Egy huszadik századi magyar polgár Sesztina-Nagybákay Jenő

Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXV

287

Egy huszadik századi magyar polgár Sesztina-Nagybákay Jenő Antal Tamás Nagybákay Antal Zelmosnak barátsággal

Történeti áttekintés Az 1867-ben megkötött kiegyezés értelmében Ausztria lemondott a centralizációs törekvésekről, és a birodalmat egy kétközpontú, dualista állammá alakították át, mely értelmében Magyarország önálló, szuverén kormányzatot, polgári államigazgatást kapott1. Ezek a körülmények egy sajátos, a nyugat-európai mintától számos jellegében eltérő gazdasági fejlődést biztosítottak Magyarország számára (ún. szemi-periférikus fejlődési forma).2 Debrecen városát tekintve további eltéréseket találunk. Igaz, hogy a XIX. század végén és a XX. század elején kibontakozó konjunktúra idején az ipari forradalom felülkerekedésének lehettünk tanúi2 itt is, de nem szabad figyelmen kívül hagynunk az Alföld peremén fekvő város cívis múltját sem. Ugyanis az alapvetően agrárszektorú városba csupán lassan érkezett meg az ipari-gazdasági take off, s a polgári kor első felében még a mezőgazdasági szektor primátusa dominált. Azonban a változás jelei a századforduló után már megmutatkoztak, mivel a dualizmus alatt a debreceni társadalom is lassú átalakulásnak indult (hiszen az ipari forradalom és a tőkés fejlődés egyszerre eredményezte az egész nemzetgazdaság és társadalom átformálódását nem csupán Debrecenben, hanem idővel még az elszigetel1

Berend T. Iván - Ránki György: A magyar gazdaság száz éve. Budapest. 1972. 11.p. 2 Berend - Ránki: i.m. 62. p

Antal Tamás: Egy huszadik századi magyar polgár… 288 tebb, belső perifériákon is)3: csökkent a mezőgazdasági népesség aránya, és nőtt az iparos-kereskedő népességé. Míg 1870-ben ez utóbbi 34,5%-ot tett ki a keresők arányában, addig 1910-re az érték 46,8%-ra emelkedett. Ugyanakkor az őstermelők aránya – az említett időköz alatt – 31,5%-ról 23,9%-ra módosult4. Az iparban a kisipart és a születő nagyipart külön kell vizsgálnunk. Megállapítható, hogy Debrecenben is átértékelődött a kisipar szerepe fő funkcióját tekintve. A megfelelő nagyipari kapacitás hiánya miatt a korszak elején a legtöbb indusztriális szükségletet kielégítette, később viszont e funkcióját fokozatosan elveszítve szolgáltató és javító jellegűvé vált (a termelő funkciója csupán szubszidiárius maradt). Különösen jelentkezett ez azon iparágakban, ahol a nagyipari konkurencia hamar megjelent (pl. élelmezési és élvezeti ipar). Legkevesbé a bőr-, csont- és tollipart érintette5. A nagyipar – fejlődése következtében – átvette az ipari vertikum irányítását. A gépi nagyipart Debrecenben a dualizmus korában elsősorban a következő iparágak jelentették: malomipar (a legjelentősebb az István gőzmalom – erről még később mutatunk be adatokat –, ill. további 6 db malom), cukor-, szalámiipar; gépgyártás (leginkább mezőgazdasági gépgyártás, ill. kocsikészítés); légszeszgyártás, keményítőgyártás, enyvgyár; működött fonó és szövő ipar, műtéglagyár, s két nyomda is6. Az 1890-es években érzékelhető volt a vas- és fémipar előretörése. Debrecenben ez idő tájt a következő nagyobb vaskereskedők működtek: Kovács Gyula, Nánássy Lajos, Tóth Gyula, Lichteinstein

3

Mózes Mihály: Debrecen ipara a dualizmus korában. in: Debrecen iparának története a kapitalizmus kialakulásától napjainkig. Szerk.: Ránki György. Debrecen, 1978. 85. p. ill. Mózes Mihály: Az ipari forradalmak kora. Budapest. 1991. 8. p. vö. Berend T. Iván-Ránki György: Közép-Kelet-Európa gazdasági fejlődése a 19-20. században. Budapest. 1976. 34-38. p., valamint Mózes Mihály: A regionális modernizáció fogalma. in: Mózes Mihály: A kiegyezéstől Trianonig (Regionális gazdaságtörténeti tanulmányok). Debrecen. 1998. 3-6. p. 4 Mózes Mihály: Debrecen... i.m. 85. p.; Tímár Lajos: Vidéki városlakók. Budapest. 1993. 81. p. vö. Balogh István: A cívisek világa. Budapest. 1973. 153. p. és Debrecen Története IV. (1919-1944). Főszerkesztő Ránki György. Debrecen. 1986. 93. p. 5 Mózes Mihály: i.m. 101-106. p. 6 Mózes Mihály: i.m. 114-119. p.


289 József, Várady István és a legnagyobb – és a dolgozat szempontjából legfontosabb – a Sesztina család7. 1819 júniusában Sesztina János vaskereskedő céget alapított Debrecenben, a Piacz u. 1712. szám alatt (ma 21. sz), melyet később fia, Sesztina Lajos átköltöztetett a mellette fekvő, Vecsey Imre építész által tervezett és kivitelezett szép egyemeletes házba, a Piacz u. 1713. sz. alá (ma 23.sz.)8. Ez a cég hamarosan fogalommá vált a vaskereskedelemben, s a város egyik legtekintélyesebb üzletévé fejlődött. Nem volt lakos, aki ne ismerte volna a Sesztina Lajos Vaskereskedést (vagy röviden a Vasudvart) és kitűnő kereskedelmi tevékenységét. A céget Sesztina Lajos halála után fia, Sesztina Jenő örökölte. A vaskereskedés az ő vezetése alatt élte fénykorát. Az ifjú Sesztina Jenő Sesztina Jenő 1869. június 14-én született Debrecenben Beör Julianna és Sesztina Lajos gyermekeként. Keresztszülei Spirkó Ágoston kassai kereskedő és neje, Sesztina Amália voltak9. A család eredetileg szlovák származású, de már a 18. századbeli őseik Miskolcon éltek10. (A későbbiekben nevének eredete foglalkoztatta is Sesztina Jenőt, de mivel nem kutatott utána, mindig azt gondolta, valószínűleg horvát lehet.) Édesapja a „Vasudvar” tulajdonosaként Debrecen jómódú, köztiszteletben álló kereskedő polgára volt. Testvérei: Piroska (18601922), Ilona (1863-1945), Kálmán (1866-1867) és Berta (1874. június-1874. december)11. A szülei gondosan ügyeltek rá, hogy fiuk a legkiválóbb oktatásban részesüljön, ezért is iratták be a Debreceni Református Kollégiumba, ahol elemi és gimnáziumi tanulmányait végezte. Számos, 7

Nagybákay (Rickl) Antal: A Debreceni Sesztina Vaskereskedés története és kora. Kézirat, Nagybákay Antal Zelmos tulajdonában. II. kötet 162. p., lásd még az 1871es adatokról: Szűcs István: Szabad királyi Debreczen város történelme. 3. kötet. Debrecen, 1872. 1092.p. 8

Nagybákay Antal Zelmos: Részletek a debreceni „Vasudvar” történetéből. in: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1991. évre. Debrecen. 1993. 167-168. p.

9

Nagybákay (Rickl) Antal: i.m. II.2. p. Nagybákay Antal Zelmos: Részletek... i.m. 170. p. 11 Nagybákay Antal Zelmos: A Nagybákay Sesztina család. in: Turul. Szerk.: Tarsoly István. Hetvenegyedik kötet. 1998/1-2. füz. Budapest. 1998. 24. p. 10

Antal Tamás: Egy huszadik századi magyar polgár… 290 később szintén híressé vált személyiség tanult ott Sesztina Jenő iskolatársaként, például unokatestvérei, Muraközy Endre és Aladár, ill. a későbbi kormányzó, Horthy Miklós is. A vakereskedelem nyelve akkoriban – mint a kereskedelemé általában – a német volt, így ennek gyakorlása végett az 1883-84. éveket német szón Iglón töltötte, majd 1885-ben – 16 évesen – édesapjával Helgoland szigetén járt, s ott német városokkal ismerkedett. 1887. októberében – érettségi után – atyja Wiener-Neustadtba küldte a vaskereskedő szakma legmagasabb szintű kitanulása végett. Josef Hotter cégéhez, a Carl Siegl Eisen – en gross u. détail Handlunghoz állt be volontairnek, ahol eke és egyéb vasárualkatrészeket árusítottak. Munkájával mindenki elégedettnek bizonyult, mi több, rendkívül közkedvelt lett, így az Osztrák Touristen Club wiener-neustadti csoportja hamarosan fel is vette tagjai közé, s velük élményekben gazdag kirándulásokat tett a környéken és Bécsben is. 1888 februárjában megmászta a Sonnwendstein magaslatot, s ennek emlékei alapján megírta a Hegymászás a bőjtelőben. A téli túrista világból c munkáját, amit 1899. június 14-re édesanyja ki is nyomtattatott születésnapi ajándékként12. Az 1888-as farsangot még Wiener-Neustadtban töltötte, majd igazán szép bizonyítványával – befejezvén ottani gyakorlatait – mindenki legnagyobb sajnálatára távozott. 1888-89-ben Grazban, a Carl Greinitz Neffen nevű cégnél tanulóskodott, amit egyébként a vaskereskedelem legfőbb „akadémiájának” tartottak. Ott már telefonkészüléket is használtak, ami akkor ugyancsak egyedinek számított. A cégnek érdekeltségei voltak még Eibiswaldban, Krumbachban és Triesztben is. Vezetője Hans Dettelbach úr volt, aki olasztanárt is szerzett számára, mivel 3 hónapot Triesztben szintén el kellett töltenie az Adria partján. Ezen időszak alatt is kitűnő munkát végzett, Grazban a Wathner-féle szakkönyvet betéve tudta, s az ottani kedélyes társasági életbe is bekapcso-

12

Sőregi János: Sesztina-Nagybákay Jenő. in: Debreceni képes kalendáriom az 1946-ik esztendőre. Debrecen. 1946. 41. p. és főleg Nagybákay (Rickl) Antal: i.m. II. 97. p.


