Betegjogi kutatás 2009

Betegjogi kutatás 2009.

AZ ÁLLAMPOLGÁRI ÉS EMBERI JOGOK É RV É N Y E S Ü L É S É N E K M É RT É K E A S Z O C I Á L I S INTÉZMÉNYEKBEN

E L E M Z Ő TA N U L M Á N Y

Budapest, 2009. március

A kutatást a TÁRKI Zrt. a Betegjogi, Ellátottjogi és Gyermekjogi Kht. megrendelésére készítette Az elemzést készítette: PÁTHY-DENCSŐ BLANKA

TÁRKI Társadalomkutatási Intézet Zrt. 1112 Budapest, Budaörsi út 45. Tel.: 309 7676, Fax: 309 7666 E-mail: [email protected] Internet: www.tarki.hu

TARTALOM

Tartalom 1.

Bevezető............................................................................................................................................ 4

2. A minta............................................................................................................................................. 5 2.1. Lakossági minta........................................................................................................................................ 5 2.2. Intézményi minta ...................................................................................................................................... 5 3. Szocio-demográfiai jellemzők ................................................................................................................... 7 3.1. Lakosság................................................................................................................................................... 7 3.2. Intézményi dolgozók ................................................................................................................................ 8 3.3. Intézményi ellátottak .............................................................................................................................. 10 4.

Az ellátás, a munkavégzés körülményei ...................................................................................... 13

5.

Házirend......................................................................................................................................... 16

6.

Jogok ismerete és érvényesülése................................................................................................... 18

6.1.1. A törvények meglétének ismerete ..........................................................................................................................19 6.1.2 A betegjogok ismerete ............................................................................................................................................21 6.1.3 A szociális jogok ismerete ......................................................................................................................................24 6.1.4 A gyermekjogok ismerete .......................................................................................................................................27

6.2. A jogok érvényesülése............................................................................................................................ 31 7.

A jogvédő szervezetek ismertsége ................................................................................................ 36

8.

A betegek, ellátottak, gyermekek jogokkal kapcsolatos attitűdjei, indikátorok...................... 39

9.

Sérelmek......................................................................................................................................... 47

10. Információ...................................................................................................................................... 48 10.1. Az ellátottak tájékoztatása, a jogismeret forrása................................................................................... 48 10.2. Beteg-, ellátott- és gyermekjogi ismeretek forrása a lakosság körében ................................................ 51 10.3. Elvárások a tájékoztatásról ................................................................................................................... 53 10.3.1. Betegjogok ...........................................................................................................................................................53 10.3.2. Szociális jogok .....................................................................................................................................................54 10.3.3. Gyermekjogok......................................................................................................................................................54 10.3.4. Hatékonyság.........................................................................................................................................................54

11. 11.1. 11.2.

Betegjogi, ellátottjogi és gyermekjogi képviselet ........................................................................ 58 Kapcsolat a képviselőkkel............................................................................................................... 58 A képviselők munkájának ismeretsége és annak megítélése........................................................... 59

12.

Összefoglaló ................................................................................................................................... 63

TÁRKI ZRT.

3

BETEGJOGI KUTATÁS.

1. Bevezető A kutatást a Betegjogi, Ellátottjogi és Gyermekjogi Közalapítvány megrendelésére végeztük. Az adatfelvétel a lakossági minta esetében a 2008. decemberi Omnibusz kutatás keretei között zajlott, míg az intézményi minta terepmunkálatai 2009 februárjában készültek. A kutatás célja a állampolgári és emberi jogok érvényesülésének feltérképezése volt a szociális intézményekben. A lakosság, az intézményi ellátottak (betegek, idősek és gyermekek) valamint az intézményi (egészségügyi intézmények, idősotthonok, gyermekotthonok) dolgozók jogismeretit és jogtudatosságát mértük fel a vizsgálat során. Jelen dokumentum az adatok bemutatását tartalmazza. A vizsgálat során három almintát és két külön csoportot vizsgálunk, valamint kontrollcsoportként a felnőtt magyar lakosság jelenik meg. A három terület: az egészségügyi intézmények, az idősotthonok és a gyermekotthonok voltak és ezeken belül két külön csoportot is vizsgáltunk a dolgozókat és az ellátottakat (intézetben élő időseket, gyermekeket, valamint a kórházakban, rendelőintézetekben a betegeket). A vizsgálat előkészítésekor felkérő levél segítségével engedélyt kértünk a mintába került intézmények vezetőitől a kutatáshoz, azonban ők maguk nem képezték a vizsgálat részét, nem kerülhettek lekérdezésre. Az adatfelvétel során négy különböző kérdőívet alkalmaztunk: egy kérdőív szólt mindhárom terület dolgozóihoz, közös kérdőívük volt még az idősotthonok lakóiknak és a betegeknek, valamint a harmadik a gyermekeké volt. Utóbbi célcsoportnak elsősorban az életkoruk miatt készítettünk külön kérdőívet és fogalmaztunk át bizonyos kérdéseket. A felnőtt lakossághoz szintén egy külön kérdőív tartozott. A kérdőívek kérdéseinek harmada megegyezik, így lehetőségünk nyílt a különböző területek és csoportok ugyanazon témában való véleményegyezéseinek, eltéréseinek összehasonlításra, valamint voltak speciálisan adott területre vonatkozó kérdések és témák is, amelyek egy részében az szolgál számunkra kiegészítő információval, hogy a másik szakterület dolgozóinak, ellátottjainak mi a véleménye a másik területről. A jogismeretet és a jogtudatosságot külön a dolgozók és külön az ellátottak, valamint a lakosság körében vizsgálva mindig a releváns háttérváltozókkal, az adott csoport jellemzőivel is összevetettük. A dolgozók szintjén mindig háttér-információként néztük a korukat, nemüket, munkakörüket, iskolai végzettségüket, valamint, hogy mely régióban dolgoznak. Az ellátottak esetében mindig figyelembe vettük nemüket, korukat, etnikumukat. A lakosság esetében pedig a nem, kor, iskolai végzettség, munkaerő-piaci aktivitás, lakhelyük településtípusa és régiója volt, ami minden esetben háttérinformációként szolgált az elemzés során, ahhoz hogy megnézhessük vannak-e tipikus jellemzők az adott kérdésre adott válaszokban. A tanulmány során azon részeken mutatjuk be ezeket, ahol a fent jelzett jellemzők és az aktuális kérdés között szignifikáns különbséget tapasztaltunk és jeleztük, ennek hiányát azonban külön nem emeltük ki minden esetben.

TÁRKI ZRT.

4

BETEGJOGI KUTATÁS.

2. A minta 2.1. Lakossági minta A lakosság körében végzett reprezentatív kutatás adatfelvétele a 2008. decemberi Omnibusz kutatás keretei között zajlott. Alkalmazott mintavételi eljárásunk valószínűségi minta, tehát minden felnőtt magyar lakosnak azonos az esélye a mintába való bekerülésre. Így a minta segítségével begyűjtött adatokból levont következtetések – a statisztikai mintahiba mértékén belül – általánosíthatóak a teljes populációra. A minta elkészítéséhez többlépcsős, arányosan rétegzett, valószínűségi mintavételi eljárást alkalmaztunk. A rétegzés első lépcsőjében minden régióból kiválasztottuk azokat a településeket, amelyek a mintába kerültek. Ennek során általános szabályként azt az elvet alkalmaztuk, hogy Budapest és a kiemelt városok szerepeljenek a mintában. Kiemelt városok alatt a 78.000-nél több lakossal rendelkező településeket értjük. Ezt követően meghatároztuk, hogy az egyes régiókból, és ezen belül az egyes településtípusokból (kiemelt város, város, község) hány személynek kellett szerepelnie a mintában. A konkrét elemszámok kialakításakor azt az elvet követtük, hogy minden régió minden településtípusából akkora arányban kerültek a mintába kérdezettek, amekkora az alapsokaság (felnőtt lakossági minta esetén a 18 éven felüli lakosok) aránya a teljes népességen belül, régióra, és régión belüli településtípus lakosságarányra lebontva. A rétegenként lekérdezendő személyek számának meghatározását követően a minta konkrét kialakításához véletlen sétás módszert alkalmaztuk. A módszer lényege, hogy a kérdező nem neveket, címeket kap, csupán egy kiindulópontot, egy bejárandó útvonalat, és az útvonalon a mintába bekerülő lakások kiválasztásának algoritmusát határoztunk meg számára a mintába bekerült településen. Az így kiválasztott lakásokban Leslie Kish kulcs alkalmazásával választották ki a kérdezőbiztosok a háztartásból a mintába bekerülő személyt. A mintába került személyeket kérdezőbiztosaink személyesen keresték meg. A mintába bekerült címeket legalább kétszer fel kell keresniük, az első megkeresésnek hétköznap 16 óra után kellett történnie. Annak érdekében, hogy a mintába került nem, korcsoport, életkor és településtípus szerint kialakított csoportok aránya megegyezzen a felnőtt magyar népesség ugyanilyen szempont szerint kialakított csoportjainak arányával, a mintát súlyoztuk, így a súlyozott minta nem, életkor, településtípus és iskolai végzettség szerinti megoszlása jól illeszkedik a felnőtt népesség megfelelő adataihoz.

2.2. Intézményi minta Az intézményi minta esetében a Betegjogi, Ellátottjogi és Gyermekjogi KHT.-tól kaptuk meg az országban működő egészségügyi intézmények, idősotthonok és gyermekotthonok listáját. Alkalmazott mintavételi eljárásunk ez esetben is valószínűségi minta, hiszen minden intézménynek egyenlő esélye volt a bekerülésre. A mintavétel során ebből az adatbázisból véletlenszerűen választottuk ki a vizsgálathoz elvárt almintánkénti 23-23-23 intézetet intézményi gyakoriság szerinti arányban az ország régióiból. Minden intézményben 5 ott dolgozót és 10 ellátottat (beteget, időset, gyermeket) kellett lekérdezni. A gyermekotthonok esetében azonban volt 2 intézmény, ahol végül kevesebb mint 10 gyermekkel lehetett csak elkészíteni az interjút, mivel éppen szökésben voltak az otthonból és nem lehetett elérni őket. Az intézmények kiválasztása és a vezetői engedély beszerzése után a kérdezőbiztosoknak több szempontot kellett betartaniuk a kérdezettek kiválasztása során. A mintába került intézményekben a dolgozókat úgy választottuk ki, hogy a kérdezőbiztosokat köteleztük arra, hogy a kórházban, rendelőintézetben legalább két különböző osztályon kérdezzen alkalmazottakat, akik körében vegyesen kell, hogy legyenek orvosok, ápolók, más szakemberek, de vezetőket és kisegítő munkakörben dolgozókat nem interjúvolhattak meg. Az idősotthonokban és gyermekotthonokban is figyelniük kellett arra, hogy eltérő nemű, korú,

TÁRKI ZRT.

5

BETEGJOGI KUTATÁS.

szakirányú végzettségű és munkakörű dolgozók kerüljenek lekérdezésre. Az ellátottakat pedig legalább nem és kor szerint kellett vegyesen kérdezniük, valamint az egészségügyi intézményekben szintén legalább két különböző osztályon és külön járó és fekvő betegeket egyaránt a mintába kellett válogatniuk. Így állt össze a végleges 69 intézményt, 345 dolgozót, 686 ellátottat és 1010 lakossági mintán kérdezett felnőtt személyt tartalmazó adatbázis. (1.ábra) 1.ábra A vizsgálat célcsoportjai

TÁRKI ZRT.

6

BETEGJOGI KUTATÁS.

3. Szocio-demográfiai jellemzők 3.1. Lakosság A következőkben a lakosság alap jellemzőit mutatjuk be. A kutatás során az ellátottak jogtudatosságát a felnőtt magyar lakosság átlagához képest is vizsgáljuk. A vizsgálat országosan reprezentatív: nem, életkor, településtípus és iskolai végzettség szerinti megoszlása jól illeszkedik a felnőtt népesség megfelelő adataihoz. 1. táblázat. A lakossági válaszadók demográfiai összetétele (súlyozott adatok) N

%

Neme Férfi

472

46,7

Nő

538

53,3

18–39 éves

379

37,5

40–59 éves

336

33,3

60 éves és idősebb

295

29,2

érettségi alatt

575

56,9

érettségi

297

29,4

diploma

139

13,7

dolgozik

471

46,7

nyugdíjas

352

34,8

tanuló

59

5,8

egyéb inaktív

122

12,1

nincs válasz

6

0,6

Budapest

174

17,2

megyeszékhely

175

17,3

más város

330

32,7

község

331

32,8

Összesen

1010

100%

Életkor

Iskolai végzettség

Gazdasági aktivitás

Településtípus

A mintába került háztartások közel harmadában fordul elő, hogy van a családtagok között krónikus betegséggel élő és 4%-ában, hogy van fogyatékkal élő. Az elemzés során ezt szintén háttér-információként fogjuk kezelni, hiszen feltételezésünk szerint ezekben a háztartásokban magasabb a jogtudatosság, a betegjog ismeret szintje. A romák aránya a lakossági mintában 5,5%.

TÁRKI ZRT.

7

BETEGJOGI KUTATÁS.

2. a. táblázat. A lakossági válaszadók körében a krónikus betegséggel, fogyatékkal élő családtagok aránya N

%

Van-e Önnek vagy valamelyik családtagjának krónikus betegsége? Van

291

28,8

Nincs

719

71,2

Él az Önök háztartásukban fogyatékkal élő személy? Igen

43

4,2

Nem

956

94,7

Nincs válasz

11

1,1

2. b. táblázat. A lakossági válaszadók körében a romák aránya N

%

Etnikum (a kérdezőbiztos szerint roma vagy nem roma származású a kérdezett) 56 5,5 Roma Nem roma Nincs válasz Összesen

948

93,9

6

0,6

1010

100%

3.2. Intézményi dolgozók A mintába került intézményekben a dolgozókat úgy választottuk ki, hogy a kérdezőbiztosokat köteleztük arra, hogy legalább a kórházban, rendelőintézetben legalább két különböző osztályon kérdezzen alkalmazottakat, akik körében vegyesen kell hogy legyen orvosok, ápolók, más szakemberek, de vezetőket és kisegítő munkakörben dolgozókat ne interjúvoljanak meg. Az idősotthonokban és gyermekotthonokban is figyelniük kellett arra, hogy eltérő nemű, korú, szakirányú végzettségű és munkakörű dolgozók kerüljenek lekérdezésre. Az ezáltal a mintába került intézményi dolgozók demográfiai összetételéről elmondható, hogy mind a három típusban dominálnak a női dolgozók. Ez leginkább az idősek otthonában dolgozókra igaz. A dolgozók többsége középkorú (40 és 59 év közötti). Az egészségügyi intézményekben és a gyermekotthonokban azonban nem ritka, hogy 60 év feletti munkaerővel is találkozhatunk. Az egészségügyi intézményekben dolgozók minimum szakmunkás bizonyítvánnyal rendelkeznek, míg az idősek otthonában és a gyermekotthonokban vannak alapfokú végzettségű dolgozók is. Nem meglepő módon, a diplomások aránya az egészségügyi intézmények esetében kiugró, hiszen ott többségében orvosok, vezető ápolók kerültek bele a mintánkba. A gyermekotthonokban dolgozók körében főképp a gyermekfelügyelőket kérdeztük. A kórházakban, rendelőintézetekben, idősotthonokban dolgozók többségének egészségügyi végzettsége van (rendre 98%, 47%), míg a gyermekotthonokban a pedagógiai végzettség dominál (55%). Az adatok alapján az is kiderült, hogy az idősek otthonában dolgozók ötödének nincs szakirányú végzettsége. A dolgozók esetében fontos volt látnunk (leterheltség, szakképzettség, boldogulás) szempontjából, hogy hányan vállalnak másodállást is. Az egészségügyi intézményekben dolgozók 18%-ára igaz ez, míg a másik két intézménytípusban ez az arány jelentősen alacsonyabb.

TÁRKI ZRT.

8

BETEGJOGI KUTATÁS.

3. táblázat. Az intézményi dolgozók demográfiai, végzettségbeli és munkaköri összetétele almintánként Intézmény típus (alminta)

Egészségügyi intézmények (N = 115)

Idősek otthona (N = 115)

Gyermekotthonok (N = 115)

%

%

%

Férfi

36,5

7,0

16,5

Nő

63,5

93,0

83,5

18–39 éves

44,3

37,4

33,0

40–59 éves

47,0

62,6

63,5

60 éves és idősebb

8,7

-

3,5

-

4,3

2,6

Szakmunkás

3,5

21,7

10,4

Érettségi

32,2

54,8

28,7

Diploma

64,4

19,1

58,2

Szociális

0,9

28,9

31,3

Egészségügyi

98,3

47,4

4,3

(Gyógy) pedagógiai

0,9

2,6

54,8

Egyéb

-

0,9

8,7

Nincs szakirányú végzettsége

-

20,1

0,9

Nincs válasz

-

0,9

-

(Vezető) ápoló, gondozó

50,5

60,0

3,5

Orvos

47,8

-

0,9

Szociális (gondozó, segítő), mentálhigiénés munkatárs

0,9

13,0

12,2

Foglalkoztatás szervező, munkavezető

-

1,7

2,6

(Fejlesztő) pedagógus, mozgás terapeuta

-

0,9

24,3

Gazdasági munkatárs, ügyintéző

-

7,0

6,1

Gyermekfelügyelő

-

-

37,4

0,9

17,4

13,0

Neme

Életkor

Iskolai végzettség Alapfokú

Szakirányú végzettség

Munkakörök

Egyéb munkakör (pszichológus, gyám, utógondozó) Másodállás Van

18,3

8,7

5,2

Nincs

81,7

91,3

94,8

100%

100%

100%

Összesen

TÁRKI ZRT.

9

BETEGJOGI KUTATÁS.

Megnéztük azt is, hogy az intézményekben dolgozók mióta dolgoznak az adott szakterületen, munkahelyen, és azt tapasztaltuk, hogy az átlagéveket tekintve, a kérdezettek nagy munkatapasztalattal, sok évvel a hátuk mögött dolgoznak adott szakterületen. Az adatokból az is látszik, hogy többségük ugyanazon munkahelyen töltötte eddig pályafutása jelentős részét: a kórházakban, rendelőintézetekben dolgozók átlagosan majdnem 20 éve vannak a pályán, amiből 14 évet az adott intézményben töltöttek. A gyermekotthonokban és az idősek otthonaiban is a dolgozók körében magas a pályán töltött évek száma és ebben az esetben is jellemző, hogy a munkaévek többségében ugyanazon intézményben dolgozott a gondozó, gyermekfelügyelő.

