BÁNTALMAZÁS PROTOKOLL

SOS GYERMEKFALVAK MO.-I ALAPÍTVÁNYA – BÁNTALMAZÁS PROTOKOLL

BÁNTALMAZÁS PROTOKOLL

A protokollt az SOS-Gyermakfalu Magyarországi Alapítványa készítette a Norvég Civil Támogatási Alap támogatásával. Az Ökotárs Alapítvány az Autonómia Alapítvánnyal, a Demokratikus Jogok Fejlesztéséért Alapítvánnyal és a Kárpátok Alapítvány-Magyarországgal közösen pályázatot hirdetett magyar civil szervezetek számára az EGT/Norvég Civil Támogatási Alap keretében. Az Alap átfogó célja, hogy segítse a magyarországi civil társadalom fejlődését, valamint erősítse részvételüket a társadalmi igazságosság, a demokrácia és a fenntartható fejlődés alakításában. Az SOS-Gyermekfalu Magyarországi Alapítványa az EGT/Norvég Civil Támogatási Alap keretében, a közepes projektek felhívásra, Női jogok és esélyegyenlőség témakörben benyújtott pályázata támogatást nyert.

Az SOS-Gyermekfalu Magyarországi Alapítványának az elérhetősége: 1094 Budapest, Angyal u. 1-3.


A bántalmazott gyerek minden bántalmazás élménye traumatikus, azaz megéli a teljes tehetetlenség érzését, ami azt tanítja neki, hogy nincs biztonságban, hogy senki nem védi őt meg, hogy a történtekért ő a hibás, azt szégyellnie kell. A trauma krízis állapotot idéz elő, melyre az első és legfontosabb válasz az, hogy a gyereket biztonságba helyezzük, ezután következhet a pszichológiai ellátás. Az állami gondoskodásba vett gyerekeknél azt feltételezzük, hogy ez az első lépés megtörtént, ezután következik a krízisintervenció.

Egyéni (lélektani) krízisek A krízisben lévő egyén az adott problémára, azon belül is egy-egy részletre fókuszál. Sokat tud a helyzetéről, de ismereteit képtelen strukturálni. Keresi a megoldásokat, de szorong, érzelmeit nehezen kontrollálja, impulzív, szenved. A tájékozódó megnyilvánulások, attitűdök megszokott rendje felborul, megszűnik az egyén önmagára vonatkozó jövőképe. Munkavégzése, iskolai teljesítménye alacsony hatásfokú, a mindennapos rutintevékenységek nehézkessé válnak, regressziót tükröznek. A krízisben lévő személy kapcsolatrendszere megváltozik, embertársainak megítélése a tőlük kapott segítségtől, támogatástól függ. Az egyén fokozottan befolyásolhatóvá válik. Függőségi igénye jelentős, kapaszkodik a segítőbe, mély regresszióba süllyed. A krízis egyúttal a kommunikáció válsága is, az egyén az egyensúlyi állapottól eltérő módon közöl, fokozottan használ utalásokat, szimbólumokat. Környezete nehezebben értheti meg, melynek következtében elszigetelődése fokozódik. A krízisállapotban lévő személy állapotának jellemzői: JELLEMZŐK

KÖVETKEZMÉNYEK

ÉRZELMEK

szélsőségesség, impulzivitás

labilitás, szorongás, depresszió

VISELKEDÉS

dezorganizáltság, regresszió

kiszámíthatatlanság, felfokozottság

KOGNITÍV

strukturálatlanság, regresszió

inadekvátság, rugalmatlanság

KOMMUNIKÁCIÓ

szimbolikus, nehezen érthető

kommunikációs zavarok

KAPCSOLATOK

függőséget, támogatást kereső, destruktív

magára utaltság, magány

VILÁGKÉP

általános bizalmatlanság, bizonytalanság

jövőkép hiánya

FUNKCIÓK

A felfokozott stresszállapot hatására érzelmi válság alakul ki. Az egyént bizonytalanság, tanácstalanság, dezorganizáltság jellemzi, viselkedése, beszéde, gondolkodása szervezetlenné válik, reakciói sokszor önmaga számára is kiszámíthatatlanok, indulatai, érzelmei felfokozódnak. Az egyénnek ilyenkor el kell engednie korábbi szokásait, elképzeléseit, módszereit. Előfordulhat, hogy a világról, önmagáról, másokról kialakított képét is kénytelen átértékelni. Új, kreatív megoldásokat