291 lódott . A cég főnöke nagyon elismerően számolt be Sesztina Jenő gyakornokságáról Sesztina Lajosnak írt német nyelvű levelében14, megírta, hogy nagyon elégedett debreceni valantairének munkájával, és biztosítja Sesztina Lajost, hogy módot fog adni fiának a Greintz cég minden munkareszortjának és az egész karinthiai és stájerországi vasiparnak a megismerésére. Természetesen mindez meg is történt. 1889-90. esztendőkben – Graz után – önkéntesnek állt be a 15. gróf Pállfy huszárezredbe, ahol hadnagyi rangot szerzett. (Itt említjük meg, hogy 1896-ban részt vett Budapesten, a milleneumi ünnepségeken is Debrecen szabad királyi város díszmagyaros lovasbandériumának tagjaként15). 1890 őszétől Budapesten egyetemen tanul: pénzügyi jogot, pénzügytant, nemzetgazdaságtant, váltó és kereskedelmi jogot, forgalmi és kereskedelmi statisztikai előadásokat hallgatott. 1891-ben Sesztina Jenő belépett édesapja vaskereskedésébe (Sesztina Lajos ekkor 62 éves volt, az István gőzmalom elnöke, 1888. november 24-e óta debreceni polgár). Egy év múlva bejelentette: házasságra kíván lépni Csanak Margittal, Csanak József fűszerkereskedő legfiatalabb lányával, akivel már régóta ismerték egymást. Az eredetileg egyébként haragban álló két család kibékülése után, 1893. november 11-én a Margit fürdő dísztermében meg is rendezték az esküvőt. Az esketést Könyves-Tóth Kálmán lelkész végezte, miután Sesztina Jenő átiratkozott evangélikusról református hitre. A tanúk ifjabb Csanak József és Rickl Antal (Sesztina Jenő egyik sógora) voltak. Házasságukból gyermek nem született. A házasság megkötése után egy darabig az Ipar és Kereskedelmi Bank palotájában béreltek lakást, majd a tejpiaci Sesztina-házba költöztek. Mivel Sesztina Jenő, azon pillanattól kezdve, hogy belépett atyja vaskereskedésébe, nagyon lelkesen vett részt a cég üzleti tevékenységeiben – erről a pesti évek alatt közte és Sesztina Lajos között 13

13

Sesztina Jenő 1889. február. 20-án kelt, édesapjához írt levele alapján, melyben hitelbe (!) pénzt kért túlköltekezése miatt.- Sesztina-Nagybákay családi levéltár, Nagybákay Antal Zelmos tulajdona (továbbiakban: S.N.levélt.) 14 Hans Dettelbach Sesztina Lajoshoz írt német nyelvű levele alapján. 15 Hetey Sándor György: Debrecen és vidéke a lovasparádékon 1920-ig. in: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1986. Debrecen. 1987. 324. p.

Antal Tamás: Egy huszadik századi magyar polgár… 292 folytatott levelezések is tanuskodnak16 –, így atyja 1894. január 31-én elérkezettnek látta az időt, hogy fiát az üzleti vagyonból 50 ezer Ft részesedéssel lássa el (ezzel 70 ezer Ft üzleti tőkéje maradt, a többi rész – 55 ezer Ft – Weszter István cégtárs tulajdonát képezte). 1895-ben indult meg Sesztina Jenő számára a magyar kereskedelemért folytatott, egész életén át tartó áldozatos munkássága azzal, hogy megválasztották a Debreceni Kereskedelmi Alkalmazottak Egyesülete elnökévé, majd a Debreceni Kereskedő Társulat választmányi tagjává. Egy, az Aranybika szállóban rendezett bálon a Kereskedő Ifjak Egyesületének elnöki címét is megkapta. 1896. – a milleneum éve. Sesztina Jenőt ekkor a pesti felvonuláson, a lovas bandériumban találjuk. – Ezekben az években egyébként a következő vaskereskedők működtek Debrecenben: Sesztina Lajos, Kovács Gyula, Nánássy Lajos, Tóth Gyula, Lichteinstein József és Várady István. Ezek közül a Tóth Gyula cége számított a legnagyobb vetélytársnak, különösen, miután veje, Györffy Aladár vezette az üzletet17. 1897-ben Sesztina Jenő barátjával, Tóth István építésszel egy ízlésés nyaraló villát építtetett a Nagyerdőn (ez hosszú évekkel később tragikus események színhelye lett). 1904. december 2-án Sesztina Lajos, Jenő illetve leánytestvérei – Piroska és Ilona – nemesi oklevelet szereztek. 1905. január 11-én 82 éves korában meghalt Sesztina Lajos. Ez a szomorú esemény az egész helyi közvéleményt és a magyar vasszakmát megrázta. Május 27-én Sesztina Lajos üzletrészét (150 ezer Korona) Sesztina Jenő örökölte, s ezzel a cég vezetése az ő kezébe került (Weszter István cégtársként továbbra is megmaradt).

A debreceni polgár 16

Sesztina Lajos fiának Pestre írt, 1893. március. 25-én kelt levele alapján, melyben fiát üzleti feladatok lebonyolításával bízta meg, és pontos utasításokkal látta el a Rimamurányi-Salgótarjáni Vasmű Rt igazgatójával történő tárgyalással kapcsolatban. 17 Nagybákay (Rickl) Antal: i.m. II. 162. p.


293

1905-ben – abban az esztendőben, mikor megbukott a Szabadelvű Párt éppen 30 évi országvezető tevékenysége után – a Magyar Áruvédő Egyesület elnöke lett Sesztina Jenő – folytatva édesapja példáján a magyar ipar támogatását. Ezen minőségéből adódóan döntött úgy, hogy egyes vállalatok felkarolását saját kezűleg végzi. Az egyik ilyen vállalkozása Baloghné Békéssy Rózsi szappanos üzemének jelentős tőkével való megtámogatása volt, mivel nem hagyhatta, hogy a nagy múltú „debreceni habos szappan” (története a XVI. századig nyúlik vissza) anyagi gondok miatt végleg eltűnjön a piacról. Így jött létre a Békéssy Rózsi és Társa Szappangyár, mely kereskedelemben Erdéllyel, Galíciával és Bukovinával is tartotta a kapcsolatot18. Maga a gyár a Külsővásártér 3-4 sz. alatt volt, reklámfelhívásuk így hangzott: „Hazafiasan cselekszik az a magyar asszony, aki külföldi áru helyett a Debreceni első szappangyár Békéssy Róza és Tsa [Sesztina Jenő] szappanait vezeti be háztartásába.”19 A másik ilyen irányú cselekedete akkoriban Flegler György nehéz anyagi helyzetben levő réz-, nikkel- és vasbútorgyárának 25 ezer K alaptőke bevonásával részvénytársasággá való alakítása volt 1905-ben. Első elnöke Csanak János lett (1907-ben maga Flegler kilépett a cégtől). A vállalkozásba hamarosan a Sesztina-cég több alkalmazottja is beszállt összesen 50 ezer K-val, ill. az Ipari és Kereskedelmi Bank, és annak elnöke, Löfkovits Márton, valamint további magánszemélyek20. Hamarosan a gyár új épületet kapott az Ispotály mellett és új nevet is: Debreceni Vas- és Rézbútorgyár. Ettől kezdve nem volt szükség a Debrecenbe való vas- és rézbútor-behozatalra. Sesztina Jenő rajongott a természetért, a madarakért. Ezzel magyarázható, hogy 1904-ben hozzásegítette Kühnel Józsefet az Első Magyar Fészekodugyár megalapításához, amely kezdetben Baranyakárászon működött.

18

Nagybákay Antal Zelmos: Az „Első Debreceni Gőzszappangyár” története. in: Olaj Szappan Kozmetika. 1991. XL. évfolyam 1. sz. (jan-márc). 29. p. és Nagybákay (Rickl) Antal: i.m. III. 6. p.

19 20

Nagybákay Antal Zelmos: Az „Első... i.m. 29. p. Nagybákay (Rickl) Antal: i.m. III. 7-8. p.

294

Antal Tamás: Egy huszadik századi magyar polgár…

Támogatta továbbá Veréb Lajos zárgyárát, Veréb István permetezőgyárát, valamint Fazekas József lakatos- és tűzhelykészítőmester vállalkozását21. 1905-ben leköszönt a Kereskedő Ifjak Egyesülete éléről 10 évi kitartó és lelkiismeretes munka után. (Közben a Kereskedő Társulatnál is megszűnt a tagsága, de – természetesen – újraválasztották.) Még ebben az évben a Debreceni Kereskedelmi Rt. elnöke és az OsztrákMagyar Bank váltóbírája lett. 1905-ben még egy lényeges esemény esett Sesztina Jenő életében: történt ugyanis, hogy a lövőpetribeli református templom helyreállítása ügyében egy ottani lakos kereste fel a Sesztinavaskereskedést vasáru vásárlásának szándékával. Erről tudomást szerezvén, Sesztina Jenő maga vállalta fel egy új templom megépítését (Lövőpetriben egyébként is voltak birtokai). A terveket Tóth István építész készítette el, az első költségvetés 21547,26 K-t határozott meg. Lövőpetri lakossága háláját levélben is kifejezte, melyben leírták, hogy „... [Sesztina Lajos] 82 éves közhasznú életének megörökítése végett ... az ő nevöket fenntartandó emléket állítanak a lövőpetrii evangélikus református egyház részére, Isten magasztos dicsőségére...” Az építő22 munkálatok 1907-ben kezdődtek meg. A templomot román stílusban építették fel 400 fő részére. Az összköltség végül is 35987,86 K lett – jóval több a tervezettnél. 1908. szeptember 13-án szentelték fel, az ünnepségen megjelent a Sesztina családon kívül a Csanak, a Rickl és a Muraközy család is. Közben 1906. folyamán Sesztina Jenőt a Debreceni Műpártoló Egyesület választmányi tagjává és a Gyáriparosok Kerületi Hitelszövetsége alelnökének választották meg. 1908-ban a Hajdúnánási Mezőgazdasági Gépgyárat 120 ezer K alaptőkével részvénytársasággá alakította át, és egyben elnöke is lett az új válalatnak, amely neve: Pauchly Mezőgazdasági Gépgyár Rt (eredetileg Pauchly Béla és Nagy Imre vállalkozók társulásával jött létre az elődje). Célja a külföldi áruk kiszorítása és a belföldi ipar fejlesztése23. 21