4. táblázat. Az intézményi dolgozók munkatörténete Intézmény típus (alminta)




Hány éve dolgozik ezen a területen? (átlag/év)

19,8

14,8

14,8

Hány éve dolgozik az adott intézményben? (átlag/év)

14,4

8,9

8,6

3.3. Intézményi ellátottak Mint azt korábban már leírtuk, az ellátottak kiválasztásában a kérdezőbiztosoknak mintavételi szabályokat kellett betartaniuk. Az idősotthonokban és gyermekotthonokban figyelniük kellett arra, hogy az ellátottakat nem és kor szerint vegyesen kérdezzék, valamint az egészségügyi intézményekben legalább két különböző osztályon és külön járó és fekvő betegeket egyaránt a mintába kellett válogatniuk. Az intézményi lakók és ellátottak demográfiai összetételéről elmondható, hogy a betegek és az idősek körében magasabb a nők aránya, mint a férfiaké, míg a gyermekek esetében a fiúk javára van egy kis számbeli túlsúly. A mintába került gyermekek átlagéletkora 16 év, a betegeké 54 év, míg az időseké 77 év. 5. táblázat. Az intézményi ellátottak összetétele almintánként Intézmény típus (alminta)

Betegek (N = 230)

Idősek (N = 230)

Gyermekek (N = 224)

%

%

%

Férfi

43,0

33,0

54,3

Nő

57,0

67,0

45,7

Életkor (átlag/év)

53,8

77,1

16,4

Neme

A mintába került betegek iskolai végzettsége szerinti megoszlás közel azonos arányt mutat a felnőtt magyar lakosság körében tapasztalhatóval. Az idősotthonok lakóinak jelentős része alapfokú végzettséggel rendelkezik, ami szintén jól tükrözi a magyarországi kohorsz átlagot. A megkérdezett gyermekek több mint fele jelenleg általános vagy kisegítő iskolába jár, míg közel harmaduk szakmunkás képzőbe, további 13%-nyain vannak azok, akik már az érettségire készülnek. A beteg több mint fele nyugdíjas, egyharmadnyian vannak az alkalmazottként, vállalkozóként dolgozók.

TÁRKI ZRT.

10

BETEGJOGI KUTATÁS.

6. táblázat. Az idősek otthonában, a gyermekotthonokban és az egészségügyi intézményekben ellátottak jellemzői 1. Intézmény típus (alminta)

Betegek (N = 230)

Idősek (N = 230)

Gyermekek (N = 224)

%

%

%

27,0

54,8

32,6

16,1

Iskolai végzettség/Milyen iskolába jár? 8 általános, vagy kevesebb (speciális/kisegítő iskola) szakmunkás érettségi diploma

56,5 (átlag életkor: 15 év) 28,6 (átlag életkor: 18 év)

28,7

17,8

12,6 (átlag életkor: 18 év)

11,7

11,3

-

Munkaerő-piaci státusz Aktív: alkalmazott, vállalkozó

33,9

Inaktív: nyugdíjas

54,8

Inaktív: tanuló

2,6

Inaktív: munkanélküli, egyéb

8,7

Az adatfelvétel során törekedtünk arra is, hogy az egészségügyi intézmények betegei között vegyesen legyenek a járó és fekvőbeteg ellátásban részesülők, hiszen feltételezésünk szerint különbség mutatkozik a két típus között jogtudatosság és jogismeret tekintetében. A kórházakban, rendelőintézetekben kérdezettek közel fele, 48%-a mondta, hogy inkább jónak mondható az egészségi állapota, míg egyharmadnyian vannak az állapotukat nem kielégítőnek (32%), és egyötödnyien az azt kifejezetten rossznak látók aránya (20%). Az idősek otthonában már inkább rossz egészségügyi állapotról számoltak be az ellátottak, közel kétharmadnyian vannak azok, akik az állapotukat rossznak, vagy legalábbis nem kielégítőnek tartják. A krónikus betegek száma is magasabb az idősek otthonaiban, mint az egészségügyi intézményekben kérdezettek körében (rendre: 74%, 53%). Nem elfelejtendő tény, hogy a két csoport átlagéletkora között közel negyedszázad különbség van. Az idősek 13%-ának van gondnoka. A kérdezettek etnikumát tekintve, a gyermekotthonok lakói között a kérdezőbiztos szerinti besorolás szerint, a roma származású gyermekek száma jelentős (37%), míg az idősek otthonaiban az arány a lakosság körében tapasztalható arányhoz képest is alacsonyabb (2%-nyi). A mintába került gyermekek körében nagyon magas, 17%nyi az az arány, akik a kérdezőbiztos megállapítása szerint szellemileg visszamaradott, sérült gondozott. 7. táblázat. Az idősek otthonában, a gyermekotthonokban és az egészségügyi intézményekben ellátottak jellemzői 2. Intézmény típus (alminta)

Betegek (N = 230)

Idősek (N = 230)

Gyermekek (N = 224)

%

%

%

Járó v. fekvőbeteg Járó beteg

50,0

Fekvőbeteg

49,6

Nem tudja

0,4

TÁRKI ZRT.

11

BETEGJOGI KUTATÁS.

8. táblázat. Az idősek otthonában, a gyermekotthonokban és az egészségügyi intézményekben ellátottak jellemzői Intézmény típus (alminta)

Betegek (N = 230)

Idősek (N = 230)

Alapvetően jó

16,1

8,7

Változó, de inkább jónak mondható

32,2

32,2

Változó, nem kielégítő

31,7

40,4

Inkább rossz

20,0

18,7

Gyermekek (N = 224)

Egészségi állapot (szubjektív megítélés, önbesorolás)

Van-e gondnoka? Van

13,0

Nincs

87,0

Van-e krónikus betegsége? Van

53,0

73,8

Nincs

46,5

25,3

Nem tudja

0,4

0,9

Etnikum (a kérdezőbiztos szerint roma vagy nem roma származású a kérdezett) 4,4 1,7 Roma

36,6

Nem roma

95,6

97,4

58,0

Nem tudja

-

0,9

5,4

Fogyatékosság (a kérdezőbiztos szerint van-e valamilyen fogyatékossága a kérdezettnek) 89,1 69,9 Nincs

82,1

Van: Fizikai

8,3

23,1

-

Van: Szellemi

0,9

2,6

17,0

Van: Fizikai és szellemi is

1,3

4,4

-

Nem tudja

0,4

-

0,9

Összesen

100%

100%

100%

TÁRKI ZRT.

12

BETEGJOGI KUTATÁS.

4. Az ellátás, a munkavégzés körülményei A jogtudatosság és az ellátottak, valamint a dolgozók életminőségének ismeretéhez elengedhetetlen része volt a vizsgálatban a körülmények feltérképezése. Láthattuk, hogy az egészségügyi intézményekben dolgozók jelentős része vállal másodállást. A dolgozókat a leterheltségükről kérdeztük. Az eredmények azt mutatják, hogy az intézményekben dolgozók egyöntetű véleménye az, hogy túlterheltek munkaidejükben. Minden intézménytípusban az ötfokú skálán adott átlagérték (ahol az 1-es jelentette, hogy alulterheltek, míg az 5-ös, hogy túlterheltek) rendkívül magas értéket mutat a dolgozók leterheltségének megítélésében. A dolgozók saját, munkaidei leterheltségük megítélésében a gyermekotthonokban 4,16-os, az idősek otthonaiban 4,25-ös, míg a kórházakban 4,45-ös átlagpontot adtak. A betegek, gyermekek, idősek ellátásában azonban ez nem jelenhet meg. Az elv, miszerint minden ellátott egyenlő bánásmódban kell, hogy részesüljön, a valóságban sosem jelenik meg tiszta formájában. Az ellátásban van, aki több gondozást igényel, ezt nevezzük ebben az esetben pozitív diszkriminációnak (ennek következménye az, hogy ha valaki több odafigyelést igényel, akkor óhatatlanul is kevesebb jut a másik ellátottnak, a mérleg nyelve sosem kiegyenlített) és vannak, akikkel pedig maguk a dolgozók foglalkoznak valamely oknál fogva kevesebbet vagy gyengébb minőségben, ez pedig a negatív diszkrimináció. A különböző intézménytípusokban a dolgozók többsége úgy véli, hogy az, aki több gondozást igényel, azt kiemelten kezelik, segítik, ez legerősebben az idősek otthonában élőket érinti (az eü. intézményekben dolgozók 56%-a, a gyermekotthonokéinak 83%, míg az idősek otthonaiban segítők 60%-a mondta, hogy kiemelten kezelik az erre rászoruló ellátottak egy részét). A gyermekotthonokban és egészségügyi intézményekben dolgozók közül tízből négyen vallják azt, hogy minden ellátottat egyformán kezelnek, míg az idősek gondozói közül minden ötödik gondolja így. Az adatok azt is mutatják, hogy a három intézménytípus közül az egészségügyi dolgozók jelezték legmagasabb arányban, hogy igenis vannak (egészségügyi rászorultsággal nem indokolható) kivételezések e területen: a dolgozók mintegy 8 %-a mondta, hogy vannak betegek, akik esetében részrehajlás tapasztalható a dolgozók részéről az ellátás tekintetében (a másik két intézménytípus esetében ez az arány nem érte el az 1%-ot sem). A dolgozók véleményét összevetettük az idősek otthonaiban és az egészségügyi intézményekben ellátottakéval is. Az ő véleményük a dolgozókéhoz hasonlóan leginkább az volt, hogy aki több gondozást igényel, azt kiemelten segítik, kezelik a dolgozók (idősek 42%-a, míg a betegek 55%-a gondolja így). A két intézménytípusban ellátottak között itt is a tekintetben tapasztalható különbség, hogy a betegek magasabb arányban jelezték, hogy az adott intézménytípusban vannak kivételezések, illetve, hogy nagy különbség mutatkozik a betegekkel való bánásmódban: minden tizedik beteg (11%), míg az idősek otthonában élők 3%-a véli így. A kórházakban, rendelőintézetekben, idősek otthonában ellátottak közül tízből négyen vélik úgy, hogy minden ellátottat egyformán kezelnek a dolgozók. A következőkben részletesebben szeretnénk bemutatni az idősek otthonában élők és az egészségügyi intézményekben ellátottak körülményeit, azt, hogy hogyan érzik magukat az adott intézményben. Ezek lesznek azok az alapadatok, amiket a jogtudatosság értékelésének modelljében szintén beemelünk majd háttér-információként. Mind az idősek, mind pedig a betegek többsége (rendre: 79%, 69%) arról számolt be, hogy amikor az intézménybe került, a személyzet teljes mértékben segítőkész volt abban, hogy megszokja a környezetet. A gyermekek háromnegyede szintén így emlékszik (75%). A fogadtatást a betegek kevesebb mint 5%-a, a gyermekek 4%-a, míg az idősek 2%-a sérelmezte. Elmondásuk szerint az intézményekben élő gyermekek egymást is szívesen fogadták. A gyermekek több mint fele mondta, hogy mindegyik gyerek

TÁRKI ZRT.

13

BETEGJOGI KUTATÁS.

(52%), míg további 40%-nyian, hogy a gyerekek többsége szívesen fogadta őt, amikor az otthonba került. Mintegy 7%-nyian voltak azok a gyerekek, akik szerint a többiek elutasítóak voltak velük szemben. Ezen gyerekek többsége a mai napig nem igazán illeszkedett be, hiszen jellemzően ők azok, akik nem beszélgetnek az otthonban a többiekkel. A gyermekek (kérdezőbiztos által jelzett) származása nincs szignifikáns kapcsolatban azzal, hogy a gyermekek egymást, illetve a dolgozók miképpen fogadták vagy nem fogadták szívesen az otthonba kerülésekor. Az intézményi lakók életminősége szempontjából fontos tényező, hogy milyen az ellátottak egymás, valamint az ellátottak és a dolgozók közötti kapcsolat. Az idősek otthonában élők 71%-a mondta, hogy gyakran beszélget az otthon lakóival, 27%-uk szokott csak néhány időssel beszélgetni, és mindössze 2%-nyian vannak azok, akik azt mondták, hogy nincs kapcsolatuk az ott lakókkal. A gyermekotthonokban élők esetében hasonló arányokat láthatunk. A gyerekek háromnegyede (75%) mondta, hogy gyakran, míg 21%-uk hogy csak pár gyerekkel, de szokott beszélgetni, míg 4%-nyian voltak azok, akik nem igazán barátkoznak az intézmény lakóival. A gyermekektől azt is megkérdeztük, hogy milyen a kapcsolatuk az otthonban dolgozókkal. A gyermekek 96%-a jó kapcsolatban vannak az otthon dolgozóival: több mint fele mondta, hogy nagyon jó (54%), míg 42%-nyian, hogy inkább jó viszonyban vannak a felügyelőkkel, vezetőkkel, pedagógusokkal, segítőkkel. Az otthonban élő gyermekek 5%-a érzi úgy, hogy rossz, vagy nagyon rossz kapcsolata van a dolgozókkal. Jellemzően ezek a gyerekek azok, akik nem vesznek részt általában az otthonban szervezett programokon. Mint ahogy ez az idősek esetében is jellemző: az a kis része a lakóknak, aki nem beszélget idős társaival, ugyanaz, akik a programokon sem vesznek részt, tehát teljesen szeparálják magukat valamilyen oknál fogva. Az adott otthonok által szervezett programokon amúgy a gyermekek 83%-a, míg az idősek 77%-a szokott részt venni általában. Alapvetően az intézményi lakók többsége (elmondásuk alapján) jól érzi magát az otthonban: az ötfokú skálán (ahol az 1-es jelentette , hogy rosszul, míg az 5-ös, hogy nagyon jól érzi magát az otthonban) a gyermekek által adott átlagpont 4,04, míg az időseké 4,22. Az adatok alapján a gyermekek egymással nehezebben jönnek ki, mint az otthon dolgozóival. A gyermekek 22%-a mondta, hogy gyakran veszekszik az otthonban lakó társaival, míg 12%-uk szokott a dolgozókkal (is) sokszor ellentétbe kerülni. Ritkán, de konfliktusba kerül társaival a gyerekek 63%-a, míg a dolgozókkal 48%-uk, ami elég magas arányt jelent. A gyermekek 13%-áról mondható el, hogy soha nem szokott veszekedni sem társaival, sem pedig a dolgozókkal. A mintába került gyermekek felének az adott otthon az első, amiben eddig élt (51%), míg másik fele már élt másik intézményben is (49%). Hogy teljesebb képet kaphassunk a körülményekről, megkértük az ellátottakat (időseket és betegeket), hogy értékeljék az ellátást különböző paraméterek alapján. A vizsgálat kontrollcsoportját maga a felnőtt magyar lakosság alkotja. A mintába került lakosok többsége (67%-a) egy éven belül járt legutóbb egészségügyi intézményben saját kezelése céljából. Akik voltak az elmúlt 12 hónapban rendelőben, kórházban, azok átlagosan legalább 7 alkalommal tették ezt az év folyamán. Ez rendkívül magas arány, a 2006-ban a nemzetközi ESS (European Social Survey) kutatás eredményei is ezt mutatták. A vizsgált 24 európai ország közül Magyarország az első helyen szerepelt a lakosság rendelőkbe, kórházakba járásának gyakorisága alapján.1 A lakosság körében azokat, akik jártak az elmúlt időben rendelőintézetben, kórházban és/vagy háziorvosnál, valamint az időseket és az egészségügyi intézmények jelenlegi ellátottjait kértük fel az értékelésre. A továbbiakban a három csoport (betegek, idősek, lakosság) véleményét fogjuk összehasonlítani. Az ellátás különböző tényezőivel leginkább az intézményi lakók, az idősek vannak megelégedve. Mindegyik általunk kérdezett pontban magas átlagértéket, osztályzatot adtak az ellátásra. Az egészségügyi intézményben kérdezett betegek szintén jó véleménnyel voltak az egészségügyi dolgozókról, a kórház, rendelőintézet tisztaságával, a szolgáltatásokkal és annak haté1

Megjelent: http://www.tarki.hu/tarkitekinto/20060918.html

TÁRKI ZRT.

14

BETEGJOGI KUTATÁS.

konyságával. A legkritikusabb a kontrollcsoport, a lakosság volt. A lakosság az ellátottaknál rosszabb véleménnyel volt a kórházakban, rendelőintézetekben tapasztalható ellátás szervezettségével. (2. ábra)

2. ábra Mennyire volt/van megelégedve…(ötfokú skála átlagpontjai) 1

2

3

4

5 4,6 4,6

az egészségügyi személyzet szakértelmével?

3,9

a tájékoztatással a betegségével, panaszával kapcsolatban?

4,5 4,6 3,8

az intézményi szolgáltatásokkal, gondozással?

4,5 4,7

4,5 4,4

a bentlakókkal, betegekkel való kapcsolatukkal?

3,8

az otthon/kórház/rendelőintézet tisztaságával?

4,3 4,7 3,9 4,2

az ellátás szervezettségével? betegek (N = 230)

4,6 3,4

idősek (N = 230)

lakosság (N = 1010)

Az ellátottak körülményeit és hátterét vizsgálva összességében véve az mondható el, hogy bár a dolgozók leterheltek, de a betegek, idősek, gyermekek megítélése szerint jó munkát végeznek és jó viszonyt ápolnak az ellátottakkal. Kivételezések előfordulnak, de ezt minden intézménytípus lakói elfogadják. Az intézményi lakók többsége jól érzi magát és megítélése szerint jó ellátásban részesül. Hogy ezt mi alapján ítélik meg és mennyire élik meg tudatosan, erre keressük a választ a vizsgálat során. A lakosság azonban az intézményi ellátottaknál lényegesen kritikusabban értékeli az egészségügyi ellátás színvonalát.

TÁRKI ZRT.

15

BETEGJOGI KUTATÁS.

5. Házirend Hipotézisünk szerint az ellátottak jogtudatosság hiátusának egyik aspektusa a házirend (nem) ismeretében keresendő. Mindhárom intézménytípusban (egészségügyi intézmények, gyermekotthonok, idősotthonok) megkérdeztük a dolgozókat és az ellátottakat is arról, hogy ismerik-e az adott intézmény házirendjét. Az adatok alapján elmondható, hogy elenyésző azok száma mind a dolgozók, mind az ellátottak körében, akik elmondásuk szerint nem ismerik a házirendet. (3. ábra) Egyedül az egészségügyi intézmények ellátottjai körében tapasztalható egy nagyobb csoport, akik nem ismerik a házirendet. A házirendet nem ismerő betegek fele, 53%-a járóbeteg, így esetükben részben érthető, ha nem találkoztak azzal, a másik fele, 46%-nyian viszont fekvőbetegek. Természetesen a kórházban bent töltött idő is differenciálhatja, hogy miért nem találkozott, miért nem ismertették vele a házirendet. A házirendet nem ismerő betegek körében felülreprezentáltak a közép-magyarországi intézményekben ellátottak (60%).

