Pécsi Tudományegyetem Felnőttképzési és Emberi Erőforrás Fejlesztési Kar IKMA 10-19-L Összehasonlító Könyvtártudomány (A könyvtári szolgáltatások menedzselése) Dr. Sipos Anna Magdolna
Ferenczi Zoltán szerepe a századforduló magyar könyvtárügyében
Győrfiné Schelb Zsuzsanna Informatikus könyvtáros MA L II/1. évf. Pécs
Ferenczi Zoltán (1857-1927), irodalomtörténész, könyvtártudományi szakember. Borsán, Kolozs megyében született 1857. okt. 7-én. 1879-ben a kolozsvári egyetemen tanári és bölcsészdoktori oklevelet szerzett. 1880-tól a polgári iskola, 1884-1896 között a szakiskola igazgatója volt. 1881-től a kolozsvári egyetemen magyar irodalmat tanított, majd 1903-tól a budapesti egyetem tanára lett. 1905-től az levelező, majd 1917-től az Akadémia rendes tagja. 1891-től a kolozsvári Erdélyi Múzeumi Egylet és az Egyetemi Könyvtár igazgatója, 1899-től a budapesti Egyetemi Könyvtár igazgatója, 1925-től a Magyar Tudományos Akadémia főkönyvtárnoka haláláig.1 „Izig-vérig könyvtáros volt”, 36 éven keresztül a legjelesebb magyar könyvtárak vezetőjeként.2 Két alkalommal járt külföldi tanulmányúton. Munkássága
nagyon
sokrétű:
színműíró,
műfordító;
irodalomtörténeti,
esztétikai művek fűződnek nevéhez, írt műkritikákat, foglakozott a színészet és a nyomdászat történetével. Petőfi Sándor életrajzát éveken át írta. Kezdeményezésére ünnepelték meg 1892-ben az erdélyi magyar színművészet száz éves jubileumát. Több mint 250 cikke és értekezése jelent meg3. 1891-ben az Erdélyi Múzeum-Egylet Szabó Károly halála után négy pályázó közül Ferenczi Zoltánt választotta meg nagy szótöbbséggel. Ezt a döntést a vallásés közoktatásügyi miniszter is jóváhagyta. Ekkoriban a Múzeumi Egylet kezelte az Egyetemi Könyvtárat is, biztosította az igazgatói fizetést, az állam csak a felügyeletet és az ellenőrzést gyakorolta. Ferenczi Zoltán vezetése alatt zajlott le a múzeumi könyvtár második, az egyetemi könyvtár első költözése. Jelentős szerepe volt az Egyetemi Könyvtár fejlődésében, egyebek mellett bevezette a szerzeménykönyvet és az iktatót, szabályozta a könyvkölcsönzést, a két könyvtár hat különféle alap cédulakatalógusát egybeolvasztatta, megkezdte a kézirattár és Régi Magyar Könyvtár katalogizálását, kidolgozta a könyvtár új szervezeti szabályzatát.4 1
Fráter Jánosné: A Magyar Tudományos Akadémia könyvtárosai: 1831‐1949. Bp.:MTA K., 1987. 91. p.
2
Léces Károly: Ferenczi Zoltán emléke In: Magyar Könyvszemle, 1958. 1. sz. 74‐75. p.
3
Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái III. (Fa–Gwóth). Budapest: Hornyánszky. 1894. 419–422. p. (Online hozzáférés: 2011. december 2.) 4
György Lajos: Az erdélyi könyvtárügy és a Kolozsvári Egyetemi Könyvtár In: Az erdélyi egyetemi gondolat és a M. Kir. Ferenc József Tudományegyetem története . ‐ Kolozsvár : Erdélyi Tudományos Intézet, 1941. http://adatbank.transindex.ro/cedula.php?kod=1130 (Online hozzáférés: 2011. december 10.)
