2017. június IX. évfolyam 6. szám
E-SZÁMVITEL
elektronikus szakmai folyóirat
TARTALOM Saját tőkevesztés rendezésének lehetőségei Olvasóink kérdezték – mi válaszolunk! • Eredménykimutatás közhasznú és vállalkozási tevékenység végzése esetén • Egyszerűsített éves beszámoló készítésének feltétele • Jegyzett tőke devizában történő meghatározásának következményei • Tenyészállat terven felüli értékcsökkenésének elszámolása • Eszközállomány szerepeltetése a vagyonmérlegben átértékelés esetén • Készletek értékvesztésének visszaírása • Közvetített szolgáltatás készletnyilvántartása • Idegen ingatlanokból származó bevételek kimutatása • Forgalmi költség eljárással készített eredménykimutatás Szerző: Botka Erika – a Magyar Számviteli Szakemberek Egyesületének elnöke Megújult honlapunkról – www.szamvitelszaklap.hu – a Segédletek közül töltheti le a szerkeszthető dokumentummintát, az Excel-alapú segédleteket és hozzáférhet az extra tartalmakhoz.
Saját tőkevesztés rendezésének lehetőségei Sok gazdasági társaság a jegyzett tőke alatti saját tőkével, illetve negatív saját tőkével működik, amely működés nem felel meg a jogszabályi előírásoknak. Az ilyen társaságokkal szemben a cégbíróság törvényességi felügyeleti eljárást indíthat, és amennyiben a társaság a cégbírósági felszólításra sem rendezi a tőkehelyzetét, akkor a cégbíróság kényszertörlési eljárást indít a társaság ellen. A kényszertörlési eljárás nem leállítható, így a társaság megszüntetésre fog kerülni. Ezért célszerű ismételten kitérni a tőkevesztés rendezésének lehetőségeire. Jogi előírások
A saját tőkevesztésre vonatkozó jogi előírásokat A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) szabályozza. A saját tőke követelmények csak korlátolt felelősségű gazdasági társaságokra vonatkoznak (azaz kft-re és rt-re), ebből következően betéti társaságra és közkereseti társaságra nem. A Ptk. külön szabályt tartalmaz a hirtelen tőkevesztésre, illetve külön szabályok vannak a „lassú tőkevesztésre”. „Lassú tőkevesztésre” vonatkozó közös szabályok (kft., rt.) Ha egymást követő két üzleti évben a társaság saját tőkéje nem éri el az adott társasági formára kötelezően előírt jegyzett tőkét (kft. esetében a 3 millió Ft-ot, rt. esetében az 5 millió Ft-ot), és a tulajdonosok a második év beszámolójának elfogadásától számított három hónapon belül a szükséges saját tőke biztosításáról nem gondoskodnak, e határidő lejártát követő hatvan napon belül a gazdasági társaság köteles elhatározni átalakulását. Átalakulás helyett a gazdasági társaság a jogutód nélküli megszűnést vagy az egyesülést is választhatja. A tőkevesztésnél a két üzleti év beszámolója tekintetében a tört üzleti évek beszámolói is számítanak. Így újonnan alapított gazdasági társaságok esetében, ha például az előtársasági időszakról beszámolót kell készíteni, és ezután egy tört üzleti évről is készül beszámoló, akkor már ez a két beszámoló a tőkevesztés számításánál figyelembevételre kerül, bár lehet, hogy a gazdasági társaság még egy naptári évet sem működött.
„Hirtelen tőkevesztésre vonatkozó szabályok” A Ptk. a hirtelen tőkevesztés tekintetében eltérő szabályt tartalmaz a kft.-re és az rt.-re vonatkozóan. Kft.-nél: Az ügyvezető késedelem nélkül köteles összehívni a taggyűlést, vagy annak ülés tartása nélküli döntéshozatalát kezdeményezni a szükséges intézkedések megtétele céljából, ha tudomására jut, hogy a) a társaság saját tőkéje veszteség folytán a törzstőke felére csökkent; b) a társaság saját tőkéje a törzstőke törvényben meghatározott minimális összege alá csökkent; c) a társaságot fizetésképtelenség fenyegeti vagy fizetéseit megszüntette; vagy d) ha vagyona tartozásait nem fedezi. Ezekben az esetekben a tagoknak határozniuk kell pótbefizetés előírásáról, a törzstőke mértékét elérő saját tőke más módon való biztosításáról vagy a törzstőke leszállításáról. Mindezek hiányában a társaság átalakulását, egyesülését, szétválását vagy jogutód nélküli megszüntetését kell elhatározni. A taggyűlés ezzel kapcsolatos határozatait három hónapon belül végre kell hajtani. Ha a taggyűlés befejezését követő három hónapon belül az összehívására okot adó a) pontja szerinti körülmény változatlanul fennáll, a törzstőkét le kell szállítani. Rt.-nél: Az igazgatóság köteles nyolc napon belül – a felügyelőbizottság egyidejű értesítése mellett – a szükséges intézkedések megtétele céljából a közgyűlést összehívni, vagy közgyűlés tartása nélkül történő határozathozatalt kezdeményezni, ha bármely tagjának tudomására jut, hogy a) a részvénytársaság saját tőkéje veszteség következtében az alaptőke kétharmadára csökkent; b) a részvénytársaság saját tőkéje az alaptőke törvényben meghatározott minimális összege alá csökkent; c) a részvénytársaságot fizetésképtelenség fenyegeti vagy fizetéseit megszüntette; vagy d) a részvénytársaság vagyona a tartozásait nem fedezi. A részvényesek kötelesek a közgyűlésen vagy közgyűlés tartása nélkül olyan határozatot hozni, amely alkalmas az előbb megjelölt okok megszüntetésére; vagy dönteniük kell a társaság átalakulásáról, egyesüléséről vagy szétválásáról; ezek hiányában a társaság megszüntetéséről. A közgyűlés ezzel kapcsolatos
2 E-számvitel
|
2017. június, IX. évfolyam 6. szám
határozatait három hónapon belül végre kell hajtani. Ha a közgyűlés befejezését követő három hónapon belül az összehívására okot adó, az a) pont szerinti körülmény változatlanul fennáll, az alaptőkét le kell szállítani. A hivatkozott hirtelen tőkevesztési szabályoknál mindegy, hogy mekkora saját tőkének az a felét vagy egyharmadát veszíti el a társaság, a tulajdonosoknak intézkedni kell.
