Bevezető Ez évi utolsó számunkban folytatjuk a VÁTI Elemző és értékelő irodáján készült, az Országos Területfejlesztési Koncepció felülvizsgálatával és korszerűsítésével öszszefüggő dokumentum-csomag közlését, ezúttal Brodorits Zoltán – Kiss Csaba, a műszaki infrastruktúra fejlődését értékelő, és Czifra Tamás környezeti állapot vizsgálatot elemző írásával. Jövő évre tolódott terjedelmi okok miatt a társadalom térszerkezetével foglalkozó írás, amit a 2005. év első számában közlünk. Mindkét tanulmányban találunk reményt keltő és a problémákat elemző vizsgálati eredményeket, melyek szükségesek a II. Nemzeti Fejlesztési Terv (Európa Terv) megalapozásához. Hőna Eszter írása és Kovács Teréz tanulmánya egy mindeddig meglehetősen elhanyagolt – holott alapvetően fontos – témakörrel foglalkozik. A területfejlesztés-birtokrendezés kapcsolatát elemző írás javaslatot is tesz a nemrégiben készült Nemzeti Birtokrendezési Stratégia gyakorlati megvalósítására egy esettanulmány bemutatása révén. A mezőgazdaság birtokstruktúrájának átalakulását vizsgáló tanulmány ugyancsak figyelem felhívó, különös tekintettel az EU-csatlakozás által támasztott új követelményekre. Horváth Béla esettanulmánya a budapesti agglomerációs gyűrű társadalom-szerkezeti átalakulásának bemutatásával egész újszerű – a választási földrajz – témájában végzett esettanulmányát ismerteti, érdekes színfoltként szakmai palettánkon. Ugyancsak színes írás Ottlik Gábor „Illeszkedés” címmel írt visszaemlékezése a fővárosi építési hatósági munka tapasztalatairól. Tózsa István egy munkakonferencián elhangzott hozzászólásának szövegét közöljük, amely érdekes alternatív fejlesztési stratégiákat állít egymás mellé. A szerző nem foglal állást egyik vagy másik megoldás mellett, de felhívja figyelmünket arra, hogy egy-egy problémacsokor megoldására általában nem csak egy megoldás kínálkozik. Huszti Levente ugyancsak egy rendezvényről, nevezetesen a Magyar Regionális Tudományi Társaság II. Vándorgyűléséről számol be, csatolva a résztvevők által közösen megfogalmazott állásfoglalásokat. EU Hírmondónk ismét az Európai Bizottság Regionális Politikai Főigazgatóságának közleményeit adja közre a kohéziós vitáról és a partnerkapcsolat speciális alkalmazásáról. A Területi Statisztikából vett tartalmi kivonatokat – melyek szaklapunkban való közlését a közelmúltban elhunyt Kovács Tibor közvetítésével indítottuk be – megrendüléssel teli szomorúsággal szerkesztettük be ez évi utolsó számunkba. Az év végéhez érvén, lapunk Szerkesztősége minden kedves Olvasónknak NYUGODALMAS, BOLDOG KARÁCSONYI ÜNNEPEKET és BOLDOG ÚJ ESZTENDŐT KÍVÁN A főszerkesztő
2
FA LU VÁ R O S R É G I Ó 2 0 0 4 / 1 0
B R O D O R I T S Z O LTÁ N – K I S S C S A B A tervező-elemzők VÁTI Kht. – STI Elemző és értékelő iroda
A műszaki infrastruktúra területi folyamatainak alakulása 1998-tól napjainkig BEVEZETÉS
E tanulmány célja, áttekintést adni a műszaki infrastruktúra-rendszerekben lezajló legújabb folyamatokról, mely kutatások „Az ország területi folyamatainak alakulásáról és a területfejlesztési politika érvényesüléséről” szóló Jelentés készítéséhez kapcsolódnak. Ennek a beszámolónak a műszaki infrastruktúrát érintő fejezete a VÁTI Kht.-ben végzett elemzéseken alapul, időtávja 1998-tól 2002-ig terjed, de ahol rendelkezésre álltak frissebb információk, ott beépítésre kerültek az anyagba. Az ország műszaki infrastruktúra ellátottsága a rendszerváltozást követően jelentősen javult. Különösen a távközlés, az egészséges ivóvízellátás, valamint a földgáz-hálózati rendszer terén, amelyek gyakorlatilag az egész ország területén kiépültek. Megteremtődött a villamosenergia-ellátás hálózati rendszerének összekapcsolása a nyugat-európai rendszerekkel, jelentősen javultak a biztonságos energiaellátás feltételei. Ebben az időszakban egyedül a közlekedési hálózat fejlesztése maradt el a kívánalmaktól, a közút- és vasúthálózat fejlesztésben meglévő évtizedes elmaradások továbbra sem épültek ki maradéktalanul, amelynek következtében a térségi elérhetőségben az ország nagy részén nem történt érdemi javulás.
KÖ Z L E K E DÉ S
A közlekedési ágazatnak a nemzeti össztermékhez történő hozzájárulása a kilencvenes években folyamatosan csökkent. Míg 1990-ben még 7%-ot tett ki, 2002-re a közlekedés ágazatokon belüli aránya megközelítőleg a GDP 5%-ára mérséklődött. 2 0 0 4 / 1 0 FA LU VÁ R O S R É G I Ó
A 90-es évek elejétől mind a személy-, mind az áruszállításban megfigyelhető a közúti közlekedés előtérbe kerülése, folyamatosan emelkedő tendenciát mutat részesedése az alágazatokon belül (2002-ben az áruszállításban betöltött részaránya 60,1%). Tovább tart a vízi közlekedés térvesztése (3,4%), de a vizsgált időszakban a vasúti (22,3%) áruszállítás volumene is tovább mérséklődött, a csővezetékes szállítás esetében pedig az elmúlt évtizedben állandósult az alágazat részaránya 13–15% körül. Ezek a tendenciák többnyire megegyeznek az EU-ban egy-két évtizeddel korábban beindult folyamatokkal, ahol jelenleg továbbra is a közúti és légi közlekedés bővülése tart, a vízi közlekedés mind az áru, mind a személyszállítás tekintetében lemaradóban, a vasút pedig – az igen jelentős gyorsvasút hálózat fejlesztések hatására – a személyszállítás terén ismét növekedési pályára állt (az áruszállítás lemaradóban). A területfejlesztés és a közúti közlekedés kapcsolódási pontja a közúthálózat. A közúthálózat mennyiségi és minőségi jellemzőivel mutathatjuk be leginkább a területi eltéréseket. A mennyiségi paraméterek esetében 2003-ban a közúthálózat hossza 30 491 km-t tett ki hazánkban, ez 1998-hoz képest 243 km-es növekedés. A gyorsforgalmi úthálózat (autópályák, autóutak) hoszsza ugyanezen időszak alatt 504 km-ről 581 km-re változott, ami jelentősen elmaradt a korábban beharangozott fejlesztési elképzelésektől. A 2002. évet megelőző tíz évben összesen csaknem 500 km új építésű közút készült el, ami átlagban közel 50 km-es évi növekedést mutat, szemben a gyorsforgalmi útépítéssel, ahol 263 km épült összesen az elmúlt tíz évben (1. térkép). A jelenlegi közúthálózat-fejlesztési elképzelésekben 2007ig 431 km-nyi új autópálya és autóút építése szerepel, 425 km gyorsforgalmi út megvalósítását kell elindítani és kb. 800 km gyorsforgalmi út építését kell előkészíte3
ni. Magyarországon az állami kezelésben lévő utak sűrűsége 2003-ban 32,77 km/100 km2 volt, ez jócskán elmarad az EU-15 átlagától, mely 88,3 km/100 km2. Az előbbi aránnyal közel megegyező a gyorsforgalmi úthálózat sűrűsége, ami hazánk esetében 0,62 km/100 km2, az EU-15 átlaga pedig 1,57 km/100 km2. A települési elkerülő és tehermentesítő utak építése lassan folyt a vizsgált négy évben. Főként a nagyvárosok, megyeszékhelyek elkerülő szakaszai készültek el, valamint az elsőrendű főútvonalak mentén fekvő jelentősebb települések kaptak új elkerülő utakat. Mivel évente 10–25 km új építésű útról van szó, továbbra is nagy a lemaradás ezen a téren (a 2015-ig szóló programban 200 km új fő- és mellékút építése várható, melyek többnyire települést elkerülő útszakaszok lesznek). Nem történt előrelépés a Budapestet elkerülő M0-s körgyűrű további szakaszait illetően, a délkeleti szektor építése csak 2004 nyarán kezdődhetett meg. Különösen súlyos gondokat okozott a vizsgált időszakban az autópályák mentén fekvő települések belső úthálózatának rendkívüli terhelése. Javulni látszik azonban a helyzet, mivel a bevezetett új autópálya-használati rendszer sikeres, és 2004 márciusától az ország összes gyorsforgalmi útján egységes keretek között vehető igénybe. E rendelkezések hatására várhatóan jelentősen mérséklődik az érintett térségekben a településeken áthaladó forga-
4
lom. A kért útdíj azonban még így is sokakat távol tart az autópályáktól (főként a nehézgépjárműveket), teljes mértékben nem szűntek meg a települési tranzit problémák, de jelentős javulás történt e téren. Területfejlesztési szempontból kiemelkedő jelentőségűek a nagy folyóinkra épített hidak. A vizsgált időszakban a Dunán és a Tiszán egyaránt 2–2 híd épült, Esztergomnál a Mária-Valéria híd (2001), Szekszárdnál a leendő M9-es autópálya hídja (2003), valamint a Tiszán a tiszaugi- (2001) és a Polgári M3-as híd (2002). 2001-ben átadták a teljes felújításon átesett dunaföldvári hidat is. A fejlesztési elképzelések alapján belátható időn belül átadásra kerülhet további 2 híd a Dunán, az M0-ás északi átkelésénél, illetve az M8-as autópálya esetében Dunaújvárosnál. Amennyiben a budapesti hidakat összevonjuk egy átkelési pontnak, 2006 körül 10 helyen lesz majd híd a magyarországi Duna-szakaszon, ami átlagban 38 km-es folyókilométerenkénti átkelést tesz lehetővé. Ez az érték jelentős előrelépés lesz a 90-es évek elejeihez képest, s közelíti az európai uniós átlagot (30 km). Annak ellenére, hogy kedvezően változtak nagy folyóinkon az átkelési lehetőségek, továbbra is mutatkozik igény a rév- és kompközlekedésre. Főként az Alföldön számos ún. hídmentes terület található, ahol a révátkelések és a meglévő néhány pontonhíd bizto-
FA LU VÁ R O S R É G I Ó 2 0 0 4 / 1 0
sítják a mellékúthálózaton bonyolódó közlekedés folyamatosságát. A révközlekedés elősegítése érdekében 1994 óta a szaktárcák folyamatosan biztosítottak költségvetési forrást az eszközpark, a létesítmények és a révekhez vezető utak fenntartására és rekonstrukciójára. Minden évben újabb átkelésekhez nyújtottak támogatást, így 2003-ban az átkelések száma összesen 58-ra emelkedett. Ebből a Dunán összesen 26 (ebből 15 komp), a Tiszán 17 (ebből 14 komp) helyen volt rév- és kompátkelési lehetőség. A két fő folyónkon kívül üzemel még átkelő a Sajón (2 helyen), a Szamoson (4), a Bodrogon (6), és a Körösökön (2). A közúti tömegközlekedés helyzetében kismértékű változás történt az elmúlt években. Főként a főváros környéki helyközi autóbusz-közlekedésben álltak forgalomba új, korszerű járművek, melyek száma azonban az igényekhez képest elenyésző, a járműpark átlag életkora továbbra is magas, sok a korszerűtlen, környezetszennyező gépjármű. Önkormányzati forrásokból számos megyeszékhely buszparkja esett át fiatalításon, ezenkívül jelentősebb fejlesztés Budapesten történt, ahol új és felújított villamospályákat adtak át, valamint használt és új busz, villamos és trolibusz járműveket állítottak forgalomba. A vasúti közlekedés a 90-es években fokozatosan vesztette el korábban vezető szerepét az áruszállításban a közúti közlekedéssel szemben. Napjainkban az ágazat térvesztése tovább tart, de üteme mérséklődött, 1999–2002 között már stagnálás figyelhető meg. Az ország vasúthálózati sűrűsége meghaladja az EU átlagot. Fő probléma azonban a kedvezőtlen pályaállapot, a vasúti létesítmények leromlott műszaki állapota, az alacsony kihasználtság és járatsűrűség, valamint az elavult járműpark.
Jelentős hálózatfejlesztések nem történtek a vasúti közlekedésben. A vizsgált időszakban minimális pályaépítés történt mindössze, átadták a Szlovénia irányába közvetlen kapcsolatot jelentő Zalalövő–Bajánsenye szakaszt. Az európai törzshálózat részét képező szakaszokon főként pályarehabilitációs munkák folytak EIB hitelek, ISPA források és költségvetési források felhasználásával a Budapest–Hegyeshalom, a Budapest—Újszász–Szolnok és a Cegléd–Kiskunfélegyháza vonalakon. Rehabilitációs előkészítő munkák folynak a Szolnok– Záhony, a Szolnok–Lökösháza, a Budapest– Gyékényes és a Budapest–Boba vonalakon. A vizsgált időszakban több, újonnan villamosított szakaszt adtak át (villamosított vasútvonalak aránya 2002-ben 35,2%, EU–15 átlag 47,2%), javítottak a pályahálózat biztosítóberendezéseinek állapotán, ám nem sikerült előrébb lépni a kétvágányúsítás terén (2002-ben 16,4%, EU–15 átlag 40,8%), valamint a korszerű, nagy folyómétersúlyú sínek beépítési fokán (1. táblázat). A forráshiány miatt jelentősen elhasználódtak a pályák, állandósultak a sebességkorlátozások, amelyek az összes pályahossz közel felére kiterjednek már. A vontató- és vontatott állomány tekintetében jelentős csökkentés következett be. 2002-ben a teljes járműállomány mindössze 6%-a volt fiatalabb 10 évnél, viszont 80%-ának átlagéletkora meghaladta a 20 évet. Még rosszabb a helyzet a mozdonypark gerincét alkotó vontatójárművek (V43, M41, M63) kapcsán, melyek üzemi életkora a 40 (!) évet közelíti. A vasúti pályák mellett a meglévő vasúti hidakon – a kunszentmártoni híd kivételével – sem történt jelentős felújítás az elmúlt években. A 16 darab Dunán és Tiszán átívelő vasúti hídon a 90-es évekre tervezett felújítások is mindössze karbantartások formájá-
1. táblázat A vasúti közlekedés minőségi paraméterei: Kettő vagy több vágányú vasútvonalak aránya, % Villamosított vasútvonalak aránya, % Félautomata, ill. automata jelzőberendezéssel ellátott vonalak aránya, % Nagy folyómétersúlyú sínek aránya, % A sínek kora beépítési éve szerint <10 éve, % 10–20 éve 20–30 éve >30 éve
1998 16,4 33,3 33,4 3,5 11,5 28,4 22,9 37,2
2002 16,4 35,2 36,7 3,5 11,5 28,8 23,0 36,7
Forrás: GKM 2 0 0 4 / 1 0 FA LU VÁ R O S R É G I Ó
5
ban valósultak meg, így napjainkra komoly probléma áll fenn a hidak tekintetében (pl. a budapesti Északi összekötő vasúti híd teljes felújítása nem halasztható tovább, valamint szükséges lenne megépíteni a Déli összekötő Vasúti híd harmadik tagját is). A vizsgált időszakban megszűnt a vasúti közlekedés a teljesen felújított dunaföldvári hídon, így a fővárostól délre csak a bajai híd biztosít vasúti kapcsolatot a Dunántúl és az Alföld között. A növekvő tranzitforgalom okozta környezetszenynyezés csökkentése érdekében a kombinált szállítás hazai fejlesztése és a logisztikai szolgáltató központok kialakítása a kilencvenes évek eleje óta állami támogatással folyik. 2002-ben az országban 10, a kombinált szállításra berendezett terminál működött, az elmúlt években a szállított járművek száma meghaladta a 100 ezer darabot. A két fő terminál Magyarországon Kiskundorozsma és Sopron, a fő útvonalak pedig Románia, Ausztria és Olaszország felé irányulnak. Jelenleg napi 18–20 vonat közlekedik. A Ro-La (kamionok vasúton történő szállítása) forgalom az elmúlt tíz évben ötszörösére növekedett, a hazai közúti tranzitforgalom 8–9%-át ezen a módon szállítják keresztül Magyarországon. A kombinált árufuvarozási rendszer iránti növekvő kereslet következtében szűkös kapacitások alakultak ki az eszköz és az infrastruktúra oldalán egyaránt. Ezért szükséges a meglévő vasúti kocsiállomány növelése, komplex terminálok kiépítése (pl. a BILK), az évente növekedő költségvetési támogatás biztosítása. A logisztikai központok hálózatának 1998-ban elfogadott országos koncepciója 11 térségen belül 13 központ létesítését tartalmazza, mindegyiknél alapkövetelmény a bi-, illetve trimodalitás, a közúti szállítás mellett a vasúti, és amennyiben lehetséges a vízi kapcsolat rendelkezésre állása. Az érintett önkormányzatok és az érdekelt cégek segítségével megalakultak a logisztikai központok fejlesztésével és üzemeltetésével foglalkozó társaságok. A 13 központban a közlekedési és közmű-infrastruktúra kiépített, betelepült raktárak és szolgáltató cégek üzemelnek. 3–3 központ található Budapesten, a Nyugat-Dunántúlon és az Észak-Alföldön, 2 a Dél-Alföldön, 1–1 központ pedig a KözépDunántúlon, illetve Észak-Magyarországon. Budapest körzetében mind a három (BILK, MAHART Csepeli Szabadkikötő, Harbor Park) logisztikai szolgáltató központ már működik. Az ország belvízi közlekedése a kilencvenes évek előtt is igen fejletlen volt. A gazdasági átalakulással a nagy tömegű áruk szállítása helyett előtérbe került a 6
magasabb hozzáadott értékű áruk szállítása. Ennek hatása érzékelhető az elmúlt 10 évben a vízi áruszállítás mennyiségi csökkenése terén. A Duna a VII. számú Helsinki folyosónak minősül, áruforgalma jelentékeny lehetne, azonban a főváros feletti szakaszon a kis hajózási vízmélysége miatt csak a maximum 1500 tonnás hajók közlekedhetnek zavartalanul. A folyami hajózás versenyképességét rontja továbbá az elavult hazai hajópark, a gazdaságtalanul üzemeltethető flotta és a korszerű kikötők hiánya. 2002ben a 116 egységből álló személyhajó-állomány 80%-a, az 550 egységből álló vontató-, toló- és áruszállító állomány 90%-a öregebb volt 20 évesnél. A vízi közlekedés térvesztésének ellenére, a vizsgált időszakban a szállított áruk tömege 3,40 M tonnáról 4,05 M tonnára emelkedett, ezen belül a belföldi áruszállításé 806 ezerről 1,46 M tonnára nőtt. A kombinált szállítási módok közül a Ro-Ro forgalom konténerek, kamionok dunai szállítását jelenti. Az 1992-es 1800 egységről 2002-re 13 200 egységre nőtt a szállított mennyiség. Jelenleg heti 2 hajó bonyolítja a forgalmat Németország felé. Éppen ennek a dinamikus fejlődésnek a fenntartása érdekében szükséges további Ro-Ro forgalomra alkalmas hajók beszerzése. A konténerforgalom is jelentősen megnövekedett: a Csepeli Szabadkikötőben 2003-ban elérte a 101 ezer TEU-t, ezzel évek óta az ország legnagyobb forgalmú konténerterminálja (megelőzve Józsefvárost, és a BILK-et). A további forgalom növelése érdekében szükséges a konténerterminál fejlesztése is. A tiszai hajózás helyzete továbbra is bizonytalan. A szállítási igények minimálisak, a korábban kiépített infrastruktúra elhasználódott. A bonyolított csekély mértékű személyszállítás is csak előzetes megrendelés esetén lehetséges. Pozitívum, hogy a tárca kezdeményezte a Tisza nemzetközi vízi úttá minősítését, valamint megkezdődött a szegedi kikötő fejlesztése, melynek következtében kedvező folyamatok megindulása várható a tiszai hajózás területén. Az európai közlekedéspolitika a vasúti és vízi közlekedést helyezi előtérbe, ennek hatására megkezdődtek az országban a nemzetközi igényeknek megfelelő kikötők építése. Számuk jelentősen elmarad az európai uniós átlagtól, jelenleg Győr–Gönyű, Budapest–Csepel, Dunaújváros és Baja számít országos közforgalmú kikötőnek, újabb vízi határátkelőhelyek építése Mohácson, Esztergomban és Szegeden várható. A légi közlekedés a világ közlekedésének globális és regionális méretekben egyaránt legdinamikusabban FA LU VÁ R O S R É G I Ó 2 0 0 4 / 1 0
fejlődő területe. Felgyorsult a nemzetközi légi közlekedési piac átfogó átalakulásának folyamata, a nemzeti légitársaságok versenyét egyre inkább a globális légitársasági szövetségek minden eddiginél kíméletlenebb versenye váltja fel. A körülmények kedvezőtlenek, a világgazdasági recesszió, a légi közlekedés elleni terrorcselekmények egyre növekvő veszélye, a járványos betegségek világméretű elterjedésétől való félelem, és a repülőgép üzemanyagok növekvő ára jelentős hatással van az ágazat működésére. A hazai légi közlekedés alágazatok közötti részesedése az áru- és személyszállításban nem változott alapvetően az elmúlt években. Az ország nemzetközi légi közlekedése Budapest–Ferihegy Repülőtérre koncentrálódik, 1998–2002 között itt bonyolódott le az évenkénti 3,6–4,5 millió utas szállítása. A Magyarországról induló légi útvonalak átlagos hossza csökkent, viszont a célállomások köre bővült. Kedvező folyamat, hogy az áruszállítás volumene a Ferihegyi Repülőtéren 1998 és 2002 között 31 708-ról 45 211 tonnára növekedett. A repülőtéren a légi áruforgalom évi 10%-os növekedésével kell számolni. A személy- és áruforgalom jelentős növekedésének következtében elkerülhetetlen a Ferihegy további bővítése. Fennálló probléma azonban, hogy a városközpont és a repülőtér közötti vasútigyorsvasúti összeköttetés még mindig nem valósult meg, tömegközlekedési lehetőségként továbbra is egy autóbuszjárat üzemel. A fejlesztési tervek között a ferihegyi beruházások mellett két regionális jelentőségű repülőtér, a dunántúli Sármellék és a kelet-magyarországi Debrecen közelében működő repülőtér fejlesztésének támogatása is szerepel. Debrecen repülőtere 2003 áprilisától már állandó nemzetközi kereskedelmi repülőtérként működik. A regionális jelentőségű repülőterek jelenleg főként nemzetközi charter járatok fogadását szolgálják. Ezeknek az önkormányzati tulajdonban lévő repülőtereknek az összehangolt fejlesztésében és működtetésében az állam is szerepet vállalt, mindkét repülőtér esetében több százmillió forintos támogatással.
Ugyancsak fokozódó regionális funkcióval bír a korszerűsítésen átesett Győr–Pér repülőtér és Pécs–Pogány repülőtere, ahol átadták a szilárd burkolatú pályát. A taszári közös felhasználású katonai-polgári repülőtéren megtörtént a polgári terminál műszaki átadása, Békéscsabán felújították az utasforgalmi épületet és az irányító tornyot, Zalaegerszeg–Andráshidán egy multinacionális társaság segítségével megkezdődtek a fejlesztések, melyhez a kormány ebben az évben előzetes egyetértését adta nyilvános kereskedelmi repülőtérré fejlesztéséhez. Jakabszálláson magánerőből fejlesztik és hasznosítják a meglévő repülőteret. A különböző közlekedésfejlesztési elképzeléseket továbbra is az Országos Területrendezési Tervvel és a településfejlesztési programokkal összhangban kell végrehajtani.
H Í R- É S TÁV KÖ Z L É S ( I N F OKOM M U N I KÁC IÓ S T E C H NOLÓ G IÁ K )
A hír- és távközlés a kilencvenes évek egyik legdinamikusabban fejlődő szolgáltatási szektora volt. Az évtized második felétől azonban jelentős hangsúlyeltolódás volt tapasztalható a hagyományos technológiák irányából az új, digitális hír- és távközlés irányába. Ennek legszembetűnőbb jele a mobiltelefonok rendkívül gyors elterjedése, továbbá az Internet mint kommunikációs hálózat felértékelődése. A hagyományos hír- és távközlés mellett, annak egyes funkcióit átvéve megjelent az információs és kommunikációs technológiának (IKT) nevezett szektor (2. táblázat). Az információs társadalom műszaki infrastruktúráját tekintve az információs és kommunikációs infrastruktúrára épül. Léte, hatékony működése annak fejlettségétől függ. Az információs és kommunikációs technológiák egyre elterjedtebb használata alapjaiban módosítja a gazdasági tevékenységet, a társadalmi kapcsolatrendszereket, mivel a gyors információcsere napjaink társadalmának, gazdaságának fontos kritériuma. A kommunikációs és információs kapcsolatok
2. táblázat Internet előfizetők, fő 100 háztartásra jutó mobiltelefonok, db 100 lakosra jutó telefon fővonalak száma, db
1998 * 7 33,53
2000 230 109 27 34,62
2002 445 863 84 30,52
* 1998-ban még nem mérte a KSH 2 0 0 4 / 1 0 FA LU VÁ R O S R É G I Ó
7
fejlesztése nagymértékben elősegíti az innováció térbeli elterjedését, ami egyben hozzájárul a gazdasági és társadalmi tényezőkben jelen lévő területi különbségek csökkentéséhez. Az IKT legfontosabb szegmensei a telekommunikációs infrastruktúra (telefon, kábeltelevízió), továbbá a számítástechnikai és az Internethez kapcsolódó hálózati infrastruktúra. A telekommunikációs szegmens összetevői a telefonellátottság (vezetékes, mobil), digitális hálózat (ISDN), és a kábeltelevízós hálózatok. Ezeket az alapfeltételeket képző vezetékes és vezeték nélküli rendszereket, az információterjedés legfontosabb műszaki jellegű elemeit a modern területi stratégiák megtervezése elengedhetetlen részének tekinthetjük. A kilencvenes években – a közismerten rossz magyarországi telefon-ellátottsági állapotokat követően – határozott dinamikát vett fel a vezetékes telefonvonalak számának növekedése Területi szempontból kiegyenlítő tendenciák kezdtek el érvényesülni, bár a keleti (főleg alföldi) megyék hátránya az északnyugat-dunántúliakkal szemben még mindig fennáll. Ma tehát a vezetékes telefonellátottság nem jelent olyan mértékű területi differenciáló tényezőt a térben, mint a rendszerváltás előtti és körüli években. 2002 januárjában megtörtént a vezetékes telefonszolgáltatás liberalizációja, minek következtében több telefonszolgáltató kezdte meg a működést. A vezetékes telefon vonalak számának csökkenésével szemben a vezeték nélküli, mobil- telefonos kommunikáció infrastruktúrája a kilencvenes évek második felétől dinamikus bővülést mutatott, a 100 háztartásra jutó mobilszám megtízszereződött (1998: 7; 2002: 84), bár regionális különbségek kimutathatók az elterjedtségében. Ma már a társadalom egészében elterjedt kommunikációs eszköz lett (míg 1999-ben 1, 1 millió előfizetést regisztráltak, ez a szám 2002-re elérte a 6,9 milliót), mely kezdi átvenni a vezetékes telefon helyét Ez az egyre bővülő szolgáltatások színvonal-növekedésének, a folyamatos műszaki fejlesztéseknek köszönhető. Ugyancsak dinamikusan épül ki az analóg vonalaknál jobb minőségű és gyorsabb digitális adatátvitelt lehetővé tevő ISDN (integrált szolgáltatású digitális hálózat) vonalhálózat, országos szinten az aránya a fővonalakon belül csaknem megtízszereződött. Másrészről ugyan az otthoni internetkapcsolatok döntő többsége még hagyományos módon, analóg modemmel jön létre, azonban figyelemreméltó a szélessávú hozzáférés arányának növekedése – a szélessávú 8
előfizetések aránya az összes előfizetéshez képest 2000. évben 4%, 2001. évben 7%, 2002. évben 15%-ra emelkedett. Ez a változás az otthoni internetkapcsolatok típusának megoszlása esetén is érzékelhető, a szélessávú hozzáféréssel rendelkezők aránya 2002. évben 18%-os volt. A kábeltelevíziós hálózatok is, melyek a társadalom információ-kiszolgáló eszközének tekinthetők, folyamatos bővülésen mentek keresztül. Azonban földrajzi elterjedtségük, műszaki színvonaluk, szolgáltatásaik tekintetében nagyon mozaikos képet mutatnak, ezért önmagukban döntő módon nem jellemezhetik a telekommunikációs állapotokat. Másik fontos szegmense az IKT-nek a számítástechnikai és hálózati infrastruktúra. A személyi számítógép ellátottság (háztartások, oktatás, közszféra) az információs társadalom egyik legalapvetőbb háttéreleme. A 100 háztartásra jutó PC szám régiós szinten 1998 és 2002 között megduplázódott, és további növekedés várható. A hálózati infrastruktúra kiépítettségének és aktivitásának vizsgálata olyan közvetett mutatók segítségével történhet csak, mint a Domain-név regisztrációk száma, aránya, az Internet előfizetések száma.A Domain-név regisztrációk száma mindenhol az aktivitás jelentős növekedését mutatja (országosan tizenötszörösére nőtt a regisztrációk száma 4 év alatt), az Internet és a különböző intranetes hálózatok egyre fontosabb szerepet töltenek be az információszerzésben, forgalmazásban. Másik fontos mutató az Internet előfizetők száma, mely szintén dinamikus növekedést mutat a vizsgált időtávban. Az Internet használat penetrációja (lakossági elterjedtség mértéke) 2002-ben 16 százalékos volt (az EU-ban 36 százalékos). Az összes háztartás mindössze 7 százaléka rendelkezik otthoni Internettel, ez a számítógéppel rendelkezők negyedét teszi ki (1. ábra). 1. ábra
FA LU VÁ R O S R É G I Ó 2 0 0 4 / 1 0
Az információs és kommunikációs technológia komplex terének vizsgálata során az egyes mutatókban szereplő értékeket az átlag százalékában fejeztük ki. Ezen százalékos értékeket megyénként összeadtuk,
2 0 0 4 / 1 0 FA LU VÁ R O S R É G I Ó
és az így kapott összértéket viszonyítottuk százalékosan az országos átlaghoz. A 100 háztartásra jutó személyi számítógépek mutató megyei adatai becsültek, mivel eredetileg csak régiós
9
bontásban voltak elérhetők (módszertani okok miatt) a KSH-tól. A felhasznált indikátorok köre: 100 háztartásra jutó személyi számítógépek (becsült), 100 lakosra jutó bekapcsolt telefonfővonalak, ISDN-vonalak a bekapcsolt telefon fővonalak arányában, 100 lakásra jutó kábeltelevízió-hálózatba kötött lakások, Domain-név regisztrációk aránya. (Hungarnet Egyesület adatai alapján egyéni számítás (MTA RKK ATI – Kanalas Imre 2002.) Az IKT komplex terét vizsgálva látható, hogy a négy év alatt bizonyos területi nivellálódás végbement, de regionális ellátottsági különbségek még mindig fennállnak a régiók és megyék között. A legjelentősebb infrastrukturális különbség a főváros és az ország többi része között létezik. Budapest az IKT terén is jelentősen jobb helyzetben van, mint a többi régió, csak Pest megye közelíti meg valamelyest. Ugyanakkor 1998-hoz képest olyan korábban lemaradt megyék is javulást mutattak, mint Nógrád, Békés, Szabolcs-Szatmár-Bereg megye. A dunántúli megyék 2002-re viszonylag egyforma fejlettséget értek el, de relatív előnyét itt csak Győr-Moson-Sopronnak sikerült megtartania. A keleti országrész gyengébb pozíciója – a fejlődés ellenére – továbbra is megmaradt, bár a regionális szervezőerővel rendelkező megyék (Csongrád, Hajdú-Bihar) viszonylag kedvezőbb IKT helyzettel rendelkeznek (2–3. térkép). Az IKT főbb összetevői összességében jelentős minőségi és mennyiségi javulást mutattak az elmúlt négy év folyamán, de egyes területek relatív gyengesége most is érzékelhető (pl. Internet használat), illetve az infokommunikációs szolgáltatási piac struktúrája is elmaradott az európai unióshoz képest. Az információs társadalom kiemelendő prioritás a jövőben is, ezért az információs és kommunikációs technológiák további, térben kiegyensúlyozott fejlesztése kulcsfontosságú.
