A KÖZÉPISKOLAI FEGYELMI ELJÁRÁSOK

DR. FÜLÖP GYÖRGY

*

A KÖZÉPISKOLAI FEGYELMI ELJÁRÁSOK ** SZABÁLYOZÁSTÖRTÉNETÉNEKVÁZLATA I. Bevezetés A diákok iskolai fegyelmezésének alapvetően három szintje alakult ki az intézményesített nevelés bevezetésétől napjainkig. A legenyhébbek a tanulók azon fegyelmezetlenségei, amelyek jogi eszközök nélkül, a pedagógiai eszközrendszerrel kezelhetőek. A második szinten azok a vétkes kötelezettségszegések vannak, amelyek nem minősülnek súlyosnak, így nem igényelnek formalizált eljárásrend szerinti orvoslást, de enyhe szankció kiszabása már indokolt. A harmadik szint az olyan súlyos esetek, cselekmények, melyek formalizált, megfelelő garanciarendszerrel bíró eljárás keretében történő vizsgálatot igényelnek, s szankciójuk maga a fegyelmi büntetés. Dolgozatomban a harmadik szinten elhelyezkedő cselekményekkel, azaz a középiskolás diákokra vonatkozó fegyelmi eljárások jogi szabályrendszerével kívánok foglalkozni a dualizmus korától napjainkig. A magyar középiskolai rendszer tényleges kialakítása a történelmi adottságainkból eredeztethetően csak a kiegyezés után indulhatott meg, előtte a középiskolák jogi helyzete alapvetően szabályozatlan vagy helyesebben fogalmazva esetlegesen szabályozott volt. A középiskolai oktatás területén a fokozottabb állami beavatkozást a kiegyezést követően már a társadalmi szükségletek és a gazdasági ésszerűség egyaránt megkövetelték. Az alapfokú oktatás (népoktatás) egységes rendezését követően ugyanis az eltérő mintát követő, esetleges szabályozottságú középfokú oktatás mindinkább az Achilles-sarkává vált a magyar közoktatási rendszernek.1

III. évf. levelező tagozatos doktorandusz, ME ÁJK, Jogtörténeti Tanszék, Témavezető: Dr. Stipta István CSc egyetemi tanár. ** A tanulmány a TÁMOP-4.2.2/B-10/1-2010-0008 jelű projekt részeként – az Új Magyarország Fejlesztési Terv keretében – az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósult meg. 1 Kelemen Elemér: A magyar oktatási törvénykezés története. Problématörténeti vázlat. In: Kelemen Elemér, Setényi János: Az oktatási törvénykezés változásai. Hazai és nemzetközi áttekintés. Fővárosi Pedagógiai Intézet Budapest. 1994. *

96

FÜLÖP GYÖRGY

Trefort Ágoston vallás- és közoktatásügyi miniszter az eredeti középiskolai törvénytervezetéhez képest – hosszú, és éles parlamenti viták után – lényeges módosításokat volt kénytelen elfogadni, de ezen súlyos kompromisszumok árán végül megszületett „a középiskolákról és azok tanárainak képesítéséről szóló 1883. évi XXX. törvénycikk”, melyet 1883. május hó 23-án szentesített az uralkodó. Ezen törvény a középiskolai oktatás rendszerének alaptörvényévé vált, azáltal, hogy először foglalt törvénybe számos régi rendeleten vagy jogszokáson alapuló gyakorlatot.2 A törvény jelentőségét mutatja, hogy az általa szabályozott fegyelmi eljárásrend és szankciórendszer, illetve a törvényi felhatalmazás alapján megalkotott rendeletek majdnem egy évszázadon át mintaként szolgáltak. Dolgozatomat a kronológiai rendezőelv alapján építettem fel, és így történetiségében mutatom be egy-egy adott korszak fegyelmi eljárásrendjére és a kiszabható büntetések rendszerére vonatkozó jogszabályi rendelkezéseket. II. A dualizmus előtti időszakról röviden Az 1777-es I. Ratio Educationis kiadása előtt a tanulók fegyelmi ügyeit rendező eljárásrend szabályozatlan volt.. A Ratio Educationis, mely Mária Terézia pátense volt, iskolatípusonként nem tett különbséget a fegyelmi eljárás lefolytatása és a kiszabható büntetések tekintetében. A kötelező jogi norma „Az iskolák rendtartása” című részében, annak CCXLI. §-ban szabályozta a diákokkal szemben alkalmazandó büntetéseket és az eljárásrendet.3 A retorzió célja a helyes és jó magatartásra nevelés volt, és ennek érdekében nem volt szabad a büntetések indokolatlan és aránytalan alkalmazása. Ebből következően a fegyelmi büntetés csak végső megoldásként jöhetett szóba, de tiltott volt a megalázó, aránytalanul súlyos testi sértés szankció. Ez alól kivételt képezett a vessző- és a botütés arányos mértékű használata.

2

3

Dr. Felkai László: Neveléstörténeti dolgozatok a dualizmus koráról. Tankönyvkiadó. Budapest, 1983. (a továbbiakban: Dr. Felkai, 1983) 58. p. Kornis Gyula (szerk.): Pedagógiai Könyvtár. Az 1777-iki Ratio Educationis. Kath. Középiskolai Tanáregyesület. 1913. (a továbbiakban: Kornis, 1913.) 238. p.; Szögi László: Felsőoktatásunk múltjából. 630 éve alapították az első egyetemet Magyarországon. 220 éve jelent meg a Ratio Educationis. Magyar Felsőoktatás 7. évf. 1997. 42-43. p.

A KÖZÉPISKOLAI FEGYELMI ELJÁRÁSOK SZABÁLYOZÁSTÖRTÉNETE

97

A szankciórendszer háromfokozatú volt, melynek legenyhébb foka a gimnáziumokban a botütés, főszabály szerint pedig a vesszőzés volt. Ezeket zárt, elkülönített teremben az igazgató felügyeletével lehetett végrehajtani. Ha a büntetést maga után vonó cselekményről több diák is tudott, akkor előttük, ha pedig valószínűsíthetően az adott iskola egész tanulóközössége előtt ismertté vált a cselekmény, akkor az összes diák előtt került sor a vesszőzésre (vagy botütésre). A büntetés végrehajtását követően ún. intelem következett, annak érdekében, hogy a diákok figyelmét felhívják az erkölcsös és helyes magatartás fontosságára.4 (Modern terminológiát használva ezt nevezhetnénk a büntetés generálpreventív hatásának.) A büntetés második foka  ha az első nem vezetett eredményre  a lefokozás, vagyis az alsóbb évfolyamra való visszasorolás volt. A tanulót magányosan, vagy nyilvánosság előtt vitték be az új osztályba, ezzel nevelve a többi diákot is.5 A büntetés harmadik és egyben legsúlyosabb foka a relegatio, vagyis a kizárás volt. Ezt a büntetést olyan szankcióként jelölte meg a rendelet, amelynek a gondolata is rendkívül elrettentő és csak velejéig romlott, erkölcsileg már nem helyreállítható diákokkal szemben lehetett alkalmazni.6 A kizárás vonatkozhatott az adott, vagy minden iskolára. Tekintve a kizárást, mint nagyon súlyos ítéletet, a kizáráshoz a királyi tartományi igazgató kifejezett jóváhagyása volt szükséges.7 Összességében megállapítható, hogy az első Ratio Educationis elsősorban a diákokkal szemben alkalmazható szankciórendszert tartalmazta, a fegyelmi eljárás menetét, garanciális rendszerét nem szabályozta. III. A dualizmus időszakának eljárásrendje A tanulók fegyelmi ügyeire alkalmazandó alapvető, de nem kellően részletezett eljárási szabályokat és szankciórendszert az 1867-es kiegyezést követően, az Osztrák-Magyar Monarchia idején az Országgyűlés szabályozta a különböző iskolatípusokra vonatkozó törvényekben. A középiskolák tekintetében – középiskola alatt értve a gimnáziumokat és a reáliskolákat – a „középiskolákról és azok tanárainak képesítéséről szóló 1883. évi XXX. törvénycikk” tartalmazta a tanulókkal

