2018. január X. évfolyam 1. szám
E-SZÁMVITEL
elektronikus szakmai folyóirat
Tartalom Kiva adóalanyisággal kapcsolatos számviteli feladatok Olvasóink kérdezték • Rövid lejáratú hitel • Katás betéti társaság • Szoftverlicenc értékesítésének számviteli elszámolása • Bérelt ingatlan felújításának számviteli elszámolása • Osztalékelőleg fizetése kivás cég esetén • Mikrogazdálkodói egyszerűsített éves beszámoló önkormányzati tulajdonú cég esetén • Végelszámolás alatt álló cég beszámolója • Fejlesztési tartalék felhasználása • Bérbeadott ingatlan átsorolása • Nyitómérleg végelszámolás esetén • Pótbefizetés veszteség fedezetére Szerző: Botka Erika – a Magyar Számviteli Szakemberek Egyesületének elnöke Megújult honlapunkról – www.forum-media.hu/szamvitelszaklap – a Segédletek közül töltheti le a szerkeszthető dokumentummintát, az Excel-alapú segédleteket és hozzáférhet az extra tartalmakhoz.
Kiva adóalanyisággal kapcsolatos számviteli feladatok A kisadózó vállalkozások tételes adójáról és a kisvállalati adóról szóló 2012. évi CXLVII. törvény (a továbbiakban: Kiva tv.) kisvállalati adóval kapcsolatos szabályai az elmúlt időszakban jelentősen megváltoztak. Az új jogszabályi előírások alapján egyre több vállalkozás választja a kiva adónemet, ezért az alábbiakban ehhez az adónemhez kapcsolódó legfontosabb számviteli előírásokra térek ki. Az adóalanyok számának növekedését eredményezheti az is, hogy a NAV mintegy 70 000 vállalkozás figyelmét felhívta arra, hogy ezen adónem választása esetén kisebb lenne összességében az adóterhelésük.
Adóalanyiság keletkezése A Kiva tv. 19. §-a (1) bekezdésének előírása szerint a kisvállalati adó szerinti adóalanyiság a választás állami adóhatósághoz történő bejelentését követő hónap első napjával jön létre. (A bejelentést az erre a célra rendszeresített nyomtatványon, elektronikus úton lehet megtenni). A Kiva tv. hivatkozott előírása azonban nem tartalmaz olyan előírást, hogy csak üzleti év első napjával lehet kisvállalati adó szerinti adóalanyiságot választani, így a vállalkozás üzleti év közben is választhatja ezt az adónemet. A vállalkozásnak azonban az áttéréshez kapcsolódóan célszerű mérlegelnie a Kiva tv. számviteli kötelezettségekre vonatkozó előírásait. A Kiva tv. 15. §-ának előírása szerint a Kiva tv. előírásait a számviteli törvény rendelkezéseire tekintettel, azokkal összhangban kell értelmezni, továbbá ez a paragrafus azt is kimondja, hogy a kisvállalati adó szerinti adóalany a számviteli törvény hatálya alatt van. Így a kisvállalati adó szerinti adóalanyra a számviteli törvény előírásai is vonatkoznak. A Kiva tv. 16. §-a (2) bekezdésének d) pontja továbbá kimondja, hogy csak olyan adóalany választhatja ezt az adónemet, akinek az üzleti év mérlegforduló napja december 31-e (azaz a számviteli törvény 11. §-a (1) bekezdésnek előírásával összhangban az üzleti év a naptári évvel egyezik meg), illetve a Kiva tv. 18. §-ának előírása szerint a kisvállalati adó sze-
rinti adóalanyiság alatt nem lehet az üzleti év mérlegfordulónapját megváltoztatni. Ezen előírásokból és a Kiva tv. 22. §-ának (2) bekezdéséből következően a kisvállalati adó szerinti adóalany üzleti évének a naptári évvel kell megegyeznie, a számviteli törvény 11. §-a (2) bekezdésében szereplő választási lehetőséggel nem élhetnek. A Kiva tv. 19. §-ának (1) bekezdése továbbá kimondja, hogy a kisvállalati adó szerinti adóalanyiság keletkezése napjával önálló üzleti év kezdődik. Az üzleti év kezdetét megelőző nappal mint mérlegfordulónappal üzleti év zárul, mely üzleti évről az adóalanynak a számviteli törvény általános szabályai szerint beszámolót kell készítenie, és az elkészített beszámolót letétbe kell helyeznie, közzé kell tennie (azaz a mérlegfordulónapot követő ötödik hó végig kell a letétbe helyezési, közzétételi kötelezettséget teljesíteni). A számviteli törvény előírásaiból következik, ha a vállalkozónál kötelező a könyvvizsgálat, akkor ezt a beszámolót könyvvizsgálóval is ellenőriztetni kell. Így például, ha társasági adóról kisvállalati adóra tér át a vállalkozás, akkor a társasági adóalanyos üzleti évéről beszámolót kell készítenie és a kisvállalati adó szerinti adóalanyiság kezdő napjával új üzleti éve kezdődik, ami majd december 31-ével fog zárulni (feltételezve, hogy december 31-én is a kisvállalati adó adóalanya). Amennyiben a vállalkozás üzleti év közben tér át KIVA adóalanyiságra, akkor az előbb hivatkozott előírások alapján szaporodnak az üzleti évei, és naptári évhez kapcsolódóan kettő beszámolót kell készítenie (külön-külön a társasági adós üzleti évről és a KIVA-s üzleti évről). Ezen jogszabályi előírásokat figyelembe véve a kisvállalati adóalanyiságra január 1-ével – azaz üzleti év első napjával – célszerű áttérni, mert társasági adóalanyként december 31-ével úgyis üzleti éve zárul a vállalkozásnak, melyről a számviteli törvény előírása alapján beszámolót kell készítenie.
