EURÓPAI BIZOTTSÁG
Brüsszel, 2012.12.18. COM(2012) 763 final 2012/0354 (NLE)
Javaslat A TANÁCS RENDELETE a 282/2011/EU végrehajtási rendeletnek a szolgáltatásnyújtás teljesítési helye tekintetében történő módosításáról
HU
HU
INDOKOLÁS 1.
A JAVASLAT HÁTTERE
A javaslat okai és céljai A közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló 2006/112/EK tanácsi irányelv1 (a továbbiakban: héa-irányelv) 397. cikke úgy rendelkezik, hogy „a Tanács, a Bizottság javaslata alapján egyhangúlag elfogadja az ezen irányelv végrehajtásához szükséges intézkedéseket”. Ennek alapján a Tanács elfogadta a 282/2011/EU tanácsi végrehajtási rendeletet2 (a továbbiakban: héa végrehajtási rendelet), amely megállapítja a héa-irányelv egyes rendelkezéseinek alkalmazására vonatkozó szabályokat, valamint jogszabályba foglalja a héabizottság 1977 óta elfogadott több iránymutatását. A héa végrehajtási rendelet jelentős részei a szolgáltatásnyújtás teljesítési helyére vonatkozó szabályok 2008-ban (a „héa-csomaggal”3) elfogadott módosításához kapcsolódnak. E módosítások egy része további tisztázást igényel, különösen a nem adóalanyok részére nyújtott távközlési szolgáltatásokra, műsorszolgáltatásokra és elektronikus szolgáltatásokra vonatkozó rendelkezések. E szolgáltatásokat 2015-től abban a tagállamban kell adóztatni, ahol a szolgáltatások igénybevevője letelepedett, vagy ahol állandó lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye található. Az ilyen szolgáltatásokat nyújtóknak e tagállamban kell majd megállapítaniuk és bevallaniuk a héát. A nem az adóztatás tagállamában letelepedett szolgáltatásnyújtókra vonatkozó különös szabályozás végrehajtása érdekében már hoztak intézkedéseket4. További intézkedésekre van szükség annak biztosítása érdekében, hogy az e szolgáltatásnyújtás teljesítési helyére vonatkozó szabályokat egységesen alkalmazzák. A héa-irányelv vonatkozó rendelkezéseinek alkalmazására vonatkozó szabályok megállapítása érdekében elengedhetetlen a héa végrehajtási rendelet módosítása. Ezeket az intézkedéseket a Tanácsnak a lehető leghamarabb, 2013 végéig azonban mindenképpen el kell fogadnia, hogy elegendő időt biztosítsunk a vállalkozásoknak és a tagállamoknak a változásokra való felkészüléshez. E javaslat és az abban található fogalommeghatározások nem befolyásolják az online termékekre és szolgáltatásokra alkalmazandó, csökkentett héakulcsokról folyó viták eredményét. 1 2
3 4
HU
HL L 347., 2006.12.11., 1. o. A közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló 2006/112/EK irányelv végrehajtási intézkedéseinek megállapításáról szóló, 2011. március 15-i 282/2011/EU tanácsi végrehajtási rendelet (átdolgozás) (HL L 77., 2011.3.23., 1. o.). A 2006/112/EK irányelvnek a szolgáltatásnyújtás teljesítési helye tekintetében történő módosításáról szóló, 2008. február 12-i 2008/8/EK tanácsi irányelv (HL L 44., 2008.2.20., 11. o.). A 282/2011/EU végrehajtási rendeletnek a nem adóalanyok számára távközlési, rádió- és televízióműsor-, valamint elektronikus szolgáltatásokat nyújtó, nem letelepedett adóalanyokra vonatkozó különös szabályozás tekintetében történő módosításáról szóló, 2012. október 9-i 967/2012/EU tanácsi rendelet (HL L 290., 2012.10.20., 1. o.) és a 904/2010/EU tanácsi rendeletnek a nem adóalanyok számára távközlési, rádió- és televízióműsor-, valamint elektronikus szolgáltatásokat nyújtó nem letelepedett adóalanyokra vonatkozó különös szabályozás tekintetében történő alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 2012. szeptember 13-i 815/2012/EU bizottsági végrehajtási rendelet (HL L 249., 2012.9.14., 3. o.).
2
HU
Háttér-információk A távközlési szolgáltatásokat, a műsorszolgáltatásokat és az elektronikus szolgáltatásokat főszabály szerint ott adóztatják, ahol a szolgáltatás igénybevevője letelepedett vagy ahol tartózkodási helye található5. Abban az esetben azonban, ha a szolgáltatásnyújtó az EU területén telepedett le és a szolgáltatás igénybevevője nem adóalany, a szolgáltatásnyújtást jelenleg a szolgáltatásnyújtó letelepedési helyén adóztatják. 2015. január 1-jétől minden távközlési szolgáltatást, műsorszolgáltatást és elektronikus szolgáltatást ott kell majd adóztatni, ahova az igénybevevő tartozik (kivéve, ha a tényleges használat és igénybevétel szabálya alkalmazandó), akkor is, ha az igénybevevő nem adóalany. A nem adóalanyok esetében az uniós és Unión kívüli szolgáltatásnyújtóknak meg kell majd állapítaniuk, hogy az igénybevevő hol telepedett le, illetve hol található állandó lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye. A héa-azonosítószám (amelyet általában adóalanyoknak tartanak fenn) jelentette iránymutatás nélkül a szolgáltatásnyújtónak bizonyos mértékig az igénybevevő által szolgáltatott információkra kell majd támaszkodnia. A jogbiztonság biztosítása, valamint a kettős adóztatás vagy az adózás elmaradásának elkerülése érdekében azonban a szolgáltatásnyújtóknak világos és kötelező erejű szabályokra van szükségük arra vonatkozóan, hogy ezt hogyan tegyék. 2.
ÉRDEKELT FELEKKEL FOLYTATOTT AZ EREDMÉNYEI ÉS A HATÁSVIZSGÁLATOK
KONZULTÁCIÓK
Konzultáció az érdekeltekkel Azon területek azonosítása érdekében, ahol végrehajtási intézkedésekre van szükség a héairányelv rendelkezései egységes alkalmazásának biztosítása érdekében, széleskörű konzultációt folytattunk a tagállamokkal és a vállalkozásokkal egy Fiscalis-szeminárium során. Emellett a tagállamok képviselőiből álló, ún. munkacsoportnak6 nevezett szakértői csoport egy ülésén is sor került véleménycserére, a vállalkozásokkal pedig egy ad hoc szakértői megbeszélésre. Külső szakértői vélemények összegyűjtése és felhasználása Külső szakértők bevonására nem volt szükség. Hatásvizsgálat A szóban forgó intézkedések tisztán technikai jellegűek, csupán a Tanács által már elfogadott rendelkezések alkalmazását rögzítik. Hatásvizsgálatra ezért nincs szükség.
5 6
HU
Erre azon helyként is hivatkozunk, ahova az igénybevevő tartozik. A napirend, a munkadokumentum és az ülésről készült jelentés elérhető a következő címen: http://ec.europa.eu/taxation_customs/taxation/vat/key_documents/discussions_member_states/index_en .htm.
3
HU
3.
