ÉMKE
200 év A magyar műszaki élet benne az építészet és építőipar tündöklése és közelgő bukása Több mint 200 éve, már amikor 1808-ban a nagyműveltségű Habsburg, a kiváló államférfi, József nádor, a magyarság tisztelője és támogatója városfejlesztési céllal megalapította a Szépítő Bizottmányt és felterjesztése alapján a bécsi Helytartótanács elfogadta Hild János a kiváló városépítész Pestre vonatkozó, az akkor még a sugár irányú országutakkal szabdalt fővárosunk korszerű új európai rangú város tervét. A kor építészei ezzel egyidőben létrehozták a klasszicista stílusú magyar építészetet is, és ennek világhírű jelképévé vált elemét a klasszicista Dunapartot,– melyet sajnos az elmúlt évtizedekben az érzéketlen utódok részben lebontották, kíméletlenül tönkretettek. A sikeres kezdet, a gyors felemelkedés, 110 éves tündöklés, káprázatos szellemi és anyagi pályát befutó üstökös-rakéta, - a magyar műszaki világ - hihetetlen gyorsasággal, helyenként, mint a magyar malomipar, – megelőzve Amerikát – a világszínvonal csúcsára emelkedett. A kiváló elődök Hild János, Pollack Mihály, Hild József, Ybl, Steindl, Schulek, Hauszmann és a többi nagyszerű kortárs építész a 19. század végére, az akkori világ csúcsait is elérő építőipar segítségével, és az 1872-ben gróf Andrássy Gyula miniszterelnök vezetése mellett egységes műszaki – nem kerületekre szakított – irányítás alatt, hanem kizárólag az 1949-ig sikeresen működő Fővárosi Közmunkák Tanácsa (FKT) irányításával, megépítette Közép-Európa egyik ragyogó gyöngyszemét az 1873-ban három városból (Pest, Buda, Óbuda) egyesített fővárosunkat, Budapestet. Ezzel szinte egyidőben az akkor még magyar vidéki nagyvárosaink Pozsony, Kassa, Kolozsvár, Szabadka, Győr, Pécs, Székesfehérvár a nagy árvíz utáni Szeged és a többiek, az akkori kornak megfelelő színvonalra emelkedtek. A világelsőségre szert tett malomiparon túl a fővárosban és vidéken is óriási léptékben fejlődtek a más iparágak is (textil, élelmiszer, vegyipar, bánya stb.) – tömegével hozták létre - a ma annyira hiányolt - új munkahelyeket – és a szinte felsorolni is nehéz azokat a kiváló kortársakat a magyar műszaki kiválóságokat, Hägenmacher, Puskás Tivadar, Zipernovszky, Kandó, Csonka János, Galamb József stb. akik a többi híres feltalálókkal együtt a 19. században és a 20. század első évtizedében világszínvonalra emelték az egész magyar ipart is! A „magyar csoda” ma már – csak így is nevezhetnénk ezt a műszaki élet sikerekben gazdag időszakát – a 1914-es delelőpályája után – különböző politikai rendszerek, elfajzott politikusok, háborúk, forradalmak és a kommunizmus hatására – az egykor fényesen ragyogó és az akkor egyre gyorsuló pályán száguldó „magyar műszaki rakéta” röppályája a I. világháborút – Trianont - követően süllyedni kezdett és az 1990. év úgynevezett „rendszerváltása” után útban –kommunizmusból vissza a kapitalizmusba – című politikai rémdráma 20 éve alatt zuhanórepülésbe kezdett! Mára a több mint 200 éves diadalmas utat befutó magyar műszaki élet pályáját befejezve, a földbecsapódás, azaz a végső tönkremenetel előtti állapot pillanatait éli. Az elmúlt 20 évben tudatosan mindenkori kormányzati segítséggel, a virtuális pénzvilág követelésére, tönkretették a műszaki értelmiséget ezért nincs a mai napig érdekképviselete, minisztériuma! A műszaki képzettség nélküli miniszterek által vezetett öt, valójában