4

Kornis, 1913. 239. p. Kornis, 1913. 240. p. 6 www.diakjog.hu/index.php 7 Kornis, 1913. 240. p. 5

98

FÜLÖP GYÖRGY

szembeni fegyelmi eljárás alapvető rendjét, és a kiszabható büntetések típusait. E törvény alapján a tárgykör részletes szabályait a miniszter, illetve a tanintézeti felekezeti főhatóság szabályrendeletileg állapította, állapíthatta meg.8 A törvény a fegyelmi büntetések közül csak kettőt nevesített, azaz „a tanuló fegyelmi úton kizárható éspedig: csupán azon tanintézetből, melyben tanul; az összes hazai tanintézetekből.”9 Az összes többi fegyelmi büntetés megállapításának joga vagy a minisztert vagy a felekezeti főhatóságot illette meg. Fontos megjegyezni, hogy az összes tanintézetből való kitiltás joga kizárólagosan a vallás- és közoktatásügyi miniszter kompetenciája volt.10 E törvény végrehajtása érdekében a mindenkori vallás- és közoktatásügyi miniszter rendeleteket alkothatott. A dualizmus korában sajátos helyzet jött létre azáltal, hogy már a középiskolai törvény elfogadása előtt a vallás- és közoktatásügyi miniszter 1876-ban a 12787. számú rendeletével  mely a középiskolai rendtartás címet viselte  szabályozta a fegyelmi eljárások és büntetések rendjét. Ez a rendelet kizárólagosan a középtanodai főigazgatóság irányítása alatt álló középiskolákra vonatkozott, de iránymutatásul szolgált a felekezeti fenntartású középiskolák számára is. A fegyelmi ügyekről a jegyzőkönyvön kívül külön naplót is kellett az intézményeknek vezetniük. A rendelet III. fejezetében felhatalmazást adott a tanintézményeknek, hogy a helyi sajátosságaikat figyelembe véve készítsenek fegyelmi szabályzatot, mely szabályzat elsődleges célja „az iskolai rend, a jó szokás és nemes erkölcs ápolására alkalmas.”11 Az elkészített fegyelmi szabályzatot a középiskola köteles volt egy-egy nyomtatott példányban a szülőkhöz eljuttatni és a vallás- és közoktatásügyi minisztériumhoz fölterjeszteni. A dualizmus ezen időszakában születtek meg az oktatási igazgatásról és az állami alkalmazottak felelősségre vonásáról szóló alapozó törvények is. Vö: Stipta István: Vármegyei szervezet átalakítása Tisza Kálmán miniszterelnöksége idején. Acta Universitatis Szegediensis de Attila József Nominatae; XLVI. Szeged: JATEPress, 1995. 4-5. p.; uő: Intézménytörténeti adalékok az 1870: XLII. tc. végrehajtásához. In: Antal P, Gönczöl K, [et al]. Tóth Károly (szerk.). Emlékkönyv Dr. Cséka Ervin egyetemi tanár születésének 70. és oktatói munkásságának 25. évfordulójára. Acta Universitatis Szegediensis de Attila József Nominatae. Szeged: JATE, 1992. 492-493. p. 9 1883. évi XXX. tc. 18. §. 10 Molnár Victor: A hazai középiskolák reformja. A középiskolákról és azok tanárainak képesítéséről szóló 1883. évi XXX. tc. magyarázatokkal, jegyzetekkel és arra vonatkozó szabályzatokkal, utasításokkal és miniszteri rendeletekkel. Lampel Róbert Könyvkiadása. Budapest, 1885. 12. p. 11 12787/1876 VKM rendelet 13. pont. 8


99

A fegyelmi büntetés lehetett középiskolában:12 - magános figyelmeztetés és intés, - szigorú feddés, - osztály előtti nyilvános dorgálás, - igazgató elé idézés, - tanári szék elé idézés, - kizárás. A korabeli fegyelmi büntetések csoportosíthatóak aszerint, hogy ki volt a fegyelmi jogkör gyakorlója. A magános figyelmeztetés és intés, a szigorú feddés és az osztály előtti nyilvános dorgálás esetében a tanár önállóan saját belátása szerint járhatott el. Az igazgató elé idézés szankciójának kezdeményezője a tanár, de a jogkör gyakorlója az intézmény igazgatója volt, hiszen ha szükségét látta javasolhatta a tanuló „csendes eltávolítását” az iskolából.13 A tanári szék elé idézés és a kizárás esetén a tanári kar (korabeli szóhasználattal a tanári szék) döntött. Sajátos és rendkívül szigorú fegyelmi büntetésként definiálta a rendelet a kitiltás szankcióját. A tanári testület kitiltást csak rendkívül súlyos és indokolt esetben kezdeményezhetett a vallás- és közoktatásügyi miniszternél, s ha a miniszter indokoltnak látta, akkor a tanulót az ország összes tanintézetéből kitilthatta.14 A rendelet kiemelte, hogy a tanárnak a diákokkal szemben a potenciális büntető jogkörét mértékkel kellett gyakorolni, és ebből következett, hogy a rendreutasítás és a tanár által alkalmazott retorzió nem lehetett durva, és nem tartalmazhatott illetlen, trágár kifejezéseket. A rendelet felhatalmazta a tanári kart, hogy a tanulók fegyelmi ügyeiben eljárjanak.15 A rendelet külön kitért a szülői felelősség kérdésére is, felsorolva, hogy a szülőknek milyen kötelezettségeik vannak a saját gyermekük, illetve az iskola felé. A szülők felelősek voltak azért, hogy gyermekük a megfelelő taneszközökkel el legyen látva és biztosítsák a diákok pontos megjelenését az iskolában. Különösen lényeges kötelessége volt a szülőknek, hogy gyermeküket erkölcsös magaviseletre neveljék és „gyámolítsák, hogy a gyermekek megmaradjanak az illedelem határaiban.”16

dr. Klamarik János: A magyarországi középiskolák szervezete és eljárása. Törvényeink, szabályzataink, rendeleteink, utasításaink s a fennálló gyakorlat alapján egybeállítva. Eggenberger. Budapest, 1885. (a továbbiakban: dr. Klamarik, 1885.) 255-257. p. 13 dr. Klamarik, 1885. 257. p. 14 12787/1876 VKM rendelet 19. pont. 15 dr. Klamarik, 1885. 255-257. p. 16 12787/1876 VKM rendelet 14-15. pont. 12

