Beszámoló a Klebelsberg Kunó ösztöndíj keretében végzett kutatásról (2015. szeptember-október) Bednárik János A kutatás témája: Integráció és identitás. Kitelepített magyarországi németek németországi beilleszkedése és magyarságtudata A kutatás típusa: interjúkészítés (életinterjúk, oral history-kutatás), résztvevő megfigyelés, dokumentumgyűjtés, illetve könyvtári kutatás A kutatás helyszínei, alanyai: Heidelberg, Mannheim, Heilbronn és Bruchsal térségében élő kitelepítettek és leszármazottaik, illetve a heidelbergi egyetem, valamint a freiburgi IVDE intézet könyv- és dokumentumanyaga I. A kutatás háttere és célja A magyarországi németség jelentős részének második világháború utáni kitelepítése 20. századi történelmünk egyik legnagyobb hatású eseménysorozata, demográfiai, társadalmi, politikai és kulturális következményei szinte beláthatatlanok. Az országot ezekben az években elhagyni kényszerült mintegy 220-240 ezer ember, és az itthon maradt nemzetiség sorsa a pártállam évtizedei alatt mind a társadalmi-politikai, mind a tudományos diskurzusokban tabunak számított. A magyarországi németség elmúlt száz évével, közelebbről a kitelepítés esemény- és politikatörténetével kapcsolatos kutatások a ’80-as évek második felében indultak meg a hazai történettudományban. A rendszerváltás után, és főleg az utóbbi évtizedben az érzelmektől fűtött visszaemlékezések és laikus helytörténeti munkák mellett a társadalomtörténeti, sőt mikrotörténeti irányultságú elemzések sokasága jelzi a téma feldolgozása iránti igényt.1 Ugyanakkor a kitelepítettek németországi beilleszkedésének kérdései – néhány tanulmányon kívül2 – mindeddig kívül estek a magyarországi kutatók érdeklődésén és látókörén. Ennek egyaránt vannak szemléletbeli és kutatástechnikai okai: egyrészt az „idegenbe szakadtak” története óhatatlanul veszít relevanciájából az erősen területileg meghatározott nemzeti történelem- és kultúratudományok szempontjából („az a mi témánk, ami itt történik”), másrészt a külföldön szétszórtan élő személyek és csoportok megtalálása, valamint a rájuk vonatkozó dokumentumanyag és irodalom feltárása különleges kihívások elé állítja a Magyarországról tájékozódó kutatót. A (nyugat)német tudományosságban ezzel szemben a „hazájukból elűzöttek” (Heimatvertiebene) kutatása – a kezdeti viszonylag lassú reagálás után3 – az utóbbi hetven év egyik legnagyobb interdiszciplináris vállalkozásává nőtte ki magát, amely a politikai és társadalmi diskurzusokkal párhuzamosan, azokkal kölcsönösen hatva egymásra ma is új és új irányokban fejlődik tovább. Ebben úttörő szerepet vállalt a néprajztudomány, amely már az ötvenes évek elején felfedezte a Németországba érkezett mintegy 12 millió „új polgár” kutatásának kötelességét és az abban rejlő lehetőségeket.4 A némi késéssel felzárkózó egyéb társadalomtudományok (szociológia, szociálpszichológia) mellett az utóbbi két évtizedben a történettudományban is új szintre lépett a kelet-európai elűzetésekkel és az integrációval való foglalkozás.5 Ennek a sokrétű tudományos érdeklődésnek egy fontos irányát jelenti a kisközösségek, családok, egyének szintjén A magyar kutatás irányairól összefoglalóan ld. Seewann 2001, Tóth 2010. A 2010 óta eltelt időben is számos kiváló elemzés (pl. Eiler 2011, Marchut 2014, Gonda 2014), sőt átfogó szintézis (Seewann 2012) is készült a magyarországi németek történetéről. 2 Füzes 1999, Kaltenecker 1997, 2001a, 2001b, Rutsch 2008. 3 Grosser 2008. 20. 4 Erről lásd: Schwedt 1994, Lehmann 1996. 5 Néhány jelentősebb/frissebb kötet a különböző diszciplínák területéről: Frantzioch 1987, Lehmann 1991, Beer 1994., Hoffmann 2000, Friesen 2000, Kossert 2008, Krauss 2011, Bendel 2011, Douglas 2014. 1
1
lejátszódó integrációs, akkulturációs, identitásképző folyamatok módszertanilag igényes és innovatív néprajzi-antropológiai vizsgálata. Az oral historyval kapcsolatos elméleti problémafelvetések és a módszer gyakorlati felhasználásai, a kollektív és egyéni emlékezet kutatása, valamint az identitások és kötődések problematikáját boncolgató generációs kutatások az utóbbi években új lendületet adtak a „hazájukból elűzöttek” vizsgálatának.6 A Klebelsberg ösztöndíj támogatásával végzett gyűjtésemmel ebben a magyar kutatási hagyományból mindeddig hiányzó irányban kívántam megtenni az első lépéseket. Végső soron egy olyan tanulmány megírását tűztem ki célul,7 amely a német szakirodalom kidolgozott módszertani repertoár és a több évtizedes kutatás eredményeinek felhasználásával, de a magyarországi tudományos és közéleti érdeklődés perspektívájából nézve ragadja meg a kitelepített németség egy csoportjának integrációs történetét, egyúttal feltárja a jellegzetes egyéni és kollektív identitásmintázatokat (különös tekintettel a bonyolult nemzeti-etnikai vonatkozásokra), illetve a kötődések generációk közötti továbbadásának lehetőségeit és mechanizmusait. II. A kutatás koncepciója és az elvégzett munka részletes bemutatása A „hazájukból elűzöttek” németországi integrációjának német kutatók által űzött kutatásában a vizsgálódás kereteit általában a területi elv (települési, régiós, tartományi, országos szinten), vagy valamilyen módszertani szempont (pl. „az elűzetés a családi emlékezetben”, „az integráció narratíváinak elemzése”) határozza meg. A téma lehatárolásának