Bíkísbesenyő megye és a besenyőkrűl, meg nyelvükrűl; meg a Barsanemrűl s helynevek magyarázata.
Irta: Dr. Gyöngyös Halászi VADÁSZ PÁL államtud. dr. a kolozsvári volt Ferencz József magyar tudomány-egyetemen, Szónakmegye tb. levéltárosa, Bíkísmegye és Gyoma nagyközsíg virilise, gazdálkodó, túrkevi lakos.
Szerző tulajdona.
1925. Nyomatott Daróczy Antal Könyvnyomdájában, Turkeve.
Dr. Karácsonyi János cimzetes püspök, váradi kápt. nagyprépost úrnak, Bíkísmegye törtínetirójának
s a Barsanemes Körös Ladányi Nadányi családnak a magyar Alfőd legelső, legősibb, legrígebbi ismert emlíkű családjának tisztelettel ajánlva.
Előszó. Az ujesztendő elsőnapján meglátogatva, biztatott rá Györffy István barátom, a budapesti Nemzeti, illetve Níprajzi Muzeum igazgatóőre, a Nagykunsági Krónika stb. szerzője, hogy irjam meg általa ismert felfedezísemet, melyrűl e tanulmány — meg fű- s harmadik alcíme is – szól ; de én ellene vágtam azzal, hogy megirtam már az ősszel Mezőtúr és Túrtű multjárul Faragó Bálint volt túri gimnáziumi tanárom s Ványa multjárul Szűgyi Dániel, ottani ref. pap, illetve a közsíg számára irt, kéziratban levő kis dolgozataimban, meg a Riel név visszaállítása érdekibűl irt beadványomban s Túrkevi és pusztái-, meg ezek rígi lakóirul kíszűlő munkám illető riszeiben, szinte kéziratban. Eltávozása után azonban ugy éreztem, hogy csakugyan kötelessígem ezt megirni, tekintettel Bíkís-megyére és Ványára is, hol —: amott a fődem Balán, illetve emitt meg az apai főd van, melyen a diákkori szünidők nagyríszít töltöttem 1889., illetve 1895. után, az ecsegpusztai Egyházhalmon és a tudomány érdekiben, ha már a sors e felfedezíst az én kezembe adta. Hozzá is fogtam még aznap este s más- és harmadnap már jóformán el is kíszítettem e dolgozat girincit; irása közben egyre nagyobb örömmel, miután láttam, hogy se Jerney, se Gyárfás, a jeles nagy besenyő-tudósok nem ismertík azt a dolgot, mely e tanulmány línyege s egy uj fejezetet alkot a besenyő-kérdísben; esetleg a nyelv tekintetíben is, vizsgálván Bíkís-megye helyneveit is, miután ez besenyő-megyének mondatik, az én forrásomban s más adatok világánál többnél megállapithatónak látszik előttem, legalább is talán bizonyos besenyő-nyelvinek látszó sajátosság. Karácsonyi tudósitását nem ellenőrizhettem a legpontosabban ezen tanulmány irása közben, mert Bíkís-megyei törtínete nincs meg nekem, nem tudván azt megszerezni. Pár év előtt egy felmerült példányát drágálván, egy bíkísi főur vette meg. Belőle 1920. pünkösd vasárnapján, május 23. kíszitett kivonatom pedig nincs oly ríszletes, hogy minden kérdíst felöleljen (e szerint, i. m. I. 9. ir első bíkísi ismert lakosokkint a vandalokrul; 10. old. a gepidákrul; 16. old a szlávokrul). De e tárgyban hozzáküldött levelemre, az erre felkírt, emlitett t. barátom, dr. Györffy István, Nemzeti Muzeumi igazgatóőr a Níprajzi Muzeumban, egy hét mulva, január 9. kelt szives levelében arrul értesitett, hogy e mű mind a három kötetit átvizsgálta, besenyőkrűl sehol egy szót sem szól. „Előre is tudom, hogy a turkológusok köríben ezen általad publikálandó anyag feltüníst fog kelteni, mert egy olyan besenyőterületet fedeztél fel, amirűl a tudomány még eddig nem tudott" – irja nekem Györffy e levele további folyamán; további buzditásul az iráshoz. Megirtam hát csekíly eszközeim birtokában értekezísemet. Meg anélkül, hogy az ujabbi, a rígebbieknél sokkal terjedelmesebb őstörtíneti és nyelvíszeti kutatások eredmínyeit is ismerném vidíki otthonomban s másirányu mezőgazdasági elfoglaltságom miatt is; mely napjaim csaknem mindenikíre ad intézkedni valót s von el ilyféle tanulmányoktul. Csak hirlapokbul értesülök egyrül-másrul a most emlitettek közül. S megirtam azirt, hogy másoknak is esetleg ösztönzísül, lípcsőül, alapul szolgáljon nagyobb s általánosabb érdekü rígi kérdísek tisztázásához is; érdemesnek tartva a tárgyát a fenntebbirtak után arra, hogy külön, önálló értekezíst irjak rula s ne más értekezísemben csak mellíkesen. E dolgozat ujitásairul kivánom még a következőket megjegyezni: 1. Irásaimat ujabban az ílő, a valóságos tiszai magyar nyelvjárás szerint irom; nem az ugynevezett irodalmi nyelven, melyet Magyarországon a níp eddigelé még nem vett át, csak napjainkban kezd – az értelmisíg, szerintem, rossz példáját követve – beszílni. Nekem nem kell, mert nem igaz ílő, hanem mestersíges, csinált, hamis, hazug, álnyelv; nem magyar nyelv, mert az ez, amelyet én is immár 42 éve hallok, tanultam és beszíllek s irásban is használni kivánok. Semmiféle esetleges ellenérv és szempont nem számit előttem ezekkel szemben;
még az akademikus nemrígen olvasott tiltakozása sem, a tájszólás irodalmi használata ellen. Mert ez nem is tájszólás tulajdonkípen, hanem több annál; általában használatos; az oly zseniális, remek magyar nyelv gazdagságának, finomságának egyik bizonysága. Nem irok én kevíst, cselídet (mint hibásan a Biharm. mon. 225. old.), se kírdíst, se írdemet se nílkült stb. Tehát finom, de erős különbsíg van nyelvünkben az í és é között s elébbi nem fejezhető ki az i betüvel, illetve hangzóval. Hiba – mint minden emberi munkában – okvetlen lesz az én nyelvhasználatomban is; de szerintem ez még mindig kisebb baj, mintha meggyőződísem elleníre nem igyekezném a rígiek, Erdős János stb. példájára, visszahelyezni az ílő nyelvet irodalmi jogaiba is. Másokhoz e tekintetben nem kivánok fordulni felhivással, buzditással ípugy, mint további oktatással sem. Sem jövendőlíssel. 2. Másik ujitásom, mely amannál rígibb, de vele ríszben szinte összefügg: a nemes (a Balog-, Aba- stb. nemes) jelző használata, a szokásos (Aba-, Balog- stb.) nembeli kitítel helyett; a de genere (Aba, Balog stb.) szavak forditásául; ezt tartván helyesnek, miután a másodlagos értelmiben kiváltságot, külön jogi helyzetet jelentő nemes szó, mely köztudomás szerint, azonos az eredeti, elsődleges értelmiben bizonyos rígi uraktul, ezek családjábul, fajtájokbul, nemzetsígekbül, nemekbül való termíszetes leszármazás, egy nemzetsíg, egy nagy közöscsalád, egy nem, egy rígi ur fajtájabelisíg megjelölísíre eredetileg használt nem-es szóval; az az ezen egyetlen egy magyar szó egyaránt azonos a leszármazás tényit, a családbelisíget jelentő latin de genere s az előjogozottságot jelentő ilyen t. i. latin nobilis, egregius, miles szavakkal; az az a tulajdonkípeni, a rígi, az ősnemesek családbelisígit és előjogozottságát egyaránt kifejező ugyan, mégis elsősorban a leszármazást jelentő, eredeti értelme szerint s csak másodlagos értelme szerint az előjogozottságot, melynek jelzísíre a de genere szó virágzása korában — a tatárjárástul az Anjou-korig — megtaláljuk az oklevelekben a nobilis szót is gyakorta; a magyar nemes szó elsősorban, eredeti értelmíben a családbelisíget a de generét jelentvén s csak másodsorban, másodlagos értelme szerint az előjogozottságot; azonban a közhasználatban mindkét jelzőül csak egy, a nemes alakjában szerepelt. Ezirt használom igy, kiemelve azonban nembelisíget jelentő elsődleges értelmit, miután az a szó köznapi értelme folytán teljesen háttérbe is szorul; de mert a de genere, a nembeli szó is magyarul nemes alakban szerepelt, illetve ez a tulajdonkípeni értelme; én ez alakban használom, ha alatta már általában nem is tulajdonkípeni elsődleges, hanem a másodlagos jelentísit értjük is. Az egyedül helyes, illetve igy használt Aba-, Balog- stb. nemes alakja azonban ugyis rögtön érzíkelteti igy is a szó eredeti jelentísit is; a rígi nyelvhasználatban pedig igy kellvén szerepelnie, én ez alakjában használom; ugy a termíszetes leszármazás, a családbelisíg, mint az előjogozottság, a kiváltságosság, rendisíg jelzísíre, mindkettőre egyetlenegy, a nemes magyar szavunk lévén az ilő nyelvben s a tudósok által a leszármazást jelentő de genere szó forditására kíszített nembeli szó nem általános, ilő, hanem mestersígesen csinált szó lévén s igyekszem ragaszkodni a nyelv törtínetihez és törvínyeihez, a tiszta nyelvérzík korábul s akkor született és használt szó alakzataihoz is; fűleg a legáltalánosabb érvínyü és legrígebbi s leggyökeresebb szavainknál. Mindkét ujitásom tehát línyegiben azonos: a nyelv rígi szavainak, alakjainak, betüinek, hangjainak rígi jogaiba való visszahelyezíse, a valóságos, az ilő, az igaz magyar nyelv és szavai, meg alakjai és hangjai, hangzói használata. Túrkeviben, 1925. február 1. A szerző.
I. Besenyők a Mátrátul Bíkísig. Ismerem Gyárfás félszázévesnél rígibb, nagy tudósitását a besenyőkrűl (J.-kunok tört. 1873. II. 43-103.). Sok helyen olvastam telepeikrűl Nagy-Magyarországszerte; ennek különböző vidíkein. Engem azonban inkább csak heves-megyei telepeik érdekeltek; ottani jobbágyeleimre vonatkozó kutatásaimban. Általános felfogás, hogy Heves-megye alsó sík ríszit, a Mátrátul a Tiszáig, besenyők ültík meg. Telepeiket itt felsororolja Kandra Kabos (v. ö. Hevesm. mon. 455/9. s bev. VIII. old. Szederkényitül; előbbi Nagy Bénitül.) Jerney és utána Gyárfás (i. m. II. 101.) azon 25 megye neve közt, melyben a besenyők laktak, említi Hevest, melynek csaknem fele az ű hazájok, a Mátrátul a Nagykunságig; de nem említi Bikist, melyrül itt szólani akarok s annyival is inkább kötelessígemnek tartom, hogy szóljak. Hevest is ugy emlitik még ez irók, mint ahol kisebb besenyőcsapatok laktak volna. Pedig csaknem fele ezek szállása volt, a Tisza két oldalán; Tiszán innen, Tiszán tul. Ott a nagyobb, itt a kisebb hazájok talán Hevesben. Heves-megye tiszántuli, u. n. kishevesi ríszin, 1876. óta az ekkor alkotott szülőmegyém, Jász-Nagykun-Szónak felsőríszin fekvő Tiszaabád (ma Tiszaszalók összeípült faluval együtt Abád-szalók keleti rísze) a Névtelen szerint a besenyő-fejedelmi Tomaj nem szállása. E nemé a közeli Tiszaszentimre, ma is falu; Szentgyörgy és Tomaj ma puszták, Abád-Kunhegyes vonalátul keletre; – a Tomajnemes Abády, Szentimrey (de Sancto Emerico; de Zenthemreh), Abádi Szentgyörgyi köz-; Losonczy kihalt és Losonczí Bánffy ma is ílő főnemes családok elődei törzshelyei. Az Abáddal összeípült Szalók egy másik ősnem, a Szalók-nem birtoka volt. Itt emlitem meg, hogy Varju Elemér (Bánffy-oklevélt. I. 1. 7. 54. 517.) Abád (ma JászNagykun-Szónak-megyében Abádszalók keleti rísze; Varju hevesinek irja: I. 7.) és Tomaj (u. ott I. 1.), meg Szentgyörgy fekvísít, illetve mai megyebelisígít (I. 54. 517.) ugylátszik, nem ismeri s talán ezt a Jászságban gondolja, mert Csánki után Felsőszentgyörgynek irja – ez pedig csak a Jászságban volt és van ma is – ; a Tomaj nem Szentgyörgyinek korábbi neve Páltelek (u. ott I. 307.) = deákosan Pauli telek (u. ott 80. 522/3.) = Pauli (u. ott 517/23.) – Pályi (u. ott 54.) Mezőszentgyörgy, máskípen Pályi (1480: Széll F., Bessenyey cs. tört. 25. old.), Szent György vírtanu tiszteletire szentelt temploma (Bánffy-oklt. I. 80. 307.) után kapván a Szentgyörgy nevet, rígi Páltelke, Pauli, Pályi neve helyett; mely birtokosát illette volt; esetleg osztály rívin. Mezőszentgyörgy (u. ott 517. old.) Szemben Varju szavaival, Tomaj puszta (Bánffy oklt. 1.), Abád falu (u. ott 7.) és Szentgyörgy puszta (u. ott 54. 80. 307. 517. old.), tehát ma nem Heves-; hanem Szónakmegyében vannak és pedig már másodizben, mert 1849. után is e megyébe kebeleztettek rövid időre már be. Tomaj-puszta van Nógrád-megyében is Losonc és Fülek között s a Dunántúl két falu: Lesence- és Badacsony-Tomaj. Abád nevü helyrül sokat olvastam a világháboruban, Perzsia északnyugati sarkábul. Hogy a Tomaj-nem Szentgyörgyje semmi szin alatt nem vehető egynek a jász ily nevű faluval, ahhoz elíg csak rámutatni a jászkunok legalább is kerek 6-700 esztendős – 1242-1270/9. –1848., illetve 1861/7-76-ig, illetve ríszben a mai napig fennálló – külön magyar jogi ílete legszembeszökőbb, elsődleges jellemvonására, hogy t. i. ezeknek fődesuruk, illetve magánjobbágyai, királyi jobbágyok voltak; mint a városok lakói, vagy a székelyek és szászok, kik magánfődesurak alatt szintén nem voltak Jász-Felső-Szentgyörgy s a Tomaj-nem Szentgyörgye tehát sehogy sem vehető egynek. Szentgyörgyi- stb-. Szandai Sréter-ltár egy másolatos rísze a debreceni egyetem tört.
semináriumában. Szentgyörgyi-családfa Hellebronthnál (Családtört. Jegyz. 1912. Bpest. I. 132-4. A Bánffy okltban nincs rá a Turul 1913. 40. old. ismertetísben gondolt adat egy sem; szemben Daróczy Zoltánnak ilyen állításával, ez idézett helyen). Sréter-ltrul Orosz (HevesSzónak-m. családjai 258. old.). Én Abády Jakab nejit Varsányi Gerg. lányául leltem: orsz. lt. N. R. A.-V. betüs mutatókv.; de Varju is Vásárit ir, i. m. 57. 93. 521. 583, mint Hellebronth: i. m. 132. old. de Rolandfia Gergely ispánt, kinek apja Hellenbronthnál meg Konrád. Az én adatom: N. R. A. 1683—3. — Abádi Szentgyörgyi Boldizsár Szécsényvár, 1609. jan. 14. magyar levele Fülekre, sógora Halmi Gáb. alföldi javairul: Muz törzslt.) Érdekesnek tartom itt megemliteni, hogy Jász Felső Szentgyörgy középkori, 1439. évi rígi leveleit a Nemzeti Muzeumbeli Lővey-levéltárban leltem meg 4 1/2 év előtt, 1920. okt. 22-én. Hogy kerültek oda, csak gondolom. A török elől menekült az Alfőd nípe; menekültek a szabad jász-kunok is. A török-idők elejin Gyöngyös, a Mátra fele; de ezek hamarosan visszatelepittettek. (Gyárfás, i. m. III, 384. s. v. ö. IV. 185-97. 200. 212. 226. kísőbbi sokfelé menekűlíseik s vissza-szállásaikrul). De húzódtak más irányban is. A Szilágyságon Karcagi és Kisujszállási (Petri, Szilágym. mon. V. 695. 786. s tán v. ö. Gyárfás, i. m. III. 568/7/6. és 525. is); Debrecenben és környíkin meg Turkevi; Debrecenben Karcagi, Kisujszállási és Marjalaki nevü családokat találunk (Debrec. városi lt. s ref egyházi anyakönyvekben); Karcag, Karcagi nevü családokat Mezőturon is (Turpásztó ujszerz. ir. s túri ref. akv.), melyek nevei mutatják rígebbi lakásukat, mely után igy neveztík űket az idegenben. A Marjalakiak rígi, ottani Szabó neve még szerepel rígebben Debrecenben; majd elmarad s megöröködik a Marjalaki név, a rigi marjalaki név, a rígi marjalaki Szabó kun-család kun hazájukbúl Debrecenbe szakadt ága itteni utódain. A többiek korábbi nevit nem ismerem; melyet tudniillik kun hazájokban viseltek, mert az ujabbi hazában a benszülöttek ezt rendesen mellőzik s eredetük helyírül nevezik el a jövevínyeket. Utóbbi jelesebb, emlíkezetesebb lévén előttük. A menekülők szertevittík rígi okleveleiket. Ezírt talált Györffy István, a Nagykunsági Krónika szerzője, Karcagon és Debrecenben a városi levéltárakban eredeti rígi nagykun Marjalakára vonatkozó okleveleket. Lakói egyrísze ide-, másik rísze odamenekült s a falut illető rígi leveleket egymás közt elosztották, hogy majd velek, az idők jobbrafordultával bizonyithassanak, bárhová is veti űket a sors addig. Marjalaki levelet én Kisujszálláson (városi lt.) leltem. A póhamari kunok a szomszíd Nagy Túrra (ma Mezőtúr) menekültek, a pusztákat szülő Tököly-korban, falujok elpusztulásakor. Ezírt egy Zsigmond-korabeli oklevelek a Kallaycsalád, Túr egyik fődesura levéltárában. (Gyárfás i. m. III. 563. v. ö. Be van irva Kevi városi ltári 1749/50. évi Kevitúri határperkönyv 60-62. old. 1749-ben is a Kállayaknál lehetett már, mert akkor mutatták fel a túriak javára, az emlitett határperben; bizonyára azon gondolattal: túriaknál; fődesuroknál a levél Póhamarárul, tehát hozzájuk közelebb az igazság. A biró máskíp itílt; hiszen 1745-ben a keviek váltották meg Póhamarát is ajkun váltságban, 5 esztendővel azelőtt) s a Póhamari Szabó név sokáig a túri rígi ref. anyakönyvekben s a szinte póhamari Geszti név ugyancsak a Kállay-levéltárban. A Póhamarán, Gyomán, Túron stb. lelt Nádudvari név is a túri stb. ref. anyakönyvekben is. (E névrűl Haan, Bíkísm. hajd. 1870. Pest, II. 241. stb. s v. ö. Orosz, Heves - Szónak csal. 1906. Eger 198. old. is.) Leltem más nyomokat is: Szabolcsmegyében, a szatmármegyei Ecsed várhoz tartozó Tedej faluban 1609. ápr. 3., mint szomszíd nemes van jelen Marialakai Kun János és Karczagujszállásai (Karcagi) Törtöll György is — neveikben örökitve meg korábbi lakóhelyöket, honnan oda felszármaztak. (Nemz. Muz. ágcsernyei Szerdahelyi ltár 1761. évi Jékey-másol. füz. ez évi lev. — V. ö. Mtúr és Túrkeve 1924. évf. aug. 31. sz. 3/4. old. is.) El-el kellett tehát hagyni az Alfőd egyes lakóinak rígi lakóhelyüket, fűleg a török-idők alatt. Bizonyára igy volt ez a besenyőknél is, bár erre én semmi határozott adatot nem találtam
eddigelé kutatásaimban. Igy kerülhettek felsőszentgyörgyi jászok vagy valaki közülök szinte Szabolcs-megyébe, ennek felsőríszíbe, esetleg Lövőre s kerültek az emlitett rígi leveleik a fődesúri család, a Löveyek levelesládájába s mikor a törököt kivertík, már nem volt, aki keresse velük jogát a rígi jász-hazában; akkorra már elfelejtkezhettek errül; vagy kihaltak, vagy fődesúri jobbágysorban ílhettek. Arra nem igen lehet gondolni, hogy házassági viszonyba kerültek volna e levelek jász őrzői a Löveyekkel s igy maradtak volna leveleik ezek levéltárában meg. Bár nem tartozik ide, de mert ezek aligha láttak még valahol napvilágot, ideirom a besenyőkkel és kunokkal rokon jászok szóbanlevő oklevelei rövid tartalmát is: 1439. kelt Albert kir. uj adománylevele az egyik külső szónak-megyei Felsőszentgyörgyre Imre nevü jásznak, a Szentgyörgyi Gálfiának s a szentgyörgyi Karácsonoknak is; az emlitett Imre érdemeiírt. Az iktatást ugyanez évben a budai kápt. teljesítette. Nevezett Imre a Palóczy László kir. főlovászmester cselédje volt s bizonyára ura pártfogásábul nyerte uj adománylevelít e korban, midőn mindenki igyekezett az egymást sürűn felváltó uralkodók- és családjaiktul uj adományleveleket szerezni. Az oklevelet nem ismeri Gyárfás (i. m. III. 23042.), se Palugyay (Mg. leir., Jkun. ker. leir. 1854. Pest, 143/4. old. Hogy ez iratok Felsőszentgyörgyöt illetik, arra v. ö. nála 144. old., hol Felsőszentgyörgy rígi neve: GálFelsőszentgyörgy s Gyárfás i. m. III. 234., hol Alsószentgyörgy rígi neve: Gerla-Szentgyörgy stb.). A jászokrul néhány igen érdekes adat, melyeket Gyárfás még nem ismert, a Turulban is (1893. évf. 5. old.). Az emlitett Imre armalisárul, Zsigmond királytul: Orosz. (Heves-Szónak csal. 93. old.) Ezidőtájt még a mai pest-megyei Tápiósüly is Kűlső Szónakmegyéhez számított (Pestmegye mon. I. 142. 1465.). Abáddal aztán megszűnik a besenyőkre vonatkozó kínyelmes tudósitás s Tomaj és Szentimre alatt elkezdődik a Nagykunság; s a zöme, törzse Szentímrétül, illetve Pusztaszentgyörgytül és Nagyivántul Marjalakáig, illetve a Mirhóig, a Berettyó partján; a középkorban Heves- és Külső Szónak; a török-korban szinte ezen egyesült két; 1876. óta Jásznagykunszónakmegyében (Mirhó és Marjalaka ma puszták és vasuti megállók a kisujszállás-ványai vasutvonal mentin, az elébbi határban. Mirhó nevü városrísz van az emlitetthez nem messze, a bíkísmegyei Gyomán is: Gyoma-Endrőd vidíke 1925. janu. 11. sz. 1. old. 3. has. s janu. 18. sz. 4. old. stb. betonjárdás cikkekben. Igy ugyanott febr. 1. sz. 1. has. is. Rígebbi oklevelekben az elébbi Mirokföld, Mirogtó, Mirohtó: Zákonyi i. m. 41. 42. old. és Mirohtor alakban is: Györffy Istv. közl.: Debrec. városi ltár 1581. évi marjalaka-ecsegi török határperítíletlev. v. ö. Haan. Bíkísm. hajdana I. 155. és II. 92—4. Mirhó van Abád közeliben, Szalóknál is: Palugyay, Külső Szónakm. leir. 1854. 325. ód. — Taskony felé; mely ennek a partján vót, mint falu, 1339-ben is: Balássy, Hevesm. tört. I. 275/6. a Myruhtu-Mirhó tó mellett s 1335-ben taskonyi halászóhely Myhrzada; az Aba-nemes Kompolthyak birtokában: Balássy: i. m. I. 274., mely család 1319-ben kapta Taskonyt, mely addig az Ákos-nemeseké vót. - Mind e Mirhó helynév — laposok neviűl — besenyő-terűleteken, vagy ezek közelíben. Gyomán a Mirhó a vasut és ref. templom közötti köves uttúl Mezőberíny felől eső városrísz neve. A közsíg másik, vele szembenlevő fele a fegyverneki rísz. A szomszídos Túrkevi nyugoti rísze is Kisfegyvernek nevet viselt az 1800-as évek elejín — tán a szinte szomszídos Fegyvernektűl; mig keleti rísze akkor is, ma is: Cselánzug= Csalánzug); mely vidíknek oly rígi tőrtíneti emlíkei, mint Abádnak és a mátrai Hevesmegyének; a krónikásokban s más forrásokban; nincsenek. A Névtelen — kit pedig egri egyházmegyei papnak gondolnak — a hevesi Abád — a Tisza-Körös-Berettyó — a bihari Szerep és a bíkísi Szeghalom vonala közti terület helyneveit sem emliti s csak annyit ir e vidíkrűl, hogy Tas és Szabolcs honfoglaló lovasai Szeghalomnál akartak átmenni a Körösön Mén Marót bihari szláv, bolgár fejedelem ottani birodalmába; de
ellentállásra találva; talán erősitísírt; megfordultak s a Túr vize, a mai Berettyó mentín, ellovagoltak a Tiszának s ennek mentín fel Árpád zemplín-borsodi táborába s e vidíknek; mely különben az országéhoz viszonyitva, nem nagy terület; törtínete csak a tatárjárás óta ismeretes, nehány kivíteltűl eltekintve (Tenyő, Túrkevi, Póhamara, Túrkeddi, Túrpásztó). Az olasz származásu Roger mester váradi kanonok, a tatárjárás krónikása sem emlíkezik e vidíkrűl, se Bíkís-megyérűl; a sulyt inkább saját dolgai elbeszílísire s a tatárok tetteire fekteti s alig nehány helynevet emlit a távolabbl vidíkrűl is. Igy Bíkís- s a rígi Kis-Hevesmegyére, Heves tiszántuli kerületíre, a volt kishevesi, vagy esetleg kemeji tizedszedőkerületre nízve kísőbbi oklevelekre vagyunk utalva. Lássuk ezek világánál itt most Kis-Heves és KülsőSzónak egybekapcsolódó vidíkeit Tisza-Rof a Káta-; Tisza-Bű a Dém-nem birtokai, a tatárjárás korában; mely a rígebbi okiratokat megsemmisitette nagyríszekben. Ezírt kezdjük a legtöbb rígi család és hely törtínetit rendesen a tatárjárás utáni adatokkal. Azokét t. i. melyekrűl a tatárjárás előtti vagy utáni krónikairók sem emlíkeznek s okiratok sem maradtak s ezírt tudunk keveset a ríszletekben a tatárelőtti 350 éves magyar multrul; csak fővonásait ismerjük. Bűre annyit emlit IV-ik Béla király egy oklevele, hogy ezelőtt saracénok (zsidók) lakták (Wertner, Magy. nemz. I. 140. 1257. Saracén nyelvrűl: Gyárfás, i. m. II 265). — Rofnak, e neve után ítílve; ha ez Attilla nagybátyja és gyámja nevirül maradt rajta (v. ö. Budai, Polg. Lex II. kiad. 1866. Pest, I. 44. 228. III. 109. 127.); esetleg hun őslakói is lehettek, a hunok idejiben, vagy kísőbb is. 1330-ban a Káta-nemes Csaholyiak tiltakoznak Szónakmegye hatósága előtt Rof szomszídai ellen, kik pusztitják (Nemz. Muz. Kapy lt. mutató kv. Eredeti ir.) Rígi levelei az orsz. ltári gr. Keglevich ltban is lehetnek s vannak a Nemz. Muzeumi Rákóci-Aspr.- gr. Erdődy-ltban s u. ott esetleg a gr. Forgács ltárban is. L. rula Bunyitay. Váradi pűspöks. tört. III. 382. is stb. A Roffi Borbily család levéltára hallomásom (Cseleji Kolosy ezredes ur szíves közlise, 1924.nyarán) szerint nagyríszben megsemmisült. Voltak-i benne, illetve kerűltek-i bele a családhoz került birtokokra, igy Rofra is vonatkozó rígi levelek, nem tudom. Rof 1325. a Kompolthyak osztályában (Balássy: i. m. I. 272 Kisöbb Guthi Országh-Enyingi Török — birtok is: Orosz, Heves-Szónakm. csal. 216. ód. gr. Forgách lt. I mutató kv. 82. ód. B. Fasc. 133. sz. a. vót; ma az 1569. évnél. Nincs Szederkényinél, Hevesm. tört. II. 252. Ekkor Oroszlánkű várához tartozott, melynek romjai ma Hevesben Domoszló határában: e megye mon. 28. ód.) Tiszabura, Gyenda, Fegyvernek emlíkei, az utóbbi kivitelível, csak a vegyes házak korábul valók s az Aba-nemet illetik, mely a krónikások szerint Attila vírsíge, igy szinte hun nem volt; a mit erősít az, hogy a rígi irók a nem ősit, Aba Samu harmadik magyar királyt kunnak emlitik. Szerintem ugyanis a hunok a kunok s nem áll az, hogy nípük a nípvándorlás viharaiban elpusztult, hanem itt van és íl ma is megfogyott számban bár, a magyar haza korábbi kellős közepin, a Nagy- és Kiskunságban; meg a távol Erdély bérces sarkában, a székelyekben. Hasonló e két níp, a jász-kun és székely sok- százados különálló jogrendszere és elütő a magyarságétul. Többi érveimet e kérdísrűl megirtam (a Szónakmegyei Lapok 1916. évf. febr. 13. 13. sz. tárcájabeli) A kunok a hunok című cikkemben. Ma is fentartom az utolsó szóig, sőt ujabb érveket tudok azóta már az akkoriakhoz fűzni. (E cikkem sem közölte le a Budapesti Hirl. 1916. január 10. soraik szerint: bűvebb kidolgozásra serkentve.) Török-, rígen Balaszentmiklós, Pta-Szenttamás tán a Vezseny nemé volt. I. Ferdinánd kora illető szaka óta Zay-, Viczmándy- stb-. birtok (orsz. ltár, hevesm. adóösszeirásokban s a leleszi konv. adata, V. betűs mutatókönyviben, 1639. esztendőbűl, még Alcsi és Tenyő említísivel is: orsz. lt. a konvent VII. mutató kve, 1593 — 1640. signaturar. 78. sz. ut. — Alcsi Kacsics-nemes Szécsényi-öröksig a középkorban: Gyárfás, i. m. III. 535. Oklt. 1399. s Karácsonyi, Wertner, Nemz. műveiben, nemeknél. 1438. nem emlitve: Gyárfás u. ott 601-3. Oklt. a Rozgonyiak Szécsényi Salgay Miklós-féle birtokai adományában. Közvetlen Szolnok
