, ünnep az egész. Felfoghatatlan… Van itt minden. A paraolimpikon hajóktól az alumínium Op-ig. 150 méter széles beton sólya.
http://www.youtube.com/watch?v=j1sNr4nMLgc&feature=youtu.be Hiányzik a családom.
Vasárnap Nincs a pékségben normális kifli vagy kenyér, csak édes sütik, meg rossznyavalyák. Esik az eső, Hajó összerakás, 2x szétázom, közben a klubban száradás. Megnézzük Medvével majd B.Z.-vel a pályát, annyira fúj, hogy alig bírom tartani a kamerát. Nem megyek ki, elég lesz holnap is elfáradni. A legérdekesebb a hazamenés lesz a kikötőbe. Bő szélben, szűk csatornán, bóják között és 300 finn társaságában beveretni egy 3000-es kikötőbe, ahol ugye mindig jön nagy hajó szembe… ( Na ez nem jött be, mert a kikötőn kívül nem láttam nagyhajót. Ott sem szeret senki hidegben, esőben nagyhajózni.) Megnyitó, szimpatikus holland barátunk, kapunk konjak a helyi volt klub elnöktől, aki Füreden 1967ben finn versenyen, Haán Andrással csatázott… Meséli milyen könnyű volt akkor Füreden cabrióval csajozni. B.Z-nél borozgatás, majd nyomás aludni.
Hétfő Még soha nem voltam oly ideges mint délelőtt. Minden bajom van, fosok az óceántól, dobogok a lábammal állandóan, mennék a vízre, legyek már túl rajta . Megyünk is délben az A terv szerint. A sólyázás egyszerű, mint a szög, 300 hajó hamar lemegy a széles, betonos sólyán. Kifele nyugtatom magam, hogy itt sincs másképp, mint Agárdon; víz, hajó, szél, egyebek. Marci jön motorossal rám szól; pont fordítva csinálom: a hullámra élesedem, lefele ejtek. Az óceán színe, mint a Tolnatej kakaóé; zavaros, sáros. Kb. 6 m az apály-dagály különbség. Délelőtt a kőgát árnyékában mentünk ki, délután vigyázni kellett nehogy átmenjek fölötte. A közel 300 hajó egy pályán versenyez két csoportra osztva (minden reggel sorsolás), csak az első csoport a kreutz után átraumol a pálya másik oldalára és ott csinál egy up-down karikát, a második csapat pedig először Up-down-ol.
Már majdnem kiérek a pályára, mikor a kezembe marad a kormányhosszabbító. Már megint szarul csináltam meg valamit. Gáz van, még el sem rajtoltam és már vége is van. Elkezdem kötözgetni, Solymosi Imre előbukkan, és kihúz egy tartalék hosszabbítót a hajójából. Agyrém. Ki a fene cipel magával kormányhosszabbítót egy finnben??? Hát szerencsére a mindig precíz, és felkészült Imre barátom. Azzal hálálom meg segítségét, hogy a nap végén görbén kapja vissza.
2 futam, fúj, de inkább a nagy hullámok a furcsák. Az elsőben a pocsék rajt után jót megyek. A másodikban szintén szar rajt, hátul küzdök végig. Nyomorom fokozza, hogy előttem borul fel valaki, és a vízből kiálló kormánylapátjába beleakad a schottom miközben ki szeretném kerülni. Részben sikerült. Nagyon sokan borulnak, nem leszek optimistább. Érdekes, hogy hátszélben és raumban lassabb vagyok a többieknél. 161.-ik vagyok, majdnem a terv szerint zajlik minden. Pastaparti repetával (minden este adtak kaját, ilyet eddig csak az iparágin láttam). Csak az eső esik, abbahagyhatná. Este Marci+Imre kagyló kaja, s éjfélkor ragasztom a hosszabbítót. Meg ruhaszárítás, és kenem a térdeim valamivel, hogy holnap járni tudjak.
Kedd Reggel katasztrófa turizmus. Elmegyek boltba, zárva, nyomás a következőhöz, majd bámészkodás, egyre messzebb biciklivel a kikötők között. Defekt, séta, kerékpár a vállon, elered az eső. A pályára menet észreveszem, nincs alba. Pótkötél, kötözgetés. Megint fúj, mint a barom. Befutó után belém jön egy norvég sporttárs, betörik a hajó vége. A kikötést csak egy motoros segítségével tudom megoldani, s zseniálisan elszakítom a vitorlát. Innentől nincs rendes vitorlám. Esik szét a hardver. Jól mutat a ragtapasz a hajón. Ide beillesztem Bartos Zoli beszámolóját, nem akarom agyon dicsérni magam : „A nap sztárja Csaba, reggel valamibe belelépett… De sorjában. A sztenderd eső megvan, 14.00-kor rajt 7-10 csomós szélben, a tegnapi irányok.