egy másik domináns iránya – amelynek a hátterében általában bilaterális kutatói érdeklődés áll – a származási hely szerinti szelekció. Ez az elv azonban legtöbbször csak az elűzöttek nagyobb csoportjainak szintjéig érvényesül („szudétanémetek”, oroszországi németek, romániai németek, „dunai svábok” stb.), ritkábban találkozunk olyan munkákkal, amelyek egy-egy szűkebb régióból (pl. Brünn-környékiek, bácskai németek, erdélyi szászok), még ritkábban olyanokkal, amelyek egyes településekről származó csoportokat tennének tanulmányozás tárgyává. Az általam kezdett kutatásban erre teszek kísérletet, mikor egy budakörnyéki település (Budakeszi) kitelepítettjeit (és kitelepülőit), illetve az elmúlt hetven évben felnőtt három generációt vizsgálom. Ez a németországi közéleti (és tudományos) érdeklődés szempontjából érthetően irreleváns perspektíva a származási ország (jelen esetben Magyarország) oldaláról nézve annál inkább adekvát mikroszintű kutatási terepnek tűnik számomra, amely terephez egyébként nem titkolt személyes és lokális kapcsolatok is fűznek. 1. Közösségi szint – a kitelepítettek csoportszerveződésének története és a kollektív identitásreprezentációk A negyvenes évek második felében Németországba megérkező milliókat az elűzetés sorsközössége és az integrációs folyamat során tapasztalt hasonló kihívások nem formálták egységesen érző és cselekvő csoporttá. Az új hazában való csoportszerveződés – leszámítva egyes kezdeti érdekvédelmi és politikai kezdeményezéseket – messzemenően a származási területek szerinti, koncentrikusan felépülő struktúrát követette, és ezt képezi le ma is ún. Landsmannschaftok és települési egyesületek (Heimatortsgemeinschaft) rendszere. A kitelepítettek többsége számára kizárólag ezek a szűk, lokális alapú közösségek jelentettek valódi identifikációs közeget, amelyhez a nagyobb szervezetek legfeljebb keretet adtak. A minden hazájából elűzött egyén és csoport számára központi és rendkívül összetett fogalommá terebélyesedő „otthon” (Heimat) fogalma is ezekben a közösségekben érett és alakult az évek, évtizedek során – közösségenként más és más hangsúlyokkal, kisebb vagy nagyon is jelentős különbségeket eredményezve – a kollektív emlékezés kategóriájává. A kutatás eredményeképpen tehát egy ilyen emlékező közösség Ezt a hangsúlyáthelyezést szorgalmazza Bausinger 1987-ben a kizárólag a „kulturális emlékek megmentését, gyűjtését, megőrzését” célzó kutatói attitűd helyett. (Bausinger 1987. 190., idézi Schell 2001. 99.). Néhány fontosabb/újabb munka: Lehmann 1989, Fendl 2002, 2010, Engelhardt 2001, Hahn–Hahn 2010, Greiter 2014. 7 Az MTA BTK Néprajztudományi Intézet fiatal kutatói ösztöndíjának keretében. 6
2
kialakulását, az évtizedek során lezajlott változásait, illetve lassú, de feltartóztathatatlannak tűnő megszűnését szeretném leírni, illetve megragadni az emlékezés kristályosodási pontjait, verbálisan, gyakorlatokban és szimbolikusan megnyilvánuló reprezentációit. Emellett a származási település szerint szerveződő egyesülés évtizedek során tapasztalható – az emlékezésen túli – funkcióinak változásait is nyomon követem. Németországi tartózkodásom alatt kapcsolatba léptem a budakesziről elszármazottak neckarsulmi székhelyű egyesületének vezetőségével (Budakesser Gemeinschaft, honlapjuk: http://budakessergemeinschaft.de/), és részt vettem a szeptember 20-án Neckarsulmban rendezett hagyományos éves összejövetelen (amely a hajdani templombúcsúra utalva a „Kiritog” nevet viseli). Itt egyrészt megfigyelhettem és rögzíthettem a közösségi reprezentációk és az „inszcenizáció” jellegzetességeit (fotózás, a beszédek rögzítése későbbi elemzés céljára), másrészt a színpadról felhívással fordulhattam a jelenlévőkhöz, aminek sok későbbi interjúalannyal való kapcsolatomat köszönhetem. (Itt érdemes megjegyezni, hogy a találkozón vállalt, a passzív megfigyelésen túlmutató szerepem, illetve az esemény (sajtó)visszhangja az egész projekt szempontjából fontos módszertani felismerésekre vezetett saját kutatói pozíciómat, és a kutatás interaktív természetét illetően.) A találkozót követően (egy másik időpontban) az egyesület vezetőivel és több tagjával folytattam hosszabb beszélgetéseket, és megtekintettem a budakeszi közösség által összegyűjtött ún. Heimatstube (az „otthont” idéző múzeumszoba) anyagát, amely más kitelepített településektől eltérően – megfelelő helyiség hiányában – egy raktárban pihen. A személyes interjúk során is mindig kitértem beszélgetőtársaimnak a Németországban való budakeszi, illetve egyéb magyarországi német szerveződésekkel való kapcsolataikra, a közösségi eseményeken való részvételükre. A szóbeli közlések alapján a találkozók hozzávetőleges történetét is sikerült rekonstruálnom. Az egzakt feltárásához ugyanakkor elengedhetetlen a vonatkozó írásos források felkutatása és tanulmányozása. Kéthónapos németországi tartózkodásom ebből a szempontból is eredményesnek bizonyult, hozzájutottam a kitelepített budakeszi értelmiségiek által szerkesztett és stencilgéppel sokszorosított értesítő lapjainak teljes anyagához („Magyar Értesítő” 1946. június-december, ill. „Értesítő. A magyarországi kiutasítottak szemléje.” 