Schein Gábor
I BOÁZ
Hagyjuk ezt! Te bármikor eddig is ki tudtál volna ejteni - Ruth vagyok, szolgád, terjeszd ki hát takaródat! - engem öntudatodból, ebben áll erőd: a valót valótlanná teszed magadban, - Urunk, leány, áldjon téged! - ha úgy akarod; - Ma vélem hálj! - megalázol, három év után idegen gyanánt tudsz rám gondolni, és - Szemeid galambok. Bár lennél atyámfia; - elhiszed, hogy tiszta maradtál:
PHILEMON ÉS BAUKISZ Emlékszel? Gyermekkorunkban játszottunk: Én behuny tam a szememet, és nem féltem, hisz te vezettél. Mint Philemon és Baukisz . Azután megérkeztünk. Te meg én együtt. Egymásba kulcsolódva, mint fold alatt a fák gyökere. És én tölgyfa lettem, és te hársfa lettél. Most hűvös szél járja át lombkoronánk sátrait.
S elvevé Boáz a moábi Ruthot.
SZEC() CY(')RCY
I
/
»Az Ur jelépíti Dávid leomlott sátorát« ZSINAGÓGAFELÚJÍTAs MAGYARORSzAGON A 80-90-ES ÉVEKBEN közelmúltban megtört a varázslat, újra lehet beszélni, írni a magyarországi zsidóságról. Virágzásáról, pusztulásáról és zsinagógái sorsáról. Ez utóbbiakról is szinte csak titokban folytak eddig kutatások, például Soros György ösztöndíjai segítségével. Teljesen nyilvánosan lehetett azonban a zsinagógákat átépíteni, felrobbantani vagy összedőlni hagyni. Ez új jelenség a civilizáció történetében, mert békeidőben a szakrális épületek érinthetetlenek voltak, csak háborúban nem tisztelték Isten jelenlétét, amint ilyenkor az élet szentségét sem. "Ne ölj" - parancsolta kezdetben a "tíz ige" egyike. A Soá után joggal merül fel a kérdés, nem érvény telenek-e végleg ezek az igék. A végleg szó nemcsak időhatározó itt, hanem az emberiség általános végzetére is utal. A haláltáborokban végrehajtott - ismét a vég gyök - tömeggyilkosságok konklúziójaként tért vissza Theodor Adorno is a Bibliához. Ugy fogalmazott: "Auschwitz után nincs költészet." Ez a mondat a "Ne csinálj magadnak faragott képet!" - intelem lakonikus parafrázisa.
Eredetileg a képalkotás tilalma Isten képének materializációja ellen fogalmazódott. Adorno pedig éppen ellenkezőleg, a meghalt Isten (Nietzsche) ikonját tartaná blaszfémiának. Századunk klasszikus avantgárdj a - paradox módon éppen a képalkotás folyamatában - szoros összefüggésben e kor riasztó, sőt gyakran borzalmas társadalmi-történelmi eseményeivel: rombolta, vágta, szabdalta a képet. Elegendő talán itt Lucio Fontana nevét említenem. Adorno maximája következetesebb. Nem rombolásra buzdít, hanem passzivitásra látszólag. Ha kiterjesztjük és felszólító módban visszaírjuk az isteni igék formájára, amit állít, akkor ez lehet az olvasat: Auschwitz után ne írj verset, ne faragj képet, ne építs templomot! Az ember azonban annyira kötődik ezekhez a tevékenységekhez, hogy ugyanolyan képtelen megtartani ezt a parancsolatot, mint ahogyan Isten tilalmait sem tudta általánosságban. Hiszen éppen ez az alapja Adorno kritikájának. Ha az emberiség kiüresedett, vallások feletti és előtti Isteni Tradíció (Traditio Divina) tehetetlenségének erejétől hajtva kényszert érez a vers- és képírás ra, valamint templomok építésére ezután is,
