Ézs 2,5-8 I. Napkeleti erkölcsök, szemfényvesztés, szövetség idegenekkel

Ézs 2,5-8 I. Napkeleti erkölcsök, szemfényvesztés, szövetség idegenekkel „Jákóbnak háza! jertek járjunk az Úrnak világosságában! Mert elhagytad, Uram, a Te népedet, Jákób házát; mivel telvék napkeleti erkölcsökkel, és szemfényvesztők, mint a Filiszteusok, és idegenek fiaival kötnek szövetséget; És betelt földje ezüsttel és aranynyal, és nincs szere-száma kincseinek; betelt földje lovakkal, és nincs szere-száma szekereinek; És betelt földje bálványokkal, és kezeik csinálmányának hajolnak meg, mit ujjaik csináltak.” Bevezetés 5. versben olvastuk, hogy „Jákób háza! jertek járjunk az Úrnak világosságában!” Aztán a következő versekben leírta a próféta, hogy miben látszik az, hogy Jákób háza akkor nem világosságban járt, hanem sötétségben. Isten pedig nem vállal a sötétséggel közösséget, mert Ő világosság, és nincsen benne semmi sötétség. Az Efézusi levélben pedig úgy olvassuk, hogy ne legyen közösségtek a sötétség gyümölcstelen cselekedeteivel, sőt, inkább meg is feddjétek azokat. Ezért olvastuk a 6. vers elején, hogy elhagytad Uram a Te népedet, Jákób házát. Nem úgy hagyta el persze az Úr, hogy soha többet nem törődik vele. Nem úgy hagyta el, hogy megveti, hanem nem vállalja a közösséget ezzel a sötétséggel, mert Ő világosság. A felolvasott szakaszban hat olyan sötét dologról van szó, amit az Ige említ akkor Jákób házának az életéből. A 6. versben először arról van szó, hogy napkeleti erkölcsöket követnek, másodszor, hogy szemfényvesztők, mint a Filiszteusok, harmadszor, hogy idegenekkel kötnek szövetséget. A következő versben, hogy arany és ezüst kincsekben gazdagok, majd hogy harci szekereknek a sokaságával rendelkeznek, és hogy bálványimádók. Most ezek közül én csak az első hárommal szeretnék foglalkozni, hogy mit jelentett akkor, és mit jelent most ez a mi számunkra. Előre szeretném bocsájtani, hogy itt Jákób házáról van szó, Isten népéről, akik cselekedeteikben visszatértek oda, ahonnan Isten kihozta őket. Éppen ezért úgy is nézzük ezt a dolgot, hogy Isten népét is megkísérthetik ebből a világból ehhez hasonló jelenségek és bűnök, árnyat vethetnek ránk. Isten ezt semmiképpen nem akarja, felhívja rá a figyelmünket, mert ezek sötét dolgok. Napkeleti erkölcsök Nézzük először a napkeleti erkölcsöket. Más fordítás úgy hozza ezt az Igét, hogy telvék napkeleti erkölcsökkel, hogy tele vannak keleti szokásokkal. Vagy a Kecskeméti fordítás egyszerűen ennyit mond, hogy tele volt kelettel. Nagyon megragadott engem, valószínűnek tartom, hogy csak ennyi lehet az eredetiben (bár én nem ismerem), hogy kelettel vannak tele. Elgondolkoztam, hogy mit jelent ez a kelet? A Bibliában mindig jelentősége van annak, hogy először meg utoljára hol fordul elő valamilyen szó, kijelentése Istennek. És ha megnézzük ezt a kelet kifejezést, nagyon jellemző, hogy először a Bibliában Mózes 1. könyvében olvashatunk róla: „És elméne Kain az Úr színe elől, és letelepedék Nód földén, Édentől keletre” (1Móz 4,16). Kain, a testvérgyilkos, akit megátkozott az Úr. Ez a Kain elment az Úr színe elől, és az Édentől keletre telepedett le. A következő utalás a keletről a Mózes 1. könyvének a 10. részében van, ez már az özönvíz után történt, amikor Noénak három fia, Sém, Khám és Jáfet nemzetségét írja le ott a rész, hogy ki hol telepedett le. Tudjuk, hogy Khám volt a Noé fiai közül az, aki felfedte a testvére előtt apjának a mezítelenségét, és az apja azt mondta az unokájára, Khámnak az unokájára, hogy legyen átkozott. Ennek a Khámnak a nemzetsége az, aki keletre telepedett le. Felolvasok