1948-1955.), amely az első évtized szerveződéseinek szempontjából (is) unikális forrás. Sok írásos és képi dokumentumhoz sikerült hozzájutnom magánszemélyek gyűjteményeiből (általában digitális másolat formájában). A budakeszi közösséggel kapcsolatos megfigyeléseimet – az tervnek megfelelően – egy másik települési közösség szerveződésével vetettem össze. December 6-án az elekiek (illetve a hozzájuk csatlakozó almáskamarásiak) a Heidelberg melletti St. Ilgenben tartott karácsonyi összejövetelén vettem részt. 2. Egyéni szint – személyes integrációs történetek, kötődések és a generációkon átívelő hatásai A Budakesziről kitelepített személyekkel, illetve leszármazottaikkal készített interjúk során érdeklődésem az események megélésének narratív szerkezetére és a mögötte rejlő kulturális meghatározottság megragadására, valamint a személyes (családi, lokális, kulturális, etnikai, nemzeti) kötődések természetének feltárására irányult. Az 1946-ban Budakesziről induló transzportok Baden-Württemberg tartomány északi részébe érkeztek, és ma is ebben a területen a kitelepítettek többsége később sem költözött tovább. Interjúim alanyai Heidelberg, Mannheim, Karlsruhe, Bruchsal, Heilbronn és Mosbach térségében élnek.8 Legtöbbjüket előzetes egyeztetés után lakóhelyükön kerestem fel, a beszélgetéseket diktafonnal rögzítettem, a felvételek átírása folyamatban van.
A Deberle Antal kimutatásában (Deberle 2001) szereplő 885 budakeszi származású család mintegy négyötöde Baden-Württembergben él. A számok alapján jól látszanak a nagyobb központok (zárójelben a családok száma), mint például Mannheim (42), Heidelberg (42), Heilbronn (21), Bruchsal (40) vagy Mosbach (33). 8
3
A vizsgálat kiindulópontját az a nemzedék jelenti, akit egy meghatározó közös élmény (a kitelepítés) tesz bizonyos értelemben összetartozóvá („Erlebnisgeneration”). 70 évvel a történtek után értelemszerűen már csak az akkori gyermekek, esetleg fiatal felnőttek megszólaltatására volt módom. Ennek megfelelően az első generációnak nevezett csoport életkorát tekintve viszonylag homogén (1924–1934-ig születettek – összesen 11 személy). A velük való hosszabb (esetleg többszöri) találkozás során készített interjúkban (irányított beszélgetésekben) a következő témakörök iránt érdeklődtem: 1. A kitelepítés története (az arról való tudás és értékelések) és személyes tapasztalata 2. A németországi tartózkodás első éveinek problémái, beilleszkedési stratégiák, egzisztencia- és identitáskeresés, az otthonmaradottakkal való kapcsolattartás (nagyjából az 1956-os forradalomig terjedő időszak) 3. A személyes életút, karrier későbbi alakulása – a „menekültség” hatásai 4. A „régi otthon” szerepe az életút során: kapcsolattartás, utazások stb. 5. A németországi budakeszi közösséggel való kapcsolatok jelentősége a személyes identitás szempontjából, és alakulása az évtizedek során 6. A magyarsággal, németséggel, magyarországi németséggel kapcsolatos értékelések, vélemények – a nemzeti identitásmintázat elemei 7. A kötődések tárgyi jelei (lakásbelső, személyes tárgyak, fényképalbumok, iratok, dokumentumok stb.) Lényegében ugyanezek iránt érdeklődtem az általam a „másfeledik generációhoz” sorolt interjúalanyaimtól is (1940-50-ig születettek, összesen 6 személy). Ők azok, akik ugyan nem (vagy csak nagyon kevés) saját emlékkel rendelkeznek a „régi otthonnal” és a kitelepítéssel (meneküléssel, elűzetéssel) kapcsolatban, viszont szocializációjuk első meghatározó éveit a háború utáni Németországban „menekültgyermekként” (Flüchtlingskind) élték meg, és a kitelepítettek közötti kapcsolati háló még többé-kevésbé meghatározó közeget jelentett a családok számára. Szüleikkel, és akár a 10 évvel korábban született, az iskolát még Magyarországon megkezdő társaikkal (testvéreikkel) szemben ugyanakkor nekik nem kellett új életet kezdeniük (pl. új nyelvet, nyelvjárást tanulniuk), későbbi életútjuk, karrierlehetőségeik általában nem különböztek lényegesen „bennszülött” (einheimisch) kortársaikétól. Mindez – az első tapasztalatokat összegezve – érdekes és az első generációnál sokkal széttartóbb (tehát egymástól jobban különböző) identitásokat eredményezett. A második generációhoz az 1950-60-as években született korosztályt sorolom. Ők a németországi gazdasági fellendülés idején születtek, mikor családjaik többnyire már képesek voltak biztos egzisztenciális hátteret biztosítani a számukra. A korábbi szorosabb összetartás, egymásra utaltság a „régi otthonból” származókkal már sokat vesztett a jelentőségéből. A vegyes házasságok, költözések révén sokszor már semmit nem tapasztaltak a kitelepítés és a „menekültlét” következményeiből. Ehhez járult az akkori nyugatnémet társadalomnak a múlttal való szembenézést halogató, konfliktuskerülő légköre. Viszont az általában még eleven rokoni kapcsolatok, a ’60-as évektől egyre gyakoribbá váló kölcsönös látogatások révén a legtöbben ismereteket és testközeli tapasztalatokat szerezhettek szüleik, nagyszüleik hajdani otthonáról, és mindannyiukban kialakultak az ezzel kapcsolatos – különböző előjelű – attitűdök. A harmadik generáció (1970-90-es években születettek) tagjai általában csak nagyszüleik révén szembesültek családjuk migrációs és integrációs történetével, ugyanakkor a verbalitáson túl a kötődések továbbadásának (illetve kialakulásuk katalizálásának) néhány jellemző áttételes csatornája és „kikristályosodási magja”9 is körvonalazódni látszik (pl. érzelmi alapállás átadása, gasztronómia, idegen hangzású név identitástudatosító hatása). Ezek a jelenségek és mechanizmusok természetesen a korábbi generációk között is működtek, de a harmadik nemzedék esetében tűnik fel különösen tartósságuk. A szüleik által esetleg még szórványosan 9