A JAVASLAT JOGI ELEMEI
A szubszidiaritás elve Mivel a javaslat nem tartozik az Európai Unió kizárólagos hatáskörébe, a szubszidiaritás elve érvényesül. A tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani a javaslat célkitűzéseit. Bár az uniós jog nemzeti jogba történő átültetése a tagállamok feladata, alapvető fontosságú, hogy a távközlési szolgáltatások, a műsorszolgáltatások és az elektronikus szolgáltatások teljesítési helyére vonatkozó szabályokat egységesen alkalmazzák a kettős adózáshoz vagy az adózás elmaradásához vezető eltérő alkalmazási szabályok elkerülése érdekében. A fentiekben vázolt okokból csak az uniós szintű fellépés tudja biztosítani a vállalkozások és a polgárok számára az egyenlő elbánást az Európai Unióban. A javaslat ezért megfelel a szubszidiaritás elvének. Az arányosság elve A jelen módosítások a 282/2011/EU tanácsi végrehajtási rendeletnek a héa-irányelv 2015. január 1-jétől alkalmazandó rendelkezéseihez történő hozzáigazítása érdekében szükségesek. Az új rendelkezések a 2006/112/EK irányelvnek a szolgáltatásnyújtás teljesítési helye tekintetében történő módosításáról szóló 2008/8/EK irányelvhez, különösen annak 5. cikkéhez kapcsolódnak. A javaslat ezért megfelel az arányosság elvének. 4.
KIEGÉSZÍTŐ INFORMÁCIÓK
A javaslat részletes magyarázata A javasolt végrehajtási intézkedések az alábbi szolgáltatástípusokra vonatkoznak: •
távközlési szolgáltatások, műsorszolgáltatások és elektronikus szolgáltatások
•
ingatlanokhoz kapcsolódó szolgáltatások
•
a kulturális, művészeti, sport-, tudományos, oktatási, szórakoztatási, és egyéb hasonló eseményekre szóló jegyek értékesítése.
Az ezekre vonatkozó javaslatok az alábbiak. Távközlési szolgáltatások, műsorszolgáltatások és elektronikus szolgáltatások 2015. január 1-jétől az uniós (és nem uniós) szolgáltatásnyújtóknak a szolgáltatásaik utáni helyes adózás biztosítása érdekében meg kell majd állapítaniuk, hogy szolgáltatásuk igénybevevője (nem adóalany) hova tartozik. A zökkenőmentes és uniós szinten összehangolt átmenet biztosítása érdekében a Bizottság – a vállalkozásokkal és a tagállamokkal folytatott mélyreható és szoros konzultációt követően – az új szabályok végrehajtására vonatkozó intézkedéseket javasol. Ezek az intézkedések nem változtatják meg a héa-irányelvben a távközlési szolgáltatásokra, a műsorszolgáltatásokra és az elektronikus szolgáltatásokra
HU
4
HU
vonatkozóan rögzített szabályokat, de egyértelművé teszik, hogyan kell azokat alkalmazni a gyakorlatban. A 6a. és a 6b. cikk, a 7. cikk és a II. melléklet javasolt módosításaival együtt a távközlési szolgáltatások, műsorszolgáltatások és elektronikus szolgáltatások természetének tisztázására irányul. E szolgáltatások mindegyikét meg kell határozni az új szabályok határainak megállapítása érdekében. Ezért a javaslat tartalmazza a műsorszolgáltatások meghatározását, példákkal együtt annak szemléltetése érdekében, hogy a meghatározás mely szolgáltatásokra terjed ki, és melyekre nem. A jogbiztonság érdekében előnyben részesítettük a szolgáltatás pozitív módon történő meghatározását. Az elektronikus szolgáltatások példáit tartalmazó létező felsorolást kiigazítottuk, és hasonló felsorolásokat iktattunk be a távközlési és a műsorszolgáltatásokra vonatkozóan is. A felsorolások nem véglegesek és nem kimerítő jellegűek. A 9a. cikk tisztázza a műsorszolgáltatások és elektronikus szolgáltatások kezelését abban az esetben, amikor a szolgáltatást hírközlő hálózaton keresztül, vagy közvetítő (vagy a teljesítésben részt vevő harmadik fél) tulajdonában álló felületen vagy portálon, például egy alkalmazásokat összegyűjtő piactéren keresztül nyújtják. A vélelem arra irányul, hogy e szolgáltatások nyújtása során a közvetítő a szolgáltatásnyújtó megbízásából, de saját nevében jár el. Eltérő rendelkezés hiányában vélelmezni kell, hogy a közvetítő vette igénybe és nyújtotta a szolgáltatásokat. Ha a szolgáltatást nem adóalanynak nyújtják, akkor a közvetítőnek az igénybevevő tagállamában kell elszámolnia a héát. A 13a. cikk úgy rendelkezik, hogy az adóalanyhoz hasonlóan a nem adóalany jogi személyt ott kell letelepedettnek tekinteni, ahol gazdasági tevékenységének székhelye vagy állandó telephelye található. A 18. cikk a szolgáltatás igénybevevőjének jogállásával foglalkozik. Lehetővé teszi a szolgáltatásnyújtó számára, hogy a héa-azonosítószámát nem közlő igénybevevőt nem adóalanyként kezelje, de csak akkor, ha nem állnak rendelkezésére az ellenkezőjére utaló információk. Abban az esetben, amikor az adózás helye attól függ, hogy az igénybevevő adóalany-e vagy nem, a kizárólag a héa-azonosítószámra való támaszkodás azzal a kockázattal jár, hogy a szolgáltatásnyújtás nem a megfelelő helyhez kötődhet, amennyiben az adóalany igénybevevő úgy dönt, hogy nem közli a héa-azonosítószámát. A távközlési szolgáltatások, műsorszolgáltatások és elektronikus szolgáltatások esetében ez a kockázat nem áll fenn, mivel ezek minden esetben az igénybevevő helyén adókötelesek. Az új (2) bekezdés egyértelművé teszi, hogy ilyen szolgáltatások esetében a szolgáltatásnyújtó nem adóalanynak tekinthet bármely olyan igénybevevőt, aki nem közli a héa-azonosítószámát. Ez lehetővé fogja tenni a szolgáltatásnyújtók számára, hogy azonnal és biztonsággal megállapíthassák, a héa fizetése a szolgáltatásnyújtót terheli-e (ez a helyzet nem adóalany részére, vagy azonos tagállamban adóalany részére történő szolgáltatásnyújtás esetében), vagy az adóval az igénybevevőnek kell elszámolnia (mert a szolgáltatásnyújtás más tagállamban, adóalany személy részére történik). Ezt a kezdeti értékelést azonban felül kell vizsgálni és ki kell javítani, amennyiben az igénybevevő utóbb közli a héa-azonosítószámát. A 24. cikk azokkal a helyzetekkel foglalkozik, amikor az igénybevevő több mint egy országban letelepedett vagy rendelkezik tartózkodási hellyel. A cél a tagállamok közötti joghatósági összeütközések elkerülése. Az új (3) bekezdés tisztázza, mit kell figyelembe venni annak a helynek a megállapításához, amelyik a tényleges igénybevétel helyén történő adóztatást leginkább biztosítja.