T É R SÉ G I I VÓV Í Z E L L ÁTÁS É S SZENNYVÍZKEZELÉS
A térségi ivóvízellátás és szennyvízkezelés területfejlesztési vonatkozású feladata, hogy a maga eszközeivel járuljon hozzá az ésszerű területhasználathoz, valamint a gazdasági és társadalmi igények kielégítéséhez. A vizsgálat feltárja az ország vízgazdálkodási adottságait és lehetőségeit, elemzi és nyomon követi a települési vízellátás és csatornázás alakulását. 10
Magyarországon a 90-es évek végéig a vízigény folyamatosan csökkent, így a víztermelés is. 1999 óta változott a víztermelés tendenciája, azóta 10–15%-ot emelkedve elérte a 6,8 millió m3-t. Ebből a lakosság részére szolgáltatott ivóvíz és az ipari vízfelhasználás menynyisége csökkenőben volt, egyedül a mezőgazdasági vízfelhasználás emelkedett jelentősen, amihez erősen hozzájárult az elmúlt évek aszályos időjárása. A szolgáltatott ivóvíz mennyiségét évről-évre vizsgálva vegyes képet kapunk, egyik évben emelkedik az értéke, másikban csökken. A lakosságnak történt ivóvíz-szolgáltatás mennyisége 370–390 millió m3 között volt, az összesen szolgáltatott ivóvízmennyiség pedig 530 és 560 millió m3 közötti. A vizsgált évek közötti értékek eltérése elhanyagolható, mindkét esetben 5–7 % körüli. Egyedül az egy főre jutó vízfelhasználás nagysága nem változott az öt év alatt: 36,7 m3/év/fő. 1998-ban az ország településeinek 98,9%-a volt bekapcsolva a vezetékes ivóvízellátásba (3095 település), ez az érték 2002-re 99,9%-ra módosult (3132 település). A rendszerváltozás óta több mint 20%-os növekedés történt ezen a területen, tehát kb. 600 település az 1990-es években kapott vezetékes ivóvizet. A 90-es évek végére a települési ivóvízellátás szinte teljes körűen megoldottá vált. Megkezdődhetett a jóval jelentősebb erőfeszítéseket és forrásokat igénylő beruházások megvalósítása, a települési szennyvízcsatorna-hálózatok kiépítése. Ennek keretében 1998-tól a szennyvízgyűjtő hálózat hossza több mint 8500, a gerincvezeték-hálózat hossza több mint 5500 km-rel növekedett. Ezeknek a fejlesztéseknek a hatására a csatornával rendelkező települések száma a vizsgált időszakban 664-ről 953-ra növekedett (3. táblázat). A 91/271/EGK direktíva rendelkezéseinek megfelelően a 2000 lakosegyenértéknél nagyobb létszámú településeken megoldandó feladat a szennyvizet elvezető csatornahálózat kiépítése és a szennyvízkezelés kérdésköre. Ennek a jogszabálynak jelenleg a hazai települések 30%-a felel meg, ám az arány négy év alatt több mint egyharmadával emelkedett (23%-ról 36% fölé). Nagy problémát jelent ugyanakkor, hogy bár számos településen a szennyvízelvezetés megoldott, a tisztítás minősége nem, vagy csak részben megfelelő. Másik orvosolandó feladat, hogyan lehet a magas költségek miatt a rendkívül alacsony háztartási rákötések arányát növelni – legalább a meglévő hálózaton. Ezzel együtt a települési közműolló állapota az 1998as 75,8%-ról 2002-re 63,3%-ra zárult (4–5. térkép). A lakásállományra vonatkoztatott közműolló állapota az FA LU VÁ R O S R É G I Ó 2 0 0 4 / 1 0
3. táblázat A települési ivóvíz- és szennyvízhálózat jellemző mutatói Közüzemi vízellátásban részesülő települések száma, db Közüzemi vízellátásban részesülő települések aránya, % Közüzemi szennyvízgyűjtő hálózattal rendelkező települések száma, db Közüzemi szennyvízgyűjtő hálózattal rendelkező települések aránya, % Nem megfelelő ivóvízzel rendelkező települések száma, db Nem megfelelő ivóvízzel rendelkező települések aránya, % Szennyvízcsatorna hálózat hossza, km Összegyűjtött szennyvíz összesen, millió m3 Ebből: III. fokozattal is tisztított szennyvíz mennyisége, millió m3 Szennyvíztisztító létesítmények száma összesen, db Szennyvíztisztító létesítmények kapacitása összesen, 1000 m3 / nap Forrás: GKM, KSH előbbinél lényegesen alacsonyabb érték, 40% körüli. Jelentős beruházások történtek a szennyvíztisztító telepek létesítése kapcsán, 2002-ig 539 szennyvíztisztító telep épült, ami 18,2%-os bővülést jelent 1998-hoz képest. Az ország összes szennyvíztisztító telepének napi kapacitása a vizsgált időszakban kb. 10%-kal emelkedett. A megyék között 1998-ban még listavezető GyőrMoson-Sopron, és a főváros esetében 2002-re jelentős csökkenés történt a napi kapacitást illetően, míg hatal-
2 0 0 4 / 1 0 FA LU VÁ R O S R É G I Ó
1998 3095,0 98,9 724 23,1 27,0 0,9 25 732 549,8 265,2 456 1935,3
2002 3132,0 99,9 1156 36,9 6,0 0,2 35 104 525,2 306,6 539 2110,6
mas beruházások történtek Nógrád és Jász-NagykunSzolnok megyék területén. Összességében elmondható, hogy a vizsgált öt évben jelentős beruházások történtek a települési ivóvízellátást és szennyvízelvezetést, -kezelést illetően. Hatalmas állami pénzeket fordítottak erre a célra, aminek eredményeképpen az ország csaknem összes települése vezetékes ivóvízzel ellátottá vált. Napjaink fő feladata a települési szennyvízkezelés megoldása, ezen a téren is
11
nagy előrelépés történt, de még komoly ráfordítást igényel, ha az ország meg kíván felelni az EU normáknak, és a lakossági igényeknek.
E N E R G IA E L L ÁTÁS
Az ország energiaforrás-szerkezete jelentős változásokon ment át az elmúlt évtizedekben. A szilárd energiahordozók részaránya az 1960-as évek óta folyamatosan csökkent, a vizsgált időszakban az összes fogyasztáson belül már nem érte el a 15%-ot (2002-ben 12,3%). A ’80-as évek óta közel 10%-kal csökkent a folyékony szénhidrogének – kőolajtermékek – részaránya is, bár ennek aránya az elmúlt öt évben stagnált, csakúgy, mint az atomerőműben termelt villamos energia, mely az országos energiaigény 11,9%-át biztosította. Az elmúlt évek leglátványosabb felfutását a földgázfelhasználás produkálta. Annak ellenére, hogy az összenergiaigények csökkentek, a földgázfelhasználás folyamatos bővülést mutatott. Részaránya 2002-ben 42,5 % volt, mely főként a lakossági felhasználásban realizálódott, amely az elmúlt két évtizedben ötszörösére növekedett, évi 10–12%-os bővülést produkálva. A villamos energia felhasználás a rendszerváltozást követő jelentős visszaesés óta folyamatos növekedést mutat. Bár 1998-tól a hazai bruttó villamosenergia-termelésben csökkenés 12
következett be, a pozitív import-export szaldó ezt ellensúlyozta. A gazdasági növekedés és az energiafelhasználás között összetett kapcsolat áll fenn. Napjainkra a gazdaság növekszik a csökkenő energiafelhasználás mellett is, főként az ipari struktúraváltás következtében. 1995höz viszonyítva 2002-re a GDP volumene 30%-kal emelkedett, míg a teljes energiafelhasználás gyakorlatilag stagnált. Ugyanezen időszak alatt a villamosenergia-felhasználás közel 10%-kal emelkedett, a forintra vetített fajlagos villamosenergia-felhasználás viszont 15%-kal csökkent.
V I L L A MO SE N E R G IA- HÁ LÓ Z AT
Az ország villamosenergia-rendszere 1999-től műszakilag együtt üzemel a nyugat-európai UCPTE rendszerrel, annak társult tagja. A társulás fő célja volt a biztonságos energiaellátás feltételeinek biztosítása. 2002 végéig az energiaellátást biztosító tevékenységek nem voltak a szabadpiaci viszonyoknak kitéve, mely szabályozott villamosenergia-piacon a termelési, a nagykereskedelemi és a fogyasztói árak maximált hatósági árként funkcionáltak. 2003-tól megváltozott a villamosenergia-piac működése, ezentúl a fogyasztók joga eldönteni, kitől vásárolják az energiát. FA LU VÁ R O S R É G I Ó 2 0 0 4 / 1 0
A villamosenergia-rendszer működésén belül az elmúlt években a gazdasági teljesítmény javulásának hatásaként ismét növekedésnek indult a villamosenergia-fogyasztás. A vizsgált időszakban az ország nettó villamosenergia-termelése és villamosenergia-exportja gyakorlatilag nem változott, viszont közel duplájára nőtt az import (megközelítette az összes felhasználás 20%-át). Hazánk összes villamosenergia-felhasználása az 1998-as 37,9 GWh-ról 2002-re 40,4 GWh-ra emelkedett, melynek kb. egyharmada (14 GWh) volt ipari felhasználás, kétharmada (26 GWh) nem ipari felhasználás. Utóbbi érték 40%-a jelentette a háztartási fogyasztást (2002-ben 10,4 GWh). A hazai villamosenergia-rendszer nagykereskedője és szállítója az MVM Rt., amely a szállításhoz a saját tulajdonában lévő alaphálózatot veszi igénybe. Az MVM által kidolgozott alap- és főelosztóhálózat fejlesztési stratégia célja volt az ellátás biztonságának növelése, a nemzetközi távvezeték-kapcsolatok fejlesztése, valamint az újonnan létesült erőművek hálózati csatlakozásának megvalósítása. Mindezek eredményeképpen az elmúlt években jelentős távvezeték és távvezeték-alap rekonstrukciókra került sor az országban (pl. horvát–szlovén határszakasz mentén több helyen a magyar oldalon, a Bécs– Győr, vagy a Százhalombatta–Oroszlány szakaszokon), teljes rekonstrukción átesett számtalan transzformátorállomás (pl. Hévíz, Toponár, Göd, Felsőzsolca). 2000ben bekapcsolták az országos rendszerbe az új csepeli erőművet és a hozzá kapcsolódó alállomást, majd 2003 végére elkészült az elmúlt évek legnagyobb hálózatfejlesztési beruházása a Békéscsaba és Sándorfalva közötti 400 kV-os vezeték átadásával. (Ez a 90 km-es távvezeték jelentősen javítja Szeged térségének ellátásbiztonságát, emellett megteremti annak az alapját, hogy részben Magyarországon keresztül a DK-európai villamosenergia-rendszer csatlakozhasson a nyugat-európaihoz.) Hasonló 400 kV-os vezeték fejlesztés keretében 2004 végéig elkészül a Paks–Pécs kapcsolat, amely a baranyai székhely ellátásbiztonságát szolgálja majd az elkövetkezendőkben.
KŐ OL AJ V E Z E T É K - R E N D S Z E R
Magyarország kőolaj felhasználása kb. 6 millió tonna évente, amely érték a 90-es évek eleji fogyasztás visszaesése óta mára állandósult. Az összmennyiség nagyobb részét a vegyipar (üzemanyaggyártás is) hasznosítja, ki2 0 0 4 / 1 0 FA LU VÁ R O S R É G I Ó
sebbik hányada pedig erőművi felhasználás során villamosenergia-termelésre fordítódik. A hazai kitermelés folyamatos csökkenést mutat (2002-ben 1,2 millió tonna), az import pedig majd 5 millió tonnát tett ki. Az ország szénhidrogén-ellátása biztonságos, kellően diverzifikált.Az értékesítést szolgáló csővezetéki infrastruktúra jó, tehermentesíti a közúti és vasúti szállítást. A közúti üzemanyag-forgalmazás széles körű, jelentős a túlkínálat. A vizsgált időszakban az országos és nemzetközi tranzitvezetékekben, illetve a finomítóktól a felhasználási területekig vezető kőolaj termék- és tápvezetékekben változás nem történt. Az ország stratégiai biztonsági készlete meghaladja a három hónapot.
F ÖL D G Á Z V E Z E T É K - R E N D S Z E R
Hazánk energiaellátásában kiemelkedő szerep jut a földgáznak, részesedése az energiahordozókon belül meghaladja a 40%-ot. A 90-es évek végére a korábbi szilárd tüzelőanyagú erőművek egy része átállt e környezetkímélőbb tüzelésre, valamint jelentős fejlesztések történtek a lakossági gázellátás terén is, melynek hatására 2004-re csaknem 3000 település (több mint 3 millió háztartás) vált bekötötté az országos gázhálózatba. A vizsgált időszakban tovább folytatódott a települések bekapcsolása a hálózatba. 1998-ig az ország településeinek kétharmada (2187 település) volt vezetékes gázzal ellátott, ez az érték 2002-re elérte a 86%-ot (2697 település), amely további 510 település bekapcsolását jelentette (6. térkép). 1998-ig teljes mértékben kiépült a hálózat Komárom-Esztergom és az alföldi megyék többségében. A vizsgált időszakban a fejlesztés iránya a Dunántúlra koncentrálódott, 2000-re teljesen lefedetté vált Győr-Moson-Sopron megye és csaknem teljesen ellátott Vas, Zala, Veszprém megyék is. Jelenleg az építkezések főként aprófalvas térségekben zajlanak, nagyobb bekötetlen térség található még a Dél-Dunántúlon Baranyában és Somogyban, valamint Észak-Magyarországon a Cserehát és Zemplén elszegényedett falvaiban. 1–1 település bekötése hiányzik még Pest, Fejér, Jász-Nagykun-Szolnok, Bács-Kiskun és Heves megyékben. 1998-tól a nagynyomású hálózatban jelentős fejlesztés nem történt, inkább bővítés, illetve rekonstrukció zajlott mind a vezetékhálózat, mind a gázátadó állomások terén. 1998 és 2002 között 4 milliárd m3-ről 3,1 milliárd 3 m -re csökkent a kitermelt hazai földgáz mennyisége. 13
Ezzel párhuzamosan a vizsgált időszakban az import gáz mértéke 8,5 milliárd m 3-ről 10,5 milliárd m 3-re emelkedett. Összességében a továbbiakban a hazai kitermelés fokozatos csökkenése várható, az import egyre nagyobb arányú emelkedésével, ami már most jelentős függőséget jelent az ország számára. Az utóbbi években üzembe helyeztek több földgáz alapú erőművet, amivel villamos energiát állítanak elő. A földgázzal termelt villamos energia részaránya 1995– 2003 között 14,8%-ról 35,1%-ra emelkedett. Az erre a célra felhasznált földgáz mennyisége meghaladja az évi 4 milliárd m3-t. A földgáz döntő része a beregdaróci vezetéken érkezik Ukrajna felől (42 millió m3 a napi kapacitás), aminek egy része azonban tranzit. Nyugatról a baumgarteni belépési ponton 12 millió m3 a névleges napi kapacitás. Az ellátási problémák kiküszöbölése érdekében javaslat született egy harmadik beszállítási vonal létesítéséről is Szlovákia irányából, amely lehetőség kidolgozása már megkezdődött. A hazai föld alatti földgáztároló állomások (AlgyőMaros, Hajdúszoboszló, Kardoskút, Pusztaederics, Zsana) korábban kimerült gázmezőkben találhatóak és a MOL Rt. tulajdonában vannak. Az 5 gáztároló összkapacitása 2002-ben 3,34 milliárd m3-t tett ki. A gáztárolók legfontosabb feladata a folyamatos gázellátás biztosítása, a szezonális csúcsigények kielégítése, vala14
mint a liberalizált piacon az áringadozások előnyeinek kihasználása. Naponta 44,4 millió m3-es igényt tudnak kiszolgálni a hazai tárolók. A megnövekedett földgázfelhasználás miatt szükségszerű a tároló- és szállító kapacitások mielőbbi bővítése. Jelenleg a MOL-nál folyik egy 3 millió m3-es bővítés kiépítése, amely várhatóan 2005 végére kerülhet használatba.
M E G Ú J U LÓ E N E R G IA F OR R ÁS OK
Napjainkban a megújuló energiaforrások térnyerését a környezeti szükségszerűség indokolja. Alkalmazása a mai energetikai rendszerben csak állami támogatással biztosítható, melynek célja a megújuló energiaforrások célszerű hasznosítását biztosítani. Az országnak kötelezettségei vannak a megújuló energiák alkalmazását illetően a környezetvédelem és az energetika területén. Magyarország földrajzi adottságai a napenergia tekintetében kedvezőek, a legkedvezőbb helyzetben az Alföld középső része (Bács-Kiskun megye északi, illetve Jász-Nagykun-Szolnok megye déli része) fekszik, a legkedvezőtlenebben pedig az északi országrész megyéi, illetve a Nyugat-Dunántúl vidéke. A hazai napelemes berendezésekre adatbázis nem áll rendelkezésre, FA LU VÁ R O S R É G I Ó 2 0 0 4 / 1 0
ezek becsült éves energiatermelése kb. 150 MWh. Főként autonóm áramellátási funkcióval bírnak (autópályák segélyhívó telefonjainál, meteorológiai állomásoknál, villanypásztoroknál, helyi telefonközpontoknál), csupán egynegyedük dolgozik közvetlenül a hálózatra (üzemanyag-állomásoknál, magánházaknál). Nagy jelentőségű a biomassza előállítás, amely energetikai, környezetvédelmi és ipari munkahelyteremtés szempontjából is előnyös lehet az országnak. Az energiacélú felhasználáshoz alkalmas biomasszaféleségek: az erdő- és fafeldolgozás fő- és melléktermékei (dendromassza); a nád; az élelmezési célú növénytermesztés szilárd melléktermékei; az energiacéllal termelt növények szilárd melléktermékei. Az elmúlt években jelentősen megnőtt a művelés alól kivont mezőgazdasági területek nagysága, mely területek az országnak az energetikai célú növénytermesztés esetleges helyszínei lehetnek. A hasznosított szélenergia mennyisége 1997 és 2002 között jelentősen megnövekedett Európában és a világon egyaránt. Az összesen beépített 31 ezer MW teljesítményből 23 ezer MW jutott Európára, melyből hazánk 2002-ben 2 MW-tal részesedett. A szélenergetikai beruházási piac világszinten közel 30 %-kal bővült, az így termelt villamos energia előállítási költsége versenyképessé vált számos hagyományos energiahordozóval szemben. Az utóbbi évek vizsgálatai alapján hazánk bizonyos területein lehet közepes és nagy teljesítményű villamos energiát termelő szélerőműveket telepíteni. Működő erőmű található Kulcson (1,2 GWh/ év), a Tési-fennsíkon (0,33 GWh/év), Mosonszolnokon (2,6 GWh/év) és rövidesen megépül két mosonmagyaróvári és egy záhonyi turbina is. Az ország adottságai alkalmasak jelentős számú és kapacitású geotermális erőmű telepítésére. Kb. 80 fúrás-térség található, ahol legnagyobb a geotermális potenciál, vagyis a fluidum hőmérséklete és hozama. Ezek a helyek alkalmasak villamos átalakító művek üzemeltetésére, 85–90 MW beépíthető kapacitással, mely a biomassza után a második legjelentősebb megújuló energiahordozó hazánkban. A geovillamos erőművek javasolt létesítési helyei lehetnek a Kis- és Nagyalföld területén szinte mindenhol, valamint a DNy-i országrész zalai, somogyi részein. Annak ellenére, hogy igen jelentős készletek állnak rendelkezésre, napjainkig geotermikus erőmű nem épült Magyarországon. Az EU tagországok megújuló energiaforrás szerkezetében a vízenergiával történő villamosenergia-ter2 0 0 4 / 1 0 FA LU VÁ R O S R É G I Ó
melés képezi a legnagyobb hányadot. Bár részesedése az összes villamosenergia-termelésből csökkent, a termelési volumen jelentősen növekedett. Az EU korábbi és frissen csatlakozott államaiban egyaránt folynak fejlesztések, így további növekedés várható. Hazánk a vízerő alkalmazásában lemaradt, napjainkban is előnyt élvez a fosszilis tüzelőanyagbázisú erőműfejlesztés. A szerény léptékű megújuló energiaforrásokra alapozott jelenlegi villamosenergia-termelésünknek 98–99%-a származik a hazai vízerőművekből, melynek nagysága kevesebb, mint 200 GWh/év. A 22 darab hazai vízerőműbe beépített teljesítmény összesen 50,5 MW, melyek villamosenergia-termelése hazai viszonylatban soha nem érte el a közcélú erőművekben megtermelt villamos energia 1%-át. Összességében elmondható, hogy az ország villamosenergia- és földgázellátása több irányból biztosított. A vizsgált időszakban a villamosenergia-fogyasztás és export mennyisége jelentősen nem változott, csak az import növekedett évről-évre. Átalakult a villamos energia piac, többnyire megszűnt a monopolhelyzet. Jelentős rendszerfejlesztés nem történt, főként a rendszer bővítésen és rekonstrukción volt a hangsúly. A szénhidrogén ellátásban jelentős a földgáz szerepe. Az ország településeinek háromnegyede vezetékes gázzal ellátottá vált, ami magában hordozza a földgáztól való függőséget. A piacnak ez a szegmense is liberalizálttá vált, s bár a hálózatban jelentős fejlesztés nem történt, jelentősen nőtt a hálózatra kötött települések köre. A megújuló energiaforrások napjainkban még elenyésző részarányt képviselnek az energiatermelésből. Az ország lehetőségei kedvezőek, néhány szélerőmű kivételével azonban még jelentős beruházások nem történtek.
F E L HAS Z NÁ LT D OK UM E N T UMOK :
-
-
Jelentés a területi folyamatok alakulásáról, a területfejlesztési politika érvényesüléséről, és az Országos Területfejlesztési Koncepció végrehajtásáról, VÁTI Kht., Budapest 2001 www.gkm.hu Az energetika – az energiagazdálkodás és energiaellátás – rendszerének értékelése az OTK felülvizsgálatához, VÁTI Kht. – PYLON Kft. Budapest 2004 Nemzeti Fejlesztési Terv – KIOP, Budapest 2003 Magyar Közlekedéspolitika 2003–2015, Budapest 2003 15
C Z I R A TA M Á S tervező-elemző, VÁTI Kht. – STI Elemző és értékelő iroda
A környezeti állapot és a természeti környezet területi folyamatainak alakulása A területfejlesztés egyik fontos célja az élhető környezet fenntartásához való pozitív hozzájárulás és az életminőség javítása, ugyanakkor a kiegyensúlyozott területfejlesztés egyik alapfeltétele is a megfelelő környezeti állapot biztosítása és védelme. Az elmúlt években mind kormányzati és önkormányzati (döntéshozói), mind felhasználói oldalról növekvő igény támadt a környezeti állapot és a természeti környezet alakulását befolyásoló folyamatok és állapotjellemzők regionális összehasonlító vizsgálatára, hiszen az országos vagy nagytérségi szintű elemzések nem alkalmasak a problémák feltárására, a helyi szintű megoldások megalapozására vagy akár a támogatási döntéseknél a környezeti szempontok érvényesítésének biztosítására. A területfejlesztési politika számára a környezetben lezajló területi folyamatok megfigyelése, értékelése és dokumentálása segíti a kitűzött célok teljesülésének mérését, helyességük igazolását, a közép- és hosszú távú fejlesztési célok meghatározását, valamint a regionális környezeti helyzetértékelés hozzájárul a területfejlesztés környezeti fenntarthatóságot elősegítő céljainak kiválasztásához.
MÓD S Z E RTA N I K É R DÉ SE K
A Váti Kht.-ban 2004 júniusában elkészült – a területi folyamatok alakulásáról és a területfejlesztési politika érvényesüléséről szóló Jelentés részeként – a környezeti állapot és a természeti környezet területi folyamatainak alakulását bemutató munkadokumentum. E dokumentum háttéranyagaként rengeteg vizsgálati elemzés készült a környezeti állapotban és a természeti környezetben 1998 és 2003 között bekövetkező változások nyomon követése érdekében. A 16
vizsgálat keretfeltételeit determinálták a Jelentés egységes szerkezetének kialakítása érdekében meghatározott kritériumok: •
•
•
•
A kistérségi lehatárolásnál a 2004. január elsejétől érvényben lévő 168 kistérséget vettük figyelembe. Az elemzés a többi vizsgált területtel (gazdaság, társadalom, infrastruktúra, támogatások) való összevethetőség miatt kistérségi szintre készült. Lehetőleg minden tényező csoportban készüljenek terhelési és állapot indikátorokat bemutató térképek. Készüljenek komplex környezeti állapotot, környezeti veszélyeztetettséget bemutató kistérségi térképek, valamint környezeti konfliktustérkép, ezek segítségével a kistérségi környezeti tér – környezeti térszerkezet leírható legyen.
A vizsgálatok 6 tematikus területet fogtak át: − − − − − −
Levegőminőség Vízminőség Talajminőség Hulladékgazdálkodás Környezetbiztonság Természetvédelem
Az első három tematikus terület a főbb környezeti elemek köré csoportosítható; a természetvédelem a biológiai rendszerek (ökoszisztémák), valamint az élettelen természeti és táji értékek vizsgálatával foglalkozik, míg a hulladékgazdálkodás és a környezetbiztonság több környezeti hatótényezőt magába integrálva, önálló tematikus területként szerepel. E FA LU VÁ R O S R É G I Ó 2 0 0 4 / 1 0
területeken belül a 2003-ban kialakított Területfejlesztési Megfigyelő és Értékelő Rendszer (T-MER) részeként, lehatárolásra kerültek azok a tényezők és az ezeket leíró mutatók, amelyekkel területfejlesztési szempontból megvizsgálható és elemezhető a környezeti állapot és a természeti környezet alakulása. Az egyes tematikus területek és tényezőiknek kiválasztásánál az játszott szerepet, hogy a területfejlesztési tevékenységet valóban lényegesen befolyásoló funkciójuk megállapítható legyen, így például kimaradt az elemzésből a zajvédelem, amely környezetvédelmi szakterület a zaj természeténél fogva, elsősorban a településfejlesztést érintő környezeti problémákra keres megoldást. A többi tematikus terület- és a területfejlesztés főbb kapcsolódásai az alábbiak: A levegőminőség vizsgálatának, fenntartásának és javításának területfejlesztési jelentősége abban áll, hogy a levegő, mint az ember létezését a legközvetlenebbül biztosító közeg elszennyeződésekor kivédhetetlen egészségügyi kockázatokat okoz, amelyek a társadalom fejlődésének alapfolyamatait gátolhatják. A tartósan elszennyezett levegőjű területeken meghiúsulhatnak a levegőbe szennyező anyagot kibocsátó termelő vállalatok befektetései, mert légszennyező tevékenységükre már nem kaphatnak környezetvédelmi engedélyt. A vizek mennyiségi és minőségi védelme alapvető fontosságú a gazdaság és társadalom harmonikus működéséhez. A víz tisztasága vagy szennyezettsége, valamint a rendelkezésre álló vízmennyiség befolyásolja a gazdaság ágazatainak eredményes működését, a vízhasználatok biztonságát, az emberi egészséget és az élővilág egészségi állapotát. A talaj megbecsülése, ésszerű és fenntartható használata és megóvása az életminőség javításának egyik feltétele. A jó minőségű talaj a mezőgazdasági termelés alapvető erőforrásaként és az ipari beruházások telephelyeként a gazdaság alapvető működési feltételeihez járul hozzá, ezért védelme különösen fontos. A természeti környezetben az élővilág hasznosítja és függ tőle, míg a települési környezetben a rekreációt és esztétikai élményt és a kulturált környezetet biztosítja a zöldterületek alapjaként. A hulladékgazdálkodás a hulladék begyűjtését, tárolását, hasznosítását és ártalmatlanítását elősegítő, e folyamatok biztonságát növelő, a környezetterhelést csökkentő tevékenység, mely a hulladékok fizikai, kémiai, biológiai tulajdonságainak megváltoztatásával jár. A jól működő hulladékgazdálkodási rendszerek 2 0 0 4 / 1 0 FA LU VÁ R O S R É G I Ó
területfejlesztési jelentőségét elsősorban az adja, hogy hozzájárulnak a lakóterületek, természeti területek és az iparterületek elszennyeződésének és károsodásának megelőzéséhez, másrészt a begyűjtött hulladékfajták energiatermelésre is hasznosíthatóak, kiváltva a felhasznált nem megújuló energiaforrások egy részét. A szelektívhulladék-gyűjtő rendszerek az ipari termelés számára másodnyersanyagokat biztosítanak, ezáltal csökkentik a felhasznált nyersanyagok és természeti erőforrások kiaknázásának volumenét. A környezetbiztonság fogalma integrálja azokat a valószínűsíthető káreseményeket és az ezek ellen tett intézkedéseket, amelyek egyrészt a váratlan és szélsőséges természeti folyamatok következményeiként veszélyesek a környezetre, másrészt az emberi gondatlanság miatt bekövetkező mérgezések, veszélyes anyagokkal okozott haváriák (vegyi balesetek) és természeti katasztrófák (tűzesetek) miatt okoznak súlyos környezeti krízishelyzeteket. A környezetbiztonság magas szintje biztosítja a területfejlesztési tevékenység eredményes megvalósulását, a társadalmi-gazdasági fejlődéshez szükséges beruházások és termelő tevékenység folyamatos és zavartalan működését. Területfejlesztési vonatkozásban természeti környezeten az élő és élettelen természeti értékek, természeti területek és ökológiai rendszerek összességét értjük, amelyek működésében a természetes folyamatok az uralkodóak, és amelyek fenntartásával, megőrzésével és fejlesztésével a természet- és tájvédelem foglalkozik. Mind a természet-, mind a tájvédelem kulcsfontosságú a területi folyamatokban, és nemcsak egyes fejlesztések korlátozó és kötelezően betartandó tényezőjeként, hanem mint a turisztikai fejlesztések egyik fontos alapfeltétele, a lakosság életminőségét pozitívan befolyásoló tevékenység és az ökológiai gazdálkodáshoz szükséges körülmények megteremtője. A környezeti folyamatok, környezeti állapot vizsgálatánál mindig a leginkább sarkalatos kérdés az adatok beszerezhetősége, a folytonos idősorok előállíthatósága, az eltérő vizsgálati szinten gyűjtött adatok összevethetősége. A vizsgálat által átfogott időtáv a környezeti adatok időbeli rendelkezésre állásának igen eltérő helyzete miatt nem minden vizsgált tényező esetében a fenti intervallum volt, sok esetben meg kellett elégedni a legutolsó rendelkezésre álló év adataival, illetve új vizsgált területek esetében annak az évnek az adataival, amelyben elkezdték gyűjteni az adatokat. Sajnos az adatok a legtöbb esetben nem áll17
tak rendelkezésre a teljes vizsgált időszakra, így például a környezeti állapotban bekövetkező változást térképen nem lehetett időben értékelni, és főként szöveges formában lehetett egyes tematikus részterületek változásait bemutatni. Különösen nehéz kérdés a környezeti adatok minél teljesebb körű beszerzése, főként akkor, ha az országra vonatkozó elemzés területi elemzés is egyben, azaz az ország egyes területegységeinek összehasonlító vizsgálatát és értékelését tűzi ki célul. Általában annál nehezebb az összehasonlíthatóságot biztosító adatok beszerzése és egyben feldolgozása is, minél kisebb területegységeket szeretnénk megvizsgálni. További nehézséget jelent, ha a környezeti adatoknak a területi elemzéshez szükséges aggregációját nem a begyűjtési egységekre, vagy ezek nagyobb öszszevonható egységeire (pl. talajpoligon, erdőrészlet, kistáj, folyószelvény stb.) kell elkészíteni, hanem a területfejlesztés számára fontos igazgatási egységekre, a tervezési statisztikai kistérségekre. Ahhoz ugyanis, hogy a megfelelő aggregációt el lehessen végezni, a legtöbb esetben szükség van a települési adatok begyűjtésére és feldolgozására, márpedig a szabadon hozzáférhető adatbázisokból közvetlenül beszerezhető környezeti adatok települési szinten igencsak hiányosan állnak rendelkezésre. Ezért volt szükséges a megfelelő adatgazdáktól külön megállapodás keretében begyűjteni, bizonyos speciális környezeti adatokat. A környezeti adatok egy részének forrása a VÁTI Informatikai Igazgatósága és a az egykori Környezetgazdálkodási Intézet által közösen kialakított környezeti információs rendszer volt, ebben azonban csak levegőtisztaság-védelmi, veszélyeshulladék-adatok álltak rendelkezésre 1997-től 2001-ig. A rendszer előnye, hogy településekre is lekérdezhetők a kibocsátási adatok, hátránya viszont, hogy kistérségekre nem nyerhető ki információ (megyékre és régiókra igen), valamint hogy az ipari légszennyező anyagok emiszsziós adatbázisából kinyerhető adatok anyagonkénti összesítése nehézkes. Sajnos 2004-ben a rendszer frissítése nem történt meg, így a 2002-es évre vonatkozó adatok még hiányoztak. A települési szinten meglévő környezeti adatok másik könnyen hozzáférhető forrása a VÁTI Területi Információs Rendszere (TEIR) volt, amely számszerű és térképi környezeti adatokat is nyújt elsősorban a környezeti infrastruktúra (ivóvízellátás, csatornázottság, szennyvíztisztítás, települési szilárd hulladék gyűj18
tése) témakörben. Településekre vonatkozó térképi adatokat, valamint a háttéradatbázisaikból kinyerhető adatokat a TEIR részeként elkészített tájsebek országos kataszteréből, valamint Magyarország veszélyeztetett területei adatbázisból lehetet kinyerni. A települések érzékenységi és veszélyeztetettségi besorolásait különböző kormányrendeletek és minisztériumi rendeletek adják meg (18/2003. KvVMBM együttes rendelet, a 33/2000 KöM rendelet, a 201/2001. Korm. rendelet, és a 14/2001. KöM-EüMFVM együttes rendelet), amelyek az ár- és belvíz-veszélyeztetettségre, a felszín alatti vizek veszélyeztetettségére, a levegőminőségi zónákba sorolt településekre, az ivóvízminőség javításának céltelepüléseire vonatkoznak. Ezeken kívül az illetékes hatóságoktól és hivataloktól szereztük be a települési adatokat az erdűtűz-veszélyeztetettségről és az égett erdők területéről (Állami Erdészeti Szolgálat), a veszélyes üzemek elhelyezkedéséről és a települési veszélyforrásokról (BM Katasztrófavédelmi Főigazgatóság, KvVM Környezetbiztonsági Információs Rendszer), valamint a kármentesített területekről (KvVM – KÁRINFO adatbázis). Ezeknek az adatoknak a jelentős része csak 2002re állt rendelkezésre, tehát változások számításához nem voltak igénybe vehetők. A természetvédelemre vonatkozó adatokat egységesen KvVM Természetvédelmi Hivatalától lehetett beszerezni. A természetvédelem területi adatait (országos és helyi jelentőségű védett természeti területek száma, kiterjedése, védett erdők területe stb.) is településekre válogatva kellett megkérni, mert csak így voltak előállíthatók a kistérségi térképek. Sajnos a települési adatok szintén nem voltak elérhetőek több évre vonatkozólag, mert a települési adatbázisokat folyamatosan felülírják, illetve jelenleg még kialakítás alatt vannak. Az egyes tematikus területekre elkészített adatbázisok, térképi és szöveges elemzések alapján (ezek feldolgozásával, összevonásával, összemetszésével) a kistérségi környezeti állapot, környezeti veszélyeztetettség és a környezeti konfliktustérkép került kialakításra. A kistérségi térképekhez az összevont mutató előállítása statisztikai módszerrel történt. A térségek a kiválasztott fajlagos mutatóik alapján 1–5-ig kaptak pontot (nagyrészt aszerint, hogy melyik ötödbe tartoznak, illetve pl. a veszélyes hulladék adatok esetén logaritmikus eloszlás alapján), és ezek átlaga adta a komplex mutatók pontszámát. FA LU VÁ R O S R É G I Ó 2 0 0 4 / 1 0
A KÖR N Y E Z E T I Á L L A P OT T E RÜ L E T I K Ü LÖN B SÉ G E I M E G HATÁ R O Z ÁS Á NA K MÓD S Z E R E
A komplex terheltségi mutatóhoz felhasznált mutatók: •
• •
• •
•
Az ipari légszennyező anyagok kibocsátása területi különbségeinek és a közlekedési légszennyezés területi különbségeinek összevont pontszámai. A legalább biológiai fokozattal tisztított szennyvíz aránya az összes keletkező szennyvízből. A talajterheltség (agrokemikáliák és nehézfémterheltség) területi különbségei összevont pontszámokkal. Az egy főre jutó veszélyes hulladék mennyisége. Az egy főre jutó települési szilárd hulladék menynyisége és a szigetelt lerakóra szállító települések aránya összevont pontszámai. Erdőtűz által sújtott erdőterületek nagysága fél súllyal.