2
1891—99 között igazgatóként a levéltári anyagban végzett munkái közül megemlítendő, hogy egyéb elfoglaltsága mellett éveken át rendezte időrendbe a Wesselényi-levéltárat.5 1893 őszén két hónapos tanulmányutat tett a vallás- és közoktatási miniszter valamint az Erdélyi Múzeumi Egylet úti segélyével és ajánló leveleivel. A budapesti Egyetemi Könyvtár és a Nemzeti Múzeum könyvtára után még 22 városban6 egyetemi, királyi, városi, tartományi könyvtárat látogatott végig. Útjáról jelentést készített. Tapasztalatait a vezetése alatt álló kolozsvári Egyetemi Könyvtár újjászervezéséhez is felhasználta. Ezt az írását a Magyar Könyvszemle is közölte.7 Tanulmányából is kiderül, hogy kíváncsi volt minden részletre, fogékony a technikai újításokra. Foglalkozott építészeti kérdésekkel, elemezte a különböző raktározási módokat. A könyvek elhelyezését a biztonság, a megvilágítás, sőt még a takaríthatóság szempontjából is vizsgálta, a követendőnek ítélt megoldásokat részletezte. Az újítások, praktikus megoldások keresése és azok pontos bemutatása fontos volt számára. („A könyvtárak berendezéséről” Magyar Könyvszemle, 1892.; ”A marburgi könyvtár állványrendszere” Magyar Könyvszemle,1895) Tapasztalatait az 1903-ban megjelent „A könyvtártan alapvonalai” című munkája is tükrözi. Emellett
a
szerezménykönyvtől
könyvtári a
munkákra
különböző
is
címtárakig,
nagy a
figyelmet
fordított,
-
a
beszerzés
„szakerő”
általi
felügyeletétől a könyvtárhasználati szabályzat fontosságáig - természetesen itt is javasolva a hasznos ötletek itthoni bevezetését. Az országos jellegű könyvtárban (a British Múzeum könyvtárát említve példaként) a megőrző funkció miatt a csak helyben használatot javasolta. Az egyetemi könyvtárak feladata az oktatás szolgálata, lehetőleg reggel 8-tól este 8 óráig terjedő nyitva tartással, gondosan felsorolta a szükséges feltételeket is (megfelelő olvasó asztal, világítás, stb.) 5 Jakó Zsigmond:Az Erdélyi Nemzeti Múzeum Levéltárának múltja és feladatai, 1942, 26 p. ; http://hdl.handle.net/10598/8740 (Online hozzáférés: 2011. december 2.) 6
Bécsben, Prágában, Drezdában, Berlinben, Lipcsében (Bibliotheca Albertina), Halleban, Göttingában, Kasselban (Landes Bibliothek), Marburgban, Giessenben, Kölnben, Utrechtben, Amsterdamban, Leydenben, Hágában, Brüsszelben, Londonban (British Museum könyvtára), Párizsban (Bibliotheque Nationale), Strassbourgban, Karlsruhéban, Ausburgban és Münchenben. 7
Ferenczi Zoltán: Modern könyvtárak szervezéséről.‐ In: Magyar Könyvszemle, 1894 (Ú.F‐2.(18.) évf.), 3. sz. 222‐243. p.