egy néhány verset ezzel kapcsolatosan: „Khús nemzé Nimródot is; ez kezde hatalmassá lenni a földön. Ez hatalmas vadász vala az Úr előtt, azért mondják: Hatalmas vadász az Úr előtt, mint Nimród. Az ő birodalmának kezdete volt Bábel … a Sineár földén” (1Móz 10,8-10). Ez is nagyon jellemző: Bábel keleten, Khám nemzetségéből. Szellemileg ez utóda Kain nemzetségének. Hatalmas dolgokat hajtottak végre a földön, hatalmas vadász az Úr előtt, mint Nimród, de birodalmának a kezdete Bábel. Aztán elolvasom még a 14. verset, annak is a végét: „… a honnan a Filiszteusok származtak...” Tőle származtak a filiszteusok, akik aztán keletről egészen Izráel szomszédságába nyomultak, és Izráel szomszédai lettek. Elolvasom még a 16. verset. Ezek is a leszármazottjai: „Jebuzeus, Emorreus, és Girgazeus”. Szerdán volt szó az Emmoreusokról. Kik voltak? Ennek a Khámnak a leszármazottjai, és ők is közel laktak már Izráelhez. Még egyet a 19. vers végéről. Mik voltak a városai? Sodoma, Gomora. Ismerős nevek. Ilyenek jelzik keletet. És megemlítem még, hogy az a nemzetség, Sémnek a nemzetsége, aki az áldást kapta, azokról pedig azt olvastuk ugyanebben a részben: „És vala ezeknek lakása, Mésától fogva Séfárba menve a napkeleti hegyekig” (1Móz 10,30). A napkeleti hegyekig. De onnan napkeletre már nem az övék volt. A „kelet” szellemi jelentése Gondolkozzunk el ezen szellemileg akkor, hogy mit jelenthet ez, hogy kelet! De talán a legjellemzőbb és legvilágosabb arra nézve, hogy mit jelent a kelet, a következő részben van. „Mind az egész földnek pedig egy nyelve és egyféle beszéde vala. És lőn mikor kelet felől elindultak vala, Sineár földén egy síkságot találának és ott letelepedének. Tehát kelet felől jöttek. Keletről jöttek, és letelepedtek Sineár földén. És mondának egymásnak: Jertek, vessünk téglát és égessük ki jól; és lőn nékik a tégla kő gyanánt, a szurok pedig ragasztó gyanánt. És mondának: Jertek, építsünk magunknak várost és tornyot, melynek teteje az eget érje, és szerezzünk magunknak nevet, hogy el ne széledjünk az egész földnek színén” (1Móz 11,1-4). Akik keletről jöttek, nagyon jellemző rájuk ez, hogy fogjunk össze. Egyesítsük az erőinket, és emberi erővel érjük el azt, hogy építsünk egy égig érő tornyot. Mit jelent akkor ez, most hogy fogalmazhatnánk meg általánosabban? Azt is mondták, hogy szerezzünk nevet magunknak. Vagyis ez a keletről jövő szellemiségnek, én úgy látom, ez a lényege, hogy emberi erő, emberi összefogás Isten terve ellen. Mert Istennek nem ez volt a terve, hogy el ne széledjünk az egész föld színén, hanem hogy töltsétek be a földet. De nyilvánvaló, hogy ilyen emberi összefogás és erőfeszítés mögött démoni ihletettség van. Ez nem megy csak úgy magától. Mert mondta is az Úr, hogy semmi nem akadályozza meg, hogy véghez ne vigyék a tervüket. Nosza, szálljunk alá, és zavarjuk össze a nyelvüket. És végül is azért lett Bábel a neve, mert összezavarodottság és szétszéledés lett utánuk, mikor Isten leszállt, és ítéletet tartott. Tehát ez a kelet, a keleti erkölcs, keleti szokás, keleti szellem, ennek ez a lényege, hogy mögötte van egy démoni, egy sátáni ihletettség, és azt mondja, hogy te magad, a te emberi erőddel, a te lehetőségeiddel nagy dolgokat érhetsz el, feljuthatsz az égig. Sátáni gondolat ez - Fölibe hágok a magas felhőknek, és hasonló leszek a Magasságoshoz. És bizony, ilyen szellemiség jön most is keletről. Valósítsd meg magadat. Benned van az Isten. Te magad az Istent