3. ábra Ismeri-e a házirendet?

Gyermekotthonok

Idősek otthona

Egészségügyi intézmények

0 dolgozók (N = 115)

20

80

100

3

66 34

dolgozók

igen nem 100

0

ellátottak (N = 230)

97 3

dolgozók (N = 113) 0 ellátottak (N = 223)

60

97


(N = 115)

40

100

94 6

A házirendet ismerő ellátottak között különbség tapasztalható abban, hogy ki honnan ismeri azt. A kórházak, rendelőintézetek betegei jellemzően a kifüggesztett házirendet olvasták el (61%). Az idősek otthonában az ellátottak közel harmada, mielőtt az intézménybe került, akkor kapta írásban kézhez (30%), és szintén harmada a bekerüléskor kapta meg és olvashatta el a házirendet (32%). Minden ötödik

TÁRKI ZRT.

16

BETEGJOGI KUTATÁS.

házirendet ismerő idős az otthon falán kifüggesztett házirendet olvasta, 8%-ának felolvasták, és 6%nyian vannak, akik a gondozottaktól hallott róla. A házirend tartalmáról a gyermekeket kérdeztük. Az otthonokban lakó gyermekek közül tízből nyolcan tudják jól, hogy a házirend az intézményben élők, az ott gondozottak és látogatóik jogait és kötelezettségeit fogalmazza meg. Minden tizedik gyermek gondolja úgy, hogy a Házirend csak a dolgozók jogait és kötelezettségeit tartalmazza és 4%nyian gondolják úgy, hogy a Házirend csak a látogatókra vonatkozik. Az egészségügyi intézményben dolgozók 81%-a, az idősek otthonok alkalmazottjainak 87%-a, míg a gyermekotthonokénak 87%-a véli úgy, hogy a házirendet az intézmény fenntartójának kell jóváhagynia. A többi dolgozó szerint ezt valaki másnak kell megtennie, de nem a fenntartónak.

TÁRKI ZRT.

17

BETEGJOGI KUTATÁS.

6. Jogok ismerete és érvényesülése A következő fejezetben az intézményi dolgozók és ellátottak, valamint kontrollcsoportként a lakosság betegjogi, ellátottjogi és gyermekjogi ismereteit fogjuk bemutatni. A fejezetben külön mutatjuk be a három területet: az egészségügyi intézményeket, az idősotthonokat és a gyermekotthonokat jellemző adatokat.

A különböző területek bemutatása előtt először bemutatjuk a lakosság véleményét arról, hogy szerintük az embereknek általában elegendő ismereteik vannak-e az őket megillető jogokról. A kérdezetteknek ötfokú skálán kellett értékelniük mások jogismeretét, ahol az 1-es jelentette, hogy véleményük szerint alig vannak ismereteik másoknak adott jogokról, míg az 5-ös jelentette, hogy szerintük a többség jól tájékozott ez ügyben. Az eredmények alapján elmondható, hogy a felnőtt magyar lakosság véleménye szerint az emberek többségének kevésbé van elegendő ismerete az őket megillető jogokról: az ötfokú skála átlagpontja a közepes értéket sem érik el. (4.ábra) A lakosság 4%-a nem tudott adott jogokkal kapcsolatban választ adni kérdésünkre. A lakosságon belüli társadalmi csoportokat egymással összehasonlítva szignifikáns különbség a különböző településtípusokon élők körében tapasztalható. A Budapesten élők 2,72-es átlagpontjához képest a városokban élők véleményének 2,36-os átlaga szerint elmondható, hogy a fővárosiak körében némileg magasabb azok aránya, akik kicsit jobbnak érzékelik mások ismereteit saját jogaikkal kapcsolatban.

4. ábra Mit gondol az embereknek általában elegendő ismereteik vannak az őket megillető jogokról? (ötfokú skála átlagpontjai a lakosság körében) 1

2

3

Az őket megillető jogokról általában elegendő ismerete van az embereknek? (N = 967)

2,49

A betegjogokról általában elegendő ismerete van az embereknek? (N = 971)

2,47

A gyermekek jogairól általában elegendő ismerete van az embereknek? (N = 968)

2,43

A szociális jogokról általában elegendő ismerete van az embereknek? (N = 962)

2,36

4

5

TÁRKI ZRT.

18

BETEGJOGI KUTATÁS.

6.1.1. A TÖRVÉNYEK MEGLÉTÉNEK ISMERETE A felnőtt magyar lakosság körében tízből nyolcan tudják, hogy van törvényi szabályozás a betegek jogairól ma Magyarországon. Az egészségügyben, idősotthonokban, gyermekotthonokban dolgozók egyike számára sem volt ez kétséges. A betegek esetében elenyésző azok száma, akik nem tudták, hogy szól törvény a jogaikról, míg az idősek 87%-a tudta ezt. (5. ábra) 5. ábra Azok aránya, akik szerint ma Magyarországon van törvényi szabályozás a betegek jogairól (%) 0

20

40

60

80

80

Lakosság (N = 1010)

dolgozók

100


100


100

ellátottak


100

Betegek (N = 230)

97

84


A szociális ellátásban lévők jogairól szóló törvényről a lakosság 72%-a hallott. Az intézményi dolgozók körében volt pár ember azonban, aki szerint nincs ilyen törvény ma Magyarországon. Az idősotthonokban élők körében, akiket igencsak érint ennek a törvénynek a létezése, 86%-nyian vannak azok, akik szerint van szabályozás a szociális ellátásban részesülők jogaival kapcsolatban. (6. ábra)

6. ábra Azok aránya, akik szerint ma Magyarországon van törvényi szabályozás a szociális ellátásban részesülők jogairól (%) 0

dolgozók


20

40

60

80

100

72


98


99

ellátottak


100

94

Betegek (N = 230)


80

TÁRKI ZRT.

19

BETEGJOGI KUTATÁS.

A felnőtt magyar lakosság 78%-a tudja, hogy van törvényi szabályozás a gyermekek jogairól. A gyermekek 86%-a tudja ugyanezt. Az intézményi dolgozók szinte kivétel nélkül tudták, hogy van ilyen törvény ma Magyarországon. (7. ábra)

7. ábra Azok aránya, akik szerint ma Magyarországon van törvényi szabályozás a gyermekek jogairól (%) 0


20

40

60

80

78

99

dolgozók


100


ellátottak


Gyermekek (N = 224)

100

100

86

Az egészségügyi dolgozók 26%-a véli úgy, hogy a Közigazgatási Hivatal, míg 56%-uk, hogy valamely más hatóság ellenőrzi a jogszabályok betartását, a szolgáltatások színvonalát az intézményükben. Körükben 17%-nyian vannak azok, akik nem tudtak választ adni a kérdésünkre. Az idősek otthonaiban és a gyermekotthonokban dolgozók közül tízből nyolcan tudják, hogy az intézményük ellenőrzése a Közigazgatási Hivatal hatókörébe tartozik. (8.ábra)

TÁRKI ZRT.

20

BETEGJOGI KUTATÁS.

8. ábra Ön szerint melyik hatóság ellenőrzi a jogszabályok betartását, a szolgáltatások színvonalát az olyan intézményekben, mint amilyen az Önöké is? (intézménytípusok szerinti bontásban, az ott dolgozók körében, %)

0%

20%

40%

60%

80%

100%

egészségügyi intézmények dolgozói

56%

26%

17%

(N = 115)

idősek otthonaiban

82%

dolgozók (N = 115)

gyermekotthonokban dolgozók (N = 115)

12%

80%

a Közigazgatási Hivatal

18%

más hatóság

6%

3%

nem tudja

6.1.2 A BETEGJOGOK ISMERETE Felmértük a felnőtt magyar lakosság betegjogi ismeretét is. Arra kértük őket, hogy mondják el, szerintük milyen jogai vannak egy betegnek ma Magyarországon. Spontán válaszokat rögzítettünk, amelyeket utólagosan kódoltunk be, a kérdezettek több jogot is felsorolhattak. Tízből négy kérdezett egy jogot sem tudott felsorolni. A lakosság egynegyede, 25%-nyian vannak azok, akik tudják, hogy van törvényi szabályozás a betegek jogairól, de önmaguktól egy elemét, egy jogot sem tudtak mondani. Akik megnevezték valamely jogát a betegeknek, azok fele az egészségügyi ellátáshoz való jogot említette. Minden negyedik lakos van tudatában a betegek tájékoztatási és minden ötödik pedig a betegjogi képviselőhöz való fordulás jogával. Mindössze minden tizedik felnőtt állampolgár tudja, hogy a betegeknek joguk van az adott intézmény elhagyásához, az ellátás visszautasításához, a gyógyszerválasztáshoz és az emberi méltóság megtartásához mint alapjoghoz. Az egészségügyi dokumentáció megismerésének jogával kapcsolatban a lakosok 7%-a tett említést. (9.ábra) A felnőtt magyar lakosság a betegjogokat nem ismerők körében (tehát, akik egy jogot sem tudtak megemlíteni) az átlagosnál (38%) jelentősen magasabb arányban vannak a 60 év felettiek (43%), a roma származásúak (61%), az alapfokú végzettséggel rendelkezők (44%) és a megyeszékhelyen élők (51%).

TÁRKI ZRT.

21

BETEGJOGI KUTATÁS.

9. ábra Ön szerint milyen jogai vannak egy betegnek ma Magyarországon? (a spontán válaszok %os megoszlása a lakosság körében, egy kérdezett több választ is adhatott, N = 1010)

0

20

40

18

a betegjogi képviselőhöz fordulás joga az intézmény elhagyásának joga

12

az ellátás visszautasításának joga

12

a gyógyszerválasztás joga

12

az emberi méltósághoz való jog

11

a kapcsolattartáshoz való jog

7

az önrendelkezéshez való jog

7

egyéb jogot említett egy jogot sem említett

100

23

a tájékoztatáshoz való jog

megismerésének joga

80

54

az egészségügyi ellátáshoz való jog

az egészségügyi dokumentáció

60

7 20 38

A felnőtt magyar lakosság egyharmada véli úgy, hogy alig vannak ismeretei az őt megillető betegjogokról (32%). A lakosság 5%-a vallja magáról, hogy jól tájékozott ez ügyben. Az ötfokú skálán (ahol az 1-es jelentette, hogy alig vannak ismeretei, míg az 5-ös, hogy jól tájékozott) a felnőtt magyar lakosság átlagpontja 2,3, ami nagyon alacsonynak mondható, tehát a lakosság többsége úgy érzi, hogy nagyon kevés ismerete van a betegjogokkal kapcsolatban. Mint azt korábban már bemutattuk, a lakosság véleménye a többi ember jogismeretével kapcsolatban is közel ezt az arányt mutatta, tehát jelezték, hogy szerintük nemcsak nekik, de másoknak sincsenek megfelelő ismereteik e téren. (vö. 4.ábra)

A kórházban dolgozók közül nem volt olyan személy, aki legalább egy jogot ne tudott volna említeni a betegekkel kapcsolatban. A kórházakban, rendelőintézetekben dolgozók közül legtöbben a betegek megfelelő ellátáshoz való jogát említették (az említések 57% jelölte ezt a jogot meg) és szintén sokan mondták a betegjogi képviselőhöz való fordulás (52%), az ellátás visszautasításához való (50%), a hozzátartozókkal való kapcsolattartás (45%) valamint az intézmény elhagyásához (42%) való jogot. Minden harmadik említés szólt a betegek szabad orvosválasztásának jogáról (33%) és minden közel negyedik az egészségügyi dokumentáció megismeréséhez (23%) és a tájékoztatáshoz való jogról (23%). Az egészségügyi dolgozók jogokra vonatkozó említéseinek 10%-a szólt a gyógyszerválasztás, 9%-a betegek önrendelkezéshez való jogáról, valamint 4%-a az emberi méltósághoz való jogról.

TÁRKI ZRT.

22

BETEGJOGI KUTATÁS.

Az orvosi ellátásban részesülők mintegy negyede egyáltalán nem tudott megnevezni egy betegjogot sem. Akik viszont tudtak, azok közül tízből négyen a megfelelő ellátáshoz való és a szabad orvosválasztáshoz való jogot említették meg (40-40%). Minden negyedik említés szólt a betegek hozzátartozóival való kapcsolattartás és a betegjogi képviselőhöz való fordulás jogáról (25-25%). A betegjogokat ismerők minden ötödik említése az ellátás visszautasításához és/vagy a tájékoztatáshoz való jogra vonatkozott (19-19%), míg a válaszok 16%-a az intézmény elhagyásának jogáról szólt. Az egészségügyi dokumentáció megismerését, az önrendelkezéshez és az emberi méltósághoz való jogot, akárcsak a lakosság és a dolgozók köre, az ellátottaknak is csak egy kis része említette. (10. ábra) Az egészségügyi ellátásban részesülők körében, akik nem tudtak egy jogot sem megemlíteni, azok körében az átlagosnál (23%) magasabb a fiatalok, a 18 és 39 év közöttiek (35%), valamint az alapfokú végzettségűek (25%).

10. ábra Ön szerint milyen jogai vannak egy betegnek ma Magyarországon? (az egészségügyi ellátásban részesülők körében, egy kérdezett több választ is adhatott, a spontán említések száma = 382)

0%

20%

40%

Megfelelő ellátásban kell részesülnie

40%

Szabad orvosválasztás joga

40%

Betegjogi képviselőhöz fordulhat

25%

Kapcsolatot tarthat a hozzátartozóival

25%

100%

19%

A tájékoztatáshoz való joga

16%

Elhagyhatja az intézményt Megismerheti a rá vonatkozó egészségügyi

12%

dokumentációt Az önrendelkezéshez való joga

4%

Az emberi méltósághoz való joga

4%

A gyógyszerválasztás joga

3%

egy jogot sem említett

80%

19%

Visszautasíthatja az ellátást

egyéb jog

60%

7% 23%

Arra is kíváncsiak voltunk, hogy a különböző intézménytípusokban dolgozók és legfőképpen az kórházakban, rendelőintézetekben dolgozók hogyan vélekednek arról, hogy a betegek mennyire ismerik saját jogaikat. Differencia mutatkozik a dolgozók között a betegek saját jogainak ismerete tekintetében: míg a kórházakban, rendelőkben dolgozók többségének (80%-ának) az a véleménye, hogy a betegek ismerik saját jogaikat, addig az idősek otthonában és leginkább a gyermekotthonokban dolgozók már kisebb arányban gondolják így (rendre 70%, 51%). (11.ábra)

TÁRKI ZRT.

23

BETEGJOGI KUTATÁS.

11. ábra Ön szerint menyire ismerik a betegek saját jogaikat? (dolgozók válaszai intézménytípusok szerinti bontásban)

0%

20%

40%

60%

80%

100%

egészségügyi intézmények

57%

23%

20%

dolgozói (N = 115)

idősek otthonaiban


50%

20%

dolgozók (N = 115)

29%

42%

46%

teljes mértékben ismerik

inkább ismerik

inkább nem ismerik, vagy

egyáltalán nem ismerik

9%

1%

Nem tudja

6.1.3 A SZOCIÁLIS JOGOK ISMERETE

Felmértük a felnőtt magyar lakosság szociális ellátásban részesülőkkel kapcsolatos jogi ismeretét is. Arra kértük őket, hogy mondják el, szerintük milyen jogai vannak egy szociális ellátásban részesülőnek ma Magyarországon. Ebben az esetben is spontán válaszokat rögzítettünk, amelyeket utólagosan kódoltunk be. A kérdezettek több jogot is felsorolhattak. Az adatok alapján elmondható, hogy a felnőtt magyar lakosság a betegjogi ismereteihez képest a szociális jogok területén (még) kevésbé jártas. Tízből hét kérdezett egy jogot sem tudott mondani, ami a szociális ellátásban részesülőkre vonatkozik. Akik mégis mondtak valamit, azok is általánosságban véve a „szociális ellátáshoz való jogot” említették. Az említők egyharmada a tájékoztatást, az emberi méltóságot és a kapcsolattartást mondta mint szociális jogot. (12.ábra) A lakosság fele, 49%-nyian azok, akik tudják, hogy van törvényi szabályozás a szociális ellátásban részesülők jogairól, de önmaguktól egy elemét, egy jogot sem tudtak mondani. Akárcsak a betegjogok esetében, a szociális jogok ismeretével kapcsolatban is elmondható, hogy a jogokat nem ismerők körében az átlagosnál (71%) magasabb arányban vannak a 60 év felettiek (77%), így a nyugdíjasok is (78%), valamint az alapfokú végzettségűek (76%) és a megyeszékhelyen élők (83%).

TÁRKI ZRT.

24

BETEGJOGI KUTATÁS.

12. ábra Ön szerint milyen jogai vannak a szociális ellátásban részesülőknek? (a spontán válaszok %-os megoszlása a lakosság körében, egy kérdezett több választ is adhatott, N = 1010)

0

20

40

tájékoztatáshoz való jog

32


32

kapcsolattartás joga

31

intézményen belüli és kívüli szabad mozgáshoz való jog

saját ruházat használatának joga

egyéb jog ("szociális ellátáshoz való jog")

egy jogot sem említett

60

80

100

19

16

29

71

A felnőtt magyar lakosság fele véli úgy, hogy alig van ismerete a szociális ellátással kapcsolatos jogokról (49%). A lakosság alig 3%-a vallja magáról, hogy jól tájékozott ez ügyben. Az ötfokú skálán (ahol az 1-es jelentette, hogy alig vannak ismeretei, míg az 5-ös, hogy jól tájékozott) a felnőtt magyar lakosság átlagpontja 1,9, ami rendkívül alacsonynak mondható, tehát a lakosság többsége úgy érzi, hogy minimális ismerete van a szociális jogokkal kapcsolatban. Mint azt korábban már bemutattuk, a lakosság véleménye a többi ember szociális jogismeretével kapcsolatban is közel ezt az arányt mutatta, tehát jelezték, hogy szerintük nemcsak nekik, de másoknak sincsenek megfelelő ismereteik e téren. (vö. 4.ábra)

Az idősek otthonaiban dolgozók közül 7%-nyian vannak azok, akik nem tudtak egy szociális ellátásra vonatkozó jogot sem említeni. Az idősotthonokban dolgozók közül legtöbben a szociálisan rászorultak ellátáshoz való (az említések 51% jelölte ezt a jogot meg), míg a hozzátartozókkal való kapcsolattartás jogát említette (49%), valamint az intézményen belüli és kívüli szabad mozgást (42%) és az emberi méltósághoz való jogot (35%) szintén többen mondták. Az említések 28%-a szólt a szociális ellátásban részesülők tájékoztatáshoz, és 35 %-a a saját ruhához való jogáról. Az anyagi juttatásokról az említések 6%-a szólt.