100

FÜLÖP GYÖRGY

Természetesen a rendelet előírta a tanárok közreműködését is az iskola megfelelő fegyelmi rendjének kialakításában. Érdekesség, hogy az 1908. évi XXXVI. törvénycikk  mely a „büntetőtörvénykönyvek és a bűnvádi perrendtartás kiegészítéséről és módosításáról” címet viselte  a második fejezetében a fiatalkorúakra vonatkozó szabályokat tartalmazott. Ezen törvény alapján meghatározott esetekben az iskola, mint fegyelmi hatóság köteles volt eljárni, így például ha a gyermek (az a személy, aki még 12. életévét nem töltötte be) bűntettet vagy vétséget követett el, a hatóság, amely elé kerül, őt megfenyítés végett az iskolai hatóságnak átadhatta. Az iskolai hatóság a gyermeket megdorgálhatta vagy iskolai elzárással fenyíthette.17 Fiatalkorúak (12. életévét már betöltötte, de a 18. életévét még nem) esetében, ha a büntethetőséghez szükséges értelmi és erkölcsi fejlettség nem volt meg, és a bíróság ilyen esetben szükségesnek látta, elrendelhette, hogy a fiatalkorú az iskolai hatóságtól kapja meg a büntetést. Összességében megállapítható, hogy a dualizmus időszakában a fegyelmi eljárások rendje  még ha keretjelleggel is , de már szabályozásra került. Újszerűnek tekinthető, hogy a tanulók mellett szülőkkel és a tanári karral szemben is megfogalmazódott egyfajta viselkedési minimum betartásának és betartatásának kényszere. IV. Az 1918-1993 közötti időszak jellemzői Az első világháború alatt a Monarchia idejében elfogadott törvények, rendeletek, utasítások voltak hatályban. A Monarchia szétesése után a különböző oktatási jogszabályok külön nem rendelkeztek a tanulók fegyelmi ügyeit érintő eljárásokról. A két világháború közötti időszakban a középiskolák vonatkozásában az Országgyűlés négy törvényt18 fogadott el, melyek közül csak az 1934. évi XI. törvénycikk, mely a középiskolákról címet viselte foglalkozott egyedül a tanulók fegyelmi ügyeivel. Az 1934. évi XI. törvénycikk öt mondatban írta le a tanulók fegyelmi ügyeire vonatkozó normákat, és felhatalmazta a minisztert a részletes szabályrendszer kidolgozására. A miniszteri rendelet feltehetően az időhiány miatt nem készült el, így az általánosság érvénye alapján az igazgató hatáskörébe kerültek a fegyelmi ügyek és a szükséges intézkedések megtételének jogköre. A törvény egyetlen garanciális szabályt tartalmazott a tanulók védelme érdekében, 17 18

1908. évi XXXVI. tc. 15. §. Lásd: 1924. évi XI. tc., 1924. évi XXVII. tc., 1934. évi XI. tc. és az 1938. évi XIII. tc.


101

nevezetesen, hogy kizárás esetén a vallás- és közoktatási miniszter jóváhagyását be kellett szerezni.19 Megállapíthatjuk tehát, hogy a két világháború közötti oktatási tárgyú jogszabályok a tanulói fegyelmi ügyeket nem szabályozták részletesen. A második világháború után az új típusú szocialista berendezkedés megteremtése okán intenzív jogalkotási folyamat vette kezdetét. Néhány törvényerejű rendelet, miniszteri szintű rendelet került elfogadásra, de ezek egyike sem tartalmazott a fegyelmi eljárások menetére, szankciórendszerére vonatkozó normákat. Az 1961. évi III. törvény „a Magyar Népköztársaság oktatási rendszeréről” sem tartalmazott szabályozást a fegyelmi ügyek tárgykörében. Gyakorlatilag azt mondhatjuk, hogy az 1980-as évek közepéig hazánkban jogszabályi szinten (törvény, rendelet) a dualizmus korabeli szabályozás élt, illetve szolgált zsinórmértékül a középiskolai helyi szabályzatok megalkotásához. Ez az állapot az oktatásról szóló 1985. évi I. törvény hatályba lépésével ért véget. Az 1985. évi I. törvény végrehajtására kiadott 15/1986-os művelődésügyi miniszteri rendelet a középfokú nevelési-oktatási intézmények működéséről további szabályokat állapított meg a fegyelmi felelősség ügyében, valamint mellékleteiben leírta a fegyelmi eljárás menetét és eljárásjogi szabályait. A törvény 34-36. §-a részletesen tárgyalta a tanulók fegyelmi felelősségének kérdéskörét. A jogszabály szerint, ha a tanuló kötelességét vétkesen és súlyosan megszegte, fegyelmi eljárás során büntetésben volt részesíthető.20 Jogszabályi szinten a magyar jogalkotás történetében először tettek különbséget fegyelmező intézkedés és fegyelmi büntetés között. Fegyelmező intézkedés volt a szóbeli figyelmeztetés, az osztályfőnöki és igazgatói intő, valamint középiskolában a megbízatás megvonása.21 A tanulók fegyelmi ügyeiben a fegyelmi büntetést kiszabó határozatot22 a) az igazgató hozta - megrovás, - szigorú megrovás és - áthelyezés másik párhuzamos osztályba fegyelmi büntetés esetén; b) a nevelőtestület hozta - az ösztöndíj csökkentése, 1934. évi XI. tc. 28. §-30. §. 1985. évi I. tv. 34. §-36. § 21 15/1986 MM rendelet 54. § 22 15/1986 MM rendelet 61. § 19 20