HU
5
HU
A 3a. alszakasz megdönthetetlen vélelmeket állít fel azokra az esetekre, amikor a szolgáltatásnyújtó számára lehetetlen vagy szinte lehetetlen megállapítani az igénybevevő jogállását vagy tényleges letelepedési helyét, állandó lakóhelyét vagy szokásos tartózkodási helyét. A 24a. cikk azokkal az esetekkel foglalkozik, amikor a távközlési szolgáltatások, műsorszolgáltatások vagy elektronikus szolgáltatások nyújtója e szolgáltatásokat meghatározott helyeken nyújtja az igénybevevő részére. Az olyan esetekben, mint egy telefonfülke vagy egy internetkávézó felkeresése, a szolgáltatásnyújtó nem fogja tudni, ki az igénybevevő, vagy szinte lehetetlen lesz számára annak ellenőrzése, hogy az adott igénybevevő ténylegesen hova tartozik. Mivel a szolgáltatást igénybe vevő személy fizikai jelenléte szükséges ahhoz, hogy a szolgáltatás nyújtható legyen számára, a vélelem arra irányul, hogy az igénybevevő abba az országba tartozik A 24b. cikk azokkal az esetekkel foglalkozik, amikor SIM-kártyán tárolt, előre fizetett egyenleget használnak a szolgáltatások igénybevételére. Mivel az ilyen kártyák értékesítésekor általában nem gyűjtenek személyes adatokat, a szolgáltatásnyújtó – aki nem feltétlenül azonos azzal, aki a kártyát az igénybevevő részére értékesítette – nem fogja tudni, hogy ki az igénybevevő. A SIM-kártya kibocsátásának országa kulcsfontosságú az igénybevevő helyének megállapítása szempontjából. Mivel a felhasználásra gyakran ebben az országban kerül sor, a vélelem arra irányul, hogy e célra az igénybevevő szintén ebbe az országba tartozik. A 3b. alszakasz megdönthető vélelmekről rendelkezik azokra az esetekre, amikor a szolgáltatásnyújtó számára nehéz, de nem lehetetlen megtudni az igénybevevő tényleges letelepedési helyét, állandó lakóhelyét vagy szokásos tartózkodási helyét. Amennyiben a szolgáltatásnyújtónak arra utaló információk állnak rendelkezésére, hogy az igénybevevő máshova tartozik, a vélelmek nem érvényesülnek. A 24c. cikk azokkal az esetekkel foglalkozik, amikor a szolgáltatásokat lakóépületbe bekötött vezetékes vonalon keresztül nyújtják az igénybevevő részére. Mivel ez egyúttal az a hely is, ahol a szolgáltatást használják, a vélelem arra irányul, hogy az igénybevevő ide tartozik. A 24d. cikk azokat az eseteket fedi le, amikor az igénybevevő előfizetéses SIM-kártyát használ a szolgáltatások igénybevételéhez. Az előre fizetett egyenlegekhez hasonlóan a vélelem arra irányul, hogy az igénybevevő a SIM-kártya kibocsátásának országába tartozik. Mivel az előfizetéses SIM-kártya használatával igénybevett szolgáltatások esetében a szolgáltatásnyújtó ismeri az igénybevevőt, lehetőséget kell biztosítani e vélelem megdöntésére. A 24e. cikk értelmében, amennyiben az igénybevevőnek a szolgáltatásokban részesüléshez eszközre vagy a megtekintést lehetővé tevő kártyára van szüksége, vélelmezhető, hogy az igénybevevő oda tartozik, ahol az eszköz telepítve van, vagy ahova a kártyát használat céljára küldik. A vélelem nem érvényesül azokban az esetekben, amikor az eszközt telepítés nélkül értékesítik vagy a kártyát értékesítik, de nem küldik meg az igénybevevőnek. A 24f. cikk minden egyéb olyan esetre kiterjed, amikor a vélelem szerint az igénybevevő a szolgáltatásnyújtó által megfelelő bizonyíték alapján megállapított helyhez tartozik. Ez a vélelem annyiban érvényesül, amennyiben a szolgáltatásnyújtónak nem áll rendelkezésére az ellenkezőjét alátámasztó bizonyíték.
HU
6
HU
A 3c. alszakasz az igénybevevő helyének megállapításához felhasznált bizonyítékokkal foglalkozik. A 24g. cikk olyan információkat sorol fel, amelyeket a szolgáltatásnyújtó bizonyítékként használhat fel a nem adóalany igénybevevő hovatartozásának megállapítása során. Mivel ebben az esetben nincs héa-azonosítószám, amely iránymutatásul szolgálna, a szolgáltatásnyújtónak tudnia kell, hogy milyen egyéb információkra támaszkodhat. A felsorolás nem kimerítő, ugyanakkor megjelöli, melyek azok a leginkább releváns információk, amelyeket bizonyítékként lehet felhasználni. Az arányosság érdekében a felhasznált bizonyítéknak elegendőnek kell lennie ahhoz, hogy viszonylagos bizonyossággal meg lehessen állapítani az igénybevevő hovatartozását, de a bizonyítási teher nem lehet túlzott. Ezt a legjobban a bizonyítottság közös szintjének rögzítésével lehet elérni. Egyetlen bizonyítékra támaszkodni nem megfelelő megoldás, mivel ez túl nagy teret hagy az alkalmazásbeli különbségeknek. Ezért két különálló, egybehangzó bizonyítékra van szükség. Ingatlanokkal kapcsolatos szolgáltatások A héa-irányelv 47. cikke úgy rendelkezik, hogy az ingatlanokkal kapcsolatos szolgáltatásnyújtás teljesítési helye az a hely, ahol az ingatlan fekszik. A javaslat e rendelkezés hatályának tisztázására irányul, a héabizottság által elfogadott iránymutatások alapján. A 13b. cikk meghatározza, hogy mi minősül ingatlannak. Az ingatlan fogalma a nemzeti jogtól független, közös fogalom. E fogalmat meg kell határozni a teljesítés helyére vonatkozó szabályok helyes alkalmazásának megkönnyítése érdekében. A meghatározás nagyrészt az Európai Unió Bíróságának ítélkezési gyakorlatán alapul. A 31a. cikk úgy rendelkezik, ahhoz, hogy egy szolgáltatás ingatlanhoz kapcsolódjon, a kapcsolatnak kellőképpen közvetlennek kell lennie (az (1) bekezdés). Ez kiterjed az ingatlanból eredő szolgáltatásokra, amennyiben az ingatlan a szolgáltatás alkotóeleme és a nyújtott szolgáltatás szempontjából központi és nélkülözhetetlen szerepet tölt be, mint például a horgászati engedélyek megadása, valamint azon szolgáltatásokra, amelyeket az ingatlan érdekében vagy arra irányulva nyújtanak, és céljuk az ingatlan jogi vagy fizikai megváltoztatása, mint például az építészek vagy ingatlanügynökök szolgáltatásai. A javaslat példákat is tartalmaz annak szemléltetésére, hogy mely szolgáltatások kapcsolódnak ingatlanokhoz (a (2) bekezdés) és melyek nem (a (3) bekezdés). A 31b. cikk úgy rendelkezik, hogy az igénybevevő részére berendezések bérbeadása, kísérő személyzettel vagy anélkül, valamely ingatlanon végzendő munka céljára, csak akkor tekintendő ingatlanhoz kapcsolódó szolgáltatásnak, ha a szolgáltatásnyújtó felelősséget vállal a munka elvégzéséért. Amennyiben a berendezést a működtetéséhez elegendő személyzettel együtt bocsátják az igénybevevő rendelkezésére, a vélelem arra irányul, hogy a szolgáltatásnyújtó vállalta ezt a felelősséget. Ebben az esetben a szolgáltatást abban az országban kell adóztatni, ahol az ingatlan fekszik. A 31c. cikk egyértelművé teszi, hogy a szállodák vagy hasonló intézmények által az igénybevevő részére a szállásnyújtással összefüggésben nyújtott távközlési szolgáltatásokat, műsorszolgáltatásokat vagy elektronikus szolgáltatásokat a héa szempontjából ugyanúgy kell kezelni, mint magát a szállásnyújtást. E szolgáltatások számlázásának módjától függően ezek vagy egy egységes szállásnyújtási szolgáltatás részét képezik (ún. „all inclusive” árak esetében), vagy a szállásnyújtáshoz kapcsolódó járulékos szolgáltatásnak minősülnek.