Nagybákay (Rickl) Antal: i.m. III. 12. p. A lövőpetrii egyházközség 1906. ápr. 28-án kelt. köszönőlevele Sesztina Jenőhöz. S.N.levélt. 23 A Sesztina Lajos cég üzleti könyvei és Nagybákay (Rickl) Antal: i.m. III. 45. p. 22


295 Mint egyike a legtöbb adót fizető polgároknak ugyanebben az évben a város törvényhatósági bizottságának is tagja lett (a törvényhatósági bizottságok tagjainak felét a virilisták alkották az 1870:XLII. tc. rendelkezései szerint egészen az 1929:XXX. tc. hatályba lépéséig). 1909. március 27-én beválasztották a Városi Múzeumi Bizottságba. Azon év folyamán a lövőpetrii régi imaházat iskolává alakíttatta át, mely cselekedetét, hazafias áldozatkészségét a kulturális miniszter levélben is méltányolta, csakúgy, mint a Felsőszabolcsi Református Egyházmegye24. Lövőpetriben ez évben saját kúriáját is felújította. 1910-ben a Pauchly Mezőgazdasági Gépgyárat Hajdúnánásról Debrecenbe telepítette át, a részvénytőkét 200 ezer K-ra emelte, és ettől kezdve Debreceni Mezőgazdasági Gépgyár Rt-nek nevezték. Új igazgatója Schuschitzky János, a Losonczy Gépgyár tisztviselője lett. Igazgatósági tagok: dr. Löfkövits Márton, idősebb Rickl Antal, dr. Petzkó Ernő, Emerich Arnold és Lakó Ignác25. (Egy év múlva 500 ezer K-ra emelték az alaptőkét.) A gyár az első évben 250 ezer K termelési értéket ért el. Gépparkját egy 8 LE-s benzinmotor, lyukasztó-, fúró-, csavaró-, vágó- és esztergagép képezte26. 1910. folyamán Debrecenbe települt az Első Magyar Fészekodúgyár is, nevezetesen a Margit-fürdő mellé, mivel Kühnel Márton (az idő közben elhunyt Kühnel József öccse) Szikszay Gyula fürdőtulajdonos Margit nevű lányát feleségül vette. 1910-ben Sesztina Jenőt az István Gőzmalom felügyelő bizottságának tagjává választották (emlékeztetőül: Sesztina Lajos ott 27 évig elnökölt). – Az István Gőzmalom ekkor Debrecen legnagyobb kapacitású malma volt (közel 800 ezer q örlőképességgel – 730 ezer q búza és 54 ezer q rozs). Gőzgépparkjának kapacitása 1000 LE-re nőtt, villanymotorja 30 LE-t számlált 1910-ben. Kivitele volt Németországba, Franciaországba, Angliába, Hollandiába ill. Ausztriába, nyeresége pedig 209 593 Ft 1909-ben27. De ezzel együtt is nehézségekkel küzdött, csakúgy, mint a malomipar általában abban az években. (A század elején generális pangás alakult ki a helyi iparágakban28.) To24

Nagybákay (Rickl) Antal: i.m. III. 81. p. Nagybákay (Rickl) Antal: i.m. III. 67. p. 26 Mózes Mihály: Debrecen... i.m. 132. p. 27 Mózes Mihály: i.m. 129. p. 28 Mózes Mihály: i.m. 128. p. 25

Antal Tamás: Egy huszadik századi magyar polgár… 296 vábbi jelentősebb malmok közé az Erzsébet Malom és a Hortobágy Gőzmalom tartozott Debrecenben. Ami a Sesztina Vaskereskedést illeti: a vállalat fénykorát élte; mindig tartotta magát a tisztességes árakhoz, a debreceni piac így az egyik legnyugodtabb hírében állt az egész országban, mivel Sesztináék teljes mértékben egyetértettek az „élni és élni hagyni” üzleti politikával. Az 1910. évben Sesztina Jenő és felesége, Csanak Margit nagy utazásra szánták el magukat: egyhónapos felejthetetlen emlékű körutat tettek Egyiptomban. Az útvonal során érintették Trieszt, Málta, Alexandria, Kairó városát, majd hajóztak a Níluson az asszuáni Kataraktáig, meglátogatták Karnakot, Luxort, a piramisokat és a Sphynxt. Hazafelé megcsodálhatták Konstantinápolyt, majd onnan vonattal tértek vissza Magyarországra. Örökké emlékezetes utazás volt ez mindkettőjük számára.(Itt említjük meg egy másik nagyobb külföldi útjukat is, amely során 1927. elején hat hetet töltöttek a francia Riviérán, a ragyogó napfény és örök tavasz honában.). 1911-ben az Irén utcában kis családi házat vett, melyet Vas Pál nevű rokkant embernek és családjának ingyenes használatra adott át (később, 1936-ban Vas Pál nevére is iratta). 1912-ben Sesztina Jenőt felvették a Vörös Kereszt debreceni választmányának tagjai sorába, ahol felesége már 1907. óta aktívan ténykedett. 1913. novemberében (a második Balkáni-háború után) a kereskedelmi és földművelési miniszter kérésére a Kamara tagjaként Boszniába látogatott, hogy onnan 20 mezőgazdasági és ipari tanoncot hozzon, akiket azután a Tiszántúlon helyeztek el. Természetesen Boszniában a Mezőgazdasági Gépgyár üzleti érdekeiben is eljárt: ottani gépgyártó műhely felállításáról tárgyalt. 1914-ben merényletet követtek el az Kereskedelmi és Iparkamara székházában Miklóssy István, az első magyar görög katolikus püspök ellen. Bár ő nem, de két pap és egy jogtanácsos meghalt a levélbomba következtében. A temetésen Sesztina Jenő emlékük megörökítését javasolta. Domahidy főispán – ezen felbuzdulva – létre is hozta az un. Emlékmű Bizottságot (Sesztina Jenő a bizottság pénzügyeit irányította). A szervezet több gyűjtést is rendezett, amelyből a Sesztina Vaskereskedés egész irodaszemélyzete kivette a részét. (A merénylet háttere egyébként abban keresendő, hogy az első magyar


297 nyelvű görög katolikus egyház megalapítása igen nagy felháborodást váltott ki egyes – nemzetiségi és külföldi – körökben.) Július 28-án a Monarchia – a Berlin nyomására küldött ultimátum el nem fogadása miatt – hadat üzent Szerbiának – kirobbant az első világháború, mely a magyar történelem legfényesebb időszakainak egyikét, a dualizmus alatt bekövetkezett gyors ütemű fejlődést szakította meg. 1915-ben Zádor Lajos elnök halála után a Kereskedő Társulat alelnöke lett Sesztina Jenő, majd 1915. szeptemberében őt is behívták katonának. Először népfölkelő hadnagyként, majd Nagyszöllősön fogolytábor-parancsnokként szolgált. A céget addig Weszter István irányította, az üzleti pénztárt pedig – munkaerőhiány miatt – maga Sesztina Jenőné kezelte nagy buzgalommal. Azonban egy ilyen fontos személyiséget, mint Sesztina Jenő nem nélkülözhet a közélet: a Debreceni Mezőgazdasági Gépgyár Rt, a Debreceni Vas- és Rézbútorgyár Rt, az Első Debreceni Gőzszappangyár Rt, a Debreceni Kereskedelmi és Iparbank Rt és a Sesztina Lajos Vaskereskedés közös kérvényt nyújtott be a honvédelmi minisztériumnak Sesztina Jenő mihamarabbi leszerelése érdekében29. A kérést a felelős szervek jogosnak ítélték, így felmentették a további szolgálat alól. Egyúttal megbízták a Mezőgazdasági Gépgyárban folyó „Srapnel” típusú lövedékhüvelyek és katonai járművek gyártásának felügyeletével, mivel a legtöbb gépgyárat hazánkban – csakúgy, mint más országokban – hadiipari termékek készítésére állítottak át. (Mindez nem tett jót az amúgy is nehéz anyagi helyzetben levő Gépgyárnak, amelyet 1912-ben ismételten a Sesztina cég mentett meg az összeomlástól – először 70 ezer, majd 1915. december 31-én 120 ezer K árutartozást engedett el neki, mely igen nagy érvágás volt még a jólmenő vaskereskedésnek is.) 1917. szeptember 19-én meghalt Weszter István, Sesztina Jenő cégtársa. A vaskereskedés vezetőségében így keletkezett hiányt Sztraka Péter üzletvezető katonai szolgálatok alóli felmentetésével próbálták pótolni (a cég alkalmazottai közül ekkorra már 18 főt hívtak be katonának).

29

Nagybákay (Rickl) Antal: i.m. III. 115. p.

298


1918. folyamán Sesztina Jenőt megválasztották a DebrecenNyírbátori Vasút Rt. igazgatósági tagjává. Az ő érdeme, hogy megépült a Hajdúsámson és Nyírbátor közötti vasúti sínpálya. Közben véget ért az első világháború. 1919. január 1-re már 20 főre szaporodott a Sesztina Vaskereskedés háborúból visszatért alkalmazottainak a száma. Március 13-án ifj. Rickl Antal és Weszter Béla (a nem rég elhunyt Weszter István fia) bejegyeztettek a vaskereskedés iparűző tagjaivá30. Három hét múlva (április 5-én) a cég állami tulajdonba ment át a Tanácsköztársaság alatt, éppen alapításának 100. esztendejében (hasonló sorsa jutott a többi debreceni vaskereskedés is). Szerencsére a cég eddigi vezetősége maradhatott továbbra is a kereskedésnél – Roós Márton megválasztott vaskereskedő biztos (a Sesztina cég egykori komissionere, azaz nagybani eladója) javaslata értelmében. A Tanácsköztársaság alatt a cég személyzeti listája a következő volt31: Sesztina Jenő – felügyelő, volt tulajdonos; Rickl Antal – kiszolgáló, volt tulajdonos; Weszter Béla – pénztárnok, volt tulajdonos; Bakos István – détail üzletvezető (détail = kicsinybeni eladás), munkás tanácstag; Szabó Jenő – kiszolgáló, munkás tanácstag; Elekes Dezső – könyvelő, munkás tanácstag; Győry Imre – kiszolgáló munkás; Király János – kiszolgáló munkás; Hanitz Miklós – kiszolgáló munkás; Szabó Zsigmond – kiszolgáló munkás; Szigethy Lajos – kiszolgáló munkás; Dobsa Béla – kiszolgáló munkás; Somogyi Endre – raktárnok, munkás tanácstag; Sztraka Péter – irodista; Cséka Margit – naplóvezető; Kiss Aranka – üzleti pénzkezelőnő; Ács István – tanuló; Molnár János – üzleti segédmunkás; Tar Sándor – üzleti segédmunkás; Dézsi József kifutófiú. A századik évfordulót a román csapatok megszállása idején élte a cég, így akkor nem adódott lehetőség e jeles esemény méltó megünneplésére. (A beérkező csapatok minden mozdítható értéket magukkal vittek „ajándék” gyanánt, így Sesztina Jenő lakásából is olajfestményeket, dísztárgyakat, ruhaneműket, egy hintót és lovakat

30 31

Nagybákay (Rickl) Antal: i.m. III. 137. p.

