Sziasztok! Igen, ezt is megértük: alig egy hét, és befejezzük az idei tanévet! Az iskolatáska helyett strandtáskát hordhattok majd, és irány a felhőtlenül szabad nyári szünet! Bevalljuk, mi is nagyon vártuk már a júniust. A szerkesztők közül többen is végzősök vagyunk, így mi különösen örülünk, ha végre pontot tehetünk az év végére, hiszen ez azt jelenti, hogy nagy részünk túl van a szakmai és az érettségi vizsgák egy részén. Összegyűjtöttük nektek a tanév utolsó két hónapjának eseményeit, és nem maradt más hátra, mint hogy a Vályi Nyúz összes olvasójának nagyon kellemes nyári szünetet kívánjunk! Van, aki nyári munkával tölti a szünetet, van, aki szórakozással és pihenéssel, akad, aki nyaralással… igazából a lényeg az, hogy érezzétek nagyon jól magatokat, vigyázzatok egymásra, és újult erővel, tele energiával várunk Benneteket vissza a következő tanévben! A szerkesztők Tartalom: Kazinczy Szépkiejtési Verseny – a vályisok itt is remekeltek! Csodák Palotája – egy kirándulás tele élményekkel Diáknap 2012 – a vályis diákok napja Elballagtunk, búcsúzunk – végzős diákjaink elbúcsúztak az iskolától Helikon 2012 – avagy a vályis rock’roll banda kalandjai Volt egyszer egy diákönkormányzat – DÖK elnökünk elköszön Válságterhesség – ha nem tudod, kihez fordulj segítségért!
Az újságot készítették: Hóbor János, Iván Enikő, Jankó Berta, Nyikos Daniella, Radics Eszter, Rácz Anasztázia, Rácz Judit és Szinák Renáta tanárnő. Köszönjük a segítséget Óvári-Urbán Anikó tanárnőnek, és a nyomdai munkálatokat Szabó Lászlónak!
2012. április 20-21-22-én került megrendezésre az Országos Kazinczy Szépkiejtési verseny Győrben. Mint minden megyéből, így Tolna megyéből is a megyei verseny első két helyezette jutott be az országosra, szakközép és gimnáziumi kategóriában külön-külön. A megyei megmérettetésen 1. helyezettként végzett Nyikos Daniella (én), 2. lett Istlstekker Ferenc, szóval nagy örömünkre, 4 napos kiruccanás várt ránk és Tancinénieinkre Győr városába! Április 19-én, csütörtökön már el kellett utaznunk a sorrend kihúzása miatt. Feri a középmezőnybe húzta magát, én pedig egy híján a legvégére. 20-án az ünnepélyes megnyitó után a választott, vitt szöveget kellett felolvasni a zsűri előtt az előző este húzott sorrend alapján. Délután az írásbeli feladatot kellett megoldani, amely igaz, hogy csak annyiból állt, hogy egy 2-3 mondatos szövegben jelölni kellett a hangsúlyokat és a szüneteket, mégis rengeteg múlott ezen a feladaton. 21-én- pénteken a kötelező szövegek felolvasása következett. „Karanténba” zárták a szakközepes kategória mind a 60 tanulóját, majd egyenként felszólítva, 15 perces felkészülés után fel kellett olvasni Wacha Imre egyik művének részletét. Ezennel a verseny lezárult. Idegeskedésre már semmi ok nem volt, esetleg a másnapi eredményhirdetés iránti kíváncsiság. Szabadidőnkben városnézéssel, fagyizással ütöttük el az időt hol drága felkészítő tanárainkkal, hol az új haverokkal, szobatársakkal. Színházban is jártunk, ahol Fenyő Miklós és Tasnádi István Aranycsapat című musicaljét néztük meg. Szombat reggel szerintem már minden versenyzőnek a napkeltekor kipattant a szeme, és ötlött a fejébe, hogy ma kiderül, ki kap Kaziczy-díjat. A városháza díszterme zsúfolva volt csinos diákokkal, tanárokkal, nyelvészekkel és tévésekkel. Mind arra vártak, hogy a díj kiosztó kezdetét vegye… Végül úgy alakult, hogy Feri és én is elnyerhettük a Magyar Anyanyelvápolók Szövetségének Különdíját. Köszönjük a felkészítést, a jelenlétet és a kellő szigort Szécsi Pécsvári Nóra tanárnőnek és Erdős Orsolya tanárnőnek! Nyikos Daniella 9.SZA