77
A KECSKEMÉTI FOTÓ MÚZEUM (VOLT KIS ZSINAGÓGA) FOTÓ: LUGOSI LUGO LAsZLÓ
egyetlen kompromisszum az lehet, hogy ezen emberi művek etikai aurája nem lehet többé független a hihetetlen, de megtörtént holocausttól. Ha az üdvtörténet logikáját elfogadjuk, úgy az Ó- és Újtestamentum születését szorosan kapcsolnunk kell a zsidó nép tragikus sorsfordulóihoz, illetve a zsidó Jézus mártírhalálához. Adorno tilalma mögött kimondatlanul is ott érzem a várakozás feszültségét: Auschwitz után egy harmadik Bibliának kellett volna kanonizálódnia, hogy a halott Isten újra feltámadhasson az emberben. Adorno szinte indirekt felszólítást fogalmazott meg. Ez a próféták ítéletéhez illően szigorú: ha nem jön létre még újabb Szövetség Isten és ember között, a Teremtő sorsunkra hagy mindannyiunkat. Majd hatmillió mártír után nem lehetetlen milliárdnyi áldozat sem. Valóban, a Földet nukleáris és környezeti katasztrófa fenyegeti. Mi a különbség az elpusztított kisemberek és a Megváltó mártíromsága között? Éppen a választ szerette volna demonstrálni Isten ember fiának halálával: mindannyian egyszeri, megismételhetetlen teremtmények vagyunk. Ezért lehet, hogy az újabb Biblia követelése spekulatív, de nélkülözhetetlen. Különös, vagy a bűntudat elfojtó mechanizmusa által nagyon is értelmezhető, hogy a második világháború után ez az igény nem az egyszerre áldozat és cinkos Európában, hanem az Egyesült Államokban vált társadalmi jelenséggé. Itt sem széles kör78
ben. Maroknyi értelmiségi és valamivel több - akkoriban saját magát is létében fenyegetve érző - fekete bőrű a negyvenes-ötvenes évek táj án áttért a zsidó vallásra. N agyon is valós volt ellenben, hogy Lengyelországban túlélő zsidók pogromok áldozatául estek. Ilyesmi még Miskolcon is megtörténhetett. Kunmadarason pedig - ahová Ausztriából szinte teljes létszámban visszaérkezett a zsidó közösség - ideológia született az újabb üldözéshez: a vérvád bűnének felidézése. Európa csak a legújabb időkben fordult valamelyest a zsidó-keresztény ökumené felé, holott civilizációjának virágzása elválaszthatatlan a monoteista vallástól, az egyén és Isten analógiájának tudásától. Bevezetett fogalom erre a társadalomtudományokban az, amit többek között a közös Tízparancsolat alapján zsidó-keresztény kultúrának neveznek. Csak nemrégen oldotta fel pápai enciklika a zsidóságot az istengyilkosság vádja alól, s máris új nacionalizmusok ébrednek fel KeletEurópában, amelyek óhatatlanul újra ki fogják rekeszteni azt, aki "más". Pedig akadtak evangélisták, akik elkezdtek beszélni egy új mártírról, még akkor, amikor a genocidium nem következett be. Például Kafka. Az ő Joseph K.-jának nemcsak il monogramja egyezikJézus Krisztuséval. Sem az Ö-, sem az Újtestamentumot nem egyetlen személy jegyezte le. Feltehetően most is csak sokak munkájából állhat össze az új "kép".