sajnos a virtuális pénzpiac követelményei alapján a műszaki világától távolálló irányítás, éppen ezért az egységes vezetést nélkülöző minisztériumi rendszer alá száműzött, jobb sorsra érdemes – az egykor világhírű műszaki értelmiség, beruházások nélkül ma élet-halál harcát vívja! Mielőtt azonban az építész - mérnök szakma felett, ebben a korrupciók által is súlyosan szennyezett műszaki életben, végleg megkondítanánk a lélekharangot és elénekelnénk a gyászhimnuszt, mégegyszer utoljára meg kell kísérelni a teljes szakma megmentését. Az utolsó próbálkozáshoz a múltat és a jelent áttekintve teljes körű vizsgálat szükséges. Ezek alapján, a sikeres jövő érdekében, – az új politikai osztály részére – könnyen átlátható, megérthető, gyorsan és egyszerűen végrehajtható javaslatokat kell megfogalmazni. Ezt követően az elfogadott új koncepciót késedelem nélkül kell megfelelő ellenőrzés mellett végrehajtani és újra kell indítani a józan magyar kulturális és gazdasági élet rakétáit!
ÉMKE
A magyar műszaki élet oktatás, szakmagyakorlás, érdekvédelem múltja, jelene (jövője)
TRIANON
Oktatás Az elmúlt 200 év történéseinek áttekintése után, egyszerűen megállapítható, hogy a magyar oktatási rendszer, ezen belül a műszaki ágazat – az egykori világszínvonalú szárnyalása után – évtizedek óta zuhanórepülésben van. A pénzügyi gazdaság atlanti „koncepciójának” évtizedek óta erősödő új irányú változása, egyértelműen mutatja, a virtuális pénzvilág óriási térnyerését, szemben a valós reálgazdasági rendszerekhez képest. Különösen megmutatkozik ez, és mára teljesen egyértelmű tudatosság tapasztalható a műszaki-, építész- és mérnökképzésnél. Ma már az USA és Nyugat-Európa új pénzügyi gazdasági törekvése jelzi, hogy az oktatásban is több mint fél évszázados tudatos irányváltás történt. Saját szakmai tapasztalatból ismerem, hogy az 1970-es évek végétől, már akkor a kelet-európai „úgynevezett szocialista országokban” – nyugati hatásra, nyomásra létrehozták az alsó és középiskolai oktatásban tudatos nívó csökkentési céllal az úgynevezett nevelési központok rendszerét, melyek egyenesen vezettek az oktatás színvonalának csökkenéséhez. Egyes kortársaink ma meglepődnek azon, hogy nem vették észre, ezt a valóban szellemi leépítési szándékot. Szerencsére a rendszerek, melynek terjesztésére az 1960-as évek végén USA, Német, Dán, Svéd tanulmányi utak megítélésével, a témában jártas, ismert magyar építészeket vontak be, a szisztéma népszerűsítésére, mindezek ellenére Magyarországon - egykét minta együttesen kívül - a rendszer nem tudott elterjedni, jórészt - a józan magyar gondolkodáson - elbukott. Családi kapcsolataim révén (Amerikában élő magyar pedagógus rokonság) figyelmeztettek, majd az 1970-es évek elején már személyesen is tapasztaltam az USA-ban ezt az irányváltást, mely egyértelműen arra irányul, hogy a gazdagok gyerekei részére kisszámú hagyományos magas nívójú iskolai rendszert, a tömegeknek pedig ezt az új szabad oktatási formát vezették be, mely a felnövő új generációk elhülyítéséhez vezetett. Ezt a nevelési központ rendszert már akkor - amerikai, angol, német, dán, svéd minták után - KeletEurópában is „nyugati segítséggel” hihetetlen erővel terjesztették és sajnos tényleges kritika nélküli hazai lelkes támogatói is voltak. Mindezt igazolja ma, hogy az atlanti világban teret nyerő virtuális pénzvilág több mint fél évszázaddal