Doktori (Ph.D.) értekezés tézisei
Az elektrokonvulzív kezelés magyarországi használatának felmérése, és a görcstevékenységet befolyásoló farmakológiai hatások vizsgálata.
Dr. Gazdag Gábor
Semmelweis Egyetem 4. sz. Mentális Egészségtudományi Doktori Iskola Programvezeto: Dr. Rajna Péter egyetemi tanár Témavezeto: Dr. Tringer László egyetemi tanár Budapest, 2004.
1
2
1. Bevezetés A görcskezelés egyes pszichiátriai tünetegyüttesekre kifejtett kedvezo hatása, az 1930-as évek óta ismert. A kezelés során kezdetben kémiai, majd 1938-tól elektromos úton váltottak ki görcsrohamot, amitol elsosorban a depressziós és a kataton tünetek javulását észlelték. A pszichofarmakológia fejlodésével párhuzamosan az elektrokonvulzív kezelés háttérbe szorult, de a fenti két indikációs területen, alkalmazása, a legkorszerubb terápiás protokollok szerint is elfogadott. A kezelés során a homlok borére helyezett stimuláló elektródákon keresztül folyó áram segítségével az idegsejtek szinkronizált kisülését érjük el, ami generalizált görcsroham kialakulásához vezet. Bizonyos hosszúságú görcsroham kialakulása elengedhetetlen feltétele a kezelés hatékonyságának. A kialakuló görcstevékenység intenzitását és hosszúságát, az alkalmazott stimulus nagysága mellett számos egyéb tényezo is befolyásolja. Az életkor elorehaladtával emelkedik a görcsküszöb, idosebb pacienseknél magasabb áramdózisok szükségesek a görcsroham kiváltásához. Férfi betegeknél is mintegy 30%-kal magasabb áramdózisok alkalmazása szükséges. Emellett a stimuláló áram fizikai jellemzoi: frekvenciája, impulzus hossza, polaritása is hatással van a görcsküszöbre, akárcsak a stimuláló elektródák elhelyezése. Az élettani és a fizikai hatások mellett számos farmakológiai hatással is számolni kell a görcskezelés során. 1994 óta Magyarországon ECT kezelés csak altatásban végezheto. A rövid narkózis eléréséhez használt szerek, ha különbözo mértékben is, de mind befolyásolják a görcstevékenységet. További számottevo tényezo, az ECT kezeléssel párhuzamosan alkalmazott
3
különbözo pszichofarmakológiai kezelések görcstevékenységre kifejtett hatása. Mind a depressziós, mind a szkizofrén betegeknél a leggyakrabban alkalmazott gyógyszercsoport a benzodiazepinek, amelyeknek kifejezett görcsgátló hatása régóta ismert. A hangulatjavítók közül több szernek beszámoltak görcskelto hatásáról. Az antipszichotikumok között is találhatók görcskelto hatású, de a görcsküszöböt érdemben nem befolyásoló szerek is. Munkámban az ECT kezelés magyarországi 2002-es használatának felmérése mellett a görcstevékenységet befolyásoló farmakológiai hatások közül a kezelés során használt altatószerek, és a párhuzamos pszichofarmakológiai kezelések görcstevékenységre kifejtett hatásának vizsgálatáról számolok be.
1. ECT kezelés Magyarországi használatának felmérésére irányuló vizsgálat 2.1. Célkituzés: Az ECT-re vonatkozó részletes terápiás protokoll elokészítése A pszichiátria fejlodésének részeként Magyarországon is egyre több terápiás protokoll lát napvilágot. A biológiai terápiák protokolljában az ECT kezelésre vonatkozó fejezet a kezelés legfontosabb ajánlásait tartalmazza. Jelen munkánk távlati célja egy részletesebb, a mindennapi gyakorlat számára több támpontot nyújtó protokoll kidolgozásának elokészítése. Ennek elso lépéseként az ECT kezelés jelenlegi magyarországi gyakorlatának felmérését tuztem ki célul.