2 2 0 1 8 . j a n u á r, X . é v f o l y a m 1 . s z á m
|
E-számvitel
A kisvállalati adóalanyiság alatt a könyvvezetés (bevétel, költségek, ráfordítások elszámolása) tekintetében a számviteli törvény általános előírásait kell alkalmaznia, külön eltérő szabály nincs. A könyvvezetés során azonban a Kiva tv. előírásainak is meg kell felelni. Így például a Kiva tv. 20. §-a (3) bekezdés b) pontjának az előírása szerint az adóalapot meg kell növelni az adóévben jóváhagyott, fize tendő osztalék összegével (kivéve a kisvállalati adóalanyiságot megelőző adóévek adózott eredménye és eredménytartaléka terhére a kisvállalati adóalanyiság időszakában jóváhagyott osztalékot). A Kiva tv. hivatkozott előírásából következik, hogy a Kiva tv. adózási előírásait a vállalkozás követni tudja, a kiva adóalanyiság alatt számviteli (könyvelési) szempontból az eredménytartalékot meg kell bontani kivás eredménytartalékra és társasági adós eredménytartalékra. A számviteli törvény 2016-os üzleti évtől megváltozott szabálya alapján a jóvá hagyott osztalékot – az osztalék jóváhagyás időpontjával – kell az eredménytartalékból kötelezettségbe kikönyvelni. A Kiva tv. azonban az eredménytartalék bevonására nem tartalmaz sorrendiséget, ezért a vállalkozás döntésére bízza, hogy az osztalék jóváhagyása (kifizetése) milyen eredménytartalékból történik (azaz társasági adós, vagy kivás eredménytartalékból, feltételezve, hogy mind a kettő pozitív). A kisvállalati adót a társasági adóval azonosan kell elszámolni – jellemzően a 89-es számlacsoportban –, valamint a számviteli törvény 87. §-a (2) bekezdésének előírása alapján az eredménykimuta tás adófizetési kötelezettség sorába kell szerepeltetni. Adóalanyiság megszűnése Amennyiben a kiva adóalanyiság megszűnik, akkor a Kiva tv. 19. §-a (7) bekezdésének előírása szerint az adóalanyiság megszűnése napjával, mint mérlegfordulónappal az adózónak önálló üzleti éve végződik, illetve a törvény azt is kimondja, hogy az üzleti évről a számviteli törvény általános szabályai szerint beszámolót kell készíteni, letétbe kell helyeznie, közzé kell tennie. Ezen hivatkozott előírásokból következik, hogy a kiva adóalanyiság megszűnése esetén a vállalkozásnak a megszűnés nap-
jával, mint mérlegfordulónappal beszámolót kell készítenie, ezen beszámoló adatai alapján történik meg a kiva bevallása is, mely beszámolót a számviteli törvény előírása alapján a mérlegfordulónapot követő ötödik hónap utolsó napjáig letétbe kell helyezni, közzé kell tenni. Amennyiben a társaságnál kötelező a könyvvizsgálat, akkor ezt a beszámolót is könyvvizsgálóval kell ellenőriztetni. Ezen előírásokból következik az is, ha naptári év közben szűnik meg a kiva adóalanyiság, akkor az üzleti évek szintén szaporodni fognak, mert külön beszámolót kell készíteni a kivás időszakról és külön beszámolót kell készíteni a társasági adóalanyos időszakról. A Kiva tv. 28. §-a (4a) bekezdésének előírása szerint amennyiben a kisvállalati adóalanyiság időszaka alatt keletkezett eredménytartaléknak a kisvállalati adóalanyiság időszaka alatt bevételként elszámolt osztalék összegével, a kisvállalati adóalanyiság időszaka alatt megszerzett, előállított immateriális jószág, tárgyi eszköz könyv szerinti értékével csökkentett értéke pozitív, akkor az adózó a kisvállalati adóalanyiság megszűnésére tekintettel az eredménytartalékból ezzel az értékkel azonos összegű lekötött tartalékot képez. Az így keletkező lekötött tartalék felhasználásával és feloldásával összefüggésben – a társasági adóalanyiság időszaka alatt – a fejlesztési tartalékra vonatkozó szabályokat kell alkalmazni, azzal, hogy a szóban forgó összeggel az adózás előtti eredmény nem csökkenthető, továbbá, hogy a nem beruházási célra történő feloldás esetén késedelmi pótlékot nem kell érvényesíteni. A Kiva tv. hivatkozott előírásából következik, hogy az adóalanyiság megszűnéséhez kapcsolódóan eredménytartalékból lekötött tartalék képzése merül fel számviteli szempontból. Érdemes még felhívni a figyelmet arra, hogy amikor a számviteli törvény előírásai szerint az üzleti év zárásához kapcsoló dóan beszámolót kell készíteni, akkor – ha a fedezet megvan – a tulajdonosok osztalék jóváhagyásáról is dönthetnek.
3 E-számvitel
|
2 0 1 8 . j a n u á r, X . é v f o l y a m 1 . s z á m
Olvasói kérdések Tisztelt Előfizetőnk! Szakmai folyóiratunk előfizetéséhez INGYENES TANÁCSADÓI SZOLGÁLTATÁS is jár! Számvitellel kapcsolatos kérdését az
[email protected] e-mail címen tudja feltenni Botka Erikának.
