évf. 6. szám

katasztrófa- és tûzvédelmi szemle

2006. 2005. XIII. XII. évfolyam 6. 4. szám

46

t

a

r

t

a

l

o

m

2006. 13. évf. 6. szám Szerkesztõbizottság: Dr. Cziva Oszkár Kristóf István Heizler György Soltész Tamás Tarnaváry Zoltán Fõszerkesztõ: Heizler György Szerkesztõség: Kaposvár, Somssich Pál u. 7. 7401 Pf. 71 tel.: BM (23) 22-18 Telefon: 82/413-339, 429-938 Telefax.: (82) 424-983 Tervezõszerkesztõ: Várnai Károly Kiadja és terjeszti: BM Duna Palota és Kiadó 1903 Budapest Pf. 314. Tel.: 1/469-2971, BM: 10-611 Fax: 1/469-2969, BM: 10-568 Ügyintézõ: Szabó Kálmánné MNB 10023002-01709805-00000000 Felelõs kiadó: Tatár Attila országos katasztrófavédelmi fõigazgató Nyomtatta: Profilmax Kft. Kaposvár

FÓKUSZBAN A tûzvédelmi törvény változásairól ............................................................................. 6 Változások a tûzoltóságok szervezeti (szervezési) kérdéseiben ................................. 7 Irányítási (szakfelügyeleti) jellegû módosítások az új szabályozásban ..................... 9 A tûzvédelemre kiható új szabályozások .................................................................. 10 Tûzoltás-vezetés és közvetlen utasítás adása ............................................................. 11 Költségvetési és személyzeti módosítások az új törvényi szabályozásban .............. 15 TÉNYKÉP Napi grafikon – A tüzek és a káresetek napi váltakozása ......................................... 17 TANULMÁNY A festékszóró, fényezõ fülkék biztonságtechnikai elemzése I. ................................ 21 MÓDSZER Tetõátvágás alkalmazása a tetõszerkezetek tüzeinél ................................................. 25 FÓRUM Nagy teljesítményû STIHL motorfûrészek, gyorsdarabolók .................................... 28 TÛZ- ÉS KÁRESETEK Pusztító homlokzattûz Berlinben ............................................................................... 29 INFORMATIKA Digitális házszámos utcatérképek felhasználási lehetõségei a tûzoltóságok munkájában ........................................................................................ 34 MEGELÕZÉS Tûzoltói irányhangjelzõk ............................................................................................ 37 KUTATÁS Oltsunk, vagy ne oltsunk? (avagy a feszültség alatti tûzoltás problematikája) ........ 40 TECHNIKA Egy új gyártási technológia a Heros üzemében ........................................................ 47 SZABÁLYOZÁS Egy hatáskör korlátai – veszélyes áruszállítás ellenõrzése ....................................... 50 Az éghetõ folyadékok és gázok tûzvédelmének új szabályozása ............................. 52

Címlapon: DSC HUNGÁRIA AJÁNLAT

Felelõs vezetõ: Nagy László

DSC/THORN DSC601P Optikai füstérzékelõ 2 vezetékes, aljzat nélkül

3.560,-

DSC/THORN DSC601H-R Hõsebesség érzékelõ, 2 vezetékes, aljzat nélkül

2.660,-

DSC/THORN DSC601H-F Fix hõmérséklet érzékelõ (60 oC) , 2 vezetékes, aljzat nélkül 2 430,-

Megjelenik kéthavonta ISSN: 1218-2958 Elõfizetési díj: egy évre 2610 Ft (áfával)

DSC/THORN DSC601P-H Optikai füstérzékelõ, hõérzékelõvel kiegészítve, 2 vezetékes, aljzat nélkül DSC/THORN DSC601C-H Kombinált CO / hõsebesség érzékelõ, 2 vezetékes,aljzat nélkül

4 810,11 200,-

Az árak ÁFA nélkül értendõek. VÉDELEM 2006. 4. SZÁM ■ TARTALOM

5

f

ó

k

u

s

z

b

a

n

DR JOÓ BÁLINT

A tûzvédelmi törvény változásairól Ha a rendszerváltás óta alaposan felgyorsult köz- és jogéletünket vesszük szemügyre, megállapíthatjuk, hogy a korábbi évtizedekhez mérve a törvényalkotás produktumai korántsem bizonyulnak hosszú életûeknek. Ebben kivétel a tûz elleni védekezésrõl, a mûszaki mentésrõl és a tûzoltóságról szóló 1996. évi XXXI. törvény ( Tû. tv). Most mégis a változásokra fókuszálunk. A cél a jobb mûködés, a mûtétre várni kell

MI VÁLTOZOTT?

A VÁLTOZÁSOK JELLEGÉRÕL

A Tû tv. szakmai megalapozottságát, alkotmányossági megfelelõsségét és jogszabálytechnikai idõtállóságát a következõ tények igazolják: • Alapvetõ volt, hogy megalkotásában érvényesült a rendszerváltás óta oly ritka politikai egység, • kiállta az alkotmányossági próbát, • a végrehajtott változtatásokat nem a szakmai rendellenességek, hanem a szervezeti átalakítások, illetõleg az EU csatlakozásból eredõ jogharmonizációs kötelezettségek tették szükségessé. Viszonylag mozgékonyabbak voltak a kormány, illetõleg a miniszteri szintû végrehajtási rendeletek. Közülük a létesítményi tûzoltóságokra vonatkozó szabályozást kellett többször és alapjaiban átformálni. A végrehajtási rendeletek egyrésze a katasztrófavédelmi törvény hatásaként, másrésze a kapcsolódó belügyi szabályozók vonzataként módosult. Összességében megállapítható, hogy az elmúlt évtizedben a tûz elleni védekezés szabályozottsága - elsõsorban a tûzvédelmi normákat illetõen - más ágazatokhoz képest stabilnak minõsült. Ezzel biztosította a jogi kereteket a tûzvédelmi színvonal megõrzéséhez, a tûzoltóságok szakmai tevékenységének törvényi megalapozottságához és megteremtettre azon szervezeti, technikai, szakmai felkészítési és anyagi-pénzügyi feltételrendszerek szabályozási hátterét, amelyek elfogadható mûködési fundamentumokat adhattak a tûzoltóság mûködéséhez. Így nem a jogi háttéren múlt, hogy az egyes szakmai feladatok nem mindenütt és nem mindenhol valósultak meg a jogos elvárások szintjén.

A Tû. tv-t, hatályba lépése óta 2005. júliusában bekövetkezett változásokig három alkalommal módosították: a.) az Alkotmánybíróság döntése alapján az 1998. évi XXX. törvény pontosította a biztosítók által a hivatásos és az önkéntes tûzoltóság technikai eszközeinek fejlesztésére fizetendõ 1 %-os vagyoni hozzájárulás alapjául szolgáló források körét; b.) az 1999. évi LXXIV. törvény (Kat. tv.) rendelkezett az állami tûzoltóság és a polgári védelem összevonásáról, a tûzoltóságok szakfelügyeleti rendszerének átalakításáról; c.) az Európai Unióhoz történõ csatlakozásáról szóló nemzetközi szerzõdést kihirdetõ törvény (2004. évi XXIX. törvény) pontosította a Tû. tv. fogalomrendszerét, a tûzvédelmi hatósági feladatok körét és piac-felügyeleti jogkört biztosított az OKF számára. Ezeken túlmenõen az éves költségvetési törvények rendelkeztek a hivatásos önkormányzati és az önkéntes tûzoltóságok fenntartási, mûködési és fejlesztési költségeit biztosító központi pénzalapokról, azok normatív elosztási rendszerérõl. A hivatásos tûzoltók (állami, önkormányzati) jogállása tekintetében a szolgálati törvény (Hszt.) és végrehajtási rendeleteinek módosulásai hoztak új szabályokat. A 2005. évi XCVI tv. A negyedik változtatási csomagot tartalmazó törvényjavaslat - a katasztrófavédelemmel összefüggõ egyes törvények módosításáról szóló 2005. évi XCVI. törvény - már a címében is sejtette, hogy a készítõi azt alapvetõen nem a Tû. tv. módosítására szánták. A törvényjavaslat eredetileg több olyan rendelke-

6

FÓKUSZBAN ■ 2006. 6. SZÁM VÉDELEM

zésen kívánt változtatni, amelyek alapvetõen a katasztrófák elleni védekezésre vonatkoztak. (A cím a rövidítési törekvés miatt megtévesztõ, mert az elfogadott rendelkezések nem függenek össze a katasztrófavédelemmel, hanem azok alapvetõen a tûzoltóság szervezeti és személyi kérdéseire vonatkoznak.) A megváltoztatni kívánt törvények egy része minõsített többséget igényelt (Kat. tv., Pv. tv.), más részük egyszerû többséggel is módosítható volt. (Tû. tv., Hszt., Vízügyi tv.). Miután az ellenzék nem támogatta a kétharmados többséget kívánó módosításokat, azok kimaradtak a törvényjavaslatból. Az elfogadott törvény ennek következtében döntõ többségében a Tû. tvre és azon belül tûzoltóságra korlátozódott, kiegészülve az árvíz esetén történõ kitelepítésre vonatkozó szabályokkal. Van ugyan a törvény záró rendelkezései között egy olyan bekezdés is, amely a SEVESO doktrína bõvítésének hazai alkalmazásáról rendelkezik (ez lett volna a Kat. tv. módosításának valódi oka), azonban ez a már említett minõsített többséget igénylõ döntés hiánya miatt nem kerülhetett eredeti helyére a Kat. tv-be. Jogtechnikailag “kilóg” a rendelkezések sorából, mert a Tû. tv-be nem illeszthetõ be és tartalmilag sem kapcsolódik hozzá, hanem kifejezetten a Kat. tv-hez kapcsolódik. A törvénymódosítás óta eltelt idõszakban a Parlament ismét napirendre tûzte a Kat.tv. egyes rendelkezéseinek korrekcióját, mert a már említett SEVESO II. hazai alkalmazása 2005. júliusától EU normák alapján kötelezõvé vált, ezért annak egyes elemeit be kell építeni a belsõ jogrendbe. Ennek alapján ez év elején napvilágot látott a 2006. évi VIII. törvény a Kat. tv. hatályát és – részben – a IV. fejezetét alakítja át. Ezek részletes bemutatására – egyfelõl, mert nem kapcsolódnak tartalmilag ehhez az íráshoz, másfelõl terjedelmük jelentõs – a késõbbiek során térünk vissza (a szerk.).

MIT SZABÁLYOZ A 2005. ÉVI XCVI. TÖRVÉNY? Ezek elõbocsátásával vegyük sorra - témakörei szerint - a 2005. évi XCVI. törvény (nevezzük a továbbiakban: Tû. tv. M-nek) szabályozási területeit! A Tû. tv. M. rendelkezései: alapvetõen a Tû. tv. 1. szervezeti- szervezési; 2. irányítási- szakfelügyeleti; 3. tûzoltó- tûzvédelmi- szakmai; 4. funkcionális (költségvetési és személyzeti); 5. egyéb területeihez kapcsolódnak.

Változások a tûzoltóságok szervezeti (szervezési) kérdéseiben Ki létesíthet, szüntethet meg hivatásos tûzoltóságot? Mi változott az önkéntes tûzoltóságok alapításában? Mire vártak az egyesületek? Ezekre a kérdésekre keresi a választ szerzõnk.

HIVATÁSOS TÛZOLTÓSÁGOK A Tû. tv. a hivatásos önkormányzati tûzoltóságok létesítésével, átszervezésével és megszüntetésével kapcsolatos jogosítványokat megosztotta a székhely szerinti település önkormányzatának képviselõ testülete és a belügyminiszter között. Miután önkormányzati intézményrõl van szó, a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény (Ötv.) szabályozási rendjének megfelelõen a döntési jogosítványok a képviselõtestület hatáskörébe tartoznak. Azonban a hivatásos önkormányzati tûzoltóság mind feladatkörét (élet-és vagyonvédelem), mind ellátási körzetét (95 intézmény gondoskodik közel 3200 településrõl), mind pedig finanszírozását (központi költségvetésbõl történik a létesítés, fejlesztés és a mûködtetés, fenntartás), illetõen alapvetõen eltér az egyéb önkormányzati intézményektõl. Ezért a jogosítvány - gyakorlás lényegében az állami tûzoltóság területi Tû. tv. az önkormányzati döntésekhez a belügyminiszter egyetértését teszi szükségessé. Ez az osztott szerveinek tanácsi irányítás alá helyezése (1972. január 1.) óta létezik és zavartalanul mûködik. A Tû. tv. M. a korábbi szabályozáson két vonatkozásban módosít: a.) Változatlanul fenntartva a belügyminiszter egyetértési jogát a létesítés és a megszüntetés tekintetében, feljogosítja arra is, hogy ezeket az aktusokat kezdeményezze az illetékes önkormányzati képviselõtestületeknél. Ez a kiegészítés egy látszólagos hiányosságot pótol. A Tû. tv. nem rendelkezett a kezdeményezés jogáról. Azt, hogy ez a képviselõtestületet illette meg, abból következtethették a jogértelmezõk, hogy a tûzoltósággal kapcsolatos döntésekhez a belügyminiszter elõzetes egyetértésére volt szükség.

Összességében megállapítható, hogy az új rendelkezések nem hoznak alapvetõ változásokat a tûzoltóságok szervezeti, irányítási és mûködési rendjében. A kisebb pontosítások lényegében a jelenleg is élõ, de szabályozatlan, illetõleg a hatályos rendelkezéseken túlterjeszkedõ, ám szakmailag indokolt és a gyakorlatban mûködõ megoldások jogi feltételrendszerét kívánják biztosítani. A következõ oldalakon ezek részletes kifejtésére vállalkozunk.

Dr. Joó Bálint ny tû. ezds, tû. fõtanácsos

Nyomják a vészcsengõt!? VÉDELEM 2006. 6. SZÁM ■ FÓKUSZBAN

7

KI, MIT VÉD? Tûzoltóság

Egységek száma

Tûzoltók száma (fõ)

Védett lakosság létszáma

HÖT ÖT Tûzoltó egyesület

95 parancsnokság 56 köztestület + 8 aspiráns 800 egyesület

7925 582 + kb. 120 14313

9864 ezer fõ 1130 ezer fõ + 106 ezer fõ = 1236 ezer fõ ?

Természetesen kiindulhatunk abból a jogelvbõl, hogy amit a jog nem tilt, azt meg lehet tenni. Így a tûzoltóság létrehozását, átszervezését, megszüntetését bárki kezdeményezhette eddig is, hiszen a döntés joga egyértelmûen szabályozott volt. Az elmúlt közel három és fél évtizedben nem volt olyan testület, amely a létesítésre irányuló belügyi kezdeményezést elutasította volna, hiszen annak hátterét a központi költségvetés biztosította. Megszüntetés, átszervezés pedig a belügyminiszter egyetértése nélkül nem történhetett meg. Ebbõl adódóan a létesítést és a megszüntetést illetõen a korábbi jogi helyzet érdemben nem változott. b.) A másik módosításszakmailag érdekesebb, mert elhagyja a hivatásos önkormányzati tûzoltóság átszervezésére vonatkozó rendelkezéseket. Mindaddig, amíg az adott tûzoltóság feladatkörében nincs változás, a belsõ átszervezések szakmai intézkedéseknek, a mûködés hatékonyságát célzó átalakításoknak tekinthetõk. Más a helyzet azonban a tûzoltóság feladatkörét szûkítõ vagy bõvítõ átszervezésnél. A Tû. tv. azon rendelkezése, hogy csak hatósági (ellenõrzési, tûzvizsgálati) és szakhatósági tevékenység ellátására is szervezhetõ hivatásos önkormányzati tûzoltóság, változatlanul hatályban maradt. Így kérdéses, hogy a jövõben a tûzoltási, mûszaki mentési feladatok esetleges megszüntetésérõl vagy annak vállalásáról a döntés kinek a hatáskörébe tartozik. Az önkormányzati intézmény feladatkörét általános szabály szerint a létesítõ határozza meg, a hivatásos önkormányzati tûzoltóság mûködési területének kijelölése pedig a belügyminiszter hatáskörébe tartozik. Az összhangot az átszervezésre vonatkozó együttes döntés biztosította, ennek jogi feltételei ezután hiányozni fognak. Felvetõdik, tudatos volt-e az átszervezés kihagyása vagy jogszabályszerkesztõi figyelmetlenség áll a háttérben? Kétségtelen, hogy az önkormányzat nem érdekelt a feladatok szûkítésének szorgalmazásánál, hiszen annak anyagi feltételeit a központi költségvetés biztosítja. Ugyanakkor a bõvítéshez kevés önkormányzat rendelkezik megfelelõ financiális háttérrel, állami forrásokra pedig kevés sikerrel pályázhat. Ebbõl eredõen a mûködési területet meghatározó belügyminiszter hatáskörébe kerülhet - áttételesen - az ilyen mértékû átszervezés elrendelése. Kérdés, hogy az érintett önkormányzatok egy ilyen – precedens értékû – döntést miként fogadnának el, különösen, ha az a készenléti szolgálat megszüntetéséhez vezetne?

ÖNKÉNTES TÛZOLTÓSÁGOK A Tû. tv. M.- követve azt az általános gyakorlatot, hogy az önkormányzati szolgáltatásokat, ahol ez gazdaságosabban és hatékonyabban megszervezhetõ, önkormányzati társulás formájában biztosítsák-bõvítette az önkéntes tûzoltóságok létesítésére jogosultak körét. Az új rendelkezés szerint önkormányzati társulások is jogosultak a tûzoltó egyesülettel önkéntes tûzoltóság létrehozására. Ez a megoldás a szabályozás oldaláról is elõtérbe 8

FÓKUSZBAN ■ 2006. 6. SZÁM VÉDELEM

A Tûzoltók számának megoszlása (fõ)

helyezi azt az elvárást, hogy a tûzoltás és a mûszaki mentés kiegészülve a katasztrófa-elhárítással - a jövõben egyre inkább kistérségi feladattá váljék. A szabályozási oldalt azért indokolt hangsúlyozni, mert feladati oldalról eddig is a kistérségi jelleg dominált. A szakmailag megalapozott és a valós helyzetet elismerõ döntés legfeljebb szabályozási oldalról vitatható. Amennyiben a köztestület egyik létrehozója az önkormányzati társulás, akkor a Tû. tv-ben a székhely szerinti önkormányzat jogosítványait (mûködési terület igénylése, költségfedezet biztosítása, létesítményi tûzoltósági feladat vállalása stb.), illetõleg kötelezettségeit az önkormányzati társulás számára lenne indokolt biztosítani. Ilyen esetben ugyanis a székhely település csak egy tagja a társulásnak, döntési jogai is ennek keretében érvényesülhetnének. Ha ez nem így valósul meg, felesleges lenne a társulás törvényi nevesítése, hiszen az önkéntes tûzoltóságokra vonatkozó részletes szabályozásról szóló 119/1996. (VII. 24.) Korm. rendelet 7-9 §-ai, illetõleg a Tû. tv. 28. §-a (2) bek. e) pontja eddig is lehetõvé tették, hogy több önkormányzat közösen vegyen részt az önkéntes tûzoltóságot létrehozó köztestület megalakításában, illetõleg mûködtetésében.

TÛZOLTÓ EGYESÜLETEK A törvényelõkészítõk adósak maradtak egy korábbi ígéretük teljesítésével, amely a tûzoltó-egyesületek érzelmi indíttatású sérelmét orvosolhatta volna. A Tû. tv.-t hatályba lépését követõen sok helyen felvetették, hogy méltatlannak tartják a törvényi kizárást, amely szerint a tûzoltó egyesület nem használhatja az “önkéntes” jelzõt. Annak ellenére, hogy az akkori jogszabályszerkesztõk megpróbálták elfogadtatni a szakmai alapon való szétválasztás szükségességét, az egyesületek jelentõs része ma is ragaszkodik az önkéntességhez, noha ez az egyesületi jellegbõl egyértelmûsíthetõ. Ígéretet kaptak rá - megerõsítve a Legfõbb Ügyészség által is-, hogy törvénymódosításkor ezen változtatnak és az önkéntes tûzoltóság megnevezést “ köztestületi tûzoltóság”-ra, míg a tûzoltó egyesületet “ önkéntes tûzoltó egyesület”-re módosítják. Ez azonban nem történt meg, noha a névváltoztatásnak nem lettek volna sem szakmai, sem jogi akadályai, sõt az pontosan tükrözte volna a valós helyzetet. Dr. Joó Bálint ny. tû. ezds., tû. fõtanácsos

Irányítási (szakfelügyeleti) jellegû módosítások az új szabályozásban A Tû. tv. módosítása több vonatkozásban bõvíti az OKF fõigazgatójának jogosítványait. Ezek közül néhány, csak a jelenleg is érvényesülõ gyakorlat törvényi alapjának biztosítását jelenti. Akadnak azonban olyanok is, amelyek terjedelmükben túlmennek a szakmai felügyelet keretein.

Nagyobb a füstje, mint a lángja? NAPI GYAKORLAT A jelenleg is érvényesülõ gyakorlat törvényi alapjainak megteremtését szolgáló jogosítványok körébe sorolhatók: • a hivatásos önkormányzati tûzoltóságok létesítésével és megszüntetésével kapcsolatos javaslattétel; • a különféle szabályozások kiadásának kezdeményezése; • a költségvetés tervezésének koordinálása a hivatásos önkormányzati és az önkéntes tûzoltóságok tekintetében. Mindhárom közös jellemzõje, hogy a döntés-elõkészítõ tevékenység a Belügyminisztérium belsõ szabályozásai alapján a törvénymódosítást megelõzõen is az OKF hatás – (feladat) – körébe tartozott. Természetesen a döntéshozatal ezután is a miniszter - ha pedig az ágazati kereteket meghaladja (pl: a kormányzati jogalkotás vagy az éves költségvetés) -, a Kormány vagy az Országgyûlés feladata. Így az OKF fõigazgató törvényi nevesítése nem érdemi, hanem formális jellegû törvény kiegészítés. Ha pedig a jogászkodás ördöge megvakarja a Tû. tv. M. 6. §-ával hatályba léptetett új 24/A. § b) pontját, akkor felteheti a kérdést, hogy a fõigazgató csak az ott felsorolt szabályozások kezdeményezésére jogosult? Ez esetben az egyéb, tûzvédelemre, mûszaki mentésre, tûzoltóságra vonatkozó rendelkezések szakmai „karbantartása” kinek a hatáskörébe tartozik a jövõben?

