FELKÉSZÍTÉSI SEGÉDLET KATASZTRÓFAVÉDELMI VERSENYRE VALÓ FELKÉSZÜLÉSHEZ

2011/2012.

FELKÉSZÍTÉSI SEGÉDLET KATASZTRÓFAVÉDELMI VERSENYRE VALÓ FELKÉSZÜLÉSHEZ

2 I. ELMÉLETI ISMERETEK 1.

A KATASZTRÓFAVÉDELEM JOGI SZABÁLYOZÁSA, RENDSZERE

A polgári védelem és a tűz elleni védekezés – a katasztrófavédelem – rendszere 2012. január elsejével ismét jelentős mértékű változáson ment, megy keresztül. A jogszabályalkotás sajátos eleme a jogszabályok hierarchiája (rendszere), mely alapján a törvényekre mintegy végrehajtási utasításként rendeletek is kiadásra kerülnek. E fejezeten belül azonban csak a katasztrófavédelmet szabályozó két alapvető törvénnyel foglalkozunk részletesebben. Az Országgyűlés hatáskörébe tartozik a törvények megalkotása és kihirdetése.
1996. évi XXXI. törvény a tűz elleni védekezésről, a műszaki mentésről, valamint a tűzoltóságról
2011. CXXVIII. törvény a katasztrófavédelemről és a hozzá kapcsolódó egyes törvények módosításáról A tűz elleni védekezésről, a műszaki mentésről, és a tűzoltóságról szóló 1996. évi XXXI. törvény megalkotásának az volt a célja, hogy szabályozza az élet- és vagyonbiztonságot veszélyeztető tüzek megelőzését, a tűzeseteknél, a műszaki mentéseknél a segítségnyújtást, és a tűz elleni védekezésben résztvevők jogait és kötelezettségeit, meghatározta a védekezés szervezeti, személyi, tárgyi és anyagi feltételeit. A törvény előírja:
a tűz megelőzésével kapcsolatos rendelkezéseket, így a hatósági tevékenységre, a felvilágosításra, oktatásra, képzésre vonatkozó szabályokat;
a tűzoltással és műszaki mentéssel összefüggő rendelkezéseket, amelyek magukba foglalják a tűz jelzésére, a tűzoltásvezető jogaira, valamint az állampolgárok és a különböző szervezetek tűzoltásban való részvételére vonatkozó előírásokat;
a műszaki mentési tevékenység legfontosabb szabályait;
a tűzesetek vizsgálatával kapcsolatos alapvető rendelkezéseket; A jelenleg hatályos Országos Tűzvédelmi Szabályzatot (28/2011. BM Rendelet) rendelkezik:
a létesítmények, építmények kialakítására, a gépek, berendezések, eszközök és anyagok használatára, a technológiák alkalmazására vonatkozó tűzvédelmi előírásokról,
a tűzveszélyességi osztályokról,
és az osztálybasorolás szabályairól. A katasztrófavédelemről és a hozzá kapcsolódó egyes törvények módosításáról szóló 2011. CXXVIII. törvény kiadásának célja a lakosság biztonságának és biztonságérzetének növelése, a természeti és civilizációs katasztrófák elleni védekezés hatékonyságának fokozása, a katasztrófavédelmi szervezetrendszer erősítése, a katasztrófavédelmi intézkedések eredményességének növelése. A törvény meghatározza többek között:
a katasztrófavédelem rendszerének résztvevőit, azok feladatát,
a polgári védelmi feladatokat,
azokat a veszélyhelyzeteket, amelyek esetén különleges rendszabályokat kell bevezetni,
a polgári védelmi kötelezettség fogalmát és szabályait,
a polgári védelmi szolgálat elrendelésének (bevezetésének) módját,
az adatszolgáltatás és az adatkezelés rendjét. A polgári védelem katasztrófavédelemmel kapcsolatos feladatai: a) a lakosság felkészítése a védekezés során irányadó magatartási szabályokra, b) a polgári védelmi szervezetek létrehozása és felkészítése, valamint a működéshez szükséges anyagi készletek biztosítása, c) a tájékoztatás, figyelmeztetés, riasztás, d) az egyéni védőeszközökkel történő ellátás, e) védelmi célú építmények fenntartása, f) a lakosság kimenekítése, kitelepítése és befogadása, g) gondoskodás a létfenntartáshoz szükséges anyagi javak (különösen víz-, élelmiszer-, takarmány- és gyógyszerkészletek, állatállomány) és a kritikus infrastruktúrák védelméről, h) a kárterület felderítése, a mentés, az elsősegélynyújtás, a mentesítés és a fertőtlenítés, és az ezekkel összefüggő ideiglenes helyreállítás, továbbá a halálos áldozatokkal kapcsolatos halaszthatatlan intézkedések, i) a települések kockázatértékelésen alapuló veszélyeztetettségének felmérése, j) a veszélyelhárítási tervezés, szervezés, k) közreműködés a kulturális örökség védett elemeinek védelmében, a vizek kártételei elleni védekezés külön jogszabályban meghatározott feladatainak ellátásában, a menekültek elhelyezésében és ellátásában, továbbá a tűzoltásban, és a nemzetközi szerződésekből adódó tájékoztatás és kölcsönös segítségnyújtás feladatainak ellátásában.

3 A polgári védelmi kötelezettség a belföldi lakóhellyel, vagy tartózkodási hellyel rendelkező, minden nagykorú magyar állampolgár férfira és nőre kiterjed (a mindenkori öregségi nyugdíjkorhatárig), akik nem esnek a polgári védelmi kötelezettség alóli mentesség alá. A törvény értelmében ezek az állampolgárok veszély esetén a károk felszámolására polgári védelmi szolgálatra rendelhetők be. A pv-i megjelenési és szolgálatadási kötelezettség teljesítését, valamint a település azonnali beavatkozást igénylő mentési munkálataira történő beosztást a kötelezett lakcíme szerint illetékes polgármester határozatban rendeli el. A törvény megállapítja, hogy „Minden állampolgárnak, illetve személynek joga van arra, hogy megismerje a környezetében lévő katasztrófaveszélyt, elsajátítsa az irányadó védekezési szabályokat, továbbá joga és kötelessége, hogy közreműködjön a katasztrófavédelemben.” A védekezést és a következmények felszámolását az erre a célra létrehozott szervek és a különböző védekezési rendszerek működésének összehangolásával, • az állampolgárok, • a polgári védelmi szervezetek, • a gazdálkodó szervezetek, • a Magyar Honvédség, • a rendvédelmi szervek, • a Nemzeti Adó- és Vámhivatal, • az állami meteorológiai szolgálat, • az állami mentőszolgálat, • a vízügyi igazgatási szervek, • az egészségügyi államigazgatási szerv, • az önkéntesen részt vevő társadalmi szervezetek, az egyesületek • az erre a célra létrehozott köztestületek, • a nem természeti katasztrófa esetén annak okozója és előidézője, • az állami szervek • az önkormányzatok bevonásával, illetve közreműködésével kell biztosítani. A katasztrófavédelem: a különböző katasztrófák elleni védekezésben azon tervezési, szervezési, összehangolási, végrehajtási, irányítási, létesítési, működtetési, tájékoztatási, riasztási, adatközlési és ellenőrzési tevékenységek összessége, amelyek a katasztrófa kialakulásának megelőzését, közvetlen veszélyek elhárítását, az előidéző okok megszüntetését, a károsító hatásuk csökkentését, a lakosság élet- és anyagi javainak védelmét, az alapvető életfeltételek biztosítását, valamint a mentés végrehajtását, továbbá a helyreállítás feltételeinek megteremtését szolgálják. A katasztrófavédelem felépítési rendszere A katasztrófák elleni védekezés állami szintű irányítása a Kormány feladata. Ennek megfelelően a kormány:





megszervezi a katasztrófák elleni védekezés irányítását, a végrehajtás összehangolását, a megelőzés és végrehajtás feladatainak minisztériumok, országos hatáskörű szervek közötti koordinációját. kihirdeti a veszélyhelyzetet, és dönt az adott térség katasztrófa-sújtott területté nyilvánításáról. bevezeti - rendeleti úton - a veszélyhelyzetben alkalmazandó szabályokat, amelyek tizenöt napig vannak érvényben, meghosszabbításukra az Országgyűlés adhat felhatalmazást. létrehozza a Kormányzati Koordinációs Bizottságot, amely előkészíti a kormány katasztrófavédelemmel összefüggő döntéseit.

A katasztrófák elleni védekezésért felelős miniszter: a BELÜGYMINISZTER. A Belügyminiszter felelős az irányítása alá tartozó katasztrófavédelmi szervezetek működéséért. A katasztrófavédelem hivatásos központi szerve a Belügyminisztérium Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság (budapesti székhellyel). Területi szervei a megyei, fővárosi katasztrófavédelmi igazgatóságok (megyei székhellyel). A Kormány a hivatásos katasztrófavédelmi szerv helyi szerveiként a katasztrófavédelmi kirendeltségeket jelöl ki. Kapcsolódó anyagok/ mellékletek: Jogszabály kivonatok (törvények, rendeletek)

4 2. A KATASZTRÓFA FOGALMA, FAJTÁI A "Katasztrófavédelmi törvény” megfogalmazásában a katasztrófa: a veszélyhelyzet kihirdetésére alkalmas, illetve e helyzet kihirdetését el nem érő mértékű olyan állapot vagy helyzet, amely emberek életét, egészségét, anyagi értékeiket, a lakosság alapvető ellátását, a természeti környezetet, a természeti értékeket olyan módon vagy mértékben veszélyezteti, károsítja, hogy a kár megelőzése, elhárítása vagy a következmények felszámolása meghaladja az erre rendelt szervezetek előírt együttműködési rendben történő védekezési lehetőségeit, és különleges intézkedések bevezetését, valamint az önkormányzatok és az állami szervek folyamatos és szigorúan összehangolt együttműködését, illetve nemzetközi segítség igénybevételét igényli. Hazánkban leggyakrabban előforduló katasztrófák: Hazánk "katasztrófa-múltját" tanulmányozva a régmúlt századokra visszatekintve két alapvető katasztrófával találkozunk, az árvízzel és a földrengéssel, elvétve találkoztunk az aszály említésével. Legújabb kori történelmünk során a társadalmi és technikai fejlődés következményeként a bekövetkezhető katasztrófák sora lényegesen megszaporodott. Ezek a katasztrófák bekövetkezhetnek hazánk területén, de más országokban is, kártékony hatásuk átterjedhet hozzánk is. Ilyenek lehetnek: nukleáris baleset, víz-, levegő-szennyezés, migráció, bűnözés, árvíz, járványok. Mint lehetséges katasztrófával azonban számolni kell még: a szélviharral, tűzvésszel, felhőszakadással, jégesővel, járványokkal, veszélyes anyagok kiáramlásával, közlekedési balesettel, robbantásokkal. Néhány gondolat a két legjelentősebb veszélyről: Árvíz: Árvízről akkor beszélünk, ha a folyó vízszintje megemelkedik, a folyó kilép a medréből és elönti a környező településeket. Magyarországon az éghajlati és topográfiai adottságok miatt gyakoriak és veszélyes változó mértékűek az árvizek. A folyók árhullámait csoportosíthatjuk abból a szempontból, hogy azokat hóolvadás, illetve csapadék, vagy a kettő együttesen okozza. Megkülönböztethetünk jeges és jégmentes árvizeket. Az árhullámok jellegét döntő mértékben meghatározza az is, hogy azok a vízgyűjtő milyen nagyságú részén keletkeznek. A Közép- és az Alsó-Tiszán az árhullámok kialakulásához a kiváltó időjárási helyzetek több napos, esetenként több hetes halmozódása, illetve ismétlődése szükséges. A kisebb vízgyűjtő területeken (pl. Felső-Tisza, Bodrog, Körösök, stb.) már egy-egy nagy csapadékot adó olyan időjárási helyzet is okozhat árhullámot, amelynek fennmaradása gyakran csak 12-24 óra. A kisebb folyókon (pl Zagyva, Tarna) illetve a domb- és hegyvidéki patakokon már néhány óráig tartó lokális, heves csapadéktevékenység is kiválthat – esetenként akár jelentős – árhullámokat. Az utolsó 180 év legnagyobb árvizei közül az 1838. évi dunai árvíz jeges áradásból, a tiszai árvizek közül az 1879. évi árvíz tavaszi áradásból, az 1888. évi téli csapadékból, az 1895. évi is a téli hótakaró olvadásából, az 1919. évi tavaszi csapadékból származott. Különösen magas volt a Tisza középső és alsó szakaszán az 1932. évi árvíz, melyet a Maros árvize, majd az 1970. évi, melyet a Tisza és az összes mellékfolyók egyidejű katasztrofális árvize emelt a tavaszi árvizek közül a legnagyobb magasságra. Az 1985. évi felső-tiszai jeges árvíz a maga nemében példátlan volt a tiszai árvizek sorában. A legutolsó igazán jelentős árhullám 2000-ben, illetve 2006-ban vonult le a Tiszán. Az elmúlt évtizedben egymást követték a rendkívüli árvizek, amelyek több szelvényben évente újraírták a maximális vízszintek magasságát.

Az árvízmentesítés módszerei: - a folyók mentén gátak építése; - folyószabályozás az árvízvezető képességek növelése érdekében; - árapasztók építése a vízhozam megosztására; - a vízmennyiség tárolása, késleltetése a folyó felső szakszán. Magyarország adottságai: - az ország határát 89 kisebb-nagyobb vízfolyás szeli át; - hazánkban a folyók mentén kb. 4220 km töltés, gát van kiépítve; - hazánk árvízveszélyes helyei: Felső- és Közép-Tiszavidék, a sajó, és a Bodrog völgye, a Körösök vidéke és alkalmanként a Duna. Belvíz Belvíz az árvíz vagy felhőszakadás folytán felgyülemlett csapadék vagy feltörő talajvíz, ide nem értve az elöntés nélküli átnedvesedést vagy felázást. Vízszennyeződés Mérgező anyagok bekerülése a természetes vizekbe, amelyek az élőlények károsodását és pusztulását eredményezheti.