A Csodák Palotája egy interaktív tudományos kiállítás, ahol látványos, szórakoztató, közérthető és átélhető módon mutatják be a természet törvényeit, a fizika csodálatos és meghökkentő világát – nem csak gyerekeknek, hanem a felnőtteknek is feledhetetlen élményt nyújtva. 2012. április 26-án, az IPR programnak köszönhetően, ennek a palotának a kapui a Vályis diákok előtt is megnyíltak. A Millenáris Parkban lévő intézmény számos érdekes és figyelemfelkeltő dolgot tartalmazott számunkra. A reggeli gyülekező után elindultunk Budapestre, felfedezni a Csodák Palotája rejtelmeit! Érkezésünket követően megkaptuk az egyéni beléptetőnket és elindulhattunk a felfedező körútra. Nagyon sok izgalmas dolgot fedeztünk fel, a szórakoztató lehetőségek pedig elbűvöltek bennünket. Ezen szórakoztató találmányok elkészítéséhez - mint kiderült - komoly természettudományos ismeretek szükségeltettek, megalkotásuk a maguk idejében grandiózus eredménynek bizonyultak. Az intézmény nagyon fontosnak tartja azt, hogy ezeket a tárgyakat megismertessék a fiatalokkal, játékos és vidám köntösbe csomagolva, sok új és később hasznosítható tudást adva nekik. Mi is sok új ismeretre tettünk szert, s közben észre sem vettük, mennyire repül az idő. Miután felfedezőtúránk végéhez értünk, már késő délután volt, így indulnunk kellett haza. A viszonylag hosszú, s unalmas utunkat a Csodák Palotája teljes mértékben kompenzálta, s így végeredményben egy izgalmas, érdekes látogatást mondhatunk magunkénak! Köszönettel tartozunk Bodó Zsuzsanna és Vörös János tanárainknak a kísérőszervező munkájukért! Hóbor János 11. SZC
Természetesen idén sem maradt el a diáknap. A nap, amelyet a diákokért szerveznek, s amelyen diákigazgató veszi át a hatalmat! 2012. április 27-én reggel a szokott időben gyülekezett a diáksereg, hogy megtartsuk a ballagási főpróbát. Ez idén nem volt egyszerű, hiszen nagyon sokan ballagnak, és nekünk nagyon figyelnünk kellett a részletekre, például, hogy a sorfal tökéletes legyen. Több időt vett igénybe a szokottnál, de végre valahára sikerült elpróbálnunk, és kezdetét vehette a diáknap! Legelőször az ÖKOPark avatóra került sor. A zenés műsor keretein belül az újonnan elkészült ÖKO-Hídra helyeztük a hangsúlyt. A zöld szalag átvágásával, és a hídon való átvonulással jelképesen is felavattuk iskolánk ÖKOHídjait. Idén Gróf Olga lett a diákigazgató, így ő vehette át a hatalmat iskolánk igazgatónőjétől. A programok közül, amelyeket az új diákigazgató szervezett, sok tűnt izgalmasnak, s tudtuk: színes diáknapnak nézünk elébe! A kalandtúra helyszínei nagyon jók voltak. A legjobb feladat szerintem a tévéből is ismert Egy perc, és nyersz! című feladat volt. Ezek a feladatok tévén keresztül is nehéznek bizonyultak, de élőben kipróbálva még inkább, és volt olyan érzésünk, hogy: „Ezt lehetetlen teljesíteni!” Néhány feladatot tanáraink is kipróbáltak, ám ők sem mindig jártak sikerrel! Nem csak kalandtúrázni lehetett, hanem rengeteg mindent kipróbálhattunk: csocsó, ping-pong, tollas, traktorhúzás, volt manikűr és smink, rendőrségi és tűzoltó bemutató, karaoke… észre sem vettük, és elrepült a délelőtt! A nap a szokásos tanár-diák focimeccsel zárult. A tanárválogatott ezúttal a 3. A-ból és a 3. D-ből szerveződött csapattal küzdött, ám hasonlóan a tavalyihoz, idén is a diákok maradtak alul… 3:1-re kaptak ki a tanároktól. Összességében nagyon jó nap volt, és reméljük, hogy jövőre ugyanilyen klassz diáknap vár ránk! Radics Eszter 10. D
"Minden nap megszűnik valami, amiért az ember szomorkodik, de minden nap születik valami új, amiért érdemes élni és küzdeni." - Hérakleitosz.