ezelőtt már készült erre a „pénzzel pénzt csináló” a tömegeket alacsonyabb szellemi szintű "akolokba" terelő folyamatra. Végül lásd ma az USA-t, tragikus, de a virtuális pénzvilági koncepció következtében a reálgazdaság elsorvasztásával önmagát fogja megsemmisíteni és helyét át fogja adni Kínának! Régen előkészítették már ezt a folyamatot. Soros György és társai már az 1960-as évek végén elindultak ezen az úton, mely ma kulminál az Egyesült Államokban, és egyszerre erősödik fel a „dűlöngélő” Európai Unióban, ahol szintén az aranyfedezet nélküli virtuális pénzvilág mindenhatósága fontossá válik, és ahol a tényleges, fizikai értelemben az emberiség tevékenységét és jövőjét meghatározó munkahelyteremtést feleslegessé akarja tenni, mert úgy gondolják, hogy a virtuális pénzvilág „morzsáiból segélyezi" a, tudatosan elbutított munkanélküli milliókat és tartja kezében egyre erősebben a világon zajló tőkekoncentrációs folyamatokat. Ezek a mozgások láthatók ma már nálunk is az oktatásunknál, elsősorban a műszaki egyetemi képzésnél káros. Saját tapasztalatból mondom – a helyszínen az Egyesült Államokban már több mint 20 évvel ezelőtt láttam, mint egy az USA-ban dolgozó egyetemi tanár – hogy az ott ez az „amerikai találmány” (ott nem bolognainak nevezett rendszer) milyen károkat okozott és okoz, az egyetemi képzésben és hogyan teszi tönkre a virtuális pénzvilág ádáz ellenfelét a tényleges reál termelésen alapuló világot. (Nálunk a 70-es évek elején még nem a bolognai rendszert, hanem ezt megelőzően a "nevelési központokat" terjesztette a nyugati világ.) Ez a mindent tönkretevő álságos koncepció, leépülés, az USA-ban lassúbb, miután a világ elsőszámú műszaki hatalma eddig elég erős volt ezt az eszement folyamatot kompenzálni! Nálunk azonban az utolsó pillanat, „állítsuk meg Arturo Uit!”, mert különben – a külső behatások, az ország belső ellenségei, a nyitott gazdaságunk, az esztelen privatizáció hatására – az igen érzékeny és törékeny lokalitás,Magyarország – végleg eltűnik! Igaza lesz a költőnek, sírunkat más országok állják majd körül, (vagy állnak bele), ahol egy nép süllyed el!
Elemi, középiskolai és szakmunkásképzés A múltban magas szintű magyarországi elemi, a középiskolai és szakmunkásképzés nívója különösen a II. világháborút követő időszakban, a kommunista rendszer alatt jelentős mértékben romlott. Tömegessé vált az oktatás, csökkent az oktatói színvonal. A mindannyiunk által ismert, zavaros, szükségtelen iskolatípusok, az idegen elmaradt szovjetrendszerű oktatás kötelező átvétele, továbbá az elmúlt 20 év, egymást érő kormányonként változó országvesztő oktatási koncepciók, az oktató személyzet egyre csökkenő színvonala, alacsony dotációja, tovább rontották az egykor hagyományosan kiváló színvonalon működő oktatásunkat. Ennek következtében az a világ elmúlt, amikor egy érettségizett munkásember (volt ilyen) egy életre meg tudta alapozni úgy a jövőjét, hogy közben családot alapítva a megélhetését is biztosította. Mindezek következményeként az elemi és középiskolai nívó romlása miatt – tisztelet a kivételnek – alacsony szintű előképzettséggel indulnak az új korosztályok a fejkvótára és a külföldiek oktatására berendezkedett főiskolai vagy egyetemi képzések. A változtatáshoz szükséges a múltat és a jelent áttekintve, a jövőhöz, átlátható, könnyen érthető és végrehajtható javaslatokat megfogalmazni.