A környezeti konfliktusok térképe a jogszabályokban kijelölt, valamilyen szempontból érzékeny területeket veti össze a különböző létező, vagy lehetséges környezeti terhelésekkel. A térkép térinformatikai módszerrel készült az egymással kapcsolatban álló, illetve egymásra hatást gyakorló területi érzékenységi és terhelési tényezők digitális térképi fedvényeinek összemetszésével. A felhasznált mutatók: Érzékeny területek: • • • • • •
felszín alatti szennyeződésérzékenység fokozottan érzékeny kategóriája; a felszíni vízgyűjtők vízminőség-védelmi övezetébe tartozó települések; nitrátérzékeny területek települései; az országos jelentőségű védett területek; védett erdőkben leggazdagabb területek; a nagy (120 fő/km2 vagy annál nagyobb) népsűrűségű települések.
Terhelés, illetve a terhelés lehetősége: KÖR N Y E Z E T I V E S Z É LY E Z T E T E T T SÉ G T E RÜ L E T I K Ü LÖN B SÉ G E I M E G HATÁ R O Z ÁS Á NA K MÓD S Z E R E
• •
A komplex veszélyeztetettségi mutatóhoz felhasznált kistérségi mutatók: • • • • • • • •
felszín alatti vízminőség érzékenységi kategóriái; a nitrátérzékeny területek kategóriái; ár- és belvíz veszélyeztetett területek kategóriái; a felszíni vízgyűjtők vízminőségvédelmi övezete; 100 hektárra jutó a veszélyes üzemek száma; a talajérzékenységi kategóriák kistérségi átlaga; a védett természeti területek aránya az összes területből; a kistérségi erdőtűzindex értékei.
KÖR N Y E Z E T I KON F L I K T U S T É R K É P K IA L A K Í TÁS Á NA K MÓD S Z E R E
A környezeti konfliktusterek lehatárolása, ismerete segíthet a megfelelő területfejlesztési beavatkozások és környezetvédelmi intézkedések kiválasztásában, a fenntartható területhasználat feltételeinek biztosításában, a fejlesztési források célirányosabb felhasználásában. 2 0 0 4 / 1 0 FA LU VÁ R O S R É G I Ó
• • • •
nem szigetelt lerakóra szállító települések területe; a szennyvíztisztításban leginkább elmaradott települések; árvíz és belvíz által veszélyeztetett területek; azok a települések, ahol a legtöbb veszélyes hulladék képződik; feltehetően nagy kockázatú kármentesítés területek települései; erdőtűz által leginkább veszélyeztetett területek.
A KÖR N Y E Z E T I Á L L A P OT É S A T E R M É S Z E T I KÖR N Y E Z E T A L A K U L ÁS A
Az ország környezeti állapota az elmúlt években érezhetően javult, egyrészt az államilag is támogatott környezetvédelmi intézkedéseknek és az infrastrukturális fejlesztéseknek köszönhetően, másrészt a szigorodó környezeti követelményrendszer áldásos hatásainak következtében, harmadrészt a tisztább termelési technológiák és rendszerek elterjedésének következményeként. Az ipari légszennyező anyagok kibocsátása jelentősen csökkent, a levegőszennyezettség a nagyvárosokat és a főbb közlekedési csomópontokat kivéve mérséklő19
dött. A közlekedési légszennyezés összességében annak ellenére nem emelkedett, hogy a futásteljesítmények, valamint a járműállomány száma is növekedett. Ez a kifejlesztett üzemanyagok korszerűbb és környezetre kevésbé káros összetételének és az új járművek aránynövekedésének eredménye. A közúti légszennyezés a nagyvárosi központtal rendelkező térségekben, valamint a fő közlekedési folyosók és csomópontok mentén a legnagyobb. Az ipari szerkezetváltás, az energiatakarékos üzemanyaggyártás és az erőművek korszerűsítése következtében csökkent az ipari eredetű légszennyezés, de továbbra is kiemelkednek a hagyományosan nagy szennyezőanyag-kibocsátású térségek (Budapest, Százhalombatta, Dunaújváros és Kazincbarcika térsége), ahol azonban egy-egy nagyvállalat környezetvédelmi beruházásainak következtében mérséklődő a légszennyezés. Magyarországon az ezredfordulón az egy főre jutó kibocsátott főbb légszennyezőanyagok közül a kéndioxid emisszió (58,5 kg/fő) 2000-ben háromszorosan meghaladta az EU tagállamok átlagát, míg a nitrogén-oxidok (22 kg/fő) és a szén-monoxid (72,9 kg/ fő) fajlagos értékei valamivel az EU átlag alatt maradtak. A CO2 egyenértékben számított 1000 lakosra jutó üvegházgáz kibocsátás Magyarországon 8,2 t/1000 fő volt 2000-ben, elmaradva az EU tagállamok átlagától 20
(10,8 t/1000 fő). Az új tagállamok közül csak Lettország, Litvánia és Málta fajlagos mutatója kevesebb ennél. A felszíni vizek közül a nagyobb vízfolyások vízminősége a legtöbb paramétert tekintve javult, vagy nem változott, a kisvízfolyások vízminősége azonban nem javult. A tavak, tározók vizét az elmúlt években elsősorban a vízhiányból és a túlhasználatból adódó környezeti problémák érintették (feliszapolódás, tápanyag-feldúsulás, algásodás). Nagy tavaink vízminősége nem romlott, a Balatont azonban 2003-ban extrém alacsony vízszint jellemezte. A Tisza-tó hígító kapacitásával a 2000 februárjában a Tiszát ért katasztrofális ciánszennyezés hatásainak mérsékléséhez is hozzájárult. Míg a felszín alatti vizek minőségét egyre kevésbé fenyegetik az ipari vagy mezőgazdasági eredetű szenynyezések, addig a vizsgált időszakban az évszázados vízállási rekordokat döntő, gátakat átszakító tiszai és dunai árvizek a vízbázisokat és a fúrt kutak vízét is veszélyeztették. A bányabezárások következtében lecsökkenő vízkitermelés, a vízbázisvédelmi programok és a műszaki beavatkozások hatására a fő ivóvízbázisok vízkészletében mennyiségileg és minőségileg is pozitív változások voltak. Az ivóvízminőség biztosításában az európai uniós tagságunk jelent új kihívást, hiszen a sziFA LU VÁ R O S R É G I Ó 2 0 0 4 / 1 0
gorú uniós határértékeknek kell megfelelni olyan anyagok esetében többek között, mint az arzén, ammónium, bór, fluorid, nitrit stb. Az emberi fogyasztásra szolgáló
2 0 0 4 / 1 0 FA LU VÁ R O S R É G I Ó
víz minőségéről szóló 98/83/EK irányelv rendelkezéseinek megfelelően elkészült hazai jogszabály (201/2001. (X. 25.) Korm. rendelet az ivóvíz minőségi követelmé-
21
Meliorációs, talajjavítási és trágyázási beavatkozások által érintett terület évenként* MűtráSzervesgyázott trágyázott mezőgazdasági terület (1000 hektár) 93,4 1776,4 92,1 33,3 1578,7 107,9 125,3 1519,8 104,3 105,0 1571,8 95,9 124,8 1560,2 115,0 n.a n.a n.a
Öntözött Év 1998 1999 2000 2001 2002 2003
Mész-trágyázás
Talajjavítás összesen n.a n.a 11 911 11 767 10 500 15 822
savanyú n.a n.a 9 894 11 173 10 097 11 309
(hektár) szikes n.a n.a 266 90 20 1 142
homok n.a n.a 1 751 504 383 3 371
n.a n.a 5 082 8 407 9 085 19 019
Forrás: Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium, KSH, Környezetstatisztikai adatok *Gazdálkodó szervezetek adatai nyeiről és az ellenőrzés rendjéről) alapján 2006-ig, illetve 2009-ig kell megoldani az érintett települések és térségek ivóvízminőség problémáit. A rendelet megalkotásához felmérték a települések ivóvízminőségét, ennek alapján kategorizálásra került a kistérségek ivóvízminőségi helyzete 10 komponens összesített értékelése alapján. A szigorodó uniós normáknak megfelelő ivóvízminőség biztosításában azonban jelentős előrelépések nem történtek. A talajok minőségét befolyásoló antropogén hatások közül a szervestrágya-felhasználás, és a kijuttatott rovarölő növényvédőszerek mennyisége enyhén nőtt, az egyéb növényvédőszerek és a műtrágyák kibocsátása csökkent, ugyanakkor az öntözött területek aránya hosszú stagnálás után újra emelkedett. Az egy hektárra jutó trágyafelhasználás 2001-ben Magyarországon 52,1 kg volt, azaz kevesebb, mint fele az EU 25 tagállamára számított átlagos mutatónak (109,5 kg/ ha), míg az új tagországok közül csak Lettország és Litvánia juttat kevesebb trágyát hektáronként a mezőgazdasági területekre. A műtrágyázott területek aránya 1998 óta tovább csökkent, de az ezredforduló után a csökkenés üteme lelassult, sőt a Dunántúl legnyugatibb térségeiben (Vas megye), valamint Komárom-Esztergom és Fejér megye kistérségeiben, a Dél-Alföldön, Szabolcs-Szatmár-Beregben és Borsod-Abaúj-Zemplén nagy részén növekedés tapasztalható. A vizsgált időszakban a növényvédő szerek közül a leginkább veszélyesnek tartott rovarölő szerek által kezelt területek nagysága több mint 5%-kal nőtt, a gyomirtóval és gombaölő szerrel kezelt területek nagysága viszont 16, illetve 22
12%-kal csökkent. 2002-ben gyomirtóval 1,47 millió, gombaölő szerrel 655 ezer, rovarölővel 597 ezer, egyéb szerrel 212 ezer hektárnyi területet kezeltek. Talajfertőtlenítő szereket 98 ezer hektáron alkalmaztak. A talajok környezeti állapotának változását a TIM mérőhálózatban mért talajtani paraméterek, szervetlen és szerves mikroszennyezők változásai mutatják. A nehézfémek vonatkozásában a vizsgált minták csupán 1%-a haladja meg határértéket. Nehézfémek jelenlétét lehet kimutatni nyomokban a felső Tisza árvíz-veszélyeztetett területein, a Körösök magyarországi belépő szakaszán, amelyek egyértelműen az árterületek geológiai eredetű háttér terhelésére utalnak, valamint Dél-Baranya határ menti térségeiben. A homoktalajok nehézfémtartalma, mint pl. a nyírségi és Duna-Tisza közi területeken a legkisebb, tekintettel a területek genetikai talajtípusának kis adszorpciós kapacitására és nagy vízáteresztő képességére. A kijelölt érzékeny természeti területeken megkezdődött a környezetbarát gazdálkodási módok támogatása. 2002-ben Magyarországon a biotermesztésbe bevont, vagy biotermelésre áttérő területek aránya az összes mezőgazdasági területből csupán fele (1,7%) az EU tagállamok átlagának (3,36%), és az új tagállamok közül csak Litvánia, Lettország és Lengyelország rendelkezik ennél kisebb mutatóval. Sok talajszennyező tevékenység esetében még csak az utóhatásokat sikerült feltárni az Országos Környezeti Kármentesítési Program keretében, de a kiemelt és nagy kockázatú térségekben már 210 helyen megindult a környezet-rehabilitáció. A környezetvédelmi infrastruktúra kiépítését és színvonalát tekintve az elmúlt években a követkeFA LU VÁ R O S R É G I Ó 2 0 0 4 / 1 0
ző folyamatok voltak jellemzők. A közcsatornához csatlakozó lakások aránya 1998 és 2002 között 9%-kal 56,1%-ra nőtt. Az ún. III. fokozattal (a növényi tápanyagokat, a N-t és a P-t is eltávolító) is tisztított szennyvizek aránya az 1998-as 11,5%-ról 2002-re 21,5%-ra nőtt, míg a biológiailag is tisztított szennyvíz aránya 53,6%-ról 61%-ra emelkedett. A tisztítatlanul a befogadóba kerülő szennyvizek aránya 1998hoz képest 8,7%-kal csökkent és 2002-ben 34,8% volt. Sok helyütt még nagyon alacsony a szennyvíztisztítás hatásfoka, és a keletkező szennyvíznek a fővárosban is csupán 40%-a tisztul meg megfelelően. A szennyvíztisztítással ellátott lakosság aránya Magyarországon 2001-ben 32% volt, ez a 15 EU tagállam mutatójától messze elmarad, akárcsak a szennyvíztisztítás minőségi mutatóiban. A mindössze 32%-os tisztítási arány Budapest központi szennyvíztelepének hiányából, valamint nagyrészt abból is következik, hogy az elmúlt 10–13 évben megépült csatornarendszereket a lakosság jelentős része nem veszi igénybe. Az ország nyugati felében jóval a hazai átlag feletti a csatornarákötések aránya, elsősorban a felszín alatti vizek szempontjából érzékeny térségekben. A 1998 és 2002 között a szervezett hulladékgyűjtésbe kapcsolt lakások aránya 81%-ról 88%-ra emelkedett és nőtt a szigetelt lerakóra szállító települé2 0 0 4 / 1 0 FA LU VÁ R O S R É G I Ó
sek száma is, miközben a termelődő települési hulladék mennyisége évről évre nő. Az egy főre jutó begyűjtött települési szilárd hulladék mennyisége 2002-ben 477,5 kg, ami az EU 25 tagállami átlagnál (519,0 kg) kevesebb, és tendenciájában is csökkenő, mivel 1998-ban e mutató értéke Magyarországon még 512,3 kg volt. 1998–2002 között elsősorban a korszerű hulladéklerakóra szállító térségekben nőtt ugrásszerűen a begyűjtött hulladék mennyisége, a komplex hulladékgazdálkodási rendszerek fejlesztésének eredményeként. A begyűjtött települési szilárd hulladék mennyisége főként ott csökkent nagymértékben, ahol korszerű szelektív begyűjtő hálózatokat kezdtek üzemeltetni, illetve ahol a meghatározó nagyvállalatok saját települési szilárd hulladékaikat is elkezdték szelektíven kezelni és hasznosítani. A lerakással ártalmatlanított települési szilárd hulladék 1 főre jutó mennyisége 2002-ben Magyarországon 434,8 kg, ami az EU tagországok átlagánál (275,4 kg) lényegesen magasabb mutató, de az EU tagországokban az égetéses ártalmatlanítás jóval elterjedtebb, mint Magyarországon. Az új tagállamok közül azonban csak Cipruson raknak le egy főre vetítve több települési szilárd hulladékot. Ezzel szemben a csomagolási hulladék 35%-os visszagyűjtési arányát tekintve Magyarország 2002-ben élen járt a 10 új tagállam 23
között, bár elmaradt az EU 15 tagországának 53%-os átlagától. 2002-ben az 1376 üzemelő lerakóból 42, a környezetvédelmi előírásoknak megfelelő térségi hulladéklerakó rendelkezett megfelelő kapacitással és kiépítettséggel a hosszú távú működéshez, míg 43 kistérség települései egyáltalán nem szállítottak korszerű, műszakilag megfelelő lerakóra. Ez fokozott környezeti problémát jelez, különösen azokban a kistérségekben, amelyek sérülékeny felszín alatti vízbázisok és felszíni vízgyűjtők védelmi területén helyezkednek el. A keletkezett veszélyes hulladékok mennyisége országosan 1998 óta folyamatosan csökkent. 1998ban 3,9 millió tonna, míg 2001-ben már csak 3,4 millió tonna veszélyes hulladék képződött, ami elsősorban a legnagyobb veszélyes hulladék produkciójú nehézipari vállalatok megszűnésének, valamint a hulladékminimalizáló termelési technológiák elterjedésének az eredménye. A keletkező veszélyes hulladékok veszélyességi osztályok szerinti megoszlásában nagy arányeltolódást mutató változás, hogy az I. osztályú veszélyes hulladékok a vizsgált időszakban 70%-kal és a III. osztályúak 21%-kal csökkentek, míg a II. osztályúak a vörös iszapot is beleértve 17%kal nőttek. A veszélyes hulladékok 20–25%-a vörös iszap. 24
A legtöbb veszélyes hulladék tartósan az ajkai, az oroszlányi, a tatabányai és a budapesti kistérségben képződik. Az ajkai kistérségben 4 év alatt 220 ezer tonnával nőtt összes mennyiségük, ez a kistérség a magyar veszélyeshulladék-képződés 26%-ával rendelkezik, köszönhetően a timföldgyártáskor nagy menynyiségben keletkező vörös iszapnak. Az oroszlányi kistérségben a szénbányászatból származó és a Vértesi Erőmű Rt. által kibocsátott veszélyes hulladékok a meghatározók. A legnagyobb előrelépés a tiszaújvárosi kistérségben történt, ahol ötödére esett vissza a keletkezett veszélyes hulladék mennyisége (1998 és 2002 között a harmadik helyről a harmincnyolcadikra esett vissza a kistérségi rangsorban). A kazincbarcikai kistérségben is jelentős csökkenés volt (a veszélyes hulladék produkció rangsorában a térség a 4. helyről a 18.-ra esett vissza). E kistérségek környezetvédelmi eredményei nagyrészt a meghatározó műanyag-alapanyag gyártó nagyvállalatok környezetjavító intézkedéseinek köszönhetők. Az iparosodó Nyugat-Dunántúl kistérségeiben, a fővárosban, a borsodi iparvidéken, valamint az Alföldön egy észak–délkelet irányú területen jelentős még a veszélyeshulladék-képződés. Az Alföldön elsősorban a mezőgazdasági és élelmiszeripari eredetű veszélyes hulladékok aránya számottevő. FA LU VÁ R O S R É G I Ó 2 0 0 4 / 1 0
A környezetbiztonság magas szintre emelésével csökkent az emberi hatásra bekövetkező környezeti haváriák előfordulásának valószínűsége. Magyarországon a legjelentősebb területi környezetbiztonsági kockázatot az ár- és belvíz-veszélyeztetettség jelenti. 1259 település, az ország lakosságának 55%-a van eltérő mértékben árvíz- és belvízveszélynek kitéve. 700 településünk több mint 2 milliós népességének lakóhelye nagy folyóink mértékadó árvízszintje alatt fekszik, ahol rendszeres és nagymértékű kockázatnak vannak kitéve az ott élők. Magyarországon a folyók és egyéb vízfolyások mentén elhelyezkedő árterület nagysága 35 000 km 2. A megművelt földek 30%-a, a vasutak 32%-a, a közutak 15%-a is ártéren helyezkedik el. A kistérségek közül nemcsak a nagyobb folyóink árvízi öblözeteiben fekvők vannak jelentős veszélyben, de a dombsági és hegységi területeken lévő kisvízfolyásokkal rendelkező térségek is, ahol a nagy intenzitású csapadékesemények váratlan elöntéseket okozhatnak. Az egyáltalán nem veszélyeztetett térségek összefüggően csupán a jó vízgazdálkodású talajtípusokkal bíró és egyben az alföldi tájból némileg kiemelkedő löszös síkságú térségekben, így a Hajdúságban, és a bácskai löszháton találhatók. Az 1998–2002 közötti időszak különösen mozgalmas volt árvízi és belvíz események tekintetében. 2 0 0 4 / 1 0 FA LU VÁ R O S R É G I Ó
Ezen időszak alatt több folyószelvénynél is évszázados árvízi tetőzési szintek dőltek meg. 2001. március elején a csapadékosabbá és szeszélyesebbé váló időjárás és a Felső-Tisza-vidék helytelen antropogén beavatkozásaitól (pl. erdőirtás) megváltozott lefolyásviszonyok következtében az elmúlt 150 év legnagyobb és legpusztítóbb árvize vonult le a Tiszán, amely miatt 30 ezer embert kellett időszakosan kitelepíteni. 2002 augusztusában a Dunán vonult le az elmúlt száz év legnagyobb árhulláma, amely jelentősebb károkat az agglomeráció vízparti üdülőiben és lakóházaiban, valamint a Gemenci ártér állatállományában okozott. A vizsgált időszakban jelentős árvízvédelmi és belvízvédelmi megelőző és helyreállító munkálatok folytak, valamint a hosszú távra nagyobb biztonságot nyújtó komplex vízgazdálkodási tervezés indult meg a Vásárhelyi-Terv Továbbfejlesztése keretében. A gazdaságban jelenlévő veszélyes anyagok tárolása, feldolgozása, felhasználása magában hordja a súlyos ipari balesetek kialakulásának kockázatát. EU előírások alapján 2003-ban 109 üzemet soroltak a veszélyes kategóriába, amelyből 46 felső (különösen veszélyes), míg 63 alsó küszöbértékű veszélyes üzem. A 46 felső küszöbértékű üzembiztonsági jelentése és az érintett 36 település külső védelmi terve 2003-ban elkészült. Mindössze 54 kistérségben találhatók veszé25
lyesnek minősített üzemek, és csupán 24 kistérségben termel 1-nél több ilyen üzem. A legtöbb veszélyes üzem a budapesti (11), a szegedi (6), a kazincbarcikai (5), a
26
várpalotai (5) és a dunaújvárosi (4) kistérségben működik. A veszélyes üzemek iparágankénti megoszlására jellemző, hogy 47%-uk tevékenysége a kőolaj- és föld-
FA LU VÁ R O S R É G I Ó 2 0 0 4 / 1 0
gázfeldolgozáshoz kapcsolódik, 18%-uk a mezőgazdasághoz, 6%-uk a műanyaggyártáshoz, másik 6%-uk a gyógyszeriparhoz köthető. A veszélyes üzemek adatainak és a KvVM tárcánál kialakított környezetbiztonsági információs rendszer üzemekre vonatkozó adatainak területi súlyozásával készült el a kistérségek üzemi veszélyforrásainak értékelő térképe. Teljesen új elem a környezetbiztonságon belül, hogy 2003-ban Magyarország minden települése besorolásra került erdőtűz-veszélyesség szempontjából. Mindezek mellett az Állami Erdészeti Szolgálat egyre pontosabb információkkal rendelkezik az erdőtűz esetekről is. A két információs adatbázis települési adatainak aggregációjával és térképi összevetésével készült el a kistérségi erdőtűzindex és erdőtűz eseteket bemutató térkép. A leginkább erdőtűzveszélyes kistérségek a Balaton északi partján, a Velencei-tó körzetében, a Vértesben, a Budai hegységben, Budapesten és a Duna–Tisza-köze déli részén találhatóak. Előbbiek esetében a döntően kiemelt üdülőkörzetekről van szó, itt elég erőteljesek az antropogén kockázati hatások, csakúgy, mint a fővárosban. A Duna–Tisza-közén az aszály, az erdőállomány minőségi tényezői a legnagyobb rizikófaktorok. Az erősen tűzveszélyes csoportba tartozó sopron-fertődi, celldömölki és pécsi kistérségben 2 0 0 4 / 1 0 FA LU VÁ R O S R É G I Ó
főleg az erdőállomány összetétele miatt jelentősebb a tűzveszély. A legnagyobb területet érintő erdőtüzek 2002– 2003-ban elsősorban az Északi-középhegység határ menti térségeiben, a Duna–Tisza-közén és a NyugatDunántúlon voltak jellemzőek. Az erdőtüzek számához viszonyítva a legnagyobb területen Borsod-Abaúj-Zemplén és Csongrád megyében érte károsodás az erdőket. A környezeti kockázatot magukban hordozó szenynyezett területek részletes felmérése folyamatos, már több mint 15 ezer területet regisztráltak a KÁRINFO adatbázisban. A kármentesítés alá tartozó felmért területek közül a legnagyobb kockázatot jelentő csoportba 1543 veszélyforrás tartozik. Budapesten kívül a legtöbb veszélyforrás az egykor jelentős szénbányászattal és energiatermeléssel bíró térségekben (dorogi, tatabányai, oroszlányi, várpalotai, pécsi) van, melyek nagy része szennyeződésre érzékeny karsztos területen helyezkedik el. Ezenkívül a szénhidrogén mezők környezetében (Duna–Tisza-köze, Észak-Alföld), a nagyvárosi térségekben, valamint a régi és mai vegyipari térségekben (tiszaújvárosi, tiszavasvári, debreceni, miskolci) a legjelentősebb a területek elszennyezettsége és az ebből fakadó környezeti kockázat. 27
Az elmúlt 6 év alatt, elsősorban a kiemelt kármentesítési területek környezetében, a folyamatos kármentesítési programok eredményeképpen az érintett hatásterületeken javult a korábban szennyezett környezeti elemek állapota és így csökkent a szennyezés továbbterjedési kockázata. A természetvédelemben tovább nőtt az országos jelentőségű védett természeti területek aránya (9,3%), ami azonban még elmarad az EU 11,2%-os átlagától. Egy új nemzeti parkot (Őrségi), egy új tájvédelmi körzetet (Dél-Mezőföld), valamint két új természetvédelmi területet (Dávodi Földvári-tó és Budakalászi Kemotaxonómiai Botanikus Kert) alakítottak ki. Egyre több természeti területen folytatnak ökológiai gazdálkodást. Megindult az ex lege (a természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény által) védett területek pontos felmérése, melynek eredményeként mintegy 1000 lápterületet, 336 szikes tavat, 3600 barlangot, 368 földvárat, 2600 kunhalmot és mintegy 3000 forrást mértek fel. Ezeken kívül összesen mintegy 39 000 hektár helyi jelentőségű védett természeti terület van az ország 582 településén. Az elmúlt időszakban lehatárolásra került a Nemzeti Ökológiai Hálózat, a Ramsari Egyezmény alá tartozó területek száma négy új területtel (Baradla, Ipolyvölgy, Felső-Tisza és csongrád-bokrosi Sós-tó) 23-ra 28
bővült, területük mintegy 30 000 hektárral összesen 179 958 hektárra növekedett. 130 000 hektáros területen helyezkedik el az öt UNESCO MAB rezervátum (hortobágyi, kiskunsági, Fertő-tavi, aggteleki, pilisi). A Nemzeti Agrár-környezetvédelmi Program keretében az ország területén összesen 30 kiemelten fontos, 20 fontos és 11 tervezett érzékeny természeti területet jelöltek ki és elindult a Natura 2000 területek kialakításának törvényi előkészítése és lehatárolása. Megkezdődött az erdőrezervátum területek kijelölése. 2003 végéig 383 településen készítették el az egyedi tájértékek kataszterét. A vizsgált tényezők összevont vizsgálatának eredményeképpen került meghatározásra a kistérségek környezeti állapota. A legnagyobb terheltségűek a nagyvárosi központokkal és jelentős agglomerációval rendelkező kistérségek, ahol a közlekedési légszennyezés jelentős és a területhasználat intenzív, továbbá a jelentős ipari termelőkapacitásokkal rendelkező, illetve a túlméretezett kapacitásokkal rendelkező és elavult technológiájú volt nehézipari, kitermelő ipari és energetikai termelőkörzetek, amelyek hosszú ideig jelentős szennyezés-felhalmozók voltak (közép- és a nyugat-dunántúli régiók kistérségei, valamint a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei iparvidék kistérségei). FA LU VÁ R O S R É G I Ó 2 0 0 4 / 1 0
A legkevésbé terhelt kistérségek meglehetősen „mozaikosan” helyezkednek el az ország területén. Összefüggően csak Magyarország északkeleti felében, (abaúj-hegyközi, encsi és tokaji, illetve csengeri, fehérgyarmati, derecske–létavértesi kistérségek) fordulnak elő. E területek iparszerkezetében a kevésbé szennyező szakágazatoknak van túlsúlyuk, a közúti közlekedés negatív hatásai kevésbé érintik ezeket, míg a Borsod-Abaúj-Zempléni kistérségekben az intenzív mezőgazdasági termelés sem jellemző. Kimondottan jó környezeti állapotú továbbá a jókora országos és helyi jelentőségű védett természeti területekkel rendelkező őriszentpéteri kistérség, valamint a szentlőrinci, aszódi és kiskőrösi kistérség. A többségében településekre meghatározott környezeti érzékenységi kategóriák területi súlyozásával készült el a környezeti veszélyeztetettségi térkép, amely a kistérségek környezeti terhelésekkel szembeni érzékenységét mutatja. A legsérülékenyebbek a dunántúli karsztos területek (Bakony, Vértes, Gerecse, Pilis, Budai-hegység) térségei, a Balaton körüli területek, valamint a Budapest alatti Duna menti térségek. E területek természeti adottságaiknál fogva fokozottan kitettek a különféle környezeti hatásoknak és terheléseknek. Elsősorban a felszíni és felszín alatti vizeket veszélyeztetik az e 2 0 0 4 / 1 0 FA LU VÁ R O S R É G I Ó
térségekben működő és megvalósuló jelentős környezeti kihatású beruházások, tevékenységek, de a Duna mentén az árvizek is jelentős környezeti terhelést okozó kockázati tényezők. Mindemellett e területek jelentős arányban természetvédelmi oltalom alatt állnak és fokozott erdőtűzveszélynek is ki vannak téve. Az Alföld közepén jelentős kiterjedésű, egybefüggő, alacsony környezeti veszélyeztetettségű terület található. Az itt lévő talajok pufferkapacitása nagy, érzékenysége kicsi, árvíz e területek döntő részén nem veszélyeztet, az erdősültség alacsony, és felszín alatti vízkészleteik geológialag jól védettek. A legkevésbé sérülékeny négy kistérség mindegyike az Alföldön található. A környezeti konfliktustérkép azokat a területeket ábrázolja, ahol a problémák halmozottan jelentkeznek, ahol nem elég a megfelelő védettségi besorolás kialakítása, hanem aktív környezetvédelmi beavatkozásokra is szükség van a természeti és épített környezet, valamint az emberi egészség védelmére. A környezeti konfliktustérképpel azonosíthatók azok a térségek is, ahol van lehetőség a környezetbarát gazdaságfejlesztésre, ahol nincsenek jelentős sérülékeny területek, viszont szennyező forrás is kevés van. Az ország legnagyobb környezeti konfliktussal terhelt térségei a következők: 29
A főváros és agglomerációja, ahol szinte minden probléma megtalálható. Kiemelhető a vízbázisok sérülékenysége, a vízbázisokat és felszíni vizeket veszélyeztető rossz szennyvíztisztítási mutatók, a népesség intenzív területhasználata és tájátalakító tevékenysége, a karsztos területek érzékenysége és a jelentős (veszélyes és nem veszélyes) hulladékképződés, egyes területeken pedig az árvízi veszélyeztetettség is. Jelentős környezeti konfliktusok feszülnek a dunántúli karsztos hegységek térségeiben, ahol nem megfelelő hatásfokú a környezetvédelmi infrastruktúra, jelentős a felszíni és felszín alatti szennyeződés érzékenység, magas a védett természeti területek aránya, ugyanakkor egyes részek vezető helyet foglalnak el a veszélyes hulladék képződésében is. Fokozottan terheltek a Duna menti érzékeny felszín alatti vízbázisú és felszíni vízgyűjtőjű területek, ahol a szennyvíztisztítás elégtelen minőségű, és az árvizek is erősen veszélyeztetik a felszín alatti és felszíni víz minőségét is.