Vö.: Zimmer 2011. 4
ismert települési emlékező közösséghez már nincs semmilyen kapcsolatuk, kötődéseik egyértelműen család- és egyénspecifikusak. Mivel kutatásom során prioritásként kezeltem az idősebb korosztályokkal való találkozást, a második és harmadik generáció tagjai közül nem nyílt alkalmam mindenkivel személyesen találkozni, több esetben előzetes egyeztetés után egy kérdőívvel, e-mail útján értem el őket (összesen egyelőre 6, illetve 3 személyt, de továbbiak beérkezésére is számíthatok). A kérdőívben három témakörre osztva a következő kifejtendő, rásegítő kérdéseket tettem fel (természetesen németül, az eredeti kérdőív csatolva): 1. A család migrációs- és integrációs történetére vonatkozó tudás, illetve az azzal kapcsolatos attitűdök, vélemények (Milyen saját tapasztalatai vannak? Mit tudott meg később? Kitől és milyen körülmények között informálódott ezekről a témákról? Érdeklődött iránta aktívan is, kérdezett, kutatott utána? Hogy értékeli azt a történelmi tényt, hogy a családja áttelepülni kényszerült? Hogy értékeli ezt a tényt, adottságot a saját életútja szempontjából? Érezte magát valaha, valamilyen helyzetben „menekültgyereknek“ / „menekültunokának“ (Flüchtlingskind / Flüchtlingsenkel)? Érzékel bármilyen különbséget saját maga, illetve az „itteniek“ között?) 2. A Budakeszihez, azaz az „otthoni községhez“ („Heimatgemeinde“) fűződő kapcsolat (Ápol valamilyen kapcsolatot rokonokkal, ismerősökkel, barátokkal, vagy voltak ilyenek korábban? Mikor, milyen gyakran és milyen alkalomból látogatott Budakeszire? Érez valamilyen kötődést Budakeszihez? Ismer budakesziről származó embereket („Landsleute”) Németországban? Érdeklődik az ezzel kapcsolatos találkozók, szervezetek, publikációk iránt?) 3. Magyarországhoz, a magyarsághoz fűződő viszony (Elfoglal-e Magyarország valamilyen /pozitív vagy negatív/ értelemben vett megkülönböztetett helyet a „mentális térképén”? Érez valamilyen kötődést a magyar kultúrához, szimbólumokhoz, történelemhez? Játszik valamilyen szerepet családjának magyarországi származása az önképében, illetve a gyakorlati döntéseiben /pl. nyaralási cél kiválasztása, tanulmányok, munkahely kiválasztása/?) Olyan Budakesziről származó személyekkel is igyekeztem felvenni a kapcsolatot (összesen 5 emberrel készítettem interjút), akik nem a kitelepítés során, hanem később (az 1960-80-as években) települtek át Németországba (ezeket az emigránsokat német terminológia szerint Spätaussiedler-nek, azaz késői kitelepülőnek nevezik). Ők egy jobb élet reményében kihasználhatták egyrészt a nyugatnémet állam által biztosított gyors honosítás lehetőségét, másrészt a németországi rokonság, illetve a településükről származók közötti kapcsolati háló nyújtotta lehetőségeket. Az ő integrációjukban is fontos szerepet játsz(hat)ott tehát a származási közösség, kötődéseik, közösségi kapcsolataik vizsgálata pedig érdekes összevetésekre ad lehetőséget hasonló életkorú, de Németországban szocializálódott személyekkel. 3. Szakmai kapcsolatok építése, könyvtári kutatás Szeptemberben ellátogattam a dunai svábok történetét és kultúráját bemutató központi múzeumba, (Ulm, Donauschwäbisches Zentralmuseum: http://www.dzm-museum.de/de/), ahol az ötlet- és anyaggazdag állandó kiállítás mellett megtekintettem az éppen az általam kutatott témában rendezett „Angekommen. Die Integration der Vertriebenen in Deutschland” című időszakos kiállítást, megismerkedtem, és hasznos eszmecserét folytattam a kiállítást rendező két muzeológussal (Leni Perenčević, Jeannine Engelhardt). Szeptember 21-én részt vettem a keleti németek néprajzával foglalkozó freiburgi kutatóintézet (IVDE, http://www.jkibw.de/) konferenciáján (Gefundene und erfundene lokale Feste und Festivals nach der Wende: Zwischen "Ethnobusiness" und Selbstvergewisserung), ahol saját témámmal
5
kapcsolatban is érdekes szempontokat, impulzusokat kaptam. Az IVDE munkatársaival már korábban létrejött perspektivikus munkakapcsolatom a Klebelsberg-ösztöndíjas időszak utáni hónapra (2015. november) elnyert ösztöndíj ideje alatt tovább mélyült. Az eleki-almáskamarási emlékező közösséggel való kapcsolat létrejöttét is az intézetben dolgozó néprajzkutatóknak, Schell Csillának és Michael Prosser-Schellnek köszönhetem. A heidelbergi és freiburgi egyetemi és intézeti könyvtárakban áttanulmányozhattam a kitelepített magyarországi németség elmúlt hetven évének sajtótermékeit (Unsere Post, Volkskalender der Deutschen aus Ungarn, Unser Hauskalender). Ezen kívül átfogó képet alkothattam magamnak a kitelepítettek németországi integrációjával és identitásával kapcsolatos hatalmas és szerteágazó szakirodalomról, számos Magyarországon elérhetetlen könyvet, folyóiratot és tanulmányt volt alkalmam megismerni, illetve részben megszerezni. III. A gyűjtés eredményeinek tételes felsorolása 1. Személyes interjúk, szóbeli gyűjtés Dátum, helyszín 08.31., Budakeszi 09.06., Heidelberg 09.23., Heidelberg 10.28., Heidelberg
Interjúalany(ok) (*születési év, nem) Jos.M. (*1930)
Generáció 1.