A VOLT GYÖNGYÖSI
ÚJ ZSINAGÓGA FOTÓ: LANTOS ZS UZSANNA
Például építészekéből, akik - ha van rá társadalmi igény - újjáépíthetik a zsinagógákat. Az építésben az ember mindig is a világ teremtésének isteni gesztusát idézte. Mircea Eliade francia vallástörténész a legkülönfélébb civilizációk összehasonIításában bizonyította, hogy az építés szent cselekedet, a mi világunk centrumba állítása. A világ középpontja pedig mindig maga az Isten. A város középpontjában pedig ennek megfelelően a templom áll. Az európai - vagy ha tetszik: zsidó-keresztény - kultúrában is számtalan metafora szól erről. A Szentföldről elűzött vallások a mennyei Jeruzsálem felépítéséről beszéltek. Bauhütték alakultak, hogy ez a mennyei város a kreativitás csodájaként gótikus katedrálisokban valósulhasson meg. Nyomukban a szabadkőművesség egész tcvékenységét e metaforához rendelte. A zsidók a lerombolt jeruzsálemi templom helyett a XIX-XX. századi Európában emancipálódva számtalan olyan zsinagógát építettek, amelyek a "modern építészet" elő futárai lettek. Ismét leromboltattak e házak. Ha az ú.üáépítésre most már nem szakrális-filozofikus síkon gondolunk, akkor le kell lépnünk a matériák, sőt az anyagiak szintjére. Magyarországon a zsinagógák építése nem egyszerűen a modern építészet, hanem egy sajátosan magyar modern építészet megszületésének folyamatához kapcsolódik. Legyen szó akár a klasszicizmus,
a romantika vagy különösen a szecesszió, illetve a modernizmus zsinagógáiról. Aminthogy a késleltetett magyar fejlődés egészében különleges szerep jutott a zsidóságnak. Mindaz, amit az 1848 utáni Magyarország európai felzárkózásáról tudunk, elválaszthatatlan attól a zsidóság tól , amely Európában a legasszimiláltabb volt, és szinte teljesen beilleszkedett. Talán az a kétféle sors is ebből következett, ami a holocaustban a magyar zsidónak jutott. A budapesti zsidóság jelentős része túlélővé válhatott. Itt azonban nem a mai NagyBudapestre kell gondolnunk, hanem a kül- és elő városok nélküli régi fővárosra. A vidéki csendőr kerületekből a zsidókat teljes létszámukban deportálták, Budapestről viszonylag kisebb létszámot. A fővárosban a túlélő , maradvány zsidó közösség nemhogy a vidéki zsinagógákat nem tudta-tudja fenntartani, hanem még a külső-pestieket sem. Ezek az épületek - noha jóval többet kibírtak, mint az egykori hívek - az összeomlás határán állnak. Több helyütt úgy oldották meg a kérdést, hogy valamilyen fejlesztési indokra hivatkozva lerombolták őket, néha egészen jó állapotúakat is (Kaposvár, Eger). Másutt évtizedek óta folyik valamiféle állagmegóvás, valamilyen kulturális misszió: például koncertterem építése érdekében, de a beruházás végét nem lehet látni (Tokaj). Ismét másutt különféle új funkciót kerestek-találtak az egykori három rendeltetésű épületnek. Egyszerre 79
voltak ezek a Gyülekezet-házai, az Ima-házai és a Tan-házai. Legegyszerubb lenne, ha templomok maradhatnának, az ökumenének olyan kiszélesített szellemében, amelybe a kevés zsidó hívő is beletartozhatna. Ez azonban mégsem olyan egyszerű. Nemcsak keresztény, hanem feltehetően a zsidó oldalról sem találna megértésre. Amikor a magyar zsidó származású olasz írónő - Bruck Edith - családjából egyedüli túlélőként Auschwitzból visszatért abba a nyírségi faluba, ahol szülei - kivételként - zsidó szegényparasztok voltak, sírva követelte vissza piros lábosukat, amit a szomszédok már sajátjukként, főzésre használtak. A piros