IRÁNYÍTÁSI JOGOSÍTVÁNYOK Az irányítási jogosítványok gyakorlási rendjének törvényi szabályozása lényegében két részre osztja a tûzvédelem és a mûszaki mentés, valamint a tûzoltóság tevékenységének központi irányításával kapcsolatos tevékenységi köröket. 1. A belügyminiszter által közvetlenül ellátott feladatokra és hatáskörökre: Ebbe tartoznak a Tû. tv. 24. §-ában foglaltak, nevezetesen: – a saját hatáskörbe tartozó szabályozás és a magasabb szintû jogszabályok elõterjesztése; – hivatásos önkormányzati tûzoltóság létesítése, megszüntetése ügyében egyetértési jogkör gyakorlása, illetve kezdeményezés; – a tûzoltási, mûszaki mentési és az ezekhez kapcsolódó tûzvédelmi technika tervezése, fejlesztése, rendszeresítése, ellenõrzése, felülvizsgálata és javítása körülményeinek meghatározása; – a tûzoltóság tagjaira vonatkozó szakmai képesítési követelmények, a képzés rendszerének és elveinek meghatározásai,

– a tûzoltóság szakmai információs és adatszolgáltatási rendszerének meghatározása; (Ez utóbbi három (-) jelnél felsorolt tevékenységek is alapvetõen szabályozási feladatok.) – az önkéntes tûzoltóságok részére mûködési terület meghatározása; – a tûzoltóság hivatásos állományú tagjaival kapcsolatos miniszteri hatáskörbe tartozó - szolgálati és társadalombiztosítási viszonnyal kapcsolatos jogosítványok gyakorlása. 2. Nem közvetlen miniszteri hatáskörbe tartozó irányítási jellegû jogosítványokra: Ezek alapvetõen három csoportba sorolhatók: – a megyei katasztrófavédelmi igazgatóságok tûzvédelmi, mûszaki mentési és a tûzoltóságok tevékenységével kapcsolatos feladatok meghatározása (pl: szervezeti és mûködési szabályzatok jóváhagyása stb.); – közvetlen utasítási jogkör gyakorlása (errõl késõbb, mert inkább szakmai jellegûnek minõsül); – a tûzvédelmi és a mûszaki mentési feladatok végrehajtására vonatkozó szakmai követelmények meghatározása (Kat. tv. 26.§ b) pont). Ezen túlmenõen a fõigazgató és az OKF több jogosítvánnyal is rendelkezik, amelyek tiszta jogi értelemben nem minõsíthetõk az irányítási aktusok körébe tartozóknak, kihatásukat tekintve azonban sokszor jelentõsebbek, mint a tételes jog által irányításinak minõsített cselekvések. Gondoljunk itt a személyzeti döntésekre vagy a beruházások, fejlesztések elõkészítésére, stb. A miniszter részére fenntartott jogosítványok leadását az alkotmányossági követelmények nem teszik lehetõvé (jogalkotás, személyi döntések meghozatala stb.), azonban mint arról már szó esett, ezek elõkészítése is az OKF hatáskörébe tartozik. Miután a jogalkotás rendje szerint valamennyi szakmai feladatot, annak ellátási rendjét jogszabályban kell meghatározni (lásd a tûzvédelem, a mûszaki mentés és a tûzoltóság esetében hatályos több mint 30 országos szintû jogszabályt), viszonylag szûk az a kör, ahol az irányító akár normatív, akár egyedi döntéssel beleavatkozhat az alsóbbszintû szervezet tevékenységébe. Erre figyelemmel a Tû. tv. M. sem adott a korábbinál szélesebb körû mozgásteret - a közvetlen utasítási jogkört kivéve - az OKF, illetõleg a fõigazgató számára.

Dr. Joó Bálint ny. tû. ezds., tû. fõtanácsos VÉDELEM 2006. 6. SZÁM ■ FÓKUSZBAN

9

A tûzvédelemre kiható új szabályozások Az új törvény alapvetõ és érdemi változtatásokat hozott a kötelezõen alkalmazandó szabványok körében és lényegesen módosult a tûzjelzés fogadással kapcsolatos elõírások köre. Ezeket minden jogalkalmazónak érdemes alaposan tanulmányozni.

MI KÖTELEZÕ? A Tû. tv. hatálya tekintetében fontos változás, hogy bõvült azon normatívák köre, amelyeket a kötelezetteknek a tûzvédelemmel és a mûszaki mentéssel kapcsolatosan figyelembe kell venniük. Eddig a jogszabályokban és a kötelezõen alkalmazandó szabványokban foglaltakat kellett érvényre juttatni. A jövõben a jogszabályok mellett valamennyi szabványban és hatósági elõírásban foglalt követelményeket is meg kell tartani. A szabványok esetében ez azt jelenti, hogy az EU szabványok mellett valamennyi hazai tûzvédelemre és mûszaki mentésre vonatkozó szabvány kötelezõ erejû lesz, illetõleg az ez irányú kötelezettségek teljesítésénél a szabványban foglaltakat is figyelembe kell venni.

HOGYAN SZANKCIONÁLHATÓ? A hatósági elõírásokat eddig az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény (Áe) – amelyet 2005. novemberétõl a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény vált fel – rendelkezései szerint kellett teljesíteni. Ez azt jelentette, hogy a kötelezettség – az azonnali végrehajthatóság eseteit kivéve: ezek közé tartozott a tûzvédelmi elõírások zöme is – csak a határozat jogerõre emelkedését követõen vált kötelezõvé. Az új rendelkezés ezen alapvetõen nem változtat. Megítélésem szerint legfeljebb kettõs törvényi biztosítékot ad a közigazgatási döntések érvényesítéséhez. Miután ez a törvényhely külön szankciót nem helyez kilátásba azokkal szemben, akik a jogszabály, szabvány vagy hatósági határozat szerinti tûzvédelmi vagy mûszaki mentési kötelezettségeiket nem teljesítik, rájuk a büntetõjogi, a közigazgatási, a munkajogi, illetõleg a polgári jogi felelõsség szabályait lehet a jövõben is – a jelenlegi gyakorlat szerint – alkalmazni.

TÛZJELZÉS, JELZÉSFOGADÁS – A Tû. tv. 5. §-ának (4) bekezdése a tûzjelzés lehetõségének biztosításával kapcsolatos kötelezettségeket szabályozza. A törvénymódosítást az indokolás szerint az tette szükségessé, hogy a gyakorlat szerint a tûzjelzés nem mindig az elsõdleges mûködési körzet tûzoltóságához érkezett és ebbõl eredõen a riasztás szükségszerûen késedelmet szenvedett. Ezen kíván a Tû. tv. M. változtatni azzal, hogy meghatározza: a tûzjelzés lehetõségét az elsõdleges mûködési körzet, illetve mûködési terület szerinti állandó készenléti szolgálatot ellátó hivatásos önkormányzati, illetõleg önkéntes tûzoltósághoz kell biztosítani. A gondolat jó, azonban 10

FÓKUSZBAN ■ 2006. 6. SZÁM VÉDELEM

Hová érkezzen a jelzés? a korábbi szabályozás további változtatásai szakmai, illetõleg finanszírozási oldalról vetnek fel kérdéseket: – A Tü. tv. M. leszûkíti a tûzjelzést fogadó tûzoltóságok körét. Eddig a jelzésnek az állandó készenléti szolgálatot ellátó tûzoltósághoz kellett befutnia. Ebbe a körbe az állandó készenléti szolgálatot ellátó létesítményi tûzoltóság is beletartozott. Az új szabályozás szerint a létesítményi tûzoltóság közvetlen tûzjelzést csak a saját kiépített tûzjelzõ rendszerén kaphat. Egyéb esetben (pl. a létesítményben keletkezett tüzet külsõ személy észleli) a jelzés csak áttételesen jut el a létesítményi tûzoltósághoz. Ez késedelmet jelent azokban az esetekben is, ha a létesítményi tûzoltóság az önkormányzati, illetõleg az önkéntes tûzoltósággal kötött szerzõdés alapján a településre vállal tûzoltási, illetõleg mûszaki mentési kötelezettséget. – A korábbi szabályozás a tûzjelzéssel kapcsolatos költségek viselését a jelzés helyszíne szerinti település önkormányzat, illetõleg az erre kötelezett létesítmény feladataként határozta meg. Az új szabályozás nem jelöli meg, hogy kinek a feladata a tûzjelzés feltételeivel kapcsolatos költségek viselése. Erre csak következtetni lehet abból, hogy ahol ezt biztosítani kell, akkor a vele járó költségeket az érintetteknek (önkormányzat, létesítmény) kell viselniük. Ugyanakkor a tûzjelzés fogadásával kapcsolatos költségek az önkormányzatot (értsd ez alatt a tûzoltóság székhelye szerinti önkormányzatot) terhelik. Ez a rendelkezés ellentmondásba kerül a Tû. tv. 41. §-ának (2) bekezdésével, amelyet a Tû. tv. M. 9. §-a érdemben megerõsít. Ugyanis a tûzjelzés fogadása a tûzoltóságon történik, amelynek valamennyi költségét – különbözõ formában ugyan, de – a központi költségvetés viseli. A tûzoltósági hírközpontok – mint fogadóállomások – mûködtetése és fejlesztése is természetesen központi költségvetésbõl történik. Miután a hírközpontok, amelyek a tûzjelzés fogadásán túl még számos más funkciót is ellátnak és a tûzoltóság mûködésének szerves részét alkotják, felvetõdik a kérdés, hogy az új szabályozás szerint megosztandó-e a hírközpontok finanszírozása a központi és az önkormányzati költségvetés között? Feltehetõen a jövõbeni gyakorlat is akadémikussá teszi a kérdést. Dr. Joó Bálint n. tû. ezds., tû. fõtanácsos

Tûzoltás-vezetés és közvetlen utasítás adása A Tû. tv. M. két – szakmailag legizgalmasabb – témaköre a tûzoltás-vezetés és a közvetlen utasítás adásának jogosítványa. E két jogintézmény az egységes állami tûzoltóság létrejöttével szükségszerûen a szervezet mûködési részévé vált, a tanácsi, majd önkormányzati tûzoltósággá történõ átszervezést követõen pedig jogilag vitatott, de szakmai szempontból elismert nélkülözhetetlen eszközként – hol szabályozott keretek között, hol azok nélkül – élt és él tovább.

TÛZOLTÁS-VEZETÉS A tûzoltás-vezetés nélkülözhetetlen része a tûz gyors, hatékony és biztonságos megfékezésére irányuló tevékenységnek. Ahol a tûz oltását több ember végzi, szükséges, hogy munkájukat valaki összehangolja és irányítsa. Természetes, hogy ennek az embernek a tûzoltó szakmai ismeretekkel együtt megfelelõ vezetõkészséggel, határozottsággal kell rendelkeznie. Ahogy a tûzoltóság elkülönült szakmává vált, és ahogy gyarapodtak a mûködését szolgáló sajátos technikai eszközök, felszerelések és oltóanyagok, valamint gyakoribbá váltak a bonyolult tûz– és káresetek, úgy fejlõdött önálló feladatkörré a tûzoltás-vezetõi beosztás. Fontosságát a jogalkotó is felismerte, hiszen évtizedek óta törvényi szinten fogalmazza meg jogait, kötelezettségeit és felelõsségét. A hetvenes évek elsõ felében, majd a rendszerváltást követõen és legutóbb a katasztrófavédelmi törvény hozta változások után – stílszerûen – fellángoltak a viták a tûzoltás-vezetõ jogintézményét illetõen. Abban megegyezett a szakma, hogy nélkülözhetetlen, de a többi kérdésben már jócskán eltértek az álláspontok. A Tû. tv. 7.§-ának (1) bekezdése egyértelmûen meghatározta, hogy a tûzoltás vezetõje csak a tûzoltóság tagja lehet. Ez egyfelõl elismerte, hogy bármelyik (hivatásos, önkéntes létesítményi) tûzoltóság tagját megillette ez a jog, másfelõl egyértelmûen kizárta, hogy egyéb szervezet, személy (beleértve a tûzoltó egyesületet, annak tagjait) tûzoltás-vezetõk lehessenek. Ugyancsak jogszabály (a BM rendelettel kiadott Tûzoltási és Mûszaki Mentési Szabályzat) rendelkezett arról, hogy a tûzoltás vezetését milyen módon vehetik át egymástól a tûzoltók. Ez a rendelet a Kat. tv. hatálybalépéséig megfelelõen mûködött. A Kat. tv. megszûntetve a hivatásos állami tûzoltóságot, létrehozta a katasztrófavédelmi igazgatóságokat. Ezeknél a szerveknél számos, megfelelõ tûzoltói képesítéssel rendelkezõ hivatásos tûzoltó teljesít szolgálatot, azonban õk értelemszerû-

EGYESÜLETI SÉRELMEK A tûzoltó egyesületek részérõl sérelmezték esetenként, hogy tagjaik nem gyakorolhatják a tûzoltás-vezetõi jogosítványokat. Ennek az az oka, hogy a tûzoltó egyesület nem tûzoltóság, nincs önálló mûködési területe, vonulási kötelezettsége, tagjainak pedig nem kell tûzoltói szakképesítéssel rendelkezniük. Ebbõl fakadóan jogosítványaik, kötelmeik és felelõsségük sem lehet azonos a professzionálisan felkészített tûzoltás-vezetõkével.

Ki veszi át a tûzoltás vezetését?

en nem a tûzoltóság tagjai. Ezért a Tû. tv. idézett rendelkezése szerint nem voltak jogosultak a tûzoltás-vezetésre. Ebbõl adódott, hogy azoknál a jelentõsebb tûzeseteknél, káreseteknél, ahol egyidejûleg több tûzoltóság együtt dolgozott a tûzoltásban, mûszaki mentésben, sem a megyei igazgatóság, sem az OKF állományába tartozók nem lehettek tûzoltás-vezetõk. Ezt próbálta feloldani a Tûzoltási és Mûszaki Mentési Szabályzat módosítása, amely a katasztrófavédelmi igazgatóságok és az OKF állományának meghatározott körére kiterjesztette a tûzoltás-vezetõi jogosultságot. Ez szakmailag indokolt, ám jogilag alkotmányellenes volt, mert miniszteri rendelet nem változtathat törvényen. A Tû. tv. M. ezt az ellentmondást kívánja feloldani azzal a módosítással, hogy a hivatásos katasztrófavédelmi szerv jogszabályban meghatározott feltételeknek megfelelõ tagja is tûzoltás-vezetõ lehet.

A KÖZVETLEN UTASÍTÁS ADÁSÁNAK JOGA Ez a jogosítvány általában a centrális felépítésû szervezetek mûködtetésében ad lehetõséget az alárendelt tevékenységébe és személyi kérdéseibe történõ direkt beavatkozásra. Napjainkban döntõen a fegyveres erõk, fegyveres testületek irányításában kap szerepet ez az irányítási mód. Más területeken kivételes esetekben, korlátozott mértékben és idõtartamra alkalmazható. VÉDELEM 2006. 6. SZÁM ■ FÓKUSZBAN

11

A tûzoltóságok mûködésénél a közvetlen utasítás a katonai felépítésû, centrális szervezetû állami tûzoltóság létrehozását követõen (1948.) vált alapvetõ irányítási eszközzé. Ez a rendszer közel negyedszázadon át mûködött és biztosította a szakmai, illetõleg a funkcionális ügyekben is a felettes szervek döntéseinek maradéktalan érvényre juttatását. Tanács rendszer Alapvetõ változás 1972. január 1-ével történt, amikor az állami tûzoltóság területi szervei az azonos színtû tanácsok intézményei lettek. Ettõl kezdve megoszlott az irányítási jog: a tanácsok hatáskörébe tartozott az általános, a felettes tûzoltóság, illetõleg a belügyminiszter kompetenciájába pedig az ágazati irányítás. Az osztott irányítási jogosítványok összehangolása sokszor nem vagy akadozva valósult meg, ami kedvezõtlenül hatott a tûzoltóságok szakmai tevékenységére. A mûködési zavarok felszámolása érdekében 1978-ban változtattak az irányítási eszközök elosztásában, és a tûzmegelõzés, tûzoltás, kárelhárítás, tûzvizsgálat, az ezekkel kapcsolatos információ és szakmai felkészítés körében (tehát valamennyi szakmai ügyben) a felettes parancsnokok a mûködési területükön közvetlen utasítást adhattak a tûzoltóság egységeinek és tagjainak Ez lényegében a centralizáció visszaállítását jelentette a szervezeti alárendeltség megváltoztatása nélkül. Ez a helyzet a hatályos tanácstörvénnyel (1971. évi I. törvény) ellentétes lett volna, azonban az eltérõ megoldást törvényi szintû szabályozás (1978. évi 31. tvr.) tette lehetõvé, ezért az alkotmánysértést felvetõk álláspontja nem volt megalapozott. Önkormányzati rendszer A rendszerváltást követõen a tanácsok helyébe lépõ önkormányzatok intézményei lettek az állami tûzoltóság területi szervei közül a városi szintû parancsnokságok, míg a megyei parancsnokságok ismét állami szervként mûködtek. Az átmeneti szabályozás (1991. évi XX. törvény) megszüntette a közvetlen utasítás minden formáját. Ezzel föléledtek azok a mûködési zavarok, amelyek két évtizeddel korábban már komoly gondokat jelentettek a tûzoltóság tûzoltási tevékenységében. Akadozott a kölcsönös segítségnyújtás, a jelentõsebb erõket, eszközöket igénylõ esetek gyors felszámolása. A Tû. tv. – bár szûkebb körben, mint az 1978. évi szabályozás – ismét lehetõvé tette a felettes parancsnokságok számára a közvetlen utasítási jogot. Ez a tûzoltásra, mûszaki mentésre, az ezekkel kapcsolatos adatszolgáltatásra és felkészítésre, továbbá a mûködési terület elhagyásának, valamint a rendkívüli készenléti szolgálat elrendelésére jogosította fel a felettes parancsnokot. Újabb változást hozott a katasztrófavédelmi igazgatóságok jogosítványainak törvénybe foglalása. A Kat. tv. végrehajtásaként kiadott 48/1999. (XII. 15.) BM rendelet már csak a katasztrófák esetére biztosította a közvetlen utasítási jogkört a tûzoltóságok tevékenységét, mûködési területük elhagyását és rendkívüli készenléti szolgálatuk elrendelését illetõen. A Kat. tv. amikor az OKF (fõigazgató) és a megyei igazgatóságok (igazgatók) feladat – és jogkörét körülhatárolta – abból indult ki, hogy a közvetlen utasítás eszközét elegendõ a katasztrófák elhárítására korlátozni. Készítõi figyelmen kívül hagyták a korábbi évtizedek tapasztalataira alapuló érvelést: a tûzoltóságnak sokszor kell – nem katasztrófahelyzeteknél is – úgy beavatkoznia, hogy egyszerre jelentõs erõknek, eszközöknek, kell együttmûködniük és ilyenkor a közvetlen utasítás nélkülözhetetlen irányítási eszköz. Az volt az ellenérv, hogy a mûködés jogi szabá12

FÓKUSZBAN ■ 2006. 6. SZÁM VÉDELEM

Ki a tûzoltó? lyozása elegendõ és nincs szükség a kézi vezérlést jelentõ közvetlen utasításra, amely önkormányzati intézmények esetében alkotmányellenesnek minõsül. Újabb szabályozás Az élet – mint korábban már több alkalommal – ezúttal is igazolta, hogy a tûzoltás, mûszaki mentés eszköztárából nem hiányozhat a közvetlen utasítás. Tudomásul kell venni, hogy a bonyolultabb, jelentõs erõ és eszköz alkalmazását igénylõ események felszámolásának, a beavatkozás rendjének szabályait nem lehet teljes bizonyossággal és szakmai alapossággal jogszabályokba foglalni. Szükség van arra, hogy az esemény sajátosságaira figyelemmel az adott pillanatban lehessen azonnal döntéseket hozni. Ennek joga pedig ne csak a helyszínen tevékenykedõ tûzoltásvezetõt illesse meg, hanem a megfelelõ rálátással, szakmai információval rendelkezõ felettes parancsnok részére is adjon lehetõséget az eseti beavatkozáshoz nélkülözhetetlen parancsadásra. Ebbõl fakadóan az elmúlt öt év tapasztalatai ismét arra ösztönözték a törvényelõkészítõket, hogy újra fogalmazzák a közvetlen utasítási jog körét, terjedelmét és a kiadásának rendjét. A

KITELEPÍTÉS, KIMENEKÍTÉS A Tü.tv. M.– bár nem az ügy illetõleg mûködési körébe tartozik, az árvizek és a belvizek esetében a kitelepítés, kimenekítés és a visszatelepítés vonatkozásában – módosítja a vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII. törvényt, valamint bár nem nevesíti a Kat. tv-t is, a záró rendelkezései között fejtörést okozva az érintett veszélyes üzemek vezetõinek, hogy ezeket a döntéseket a hatályos szabályozások rendszerében hová helyezzék el.

Tû. tv. M. 6. §-a szerint a BM OKF fõigazgatója közvetlen utasítást adhat a tûzoltóság egységeinek a tûzoltási és mûszaki mentési feladatokban történõ részvételre, az ezzel kapcsolatos felkészítésre, mûködési területük elhagyására, továbbá rendkívüli készenléti szolgálatuk elrendelésére.

MI KÖVETKEZIK AZ ÚJ TÖRVÉNYI SZABÁLYOZÁSBÓL? A közvetlen utasítás joga csak a BM OKF fõigazgatóját illeti meg. Megítélésem szerint ez személyhez kötött jogosítvány. Ha a törvényalkotó szándéka nem ez lett volna, akkor rendelkeznie kellene vagy a kiterjesztés lehetõségérõl (pl: “fõigazgatója (vagy/ és) az általa felhatalmazott/ megbízott személy”) vagy más személyek konkrét nevesítésérõl: a megyei katasztrófavédelmi igazgató. Ezek hiányában a törvény nem értelmezhetõ kiterjesztõen, sõt felhatalmazást sem ad arra, hogy alacsonyabb szintû – végrehajtási – jogszabályban a Kormány vagy a miniszter a közvetlen utasítás jogával további személyeket felruházzon. Miután a törvényalkotó csak a tûzoltásról és a mûszaki mentésrõl rendelkezik (érthetõ módon, hiszen csak a Tû. tv-t módosíthatta feles törvénnyel), a katasztrófák esetében a 48/1999. (XII.5.) BM rendeletben biztosított közvetlen utasítási jogkör továbbra is megilleti az ott meghatározott körben és módon a fõigazgatót és az igazgatókat. Összegezve a közvetlen utasítási jogkör közel hat évtizedes történetét, megállapítható, hogy a törvényalkotók többször tettek kísérletet annak az ellentmondásnak a feloldására, amely a

14

FÓKUSZBAN ■ 2006. 6. SZÁM VÉDELEM

gyors és hatékony szakmai mûködés szükségszerû velejárójaként jelentkezõ közvetlen beavatkozás lehetõségének biztosítása és a területi közigazgatási autonómia sérthetetlensége között fennáll. Feltehetõen ez is közrejátszott a most született felemás törvényi megoldásban, amely az utasítási jogot csak a fõigazgató részére adja meg – aki helyzetébõl adódóan – ezzel ritkán élhet közvetlenül és azonnal. Azok pedig, akik számára létkérdés lenne a gyors és határozott intézkedés (pl. megyei igazgatók), legfeljebb a szokásjog alapján rendelkezhetnek a jövõben is ezzel az irányítási eszközzel. Megítélésem szerint a megfelelõ megoldást az jelentené, hogy a közvetlen utasítás adási jogkört a megfelelõ szakmai felkészültséggel rendelkezõ (tûzoltó) vezetõk számára is biztosítani kellene, hasonló módon, mint arról a tûzoltás-vezetõi jogosítvány esetében a törvény rendelkezik.

Dr. Joó Bálint ny. tû. ezds., tû. fõtanácsos

Költségvetési és személyzeti módosítások az új törvényi szabályozásban A 2005. évi XCVI tv. funkcionális jellegû módosításai egyfelõl a Tû. tv-t, másfelõl pedig a hivatásos szolgálati viszonyban álló tûzoltók foglalkoztatási jogállását is szabályozó Hszt különös részét érintik. Annak ellenére, hogy ez utóbbi körbe tartozó rendelkezések nem a Tû. tv-be épülnek be, viszont alapjaiban kihatnak a tûzoltók jogállására, érdemes róluk röviden említést tenni.