Rövid lejáratú hitel Kérdés: Társaságunk éven belüli lejáratú folyószámlahitellel rendelkezik. A bankszámla negatív egyenlegét a mér legben hová kell átsorolnunk: – rövid lejáratú hitelbe vagy – rövid lejáratú egyéb kötelezettségbe? Válasz: A negatív bankszámla egyenleg tartalmában felvett bankhitel, így azt a mérlegben a rövid lejáratú hitelek soron kell kimutatni.
Katás betéti társaság Kérdés: Egy betéti társaság lehet katás vállalkozás, ha meg felel a törvényi előírásnak. Kérdésem konkrétan arra vonatkozik, hogy ha a betéti társaság bevételeit le könyvelem, megfizetjük a katát – miután nincs sem mi tartozása a társaságnak, csak nagyobb összegű tagi hitele –, hogyan lehet a tagi kölcsönt csökken teni? Válasz: A betéti társaság a katával leadózott jövedelmét saját belátása szerint használhatja fel, így többek között dönthet úgy is, hogy azt tagi kölcsön törlesztésére fordítja. Az általános bizonylatolási elvek szerint lehet a kifizetést dokumentálni, azaz a pénz átvé teléről – mint tagi kölcsön törlesztése – átvételi bizonylatot kell kiállítani.
Szoftverlicenc értékesítésének számviteli elszámolása Kérdés: Egy társaságnál a szoftverlicenc értékesítésének folya mata a következő: – az ügyfél egy sorozatszámot kap, melynek haszná latával telepíteni, aktiválni és használni tudja a szoftvert; – az ügyfél részére egy DVD-t is kiküldenek, de enélkül is tudja használni a programot, ha a technikusok elküldik részére a linket, ahonnan a DVD tartal mával megegyező információkat le tudja tölteni (ezt a sorozatszám használatával tudja aktiválni); – a licenc a vásárláskor elérhető legfrissebb szoftver verzió használatára jogosít; – a szoftvert időbeni korlátozás nélkül használhatja a jövőben („öröklicenc”); – az ügyfél, amennyiben körültekintően kezeli, külső beavatkozás nélkül tudja egyik számítógépről a má sikra átvinni a licencet. Az értékesített szoftvert a társaság harmadik országból vásárolja. A társaság részére a licencet a külföldi part ner online formában küldi meg. A társaság a szoftvert változatlan formában értékesíti. Abban kérném szíves segítségét, hogy a szoftver termékbeszerzésnek, illetve értékesítésnek vagy szolgáltatásnyújtásnak (közvetítés nek) minősül-e? Válasz: Először is megjegyzem, hogy a számviteli elszámolást nem befolyásolja, hogy milyen országból történik a licenc megvásárlása.
4 2 0 1 8 . j a n u á r, X . é v f o l y a m 1 . s z á m
|
E-számvitel
A kérdésből azonban nem derül ki, hogy a szoftver licenc megvásárlásakor a licencdíjat egy összegben fizetik vagy részletekben, illetve értékesítéskor szintén egy összegben fizet a vásárló, vagy részletekben (pl. évente). Így a kérdés csak általánosságban válaszolható meg. Az egyik eset például lehet az, hogy a megszerzett licenc ellenértékét egy összegben határozták meg, és a jogot a vállalkozás változatlan formában, egy összegben meghatározott ellenérték mellett továbbértékesíti. Ebben az esetben a megszerzett licencet áruként kell a vállalkozás könyveiben elszámolni, majd értékesítéskor a könyv szerinti értékét az eladott áruk beszerzési értékeként, az értékesítés ellenértékét pedig értékesítés nettó árbevételeként kell kimutatni. Lehet azonban olyan eset is, hogy a vállalkozás a megszerzett licenc ellenértékeként rendszeresen egy előre meghatározott összegű licencdíjat fizet, és a továbbértékesítés is ugyanebben a konstrukcióban történik. Ebben az esetben a fizetendő licencdíjat igénybe vett szolgáltatásként, míg az értékesített licencdíj ellenértékét értékesítési nettó árbevételeként kell elszámolni. Ha azonban a számviteli törvény 3. §-a (4) bekezdés 1. pontjában előírt feltételek teljesülnek, azaz a licencet megvásárló vállalkozás és az eladó vállalkozás által kötött szerződésből, illetve az eladó vállalkozás által kiállított számlákból egyértelműen kiderül a közvetített szolgáltatás lehetősége, illetve ténye, akkor lehetséges a fizetett és továbbhárított licencdíj közvetített szol gáltatáskénti elszámolása is. Lehet azonban olyan eset is, hogy a megszerzett licencdíj mint vagyoni értékű jog ellenértékét egy összegben határozzák meg, és a továbbértékesített vagyoni értékű jog ellenértékeként a vállalkozás rendszeresen, előre meghatározott összegű licencdíjat kap. Az így megvásárolt vagyoni értékű jogot befektetett eszközként kell kimutatni, és a hasznos élettartama alatt terv szerinti értékcsökkenést kell elszámolni utána. A kapott licencdíjakat szintén értékesítés nettó árbevételeként kell elszámolni.