kell alkalmaznia. A válságban lévő személy ilyenkor fokozottan nyitott minden impulzusra, szuggesztivitása megnő. Utóbbi két ismérv fontos a krízisintervencióban, ennek pozitív, és negatív hatásaival együtt (lásd még később: krízis intervenció). Ezt a lelki állapotot a segítő használhatja krízisintervencióban például arra, hogy átkeretezze az egyén számára a válság jelentését, pozitív szempontokat, a fejlődés lehetőségét építse be annak gondolkodásába, érzelem világába. A krízisek egy része szükségszerűen megjelenik életünk folyamán, és a fejlődés természetes velejáróiként tekinthetünk rájuk (lásd később fejlődési krízisek). Vannak azonban olyan kritikus életesemények, amelyek váratlanok, nincsenek életszakaszokhoz kötve. Ilyenek a különböző veszteségek, traumák stb. okozta krízishelyzetek. Ha az egyén képes hatékony megoldásokkal kikerülni ebből az állapotból, akkor megerősödve, tapasztalatokkal gazdagodva, személyiségében fejlődve magasabb szintre kerülhet. Ha a krízis maga alá gyűri a személyt, akkor az gyakran depresszióval, különböző testi-lelki betegségekkel, az önértékelés csökkenésével, a kapcsolatok romlásával reagálhat.

Krízisek típusai, jellemzőik Fejlődési (életszakasz váltási) krízisek A fejlődési krízisek az egészséges személyiségfejlődés természetes velejárói. Kitüntetett életszakaszok, életszakasz váltások, amelyek feszültségekkel, változásokkal járnak. Ilyen például a kisgyermek nevelési-oktatási intézménybe lépése, a serdülőkor viharos személyiségfejlődési időszaka, a munka világába lépés kihívásaival járó kiemelt életszakasz stb. Ilyen maga a megszületés „aktusa” is, hiszen a „túléléshez” óriási változásokat kell elviselnie testnek és léleknek egyaránt. Kezdve attól, hogy az éltető oxigénhez más „módszerrel” kell az újszülöttnek hozzájutnia, még megannyi adaptációs mozzanat szövi át a csecsemő életét. Ennek a folyamatnak a dinamikáját analógiaként is alkalmazhatjuk valamennyi krízishelyzetre. Ha megoldunk egy krízishelyzetet, és „túléltük”, akkor a fejlődésnek egy magasabb szintjére léphetünk, és mintegy megszületünk, „újjászületünk”. Akcidentális (külső körülmények által provokált) krízisek Ezeket a krízisállapotokat előre nem látható események váltják ki, illetve olyan súlyú történések, amelyekre előre nem lehet felkészülni, a szokványos megoldások a problémamegoldásban nem elégségesek. Ilyenek például: a természeti katasztrófák, súlyos balesetek, nemi erőszak átélése, a különböző veszteség élmények, például: súlyos betegség, hozzátartozó elvesztése, különböző egyéb súlyos „tárgyvesztéses” (pl. munkahely, párkapcsolat) állapotok.

Egyéni krízisállapotok jellemzői 1. Lélektanilag kritikus állapot 2. A személy a lélektani egyensúlyát veszélyeztető külső körülményekkel kénytelen


konfrontálódni, a veszélyeztető helyzet nem elkerülhető 3. A személy számára kitüntetett fontosságú a helyzet 4. Ezek fenyegető jellege mindennél fontosabb pszichológiai problémává válik számára 5. Minden figyelme, erőfeszítése erre irányul 6. Az adott időben és térben, és az adott dinamikus személyiség konstellációban ezeket a helyzeteket sem elkerülni, sem megoldani nem tudja a szokásos problémamegoldó eszközeivel

A krízisek kezelése, krízisintervenció1 A krízishelyzetben lévő ember fogékony a beavatkozásokra, rendkívül motivált, hogy segítséget kapjon. Az ilyen szituációk arra is alkalmasak, hogy az intervenció után a segítő mozgósítsa a családot, környezetet, szakembereket és a krízis hátterében lévő oksági láncolat mentén keresse a megoldásokat. A krízisintervenció általános folyamata: 1. A raport megteremtése A raport kialakítása ezekben az esetekben viszonylag egyszerű, hamar kialakítható a bizalmi légkör, ilyenkor kevés ellenállást lehet tapasztalni. A biztonságos érzelmi kapcsolat könnyen létrejön. A krízisintervenciós keretek a pszichológiai tanácsadásra jellemzőek. Segítő, elfogadó, empatikus magatartás, az úgynevezett „terápiás távolságtartás”, a professzionális helyzet sajátosságait megtartó attitűd (túlzott involválódás kerülése). 2. Az előzmények és a kiváltó esemény feltérképezése A személyiségjellemzők feltérképezése egy időben zajlik a helyzet megoldásaira irányuló 1