TÁRKI ZRT.

25

BETEGJOGI KUTATÁS.

Az idősotthonokban élők 42%-a egyáltalán nem tudott megnevezni egy szociális jogot sem. Akik viszont tudtak, azok közül tízből öten magát az ellátáshoz való jogot említették. Az említések több, mint 40%-a jelölte meg a rokonokkal való kapcsolattartás és az intézményen belüli és kívüli szabad mozgás jogát. Szintén sok említés jelölte meg a saját ruhához való jogot, míg a tájékoztatás jogosultságát az említések 26%-a jelölte meg. (13.ábra)

13. ábra Ön szerint milyen jogai vannak egy szociális ellátásban részesülőnek ma Magyarországon? (a spontán válaszok %-os megoszlása az idősek otthonában élők körében, egy kérdezett több választ is adhatott, említések száma = 329)

0%

20%

40%

Szabadon mozoghat az intézményen belüli és

42%

kívüli

39%

A saját ruháját hordhatja

Egyéb jogot említ

egy jogot sem említ

100%

43%

Kapcsolatot tarthat a rokonaival

Emberi méltósághoz való jog

80%

51%

Ellátáshoz való jog

Tájékoztatáshoz való jog

60%

26%

21%

25%

42%

Arra is kíváncsiak voltunk, hogy a különböző intézménytípusokban dolgozók, és legfőképpen az idősotthonok lakóinak gondozói hogyan vélekednek arról, hogy a szociális ellátásban részesülők mennyire ismerik saját jogaikat. Az adatok alapján elmondható, hogy tízből nyolc dolgozónak az a véleményre, hogy a szociális ellátásban részesülők (inkább vagy teljes mértékben) ismerik a jogaikat, elenyésző azok aránya, akik szerint egyáltalán nem ismerik a rászorultak a jogaikat. (14.ábra)

TÁRKI ZRT.

26

BETEGJOGI KUTATÁS.

14. ábra Ön szerint menyire ismerik a szociális ellátásban részesülők saját jogaikat? (dolgozók válaszai intézménytípusok szerinti bontásban)

0%

20%

40%

60%

80%

100%


15%

60%

22%

dolgozói (N = 115)

idősek otthonaiban dolgozók (N = 115)


21%

19%

58%

57%

19%

17%

7%


inkább ismerik



Nem tudja

6.1.4 A GYERMEKJOGOK ISMERETE

Felmértük a felnőtt magyar lakosság gyermekjogi ismeretét is. Arra kértük őket, hogy mondják el, szerintük milyen jogai vannak egy intézetben élő gyermeknek ma Magyarországon. Ebben az esetben is spontán válaszokat rögzítettünk, amelyeket utólagosan kódoltunk be. A kérdezettek több jogot is felsorolhattak. Az adatok alapján elmondható, hogy a felnőtt magyar lakosság 67%-a egy olyan jogot sem tudott mondani, ami az intézetben élő gyermekekre vonatkozna. A lakosság 50%-ára igaz, hogy bár tudja, hogy van törvényi szabályozás a gyermekek jogaival kapcsolatban, azonban egy jogelemet sem tudna önmagától megemlíteni. Akik legalább egy jogot említettek a gyerekeket érintően, azok említéseinek 45%-a a szociális ellátáshoz való, míg 40%-a a kapcsolattartás jogáról szólt. Minden ötödik említés a gyermekek emberi méltósághoz való jogát jelölte meg. Az ezeken kívül említett jogokat a 15. ábrában mutatjuk be. Az átlagosnál (67%) magasabb arányban vannak a férfiak (71%), az idős, 60 év felettiek (76%), így a nyugdíjasok (75%) és az alapfokú végzettségűek (73%) azok körében, akik nem tudtak egy jogot sem megemlíteni, ami az intézetben élő gyermekeket védi.

TÁRKI ZRT.

27

BETEGJOGI KUTATÁS.

15. ábra Ön szerint milyen jogai vannak az intézetben élő gyermekeknek? (a válaszok %-os megoszlása a lakosság körében, egy kérdezett több választ is adhatott, N = 1010)

0%

20%

40%

20%


17%


való jog egyéb jogot említ

egyet sem említ

100%

40%

kapcsolattartás joga

intézményen belüli és kívüli szabad mozgáshoz

80%

45%

szociális ellátáshoz való jog

saját ruházat használatának joga

60%

14%

7%

26%

67%

A felnőtt magyar lakosság fele véli úgy, hogy alig van ismerete a gyermekjogokkal kapcsolatban (50%). A lakosság alig 2%-a vallja magáról, hogy jól tájékozott ez ügyben. Az ötfokú skálán (ahol az 1-es jelentette, hogy alig vannak ismeretei, míg az 5-ös, hogy jól tájékozott) a felnőtt magyar lakosság átlagpontja 1,9, ami rendkívül alacsonynak mondható, tehát a lakosság többsége úgy érzi, hogy minimális ismerete van a gyermekjogokkal kapcsolatban. Mint azt korábban már bemutattuk, a lakosság véleménye a többi ember gyermekjogi ismeretével kapcsolatban is közel ezt az arányt mutatta, tehát jelezték, hogy szerintük nemcsak nekik, de másoknak sincsenek megfelelő ismereteik e téren. (vö. 4.ábra)

A gyermekotthonokban dolgozók között nem volt olyan, aki ne tudott volna legalább egy jogot említeni a gyermekekkel kapcsolatban. A dolgozók több jogot is megnevezhettek. Spontán válaszokat rögzítettünk ebben az esetben is, amit utólag kódoltunk be. A kérdezettek több választ is adhattak. A gyermekotthonokban dolgozók közül legtöbben a gyermekek teljes körű ellátásához való jogát említette (az említések 74% jelölte meg ezt a jogot), míg a hozzátartozókkal való kapcsolattartás jogát említette (58%), valamint a tanuláshoz (49%) és a szabad véleménynyilvánításhoz való jogot (43%) szintén többen mondták. Az említések 39%-a szólt arról, hogy a gyermeknek joga van a testvéreivel közös elhelyezéshez, és 31 %-a a tájékoztatáshoz való jogáról. A gyermekek emberi méltósághoz való jogáról és a családban nevelkedéshez való jogáról az említések 23, illetve 10%-a szólt.

TÁRKI ZRT.

28

BETEGJOGI KUTATÁS.

Arra is kíváncsiak voltunk, hogy a különböző intézménytípusokban és legfőképpen a gyermekotthonokban dolgozók hogyan vélekednek arról, hogy a gyermekek mennyire ismerik saját jogaikat. Az adatok alapján elmondható, hogy míg a gyermekotthonok dolgozóinak majdnem fele úgy gondolja, hogy a gondozottjaik teljes mértékben ismerik a jogaikat, addig az idősotthonok, kórházak és rendelőintézetek alkalmazottai közül csak minden tizedik véli ugyanígy. A mintába került nem gyermekotthonokban dolgozók többsége inkább azon a véleményen van, hogy a gyermekek inkább vagy egyáltalán nem ismerik saját jogaikat. Azt is meg kell azonban jegyeznünk, hogy körükben magasabb azok aránya is, akik nem tudtak erre a kérdésre választ adni. (16. ábra)

16. ábra Ön szerint menyire ismerik a gyermekek saját jogaikat? (dolgozók válaszai intézménytípusok szerinti bontásban)

0%

20%

40%

60%

80%

100%


7%

30%

37%

17%

9%

10%

13%

dolgozói (N = 115)



10%

34%

46%

32%

39%

10%

4%


inkább ismerik



Nem tudja

Az intézetben élő gyermekek esetében is mértük a jogismeretet, természetesen egy kicsit más formában, mint a felnőttek esetében. A gondozottak kétharmada mondta, hogy érdekli, hogy milyen jogai vannak, azonban minden negyedik gyermeket egyáltalán nem érdeklik azok. (17.ábra) A saját jogaival szembeni érdektelenség összefügg az iskolatípussal és a gyermekek származásával: az átlagosnál (24%) magasabb arányban mondták a jelenleg általános iskolába járó gyermekek, valamint a (kérdezőbiztos által definiált) roma származású gyermekek, hogy nem érdekli őket az, hogy milyen jogok védik, segítik őket (rendre: 31%, 33%). A jogokkal szemben rezignáltságot mutató gyermekek között szintén az átlagosnál magasabb arányban vannak azok, akik az adott intézmény házirendjét sem ismerik (46%).

TÁRKI ZRT.

29

BETEGJOGI KUTATÁS.

17. ábra Érdekel Téged, hogy milyen jogaid vannak? (intézetben élő gyermekek körében, N = 224) nem 24%

igen 76%

Az intézetben élő gyermekek 28%-a egyáltalán nem tudott olyan jogot említeni, ami rá vonatkozna, őt védené. Akik legalább egyet említettek, azok többsége a tanuláshoz való jogot mondták (az említések 27%-ában), valamint azt, hogy joguk van kapcsolatot tartani a rokonaikkal (18%). A jogaikat ismerő gyermekek említéseinek 13%-a szabad véleménynyilvánításhoz, 12%-az ellátáshoz való jogot jelölte meg, míg a válaszok 9%-a szólt arról, hogy joguk van a testvéreikkel közös elhelyezéshez. Az általános iskolai képzésben részt vevő gyermekek körében az átlagosnál (28%) magasabb azok aránya, akik egy rájuk vonatkozó jogot sem tudtak említeni (36%).

Tízből hat intézetben nevelkedő gyermek gondolja úgy, hogy egy gondozottnak joga van ahhoz, hogy bírósági eljárást kezdeményezzen (61%). Körükben 32%-nyian vannak azok, akik szerint ehhez egy gyermeknek nincs joga, és további 8%-nyian vannak azok, akik erre a kérdésünkre nem tudtak választ adni. Akik szerint a gyermekeknek nincs joguk bírósági eljárást kezdeményezni, azok körében nem lehet kifejezett szocio-demográfiai jellemzőket kimutatni. Tízből hét gyermek tudja jól, hogy mindenkinek, aki a gyermekek nevelésével, oktatásával, ellátásával foglalkozik, feladata, hogy védje annak jogait (68%). Minden ötödik gyermek azonban úgy véli, hogy ez csak a szülő vagy a gyám kötelessége (22%). Ezt leginkább a jelenleg speciális vagy kisegítő iskolába járó gyermekek gondolják így. További 7%-nyian vannak azok, akik szerint ez a gyermekjogi képviselő, illetve az ombudsmanok elsődleges feladata. Az otthonban lakó társaikkal gyakran veszekedő gyermekek az átlagosnál jelentősen magasabb arányban tulajdonítják elsődlegesen a képviselők feladatának a gyermekek jogainak védelmét (20%). A gyermekek 2%-a nem tudott választ adni erre a kérdésünkre.

Összességében véve elmondható, hogy a lakosság leginkább a betegjogokkal van tisztában, azonban a gyermekjogokkal és még inkább a szociális jogokat egyáltalán nem ismeri. A felnőtt magyarok többsége tételesen minimális ismeretekkel rendelkezik az őt megillető jogokról, és véleményük szerint ez jellemző honfitársaikra is. A beteg-, szociális-, és gyermekjogokat nem ismerők jellemzően az idősek, valamint az alapfokú végzettségűek. A dolgozók elmondása szerint mind a betegek, mind pedig a szociális ellátásban

TÁRKI ZRT.

30

BETEGJOGI KUTATÁS.

részesülők többsége ismeri saját jogaikat, azonban a gyermekekkel kapcsolatban már differenciált válaszokat kaptunk: a gyermekek gondozói szerint pártfogoltjaik tisztában vannak a jogaikkal, azonban a másik két terület alkalmazottai szerint ez inkább nem így van, mivel szerintük a gyermekek többsége nem ismeri jogait. A gyermekek körében azonban van egy jelentős nagyságú csoport, akiket egyáltalán nem érdeklik a saját jogaik és nem is ismerik megfelelően azokat.

6.2. A jogok érvényesülése A tanulmány következő részében azt mutatjuk be, hogy az általunk végzett három területen (az egészségügyi intézményekben, az idősotthonokban és gyermekotthonokban) a dolgozók és az ellátottak szemszögéből véve is, mennyire érvényesülnek a különböző jogok. Természetesen ebben az esetben is a lakosság alkotja a kontroll csoportot. Mind a három területen jogokat soroltunk fel a kérdezetteknek és arra kértük őket, hogy ötfokú skálán (ahol az 1-es jelentette, hogy soha sem és az 5-ös, hogy mindig érvényesül) osztályozzák azokat a szerint, hogy szerintük mennyire érvényesül a kérdéses jog ma Magyarországon adott területen.

Az általunk felsorolt jogok érvényesülésével kapcsolatban elmondható, hogy mind az egészségügyi intézményekben dolgozók, mind pedig azok ellátottjainak véleménye szerint az egészségügyben ezek a jogok megfelelően érvényesülnek. Némi differencia azonban látható a két csoport véleménye között: az ellátottak egy kicsit rosszabb átlagpontokat adtak a dolgozókhoz képest. A kérdezettek leginkább azzal értettek egyet, hogy a kórházakban, rendelőintézetekben a betegek hozzátartozóival való kapcsolattartás joga megfelelően érvényesül, míg az általunk felsoroltak közül (lsd. 18.ábra) legkevésbé a gyógyszerválasztás jogáról gondolják ezt. A másik két intézménytípusban dolgozóknak és az idős ellátottaknak is felsoroltuk a betegjog különböző elemeit, hogy azok érvényesülését minősítsék. Az elemzés során ez esetben az intézményi dolgozók és az intézményi ellátottak egy-egy csoportot alkotnak, hiszen az adatok szerint a három vizsgált területtől függetlenül homogén csoportokat alkotnak, és a lakosság véleménye az, ami jelentősen eltérő. Mind a dolgozók, mind pedig az ellátottak esetében a kórházakban, rendelőkben dolgozók és ellátottak körében mért arányokat tapasztaltuk. A kérdezettek jelentős többsége szerint a betegjogi elemek érvényesülése megfelelő ma Magyarországon. A dolgozókkal és az ellátottakkal szemben a felnőtt magyar lakosság kevésbé gondolja úgy, hogy a betegjogok megfelelően érvényesülnek ma Magyarországon. Az átlagok alapján elmondható, hogy a betegjogok érvényesülése szempontjából a lakosság majdnem 1 egész jeggyel rosszabbat adott, mint az egészségügyi mintában szereplők, tehát az átlag magyar lakos rosszabbnak véli a helyzetet, mint az egészségügyben dolgozók, illetve maguk az ellátottak.

TÁRKI ZRT.

31

BETEGJOGI KUTATÁS.

18. ábra Ön szerint mennyire érvényesülnek a betegek jogai ma Magyarországon? (ötfokú skála átlagpontjai)

1

2

3

4

5

kapcsolatot tarthat a hozzátartozóival

4,4

a tájékoztatáshoz való joga

4,5 4,6

3,6

hogy elhagyhatja az intézményt

3,9

hogy megfelelő ellátásban kell részesülnie

3,8

hogy megismerheti a rá vonatkozó egészségügyi dokumentációt

4,4 4,4

3,5

betegjogi képviselőhöz fordulhat

4,4 4,3

3,7

a gyógyszerválasztás joga

3,1


4,5 4,2 4,5 4,4

3,6

az önrendelkezéshez való joga

4,5 4,4 4,5 4,6

3,6

hogy visszautasíthatja az ellátást

dolgozók (N = 345)

4,6 4,6

3,7

az emberi méltósághoz való joga

4,9 4,9

3,8 3,8


A gyermekotthonokban, idősotthonokban és egészségügyi intézményekben dolgozók össességében véve úgy látják, hogy a szociális jogok megfelelően érvényesülnek ma Magyarországon a szociális ellátás során. Maguk az ellátottak (az idősek és a betegek) még a dolgozóknál is magasabb osztályzatokat adtak az érvényesülésre, tehát szerintük is megfelelően működik és tartják be azokat. Az ellátottak azon jogát, hogy kapcsolatot tarthat a rokonaival, illetve az emberi méltóságában ne sértsék a dolgozók és az ellátottak is azon a véleményen vannak, hogy ez teljes mértékben tiszteletben van tartva. A saját ruhához, a tájékoztatáshoz és a szabad intézményen belüli és kívüli mozgáshoz való jogban sem éreznek hátrányt, a többség véleménye szerint ez ma Magyarországon teljes mértékben a jogokat betartva működik. Az intézményi dolgozók és az ellátottakkal szemben elmondottakhoz képest differencia tapasztalható azonban a lakosság véleményét tekintve: akárcsak a betegjogok esetében, a szociális jogoknál is az átlag felnőtt magyar kevésbé látja derülátónak a helyzetet. A lakosság többsége szintén úgy gondolja, hogy az ellátottak jogai többnyire megfelelően érvényesülnek az intézményekben, azonban némiképp alacsonyabb mértékben vallják ezt, mint az érintettek. (19. ábra) Megnéztük azt is, hogy az alkalmazot-

TÁRKI ZRT.

32

BETEGJOGI KUTATÁS.

takon és ellátottakon belül, maguk az idősotthonokban dolgozók és az idősek hogyan vélekednek a szociális jogok érvényesüléséről, és azt tapasztaltuk, hogy mind a dolgozók, mind pedig az idősek még az átlagosnál is jobb véleménnyel vannak erről: a gondozottak többsége a legmagasabb osztályzatot adta arra, hogy tiszteletben tartják, hogy kapcsolatot tarthat a rokonaival, hogy a saját ruháját horhatja, illetve azt, hogy emberi méltóságában ne sértsék.