30
Magyarország keleti felében, a Felső-Tisza menti térség, Borsod-Abaúj-Zemplén megye nagy része, a Hortobágy térsége, és a Körösök ártere szintén a környezeti konfliktussal legnagyobb mértékben érintett területek közé tartozik. E térségekben a gyenge hatásfokú és alacsony arányú szennyvíztisztítás, a nagy kockázatot magukban rejtő elszennyezett területek számottevő aránya, az árvizek negatív környezeti hatásai, a jelentős hulladékképződés és annak nem megfelelő kezelése, valamint egyes nagy népsűrűségű területek intenzív területhasználata okoz gondot, és veszélyezteti a védett természeti területeket, a védett vízbázisokat, és mindemellett negatívan befolyásolja az amúgy is hátrányos helyzetű térségek lakóinak életminőségét. A környezeti konfliktussal legkevésbé terhelt területek a Duna–Tisza közén, a Tiszántúl középső, Nógrád megye déli és középső térségében, a Mezőföld déli részén, a Somogyi-dombság délkeleti térségeiben, valamint a kisbéri és komáromi térségekben vannak.
FA LU VÁ R O S R É G I Ó 2 0 0 4 / 1 0
HŐNA ESZTER területi tervező, a ReGIS 2100 Regionális Tervező és Tanácsadó Kft. ügyvezetője
A területfejlesztés, vidékfejlesztés és a birtokrendezés kapcsolata B E V E Z E TŐ
2004 nyarán az Agrárgazdasági Kutató Intézet gondozásában elkészült a Nemzeti Birtokrendezési Stratégia. A birtokrendezés és a vidékfejlesztés kapcsolatával foglalkozó korábbi munkáim alapján1 a készítők népes táborában én is részt vehettem. Ez a szakmai munka késztetett arra, hogy a birtokrendezés és a területfejlesztés, vidékfejlesztés kapcsolatát tovább boncolgassam, elsősorban a birtokrendezés előkészítését szolgáló tervezés, tervfajták szempontjából. A témához kapcsolódó másik aktualitás, hogy 2004 júniusában az Országgyűlés módosította a területfejlesztési törvényt, amelynek következtében szükséges újra átgondolni a különböző tervfajták tartalmi követelményeit. Szándékom szerint ehhez szeretnék adalékot szolgáltatni a két szakterület kapcsolódása szempontjából.
A B I RTOK R E N DE Z É S F O G A L M A , C É L JA
A birtokrendezés célja, ha szűkebb értelemben próbáljuk értelmezni, akkor a gazdaságok átszervezése oly módon, hogy a területet a lehető legkisebb számú földrészletre koncentrálják, kialakítva a termeléshez szükséges infrastruktúrát is. Tágabb értelemben a racionálisan hasznosítható földterületeket igénylő és a jövedelmezőségi feltételeket kielégítő agrárgazdálkodási célok mellett egyre hangsúlyosabb szerepet kap a környezet védelme, az ökológiai egyensúly megtartását biztosító gazdálkodási feltételek, a vidéki közösségek számára a jobb életkörülmények biztosítása. Ezért a birtokrendezést a vidékfejlesztés eszközeként kezelik a nemzetközi szakirodalomban: „A birtokrendezés kapu a fenntartható vidékfejlesztéshez.” – olvasható a Müncheni Nyilatkozatban.2 2 0 0 4 / 1 0 FA LU VÁ R O S R É G I Ó
A B I RTOK R E N DE Z É ST SÜ R G E TŐ T É N Y E ZŐK
Nyugat-Európában a birtokrendezés több évtizedes gyakorlata mentén sok tapasztalat halmozódott fel. A történeti áttekintés során kirajzolódik, hogy a birtokrendezési tevékenységet időben más-más tényezők motiválták. Kezdetben az elsődleges ok, illetve cél a mezőgazdaság hatékonyságát biztosító birtokszerkezet kialakítása volt. Ezt követően jellemzően a nagy infrastrukturális fejlesztések követelték a birtokrendezést, majd napjainkban előtérbe kerültek a környezeti, természetvédelmi feltételek, a fenntartható vidékfejlesztés birtokrendezési vonzatai. A birtokrendezést tehát elsősorban a terület használatában bekövetkező változások kényszerítik ki, ezért adott területen ez egy periodikusan visszatérő feladat lehet. Magyarországon a birtokrendezést sürgető tényezők most egyszerre jelentek meg, elsősorban az uniós csatlakozás következményeként. A Nemzeti Fejlesztési Terv (NFT) és operatív programjai az uniós tervezési gyakorlatnak megfelelően olyan tervek, programok, amelyekben a célkitűzések (a területi különbségek mérséklése, az életminőség javítása, racionális térszerkezet, infrastruktúra-fejlesztések, hatékony gazdálkodás, fenntartható vidékfejlesztés stb.) meghatározásán túl, kidolgozásra kerültek azok az intézkedések, amelyek támogatásokkal megvalósuló projektekben öltenek testet. Ezeknek a projekteknek a megvalósulásával felgyorsulnak azok a területi folyamatok, amelyek során a birtokrendezés problémaköre is erőteljesebben fogalmazódik meg. A birtokrendezés szükségességét jelző tényezőket két nagyobb célkitűzés köré lehet csoportosítani: •
a hatékony gazdálkodási feltételeket szolgáló racionális birtokszerkezet létrehozását szolgáló bir31
•
tokrendezés tényezői (elsődlegesen gazdasági tényezők); a természeti adottságokhoz jobban igazodó, a fenntarthatósági követelményeknek megfelelő területhasználathoz kapcsolható birtokrendezés tényezői (elsődlegesen ökológiai tényezők). A birtokrendezés gazdasági szempontú indokoltsága
Az életképes gazdaságok számának növekedése mind agrárgazdasági, mind vidékfejlesztési célkitűzés, hiszen csak életképes gazdaság lehet a támogatások alanya. Fontos tehát, hogy ennek a célkitűzésnek a megvalósulását a birtokrendezés a racionális birtokszerkezet kialakításával segítse elő. Magyarországon a jelenlegi birtokstruktúrát nagymértékű birtokfelaprózódás jellemzi. A kárpótlás és a privatizáció során mintegy 5,6 millió hektár termőterület 2,6 millió magánszemély tulajdonába került. A tulajdonosok az átlagosan 2,2 hektár területet többnyire nem egy földdarabban kapták meg, hanem szétszórtan, több parcellában (átlagosan 20–30 AK értékben és 1–1,5 ha területben). Megnőtt azoknak a tulajdonosoknak a száma, akik nem gazdálkodnak, ezért bérbe adják területüket. A regisztrált termelők által használt mintegy 5,8 millió hektár összes terület 53%-a bérelt föld, a szövetkezetek esetében ez eléri a 93%-ot. A gazdálkodási feltételeket nagyban nehezíti az osztatlan közös tulajdon, amely mintegy 1,5 millió hektár területet érint. A kialakult állapotok következményeként az ingatlanok jó része nem művelhető gazdaságosan. Az adott helyzet hátrányos az értékesítés és használatba adás szempontjából is. Továbbá nem felel meg az EU támogatás feltételének, miszerint a 0,3 ha legalább 20 m szélességű szántóföldi földrészletek részesülhetnek csak agrártámogatásban. A birtokszerkezet tagoltságát, a kialakult földhasználati viszonyokat az infrastrukturális beruházások (autópályák és egyéb utak, ár- és belvízvédelmi létesítmények stb.) is befolyásolhatják. A gazdaságok területét megszakító, kettévágó utak, autópályák sokszor több kilométeres kerülő útra késztetik a gazdálkodókat területük megművelése során. A Nemzeti Fejlesztési Tervben és az arra épülő operatív programokban nagyarányú infrastrukturális beruházások szerepelnek, amelyek tömegesen vethetik fel a gazdaságok hatékony működését elősegítő birtokrendezési igényeket. 32
A birtokszerkezet racionalizálásával hozható kapcsolatba a Közösségi Agrárpolitikához kapcsolódó nemzeti vidékpolitikai dokumentumok az AVOP és NVT intézkedéseinek nagy része is, bár az AVOP és az NVT közvetlenül nem tartalmaznak birtokrendezést támogató intézkedést. Sok esetben az intézkedések keretében készülő projektek kivitelezhetősége veti fel a birtokrendezés megoldandó kérdésköreit (pl. mezőgazdasági beruházások, mezőgazdasági infrastruktúra fejlesztések), ugyanakkor egyes esetekben a támogatásokon keresztül nő az érintettek érdekeltsége, lehetősége a birtokviszonyok alakítása szempontjából (pl. fiatal gazdálkodók induló támogatása, a korengedményes nyugdíjazás, a mezőgazdasági területek erdősítésének, az agrárkörnyezeti programoknak és a kedvezőtlen adottságú területeknek a támogatása). A birtokrendezés ökológiai szempontú indokoltsága Az uniós agrárpolitika hangsúlyos eleme a fenntarthatóság követelménye, amely elsősorban a vidékfejlesztés intézkedései során érvényesül. Az agrár-környezetvédelmi intézkedések – amelyek az egyetlen kötelező elemét képezik a tagállamok által kialakított vidékfejlesztési programoknak – a környezetbarát mezőgazdasági módszerek alkalmazását támogatják. Az agrár-környezetvédelmi intézkedések hazánkban a Nemzeti Agrár-környezetvédelmi Program (NAKP) keretében kerültek megfogalmazásra. A NAKP elsődleges törekvése olyan mezőgazdasági gyakorlat kialakítása, amely a természeti erőforrások fenntartható használatán, a természeti értékek, a biodiverzitás megőrzésén, a táj értékeinek megóvásán, valamint egészséges termékek előállításán alapszik. Célkitűzései közül kettő emelhető ki, amelyeknek közvetve vagy közvetlenül birtokrendezési vonzatuk van: •
•
a környezetkímélő mezőgazdasági termelési módszerek széles körű elterjesztése, ezáltal a környezetvédelmi célkitűzések ágazati megvalósulása, természeti értékeink, a táj, a termőföld és a vízkészletek állapotának megőrzése és javítása; hozzájárulás egy fenntartható mezőgazdasági földhasználat, ésszerű területhasználati rendszer, illetve Magyarország agro-ökológiai adottságainak megfelelő kiegyensúlyozott és stabil földhasználati rendszer, termelési struktúra kialakításához. FA LU VÁ R O S R É G I Ó 2 0 0 4 / 1 0
Ez utóbbi célkitűzéshez kapcsolódóan a szakértők jelentős területhasználati változásokat javasoltak: 1,5 millió ha intenzív szántó kivonásával 600–700 ezer ha erdősítését, 300–400 ezer ha gyepesítését, 55 000 ha külterjes szántóföldi művelésre (kert, gyümölcsös, szőlő, vizes élőhely) történő átállást. Mindezeknek a területhasználatoknak a kialakítása nem történhet a jelenlegi birtokszerkezet mozaikszerű elrendeződésében, de az agrár-környezetvédelmi támogatások esetében is kellő nagyságú területek szükségesek. (Az eddigi támogatásokat igénylők területének átlagos nagysága 50 hektár.)
A SI K E R E S B I RTOK R E N DE Z É S F E LT É T E L R E N D S Z E R E
A birtokrendezés szükségességének bemutatása után vizsgáljuk meg, hogy mire alapozható a sikeres birtokrendezés. A Nemzeti Birtokrendezési Stratégia a birtokrendezés feltételrendszerének kialakítására négy prioritást határozott meg: 1. A birtokrendezés jogi megalapozása 2. A koordináló intézmény kialakítása, a kapcsolódó intézményrendszer modernizálása 3. Pénzügyi és egyéb feltételek megteremtése 4. Társadalmi elfogadtatás és felkészítés, a tudatosság erősítése A birtokrendezés jogi megalapozása alapvető intézkedés ahhoz, hogy a jelenlegi önkéntes, de nem hatékony birtokrendezés szabályozottabb keretek közé kerüljön. A törvényi szabályozás eszköz lehet abban, hogy adott térségi kezdeményezés esetén a többségi akaratot ne gátolhassa meg egy szűk kisebbség. A birtokrendezésről szóló törvény megalkotásán kívül több kérdéskör jogi szabályozására is szükség van, pl. öröklés, elővásárlás, osztatlan közös tulajdon rendezése stb. Az intézményrendszer kialakítására és modernizálására vonatkozó prioritás elsősorban a birtokrendezést koordináló, felelős intézmény kialakítását, valamint a földhivatalok modernizálását tartalmazza. A birtokrendezés elsődlegesen a földügy hatásköre, de a birtokrendezés eddigi tapasztalatainak tükrében az is megfogalmazódott a stratégiában, hogy a birtokrendezés előkészítésében a területfejlesztés, vidékfejlesztés in2 0 0 4 / 1 0 FA LU VÁ R O S R É G I Ó
tézményrendszere is fontos szerepet játszik, elsősorban a birtokrendezési akciók területi koordinálásában, valamint a birtokrendezést megalapozó elemzések információ igényének kielégítésében. A birtokrendezés nagyon idő- és költségigényes tevékenység, ezért a pénzügyi feltételrendszer megteremtése az egyik legfontosabb prioritás. A stratégia a forrásteremtés mellett a forráskoordinációt emeli ki, továbbá a regionális léptékű projekteket (autópályaépítések, víztározók, logisztikai központok stb.) nevezi meg, mint amelyek keretében biztosítani kellene a birtokrendezés pénzügyi feltételeit is. A birtokrendezés társadalmi elfogadtatásának és felkészítésének erősítése nem véletlenül került a prioritások sorába. A birtokrendezés, a tagosítás ma Magyarországon nagyon rossz emlékeket idéz. A történelmi örökség fájó érzelmi szálait kellene elvarrni szakmailag megalapozott, racionális elemekkel, amelyek elsősorban a birtokrendezésben rejlő lehetőségek bemutatására koncentrálnak. A következőkben azt szeretném fejtegetni, hogy a prioritások teljesülésében a területfejlesztés, vidékfejlesztés eszközrendszere, milyen feladatot vállalhat. Azt szeretném bemutatni, hogy a birtokrendezés szakmai megalapozásában a területfejlesztési és -rendezési, valamint vidékfejlesztési tervfajtáknak (összefoglalóan területi terveknek), milyen szerepük van, milyen szakmai, és pénzügyi koordináló feladat hárul a területfejlesztés és vidékfejlesztés intézményrendszerére, továbbá a tervezés mennyiben járulhat hozzá a birtokrendezés társadalmi elfogadtatásához.
A T E RÜ L E T I T E RV E K S Z E R E P E A B I RTOK R E N DE Z É S S Z A K M A I M E G A L A P O Z ÁS Á BA N
Településtervek A birtokrendezés előkészítését igen alapos szakmai és szervezőmunkának kell megelőznie. A birtokrendezés végrehajtásához a térség adottságait feltáró, olyan sokrétű információra van szükség (talajadottságok, domborzati viszonyok, területhasználat, művelési szerkezet, tulajdoni viszonyok, birtokszerkezet, a gazdálkodás hatékonysága, védettségi kategóriák, infrastrukturális viszonyok, fejlesztési elképzelések), amely nagy része a térségre vonatkozó területi tervek készítése során előállítható. 33
A birtokrendezési tevékenység bár több település területére átnyúló térségek rendezését is jelentheti, ma még többnyire egy település külterületét, vagy még kisebb területegységét érinti. A birtokrendezés léptékénél fogva tehát leginkább a település terveihez kapcsolható, azzal összhangban végezhető. A településtervezés alaptörvénye, az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. tv. (Étv.) 7.§-a szerint a településrendezés eszközei a településfejlesztési koncepció, a településszerkezeti terv, valamint a szabályozási terv és a helyi építési szabályzat. A településfejlesztési koncepció funkcióját tekintve egy településpolitikai akaratnyilvánítás, amely a település társadalmi gazdasági, környezeti jövőképét, a jövőkép eléréséhez szükséges várospolitikai célokat és a célmegvalósítás stratégiáját tartalmazza konkrét területiség és nagyságrendek nélkül. A településfejlesztési koncepció tehát tartalmazhat olyan funkcionális elemeket, amelyek a település fejlesztését meghatározó, a külterületet érintő területfelhasználásra vonatkoznak (belterület bővítési igény, mezőgazdasági beruházások, infrastrukturális területigények, üdülőterületi fejlesztési igény), de ezek területi, telkeket érintő meghatározása csak a településszerkezeti tervben fogalmazódik meg. A településszerkezeti terv meghatározza a település alakításának, védelmének lehetőségeit és fejlesztési irányait, ennek megfelelően az egyes területrészek felhasználási módját. A településszerkezeti tervet a település közigazgatási területére kell készíteni, tehát a település külterületére vonatkozó területhasználatokat is tartalmaznia kell. Ennek ellenére a településrendezési tervekben elsősorban a beépítésre szánt területek tervezése hangsúlyos, a nem beépíthető területek vonatkozásában pedig a védelmi elemek szerepeltetése és az erre vonatkozó szabályozás dominál. Elmondható tehát, hogy a településterveken belül a birtokrendezés sokkal részletesebb szempontrendszere közvetlenül nem jelenik meg, de a birtokrendezéshez nélkülözhetetlen információkat szolgáltatnak, elsősorban a település fejlődését biztosító területfelhasználási döntések, valamint a különböző területhasználatokhoz kapcsolódó szabályozási elemek vonatkozásában. Külön kiemelhető a telekalakításra vonatkozó rendelkezés (Étv 23.§), mely szerint telket csak úgy szabad alakítani, hogy az a terület rendeltetésének megfelelő használatra alkalmas legyen, továbbá annak alakja, terjedelme, beépítettsége és megközelíthetősége a jogsza34
bályoknak és a szabályozási tervnek megfeleljen. Ez a mezőgazdasági területekre is vonatkozik. Kistérségi tervek A Nemzeti Fejlesztési Terv operatív programjaiban szereplő intézkedések (pályázati jogcímek) alapján készülő projekteknek – az uniós gyakorlattal is összhangban – illeszkedniük kell a tágabb térségi területi tervekhez. A hazai tervezési rendszert meghatározó alaptörvény, a területfejlesztésről és területrendezésről szóló 1996. évi XXI. tv. 2004. évi módosítása szerint a területfejlesztési tervek öt szinten jelennek meg: ország, régió, megye, kistérség és település, míg a területrendezési tervek három szinten: ország, megye, település. A területfejlesztési eszközök és feladatok decentralizálásában egy újabb területi szerv, a kistérségi fejlesztési tanács kapott szerepet. A kistérségi fejlesztési tanács feladata kidolgozni a kistérség területfejlesztési koncepcióját (a kistérség társadalmi, gazdasági és környezeti fejlesztése érdekében), területfejlesztési programját, pénzügyi tervet készít a programok megvalósítására, gondoskodik annak végrehajtásáról és pénzügyi források igényléséhez folyamodhat pályázatok készítésével. A kistérségi területfejlesztési tanács intézményesíti a már szükségszerűen korábban is készülő kistérségi területfejlesztési és vidékfejlesztési koncepciókat, programokat. A kistérség fogalmát a 2004. évi LXXV. tv. (a 1996. évi XXI. tv. módosítása) olyan területfejlesztési-statisztikai egységnek definiálja, amely a települések között létező funkcionális kapcsolatrendszerek összessége alapján határolható le, de egyben a statisztikai térségi besoroláshoz is illeszkedik. Mindezek mellett létrejöhetnek területfejlesztési önkormányzati társulások, közös területfejlesztési célok kidolgozására, megvalósítására. Ilyenek lehetnek a többcélú kistérségi társulások amelyek elsősorban az önkormányzati közszolgáltatási feladatok hatékonyabb ellátására szerveződhetnek, vagy a vidékfejlesztés céljára szerveződő LEADER térségek. A speciális fejlesztési céllal létrejövő települési társulások esetében is készülhetnek területfejlesztési programok, amelyeket a kistérségi fejlesztési tanács koordinál. A birtokrendezés szempontjából mind a nemzetközi, mind a hazai3 szakmai tapasztalatok azt erősítik meg, hogy a birtokrendezést a vidékfejlesztési, területfejlesztési tervezéssel együtt lehet hatékonyan végezni, és ily módon a birtokrendezés szakmai megalapozása kötődik a kistérségi tervekhez. FA LU VÁ R O S R É G I Ó 2 0 0 4 / 1 0
A korábban elkészült kistérségi vidékfejlesztési programok tartalmaznak olyan javaslatokat, melyek szerint az adott térségben szükség van birtokrendezésre, továbbá olyan birtokrendezést érintő kérdésköröket is, melyek szerint erdősíteni kellene a nagy lejtőszögű szántóterületeket, de területileg ezeket nem határozza meg, mert ez nem a területfejlesztési program feladata. Több olyan infrastrukturális fejlesztési projektterv is megszületett, amely nem támogatható, mert hiányzik a területrendezési szempontú megalapozottsága. A településrendezési tervek ezekre a külterületi fejlesztésekre többnyire nem tartalmaznak elegendő információt. Hiányzik tehát kistérségi szinten a rendezési tartalmú tervtípus. A hazai tapasztalatok szerint a kistérség az a tervezési szint, ahol a projekttervezést, a stratégiai jellegű fejlesztési és a fenntarthatósági szempontokat leginkább képviselő rendezési típusú tervfajtákat szükségszerűen együtt lehetne és kellene készíteni. A nemzetközi tervezési gyakorlatban 4 a struktúraterv tölti be ezt a szerepet. A struktúraterv olyan tervezési műfaj, amelyben a fejlesztési és rendezési tartalom együtt szerepel, ezek térbeli integrációját alkotja. Fontos ismérve, hogy nem egy statikus tervdokumentum elkészítése a cél, hanem egy folyamattervezés, tervmenedzselés. A struktúraterv a régiók, megyék, kistérségek, több önkormányzat együttesének tervezési szintje. Fontos módszertani eleme, hogy a térség társadalmi érdekcsoportjainak széles körű párbeszédére épít. Tartalmi elemei: • Hosszú távú jövőkép: a szakértői, tervezői csapat és a „párbeszéd körök” közös munkájaként jön létre. • Stratégia: (az irányelvek, szabályok, szándékok, megegyezések sora) amelyben megfogalmazódik, hogy milyen fejlesztési feladatokat kell végrehajtani, irányítani vagy megállítani. • Operatív program (az egymással összefüggő projektek sorozatának kialakítása).
térségi fejlesztési koncepció, program és kistérségi külterületi terv elkészítését foglalták magukban.
Milyen kistérségi terv alapozhatja meg a birtokrendezést
A nemzetközi gyakorlatban a birtokrendezés az állam, az önkormányzatok, valamint a tulajdonosok/bérlők valamilyen arányú költségviselésével valósul meg. A birtokrendezés nagyon költséges volta miatt az unió tagállamai igyekeznek bevonni az uniós forrásokat, és erre buzdítják az új tagországokat is. Bajorországnak, az EU egyik legfejlettebb régiójának 2000–2006 közötti időszakra kidolgozott vidékfejlesz-
A birtokrendezést megalapozó kistérségi vidékfejlesztési tervek készítésére az FVM Vidékfejlesztési Programok Főosztálya 2001–2003 között nyolc önként jelentkező kistérségben indított el kísérleti programot. A kistérségi munkák a komplex adottságokra épülő kis2 0 0 4 / 1 0 FA LU VÁ R O S R É G I Ó
Kistérségi fejlesztési koncepció, program Célja: a kistérségre vonatkozó fejlesztési elképzelések aktualizálása olyan szempontból, hogy az a birtokrendezés indokoltságát megalapozza. Feladata: a térség agrárfejlesztési lehetőségeire alapozva értékelni az uniós, valamint a hazai agrár- és vidékfejlesztési koncepciók vonatkozó részeit, beleértve a fejlesztési lehetőségekhez kapcsolható támogatási forrásokat is. A gazdálkodók informáltságának, érdekeltségének fokozásával kialakíthatók azok a fejlesztési programok, amelyek a birtokrendezés irányába hatnak. Külterületi rendezési terv Célja: a birtokrendezési terv (földhivatali hatáskör) előkészítése Feladata: a kistérség térszerkezeti terve alapján lehatárolni azokat a homogén kisebb térségeket, ahol a birtokrendezés indokolt, meghatározni azokat a szabályozási elemeket, amelyek szükségesek a birtokrendezési terv elkészítéséhez. Magyarországon a kistérség az a területi egység, amelyben az országos koncepciók és a helyi kezdeményezések hatékonyan megvalósítható programokká fogalmazhatók. Tehát a programok térbeli integrációja, logikai egymásra épülése, a társadalmi, gazdasági környezeti szempontú fenntarthatósági követelmények érvényesülése érdekében alkalmazni kellene a struktúra terv tartalmi és módszertani elemeit a hazai kistérségi tervezés szintjén.
A T E RÜ L E T I T E RV E K S Z E R E P E A B I RTOK R E N DE Z É S F I NA N S Z Í R O Z ÁS Á BA N
35
tési tervében a birtokrendezés-tagosítás önálló programként szerepel. A már korábban idézett Müncheni Nyilatkozat egyik ajánlása pedig így szól: „Közép- és Kelet-Európa, valamint a FÁK országai tekintsék a birtokrendezést a vidékfejlesztés lényeges eszközének a vidékfejlesztési és mezőgazdasági szektor fejlesztési programjain belül, beleértve a források kihelyezését is.” Sajnálatos módon a birtokrendezés nem került be sem az AVOP, sem az NVT intézkedéseibe, ezért 2006ig közvetlen birtokrendezést támogató uniós forrással nem számolhatunk. A 2007-től kezdődő tervezési ciklusban erre a lehetőségre gondolni kellene. A jelenlegi tervezési szakaszban pedig meg kell vizsgálni annak lehetőségét, hogy a birtokrendezésre, milyen forrásokat lehetne mozgósítani. A Nemzeti Birtokrendezési Stratégiában említett, az országosan kiemelt projektek mellett, a birtokrendezés szakmai előkészítésében a területi tervek szerepéről írottak alapján az alábbi lehetőségek kínálkoznak a pénzügyi források koordinációjára: •
•
•
•
36
A településrendezési tervek vonatkozásában fontos lenne a rendezési tervek és a birtokrendezési tervek nagyobb egymásra épülése. Azokban a településekben, ahol nincs rendezési terv, de van birtokrendezési igény, a pénzügyi forrásokat is koordinálva együtt készülhetne a két terv (pl. a digitális kataszteri térkép mindkét tervhez szükséges). Azokban a településekben, ahol van viszonylag új rendezési terv, ott a birtokrendezési tervet erre célszerű alapozni, de egyes esetekben a részletesebb külterületi tervezés a rendezési terv módosítását vetheti fel. Az Étv. lehetőséget ad több település együttes rendezési tervének elkészítésére. Ezt a lehetőséget mindenképpen célszerű lenne kihasználni a birtokrendezési kérdéskörök, igények egyeztetését is magában foglaló közös tervkészítéssel. A kistérségi területfejlesztési (MeH), vidékfejlesztési (FVM?) tervek készítésének finanszírozásánál célszerű lenne figyelembe venni a területrendezési tartalmú tervezési igényeket is, ami adott esetben a birtokrendezés előkészítését is szolgálhatná. Az FVM által kiírandó vidékfejlesztési pályázatok keretében biztosítani kellene a birtokrendezés előkészítését szolgáló szakmai munkát is. Erre leginkább a LEADER+ vidékfejlesztési intézkedés keretében pályázható munkák során látszik lehetőség a
•
LEADER program stratégiai munkájának előkészítésében. A földügyi, a területfejlesztési és vidékfejlesztési szakterület összefogásával, lehetne olyan kísérleti projekteket indítani, amelyek során a tervezési gyakorlat számára jól hasznosítható módszertani anyagok születnének.
A T E RÜ L E T I T E RV E K S Z E R E P E A B I RTOK R E N DE Z É S TÁ R S A DA L M I E L F O G A DTATÁS Á BA N
Az előzőekben leírtak alapján talán érzékelhető, hogy a birtokrendezés megalapozását elsősorban a kistérségi tervezés szintjén tartom a leghatékonyabbnak, azzal a kiegészítéssel, hogy szükség van a külterületi rendezési terv bevezetésére, a struktúra tervre jellemző, a projekteket rugalmasan befogadó módszertannal. Az új tervezési módszertan, amely a társadalmi érdekcsoportokkal történő egyeztetésekre épít, már többnyire jelen van a kistérségi fejlesztési koncepciók, programok készítése során, de a LEADER program kiterjesztésével ez még nagyobb teret fog nyerni. Ha a birtokrendezési igények komplex fejlesztési programokba ágyazottan jelennek meg a konkrét területi adottságok, lehetőségek függvényében, akkor az érdekeltek nagyobb motiváltságra tehetnek szert. Az országos irányelvek és finanszírozási feltételek térségi adaptálását megvalósító és a helyi érdekegyeztetésre épülő tervezési módszertan a birtokrendezés társadalmi elfogadtatását nagymértékben növelheti.
P É L DA A B I RTOK R E N DE Z É ST M E G A L A P O ZÓ K Í SÉ R L E T I P R OJ E K T R E
Egy kísérleti projekt kezdeményezés indult Nógrád megye öt településében a fenntartható tájgazdálkodást segítő birtokrendezés megalapozására. A kísérlet a szerző kezdeményezésére indult az FVM Vidékfejlesztési Programok Főosztályán folyt birtokrendezést megalapozó kistérségi munka folytatásaként, az ott kialakított tematika és módszertan alapján. Jelenleg egy feladatterv készült el, amihez pénzügyi forrásokat próbálunk szerezni. A feladatterv ismertetésével célom az, hogy konkrét példával mutassam be a kistérségi tervezés szerepét a birtokrendezés előkészítésében. FA LU VÁ R O S R É G I Ó 2 0 0 4 / 1 0
Feladatok
A projekt szükségességét alátámasztó tényezők • Nógrád megye öt települése (Hollókő, Nagylóc, Nógrádsipek, Rimóc és Varsány) a Szécsényi kistérségben egymással határos településegyüttest alkot. A térség fejlesztési lehetőségeiben a vidékfejlesztés eszközrendszere nagy hangsúlyt kap, elsősorban a mozaikos ökológiai adottságokat figyelembe vevő racionális tájgazdálkodás megvalósítása érdekében. A települések gazdálkodási lehetőségeinek legfőbb akadálya a felaprózódott birtokszerkezet. Lehetetlenség egy racionális tájgazdálkodás kialakítása nadrágszíj parcellákon. A Nemzeti Vidékfejlesztési Terv egyes intézkedéseinek megalapozásához elkészültek azok a megalapozó tanulmányok (Magyarország földhasználati zónarendszere – SZIE Környezet- és Tájgazdálkodási Intézet), amelyek célja az agro-ökológiai adottságoknak megfelelő kiegyensúlyozott földhasználati rendszer és termelési struktúra kialakítása, a környezetkímélő mezőgazdasági termelési módszerek széles körű elterjesztése. A célkitűzés finanszírozása már meg is kezdődött a kiírt pályázatokon keresztül. Az országosan lehatárolt intenzív és extenzív agrártermelésre alkalmas térségek a projekt szintű alkalmazás során azonban nem elég pontosak. Különösen indokolt a további elemzés az ország olyan, kedvezőtlenebb adottságú dombvidéki térségeiben, ahol a racionális földhasználat és termelési szerkezet kialakítása érdekében jelentős művelési ágváltoztatásra van szükség. Ezekben a térségekben a helyi szintű adottságok feltárása, rendszerbe foglalása, és a támogatási lehetőségekkel való ütköztetése nélkülözhetetlen a sikeres projektek készítéséhez. A kísérleti projekt célja Nógrád megye öt településében olyan közösségi együttműködésen alapuló fejlesztési és rendezési típusú munka beindítása, amelynek során kialakulnak a térségben a racionális tájgazdálkodás feltételei, a távlatos, komplex célkitűzések alapján területileg is koordináltan pályázhatók a megfelelő források, amelyek elősegítik a helyi közösség életkörülményeinek, foglalkoztatási és kereseti lehetőségeinek javulását, a birtokrendezés megalapozását.