5 Földrengés: Földrengésről akkor beszélünk, ha a föld felszínén és belsejében mozgások, hullámzások keletkeznek. A kitörési helyet epicentrumnak nevezzük. A világon két földrengési öv van, az egyik a Csendes-óceáni, a másik a Földközi-tengeren át Ázsiáig húzódó öv, mely övek szélessége néhány száz, hosszúsága több ezer km. Hazánk egyik övbe sem tartozik, de kisebb rengések előfordulnak. A földrengések okozói: - a földkéregben végbemenő mozgások; - vulkánkitörések; - nagy méretű barlangok beszakadásai; - emberi robbantás. A pusztítás mértéke függ: - az epicentrumban elszabadult energiától; - a pusztítási helynek az epicentrumtól való távolságától; - az epicentrum kőzetfizikai paramétereitől. Fontos tudni:
a földrengések erősségét a Richter-skála (9 fokozat) és a Mercali skála (12 fokozat) szerint adják meg;
hazánk történetének legnagyobb földrengései 1763-ban Komáromban történt, amely 6,3 erősségű és IX fokozatú volt;
az 1911. évi kecskeméti rengés 5,6 erősségű és VIII intenzitású volt;
az utóbbi ötven év legjelentősebb földrengése 1956-ban Dunaharasztin a Mcs szerint 8 fokú erősségű volt, melynek még kb. 180 kisebb erősségű utórengése volt,
legutóbb a Balaton-felvidéken volt nagyobb földrengés, ami 1985. 08. 25-én Berhida és Peremarton térségében következett be a Mcs szerint 7 fokos rengéssel, emberéletben nem esett kár, az épületekben azonban jelentős kár keletkezett,
a történelmi tapasztalatok azt mutatják, hogy ahol ilyen erősségű földrengés előfordulhat, ott a jövőben is várható hasonló rengés. Az alapvető magatartási szabályok földrengéskor a következők:








Hagyd el az épületet! A liftet ne használd! Védd a fejed, arcod, szemed és szükség esetén a szabad bőrfelületet is! Nedves ruhával védekezhetsz a gázok és a füst ellen! Ne késlekedj az állatok vagy fontos értékeid mentésével, mert az életedbe kerülhet! Az út közepén, és ne a járdán haladj! Ha nem tudod elhagyni az épületet, zárd el a gázt, oltsd ki a nyílt lángot! Próbálj az ablakból jelzést adni, hogy ki tudjanak menteni! Kapcsold be a rádiót, TV-t, figyelj a külső tájékoztatásra, hangosbeszélőre, szirénára, informáld a szomszédokat is! Ha tűz keletkezik, próbáld azonnal eloltani, lokalizálni! Védd magad az esetleg lehulló tárgyak ellen! Keress menedéket az épület szilárd belső helyiségeiben, akár egy erős asztal alatt, kerüld a dőlésveszélyes tárgyak közelségét.

Az alapvető magatartási szabályok árvízkor a következők:














Kapcsold be a rádiót, TV-t, figyelj a külső tájékoztatásra, hangosbeszélőre, szirénára, informáld a szomszédokat is! Ne telefonálj, csak segélykérési céllal! Ha elrendelték a kitelepítést, ne mondj ellent, kövesd az utasításokat! Készíts „túlélő”-csomagot! Zárd el és kapcsold ki a gázt, villanyt, vizet ha elhagyod a lakást, és zárd az ajtókat, ablakokat is! A csomagot hátizsákban vagy válltáskában vidd, kezeid maradjanak szabadon! Öltözz rétegesen, kényelmesen! Gondolj a családtagok szükségleteire is! A megadott gyülekezőhelyet gyalog közelítsd meg! Csoportosan közlekedj, hogy segíthessetek egymáson! A gyülekezőhelyen várd meg a további utasításokat! Ne hallgass rémhírekre, ne terjeszd azokat! Bízz azokban, akik felkészültek a védelmedre, és érted is vállalják a veszélyt!

A fenti magatartásszabályokból aszerint kell választanod, hogy el tudod-e hagyni az épületet, amelyben tartózkodsz, vagy sem.

6 Szélsőséges időjárás okozta veszélyhelyzetek A meteorológiai körülmények szélsőséges alakulása következtében kialakult veszélyhelyzetek. A katasztrófák kialakulása szempontjából a csapadékon kívül a legjelentősebb időjárási elem a légmozgás. A levegőtömegek horizontális irányú mozgását légnyomáskülönbségek indítják el a Földön, mert a légkör egy olyan egyensúlyi állapotra törekszik, ahol az adott magassági szintben mindenütt egyforma nyomás uralkodik. A melegebb levegő könnyebb, ezért felemelkedik, helyébe hűvösebb, nagyobb nyomású levegő érkezik. A felszín közelében így kialakuló szél mindig a magas nyomású hely felől az alacsony nyomású területek felé fúj, sebessége pedig az érintett területek közötti légnyomás függvénye. A szél tehát irányával és sebességével jellemezhető. Irányát mindig arról az égtájról nevezzük, amerről fúj. A sebesség mérésénél pedig azt is figyelembe kell venni, hogy a légtömegek nem egyenletesen, hanem lökésszerűen mozognak. A szélerősség mérésére a levegőrészecskék mozgásának sebességét használják. Ezt a sebességet km/h-ban, vagy úgynevezett Beaufortskála szerinti erősséggel szokás megadni. Hazánkban ritka (de az elmúlt évek tapasztalata alapján egyre gyakoribbak) a 90-140 km/h sebességet elérő, vagy azt meghaladó szelek. A 9-es erősségű szél (vihar) esetén nagyobb útakadályokkal, egyes fasorokkal szegélyezett utakon járhatatlan torlaszokkal számolhatunk. A Föld forgásának a hatására az északi féltekén a légtömegekben a nyomáskiegyenlítődés az óramutató járásával ellentétes örvények formájában valósul meg. Ezeket hívják ciklonnak. Általában ezek hoznak esős, szeles időt. A magas nyomású területekről a levegő kifelé áramlik és az előzővel ellentétes irányú légmozgásokat hoz létre. Ezek az anticiklonok, melyek az óramutató járásával megegyező irányba forognak. Ezeket általában meleg és derült idő kíséri. A ciklonok és az anticiklonok nem csak forgó mozgást végeznek, hanem haladnak is. Közép-Európa felett általában Ny-ról K-felé. Az átvonuló légörvények határozzák meg a szél alakulását. A ciklonok területén a hideg és meleg légtömegek sávokba rendeződnek. Ezek között a sávok között húzódó határokat nevezzük frontnak. Attól függően, hogy milyen hőmérsékletű levegőtömb frontfelületről beszélünk, megkülönböztetünk hideg- és melegfrontot. A hideg frontot hirtelen időjárás-változás követi. A nyári hidegfrontokat gyakran kísérik viharok is.

Kapcsolódó anyagok/ mellékletek: Katasztrófák csoportosítása (táblázat) Magyarország katasztrófaveszélyes területei (térkép) Katasztrófák a történelemben (táblázat)

7

3. A VESZÉLYES ANYAGOK AZONOSÍTÁSA, A LAKOSSÁG RIASZTÁSA 3.1. A VESZÉLYES ANYAGOK AZONOSÍTÁSA A tehervagonokon, teherautókon, tartálykocsikon feltétlenül jelezni kell valamilyen módon, ha veszélyes anyagokat szállítanak. Ilyenkor egy vagy több 30x40 cm nagyságú narancssárga táblát helyeznek a jármű elejére és hátuljára is. Ha a táblán nincs szám, ez azt jelenti, hogy a jármű darabos árut szállít, vagy többféle veszélyes anyag van rajta. Ha tartályban szállít anyagot (gáz, folyadék), akkor számozott sárga tábla van rajta. Mivel gyakran előfordul ezeknek a járműveknek a balesete, jó tudni, mit is jelenthetnek ezek a számok. A tábla alapszíne narancssárga, fekete szegéllyel, amit középen egy vízszintes fekete vonal választ el. Felső részén a veszélyt jelző szám, alsó részén a szállított anyag beazonosítását segítő szám áll. Mit jelentenek ezek a számok? Az első szám a főveszélyt, a második és a harmadik szám a további veszélyeket jelzi. Az alsó mezőben lévő négyjegyű szám a szakemberek számára pontosan megmondja, hogy milyen anyagot szállít a jármű. Nekünk elég, ha közelebbről megismerkedünk a felső mezőben lévő két számmal (néha három), ami megmondja, hogy milyen veszéllyel nézünk szembe. Főveszély

járulékos veszély X338 1428

Az anyag azonosítási száma A veszélyt jelző számok jelentése: 2. gázkiszabadulás 3. gyúlékonyság (folyékony anyag) 4. gyúlékonyság (szilárd anyag) 5. oxidáló hatás 6. Mérgező hatás 8 maró hatás 9. heves reakció veszélye Ha ezeket a számokat tudjuk, minden elhaladó járműnél megállapíthatjuk a veszély mértékét Ha az első számjegyet megkettőzik, azt jelenti, hogy az adott veszély nagyon erős. A számok előtt néha X-et is láthatunk ez a tűzoltónak nagyon fontos jelzés. Azt jelenti, hogy az anyag vízzel veszélyes módon reagál, ezért ilyen jármű tüzét vízzel oltani tilos. A táblák titka A veszélyes árukat szállító járműveken gyakran találunk érdekes jeleket tartalmazó táblákat. Ezeket a jellel ellátott táblákat bárcáknak hívjuk. Mivel használatuk nemzetközi előírás, a világ minden pontján felismerik őket. Nézzünk néhány példát!






A csúcsára állított piros négyszög, benne fekete vagy fehér láng: gyúlékony folyadék vagy gáz A csúcsára állított négyszög piros csíkokkal, benne fekete láng: gyúlékony szilárd anyag A csúcsára állított fehér négyszög, benne két sípcsonton halálfej: mérgező anyag A csúcsára állított sárga négyszög, benne fekete láng: gyújtóhatású anyag A csúcsára állított kék négyszög, benne fekete vagy fehér láng: vízzel érintkezve gyúlékony gázokat fejlesztő anyag.

Teendők veszélyes árut szállító jármű baleseténél Ha ilyen balesetet látunk, soha ne menjünk a jármű közelébe, ne érjünk a kiömlő anyaghoz, távolról próbáljuk leolvasni a tábla számjeleit! Ha veszélyes anyagot szállító jármű balesetét látod, jelezd a tűzoltóságnak, rendőrségnek, mentőknek. Mit kell közölni telefonáláskor? Mi történt?
milyen esemény (ütközés, borulás, tűz stb.),
milyen jármű? (teherautó, tartálykocsi),
milyen számokat látunk?

8
került-e a szabadba veszélyes anyag? Hol történt?
hely, időpont. Milyen sérülések vannak?
emberekben,
járműben,
környezetben, Ki a bejelentő?
Név, cím, telefonszám

3.2. A VESZÉLYHELYZETI FELDERÍTŐ CSOPORT „VFCS” Ha egy baleset helyszínén ismeretlen anyag kerül a levegőbe, vagy a talajba, akkor kihívják a Veszélyhelyzeti Felderítő Csoportot, (“VFCS”) amelynek az a feladata, hogy veszélyes anyagokkal (vegyi-, tűz- és robbanásveszélyes, valamint radioaktív anyagokkal) bekövetkezett balesetek, természeti és civilizációs katasztrófák esetén segítsen a károk felmérésében, kiterjedésének megelőzésében, csökkentésében. Ha közvetlen életveszély áll fenn, segít a mentésben, a káros anyag eltávolításában, és az elsősegélynyújtásban is. A VFCS alaprendeltetéséből adódóan a baleset vagy katasztrófa helyszínén az alábbi feladatokat végzi el:








Felméri, hogy a lakosság és az anyagi javak milyen veszélyben vannak Elemzi, hogy milyen károk vannak a területen Gyorsan továbbítja a megfelelő adatokat és információkat Biztosítja a biztonságos feltételeket a csoport személyzetének munkavégzéséhez Biztosítja a hírösszeköttetést Segít a lakosság gyors helyszíni riasztásában, informálásában Szakmai tanácsokat ad a baleset vagy katasztrófa helyszínén dolgozó szervek, személyek részére.

A VFCS-k az illetékes megyei katasztrófavédelmi igazgatósághoz tartoznak, létszámuk 3 fő (1 fő csoportparancsnok, 1 fő felderítő és 1 fő gépjárművezető), állandó 24 órás készenlétben állnak. Riasztásuk a megyei katasztrófavédelmi igazgatóságok ügyeleti szolgálatai útján történik. Mozgási körletüket tekintve ideális esetben 50 km-es körzetben tevékenykednek. Alapvetően elsősorban saját megyéjük teljes területén dolgoznak, de saját megyéjük mellett más megyéket is ellátnak. Milyen gyorsan kell elérniük a baleset helyszínét a riasztást követően?



helyi, illetve regionális alkalmazás esetben: országos szintű alkalmazás esetében:

60 perc 120 perc

A VFCS-k optimális információs lehetőségekkel rendelkeznek. Ez magában foglalja a gyors, pontos kapcsolatteremtés, valamint az adatszolgáltatás lehetőségét. A VFCS-k működéséhez szorosan hozzátartozik a “bázis-háttér”. A “bázisok” (intézmények laboratóriumai) együttműködése révén lehetőség nyílik közvetlen szakmai egyeztetésre, a vett minták további részletes elemzésére. Összességében a VFCS-k országos szintű rendszere biztosítékot nyújt arra, hogy a katasztrófák bekövetkeztekor gyors helyszíni információkhoz jussunk, másrészt a helyszínen kárelhárítási munkákat végző együttműködők (rendőrség, tűzoltóság, mentő stb.) azonnali információkat kapjanak a beavatkozás lehetőségeit illetően.

Néhány érdekesség a VFCS tevékenységéről: • • • • •

Egyedül soha nem tevékenykedhetnek Kötelező védőruhát hordaniuk Épületbe lépéskor villanyt gyújtani, gyufát, csengőt használniuk tilos! Leülni, térdelni tilos! Enni, wc-t használni, cigarettázni stb. a szennyezett területen tilos! Ezt a feladatot csak képzett vegyi- és sugárfelderítők végezhetik, akik fizikailag, szakmailag, pszichikailag is megfelelnek az erős terhelésnek.