A saját tőke rendezésére a tulajdonosoknak többféle lehetőségük van. A választásnál célszerű mérlegelni, hogy a társaságnak, illetve a társaság tulajdonosainak melyik a legmegfelelőbb megoldás, illetve milyen döntésnek milyen adózási következményei lehetnek. Az alább felsorolt lehetőségek kombinációban is alkalmazhatóak. Tőkevesztés rendezésének lehetőségei a) Pótbefizetés A Ptk. előírása szerint, ha a társasági szerződés feljogosítja a taggyűlést arra, hogy a veszteségek fedezésére pótbefizetési kötelezettséget írjon elő a tagok számára, meg kell határozni azt a legmagasabb összeget, amelynek befizetésére a tag kötelezhető, továbbá a pótbefizetés elrendelhetőségének gyakoriságát. A pótbefizetés teljesítésének módját, ütemezését és teljesítésének határidejét a pótbefizetés elrendeléséről szóló taggyűlési határozatban kell meghatározni. A pótbefizetés összege a tag törzsbetétjét nem növeli. A Ptk. előírása szerint pótbefizetés a nem pénzbeli vagyoni hozzájárulásokkal szemben érvényesülő követelményeknek megfelelő nem pénzbeli szolgáltatás útján is teljesíthető. Így pótbefizetésként a tulajdonos olyan vagyontárgyat is átadhat, amely a Ptk. szabályai szerint apportképes eszköz (pénz, követelés, értékpapír, készlet, tárgyi eszköz, stb.). A Ptk. hivatkozott előírásából az is következik, hogy a tag csak akkor kötelezhető pótbefizetésre, hogyha a társasági szerződés erre lehetőséget ad. Ha a társasági szerződés erre vonatkozóan nem tartalmaz előírást, akkor először a társasági szerződést kell módosítani, majd ezt követően lehet pótbefizetési határozatot hozni. A Ptk. pótbefizetésre vonatkozó szabályai csak a kft.-nél kerültek nevesítésre, azonban a Ptk. más társasági formánál sem tiltja ezt a lehetőséget, ezért az például rt.-nél is alkalmazható, ha azt az alapszabályban rögzítették. A kapott pótbefizetést a lekötött tartalékba kell elszámolni, a pénzmozgással, eszközmozgással egyidejűleg. Mivel a pótbefizetés bevételként nem kerül elszámolásra, így társasági adóalap nem keletkezik. Amennyiben a társaság saját tőke helyzete rendeződik,
a pótbefizetést vissza kell fizetni a tulajdonosnak, így ajándékozási illeték sem merül fel. b) Jegyzett tőke leszállítása a jegyzett tőkén felüli saját tőke javára A jegyzett tőke leszállítása tulajdonosi döntés alapján történhet a tőketartalék vagy az eredménytartalék javára. A tőkeleszállítás indoka ebben az esetben a veszteségrendezés, ezért célszerű a tőkeleszállítást közvetlenül az eredménytartalék javára végrehajtani. Amennyiben a tőkeleszállítás a tőketartalék javára történik, de a veszteséges gazdálkodás miatt a társaság eredménytartaléka negatív, akkor tulajdonosi döntés alapján a negatív eredménytartalék a tőketartalékból ellentételezhető. Megjegyzem, hogy ha a társaság saját tőkéje negatív, akkor a tőkeleszállítás önmagában nem oldja meg a tőkehelyzetet, még más tőkerendezésről is dönteni kell. A jegyzett tőke leszállítását a cégbírósági bejegyzéssel egyidejűleg lehet a könyvekben elszámolni. c) Jegyzett tőke emelése ázsióval A saját tőke / jegyzett tőke arány helyreállítása miatt csak ázsiós tőkeemeléssel lehet a Ptk. tőkekövetelményét teljesíteni. A tőkeemelés történhet pénzbeli és nem pénzbeli hozzájárulás teljesítésével. Az ázsió mértékét a Ptk. nem szabályozza, így a mérték meghatározása tulajdonosi hatáskörbe tartozik. A saját tőke / jegyzett tőke arány helyreállítása érdekében minél nagyobb összeget kell a tőketartalékba helyezni. Meg kell azonban jegyezni, hogy a tulajdonos tőketartalékba csak jegyzett tőkeemeléssel egyidejűleg helyezhet vagyont, így ha a tulajdonos nem emeli meg a jegyzett tőkét, akkor a tőketartalékba sem adhat vagyont. Jegyzett tőke emelésekor a tulajdonos – a pótbefizetésnél leírtakkal egyezően – bármilyen vagyontárgyat átadhat, amely a Ptk. szabályai szerint apportképes eszköz (pénz, követelés, értékpapír, készlet, tárgyi eszköz stb.). A jegyzett tőke emelését a cégbírósági bejegyzéssel egyidejűleg lehet elszámolni. d) Tulajdonossal szembeni kötelezettség elengedése Amennyiben a társaságnál van tulajdonossal szembeni tartozás (pl. tagi kölcsön/hitel, szállítói kötelezettség stb.), akkor a tulajdonos a társaságával szembeni követelését is elengedheti, mely elengedett kötelezettséget a társaságnál egyéb bevételként vagy pénzügyi művelet bevételeként kell elszámolni. Ez a bevétel az adózott eredményen keresztül a saját tőke összegét helyreállíthatja. A tartozás elengedését az erről szóló megállapodás aláírásával lehet bevételként elszámolni. 3
E-számvitel
|
2017. június, IX. évfolyam 6. szám
Az így elszámolt bevétel a társasági adóalap része, illetve ha magánszemély enged el tartozást, akkor azt ajándékozási illeték is terheli. Csak az osztaléktartozás elengedése társaságiadóalap-csökkentő, illetve mentes az ajándékozási illeték alól.