2 0 0 4 / 1 0 FA LU VÁ R O S R É G I Ó
•
•
•
Az agrár-alkalmassági tényezők alapján meghatározni a térség területfelhasználási szerkezetét, a szükséges művelésiág-változtatásokat, különös tekintettel az agrár-környezetgazdálkodás feltételeire. Adott művelési ág, termelési szerkezet esetében meghatározni azokat a művelési blokkokat (birtokméretet), amelyen a gazdálkodás jövedelmezősége biztosított. A tulajdoni és földhasználói igények egyeztetése a racionális művelési blokkok elfogadása érdekében (művelési társulások, földcserék stb.). Az agrár-alkalmassági, jövedelmezőségi tényezőkön túl figyelembe kell venni a területet érintő infrastrukturális fejlesztési igényeket is (a települést és az agrártermelést szolgáló beruházásokat és infrastruktúra-fejlesztéseket egyaránt). Módszertan
A helyi társadalom számára a tervezés, a boldogulás egyik legfontosabb tényezője az információ. A jelenlegi tapasztalatok szerint nem megfelelő az információk közérthető formában történő elérhetősége. Az országos koncepciók, intézkedések személyre szabott értelmezéséhez szükségesnek látszik egy szakmai közvetítő közeg (tudás transzfer). Az uniós térségi stratégiakészítési filozófia, de a hazai szakmai szervezetek szerint is sikeres pályázatok csak a helyi társadalom széles körű bevonásával készült stratégiák, programok alapján születhetnek. Ezért a kutatási munka módszere arra épít, hogy a helyi közösség aktívan vegyen részt sorsának alakításában. A szakértők szerepe a folyamatban az, hogy olyan egyénre, illetve adott helyzetekre szabott információkat közvetítsenek, amelyek generálni tudják a helyi elképzeléseket, kezdeményezéseket, segítik az egyeztetési folyamatot. A munka két módszertani pillérre épül: •
q
A szakértői elemző munka: információk összegyűjtése, értékelése és eljuttatása a helyi szereplők számára: országos és helyi szakági információs rendszerekből elérhető adatok, térképek (agrár-alkalmassági tényezők, MEPÁR térkép, külterületi kataszteri térkép stb.) összegyűjtése, elemzése 37
q q q
a térséget érintő fejlesztési tervek, programok értékelése a racionális tájgazdálkodás feltételeit megalapozó ökonómiai elemzések a fejlesztési céloknak megfelelő pályázati, támogatási lehetőségek feltárása
Ö S S Z E F O G L A L ÁS
• •
A helyi szereplők (gazdák, földtulajdonosok, falugazdák, polgármesterek) megszólítása, aktivizálása: ismereteiknek, elképzeléseiknek, terveiknek egybevetése a szakértői anyagokkal, ezek alapján a lehetőségek egyéni és közösségi érdekek mentén történő rendezése.
•
A projekt során igen fontos szerepe van a kommunikációnak, az információk többirányú áramoltatásának.
•
•
•
A kutatási projekt várható eredményei •
•
•
•
•
•
38
A kutatási munka példa lehet arra, hogy egy komplex, tudományos szakértői munka, hogy tud segíteni egy vidéki közösséget az új kihívások befogadására. (Különösen az elmaradottabb térségekben nincs megfelelő szakértői háttér.) A szakértői tevékenység során kidolgozásra kerül egy olyan módszertan, amely az országos koncepciók, irányelvek konkrét térségi lebontását és alkalmazását mutatja be. A kutatási munka rávilágít a vidékfejlesztés egyik kulcskérdésére: a birtokrendezés szükségességére, és bemutat egy módszertant a birtokrendezésben érdekeltek motiválására, a racionális tájgazdálkodás feltételeinek megteremtésén keresztül. A térségi munka során a területi adottságok széles körű feltárásával a fejlesztési lehetőségeket magában foglaló külterületi rendezési terv születik, amely eleget tesz a fenntartható fejlesztés követelményeinek, valamint logikai keretbe foglalja az egymásra épülő fejlesztési projekt lehetőségeket. A térség lakosságának egy része kedvezőbb gazdálkodási feltételek közé kerülhet, a siker tovább növelheti a helyi kezdeményezéseket. Lehatárolásra kerülnek azok a kisebb területrészek, ahol a birtokrendezés feltételei kialakulnak.
•
A birtokrendezést az agrár- és vidékfejlesztés legsarkalatosabb problémájának tartom. Megoldásának finanszírozásában az uniós forrásoktól kezdve az állami, önkormányzati és magánszféra hozzájárulására van szükség. A kistérségi tervezési és finanszírozási szervezet (kistérségi fejlesztési tanácsok) megalakulásával arra látok lehetőséget, hogy a területfejlesztés, vidékfejlesztés tervezési és projektmenedzselési lehetősége koordináltabban történhet. Kistérségi szinten szükséges bevezetni a fejlesztési programokat és a projekteket területileg is integráló külterületi rendezési terv műfaját. Az egész tervezési folyamatnak a közösségi részvételen alapuló módszertanra kell épülnie. Egy ilyen tervezési folyamat megfelelő tartalmi elemek kidolgozásával alkalmas lehet a birtokrendezés szakmai előkészítésére, az érdekeltek motiválásának növelésére. A kistérségi fejlesztési tanácsok számára az a lehetőség, hogy decentralizált pénzeszközökkel rendelkeznek, azt jelenti, hogy nagyobb szabadságfokkal kezelhetik a térség speciális problémáinak megoldását, és talán olyan programokat is tudnak vállalni megfelelő forráskoordinációval, amire ma még direkt támogatás nem létezik.
JEGYZETEK 1
2
3 4
A birtokrendezés vidékfejlesztési szempontú megalapozása – FVM Vidékfejlesztési Programok Főosztálya 2002-2003 23 ország képviselői írták alá Münchenben, a Közép- és Kelet- Európa, valamint a FÁK országaiban végbement birtokfelaprózódás tapasztalatait megvitató konferencián 2002. február 25. és 28. között. TAMA kísérleti birtokrendezési program Srukrúratervezés Pest Megye Észak Kisrégiójában (Holland–magyar együttműködés) Módszertani összefoglaló Szerkesztette: Quo Vadis Consulting 2002.
FA LU VÁ R O S R É G I Ó 2 0 0 4 / 1 0
K O VÁ C S T E R É Z tudományos főmunkatárs, MTA Regionális Kutatások Központja, Pécs
A mezőgazdaság birtokstruktúrájának átalakulása* A K I I N DU LÓP ON T
Magyarországon 1990-ben összesen 1500 termelőszövetkezet, a Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Minisztérium fennhatósága alatt 124 állami gazdaság működött. A termelőszövetkezetek a termőterületek 64, az állami gazdaságok 29%-án gazdálkodtak. Mellettük volt még 1,4 millió olyan család, amely a főmunkaidőn túl még egyéni módon foglalkozott mezőgazdasági termeléssel. Őket a korabeli statisztika kistermelőknek nevezte. Ez az 1,4 millió kistermelő az ország termőterületének mindössze 7%-án gazdálkodott, mégis ők állították elő az összes mezőgazdasági végtermék egyharmadát. Ki kell azonban hangsúlyozni, hogy e kistermelők nagyon szoros integrációban voltak a termelőszövetkezetekkel. Azok biztosították számukra a mezőgazdasági inputokat és felvásárolták a termékeiket. A kisgazdaságokat a termelőszövetkezeti tagok, továbbá a gyári munkások, de nem volt ritka, hogy fehérgalléros tisztviselők is működtették. A rendszerváltáskor a mezőgazdaság és az élelmiszeripar aránya a GDP-ből 22,9%-ot tett ki, és a két ágazatban az aktív keresők 21,2%-a dolgozott.
ket, amin jogi és nem jogi személyiségű vállalkozásokat (az egyéni gazdálkodók nélkül) és egyéni gazdálkodókat, amin olyan mezőgazdasági tevékenységgel foglalkozó háztartásokat és egyéni vállalkozókat értettek, amelyek elérik a KSH által meghatározott gazdaságméretet.1 Az előbbiek lehetnek rt.-k, kft.-k, bt.-k, szövetkezetek, erdőbirtokosságok stb. (Ma már a szövetkezetek a földterületeknek mindössze csak kb. 6%án gazdálkodnak.) Az utóbbiak adóalanyként lehetnek egyéni vállalkozók, családi gazdaságok, őstermelők, illetve olyan mezőgazdasággal foglalkozók, akik a mezőgazdaságból kevés évi (2003-tól 400 ezer Ft alatti) bevétellel rendelkeznek és ezért mentesülnek az adózás kötelezettségétől. Ha áttekintjük az elmúlt 30 évet, akkor látjuk, hogy Magyarországon az egyéni gazdaságok száma folyamatosan csökkent, a gazdasági társaságok száma változó volt, de 1990–2000 között nagyon dinamikusan nőtt (1. ábra). 1. ábra A gazdaságok számának alakulása (1972 = 100,0)
K SH - Ö S S Z E Í R ÁS OK
Az 1990-es évek elején elkezdődött és az évtized végére lényegében lezárult a mezőgazdaság privatizációja. Ezeket a változásokat a statisztika eszközeivel is végigkísérhetjük. A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) 2000-ben egy Általános Mezőgazdasági Összeírást (ÁMÖ), majd 2003-ban egy gazdaságszerkezeti összeírást hajtott végre. Az utóbbi összeírásnak csak előzetes, illetve részleges adatai jelentek meg. Ezért az alábbiakban főleg az első összeírásra támaszkodunk. A KSH a fenti összeírásokban két gazdálkodó csoportot különböztetett meg: a gazdasági szervezete2 0 0 4 / 1 0 FA LU VÁ R O S R É G I Ó
Forrás: Magyarország mezőgazdasága, 2003, 8. p. 39
G A Z DAS ÁG I S Z E RV E Z E T E K
2000-ben a gazdasági szervezetek 3,6 millió hektáron gazdálkodtak. Ezek jellemzően nagygazdaságok, átlagterületük 663 ha. A földterület jelentős részét bérlik, mivel Magyarországon gazdasági társaságoknak nem lehet földjük. (Földet csak magánszemélyek birtokolhatnak, maximum 300 ha/fő-ig.) Jellemző, hogy a menedzsmentnek jelentős földtulajdona van. A gazdálkodás irányítását ők végzik, de a fizikai munkát rendszerint a föld nélküli alkalmazottak látják el. Ezen a területen jelentős földkoncentráció ment végbe és a nagybirtokosodás folyamata érvényesült (2. ábra). A birtokméret és a földhasználat alapján megállapítható, hogy köreikben a 0,8%-ot kitevő 10 ezer ha feletti gazdálkodók művelik a gazdasági szervezetek által művelt területek közel harmadát. A gazdasági társaságok további 20%-a 1000–5000 ha-ig terjedő földdel bír és a gazdasági szervezetek által művelt területek 43%-át műveli (2. ábra). 2. ábra A gazdasági szervezetek száma és termőterülete (2000) Birtokszerkezet 5000,1–10 000 0,9%
>10 000 0,8%
1000,1–5000 20,1%
≥10 12,7% 10,1–50 21,1%
500,1–1000 9,0% 300,1–500 5,3% 100,0–300 19,5%
50,1–100 9,7%
Földhasználat ≥10 0,1%
>10 000 31,1% 5000,1–10 000 5,7%
10,1–50 50,1–100 100,1–300 1,1% 6,1% 1,2% 300,1–500 3,0% 500,1–1000 9,0%
1000,1–5000 42,7%
Forrás: Magyarország mezőgazdasága a 2000. évben – Területi adatok. Budapest, KSH, 2000. 85. o. 40
2000-ben Magyarországon 8400 gazdasági szervezet működött, ők művelték az ország termőterületének 55%-át és tartották az állatállomány 53%-át. A többi terület az egyéni gazdaságok művelésében, illetve az állatállomány az ő gazdaságukban található.
E G Y É N I G A Z DAS ÁG OK
Az ÁMÖ–2000 alkalmával 960 ezer egyéni gazdaságot írtak össze. Ők 2,9 millió ha-on gazdálkodtak, az átlagos birtokméret 2,7 ha volt, de az egyéni gazdaságok 72%-a egy hektár alatti területen gazdálkodott. Ők művelték az egyénileg művelt területek 7%-át, azaz az ország összes művelhető területének legfeljebb 4%-át. Ez egy nagyon alacsony, szinte elhanyagolható kis terület. Ezeket a kisgazdaságokat többnyire idős, nyugdíjas emberek működtették, akik rendszerint falun élnek és jövedelem-kiegészítés, továbbá a hagyomány miatt foglalkoznak mezőgazdasági termeléssel. Nem vesznek igénybe semmilyen agrártámogatást, hiszen erre csak az 1 ha felettieknek van joguk. Amennyiben megbetegszenek, kiöregednek vagy meghalnak, akkor már az ő gazdálkodásukat nem folytatja senki. Tehát a generációváltással folyamatosan szűnnek meg ezek a gazdaságok (1. ábra). A sor másik végén van az egyéni gazdák egy százaléka, akik az egyéni gazdák által művelt földterületek közel harmadát művelték. Ők 2000-ben 50 ha-nál nagyobb területen gazdálkodtak. Továbbá a 10–50 ha közötti gazdák aránya is alacsony (4,4%) volt, de ők a földek több, mint egy harmadát művelték. Az egyéni gazdák aránya az Alföldön, ahol a szocializmus előtt főleg birtokos parasztok éltek, a legmagasabb (3. ábra), a legkisebb pedig a Dunántúlon, ahol a szocializmus előtt a földek nagy része a nagybirtokosok kezében volt. A megyei adatok pedig még ettől is eltérőbb képet mutatnak (4. ábra). Hiszen míg pl. Szabolcs-SzatmárBereg megyében a földterületek 71,6%-át, addig Komárom-Esztergom megyében csak 28,2%-át művelik egyéni módon és a fennmaradó rész a gazdasági társaságok kezelésében van. Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében azért olyan magas az egyéni gazdák által művelt földterület aránya, mert ott a mezőgazdaság privatizációja során nagyon sok olyan tsz-tag és állami gazdasági alkalmazott volt, akik sem részarány-, sem kárpótlási földre nem voltak jogosuktak, ezért 20–30 aranykorona-értékű (1–2 hektár) földet kaptak. FA LU VÁ R O S R É G I Ó 2 0 0 4 / 1 0
3. ábra Az egyéni gazdaságok által használt földterületek régiónkénti aránya 2000-ben
Forrás: Földhasználat Magyarországon a 2000. évben – településsoros adatok – in Kovács, 2001. A Z E U - C S AT L A KO Z ÁS HATÁS A A M E Z Ő G A Z DAS ÁG R A
Magyarországon 2003-ban gazdaszerkezeti összeírás történt, amelyből kiderült, hogy mindössze három év alatt is rendkívül gyors birtokkoncentráció ment végbe (1. táblázat). Míg 2000-ben az átlagos birtokméret 6,5, addig 2003-ban 8,2 ha lett, de a gazdasági szervezetek esetében ez 503,1, az egyéni gazdaságok körében 3,2 ha lett. Ha az egyéni gazdaságok megyei átlagterületét
összehasonlítjuk, akkor látjuk, hogy e téren is nagy különbségek vannak (5. ábra). A legmeglepőbb talán az, hogy a budapesti egyéni gazdák körében a legnagyobb az átlagos földterület. Kétségtelen tény, hogy Magyarország EU-csatlakozása a legnagyobb hatással a mezőgazdaságára lesz. A hatások pozitív és negatív következményekkel járnak: csatlakozásunk után kevesebben, de jobban élnek majd a mezőgazdasággal foglalkozók már akár pár éven belül is.
1. táblázat Az egy gazdaságra jutó terület nagysága (hektár/gazdaság) Megnevezés Szántó Gyep Mezőgazdasági terület Termőterület
Egyéni gazdaságok 2000 2003 3,11 4,42 2,86 4,12 2,51 3,10 2,74 3,33
Gazdasági szervezetek 2000 2003 506,93 384,88 161,20 146,72 533,49 384,11 663,00 503,09
Forrás: Magyarország mezőgazdasága, 2003. Gazdaszerkezeti összeírás. Előzetes adatok. 2 0 0 4 / 1 0 FA LU VÁ R O S R É G I Ó
41
4. ábra Az egyéni gazdaságok által használt földterületek megyénkénti aránya 2000-ben
Forrás: Földhasználat Magyarországon a 2000. évben – településsoros adatok – Budapest, 2000, KSH. 5. ábra A megyék rangsora az egyéni gazdaságok földterületének átlagos nagysága alapján (2003)
Forrás: Magyarország mezőgazdasága, 2003. Gazdaszerkezeti összeírás – I. kötet alapján egyéni szerkesztés. 42
A legnagyobb támogatás a magyar gazdák számára a föld alapú támogatás lesz. A közösség költségvetéséből folyósítandó föld alapú támogatások a csatlakozási évben az EU-15-ök támogatásának csak 25%át teszik ki, és fokozatosan évi 5–5%-kal növekedve 2013-ban érik el a régi uniós tagok támogatási szintjét. Ehhez a hazai költségvetés még további 30%-ot hozzátesz egészen addig, amíg az uniós és a hazai támogatás együttesen nem éri el az EU-15-ök szintjét. Föld alapú támogatásban a szántó-, a gyep-, az ültetvényterületek részesülnek, de csak a szántóterület részesül mindkét támogatásban. A gyep és ültetvény pedig csak uniósban, azaz kisebb támogatásban részesül. Ebben az első pillantásra kedvezőtlen helyzetben azonban a gyepterülettel rendelkezők jól is járhatnak. Ugyanis a támogatás akkor is jár, ha egyetlen állatot sem tartanak, ami korábban a magyar gyeptámogatási rendszerben ismeretlen volt. A föld alapú támogatás már a csatlakozás előtt kihatott a termelés szerkezetének megváltozására: 2003ban a gazdasági szervezetek 72%-a kizárólag csak növénytermesztéssel foglalkozik. 2000-ben ez az arány FA LU VÁ R O S R É G I Ó 2 0 0 4 / 1 0
2. táblázat A mezőgazdasági tevékenységet folytató egyéni gazdaságok megoszlása a gazdálkodás célja szerint, régiónként
Régió
Közép-Magyarország Közép-Dunántúl Nyugat-Dunántúl Dél-Dunántúl Észak-Magyarország Észak-Alföld Dél-Alföld Összesen
Saját Főként Csak fogyasz- Elsőmezősorban saját fo- táson gazdaságyaszfelüli értékegi szolfelesle- sítésre tásra gáltatást termelő get érté- termelő végző kesítő
69,33 74,56 60,80 66,54 68,36 52,44 50,12 60,36
23,80 21,36 29,89 27,25 22,87 39,54 38,99 31,45
2000 6,62 3,87 9,09 6,05 8,58 7,79 10,60 7,96
0,25 0,21 0,22 0,16 0,19 0,23 0,29 0,23
Saját Főként Csak fogyasz- Elsőmezősaját fo- táson sorban gazdasáÖsszegyaszfelüli értékesen gi szolfelesle- sítésre tásra gáltatást termelő get érté- termelő végző kesítő gazdaságok aránya 2003 100,0 66,57 25,53 7,83 0,07 100,0 74,26 19,86 5,84 0,04 100,0 69,87 22,12 7,95 0,05 100,0 68,59 23,71 7,68 0,02 100,0 62,10 21,27 16,59 0,04 100,0 49,50 37,94 12,48 0,08 100,0 48,76 35,73 15,44 0,07 100,0 59,35 28,97 11,63 0,06
Összesen
100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0
Forrás: Magyarország mezőgazdasága, 2003. Gazdaszerkezeti összeírás. Előzetes adatok. 23. p. még csak 43% volt. Az állattartó egyéni gazdaságok száma 2000-hez viszonyítva közel egynegyeddel, a gazdasági szervezeteké pedig 11%-kal csökkent. Különösen a sertés-, baromfi-, de az utóbbi időben a szarvasmarhatartók is nehéz helyzetbe kerültek, mert termelésük nem lesz jövedelmező. Jobban járnak, ha a megtermelt gabonát eladják, mint ha feletetnék az állatokkal. Mindez oda vezet, hogy egyre kevesebb ember él meg a mezőgazdaságból, és csökken (öregszik) a mellékfoglalkozású gazdák száma is.
A G A Z DAS ÁG OK S Z Á M Á NA K C S ÖK K E N É SE
A legnagyobb változás azonban a gazdaságok számának csökkenésében tapasztalható. Míg 2000-ben 960 ezer egyéni gazdaság volt, 2003-ban már csak 766 ezer működött, ez 20%-os csökkenést mutat. A csökkenés elsősorban a kisebb méretű, 10, de főleg 1 ha alatti területen gazdálkodókat érintette, és ugyanakkor tovább nőtt a nagyobb területen gazdálkodók aránya. A gazdasági szervezetek száma, amely a rendszerváltás óta folyamatosan nőtt, 2000 után szintén csökkenni kezdett (1. ábra). 2003-ban 7800 mezőgazdasági tevékenységet folytató gazdasági szervezet volt, amely a három évvel korábbi állapothoz képest 7%-os visszaesést jelent. 2 0 0 4 / 1 0 FA LU VÁ R O S R É G I Ó
Jelentősen csökkent a művelésükben lévő földterület is mindkét gazdaságcsoport esetében. 2003-ban a termőterület 60%-án gazdasági szervezetek, 40%-án egyéni gazdaságok működtek. Átrendeződés történt a mezőgazdasági tevékenységet folytató egyéni gazdaságok gazdálkodási céljaiban is (2. táblázat). Az egyéni gazdaságok nagy része (60%) mindkét időpontban saját szükségletre termel. 2003-ban a három évvel korábbi állapothoz képest csökkent azoknak az aránya, akik saját fogyasztásra termelnek, de azoké is, akik a saját fogyasztáson felüli felesleget értékesítik. Ugyanakkor nőtt azoknak az aránya, akik elsősorban értékesítésre termelnek és főleg szolgáltatást végeznek. A növekedés Nyugat-Dunántúlt kivéve az ország egészére jellemző. Az ország legnyugatibb régiójában a piaci értékesítésre termelő egyéni gazdák aránya leginkább azért csökkent, mert ott a szolgáltatások és az ipar az országos átlag felett kínál megélhetési lehetőségeket. A piacra termelő egyéni gazdák aránya a XXI. század első éveiben Észak-Magyarországon nőtt leginkább, ahol a legnagyobb a munkanélküliség és a legalacsonyabb a foglalkoztatottság. Jelentős növekedés tapasztalható e téren az Alföldön is. Mindez arra enged következtetni, hogy azokban a térségekben, ahol rosszak a megélhetési lehetőségek, 43
ott a mezőgazdaság szerepe jelentős marad az EUcsatlakozás után is.
A HOVÁ E L J U TOT T U N K
2002-ben 240 ezer ember, azaz a foglalkoztatottak 6,2%-a él a mezőgazdaságból. Az élelmiszeriparban további 161 ezer ember, azaz a foglalkoztatottak 4,2%-a dolgozik. A mezőgazdasági GDP 4%, az élelmiszeriparé 3,7%, az exportból pedig az ágazat 8%-kal részesedik. Az ország exportja szempontjából a mezőgazdaságnak és az élelmiszeriparnak stratégiai szerepe van, mert folyamatosan pozitív mérleggel zár. A további kitörési pont a feldolgozottsági szint növelésében van. 2003ban az átlagos birtokméret Magyarországon 8,2 ha, de a gazdasági szervezetek esetében 503,1, az egyéni gazdaságoknál pedig 3,3 ha. Tehát ma a mezőgazdaságnak duális a birtokszerkezete. A két gazdaságcsoport nem arányosan helyezkedik el az ország területén. Az egyéni gazdaságok által kiemelt régió nagyrészt az Alföldre koncentrálódik, míg a Dunától nyugatra inkább a gazdasági társaságok művelik a földeket. Az egyéni gazdaságok jelentős része részmunkaidős és önellátásra termelő gazdaság, de a csatlakozással nő azoknak az aránya, akik kizárólag piacra termelnek. Ez a jelenség csak a fejletlen térségekre jellemző. Az európai uniós támogatások egyre jobban azt eredményezik, hogy a gazdák, főleg a gazdasági társaságok csak növénytermesztéssel foglalkoznak. A mezőgazdaságban dolgozók aránya és a gazdaságok száma, főleg az egyéni gazdaságoké évről évre drasztikusan csökken. Mindennek ellenére azokban a térségekben, ahol rosszak a megélhetési lehetőségek, a mezőgazdaság szerepe továbbra is jelentős marad.
I R ODA LOM
Egyéni gazdálkodás a mezőgazdaságban. Budapest, 1994. KSH.
44
Földhasználat Magyarországon a 2000. évben – településsoros adatok – Budapest, 2000, KSH. Kovács T. 2001: A földhasználatban megnyilvánuló főbb területi különbségek. Területi Statisztika, XLI. évf. 5. sz. 457–465. pp. Magyarország mezőgazdasága a 2000. évben – területi adatok – Budapest, 2000, KSH. Magyarország mezőgazdasága 2003. Gazdaszerkezeti összeírás. Előzetes adatok. Budapest, 2004. KSH. Magyarország mezőgazdasága 2003. Gazdaszerkezeti összeírás – I. kötet. Budapest, 2004. KSH.
JEGYZETEK
A tanulmány a T043290 sz. OTKA-kutatás keretén belül készült. 1 „Gazdaság: mezőgazdasági tevékenységet folytató, technikailag és gazdaságilag különálló termelőegység, amely(nek) • 2000. március 31-én használt – termőterülete (szántó, kert, gyümölcsös, szőlő, rét, legelő, erdő, nádas, halastó különkülön vagy együtt) legalább 1500 m2, vagy – gyümölcsös-, illetve szőlőterülete különkülön vagy együtt legalább 500 m2, vagy • 2000. március 31-én az istállózott mezőgazdasági haszonállat-állománya legalább – egy nagyobb élő állat (szarvasmarha, sertés, ló, juh, kecske, bivaly), – 50 baromfi (tyúkféle, liba, kacsa, pulyka, gyöngyös) külön-külön vagy együtt, – 25-25 házinyúl, prémesállat, húsgalamb, vagy – 5 méhcsalád, vagy • az összeírást megelőző 12 hónap folyamán – mezőgazdasági szolgáltatást végzett, vagy – intenzív kertészeti termelést (pl. üvegház, fólia alatti termelést) folytatott.” Forrás: Magyarország mezőgazdasága a 2000. évben – területi adatok – Budapest, 2000, KSH, 543. o. *
FA LU VÁ R O S R É G I Ó 2 0 0 4 / 1 0
H O R VÁ T H B É L A építőmérnök, mérnök-közgazdász, PTE TTK Földrajzi Intézet Doktoriskola - PhD hallgató
A budapesti agglomerációs gyűrű népességváltozásának és társadalmi átrendeződésének hatása a politikai aktivításra Esettanulmány I. BEVEZETÉS
Magyarországon 1990 óta négy országgyűlési választás, négy önkormányzati választás és 2004-ben európai parlamenti választás zajlott le. Jelen esettanulmányban – a településtudomány oldaláról – ez utóbbival kívánok foglalkozni. Az országos összefoglaló adatok már megjelentek, de érdemes a kisebb területegység népességváltozásának összefüggéseit a politikai aktivitással nagyító alá venni. A választási földrajz a tér és a politika egymásra hatását vizsgálja. Teleki Pál vallotta: „A politikai problémáknak az egész földfelszínre való kiterjedése és a legkülönbözőbb területek problémáinak összeszövődése természetszerűen tolja előtérbe a politikában a földrajzi helyzet momentumát” /TELEKI P. 1929/. Ennek szellemében vizsgálódásom tárgya a Kárpát-medence, illetve a trianoni határok közé zsugorított Magyarország „szívterülete”, azaz a főváros és agglomerációja. Témaválasztásomat az indokolja, hogy a fővárosi agglomerációban rendkívüli társadalmi-gazdasági folyamatok játszódnak le 1990 óta. A KSH számításai szerint az ország településeinek fejlettségi rangsorában az első tíz helyen 8 (!) agglomerációs település volt 2001ben. Ezek: Budaörs, Budajenő, Diósd, Leányfalu, Törökbálint, Szentendre, Solymár és Pilisborosjenő. Sőt, az agglomerációs települések rangsorának utolsó tagja is az ország 3135 települése közül az 500. helyen volt! További döntő tényező, hogy 2002-ben a közép-magyarországi régió – Budapest miatt – állította elő a bruttó hazai termék 46%-át. Nem véletlen, hogy az ország 841 2 0 0 4 / 1 0 FA LU VÁ R O S R É G I Ó
ezer vállalkozásából 304 ezer a budapesti agglomerációban működött 2001. év végén / KSH 2003/. E térség nemcsak fejlettsége alapján és gazdasági húzóereje miatt érdemel kitüntetett figyelmet, hanem az is döntő szempont, hogy a 2001. évi népszámlálás szerint a főváros lakónépessége 1 777 921 fő, az agglomerációé pedig 675 394 fő, együttesen közel két és félmillió ember, vagyis az ország népességének ¼-e él itt! Tanulmányomban arra keresem a választ, hogy hipotézisem helytálló-e, amely szerint a mag- és gyűrűterület társadalmi rétegződés változása jelentős hatással van a választási földrajzra a budapesti agglomerációban. Kutatásomat a 2004. évi magyarországi EU-választás eredményének tükrében végeztem el. Vizsgálati módszerem a KSH adatain, a 2001. évi népszámlálási adatokon, a hivatalos választási végeredményeken és saját számításaimon alapulnak.