9 3.3. NUKLEÁRIS VAGY RADIOLÓGIAI BALESETEK 3.3.1. Ionizáló sugárhatások veszélyei, a védekezés módszerei Mi az ionizáló sugárzás? Az ionizáló sugárzások rendkívül sokfélék lehetnek, de a közös vonásuk az, hogy anyaggal találkozván (ahol az anyag éppúgy lehet a földet körülvevő légréteg, mint a testünket alkotó sejtek bármelyike) képesek annak alkotóelemeit ionizálni. Az ionizáció, mint fizikai folyamat kémiai hatásokhoz, majd biológiai elváltozásokhoz vezethet. Az ionizáló sugarak állhatnak töltött részecskékből (az elektronok seregét béta-sugárzásnak nevezzük, a hidrogén atommagjai a protonok, a hélium atommagok alkotják az alfa-sugárzást). De létrehozhatnak ionizációt semleges (elektromos töltés nélküli) részecskék (pl neutronok) is. A hatás jellemzése, mértékegysége Egyelőre elegendő, ha egyetlen gyűjtőfogalommal ismerkedünk meg, ez a dózis. A különböző dózis fogalmak egyszerűen mérhető fizikai mennyiségeket jelölnek. Az ionizáló sugárzások hatásának ismertetésekor egyetlen dózis egységet fogunk használni, a sievert -et illetve ennek kisebb egységeit – pl: ezred részét: ez a millisievert (kiejtése: miliszívert), rövid jele: mSv. Az egység nagyságának érzékeltetésére álljon itt két jellemző adat: - természetes forrásokból valamennyiünket körülbelül évi 2-5 mSv sugárterhelés ér; - az emberi szervezet egészét rövid idő alatt érő 3000-4000 mSv besugárzásba az érintettek kb fele mintegy 1 hónap alatt belehal. Milyen forrásokból ér bennünket ionizáló sugárzás? Mindenek előtt meg kell különböztetni külső és belső sugárforrásokat. Külsőnek nevezzük mindazokat a forrásokat, amelyeket testünkön kívül helyezkednek el, s a szervezetünkbe csak az általuk kibocsátott sugarak jutnak. Belső sugárforrásról van szó, ha valamilyen módon – lenyelés, belégzés útján – bekerül a szervezetünkbe a sugárzó anyag. A források másik jelentős felosztása eredetük szerint történik: a források lehetnek természetes vagy mesterséges eredetűek. Természetes forrásnak tekintjük a világűrből, illetve a Napból és a talajból hozzánk érkező sugárzásokat. A mesterséges sugárforrások az utóbbi bő 100 évben jelentek meg. Egy részüket az orvosi alkalmazások, más részüket ipari felhasználásra (pl energiatermelésre) készítik. Hogyan hatnak szervezetünkre az ionizáló sugarak? Az egész testet érő nagy (legalább 1000 mSv) besugárzás hatására közvetlen, rövid időn belül jelentkező súlyos tünetek lépnek fel. Ezek erőssége a besugárzás nagyságával arányos, mintegy 3000-4000 mSv felett az esetek nagy részében halálhoz vezet. A kisebb besugárzások jellemzője, hogy nem ismerünk olyan megbetegedést, amit kizárólag ionizáló sugárzások válthatnak ki, vagyis néhányszor 100 mSv besugárzást elszenvedett személyeknél csak bizonyos – amúgy is előforduló – betegségek (pl rák) gyakorisága (előfordulási valószínűsége) nő meg. Hogyan védekezzünk – ha kell? Nem zárhatjuk teljes biztonsággal, hogy valaha egy, a lakosság egyes csoportjait is érintő baleset következhet be, valamely ipari alkalmazás során. Egy ilyen baleset káros hatásainak minimális szintre szorítására ma már Magyarországon is rendelkezésre állnak a megfelelően képzett szakemberek és korszerű eszközök. Hogyan tájékozódhatunk a sugárzás mértékéről? Ha sugárveszéllyel járó baleset történik, a legtöbb esetben maga a baleset előidézője jelenti elsőként az eseményt. Erre ma már nemzetközi egyezmények is kötelezik az érintetteket. A be nem jelentett események észlelésére, vagy egy bejelentett baleset esetén a kibocsátott radioaktív anyag terjedésének követésére épült ki hazánkban az Országos Sugárfigyelő Rendszer, amely a figyelmeztető szint elérésekor jelez. Ez a szint – a természetes sugárzás mintegy ötszöröse – még mindig nem jelenti azt, hogy az állomás közelében lévők közvetlen veszélyben lennének, csupán a szakembereket figyelmezteti a kivizsgálás megkezdésére.

10 3.3.2. Mi a teendőnk nukleáris vagy radiológiai baleset esetén? A következő átfogó jellegű ajánlásokat, mindig az adott helyzetben, az illetékes hatóságok konkrét utasításait szem előtt tartva kell figyelembe venni. 1. a felkészülés időszakában: a háztartásban legyen 3-4 napra elegendő ivóvíz és élelmiszer készlet sugárszennyezéstől védett elzárható edényekben (ládákban), hűtőszekrényben, hűtőládákban (szénhidrát, fehérje és zsírtartalom 60-25-15%-os arányban); legyenek a lakásban ajtók, ablakok szigetélésére szolgáló anyagok; tudni kell, hogy szükség esetén hol szerezhetjük be a káliumjodid tablettákat, illetve ha van előre kiosztva, hol tároljuk és meg van-e a használati utasítás; ha van előre kiosztott védőeszköz, időnként ellenőrizze állapotát; tartson a háztartásban kere4skedelemben kapható porvédő álarcokat; akik állandóan gyógyszert szednek, legyen mindig több napos készletük; legyen tartalék tüzelőanyag bekészítve, fedett helyen, és világító eszköz, elemes rádió arra az esetre, ha áramkimaradás lenne. 2. A riasztást (a veszélyhelyzet elrendelését) követően figyeljük a Magyar Rádió és a Magyar Televízió közszolgálati műsort szóró adóin, valamint a katasztrófavédelem közléseit átvevő, országos, körzeti és helyi rádió és televízió adókon keresztül leadott információkat; szomszédoknak, gyerekeknek, idős embereknek hívja fel a figyelmét a veszélyre, mert esetleg ők nem hallották vagy másképp értelmezték a riasztás jelét. Elzárkózáskor mielőtt elzárkózna, gondoskodjon a háziállatokról, az értékes kint lévő tárgyakat (edények, járművek, száradó ruhák) vigye zárt fedett helyre, az állatokat terelje istállóba. A kutat, takarmányt takarja le fóliával. miután ellenőrizte, hogy kint rend van, zárkózzon be a lakásába, ellenőrizze a nyílászáró megbízható záródását; kapcsolja a be a közszolgálati TV-t és rádiót informálódás és utasítások vétele céljából; a szellőzést, klímát kapcsolja ki, ügyeljen, hogy ne legyen huzat a lakásban; a kályhák, kémények ajtóit is jól zárja el; ha szükséges a rosszul záródó ablakokat, ajtókat szigetelje le, és ügyeljen a benti levegő minőségére (pl ne használjon nyílt lángot, kályhafűtést – gázkályhát); figyelje a rendőrség, a katasztrófavédelem hangszórós közleményeit és pontosan kövesse az utasításokat; helyezze készenlétbe a káliumjodid tablettákat és a porvédő álarcokat; ha útközben távol otthonától érte a riasztás, igyekezzen menedéket keresni, a hatósági szervektől tanácsot kérni; ha gépkocsival utazik menjen a legközelebbi lakott településre, a gépkocsit állítsa le olyan helyen, ahol nem akadályozza a forgalmat és keressen menedéket; ha munkahelyén érte a riasztás, akkor kövesse a munkahelyi vezető utasításait; ha lakásban van, készüljön fel az esetleges óvintézkedések, pl kitelepítés, áttelepítés végrehajtására; kerülje a felesleges telefonálásokat, ne terhelje túl a telefonvonalakat; ügyeljen a tűzvédelmi rendszabályok betartására, ne nehezítse meg figyelmetlenségével saját maga és mások helyzetét; a radioaktív szennyeződés áthaladásakor a lakásban tartózkodjon a legvastagabb falú, legjobban elszigetelt szobában; ne tartózkodjon a nyílászárók közelében, hanem a szoba közepén; lehetőleg ne tartózkodjon fa vagy könnyűszerkezetű házban.

A házon kívül és visszatéréskor ha valamilyen okból a kiülepedést követően a lakásból ki kellett menni pl munkát végezni, akkor a kint tartózkodást a lehető legrövidebb időre kell korlátozni; olyan kinti ruhát kell viselni, amely a házba való visszatéréskor kint hagyható fedett helyen; kerüljük a port felkavaró tevékenységet; viseljünk sapkát, köpenyt porálarcot.

11 Teendők kitelepítés elrendelésekor a kitelepítés végrehajtható saját vagy központilag biztosított járművel; saját járművel történő haladás esetén ügyeljünk a forgalom irányítók jelzéseinek betartására; személyi szükségletre ne vigyünk 20 kg-nál nagyobb csomagot; a személyes csomag tartalma:személyi okmányok, értéktárgyak, készpénz, 2-3 napi hideg élelem és ivóvíz légmentes dobozban, palackban, evőeszközök, fehérnemű, lábbeli, évszaknak megfelelő tartalék ruha, tisztálkodó eszközök, gyógyszerek, egyéni védőeszköz, takaró, hálózsák, elemes rádió, zseblámpa; gondoskodjunk hátrahagyott állatainkról; jelentsük be, ha tudomásunk van róla, hogy valaki nem tudja, vagy nem akarja végrehajtani a kitelepítést; központi kitelepítéskor csak a megadott időben menjünk a gyülekezési helyre, ingóságaink elszennyeződését akadályozzuk meg; a lakást elhagyás előtt áramtalanítsuk, a gáz- vízcsapok elzárását ellenőrizzük. Jódtabletták bevételének szabályai csak akkor vegyük be, amikor az illetékes hatóságok felszólítottak rá, és csak azon korcsoportok, akiket utasítottak rá; annyit vegyünk be (akkora adagot), amennyit mondtak; vegyük figyelembe a használati utasításban foglaltakat.

12 3.4. RIASZTÁS, TÁJÉKOZTATÁS A lakosság riasztása, a riasztás jelzései A lakosság riasztására, az érvényben levő jogszabályok két esetet határoznak meg, a légi-, illetve a katasztrófariasztást. A veszély elmúlásának jelzése megegyezik mindkét esetben. A légi-, illetve a katasztrófariadó elrendelését követően a megyei közgyűlés elnöke és a polgármester elrendeli a polgári védelmi szolgálatot, és gondoskodik a lakosság megfelelő tájékoztatásáról, valamint megteszi a szükséges intézkedéseket a lakosság és a létfenntartáshoz szükséges anyagi javak védelmére. Riasztás szirénákkal:

Szirénajelek, jelzések A jelzés megnevezése: A jelzés leírása:

KATASZTRÓFARIADÓ 120 másodpercig tartó, váltakozó hangmagasságú (133 Hz és 400 Hz közötti) folyamatos szirénahang.

A jelzés megnevezése: A jelzés leírása:

RIADÓ ELMÚLT A riadó elmúlt jelzés: kétszer egymás után megismételt 30 másodpercig tartó egyenletes hangmagasságú (400 Hz) szirénahang, a jelzések közötti 30 másodperces szünettel. A riadó elmúlt jelzés a légiriadó, valamint a katasztrófariadó jelzés feloldására is vonatkozik.

13 A jelzés megnevezése: A jelzés leírása:

MORGATÓ PRÓBA A próba során alkalmazott jelalak első részében 6 másodperces időtartamban 400 Hz-ig felfutó jelzés kerül leadásra, majd a jel lefutása következik be.

Ki rendelheti el a lakosság katasztrófa riasztását? A katasztrófariasztás elrendeléséért felelős: országos vagy több megyét érintő veszélyeztetettség esetében a katasztrófák elleni védekezésért felelős miniszter - a Kormány utólagos tájékoztatásával - a hivatásos katasztrófavédelmi szerv központi szerve útján, • megyei, fővárosi szintű veszélyeztetettség esetében a megyei, fővárosi védelmi bizottság elnöke - a katasztrófák elleni védekezésért felelős miniszter utólagos tájékoztatásával - a hivatásos katasztrófavédelmi szerv területi szerve útján, • település veszélyeztetettsége esetén a polgármester - a megyei, fővárosi védelmi bizottság elnöke utólagos tájékoztatásával - a hivatásos katasztrófavédelmi szerv helyi szerve útján, • a gazdálkodó szerv területén a gazdálkodó szerv vezetője, a polgármester és a hivatásos katasztrófavédelmi szerv helyi szervének egyidejű tájékoztatásával. •

A lakosság riasztásának lehetőségei A lakosság riasztásának és veszélyhelyzeti tájékoztatásának módjai: a) elsősorban közérdekű közlemény közzétételével, a médiaszolgáltatásokról és a tömegkommunikációról szóló törvény rendelkezéseinek megfelelően, b) a lakossági riasztó rendszer eszközeivel, c) a technikai feltételek megléte esetén elektronikus hírközlési szolgáltatások igénybevételével, d) a helyben szokásos módon (hangosbemondó, hírvivő, falragaszok), e) a riasztás és veszélyhelyzeti tájékoztatás közzétételére alkalmas, helyben rendelkezésre álló egyéb eszközökkel, így a rendvédelmi szervek, magánszemélyek élőbeszéd sugárzására alkalmas kihangosító eszközei, valamint kézi kihangosító eszközök, f) szükség és lehetőség szerint az a)-e) pontban megjelöltek egyidejű alkalmazásával. Szöveges közlés műsorszóró adók útján: A közérdekű közleményt a hivatásos katasztrófavédelmi szerv központi szerve által kiadott tartalommal kell közzétenni, melyet a hivatásos katasztrófavédelmi szerv központi szerve zártrendszerű kommunikációs csatornán ad át. A szöveges közlés tartalmazza különösen: a) a bekövetkezett esemény pontos helyét és idejét, b) az esemény várható hatásait, c) az okozott hatás kiterjedését, d) a keltett hatás várható időtartamát, e) a követendő magatartási szabályokat, f) a további tájékoztatási lehetőségeket.

14 A veszélyhelyzeti tájékoztatás A veszélyhelyzeti tájékoztatás tartalma: a) a katasztrófaveszély, a bekövetkezett esemény, a védekezés, az irányadó magatartási szabályok, a lakosságvédelmi intézkedések, az elrendelt korlátozások, valamint a további tájékozódási lehetőségek, b) a helyreállítás időszakában az elemi lakhatási feltételek megteremtése, a külön döntés szerinti kárenyhítés lehetőségei, valamint a helyreállítás. A lakosság veszélyhelyzeti tájékoztatásáért felelős: a) a katasztrófák elleni védekezésért felelős miniszter, b) a központi államigazgatási szerv vezetője, c) a hivatásos katasztrófavédelmi szerv központi és területi szervének vezetője, d) a megyei és a helyi védelmi bizottság elnöke, e) a polgármester, a főpolgármester, f) a gazdálkodó szerv vezetője Mi a teendő, ha megszólal a sziréna?







Ne bámészkodjunk, a legrövidebb úton haza kell menni, vagy a legközelebbi fedett helyre, és be kell csukni az ajtókat, ablakokat, ki kell kapcsolni a szellőztető berendezéseket. Fedett helyre kell zárni a háziállatokat. Aki gépjárművel közlekedik, menjen a legközelebbi lakott településre, a gépjárművet biztonságosan állítsa le úgy, hogy a forgalmat és a mentést ne akadályozza, és menjen fedett helyre. A munkahelyen dolgozók illetve intézményekben tartózkodók a vezetők utasításai szerint tevékenykedjenek. Fel kell készülni az esetleges kitelepítés végrehajtására. Be kell kapcsolni a rádiót, televíziót, hallgatni kell a KOSSUTH adót vagy a helyi rádiókat. Nézni, figyelni kell az MTV 1 adását, ahol további tájékoztatást adnak a teendőkről. Figyelni kell a katasztrófavédelem és a rendőrség hangszórós közleményeit.