4
2.2. Módszer 13 kérdést tartalmazó, az ECT kezelés 2002. évi használatára vonatkozó félig struktúrált kérdoív került elküldésre az ország minden aktív pszichiátriai fekvobeteg osztályára. A vizsgálatba nem kerültek bevonásra a rehabilitációs, pszichoterápiás, addiktológiai, ge rontopszichiátriai és gyermekpszichiátriai osztályok. 2.3. Eredmények A kérdoívet összesen 76 osztályra küldtük ki, 93%-ban kaptunk részben, vagy egészben feldolgozható válaszokat. A 76 osztályból 43 helyen (56,6%) alkalmaznak ECT kezelést, 33 helyen (43,4%) egyáltalán nem használják. A kezelés használatára igen választ adó 43 osztály közül 9 osztályon (11,8%) 2002-ben nem végeztek ECT kezelést, tehát összesen 34 olyan osztály(44,7%) volt a vizsgált évben, ahol betegek ECT kezelésben részesültek. Az átlagos betegszám és az ECT- vel kezelt átlagos betegszám alapján 2002-ben a kezelést alkalmazó osztályokon a fekvobetegek 0,6%-a részesült ECT kezelésben. A kezelést leggyakrabban használó osztályon is csak a fekvobetegek 2,6%-a kapott ECT kezelést. A 4 osztály hiányzó adatait az átlagos betegszámmal közelítve, 2002-ben az országban közelítoleg 315 betegnél alkalmaztak ECT-t. 10000 lakosra számítva az ECT-vel kezelt betegek száma: 0,31 volt. A kezelés indikációja a betegek 56%-ánál szkizofrénia, 40%-ánál affektív zavar volt. 2.4. Következtetések
alacsonyabb. Az 1992-es Magyarországi adatokkal összehasonlítva az év során kezelésre került betegek száma 19,6%ra, a kezelést használó osztályok száma 56%-ra, az egy osztályon kezelésre került betegek száma, pedig 36%-ra csökkent. A kezelés alkalmazásának ilyen jelentos arányú csökkenését magyarázhatja a kezelés jogi szabályozásának 1994-es változása, amely eloírta aneszteziológus szakorvos közremuködését is az altatásnál. A kezelésre kerülo betegek diagnosztikus megoszlása csaknem teljesen megegyezik a csehországi vizsgálat eredményével, azonban jelentosen eltér az USA-ból közölt adatoktól, ahol a betegek 60-70%-a depresszió indikációval kerül ECT kezelésre. Ezt az eltérést a német és az angolszász pszichiátriai iskolának a kataton tünetek megítélésében mutatkozó különbsége magyarázhatja.
3. Az altatószerek görcstevékenységre kifejtett hatására irányuló vizsgálatok 3.1. Célkituzés: A rövid hatású altatószerek vizsgálata az ECT kezelés anesztéziájára való alkalmasság szempontjából. A görcskezeléshez történo alkalmazás az altatószerrel szemben, más rövid narkózist igénylo orvosi beavatkozásnál több igényt támaszt. A gyors narkózis indukció, a rövid hatástartam mellett az ideális szer nem csökkenti a görcstevékenységet, de csökkenti a görcsroham alatt kialakuló kardiovaszkuláris reakció nagyságát. Ezen szempontok alapján hasonlítok össze két-két rövid hatású altatószert az ECT kezelés anesztéziájában.
Az ECT kezelés használatának aránya Magyarországon mind az USA, mind a nyugat-európai arányoknál lényegesen
5
6
3.2. A methohexital és a propofol összehasonlító vizsgálata
3.3. Az etomidate és a propofol összehasonlító vizsgálata szkizofrén betegeken
3.2.1. Betegek és módszer 3.3.1. Betegek és módszer A vizsgálatban a Semmelweis Egyetem Pszichiátriai és Pszichoterápiás Klinikáján 1999. 04. hónap és 2001. 04. hónap között ECT kezelésben részesült 83 beteg adatai kerültek feldolgozásra. 49 betegnél methohexitallal, 34 betegnél pedíg, propofollal történt az ECT kezeléshez az altatás. Ülésenként csoportosítva összehasonlítottuk a két különbözo altatószer használata mellett EEG- vel és EMG-vel regisztrált görcsroham hosszakat, valamint a görcsroham kiváltásához szükséges áramdózisokat. A csoportok összehasonlítását Mann-Whitney teszttel végeztük. A 22 depresszió indikációval és a 61 szkizofrénia miatt kezelt beteg adatait külön is feldolgoztuk. 3.2.2. Eredmények Az EEG-vel regisztrált görcsrohamok hosszát összehasonlítva 8-ból 6 ülésben, az EMG regisztrátumok közül pedíg, 8-ból 3 ülésben methohexitallal történt altatásnál szignifikánsan hosszabb értékeket regisztráltunk. A methohexitállal és a propofollal altatott betegcsoport között a restimulációk számában nem mutatkozott szignifikáns különbség (F=9, p=0,229). A különbözo altatószerrel altatott betegcsoportok átlagos ülésszámát összehasonlítva szintén nem találtunk szignifikáns különbséget (t=0,935, p=0,352).