102

FÜLÖP GYÖRGY

- áthelyezés másik, azonos típusú iskolába, - eltiltás a tanév folytatásától, - kizárás az iskolából fegyelmi büntetés esetén; c) a Művelődési Minisztérium hozta: - kizárás a szakirányhoz tartozó azonos típusú középfokú iskolákból, - kizárás az ország összes középiskolájából, szakmunkásképző iskolájából, - kizárás az ország összes középfokú iskolájából fegyelmi büntetés esetén. Különös szabály volt, hogy a középiskolában a KISZ (Kommunisták Ifjúsági Szövetsége) tagja ellen csak a KISZ felsőbb szervének egyetértése esetén lehetett eljárást indítani,23 illetve, hogy az iskola az iskolán kívüli eseményekért is indíthatott fegyelmi eljárást a diákokkal szemben. A jogszabály lehetőséget adott a tanulónak a védekezésre, valamint kimondta, hogy a fegyelmi eljárás és a fegyelmező intézkedés nem lehetett megtorló és megalázó. A törvény rendelkezett az elévülési időről is, mely szerint „nem lehet fegyelmi eljárást indítani, ha az oktatási intézménynek a fegyelmi vétségről való tudomásszerzése óta három hónap, illetőleg a vétség elkövetése óta egy év már eltelt.”24 A 15/1986-os MM rendelet 2. számú melléklete részletesen tartalmazta a fegyelmi eljárás menetét, a megfelelő eljárási garanciák is szabályozásra kerültek annak érdekében, hogy a tanuló jogai ne sérüljenek. A melléklet hat részben szabályozta az eljárásrendet. A fegyelmi eljárás megindításáról a tanulót, a kiskorú tanuló szülőjét – a tanuló terhére rótt kötelességszegés megjelölésével – értesíteni kellett. Az értesítésben meg kellett jelölni a fegyelmi tárgyalás időpontját és helyét azzal a tájékoztatással, hogy a tanuló, a szülő, illetve képviselőjének távolmaradása a tárgyalás megtartását nem akadályozhatta. A fegyelmi eljárást – lehetőleg a megindítástól számított harminc napon belül – egy tárgyaláson be kellett fejezni.25 A fegyelmi tárgyalás nyilvános volt. A fegyelmi jogkör gyakorlója köteles volt a határozathozatalhoz szükséges tényállást tisztázni. A fegyelmi határozatot a fegyelmi tárgyaláson szóban ki kellett hirdetni. A fegyelmi büntetést kiszabó határozatot írásban meg kellett küldeni a tanulónak, kiskorú tanuló esetén a szülőnek is. Az első fokú határozat 15/1986 MM rendelet 59. § 1985. évi I. tv. 35. § (2). 25 15/1986 MM rendelet 2. számú melléklete. 23 24


103

ellen a tanuló, kiskorú tanuló esetén a szülő fellebbezhetett. A fellebbezést a határozat kézhezvételétől számított tizenöt napon belül kellett az első fokú fegyelmi jogkör gyakorlójához benyújtani.26 A tárgyalásról és a bizonyítási eljárásról jegyzőkönyvet kellett készíteni, amelyben fel kellett tüntetni a tárgyalás helyét, a tárgyaláson hivatalos minőségben részt vevők nevét, az elhangzott nyilatkozatok főbb megállapításait. A jegyzőkönyvet oly módon kellett elkészíteni, hogy abból a tárgyalás menete követhető legyen, s tartalmazza a tárgyaláson elhangzott minden nyilatkozat lényegét, főbb megállapításait. 27 Összességében megállapítható, hogy a fegyelmi eljárás fentebb ismertetett szabályozása korrekt módon biztosította a tanulónak azt, hogy saját magát megvédhesse és lehetőséget teremtett arra is, hogy indokolt esetben a pedagógiailag megfelelő büntetés kerüljön alkalmazásra. V. A fegyelmi ügyek szabályozása napjainkban V. 1. Alapvetés A rendszerváltást követően azonnal elkezdődtek egy új, a közoktatás rendszerét egységes elvek alapján szabályozó törvény előkészületei. Hosszas politikai és társadalmi egyeztetések után a magyar parlament elfogadta a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvényt, mely egységes keretbe foglalta az oktatásügy addig viszonylag széttartó szabályozását. Ez a jogszabály több módosítást is megért, de gyakorlatilag 2011-ig alapjául szolgált a közoktatásügynek. Mivel 2011-ben a törvényhozás új ágazati törvényt fogadott el, így ebben a részben célszerűnek láttam párhuzamosan bemutatni a fegyelmi eljárás szabályaira vonatkozó olyan előírásokat, melyeket a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény tartalmazott, és a 2011 szeptemberétől hatályos változásokat. Generálisan megállapítható, hogy a 2012. szeptember 1-jén hatályba lépett, a nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény új rendelkezései alapvetően nem tartalmaznak lényegi eltérést a közoktatásról szóló törvény előírásaihoz képest. A tanulók kötelességszegő magatartását az iskola többféle módon ítélheti meg, és a többféle jogkövetkezményt vonhat maga után: - súlyos és vétkes kötelezettségszegés esetén fegyelmi eljárásnak van helye, 26 27

15/1986 MM rendelet 2. számú melléklete. 15/1986 MM rendelet 2. számú melléklete.

FÜLÖP GYÖRGY

104

amennyiben pedig a tanuló cselekménye nem éri el a fegyelmi eljárás megindításához szükséges szintet, fegyelmező intézkedéseket (figyelmeztetés, intés) alkalmazhat a pedagógus. A két intézkedési lehetőség közötti alapvető különbség, hogy a fegyelmező intézkedéseket a jogalkotó nem szabályozta részletesen a jogszabályokban, ezek konkrét formáit, illetve alkalmazásuk feltételeit az adott középiskola belső szabályzatára bízza, ezzel szemben viszont a fegyelmi eljárás minden apró mozzanatát jogszabály (törvény, miniszteri rendelet) határozza meg. Ennek a megkülönböztetésnek az a legfontosabb indoka, hogy a fegyelmi eljárás a tanulóra nézve súlyos jogkövetkezményekkel járhat, akár a legsúlyosabbal is, a tanulói jogviszony megszüntetésével is. Lényeges különbség van nemcsak a fegyelmi intézkedés és a fegyelmi eljárás között, hanem a fegyelmi eljárás és a büntető eljárás között is. A különbség abban ragadható meg, hogy fegyelmi hatóságként az iskola által megbízott személyek a tényállás pontos megállapítása érdekében a közoktatási törvényben felsorolt eljárási cselekményeket alkalmazhatják. Ezek: egyéni vagy közös meghallgatás, tárgyalás, bizonyítási eszközök beszerzése és értékelése a tanuló együttműködésével, stb. A büntető eljárás során a nyomozó hatóság alkalmazhatja a büntető eljárási törvényben meghatározott nyomozati cselekményeket: tanúként vagy elkövetőként kihallgatás, szembesítés, csomagok átvizsgálása, előállítás, visszatartás, őrizetbe vétel, házkutatás, szakértői vizsgálat elrendelése, stb.28 A tanulói fegyelmi eljárás célja minden esetben az, hogy felderítsék a tanuló mellett és a tanuló ellen szóló tényeket. Az eljárás során abból kell kiindulni, hogy az elkövetett jogsértő magatartás súlyához igazodó büntetés megállapítására kerüljön sor, olyan büntetésre, amelynek a kiszabása során elsősorban a pedagógiai eszközök és célok érvényesülnek, és csak másodsorban az elrettentés, a megtorlás szándéka. A fegyelmi eljárást és az ennek során hozott nevelőtestületi döntést összhangba kell hozni azzal az alapelvvel, amely a szülő iskolaválasztási jogából adódik, és annak következményével, hogy a szülő rábízza gyermekét az iskolára.29 A tanulóval szemben fegyelmi büntetésének kiszabására három feltétel egyidejű fennállásakor van lehetőség. Ezek:30 - a tanulói jogviszonyból eredő kötelezettségek megszegése, - a kötelezettségszegés súlyos foka és -