A.v.S. (*1933, n)
1.
G.A. (*1947, ff) K.A. (*1946, n)
Spätaussiedler Spätaussiedler
M.B. (*1924)
1.
K.d.P. (*1930, n)
1.
10.21., Heidelberg 10.21., Heidelberg
M.H. (*1936, n) J.G. (*1931, ff) L.M. (*1950, ff) A.B. (*1944, ff) W.d.P. (*1958, ff) Joh.M. (*1930) M.H. (*1929, n) F.H. (*1947, ff) G.E. (*1954, ff) E.S. (1952, n) Á.W. (*1936) J.H. (*1941, ff) M.H. (*1945, ff) J.P. (*1945, ff) L.P. (*1930, ff) E.M. (*1938) A.Cs. (*1943, ff) A.D. (*1930, ff) E.D. (*1930, n) E.G. (*1962, ff) J.G. (*1938, ff)
Összes interjúesemény: 25 alkalom
Összes interjúalany: 27 személy
1. 1. Spätaussiedler ½. 2. 1. 1. ½. 2. 2. Spätaussiedler ½. Spätaussiedler ½. 1. ½. ½. 1. 1. 2. ½. 1. generáció: 11 ½. generáció: 7 2. generáció: 4 Spätaussiedler: 5
09.25., Philippsburg 09.25., Kronau 09.29., Kronau 10.15., Kronau 10.07., Heidelberg 10.28., Heidelberg 09.09., Bobbenheim 09.22., Heidelberg 09.29., Karlsdorf 10.02., Heidelberg 10.06., Gondelsheim 10.08., Bad Rappenau 10.08, Neckarsulm – Bad Rappenau 10.09., Heidelberg 10.13., Neckarsulm 10.16., Philippsburg 10.17., Weinheim 10.18., Schönau b. HD 10.19., Heidelberg
Interjúk időtartama (rögzített perc) 65 145 140 70 150 180 200 190 125 70 50 105 200 165 120 60 100 190 40 80 160 210 90 170 110 150 Összes hangfelvétel: 3270 perc (54,5 óra)
6
2. Kérdőívben eddig beérkezett válaszok Beérkezés dátuma, válaszadó lakhelye 15.10., Gondelsheim 18.10., Heideck 25.10., Hamburg 15.11., Köln 15.11., Hamburg 25.11., Berlin
Válaszadó (*születési év, nem)
Generáció
B.Z. (*1961, n) H.F. (*1957, n) J.A. (*1966, ff) T.N. (*1986, ff) P.O. (*1992, ff) L.N. (*1988, n)
2. 2. 2. 3. 3. 3. 2. generáció: 3 3. generáció: 3
Összesen 6 személy
Várható további kérdőíves válaszok: 4-4 db a 2. illetve a 3. generáció tagjaitól. 3. Résztvevő megfigyelés 2015. szeptember 20. – a Budakesser Gemeinschaft által rendezett 69. éves találkozó („Kiritog”) a Neckarsulmban (mise a Frauenkirchében és a ünnepség a Stadtballeiben) - 3 óra 7 perc hangfelvétel (pódiumbeszédek, beszélgetések a résztvevőkkel, szervezőkkel) - 34 saját fotó, kb. 50 mások által készített fotó 2015. december 6. – az elekiek és almáskamarásiak hagyományos összejövetele St. Ilgenben (Adventsfeier) - 3 óra 13 perc hangfelvétel (pódiumbeszédek, beszélgetések a résztvevőkkel, szervezőkkel) - egy hosszabb interjú két málenkij robot-ot átélt asszonnyal (Schell Csillával közösen) - 35 saját fotó, kb. 40 mások által készített fotó 4. Fotódokumentáció, begyűjtött írásos és képi dokumentumok, bibliográfiai gyűjtés Körülbelül 500 saját készítésű digitális kép az interjúk és egyéb szituációk, tárgyi környezet (főleg lakásbelsők, lakókörnyezet) dokumentálására. Körülbelül 1000 digitális (szkennelt, fotózott) másolat az interjúalanyok családi albumairól, dokumentumairól, kéziratairól. Közte: - „Magyar Értesítő” – P.A. kitelepített által szerkesztett lap, 1946 (95 oldal) - M.B. (*1924, n) kéziratos feljegyzései (70 oldal) - Budakeszi-Fotobuch – P.A. és J.d.P. kitelepítettek által készített album (73 kép) - Schönau-Lindenbach Flüchtlingssiedlung létrehozásának archív anyaga (114 oldal) Körülbelül 2000 oldal eredeti dokumentum, kép. Közte: - „Értesítő. A magyarországi kiutasítottak szemléje.” – G.A. kitelepített által szerkesztett, kéziratként terjesztett lap 1948-1955. (kb. 1500 oldal) - E.E. (*1895, n) budakeszi asszony önéletírása (34 oldal) - J.M. (*1930, ff) budakeszi kitelepített által összeállított füzet (60 oldal) - J.H. (*1941, ff) budakeszi kitelepített szerzői kiadása (önéletírás) „Vertrieben in eine gute Vergangenheit” címmel (193 oldal) - M.B. (*1924, n) kéziratos feljegyzései és dokumentumai (kb. 100 oldal) - különböző adatközlőktől: a németországi integrációval kapcsolatos dokumentumok (levelek, okmányok, hivatalos iratok pl. a teherkiegyenlítési törvénnyel kapcsolatban) (kb. 200 oldal) A könyvtári gyűjtés (illetve könyvvásárlás) eredményét ld. a csatolt bibliográfiában (1. melléklet). 7