7
A vizsgálatba a Semmelweis Egyetem Pszichiátriai és Pszichoterápiás Klinikáján 2001. decembere és 2003. júniusa között, szkizofrénia miatt ECT kezelésben részesült betegek kerültek bevonásra. Az adott paciens egymás után következo ECT kezeléseinél az etomidat és a propofol felváltva került alkalmazásra. A vizsgálatban való részvételbe beleegyezo 55 beteg közül végül 47 esetben kaptunk értékelheto adatokat. A statisztikai feldolgozásban betegenként két, egymást követo, különbözo altatószer használatával történt kezelésbol származó adatok kerültek feldolgozásra. A stimuláló áram nagysága és a görcsroham hossza mellett az artériás középnyomás értékeit is összehasonlítottuk. A számításhoz párosított, elojel rangsorolásos Wilcoxon tesztet használtunk. 3.3.2. Eredmények Mind az EEG (p=0,002), mind az EMG (p=0,001) rohamhossz szignifikánsan rövidebb volt propofol használata során. A kiindulási és a görcsrohamot követo artériás középnyomások különbsége a propofollal altatott csoportban szignifikánsan alacsonyabbnak mutatkozott, mint etomidate használata mellett (p=0,002). Az elso stimulálás ineffektivitása miatt 31 betegnél, összesen 54 esetben került sor azonos altatásban restimulációra. Az ismételt stimulációk számában nem mutatkozott szignifikáns különbség (p=0,41) a két altatószer között.
8
3.4. Az altatószerekkel kapcsolatos vizsgálatok következtetései
4.2. A citalopram és a fluoxetin összehasonlító vizsgálata
A propofolnak mind a metho hexitalhoz, mind az etomidate-hoz képest kifejezettebb görcsgátló hatását igazoltuk vizsgálatainkkal. A görcsroham hosszának propofol mellett tapasztalt megrövidülése ellenére nem találtunk különbséget a sem a restimulációk számában, sem az alkalmazott áramdózisok tekintetében. Mindez arra utal, hogy a propofol kifejezettebb görcsrohamhossz csökkento hatása ellenére sincs a klinikai hatékonyság tekintetében különbség az altatószerek között. A propofolnak a kezelés által kiváltott hemodinamikai reakcióra kifejtett kedvezo hatása is alátámasztja az ECT kezeléshez való használatát.
4.2.1. Betegek és módszer
4. Az ECT-vel párhuzamos pszichofarmakológiai kezelések görcstevékenységre kifejtett hatásának vizsgálata
4.2.2. Eredmények
4.1. Célkituzés: ECT kezeléssel párhuzamos pszichofarmakológiai kezelésre elektrofiziológiai szempontból alkalmas szerek meghatározása. Az ECT kezeléssel párhuzamos pszichofarmakológiai kezelés a betegek súlyos állapota miatt számos alkalommal nem mellozheto. A görcskezelés szempontjából ilyen esetekben a görcstevékenységet fokozó, vagy legalábbis nem gátló hatású szerek alkalmazása elonyös. Vizsgálatomban 2 hangulatjavítót és több antipszichotikumot hasonlítok össze a görcstevékenységre kifejtett hatásuk szempontjából.
9
A vizsgálatban szereplo 24 beteg, a Semmelweis Egyetem Pszichiátriai és Pszichoterápiás Klinikáján 1999. 04. hónap és 2001. 04. hónap között affektív zavar indikációval ECT kezelésben részesülok közül került ki. A betegek közül 7-nél került citalopram, 4- nél fluoxetin alkalmazásra, a többi beteg a kontroll csoportot alkotta. A statisztikai feldolgozásban az adott gyógyszer elozo napi orális adagja, az EEG-vel és EMG-vel regisztrált rohamhossz, valamint a görcsroham kiváltásához alkalmazott töltésmennyiség szerepelt. A változókat kezelésenként csoportosítva végeztük el a statisztikai vizsgálatokat. A csoportok összehasonlításához Mann-Whitney próbát használtunk.