HU
7
HU
A kulturális, művészeti, sport-, tudományos, oktatási, szórakoztatási vagy egyéb hasonló eseményekre való belépésre jogosító jegyek értékesítése A kulturális, művészeti, sport-, tudományos, oktatási, szórakoztatási vagy egyéb hasonló eseményekre való belépés továbbra is ott adóköteles, ahol az esemény megrendezésére ténylegesen sor kerül. Amennyiben az ilyen eseményre való belépést adóalany számára biztosítják, a szolgáltatásnyújtásra a héa-irányelv 53. cikke vonatkozik. A héa-irányelv 54. cikke szabályozza az ilyen eseményekre nem adóalany számára biztosított belépést. A 33a. cikk megerősíti, hogy az adóügyi megítélés nem függ attól, hogyan szervezik meg az ilyen eseményekre szóló jegyek értékesítését. A jegyek értékesítését minden esetben ott kell adóztatni, ahol az esemény megrendezésére sor kerül. Átmeneti intézkedések A héa-irányelv 63. cikke értelmében az adóztatandó tényállás akkor valósul meg és az adófizetési kötelezettség abban az időpontban keletkezik, amikor a termékértékesítés vagy a szolgáltatásnyújtás teljesítése megtörténik. Ha azonban a héa-irányelv 65. cikke szerint előlegfizetésekre kerül sor, vagy ha a tagállamok éltek a héa-irányelv 66. cikkében biztosított lehetőséggel, az adófizetési kötelezettség keletkezhet a teljesítést megelőzően, vagy nem sokkal a teljesítés után is. A 2015. január 1., vagyis a teljesítési helyre vonatkozó új szabályok alkalmazandóvá válásának időpontja körül nyújtott távközlési szolgáltatások, műsorszolgáltatások és elektronikus szolgáltatások esetében a szolgáltatásnyújtás feltételei vagy a tagállamok között az alkalmazás terén mutatkozó különbségek kettős adóztatáshoz vagy az adózás elmaradásához vezethetnek. Ennek megelőzése érdekében a javaslat 2. cikke egyértelművé teszi, hogy a héafizetési kötelezettség keletkezésének időpontjától függetlenül, a teljesítés helyének meghatározása szempontjából a döntő pillanat az, amikor a szolgáltatásnyújtásra sor kerül, vagy folyamatos szolgáltatás esetében, ahol egymást követő időszakonkénti elszámolásra vagy fizetésre kerül sor, amikor az egyes szolgáltatásokat teljesítik. Ez az az időpont, amikor – bármely tagállamban – az adóztatandó tényállás megvalósul. Ezekre az intézkedésekre a 2015. január 1-jétől alkalmazandó szabályok tekintetében a zökkenőmentes átmenet biztosítása érdekében van szükség.
HU
8
HU
2012/0354 (NLE) Javaslat A TANÁCS RENDELETE a 282/2011/EU végrehajtási rendeletnek a szolgáltatásnyújtás teljesítési helye tekintetében történő módosításáról
AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA, tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre, tekintettel a közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló, 2006. november 28-i 2006/112/EK tanácsi irányelvre7 és különösen annak 397. cikkére, tekintettel az Európai Bizottság javaslatára, mivel: (1)
A 2008/8/EK irányelvvel8 módosított 2006/112/EK tanácsi irányelv úgy rendelkezik, hogy 2015. január 1-jétől a nem adóalanyok részére nyújtott távközlési szolgáltatásokat, műsorszolgáltatásokat és elektronikus szolgáltatásokat abban a tagállamban kell adóztatni, ahol a szolgáltatás igénybevevője letelepedett, állandó lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye található, függetlenül a szolgáltatást nyújtó adóalany letelepedésének helyétől. A nem adóalanyok részére nyújtott legtöbb egyéb szolgáltatás továbbra is abban a tagállamban adóköteles, ahol a szolgáltatásnyújtó letelepedett.
(2)
Annak megállapítása érdekében, hogy mely szolgáltatásokat kell a szolgáltatás igénybevevőjének tagállamában adóztatni, elengedhetetlen a távközlési szolgáltatások, a műsorszolgáltatások és az elektronikus szolgáltatások fogalmának meghatározása. Így különösen a műsorszolgáltatások fogalmát a tagállamok audiovizuális médiaszolgáltatások nyújtására vonatkozó egyes törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezéseinek összehangolásáról szóló, 2010. március 10-i 2010/13/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvben (audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló irányelv)9 rögzített fogalommeghatározásokra támaszkodva kell egyértelművé tenni.
(3)
Az egyértelműség érdekében a 282/2011/EU végrehajtási rendelet felsorolta az elektronikus szolgáltatásként azonosított ügyleteket, ez a felsorolás azonban nem végleges és nem kimerítő. E felsorolást aktualizálni kell, és hasonló felsorolást kell elfogadni a távközlési szolgáltatások és a műsorszolgáltatások tekintetében.
7
HL L 347., 2006.12.11., 1. o. HL L 44., 2008.2.20., 11. o. HL L 95., 2010.4.15, 1. o.
8 9
HU
9
HU
HU
(4)
Azokban az esetekben, amikor a műsorszolgáltatásokat és elektronikus szolgáltatásokat nem közvetlenül az igénybevevőnek nyújtják, hanem hírközlő hálózatokon vagy más adóalany tulajdonában álló felületen vagy portálon keresztül, meg kell határozni, hogy ki teljesíti a szolgáltatásnyújtást az igénybevevő felé.
(5)
A távközlési szolgáltatásokra, a műsorszolgáltatásokra és az elektronikus szolgáltatásokra vonatkozó szabályok egységes alkalmazásának biztosítása érdekében meg kell határozni, hol tekintendő letelepedettnek a nem adóalany jogi személy.
(6)
Annak megállapítása érdekében, hogy ki felelős a távközlési szolgáltatásokat, a műsorszolgáltatásokat és az elektronikus szolgáltatásokat terhelő hozzáadottérték-adó (a továbbiakban: héa) megfizetéséért, és figyelembe véve, hogy az adóztatás helye azonos, tekintet nélkül arra, hogy a szolgáltatások igénybevevője adóalany vagy nem adóalany, a szolgáltatásnyújtónak olyan helyzetben kell lennie, hogy meg tudja állapítani az igénybevevő jogállását pusztán annak alapján, hogy az közölte-e egyedi héa-azonosítószámát. E jogállást az általános szabályokkal összhangban módosítani kell, ha az igénybevevő utólag közli héa-azonosítószámát.
(7)
Azokban az esetekben, amikor egy nem adóalany több mint egy országban telepedett le, vagy állandó lakóhelye az egyik országban, szokásos tartózkodási helye viszont egy másik országban található, annak a helynek kell elsőbbséget kell biztosítani, amelyik a tényleges igénybevétel helyén történő adóztatást leginkább biztosítja. A tagállamok közötti joghatósági összeütközések elkerülése érdekében meg kell jelölni a tényleges igénybevétel helyét.
(8)
Szabályokat kell elfogadni a nem adóalany részére nyújtott távközlési szolgáltatások, műsorszolgáltatások és elektronikus szolgáltatások adóügyi megítélésének egyértelművé tétele érdekében azokban az esetekben, amikor a nem adóalany letelepedési helyét vagy lakóhelyét gyakorlatilag lehetetlen megállapítani, vagy nem lehet biztonsággal megállapítani.
(9)
Mivel a nem adóalanynak nyújtott távközlési szolgáltatások, műsorszolgáltatások és elektronikus szolgáltatások adóügyi megítélése attól függ, hogy az igénybevevő hol telepedett le, illetve állandó lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye hol található, tisztázni kell, hogy a szolgáltatásnyújtónak milyen bizonyítékot kell beszereznie az igénybevevő helyének megállapítása érdekében.