lábasok dolgát lehet "elhagyott javak ügyének" is nevezni, ezeket mind a mai napig nem rendezte a Magyar Allam a legújabb kárpótlási törvényben sem. Fény derült viszont arra, hogy Rákosiéknak is voltak · terveik a magyarországi "zsidókérdés végső megoldására". (Ezt a legszigorúbban titkos tervet még a nyolcvanas évek elején Kutrucz Gizella bátor nyomozása fedte fel, amelyről Ember Judit készített dokumentumfUmet. ) A kunmadarasihoz hasonló esetek és a Sztálin féle "zsidó orvosok perének" hatására a magyar zsidóság egy része már 1956-ban, továbbá az utazási lehetőségek megnyílásával folyamatosan emigrált, ha tetszik, kivándorolt. Az itthonmaradottak a legutóbbi időkben keresik identitásukat, amelynek része a zsidó vallásos élet fellendülése is. Ez az újonnan támadt igény a zsinagógák eredeti, rendeltetésszerű használatára azonban megkésett. Egyrészt a vidéki zsinagógák közül is csak a nagyvárosokban van gyülekezetnyi hívőlétszám, másrészt - és ezzel ellentétben - éppen ajelentősebb épületeket a zsidó hitközségek korábban eladták vagy az államnak, vagy újabban vállalkozásoknak. A jelképes adásvételeket az a szorítás magyarázza, hogy az állagmegőrzésre sem jutott pénze a szinte hívek nélkül maradt hitközségeknek, és az Allami Egyházügyi Hivatal sem volt nevezhető valódi mecénásnak. Vagy leromlottak, összedőltek az épületek nálunk is - ahol pedig nem volt Kristályéjszaka -, vagy új tulajdonosokra találtak. Ezek az új tulajdonosok többfélék. Akadt olyan városi tanács, amely koncerttermet (Zalaegerszeg, Szekszárd) - valamiféle alkalmi gyülekezetet befogadó funkciót valósított meg - vagy zeneiskolát alakított ki (Kiskőrös). De akadt, amelyik irodaházat, például az eufemisztikus hangzású Technika Házát építette bele, sem az épület lelkével magával, sem az egykori hívő lelkek emlékével nem sokat törődve (Esztergom, Kecskemét). Egyszerűen éppen a '7O-es években létrejött, műszaki értelmiségieket szervező METESZ kapta a "piros lábast" . Esztergomban például még az eredeti rendeltetésre, a használók tragikus sorsára utaló emléktáblára sem gondoltak, a Törvénytábla helyére pedig a TH (Technika Háza) monogramot biggyesztet-
80
ték. Pedig a durva átalakítások miatt amúgy is nehéz ráismerni az épületre. A kecskeméti nagy zsinagóga belseje is olyan módon alakult át, amit az úgynevezett "modernizmus" magyarországi szegényváltozata alapján rémálmainkban sem sejtünk. Az külön figyelmességre vall, hogy az egykori frigyszekrény helyén büfét alakítottak ki. Némelyik épület, például a Rumbach utcai Otto Wagnerféle zsinagóga, egyenesen viszonteladók kezén van. Különösen durva blaszfémia az egykori Aréna úti zsinagóga átalakítása. Ezt a Honvéd Sportegyesület Tüzér utcai telepéhez csatol ták, és a küzdősportok (vívás, box, birkózás) edzőcsarnokai működnek benne. A homlokzat márványból készült kőtábláiról a Tízparancsolat jeleit egyszerűen lecsiszolták, talán mert még a benti sportszerű pofozkodással is ellentétesek az ősi intelmek. Szerencsés, sőt tehetséges kezekbe került a bajai épület, ahol a Városi Könyvtárat rendezték be. Ez valamelyest rímel a "Könyv népe" metafora jelentésére (Kalocsán és másutt is van ilyen hasznosítási terv). Különösen sikeres építészeti-társadalmi szempontA CSERKESZ UTCAI MINDENKI TEMPLOMA FOTÚ:FRANKL ALJONA