19. ábra Ön szerint mennyire érvényesülnek az ellátottak jogai ma Magyarországon a szociális ellátás során? (ötfokú skála átlagpontjai)

1

2

3

4

5 4,8

kapcsolatot tarthat a rokonaival

4,9 4,3

4,7


4,7 3,7

4,7

Az ellátott a saját ruháját hordhatja

4,9 4,2

4,7


4,7 3,8

4,3

intézményen belül és kívül szabadon mozoghat dolgozók (N = 345)

4,4 3,9



Az egészségügyi intézményekben, idősotthonokban és a gyermekotthonokban dolgozókat arról kérdeztük, hogy szerintük mennyire érvényesülnek a gyermekek jogai ma Magyarországon. A kérdezetteknek szintén jogelemeket soroltunk fel, amelyeket ötfokú skálán kellett minősíteniük érvényesülés szempontjából. A beteg- és szociális jogokhoz hasonlóan a gyermekjogok esetében is azt tapasztaltuk, hogy a dolgozók véleménye szerint azok megfelelően érvényesülnek ma Magyarországon. A gyermekek tanuláshoz és teljes körű ellátáshoz való joga kapcsán a többség az ötfokú skála legmagasabb értékét adta, tehát szerintük a gyermekeket ilyen téren egyáltalán nem éri hátrány. Az általunk felsorolt jogok mindegyikére a dolgozók közel a kiváló minősítést adták és leginkább igaz ez a mintába került dolgozókon belül a gyermekotthonok alkalmazottjaira.(20. ábra) A lakosság ez esetben sem annyira derülátó, mint az intézményi dolgozók többsége. A gyermekek jogainak érvényesülésére a felnőtt magyarok általában jó minősítést adtak, azonban közel sem kiválót, mint maguk a dolgozók.

TÁRKI ZRT.

33

BETEGJOGI KUTATÁS.

20. ábra Ön szerint mennyire érvényesülnek a gyermekek jogai ma Magyarországon? (ötfokú skála átlagpontjai)

1

2

3

4

5 4,81 4,95

tanuláshoz való jog

4,76 4,88

teljeskörű ellátáshoz való jog

emberi méltósághoz való jog

3,98 4,67 4,82 3,83 4,62 4,75

a rokonaival való kapcsolattartás joga


szabad véleménynyilvánításhoz való jog az hogy joga van a testvéreivel közös elhelyezéshez

4,15 4,43

4,74

3,66 4,36

4,76

3,59 4,34

4,78

3,72

dolgozók (N = 345) azon belül a gyermektotthonokban dolgozók (N = 115) lakosság (N = 1010)

A gyermekeket is megkérdeztük a témával kapcsolatosan, azonban nekik némiképp máshogy tettük fel a kérdést. A gyermekek fele véli úgy, hogy inkább, míg negyede, hogy teljes mértékben tiszteletben tartják ma Magyarországon a gyermekek jogait. További 14%-nyian vannak azok, akik szerint inkább, míg 5%-nyian, akik szerint egyáltalán nem tartják be azt. A gyermekek 3%-a nem tudott választ adni erre a kérdésünkre. (21.ábra)

TÁRKI ZRT.

34

BETEGJOGI KUTATÁS.

21. ábra Szerinted Magyarországon tiszteletben tartják a gyermekek jogait? (a gyermekotthonok gondozottjai körében, N = 223) egyáltalán nem 5%

nem tudja 3%

inkább nem, vagy 13%

teljes mértékben igen 26%

inkább igen 53%

Összességében véve elmondható, hogy az egészségügyi intézményekben, idősotthonokban, gyermekotthonokban dolgozók és az azok ellátottjai szerint ma Magyarországon a beteg-, szociális-, és gyermekjogok érvényesülése megfelelő. Ellenben a lakosság ennél szkeptikusabb, azonban még ők is átlagban jó minősítést adtak az adott jogok érvényesülésére ma Magyarországon.

TÁRKI ZRT.

35

BETEGJOGI KUTATÁS.

7. A jogvédő szervezetek ismertsége Az intézményi dolgozók és ellátottak, valamint a lakosság körében felmértük a jogvédelmi és fogyasztóvédelmi szervezetek ismertségét. A szervezetek ismertségét spontán és támogatott formában is megkérdeztük a kérdezettektől: először a kérdezettek saját válaszait rögzítettük, hogy mely szervezetet mondja magától, majd utána felsoroltunk szervezeteket, amelyek mindegyikéről meg kellett mondaniuk, hogy ismerik-e vagy sem. Minden intézménytípusban a dolgozók és az ellátottak, valamint a kontrollcsoport, a lakosság esetében is ugyanilyen formában mértük fel a szervezetek ismertségét. Erre azért volt szükség, mert a spontán említések indikátorként használhatóak az ismertség mélységének, a tudatos válaszadásnak a megismerésében. A felnőtt magyar lakosság ötöde nem tudott egy jogvédelmi vagy fogyasztóvédelmi szervezetet sem önmagától mondani. Ellenben az egészségügyben és a gyermekotthonokban dolgozók elenyésző hányadára igaz ez. Meglepő azonban, hogy az idősotthonokban dolgozók közül tízből egy szintén nem tudott egy szervezetet sem megnevezni. Az igazi probléma az ellátottak csoportjában van, hiszen nagyon magas azok aránya, akik egyáltalán nem tudtak jogvédő, fogyasztóvédő szervezetet önmaguktól megemlíteni. A helyzet jelentősen javult akkor, amikor tételesen kezdtük felsorolni nekik a szervezeteket. Az idősek kétharmada, a gyermekek közel fele nem említett egy jogvédő szervezetet sem, de még a betegek több mint egyharmada is ebbe a kategóriába tartozik. Akik tudtak jogvédő, fogyasztóvédő szervezetet említeni, azok többsége mind a dolgozók, mind az ellátottak, mind pedig a kontrollcsoport, a lakosság esetében az ÁNTSZ volt (illetve volt, aki Köjálként említette még meg). Az ÁNTSZ mellett a lakosság a Fogyasztóvédelmet, míg az intézményekben dolgozók az Ombudsmanokat, a Fogyasztóvédelmet, valamint az Egészségbiztosítási Felügyeletet ismeri leginkább. A gyermekotthonokban dolgozók ezeken kívül még a Területi Gyermekvédelmi Szakszolgálatot is nagy arányban nevezték meg mint általuk ismert jogvédő szervezetet. A betegek és az idősek körében az ÁNTSZ-en kívül (amit sokan Köjálként neveztek meg) még ismert a Fogyasztóvédelem és az Ombudsmanok intézménye, míg a gyermekek a TEGYESZ-ekről hallottak legtöbben. A Betegjogi, Ellátottjogi és Gyermekjogi Közalapítvány a lakosság körében kevésbé ismert, 9%-nyian említették mindössze, azonban az intézményi dolgozók fele ismeri és önmagától említette mint jogvédő szervezetet. Az ellátottak (betegek, idősek, gyermekek) közel harmada szintén ismeri a szervezetet. A kérdezettek által spontán mód említésre került szervezetek arányát a 9. táblázatban mutatjuk be részletesen.

TÁRKI ZRT.

36

BETEGJOGI KUTATÁS.

9. táblázat. A jogvédelmi és fogyasztóvédelmi szervezetek ismertsége a spontán válaszok alapján (egy kérdezett több választ is adhatott) Dolgozók

Ellátottak

Lakosság

Egészségügyi intézmény

Idősek otthona

Gyermekotthon

Betegek

Idősek

Gyermekek

egyet sem ismer

20%

4%

12%

5%

36%

67%

47%

ÁNTSZ

29%

69%

58%

50%

60%

44%

9%

9%

46%

46%

52%

32%

32%

25%

Ombudsmanok

16%

46%

41%

40%

36%

36%

21%

Fogyasztóvédelem

38%

33%

33%

24%

45%

39%

3%

5%

14%

8%

43%

9%

1%

44%

Egészségbiztosítási Felügyeletről

6%

36%

20%

12%

9%

7%

Köjál

0%

12%

9%

6%

26%

31%

KERMI

0%

6%

8%

8%

19%

12%

Egyenlő Bánásmód Hatóság

2%

10%

6%

10%

3%

4%

10%

6%

5%

4%

1%

5%

Foglalkoztatási és Szociális Hivatal

3%

6%

8%

4%

2%

3%

PSZÁF

0%

6%

6%

4%

3%

3%

Társaság a Szabadságjogokért

1%

2%

1%

1%

3%

Egyéb szervezet

6%

7%

15%

16%

3%

Betegjogi, Ellátottjogi és Gyermekjogi Közalapítvány

Területi Gyermekvédelmi Szakszolgálat

Szószóló a Betegek Jogaiért Alapítvány

1%

1%

7%

37%

A vizsgálat során jogvédő, fogyasztóvédő szervezeteket soroltunk fel a kérdezetteknek (kivéve a gyermekeket), ezzel segítve azt, hogy bár önmaguktól nem biztos, hogy eszükbe jutottak szervezeteket, de megtudhassuk, hogy említésre ismerősnek tűnnek-e ezek a szervezetek. A felsorolásba azonban beleraktunk egy fals szervezetet is. Ezzel szűrve azt, hogy az ismertség mögött valós tudás van-e. A kitalált szervezet az Országos Orvosi és Etikai Tanács volt, amit az eredmények alapján mind a dolgozók, mind az ellátottak körében sokan ismertek. Meg kell jegyeznünk azonban, hogy ennek az lehet az elsődleges oka, hogy bár konkrétan ilyen néven szervezet nem létezik, azonban nagyon élethű elnevezést alkottunk. Az egészségügyi dolgozók 94%-a szerint létezik ilyen jogvédő szervezet. A lakosság körében 3%-nyian vannak azok, akik mind a 11 általunk felsorolt szervezetre azt mondták, h. ismerik, még a fals intézményre is. Ugyanez a kórházakban, rendelőintézetekben dolgozók 21%-ára, az idősek otthonában dolgozók 13%-ára és a gyermekotthonokban dolgozók 19%-ára igaz. Az ellátottaknak 10 szervezetet soroltunk fel, amelyből a betegek átlagosan ötöt, míg az idősek négyet ismertek. A dolgozókkal ellentétben, körükben elenyésző azok száma, akik mind a tíz szervezetre azt mondták, hogy ismerik (mindössze a betegek 4%-ára és az idősek 3%-ára igaz ez). A Betegjogi, Ellátottjogi és Gyermekjogi Közalapítvány ismertsége a felsorolás során jelentősen nőtt, a kérdezőbiztos általi említésre már az intézményi dolgozók jelentős része tudott a szervezet létezéséről. A lakosság esetében pedig 27 százalékponttal nőtt azok ará-

TÁRKI ZRT.

37

BETEGJOGI KUTATÁS.

nya, akik ismerik az intézményt. A szervezetek kérdezettek általi ismertségének arányait a 10. táblázatban mutatjuk be.

10. táblázat. A jogvédelmi és fogyasztóvédelmi szervezetek ismertsége a támogatott válaszok alapján. Adott szervezetet ismerők aránya (%)


Egészségügyi intézmények dolgozók ellátottak (N = 115) (N = 230)


Gyermekotthonok dolgozók (N = 115)

Idősek otthona dolgozók (N = 115)

ÁNTSZ

93%

100%

94%

100%

74%

100%

Fogyasztóvédelem

89%

99%

87%

99%

66%

100%

Ombudsmanok

84%

99%

87%

99%

66%

100%

Egészségbiztosítási Felügyelet

63%

94%

61%

88%

38%

93%

55%

79%

*

87%

*

100%

48%

94%

44%

77%

30%

82%

41%

72%

37%

74%

21%

86%

36%

74%

49%

84%

43%

91%

Egyenlő Bánásmód Hatósága

32%

58%

27%

56%

18%

71%

TASZ

14%

40%

13%

24%

10%

40%

14%

46%

14%

31%

11%

44%

Területi Gyermekvédelmi Szakszolgálat Országos Orvosi és Etikai Tanács Foglalkoztatási és Szociális Hivatal Betegjogi, Ellátottjogi és Gyermekjogi Közalapítvány

Szószóló a Betegek Jogaiért Alapítvány

* Nem kérdeztük

Összességében a jogvédelmi, fogyasztóvédelmi szervezetek ismertségéről elmondható, hogy mind a lakosság, mind pedig az intézményi dolgozók és ellátottak körében az ÁNTSZ a legismertebb. A Betegjogi, Ellátottjogi és Gyermekjogi Közalapítványt a lakosság kevésbé, a szakmában dolgozóknak és az ellátottaknak azonban jelentős része ismeri.

TÁRKI ZRT.

38

BETEGJOGI KUTATÁS.

8. A betegek, ellátottak, gyermekek jogokkal kapcsolatos attitűdjei, indikátorok Miután megismerhettük az intézményi dolgozók és az ellátottak, valamint a lakosság ismeretét a beteg-, szociális-, és gyermekjogokról, a teljesség érdekében néhány attitűdöt mint indikátort is megvizsgáltunk. A következő fejezetben ezek eredményeit fogjuk bemutatni.

Az intézményi dolgozók esetében láthattuk, hogy többségük szerint az ellátottak tisztában vannak a rájuk vonatkozó jogokkal. Még a gyermekotthonokban dolgozók is így vélekednek gondozottjaikról. Az alkalmazottakat arról kérdeztük, hogy munkájuk szempontjából inkább előnyös, vagy inkább hátrányos, ha a ellátottjaik tisztában vannak saját jogaikkal. A válaszok alapján elmondható, hogy tízből közel hét dolgozó véleménye szerint munkájuk szempontjából inkább előnyös, ha a rászorult tisztában van saját jogaival. Azonban a gyermekotthonokban és kórházakban, rendelőintézetekben dolgozók ötöde szerint ez inkább hátrányt jelent ilyen szempontból. (22.ábra) A kórházak, rendelőintézetek alkalmazottjai közül, akik szerint inkább hátrányos a munkájuk szempontjából, ha az ellátott ismeri saját jogait, azok jellemzően ugyanazok, akik szerint intézményükben vannak ellátottakkal szembeni kivételezések, valamint akik egy jogvédő, fogyasztóvédő szervezetet sem tudtak felsorolni. Ugyanilyen összefüggés azonban az idős- és gyermekotthonokban dolgozók körében nem mutatható ki.

22. ábra Ön szerint a munkája szempontjából inkább előnyös, vagy inkább hátrányos, ha a betegek/ ellátottak/ gyermekek tisztában vannak saját jogaikkal? (a válaszok %-os megoszlása intézménytípusok szerinti bontásban) 0%

20%

gyermekotthonok

40%

60%

64

dolgozói (N = 114)

egészségügyi

68

dolgozók (N = 115)

idősotthonok

68

dolgozói (N = 114)

inkább előnyös

inkább hátrányos

80%

18

17

9

közömbös

100%

15

14

3

2

23

nem tudja

TÁRKI ZRT.

39

BETEGJOGI KUTATÁS.

Az intézményi dolgozóknak a jogok és a munkavégzéssel kapcsolatos állításokat soroltunk fel, és mindegyiket ötfokú skálán (ahol az 1-es jelentette, hogy egyáltalán nem, míg az 5-ös, hogy teljes mértékben egyetért) kellett értékelniük a szerint, hogy mennyire értenek egyet azzal. Mindhárom intézménytípus esetében az alkalmazottak leginkább azzal értettek egyet, hogy ha az ellátottak jobban ismerik a jogaikat, akkor még többet fognak elvárni a dolgozóktól. Szintén az alkalmazottak többsége egyetért azzal az állítással, miszerint ha ismeri saját jogait a dolgozó, akkor könnyebben tudja a munkája során is alkalmazni azokat az ellátottak gondozásában. A három állítás közül legkevésbé, de még így is nagy mértékben azzal az állítással értenek egyet a dolgozók, hogy az emberi, állampolgári jogok ismerete jogtudatosabb magatartáshoz vezet. (23. ábra) Jellemzően mindhárom intézménytípusban azok a dolgozók értettek leginkább egyet azzal, hogy a jogtudatosabb ellátottak nagyobb elvárással vannak a dolgozók felé, akik alapvetően úgy vélik, hogy munkájuk szempontjából inkább hátrányos, ha a gondozottjaik tisztában vannak saját jogaikkal.

23. ábra Mennyire ért egyet az alábbi állításokkal? (ötfokú skála átlagpontjai intézménytípusonkénti bontásban a dolgozók körében)

1

2

3

4

5

Ha ismerem saját jogaimat, könnyebben tudom a munkám során is alkalmazni azokat az ellátottak gondozásában.

4,75 4,72 4,73

Az emberi, állampolgári jogok ismerete jogtudatosabb magatartáshoz vezet.

Ha az ellátottak jogaikat jobban ismerik, még többet fognak elvárni a dolgozóktól.

4,26 4,44 4,51

3,98 3,69 3,68

egészségügyi intézmények dolgozói (N = 108) idősek otthonaiban dolgozók (N = 114) gyermekotthonokban dolgozók (N = 114)

Továbbra is az intézményi dolgozók attitűdjeit vizsgálva azt láthatjuk, hogy az alkalmazottak jogtudatosságában nincs egység, hogy mire is vonatkoznak azok, kiket védenek, kiket támogatnak. A kórházakban, rendelőintézetekben és idősotthonok alkalmazottjainak három, míg a gyermekotthonokban dolgozóknak két szituációt vázoltunk fel, amelyek mindegyike olyan eset volt, amely kontrollálja, hogy a

TÁRKI ZRT.

40

BETEGJOGI KUTATÁS.

gyakorlatban is megvalósulnak-e az ellátottakra (betegekre, idősekre, gyermekekre) vonatkozó jogok, maguk a dolgozók mennyire ismerik fel, hogy amit elméletben ismernek, azt be is tartják-e vagy sem.

A dolgozók véleménye megoszlik abban, hogy szerintük a betegeket, ellátottakat, illetve az időseket mindenképpen tájékoztatni kell mindenben vagy az őt érintő legszükségesebb dolgokról. A kórházakban és rendelőintézetekben dolgozók 38%-a véli úgy, hogy az a jobb, ha a betegeket inkább csak az őt érintő legszükségesebb dolgokról kell tájékoztatni. A gyermekotthonokban és idősotthonokban dolgozók többsége úgy véli, hogy gondozottjaikat feltétlenül vagy inkább mindenről tájékoztatni kell, ami velük kapcsolatban történik, azonban körükben is minden ötödik alkalmazott véli úgy, hogy elég a gondozottakat csak a legszükségesebb rá vonatkozó dolgokról tájékoztatni. (24.ábra) Érdekes, hogy az adatokból látszik, hogy azon egészségügyi dolgozók, akik szerint a betegeket csak és kizárólag az őket érintő legszükségesebb dolgokról kell tájékoztatni és nem minden vele kapcsolatos történésről, azok mindannyian úgy vélik (tehát a maximális, ötös osztályzatot adtak arra), hogy jelenleg ma Magyarországon a betegek tájékoztatáshoz való joga teljes mértékben érvényesül. Ugyanez igaz az idősotthonokban és gyermekotthonokban dolgozók esetében is.