Hajduska Mariann: Krízislélektan; ELTE Eötvös kiadó, 2008.


törekvéssel. Azon dolgozunk, hogy érthetővé, átláthatóvá váljék a helyzet. Mindezt a realitáskontroll megtartása mellett. 3. Erőforrások feltérképezése A krízisben levő ember energiáit teljesen lefoglalja a túlélés, a helyzet megoldására mozgósítja minden erőforrását. Fontos ezek teljes letapogatása, hogy tudatosítsuk minden külső és belső energiaforrását, illetve tisztába legyünk azok kihasználtságával. Ha azok teljesen kimerülnek, nagyon megnő a szuiciditás veszélye. 4. Beszűkülés csökkentése A beszűkült, regresszív tudat állapot óvatos tágítása fontos részét képezi a krízisintervenciónak. Az indulatokkal szemben semleges magatartást tanúsítsunk, kerüljük a konfrontációt. A kliens figyelmét a több-szempontú gondolkodás, az alternatívák megélése felé szükséges terelni. 5. Előremutató kreatív megoldások megerősítése A megküzdés bátorítása. Az Én-erősítő visszajelzések gyakori alkalmazása

A krízisintervenció lépései 1. ELŐZMÉNYEK FELTÉRKÉPEZÉSE 2. TÁMASZNYÚJTÁS 3. ÉRZELMI REALITÁS MEGŐRZÉSE, KÉPVISELETE

4. BESZŰKÜLÉS ÓVATOS TÁGÍTÁSA 5. A FESZÜLTSÉG, IMPULZIVITÁS CSÖKKENTÉSE 6. REMÉNY FENNTARTÁSA 7. AKTÍV BEAVATKOZÁS 8. SPECIÁLIS ELLÁTÁSHOZ JUTTATÁS 9. A CSALÁD, SZŰKEBB KÖRNYEZET VÁLSÁGÁNAK KEZELÉSE

10. „MINDENKI” MOZGÓSÍTÁSA 11. AZ ALANY DEPENDENCIA FOKOZÁSÁNAK KERÜLÉSE

12. EGYÉB TERÁPIÁS SZERZŐDÉSKÖTÉS

A krízisállapot és a pszichotrauma összehasonlítása:


PSZICHOTRAUMA

KRÍZISÁLLAPOT

Közvetlenül tapasztalható („látható”) külső jelei vannak

Gyakran nem érzékelhető közvetlenül

Itt és most történik

Más idősík, akár évtizedekkel korábbi „időzített bomba”

Hatásai szoros kapcsolatban vannak az átélt traumával

Hatásai gyakran különböző áttételeken keresztül jelentkeznek, „alattomban” munkálkodnak

Megoldás: krízisintervenció, kríziskezelés

Megoldás: pszichoterápia (gyakran hosszú)

A pszichotrauma és a krízis kapcsolata: 

a pszichotrauma krízist okoz(hat), de nem minden esetben, és nem mindig ott és akkor, vagy közel a traumatikus esemény(ek)hez



nem mindig érzékelhető a közvetlen összefüggés



gyakran valamilyen egyéb esemény, vagy inger aktivizálja a traumát



sokszor értetlenül állunk az előtt, hogy egy látszólag kisebb súlyú esemény krízisállapotot vált ki



mindig gondoljunk arra, hogy a háttérben feldolgozatlan trauma munkálkodhat!

A traumatizált személy: 

könnyebben válhat áldozattá



súlyosabb krízis alakulhat ki



visszatérő krízisek eszkalálódhatnak

Mi válthat ki traumát: 

bármi az egyén életében, amivel nem tud teljes egészében megküzdeni, amit nem tud feldolgozni.

A kiváltott hatás súlyossága függ a személy: 

életkorától,



élethelyzetétől,



személyiségének érettségi szintjétől,



intellektuális szintjétől,



az esemény súlyától.


A pszichotrauma és az esemény súlyosságának kapcsolata A trauma annál súlyosabb, minél jobban veszélyeztette a ◦ biztonságot, ◦ identitást / énképet, ◦ fontos kapcsolatot / bizalmat, ◦ világképet / értékrendet, ◦ tabuk körét / tabu-szegés, tabuk átlépése annál valószínűbb, hogy ◦ az egyén a megküzdés helyett az elfojtást, tagadást, felejtést, hasítást, választotta, ◦ hogy a személyiség mélyebb rétegeit érintette, ◦ hogy az én, az identitás veszélyeztetett. Specifikus terápiás lépéseket csak a krízisintervenció után tegyünk!