alatt — ma határában, mindig hevesmegyeinek lelem. - Törökszentmiklóson Csulai Móré földesurrul: Karácsonyi i. m, B. m. tört. III. 21. s Szentmiklósi Móré György 1498: Kállay ltár I. mutatókv. 46. old. 243. sz. s 132 old. birtokfoglaló Marázon, 1498. előtt; Mtúr alatt.) Szajol és a Szentmiklós feletti, ennek rígi előnevit adó Tisza Bala nemesi birtokok, a tatárjárás korában. 1261-ben emlittetnek az egri püsp. uj adományleveliben a Szajoli és Balai nemesek (amazok de Zayli alakban: Balássy Hevesm. tört. I. 301. Okltár). Szajol ura a török hódoltság kezdetekor a Bekes család, Külső-Szónakmegye szolgabirói családja (adóösszeir.). Balai névre Bánffy oklt. (I. 18. 218. 520.). Szajolira Zákonyi is (Budasztlőrinci pálos kolostor tört. 44. old. bár Zagoli alakban). Varsány, a mai Rákócifalva határa, ugy látszik, a Kalán nem birtoka volt (Wertner, Magy. Nemz. II. 83/4. Voson, Vasan alakban 1266-bul). Kísőbb Brankovics-, Hunyady-; fele Balogsemjén nemes Kállay-; fele Balog-nemes Derencsényi-Rátót-nemes Lorántffy- stb-. Bugátradván-nemes Rákóci-; negyede gr. Aspremont-; negyede b. Paluska-, gr. Koller-, b. Malonyay-; ma gáttájai Gorove-birtok: tehát folyton magán fődesuri, nemesi birtok vót. Rígi levelei fűleg a Nemz. Muzeumi Rákóci-Aspr.-Erdődy-; meg a Kállay-levéltárban. (Mezőtúrnak felső, Varsánynak alsó risze volt Kállay-birtok: Palugyay, i. m. Kül. Szónakmegye leir. 359. old.) Varsány nevit Reiszig szlávnak irja, mint errűl alább is szólok (itt II-ben, Ványánál). Tenyő, ma puszta s vasuti megálló hely, Külső Szónakmegye legrígibb emlíkű helye; talán a megye nevit adó Szónak kivítelivel. Termiszetesen az időbeli különbsigek nem a helyek korát illetik; hiszen a legtöbb magyar hely legalább is honfoglaláskori; korkülönbsig tehát csak ezek és a még korábbi, avar, hun, római, szláv telepek és neveik közt lehet; a magyarkorban inkább csak arrul lehet szó, melyikrűl melyik időbűl maradtak meg oklevelek, a kisőbbi időkig és ezekre. Tenyőt (más neve Pelő és Kengyelszállás; utóbbi ma Kengyel pta. Törökszentmiklós határában ma mind.) I. Géza király adományozta (Gyárfás, i. m. III. 229. Rupp, Mg. helyrajzi tört. 1870. Pest Eggenbergernél, Akad. tört. biz. kiad. I. 724, Chobot, Váci egyh. m. tört. névtár, I. .86. 230. Századok, 1869. évi. 42. old. 1872. 453/4. 1874. 22. Fejér, Cod. dipl. I. 436/8. II. 76. III. 2. 123. 1075. 1124. 1228.) az általa talán 1075-ben alapitott garamszentbenedeki apátságnak (Fényes, Geogr. szót. IV. 94. 1085. évszámot irván; de akkor már Géza öccse, Szt. László uralkodott; Géza 1074-77. közt; utóbbi évben halván el: Budai, i. m. II. 67. Fejér, i. m. I. 436/8: 1075. Pelu főd. - A dunántuli Győr-megyében Tényő nevű falurul: e. m. mon. 63. stb. ód. szinte egyházi birtokul.) Kengyel tehát ma Tenyővel szomszidos puszta 1436. évi Kengyel-Szállás neve (Gyárfás, i. m. III. 229.) kun-szemponthoz utal. A török-korban Halmi-birtok. (Muz. törzs. lt. 1609. Szent-györgyi-lev. Sok rá u. ott, gr. Forgács-ltban is). A Kengyel szó gyakori a rigi kanyargós vizekjárta Alfődön. A folyók, erek kanyarjaiban levő félszigetek neve. A sziget szó innen szinte gyakori helynév-vígzet az Alfődön is. Elébbirül Karácsonyi is (Bíkism. tört. I. 16. II. 141.). A sziget szóval egy tűrűl sarjadzhatott szeg = zug ugyanegy értelmű ezzels a kengyel szóval. Kengyel van Csuda-balán is, az iskolátul Turkevi fele. Olt volt a falu is a partján (balai telek. Telek=elpusztult=puszta falu helye. Puszta=iy falu határa=desertum, praedium.) Lehet-e a fenirt adománybúl azt következtetni, hogy Tenyő esetleg Árpádházi birtok vót, nem tudom; de alább Turkevinél még szólok e kérdíshez. A kísőbbi magyar uralkodók, Hunyady Mátyás, Szapolyay I. János királyok s Báthory Gábor erdélyi fejedelem is, a saját családi birtokaikbul is adományoztak el egyeseknek birtokokat. 1442. Tenyő másik neve hát Pelő s a pestmegyei Alpárrúl, a garamszentbenedeki apát másik birtokárul, ideköltözött rácok lakták vajdájok (falus biró) alatt. (Gyárfás, i. m. III. 613. Oklt. Rá vonatkozó birtoklevelek ottani kunnál: u. ott III. 614/5.) Ha még azt elfogadjuk, hogy Túr ismert legősibb fődesura a Kalán nem vót, mint Tiszavarsányé is – kisőbbi fődesurai ugyanazok, mint Tiszavarsányé; kivive a mostani
Gorovét – s hogy az 1138-bul emlitett pásztai apátság (Bunyitay, Váradi püspöks. tört. III. 497.) Turpásztón vót (s nem a hevesi Pásztót illeti a váradi regestrum illető risze s Mezőturt és nem a hevesi Tart a szomszíd-hely neve: v. ö. Palugyai, i. m. 386. Nagy Béni, Hevesm. mon. 451/2. old.) a váradi püspök 14-17. századbeli birtokán (v. ö. Bunyitay, i. m. II. 258. Az ott s Budainál — i. m. II. 472. — is emlitett Szuna kapcsolata miatt, talán szinte az Aba-nem rigi birtoka lehetett. — Középszónaki Szunárul: Petri i. m. V. 520.), ezzel a Tisza felől körülbelül bezárjuk a kört és lezárjuk a rígi tudományt a Nagykunság körül — a zömitül távolabb, a Tiszazugban eső Kunszentmárton és kun társai, Ecsed, Halásztelek, Mesterszállás, Bábocka stb. kivitelivel. A Kunszentmárton alatti Körös; Mezőtúr, Túrkevi s ennek a mai határabeli, mind e folyótul nevezett: Túr-Póhamara, Túr-Pásztó, Túr-Kedd, Túr-Kaba mai puszták alatt elfolyó Berettyó, rigi nevin – (v. ö. Haan, Bíkísm. tört. I. 155. II. 92. stb.) -Túr folyó választotta el rígen, a termiszetes határok korában Szónak és Bíkísmegyéket egymástul. Ez tehát már egy erős szempont a vidík vizsgálatához, a Nagykunság díli határán. Keleti határán Nádudvar, mint a Debrecen alatti Szovát és a mai Hajduszoboszló is rígen a kolozsvári kir. vár fődje, kir. várbirtok vót (Biharm, mon. 460. old. lent.). Ugyanez vót Fegyvernek és Ecseg is (váradi regestrum) a hevesi várhoz. Utóbbinak. t. i. Hevesnek besenyő nipe ismert (Hevesmegye mon. bev. VIII. és 455. old. Ecsegre is áll ez a továbbiak szerint, mint rígi bíkismegyei helyre is, talán már csak neve g-betűs vigzete miatt is). Ecseg és Kenderes, Tiszabűvel a Dem-nem (Bey-család) birtokai (Bey-uradalom) a tatárjárás után; Hegyesbor a Vezseny-nemé volt. A Vezsenyi-féle birtokokra vonatkozó rígi levelek aztán a felvidíki Zay-, Vicmándy stb. a többiekre az emlitett egyébb családok levéltáraiban is lehetnek. Én nem ismerem űket s nem tudom van-i bennek e helyek rígi nípeirül is valami adat s esetleg e kérdís iránt érdeklődők számára irtam ezeket ide. — Az e vidíken esetleg ma is ílő s a besenyőkre utaló hely-, halom-, dülő- stb. neveket nem tudom most itt helyben ellenőrizni, mert Szónak-megye azon nagyon riszletes térkípit — melyet másutt sehun se láttam s melyre e tekintetben gondoltam, midőn e cílbul megtekinteni akartam, a Túrkevi Takaríkpínztárnál, akkor itt arrul értesültem. hogy (állítólag) – elvittík 5-6 év előtt a románok. Az ezek közt közbül maradó törzs-Nagykunságnak aztán nincs a tatárjárás előtt is ismert törtínete, a nem tulajdonkípeni, csak kísőbb ezzé lett nagykun Turkevi és két pusztája — a Keviével hasonló legrígebbi multú Póhamara és a ma nem ismert Nácsaegyháza s talán harmadikul még Túrkedd — kivítelivel. Oka ennek bizonyára a tatárpusztitás íletben és oklevélben egyaránt s korántsem az a szerintem helytelen feltevís, mit elismerem erős, de félreismert, inkább tán csak a Kiskunságra vonatkoztatható szempontok és adatok alapján, Györffy a Nagykunságra is alkalmaz (Nagykunsági Krónika 1922. Karcag, III. IV. ód.). Ű és Vörös István szolnoki főgimn. tr. is (Túri céhek. Műv. tört. értek. 54. sz. 1911. bev. IX. old. doktori értek.) azon feltevísben vannak, hogy a Nagykunság és vidíke azirt nem szerepel Anonymusnál s lett kunok megyéjivé, mert oly vizes; kevés szigetre, partra szoruló hely volt; a vizek termíszetes rígi járása korában; hogy nem volt alkalmas emberi telepedísre. Tökiletesen ellenkező víleminyen vagyok, mit jóformán bizonyítani is feleslegesnek tartok azon tul, hogy íp ezt a vidíket tartom az egisz ország egyik legtermíkenyebb, tehát mezőt, legelőt is a rígiek állatgazdálkodásai számára legdusabban termő s legpartosabb, legmagasabb vidíkinek, aki azt gyermekkorom óta jól ismerem s e tekintetben nemcsak rígi irások, könyvek- és levelekbül; de a közvetlen tapasztalatbul is, mint e-vidíki gazdálkodó; míg az említett szerzők gazdálkodással nem foglalkoztak; tanáremberek lévén, igy hasonló gyakorlati tapasztalatokkal e téren aligha rendelkeznek e tekintetben. – Írtünk Kunság mezein írt kalászt lengettél — irja Kölcsey a magyar Kanaán jellemzisiűl íp e vidíkrűl, a magyar imában s áldott tér mezeikben megfeketült haragos kunokrul énekel Berzsenyi a Napoleon-elleni seregszemléjíben – mindketten még a vizek rígi szahadjárása
korában. A Kunság a magyar Kanaán, nemhogy ember és állat táplálására alkalmatlan terület lett vóna. Ellenkezőleg, erre kiemelten alkalmas dús vidík vót, minden időben s ma is az. Ujszásztul kezdve Bíkísmegyéig és Karcagig terül el az ország legszebb, legdusabb fődje: ez a vidík. Hasonló nincs hozzá a csonka hazában, melynek nagyrísze homokos, soványabb terület, mezőre és gabonára egyaránt s igy szegínyebb, gyengébb állat és ember táplálására. Ott van Túr és Szarvas közt messze vidík egyetlen cölöp-ípítmínyi emlíke, bizonyságául a vidík igen is, nagyon is rígi lakásra alkalmas voltának; hiszen egy-egy rígi magyar falu is, fűleg a török-kor pusztitásai előtt átlag 3-5000 kis hold határu volt; a rígi sürün esett faluk idejiben és világában. Ennyi főd a Kunság remek partjain és szigetein is vót; lehet nagyobb számban is, mint másfele az országban, hasonló nagyságu területen. Bizony, lakott vidík vót ez a tatárjárás előtt is. Sőt tán leglakottabb, legürübben lakott, a sok jó és partos főd miatt. Hogy a tatárjárás pusztává tette, szerintem ípen az utóbbi az oka, a partos, jó fődje. Nem vót itt annyi sásas, nádas, kákás ér, mint másfele s a níp nem tudott elbúni a tatár elől s áldozatul esett ezek dühinek a nagy partokon. Hiszen belvizszabályozási csatornák is alig vannak e fődeken ma is. Túrpásztón pl. ípen nincsenek. Igaz, ez nem kun hely; de ezek – Póhamara, Csorba, Móric – közt fekszik, a Kunságba íkelve; 52 éves vítel alapján ma a túrkevi határban. Többi rísze is ehhez húz e vidíknek. Alig van ettül eltérís, kivítel. Ípen ellenkezőleg, mint Györffy és Veres irják. Csak Kevi és Karcag vonalátul keletre, a Nagykunság szílin vannak már valóban laposabb, vizesebb fődek. – Ha valóban lakatlan, vagy ritkábban lakott terűlet lett vóna a szomszídos vidíkeknél, akkor is ezt én ípen partos, vizetlen jellegivel tudnám megokolni. A rígiek, az ivóviz miatt, a folyók mellé huzódtak inkább s ide kissé messze estek e helyek s csak kisebb vizerek vótak rajtok. A níp hát nem e partokon, hanem a folyókhoz közelebb eső, lapossabb, gazosabb, erdősebb ríszeken menekült meg a tatár-pusztitástul (v. ö. Magyars. 1925. febr. 5. sz. 5. old. Ajtays cikkben is). Hasonló az eset Szabócsmegyében is. E megyének a Tiszátul vett hasonló fekvísü középső és Szatmár-felőli ríszínek sem ismerjük ősi nemzettsígi de genere-birtoktörtínetit; keresztül a megyén, a Tisza laposátul a szatmári Jármi vidíke tájáig. Oda is távol a folyók gazos, bokros völgye, nem vót hova elbúni nípinek a tatárok elől. Elpusztultak leveles emlíkeikkel együtt. A tatár egísz munkát vígzett. – Rígi nemekrül Szabócsban is csak a Tiszához közelebb eső helyeknél vannak emlíkeink és igy tudomásunk, mint Heves- Szónakban stb. is. Az is lehet, hogy mint a Nyír, a kísőbbi, Nagy- és Kiskunság is Árpád-családi birtok vót s ezírt sem ismertek rígi más-nemes urai, mert azok nem is vótak – bár ennek ellenemond a kun adománylevél tudósitása a kiirtott nemesekrűl itt; de talán erősiti a királynéi udvarnokok emlitíse – s talán ezírt is pusztitotta teljes erővel a tatár a lakosait, mint az eltiprandó király javait. A szászdi apátság 1067. év körűli alapitó-levele (Szabolcsm, mon. 405-10. Árpádkori uj okmtár I. 24. v. ö. Hevesm. mon. 455. old. és Gyárfás i. m. II. 97. old.) emliti Magnus – Géza herceg, a kísőbbi I. Géza király, Szt. László testvíre adományait a Gutkeled-nemes Péter főispánnak; ki az alapitást eszközli; Szabócsban és más vidíken. Benne találunk hát Szabócs ősneme, a Gutkeled-nem birtokaira, a Nyír urátul is; de e nem csak Péter király alatt jött Magyarországba (Szabolcsm, mon. 410/1. 506. Wertner, Magy. Nemz. I. 243. Kézai nyomán). Az okmányban (elébbi 406. 408. 409. old.) besenyők is emlittetnek, ugylátszik, Borsod- és Szabócsmegyékben (az utóbbiak helye ma tán Hajdu-megyében, Balmazujváros és Hort körül, mihez megjegyzem, hogy a hevesmegyei Hort is besenyőtelep vót: e megyei mon. 455. old. s ennek Tomaj – besenyőnemes birtokosa is emlittetik: u. o. 46. old.) Itt, a tatárjárással kapcsolatban mutatok rá arra is, amirűl a lapokban mostanság szó esik az Alfőd tervezett befásitása kapcsán; szemben minden ellenkező állitással (Magyars. 1924. nov. 25. és 26. sz. 9. old. 2. has. fent s más lapokban is s elébb is; 1920. óta figyelve e kérdist), hogy t. i. nem vót az Alfődön soha őserdő. Legfeljebb a folyók völgyiben lehetett valami erdőféle. (E kérdíshez v. ö. Magyars. 1925. febr. 5. sz. 7. old. 3. has. lent is, Cholnoky Jenő
előadása hirdetísit). Erdőkrül Bíkísben Karácsonyi (e. m. tört. I. 34: Csudabalán, I. 35. 310.: uj erdőkrül, II. 280: Simán). (Szabócsmegye nípirül különben a megyei monografián (1900.) — 160. 170/2/3. old. — kivül Krúdy Gyula egy érdekes cikkiben is — cime tán Elszakadó terűletek; Az Ujság 1920. ápr. 20. előtti egy áprilisi számában, 2. vagy 4. old.) Hogy tehát lakott hely vót és a tatárok pusztitották el a mai Nagykunság felső zömit, a kísőbbi Kolbászszéket is, azt nemcsak következtetem az eddig irtakbul és ezek szerint; mert erre okirati tudósitással is birunk, Kun László király 1279, évi kun oklevelibűl, a kun adománylevélbűl, mely egyike a legrígebbi magyar uj adományleveleknek (Gyárfás, i. m. II. 438. Oklt. v. ö.). Azt irja ebben a király, hogy a kunokat nagyapja, boldogult IV. Béla király az ismert (kunná lett) vidíkek azon helyein telepitette le, melyeknek urait s lakóit, fődnípit a tatár irtotta ki s ű maga e birtokokban megerősiti űket; azaz ezeket nekik uj adományul adja. Ez a tudósitás illeti azután — más tudomásunk folytán — a Nagykunságon Madaras, Karcag, Kisujszállás, Kunszentmárton vidíkit. Keviét csak ez s Turkedd, (s tán Kaba), Himesd, Pásztó, Nácsa és Póhamara kivítelivel; azaz a mai kevi határbúl csak Csorbát és Móricot. Ezek, tehát a Nagykunság felső törzse rígi lakosságát a tatár pusztitotta el s telepitette puszta fődjükre, helysígeikbe IV. Béla a mai nagykunok eleit; a tatárjárás után. Az előtt tehát lakott, sőt szerintem talán a legsűrűbben lakott főd vót ez messzi vidíken; dus fődje, partos magaslatai miatt. Kik vótak azonban ezen korábbi, tatárjárás előtti lakói, ípen az okmánypusztitó tatárjárás miatt nem tudhatjuk. Lehet besenyők is. Maga a kun adománylevél szokásszerűen; már csak az adományozott helyek, vidíkek nagy terűlete miatt sem szól ríszletesen rígi urairul, lakóirul; ugyis nagyterjedelmű az okirat, a kun szabadságjogok felsorolása miatt s csak annyit mond tehát, hogy a kunoknak adott vidíkek urait, a nemeseket és királynéi udvarnokokat s a fődnípit is e vidikeken a tatár pusztitotta ki. A Nagykunság Csorba, Móric s a Berettyó közti alsó riszirül már van korábbi tudósitásunk, mint ezt fentebb emlitettem, Kevire, Keddire és Póhamarára, melynél nem sokkal — talán csak pár évvel, vagy legfeljebb évtizeddel — rígebbi Tenyő első emlike sem; a mindnyájukat magába foglaló rígi Külső-Szónak-megyébűl; — (és Turpásztóra is, ugyanott s 52 esztendő óta a keviek birtokában). Az egri püspök tatárjárásutáni 1261. évi (Gyárfás, i. m. II. 410; Fejér, Cod. Dipl. IV. 3. 39. Balássy Hevesm. tört. I. 301.) oklevele, uj kir. adománylevele mondja ugyanis, hogy öreg nemesek, tán a Szónak és Szentmiklós közti Szajoli és Balai nemesek tanúsága szerint — elpusztitván a tatár az egri püspök levéltárát is (mirűl ma is megyőződhetünk, a kísőbbi törökpusztitás után is: Századok, i. h. az egri püsp. és kápt. ltárairul irván), ezírt vót szüksíg birtokjoga tanuvallomások általi igazolására – Túrkevi-Keveegyházát, Túrkeddet, Póhamarát s a mai bíkísmegyei Halász-, akkor Nagytelket még Szent László király (tehát 1077-95. közt, uralkodásában) adta vót az egri pűspöknek. (Pásztó legrígebbi ismert emlikeirül; a XII. század eleje óta; már szólottam fenntebb. Nem is tulajdonkípeni nagykun hely Túrkevi, Keddi és Póhamara, ha a XVII. század közepín (1647-ben) már elsőül is szerepel, a kolbászszéki = nagykun helyek közt Túrkevi, az adóösszeirásokban. Maga Gyárfás is irja, hogy 1634-ben még visszaköveteli a jászkun főhatóságtul, Eszterházy Miklós gróf nádortul, az egri püspök, mint, bizonyára hibás értesülíse szerint: a Jászsághoz; valóban a Nagykunsághoz csatlakozott birtokát. (i. m. IV. 218; — 1616, 1629, 1655 években nagykun pta: u. ott 193. 244. 250.) Palugyay (Mg. leir. Jkunker. leir. 1854. Pest, 53. 54. stb. old. 1557/70/87. stb évben) már a XVI. század közepitűl nagykun helynek irja Kevit; Gyárfás is (i. m. IV. 5, 13, 17, 20, 21, 22, 36, stb. old. az 1542/8/9/50/2. stb. évekbűl), ugylátszik, kunnak irja, mert nagykunsági, majd
kun falunak stb. ami azonban csak kísőbbi időre áll, mert ez időkben, még sokáig az egri püspök magánfődesuri faluja s a fenti adatok, mint ilyenre s nem mint kun helyre vonatkoznak helyesen, mert 1560. évben az egri püspök uj adományt kap még rá (Gyárfás, i. m. II. 410/1. Oklt.) s mert én magam még 1590. évben is az egri püspök birtokául lelem, a csudabalai iktatólevélben, melyben szerepel lakói közül Pap Lőrinc és Vida Mihály, az egri püspök két túrkevi jobbágya s nemes Nagy Fer., a püspök itteni gazdatisztje s Túrkeddi faluja is az egri püspöknek (Nemz. Muz. törzslt. 1590. Wenzel Guszt. gyüjt. 1727. nov. 27. keletű hit. másolat, hizonyára az akkortájt folyt ujszerzemínyi perekhez s valószinüleg Csudabaláéhoz kiszitve). 1647-ben azonban már az első Kevi a nagykunsági helyek névsorában (orsz. ltár. kincst. oszt. A 2637. és 2682. sz. Hevesmegyei, 16. és 62. köt. adóösszeir. elébbi 262., utóbbi 606. old. v. ö. Szederkényi, Hevesm. tört. III. 447.), szintugy 1675-ben is (u. ott, adójzík s Szederkényi, u. ott 458. old. is). Ismerve Kevi lakói a szomszíd mórici, csorbai és póhamari kunok különös jogállását; a török-idők zavaraiban, mikor a XVI. század közepe tájátúl, sőt elébbi évektűl s fűleg 1596. ősze, Eger vár elfoglalásátúl fődesuruk, az egri püspök Kassán, Jászón; elébb Nagyszombatban lakott, távol ősi székvárosátul, Egertűl és Heves-megyétűl, igy nem vót tűle mit tartani; serkentve a vidíken elterjedt református vallástúl is, igyekeztek a kunok szabadságait felvenni s mint kunok kezdtek szerepelni; igy szerepelvén azóta mind a mai napig nagykunokul, sőt a XVIII. század eleje óta a keviek használták már a rígi valódi nagykun pusztákat: Móricot, Csorba egyríszit és Póhamarát stb. is. Póhamara ugyanis — (a mai kevi határban) — megelőzte Kevit és Keddit a nagykunnálítelben. Az Árpád-kor vígin még az egri püspök birtoka (Gyárfás, i. m. II. 410. 446.), szintugy az Anjou-kor elejin, Róbert Károly alatt is (u. ott III. 465.); Nagy Lajos alatt azonban már kun szállás, a Kállay-levéltár egy Zsigmond-korabeli, 1410. évi levele szerint (u. ott III. 562.) s azután mindig (u. ott 526. old. is, az 1395. évbűl is Zsigm. kir. korában). Esetleg őskun telep lévén (u. ott II. 303.), azaz nem kísőbbi-kori nagy-; hanem esetleg Szent Lászlókorabeli moldvai kuntelep. Legkorábban pusztulhatott el a mai kevi határban Nachna, a rígi Nácsaegyháza (Gyárfás i. m. II. 410. — 1261-bűl; Karácsonyi tudósitása szerint – Biharm. mon. 649. – az Ugray-család birtoka vót s Náta falu alakban irja. — Talán fele vót 1261-ben e családé, mert fele ekkor – Gyárfás i. m. II. 410 – az egri püspök adománya. V. ö. Bunyitay, Váradi püspöks. tört. II. 423/4. III. 347/79. is), Keddi és Himesd, mert ezek nem szerepelnek az 1745. évi jászkun váltság irataiban, sem az 1751. évi túrkevi váltságlevelekben (sept. 12.), sem a korábbi jászkun ügyiratokban, az 1703. évi I. Lipót-féle adománylevélben és az 1699. évi Penz-féle jkun összeirásban s korábbi irásokban sem. Nachna már 1558 előtt elpusztult (Gyárfás i. m. IV. 60: Túrkedd és Pásztó közt?). Hímesd 1516. lett a budaszentlőrinci pálosoké (Zákonyi, Budasztlör. páloskolost. tört. 46. old. Müv.-tört. ért. 50. sz. 1911. Századok . Különlenyom.), a szomszídos Ecseg egy rísze s 1475-1505. években, 30 évig Csudabala uraié. Helyit nem jó helyt, a Tiszazug fele, keresi Csánki (Mg. tört. földrajza, 1890. Akad. kiad. I. 668. Cibakháza táján, 1476.) s a Haan rávonatkozó tudósitásában (i. m. I. 154. 209.) az 1527. évi adat a Jászság vidíkin vót Himes-egyházat illeti, melyrül Gondán is (Magyar pálosok és nyelvemlíkeik, 1915. Pécs, 14. old.) ir; nemkülönben Gyárfás is (i. m. III. 536. 1399. Az ott emlitett Szabócs, ma Szabócsódal lévén, Jász-Ladány alatt). Haan is helytelenül, Bucsa mellé (I. 209.); de helyesen Bala (I. 154.) és Ecseg mellé (I. 209.). Túrkedd az 1599. évi tatárjárásban is pusztulhatott el, mely e vidíken is sok pusztát csinált vót. E tatárjárás pusztacsináló, pusztitó emlíkit őrzik és kiemelik a tizedjegyzíkek és adóösszeirások, az illető megyékben, Szabócsban stb. is. Túrkeddi nímely lakói nevít 1599. előtti idöbűl találtam, e század vígé feléig. A kun helyek közt nem szerepel az összeirásokban, a XVII. században már Keddi (Túrkedd ma, Kevi alatt s határában.) Kevi őslakóírul Gyárfás (i. m. II. 303. III. 3. 4.) azt gondolja, esetleg Szent László ellenfele
Kopócs moldvai kun királyfi, a szent király által legyőzetísek után ide telepitett moldvai kunjai lehettek; tehát szinte kunok (illetve jászok=bolgárok: u. ott III. 4. már Jerney egynek tartva a jász és bolgár nípet: u. ott; a besenyők szinte szerepelvén íjász néven: u. ott II. 57. 99. 102.); de nem a másfélszáz évvel kísőbb, IV. Béla által a környíken letepitett mai nagykunok; kiknek jogállását a keviek a török-idő alatt szereztík meg hát magoknak. Sarkalhatta erre a szabadság kivánásán s az előadottakon kivül esetleg rígi – esetleg hát moldvai, Szent Lászlókorai – kun-fajiságuk emlíke, tudata is; hiszen a hagyományokat ápoló rígi időkben az ilyesmit századokon át nyilvántartották az emberek s adták apárul fiura-szálló beszídben; mi jóformán minden szórakozásuk is volt; ujságok stb. hiányában, hagyományaikat szövögettík, ismételgettík. – Podhraczky Attila székhelyiűl is egyenesen Kevit irja (Magyars. 1924. juni. 18. sz. s. v. ö. juli. 13. stb. sz. is; utóbbiban a 14. old.). Gyönyörü partos, magos, dus helyen is fekszik ez; a kun-halmok világában; a Berettyó-parton, a városháza, piactér, ref. templom körül. Nevit Gyárfás is Keve hun vezértűl (i.m. II.303. lent). Igy még-korábbi őslakói hunok is lehettek. Szabócsmegye kelete, a Nyír Szent László fődje, mint nyíri hercegé. A megye felsőríszin van, a Tiszánál Kopócsapáti. A falu rígi neve Apáti; a Kopócs előnév ujabbi, a Gutkelednemes Várady Margit, Apáti Károlyné fia és unokája, mindketten Apáti Kopócsok neve után ragadva a falura. (Szabócsban ílő hagyomány a Kopócsy-családban, hogy nádor is volt eleik közül.) A Kopócs-név tán a moldvai kun királyfihoz vezet s Szent László telepitísíhez, rajta aratott diadala után; tán a saját nyíri fődjin s igy esetleg Kevi is lehetett a szent király fődje s ez Attila korábbi birtoka is.– A Kopócs-név a Dunántul is Attila-Kopócs falu névben szerepel. Igy mindenkíp Attilához, hunokhoz és az ezekkel azonos kunokhoz vezet. – Oláh genealogusok oláhnak irják, igaz, a moldvai Kopócsot. Bizonyára ott ílt Moldvában; de íltek ott a jászok és magyarok is s azírt mégsem vagyunk oláhok. Kevi, Póhamara, Túrkedd, Nácsa rígi nípit tehát nagykunnak nem mondhatjuk sehogy sem; rígi hun-kun azonban lehetett. — A mátrai palócok is kunok; de sohasem íltek 1000 év alatt jász-kun-székely-szabadsággal. Gyárfás szerint kazárok és kunok; amint szerinte kun níp a magyarok másik rokon-nípe. a besenyő is. Szülőfődem, Túrkevi és pusztái törtínetin dógozván, rígi lakóirul hát e kun-nyomokra akadtam; ami alatt hát nem a kísőbbi és mai nagykunokat kell érteni, kik közé a török-idők zavaraiban adták magukat az akkori keviek s azóta is tartoznak; hanem rígebbi kunokat, esetleg Kopócs királyfi moldvai kunjait, vagy esetleg besenyő-kunokat: még elébb Attila hunjait. Mindezek tulajdonkípen egyet jelentvén. Hun=kun-nípeket. (Az ős kun és hun nyelvrül Fischer Károly Ant. a rovás-irás kutatója: Bpesti Hirl. egy 1918. nov. 1. — 1919. márc. 21. előtti számában, 50 éves irói ünnepe alkalmábul, a Hirrovatban; Hollán Sándor kir. kitüntetise hire előtt. Utóbbi a kommün vírtanuja levén. A kunok níprajzárul: Tört. Szemlében Miskolczy Gyula: Bpesti Hirl. 1918. márc. 1. Husv. vasárn. sz. Könyvesház rovata előtt. A hunok és kinaiaknak a francia Deguignes által másfélszáz év előtt felfedezett kapcsolatárul; melyrűl Fejér György is, A kunok c. munkájában — ellene — s Gyárfás is irnak; ujabbi szempontok: Magyars. 1925. janúár 4. sz. 9. — Stein Aurél kutatásairul — s febr. 7. sz. 5. ód. ís. Utóbbi a legujabb szentesi ásatások kapcsán s márc. 7. sz. 13. ód. 1. has. fent. — Előttem a Kina, kun, hun szavak közeli rokonnak látszanak egymáshoz, mássalhangzóik miatt. Hunkinai szempontrul még: Budap. Hirl. 1923. nov. 11. számban is). Mindezek azonban Abád vidékitül Keviig nemleges adatok a besenyőkre s inkább hun-kun lakókra utalnak, az illető helyeken; a törzs-Nagykunság rigebbi lakóirul pedig nem adnak felvilágositást Hogy magam korábbi, még ki nem adott írásomban mégis besenyőknek gondoltam a rígi kevieket is, ennek okai a következők: Gyárfás oklevéltárában (i. m III. 747) Heves-, ma Szónakmegye terűletin, Kunhegyes, Tomaj, Gyócs, Bura vídíkin ir Besenyetelek nevű rígi pusztát (praedium; nem az ujabban
szokásos desertum jelzővel az okiratban. Desertum = lakosaitul elhagyott, puszta hely; magyarul ez értelemben a puszta szó = egy elhagyott falu, közsig és ennek határa; telek — az ily puszta hely, a helysíg helye hát, mint ezeket elébb is emlitettem már itt is) 1521-bűl, mikor egyháza — temploma helyit még tudták. – Rígen talán az Aba-nem Verpeléti ágáé volt (V. ö Wertner, Magy. Nemz. I. 16. Bura miatt 1334.). 1347/8 hevesmegyei jószág a Kacsics-nemes Szécsényi Tamás, a Farkas fia, az Anjou-ház rokona, Gyöngyöshalász stb Aba-nemes Csobánkafi-birtokok adományosa, a vót erdélyi vajda tiltakozása mellett iktatva, (u. ott, II. 133/4. Utóbbi helyt is birtokul irva. – A deák possessio szó egyaránt = birtok és falu; de a kisőbbi műkifejezés szerint possessio = falu, közsíg, v. ö. A pásztai legelőrűl irt cikkem vígin is: Turkeve 1914. évf. juli 5. sz. 3. old. is). 1371. falu s az Aba-nemes Domoszlay család, a Kompolthyak legelébb, 1406. táján kihalt fűága adománya, Burával együtt (Orosz i. m. 70 old. Fiúsitás 1406.: u ott, rá is e családban). Ősi birtoka volt-i az Aba nemnek; esetleg házasság utján szerezve; nem tudom. E Besenyetelekkel majdnem szemben, a Tisza másik oldalán, Szónak felett van Besenyszög nevü falu ma is. Ezzel szemben a Tisza balpartján levő rígi heves-, ma szónokmegyei Fegyvernek határában az 1337. évben meg Absolon- és Péterkeűlíse nevű helyekrűl olvasván (Gyárfás, i. m III. 477/8 Oklt Kompolthy-adományban) ezeket az űlís vígzet miatt szinte besenyőknek gondolván ; ha gyér nyomok is; de Abádtul, a besenyő fejedelmi, Taksony vezér, Szent Istv. nagyapja által rendelt s adott telephelytül; Heves-Szónakmegyén át, a törzs-Nagykunságot megkerülve; de lehet, ezen is át; csaknem Keviig irnek. Györffy Istv hivta fel figyelmemet a rígen szabócs-, ma hajdumegyei Püspökladány vidíkin volt Péterdeák-űlíse helynévre is, de ezt ujabbkeletű névnek gondolván –, a deák szó után: már nem merem besenyő telepnek venni. De inkább kivül is esik már az én vidíkem s vizsgálatom körin s nem ismerek rula esetleg az én szempontombul eligazitó közelebbi más adatokat sem.
II.
Bíkísbesenyő megye.
