. p a n n ó n i a " SZÁLLODA Budapest, Kerepesi-ut
7. sz.
A nemzeti színház mellett.
Bőrgyógyitó és bőrszépitő orvos
Dr. JUTASSY JÓZSEF B u d a p e s t , VII., E r z s é b e t - k ö r u t 22. k é s z í t f é r f i r u h á k a t mérték s z e r i n t -
Rendel hölgyeknek délelőtt 10—l-ig, uraknak délután 3-5-ig, a bőrgyógyászat körébe tartozó összes betegségekben. Továbbá mint a kozmetika szakorvosa, gyógyítja mindazon bőrbajokat, melyek a külső szépség rovására vannak, mint pl. durva, színtelen, tisztátalan kéz- és arcbőr, szeplő, májfolt, tűzfolt, anyajegy, lencse, szemölcs, pörsenés tvimmcrli), tüsző (miteszer), kellemetlen izzadás, h a j k o r p a , hajhullás, kelletlen szőrök (noi b a j u s z és szakái), stb., valamint szakszerű tanácsok a b ő r á p o l á s á r a és a szépség m e g ó v á s á r a . Levelekre
válaszol.
^
^
•
•
A magyar kerámiái gyár részv.-társasái BUDAPESTEN ajánlja Rost Ottó mérnök és a keramit feltalálójának személy« vezetése mellett gyártott, általánosan kitűnőnek elismert és ug kocsiút, mint járda és udvar burkolási czélokra felette alkalma
keramitköveit és keramitlapjait. Kívánatra a keramit burkolásával járó munkálatok is e vállaltatnak. Részletes árjegyzékkel és költségvetéssel szives« szolgál Az igazgatóság. I R O D A : VI., A n d r á s s y - u t 30. s z á m . j T M p f n n „ A m _ 93 GYÁR : X . , K ő b á n y a , M a g l ó d i - u t . /»eleionszam 4 5 _ g
B e h a r J. D a u t Konstantinápolyból ajánlja nagy müjavitó-intézetét, hol m i n d e n n e m ű eredeti
keleti szőnyegek Z^l^foS: n e k művészien restaurállatnak. — E műintézetben javított szőnyegeknél a javítás sem szinén sem visszáján fel nem ismerhető é s tartósságukért 1 0 Óvl kezességet vállal
Recseb Mohamed,
szivacsüzlete
IV., Károly-körut 18. sz. — 2c o-
HEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. Előfizetési Egész évre
feltételek: frt 10.—
Félévre
»
5.—
Negyedévre
»
2,50
4 5 / 2 4 6 . szám.
1895.
VI. Évfolyam.
A HÉT
POLITIKAI
ÉS IRODALMI
SZERKESZTI
Egyes szám ára 20 kr.
KISS
.
Szerkesztőség és .kiadóhivatal; ..
.BUDAPEST/
"
7
VII. ker., Erzsébet-körut 6. s í .
SZEMLE, c
JÓZSEF.
Hirdetések • f e l v é t e l e ugyanott.* Kéziratok
tiem adatnak'
vissza.
Budapest, November hó 10. -(|MrKrónika. Egy vén deák beszéde a fiatalokhoz. —
november
S.
Mélyen tisztelt uraim! Fiuk! Egyetemi polgárok! Azon ünnepélyes pillanatban, midőn én, Magyarország legöregebb deákja, tizenkilencz éves hallgatás után újra szót emelek az Alma mater falai között, eleve tudom, hogy önök, mélyen tisztelt uraim, mivel nem az önök szája ize szerint beszélek, nem fognak engemet békességes tűréssel végighallgatni, sőt valószínűnek tartom, hogy még mielőtt szónoklatomat befejezném, megkisérlendik e diszes teremből való kidobásomat. Ez azonban nem riaszt engemet vissza, mélyen tisztelt uraim. Tüdőm, hála Árpád istenének, jó vagyon; sőt jobb, mint amilyen a mai nemzedéké. Ha önök abczugolni fognak, én bömbölni fogok; és igy majd mégis megértjük egymást valahogyan. Ami pedig a kidobást illeti, van szerencsém Önöket arra emlékeztetni, hogy engemet egyszer 1876-ban "már a pecsovicsok is ki akartak dobni a Szabadi-kávéház gyüléstermül szolgáló nasi-vasi szobájából ; dé ezen alkalommal ugy vágtám orron egy kis szőke joghallgatót, hogy mind* máig pisze, pedig főispáni titkár. Vagyok bátor tehát becses figyelmüket felhívni, mélyen tisztelt uraim, hogy. aki hozzám közelit, ugy vágandom orron, hogy pisze leend még főispán korában is. Tudom továbbá mélyen tisztelt uraim, hogy akadni fognak önök között nyomorfiak, akik majd azt állítják, hogy én ezen beszédemért Rothschild báró ő méltóságától 27,812 forint 75 kr becstelenségi dijat, vagyis a tiszteletdíj ellentétét kaptam. Hogy kicsodák ezen nyomorfiak, arról soha sem fogok értesülni, mert a mai igen tisztelt ifjú nemzedék rendszerré emelte, hogy szónak és cselekedetnek soha se akadjon gazdája. Nem tehetek hát egyebet, minthogy ezen nyomorfiakat megvetésemmel sújtom; nem mulasztván el fokozottabb megvetésemet egyáltalán és minden tekintetben kiterjeszteni Rothschild báró ő méltóságára, amért azon 27,812 forint 75 krajczárt számomra kiutalványozni makacsul vonakodik. Még az öregebbje is csak pendelyes gyerek volt önöknek,-, mélyen tisztelt yraim, midőn én az egyetemi ifjúság zászlaja alá sorakoztam. Ezen zászlót mindig ma-
gyar és demokrata kezek emelték. Ezen zászló alól lőtték ki Forinyák Gézát az osztrák katonák márcziusnak véres idusán; ezen zászlót lobogtatta Reviczky Szevér, a becsület' martirja, továbbá nágyságos Beöthy Zsolt egyetemi nyilvános rendes tanár ur, a bölcsészeti kar büszkesége és Fenyvessy Ferencz országgyűlési képviselő ur, aki ugyan most. már, mióta a haját festi, pecsovics, de egyetemi' hallgató korában Kossuth Lajos szent elveit vallotta; valamint hogy az ifjúság mindig a szabadság hőseinek nyomdokain jár. Labanczok és pecsovicsok bizony akadtak mindenkoron a kuruczok és a Kubinszkyak mellett; mert tudjuk a filozófiai propedeutikából, hogy nemcsak szangvinikus és kolerikus vérmérséklet van a világon,' hanem flegmatikus és melankolikus is. Mióta magyar egyetem áll, mindig meg volt az ifjúságban a két párt: a hevesek és a hidegek. A hevesek mi voltunk, a szegény fiuk, akik csakugyan tanulni járunk az auditóriumba és fegyverkezünk, hogy majdan szóval, pennával, bicskával keressük meg kenyerünket, hazájokért élő jó magyarok kenyerét. A hidegek valának a gazdag fiuk, akik, mint a Napóleon szer.ezsánjai, a marsálbotot a borjúban, geneologiai táblázat és telekkönyvi kivonat mellett főispáni, államtitkári és miniszteri kinevezéseket hordtak a felöltőjük zsebében. Ők voltak, mélyen tisztelt uraim, a kis Széchenyiek; mi voltunk a kis Kossuthok. És valamint az a két nagy ellenfél megbecsülte egymást, mi sem voltunk igazi ellenségek. Választáskor, gyűlésen és bizottságban ugyan hajba kaptunk nem egyszer; sőt vivtunk olyan igazi duellumokat, aminők ma már, hálistennek, nem divatosak a diákság között: törvény volt, hogy a Kari vívóterméből a felek valamelyikét lepedőben kell hazavinni; De azért szerettük egymást, fiuk, mélyen tisztelt uraim, mert magyarok és ifjak voltunk; és ölelkeztünk a korcsmában .: »Mégis derék gyerek vagy te, pecsovics!« Szeretni jó dolog, tisztelt egyetemi polgárok. És a magyarok és az ifjak szivét arra teremtette az isten, hogy szeressen. Ez a mi édes nemzetünk még mindig gyermek a világ nagy népei között;. talán azért, tud ugy szeretni. Hogy ne szeretne hát a magyar ifjú, aki kétszeresen fiatal : mert magyar és. mert ifjú! De én mostan döbbenve látom, mélyen tisztelt uraim, hogy önök időnek előtte megvénültek és magyarságuk is megrokkant: mert szivükben nincsen többé szeretet. Gyászos dolog az, mikor a mi ifjuságunk előtt nem lebeg többé semmi ideál, se demokráczia, se arisztokráczia, se Kossuth, .1
"710 se Széchenyi, se kurucz, se labancz, hanem a szerint szakad széjjel a tábor: üssük-e a zsidót vagy sem? Ez, mélyen tisztelt uraim, disznó állapot. Ezen illetlen kifejezésem miatt ugyan szeretve tisztelt elnökünk: Szüts Gyula ur jegyzőkönyvi megrovással sújtott annak idején a hatvanas bizottságban; én mindazáltal ismét élek vele, mert itt a jogos alkalom és harmincznyolczesztendős fővel sem tudok igazabb, becsületesebb és idevalóbb szavakat találni. Valahova nézünk e világon, azt tapasztaljuk, hogy antiszemitaság az idealisták között sehol sincsen. Csalódott, elkeseredett, hitöket vesztett emberek folyamodnak ehhez az igaztalan, bűnös generalizáláshoz; kétségbeesett, fekete szivek menedéke ez a gyűlölség. És hogy én ezt mégis bennetek látom, fiuk, akikről azt súgta nekem a lelkem, hogy hisztek, reméltek, szerettek és a szivetek fehér! ' A ti antiszemitaságtok kegyetlenebb és rútabb, mint bárkié. Vagy. feleditek, hogy az ember életében a vérbeli atyafi után következik az iskolatárs? Mit vétett ellenetek a sok szegény zsidófiu, aki veletek együtt koptatja a padot, forgatja a skalpellumot ? Aki becsülettel nyomorog a diákéletben, hogy majdan jusson egy falat kenyérke reménkedő öreg szülejének is. Én vagy tizenhat esztendeig jártam iskolába, de soha egyikőnknek sem jütott eszébe fürkészni: ki köztünk a zsidó, ki nem. Sőt ha a nagyontisztelendő piaristák gimnáziumában a zsidók pem vonultak volna mindig el a hittani óra elől — amért mi többiek irigykedtünk rájok — bizony nem tudtam volna meg soha, hogy izraeliták is ülnek velünk egy sorban. Az egyetemen már nem volt hittani óra; hát a valakinek a zsidósága épp ugy nem került szóba, mint az én pápistaságom. Azt hiszem, igen sok zsidó fiu volt a mi pártunkban, mely a török világ idején szinte európai politikát csinált; és lelkes, jó magyar, véresszájú és ékesen kiabáló gyerek volt valamennyi. Ha valaki azzal áll elő a hatvanas bizottságban, hogy üssük a Pollák Ernőt meg a Márkus Jóskát, mert zsidó, — kellő gyöngédséggel orvosi megfigyelés alá kisérjük a boldogtalant. Mert a fiatalság a testvériség kora. És mi fiatalok voltunk, Önök, mélyen tisztelt uraim, idősebbek. Sokkal vénebbek nálam. Mert elkövetnek még olyan dolgokat is, amelyeket én az én éretlen eszemmel kénytelen volnék első látszatra becstelenségnek itélni. Becstelen szándékot nincsen jogom önökről feltenni, egyetemi polgárok., Azt kell hinnem hát, hogy az önök érett, meghiggadt elméje más beszámítás alá veszi azt a cselekedetet, mikor nem tudom hány magyar egyetemi polgár az oláh, rácz és tót dühöngőkkel egysorban üdvözlő telegrammot küld Luegernek. . . . Tudják még önök, mélyen tisztelt uraim, mi- volt az a Haynau-album ? Egy üdvözlő verses fölirat, melyet Magyarországon élő gyávák és gazok az aradi és pesti kivégzések után táborszernagy ur ő exczellencziájának küldtek. Most tiz éve egy nyomorult ember, hatszoros háziui) rimánkodva könyörgött nekem, hogy hagyjam ki a nevét a nyomtatás alá kerülő album aláírói közül, mert ha nem hagyom ki, a Dunának megy.
Nos, a Lueger-üdvözlés mélyen tisztelt aláíróinak épp ilyen óka volna rimánkodni, hogy svarczgelbbel beszennyezett nevök soha ne kerüljön a nyilvánosság elé; mert tudják meg önök, ha még nem tudják, hogy Haynau tisztességesebb ellensége volt a magyarnak, mint Lueger. Az a szörnyeteg csak ölt, de nem becstelenitett; hóhérkézből vértanukoronákat osztogatott. Ez a másik feketesárga pedig évektől óta nem tesz egyebet, mint a magyar becsületét mocskolja és csatornaiszapot dobál a mi szent koronánk felé. Önök meg most ennek az embernek a nemzetiségben hazaárulókkal egyetemben üdvözletet küldenek. Ma tizenkilencz éve nem ette volna itt a magyar föld kenyerét önök közül huszonnégy óra múlva/egy sem. Kivertük volna önöket Magyarországból; azaz hogy csak a kerepesi-úti táncztermekbeli barátnőinkre biztuk volna, hogy kiseprűzzék önöket innen, mélyen tisztelt uraim. Önök közbekiabálják, hogy nem azért üdvözölték Luegert, mert svarczgelb, hanem azért, mert antiszemita. Helyes beszéd. Önök tehát kijelentik, hogy magyar vér, magyar becsület, magyar nemzet nincsen többé, hanem csak filoszemitaság és antiszemitaság. Az én időmben'az ilyesmit még hazaárulásnak nevezték. Most, alkalmasint, más csinosabb, lelkiismeret nyugasztóbb terminus van rá. Én csak a mondó vagyok, hogy tartsák meg maguknak a csinosságukat is, a lelkiismeretüket is, a terminusukat is, mélyen tisztelt uraim. Haj, önök művészei a terminológiának, mint modern emberek! Szerdai gyűlésükön dicső példáját adták. Nincsen az a Futtaki Gyula, nincsen az az akadémia és nincsen az a birák elé került vén czigány, aki ilyen mesterien csürjön-csavarjon, aki ilyen készséggel mondjon semmit, aki ilyen bravúrosan beszéljen másról, mint a miről kellene. És önök az életök tizes éveinek végén, önök az életök húszas éveinek elején járnak, mélyen tisztelt uraim ! Milyen szerencse reám nézve, hogy mire önök negyvenesztendősek lesznek, én már rég meghaltam; mert nem szeretnék olyan ország földjén élni, ahol az igazságszolgáltatás és tudomány afféle kézben van, amely már zsenge fiók mivoltában is igy ért a subagallér alatt való manipuláláshoz. Mikor mi voltunk fiatalok, szerettük az igazságot, ezt a vak istenasszonyt, akiben önök már nem hisznek. Ha az egyetem nagy politikai mozgalmaiban bűnösöket kerestek: jelentkeztünk tizével, húszával, többen, mint a mennyi kellett és volt. És relegáltak bennünket csapatostul ; és lecsukott Thaisz Elek a régi városháza pinczéjébe, a zsebmetszők és pálinkától megbolondult tót téglahordók közé. És az egyetemi polgárok háröm hét múlva ugy kerültek ki a föld alól, hogy nem volt rajtok emberi kép, penészes ruhájok alatt pedig hemzsegett a féreg. Ezek a Szarka Miskák becsületes fiuk voltak, mélyen tisztelt uraim. De az opportunista-mesterséghez nem értettek. Akkor még minden tettnek akadt gazdája. Ma nem akad. Mert mi fiatalok voltunk, egyetemi polgárok! Fiatalok, akik tudtak magyarok lenni, tudtak szeretni és csak a haza ellenségeit gyűlölték, a szerető sziv szilaj gyülölségével. Hála a magyarok istenének, az esztendők egy-
711 másra következése, ez a kalendáriom-csinálóktól kitalált dolog, nem vénitett meg bennünket. Régi fekete hajunk ugyan fehéredik, de régi fehér szivünk nem feketedik. És összehasonlítást tévén generácziók között, igen becsüljük magunkat, mi öregek, mélyen tisztelt uraim. Még csak rövideden van szerencsém őszinte köszönetemet kifejezni a Hét szerkesztője nevében, amiért ezen folyóiratot jelen beszédem közlése miatt kitiltják az Egyetemi Körből. Azzal végeztem. Önmaga után sztenografálta Jaákh.