Főiskolai és egyetemi oktatás Az egykor a 19. század végén alapított, jól bevált felsőipari iskolai képzés megszűntetésévelátalakításával, az 1950-es években a felsőipari iskolákban szovjet mintára „technikumi rendszert” vezettek be A rendszerváltás környékén ezt az oktatási rendszert főiskolákká alakították át, melyek az ország valódi igényeit nem vették figyelembe és az így kialakított új szisztéma, elsősorban az új oktatók érdekeit szolgálták. A felduzzasztott intézményrendszer alkalmatlan a továbbfejlődésre! Az egyetemi oktatás területén – az elmúlt 200 év első száz évében – lépésről lépésre az akkori tényleges műszaki igényeknek megfelelően alakuló, végkifejlődésének korszakában világhírű oktatókkal világhírű műszaki képzés, oktatási rendszer, jött létre Magyarországon, Budapesten, Selmecbányán, később Sopronban majd Miskolcon. Ezt a jólműködő oktatási rendszert az 1950-es években átvett szovjet szisztéma szerint átalakították. A szovjet rendszer, speciális tanszékek oktatási rendszere azonban a rendszerváltás után is megmaradt, és a mai napig ezen elmaradott "szocialista tömegtermelésre létrehozott" rendszer szerint (lakóépület tervezési, középület tervezési, ipartervezési, városrendezési, műemlék védelmi) tanszékeken keresztül folyik az oktatás, pedig minden józan, műszaki irányultságú ember tudja, hogy a magyar reálgazdaságnak egészen másra, a jelenlegi világszínvonalnak megfelelő a magyar lokalitást számba vevő rendszerre van szüksége! A műegyetemi oktatás nem terjed ki az épületek építmények tényleges gazdaságos szakszerű megvalósítására, nem oktatják a "Feasybility Study"-t az épületek komplex megvalósítását, hova lett a Bauhaus szelleme?. A valódi ipari gyakorlattól távol álló úgynevezett „designer” képzés folyik, mely nem segíti az önálló magyar „lokalitás” talpra állítását! Ebben a helyzetben az egyetemen, főiskolákon végzett hallgatók a tőkekoncentrációk által kialakított virtuális pénzvilágban gyakorlatilag már ma munkanélküliek és nem is tudják zömében megszerezni a pályakezdéshez szükséges előírt szakmai gyakorlatot, ezért nem is lesz tervezési (megélhetési!) jogosultságuk! Erre találták ki a kamarai ellenőrzési rendszert, mely ma már semmit sem tud ellenőrizni. Mindez hová vezet?
Budapest Műszaki Egyetem Központi épülete a Duna parton
Szakmagyakorlás Az elmúlt két évszázadban az építész és mérnöki pályán a szakmagyakorlás óriási változásokon ment át. A 1808-ban, – az általunk itt önkényesen meghatározott időponttól – egészen a műszaki fénykorunk befejeződéséig 1914-ig az egyetemet végzett építészeknek, mérnököknek a szakma teljes gyakorlásának és tudásának képességével kellett rendelkezniük. Ezek a korabeli kiváló építészek, vállalkozók is voltak. Például, mint köztudott, csak Pollack Mihály a több pesti világhírű középülete mellett 108 db pesti lakóháznak volt a tervezője és kivitelezője. Építőművész és egyben kiváló műszaki szakember volt. A teljes műszaki vertikumot beruházást tervezést, kivitelezést, műszaki ellenőrzést és ezen tevékenységekkel összefüggő részfeladatok ellátására is kiképzést kaptak elődeink! A 19. század