ból, ami Apostagon történt. Itt olyan faluházat alakítottak ki belőle, amelyben az esküvői szertartásoktól a könyvtári g terjednek az új funkciók. A régire azonban itt is csak minimális utalással szorítkoznak egy kis emléktáblán. Holott egy nemzetközi díjjal kitüntetett újjáépítés (Wirth Péter műve) kibírhatná azt a próbát is, mely szerint a magyar társadalom szembenézhetne történelmének e kevéssé dicső pillanat ával. Éppen a zsinagógák sorsa is mutatja, hogy sem a magyar állam, sem a különféle egyházak még negyvenöt év alatt sem tisztázták szerepüket a népirtásban. Ez nemcsak a vallás felől tekinthető kultikus problémának, hanem az egész európai civilizáció továbbélésének alapkérdése is. Kulturális kérdés viszont, hogy milyen szerepe volt a XIX-XX. század európai zsidóságának a modern társadalom, a modern művészetek és a modern építészet kialakításában. Feltehetően elsőrendűen fontos. Erre nézve a kutatások csak mostanában indulnak svédországi központtal. Ehhez képest a nálunk világméretekben is igen jelentős századfordulós építészet emlékei még mindig nem számítanak műem léknek. A pusztulásukban is fenséges korabeli zsinagógák jól jellemzik ezt az állapotot: a műemléki hatóságoknak pénz hfján nem érdekük a műemlé kek számának gyarapodása. Védelem nélkül pedig elpusztulnak az értékek, nem lehet majd mit kutatni, netán folytatni. Összefoglalva tehát: egy kultikus-kulturális hiányt termeltek ki az évtizedek, a lelki és anyagi kár szinte felmérhetetlen. Három, a közelmúlban felújított zsinagóga sorsát kicsit részletesebben körüljárom, éppen a baj felmérésén~k érdekében. A három újjáépítés egyrészt mégiscsak megmenti ezeket az épületeket, másrészt viszont megtalálható ezek kapcsánjó néhány olyanjelenség, amely a fentiek ből következik, és amire a felújított épületek örvendetes átadása közepette is fontos odafigyelni. A gyöngyösi új zsinagógát 1929-31 között építette egy gazdag borkereskedő, Baumhorn Lipót Bauhaus-neobizánci tervei szerint. A Soá után bútorraktárként használták. Most mint bútorház épült újjá. A tervezők! keserűséggel és egyszerre valamiféle szarkasztikus humorral számolnak be a tervezési és építési feltételekről. 2 Annak ellenére, hogy nálunk egy a '30-as években épült ház nem lehet műemlék, az építési hivatalok mégis beleszóltak a tervekbe. A legfontosabb kitétel az volt, hogy eredeti formájában tilos helyreállítani. Gnosztikus magyarázatot keresve, az építészek úgy találták, hogy azért nem, mert "egy eredeti szépségében helyreállított izraelita templomban nem lehet árusítani Oézus)". Itt pedig éppen bútort akartak árulni. Kerestek a tervezők egy mai idézetet: "Mivel a te házadhoz való féltő szeretet emészt engem, a te gyalázóidnak gyalázásai hullnak rám"
(Zsolt. 69, 10), és fogukat szíva egy posztmodern fémszerkezetet álmodtak az új funkcióhoz. Érdem ebben, hogy ha már nem lehet, nem akarható az eredeti hangulat, alaposan elválasztják, ami új. Talán kevéssé lesz érték viszont ez a posztmodern installáció, mert félő, hogy a silány anyagok idővel olyan silányul fognak majd hatni, ahogya '70-es évek Technika Házainak fenyőléc lambériái. További sikeres kísérlet, hogy a kerítés híján árván maradt épület köré karéj alakban olyan pavilonsort kanyarítottak, amelyet kötőelemként szántak a város és a ház köré, és itt a WC-t, bárt, kazánházat és kirakatokat helyezték el. Az összhatás azonban enyhén szólva bizarr, nem is szólva arról, hogy milyen az a bútorkínálat, amelynek mai szekrénysorai oly távol állnak az eredeti Frigyszekrény vizuális színvonalától, mint egykor Makó vitéz Jeruzsálemtől.