24. ábra Melyik a jobb egy ellátott/ beteg/ gyermek számára, ha…? (a válaszok %-os megoszlása intézménytípusok szerinti bontásban a dolgozók körében)

0%

20%

40%

60%

80%

100%

egészségügyi 16%

intézmények

23%

22%

37%

dolgozói (N = 109)



4%

7%

35%

18%

11%

26%

43%

56%

Feltétlenül az a jobb, ha csak az őt érintő legszükségesebb dolgokról tájékoztatják Inkább az a jobb, ha csak az őt érintő legszükségesebb dolgokról tájékoztatják Inkább az a jobb, ha mindenről tájékoztatják, ami vele kapcsolatban történik Feltétlenül az a jobb, ha mindenről tájékoztatják, ami vele kapcsolatban történik Nem tudja

TÁRKI ZRT.

41

BETEGJOGI KUTATÁS.

A következőkben azt néztük, hogy milyen eljárást tartanak elfogadhatónak a dolgozók, ha az ellátottak kisebb „szabályszegéseket” követnek el. Az egészségügyben alkalmazottak 58%-a véli úgy, hogy ha a betegek hibát vétenek, akkor az a feltétlenül, vagy inkább jobb, ha figyelmeztetik a mulasztásra és ezért valamilyen juttatást, jogot megvonnak tőle és 37%-nyian vannak azok, akik szerint ilyen esetben az a megfelelő, ha elnézik a beteg mulasztását, szabályszegését és nem alkalmaznak szankciót. Az idősotthonokban dolgozók többsége is inkább azt az elvet követi a gyakorlatban elmondásuk szerint, hogy a gondozottat szabályszegése esetén szankcióval, megvonással kell figyelmeztetni. Leginkább a gyermekotthonokban érzik a figyelmeztetés és jogmegvonás intézményének szükségességét a dolgozók, tízből kilenc gyermekotthoni alkalmazott szerint, ha a gyermek hibát vét, akkor az a feltétlenül, vagy inkább jobb, ha figyelmeztetik a gondozottat a mulasztására és ezért valamilyen juttatást, jogot megvonnak tőle. (25.ábra) 25. ábra Ha egy beteg / ellátott / gyermek hibát vét, Ön melyik megoldást tartja jobbnak? (a válaszok %-os megoszlása intézménytípusok szerinti bontásban a dolgozók körében)

0%

20%

40%

60%

80%

100%


52%

28%

9%

6%

(N = 109)



4%

4% 6%

46%

24%

57%

23%

30%

Feltétlenül az a jobb, ha elnézik a mulasztást, szabályszegést és nem alkalmaznak szankciót Inkább az a jobb, ha elnézik a mulasztást, szabályszegést és nem alkalmaznak szakciót Inkább az a jobb, ha figyelmeztetik a mulasztásra és ezért valamilyen juttatást, jogot megvonnak tőle Feltétlenül az a jobb, ha figyelmeztetik a mulasztásra és ezért valamilyen juttatást, jogot megvonnak tőle Nem tudja

A kórházak, rendelőintézetekben dolgozók körében tízből heten úgy gondolják, hogy az a feltétlenül vagy inkább jobb egy beteg számára, ha az orvos egyedül dönt arról, hogy milyen gyógyszereket kell beszednie (72%). Minden negyedik egészségügyi alkalmazott szerint fontos az, hogy a beteg beleszólhasson abba, hogy milyen gyógyszereket kap. (26. ábra) Érdekes, hogy azok, akik szerint a gyógyszerválasztás csak (és kizárólag) az orvos döntése kell, hogy legyen, mert ez a beteg „érdeke”, azok többsége úgy véli, hogy ma Magyarországon a kórházakban, rendelőintézetekben meg-

TÁRKI ZRT.

42

BETEGJOGI KUTATÁS.

felelően, jól érvényesül a betegek gyógyszerválasztási joga. Az idősotthonokban dolgozók esetében már azt láthatjuk, hogy az egészségügyi alkalmazottakhoz képest 9 százalékponttal magasabb azok aránya, akik szerint az ellátottak számára az a jobb, ha beleszólhatnak abba, hogy milyen gyógyszereket kapnak.

26. ábra Melyik a jobb egy ellátott/ beteg számára, ha…? (a válaszok %-os megoszlása az idősek otthonában és az egészségügyi intézményekben dolgozók körében)

0%

20%

40%

60%

80%

100%


7%

18%

53%

19%

(N = 114)


9%

25%

39%

26%

Feltétlenül az a jobb, ha beleszólhat abba, hogy milyen gyógyszereket kap Inkább az a jobb, ha beleszólhat abba, hogy milyen gyógyszereket kap Inkább az a jobb, ha az orvos egyedül dönt arról, hogy milyen gyógyszereket kell beszednie Feltétlenül az a jobb, ha az orvos egyedül dönt arról, hogy milyen gyógyszereket kell beszednie Nem tudja

A mintába került kórházakban, rendelőintézetekben ellátottak közül tízből hárman, míg az idősek esetében tízből ketten vélik úgy, hogy a hozzájuk hasonló emberek semmit sem tehetnek az intézményekben esetlegesen történő jogsértések ellen. A betegek 68%-ának és az idősek 72%-ának azonban az a véleménye, hogy ma már minden lehetőség adott, hogy az ellátottal ne történhessenek jogsértő dolgok egy intézményben. (27.ábra) A tanulmányban, a későbbiekben azzal is foglalkozunk majd, hogy ismerik-e egyáltalán az ellátottak ezeket az eszközöket. Azt már láthattuk, hogy sokan magukat a jogvédő, fogyasztóvédő szervezeteket nem ismerik és a jogok ismeretében is hiátus mutatkozik. Az idősotthonokban élők körében, akik szerint a hozzájuk hasonló emberek semmit sem tehetnek az intézményekben esetlegesen történő jogsértések ellen, azok jellemzően nem is tudják, hogy van törvényi szabályozás ma Magyarországon a szociális ellátásban részesülők jogairól.

TÁRKI ZRT.

43

BETEGJOGI KUTATÁS.

27. ábra Az alábbi állítások közül Ön melyikkel ért egyet? (ellátottak szerinti bontásban)

0%

betegek (N = 228)

7%

idősek (N = 228) 3% 13%

20%

40%

23%

60%

80%

43%

39%

100%

25%

33%

Feltétlenül azzal, hogy a hozzám hasonló emberek semmit nem tehetnek az intézményekben esetlegesen történő jogsértések ellen Inkább azzal, hogy a hozzám hasonló emberek semmit nem tehetnek az intézményekben esetlegesen történő jogsértések ellen Inkább azzal, hogy ma már minden lehetőség adott, hogy egy ellátottal ne történhessen jogsértő dolgok egy intézményben Feltétlenül azzal, hogy ma már minden lehetőség adott, hogy egy ellátottal ne történhessen jogsértő dolgok egy intézményben Nem tudja

Az időseknek és az egészségügyi intézmények ellátottjainak eseteket soroltunk fel, amelyek mindegyikéről meg kellett mondaniuk, hogy szerintük azok megvalósulásakor sérül-e egy ellátott vagy beteg joga. Minden általunk felsorolt eset jogsértő tartalommal bírt. Minden negyedik beteg gondolja úgy, hogy szerinte nem jogsértő az, ha az egészségügyi állapotáról hozzátartozóit, az ő megkérdezése és beleegyezése nélkül tájékoztatják az ott dolgozók. Ugyanezt gondolják az idősek körében 45%-nyian. Tízből négy beteg illetve idős ember nem érzi jogaiban sértettnek magát, ha nem tájékoztatják az intézmény működésével kapcsolatos legfontosabb dolgokról. Ez nincs kapcsolatban azzal, hogy ki ismeri adott intézmény házirendjét és ki az, aki nem. Az idősek harmada, míg a kórházakban, rendelőintézetekben ellátottak 15%-a szerint nem sérülnek jogai, ha a beteg/gondozott jövedelmi helyzetéről a dolgozók információt adnak ki másoknak. Az idősek negyede, míg a betegek 9%-a elfogadja azt, ha valamilyen mulasztás miatt nem kap meg valamit, vagy nem fogadhat látogatókat. Minden ötödik időotthonban élő véli úgy, hogy nem jogsértő az, ha nem tájékoztatja őt az orvos arról, hogy milyen vizsgálatot fog elvégezni, illetve arról, hogy a gyógyszereknek milyen hatásai vannak. Ugyanezt a betegek 9%-a gondolja így. Minden ötödik idős, illetve minden tizedik beteg mondta, hogy nem érzi jogsértőnek azt, ha az intézeti dolgozók vagy

TÁRKI ZRT.

44

BETEGJOGI KUTATÁS.

ellátottak nyilvánosan kitárgyalják az ő magánéleti problémáit. (28. ábra) A betegek 5%-a, míg az idősek 4%-a szerint nem kell senkinek sem bejelentenie, ha el szeretné hagyni a kórházat, illetve otthont. 28. ábra Ön szerint sérül-e egy ellátott vagy beteg joga, ha…? (ellátottak szerinti bontásban azok aránya, akik szerint nem sérül az ellátott/betegek joga adott esetben) 0%

25%

az egészségügyi állapotáról hozzátartozóit, az Ön megkérdezése és beleegyezése nélkül tájékoztatják?

50%

25%

ha nem tájékoztatják az intézmény működésével kapcsolatos legfontosabb dolgokról?

nem tájékoztatja Önt az orvos, hogy milyen vizsgálatot fog elvégezni, vagy a gyógyszereknek milyen hatásai vannak? magánéleti problémáit nyilvánosan tárgyalják az intézeti dolgozók vagy ellátottak? Ha el szeretné hagyni a kórházat / otthont, Ön szerint be kell ezt jelentenie valakinek? betegek (N = 230)

100%

45%

41% 44%

jövedelmi helyzetéről a dolgozók információt adnak ki másoknak? valamilyen mulasztása miatt nem kap meg valamit, vagy nem fogadhat látogatókat?

75%

15%

9%

9%

32%

24%

22%

11% 19%

5% 4%

idősek (N = 230)

A gyermekeknek is szituációkat olvastunk fel, amelyekről meg kellett mondaniuk a véleményüket, ezzel vizsgálva azt, hogy a gyakorlatban mennyire tudják átvinni a jogaikkal kapcsolatos ismereteiket. A szituációkat úgy alkottuk meg, hogy azok egy bizonyos jogot képviseljenek és az alanyuk egy hozzájuk hasonló, intézetben nevelkedő gyermekre vonatkozzon, és azon keresztül értékelhessük, hogy mit találnak jogsértő esetnek és mit nem. Ezt azonban segítségképpen önmagukon kívül tudják helyezni. Az első eset arról szólt, hogy az iskolában a tanár órai levelezésen kap két diákot. A levelet elveszi és felolvassa az osztálynak. A megkérdezett intézetben élő gyermekek 22%-a mondta azt, hogy a tanár ezt helyesen tette, mert nem szabad órán levelezni, míg 77%-uk szerint a tanár helytelenül viselkedett, mert a levél tartalma nem tartozik másra. További 1%-nyain vannak, akik nem tudtak választ adni erre a kérdésünkre. A következő szituációban arra kértük a gyermekeket, hogy képzeljék el, hogy az otthonban lakó barátjuk rossz viszonyban van az egyik nevelőtanárral. Sokszor kerül konfliktusba a barátja a nevelővel, de nem mer erről az igazgatóval beszélni. A gyermekek 61%-a úgy gondolja, hogy a barátja ezt nem teszi jól, mert érdemes ilyen esetben az igazgatóhoz fordulni, míg 30%-nyain vannak azok, akik szerint jó, hogy nem vonja bele a barátja az igazgatót a konfliktus rendezésébe, mert ez csak a barátjára és a tanárra tartozik. További 5%-nyian vélik úgy, hogy ilyen esetben nem érdemes az igazgatóval beszélni, mert

TÁRKI ZRT.

45

BETEGJOGI KUTATÁS.

a vezető úgysem hallgatná meg a gyermek panaszát. A kérdezettek 4%-a nem tudott választ adni kérdésünkre. A harmadik szituáció arról szólt, hogy a gyermekeknek el kellett képzelniük, hogy az otthonban lakó egyik barátjuk egy rendkívül színes és kirívó ruhát vesz fel. Az egyik dolgozó nem engedi, hogy így menjen iskolába és visszaküldi, hogy öltözzön át. A megkérdezett gyermekek fele, 52%-a szerint ezt a tanár helyesen tette, míg 44%-uk szerint nem. 4%-nyian vannak azok, akik nem tudtak választ adni kérdésünkre. A lányok és azok, akik elmondásuk alapján soha nem szoktak veszekedni az otthon dolgozóival, azok az átlagosnál (52%) magasabb arányban mondták, hogy a tanár helyesen tette, hogy visszaküldte átöltözni a feltűnő ruhát viselő gyermeket (rendre: 60%, 66%). A fiúk, a roma származású gyermekek és azok, akik gyakran veszekednek, alapvetően is az otthon dolgozóival az átlagosnál (44%) magasabb arányban vannak azok körében, akik szerint a tanár helytelenül viselkedett ebben az esetben (rendre: 51%, 54%, 82%).

A vizsgálat ezen részében vált nyilvánvalóvá, hogy a jogismeretről eddig kialakult relatíve pozitív képünk a jogtudatosságban már nem jelenik meg. Az elméleti tudás és annak gyakorlatban való felismerése nagy differenciát mutat mind a dolgozók mind pedig az ellátottak körében. A dolgozók eddig arról számoltak be, hogy ismerik az ellátott-, beteg-, illetve gyermekjogok alapjait, azonban amikor ezeket attitűdökkel és szituációkkal teszteltük, azt tapasztaltuk, hogy már azok alkalmazása a jogismerő alkalmazottak egy nagyobb csoportjában már nem jelenik meg. Ékes példa erre, hogy a szakterületeken dolgozók egy része őszintén bevallotta, hogy a munkájukban hátrányt jelent (hiszen elvárásokkal jár), ha a rászorultak ismerik jogaikat. Az ellátottak, betegek és a gyermekek esetében pedig láthatjuk, hogy még azokban, akik alapvetően ismerik a jogokat, sem tudatosul, ha jogsértés történik, ha valamely jogukat sérelem éri.

TÁRKI ZRT.

46

BETEGJOGI KUTATÁS.

9. Sérelmek A vizsgálat során konkrét esetekre is rákérdeztünk például arra, hogy a betegeknek, gyermekeknek, időseknek volt-e már jelentősebb problémája az intézményi ellátás során, fordultak-e panasszal valahova ez ügyben és annak mi lett a végkimenetele. A mintába került 230 idős közül 9 főnek, míg a kórházakban, rendelőintézetekben lekérdezett 230 beteg közül 2 embernek volt már valamilyen jelentősebb problémája az intézménnyel kapcsolatban. A betegek és ellátottak által elmondott sérelmek a következők voltak (mivel csekély számban voltak panaszok, így mindegyik esetet felsoroljuk): Szomszédjával, másik ellátottal volt vitája Ellátó orvos nem intézkedett Dohányoznak a betegek Étellopással vádolták Az intézményvezetőnek “verőlegényei” voltak Emelték az ellátási díjat Belgyógyászaton nem volt hely, folyosón feküdt az ellátott egy délelőttön keresztül A WC a szobában van Az egyik beteg a panaszát az ott dolgozóknak, míg a másik csak a hozzátartozóinak mondta el. Míg az idősek közül öten magához az intézmény igazgatójához fordultak a problémájukkal, egy ember pedig az érdekképviseleti fóromhoz, míg másikuk a fenntartóhoz vitte el panaszát. Ketten írásban, a többiek szóban fogalmazták meg panaszukat, amire a panasszal élők kapott megfelelő választ, azonban másik felük nem. Az intézetben élő gyermekek 62%-a mondta, hogy kapott már büntetést azért, mert rosszalkodott. A gyermekek körében a különböző csoportokat vizsgálva nem emelhetünk ki egy típust sem, akik az átlagosnál magasabb arányban mondták volna, hogy rosszalkodásért kaptak büntetést, ebből a szempontból homogén a csoport. A 226 megkérdezett gyermek 44%-a mondta, hogy volt már olyan panasza, sérelme, amivel az igazgatóhoz, tanárához vagy más felnőtthöz fordult segítségért. Akinek volt már valamilyen sérelme, azok 88%-a panaszt is tett ez ellen. A panasszal élő gyermekek többsége, 52%-a az igazgatóhoz ment ez ügyben , illetve 47%-uk a gondozóhoz (is) fordultak sérelmükkel. Az említések 26%-a jelölte meg a tanárokat és további 2%-a valamely más gyermekotthonban dolgozót mint azt a személyt, akihez fordulhattak a gyermekek sérelmükkel. A panaszt tevő gyermekek 7%-a a gyermekjogi képviselőhöz (is) ment segítségért ez ügyben. Hozzátartozóhoz, ismerőshöz a sérelmet érző gyermekek 6%-a tudott fordulni.

TÁRKI ZRT.

47

BETEGJOGI KUTATÁS.

10. Információ 10.1. Az ellátottak tájékoztatása, a jogismeret forrása A 6. fejezetben bemutattuk, hogy a különböző intézménytípusokban dolgozók mennyire ismerik az ellátottjaikra vonatkozó jogokat. Bemutattuk, hogy a kórházban dolgozók közül nem volt olyan személy, aki legalább egy jogot ne tudott volna említeni a betegekkel kapcsolatban. A kórházakban, rendelőintézetekben dolgozók körében a legismertebb jogok: betegek megfelelő ellátáshoz való jog, a betegjogi képviselőhöz fordulás joga, az ellátás visszautasításához való jog, a hozzátartozókkal való kapcsolattartás joga, az intézmény elhagyásához való jog. Az idősek otthonaiban dolgozók közül 7%-nyian vannak azok, akik nem tudtak egy szociális ellátásra vonatkozó sem említeni. Az idősotthonokban dolgozók körében a legismertebb jogok: szociálisan rászorultak ellátáshoz való joga, a hozzátartozókkal való kapcsolattartás joga, az intézményen belüli és kívüli szabad mozgás joga, az emberi méltósághoz való jog. A gyermekotthonokban dolgozók között sem volt olyan, aki ne tudott volna legalább egy jogot említeni a gyermekekkel kapcsolatban. A gyermekotthonokban dolgozók körében a legismertebb jogok: a gyermekek teljes körű ellátásához való joga, a hozzátartozókkal való kapcsolattartás joga, a tanuláshoz és a szabad véleménynyilvánításhoz való jog.