utolsó harmadában és a 20. század elején az óriási volumenű építések korszakában és ennek következtében, 1873-tól 1914-ig rohamlépésben épült Budapest majd más vidéki városaink. Az egyes épületek megvalósítása során a nagy volumenű munkák miatt már részben megoszlott a tervező és kivitelező feladat. Ezzel egyidejűleg azonban az építész felelőssége nem csökkent, és nem változott. A fontos irányítási pontokat a korabeli kiválóságok nem engedték ki a kezükből. Megmaradtak „építésvezetőnek”, mint ahogy Hauszmann Alajos a Királyi vár építésénél, mint tervező teljes felelősséggel tartozva „építésivezetői” meghatalmazást kapott Ferenc Józseftől az ország akkori királyától. Az első jelentős változás az 1920-as években az I. világháborút követő évtizedben Trianont követően Csonka-Magyarországon indult el, amikor tovább szakosodott a szakma. A felsőipari iskolából kikerülő jólképzett tanulókból általában kivitelező vállalkozók lettek, jól kerestek, sokszor jobban, mint a kor Trianon utáni időszak zseniális építészei: Molnár Farkas, Rimanóczy Gyula, Lauber László, Nyíri István, Olgyai testvérek és a többi kiváló építész. Jellemző, hogy egyes kivitelezők Dávidék, Zorgék és társaik a kor milliomosainak számítottak és nem az építész zsenik gazdagodtak meg. Így érkeztünk el az II. világháború utáni kommunista évtizedekbe, az induló hanyatlásna, amikor „szovjet mintára” (jóllehet központi Építésügyi Minisztérium volt), darabokra szakították az egyértelműen egy és oszthatatlan építész szakmát, a művészetet - tudomány és a technika megvalósítást, egy ország összképét meghatározó emberi tevékenységet! Az 1950-es évek elejétől megjelentek az amerikai mintára a nagy szovjet kommunista állami irodákban a ledegradált tervezők, mint "műszaki ügyintézők" és a régi nagyobb kivitelező cégek államosításával, azok felszereléseiből állami tulajdonba vétel után „gründolt” generálkivitelezők, alvállalkozók, beruházók, üzemeltetők stb. Ez a szovjet szisztéma változott meg részben az elmúlt - kommunizmusból vissza a kapitalizmusba - 20 esztendőben, amikor feladva végleg mindenünket részben a privatizáció révén a hazai multik, de 80%-ban a külföldi országok multijainak kezébe került a szakma, ahol csak egy példa: külföldi tervezőknek nem kell a Magyar Építész Kamarától tervezési jogosultságot szerezni, lásd a budapesti CET nevű építkezsét, ahol egyébként külföldi cégek veszik fel, az irreálisan felduzzasztott költségekhez a hiteleket, melyeket azután, PPP szisztéma szerint terhelik rá a budapesti önkormányzatra, aminek eredményeként a 8 és fél milliárdra kalkulált költségekre a Fővárosnak 33 milliárd forintot kell visszafizetni. Igaz ezt a PPP rendszert már korábban a MÜPA-nál a magyar kormány és magyar cégek indították el. Megalázó és tarthatatlan a szakmagyakorlás mai hazai helyzete, ahol az építést és ingatlanpiacot szinte teljes mértékben – építési szakértelem nélküli magyar kormányok hathatós támogatásával – külföldi multik kezébe játszották át! Ki a felelős mindezért? Minden bizonnyal dr. Budai Gyula úr egy személyben képtelen lesz ezen ügyek felgöngyölítésére. Pusztán csak