A rígi és mai Bíkísmegyében szintén leltem besenyőkre utaló helyneveket, igy a Berettyótul — illetve a Köröstűl is Dílre, a gyomai határban van Besenszeg nevü helynév (Helysígnévtár 1913. évf. 626. ód. Besenszög alakban, Gyoma határában s Gyoma-Endríd vidíke 1924. juli-nov. valamely, bizonyára okt 5. — számában, páros ód. birtokforgalmi változási hiradásban), a közsig egyik külső rísze neve (u. ott 1925. janu. 11. sz. 1 ód. 3. has. járdaípítisi hirrel, a jövőben s janu. 18. sz. 4. ód. febr. 1. sz. 1. ód.: Mírt nincs Besenszegen villany? s 2. ód. 1. has. a betonjárdás cikkben: túl a vasuton; Endríd fele s ugyanezen lap, febr. 15. sz. 4. ód. 1. 2. has. márc. 1. sz. 1. ód.: e falu nevet adták telepünkre stb. A Körös balparti zugában, a vasuti hid mellett, a Szíknél, kezdetben nímetek-telepitette 2 sorház. 1/4 százados telep, Pilcz-, Beinschróth-féle fődön); — ha nem ujabbi név ez; a Gyomával keletrűl ma szomszídos szónok-, rígen heves- s 1422. előtt szinte bíkís-megyei — utóbbi megyébe utalván rígen a termiszetes, Berettyó-folyó-adta megyei határ, Szónak és Bíkís között — Dévaványa határában meg Györffy István szives közlíse szerint rígi térkípen van Besenyőhalom, Ködmönös vidíkin és Besnyő nevű határrísz, Atyaszegnél; a főd nípe közlíse szerint; bizonyára az emlitett halom vidíkin (neve hasonló a Gödöllővidíki Mária-Besnyőéhez), Fúdír és Doszta között. Eddig jutottam e szórványos nyomokon; ám akadtam 1924. nyarán egy forrásra, a mely Bíkís-megyét besenyő-megyének mondja. E felfedezís e közlemíny megirásának az alapja és indítíka. Ennek s az eddigieknek alapja aztán mondhatjuk, hogy a besenyők telepei húzódnak le a Mátraaljátúl Heves-, Szónak-, Bíkís-megyén keresztűl, az Alfődön át, a Maros tájáig; sőt lejebb Bolgárországig, hun szinte laktak s melynek nípit Melich János szinte kunoknak tartja (Magyarság, 1924. nov. 30. sz 20. ód) s a besenyő fejedelmi Tonuzoba szót is a bolgár nyelvbűl magyarázza (u. ott); mi uj szempont A kunok a hunok c. cikkem perspektívájához is. A besenyők és hazai kunok több kapcsolatára találunk Gyárfásnál is, ki Jerney nyomán (i. m. II. 101.) emlit besenyő-kun telepeket az erdélyi alsó, továbbá Csanád-, Arad-, Bácsbodrog, Bihar-, Temes-, Torontál- stb. alsó magyarországi megyékbűl is. Igy besenyő-telepnek veszi a kiskunsági Pákát (i. m. II. 58. Fekszik Kecskemét és Félegyháza közt Pestmegyében. 1873ig az 1745. évi jkun váltság után közös jkun birtok volt; jövedelme a jkunkerületi tisztviselők fizetísire szolgált), a rígi Pálkaszállást is, mely nevinek szállás vígzetibül első tekintetre kun telepnek látszik; szállásoknak (descensus N. N. szállása alakban) iratván a jász és kun helyek a rígi oklevelekben, az illető megyékben, melynek terűletin fekszenek s összesígük, az 124270/9-tül 1876-ig = 600 esztendőn keresztül fentállott külön, jkun hadiszervezetükből alakult — (ezirt szerepel a kapitány név itt s a falukban is) — külön megyei hatóságuk, a szabad jászés két kun-, hármas kerűletek feloszlatásával, 1876-ban kerültek e helyek vissza — Heves kivítelivel — ősi megyéikbe: Pest-, Solt- és Szónak-megyékbe. Nem lehetetlen azonban, hogy a kunok itt is — mint sok más helyen is — esetleg a besenyők elpusztult fődjire telepedtek IV. Béla korában; esetleg a tatárjárás után. Györffy Istv. velem szóbelileg közölt egyik gondolata is ez, e kérdísben. A kiskunsági Pákát tehát, rígi Pálka-szállása neve mellett is, besenyőtelepnek gondolja, ugylátszik, Gyárfás (i. m. II. 58. III. 294. 671. IV. 13/7. 40. stb. A Pálka szó a Pál név kicsinyitője, becéző alakja, a Péterke szó mintájára, pl. a fegyverneki 1337. évi Péterkeülíse szóban. Ma is van Pálka nevü család is. A gyomai fűszógabiró ma is Pálka Pál. — Páka nevű
hely az Árpád-kor vígin van Bodrogmegyében is, Kakat és Tövised, meg a kunnak eladott Gyapoly szomszídságában: u. ott II. 445. A két elébbi helynév közül Kakat ismert levén a Nagykunságon is: v. ö. u. ott III. 149. 153. 527. 668. 669. 755. Oklt. a török előtt csak Tövises-sziget, ma Kakat is, mint pta. a kenderesi határban. Utóbbi rígen kun szállás levén: u. ott III. 114. 527. 530. 556. 662. 669. 754-6. old. az 1399. 1408. 1468. 1470. 1521. években is. 1397. esztendőtűl kezdve, addig Dersi-családi nemesi birtok: u. ott 527/8. legalább is a felePákárul Wertner is: i. m. II. 454. stb.). Besenyőtelep lehetett esetleg neve ülís-vígzete miatt a rígen zaránd-, ujabban aradmegyei Paulis, a rígi Pálülíse (Palelesse: orsz. lt. kincst. oszt. B. 974. sz. tizedjegyz. csomó 1562. évi zaránd-megyei bortizedjegyz. 77. old. slb. v. ö. Karácsonyi i. munkájában is rula, t. i. Bíkísm. törtinetíben I. 155. stb. III. 93. 121. Az engem szinte foglalkoztatott Vadászülíse eltünt rígi dunántuli, vasmegyei helynevet szinte leltem, a középkorbul – orsz lt. N. R. A. gyüjt. V. betüs mutatókönyviben – Vadaselese; de Vadasílese alakban is). Hozzávíve e Pálka és Pálülíse nevekhez még az Abád-melletti Szentgyörgy, máskíp Páltelek-Pályit, csak ezekben, ugylátszik, 3 Pál urrul nevezett besenyő-telepet ismerünk, tehát mán a keresztény-időkbűl. Az ülís és szállás név együtt szerepel az Otasűlísszállás kiskun hely neviben (Othasylyszallas: Gyárfás i. m. III. 295. Palugyay, i m. 54. old.: Othasillisszállás. Csak talán nem Othas Illés szállását jelenti? Osztás családnív ismert előttem Túrkeviben. Ennek mintájára lehet e név Ótás, mai irás szerint Oltás; talán = ölís, eloltás is stb.) A bácsbodrogmegyei Martonos, Horgos és Szeged alatt, a Tiszánál, ahonnan a Vezsenyi és Pöstyéni családok előnevüket vettík, rígen Martonosülíse alakban is szerepel (Haan i. m. II. 22.) Igy emiatt is gondolható esetleg besenyőtelepnek. — Kunűlís nevű helyrűl is olvasunk (Gyárfás i. m. III. 373. 748: Okltár) azonban. 1345-69. években akkor Csanád-, kísőbb ríszben a szomszíd Torontálmegyébűl emliti Gyárfás, Sáp, Domvár, Veresdob, Kocsa, Tompa Valkány, Hegyes Valkány és Vég Valkány; a Harangoch (ma Aranka) vize mellett s ugyancsak Demevár (bizonyára a fenti Domvár), Kengyeles, Solymos, Ebalfája nevü besenyőfődeket (i. m. III. 96/7. 504.) Sáp ma Bihar- és Szónakmegyében (itt puszta, a besenyőnek látszó s kun Tiszazugban). A bihari Sáp ríszben Bíkíshez is tartozott 1459. után (Karácsonyi i. m. I. 20.). Deme nevü család ismert Jászkísíren, Borsod- stb. megyékben, jász és birtokos nemes családul; Kocsa nevü család Túrkeviben, ref. pap-családul, a XIX. század közepetáján is. (Neve akkor Kocha alakban.) Besenyő helynév Biharban kettő is (Bunyitay i. m. III. 360. 470. II. 254.) Bíkísmegye alatt is tudunk hát besenyőkrűl; felette szintén; igy még az emlitett tudósitás híán is következtethetnénk rá, hogy a közbeeső Bíkísmegyét se hagyták ki e kun-rokonaink. Nem is hagyták. Sőt ellenkezőleg, felfedezísem szerint, Bíkís egyenesen besenyőmegye. Lássuk hát vígre az annyit emlegetett, erre vonatkozó felfedezísemet: Az emlitett felfedezís forrása a Nemz. Muz. Goszthony-levéltára egy okirata 1365-bül. Találtam; rígi szándíkom szerint Gyöngyöshalászra kutatva e levéltárban; 1924. juli. 14. Hétfűn d. e. sietős kutatás közben. Alig akartam, mint másolatot, elébb el is olvasni. De elolvasása után ezt jegyeztem mindjárt akkor fel rula magamnak: érdekes egyszerü másolat — ; csak futtában olvasván el. Igaz, nem eredeti s kissé zavaros szövegünek látszó, nem is hiteles másolat ez; de Bíkísmegyét illető állitása sok más módon igazoltnak látszik előttem. Egy perrűl értesűlünk belőle, mely 1365. évben, Nagy Lajos kir. korában, Bebek István országbiró előtt folyt a Vezseny-nemes Vezsenyi Domokos fia Miklós, visegrádi várnagy, pílismegyei fűisp. pervesztes, 6 márka fizetísire itílt fel-; meg a Borsa-nemes Nadányi István fia Miklós, a pert megnyert alperes között, mint lány- és fiág között, níhai - Apa fia János fia Ugod fia László fia — Nadányi János-féle Kovácsi — ma Pta Kovácsi, a testőriró Bessenyei
György, Szalóknemes Nadányi-nő-ági utód lakóhelye, sirjával s a Nad. csal. ltárral -, Szentdienes, Malomszeg, Tótkereki, Györös és Molczsid biharmegyei Nadányi-birtokokírt. Pál szónaki fűispán szavai itt az elmult 560 évet tulharsogók arrul, hogy Bíkís-besenyőmegye; mint a Nadányiak tanúja vallván a perben, hogy látta Béla (bizonyára a IV.) király adománylevelit a Nadányiak ősei, Ugod és Oper testvírek javára, melyben e király ezeknek adja és iktattatta Nadány (bizonyára a tatárok által lett.) puszta egyházát, mely hajdan a besenyők Bíkísmegyéjiben volt. (A puszta egyháza szó talán inkább azt jelenti, hogy a tatárjárás után a falunak csak a temploma maradt meg, nípe elpusztult; – semmint, hogy esetleg Túrkevi Keveegyháza stb. más ily helynevek mintájára, a falu rígi neve esetleg Nadányegyháza lett vóna.). Kiemeli a tatárok pusztitásait Bíkísben Karácsonyi (i. m. I. 44. stb.) is. Akár igaz, akár hamis e levél, utóbbi állitása okvetlen megálló. Bizonyítíkaim erre a gyomai, ványai határbeli besenyők emlikit őrző emlitett helynevek: de van más is, mikrűl kísőbbet szólok itten. Elébb még rámutatok itt ez okirat más érdekessigíre is, mert ilyen is van benne. Az ez, hogy benne a Nadányi család szószerint Borsa-nemesnek iratik (de genere Borsa), két ősiben, Ugod és Oper testvírekben; kiket Wertnernél igy nem lelek. Utóbbit sehogy; hacsak nem Opoj ez. Tudtommal az, hogy a Nadányi-család Barsa-nemes, nincs igy megirva a rígi okiratokban (Wertner Magy. Nemz. I. 126. v. ö. 1341-6.) — Bunyitay (i. m. III. 254) még esetleg Huntpázmán-nemeseknek irja a családbelieket (1884-ben. — Karácsonyi emlit e nemnél egy Huntpázmán-nemes-házassági kapcsolatot: a Nadányi-családban, I. Miklós nejivei: Magy. Nemz. I. 204. stb) – ; csak következtetik birtokaibúl s a kísőbb is viselt Borsa szemíly-névbűl a családban (ugy gondolom, Karácsonyi igy, Magy. nemz. a Barsa-nemnél, I. 204-13. Bíkísm. tört. III. 101. V. ö. Wertner i. m. I. 130. is). A nem főuri Barnabás-és erdélyi vajdai-ága tagjainál gyakran szerepel a Barsa-nemes kitítel. (V. ö. Karácsonyi i. m I., bev. első szavaiban is, III. old. stb. s Wertner I. 123-5. is) A szóbanlevő okiratban más birtokok is és más családfaág, mint Wertnernél (i. m. I. 12730.). IV. (?) Béla adományában Ugod és Oper szerepelnek; utóbbi aligha a Wertner Apa fűispánja (1205/35. kör), mert Miklós ősinek s Ugod testvírinek mondatik; tehát a Wertner Opojával lehet azonos s én igy is irom itt mindjárt. Talán Apának nőági utóda az 1365. évi felperes Vezsenyi, ki az ekkor níhai Apa fia János fia Ugod fia László fia Ján. birtokait (bihari Kovácsi, Szentdienes, Malomszeg, Tótkereki, Györös, Molczsid) keresi és emliti, mint, ugylátszik, e Jánosban kihalt Nadányi-ág birtokait; a másik ágon az Opoj fia Borsa fia Istv. fia Nadányi Miklóson, talán a ma ílő, a tulílő Nadányiak ősin; mint leányág a fiágon. Miklós ez elei megvannak Wertnernél (i. m. I. 130.); a János ősei közül azonban nincs nála (u ott) János és László; van azonban nála egy Miklós fia Ján, 1341/6 évvel, az Apa-ágon. Kérdís, lehet-i ez azonos a fentirttal? A birtokok közül nincs nála (i. m. I. 127/8) Szentdienes stb. a miket itt vele irtam; de viszont nincs nála a Karácsonyitul emlitett Nadányi-birtokok közül Póhalom és Varsányegyháza sem, melyek ma puszták, Gyoma, illetve Ványa határában, utóbbi ma Varsányhát néven. — A Vertner (i m I. 127) kolosmegyei Nagyakasztója -, az erdélyi vajdai Barsa-ág birtokárul jut eszembe, hogy Fűzesgyarmat és Pta Ecseg közt van, Bíkísben is Akasztó nevű major, a rígi Nadányi-uradalomban, melybűl Wertner Bucsát se emlití (i. m. I. 127.); de azt igen, hogy a Nadányiak egy ága, a most emlitett Gyarmat után magát Gyarmatinak nevezte, illetve ez volt a neve (u. ott I. 130). Molczsidot nem lelem Bunyitaynál (Váradi püspöks. tört. III. 529.). se a Fényes Geogr. Szótárában (III. köt). Malomszeg, Tótkereki sincsen Bunyitaynál; Kovácsit ir (i. m. III. 254.), Szentdienest is (u. ott 309.; ha nem Szentdienes monostora : u ott, 453.), Györöst szintén (u. ott III. 457.); Malomszeget Fényes se ir Biharban (Geogr. Szót. III 65), se Tótkerekit (u ott II. 202/3. IV. 215.; de
Tóttelket ir (u. ott, IV. 215). A Molcsid névhez talán hasonló a Nyírsidé, Szilágyban (Petri, i. m. IV. 152. stb.) Bácskában Zside név is van. A Nadányi család legpontosabb törtínete Bíkísbűl kiszorításukig, az 1720-36. közti esztendőkben, egy emberöltő óta meg van irva Karácsonyi által (Bíkísm. tört. III köt. I. rísz. e névnél s Magy. nemz. c műve 1900 I. köt. 204 - 13. a Barsa nemnél, a középkor utolsó százada tájáig s Bíkísm. tört II. 199. 422. stb. old. is s III. 101.) Bíkísmegye besenyő-jellegire utaló szavai erősítísére az említett e megyei fődneveken kivül hivatkozhatom arra is, hogy mikor egy emberőtő előtt lebontották a ványai rígi ref. templomot, az alatta vót kun-halmot, amelyikre ípült – a szemben levő ujabbi kath. templom is egy magaslaton van – lehordták a két templom-közti piactérre s benne őssirt találtak (Szügyi Dán. ref. pap közlíse, ki mutatta nekem nih. Frenyó dr. ottani rígísz-orvos leirását is e halomrul; de ezt én nem olvastam el. E kunhalom és sir tehát szinte kunnípekre utalnak, mivel pedig a kun-nípek családjába tartoznak a besenyők is, lehet az a kun halom és sir besenyőhalom és sir is. Maga Ványa 1422. előtt szinte bíkísmegyei hely vót, a megyei határ-Berettyó folyótul Dil fele, a mai határabeli Ecseg-és Kérszigettel együtt s Bíkíshez tartoznak 1850-61/7. közt is ujra s csak azután ismét Heves-, 1876. óta pedig Jásznagykunszónakmegyéhez. Kun szabadsásárúl szó sem lehet, ilyennek nyoma sincs, nagykun hely sohsem vót. Fődesuri jobbágy közsíg vót, az Aba-nemes Kompolthy családé, a büszke hun-kun-magyar kir. vir, Attila és Aba Samu utódaíé; meg a Balog-nemes Rimaszécsi Széchy s ennek jogán az Ártánházi Bornemisza családé s ezén a Kusalyi Jakcsy Mihályé, illetve fia Boldizsáré (†1578: Petri, Szilágym. mon. II. 404.), az utolsó Jakcsy-fié. Kompolthy birtoka 1422.-ben is; Jakcsyé a 16. század közepín, Bornemiszáé – (v. ö. Orosz, i. m. 101. Szabolcsm. mon. 514., Mg cimeres könyve 91., Petri, i. m. II. 431. V. 197-9. stb.) – s Széchyé elébb; de Széchyé 1587. és ujabban is. Magam 1593.ban is lelem Széchy Tamás birtokául egy ríszít (Nemz. Muz. Kam. ir. fol. lat. 957. szepesi kam. könyv. 92/4-8. lev. Széll F. Bessenyey cs. tört. 181. old. 1587.); másik rísze a Kompolthy-fiág kihalta után, a XVI. század elejin, lesz Guti Országh-, majd ezek jogán Enyingi Török- s ezekén Nyáry-birtok, az ősisíg megszünísiig s ríszben ma is. Fődesuri falu vót hát Ványa s nagykunságának semmi nyoma. Igy őslakói másféle kunok, esetleg besenyőkunok lehettek. Mint rígi bíkísmegyei helyre állitható ez, az idézett felfedezís alapján is. Ma is szomszídja Körösladány, mely 1365.-ben, a tárgyalt felfedezísben a besenyők Bíkísmegyéjiben emlittetik s környíkín minden fele gazdag a vidík kunhalmokban, igy a Berettyó fele is; igy Csudabala is, hol egyenesen csuda nagy két halom van, Túrkevihez nem messze, az országut két oldalán. Karácsonyival szemben, ki az Anonymus kis hegyei alatt Póhalmot gondolja (Bíkísm. tört. II. 264; 265: parvi montes, szerintem aligha=Apróhalomegyháza), én a balai halmokat gondolom ezeknek, melyek mellett ellovagoltak Szeghalom alól Tas és Szabolcs vezérek honfoglaló magyarjai Árpád borsodzempléni főhadiszállására, ottani táborába. E halmok közűl ami ecsegpusztai Egyházhalmunkrúl – melytűl veszi nevit e fődünk s mely a Rofi Borbíly-ríszen vót; de az uj szerzemínyí eljárás előtt a pálosokénak kellett lennie, neve után is ítílve – annyit, hogy ez elütőnek látszik a kun halmoktul, mert Díl és Kelet felől szíles ásás, sánc veszi körűl, melyrűl nem tudni, a rajta 1902/3 előtt egy emberőtőig fennállott szélmalom feljáróját hányták-i belőle, vagy tömegesebb temetőhalom ez s a benne elfődelt holttestekre; esetleg egy csata után; az általam Gyárfás, Téglás stb. tudósokkal szemben rómainak tartott Ördögárok mentin; hányták belőle a fődet. Csontok közel a fődszinthez találhatók benne; tehát nem egy csontváz, mint a kunhalmokban: egy vezér csontváza. (Egyházhalom különben van a nem messzeeső sima-ptai határban is: Karácsonyi, B. m. tört. II. 280. s Egyházhalmok hely-név, ugy gondolom, a Bánátban is: Helysígnévtár.) Tudon én, hogy Borovszky Samu Ványát szláv szónak magyarázta, az emlitett ványai ref. papnak (s Déva előnevit; mely a török-kor előtt nem fordul elő; török szónak; a leány, nőnév
jelentísivel; a török a nőt lenízvén, itt kiemelte, hogy a hitetlenek e faluja Ványa neve nőnevet jelent – mint ezeket nekem emlitett ref. pap mondotta) s hogy Reiszig szlávnak tartja a Varsány (Szónak, Poroszló, Szoboszló stb.) szót is (Szabócsm. mon. 399. ód.), mely a Ványa határabeli Varsányhát határrísz-név, a rígí Nadányi-birtok: Varsányegyháza név törzse; de ha ez igy van is, ez nem zárja ki, hogy rígi szláv nevit megtartván, lakták és szállották meg a honfoglaláskor, vagy azután, vagy az előtt hunok, avarok, kunok, vagy besenyők. De másfelől az se szentirás, hogy a Ványa szó szláv. Az a- vígzetű szavak nagyon is magyarosaknak tartatnak (Nopcsa stb. család-nevek, Hunyadban stb.) s Borovszky, a szláv-fajú tudós elfogult lehetett a saját fajtája iránt (vonatkozó-munkájárúl: Győrm. mon. 270 old.: A honfoglalás tört. cimmel.). Igaz, más felől, Anonymus, kinek én minden szavát szentsígnek tartok, a közeli Biharban irja Mén Marót szláv fejedelmet s vitézeit, Szeghalom alatt, a magyar honfoglaláskor; de a kunhalmok, s a besenyő hely- és halom-nevek, ezek itteni, esetleg kísőbbi; de mindenesetre emlikezetesebb szerepit mutatják. A sok érdekes helynév mind lehet besenyő szó is. Alább felsorolom űket. Itt csak a Riel helynévre is rá mutatok még; a ványai határban; melyet 1593.-ban leltem Széchy Tamás birtokai nevei közt, — mint rígi puszta nevit (Nemz. Muz. Kam. ir. fol. lat. 957. szep. kam. kv. 98. lev.) Ványa közeli vidíkit, szomszidságát szlávoknak irja Karácsonyi is (i. m. I. 16. ípen a jelen értekezisben a fűhely: Körös Ladány-Nadányt, Bucsát, melyek Varsányegyház-, ma Varsányháttal együtt Nadányi-birtokok. V. ö. u. ott. II. 47. A ma szinte ványai határbeli Őzedrűl: u. ott. II. 91. Varsányhátat és Őzedet Haan — Bíkísm. hajd. I. 188. — gyomai határbelieknek irja, ípugy mint Félhalmot is, 1868.-70-ben; pedig elébbi kettő a ványai; utóbbi pedig talán az endrídí határban van, ugy tudom. Varsányrul, Varsányegyházrul: Haan: i. m. II. 59. 101. 125. is.) Ványa Jana nevihez (Bunyitay, Váradi püspöks. töri. III. 498.) fűzhetem, hogy az talán az Iván = János névvel függhet össze (v. ö. u. ott III. 242. Janka cim al. s I. 166. és Gyárfás, i. m. II. 459: Joance = Joancae. — Iván kezdetű helynév, ilyen jeles emberitűl, sok van az országban. Janka, Ivánka kezdettel is, pl. Biharban Jankafalva = Ivánka - Jánoskafalva; Szatmárban Iván-legínyteleke, vagy Ivánkateleki nevű rígi pta neve stb. stb. Utóbbi Szirmaynál - Szatmárm. esmérete II. 374/80. 391. – a Kopócsy-iratokban is szereplő Vanlégenteleke hibás alakban is, másolatbul, hiányozván az eredetiben bizonyára az első, az I. betű. Ma talán Szabócs-megyében e hely: e megye mon. 508. ód. – Ivánkateleke helynevek Gyárfásnál is, i. m. IIII. 566. 631. 736/8, 742. s Wertnernél is: i. m. II. 447.: Ivánűlise is.) Legyen szabad még itt a következő (III. Helynevek magyarázata cimbeli) közlemínyekre hívatkozással, már most rámutatnom, hogy Széchy Tam. említett 1593. évi hevesi birtokai közt szerepel Acski (Acky) puszta neve is (i. h. 98. lev.). Semmi esetre sem Alcsi ez Szónak alatt; hanem esetleg egy Ványa-körűli, vagy máshol Hevesben; hova Ványa csak 1422-ben került; vót s esetleg ma is rejtező rígi falu neve lehet. Talán azé, mely körűl nekem rígi kérdísem van. Magam ugyanis rígebben hevesinek irtam (Mtur és vid. 1917. okt. 14. sz. 3. old. s 1919. márc. 28. és Kenderes törtínetirűl irt dolgozatom elejín, 1921. elejín) a Kér (=Kenderes?) birtokukat Akcsirt 1292-ben a Dém-nemeseknek elcserélő Akcsi családot (v. ö. Wertner, Magy. Nemz. I. 140.); de kísőbb azt gondoltam, nem a heves-szónaki Kenderes; Horthy Miklós kormányzó szülőfaluja, Kisujszállás mellett; e Kér nevű birtok, hanem dunántuli, somogyi s ottani hely lehetett talán Akcs is, a kísőbbi Akcs-Magyari, ma Buzsák, Somogyban (e megyei monogr. 53. old. v. ö. azzal azonban, hogy az Akcs név; habár esetleg Hevesben is; de nem 1449-ben szerepel először, mint ott olvassuk; hanem az előtt már 157 évvel elébb, 1292-ben is hát s hogy a dunántúli, ha valóban volt ott Akcsi-család, vagy Dem-nemes, vagy somogyi vár-jobbágy eredetű család volt s v. ö. Kempelen, Magy. nsi Alman. 1911. Bpest, 143. old. is). Mivel azonban 1593-ban Széchy Tamás birtokául hevesi Acsk nevű pusztát is lelek, e
leletem (1921. ápr. 8.) óta ismét arra gondolok, ez Acsk nem a Kérírt 1292-ben; talán egyríszíben csak; elcserélt Akcs-i s igy ez is s Kér is hevesi s nem dunántuli somogyi hely s utóbbi Kenderest, a kormányzó szűlőfaluját jelenti, melynek rígi másik neve Kér és Kéregyháza vót a középkorban. Kitértem pedig itt Akcs—Acsk nevire, ennek vígzete miatt, mely hasonlónak látszik a borsodi Alacsk, Alacska és hevesi Recsk helynevek vígzeteihez; melyek tán rokonok az Alatk, Detk stb. alább emlitendő hevesi helynevekkel. (Akcse török-pinz neve is: Szederkényi, Hevesm. tört. II. 422.). A hevesi Recsket Jerney palóc-kunnak irja (Gyárfás, i. m. II. 144.). Ha mindenkípen arra kellene is rájönnünk, hogy az emlitett Goszthony-másolat hamis is; mégis megbecsűlhetetlen a miatt, mert felvetteti a besenyő-kérdíst e vidíkre s azt meg is ódatja; mert a mai helynevek, fődnevek, kunhalmok a besenyők telepeit ott igazolják, a legelső tekintetre. Ennek bizonyságára a felfedezett okirat valódisága sem szüksíges. Miután azonban a forrásirat szerint Béla kir. idejiben Körös-Ladánynak csak puszta egyháza állt; nípit a tatár ölhetvén el; besenyő-nípirűl a tatárjárás előtt beszínhetünk itt inkább s állhat ez az egísz megyére is. Teljesen azonban bizonyára nem irthatta ki a tatár Bíkísmegye besenyő nípit. Maradhattak meg helyben is, vissza is térhettek az elmenekültek is s a török után a megye északi ríszin lakó kevés magyarság közűlök is való lehet. Lénárt Bálint ványai s balai birtokos (állitólag dunántuli eredettel; Dombóvár-vidíki nemes eleit Napoleon franciái irtván ki, állítólag) évek előtt felhítta figyelmem a Szeghalom-vidíki érdekes magyarságra. Ladány szomszídságában talán besenyőutódokra is ismerhetünk bennek ma is. Lakosság a török után csak Szeghalom vidíkin maradt, Karácsonyi szerint is (Bikísm tört.) Bíkísben.
III. Helynevek vizsgálata és magyarázata.
További besenyő-szempontokat keresve Bíkísben, megvizsgálhatjuk helyneveit is – miután a megye 1241/2. (illetve 1365.) táján besenyők megyéjinek íratik. Nem nagy a megye, nem sok a helyneve sem. (V. ö. ezekre Karácsonyi Bíkísm. tört. 1896. Gyula II. köt. s Bunyitay, Váradi püspöks tört. 1884. Nagyvárad, III. 483-501. Haan, Bíkísm. hajdana illető helyein, melyeket idéz Bunyitay, i. m. i. h. Utóbbi jeles iró is egyetlen szóval sem emlit az általa tárgyalt bíkísmegyei helyeken besenyőket; nem a lakosságot vizsgálván különben sem, legalább is elsősorban nem). A helyneveket az 1736. évi Haruckern- uj- adománylevél (Fényes Geogr. szótára-II 76.) s Gönczy Pál megyei térkípe (Bpest, Pallas nyomda, talán 1896. után: 5 old.) nyomán irom. Magyarázza ezeket Karácsonyi (i. m. I. 16. 39. stb. s az egyes neveknél: II. köt. illető helyein). 1. Előttem feltűnőek a-vígzetű helynevei legelső sorban; a megyehatár-Berettyóhoz közel, ez alatt Káka, Bábocka, Sima, Gyoma, Bala, Ványa, Bucsa; kissé lejebb a Torda, Tarcsa, Csaba, Gerla, Szabadka nevek; — a Gyula nevet nem akarván eleintén említeni, tudva, hogy ez rígebben Zaránd-megyében volt s csak I. Mátyás kir. tette, mint családi várát, Bíkísmegye székhelyivé, a rígebbi Bíkís helyett; azonban Melich a Gyula szót szinte török-bolgár, tehát kun, igy esetleg besenyő-szónak is magyarázván – Magyarság, 1924. nov. 30. sz. 20. old. – e nevet is felemlítem itt is. Annyival is inkább, mert Gyárfás – i. m. II. 58. – Sopronmegyébűl egyenesen Gyula nevű besenyő falut is emlit. L. errűl itt alább is még. Különben pedig maga Gyárfás is említ, a helynevek megnevezísivel, 1050-bül, az akkor a nagy, ríszben puszta Bulgáriában egy nagyobb besenyő-telepedíst (i. m. II. 69. 74.). Ezen helynevek közűl: a Ványa nevet szlávnak mondta hát Borovszky Samu akadémikus s ilyennek irja a Bucsa nevet Karácsonyi János (Bíkísmegye tört. 1896. I. 16. II. 47.) azzal, hogy Szerbiában is előfordul; a Bala szó előfordul Törökszentmiklós felett ma Szónak-, Hajmáskér és Nána közt Veszprím- s Balla-hida Zalamegyében (Fényes, Geogr. Szót. I. 79.) s a palóc, tehát szinte kun Mátraballa, a Mátrában, Hevesmegyében, Parád felett; Torda Erdélyben, meg Bihar-, Torontál- és Tordacs Fejírmegyében (Fényes, Geogr. Szót. IV. 211.); Tarcsa, Csaba, Szabadka több fele. Csudabala telkit, faluhelyit nem jó helyre teszi térkípin Karácsonyi (i. m. I. 15-6. old. közt. A jelzettűl feljebb esett Kevi fele, a Kengyel-ér partján, a gr. Teleki-Keníz-Lénárt-féle fődön; a Keníz, – ma Lénárt – kis tanyájánál, az iskola közeliben). Nevirűl Karácsonyi (u. ott II. 72. A Csuda-nőág Hegyeli, máskíp Csuda-család 1590. évben visszaiktatva Balán: Nemz. Muz. törzs lt. Wenzel Guszt. gyüjt. 1590/92. évnél — s utódja Aszalay: ujszerzem. elj. iratai a hevesi Csánynál; mit aligha látott Karácsonyi: v. ö. i. m. II. 75.). Balárul Haan (i. m. I. 32. 154. II, 16. 94. 100. 193. 236.) is. Bábockát nem ir másfele Fényes (Geogr. Szót. I. 61. Fentebb, itt 20 ód. hibásan kunnak irtam ezt.) Bucsa van Zólyom-, Zala-, Biharmegyékben is (Fényes, i. m. I. 170. – Bucs Esztergom-, Bucsány Nyitramegyében; amannak szomszídai Muzsla, Karva és Mocs is: u. ott). Csaba, Gyoma nevit Karácsonyi (i. m. I. 39.) szemíly-névtűl származtatja. (u. ott II. 129. is.) Csabárul Bunyitay is (i. m. III. 485. v. ö. Nála, u. ott III. 11. Zarándban Csuba helynév is. Csuba Fer. a csökmei sárkányhős neve is). Csaba van Borsod-, Pestmegyékben is (Fényes, i. m. I. 192 —4. Az előbbi Hejő-Csabának
szomszídja Szirma is; Pilis-Csaba Budánál: u. ott. 192/3. Rákoscsaba is Pestmegyében.). Csabának irják Turóci és az ujabb krónikások Attila egyik fiát, ki Honorius görög császár leányátúl született volna s atyja halála után visszament a korábbi hun haza felé (még elébb Görögországba, mint talán anyja hazájába; azután a korábbi hun haza felé): honnan kiindulva kezdtík meg 100 évvel azelőtt a hunok a magyarok által, a honfoglalással befejezett nípvándorlást. Buday szerint (Polg. Lex. I. 294.) Csaba = Dengezics, vagy Irnács valamelyike s a csaba szó értelme: bolond, kába. Maga Buday is említi azonban (u. ott) a Csaba íre nevű fűvet is. Piliscsaba körűl az Ánjou-korban még jászok laktak (Gyárfás, i. m. III. 467. köztök Kadarcs — Chatharch — is, mely név Debrecen és Túrkevi határában ma is hely-, dülőnév). Csaba (Choba), Omul, Bese stb. 1367. évi Kecskemét körűl lakó kunok (Gyárfás, i. m. III. 95/6.). Bíkís-csabárul Karácsonyi (i. m. I. 469. is.) Gerlárul Bunyitay is (i. m. III. 486.) s Bánffy-oklt. is (I. 142. 153. 162. 179. stb.). Gerla nincs másutt (Fényes, i. m. II. 45 -; Gerlachfalva van Szepes-, Gerlachó Sáros-, Gerláth vagy Geráld is e megyében; tót és orosz falukkínt: u. ott.). — Gerlaszentgyörgy rígen a mai Jászalsószentgyörgy neve is (Gyárfás, i. m. III. 234. 603. 687. 1438/87. elébbi évben Gerla László ottani jeles jász lakos lévén. Gherla Szamosujvár oláh neve (Magyars. 1924. márc. 28. sz. 8. old., 3. has.). – Gerla szó középkori nímet-oklevélben is (Gyárfás, i. m. III. 629. 1453.). Gyoma sincs másfele (Fényes, i. m. II. 68.). Ír rula Bunyitay is (i. m. III. 487.). Haan (i. m. I. 88.) szemílynévtűl származtatja. – Gyomán van Szabolcsban (Kállay-lt.) s Gyanafalva és Gyanavla nímet-vend faluk Vasban (Fényes, u. ott). – Van azonban Sopronmegyében Gyima nevű besenyő falu neve (Gyárfás, i. m. II. 58. s itt 459: 1292-ben Gyolma fiai ker. kunok is. Apjok neve azonban Gyalma lehetett.). Gyula egyik besenyő tartomány neve, egy évtizeddel a magyar honfoglalás előtt (Gyárfás, i. m. II. 51. és 48.: talán oláh fődön). Ha a zaránd-bíkísi Gyula, a mai megyei székhely is, mint talán ugy látszik, szinte besenyő-telep; kérdís: középkori rígi fődesúri családja, a besenyő-fejedelmi Tomaj-nemes Losonczy, gyakran Gyulay (v. ö. Bunyitay, i. m. III. 458. s Karácsonyi, Bíkísm. tört. II. 138.) család itteni birtokossága is nem besenyő-hagyományok következíse-i? – 1222. Gyula nádor besenyő főisp. is (Gyárfás, i. m. II. 100.). Gyulárul Bunyitay is (i. m. III. 457.). Karácsonyi is (i. m. I.194.: az országban rígen 4 Gyulárul s II. 138. stb.) Káka sincs másfele (Fényes, i. m. II. 164/5.; – Kak van Szatmár-, Zemplin-, Somogy-, Kakacseny Biharmegyékben: u. ott. – A Hernád mentin Hernádkak a felvidíken.). [Kupa is tán Bíkísben (Karácsonyi, B. m. tört. I. 181.). Szent István egy ellene neve Somogyban. Van Kupa családnév is Mezőtúron (Nemz. Muz. Rákóci - Asprem. - Erdődylevélt. mutatókv.). Túrkeviben asztalos, iró, megyei útbiztos vót Kupa Árpád (egy hercegi koronás pecsétnyomóval; †1916. derekán, gyilkos golyó által), törtínetbuvár, kinek apja Mezőtúrrul szakadt Kevibe, 48-as harcoskint, Keníz Mihály jkun fűisp. gazdájául. – Cegléd táján van Kupai Kovács major vasúti megálló (menetrend-könyvben). Fényes (Geogr. Szót. II. 280.) Abaujvár-s Csanádmegyében ir Kupa helysíget. Talán utóbbit illeti Karácsonyi közlíse. A fentirt Kupa családnév: a kevi IV. ref, anyakönyv 85. old. is, 1802. s van Kopa név is (Magyars. 1925. janu. 31. sz. 12. old. 3. has. Károly, pestm. II. főjző. Elébbi számokban is e lapban)]. Sima van Abaujvár-, Szatmár-, Szabócsmegyékben is (Fényes, Geogr. Szót. IV. 28. Elébbi Erdőbényénél. Simaháza Sopron-, Veszprémmegyében: u. ott; – mind magyar helyekkínt 1851.). A bíkísi Simárul Bunyitay is (i. m. III. 497.), Karácsonyi (B. m. tört. II. 277. III. 130. stb. I. 178. 300.) és Haan (B. m. hajd. II. 137. 153. 179. 247. 256. stb.) is. Nyiregyházi Felső Sima tanyárul Szabócsban: Magyars. 1925. márc. 22. sz. 18. old. 2. has. közepin. Csengersimárul: u. ott, márc. 27. sz. 7. old. Szabadka van Bács- (Subotica) és Biharmegyében is (Fényes, i. m. IV. 49/50.). Gyárfás (i.