Az intézményi dolgozókat arról kérdeztük, hogy kitől hallott ezekről a jogokról, honnan vannak az ismeretei. A kérdezettek több választ is adhattak. Az adatok azt mutatják, hogy az intézményi dolgozók az ellátottaik jogait leginkább magától az intézmény vezetőjétől ismerhették meg. Az általunk vizsgált intézménytípusok dolgozói körében sokan vannak, akik a tanulmányaik során tettek szert jogismereteikre, míg a kórházak, rendelőintézetek, valamint a gyermekotthonok dolgozói a jogszabálygyűjteményekből által hallottak már ellátottjaik jogairól. Sokan mondták azt is, hogy a különböző médiumokban (újság, TV, rádió, Internet) hallott ezen jogokról. A kollegák is információforrásként jelennek meg ilyen esetben, illetve az ellátottjogi, betegjogi, gyermekjogi képviselők munkája is visszaköszön, hiszen például minden negyedik gyermekotthonokban dolgozó őket jelölte meg mint hírforrást, ahonnan is tájékozódhatott az ellátottjainak jogaival kapcsolatosan. (29.ábra)

TÁRKI ZRT.

48

BETEGJOGI KUTATÁS.

29. ábra Kitől hallott Ön beteg-, ellátott-, gyermekjogokról? (intézménytípusonkénti bontásban a válaszok aránya a dolgozók körében, egy kérdezett több választ adhatott) 0%

25%

50%

az intézmény vezetőjétől

43%

tanulmányai során

egyéb nem tudja

57%

36%

31% 18% 25%

a dolgozóktól, kollégáktól

az érdekképviseleti fórumon

64%

45%

23% 26%

személyes tapasztalat

az ellátottjogi/ betegjogi/ gyermekjogi képviselőtől

56%

41%

19%

újság, Tv, rádió, internet

100%

63%

28%

jogszabályban olvasta

75%

21% 15% 5%

33%

16% 25%

14% 2% 8% 2% 3% 6% 1%


Az idősotthonokban ellátottakat és a kórházak, rendelőintézetek betegeit is megkérdeztük arról, hogy kitől kaptak tájékoztatást, illetve, hogy kaptak-e egyáltalán. Az egészségügyi intézmények betegeinek 85%-át, míg az idősotthonok gondozottjainak 86%-át tájékoztatta valaki arról az intézménybe (otthonba, kórházba) kerülésekor, hogy milyen kezelésben, ellátásban fog részesülni, milyen vizsgálatokat végeznek majd el. Az idősek körében, akik kaptak tájékoztatást a bekerüléskor, azok többségét, 66%-át maga az intézmény vezetője tájékoztatta akkor, amikor az otthonba került. További 31%ukat az intézmény egyik dolgozója, 6%-ukat saját ismerőse, 4%-ukat pedig más gondozottak világosították fel az intézményi dolgokkal kapcsolatban a bekerüléskor. Az egészségügyi ellátásról tájékoztatottak körében a betegek többségét, 77%-át a kórházba kerüléskor, az intézmény egyik dolgozója, azaz legtöbb esetben a kezelőorvosa tájékoztatta arról, hogy milyen kezelésben fog részesülni. További 8%-uknak maga az intézmény vezetője, 5%-uknak a háziorvosa, 4%-uknak a betegtársak és 1%-uknak pedig ismerősük mondta el, hogy az intézménybe kerüléskor milyen kezelésbe fog részesülni, milyen vizsgálatokat végeznek majd el.

TÁRKI ZRT.

49

BETEGJOGI KUTATÁS.

A tájékoztatás másik aspektusa, hogy magukról az őket érintő jogokról honnan, milyen forrásból tájékozódhattak a betegek, az ellátottak és a gyermekek. A 6. fejezetben bemutattuk, hogy az adatok alapján a betegek 23%-a, míg az idősotthonokban élők 42%-a egy olyan jogot sem tudott említeni, ami rá vonatkozik, őt védi. Akik viszont említettek egy jogot is, azokat arról kérdeztük, hogy honnan hallott erről. A betegek említéseinek 62%-a a különböző médiumokat (nyomtatott és elektronikus sajtó), 14%-a a dolgozókat, míg 6%-a a jogszabályokat jelölte meg információforrásként. A válaszok szintén nagy része, magát a személyes tapasztalatot említette, ami által a betegek megismerhették a rájuk vonatkozó jogokat. Az idősek otthonaiban élők esetében azonban már más volt a domináns információforrás. Az idősek említéseinek 64%-a szólt arról, hogy magától az intézmény vezetőjétől hallottak először a szociális ellátásban részesülők jogairól. Körükben is jellemző, hogy a sajtó általhallottak bizonyos jogaikról, valamint a személyes tapasztalat szintén sok esetben előfordult. (30.ábra)

30. ábra Kitől hallott az önt érintő jogokról? (az egészségügyi intézményekben és az idősotthonokban ellátottak körében, egy kérdezett több választ is adhatott) 0%

25%

újság, Tv, rádió, internet

37%

jogszabályban olvasta

6% 6%

rokontól, ismerőstől

6% 4%

tanulmányai során

6% 3%

az ellátottjogi/ betegjogi/ gyermekjogi képviselőtől nem tudja

100%

62%

14% 20%

a dolgozóktól

az érdekképviseleti fórumon

75%

38% 42%

személyes tapasztalat

az intézmény vezetőjétől

50%

1%

64%

1% 2% 0% 4% 1% 1%

betegek (N = 230)

idősek (N = 230)

Természetesen a gyermekeket is megkérdeztük arról, hogy kitől hallottak saját jogaikról. (Emlékeztetőül, az intézeti nevelésben részesülők közel egyharmada egyáltalán nem tudott egy olyan jogot sem megemlíteni, ami a gyermekeket érinti). Az intézeti nevelésben részesülők jellemzően az otthon vezetőjétől (az említések 60%-a jelölte őt meg információforrásként) és/vagy az ott dolgozóktól (az említések

TÁRKI ZRT.

50

BETEGJOGI KUTATÁS.

54%-ában) hallottak a gyermekjogokról. A jogaikat valamennyire is ismerő gyermekek említéseinek 12-12%-a jelölte meg a lakótársát, barátját valamint családtagját, ismerősét mint információforrást saját jogairól. További 14%-a az említéseknek a TV, újság, rádió, internet, valamint 11%-a a gyermekjogi képviselő megjelölése volt, amilyen úton a gyermekjogokról hallhattak az érintettek.

10.2. Beteg-, ellátott- és gyermekjogi ismeretek forrása a lakosság körében Mint azt korábban bemutattuk, a felnőtt magyar lakosság 32%-a mondta, hogy alig vagy egyáltalán nincsenek ismeretei a betegjogokról. Azon háztartások, amelyekben él fogyatékkal élő személy, azok körében még az átlagosnál is magasabb azok aránya, akik magukról úgy vélik, hogy alig vagy egyáltalán nincsenek betegjogi ismereteik. A krónikus beteg családtaggal rendelkezők körében sem lehet az átlagosnál magasabb jogismereti szintet mérni, a többség véleménye szerint nincsenek meg az elegendő ismereteik a betegjogokról. A szociális jogokról a lakosság 49%-a, míg a gyermekjogokról 50%-a nem rendelkezik semmiféle ismeretekkel. A szociális ellátással kapcsolatos jogokkal kapcsolatban azok, akiknek nem él a háztartásában fogyatékkal élő személy, azok átlagosnál magasabb osztályzatot adtak saját szociális jogismeretükre, mint azok, akiknek családtagjai között van fogyatékkal élő. A felnőtt magyar lakosság azon részét, akik saját jogismereti szintjükre legalább egy kettes osztályzatot adtak, arra kértük, hogy mondják meg, honnan szerezték ez irányú ismereteiket. A lakosság beteg,szociális-, és gyermekjogi ismereteinek forrása mindhárom esetben ugyanazt az eredményt hozta: az első helyen a különböző médiumok állnak (újság, Tv, rádió), második helyen az ismerősök, míg harmadikon a hozzátartozók, családtagok szerepeltek, akiktől a különböző jogokról hallani, tájékozódni lehetett. A lakosság által elmondott további információforrásokat a 31-33. ábrákban mutatjuk be.

TÁRKI ZRT.

51

BETEGJOGI KUTATÁS.

31. ábra Ön honnan szerezte betegjogi ismereteit? (a betegjogi ismeretekkel rendelkező lakosság körében az említések %-os aránya, egy kérdezett több választ is adhatott, N = 677) 0

25

50

újság, rádió, TV

75

100

61

ismerőseitől

36

hozzátartozójától, családtagjától

25

egészségügyi dolgozóktól

25

kórházi (rendelőintézeti) tájékoztatóból

22

Internetről

13

kórházi (rendelőintézeti) házirendből

12

tanulmányai során

8

betegjogi képviselőtől

2

civilszervezetek révén

1

egyéb forrás

5

32. ábra Ön honnan szerezte a szociális ellátással kapcsolatos ismereteit? (a szociális jogi ismeretekkel rendelkező lakosság körében az említések %-os aránya, egy kérdezett több választ is adhatott, N = 499) 0

25

50

újság, rádió, TV

100

67

ismerőseitől

35


18

Internetről

12

tájékoztatóból

10

szociális intézményben

10

szociális/egészségügyi dolgozóktól

10

tanulmányai során

10

ellátottjogi képviselőtől

1


1

egyéb forrás

75

3

TÁRKI ZRT.

52

BETEGJOGI KUTATÁS.

33. ábra Ön honnan tett szert a gyermekjogi ismereteire? (a gyermekjogi ismeretekkel rendelkező lakosság körében az említések %-os aránya, egy kérdezett több választ is adhatott, N = 486) 0

25

50

újság, rádió, TV 36


20

Internetről

13

tanulmányai során

13

egészségügyi dolgozóktól

9

kórházi (rendelőintézeti) tájékoztatóból

6

gyermekotthonokból, intézményekből

5

gyermekjogi képviselőtől

4

egyéb forrás

100

69

ismerőseitől


75

1 5

10.3. Elvárások a tájékoztatásról Miután megismerhettük azt, hogy a lakosság, az egészségügyi, idősotthonokban és gyermekotthonokban dolgozók valamint a különböző intézményi ellátottak adott jogairól miként és hogyan szerzett ismereteket, a következőken azt mutatjuk be, hogy a megkérdezettek véleménye szerint mi lenne az információáramlás, a jogismeretek növelésének általuk tartott hatékony és elvárt módja. 10.3.1. BETEGJOGOK A betegjogokkal kapcsolatban az egészségügyi dolgozók többségének (54%) véleménye az, hogy leginkább a betegjogi képviselőnek, másodsorban az adott intézményben dolgozóknak (36%) kéne elsősorban tájékoztatni a betegeket, hogy megismerjék saját jogaikat. Az egészségügyi dolgozók további 5%-a véli úgy, hogy a tájékoztatás elsősorban az intézmény vezetőjének, míg 4%-uk szerint ez senkinek sem feladata. Az orvosok, ápolók 1%-a nem tudott választ adni erre a kérdésünkre. A kórházakban, rendelőintézetekben ellátottak többsége (72%) a tájékoztatást elsősorban a kezelőorvosától, illetve a védőnőtől várja/várná el a betegek jogaival kapcsolatban. A betegek 17%-a betegjogi képviselőtől várja el ugyanezt, míg további 6%-uk az intézményvezetőtől. A megkérdezett betegellátásban részesülők 4%-a azt mondta, hogy egyáltalán nem igényli a tájékoztatást a jogaival kapcsolatban. A megkérdezett betegek 2%-a nem tudott választ adni arra, hogy kitől várna el jogaival kapcsolatban tájékoztatást. A kontrollcsoportban, a lakosság körében az adatok azt mutatják, hogy hasonlóan a betegekhez, ők is többségükben (57%) a kezelőorvostól, védőnőtől várják elsősorban a betegjogok ismertetését. A la-

TÁRKI ZRT.

53

BETEGJOGI KUTATÁS.

kosság szintén jelentős része, 19%-a azonban ezt az intézmény vezetőjétől várja el, míg további 14%-uk a betegjogi képviselőtől. A felnőtt magyarok 6%-a viszont egyáltalán nem igényli az ilyen jellegű tájékoztatást senkitől sem. A lakosság 5%-a nem tudott választ adni kérdésünkre. 10.3.2. SZOCIÁLIS JOGOK A szociális ellátásban részesülők jogaival kapcsolatban az idősotthonokban dolgozók többségének (78%) véleménye az, hogy leginkább az intézmény vezetőjének kéne elsősorban tájékoztatni az időseket saját jogaikról. Minden tizedik idősotthonban alkalmazott szerint a dolgozóknak és szintén minden tizedik szerint az ellátottjogi képviselőnek lenne elsősorban a feladata az idősek tájékoztatása a jogokkal kapcsolatban (rendre: 10%, 11%). Az idősotthonok lakóinak többsége (71%) szintén a dolgozókéval hasonló véleményen van, a tájékoztatást elsősorban az intézmény vezetőjétől várja/várná el a szociális ellátásban részesülők jogaival kapcsolatban. Az idősek 14%-a kezelőorvostól, háziorvostól várja el ugyanezt, míg további 7%-uk az ellátottjogi képviselőtől. A megkérdezett idősek 7%-a azt mondta, hogy egyáltalán nem igényli a tájékoztatást a jogaival kapcsolatban. A idősotthonokban lakók 1%-a nem tudott választ adni arra, hogy kitől várna el jogaival kapcsolatban tájékoztatást. A kontrollcsoport, a lakosság körében megosztott a vélemény a tájékoztatás forrásával kapcsolatos elvárásokban. Itt szeretnénk megjegyezni, hogy láthattuk, hogy a lakosság szociális jogokkal kapcsolatos ismeretei elmaradnak a gyermek-, és betegjogi tudásuk mellett. A lakosság egyharmada, 34%-a a szociális intézmény vezetőjétől várná el elsősorban az ellátásban részesülők tájékoztatását, míg egyötödük (20%-uk) az ellátottjogi képviselők és további 15%-uk pedig a szociális intézmény fenntartójának feladatának tekintené ezt leginkább. A felnőtt magyarok 23%-a azonban azt mondta, hogy egyáltalán nem igényli a szociális jogokról való tájékoztatást, így elvárása sincs, hogy kinek lenne ez elsősorban a feladata. A lakosság 7%-a nem tudott választ adni kérdésünkre.

10.3.3. GYERMEKJOGOK A gyemekotthonokban nevelkedők jogaival kapcsolatban az ott dolgozók körében tízből négyen úgy vélik (41%), hogy leginkább az intézmény vezetőjének kéne elsősorban tájékoztatni a gyermekeket saját jogaikról. A gyermekotthonban alkalmazottak közel egyharmada szerint maguknak a dolgozóknak a feladata ez (32%), és szintén egyharmaduk szerint a gyermekjogi képviselőnek lenne elsősorban a dolga a gyermekek tájékoztatása a jogokkal kapcsolatban. A lakosság körében megosztott a vélemény a tájékoztatás forrásával kapcsolatos elvárásokban. A lakosság közel egyharmada, 29%-a a gyermekvédelmi intézmény vezetőjétől várná el elsősorban a gyermekek tájékoztatását, míg egynegyedük (24%-uk) a gyermekjogi képviselők és további 15%-uk pedig az otthonokban dolgozók feladatának tekintené ezt leginkább. A felnőtt magyarok 27%-a azonban azt mondta, hogy egyáltalán nem igényli a gyermekjogokról való tájékoztatást, így elvárása sincs, hogy kinek lenne ez elsősorban a feladata. A lakosság 5%-a nem tudott választ adni kérdésünkre.

10.3.4. HATÉKONYSÁG A kutatás során fontosnak tartottuk feltérképezni azt, hogy a meglévő eszközök közül a rászorultak számára melyik lenne a leghatékonyabb módszer a jogaik érvényesítéséhez, ahhoz, hogy ha sérelem éri őket, akkor azt hogyan tudják legegyszerűbben, leggyorsabban megoldani.

TÁRKI ZRT.

54

BETEGJOGI KUTATÁS.

Az egészségügyi intézményekben ápolt betegek fele, 49%-a mondta, hogy sérelem esetén az írásbeli, míg 37%-uk a szóbeli panasztételt tartja a leghatékonyabb módszernek, további 9%-uk volt, aki szerint az ingyenes telefonszámon való bejelentés a legjobb és legcélravezetőbb. A betegek 4%-a nem tudta megmondani, hogy szerinte mi lenne a leghatékonyabb módja a panasztételnek. A betegekkel szemben az idősotthonok lakóinak többsége inkább a szóbeli panasztételt preferálja, 66%-uk szerint ez a leghatékonyabb módszer erre. További 27%-nyian az írásban történő és 3%-nyian az ingyenes telefonhívással való bejelentést tartják a legcélravezetőbb eszköznek, ha panaszt szeretnének tenni. Az idősek 5%-a nem tudott választ adni kérdésünkre.

A kutatás előkészítésekor a feltételezésünk az volt, hogy a rászorultak egy része, ha sérelem éri, akkor is leginkább a hozzátartozóinak mondja el ezt és nem a dolgozóknak, illetve a hivatalos szerveknek. Sokszor a vélt vagy valós sérelem bekövetkezte után, mivel nem találják, nem ismerik az erre leghatékonyabb módszert, elmarad a panasztétel, idővel csökken a beteg, ellátott, illetve gyermek számára annak jelentősége. Így fontos lenne annak az ideális csatornának a megtalálása, ami mind a rászorultak, mind a panasz megtétele elodázásának megakadályozása szempontjából a legmegfelelőbb. Tízből nyolc betegre az a jellemző, hogy ha panaszuk van, szeretik azt mihamarabb elintézni, míg az idősek körében ez tízből hat emberre igaz. A többiek azt vallják, hogy panasz esetében általában inkább várni szoktak és remélik, hogy magától megoldódik az ügy. (34.ábra) Az iskolai végzettség hat a panasztétellel kapcsolatos attitűdökre: az alapfokú végzettségűek inkább azok, akik szeretik mihamarabb elintézni azt, míg az érettségivel rendelkező betegek többen mondták azt, hogy általában várni szoktak és reménykednek abban, hogy magától megoldódjon a problémájuk. Akik azt mondták, hogy rájuk inkább az jellemző, hogy nem jelzik, ha sérelem éri őket, azok körében a szóbeli panasztétel van a preferencia sorrend elején, mivel ők azt tarják a leghatékonyabb módszernek a sérelmük kezelésére.