Dal. Szivem falán a gond sötétlik. Egy árny a hófehér falon: Oh, megöregszel te is egyszer, En édes, szőke angyalom. A szőke haj ezüstre válik, Barázdás lesz a homlokod, És csókos ajkad pírja elvész S a szived halkabban dobog. És benne mélyen eltemetve A régi, régi szerelem És szenvedélytelen, szelíden Fogsz társalogni énvelem. ígérd meg azt, hogy kezed akkor Kezemből vissza nem veszed S szeretni fogsz majd akkor is még, Mikor már én is vén leszek. ígérd meg azt, hogy megbocsáiod, Hogy oly nagyon szerettelek, Hogy rácsókoltam ajakadra Sok év alatt a zord telet. ígérd Hogy Hogy Csak
meg azt, hogy megbocsátod, elhervadtál keblemen. másnak senkije se voltál, nékem voltál mindenem.
ígérd meg azt, hogy szemrehányást Szived magába nem fogad S nem kéri tőlem soha vissza Aranyos ifjúságodat. Heltai Jenő.
Szemtelen aroz, szemesség Sárban sosem hagyott *
még.
Rég megtanultam, H o g y a s z a b a d s á g minden üdve csak, Hogy árvát, özvegyet s koldust teremt. Madách.
Behenczy Pál báró és a fia. Irta: MIKSZÁTH (Részlet Besztercze
Ostroma
KÁLMÁN. czimü regényéből.)
A lapusnyai szelid-gesztenyeerdő fölött, egy kődobásnyira a fürge Vágtól, a melyen a »tót flotta« jár, (fát és terményeket szállító tótok talpakon), egy völgyhajlásnál kibukkan a Behenczyek várkastélya. Van az tán ezer esztendős is; olyanok a falai, mint a korom. Elhagyatva, dűlőben áll itt, lakatlanul, a balszárnya össze is horpadt, csak a jobboldal áll a hatalmas toronynyal, melyben csak akkor kondul meg a harang, ha egy Behenczyt temetnek valahol a világon. A Behenczyek roppant gazdagok voltak; mikor Pál urnák az apja meghalt Bécsben, igy szólt a fiához a halálos ágyán: — Annyi aranyat hagyok, fiacskám, ha megolvasztva leves helyett eszed, bor helyett ha iszod, még se birsz rajta túladni. Két nagy uradalom volt Trencsénben (a vitéz Thurzók után), egy az alföldön, palota Bécsben, Pesten, tömérdek készpénz, műkincs. S mégis mind elfogyott. Mert hát Behenczy Pál nem levesre és borra olvasztotta fel az aranyakat (igy nem birt volna velők), hanem asszonyi csókokra, az az igazi nektár. S amit azok a dámák meghagytak, akik magukat festik, azt aztán segítették elvinni azok a többi dámák, akiket Giergl festett a kártyalapokra. Egyszóval minden elúszott. Behenczy Pálnak ötven éves korában nem maradt egyebe, csak egy Károly nevű .kamasz fia és a Vág melletti ócska kastély, a honnan a predikátum van, de az uradalom nélkül. Az a zsidóé. Nem volt egy talpalatnyi földjük se, csak amin a kastély állott s hogy még sem voltak földönfutók, azt Behenczynének (egy gróf Czobor-leánynak) lehet köszönni, ki férjétől elhagyatva halt meg Gráczban s tiz-tizezer forintnyi évi vitaliciumot hagyott fiának és férjének. A vitaliciumot félévenkint kapták s volt akkor hegyenvölgyön tivornya, muri, mig az összegből tartott. A fiu Bécsben lumpolt, az apa Pesten, vagy megfordítva, de sohasem együtt. Hanem 'iszen mennyi ideig tartott nekik ötezer forint! Tiz-husz napig! A félév első hónapjának végén már összehozta Őket a nyomor a trencséni ősi kastélyban, a hol aztán ugy tengették életüket öt hónapig (mire ismét eljön a kiröpülés ideje), mint Toldi Miklós lova. Egy vén asszonyuk volt ott, aki a kastélyra felügyelt, az főzött volna nekik, de a vén asszonyhoz egy éléstár is kellett volna s az már nem volt. Ügy éltek, mint a nomád-népek. Vadakat ettek, ha lőttek és halakat, ha a Vágban fogtak. De ha vad nincsen, olyankor jó a szelid állat is. Hiába, az ember olyan különösen van alkotva, hogy az éhségét még az a tudat sem csillapítja le, hogy ő báró. Sok eltévedt falusi tyúk és liba halála pécsételte meg ezt az alapigazságot. Sőt Károly úrfi egyszer este szürkület- ben egy ártatlan borjut is lőtt a Szlabi Miklós luczernásában. A borjú, a tyúkok és a libák szegény parasztoké voltak, akik sok galyíbát, sok lármát csináltak e miatt; jártak panaszra fúhöz-fához, de én istenem, ilyen csekélységekért csak nem lehetett Behenczyéket kikérni a főrendiháztól ! Végre is a környék vénei lecsillapították a haragos utódokat: — Ugyan ne panaszkodjatok, szamarak, hogy a Behenczy urak szegények, éhesek és hogy valamit ehessenek, azért pusztítanak benneteket. Ez a jó. Ez a ter-
1»
"712 mészetes. Egy-két tyukocska nem a világ! De láttátok volna őket gazdagon, negyven év előtt, mikor jól voltak lakva. Akkor volt meg a jó étvágyuk. Az volt csak a pusztítás, amit akkor müveitek közöttünk. Jó időben, nyáron, még csak eljárogattak ide-oda vendégeknek a közellakó apró nemesekhez és papokhoz, de a téli félév keserves szokott lenni — a vigan töltött elejét kivéve. A négy-öt pénztelen hónap valóságos örökkévalóság egy ilyen odúban, hitel nélkül, mód nélkül, elzárva öles hóval, járatlan utakkal a világtól. Nyáron a nyomorúság úgyszólván incselkedik az emberrel, de télen őszinte, kiállhatatlan. No de egy jó oldala mégis van, hogy közel hozza azokat, akik benne leledznek. Lám, amint megkapják a pénzt, a félév első napján, a bőség, mint ahogy a fazék széttolja a parazsat a tűzhelyen, elszakitja az apát és fiút, mig a nyomor aztán újra összehozza őket, mint a lapát a hamut. Egy ilyen téli campagne alatt istennek tetsző egyetértés volt köztük. Megosztották barátságosan az életgondokat s gyakorta szólt igy az öreg: — Mindenünk fogytán van, borunk, dohányunk, élelmünk. Láss valami után! Károly báró ügyes, élelmes, ötlet-gazdag s csinos fiatal ember volt. Egy kis svihákságot sem kellett kérnie a szomszédból; ha neki indult, többnyire sikerrel járt s egypár napra valót beszerzett. Hiszen mindig akad valaki, akin lehetséges egy kis eret vágni. Az isten bölcsen rendezte be a világot, — nem ok nélkül teremtette az ostoba embereket. Ezek a leghasznosabbak. Mire a Károly szerzeménye elfogyott, addig az öreg Pál báró (ámbár még nem volt öreg, csak negyvenhét éves) okvetlenül kieszelt valamit, önként ajánlkozván: »Most rajtam a sor«, s ez a különös támogatás apa és fiu között igazán megható volt. Mert a kölcsönösség az igazság. Semmi sincs ingyen. Lári-fári, hogy Illést egy holló táplálta. Vagy ha táplálta is, bizonyosan volt rá valami különös oka. Hanem egyszer, tél vége felé, nagyon megnehezedett ez az élet. Ilyenkor van a felföldön az inség, kivált ha őszszel nem adott nekik a föld elég krumplit. A gondviselés a tótokkal a krumpli utján beszél. Ha sok krumpli van, az annyit jelent: »Szeretlek, tótocskák, szaporodjatok!« Ha nincs krumpli-termés, akkor az istenke haragszik: »Minek vagytok ti a világon, tótocskák?« És a Jariko ilyenkor még jobban elkezd köhécselni. Az általános szegénység még jobban megszorongatta az ócska kastély lakóit. Bolond egy mathezis. Ha az egyik semmihez egy másik semmi jön, hogy az akkor még kevesebb! Pedig ugy volt. Rozsákné egy napon kikaparta fakanalával az utolsó maradék zsirt is a bödönből, mikor az utolsó galambfiókokat megsütötte, azután oda állt a báró urak elé és ünnepélyesen lekapcsolván a gazdasszonyi kötényét, azt kérdé: , — Hát holnap mit eszünk ? — Azt maga tudja Rozsákné. Hát mi van még? — Főzni való semmi. — Hát sütni való? — kérdé Pál báró. — Ez a csiz itt! — felelte Rozsákné gúnyosan a kis fakalitkára mutatva, a hol egy sovány csizecske gubbaszkodott. Nincs már itt egyéb élő állat. Mert a macskánk, a czirmos is elvándorolt, nem birta tovább a koplalást, felszedte szegény a sátorfáját. — Kár érte, mert szükség esetén meg lehetett volna enni. — No, csak ne nyugtalankodjék, asszony néni (nagy inség idején mindig asszony néni volt Rozsákné, a bőség napjaiban ellenben »vén boszorkány«). A baj kétségtelenül a nyakunkon van, de majd lerázzuk... kiokoskodunk a fiammal valamit, inkább nézzen le kend, nénike, a pin-
czébe és turkálja fel jól gereblyével a homokot, hátha találna még ott valahol egy palaczk bort. Rozsákné lement a pinczébe, de könnyebb lyukas hidon aranyat találni, mint abban a pinczében bort, hát persze nem is talált. Azalatt a bárók elfogyasztották a három galambfiókot (csak már legalább töltelékjük volna), aztán meghányták-vetették a legközvetlenebb jövőt s abban állapodtak meg, hogy Károly báró legott • átmegyen Krivankára a paphoz (aki iskolatársa volt) és vagy tiz forintot kér tőle külcsön. De ha csak öt lesz, akkor is jó. Rögtön is útra kelt a fiatal báró s nagy aggodalmakkal, reményekkel várta az öreg, ráhagyván, miket vásároljon útközben. Egy verdung dohányt a zsidótól, vásároljon két font hust a mészárostól, egy kis czukrot, kávét a lapusnyai boltostól. Az est is beköszöntött, de Károly nem jött, az öreg éjfélig várta, csak egyre nem jött. Minden neszre fölriadt, nyugtalan lett, végre felköltötte Rozsáknét is. — Képzelje csak, a kis báró nem jött haza. — Hát bánom is én — szólt Rozsákné nagyot ásitva és a másik oldalára fordult a vaczokban. Rossz pénz el nem vész. — Félek, Rozsákné, nagyon félek. — Mitől fél? — Hogy, teszem azt, megették a farkasok. Erre aztán a Rozsákné is felkelt, felöltözött és elpityeredett. — Csakugyan a farkasok. Meglehet, uram, meglehet. Kivált, ha olyan éhesek voltak, mint mi vagyunk. Pál báró bement a szobájába, lehajtotta fejét az asztalra, ugy látszott, mintha egészen össze volna a lelke zúzva, mintha sirna. Mindenféle gondolatok kavarogtak a fejében. Hátha nem kapott pénzt? Hátha kapott és elköltötte ? Vagy ha valami baja esett útközben ? — Szegény uram, mégis jó ember! — sóhajtott Rozsákné, mikor igy látta. Mennyire szereti ezt a fiacskáját ! Azután-addig nógatta, mig befeküdt az ágyába. — No, nem lesz semmi baja, no, csak feküdjék le a méltóságos ur. Ne vesztegesse azt a drága testi erőt a lelki töprengésekre. Pihenjen le, uram. Én majd ébren várom a kis bárót és ha eljön, felébresztem. Pál bárónak rémes álmai voltak. A farkast látta álmában, aki megtámadjá Károly úrfit a lapusnyai erdő szélén és széttépi, fölfalja. Egyszer csak, amint lakmározik belőle, ráakad a zsebében a dohányra, amit a zsidótól hoz, megszagolja s egy nagyot prüsszent, de olyan nagyot — hogy erre fölébredt Pál báró. Fényes nappal volt már és voltaképen ő maga, Pál báró prüsszentett, olyan füst-macska ment az orrába a Károly úrfi pipájából, ki apja ágyánál ült és kedélyesen pöfékelt. — Hát itt vagy ? — kiáltá az öreg örvendezve. No, kutya mája, csakhogy itt vagy. Hát már most beszélj! Megvan-e a pénzecske? Károly ur megcsörgette feleletül a zsebeit. — Mennyit adott? — Tiz forintot — mondá vidáman. — Derék iskolatárs! Mégis veszed hát valami hasznát, hogy iskolába jártál. Talán, ha húszat kértél volna... — Lesz több is — felelte a fiu rejtélyesen. — Ez csak előleg. — Hogy-hogy? — kérdé az öreg tompán. — Ez egyszer fülön fogtam a szerencsét. — Ne beszélj 1 — A krivánkaiak templomot épitettek, a mint tudod, a tornyuk is készen van már, csak a harang hiányzik bele. A pap elbeszélte, hogy együtt van a pénzük a ha-
"713 rangra, kerek hatszáz forint s hogy holnap indulnak Beszterczebányára megvenni. Bár csak olyan harangot kaphatnának — mondá — mint ez a mienk a toronyban. Szóból szó lett, atyám, eladtam nekik a harangunkat! Az öreg Pál csak ugy nyelte a szót egy darabig, hanem az utolsó mondatnál elöntötte a harag, vörös lett mint a skarlát posztó és kiugrott az ágyából. — Alávaló korcs fajzat — kiáltá rikácsolva, az öklével rohanván a fiúnak, ki az ajtó felé hátrált. Hát volna lelked elpocsékolni a szent harangot, mely ősatyáidat elsiratta? Nem! Soha, soha! Takarodj ki a hazamból elfajzott utód. Soha sem akarlak látni többé. Én kikergetlek innen és megátkozlak. Kezeit átokra emelte fel, szemeiben s arczán a Behenczy bárók arisztokratikus gőgje fénylett. • Rozsákné rémülettel rohant be s aztán a saját testével fedezte a Károly báró menekülését, ki leakasztván köpönyegjét, fogta a hegymászó botját, félre csapta kalapját s fütyörészve indult el vándorutjára, egyenesen Nedecz felé, gróf Pongrátz Istvánhoz. Dél felé lassan-lassan lehűlt a Pál báró haragja s megszólitá a sírdogáló Rozsáknét: — Hát kend, vén banya, mit pityereg! Öltözzön inkább fel, húzza fel a csizmáját, aztán menjen át iziben Krivánkára és mondja meg a papnak, hogy tiszteltetem és ha lehet, még ma jöjjenek el a harangért. A vén asszony ijedten vetett magára keresztet: — Én uram teremtőm, hát akkor miért haragudott annyira Károlykára ? Pál báró elmosolyodott. — Nem volt az harag, Rozsákné, hanem csak egy kis politika. Hát igaz is, nem való a gyereket rontani, hogy most a hatszáz forintot megoszsza vele ; elég nagy a világ, hadd menjen és keressen magának valamit.