Sesztina cégiratok. S.N. levélt., ill. Nagybákay Antal Zelmos: Kereskedelmi alkalmazottak a Sesztina vaskereskedésben in: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1989-1990. szerk. Gazda László és Módy György. Debrecen, 1992. 275. p.


299 tulajdonítottak el.) A román megszállás magának a vaskereskedésnek 24247 Korona és 4 fillér kárt okozott32. 1919. folyamán a Vas- és Rézbútorgyár elnökségéről Csanak János lemondott, helyét Sesztina Jenő vette át (ekkorra már ifj. Rickl Antalt is beválasztották a felügyelőbizottságba, később a Mezőgazdasági Gépgyárnál is szert tett hasonló tagságra Weszter Bélával együtt). Sesztina Jenő ezen évben Lövőpetriben a hazatért katonáknak 47 házhelyet engedett át jutányos áron (1922-ben pedig a Horthy Miklós által alapított „Vitézi rend” javára adott 12 Kh szántót - a háborúban érdemeket szerzetteknek). Ezek után Lövőpetri díszpolgárává avatták . A Hajdúsági Virradat c. lap így ír: „...Bár ilyen földesura lenne minden falunak, akkor nem lenne szükség törvényre... Nem kell oda törvény, ahol szív van...”33 1920. augusztus 31-én 88 éves korában meghalt Sesztina Lajosné Beör Juliánna, Sesztina Jenő édesanyja. 1920-ban a Debreceni Kereskedő Társulat elnökségét vállalta el Sesztna Jenő, ami nagy kihívást jelentett, hiszen nehéz idők jártak a kereskedelemre akkoriban a háború miatt. 1921. júliusában éppen ezért úgy döntött, hogy egy hat tagú bizottságot küld ki a Társulat által fenntartott iskolák pénzügyi helyzetének felülvizsgálatára. Az eredmény lesújtó volt: Sesztina Jenő maga kényszerült lépéseket tenni az iskolák megmentésére. 1922-ben az egész tanári kar fizetését és a karácsonyig tartó fűtést ő állta. A problémák áthidalásán végül – a Társulat tagjainak áldozatvállalásán túl – a pénzügyi devalváció segített (3848 romlott papírpengővel ki lehetett fizetni 1.139.000 Pengő értékű régi Korona tartozást, de 1924. folyamán további 10 millió koronás váltót kellett aláírnia a Társulatnak, mivel a minisztérium augusztus 2-i hatállyal 50%-os támogatást vont meg a Felső Kereskedelmi Iskolák állami segélyéből34). Klebelsberg Kuno kultuszminiszter ezen cselekedetekről értesülve látogatást tett Sesztina Jenőnél, és a kormányzónál javasolta kitüntetését. Horthy kormányzó pedig, helyeselve a javaslatot, kiemelkedő érdemeiért kormányfőtanácsosi címmel tisztelte meg Sesztina Jenőt (1923. november 11). A kitüntetést nagy ünneplés követte. A Magyar Vaskereskedő c. vasárus szaklap erről így ír: „Egész 32

Nagybákay (Rickl) Antal: i.m. III. 151. p. Hajdúsági Virradat. 1922. október. 1. 34 Nagybákay (Rickl) Antal: i.m. IV. 23. p. 33

Antal Tamás: Egy huszadik századi magyar polgár… 300 Debrecen ünnepelte Sesztina Jenőt. Csak most látszik, hogy akik őt csupán a vaskereskedelemi és vasipari tevékenységeiről ismerik benne reprezentálva látják azt a régi igazságot, hogy a nagyszabású ember egyoldalú nem lehet... Csak most győződtünk meg, hogy Sesztina Jenő üzleti foglalkozási körén kívül milyen jelentékeny társadalmi és kultúrmunkát végzett...”35 A Vaskereskedők Országos Egyesülete Sesztina Jenő nevére alapítványt hozott létre ezek után. Ő pedig 1923-ban megszervezte a Vaskereskedők és Vasiparosok Országos Egyesületét, melynek első elnöke lemhényi Dávid Jakab lett. Manapság országszerte köztudott, hogy Debrecen egyik legnagyobb nevezetessége a Déri Múzeum. Azt azonban a debreceniek közül is csak kevesen tudják, hogy Sesztina Jenő „egyik fő mozgatórugója volt a múzeum megteremtésének”. Történt ugyanis, hogy Trianon után váratlanul felbukkant egy külföldön élő derék magyar ember, Déri Frigyes, és elhatározta: hoszszú évek alatt összegyűjtött műkincseit a magyar államnak, esetleg szülővárosának, Bajának, vagy inkább egy nagyobb egyetemi városnak adományozza36. Déri 1920. október 18-án látogatott először Debrecenbe, hogy jelezze szándékát a város vezetőségének. Sesztina Jenő – mint múzeumbizottsági tag – ekkor ismerkedett meg vele, s kötöttek hamar igaz barátságot. A város nagy megtiszteltetésnek vette Déri ajánlatát, de ezen kívül sok minden az elkövetkező fél évben nem történt. A következő év májusában ismét Debrecenbe látogató Dérit ez nagyon lehangolta, s már-már arra gondolt, hogy egy másik várost keressen gyűjteményének, de hála Sesztina Jenő lelkes segítőkészségének, ez nem következett be: Először is készíttetett egy díszes, „a debreceni nők hálás köszönetét tolmácsoló” albumot több ezer debreceni nő aláírásával, melyben tudatták, hogy a város igenis nagy örömmel fogadta az ajánlatot, és a lelkes polgárok mindent megtesznek a múzeum épületének mielőbbi elhelyezése végett (az album fedőlapját Haranghy Jenő iparművész festette, a kötését Dávidházy Kálmán neves könyvkötő35

Magyar Vaskereskedő. 1923. XXIII. évf. 47. sz. november. 18. Nagybákay Antal Zelmos: Múzeumpártolás a század elején Debrecenben. in: A Debreceni Déri Múzeum magnyitásának 60. évfordulója alkalmából rendezett emlékülés előadásai. Debrecen. 1990. 54. p.

36


301 mester készítette). Ezen kívül Déri üdvözletet és ajándékot kapott egyéb debreceni mesterektől is37. Sesztina Jenő ezek után vendégül látta nagyerdei villájában. Dérit rendkívül meghatotta ez a kedvesség és vendégszeretet, és felismerte, hogy a gyűjtemény számára „Debrecent elhagyni tisztességtelen lenne”38. Nagy nehézségek után, de végül megszületett a terv a múzeum elhelyezéséről: a Fűvészkert helyét fogadta el a Közgyűlés (törvényhatósági bizottság) erre a célra. Sesztina Jenő a folyamatok meggyorsítása végett 100 ezer Koronát adományozott a másutt felállítandó Fűvészkert javára. 1923. szeptember 23-án megtörtént az ünnepélyes alapkőletétel, amit követően Déri meghívta a nagyrabecsült Sesztina házaspárt magához Bécsbe, ahol két napig élvezték vendégszeretetét. Bár Déri 1924. október 27-én váratlanul meghalt, Sesztina Jenő a későbbiekben is páratlan lelkesedéssel folytatta a múzeum értékeinek gyarapítását (mint ahogy erről később még lesz is szó). 1924. október 24-én meghalt idősebb Rickl Antal, Sesztina Jenő testvérének, Piroskának a férje, ifj. Rickl Antal édesapja. Sesztina Jenőnek ez idő tájt egyre súlyosabb epekőbántalmai jelentkeztek, amikre orvoslást egy karlsbadi kezeléstől remélt (mindez 1925. folyamán). Mivel panaszai nem enyhültek az operáció elkerülhetetlen volt. A szakszerű és rendkívül sikeres sebészi beavatkozást Verebélyi professzor végezte pesti klinikáján. Ágya körül – a számtalan látogató kedvességéből adódóan – egész virágerdő bontakozott. Hamarosan egészsége teljében el is hagyhatta a kórházat. A magyar kereskedelem élén 1926. április 21-én a Debreceni Kereskedelmi és Iparkamara elnöke lett Sesztina Jenő (ez a legrangosabb tisztségek egyikének számított), majd 1927. január 8-án a Kamarák küldötteként beválasztották az 1926:XXII. tc. alapján megszervezett kétkamarás országgyűlés felsőházába. December 21-én tartotta meg első nagyobb beszédét a gép37 38

Nagybákay Antal Zelmos: Múzeumpártolás... i.m. 54. p. Déri Frigyes Sesztina Jenőhöz írott, 1923. január 18-án kelt leveléből. S.N. levélt.