A bántalmazás tipológiája az elkövetés kapcsolati szintje szerint Családon belüli erőszak Családtaggal, közös háztartásban, vagy intézeti ellátásban együtt élő személyek közötti erőszaknak tekintendő a családtag, együtt élő személlyel szembeni bármely olyan magatartás, mely fizikai, pszichológiai vagy szexuális sérelmet okoz. Az ilyen magatartások közé tartoznak 

a fizikai agresszió cselekményei – mint a pofon, a megütés, a rúgás, a megverés;



a pszichikai bántalmazás – mint a megfélemlítés, az ismételt lebecsülés vagy megalázás;



az erőszakos közösülés vagy a szexuális kényszerítés más fajtája; és



a különböző kontrolláló magatartások – mint a családtagoktól és barátoktól való elszigetelés, a mozgás korlátozása, az információhoz vagy segítséghez való hozzájutás korlátozása.

A családon belüli erőszak rendszeresen visszatérő cselekvéssor, mely során valaki hozzátartozója testi-, lelki épségét veszélyezteti, károsítja, önrendelkezésében, szexuális önrendelkezésében korlátozza. Iránya 

partnerbántalmazás



gyermekbántalmazás



szülőbántalmazás




testvérbántalmazás

Fajtái 

lelki terror – érzelmi és verbális bántalmazás



fizikai bántalmazás



szexuális bántalmazás



elhanyagolás

Családon belüli erőszak családi háttértényezői: 

sok együtt töltött idő, kis tér, kevés erőforrás



túlzott érzelmi bevonódás – extrém kritika, a negatív érzések aránytalan kifejezése



konfliktuskezelés alacsony színvonala, érdekütközéskor kevés eszköz a megoldásra



büntetés, kényszerítés



bizonytalan, tisztázatlan szerepek, jogok (pl. új kapcsolat, házasság, „mostoha” testvér stb.)



túlságosan merev szerepek, elvárások



„szülő – követel, gyermek – engedelmeskedik”



stressz – külső, belső, átmenetek, válságok (válás, betegség, halál, munkanélküliség)



alacsony szociális kontroll – privát szféra, szabályozás eltorzulhat (a család keretei nem stabilak, gyakran, tartósan vannak a családban „idegenek”)



sérülékenység, bűnbakképzés (az indulatok rendszeres levezetése valamely családtagon)

Családon belüli erőszak - magyarázó modellek: Szocio-kulturális modell 

társadalmi-, gazdasági körülmények a meghatározóak;



létbizonytalanság szerepe befolyásolja

Pszichopatológiai modell 

az egyén képtelen kontrollálni agresszív impulzusait, éretlen, dependens (függőségre hajlamos),



depresszióra hajlamos személyiség

Az erőszak átadásának transzgenerációs modellje




tanult minta („engem is vertek mégis ember lett belőlem”)



destruktív jogosultságok (leegyszerűsítve: a gyermekkorában bántalmazott felnőtt úgy érzi, „jogában áll, hogy másokat bántson, mert a világ adós neki”

Szociális tanuláselmélet 

társas meghatározottság elve;



a környezet normái, elvárásai támogatnak, vagy elutasítanak bizonyos viselkedést;



a társadalmi megítélés változása;



az erőszak elítélésének visszatartó ereje.