Bérelt ingatlan felújításának számviteli elszámolása Kérdés: A társaság idegen ingatlanon hajt végre felújítást és karbantartást. Az idegen ingatlant bérli a társaság. Jelen pillanatban még lakóingatlan, folyamatban van az átminősítése üzletté A kérdésem az, hogy az elvégzett munkákat a könyve lésben miként kell kimutatni. Milyen főkönyvi szá mon kell nyilvántartani magát a beruházást, és mi az elszámolás menete? Válasz: A kérdésben leírt tényállás szerint bérelt ingatlanon végeznek felújítást, karbantartást. Az elvégzett munkák által az feltételezhető, hogy az ingatlan rendeltetése megváltozik, mert lakóingatlanból üzlet lesz. A számviteli törvény 3. §-a (4) bekezdése 7. pontjának előírása szerint beruházásnak minősül többek között a meglévő tárgyi eszköz rendeltetésének megváltoztatását eredményező tevékenység, az e tevékenységhez hozzákapcsolható egyéb tevékenységekkel együtt. Jelen esetben az ingatlan rendeltetése megváltozik – mert lakóingatlanból üzlet lesz –, ezért a kérdésben szereplő felújítási, karbantartási munkák együttesen – a számviteli törvény hivatkozott előírása alapján – beruházásnak minősülnek, így a számviteli törvény 23. §-a (3) bekezdésének előírása alapján azokat a 16. Beruházások főköny vön – mint bérelt ingatlanon végzett beruházást – kell elszámolni, használatbavételig (üzembehelye zésig). Az üzembehelyezést követően az aktivált értéket az ingatlanok között kell állományba venni és a számviteli törvény általános szabályai szerint kell a terv szerinti értékcsökkenést elszámolni. A terv szerinti értékcsökkenés megállapításánál azonban a bérleti szerződés futamidejét is figyelembe kell venni. Amennyiben határozott futamidejű a bérleti szerződés, akkor a terv szerinti értékcsökkenés megállapításához figyelembe vett használati idő nem haladhatja meg a bérleti szerződés futamidejét.
5 E-számvitel
|
2 0 1 8 . j a n u á r, X . é v f o l y a m 1 . s z á m
Osztalékelőleg fizetése kivás cég esetén Kérdés: Kiva szerinti adózást választó kft. 2017. évben oszta lékelőleget fizet. A 2017. évi kiva elszámolásnál, mivel még nem jóváhagyott osztalékról beszélünk, a kifize tett osztalékelőleget növelő tételként figyelembe kell-e venni, vagy csak 2018. évben? A számviteli elszámo lása hogyan történik? Válasz: A Kiva tv. 20. §-a (3) bekezdése b) pontjának az előírása szerint az adóalapot az adóévben jóváhagyott fizetendő osztalék összegével kell megnövelni, ide nem értve a kisvállalati adóalanyiságot megelőző adóévek adózott eredménye és eredménytartaléka terhére a kisvállalati adóalanyiság időszakában jóváhagyásra kerülő osztalékot. A Kiva tv. így csak a jóváhagyott osztalék tekintetében rendel el adóalapnövelést, a kifizetett osztalékelőleg tekintetében nem. Ezért a 2017-ben felvett osztalékelőleggel nem kell adóalapot növelni 2017-ben, viszont a 2017-es üzleti évről készült beszámoló elfogadása és az osztalék jóváhagyása 2018-ban történik, így az adóalapot 2018-ban kell majd megnövelni, feltéve, hogy a kiva időszak adózott eredményéből történik osztalék jóváhagyás. (Megjegyzem, ha a felvett osztalékelőleg nem kerül 2018-ban jóváhagyásra, akkor a kft. tagjainak a felvett osztalékelőleget a Ptk. előírása alapján vissza kell fizetniük.) A felvett osztalékelőleget annak kifizetésekor az egyéb követelések között kell kimutatni a 2017-es üzleti évről készült beszámolóban. Mivel az osztalék jóváhagyása 2018ban fog történni, majd 2018-ban az osztalék-jóváhagyás időpontjával kell az egyéb követelések között kimutatott osztalékelőleget a jóváhagyott osztaléktartozással szemben összevezetni (kompenzálni).
Mikrogazdálkodói egyszerűsített éves beszámoló önkormányzati tulajdonú cég esetén Kérdés: Egy általam könyvvizsgált cég könyvelőjével szakmai nézetkülönbség alakult ki közöttünk. Kérdésem a kö vetkező: egy 100%-os önkormányzati tulajdonban
álló kft. készíthet-e mikrogazdálkodói egyszerűsített éves beszámolót? A szakmai álláspontom az, hogy nem, neki a számviteli törvény szerinti egyszerűsített éves beszámolót kell készítenie a paraméterei alapján. A 398/2012. (XII. 20.) Korm. rendelet a hatályát il letően mikrogazdálkodóról beszél. Mikrogazdálkodó pedig az, akit a 2004. évi XXXIV. tv. annak minősít. Ez a tv. pedig kizárja a 25% feletti önkormányzati tulajdonban álló gazdasági társaság mikrogazdálkodói státuszát. Mivel nem mikrogazdálkodó, nem is készít het mikrogazdálkodói egyszerűsített éves beszámolót. (Egyébként az Áht. költségvetési szervek elszámoltatá sát illetően sokkal szigorúbb, mint a gazdasági társaság szabályai, ez nem összeférhetetlen a fenti állításommal. Ugyan a kérdéses gazdasági társaság nem költségvetési szerv, de 100%-osan önkormányzati tulajdonú.) A könyvelő álláspontja szerint mivel a kormányrende let nem szól az önkormányzati tulajdonú gazdasági társaságról, szerinte készíthet mikrogazdálkodói egy szerűsített éves beszámolót. Kinek van igaza? Válasz: A számviteli törvény 9. §-a (6)–(6a) bekezdéseinek előírása szerint egyszerűsített éves beszámolóját – saját választása alapján – a 6. § (5) bekezdés szerinti kormányrendeletben foglaltaknak megfelelően (mikrogazdálkodói egyszerűsített éves beszámoló) is elkészítheti a könyvvizsgálatra nem kötelezett vállalkozó, ha két egymást követő üzleti évben a mérleg fordulónapján a következő, a nagyságot jelző három mutatóérték közül bármelyik kettő nem haladja meg az alábbi határértéket: a) a mérlegfőösszeg a 100 millió forintot, b) az éves nettó árbevétel a 200 millió forintot, c) az üzleti évben átlagosan foglalkoztatottak száma a 10 főt. Nem készíthet mikrogazdálkodói egyszerűsített éves beszámolót: – a 2013/34/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv 2. cikk 14. pontja szerinti befektetési vállalkozás, – a 2013/34/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv 2. cikk 15. pontja szerinti pénzügyi holdingvállalkozás. A mikrogazdálkodói beszámolóról szól a 398/2012. (XII. 20.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm.