Kapcsolódó anyagok/ mellékletek: Veszélyes áruk közúti szállítása (ADR) Veszélyes anyagok azonosítása, védekezés lehetőségei

15 4. A LAKOSSÁG VÉDELME A lakosságvédelem alapvető módszerei a helyi és a távolsági védelem: • a helyi védelem az elzárkózás a veszélyeztető hatás elleni védelemre alkalmas, illetve alkalmassá tett helyen, • a távolsági védelem a lakosság veszélyeztetett területről történő kimenekítése, illetve kitelepítése, valamint befogadóhelyen történő átmeneti jellegű elhelyezése. Helyi védelem Legtöbbször elzárkózással valósul meg. Ez azt jelenti, hogy a lakosság a veszélyeztető hatások elől az épületekbe zárkózik el, és nem hagyja el az épületeket, amíg a veszély el nem hárul. A nyílászárókat nedves törölközővel, pléddel tömíti. Erre például akkor van szükség, amikor egy ipari baleset során veszélyes vegyi anyagok kerülnek a levegőbe. Vannak olyan települések, ahol speciális védőképességgel bíró építmények, un. óvóhelyek is vannak, amelyek a nagyon veszélyes, például a sugárzó anyagok ellen is megvédenek. Az elzárkózás néhány alapszabálya:







Az ablakok és az ajtó réseihez tegyünk vizes plédet, vagy törölközőt. Figyeljük a helyi rádió, televízió, hangosbemondó-kocsik közleményét. Lehetőleg ne használjuk hosszan a telefont. Mindig készítsünk vizet az edényekbe. Készítsünk elő néhány gyertyát, elemlámpát. Vegyük számba az élelmiszereket, gyógyszereket, készüljünk fel a „túlélő-csomag” összeállítására, az esetleges kitelepítésre

A távolsági védelem (kitelepítés, kimenekítés) A távolsági védelem gyűjtőfogalom, amely magába foglalja a kitelepítést, kimenekítést, valamint az ebből adódó elhelyezési-befogadási, majd visszatelepítési feladatok végrehajtását. A kitelepítés, kimenekítés (ideiglenes lakóhely-elhagyás) a lakosság védelmét, illetve veszteségeinek csökkentését, a veszélyeztetett területről történő kivonását szolgálja a már közvetlen veszélyt nem jelentő területre. Ezzel az emberéletekben, anyagi javakban várhatóan kisebb veszteség következik be. •

kitelepítés: a lakosság és a létfenntartáshoz szükséges anyagi javak veszélyeztetett területről történő - a veszélyelhárítási tervben meghatározottak szerinti - kivonása és befogadóhelyen történő átmeneti jellegű elhelyezése;

•

kimenekítés: közvetlen életveszély esetében a lakosság veszélyeztetett területről történő azonnali kivonása;

•

befogadás (ideiglenes elhelyezés a kimenekített, illetve kitelepített lakosság és létfenntartáshoz szükséges anyagi javak befogadóhelyen történő átmeneti jellegű elhelyezése;

•

visszatelepítés: a veszély elmúltával a kimenekített, kitelepített lakosság és a létfenntartáshoz szükséges anyagi javak lakóhelyre történő visszajuttatása; Kimenekítés, kitelepítés esetén érvényesül az un. befogadási kötelezettség. A kitelepítés, kimenekítés történhet: • egy településen belül • települések között, az országhatáron belül • nemzetközi viszonylatban, az országhatáron túl

A kitelepítés és a befogadás elrendelésére jogosult: a) veszélyhelyzetben, a Kormány felhatalmazása alapján, illetékességi területére vonatkozóan - a polgármester, - a hivatásos katasztrófavédelmi szerv területi szervének vezetője által kijelölt személy, aki veszélyhelyzetben a településen a helyi katasztrófavédelmi tevékenység irányítását a polgármestertől átvette, - a megyei, fővárosi védelmi bizottság elnöke, b) halasztást nem tűrő esetben az illetékességi területére vonatkozóan - a polgármester, - a megyei, főváros védelmi bizottság elnöke. A visszatelepítés elrendelésére a megyei védelmi bizottság elnöke jogosult. A kitelepítés elrendeléséről szóló döntést az elrendelő írásba foglalja - akadályoztatása esetén az elrendelést követő legkésőbb 3 napon belül - és felhívás közzétételével gondoskodik a kihirdetéséről.

16 Általános magatartási szabályok kitelepítés elrendelése esetén: A lakosság a kitelepítéséről, kimenekítéséről szóló elrendelést követően bárhol értesül róla az első és legfontosabb számára, hogy ha lehetséges, hazatérjen a lakásába, családtagjait "összegyűjtse", mert a kitelepítésre, kimenekítésre a családnak együtt kell felkészülni.


alapvető követelmény, hogy a kitelepítést irányító szerv utasításait be kell tartani, a gyülekezőhelyen pontosan meg kell jelenni, első feladat a veszélyhelyzeti (“túlélő”) csomag összeállítása, a megadott kitelepítési útvonalat kell használni, a kitelepítés során lehetőleg ne szenvedjen kárt a kitelepített lakosság családi és közösségi életviszonyai, valamint tekintettel kell lenni a kitelepített személyek korából, neméből vagy más tulajdonságából fakadó egyedi igényekre, ha a veszélyhelyzet bekövetkeztekor a tanulók az iskolában tartózkodnak, és az osztályok tanulóiért a nevelő felel, ő viszi őket a kitelepítési gyülekező helyre, a befogadási helyen le kell adnia a névsorukat, mindenkinek el kell döntenie, hogy saját maga által meghatározott befogadási helyre megy pld. rokonokhoz, vagy a befogadásra kijelölt helyre, az egyedül maradó gyermekekre, idősekre és betegekre megkülönböztetett figyelmet kell szentelni, a mozgásképtelen betegeket a gyülekezőhelyen be kell jelenteni, a segítők megérkezéséig maradnia kell valakinek mellettük, ne veszélyeztesse senki az életét a család értékeinek védelmével, mert a hátra maradt ingatlanok, egyéb vagyontárgyak őrzését a rendőrség, polgárőrség, őrző-védő szervezetek végzik.










A lakásból való távozáskor:
ki kell kapcsolni a villanyt az elektromos készülékeket, a világítást,
el kell zárni a víz- és gázvezetéket, berendezéseket,
el kell oltani a kályhákban, tűzhelyekben az égő tüzeket,
be kell zárni az ablakokat, ha van leereszteni a redőnyöket,
a lakásajtót kulcsra zárni,
a mozgásképtelen beteg családtagokat a gyülekezési helyen be kell jelenteni, egy visszamaradó családtag felügyelete mellett meg kell várni, amíg az elszállításuk központilag megtörténik. A befogadóhellyel szemben támasztott követelmények: • megfelelő távolságra helyezkedik el a veszélyeztetett területtől, • biztosítja a befogadott lakosság számára az alapvető ellátást, így különösen:  ivóvíz-, élelem- és orvosi ellátást,  alapvető higiéniai feltételeket,  az élelmezés és a hulladék megfelelő kezelésére szolgáló létesítményeket,

•

2  a tartózkodásra és szállásra szolgáló, megfelelő méretű helyiségeket (személyenként legalább 3,5 m ),  az alapvető kulturális igények (vallási, közösségi) kielégítését. a befogadóhely alkalmazásakor:  jól látható módon jelölni kell a helyiségek rendeltetését,  biztosítani kell a befogadottak számára a házirend megismerését és gondoskodni kell a betartásáról,  biztosítani kell a lelki segítségnyújtást, valamint a gyermekek és más különös gondoskodást igénylő személyek alapvető ellátását.

A lakosságvédelem további csoportosítási lehetősége, amikor a védendő személyek számát vesszük alapul. E szerint beszélhetünk: • egyéni védelemről • csoportos védelemről. Egyéni védelem Az egyéni védelem többek között a mindenkori helyzet sajátosságainak megfelelően kiválasztott szűrő-, illetve szigetelő típusú légzésvédő-eszközökkel, bőrvédő eszközökkel, szükség-védőeszközökkel oldható meg. Olyan ipari balesetek, robbanások, stb. esetén, amikor az emberi életre veszélyes, káros anyagok kerülnek a levegőbe, védekezni kell a veszélyeztető hatások ellen. Ehhez különböző eszközöket használhatunk attól függően, hogy mi ellen akarjuk megvédeni önmagunkat és másokat. Légzésvédő eszközök A levegőbe került sugárzó, mérgező, illetve fertőző anyagok a szervezetbe legkönnyebben a légzőszerveken keresztül jutnak be, gyorsan szétáramlanak és felszívódnak. A légutak védelme ezért nagyon fontos. A légzésvédő eszközök megakadályozzák, hogy a biológiailag káros aeroszolok és gázok a légutakon keresztül a szervezetbe juthassanak, egyben biztosítják az életfunkcióhoz szükséges tiszta és megfelelő oxigéntartalmú levegőt, valamint az arc és szemek védelmét.

17 A, Szűrő típusú légzésvédő eszköz Gázálarc: a környezeti levegőből megszűri a szervezetet károsító anyagokat és a tiszta levegőt ún. légzéscsatlakozó közvetítésével juttatja el a használójához. A szűrő típusú légzésvédő eszköz alkalmazásának előnyei:


használata különös képzettséget nem igényel, gyorsan elsajátítható,




viselőjét a másik típushoz képest kevésbé korlátozza a mozgásban,




az előírt tárolásmód és karbantartás mellett 10 évig is megőrzi védőképességét,




a viszonylagos olcsósága nagyobb készletek beszerzését teszi lehetővé.

E típus hátránya, hogy alkalmazási helyén a levegő oxigéntartalmának minimum 17%-nak kell lennie, a mérgező gázok koncentrációja pedig nem haladhat meg egy bizonyos nagyságot. Az előzőekből következően vegyi baleset közvetlen bekövetkezési helyén, vagy feltételezett oxigénhiányos helyen (barlang, mélyen fekvő pince stb.) e légzésvédő típus nem alkalmazható. A menekülő kámzsa: elnevezéséből adódóan a veszélyes környezetből való biztonságos eltávolítás hatékony eszköze. Védi a szemet, arcot, fejet. Kialakításakor arra törekedtek, hogy univerzális méretezésével valamennyi arcformához jól illeszkedjen. A menekülő kámzsa vegyszerálló alapanyagból készült, részei a gumi félálarc, kombinált szűrőbetét, kilégzőszelepek, fejvédő kámzsa A kámzsa légmentesen lezárt fémgőzölt polietilén tasakban van tárolva. Miután egyszerhasználatos védőeszköz, javítani, felújítani, újra felhasználni a használata után tilos. A biomaszk a légutak és az arc együttes védelmét biztosító keretálarc. A külső álarctestben van egy belső álarc, amely meghatározza a belső levegőáramlást, megakadályozza a látómező bepárásodását, csökkenti a kilégzett szén-dioxid újbóli belégzését. B, Szigetelő típusú légzésvédő eszközök A szigetelő típusú légzésvédő eszköz használata a környezeti levegőtől független. A légzéshez szükséges levegőt palackból, vagy zárt körfolyamat által biztosítja használójának. (pl. oxigént fejlesztő készülék, sűrített levegős készülék) A típus legfontosabb előnye, hogy viselőjét magas szennyezettségi koncentráció, valamint oxigénhiányos helyen, ismeretlen típusú mérgező anyag jelenlétekor is hatásosan megvédi, elszigetelve (izolálva) a veszélyes környezettől. Hátránya, hogy rövid ideig használható, az előző típusnál lényegesen nehezebb, valamint az, hogy akkor tudjuk használni, ha fel vagyunk rá előzetesen készítve. Szigetelő típusú légzésvédő eszközöket tehát akkor alkalmaznak, ha a gázálarc használata nem lehetséges. Ilyen esetek: ha a mérgező anyag ismeretlen, vagy ha koncentrációja oly nagy, hogy ellene a gázálarc szűrőbetétje nem véd, a levegőt olyan mérgező anyag szennyezi, amely ellen a szűrőbetét nem nyújt védelmet, a levegő oxigéntartalma 17% alá csökken.

Bőrvédőeszközök Olyan eszközök, amelyek védik a ruházatot és a bőrt a szervezetre veszélyes anyagok hatásai ellen. Pl. védőruhák, köpenyek, gázvédő ruhák. Szükség-védőeszközök Megkülönböztetünk házilagos készítéssel előállított és a termelésben használatos munkavédelmi célt szolgáló szükségvédő eszközöket. Házilag porszűrőket és aeroszol szűrőket lehet készíteni. A szűrő anyaga olyan sűrű szövésű vászon, hajtogatott gézlap, stb. lehet, amely képes felületén a szennyező anyagot megkötni, illetve megszűrni. A szem védelmére motoros szemüveg alkalmazható. Ajánlatos a szűrőként használatos részt benedvesíteni.

Csoportos védelem Csoportos védelemről akkor beszélünk, amikor több személyt, akár egy egész települést kell megvédeni a veszélyeztető hatás következményeitől. Megvalósulhat a település elhagyása nélkül, ez a helyi védelem, valamint a település önként, vagy kötelező elhagyásával, ez a távolsági védelem.

18 Mi legyen a „túlélő-csomag”-ban?









személyi okmányok, értéktárgyak, készpénz, betétkönyv, bankkártya, két- három napi élelmiszer (konzerv, nem romlandó élelmiszer) egy liter ivóvíz, tea, üdítő (az élelmiszereket úgy célszerű összeválogatni, hogy a napi kalória érték a 3000-3600 kalória tápértéket elérje) az évszaknak megfelelő lábbeli, felsőruházat, fehérnemű, tisztálkodási eszközök, rendszeresen használt gyógyszerek, gyógyászati segédeszközök egyéni védőeszköz (ha van) szükség szerint légzésvédő és bőrvédő eszközként használható ruházat, takaró (esetleg hálózsák, gumimatrac,) ha van, hordozható rádió.

A csomag kialakításánál feltétlenül számolni kell azzal, hogy központilag biztosított szállítóeszközön, esetleg gyalog történik a lakóhelyelhagyás. Fontos, hogy az összeállított csomag könnyen szállítható legyen, nem haladhatja meg a 20 kg-ot. A csomagon fel kell tűntetni a nevet, a címet, a gyermek ruházatára lehetőleg fel kell írni, vagy varrni a nevét, születési évét. Mellékelni kell az esetleges gyógyszerérzékenységéről szóló iratot. Tartózkodni kell a mindennapi élethez nem szükséges tárgyak, eszközök, becsomagolásától, bár ha belefér a súlyba, a gyermek szeretett játékát tanácsos betenni. Kapcsolódó anyagok/ mellékletek: Szükség légzésvédő eszköz készítése Egyéni védelem szintjei

19 5. TŰZVÉDELEM

“Ne játssz a tűzzel!”- e régi népi mondásnak sokféle értelme van. Az ember játékos kedvében sok mindennel játszik, amivel nem kellene: saját teherbíró képességével, mások érzéseivel és gyakran a számtalan, sokféle formában megjelenő veszéllyel. Sok dolog van, amelyeket érdemes komolyan venni. A tűz valamennyinek kitűnő szimbóluma, életünk, kultúránk elengedhetetlen tartozéka, az emberré válás egyik legfontosabb eleme. A tűztől való félelem elemi dolog, az állatok és a kisgyerekek félnek a tűztől. Később megtanuljuk a félelmünket legyőzni, de teljesen soha nem sikerül. A félelem mindig megelőzi azt, aminek a bekövetkezésétől tartani kellett. Ezért a félelem nagyon hasznos és fontos dolog az alkalmazkodásban: arra késztet, hogy átgondoljuk a veszélylehetőségeket és megkíséreljünk megfelelően reagálni rájuk. A megelőző idő rövidülésével csökken a félelem segítő szerepe és nő az esélye a rémületnek, amely gyakran valóban bénító, tompító hatással lehet. Az ember, aki olyan rendkívül nagy mennyiségű információt képes tárolni a fejében, sokrétűen tud szembeszállni a veszéllyel és a félelemmel. Értelmével megismeri a tűz, az égés szabályait, megtanulja megkülönböztetni az éghető anyagokat azoktól, amelyeken nem fog a láng, tűzhelyekbe, kályhákba teszi a tüzet, tetszése szerint lobbantja fel, vagy oltja el. A kandallóban szelíden lobogó láng a családiasság, a barátságos légkör hangulatát árasztja. A megszelídített tűz elaltatja félelmünket, de éppen ezáltal okozhat veszélyt. Az intelligenciatesztek egyik elengedhetetlen kérdése: “Mit tenne, ha egy zsúfolt helyen, mondjuk moziban, ön lenne az első, aki észrevette, hogy tűz ütött ki?” A legtöbb ember elméletben pontosan tudja a választ: csendben értesíteni kell azokat, akik intézkedni tudnak, kinyittatni az ajtókat, megkeresni a tűz fészkét stb., de semmiképpen nem kiabálással vagy meneküléssel pánikot kelteni. Az elmélet és a gyakorlat azonban nem mindig találkozik. Nem vagyunk rá felkészülve, hogy a tűzzel ellenőrizhetetlen körülmények között találkozzunk. Mindenképpen arra kell hát törekednünk, hogy még veszélyhelyzetben is az eszünkre támaszkodjunk. Tűzmegelőzés Hogyan előzhetjük meg a tüzeket? Honnak tudjuk, miért lehetünk biztosak abban, hogy a szabályok betartásával megelőzhetők a tüzek? Hogyan keletkeztek a szabályok? Mire kell törekedni a tűzmegelőzésben?