Specifikus cselekvési terv szexuális bántalmazás esetén az SOS Gyermekfalvakban A bántalmazott gyerekek ellátása nem egyszemélyes feladat. Az ellátást a különböző kompetenciájú szakemberek között meg kell osztani. Ebben a konstellációban (a szakemberek körében) a legnagyobb teher a nevelőszülőre hárul, ezért az ő megsegítése elsődleges feladat. Ha egy nevelőszülőben felmerül a bántalmazás gyanúja, haladéktalanul – ésszerű keretek között – értesítenie kell a nevelőszülői tanácsadót vagy hálózat vezetőt. A gyanú igazolása nem nevelőszülői feladat. A továbbiakban értesíteni kell a gyermekvédelmi bizottság tagjait, akikkel közösen - a gyermekvédelmi fókuszpont koordinásával - eldöntik, hogy milyen szakemberek, külső szervezetek bevonására, hivatalos eljárás elindítására van-e szükség. Ha igen, értesíteni kell a gyerek gyámját, aki megteszi a szükséges feljelentést a rendőrségen vagy jelzést ad a gyermekjóléti és családsegítő szolgálat felé, szükség esetén kérelmezi a szülők láthatási jogának korlátozását a gyámhivatalnál. Ha az abúzusnak látható nyomai vannak a gyermek testén, haladéktalan orvosi vizsgálatot kell kérni, melynek során az orvos rögzíti a gyermek aktuális állapotát és a sérülés nyomait. Ez később, az eljárás során látleletként kikérhető és felhasználható. Régebbi abúzusoknál – ahol már nincsenek jelen a fizikai sérülések nyomai – is lehet szükség a szülői kapcsolattartás korlátozására, amennyiben a gyerek testi-lelki egészségét veszélyezteti a szülők magatartása. A nevelőszülő mihamarabb írásban rögzítse részletekbe menően mindazt, amit a gyereknél tapasztalt (mondatok, szerepjátékok, mozdulatok), ez a sokszor többszöri meghallgatás során fontos támpontot jelentenek majd. A bántalmazott gyereknek fokozottan érdeke, hogy a vele dolgozó szakemberek (nevelőszülő, nevelőszülői tanácsadó, gyám, pedagógus, pszichológus, orvos, gyámhivatali ügyintéző, családgondozó, gyerekjogi képviselő, rendőrség munkatársa) rendszeresen találkozzanak és tájékozódjanak arról, hogy a különböző kompetencia területeken mi történik a gyerekkel, hogyan tudjanak úgy együttműködni, hogy az a gyerek számára a leghatékonyabb legyen. A nevelőszülő támogatása kiemelt feladata a nevelőszülői hálózatnak, rendszeres szupervízióra van szükségük a bántalmazott gyerek nevelése során felmerülő kérdések megbeszéléséhez, érdemes ezt figyelembe venni a nála elhelyezett gyerekek számának meghatározásakor, mivel ezek a gyerekek fokozott figyelmet igényelnek. Ugyanilyen fontos a bántalmazott gyerek pszichoterápiás megsegítése, amint biztonságban érzi magát meg lehet kezdeni a pszichológiai ellátást. Amennyiben a bántalmazásra úgy derül fény, hogy a nevelésben levő gyerekek egymást bántják (transzgresszió), nagyon fontos biztosítani, hogy a bántalmazó ne tudja folytatni a bántalmazást, a bántalmazott pedig mihamarabb biztonságba érezhesse magát. Ugyanilyen fontos az elkövetőt is áldozatként kezelni, leggyakrabban maguk is átestek valamilyen szexuális abúzuson, és annak a továbbadása a bántalmazotti viselkedés egyik formája, nem tekinthető effektív bántalmazásnak.


Ha viselkedés problémái az oktatási intézményben is megjelennek, egyeztetni kell a pedagógusokkal, jelezni feléjük, hogy megkapja a gyerek a szükséges ellátást, van-e szükség további (gyógypedagógiai) ellátásra. A gyerek pszichológusa segítse a pedagógusok munkáját, rendszeresen tartson kapcsolatot velük. A gyerekek pszichoterápiás megsegítése nem egyetlen folyamat, ez a gyerekek fejlődésével összhangban, szakaszokban zajlik, mindig csak azt tudja feldolgozni, amit a saját traumájából aktuális értelmi és érzelmi érettségi szinten meg tud érteni. Akkor van helye a pszichológiai ellátásnak, ha gyerek közvetve (kéri, hogy mehessen a pszichológushoz) vagy közvetlenül (tüneteket képez) jelzi annak szükségét. A nevelőszülők érzékenyítése fontos feladat úgy az árulkodó jelek, mint a tünetek felismeréséhez.


Irodalom

Németh Margit, Dr. Virág György: Krízisintervenció és terápia az áldozatsegítésben

ERIKSON, ERIK H. (1968.) : Identity: youth and crisis, W.W. Norton, New York,.

FERENCZI S. (1932/1997): Nyelvzavar a felnőttek és a gyermekek között. A gyengédség és a szenvedély nyelve. In: Ferenczi S.: Technikai Írások, Animula, Bp., 102-112 old. (Az eredeti megjelenés ideje: 1932)

HAJDUSKA M. (2008.): Krízislélektan, ELTE Eötvös kiadó,

BÁNTALMAZÁS PROTOKOLL

Recommend Documents