I I . KÖ Z É P- M AG YA R OR S Z ÁG I R É G IÓ BU DA P E ST I AG G LOM E R ÁC IÓ
A budapesti agglomeráció földrajzilag a közép-magyarországi régió része, ezért kutatási témám szempontjából a régiók közül a közép-magyarországi régiót kell először szemügyre venni. A régió területe mintegy 7000 km2, így területileg ez a legkisebb régió a hét közül, ugyanakkor e régió összlakossága 2 829 000 fő, ami az ország lakosságának 28%-a! Az eddig említett térszerkezeti egységet szűkítve, a budapesti agglomeráció Budapestet és az azt körbevevő 80 agglomerációs települést jelenti Pest megyében. 45
Az agglomerációs térség kialakulása/kialakítása hosszú múltra tekint vissza, hiszen már az 1937. évi VI. törvénycikk – a Városrendezési Törvény – 25 települést foglalt egybe. A magyar földrajztudományi szakirodalomban, 1935-ben Mendöl Tibor publikált adatokat, számításokat az agglomerációról az 1920. évi népszámlálás alapján / VAGÁCS A. 1952/. Ez idő tájt a főváros vonzáskörzete rendkívüli nagy fejlődésen ment keresztül, a műszaki urbanizáció jelentősen fejlődött / NOVOTNYNÉ PLETSCHER H. 1996/. Az 1950-ben létrehozott Nagy-Budapest, amelynek során 23 agglomerációs település önállóságát szüntették meg, nagy feszültségek forrása lett, ekkor a gyáripari telepítések határozták meg a főváros környéki térszerkezet alakulását /BENCZE I. 1963/. Bodor Antal már a II. világháború előtt és utána is figyelte Budapest hatását az agglomeForrás: KSH 1. ábra. A budapesti agglomerációs gyűrű 6 szektora rációs változásokra / BODOR A. 1934, 1954/. Az elmúlt évtizedben ismét a geográfus és a településtudománnyal foglalkozó szakemberek figyelmének középpontjába került az agglomeráció térszerkezeti vizsgálata /KŐSZEGFALVI GY. 1995, TÉSITS R.– TÓTH J. 1997, DÖVÉNYI Z. 1998, BARTA GY.– BELUSZKY P. 1999, DÖVÉNYI Z. – KOVÁCS Z. 1999, HAJDÚ Z. 1999, KOVÁCS K. 1999, IZSÁK É. 1999, KOVÁCS Z. – SÁGI ZS. – DÖVÉNYI Z. 2001/. Kormányzati szinten is napirendre került a budapesti agglomeráció kérdése, az időbeli és térbeli változások alapján végül a 89/1997.(V. 28.) Kormányrendelet 78 települést és Budapestet sorolta az agglomerációba. Korábban 80 települést említettem azért, mert a kormányrendelet megalkotása óta 2 új önkormányzat jött létre, 2000-ben az 5244 fős Nagykovácsiból kivált Remeteszőlős 356 fővel, és 2001-ben a 4330 fős Sződből kivált az 1446 fős Csörög. A 80 település a következő: Alsónémedi, Biatorbágy, Budajenő, Budakalász, Budakeszi, Budaörs, Csobánka, Csomád, Csömör, Csörög, Délegyháza, Diósd, Dunabogdány, Dunaharaszti, Dunakeszi, Dunavarsány, Ecser, Erdőkertes, Érd, Felsőpakony, Fót, Göd, Gödöllő, Gyál, Gyömrő, Halásztelek, Herceghalom, Isaszeg, Kerepes, Kistarcsa, Kisoroszi, Leányfalu, Majosháza, Maglód, Mogyoród, Nagykovácsi, Nagytarcsa, Ócsa, Őrbottyán, Páty, Perbál, Pécel, Pilisborosjenő, Piliscsaba, Pilisjászfalu, Pilisszántó, Pilisz46
szentiván. Pilisszentkereszt, Pilisszentlászló, Pilisvörösvár, Pomáz, Pócsmegyer, Pusztazámor, Remeteszőlős, Solymár, Sóskút, Szada, Százhalombatta, Szentendre, Szigethalom, Szigetmonostor, Szigetszentmiklós, Sződ, Sződliget, Tahitótfalu, Taksony, Tárnok, Telki, Tinnye, Tök, Tököl, Törökbálint, Üllő, Üröm, Vác, Vácrátót, Vecsés, Veresegyház, Visegrád, Zsámbék. Az agglomerációs települések népességváltozását, társadalmi átrendeződését, politikai aktivítását érdemes a már korábban kialakított terület-szektorok alapján csoportosan elemezni. Mint ismert, e 6 szektor a következő: ÿ Nyugati szektor – 12 település (Budaörs, Törökbálint, Zsámbék térsége) ÿ Északnyugati szektor – 23 település (Szentendre, a Pilis, Visegrád térsége) ÿ Északi szektor – 10 település (Vác, Dunakeszi, Fót térsége) ÿ Keleti szektor – 11 település (Gödöllő, Pécel, Veresegyház térsége) ÿ Délkeleti szektor – 9 település (Gyál, Vecsés, Gyömrő térsége) ÿ Déli szektor – 15 település (Érd, Szigetszentmiklós, Dunaharaszti térsége)
I I I . A S Z U BU R BA N I Z ÁC IÓ HATÁS A A TÁ R S A DA LOM T É R B E L I ÁT R E N DE ZŐDÉ SÉ R E
Mint a korábbiakban írtam, a budapesti agglomeráció társadalomföldrajzával számosan foglalkoztak, különböző mutatók kiemelésével (KOVÁCS K. 1999), szuburbanizációs, illetve sikerindex alkalmazásával (IZSÁK É. 1999) rangsorokat állítottak fel a 90-es évek közepének adatai alapján a települések között. Vizsgálódásom során én azokat a mutatókat választottam ki, amelyek – megítélésem szerint – szoros összefüggésben vannak a politikai aktivitással. E meggondolás alapján két mutatót emeltem ki, amelyek a következők: – lakónépesség-változás 1990. év és 2001. év között – diplomások (egyetemet, főiskolát végzettek) aránya 2001. évben. Lakónépesség-változás 1990. év és 2001. év között Az egyes szektorok népességszám-növekedése eltérő, de az északnyugati (Szentendre–Pilisvörösvár), a Duna által kettészelt déli szektor (döntően az Érdre kiköltözők), a keleti (Gödöllő) és a nyugati szektor (Budaörs– FA LU VÁ R O S R É G I Ó 2 0 0 4 / 1 0
Zsámbéki-medence) erőteljesebb, 20–24%-os növekedést mutat, míg Budapest 12%-os veszteséget. A társadalom-földrajzi kutatások (DÖVÉNYI Z. – KOVÁCS Z. 1999) már feltárták, hogy az agglomerációs gyűrű népességszám-növekedését – a nemzetközileg is ismert okok között, melyek a nagyvárosi életkörülményekre és a környezetromlásra vezethetők vissza – elősegítette a budapesti lakásprivatizáció is, amely a lakásállomány 44%-át érintette. Az egykori tanácsi lakások nyomott áron való tulajdonba vétele a bentlakók számára, majd a kedvezőbb kerületekben fekvő, most már magántulajdonban lévő lakások piaci árának ugrásszerű megemelkedése egyes társadalmi rétegek agglomerációs gyűrű településekbe való kiköltözését tette lehetővé. Ez a népmozgalmi mutató azt jelzi, hogy egy település lakónépessége, milyen mértékben mobilis az adott politikai-gazdasági környezetben. A lakónépesség-változás konkrét számait és százalékos adatait valamennyi agglomerációs gyűrű településre a 3. táblázatban teszem közzé, itt most csak az egyes szektorok első három helyezettjét adom meg. A legnagyobb mértékű lakónépesség-növekedés a teljes budapesti agglomerációs gyűrűben Telkiben, Pócsmegyeren és Budajenőn történt 1990. és 2001. évek között. Telki lakónépesség-növekedésének nagy-
2. ábra. sága egyedülálló az agglomerációs térszerkezetben! A budapesti 12%-os csökkenés mellett egyetlen település, Visegrád lakónépessége csökkent csupán ezen időszak alatt, a fogyás mértéke 7%. Társadalmi átrendeződés az agglomerációs gyűrűben – diplomások aránya 1990-ben és 2001-ben A „diplomások” megjelölésen az egyetemet, főiskolát végzettek számát vettem figyelembe településenként, pontosabban összegeztem a 2001. évi népszámlálás alapján egy adott településen élő oklevéllel és oklevél
1. táblázat. Lakónépesség-növekedési rangsor 1990 és 2001 évek között Az agglomerációs gyűrű szektorai Nyugati
Északnyugati
Északi
Keleti
Délkeleti
Déli
2 0 0 4 / 1 0 FA LU VÁ R O S R É G I Ó
Lakónépesség-növekedési rangsor 1. Telki 300%, 2. Budajenő 62%, 3. Páty 31% 1. Pócsmegyer 70% 2. Leányfalu 50% 3. Solymár 47% 1. Sződliget 37% 2. Őrbottyán 31% 3. Fót 22% 1. Veresegyház 61% 2. Erdőkertes 50% 3. Mogyoród 44% 1. Felsőpakony 29% 2. Maglód 24% 3. Gyál 20% 1. Diósd 56% 2. Tököl 51% 3. Pusztazámor, Tárnok 33% 47
2. táblázat. Diplomások száma a budapesti agglomerációs gyűrűben 1990-ben és 2001-ben Szektorok Nyugati Északnyugati Északi Keleti Délkeleti Déli
Diplomások száma (fő) 1990-ben 4865 6874 6963 5758 2662 7251
Növekedés (%) 2001-ben 13 804 19 394 14 418 14 420 5985 17 564
nélküli egyetemi és főiskolai végzettségűek számát. A KSH besorolás szerinti – oklevéllel, oklevél nélküli – végzettségűeket azért vontam össze, mert választásföldrajzilag véleményem szerint nincs különbség e két csoport között, s az 1990. évi népszámlálás is összevontan adja meg számukat. Az 2. táblázatból látható, hogy a délkeleti szektorban él a legkevesebb felsőfokú végzettséggel rendelkező, míg az észak-nyugati szektorban kiugró a diplomások száma. A szuburbanizáció „agyelszívó” hatása tehát nem egyenletes… Az agglomerációs gyűrű településeiben 1990-ben összesen 34 373 fő diplomás élt, számuk 2001-re 85 585 főre növekedett, azaz növekedési arányuk 249% volt! Országosan ez a növekedési arány 169%, Pest megyében 229%, Budapesten 144%. Ezek az arányok egyértelműen mutatják az agglomerációs gyűrű „szellemi erejét”. A diplomások konkrét számánál többet mond a diplomások aránya az adott település közösségén belül, így
2001/1990 284 282 207 250 225 242
a diplomások arányszámát úgy számoltam ki, hogy egy adott település teljes lakónépességét vettem figyelembe, s nem csupán a KSH által megadott 7 éves és idősebb népességgel számoltam. Az arányszámok (3. ábra) pontosabb képet mutatnak a 2. táblázat számszerű adatainál, s megállapítható, hogy a déli és a délkeleti szektorban él arányaiban kevesebb diplomás.
3. ábra
3. táblázat. A népesség és a diplomások számának változása az agglomerációs gyűrűben 1990 és 2001 között TELEPÜLÉS NYUGATI SZEKTOR Biatorbágy Budajenő Budakeszi Budaörs Herceghalom Páty Perbál Telki Tinnye Tök Törökbálint
48
1990. év népesség fő
2001. év népesség fő
2001/90 változás %
1990. évi diplomás fő
2001. év diplomás fő
1990. év dipl.arány %
2001. év dipl. arány %
7176 796 11 791 19 832 1167 4006 1922 629 1118 1190 9459
8293 1291 12 818 24 282 1372 5264 2029 1892 1288 1370 11 278
16 62 9 22 18 31 6 300 15 15 19
276 34 1335 2097 57 147 81 24 27 64 496
968 269 3163 5402 129 626 170 529 82 155 1684
4 4 11 11 5 4 4 4 2 5 5
12 21 25 22 9 12 8 28 6 11 15
FA LU VÁ R O S R É G I Ó 2 0 0 4 / 1 0
3847 62 933
4537 75 714
18 (+) 20
227 4865
627 13 804
6 8
14 18
7967 2040 2723 598 1603 3416 2380 4463 Tinnye 1970 3426 2054 835 11 067 12 435 654 Nagykovácsi 6044 19 351 1281 3404 3526 1781 93018
9476 2840 2934 749 2412 4888 3077 6425 993 2120 4014 2170 958 12 514 14 404 1113 356 8912 22 747 1567 4462 4523 1657 115 311
19 39 8 25 50 43 29 44 xxx 8 17 6 15 13 16 70 xxx 47 18 22 31 28 (-) 7 (+) 24
561 101 138 16 167 284 180 293 xxx 64 149 88 13 452 811 21 xxx 701 2338 33 122 206 136 6874
1697 495 262 73 524 1182 567 1142 100 215 452 203 94 1110 2062 141 116 2004 5279 171 502 739 264 19 394
7 5 5 3 10 8 8 7 xxx 3 4 4 2 4 7 3 xxx 12 12 3 4 6 8 7
18 17 9 10 22 24 18 18 10 10 11 9 10 9 14 13 33 22 23 11 11 16 16 17
733 xxx 26 111 13 315 12 754 4048 3450 3083 34 015 1559 99 068
835 1446 29 453 16 276 15 224 5323 2884 4230 34 951 1686 112 308
14 xxx 13 22 19 31 5 37 3 8 (+) 13
15 xxx 2058 618 877 102 74 138 3038 43 6963
40 73 4322 1734 2367 359 151 550 4719 103 14 418
2 xxx 8 5 7 3 2 4 9 3 7
5 5 15 11 16 7 5 13 14 6 13
Zsámbék összesen ÉSZAKNYUGATI SZ. Budakalász Csobánka Dunabogdány Kisoroszi Leányfalu Nagykovácsi Pilisborosjenő Piliscsaba Pilisjászfalu Pilisszántó Pilisszentiván Pilisszenkereszt Pilisszentlászló Pilisvörösvár Pomáz Pócsmegyer Remeteszőlős Solymár Szentendre Szigetmonostor Tahitótfalu Üröm Visegrád összesen ÉSZAKI SZEKTOR Csomád Csörög Dunakeszi Fót Göd Őrbottyán Sződ Sződliget Vác Vácrátót összesen
3. táblázat folytatása TELEPÜLÉS KELETI SZEKTOR Csömör Erdőkertes Gödöllő Isaszeg Kerepes Kistarcsa Mogyoród Nagytarcsa Pécel Szada Veresegyház összesen
1990. év népesség fő
2001. év népesség fő
2001/90 változás %
1990. évi diplomás fő
2001. év diplomás fő
1990. év dipl.arány %
2001. év dipl. Arány %
5487 3685 28 195 8789 15 605 Kerepes 3295 2555 10 751 2215 6373 81 463
7266 5543 31 105 10 256 8269 9198 4755 2788 12 696 3174 10 256 98 040
32 50 10 17 xxx xxx 44 9 18 43 61 (+) 21
213 84 3177 248 784 xxx 104 232 595 73 248 5758
841 398 7117 626 821 958 430 363 1230 345 1291 13 579
4 2 11 3 5 xx 3 9 6 3 4 7
12 7 23 6 10 10 9 13 10 11 13 14
4511
4829
7
126
271
3
6
DÉLKELETI SZEKTOR Alsónémedi
2 0 0 4 / 1 0 FA LU VÁ R O S R É G I Ó
49
Ecser Felsőpakony Gyál Gyömrő Maglód Ócsa Üllő Vecsés összesen
3043 2271 1 7641 11 501 7868 7903 9038 18 106 81 882
3250 2938 21 196 13 357 9743 8699 9825 18 671 92 508
7 29 20 16 24 10 9 3 (+) 13
127 43 444 471 247 251 245 708 2662
313 162 1060 950 640 504 650 1435 5985
4 2 3 4 3 3 3 4 3
10 6 5 7 7 6 7 8 7
DÉLI SZEKTOR Délegyháza Diósd Dunaharaszti Dunavarsány Érd Halásztelek Majosháza Pusztazámor Sóskút Százhalombatta Szigethalom Szigetszentmiklós Taksony Tárnok Tököl összesen
1821 3719 15 247 4962 43 327 6207 1048 721 2413 16 573 9795 19 372 5158 5701 6308 142 372
2412 5785 16 561 5721 5 6567 7061 1211 956 2843 16 602 12 145 23 359 5869 7596 9559 174 247
32 56 9 15 31 14 16 33 18 1 24 20 14 33 51 (+) 22
34 382 745 140 2398 363 46 9 65 1051 245 1234 155 156 228 7251
121 1078 1452 311 6652 746 87 47 229 1986 729 2587 378 514 647 17 564
2 10 5 3 6 6 4 1 3 6 3 6 3 3 4 5
5 19 9 5 12 11 7 5 8 12 6 11 6 7 7 10
AGGLOMERÁCIÓ ÖSSZ:
470 345
566 223
(+) 19
34.373
85 585
7
13
4. táblázat. Települések rangsora a diplomások aránya alapján 2001. évben /zárójelben az 1990. évi arány/ Az agglomerációs gyűrű szektorai Nyugati
Északnyugati Északi Keleti Délkeleti Déli
50
Diplomások aránya rangsor 1. Telki 28% (4%) 2. Budakeszi 25% (11%) 3. Budaörs 22% (11%) 1. Remeteszőlős 33% (x) 2. Nagykovácsi 24% (8%) 3. Szentendre 23% (12%) 1. Göd 16% (7%) 2. Dunakeszi 15% (8%) 3. Vác 14% (9%) 1. Gödöllő 23% (11%) 2. Veresegyház 13% ((4%) 3. Nagytarcsa 13% (9%) 1. Ecser 10% (4%) 2. Vecsés 8% (4%) 3. Gyömrő 7% (4%) 1. Diósd 19% (10%) 2. Érd 12% (6%) 3. Százhalombatta 12% (6%)
FA LU VÁ R O S R É G I Ó 2 0 0 4 / 1 0
A 4. táblázat adatai a népesség térbeli változásaira is rávilágítanak, a budapesti agglomerációs gyűrű számos településén a diplomások aránya jóval meghaladja a fővárosi 22 %-os értéket, az országos 11%-os értékről nem is beszélve! Összességében azért elmondható, hogy Budapest lakosságának iskolázottsága jelentősen magasabb, mint a budapesti agglomeráció teljes lakosságáé, mert az agglomerációs gyűrűben a diplomás arány 13%, szemben a budapesti 22%-kal. Ugyanakkor az agglomerációs gyűrű 13%-os értéke magasabb, mint a 11%-os országos és a Pest megyei 10%-os érték. Politikailag e mutató a felsőfokú tanulmányokat végzetteket, az olvasottságot, az idegennyelv-tudást, a szélesebb világlátást stb. is tükrözi, azaz ezen iskolázottsági index azt mutatja meg, hogy az EU-választás idején, milyen erős volt egy település közösségének intellektuális, közvélemény-formáló, hangadó s így feltételezhetően politizáló rétege.
I V. P OL I T I KA I A K T I V Í TÁS
Először vizsgáljuk meg a választáson való részvételi arányt! Az itt élő polgárok politikai aktivitását mutatja, hogy az ország 7 régiója közül a részvételi arány a közép-magyarországi régióban volt a legmagasabb, 45,2%. A további sorrend a következő: Nyugat-Dunántúl 41,9%, Közép-Dunántúl 38,3%, Dél-Dunántúl 36,7%, ÉszakMagyarország 34,8%, Dél-Alföld 34,7% és Észak-Alföld 31,3%. Az országos részvételi arány 38,5% volt. A megyék közötti rangsorban Budapest végzett az élen kiemelkedően, 49, 5%-kal, a fővárost Győr-MosonSopron megye követi 43,5%-kal, a harmadik Vas megye 42, 7%-os részvételi aránnyal.
4. ábra. 2 0 0 4 / 1 0 FA LU VÁ R O S R É G I Ó
Az agglomerációs gyűrűben élők politikai aktivitása gyakorlatilag megegyezik az országos aránnyal, de az átlagérték mögött érdekes részeredmények húzódnak meg. A természetföldrajzi választóvonal, a Duna politikai értelemben is választóvonal, mert a budai oldalon az észak-nyugati szektorban 49%-os, a nyugati szektorban 48%-os, míg a déli szektor Duna által elválasztott nyugati oldalán, Érd–Százhalombatta térségében 41%-os volt a részvételi arány. Ez komoly szavazási hajlandóságot mutat a Duna jobb oldalán, szemben a Duna bal partjával, ahol alacsonyabb volt a részvétel! Népességföldrajzi szempontból a Duna jobb oldalán, az agglomerációban 281 374 fő él, azaz a teljes budapesti agglomerációs gyűrű népességének 42%-a, amely politikailag aktívabb.
V. KÖV E T K E Z T E T É SE K
A rendszerváltozást követően több tudományág képviselője foglalkozott az országgyűlési választások elemzésével, természetesen mindenki saját diszciplínájának megfelelően. A geográfusok is komoly publikációkat tettek közzé, hangsúlyozva a politika és a tér kapcsolatát / DOMBI P. – KOVÁCS D. 1991, KOVÁCS Z. 1999a, KOVÁCS Z. 1999b, HAKSZER R. 2001, AGG Z. – NEMES NAGY J. 2001/. A választási földrajzi témakörben alapvető műnek számít Hubai László háromkötetes választási atlasza, amelyben feldolgozta a hazai választásokat 1920 és 2000 évek között. Vizsgálódásom során az agglomerációs gyűrűt nem egy politikai/geográfiai egységnek vettem, mert ha azt egy választási földrajzi térként kezelném, akkor távol kerülnénk a politikai és geográfiai valóságtól. Legkonkrétabbak akkor lennénk, ha a magyarországi választási rendszernek megfelelően, választókörzetenként, az ott elhelyezkedő településekre vonatkozóan végeznénk számításokat, de tudni kell, hogy a választókörzetek az egész Pest megyét lefedik, míg az agglomerációs gyűrű a megyének csak egy része. A választókörzeti települések politikai aktivitásának (népességváltozás, diplomások aránya stb.) ismerete a pártpolitika számára lehet fontos, pl. helyi választási program tartalmi részei, a jelöltkiválasztás szempontjai, a kampányra fordítandó költség- és emberi ráfordítás stb. Az agglomerációs gyűrű egyébként 12 országgyűlési választókörzetbe tartozik. Mivel kutatásomban most az agglomerációs gyűrűvel foglalkoztam szektorokra lebontva, ezért a választókörzeti megoldást jelen esetben nem lehetett alkalmazni. 51
5. táblázat.
Szektorok
Nyugati Északnyugati Északi Keleti Délkeleti Déli
Lakónépesség- változás 2001/1990 években (%)
Diplomások aránya a lakónépességen belül 2001-ben
Részvételi arány a 2004. évi EU-választáson
(%)
+ 20 + 24 + 13 + 21 + 13 + 22
(%) 48 49 38 41 34 38
18 17 13 14 7 10
A kiinduló hipotézis igaz, a szuburbanizáció következtében létrejövő népességváltozásnak és a társadalmi átrendeződésnek jelentős hatása van a politikai aktivitásra a budapesti agglomerációban. Ezt mutatja az 5. táblázat. A szektorok társadalmi összetételéből kiemelve az egyetemet, főiskolát végzettek arányát és megvizsgálva a részvételi arányokat, e két mutató között szoros kapcsolat állapítható meg (5. táblázat)! A nyugati és az északnyugati szektorban jelentős a diplomások aránya, és látható, hogy ezekben a szektorokban volt igen magas a részvételi arány is. A települések népességének iskolázottságát nagyító alá véve, további jelentős összefüggésekre derül fény. A felsőfokú végzettséggel rendelkezők aránya alapján az első 8 település sorrendje az agglomerációs gyűrűben a következő:
Ezek a felsőfokú végzettségi arányok rendkívül magas értékű mutatók, mert a Pest megyei átlag 10%, az országos átlag 11% csupán. E települési adatok is egyértelműen bizonyítják, hogy ahol magasabb a felsőfokú végzettek aránya a lakónépességen belül, ott magasabb volt a részvételi arány 2004-ben. Általában a kedvezőbb jövedelmi viszonyokkal rendelkező középrétegek, vállalkozók, kezdő középosztálybeli családok, felsőmenedzserek költöztek ki a Budapest környéki zöldövezetbe, s ez által folyamatosan módosul a lakosság politikai aktivitásának térbeli eloszlása, azaz „változatosság a térben, változékonyság az időben”/ TELEKI P. 1917/. Az itt bemutatott esettanulmány csupán egy választást, a 2004. évi EU-választás eredményét dolgozta fel, ezért a most feltárt összefüggések nem általánosíthatók. További kutatási feladatot jelent feldolgozni az
6. táblázat. Települési adatok: diplomások – részvételi arány Település Remeteszőlős Telki Budakeszi Nagykovácsi Gödöllő Szentendre Leányfalu Solymár
Felsőfokúak aránya % 33 28 25 24 23 23 22 22
Részvételi arány % 64 64 56 50 47 50 55 58
Megjegyzés: Remeteszőlős 2002-ben vált ki Nagykovácsiból, 356 fős település. 52
FA LU VÁ R O S R É G I Ó 2 0 0 4 / 1 0
adatokat 1990-tól, az első szabad országgyűlési választástól, hogy folyamatában vizsgálhassuk a népességmozgás, társadalmi átrendeződés és a politikai aktivitás összefüggéseit.
I R ODA LOM :
AGG Z. – NEMES NAGY J. 2001: Politikai és közigazgatási térfelosztások, választási rendszerek. Comitatus XI. évf. 11–12. szám, pp. 7–15. BARTA GY. – BELUSZKY P. /szerk./ 1999: Társadalmigazdasági átalakulás a budapesti agglomerációban. Regionális Kutatási Alapítvány, Budapest, 1999, p. 12 BENCZE I. 1963: A budapesti gyáripar területi elhelyezkedése. Földrajzi Közlemények XI. (LXXXVII.) kötet, 1963, 2. szám, pp. 101–127. BODOR A.1934: Budapest hatása a környékbeli földárak és művelési ágak alakulására. Statisztikai Hivatal, Budapest, 1934. BODOR A.1954: Budapest hatása környékének településeire. Földrajzi Értesítő 1954. 3–4. kötet 734– 755 p. DOMBI P. – KOVÁCS D. 1991: A rendszerváltás választása. Tér és Társadalom 1991/2–3, pp. 105–127. DÖVÉNYI Z. 1998: A szuburbanizáció, a lokális társadalom és a helyi önkormányzat politikai öszszefüggései a budapesti agglomerációban. In: Illés S. – Tóth Pál P. (szerk.) Migráció I. (tanulmánygyűjtemény). KSH, Budapest, 1998, pp. 229–237. DÖVÉNYI Z. – KOVÁCS Z. 1999: A szuburbanizáció térbeni-társadalmi jellemzői Budapest környékén. Földrajzi Értesítő XLVIII. évf. 1999. 1–2. füzet HAJDÚ Z. 1999: A régió tértörténeti problematikája Magyarországon. In: A régiókról. INFO-Társadalomtudomány 44. sz. 1999, pp. 21–29. HAKSZER R. 2001: Az 1990-es évek magyar parlamentjeinek földrajzi rekrutációja. Comitatus XI. évf. 5. szám, pp. 49–58. HUBAI L. 2001: Magyarország XX. századi választási atlasza 1920–2000. Napvilág Kiadó, Budapest, 3 kötet. IZSÁK É. 1999: A települési sorrend megváltozása a szuburbanizációs index alapján a budapes-
2 0 0 4 / 1 0 FA LU VÁ R O S R É G I Ó
ti agglomerációban. Földrajzi Értesítő 1999, 1–2. szám, pp. 139–158. KOVÁCS K. 1999: A napos oldalon, avagy szuburbanizáció a főváros határain innen és túl. Falu Város Régió, 1999. 3. szám, pp. 3–8. KOVÁCS Z. 1999a: Voksok a térben. A magyar parlamenti választások földrajzi jellemzői. In: Parlamenti választások 1998. MTA Politikai Tudományok Intézete – Századvég Kiadó, Budapest, pp. 100–115. KOVÁCS Z. 1999b: A rendszerváltozást követő parlamenti választások földrajzi jellemzői. In: Pap N.Tóth J. /szerk./: Változó világ, átalakuló politikai földrajz – Első Magyar Politikai Földrajzi Konferencia. JPTE TTK Földrajzi Intézet, Pécs, pp. 97– 102. KOVÁCS Z. – SÁGI ZS. – DÖVÉNYI Z. 2001: A gazdasági átalakulás földrajzi jellemzői a budapesti agglomerációban. Földrajzi Értesítő 2001. L. évf. 1–4 füzet KŐSZEGFALVI GY. 1995: Mekkora a budapesti agglomeráció? In: Közlemények a budapesti agglomerációról 7. kötet, KSH Bp. 1995, p. 18. KSH 2003: A budapesti agglomeráció társadalmigazdasági jellemzői, 2002. Közlemények a budapesti agglomerációról 11. KSH, 139 p. NOVOTNYNÉ PLETSCHER H. 1996: A műszaki urbanizáció Budapesten 1873–1993. Statisztikai Szemle 1996. 3. szám, pp. 239–259. TÁLL É.–BÓDI F. 2003: Parlamenti választások 2002. MTA Politikai Tudományok Intézete – Századvég Kiadó, Budapest, pp. 477–493. TELEKI P. 1917: A földrajzi gondolat története. Kossuth Könyvkiadó, Budapest, 1996, p.123. TELEKI P. 1929: Időszerű nemzetközi kérdések a politikai földrajz megvilágításában. In: Csirpák L. 2004: Teleki Európáról. Kairosz Kiadó, Budapest, p. 99. TÉSITS R.-TÓTH J. 1997: A budapesti agglomeráció szerkezeti-népességi változásai 1990-1995. Földrajzi tanulmányok a pécsi doktoriskolából, Pécs, 356 p. VAGÁCS A.1952: Magyarország agglomerációi 1941ben. Földrajzi Értesítő 1952. I. évf. 2. füzet, pp. 337–342.
53
K I S S AT T I L A főiskolai tanár, Dunaújvárosi Főiskola
Az egykori eminens jelenlegi gondjai Napjaink Dunaújvárosa Fejér megyében az elmúlt fél évszázadban nemcsak a társadalmi-gazdasági szerkezetben, hanem a településhálózatban is mélyreható változások következtek be. Jóllehet korábban több település is mezővárosi státuszszal rendelkezett, a háborút követően az 50-es évtized elejéig csak Székesfehérvár volt a térség egyetlen városi rangú települése. Sőt, miután 1951-ben Dunapentelét a Minisztertanács várossá nyilvánította egészen 1984-ig a megyének – mint városhiányos térségnek – mindöszsze két városa volt. Ma már 11 van és közülük Dunaújváros – a megyeszékhely mellett – megyei joggal is rendelkezik.
A P O Z ÍC IÓV E S Z T É S É S A N NA K HÁT T E R E
Dunaújváros földrajzi elhelyezkedése regionális szempontból – központi fekvése ellenére – periferiális, mivel egyrészt megyehatár, másrészt régióhatár mentén, úgynevezett belső periférián fekszik. Ez a földrajzi pozíció ugyanakkor hihetetlen nagy belső, endogén erőforrásokat is jelent logisztikai szempontból. A Duna, mint a VII.sz. európai korridor, a 6. sz. út, mint lehetséges európai közlekedési csatorna, az épülő Duna-híd, valamint – a négy régió határán való fekvésből adódó – interregionális szerepkörre való predesztináltság olyan logisztikai előnyöket rejt magában, melyek kihasználása révén a város versenypozícióját képes lehet a jövőben jelentősen erősíteni. A rendszerváltást megelőzően, de különösen az 50-es, 60-as évtizedekben Dunaújváros a területfejlesztési politikában az átlagot messze meghaladó kitüntetett szerepet kapott, s így a városhierarchiában elfoglalt helye sok tekintetben messze jobb volt, mint több megyei központé. Az un. szocialista iparosítás idősza54
kát követően a terület- és településfejlesztés tekintetében paradigmaváltás bontakozott ki, és – mivel a húzó ágazatok körében a hagyományos nehézipari üzemek jelentősége csökkenni kezdett – a korszerűtlen ipari struktúrával rendelkező települések külső források híján növekedési veszélybe kerültek. A többi hasonló múlttal rendelkező városunkkal ellentétben Dunaújvárosban kezdetben csak látens formában, ám később itt is egyre élesebben vetődtek fel a jövőképet illető kérdések. Az acélipari monokultúrára épülő szocialista város egy „egyfokozatú rakétára” kezdett hasonlítani. A kezdeti gyors és látványos növekedést követően egyre inkább kimerülni látszott az az energiaforrás, amit a szocialista ipari nagyvállalatok jelentettek egy település számára az államszocializmus időszakában. A gyárkapun belüli túlfoglalkoztatás és a sok esetben századfordulós (XIX/XX. sz.) technológia a 90-es évtized elején Dunaújvárosban nem eredményezett ugyan sokkszerű összeomlást, de egyre inkább érezhetővé vált a változások szükségessége. A rendszerváltást követően Dunaújváros városhierarchiában elfoglalt helyzete drasztikus mértékben romlott. Az egykor oly sok szempontból kitüntetett kirakatváros egyik napról a másikra elvesztette nimbuszát. Ma már a különböző városrangsorokban Dunaújváros pozíciója egyre kevésbé megnyugtató. Az FVM számára 2000-ben készült, és dr. Beluszky Pál által szerkesztett kutatási beszámolóban például Dunaújváros a teljes városi versenyképességi lista 24. helyét foglalja el úgy, hogy néhány megyei joggal nem rendelkező középváros is megelőzi (Gödöllő, Mosonmagyaróvár, Esztergom, Gyöngyös, Keszthely). A megyei jogú városok regionális funkciói alapján összeállított városi sorrendben pedig Dunaújváros a 21. helyen áll. Egy további összehasonlításban, ahol 11 mutatószámból FA LU VÁ R O S R É G I Ó 2 0 0 4 / 1 0
kialakított komplex mutató alapján történt a megyei jogú városok rangsorolása, a 2000-es statisztikai adatok alapján Dunaújváros az utolsó, 22. helyen, a 2001. év – némileg módosított struktúrájú – adatai alapján pedig a 20–21. helyen szerepel. Némi ellentmondás érződik azonban a város jövedelmi pozíciója és úgymond’ a város „egészségi állapotát” tükröző komplex mutatók alapján felállított versenypozíció között. Dunaújvárosban és térségében a lakosság jövedelemadó alapot képező jövedelme – bár csökkenő mértékben, de még mindig – magasabb az átlagosnál. A város lakossága Budapest, Székesfehérvár, Győr és Veszprém után a legtöbb személyi jövedelemadót fizeti fejenként a központi költségvetésbe. Az átlagosan magas lakossági adóerő-képesség mellett a viszonylag jó helyi költségvetési pozíciókat mutatja az a tanulmány is, mely szerint az 1995–2001-es időintervallumban a megyei jogú városok között Dunaújvárosban volt legmagasabb nemcsak az egy főre jutó helyi adók mértéke, de a saját bevételek összege is. Sőt, az önkormányzati bevételek növekedési indexe tekintetében is az előkelő negyedik helyen állt Dunaújváros. A jó adóerő-képesség és a viszonylag magas foglalkoztatottsági mutatók ellenére, mi lehet az oka a városhierarchiában bekövetkezett pozícióvesztésnek? Az utóbbi időszak elemzései azt mutatják, hogy a kedvezőtlen versenypozíció – a teljesség igényét nem kielégítve – az alábbi jelenségekre vezethető vissza: •
•
•
A DUNAFERR vállalatcsoport jövőjével kapcsolatos bizonytalanságból fakadó jelentős vándorlási veszteség és az ezzel összefüggő alacsony lakásépítési hajlandóság. Az 1980. évi népszámlálás óta a város népességének több mint 13%-át elvesztette és az akkori, több mint 61 ezer fős lélekszám 53 ezer fő alá esett. Természetesen a szuburbanizációs folyamatok árnyalják a képet. Figyelmet érdemel azonban az a tény, hogy a város migrációs veszteségének mintegy 2/3-a jelentkezik csak vándorlási nyereségként a várost körülölelő településgyűrűben, a Dunaújvárost elhagyók 1/3-a a térséget is elhagyja! Az egykor magas foglalkoztatottsági mutatóiról nevezetes Dunaújvárosi kistérségben ma már a megyei átlagnál (7,2%) magasabb a munkanélküliségi mutató. A Fejér Megyei Munkaügyi Központ 2004. májusi adatai szerint a megye kistérségeiben a munkanélküliségi ráták a következőképpen alakultak: Enying és Sárbogárd egyaránt
2 0 0 4 / 1 0 FA LU VÁ R O S R É G I Ó
•
•
•
•
•
15,5; Ercsi:8,8; Dunaújváros:7,3; Mór:7,0; Székesfehérvár:6,3; Bicske:4,6; Gárdony:3,6. Komoly szociológiai feszültséget jelez a helyi társadalomban a válások rendkívül magas gyakorisága. Kétes dicsőség, de a felbomló házasságok arányát tekintve (100 házasságkötésre 84 válás jut; 2000. évi adatok) Dunaújvárost egyetlen megyei jogú város sem előzi meg. Ennek nemcsak előzményei, de következményei is megkülönböztetett figyelmet igényelnek.A konzekvenciákat mindenekelőtt az oktatás, a nevelés területén célszerű átgondolni, már csak azért is, mert a csonka családban felnövekvő gyermekek sokkal több törődést, gondoskodást igényelnek az iskolarendszer részéről! Mindezekkel összefüggésben figyelmet érdemel az a körülmény is, hogy akár az egy pedagógusra, akár az egy osztályteremre jutó tanulók számát tekintve az iskolahálózat leterheltsége Dunaújvárosban a megyei jogú városok átlagánál jóval nagyobb. (Megjegyzendő, hogy 2000-ben az egy pedagógusra jutó tanulók száma mind az általános, mind a középiskolákat tekintve Dunaújvárosban volt a legmagasabb! Nem csupán a bizonytalan családi háttérrel összefüggő nevelési hiányosságok miatt hárul fokozott felelősség a város iskolarendszerére, hanem amiatt is, hogy az országos városi értékekhez képest Dunaújvárosban alacsony a népesség iskolázottsága. A 18 évnél idősebb korosztályok körében például az érettségivel rendelkezők aránya: 44,6%, míg ugyanezen érték Székesfehérvárott: 57,7%! A magas elvándorlás és az alacsony iskolázottság miatti kedvezőtlen folyamatokhoz társul még egy nagyon lényeges demográfiai jellemző. Az egykor még a fiatalok városaként aposztrofált első szocialista város az átlagosnál is gyorsabban öregszik. Ma már sajnos mondható, hogy Dunaújváros egy fiatal város, ahol öregek laknak. A legfrissebb népszámlálási adatokból kitűnik ugyanis, hogy addig, míg országos viszonylatban 100 gyermekkorú lakosra 120 időskorú jut, Fejér megyében ez a mutató 104, Dunaújvárosban viszont 159!!! A város versenyképességét mindenképpen rontja, hogy a lakosság vállalkozási aktivitása gyenge. Az 1000 lakosra jutó vállalkozások száma tekintetében Dunaújváros a többi megyei joggal rendelkező városhoz képest az átlagtól messze el55
•
•
•
marad. Természetesen ennek oka lehet az állami nagyvállalat léte, mely sokáig úgy tűnt, hogy stabil foglalkoztatóként, viszonylag alacsony iskolázottság mellett is biztos megélhetési lehetőséget nyújtott nemcsak a város, de vonzáskörzetének lakossága számára is. Piacgazdasági körülmények között azonban, az ingatag vállalkozási kultúrának súlyos következményei lehetnek az állami foglalkoztatónál bekövetkező bármilyen racionalizálási lépésnek. További versenyképességi hátrányt jelent és a város népességmegtartó képességét rontja, hogy kiskereskedelmi hálózata fejletlen – jóllehet a helyzeten jelentős mértékben javított az Interspar és a Tesco üzletek megnyitása. A város idegenforgalmi szektora a rendszerváltást követően összeomlott. Az első szocialista város egykori imázsa szertefoszlott és ezáltal a város idegenforgalmi kínálata kiüresedett. Bár a 90-es évek elején voltak törekvések egy szocialista szoborpark kialakítására és a hozzá kapcsolódó szórakoztatókomplexum kiépítésére, sőt az egész kortörténeti kutatás idetelepítésére – a gondolat csírájában elhalt. A korabeli városvezetés szerint ugyanis ezzel Dunaújváros nemkívánatos „kommunista zarándokhellyé” vált volna. (Megjegyzendő, hogy időközben a gondolat környezetidegen módon ugyan, de részben megvalósult a Tétényi fennsíkon.) A környezetszennyezés, mint negatív externália nem vállalati, sokkal inkább lakossági, önkormányzati, illetve nemzetgazdasági probléma. Bár a Dunai Vasmű eddigi történelme során sokat tett a körülmények javítása érdekében, a közvélekedés alapján a városról sokan még mindig a füstölgő kéményekre és a vörös porra asszociálnak. A körülmények javulása ellenére Dunaújváros jóllehet ma már „csak” mérsékelten szennyezett levegőjű település, levegője ülepedő porral (Dunaferr vállalatcsoport) erősen terhelt, és ez nemcsak a város népességmegtartó-, de tőkevonzó képességét is csökkenti.