Hányszor lopózik függönye mögé S karjára dőlve nézi álmatag, Hogy ideát, zöld ablakunk megett Tavasz, derű, verőfény játszanak. És csók között nem is tudom miért ? Felelni én Ninonnak nem tudok, Ha rám borulva halkan kérdezi, Hogy azok mért oly boldogtalanok . . . ?
III. Vasárnap délután A varrógép pihen, E g y ü t t járunk mezőn, Virágos réteken. Vasárnap délután Virágokat szedünk, A gond, a munka, bú, Vasárnap nincs velünk. Ilyenkor elmegyünk E g y úri park előtt S látunk a parkban egy Szelid, szép ifjú nőt. Azt mondják grófleány, Az arcza h a l o v á n y ; Oly búsan néz reánk — Vasárnap délután ! IV.
Szentessy Gyula költeményeiből,
Ne higyj a nőnek, hogyha rád nevet, V a g y esküvel fogadja, hogy szeret:
i.
Ne higyj a nőnek hogyha könyet ejt,
Ninonnak nincs nehéz selyem
ruhája,
Ki gyorsan sír, az gyorsan is felejt.
Divatos ékszer rajta nem ragyog, Ninonnak nincs betölthetetlen álma,
De éjjel, édes álmai között
Mert vágyai Ninonnak nem nagyok.
Lesd el a szót, mi a j k á r a szökött : A rejtve rejtett titkok nyitja az,
Ketten lakunk együtt egy ócska házba,
Mert az asszony csak álmában igaz.
Setét udvarra nyílik ablakunk, Nem hull reánk a pompa, fény sugára, De szerelemben gazdagok vagyunk.
A nó'k állhatatosabbak a gyűlöletben, mint a szerelemben.
i
Mesék keringenek udvarunkon rólunk, A vén anyókák suttognak
Goldoni.
*
sokat...
Az asszony mélyre lát, a férfi messze.
Grabbe.
Mi csak kaczagjuk és vidáman szórunk
*
Irigy szemük közé virágokat. Az igazi műértő csaknem oly ritka, mint az igazi *
II. A szomszédunkban egy nagy úr lakik, Egy roskatag, fehér hajú öreg; A gazdag úrnak ifjú nője van S az oly szomorú, halavány — beteg.
Mikor a szenvedély az nekül.
ajtón
művész.
belép, az ész az ablakon kime-
*
Az élet meghosszabbításának egész titka abban áll, hogy meg ne rövidítsük.
Cantargo.
"714
Marius a kávéházban. — Jelenet.
Irta: SZOMAHÁZY
—
ISTVÁN.
V A S S UR (leteszi kezéből az újságot, s csönget a vizes poharán) : Azt hiszem ideje lesz, hogy a théaestélyre menjek ... Féltíz ... a kitűzött időpont jó félórával elmúlt... Hé, főpinczér... A FŐPINCZÉR : Igenis ! (A kávéház túlsó sarkára szalad.) V A S S U R : A Z ember innen-onnan kénytelen lesz a rendőrséghez fordulni, hogy az ilyen népes kávéházban fizetni tudjon... Tízezer vendég — és egy fizető pinczér. . . . És a kormány tűri az ilyen állapotokat ! (A zsebében kotorász az aprópénze után. Ijedten felsikolt) : E g e k . . . mi ez? Az ALPINCZÉR : Talán még egy curaçaot ? V A S S UR (nagyon sápadtan) : Nem kell semmi... hozzon egy pohár friss vizet... Az ALPINCZÉR : Igenis. (El a tűzkonyha felé.) V A S S UR (felindulással) : Az összes ingóságaimat otthon felejtettem az asztalon . . . Mielőtt a frakköltönyömet magamra vettem, mindent kiraktam a zsebemből... Nincs nálam egy fillér '— és itt egy teremtett lélek sem ismer. . . . (Sötéten) : Vass ur, önt ki fogják innen dobni ! . . . És ha meggondolom, hogy két kiflit is megettem a curaçao mellé — bizonyosan azt hiszik, hogy az éhség kergetett a kávéházba.... A FŐPINCZÉR (megáll az asztal előtt) : Parancsolt fizetni ?... V A S S UR (dadogva) : Dehogy... szó sincs róla... még jó ideig itt maradok a helyiségben... El fogom olvasni a svéd illusztrált újságokat... A FŐPINCZÉR : Igen ? ( G y a n a k o d v a megnézi Vass u r a t . ) V A S S UR : Kiolvasta a szememből, hogy nincs pénzem . . . (Sötéten) : Egészen bizonyos, hogy kidobnak ! . . . (Körültekint a kávéházi közönség közt.) Az egész zsúfolt lokalitásban nincs egy ismerős arcz ! . . . Csak legalább az órámat magammal hoztam volna... De az óra is ott maradt az ebédlőasztalon... (Ismét fölveszi az újságot.) Tegyünk ugy, mintha olvasnánk !... (Bosszúsan) : Nem lehet, az ördög tud olvasni ilyen válságos körülmények között... (Homlokát a kezére hajtja.) Mi lenne, ha megszökném ... Holnap öt forintot adnék a főpinczérnek a curaçaoért !... Az ám, hogy az ajtóból nyilvánosan visszaczipeljenek !... Egyszerűen fejbelőhetném m a g a m . . . (A fali órára néz.) Tiz ó r a . . . Ha féltizenegyre ott nem vagyok, a théaestélyről véglegesen elkéstem... Mi lenne Margittal ... meg a második négyessel... meg a hideg vacsoránál való szomszédsággal ? (Komoran) : Harmincz krajczár megmenthetné, az életemet... (Meggyőződéssel): Kidobnak, de akkor már későn lesz... (Elmélyed a gondolataiba. N a g y
b u b á n a t á b a n elszunnyad, s körülbelül öt perczig alszik. Mikor fölébred, hirtelen a fali órára néz.) Tiz óra elmúlt tiz perczczel... miképp történt, hogy elaludtam ? (Kopog) : Hé, fizetek ! (Megrémülve) : Szent Isten . . . egészen megfeledkeztem
arról, hogy nincs pénzem . . . A
FŐPINCZÉR
(aki Vasst
messziről
szemmel
tartotta) :
Parancsol ? V A S S UR (ijedten) : N e m . . . tévedés ... ez időszerint nem szándékozom még elmenni... Valóban igen jól érzem magam e kedves, világos helyiségben . . . A FŐPINCZÉR : Nono ! . . . (A k á v é h á z túlsó sarkára megy,
de folyton visszanéz a V a s s asztalára.) V A S S UR : Meg fogok szólítani egy idegent és szégyenkezés nélkül kölcsön kérek tőle harmincz krajczárt... Őszintén elmondom neki, mi történt velem... Végre is, nem hasonlítok a tengeri kalózokra !... Margit azt mondja, hogy bizalomgerjesztő ábrázatom v a n . . . (A fali órára néz.)
Tiz óra tizenöt perez... nem szabad haboznom tovább. ... (Körülnéz a szomszédjai között.) A huszártiszttől nem kérek... az a diák pedig örül, ha a saját költekezését kifizetheti... Két kisasszony... egy öreg asszonyság... ezek megijednének, ha az asztalukhoz közeledném Ohó, a fülkében egy barátságos öreg ur ü l . . . A haja fehér és a pápaszeme a fülére van erősítve... A pszikhológia hazug tudomány lenne, ha ebben a jóarczu aggastyánban tévednék... (Jókedvűen): Az öreg bácsi nem sejti, hogy ő fogja kifizetni a pálinkámat... De menjünk... nincs idő a habozásra... (Az öreg ur asztalához lép és ott tétovázva megáll.) Az ÖREG UR (kinéz a pápaszeme mögül): Parancsol valamit ? V A S S UR (ijedten): Ezt a Frankfurter Zeitung-ot... ha szabad... Az ÖREG UR (bámulva): Hiszen ez az amerikai Police Gazette... V A S S UR : Pardon . . . mindig összetévesztem ezt a kettőt... (Visszamegy az asztalához.) A KÁVÉHÁZ GAZDÁJA : (Sorban meghajol az asztalok előtt. Vass urat is udvariasan részesiti e kitüntetésben.) VASS UR (baljóslólag) : A boldogtalan nem sejti, hogy egy félóra múlva kidobat a kávéházából... (Dühösen) : Ej, a gyávaság nem vezet czélhoz!. .. Meg kell szólitnom az öreg bácsit!... (Ismét. az öreg ur asztalához lép.) Az ÖREG UR : Talán megint a Frankfurter Zeitung-ot keresi ? V A S S : Nem uram. Az ÖREG U R : Vagy a Police Gazette-et? VASS : A z t
Az
sem.
(bámulva): Hát mit parancsol ? : U r a m . . . Ön oly jónak látszik... barázdás homlokáról egy élet tapasztalatai szólanak... Ön nem fogja félreérteni, ha megkérem valamire... Az ÖREG UR : Mivel szolgálhatok! V A S S : Nem fog-e könnyelműbbnek gondolni, mint amilyen vagyok? Az ÖREG UR : Ha bővebben nem akar beszélni, aligha értjük meg egymást... V A S S : Most van szerencsém először találkozni önnel az életben, nem láttam s o h a . . . és ki tudja, fogom-e még látni valaha ? Ily körülmények között nem csodálnám, ha kalandornak tartana ... Az ÖREG UR: Teringettét, hát mondja már meg, mit kiván ?... • V A S S : Oh u r a m . . . elsülyedek szégyenletemben... Egy kölcsönről van szó, egy közönséges pénzkölcsönről. Az ÖREG UR (tartózkodva): Igen? V A S S : No lám ... ne tagadja... érzem, hogy roszszat gondol felőlem... A hangja, a pillantása világosan elárulja, hogy rosszat gondol... Ön engem kávéházi kalandornak n é z . . . Az ÖREG UR (habozva): De nem ... téved. .. nem gondoltam semmi rosszat... V A S S : Nincs itt egy teremtett lélek, akit ismernék . . . s a pénzre föltétlenül szükségem v a n . . . Az ön arczárói azt olvastam le, hogy van szive... Az ÖREG UR: Milyen összegről van szó? VASS (nagyot sóhajt): Harmincz krajczárról u r a m . . . Az ÖREG UR (hangosan fölkaczag): Harmincz krajczárról ?. . És ezért tart ön ekkora bevezető beszédet ? . . . VASS (mentegetőzve): Hiszen most látom önt legelőször . . . Az ÖREG UR (kiveszi a pénztárczáját. Tréfásan): De micsoda garancziát nyújt ön árra nézve, hogy a pénzemet visszakapom? Elvégre nem valami csekélységről van szó . . . ÖREG UR
VASS
"715 V A S S : A pénzt holnap elküldöm a lakására. Az ÖREG UR (bámulva nézi a Vass kifogástalan frakkját, hófehér mellvédjét, angol-lak czipőit): De hogyan került ön ebbe a furcsa helyzetbe? V A S S : Átöltözködtem... a pénztárczám, az órám odahaza maradt az ebédlő asztalon... Csak itt a kávéházban vettem észre, hogy nem tudom a költekezésemet kifizetni. Az ÖREG UR (kaczag): Kellemetlen állapot. (Átadja a harmincz krajczárt.) Többre nincs szüksége? V A S S : Köszönöm . . . ez elég. (Megkönnyebbülten sóhajt.) Tehát mégsem fognak kidobni... Az ÖREG UR (felveszi a téli kabátját): Isten önnel... a jövőre jobban vigyázzon a holmijára... V A S S : Hova küldjem holnap a harmincz krajczárt ? Az ÖREG UR (nagyot kaczag): Nekem már nem küldheti el, mert én a hajnali vonattal a Kordillerákba utazom. ... Tegyen hozzá még husz krajczárt és adja a legelső szegénynek... V A S S : Ugy fogok tenni... és sohasem fogom elfelejteni, hogy mit tett értem... Mondja meg legalább a nevét... Az ÖREG UR : Hogy a harmincz krajczáromért az imáiba foglalhasson ? V A S S : Nem uram ... fájdalom, nem szoktam imádkozni ... de jól esik, ha késő aggkorunkban egy becsületes férfiú nevére visszagondolhatunk... Az ÖREG UR : A nevem Nemo kapitány ... (Köszön és eltávozik.) V A S S : Tehát végre ki fogom fizethetni azt a hiénát ... Hogy leselkedik, le nem venné rólam a szemét... Egy curaqaom husz krajczár, a kiflivel és borravalóval együtt éppen kifutja a harmicz krajczáromból... (Az órára néz.) Féltizenegy... ugyancsak sietnem kell, hogy még az estélyre elmehessek... Fizetek !... (Izgatottan csenget a vizes poharán; a pohár az erős ütéstől darabokra törik): Szent Isten . . . végem van ... A FIZETŐ PINCZÉR (gyorsan megjelenik az asztalnál): Parancsol fizetni? V A S S (dadogva): Nem... még nem ... eszem ágában sincs eltávozni... A FIZETŐ PINCZÉR (szemtelenül): Hát miért tetszett azt kiáltani, hogy fizetek? V A S S : Azt kiáltottam, hogy fizetek ? Téved... ugy mondtam, hogy füzetek... A Statisztikai havi füzetek — ezt kértem... Ez ugyanis kedvencz olvasmányom... ' A FIZETŐ PINGZÉR: Nagyon különös. (Eltávozik.) V A S S (Szomorúan nézi az üvegpohár darabjait): Vége az estélynek... a második négyesnek... a Margittal való szomszédságnak... Itt fogok ülni hajnalig ... hat nap, hat éjjel itt ^ fogok ülni, mig valaki ki nem vált a fogságomból... Érzem, hogy itt fogok megöregedni, mert többé nem lesz bátorságom, hogy egy idegen vendéget megszólítsak . . . A pinczérek tiszteletben tartják hófehér szakállamat és a látogatók kegyelettel néznek végig... Mindössze husz krajczáron mult, hogy Margittal tánczoljam a második négyest, hogy megmondjam neki, milyen szenvedélyesen szeretem ... (Szomorúan) : Marius nem ült oly busán Karthagó romjain, mint én ez üvegpohár cserepei mellett... Mindegy, várjuk hát itt be az élet alkonyát... A Baedecker ezt fogja irni rólam: »A Ventimigli-kávéház. Nevezetes arról a vendégéről, aki ötven évig ült egy márványasztalnál, mert nem tudta kifizetni a curaqaoját és az összetört üvegpohár árát...« Isten veled Margit, Isten veled szerelem!... (Csönget a pinczérnek): Kérem a zűrjén, a cseremiz és a számojéd illusztrált újságokat. — A függöny
szomorúan
legördül. —
Herkules és Szivárvány. Irta: C A T U L L E
MENDÉS.
