F E G Y E L M I VIZSGÁLAT PÓLYA JENŐ ELLEN A T A N Á C S K Ö Z T Á R S A S Á G BUKÁSA UTÁN írta: M A N N
MIKLÓS
(Budapest)
\
nagy magyar orvosok között említi Réti Endre művében [1] Pólya Jenőt, az egyik legjelentősebb magyar sebészt. Hahn Géza is a nemzetközileg elismert tudósaink közé sorolja Pólyát [2]. Pólya Jenő az 1910-es években már ismert sebész. Egyetemi ma gántanár, az István Kórház sebészfőorvosa, majd egyet. r. k. tanár. Ennek ellenére 1919-ben, az ellenforradalom győzelme után évekig tartó hajsza kezdődött ellene, mert a Tanácsköztársaság idején el vállalta, átmenetileg, az egyik sebészeti klinika vezetését [3]. A Tanácsköztársaság egészségügyi politikájára vonatkozó adatok gyűjtése közben előkerültek a Fővárosi Levéltárban az 1919-es fegyelmi vizsgálatok anyagai, s lehetőséget adnak, hogy az egykorú iratok alapján próbáljuk meg rekonstruálni azt a folyamatot, ame lyet Réti — igen helyesen — mint „évekig tartó hajszát" — említett művében. A proletárdiktatúra alatti magatartásuk miatt t ö b b közkórházi főorvos ellen indult fegyelmi vizsgálat, s közülük egyeseket állásuk ból is felfüggesztettek. Dr. Csupor József tanácsnok, a tanácsi X . ügyosztály vezetője 1919. aug. 18-án javaslatot tett dr. Bódy Tivadar polgármesternek az állásukból felfüggesztett, illetőleg elbocsátott orvosok ideiglenes pótlására [4], A Csupor által felfüggesztésre ja vasolt orvosok között találhatjuk Pólya nevét is. A polgármester 1919. szept. 11-én kelt rendeletében helybenhagyta az előterjesz tést. 11 O r v o s t ö r t é n e t i K ö n y v t á r közi.
161
Mihelyt megkezdődött a vizsgálat, azonnal kitűnt a vádak meg alapozatlansága. A tiszti főügyész 1920. május 21-én kelt jelentésé ben [5] kénytelen megállapítani, hogy a Pólyát állásától megfosztó véghatározat „ . . . semmi konkrétumot nem tartalmaz arra vonatko zólag, hogy miben állott a proletárdiktatúra alatt tanúsított maga tartás, és hogy miért vált szükségessé a felfüggesztés". Ugyanakkor azt is megállapítja, hogy a budapesti tudományegyetem orvostudo mányi karának 1919. szept. 2-i átirata , , . . . szintén általánosságban csak annyit tartalmaz, hogy nevezettnek a kommunizmus alatt k i fejtett működését a hazafias érzés szempontjából kifogásolhatónak találta és emiatt őt a magántanári képesítéstől való megfosztásra ítélte. Ez az átirat sem tartalmaz semmiféle konkrétumot arra vo natkozólag, hogy miben állott az a működés, s hogy ez mennyiben kifogásolható a hazafias érzés szempontjából." A vizsgálat során Pólya védekezésében kiemelte: ő a kinevezést nem kereste, sőt meglepetésszerűen érte és illetékes tényezők köte lezték az állás elfoglalására. A kihallgatott tanúk mind megerősítették Pólya vallomását. Ezenkívül a Szent István Közkórház és fiókjai fő orvosainak 1919. okt. 2-án tartott értekezlete is helybenhagyta Pólya magatartását. Mivel a közkórházi főorvosok ismerhették legjobban Pólya Jenő működését, a tiszti ügyészség is belátta: „. . . a főorvo soknak ezen nyilatkozatával megdőlni látszott egyrészt az orvos tudományi kar azon egyetlen megállapítása, hogy nevezettnek a kommunizmus alatt kifejtett működése a hazafiság szempontjából kifogásolható volt, másrészt a fegyelmi eljárást elrendelő véghatároZat azon általános