néhány mindenki által ismert beruházást említhetünk: Az elvetélt EXPO területén megvalósult épületek, a 4-es METRO, a PPP programok egész sora (3000 milliárd forint!?), MŰPA, a milleneumi névvel lejáratott egyéb építész ügyek, külföldiek által „gründolt” ma üresen álló lakásokkal „lakóparkok” aminek következtében a magyar építész és szerkezetépítő mérnök szakma 90%-ban munkanélküli. Nincs pénz, nincs hitel, nincs igény az építésre! Az országos méretű korrupciók és az offshore lovagok áldásos tevékenységének is köszönhetően a mindenkori kormányok által „támogatásra javasolt magyar mikro-, kis- és középvállalatok" az állam és a multik által kifizetetlen járandóságok következtében fetrengenek a „körbetartozásokban”! Ki ezért a felelős? Mit lehet tenni? Sürgősen cselekedni kell, de nem a hazai multikat kell újra támogatni! Ebben a helyzetben külön is figyelemreméltó az a magyar magán beruházás a – budapesti VIII. kerületi Orczy városközpontban, ahol saját erőből történt a megvalósulás. Állami és önkormányzat támogatás nélkül, igaz 15 év alatt, 15 milliárdos beruházás (azért csak 15 milliárd, mert egy kézben tartott beruházásnál nem volt csúszópénz!). Ahol a tervezést a generál-kivitelezést, értékesítést is egy generál végezte és mindenkor rendben kifizette az alvállalkozókat, akiket nem „fejősteheneknek”, hanem partnereknek tekintettek! Érdekes azonban, hogy ez a „magyar példa” egyetlen kormányzat érdeklődését sem keltette fel eddig. A városközpont megépítőit soha nem keresték meg hivatalosan, hogy önállóságunk érdekében, lokalitásunk védelmében, ezt a magyar utat kell járni.
Érdekvédelem Az elmúlt 200 évben a szakmai érdekvédelem a legkülönbözőbb formákat vette fel. A céhrendszerek fokozatos megszűnésével, a 18. században már jelentkező kamarai érdekvédelmi rendszerek, a 19. század közepéig nem tudtak teret nyerni. Kossuth Lajos sikertelen kísérlete után a 19. század végére a hazai kapitalizmus kialakulásakor, az építésben résztvevő szereplők egyes csoportosulásaival, egyesületek, kamarák, később szakszervezetek alakultak, abból a nyilvánvaló célból, hogy a kapitalizmus egyre fokozódó szervezettsége az állami apparátusokkal létrejött kapcsolataik a magánszféra is szükségesnek érezte az összefogást és így jöttek létre például az érdekvédelem harcos alakulatai a szakszervezetek is, melyekben a munkaadók a munkavállalók, és az állam eltérő érdekein kívántak úrrá lenni. Európában ma is, különböző érdekvédelmi egyesületek, kamarák néhol már kötelező kamarai tagsággal az államkapitalizmust, a létező szocializmust, a kommunista diktatórikus szisztémát idézik, ahol a kommunista állam a kötelező kamarai tagságokon keresztül kívánt az egyes szakmai területek működésébe beleszólni, a szakminisztériumok szerepét kiváltani. Ezeknek a szervezeteknek vannak demokratikus, mint a nem kötelező tagságú forma, vagy a diktatórikus forma, ahol az állam kötelező tagságot ír elő. Ilyenek voltak 1990-es úgynevezett rendszerváltás előtti kommunista - államkapitalista időszakban például az ügyvédi kamarák, melyek a gazdasági - szakmai tevékenységen túl a politikai ellenőrzés