Dr. Bíró, 2000. 61-62. p. Iskolaszolga (Szerk. dr. Szüdi János) Közoktatási szolgáltató kiadvány. Iskolaszolga Kft. Budapest. 2005. (a továbbiakban: Iskolaszolga, 2005.) 304. p. 30 1993. évi LXXIX. tv. 76. §, 2011. évi CXC. tv. 58. § (3). 28 29


105

- a vétkesség fennállása. A tanulói jogviszonyból eredő kötelezettségeknél kiindulópont a közoktatásról szóló törvény 12. §-a, valamint a köznevelésről szóló törvény 46. §-a, amely tételesen felsorolja a tanulói jogviszonyból eredő kötelezettségeket (például a tanuló tartsa meg az iskolai tanórai és tanórán kívüli foglalkozások, az iskolához tartozó területek használati rendjét, az iskola szabályzatainak előírásait). A vétkességen a szándékosságot és a gondatlanságot kell érteni.31 - Szándékosságról van szó, ha a tanuló előre látja magatartásának következményeit, és azokat kívánja, vagy azokba belenyugszik. - Gondatlanság áll fenn, ha a tanuló tudott, vagy tudnia kellett volna magatartásának helytelen voltáról, de bízott a következmények elmaradásában. A kötelezettségszegés súlyos foka mérlegelés kérdése: az előzmények, a tanuló korábbi magatartása, illetve a kötelezettségszegő magatartás jellege alapján helyben kell eldönteni, hogy a jogsértő magatartás alapot ad-e a fegyelmi eljárásra, vagy elegendő a házirendben meghatározott fegyelmező intézkedések valamelyikének alkalmazása. Nem szolgálhat alapul a tanulói fegyelmi büntetés kiszabásához az a magatartás, amelyet a tanuló elkövetett ugyan, azonban nincs köze a tanulói jogviszonyából eredő kötelezettségeihez. Ilyen lehet például a hétvégén, vagy az iskolai szünet ideje alatt elkövetett diákcsíny. Nem szolgálhat alapul iskolai fegyelmi büntetés megállapításához a tanuló által elkövetett bűncselekmény, ha azt olyankor követte el a tanuló, amikor nem állt az iskola felügyelete alatt.32

31 32

Iskolaszolga, 2005. 303. p. Iskolaszolga, 2005. 303. p.

106

FÜLÖP GYÖRGY

V. 2. A fegyelmi eljárásnak és a büntetési rendszernek a főbb szabályai A kiszabható fegyelmi büntetések körét, típusait a jogszabályok zárt felsorolásban, taxatív jelleggel határozták meg. Ez fontos garanciális szabály, mert ez azt jelenti, hogy nem lehet olyan fegyelmi büntetést alkalmazni, ami a törvényben nem szerepel. A fegyelmi büntetés lehet:33 - megrovás, - szigorú megrovás, - meghatározott kedvezmények, juttatások csökkentése, illetőleg megvonása, - áthelyezés másik osztályba, tanulócsoportba vagy iskolába, - eltiltás az adott iskolában a tanév folytatásáról, - kizárás az iskolából. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy a fegyelmi büntetések kiszabásának komoly korlátai vannak, elsősorban a tanköteles tanulók védelme érdekében. Ebből az okból tanköteles tanulóval szemben az „eltiltás az adott iskolában a tanév folytatásától”, valamint a „kizárás az iskolából” fegyelmi büntetés nem alkalmazható. Ezt a tankötelesekkel kapcsolatos szabályozást lényegesen átalakította az új köznevelési törvény, hiszen szigorodtak a tanköteles tanuló normaszegő magatartásának szankciói, azaz az új szabályok alapján tanköteles tanulóval szemben az eltiltás az adott iskolában a tanév folytatásától, a kizárás az iskolából fegyelmi büntetés is kiszabható, igaz, csak rendkívüli, vagy ismétlődő fegyelmi vétség esetén. Ekkor a szülő köteles lesz új középiskolát keresni a gyermekének.34 Abban az esetben, ha a tanuló más iskolában történő elhelyezése a szülő kezdeményezésére tizenöt napon belül nem oldódik meg – azaz a szülő egyedül nem talál megfelelő fogadó intézményt , a kormányhivatal hét napon belül köteles másik iskolát kijelölni a tanuló számára. Az „áthelyezés másik osztályba, tanulócsoportba vagy iskolába” büntetés az 1993-as közoktatási törvény szabályai szerint csak akkor voltak kiszabhatóak, ha az iskola igazgatója a tanuló átvételéről a másik iskola igazgatójával megállapodott. Ezen a garanciális előíráson a köznevelésről szóló törvény 58. § (5) bekezdése sem változtatott, így 2012 szeptembere után is csak a másik közoktatási intézmény igazgatójával

33 34

1993. évi LXXIX. tv. 76. §, 2011. évi CXC. tv. 58. §. 2011. évi CXC. tv. 58. § (5).


107

történő írásbeli megállapodás alapján lehet áthelyezni másik iskolába az érintett tanulót. Gyakorlati szempontból fontos megemlíteni, hogy nem tekinthető jogszerűnek az az iskolai gyakorlat, amikor az iskola az áthelyezés kapcsán felajánl a szülőnek egy vagy több iskolát, hogy a gyermeke ott folytassa tanulmányait, mert az iskolának nem felajánlási, hanem elhelyezési kötelezettsége van. Ez azt jelenti, hogy a szülői döntéstől függetlenül köteles a tanulót a másik iskolában – azzal kötött írásbeli megállapodással – elhelyezni úgy, hogy a tanulóval a fogadó intézmény tanulói jogviszonyt létesít. Az más kérdés, hogy ha a szülő ezt az iskolát nem fogadja el, a tanulói jogviszonyt megszüntetheti, ekkor azonban már neki kell fogadó intézményt keresnie tanköteles gyermeke számára. A fegyelmi büntetés megállapításánál a tanuló életkorát, értelmi fejlettségét, az elkövetett cselekmény súlyát figyelembe kell venni.35 Lényeges garanciális szabály az is, hogy amennyiben a tényállás megnyugtatóan nem tisztázható, akkor minden esetben a tanuló javára kell dönteni. Lényeges és fontos garanciális szabály még, hogy a tanulóval szemben ugyanazért a kötelezettségszegésért csak egy fegyelmi büntetés állapítható meg.36 Ha a kötelességszegés miatt az iskolában és a kollégiumban is helye lenne fegyelmi büntetés megállapításának, a fegyelmi büntetést – a két intézmény eltérő megállapodásának hiányában – abban az intézményben lehet megállapítani, amelyikben az eljárás előbb indult. A fegyelmi eljárás lefolytatásánál alapvető kérdésként jelentkezik, hogy ki vagy milyen grémium az, aki a fegyelmi jogkör tényleges gyakorlója. A jogi szabályozásból egyértelműen kiolvasható, hogy a nevelőtestület döntési jogkörébe tartozik a tanulók fegyelmi ügyeiben való döntés, így ez a testület minősül az elsőfokú fegyelmi jogkör gyakorlójának.37 Ez a szabályozás 1996-tól hatályos, és a korábbi időszak gyakorlatához képest lényeges változást jelentett, mivel megszüntette az iskola igazgatójának büntető jogkörét, azaz a tanulóval szemben nem egy személy jogosult döntést hozni.38 A közoktatásról szóló törvény lehetőséget biztosított arra, hogy a nevelőtestület a feladatkörébe tartozó ügyek előkészítésére vagy eldöntésére tagjaiból meghatározott időre vagy alkalmilag bizottságot hozzon létre, illetve egyes jogköreinek gyakorlását átruházza a szakmai munkaközösségre, az iskolaszékre vagy a diákönkormányzatra. Az 1993. évi LXXIX. tv. 76. § (6), 2011. évi CXC. tv. 58. § (9). 1993. évi LXXIX. tv. 76. § (8), 2011. évi CXC. tv. 58. § (11.) 37 1993. évi LXXIX. tv. 57. § (1), 2011. évi CXC. tv. 58. § (9). 38 Iskolaszolga, 2005. 304. p. 35 36