Az elsődleges cél a tűz keletkezésének megakadályozása lehet. Ha mégis bekövetkezett a tűz, akkor a tűz terjedésének feltételeit kell megszüntetnünk, hiszen ha nem teszünk oda éghető anyagot, vagy elzárjuk a tűz útját, máris sikert értünk el. A tűzből az embereket, tárgyakat ki kell menteni, ezért harmadik fontos szempontunk a menekülés, mentés feltételeinek biztosítása. Ezt szolgálják a folyosók, lépcsőházak, teraszok, erkélyek, kijáratok. Negyedik feladat a tűzjelzés feltételeinek biztosítása. A keletkezett tüzet gyorsan jelezni kell a tűzoltóságnak, hiszen minden perc késedelem nagy károkat okozhat. Ötödik feladatunk nem lehet más, mint a tűzoltás feltételeinek biztosítása. Mit is jelent ez? A keletkezés pillanatában a tűz még kicsi, ha időben észleljük és a közelben van tűzoltó készülék, nyert ügyünk van. Ha a tűzoltók számára megfelelő utat építettek, az utak mentén, vagy magában az épületben tűzcsapokat helyeztek el, akkor a tűzoltás eredményes lesz. Ha ez nincs meg, vagy a tűzcsapokra ráparkolnak, akkor bizony víz nélkül nehezen oltható a tűz. Ezért írják elő szigorú szabályok, hogy hol, mennyi tűzoltó készüléket, tűzcsapot, oltóvizet kell biztosítani.

A, Biztonságos az otthonunk? Mit kell tudni a fűtésről?










Szén-és fatüzelésű kályhával csak jól szellőztethető szobában szabad fűteni. A fűtőtestet ne használjuk ruhák és egyéb éghető anyagok szárítására. A kályha, a gázzal és elektromos árammal működő fűtőtestek közvetlen közeléből távolítsuk el a bútorokat, a függönyöket, és az egyéb éghető anyagokat. A tüzelőanyagot soha ne tároljuk a kályha közelében. Fa és széntüzelésű kályhák előtt mindig legyen parázsfogó tálca, kályhaellenző. A kályhákat, kandallókat rendszeresen tisztítani és a kéményeket ellenőriztetni kell. Az olajkályhát csak olajjal szabad feltölteni, akkor, amikor már kihűlt. A begyújtáshoz ne használjunk benzint, petróleumot. Az elektromos fűtőtestet közvetlenül a fali konnektorba kell csatlakoztatni, tilos hosszabbítót használni. Az elektromos fűtőtestet használat után áramtalanítani kell.

20 Mi okozhat tüzet, vagy tűzveszélyes helyzetet?







ha sérült, házilag barkácsolt kályhákkal fűtenek… ha begyújtáshoz benzint, gázolajat használnak… ha a fűtőtest közelében éghető anyagot helyeznek, a ruhát ott szárítják… ha széntüzelésű kályha elé nem tesznek fémlemezből készült parázsfogót… ha a füstcsövet nem rögzítik a falhoz… ha a salakot a papírt is tartalmazó kukába dobják…

Elektromos berendezések A villamos készülékek gyakran okoznak tüzet:








ha túl sok gépet üzemeltetünk, a vezeték felmelegszik, ha a hősugárzó közelében éghető anyagot felejtünk… ha a vasalót bekapcsolva éghető alátétre rakjuk… ha a TV hátlapját letakarjuk, az üzemi hő nem tud eltávozni… ha a villamos berendezést használat után nem kapcsoljuk ki … ha a lámpába a megengedettnél nagyobb teljesítményű izzót csavarnak… ha a biztosítékot a felnőttek házilag barkácsolttal cserélik ki…

PB-gáz A legtöbb súlyos sérüléssel járó balesetet okozza, mivel zárt térben a levegővel keveredve szikra hatására robbanást okozhat. A propán-bután gáz-levegő keverék felrobbanásához elegendő egy villanykapcsoló felkapcsolása. Ha gázszagot észlelsz, azonnal szellőztess! Ha a szomszédból szűrődik ki gázszag, ne csengess be, hanem dörömbölj! A palackot nem szabad 40 oC feletti felmelegedésnek kitenni. A tömörséget csak szappanos vízzel szabad ellenőrizni, égő gyufával soha. Tűz keletkezhet:






ha nem jól zárjuk el a szelepet… ha régi, hibás tömítőgyűrűt használunk összeszereléskor… ha gyufával “ellenőrizzük” a tömörséget… ha az összekötő tömlő hibás… ha a palackot hő vagy nyílt láng éri…

Mit kell tudni a biztonságos dohányzásról? Ha már egy felnőtt nem szoktatható le a dohányzásról, legalább a tűzveszélyt csökkentsük minimálisra! Mire kell figyelni?





Az ágyban dohányzás tűz- és balesetveszélyes! Csak hamutartóba, nem éghető anyagból készült alkalmi eszközbe szabad hamuzni. Az égő cigarettát ne tegyük le a lakás különböző pontjain. Ne dohányozzunk párolgó, éghető anyag közelében!

Kevesen tudják, hogy a dohány izzó parazsa 800 oC hőmérsékletű, így pillanatok alatt lángra lobbanhatja a könnyen gyulladó anyagokat. Ha módunkban áll, udvariasan figyelmeztessük a dohányost: ne gyújtson rá olyan helyen, ahol erre felirat is figyelmeztet, padláson vagy pincében, a legfontosabb pedig: ne dohányozzon ágyban! Az izzó, mérgező füsttel égő ágynemű szénmonoxid mérgezést okoz, így az “áldozatjelölt” már nem is érzékeli, hogy körülötte lángol a szoba. A hamutartót csak teljesen kihűlt állapotban szabad kiüríteni, és soha ne papírkosárba! A keletkező tüzek gyors észlelésével, a tűzoltás mielőbbi megkezdésével tetemes értékek menthetők meg. Foglaljuk össze, mit kell tennünk, hogy ne keletkezzen tűz?








Soha ne mondjuk: “Ugyan mi történhet nálunk?” A tüzek háromnegyede gondatlanságból keletkezik. Ezért ne hanyagoljuk el a tűzveszély legapróbb jeleit sem. A kályhákat, elektromos hősugárzókat úgy helyezzük el, hogy azok a környezetüket ne veszélyeztessék. Mindig ügyelni kell arra, hogy a környezetünkben lévő elektromos gépek, berendezések biztonságosak, szabályosak és sértetlenek legyenek. A lépcsőház nem raktár és lomtár. Jegyezzük meg a lépcsőházakat, kijáratokat, amelyek veszélyhelyzetben menekülési útként szolgálhatnak. Közösségi épületekben a menekülési utat táblák jelölik. Csak az arra kijelölt helyen szabad dohányozni. Gyakran nem is a cigaretta a tűzokozó, hanem a hanyagul eldobott gyufa, vagy egyéb gyújtóeszköz. Hamu tárolásához csak zárt, nem éghető anyagú edényt használjunk.

21






Ha a kályhában a tűz nem jól ég, nem szabad éghető folyadékokat használni a tűz felélesztéséhez. Ha éghető folyadékokkal kell dolgozni, legyünk nagyon körültekintőek és óvatosak, hiszen már szobahőmérsékleten robbanásveszélyes gőzök keletkezhetnek, amelyeket akár egy apró kis szikra is belobbanthat. Vigyázz a kisgyerekekre: a gyufa és a tűz nem játék. Jegyezzük meg hol van a legközelebbi tűzoltó készülék és hogyan kell használni. Jegyezzük meg a tűzoltóság telefonszámát, a legközelebbi telefont, vagy a tűzjelző berendezést.

B, Tűzgyújtás a szabadban Nyáron szünidőben mindenki szeretne kikapcsolódni. Soha ne feledkezzünk el azonban arról, hogy ilyenkor is történhet baleset. A nyaralás, táborozás egyik alapvető szabálya, hogy sátrat verni, lakókocsit leállítani csak kijelölt helyen szabad. A biztonságot, a nyaralás nyugalmát szolgálja, ha követjük a következő tanácsokat, szabályokat:


Távollétünk nyugalmának első pillére az otthon rendben történő elhagyása. Mit jelent ez tűzvédelmi szempontból? - Természetesen rakjunk rendet, - lehetőleg áramtalanítsuk a lakást, - a gázvezeték csapját, a gázpalack szelepét is zárjuk el, - bízzunk meg valakit a lakás felügyeletével.

A tábortűz aranyszabályai:











Csak kijelölt, vagy kiépített helyen rakjunk tüzet. A tűz környékéről a száraz füvet, éghető anyagokat takarítsuk el. Ha nincs előre kiépített hely, készítsünk árkot a tűz helye köré, rakjuk körbe kövekkel. Készítsünk a közelbe oltóhomokot, földet, ásót, lapátot és kannában, palackban vizet. Szeles időben akkor se gyújtsunk tüzet, ha minden más feltétel rendben van. Ne hagyjuk őrizetlenül a lángokat, de a parazsat se. Ha közben feltámad a szél, azonnal oltsuk el a tüzet. Ha túl erős a láng, nagy, vastag fával húzkodjuk szét az égő tűzifát, óvatos mozdulatokkal csapkodjuk el a parazsat. Vízzel és földdel oltsunk. Az oltás eredményességéről meg is kell győződnünk, mert akár egy szikrányi parázs, vagy zsarátnok is elég lehet ahhoz, hogy tűz legyen belőle. Ha tűzgyújtási tilalmat rendeltek el, akkor még a kijelölt tűzrakó helyen sem szabad tüzet gyújtani.

Égés, oltás Mi kell az égéshez? O

Éa

.

.

.

Gyf

Éa = éghető anyag O = az égéshez szükséges oxigén Gyf = gyújtóforrás, azaz a megfelelő hőmérséklet, a gyújtóenergia. Tűz akkor keletkezik, ha ez a három feltétel egy időben és egy térben jelen van. Mit kell tennünk, hogy a tűz elaludjon? a. Eltávolítjuk az éghető anyagot vagy b. elvonjuk az oxigént vagy c. csökkentjük az éghető anyag hőmérsékletét. a. Az anyag eltávolítása - A tűz elől a még nem égő anyagot elvisszük: erdőtűznél kivágják fákat, épületek tetőtüzeinél átvágják a tetőt, a lakásból a még nem égő bútorokat, képeket eltávolítják. - Az égő anyagot visszük ki az éghető környezetből – pl. az égő TV-t, PB palackot visszük ki (dobjuk ki) a helyiségből.

b. Oxigén elvonása

22 -

Lezárjuk az égő helyiségek nyílásait, hogy csökkenjen a levegő utánpótlás (a teljes oltás sajnos így nem sikerülhet). A tűzoltók – többnyire oltóhabbal - elárasztják, vagy feltöltik az égő helyiséget (pincét, kábelcsatornát stb.), repülőgépek, vagy számítógép termek tüzeinél speciális oltógázokkal.

c. Hőmérséklet csökkentése - Az égő anyagot annak gyulladási pontja alá hűtjük. A leggyakoribb oltási mód szilárd anyagoknál, hogy azok izzó részeit hűtik, cseppfolyós anyagoknál és gáztüzeknél azok környezetét kell hűteni. A tűz környezetében lévő nem égő anyagokat is hűteni kell, mert a hősugárzás, hőáramlás vagy hővezetés következtében meggyulladhatnak. Mivel olthatunk? A víz: A legősibb, legáltalánosabb oltóanyag, amelynek legfontosabb szerepe abban rejlik, hogy képes az égő anyag hőmérsékletét a gyulladási hőmérséklet alá csökkenteni. Nagy előnye, hogy környezetünkben szinte mindenhol előfordul, viszonylag olcsó, egyszerűen szállítható, az oltandó anyagok többségét nem károsítja. Tilos vízzel oltani: - elektromos berendezéseket, - izzó vagy olvadt fémeket, - karbidot. A tűzoltóhabok: A habot vízből, habképző anyagból és levegőből állítják elő. Égő folyadékok felszínére juttatva először lehűti azt, majd azon teljesen elterülve letakarja a felületét, ezzel elzárja az éghető anyagot a levegőtől. Tilos habbal oltani az elektromos berendezéseket, mert áramütést szenvedhetünk. Tűzoltóporok Az oltóporokat a különböző halmazállapotú anyagok égéséhez fejlesztették ki (szilárd, folyékony, gáz, éghető fémek). Az égéstérbe jutva a por bomlik, s ez hűti a környezetét, a felszabaduló gázai pedig kiszorítják az égésgázokat, majd a maradék szilárd anyag leülepszik, elszigeteli az égő anyagot. Így a por bonyolult oltóhatást fejt ki. Leggyakrabban kézi tűzoltó készülékekben találkozhatunk velük. Ezek a készülékek kisméretű gáz- és éghető folyadéktüzek oltására alkalmasak. Tűzoltógázok: Vannak olyan gázok, amelyek az égési reakcióban nem vesznek részt, de a tűzhöz juttatva az oxigént felhígítják. Így, ha az oxigéntartalom 13% alá csökken, a tűz elalszik. Ilyenek: széndioxid, hélium, argon, de a nitrogén is. Ezeket főleg kézi tűzoltó készülékekben és beépített automatikus tűzoltó berendezésekben használják. 5.4. Segítségkérés, menekülés Mit tegyünk, tűz észlelése esetén? A legfontosabb: őrizzük meg nyugalmunkat, ha elveszítjük a fejünket, magunkat és másokat is veszélybe sodorhatunk. Erőltessünk magunkra nyugalmat, s tervezzük meg a teendők racionális rendjét. Ha becsukjuk az ajtókat és az ablakokat, a tűz a lehető legkevesebb friss levegőt kapja, a helyiség pedig megvédhető a kormozódástól és a füsttől. A szobában éppen található nedves anyagokkal tömítsük el az ajtók réseit. Ezt követően nyithatunk ablakot, hogy a friss levegő beáramolhasson. Ha fordítva csináljuk, előbb nyitunk ablakot, mielőtt az ajtók réseit eltömítenénk, az égés felerősödhet. Azonnal értesítsük a tűzoltóságot a 105-ös, vagy a 112-es segélyhívószámon. A legfontosabb, hogy ők értesüljenek a tűzről: tőlük várható a leghatékonyabb segítség. A tűz vagy egyéb káreset jelzésére díjtalanul igénybe vehető bárki használatában lévő távbeszélő készülék. A távbeszélő hiányában bármilyen más, arra alkalmas figyelemfelkeltő lármával (kiabálással, kürttel, vészcsengővel, szirénával, haranggal stb.) jelezzük a tüzet környezetünk számára. A tüzet jelezni szándékozó bárkitől igényelheti, hogy őt járművén olyan helyre szállítsa – díjtalanul – ahol tűzjelzési kötelezettségének eleget tehet. Tűzjelzéskor a következőket kell közölni:





A tűzeset, káreset pontos helye, címe (helyiségnév, kerület, utca, házszám, emelet), mi ég, milyen káreset történt, mi van veszélyeztetve, emberélet van-e veszélyben, a jelző személy neve, címe, a jelzésre használt telefon kapcsolási száma, a ha a hívás nem nyilvános állomásról történt.