de azt is, hogy mennyiben különbözik a városvezetés és a lakosság véleménye egyes kérdéseket illetően és mi az, amiben egyetértés mutatkozik. A mentális terek feltárása ma már nemcsak a tudomány számára, hanem a politikai élet szereplői számára is elengedhetetlenül fontos információkat jelent. Célszerű megismerni azt a „virtuális városkép”-et, mely a városban járó turista emlékképeiben rögzül, esetleg személyes tapasztalatok híján tanulmányok, olvasmányok alapján az emberekben kialakul, illetve a helyi lakosok tudatában él. Arról, hogy hogyan vélekednek a városról az ország más térségeiben élők, nagyon nehéz információkat gyűjteni. A vélemények feltárása csak reprezentatív, véletlenszerű lehet és ennek következtében az eredmények csak komoly fenntartásokkal kezelhetők. Az így nyert információk azonban mindenképpen jelzésértékűek! Egy 2003-ban készült felmérés, mely arra irányult, hogy jelzést adjon arról, hogy milyen városkép él három város (Székesfehérvár, Ózd és Siófok) lakóiban Dunaújvárosról, a következőkben összesíthető eredményt hozta: •
•
•
V É L E K E DÉ SE K DU NAÚ J VÁ R O SR ÓL
Amennyiben egy város úgy érzi, hogy nehéz helyzetben van, rendkívül fontos, hogy reális önképe legyen. Lássa azt, hogyan vélekednek róla városhatáron innen és túl, 56
•
A válaszadók 68%-a megfordult már Dunaújvárosban, azonban mindössze csak 5%-uk motivációja volt turisztikai jellegű. A köztudatban Dunaújvárosról kialakult kép nem vonzó. A válaszoknak csupán 28%-a szerint található Dunaújváros a magyar városok listájának első felében és közülük senki sem érezte úgy, hogy az első negyedben – a legjobbak között – lenne a helye. A város kifejezetten szép természetföldrajzi fekvését ismerve, meglepő lehet, hogy a Dunaújvárost csak hírből ismerők 31%-a ítélte az itteni viszonyokat jobbnak a magyar városi átlagnál, a városba már legalább egyszer ellátogatók körében ez az arány azonban már csak 23%! Az eredmény azért is meglepő, mert a személyes beszélgetések tapasztalata szerint, akik itt jártak, kellemesen csalódtak a városban! (Megjegyzendő, hogy a siófokiak véleménye is ezt támasztja alá.) A nemkívánatos városkép lehet az oka annak is, hogy a megkérdezettek 90%-a nem választaná állandó lakhelyéül Dunaújvárost. (A székesfehérváriaknak 0%-a és az ózdiaknak is csak 20%-a költözne Dunaújvárosba.) A város helyzetének és lehetőségeinek megítélése jobb, mint a Dunaferr cégcsoporté. Gyakorlatilag ez azt jelenti, hogy a Vasmű jövőjéFA LU VÁ R O S R É G I Ó 2 0 0 4 / 1 0
• •
•
•
nek tisztázása, a privatizációs feltételek teljesülése jelentősen javíthat a város imázsán. Kell a híd! A Dunaújváros melletti híd megépítését a válaszadók 78%-a indokoltnak tartja. A Dunaújvárosi Főiskola nem eléggé ismert. Az ózdiak és a siófokiak körében 35-35% -nak, de még a székesfehérváriak esetében is 10%-nak nincs tudomása a dunaújvárosi felsőoktatásról. Dunaújváros esetében is – úgy, ahogyan általában a monokultúrás gazdasági szerkezettel rendelkező településekre jellemző – a településnév az emberek tudatában szinte összeforr az ottani gazdasági tevékenységgel. A három város válaszadóinak is Dunaújváros hallatán elsősorban a Vasmű és ennek kapcsán a Dunaferr sportegyesület jut eszébe. Az asszociációs listán előkelő helyet kapott még a Dunaújvárosi Főiskola is (főleg a székesfehérváriak körében) és természetesen az ”első szocialista város” titulus, valamint sajnálatos módon a füst és a vörös por is. Mindhárom városban a válaszadók több mint fele felkeresné Dunaújvárost a közeljövőben (Ózd: 55%; Siófok: 58%; Székesfehérvár: 53%) és több információt is igényelne a városról.
Összességében megfogalmazható tehát, hogy az a virtuális városkép, ami az emberek tudatában Dunaújvárossal kapcsolatban él, sem a város népességmegtartó képessége, sem tőkevonzó ereje szempontjából nem előnyös és ugyanakkor sok esetben a valóságot nem is tükrözi helyesen. A város imázsának újrateremtése komoly marketingfeladat. Azzal a füstölgő gyárkéményt ábrázoló emblémával, amivel – még a 80-as évek végén is – a helyi idegenforgalmi hivatal a reklámtasakját díszítette, ma már a város nem eladható! Érdemes megfontolni, hogy mivel a térség közlekedési hálózatának feljavításával (autópálya, híd, kikötő, kisapostagi repülőtér) jelentős mértékben erősödik a város logisztikai adottsága, új arculatát célszerű lenne erre alapozva megformálni. Mindemellett figyelmet érdemel az is, hogy a felsőoktatás jelenléte tovább erősíti a város intellektuális jegyeit, és ennek hangsúlyosabbá tételével sikerülhet távolodni az egykori nehézipar-túlsúlyos, szocialista, munkásváros összképtől. Következésképpen a – feltehetően életben maradó – vaskohászaton túllépve, a logisztikai adottságokat megjelenítő híd, valamint a felsőoktatás lenne hivatva arra, hogy meghatározza a város jövőbeni arculatát.
2 0 0 4 / 1 0 FA LU VÁ R O S R É G I Ó
A HO G YA N A DU NAÚ J VÁ R O SIA K L ÁT JÁ K
Egy település – tágabb értelemben egy térség – jövője alapvetően attól függ, hogy a helyben lakók, hogyan érzik magukat, mennyire elégedettek lakókörnyezetükkel, munkakörülményeikkel. Mivel klasszikus értelemben egy település a lakó-, munka- és rekreációs terek funkcionális egysége, a lakossági elégedettségi vizsgálatoknak is célszerű ezt a tagoltságot követniük. Az alábbiakban egy közel ezer fős mintavételre alapozott kérdőíves felmérés eredményét tekintjük át. A megkérdezetteknek több mint 30 szempont alapján 10 fokozatú skálán kellett minősíteniük Dunaújvárost, mint lakóhelyet, mint munkahelyet, illetve véleményt kellett formálni az itteni rekreációs lehetőségekről. A kérdőíven arra is választ vártunk, hogy mennyire büszke az illető dunaújvárosi mivoltára. A kutatást később kiterjesztettük még néhány településre, elsősorban a többi nem megyeszékhely, de megyei jogú városunkra is, azzal a céllal, hogy az egyes dunaújvárosi értékek összemérhetők legyenek más városok lakosainak értékítéleteivel. • A megkérdezettek közül a dunaújvárosiak elégedettek legkevésbé városukkal mint lakóhellyel. Az egyes szempontok mérlegelése során a legkevesebb pontot nemcsak a lakók, de az önkormányzati képviselők is a köztisztaságra adták. Legjobb értékelést viszont a lakosság részéről a közlekedési viszonyok kapták, a képviselők pedig a város földrajzi fekvését pontozták legmagasabbra. Ez utóbbi szempont tekintetében meglepő a lényeges eltérés (2,8 pont a 10 pontos skálán!) a lakók és a képviselők véleménye között. Hasonló módon lényegesen jobb a „városatyák” megítélése a város esztétikai képéről (1,8 pont). Mindezeket tudva, sajnálatosnak tekinthető, hogy a város lakosai nem ismerik el a Duna-part táji adottságait, valamint a város földrajzi fekvését értékének megfelelően. Lényegesen rontja Dunaújváros lakóhelyi elemeinek összmegítélését – a köztisztaság mellett – a közélet tisztaságával kapcsolatos elégedetlenség. (Politológiai szempontból érdekes lehet, hogy a többi város esetében is hasonló a kép!) Ebből a szempontból – érdekes módon – lényeges eltérés nemigen tapasztalható a lakossági és képviselői megítélések tekintetében. Mindkét csoport esetében ez az elem kapta a köztisztaság után a második legkevesebb pontot! Annak ellenére, hogy a többi városhoz viszonyítva a dunaújvárosiak elégedettek legkevésbé 57
•
•
58
városukkal, mint lakóhellyel, mégis a három települési funkció közül a lakóhely-funkciót értékelték legtöbbre (5,5 pont)! A különböző felmérések azt mutatják, hogy a lakosság saját településével szemben, mint munkavállalói térrel elégedetlen leginkább. Dunaújváros esetében is ez a helyzet. A dunaújvárosiaknál – a vizsgálatba bevont városok közül – a nagykanizsaiak és a hódmezővásárhelyiek adtak csak kevesebb pontot városuknak, mint munkahelynek. Valószínűsíthetően a dunaújvárosi kistérség növekvő munkanélküliségi rátája jelenik meg a közvéleményben. A munkahelyi összképet meghatározó elemek közül a lakossági és képviselői megítélések szerint is a munkába járás körülményei a legjobbak, ami össze is cseng a helyi közlekedéssel való elégedettséget mutató egyéb információkkal. Legkevésbé elégedett mindkét csoport a munkalehetőségek sokszínűségével, jóllehet az elégedetlenség mértéke jelentős eltérést mutat (1,3 pont a különbség – enynyivel elégedetlenebb a lakosság, mint a képviselők). Lényeges eltérés tapasztalható még a két minta között a „kereseti lehetőségek” és a „képzések, átképzés, továbbtanulási lehetőségek” megítélése tekintetében. A város oktatási szférája számára ez az eredmény üzenetértékű: a lehetőségek kommunikációja – a körülmények ismeretében – valószínűsíthetően nem elégséges. A középiskolák, a főiskola, a népfőiskola, a vasműben szervezett és egyéb tanfolyamok révén az oktatási kínálat meglehetősen széles spektrumú, mégis úgy tűnik, hogy a lakosságban ezt nem sikerült eléggé tudatosítani. A kapott eredmények azt mutatják továbbá, hogy a helyi társadalom nem elégedett a város munkahelyteremtő törekvéseivel sem: A 10 fokozatú skálán erre mindössze 4,3 pontot adott a lakosság, ami a második legkevesebb érték! Sőt, a vállalkozóvá válás, illetve a vállalkozások támogatása is csak 4,5 pontot – az átlagosnál kevesebbet – kapott. A vizsgált városok közül a dunaújvárosiak a legkevésbé elégedettek rekreációs lehetőségeikkel. A lakossági elégedetlenség – a felmérés szerint – elsősorban „a környezet állapotára”, illetve „a kirándulóhelyek kiépítetlenségé”-re vezethető vissza. A képviselői vélekedések nagyrész fedik ugyan a lakossági kritikát, de egy ponton – mégpedig az ifjúsági szórakozási lehetőségek kínálatával kapcsolatosan – meglepő értékek adódtak. A képviselők véleménye szerint ugyanis ez a leg-
•
gyengébb pontja a város szabadidővel kapcsolatos lehetőségeinek, a lakosság szerint azonban e téren az átlagosnak megfelelőek a körülmények. (A jelenség azért is érdemel külön figyelmet, mert ez a kérdőívnek az egyetlen eleme, ahol a lakossági megítélés kedvezőbb, mint a képviselői!) A lakosság – még a fiatal korosztály is – ennél a problémakörnél fontosabbnak tartja ugyanakkor a zöldterületek, szabadidőparkok gondozását, illetve az egészségügy gyógyászati feltételeinek javítását. A két válaszadói kör egybehangzó véleménye, hogy a sportesemények jelentik a rekreációs kínálati paletta legerősebb elemét. Lényeges eltérés mutatkozik viszont a kulturális események kínálatának megítélése tekintetében. Ezt a területet a lakosság több, mint két ponttal gyengébbnek érzékeli, mint a képviselők (5,3, illetve 7,4 pont). Az identitástudat erősségét volt hivatott felmérni az a kérdés, hogy a válaszadó mennyire érzi büszkének magát amiatt, hogy az adott város lakosa. Sajnálatos módon a lokálpatriotizmus nem jellemzője a dunaújvárosiaknak. A nagykanizsaiak után ugyanis ők mutatkoztak legkevésbé büszkének városukra. (Az egyes városok értékei: Dunaújváros: 5,7; Nagykanizsa: 5,5; Hódmezővásárhely: 6,7; Sopron: 8,4; Székesfehérvár: 6,6; Kecskemét: 7,4; Paks: 6,2)
ÖSSZEGZÉS
Végezetül megállapítható, hogy az emberek tudatában kirajzolódó a virtuális városképnek az ismerete, ami – akár helyi lakos az illető, akár nem; akár döntéshozó, akár nem – nagyban hozzájárulhat a városimázs formálásához. Nagy segítséget nyújt a reális önkép megismeréséhez és ennek kapcsán a városról kialakítandó vélemények befolyásolásához. Mindenképpen fontos feladat ennek felhasználásával egy olyan marketingprogram kialakítása, mely lényegesen javítja a város országos, sőt nemzetközi megítélését, de nem hagyja figyelmen kívül a helyi lakosok tudatformálását sem. Érzékelni kell, hogy a városlakók, úgy tűnik, nem ismerik kellőképpen szűkebb pátriájuk erősségeit, előnyös adottságait, táji szépségeit, oktatási, kulturális kínálatát stb. Mindezen értékeket kívánatos lenne tudatosítani, miközben –- a versenyképesség erősítése érdekében – céltudatos várospolitikával fel kell számolni a város feltárt gyengeségeit! FA LU VÁ R O S R É G I Ó 2 0 0 4 / 1 0
OTTLIK GÁBOR vezető főtanácsos, BM Közép-magyarországi Területi Főépítészi Iroda
„Illeszkedés” /illően vagy illetlenül/ A fővárosi építési hatósági munka látható eredményei néhány évtized tapasztalatai alapján Budapest mai képének jelentős része a 60-as, 70-es években az egykori Fővárosi Tanács VB. VIII. Városrendezési és Építészeti osztályának „védőszárnyai” alatt alakult, formálódott. E sorok írója is – mint frissen végzett építész – ezen a területen szerezte első tapasztalatait. A központi irányítás egyik látható jele volt az is, hogy a fővárosi kerületek önálló hatalommal nem rendelkezvén, a városrendezési és építészeti tevékenységet is felülről irányították, többnyire a „házi” tervezőirodák, a BUVÁTI, a LAKÓTERV és a KÖZTI tervei és a Főváros eseti döntései alapján. Az építési hatósági munka gyakorlatában ez azt is jelentette, hogy bizonyos – nagyobb városépítészeti jelentőségű – építési engedély kérelmeket a kerületeknek a „VIII. osztállyal” előzetesen véleményeztetni kellett, de az engedély ellen benyújtott fellebbezéseket is az osztály „Építészeti csoportja” bírálta el a „Városrendezési csoport” és a „Jogi csoport” közreműködésével. Bizonyos felülvizsgálati jogkörrel az illetékes szakminisztérium (ÉVM) is rendelkezett. Így fordulhatott elő az az eset, hogy e sorok írója – kerületi referens lévén – az előzetes véleményezés kapcsán a helyszínen találkozott először a kerületi építési hatóság és a tervezett építkezés érintettjeivel (tulajdonos, tervező, szomszédok stb.). A kiadott építési engedély ellen fellebbeztek. A másodfokú elbírálás során ismételt helyszíni szemlére került sor, melyet a kerületi referens szervezett, és ott 2 0 0 4 / 1 0 FA LU VÁ R O S R É G I Ó
ismét találkozott az érdekeltekkel. Röviddel ezután munkahelyet változtatott és tevékenységét az ÉVM Területrendezési Főosztályán folytatta. Itt – addigi munkájára való tekintettel – őt jelölték ki budapesti referensnek. A fent említett ügyben minisztériumi felülvizsgálatra és ismételt helyszíni szemlére is sor került a korábbi szereplők részvételével. A panaszosok csodálkoztak, hogy ügyükben már harmadszor is ugyanazzal a véleményt alakító szakemberrel találkoznak, akinek véleménye döntő lehet az építési engedély iránti kérelem végső elbírálásánál. Igen sok múlott a főként fiatal építészek, mérnökök és főnökeik helyismeretén, szakmai ítélőképességén. Mai szemmel jogszerűtlenül eljárva az osztály rendelkezett olyan hatáskörökkel is, melyek a szakmai véleményen túl bizonyos előírások alóli „felmentések” vagy „eltérési engedélyek” megadására is kiterjedt. Ezeknek néhol ma is megtalálható példái a maximális megengedett épületmagasság, az oldalkert, előkert minimális méretének be nem tartása, a tűzfalon ablak nyitása stb. Természetesen ezek között sok olyan is előfordult, amelyeknél még a fent említett „kiskapukat” is megkerülték. Így pl. gyakran előfordult, hogy a fővárosi véleményt a kerületiek nem vették – vagy vehették – figyelembe és a kialakult helyzet visszásságára csak évek múltán, egy helyszíni szemle alkalmával derült fény. A kialakult környezethez való illeszkedés ma is lát59
ható jó és rossz példái is ilyen körülmények között keletkeztek és keletkeznek. A mai helyzet a régebbitől döntően abban különbözik, hogy a többnyire állami beruházók és tervezők helyére az ingatlanpiaci fejlesztők és a magántervezők léptek, továbbá a települési és a fővárosi kerületi önkormányzatok a réginél sokkal nagyobb önállóságra tettek szert. Ennek természetesen van jó és rossz hatása is. A településeket ma már nem a gondoskodó állam, hanem – a helyi önkormányzat helyett – többnyire az arra nem mindig alkalmas beruházók fejlesztik.
Jó példának tartom az 1956-os forradalom idején lerombolt tömbsarok újjáépítése során alkalmazott városépítészeti megoldást. Az eklektikus lakóházak helyén a beépítést hátrább helyezték, az így létrejött kiteresedés funkcionális előnyei mellett lehetőséget ad a szomszédos Iparművészeti Múzeumra történő kedvező rálátásra is. Ebben az esetben a beépítésnél a városépítészeti meggondolások előnyben részesültek.
P É L DÁ K : I L L E S Z K E DÉ S A K IA L A K U LT KÖR N Y E Z Ő B E É P Í T É SH E Z
= V. ker. Városház u. – Vitkovics M. u. sarok A meglévő környezethez való igazodásban őseink sem mindig jeleskedtek. Erre egy jellemző példa az az ötemeletes lakóház, melynek telke közvetlenül kapcsolódik a régi Vármegyeház oldalához. A tervező még kísérletet sem tett arra, hogy a lakóépület tömegét, vagy homlokzatformálását hasonlítsa a klasszicizáló műemléképület háromrészes, magas tetős tömegéhez. Egy jelképes gesztust azért tett: a főhomlokzatból kiugró épülettömeget felül egy timpanonszerű homlokzati elemmel zárta. Városépítészet sehol.
= IX. ker. Üllői út – Ferenc krt. sarok (2. kép) 60
= I. ker. Szarvas tér – Attila u. sarok (3. kép) Városképi szempontból kiemelt jelentőségű hely Budán a „Szarvas-ház” és közvetlen környezete. A jelenős műemlék melletti üres telket a hetvenes években az előírt zártsorú módon beépítették, de sajnos nem „illeszkedő” módon. Az épület szintszáma, homlokzatalakítása során a tervező kísérletet sem tett a szomszédos, magas tetős műemléképületekhez való igazodásra, az épület úgy, ahogy van „kilóg” környezetéből. Szemmel láthatóan az engedélyező építési (és műemléki!) hatóságok nem álltak a „helyzet magaslatán”!
= I. ker. Alagút u.-i OTP ház (4. kép) Sok vihart kavart annak idején ennek a sokszintes, építészetileg jellegtelen toronyépületnek az engedélyezése. Vezető városrendezési szakemberek tiltakoztak FA LU VÁ R O S R É G I Ó 2 0 0 4 / 1 0
– hiába – a környezetét figyelmen kívül hagyó épület felépítése ellen. A városépítészet ebben a csatában alul maradt. Jelenleg az épületet eladásra kínálják azzal a feltétellel, hogy azt az új tulajdonos 4 szintesre (!) köteles visszabontani. A sok lakás miatt ez a feltétel eléggé irreálisnak tűnik.
= VIII. ker. Kálvin tér – Múzeum u. – Baross u. sarok A Kálvin téren a háború sok pusztítást végzett, de szerencsére városképileg is jelentős műemléképületei (a református templom és a mellette lévő lakóházak) sértetlenek maradtak. A tér városépítészeti fontosságát még fokozta a térről a Nemzeti Múzeumra és a Múzeum-kertre történő rálátás lehetősége. A 60-as évektől kezdve a tér háborús foghíjai – a Kecskeméti utcai saroktelkek – lassan beépültek a környezethez eléggé illeszkedő szállodaépületekkel – csak a tárgyszerinti hangsúlyos telek beépítése váratott magára. E sorok írója leginkább a szaksajtóból értesült a tervezés és engedélyezés eseményeiről. Sok vita és tervtanácsi bírálat után megszületett a hatalmas bankház. Építészeti megjelenése és a történeti környezetbe való illeszkedése valószínűleg nem a városépítészeti tervek betartásán és az illetékes hatósági hozzáálláson múlott. = I. ker. Naphegy tér – MTI székház és adótorony Az ötvenes években épült – régebben géppisztolyos őrök által őrzött – nagy tömegű, sivár „laktanyaszerű” épület önmagában is merénylet volt a budai hegy- és dombvidék beépítésében. Egyértelmű, hogy engedélyezésében a pártállami diktatúra játszott csak szerepet. Területén több kertes villaépületet bontottak le. A nyolcvanas években a komplexum egy acél-üvegvázas adótoronnyal bővült, melyet a környékbeliek „pokoli torony”-nak neveztek el. Építése idején a Magyar Televízió is készített riportműsort a Budai Várból a városkép védelme érdekében, természetesen eredménytelenül. Ebben az esetben valószínűleg a híradástechnikai követelmények döntöttek a városépítészettel, környezetalakítással szemben. A telek beépült – még egy megmaradt villaépület bontása után. Az épület olyan, amilyen: nívós építészeti alkotás, de nem oda való, ahol felépítették. 2 0 0 4 / 1 0 FA LU VÁ R O S R É G I Ó
S Z A BÁ LYO Z ÁSI S Z É L E S SÉ G , U TC A I B E É P Í T É SI VONA L , OL DA L K E RT M É R E T É N E K B E TA RTÁS A ST B.
Két példa: a szabályozási vonal figyelembevételére és figyelmen kívül hatására. A pesti oldal egyik régóta tervezett városépítészeti akciója volt a VII. ker. Madách téren nyíló kapuzat folytatásában elgondolt „Madách-sugárút” megnyitása egészen a Nagykörútig. A rendezési tervek elkészültek, azokat jóváhagyták, de megvalósításukra már nem került sor. A tervezési területen új beépítések sem készültek – kivéve egyet: ez a lakóház a VII. ker. Klauzál tér és a Dob utca sarkán épült a 30-as években. Engedélyezése során betartották a „Madách-sugárút” elképzelt nyomvonalát, az 61
épület a rendezési tervben előírt szabályozási vonalra épült. Aki arra jár, maga is tapasztalhatja, hogy az ötemeletes lakóház kissé „ferdén” áll a beépült környezethez képest és „várja” a folytatást. A rendezési tervet elődeink láthatóan komolyan vették. Egy ellenpélda napjainkból: A IX. ker. Mester u. – Liliom u. sarkán felépült iro-
szálloda ügye, melyet a 80-as években az engedélyezettnél egy emelettel magasabbra és ráadásul az utcai építési vonalba kissé „belógva” építettek. Az üggyel még a korabeli szakminisztérium (ÉVM) is foglalkozott, de hiába. Az illetékes építésügyi hatóság az előírások betartásáért vívott küzdelemben itt is alulmaradt. A felépült szállodaépület a környezetéhez nem egészen „illeszkedik”.
P É L DÁ K A „ V I I I . O S Z TÁ LY ” J ÓT É KON Y B E AVAT KO Z ÁS Á NA K E R E DM É N Y E I R E
daház, melyet érthetetlen módon, a korábban már érvényes szabályozási vonalat figyelmen kívül hagyva, a Liliom utca káros leszűkítésével építettek fel. Néhány teleknyire innen, a Soroksári út felé található az a több évvel ezelőtt épült ház, melyet szemmel láthatóan a régi szabályozási vonaltól hátrahúzva, a szélesebb utcát biztosító építési vonalra engedélyeztek. Ezt a Mester utca sarkánál is megtehették volna, mert így nem jött létre a Liliom utca e szakaszának korszerű szélesítése. Kisebb eltérések a szabályozási előírásoknál: Sokak számára ismeretes a budai Duna-parton egy foghíj telken az építési engedélytől eltérően felépült 62
Eredményes volt néhány esetben a kerületi tanácsiak (= elsőfokú építésügyi hatóság) által felterjesztett építési engedély iránti kérelmek „véleményezése”. Volt olyan eset, amikor a hivatalban megjelent ügyfelet (= építtető vagy tervező) sikerült „rábeszélni” valamire, amiről később kiderült, hogy az ő érdekében történt. Egyik ilyen látható példa, amikor a XII. kerületi Farkasréti temető bejáratával szemben épülő új r.k. templom szomszédságában lévő Hegyalja úti telek tulajdonosait sikerült arra rábeszélni, hogy tervezett társasházukat – a rendezési tervben kijelölt építési helyen belül – ne az épülő templom oldalának takarásában, az utcai építési vonalra, hanem attól jóval hátrább helyezzék. A közműbekötés valószínűleg kissé többe került a nagyobb utcai előkert miatt, de így a többszintes társasház délnyugati oldalhomlokzata takaratlan maradt. FA LU VÁ R O S R É G I Ó 2 0 0 4 / 1 0
bad. Ezt az előírást általában be is tartották, de néhány kivétel itt is akadt. Egyik ilyen példa az az V. kerület Múzeum körúti többszintes lakóház, melynek jobboldali határfalában –
Félresikerült megoldások is keletkeztek. Egy ilyen eset volt szintén a budai XII. ker. Kiss János altábornagy utcában építendő többszintes lakóház tervezése. A teleksor utolsó előtti telkére épülő ház tervezőinek azt javasoltuk, hogy a jobb helykihasználás érdekében is az épületet ne szabadonállóan, hanem a kisméretű
utolsó telek későbbi beépíthetőségének megkönnyítése érdekében is a jobboldali telekhatárra telepítsék. Ezzel az utolsó telek zártsorú beépítése is lehetővé válik. Az építtetők „szót fogadtak”. Évek múlva – legnagyobb meglepetésünkre – azt tapasztaltuk, hogy az utolsó telken az építésügyi hatóság a korábban megépült tűzfal mellé – a többszintes hozzáépítés helyett – egy kis szabadonálló – a többszintes épületek közé beszorított – családi lakóház felépítését engedélyeztek. Ezzel sem az érintettek, sem az utcakép nem járt valami jól.
a szomszédos alacsonyabb műemlék jellegű épület teteje fölött – egy lakószoba (?) ablakot nyitottak. Ezt az ablakot az elfalazás veszélye ugyan nem fenyegeti, de ez a fajta „homlokzatosítás” mégis jogosulatlan előnyhöz juttatta az érintett lakás tulajdonosát. Egy másik példa az oldalsó határfal homlokzatosítására az a régi II. kerület Margit körúti lakóház, melynek oldalfala a szomszédos saroktelken épült keretes beépítésű újabb lakóház udvarával határos. Ez az oldal(tűz-) falat homlokzatszerűen – több szinten ablaknyílásokkal – alakították ki. Ez a megoldás akkor sem
A B L A K N Y Í L ÁS OK A Z OL DA L S Ó T E L E K HATÁ R ON ( = T Ű Z FA LON )
Régen – de ma is – egy ökölszabálynak számított az, hogy a telek határvonalán álló falban ajtó-, vagy ablaknyílást tűzvédelmi és egyéb okokból létesíteni nem sza2 0 0 4 / 1 0 FA LU VÁ R O S R É G I Ó
63
volt jogszerű, de a maga módján építészetileg kedvezőbb helyzetet hozott létre még az érintett szomszédok számára is, akik lakásainak udvari ablakai nem egy kopár tűzfalra, hanem egy – ma amúgy tatarozásra váró – homlokzatra néznek. Ennek engedélyezése valószínűleg a Főváros „áldásával” és az új épület építtetőinek beleegyezésével történt.
A M AX I M Á L I S É P Ü L E T M AG AS S ÁG B E TA RTÁS A A KÖR N Y E Z E T E T I S F IG Y E L E M B E V É V E
elemei (ablakkeretek, övpárkányok, lábazatok) a háborús események folytán nagyrészt elpusztultak. A helyreállítás és emeletráépítés során a homlokzatokat „lecsupaszították”, a régi épületre felhúzott új szintek általában jellegtelen, sivár képet mutatnak. Eltérés a régi és az új szintek megjelenésében legfeljebb a homlokzati nyílások eltérő méreteiben található. Egy jellemző példa erre a sok közül pl. az I. kerület Kosciuszkó Tádé utca és Márvány utca sarkán álló lakóház a környéken található több hasonló épülettel együtt.
Az övezetre előírt legnagyobb épületmagasságot az akkor érvényes szabályzat határozta meg. Buda sok belső városrészében a 11,0 m-ben (= 3 szint) volt maximálva úgy, hogy ennek kisebb túllépése csak a kialakult magasabb beépítésű szomszédság esetén kerülhet sor. Ezért sok esetben a meglévő F+2 szintes lakóházak emeletráépítéssel történő magasítását nem engedélyezték. Néhány kivétel azonban itt is akadt. Ilyen például az az I. ker. Naphegy téri társasház, mely a maga F+3
A sok ilyen eset is azt bizonyítja, hogy az építési engedélyek kiadása során az utcaképi, építészeti megfontolások semmilyen szerepet nem játszottak. Kivétel azért szerencsére itt is akadt: pl. a ferencvárosi rehaemeletével a kialakult alacsonyabb környezetből jócskán kiemelkedik. A szabály áthágásával persze így több lakás épülhetett.