108

FÜLÖP GYÖRGY

átruházott jogkör gyakorlója a nevelőtestületet tájékoztatni köteles – a nevelőtestület által meghatározott időközönként és módon – azokról az ügyekről, amelyekben a nevelőtestület megbízásából eljár. Tekintettel arra, hogy a nevelőtestület ezen döntési átruházási jogát a köznevelésről szóló törvény nem tartalmazza, ezért 2012. szeptember 1-jét követően a tanulói fegyelmi ügyekben kizárólag a nevelőtestület hozhat döntést, azaz megszűnik az ún. delegálás intézménye. V. 3. A fegyelmi eljárás garanciális szabályai A törvények garanciális okokból meghatározták a fegyelmi eljárás legfontosabb biztosítékait. Ezek közé tartozik, hogy39 - a fegyelmi eljárás megindításáról – az indok megjelölésével – a tanulót és a kiskorú tanuló szülőjét értesíteni kell, - a fegyelmi eljárás során a tanulót meg kell hallgatni, és biztosítani kell, hogy álláspontját, védekezését előadja, - ha a meghallgatáskor a tanuló vitatja a terhére rótt kötelességszegést, vagy a tényállás tisztázása érdekében indokolt, tárgyalást kell tartani, - a tárgyalásra a tanulót és a kiskorú tanuló szülőjét meg kell hívni, - kiskorú tanuló esetén a fegyelmi eljárásba a szülőt minden esetben be kell vonni, - a fegyelmi eljárás során a tanulót a szülő, illetőleg más megbízott is képviselheti, - a fegyelmi tárgyalást akkor is meg lehet tartani, ha a tanuló, illetve a szülő vagy a megbízott ismételt, szabályszerű értesítés ellenére sem jelent meg, - a tanuló, kiskorú tanuló esetén a tanuló vagy a szülő kezdeményezésére a fegyelmi eljárást meg kell indítani és le kell folytatni, - végrehajtani csak jogerős fegyelmi határozatot lehet, - a fegyelmi eljárás lefolytatásának szabályait jogszabály határozza meg, - nem indítható fegyelmi eljárás, ha a kötelezettségszegés óta három hónap már eltelt,

39

1993. évi LXXIX. tv. 76. §; 2011. évi CXC. tv. 58. § (10).

A KÖZÉPISKOLAI FEGYELMI ELJÁRÁSOK SZABÁLYOZÁSTÖRTÉNETE -

109

ha a kötelezettségszegés miatt büntető- vagy szabálysértési eljárás indult és az nem végződött felmentéssel (az indítvány elutasításával), a határidő a jogerős határozat közlésétől számít.

V. 4. A fegyelmi eljárás részletes szabályai A fegyelmi eljárás lefolytatásának részletes szabályait a közoktatási törvény végrehajtása érdekében kiadott, a nevelési-oktatási intézmények működéséről szóló 11/1994-es miniszteri rendelet szabályozta. Az új köznevelési törvényhez még nem készült el a végrehajtási rendelet, így jelenleg úgy tűnik, hogy egy ideig még az 1994-es miniszteri rendelet szabályai lesznek az irányadóak. Valószínűsíthető egyébként, hogy mivel a két törvényi szabályozás nagyfokú egyezőséget mutat, e körben a köznevelésről szóló törvényhez kapcsolódó új végrehajtási rendeletben sem várhatóak lényegi változások. A fegyelmi eljárás megindításáról a tanulót, kiskorú tanuló esetén a szülőt, a gyakorlati képzés során elkövetett fegyelmi vétség esetén – ha a gyakorlati képzést nem az iskolában tartják – a gyakorlati képzés szervezőjét, a tanuló terhére rótt kötelességszegés megjelölésével – értesíteni kell.40 Az értesítésben meg kell jelölni a fegyelmi tárgyalás időpontját és helyét, azzal a tájékoztatással, hogy a tárgyalást akkor is meg lehet tartani, ha a gazdálkodó szervezet képviselője szabályszerű értesítés ellenére, illetve a tanuló, a szülő vagy a meghatalmazott ismételt szabályszerű meghívás ellenére nem jelenik meg. Az értesítést olyan módon kell kiküldeni, hogy azt a tanuló, a szülő és meghatalmazott képviselőjük külön-külön a tárgyalás előtt legalább nyolc nappal megkapja.41 Az értesítéshez fontos jogkövetkezmények fűződnek, így az elmaradt, a hiányos, nem megfelelő értesítés a fegyelmi eljárás és a hozott határozat megtámadására jogos indokul szolgálhat. A fegyelmi eljárásban a kiskorú tanuló szülője mindig részt vehet. A tanulót szülője, továbbá meghatalmazottja képviselheti. Képviseleti jogot – a törvényen, a hatósági rendelkezésen és az alapszabályon alapuló képviseleten felül – a képviselőhöz, a másik félhez vagy az érdekelt hatósághoz intézett nyilatkozattal (meghatalmazás) lehet létesíteni.42

11/1994 MKM rendelet 5. számú melléklete. 11/1994 MKM rendelet 5. számú melléklete. 42 1959. évi IV. törvény a Polgári Törvénykönyvről 222-223. §. 40 41