(Vége.)
— Hallgass már. Semmi zaj. Meghallanák és elszöknének. A keleti szinház mögött vannak. Herkules és a bohócz óvatosan átbújtak a bódé vászon-ajtaján. Lassan előre mentek . . . Egyszerre egy rémséges káromkodás hangzott be az éjbe. Károly meglátta a padon, a szinház mögött, Césarinet és az állatszeliditőt. Az utóbbi hirtelen felkelt, elszökött és eltűnt. — Csak szaladj kutya! kiáltá Herkules, te bátran szökhetsz, rád nem haragszom, téged nem bántlak. Hanem ő, ő! S rávetette magát az asszonyra. Az asszony pedig villámgyorsan összekapta a fűzőjét s a szoknyáját s futásnak eredt. A férfi utána: »Csak szalad, szaladj! Én utolérlek! Mégis csak az én kezem alatt fogsz meghalni!« A carrousselnél a férfi majdnem elérte a menekülőt. Az asszony lehajolt, átbujt a kerekeken, beleütötte homlokát a deszkákba, de aztán mégis kijutott a nagy fasorba s a kivilágított vendéglő irányában iramodott s lélegzethez jutva, felkiáltott: »Segitség! segitség ! gyertek emberek!« De a férfi ezalatt már utolérte, karját magasan felemelte, ütésre készen. Az asszony térdre rogyott, kiejtve kezéből a fűzőt s a szoknyát. Érezte, hogy most menthetetlenül el van veszve: ez az ökölcsapás lesz az ő halála. Átkarolta Károly térdeit és gyerekes siránkozással dadogta: — Nem igaz . . . rászedtek ... elmondom neked... most először voltam csak... nem igaz... engedd, hogy elmondjam... De a férfi túlharsogta. — Te megtetted azt! te megtetted azt! És a bosszú biztos közelségében, a biztos bosszú tudatában Herkules élvezte az asszony kínlódását és várt a csapással, mint a ketreczbe zárt tigris, a mely mohón nézi a húst, de nem eszik belőle mindjárt, Végre megszólalt: — Megmondtam neked, bestia! csak az én kezem alatt...! —• És mégsem ez a csapás fog megölni! kiáltá az asszony, eltántorodva a csapás elkerülésénél. — Mi az ? hogyan ? hogy mondtad ? orditá Herkules. Hat ember hirtelen mellette támadt, leszorította és megkötözte; két zsandár és magaskalapu férfiak, vastag bottal a kezükben. — Megvan! — Szorítsd! — Tartjuk! — Ne mozogj! ( — A titkos rendőrök! Két másik zsandár, a kik az ellenkező oldalról jöttek, Szivárványt keritették hatalmukba. Herkules mindjárt tisztában volt a dologgal. A tanyában elkövetett gyilkosságáért fogták el. A rendőrség végre-valahára mégis nyomukra akadt, vagy pedig valami kötnivaló komédiás vezette nyomra. A mi elvégre is egyre megy. Elfogva mindketten. Vége a mulatságnak; a mi utána jön, tudják ; börtön, kihallgatás, megint börtön s aztán vagy gályarabság vagy a nyaktiló . . . De most, mialatt elhurczolták őket, távol egyiket a másiktól, a férfi nem gondolt se börtönre, se bírákra, se nyaktilóra. Egyetlen kétségbeesése, egyetlen kinja az volt, hogy nem maradt elég ideje megölni azt a nyomorult teremtést! És tovább baktatott nehézkesen, békésen, felduzzadt erejében érezve az erőt, mely hasztalan, mer-
716
ölni nem tud. Mikor már a rendőrszoba bejáratánál voltak, az asszony egyszerre csak oda fordult a férfihoz s gyűlöletes örömmel kiáltott feléje: »Ugy-e? nem tetszik a dolog! már nem férkőzhetsz hozzám...« — Majd meglátjuk, mormogja amaz, talán a gályán.« Tovább nem folytathatják, mert betuszkolják őket a rendőrszobába, a hol a rendőrtisztviselő gratulál embereinek, hogy ilyen kitűnő fogást csináltak. III. A bűntény helyéhez legközelebb eső kis városkában folytak a tárgyalások. Semmi kétség sem fért ahhoz, hogy a foglyok követték el a gyilkosságot. Egy liba-pásztor, amikor hazahajtotta állatait, látta őket, amint a tanya körül ólálkodtak ; a korcsmából az napon hazabandukoló emberek pedig emlékeztek arra, hogy láttak egy férfit s egy aszszonyt, akik csomagokkal a hátukon jöttek ki a tanyából. Voltak más bizonyitó körülmények is : a vándorkomédiások hirtelen meggaz-^ dagodása ! az Orléansban vett játékkereske dés, de főleg az a pazar élet, amit a kettő a lakodalom után folytatott, a szünetlen dinom-dánom a régi pályatársakkal a saint-cloudi búcsún. És elvégre a gyilkosok nem tagadták bűnüket. Bevallották, hogy a tanyába mentek azon ürügy alatt, hogy szomjasak lévén, egy pint almabort kérnek, ott összekötözték az öreg embert, elhurczolták a viz partjához ; Césarine szorította térdeivel a vállát, mialatt Károly bezúzta a koponyáját ; az asszony szoknyája tele lett vérrel és agyvelővel. Ekkor jött közbe az öreg csePÁLMAI léd, aki orditva sietett ura segítségére. Nem maradhattak félmunkánál ; ezzel is végezni kellett. Rávetették magukat, földre teritették és megfojtották. Az orvosi szakértők konstatálták hogy az ujjak nyomai a mellen és nyakon jobboldalt szélesebbek voltak; és jól láttak, mert Herkules az egyik oldalon, Szivárvány pedig a másik oldalon fojtogatta az öreg asszonyt. Aztán a házból elvittek mindent, amit elemelni érdemes volt: ezüstöt, bankjegyeket, ékszereket, lánczokat, órákat, czipőcsattokat, sőt még a konyha rézedényeit is. Ilyeténképpen állván a dolgok, a két hivatalos védő nem tehetett semmit a védenczek érdekében. Elitéltetésüket biztosra vehették. És oly gyáva, oly aljas és gyűlöletes volt e közös büntettük, hogy mindkettőt halálra Ítélték.
A mi a rövid tárgyalások alatt leginkább feltűnt, a két bűnös magaviselete volt. Minden látható megindulás nélkül feleltek, vallottak és újra vallottak, feleltek mindenre, amit csak kérdeztek tőlük, anélkül, hogy az elnökre néztek volna. De annál többet néztek egymásra, még pedig nagyon sajátságos módon. A férfi gyűlöletesen ; az asszony gúnyolódva. Ugy látszik, hogy ama dráma mögött, amelyért meg fognak halni, még egy másik dráma, egy másik pör is rejlik, amely talán még rettenetesebb az előbbinél, s melyet mindegyik fél a maga szempontjából itélt meg. És az Ítélet sem volt rájuk azzal a várt lesújtó hatással, hanem Herkules arczába kergette a félelem nélküli harag, Szivárvány képébe a megvető megelégedés kifejezését. Az utolsó hetek alatt, mig a halálra itélt várja az utolsó ébredést, Herkules egyre jártkelt a czellájában, csipőre tett kezekkel, a ketreczben nyugtalankodó vadállat nehézkes járásával, nem szólt a börtönőrökhöz, alig evett, keveset ivott s még kártyázni sem akart. Gondolkozott. Folyton egy dolgon járt az esze. Nem azért dühöngött, mert meg kellett halnia, hanem azért, mert nem ölhette meg azt az aszszonyt, nem volt annyi ideje, hogy megölhette volna !... Mert jól látta az asszonyt a padon azzal az állatszeliditővel! és ő nem ölte meg, nem ölhette meg! Az egész tárgyalás alatt az volt az egyetlen reménye, hogy gályarabságra Ítélik mindkettőt s ott találkozhatik Césarine-nel. Már megfogamzott benne az a távoli terv, hogy jól fogja ott magát viselni, kikönyörög magának egy kis birtokot, esdekel, hogy adják vissza a feleségét és ha II.KA. mindez sikerül neki, akkor végre egy éjjel el fogja emészteni a hűtlent! Ez a reménye is füstbe ment. Halálra vannak itélve mindketten. És néha őrjöngésbe esett, gyakran reá kellett adni a kényszerzubbonyt, ha elgondolta, hogy miután asszonyt ritkán fejeznek le, talán az övének is megkegyelmeznek, mig neki levágják a fejét; neki egyedül! Ő mélyen a föld alatt lesz, feje elválasztva a törzstől, mig az asszony oda lenn a számkivetés szigetén a gályarabokkal kéjeleg. És ha nem is kegyelmeznének az asszonynak, még akkor sem volna megelégedve. Nem a hóhér keze alatt szerette volna látni! saját karjával akarta volna lesújtani, a saját kezeivel akarta megfojtani. Ez volt az egyetlen kivánsága, az egyetlen vágya ! De hát ez a vágy meddő volt. Akár megkegyelmeznek
"717 az asszonynak, akár nem: hiába. Ez az egyetlen gondolat kóválygott agyában, ebből az egyetlen gondolatból táplálkozott. Irigyelte a hóhért. Éjfél után hivták. Felkelt a fekhelyéről és merően nézte az embereket. — Kegyelemkérvényét elutasították. Bátorság, Herkules ! Nyugodtan felelt: — Jó. Meglesz. Felöltözködött. Aztán hirtelen eszébe ötlött valami. — És az asszonynyal mi történt ? Nem kapott feleletet. Virradóra megivott egy pohárka rumot és czigarettára gyújtott. A szük, felében vörösre, feljebb sárgára festett folyosón levezették a lépcsőkhöz. Lent egy feketébe öltözött egyén igy szólt hozzá: — »Fiam!« Ráültették egy székre. Köröskörül levágták a haját. Aztán hátrakötötték a kezét s a bokáit. Vájjon emlékezett-e arra, hogy nem régiben önként kötette magát ily módon össze a kávéházak s a pálinkamérések előtt produkczió kedvéért? Nem. Se életére, se halálára nem gondolt. Csak az forgott elméjében szüntelen, hogy az az asszony nem általa fog élni és nem általa fog meghalni. Megparancsolták neki, hogy keljen fel. Felkelt, még egyszer végig ment egy folyosón sötét, hallgatag alakok sorfala között. Végre egy nyitott ajtóhoz értek. Valami kordély forma állt ott: .eléje két ló fogva. Ebben a kis városkában, ahol majdnem harmincz esztendeje nem nyaktilóztak le senkit, a vesztőhely nagyon távol feküdt, ugy, hogy kocsin kellett az elitélteket oda szállítani. — Szálljon fel. Felpillantott. Césarine is ott volt a kordélyban. Nem kapott kegyelmet ; neki is meg kell halni épp ugy, mint ő neki; és ugyanabban az időben, mint ő! Kimondhatatlan öröm támadt a szivében, a kedve szerint tépő vadállat öröme. De ez az öröm nem tartott sokáig. Nem érte be vele, nem, nem volt teljesen megelégedve. Az asszony az üléshez közel "állt és hátat fordított neki. A nyaka meztelen volt, mert levágták körülötte a hajat s a férfi visszaemlékezett azokra a harapásokra, amiket ezen a szép kövér nyakon ejtett — s amelyen az állatszeliditő is hara-' pott. Károly öklei megremegtek a kötés alatt. Á kordély' megindult s elég gyorsan haladt. Átmentek' egy négy- . szögletes téren, melyen kicsiny házak, csenevész fák állót- tak a nedves, hideg reggeli levegőben. Herkules nem hallott semmit. A pap aztán Césarinehez fordult. — Leányom, mondá. A megszólított ugy tett, mintha nem hallott volna semmit. A kordély gyorsabban gördült. Arra lefelé, a hol a házak végződtek, már látni lehetett egy térséget, kötelekkel körülvonva, s köröskörül a reggeli szürkületben az emberek nagy sokaságát. A kocsi egy rázkódásánál Césarine hátrafordult. Egy ideig a két ember egymásra nézett. A férfi arczában az ijesztő dühnek oly rémes kifejezése ült, hogy az asszony, aki nem félt a haláltól, megrémült ennek a meglánczolt embernek láttára. De aztán vállat vont s megvetőleg nevetett. Tudta, hogy biztonságban van. A kordély megállott. A férfi volt az első, akit leszállítottak. És azok az emberek, akik tartották és vezették, körükben tartották, őt csak Césarine után fogják kivégezni, aki csak bűntárs és asszony.