(10)
Az ingatlanhoz kapcsolódó szolgáltatásnyújtás egységes megítélésének biztosítása érdekében meg kell határozni az ingatlan fogalmát. Meg kell határozni, hogy milyen közelségnek kell fennállnia ahhoz, hogy megállapítható legyen az ingatlanhoz való kapcsolódás, és fel kell sorolni az ingatlanhoz kapcsolódó szolgáltatásként azonosított ügyletek példáit, anélkül azonban, hogy e felsorolás végleges vagy kimerítő lenne.
(11)
Tisztázni kell továbbá azon szolgáltatások adóügyi megítélését, amelyek keretében az ingatlanon végzendő munka céljából berendezéseket bocsátanak az igénybevevő rendelkezésére.
(12)
Gyakorlati okokból egyértelművé kell tenni, hogy a saját nevében eljáró adóalany által a szállodaiparban vagy hasonló funkciót betöltő ágazatban szállásnyújtási szolgáltatással összefüggésben nyújtott távközlési szolgáltatásokat, műsorszolgáltatásokat és elektronikus szolgáltatásokat a héa szempontjából ugyanúgy kell kezelni, mint magát a szállásnyújtást. A két szolgáltatást átalányár esetében
10
HU
egységes szolgáltatásnyújtásként kell kezelni. Az igénybevevőnek külön számlázott távközlési szolgáltatásokat, műsorszolgáltatásokat és elektronikus szolgáltatásokat a szállásnyújtáshoz kapcsolódó járulékos szolgáltatásnyújtásnak kell tekinteni. (13)
A 2006/112/EK irányelvvel összhangban a kulturális, művészeti, sport-, tudományos, oktatási, szórakoztatási vagy hasonló eseményekre történő belépést minden esetben ott kell adóztatni, ahol az esemény megrendezésére ténylegesen sor kerül. Egyértelművé kell tenni, hogy ez akkor is érvényes, ha a jegyeket nem közvetlenül a szervező értékesíti, hanem közvetítő forgalmazza.
(14)
A 2006/112/EK irányelv értelmében a héafizetési kötelezettség keletkezhet a termékértékesítés vagy szolgáltatásnyújtás teljesítése előtt vagy nem sokkal azt követően. A teljesítés helyére vonatkozó új szabályok tekintetében fennálló átmeneti időszak során nyújtott távközlési szolgáltatásokat, műsorszolgáltatásokat és elektronikus szolgáltatásokat illetően a szolgáltatásnyújtásoz kapcsolódó feltételek vagy a tagállamok között az alkalmazás terén mutatkozó különbségek kettős adózáshoz vagy az adózás elmaradásához vezethetnek. Ennek elkerülése érdekében átmeneti rendelkezéseket kell elfogadni.
(15)
E rendelet alkalmazásában helyénvaló lehet, ha a tagállamok jogszabályokat fogadnak el a személyes adatok feldolgozása vonatkozásában az egyének védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló, 1995. október 24-i 95/46/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvben10 rögzített egyes jogok és kötelezettségek korlátozására az irányelv 13. cikke (1) bekezdésének e) pontjában említett érdekek biztosítása érdekében, amennyiben e jogszabályok az adott tagállamban az adócsalásra és az adókikerülésre, valamint a héa helyes beszedésének e rendeletben szabályozott szükségességére tekintettel szükségesek és arányosak.
(16)
A 282/2011/EU végrehajtási rendeletet ezért ennek megfelelően módosítani kell,
ELFOGADTA EZT A RENDELETET: 1. cikk A 282/2011/EU végrehajtási rendelet a következőképpen módosul: (1)
A rendelet a következő 6a. és 6b. cikkel egészül ki: „6a. cikk 1. A 2006/112/EK irányelv 24. cikke (2) bekezdésének értelmében vett távközlési szolgáltatások különösen az alábbiak:
10
HU
a)
hang, adatok és videó továbbítására és kapcsolására szolgáló vezetékes és mobiltelefon-szolgáltatások, ideértve a kép komponenst is tartalmazó telefonos szolgáltatásokat, más néven videofon-szolgáltatásokat is;
b)
az interneten keresztül nyújtott telefonos szolgáltatások, ideértve az internetprotokollon keresztüli hangtovábbítást (VoIP) is;
HL L 281., 1995.11.23, 31. o.
11
HU
c)
hangposta, hívásvárakoztatás, hívásátirányítás, hívóazonosítás, háromutas hívás és más híváskezelési szolgáltatások;
d)
személyhívó szolgáltatások;
e)
audiotext szolgáltatások;
f)
fax, távirat és telex;
g)
telefonos ügyfélszolgálat, amely segítséget nyújt a felhasználóknak rádió- vagy televízióhálózatukkal, internettel vagy más hasonló elektronikus hálózattal kapcsolatos problémák esetén;
h)
internethozzáférés, ideértve a világhálóhoz való hozzáférést is;
i)
az ügyfél kizárólagos használatára szolgáló távközlési összeköttetést biztosító magánhálózatok;
j)
hírközlő hálózaton keresztül biztosított audio- és audiovizuális tartalom, amelyet nem médiaszolgáltató biztosít és amelyért médiaszolgáltató nem visel szerkesztői felelősséget;
k)
médiaszolgáltató audio- és audiovizuális kimenetének hírközlő hálózaton keresztül történő továbbszolgáltatása a médiaszolgáltatótól különböző személy által.
2. A 2006/112/EK irányelv 24. cikke (2) bekezdésének értelmében vett távközlési szolgáltatás nem terjed ki az alábbiakra: a)
elektronikus úton nyújtott szolgáltatások;
b)
műsorszolgáltatások;
c)
telefonos ügyfélszolgálat, az (1) bekezdés g) pontjának hatálya alá tartozó szolgáltatások kivételével. 6b. cikk
1. A rádió- és televízióműsor-szolgáltatás (a továbbiakban: műsorszolgáltatás) médiaszolgáltató által és szerkesztői felelőssége mellett, hírközlő hálózaton keresztül a közönségnek nyújtott audio- és audiovizuális tartalom, például műsorszámok műsorrend alapján történő egyidejű meghallgatását vagy megtekintését lehetővé tévő szolgáltatás. 2. Az (1) bekezdés kiterjed különösen az alábbiakra:
HU
a)
rádió- vagy televízióhálózaton keresztül közvetített vagy továbbközvetített rádió- vagy televízió-műsorszámok;
b)
az interneten vagy hasonló elektronikus hálózaton keresztül terjesztett (IP streaming) rádióvagy televízió-műsorszámok, amennyiben a
12
HU
műsorszolgáltatásra élőben vagy rádió- vagy televízió-hálózaton történő közvetítéssel vagy továbbközvetítéssel egyidejűleg kerül sor. 3. Az (1) bekezdés nem terjed ki az alábbiakra: a)
távközlési szolgáltatások;
b)
elektronikus úton nyújtott szolgáltatások;
c)
járulékos szolgáltatások, például kérésre meghatározott műsorszámokra vonatkozó információk szolgáltatása;
d)
műsorszolgáltatási vagy közvetítési jogok átruházása;
e)
műsorszolgáltatás nyújtására létesítmények bérbeadása.”
szolgáló
(2)
A 7. cikk (3) bekezdése a következőképpen módosul:
a)
a bevezető mondat helyébe a következő szöveg lép:
műszaki
berendezések
vagy
„Az (1) bekezdés hatálya nem terjed ki az alábbiakra:” b)
az a) pont helyébe a következő szöveg lép: „a)
c)
műsorszolgáltatások;”
az n) pont helyébe a következő szöveg lép: „n)
telefonos ügyfélszolgálat, a 6a. cikk (1) bekezdése g) pontjának hatálya alá tartozó szolgáltatások kivételével;”
d)
a q), r) és s) pontot el kell hagyni;
e)
a bekezdés a következő új t) és u) ponttal egészül ki:
(3)
„t)
a kulturális, művészeti, sport-, tudományos, oktatási, szórakoztatási, és hasonló eseményekre szóló jegyek online értékesítése;
u)
szállodai szállás és hasonló szolgáltatások online foglalása.”