hordozod. Te vagy az Isten. És meditációkkal, meg különböző gyakorlatokkal, és egyebekkel eljutsz a tökéletességre, eljutsz az Istenig, eljutsz az égig a magad erejéből. Ez kimondottan sátáni dolog. Még egy jellemző dolgot megemlítenék: Ábrámot keletről hívta el Isten, Úr-Kaszdimból, Bábel környékéről. És amikor Ábrahám azt mondta a szolgájának, hogy vegyen az ő fiának, Izsáknak feleséget, megeskettette a szolgát, hogy visszamegy oda keletre, és az ő családjából, rokonai közül vesz a fiának feleséget, nem a környező népekből, mert a környező népek a Filiszteusok voltak, meg az Emorreusok, meg a Gilgazeusok, a Kananeniták akik szintén nagyon romlott nép volt, keletről jöttek, keletről hozták, és még romlottabbak lettek. Azt

mondta, visszamégy oda, és a rokonaim közül veszel neki feleséget. Megkérdezte a szolga: és ha nem akar a lány velem jönni? Akkor, azt mondta, mentes leszel az eskü alól. De vigyázz, az én fiamat oda vissza ne vidd! Ezt nagyon hangsúlyosan mondta. El is olvasom ezt az Igét: „Monda pedig őnéki a szolga: Hátha az a leányzó nem akar velem eljőni e földre, ugyan vissza vigyem-é a te fiadat arra a földre, a honnan kijöttél vala? Felele néki Ábrahám: Vigyázz, az én fiamat oda vissza ne vidd” (1Móz 24,5). Ézsaiás korában, ha földrajzilag, területileg nem is ment vissza oda Jákób háza, de szellemileg és erkölcseiben visszament. Napkeleti erkölcsök. Vagyis, az Isten gondolata helyett emberi, démoni befolyás alá került Izráelnek a népe. Hogy miben nyilvánult ez meg akkor? Erre én most nem akarnék kitérni. Inkább arra térek ki, hogy most miben nyilvánul meg, és mit tanulhatunk mi ezekből az Igékből? Hát először is azt, hogy ma is, itt, köztünk is, már nem a gyülekezetben, hanem Magyarországon, és általában a nyugati világban, nagyon erős a keleti befolyás. A keleti vallások teret hódítanak a névleges keresztyénség között. A keleti kultúra, keleti szokások és erkölcsök, ami mind-mind emberi erőlködés, démoni, erős démoni befolyással, vagy démoni irányítással. Például, a transzcendentális meditáció, a jóga, a keleti sportok, a keleti harcművészet, így mondják ezeket, a természetimádat, és egyebek. De ennek a vége ugyanaz, mint Bábelnek. Ítélet, bukás, és szétszóratás. Talán még egyet idetennék. Mi magyarok is keletről jöttünk, bálványimádásból, sámánok és egyebek. És most divat lett Magyarországon is kutatni ezeket a múltunkat. Csoportok jönnek létre, hogy építsünk olyan házakat vagy sátrakat, olyan hadiszerszámokat, íjakat és egyebeket. Ez még nem volna baj. De kezdenek azokhoz a démonikus vallásos dolgok felé is fordulni, ahonnan jöttünk. Vigyázz, az én fiamat oda vissza ne vidd! A hívőkre is kihatása van ennek. Biztos tudom, hogy kihatása van, mert nem egy hívő emberrel beszéltem már ebben a dologban. Vigyázzunk! „Szemfényvesztők, mint Filiszteusok” A Filiszteusok, amint láttuk, keletről jöttek, és így lettek Izráel szomszédai, és Khámnak a leszármazottai. Ez, hogy szemfényvesztők, másik fordítás úgy mondja, hogy jelmagyarázók, vagy jósok, jövendőmondók, varázslók. A Kecskeméti fordítás azt mondja, hogy felhőnézők. Nyilván azt jelenti, hogy a felhők alakjából, alakváltozásából, mozgásából, jövendöltek annak, aki szerette volna tudni a jövőjét. De mindezekről mi Isten Igéjének a véleménye? „Ne találtassék te közötted, a ki az ő fiát vagy leányát átvigye a tűzön, se jövendőmondó, se igéző, se jegymagyarázó, se varázsló; Se bűbájos, se ördöngősöktől tudakozó, se titok-fejtő, se halott-idéző. Mert mind útálja az Úr, a ki ezeket míveli, és ez