m. III. 592. 1429. évbeli) tudósitása, kir. = városi és vendíglakói emlitíse folytán az elébbit s nem a bíkísi, vagy a bihari falut illeti. A bíkísi Szabadka neve tán ujabbkeletű is (Karácsonyi, i. m. II. 153.). Tarcsa van Heves- (Zsadánynál), Mosón- (Mosonnál), Vas-(Szalónaknál), Baranya-, Bihar-, Nógrád-, Pestmegyében (Kerepesnél: Fényes,i. m. III. 177/8. – Tarcs Veszprém- és Komárom-; Tarcsány Hontmegyében, Szemerédnél: u. ott, Tarcsányér Ványa alatt, Csete felé; Tarcza, tútul Torissa, Sárosmegyében, Eperjesnél s Tarcal Zemplénben, a Takta mellett: u. ott 178. – Mint Bíkís-megyében is közel van Tarcsához Csaba, ugy a pestmegyei Nagy-és KisTarcsához is Rákoscsaba; Cinkota tájíkán: Magyars. 1925, márc. 25. sz. 5. old. 1. has. fent). A hevesi Tarcsa puszta, Füged és Erk között, besenyő-vidíken fekszik, tehát lehetett tán besenyőtelep is elpusztulása előtt. A bíkísi Tarcsárul Karácsonyi (B. m. tört. II. 207.) s Haan (i. m. I. 305.) is. Nyirtarcsárul is olvasok (Magyars. 1925. jan. 30. sz. 10. old. 2. has. O. F. B.-ügyben), Köte-Tarcsárul is (Budai i. m. III. 132. Sarkady-birtokul. Ez Biharban). Ványa 1422. előtt s 1850-61/7. Bíkís-, 1422-1850.1861/7-1876. Heves-Szónak, 1876. óta Jász-Nagykun-Szónakmegyében, Déva-ványa néven, mirűl már szóltam elébb is itt. (Irodalma: Fényes, Geogr. Szót. 1851. I. 258. Mg. stat. és geogr. tek. 1837. III. 220. – Haan, Bíkísm. hajdana, 1870. Pest, I. 308. s: 3. 36-8, 41/2. 152. II. 20. – [én is: itt 5. ód.] Karácsonyi, Bíkísm. tört. 1896. Gyula, I. 18. 26. 29. 387. 417. II. 7. ó7. 73. 75. III. 103/4. – Bunyitay lentebb id. műviben s Szügyi Dán.: A dványai ref. egyh. tört. 1917. Knernél, Gyomán ; bűvebb ily műve kéziratban; A dványai ref. uj templ. ípit. tört. 1899. Knernél, Gyomán, 3251. sz. s más munkái; Balássy- Szederkényi Hevesm. tört. az 1890-es években Egerben; a Hevesm. monogr. 1910. Bpest s Gyárfás, Jkunok tört. az 1870-90-es években; illető helyein, ákonyi i. m. 41. stb. old.). Ványát ir Fényes Pestmegyében is (Geogr. Szót. IV. 262.). Én ezt ma tán Ványnak lelem. (Innen való is lehet a Ványi család-név; de a lónyi rív – lónyai helyett – stb. szavak mintájára lehet az Ványátul is. – A lónyi, gyüri stb. tiszaháti ílő magyar nyelvalakok tanitása szerint még ha pl. Túrkevi neviűl elfogadhathatjuk is a Keve szót; már a kevi jelző a főd nípe ajkán ílő ez alakjában használható csak helyesen és magyarosan; de az önállótlan gondolkozásu értelmisíg az annyit emlegetett níp nyelve helyes tanitásait sem figyeli meg s egyre keveit ir irásaiban. A szabócsi Vaja uri családja neve Vaji = Vay – az y = két i betü, i grec franciául – = Vajai (s nem Vai, mint a Pesti Hirlap irta évek előtt, egy Szerk. üzenetiben). – Van Vanyarc Nógrádban; Vanc-csa vend falu Vas-, Wanersdorf nímet falu ugyanott s Vaniga Nyitrában: Fényes, i. m. i. h. – Dévaványa neve Jana alakban is rígen : Bunyitay, Váradi püspöks. tört. III. 498. hol rula egyéb törtíneti tudósitásai is ez irónak. Nem a V. hibás irása-i itt a J.?.). Sok a-betűvel vígződő nevű besenyőfalurúl emlíkezik Gyárfás Sopronmegyébűl (i. m. II. 58.: Horka- Harka - Gyula erdélyi fejed., Szt. Istv. kir. anyai nagyapja apja is Horka; az Erdélyt foglaló Töhötöm fia; Szt. Istv. anyja, Sarolta apja; – Pagha-Páka – a Kiskunságban is Páka puszta, a rígi Pálkaszállás; Harka is van a Jászkunságban; – Gyula – rígen Zarándban, ma Bikísben is, e megye székhelye; – Szaka; Ikka; Pagya; Gyima stb. A besenyővezérek nevei közt is: Majsa – van ily nevű kiskun falu is –; Ipa; Koszta; Vata : u. ott II. 51.). Hevesmegyében besenyőtelepek az a-vígzetű neves Alatka, Nána, Ugra, Visonta (Nagy Béni Hevesm. mon. 455. — utóbbi rígi másik neve Lőrike: adóösszeirások és tizedjegyzíkekben. Ugy emlíkszem, tán a két középső kivítelivel, Vadász-jobbágyok hazája is. Utóbbiakat lelvén a tizedjegyzíkekben és adóösszeirásokban a 16. század közepitűl Hevesben: Abasáron, Gyöngyösön, Gyöngyöspüspökin, Gyöngyöshalászon, Gyöngyössolymoson, Verpeléten 1549., Hatvanban, Tiszanánán – két utóbbin 1696-ban; – Borsodban EgerFarmoson 1576.; – Szónakban: Tiszakürtön II. Rákóci Ferenc korában s itt s talán Sason is és Ugon ma is; Karcagon; Püspökladányban – ez ma Hajdu-, rígen Szabócs-megyében s utóbbiban több helyen ; Zemplínben; Beregben; Aradban; Bíkísben: Színáson, Egén 1562. s
Alsó-Dobozon; a Dunántul stb. is ismertek levén. Több ember rígen foglalkozásátul is kapva esetleg e nevet). A bíkísi Gyoma ujabb tört. irodalmábul kiemelem Harsányi Pál ref. esp. rula szóló egyháztört. munkáját (Gyomai ref. egyh. tört. Török-nyomda Mtúr 1914.590. sz. 1-54. old. Szerző túrkevi származásu. Apja a mai legöregebb ílö ref. pap a csonka hazában: Bíkís, egy 1924. nov. vagy dec., dec. 21. előtti számában, kirül talán Haan is: i. m. I. 5. Rula Magyars. 1925. márc. 8, sz. 17. old. is). Az a-vígű bíkísmegyei helyek közül; ahol ezt fentebb nem emlitettem; Haan (i.m.) következő helyein ir: Gerlárul: I. 19. 237. II. 20. – Gyomárul: I. 31. 166. 188. 245. 266. II. 20. 49. 126. 174/8. 282. Utóbbinak rígi cseh lakóirul is irván (I. 188,). Gyomán őssirokat tanálnak (Gyoma Endr. vid. 1925. febr. 15. sz. 4. old. 3. has. közep. s elébbi számaiban is 1924. julius óta; nem rígen is, 1925. február előtt). 2. Feltűnő aztán nekem Bíkísben a sok e-vígű helynév is: Décse, Ege, Tőgye, Csete, Gyürkehely, Környe. Terehalom van Csudabalán, a legnagyobb halom neve is és Ecsegen s másfelé és más megyékben is. Bőcske (Bölcske) van a ványai határban Ecsegen, Bürkös és Kelemenzug között főd, határrísz neviül s másfele is az országban, (Mezö-Telegden Bőtke-utca: Bunyitay i. m. III. 434. s talán Nógrádban is Bőcske: Daróczy Zoltán Nemesi Évkönyve. 1924. 101.). Csete csak fődnév a ványai határban, ma Szónakmegyében, Ványa alatt. Ily nevű helyet nem ir Fényes (Geogr. Szót. I. 218; – csak Csetfalvát Bereg-, Csetényt Veszprím- s Csételket Bihar-megyében Margitánál utóbbit: u. ott). Csete nevű család többfele ismert. Igy Gyulán, a pestmegyei Nagykőrösön, Túrkeviben s tán Kunhegyesen stb. is (v. ö. Kempelen, Magy. ns. csal. III. s Benkó Imre: Ns. családok Nagykőrösön stb). Décse nincs másfele Magyarországon (Fényes, i. m. I. 248 – ; van Decső = Dacov sárosmegyei tót-orosz falu; Decs Tolna-, Décs Arad- és Nyitramegyében; utóbbi Recsény, elébbi Dezna mellett s Décser is Bíkísben: u. ott). Decse-tó Törökszentmiklós határában (Palugyay, i. m. 365. old. Külső Szónakm, leir.). Karácsonyi (i. m. II. 78. rula) a Décse nevet a Gézával azonositja, melyet Budai (i. m. II. 65.) Jessével. Talán Marosdécse van Erdélyben. Décs-páskum van Endríden (Gyoma-Endr. vidíke 1925 I. 18. sz. 3. old. Rákóci-Aspremontltár Caps. 47. fasc. 9. nr. 4. pag. 3. old. 1512. 46. sz. a.). Decse nevű jobbágytelken lakó nemes Hevesmegyében, Gyöngyösön (1696: A 2637. sz. e m adóösszeir. vígin). Ege sincs másfele (Fényes, i. m. I. 293 – ; Egecse van Pest-, Egeg Hontmegyében: u. ott L rula Bunyitay, i. m. III. 486. Gyárfás, i. m. III. 763.). Nevit Karácsonyi szemíly-névűl (B. m. t. I. 39. s II. 90. Egi családnevet is lelek: Magyars. 1925. janu. 31. sz. 11. old. 3. has. köz. s elébbi közeli számban is). Gyürkehely sincs másfele (Fényes, i. m. II. 78. –; Gyüre van Szabócs-, Gyürki Hontmegyében: u. ott). Környe van Komárommegyében is (Fényes, i. m. II. 264. Szomszídjai: Zsemlye, Majk, Kecskéd, Kömlőd, Tagyos, Patár stb. u. ott). Szente(-tornyárul): Karácsonyi (i. m. II. 312.), szemílynévtűl. Szente családnevet is leltem (Magyars. 1925. I. 25. sz. 20. old. 1. has. Társaság, e sz. 109. old. 1. has. fent. Magyarság, 1925. febr. 6. sz. 11. old. 2. has. lent s Daróczy Z. Nemesi Évkv. 1924. 270. 353. old. Pestm. mon. 1910. I. 483). Tőgye nincs másfele (Fényes, i. m. II. 76. IV. 216.). Rula Karácsonyi (i. m. II. 330. III. 43. 93.), Rákóci-Aspr.-ltár (Nemz. Muz. Caps. 47. fasc. 9. nr. 4. pag. 2.). Rokonnévnek látszik talán a közeli Kügyfok neve (u. ott. Rákóci-ltár, hol Tőlgyfoka és puszta is; utóbbi Tőgye lehet, azt hiszem). Tőgyérűl Haan is (i. m, I. 306.). Több e-vígű neves besenyőfalut emlit Gyárfás (i. m. II. 58.) Sopronmegyébül (Szemere,
Ejcse stb. Bezenye s folyónév: Merenye) s Nagy Béni dr, egyet Hevesmegyébül (e m. mon. 455. old.: Réde). Ilyen lehet esetleg Őrgede is, a rula nevezett Pál bán 1406. évi bán és besenyő fűisp. (Gyárfás, i. m. II. 100.) névadó faluja és a hevesi mátrai Aba-ősvár, Bene is (u. ott III. 601. 1438. s Kandra, Bene vára a Mátrában c. füz. Eger, 1890. a Kárpátegyl. Mátraoszt, kiad. érsek-lyceumi nyomda; melynek 53. old. alapján ma tán Mátrafüred néven, mint fürdő; pedig mint látni fogjuk, a füred szó nem fűrdőt jelent). Szurdokbenét, mely tán Nógrádban van, Bíkísbűl irja Jerney (Haan, i. m. I. 299.). Bene-családnév Hevesben (e. m. mon. 656. old.) s a dílvidíken is (Magyars. 1925. febr. 13. sz. szerb kommunista- hirben). Van Nándori Bene-család is. Bene Józs. csongrádi fűisp. 1846. (Hármas Kis Tűkör 97. old. s Magyars. 1925. febr. 24. sz. 13. old. és márc. 18. sz. 11. old. is. Utóbbi helyen Röjtöki Bene név). 3. Sok a d-vel vígződő bíkísi helynév is: Öcsöd, Endríd, Őzed, Csabacsűd, Ölyved. (Öcsöd kivítelivel a Köröstűl és Berettyótul – Szónak-Bíkís határátul – dílre. Ám a Köröstűl északra is Ecsed nagykun-puszta Szónakmegyében, a Tiszazugban.) Öcs nevű falu van Veszprímmegyében (Fényes; Geogr. Szót. III. 177.); Össöd Hont-, Öszöd Somogy-, Öszödfalva pedig Ugocsamegyében (u. ott III. 182.). Az utóbbi Őszedfalva alakban (Őzedfalva: Ewzedfalwa) van 1433-ban az erdélyi püspöksíg terűletín (Turul 1893. I. 6. Zsigm. kir. korában; u. ott Sásvárral kapcsolatban ugy, hogy utóbbinak Őzedfalvi nemes a fődesura. Sásvár szinte ugocsamegyei falu. Fődesurairul sok a Kállay- levéltárban. Sásvári Kallós stb. családrul). Szomszídja Csepe is (Fényes, i. m. III. 182.). 1574-ben Őzedfalvi Göde Pál birtokos Bökinyben (orsz. lt. kincst. oszt 64. köt. adóösszeir. 15, sz. füz. után, ugocsam. adóösszeir. 1. old.). Csabacsűd Pákosi Paksy-öröksíg vót. Orod nevű, rígen tán bíkísmegyei helyrűl is ir Bunyitay (i. m. III. 496. a mai bihari Szerep, Gatály, Kemíny vidíkin, a Sárríten lehetett). Őzed ma a dévaványai határban, Szónakmegyében, vasuti megállójával Ványa és Gyoma között. Rígen szinte Bíkísmegyében, Ványával együtt. Tán 1422. kerül el innen ezzel együtt s 1850-61/7. ujra Bíkísmegyébe, majd vissza Hevesbe s 1876. óta Jász-NagykunSzónakmegyében. 1593-ban, mint Széchy-birtok Öz puszta Hevesmegyében (predium; tehát igen rígen elpusztulhatott: Nemz. Muz. Kam. ir. tol. lat. 957. 98. lev.). Emliti Haan (Bíkísm. hajd. I. 188. – Varsány- s Félhalommal együtt [helytelenül?] a gyomai határban; pedig elébbi is a ványai, utóbbi pedig, ugy tudom, az endrídi határban van – II. 36. 1421.), Karácsonyi (B. m. tört. I. 231. 1563. II. 1425. 131-3.) Öcsödrűl Karácsonyi (i. m. II. 252. - kun-emlíkkel. Talán csak nem a tiszazugi Ecsed helyett?, mely ismert kun-szállás s ma puszta). Ölyved van Hont-, Esztergommegyékben is (Fényes, Geogr. Szót. III. 178.; Ölyves Ugocsamegyében: u. ott). A bíkísirűl Karácsonyi (B. m. tört. II. 240.) s Haan (i. m. 223. 226.) is. Endríd van Szatmár-, Somogy-, Sopron-, Bars-, Veszprím-megyében (utóbbi Polány mellett: Fényes, Geogr Szót. I. 303/4.). A bíkísi Endríd nevit Karácsonyi (B. m. tört. I. 39.) szemílynévtűl származtatja (Rula ott I. 459. is). Écs van Győr-, Ecsed Heves-, Szatmár-, (Ecseg rígi bíkísi falu ma Szónak- és másik – Sajó-Ecseg – Nógrád-) megyében (Fényes, Geogr. Szót. I. 289/90.). Ecsed rígi nagykun puszta is tehát Kunszentmárton vidíkin. Errűl Haan is (i. m. II. 140. 158.). A hevesi Ecséd besenyőtelep (Nagy Béni, Hevesm. monogr, 455. old. 1909.) a környező Hort, Hatvan, Csány, Vámosgyörk, Adács, Atkár, Réde falukkal együtt. Ugyancsak besenyőtelepek Hevesben a szinte d-betüvel vígződő nevű Karácsond, Füged, Tarnabod, Kömlőd, Dormánd(háza), máskípen Bögir-Besenyő; Deménd, Kerecsend és Sarud is (u. ott). Mihez megemlithető itt a rígi heves-, ma szónakmegyei Tiszaabád is, a besenyő fejedelmi Tomaj-nem ősbirtoka, Taksony vezér adományábul, (Csongrádban Heked – errűl Haan: i. m,
II. 64. –; Pestmegyében Maglód; azonban Hevesben Boconád nem emlitve – i. m. i. h. – besenyő-telepűl; se rígi kir. várbirtokul: u. ott 24. old. neve alatt. A hevesi Horton is birt a Tomaj-nem : Hevesm. mon 46.old.) Sok d-vígzetű neves besenyőfalut sorol fel Gyárfás (i. m. II. 58.) Sopronmegyébűl (Majád, Kövesd, Ravaszd, Tard stb Pecsenyéd = Besenyőd stb. — Majád és Kövesd nevű helyek vannak Szilágyban is –: Petri, e. m. monogr. II. 106. és III. 694 : Kövesd s IV. 78.: MojádMajád és V. 51.: Majádi családnév. A szilágyi Mojád rígi nevin Majád is levén s igy uri családja nevíben a neve). Igaz, az alábbiakban más, helyesebbnek látszó magyarázatra térek a d-betűnél a helynevek vígin s ezt elhagyom; de itt megemlíkezem róla, hogy elébb arra gondoltam, hogy a d-vígzet is talán s-nek felel meg (Őzed – Özes?, Ölyved = Ölyves?, Sarud = Sáros?, Kerecsend = Kerecsenyes, t. i. ily madaras,?, Füred = Fűrjes?, Abád = Abás; apás – a Tomaj-nem őse Tonuzabás, kinek neve disznóapát – kandisznót jelent, Melich szerint: Magyarság 1924. nov. 30. sz. 20. old. Buzád = Buzás?, Pecsenyéd = Besenyőd = besenyős = besenyőfőd, besenyő haza; mint a hogy pl. Abád = (Thonuz-) apa fődje, hazája, teleke, szállása, űlíse, birodalma, uradalma, faluja stb. A besenyőket, mint a többi kunokat, jászokat, székelyeket Gyárfás is magyarnyelvű nípeknek tartván: i. m. II 40. 45/6. 90. 108, ami termíszetes is, nyelveket nem felejthetvén el (v. ö. Budai, Polg. Lex. I. 45) legfeljebb a közös anyanyelv egy-egy tájszólását beszílvén, nímileg elütő módon s a IV. Béla előtti kun-tolmács latin kifejezője csak nem szabatos irás eredmínye és maradványa lehet; v. ö. Gyárfás, i. m. II. 265/7. 270. 403. 421.-3. III. 6. v. ö. Magyarság 1925. janu. 8. sz. 7. old. Vikár Béla előadásárul is; azonban az idegen – olasz – származásu Roger Siralmas éneke 14. fej. szerint a kun és magyar nyelv nem azonos s 40. fej.: tolmácsrul magyar és tatár közt is) s e gondolat vezetett Abáddal engem a megfejtísre; ez azonban nem bizonyos; sőt talán alig is valószinű, logika szerint a két különböző betűs vígzetek egymásmelletti meglítelibűl s nem csak a nyelv, illetve alakzatai gazdagsága számlájára irandók; hanem egyenesen fontos különbsíg, a fő- és mellíknév külön szempontja látszik e két külön-betűs vígzet megett: d. a főnév s. a mellíknév vígzetinek látszván, amaz jelzős, ez főneves alaknak, bizonyos birtok-, tulajdoni viszonyt jelzőnek. E gondolatra engemet a Dormándháza név vezet. Ismerem e hevesi falu neve Dormánd és Dormándháza alakját egyaránt. Dormándháza alakban szerepel a neve a Guti OrszághEnyingi Török-Nyáry-Nímetszögyéni Jósa-nőági s fiági ősiben báró (a saját szemílyire) és nemes Dormándházi Sághy; a rígen bíkís-, majd heves-, ujabban rövid ideig ujra bíkís-, majd ujra heves-szónak-; legujabban jásznagykunszónakmegyei Dévaványán, a fentirt vonalon s a szabócsi Bánháza pusztán is Nyáry-Jósa-ágon fődesuri család az előneviben (utóda níhai Bory Béla vót utóbbin. Én Hevesmegye levéltárában – 14. köt. mutatókönyv. Helyneves H. betűs Tiltakozásokban, Hort nevinél, – 1654. febr. 11. gr. Balassa Imre ügyvédjekint leltem Sághi, máskíp Literatus Gergely deákot; – a neve: Sághy Gergely, máskíp Gergely deák vót tehát, a tanult emberek szokásos rígi jelzőjivel s Eger város ltban, II. Rákóci Fer. kora után, 1712/3ban – ez évi adóösszeir. 4. ód. – a fentirt Sághy Mihály, a kísőbbi báró, nagybiró és hevesi alisp.; mint a szinte ilyen sorsu, – u. ott. 2.old. – akkor még szinte csak nemes Orczy Istv. is; Egerben, a püspök fődesuri helysígiben, ennek polgári telkin laktak s neki ezírt taxát=adót, díjat fizettek; a Fenessy-féle egyezmíny értelmiben is. L. a Sághy családrúl Orosz, Heves csal. 247/8. old. Ma is íl Dormándon: u. ott. 248. old.) Ismerem a hevesi tizedjegyzíkek és adóösszeirásokbul e falu birtokos családját, a Dormány családot, illetve Dormány Kristóf hevesi vót alispánt is (v. ö Orosz, Heves csal. 1906. Eger, 323. 1534. Kecskeméten ma is ily név: Magyars. 1925. márc. 18. sz. 8. ód). A falu Dormánd neve tehát = Dormányos; illetve helyesebben Dormányháza. Igy a Dormánd és Dormánháza alakok azonosak s a Dormándháza alak pleonasmus, a nyelvérzík fogyatkozását jelenti; a Dormánd név megrögződíse folytán, a Dormánháza, vagy a Dormánd helyes alakja melletti; kettős azonos-vígzetű Dormándháza alakban.
Jelzem különben, hogy Dorman nevű, ugylátszik, bolgár-kun vezérrűl értesít Kun László egy, 1285. évi oklevele (Gyárfás III. 451.), igen hatalmas ur gyanánt. Emlíke hát fentmaradhatott helynévűl **– 1438. a név Dormanhaza alakban (Dormanhazi Mihály ottani fődesur a gyöngyöshalászi stb. Rozgonyi-iktatáson, Szécsényi Salgay Miklós javaiban: Gyárfás, i. m. III. 603.). 1466. is igy (u. ott. III. 653. Kempelen, Magyar ns. csal. 1912. Bpest III. 367. Nagy Iv. Mg. csal. III 362.). Mostanság gyakran olvasok Dormándy névrűl (Magyars. 1925. janu. 8. sz. 11. old. 1. has. köz. Géza, tán ezredes. – V. ö. Kempelen, Magy. ns. csal. III. 367. Elébbi neve Schober) s lelek Dormánfalva nevű csángó falut; oláhul Darmanesti; a moldvai csángók legnagyobb közsígiül, Bákómegyében, Romániában (Magyars 1925. janu. 8. sz. u. ott. 7. old. 4. has. bányakatasztrófával. A hevesi Dormánd falu nevit lelem Dorman alakban is; Szederkényi, Hevesm. tört. II. 450. 1549.) A Dormándháza név és a falu ismert ezen törtínete alapján tudom aztán megmagyarázni a d-vígzetű helyneveket; – ha ezek nem egy-egy azonos nevű vitéz nevei. Igy hát a rengeteg ily név közűl: a bíkisi Őzed = Őz, Őzeháza s a Széchy Tamás, Andrássy Péter örököseinek adandó hevesmegyei birtokai 1593. évi összeirásában (Nemz. Muz. Kam. ir. fol. lat. 957. szep. kam. kv. 98. lev.) a rígen szinte bíkisi Ványa határabeli e rígi puszta neve Őz alakban szerepel, mint fentebb is irtam ezt mán; Ölyved = Ölyv, vagy Ölyű, Ölyveháza; a hevesi Sarud = Sár, vagy Saró = Saru háza ; Kerecsend = Kerecseny-; Karácsond = Karácsony háza (Karácsony családnevet ma is tudván; bár első gondolatom szerint karácsonyost, talán = keresztényt gondoltam ez alatt érteni), Füred = Für, vagy Füre háza (Für nevű családot találunk nemrígen, Hevesben is: Orosz, i. m. 92. old.) ; a ma szónokmegyei, vót hevesi Abád hát = Aba, illetve az ős : Tonuzoba = Tonuzaba = Tonuzapa háza (mire legelébb rájöttem e gondolatfolyamban s aligha = abás = talán apás = talán jó, művelt, dolgozott, ápolt főd – Budai, Polg. Lex. I. 1. 32. Kiss Bálint szentesi ref. esp. Magy. rígisígek, 1839. Pest, 17. old. — szavai értelmiben is; vagy az aba posztó szó értelmiben; — inkább a bírtokviszonyos főnév gondolata mellé állván, íp az Abád és Dormándháza név s multjok utmutatásábul — rokonnak tartván e helynév vígző d-hangzót a tied szóban levő d-betűvel; az Őzé, Ölyűé, Sarué, Fűré, Abáé, Dormányé stb. értelmiben); — a soproni Pecsenyéd = Besenyőd hát = Besenyőháza, besenyőhaza (a besenyők paczinak, pecenát görög, illetve nímet neve után : v. ö. Gyárfás, i. m. II. 44, 73. 76, 81/4/91/3, 94/5 – Nevek pecsenyég is : u. ott. 43./4 50. 77.) ; – a többfele lelt s bíkísi Endríd = Endre — Andrásháza, a bíkísi Öcsöd s hevesi Ecsed, honti Össöd, somogyi Öszöd = Öcs, vagy Öcsö; illetve Ecs vagy Ecse; Ös, vagy Össe; Ősz, vagy Öszőháza, falva; az ugocsai Őszedfalva név tanitása szerint; mely talán, ugy látszik, századok mulva, az elnevezís után; azonban már 1433 előtt; a nyelvérzík romlása folytán talán szinte a Dormándháza alakbeli pleonazmust mutatja esetleg; ha nem Őszed nevű ura, vagy alapitója nevit viseli — e feltítellel tehát; Csabacsűd = Csabacsűháza; Majád = Majaháza (csak talán nem Majosháza = Majsa?); ha nem a Majád főnévvel azonos (v. ö. Bánffy- oklt. I. 2. Wertner, i.m.I. 248. stb); Kövesd = Kövesháza (vagy tán = Köveses, Kövesház? vagy vár?); Ravaszd = Ravaszháza (Ravaszos?), Tard = Tar (= Kopasz? Tar név általános az országban, Bíkísben és Debrecen stb. vidíkin is. Gyulán sokan: Bíkís 1925. febr. 14. sz 2. 3. 8. old. stb.) háza s általában, e gondolat szerint: Szeged = Szeg, vagy Szege (Szegő?) háza, vagy falva (elébb termíszetesen a megszálló háza ípűlt csak fel, azlán a falu; kísőbb-kísőbb nővén a telep) inkább talán, mint pl. Szeges = zugos, zeg-zugos falu (az egri püspök tatárjárás-utáni adománylevele : clausura Ticie Zege vocata — Balássy, Hevesm, tört. I. 300. Oklt. 1261-bűl — a kanyargós alfődi folyók kanyarjai, rengeteg zugjai, a hozzánk közeli ecsegi Kóré-, Bokros-, Templom-, Tere-, kevi Farkas-, Malom-, túri Szentmiklós-, Pásztó-, Turtűi; meg a Sirató- stb. stb. zugok, a Berettyó, meg a Körös kanyarjaiban levő földek nevei, meg a Túrkevi- városi Cselánzug, egyik, keleti városrísz neve s a Szónak feletti Besenyszög falu = besenyőszeg = besenyőzugnak gondolt neve — a Törökzug, Törökvísz fővárosi stb. dűlőnév mintájára is — s 1770-ben Papszöge
nevű főd a borsodi Sajó-kazincon: Rákóci-Aspr. ltár, Caps. 47. fasc. 10. nr. 77. pag. 15.; a beregi Tarpán erdő a Szegben, a Tiszánál stb. Törökzug Gyulán is: Bíkís, 1925. febr. 4. sz. 3. old. 3. has. lent; Biharban Bakonszeg stb. — Templomzug Endríd határában is — : GyomaEndr. vidíke, 1925. febr. 8. sz. .3. ód. 3. has. fent s kissé távolabb a vót Nemeskerekin is — : Karácsonyi, B. m. tört. II. 239. — nevek mintájára), miután a Dormándháza név is arra tanit, hogy a honfoglaló, vagy a kísőbbi megszálló háza termíszetesen az elsőbbkori s a falva vígzetek a helynevekben kísőbbiek lehetnek s a d-hangos vígzet sokkalinkább birtokviszonyt mutató összetett főnév, sem mint mellíknév lehet, illetve jelző; főnév, főneve nékűl, a zugos, szeges falu, vagy főd értelmiben. Igaz, van pl. Seregílyes stb. feltítlenűl jelzős, mellíkneves helynév is, de ennek vígzete is a jelzők, mellíknevek s-vígzete s szinte kivitel gyanánt erősiti a szabályt, hogy a rígíek a megszállók neve után neveztík el a helysígeket, a mi egíszen termíszetes is; legközelebbi, leghatározottabb alapot ebben tanálván, a helyek elnevezíseihez. Hiszen a vándorló, országokon át vonuló, honfoglaló magyar vándorutjában csak a maga, családja, lova, ökre, kutyája stb. állatai nevit hozza magával s megszállt fődje, telepe nevit; fűleg ha az nem egy rígi szláv, római vagy más: hun, avar stb. tanya, telep helyin vót; maga a foglaló, vagy kísőbbi megszálló adja, az illető háza, laka, telke; – (a kunoknál szállása; a besenyőknél tán ülíse —: v. ö. Gyárfás, i. m. III. 125. 439/40 és 503. stb. igy 532.); — kísőbb falva, egyháza (a ker.-korban) stb. tódással. Sok névben megmaradt e vígzet maig is; a legtöbbnél elhagyták a századok során, az egyszerűsígre, illetve rövidsígre törekvő lakosok, fűleg a megszálló, templomípítő, vagy utódjai kihalása után is s maradt helynévűl a puszta szemílynév, melynek legtöbbször a jelentősígit, jelentísít, értelmit mán akkor, t. i. kísőbb, nem is értettík, csak különvótát a másiktul s igy elígnek a különálló faluk megjelölísire. Ezzel szemben láttam egy szabócsmegyei adóösszeirást a török-korbul, melyben minden falu neve után ott szerepel a falva-vígzet, ahun az se akkor mán, se ma, se bizonyára elébb is mán, a legtöbb esetben nem is volt mán használatos s egyértelmű a falu szóval csak; általános értelmiben e szónak. A nagykunsági Csorba neve még 1395-ben Csorbajánosszállása, mutatva mán keresztény kun általi megszállását, telepítísit. A szemílynevekbűl alakult helynevek nyomasztó tömegivel szemben alig jön számba másféle, pl. idegen-, vagy mellíkneves, jelzős, valami ismert tulajdonságot s nem tulajdoni viszonyt jelző helynév; illetve utóbbi sokkal számosabb s a d-vígzetnél erre utalónak vehetők s birtokviszonyos főneveknek. Ez azonban aligha áll tehát kivítel nélkül minden d-betűvel vígződő helynévre; csak azokra, melyek uem azonos szemílynevekbűl lettek helynevekké. Tehát a megfejtís feltíteles, az elébb irt feltíteltűl függő; mi több más adat ismeretibűl állapitható meg. Igy pl. Arad hát e feltevis szerint = Ar, vagy Araháza (Ari törzs- és családnév ismert ma is); Kundháza pleonasmusnak látszó név a Kunháza helyett, a Dormándháza mintájára; Simánd = Simánháza; Sükösd = Sükösháza ; Hunyad = Hunya (ma is ily név a tótokbúl telepűlt s elmagyarosodott mai Endríden is Bíkísben s manapság már Mezőtúron is: Mtúr és Túrkeve, 1924. dec. számaiban, Hird. rov.), vagy a kumj = humj szó mintájára (Budapesti Hirl. 1919-24. évf. egy száma tárcájában — Te kumj, én búvok szavakban) s az én: A kunok a hunok c. cikkem értelmiben is tán = Hun vagy Kun, vagy Kuna (ma e név Szónakmegyében, Kuna P. András nemzetgyűl. kípviselő neve is) háza; Betlend = Betlenháza; Keresd = Keresháza (Kerese jeles család is van a Dunántúl); Erdőd = Erdőháza (Erdő ur szerepel a rígi iratokban); Udvard = Udvarháza (= udvarnokháza?); Disznód = Disznóháza (a Melichtűl magyarázott Disznóapa = Tonuzapa mintájára ?); Nyujtód = Nyujtóháza; Nyárád = Nyár, vagy Nyáraháza; (ha nem Nyárád szemíly nevit viseli; v. ö. Bunyitay, i. m. III. 465.); — a Ládháza tán nem pleonasmus, mint a minőnek a Dormándháza név látszik, mert Lád nem- és szemílynév is ismert (utóbbi pl. a bíkísi Csudabala előnévadó uri családjában, az első ismert ős, a nógrádi Bodonyi Csuda egyik fia, Lád neviben is stb.; Hadad = Hadháza név gondolt magyarázata ( más magyarázatát Petri, i.m. III. 489.) nyomán ugy látom, talán a d- vígzethez hozzátartozik esetleg sok esetben az előző magánhangzó is, a Hadháza hajdu és nagykun
helynevek (utóbbi ma puszta Karcag nyugoti határában) látszólagos utmutatása nyomán; de ennek ellene látszik mondani a Simánd, Dormándháza, Ládháza stb. név, hol a vígző d- betűt nem előzi meg magánhangzó, a mássalhangzó után (a Botond név mintájára, mely szinte szemíly-név s nem = Boton, Bodon, vagy Bátonyháza); viszont mellette látszik szólani a Borsod helynév = Borsháza; vára s megyéje értelmiben (v. ö. Budai, Polg. Lex. I. 270. közepin is). Kéménd = Kéménháza; Körmend = Körmenháza vagy vára; Zaránd = Zarányháza, vára, vagy megyéje, birodalma, urasága, országa (a honfoglalás-kori Zalán bolgár fejedelem neve mintájára is); Zerind = Zeriny = Szőríny?-háza, vagy vára (Tar-Zirind, Koppány somogyi keresztény-ellenes fűisp. apja: Gyárfás, i. m. II. 38. Győrm. mon. 68. 271. — Tar = Kopasz. A Zerend helynévre Bunyitay, Váradi püspöks. tört. III. 480.). Selind — Selény háza, vagy vára (ma is van Selényi szemílynév — Magyars. 1925. janu. 10. sz. 10. old. 2. has. — Magyarországon); Hód = Hóháza (Nagykunmadarason ismert Hó-családnév) esetleg; bár a Hód tava mellette arra inteni látszik esetleg, hogy a Lád, Botond nevek mintájára ez szemílyés nem helynév; de ez nem bizonyos, a Dormándháza szó mintájára bent maradhatván a szóban a d-hely-névvígzet is, esetleg. Sarkad = Sark, vagy Sarkaháza (mert aligha = Sarkas ház, vár, vagy falu stb. v. ö. Bunyitay, i. m. III. 470.); Hollód = Holló háza (és aligha = Hollós, mint legelébb gondoltam; Holló nevű családok is vannak ma is az országban); Iklód = Ikló háza; Ikol; Igol háza; Iklaháza (v. ö. Gyárfás, i. m. III. 601. 1438. a pestmegyei Iklateleke pusztát is); Szemeréd – Szemereháza esetleg. (A fent — 56. ód. Aradnál — emlitett Ari törzsrűl, ugy emlíkszem, tán mint török, vagy perzsa törzsrűl olvasok, napjainkban is. — Mint családnév többfele ismert Magyarországon, többek között Kisujszálláson is. A. Pál államtitkár mostanság: Pesti Hirl. 1922. okt. 7. sz. 3. ód. 3. has. köz. stb.) Nagy érvem e magyarázataimban a honti és hevesi Deménd = Demjén, vagy Damjánhaza név is. E falu neve ugyanis rígen Demyend = Demjénd s a honti falurul nevezett de Demyend család neve Demjéndy, mely után kutattam; az 1597. óta előnevünket adó [nem birtokosság alapján, mint Orosz Ernő, Hevesm. családjairul irt könyviben rólunk, - 302. ód. írja — hanem onnan törtínt elszármazás alapján — 1596., Eger eleste táján, előtte s tán utána is — mert eleink Hevesben nem birtak, ősünk, Miklós 1599. előtt, mikor már nem ílt s rula fiai leleszi szerződísiben — 45. protoc. 82. old. ez évnél – szó esik: providus Gyöngyöshalásziensis, tehát ottani jobbágy lehetett s fiai 1610. évi armalisukban a gy. hal. előnévvel polgárokul iratnak, bár 1599. évi emlitett szerződísekben meg nemeseknek, ez előnévvel s a törökök elől menekűlhettek Ungmegye felé, mely armalisukat kihirdette; Orbán ősünk 1595-1614. leleszi konventuális levén Zemplinben s családunk nemesítíse után, tán Kopótsy- (kopócsapáti), majd tán Erdőhegyi-Horváth-féle gyürei parányi, kis, törpebirtokot házasság utján szerzett Szabócsmegyében; de Hevesben jobbágy vót s György, az Orbán öccse, 1596. előtt bizonyára egri várkatona, mert 1599-ben ottani vitéznél is maradt stb. hadifelszerelísirűl intézkedik; afféle miles a kmetone, katona = nemes a nípbűl, mint a lengyel jog mondja az armalisos nemesekre; de birtokos családunk parányi terűleteken ős nemes családok utódaiba házasodás utján lett Szabócsban — hol Vadászy néven szerepel a 17/8. században; hivatalos összeirásokban is; armalisunk összes adataira hivatkozás mellett is — ; Hevesben nem vót az] Gyöngyöshalász hevesi falu törtínetire kutatva s e kutatásban ezen középkori egyik úri családjára, a rula s a hontmegyei Deméndrűl nevezett Halászi Demjéndy családra is s láttam, hogy a falu s a család neve rígen Demjénd; illetve Demjéndy s igy a falu neve = Demjénháza. A Demjén keresztnévbűl lett azonos családnevek ismertek ma is Magyar- és Erdélyországban (Szabócsban, a Kunság vidíkin; Erdélyre: Szádeczky, Halmágyi Istv. naplói, 681. ód.).