Antal Tamás: Egy huszadik századi magyar polgár… 302 járműadó törvény megvitatása közben, amelyben a külföldi gépjárművek behozatalának megszorítását javasolta, illetve figyelmeztetett: azok elterjedése veszélyezteti a kocsikészítő mesterek egzisztenciáját. A beszéd az egész országban élénk érdeklődést váltott ki. 1928. június 21-én pedig újra őt választották meg felsőházi tagnak (mivel alaki hiba miatt az előző választás eredményét idő közben érvénytelenítették). A Debreceni Kereskedelmi és Iparkamarát 1850. szeptember 25-én hozták létre, akkor 15 rendes és 8 póttaggal. Törvényi és országos szinten az 1868:VI. tc. szabályozta újra az iparkamarák működését, mely értelmében a debreceni illetékességi körébe Bereg, Ugocsa, Máramaros, Békés, Bihar, Zabolch (Szabolcs), Szathmár, Kraszna és Közép-Szolnok vármegyék, a területükön fekvő szabad királyi városok és hajdú-városok, s összesen 1562 község tartozott – Debrecen önálló belső alkerületet képezett. 32 tagját fele-fele részben külön az iparos, illetve a kereskedők köréből választották, s ily módon mindkét osztálya rendelkezett egy-egy elnökkel és alelnökkel is. A duális struktúrát a Kamara elnöke fogta össze, aki elsőként Swetits Mátyás (1850-1856) volt39. Sesztina Jenő Kamara elnökévé választásról a Tiszántúli Ipar és Kereskedelem c. hetilap így ír: „Szentkirályi Tivadar, a Kamara elhunyt nagynevű elnökének örökébe méltó utód lépett... Sesztina Jenőnél nincs ma hivatottabb férfiú a Kamara vezetésének tisztségére... Eredményekben nagy mértékben gazdag pályája, kiváló egyénisége predestinálják erre. Sesztina Jenőben elsősorban a kisemberek találják meg igaz barátukat... Jószívűsége, emberbaráti szeretete, szociális gondolkodása váltott ki általános elismerést...”40 A Hajdúföld eképp emlékezik meg felsőházi taggá való választásáról: “Sesztina Jenő megválasztása országszerte nagy örömet keltett, mivel áldozatkészsége és nagy hazaszeretete... nagy értéket jelent a magyar közélet számára...”41 1926. március 4-én a Sesztina cég belépett a Magyar Vaskereskedők Syndicatusába (már erre 1910-ben lett volna lehetőségük, de akkor még nem tartották előnyösnek a csatlakozást).

39

Szűcs: i.m. 1076-1077.p. Tiszántúli Ipar és Kereskedelem. II. évf. 1926. 16., 17. sz. április. 14., 24. 41 Hajdúföld. 1927. január. 9. 40


303 1928. június 28-án a Debreceni Kereskedő Társulat elnöki posztjáról 8 évi lelkiismeretes és áldozatkész munka után egyéb elfoglaltságai miatt lemondott (az utóda Békés Lajos lett). 1928-ban Sesztina Jenő gépkocsit vásárolt: egy magyar gyártmányú „Prima Magosix” tulajdonosa lett. Mint látható, az automobil kiválasztásánál is a magyar ipar támogatása volt az elsődleges szempont számára42. Ezen év folyamán 2 ezer pengőt adományozott – Weszter Bélával és Rickl Antallal együtt - a debreceni református ispotály részére tíz évi részletekben. – Továbbá átalakíttatta nagyerdei villáját nyáritéli szállássá. A munkálatokat Széll Géza építész végezte összesen 90 ezer pengőért. 1928-ban még díszelnöke lett a Debreceni Kereskedők és Utazók Egyesületének és a Debreceni Rotary Clubnak, s ez utóbbi minőségében december 24-én szeretetadományokat osztott a város legszegényebbjeinek (az első Rotary Club 1905-ben alakult Chicago-ban, majd húsz évvel később megszerveződött Magyarországon is, Budapesten, három év múltán másodikként pedig Debrecenben a város vezető üzletembereiből, kulturális és közéleti személyiségeiből). 1929-ben díszelnöke a Debreceni Kereskedelmi Alkalmazottak Sport Egyesületének és a Nyiregyházi Ipartársaság testületének is. Örökös tiszteletbeli tagja lett a Szolnoki Kereskedő Társulatnak, a Debreceni Kereskedelmi Alkalmazottak Dalkörének, igazgatósági tagja lett a Magyar Acélipar Rt-nek. Közben a Gőzszappangyár egyre reménytelenebb anyagi helyzetbe került. Sesztina Jenő felkérte unokaöccsét, Rickl Antalt, hogy vegye át a szappangyár súlyos ügyeinek irányítását Erdélyi Ferenc addigi igazgató helyett. Rickl Antal 1930. május 1-jétől meg is tett mindent, hogy megmentse a vállalatot, de ennek ellenére 1932. augusztus 16-án a kereskedelmi cégek egyéni jegyzékéből mégis törölni kellett. Az épületet és a berendezéseket bérbe adták, így az alkalmazottak nem váltak állástalanná43. 1931-ben díszelnöke lett Sesztina Jenő a Demecseri Iparosok és Kereskedők Körének, választmányi tagjává vált a Debreceni Sport-

42 43

Tiszántúli Újság. VIII. évf. 1928. 25. sz. június. 26. Nagybákay Antal Zelmos: Az első... i.m. 31-31. p.

Antal Tamás: Egy huszadik századi magyar polgár… 304 repülő Egyesületnek és megalapította a Tiszántúli Madárvédő Egyesületet44. 1931. február 8-án – mint alelnök – részt vett az Országos Magyar Kereskedelmi Egyesülés (röviden: “OMKE”) első tiszai kongresszusán, Szolnokon, ahol a megépítendő Duna-Tisza-Köröscsatornáról és a tiszapolgári hídról tárgyaltak (Sesztina Jenőt a kongresszus elnökévé választották). Erről az OMKE c. lap így ír: „... Sesztina Jenő, aki bámulatos rövid idő alatt nyerte el a legnépszerűbb kereskedő címet, nyitotta meg az ülést. Felhívta a figyelmet a Tiszavidék kiaknázatlan kincseire... közlekedési vonalak bővítésére, a tiszai hajózásra, a talajöntözésre...”45. Az OMKE debreceni kongresszusát (augusztus 13-14) is ő nyitotta meg, ahol a gazdasági problémák orvoslásával foglalkoztak (éppen zajlott a világválság), majd a határozatokat maga Sesztina Jenő vitte Károlyi Gyula miniszterelnökhöz. A válságot egyébként a Sesztina Vaskereskedés is megsínylette. Sesztina Jenő kénytelen volt 362 kh földbirtokot eladni, hogy egy pesti banknál fennálló 90 ezer pengős tartozását kiegyenlítse 1932ben46. (Szerencsére a cég az évtized végére kiheverte a felmerült pénzügyi nehézségeket.) De nem csak saját vállalkozásának problémáin igyekezett enyhíteni, hanem az egész gazdaság fellendítésén is fáradozott. 1933-ban megakadályozta az egyesült malmok debreceni telephelyének bezárását (1939-tól “Első Békéscsabai, Miskolci és Debreceni István Gőzmalom Rt” néven szerepel.) Mint a Kamara elnöke a 1934. június 2-10. között megrendezett „Debreceni hét” alkalmával – az új stadion megnyitásán túl – megszervezte az első Tiszántúli Ipari Kiállítás és Áruminta Vásárt (röviden: “TIKÁV”), amely szintén a gazdasági élet fellendítését szolgálta. A Debreczen c. lap így értékeli az első TIKÁV-ot: „... a legteljesebb siker kisérte Debreczen nagy megmozdulását ... állandósítják a TIKÁV-okat!... Debreczen a „Debreczeni Hét”-tel és a kiállításos vásárral olyan sikert aratott, milyet még magyar város, az egy fővárost kivéve, nem könyvelhetett el soha...”47 44 45 46 47

Nagybákay (Rickl) Antal: i.m. IV. 116-117. p. OMKE. XV. évf. 1931. 7. sz. február. 14.

Tímár Lajos: i.m. 104. p. Debreczen. XI. évf. 1928. 129. sz. június. 21.


305 Egy későbbi TIKÁV-val kapcsolatban pedig ezt olvashatjuk: „Ma Sesztina Jenő Debreczen legnépszerűbb embere, akire az egész vasszakma büszke lehet... A TIKÁV teljes sikert aratott... nélküle ez a vásár távolról sem lehetett volna az... Sok-sok munkáját, idejét, segítő befolyását, amellyel ezt a vásárt gondozta, felmérni szinte lehetetlen.”48 (A második TIKÁV-ot egyébként 1935. június 6-án, a harmadikat 1936. augusztus 29-én, a negyediket 1938 szeptemberében nyitották meg.) Az OMKE kongresszusokon is aktívan szerepelt: a II. kongresszuson (1933. április) a tiszapolgári híd megépítését sürgette, a harmadikon pedig ő elnökölt Sándor Pál elnök távollétében (1934. augusztus közepe), a negyediken üdvözölte az ország egyik legrégebben fennálló kereskedelmi társulatát, a Szombathelyi Kereskedő Társulatot 50 éves évfordulója alkalmából (1935. július vége). 1935-ben Sesztina Jenő nagy lépésre szánta el magát: látva, hogy az utódállamokban milyen fontossággal bír az elnyomó, nacionalizmusba hajló politikával szemben a magyar név megőrzése, úgy döntött, magyarságának és hazaszeretetének még erősebb kifejezése érdekében szlovák eredetű nevét magyarosíttatja (miként már jeleztük, valójában ő mindig horvát eredetűnek vélte a Sesztina szót). Így vette fel a Nagybákay nevet, de mivel tisztában volt azzal, hogy őt ezentúl is mindenki megszokásból Sesztinának fogja szólítani, ezért kérte a Belügyminisztériumot, hogy kettős vezetéknevet használhasson. Ettől kezdve lett Sesztina-Nagybákay Jenő a hivatalos neve49. Az 1935. évi IV. tc. (Az erdőről és a természetvédelemről) elfogadása után köszönetet mondott a Felsőházban az országgyűlésnek mint felsőházi tag és egyszersmind a Tiszántúli Természetvédelmi és Madárvédő Egyesület 600 tagja nevében a polgári kori második erdőtörvény elfogadásáért, amely jelentősége többek között abban áll, hogy elsőként szabályozta hazánkban az erdőbirtokossági társulatokat. Emellett javasolta a Felső-Tisza vidékének idegenforgalmát javítandó, kis motoros hajók beszerzését, melyről szerinte a Magyar Folyami és Tengerhajózási Rt-nek kellett gondoskodni50. 48

Magyar Vas és Gépújság. 1936. augusztus. 30.; Tiszántúli Ipar és Kereskedelem. XII. évf. 1936. szeptember. 20. 49 HBmL IV.B. 1410/g 4.k. és főleg Nagybákay (Rickl) Antal: i.m. IV. 191. p. 50 A Magyar Országgyűlés Felsőházának Jegyzőkönyvei. 1935. 76-77. p.