3
Ugyanakkor fontosnak tartotta a kölcsönző vagy duplum könyvtárak létrehozását is, lehetőleg minden településen. 1899-től 1924-ig a budapesti Egyetemi Könyvtár igazgatójaként folytatta munkáját. Ezt a megbízatást nyilvános pályázaton nyerte el. Mint igazgató, derűs és demokratikus légkört teremtett maga körül. (Ugyanakkor erélytelennek is jellemezték: ha valaki rosszul csinált meg valamit, nem feddte meg, hanem inkább elvégezte helyette jól.) Fontosnak tartotta a pontos címfelvételi munkát, amit maga is szívesen végzett. Császár Elemér szerint több könyvet katalogizált, mint bármely alárendeltje.8 Sok újítás fűződik a nevéhez, növelte az olvasótermi férőhelyek számát, duplum és folyóirat raktárt rendeztetett be, ügyelt a könyvek rendszeres tisztogatására, bevezette az olvasótermi kívánat- és panaszkönyvet, stb. Wlassics Gyula minisztersége alatt, a Múzeumok és Könyvtárak Országos Tanácsa megbízása alapján készítette el „A könyvtártan alapvonalai” c. kézikönyvét. A MKOT megbízott tisztviselői között, mint országos intézmény képviselője és jelentős könyvtári szakember szerepelt. A MKOF 1898-tól rendszeresen szervezett könyvtárosképző tanfolyamain 1902-től kezdve Ferenczi is előadott, kézikönyve is a tanfolyam céljaira készült. A kézikönyvben központi problémaként fogalmazza meg a könyvtárépítés feladatát. „A könyvtár czélja kettős: megőrizni a gyűjteményt a jövő koroknak és a jelen
számára
használatát
biztosítani.
E
két
czélnak
kell
megfelelnie
a
könyvtárépületnek”9 Az elsők között volt, aki egyformán fontosnak tartotta mindkét feladatot. Könyve első része a könyvár épületével és berendezésével foglalkozik, a második rész a könyvtár kezelésével, ennek feladataival. A gazdagon illusztrált kötet előszavában megfogalmazza a könyvtárossághoz szükséges személyiségjegyeket is: „… a könyvtár kezelése és rendezése külön hivatást kíván s csak azok lépjenek
e
pályára,
kik
életök
feladatául
választották.
A
tudományos
előképzettségen, a bibliográfiai és könyvtártani előismereteken kívül különösen öt tulajdon szükséges e pályán: a könyveknek, a pontosságnak, a legaprólékosabb rendnek, a munkának szeretete és végül az előzékenység a könyvtár látogatói iránt. 8
Tóth András – Vértesy Miklós: A budapesti Egyetemi Könyvtár története (1561‐1944) .‐ Bp.: Egyetemi Kvt., 1982. – 335. p. 9
Ferenczi Zoltán: A könyvtártan alapvonalai. – Bp. : Athenaeum, 1903. – 33. p.
4
Az első négy a könyvtár rendben tartására, az utolsó a könyvtár és a tudomány iránti állandó érdeklődés és kedvgerjesztés végett szükséges. Ezért, még ha minden más tulajdon megvolna is bennök, a barátságtalan, komor emberek ne válasszák maguknak e hivatást. De másrészről tudni kell az e pályára lépőknek,hogy a könyvtárnoki hivatás nem jár zajos sikerekkel fényes hatással és ezért nagymértékű önmegtagadást s azt a hitet kívánja, hogy a jólvezetett könyvtáraknál semmi sincs, a mi a haza közműveltség és tudományosság előmozdítására a tanintézeteken kívül többet bírna tenni.”10 1906-ban Ferenczi alkalmazta az Angliát és Franciaországot is megjárt bölcsészdoktort,
Czeke
Mariennet
könyvtárőrként,
majd
egy
év
elteltével
napidíjasként. Az egyetem könyvtári bizottságának maradi tagjai nehezen adták beleegyezésüket az első magyar könyvtárosnő kinevezéséhez – és kikötötték, hogy „rendszert nem kívánnak egyelőre alkotni belőle”11 Ferenczi Zoltán szerepe a magyar könyvtárügy irányításában a századforduló éveiben, a népkönyvtári mozgalom idején is meghatározó. Feltétlenül a haladóbb megoldást, az angol-amerikai utat javasolja. A huszadik század elejének korszerű nyilvános- vagy közkönyvtári elveit fogalmazta meg a MKOT 1907 júniusában indított Múzeumi és Könyvtári Értesítő című folyóirat első számaiban is.12 Minden magyar faluba el akarta juttatni a könyvet, úgy gondolta, hogy ennek megfelelő teret biztosíthatnának az iskolák. Javasolta a kormánynak, hogy iskolai könyvtár, népkönyvtár és olvasóterem nélkül iskolák alapítására engedélyt ne adjon. Wlassics 1903-ban megvált a miniszteri tárcától, 1904-től a MKOSZ és a MKOT élén folytatta munkáját. Ferenczi Zoltán vele egyetértésben vázolta a hazai könyvtárügy megoldandó feladatait. Külföldi példákra hivatkozva elmondta, hogy a népkönyvtárak és a vándorkönyvtárak a kisebb települések ellátását hivatottak biztosítani, de a nagyobb városokban már köz- vagy nyilvános könyvtárakra van szükség. A központi könyvtár akár a közelebbi települések népkönyvtárainak központjaként is működhetne. Elsősorban a fővárosban kell megkezdeni ezt a 10
Ferenczi Zoltán: A könyvtártan alapvonalai. – Bp. : Athenaeum, 1903. – IX. p.