A tulajdonos pénzeszköz végleges átadásával is rendezheti a társaság tőkehelyzetét (ehhez nem kell társasági szerződésben rendelkezni). A véglegesen kapott pénzeszközt a társaságnál annak pénzügyi rendezésekor egyéb bevételként kell elszámolni. Ez az egyéb bevétel is az adózott eredményen keresztül a saját tőke összegét szintén helyreállíthatja. Az így elszámolt bevétel a társasági adóalap része, illetve ha magánszemély ad így pénzt, akkor az ajándékozási illeték is terheli.
gazdálkodás miatt az eredménytartalék, akkor azt a jogutód gazdaság társaság vagyonmérlegében rendezni kell. A negatív eredménytartalék rendezése történhet az átalakuláshoz kapcsolódóan jegyzett tőke leszállításával, vagy a tőketartalékból történő átvezetéssel. Ha az átalakuláshoz kapcsolódóan az eszközöket piaci értékre fel lehet értékelni és így a felértékelésből jelentős tőketartalék-növekményt ki lehet mutatni, akkor ebből a tőketartalékból is ellentételezhető a negatív eredménytartalék. Ha egyik lehetőség sem áll fenn, akkor az átalakuláshoz kapcsolódóan a tulajdonosoknak ázsióval vagyoni hozzájárulást kell teljesíteni, akkor is, ha betéti társasággá szeretnének átalakulni, aminek a Ptk. szerint nincs jegyzett tőke követelménye. Egyesülés (összeolvadás, beolvadás) esetén a vagyonmérlegre ugyanezek a szabályok vonatkoznak.
f ) Értékhelyesbítés alkalmazása
h) Megszűnés
A saját tőke helyzete – ha a társaság rendelkezik olyan befektetett eszközökkel (pl. ingatlan, tartós részesedés), amelyeknél a piaci érték jelentősen meghaladja azok könyv szerinti értékét – az értékhelyesbítés mint értékelési eljárás alkalmazásával is rendezhető. Az értékelési eljárás alkalmazása a számviteli politika ilyen irányú módosításával történhet. Az értékelési tartalék a saját tőke része és a Ptk. tőkevédelmi szabályai a saját tőkénél megengedik figyelembe venni az értékelési tartalékot. Megjegyzem, hogyha a gazdasági társaságnál nem kötelező a könyvvizsgálat, akkor a számviteli törvény előírása alapján ezt az értékelési eljárást könyvvizsgálóval ellenőriztetni kell. Az értékelési eljárás bevezetése adózási kérdést nem vet fel.
A gazdasági társaság tulajdonosai bármikor dönthetnek a társaság megszüntetéséről is. A gazdasági társaság megszüntetése történhet végelszámolással vagy felszámolással, attól függően, hogy a tartozásait tudja-e vagy sem a gazdasági társaság teljesíteni.
e) Pénzeszköz végleges átadása
g) Átalakulás más társasági formává Ha a gazdasági társaság az előbbi pontokban említett valamelyik lehetőséggel nem kíván élni, akkor a hivatkozott Ptk. szabály alapján olyan társasági formává kell átalakulnia, amelynek a jegyzett tőkekövetelményét még tudja teljesíteni. Így pl. rt.-nek kft.-vé, vagy ha a kft. jegyzett tőke minimumát sem tudja teljesíteni, akkor bt.-vé kell átalakulnia. Kft bt.vé alakulhat át. Ilyen döntés mérlegelésénél fontos arra felhívni a figyelmet, hogy a számviteli törvény 140. §-a (1) bekezdésének az előírása alapján a jogutód gazdasági társaság vagyonmérleg tervezetében a saját tőke elemei csak pozitívak lehetnek (a jogelődnek azonban lehet valamelyik tőkeeleme negatív). Így ha van negatív tőkeelem, ami jellemzően a veszteséges
Olvasói kérdések Tisztelt Előfizetőnk! Szakmai folyóiratunk előfizetéséhez INGYENES TANÁCSADÓI SZOLGÁLTATÁS is jár! Számvitellel kapcsolatos kérdését az olvasoikerdesek@forum-media. hu e-mail címen tudja feltenni Botka Erikának.