23

Az emberi beavatkozás nélkül megszűnt, vagy a tűzoltóság közreműködése nélkül eloltott tüzeket is kötelező bejelenteni a tűzoltóságnak. A tűzoltók megérkezéséig a legközelebbi tűzoltó készülékkel, vagy oltóanyaggal meg kell kísérelni a lángok megfékezését. A betegeket és gyerekeket vezessük ki a veszélyeztetett területről. Veszélyhelyzetben használjuk a szabadba vezető menekülési útvonalakat. Segítsük az idegeneket, hisz ők nem ismerhetik a menekülés helyi lehetőségeit. Ha valakinek meggyulladt a ruhája, ne hagyjuk szaladni. A kiérkező tűzoltókat tájékoztassuk a tűz helyéről, terjedési irányáról, a bent lévő emberekről, állatokról, tárgyakról, a közművezetékek elzárási lehetőségéről, valamint arról, hogy mit tettetek eddig. A tűz jelzését követően a megmenekülés, illetve a mentés, a tűz lokalizálása érdekében kell megterveznünk a cselekedeteink legcélszerűbb sorrendjét. Sokat segíthet, ha az ember – mielőtt füsttel teli területen mozogna – valamit az arca elé tud tartani (inget, szalvétát, harisnyát stb.). Ha erre nincs lehetőség, ne vesztegessük az időt valamilyen tárgy keresésével. (Tehát ne menjünk be a fürdőszobába ruhát vizezni, mert előfordulhat, hogy közben a füst elzárja a menekülési utat!) A helyiségben tűz esetén legcélszerűbb négykézláb kúszva, illetve lehajolva közlekedni, a mérgező gázok ugyanis felfelé áramlanak. Ha a tűzön keresztültörve tudunk csak menekülni, vagy másokat menekíteni, testünket – lehetőleg természetes alapanyagú – nedves textíliával burkoljuk be. Ha a füst már a padlóig kiterjedt, egy másik menekülési útvonalat kell keresni. Praktikus tanácsok tűz esetére















Felnőtt irányításával és felügyeletével tanuljuk meg, gyakoroljuk a lakásban, garázsban, vagy az autóban található tűzoltókészülék használatát. Legyen menekülési terve a családnak, melyet minden családtag ismer. Baj esetén jelöljünk ki egy találkozóhelyet a családnak a lakáson kívül. Sohase menjünk vissza az égő házba. A segélyhívó számát tartsuk a telefon közelében. Amíg a mentésre várunk, akasszunk ki, vagy lengessünk valamit az ablak előtt! Egy inget, más ruhadarabot, így a tűzoltóság látja, hol van még valaki, akkor is, ha közben valamilyen okból nem tudtunk jelezni. Hangosan kérjünk segítséget. A lakás meghatározott pontján tartsunk elemlámpát, hogy szükség esetén kéznél legyen. Ha úgy tűnik körbe zárt a tűz (vagy füst), kiáltsunk segítségért, és közben mérjük fel, van-e másik menekülési út. Ez lehet az erkélyen, a párkányon át, vagy akár a tetőre. Ha lakásunk még nem telítődött füsttel, ne próbáljunk lifttel, vagy a füsttel telítődött lépcsőházon át menekülni. Középmagas épületeknél szükség esetén a szomszédos lépcsőházon át is kijuthatunk a veszélyeztetett helyről vagy felmehetünk a lapostetőre is, itt várva be a tűzoltók megérkezését. Soha ne ugorjunk ki! Várjuk meg a tűzoltókat! Bármilyen reménytelennek tűnik is a helyzet, a tűzoltók többnyire hamarabb a helyszínre érnek, mint amennyinek azt a bajbajutott érzi. Nagyon sok embert létrával kimentettek még azután, hogy mások a halálba ugrottak. Ha muszáj, két kézzel kapaszkodva lógjunk ki, és csak azután engedjük el magunkat! Így az esési út majdnem 2 méterrel rövidíthető meg, és a földet érést is biztonságosabbá válik. Soha ne ugorjunk le az első emeletnél magasabb helyről! Tűzesetnél ne késlekedjünk állatok vagy értékes tárgyak mentésével. Ne tárgyakat, embereket mentsünk! Amelyik településen van hivatásos vagy önkéntes tűzoltóság, ott 10-15 percen belül számíthatunk a segítség megérkezésére. a tűzoltás minden esetben térítésmentes.

Az égő épület elhagyása A saját testi épség szem előtt tartásával segíteni kell, hogy mindenki kijuthasson az épületből. Az ajtókat be kell csukni magunk után. Keressük meg a vészkijáratot, használjuk a szabadba vezető menekülési útvonalat, menjünk a gyülekezési helyre (ezekről a falon kifüggesztett rajz is tájékoztat). A betegeket és a gyerekeket kell először kivezetni a veszélyeztetett területről. Segítsünk az idegeneket, hiszen ők nem ismerhetik a menekülés helyi lehetőségeit. Füsttel és gázzal töltött levegő Minden zárt térben égő tűz igen veszélyesen változtatja meg a levegő összetételét: csökken az oxigén, nő a szénmonoxid és az egyéb mérgező gázok mennyisége. Soha ne lépjünk egy égő, vagy füsttel telített épületbe és ne nyissunk be olyan ajtón, amelynek résein füst szivárog ki. Ha egy égő épületben rekedünk, menjünk olyan helyiségbe, amelynek van külső ablaka és csukjuk be az ajtót. Ha ehhez át kell menni egy füsttel teli szobán, ereszkedjünk négykézlábra, mert a tiszta levegő a padlószint közelében található. Ajtót, ablakot csak olyan helyiségben nyissunk, ahol csak füst van, de tűz nincs. Ha egyedül vagyunk, amikor meggyullad valamelyik ruhánk, a teendő 3 szóval kifejezhető: ÁLLJ!

FEKÜDJ!

GURULJ!

24 Ha látjuk, hogy valakinek meggyulladt a ruhája, ne hagyjuk szaladni. Kisebb felületű égő ruha esetén gyorsan fektessük le a sérültet – az égő testfelülettel felfelé – és vízzel is olthatunk, de jobb, ha szorosan becsavarjuk pl. függönybe, ágytakaróba, kabátba, szőnyegbe és bebugyoláltan fektetjük a földre. Ne használjunk vékony műszálas anyagot, és ne görgessük őt, mert az további sérülést okozhat. A legfontosabb tudnivalók










kerüljük a pánikot; a tűz jelzését követően a menekülés, illetve a mentés, a tűz lokalizálása érdekében kell megterveznünk a cselekedeteink legcélszerűbb sorrendjét; a segélyhívó számát tartsuk a telefon közelében; tanuljuk meg és gyakoroljuk a lakásban, garázsban, vagy az autóban található tűzoltó készülék használatát; legyen menekülési terve a családnak, melyet minden családtag ismer; baj esetén jelöljünk ki egy találkozóhelyet a családnak a lakáson kívül; a füstöt ne lélegezzük be, mert szén-monoxid mérgezést okoz; maradjunk a füst szintje alatt, a padozat közelében, négykézláb kúszva, illetve guggolva közlekedjünk; sose menjünk vissza az égő házba.

Kapcsolódó anyagok/mellékletek: Tűzoltó gépjármű felszerelései Tűzveszélyességi osztályok

25 6. ELSŐSEGÉLYNYÚJTÁSI ISMERETEK Az elsősegélynyújtás célja Az elsősegélynyújtásnak azt kell biztosítania, hogy a bajba jutott ember orvosi ellátást kapjon, és addig is, amíg az orvosi segítség megérkezik, megakadályozza az állapotának romlását. Az elsősegélynyújtás elemi szabályai Főbb szabályok:



A sérültet az orvosnak kell ellátnia, nekünk gondoskodnunk kell a mentők értesítéséről, valamint arról, hogy a segítség megérkezéséig ne romoljon a sérült állapota. Úgy cselekedj, hogy ne okozz további balesetet!




Először villámgyorsan tájékozódnod kell. A tájékozódás során öt kérdésre kell választ kapnod: Mi történt? Hogyan történt? Hány sérült van? Milyen sérüléseik vannak? Van-e még valamilyen veszélyforrás, ami további sérüléseket okozhat?




A helyszínt úgy kell biztosítani, hogy önmagunkat, a sérültet és a segítőinket ne érhesse további baleset. Ehhez, ha lehet, keressünk segítőtársakat. Sose hősködjünk!




A helyszín biztosítása mindig attól függ, hogy hol történt a sérülés és hány segítőnk van. Ha a baleset az úttesten történt, figyelmeztetni kell a közeledő autókat, nehogy belerohanjanak az álló autókba, a sérülteket ellátókba. Ha az épületben történt, a attól függően, hogy mi okozta a sérülést, meg kell szüntetnünk a veszélyforrást. (tűzhely elzárása, villanyóra kikapcsolása , stb.) A kíváncsiskodókat el kell küldeni, mert zavarják a munkát, ráadásul ha a helyzet olyan, többen pánikba eshetnek, rosszul lehetnek.




Ha többen vagyunk, végezzünk csapatmunkát! A kapkodás és fejetlenség elkerülése végett nevezzünk ki egy “mentésvezetőt”, gyorsan határozzuk meg ki, mit csinál.




A sérültet lehetőleg ne mozgassuk, ez alól kivétel, ha a baleset körülményei olyanok, hogy a további baleset elkerülése mozgatás nélkül nem lehetséges, pl dől az épület, robbanásveszély van, stb. A sérültet le kell ültetni vagy fektetni, ruházatát csak olyan mértékben szabad levenni, amennyire a sérülés megkívánja. A ruha eltávolítását az ép végtagnál, az öltöztetését a sérült végtagnál kezdjük. Sose ráncigáljuk, szükség esetén vágjuk le a ruha ujját.




Gondoskodni kell a mentők hívásáról, a beteget tilos egy segítő autójával elszállítani, mert romolhat az állapota.

A mentők tájékoztatása tartalmazza:





A hívó nevét, adatait Mi történt, hol történt (a sérülés pontos helyét és megközelítési útvonalát) Hány sérült van, milyen a sérülésük; súlyosság szerinti megoszlásuk Milyen egyéb segítségre van szükség

A segélynyújtó gondoskodjék arról, hogy a közeledő mentőket a sebesült-gyűjtőhelyre irányítsák, és az odavezető út szabad legyen. Adjon tájékoztatást az elvégzett ténykedésről. Számoljon be arról, hogy hány használható segítőtárs áll rendelkezésre, ajánlja fel munkáját és a továbbiakban a mentők kárhely-parancsnokának utasításai szerint járjon el. Tömeges baleset, a betegek „osztályozása” Tömeges balesetnek nevezzük, ha azonos helyen és időben, azonos baleset vagy azonos egyéb egészségkárosító tényező (pl. baktériummal fertőzött étel) több személy sérülését okozza. Három vagy annál több személyt érintő eseményt kell tömegesnek tekinteni. A tömeges baleset helyszínén - átmenetileg vagy elhúzódóan - a segélynyújtásra szorulók száma és a helyszíni ellátás igénye meghaladja a segélynyújtók számát és felszereltségüket, ezért nagyon fontos az átgondolt, célirányos cselekvés, valamint az ellátás sorrendjének meghatározása, a sérültek osztályozására.

26 Mi a teendő?


Tájékozódás és segélykérés. Fontos a sérültek számának és súlyosságának felmérése, a további veszélyek felismerése és a mentők értesítése. Nevezzünk ki egy irányítót és kövessük az útmutatásait, ne kapkodjunk.




A sérültek összegyűjtése a sebesült-gyűjtőhelyen. Az elsősegélynyújtás sorrendjét a sérültek állapota szabja meg, hogy ezt fel tudjuk mérni, össze kell gyűjteni a sérülteket. A gyűjtőhelyet úgy kell kijelölni, hogy ne legyen ott további veszélyforrás, és a mentők könnyen megközelíthessék. A beteg szállítása előtt meg kell győződni arról, hogy a mozgatás nem rontja-e az állapotát, a sérülésének megfelelő szállítási formát kell választani. A beteg szállítható segédeszközzel (hordágy, pokróc, stb.) és segédeszköz nélkül.




Az egyik legfontosabb teendő a sérültek osztályozása. A sérültek osztályzása történhet a sérülések súlyossága szerint. Eszerint lehet:
életveszélyes
súlyos
könnyű sérült Életveszélyes sérült: ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦

klinikai halál állapotában van, élettel összeegyeztethetetlen sérülése van, de még él, súlyos légzészavara van, artériás vérzése van, eszméletlen, nyílt hasi sérülése van, sokkos, 30 %-os testfelületet meghaladó az égés.

Súlyos sérült: ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦

bő vénás vérzése van, gerinc-, medence-, bordatörés gyanúja van, combcsonttörés gyanúja van, nyílt törése van, nagy kiterjedésű lágyrész-sérülése van, eszméleténél levő koponyasérült, 5-30 % testfelület közötti az égés.

Könnyű sérült: ♦ ♦ ♦ ♦

alkar-, kéz-, lábfejtörése van, rándulása, zúzódása van, felületes lágyrész-sérülése van, 5 % testfelületnél kisebb kiterjedésű az égés.