11
Kenyeres Ágnes: Egy könyvtár hétköznapjai . ‐ Bp.: Szépirod. Kvk. 1985. – 243. p.
12
A nép‐ és városi könyvtárakról. In: Múzeumi és Könyvtári Értesítő, 1907. 1. sz. 13‐18. p.; Az olvasásról a köz‐ és népkönyvtárakkal kapcsolatban. In: Múzeumi és Könyvtári Értesítő, 1907. 2. sz. 73‐80. p.; A népkönyvtárak nemei. In Múzeumi és Könyvtári Értesítő, 1907. 3. sz., 155‐163. p.
5
könyvtárszervezést, azután majd követi a többi város a jó példát. Szabó Ervin hálózati elvei is hasonlóak. „És itt nincs szó még ezután teendő kisérletezésről. A tények itt éppen úgy beszélnek, a kisérletek éppen úgy be vannak fejezve, mint a népoktatásra nézve. Az, a mi oly tüneményes eredményre vezetett a világ előrehaladottabb nemzeteinél, Amerikában, Angliában, Németországban s melyre irigységgel és az elmaradottság érzésével tekintenek a francziák, abban nem lehet szó ma már többé kisérletezésről, csak úgy nem, mint a gőzgép, vagy vasút terén. Itt követni kell. A nemzetnevelés annyi, mint a nemzetjólét.”13 Az Akadémia könyvtári bizottsága 1924. október 13-án háromtagú operatív albizottságra ruházta a sürgős feladatok kidolgozását, ennek tagjai Balogh Jenő, Lukinich Imre és Ferenczi Zoltán akadémikusok voltak.14 Ferenczi az Egyetemi Könyvtárból nyugdíjba vonulását követően az Akadémia főkönyvtárnoka lett. A megfogalmazott sürgős feladatok megoldásához azonnal hozzákezdett, a már megtervezett
raktárakat
kialakítatta,
a
feldolgozásban
összegyűlt
restancia
felszámolásában is eredményeket ért el, a Könyvtári Bizottság ajánlását figyelembe véve körlevélben szabályozta a könyvtár szolgáltatási rendjét. A kötelespéldányok beszolgáltatásának ellenőrzése is a könyvtár feladatai közé tartozott, ehhez olyan ésszerű nyilvántartást vezetett be, amellyel a tudománytalan irodalom beáramlását a minimumra
sikerült
csökkenteni.