Eredménykimutatás közhasznú és vállalkozási tevékenység végzése esetén Kérdés: Nonprofit gazdasági társaság az alapító okirata szerint végez közhasznú tevékenységet és vállalkozási tevékenységet is. Ennek bemutatása az eredménykimutatásban két oszlopon történhet. A beszámolót a cégszolgálat új rendszerébe szeretném közzétenni, de ezt a formát nem tudtam elérni, nincs ilyen a honlapon. Más megoldást sem találtam a rendszeren belül. Hogy kell a beszámolót ebben az esetben közzétenni?
4 E-számvitel
|
2017. június, IX. évfolyam 6. szám
Válasz: A számviteli törvény 3. §-a (1) bekezdés 2. pontjának az előírása alapján a nonprofit gazdasági társaság vállalkozónak minősül, beszámolókészítési kötelezettségeit fő szabály szerint a számviteli törvény előírása szerint teljesíti. Így a beszámoló formájától függően a számviteli törvény szerinti mérleg és eredménykimutatás séma szerint kell a mérleget és az eredménykimutatást elkészíteni, letétbe helyezni és közzétenni. A számviteli törvény nem tartalmaz olyan előírást, hogy az eredménykimutatást meg kell bontani közhasznú és vállalkozási tevékenység oszlopokra. A nonprofit gazdasági társaság Az egyesülési jogról, a közhasznú jogállásról, valamint a civil szervezetek működéséről és támogatásáról szóló 2011. évi CLXXV. törvényben (a továbbiakban: Civil tv.) meghatározottak szerint közhasznú jogállású is lehet, így e törvény előírásait is figyelembe kell vennie. A Civil tv. sem tartalmaz azonban az eredménykimutatás megbontására vonatkozó előírásokat. Ugyanakkor mivel a nonprofit gazdasági társaság esetében az így összeállított eredménykimutatásból nem állapítható meg – ebben az esetben leginkább fontos – közhasznú tevékenység értéke és aránya, ezért a számviteli törvény 88. §-ának (1) bekezdése értelmében a kiegészítő mellékletben indokolt bemutatni a tevékenység megoszlását közhasznú és vállalkozási tevékenységre. A kiegészítő mellékletben történő bemutatás esetében a nonprofit gazdasági társaságra van bízva, hogy milyen szerkezetben és milyen adattartalommal részletezi a sajátos tevékenységével kapcsolatos információkat. A Civil tv. 46. §-a (1) bekezdésének az előírása alapján a közhasznú szervezet köteles a beszámoló jóváhagyásával egyidejűleg közhasznúsági mellékletet készíteni, amelyet a beszámolóval azonos módon köteles jóváhagyni, letétbe helyezni és közzétenni. Ezen túlmenően a Civil tv. a kiegészítő melléklet adattartalmára vonatkozóan is tartalmaz előírásokat. A Civil tv. 29. §-a (4) és (5) bekezdésének az előírása szerint a kettős könyvvitelt vezető közhasznú szervezet kiegészítő mellékletében be kell mutatni a támogatási program keretében végleges jelleggel felhasznált összegeket támogatásonként. Támogatási program alatt a központi, az önkormányzati, illetve a nemzetközi forrásból, illetve más gazdálkodótól kapott, a tevékenység fenntartását, fejlesztését célzó támogatást, adományt kell érteni. Külön kell megadni a kiegészítő mellékletben a támogatási program keretében kapott visszatérítendő (kötelezettségként kimutatott) támogatásra vonatkozó, előbbiekben részletezett adatokat. A kettős könyvvitelt vezető
közhasznú szervezet kiegészítő mellékletében be kell mutatni a szervezet által az üzleti évben végzett főbb tevékenységeket és programokat. A Civil tv. 29. §-a (6) és (7) bekezdésének az előírása szerint a közhasznúsági mellékletben be kell mutatni a szervezet által végzett közhasznú tevékenységeket, ezen tevékenységek fő célcsoportjait és eredményeit, valamint a közhasznú jogállás megállapításához szükséges a Civil tv. 32. §-a szerinti adatokat, mutatókat. A közhasznúsági melléklet tartalmazza a közhasznú cél szerinti juttatások kimutatását, a vezető tisztségviselőknek nyújtott juttatások összegét és a juttatásban részesülő vezető tisztségviselők felsorolását.
Egyszerűsített éves beszámoló készítésének feltétele Kérdés: Egy Társaság 2016. évet megelőző adatai a következők: 2013. 2014. 2015. Mérlegfőösszeg (E Ft) 989 Árbevétel (E Ft) 1 089 Átlagstatisztikai létszám (fő) 33
1 030 1 299 37
1 005 1 181 40
A Társaság 2015-ös évre éves beszámolót készített, mert nem élt a számviteli törvény 177. §-a (52) bekezdésében lévő rendelkezéssel. Kérdésünk: 2016. évre készíthet-e a Társaság egyszerűsített éves beszámolót? Válasz: A számviteli törvény 2016-os üzleti évtől hatályos 9. §-a (2) bekezdésének előírása szerint egyszerűsített éves beszámolót készíthet a kettős könyvvitelt vezető vállalkozó, ha két egymást követő üzleti évben a mérleg fordulónapján a következő, a nagyságot jelző három mutatóérték közül bármelyik kettő nem haladja meg az alábbi határértéket: a) a mérlegfőösszeg az 1200 millió forintot, b) az éves nettó árbevétel a 2400 millió forintot, c) az üzleti évben átlagosan foglalkoztatottak száma az 50 főt. A kérdésben szereplő számok alapján megállapítható, hogy a 2014-es és a 2015-ös üzleti évben is az előbb hivatkozott számok alapján mind a három mutatószám alatta van a határértékeknek, így a Társaság – a számviteli politikája ilyen irányú módosításával – készíthet a 2016-os üzleti évről egyszerűsített éves beszámolót, feltéve, hogy a számviteli törvény 9. §-a (3) bekezdése szerinti tiltás nem 5
E-számvitel
|
2017. június, IX. évfolyam 6. szám
vonatkozik a Társaságra. [Ezen előírás szerint a (2) bekezdés előírásait nem alkalmazhatja a nyilvánosan működő részvénytársaság, az anyavállalat, a közérdeklődésre számot tartó gazdálkodó, valamint az olyan vállalkozó, amelynek kibocsátott értékpapírjai tőzsdei kereskedelme engedélyezett vagy az engedélyezést már kérelmezték.]