Enyed = Ene, tán Ine, Üneháza (a szabócsi Ineszakala, Üneszakala = Szakoly neve eleje mintájára; a magszakadt nagy Üne, vagy Ine szinte besenyő, Tomaj-nemes levén, v. ö. Bánffy-oklevéltárban is stb. helyen s művekben is Szokoly rígi urárul. Daróczy Zolt. Nemesi Évkönyv, 1924. évf. elejin, Bánffy-családfán is, Jüne alakban.) Telegd, rígen Telekd = Telekháza (Telek családnév is van ma is, pl. Telek György 1910. Csorváson: Mautner Kertíszeti Utmutatója, 1911. 15. ód. Telek A. Sándor, rimaszombati kisgazdapárti asztalos: Magyars. 1925. febr. 24. sz. 8. ód. 3. has. köz.);Tulogd – Tulokd = Tulokháza (Tulok-Balog-név ismert Túrkeviben is. Báró Tulokrul: Turul, 1893. 38. ód. 1690. — Tulogdrul: Biharm. mon. 520. ód. is. Tulok vasmegyei fűszógabirórul: Magyars. 1925. márc. 17. sz. 8. ód. 3. has. köz.); Ormosd (Stájerben : Budai, Polg. Lex. I. 88. III. 222. Gyárfás, II. 462. ód. okirata szerint a stájer Radkersburgban — magyarul Regede: u. ott s Budai i. m. II. 117. III. 11. 169. 221./69. 340. stb. — s másutt is Stájerországban, elébb s még 1300-ban is laktak kunok = Valben (Falben) nímetűl; v. ö. Gyárfás, i. m. II. 95. is) ,= Ormosháza (a szemílynévnél gondolva a Csicseri Ormos családnévre is); Várasd = Varasháza (Horvátországban; a rígi Szlavóniában, vagy Tótországban, a Dráva alatt, vár s megyei székhely); a hontmegyei Mortund (Gyárfás, i. m. III. 74. — 1347.) = Mártonháza; barsmegyei Belad (Gyárfás III. 75. kunok emlíkivel, 1292-ben) — Belaháza (a Béla nevet is a kunnak vett bolgár-nyelvbűl magyarázza Melich: Magyars. 1924. nov. 30. sz. 20. ód.); Tisza-Fürednél is (Hevesmegyében) vannak kun szempontok; Machard főd (Gyárfás, i. m. II. 414. 1264-bűl, kun emlíkkel) = Makár, Makariusháza; fődje; Nyárhíd (u. ott s u. akkor) — Nyárhíháza; fődje, ha nem egy ottani hidtul; Maglód (Pestmegyében) = Maglóháza (1465. a jász eredetű Ujszászy — nemeslevele I. Mátyástul, a Melcer-csal. ltban: Hazai okltár, 1879. I. 436. ód. 367. sz. 1482. juni. 19. – s a Maglódi családok rokonok lehettek: v. ö. Gyárfás, III. 227. 649/50. 738. Oklt.); Magol, Magyalháza; Sülelmed Szilágyban Sülelmeháza (neve magyarázatát Petri, i. m. IV. 35 7.); Ondód, Debrecen mellett = Ondóháza, a közeli Andaháza rokonnak látszó szó mintájára; Andádrul is olvasok, Érsekujvár mellett (Magyars. 1925. I. 18. sz. 1. ód. tárcában, 3. has.). Dormándháza Bögér-Besenyő nevihez (Nagy Béni, Hevesm. mon. 455. ód.) iktatom még ide, hogy Gyárfásnál (i. m. II. 31.) Böngér kazár-kun vezérrűl, Borsodmegye urárul is olvasunk. Mind e d-vígzetű helynevekhez tehát annyit, hogy nem mindre áll meg az én títelem, a dvígzet háza, vára jelentísirűl; csak ugy látszik ott, hol nem d-vígű szemílynevekbűl lettek a helynevek. — Ez más és több adat ismeretibűl, összevetísibűl derűlne ki. — E nevek egy-, vagy nagyríszire okvetlen áll az én feltevísem. Abád, Dormánd besenyő-falukra feltítlen, Demjéndre stb.-re is ezt hiszem s azt, hogy mégis más magyarázata ez a helyneveknek, mint Bunyitayé Sarkadrul, Kerekegyházrul stb. (Váradi püspöks. tört. III. 470.) s a rígieké Béltekrűl (Szirmay, Szatmárm. esm. 1810. Buda, II. 156.: Szt. László szavai 1086. kun- és Salamon-elleni harcban, a borral tőtött tökre: de ídes bélű tök ez), nemkülönben Betlenrűl (Budai, Polg. Lex. II. 1866. évi kiad. I. 31. 243. Beítlen — kisítű) stb. Halmágyrul (Szádeczky, Halmágyi naplói, 1906. Bpest. Tört. emlíkek, II. oszt. 38. köt. tört. évkönyvek, IV. köt. 431. ód.) a három halom ág értetlen szavai. A d-hangzót szláv szó-vígzetűl is lelem (Győrm. mon. 270. ód., hol a következő 271. ódalon az ottani besenyőkrűl is; v. ö. Gyárfás, i. m. II. 101. stb.). 4. Az ny- vígzetű helynevek: Csépány (Kérsziget más neve is 1727-ben is talán: Gabonás Csépány; uj szerzem, eljárásra idézís, Kérszigeti Sárkány lt.-ban, Szónakm.-ltban, hova tűlem 1918. elejin, 3381./1918. évi alisp. sz. a.) talán = István, tehát keresztény-korbeli szemíly-és helynév lehet (Budai Fer. Polg. Lex. II. 108.); de talán Csépait is jelenthet, a Nadabán, Ottlakán stb. (Bíkís c. gyulai lapban gyakran olvasott) tán oláh családnevek mintájára; Ladány; Beríny, Bölvíny, Balkány, Podány, Gyány, Ösvíny, Murony, Alabián. — Heenrűl ir Bunyitay (i. m. III. 487. — 1297-tűl az Ákos nem birtoka. Két Henye falu
Zalában: Fényes, i. m. II. 100. s pta Szabólcsban, rígi falu, a Bánffy-oklevéltárban rula sok, 3. stb. old. a besenyő Tomaj-nem birtokául s a Losonczyak egyik neviűl is : Henyei: ott 250. 276/7. old. is stb. Henye zalai hegyrűl pínzlelettel: Magyars. 1925. febr. 8. - márc. 8. közötti valamely sz.-ban.) Alabián, Erdőhegyi-birtok vót (Karácsonyi, i. m. I. 114. II. 153. III. 50. stb.) Balkány van Szabolcsmegyében is (Fényes, Geogr. Szót. I. 79.), a Nyírben. Bersenyrűl Karácsonyi (i. m. II. 277), Bunyitay (i. m. III. 500), Gyárfás (i. m. III. 630.) Ösvínyrűl Karácsonyi (i. m. I. 31. Nyárösvíny térkípin : u. ott I. 15-6. old. közt. s II. 73. is. Én ványai emberektűl Nádösvínyt hallottam emlegetni; talán más a Karácsonyi Enyedösvínye. Ösvínyrűl a fűzesgyarmati határban Haan (i. m. I. 262. és II. 57. is.) Van Dánfok és Dobozi Dánffy családnév (Karácsonyi, i. m. illető helyein. Utóbbirul l. III. köt, I. rísz.) Beríny Sopron-, Temes-, Somogy-, Tolna-, Nógrád-, Fejír-, Szónak- stb. megyékben (Fényes, Geogr. Szót. I. 121/2. stb. ód.). A soproni Beríny besenyőfalu (Gyárfás, i. m. II. 58.). Jászberíny a rokon jászok fűhelye, Gyárfás szerint Attila székhelye vót. Egy századdal a magyar honfoglalás előtt egy besenyő vezér neve Jász (Gyárfás, i. m. II. 51. Hopon tartományban, a Fekete tenger és Bug partján : u. ott II. 48. hol a vezér Giazi, a magyar honfoglalást megelőző évtizedben.). A bíkísi Mezőberíny neve Berínke is [(Hármas Kis Tűkör, 1846. Pest, 99.100. ód.). Van Berinkey család is. (Min. eln. Károlyi Mih. alatt Dénes s e családnévrűl Magyars. 1925. márc. 10. sz. 13. ód is.)]. Tótneve Osada (Karácsonyi, B. m. tört. I. 405. Mezőberínyrül u. ott III. 63. is.) M.-Berínynek. Varsányhát ma a ványai határban s Szónak-, rígen Bíkísmegyében (Karácsonyi, i. m, B. m. tört, II. 91. 1425. 265. Varsányegyháza.). A Varsány szó Reíszig szerint szláv, mint emlitettem (39. ód. Rula Karácsonyi, Magy. Nemz. I. 204-13, a Barsa nemnél is s Haan, i. m. i. h., mint fentebb, II. 39. ód., Ványánál emlitettem.) Bölgyén Nyitramegyében (Fényes, Geogr. Szót. I. 165.) Turgony (Karácsonyi, i. m. II. 157. 331: szláv szóul = hasadík — Kisujszállás határában is, a Nagykunságon kun szállásul, Turgony Péterszállása.). Cséfánrul Bunyitay is (i. m. III. 493. Fűzesgyarmattul nyugotra. Nem tudom az 1727-es Csépány név a Gabonás névhez tartozik-i, vagy ezen egy külön, más hely neve. V. ö. Palugyay, i. m. 349. 351. 388. ód. és Karácsonyi, Bík. m. tört. II. 47. 64-6.) Két Soprony Bíkísben (Magyars. 1925. márc. 20. sz. 7. ód. is.). Zovány = Ivánfok Egénél (Karácsonyi, i. m. I. 32. II. 91.) talán rokon a Ványa névvel. Csépány Borsod-; Csepánfalva Szepes-; Csépa Szónakmegyében (Fényes, Geogr. Szót. I. 211. — Csépány szomszídjai: Disznósd és Ozd is: — u. ott ; — t i. Borsodban.) Vizesgyán Csanádmegyében 1451. kunhely (Gyárfás, i. m. III. 625.). Mezőgyán Biharban (u. ott, III. 722/4/5; Petri, i. m. VI. 97.). Talán Borosgyán is van e vidíken; tán Aradban. Kötegyán Biharban s a két első itt, Bunyitaynál (i. m. II. 415. III. 366. 456.). Mezőgyáni-adat Karácsonyinál is (B. m. tört. I. 68. III. 99.). Gyáni név ma Keviben, Gyomán, Ványán és Füzesgyarmaton is. Rúla Haan is (i. m. m. II. 53.) Ladány Fejír-, Bars-, Szabócs-, Hajdumegyékben (Fényes, Geogr. Szót. III. 5/6.) s JászLadány Szónakmegyében (u. ott. III. 5.) s Ladány Barsmegyében (Gyárfás, III. 75. besenyőkun emlíkkel). A bíkísi Körös Ladány-Nadányrul Bunyitay is (i. m. III. 495.). Nevit Karácsonyi szlávnak (i. m. 1. 16. II. 199. III. 101.). Murony, Pázmány Bunyitaynál is (i. m. III. 485. az, 497. emez). Karácsonyinál (i. m. II. 176. 208. 229. III. 100. az; II. 262. ez). Pázmány keresztnév. Murony nevirűl Karácsonyi (u. ott II. 229. hangyaboly.). Sok n-, talán ny-vígű besenyő helynevet sorol fel Gyárfás (i. m. II. 58.) Sopron megyébűl (Herén, Suslan, Zoán, Peresznén, Örkény, Csákány stb. Berén és Cseken is). - Ilyenek tán: Szónakban, a Tiszazugban Szelevény; Szónak alatt Várkony és Vezseny; Csongrádban Csere-
Bökény ; Barsmegyében Csertyán (Gyárfás, i. m. III. 74. Kun emlíkkel) s Vezekíny (Gyárfás, u. ott, besenyő-kunemlíkkel s i. m. II. 459). Nem lehetetlen: Temesben Belan (u. ott. II 418. 1266-bul); Nyitrában Surány, Hidhelen. Busman, falu-, illetve fődnevek (u. ott II. 414. 1264bűl kun emlíkkel. Beregben is van Surány falu). Tompa-, Hegyes- és Vég-Valkány ősi besenyő-telepek Csanád-, illetve Torontálmegyében (Gyárfás, i. m. III. 96/7.) s talán a pestmegyei Szörény falu is (u. ott. III. 601. 1438.), Biharban is Bökény (Bunyitay, m. III. 452.) Hevesmegyében besenyő-telepek az ny-vígzetű neves Átány és Csány faluk és Fűzes Abony, Hanyi, Hatvan, Vezekíny is (Nagy Béni, Hevesm. mon. 455.) Az alább emlitendő szónakmegyei Túr esetleges Tul és bíkísi Csur neve Gul alakja példájára és mintájára, talán a fentebb emlitett Beríny helynevek is összefügghetnek a belíny — bölíny – szóval is. (Jászberíny neve szerepel rígi iratokban Belín-, Bewlin — Bölínyszállása alakban is; a bihari Belínyes név mintájára is, esetleg. — Karancs-Beríny van tán Nógrádban.) Nem lehetetlen, az ny-vígű szavak is bírtokviszonyt jelző összetett főnevek, helynevek [Balkány Balkó = Bálint; Beríny Bere — ily nevű család ma is Ványán is, az ottani rígi száz nemes család közt s Gyomán is: Gyoma-Endríd vid. 1925. febr. 8. sz. 4. ód. 2. has. —; Ladány Lád, vagy Lada — utóbbi családnevet is ismerek ma Keviben is — ; Herény Here – ; Csákány Csákó — a bíkísi Csákó rígi Csákóhegyese neve mintájára s a szónakmegyei Kenderesen is Csákó nevű főd ; — Szelevíny Szele — ócsai Szele stb. Szele-családnév is van ma is — ; Bökény Böke = Beke; Cseken Cseke (Csekő) nevekkel is függhetvén össze esetleg; megjegyezve utóbbira a székely, udvarhelyszéki Csekefalva s Cseke családnév lítezísit is. Bethemer kun-nemes Cseke-családrul olvasunk 1452-ben, Kiskunhalas vidíkirűl: Gyárfás, i. m. III. 627. 634. s van Csekefalvi Vadász székely nemes család is – (l. rula Poklos-telki Ácscsalád leveleiben is, Túrkeviben) – melynek egy ága Etfalvi Halmágyi nevet visel, ujabb időkben. Cseke név Gyulán is: Bíkís, 1925. febr. 14. sz. 3 ód. 3. has. lent. — Beke szentgyörgyi jász családrul; Gyárfás, i. m. III. 685/7. Oklt. Gerla-, tehát Alsó-Szentgyörgyrűl; 1466. jászapáti jeles jász család : u. ott. III. 657. Bökönye nevű főd van Vezseny alatt is Szónakmegyében, egykori Vezsenyi-Kinizsy-birtok —: Orosz, i. m. 312. Gondán, A pálosrend és nyelvemlíkei, 1916. Pécs, 14. old. s katonai térkíprűl. Nevit ma a Bökönyi — elébb Najmajer — csal. viseli: Orosz, i. m. nevinél 40. ód. s gyászjel. 1918. okt. 12. Dr. Vadász Károly szónakmegyei mai fűjegyzőhöz, akkor tiszafődvári szógabiróhoz, nálam. A Gondán, — i. m. i. h. — Kécskéje persze, hogy a pesti Kécske; Sas azonban a szónaki Tiszasas s nem a hevesi Sashalom. — Az Abony szó is eredhet az Aba névtűl; rígi levelekben különben is Aban alakban a pestmegyei Szónakabony neve is]. Tán ide kivánkozik a szónakmegyei Vezseny is, a Vezseny-nem törzshelye. Györffy István közlíse szerint Fejír Codexiben (v. ö. Czinár mutatójában) a besenyők wisseni néven is szerepelnek; a v és b betűk s hangzók ismert (Wachter-bakter) cseréje folytán, esetleg. Lelek Bíkísben 1454-ben Berseny nevű rígi pusztát is, ugylátszik Endríd felett; Sima, Csejt, Szentmiklószug tájíkán. Utóbbival stb. egyűtt predia, nem deserta; tehát igen rígi puszták lehetnek. Valahun Túrpásztó alatt lehetett. A Simayak kapják ekkor uj adományul; feltíve, hogy nem kir. kunok pusztája. E kitítel után gyanus, hogy elébb is Simay-birtok lett vóna; mint ahogy Sima és Csejt akkori faluk bizonyosan azok vótak. — Ma ezek is puszták. (A vonatkozó okirat, V. László uj adománya : Gyárfás, i. m. III. 630. Oklt. Van Nagyidai Berzseny család a Tisza-háton stb. Béla szónaki pínzügyig. vót szegedi pínzügymin. s Dunántul Nagy és Kis Berzseny, ma puszta és falu. Amaz a kőltő Berzsenyi Dániel családja törzshelye, rígen Egyházas Berzseny néven.) Az ny- és ly-vígzet azonos, illetve felcserélődő is lehet, a Muroly-Murony; LadányNadány; Lenkei-Nenkei szavak példájára (v. ö. Karácsonyi, B. m. tört. II. 199. LadányNadánynál stb.)
Dán román családnév (Magyars. 1925. janu. 24. sz. 7. ód. 4. has. a kétegyházi Sztán név mintájára.). Bíkísi rígi fődesúri család vót a már emlitettem Dobozi Dánffi. (Rula a a megye tör-tinetirűl szóló művekben.) 5. A magyarban értett Szentandrás, Szentmiklószug — [a rígi Szentmiklós-egyháza, melyet mint rígi pusztát Szentmihály- és Szentmargitegyháza és Berzseny rígi pusztákkal — praedia — s Sima és Csejt falukkal, Bíkísmegyében ; feltíve, hogy e puszták nem a közeli kir. kunokéi; V. László 1452. ad a Simayaknak, kiké e két falu s állitólag e puszták is (tehát uj adomány) elébb is (Gyárfás, i. m. III. 630. Oklt.). Talán csak nem azonos az 1395. évi Csonkaszentmiklós kun szállással? (u. ott. III. 525.)] — Apáti, Kérsziget, Szeghalom, Vésztű, Orosháza - (Oroszfalu nevű besenyő falut is, Erdélyben Gyárfás : i. m. II. 101.) -, Csákóhegyese, Szentetornya, Színás, Kígyós, Gerendás, Nyárszeg, Szentbenedek, Bíregyháza, Gyűrkehely, Bíkís, Dánfok, Tatárszállás, Fődvár, Kerekegyháza, Gyarmat, Pázmány, Harang, Míhes, Károly, Nagytelek, Nímeti, Félhalom, Halásztelek, Simasziget, Gádoros, Sámson, Komlós, Kétegyháza, Fövenyes szavakra is rámutatva (melyek közűl Csákóhegyese ma Csákó alakban használatos) jegyzem még itt a sok itt felnemsorolt svígzetű bíkísmegyei helynevet: Szarvas, Kondoros, Edeles, Csorvás, Eperjes [melyek közűl Szarvas rígi jász falu neve is, a mai Ujszász határában; Eperjes Sárosmegye fővárosa is (ma Presov)] Szarvas kun voltáról ír, a tatárjárás előtti időbűl Fényes (Geogr. Szót. IV. 121.), bár azt hiszem tívesen; legfeljebb ha besenyő- kunokra gondolunk, mert ű erre aligha gondolt. A jász Szarvasrul Gyárfás (i. m. III.583.609.623. Oklt. V.ö. itt lentebb, Kondorosnál is). Szarvas kun voltárul azonban Palugyay is (i. m. 54. old.). Ez (u. ott) a jászsági Szarvasrúl is. A bíkísi Szavrasrul Karácsonyi (i. m. II. 296.). Csorvást nem ír másutt Fényes (Geogr. Szót. I. 227.). Eperjes Lippa körűl is (Karácsonyi, i. m. I. 121. 155.). Edelest nem ír másutt Fényes (Geogr. Szót I. 291. — Edelínyt ír — u. ott — Borsodmegyében, a Boldva völgyiben, Finke, Mucsony, Borsod, Hargács, Dánok stb. faluk szomszídságában). Ir rula Bunyitay (i. m. III. 485.), továbbá Haan (i. m. I. 166. II. 121.) is. A Bíkís névvel Bunyitay (i. m. III. 483.) a besenyőkrűl is szóló szászti apátság alapító levelihez jut. (Rúla Karácsonyi, i. m. I. 469. is.) Fövenyesrűl Karácsonyi (i. I. 114. II. 138-57. III. 50.). Fásrul Bunyitay is (i. m. III. 494.) A gyomai s kondorosi Kösölyűsrűl Karácsonyi (i. m. II. 91. halom: 131- 3, 271. Keselyő: Szabócsm. mon. 25. ód. Kösélyszeg pta, Nádudvar felett : Gönczy térkípin.) Kenderesrűl Karácsonyi (i. m. II. 176.) Kondoros van Pozsonymegyében is (Fényes, Geogr. Szót. III. 245. Nagy Légnél s Kondorfa Vasmegyében : u. ott. — Dunántul a fa-vígzet a helyneveknél a falva szó megrövidítíse, az ujabbi időkbűl). Fényes (i. m. IV. 121.) a tatárjárás előtt Kun Dorus néven és nagykun helyűl irja, azt hiszem, alaptalanul és tívesen. Rula Karácsonyi (i. m. II. 197. 271.). Debrecen alatti Kondorosrúl (a bíkísi? : Biharm. mon. 520. old.). Sok s-vígű besenyő helynevet sorol fel Gyárfás Sopron megyébűl (i. m. II. 58: Siklós, Megyes, Farkasfertes, Árlamás stb. s sok Kegenes előnevű tatárfalut, Kegen besenyő vezér emlíke után : u. ott. II. 69.) s Nagy Béni dr. Hevesmegyébűl is (Hevesm. mon. 455 : Heves s talán idevehető Csász és Adács is Hevesben s Egerfarmos Borsodban is s talán Szentes Csongrádban, Kevermes Csanádban; Kösölyűs dűlőnév Gyomán (itt fent a) stb. s talán a Temes név is). Kengyeles, Solymos Csanádban ősbesenyő telepek (Gyárfás, i. m. III. 96/7.) s talán a pestmegyei mai Zagyva-Ríkas is (u. ott. III. 116.); csongrádi Martonos (u. ott. III. 582. 1425.), a szónakmegyei Vezseny-nemes Vezsenyi család előnevit adó falu s utánna a Pöstyéni családét (van Kézdimartonos is, Erdélyben, a székely-fődön (Magyars. 1925. janu. 9. sz. 9. ód. 3. has.), Csongrádi Öttömös (Gyárfás, i. m. III. 229.) kun-emlíkkel stb. s talán az avarnak
tartott (Hev.-m. mon. 111.) Gyöngyös is (1438. Gyenges; fele Rozgonyi-iktatásában: Gyárfás, i. m. III. 601. Oklt.) s a sok Almás nevű hely is (v. ö. u. ott, III. 602. Tóalmást, Pestmegyében talán; vagy nógrádi, vagy honti mai Almáspuszta). Debrecen mai határában Ebes, Szepes rígi bihari faluk nevei. (Ebesre v. ö. Szabócsm. mon. 409. ód. is). 6. Nyárszeg, oláhul Mnyerszíg van Biharban is (Fényes, i. m. III. 147. Bunyitay, i. m. III. 375. — A Bedegi Nyáry család 1457. évi V. László féle címerlevele szerint elei sarmata, tehát szittya fejedelmek vótak : Budai, i. m. Nyáry-cimben; talán jászok, vagy kunok, mert Gyárfás — i. m. II. 78. - a sarmatákat kunoknak irja. Ugy látszik, az utóbbival azonosnak vehető sauromat név a besenyők egyik neve is: u. ott, II. 73. Sarmata-jászokrúl; u. ott. III. 6.). A gyomai Nyárszegrűl Karácsonyi (i. m. II. 95. 131 -3. 243: neve magyarázásával). Rákóci ltár. (Caps. 47. fasc. 9. nr. 4. pag. l.stb.). Más neve Keresztur, (Karácsonyi, i. m. II. 95.) Doboz, Megyer más vidíken is előforduló szavak. — A bíkísi Dobozt s urát illetheti Gyárfás (i. m. III. 525.) egy 1395. évi okirata (kun-birtokfoglalással, miben mint kun tisztviselő elődje a XVII. századbeli, kun birtokokat szerzett Vadászy Pál jkun. fűisp. fülekvári alkapitánynak, az 1395. évi Dobozy Miklós is.) Doboz van Fejírmegyében is (Fényes, i. m. I. 269/70. – Elébbi Válnál, utóbbi Sárkánynál) kettő. Valamelyik ura lehetett a legendás, tán Torda-nemes Dobozy Mihály, a török előtt nejit leszúró (Biharm. mon. nevinél, 626. — Budai, i. m. I. 354. stb) Megyer Pest-(Abony s Györgye közt), Pílís-, Szabócs-, Győr-, Somogy-, Zala-, Nógrád-, Nyitra- (Megyeres Komárom-) megyében (Fényes, i. m. III. 76/7). Egy rígi kabar- törökmagyar- kun törzs neve is (Gyárfás, i. m. II. 17.). A bíkísi Megyerrűl Bunyitay is (i m. III. 488). Bélmegyerrűl szinte (u. ott 492.). Nevit Karácsonyi (i. m. I. 39.) szemílynévűl. Különböző általam nem értett helynevei még Bíkís-megyének: Gyur, Kamut, Csatár, Táas, Borot, Veszely, Mágor, Kereki, Csejt. Borotszeg van Vas-, Borota Bácsmegyében (Zside mellett utóbbi: Fényes Geogr. Szót. I. 156.). Csatár van Bihar-, Vas-, Zala-, Veszprímmegyében is (Fényes, Geogr. Szót. I. 203.). Csejtrűl Haan (i. m. I. 151. II. 174. 256.). Csejthe vár van Nyitramegyében, Ecsedi Báthory Erzsébet, gr. Nádasdy Ferencné szörnyűemlíkű vára (Fényes, i. m. I. 207.). Rula, Csejt kapcsán s errűl s nevirűl Karácsonyi (i. m. II. 66. Cseht nevű ura nevitűl gondolván. Hasonló szó tán a Petrinél, i. m. II. 78. alul olvasott czejt-, czejkház = fegyvertár. Tehát czejt-czejk = fegyvert jelenthet esetleg.) Erdélyben leltem Középlaki Csejti családot (Nemz. Muz. törzslt. 1601. márc. 6. a csomó vígin) a bíboros fejedelem, Báthory Andr. idejiben. Azonos-i e család a Bethlen-ősfán szereplő Csejti családdal (Budai, Polg. Lex. I. 246.), nem tudom, sem azt, van-i Erdélyben is e névadó Csejt helysíg. Csejti nevű jobbágy sok van a vidíken, Mezőtúron, Sűlyön stb. (tizedjegyz. a XVI. századbul), Ványán s ugy emlíkszem, Túrpásztón is. Gyur, Kamut (II. 77. 170.) nem fordul elő másutt, Fényes Geogr. Szótárában (Csur van Veszprímmegyében: u. ott I. 230.; Sur itt és Pozsonymegyében : u. ott IV. 46. — Tzur, vagy Sur besenyő-tartomány: Gyárfás, i. m. II. 48. 51. s Syru besenyő fejed. neve: ugyanott, 48. ód. Hivatkozni lehet talán itt Mezőtúr, a hontmegyei három Túr s esetleg Győr nevire is: e megyei mon. 68. 269. ód.: avar-telep s talán a szabócsi Csur —: Kállay-lt. — II. mutatókv. 386 sz. stb. Ibrányi-lt. is — és Gyüre nevire is). A bíkísi Csurrul is Bunyitay (i. m. III. 487. neve Gúl és Túr alakjaival is, melyek vígzeteihez is megjegyzem itt, hogy ez alapon Mezőtúrt is vehetnénk valóban azonosnak talán a Kalán-nem rígi Túl birtokával, mint ezt Veres teszi is: i. m. bev. IX. ód.; ha le nem rontja ezt Csongrádmegye említíse: Wertner, i. m. II. 82./4. 1266bul; v. ö. itt 20. ód. is.). Csur családnevet is lelek (Bíkís, 1925. febr. 7. sz. 3. ód. 2. has. Csury erdélyi irórul: Magyars. 1925. márc. 1. sz. 12. ód.). — Kamutrul Bunyitay is (i. m. III. 488.) s Karácsonyi (i. m. I. 73. 79. II. 190. 233. III. 75/6.) is.