ilyen útálatosságokért űzi ki őket az Úr, a te Istened te előled. Tökéletes légy az Úrral, a te Isteneddel. Mert ezek a nemzetek, a kiket te elűzesz, ígézőkre és jövendőmondókra hallgatnak; de tenéked nem engedett ilyet az Úr, a te Istened. Prófétát támaszt néked az Úr, a te Istened te közűled, a te atyádfiai közűl, olyat, mint én: azt hallgassátok! [...] Prófétát támasztok nékik az ő atyjokfiai közűl, olyat, mint te, és az én ígéimet adom annak szájába, és megmond nékik mindent, a mit parancsolok néki” (5Móz 18,10-15.18). Tehát már Izráelnek azt mondta Isten, hogy ők semmi olyan tiltott úton ne tudakozzák a jövőt, mint a környező népek, varázslással, jóslással, halott idézéssel, és egyebekkel. Hanem majd az Úr támaszt nekik prófétát, olyat, mint Mózes. Az Úr Jézusról van itt szó, Ő az ama próféta. Azt mondja, őt hallgassátok. És amikor eljött az Úr Jézus, éppen Őt nem akarták hallgatni. Inkább Mózest akarták hallgatni, de tulajdonképpen Mózesre sem hallgattak, mert az Úr Jézus megmondta, hogy Őróla írt Mózes, akkor aki rá hallgat, az az Úr Jézusra is hallgatna. Azt mondja itt Istennek az Igéje, hogy ezeket mind utálja az Úr. Most is utálja az Úr. És Ézsaiás próféta idejében mégis pontosan ugyanezeket csinálta Izráelnek a népe. Csak egy Igét olvasok el a Királyok 2. könyvének a 21. részéből. Itt Manassé királyról van szó, az ő idejében halt meg Ézsaiás próféta. Ez a Manassé, hogyha megnézzük az Ézsaiás

próféta könyvének az 1. versét, azt mondja, hogy Ezékiásnak, Júda királyának napjaiban, és ennek az Ezékiásnak volt a fia. Ezékiás istenfélő király volt, de a fia nagyon istentelen király volt. Azt már nem írta le Ézsaiás, ezt csak a zsidó hagyományokból tudjuk, hogy megölték, valószínű szétfűrészelték Ézsaiás prófétát ekkor, ennek az istentelen királynak az idejében. Mit tett ez a Manassé? „átvitte a fiát a tűzön, és igézést, és jegymagyarázást űzött, és ördöngősöket, titokfejtőket tartott, sok gonosz dolgot cselekedék az Úr szemei előtt, hogy Őt haragra ingerelje” (2Kir 21,6). Ez volt a helyzet. Szemfényvesztés ma És mit üzen Isten most, a mi időnkben, mi az, ami nekünk figyelmeztetés, vagy nekünk szól? A mai ember, aki olyan nagyra van, hogy most ugye nem is huszadik századbeli, hanem huszonegyedik századbeli felvilágosult ember. Aki úgy lenéz minden vallást, meg minden babonaságot, annak az embernek minden reggel ott van az asztalán a horoszkóp. Alig van napilap, amelyik úgy jelenik meg, hogy nincs benne horoszkóp, mert az kell. És ha megkérdezik valakitől, hogy hisz benne? Óh, hát nem hiszek én benne, csak hát azért mégis jó, hogy tudjam, hogy mire számítsak ezen a napon, vagy egyáltalán. Foglalkozik a mai ember tenyérjóslással is. Itt Debrecenben is a nagyállomáson, amikor megyek, mindig látom kitéve azt a csúnya nagy valamit, amire oda kell tenni az embernek a tenyerét, és akkor mond valamit. De vannak, akik komolyan foglalkoznak tenyérjóslással, démonikus hatalommal. Ezek igen veszélyes dolgok. Foglalkozik az ember spiritizmussal, asztaltáncoltatással, halottidézéssel, energia átadással, szín- és fénygyógyítással, általában a természetgyógyászattal. Mindenféle idegen és okkult dologgal. Miért foglalkozik? Szeretné tudni, sőt amennyire lehet, befolyásolni a jövőjét. Ez a varázslás, amikor úgy gondolja az ember, hogy valamilyen módon befolyásolni is tudja, nem csak egyszerűen megtudja, hogy mi lesz, hanem másképp legyen. Úgy legyen, ahogy ő szeretné. De ezek a dolgok mind démoni eredetűek, mind ördögi eredetű dolgok, sötét dolgok, amelyek azt