Jegyzett tőke devizában történő meghatározásának következményei Kérdés: Újonnan alakult egy zrt., melynek törzstőkéje euróban lett bejegyezve. Kötelező-e a zrt. könyveit devizában (euróban) vezetni? Az alapító okiratban egyébként semmilyen utalás nincs a könyvvezetés devizanemére vonatkozóan. Válasz: A számviteli törvény 20. §-ának (4) bekezdése rendelkezik a devizában történő beszámolókészítés szabályairól, amelynek egyik feltétele, hogy a jegyzett tőke devizában legyen meghatározva a társasági szerződésben, illetve ennek megfelelő devizában legyen a cégbíróságon bejegyezve. A számviteli törvény 4. §-ának (1) bekezdése szerint a beszámolót megfelelő könyvvezetéssel kell alátámasztani, amiből szintén az következik, hogy a devizában összeállított éves beszámolót devizában történő könyvvezetéssel kell alátámasztani, így a kérdésben szereplő esetben euróban kell a könyveket vezetni és ez alapján euróban kell a beszámolót elkészíteni. Másképpen fogalmazva: a számviteli törvény előírása alapján minden vállalkozásnak olyan pénznemben kell a könyvvezetést (beszámolót) csinálnia, amilyen pénznemű a jegyzett tőkéje.
Tenyészállat terven felüli értékcsökkenésének elszámolása Kérdés: Egy vállalkozás állattenyésztéssel, azon belül szarvasmarha-tenyésztéssel foglalkozik. A terv szerinti értékcsökkenés elszámolása érthető számunkra. Az elszámolt terven felüli értékcsökkenést társaságiadóalapnövelő tételként kell elszámolni, míg adóalap-
csökkenésként a visszaírt terven felüli értékcsökkenést lehet figyelembe venni. Egy tehén „előállítása” (tenyésztésbe állításkor) 400 E Ft-ba kerül, míg a piaci értéke 250 E Ft, így a 150 E Ft-ot elszámoljuk terven felüli értékcsökkenésként. Kérdésem, hogy ezt a 150 E Ft-ot hogyan kapja vissza a vállalkozás értékesítéskor, elhulláskor, kényszervágáskor? Válasz: A kérdésben leírtak szerint azt feltételezem, hogy a tenyésztésbe állításkor számolják el a tenyészállatokra a 150 E Ft terven felüli értékcsökkenést, ami nem felel meg a számviteli törvény előírásainak. A számviteli törvény 53. §-a (1) bekezdés a) pontjának az előírása alapján akkor lehet a tárgyi eszközre elszámolni terven felüli értékcsökkenést, ha a piaci értéke tartósan és jelentősen alatta van a könyv szerinti értéknek. Ebben az esetben a tartósság feltétele eleve nem teljesül, mert a tenyésztésbe állítást követő egy év múlva lehetne legkorábban a tenyészállatot leértékelni, átsoroláskor nem. Az értékelésnél azonban a hasznosítási irányt is mérlegelni kellene. Feltételezhető, hogy a hasznosítási irány az, hogy a tejelési időszak végén vágóhídon vágóállatként adják le az állatokat. Ebben az esetben a terv szerinti értékcsökkenés megállapításánál a maradványértéket a vágóállat húsértékén kellene meghatározni, és ez alapján kellene a terv szerinti értékcsökkenést a várható hasznosítási időre elszámolni. Így a tenyészállatra terven felüli értékcsökkenés jellemzően nem kerülhetne elszámolásra.