FELÚJÍTÁSRA IS LEHET PÁLYÁZNI A látszólag apróbb kiegészítések, tartalmukat tekintve komoly hatással lesznek a tûzoltóság mûködésének materiális feltételrendszerére és szellemi bázisának eredményesebb fenntartására, fejlesztésére. A Tû.tv.M ugyanis lehetõvé teszi, hogy a jövõben a hivatásos önkormányzati tûzoltóságok fenntartói a létesítés és a fejlesztés mellett felújításra is pályázhatnak. Ez irányulhat a felújítás egészére vagy annak meghatározott részére is. Ha figyelembe vesszük, hogy a laktanyák döntõ többsége 25 évesnél idõsebb és helyettük nincs mód új építésére, akkor a felújítás meghatározó szerepet kap az elhelyezés korszerûsítésében. Hasonló a helyzet a gépjármûparkot illetõen is. Miután a tûzoltóság mûködési költségei sokszor csak a fennmaradáshoz elegendõk és nem adnak alapot a jelentõs költségkihatással járó felújításokra, az új szabályozás sokat segíthet – ha erre pénzügyi fedezet is lesz – a tûzoltóság biztonságosabb tevékenységében. Ugyanez érvényes a mûszaki mentõbázisok esetleges felújítására is.

KÉPZÉSRE IS FORDÍTHATÓ Régi igényt teljesített a jogalkotó, amikor bõvítette a tûzoltóság technikai fejlesztésére felhasználható források igénybevehetõségi körét. A jövõben ugyanis a szakágazat képzési feladatait ellátó oktatási intézmény részére tûzoltó célú szakképzéshez szükséges technikai eszközök, felszerelések fejlesztésére és felújítására is hasznosíthatók lesznek ezek a pénzeszközök. Közismert, hogy a tûzoltó tanintézetek – elsõsorban a Katasztrófavédelmi Oktatási Központ – sokirányú képzési, továbbképzési feladataihoz sok esetben hiányzik vagy kevés a szakfelszerelés, a tûzoltójármû és az egyéni védõeszköz. Volt a jogszabályelõkészítés során arra is javaslat, hogy aki tûzoltó (tûzvédelmi) képzéssel foglalkozik, részesülhessen ebbõl az alapból, ezt azonban joggal elvetették, mert az összeg, ami rendelkezésre áll majd, még a tanintézeti szükségletekre sem lesz elegendõ – legfeljebb hosszabb távon. Így azonban várható, hogy az új szabályozással a tûzoltó tanintézetek technikai ellátottsága fokozatosan javulni fog és ez elõsegíti a hatékonyabb gyakorlati oktatást is, biztosítva a készégszinten felkészült tûzoltókat a tûzoltóságok számára.

KI, KIT, MIKOR, MIÉRT? A személyzeti jellegû változások az érintettek többségénél ezúttal sem váltanak ki várhatóan osztatlan elismerést. Ez így van már közel három és fél évtizede (1972.), amióta a hivatásos tûzoltóság állományának egy része (fõként a parancsnoki kar) tekintetében a jogosítványok megoszlanak a felettes szakmai szerv, az állományilletékes parancsnok, a (tanács– önkormányzat,) sõt a Belügyminisztérium különféle szintû vezetõi között. Véleményem szerint a teljesítményt értékelni minden szervezetben az egyszemélyi vezetõ feladata lenne. Természetesen a jogorvoslatot biztosítani kellene, de bonyolult rendszerek alapján kitalálni, hogy ki, kit, mikor és miért vonhat felelõsségre vagy ismerhet el, óhatatlanul bonyodalmakat okozhat. Ezt igazolták az elmúlt évtizedek különféle jogi megoldásai és azok kivitelezései is. Azért, hogy a szerzõt ne érje a már feltételezett pejoratívitás vádja, a következõben pusztán a jogi rendezések ismertetésére szorítkozom. • „a szakmai felügyelet ellátó megyei katasztrófavédelmi igazgató soron kívül minõsítést kezdeményez, ha a hivatásos önkormányzati tûzoltóparancsnokkal szemben szakmai alkalmatlanság merül fel.” Igaz ez a Hszt.-re alapul, de mi történik a hasonlóan gyengébb teljesítmény nyújtó létesítményi vagy önkéntes tûzoltóparancsnokok esetében, tekintettel arra, hogy a szakfelügyeletet az õ esetükben is az igazgatók gyakorolják? • „ a fegyelmi eljárás elrendeléséhez ki kell kérni a szakmai felügyeletet ellátó katasztrófavédelmi igazgató (fõigazgató) véleményét. Ha pedig az igazgató (fõigazgató) szakmai felügyeleti jogkörében kezdeményezi, a fegyelmi eljárást, el kell rendelni”. Ilyen esetekben az általános irányítást gyakorló önkormányzatnak mérlegelési jogköre nincs. • Tovább erõsíti a centrális elemeket, hogy az igazgató (fõigazgató) által az önkormányzati parancsnok vagy a helyettese ellen elrendelt fegyelmi vizsgálatot az igazgató (fõigazgató) által kijelölt személy folytatja le, illetõleg õt az eljárásba be kell vonni. Igaz, hogy a fegyelmi jogkört gyakorló képviselõtestület (polgármester) rendelkezéseit, a fegyelmi eljárást lefolytató személynek figyelembe kell vennie. Ezek után már csak a vizsgálódás és a döntéshozatal objektivitását kellett volna megnyugtató módon szabályozni. Ennek keretében lehetett volna rendelkezni arról is, hogy mi történik a fegyelmi eljárás lezárásánál, ha nincs azonos álláspont az igazgató (fõigazgató) illetõleg az önkormányzat képviselõtestülete (polgármester) között. Ezek után a szerzõnek már nincs más dolga, mint kellemes szakmai vitát kívánni a rendelkezések végrehajtói számára.

Dr. Joó Bálint ny, tû. ezds., tû. fõtanácsos VÉDELEM 2006. 6. SZÁM ■ FÓKUSZBAN

15

t

é

n

y

k

é

p

HEIZLER GYÖRGY

Napi grafikon – A tüzek és a káresetek napi váltakozása A Védelem 2006/3. számában a tûzesetek és mûszaki menések napon belüli alakulását vizsgáltuk. Folytatva a gondolatmenetet, a napi változásokat vesszük górcsõ alá, a legtöbb esetszámot mutató 2005-ös év adatainak elemzésével.

2005 NAPJAI A BEVETÉSEK TÜKRÉBEN A gazdaság tûzvédelmét és a tûzoltóság általános terhelését az éves tûzesetek és mûszaki mentések számával szoktuk leírni. 2005-ben 58907 esetet (mindent beleértve) regisztrált a statisztika. Ezen belül 22843 nem utólagos tûzesetet, illetve 26737 mûszaki mentési riasztást, amibõl 575 esetben már kiérkezés elõtt elhárították a jelzett problémát. Vagyis a statisztika közel 12 ezer olyan esetet regisztrál, ahol nem kellett beavatkozni (vaklárma 1757, téves jelzés 5665, kiérkezés elõtt eloltott tûz 1900, kiérkezés elõtt felszámolt káreset 575) vagy nem kellett vonulni. (Utólag bejelentett tûzeset 1905). Vagyis a regisztrált esetek 20%-a nem igényelt beavatkozást. Ettõl eltekintve minden esetet vonulásnak véve 161 vonulás jutott minden napra 2005-ben. Természetesen ez csak a matematikai átlag. A tûzeseteket és a mûszaki mentéseket jelzésük szerint az év 365 napjára elosztva kirajzolódik a tûzoltóságok ettõl az átlagból jelentõsen eltérõ napi terhelése.

A TIZENKÉT HÓNAP Januárban végig átlag alatti esetszámot láthatunk, kivéve két napot, amikor a mûszaki mentések száma megnövekedett. (26án 205, 27-én 148 eset). Februárban 3 napon (13-án 128, 15-én 136, 23-án 165) volt magasabb a mûszaki mentések száma, de lényegében 23-a kivételével, a terhelés nem volt magasabb a számított átlagnál. (Ekkor 57-tel, 35%-al meghaladva azt.) Március közepétõl a tavasz beköszöntével ugrásszerûen megemelkedett a tûzeseti riasztások száma 611-nél érte el havi csúcsát, átlag feletti mûszaki mentési riasztás 2 napon fordult elõ.

Április 9-ig tartott ez a magas tûzesetszám, azt követõen visszaállt az átlag alatti szintre. A mûszaki mentésekben két nap (1920) volt kissé átlag feletti. Májusban a tûzesetek száma az átlag körül alakult a hónap utolsó 5 napja kivételével, amikor az esetszám 129-158 között mozgott. A mûszaki mentések számában ugyancsak a hónap 2 fele eredményezett átlag feletti értékeket, 18-19-én pedig kiugróan magas 543 és 707 esetszámot. Ez az átlagos terhelés 4-5-szöröse. A június elsõ és utolsó napjai jelentettek az átlagosnál kissé nagyobb terhelést. A szeszélyes idõjárás júliusban 9-15-ig okozott jelentõs károkat, s így mûszaki mentési beavatkozásokat. A csúcs 11-én 660 eset, ez 4,5-szerese az átlagos terhelésnek. Július utolsó és augusztus elsõ napjaiban a tüzek száma emelkedett kissé, de messze elmaradt a száraz nyarak ilyenkor szokásos esetszámától. A viharok és esõzések 19 napon keresztül adtak átlag feletti munkát a tûzoltóságoknak. A szeptember, október és november végig csendesen átlag alatti esetszámmal fordult be decemberbe, amikor két nap kissé átlag feletti, az év utolsó napján az átlag 4-szeresére rúgó mûszaki mentésre volt szükség. A napi esetszámokat vizsgálva megállapítható, hogy a tûzesetek kora tavaszi kiugró esetszáma mellett a tavaszi-nyári viharkárok és esõzések adtak egy-egy rövid idõre tömeges munkát a beavatkozóknak. A mûszaki mentéseknél jellemzõ a két napi kiugró érték, ez a viharokat, esõket követõ elsõ nap magasabb vízszivatásait, fakidõléseit jelzi, a második napon pedig az elhalasztott vagy késõbb bejelentett kevésbé problémás esetek felszámolása zajlik.

AZ ESETEK SZÁMÁNAK ALAKULÁSA AZ ÉV FOLYAMÁN esetszám

napok száma az év napjainak %-ában

100 alatt

90

24,6

100-160 161-200

171 42

46,8 11,5

201-250 251-300

20 7

5,5 1,9

301-400 401-500

11 8

3,0 2,2

501-600

8

2,2

601-700 700 felett

5 2

1,4 0,5

}

71,6

(A tûzoltóságok száma 151, ebbõl 95 – beleértve a Fõvárost – hivatásos, 56 önkéntes.) A fentiekbõl jól látható, hogy az év 262 napján (72%) átlag alatti, 42 napon enyhén átlag feletti (11,5%), 20 nap (5,5%) erõsen átlag feletti terhelést kaptak a tûzoltóságok. 41 napon (11,2%) keresztül pedig az átlagot jelentõsen meghaladó a terhelés, amely döntõen sok kis beavatkozást jelent és az esetek egy részében létszámhiány lép fel az egyidejû beavatkozási igények miatt. VÉDELEM 2006. 6. SZÁM ■ TÉNYKÉP

17

MIRE KÉPES A JELENLEGI SZERVEZÉS MELLETT A TÛZOLTÓSÁG? A tényeket a bekövetkezett esetek három fõ jellemzõje alapján vizsgálhatjuk: • a napon belüli eloszlás • a napi eloszlás (72% átlag alatti, 11,2% - 41 nap átlag feletti maximum 707 beavatkozás egy napon) • fokozatok szerinti eloszlás (95-97% I-es, a nehézséget okozó esetek száma 80-200 eset között ingadozik évente) A napi és napon belüli eloszlás alapján a tûzoltóság elméleti teljesítményét vizsgálva a készenlétben álló rajokból és félrajokból lehet kiindulni. A 270 napi készültségben álló raj/félraj elméleti teljesítménye az országos 161-es napi bevetési átlag felett van. Optimális esetben 500 – 800 bevetés végrehajtása - figyelembe véve az idõmérleg adatokat valamint az egy esetnél felhasznált eszközök számát és fajtáját – problémamentesen feltételezhetõ (46 bevetés/nap két gépjármû/fecskendõvel feltételezve). Ez pedig a ténylegesen mért csúcsterhelés felett van. (Természetesen a bevetések térben nem egyenletesen oszlanak el!) A tipikus sorozat eseményeknél (viharkár, vízkár) ez a teljesítmény közel 80%-al növelhetõ, mivel azok döntõen egy rajjal felszámolhatók. Technikai értelemben figyelembe vehetõ még a 151 db tartalék gépjármûfecskendõ, azonban mint látni fogjuk a valóságban – mobilizálható létszám hiányában – mégsem.

18

TÉNYKÉP ■ 2006. 6. SZÁM VÉDELEM

Teljes és félrajok száma Tûzoltóságok

db

K.

E. r.

I. kategóriájú tûzoltóság

25

1 raj

25

II. kategóriájú tûzoltóság

40

1,5 raj

40

III. kategóriájú tûzoltóság

13

2 raj

26

IV. kategóriájú tûzoltóság

6

2,5 raj

12

V. kategóriájú tûzoltóság

10

3 raj

30

Fõváros

1

Önkéntes tûzoltóságok

56

Összesen:

151

25 1 raj

F. r.

40 6 10

56 214

56

K. = Készenlétben E. r. = Egész rajok F. r. = Fél rajok

A BEVETHETÕ SUGARAK SZÁMA A jelenleg készenlétben álló tipikus gépjármûfecskendõk technikai lehetõségeibõl és a rendelkezésre álló kezelõszemélyzetbõl kell kiindulni.

BEVETHETÕ SUGARAK SZÁMA alkalmazható sugarak száma (250 l/p) szállított vízmennyiség (l)

szivattyú teljesítmény (l/p)

szivattyú nyomócsonkok málházott teljesítmény száma nyomóoldali alapján (db) alapján felszerelések száma alapján (sugárcsõ)

kezelõi létszám alapján

MB-RB 2000

teljes rajjal

2000

2500

10

12

4

2

MB-RB 2000

fél rajjal

2000

2000

10

12

4

1

Renault vízszállító

1 fõvel

6500

4000

16

12

2

0

Fentiek alapján egy technikai eszközrõl bevethetõ sugarak száma:

- szivattyúteljesítmény alapján - málházott felszerelés alapján - kezelõi létszám alapján • Teljes raj • Fél raj

Gépjármûfecskendõ

Vízszállító

10 4

12 2

2 1

∅ ∅

Vagyis a tûzeseteknél a sugárteljesítmény a lehetséges 20 ill. 10%-a lehet. A szûk keresztmetszetet a kezelõi létszám jelenti. AZ ORSZÁGOS ELMÉLETI SUGÁRSZÁM KAPACITÁS készenléti gépjármûfecskendõ: 270 db tartalék gépjármûfecskendõ: 151 db vízszállító gépjármûfecskendõ: 98 db készenléti gépjármûfecskendõ: tartalék gépjármûfecskendõ: vízszállító gépjármûfecskendõ: készenléti gépjármûfecskendõ: tartalék gépjármûfecskendõ: vízszállító gépjármûfecskendõ:

szivattyúteljesítmény alapján szivattyúteljesítmény alapján szivattyúteljesítmény alapján: Összesen: málházott felszerelés alapján: málházott felszerelés alapján: málházott felszerelés alapján: Összesen: kezelõi létszámalapján – egészraj kezelõi létszám alapján – félraj kezelõi létszám alapján kezelõi létszám alapján Összesen:

1.) Tehát a tûzoltóságon rendszeresített gépjármûvekrõl technikailag levehetõ maximális sugárszám: 5386. 2.) A jármûre málházott nyomóoldali felszerelések száma alapján a levehetõ maximális sugárszám: 1880. ami 35%os kihasználtságot jelentene. 3.) Az elõírt kezelõi létszám alapján a rendszeresített gépjármûfecskendõkrõl levehetõ maximális sugárszám: 484. Ez a technikai lehetõségek 9%-os, illetve a málházott felszerelés 26%-os kihasználását jelenti. Ugyanakkor közismert, hogy a tényleges kezelõi létszám rendszerint az elõírt létszám alatti.

2700 sugár 1510 sugár 1176 sugár 5386 sugár 1080 sugár 604 sugár 196 sugár 1880 sugár 428 sugár 56 sugár ∅ ∅ 484 sugár

Az adatokból kiolvasható, hogy a rendelkezésre álló technikai eszközök teljesítménye maximálisan megfelelt a bekövetkezett esetszámnak és eloszlásának, sõt lényegesen magasabb teljesítmények leadására is képes. A kapacitási korlátot – viszonylag szûk körben - a napi szolgálati létszám jelenti. A napi terhelés az elmúlt év 324 napján jóval a létszám által behatárolt maximális elméleti kapacitás alatt volt (333 napon az elméleti alsó határ fele alatt, 18 napon az elméleti alsó határ alatt).16 napon teljes elméleti terhelésen, 7 napon pedig csúcsterhelésen üzemelt a tûzoltóság. A bekövetkezett esetek nagyságából levonható statisztikai szintû következtetésre terveink szerint visszatérünk. Heizler György tû. ezds. VÉDELEM 2006. 6. SZÁM ■ TÉNYKÉP

19

t

a

n

u

l

m

á

n

y

Az eljárás során 5%-nál kevesebb szerves oldószert, vagy oldószert nem tartalmazó anyagok kerülnek felhasználásra. Általában „C” tûzveszélyességi osztályba sorolható a tevékenység, minden esetben mérlegelni kell az anyag-jellemzõket. Tûzvédelmi szempontból nem elõírás a reteszelt szellõzés, ez általában technológiai és munka-egészségügyi követelmény.

EGY VALÓS HELYZET ELEMEZÉSE

BÓNUSZ JÁNOS

A festékszóró, fényezõ fülkék biztonságtechnikai elemzése I. A festékszóró helyiségek tûzvédelmének biztosítása komoly kihívás az üzemi tûzvédelmi szakemberek számára. Milyen számítási és gyakorlati módszerek alkalmazásával elemezhetjük, és tehetjük biztonságossá ezek mûködését?

A FESTÉKSZÓRÓ, FÉNYEZÕ FÜLKÉK KÖVETELMÉNYEI A helyiség nyílászárói, falelemei és födémszerkezete nem éghetõ anyagból készülnek, tûzállósági határértékük 0,5 óra. A falelemek hõszigeteltek. Az ajtó kifelé nyílik. Robbanásveszély szempontjából közömbös, hogy a szóró fülke épületben van vagy a szabadban. A helyiségben „A” tûzveszélyességi osztályba tartozó festékszórási és szárítási mûvelet végezhetõ.

ROBBANÁSVESZÉLYES MÛVELET Rendkívül lényeges, hogy a mûvelet az, ami robbanásveszélyes, és nem a helyiség, vagy a szóró fülke. A tûz- és robbanásveszély szempontjából a feldolgozott bevonó anyagok jellemzõinek függvényében a következõk szerint csoportosíthatjuk azokat. Oldószeres lakkokkal történõ bevonat készítés Ez az eljárás kivétel nélkül „A” tûzveszélyességi osztályba sorolható technológia. Csak hatékony, reteszelt elszívó rendszer mûködése mellett végezhetõ. Ha a szellõztetés hatékony, a festékszóró fényezõ fülke és a szórási mûvelet nem robbanás-veszélyes. Kétkomponensû UV sugárzásra keményedõ vízhígítású lakkal történõ bevonat készítés Az eljárás során felhasznált anyag 5 %-nál magasabb arányban szerves oldószert is tartalmaz. A legtöbb esetben „A” tûzveszélyességi osztályba sorolható technológia. A tûzveszélyesség szempontjából az ilyen lakkokkal történõ tevékenység veszélytelenebb, amit a villamos veszélyességi fokozat megállapításakor szabad figyelme bevenni Vizes bázisú lakkok, illetve egy- és két- vagy háromkomponensû, oldószer nélküli folyékony bevonó anyagok használata

A festékanyagot (alapozó, zománc, lakk) ecsettel, festékszóró pisztollyal, mártással, hengerléssel hordják fel. A festékszóró helyiségben készítik el a felhordani kívánt festék-hígító elegyet. Beállítják a kívánt konzisztenciát és a napi felhasználáshoz szükséges mennyiséget bekeverik. Itt történik a szárítási mûvelet is. Az ún. normál üzem MSZ-EN 60079-10 szerint olyan állapot, amikor a berendezés a tervezési jellemzõinek határértékein belül üzemel. A tûz-, munkavédelem és a környezeti terhelés szempontjából a következõk szerinti terhelés éri a környeztet. A helyiség méretei: H = 4,6 m Sz = 2,6 m M = 3,0 m V =35,88 m3, kerekítve 36 m3 A helyiség belsõ térfogata 36 m3. A felhasznált anyagok és jellemzõik Egy mûszakban (8 órában) elhasznált festékmennyiség hígítóval együtt 2 1iter. Ebbõl • hígító 1,4 l • festék 0,6 l A hígító átlagos sûrûsége: 0,7 kg/l A festék átlagos sûrûsége: 0,85 kg/l A felhasznált hígító tömege: 1,4 x 0,7 = 0,98 kg A felhasznált festék tömege: 0,85 x 0,6 = 0,51 kg Az egy órára vetített hígító mennyisége: 122,5 g/h = 8 óra alatt 980 g Az egy órára vetített festék mennyisége: 63,75 g/h = 8 óra alatt 510 g A helyiség egy m3 -re vetített festékmennyiség: 1,77 g/m3 = 63,75 g/36 m3 A nyolcórás munkavégzés alatt felhasznált mennyiség nem haladja meg az 5 kg-ot. A szûrõkapacitás 250 g/m2. A szûrõbetétek nem éghetõ anyagból készülnek. Éghetõ anyagból készült szûrõbetét akkor alkalmazható, ha azt naponta cserélik. A szóráskor kibocsátott keverékmennyiség: 4,7 x 10-4 l/s Az egy évben lévõ munkanapok száma: 250 A kiszórt hígító mennyisége: 350 l (245 kg) A kiszórt festék mennyisége: 150 l (127,5 kg) Összesen: 500 l (372,5 kg) A szórópisztoly 1 l/h teljesítményû, a nyomás 6 bárig szabályozható. Szórási mûvelet térsége 1 m3. Mûveleti jellemzõk – A helyiség padozata nem éghetõ, folyadékot át nem eresztõ, hézagmentes, sima, mechanikus hatásra szikrát nem adó, elektrosztatikusan fel nem töltõdõ. A festési mûvelet során bejárt útvonal vezetõképes padlóburkolatból készül. – A festékek és hígítók tárolására külön helyiség szolgál. VÉDELEM 2006. 6. SZÁM ■ TANULMÁNY

21

– A festékszórás és az azt követõ meleg levegõs szárítás idõben elválasztva ugyanabban a fülkében történik. – Az egészségre ártalmas és a fokozottan tûz– és robbanásveszélyes koncentráció kialakulását függõleges irányú, az egész teret átfogó levegõcsere akadályozza meg. – A szórási mûvelet csak hatékony légcsere mellett folytatható, mert az automatika ennek hiányában beavatkozik és a szórási mûveletet letiltja. – A szórás alkalmával a helyiségben nem alakulhat ki robbanásveszély, az ARH 20 %-os feldúsulása elfogadható (ez az OTSZ szerint az ARH 40 %-ig terjedhet). – A festési mûvelet hõmérséklete a környezeti hõmérséklet, télen elõmelegített. – A festési mûvelet alatt az oldószergõzök 40 % -a kerül a légtérbe, amit az elszívó rendszer azonnal eltávolít a fülkébõl, hozzávetõleg 90 %-os hatásfokkal. – A szárítási folyamat lényegében két részbõl áll. Az elsõ fázis a szikkasztás, ekkor párolog el az oldószergõz mintegy 30 %-a. A második fázis a teljes száradásig tart, és az oldószergõzök további 30 %-a párolog el. Az elszívás hatásfoka 90 %-os. – A fülke légcseréje olyan, hogy az „A” tûzveszélyességi osztályú festékanyaggal történõ festéskor és azok szárításakor – az elõírt technológiai feltételek betartása mellett – a belsõ térben az oldószergõzök koncentrációja az alsó robbanási határkoncentráció 20 % -a alatt marad. – A szárítási mûvelet hõmérséklete 111 °C-on történik.