A második épületet, az egykori kőbányai Újzsinagógát 1991 . április 20-án szentelték fel mint az Evangéliumi Pünkösdi Közösség Sion Gyülekezete3 templomát. Az épületet eredetileg német minták szerint (Darmstadt 1906, Detmond 1907, Essen 1908) 1907-10 között tervezte Schöntheil Richárd, az akkor 3000 családot számláló kőbányai neológ zsidó hitközség számára. A telket hat év alatt kellett beépíteni, minden család 50 koronával, a főváros 30 OOO koronával járult hozzá az építkezéshez. Az alapkőletételnél Bárczy István polgármester és a háromezres gyülekezet is jelen volt. Hevesi Simon rabbi és professzor a következő szöveget helyezte el az alapkőbe: "Te, aki ott fenn a mennyekben hatalmasan és fónnségesen trónolsz, Te vagy a béke, és a Te neved a Béke. Legyen meg a Te szent akaratod, hogy nekünk és egész népednek, Izrael házának életet és áldást adjál állandó és örök békére. "4 Nem így történt. A rusztikus megjelenésű kőkváder falak nem csupán üres formaként utalhatnak a jeruzsálemi Panaszfalra. Misztikus epizód, hogy annak idején a kupolafestő Rácz Márton munka közben lezuhant. Most, hogy újból templom lett a zsinagóga, csak az ő nevét őrzi az épület története, 5 a sok ezer kőbányai zsidó mártírra még egy szűkszavú emléktáblával sem gondoltak. Gondatlanság, ahogyan 1964-ben a tulajdonosváltáskor minden nyom nélkül eltűnhetett a belső berendezés, és ahogyan nem védte - csak egy vb- határozat - ezt a különleges kvalitás ú épületet a Televízió kísérleti stúdiójától. Mivel a tanácsi határozatoknak nincs különösebb foganatjuk, a svéd beruházók jóindulatára volt bízva, mit hogyan renoválnak. Az Evangéliumi Pünkösdistáknak ugyanis a svéd testvérközösségek adták a pénzt a felújításra azzal a feltétellel, hogy - úgymond, ismerve a magyar viszonyokat - az építkezésbe a magyar hatóságok nemigen szólhatnak bele. 6 Így egyrészt silány anyagokat is beépítettek, talán mert a Meg81
A CSERKESZ UTCAI MINDENKI TEMPLOMA FOTÓ: FRANKL ALJONA
váltó megjelenését már a közeljövőben várják. Másrészt az organikus építészeti formákhoz egykor kontrasztként rendelt geometrikus díszítőfes tést most szinte teljesen elhagyták. Ma hideg kékesszürke máz borítja a falakat és a kupolát. A "Mindenki temploma" mégis különös ökumenikus hatású a kereszt alakú keresztelőmedencé vel és a kereszt jeleinek és Dávid csillagainak együttes jelenlétével. Zsidó hívek helyett egy szenvedélybetegek rehabilitációját vállaló szervezet költözött a templom mellé az egykori hitközség i hivatalba is. Ezt a missziót egy Eric Edin nevű svéd finanszírozza, akinek ez az egyház segített a poharat és "bűneit letenni", majd " megtérni " . Sajnálatos, hogy az új rítus szerinti "elhívás" és "ú.üászületés" a magyar társadalomnak csak kis szeletére vonatkozhat. (Zárójelben meg kell jegyeznem, hogy nem az építészek kizárása okozza az ambivalens megoldást. A szekszárdi Művészetek Házának kialakításakor a neves építész, Kerényi Józstj és Udvardy
Attila belsőépítész közreműködésével