Kereki van Komárom-, (Bokoddal, 1231.) Somogy-, (Balaton-Szemesnél) Pest-, (Kalocsánál) Zala-, (Köveskálnál) Biharmegyékben is Fényes, Geogr. Szót. II. 202/3). A bíkísirűl Bunyitay is (i. m III. 495.). Karácsonyi (B. m. tört. II. 239. I. 459. stb.) is. Marázrul Karácsonyi (i. m. I. 26. 34. II. 55. III. 21. 93. Nemz. Muz. Kállay-ltár I. mutatókv. 46. ód. 243. sz. s 132. ód. is, 1498.); ma talán Peres pta. Mezőtúr alatt; mert aligha Bánríve (Bári) pta egyrísze ugyanottan. Maraz vót Szabócsban is (Ajak határában ma a helye: Szab. m. mon. 11. ód. v. ö. Wertner, Magy. Nemz. I. 250. stb. is). A Maráz névvel bizonyos rokonságot mutathat a bihari Iráz helynév is (Irházi családnév van ma is Túrkeviben s Gyula vidíkin is, hol rígebbi időkben is lelem e nevet. Talán Iráz-tul származik). A Maráz szóval talán rokon lehet a Balmazujváros szó eleje, Hajdu- s talán Doboz is Bíkísmegyékbeli helynevek stb. Maráza Zemplínben (e. m. mon. 67. ód.). Mágor másutt nem fordul elő Fényesnél (i. m. III. 56. Magura oláh falukat ir Bihar- és Krassóban: u. ott). Murolyrul Bunyitay (i. m. III. 488.). Murony rígi neve ez (Karácsonyi, i. m. II. 229. az lés n-betű-változattal). Tas van Pest- és Szabócsmegyében (elébbi szomszídja Egecse is: Fényes, Geogr. Szót. IV. 184.), Barsban (Gyárfás, i. m. II. 459. egyenesen kun-besenyő-emlíkkel; ez irónál, i. m. III. 75. is ez). A szabócsi Tas is kun birtok is, a XIII. században (Gyárfás, i. m. II. 427.) s 1322-ig (u. ott, III. 462.). — A pesti Tas is több, besenyőnek látszó helynév közt szerepel 1438-ban a Rozgonyi-iktató-levélben (Gyárfás, III. 601.). Veszely nevű helyet nem; Veszeléket ir Fényes Nyitra-, Árva- és Barsmegyékben, elébbi Kosztolány-, a középső Árva-, az utolsó Lévához közel (i. m. IV. 295/6.). — Bunyitay (i. m. III. 179.) emlit Nagyveszelyi családnevet a középkorbul; de helysígirűl nem ir. A ly és n hangok cseréjei folytán talán rokon lehet a Vezseny (ha Veszeny alakban is) szóval és helynévvel (Szónak alatt, ennek megyéjiben; mi még közelebbi rokona a Vázsony és Vázsoly szónak. Kinizsy Pál egyaránt vót ura a szónaki Vezseny és veszprémi, dunántuli Vázsonynak. Karácsonyi Vezseny, Wertner Vázsony nemet ir); a Muroly-Murony szó mintájára is. (Karácsonyi Ladány-Nadány, Lenkei-Nenkei változatokra mutat rá: i. m. II. 199.). Kürtgyarmat nevű kabar törzsrűl értesűlünk Timonnál (Magy. alkotm.-és jogtört.) s Gyárfásnál (i. m. II. 17.) * Itt emlitem meg, hogy a Maraz, Iráz stb. szóhoz talán hasonló, vagy rokona a szegedi Szatymaz helynév (pusztai kapitánysággal: Magyars. 1925. janu. 22. sz. 8. ód. 4. has. s 24. sz. 8. ód. 4. has. stb. elébbi számban is) s tán a Halász helynév is (Halaszeesti Romániában — : Magyars. 1925. janu. 23. sz. 11. ód. 2. has. — talán az — 53. ód. — említett Darmanesti mintájára). Marázy névrűl Karácsonyi (B. m. tört. III. 93. is). Velez nevet is lelek (Magyars. 1925. I. 28. sz. 13. ód. 2. has. sportfírfiu nevekínt) s hogy az s-vígű bíkísi helynevekhez kell még sorolnom Pós-telek nevit is, melyrűl nem tudom Pósa = Pál telkit jelenti-i, vagy az alább említendő Póhalom, Póhamara, Pó nevekkel függhet-i össze; vagy más magyarázatú. Pósváralja van Hevesben is (Szederkényi, e. m. tört. II. 440. 1546.). A Maraz névhez még: Markaz Hevesben (u. ott, 449. 1549.). Szeged-Szatymazrul Magyars. 1925. márc. 12. sz. Hírekben is. S-vígű helynevek még Fedémes Heves-, Tiribes Nógrádmegyében stb. is (már a palóc fődön. Mindkettőt Hevesben s palócnak írja Jerney: Gyárfás, i. m. II. 144. Elébbi az ott olvasott Filimes is. Errűl s Fedémesrűl: Hevesm. mon. 35. és 90. ód. is). Ly-vígű helynév Bíkísben Károly is; ma Ványa — Szeghalom-közti puszta neve (Rula orsz. lt. kincst. oszt. A. 2637. sz. 16. kötet, rígebben XV. könyv hevesm. adóösszeir. 139. ód. is, hol szabócsinak íratik azzal, hogy oda és Szeghalomra Ványárul elkőtöztek 3 porta lakói,
1554. táján s maradt itt, t. i. Ványán akkor 35 porta). Fűzes-Gyarmatrul Bunyitay is (i. m. III. 494.). Rígi bíkísmegyei Koltrul is ez iró (u. ott, 495. ód. Csak talán nem a zarándi Csolt monostora ez?). Szeghalom nevirűl Karácsonyi (B. m. tört. II. 291.) a szeg, szög szó = barna jelzísível; mivel szemben én hivatozom a szeg szó zug értelmire s Fényes (Geogr. Szót. 1851. IV. 78.) tudósitására, ki ezzel egybevágóan nevit a Sebes-Körös tekerűletiben levő halomtul; melyen akkor gr. Festetichné magtárja és pincéje vagyon; magyarázza. Karácsonyi írja (u. ott, II. 298.), e szerinte is a falu nevit adó halmon levő magtárnak kath. templommá lett átalakitását. Szeghalom és Püspök-, vagy Körös-Ladány talán inkább (Püspök-Lad. ma Hajdu-, rígen Szabócsmegyében), mint puszták szerepelnek a szászdi apátság alapitóleveliben (Szabócsm. mon. 407. 410; praediumok ott, rígi puszták gyanánt), 1067. táján; ha esetleg a bíkísi e helyekrűl van ott szó (Őrmező-Ladány van Szabócsban is, a Tiszahát felé. Az oklevél jóríszt Szabócsra vonatkozván: u. ott, 405.; de Bíkísre is: u. ott, 405. ód. Benne említve besenyők is — u. ott, 406. 408. ód. — de ugylátszik Borsodban meg Szabócsban talán, Hort? — Chordy; ma Hajdumegyében Balmazujvárosnál – körűl: u. ott, 406. 409. ód. Az oklevél helyneveirűl Kovács István is: u. ott, 216. ód). Szegvár van Csongrádban s vót Szegi Dóczy családja Bíkísben rígi fődesurkínt (Karácsonyi, i. m. III. I. rísz, cimiben). Szentmiklós vót Bíkísben, Csabátul nyugotra is (Bunyitay, i. m. III. 488.). A mai Szentmiklószugrul Karácsonyi (i. m. II. 277. 318.) Körös-Szentmiklósrul is (u. ott, II. 311.) ez iró. A bíkísmegyei Póhalom névhez — (v. ö. Karácsonyi, B. m. tört. II. 264. ód. temploma kishalmon s u. ott: III. 101.) — említem még meg, hogy e rígen szinte Barsa-nemes Nadányibirtoktul – ma puszta Gyoma északi határában, Csudabala alatt — nem messze van, Túrkevi és Mezőtúr közt Póhamara rígi egri püspöki bírtok, majd nagykun falu és puszta; ma is ez Túrkevi nyugoti határában, Gyárfás szerint (i. m. II. 303), tán rígi, Szent László-korabeli kuntelep s ettűl nem messze, a Kuria és Csugar által, a túri határban, elválasztva, hasonló irányban Puszta-Pó, rígen Kis- és Nagy-Pó faluk. Utóbbiak talán a Vezseny-nemes Vezsenyiek birtokai. E 3-4 rokonnevű s közeleső helyhez megemlítem még, hogy 1324-ben az egri püspök birtokai közt szerepel — hol Póhamara is — egy Poch nevű falu is. Azonos lehet-i ez a túri Póval, nem tudom s azt sem, — melyírt mindezeket itt felhoztam — hogy ha Póhalmot, mint a besenyők állitólagos Bíkísmegyéjiben talált helyet, forrásom értelmiben, besenyő névnek, illetve telepnek gondolom: a térbeli közelsíg s a névbeli hasonlóság, meg Póhamara kun-emlíkei miatt is, besenyő-kun neveknek és telepeknek kell, vagy lehet-i gondolni Puszta-Pót is, illetve mindez itteni Pós-nevű helyeket is. [Nagypói családnevet; mely egy Nagy Lajos-korabeli túri oklevélben is szerepel (Gyárfás, i. m. III. 507 a gr. Zaylevéltárban, hova Pó birtokával kerűlhetett; 1562-ben stb években is fődesúr levén Zay Fer. szónaki vót kapitány, a tized-jegyzíkek és adóösszeírások szerint, több szónakmegyei egykori Vezsenyi- stb. féle birtokokban; v ö. Orosz, i. m 312. 318. ód is); — lelek a Dunántul is (Somogym. mon 43. ód. Bálványosnál, 1473. az errűl nevezett család előneviűl). - Se Somogyban, se másutt Fényesnél nem lelek Pót, csak a túri határbelieket – A Kállay-ltár egy okirata szerint (1. mutatókv. 46. ód. 243 sz s I. mutatókv. 132. ód.), 1498. évben vót egy vizsgálat a külső szónakmegyei Kispórul, melyet níh. Nagypóy Alb. zálogositott el a szomszídos túri fődesurnak, a Debrecen melletti Parlaghy Györgynek. — Kispórul és Parlaghyrul: Szabócsm. mon 1900. 433. ód. A két Pórul; Csoma, Abaujm. mon. I., a Szuhaycsalád fejezetiben s orsz, ltár N. R. A. e család birtokai jegyzíkiben, talán I. Lipót korábul s hűtlensíg miatt s bizonyára a Széky-levéltárban, Tiszaigaron, Hevesmegyében is (v. ö. Orosz, i. m. 276. ód.), 1552. Nagypóy Ján. még kir. emberjelölt, a fentirt Zay Fer. naszádos kapitány sasi és kűrti iktatásához, Kinizsy Pál s a Vezsenyiek egykori javaiba (Nemz. Muz. törzslt. –
V. ö. Csoma, Abaujvárm. mon. I., Szuhay cimben is, a két Póra)]. Több, itt nem tárgyalt, rígi bíkís- s talán más megyei helynév olvasható még Bunyitaynál (Váradi püspöks. tört. III. 500., melyek közűl kiemelem itt még, neveik vígzete miatt, a Bakad-, Bágyon-, Buczurhegyes-, Kemíny-, Lábosegyháza helyneveket; az általam a fentebbiekben tárgyalt Bercsen-, Gerendás-, Kondorosegyháza neveken kivűl; megjegyezve, hogy Hímesegyház talán a szónakmegyei mai túrkevi határbeli Hímesd; Kemínyegyház meg a mai Kemínysziget, Szerep alatt, Biharmegyében. A többi ott irt se mind, pl. Csanádapáca se bíkís-megyei hely, mint Bunyitay is jelzi ezt: i. m. III. 501. — Aligha bíkísi az általam tárgyalt Gyán is: v. ö. Bunyitay, i. m. III. 366. 456. stb. Az általa, u. ott 501. ód. tárgyalt Tőkemonostora Csongrádmegyében lehetett, Szentestűl északra. — A helyben lakók általában ismerik a helyi főd-, dűlő-, halom- stb. neveket. Magam nem igen; csak 11 év óta levén fődünk, vítel utján, a szomszíd Bíkísmegyében, Csudabalán. Ezírt a tudomány javára vóna, ha a bíkísmegyei helynevek ismerői s ottani lakosok nem restellenék, az általuk ismert ottani, besenyőkre utaló helynevek, fődek, halmok, dűlök stb., fűleg esetleges ílő: Besenyő-nevei velem közlísit; illetve erre szívesek vónának. — Szerep rígen szinte tartozott Bíkishez: Karácsonyi, i. m. I. 22.). 7. Az egymástul távoli Bíkís- és Sopron-megyékben lelt besenyő helynevek a, e, illetve d, s, ny hangzós gyakori vígződísein kivűl a heves- és sopronmegyei besenyő-helynevek vígzeteiben gyakori még a cz, cs, g, i, l, nk, ó, ő, r, j, rk, tk betűs vígzet is; az e- és ő-vígzet pedig közel áll egymáshoz, ugy látszik (Hevesben: Adács; Hanyi; Kál, illetve Kály, mert így ejti a níp ezt; Pély (1635. a neve Magyarpély: Szederkényi, Hevesm. tört. III. 441.); Szaránk, Tenk; Bögér, Atkár; Erk, Vámos-Györk; Alatk-Alatka nevit gyakran így, mellíknevit alatkinak ejtik: Hevesm. ltára év-rendes ír. török-utáni határperíratokban, az itt elébb említett lónyi rív szó mintájára is esetleg — Detk —: v. ö. Nagy Béni, Hevesm. mon. 455. ód.; — Sopronban: Huduóc = Hodász, Morócz; Dág (e szó törökűl hegyet jelent: Magyarság, 1925. január 6. sz. 7. ód. s március 25. sz. 8. ód. stb,), Dorog, — ez van Hajdumegyében is ma is —, Pomogy, Kovácsi, Szil, Szántó, Kétcsó, Röjtökör s folyónevek: Sár, Selyeg, ma: Lajta és Vulka: — Gyárfás i. m. II. 58. s — Bíkísben talán Kügy-fok (Karácsonyi i. m. i. h. s Rákóciltár Caps. 47. fasc. 9. n. r. 4. pag. 2.); Ecseg, (Halmagy dűlő-név Gyomán [Halmágy nevű hely több; Erdélyben is s talán a Szilágy e neve is; a Jászságon Kisíren Halmaj: Gyárfás, i, m. III. 345, 659, 716. Van Gyöngyös-Halmaj is: v. ö. Szederkényi, Hevesm. tört. III. 441. stb.]); Riel — Nemz. Muz. kam. ir. fol. lat. 957. 98. lev., — Veszely; Kér, Mágor; közülök Ecseg, Riel, Kérsziget ma Szónak- s e megyében is tán a tiszazugi Ug, Tenyő, Pelő; Pest- és Szónakban Sűly — s Csongrádban talán, ugyszinte Pestben Ecser; Aradban Pil; Barsmegyében Udol; Ladány, Vezekíny, Hyzer, Ágó (Gyárfás, i. m. II. 459. III. 75.); Torontálban Pereg (Gyárfás, i. m. III. 74.): Temesben Wolter (1266. Gyárfás, i. m. II. 418.) ; — Nyitrában Seurug, Gyrok (u. ott, II. 414. 1264-bűl); Pestmegyében tán Bugac is, Kecskemét táján (rula u. ott, 125. 153. 664. stb.) s Jászkísír s Ladány közt az említett Szabócs-ódal, v. ö. Gyárfás, i. m. III. 116. s katonai térkípen; s Tenkhát, Marcelszeg, Ríkas, Meller, Hímes-egyház, Fokoró, Alcsi, stb (Gyárfás, i. m. III. 116. 535.), Besenyszög — Szónakvidíki talán besenyő-kun eredetű helynevek s talán a hevesmegyei Fogacs és pesti pta Pág is (u. ott, III. 601. 1438. s itt III. 613.: Csány, Ság is 1442.) Egyik besenyő fűispán, bácsi fűisp. és nádor neve Mogh; Gyárfás, II. 100, a mai kiejtís szerint tán Magy. A Kügyfok névvel rokon lehet a szabolcsi Ptrűgy helynév is. - Magy falu van Szabolcsban, Nyíregyházátúl keletre, a Nyír nyugoti szílin. Nem lehetetlen, hogy az el-, ely-vígzet alatt az elve, a főd értendő, az Erdély, Erdőelv, Havaselve, Havasalfőd szavak mintájára; a cs-vígzet alatt is aligha kicsinyítís értendő (az Ivancs, Ivánka, Janka, Joanka — ez Gyárfás, i. m. II. 459. — = Jánoska s Harangócs — Aranka, u. ott, II. 97. — stb. mintájára). Apáti besenyő-kun (Gyárfás, i. m. III. 75.) Bars-; Jász-Apáti jász-hely Szónakmegyében. Ideveszem az (említettem szabolcsi Kopócsapátit is, a Kopócs hun-kun név kapcsolata miatt
is. Nem vagyok meggyőződve rúla, hogy név apát, apátság emlíkeit őrizné (v. ö. Bunyitay, i. m. III. 447. is nehézsíg érzetivel); bár Kopócsapátin; melyek rígi neve is csak Apáti, ez úri családja, a Kopócsyak első neve is s Apáti Károly fia s unokája, a két Anjoukori Kopócs neve után Kopócsapáti; a falutul észak-nyugot fele, egy dombon apátság vóltárúl beszílnek a faluban a tanult emberek; de e tudomány ujabbi olvasmányok eredmínye és puszta következtetís is lehet; azzal szemben, hogy tehát az Apáti helynév is hun-kun-besenyő-kun eredetre is látszik előttem utalni; sőt tán csak erre. Wasy, Zelebeg komáromi helyek is talán kunokéi vótak (Gyárfás, i. m. II. 428/9. Kun László kir. 1273. évi adományleveliben, mely király itt is kiemeli az általa többször — u. ott. II. 453. 454. — hűtleneknek nevezett kunokkal való ellentítit, az 1287/8 évben.) * A fentebbiekben nem említett tudosításai Haannak ( i. m.) egyik-másik helyre a következő helyein: Egére: I. 3. 42, 166. II. 58, 72, 132. Szentetornyára: II. 88. is. Ecsegre: I. 155. 164. II. 92. (Errűl Karácsonyi, i. m. I. 25. II. 7. 48. s a Hevesmegyérűl szóló tört. munkák is ; meg Zákonyi, i. m. illető helyein stb. Utóbbi 40/1. old. is.). Kérszigetre: I. 216. II. 94. 201. (Errűl Karácsonyi. B. m. tört. I. 26. 73/4. s v. ö. II. 7. III. 91. 106. — Ma Szónakmegyében, Ványa mintájára s határában. Rula is a hevesmegyei tört, munkák s Zákonyi, i. m. i. h. stb). Nyárszegre: I. 245. (Szerintem aligha = Nyárfászug, vagy erdő.) Póhalomra: I. 3. 42. 266. II. 174. 282. Mindezeket azírt, hátha a besenyő-kérdís iránt esetleg éredeklődő más valaki esetleg hasznát vehetné, e kérdís tekintetiben. Esetleg valamely nyomra találna bennek, e kérdís nyitjához. Ennyit tehát a bíkís- és más megyékbeli ríszint határozottan besenyő, ríszint ilyeneknek gondolható helynevekrűl. Az utóbbiakrul; de az előbbiekrűl sincs azonban kizárva, hogy nem besenyő, hanem magyar nevek, vagy ilyenek is lehetnek, annyival inkább is, mert a besenyők is magyar nyelvű, legfeljebb annak egy változatát, tájszólását beszílő kun níp vót; maga a magyar is eredetileg csak egy tagja; esetleg nagyobb, de bizonyára nagyobb szerepre, névre, hírre jutott, államot, kírályságot alkotó törzse, ága vót a nagyobb, több más ágat magában foglaló nípfajnak s beleolvadva, államába telepedve a többi kun, besenyő stb. rokon-törzsek, egyik rokon törzs, a magyar neve alatt szerepelnek a hazában ma is (hasonlóan Francia-, Orosz- stb. ország esetivel is), nem lehetvén arra gondolni, hogy egyik, vagy másik teljesen kipusztult volna ; mint inkább arra, hogy a török-hódoltság ezer viszontagsága, baja, hányattatásai, küzdelmei között, ennek századai alatt soknál, különösen a kisebb, vagy az országban szítszórtan, kisebb tömegekben, többfelé lakó egyes ágaknál feledísbe ment, elhalványodott a külön törzs tudata, emlíke fentartása; szemben a rígen külön jogrendszert nyert és kiípített jászkun s a töröktűl kevésbbé sértett távoli székely, egy tömegben lakó nagyobb rokon-törzsek multjával. Magyar, székely, hun-kun, jász magyar nyelvű rokonnípek Gyárfás szerint is (i. m. II. 247. 251. 265. III. 27. 30), ki kun-törzsekűl írja a kazar, besenyő, palóc, uz törzseket is. (i. m II. köt illető címeiben 3-254. s 246. ód. is.). A fentebb-írtak kapcsán kívánok itt rámutatni, hogy azzal szemben, hogy az említett forrás Bíkísmegyét, tehát ugy látszik, az egísz megyét besenyők megyéjinek mondja, feltűnőnek látszik előttem, hogy a forrásban ílyenűl egyenesen szereplőnek írt Körös-Ladányhoz, rígen Keres-Nadányhoz (így szerepel a neve még a túrkevi ujabbkori ref anyakönyvben is és pedig:
I. kevi ref. akv. III. r. 21. old. Keres-Ladány alakban, 1772. dec? 18. cigányházasságban igaz s u. ott, 31. ód. 1778. máj. 5. Körös-Nadány s u. ott, 19. ód. 1772. janu. 15. Keres-Tarcsa alakban, e falu neve; így nem lehet e leírásoknál esetleg iskolai, vagy kísőbbi olvasmányok nyomára gondolni; Marjai Albert kevi ref. pap idejiben) közelfekvő, ma is szomszídos Ványa s ezzel ma is szomszídos Gyoma határaiban besenyőkre mutató helynevek, főd-, halom-nevek vannak. Lehet-i ebbűl arra gondolni, hogy e közsígeknek csak utóbbi határríszei, pontjai vótak besenyő telepek s ezírt maradt rajtok ezt kiemelően a besenyő jelző s maga Ványa, Gyoma, illetve határuk többi rísze nem besenyőszállás lett vóna, vagy határikban, egy bizonyos időben, a besenyők csak a rúlok elnevezett fődeken laktak, vagy ideszorultak csak s illetve a többi lakók s helynevek itt nem besenyők, hanem ípen pl. ősmagyarok: nem tudom; de útalni kívánok e kérdíshez ujra a környező kun-halmok nagy számára s a rígebbi, a már itt fentebb is említett, ványai ref. templom alatt vót és feltárt kunhalomra, melyet a piactérre hordtak le; azzal, hogy tehát a besenyőket sok oknál fogva szinte kun-nípnek kell tartanunk, mint tartja azt Gyárfás s ujabb szempontot ad e kérdíshez Melich, a bolgárok kun-eredetire utalásában; mihez említendőnek kívánkozik a besenyőknek Gyárfás-említette telepedíse Bulgáriába is. A nélkül, hogy itt, vidíken, nehány adatommal való pepecselís közben csak, a vonatkozó, bizonyára tetemes mai írodalombúl is tajíkozódhatnám, a tárgyalt kérdísek ujabb megvilágításairúl is, az én jelenlegi segédeszközeimmel csak így tudtam e dolgokkal foglalkozni s rulok értekezni. Igy azt sem tudom hát megállapítani, hogy a Gutkeled-nemes Maróti Ján. macsói bán – okvetlen az akkor zaránd , ma bíkísmegyei s I. Mátyás király óta e megye fűvárosa : Gyula vár adományosa s Bíkísmegye fűíspánja is – 1406-ban, mikor Gyárfás mint utolsó ismert besenyő fűispánt említi, a bíkís-, vagy más megyei, esetleg szerbiai, vagy szlavoniai besenyőknek vót-i a fűispánja; vagy általában minden magyar uralom alatt ílő besenyőké, az egísz Magyar-, illetve a társországok, esetleg a macsói bánság terűletin is, vagy csak az itt ílőké ; nem tudván, a besenyő fűispánság egy rigi központi hivatal lehetett-i, mint a székelyek, vagy a jászok-kunok fűispánsága, grófsága, vagy fűbírósága; mely névváltozatok mind szerepelnek nála, a besenyő fűispánságrul szóló pár soros tudósításában (mint-egy 15 sorban, i. m. II. 100/1.); vagy az egy-egy fűispán egyébkint esetleg több megyéjiben lakó besenyőket illeti; több ílyen hivatal egyike gyanánt; — bár ugylátszik, központi hivatal lehetett. Az illető okíratokat Gyárfás nem közli, csak hívatkozik rájok (i. m. II. 101.: a Zichy-oklt. II. köt. 245. 353. 419. 483. 594. ód.-ra) s Pray és Jerney vonatkozó tudósításaira, miket én itt vidíken megtekinteni szintén nem tudok Érdekes, hogy Gyárfás Maróthynak ípen megyei, esetleg több (mert e család aradi fűispáni család is vót, legalább a következő ízeken, saját N. R. A.-kutatásaim szerint is, az 1429-ben nyert adományt a zaránd,- illetve aradmegyei Vadász falura, mint ennek is fődesura; javaik kihalásuk után 1484-ben Korvin János herceghez kerűlvén: gr. Károlyi bírtok-tört. 1912. II. 54. 58. s N. R. A. orsz. lt. U. és V. betűs III. kötet-mutatókönyve, 1429/46/761 évekkel s Fényes, Mg. stat. és geogr. tek. IV. 464: 1441-bűl rulok) s illetve bíkísmegyei fűispánságát nem említi a besenyő fűispánságot illető soraiban ; a mely megyét hát én besenyő-megyéűl tanáltam. A Káta-nemes Kátay Mihály 1428. dec. 29. az összes kir. kunok, jászok, nemkülönben a kir. (összes?) tatárok (mint királyi s nem magán-fődesúri jobbágyok) bírája = fűispánja (Gyárfás, i. m. III. Oklevélt. 591.) s (Kűlső-) Szónak megye fűispánja is (u. ott) Utóbbiban Jerney és Gyárfás (i. m. II. 101.) se említ besenyőket, a vót hevesi Besenyszög név nyomán következtethetünk esetleg tán csak rájok s esetleg tiszazugi helyneveibűl, tehát, ugy látszik, csak szórványos lakásukra; – (ha egyáltalán erre is, miután illető, a Kunsággá lett rísze, mint nevezete szerint is ez, kun kerűlet, már csak e neve legkönyebben szembeszökő utmutatása szerint is szorosabb értelmű kun nípek hazája vót, illetve lett) – s mint ílyen szerepelhet Jerney és Gyárfás Hevesmegyét illető tudósításában (u. ott); Heves és Szónak a 16. század közepitűl egyesűlve levén 1850; illetve 1861/7-76-ig; Szónak Hevesnek csak egy, a tiszai
járását kípezvén, mely a felette levő kis hevesmegyei = tiszántuli rísze, e neve alatt, inkább Kishevesmegyének szerepelt a török-korban is ; az egykori tizedszedő, főesperesi kerűlet neve emlíkire. Nem említi, Pest-, Heves-, vagy Szónakmegyében laktak-i az itt emlitett tatárok (én ugy emlíkszem, Pestmegyében vannak Tatár-előneves helysígek, T.-szentgyörgy, T.-szentmiklós stb. v. ö. Gyárfás, i. m. IV. 54/5 is stb. Tatárszállás pta Bíkísben is, Öcsöd felett, a Tiszazugon); mindenesetre érdekes azonban e rígi rokon-fajok, törzsek együtt szereplíse és említíse még 1428-ban is. Jászok, kunok és tatároké; ha a besenyőket nem említi is, azok itteni csak feltítelezetten is kis száma miatt. — A besenyő-bolgár-kun-szemponthoz megjegyezhetem itt, a tatárok említíse kapcsán, a rokon avar, kazar, kabar, magyar, bolgar, tatar törzsek nevei azonosnak látszó ar-vígzeteit is. A besenyők Tatár nevű vezírit is említi Gyárfás (i. m. II 98/9.). — A magyarokkal együtt szereplő pacinacita nevű scithák neve (u. ott II 93) alatt talán pacinaszittya = besenyő-szittya értendő, a besenyők paczinak neve után is ítílve. Tatár nevű előkelő kunrul is ír Gyárfás (i. m. III. 476. Oklt. 1333.) Hogy Gyárfás a besenyőket kunoknak tartja, többször emlitettem mán. Itt még azt, hogy a rúlok szóló fejezete címe is: A besenyő-kunok (i. m. II. 41.) Székely-kun-bolgár-magyar-tatár-szittya-kazár stb. együtt említíse a rígi okíratokban, 1228. (Gyárfás, i. m. II. 396.), 1232. (u. ott II. 399), 1253. (u. ott II. 407.) évben is. (Utóbbiban a Nagyobbik Magyarország is említtetvén 1253-ban. V. ö. Gyárfás II. 265/7. 270. 422/3. III. 6: török-tatár-nípek). Vikár Béla szerint a magyarság több mint 20 faj egyesűlísibűl állott elő (Magyarság 1925. janu. 8. sz. 7. ód.). Már Jerney egynek tartja hát a bolgárt a jászszal (Gyárfás, i. m. III. 4.), Melich pedig a rokon kunnal, mint ezeket mán emlitettem itten (27. 32. ód.). Kínytelen vagyok azonban itten ujra rámutatni a mán említett kun-magyartolmácsra s ílyenre a tatárok és magyarok közt is, a tatárjáráskor (Roger, Sir. éneke 40. fej.) s hogy az idegen ajku Roger szerint a magyar és kun-nyelv sem azonos (u. ott, 14. fej.) s Karácsonyi Ján. még határozottabb megállapításaira, a török-hun-avar-kazar-rokonság ellen s inkább csak egymás mellett; vagy ípen egyenesen uralkodó s alattvalói viszonyban ílísekre, egyik a másikkal (Magyars. 1925. janu. 25. sz. 12. ód. 3. has. fent.) * A besenyőnyelv tanúlmányozására alap a csángóké is (Gyárfás, i m. II. 46. Utóbbirúl a Budapesti Hírl. nehány év előtti egy s — a Magyars. 1924. évf. utóbbi nyári számaiban, a moldvai magyarságrúl szóló cikk-sorozatban, ugy emlíkszem, Kisvárdai Papp Gyula tollábul. Elébbi inkább nyelvíszeti tartalmu. Ugy gondolom, a csángók selypítő s tán az általános magyar beszídbeli; az írodalmi nyelv é.-hangjával szemben álló, vele nem pótolható s nem azonos hosszu í-hangzót használó beszídjirűl is: az elébbiben — A níp a távoli – szinte besenyő-hazául is ismert – Győrben is í-vel beszíl: e. m. mon. 97. — 100. ód. s a Szilágyban is: Petri, i. m. IV. 357. Tapasztalatom szerint az egísz magyar fődön. Tehát ez a nem tájszólás; hanem általános ílő magyar beszíd s nemcsak esetleg besenyő-sajátság.)