A MÛVELETEK ÉRTÉKELÉSE A festési mûvelet befejezése a hûtés, amikor a megszáradt festett munkadarabot lehûtik a környezeti hõmérsékletre. Ez a munkafázis gyakorlatilag veszélytelen. Megítélésem szerint a szabványos kialakítású festékszóró fülke és festékszóró helyiség nem robbanásveszélyes. A szórási mûvelet térsége - a szórópisztoly és a munkadarab között - kétségkívül robbanás-veszélyes légtér, de a hatékony elszívás ezt folyamatosan eltávolítja. Az elszívó rendszerben szintén robbanásveszélyes határok között van a töménység, ezért a légelszívó ventillátor védettségét ehhez kell választani. A zónák kiterjedése vízszintesen és függõlegesen

Szabadon festett tárgy zónái 22

TANULMÁNY ■ 2006. 6. SZÁM VÉDELEM

Az 1-es és 2-es zónák kiterjedése felfelé Szárításkor a teljes lefestett felszín párolog, ilyenkor a veszélyes térség térfogata lényegesen nagyobb, de a hatékony elszívás ezt is folyamatosan eltávolítja. A szellõzõrendszerben lehet magasabb töménységgel lehet találkozni, de ebben a térségben sem lehet magas a koncentráció, következésképpen az alsó robbanási határérték közelében lévõ töménységrõl lehet beszélni. A festékszóróknál ennek ellenére vannak tûzesetek.

A FESTÕHELYISÉG SZELLÕZTETÉSE, FÛTÉSE • A tûz- és robbanásveszély és az egészségi ártalom elkerülésére a festõhelyiség az MSZ-EN 60079 és lapjainak megfelelõ robbanásbiztos kivitelû szellõzõ berendezése, általános és helyi szellõztetése van. • Az általános szellõztetés az egész teret átfogja. • A szennyezett levegõ ún. alsó elszívású, a festõhelyiség padozatáról történik, mivel az oldószer gõzök a levegõnél nehezebbek. A légpótlás (befúvás) általában fentrõl történik. • A levegõ be- és kiáramlási nyílásainak helyét, méretét és elosztását úgy tervezik, hogy a munkahelyen kellemetlen és káros légmozgás nem jön létre. • Az elszívás mértéke olyan, hogy a festõhelyiség levegõje megfelel az MSZ 21461 elõírásainak. • Az elszívó berendezés száraz- vagy nedves leválasztású szûrõje a festéket 90 % -os hatásfokkal választja le. Szûrõkapacitás 250 g/ m2 . • A szûrõbetétek nem éghetõ anyagból készülnek. Éghetõ anyagból készült szûrõbetét akkor alkalmazható, ha azt a rendszerbõl naponta eltávolítják. • Az elszívó rendszerbe folyamatosan mûködõ ellenõrzõ nyomásérzékelõt építenek be. • Az elszívó rendszer szûrõbetéteit úgy helyezik el a rendszerben, hogy azok egyszerûen cserélhetõk legyenek. • Az elszívott szennyezett levegõ a festõhelyiségbe nem áramlik vissza. A szellõzõ berendezés kidobó csöveit úgy tájolják, hogy a kidobott szennyezett levegõ ne áramolhasson más létesítménybe. • Az „A” és „B” tûzveszélyességi osztályú gõzökkel szennyezett levegõ kidobó vezetékébe tûzveszély érzékelõ (hõérzékelõ) van. • Az elszívó berendezés csatornái, csövei nem éghetõ anyagúak, és a festék-lerakódástól tisztíthatók. • A helyiségben az elszívó berendezés reteszelt. A festékszórás addig nem indul be, amíg nem hatásos a szellõzés. • Ha a festõhelyiség elszívása mûködésképtelenné válik, vagy az elõírt legkisebb levegõelszívást nem teljesíti, akkor a reteszelés a festõberendezést leállítja és jelzi. • A légpótló levegõ tiszta, száraz, pormentes és (szükség esetén) elõmelegített 90 %-os tisztaságú. • A festõhelyiségben melegvíz-, gõz-, vagy légfûtés van. A helyiség szükség szerint 20-25 0C hõmérsékletre fûthetõ. • A fûtõtesteket úgy helyezik el, hogy azokon festékcseppek, festékpor nem ülepedhet le. A fûtõtestek könnyen tisztíthatók.

A festékszórónál keletkezett tûzesetek kivizsgálása alapján összegezve a következõk a tapasztalatok: – több tûzeset alkalmával az elszívó rendszer csõvezetékében lerakódott anyag égett, illetve gyulladt meg elõször (a csõvezetéket úgy akarták tisztítani hogy lángvágóval szedték le a csavarokat, vagy vágták el a csövet), – az esetek mindig kapcsolatba hozhatók az emberi mulasztással (dohányzás, szabálytalanul megkezdett tisztítás, csõvezeték szétvágás még a tisztítás elõtt, szûrõcsere közben meg nem engedett tevékenység stb.) Meggyõzõdéssel állítható, hogy a festékszórási mûvelet legveszélyesebb része a szórást követõ tisztítás, karbantartás és a szûrõcsere mûvelete.

A FESTÕ-SZÁRÍTÓ FÜLKE, ÉS ZÓNÁINAK TÛZVESZÉLYESSÉGI OSZTÁLYBA SOROLÁSA A tûzveszélyességi osztályba történõ sorolás az Országos Tûzvédelmi Szabályzat 3. §-a szerint történik. A festõhelyiség tûzveszélyességi osztályba való sorolását a felhasználásra kerülõ festék, hígító tûzveszélyességi fokozata, lobbanáspontja alapján kell kezdeni. Ha többféle festékanyag, illetve hígító van a helyiségben, a zónabesorolás mindig a legkisebb lobbanáspontú anyag tulajdonsága alapján történik. A festõhelyiségek, a szórás közelében veszélyes zónát hoznak létre, amelyek ha azokban szerves oldószert tartalmazó festékeket alkalmaznak, általában „A”, illetve „B” osztályba tartoznak. Vizes bázisú (aromás oldószertartalom 50 %) alkalmazása esetén a besorolás általában „C”. Oldószeres lakkok valamint 5 %-nál magasabb szerves oldószert tartalmazó vizes lakkok esetén: - a fülke belsõ tere: 2-es zóna II. A. T3 az MSZ EN 60079-10 szerint

Zónák szórófülkénél

Zónák szórófalnál

Az öntõgép vagy a hengeres felhordó gép zónahatárai

Zónahatár kiterjedése felfelé - a fülke szórási, festési és elszívó környezete „A” fokozottan tûz- és robbanásveszélyes, ez azonban a helyiség alapterületének 40 %-a alatt marad = a szórási mûvelet során = szikkasztáskor = szárításkor = hûtéskor Veszélyes mértékû feldúsulás csak tartós üzemzavar esetén képzelhetõ el, de ez az említett MSZ-EN 60079-10 elõírás szerint nem a normál üzem része. A festõ-, fényezõ-, szárítófülke (mint helyiség) „C” tûzveszélyes, mert szórás szárítás és szikkasztás során az alsó robbanási határérték 20 %-át nem éri el a feldúsulás. (lásd késõbb a számítást) A szabványosan kialakított és Tûzvédelmi Megfelelõségi Tanúsítványt kapott festõfülkék és szárítókamrák tûzvédelmi osztályba sorolása tehát sem „A” sem „B” nem lehet, következésképpen „C” tûzveszélyes tûzveszélyességi osztályú. (lásd az OTSZ 3.§ 1. bekezdés c pontjában leírtakat) A már többször hivatkozott MSZ-EN 60079-10 szabvány elõírásainak elemzése után is ugyanerre a következtetésre jutunk.

Bónusz János ny. tû. alez. Budapesti Mûszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, Tûzvédelmi Csoport VÉDELEM 2006. 6. SZÁM ■ TANULMÁNY

23

X

m

ó

d

s

z

e

r

a tetõ összeszûkül, vagy olyan helyeken, ahol válaszfalak, liftaknák, egyéb épületszerkezeti elemek osztják részekre a tetõszerkezetet. A beavatkozás folyamán a tetõzet kialakítottságára is kiemelt figyelmet kell fordítani. Régi épületszárnyak tetõhéjazatának rétegeltsége a beavatkozást nagymértékben lassítja.

ELLENÕRZÕ NYÍLÁS KIALAKÍTÁSA

ZÓLYOMI GÉZA

Tetõátvágás alkalmazása a tetõszerkezetek tüzeinél Az égõ épületek kiszellõztetése többféleképpen végrehajtható. Az épület legfelsõ szintjén, a tetõterében vagy a padlástérben kialakuló tûz esetén légáramlatot a tetõszerkezeten kialakított nyíláson keresztül hozhatunk létre, melynek következtében az égés során keletkezett hõ és az égéstermékek a szabadba távoznak. Zártterû tüzek oltásánál a légáramlat létrehozása elõsegíti a sugarakkal történõ tûzmegközelítését, a veszélybe került személyek mentését és ezzel a beavatkozás sikerét. A hatékony szellõztetés létrehozása érdekében megfelelõ felületû kiáramló nyílás szükséges.

HOL KELL ÁTVÁGNI A TETÕT? Közös tetõszerkezettel rendelkezõ nagyobb csarnoképületek, bevásárlóközpontok, sorházak tetõterében keletkezett tüzek oltása, az oltás irányítása összetett feladatok végrehajtása elé állítja az oltásban résztvevõket. Ezekben az esetekben a helyes taktikai beavatkozásnak megfelelõen törekedni kell a tûz egy tetõtérre, illetve tetõszakaszra korlátozására, amely esetenként a tetõszerkezet átvágásával hajtható végre. A tetõátvágást a tetõszerkezeten kialakult tûz továbbterjedésének megakadályozására alkalmazzuk. Meg kell tehát gyõzõdni a tûz továbbterjedésérõl akár kívülrõl, vagy a tetõtérbõl. Meg kell állapítani a tûz nagyságát, terjedési irányát, esetleges tûzgátló falak, tûzfalak, födémáttörések elhelyezkedését. A tetõszerkezet átvágása megakadályozza a tûz továbbterjedését, elhatárolva és megvédve a még nem károsodott részeket. A tetõátvágás megkezdése elõtt elengedhetetlen közvetlenül az égéstér felett egy megfelelõ méretû szellõzõnyílás kialakítása. A tetõátvágást a tûzterjedés irányába, megfelelõ távolságra szükséges végrehajtani. A szellõzõnyílás és a végrehajtandó tetõátvágás közötti távolság, valamint a tetõátvágás végrehajtásához szükséges idõ a következõ tényezõktõl függ: • a tûzterjedési sebességtõl; • a tetõátvágás hosszától; • a szükséges erõ és eszköz rendelkezésre állásától. Néhány épület tetõszerkezete esetében a megfelelõ hely kiválasztásával a tetõátvágás hossza és a végrehajtásához szükséges idõ lerövidíthetõ olyan helyek kiválasztásával, amelyeknél

Ha a tetõátvágás végrehajtható, ki kell alakítanunk néhány ellenõrzõnyílást a tetõátvágás helye és a kezdeti szellõzõnyílás között. Ha a tûz idõközben eléri valamely ellenõrzõnyílást, hozzávetõlegesen megállapítható, hogy elegendõ idõ maradt-e a tetõ átvágásához, vagy egy másik helyet szükséges választani annak végrehajtására. Az ellenõrzõnyílások bármilyen alakúak lehetnek. A legegyszerûbb, ha a láncfûrésszel bevágást képezünk a tetõzeten, célravezetõbb azonban, ha néhány háromszög alakú nyílást hozunk létre.

A tetõátvágás taktikai elemeinek elhelyezkedése Amennyiben a tetõszerkezet jelentõs részét meg lehet menteni, úgy a tûz mindkét oldalán át kell vágni a tetõt a terjedés megakadályozására. Legfontosabb döntési tényezõ ebben az esetben az idõ, valamint a feladat elvégzéséhez szükséges erõ és eszköz rendelkezésre állása. Ha a lehetõségek bármilyen tekintetben szûkösek, elõször a legveszélytelenebb oldalon kell kezdeni a tetõátvágást.

A TETÕÁTVÁGÁS VÉGREHAJTÁSÁNAK SZABÁLYAI A tetõ átvágására a szellõzõnyílás és az ellenõrzõ nyílások kialakítását követõen kerül sor. A tetõátvágást két, egymástól kb. 60-90 centiméterre párhuzamosan futó vágással hajtjuk végre. A két vágás ne legyen túl közel, mert akkor a tûz átterjedhet a védendõ felületre, sem pedig túl távol egymástól, mert akkor a tûzoltók nem tudják szükség esetén biztonságosan átlépni. Ha szükséges, az átvágásnál alá kell támasztani a tetõszerkezetet! A tetõátvágás végrehajtását megközelítõen méteres, merõleges vágásokkal segítjük elõ. A tetõ átvágásának végrehajtásával egyidõben az ellenõrzõ nyílásokat folyamatosan figyelni kell. Amennyiben a tûz jelentõsen megközelíti azt a területet, ahol a tetõátvágást terveztük, a feladatot távolabb kell végrehajtani. Természetesen, amennyiben a tûz oltása a tetõtérben is végrehajtható, úgy a tetõ átvágása nem szükségszerû. A tûz továbbterjedésének megakadályozása érdekében fontos - a tetõ átvágásához szükséges erõ és eszköz biztosítása mellett - az éghetõ anyagok eltávolítása a keletkezett nyílásból. A tetõhéjazat kivágott darabjainak eltávolítása hozzáférhetõbbé teszi a tüzet, de azok leszakadása, lehullása olyan anyagokat kavarhat fel, amelyek táplálják az égést. A tûzoltók felVÉDELEM 2006. 6. SZÁM ■ MÓDSZER

25

lik le. Ez ugyan gazdaságos megoldás a beázások ellen, de az aládeszkázatlan, erõsítés nélküli szigetelésmód veszélyes is lehet, hiszen a tapasztalatlan vagy figyelmetlen tûzoltó lezuhanhat az így álcázott nyíláson.

MOTOROSFÛRÉSZ ALKALMAZÁSÁNAK BIZTONSÁGTECHNIKAI ELÕÍRÁSAI Ideális légáramlat

adata, hogy megfelelõen elhatárolják a tetõ még nem égõ részeit. A tetõátvágás mentén a jól elkülönülõ védendõ terület, a tûz terjedésének megakadályozását jelenti. Fontos a tetõszerkezet tüzének oltásában résztvevõ egységek közötti folyamatos kommunikáció, amelynek hiánya a tetõtérben beavatkozókat komoly veszélybe sodorhatja. Megfelelõ kommunikáció esetén nyomon követhetõ a tûz terjedése, valamint a körülhatároláshoz szükséges bent tartózkodó egységek és a sugarak helyzete. A tetõ átvágását követõen kívülrõl is figyelemmel kell követni mindkét oldalt a sugarak mûködtetése mellett. A tetõn alkalmazott sugarak segítségével végrehajtható a felszálló izzó pernye által keletkezett kisebb tüzek oltása, a hõ- és füstelvezetõ nyílások védelme, valamint a tetõtérben beavatkozó tûzoltók, és szükség esetén a menekülési útvonaluk biztosítása. A kialakult levegõáram következményeként állandóan változnak a körülmények. Ideális esetben a levegõáram alulról fölfelé emelkedve a tetõtér irányába, a legmagasabb pontot elérve - a tetõátvágással azonos magasságban, vagy attól lejjebb - a kezdeti szellõzõnyíláson keresztül távozik. Ez a légmozgás gátolni fogja a tetõtér tüzének a tetõátvágás irányába történõ terjedését.

Mielõtt a fûrészt használatba vesszük ellenõriznünk kell, hogy a tetõ átvágásához alkalmas vágóéllel rendelkezik-e az eszközünk. Soha ne másszunk járó motorral a létrán. A létráról való lelépés elõtt helyezzük a tetõre a fûrészt. Mielõtt a fûrészt üzembe helyezzük, meg kell gyõzõdnünk a helyszín biztonságosságáról. A motorosfûrészt csak a helyszínre történõ megérkezést követõen, közvetlenül a vágás megkezdése elõtt indítsuk be. Vigyáznunk kell a saját és a környezetünk biztosítottságára.

Veszélyes beavatkozás MUNKA- ÉS BALESETVÉDELEM A tetõn történõ beavatkozás közben az elsõ legfontosabb szabály a legalább két irányba történõ menekülési útvonal biztosítása. Ez lehetséges közvetlen szomszédos tetõn, a tûzlétrán, vagy kihúzós létrán, esetleg gépezetes tolólétrán keresztül. Elõfordulhat, hogy a sugárvezetõknek egymástól távolabb kell beavatkozniuk, egymás sugárvédelmérõl azonban szükség esetén gondoskodniuk kell. A tetõnek támasztott létrának legalább három fokkal kell túlnyúlnia, biztosítva ezzel a tûzoltók számára a biztonságos le- és fellépést. A létra csúcsa legyen mindig jól látható a beavatkozó egységek számára. Néhány esetben elõfordulhat, hogy a tetõpárkány jóval magasabban van a kiinduló tetõ síkjától. Ilyen esetekben éjszakai beavatkozás alkalmával sûrû füstben erõsen korlátozódik a látótávolság, és a gyanútlan tûzoltó a párkányról lelépve sérülést szenvedhet. A tûzoltó a rendelkezésére álló felszerelésekkel bizonyosodjon meg a tetõ stabilitásáról. Sûrû füst jelenlétében a beavatkozást megelõzõen minden esetben el kell végezni a tetõ feltételezett instabil részeinek, valamint a felülvilágító és szellõzõ nyílások vizsgálatát. A gyors visszatalálás érdekében szükségessé válhat vezetõkötél alkalmazása a létrától (feljárattól) elindulva. A beavatkozók a felderítés és a mentés végrehajtásakor a tetõn tartózkodva is folyamatosan értékeljék helyzetüket, tartsák számon a lehetséges menekülési útvonalakat. Veszélyes helyzetet teremthet, ha a használaton kívüli felülvilágítókat egyszerûen csak kátránypapír segítségével szigete26

MÓDSZER ■ 2002. 6. SZÁM VÉDELEM

Az eszközt használatát követõen üzemen kívül kell helyezni, és biztonságos helyre tenni. A saját felszerelés, valamint a használati utasítás pontos ismerete elengedhetetlen a hatékony beavatkozás érdekében. A motorosfûrész indítását és a használatát módszeresen kell végezni. A behúzókötelet ne túl erõsen rántsuk meg indításkor, mert az elszakadhat. A vágással nem szabad kapkodni, gyakran szélesítsük a vágást, hogy ne szorulhasson meg a fûrész. Tudnunk kell, milyen tetõszerkezettel, esetleges alátámasztással van dolgunk, amelynek átvágását el kell kerülnünk. A tetõátvágást úgy kell végrehajtanunk, hogy a tetõhéj átvágásakor a teherhordó szerkezet ne károsodjon.

A TETÕÁTVÁGÁS LEGKORSZERÛBB ESZKÖZEI A tetõátvágás végrehajtásának eszközkiválasztása a tetõfedés módjától, a tetõhéjazat rétegzõdöttségének kialakításától függ. 1. A könnyen kezelhetõ, nagyteljesítményû mentõfûrész, kiemelkedõ teljesítményû hajtómûvel, wolfram-karbid és kobalttal páncélozott (a legkeményebb fémötvözetek egyike) speciális vágófogakkal, a vezetõlemez vágási hosszának 0-tól 20 cm-ig beállítható vágásmélység-határolóval rendelkezik. Ezzel a profi-motorfûrésszel nem csak a hagyományos tetõfedés esetében alkalmazott faanyagokat lehet átvágni, hanem képes többek között csarnoképületek tetõhéjazatának átvágására a tûz továbbterjedésének meg-

Twin Sav

Nagyteljesítményû mentõfûrész akadályozása érdekében, valamint szellõzõnyílások, búvónyílások taktikai szempontoknak megfelelõ kialakítására. 2. Az akár 127,5 mm-es vágásmélységû, duplatárcsás vágókészülék (Twin Saw) adottságainak köszönhetõen a vágás kezdetét követõen szikramentesen vághatunk. A készülék hidegvágást biztosít, amelynek köszönhetõen alumínium, mûanyag, üveg, fa, stb. átvágására is képes. További elõnye a szimplatárcsás készülékekkel szemben, hogy a vágás közben nem „ugrik” meg az anyagon, továbbá szükség esetén egy kézzel is biztonságosan mûködtethetõ, mivel hossztengely irányú csavaró erõ nem keletkezik

Twin Sav a tárcsák ellentétes forgásirányának köszönhetõen. Természetesen a vágókészülék a fent említett elõnyeinek köszönhetõen kiválóan alkalmas közlekedési balesetek során beszorult személyek mentésére is. A tetõszerkezetek tüzeinél alkalmazott tetõátvágás jó megoldás az égés továbbterjedésének megakadályozására, de csak adott körülmények között. A hatékony beavatkozás érdekében elengedhetetlen a megfelelõ erõ és eszköz biztosítása, valamint rendelkezni kell a végrehajtáshoz szükséges idõvel. Elengedhetetlen továbbá a tûzoltók részérõl történõ fegyelmezett, pontos feladat végrehajtás.

Felhasznált irodalom: James P. Smith: Trench Cut (Fire Studies)

Nagyteljesítményû mentõfûrész

Zólyomi Géza tû. mk. alez., parancsnok Tûzoltó-parancsnokság, Hatvan

VÉDELEM 2006. 6. SZÁM ■ MÓDSZER

27

f ó r u m

Nagy teljesítményû STIHL motorfûrészek, gyorsdarabolók

Tûz esetén nyílás készítése tetõn a füst, a mérgezõ gázok, és a magas hõ elvezetésére

A tûzoltóságok által alkalmazott fûrészek rendkívüli módon terhelhetõ berendezések, amelyeket már alapkivitelben nagyteljesítményû fûrészlánccal szereltek fel. Így nem csoda, hogy kiválóan alkalmasak akár erõs faállományok kivágására is. A 40 cm vágáshosszú STIHL MS 460 típus már középsõ fordulatszám-tartományban is rendkívüli teljesítményre képes, ami a lánc wolframkarbid és kobalt keverékébõl álló páncélbevonatának is köszönhetõ. Az MS 440, MS 460 típusokhoz beszerezhetõ mentõfûrésszé átalakító készlet, amellyel, biztonsággal végezhetõk mentési munkálatok. A cserélhetõ fejjel ellátott vezetõlemezbõl, Rapid Duro S speciális láncból és vágásmélység határolóból álló készlet a bevetéseknél jó szolgálatot tehet.