Eszközállomány szerepeltetése a vagyonmérlegben átértékelés esetén Kérdés: Szövetkezet átalakulásával létrejött kft. eszközállományát átalakulás előtt felértékelték, hogy a kilépő tagokkal piaci értéken tudjanak elszámolni. Az átértékelés összege értékelési tartalékba került. Kérdésem: a kft.-nél nyilvántartásba vették az átadott eszközöket, helyes-e az alkalmazott megoldás, mely szerint az eszközök felértékeléséből származó összeget értékelési tartalékba helyezték? Mi lesz az értékcsökkenésének alapja: az „eredeti” vagy a felértékelt eszköz állomány értéke? Válasz: A számviteli törvény 137. §-a (3) bekezdésének az előírása szerint átértékelés esetén az eszközöket piaci
6 E-számvitel
|
2017. június, IX. évfolyam 6. szám
értékükön kell a vagyonmérlegben szerepeltetni. A számviteli törvény 138. §-a (6) bekezdésének az előírása tiltja, hogy vagyonmérlegben értékelési tartalék szerepeljen, így a vagyonmérleget hitelesítő könyvvizsgáló nem tartotta be a számviteli törvény előírásait. A számviteli törvény 138. §-a (4) bekezdés b) pontjának az előírása alapján az eszközök felértékelésből származó különbözet összegét a tőketartalékban kell kimutatni. Így a végleges vagyonmérleg adatai alapján megnyitott adatokat a kft.-nél önellenőrzés keretében javítani kell, mert az értékelési tartalékban kimutatott összeget át kell vezetni a tőketartalékba. A jogutód kft.-nél az eszköz bekerülési értéke a végleges vagyonmérlegben szereplő érték, így számviteli szempontból a felértékelt érték lesz a tárgyi eszköz új bruttó értéke, ez után kell a terv szerinti értékcsökkenést is elszámolni (társasági adó szempontjából azonban fel kell hívni a figyelmet arra, hogyha kedvezményezett átalakulás volt, akkor az adó szempontjából az eredeti bruttó értéket és az átalakulás időpontjáig társasági adó szerint elszámolt értékcsökkenést kell változatlanul az adóalapnál figyelembe venni).
Készletek értékvesztésének visszaírása Kérdés: Árukészlet értékvesztésével kapcsolatos számviteli és egyben iparűzési adót is érintő kérdésem volna. Kérdésünket a következő egyszerű számpéldával szemléltetjük. Társaságunk nem vezet folyamatos készletnyilvántartást, így évközben a beszerzést azonnal költségként az ELÁBÉ-ra számoljuk el (T 814 pl. 1 000 E Ft). A leltárkészletet év végén a költségszámlával szemben vesszük készletre az éves beszerzési átlagáron (T 26 – K 814 pl. 100 E Ft). Előző évben a piaci viszonyok miatt a mérlegfordulónapon meglévő készletek után (mivel az eladási árak csökkenő tendenciát mutattak) értékvesztést számoltunk el (T 86 – K 29 pl. 20 E Ft). Ennek megfelelően előző évben az ELÁBÉ értéke példánk alapján 1 000 E Ft – 100 E Ft= 900 E Ft volt, amely az iparűzési adó alapját csökkentette. Az értékvesztés képzése nem érinti az ELÁBÉ-t, így nem csökkenti az iparűzési adó alapot sem. Tárgyévben az árak csökkenő tendenciája megfordult. A raktáron levő nyitó készletet a mérlegfordulónapig az értékvesztett árnál 80 E Ft (100 E Ft – 20 E Ft) magasabb áron
értékesítettük, így az előző évi értékvesztés okai már nem állnak fenn. Kérdésünk, hogy esetünkben az évközi értékesítés esetén az értékvesztés visszaírása (egyéb bevételként való elszámolása) vagy az értékvesztés kivezetése alkalmazható (értékvesztés kivezetése az ELÁBÉ-val szemben az értékvesztéssel érintett készletértékesítésével egyidejűleg)? A számviteli törvény 57. §-ának (2) bekezdése alapján az értékvesztés visszaírását az üzleti év mérlegfordulónapjára vonatkozó értékelés keretében kell végrehajtani. E paragrafus értelmezése szakmai körökben is eltérő. 1. Egyes vélemények alapján ez azt jelenti, amennyiben a mérlegfordulónapig az értékvesztett készletet magasabb áron értékesítettük, akkor az előző évi értékvesztést a mérlegfordulónapjára vonatkozó értékelés keretében visszaírhatjuk. Ennek könyvelési tétele: T 29- K 96 20 E Ft. Ebben az esetben a könyvelés iparűzési adó alapot nem érint. 2. Más vélemények alapján a mérlegfordulónapon meglévő készletnél lehet az értékvesztést visszaírni, abban az esetben, ha az értékvesztett készletet a mérlegkészítésig magasabb áron eladják. Ennek könyvelési tétele T 29-K 96 20 E Ft. Ebben az esetben sem érinti a könyvelés az iparűzésiadó-alapot. Amennyiben nincs lehetőség az értékvesztés visszaírására, csak kivezetésére, akkor a számviteli törvény alapján az értékvesztéssel csökkentett bekerülési árat kell kivezetni az ELÁBÉ-ra. Ebben az esetben a könyvelés az alábbi: T 814 – K 26 100 E Ft és T 26 – K 814 20 E Ft. Az értékvesztés kivezetésének az ELÁBÉ-val szembeni elszámolása adóalap-növekedést eredményez az iparűzési adó szempontjából. Előző évben az értékvesztés képzése nem érinti az ELÁBÉ-t, így az értékvesztés nem jelenik meg mint iparűzési adóalap csökkentő tétel, ellentétben a társasági adóval, ahol az elszámolt értékvesztés elismert ráfordítás. Tárgyévben az értékvesztés kivezetése csökkenti az ELÁBÉ-t, ami adóalap-növekedést eredményez az iparűzési adóban, mivel az adóalapcsökkentő tételeket csökkenti. Társasági adóban csak a tárgyévben jelenik meg mint eredményt növelő tényező. Kérdés, hogy jól értelmezzük-e az értékvesztés kivezetését, amelynek következtében „duplikált” iparűzési adó megfizetéséről beszélünk. Előző évben nem csökkenti az adóalapot, tárgyévben viszont növeli azt, így az értékvesztés összege mindkét évben adófizetést von maga után. Esetleg iparűzésiadóalap-korrekcióra van-e valamilyen lehetőség? 7