306


Mivel Csanak Margittal kötött házasságából gyermek nem született, Sesztina-Nagybákay Jenő unokaöccsét és egyben cégtársát, Rickl Antalt 1936. április 4-én fiává fogadta, s egyben a Nagybákay nevet számára és utódainak is érvényesíttette, illetőleg szándékában állt a magyar nemesi címet is átíratni számukra (ez utóbbit azonban király nem lévén jogilag nem lehetett kivitelezni, mivel a kormányzó az 1920:I tc. értelmében nemesi címet nem adományozhatott). 1936-ban meghalt Sándor Pál, az OMKE addigi elnöke. 1936. május 10-én Sesztina-Nagybákay Jenőt választották utódjául a XXXII. évi rendes közgyűlésen. Nagy megtiszteltetésként érte ez, annál is inkább, mivel az elnöki posztot előtte nem pesti kereskedő még soha sem kapta meg. A vélemény egyhangú volt: „Mi, vaskereskedők, most a magunk vezérét tisztelhetjük Sesztina Jenőben!” A Tiszántúli Ipar és Kereskedelem így köszöntötte a hírt: „... Nem csak mélységes és igaz öröm, de méltó és jogos büszkeség is tölthet el, hogy a Tiszántúl adhatta az új vezérét a magyar kereskedelemnek.”51 Ekkor jutott el Sesztina-Nagybákay Jenő pályafutása csúcsára: elnöke volt a Debreceni Ipar és Kereskedelmi Kamarának, az ország összes kamarái küldötteként tagja volt magyar felsőháznak, s most elnöke lett az Országos Magyar Kereskedelmi Egyesülésnek, ezenkívül díszelnöke volt a Magyar Vaskereskedők és Vasiparosok Országos Egyesületének, a Debreceni Kereskedő Társulatnak és számos más vidéki kereskedő és iparos egyesületnek. A felsőházban 1936. április 1-jén mondott beszédében a kisipar lemaradásának, színvonala redukálásának veszélyére hívta fel a figyelmet az ipari közigazgatás egyes kérdéseinek tárgyalásáról szóló törvényjavaslat vitája során. Szerinte a tc. legfontosabb három célja a szakképzettség, a színvonal és az erkölcsi érték emelése lehet. Javasolta továbbá az 1934. évi osztrák ipartörvény novellájának rendelkezései mintájára a legalacsonyabb árakat, illetve a minimálbért határozzák meg, továbbá erőteljes, német-osztrák mintájú fellépést szorgalmazott az árrombolás visszafogására. Emellett felhívta a figyelmet az ipartestületekről szóló, 1932:VIII. tc. módosításának szükségességére. Nagy erejű beszédet mondott 1936. június 24-én is, amelyben a gazdasági verseny szabadságába való túlzott beavatkozás ellen lépett fel, 51

Magyar Vaskereskedő. XXXVI. évf. 1936. 18. sz. május 3., Tiszántúli Ipar és Kereskedelem. XII. évf. 1936. május 17.


307 valamint a szövetkezeteknek a külkereskedelemben szerzett jogosulatlan térhódítása ellen tiltakozott, illetve az adó és társadalombiztosítási terhek arányosítását követelte52. 1936. júliusában megnyitotta az Interparlamentáris Uniót, amelyre a világ minden részéből érkeztek küldöttek. A találkozó – többek között – az utódállamok közeledését szolgálta. – Továbbá, mint elnök levezette az ötödik OMKE-kongresszust. 1936. szeptember 7-én tragikus haláleset történt: Weszter Béla, a Sesztina Lajos Vaskereskedésben Sesztina-Nagybákay Jenő cégtársa, öngyilkosságot követett el, és belehalt sérülésébe (a korabeli lapok kissé ellentmondásosan számolnak be az öngyilkosság módjáról, és utolsó szavait is különböző képpen idézik, de az biztosnak látszik, hogy szörnyű tettét idegösszeroppanás miatt követte el53). Nagy veszteség érte ezzel a magyar vasszakmát: Weszter is sokat tett a vaskereskedelem fejlesztése érdekében, például A vaskereskedelem kiskátéja c. munka megírásával, amely nem hiányozhatott egyetlen kereskedésben sem a fiatal tanuló generáció kezéből. 1936. folyamán Sesztina-Nagybákay Jenő a felszámolásra került Kossuth utcai temetőből átszállíttatta a családi hamvakat és a síremléket mai helyükre, a Nagyerdő szélén levő Debreceni Köztemetőbe. – A Sesztina cég háborús halottainak pedig emléktáblát emeltetett még 1935-ben, mely ma a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeumban tekinthető meg54. A Madárvédő Egyesület elnökeként – számos gazdasági elfoglaltsága mellett – megszervezte a nagyerdei madárvilág téli etetését, illetve lehetővé tette dr. Nagy Jenőnek, a Református Kollégium tanárának, hogy részt vegyen az oxfordi VIII. Madártani Kongresszuson. – Miként ebből is látható, Sesztina-Nagybákay Jenő a természet megóvásáról sem feledkezett meg. Dr. Liszt Nándor írt is róla és Nagy Jenőről egy verset: 52

A Magyar Országgyűlés Felsőházának Jegyzőkönyvei. 1936. 376-379. p., Debreczeni Független Újság. XXXII. évf. 1936. április 2.; Magyar Vaskereskedő. XXXVI. évf. 1936. 28. sz. július 12., OMKE. XX. évf. 1936. június 27. 53 Debreczeni Független Újság. XXXII. évf. 1936. 205. sz. szeptember 8., Debreczeni Újság. XL. évf. 1936. 205. sz. szeptember. 8. , HBmL XI. 121.1., valamint Nagybákay (Rickl) Antal: i.m. IV. 176. p. 54 Ezt az emléktáblát az államosítás után leszerelték, de az egyik régi alkalmazott (Schmidt Gyula) megmentette, és a budapesti Magyar Kereskedelmi és Vendéglátó Múzeumnak juttatta el.

308


„Minden napi regőlés, Haj, regő-rejtem, Kendermagom ejtem... Gyertyahimnusz, zsineg-ének. Van öröme cinegének. Kis fenyőfa tarkállj! Oda száll a harkály... Karácsonyfán sok a cimke. Alja veréb... foka cinke... Ezer ott a fattyú. Magpogácsa, faggyú Ül az erdő vad árkára, Áldást hoz a madárkára, Vígságot a begyre, S énekelik egyre: Új pogácsát adj a tőre! Hulljon áldás Nagy Jenőre! Jó a szíve Sesztinának!”55 1933. és 1936. között a következő megtiszteltetések érték még Sesztina-Nagybákay Jenőt: tagjává választották a Debreceni Patronáge Egyesületnek, a Debreceni Kollégiumi Diák Szövetség elnöki tanácsának, a Nemzeti Egység Párt választmányának; díszelnöke lett a Derecskei Iparos Dal Egyletnek, tb. tagja lett a Debreceni Fűszerkereskedők Egyesületének, a Városi Közművelődési Bizottságnak, tb. elnöke a Lawn-Tennisz Szövetség Tiszántúli Kerületének, a VasGép Műszaki Kivitelező Védegyletnek; tagja lett a Városi Zenedei Bizottságnak, igazgatósági tagja az Alföldi Takarékpénztárnak, díszelnöke a Debreceni Iparos Dalegyletnek56. 1937-ben további kinevezésekben részesült: tagjává vált az Országos Közoktatásügyi Tanácsnak, a Országos Ipari Tanács Elnöki Tanácsának, Magyar Országos Nemzetközi Szállítmányozók Egyesületének, az Országos Hitelvédő Egyletnek, társelnökévé a MagyarAmerikai Kereskedelmi Kamarának, díszelnökévé a Hajdú-megyei Kertészeti Egyletnek, igazgatósági tagjává a EMERGÉ & PALMA Kaucsuk Rt-nek57. 55 56 57

Debreczeni Újság. XXXIX. évf. 1935. 17. sz. január. 19.

Nagybákay (Rickl) Antal: i.m. IV. 175-205. p. Nagybákay (Rickl) Antal: i.m. IV. 243. p.


309 Az OMKE hatodik kongresszusán a kereskedelem egyenjogúsítását, az életfeltételek javítását és a protekcionista „egy kézrendszerrel” való szakítást indítványozta. A Tiszántúli Ipar és Kereskedelem úgy véli, ezen a kongresszuson is bizonyosságot nyert az a tény, mi szerint nagy szerencse, hogy Sesztina-Nagybákay Jenőt sikerült megnyerni az OMKE elnöki tisztségére58. Valamint 1937 folyamán – mint a Református Kistemplomi Egyházrész presbitere – saját költségén felújíttatta a templom barokk szószékét is. December 5-én az OMKE 32 tagú küldöttsége – élén SesztinaNagybákay Jenővel – Bécsbe utazott, ahol a kereskedelmi kapcsolatok élénkítéséről tárgyalt. Ott osztatlan rokonszenvvel, szűnni nem akaró tapssal fogadták a magyar kereskedők vezérének, Sesztina-Nagybákay Jenőnek a nagyszabású előadását: „Felülmúlt minden várakozást az a tisztelet és megbecsülés, amelyet Sesztina-Nagybákay Jenő a maga szemében Bécsben a magyar kereskedelemnek ki tudott vívni...”59 A Shwarzenberg téri beszéd után az Imperiál Nagyszállóban rendezett banketten vett részt a küldöttség, s minderről a Mitteilungen aus der Eisen c. osztrák lap is beszámolt. Ezt olvashatta Josef Hotter (Sesztina Jenő egykori tanítómestere) veje, Wiktor Praschek, aki levélben is köszöntötte a magyar kereskedelem vezérét. 1937. végével letelt Sesztina-Nagybákay Jenő 11 éves felsőházi tagsága.(Ottani tisztségei közül kiemeljük, hogy tagja volt az igazságügyi, a kérvényi, az iparügyi, a kereskedelemügyi és a közlekedésügyi bizottságoknak.) Weszter Béla halála után a Vasbútorgyár értéktelen részvényeit minimális áron felvásárolta. Ez újabb anyagi terheket jelentett számára, így a gyár irányítását átadta Nagybákay (Rickl) Antalnak, akinek sikerült fellendítenie a forgalmat és visszafizetni a banktartozásokat, ezért – hálából, s mert látta, hogy jó kezekben lesz – 1938. április 11én módosított végrendeletében Nagybákay (Rickl) Antalt vagyona általános örökösévé tette: „Örökbe fogadott fiamat, Antalt, azért teszem általános örökösömmé, mert családunkból ő foglalkozik velem cégünk vezetésében már több mint harminc éve... Szakavatottsággal és

58 59

Tiszántúli Ipar és Kereskedelem. XIII. évf. 1937. 36. sz. szeptember. 5. Tiszántúli Ipar és Kereskedelem. XIII. évf. 1937. 49. sz. december. 5.