„Az adóztatandó ügyletek” című IV. fejezet a következő 9a. cikkel egészül ki: „9a. cikk Amennyiben a szolgáltató műsorszolgáltatását vagy elektronikus szolgáltatásait hírközlő hálózaton, közvetítő vagy a teljesítésben részt vevő harmadik fél tulajdonában álló felületen vagy portálon, például alkalmazásokat összegyűjtő piactéren keresztül nyújtja, a közvetítő vagy harmadik fél a 2006/112/EK irányelv 28. cikkének alkalmazásában úgy tekintendő, mint aki saját nevében, de a szolgáltató megbízásából jár el, kivéve, ha a végső fogyasztó viszonylatában szolgáltatásnyújtóként egyértelműen a szolgáltató került megjelölésre.”
HU
13
HU
(4) „Az adóztatandó ügyletek teljesítési helye” című V. fejezet „Fogalmak” című 1. szakasza a következő 13a. és 13b. cikkel egészül ki: „13a. cikk A 2006/112/EK irányelv 56. cikke (2) bekezdésének első albekezdésében, valamint 58. és 59. cikkében említett azon hely, ahol a nem adóalany jogi személy letelepedett, az a hely, ahol az adott nem adóalany jogi személy gazdasági tevékenységének az e rendelet 10. cikkében meghatározott székhelye, vagy az e rendelet 11. cikkének (1) bekezdésében meghatározott állandó telephelye található. 13b. cikk A 2006/112/EK irányelv alkalmazásában az alábbiak tekintendők »ingatlannak«:
(5)
a)
a föld bármely meghatározott területe, akár a földfelszínen vagy a földfelszín alatt, amely tulajdonjog tárgyát képezheti és amely birtokba vehető;
b)
bármely épület vagy építmény, amely tengerszint fölött vagy alatt a földhöz vagy a földbe rögzített, és amelyet nem lehet könnyen szétszerelni vagy elmozdítani;
c)
az épület vagy építmény szerves részét alkotó bármely dolog, amely nélkül az épület vagy építmény nem teljes, mint például az ajtók, ablakok, tetők, lépcsők és liftek;
d)
az épületbe vagy építménybe állandó jelleggel beépített bármely dolog, felszerelés vagy gép, amely az épület vagy építmény elpusztítása vagy megváltoztatása nélkül nem távolítható el.”
A 18. cikk (2) bekezdése a következő második albekezdéssel egészül ki: „A távközlési szolgáltatások, műsorszolgáltatások és elektronikus szolgáltatások nyújtója azonban – az ellenkezőjéről való tudomására tekintet nélkül – jogállását illetően nem adóalanynak tekintheti a Közösség területén letelepedett igénybevevőt mindaddig, amíg az érintett igénybevevő nem közölte a szolgáltatásnyújtóval az egyedi héa-azonosítószámát.”
(6)
A 24. cikk az alábbi (3) bekezdéssel egészül ki: ‘3. Azon hely megállapítása során, amely az (1) és a (2) bekezdés értelmében a tényleges igénybevétel helyén történő adóztatást leginkább biztosítja, különösen az alábbiakat kell figyelembe venni:
HU
a)
közlekedési eszközök bérbeadása esetén, a rövid távú bérbeadás kivételével, az a hely, ahol a közlekedési eszközt az igénybevevő vagy a megbízásából eljáró harmadik fél rendelkezésére bocsátják, kivéve, ha arra vonatkozó bizonyíték áll rendelkezésre, hogy a közlekedési eszközt máshol fogják használni;
b)
közlekedési eszközök bérbeadásától különböző szolgáltatás esetén a nem adóalany jogi személy gazdasági tevékenységének székhelye, vagy természetes
14
HU
személy esetén az állandó lakóhelye, kivéve, ha arra vonatkozó bizonyíték áll rendelkezésre, hogy a szolgáltatást ténylegesen ott használják, ahol az érintett személy szokásos tartózkodási helye található.” (7) „Az adóztatandó ügyletek teljesítési helye” című V. fejezet „A szolgáltatásnyújtás teljesítési helye” című 4. szakasza a következő 3a., 3b. és 3c. alszakaszokkal egészül ki:
„3A. ALSZAKASZ AZ IGÉNYBEVEVŐ HELYÉRE VONATKOZÓ MEGDÖNTHETETLEN VÉLELMEK
24a. cikk 1. Amennyiben a távközlési szolgáltatások, műsorszolgáltatások és elektronikus szolgáltatások nyújtója szolgáltatásait olyan helyszínen nyújtja, mint egy telefonfülke, wifi hotspot, internetkávézó, étterem vagy egy szálloda előcsarnoka, ahol a szolgáltatás kedvezményezettjének fizikai jelenléte szükséges ahhoz, hogy részére a szolgáltatást nyújtani lehessen, a vélelem arra irányul, hogy a 2006/112/EK irányelv 44., 58, és 59a. cikke alkalmazásában az igénybevevő e helyszínen telepedett le, illetve állandó lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye ott található, és a szolgáltatást ténylegesen ott használja és veszi igénybe. E vélelem semmilyen ténybeli vagy jogi eszközzel nem dönthető meg. 2. Amennyiben az (1) bekezdésben említett helyszín a 2006/112/EK irányelv 37. és 57. cikke értelmében vett Közösségen belüli személyszállítást lebonyolító hajó vagy repülőgép fedélzetén vagy vonaton található, a helyszín országa a személyszállítás indulási országa. 24b. cikk Amennyiben az igénybevevő SIM-kártyán tárolt, előre kifizetett egyenleget használ távközlési szolgáltatások, műsorszolgáltatások és elektronikus szolgáltatások céljára, a vélelem arra irányul, hogy a 2006/112/EK irányelv 44., 58. és 59a. cikke alkalmazásában az igénybevevő a SIM-kártya mobil országkódjával (MCC) azonosított országban telepedett le, illetve állandó lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye ott található, és a szolgáltatást ténylegesen ott használja és veszi igénybe. E vélelem semmilyen ténybeli vagy jogi eszközzel nem dönthető meg.
HU
15
HU
3B. ALSZAKASZ AZ IGÉNYBEVEVŐ HELYÉRE VONATKOZÓ MEGDÖNTHETŐ VÉLELMEK
24c. cikk A nem adóalany részére lakossági vezetékes telefonvonalon keresztül nyújtott távközlési szolgáltatások, műsorszolgáltatások és elektronikus szolgáltatások esetében a vélelem arra irányul, hogy a 2006/112/EK irányelv 58. cikke alkalmazásában az igénybevevő a vezetékes vonal telepítési helye szerinti országban telepedett le, illetve állandó lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye ott található. E vélelem alkalmazandó, kivéve, ha a szolgáltatásnyújtónak arra utaló információk állnak rendelkezésére, hogy az igénybevevő máshol telepedett le, illetve állandó lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye máshol található. 24d. cikk A nem adóalany igénybevevő részére mobilhálózaton keresztül, utólagos fizetés mellett nyújtott távközlési szolgáltatások, műsorszolgáltatások és elektronikus szolgáltatások esetében a vélelem arra irányul, hogy a 2006/112/EK irányelv 58. cikke alkalmazásában az igénybevevő a szolgáltatások igénybevételekor használt SIM-kártya mobil országkódjával (MCC) azonosított országban telepedett le, illetve állandó lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye ott található. E vélelem alkalmazandó, kivéve, ha a szolgáltatásnyújtónak arra utaló információk állnak rendelkezésére, hogy az igénybevevő máshol telepedett le, illetve állandó lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye máshol található. 24e. cikk A nem adóalanynak nyújtott, jelek továbbításában álló, a használathoz eszközt vagy a megtekintést lehetővé tevő kártyát igénylő távközlési szolgáltatások, műsorszolgáltatások és elektronikus szolgáltatások esetében a vélelem arra irányul, hogy a 2006/112/EK irányelv 58. cikke alkalmazásában az igénybevevő az eszköz telepítésének helyén telepedett le, illetve állandó lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye ott található, vagy ha ez a hely nem ismert, azon a helyen, ahova a megtekintést lehetővé tevő kártyát az ott való használat céljából küldték. E vélelem alkalmazandó, kivéve, ha a szolgáltatásnyújtónak arra utaló információk állnak rendelkezésére, hogy az igénybevevő máshol telepedett le, illetve állandó lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye máshol található. 24b. cikk Amennyiben nem adóalany részére az e rendelet 24a., 24b., 24c., 24d. és 24e. cikkében említettektől eltérő körülmények között nyújtanak szolgáltatásokat, a vélelem arra irányul, hogy a 2006/112/EK irányelv 56. cikkének (2) bekezdése első albekezdésének és az 58. cikkének alkalmazásában az igénybevevő az e rendelet 24g.