IV. Függelíkek. 1. A Barsanemrűl;— illetve Jakab nádorrúl és neveirűl.
Bíkísmegye — Kiss Bálint szentesi ref. esperes; Mogyoróssy; Szabó Károly; Zsilinszky Mihály közokt.-ügyi államtitkár és Csánki Dezső; meg Karácsonyi János törtínetírók szülőhazája, a törtínetírás klasszikus fődje; melynek törtínetirűl mán egísz könyvtárt írtak össze; több és ríszletesebb tudósítást, mint talán Nagymagyarország bármely más megyéjirűl; annak dacára, hogy terűletin a török semmi rígi írott emlíket nem hagyott s melynek az eddigiekben esetleg őstörtínetit is, a maga klassikusnak látszó, nagyvonalú alakjában talán nekem sikerűlt megvilágítani egy fejezetiben; a tatárjárás korábul s melynek törtínetirói közt vannak Ilosvai Selymes Péterei: Mogyoróssy, egykori gyulai uradalmi fűtiszt; Haan, csabai ev. pap stb. s Arany Jánosa: Karácsonyi János, c. püsp. váradi káptalani nagyprépost, a magyar nemzetsígek s a megye stb. örök-érdemű nagy törtínetírója, vót pesti egyetemi tanár, aki szerint (B. m. tört. III. 9. 101. 130.) — három legjelesebb családja, az Ábránffy, Simay és Nadányi, e harmadíkának s a többi ős családok nemzetsígirűl — ismerve a besenyők nem hízelgő jelzőit is (Gyárfás, i. m. II. 100. 106. s Magyars. 1925. márc. 22. sz. 5. ód; v. ö.) — világírt sem gondolva, vagy az eddigiekbűl arra nem következtetve, hogy talán esetleg ős úri nemei is besenyők lehettek vóna; a következtetíseknek ugysem sok értelme levén a bizonyosságot kereső s ezírt becses törtínetírásban; határozott nyom pedig, vagy tudósitás errűl nincsen s itteni uraságuk által sem bizonyított ez, mert hiszen telepedhettek úri nemei ide még a besenyők előtt; vagy ha ezek után: kaphatták az ezek által lakott fődeket, mint pl. ípen a Nadányi család ősei, a Barsa-nemesek is, forrásunk szerint a kísőbbi neveket adó KörösLadányt; — mégis legalább is bizonyos, nekem talán kunnak látszó szempontjaimra kívánok vígűl itt e nemhez — (a rúla itt, fentebb, II. 35/6. ód. alatt mán írtakon kívűl) — rámutatni még; illetve inkább tulajdonkípen egy tagjára vonatkozó egy megfigyelísemet röviden előadni; az elébbit is jóformán kizártnak tartván s csaknem így az utóbbit is, egyéb olvasványaim alapján; bár az elébbinél Karácsonyi nagy tekintílyire is hívatkozható (Wertner, i. m. II. 414. Turul VI. 135. ki tehát 25 éve megjelent nemzetsígtani nagy műve előtt a Barsaés a Brucsa-nemet azonosnak gondolta; utóbbi pedig Anonymus szerint Vajtátul, a 7 kun vezér egyikitűl származik, kit Gyárfás — i. m. II. 32. — kazár-kunnak ir. Utóbbi írónál — u. ott II. 53. 75. Kozár nevű besenyő vezér is szerepel s Ketel kazár kun vezértűl származik a Bruksa-nemzetsíg: u. ott II. 33. Nála — u. ott II.36. — a besenyő és a kun név azonos levén s a besenyők neve besenyő-kun, mint emlitettem itt elébb). Előre bocsátom, hogy a fentirt 3 család elseje és utolsója, illetve eleik, nemeik, őseik: Csolt és Barsa talán nem bíkís-, hanem zaránd-, illetve biharmegyeiek, így esetleg besenyőknek mán csak e miatt sem gondolhatók, a Bíkís-besenyőmegye szempontjábúl sem. Ám Karácsonyi rígen Barsát bíkísinek irja (i. m. I. 29.) s bíkísinek a Csolt-nemet is (i. m. I. 178. Az előnévadó Gerla Bíkísben Ábránffy-birtok). Wertner is – i. m. I. 130. – Borsát is bíkísmegyeinek vehetőnek irja. A Barsa-nem Nadányi-ága is talán csak a tatárjárás után kerűlt kapcsolatba a szomszíd Bíkísmegyével; fűúrí Barnabás-ága pedig, melyrűl itt szólani akarok, talán egyáltalán sohasem; sem az erdélyi vajdai, a szerb kir. családdal az Anjou-korban rokonága; hacsak Barsát bíkísi helynek nem vesszük, mely megyében rígen írják a fentirt írók. — Kérdíses hát, lehet-i arra gondolni, hogy a Nadányiak ősei, mint talán besenyő-, vagy
mondjuk, kun-eredetű urak szereztík meg a tatárjárás után, az ezek által elpusztított közeli bíkísmegyei Ladányt, kísőbbi névadó falujokat. (A családot Szirmay – Szatmárm, esm. 1810. II. 92. – Csolt-nemes Gerlai Ábránffy-család nőági utódának is írja egyébkínt.) Az Árpád-írtó, a Tamás fűisp. fia Jakab (Gyárfás, i. m. II. 461. stb. v. ö. ott III. 460. is stb.) nádor az, a kirűl itt szólani kívánok. A nagyapám, V. Ján. jkísíri ügyvíd, szabad jász mezővárosi fűjegyző s birtokos 1838. évi szabócs-szatmár-; gyüre-jármi utleírása szerint — mely utját a 8 év előtt elhótt testvírbátyja, Pál túrkevi ügyvíd szabad nagykun mezővárosi fűjegyző, ker. tb. alügyísz s városi tb. ügyísz által 1800. elejin, talán 1806.; apjok, Pál, az abonyi ref. pap halála; után ottani rokonuknak elidegenített Erdőhegyi-Horváth-féle parányi kis nemesi bírtok-öröksígek (v. ö. Túrkevi városi ltár. L. kötet, 4. fűz. 49. sz. a. V. Pál özvegye 1840. évi vígrendelete 3. pontját s Vadász Éva vígrendeletit, 1809. évi dec. 23. Debrecen város ltárában, vígr. 1298. sz a.) megtekintíse cíljábúl tett — állítólagos ősanyánk, a vót leleszi konventualis V. Orbánné, tán Kopócsapáti Kapótsy Zsófia, kísőbb tán Vulginéra kutatva, — (mihez azonban megjegyzem, hogy nem tartom bizonyos egyik nőági ősömnek e Kopócsy-nőt és családot, mert fiági Orbán ősöm hevesi hazájában, a tizedjegyzíkekben, egyaránt lelek Kopocz és Vulgi – ez tán Völgyi – nevű jobbágyokat is, sőt ezeket tán Ung- és Beregmegyék — családom és Orbán ősömnek is kísőbbi hazájában, illetve — táján, ugy emlíkszem, akadtam az ezen vidíki adó- és tizedjegyzíkekben is s igy esetleg ezeket, tehát jobbágyokat is illethet nagyapám vonatkozó, utleírásabeli tudósítása; ha ez talán kizártnak látszik is; de ideírtam, mert amarrúl sem tudtam meggyőződíst, illetve bizosnyosságot szerezni; nem tanálván a Kopócsyak közt, az időben Zsófia nevű családtagot sem) — miután az abonyi paprúl semmi írás ránk nem maradt — neje, a jkísíri Küri Mária azokat, az apám szerint, vele temettetvén el : — Nagymihályi és Hettyeni Benkő Sámuel, vót kopócsapáti közsígi fűbíró ma is ílő, ottani lakos, ősjogu kisbírtokos, majd 2 évtized előtt, kérdísemre arrúl értesitett, hogy nagyanyja, Kopócsy Krisztinátul – (Sipos, Borsova monográfiája, 1911. Beregszász, 150-2. 199. 201. stb. ód. v. ö.) – hallotta, hogy nádor is vót a Kopócsyak közül(?). Nem tudván ezt, a családban egyre emlegetett, más családbeli Kopácsi József esztergomi érsekre érteni; bár arra is gondolva, hogy errűl szóló legendájok is, mint esetleg a nádori őst illető, kísőbbi, félreértett olvasmányok kövelkezmínye is lehet esetleg; – a Barsa-nemes Jakab nádorra forditottam figyelmemet. – (Kopácsy primásrúl az 1846. évi Hármas Kis Tűkör is szól.) E szerencsétlen, büszke fűúr, az utolsó két Árpád-király ellenese s tán egy gyilkosa, illetve kiírtatója, a törvínytár egy 18. századvígi budai, jezsuita-kiadásához csatolt nádori névsorban Coposchus néven szerepel. (1779. II. függelík 219. ód. — 1791. utáni törvínyek is benne; bár 1779. évszám rajta.) A nagy számban kinyomtatott, egykoru eredeti okíratokban, a kiadott oklevéltárakban s a legkitűnőbb íróknál Kopasz (v. ö. Bunyitay, i. m. III. 182.) — Kopaz, Kopoz, Kopaz, de Copoz, de Kupaz, Kopos stb. — alakban olvassuk legtöbbet e nevit A Fejír Codexiben közölt egy okirat hátán kísőbbi magyar feljegyzís Kopacsy nádornak irja (VIII. 1. 257. egy 1308. évi ítíletlevelin; mely magyar szövegben, a latínnak rossz fordítása folytán, V. Istv. helyett Szent Istv. íratik. — Görzsönyi Vargha Zolt. dr. rokonom, bpesti reálisk. törtínettanár, genealogus; Gyula dr. nyug. keresk. min. államtitkár fia Budapestrűl 1917. máj. 16-án hozzám kűdött egy leveliben Kopacsignak írja a nádor utóbbi helyen talált nevit, az orsz. ltár. ügyv. ut. ír. 59-89. a. 18. századinak írt, nagyon kezdetleges írásunak jelzett magyar fordításában) Magam azonban egy szabócsi rígi család, a Vajai, a II. Ibrányi családnak a pesti Nemzeti Muzeumba beadott levéltára mutatókönyviben Kopócsnak tanáltam írva a nádor nevit és Kopecsnek egyik íratában (amaz mutatókv. 2. ód. a Péc-nemes Gergely fia Lukács, az enemes I. Ibrányi cs. őse uj adományában, 1322. Róbert Károlytul Ibrányra, a király iránti érdemeiírt, igy Macsó-várának a szerb királytul visszaostromlásabeli ríszvíteliírt, továbbá a
Kopócs Tamás fia s más pártütők elleni hadjárat alatti hűsígiírt; — emez az 1773. évi VayIbrányi-, nő- és fiági perfűzet 171/3. ód.; Róbert Károly kir. 1322. évi levele, 1324. évi átíratában s 1324. évi Péc-nemes Gergely fiai, Lukács és Gergely ifju nemesekrűl szóló levélben, a Tamás fia Kopech ellen való dologrul lévén szó.) Megjegyzem itt, hogy egy 1300. évi Gutkeled- és az Őrsnem cserelevelebeli s kísőbbi Kupcs és az Apáti helynevek együtt szereplíse folytán (Wertner, i. m. I. 250. 253:1312. 259:1338 II. 224:1300.) ; Karácsonyinál (Magy. nemz. II. 52. 54. 79. 420. 423.) szabócsi Kupcs, Köpcsrűl olvasva s a Szabócsm. monográfia 430. ód. Kupecsrűl; rígebben arra gondoltam, hogy Kopócsapáti két külön falu, Kopócs és Apáti egyesűlíse s talán Gutkelednemes Kisvárday-öröksíge, házasság utján a Kopócsyaknak; de rájöttem, hogy ez nem áll. Kupcs, igaz, szabócsinak íratik (Wertner, i. m. I. 250. II. 224:1300.); de ez Apáti erdélyinek, belsőszónakmegyeinek (Wertner, i. m. I. 260:1338. s Zichy-oklt.) s ma ugy látom, Kopócsapáti s fődesúri családja rígi neve Apáti s Apáti Károly család bírtoka A Kopócs név levén elébb Kopócs fia, majd Kopócs s vígűl Kopócsi alakban a család nevivé is. Az ű nőágaikon s zálogosaikon kívűl más család ott nem bírt: kivíve a malomvízi Kenderesy, Dalnoki Székely, Sulyok, Barakonyi, gr. Gyulai; meg a gr. Forgách-családot; melyek bírtokjoga forrása szinte egy zálogügy, egy Kopócsy elzálogosítása a középkor vígé felé a közeli Nagy-, vagy rúla Kenderes-Varsány fűfődesurának, a Kenderesi-családnak; mely kiváltásra nem kerűlvén, örökös bírtokká vált a Székely-családban és utódainál; a Székelycsalád levén a Kenderesi-család birtokutóda s egyik tagja hűtlensíge címin nyerte annak javait a Forgách-család, a 17. század első feliben Gr. Gyulai: Székely- Sulyok- Barakonyi-nőág lévén. Igy lettek ott ez idegen családok bírtokosok. A többi bírtokos mind Kopócsy-örökös, ríszint a Kopócsyak, ríszint az ezekbe házasodott paraszt-, armalista-eredetű Apáti-, máskíp Szabó-család rívin (Apáti Mária, Szentiványi Mihályné veje vót Lászlófalvi Eördögh Dániel, szabócsi alispán — az 1690. évi Vadászy-Lövey-záloglevélben: Dániel deák uram – a falu fűbírtokosa; az Ilosvay – s ez után az Ujhelyi-család nőági őse és bírtokelőde). Jogfosztásrúl a Kopótsyak sérelmire, kárára, hűtlensíg stb címin nem tanáltam. (Mint mindezeket 1923. nyarán, ott a helyszínen Kis Gyula kop.-apáti ref. papnak, historia domusa számára lediktáltam s 1924. elejin neki kűdött ajánlott levélben pótoltam. 1925. márc. 10. ajánlott leveleimben azonban; hozzá és az ottani jegyzőhöz; tiltakoztam, hogy ez adataimat, megállapitásaimat, melyek könyvekben nem olvashatók, felhasználhassák esetleg a Fayolrendszerű közig. adattárhoz.) Igaz, az Ibrányi-levéltári mutatókönyv kíszítője még nem a mai kor szíles látkörű törtínettudósa vót; sokan akkor még az úri családok de genere-ügyeit sem ismertík, hiszen az Ibrányi-levéltári mutatókönyv kíszítője a rígebbi, az I., a Péc-nemes Ibrányi-családot is, mely a levéltárat Muzeumba adó ujabb Ibrányi-családnak nőági őse és vagyonához juttató bírtokelőde vót, Pécsinek írja rígebbi őseiben; bizonyára mert nem értette a de genere Péc szavakat s a vidíken hallott, az ott ujabb törtinetű Pécsujfalusi Péchy-családrúl. Ugyanígy hallhatott a vidíken, az Ibrányhoz nem oly igen messze lakó Kopócsy-családrúl is s írta a Jakab nádor mellíknevit Kopócsinak s lehet forrása a Kopócsi nádor-legendának is; lehet, nem tudta a rígi levél illető szavát jól, helyesen elolvasni (níh. Fejérpataky László is figyelmeztetett rá, hogy a családok levéltárai mutatókönyveit nem törtínettudósnak kíszűlt ügyvédek s más uradalmi tisztek is kíszítettík, kik esetleg a rígi oklevelek szavait nem is tudták jól olvasni); mégis minden, annyi sok ellenkező s tán diadalmas szempont dacára is, nem tudok e dolog mellett könnyen elsiklani. Kopasz nádorrúl írt Bunyitay (Századok 22. évf. 22. ód. id. Petri, i. m. I. 354. Én nem olvastam). — Kopócsteleke helynevet is olvasok nála (Váradi pöspöks. tört. II. 258. Kupcteleke alakban) Szabócsmegyében, Ajak és Pátroha vidíkin; esetleg elébbi határában, már az Anjou-korban pusztául – praedium – s a váradi püspök bírtokául; Kopócsapáti
közeliben Talán azonos az említett, 1300-ban szerzett Gutkeled-nemesi birtokkal s a Karácsonyi Köpcsivel; de nem igen lehetett esetleg Várday-öröksíge a névadó, talán Apáti Kopócsnak; míután az 1300. évi cserebeli Kopcs — Kupch, Kubs. Köpcs — a Guthkeled-nem más s nem Várday-ágát illette. A környík azonban a Várdayak bírtoka. (Ajak törtínetit megírta Kovács István táblai bíró: Szabócsm. mon. VIII. bev. s 216. ód.). Valószínű azonban, hogy Apáti Kopócs-birtok, telek vót, ezen Kopócsteleke, miután Apáti Kopócsrúl igen sok emlík maradt meg napjainkig, Kopócsapáti jeles birtokos levén. Semmi emlíket nem ismerek, mely szerint Kopócsapáti a Barsa-nem birtoka lett vóna s igy esetleg a Róbert Károly által (Gyárfás, i. m. II. 461. s Karácsonyi, Magy. nemz., a Barsanemnél, I. 204-13.) letört, összeférhetetlen, zabolátlan, királyok ellen törő Jakab nádor, elébb Róbert Károly kedves nádora (Bunyitay, i. m. III. 182. okleveleiben igy) lett vóna a Kopócsyak őse; kiknek levéltára ma a Hontpázmán-nemes Tiszaujhelyi Ujhelyi Tivadar ur bírtokában van, Kopócsapátin; azonban a család túlílő ágai ősit nem ismerem. Az én adataim szerint, ez nem azonos a Jakab nádor kortársa, Apáti Károlylyal; kinek ága, talán a Perecsei Kopócsy-család, ugy látszik, a XV. században kihótt s kinek neje a Gutkeled-nemes Kisvárday Margit, fiok és unokájok pedig Apáti Kopócs; kikrűl mindrűl szóltam fentebb is már. Nem vagyok meggyőződve rúla, hogy e Kopócsoktúl származik a család tulilő ága is, miután, ugylátszik, egyidőben két Kopócs László fia Imre ílt; egyik Perecsei, másik Apáti Kopócs; annak ősei: Apáti Károly s fia Kopócs fia Kopócs. Emezét nem tudom amaz ősfájára kapcsolni. A perecsei előnév a nőági ős Perecsey-családtúl, ennek kihaltával nyert akkor szatmár-, ma tán szabócsmegyei piricsei bírtoktúl való, mely ugy látom, a két egyidőbeli László fia Imre, egynek állitásával tárgya vót egy 18. századvígi be nem fejezett táblai pernek is (Kopócsy-Gróf Fáy, Erőss stb. piricsei fődesurak ell., orsz. lt. tábl. oszt., proc. tabul. non determin., lev. 11. jun. 1793. s u. ott, ügyv. ut. ir. 40-51 ). Bizonyára, nem tehet itt arra gondolni, hogy ha Jakab nádor, vagy családja más tagja — az esetben, ha helyes lehetne a szatmármegyei monografia 92. oldali tudósítása, mely a nádor apját is Kopasznak irja, hasonlóan az Ibrányi-ltár. mutatókönyve írójával s Czinár mutatójával (Fejír, Cod. Dipl. VI. I. 220.-hoz) — lett vóna a Kopócsynak őse, ennek a család nagy szerepeire gondolva, irott emlíkei ne maradtak volna. Nem is állítja, sőt nem is gondol rá senki, hogy a Kopócsyak a Barsa-nemesek utódai vónának; csak előttem feltűnő a Jakab nádor Coposchus, Kopácsi-Kapacsig, Kopocsi mellík-, vagy előneve; illetve ennek e változatai és alakjai feltűnőek. Tudom, a Kopócs név is nem egy családhoz kötött; de többek neviűl lelt szemílynév vót, a rígi magyaroknál; van errűl egy jegyzíkem is, az ország különböző vidíkeirűl; mégis a legtöbbször hun-kun szempontra vezet e név. [Mint helynév is van, az említett helyen kívűl pl. Zala-kapolcs stb. is]. Az eddigiekben említett, Túrkevivel is kapcsolatban tárgyalt Kopócs moldvai kun királyfi, Szent László ellenfele, meg a dunántúli Attila-Kopócs helynév hun-kun emlíkűek, mint errűl itt, elébb is szóltam mán (27. ód) Helynévűl a Kopócs nevet legelébb 1082-ben leltem, a Dunántul (Fejír, Cod. Dipl. VI. 2. 356. s egyben családnévűl is, ugyanott s akkor.) A nékűl hát, hogy mindezek s a Kopócsapáti Kopócsyak kapcsolatba hozhatók vónának a Barsa nemmel s az e-nemes Jakab nádorral; mégis jónak láttam itt rámutatni ezekre, a nádor mellíkneve több, jelzett s fűleg Kopócsi alakja miatt, melyekbűl tehát én azonban semmiféle következtetíst levonni nem kívánok. * Ennyit Jakab nádorrul, mellíknevirűl, Barsa-nemirűl, a bíkísmegyei besenyők, KörösLadány és a Nadányiak dolga kapcsán; megjegyezve még, hogy Györffy Istv. évek előtt kieszközölte már a Nadányi-levéltár megtekintíse engedelmit számunkra; de eddig azzal nem
íltűnk, ríszint, mert Karácsonyi Ján. pár év előtt, kérdísemre kűdött nb. levele szerint, az rendezetlen állapotban van. S ím egy távoli levéltárban, egy tán Bíkísmegyével soha kapcsolatban nem vót család írásai közt kerűlt kezembe oly emlík, mílyet talán, a vidík multjára kutatni akarva, az Alfődön páratlan (az elmult több mint 700 esztendőbűl többi idejit, a török alatti Erdélybe huzódásuk idejit kivíve ; hova a levéltárat is vittík ; itt ílte át s íl ma is a család) ősi Nadányi-levéltárban, itt soha sem találtam vóna. Még csak annyit, hogy níh. Nagy Ottó, szónakmegyei tisztviselő (Borzovai Nagy cs. tört. Turul 1909. évf. 56-77. ód. — id. Vargha Zolt.: Márton cs. tört. Turul 1916. különlenyom. 4. ód. — különlenyom. 11. ód., Vargha Zolt. 1917. máj. 16. hozzám kűdött, említett leveliben) két Borsa-nemzetsigrűl tudósít. Egyik a Nadányiak és Jakab nádor neme; a másik erdélyi, szónak-doboka- és kolozsmegyei nemzetsíg (családfáját ennek Nagy: i. m. i. h., tán Karácsonyi után: Vargha Z. szóban levő levele 2. ód. szerint. E családfát is közli azonban Wertner, i. m. I. 128. ód. alján s idézett dógát: u. ott. 125. ód. Igy tehát): talán egy nemzetsíg ágai ezek s aligha lehetett két külön Borsa nem. — Hibás Nagy és Vargha Z. a Barsa nemet illető azon állítása, melynek forrása Nagy Ottó (Vargha, Márton cs. tört. 4. 5. ód), hogy a Zsarolyánt Jakab nádor ítíletiben 1307. megnyert Jurk fia Péter Barsa-; mert Gutkeled-nemes vót s ezen tívedís oka Wertner, i. m. I. 251. ódali vonatkozó szabatos tudósításának nem jó értelmezíse: a Wertner által mindíg pontosan az illető nevek elé jelzőül zárjelbe tenni szokott nemüket jelző, itt a Borsa nb. szavaknak; mely Jakab nádort illeti, értelmezőűl vítele s a Gutkeled-nemes Jurk fia Péter nemiűl irása – mint ezt Vargha Zoltánnak 1917. májusában meg is írtam vót s ez író említett leveliben be is látta, hogy Nagy Ottó nyomán hibás tudósítást adott a Barsa nem állitott zsarolyáni bírtokosságárul, i. m. 4. 5. ód. mintán e falut és Szekerest 1307. a Gutkeled-nemes Péter, tán az I. Zsarolyáni család őse nyerte meg perben, Jakab nádor előtt. — Ez eset különben arra is egy példám, hogy az ősisíg meg vót Nagy Lajos 1351. évi törvínye előtt is, mint ősi jogszokás — talán még Szent Istv. előtti időbűl; ki a nemzetsígí bírtokokat egyéniekké tette vót, ez lévén egyik ujítása; melylyel szemben – Nagy Lajos alatt csak írásba foglalták, szabatosították; sok példa levén arra, hogy egy jogszabály íl az íletben már bizonyos ideje, mikor kísőbb írásba foglalják, írott törvínnyé teszik a szokás jogát. Hívatkoztam mint példára e tekintetben. Vadászty Pálrul irt cikkemben, a nádori jkun fűkapitányi állásra is már, 9 év előtt: különlenyom, 12. ód. A zsarolyáni eset az lévén, hogy ódalág nyeri meg egy kihótt ág adományos bírtokát; v. ö. Wertner, i. m. I. 251. 1307. évnél alul s az eset valószínűleg egyik nőági ősömet illeti, nagyanyám Vadász Jánosné, Zsarolyáni Márton Teréz rívin. — Borsa helynév van Máramarosban is (Gönczy térkípin).
2. Szerző egyéb törtíneti tárgyú dolgozatai. A.) Megjelentek:
1. A z és az y betűk. (Budapesti Hirl 1907. dec. 7-iki 290. sz. 26. ód.) 2. A puszta. (Ugyanott, 1907. dec. 19.-i-ki 300. sz. 29. ód.) 3. Mátyás király Kenderesen és a Kenderessyek. (Jász-Nagykun-Szónakmegyei Lapok, Szónak, 1913. aug.l 7., XXIV. évf., 66. szám, 1-3. ód.). 4. Tisza-Abád és Tomaj-puszta vázlatos törtínete és a Tomaj-nemzetsíg. — Mutatvány szerző vázlatos összeállításaibúl. (Ugyanott, 1913. aug. 24. XXIV. évf. 68. száma 4-5. ód.). 5. Jász-Nagykun-Szónakmegye nem jászkun ríszeinek legsajátabb néhány rígi családja; melyekrűl Orosz Ernő nagy műve nem emlíkezik. (Ugyanott, 1913. szept. 21. XXIV. évf. 76. száma 5. ód.). 6. Egyházi fődesuak megyénkben és a rígi Külső-Szónak-megyében. (Ugyanott, 1913. szept. 28. XXIV. évf. 78. száma 5. ód.). 7. Bessenyei Kovácsin. — Pályadíjas vers. (Szabócsi Hirlap, Nyíregyháza, 1913. okt. 1., II. évf. 79. száma 1-2. ód. — Nyírvidík, Nyíregyháza, 1913. okt. 5. XXXIV. évf. 80. száma 1-2. ód. — Jász-Nagykun-Szónakmegyei Lapok, 1913. okt. 5. XXIV. évf. 80. száma 1-3. ód. – Túrkeve, 1913. okt. 12. XXIII. évf. 41. száma 1-3. ód.) 8. Jász-Nagukun-Szónakmegye nem jászkun ríszeinek nímely rígi családjai — melyekrűl Orosz Ernő nayy műve vagy egyáltalán, vagy ha más családoknál is, de külön-külön, önállóan nem emlíkezik — nemzetsígei és egyéb birtokosai. (Jász-Nagykun-Szónak-megyei Lapok 1913. okt. 19. XXIV. évf. 84. száma 4-5. ód. és 1913. okt. 26. XXIV. évf. 86. száma 4-5. ód.). 9. Keve egyházárúl. (Túrkevi verses törtínete. Ugyanott, 1914. juni. 21. XXV. évf. 50. száma 1-2. ód. — Túrkeve, 1914. juni. 28. XXIV. évf. 26. száma 1-2. ód. - Nem éreztetve elíg jól a Kevi és a mai határabeli tulajdonkípeni, eredeti nagykun puszták rígi törtínetei közti különbsíget.) 10. A pásztai közös legelőrűl. (Túrkeve, 1914. juni. 28. XXIV. évf. 26. száma 1-2. ód. és 1914. juli. 5. XXIV. évf. 27. száma 2-3. ód.). 11. Izabella királyi hercegnő Árpád egyenes ivadíka. (Budapesti Hírlap, 1914. dec. 15. 317. száma 8. ód. 3. hasáb). 12. Helyreigazítás. (A Czihat-család törtínetihez. Túrkeve, 1915. jan. 24. XXV. évf. 4. száma 2-3. ód.) 13. Vadászy Pál fülekvári al- s nádori jkun fűkapitány a 17. században. (Vázlataimbul a Vadászy-családokrul - kivonatosan s a forrásidézetek nékűl: Jász-Nagykun-Szónakmegyei Lapok XXVII. évf. 1916. jan. 16. 20. 23. 27-iki 5-8. sz. tárcarovatában s külön-lenyomatban is, néhány példányban; megkűdve nehány nagyobb könyvtárnak.) 14. Felhivás egy kíp ügyiben (Vadásziy Pál, a füleki alkapitány kípe ügyiben: Túrkeve, 1916. XXVI. évf. jan. 23-iki 4. sz. 3. ód.) 15. A kunok a hunok. (Jász-Nagykun-Szónakmegyei Lapok XXVII. évf. 1916. febr. 13. 13. sz. tárcarovatában, 1-2. ód.) 16. A megyei terűlet fűispánjai. — I. Jkun fűispánok, a nádorokon kívűl (Jász-NagykunSzónakmegyei Lapok XXVIII. évf. 1917. aug. 5-iki 31. sz. 1-2. és aug. 12-iki 32. sz. 1-2. ód.). 17. Orosznál híányzó néhány rígi megyei család. (Mezőtúr és vidíke, XXXIII. évf. 1917. okt. 14-iki 42.számtúl dec. 9-iki 50. számig bezárólag, Csarnok-ronatban, 3-4. ód. — 8. számában.)
18. Báránytartó jobbágyok 1562-ben, a mai mtúri határban (Mezőtúr és vidíke 1921. dec. 4. sz. 4. ód.) (Mindezek — mert nem magam javítottam — sok sajtó- és - egyéb hibával.) B.) Kéziratban.
1. Murány. 1900. febr. Mezőtúr. Vers. 2. Bálványosvár. 1901. május 1. előtt, Túrkevi és Mezőtúr. Vers. — Helyt nem álló legendás és kípzeleti alapon. 3. Bereg-tarpai utam leírása. 1904. nyarán Keviben s itt 1912. aug. 7. is. Töredíkesen. 4. A nemessigrűl. 1905. tavaszán, Bpest. Cikk a Budapesti Hírlapnak, mely nem közölte. A Gyurgyókai Zilahi-al malis ötletibül (1904. juni. 29.: Kincses Kalend. 1911. évf. 250. s Kempelen, Magy. Nemesi Almanach, 1910. Bpest, 148. ód.). Szempontjai 1912. nyarán, Keviben: A nemessig bölcselete c. alatt. 5. Redemtus-familiák. (Kevi Czihat, Györffy; Felsővályi Vincze; meg; a nemredemptus — csak ilyen, a red. Kallós-család egyik nőági utóda : a – Kérszigeti Sárkány családrul. Beküldve a Vasárn. Ujsághoz, mely nem közölte, 1906. vagy 1907. nyarán.) 1905-7. körül, Egyházhalmon, Pta-Ecsegen, a ványai határban. (A Kallós cs. másik nőági utóda a Vincze.) 6. Megyéinkrül. — (Kecskemét megye). — 1906-9 közt, a koalíciós kormányzás alatt, Túrkeviben. Cikkterv. 7-8. Gyöngyös Halászi Vadász és a Czihat cs. tört. 1906. nov. a szónakmegyei levéltárnoknak, Túrkeviben. 9. Családtörtíneti s más tanulmányok. (A Gyöngyöshal. Vadász s rokon családok s Kevi, Ványa stb. multjábúl), 1907. márc. 2-8. Túrkeviben. 10. Gyöngyös Halászi Vadász cs. tört. 1908. okt. 26. — nov. 4. Túrkeviben. 11. Szónakabonyi birtoktört. tanulmányok. 1908. vígin Keviben. 12. Magyar-és Erdélyországi nemes Vadász családok. 1908. vígin, vagy 1909. elejin, Túrkeviben. 13-4. Bikis- s szónakmegyei tanulmányok. 1909. tavaszán, május előtt. Keviben, Fényes Geogr. Szótárábúl. — Szónakmegye nem jászkun ríszei helysígei és családjai. Ugyanakkor s ugyanott. Darabban. 15. Poklostelki Áts cs. tört 1911-6 közt; talán 1912. őszin Keviben. Itt, e cs. birtokában. 16-7. Gyöngyös Hal. Vadász és a Czihat cs. tört. 1911. janu. 17. Túrkeviben; a meg nem jelent Orsz. magy. nemesi Lexicon szerkesztő bizottsága (Marosvásárhely, Kossuth L. utca 2) számára. 18. Csudabala és a szilágysági Valkaiak. 1912. Keviben. Cikkterv a kevi helyi lapnak. (Nem küdtem be.). 19. Túrkevi első telekkönyve (liber fundi) stb. s redemtus családai. 1912. febr. Helyben. Vázlat. 20. Nemzeti géniuszunk sérelmei. 1911/2. Turkeviben, Lukács László kormányelnöksíge alatt. (Darabban). 21. Gy. hal. Vadász családi hagyományok. 1912. juli. okt. — 1918. jan. Túrkeviben. Darabban. 22. Vadász-Varga cs. tört. 1912. Keviben. 23. Gutkeled-nemes Báthory-tanulmányok. 1912. nyarán s őszin, meg 1917. őszin. Keviben. Darabban. 24. Gyöngyöshalász birtoklási törtínete. 1913. márc. Keviben. Darabban. 25. Enyingi Török II. Katára s egyes Vadas családbeliekre vonatkozó tívedísek az
irodalomban; a Vadász és Vadászy nevekkel kapcsolatosan. 1913. ápr. Keviben. 26-30. Gyüre, Kopócsapáti és Kísvarsány szabócsmegyei faluk tört. adalikai. 1913. nyarán. Pótolva 1917/8. elejin, 1919. őszin, 1921. júniusában, 1922. májusában, Kop.-apátira 1923. őszin is, Keviben s Gyüre, Kop.-apáti törtíneti kutatásom törtínete. 1923. okt. 5. Ugyanott. 31. Adalíkok a Kopócsapáti Kopótsy cs. törtínetihez. 1913. nyarán Keviben. Pótolva 1919. s 1921. június, meg 1922. nov. s 1923. őszin. Darabban. 32. A túrkevi Hajdu cs. tört. 1913. XII. 20-1914. II. 19. Keviben, 32/II. Czihat-oklevéltár. 1914. febr. 24. stb. Keviben. 33-4. Oklevéltár a turkevi váltsághoz 1745/51. Túrkeviben 1914. márc. 10.—4. s hozzá Kevi krónika, 1920. febr. 5. a kevi ref. anyakönyv elejirül. Keviben. 35. Vadász, Vadászy; Vadas, Vadasy; Vadacsi; Vadasfalvi; Vadasűlisi családokrúl. A névcserék birodalma. 1914-6 Keviben 5 kilós kézirat. Az Akadémia tört bizottsága elismerísivel (Áldássy Ant. dr. bíz. előadó Budapest 1918. márc. 6. nb. sorai szerint.). Elfogadva egy risze a Turul számára, Holub Józs. dr. levele s rokonom Görzsönyi Vargha Zolt. dr. Vadász Károly szónakmegyei tisztviselőhöz Bpestrűl 1915. ápr. 14. küldött levele szerint. Azóta gyűjtött adataim majd megannyiak hozzá. 36-7. Belőle regesták és forrásjegyzik 1919. elejin. Darabban. S ebbül: Adalíkok az engem érdeklő helyek néhánya — Gyöngyöshalász, Varsány, Kopócsapáti, Gyűre, Abony, Jászkisir, Túrkevi s ennek határa s dili környike, Zsarolyán és Szónakmegye — törtínetihez. 1919. márc. 28. és 1921. febr. 22. Túrkeviben. 38. Túrkevi födosztások 1850/60. Túrkeviben 1916. janu. 12. s kísőbb pótolgatva. 39. Ukránország. 1916. Keviben, Cikk e szó mintájára az Esztland, Kurland, Lifland szavak mellőzíse s Észt-, Kur-, Lif- stb. ország szó használata érdekiben (Budap. Hírl. febr. 3. levele értelmiben nem közölte, mire elkűdtem dr. Beöthy Zsolt egy. tanárhoz.) 40. Kopócsy csal. tört. 1916. juni. Túrkeviben. Munkavázlat. 41. II. Rákóczi Fer. szabadulása s Lengyelben. Fordítás Vallomásaibúl, 1916. nyarán, Túrkeviben, Juli. 20—7. — egy hétig. 42. Adalikok Gyöngyöshalász törtínetihez. 1917. febr. 1—13. Túrkeviben. Darabban. 43. A budavári rígi házszámok, utcák, terek, kapuk. 1917. ápr. 23. Túrkeviben. 44. Kopócsapáti vidike nemzetsígi térkípe. 1917. máj. 17. Túrkeviben. Darabban. 45-6. Bikis- és Hajdumegye nemzetsigi (de genere) térkipe. 1917. máj. 29. stb. napokon Túrkeviben. Darabban. A Mg. vgyéi. és vár. mon. váll. e kötetei számára szánva. 47. Jász-Nagykun-Szónakmegye nemzetsigi térkipe. Beküdve a Mg. vgyéi. és vár. orsz. monográfia-vállalathoz, e megye monográfiája (v. ö. Jász-Nagykun-Szónakmegyei Lapok 1913. febr. 13. sz. 2, 1914. juni. 28. sz. 3., Túrkeve, 1914. juli. 5. sz. 4. ód.) számára Bpestre, Túrkevibül, 1917. juni. 4. 48. Mátra-Körösvidiki családok. 1917. juni. 23. Keviben. Darabban. 48/II Jelszavak. 1917. juni 11. Túrkeviben. Cikkvázlat. 49. Az első Kenderessy-családrúl. 1917. nyarán Keviben. Bekűdve a Jász-NagykunSzónakmegyei Lapoknak (Juli. 3. ajánlott levélben), hol megsemmisült a kommün alatt. 50. A megyei terület fűispánjai. — II. Kűlső-szónaki fűispánok. 1917. nyarán Keviben. Sorsa, mint az elébbié. 51. A megyei terület alispánjai. 1917. nyarán Keviben. Sorsa, mint az elébbié. 51/II. Kérszigeti Sárkány-oklevéltár. 1917. okt. 15. stb. napjain, Keviben. (Az általam 3381/1918. évi alisp. sz. a. a szónakmegyei ltárba beadott 9 drb. oklev. másolata.) 52. A Báthoryak névadó birtoka elébb a Borsa-nemé vót — és egyebek. Tarlózások és problémák a nemek birodalmában. 1917. őszin Keviben. Beküdve a Turulhoz nov. 23. ajánlva. 53. A Kopócsapáti Kopótsy-család törtínete. 1917. nov. vígin Keviben. Darabban. 54. Pta Ecseg törtinetibűl és Ördögárka. 1917. dec. Túrkeviben. Darabban.