110

FÜLÖP GYÖRGY

A fegyelmi eljárást – a megindítástól számított harminc napon belül – egy tárgyaláson be kell fejezni. A fegyelmi tárgyalás nyilvános. A fegyelmi jogkör gyakorlója a nyilvánosságot azonban a tanuló, illetve képviselője kérésére korlátozhatja, illetve kizárhatja. Az eljárás során lehetőség kell biztosítani arra, hogy a tanuló, a szülő és a képviselőjük, továbbá a gazdálkodó szervezetet érintő kérdésekben a gazdálkodó szervezet képviselője - az ügyre vonatkozó iratokat megtekinthesse, - abba az eljárás során betekinthessen, - az abban foglaltakra véleményt nyilváníthasson, és - bizonyítási indítvánnyal élhessen.43 A fegyelmi tárgyalás megkezdésekor a tanulót figyelmeztetni kell jogaira, ezt követően ismertetni kell a terhére rótt kötelességszegést, a rendelkezésre álló bizonyítékokat. A fegyelmi jogkör gyakorlója köteles a határozathozatalhoz szükséges tényállást tisztázni. Ha ehhez a rendelkezésre álló adatok nem elegendők, hivatalból vagy kérelemre bizonyítási eljárást folytat le. A miniszteri rendelet csak példálódzó felsorolást ad a bizonyítási eszközökről, így azok körébe tartozik: 44 - a tanuló és a szülő nyilatkozata, - az irat, - a tanúvallomás, - a szemle és - a szakértői vélemény. A fegyelmi eljárás során törekedni kell minden olyan körülmény feltárására, amely a kötelességszegés elbírálásánál, a fegyelmi büntetés meghozatalánál a tanuló ellen, illetve a tanuló mellett szól. A fegyelmi büntetésről szóló döntést a nevelőtestület hozza. Az iskolai, diákönkormányzat véleményét a fegyelmi eljárás során be kell szerezni. A fegyelmi határozatot a fegyelmi tárgyaláson szóban ki kell hirdetni. Ennek során ismertetni kell a határozat rendelkező részét és a rövid indokolást.45 Ha az ügy bonyolultsága vagy más fontos ok szükségessé teszi, a határozat szóbeli kihirdetését az elsőfokú fegyelmi jogkör gyakorlója legfeljebb nyolc nappal elhalaszthatja. A közoktatásról szóló törvény 83. § (2)-(7) bekezdései, valamint a köznevelésről szóló törvény 37. § (2)-(3) bekezdése, továbbá a 38. §-a alapján az elsőfokú határozat ellen a tanuló, kiskorú esetén a szülő 11/1994 MKM rendelet 5. számú melléklete. 11/1994 MKM rendelet 5. számú melléklete. 45 11/1994 MKM rendelet 5. számú melléklete. 43 44


111

nyújthat be eljárást megindító kérelmet. Ezt a határozat kézhezvételétől számított tizenöt napon belül kell az elsőfokú fegyelmi jogkör gyakorlójához benyújtani, amely a kérelem beérkezésétől számított nyolc napon belül köteles azt továbbítani a másodfokú fegyelmi jogkör gyakorlójához.46 A felterjesztéssel együtt az ügy valamennyi iratát továbbítani kell, az elsőfokú fegyelmi jogkör gyakorlójának az ügyre vonatkozó véleményével ellátva. Az jogorvoslati eljárást megindító kérelmet, ha egyéni érdeksérelemre hivatkozással nyújtják be, akkor felülbírálati kérelemnek nevezzük, ha jogszabálysértésre hivatkozással nyújtják be, akkor törvényességi kérelemnek nevezzük. A fegyelmi eljárást határozattal meg kell szüntetni, ha 47 - a tanuló nem követett el kötelességszegést, vagy - a kötelességszegés nem indokolja a fegyelmi büntetés kiszabását, illetve - a kötelességszegéstől három hónapnál hosszabb idő telt el, vagy - a kötelességszegés ténye, illetve hogy azt a tanuló követte el, nem bizonyítható. V. 5. Mediációs eljárás 2008 decemberétől a jogszabály lehetőséget biztosított a fegyelmi eljárás elkerülése érdekében egy mediációs jellegű eljárásra. A miniszteri rendelet alapján az iskolai, szülői szervezet és az iskolai, diákönkormányzat közös kezdeményezésére biztosítani kell, hogy az iskolában, az iskolai, szülői szervezet és az iskolai, diákönkormányzat közösen működtesse a fegyelmi eljárás lefolytatását megelőző egyeztető eljárást. Ennek célja a kötelességszegéshez elvezető események feldolgozása, értékelése, ennek alapján a kötelességszegő és a sértett közötti megállapodás létrehozása a sérelem orvoslása érdekében.48 A miniszteri rendelet alapján egyeztető eljárás lefolytatására akkor van lehetőség, ha azzal a sértett, kiskorú sértett esetén a szülő, valamint a kötelességszegő, kiskorú kötelességszegő esetén a szülő egyetért. A fegyelmi eljárás megindításáról szóló értesítésben a kötelességszegéssel érintett tanuló – kiskorú esetén a szülő – figyelmét fel kell hívni az 11/1994 MKM rendelet 5. számú melléklete. 11/1994 MKM rendelet 5. számú melléklete. 48 11/1994 MKM rendelet 32. §. 46 47

112

FÜLÖP GYÖRGY

egyeztető eljárás igénybevételének lehetőségére, feltéve, hogy ehhez a sértett – kiskorú sértett esetén a szülő – hozzájárult. A tanuló, a kiskorú esetén a szülő – az értesítés kézhezvételétől számított öt tanítási napon belül – írásban bejelentheti, ha kéri az egyeztető eljárás lefolytatását. A fegyelmi eljárást folytatni kell, ha az egyeztető eljárás lefolytatását nem kérik, továbbá ha a bejelentés iskolába történő megérkezésétől számított tíz munkanapon belül az egyeztető eljárás nem vezetett eredményre. 49 Ha a kötelességszegéssel érintett és a sértett az egyeztetési eljárásban megállapodott a sérelem orvoslásában, közös kezdeményezésükre a fegyelmi eljárást a sérelem orvoslásához szükséges időre, de legfeljebb három hónapra fel kell függeszteni. Ha a felfüggesztés ideje alatt a sértett – kiskorú esetén a szülő – nem kérte a fegyelmi eljárás folytatását, a fegyelmi eljárást meg kell szüntetni. Lehetőség van arra is, hogy egy-egy fegyelmi ügy pedagógiai célzattal nyilvánosan kerüljön megbeszélésre, ha a sérelem orvoslására kötött írásbeli megállapodásban a felek kikötik, hogy az egyeztető eljárás megállapításait és a megállapodásban foglaltakat a kötelességszegéssel érintett tanuló osztályközösségében meg lehet vitatni, illetve a házirendben meghatározott nagyobb közösségben nyilvánosságra lehet hozni.50 VI. Összegzés Amennyiben egy diák magatartásával, cselekedeteivel kötelezettségeit vétkesen megszegi, akkor két lehetőség van arra, hogy a szükséges szankció kiszabásra kerüljön. Az egyik lehetőség, hogy fegyelmező intézkedés kerül alkalmazásra, amely intézkedés minimális jogi szabályozottság és nagyfokú eljárásjogi szabadság mellett alkalmazható, a másik lehetőség, hogy fegyelmi büntetéssel sújtható szigorú szabályok betartásával folytatható fegyelmi eljárás keretében. Dolgozatomban a középiskolás diákokra vonatkozó fegyelmi eljárások jogi szabályozásának történetével foglalkoztam. Az I. Ratio Educationis – Mária Terézia rendelete – az eljárásmenetét még nem, de a diákokkal szemben alkalmazható büntetések rendszerét már kellő részletességgel szabályozta. A kiegyezést követően a jogi szabályozás teljes körűvé vált azáltal, hogy a középiskolai törvény és a középiskolák rendtartásáról szóló rendelet elfogadásra kerültek. Ezek a jogszabályok a fegyelmi eljárás megfelelő 49 50

11/1994 MKM rendelet 32. §. 11/1994 MKM rendelet 32. §.