Az ember életében teljesen természetesen néha már megszokott időben és módon érkeznek el kiemelkedő események, amelyek életének jelentős, felejthetetlen állomásai, s egyben emlékezetesek maradnak egész életében… Ez a várva várt nagy esemény, annak az ideje, mikor a szokásos módon búcsút veszünk iskolánktól, egymástól, tanáraitoktól, itt maradó volt diáktársaitoktól, mindazoktól, akikkel együtt voltunk, együtt éltünk, tanultunk és dolgoztunk az itt eltöltött négy év alatt. Visszatekintünk korábbi életünkre, de fejünket a céljaink felé kell fordítanunk, ami nem is olyan egyszerű. Itt formálódott egyéniségünk a sokat látott és sok mindent megért falak között… hiszen itt váltunk gyerekből felnőtté. Számtalan egyéni és közösen megélt élmény, az izgalommal szervezett és várt osztálykirándulások, a különböző iskolai rendezvények, a mindennapok feladatai, nehézségei, gyakran megélt öröm és bánat, számos siker és kudarc, időnként gondok és nehézségek a tanulásban és az élet más területein, az osztály- és iskolatársakhoz, tanárokhoz fűződő viszony, igaz, egész életre szóló barátság és számos kibontakozó bizalmas, meghitt vagy remélt kapcsolat – ezek mind-mind itteni életünk természetes velejárói voltak, és ezek szorosan idekötöttek bennünket… Ide, a Vályihoz! A tavalyi ballagók arcán már megfigyeltük az elválás ünnepélyes fájdalmát, most mi is tapasztaltuk. Érzelmeink vegyesek: valami újra vágyunk, de már most érezzük, hogy hiányozni fognak a barátok, tanárok… Szüleink, és a későbbiekben mi magunk is majd gyakran mondjuk, hogy ez a felhőtlenül (és gyakran felelőtlenül…) szabad néhány középiskolai év volt életünk legboldogabb szakasza. Ezután már a főiskolán és az egyetemen is egyaránt teljesítendő feladatok sokasága fog özönleni s egy újabb harc kezdődik.
Nem biztos, hogy igazuk van, de az tény, hogy a nem kevés tanulás mellett azért boldog, vidám percekben, sőt órákban sem szenvedtünk hiányt: gondoljatok csak vissza a Vályi napokra, a szecskaavatóra, az együtt eltöltött farsangi bálokra, a bulikra, a nem mindennapi aranyköpésekre… Azt hiszem nemcsak az én véleményem, hogy a Vályi tanárai mind emberileg, mind szakmailag nagyon jók. Az ő érdemük is mindaz, amit életünk során eddig elérünk. Köszönjük a munkájukat és türelmüket! Hamarosan, az érettségin és a felvételin learathatjuk közös küzdelmünk gyümölcsét. Őszintén remélem, hogy mindegyikünknek sikerül megérkezni, ahova vágyai, álmai vezérlik… Most sajnos elhagyjuk a középiskolát, de a Vályi kapuja mindig nyitva áll előttünk, és nem csak az eljövendő osztálytalálkozónk alkalmával, hanem biztosan sokszor jövünk be „csak úgy”, megszokásból, érdeklődésből, és főleg azért, mert hiányozni fog ez az iskola… Mi mindig ide tartozunk, és ide bármikor hazajöhetünk, bárhol is éljünk a világban, bárhová is sodorjon bennünket az élet vihara. Itt nőttünk fel…! Köszönjük az itt eltöltött idő minden percét, óráját, napját… Köszönjük tanárainknak a belénk vert tudást, még ha néha nem is figyeltünk oda teljes füllel, fél füllel azért mindig itt voltunk… Még