Az ég még majdnem mindenütt szürke, csak az alján piroslik alig észrevehetőleg a hajnal, de a kétes világításban is jól kilátszik a vöröses és feketés pokolgép, mely körül fegyveres zsandárok állanak. Köröskörül a tömeg tolakodik és suttog. Herkules nem nézi a guillotinet, csak Césarinet látja, amint a két fegyveres őr között-a pap oldalán halad. Tehát vége mindennek. Elmenekült előle, meg van mentve! Feléje fordult a szorongató emberek közepette, öklei megmozdulnak a szoros kötelékek alatt. Vájjon mire gondol, mit akar? A nyaka megfeszül, vállai emelkednek — Mit? Hiszen bohócz volt hajdanán ez a Herkules. Hiszen százszor kibontakozott a kötelekből és gúzsokból a közönség szeme láttára. Hirtelen előre szökik — az egyik keze szabad! S mielőtt még az asszonyt a tuskóra lefektették volna, egy ugrással mellette termett s egy rettenetes ökölcsapással bezúzta a koponyáját. Az asszony egy perezre megtántorodott s aztán tehetetlenül, holtan összerogyott. »No, mit esküdtem neked?« kiáltá Herkules. És aztán tehettek vele, amit akartak... Forditotta: Viktor.
Darányi Ignácz. Darányi Ignácz, mint tudni méltóztatik, egy kopasz, őszhaju aggastyán. De ne tessék neki hinni — mert ő fiatal ember, negyvenhat éves (1849-ben született). Korán megőszült, mert bizonyosan maga akart megőszülni, hogy tekintélyben nyerjen, s ez az ő akarata olyan erős, hogy ez sikerült neki. Megőszült, megöregedett, daczára annak, hogy ugy élt, mint egy aszkéta, korán kelt, korán feküdt, bort nem iszik, nem szivaroz, naponkint megteszi az egészségi sétákat, télen gyapot alsó inget visel a hideg ellen, nyárom selyem tricot inget az izzadság ellen, van a zsebében szódabikarbóna, egészségügyi labdacs és köhögés ellen pastilla, szóval prototypusa egy rendes, szolid embernek, aki az egészségére vigyáz és mértékletes mindenben. E miatt aztán igen népszerű a komoly irányzatú rétegekben. — Nézzétek Darányit és éljetek ugy, mint ő. De Darányi még népszerűbb a könnyelműek, ledérek és tivornyázók előtt, akik szinte kihúzzák a magok igazságát az ő példájából. — Nézzétek Darányit, ő ugy élt, ahogy kellene s mégis jobban elöregedett, jobban összetört nálunknál, akik ugy éltünk, ahogy nem kellene. Ez mutatja, hogy a legokosabb minden órának leszakítani a virágját, beleértve az éjfélutáni órákat is. Hogy mért öregedett meg Darányi oly korán, azon lehet töprenkedni. S nekünk, kik arczképéhez írjuk e kisérő sorokat, föl kellett vetni e tárgyat — mert vagy az arczképét nem hinné el az olvasó, vagy a születése évét. És ezzel voltaképen átestünk a legnehezebb feladaton, mert némely miniszteri arczképnek csak a miniszterséget nehéz indokolni — Darányinál pedig csak az arczképét nehéz. Még az ellenfelei is egy érdemes, munkáspálya diadalmas emelkedését ünneplik az ő miniszterségében 2
"718 Két évtized óta egyik nagy mozgató sróf a szabadelvű pártban, a kulisszákon kivi.il és a kulisszákon belül, de inkább belül. Működésének sok a látszatja a közélet minden terén, de még többet ér az a működése, ami nem látszik, amiről csak a párt tud, aminek a dicsőségét a vezérek szokták fölszedni. A földmivelésügyi tárcza (bár Darányit inkább igazságiigyminiszternek emlegették régebben) emberére talál. Hosszú évek óta behatóan foglalkozott e keretbe vágó dolgokkal a tiszavölgyi társulatnál, melynek totumfakja s a mozgató lelke volt. A csillámló szereplést persze itt is a nagy urak vitték, s mikor már összebeszéltek prücsköt, bogarat, ugy Hogy a galamathiaszból semmiféle emberi agy nem birt volna kibontakozni, akkor rendesen felállott Darányi Ignácz az ellentétes nézeteket kiegyeztetni. — Ha jól veszem ki, exczellencziád ezt és ezt méltóztatott óhajtani, exczellencziád pedig azt és azt, a miből tisztán következik az és a z . . . Szóval addig beszélt Darányi, kibonyolitotta, bebonyolitotta, amit mondtak és nem mondtak, mig végre belátták, hogy valamennyien egyet értettek, mire aztán rendesen meg is szavazták, amit voltaképen egyik sem akart — a Darányi nézetét, elösmerve egymásközt magas grandezzával az ülés után: — A Náczi jó ember... hozzánk alkalmazkodó ember... de azért nem árt rá vigyázni.
A rabok. — Gr. Alexei Tolstoi. — Csillámló alkonyi ködben A puszta, a rideg, a zord . . . Száz rabnak láncza az uton Csörögve kotorja a port. Meggörnyedt, tarfejü, vézna Sohajtozó a l a k o k . . . Lelkükben tétova, titkos Töprengés kínja sajog. Körül
— lomhán, szomorúan
Száz vén szuronyos k a t o n a . . . E g y rossz szekér — csupa czók-mók. Pár vak ló húzza tova . . . S halkan most valami dal kél — Csupa gyász kín, meddő e p e d é s . . . Száz elhibázott élet Megsemmisülni
kész...
S egy végső nóta a honról, Mit a zsarnok
letiport...
Aztán csönd, — éj, — csak a rabláncz Kotorja csörögve a port. Telekes Béla.
Krónika II. Fetisizmus. — november 8.
Fájdalom, a tisztelt Házban megindult a budget-vita s bár szivesebben foglalkoznám a téli divattal, politizálnom kell. Nagyon szeretném, ha legalább politikai divatról beszélhetnék, — de sajna, a politikából még a divat is kiveszett. Fantázia, változatosság nélkül ugyanaz a viselet járja már negyedik esztendeje, amolyan mindent eltakaró, bütyökig érő hosszú télikabát, mely a parlamenti termetet beborítja novembertől márcziusig. Helfy és Horánszky kezdte, Helfy és Hóránszky fogja befejezni, ami közbe lesz, az viz, sok viz és a parlament harczosai azt hiszik, hogy attól tüzet fog majd az ország. Nagyon keveset járok emberek közé, még kevesebbet vidékre. Nem tudom, a budget-vita számtalan szónoklatai gyakorolnak-e valamelyes hatást az emberekre. Ha igen: akkor értem a négy-öt hónapos budget-vitákat. Ha nem: akkor nem tudom, minek erőlködnek annyira a tisztelt szónokok, holott tudják, hogy ellenpárti kollégáik közül egyetlen egyet sem kapaczitálhatnak álláspontjuk akczeptálására. Ezt a naiv nézetet vallottam az iskoláspadon, mikor még nem olvastam parlamenti beszédet s nem tehetek róla — valahányszor publiczista munkálkodásom aprólékosságai mellett ráérek egy kicsit gondolkodni, fól-fölmerül bennem az a merőben gyerekes kérdés : mire való a vita, mikor a kapaczitálás lehetetlen ? S ilyenkor szeretnék a dolgok velejébe nézni. -Szeretném, mint a gyerek apa zsebóráját, részekre bontani ezt a sajátságosan működő komplexumot, melyet törvényhozásnak neveznek. Különösen most, mikor budget-vita van, szeretném világosan látni: mi mondanivalója van az ötvenegyedik szónoknak, amit a huszonkilenczedik el nem mondott volna még? Mi következménye volna, ha elhallgatná, amit mond és mi, ha mást mondana? Hogy lehetséges az, hogy a negyedik kormány szakasztott olyan elvetni való budgetet csinál, mint az első, holott a negyedik és az első kormány politikája csak abban azonosak, hogy ugyanazok az emberek opponálnak mindkettőnek ? S főképen — ezt nagyon szeretném tudni — micsoda rejtelmes proczesszusa az agyvelőnek képes eredményezni, hogy például ugyanazt a budgetet, melyet Bánffy képvisel s Horánszky apróra elvet, ha Apponyi Albert nyújtaná be, Horánszky kitűnőnek találná, anélkül, hogy teljes joggal a köpenyforgatás vádját vissza nem utasíthatná? Bármennyire zengik is innen és tul, én a tudatos rosszhiszeműségben hinni nem tudok. Jóhiszemünek, természetesnek s minden politikai czélzattól mentnek ismerem el, hogy az ellenzék megéljenzi a bukott Fesztetics minisztert, akit eddig teljesen képtelennek deklarált s kinek tervezett sertésveszteglő-szerződését mint nevetségeset, hülyét és az ország érdekeit eladót, visszavetettek volna, ha a képviselőház elé kerül. Nem ismerem el a politikai és magánélet kétféle morálját s ha ebben a kétkulacsosságban nem látnék jóhiszeműséget, párbajképtelennek kellene
"719 Ugrón Gáborral. Pedig ezek a politikai élet legfontosabb kérdései most, e körül forog az egész budget-vita. A nemzetipárt szónokai azért találják oly rossznak a budgetet, Hipotézissel segitek magamon. Eszembe jut a fétis- . mert Apponyi nem szándékozik fuzionálni, Helfy azért imádó, aki egy darab fát a házi oltárára helyez és imádja, támadja, hogy lássák: ő nem kormánypárti, aminek csúmint istenét. Ebben a pillanatban ő elfelejtette már istene folták, Ugronék azért csinálnak majd obstrukcziót, hogy eredetét s ha elégette volna, csak ugy zendülne az ég, a választókerületekből ki ne veszszenek a függetlenségi csapna le a villám, verné el a jég a gyümölcsfáit, győzné voksok. Az egész parlamenti élet önczélképpen mozog, őt le az erősebbik ellenfele. Most már minden a fétistől respirál, emészt és táplálkozik, mint az állat, vagy hogy származik, égzendülés, villámcsapás, jégeső mérgezett a hasonlat ne legyen sértő, mint valamely magának élő hegyű nyil s az elkeseredett fetis-imádó, ha csapás éri, az privatier. A parlamentárizmus hanyatlása a végveszély, melyért kétségbeesetten jajgatnak, annak megmentéseért istene ellen fordul és megsemmisíti, amiért oly rosszul föláldoznák az országot is. védelmezte őt meg. Mondom, silány önzésnek, rosszhiszeműségnek nem Csakugyan, ámulva olvasom vezérczikkekben, parlatudom hinni azt a sajátságos bornirtságot, csak babonámenti 'beszédekben szivremegtető módon kifestve a teljenak. Apponyi hétfőn Kassára megy s beszélni fog, mindensen züllésnek menő állapotokat. A nép szegényedik, nem esetre gyönyörűen és ez esemény lesz. Beszédje után tud megélni, iparunk nincs, mezőgazdaságunk tönkremegy, minden olyan marad, amilyen volt, de azért mégis eseelhal a hit istenben és hazában, kivész a nemzeti érzés, mény lesz, melyről czikkezni fognak. Mi lesz a jelentőkorrumpálódik az erkölcs, nincs becsület és nincs tisztessége? Az, hogy Apponyi újból megvonja az árkot, mely ség. A nemzetiségek lázonganak, a szocziálisták dinamielválasztja Bánffytól. Ez ismét a parlament ügye és nem tot prédikálnak s minthogy Magyarországot a szabadelvű a nemzeté. A nemzet ügye sokkal inkább az volna, ha irányban kormányozzák, meg van mind a csapásoknak az valahol uj népiskolát állítanának, vagy a gyár-utczai anyaoka is: az általános degenerálódás, mely Horánszky szekönyvelőségnek jobb helyiségeket adnának. A nemzet rint szolgaságra, vagy forradalomra fog vezetni, a szaügye volna, ha a budget-vitával természetszerű időn belül badelvű kormánynak a műve. végeznének, hogy sorra kerülhetne valamelyik helyiérdekű Az embernek megáll az esze: komolyan azt hinnék törvényjavaslatnak az elintézése, melyre az a vidék türelaz ellenzéki politikusok, hogy a mélyreható és mindeneket metlenül vár. De a parlament ellenzékének érdekében áll, teremtő, rontó európai viszonyok, melyek történelmi fej- hogy a kormány ne tehessen semmit, azért húzza el a lődés produktumai, egybevetve a sajátos, szintén histó- budget-vitát. Állítólag küszöbén vagyunk az uj választásriailag kifejlett belső viszonyokkal, nem olyanok volná- nak s akkor jól esik majd konstatálni, hogy a kormány nak, aminők, ha Magyarország miniszterelnökét nem Tisza nem tett egyebet, csak tárgyaltatta a budget-javaslatot. Kálmánnak, vagy Bánffy Dezső bárónak hivnák, hanem Hát ez megint a parlament embereinek az érdeke és nem Apponyi Albertnek, vagy Ugrón Gábornak ? Igazán hiszik, a nemzeté. vallják, hogy egyszerű pártváltozás a parlamenten belül Denique, a nemzet arra való, hogy parlamentet tartelejét vehette volna a gazdasági válságnak, az elszegéhasson, a polgári jog arra, hogy legyen modus procenyedésnek, a szocziálista mozgalmaknak, a nemzeti érzés dendi: miképpen jussanak a képviselők a tisztelt házba, gyöngülésének és az erkölcs korrupcziójának ? Lehetséges-e a kormány czéltábla, hogy legyen kit támadni és a prokomolyan hinni, hogy a parlament oka mindennek, az gramm, hogy legyen alap a pártalakulásra. A parlamenország viszonyai pedig a parlamentieknek okozatai ? Mikor ten kivül pedig van egy nagy darab föld, melyet kétlátjuk, hogy Francziaország alakul ugy ahogy, anélkül, harmadrészt a Kárpátok fognak körül, azontúl még hogy parlamentje viszontagságai csak némiképpen is hatna nagyobb földdarab, melynek három oldalát az óczeán rá, amikor Angliában váltakozva kormányoznak az ellenmossa, ennek meg van a maga természeti és históriai tétes politikai pártok, anélkül, hogy fejlődése velők együtt evolucziója, belső természete megteremti a külső viszováltoznék s amikor idehaza is világosan kitűnik, hogy nyokat, melyek között az emberek milliói vergődnek, vege a törvényhozás munkája két - harmadrészét a privátügyei tálnak. A Föld szelleme elrészletezve vizben levegőben elintézésére fordítja, mert hiszen hogy a budget-vita félszövi az istenség örökkévaló ruháját, odabent pedig, egy esztendeig tart, különböző zászlókérdések és személyes kerek teremben, melyben ötszáz ember fér el, mennydörgő kérdések vitái körülbelül két hónapig, az csak nem törszavakban támadnak tiz emberre: ti vagytok az oka ténik az ország érdekében — s hogy a törvényhozás mindennek! Hát nem fetisizmus ez ? lényegében csak oly kérdésekhez nyul, melyeket igy is, Semper. ugy is lehet megoldani, akkor nagyfokú babonaság nélkül csak nem gondolhatjuk, hogy a parlamentben történők szabnák meg az ország történelmi sorsát? Egy szem igazságból a h a z u g s á g egész kenyeret süt.
tartanom minden képviselőt. így azonban mint pszichopolitikai problémával szeretnék a tünemény kulcsára akadni s bármint töröm is rajta fejemet, nem birom megtalálni.