TÁRKI ZRT.

55

BETEGJOGI KUTATÁS.

34. ábra Melyik jellemzőbb Önre? (a betegek és idősek körében)

0%

betegek (N = 230)

idősek (N = 227)

20%

40%

60%

37%

44%

38%

80%

26%

100%

14%

23%

5%

9%

Feltétlenül az, ha panasza van, szereti azt mihamarabb elintézni. Inkább az, ha panasza van, szereti azt mihamarabb elintézni. Inkább az, ha panasza van, általában várni szokott, reméli, hogy magától megoldódik az ügy. Feltétlenül az, ha panasza van, általában várni szokott, reméli, hogy magától megoldódik az ügy. Nem tudja

A felnőtt magyarok fele (49%) legszívesebben az adott intézmény vezetőjéhez fordulna, ha problémája lenne szociális vagy egészségügyi ellátásával kapcsolatban. A lakosság közel egyharmada (28%) ilyenkor leginkább a beteg-, ellátottjogi képviselőhöz szeretne fordulni és további 12%-uk pedig leginkább ügyvédhez. Minden tizedik lakos azonban nem tudott választ adni kérdésükre, hogy ilyen esetben hova fordulna legszívesebben. A munkaerő-piaci státuszukat tekintve aktívak (alkalmazottak, vállalkozók) és a fiatalok (18 és 39 év közöttiek) az átlagosnál magasabb arányban mondták, hogy legszívesebben ügyvédhez fordulnának panaszuk esetében (rendre 14%, 15%), míg elsődlegesen az intézmény vezetőjét jellemzően a roma származásúak (71%) és a községekben élők (57%) keresnék fel ez ügyben. A betegjogi, illetve ellátottjogi képviselőkhöz fordulna az átlagosnál magasabb arányban a tanulók 41%-a és a középfokú végzettségűek 35%-a, valamint a megyeszékhelyeken élők 41%-a. Regionális szinten is különbség tapasztalható: míg az észak-magyarországi lakosok az adott intézmény vezetőjéhez, a dél-alföldiek és a közép-dunántúliak a betegjogi, ellátottjogi képviselőket keresnék fel legszívesebben, ha problémájuk lenne szociális vagy egészségügyi ellátásukkal kapcsolatban, addig a KözépMagyarországon élők leginkább ügyvédhez fordulnának ilyen esetben.

TÁRKI ZRT.

56

BETEGJOGI KUTATÁS.

Az ellátottak (betegek, idősek, gyermekek) tájékoztatását tekintve az intézményekben nem tapasztaltunk nagy hiátusokat. A tájékoztatással kapcsolatban elvárás az intézményvezetők felé van, sokan őket tartanák elsődleges információforrásnak. Megjelenik azonban a betegjogi, ellátottjogi és gyermekjogi képviselők jelentősége is. Panasz esetén sokan az intézményvezetőhöz és a képviselőkhöz fordulnak, fordulnának a probléma megoldásáért. Az ellátottak elsősorban a szóbeli panasztételt preferálják, bár hatékonynak az írásbeli formát tartják.

TÁRKI ZRT.

57

BETEGJOGI KUTATÁS.

11. Betegjogi, ellátottjogi és gyermekjogi képviselet Az eddigiekben megismerhettük a kutatás során vizsgált három terület (egészségügyi intézmények, idősotthonok, gyermekotthonok) ellátottjainak a jogismeretét, jogtudatosságát. Nem csak az e téren tapasztalható hiátus miatt merül fel, de több alkalommal előkerült az intézményi ellátottak és a dolgozók részéről is a jogi képviselők iránti igény, illetve az azokkal szembeni elvárások. Mint láthattuk a jogvédőket összefogó intézmény, a Betegjogi, Ellátottjogi és Gyermekjogi Közalapítvány leginkább a szakterületen dolgozók, kisebb mértékben az ellátottak és legkevésbé a lakosság körében ismert. A vizsgálat során az is kiderült közvetett módon, hogy sok esetben a megkérdezettek nem tudják, hogy a jogvédő képviselők e szervezet alá tartoznak, milyen keretek között dolgoznak. A következőkben azokat az eredményeket fogjuk bemutatni, amelyek a képviselők ismertségére, illetve a képviselők munkájának megítélésére vonatkoznak.

11.1. Kapcsolat a képviselőkkel Az egészségügyi intézményekben dolgozók 30%-a, az idősotthonokéinak 23%-a, míg a gyermekek gondozóinak 68%-a lépett már valaha kapcsolatba a betegjogi, ellátottjogi, illetőleg a gyermekjogi képviselővel. Az egészségügyi intézményekben a vezető ápolók azok, akik az átlagosnál magasabb arányban léptek már kapcsolatba a jogvédővel (41%). Az egészségügyi intézményekben ellátottak 2%-a, míg az idősek otthonaiban élők 5%-a lépett kapcsolatba valaha az ellátottjogi vagy betegjogi képviselővel. A képviselővel kapcsolatban lévő betegek 3,4-es, míg az idősek 4,1-es átlagosztályzatot adtak az ötfokú skálán (ahol az 1-es jelentette, hogy egyáltalán nem, míg az 5-ös, hogy tökéletesen meg volt megelégedve) arra, hogy mennyire voltak általánosságban véve megelégedve a képviselettel. A képviselők hatékonyságára azonban már alacsonyabb osztályzatot adtak a képviselőkkel kapcsolatba került betegek és idősek (rendre: 3,4 és 3,9 volt az átlagpont az ötfokú skálán). Meg kell azonban jegyeznünk, hogy nagyon alacsony a véleményezők száma, hiszen láthattuk, hogy a mintában összesen 16 fő volt a betegek és idősek körében, aki valaha kapcsolatba lépett a jogvédők egyikével. A mintába került idősekkel és ellátottakkal szemben a gyermekek 67%-a mondta, hogy már találkozott gyermekjogi képviselővel, ami nagyon magas arány. Az intézetekben élő gyermekek 46%-a szerint csak a gyámja segítségével, míg 15%-uk szerint egy nevelő segítségével keresheti fel egy gyermek a gyermekjogi képviselőt. A gyermekek közel egyharmada tudta jól (31%), hogy külön engedély nélkül, szabadon felkeresheti a gyermekjogi képviselőt. Akik tudták, hogy van törvényi szabályozás a gyermekek jogairól, illetve akik jól tudták, hogy egy gyermeknek joga van ahhoz, hogy bírósági eljárást kezdeményezzen, azok az átlagosnál magasabb arányban mondták, hogy nem kell engedély ahhoz, hogy a jogvédőt felkereshessék (rendre: 34%, 38%).

TÁRKI ZRT.

58

BETEGJOGI KUTATÁS.

11.2. A képviselők munkájának ismeretsége és annak megítélése Az intézményi dolgozók jellemzően munkaértekezleten hallottak először a betegjogi, ellátottjogi, gyermekjogi képviselőről: a megkérdezett alkalmazottak több mint egyharmada jelölte meg ezt az ismereti forrást. A gyermekotthonban dolgozók szintén egyharmada a gyermekjogi törvényben hallott, olvasott a képviselőkről, míg az idősotthonokban alkalmazottak szintén egyharmada akkor szerzett tudomást róluk, amikor kifüggesztették a képviselő nevét az intézményben. A dolgozók körében a válaszok %-os megoszlását a 35. ábrában mutatjuk be.

35. ábra Hol hallott először betegjogi / ellátottjogi / gyermekjogi képviselőről? (dolgozók körében, intézménytípusok szerinti bontásba 0%

25%

munkaértekezleten hallotta

36% 36% 17% 14%

a betegjogi/ szociális/ gyermekjogi törvényben olvasott róla

amikor bemutatkozott a képviselő

amikor a képviselő nevét kifüggesztették az intézményben

75%

100%

49%

33%

8% 4% 12% 8% 4%

korábban még nem hallott róla

1% 1% 2%

amikor valakinek az ügyében eljárt a képviselő

0% 1% 1%

30%

17% 13% 13%

egyéb

Nem tudja

50%

1% 1% 0%


TÁRKI ZRT.

59

BETEGJOGI KUTATÁS.

Az egészségügyi intézményekben, gyermekotthonokban és idősek otthonában dolgozók többsége szerint inkább, illetve nagyon hasznos a betegjogi, ellátottjogi, gyermekjogi képviselők munkája. Ezzel ellentétes véleményen a kórházi, rendelőintézeti dolgozók és a gyermekotthonokban alkalmazottak egytizede van. (36.ábra) 36. ábra Mennyire érzi Ön hasznosnak a betegjogi/ ellátottjogi/ gyermekjogi képviselők munkáját? (dolgozók körében, intézménytípusok szerinti bontásban)

0%

25%

50%

75%

100%

35% 27% 32%

nagyon hasznos

50%

inkább hasznos

61% 51%

10%

inkább nem hasznos

egyáltalán nem hasznos

Nem tudja

4% 12%

0% 2% 1%

6% 6% 4%


Az intézményi dolgozók véleménye egységes abban, hogy szerintük a betegjogi/ ellátottjogi/ gyermekjogi képviselet hatásköre a megfelelő mértékű: tízből legalább hét alkalmazott van ezen az állásponton. A dolgozók kevesebb mint 20%-a mondta, hogy a szükségesnél kisebb, míg 10% alatt van azoké, akik szerint a szükségesnél nagyobb a képviselők hatásköre. (37.ábra) Nem meglepő módon a vizsgált intézmények dolgozóinak azon csoportja, akik szerint a szükségesnél kisebb a képviselők hatásköre, azok többsége úgy véli, hogy a képviselők munkája nagyon hasznos, míg azok, akik szerint a kívánatosnál nagyobb a hatáskörük, azok szerint a jogvédők munkáját nem tartják előnyösnek.

TÁRKI ZRT.

60

BETEGJOGI KUTATÁS.

37. ábra Ön szerint mekkora hatásköre van a betegjogi/ ellátottjogi/ gyermekjogi képviseletnek? (dolgozók körében, intézménytípusok szerinti bontásban) 0%

25%

50%

75%

100%

18%

a szükségesnél kisebb

8% 13%

73%

megfelelő mértékű

77% 74%

6%

a szükségesnél nagyobb

3% 10%

2%

Nem tudja

12% 4%


Na, de nézzük meg a másik oldalt, az ellátottak véleményét erről. Az egészségügyi intézményekben ellátottak és az idősotthonokban élők többsége (rendre: 61%, 55%) úgy véli, hogy a betegjogi, ellátottjogi és gyermekjogi képviselők hatásköre a megfelelő mértékű. A kórházakban, rendelőintézetekben ellátottak körében (az idősotthonok lakóihoz képest is) azonban magasabb azok aránya (16%), akik szerint a betegjogi képviseletnek a szükségesnél kisebb a hatásköre. Láthattuk az előző eredményekből is, hogy ezzel ellentétben az egészségügyi dolgozók az átlagosnál kisebb arányban mondták ugyanezt. Mind a betegek, mind pedig az ellátottak körében elenyésző azok aránya, akik szerint a szükségesnél nagyobb a képviselők hatásköre (rendre: 3%, 1%). Nagyon fontos kérdés volt számunkra, hogy maguk az betegek, ellátottak mit gondolnak, hogy mi lenne szerintük a betegjogi, ellátottjogi képviselet legfontosabb feladata. Spontán válaszokat rögzítettünk, amit utólag kódoltunk be. Az utólagos kódolás során a kódutasítás a képviselet alapcéljait tükrözi, azokba emeltük át a megkérdezettek válaszait. Egy kérdezett több választ is adhatott. Erre a kérdésre adott válaszok tükrözik azt is, hogy a rászorultak mennyire vannak egyáltalán tisztában a képviselet munkájával, céljaival. A betegek 5%-a, míg az idősek 27%-a nem tudott választ adni kérdésünkre, nem tudtak egy olyan feladatot sem említeni, ami szerintük a képviselők dolga lenne. Az idősek és betegek körében az említések 44%-a szerint a képviselet elsődleges feladata, hogy segítse az ellátottat panasza megfogalmazásában, kezdeményezze annak kivizsgálását, míg a válaszok 38%-a az ellátottak tájékoztatásával volt kapcsolatos. A kérdezettek által adott válaszokat részletesen a 38.ábrában mutatjuk be.

TÁRKI ZRT.

61

BETEGJOGI KUTATÁS.

38. ábra Ön szerint mi lenne a betegjogi/ellátottjogi képviselet legfontosabb feladata? (a betegek és az idősek körében, egy kérdezett több választ is adhatott, említések száma = 465) 0%

25%

Segíteni az ellátottat panasza megfogalmazásában, kezdeményezheti a panasz kivizsgálását

75%

100%

44%

Tájékoztatást adni az ellátást érintő általános és helyi szabályokról, eljárásokról, az ellátott jogairól és kötelezettségeiről

38%

Az ellátott írásbeli meghatalmazása alapján panaszt tenni a szolgáltatónál, a fenntartónál, az illetékes hatóságnál

13%

Ellátottak speciális és általános tájékoztatása

11%

Rendszeresen tájékoztatni az intézményben dolgozókat a jogokra vonatkozó szabályokról, és azok érvényesüléséről az adott szolgáltatónál

3%

A dolgozók ismeretinek bővítése

2%

egyéb válasz (általánosságban véve védeni a betegek jogait)

50%

10%

Végül, a kérdezőbiztosainkat az adatfelvétel során arra kértük, hogy a mintába került intézmények esetében nézzék meg, hogy a betegjogi, ellátottjogi, illetve a gyermekjogi képviselőnek a neve, elérhetősége, fogadóórája ki van-e írva adott intézetben. Az adatok alapján elmondható, hogy a mintába került kórházak, rendelőintézetek és gyermekotthonok 87-87%-ában, míg az idősotthonok 86%-ában az adott intézmény képviselő neve és elérhetősége fel van tüntetve. A fogadóóra pedig az idősotthonok 71%-ában van kiírva, míg a gyermekotthonok 82%-ában és az egészségügyi intézmények 87%-ában. A legnagyobb hiányosságot ilyen téren Budapesten tapasztaltunk (a képviselő neve és elérhetősége a mintába került fővárosi intézmények felében nem volt kiírva az intézményben). Regionális szinten elmondható, hogy a mintába került közép-magyarországi és dél-dunántúli intézményekben fordult az átlagosnál magasabb arányban elő, hogy nem volt a képviselő neve, fogadóórája és elérhetősége kiírva.

TÁRKI ZRT.

62

BETEGJOGI KUTATÁS.

12. Összefoglaló A vizsgálat eredményei alapján elmondható, hogy az ellátottak, az intézményi dolgozók és a lakosság jogismereteiben egyaránt nagy hiátus tapasztalható. A jogismeret és jogtudatosságban hármas hierarchiát találtunk: címszavakban a megkérdezettek nagy része ismeri a beteg-, ellátott- és gyermekjogokat, tételesen felsorolni ezek elemeit már kevésbé tudják, végül pedig amikor valós szituációkban szerepeltetjük ezen jogokat, a megkérdezettek igen kis százaléka ismer rá és akarná alkalmazni ezeket (igaz ez magukra az intézményi dolgozókra is). Ami elméletben megmutatkozik, a gyakorlatban már nem jelenik meg. Nem ismerik fel adott szituációban a jogsértő magatartást, illetve a jogtudatosság nem jelenik meg abban sem, hogy milyen lehetőségeik, illetve kötelezettségeik vannak mind a dolgozóknak, mind pedig az ellátottaknak. A lakosság körében rezignáltság figyelhető meg a beteg, szociális és gyermekjogokkal kapcsolatban, aminek érvényesüléséről alapvetően is rossz véleményük van. Leginkább neuralgikus pont az idősek jogtudatosságában érzékelhető, a betegek esetében már jobb eredményt tapasztalhattunk, míg az intézeti nevelésben részesülő gyermekek az eredmények szerint érdekérvényesítőbb magatartást mutatnak. Az idősek jogismeretében és jogtudatosságuknak növelésében mindenképpen nagy feladat vár még a szakemberekre. Az egészségügyi intézményekben, idősotthonokban és gyermekotthonokban dolgozók jogismerete elméletileg megfelelő, ám nem teljes. A gyakorlatba már kevésbé viszik át ismereteiket, tudásukat nem alkalmazzák. A dolgozók egy részénél azt tapasztalhattuk, hogy hátránynak tartják gondozottjaik jogismeretét munkájuk során, hiszen ez például különböző elvárásokhoz vezet velük szemben. Az elméletben ismert alapelvek felismerése gyakorlati szituációkban nem történik meg sok esetben. Az ellátottak jogismerete hiányos, a gyakorlatban még a meglévőkkel sem biztos, hogy élnek. A dolgozók véleménye is azt mutatja, hogy az ellátottak nem ismerik jogaikat, kötelezettségeiket. Az ellátottak jogismereti szintje a „vártnál” alacsonyabb. Legtöbben a tájékoztatását az intézmények vezetőitől várnák el. Az ellátottak (betegek, idősek, gyermekek) célcsoportja leginkább a médiumokból, egymástól és hozzátartozóiktól szerzik jogaikkal kapcsolatos információikat. A betegjogi, ellátottjogi és gyermekjogi képviselőket a lakosság nagyon kis, az ellátottaknak már egy nagyobb, míg a dolgozók nagy része ismeri. Munkájukat alapvetően hasznosnak vélik mind az ellátottak, mind a dolgozók, azonban kétséges, hogy mikor és mivel fordulnának hozzájuk, hiszen panasz, jogsértés esetén továbbra is elsősorban az adott intézményvezetőjét keresné fel többségük. Az intézetben élő gyermekek nagy része találkozott már gyermekjogi képviselővel, esetükben látható, hogy a jogtudatosság és a jogismeret szintjének növelése szintén rendkívül fontos, hiszen fogékonyak rá és nagyon nagy szükségük van arra. Összességében véve elmondható, hogy a lakosság, az ellátottak valamint a dolgozók betegjogi, ellátottjogi és gyermekjogi ismeretei elméletben részint megvannak (bár jelentős hiátus mutatkozik), azonban olyan technikákra, eszközökre van szükség, amelyek elősegítik azok gyakorlatban történő felismerését, alkalmazását, hogy legalább a meglévő ismereteiket adott helyzetben érvényre tudják juttatni.

TÁRKI ZRT.

63

Betegjogi kutatás 2009

Recommend Documents