az embert, akik ezt gyakorolják, rabságban tartja. Tudnának bizonyságot tenni azok a testvérek, akik benne voltak ennek a rabságában, hogy mit jelent ez az ördögi rabság. Amikor az embert megterheli, idegrendszerét, lelkiismeretét szétcibálja. Amikor nincs egy nyugodt perce, nincs egy nyugodt éjszakája, amikor nyugtalan az ember. Hogy mi ez az okkult terheltség? Miért vannak tele az ideggyógyintézetek? Miért van annyi ember, tavaly volt erről szó, hogy mi a háttere ezeknek az elmezavarodásoknak, és egyebeknek? Okkult dolgok. És Ézsaiás próféta könyvének a 8. részében azt mondja a próféta által az Úr: „És ha ezt mondják tinéktek: Tudakozzatok a halottidézőktől és a jövendőmondóktól, a kik sipognak és suttognak: hát nem Istenétől tudakozik-é a nép? Az élőkért a holtaktól kell-é tudakozni?” (Ézs 8,19). Isten azért íratta le az Igéjét, és azért adta az Úr Jézus Krisztust, hogy a jövőnket, az életünket tőle tudjuk meg, tőle tudakozzuk meg. Az igaz, hogy Isten Igéje nem elégíti ki a mi kíváncsiságunkat, és nem ad részletes ismertetést, hogy hogy fog alakulni a jövőnk. De igenis alapvetően és igazán ezt Isten mondja meg nekünk, hogyan alakul a jövő. Mert ilyeneket mond Isten Igéje, amit az előző órán is olvastunk, hogy úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Ebben benne van az, hogy Jézus Krisztus nélkül, a Belé vetett hit nélkül, elveszett az ember, nincsen örök élete. Ezen a földön bármilyen jól alakulnak is a dolgai, bármilyen gazdag is lesz, bármilyen szerencsés is lesz, Krisztus nélkül elveszett, és nincsen örök élete. De aki hisz Benne, nem fog elveszni, hanem örök élete van. Lehetnek nehézségei ebben az életben, sok baja van az igaznak, de valamennyiből kimenti az Úr. Vele van az Úr. Senki nem ragadhatja ki az Ő kezéből, se halál, se élet, se angyalok, se démonok, se ördög. Semmi nem ragadhatja ki, mert erős kézben van annak az embernek az élete, aki az Úr Jézus Krisztusban bízik. És ilyeneket mond Isten Igéje, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden a javukra van. Most mit tudakozzam én akkor részleteiben, hogy mi fog velem történni? Minden, ami történik velem,

a javamra van. Vagy ilyeneket mond: Bízd csak azért magadat őreá, és légy békességben. „Minden gondotokat őreá vessétek, mert neki gondja van reátok” (1Pt 5,7). Annyi biztatót mond Istennek az Igéje. Nem kell a halottaktól érdeklődni, meg a sötét démoni hatalmaktól. Itt van Isten Igéje. Jákób háza! Járjunk az Úr világosságában! Szövetség az idegenekkel A harmadik, amiről szólnék, úgy olvastuk a prófétánál: „…idegenek fiaival kötnek szövetséget.” Idegenekkel barátkoznak, így is fordítják. A Kecskeméti fordítás azt mondja: a külföld gyermekeivel fogtak kezet. Kik ezek az idegenek? Nyilván az Izráel körül élő népek, azok is, akikről már szó volt, de mások is, mint például Egyiptom. Egyiptom nem keletre van Izráeltől, épp az ellenkező oldalon, és mégis, azokkal is sokszor szövetséget kötött Izráel. És miért barátkozott velük Izráel? Mert hasznot reméltek ebből a barátságból. Úgy gondolták, hogy ott van Ézsaiás próféta idejében az asszír birodalom, amelyik nagyon fenyegette Izráelt, Jeruzsálemet is, és úgy gondolta némelyik király, meg a nép is, hogy Egyiptom egy másik nagyhatalom, összeszövetkeznek hát akkor Egyiptommal Asszíria ellen. De Istennek egészen más volt erről a véleménye, annak az Istennek, aki már Mózes könyvében azt mondta, hogy idegenekkel ne kössetek szövetséget. Én elég vagyok nektek. Az én erőm elég, én megvédlek benneteket, ha hűségesek