Nagyon hálás volnék, ha valaki megmagyarázhatná nekem, mennyiben lendítene az ország boldogságán, hogy Justhék egyesülnek Eötvösékkel, Szapáry visszatér a kormánypárthoz, vagy Apponyi fuzionál akár Bánffyval, akár
* A csókok között csak az elsőnek és az utolsónak van
értéke.
A többi hézagpótló. Henocrates.
2*
.
"720
INNEN-ONNAN. O Horánszky Jeremiás. Prófétának lenni, ez a legbölcsebb mesterség. Persze rossz prófétának. Mert a rossz proféczia előbbutóbb természetszerűen mind teljesül. Például! Látok egy viruló 16 esztendős gyermeket. Sötét prófétai pózba vágom magamat s elkezdem fenyegetőleg üvölteni: »meghalsz, halálnak halálával halsz meg s tetemed étke lészen a sir férgeinek!« A proféczia okvetlenül beteljesedik. A viruló teremtés körülbelül 60 — 7 0 esztendő múlva csakugyan meghal végeigyöngülésben. Az utókor pedig, tudtára esvén az én profécziám — eltátja a száját. Ördöge volt annak a prófétának! Hogy megmondta előre, mi fog a messze jövendőben t ö r t é n n i ! . . . Nos ebből az olcsó mesterségből élt annak idején Jeremiás, ki megjövendölte, hogy Jeruzsálem egyszer elpusztul. S csakugyan el is pusztult egyszer Jeruzsálem. Fájdalom, egyszer Budapest is el fog pusztulni. Sőt Esztergom is, pedig azt egykoron Horánszky képviselte, most pedig Horánszky leghívebb helyeslője Frey Ferencz képviseli. És minden el fog egyszer pusztulni — nem kis elégtételére a mai Jeremiás prófétának, Horánszkynak, ki a lehető legprófétaibb pózzal immár minden létezőknek elpusztulását százszor megjósolta vala. Legutóbb Horánszky Jeremiás, miután már a végpusztulási jóslatokat teljesen kimerhette, a közelebbi jövendő kalamitásainak megjövendölésében dolgozik. Mi lesz még a végpusztulás előtt — immár erre a kérdésre adogatja a baljós feleleteket. „Szolgaság vagy forradalom" — jelenté ki minap az országházban; ez lesz, egész bizonyosan ez. Eddig a proféczia egészen helyes. Mert a világon még minden képzelhető bolond és rossz dolog meg. fog esni a jövendő idők végtelenségén belül. Bizonyos, hogy még valamikor szolgaság is lesz, meg forradalom is. És akkor azt fogják mondani a régiségbuvárok: »lám, megmondta már ezt Horánszky Jeremiás próféta a tizenkilenczedik század vége felé.« De továbbat mar a jóslat nem helyes. Horánszky ugyanis a sorok közt egész világosan azt a vigaszt teszi baljóslatához, hogy sem szolgaság, sem • forradalom nem lesz soha, abban az egy esetben, ha megengedik, hogy ő közben egy ideig magyar királyi miniszter legyen. No már kérem: mi miattunk ugyan hadd legyen Horánszky akármikor és akármeddig miniszter; mi még azt is elhiszszük, hogy ez az ország jelenére egészen üdvös dolog lehet; de hogy ezzel egyszer s mindenkorra ki lenne zárva ú jövendő históriából a szolgaság és a forradalom, — azt nem hiszszük. Mert csupán a rossz profécziák teljesednek egyszer mind, kivétel nélkül; a jó profécziák nem szoktak teljesedni. Csizmadia maradjon a kaptánál. Jeremiás a baljóslatoknál. *
*
*
O Három a m a g y a r . A földmivelési ministerium bürokratái, élükön Bedő államtitkárral, fölvették fekete kabátjaikat s kiáltak egy nagy terem közepére. Belépett a kilépő Miklós Ödön. Zajos éljenzés. Bedő szép szónoklatban tolmácsolta a tisztikar bizalmát, mely a távozó Miklós Ödönt kiséri. Miklós meghatottan köszönte meg a szives búcsu-ovácziót és kezet fogván az urakkal távozott. Nem is időzhetett tovább, mert belépett a kilépő gróf Festetics Andor. Zajos éljenzés. Bedő szép szónoklatban tolmácsolta a tisztikar bizalmát, mely a távozó minisztert kiséri. Gróf Festetics meghatottan köszönte meg a szives búcsu-ovácziót és kezet fogván az urakkal, bemutatta őket utódjának : Darányi Ignácznak. Zajos éljenzés. Bedő ennek is szép szónoklatban tolmácsolta a tisztikar bizalmát, mely a belépő minisztert már régóta kisérte s mely kisérni fogja ezután is mindvégig. Darányi meghatottan köszönte meg a szives fogadtatást s kezet fogván az urakkal, a holnapi viszontlátásig, gróf Festeticscsel együtt távozott. Bedő pedig kinézett az a j t ó n : hát több nincs ? Nincs. Pedig egy végben még néhányszor szépen elszónokolta volna a bizalom tolmácsolást s a többi uron is éppen rajta volt a fekete kabát s a zajos éljenzésnek szintén
mind lendületében voltak. — No urak, szólt végül Bedő, most levethetjük a fekete kabátot, de még nem naftalinozhatjuk be. Hárommal ugyan már végeztünk, de hátra van még e g y : a jövendő politikai államtitkár. Nemsokára az is itt lesz. Hogy ki lesz — azt nem tudom. De azt tudom, hogy a mi bizalmunk azt is rendületlenül kíséri. *
*
*
O Hiba. A császár nem erősítette meg Luegert Bécs polgármesteri székén s most Lueger ur büszkén veri mellét, hogy ime, ő a magyar befolyás mártírja. Pedig, a magyarok Istenére esküszünk, hogy az előttünk ismeretes egész Magyarország az utolsó héten már egyebet sem tett, mint szünetlenül Lueger bécsi polgármesterségéért drukkolt. Felében semmi egyéb okból, mint egyedül és egész őszintén csak azért, mert Lueger antisemita. Másik felében azért, hogy Bécs, Lueger polgármesterségével, csúffá legyen téve. A császár azonban ebben az osztrák belügyi kérdésben egyáltalán nem érzett a magyarokkal. Ő sem az antisemitizmus diadalát nem akarta szentesíteni, sem az ő fő- és szék- császár-városát csúffá tenni nem engedte. Álláspontja osztrák szempontból kétségkívül nagyon érthető és méltányolható, de magyar szempontból mégis hiba, hogy Lueger nem lett bécsi polgármester. Hanem a dolog csak eddig van s . nem tovább. A hiba megtörtént s most bele kell nyugodnunk. S bele is fogunk nyugodni. Ha elviseltük azt, hogy a bécsi polgárság megválasztotta őt polgármesternek, elviseljük valahogy azt is, hogy a császár lecsapta őt a polgármesteri polczról. Mert bármennyire mulattatna is bennünket, ha Bécs egy napon a feje búbjára állana, nincs azért jogunk elkeseredni a felett, hogy Bécs nem áll a feje búbjára. Igaz, hogy csak azért nem áll, mert nem engedi a császár. * *
*
¡§¡ A m a g y a r ifjak g r a t u l á l n a k . Jobban szeretem, ha az ifjak ablakokat vernek be, mintha gratulálnak. Az ablakbeverés csacsi dolog, de az ifjúságnak nem áll rosszul. A gratulálás sasérozó czerimónia, mely inkább csak nyugalmazott udvari tanácsosokhoz illik. A magyar ifjak egy része most mégis a gratulálásra adta dúsfürtü fejét. Szinte meg kellene akadni a temperamentumuk hanyatlásán, ha nem ugy csinálnák a gratulálást is, mintha az se volna egyéb, mint az ablakbeverés. Miután azonban a napfényre jutott gratulálásban a koraérettségnek, a tulbölcseségnek, vagy akár csak a legparányibb józan megfontolásnak sincs még csak szende zamatja sem: a dolog nem is valami visszatetsző. Csak olyan ártatlan ifjúi stikli ez is, mint a többi. Mikor megcsinálták a kedves ifjak, egyáltalán nem gondoltak semmire. Vagy, ha gondoltak is, nem jutott eszükbe semmi. Luegernek gratuláltak. Igen! Annak a Luegernek, aki nyilvános parlamenti szónoklatban felhívta a gyalázatos magyar iga alatt nyögő nemzetiségeket, különösen pedig az oláhokat és .horvátokat, hogy ismételjék meg, amit í 848-ban tettek. Annak a Luegernek, aki fennen hirdeti, hogy Ausztriának nem kiegyezni kell Magyarországgal, hanem a hűtlen, hetvenkedő barbár magyarságot alá kell vetni. Igen! Annak a Luegernek magyar ifjak gratuláltak. Hogy ez megtörténhetett, az bizonyság a gratuláló magyar ifjak ártatlansága mellett. A gratulálok közül egyetlenegy sem tudta, hogy az a Lueger — ez a Lueger. Mind egy szálig szentül azt hitte, hogy akinek ők gratulálnak, az a Lueger egy derék antiszemita férfiú, ki, ha Bécsben hatalomra kap, lelkes magyarbarátságból ki fogja utóbb Budapesten is eszközölni, hogy az egyetemre jövőben kevesebb zsidó fiu iratkozzék be jogásznak és medikusnak, ellenben a vizsgákon több bukjék meg. Ami pedig még ennél is fontosabb: az a bizonyos Lueger ur, akit meggratuláltak, még elejét veheti annak a botránynak, hogy a budapesti diákbálok rendezőségébe esetleg valami zsidó legényke is bejuthasson. Szóval, nem egyébért gratuláltak Luegernek, mint kizárólag azért,
"721 mert antisemita. Miután pedig a muszka czár és kormány, az egész oláh irredenta, Lukácsiu, Rácziu s mind a többi magyarfaló hiu vén fiu nem különben minden tót és rácz agitator, továbbá a német sulferájn — ugyancsak csupa csöppentett antisemita : Luegeren kivül alkalmilag ezek is számot tarthatnak a magyar ifjúi ártatlan és jóhiszemű gratuláczióra. De, amennyiben ezeknek a magyar ifjúság keze ügyébe eső ablakaik is volnának, azok épségéért minden gratuláczió mellett sem kezeskedném. Megeshetnék akármelyikükkel, hogy a magyar ifjak gratuláló küldöttsége előbb tisztelegne náluk, mint antisemitáknál, aztán kivül kerülve, macskazenét rendezne az ablakaik alatt, mivel magyarfalók. * *
*
¿x Állandó hadsereg 1 — Montenegróban. A minden czrnagórczok hatalmas fejedelme, Nikita unatkozott. Unalmában az embernek sok minden eszébe jut, amire máskor nem is gondol; Nikita is elgondolkozott: Lám, a magyar királynak, meg a német császárnak állandó hadserege van, akihez rendeleteket és napiparancsot intézhetnek, nyáron szemléket tarthatnak felette, járhatnak ezredeik tábornoki egyenruhájában és legfelsőbb hadúrnak neveztethetik magukat. Holott ha ő csapatszemlét akar tartani, hát kénytelen sárba-vizbe Oroszországba utazni. Ez nem igazság, ezt ő nem fogja tűrni, szervez ő is állandó hadsereget. És amit a hatalmas fejedelem elhatároz, annak meg kell valósulnia. Nem telt bele két hét, szervezve volt az állandó hadsereg. A két hét után egy nappal már kora reggel kopogtatás hallatszott a fejedelem dolgozó-szobájának ajtaján és rögtön a kopogtatás után vad csörtetéssel vonult be a szervezett állandó hadsereg. A fejedelem szívélyesen fogadta hadseregét és meg is kinálta egy kupicza jóféle szlivoviczával, amit a hadsereg egy hajtókára lekortyantott. Azután még több kupiczával is lekortyantott az állandó hadsereg, mig végre a fejedelem visszavonult belső termeibe és a kihallgatás véget ért. A fejedelmi palotából a kaszárnyába vonult az állandó hadsereg, azonban az uton történt egy kis baleset. Szembe vele ugyanis egy mészáros legény lépkedett, kivel a hadsereg még czivil korából ellenséges viszonyt táplált. Alig találkoztak össze, el is kezdték a feleselést, aminek az lett a vége, hogy az állandó hadsereg pofon vágta a mészáros legényt, mire a mészáros elég tiszteletlenül fojtogatni kezdte a hadsereget, és mondhatom, hogy csúnya vége lett volna a dolognak, ha véletlenül arra nem vetődik a rendőrség, akinek sikerült szétválasztani a dulakodókat. Ebéd után két hosszú szivart osztogattak ki_ az állandó hadsereg között. A hadsereg azonban határozottan visszautasította és virgóniát kért, mert úgymond, aki állandó hadsereg, virgóniát szí az délután. Ez' engedetlenségért szigorú büntetést mértek a hadseregre: 2 4 óra kurta vas, éhen-szomjan, csak a fejedelem különös kegyeinek köszönhető, hogy huszonöt botra enyhitették azután. Mondhatom azonban, hogy a szervezett hadsereg nagyon gyáván viselte magát a büntetés alatt. Valahányszor végig vágtak rajta, olyan ordítást. vitt véghez, hogy összeszaladt a csudájára egész Montenegró, utóvégre is abba kellett hagyni a büntetést a tizenkettedik ütésnél, azzal a kikötéssel, hogy máskor kiverik rajta mind a huszonötöt, ha engedetlen lesz. A hadsereg azonban ezt nem várta be, hanem még az éjjel megugrott, hátrahagyván levelet, melyben megírja, hogy nézzenek maguknak állandó hadsereget, ahol tudnak, ő nem lesz többé senkinek se állandó hadserege. A montenegrói rendőrség most mindenfelé körözteti a szökevény-hadseregét.
Az ember csak akkor szabad, ha .hatalmas.
Laiibe. *
Az ember csak akkor hatalmas, ha szabad.
Raumer.
S z í n h á z i krónika. Alszik a nagynéni. — november S.