a finom öntött vas oszlopok övezte térbe attól teljesen idegen formavilágú modernista beton lépcső karok épülhettek. Az elvek tisztáz ás ának hiján az egyéni ízlés és a megrendelők óhaja nagyobb súlylyal esik a latba, mint a műemléki-kegyeleti-etikai szempontok. Mégis, Szekszárdon az egykori zsinagógaépület előtt, a lépcső miatt kidobott oszlopok újrafelhasználásával Konrád Sándor szobrászművész mártíremlékművet alkotott.) Végül a kecskeméti ortodox kis zsinagóga átala-
82
kítását szeretném röviden ismertetni, értékelni. Az ortodox közösségek a múlt századi egyházszakadáskor elhatárolták magukat azoktól az építészeti újításoktól is, amelyekben olyan ökumenikus jegyek jelentek meg, mint kórus vagy az orgona. Kecskeméten 1871-ben épült fel ifj. Zitterbarth János tervei szerint az ország városképi szempontjábólleginkább számottevő zsinagóga. (A romantikus épület sajnálatos Technika Házává alakításáról már szó volt.) Az ortodox hívek s:yát templom híján gyakran béreltek imahelyiségeket a nagy vallási ünnepekre. Ilyen épület volt Kecskeméten az Ét- és táncterem Pistához címzett vendéglő is. Ezt a gyülekezet 1890-ben végleg megvásárolta, és a fóldszintet megmagasította, hogy ott női karzatot alakíthassanak ki. Az utcavonal felé pedig üzletsort építettek. A fódémre a Talmudból, az Atyák bölcs mondásaiból választott idézetet festettek: "Légy erős mint a párduc, könnyű mint a sas, gyors mint a szarvas és bátor mint az oroszlán, hogy megtehesd mennyei Atyád akaratát." És igen puritán, sőt naiv állatábrázolásokkal övezték a szöveget. Amikor a hetvenes-nyolcvanas évek fordulóján bábszínház is működött a KatonaJózsefSzínházon belül, talán ezeknek az ábráknak a bája adta az ötletet, építsék tWá az egykori vendéglő ből lett zsinagógát bábszínházzá. Azután a színházat többszöri vezetőségváltás érte, a tervelfelejtődött. A magyar fotográfia múzeumi anyaga ez idő tájt nőtte ki az efféle tárgyak tárolására amúgy is alkalmatlan irodai szekrényeket a Fotóművész Szövet-
ségben. A zsinagógát a város a Magyar Fotográfiai Múzeum számára ajánlotta fel. A terveket Boros Pál építész és Vass-Eysen Ervin belsőépítész készítettek. A naiv szecessziós ízekhez posztmodern motívumokat kevertek. Annak ellenére, hogy az elhelyezendő fotós anyag nehezen fér be a házba, és folyamatos gyarapodássallehet számolni, nem gondoltak a 150 m 2 tetőtér kihasználására, amelyhez a födém megerősítésére lett volna szükség. Az építés közben pedig jelentkezett a Zsidó Kulturális Egyesület, ~ogy időszakosan szeretné használni az épületet. Orvendetesen tárgyalások kezdődtek erről, amelyeket azonban megnehezítettek a tisztázatlan tulajdonviszonyok és az előrehaladott épÍtkezés. Végül az emléktábla sorsáról sem sikerült megállapodni. A fotográfiai múzeum az utcai homlokzaton félti a táblák biztonságát. Nem alaptalanul. (Éppen e sorok írásakor adott hírt az MTI a sokadik - ezúttal a pesterzsébeti - zsidótemető feldúlásáról.) Adva van tehát egy vegyes használatra vonatkozó igény - amelynek előzménye volt a vendéglő-imaház kettős múlt - és egy olyan múzeumi funkció, amely fotókkal kapcsolatos. A fotogr4fia nem tűnik idegennek az emlékezéstől, Roland Barthes és Susan Sontag egyenesen a halál