A mentõfûrész használata javasolt: – Tûzeseteknél a tetõn és burkolaton nyílások készítéséhez, hogy a füst a mérgezõ gázok, és a magas hõ elvezethetõ legyen. Ez fontos a túlnyomásos szellõztetésnél. – Tûzfészkek felkutatásához, különösen ipari üzemek tetõszerkezetének pislákoló tüzénél. – Üvegtáblák vágásához. Felhasználási lehetõségei: – Páncélüveg – ICE üvegtáblák – Acéllemez, 0,8 mm vastagságig – Vörösréz, alumínium lemezek, 1,5 mm vastagságig – Tetõlemezek, bitumenes lemezek – Faszerkezetek, melyek összeerõsítõ szegei a 3,5 mm átmérõt nem haladják meg – Szigetelõanyagok, lemezburkolatok – Könnyûszerkezetek, csarnokfalak – Alumínium tolóajtók – Könnyûszerkezetek falai. Az már szinte természetes, hogy a beavatkozásokhoz igazítva: egykaros kezeléssel a gép összes funkciója kezelhetõ, a láncfeszítés oldalt történik, és ehhez a vágásmélység határolót nem kell leszerelni, a körbefutó fogantyúcsõvel sokféle munkapozícióba fordítható a gép, és antivibrációs rendszer könnyíti a munkát.

MENTÕFÛRÉSZ

GYORSDARABOLÓK

A STIHL MS 460-R kifejezetten mentési célokra kialakított sokoldalú eszköz. Ez a 4,4 kW-os motorral meghajtott fûrész wolfram-karbiddal és kobalttal páncélozott speciális fûrészlánccal szerelt. Vágásmélység határolóval van ellátva. Katasztrófáknál, tûzeseteknél, baleseteknél az emberi élet veszélyeztetése esetén, valamint anyagi javak megsemmisülésének elkerülésére használható. A vezetõlemez vágási hossza 0-20 cm-ig beállítható. A vágásmélység határolóval nem csak a szükséges mélységû vágás állítható be, a lekerekített vég egyben fûrészelés közben támasztékként is szolgál, csökkentve ezzel a vezetõlemez elmozdulási lehetõségét a vágásban.

A STIHL vágótárcsás gépekkel acél, beton, kõ, vascsövek, aszfalt stb. vágása problémamentes. Ezek – köszönhetõen erõkímélõ antivibrációs rendszerüknek, a félautomata ékszíjfeszítésnek, és a különleges kivitelû levegõszûrõknek – a legnagyobb igénybevételnek is megfelelnek. TS 700 gyorsdaraboló Valamennyi géptípus vezetõkocsira is szerelhetõ, víztartállyal.

A STIHL cég termékeibõl a nagy teljesítményû fûrészekre és gyorsdarabolókra van a legnagyobb igény a tûzoltásnál és mentési feladatoknál.

ERÕS MOTORFÛRÉSZEK

A gyorsdarabolók típusai Típus TS 400 TS 460 TS 700 Teljesítmény (kW) 3,2 3,5 5,0 Súly kg 9,1 11,6 11,6 STIHL MS 460-R mentõfûrész 28

FÓRUM ■ 2006. 6. SZÁM VÉDELEM

TS 800 5,0 12,7 (x)

t û z -

é s

k á r e s e t e k

Pusztító homlokzattûz Berlinben 2005. április 21-én a berlini tûzoltókat egy szobatûzhöz riasztották, amely a homlokzat építészeti hiányosságai miatt percek alatt az épület teljes homlokzatára és további lakásokra is átterjedt. Két ember meghalt, három további megsérült. Az épület konstrukcióinak a tûzoltókra és ill. a lakosokra való veszélye miatt a berlini Tûzoltóság a sajtón keresztül nagy nyilvánosságot adott az ügynek. Gõzerõvel folyik a hazai épületek hõszigetelése is. A berlini tûz néhány kérdést vet fel, amelyekre a hazai szakembereknek is választ kell keresni.

TV TÛZBÕL INDULT 2005. április 21.-én csütörtökön 1:50-kor érkezett jelzés a Berlini Tûzoltóságra, miszerint Heinersdorfban a Treskow utca 33-ban a 2. emeleten egy lakásban kigyulladt a televízió. A II. fokozatban riasztott pankovi tûzõrség 4 gépjármûfecskendõvel és egy gépezetes tolólétrával valamint egy mentõautóval indult a káresethez és ezen felül mindkét érintett önkéntes tûzoltóság (Pankow, Heinerdorf) is vonult. 1:59-kor elsõként érkezett meg a Pankow gépjármûfecskendõje, a többiek pedig közvetlenül utána érkeztek a helyszínre. Az elsõként kiérkezõ pankowi szolgálatparancsnok lett a tûzoltásvezetõ, akit a következõ kép fogadott: • A hétemeletes lakóház homlokzata teljes terjedelemben égett. • Intenzív lángképzõdés több emeleten és beégések a mögöttük lévõ lakásokban. • Néhány lakos már biztonságba helyezte magát. • A házban tartózkodó emberek közül sokan már a lépcsõházban terjedõ tûz és az erõs füstképzõdés miatt el voltak vágva a menekülés lehetõségétõl. • Sok ember az épület hátsó frontján lévõ ablakokban kiáltott segítségért. • Egyes emberek már leugrani készültek.

A BEAVATKOZÁS FOLYAMATA A Pankow-i szolgálatparancsnok az elsõ felderítés után 2:01kor, megemelte a riasztási fokozatot, és két perccel megérkezésük után a riasztási fokozatot „életmentés”-re emelte.(Ez itt egyben

Az oltás kezdete, közvetlenül az elsõ egységek megérkezése után meghatározott egységek által szabályozott rendben végrehajtott feladatsort és a hozzá tartozó egységek riasztását is jelenti. – szerk.) Ezzel egy idõben megkezdték az egységek az elsõ beavatkozást. A Pankow-i gépjármûfecskendõ tûzoltói végezték az életmentést az épület hátsó oldalán, ahol ugróponyvával egy férfit sikerült megmenteniük. Egy idõsebb férfira (a tûz okozójára) a bejárati résznél találtak rá, és füstmérgezés gyanújával kórházba szállították. Ezekkel az intézkedésekkel párhuzamosan a pankow-i bevetési egység egy C sugár segítségével próbálta eloltani a tüzet az épület 2. emeletétõl a lépcsõházban. Az önkéntes tûzoltók a táplálásban és a homlokzati tûzoltásban vettek részt. Õk két C sugarat szereltek. A további irányítói és beavatkozói egységek megérkezésével - az „életmentés” feladatnak megfelelõen - a tûzoltás vezetést a központi tûzõrség „B” szolgálati csoportja vette át. Egy rövid helyzetmegbeszélés után a pankow-i tûzoltásvezetõ elsõdleges intézkedéseit jóváhagyva alakították ki a tûzoltási szakaszokat Az életmentési feladatokat a B szolgálat vette át, és a Prenzlauer fasorban egy készenléti helyiséget rendeztek be a beérkezõ egységek számára. Ezután mindkét beavatkozási szakaszon - az épület elsõ és hátsó oldalán is – támadó sugarakkal megkezdték a tûzoltást. Az égõ homlokzat oltását az egységek 2 „B” sugárral kezdték meg. Ezen felül az épület elsõ fontjához egy gépezetes tolólétrát állítottak, melynek kosarából vízágyú segítette volna a homlokzat és az égõ lakások oltását. Sajnos azonban a vízágyút nem tudták használni, mert a létraszerhez VÉDELEM 2006. 6. SZÁM ■ TÛZ- ÉS KÁRESETEK

29

A homlokzat tûzben áll

Az épület hátsó oldalán mentés kihúzós létra és ugróponyva segítségével

nem tudták a szükséges oltóvíz-utánpótlást biztosítani. Ennek okát még vizsgálják. Ehelyett létrára szerelt „C” tömlõ segítségével kezdtek oltani. Ezt a szakaszt a Weissensee Tûzoltó egység parancsnoka vezette, amíg meg nem érkezett a „C” szolgálat az Urban tûzõrségrõl. Ezzel egyidejûleg a lépcsõházon keresztül történõ életmentés és a tûzoltási feladatok támogatására egy „belsõ támadást” is indítottak. Ennek vezetõje a Prenzlauer Berg tûzõrség-parancsnoka volt. Az életmentési feladatokat önálló szakaszként a Prezlauer Berg-i tûzõrség „C” szolgálati csoportja vezette hordozható létrák segítségével, a Berlini Tûzoltóság magasból mentõ csoportjának bevonásával. Ezen a módon - dugólétrákkal, mentõálarcokkal - tíz embert sikerült kimenteni. Egy kisgyereket az édesanyja kíséretében füstmérgezéssel kórházba szállítottak. Azokat az embereket, akik a tetõre menekültek - köztük egy rendõr – a magasból mentõ csoport biztosította a belülrõl támadó egységek megérkezéséig. A belsõ támadás során az egységek egy idõsebb nõt találtak, akit a szabadba vittek. Az azonnal megindított ujjáélesztés ellenére, késõbb a mentõautóban elhunyt. Még egy élettelen, erõsen megégett nõt találtak a beavatkozók a 4. emeleti folyosón. 2:12-kor az irányítási pont további négy gépjármûfecskendõt riasztott a készenléti helyre, továbbá a BEWAG áramszolgáltatót az épület áramtalanítására. A kiérkezõ jármûveket a két szakasz feladataihoz rendelték. A tûzoltás és az életmentés ideje alatt a lépcsõház alsó részén egy 6 m2-es födémlemez az oltóvíz súlya miatt hirtelen beomlott. Csak a véletlennek volt köszönhetõ, hogy ott se beavatkozó, se mentendõ ember nem tartózkodott.

3:03-kor újabb négy gépjármûfecskendõt riasztottak le a tartalék légzõkészülékek biztosítása érdekében. Az irányítói és a beavatkozói állomány a komplikált helyzet ellenére is hatalmas teljesítményt nyújtott. A helyzetet figyelembe véve az áldozatok száma viszonylag alacsony maradt.

30

TÛZ- ÉS KÁRESETEK ■ 2006. 6. SZÁM VÉDELEM

SÉRÜLT ELLÁTÁS/GONDOZÁS A 2:47-kor a készenléti helyiségben tartózkodó tartalékerõk riasztását követõen, a Marzahn tûzõrség „C” szolgálata 3:06-kor érkezett a kárhelyszínre. A tûzoltás-vezetõ azt a feladatot határozta meg számára, hogy mint mentési parancsnok - a jelenlévõ orvos segítségével - szervezze meg a sérült ellátást és az érintettek gondozását. Eddig az idõpontig három embert szállítottak kórházba: • Egy férfit (a tûz okozója) füstmérgezéssel. • Egy nõt kihûlés miatt (sokáig állt az erkélyen). • Egy 18 hónapos gyereket füstmérgezéssel az édesanyja kíséretében. Az evakuálás és a terület átvizsgálása után további sérültekkel már nem kellett számolni. Idõközben 87 személyt kellett ideiglenesen elhelyezni és ellátni: 35 személyt csapatszállító jármûvön (busz) és 52 személyt a Prenzlauer sétány egyik hotelének bisztrójában helyeztek el. Ez a szám a beavatkozás során csökkent, így késõbb csak a hotelt kellett használni, mint az érintettek gondozási helyét. A vezetõ orvos rendelkezése szerint egy mentõautó személyzete gondoskodott a sérültekrõl, melyet 3:30-kor egy tûzoltósági mentõautóra cseréltek le. A tartományi tûzoltóparancsnok ajánlása

A felsõ szintek kiégtek alapján 3:15-kor riasztották a Német Vöröskereszt ellátó-gondozó egységét, amely 4:00-tól átvette a feladatot a tûzoltósági mentõautótól. Az építési felügyelet képviselõjével való egyeztetés alapján a Treskow utca 33 számú ház feljáratát ideiglenesen lezárták, így a lakók nem térhettek vissza otthonukba. Ezért a Vöröskereszt ellátó-gondozó egységének korai riasztása helyesnek bizonyult. Pozitívként értékelhetõ az is, hogy a vezetõ orvos riasztásával párhuzamosan egy kiegészítõ ”C” szolgálatot rendeltek be a sérült ellátás és a kimenekítettek gondozásának szervezésére.

A MEGELÕZÕ ÉS ÉPÍTÉSZETI TÛZVÉDELEM ASPEKTUSAI A kilenc épületbõl álló, hétszintes épületkomplexumot lakóés üzletrészek alkotják, amelyben a földszinten hotel, lakás és üzlet található. 1995 és 1996 között építették, és 2004-ben - építési hiányosságok miatt – elsõsorban a homlokzatot újították fel. Az 1995-ös építészeti elõírásoktól eltérõen a lakások minden falát és födémét, valamint a külsõ homlokzatot faforgácslap bent maradó rögzítõ sínekkel, a lépcsõházat pedig cementkötésû fagyapotlap burkolattal látták el. Nyilvánvaló, hogy a cementkötésû fagyapotlapok nem kerülhettek volna oda. (valószínûleg B1, nehezen éghetõ a DIN 4102 szerint) A hõszigetelõ homlokzati rendszer az alábbi összetevõkbõl áll: • Bent maradó rögzítõ sínek (25 mm-es faforgácslemez a DIN 687663 szerint) a 150 mm-es vasbeton külsõ homlokzati falon.

Jelentõs károsodás az elülsõ homlokzaton •

Hõszigetelés (80 mm poliszirol keményhab PS 15 SE a DIN 1816-1 szerint, B1 éghetõségi osztály). • Kemény PVC–bõl készült rögzítõ sínek (nehezen éghetõ a DIN 4102 szerint, B2 éghetõségi osztály) – max. távolság 50 cm. • Kemény PVC-bõl készült függõleges összekötõ sínek (B2 éghetõségi osztály a DIN 4102 szerint). • Alapvakolat • Üvegszál háló erõsítés • Struktúra vakolat A városi tanács - a berlini építési rendelet 20-21 paragrafusa alapján - 2004. júniusában egyedi engedéllyel jóváhagyta a homlokzatkonstrukciót. Ez az engedély - amely többek között, egy kijelölt anyagvizsgáló intézet tûzvédelmi szakvéleményére épülõ kikötést is tartalmazott -a 2. és a 4. emeleten egy 50 cm széles körbefutó homlokzati „tûzterjedési gátat” írt elõ az ablak parapetek vonalában, nem éghetõ ásványgyapot lamellázott lemezekbõl. (DIN 18156 szerint) Hogy a homlokzat, a lépcsõház és a lakások falai az építési engedélynek és az eseti elõírásnak megfelelõen szakszerûen lette kialakítva, vagy esetleg anyag- ill. kivitelezési hiba történt, azt az államügyészi vizsgálatnak kell megállapítani. Tény, hogy egy szobatûzbõl kb. 20 perc alatt a vázolt homlokzat konstrukció teljes égése bekövetkezett, és a tûz átterjedt valamennyi mögötte lévõ lakásra. A tûzterjedést még az sem gátolta, hogy a homlokzat loggia formában visszaugrott, és így a minimum egy méter széles tûzterjedési szakasz meghosszabodott. A lépcsõház legfelsõ pontján füstelvezetõ berendezést (kupola) építettek be, amit a földszinten, ill. a 3. és a 6. emeleten VÉDELEM 2006. 6. SZÁM ■ TÛZ- ÉS KÁRESETEK

31

lehetett elektromosan kézi indítással aktivizálni. Az elektromos berendezések vizsgálatakor kiderült, hogy a 3. emeleten található kézi indító elolvadása rövidzárlatot okozott, amely miatt a rendszer nem mûködött. Ez a kivitelezési mód nem felelt meg a jóváhagyott engedély követelményeinek, amely szerint a füstelvezetõ rendszer mûködõképességét a teljes kinyílásig meg kell tartani. Az 1995-ös építési engedély a tûzfalak és a száraz felszálló vezetékek betáplálási helyeinek jelölését írta elõ, amely a hátsó épülethomlokzatnál lévõ lépcsõházban hiányzott. Ezeket a jelöléseket a 2004. évi felújítás során valószínûleg elmulasztották visszahelyezni.

ELÕZETES KÖVETKEZTETÉSEK A két ember életét követelõ tûz kiinduló pontja egy egyszerû szobatûz volt, amelyet minden jól képzett tûzoltóság el tud oltani. Az építési körülmények következtében azonban az egyszerû szobatûz több emeletre is átterjedt és eloltása egy hivatásos nagyvárosi tûzoltóságnak is gondot okozott. Azt, hogy egy ilyen konstrukcióra minden ma érvényes jogi szabályozást betartottak-e azt az államügyészség vizsgálja. A végére kell járniuk, hogy minden rendben volt-e, mert ha igen, akkor a jövõben hasonló esetekkel kell számolnunk! Ha az államügyészség azt állapítja meg, hogy a vonatkozó építési elõírásokat nem tartották be, akkor saját hatáskörben megteszi a szükséges intézkedéseket. A tûzoltók számára azonban egyértelmû figyelmeztetés, hogy az eseti felmentések ellenére az épületek biztonsága érdekében

32

TÛZ- ÉS KÁRESETEK ■ 2006. 6. SZÁM VÉDELEM

az építésfelügyeletnek egy minimumszintet legalább biztosítani kell. Különben hogyan lehet az építési rendelet 3. paragrafusának 1. bekezdését teljesíteni: „Az épített szerkezeteket úgy kell tervezni, fölépíteni, változtatni, karbantartani, hogy azok a közbiztonságot és a rendet és különösen az életet, a testi épséget és az alapvetõ életfeltételeket ne veszélyeztessék”?

Albecht Broemme Berlin: Verheerender Fassadebrand, Brandschutz, 6/2005 (431-441. old.) cikke alapján, a szerkesztõség szíves hozzájárulásával. www.brandschutz-zeitschrift.de

i

n

f

o

r

m

a

t

i

k

a

FEHÉR KATALIN

Digitális házszámos utcatérképek felhasználási lehetõségei a tûzoltóságok munkájában

mazásokhoz alaptérképként használható. A közlekedési szabályok utcatengelyekhez rendelésével (DSMRoute adatbázis) KRESZ-helyes navigációs alkalmazáshoz is használható alaptérképként. Geokódolás: A DSM-10 attribútum adatai (címtörzs) lehetõvé teszik, hogy címmel azonosított objektumokhoz hozzárendeljük a nekik megfelelõ térbeli koordinátákat (geokódolás). Mivel így a geokódolás folyamatában a referencia adatbázis a céltérképbõl származik, ezért a térképi megjelenítéskor az eredmény az utcatengelyekhez illeszkedik. GPS adatok: A DSM-10 térkép EOV és WGS84 vetületi rendszerben, Mapinfo .tab és ESRI Shape formátumban egyaránt rendelkezésre állnak, így a hazai forgalomban megtalálható fõbb térképi alkalmazásokban használhatóak. GPS-bõl származó adatok is megjeleníthetõk rajta.

SZOFTVERFEJLESZTÉS

A GeoX Térinformatikai Kft. – a HM Térképészeti Kht-val és a FÖMI-vel együttmûködésben – 1996-ban kezdte meg digitális házszámos utcatérképének készítését. A DSM-10 térképi terméket azóta folyamatosan fejlesztjük, pontosítjuk. 2005-2006 folyamán a teljes közút- és vasúthálózat M=1:10 000 méretarányra történõ átállítása zajlik az elérhetõ legfrissebb (2005. évi) ortofotók és helyszíni felmérések alapján. A helyzeti adatok pontosításával párhuzamosan az attribútum adatok (közterület elnevezések, házszámok, útszámok) ellenõrzése is folyamatosan történik. A DSM-10 digitális házszámos utcatérkép egy olyan térképi termék, amely az ország 3152 településére egységes és szakadásmentes. Közúthálózat rétege tartalmazza az országos közúthálózatot (útszámokkal, úttípusokkal, kilométer-szelvényekkel), belterületen az utcaszakaszokat a közterületnevekkel és a sarokponti házszámadatokkal, valamint a lakott helyekhez vezetõ földutakat. Vasúthálózat rétege tartalmazza az országos vasúthálózatot a pályaudvarokkal, valamint az állomások helyével. Háttérrétegként M=1:50 000 méretaránynak megfelelõ térképi pontossággal tartalmazza a közigazgatási határokat, a belterületi és zártkerti területeket, valamint a fõbb vízrajzi elemeket.

A DSM-10 térképek felhasználásával – a felhasználási cél figyelembe vételével – a GeoX Kft. több, egymással kompatibilis alkalmazást fejlesztett ki. A tûzoltóságok részére fejlesztett GeoX105 szoftver célja: • a Híradó munkájának segítése a címmel vagy koordinátákkal megadott helyszínek (pl.: tûzesetek, mentési helyek) gyors és pontos keresésével és térképi megjelenítésével, az azonnali nyomtatás lehetõségének biztosításával. • az RST készítésrõl szóló 57/2005 (XI. 30) BM rendelet 2. melléklete szerinti követelményeknek megfeleltethetõ alaptérkép biztosítása, mely a saját adatok (lásd POI adatok) hozzákapcsolásával az RST kötet térképi munkarészét jelentheti, a reprodukálhatóság, folyamatos frissíthetõség, egységes szerkezet biztosításával. • egyszerûbb elemzések (POI szintû térképi megjelenítések – tematikus térképek) megjelenítése, bemutatása. (bõvebben: Védelem 2006. évfolyam 3. szám, 22-23. oldal) A GeoXTrack szoftver egy olyan térképi alkalmazás, amely a GeoX Kft – interneten keresztül szolgáltatott – digitális térképei alapján teszi lehetõvé gépjármûvek útvonalának térképi megjelenítését. A GeoXTrack emellett biztosítja a településekre, koordinátákra és címekre történõ keresést, a térképi rétegek kezelését, a felhasználó számára fontos helyeket tartalmazó POI adatbázis létrehozását, szerkesztését valamint térképek nyomtatását. Míg a GeoX105 a speciális tûzoltósági igények figyelembevételével kifejlesztett térképkezelõ szoftver, melynek elsõdleges célja a tûzoltósági feladatellátás megkönnyítése, addig a GeoXTrack kifejlesztésének fõ célja a jármûkövetés adatainak térképi megjelenítése, szûrése, elemzése. A két szoftver alapvetõ térképkezelõi funkciói megegyeznek, de a GeoX105 alapverziója nem tartalmazza a flottakövetõ modult (igény esetén beilleszthetõ). Az RST készítésének megkönnyítésére a GeoX105 nyomtatási modulja bõvebb lehetõségeket biztosít a felhasználó számára. Nyomtatási funkciói között az áttekintõ térkép nyomtatása, a szelvényenkénti nyomtatás, valamint a térképlapok feliratozása és az uralkodó szélirány jelölésének lehetõsége egyaránt szerepel.