IV. A kutatás tapasztalatainak rövid összefoglalása – első eredmények, további tervek Kutatásom során egy Magyarországról kitelepített – származási hely szerint jól körülhatárolható – közösség csoportszerveződési mechanizmusait, illetve a közösségi és egyéni identitások reprezentációit vizsgáltam, különös tekintettel arra a kérdésre, hogy egy Magyarországon éppen nemzetiségi hovatartozása miatt diszkreditált (és deportált) csoportban milyen kapcsolatok és attitűdök élnek – akár a harmadik generációban is – Magyarországgal, a magyarsággal kapcsolatban. A kitelepítést követő útkeresés során meghatározó szerepet játszott az otthonról hozott kulturális útravaló, a magyarországi szocializáció sajátosságai. A két világháború közti időszakban előrehaladott polgárosodás, asszimiláció, magyarosodás jellemezte Budakeszi társadalmát. Magas volt az iskolázottság, a nem mezőgazdasági foglalkozásúak aránya, és a fővárosban dolgozók száma. Többek között ezek az adottságok eredményezhették a kitelepítést követő első években a budakesziek bizonyos fokú megkülönböztetését, különállását. A családhoz, szülőfaluhoz fűződő érzelmeken túl a magyarsággal, Magyarországgal kapcsolatban táplált pozitív érzelmek is erre vezethetők vissza. A valóságos kapcsolatok (levelek, csomagok, látogatások, telek- és házvásárlás, partnerkapcsolatok egyesületi vagy települési szinten stb.) mellett azokat a tárgyiasult vagy szimbolikus pontokat is igyekeztem megtalálni, amelyek az emberek identitásának részeként Budakeszihez, Magyarországhoz kötik őket. Ilyen pont például az úrnapi virágszőnyeg, amelyet a kitelepítés után több helyen Németországban is meghonosítottak, a magyaros berendezési elemek és dísztárgyak jelenléte a lakásban, vagy akár a sporteseményeken való drukkolás. A generációs kutatás eredményeképpen azt is megállapíthatom, hogy a már Németországban születetteket is egy alapvetően pozitív hozzáállás jellemzi ezekben a relációkban. Érdekes – a későbbiekben részletesen kifejtendő – válaszokat kaptam arra vonatkozóan is, hogy a magyarországi (budakeszi) származás mennyire része a mai középkorúak- és fiatalok önmeghatározásának, illetve mennyiben befolyásolja döntéseiket (pl. utazási célok, nyelvtanulás, Erasmus-célország kiválasztása stb.). Mind a személyes attitűdökben, mind a közösségi reprezentációkban tetten érhető egyfajta különleges magyarságkapcsolat, amelynek jelentősége különösen a más településekről, területekről, illetve országokból kitelepítettekkel való összevetésben igazolható. Itt az elekiek körében szerzett tapasztalatokra, illetve az egyes kitelepített csoportokra vonatkozó kiterjedt szakirodalom rendkívül tanulságos hangsúlykülönbségeire utalhatok A gyűjtött anyag feldolgozása és tudományos közleménnyé való érlelése az ösztöndíjas időszak lezárultával kezdődött. Első előadásomat a témában 2016. január 13-án budakeszi közönség előtt tartottam a „Helytörténeti Szabadegyetem” keretében (ld. 2. melléklet). Eredményeimet az év folyamán további magyar és nemzetközi konferenciákon tervezem ismertetni,10 az összefoglaló tanulmányt pedig 2016 végéig készítem el. VI. Gyakorlati észrevételek az ösztöndíjjal kapcsolatban Kutatásom elsősorban nem egy intézményben őrzött archívumi anyag feltárására irányult, az interjúalanyok és az érintett szervezetek felkeresése pedig specifikus (tehát későbbi ösztöndíjasok számára kevésbé tanulságos) problémák elé állítottak, ezúttal csak néhány általános észrevételt tennék. Az általam látogatott németországi egyetemi könyvtárak (Heidelberg, Freiburg) hatalmas és intenzíven bővülő gyűjteményei rendkívül olvasóbarát rendszerben működnek (katalógusok: http://www.ub.uni-heidelberg.de/helios/kataloge/heidi.html; https://www.ub.uni-freiburg.de/). Az adott városban való lakcímbejelentés után ingyen vagy csekély beiratkozási díj fejében használhatók kiváló reprográfiai és kölcsönzési lehetőségekkel. Mindazonáltal mind a könyvtári Előreláthatóan a következőkön: 1. Andrássy Egyetem Budapest, 2015. május 18-19.: 5. Internationale Doktorandentagung „Brüche – Kontinuitäten – Konstruktionen: Mitteleuropäische Gesellschaften im 20. Jahrhundert“; 2. IVDE Thementag 2015 (Freiburg) – előkészítés alatt, valószínűleg 2015 júniusában; 3. az MTA „Fiatalok félidőben” című évente megrendezésre kerülő konferenciája, előkészítés alatt. 10
8
rendszerek (pl. internethasználat), mind az „egyetemi polgárokra” optimalizált egyéb egységek (pl. menza) szempontjából nagy előny, ha az ösztöndíjasnak sikerül valamilyen ideiglenes jogviszonyt kialakítani az ott működő egyetem valamelyik intézetével. Mivel a kutatásom helyszínén nem működik Collegium Hungaricum, nagy kihívást jelentett a szálláskeresés. Mint a német egyetemi városokban általában, Heidelbergben is nehéz 12 hónapos időtartamra jó helyen és elérhető árban szobát bérelni (teljes lakás bérletét az ösztöndíjból nem lehet fedezni). Erre a célra az albérleti kereslet-kínálat legnépszerűbb és tapasztalataim szerint jól működő honlapját ajánlom (www.wg-gesucht.de) a jövőben Németországba készülő ösztöndíjasoknak, ahol