E-számvitel
|
2017. június, IX. évfolyam 6. szám
Válasz: A kérdésben hivatkozott számviteli törvény 57. §-a (2) bekezdése egyértelmű szabályt ad értékvesztés visszaírása tekintetében, amikor kimondja, hogy értékvesztés visszaírását csak és kizárólag az üzleti év mérlegfordulónapjára vonatkozó értékelés keretében lehet végrehajtani. Ezen szabályból következik, hogy év közben nem lehet értékvesztést visszaírni. Így a kérdésben szereplő esetben, ha előző év mérlegfordulónapján értékvesztést számoltak el a készletre, akkor a következő évben a nyitó könyv szerinti értéke 80 E Ft lesz a készletnek, ezt kell kivezetni az elábéra, ezt a 80 E Ft-ot lehet iparűzésiadóalapcsökkentő tételként figyelembe venni. Az előző üzleti év végén leértékelt készlet a következő üzleti év mérlegfordulónapján nincs meg, mivel azt év közben értékesítették, ezért nincs is olyan készlet következő üzleti mérlegfordulónapjával, amire értékvesztést vissza lehetne írni. Felhívom azonban a figyelmet arra, hogy a kérdésben leírtak alapján nem biztos, hogy fennállt olyan helyzet, ami alapján az értékvesztést el lehetett volna számolni a készletre. A számviteli törvény 56. §-a (1) bekezdésének az előírása alapján a készlet értékvesztésének az elszámolásához a mérlegkészítéskor ismert piaci árból kell kiindulni. Amennyiben a mérlegkészítéskor ismert piaci ár elérte vagy meghaladta a készlet átlagos beszerzési árát, akkor a számviteli törvény hivatkozott előírása alapján nem volt megalapozott az értékvesztés elszámolása.
Közvetített szolgáltatás készletnyilvántartása Kérdés: Nagyon ritkán fordul elő a vállalkozásnál a „815. Eladott (közvetített) szolgáltatások értéke” főkönyvi számlára történő könyvelés. Jelen esetben két adóalany készpénzfizetési számláiról van szó. A bejövő számla dátuma 2017. 02. 03. (adagoló javítás), a kimenő számla dátuma 2017. 02. 06. (adagoló javítás). Kontírozása a pénztárnaplóban: T 271 – K 3811 (02. 03.) és T 3811 – K 921 (02. 06.). Vegyesen átvezetés T 815 – K 271, vagy nem szükséges 271-es főkönyvi számla használata? Válasz: A közvetített szolgáltatás a számviteli törvény 28. §-a (2) bekezdés a) pontjának az előírása alapján készletnek,
ezen belül árunak minősül. A számviteli törvény a készletek vonatkozásában megadja a vállalkozásnak azt a választási lehetőséget, hogy azokról folyamatosan vezet-e vagy sem készletnyilvántartást. Így a közvetített szolgáltatásoknál is megvan ez a választási lehetőség. Ha vezet folyamatos készletnyilvántartást, akkor a 271-es főkönyvön elszámolja a beszerzést, ha nem vezet, akkor egyből elszámolhatja ráfordításként a 815-re. Ha a közvetített szolgáltatásokról nem vezet folyamatos készletnyilvántartást a vállalkozás, akkor a számviteli törvény 69. §-a (4) bekezdésének előírása alapján közvetített szolgáltatásokat is mérlegfordulónapon leltározni kell és tovább nem számlázott szolgáltatást készletre kell venni (T 271 – K 815).
Idegen ingatlanokból származó bevételek kimutatása Kérdés: Egy ingatlankezelő cég saját tulajdonú lakó ingatlanjait rövid távú bérbeadásként, azaz egyéb szálláshelyszolgáltatásként hasznosítja. Ez a kft. idegen ingatlanokat is kezel, az idegen ingatlanok tulajdonosai magánszemélyek. A magánszemélyek szolgáltatási szerződést kötnek a kft.-vel iroda használatra, értékesítési szolgáltatásra, bankkártyahasználatra. Az idegen ingatlanokból származó bevételek számlázása a magántulajdonos nevében történik, az üzemeltetést szolgáltatási díj ellenében végzi a kft. A kft. képviseli a magánlakásokat mint értékesítő, szerződik a szálláshelyközvetítő cégekkel (pl. Booking.com), és majd a többi szolgáltatóval is. A kft bankszámlájára érkezik az összes befizetés – azaz a kft. saját ingatlanjainak bevételei és az idegen ingatlanokhoz kapcsolódó bevételek is –, és a hónap végén történik az elszámolás és az utalás a magánszemélyek felé. Ezeket az idegen ingatlanokhoz kapcsolódó jóváírásokat egy kötelezettség számlán tartanánk nyilván, és a hó végi elszámoláskor csökkenne ez a kötelezettség. Kérdés, hogy a számviteli törvény előírásainak megfelel-e a kötelezettségként való elszámolás? Válasz: A kft.-nél a más (magánszemélyek) nevében beszedett díjakat azok befolyásakor kötelezettségként kell kimutatni, majd a magánszemélyek részére történő továbbutaláskor a kötelezettség csökken.