szerepét is betöltötték. Az érdekvédelmi szervezetek, például a kamarák ugyanúgy, mint több száz éven keresztül a céhrendszerek magukban hordozták és hordozzák ma is, egyes csoportok, klikkek, lobbyk a különböző szakmákon belüli érdekcsoportosulások céljainak érvényesítését, magyarul a kötelező kamarai tagság a korrupció melegágyává válhatnak! Többek között ezért nincs Svájcban kamara. Ezt a tragikus mai helyzetet figyelembe véve, olyan érdekvédelmi alakulatra van szükség Magyarországon, ahol a "mutyik" kizárhatók! E z s e m m i k é p p e n n e m a d i k t a t ó r i k u s a n k ö t e l e z ő t a g s ágon alapuló érdekvédelem! Az érdekvédelmi szervezetek, kamarák, egyesületek, mint tudjuk teljes egészében a szervezet vezetésétől függnek ezért fontos szempont ennek a meghatározása. A vezetőktől való függőség védelmére kultúr országokban jogosan alkalmazzák azt a szisztémát, hogy a kamarák, egyesületek vezetőit meghatározott időre (nem haveri alapon) 1-2 évre választják. Ez idő alatt a demokratikusan megválasztott vezetés érdemi szakmai, gazdasági, üzleti munkát nem végezhet! Az ezzel ellentétes szisztéma, mely sajnos Magyarországon kormányzati támogatással működik, az államvezetéshez közelálló személyeket időkorlátozás nélkül vezetővé "választják" meg! Ez az állami vezetés által is támogatott szisztéma segít természetesen az egyes szakterületek minisztereinek, hiszen a „nyílt diktatúra látszata nélkül” a hosszú időre megválasztott kamarai vezetőkön keresztül tudják az egyes területeket a kötelező kamarai tagságú tagokat is szigorúan kézben tartani. Ez vezetett azután az állami-kamarai korrupció lehetőségéhez, "az uram-bátyám mutyihoz", amiben egyes vezetők a kamarai „segítséggel” szerzett munkákon meggazdagodnak, ugyanakkor a vezetők még magas fizetést is kapnak. A kötelező kamarai tagok, a kötelező tagsági díjaiból finanszírozzák a vezetőket! Ennek a szisztémának „tovább fejlesztett magyaros változata”, hogy az évtizedekre "kijelölt" „megválasztott” vezetők által irányított kamarai tagok, a felsőfokú egyetemi végzettsége és hosszú szakmai gyakorlata ellenére, a kamara vezetése adja a tervezési működési jogosultságot, úgy, hogy a vezetőség által kiválasztott külső cégek előadásain rendezvényein, pontokat kell szerezni, azért hogy megújíthassák a tervezési működési jogosultságot. Mindezt a "pontszerzéseket" kamarai tagok jelentős pénzek-díjak lefizetése után tehetik meg. Bravó! Ennek egyértelmű eredményeként, több egészen kiváló alkotó elvesztette már tervezői: jogait, Kossuth-díjas, Ybl-díjas, vagy különböző magas állami kitűntetésekkel rendelkező neves, olykor világhírű kollégák vesztették el alkotói (megélhetési) jogukat, azaz ebben a szakmában tervezési jogosultságukat. Ez a szisztéma a legdiktatórikusabb, a „szakmai zsákbafutás” tipikus megnyilvánulása. Csodálkozom, hogy miképpen engedélyezi ezt magát a jog államának deklarált állami, szakmai vezetés, hiszen például a most 105 éves Oscar Niemeyer világhírű brazil építész (kamarai vizsgák nélkül) óriási építészi feladaton dolgozik ma is. I s t e n é l t e s s e s o k á N i e m eyer kollégát!