113

garanciarendszerét még keretjelleggel, de az eljáráshoz kapcsolódó szankciórendszert már teljes körűen szabályozták. A jogszabályokban nemcsak a diákok felé, hanem a szülők és a tanári kar felé is világos és egyértelmű magatartási elvárások fogalmazódtak meg. Megállapíthatjuk, hogy gyakorlatilag ez a dualizmuskori szabályrendszer 1985-ig szolgált zsinórmértékül a középiskolás diákok fegyelmi ügyeit illetően. Az 1985. évi I. törvény és a hozzá kapcsolódó rendelet újszerűségét az adta, hogy a fegyelmi eljárás során a tanulónak is lehetősége nyílt arra, hogy megfelelő garanciarendszer mellett érvényesíthesse saját jogait. A ma is hatályos eljárásrendet és szankciórendszer alapjait az 1993-ban elfogadott közoktatási törvény biztosította. Történetiségében jól látható, hogy a fejlődés eredményeképpen hogyan jutottunk el attól az állapottól, amikor egyetlen (egyszemélyi) hatalom döntött a diákok ügyeit illetően, addig az állapotig, amikor már több személy kollektív bölcsességén alapulva, a diákok jogait biztosító garanciarendszer mellett születhetnek fegyelmi ügyeket lezáró felelős döntések. Felhasznált irodalom Dr. Bíró Endre: Jogok az iskolában?! Diákok, pedagógusok, szülők jogairól. Jogismeret Alapítvány. Pedagógus-továbbképzési Módszertani és Információs Központ Kht. Budapest. 2000. Dr. Felkai László: Neveléstörténeti dolgozatok a dualizmus koráról. Tankönyvkiadó. Budapest. 1983. Iskolaszolga (Szerk. dr. Szüdi János) Közoktatási szolgáltató kiadvány. Iskolaszolga Kft. Budapest. 2005. Kelemen Elemér: A magyar oktatási törvénykezés története. Problématörténeti vázlat. In: Kelemen Elemér, Setényi János: Az oktatási törvénykezés változásai. Hazai és nemzetközi áttekintés. Fővárosi Pedagógiai Intézet Budapest. 1994. Dr. Klamarik János: A magyarországi középiskolák szervezete és eljárása. Törvényeink, szabályzataink, rendeleteink, utasításaink s a fennálló gyakorlat alapján egybeállítva. Eggenberger. Budapest. 1885.

114

FÜLÖP GYÖRGY

Kornis Gyula (szerk.): Pedagógiai Könyvtár. Az 1777-iki Ratio Educationis. Kath. Középiskolai Tanáregyesület. 1913. Molnár Victor: A hazai középiskolák reformja. A középiskolákról és azok tanárainak képesítéséről szóló 1883. évi XXX. tc. magyarázatokkal, jegyzetekkel és arra vonatkozó szabályzatokkal, utasításokkal és miniszteri rendeletekkel. Lampel Róbert Könyvkiadása. Budapest. 1885. Dr. Stipta István: Intézménytörténeti adalékok az 1870: XLII. tc. végrehajtásához. In: Antal P, Gönczöl K, [et al]. Tóth Károly (szerk.). Emlékkönyv Dr. Cséka Ervin egyetemi tanár születésének 70. és oktatói munkásságának 25. évfordulójára. Acta Universitatis Szegediensis de Attila József Nominatae. JATE Szeged. 1992. Dr. Stipta István: Vármegyei szervezet átalakítása Tisza Kálmán miniszterelnöksége idején. Acta Universitatis Szegediensis de Attila József Nominatae; XLVI. JATEPress. Szeged. 1995. Szögi László: Felsőoktatásunk múltjából. 630 éve alapították az első egyetemet Magyarországon. 220 éve jelent meg a Ratio Educationis. Magyar Felsőoktatás 7.:(8.) 1997. Internetes hivatkozás www.diakjog.hu/index.php Jogszabályjegyzék 1883. évi XXX. tc. 1908. évi XXXVI. tc. 1924. évi XI. tc. 1924. évi XXVII. tc. 1934. évi XI. tc. 1938. évi XIII. tc. 1959. évi IV. törvény a Polgári Törvénykönyvről 1985. évi I. tv. 1993. évi LXXIX. tv. a közoktatásról 2011. évi CXC tv. a nemzeti köznevelésről 12787/1876 VKM rendelet a középiskolák rendtartásáról


115

15/1986 MM rendelet 11/1994 MKM rendelet

SUMMARY An outline of The disciplinary procedures in the secondary school In case a student breaks his/her obligations by wrongful act or behaviour, basically there are two ways of applying necessary sanctions against him/her. One option is to apply disciplinary actions which are hardly regulated legally and scarcely controlled by procedural law. The other possibility is to inflict disciplinary punishment on him/her within the framework of a disciplinary procedure regulated by strict rules. I have been studying the history of legal regulations regarding secondary school students’ disciplinary procedures in my essay. The Decree called Ratio Educationis the 1st by Marie Theresa did not regulate the procedure yet however it elaborated on the system of punishment applicable in case of students. In the period following the Compromise of 1867 the legal regulation had become complete by having the decree on secondary school law and on rules and regulations in the secondary schools approved of. These legal regulations included the framework of the appropriate gurantee system of the disciplinary procedure nevertheless the system of applicable sanctions related to the procedure had already been entirely regulated. The legal regulations specified rules of behaviour explicit and unambiguous not only towards the students but the parents and teachers’ staff as well. It can be stated that this system of regulations made in the era of dualism served as a directive until 1985 regarding the disciplinary cases of secondary school students. The novelty of the 1st Act in 1985. and the related decree was that – in the course of the disciplinary procedure – the student had the chance of enforcing his/her rights within the framework of an appropriate guarantee system. The still effective rules and regulations and the basis of the sanction system were assured by the public educational law approved of in 1993. Going through the history it can be clearly seen how we had started from the status when a one-person authority made a decision in the students’ case to the present status when disciplinary cases are finalised by responsible decisions made by several persons based on their

116

FÜLÖP GYÖRGY

collective wisdom and within the framework of a guarantee system ensuring the students’ rights.

A KÖZÉPISKOLAI FEGYELMI ELJÁRÁSOK

Recommend Documents