Újjáélesztette
a
kapcsolatokat
a
nyugati
könyvkereskedelmi cégekkel, szélesítette és stabilizálta a cserekapcsolatokat. (pl. Japán, szovjet egyetemek, stb.) Rövid ideig tartó vezetése alatt hozott intézkedései a könyvtár modernizálását szolgálták. Javaslatot
tett
az
egyetem
bölcsészkarán
könyvtártani
előadások
bevezetésére, a könyvtárosok szakszerű képzésére. Ferenczi Zoltán tudósként, könyvtárosként látta a szükségleteket, széleskörű ismeretei alapján látta a jövő útját is. Írásai nagy odafigyelésről és szakértelemről tanúskodnak: szinte minden részletre kiterjedően gyűjtötte az adatokat, a jó példák hazai felhasználását szorgalmazva. Mindezek
után
elmondhatjuk,
hogy
korának
egyik
legtekintélyesebb
könyvtárosa, könyvtárpolitikusa volt. 13
Ferenczi Zoltán: A könyvtárak mint a nemzeti művelődés eszközei: Klny. a Múzeumi és Könyvtári Értesítő III. évfolyamából. – Bp.: Stephaneum Ny., 1909. – 25. p. 14
Fráter Jánosné: A Magyar Tudományos Akadémia könyvtárosai : 1831‐1949. – Bp. : MTA K., 1987. – 40. p.
6
Felhasznált irodalom: Ferenczi Zoltán: A könyvtárak mint a nemzeti művelődés eszközei: Klny. a Múzeumi és Könyvtári Értesítő III. évfolyamából. – Bp.: Stephaneum Ny., 1909. – 25. p. Ferenczi Zoltán: A könyvtártan alapvonalai. – Bp. : Athenaeum, 1903. Ferenczi Zoltán: A nép- és városi könyvtárakról. In: Múzeumi és Könyvtári Értesítő, 1907. 1. sz. 13-18. p. Ferenczi Zoltán: A népkönyvtárak nemei. In Múzeumi és Könyvtári Értesítő, 1907. 3. sz., 155-163. p. Ferenczi Zoltán: Az olvasásról a köz- és népkönyvtárakkal kapcsolatban. In: Múzeumi és Könyvtári Értesítő, 1907. 2. sz. 73-80. p.; Ferenczi Zoltán: Modern könyvtárak szervezéséről .- In: Magyar Könyvszemle, 1894 (Ú.F-2.(18.) évf.), 3. sz. 222-243. p. Fráter Jánosné: A Magyar Tudományos Akadémia könyvtárosai : 1831-1949. – Bp. : MTA K., 1987. György Lajos: Az erdélyi könyvtárügy és a Kolozsvári Egyetemi Könyvtár In: Az erdélyi egyetemi gondolat és a M. Kir. Ferenc József Tudományegyetem története /: szerk. Bisztray Gyula, Szabó T. Attila, Tamás Lajos. - Kolozsvár : Erdélyi Tudományos Intézet, 1941. http://adatbank.transindex.ro/cedula.php?kod=1130 (Online hozzáférés: 2011. december 10.) Jakó Zsigmond:Az Erdélyi Nemzeti Múzeum Levéltárának múltja és feladatai, 1942.; http://hdl.handle.net/10598/8740 (Online hozzáférés: 2011. december 2.) Kenyeres Ágnes: Egy könyvtár hétköznapjai . - Bp.: Szépirod. Kvk. 1985. – 243. p. Léces Károly: Ferenczi Zoltán emléke In: Magyar Könyvszemle, 1958. 1. sz. 74-75. p. Mázi Béla: Százhetvenöt éves az Akadémiai Könyvtár A HAZA MINDEN POLGÁRA SZÁMÁRA http://www.sulinet.hu/eletestudomany/archiv/2001/0113/konyvtar/konyvtar.html (Online hozzáférés: 2011. december 2.) Sipos Anna Magdolna: A magyar könyvtárjog historiája 1867-től napjainkig. – Pécs :Alexandra, 2010. – 263 p. Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái III. (Fa–Gwóth). Budapest: Hornyánszky. 1894. 419–422. p. (Online hozzáférés: 2011. december 2.) Tóth András – Vértesy Miklós: A budapesti Egyetemi Könyvtár története (15611944).- Bp.: Egyetemi Kvt., 1982. 7
Néhány oldal „A könyvtártan alapvonalai” c. könyvből. (A kötet teljes digitalizálása folyamatban van.)
8
9