lesztek. Csak hát, ha elfordultak Istentől, ha tele voltak keleti erkölcsökkel meg szemfényvesztéssel, akkor ez lesz a következő, hogy látták, hogy Istenben akkor nem bízhatnak. Mert Isten nem vállal közösséget az ilyen bűnös élettel. Akkor megpróbáltak emberekben bízni, hatalmakban bízni. És az Ézsaiás próféta könyvének a 31. Részében ezt olvassuk: „Jaj nékik, a kik Égyiptomba mennek segítségért, lovakra támaszkodnak, és a szekerek sokaságában bíznak, és a nagyon erős lovagokban; és nem néznek Izráelnek Szentjére, és az urat nem keresik. De Ő is bölcs, és hoz veszedelmet, és beszédeit nem változtatja meg; hanem fölkel a gonoszoknak háza ellen és a bűnt cselekvők segítsége ellen. Hiszen Egyiptom ember és nem Isten, és lovai hús és nem lélek, és ha az Úr kinyújtja kezét, megtántorodik a segítő, és elesik a megsegített, és együtt mind elvesznek” (Ézs 31,1-3). És hiába bíztak Egyiptomban, jött Asszíria királya, jött az asszír sereg, elfoglalta az északi országrészt, Izráelt, a tíz törzset. És körülvette már Jeruzsálemet is az asszír sereg. És akkor Asszíria királyának a követe a következőt mondta Jeruzsálem ostroma előtt (és igazat mondott az asszíriai király követe ebben, amit ebben most itt felolvasok): „Ímé, ebben a törött nádszálban bizakodol, Égyiptomban, melyhez ha ki támaszkodik, bemegy az ő kezébe és általlikasztja? Ilyen a Faraó, Égyiptom királya mindenekhez, a kik ő hozzá bíznak!” (2Kir 18,21). Igazat mondott. Nagyon szép képet hozott: törött nádszál. Ha rá támaszkodtok, a törött nádszál bemegy a kezetekbe, általlikasztja. Ilyen Egyiptom királya. Ez igaz. De aztán mondott Asszíria királyának a követe egy másik dolgot, ami viszont nem igaz. Úgy folytatta, hogy hát akkor kiben bíztok, ha Egyiptom nem segít? Az Úrban bíztok? Az Úr sem segít meg benneteket - na, ez az ellenség hangja. Mert Ezékiás király elvette a levelet, amit küldtek, és azt mondta: Uram, itt a levél. Nincs segítség. Egyiptom nem jött. Nincs segítség, csak Te vagy egyedül. És a Te nevedért segíts meg bennünket. Akkor azt olvassuk a következő részben: „Most azonban, mi Urunk, Istenünk, szabadíts meg, kérlek, minket az ő kezéből, hogy megismerje e föld minden országa, hogy te, az Úr, vagy az egyetlen Isten! Akkor elküldött Ésaiás, az Ámós fia, Ezékiáshoz, ezt mondván: Azt mondja az Úr, Izráel Istene: A te könyörgésedet, Assiria királya, Sénakhérib felől, meghallgattam. [...] Azért azt mondja az Úr Assiria királya felől: Be nem jő e városba, és nyilat sem lő bele, sem paizs nem ostromolja azt, sem sánczot nem ás mellette. Azon az úton, a melyen jött, tér vissza, de e városba be nem jő, azt mondja az Úr. És megoltalmazom e várost, hogy megtartsam azt, én érettem és Dávidért, az én szolgámért. És azon az éjszakán kijött az Úr angyala, és levágott az Assiriabeli táborban száznyolczvanötezeret, és mikor jó reggel felkeltek, ímé mindenütt

holttestek hevertek. És elindult, és elment, és visszafordult Sénakhérib, Assiria királya, és Ninivében maradt” (2Kir 19,19-20.32-36) Ilyen az Úr azokhoz, akik bíznak Benne. Ne szövetkezzünk idegenekkel! Ez a legnagyobb üzenet a mi számunkra, testvérek: Ne szövetkezzünk mi idegenekkel, hogy bennünket megsegítenek hitetlenek. Akkor sem, ha akármennyi hitetlen szövetkezik ellenünk. Mi ne bízzunk emberekben, és ne fogadjunk hitetleneket szövetségesnek fel. Elég az Úr. Sőt, csak Ő az elég, csak Ő a jó. És ha volna valaki, aki nehéz helyzetben van, mert támadások érik, ne gondoljon emberi segítségre. Csináljon úgy, mint Ezékiás király: Uram! Kitárom előtted