A DSM-10 TÉRKÉP INFORMATIKAI LEHETÕSÉGEI

TESZTELÉSI LEHETÕSÉG

Útvonaltervezés: A DSM-10 topológiailag helyes (az útszakaszok szakadásmentesen kapcsolódnak) a különbözõ úttípusok egy rétegben kezeltek, így útvonal optimalizálási, jármûkövetési alkal-

Az ilyen szoftverek igazából a gyakorlat során ismerhetõk meg, ezért 2006 novemberétõl 3 hónapos térítésmentes tesztelési lehetõség biztosított a tûzoltó-parancsnokságok számára a

Milyen lehetõségeket ad a tûzoltóságok mindennapi munkájában egy olyan térkép, amely az ország egész területére egységes és szakadásmentes, településenként is beszerezhetõ, sõt akár interneten keresztül is elérhetõ*, és hozzá térképkezelõ felület biztosított**?

A DSM-10 TÉRKÉP JELLEMZÕI

34

INFORMATIKA ■ 2006. 6. SZÁM VÉDELEM

a Fõvárosi Tûzoltó-parancsnokságon a rendszer bevezetés alatt áll. Mindhárom mobilszolgáltató, az EDR-t üzemeltetõ Pro-M Zrt., az Országos Katasztrófavédelmi Fõigazgatóság, valamint Csongrád, Heves és Vas megye TeIR rendszere szintén használja a DSM-10 térképeket.

FEJLESZTÉSI LEHETÕSÉGEK Amennyiben a tûzoltó-parancsnokság már most is rendelkezik gépjármûkövetésbõl származó koordinátákkal, akkor a GeoX105 vagy a GeoXTrack rendszert úgy alakítjuk ki, hogy ezen adatok fogadására képes legyen.

Gyakorlat fázisainak ábrázolása térképen bemutatott szoftverek legfontosabb funkcióinak és térképi adatbázisainak kipróbálására, megismerésére. A regisztrációs adatlap visszaküldése után a Tûzoltó-parancsnokságoknak 90 nap áll rendelkezésére, hogy a GeoXTrack szoftvert kipróbálja, használja. A tesztelés technikai feltétele: internet hozzáférés, min. P-IV 1.7 GHz CPU, Win2000 vagy XP operációs rendszer biztosítása. A megismerés másik módja a már ilyen rendszereket használóktól a szükséges információk, tapasztalatok beszerzése. A GeoX105 térképkezelõ programot jelenleg Esztergom, Nyergesújfalu, Siófok Hivatásos Önkormányzati Tûzoltó-parancsnoksága, valamint Tótkomlós Önkéntes Tûzoltósága használja,

Természetesen a tartalom és a jó használhatóság mellett a költségek is sokat számítanak. A rendszer elõnye, hogy a DSM10 térképek ára a megrendelt települések számától és népességétõl függ (bõvebben: www.geox.hu). Amennyiben a Tûzoltó-parancsnokság elsõdleges mûködési területére, vagy annál nagyobb területre megvásárolja a DSM-10 térképeket, úgy a GeoX105 szoftver alapverzióját térítésmentesen szállítjuk.

* Regisztráció után a DSM-10 térképek használatával. ** GeoX Kft. saját fejlesztésû szoftverei: GeoX105, GeoXTrack

Fehér Katalin GeoX Kft., Budapest

VÉDELEM 2006. 6. SZÁM ■ INFORMATIKA

35

m

e

g

e

l

õ

z

é

s

SZÛTS JENÕ

1. ábra. Egy tûzriasztásra szolgáló hangjelzõ és egy irányhangjelzõ spektruma

Tûzoltói irányhangjelzõk A közelmúltban a Mûszaki Egyetem Központi épületében történt tragikus kimenetelû tûzeset többek között arra is felhívta a figyelmet, hogy a sûrû, átláthatatlan füst, a vészhelyzet miatti stressz és egy bonyolult belsõ elrendezésû helyszín milyen veszélyeket jelenthet a védelemben résztvevõk számára. Az egyik érzékszervünk „idõleges” kiesése igen komolyan veszélyeztetheti menekülési esélyeinket. Hallásunk azonban füstben is jól mûködik. Ha a biztonságba vezetõ kijáratok közelében olyan hangjelzõket helyeznénk el, melyek pozícióját az általuk kibocsátott hang alapján az emberek könnyen azonosítani tudják, akkor a hangot követve gyorsabban (vagy egyáltalán) biztonságos területre menekíthetünk. A System Sensor PF24 típusú, ExitPoint márkanevû irányhang-jelzõjét a Leeds-i egyetem kutatásai alapján az épület kiürítési útvonalain ilyen célra fejlesztették ki. Ez az épület kiürítésére kidolgozott technológia, a célhoz adaptált formában, a vészhelyzet elhárítást illetve tûzoltást végzõk munkáját is segítheti. Ismertetõnkben az ún. „tûzoltói irányhangjelzõk” mûködését és alkalmazási lehetõségeit igyekszünk bemutatni.

AZ IRÁNYHANGRÓL RÖVIDEN Az emberek azon képessége, mellyel képesek egy hangforrás irányát meghatározni alapvetõen a hangok fizikai jellemzõin és az emberi hallás mechanizmusán múlik. Az emberi agyba érkezõ nagy számú idegi ingerület, információ közül csak néhány kapcsolatos az irányhallással. Az emberek - a jó fülûek - csak a 20 Hz-20 kHz közötti tartományban levõ hangokat hallják. A kor elõrehaladtával a hallás általában romlik, így e tartomány is csökken. A legnagyobb intenzitással az 1 és 3 kHz közötti hangokat halljuk, más szóval ebben a tartományban legérzékenyebb a fülünk. Pontosan ezt a tényt vették figyelembe a tûzriasztásra szolgáló hangjelzõk tervezésekor is, melyek mindegyike ezen a tartományon belüli egy adott frekvencián vagy egy keskeny frekvencia sávban dolgozik. Sajnos az ebbe a tartományba esõ hangok a forrás irányára vonatkozóan kevés információt szolgáltatnak.

2. ábra. Az ExitPoint irányhangjelzõ Egy hangforrás térbeli helyzetének ismeretéhez mind vízszintes, mind ún. mediális síkban meg kell tudnunk határoznunk pozícióját. Vízszintes síkban a füleinkbe érkezõ hangok fázis és amplitúdó különbsége segít a hangforrás irányának meghatározásban, de kizárólag csak az alacsonyabb, 3 kHz-ig terjedõ tartományban. Mediális síkban a magasabb frekvenciájú, 5-10 kHz tartományú hangösszetevõk segítenek annak eldöntésében, hogy a hangforrás velünk szemben, felettünk vagy mögöttünk helyezkedik-e el. A pontos helymeghatározáshoz tehát a legjobb egy olyan összetett hang, mely a teljes hallható tartomány minden összetevõjét közel azonos intenzitással tartalmazza. A mûszaki gyakorlatban az ilyen típusú jelet - jelen esetben hangot - „fehér zajnak” nevezik (ld. 1. ábra: felsõ, piros spektrum görbéje). Zárt térben a falakról, berendezési tárgyakról visszaverõdõ hangok ronthatnák a hangforrás helyének azonosítását, szerencsére azonban agyunk résen van, és a hangforrástól beérkezõ eredeti hang után 40-50 msec ideig elnyomja a késõbb beérkezõ, visszaverõdésbõl származó jeleket. Az ennél nagyobb késéssel beérkezõ jeleket már visszhangként észleljük.

AZ EXITPOINT IRÁNYHANGJELZÕ Az említett kutatások eredményeire alapozva fejlesztette ki a System Sensor az ExitPoint márkanevû, PF24 típusú irányhangjelzõjét (ld. 2. ábra), mely a beépített széles-sávú erõsítõje és hangszórója segítségével a teljes hallható spektrumban speciális, ismétlõdõ hangmintát képes sugározni. VÉDELEM 2006. 6. SZÁM ■ MEGELÕZÉS

37

3. ábra. A változó ismétlõdési sebességû, széles sávú hangminta csomagok Az irányhangjelzõn kapcsolókkal lehet kiválasztani a hangerõt 82 - 94 dB között, a „fehér zaj” hangminta csomagjainak ismétlõdési periódusát (Lassú - Közepes1 - Közepes2 - Gyors), valamint a hangminta csomagok között sugárzott ún. speciális hangmintákat, melyekkel az jelezhetõ, hogy a kiürítési útvonal lépcsõn felfelé, lépcsõn lefelé folytatódik vagy egy ideiglenes biztonságos területhez értünk. Hétköznapi alkalmazásban az irányhangjelzõket a kiürítési útvonal mentén és a biztonságba vezetõ kijáratoknál kell elhelyezni úgy, hogy a hangminták ismétlõdési sebessége a kijárat felé gyorsuljon. A gyorsuló hangmintákat követve, még rossz látási viszonyok között is sikeresen megtalálható a biztonságba vezetõ út a lehetõ legrövidebb idõn belül. Mivel az irányhangjelzõk egyrészt nem folyamatosan, hanem periodikusan, rövid szünetek beiktatásával sugározzák a helymeghatározáshoz szükséges hangminta csomagokat, másrészt a teljes hallható spektrumban sugároznak, ezért más környezeti hangok, akár pl. a tûzjelzõ rendszer szirénái, nem nyomják el hangjukat. (Ez utóbbi miatt elegendõ az irányhangjelzõk viszonylag alacsonyabb 82-94 dB-s hangereje.) Mindezek azt jelentik, hogy a területen levõ más hang- vagy zajforrásoknem befolyásolják döntõen mûködésüket, hatékonyságukat. A hangjelzõk hordozhatóvá tételével a vészhelyzet elhárításban illetve tûzoltásban résztvevõk biztonságát is növelni lehetne.

Kísérleti célból 1-1 irányhangjelzõt hordozható dobozokra szereltünk, melyek saját akkumulátorokkal (2x 12V/2Aó) rendelkeznek. Feltöltött akkumulátorokkal a maximális hangerõre állított egyes irányhangjelzõk 3-4 órás önálló üzemre képesek. A dobozon található forgókapcsolókon lehet beállítani az adott irányhangjelzõ hangmintájának ismétlõdési sebességét, hangerejét és kiválasztani a speciális hangmintát (ld. 4. ábra). (Ez utóbbiakra várhatóan a végleges változatnál nem lesz szükség, elegendõ a hangminta ismétlõdési sebességét beállító kapcsoló, mely egyben bekapcsolási funkciót is ellát.). A dobozon található még egy vízmentes csatlakozó, melyen keresztül az egységben levõ akkumulátorok tölthetõk, illetve kísérleti célból indíthatók. Az akkumulátorokkal együtt a hordozható egység súlya kb. 3 kg. Amennyiben a tûz oltását, a bent rekedtek felderítését vagy bármilyen más vészhelyzet elhárítást a bevetésen résztvevõk számára ismeretlen, bonyolult belsõ elrendezésû épületben, vagy akár füsttel telített környezetben kell végrehajtani, akkor a hordozható tûzoltói irányhangjelzõ nagy segítséget jelenthet. A bevetésen résztvevõk - felderítõ csapatonként legfeljebb 4 fõ, kivel csak 4 különbözõ hangminta ismétlõdési sebesség beállítására van lehetõség - egy-egy hordozható egységet magukhoz véve, elkezdhetik a helyszín felderítését.

TÛZOLTÓI IRÁNYHANGJELZÕK (TIH-24)

5. ábra. A tûzoltói irányhangjelzõk elhelyezése bevetés során

4. ábra. A hordozható tûzoltósági irányhangjelzõ 38

MEGELÕZÉS ■ 2006. 6. SZÁM VÉDELEM

A helyszín felderítését végzõk a még biztonságos, ismert vagy füsttel még nem telített helyet elhagyva elhelyeznek egy irányhangjelzõt a leggyorsabb ismétlõdési sebességre állítva. Ez a hangjelzõ fogja mutatni a biztonságba vezetõ „kijáratot”. Továbbfolytatva a felderítést, az elsõ hangjelzõtõl 15-20m távolságban vagy tájékozódási szempontból döntési pontnak tekinthetõ helyen (pl. folyosók keresztezõdésében, folyosók kanyarulatában, lépcsõfordulóknál, ajtóval elválasztott rész elõtt stb.) kell elhelyezni a további, egyre lassabb ismétlõdési sebességre beállított hangjelzõket. Az ily módon elhelyezett irányhangjelzõk és az általuk kibocsátott, a biztonságos terület felé gyorsuló hangminták sora hasonlatos Ariadné fonalához: a hangmintákat „felgombolyítva” könnyen vissza lehet találni a kiindulási ponthoz, sõt adott esetben egy csapdába esett csapat tartózkodási helye is könnyebben felderíthetõ (ld. 5. ábra).

ezt indokolja. Mindegyik hangjelzõt különbözõ ismétlõdési sebességû hangmintára kell beállítani úgy, hogy a hangminták ismétlõdési sebessége a kijárat felé gyorsuljon. Csak akkor szabad (érdemes) több irányhangjelzõt használni, ha több csoport is tevékenykedik a helyszínen egyidejûleg. Ha a csoportok független területeken mûködnek, akkor csoportonként 4 db különbözõ hangminta ismétlõdési sebességre állított irányhangjelzõ alkalmazható. Ha a csoportok közös útvonalat használnak a területre történõ bejutásra, akkor a közös útvonalon nem kell extra irányhangjelzõket alkalmazni.

6. ábra. Az irányhangjelzõk elhelyezése két felderítõ csapat szimultán mûködése esetén Több bevetési csapat szimultán munkája és biztonságos menekítése is megoldható több készlet irányhangjelzõvel, csak arra kell vigyázni, hogy a csapatok szétválási pontjai után a korábban elhelyezett hangjelzõ ismétlõdési sebességénél mindig csak lassabb legyen beállítva (ld. 6. ábra). Kisebb, kevésbé bonyolult elrendezésû területeken esetleg a helyszínre történõ belépési pontnál elhelyezett 1 db irányhangjelzõ is elegendõ lehet a biztonságos visszataláláshoz. A hordozható tûzoltói irányhangjelzõ nem csak a tûzoltók, vagy a beavatkozásban résztvevõk biztonságát növelheti. Segítséget nyújthat akkor is, amikor a helyszínen levõ civil személyek gyors evakuálására van szükség. A kijárati pontoknál elhelyezett irányhangjelzõk hangját követve a füsttel telített épületben vagy területen tartózkodók könnyebben kitalálhatnak. A bevetés végeztével a hordozható irányhangjelzõ egységeket karban kell tartani. Ez gyakorlatilag az akkumulátorok feltöltését jelenti, melyet a dobozon levõ csatlakozón keresztül egy 24VDC-s töltõ egységgel elvégezhetõ (a megfelelõ ellencsatlakozóval ellátott, több egység egyidejû töltésére képes egységet a Promatt Elektronika tudja biztosítani). A feltöltött akkumulátorokkal a hordozható irányhangjelzõk kb. 3-4 órás önálló üzemre képesek.

3. Hallhatók maradnak az irányhangjelzõk, ha egyidejûleg a tûzjelzõ rendszer szirénái is szólnak vagy ha eleve zajos a környezet illetve hallhatók maradnak a tûzoltók személyi védõeszközeinek esetleges hangjelzései miközben az irányhangjelzõk mûködnek? Az irányhangjelzõk hangja nem folyamatos, így a szünetek alatt más hangok is megfelelõen hallhatók. A tûzjelzõ rendszer különbözõ szirénái, hangjelzõi illetve egyegy ipari zajforrás vagy a füstmentességet biztosító szellõztetõ ventilátorok általában csak egy-egy frekvencián vagy egy korlátozott frekvencia tartományban, míg az irányhangjelzõk a teljes hallható spektrumban bocsátanak ki hangot. A nem-ütközõ frekvenciákon tehát az irányhangjelzõ hangja nem csillapítódik, jól felismerhetõ és követhetõ marad. Az irányhangjelzõ és a hozzá kapcsolódó technológia még teljesen újnak tekinthetõ, bár alkalmazásával kapcsolatosan már rengeteg elõzetes, önkéntesekkel elvégzett kísérletet lefolytattak. A hordozható tûzoltói irányhangjelzõ még ezekhez képest is újnak számít, mivel magát az ExitPoint irányhangjelzõt fix telepítésûre és az épületben tartózkodók biztonságos kimenekítésére szánták, így a hordozható változat alkalmasságát is csak megfelelõ, ellenõrzött és ismételhetõ körülmények között elvégzett kísérletekkel kellene bizonyítani.

HOGYAN ALKALMAZHATÓK? Több praktikus kérdés is felmerülhet a tûzoltói irányhangjelzõk alkalmazásával kapcsolatban: 1. Egymástól milyen távolságokra érdemes elhelyezni a tûzoltói irányhangjelzõket? A szokásos távolság 15-25m között van, mely persze a kisebb távolság felé közelít, ha a környezet eleve zajos. Tûzoltói beavatkozásnál erre lehet számítani, például a szellõztetõ ventilátorok okozta erõs (bár döntõn alacsony frekvenciás) zaj miatt. Indokolt a rövidebb távolság akkor is, ha a felderítés, beavatkozás során a tûzoltók egy -tájékozódási szempontból - döntési ponthoz érkeznek. Ilyen lehet egy folyosói keresztezõdés, erõsebb folyosói kanyarulat, lépcsõforduló, ajtó stb.. 2. Hány darab irányhangjelzõt lehet alkalmazni a tûz felderítése vagy beavatkozás során? Egy felderítési útvonalon belül legfeljebb 4 db irányhangjelzõt lehet/kell elhelyezni, ha a távolság vagy az épület kialakítása

Szûts Jenõ mûszaki vezetõ Promat Elektronika, Budapest VÉDELEM 2006. 6. SZÁM ■ MEGELÕZÉS

39

k

u

t

a

t

á

s

képzettsége hogyan biztosítja a rendeletben megfogalmazott esetekben a keletkezett tûz biztonságos és eredményes oltását.

JOGSZABÁLYI KÖRNYEZET

FERENCZI ZOLTÁN

Oltsunk, vagy ne oltsunk? (avagy a feszültség alatti tûzoltás problematikája) A feszültség alatt lévõ villamos berendezések tüzeinek oltása napjainkban a tûzoltás egyik legellentmondásosabb területe. Vannak már korszerû, az EU szabványi elõírásainak megfelelõen minõsített, Tûzvédelmi Megfelelõségi Tanúsítvánnyal rendelkezõ oltóeszközök, van a feszültség alatt lévõ berendezések oltásának jogszabályi hátterét megalapozó miniszteri rendelet és létezik olyan létesítményi tûzoltóság is, ahol a feszültség alatti berendezések oltása ma már a kiképzési terv szerves része. Ugyanakkor a mindennapokban a feszültség alatt történõ tûzoltással szemben komoly idegenkedés tapasztalható pedig számos eset bizonyítja, hogy az idõben megkezdett oltás megakadályozhatta volna a tûz eszkalációját. Akkor hát oltsunk, vagy ne oltsunk feszültség alatt? E kérdésre keresi a választ a cikk írója.

KÖRÜLTEKINTÉST IGÉNYEL A feszültség alatt lévõ villamos berendezések tüzeinek oltása általában komoly körültekintést igénylõ, bonyolultnak tûnõ feladat. A tûzoltó az oltás során az általa már jól ismert veszélyek mellett egy újabb, a villamos ismeretekkel nem rendelkezõk számára különösen alattomos veszélyforrással találkozik. A villamos berendezések feszültség alatti állapotát ugyanis – a berendezési környezet kivételével – többnyire nem jelzi semmi. A feszültség alatt lévõ berendezések oltása tehát fokozott baleseti veszéllyel jár, ezért általánosságban elmondható, hogy a villamos berendezések tüzeinek oltása legtöbbször csak az adott (esetleg a szomszédos) berendezés feszültségmentesítését követõen kezdõdik el. Vannak azonban olyan esetek, amikor az idõben történõ beavatkozás emberi életet menthet, illetõleg jelentõs anyagi kár, vagy katasztrófa helyzet bekövetkezését háríthatja el. Ilyen esetekben az égõ villamos berendezés oltását a berendezés feszültség alatti állapotában kell – kellõ körültekintés mellett – haladéktalanul megkezdeni. Vizsgáljuk meg, hogy az érvényben lévõ jogszabályi környezet, a feszültség alatt lévõ berendezés oltása során alkalmazható különbözõ tûzoltó eszközök, valamint az oltást végzõ tûzoltók 40

KUTATÁS ■ 2005. 6. SZÁM VÉDELEM

A feszültség alatt lévõ villamos berendezések tüzeinek oltását a jelenleg érvényben lévõ 1/2003. (I. 9.) BM rendelet I. mellékletének V. fejezete („A feszültség alatt lévõ villamos hálózatok, berendezések tüzeinek oltása”) szabályozza. A rendelet megkülönbözteti az 1000 V alatti (kisfeszültségû), valamint az 1000 V feletti feszültségû (nagyfeszültségû) berendezéseken feszültség alatt végzett tûzoltást. Kisfeszültségû berendezés oltása Normál esetben kisfeszültségû berendezés oltásának megkezdése elõtt a berendezést le kell választani a villamos hálózatról és el kell végezni a feszültségmentesítést. A tûz oltását csak ez után lehet megkezdeni. A leválasztási mûveletet – az oltásvezetõ utasítása alapján – 400 V feszültséghatárig a beavatkozó tûzoltó is elvégezheti, amennyiben megfelelõ szakértelemmel, gyakorlattal és a szükséges védõfelszereléssel rendelkezik. Amennyiben a berendezés feszültségmentesítését a kezelõszemélyzet végzi, az általa elvégzett mûveletrõl az oltásvezetõ számára írásban nyilatkoznia kell. Életveszély elhárítása, valamint a tûz továbbterjedésének megakadályozása érdekében a feszültség alatt lévõ berendezés tüze száraz, biztonságos helyrõl kötött sugár alkalmazása esetén 10 m, porlasztott sugár esetében (a sugárcsõ „köd” állásában) 5 m szabadon belátható távolságról oltható. Nagyfeszültségû berendezés oltása Nagyfeszültségû berendezés esetében a leválasztást valamint feszültségmentesítést csak helyi ismeretekkel rendelkezõ szakszemélyzet (elektrikus) végezheti el. A berendezés feszültségmentes állapotáról a kezelõ szakszemélyzet írásbeli nyilatkozatot tesz az oltásvezetõnek, aki csak ezután engedélyezi az égõ villamos berendezés oltását. Halaszthatatlan esetben a feszültség alatti berendezés tüze száraz, biztonságos helyrõl kötött vízsugárral 400 kV feszültségig 14 m, porlasztott (szórt) vízsugárral – legfeljebb 120 kV névleges feszültségig – kizárólag a sugárcsõ „köd” állásában 8 m szabadon belátható távolságból oltható. Ködös, zivataros idõben, valamint ha a sûrû füst miatt a látástávolság a megengedett oltási távolságnál kisebb, a berendezés tüzét vízzel, vagy habbal tilos oltani.