• Szabados Bélának egy igénytelen kis operáját adták e hétén, mely a kritika állitása szerint fényes diadalt aratott s ugyancsak a kritiká állitása szerint megbukott, ahogy egy eredeti kis opera csak bukhatik. Ne tessék elhinni sem az egyiket, sem a másikat. Az operával szemben ugy vagyunk most, mint az ötvenes években a Hazával. Nem a maga értéke szerint taksálunk, .hanem aszerint: melyik vélemény üdvös az operának. Ebből a patriotikus forrásból valók a magasztaló kritikák, mert bizony sem az egyiknek, sem a másiknak nem hiszszük el, hogy komolyan elragadta volna a bájos kis igénytelenség, mely az Alszik a nagynéni czimre hallgat. Keményebben én sem merem kvalifikálni a Szabados darabját, mert nem tudom: nem lesz-e miatta kémény tűz az operában. Ezt pedig igazán nem akarnám. Az operaház fönnállása óta a derék kémények jól viselték magukat s hűségesen, minden tüzokádás nélkül füstölték meg a különböző intendánsok és igazgatók Ígéreteit. Most azonban, Káldy óta, rossz dolguk van nekik is, a közönségnek is, mert Káldy nem irja a kéménybe Ígéreteit, hanem — sajna — beváltja őket. Méltóztatnak talán emlékezni: hogy biztattuk mi a derék igazgatót hivatalba léptekor: csak rajta, ne tessék beváltani azt a ménkő nemzeti programmot, akkor minden jó lesz. De Káldy Gyula vidéki truppdirektor korában megszokta, hogy a műsorra vett' minden Rákóczynótáját elfuvassa és arról nem szokott le operadirektor létére. Pedig kár. Oly komolyan és fontoskodva senki sem ült elődei közül az igazgatói páholyban, mint ő, annyi kalapot senkisem koptatott ujságirók köszöngetésével s oly nemzeti, azaz eu' ópaiatlan Ízlésű senkisem volt, hogy bizvást, e jeles tulajdonságok fölöslegessé tennének minden pozitív működést. De hát Káldyból kitör a szegény emberek szorgalmas ambicziója, ő dolgozni akar, hogy fölebbvalói megelégedve legyenek vele és dolgozik — körülbelül azzal a' művészi érzékkel, melylyel vándorkörutján eldirigálta Rákóczy-hangversenyeit. Való igaz, az operában most több történik egy hónap alatt, mint azelőtt egy egész saisonban. .íme, fölelevenítenek rég nem adott darabokat, uj karmester próbára dirigál, jön Mascagni, előadnak eredeti magyar operát, Bianchi hazajön és Bánkbán uj díszleteket kap. Hát nem szép, nem sok ez, sőt nem sok-e ez a jóból? S ne feledjük el, hogy ő alatta jubilált a Csárdás és jubilál e héten a Cremonai hegedűs, ő alatta fejti ki a legszebb fényhatását az uj elektromos, világitás s ő alatta énekelnek a legtöbbet magyarul. Hát kell-e több ennél? S ha még hozzáadjuk, hogy a Nikisch alatt tökéletesen elidegenített sajtó most az igazgatói irodában issza ebédutáni fekete kávéját és Weidinger bácsinak fölemelték a jegyjárandóságát, hát ugyan micsoda istentől elrugaszkodott ecetes barbár az, aki ma is még az uj régime legszebb
"722 cselekedetének tartja az ünnepies beszédet, melylyel Káldy Gyula állását elfoglalta. Mert bizony a sok szenzáczióban fölötte kevés a művészi momentum, még' kevesebb az, amiről Káldy tehet. Hogy a Csárdás századik előadást ért, az a Zichy regime bűne, nem a Káldy érdeme." A műsor egyébből nem állt, csak a Csárdásból, meg a Parasztbecsület-ből. A fekete Dominot Nikisch kerestette ki, de Káldy alatt adják hatástalanul, holott hatásosan adhatnák. A Tamorát hamarább veszik le a műsorról, mint annak idején a Dárius kincsét, holott egy taktusában több művészi vér lüktet, mint annak öt kötetes egész partitúrájában. Bianchit nem ő hozza vissza, hanem Nopcsa, ellenben Mascagnit ő hozta. Nos — az illusztris maestro eltávozott már, a vendégszeretet nem kötelez többé. Megmondhatjuk entre nous, hogy látogatására s a vele járt reklámokra neki nagyobb szüksége volt, mint az operának, ezért »sikerült őt megnyerni«. S megmondhatjuk azt is, hogy a maestronál sokkalta különben dirigálja a Parasztbecsületet akár Benkő is, mert ha ő venne olyan tempókat, mint veit a zseniális Pietro, akkor a hátán törnék el a karmesteri pálczát. Ami nem bűne Mascagninak, mert valamint az iró nem tudja elolvasni a maga irását, ugy a zeneszerző sem tudja helyesen előadni a maga muzsikáját. E művészi események, a 100-as, 50-es és 25-ös számnak a figurálása a szinlapon éppen csak arrá valók, hogy az újságok külön noticzet Írhassanak az előadás előtt, egyéb jelentőségűk nincs. S a sok operai, hir mögött meghúzódik Káldy, a magyar s billegted a szakállát, melyre éppen csak az Alszik a nagynéni ragadt, morzsaként a jó ebéd után, mely voltaképpen ételmaradékokból áll. Ez a szimpla magyar munka igazán a Káldy érdeme, ezzel akarja a magyar zene kultiválását előresegiteni. Hivatalba lépte óta egyre olvasni, ez is, az is huszonnégy óra alatt elkészült eredeti operájával, már be is nyújtotta Káldynak, aki már el is fogadta s a szerepeket már is kiosztotta. Az embernek eláll a szeme szája: Káldynak egyszerű hivatalba lépése mennyire föllenditette a magyar opera irodalmat. Pedig nem ugy van. Az a huszonöt eredeti darab kész volt s további ötven készült Nikisch alatt is, de nem juthattak tovább az Íróasztalánál. Mert Nikisch végig nézvén a konzervatorista kottákon, több stréberséget talált bennük, mint muzsikát s visszaküldte. Káldy ellenben, ahol négyszer aláhúzott figurákat lát, lázba esik: noch nie dagevvesen. S a sok pihenésben kimerült s vidéki tournéeken megromlott Ízlésével nem is képes megítélni: hol kezdődik a művészét, hol végződik az iskolai gyakorlat. A magyar szerzők mbstanában bátran egy vékonyka, együgyü könyvbe iktathatják eddig megjelent keringőiket, tipegőiket és hopszáikat, elébe csaphatják a Balaton háborgását s Káldy beveszi ezt eredeti magyar operának s elő is adatja. A publikum pedig, mely szeret premiérekre elmenni, bosszankodva távozik, tán nem is a silány műélvezet, mint legautonomabb jogainak elkobzása miatt. Mert az eredeti operáknál nem télhet a közönség, hanem itél Weidinger ur segítségével
maga a szerző, vagy annak barátjai, akik elszánt zsoldosaikkal megrakják a karzatot s tapsolnak, amennyi nekik tetszik. így történt ez a Szabados darabján, igy történik mindenkor. Káldy pedig a karzati tapsoktól megrészegülten gratulál a szerzőnek is, önmagának is és a huszonötödik előadás felé bugzirozza zsenge protezséjét. Milyen lesz a többi eredetiség, azt a jó isten tudja. Rosszat sejtek, valamint az opera mostani állapotában a bűnbánat száll meg: minek is bántottuk annyit Zichy Gézát, Rebicsek karmestert s a többi nagyokat, akik nem voltak nemzetiek 1 Akkoriban volt itt-ott egy előadás, mely az opera gazdagságára vallott, hallottuk a Tannháusert, ahogy kevés helyütt hallhatnék, kaptunk uj darabokat, melyek ha rosszak voltak is, de a Nikisch betanításában többet nyújtottak, mint most a legzseniálisabb. Mert az arisztokrata opera a javulás útjára térvén, polgárilag rendezkedett be: nem birván betartani az előkelő nivót, ezt az egész vonalon leszállította s most akármit adnak, bornírt, pugris középszerűséggel adják. A zenekar elzüllik, a tagok hánya-veti módon bánnak a szerepükkel, mert a direktor nem imponál nekik s nincs is, amivel imponáljon. Olyan az opera most, mint egy régi diszes kanapé, melyet a barbár gondosság vászonba vont, hogy ne kopjék. Nos a kanapé kopik a vászon alatt, rajta pedig ül Káldy és demonstrálja a publikumnak: alszik a nagynéni! Simplex. Pálmai Ilka. Az ifjak, akik utolsó fölléptekor kifogták a lovait, ma már mind végeztek, s a lelkesedés, az elkeseredés, mely búcsúj á t és bécsi államcsinyjét követte, rég lehiggult. Pálmai Ilkából Kinszky grófnő lett és internaczionálista énekesnő. Neki ma mindegy: Budapesten, Bécsben, Párizsban vagy Londonban tapsolnak-e neki. H o l n a p föllép a redutban s kosmópolita készségéből egy-egy kis mutatót ad nekünk. Vájjon milyen lesz a német, az angol, a franczia Pálmai Ilka ? Vájjon milyen lesz a magyar ? A hires primadonna azóta, hogy távozott, sok diadalt a r a t o t t és grófné lett. Visszavonult a szinpadtól s ú j r a r á t é r t . Beszéltek ujabb diadalokról és hangosan suttogtak a szomorú romlásról: a régi művészi temperamentum és személyes kedvesség mellől elveszett a régi csengő h a n g és Pálmai Ilka most hangversenyt ád. Vájjon azért-e, hogy tisztán hangjára támaszkodva czáfolja meg a krákogó hireket ? Majd meglássuk. De üdvözölve őt újra körünkben, melyet idegenül, nem is vendég, csak látogatóképpen keres föl, elevenen él bennünk a művészet emléke, mely hozzá fűződik. Nem tudom, mit találunk még meg Kinszky grófnéban Pálmai Ilkából, de ne volna bár semmi meg a régi erőből, az a nagy művészi temperamentum tüneményes voltában egy darab művészetet képviselt minálunk, olyat, mely megtermette gyümölcseit, utat szabván a hivatott és hivatatlan utódoknak. Vélekedjenek a k á r h o g y arról, vájjon üdvös-e, káros-e, hogy a franczia operettet uralja a népszínháztól kezdve Pesti Ihász társulatáig minden m a g y a r szinpad, maga a tény jelentős és Pálmai lika pikáns egyéniségéhez fűződik. Ebben a szlávvérü hölgyben a franczia temperamentum minden pikántériájával, kedvességével és finomságával nyilatkozott meg s ne legyünk igazságtalanok a fő mellékes iránt, az asszonyi szépség bóditó csábosságában is. Művészi tekintetben tehát Pálmai Ilkának megvan a maga érdemes múltja, mely jogot ád neki az érdeklődő fogadtatásra. De Pálmai Ilka_ primadonna korában érdekes alakja is volt a budapesti sociétásnek s ez érdekessége csak nyert az által, hogy grófné lett belőle. Istenem, annyi színésznőből
\
\
723
KÉPTALÁNY.
lesz grófnő, h o g y ez m a m á r inkább szerencse, mint e s e m é n y s z á m b a m e g y . D e a Pálmai Ilka h á z a s s á g a — mindenki tudja — e g y i k e a legérdekesebb r e g é n y e k n e k , kár, h o g y épen csak a végit tudjuk. A l e g n a g y o b b örömmel volnék indiskrét, csak tudnék v a l a m i t róla. A z t tudom, h o g y nem k ö z ö n s é g e s mesalliance ez s nem is k ö z ö n s é g e s szerencse a primadonnára nézve, elvak u l t s á g a l e n g y e l gróftól. Talán, h a látom, mekbe nézek, ha dalát
ha a z o k b a a mindenkit e l r a g a d ó szeh a l l o m , r á f o g h a t o k valamit, v a g y ő
m a g a is e l m o n d egyet-mást
régényéből.
Ebből a z u t á n m o n d el.
ki
esetleg
lehet
találni
azt is, amit nem
S á n t a A n t a l . S o k esztendőn keresztül m e g s z o k o t t kedves alakja volt a nemzeti színháznak. E g y szinész, aki m a g a jószántából szűkebbre szabta m ű k ö d é s e terét, mint tehetsége megkívánta volna, aki j ó f o r m á n e g y e b e t se tett, csak bejelentett, lámpát g y ú j t o t t és t á l c z á k a t hordott. V a l a m i k o r régebben elsőrendű szerepeket j á t s z o t t , miket önként engedett át utódjának. Most a derék Sánta n y u g a l o m b a vonult, nem a l k o t többé. E
Felelős szerkesztő és kiadótulajdonos: KISS JÓZSEF. Főmunkatárs: KÓBOR TAMÁS.
héten lépett fel utolszor, parádés szerepében, a Moliére Fösv é n y é b e n adta J a k a b mestert, igazán m o n d h a t j u k , h o g y remekül. És igazában mondhatjuk, h o g y a nemzeti színháznak a z ő n y u g a l o m b a v o n u l á s a veszteséget jelent, mert hamarább k a p h a t o t t v o l n a j ó pénztárost, mint j ó Jakab mestert. De Sánta akarta
Hamisított fekete selyem. Égessünk el egy kis mintát a venni szándékolt selyemből és a hamisitás rögtön kiderül : Mert mlg a valódi s jól festett selyem az elégetésnél nyomban összepödörödik és csakhamar kialszik, maga után csekély barna hamut hagyván ; addig a hamisított selyem (mely zsiros szinü szalonnás lesz és könnyen törik) lassan tovább ég (minthogy rostszálai a festanyagtól telitetten tovább izzadnak) és sötét barna hamut hagy maga után, mely valódi selyem módjára soha össze nem pödörödik, csak meggörbül. Ha valódi selyem hamuját összenyomjuk, elporzlk, a hamisítványé nem. — H e n n e b e r g G . ( c s . k . udvari s z á l l í t ó ) s e l y e m g y á r a Z ü r i c h b e n , házhoz szállítva postabér és vámmentesen szivesen küld bárkinek is mintákat, akar egyes öltönyökre való, akár egész végekben levő valódi selyemszöveteiből. Svájczba czimzett levelekre 10 kros, levelezőlapokra 5 kros bélyeg ragasztandó. Magyar nyelven irt megrendelések pontosan elintéztetnek. 5
i g y s aki eddig a szinpadon jelentette, h o g y t á l a l v a van, most a kis a b l a k n y i l á s o n át fogja a közönségnek a j e g y e k e t szolgáltatni, mindenesetre o l y perfektül, a h o g y a szinpadon s z o l g á l t .
IRODALOM. Besztercze
ostroma.