metaforáját látják benne. (De maga a múzeumi technológia és a vallásos tevékenység, a templomi gyülekezés nyilványos volta vagy a gyertyagyújtás igen távol eső, szinte egymást kizáró dolgok. A templomi áhítato t a zsidó kulturális szervezet nem magától a képtől, hanem az esetleges szeméremsértő képtől félti.) Végül a Frigyszekrény esetleges megőrzése maradt egyedül téma, amelyhez egykori igen alacsony szÍnvonaIon megfestett bal-
dachin tartozott, amit a beruházásban nem újítottak fel. Nem értem a szempontokat. Ha egyszer az ortodoxia ilyen puritán volt, miért nem lehet ennek mértékét, a szinte népi naivitás t ikonográfiailag is érzékeltetni, megőrizni? Vagy ha nem, akkor miért nem a kiállítási szempontok nak maradéktalanul megfelelő fehér színt választották, miért a kéket? Miért gondolják az építészek, hogy az ismét csak silány anyagok ból megvalósított posztmodern részletek - elsősorban az amerikai lehető ségek közt alkotó Michael Craves citálása - kevésbé lesz provinciális öt-tíz-száz év múlva, mint a helyi szobafestő feledni kívánt műve? Amennyire méltányolható lehet, hogy végre bántani kezdték a szemünket ezek az elhagyott épületek, annyira jellemző az is, hogy még olyan esetekben sem támaszkodnak a műemléki kutatásokra, ahol ilyen készült. 7 Még inkább sajnálatos, hogy nem tisztázták a felhasználás elveit, amelyeknek elsősorban zsidó-keresztény ökumenikus célokat kellene szolgálniuk. Ilyen igények hiján nem sokjót remélhetünk a vallási türelemről nem túl híres, föléledő nacionalizmusától terhelt Kelet-Középő Európában. JEGYZETEK 1. Hámory Judit, Karácsony Tamás, Kund Ferenc, Maros Tamás (E-II Esztergom) 2. Magyar Építöművészet, 1990 (6) 3. A református egyházból kivált közösségek Magyarországon mintegy 5000 lelket számlálnak. 4. Kőbányai Újság, 1912. szept. 12. 5. F1MÜV műemléki felmérése, Bor Ferenc 1986. 6. Az engedélyezési tervet Budai Aurél készítette. 7. Komarik Dénes, a Dohány utcai és Kazinczy utcai, Sisa József a Rumbach utcai, Bor Ferenc a Wesselényi utcai Hősök templomáról és a Kóbányairól végzett kutatást.
Novalis / HIMNUSZOK Csak kevesen tudják titkát mély szerelemnek, lelkük gyötri örökké szűntelen szomjúság. Égi jelentése a szent vacsorának foldi lakók előtt njtély. Ám aki egykor a kedves forró ajakáról az élet nedveit szívta, s kinek a szívét reszketve olvasztotta a szent s kinek szeme folnyílt, hogy lássa az ég mérhetetlen mélyeit, tör majd kenyeréből, s a mennyei vérből iszik örökké.
A foldi test magas értelmét ó, ki fejtette meg? Mondani ki merné, érti a vér szavát? Egykor ahány test, mind egy volt, mennyei vérben lebegő lelki társak.
tűz,
Tengere, ó, világnak bár pirosulna, és az illatos hús forraina sziklát! Nem szűnik a mennyei tor, nem lakik jól a szerelem. Nem olvad eléggé lelkébe a belőle kiszakadt kedves. Mind finomabb ajakáról
[RÉSZLET]
bensőbbé,
közelibbé válik a kéj. Forróbb mámor leng át a lelken. Szomjúbb és éhebb lesz a szív: így tart szerelmi kéje örökkön örökké. Ki józan, kóstolná egyetlen egyszer, mindent odahagyna, s mellénk ideülne a vágy asztalához, mely nem ürül. Ismernék a szerelem végtelen teljét, zengnének étkükről: testről és vérről. SCHEIN GÁBOR FORDIT ÁSA
83