AZ ÉRVÉNYBEN LÉVÕ JOGSZABÁLY ALKALMAZHATÓSÁGÁNAK KÉRDÉSE Az elmúlt esztendõk kutatási eredményei valamint az 1996 óta elvégzett nagyszámú szabványos minõsítõ vizsgálat tapasztalatai alapján egyértelmûen kijelenthetõ, hogy a jelenleg érvényben lévõ szabályzat megközelítési távolságra vonatkozó elõírásai a kisfeszültségû berendezésekre vonatkozóan mind a kötött, mind pedig a szórt vízsugár esetében túlzottan konzervatívak. Ugyanakkor a szabályzat nem tesz említést a napjainkban már meglehetõsen elterjedt egyéb oltóanyagokkal töltött tûzoltó készülékekkel (porral, gázzal, habbal oltók) a kisfeszültségû berendezéseken történõ oltás szabályairól. A kisfeszültségû berendezésekkel ellentétben a nagyfeszültségû berendezések vízzel történõ oltására vonatkozó jogszabályi meghatározások – a különbözõ feszültségek mellett érvé-

nyes megközelítési távolságok tekintetében – viszont veszélyes mértékben általánosak. Nem veszik figyelembe azt a tényt, hogy a piacon különféle gyártók különbözõ típusú, egymástól lényegesen eltérõ mûszaki paraméterekkel rendelkezõ tûzoltó eszközei kaphatók, melyek alkalmazási lehetõségei (maximálisan megengedett feszültségszint, minimális oltási távolság) a laboratóriumi vizsgálatok szerint jelentõs mértékben eltérnek egymástól. Ismeretes, hogy a feszültség alatt lévõ villamos berendezések oltására alkalmazott tûzoltó eszközök minõsítése egyedileg történik, és a minõsítés csak az elõírt feszültséghatáron belül, a vizsgálattal meghatározott minimális megközelítési távolság betartása mellett érvényes. A szabályzatban elõírt oltási távolságok ezért a szabványos minõsítéssel rendelkezõ tûzoltó eszközök esetében nehezen értelmezhetõek. A jogszabály alkalmazhatóságát jelentõsen megkönnyítené és egyszerûsítené, ha az a különbözõ feszültségszintekhez és sugárképekhez „rendszeresített” oltási távolságok helyett a jelenleg érvényes MSZ EN 3-7:2004 szabvány megfelelõségi kritériumát alkalmazná. E szerint valamely tûzoltó eszköz (készülék) olyan feszültségszinten, valamint akkora oltási távolság mellett alkalmazható biztonságosan, ahol teljesül a szabványban elõírt, az oltókészüléken átfolyó legfeljebb 0,5 mA szivárgási áram megfelelõségi kritériuma.

reditált laboratóriumban vizsgált, és a 26/2004 (VI: 11.) BM rendelet alapján kijelölt tanúsító szervezet által kiállított érvényes Tûzvédelmi Megfelelõségi Tanúsítvánnyal ellátott oltóberendezéssel lehet. Az önkormányzati és létesítményi tûzoltóságoknál jelenleg rendszerben lévõ tûzoltó eszközök közül a vízzel, illetõleg vízköddel oltó sugárcsövek többnyire régi, elavult típusok, melyek mûszaki paramétereik miatt nem alkalmasak feszültség alatti villamos berendezések oltására. E mellett nem rendelkeznek a feszültség alatt történõ oltáshoz szükséges szabványos minõsítõ vizsgálatok eredményeivel, elsõsorban azért, mert piacra kerülésük idején (90-es évek) még nem létezett a minõsítéshez szükséges szabványi követelmény. A habbal oltó tûzoltó készülékek között jelenleg csak elvétve található feszültség alatti oltásra minõsített készülék. Ennek oka elsõsorban az, hogy az alkalmazott oltóanyag víz, valamint habképzõ anyag keveréke, melyet – szabadtéri alkalmazások esetében – ásványi sóval adalékoltan hoznak forgalomba. Az oltóporral, valamint gázzal oltó kézi tûzoltó készülékek jelentõs része – éppen a piaci igények megjelenésének hatására – már rendelkezik feszültség alatti oltásra történõ minõsítéssel. A különbözõ felhasználók által kiírt tenderek jelentõs részénél a feszültség alatti oltásra való alkalmasság e készülékcsoport esetében ma már szinte alapkövetelmény.

AZ OLTÁS SORÁN ALKALMAZHATÓ TÛZOLTÓESZKÖZÖK

A KÉSZÜLÉKMINÕSÍTÉS GYAKORLATA

A feszültség alatti oltáshoz alkalmazott tûzoltó készülékeknek – szemben a hagyományos tüzek oltásához használt készülékekkel – szigorú szigetelésvizsgálati követelményeknek kell megfelelniük. Ez elsõsorban azt a célt szolgálja, hogy a készülék kezelõje a feszültség alatt lévõ berendezés oltása során elkerülje a nem kívánt áramütést. A feszültség alatt lévõ (vagy a jogszabály alapján annak tekintendõ) villamos berendezést biztonságosan oltani csak az MSZ EN 3-7:2004 (EN 3-2:1996, MSZ EN 3-2:1999) vizsgálatra akk-

A feszültség alatti oltás során alkalmazott tûzoltó készülék szigetelés vizsgálatának célja annak megállapítása, hogy az adott oltóanyaggal mûködõ készülék az oltó személy veszélyeztetése nélkül alkalmas feszültség alatt álló villamos berendezések tüzeinek oltására. A vizsgálat a szabványban közölt elrendezésben történik (1. ábra). A vizsgálat során a tûzoltó készüléket egy 1x1 m-es függõleges, szigetelten elhelyezett lemezzel szemben kell felállítani úgy, hogy a készülék lövõkéje a lemez közepe felé irányuljon.

1. ábra. Szabványos vizsgálati elrendezés 42

KUTATÁS ■ 2005. 6. SZÁM VÉDELEM

2. ábra. MSZ EN 3 szabvány követelményének különbözõ távolságok és sugárképek esetén megfelelõ sugárcsõ

3. ábra. MSZ EN 3 szabvány követelményének kötött sugaras vizsgálat során nem megfelelõ minõsítést kapott sugárcsõ

4. ábra. 15 kV feszültség alatt lévõ villamos berendezések vízzel-oltás szimulációja kötött sugárral

5. ábra. 15 kV feszültség alatt lévõ transzformátor oltás-szimulációja

A fémlemezre – 1 kV-os feszültségszintre történõ minõsítés esetén – 35 kVeff váltakozó feszültséget kapcsolnak, majd az oltókészüléket folyamatosan mûködtetve meghatározzák a készülék lövõkéje és a föld, valamint a fém ház és a föld között kialakuló szivárgási áramot. A vizsgálat megfelelõségi kritériuma szerint az áram legnagyobb (csúcs) értéke nem lehet nagyobb, mint 0,5 mA. A vizsgálat alatt a készülék meghatározott pontjain folyó áram effektív és csúcsértékét számítógépes mérõrendszer rögzíti. Amennyiben a mért áramok csúcsértéke nem haladja meg a szabványban meghatározott értéket, a készülék megfelel biztonságosság követelményéknek. A maximum 35 kV-os feszültségszintre történõ alkalmazáshoz a készüléknek – biztonsági megfontolásból – kétszeres, azaz 70 kV-os feszültségen kell teljesítenie a szabványban meghatározott megfelelõségi kritériumot.

A MINÕSÍTÕ VIZSGÁLATOK EREDMÉNYEI Porral oltó készülékek Magyarországon 1996-ban kezdõdött a feszültség alatt álló villamos berendezések oltására alkalmazható tûzoltó készülékek minõsítése. Ez a tevékenység az ABC porral oltó készülé-

6. ábra. 15 kV-os feszültség alatt lévõ transzformátor oltása során a kötött sugáron kialakuló szivárgási áram

kek minõsítésével kezdõdött. A készülékek minõsítése általában 35 kV maximális alkalmazási feszültségre történt, de egyedi igény alapján történt vizsgálat 110 kV-os alkalmazásra is. A meghatározó tényezõ minden esetben az oltási távolság: míg 35 kV-ot 1, 5 m távolságból lehet biztonságosan oltani, a 120 kV – os berendezés oltásához ennél nagyobb megközelítési távolság szükséges. Az ABC porral töltött készülékekrõl általánosságban elmondható, hogy az oltás során a megközelítési távolságot nem az olVÉDELEM 2005. 6. SZÁM ■ KUTATÁS

43

tóanyag, hanem az adott villamos berendezésre elõírt biztonsági távolság határozza meg. A tapasztalatok szerint az ABC poros készülékek többnyire megfelelnek az MSZ EN 3 szabvány mûszaki követelményében rögzített biztonságossági feltételnek. Gázzal oltó készülékek A porral oltókat a késõbbiekben a különbözõ oltógázzal töltött készülékek vizsgálata és minõsítése követte (CO2, halon pótló NAF3, stb.). Az elmúlt idõszakban Magyarországon forgalomba került porral, valamint gázzal oltó tûzoltó készülékek jelentõs része már rendelkezik a legfeljebb 35 kV feszültségû berendezések oltására történõ minõsítéssel, és jelenleg – elsõsorban a felhasználói igények, valamint az új készüléktípusok megjelenésének hatására – ezen igények további növekedése várható. Érdekes jelenség, hogy bár a jogszabály egyértelmûen rendelkezik a minõsítési kötelezettségrõl, a porral oltó készülékek esetében az 1 kV feszültségre történõ minõsítettséget (1 kV feszültség 1 m távolságból) ugyan feltüntetik a készüléken, azonban az esetek jelentõs részében a minõsítõ vizsgálatot ténylegesen nem végzik el. Vízzel, habbal oltó készülékek Amíg a felhasználók – és így természetesen a gyártók és a készülékforgalmazók – a korábbi években elsõsorban a porral, valamint gázzal oltó készülékek minõsítését igényelték, napjainkban e mellett egyre gyakoribb a vízzel, vízköddel, valamint habbal oltó tûzoltó készülékek és berendezések feszültség alatti oltásra történõ minõsítése. A tendencia magyarázata elsõ sorban az, hogy a villamos berendezések jelentõs mennyiségû fémszerkezeti anyagot tartalmaznak, melyek a berendezés égése során jelentõs mértékben felhevülnek. A porral, illetõleg gázzal történõ oltás esetében – nem lévén az oltóanyagnak lényeges hûtõ hatása – igen komoly esélye van a visszagyulladásnak. A vízzel, vízköddel, illetõleg habbal történõ oltás során viszont – ezen oltóanyagok jelentõs hûtõhatása miatt – a visszagyulladás kockázata jelentõsen csökkenthetõ. Sugárcsövek A régebben a tûzoltóságoknál rendszerbe állított vízzel oltó sugárcsövek – ide tartoznak többek között az MSZ 1059-78 szerinti sugárcsövek, valamint a svéd FOGFIGHTHER sugárcsõ – nem rendelkeztek a feszültség alatti oltáshoz szükséges minõsítéssel, azaz nem tudható, hogy az adott sugárcsõ milyen feszültségû berendezés oltására alkalmazható, mekkora távolságból. E sugárcsövek feszültség alatti oltásra történõ alkalmazása tehát – minõsítésükig – nem javasolható. Az utóbbi idõben külföldrõl egyre nagyobb mennyiségben érkeznek Magyarországra korszerû, vízzel, illetõleg habbal oltó sugárcsövek. Az összkép e sugárcsövek feszültség alatti oltására történõ alkalmazhatóságának tekintetében meglehetõsen vegyes. Egyes típusok megfelelnek a feszültség alatti oltás biztonságossági követelményének, azonban még azonos gyártói típuscsalád esetében is lényeges különbség mutatkozik a különbözõ teljesítményû sugárcsõ típusok alkalmazhatósága között. A 2, és 3 ábra diagrammjai két különbözõ típusú sugárcsõ MSZ EN 3 szabvány szerinti szigetelés vizsgálatának eredményeit szemléltetik. A 2. ábra esetében a sugárcsõ valamennyi lehetséges sugárkép esetében megfelelt, míg a 3. ábra szerinti sugárcsõ a rövid és hosszú szórt sugárkép mellett megfelelt a

szabvány által elõírt biztonságossági követelménynek, a kötött sugaras vizsgálatok (8, illetõleg 10 m) során a 0,5 mA-es megfelelõségi kritérium túllépése miatt „nem megfelelõ” minõsítést kapott. (2. és 3. ábra)

A FESZÜLTSÉG ALATTI TÛZOLTÁS SZEMÉLYI FELTÉTELEI A feszültség alatti tûzoltás legfontosabb tényezõje maga az oltó személy. A feszültség alatt lévõ villamos berendezések oltása a legtöbb tûzoltó számára esetenként jelentõs lélektani teher melyen csak megfelelõ elméleti felkészülés és gyakorlati tapasztalat birtokában képes úrrá lenni. A kellõ elméleti ismeret, valamint a megfelelõ gyakorlat hiánya felesleges kockázatvállalásra, vagy – és ez a gyakoribb – indokolatlan tartózkodásra késztetheti az oltó személyt. Mindkét magatartási forma egyaránt veszélyes, mivel az egyik magát az oltást végzõ személyt, a másik pedig az oltás hatékonyságát veszélyezteti. Pedig a feszültség alatt történõ tûzoltás jelentõsége éppen abban van, hogy egy kezdeti állapotban lévõ tüzet még annak jelentõsebb kiterjedése elõtt képes megszüntetni. Tekintettel arra, hogy a feszültség alatt lévõ villamos berendezések oltása technikai szempontból nem különbözik egyéb, a nem villamos berendezések esetében alkalmazott módszerektõl, az elméleti valamint gyakorlati képzés célja kettõs. Az egyik cél a feszültség közelében végzett munka alapvetõ biztonsági ismereteinek elsajátítása, a másik annak tudatosítása az oltást végzõ személyben, hogy a villamos berendezések oltása – a feszültség alatti oltás szabályainak betartása, valamint megfelelõ (minõsített) oltóeszköz alkalmazása esetén – nem bonyolultabb feladat, mint a hagyományos tüzek oltása. A gyakorlati oktatás során a szivárgási áram regisztrálásával kombinált oltás-szimulációnál az oltó személynek lehetõsége van az oltás végrehajtását követõen megnézni az oltás során felvett áram regisztrátumot és így személyesen meggyõzõdhet arról, hogy az adott oltókészülékre megengedett oltási távolságból végzett tûzoltás veszélytelen.

PAKSI OKTATÁSI GYAKORLAT A Paksi Atomerõmû létesítményi tûzoltóinak három éve folyó oktatása során szerzett tapasztalatok alapján megállapítható, hogy a résztvevõ személyek – a szükséges villamos biztonsági ismeretek birtokában – magabiztosabban mozognak a villamos berendezések környezetében és tisztában vannak az adott tûzoltó eszközre elõírt megközelítési távolság jelentõségével. A feszültség alatti villamos berendezések oltása – évi két alkalommal – helyet kapott a tûzoltók éves kiképzési tervében is, így lehetõség nyílik mind az elméleti, mind pedig a gyakorlati ismeretek szinten tartására, valamint az újonnan felszerelõ kollégák továbbképzésére is. Egy ilyen gyakorlati oktatást szemléltet a 4-5 ábra. A villamos berendezések 15 kVeff váltakozó feszültségre kapcsolódnak, a tûz oltás-szimulációja vízzel, kötött sugár alkalmazása mellett történik. A vízsugáron sugáron keresztül kialakuló szivárgási áramot a 6. ábra szemlélteti.

VÉDELEM 2005. 6. SZÁM ■ KUTATÁS

45

A FESZÜLTSÉG ALATTI OLTÁS HELYZETE, ÉS A KIBONTAKOZÁS LEHETSÉGES IRÁNYA Annak érdekében, hogy a feszültség alatt végzett tûzoltás helyzete elmozduljon jelenlegi állapotából alapvetõ változásokra van szükség mind a jelenlegi jogszabály, mind pedig a tûzoltóságnál rendszeresített felszerelések, valamint az oktatás tekintetében. Nyilvánvaló, hogy ez nem megy egyszerre. • Ezért elõször célszerû a jelenlegi jogi szabályozás átalakítása. Az alkalmazható eszközök, valamint megközelítési távolságok tekintetében megfelelõ támogatást kaphatunk az „eurónorm” MSZ EN 3-7:2004 szabvány által meghatározott megfelelõségi követelményektõl. A feszültség alatt lévõ villamos berendezések oltását szabályzó tételes feszültség értékek és oltási távolságok meghatározása helyett (amely kisfeszültségen túlzottan konzervatív, nagyfeszültségû alkalmazás során viszont veszélyezteti az oltó személy biztonságát) a hivatkozott szabvány által elõírt 0,5 mA-es kritérium teljesüléséhez szükséges megközelítési távolságot célszerû elõírni az alkalmazandó oltóeszközre. • A különbözõ tûzoltó eszközökre megengedhetõ maximális feszültségekhez és sugárképekhez tartozó minimális oltási távolságokat az eszközök szabványos vizsgálata alapján lehet meghatározni és az adott eszköz alkalmazásának feltételeit (legnagyobb feszültség, megengedett legkisebb megközelítési távolság, esetleg sugárkép) a vizsgálat alapján kiállított Tûzvédelmi Megfelelõségi Tanúsítványban kell rögzíteni.

•

A késõbbiekben történõ eszközbeszerzések során mind az önkormányzati, mind pedig a létesítményi tûzoltóságoknál elõnyben kellene részesíteni a feszültség alatt történõ tûzoltásra alkalmas sugárcsöveket. Végezetül a megfelelõ oltóeszközök birtokában a tûzoltókat elméleti és gyakorlati oktatás keretében kell felkészíteni a feszültség alatt lévõ villamos berendezések oltására.

Végezetül a cikk elején feltett kérdésre a cikk olvasója hivatott megadni a választ. A mi meggyõzõdésünk szerint a villamos berendezések feszültség alatt történõ oltásának szerepe a közeljövõben folyamatosan növekszik. Napjainkban egyre több jel mutat arra, hogy a felhasználók – célszerûségi okokból, illetõleg felismerve a feszültség alatti oltás jelentõségét – mind gyakrabban keresik az ilyen alkalmazásra minõsített tûzoltó eszközöket. Remélhetõ, hogy a gyorsan növekvõ igények elõbb-utóbb megteremtik az ilyen eszközök alkalmazásának egyértelmû feltételeit. Akkor tehát e cikk írója azt javasolja: a megfelelõ feltételek teljesülése esetén oltsunk!

Ferenczi Zoltán laboratóriumvezetõ VEIKI-VNL Villamos Nagylaboratóriumok Kft. Budapest

Kellemes karácsonyi ünnepeket és sikerekben gazdag, békés, boldog újévet kívánunk olvasóinknak VÉDELEM szerkesztőség

Találkozzunk 2007-ben már az Interneten is! VÉDELEM a virtuális szakkönyvtár – 2007-tõl 46

KUTATÁS ■ 2005. 6. SZÁM VÉDELEM

t

e

c

h

n

i

k

a

LIPPAI GÁBOR

Egy új gyártási technológia a Heros üzemében

Rendkívül könnyû a felépítmény kész modulja

Az egyetlen hazai tûzoltógépjármû gyártóként a BM HEROS Zrt. nem csupán termékek elõállítását végezte, hanem egy folyamatos fejlesztõi mûhelymunkát is. A piac részérõl olykor egymásnak ellentmondó igényeket is megfogalmazó elvárásoknak kellett megfelelni. Az ipari üzemek és a polgári repülõterek által megfogalmazott speciális igények minden alkalommal lökést adtak a fejlesztésnek, hiszen felhasználó és gyártó közötti szellemi mûhelymunka segítette a termékek megvalósulását.

„CORAL” – HOGY EGY LÉPÉSSEL LEHESSÜNK A KORRÓZIÓ ELÕTT A HEROS a gyártmány és gyártásfejlesztés irányait a megrendelõi elvárások és a felhasználói tapasztalatok figyelembevételével jelölte ki. A felhasználói igények és a mûszaki korlátok között kellett megoldást találni többnyire egyedi kivitelezést végrehajtva. Ennek dacára egy egységesítési törekvés jellemezte a HEROS gyártási stratégiáját. A fejlesztési irányok kiterjedtek az integrált elemek alkalmazására a vezérlõ rendszerek korszerûsítésére és a felépítmény kialakításokra egyaránt. Sok esetben azonban az árverseny szabott határt egyes elgondolások megvalósításának. Részben ennek okán kezdte meg a HEROS egy költséghatékonyabb és korszerûbb felépítmény szerkezet rendszer megtervezését.

„CORAL” RENDSZER A fémek korróziója a mai technikai civilizáció egyik jelentõs problémája. Minden fémtárgy kapcsolatba kerül a környezetével, és különbözõ módon károsodik, korrodál. Az acél korróziós hajlama közismert, a felületén keletkezõ, porózus szerkezetû oxidrétegnek köszönhetõen egy önmagát erõsítõ folyamat indul be, hiszen a rozsda porózus szerkezete miatt egyre nagyobb felületen képes az alapfém az oxigénnel reakcióba lépni. A jármûgyártás esetében az acél viszonylagos olcsósága, kedvezõ megmunkálási tulajdonságai és széles körben való elterjedése miatt ma még az egyik legfõbb alapanyag. Alkalmazása annak ellenére sem csökken jelentõsen, hogy kb. 50-80 éve rendelkezésre állnak olyan ipari méretekben elõállított anyagok,

CORAL felépítmény jármûalvázon amelyek részben helyettesíteni, részben kiegészíteni képesek kedvezõ tulajdonságait. Az acél korróziójának megakadályozása ezért alapvetõ szükséglet, amely kielégítésére lényegében két lehetõség kínálkozik. Vagy különbözõ ötvözõk alkalmazásával kell az anyag oxidációs hajlamát csökkenteni, vagy a legyártott terméket kell (pl. festéssel, horganyozással, szinterezéssel stb.) a környezeti levegõtõl elzárni. Az elsõ megoldásnál a keletkezett alapanyag ára az alkalmazott technológia következtében igen magas, és az ötvözõk jelenléte miatt nehezebben megmunkálható, a második esetben a bevonat vagy gyártáskori, vagy a késõbbi sérülésbõl eredõ hibáiknak köszönhetõen szinte mindig marad korróziós gócpont. (Gondoljunk csak pl. az azonos típusú személygépjármûveknél jelentkezõ azonos korróziós helyekre.) A HEROS, mint a tûzoltógépjármû gyártók általában, fennállása óta törekszik arra, hogy termékei tartalmazzák mindazokat a technológiai és technikai fejlesztéseket, amelyek lehetõvé teszik azok használhatóság, élettartam, valamint esztétikai szempontok szerinti fejlõdését, és a megrendelõk részérõl jelentkezõ elvárasoknak messzebbmenõkig megfeleljenek.