8 E-számvitel
|
2017. június, IX. évfolyam 6. szám
Forgalmi költség eljárással készített eredménykimutatás Kérdés: A számviteli törvény 120. §-ának előírása szerint konszolidált beszámoló részeként konszolidált eredménykimutatást is el kell készíteni, mely az éves beszámoló eredménykimutatásától a 6. számú melléklet szerint tér el. A törvény 2015. 07. 04. előtt hatályos szövegezése tartalmazta a 6. számú melléklet II. rész utolsó mondatát, mely alapján „A tagolás értelemszerűen alkalmazandó a 2. számú melléklet „B” változata, továbbá a 3. számú melléklet „A” és „B” változata szerinti eredménykimutatásnál” is. Így az összköltség- és a forgalmiköltség-eljárással készülő eredménykimutatásra is vonatkozott a kiegészítés. A 2015. CI. törvény 2015. 07. 04-től való hatályossággal (2016. üzleti évtől) módosította a számviteli törvény 6. számú mellékletét. Ebben az új megfogalmazásban a 6. számú melléklet II. pontjának végén az alkalmazást kiterjesztő megjegyzés nem szerepel, így értelmezhető a törvény úgy is, hogy a konszolidált eredménykimutatásra vonatkozó kiegészítés csak a 2. számú melléklet szerinti (összköltség típusú) eredménykimutatás esetén alkalmazandó, és nem vonatkozik a 3. számú melléklet szerinti (forgalmi költség eljárással készülő) eredménykimutatásra. Ugyanakkor a számviteli törvény 120. §-a (2) bekezdése szerinti előírás: „Az összevont (konszolidált) éves beszámoló mérlege és eredménykimutatása a 6. számú melléklet szerint tér el az éves beszámoló mérlegétől és eredménykimutatásától.” Ez a szöveg úgy is értelmezhető a jelenleg hatályos törvény alapján, hogy a 3. számú melléklet szerinti (forgalmi költség típusú) konszolidált eredménykimutatás sorai nem térnek el az éves beszámoló soraitól. Véleményünk szerint jelenleg ellentmondás mutatkozik a törvény 120. §-a (2) bekezdése és a 6. számú melléklet tartalma között. Amennyiben a törvényalkotó kifejezett szándéka lett volna, hogy a konszolidált eredménykimutatás csak összköltséges (törvény 2. melléklete) formában legyen készíthető, akkor ezen jelentős módosulás nagyobb hangsúlyt kapott volna a törvénymódosítás indoklásában, illetve a szakmai oktatások során. Az Igazságügyi Minisztérium online beszámoló űrlapkitöltő rendszerében jelenleg a 2016. évi konszolidált eredménykimutatás csak összköltséges formában tölthető fel az adatbázisba. Ez arra enged következtetni, hogy nem lehet forgalmi költséges eredménykimutatást készíteni, vagy nem jó az Igazságügyi Minisztérium rendszere és azt kell módosítani.
E-számvitel
|
Kérdésünk az, hogy a 2016-os üzleti évről készíthető-e forgalmi költség eljárással konszolidált eredménykimutatás, illetve annak sorai közé be kell-e illeszteni a 6. melléklet II. részében feltüntetett sorokat? Válasz: A számviteli törvény 2016-os üzleti évre vonatkozó hatályos 120. §-a (2) bekezdésnek előírása szerint az összevont (konszolidált) éves beszámoló eredménykimutatása a 6. számú melléklet szerint tér el az éves beszámoló eredménykimutatásától. A számviteli törvény 6. számú mellékletének II. fejezete csak az összköltség típusú eredménykimutatás készítését teszi lehetővé, a forgalmi költség típusú összevont (konszolidált) eredménykimutatásra vonatkozóan nem tartalmaz előírást, így a 2016-os üzleti évre forgalmi költség eljárással nem lehet az összevont (konszolidált) eredménykimutatást elkészíteni. Amennyiben a forgalmi költség eljárással készített eredménykimutatás információit a vállalkozás mégis szeretné közzétenni, akkor azt az összevont (konszolidált) beszámoló kiegészítő mellékletében javasolt szerepeltetni. Így az Igazságügyi Minisztérium rendszere e tekintetben megfelel a számviteli törvény hatályos előírásának azzal, hogy nem tartalmaz konszolidált forgalmi költséges eredménykimutatási sémát. E-számvitel című szakmai folyóiratunkban közzétett jogi szakcikkek és az egyes esetekre, kérdésekre adott válaszok Olvasóink adózási, számviteli tájékoztatásában kívánnak segíteni. A kérdésekre adott válaszok szerzőnknek a rendelkezésre álló információk alapján kialakított egyéni szakmai véleményét tükrözik. A teljes tényállás ismeretében személyesen nyújtandó jogi tanácsadás eltérő szakmai véleményhez vezethet, ezért az értelmezésbeli különbözőségekért Kiadónk felelősséget nem vállal. E-számvitel IX. évfolyam ötödik szám, 2017. június Kiadja a Fórum Média Kiadó Kft. 1139 Bp. Váci út 91/a Tel.: 273-2090 Fax:468-2917 Felelős kiadó: Sárközy Ágnes ügyvezető igazgató Szerkesztő: György Orsolya A kézirat lezárásának dátuma: 2017. május 26. HU ISSN 1785-9182 Előfizethető a kiadónál. Hirdetések felvétele: Tel.: 273-2090, 273-2099 Fax: 468-2917, E-mail:
[email protected] Internet: www.forum-media.hu Nyomdai kivitelezés: Prime Rate Kft.
2017. június, IX. évfolyam 6. szám