Osztályozhatjuk még úgy is, hogy van-e látható sérülés. ( törés, ficam, égés, vérzés stb.) Ha van látható sérülés: Ezek a szoros értelemben vett traumatológiai esetek. Ha nincs látható sérülés: Ebben az esetben belgyógyászati balesetekről beszélünk. Ilyenek lehetnek: a) fulladás( gázmérgezések, idegen test által okozott, víz alá merülés, akasztás) b) áramütés c) lehűlés, fagyás

27


A következő teendő a sérültellátás

A legfontosabb feladatok:







a légutak felszabadítása a légút szabadon tartása ( ha a sérülés megengedi, stabil oldalfekvő helyzettel) artériás nyomókötés, vénás nyomókötés felhelyezése törés, lágyrész-sérülés rögzítése sebfedés nyugalomban tartás

Az élet és halál jelei, újraélesztés A baleseti teendőket az határozza meg, milyen állapotban van a sérült. Eszméleténél van vagy nincs. Eszméletlenség Ez az állapot a központi idegrendszer zavarát jelzi. A beteg nincs tudatánál, külső ingerekre nem reagál. Meg kell vizsgálni, hogy vannak-e életműködései, hiszen az életműködések megszűnése a sérült halálához vezethet. Ha vannak életműködései, akkor sem hagyhatjuk magára az eszméletlen sérültet, mert könnyen megfulladhat, ezért biztosítani kell az átjárható légutakat. Ha a beteg sérülései lehetővé teszik, akkor a legjobb módszer a stabil oldalfekvés. Előfordulhat, hogy a sérülés a beteg halálához vezet. A halálfolyamaton belül két fázist különböztetünk meg:
klinikai halál és a
biológiai halál állapotát. A klinikai halálban nincs légzés, szívműködés. Ennek megállapítása a nyaki ütőér tapintásával, a mellkas kitérésének megfigyelésével történik. Az agy legfeljebb öt percig bírja károsodás nélkül ezt az állapotot, ez alatt kell megkísérelni az újraélesztést. Hideg, jeges vízbe esett sérülteknél az újraélesztés 4-5 percen túl is sikeresen megkezdhető, mivel a lehűlés következtében az oxigénhiány csökken, illetve a klinikai halál nem áll be a lemerülés pillanatában. Az újraélesztés az életműködések pótlását célzó tevékenységek összessége. (reanimáció) A biológiai halál az életműködés megszűnését követő öt perc után kezdődik. Biztos jelei az életfolyamat megszűnését követő fél, egy óra múlva láthatóak. Ilyenek: hullamerevség, hullafoltok. Újraélesztés(reanimáció): a légzés és vérkeringés pótlása Itt mindenekelőtt két kérdésre kell választ adnunk:



kit reanimáljunk meddig reanimáljunk.

a)

Nem reanimálunk:







az élettel összeegyeztethetetlen sérültet (pl. a fej levált a törzsről) ha a biológiai halál egyértelmű jelei megvannak (pl. hullamerevség) ha az iratok között egyértelmű utalás van arra, hogy életében ő kérte ezt (pl. rákos beteg) rossz állapotban lévő, de fennálló légzés illetve szívműködés esetén.

b) Meddig reanimálunk?



ameddig a légzés, keringés helyre nem áll a biológiai halál beállta esetén felesleges tovább az újraélesztés. Mivel azonban ennek megállapítása az elsősegélynyújtó számára nem könnyű, ezért mindig a mentőorvos megérkezéséig folytatjuk a tevékenységet.

A sokk Olyan állapot, amikor a sejtek vérellátása valamilyen okból csökken, a szervezet “tartalékra “áll, vagyis csak az életfontosságú szerveket igyekszik ellátni vérrel. Sokkos állapotot kiválthatja a baktériumok által termelt anyag, mérgek, erős fájdalom. Ilyenkor az agyban az érmozgató központ működése gyengül. Kiválthatja a vérmennyiség jelentős csökkenése vérzés, égés, nagy vízveszteséggel járó betegségek következtében. ( hasmenés, hányás). A sokk egy ideig visszafordítható folyamat, később visszafordíthatatlanná válik, eszméletvesztéshez vezet.

28 Tünetei: gyengeség, sápadtság, hideg verejtékezés, szapora pulzus, nyugtalanság, majd teljes közömbösség, végül eszméletvesztés. A sokkos állapot felismerése tehát fontos feladat, azonnal meg kell kezdeni a sokkot kiváltó ok megszűntetését, vérzéscsillapítást, folyadékpótlást. A sérültet tanácsos a végleges ellátásig laposan, magasra polcolt lábbal fektetni. Sebellátás A seb a bőr folytonosságának megszakadása. Megkülönböztetünk metszett, vágott, zúzott, szúrt, lőtt, harapott, csonkolt sebeket A sebellátás célja, hogy a további sérüléseket és fertőzéseket megakadályozzuk. . Kötelező lépések:


Sebtisztítás: A seb környékét folyó vízzel alaposan tisztítsuk meg, hogy baktériumok a sebbe ne kerülhessenek. A szennyeződést a seb környékéről távolítsuk el, a sebben lévő idegen testeket tilos kihúzni.




Fertőtlenítés: A fertőzések elkerülése céljából a seb környékét fertőtleníteni kell, de meg kell győződni a jódérzékenységről.




Sebfedés: Az elsősegélynyújtó ne használjon kenőcsöt. Mindig olyan steril kötszert használjon, amely nem ragad a sebbe, kerüljük a vatta használatát. A kötszer rögzítéséhez öntapadó ragtapasz alkalmazása javasolt. Kisebb sebek sebpárnával ellátott ragasztóval jól befedhetőek. A sérült részt rögzítsük.

Égési sérülések Az égési sérülések a leggyakrabban előforduló sérülések. Okozhatja gőz, víz, más folyékony forró anyag, forró tárgyak, elektromos áram, vegyszerek, sugárzás, tűz, stb. a hideg is okozhat égéshez hasonló sérülést. Az égési típusok és leggyakoribb okaik: ⇒ száraz égés: láng, forró tárgyak, égő cigaretta, pl kötél általi súrlódás; ⇒ forrázás: gőz (pl. inhaláláskor), forró folyadékok, zsiradékok; ⇒ elektromos égés: kisfeszültségi áram (pl. háztartási készülék), villámlás; ⇒ hideg okozta: elfagyás, mélyhűtött tárgyak és gázok, vagy pl. széndioxid kiszabadulása; ⇒ kémiai: vegyszerek, belégzett gőzök (festékmarók, gyomirtók, fehérítők, erős savak, lúgok); ⇒ sugárzás okozta: napégés, erős ultraibolya-sugárzás (kvarc lámpa, szolárium), radioaktív sugárzás. Az égés tünetei függnek az égés kiterjedésétől és az égés fokától. Égési fokozatok: 1. fokozat: bőrpír, fájdalom 2. fokozat: égési hólyag, ami folyadékkal telt 3. fokozat: elhalt szövetek, égési seb Az égési felület nagyságát, többnyire százalékosan lehet megállapítani. Kiindulópontunk legyen, hogy mindig az illető tenyere a mérce, ami a testfelület 1 %-a. A “kilences szabály” (az égés kiterjedésének a teljes testfelület százalékában való meghatározására használható) a testfelület kb. 9 %-os részekre osztja. Tehát ebből kiszámítható, mekkora területen sérültünk. Minden égési sérülést amilyen gyorsan csak lehet, hűteni kell. Ez azért fontos, mert az égés során szövetpusztulás következhet be. A hűtéssel ezt a pusztulást akadályozhatjuk meg, vagy csökkenthetjük. Az égett területre folyassunk 10-15 percig hideg vizet. Vigyázzunk azonban, hogy ne hűtsük túl a sérültet. Az égés másik nagy veszélye, hogy az égett területen az erek fala károsodik és a vérből plazma áramlik a szövetek közé. Ez a keringő vér mennyiségét csökkenti, ami sokkos állapothoz vezethet, ezért minden égési sérültet látnia kell orvosnak. Az égés következménye lehet, hogy az égett felület elfertőződik. A fertőzés forrása lehet külvilág, de lehetnek az elhalt felületen garázdálkodó baktériumok is. Súlyosabb esetben általános vérmérgezés is bekövetkezhet. A fertőzés megakadályozása feltétlenül szükséges. Sose szúrjuk ki a hólyagokat! A sebbe ragadt dolgokat nem szabad kitépni. Borítsuk be az égett felületet steril gézlappal és rögzítsük laza kötéssel.

29 Vérzések A vérzés az érfal megszakadása, melynek folytán a vér a külvilág felé, a szövetek közé, illetve a testüregekbe folyik. Fajtái: hajszáleres vérzés, vénás vérzés, ütőeres vérzés. Hajszáleres Vénás

Ütőeres

Szivárgó sötétvörös Fedőkötés Sötétvörös, bőven a végtag megemelése folyik nyomókötés, a végtag felkötése, felpolcolása élénkpiros, lüktetve a végtag megemelése folyó az ér leszorítása csontos alaphoz nyomókötés

Az izületek és a csontok sérülései Rándulás Ha az izületeket ért behatások következtében az izületi fej és az izületi árok eltávolodik egymástól, és az izületet összekötő ínszalag nagyon meghúzódik, rándulásról beszélünk. Bár nagyon fájdalmas, meg is duzzad, de nem jár maradandó alakváltozással, az izületi fej visszatér az eredeti helyére. Ficam A ficam hasonlóan keletkezik, mint a rándulás, de az izületi fej nem tud visszatérni az izületi árokba. A végtag eldeformálódik, furcsa alakja lesz, és nagyon fáj. Az izületek sérülésénél nagyon fontos a sérült terület megszabadítása a ruhától, és a nyugalomba helyezés. A fájdalom csillapítására borogatás alkalmazható. Törés Ha a csontot felépítő csontszövet folytonossága megszakad, törésről beszélünk. A törés lehet zárt és nyílt. Nyílt törésnél a szövetek olyan mélyen megszakadnak, hogy nyílt seb keletkezik, a csontvégek kilátszanak. Zárt törés esetén a törött csontot fedik a szövetek. A csontok sérülésénél rögzíteni kell a végtagot, hogy ne mozduljon el, mert az fokozza a sérült fájdalmát. A rögzítés történhet sínhez, vagy az ép végtaghoz. A nyílt törésnél nem szabad a csontvégek összeillesztésével próbálkozni, mer fontos idegeket vághatunk el. Laza fedőkötéssel fedni kell a sebet, és a mentők megérkezéséig gondoskodni kell a nyugalomról. A sérült kimentése, szállítása Ha a baleset olyan helyen történik, ahol nem lehet biztonságosan elsősegélyben nyújtani, vagy az állapota tovább romolhat, mert például szennyezett a levegő, akkor ki kell menteni őt a baleseti helyszínről. A sérült szempontjából létfontosságú az, hogyan tesszük ezt.




A kimentés legfontosabb szabálya, hogy ne okozzunk további sérülést. Bizony előfordult már, hogy az elsősegélynyújtó elővigyázatlansága miatt szakadt el a gerinctörött sérült gerincvelője, és egy életre lebénult. Ha a sérült beszorul valahova, ne ráncigáljuk, hanem próbáljuk meg szabaddá tenni a testét. Igyekezzünk az ép testrészeinél megfogni, a sérült testrészt pedig tartsa és emelje egy másik segítő. Gerincsérülés gyanúja esetén mindig három segítő emelje a sérültet úgy, hogy tenyerüket csúsztassák a hát, a medence és a láb alá, és egyszerre mozduljanak. Amennyiben a sérültre fal omlik, óvatosan távolítsuk el az omladékot. Mindig a nagyobb darabokkal kezdjük, de ügyeljünk arra, hogy elmozdításukkal nehogy újabb darabok mozduljanak meg és omoljanak rá. Amennyiben a mentés hosszú időt vesz igénybe, próbáljunk folyamatosan kapcsolatot tartani vele. Szükség esetén juttassunk az omlás alá élelmet, ivóvizet, gumicsövön levegőt.

A kimentést követően a következő hibalehetőség a szállításban rejlik, hiszen helytelen szállítás esetén további bajokat okozhatunk.A szállításhoz legtöbbször nem áll a rendelkezésünkre semmilyen eszköz. Ha a beteg állapota megengedi, szállíthatjuk ültetve. Két segítő esetén a gyerekjátékokból jól ismert “gólya viszi a fiát”-helyzetben, ekkor a sérült a nyakunkba kapaszkodva segíthet. Egy elsősegélynyújtó esetén a hátunkra véve, karjait a mellkasunkon keresztbefonva vihetjük. Ha a sérülése nem engedi az ültetést, használhatunk pokrócot, de használhatunk erős összegombolt kabátot is, amelybe rudakat teszünk. Szerencsésebb a helyzet, ha van hordágy a szállításhoz. Ilyenkor alapszabály, hogy a beteget a hátul álló szállítóval szemben fektetve helyezzük el, így az láthatja a sérült arcát, beszélni tud hozzá. Fontos, hogy megfelelően rögzítsük a sérültet a hordágyhoz, hiszen egyenetlen talajon haladva leeshet. A rögzítést célszerű a combnál, a medencénél és a mellkas legmagasabb pontjánál tenni. A rázás elkerülése végett egyszerre kell lépni, a lehelyezés egyszerre történjen, ha erre nincs mód, mindig a lábánál lévő oldalt tegyük le előbb.

30 7. EGY KIS TÖRTÉNELEM 7.1. Ismerd meg a magyar polgári védelem történetét! A polgári védelem a magyar honvédelem egyik legfiatalabb alkotó eleme. Léte szorosan kötődik a légi-támadó eszközök – repülőgép, léghajó, rakéta - megjelenéséhez és felhasználásához. Az első motoros repülőgéppel 1903-ban szálltak fel az amerikai Wright testvérek. Rövid idő múlva már sikerekről beszélhettek a repülés magyar úttörői is és hadseregünk fegyvertárában is korán, 1912-ben megjelent az új harceszköz. A légi-támadó eszközök mélyen az ellenfél hátországa mögött lévő városokra is ki tudták terjeszteni a háborús pusztítást. Célponttá váltak a hátországban lévő ipartelepek, vasútállomások, kikötők stb. és természetesen az ott élő lakosság is. Azonnal meg kellett szervezni hatékony védelmüket. Magyarországon a honvédelmi miniszter 1917-ben intézkedett egy légi figyelő és riasztószolgálat megszervezésére és a polgári védelem elődjének, a légoltalomnak megszervezésére “a Monarchia azon részein, amelyek nem tartoznak a hadrakelt sereghez”, azaz a hátországban ahol polgári közigazgatás működött. A légoltalom feladata az épületek, a lakosság védelme, az elsötétítés, a tűzoltás és az elsősegélynyújtás megszervezése volt. A honvédelmi miniszter által kiadott rendszabályok szerint a “légiriadót” kürtjellel, rakétával, telefonhírmondóval kellett elrendelni. A légoltalom helyi, városi vezetője a polgármester volt és a feladatokat polgári szervezetek hajtották végre. Az igazi fejlődés, előrelépés a háború utáni években, a tapasztalatok feldolgozását követően kezdődött, mind a légierő, mind a légoltalom (polgári védelem) területén. A két világháború közötti években fogalmazták meg azokat a védelmi elveket, módszereket, amelyek alapján világszerte kiépült a légoltalom (polgári védelem) és amelyek – kisebb változásokkal – ma is alapját képezik a polgári védelem legfontosabb feladatának, a lakosság védelmének. Ekkor dolgozták ki a lakosság riasztásának, tájékoztatásának, az óvóhelyi védelemnek, a kitelepítésnek, a vegyi és biológiai fegyverek elleni védekezésnek az elveit, módszereit, eszközeit, továbbá a légitámadásokat követő mentő-, mentesítő és helyreállító, kárfelszámoló munkák elveit, gyakorlatát. A légoltalom két irányban épült ki Európa szerte. Az első: az államok, közigazgatási felépítésüknek megfelelően megszervezték a hatóságok által irányított állami, hatósági légoltalmat. A második: a lakosság, a társadalom önkéntes önvédelmi szervezetei voltak. A lakosság nagy része felismerte, az állam nem képes mindenütt hatékonyan megvédeni mindenkit, ezért az embereknek elemi érdekük, hogy az ellenséges légitámadások esetén képesek legyenek lehetőségeik határain belül védekezni. E kettős irányultság napjainkig jellemző a legtöbb ország polgári védelmére. Magyarországon a légoltalom megszervezésére (polgári védelem) a trianoni békeszerződés szigorú megkötöttségei miatt csak 1935-ben került sor. A társadalmi, önkéntes szervezkedés pedig csak 1937-ben kezdődött el a Légoltalmi Liga megalakulásával. Az ország elsősorban a szomszédos Csehszlovákia, Románia, Jugoszlávia részéről számított légitámadásokra, ezért az említett országok légierőinek támadó, bombázó képességeit figyelembe véve írta elő az ország vezetése a légoltalom feladatait. Az 1935. évi törvény határozta meg először a magyar jogalkotásban a “légoltalom” (polgári védelem) fogalmát, mely szerint a légoltalom a hátország légitámadások elleni szükséges védelmi lehetőségeket előkészítő és a légitámadások erkölcsi és anyagi javakat, életet fenyegető káros hatásokat elhárító szervezetet. Elsősorban a veszélyeztetett városokban és üzemekben, vállalatoknál, intézményeknél kellett kiépíteni. Országosan a honvédelmi miniszter felügyelte. Az állampolgárokat 14. évüktől 60. életévükig, nemükre való tekintet nélkül, légoltalmi kötelezettség terhelte. E kötelezettség nagyjából azonos volt a maival. Rendkívül szigorúan büntették (5-15 évig terjedő fegyházzal) a kötelezettség ellen vétőket. 1935-től gyors ütemben készült fel a légoltalom háborús feladataira. A szervezetek felszerelése, kiképzése mellett a nagyvárosokban hatékony óvóhelyrendszert építettek ki. A történelem bebizonyította, hogy szükség volt az okos előrelátásra és az erőfeszítésekre. 1941-ben országunk belesodródott a második világháborúba. Hadviselő félként a szövetséges (brit, amerikai) és a szovjet légierő célpontjaivá váltak városaink, közlekedési, hajózási objektumaink, repülőtereink, ipartelepeink. Gyakran több száz bombázógép támadta Budapestet, Szolnokot, Miskolcot, Szegedet, Debrecent, Győrt és a többi várost. A magyar légoltalom újjászervezésére a második világháborút lezáró párizsi békeszerződést követően került sor. Egészen 1958-ig a légoltalom a hagyományos fegyverek elleni védelemre készült (hagyományos fegyverek: a “hagyományos” robbanóanyagokkal – lőpor, trotil, dinamit stb. – töltött lőszerek, gránátok, bombák stb. gyűjtő elnevezése), de már 1950-től megtette az első lépéseket a tömegpusztító fegyverek elleni védelem követelményeinek megvalósítására (tömegpusztító fegyverek: az atomfegyverek előállítását és bevetését követően világszerte alkalmazott gyűjtőfogalom. Magába foglalja az atom, más néven nukleáris-, vegyi- és biológiai harceszközöket, fegyvereket).