az ügyemet, a fenyegetésüket. Lehetetlen helyzetben vagyok, de nem kell emberi segítség. Dicsőüljön meg a Te neved! Mutasd meg, hogy Te ki vagy. És aki bízik Benne, meg is fogja látni Istennek a csodáját és dicsőségét, ahogy Ő elintéz dolgokat. Mert bizalmas az Úr az Őt félőkhöz, és akik Benne bíznak. Az Úr szemei forognak az egész földön, azt mondja egyik helyen a próféta, hogy hatalmát megmutassa azoknak, akik Őhozzá teljes szívvel ragaszkodnak. Ki gondolta volna itt, hogy egy éjszaka elintézi az Úr? Száznyolcvanötezer erős vitéz másnap reggelre halott volt, emberi kéz érintése nélkül. És akkor még egy másik helyen olvassuk, hogy még hírt is hallott, hogy haza kell neki menni. Összepakoltak másnap reggel, ment az egész sereg. Ilyen az Úr. Elmegy a végsőkig, sokszor Isten elenged bennünket a végsőkig, de a legjobb időben, a kellő időben a kimenekedést is megadja majd, hogy elszenvedhessük. Miért veszélyes az idegenekkel való szövetség? Mózes 5. könyvének a 7. részéből elolvasok egy néhány igeverset: „Mikor bevisz téged az Úr, a te Istened a földre, a melyre te bemenendő vagy, hogy bírjad azt; és sok népet kiűz te előled […] hétféle népet, náladnál nagyobbakat és erősebbeket; És adja az Úr, a te Istened a te hatalmadba, és megvered őket: mindenestől veszítsd ki őket; ne köss velök szövetséget, és ne könyörűlj rajtok. Sógorságot se szerezz ő velök, a leányodat se adjad az ő fioknak, és az ő leányukat se vegyed a te fiadnak; Mert elpártoltatja a te fiadat én tőlem, és idegen isteneknek szolgálnak; és felgerjed az Úrnak haragja reátok, és hamar kipusztít titeket. Hanem így cselekedjetek velök: Oltáraikat rontsátok le, oszlopaikat törjétek össze, berkeiket vágjátok ki, faragott képeiket pedig tűzzel égessétek meg. Mert az Úrnak, a te Istenednek szent népe vagy te; téged választott az Úr, a te Istened, hogy saját népe légy néki, minden nép közűl e föld színén” (5Móz 7,1-6). Ezt jelenti az elválasztás, a kiválasztás. Itt megmondja az Úr a következő versben, hogy nem azért szeretett titeket, és nem azért választott titeket, mert minden népnél többen volnátok, vagy nem azért, egy másik helyen mondja, mert ti olyan jók vagytok (most a saját szavaimmal mondom), mert nyakas nép vagytok. Hanem, mert Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak ígéretet tett. De meg is mondja Pál leveleiben, hogy kiket választott: a világ nemtelenjeit, megvetettjeit, a senkiket, a semmiket, de választott. És mire választott? Elkülönített. Ne elegyedjünk össze ezzel a világgal. Ha összeelegyedünk ezzel a világgal, elpártoltatják a szívünket. Ott van Lót. Összeelegyedett Sodomával. Ő hívő maradt, igaz maradt, Péter leveléből tudjuk, de gyötrődött a sok gonoszság között, és semmit nem használt Sodomának. Ki használt Sodomának? És ki használt Lótnak? Ábrahám, aki nem elegyedett össze, aki külön volt a Mamré tölgyesében, Hebronban. Akihez bement az Úr, akivel közölte a titkait, és mikor Ábrahám megtudta, imádkozott. Amikor megtudta, hogy milyen veszedelembe került Lót, kimentette. Ilyen a hívő ember, ha nem elegyedik össze. Ha összeelegyedik, akkor olyan, mint Lót: csak gyötrődik ebben a világban. Nem azt jelenti ez, hogy ne elegyedjünk össze, hogy ne szeressük a világban élő bűnös embereket. Nem. Így szeretjük igazán, ha nem elegyedünk össze. De nem tanulhatjuk el a szokásait, nem mondhatjuk a rosszra, hogy jó. Nem vehetjük be a hitetlent a gyülekezetbe csak azért, mert olyan kedves, meg igyekszik. Igyekvés a saját erőnkből, ez napkelet, ezzel nem megyünk semmire.