A második futamban minden sokkal jobb, aztán előre nézek és látom Csaba az elsők között veszi az első bóját. Állítása szerint a lé bójánál belekeveredett valami csoportba, ( lé rajt volt a jó) és kifordulás után vitték magukkal. Lehet még valami kötelet is dobtak neki… A nap sztárja Csaba volt. Az első futamban belül a százon még csak melegített, a 2. futamban. 20-nál vette az első krajcot, és 47 lett a végén. „Küzdöttem, szenvedtem végig!” Most viszont nincs albája, meg vitorlája, teli van technikai problémákkal. Kifelé jövet nagyon befújt és sikerült megtépnie a vitorlát a levételnél. Az albát még kifele vesztette el, valahogy megkötötte azért a versenyre. Tegnap előtt a kormányát kellett kötelekkel odarögzítenie. Este viszont a nap csúcspontjaként megevett egy egész osztrigát. Először győzködni kellett de túl van rajta. Később a házukba ezerrel kapaszkodó csigákat is kicibálta és megette. Kezdtünk félni tőle, a osztrigának azt mondják van valami „hatása”.:)) Holnap jobb időt mond, már nagyon itt az ideje.
( Az osztriga után küldtem gyorsan pár pálinkát. ) Kereket megragasztottam, reggel kiderül miképp.
Szerda Reggel hiába vártam a brigádot, valamit csináltak, nem tudták megmondani mit… A kerékkel a hónom alatt elkezdtem látogatni a hajóüzemeket, és az elsőnél van is kompresszor, kb. szekrény nagyságú. Felfúj, „haza”üget, beszerel, indul. 500 méterrel jutottam messzebb, ismét vihettem a kerékpárt haza. Reggel megtudom, kaptam 10 pontot büntetésből, mert tegnap nem írtam alá, hogy kimentem a vízre. Óvoda. Akkor fúj a kis szél, mikor nincs kisszeles vitorlám. Megcsinálom a kiejtőmet.
Este sörözgetés nálam, majd kerékpárral megyünk vacsorázni; én persze gyalog mellettük. Viszont leírhatatlan hajókat látunk.
Csütörtök Nagyon fúj, nem merek kimenni a vízre. Szó szerint ketten rugdosnak be a hajóba, nyomás! Marci szerint sok bajom nem lehet; eltörik az árboc, beszakad a hajó, és meghalok. Ezeken kívül más gond nem lehet. Kiérek a móló takarásából, befúj stabilan, mint állat, jönnek a hullámok az arcomba. Bő félszélben tökig felhúzott swert-tel, néha logogtatva robogok ki a pályára. Jobbról látszik, hogy jönni fog egy gerenda, s jön is egy motoros vadul integetve, hogy gyorsan pucoljak kifelé, nincs rajt bedurvult. Szidom a nénikéjüket, hogy a francnak jöttünk ki.
Péntek Utolsó futam, van majré rendesen. Tele a gatyám. Fúj, mint barom, óriás hullámok. Kreutzban hihetetlen élmény a hullámvasút, raumban próbálok talpon maradni. A legjobbat mentem, örülök, de nagyon. Gigapakolás, nyomás haza, szombat este már otthon is vagyok.
Összességében felejthetetlen élmény volt a vitorlázás egyik Mekkájában 300 finnessel küzdeni. Ha nem lett volna ilyen messze, nem lett volna hideg a víz és a levegő, és pár nappal korábban tudtam volna odaérni, akkor nem neveztem el volna La Rochelle-t, La Foselnek. Kategóriámban ( 40 és 50 év közöttiek ) 91-ből lettem 67, abszolútban 284-ből a 164. Ha levonom a 10 büntetőpontot, de ugye Puskás Öcsibá is megmondta: „A HA, az nem játszik!” Tanulságként húztam a térképre egy vízszintes vonalat, hogy annál feljebb nem megyek vitorlázni; jövőre Gdansk mellett lesz a VB ( a vonal fölé esik ).