Javaslat A magyar műszaki élet új oktatási, szakmagyakorlási, érdekvédelmi rendszereinek megújításához (Jövő?) A magyar műszaki élet, benne az építészet és építőipar sikerekben gazdag múltja után a mára a fizikai és szellemi teljes összeomlás szélére sodródott a szakma. Ezért – a nemzetstratégia – kiemelt fontosságú elemét az építés - benne a magyar mikro, kis és középvállalkozók - életét a legsürgősebb és leghatásosabb módon meg kell menteni. A politikai osztálynak nem csak a hazai és külföldi multik boldogulását kell állami hitelekkel támogatani. Az elmúlt 200 év tündöklése és bukása után utolsó kísérletet kell tenni, hogy egy nemzet életében talán legfontosabb a művészet - tudomány és ipar az országépítés összessége visszanyerhesse régi fényét. Mindezek érdekében a kis, de egykor büszke lokalitásunkat újjá kell varázsolni úgy, hogy hazánk Európa és az egész világ eddigi eredményeit, tapasztalatait mérlegelve meg kell alkotnia a „magyar építészet nemzetstratégiáját”. A példák – hazaiak és külföldiek – gondos válogatása után az építész-mérnök szakma megújítását az alábbiak szerint tartjuk, most a 24. óra után lehetségesnek. Oktatás A magyar műszaki oktatási rendszert a hagyományainkhoz visszanyúlva az alábbi módon javasoljuk megújítani. –
– –
elemi-, középiskolai-, szakmunkásképző iskolák rendszerét kell visszaállítani az 1945 előtti állapotra anyagilag is megbecsülve az oktatókat és a technikai haladást (rajztudást, ábrázoló geometria tudást, stb.) mindenek előtt szem előtt kell tartani. főiskolák rendszerénél vissza kell térni a jól bevált felsőipari iskolák szisztémájára, ahol az elméleti tudás mellett a technikai megvalósítás is meghatározó (volt) és lesz! egyetemi oktatásnál a budapesti Műszaki Egyetemet kell ismét világszínvonalra emelni, amiben meg kell szűntetni a szovjet módszert és olyan új intézményt kell megalkotni, ahonnan az ország műszaki fejlesztéséhez és haladásához univerzális (tervező, kivitelező, szervező stb.) szakemberek jöhetnek azonnal az iparba. Meg kell szűntetni (egyenlőre) a külföldi hallgatók képzését, míg az Egyetem ismét világszínvonalra nem fejlődik, mert így csak szégyenkezünk a nagyvilág előtt ezzel a "béroktatással" és fejkvóta rendszerrel.
Szakmagyakorlás Minden oktatási formában és fokozatban azonnal alkotóképes embereket kell az intézményeknek kibocsájtani. Ezen iskoláknak, egyetemeknek – korlátozás nélkül – alkotói, azaz tervezési jogot kell adni. Az utóképzés fontos, de ez elsősorban az egyén érdeke! Semmiféle egyesület, kamara stb. nem korlátolhatja a szerzett főiskolai, egyetemi diplomák hatáskörét! (Ez EU követelmény is!) Érdekvédelem Itt a nemzetközi szakma részletes tanulmányozása után egyértelmű, hogy a régóta értelmetlenül (nagyságrendi különbségek miatt is) a nagyhatalmi típusú német, szovjet, amerikai érdekvédelmi szisztémákkal fel kell hagyni! Vissza kell térni a 19. és 20. századi magyar hagyományokhoz és az ehhez hasonló a világon ma is kitünően működő (mint a svájci óra) svájci rendszert kell választani! SIA (Svájci Mérnökök Építészek) rendszer mintájára, nem kötelező tagsággal, Építész-Mérnök Szövetséget kell létrehozni (ez működött a II. világháború befejezéséig), ahol a tagsági díj fejében valóban érdekképviseletet, és szakmát érintő naprakész műszaki anyagokat (nem pénzért pontszerző tanfolyamokat) nyújtanak. Teljesen felesleges Magyarországon két kamarát (építész mérnök) fenntartani! Az építészek is svájci mintára exkluzív egyesületet hozhatnak létre, ahol a tagságot elnyerni elismerést jelent. Ilyen lehet a Magyar Építőművészek Szövetsége annak megújulása után kötelező évenkénti vezető váltással! Minden önszerveződéses létrejött szakmai civil szervezetet, egyesületet a - a pártokon kívüli civil kontrollt - azok létrejöttét feltétlenül támogatni kell, miután parlamentünknek, nincs és nem is lesz második kamarája! Kévés György Kossuth-, Ybl-, Príma-díjas építész az Építészek Mérnökök Képzőművészek Egyesületének elnöke a Kévés és Építésztársai Részvénytársaság vezetője a St. Louisi (USA) Washington Egyetem Építészkarának volt egyetemi tanára az építész Mesteriskola 10 évig volt vezető építésze Budapest, 2011 július