6 2 0 1 8 . j a n u á r, X . é v f o l y a m 1 . s z á m
|
E-számvitel
rendelet) 1. §-a (1) bekezdésének előírása szerint a rendelet hatálya a mikrogazdálkodói egyszerűsített éves beszámolót készítő vállalkozó könyvvezetési és beszámolókészítési kötelezettségére terjed ki. A számviteli törvény 3. §-a (1) bekezdés 2. pontjának az előírása szerint vállalkozónak minősül többek között a gazdasági társaság. A számviteli törvény és a Korm. rendelet előírása szerint a kft. készíthet mikrogazdálkodói egyszerűsített éves beszámolót, ha a számviteli törvény szerinti feltételeknek megfelelnek. A hivatkozott jogszabályi előírások nem tesznek különbséget a tekintetben, hogy a gazdasági társaságnak ki a tulajdonosa. Így a 100%-os önkormányzati tulajdonú kft. is készíthet mikrogazdálkodói egyszerűsített éves beszámolót, ha egyébként a számviteli törvény által előírt feltételeket teljesíti (pl. nem minősül anyavállalatnak, azaz nincs a kft.-nek más gazdasági társaságban 50%-ot meghaladó szavazati aránya). A leírtakból következően a számviteli törvény hivat kozott 9. §-a (6)–(6a) bekezdései határozzák meg, hogy a számviteli törvény szempontjából ki minősül mikrogazdálkodónak, így nem a kérdésben hivatkozott 2004. évi XXXIV tv. előírásait kell e tekintetben figyelembe venni.
Végelszámolás alatt álló cég beszámolója Kérdés: Tényállás A kérdéssel érintett társaság jellemzői a következők: – egyszemélyes tulajdonban álló közhasznú társaság, amelynél három tagú felügyelőbizottság működik; – 2007. július 01. napjától 2017. szeptember 13. napjáig végelszámolás alatt állt; – hitelező által előterjesztett kérelem alapján a Fővá rosi Törvényszék 2017. május 08. napján kelt vég zésével elrendelte a felszámolását, majd 2017. szep tember 11. napján kelt végzésével elrendelte a fel számolás megindításának közzétételét, amely végzés a Cégközlöny honlapján 2017. szeptember 13. nap ján került közzétételre, vagyis a társaság 2017. szeptember 13. napja óta felszámolás alatt áll;
– a társaság végelszámolója a jogszabályi előírások alapján alapítói jóváhagyásra 2017. szeptember 08. napján benyújtotta a társaság 2017. május 26. nap jára elkészített végelszámolási közbenső beszámoló ját a számviteli törvény 155. §-a (3) bekezdésében foglaltak alapján könyvvizsgálattal nem került alá támasztásra, azonban arról – tekintettel arra, hogy a társaság 2017. szeptember 13. napjától felszámo lás alá került – alapítói döntés nem született; – a korábbi évek közbenső beszámoló az alapító által elfogadásra kerültek. Kérdések: a) A végelszámolás számviteli feladatairól szóló 72/2006. (IV.3.) Korm. rendelet (a továbbiakban: „Korm. rendelet”) 5. §-a (6) bekezdésében foglaltak alapján, az időközben már felszámolás alatt álló tár saság alapítójának – amely alapítónak a csődeljárásról és felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény 34. § (1) bekezdése értelmében a felszámolás kezdő időpontjában megszűntek a gazdálkodó szervezettel kapcsolatos külön jogszabályokban meghatározott jogai – lehet-e, illetve kell-e döntenie egy olyan, a végelszá molás időszakára vonatkozó közbenső beszámolóról, amely beszámoló olyan időpontban került részére dön tés céljából megküldésre, amikor a társaság felszámolá sát a Fővárosi Törvényszék ugyan már elrendelte, de a felszámolás megindításának közzétételére még nem ke rült sor, vagyis a társaság még végelszámolás alatt állt. b) Ha a fenti (a) pont szerinti beszámoló alapító ál tali jóváhagyása nem szükséges, az elkészített, de ala pító által jóvá nem hagyott beszámoló vonatkozásában – a Korm. rendelet 5. §-a (6) bekezdése, illetve a szám viteli törvény vonatkozó rendelkezései alapján – áll-e fenn letétbe helyezési, illetve közzétételi kötelezettsége a társaságnak? c) Ha a felszámolási eljárás kezdeményezésére nem a társaság végelszámolójának, hanem a hitelezőjének kérelmére kerül sor, a végelszámolás befejezésekor ké szítendő beszámolóra irányadó-e a Korm. rendelet 6. §-a (2) bekezdésének azon rendelkezése, hogy „az így elkészült számviteli beszámolót nem kell a jóváha gyásra jogosult testületnek elfogadnia.” Válasz: Először is a kérdésben leírt tényállásban a beszámoló közzétételét érintően ellentmondások fedezhetőek fel. 7
E-számvitel
|
2 0 1 8 . j a n u á r, X . é v f o l y a m 1 . s z á m