HU
16
HU
cikkével összhangban meghatározott helyen telepedett le, illetve állandó lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye ott található.
3C. ALSZAKASZ AZ IGÉNYBEVEVŐ HELYÉNEK MEGÁLLAPÍTÁSÁRA VONATKOZÓ BIZONYÍTÉKOK
24g. cikk 1. A 2006/112/EK irányelv 56. cikkének (2) bekezdése első albekezdésében és 58. cikkében rögzített, a teljesítés helyére vonatkozó szabályok alkalmazásában különösen az alábbiak tekintendők bizonyítéknak: a)
az igénybevevő adatai, például számlázási címe;
b)
az igénybevevő által használt eszköz internetprotokoll (IP)-címe, vagy bármely földrajzi helymeghatározási módszer;
c)
a banki adatok, például az a hely, ahol a bankszámlát fizetésre használják, vagy az igénybevevő adott banknál nyilvántartott számlázási címe;
d)
az igénybevevő által használt előfizetői azonosító modul (SIM) kártyán tárolt nemzetközi mobil előfizetői azonosító (IMSI) mobil országkódja (MCC);
e)
a lakossági vezetékes vonal helye, amelyen keresztül a szolgáltatást az igénybevevőnek nyújtják;
f)
olyan igénybevevő tekintetében, aki az interneten vagy hasonló elektronikus hálózaton keresztül termékeket értékesít, az adott igénybevevő által értékesített termékek szállításának vagy feladásának eredeti kiindulási helye;
g)
olyan igénybevevő tekintetében, aki az interneten vagy hasonló elektronikus hálózaton keresztül termékeket vásárol, az adott igénybevevő által vásárolt termékek szállításának vagy feladásának végső rendeltetési helye;
h)
az igénybevevő által bérelt közlekedési eszköz nyilvántartásba vételi adatai, ha e közlekedési eszközt a használat helyén nyilvántartásba kell vetetni, vagy más hasonló információk;
i)
a szolgáltatásnyújtó által megszerzett más, kereskedelmi szempontból releváns információk.
2. Azon hely azonosításához, ahol az igénybevevő letelepedett, illetve ahol állandó lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye található, két különálló bizonyíték szükséges, feltéve, hogy a bizonyítékok egymással nem ellentétesek.” (8) „Az adóztatandó ügyletek teljesítési helye” című V. fejezet „A szolgáltatásnyújtás teljesítési helye” című 4. szakasza a következő 6a. alszakasszal egészül ki:
HU
17
HU
„6A. ALSZAKASZ INGATLANOKHOZ KAPCSOLÓDÓ SZOLGÁLTATÁSNYÚJTÁS
31a. cikk 1. A 2006/112/EK irányelv 47. cikkében említett, ingatlanhoz kapcsolódó szolgáltatások csak azokat a szolgáltatásokat foglalják magukban, amelyek kellőképpen közvetlen kapcsolatban állnak az adott ingatlannal. Valamely szolgáltatás az alábbi esetekben tekintendő az ingatlannak kellőképpen közvetlen kapcsolatban állónak: a)
a szolgáltatás az ingatlanból ered és az ingatlan a szolgáltatás alkotóeleme, valamint a nyújtott szolgáltatás szempontjából központi és nélkülözhetetlen szerepet tölt be;
b)
a szolgáltatást az ingatlan érdekében vagy arra irányulva nyújtják, és célja az ingatlan jogi vagy fizikai megváltoztatása.
2. Az (1) bekezdés kiterjed különösen az alábbiakra:
HU
a)
egy meghatározott telekre szánt épület vagy épület részei terveinek elkészítése, tekintet nélkül arra, hogy az épületet megépítik-e;
b)
helyszíni felügyeleti vagy biztonsági szolgáltatások nyújtása;
c)
épület adott földterületen történő megépítése, valamint épületen vagy épület részein végzett építési és bontási munkák;
d)
adott földterületen állandó szerkezetek építése, valamint állandó szerkezeteken, például gáz, víz, szennyvíz és hasonlók továbbítására szolgáló csővezetékrendszeren végzett építési és bontási munkák;
e)
a földre vonatkozó munkák, ideértve a mezőgazdasági szolgáltatásokat is, például a szántást, vetést, öntözést és trágyázást;
f)
ingatlan kockázatainak és integritásának felmérése és értékelése;
g)
ingatlan értékbecslése, ideértve azt az esetet is, amikor a szolgáltatásra biztosítási célokból van szükség, a kölcsön biztosítékaként szolgáló ingatlan értékének megállapítását vagy a kockázatok és károk felmérését viták esetén;
h)
a (3) bekezdés c) pontjának hatálya alá tartozó esetek kivételével ingatlan bérbe vagy haszonbérbe adása, ideértve az áruk tárolását is, amely célra az ingatlan meghatározott részét az igénybevevő kizárólagos használatára jelölik ki;
i)
szállásnyújtás a szállodaiparban vagy hasonló funkciót betöltő ágazatban, például nyári táborhelyeken vagy kemping céljára kialakított területeken,
18
HU
ideértve az időben megosztott használati jogok és hasonlók beváltásából eredő, meghatározott helyen való tartózkodás jogát; j)
a h) és i) pontok hatálya alá tartozó esetek kivételével ingatlan egészének vagy részeinek használatához való jogok biztosítása és átengedése, ideértve az ingatlan részének használatára szóló engedélyt, például halászati vagy vadászati jog, repülőterek váróiba történő belépéshez való jog, vagy díjköteles infrastruktúra, például híd vagy alagút használatához való jog biztosítását;
k)
épület vagy épület részeinek karbantartása, felújítása vagy javítása, ideértve az olyan munkákat is, mint a takarítás, cserepezés, kárpitozás és parkettázás;
l)
állandó szerkezetek, például gáz, víz, szennyvíz és hasonlók továbbítására szolgáló csővezeték-rendszerek karbantartása, felújítása vagy javítása;
m)
olyan gépek vagy berendezések beépítése vagy összeszerelése, amelyek a beépítés vagy összeszerelés után ingatlannak minősülnek;
n)
gépek vagy berendezések karbantartása és javítása, ellenőrzése és felügyelete, amennyiben a gépek vagy berendezések ingatlannak minősülnek;
o)
az ingatlan tulajdonosa által vagy megbízásából végzett, kereskedelmi, ipari vagy lakóövezeti ingatlan működtetésére irányuló ingatlankezelés, a (3) bekezdés h) pontjának hatálya alá tartozó, ingatlanba történt befektetésekre vonatkozó portfóliókezelés kivételével;
p)
ingatlan értékesítése, bérbe vagy haszonbérbe adása, valamint birtokba vehető dologként kezelt, ingatlannak kapcsolatos bizonyos jogok vagy dologi jogok tekintetében végzett közvetítés, a (3) bekezdés d) pontjának hatálya alá tartozó közvetítés kivételével;
q)
ingatlanon fennálló jog átruházásához vagy birtokba vehető dologként kezelt, ingatlannal kapcsolatos bizonyos jogokhoz vagy dologi jogokhoz kapcsolódó jogi szolgáltatások, például közjegyzői szolgáltatások vagy ingatlan értékesítésére vagy megszerzésére irányuló szerződés elkészítése, abban az esetben is, ha az ingatlan jogi megváltoztatását eredményező alapul szolgáló ügylet nem valósul meg.