kitartó kereséssel lehet találni a keresett időtartamra kiadó szobákat (ún. Zwischenmiete). Az ösztöndíj költségtérítési keretének elszámolásához elvileg névre szóló számlát kell bemutatni minden tételről. Németországban a legtöbb helyen – az eltérő gazdasági szabályozásból, kultúrából kifolyólag – nem tudnak ilyet kiállítani. Még olyan szolgáltatók esetében is gondot okoz ez, mint a Deutsche Bahn, vagy a városi közlekedési vállalatok. A menetjegy-automaták is csak kártyás fizetés esetén adnak fizetési bizonylatot (ez sem névre szól természetesen). Bár ez mindvégig némi bizonytalanságot okozott, a Balassi Intézet munkatársainak kompetens és gyors eligazításainak és rugalmas hozzáállásának köszönhetően ez a probléma is áthidalhatónak bizonyult. Két hónapos németországi gyűjtésem költségeit összességében a Klebelsberg-ösztöndíj segítségével – szerény életvitel mellett – fedezni tudtam, a költségtérítés terhére pedig néhány értékes, Magyarországon elérhetetlen szakkönyvre is szert tehettem.
VII. A beszámolóban idézett szakirodalom Bausinger, Hermann 1987 Das Problem der Flüchtlinge und Vertribenen in den Forschungen zur Kultur der unteren Schichten. In: Schulze, Rainer – von der Brelie-Lewien, Doris – Grebing, Helga (szerk.): Flüchtinge und Vertriebene in der westdeutschen Nachkriegsgeschichte. Bilanzierung der Forschung und Perspektiven für die künftige Forschungsarbeit. Lax, Hildesheim, 180-195. Beer, Mathias (szerk.) 1994 Zur Integration der Flüchtlinge und Vertriebenen im deutschen Südwesten nach 1945 : Ergebnisse der Tagung vom 11. und 12. November 1993 in Tübingen. (Schriftenreihe des Instituts für Donauschwäbische Geschichte und Landeskunde / Institut für Donauschwäbische Geschichte und Landeskunde; 3) Thorbecke, Sigmaringen. Bendel, Rainer (szerk.) 2011 Vertriebene finden Heimat in der Kirche. Integrationsprozesse im geteilten Deutschland nach 1945. (Forschungen und Quellen zur Kirchen- und Kulturgeschichte Ostdeutschlands). Böhlau, Köln-Weimar-Wien. Deberle Antal 2001 Hol élnek budakesziek Németország területén? In: Kőrösiné Merkl Hilda (szerk.): Budakeszi évszázadai a harmadik évezred kezdetéig. Budakeszi Önkormányzat, Budakeszi. 323328.
9
Douglas, R. M. 2014 „Ordnungsgemässe Überführung“ Die Vertreibung der Deutschen nach dem Zweiten Weltkrieg. Aus dem Englischen übersetzt von Martin Richter. (2. Aufl.) C.H.Beck, München. Eiler Ferenc 2011 Németek, helyi társadalom és hatalom. Harta, 1920-1989. Argumentum, Budapest. Engelhardt, Michael von 2001 Lebensgeschichte und Gesellschaftsgeschichte. Biographieverläufe von Heimatvertriebenen des Zweiten Weltkriegs. (Die Entwicklung Bayerns durch die Integration der Vertriebenen und Flüchtlinge) Iudicium, München. Fendl, Elisabeth (szerk.) 2002 Zur Ikonographie des Heimwehs. Erinnerungskultur bei Heimatvertriebenen. Referate der Tagung des Johannes-Künzig-Instituts für ostdeutsche Volkskunde. (Schriftenreihe des Johannes-KünzigInstituts, 6), JKI, Freiburg. 2010 Zur Ästhetik des Verlusts. Bilder von Heimat, Flucht und Vertreibung. (Schriftenreihe des Johannes-Künzig-Instituts für ostdeutsche Volkskunde, 12). Waxmann, Münster et al. Frantzioch, Marion 1987 Die Vertriebenen. Hemmnisse, Antriebskräfte und Wege ihrer Integration in der Bundesrepublik Deutschland. (Schriften zur Kultursoziologie 9.) Riemer, Berlin. Friesen, Astrid von 2000 Der lange Abschied. Psychische Spätfolgen für die 2. Generation deutscher Vertriebener. Psychosozial, Gießen. Füzes Miklós 1999 Valami Magyarországon maradt. A kitelepített magyarországi németek beilleszkedése Németországban /Etwas blieb daheim in Ungarn. Eingliederung der vertriebenen Ungarndeutschen in Deutschland. Baranya Megyei Levéltár, Pécs. Gonda Gábor 2014 Kitaszítva. Kényszermigráció, nemzetiségpolitika és földreform németek által lakott dél- és nyugatdunántúli településeken, 1944-1948. (Seria Historiae Dioecesis Quinqueecclesiensis XI.) Pécsi Egyháztörténeti Intézet, Pécs. Greiter, Susanne 2014 Flucht und Vertreibung im Familiengedächtnis. Geschichte und Narrativ. Herbert Utz, München. Grosser, Thomas 2008 Integration der Heimatvertriebenen. Ein unfreiwilliges, aber einzigartiges Großexperiment. In: Jung, Christian (Hrsg): Ankunft im Ungewissen. Integration der Heimatvertriebenen und Flüchtlinge in der Rhein-Neckar-Region nach 1945. Universitätsverlag Winter, Heidelberg, 19-30. Hahn, Eva – Hahn, Hans Henning 2010 Die Vertreibung im deutschen Erinnern. Legenden, Mythos, Geschichte. Schöningh, Paderborn.