kijelentése, amely nevezettnek a proletárdiktatúra alatt tanúsított magatartására vonatkozott". A fegyelmi vizsgálat ezen stádiumában az orvostudományi kar megküldte a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez intézett fel terjesztésének másolatát — a vizsgálati iratok csatolása nélkül. A fel terjesztés megvádolta Pólyát,hogy eljárt a kinevezés elnyerése érdeké ben, „hogy a szovjetnek bizalmas sebésze volt", s vádolták azzal is, hogy a „proletárdiktatúra megbízásából kidolgozta az orvosi szak oktatás reformjára vonatkozó tervezetet. . . " Ez az irat bizonyos fokig meggyőzte Dr. Szabó tiszti főügyészt. Ezt bizonyítja 1920. júl. 14-i fogalmazványa, amelyben ismerteti a jogilag kissé tájékozatlan orvosok számára a belügyminiszternek azt
a rendeletét, amely szabályozza a fegyelmi eljárás során való felfüg gesztéseket. Igyekszik kitanítani őket, hogyan kellene elintézni ezt a kellemetlen Pólya ügyet. Javasolja: az orvoskari tanártestület felter jesztésében olyan súlyos természetű váddal illesse Pólyát, „amelynek már az alapos gyanúja is veszélyezteti a kórházi főorvosi állás méltó ságát és tekintélyét, és amelynek bebizonyosodása hivatalvesztést vonhat maga u t á n " [6]. Nézzük meg a következőkben az ellenforradalmi fehérterror m ó d szereire oly jellemző vizsgálatokat. Pólya Jenő első kihallgatására csak 1921. május 17-én talált módot az orvoskari fegyelmi bizottság, tehát közei két évvel az ellene indított fegyelmi vizsgálat során meghozott ítélet után. Erre a kihallgatásra is csak azért került sor, mert még a minisztériumnak is feltűnt az egyetem eljárása. Ezért az orvosi kar egy bizottságot hozott létre Pólya ügyének megvizsgálására. Csodá latosképpen tagjai (Bársony, Hoór, Bókay) ugyanazok, akik a Pólya elleni felterjesztést is aláírták. Módszereikre jellemző, hogy Hoór mindössze háromszor idézte be Pólyát, s utolsó alkalommal p l . be széd közben szakította félbe a kihallgatást; jegyzőkönyvbe vette, hogy egy később meghatározott időpontban folytatni fogja — de a következő nap levelet intézett Pólyához, melyben közölte: „. . . to vábbi kihallgatásának szükségét nem látja" [7]. A vizsgálat egyoldalúságára jellemző az is, hogy a Pólya által be jelentett tanúkat nem hallgatták k i az egyetemi vizsgálóbizottság tagjai. A Pólya ügyvédje által készített védőiratra is csak a forma kedvéért volt szüksége a bizottságnak, hiszen a felterjesztés alapján megállapítható, hogy tartalmát figyelembe sem vették. Pólyá ban az a vélemény alakult k i : a bizottság igyekszik formálisan ele get tenni a vizsgálatot követelő miniszteri rendeletnek. Ezt szinte igazolták Hoórnak a vizsgálat folyamán tett azon nyilatkozatai, me lyek elárulták, hogy nemcsak ítélete, de főbb vonásaiban vádirata is már előzően készen volt. Hoór azt sem engedte meg, hogy Pólya betekintsen az ügyében szereplő tanúvallomásokba, aktákba. Nem nagyon különbözött a fentiektől az Orvosszövetség és az Orvosegyesület igazolóbizottsága által lefolytatott vizsgálat sem. Az Orvosegyesület hat kérdést intézett írásban Pólyához. A véde kezést az igazolóbizottság megfelelőnek találta és elfogadta — de más vádpontok alapján (melyeket nem közöltek Pólyával, tehát v é -