3. Az (1) bekezdés nem terjed ki az alábbiakra:
HU
a)
épület vagy épület részei terveinek elkészítése, amennyiben azokat nem meghatározott telekre szánják;
b)
áruk ingatlanban történő tárolása, amennyiben nem jelölik ki az ingatlan meghatározott részét az igénybevevő kizárólagos használatára;
c)
hirdetési szolgáltatás nyújtása, abban az esetben is, ha ingatlan használatával jár;
d)
a szállodaiparban vagy hasonló funkciót betöltő ágazatban, például nyári táborhelyeken vagy kemping céljára kialakított területeken történő
19
HU
szállásnyújtás terén végzett közvetítés, amennyiben a közvetítő más személy nevében és megbízásából jár el; e)
távközlési szolgáltatások, műsorszolgáltatások és elektronikus szolgáltatások, a 31c. cikk hatálya alá tartozó szolgáltatások kivételével;
f)
kiállítóhelyiség helyének biztosítása vásárok vagy kiállítások helyszínén, a kiállító számára tárgyak bemutatását lehetővé tevő egyéb kapcsolódó szolgáltatásokkal együtt, mint például a kiállítóhelyiség megtervezése, a tárgyak szállítása és tárolása, gépek rendelkezésre bocsátása, kábelfektetés, biztosítás és reklámozás;
g)
gépek vagy berendezések beépítése vagy összeszerelése, karbantartása és javítása, ellenőrzése vagy felügyelete, amennyiben a gép vagy berendezés nem képezi az ingatlan részét vagy nem válik az ingatlan részévé;
h)
ingatlanba történt befektetésekre vonatkozó portfóliókezelés;
i)
a (2) bekezdés q) pontjának hatálya alá tartozó esetek kivételével a szerződésekhez kapcsolódó jogi szolgáltatások, ideértve az ingatlanátruházási szerződés feltételeire, az ilyen szerződés kikényszerítésére vagy létezésének bizonyítására vonatkozó tanácsadást, amennyiben e szolgáltatások nem kifejezetten valamely ingatlanon fennálló jog átruházására vonatkoznak. 31b. cikk
Amennyiben az igénybevevőnek ingatlanon végzendő munka céljára berendezéseket bocsátanak rendelkezésre, úgy ez az ügylet csak akkor tekintendő ingatlanhoz kapcsolódó szolgáltatásnyújtásnak, ha a szolgáltatásnyújtó felelősséget vállal a munka kivitelezéséért. Amennyiben a szolgáltatásnyújtó a berendezést ingatlanon végzendő munka céljára, a működtetéséhez elegendő személyzettel együtt bocsátja az igénybevevő rendelkezésére, a vélelem arra irányul, hogy a szolgáltatásnyújtó felelősséget vállal a munka kivitelezéséért. E vélelem bármilyen ténybeli vagy jogi eszközzel megdönthető annak megállapítása érdekében, hogy ki vállalja a felelősséget a munka kivitelezéséért. 31c. cikk A saját nevében eljáró adóalany által a szállodaiparban vagy hasonló funkciót betöltő ágazatban, például nyári táborhelyeken vagy kemping céljára kialakított területeken való szállásnyújtással összefüggésben nyújtott távközlési szolgáltatásokat, műsorszolgáltatásokat és elektronikus szolgáltatásokat a szállásnyújtásra irányuló egységes szolgáltatásnak vagy a szállásnyújtáshoz kapcsolódó járulékos szolgáltatásnak kell tekinteni, attól függően, hogy számlázására a szállásnyújtással együtt vagy külön kerül sor.” (9) „Az adóztatandó ügyletek teljesítési helye” című V. fejezet „A szolgáltatásnyújtás teljesítési helye (A 2006/112/EK irányelv 43–59. cikke)” című 4. szakaszának „Kulturális,
HU
20
HU
művészeti, sport-, tudományos, oktatási, szórakoztatási, valamint hasonló szolgáltatások nyújtása” című 7. alszakasza a következő 33a. cikkel egészül ki: „33a. cikk A kulturális, művészeti, sport-, tudományos, oktatási, szórakoztatási vagy egyéb hasonló eseményekre való belépésre jogosító jegyek értékesítése, amennyiben azt a saját nevében, de a szervező megbízásából eljáró közvetítő vagy a szervezőn kívüli más, saját javára eljáró adóalany végzi, a 2006/112/EK irányelv 53. cikke és 54. cikke (1) bekezdésének hatálya alá tartozik.” (10) Az I. melléket 4. pontja („A 2006/112/EK irányelv II. mellékletének 4. pontja:”) az alábbi f) és g) ponttal egészül ki: „f)
rádió- vagy televízió-hálózaton, interneten vagy hasonló elektronikus hálózaton keresztül terjesztett rádió- vagy televízió-műsorszámok fogadása, ahol a médiaszolgáltató által összeállított műsorkínálat alapján a felhasználó egyedi kérés alapján, az általa kiválasztott időpontban hallgathatja vagy tekintheti meg a műsorszámokat, mint például a lekérhető televíziós programok vagy videofilmek esetében;
g)
az interneten vagy hasonló elektronikus hálózaton keresztül terjesztett (IP streaming) rádió- vagy televízió-műsorszámok fogadása, kivéve, ha a műsorszámokat egyidejűleg hagyományos rádió- vagy televízió-hálózatokon keresztül is közvetítik.” 2. cikk
A Közösség területén letelepedett szolgáltatásnyújtó által az ott letelepedett, ott állandó lakóhellyel vagy szokásos tartózkodási hellyel rendelkező nem adóalany részére nyújtott távközlési szolgáltatások, műsorszolgáltatások és elektronikus szolgáltatások tekintetében az alábbiak alkalmazandók: a)
amennyiben a szolgáltatást 2015. január 1. előtt nyújtják vagy a szolgáltatásnyújtás 2015. január 1. előtt fejeződik be, a szolgáltatásnyújtás teljesítési helye az a hely, ahol a szolgáltatásnyújtó a 2006/112/EK irányelv 45. cikkében foglaltak szerint letelepedett, tekintet nélkül arra, hogy a héafizetési kötelezettség mikor keletkezik;
b)
ha a szolgáltatásokat 2015. január 1-jén vagy azt követően nyújtják vagy a szolgáltatásnyújtás 2015. január 1-jén vagy azt követően fejeződik be, a szolgáltatásnyújtás teljesítési helyét az a hely határozza meg, ahol az igénybevevő letelepedett, illetve ahol állandó lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye található, abban az esetben is, ha a héafizetési kötelezettség ezen időpont előtt keletkezik. 3. cikk
Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.
HU
21
HU
Ezt a rendeletet 2015. január 1-jétől kell alkalmazni. Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban. Kelt Brüsszelben, -án/-én.
a Tanács részéről az elnök
HU
22
HU