10
Hoffmann, Dierk (Hrsg.) 2000 Vertriebene in Deutschland. Interdisziplinäre Ergebnisse und Forschungsperspektiven. (Schriftenreihe der Vierteljahrshefte für Zeitgeschichte / Sondernummer; 2000) Oldenbourg, München. Kaltenecker Krisztina 1997 Elűzöttek és beilleszkedésük - Vertriebene und ihre Eingliederung. In: Pölöskei Ferenc – Stemler Gyula (szerk.): Múltból a jövőbe. Tanulmányok. ELTE BTK, Budapest, 182-192. 2001a Wie wird eine Baustelle zur Gemeinde? In: Retterath, Hans-Werner (szerk.): Ortsbezüge. Deutsche in und aus dem mittleren Donauraum. Referate der Tagung des Johannes-Künzig-Instituts für ostdeutsche Volkskunde vom 25. bis 27. Oktober 2000. (Schriftenreihe des Johannes-KünzigInstituts 5.), JKI, Freiburg, 193-221. 2001b Fenyőerdőből lakótelep. In: Zeidler Miklós (szerk.): Tanulmányok a XIX-XX. századi történelemből. A 2001. május 21-22-én tartott történész doktorandusz konferencia előadásai. ELTE BTK Történettudományok Doktori Iskola, Budapest. 211-224. Kossert, Andreas 2008 Kalte Heimat. Die Geschichte der deutschen Vertriebenen nach 1945. Siedler, München. Krauss, Marita 2011 Integrationen. Vertriebene in Vandenhoeck&Ruprecht, Göttingen.
den
deutschen
Ländern
nach
1945.
Lehmann, Albrecht 1989 Flüchtlingserinnerungen im Erzählen zwischen den Generationen. BIOS Heft 2/1989. 183-206. 1991 Im Fremden ungewollt zuhaus. Flüchtlinge und Vertriebe in Westdeutschland 1945-1990. C.H. Beck, München. 1996 Fünfzig Jahre nach Kriegsende – Volkskunde im Östlichen Europa. In: Gottfried Habenicht (Hg.): Flucht und Vertreibung. 50 Jahre danach. Referate der Tagung des JohannesKünzig-Instituts für ostdeutsche Volkskunde. 12. bis 14. Oktober 1995. Johannes-Künzig-Institut für ostdeutsche Volkskunde, Freiburg. 34-44. Marchut Réka 2014 Töréspontok. A Budapest környéki németség második világháborút követő felelősségre vonása és annak előzményei, 1920-1948. MTA Társadalomtudományi Kutatóközpont, Magyar Történelmi Társulat, Budaörsi Passió Egyesület, Budapest – Budaörs. Rutsch Nóra 2008 Die Vertreibung der Ungarndeutschen und ihre Integration in der sowjetisch besetzten Zone Deutschlands. In: Hausleitner, Mariana (szerk.): Vom Faschismus zum Stalinismus. Deutsche und andere Minderheiten in Ostmittel – und Südosteuropa 1941 – 1953. IKGS, München, 2008. 121 – 135. Schell Csilla 2001 „Die tätet’s ehrlich g’sagt das letschte gäbe”. Kontakte der Vertriebenen aus Nemesnádudvar/Nadwar zur ehemaligen Heimat. In: Retterath, Hans-Werner (szerk.): Ortsbezüge. Deutsche in und aus dem mittleren Donauraum. Referate der Tagung des Johannes-KünzigInstituts für ostdeutsche Volkskunde vom 25. bis 27. Oktober 2000. (Schriftenreihe des JohannesKünzig-Instituts 5.), JKI, Freiburg, 97-113.
11
Schwedt, Herbert 1994 Die Anfänge der volkskundlichen Flüchtlingsforschung im deutschen Südwesten. In: Beer, Mathias (Hrsg.): Zur Integration der Flüchtlinge und Vertriebenen im deutschen Südwesten nach 1945. Ergebnisse der Tagung vom 11. und 12. November 1993 in Tübingen. (Schriftenreihe des Instituts für Donauschwäbische Geschichte und Landeskunde Bd. 3.) Thorbecke, Sigmaringen. Seewann, Gerhard 2001 Zur ungarischen Geschichtsschreibung über die Vertreibung der Ungarndeutschen, 19801996. Einführung. In: Tóth Ágnes: Migrationen in Ungarn. Vertreibung der Ungarndeutschen, Binnenwanderungen udn slowakisch-ungarischer Bevölkerungsaustausch. München, 7-22. 2012 Geschichte der Deutschen in Ungarn. Band 1: Vom Frühmittelalter bis 1860.; Band 2: 1860 bis 2006. Herder, Marburg. Tóth Ágnes 2010 Mi híja még? A magyarországi németek kitelepítése a hazai történetírásban: tematikai fehér foltok, módszertani hiányok. In: Grósz András (szerk.): Jogfosztások Budaörsön (1944 – 1948). Budaörsi Bleyer Jakab Helytörténeti Gyűjtemény, Budaörs, 17 – 30. Zimmer, David 2011 Ungarn vererben? Intergenerationelle Tradierung von Zugehörigkeit am Beispiel ungarischer Immigranten in der Schweiz. (Europäische Hochschulschriften, Reihe 19, Volkskunde, Ethnologie, Abt. B: Ethnologie, Bd. 78.) Peter Lang, Berlin, Bern et al.
12