55. Adalíkok a Kopócsapáti Kopótsy-család törtínetihez. 1917. őszin, vagy 1918. elejin, Keviben. Darabban. 56. Adalíkok Túrkevi törtínetihez. 1918. jan. 12., itten. Darabban. Munka-vázlat. 57. Márc. 15. a Kunságon. 1918. márc. 15. Keviben. Cikk-vázlat. 58. Szónak-Abony törtínetibűl. 1919. január és dec. vígín, Keviben. 59. Varga-Vadász-kérdisek. 1919. febr. elejin, Keviben, 1-7. ód. Beküdve a Turulhoz. 60. Helyitörtínet tanítása az iskolákban. 1919. márc. 8. Keviben. Beadvány, ekkor elküdve a Károlyi-kormányhoz s márc. 21. után Szónakmegye intézősígíhez. — Márc. 25. többekhez levelek ez ügyben, Kevibűl. 61. Vadásziász. Verses törtínet a gyöngyöshalászi Vadász-családrúl. 1919. Juli. 10. Keviben. 62. Vademecum. 1919. nov. 10-tül, Keviben. 63. Adalikok Nagy-Varsány törtinetihez. 1919. nov. 13. 29. Keviben. Pótolva 1921. juni. 22. 1923. szept. 12-6. ugyanott. 64. Tisza-Sülyi családfák. 1919. dec. 13. Keviben. 65. Adalíkok Gyöngyöshalász törtinetihez. 1920. jan. 31. Keviben. Darabban. 66 Családfák a túrkevi I—IV. ref. anyakönyvből. 1920. febr. Keviben 66/II. Dr. Kuszka Istv. szónakm. fűisp. ősfája. 1920. márc. és 1922. julius hóban. Keviben. 67. Vadász nevű tanulók a magyar egyetemen. Bpest. 1920. juni. 23. Beadva a pesti Pázmány-egyetemhez (5021/1919/20. évi rektori sz. a. s v. ö. 4995/1919/20. évi ily sz. is ott). 68 A Kapivári Kapy-család rígi neveirűl és egyebek 1920.? nyarán Bpest. Átadva a Magy. herald. és geneal. társaságnak, níh. Fejírpataky László utján. 69. Adalikok Kenderes; meg a Horthy és a rokoncsaládok törtinetihez. 1921. elejin Túrkeviben (jan. 6-túl márc. 4-ig). 70. Halászi Body-füzet. 1921. márc. 4. 1922. okt. 31. Keviben. 71. A Nemz. Muz. évrendes ltárí rendszere ellen, a rendezetten bekerülő családi levéltáraknál. Budapest, 1921. ápr. 4. (97506/921. évi IV. b. közokt. min. sz.). 72. Gyöngyöshalász tört. tanulmányok. 1921. jul. közepin, 15. Keviben. Darabban. 73. Nemzeti, Hazai, Magyar és Orsz. Helytörtineti Levéltár Propaganda- és szervezísi-terv, füleg níh. Semsey Andorra gondolva. 1921. aug. 29. Keviben. 74. Kivonat a kevi- túri és b. Haruckern-csejt- túrkeddi határperkönyvekbül, a kevi városi levéltárban. 1922 elejin Túrkeviben. Halászi Demjéndy-fűzet. 1922. okt. 31. Túrkeviben. 75. Adalikok Túrkevi és pusztái, meg rígi fődnipe törtinetihez. 1922-4. Keviben. Többkilós kézírat. Lassú kidolgozás alatt. 77. Gyöngyöshal. Vadász cs. törtinete. 1923. nyarán Keviben, juli. 7. előtt. 78. Gyöngyöshalász törtínetit kutatásom törtinete. 1923. okt. 6 Keviben. 79. Adalíkok Gyöngy. hal. ált. s birtoktörtinetihez. 1923. okt. 7. Keviben. 80. Vadász jobbágy-családok. 1924. tavaszán Keviben. Töredík. Darabban. 81. Adalíkok a túrkevi rígi fődnipe törtinetihez. 1924. tavaszán. Keviben. Darabban. Lassu kidolgozás alatt. 82. Almási-könyv. 1924. márc. 28. — ápr. 2. 83. Níhány emlík Túr és Túrtű multjábúl. 1924. őszin Keviben. 84. Dévaványa multjábúl. 1924. okt. 13—21. Keviben. Elküdve okt. 21. Szügyi Dán. ványai ref. papnak; halálom esetire a ványai közsigi ltár számára; addig visszavárólag. 85. A dévaványai határbeli tudákos és értetlen Réhehy főd és vasúti megálló nevinek a rígi helyes s ma is ílő Riel-re való visszaváltoztatása kívánatos. 1924. nov. 21. Keviben (Beadva a M. Á. V. igazgatóságához, Budapest, VI., Andrássy-ut 73. nov. 26-án, F. főkezel. iroda, 83706/924. sz. a s visszajővén: dec. 24. Ványa kípv. test. közgyűlísihez aj. levélben; ltárában megőrzendően.) 86. Petrovay Jánosné, Bedegi Nyáry Zsuzsanna ősfája, az ismerhetősíg határáig és egyebek
1924. dec. 10-31. Keviben 87. Közlevéltári Szabócsizmus. 1924. dec. 24. Túrkevibül elküdve a közokt. ministeriumba. 88. Adalíkok Pta Taskony törtíntihez. Túrkeviben, 1925. febr. 20-22. * Bizonytalan időben:
89. A spanyol király osztrák főhercegi s Habsburg grófja cime. Talán 1918-ban. 90. Gyöngyöshalász tört. regesták. Darabban. Mivel pedig 32/II. 48/II. 51/II. 66/II számok is szerepelnek e munkajegyzíkben, a 90. helyett tulajdonkipen 94-nek kellene itt állani. S különböző időkben több más, itt fel nem sorolt; de nagyríszben meglevő kisebb dógozat (pl. 1346/917. Min. Eln. I. sz. 1915. dec. 3-rúl Kevibül) s a törtíneti, levéltári kutatások érdekiben 1902/3. óta, egy negyedszázadon át megirt több száz, nagy ríszek-ben elíg terjedelmes, gyakran teljes 1-2 ives levél.
Utóhang.
E fűzet nyomása közben olvasom (Magyars. 1925. ápr. 5. sz. 12. ód. 2. has. fent), hogy az 1917. év, a forradalmak után az orosz írók szinte nem az u. n. írodalmi, de a níp nyelvin írnak mán. – Magyarországban tán én így először e fűzetet; a nékűl, hogy az elébbirűl sejtelmem is lett vóna. Magam mán évek előtt és óta igy írtam leveleimet, beadványaimat; ha grófokhoz is – levéltári kutatásaim érdekiben s egyáltalában. – Talán e kezdeté a jövő Magyarországon is? (v. ö. itt elől, 7. ód is.) A tárgyaláshoz még: a kérdishez, magyarnyelvűeknek tarthatjuk-i a besenyőket, arrúl értesít Györffy, hogy manapság töröknyelvűeknek tartják űket. – Karácsonyi, a kivonatomban levő bíkísi helyneveket a szláv nyelvbűl magyarázza, nagyríszt. Mint Györffy is mondja, akkortájt ez vót az általános szokás, a gyakorlat, a divat; hogy ugy mondjuk; e tekintetben. – Tót-Turgony nevű rígi falu-nevet is tanálunk, igaz, még a Nagykunságon is, Kisujszállás mai határában (Palugyay, i. m. 53. ód.) – A Zádor és Ágota tiszafüredi tanító-írója is tán innern írja alapítóját tótnak, e verses regínyiben. Sajnálom, hogy azt a kírist, amelyet itt elébb (71. ód.) intézek a bíkísmegyeiekhez, az ottani esetleges Besenyő hely- és szemíly-, illetve családnevek velem leendő közlíse érdekiben, esetleg helyi lapok utján, eddig közzé nem tettem; még ez értekezís nyomása közben is; – melynek különben minden példányát sajátkezű névaláirásommal szándíkozom ellátni; tűlem elkerűlísek előtt. Túrkeviben, 1925. ápr. 17. A szerző.
Név és tárgymutató. (A számok az ódalakat jelzik.)
A-vígű szavak. 39. helynevek 42-47. Tiszabád 11, 12, 15. 16. 28. 29. 50. 51. 53 (névmagy. e 2 helyt). 54. 60. 87. Abády 12, 13. Abaposztó 54. Aba Samu és neme 7. 16. 17. 29. 37. Abony 62. 63. 81. 89-91. Csolt-nemes Gerlai Ábránffy 79. 80. Absolonűlise 29. Ács (Poklostelki) 63. 89. Acsk; Acski 40. Ágó 72. Ágota 94. Akademia 7. 90. Akasztó 36. Akcs, Akcse, Akcsi 40. Alacska 40. Alatka 40. 47. 71 (jelzője alatki). Alcsi 18. 40. 72. Áldássy 90. Alispán 91. Almási 93. Csíkszentkirályi Andrássy 53. Apáti 27. 58. 64. 72. 73. 82.— 84. 90. 91. Arad 56. Ari 56. 57. Ördögárok 38. Árpád 16. 38. 88. Árpádház 19. 23. 80. 81. 88. Ártánházi Bornemisza 37. 38. Aszalay 43. Átilla 27. 37. 61. 85. Atyaszeg 31. Avar 65. 67. 77. 78. Bábocka 43. Bakonszeg 55. Bala 18. 43. Balai 24. Csudabala 5. 19. 23. 25. 26. 38. 43. 47. 57. 69. 71. 89. Bálványos 70. –vár 88. Bánffy (Losonci) 12. Barakonyi 82. 83. Bári (Bánríve) 67. Barsa, Borsa nem és helys. 3. 34-36. 79. 80. 84-6. 91.
Báthory 20. 66. 89. 91. Bebek 34. Bey 20. Beinschróth 31. Bekes 18. Bene 49. Benkő (Hettyeni) 81. Bere 62. Beríny 61. 62. Berzseny 60. 63. 71. Besenyei 12. 34. 38. 87. Besenyetelek 28. Besenyők Hevesben 11. 20. 40. 47. 49. 50. 62. 71. 72. stb. 25 megyében 11. 23. 31-3. 34. 42-73. közt. – (ijász) 27. – kun 28. 38. 43. 62. 64. 68. 70. 72. 73. 80. – sarmata 66. – szittya 77. – Bolgárországban 32. 43. 75. – tartomány 44. 61. 67. – vezérek 47. 61. 65. 67. 77. 80. – nyelv 78. 94. (török? magyar.?) – jelző 79. – fűisp. 49. 72. 75. 76. – űlís 55. 75. Besenyőd 50. 51. 54. Besenyőhalom 31. Besenszeg 31. Besenyszög 29. 31. 55. 76. Besnyő 31. Betlend 56. Különböző betűs vígzetű helynevek 71. Bíkís 65. 89. 91 (megye de gen. birtok-térkípe) Biríny l. Beríny alatt. Bíró = ispán, gróf 75. Body (Halászi) 92. Bolgár 27 (jász). 32 (kun). 43 (török). 52 (kun). 59. 75. 77. 78. Borbíly (Rofi) 38. Bornemisza (ártánházi) 37. 38. Borot 66. Borsa-nem l. Barsa alatt. Borsod 57. 59. Bőcske (Bőtke) 47. Bögír Besenyő 50. Beőthy Zsolt 90. Brucsa, Bruksa-nem 80. Bucsa 36. 39. Budavára 90. –i és pesti egyetem 92. Buzsák 40. Tiszabű 17. 20. Bűrkös 47. Chordy (Hort) 69. Czihat 88 - 90. Cölöpípítmíny 22. Cs-vígű helynevek 71. 72. Bíkíscsaba 43-5. Csabacsűd 49. 54.
Csaholyi 17. Családi levéltárak Múzeumban 92. Csángó 53. 78. Csány 43. 50. Csatár 66. Cséfán 61. Csejt 66. 92. -i 67. Cselánzug Túrkevíben 16. 55. Csépány 60. 61. Csete 48. Csolt 69. 80. Kuncsorba 22. 24. 26. 56. Csuba 43. (Fer. is ott). Csuda-család 43. Csugar 70. Csur 62. 67. ' Csabacsűd 49. 54. D-vígű nevek 49-60. – magyarázata 51-53-56-57-59-60. Dag 71. Dán 61. 64. Darmanesti 53. 68. Debrecen 13. 44. 65. 70. 81. Décs, Decse, Décse 48. Deme 34. -vár 33. Deménd 50. 58 (Deméndy is). 92 (Halászi Deméndy). Detk 40. 71. Déva (Ványa előneve) 38. Dévaványa l. Ványa alatt. Szentdienes 35. 37. (-monostora is) Doboz 47. 61. 64. 66. 67. –y 66. Dormán, -ny 52. 53. Dormánd(háza) 50-54. 56. 57. 59. 60. Dormándy 53. Dormánfalva 53. Dormánházi 52. Doszta 31. E-vígű nevek 47-49. 71. É hangzó nem = í 7. 78. Ecsed 49. 50. 54. – Ecséd 50. Ecseg 5. 20. 26. 36-38. 47. 50. 72. 73. 89. 91. Ege 47. 48. 73. Egri püspök 18. 24. 25. Egyetem 92. Egyház = templom 24/9. 35. Egyházhalom 5. 38. 89. Elve 72. Ebdríd 50. 54. Erdő 23. 56. (Szeg- 55. 73.)
Erdőhegyi 58. 60. 81. Erőss 84. Fa =- falva 65. Fáy 84. Faluk határa 22. Falva 55. 56. 65. Eger-Farmos 47. Fegyvernek 16. 17. 20. 29. Fejérpataky 83. 92. Fayol 83. Forgách 17. 19. 82. 83. Fődet váltó és nemváltó (jász-kun lakos 1745. és után) l. Redemtus alatt. Francia 28. 74. Fúdír 31. Fűispán = bíró, gróf 75. 88. 91. Gabonás Csépány 60. 61. Gepidák 6. Gerla 44. 47. 80. Gerlaszentgyörgy 15. 44. Geszti 14. Giazi 61. Goszthony 34. 41. Gróf = ispán, bíró 75. Gyán 61. 71. Gyáni 62. Füzesgyarmat 36. 61. 62. 69. Gyarmati 36. Gyima 44. 47. Gyoma 1. 15. 16. 31. 36. 42-44. 46. 47 (irodalmával) 62. 65. 69. 74. 75. Gyöngyös 13. 65. Győr 67. 78. Györffy István dr. 5. 6. 13. 15. 21. 22. 30. 31. 63. 85. 94. – más cs. 88 (Keviben is). Szentgyörgy 11-3. 15. 33. 63. Szentgyörgyi 12. 13. 15. 19. Györös 35. 37. Gyula 42. 44. 47. 67. 75. -y 44. 82 (más: elébb Szőke) 83. Gyur 67. Gyüre 48. 67. 80. 81. 90. Gyürkehely 48. Habsburg gróf 93. Hadad 57. Hadháza 57. Hajdu (túrkevi) 90. -megye de genere birtoktérkípe 91. Halász (Halaszeesti) 68. Gyöngyöshalász 1. 29. 34. 53. 58. 89. 90. 92. 93. Halmagy 72. — Halmágy 60. Halmaj 72. Halmi Gáb. 13. 19.
Harsányi 47. Haruckern 92. Háza, falva 54. 55. Hegyeli, máskíp Csuda cs. 43. Helyek kora 19. neve 55. — törtínete iskolákban tan. 91. Kis Hevesmegye, kerület 17. 77. Hímesd 24. 26. 71. Hímesegyház 26. 71. 72. Hó, Hód 57. Holub 90. Hort 23. 50 52. 69 (Chordy). Horthy Mikl. (nagybányai) 40. csal. 92. Horváth 58. (Gyürében) 81. Humj = kumj 56 Hun 17. 18. 27. 28. 32. 37. 39. 72—74. 78. 85. 88. Hunyad 39. 56. Hunyady 18. 20. 76, 87. Í hangzó nem = é 7. 78. Ibrányi 82. 83. 85. Ilosvay (Nagyilosvai) 83. Tiszaszentimre 11. Szentimrey 12, Iráz 67. 68. Irházi 67. Ispán = bíró 75. L. al- és fűisp. alatt is. Iván, Ivánka, Ivánkatelek, Ivánlegínyteleke 39. Túrkaba 20. 24. Kabar 66. 68. 77. Kakat 33. Káka 45. Kállay 19. 49. 67. Kallós 49. 88 89. Kamut 67. Kapacsig 85. Kapolcs 85. Kapy 17. 92. Karácson 15. Karcag 13. 22. 24. Karcagi 13. 14. Károly 69. más –i 61. 92. Káta-nem 17. s Kátay 76. Katarcs 44. Kazar 59. 74 77. 78. 80. Kecskemétmegye 89. Túrkeddi 16. 20. 24-26 28. 92. (per). Kelemenzug 47. Kemínyegyház.-sziget 71. Keníz 43. 45.
Kenderes 20. 40. 87. 92. -y 82. 83 (Malomvízi). 87 (Gyali) 91. Kengyel 19. Kereki 67. Tótkereki 35. 37. Kér (Kenderes. Kéregyház) 40. (Kérsziget neve is) 72. Kérsziget 37. 60. 72. 72. 88. 91. Keselyő 65. Ketel 80. Keve 27 (hun). Keveegyháza _= Túrkevi 24. 35. 87. Túrkevi 1. 5. 9. 13 (család). 16. 19. 20. 22. 24. 25 (jobbágyok is itt). 26. 27. 28. 29. 34. 35. 38. 45. 46 (kevi jelző). 48. 54. 55. 62. 63. 67. 70. 74.80. 81. 85. 87—89. 90 (váltság és Krónika, meg födosztások). 91. 92 (családfák s perkönyv is, meg pusztái s fődnípe is). 93. (fődnípe is). Kinizsy 63. 68. 70. Kir. = koronai jobbágyok 12. 76. Kis Bálint 53. 79. Jászkísír 72. 80. 81. 90. Kisujszállás 14. 24. 61. 94. Kisujszállási 13. Kolt (Kót) 69. Aba-ns. Kompóthy 16. 37. 38. Kondoros 65. 71. Kopa 45. Kopácsy 81 82. 85. – Kopacsig 82. 85. Kopasz nádor nevei 81. 83. 85. Kopcs 84. Kopecs 82. Kopocz 81. Kopócs 27. 72. 82. 84. 85. –teleke 84. -apáti 27. 58. 72. 81. 84. 90. 91. -y 27.39. 58. 81-4 (perecsei is). 85, 90. 91. Coposchus, Coposzi, Kopaszi, Kopos 81. 85. Korona-jobbágyok l. Kir. alatt. Korvin János hg. 76. Koszta 47. Kozár 80. Kovácsi 34. 37. 72. 87. Köpcs 82. 84. Környe 48. Körös-vidík 91. Kösölyűs 65. Kumj =. humj 56. Kunhalom 37. 38. Kunok 12. 17. 18. 20. 24-28. 32 (bolgár is). 33.34. 37-40. 43. 44. 50. 51. 52. 55. 56. 59 (Valben). 62-66. 68. 70. 72. 73. 74. 76-78. 80. 85-89. Kunság 15. 18. 20. 21. 23. 24. 32. 47. 56. 76. 91. 94. Kupa 45. Kupcteleke 84. Kupcs, Kubs, Kupecs, Köpecs 82. 84. Kuria 70.
Kuszka 92. Kűgyfok 48. 72. Küri 81. L-vígű helynevek 71. 72. Körös Ladány (Nadány 35. 38. 39. 62. 64. (más 72. 62. is) 74. 80. 85. Lajta (Selyeg) 72. Land (ország helyett) 90. Lénárt Bálint 41. 43. Lengyelország 90. Levéltári rendszer a Nemzeti Muzeumban stb. 92. – köz-i Szabócsizmus 93. Lónyi rív 46. 71. Losonczy 12. 44. Lőrinke, máskíp Visonta 47. Leövey 13. 14. 83. Ly-vígű helynevek 64. 68. 69. 71. 72. Kunmadaras 24. Mágor 68. 72. Magy 72. Magyar 66. 73-75. 77. 78 (20 fajbul). Nagy-Magyarország 77. Malomszeg 35. 37. Maráz 18. 67 (Maráza is). 68. Marjai 74. Marjalaka 13. 15. Marjalaki 13. 14. Markaz 68. Maróthy 75. 76. Márton (Zsarolyáni) 86. Mátra 11. 13. 43. 49. 91. Mátyás király 87. Megyék 89. - de genere bírtok térkípei 91. Megyer 66. Melich János dr. 32. 43. 51. 56. 59. 75. Mén Marót 16. 39. Törökszentmiklós 18. -Körös- 69. Szentmiklós 69. -zug 64. 69. Mirhó 15. Molczsid (Malczsid) 35. 37. Moldva 26-28. 53. 70. 85. Móric 22. 24. 26. Murány 88. Muroly 64. 68. Murony 62. 64. 68. Nemz. Muz. ltári rendszere 92. N-, ny-vígű helynevek 60-64. magyarázata 62. 64. Nácsa 21. 24. 26. 28. Nadány l. Körös Ladány alatt. Nadányi 3. 34-7. 69. 79. 80. 85. 86. Nádudvar 20.
Nádudvari 14. Nagy (Borzovai) 85. 86. Náta (Nácsaegyháza?) 26. Nemes (de genere) 7. 22. 23. 83. 91. -i Lexicon, Magyar 89. -síg 88. Nemzetsígi birtok-térkíp 91. Névtelen kir. jző. 11. 16. 21. 39. 80. Nímet 44. Nyáry 38. 52. 66. 93. Nyárszeg 66. 73. (v. ö. 55. tarpai Szeg-erdő) Nyír 23. 27. 72. Oláh 28. 44. 53. 60. 68. Orczy 52. Orod 49. Orosz 64. 74. 94 (írók a níp nyelvin). Oroszlánkű 17. Osztrák fűherceg 93. Ö-vígű helynevek 71. Öcsöd 49. 50. 54. 77. Ölyved 50. 51-4. Eördögh 83. Ördögárok 38. 91. Ősisíg 86. Őz 50. 53. 54 Őzed 39. 49. 51-4. Páka 32. Pálka 32. 33. Palóc 40. 43. 69. 74. Palóczy 15. Pálosok 26. 38. Pályi, Pauli 12. 33. Páltelek, Paulitelek 12. 33. Pálűlíse, Paulis 33. Papp (Kisvárdai) 78. Parlaghy 70. Túrpásztó 13. 16. 20. 22. 24. 26. 29. 63. 87. Pázmány 62 (név). 92 (egyetem). Pecsenyéd 50. 51. 54. Péc 82. 83. Péchy 83. Pelő 19. 20. Perecse, Piricse, -i Kopócsy 84. Pereg 72. Peres 67. Péterdeákűlíse 30. Péterkeűlíse 29. 33. Petrovay (Dolhai) 93. Pilcz 31. Pó 70.
Poch 70. Póhalom 36. 38. 69. 73. Póhamara 14. 16. 20-22. 24-26. 28. 70. Possessio = falu 29. Póstelek 68. Pósváralja 68. Puszta 19. 28. 29. 35 (egyház). 87. (azonban ujabb időben is predium alakban pl. Kérszigeti puszta predium, e pta. 1755. évi osztályleveliben is). Ar szóvígzet 77. Rákóczi 18. 47. 90 (Vallomásai). Recsk 40. Redemptus; irredemptus (tődet váltó és nem váltó jász-kun lakó 1745. s után) 89-99. Réhely 93. Riel 5. 39. 72. 93. Tisza-Rof 17. -i Borbély 38. Rogerius 51. 78. S-vígű helynevek 64-66. 68. Sághy 52. Sárkány, Kérszigeti 60. 88. 91. Semsey Andor 92. Kacsics-ns Szícsínyi Salgay Miklós 18. 53. Síd 37. Sima 38. 45. –y 79. Syru 67. Sopronmegye 43. 44. 46. 49. 50. 61. 62. 65. 71. Két-Soprony 61. Spanyol kir. 93. Sulyok (Lekcsei) 82. 83. Sur 67. Tápió-Süly 15. Tisza-, Pta-Sűly 92. Szabadka 43. 45. Közlevéltári Szabócsizmus 93. Szabócsmegye 22. 23. 27. 56. Szabócs vezér 16. 38. Szabócsódal 26. 72. Szajol 18. Szajoli 18. 24. Szállás 33. 50. 55. 56 (jász-kun) Tiszaszalók 11. 12. 16. Szalók nem és hely 12. 34. Szaracén 17. Sarmata 66. Szarvas 22. Szatymaz 68. Szeg = zeg = zug 54. 69. = szög 55. 69 (barna. — Ontja meleg bélit szög-sárga lovának: Arany, Buda halálában). 19 (sziget is). Szécsi 37-40. 50. 53. – Szeged 54. Szeghalom 16. 38. 39. 41. 64. 69. Szegvár 69.
Székely 12. 18. 51. 63. 65. 74. 77. 82. 83. Szekeres 86. Széky 70. Szente, -tornya 48. 73. Szentiványi 83. Szerbország 43. 75. Szerep 16. 71. Szícsínyi 29. Sziget szó 19. Szilágy 72. 78. 89. Színás 47. Szlávok 6. 19. 38. 39. 43. 60. 62. 94. Szlavonia (Tótország) 59. 75. Szoboszló 20. Szónakmegye 89. 90. 91 (de gen. bírtok térkípe). 92. — Szovát 20. Szög = szeg, zeg, zug 54. 55. (barna 69.) Szuhay 70. Szuna 20. Szügyi 4. 37—9. 46. 93. Tájszólás 7. 51. Szenttamás 18. Tar 54. 57. Körös Tarcsa 43. 45. 46. 74. Tar, Tard 54. Tarpa 55. 88. Tas 16. 38. 66. 68. Taskony 16. 93. Tatár 51. 76—78. Tatárjárás 17. 21-24. 41. 80. Tedej 14. Telek 19. Halász-, Nagy-T. 25. Temes 65. 72. Templomzug 54. 55. Tenyő 16. 18. 19. Tényő 19. 20. Terehalom 47. Tiszazug 20. 34, 49. 62. 72. 76. 77. Tolmács (kun-tatárral) 51 (kun s magyar közt is). 78. Tomaj-nem 11. 44. 50. 60. 87. és helys. 12. 28. 87. Tonuzoba 32. 51. 53. 56. Torda 43. Torontálm. 33. 72. Tóttelek 37. Tótország (Slavonia) 59. 75. Tőgyfok, Tőgye 48. Tőkemonostora 71. Török 43. 66. 71. 74. 77—79. - Enyingi 89. Helyi tört. tanit. iskolákban 91. Törtöll 14.
Túl 62. 67. Túr 5. 14. 16. 20-22. 45. 47. 54. 62. 67. 70. 88 (1562. jobbágynevekkel). 92 (perkönyv). 93. Turgony 61. 94 (Tót). Túrtű 5. 93. Turul 90. 91. Tzur 67. Tiszaug 47. 72. Ugra (Hevesben) 47. Ugray (Biharban) 26. Ujhelyi (Tiszaujhelyi de gen. H. p.) 83. 84. Ukránország 90. Uz 74. Űlíse 29. 33 (Kunűlís is). 55 (besenyő). Zay 18 21. 70. Zala-Kapócs 85. Zeg = zug = szeg 54. 55 (szög). 19 (sziget is). Zig = zeg = szeg = zug = szög 55. 69. 19 (sziget is). Zug = zeg, szeg 55. 69. szög 55. 19 (sziget is). Tiszazug l. T-ben. Zsarolyán, -i 86. 90. Zsíd, Zsíde 37. Jakab nádor 79-86. Jakcsy (kusalyi) 37. 38. Jana, Janka 39. 46. Jármi 22. 80. Jászkunok 12. 32. 47. Jász 13-5. 27 (= bolgár). 44. 51 (magyarnyelvű níp). 61. 63. 64. 66. 74. 76. 78. 86-89. Jobbágy 11 (Vadász). 25 (Keviben). 47. 58 (Vadász). 81. 88 (M.-Túron 1562.). 92 Túrkeviben) 93 (Vadász és Túrkeviben). Kir. = koronajobbágyok 12. 76. Jurk (Györk = György?) 86. Vadacsi 90. Vadas 89. 90. –y 90. –falvi 90. -űlísi 90. Vadász, arad-zarándi falu 76. -családnév 47. 89-91 (máskíp Varga is itt). 92. 93. Vadász (Csekefalvi) 63. Vadász (Gyöngyöshalászi), 1. 11 (jobbágy). 38. 47 (jobbágyok). 58. 63. 71. 80. 81. 86. 89. 90. 92. 93. Vadászy 58. 66. 83. 86. 88-90. Vadászűlíse 33. 90. Vajda 20. Vay 46. 82. Vajta 80. Valkai 89. Vandalok 6. Fődváltó; nem váltó l. Redemtus alatt. Váltság (Kevi) 90. Vanlegenteleke 40. Vány, Ványi 46. Ványa 5. 31. 36-40. 43. 45. 46 (irodalmával). 47. 48. 49. 52. 53. 61. 62. 69. 73-75. 89. 93. Kisvárday Gutkeled-ns. 82. 84.
Kisvárdai Papp Gy. 78. Vargha (Görzsönyi) 82. 86. 90. — más 89. 91 (máskíp Vadász). Varsány 18-20. 36 (-egyház, -hát). 39. 50. 61. 83 (Kenderes V.). 90 (Kis V.). 92 (Nagy Varsány). Vata 47. Vázsoly 68. Vázsony 68. Veres Istv. dr. 21. 22. 67. Verpelét,-i 29. 47. Veszely 68. 72. Vezekíny 62. Vezseny, Vezsenyi 20. 33. 34. 63. 65. 68. 70. Viczmándy 18. 21. Vida 25. Vikár Béla 51. 78. Vincze (Felső Vályi) 88. 89. Visonta, máskíp Lőrike 47. Wisseni = besenyők 63. Völgyi 81. Vulgi 81.
Rövidítísek értelme:
akv.=anyakönyv bev.=bevezetís csal=család, vagy családi d. e.=dílelőtt fűisp.=fűispán füz.=füzet gyüjt. = gyűtemíny, vagy gyűtemínye has. = hasáb i. h.= idézett, vagy illető helye i. m. = idézett, vagy illető munkája ir. = írás, írat jkun = jászkun jzík = jegyzík kápt. = káptalan, vagy káptalani ker. = kerület, vagy kerületi, vagy keresztény kör. = körül köz. = közepin közl.=közlíse kv. = könyv l. = lásd lev: = levél lt. = levéltár Mg. = Magyarország Magyars. = Magyarság napilap m. mon. = megyei monografia ; a Magyarorsz. vmegyéi és városai c. sorozat illető kötete ns. = nemes (de genere is) ód. = ódal oklt.,-ár = oklevéltár pta = puszta sz. = száma tb. = tiszteletbeli u. ott. = ugyanott v. ö. = vesd össze
Észrevett sajtóhibák:
6. ód. 7. sorban: pünkösd; — helyesen: Pünkösd 7. „ 21. „ í betűvel; — helyesen: é betűvel 13. „ 7. „ nem kell 17. „ 23. „ Forgács; helyesen: Forgách 17. „ 30. „ Török–birtok ; — helyesen: Török-birtok 17. „ 31. „ B. Fasc. ; helyesen: B. fasc. 19. „ 3. bekezd. 12. sorban: e. m.; — helyesen: e m 19. „ 4. „ 4. „ Forgács; helyesen: Forgách 20. „ 3. „ 4. „ Bíkism. tört. helyesen: B. m. hajdana 21. „ 1. sorban: Vicmándy; — helyesen: Viczmándy 27. „ 1. bek. 18. sorban: Podhraczky; helyesen: Podhradsky 29. „ legalsó sorban: Írnek; — helyesen: Írnek 34. „ 6. bekezd. 2. sorban : Goszt-hony; helyesen: Gosz-thony 34. „ utolsó sorban: Szalók nemes; — helyesen: Szalóknemes 36. „ 1. bekezd. 16. sorban u és 17. sorban ágon után pont kell 39. „ 1. „ 1. „ szlávoknak; helyesen: szlávnak 45. „ 5. „ 5. „ tútul; — helyesen: tótul 45. „ 5. „ 7. „ pesf; — helyesen: pest 48. „ 1. „ 4. „ megyében után vessző kell 48. „ 7. „ 5. „ Tőgye; helyesen: Tőgyén 50. „ 6. „ 4. „ e. m.; — helyesen: e m. 52. „ 8. sorban lád után az; helyesen: ez (vagy semmi) 53. „ utolsó sorban old. után —; az 54. ód. 1. sorba kell, az is szó után 54. „ alulról 4. sorban Hevesm,; helyesen: Hevesm. 61. „ 3. bekezd. utólsóelőtti sorban: Tótneve; — helyesen: Tót neve 67. „ utolsó sorban e. m.; — helyesen: e m. 68. „ 3. utolsó sorban Gyárfás után hiányzik : i. m. 68. „ 4. bekezd. 5. sorban: ly és n; — helyesen: ly és ny 72. „ 4. sorban fasc. 9. után n. r.; — helyesen: nr. 72. ód. 11. sorban Ug,; — helyesen: Ug; 72. „ 24. „ Gyárfás, után hiányzik: i. m. 76. „ alulrúl 9. sorban Utóbbiban elébe pont kell 78. „ „ 6. „ elébbiben után pont kell 78. „ „ 10. „ Ugy elébe pont kell 84. „ felülrűl 14. „ Kopócsapáti kis k-val kell 86. „ alulrúl 16. „ míután ; helyesen: miután 94. „ 7. sorban igy; — helyesen: így 95. „ 5. „ Tiszabád; — helyesen : Tiszaabád 96. „ 21. (C. 14.) sorban Túrkevíben;- helyesen: Túrkeviben. A hosszú, illetve rövid íkezetbeli sok hibát, fűleg ez értekezís elejín — ríszben magam is lévén az okuk, forrásuk, hanyag írásommal – nem említettem itt fel. – A sok helyen hiányzó pontok és vesszők pedig, itt-ott, az illető ólomdarabok megkopása miatt nem jöttek ki a nyomtatásban.
Tartalomjegyzík:
Előszó Tárgyalás I.
Besenyők a Mártárúl-Bíkísig Ebben Jász-Felsőszentgyörgyről is II. Bíkís-besenyőmegye III. Helynevek vizsgálata és magyarázata Függelíkek. IV.1. A Barsa nemrűl, illetve Jakab nádorrul és neveirűl 2. Szerző egyéb törtíneti tárgyú dógozatai A.) – Megjelentek 1-18. B.) – Kéziratban 1-94. Utóhang Név- és tárgymutató Rövidítísek értelme Sajtóhibák
5-9. ód. 11-78. „ 11-30. „ 12-15. „ 31-42. „ 42-78. „ 79-93. „ 79-86. „ 87-94. „ 87-88. „ 88-93. „ 94. „ 95-103. „ 104. „ 105-106. „