A TÛZOLTÓ ÜZEMMÓD SPECIÁLIS IGÉNYEI A tûzoltójármûveknél a 80-as, 90-es évektõl kezdõdõen, még napjainkban is elterjedten alkalmazott a hegesztett acélszelvényekbõl készített fényezett, horganyzott vagy szinterezett acélVÉDELEM 2006. 6. SZÁM ■ TECHNIKA

47

vázra ragasztott alumíniumlemez burkolattal készülõ felépítmény tekinthetõ „hagyományos” szerkezetnek. A tûzoltó üzem speciális igényeit (nedves körülmények között történõ használat, agresszív anyagok (pl. habanyag) jelenléte, erõs mechanikai igénybevétel (pl. bokrok, fák stb.) figyelembe véve a hagyományos felépítmények várható életkora felújítás nélkül 8-12 év. Ez azonban a felhasználói igényeket (min. 15-20 éves élettartam) nem elégíti ki, így a gyártók a 90-es évek második felétõl alternatív megoldásokat kerestek a felépítmények készítésére. Az elõzõeken túl a jármûalvázak optimális terhelési szintje is elvárásokat támaszt a felépítményekkel szemben. Adott teherbírású jármûalvázon a hasznos teher (oltóanyag, felszerelés és létszám) részarányának növelése nem csupán statikai kérdés de jelentõs költséget befolyásoló szereppel bír. A „passzív” felépítményelemek súlya kvázi felesleges teher. Az ismertetett okok arra sarkallták a HEROS mérnökeit, hogy az európai gyártókkal lépést tartva, megoldást keressenek az

alkalmazott „hagyományos” felépítmény építési technológia hátrányainak kiküszöbölésére. Az európai gyártók alapvetõen az alábbi megoldásokat alkalmazzák: – Hegesztett acélváz korrózióvédelemmel (fényezés, horganyozás, stb.) ragasztott alumínium lemezburkolattal. – Hegesztett rozsdamentes acélváz ragasztott alumínium lemez burkolattal. – Csavarozható elemekbõl épített vázszerkezet ragasztott alumínium lemez burkolattal. – Önhordó alumínium felépítmények. – Önhordó üvegszál erõsítésû poliészter felépítmények.

ELÕNYÖK – HÁTRÁNYOK A táblázatokból kitûnik, hogy a költséghatékony, alacsony

Az általánosan használt vázkonstrukciók összehasonlítása: Technológia

Alapanyag

Korroziós hajlam

Fáradásos törés és deformációs hajlam

Élõmunka ráfordítás

Alapanyag költségek

Gépi berendezések, költsége

Hegesztés

Acél

Magas

Alacsony

Magas

Alacsony

Alacsony

Rozsdamentes acél

Alacsony

Alacsony

Közepes

Közepes

Közepes

Alumínium

Alacsony

Magas

Közepes

Közepes

Közepes

Csavarozás

Alumínium

Alacsony

Közepes

Alacsony

Magas

Alacsony

Önhordó

Alumínium

Alacsony

Magas

Alacsony

Alacsony

Magas

Üvegszálas

Alacsony

Alacsony

Magas

Közepes

Magas

Az általánosan alkalmazott lemezburkolat rögzítések összehasonlítása: Technológia

Ragasztás

Kötés módja

Korroziós hajlam

Kémiai

Alacsony

Fáradásos törés

Élõmunka

Alapanyag

hajlam

ráfordítás

költségek

Alacsony

Alacsony

Magas

Szegecselés

Alakkal záró

Magas

Magas

Közepes

Alacsony

Csavarozás

Alakkal+erõvel záró

Közepes

Közepes

Magas

Közepes

korrózióhajlamú, fáradásos törésre kevésbé hajlamos megoldás az alumínium és rozsdamentes acél ragasztással történõ egyesítése úgy, hogy a rozsdamentes acél alkalmazását a kötséghatékonyság érdekében a lehetõ legnagyobb mértékben csökkenteni kell. Ezen elvek alkalmazásának köszönhetõen született meg a HEROS „CORAL” felépítmény rendszer.

MIBÕL ÉS HOGYAN ÉPÜL FEL?

Tetszés szerinti felépítmény formálható meg 48

TECHNIKA ■ 2006. 6. SZÁM VÉDELEM

Az eljárás neve a korrózióálló acél és az alumínium házasítására utal és az alábbi alap elemekbõl épül fel: • A terhelések, erõbeviteli pontok figyelembevételével kialakított rozsdamentes acél felépítményegység „segédváz”. • Az igénybevételnek megfelelõen hajlításokkal és lapolásokkal merevített, CNC technológiával vágott (lézer vagy vízsugaras) alumínium lemezbõl készített önhordó felépítménymodul.

A legkisebb elemek is így készülhetnek

Könnyû és tiszta profilú rendzser Az elemek pontos helyzet meghatározását, utólagos elemek (pl. polcok, tartókonzolok) beépítési lehetõségére, valamint a gyártási átfutási idõ csökkentésére is törekedtünk. Ennek érdekében a felépítmény lemezeinek egymáshoz, a segédvázhoz történõ

rögzítését valamint a víz elleni szigetelést alapvetõen a ragasztás adja. A pontos ragasztási vastagság beállítása, valamint az elemek ragasztási idõ alatti egymáshoz rögzítését csavarsorok biztosítják, melyek helyzetét a lemezszabásnál a CNC gép által a kontúrral együtt kivágott furatsor igen nagy pontossággal garantálja. Az alkalmazott technológia lehetõvé teszi a 0,2 mm-es vágási és ennek megfelelõen 0,4 mm-es illesztési pontosság megvalósítását. A gyártási pontosság növekedése azonban tervezõi oldalról fokozott elvárást jelent, hiszen az egyes alkatrészek nem csupán a mûhelyben, hanem ténylegesen már a számítógépen kell, hogy alakot öltsenek, hiszen a kivágott elemek utólag csak egyedileg, kézi beavatkozással módosíthatóak. Ennek elõsegítése érdekében a „CORAL” felépítmények tervezéséhez az AUTOCAD tervezõ program korszerûsítését is célul tûzte ki a HEROS. A fejlesztés részeként INVERTOR segítségével térábrázolással lényegesen egyszerûbben és pontosabban lehet a több 3D-s alkatrészbõl álló elemet elhelyezni, szükség esetén egymáshoz igazítani. Ez a tervezési folyamat lehetõvé teszi, hogy a megrendelõ már a tényleges gyártás megkezdése elõtt képet alkothasson a megrendelt jármûrõl és azt az igényeihez igazíthassa valamint tetszése szerint módosíthassa és átrendezhesse. Az elõzõekbõl egyértelmûen kitûnik, hogy a „CORAL” egy olyan technológiai rendszer, amely alkalmas a tûzoltógépjármûvek elõállításának folyamatában jelentkezõ igények kielégítésére, valamint egyedi, kis és középszériás gyártmányok mind technológiai, mind költséghatékonysági szempontból versenyképes, hazai gyártmányok megvalósítására. Valódi gyakorlati elõnyét a rendszernek az adná, ha minél több felhasználó élhetne és élne az informatikai háttér által nyújtott lehetõségekkel, mivel így már a „tervezõasztalon” az üzemeltetõi elvárásoknak megfelelõ konstrukció születhetne. Felhasználói szempontból ez az igazi és kézzelfogható elõnye a személyes egyeztetésekkel elõkészített hazai gyártásnak.

Lippai Gábor, fejlesztési vezetõ, HEROS ZRt., Budapest

VÉDELEM 2006. 6. SZÁM ■ TECHNIKA

49

s

z

a

b

á

l

y

o

z

á

s

SZABÓ JÁNOS

Egy hatáskör korlátai – veszélyes áruszállítás ellenõrzése

Elöl nincs, hátul van tábla

Az 1/2002.(I.11.) Korm. rendelet 3.§./1/ bekezdése, a veszélyes árú közúti szállítását ellenõrzõ hatóságokat sorolja fel. A jogszabály a megyei katasztrófavédelmi igazgatóságok számára sajátos jogállást adott. Ennek sajátosságait és problémáit elemzi szerzõnk.

ETANOL SZÁLLÍTÓ JÁRMÛ A 2 sz. fõközlekedési úton, közúti határátkelõhelytõl mintegy 20 km-re, Rétság település határában helyezkedtük el. Célunk a fõváros irányából az országhatár irányába zajló, honos veszélyes árút szállító jármûvek közúti ellenõrzése. Három és félórányi ellenõrzési idõt céloztunk meg. Közepes intenzitású nehéz-tehergépjármû forgalmat tapasztaltunk. Mintegy másfél órányi figyelés után UN 1170-es jelzéssel közlekedõ tartányjármû tûnt fel. A szállítóegység etanolt szállított, melybõl kettõ fajta létezik. Az ún. I. és II. csomagolási csoporttal jelzettek, amelyek 30 és 33 veszélyt jelölõ számmal rendelkeznek. A jármû kisoroltatása után, a fuvarokmányra pillantva rögtön kiderült, már megint sikerült a két etanolfajtát az okmányokban teljességgel összekeverni. A fuvarokmányban III. csomagolási csoport szerepelt, az Írásbeli Utasításban – és a jármûveken viszont 33-as veszélyt jelzõ szám szerepelt. A tartánykód mindkettõ csomagolási csoportba tartozó anyag szállítására megfelelt, így a szállítóegységet az ellenõrzés után útjára engedtük. Természetesen szó nélkül nem hagytuk a feladót és szállítót.

RÁZÓS TÉTEL AZ ÚTON Az ellenõrzésre szánt idõ eltelt, három szállítóegység ellenõrzésérõl szóló jegyzõkönyvvel indultunk hazafelé. Alig egy kilométer után, Rétság város belterületén a velünk szemben haladó sávban feltûnt egy külföldi rendszámú tartányjármû. A jármû küllemre úgy tûnt, mint amely már több világháborút sikerrel átvészelt. Mellette elhaladva a tartány oldalán 1203 jelölést olvastunk le. A jármû felkeltette érdeklõdésünket, ugyanis mo50

SZABÁLYOZÁS ■ 2006. 6. SZÁM VÉDELEM

Bal oldalon van, a jobb oldalon nincs tábla + rejtélyes bárca

torbenzin szállítás nem jellemzõ ezen országból hazánkba. Alkalmas helyen megfordulva a jármû nyomába eredtünk. Érdeklõdésünket tovább fokozta, hogy a szállítóegység hátulján számos tábla volt, míg - emlékezve - elején szám nélküli táblát láttunk. Közelebb érve a számos táblán 1263 és 33 veszélyt jelölõ számot olvastunk le. Az UN 1263 kissé „rázós tétel” mivel az ADR hét fajtát is megkülönböztet, egyazon csomagolási csoporton belül is 30 és 33 veszélyt jelölõ számokkal, és ugyancsak egyazon csomagolási csoporton belül tartányos szállítás esetében különbözõ biztonsági szintet képviselõ tartánnyal engedélyezi a szállítást. Tapasztalataink szerint a szállítást a feladók többségének nem sikerül szabályosan végrehajtani. A jármûvet a település határában megelõztük, és az elõzési helytõl számított kettõ kilométerre lévõ közúti pihenõhelyen terveztük leellenõrizni. Közben felvettük a kapcsolatot a társrendészeti szervvel, emlékezve, hogy a délelõtt folyamán tõlünk mintegy 10 km-re közúti ellenõrzést folytattak. Központjuk - tartózkodási helyünket közöltük – a GPRS segítségével megállapította, hogy a járõr és köztünk 15 km távolság van, negyed óra múlva a tervezett ellenõrzési helyre érhetnek. Jelenlétükre szükség volt, mivel közúti ellenõrzõ hatóság a jogállásuk. A szállítóegységet a kiszemelt közúti pihenõhelynél a közúti forgalomból kisoroltattuk.

TÁBLÁK, BÁRCÁK AHOGY TETSZIK Mindenekelõtt a szállítóegység jelölését és bárcázását szemrevételeztük. A feladó furcsa, eddig nem tapasztalt újszerû jelölési variációt alkalmazott. Elöl szám nélküli narancssárga tábla, hátul számos tábla, a tartány bal oldalán számos tábla, tartány jobb oldalán egyszerûen semmi. Nem értettük, hogy a jobb oldalon miért nem került fel a jelölés. Alaposabb vizsgálódás után rájöttünk. A tartányoldalon nem volt hová felhelyezni, kialakított hely hiányában nem lehetett elhelyezni a narancssárga táblát. A bárcázás hasonlóan szabálytalan volt, mint a jelölés. Ugyan a tartány három oldalon bárcázott volt, de úgynevezett feles bárcázást végeztek. Vagyis a bárcák fele az idõk folyamán eltûnt. Következõkben a CMR okmány bejegyzéseit tekintettük át. Már a nyelvezete sem elégítette ki az ADR 5.4.1.4.1 pontjának második bekezdését. A helyes szállítási megnevezésnek lakbenzin hígító szerepelt, amely nem egyezett az ADR – ben szereplõ UN számhoz tartozó megnevezéssel. Mindez nem okozott jelentõsebb gondot, ami azonban gond volt, hogy sem a csomagolási csoport, sem a 640 –es különleges elõírás bejegyzése nem történt meg. Az ADR UN 1263 jelû árúból – tulajdonságaik alapján – nyolc fajtát különböztet meg, a három csomagolási csoportban, különbözõ veszélyességi számokkal, különbözõ tartánykódokat hozzá rendelve. A feladó az adott UN számhoz tartozó „leggyengébb” tartánykóddal szállított. A csomagolási csoport és a 640 különleges elõírás bejegyzésének hiányában nem tudtuk eldönteni, hogy az adott tartány használata jogszerû vagy jogszerûtlen? A helyzet tisztázását nem segítette az Írásbeli Utasítás, amely I – II csomagolási csoportba tartozó árú szállítását említette. Ezzel az információval a kör leszûkült az adott UN számon belül négy fajtára. Azonban az alkalmazott LGBF kóddal rendelkezõ tartány használata csupán egy fajta esetében lehetett volna jogszerû.

KI, MIT NEM ÉRT? Idõközben megérkezett a társ rendészeti szerv ellenõrzési csoportja. Elmondtuk megállapításainkat és - a hiányosságokra tekintettel - kértük vessenek ki bírságot, és intézkedjenek a szállítási tevékenység megszakíttatására. Ugyanakkor lassan dönteni kellett, mi legyen tovább, mivel a jármû ellenõrzése lassan egy órája zajlott. A jármû vezetõje is egyre nyugtalanabb lett, majd távbeszélõn felhívta a feladó céget. Szerencsések voltunk mivel a feladónál magyar nyelvet beszélõ ügyintézõ állt rendelkezésre. Elmondtuk problémánkat, amelyet egyszerûen nem értettek. Javaslatunkra felvették a kapcsolatot szállítási biztonsági tanácsadójukkal, aki szintén nem értette a problémát. Mi viszont õket nem értettük, azaz hogyan nem lehet érteni ilyen egyszerû dolgot, és közöltük ennél értelmesebben nem tudjuk elmondani a probléma lényegét. A helyzet és a telefonos konzultáció egyre parttalanabbá vált Az eltelt idõ alatt – a társzerv részérõl - pontosításra került milyen jogszabályhely alapján vethetõ ki bírság. A történet ezek után felgyorsult. A szállítóegységet a szolgálati gépjármûvekkel közre fogtuk és bekísértük a legközelebbi elkülönített parkolóhellyel rendelkezõ határátkelõhelyre. Az intézkedéseket továbbiakban a társ rendészeti szerv folytatta le, információnk szerint bírsággal zárta.

Tehát észleltünk egy láthatóan szabálytalan szállítási tevékenységet. A szabályos döntéshez keresni kellett egy közúti ellenõrzõ hatóságot, szakszerûen feltártuk a helyzetet javaslattal éltünk a bírság kivetésére. Milyen a mi helyzetünk, jogállásunk, amelyet a társszervek sem értenek? Nem értik, hogy – hogy nincs megállítási jogkörünk, és miért nem vethetünk ki bírságot?

KVÁZI HATÓSÁG A katasztrófavédelem hivatásos szerve közel fél évtizede vesz részt a veszélyes árú közúti szállításának ellenõrzésében. Különös jogállással, közremûködõként. Nem hatóság, nem ellenõrzõ hatóság, résztvevõ. A közúti közlekedésrõl szóló 1988.évi I. törvény 20.§. –ban nem nevesített, gépjármû megállítási jogkörrel nem rendelkezik. Közúton észlelhetõ egy szállítóegységen hiányosság, maximum felhívhatjuk valamelyik a Tv-ben említett hatóság figyelmét, hogy cselekedjen, ha akar. A probléma, hogy nincs arány a képzettség és a hatáskör között. Az egyik legjobban képzett közremûködõk vagyunk, OKJ képesítéssel. Olyan szervezetek mellett, amelyek állományai három nap alatt lebonyolított ADR tanfolyami „végzettségekkel” gyakorolják hatósági jogköreiket. Néhány ellenõrzési jegyzõkönyv ezt tükrözi. Le is fényképezzük azokat, miután a megállított jármû vezetõje felmutatja az egy vagy kettõ órája, az ellenõrzõ hatóság által szabályos szállításról tanúskodó ellenõrzési jegyzõkönyvét. A gépjármûvezetõ méltatlankodik. Miért? Mert a „szuperkontrolt bizonyító jegyzõkönyv tartalmán ráncoljuk a homlokunkat”. Persze, hogy újból ellenõrzésre kerül a szállítóegység! Alkalmas , életszerû –e ez a jogállás ? Mindaddig, amíg a közúti közlekedésrõl szóló módosított 1988. évi I. törvény 20.§. /11/ bekezdésében, a hatóságok felsorolásában a megyei katasztrófavédelmi igazgatóságok nem kerülnek nevesítésre, egyhelyben járunk. Remélem a helyben járás hamarosan megszûnik. A hatósági jogállás viszont fokozott felelõsséget, másfajta magatartást követel. Célszerû felkészülni rá. Ismeretekben, adott esetekre vonatkoztatott egyes eljárási cselekmények és okmányminták átgondolásában, egységes kialakításban - mivel a Ket. az irányadó. Végiggondolni • rendszer mûködtetését, • a szállítóegységek bírságolásának végrehajtását, • a feltartóztatás, kényszervárakoztatás megoldását. Egy sor probléma melyre remélhetõleg közösen megtaláljuk a megfelelõ válaszokat.

Szabó János tû. alez. Nógrád megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság, Salgótarján VÉDELEM 2006. 6. SZÁM ■ SZABÁLYOZÁS

51

Az éghetõ folyadékok és gázok tûzvédelmének új szabályozása A tervezett OTSZ éghetõ folyadékokra és gázokra vonatkozó elõírásai néhány ponton jelentõsen változtak. Ezeket kiemelve és értelmezve követjük a változásokat.

Kezelõ-, vagy felügyelõ-személyzet nélküli üzemanyagtöltõ állomásra is igény jelentkezett, így a tervezet szabályozza e területet is. A fejezet korábban csak a közúti üzemanyagtöltõ állomásokra terjedt ki. Az elõírásokat a légi, vasúti és vízi létesítményekre is indokolt kiterjeszteni. A kenõ- és adalékanyagok kezelõépületben történõ tárolását az üzemanyag forgalmazók idáig a szabályozással ellentétesen tették. Az üzemanyagtöltõ állomások pébégáz forgalmazását is végeznek, így erre is kiterjed a tervezet.

TÁROLÓ TARTÁLYOK ELÕÍRÁSAI (III-V. FEJEZET)

GOMBSZ HELYETT? (VIII. FEJEZET)

Az egyes fejezetek megalkotásakor figyelembe kellett venni, hogy a tároló tartályok vonatkozásában léteznek hatályban lévõ EN és MSZ szabványok. Ennek megfelelõen a módosítás során a cél egy általános elvekre épülõ keretszabályozás megalkotása mellett – az elõírások ütközése nélkül – a tûzvédelmi szempontból lényeges elõírások megtartása, illetve korszerûsítése volt.

A Gáz- és Olajipari Mûszaki Biztonsági Szabályzat 2003. december 31-ével hatályát veszítette. A benne szereplõ tûzvédelmi követelmények helyébe nem lépett más elõírás, így a tervezetbe átvettük a tûzvédelmi szempontból elengedhetetlen követelményeket. Továbbá az OTSz határozza meg az égést tápláló gázok tárolóinak telepítési távolságát, melyet itt célszerû szerepeltetni. Az új elõírás az alábbi fejezeteket tartalmazza: – Általános szabályok – Elhelyezési és építési szabályok – Üzemen belüli csõvezetéki szállítás – Gázmérõk elhelyezésének általános követelményei – A 100 m3/h-nál nagyobb névleges teljesítményû gázmérõk elhelyezésének további követelményei – Hasadó-nyíló felületek létesítése – Tûzoltó készülék.

A FÕ CÍMEK III. fejezet Fekvõ, hengeres acéltartályok éghetõ folyadékok és olvadékok tárolására III/1. fejezet Szimpla és dupla falú föld alatti tartályok III/2. fejezet Szimpla és dupla falú föld feletti tartályok III/3. fejezet Szerelvények, tartozékok, elhelyezés és telepítés III/4. fejezet Tartályvizsgálat Felépítése nem változott meg, viszont jelentõsen egyszerûsödött. IV. fejezet Föld feletti, álló, hengeres, merevtetõs, úszótetõs és belsõ úszótetõs acéltartályok éghetõ folyadékok és olvadékok tárolására IV/1. Merevtetõs acéltartály éghetõ folyadékok és olvadékok tárolására, általános követelmények IV/2. Úszótetõs acéltartály éghetõ folyadékok és olvadékok tárolására A fejezetben szabályozza a korábbi IV/2. fejezet (merevtetõs álló hengeres tartály), valamint a korábbi VIII. fejezet (úszótetõs álló hengeres tartály) témakörét. IV/3. Használatbavételi és idõszakos ellenõrzõ vizsgálat V. fejezet Szálerõsítésû mûanyag tartály éghetõ folyadékok föld feletti és föld alatti tárolására A fejezet korábban csak az üvegszál erõsítésû poliészter és vinilészter anyagú tartályok elõírásait tartalmazta. Az elmúlt évek kompozit anyagainak jelentõs fejlõdése szükségessé tette, hogy az elõírás alkalmazkodjon az új szerkezetekhez. Elõírásait kiterjesztették a mûanyag kompozit tartályokra is.

ÜZEMANYAGTÖLTÕ ÁLLOMÁSOK (VII. FEJEZET) A környezetvédelmi és mûszaki elõírások szigorítása során a hazai tartályok felülvizsgálata megtörtént, s ezzel jelentõs kapacitás lett használaton kívül helyezve. Az új piaci igények és a korábban meglévõ, korszerûtlen üzemanyagtöltõ állomások kiváltására hazánkban is megjelentek az ún. „konténerkutak”, ezért a tervezet kitér a konténerkutak kialakításának és telepítésének szabályozására. 52

SZABÁLYOZÁS ■ 2006. 6. SZÁM VÉDELEM

FOGALMI PONTOSÍTÁSOK (IX. FEJEZET) A meglévõ szöveg korszerûsítése és javítása történt meg az 5. sz. mellékletnek megfelelõen, valamint a III., IV. és IX. fejezetben található fogalmi ütközések megszüntetése (védõövezet, védõsáv, védõtávolság).

GÁZPALACKSZÁLLÍTÁS (X. FEJEZET) A gázpalackok tárolási, szállítási és kezelési követelményeit tartalmazza. A szállítás tekintetében az ADR elõírásai az irányadóak, amely nem tartalmaz részletes követelményeket a rakományrögzítéssel kapcsolatban, a rakományrögzítéssel kapcsolatos elõírásokat a belföldi szállítások körében alkalmazni kell.

PB CSERETELEPEK (XII. FEJEZET) A VIII. fejezethez hasonlóan a Gáz- és Olajipari Mûszaki Biztonsági Szabályzat határozta meg a PB-gáz cseretelepek követelményeit, mely helyébe szintén nem lépett más elõírás. Az új elõírás az alábbi fejezeteket tartalmazza: – Tûzveszélyességi osztályba sorolás – PB-gáz cseretelep kategóriák – Telepítési távolság – Létesítési szabályok – Üzemeltetési elõírások Forrás: Országos Katasztrófavédelmi Fõigazgatóság, Budapest