Emlékszünk még a konferenciára? Azt hiszem, Szabó Zoli testvér szólt róla, hogy az istenfélő Josafát hogyan szerzett sógorságot az istentelen Akhábbal. Elment vele a háborúba, és az Úr prófétája a háború után eleibe ment, és megfeddette: avagy az istenteleneknek kell-e segítségül lenned? Felgerjedt az Úr haragja ellene. Nem lehet sógorságot szerezni. Vagy emlékszünk szintén a konferencián a 2. Korinthusi levélből, hogy ne legyetek hitetlenekkel felemás igában. Mi közössége van hívőnek hitetlennel, világosságnak a sötétséggel? Isten templomának a bálványokkal? Ti az élő Isten temploma vagytok. Egyházak és gyülekezetek mentek tönkre, mert nem szakadtak el a hitetlenektől. „Menjetek ki közülük, szakadjatok el tőlük. Tisztátalant ne illessetek, és én magamhoz fogadlak titeket.” Külföld Még egy dolgot megemlítenék az idegenekkel, külföldiekkel összefogásról, ahogy Kecskeméti mondja, hogy külföldieknek nyújtanak kezet. Ez az utolsó időknek is az egyik jellegzetessége. Dániel könyvében le van írva a nagy pogány birodalmak egymásutánisága, és az utolsó, a nagy római birodalom, ami életre kel, a szemünk előtt kel életre, azt mondja, hogy részint vas, részint cserép. A vas adja az erejét, a cserép meg a gyengeségét. És azt mondja ott az Ige: „Hogy pedig lábakat és ujjakat részint cserépből, részint vasból valónak láttál: a birodalom kétfelé oszol, de lesz benne a vasnak erejéből, a mint láttad, hogy a vas elegy volt az agyagcseréppel. És hogy a lába ujjai részint vas, részint cserép: az a birodalom részint erős, részint pedig törékeny lesz. Hogy pedig vasat elegyülve láttál agyagcseréppel: azok emberi mag által vegyülnek össze, de egymással nem egyesülnek, minthogy a vas nem egyesül a cseréppel” (Dán 2,41-43). Most ez van ebben a világban: emberi mag, népek, nemzetek vegyülnek. Ez nem Isten gondolata. Isten gondolata ez, amit az Apostolok Cselekedetében olvasunk, hogy Ő megszabta a népeknek a határait, a lakóhelyüket megszabta. Ti itt laktok, ti ott laktok. Jön a Sátán, nagy kavar: otthagyni a lakóhelyet. Kína jöjjön errefelé, emezek amarra, mindent, az egészet összevegyíteni. És ez ebben az antikrisztusi birodalomban még jobban kiterjed. Mert most ez a démontól ihletett politikai tendencia, hogy joga van lakóhelyet választani, joga van akárhova menni. Joga van a saját kultúráját ott gyakorolni. Nem tud egyesülni, mindenki hozza a maga szokásait, a maga kultúráját. Egy nagy elegy, egy nagy kavar, egy nagy moslék lesz az egész szellemileg. Ez lesz a gyengesége is. Mert ebből jön az anarchia, a terrorizmus, meg ki tudja még, hogy mi. Mert itt vannak az idegen népek, bemennek, és látják, és kikémlelik, stb. Gyengeségek emberi mag által. De mi ebből a tanulság nekünk? Isten népénél ez nem lehet így. Nem lehet semmiféle keveredés a hitetlenekkel, a bűnnel, a sötétséggel. Szeretjük őket, szolgálunk nekik. De befogadni, közösségben lenni csak azzal lehet, aki Krisztust befogadta, vagy helyesebben, akit Krisztus befogadott. Másképp az Úr haragját vonjuk magunkra, mert Ő nem vállal közösséget semmifajta sötétséggel. Befejezés Testvérek, befejezem. Még egyszer elolvasom az Igét Ézsaiás próféta könyvéből. „Jákóbnak háza! jertek járjunk az Úrnak világosságában! Mert elhagytad, Uram, a Te népedet, Jákób házát; mivel telvék napkeleti erkölcsökkel, és szemfényvesztők, mint a Filiszteusok, és idegenek fiaival kötnek szövetséget” (5-6. vers). Isten gyermekei, hívő emberek! Járjunk az Úr világosságában. Nem lehet közösségünk semmifajta sötétséggel. Nem kell nekünk a kelet erkölcse, sem a hitetleneknek a segítsége. A mi segítségünk az Úrtól van, aki teremtette a mennyet és a földet. Nekünk elég az Úr! „Elég neked az én kegyelmem.” Ámen. Debrecen, 2002. november 10.