A
Légrády-testvérek
kiadásában,
diszes kiállításban jelent m e g Mikszáth K á l m á n regénye, e g y h á r o m s z á z l a p o s remek, m e l y n e k mindenik sora v a l ó s á g o s g y ö n y ö r ű s é g a z o l v a s ó n a k . A M i k s z á t h fantáziája o l y témára talált Pongrácz István gróf, a felvidéki nábob történetében, m e l y b e n kedve szerint tobzódhatik. G y ö n y ö r ű e n , jóízűen v a n megirva a m a g y a r D o n quijote históriája, n a g y virtuozitással megfestve a tizenkilenczedik s z á z a d b a teremtett középkori élet. A d d i g is, m i g a g y ö n y ö r ű k ö n y v e t , m e l y a M i k s z á t h legjobb m ű v e i mellé sorakozik, érdeme szerint m é l t a t n ó k , kihasítottunk belőle e g y k a r a k terisztikus részletet ízelítőül olvasóink számára. A szépen kiállított testes k ö n y v ára 5 frt.
Szentessy Gyula. A Rajongó
és egyéb költemények
czim
alatt e g y verses kötetet kaptunk, vidéki Ízléssel kiállitva, ami uj névnél g y a n ú s és épenséggel nem f o k o z z a a várakozást. N o s l a p o z v a a kötetben, a Rajongó, m e l y bevezeti a z e g y é b költem é n y e k e t , nem v á l t o z t a t a z első b e n y o m á s o n , a m o l y a n modernebb és rosszabb reprodukcziója ez a Petőfi A p o s t o l á n a k . Világfájdalom és világfilantropia, a Nép szeretete egészen fiatal emberek v a g y o l y a n o k témái, akiknek o l v a s á s és m e g nem emésztett t a n u l m á n y o k m e g r o n t o t t á k a g y o m r á t , no m e g apróbb népszerűségre stréberkedőknek kész a n y a g a . Ezzel a m o t í v u m m a l t a l á l k o z u n k az apróbb k ö l t e m é n y e k b e n is, hála istennek nem t ú l s á g o s a n g y a k r a n . Ezek k ö z ö t t v a n sok csinos, sok középszerű szerelmes vers, takaros formában, sima, bár nem mindig költői nyelvkezeléssel, de a k a d k ö z t ü k v a g y e g y tuczat o l y a n vers is, m e l y e k k o m o l y figyelmet és elismerést reklamálnak szerzőjük számára. Ezek igazi költői tehetségre és tisztult Ízlésre vallanak, biztos kézre és intelligens elmére s azzal a közvetetlenséggel hatnak az olvasóra, m e l y minden lírai vers értékének alapja. S z e n t e s s y G y u l a nevével nem igen t a l á l k o z t u n k a lapokban, uj ember, akit érdemes észre venni, m e g h a l l g a t n i és további alkotásra buzditanl. B e m u t a t j u k o l v a s ó i n k n a k is abban a n é h á n y versben, m e l y e t mai s z á m u n k b a n k ö z l ü n k , s m e l y e k kétségkívül a k ö z ö n s é g érdeklődését is a z uj poéta felé tereli, a h o g y a mienket fölkeltette. A kötet ára 1 frt.
7
C\X\ f f C i f Á f" P i a n ' n ó k a t vásároljunk ott, ahol minden t?" Í V l V t l l , tekintetben megnyugtató garancziát kapunk. Mint ilyen bevásárlási forrást leginkább ajánlhatjuk K e r e s z t é l y S á n d o r (KLINGER) minta-zongoratermeit Budapesten, Váczi körűi 21. sz. (Ipar-udvar.)
GRÓF KEGLEVICH ISTVÁN-FÉLE C O G N A C M I N D E N Ü T T
K A P H A T Ó .
összes gazdasági gépek
G Ő Z C S É P L Ő K . S z i g o r ú a n a m a g y a r gazdasági viszonyokhoz plkal mázott saját g y á r t m á n y o k . Az ö s s z e s gazdasági gépeket tartalmazó á r j e g y z é k k e l , s z a k b a v á g ó f e l v i l á g o s í t á s s a l é s t a n á c s c s a l , árak é s f e l t é t e l e k közlésével szivesen és d í j m e n t e s e n s z o l g á l az
ELSŐ MAGYAR
Gazdasági Gépg}Ár RészvénjAárs. Gyártelep: Budapest, Külső vúczi-ut 7.
724
inépszínház S W o t t h o n
előadása
Hol keressük
'
Ö
o s zz tt óő Ii h a 1l 1l hh a tt óó .
a
P
arcport?
Q frt.
Kérjük a
Millier J. L-
MAGY. KIR.
opera
ZENÉJE
ősztől otthon hallható. Berendezés díjtalan.
(LJMJ irrg'f
c
A
H E T
előfizetési ára: ö Egész évre 10 frt. Félévre 5 frt. A városligelbo menő villamos-kocsik végállomása. -«K, Negyedévre 2.50 frt.
féle
Blaha-Serail-Pouder-t. Illaha Lnjit (Splínyi báróné) művéaznénk kedvelt arciporit; mely ngy nappal mint éjjel használva, minden arczpor kózótt a legjobb; kiváló szakemberek által megvizsgálva, vegyileg tisztának és teljeaen ártalmatlannak találtatott Mint pipereazer nólkílózbetlen, az arezbórnek a legszebb (ebór ezint, üdeséget, szépséget ée pírt kélesénit. Egy doboz 60 kr., nagyobb 1 f r t .
Crème
Pompadour,
ez azon szer. melylyel a híres Pompadour asszony csodás szépségét megőrizhette anélkül, hogy az egészségére ártalmas lett volna. A -Crème Pompadour« az arcz és kéz bedörzsölésére használtatik reggel és este, azután -serailpouderrel- lesz behintve. Egy tégely 1 f r t 60 kr. -"»H Kapható a gyárosnál:
Müller J.
L.
i l l a t s z e r - é s p i p e r e s z a p p a n g y á r i raktára
Budapest ,IV.,Koronalierczeg-utcza 2. sz. alatt. N a g y raktár r e n d k í v ü l jó m i n ő s é g ű
fog-, haj-, ruhakefékben és fésűkben. m*
Utánzásoktól
óvatik.
Közgyűlés.
Az „Első Magyar Részvény-Serfőzöde" t. cz. részvényesei ezennel tiszteletteljesen meghivatnak Í folyó évi november hó 17-én délelőtti 11 órakor a társasáj VIII., Eszterhézy-utca 6. sz. saját háza első emeleti iroda helyiségeiben tartandó
XXVIII. rendes közgyűlésre. TÁRGYAK: 1. Az igazgatóság évi jelentése, a felügyelő bizottsáj által megvizsgált mérleg előterjesztése, a kifizetendő oszta lék megállapítása és a felmentés megadása. 2, Két igazgatósági tag és négy felügyelő-bizottsági ta; választása, valamint az utóbbiaknak illetményei megalla pitása. Azon t. c. részvényesek, kik szavazójogukat gyakorolr akarják, szíveskedjenek részvényeiket, szelvényeikkel együk az alapszabályok 13. §-a értelmében legalább két nappal közgyűlés előtt a társaság pénztáránál (VII., Eszterház) utca 6. szám. 1. em.) téritvény mellett letenni, hol a fe ügyelő-bizottság által megvizsgált és helybenhagyott méi leg, valamint az igazgatóság és felügyelő-bizottság jelentés: nyolez nappal a közgyűlés előtt a részvényes uraknak rei delkezésükre állanak. Budapest, 1895. évi november 2-án.
Az igazgatóság
Budapest, 1895. Nyomatott az » A t h e n a e u m «
irodalmi és nyomdai r. társulat betűivel.
ya^
"ax?
XL
NU^ JZ
Összeillesztett szőnyegek:
Futószönyegek:
Függönyök:
1.85 Csipke-függönyök egy ablak, 2 rész frt — . 9 5 Jute futó-szőnyegek 2.50 C s i p k e - f ü g g ö n y ö k kiváló szőnyegek nagyság (200/300 3.— jó minőségben métere 18, 26, szép mintájuak egy ablak, 2 rész frt 1.45 3 0 , 3 4 kr. 6.50 (215/310 Manilla-szőnyegek » 9.— C s i p k e - f ü g g ö n y ö k divatos (260/340 Matting Jute-szőnyegek mintákban egy ablak, 2 rész frt 1.95 K ü l ö n ö s s z é p és j u t á n y o s ! jó minőségben, métere 42, 48 kr, C s i p k e - f ü g g ö n y ö k kiváló (150/200
Gazdasági Jute-
Brüsseli Gloriaszőnyegek
6.— Manilla f u t ó - s z ő n y e g e k 10—
(135/200 ,
170/240
nagyság
(200)295
Rendkívül Ausztria-szőnyeg
drbja
c. 7 5 / 2 5 0
12.50
olcsó!
nagyság
8.—
175/250
Kidderminster-
Perzsa Velvetszőnyegek
futószönyegek
270/370
28—
140/200
11 —
140/200 175/230
»
Styriai
200/300
s z ő n y e g e k a legjobb minőség 2 1 5 / 3 1 0 és legszebb mintákban nagyság 1 2 6 0 / 3 4 0
Perzsa Tapestryszőnyegek
jó minőségben, métere 48, 58, C s i p k e - f ü g g ö n y ö k a legszebb kivitelben egy ablak, 6 5 , 7 2 , 8 8 kr. 2 rész frt 4.15, 4.85, 5.75, 6.10, 7.30.
12.75 jó minőségben, métere 65 kr. 20— Ausztria futószőnyegek 25.50 6.50 legjobb minőségben métere 86 kr. 15.25 Nagy választék 19.25
(175/250
uj minták egy ablak, 2 rész frt 2.60, 3. — , 3.15, 3.60
Kidderminster és Hollandi gyapju-szőnyegekben.
G y ö n y ö r ű S t o r o k a legelegánsabb minták, 1 rész frt 4.85 5.50 5 . 6 0 6.30.
Rendkívül szép és legújabb
Tüll applicatió-függönyök a legolcsóbbtól a legfinomabb
minőségig.
Csipke-Yitrágok minden árban.
17.25 20.50 » v 2 5 — Tapestry futószőnyegek métere 1.30, 150, 1,60, 2.— Rendkívül szép és ízléses szövet-függönyök Perzsa Velvet200/300 25— szőnyegek két szárnyú ablakra frt 2.10, 2.50, 3.20, 4.30, 5.80, Velvet f u t ó s z ő n y e g e k Perzsa Velvet6, 7.40, 9.80, 10.80 (szalag, perzsa és rococo minta). métere 2.65. 270/370 48— szőnyegek L a m b r e q u i n e k frt 1.50 és feljebb. |138/200 12.25 Axminster-szőn}'egek Legfinomabb peluche-asztalteritők darabja 205/300 2 8 — Cocos futószőnyegek a legjobb minőségben frt 1 4 . - , 16.80. I268,330 40— métere —.85, 1.05, 1.15. B o u r e t t - g a r n i t u r á k 2 ágy és egy asztalterítő minden Ágyelők mindennemű Nagy raktár elképzelhető kivitelben, frt 4.60, 4.95, 5.50, 7.25,
Perzsa Velvetszőnyegek
175/230
szőnyegekhez!
Angora-bőrök
m i n d e n szinben
Amerikai kecskebőrök
Nagy raktár
2 5
frt 6 0 »
50
krtól feljebb. »
»
Cocos^lábtörlökben!
futószőnyegekben
8.80, 12.— H u z a t o k perzsa Bourett-szövetből darabja ... 7, 10 frt.
minden elképzelhető minták és Áthuzatok Smyrna-szövetből drbja 8.50. 12 frt. Perzsa chenilia asztal-teritők darabja 3 frt. színezetekben.
LESSNER D., áruháza VI., Mariahilferstrasse 8 1 - 8 3 .
Eszterházygasse 30, 32, 34.
Pincze, földszint, félemelet, első emelet. Vidékre nagy képes szőnyeg- és függönyárjegyzék ingyen és bérmentve.
Nagy választék
S M Y R N A ÉS
PERZSA
SZŐNYEGEKBEN kiváló minőségű
Ebergassingi csomózott (Knüpfer) szőnyegek. Továbbá minden egyéb nemű szőnyegek, futó-szőnyegek, cocos futók, cocos lábtörlők, diván-takarók és angóra bőrök, úgyszintén
BÚTORSZÖVETEK,
úgymint: szalon-, uri-, ebédlő- és hálószobáknak legújabb styl szerint; ágy-, asztal-, flanell-, kocsi- és utazó-takarók, minden minőségben.
Függönyök és portiérek,
p
a
p
i
r
h
k
á
r
p
i
t
o
k
.
Mindent ugy a legelegánsabb, valamint a legegyszerűbb kivitelben, legolcsóbb árak mellett ajánlanak
L J
A
• •
A
T7TTT
••
A
D
C C
U T A Í
n A A o r UJLAJl L o r i A l EGY
MILLIÓ
1.000,000 korona nyerhető a legszerencsésebb esetben államilag
&.
i-ig j ó v á h a g y o t t
Magyar osztálysorsjátékon melynek
nag*y
nyereményhuzása 1895. d e c z e m b e r 6 — 1 4 - i g e j t e t i k m e g .
Vétel-sorsjegyek : 1 egész 4 0 frt
1 fél
20
1 tized 4 frt 1 huszad 2 „
(I'ortó fejében 5 kr., ajánlott levélért 15 kr. és nyereményjegyzékért 10 kr. fizetendő.^
Ajánlja és szétküldi postautalvány ellenében vagy utánvéttel is
magyar magyar kir. Kir. udvari uavan szállítók, szanitoK,
Budapest, Gizella-tér
1. szám.
NYEREMENEK 1 jutalom à 6 0 0 0 . 0 0 korona 600000 1 nyeremény à 4 0 0 0 0 0 „ 400000 1 200000 à2 0 0 0 0 0 „ » 1 à100000 „ 100000 h à 50000 „ 1 50000 » „ 2 40000 »- à 2 0 0 0 0 à 15000 „ 80000 ? 2 11 à 10000 „ 4 40000 11 à 8000 „ 10 80000 1) à 6000 „ 27 162000 11 à 2000 „ 100 200000 1) à 1 0 0 0„ 200 200000 1) â 2 0 0„ 1150 280000 1) à 1 0 0„ 20000 2000000 1) nyeremény 4882000 21400
korona „ „ „ „ „ „ „ „ „ „ „ „ „ korona
Heintze ]KárOly"sZervka-tír3.Tszám főelárusitó.
im: L o t t o h e i n t z e B u d a p e s t .
Hogy a tisztelt közönség különböző számú több 'sorsjegy birtokában nagyobb nyereménykilátásokhoz jusson, — öt, vagy ennél több sorsjegy bevásárlásánál a sorsjegyeket egymástól teljesen eltérő számokat állitok össze tetszés szerinti egész, fél, tized és huszad sorsjegyekből — a fenti árakon.