EMELETRÁÉPÍTÉS RÉGI ÉPÜLETEKEN
A háború utáni fellendülés egyik látható jele volt a romos, elhanyagolt városrészekben a megmaradt lakóházak helyreállítása, bővítése. Ennek egyik megjelenési formája a régi épületek emeletráépítéssel történő megnövelése volt. A bővítésre szánt épületek többnyire a századforduló előtt épült földszintes, egyemeletes, eklektikus homlokzati kiképzésű lakóházak voltak, melyek homlokzati 64
FA LU VÁ R O S R É G I Ó 2 0 0 4 / 1 0
bilitáció során a IX. ker. Liliom és Tompa utca sarkán álló lakóépület napjainkban emeletráépítéssel történt bővítése, ahol a tervezők gondoltak a ráépítés építészeti megjelenítésére is.
I L L E S Z K E DÉ S A M E G L É VŐ É P Í T É S Z E T I KÖR N Y E Z E T H E Z
A sok jó és rossz példa közül érdemes egyet kiragadni: ez az I. kerületi Bérc utca végén az un. „Hegedűs-villa” szomszédságában épült társasház esete.
A városképi szempontból nagyon hangsúlyos, meszsziről is látható többszintes, tornyos – kissé „várszerű” – lakóház 1914-ben épült a Gellérthegy oldalában. A zsákutca utolsó telke után az erdőövezet kezdődik – illetve kezdődött volna –, ha a 70-es években nem derül ki, hogy a villa telke után még egy „féltelek” nagyságú földrészlet található, melynek övezeti besorolása vitatható, de mérete miatt önálló beépítésre alkalmatlan lenne. Dönteni kellett, hogy a telekdarabot az erdőhöz sorolják, vagy az erdőből vegyenek el egy darabot, hogy beépíthető méretű telekké váljon a földrészlet. Az illetékes hatóság az utóbbi mellett döntött és az érvényes övezeti terv kisebb módosításával kialakult még egy – társasház építésére alkalmas – lakótelek. Az ingatlantulajdonos(ok) tehát csatát nyertek, de szerencsére nem éltek vissza szerzett jogaikkal. A ”Hegedűs-villa” mellett egy, a hegyoldal lejtésvonalát követő, tömegében is mértéktartó társasházat építettek, mely magasságában és külső megjelenésében (nyerstéglaburkolat) is igazodik a hangsúlyos, régi szomszéd épülethez. Az épület „visszafogottságában” talán szerepe volt annak a nemrégen elhunyt ismert műemlékes építésznek is, aki haláláig ebben az épületben lakott. 2 0 0 4 / 1 0 FA LU VÁ R O S R É G I Ó
„… szomorú, hogy ma már csak településrendezésről beszélünk (ami köztudottan csak egy eszköz), a városépítészet kifejezést (ami viszont inkább a célra utal) már szégyelljük kimondani. Pedig ha értékvédelemről beszélünk, akkor értékteremtésről is beszélnünk kellene.” (Részlet Meggyesi Tamás: „Hol ér véget a történeti város” c. előadásából.)
TA N U L S ÁG OK
Lehetséges és szükséges teendők a városépítészeti és építési hatósági munka területén. = Tervellátottság, tartalmi követelmények városépítészeti szempontú gazdagítása (környezetalakítási és beépítési javaslat stb.) = Az építési hatósági munka elválasztása a településrendezéstől. Önkormányzatoktól független hatóságok létrehozása, melyek csak a kötelező rendezési tervi és az országos építésügyi előírások betartásával foglalkoznak. = A településfejlesztési és -rendezési munka, helyi szakemberek – települési, kerületi főépítész – által történő koordinálása. A főépítészek jogosítványainak bővítése (tervegyeztetés, az elvi engedélyezés és főépítészi véleményezés kötelezővé tétele bizonyos esetekben). = Zsűrizés, tervpályáztatás a kiemelt beruházásoknál köztudott, hogy a törvényi előírások szerint a városok, községek fejlesztése, rendezése csak érvényes, a helyi önkormányzat által rendelettel jóváhagyott településrendezési tervnek megfelelően történhet. E közhelynek számító megállapítás sok mindent takar. Így elsősorban azt, hogy a megfelelő tervek hiánya miatt, igen sok település fejlesztése csupán a beruházók szándékai szerint, gyakran tervszerűtlenül és szakszerűtlenül folyik. A hiányzó tervek elkészítése és jóváhagyása tehát jogszabályban is előírt, igen sürgős feladat. A megfelelő tervellátottság biztosítása mellett a jogalkotókra is várnak további feladatok, többek között a településrendezési tervek tartalmi követelményeinek városépítészeti szempontú gazdagítása és kötelezővé tétele terén. A kötelező szabályozási terveket csupán alátámasztó környezetalakítási (természeti és épített környezeti) tervi munkarészek figyelembevétele ma egyáltalán nem kötelező. 65
T Ó Z S A I S T VÁ N a földrajztudomány kandidátusa, tanszékvezető főiskolai tanár, Budapesti Corvinus Egyetem
Levél a periferikus kistérségek területfejlesztési politikájáról Hozzászólás a „Bódva–Sajó együttműködés” I. munkakonferenciájához 2004. szeptember 16-án, Rozsnyón Kardoš Ferenc Rozsnyó, és Zachariaš István, Szepsi polgármestere részére Mind az aggteleki, mind a szlovák karszt lakosságának közös problémája eddig a periferikus helyzet volt, ami miatt nem érkezett működő tőke a térségbe, állandósult a munkanélküliség. Ennek orvoslására most dupla utas történelmi pillanat érkezett el.
1 . Ú T:
Az Európai Unió régió-központú területfejlesztési politikája elvileg most zöld utat biztosít végre mindkét országban a határon átnyúló eurorégiók (spontán létrejövő településszövetségek) kialakítására. A karsztvidék eddigi hátrányát, az elszigeteltséget, az ezzel együtt fennmaradt viszonylag szennyezetlen környezetet, az érintetlen természeti értékeket, a – különösen a szlovák oldalon – még fennmaradt tradicionális háztáji gazda-
Galyasági tájkép, a Sajó-Bódva közéből (A fedett karszt vidékének szépsége) 66
ságokat, az erdei gombákat, gyümölcsöket, a jó levegőt és a csendet, a nyugalmat, ad absurdum a madárfütytyöt is (lásd: birdwatching) végre olyan áruvá konvertálhatja a határ két oldalán levő települések szövetsége, amely eladható az Európai Unió piacán. Könnyű azt mondani, hogy eladható. Mi az útja módja ennek az eladásnak? A településmarketing szerint ezt az eladást elvégzi a tőke, ha bejön a régióba. Hogyan? A településszövetség aktivistái projektek segítségével elvégzik a régió felmérését: mik az erősségek (eladható erőforrások), mik a gyengeségek (a hátrányok), mik a lehetőségek (fejleszthető adottságok) és mik a veszélyek? Utána megcélozzák az első vásárló közönséget, a helyi lakosságot, és „megvetetik” vele a régió erősségeit, lehetőségeit, gyengeségeit és veszélyeit. Hogyan történik a helyi lakosságnak való eladás? Ez a három M. Megismertetjük az emberekkel a régiójukat (mert nem ismerik valójában). Megszerettetjük velük a régiójukat, ez a második M, végül megvédetjük velük a régiójukat. Mert csak a helyi lakosság képes megőrizni a régió értékeit, erősségeit. A helyi lakosság tehát akkor „veszi meg” a saját régióját, ha megismeri (az erősségeit, lehetőségeit, gyengeségeit és veszélyeit), ha megszereti a régióját (ezekkel együtt) és végül, ha megvédi a régióját (megőrzi az erősségeket, kihasználja a lehetőségeket, javítja a gyengeségeket, elkerüli a veszélyeket). Miután a helyi lakosság ily módon „megvette” a régiót, a régió értékei kívánatos „árukká” lesznek a piacon, ahol a tőke – másodikként – szintén megveheti, fogyasztókat (más vevőket) és munkahelyeket hozva a régióba. Mivel a helyi lakosság már „vevő” volt a régióra, a tőkebeáramlás ily módon nem veszélyezteti a régió természeti értékeit sem (a fenntartható fejlődés záloga is ez). FA LU VÁ R O S R É G I Ó 2 0 0 4 / 1 0
A Vass Imre barlang az Aggteleki karszton (Csodák a föld mélyén) (Fotók: Tózsa István)
általános iskolában, de esti iskolákban, továbbképző tanfolyamokon is meg kell tanítani az embereket, hogy egy aránylag könnyen hozzáférhető mobiltelefonon át hogyan léphetnek az internetre, ott hogyan és mi végből tájékozódhatnak, hogyan küldjenek SMS-t, MMS-t, hogyan és mire használhatják a WAP-ot. A hozzáértés és a hozzáférés birtokában a lakosság már nem a periférián, hanem a központban mozoghat, vállalkozhat, kérdezhet, kínálhat, ha csak virtuálisan is. Kétszáz kilométerre Budapesttől vagy Pozsonytól, de olyan hatékonysággal, mintha valójában ott lennének a központban. A tudás-oktatási feladathoz a régió bátran kérheti a tőkeerős multinacionális mobilszolgáltató cégek segítségét, hiszen nekik piaci érdekük a mobilkommunikáció terjedése.
2 . Ú T:
Az információs társadalom korát éljük. Ez azt jelenti, hogy a gazdaság negyedik szektora a fejlődés záloga a településeken. A gazdaság első szektora, a mezőgazdaság évezredekig egyeduralkodó volt. A gazdaság második szektora, az ipar az ipari forradalomban vált meghatározó fejlődési tényezővé. A gazdaság harmadik szektora, a szolgáltató szféra, amely a XX. század végének a településfejlődési motorja. Végül a negyedik szektor a tudomány, valamint a felsőoktatás és a kultúra-ipar, a tradicionális népi kézművességet is beleértve. Vagyis ma azon települések és régiók állnak a fejlődés élén, ahol a lakosság nagyobb része a negyedik szektorban dolgozik, a negyedik szektorban könnyen tájékozódik. Eddig ez a világvárosok környékére korlátozódott, ma azonban, az infokommunikációs technológia elterjedésével a távolság elveszíti jelentőségét. Vagyis az eddigi perifériák nem biztos, hogy perifériák többé. Aki rajta van az info- és mobilkommunikációs világhálókon, az a központban van, még ha ezer kilométerre is van a központtól, aki nincsen rajta a világhálón, az végtelen távolságra kerül a központtól, még akkor is, ha netán csak néhány kilométer távolságra van tőle fizikailag. Az új központok és az új perifériák nem a távolság függvényei a jövőben. A távolságot két új dolog helyettesíti: a hozzáértés és a hozzáférés. Hozzáértés az info- és mobilkommunikációs technológia kezeléséhez (vagyis a tudás) és hozzáférés az info- és mobilkommunikációs technológia eszközeihez. Ez nem jelent feltétlenül személyi számítógépet, a következő években már egy egyszerű mobiltelefon is megteszi. Mit jelent a második út, amely a régió felemelkedéséhez vezet? Minden eszközzel próbálja meg a régió a tudást (hozzáértést) megadni a lakosságnak – nemcsak az 2 0 0 4 / 1 0 FA LU VÁ R O S R É G I Ó
*** Véleményem szerint történelmi pillanat érkezett el, hiszen mindkét út megnyílni látszik az eddigi periferikus helyzetű régiók előtt részben a politikai, részben a technológiai fejlődés jóvoltából. Bátorításul és befejezésül idézek néhány olyan „szállóigét”, amelyek a periferikus térségek regionális politikáját formáló szakemberekhez szólnak: • Enyedi György: A régióban „a népesség-megtartó képesség nem más, mint a képesség-megtartó népesség”. • Szokolai Zsolt: „Táncolni kell. A zene megjön magától is.” (Értsd: a településmarketing tevékenység meghozza a tőkebeáramlást; utalás a „Zorba, a görög” c. film ismert jelenetére.) • Benyhe István: „Akinek van” (értsd: akarata, képessége, tudása) „annak még több” (vagyona) „lesz, akinek nincsen, még azt is elveszíti, amije volt.” (Idézet a Bibliából, a Talentumokról való példabeszédből).
Hazatérő tehenek Kecsőn, a Szilicei karszton, Szlovákiában (Az élő falusi turizmus adottsága) 67
EU HÍRMONDÓ
Az Európai Bizottság Regionális Politikai Főigazgatóságának közleményei F ÓRUM A KOH É Z IÓR ÓL : E L S Ő R ÖV I D M É R L E G
2004. május 10-én és 11-én a Bizottság Brüsszelben szervezte meg a kohézióról szóló harmadik európai fórumot. Ez a nagyszabású vita lehetővé tette a kohéziós politika összes szereplője számára, hogy egy helyen kifejtse hozzájárulását a Bizottság által a 2007 és 2013 közötti időszakra vonatkozóan a kibővített Unió keretében javasolt reformokról. Mintegy 1200-an vettek részt a tanácskozásokon, amelyeket két kerekasztal köré szerveztek: „Új napirend megállapítása: a kohéziós politika jövőbeni prioritásai” és „A végrehajtási rendszer megvalósítása: egyszerűsítés és decentralizálás”, utalva a Bizottság által a kohézióról szóló, 2004. február 18-i harmadik jelentés következtetéseire. A különféle beavatkozások alapján kiderült, hogy az államok, a régiók és a városok nagyon nagy mértékben támogatják a kohéziós politikát. Öt nagy irányt alakítottak ki: • Nagy egyetértés mutatkozik a Bizottság reformjavaslatai javára, mindenekelőtt a három tervezett prioritás (konvergencia, versenyképesség, együttműködés) egyensúlya tekintetében. Ugyanez figyelhető meg a kohéziós politika irányváltása esetében, amelynek célja a lisszaboni és göteborgi célkitűzéseknek (az újításhoz kapcsolódó versenyképesség, élethosszig tartó képzés, ismeret alapú gazdaság, tartós fejlődés) a nemzeti és regionális prioritásokba történő integrálásának biztosítása. Ezzel párhuzamosan a fizikai és emberi tőke finanszírozásának folytatása tűnik a fejlettségbeli hátrány behozása egyik feltételének, különösen az új tagállamokban. Ezenkívül kiemelték a bővítés statisztikai hatásának áldozatául eső régiók számára nyújtott ideiglenes támogatás fontosságát is. Aggodalmat juttattak kifejezésre az iparnak a globalizáció eredményeként létrejövő eltűnésével és áthelyeződésével kapcsolatos kockázatok miatt, 72
• -
-
•
aminek alapján kérelemmel fordultak a versenypolitika felé, hogy ösztönözze a voluntaristább iparpolitikát, és vegye figyelembe az országok közötti pénzügyi eltéréseket. Súlyos vita alakult ki a szolidaritás szintjével kapcsolatban. Itt két ellentétes nézőpont van. Egyrészt erőteljes támogatást élvez a Bizottság által javasolt pénzügyi megközelítés, amelyet méltányosnak és ésszerűnek tartanak az egyrészről a konvergenciát és a regionális versenyképességet, másrészről a foglalkoztatottságot célzó erőfeszítések megosztása terén. A konvergencia esetében egyértelműen támogatják a tíz új tagállam fejlődésben lemaradt régiói számára biztosított elsőbbséget, amelyek 60%-ban részesülnek a pénzügyi támogatásokból. A regionális versenyképesség és a foglalkoztatottság terén nem szabad, hogy e célkitűzés a kohéziós politika változója legyen; a pénzeszközök e célra áldozott 18%-át olyan minimális küszöbértéknek tekintik, amely az Unió más régiói számára is lehetővé teszi a lisszaboni prioritások megvalósítását. Ezen felül néhány tagállamban olyan kisebbségben lévő nézőpont is megnyilvánul, amely szerint a kohéziós politikát a konvergenciát célzó erőfeszítésekre kellene korlátozni, alapvetően kizárólag az új tagállamok számára. Ennek ellenére az ottani régiók nem osztják ezt a nézőpontot. A következetes szemlélet kialakítása érdekében így elkerülhetetlen a belső nemzeti és regionális szintű vita a tagállamokban. Kívánatos a területi adottságok figyelembevétele: támogatást élvez a Szerződés területi kohézióval és annak a kohéziós politikát érintő következményeivel való kiegészítése, a legkülső régióknak javukra kell tudniuk fordítani a kohéziós politika kiegészítő támogatását (a programok kiterjednek a többletköltségek ellentételezését célzó konkrét ráfordításokra és az új „nagyszomszédsági” együttműködési lehetőségekre); a nagyon alaFA LU VÁ R O S R É G I Ó 2 0 0 4 / 1 0
csony népsűrűségű északi területek fokozott pénzügyi támogatást élveznek; különös erőfeszítést kell tenni a természeti hátrányokkal küzdő területek (szigetek, hegyvidékek, alacsony népsűrűségű vidéki területek) esetében. • A fórum lehetőséget adott a kohéziós politika városi dimenziójának megerősítése melletti állásfoglalásra is a gazdasági és társadalmi élénkítés biztosítása érdekében: a városi politikai integráció támogatása annak regionális kontextusában, amelyben a városok nagyobb felelősséget kapnak a programok kidolgozásában és végrehajtásában. Ez a megközelítés jelentősebb pénzügyi kötelezettségvállalással is jár. • Végül kifejezésre jutott az európai területi együttműködés új célkitűzésének erőteljes támogatása, amelynek keretében felkérték a Bizottságot, hogy vegye fontolóra a közösségi szintű régióközi együttműködés módozatait, az együttműködés joghatósági vonatkozásait, valamint egy olyan új szomszédsági eszközt, amely lehetővé teszi a kohéziós politika és a külpolitika összefonódását. Általánosabb szinten a fórum két erőteljes gondolatot eredményezett: - A kohézió az Uniónak az európai gazdaság teljesítményének és versenyképességének javítását célzó erőfeszítései középpontjában helyezkedik el, és kiterjed minden régió minden erőforrásának mozgósítására. - A kohéziós politikának a mainál célzatosabbnak, decentralizáltabbnak és egyszerűbbnek kell lennie. E tekintetben meglehetősen általános támogatást élvez a Bizottság által a kohéziós politika stratégiai tartalmának a lisszaboni és a göteborgi prioritások szerinti megerősítését, valamint a felelősségnek a nagyobb decentralizáció keretében az államokkal és főleg a régiókkal való megosztását célzó javaslata. A Bizottság a résztvevők összes hozzászólását figyelembe veszi a reform irányainak megtestesítését célzó szabályozási javaslatok kidolgozása során. Öt ilyen javaslat lesz: egy általános rendeletet az alapokról, három rendeletet a FEDER-ről, az FSE-ről és a kohéziós alapokról, valamint egy rendelet az együttműködés jogi kereteiről. A Bizottság jövő júliusban vizsgálja meg ezeket a szövegeket. Mindezek mellett a Regionális Főigazgatóság, a Régiók Bizottsága és a régiók brüsszeli képviseletei által szeptember 27 és 30 között megrendezendő „Open 2 0 0 4 / 1 0 FA LU VÁ R O S R É G I Ó
Days” nyílt napok teret adnak a kohéziós politika igazgatásáról és jövőjéről szóló vita folytatásának. A fórum hozzászólásainak szövegei az alábbi címen érhetők el: http://europa.eu.int/comm/regional_policy/ forcom2004_en.htm
M E G E R Ő SÍ T E T T PA RT N E R KA P C S OL AT A L E G K Ü L S Ő R É G IÓK S Z Á M Á R A
A május 26-án bejelentett egyik közleményben az Európai Bizottság megerősített partnerkapcsolatot javasol az Unió legkülső régióival. A három tengely (versenyképesség, elérhetőség és regionális beilleszkedés) köré épülő új stratégia illeszkedik az európai kohéziós politika 2007 és 2013 közötti reformjának keretei közé. Ezek a javaslatok 2002. júniusi sevillai Európai Tanács megbízásából születtek, amely felkérte a Bizottságot, hogy mélyítse el a Szerződés 299. cikk 2. bekezdésének megvalósítását a legkülső régiókra vonatkozóan, különösen a közlekedés és a kohéziós politika terén. Ezek válaszolnak a 2003. június 2-án a spanyol, francia és portugál hatóságok és az Unió hét legkülső régiója – Azori-szigetek, Guedeloupe, Guyana, Kanári-szigetek, Madeira, Martinique és Réunion által benyújtott dokumentumra is. A közlemény három elsőbbséget élvező irányt nevez meg versenyképesség (a legkülső régiók versenyképességének javítása kedvező gazdasági környezet kialakításával és vállalkozások meghonosításával), elérhetőség (a távolság, a szigetvilágok szétszórtsága vagy a nehezen elérhető régiók elzártsága miatti nehézségek csökkentése), regionális beilleszkedés (a legkülső régiók közeli földrajzi környezetbe való beilleszkedésének előmozdítása). A Bizottság által 2004. február 18-án a gazdasági és szociális kohézióról elfogadott 3. jelentés javaslataival összhangban a legkülső régiók viszonylagos fejlettségi szintjüktől függően támogathatók a regionális politika minden célkitűzése alapján vagy a „Konvergencia” célkitűzés címén (ha az egy lakosra jutó GDP nem haladja meg a közösségi átlag 75%-át), vagy eltérő esetben a „Regionális versenyképesség és foglalkoztatás” célkitűzés címén. Ezen kívül jogosultak az „Európai területi együttműködés” célkitűzésre is. Ennek keretében a Bizottság két konkrét választ ad, amelyek lehetővé teszik a legkülső régiók számára a teljes erővel történő fellendülést: az egyik „A hátrányos helyzetűk kompenzálásának konkrét programja”, a másik a „Nagyszomszédsági cselekvési terv.” 73
Tartalmi kivonatok a Területi statisztika 2004/6. számából BA LO G H KÁ R OLY A Z I NG Á Z ÁS S Z E R E PE A KÖ Z É PM AG YA ROR S Z ÁG I R É G IÓ L A KO S S ÁG Á NA K F O G L A L KO Z TATÁS Á BA N É S BU DA PE ST M U N KA E RŐ - E L L ÁTÁS Á BA N
A népszámlálás adatai szerint az ingázó dolgozók aránya 1990 óta jelentősen emelkedett. 2001 elején az ország dolgozóinak 30%-a, ezen belül a fővárost és Pest megyét magában foglaló közép-magyarországi régióban élő foglalkoztatottak 26%-a járt el naponta lakóhelyéről más településre dolgozni – 5, illetve 6 százalékponttal nagyobb hányada, mint az előző népszámlálás időpontjában. Az ingázók arányában a régión belül nagy különbség észlelhető. Budapesten, ahol a helyben lakó foglalkoztatottak számához mérten sok munkahely áll rendelkezésre, a 2001. év elején a dolgozók 8,7%-a ingázott, ugyanakkor a helyi munkaerőforráshoz képest kevés munkahellyel rendelkező Pest megyében a foglalkoztatottak 57%-a kényszerült ingázásra. Az ingázók aránya a megyék közül Pest megyében volt a legmagasabb, 25 százalékponttal nagyobb, mint a többi megyében átlagosan. A Pest megyei lakóhelyű ingázók valamivel több, mint háromötöde – összesen 143 ezer fő – Budapestre járt be dolgozni.
C S ATÁ R I BÁ L I N T A M AG YA R OR S Z ÁG I V I DÉ K I SÉ G R ŐL , A N NA K K R I T É R I UM A I R ÓL É S K R Í Z I SJ E L E N SÉ G E I R ŐL
A tanulmány részletesen ismerteti a vidék fogalmának különféle értelmezéseit, megállapítva, hogy nincs a kutatóknak egységes értelmezésük, de a kutatómunkában viszonylagos egyetértés mutatkozik a kistérség értelmezésében és területi egységként való alkalmazásában. Ennek felhasználásával mutatja be a magyar vidékiség néhány területi jellemzőjét, vizsgálva a természeti környezetet, a vidék gazdaságát – különös tekintettel a mezőgazdaságra – és a vidék társadalmát. A tanulmány záró részében felvázol egy lehetséges jövőképet a magyar vidék számára. 74
HA H N C S A BA A T É R SÉ G I F E J LŐDÉ ST B E F OLYÁS OLÓ T É N Y E ZŐK M AG YA R OR S Z ÁG ON
A cikk azt vizsgálja, hogy a szakirodalomban említett (illetőleg a közvélekedés szerinti) legfontosabb fejlesztési tényezők (például állami támogatások, külföldi tőke beáramlása, autópálya, ipari park, vállalkozási övezet stb.) kistérségbeli megléte, volumene és a térségek fejlődésének üteme között, milyen tényleges összefüggések vannak, a tényezők közül melyeknek legnagyobb a hatása a fejlődésre. Az elemzések kimutatják, hogy a térségi fejlődést legerősebben a földrajzi helyzet (a nyugati határ időbeli elérhetősége), a külföldi tőke betelepülése, az autópálya elérhetősége, valamint a végzettség befolyásolja.
S C H W I E G E L HOF F E R F E R E NC A ZONO S É L E T E SÉ LY B I Z TO SÍ TÁS A A Z A P R Ó FA LVA K S Z Á M Á R A A T E RÜ L E T F E J L E S Z T É S DE C E N T R A L I Z Á LT E S Z KÖ Z E I V E L
Vas megye egyik jellemzője az apró- és törpefalvas településszerkezet. Lakóinak életkörülményei sok tekintetben eltérnek az urbanizációs vonzáskörzetben élőkétől, sőt a más településszerkezetben élőkétől is. Az apró- és törpefalvak fejlesztése szempontjából nagyon fontos a külső forráshoz jutás, mivel saját bevételeik minimálisak. A külső források közül az egyik legfontosabb lehetőség a decentralizált területfejlesztési források elnyerése pályázati úton. Ismerve a statisztika által vizsgált jelenségek hatásait és szerepét e falvak életében, képet alkothatunk a forráselosztási rendszer elemeiről, számítási módjáról az apró- és törpefalvak szempontjából. Ezeknek a falvaknak legfontosabb esélyei a megmaradáshoz: programjaik integrálódjanak a magasabb szintű programokhoz; történjen meg a kis- és középvállalkozások megtelepülési feltételeinek tudományos kidolgozása az apró- és törpefalvakra vonatkozóan; e települések életesélyeit mérjék statisztikai megalapozottsággal; hosszú távra (minimum 10–15 évre) szóló falufejlesztési törvény teremtsen hátteret a fennmaradásukhoz. FA LU VÁ R O S R É G I Ó 2 0 0 4 / 1 0
A Magyar Regionális Tudományi Társaság II. Vándorgyűlésének Állásfoglalása A vándorgyűlésen a Társaság 125 tagja 7 vezető gazdaságpolitikai szakember, kutató és gyakorlati tervező bevezető előadásait követően, három szekcióban megvitatta a regionális tervezés feladatait, cél-, eszköz- és intézményrendszerét az új nemzeti fejlesztési terv kidolgozásában A vitaüléseken elhangzott megállapítások figyelembevételével a Társaság az alábbi javaslatokat ajánlja a tervezés központi szerveinek, az önkormányzatoknak, a kutatás és a felsőoktatás intézményeinek.
A ) A T E RV E Z É S R E N D S Z E R É R ŐL É S MÓD S Z E RTA N R ÓL
•
Olyan új magyar EU-konform tervezési rendszert kell kialakítani, mely integrálja és megfelelő formában el is különíti az uniós támogatások megszerzéséhez szükséges terveket.
•
Az új egységes eljárási rendet, az egyes szereplők kompetenciáit és a különféle tervek funkcióit magas szintű jogszabályokban kell rögzíteni.
•
A dekoncentrációt szolgáló reformjavaslatok mellett a valódi decentralizációt is elő kell segíteni az új tervezési-fejlesztési rendszernek. A központi koncepciók és a különféle tervdokumentumok csak politikai keretdokumentumok legyenek, és konkrét feladatokat csak önmaga számára fogalmazzon meg a kormány.
•
70
A közép-magyarországi régiót változatlan formában kell megtartani, és fel kell gyorsítani a 2. célcsoport alapján való tervezését (egységes programozási dokumentum.).
•
Az országos koncepciókban és tervekben a regionális területi metszet mellett kitűntetett szerepet kell kapnia a városhálózatnak. Meg kell nevezni a programozási időszakban kiemelten kezelendő nagyvárosokat. Meg kell fontolni komplex városi nagy projektek készítésének a lehetőségét (irányító hatóságok és monitoring bizottságok felállítása a kiemelt nagyvárosokban).
A foglalkoztatás, a szegénység kezelése és a társadalmi befogadás tekintetében a városokban megoldandó feladatok közé tartozik a városi szegregációs szigeteket érintő társadalmi integrációs programok fejlesztése, a nemek és az etnikumok közötti, munkahelyi és lakóhelyi esélyegyenlőség biztosítása, a munkaerőpiac igényeinek megfelelő ismereteket adó át- és szakképzés lehetősége, a munkanélküliek visszailleszkedését szolgáló reintegrációs programok. A városi területek fenntartható megújításának feladatkörébe sorolható továbbá a komplex környezetfejlesztés, a közösségi terek és szolgáltatások megújítása, a városi közlekedés modernizációja, a természeti és kulturális örökség védelme, illetve a városrehabilitációs programok megvalósítása. •
Jelenjen meg a tervezési rendszerben, a központi tervdokumentumokban a határokon átnyúló kapcsolatok tervezése. (Kétoldalú szerződéseket szükséges kötni a szomszédokkal.).
•
Javasoljuk, hogy az agráriumhoz szorosabban kapcsolódó vidékfejlesztési feladatok – amelyek a megújult mezőgazdasági alapból támogathatóak (Európai Mezőgazdasági Alap a Vidék Fejlesztésére) – a II. Nemzeti Vidékfejlesztési Terv keretében kerüljenek megtervezésre, és a II Nemzeti Fejlesztési Tervben az előzőből kimaradó, a diverzifikációt és az alternatív jövedelemszerzés támogató fejlesztések és a falvak és a városok kapcsolatának az FA LU VÁ R O S R É G I Ó 2 0 0 4 / 1 0
erősítése jelenjen meg. (Kapjon kisebb hangsúlyt az agrárium a II. NFT-ben.) •
•
A fenntartható fejlődés alapelveit minden horizontális (ágazati) programban, azok teljesítését szolgáló intézkedésekben és akciókban érvényesíteni kell. E horizontális elv érvényesítésén túl önálló programok és projektek megvalósítására is szükség van. A környezetfejlesztési és -védelmi teendőket nagy projektekbe célszerű integrálni és lehetőség szerint a Kohéziós Alap társfinanszírozásába kell bevonni. Bővíteni kell az országos tervek készítésének és értékelésének eszköztárát. Általánossá kell tenni az előzetes, közbenső és utólagos értékeléseket.
B ) A R E G IONÁ L I S T U D OM Á N Y É S A T E RV E Z É S OK TATÁS Á NA K K É R DÉ SÉ B E N
•
•
•
Magyarországon az 1990-es években kezdődött meg a regionális tudomány felsőoktatásba való integrációja a Az elmúlt 15 évben több szinten, közel azonos tartalommal, de más és más hangsúlyokkal egyre nagyobb számú felsőoktatási egységben folyt oktatás. Ezek a képzési tapasztalatok, a regionális folyamatok felértékelődése és a társadalmi igények dinamikus növekedése szükségessé teszik, hogy az átalakuló felsőoktatási rendszerben még határozottabban jelenjenek a regionális tudományra épülő képzések és ismeretek. A regionális tudomány a magyar felsőoktatás új rendszerében, a többciklusú, lineáris képzésben, több képzési ágban és az azokat alkotó alapszakokban jelenhet meg. Kiemelendőnek tekinthető az agrár- és a gazdaságtudományi képzési terület, ahol szükségesnek tartjuk, hogy a regionális tudomány már az alapozó elméleti ismeretek között megjelenjen. Ezen és más képzési területeken, az azok alapszakjaiban indítandó területfejlesztéssel, a regionális politikával, a településfejlesztéssel foglalkozó szakirányoknál ajánlatos egységes elméleti blokk, ami tartalmazza a regionális gazdaságtan, a területi tervezés, a regionális politika és a területfejlesztés eszköz- és intézményrendszerének legfontosabb elméleti és gyakorlati ismereteit.
2 0 0 4 / 1 0 FA LU VÁ R O S R É G I Ó
•
Szükségesnek tartjuk, hogy mester szinten (második lépcsőben) történjen regionális tudományi képzés, ami épüljön az adott alapszintre, de legyen átjárható más képzési ágak, alapszakok között.
•
A regionális tudományt megjelenítő mester szakok a következő kompetenciákat nyújtsák: -
területi gazdasági és társadalmi folyamatok elméleti alapjainak ismerete;
-
területi folyamatok felismerése, azok szakszerű elemzése;
-
területfejlesztési stratégiák, programok és értékelések készség szintű kidolgozása;
-
a területi fejlesztési programok és projektek megvalósításában, menedzselésében, s azok fejlesztési hatásainak értékelésében rendszerezett ismeretek szerzése;
-
a területi folyamatokba történő nemzeti és európai beavatkozások, fejlesztések eszköz, intézményrendszerének átfogó, gyakorlati szintű ismerete;
-
a közösségi szükségletek felismerése, a közösségi döntések előkészítése és végrehatásuk szervezése;
-
a különféle területfejlesztési szereplők egymás közötti kommunikációjának segítése, területfejlesztési moderátori szerep elsajátítása;
-
a területfejlesztés szereplői belső és egymás közötti konfliktusainak kezelése, azok feloldásának eszközeiben való jártasság. ***
A Társaság közgyűlése felkéri az elnökséget, hogy az elfogadott ajánlásokat küldje el az érdekelt intézményeknek, felügyeleti szerveknek és minősítő szervezeteknek Nyíregyháza, 2004. november 20.
71