Antal Tamás: Egy huszadik századi magyar polgár… 310 lelkiismerettel megelégedésemre eredményesen dolgozik és mindkét fiát is szeretettel gyakorolt vaskereskedő pályára neveli.”60 1938. szeptember 22-én a Gyöngyösön megtartott VII. OMKE kongresszuson felszólalt azon törekvések ellen, melyek a kereskedőket ki törekszenek rekeszteni az „egyetemes nemzeti munkából”61. A novemberi választmányi gyűlésen üdvözölte az újonnan visszacsatolt területek kereskedőit. Sesztina-Nagybákay Jenő 1939-ben hetvenedik születésnapjára megkapta a Hegedűs Sándorné emlékplakettet, melyet minden évben annak ítélt az OMKE, aki a legtöbbet tett a különböző foglalkozási ágak közti megértés érdekében. A júniusban megrendezett ünnepségen részt vett dr. Kölcsey Sándor polgármester is, aki az alábbiakat mondta köszöntő beszédben: „...[Sesztina-Nagybákay Jenő] soha sem magának, hanem erős szociális érzéssel az emberiségnek élt puritánul, egyszerűen, jóindulattal eltelve, hogy bárki nyugodtan és bátran fordulhatott hozzá kéréssel...”62

Az ősz szele 1939. szeptember 1-én hajnali 5 óra 30 perckor kitört az emberiség történelmének legnagyobb megrázkódtatása, a második világháború. Szeptember 2-án az OMKE nyolcadik kongresszusát tartotta, amelyen Sesztina-Nagybákay Jenő eképp szónokolt: „Itt állunk mi, magyar kereskedők az idők viharában, vérző homlokkal, de ép és maradéktalan kötelességtudással... Szabadságot és erőink szabad kifejtését csupán azért követelem, hogy azt a gazdasági fejlődés, nemzeti gyarapodás szolgálatába állíthassuk...”63 Az 1940. május 10-i XXXVI. évi OMKE közgyűlésen elmondott beszédét az előző gondolatok folytatásaként is interpretálhatjuk: „... Súlyos hiba volna, ha a kereskedelem szervezetét akkor támadnánk 60

Sesztina-Nagybákay Jenő 1938. ápr. 11-én kelt. végrendeletéből. Ez időben vagyonának megoszlása a következő volt: házingatlan (17,5%), vaskereskedés (44,5%), földbirtok (31,7%), részvények (6,3%). Összesen 1 055 239 Pengő - mindezt lásd: Tímár Lajos: i.m. 105. p. 61 Tiszántúli Ipar és Kereskedelem. XIV. évf. 1938. 39. sz. szeptember. 24. 62 OMKE. XXIII. évf. 1939. 24. sz. június 17. 63 OMKE. XXIII. évf. 1939. 37. sz. szeptember. 9.


311 meg az operálókéssel, amikor ennek az egészséges szervezetnek teljesítőképességére a legnagyobb szükség van. A szövetkezetek már nem versenytársak, hanem privilegizált társaságok... A magyar kereskedő hazafias érzéssel vállalja azt a szerepet, amit a háborús gazdálkodás reá hárít...”64 A november 1-jei gyűlésen üdvözölte a visszacsatolt erdélyi és kelet-magyarországi területek kereskedőit. November 24-én pedig már Nagyváradon vett részt a Nagyváradi Kereskedő Csarnok ünnepségén. Ezek után körlevelet intézett az összes erdélyi vaskereskedőhöz a cége nevében a kereskedelmi kapcsolatok újbóli megindítása érdekében65. 1940. december 15-én a Kereskedelmi és Iparkamara autonómiáját – a kialakult háborús és politikai helyzetre való tekintettel – az egész ország területén felfüggesztették. December 8-án SesztinaNagybákay Jenő megkapta az elnöki tisztsége alóli felmentéséről szóló végzést (15 éves lelkiismeretes és áldozatkész munka után). A szervezet élére dr. Radó Rezsőt, a volt főtitkárt nevezték ki (a hajdani vezetőség véleményező bizottságként dolgozhatott tovább). 1941. március 16-án az István Gőzmalom Önképzőköre díszelnökévé választotta Sesztina-Nagybákay Jenőt, aki május 4-én az OMKE XXXVII. közgyűlésén már a Délvidék visszacsatolását köszöntötte meleg szavakkal és jószívűséggel. 1941. október 28-án megnyílt a Déri György Ezredes Néprajzi Múzeum. Debrecen újabb kulturális gazdagodását ismét SesztinaNagybákay Jenőnek köszönhette, mivel az új múzeum megnyitását és a gyűjtemény Debrecenbe hozatalát is ő szervezte meg (Déri György az elhunyt Déri Frigyes öccse volt, szintén szenvedélyes gyűjtő). Egyébként az évek során Sesztina-Nagybákay Jenő maga is adományozott festményeket a Déri Múzeumnak66. 1942. június 1-jén Horthy Miklós a Magyar Érdemrend Középkeresztjével tüntette ki a kereskedelem terén végzett kiemelkedő közgazdasági tevékenységéért: „Ha van valaki, aki megérdemli ezt a kitüntetést, az elsősorban Sesztina-Nagybákay Jenő, aki érdemekben gazdag, munkás életen át mindig a köz érdekében gondolkozott és a 64

OMKE. XXIV. évf. 1940. 21. sz. május 12. Sesztina-Nagybákay Jenőnek az erdélyi kereskedőkhöz 1940 novemberében írt körlevele alapján. S.N. levélt. 66 Nagybákay Antal Zelmos: Múzeumpártolás... i.m. 56-57.p., valamint Nagybákay (Rickl) Antal: i.m. IV. 320. p. 65

Antal Tamás: Egy huszadik századi magyar polgár… 312 legszentebb eszményeket szolgálta... Az Ő nemes úri egyénisége, kivételes tehetsége ezért a legragyogóbb példakép...”67 Az érdemrend átvétele után, augusztus 8-án cikket írt az OMKE lapban Átállítás címmel, amelyben arra kéri a zsidó származású tagokat, hogy – ha az új törvények értelmében teljes jogúakként nem is – levelező tagokként tovább is megmaradjanak az Egyesülésnél. Egy túlzó jobboldali lap ezért bírálta is erősen SesztinaNagybákay Jenőt. 1943. november 11-én ünnepelte aranylakodalmát a Sesztina házaspár. Az áldást Uray Sándor lelkész mondta a református Kistemplomban. A házaspár a Sesztina cég és a Vas- és Rézbútorgyár alkalmazottaitól egy márvány asztaldíszt kapott, a tetején egy ezüstfedelű füzettel, amely az ajándékozók névsorát tartalmazta68. Az egyháztól – amelynek ők 6,5 kh földet adományoztak akkor – egy díszes Bibliában részesültek. A Magyar Vaskereskedő 1944. június 24-i számában pedig ezt olvashatjuk: „A Sesztina cég 125 éves!... amely a Tiszántúl legfőbb vaselosztó helye... 1938. óta légoltalmi és gázvédelmi eszközök árusításával is foglalkozik”. Ezt a jeles évfordulót megélni nagy öröm volt Sesztina-Nagybákay Jenő számára, aki meleg hangú üdvözletek és gratulációk sokaságát kapta az ország minden részéről, többek között Mátyás Jenőtől, a Rimamurányi-Salgótárjáni Vasmű Rt igazgatójától is. A jubileum emlékére még emlékérem is készült69. 1944. június 2., 9 óra: Debrecen első bombázása. Az állomás légitámadása közben a közelben levő Vas- és Rézbútorgyár is találatot kapott. Rövidesen a csapatbevonulások is megkezdődtek. A sorozatos megszállások és támadások miatt a belváros romokban hevert. A Sesztina Vaskereskedés pincéjét sokan óvóhelyként használták. A Sesztina házaspár nagyerdei villájába húzódott. Ott látogatta meg őket 1944. október 15. éjjelén a frontról hazatérő dr. Nagybákay Antal – Nagybákay (Rickl) Antal fia –, s ezzel az utolsó személy volt a családból, aki élve látta Sesztina-Nagybákay Jenőt és feleségét, Csanak Margitot.

67 68 69

OMKE. XXVI. évf. 1942. 21. sz. június 20. Az asztaldísz és a ezüstfedelű füzet ma Nagybákay Antal Zelmos tulajdonában.

Nagybákay Antal Zelmos: Egy ritka jubileumi emlékérem története. in: Numizmatikai Közlöny (1991-1992). szerk. Bíróné Sey Katalin. Bp. 1992. 28-32. p.