A számviteli törvény 11. §-a (10) bekezdésének előírása szerint üzleti év a vállalkozó felszámolása, végelszámolása esetén az előző üzleti év mérlegforduló napját követő naptól a felszámolás, a végelszámolás, kezdő időpontját megelőző napig – mint mérleg fordulónapig – terjedő időszak. A számviteli törvény 11. §-a (12) bekezdésének az előírása szerint a végelszámolás időszaka általában egy üzleti év. Amennyiben a végelszámolás 12 naptári hónap alatt nem fejeződik be, a végelszámolás időszaka alatt az üzleti év(ek) időtartama 12 hónap, míg az utolsó üzleti év 12 naptári hónapnál rövidebb is lehet. A kérdésben leírt tényállás szerint a vállalkozás 2007. július 01. napjától 2017. szeptember 13. napjáig végelszámolás alatt állt. Így a vállalkozásnak a végelszámolás időszaka alatt a 12 hónapos üzleti éveinek július 1-jétől következő év június 30-áig álltak fent. Ezért a teljes – 12 hónapos – üzleti évnek 2016. július 1-jétől 2017. június 30áig kellett volna tartania, erről kellett volna beszámolót készítenie. A Korm. rendelet 5. §-a (6) bekezdésének az előírása szerint a végelszámolás időszaka alatt készített (a jóváhagyásra jogosult testület által elfogadott) számviteli beszámolót – kötelező könyvvizsgálat esetén a könyvvizsgálói záradékot vagy a záradék megadásának elutasítását is tartalmazó független könyvvizsgálói jelentéssel együtt – a végelszámolási időszak üzleti éve mérleg fordulónapját követő ötödik hónap utolsó napjáig kell a számviteli törvény 153–154/B. §-ai szerint letétbe helyezni, és közzétenni. Így nem értelmezhető, hogy a társaság 2017. május 26-án milyen beszámolót készített. A társaság 2017. szeptember 13. napja óta felszámolás alatt áll, így a számviteli törvény 11. §-a (10) és (12) bekezdésének előírása alapján a végelszámolás utolsó üzleti éve 2017. július 1-jétől 2017. szeptember 12-éig tartott, erről a tört üzleti évről kellett volna beszámolót készítenie a végelszámolónak. A Korm. rendelet 6. §-a (2) bekezdésnek előírása szerint amennyiben a végelszámoló kezdeményezésére a gazdálkodó felszámolását rendelik el, a végelszámoló a felszámolás kezdő időpontját megelőző nappal – mint mérlegfordulónappal – köteles a
számviteli törvény 11. §-ának (12) bekezdése szerinti üzleti évről számviteli beszámolót elkészíteni, a felszámolás számviteli feladatairól szóló kormányrendelet előírásainak figyelembevételével, kötelező könyvvizsgálat esetén azt könyvvizsgálóval ellenőriztetni. Az így elkészült számviteli beszámolót nem kell a jóváhagyásra jogosult testületnek elfogadnia. Jelen esetben azonban nem erről az esetről van szó, mert nem a végelszámoló, hanem a hitelezők kérték a felszámolás elrendelését. Mivel a felszámolási eljárást a hitelezők kezdeményezték, ezért a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Csődtörvény) előírásaiból kell kiindulni. A Csődtörvény 34. §-a (1) bekezdésének az előírása szerint a felszámolás kezdő időpontjában megszűnnek a tulajdonosnak a gazdálkodó szervezettel kapcsolatos külön jogszabályokban meghatározott jogai. Ezen túlmenően a Csődtörvény 34. §-a (2) bekezdése azt is kimondja, hogy a felszámolás kezdő időpontjától a gazdálkodó szervezet vagyonával kapcsolatos jognyilatkozatot csak a felszámoló tehet. A Csődtörvény hivatkozott előírásaiból következően a felszámolás kezdő napjával a társaság tulajdonosainak a jogai megszűnnek (így például a szavazati joguk is, amellyel a beszámolót elfogadhatnák), ezért a végelszámolónak a végelszámolás utolsó üzleti évről – ami jelen esetben 2017. július 1-jétől 2017. szeptember 12-éig tartott – a Korm. rendelet 6. §-a (5) bekezdésének az előírása alapján a beszámolót el kell készítenie, közzé kell tennie és a felszámolás számviteli feladatairól szóló 225/2000. (XII. 19.) Korm. rendelet 3. §-a (4) bekezdésének előírása alapján a felszámolónak 30 napon belül át kell adnia, de ezt a beszámolót a Csődtörvény hivatkozott előírásai alapján a tulajdonosokkal nem kell elfogadtatnia.
Fejlesztési tartalék felhasználása Kérdés: Egy társaság fejlesztési tartalék felhasználási határ ideje 2017. évben lejár. A felhasználást úgy tervezi, hogy saját gyártású termékét aktiválja, aktiválás után bérbe kívánja adni, de megtörténik a termék értéke sítése az aktiválást követő egy éven belül, esetleg még
8 2 0 1 8 . j a n u á r, X . é v f o l y a m 1 . s z á m
|
E-számvitel
a beszámoló készítését megelőzően. Aktiválható-e a termék, vagy készletre kell-e venni, és onnan történjen a bérbeadás? Nem jelenti a tervezett fejlesztési tartalék felhasználása a társasági adó elszámolásának a kocká zatát? Válasz: A számviteli törvény 24. §-a (1) bekezdésének előírása szerint befektetett eszközként olyan eszközt szabad kimutatni amelyek tartósan, egy éven túl szolgálják a vállalkozási tevékenységet. Így a számviteli törvény 26. §-a (1) bekezdésének az előírása alapján a tárgyi eszközöknél is ugyanez a feltétel, azaz éven túl kell a vállalkozási tevékenységet szolgálnia. A számviteli törvény 28. §-a (3) bekezdése d) pontjának az előírásából következik, hogy az egy éven belül használatba vett eszközöket a készletek között kell kimutatni. Mivel az egy éven belüli használatú eszközöket a készletek között kell ki mutatni, ezért azok beruházásként nem kerülhetnek elszámolásra. A Tao. tv. 7. §-a (15) bekezdésének előírása szerint viszont a fejlesztési tartalékot csak az adóévben megvalósított beruházás beke rülési értékére lehet feloldani. Mivel ebben az esetben a beruházások között nem kerülhet elszámolásra a saját termelésű készlet bekerülési (előállí tási) értéke, ezért arra a fejlesztési tartalék sem oldható fel.