dekezni sem tudott ellenük!) helytelenítésre ítéltékl Ezután az 1920. máj. 28-án tartott közgyűlés, mely „pofozkodások között zajlott le . . . " szintén helytelennek minősítette Pólya Tanácsköztársaság alatti működését. Az Orvosszövetség igazolóbizottsága 1921. febr. 11-én tartott ülésén Pólyát kizárásra ítélte. Három nap múlva a főváros közigaz gatási bizottságának ülésén Csilléry András — bizottsági tag, s egy szersmind az Orvosszövetség igazolóbizottsági tagja — ezt a körül ményt bejelentette. 1921. febr. 16-án hivatalos átiratban tudatták a polgármesterrel is. Ennek ellenére az Orvosszövetség igazolóbizott sága febr. 18-i ülésén kénytelen volt elhatározni Pólya újbóli kihall gatását, s ezzel elismerni, hogy a febr. 11-i ítéletet az ügy kellő ismerete, kellő megfontolása nélkül hozta meg. Nem érdektelen tény, hogy az Orvosszövetség számára ez ügyben két referátum készült — névtelenül! M i n t Pólya írta: „Ezek az urak csak titokban szeretnek vádolni és névtelenül gyanúsítani." Láttuk a vizsgálati módszerek elemzésekor, hogy Pólyát lehetőleg megfosztották a védekezés lehetőségétől ; a vádakat, tanúvallomásokat elhallgatták, nem ismertették vele stb. Ezzel szemben a kari felter jesztésbe az Orvosszövetség referensei betekintést nyertek, illetve az általuk készített referátumokat Hoór ismerte. Érdekes az a körül mény is, hogy a Hoór által 1919-ben készített kari felterjesztés vádjai nem egyeznek a Hoór által 1921-ben megfogalmazott vádpontokkal; illetve az újabb Hoór-féle vádiratban szerepelnek most már az Or vosszövetség referátumából átvett vádpontok. Az Orvosszövetség viszont alig vett át Hoórtól vádpontot. M i következik ebből? Egy részt az, hogy egymás vádjait olyan abszurdumnak tekintik, hogy szégyenlik akceptálni. Másrészt Hoór is kénytelen volt belátni az általa szerkesztett kari felterjesztés egyes pontjairól, hogy azok könynyen cáfolhatók. Közel 30 vádra kellett Pólyának felelnie. Ezeket memorandumá ban részletesen elemzi és kimutatja nemcsak alaptalanságukat, hanem rámutat pl. arra a körülményre is, hogy Kollégáit, kik vele teljesen analóg módon jártak el (Vámossy Zoltán, Török Lajos, Winternitz M. Arnold, Tóth István, Holczwart Jenő) az egyetem, s az Orvosszövetség mégcsak felelősségre sem vonta! Memorandumában Pólya a leghatározottabban visszautasította a
hazafiatlanság vádját. „ . . . a vád alól tisztáz engem lelkiismeretem, tisztáz engem múltam, mely szakadatlan tudományos és humánus munkában telt el és mellyel csak használni igyekeztem honfitársa imnak és elismerést szerezni külföldön is a magyar tudományos munkának . , . " A vádak és cáfolatok részletes ismertetésére e helyen nincs lehe tőség, de azt hisszük, hogy p l . a Hoór-féle 10. vádpont megemlí tése pregnáns bizonyíték arra vonatkozólag, hogy milyen módon igyekeztek megvádolni, tönkretenni egy becsületes főorvost. Ebben a pontban azzal rágalmazzák, hogy 1914-ben, a világháború sebe sült katonáival a Munkácsy utcai hadikórházban kíméletlenül, durván bánt. Ilyen vádakkal kellett tehát szembenéznie 16 éves sebészfőorvosi működése után! Az a körülmény, hogy a különböző fórumok az alaptalan vádak ily tömegét emelték ellene, bizonyítja leginkább az üldözés személyi jellegét. Pólya memorandumában a személyi hajsza ellen kért védel met a „jog, igazság és méltányosság