31 A XX. század ötvenes éveiben a tömegpusztító fegyverekkel párhuzamosan új hordozó-, légi-támadó eszköz, a rakétafegyver jelent meg és terjedt el rendkívül gyors ütemben. A rakétafegyverrel gyakorlatilag a Föld minden része támadhatóvá vált.. Gyökeresen új szervezetre és feladatrendszerre volt szükség. Ez a szervezet a polgári védelem volt. A polgári védelem az egész országot átfogó feladat és védelmi rendszer, amelyben meghatározott feladata és kötelessége van minden egyes állampolgárnak Fő feladata a lakosság védelme! Magyarországon az ötvenes évektől kezdve két területen épült ki a polgári védelem. Az első az ország közigazgatási felépítését követte. Tehát minden városban, járásban és megyében, valamint a fővárosban létesült helyi parancsnokság. Vezetője mindenütt az illetékes tanácselnök volt. A második terület a népgazdaság védelmének kiépítése volt. Minden gyárban, üzemben működött polgári védelmi szervezet és az üzem önvédelmét megvalósító egység. A feladatok irányítását 1963. január elsejével a honvédelmi miniszter vette át és 1964-ben a bekövetkezett változásokat az Elnöki Tanács (ma: köztársasági elnök) rendeletével formailag is rögzítették. A korábbi “légoltalom” helyébe mindenütt a “polgári védelem” kifejezés került. Az országos vezető szerv új neve: “Polgári Védelem Országos Parancsnoksága”. Több, mint félmillió ember, állampolgár dolgozott polgári munkája mellett, külön fizetség nélkül, állampolgári kötelezettségből a polgári védelem területén. Városokat, megyéket megmozgató gyakorlatokon tízezrek bizonyították felkészültségüket. A polgári védelem valóban a honvédelem szerves alkotóelemévé vált. A második világháborút megelőző évek feladataival ellentétben, már 1950-től, az újjászervezés első perceitől kezdve a polgári védelem (légoltalom) a háborús feladatok mellett egy új feladatra is készen állt: a természeti és ipari katasztrófák elleni küzdelemre. Alakulatai ott voltak az 1955. évi repülőkatasztrófánál, az 1956. évi dunai jeges árvíznél, majd az 1956. évi dunaharaszti földrengésnél. A legnagyobb erőpróbára az 1970. évi tiszai árvíz során került sor. A katasztrófa több, mint öt hete alatt közel 25.000 fő dolgozott a gátakon, a 80.000 főnyi lakos kimentésén, kitelepítésén, majd az ár elvonulását követően az elöntött területek megtisztítását, fertőtlenítésén és az élet újraindításán. Alig két évvel később, 1972/73. fordulójakor pedig mintegy három hónapig az öt megyére kiterjedő száj és körömfájás járvány felszámolása késztette megfeszített munkára a szervezeteket. Kisebb árvizek, ipari és más katasztrófák, hófúvások, gáz- és kőolajkitörések, földrengések mellett a következő európai szintű elismerést kiváltó feladat, a csernobili atomerőmű katasztrófáját követő védelem jelentette. A feladatba bekapcsolódott az ország összes polgári védelmi szervezete. A nyolcvanas évek újabb változások esztendei voltak. A Szovjetunió és a kétpólusú világrendszer összeomlása egyben a hidegháború végét jelentette. Közép-Európa átalakult, a volt szocialista országokban bekövetkezett rendszerváltás eredményeként demokratikus állam épült fel. E változások erőteljesen érintették a polgári védelmet is. A kilencvenes évek első esztendei az útkeresés és a beilleszkedés évei voltak. Kiemelkedően fontos határkőt jelentett az 1996-ban megjelent XXXVII. törvény a polgári védelemről, mely 1950 óta először szabályozta mindenkire egyformán érvényes törvény formájában a polgári védelem egész feladatrendszerét, az állampolgárok, gazdasági vezetők polgári védelmi kötelezettségeit. A fejlődés új lépcsőfokát az 1999. évi LXXIV., a katasztrófák elleni védekezés irányításáról, szervezetéről szóló törvény hatályba lépése jelentette. Az ország vezetésének döntésére belügyminisztérium kebelén belül összevonták a polgári védelem és a tűzoltóság országos és megyei vezető szerveit, Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság és (megyei, fővárosi) Katasztrófavédelmi Igazgatóságok névvel. A katasztrófavédelem fejlődése nem áll meg, tevékenysége folyamatosan idomul a társadalmi elvárásokhoz. Az átszervezés, a megújítás 2011-ben újabb mérföldkőhöz érkezett. Az Országgyűlés megalkotta és elfogadta a katasztrófavédelemről és a hozzá kapcsolódó egyes törvények módosításáról szóló 2011. CXXVIII. törvényt, amely 2012. január 01-én lépett hatályba. Az új szabályozással a hivatásos katasztrófavédelem szerv helyi szintjét képező polgári védelmi kirendeltségek beolvadtak a január 01-ével létrejövő katasztrófavédelmi kirendeltségekbe. 2012. január 01-től a hivatásos katasztrófavédelmi szervek következő szintjeit, egységeit különböztetjük meg: Országos, központi szerv: Belügyminisztérium Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság Területi szerv: megyei katasztrófavédelmi igazgatóságok Helyi szerv: katasztrófavédelmi kirendeltségek és a hivatásos tűzoltóságok Nemzetközi polgári védelmi nap: március 01. 7.2. Ismerd meg a tűzoltóság történetét! A tűz évezredek óta társunk. Az ősembereket a féktelen nagy tüzek menekülésre késztették, de kíváncsiságuk felülkerekedett, s lassan-lassan kifürkészték a lángok tulajdonságait. Természetes, hogy párhuzamosan a tűzgyújtás technikáinak kialakulásával szembe kellett nézni az okozott tüzek pusztító hatásaival is. A közösségek számtalan különféle módját találták ki és határozták meg a tűzoltás megszervezésének. A településekre épített tornyok praktikusan általános védelmi célokat szolgáltak, évszázadokon keresztül őrhelyként szerepeltek, megfigyelő és egyben jeladó helyként is szolgáltak

32 A legkorábbi szabályozások elsősorban a tűz okozójának felelősségre vonását határozták meg. I. István király törvénye, illetve rendeletei, a Werbőczi féle Hármaskönyv törvényei szigorú büntetéssel sújtották a gyújtogatókat. II. József országos – a modern felfogásnak is megfelelő szemléletű - tűzoltalmi intézkedést adott ki. A XVII. és XVIII. Században nagyvárosaiban, ahol a diákok kollégiumokban éltek, kialakultak a diáktűzoltó egyesületek, melyek tagjai jellegzetes korabeli eszközöket használtak tűzoltáskor – a tűzoltó vödör, vízipuska, machina, gerundium mellett használtak baltát, létrát, csáklyát és természetesen lámpást is. A múlt század második felétől aztán sorra alakultak az önkéntes tűzoltóegyesületek. A szervezett tűzvédelem Magyarországon a múlt század közepén alakult ki. A soproni polgárok voltak az elsők, akik 1863-ban megalakították a torna- és tűzoltóegyletet. A helytartótanács azonban csak a kiegyezés “előestéjén”, 1866-ban hagyta jóvá alapszabályukat. A XIX. század utolsó harmadában egymás után alakultak meg a városok és falvak önkéntes tűzoltóságai, amelyek elsősorban közvetlen környezetüket védték a tűz elől. A veszélyforrások növekedése és a biztonságosabb védekezés feltételeinek megteremtése új szervezetet kívánt. Az egyre magasabb követelmények hívták életre világszerte - így hazánkban is - a hivatásos tűzoltóságokat. Gróf Széchenyi Ödön kezdeményezésére Pesten kezdte meg 1870-ben a szolgálatot az első tizenkét fős hivatásos tűzoltó osztag. A két világháború közötti időszakban, de különösen az 1936. évi X. törvény hatályba lépése után a hivatásos tűzoltóságok alkották az önkéntes és üzemi tűzoltósággal együttműködve a tűzvédelem gerincét. A II. világháború súlyos öröksége és az egyre romló tűzvédelmi helyzet szükségessé tette az erők és eszközök szervezett összefogását. Ennek érdekében hívták életre 1947-ben a belügyminiszter irányítása alatt az Országos Tűzoltóparancsnokságot, majd a következő évben állami irányítás alá helyezték az önkormányzati hivatásos tűzoltóságokat. Ez lehetővé tette az tűzoltóság egységes vezetését és fejlesztését. 1972. január 1-jétől az állami tűzoltóság területi szerveit a tanácsok általános irányítása alá helyezték úgy, hogy a szakmai irányítást a belügyminiszter, illetőleg a felettes tűzoltóparancsnokok gyakorolták. Az állami tűzoltóság területi szervei 1990-től az önkormányzatokhoz kerültek. A bekövetkezett társadalmi és gazdasági változásokat tükrözi a tűz elleni védekezésről, a műszaki mentésről és a tűzoltóságról szóló 1996. évi XXXI. törvény. A hivatásos tűzoltóság egységei 95 településen tartanak folyamatos készenléti szolgálatot. A tűzeset vagy a műszaki baleset jelzésétől számított 2 percen belül megkezdik a vonulást az eset helyszínére. Feladataik ellátáshoz, mintegy 350 gépjárműfecskendő és 400 különleges gépjármű áll rendelkezésükre. Munkájukat országos kiépített önálló hírhálózat segíti. Az országban ma már 35 olyan önkéntes tűzoltóság működik, amely a nap bármely időszakbán riaszthatók és saját településükön kívül a környező községek tűzvédelméről is gondoskodik. Az önkéntes tűzoltóságok fejlesztésénél az a cél, hogy lehetőség szerint minél előbb csökkenjenek azok a területek, ahová a hivatásos tűzoltóság csak hosszabb idő elteltével érkezik ki. A korábbi vállalati tűzoltóságok feladatait a létesítményi tűzoltóságok veszik át, amelyek egy-egy tűzvédelmi szempontból is kiemelkedő jelentőségű üzemben vagy létesítményben keletkezett tüzek elsődleges felszámolását végzik. A tűzoltók védőszentje A középkorban az egyik legrettegettebb elemi csapás a tűz volt. A tűzoltó felszerelések abban az időben még kezdetlegesen voltak: a vödörláncos, vízipuskás tűzoltási mód hatástalannak bizonyult a ház- és településtüzek oltásához. Az emberek a tűzkatasztrófa elkerüléséért Szent Flóriánhoz imádkoztak, olykor házi-szentjükül is választották. Szent Flórián nem kitalált személy. A Berni Kódex így írja le mártíromság történetét: “Diocletionánus és Maximian császárok uralkodása idején üldöztek a keresztényeket. Ebben az időben a Noricum-parton Aquilinus helytartó kormányzott, aki Lorchba érkezése után nagy buzgalommal látott hozzá a keresztények felkutatásához: negyvenet elfogott közülük és hosszú kínzások után tömlöcbe vetette őket. Mikor erről Floriánus, volt hivatali elöljáró értesült, Lorchba sietett és kereszténynek vallotta magát. Ezt megtudva a helytartó felszólította, hogy áldozzon az isteneknek, ezt azonban Floriánus megtagadta, s még akkor is állhatatos maradt, amikor kínpadra feszítették, végül, megszületett az ítélet és megparancsolták, hogy kővel a nyakában a hídról az Enns folyóba dobják. Az az ember, aki bedobta, megvakult, a folyó a holttestet a kiálló sziklára sodorta, ahol egy sas kiterjesztett, keresztet formáló szárnyakkal őrizte. Majd a szent megjelent egy asszonynak és megmutatta azt a helyet, ahol a holttest található. A jelenés után az asszony befogta az igavonó állatokat, az Enns folyóhoz hajtott és megtalálta a holttestet, amelyet a pogánytól való félelmében szalmával és lombbal takart be. A megjelölt temetési helyhez vezető úton a szomjazó igavonó állatok úgy kifáradtak, hogy egy lépést sem tettek tovább: akkor az asszony fohászkodására egy forrás fakadt a földből, amely még ma is ad vizet. A felfrissült állatok továbbmentek, majd megálltak azon a helyen, amelyet a szent megjelölt. A keresztényküldözések kegyetlensége miatt sietve és titokban temették el Floriánust. Sírjánál később számos csoda történt, betegek gyógyultak meg, vagy találtak enyhülést.” Flórián alakja a legszorosabban a tűzoltó hivatással forrott össze. A tűzoltók kapcsolata Flóriánnal a XVII. században kezdődött, amikor a vízipuskákon, fecskendőkön is megjelent a Flórián-ábrázolás. Flórián a tűzoltóhivatás lényegét testesíti meg: az állhatatosságot, bátorságot, becsületet, embertársaik megsegítését és az önfeláldozást. A tűzoltók ünnepnapja: Szent Flórián napja, május 04.