Bérbeadott ingatlan átsorolása Kérdés: Egy kft. értékesítési céllal két ingatlant épített. Az áfát levonták és visszakapták. 2007-ben kapták meg az ingatlanokra a használatbavételi engedélyt. Az egyik ingatlant 2008-ban értékesítették áfásan. A másik ingatlant sajnos nem tudták értékesíteni, ezért úgy döntöttek, hogy bérbe adják 2009-től. A könyvelésben készletként tartjuk nyilván az ingatlant, folyamatosan hirdetik, és úgy néz ki, hogy most lenne rá vevő. 2014. január 1-jétől a kft. alanyi adómentességet választott. Azóta akkor adott le áfabevallást, amikor telket érté kesített. Kértünk NAV-os állásfoglalást is, abban az van, hogy: „Az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Áfa tv.) 259. § 21. pontja szerint tárgyi eszköz az ingatlan, valamint az olyan ingó termék, amely vállalkozáson belüli ren
deltetésszerű használatot feltételezve, legalább 1 évet meghaladó időtartamban szolgálja a gazdasági tevé kenység folytatását. Abban az esetben, ha az adóalany egy ingatlant nem a vállalkozáson belüli használatra, hanem továbbértékesítési céllal szerez be, akkor ezen ingatlanok esetében az Áfa tv. tárgyi eszközre vonat kozó rendelkezései nem alkalmazandóak. Az Áfa tv. 193. §-a határozza meg azokat az ügyleteket, melyek teljesítése esetén az alanyi adómentes adóalany nem járhat el e minőségében. Tekintettel arra, hogy a kér déses ingatlan értékesítése nem felel meg egyik ilyen ügyletnek sem, így az alanyi adómenetesség szabálya it kell alkalmazni: az adóalany olyan számla kibocsá tásáról, amelyben áthárított adó nem szerepelhet. Jelen esetben az értékesítésből származó bevétel az alanyi adómentesség értékhatárába is beleszámít. Ennek kö vetkeztében, amennyiben az adóalany jelen ügyletével átlépi az alanyi adómentesség határát, az általános szabályok szerint kell eljárni, vagyis az ingatlan érté kesítése – adókötelessé tételének hiányában – az Áfa tv. 86. § (1) bekezdés j) pontja alapján adómentes lesz.” Kérdésünk az Áfa tv. előírásaival összefüggésben az lenne, hogy számviteli szempontból az ingatlant tár gyi eszköznek át kellett volna-e minősíteni vagy jó helyen szerepeltettük eddig a készletek között? Válasz: A számviteli törvény 26. §-a (1) bekezdésének az előírása alapján a tárgyi eszközként kell kimutatni azokat az üzembe helyezett tárgyi eszközöket, amelyek egy éven túl szolgálják a vállalkozási tevékenységet. A kérdésben leírt tényállás szerint az ingatlant 2009-től folyamatosan bérbe adják, így az ingatlant a számviteli törvény hivatkozott előírása alapján át kellett volna sorolni a tárgyi eszközök közé. A kérdésben hivatkozott Áfa tv. 259. § 21. pontjának az előírása szerint az Áfa tv. szempontjából tárgyi eszköznek az az ingatlan, valamint az olyan ingó termék minősül, amely vállalkozáson belüli rendeltetésszerű használatot feltételezve, legalább 1 évet meghaladó időtartamban szolgálja a gazdasági tevékenység folytatását, ezért a számviteli törvény előírásaival összhangban az Áfa tv. szempontjából is tárgyi eszköznek minősül a kérdésben szereplő ingatlan, így a tárgyi eszköz szabályokat kell az Áfa tv. előírása szerint is alkalmazni. 9
E-számvitel
|
2 0 1 8 . j a n u á r, X . é v f o l y a m 1 . s z á m
Nyitómérleg végelszámolás esetén Kérdés: Szeretném megkérdezni, hogy ha egy eva bevételi nyil vántartást vezető betéti társaság végelszámolással sze retne megszűnni, és ezért vissza kell térnie a számviteli törvény, illetve a társasági adó törvény hatálya alá, akkor is kell-e a visszatérítéskor készítendő nyitó mér leget könyvvizsgálóval ellenőriztetni. Válasz: A számviteli törvény 2/A. §-a (4) bekezdésének előírása szerint a bevételi nyilvántartásból kettős könyvvitelre visszatérő vállalkozásnak – fő szabály szerint – a nyitómérleget és a nyitó leltárt könyvvizsgálóval kell ellenőriztetnie (ez eva és kata adóalanyokra is vonatkozó szabály). A kérdésben szereplő esetben azonban az egyszerű sített vállalkozói adóról szóló 2002. évi XLIII. tv. 20. §-a (4) bekezdésének előírása a számviteli törvény hivatkozott előírásától eltérő szabályt tartalmaz, mely szerint, ha a betéti társaság végelszámolás, felszámolás miatt kerül vissza eva bevételi nyilvántartásból a számviteli törvény hatálya alá, akkor a nyitó mérleget és a nyitó leltárt nem kell könyvvizsgálóval ellenőriztetni. Így végelszámolás indítása esetén a nyitó mérleget és a nyitó leltárt a betéti társaságnak nem kell könyvvizsgálóval ellenőriztetni, ebben az esetben a nyitó mérleg és a nyitó leltár jogszabályi előírásoknak megfelelő összeállítása a könyvelő felelőssége. Megjegyzem, hogy kata adóalanyoknál is azonos a szabály, ugyanis a kisadózó vállalkozások tételes adójáról és a kisvállalati adóról szóló 2012. évi CXLVII. törvény 29. §-a mondja ki, hogy felszámolás, végelszámolás esetén a nyitó mérleget és nyitó leltárt nem kell könyvvizsgálóval ellenőriztetni.