nevében." Mivel megcáfolt minden vádat, azt reméli, hogy az ügyészség „ . . .felmentő indítvá nyával meg fog engem szabadítani ennek az áldatlan fegyelmi ügy nek a súlyától, mely immár két éve nehezedik rám és ezzel visszaad az életnek, családomnak és tudományos működésemnek." Az ügyészségnek azonban nem volt az ügy olyan sürgős. Hiába adta be Pólya 1921. nov. 12-én minden vádat megcáfoló memoran dumát, a székesfővárosi tiszti ügyészség csak 1922. febr. 18-án készítette el indítványát a törvényhatósági bizottság „tekintetes fegyelmi választmányához" [8]. Ez az irat végre javasolja a fegyelmi eljárás abbahagyását. Miután sorra veszi a Pólya ellen emelt váda kat, felveti azt a gondolatot: vajon az egyes vádpontokban kifogásolt ténykedések oly horderejűek-e és alkalmasak-e arra, hogy azok fe gyelmi vétségnek minősíttessenek? Részletesen megvizsgálja ezért az orvostudományi kar határozatát — melyet különben a miniszter jóvá sem hagyott —, valamint azt a tényt, hogy Pólya működését két tekintélyes orvostesület egymástól teljesen eltérően ítélt meg, — s mindezek után arra a konklúzióra jut, hogy Pólya tevékenysége nem minősíthető olyan súlyosnak, mely fegyelmi vétséget képezhet ne. Ezért indítványozza a fegyelmi eljárás abbahagyását. A főügyész indítványa ellenére is tovább húzódott a vizsgálat és
csak 1923, jan. 10-án döntött a székesfőváros közigazgatási bizottsá gának fegyelmi választmánya Sipőcz h . főpolgármester elnökletével úgy, hogy a Pólya Jenő ellen folyamatba tett fegyelmi eljárást meg szünteti [9], Ez az irat is hangsúlyozza, hogy az orvostudományi kar határo zatát a miniszter nem hagyta jóvá, s a felterjesztésben foglalt vád pontok a fegyelmi vizsgálat során részben megdőltek, részben beigazolást nem nyertek Az Orvosszövetség kizáró határozatával kap csolatban megállapítják, hogy az minden ténymegállapítás és indo kolás nélkül hozatott, tehát nem tekinthető mérvadónak S végül az irat befejező passzusa: , , . , .bár némely ténykedését és magatartását a fentiekben súlyosan hibáztattuk, mégis azokból terhére fegyelmi vétséget nem állapíthatunk meg." Tehát a főváros feddéssel való igazolásával ért véget dr. Pólya Jenő több évig tartó fegyelmi ügye. Életrajzában olvashatjuk, hogy el keserítette őt ez a hajsza, s ezután minden nyilvános szerepléstől visszavonult; cikkeit is külföldön publikálta. így kezdődött az egyik legjelentősebb magyar sebész ismeretsége az ellenforradalmi rend szerrel. S a folytatás? Egyetemi tanszéket nem kapott, közkórházi főorvos maradt és 1945 januárjában a nyilasok meggyilkolták.
JEGYZETEK 1. Dr. Réti E . : Nagy magyar orvosok. Bp. 1954. 120—122. old. 2 . Dr. Hahn G. : A magyar egészségügy története. Bp. 1960, 108 old. 3 . Réti i . m. 120 old.
4. Dr. Csupor J. tanácsnok előterjesztése. Fővárosi Levéltár. Bp. főv. tanácsi iratok. X . 49/1924. 5 . Dr. Szabó tiszti főügyész jelentése. Fővárosi Levéltár. Bp. főv. tiszti ügyészség 3058/919. 2718/1919. ü. sz.
6. Dr. Szabó tiszti főügyész jelentése. Uo. 4027/1920. ü. sz. 7. Dr. Pólya Jenő memoranduma. Uo.
8. Dr. Szabó tiszti főügyész indítványa. Uo. 1297 és 3463/1921. ü. sz. 9. Bp. székesfőváros közigazgatási bizottsága. 981/1922. sz. dr. Pólya Jenő közkórházi orvos fegyelmi ügye. Véghatározat. Uo.