313 Az idős házaspár ugyanis nem tudta elviselni a háború borzalmait és az orosz katonáktól állandóan elszenvedett lelki megaláztatásokat. Ez vezethetett ahhoz a tragikus cselekedethez, mely során – a szintén a pincében rejtőző özv. Keserű Imréné szakácsnő segítségével – október 21-én mindketten életüket vesztették. A Sesztina házaspárt először a villa kertjében temették el, hol a park sárguló lombjai közt, s az ezüstfenyő gallyain csendesen üldögélő kis énekesmadarak szomorú szívvel nézték soha el nem felejthető jótevőik elhantolását...70 " " "

A Sesztina házaspár hamvait a későbbiekben a Debreceni Köztemetőbe szállították át, s a családi sírboltban helyezték örök nyugalomra. A Sesztina Lajos Vaskereskedést 1949. október 14-én államosították. Ezt megelőzően – utolsó tulajdonosaiként – Nagybákay (Rickl) Antal és fiai – dr. Nagybákay Antal és dr. Nagybákay Péter – vezették a céget. Nagybákay (Rickl) Antal 1976. március 24-én halt meg 91 éves korában, miután megírta a Sesztina Vaskereskedés történetét (a művet sohasem publikálták). Fiai – Antal és Péter – még ma is élnek. A lövőpetribeli „Sesztina-templom” mai napig a falu ékessége. 1995. szeptember 6-ig a Sesztina Lajos Vaskereskedés helyén szintén vasüzlet működött, azonban bezárásáról addigi tulajdonosa, a Paletta RT. az említett időpontra végleles döntést hozott71. Szomorú, de ezzel 176 éves fennállása után megszűnt az a patinás vasárubolt, amit megyeszerte mindenki csak így ismert: Sesztina... 1998. május 23-án a Rotary Club Debrecen jóvoltából a „Vasudvar” falára – pótolandó a város sok éves késedelmét – emléktábla került, hirdetvén a nagy múltú család tova sosem tűnő emlékezetét.

70

A szakácsnő - saját kérésükre - felvágta Sesztina-Nagybákay Jenő és felesége ereit, majd ez után sajátját és lányaiét is. A szakácsnő és lányai életét még sikerült megmenteni, de az idős házaspár örökre eltávozott az élők sorából. Tettéért Keserű Imrénét 5 hónapi szabadságvesztés-büntetésre ítélték. 71 Herczku Anikó: Egy dinasztia tündöklése. in: Hajdú-Bihari Nap. I. évf. 1995. szeptember 9.


314

In memoriam Sesztina-Nagybákay Jenő „... A könyörtelenül dúló vihar a magyar élet egyik viruló ligetének tisztásán, ahol az élniakarás olyan elevenen hullámzott, egy erőteljes, hosszú évtizedei ellenére is még mindig egészséges és zöld lombú tölgyet tört derékba, egy olyan nemes, messze kimagasló élőfát, melynek egykori sugár alakjára mindenki tisztelettel, fénylőn ragyogó lombozatára pedig mosolygó arccal nézett fel. Eldöltét nem csak körülálló társai fájlalják, hanem sajnálja még a napsugár is, mely reá hintette melegét, talán a szellő is, mely levelei között játszadozott, vagy ártatlan madár, mely otthonát rakta gallyaira... !? A magyar élet táján ez a tragikus sorsú élőfa SesztinaNagybákay Jenő, kit szívéhez forrott hitvestársával együtt nem a Természet rendje, hanem a Történelem vihara szakított ki közülünk, szerettei és barátai, és mindazon embertársai köréből, akik jó lelkének melegét, segítő kezének simogatását annyiszor érezték.”72 - ekként emlékezik Sőregi János memoirjában Sesztina Jenőről, arról a férfiről, aki egész életén át előbbrevalónak tartotta a köz érdekét a sajátjánál, a mások boldogságát a saját nyugalmánál, mivel tudta: a belső béke csupán a külső harmóniáért tett áldozaton keresztül valósulhat meg. Tanulmányunk elkészítésének egyik célja éppen az volt, hogy ez utóbbi rövid megjegyzés – amelyet napjaink világában a legtöbben talán egy letűnt klasszicista világ torzó gondolatnak tartanak – létjogosultságának bizonyítékát adjuk: egy olyan férfit igyekeztünk bemutatni, egy olyan, ma esetleg megfoghatatlannak látszó quasi ideált, akihez hasonlók csupán kevesen voltak – mivel ők az igazak, akik számunkra, a huszadik század végi ál-apokaliptikus hangulatban közvetlen emberbarátságukkal szinte dezantropomorf ködképeknek tűnnek, alakoknak, akik oly mértékben idealizáltnak tetszenek, hogy létezésük előtt idegenkedve állunk. Sesztina Jenő életútjának ezen bemutatása legfőbb kritikául azt kaphatná, hogy túlzottan egyoldalú: csak a jót, az eszmeit írtuk meg, a hús-vér emberalakból fároszt alkottunk. Talán... Most, a dolgozat elkészülte után néhány évvel ezért is gondoltunk arra, hogy a kiegészítések mellett – mutatis mutandis – változtatnunk kellene munkánk ezen arculatán, azonban végül mégsem tettük. Mindez nem azt jelenti, hogy Sesztina Jenőnek ne lettek volna hibái – 72

Sőregi János: i.m. 40. p.


315 hiszen hibákkal mindannyian küzdünk; azonban úgy véljük, érdemes egyszer végigolvasni ebben a formában is egy olyan ember élettörténetét, akiben annyi őszinteség rejlett, amennyinek csupán töredéke emberibbé változtatná századvégünk romló hangulatát – s mindaz, ami így kimaradt e nekrológból, az formálhat mindenki számára egyfajta saját példaképszerűt, hogy önállóan kiegészítve az arcot, felismerhessük, ha valamikor netán mégis találkozunk vele – hiszen még létezhetnek Sesztinák, ha csak kevesen is. Mert mi vagyunk az ország, s nem a térképen szereplő hatalmasságok neveivel fémjelzett határok számítanak, mi alakítjuk önmagunkat, az eredmény bennünket tükröz - Sesztina Jenő ezt felismerte; vajon képesek vagyunk-e mi is megtenni ugyanezt...? Végezetül – mintegy zárás képpen – hadd fessünk még néhány rövid életképet Sesztina-Nagybákay Jenőről: Szelíd ember volt, sohasem méltányolta az udvariatlan durvaságot. Például történt egyszer, hogy a vaskereskedés udvarán rakodás közben a durva káromkodásairól ismert Mike bácsi éppen az ő ablaka alatt mondott egy fülsértő megjegyzést. Erre Sesztina Jenő hirtelen kinyúlt az ablakon, és íziben egy hatalmas pofont adott Mike bácsinak ekként „honorálva” sértő tapintatlanságát. Az öreg Mike – az anekdota szerint – úgy meglepődött, hogy még meg is köszönte a váratlan fenyítést73. Kedvessége, környezete iránti figyelmessége egész életén át jellemezte. Nem telt el nap tavasztól késő őszig, hogy ne vitt volna cége női alkalmazottainak egy-egy szál, a saját kertjében termesztett virágot74. Mindig azt vallotta, hogy a boltból vevőt elégedetlenül elengedni nem szabad. Ezért, ha néha elő is fordult, hogy olyasmit kértek tőlük, amivel nem tudtak szolgálni, inkább a tanulót szalajtották a Tóth Gyula-céghez, csak, hogy ne engedjék el üres kézzel a vásárlót, mivel a vevőt megtartani csak így lehet75. Igaz is, hogy „olyan egyéniség volt, aki példát tudott mutatni. Ez hiányzik most nagyon a keres-

73

Nagybákay Antal Zelmos: Részletek... i.m. 172. p. alapján. Nagybákay Antal Zelmos: Alkalmazottak... i.m. 279. p. alapján. 75 Herczku Anikó: A Sesztina név fogalom volt. in: Hajdú-Bihari Nap. I. évf. 1995. szeptember 9. 74

Antal Tamás: Egy huszadik századi magyar polgár… 316 kedelemből. Bár lenne egy Sesztina, aki nevelné a tanulókat!”76 – sóhajt egy visszaemlékezés. Sesztina-Nagybákai Jenő, az egyik legnagyobb debreceni polgár, ma a Debreceni Köztemetőben nyugszik, miután az emberi megaláztatásokkal szemben a nemlét örök nyugalmát választotta. Sírboltja „méretben is, hatásában is a temető legmonumentálisabb alkotása. A művész [Somogyi Sándor] derékba tört hatalmas tölgyfa törzséhez támaszkodó, aléltan álló jelképes nőalakban testesíti meg a belülről jövő gyászt, fájdalmat... Az egész művet finom poétikusság, az emlékezet állhatatosságának érzékeltetése lengi át”77.

JENŐ SESZTINA-NAGYBÁKAY Tamás Antal Outstanding personalities like scientists, scholars, politicians, economists, artists, philosophers, travellers and globetrotters as well as citizens in a wider, socio-historical sense, were and are plentiful every time, naturally also in the 20th century. There is no one who could not name personalities of everlasting memory together with notable events in their lives. Scholarly literature, too, deals profusely with the lives of statesmen, historical celebrities, or even artists, creative persons, thinkers. In spite of this there are such that are not mentioned in the specialist literature, although they are outstanding personalities, their names are sometimes known, however, hardly anyone is exactly aware of their significance: In the majority of cases they are merchant-citizens. The author would like to lessen this deficiency somewhat with the present study, and set a memorial to one of the most considerable Hungarian citizens of the bourgeois-era –more exactly -- of the first half of the 20th century. A memorial to Jenő Sesztina-Nagybákay, born in the city of Debrecen, to his unique activities, which made him the greatest and most enthusiastic leading characters of Hungarian commerce between the two World Wars. Who was Jenő Sesztina? Owner of the “Iron Courtyard” Chairman of the Debrecen Chamber of Trade and Commerce, as delegate of all Chambers of Hungary member of the Upper House of the Hungarian Parliament, as well as Chairman of the Hungarian National Commercial Association, Honorary 76

Uo. Kürti Katalin: A Debreceni Köztemető képzőművészeti értékei in: Hajdú Bihar Temetőművészete. főszerk.: Szőllősi Gyula. Debrecen. 1980. 248. p. 77


317

Chairman of the National Society of Hardware Traders and Craftsmen and the Debrecen Commercial Society and also of a number of trading and commercial societies in the provinces. Besides all this he was a great advocate of the arts, founder of museums, a charitable person with social sensitivity, full of affection for Hungarian industry, the Hungarian nation, humanity and public welfare. He was also full of eagerness to act, possessed visions, plans for the future, achieved unique results, lived through tragedies leading to joy and fought for all those people and objectives that only the best, the true ones can do something for. Jenő Sesztina understood that the country, the nation are us, and we are the ones that count and not the frontiers on the map validated by the names of the powerful. Serving the interest of the nation successfully is possible only through thoughtfully planned, self-sacrificing actions and not with irresponsible speeches and destructive, aimless wars. He lived in the spirit of all this and his memory should live on in the very same way.

Egy huszadik századi magyar polgár Sesztina-Nagybákay Jenő

Recommend Documents