Pótbefizetés veszteség fedezetére Kérdés: A társaság (kft.) folyamatosan veszteséges, ezért a tu lajdonosok folyamatosan alkalmazzák a pótbefizetés intézményét. Kérdésem, hogy jogszerű-e az, hogy a tu lajdonosok pótbefizetést teljesítenek a várható veszteség fedezetére? Amennyiben a decemberi zárás előtt még decemberben pótbefizetést teljesíthetnének, akkor a 2017-es beszámolóban a saját tőke helyre tudna állni. Válasz: A kft. esetében a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 3:183. §-a (1) bekezdésének előírása szerint, ha a társasági szerződés feljogosítja a taggyűlést arra, hogy a veszteségek fedezésére pótbefizetési kötelezettséget írjon elő a tagok számára, meg kell határozni azt a legmagasabb összeget, amelynek befizetésére a tag kötelezhető, továbbá a pótbefizetés elrendelhetőségének gyakoriságát. A Ptk. hivatkozott szabálya alapján pótbefizetést a ténylegesen bekövetkezett veszteség fedezetére lehet teljesíteni. A kérdésben szereplő esetben, ha a kft. valamely oknál fogva 2017. év közben közbenső mérleget készített, amelyet a tulajdonosok is elfogadtak, akkor a közbenső mérlegben kimutatott veszteség erejéig pótbefizetési határozatot hozhattak, és ez alapján teljesíthettek. Ha közbenső mérleg nem készült, akkor a 2017-es üzleti évre várható veszteség erejéig nem teljesíthető pótbefizetés, mert a tulajdonosok számára dokumentáltan nem is ismert a veszteség összege, mértéke.
E-számvitel X. évfolyam 1. szám, 2018. január Kiadja a Fórum Média Kiadó Kft. 1139 Bp. Váci út 91/a Tel.: 273-2090 Fax:468-2917 Felelős kiadó: Sárközy Ágnes ügyvezető igazgató Szerkesztő: Hoppál Előd A kézirat lezárásának dátuma: 2017. december 18. Hu issn 1785-9182 Előfizethető a kiadónál. Hirdetések felvétele: Tel.: 273-2090, 273-2099 Fax: 468-2917, E-mail:
[email protected] Internet: www.forum-media.hu Tördelés: B–TEX 2000 Bt. Nyomdai kivitelezés: Prime Rate Kft.
10 2 0 1 8 . j a n u á r, X . é v f o l y a m 1 . s z á m
|
E-számvitel
Mi segítünk Önnek nyomon követni a változásokat! Az adó- és járuléktörvények módosításai befolyásolják egy vállalkozás kötelezettségeit is. Mindennapi munkavégzése során számos olyan törvényértelmezési probléma lehet, amelynek megoldásához szakértő segítségre van szüksége. Havonta megjelenő nyomtatott és elektronikus formátumban is elérhető Adótanácsadó szakmai folyóiratunk praktikus, könnyen áttekinthető formában dolgozza fel az aktuális adózási témákat, és szerkeszthető elektronikus segédletekkel segíti az előfizetők munkáját, illetve választ ad egyedi kérdéseikre is. A megbízható információra garancia kiváló szerzőgárdánk, dr. Kovács Ferenc adószakértő és a NAV Ügyfélkapcsolati és Tájékoztatási Főosztályának szakértői.
ADÓTANÁCSADÓ
2 KREDITPONTOS NYOMTATOTT ÉS ELEKTRONIKUS SZAKMAI FOLYÓIRAT ONLINE SEGÉDLETEKKEL ÉS SZAKTANÁCSADÓI SZOLGÁLTATÁSSAL Mi segítünk Önnek nyomon követni a változásokat! Szakmai folyóiratunk két verzióban rendelhető meg: BASIC VERZIÓ 32 900 Ft + áfa
OPTIMUM VERZIÓ 49 350 Ft + áfa (+ szállítási és csomagolási költség)
(+ szállítási és csomagolási költség nyomtatott verzió rendelése esetén)
✓ A szaklap nyomtatott és online formában
✓ A szaklap nyomtatott vagy online formában
✓ A szaklap webes felületén elérhető segédletek
✓ Hozzáférés a folyóirat archívumához
✓ Hozzáférés a folyóirat archívumához
✓ Évi 4 db szaktanácsadói szolgáltatás
✓ Korlátlan szaktanácsadói szolgáltatás
Rendelje meg kiadványunkat, hogy felkészülten és az előírásoknak megfelelően tudjon szakmai döntéseket hozni! További információ: (1) 273 2090
zám | 2 0 1 8 . j a n u á r , X . é v f o l y a m 1 •. swww.forum-media.hu
[email protected]
E-számvitel
11