A citaloprammal kezelt betegek és a kontroll csoport görcsroham hossza között nem találtunk különbséget. A fluoxetinnel kezelt betegek EMG-vel regisztrált görcsrohamát 3 ülésbol 2 alkalommal szignifikánsan hosszabbnak találtuk a kontroll csoporténál. 4.2.3. Következtetések A fluoxetinnek a vizsgálatban kimutatott rohamprolongáló hatása, a kezelés elektrofiziológiai hatékonyságát javíthatja az ECT kezelésre szoruló betegek azon csoportjánál, akiknél maximális áramdózis mellett sem alakul ki a szükséges hosszúságú görcstevékenység.
10
4.3. Az ECT-vel párhuzamos antipszichotikus kezelés görcstevékenységre kifejtett hatásának vizsgálata
EMG-vel regisztrált rohamhossz megnyúlását, egy esetben, pedig az EEG- vel regisztrált rohamhosszt is szignifikánsan hosszabbnak találtuk a szert szedo betegek csoportjában.
4.3.1. Betegek és módszer A Semmelweis Egyetem Pszichiátriai és Pszichoterápiás Klinikáján 1999. 04. hónap és 2001. 04. hónap között 102 beteg részesült ECT kezelésben. A 102 betegbol 77 beteg részesült az ECT kezeléssel párhuzamos antipszichotikus medikációban. Ezen betegek EEG, EMG rohamhosszának, valamint a stimuláláshoz használt áramdózis nagyságának adatai kerültek feldolgozásra. Az adatok feldolgozása kezelésenkénti csoportosításban történt. A statisztikai elemzéshez Mann-Whitney próbát és Pearson ? 2 eljárást alkalmaztunk. 4.3.2. Eredmények Az antipszichotikumok egyik csoportjánál nem tudtunk a görcstevékenységre kifejtett érdemi hatást kimutatni. Ebbe a csoportba került a haloperidol, a fluphenazin a risperidon és a sulpirid. Az antipszichotikumok következo csoportjában, a vizsgált ülések közel felében sikerült a gyógyszert szedo és nem szedo betegek adatai között különbséget kimutatni. Ezeknél a szereknél a kimutatott összefüggések konzekvensen mutatták a szer görcstevékenységre kifejtett hatását.
Végül ugyanebbe a csoportba került a zuclopenthixol is, melynél 2 esetben görcsküszöb csökkenést, 2 esetben, pedig az EMG-vel regisztrált rohamhossz megnyúlását tapasztaltuk. A harmadik csoportba egyetlen szer, a quetiapin került. Vizsgálatunkban ez a szer volt az egyetlen, amely minden olyan ülésben, amelyben elegendo számú beteg volt a statisztikai elemzés elvégzéséhez, befolyásolta a görcstevékenységet. A quetiapint szedo betegek alacsony száma miatt összesen 2 ülésben tudtuk az összehasonlítást elvégezni. Mindkét esetben az EMG-vel regisztrált rohamhossz csökkenését találtuk. Emellett az egyik esetben az EEG- vel regisztrált rohamhossz is rövidebbnek mutatkozott. 4.3.3. Következtetések Az irodalmi adatokkal összhangban vizsgálatunk eredménye szerint is, az antipszichotikumok a görcstevékenységre kifejtett hatás szempontjából heterogén csoportot alkotnak. A heterogenitás mind a görcstevékenységre kifejtett hatás intenzitására, mind a görcstevékenységre kifejtett hatás irányára érvényes. A görcskelto tulajdonságú szerek ECT kezeléssel mutatott pozitív interakciója a terápiában is kihasználható.
Ebbe a csoportba került az olanzapin, amelynél az 5 vizsgált ülésbol egyben a görcsküszöb csökkenését, egyben, pedig az EMG-vel regisztrált rohamhossz megnyúlását mutattuk ki. A clozapint szedo betegeknél az ülések felében találtunk különbséget: két ülésben az impedancia csökkenését, 4 ülésben az
11
12
Az értekezés témájával összefüggo eloadások: Publikációs jegyzék Az értekezés témájával összefüggo közlemények: 1) Gazdag Gábor, Iványi Zsolt, Tolna Judit: ECT kezelés EEG és EMG monitorozásával szerzett tapasztalataink. 2000. 01. 2629. MPT VIII. Vándorgyulése, Gyor. 1) Gazdag G., Barna I., Tolna J., Iványi Zs.: A citalopram és a fluoxetin hatása a görcstevékenységre elektrokonvulzív kezelés során. Neuropsychopharmacologia Hungarica 2003;V/4:185-192. 2) Gazdag G.: Az elektrokonvulzív kezelés fizikai és elektrofiziológiai kérdései(irodalmi áttekintés) Ideggyógyászati Szemle 2003;56(11-12):360-369. 3) Gazdag G., Kocsis N., Lipcsey A.: Rates of electroconvulsive therapy use in Hungary in 2002. Journal of ECT 2004;20(1):42-44. IF:1,67 4) Gazdag G., Kocsis N., Lipcsey A.: Az elektrokonvulzív kezelés használatának változása a magyarországi pszichiátriai osztályokon 1992 és 2002 között. Psychiatria Hungarica 2004;19(1):53-60. 5) Gazdag G., Barna I., Tolna J., Iványi Zs.: The impact of concomittant neuroleptic medication on seizure thresho ld and seizure duration in ECT. Ideggyógyászati Szemle (közlésre elfogadva) 6) Gazdag G.,Kocsis N., Tolna J., Lipcsey A.: Attitudes towards electroconvulsive therapy among Hungarian psychiatrists. Journal of ECT (közlésre elfogadva) IF:1,67 7) Gazdag G., Kocsis N., Tolna J., Iványi Zs.: Etomidate versus propofol for ECT in schizophrenia. Journal of ECT (közlésre elfogadva) IF:1,67 8) Gazdag G., Tringer L. Az elektrokonvulzív kezelés hatékonysága depresszióban: metaanalízis. Psychiatria Hungarica (közlésre elküldve)
13
2) Gazdag Gábor, Ivá nyi Zsolt, Tolna Judit: Az elektrokonvulzív kezelés elektrofiziológiai effektivitását befolyásoló változók. 2001. 01. 24-27. MPT IX. Vándorgyulése, Miskolc. 3) Gazdag Gábor, Tolna Judit, Iványi Zsolt, Barna István: Az ECT kezelés alatt alkalmazott gyógyszerek görcstevékenységre kifejtett hatásának vizsgálata. 2003. 01. 29.-02. 01. MPT X. Vándorgyulése, Sopron. 4) Gazdag Gábor, Kocsis Nárcisz, Lipcsey Attila: Az elektrokonvulzív kezelés használatának magyarországi vizsgálata. 2004. 01. 28.-01. 31. MPT XI. Vándorgyulése, Szeged. 5) Gazdag G, Tolna J: Effectiveness of clozapine-ECT therapy in different forms of schizophrenia. CINP 2004. 06. 20-24. Párizs.
14
További közlemények:
1) Rajna P., Baran B., Gazdag G., Csibri É.: Neuroleptikumok alkalmazása gerontopszichiátriai populáció agitáltsággal járó kórképeiben. Psychiatria Hungarica 1996;11:424-32. 2) Gazdag G., Csorba J., Unoka Zs., Koczka Zs.: Produktív tünetek történeti változása: pszichotikus betegek téves eszméinek pszichiátriaitörténeti vizsgálata. Psychiatria Hungarica 1999;14:158-64. 3) Ormay I., Benedek J., Gazdag G., Tímár A.: Pszichiáter a családorvosi rendelokben: a Konzultáció Alapítvány mintaprojektjének elso évi tapasztalatai. Háziorvosi Továbbképzo Szemle 2003;8: 457-61. 4) Kovács A., Gazdag G., Pár A., Szomor Á., Battyányi Z., Buzogány I.: Interferon-alfa terápia alatt kialakuló pszichiátriai zavarok és kezelési lehetoségeik. Psychiatria Hungarica 2004;19(1):45-52. 5) Baran B., Gazdag G.: A családorvos szerepe a gerontopszichiátriában. Családorvosi fórum (közlésre elfogadva)
15