találkozunk! „Van egy általános igazság, amivel mindannyiunknak szembe kell néznie, akár akarjuk, akár nem. Egyszer minden véget ér. Akármennyire is vártam ezt a napot, sosem kedveltem, ha valami véget ért. A nyár utolsó napja, egy nagyszerű könyv utolsó fejezete, a búcsú egy közeli baráttól. De a befejezés elkerülhetetlen. A levelek lehullanak, becsukod a könyvet, elbúcsúzol. Számunkra ez is egy ilyen nap. Ma búcsút intünk mindennek, ami ismerős volt, mindennek, ami kényelmes volt. Tovább lépünk. De attól, hogy elmegyünk - és ez fáj - lesznek emberek, akik részesei maradnak az életünknek, akármi is történjen. Ők a mi biztos talajunk, a sarkcsillagaink, és az apró tiszta hangok a szívünkben, amelyek velünk lesznek, örökre…” Rácz Judit 12.SZC
2012.04. 26-27-28. Keszthely Iván Enikő – ének, Staudt Reni – ének, Jankó Berta – ének+népdaléneklés, Nyikos Daniella – basszusgitár, Závoti Levente – gitár, Heil Ákos – szólógitár, Mészáros Attila – dob, Rátkai Aliz – rajz, Furján Balázs – menedzser, Szakálas János – vers, Varga Richárd - kísérő Ez a 11 kölyök azon a bizonyos csütörtöki reggelen bepakolta a sulis tranzitba és a tanárnő kocsijába a hangszereket és a bőröndöket, bevágódtak, és meg sem álltak egészen Keszthelyig… Hatalmas csarnok, tele sikítozó csajokkal, füttyögő srácokkal, zenészekkel, táncosokkal, versmondókkal, színészekkel és még sorolhatnám a több ezer tehetséges fiatalt, akik országunkból és határainkon túlról eljöttek, hogy a 18 versenykategória egyikében bizonyítsanak. Ez a kép tárult elénk, amint beléptünk a helyszínre, oda, ahol másnap már mi állhatunk ki a színpadra. Míg a csarnokban csak pénteken bizonyíthattunk, addig a sétáló utcai színpadon már délután bemutatkoztunk a közönségnek egy akuszt számmal és Berta a népdalcsokrával. Közben kiderült, hogy Aliz a versenyművére Arany-minősítést kapott, szóval az esti Balaton-parti Pannonia Allstars Ska Orchestra koncert csak hab volt a csütörtöki nap tortáján. Ébresztő! Már 6 óra! Frizura, smink, pakolás, kaja… Vár a színpad! Péntek hajnalban, fél 9kor mi ébresztettük a zsűrit (Ungár Anikó, Bakó Gábor, Homonyik Sándor) és a közönséget… szerencsésen! Az egy számos koncertünk után jött a megérdemelt jutalom: taps-taps-taps, sikítás, füttyszó és az érzés, hogy ez NEKÜNK szól! A nap folyamán Jani elszavalta a versét és Berta eldalolta népdalait, szintén profi módon!
Ez után már 100%-osan dúskáltunk a boldogságban és a boldogságot okozó hormonokban. Vihogtunk, utcazenéltünk, haverkodtunk, színházban punk ruhában garázdálkodtunk, fényképezkedtünk, vásároltunk, asztali áldást mondtunk, aláírást osztogattunk, táncoltunk majd fetrengtünk és még sorolhatnám milyen rockandrollos életérzésű tetteink voltak! A napot a szintén Balaton-parti Punnany Massif koncert zárta. Szállásunk Keszthelytől pár km-re volt, Hévízen. Fáradságunkban nevetve idéztünk fel az őrült élményeket. Másnap az eredményhirdetésről mosolyogva távoztunk, annak ellenére is, hogy Alizon kívül sem a banda, sem a népdalének, sem a vers nem kapott minősítést, mert az elmúlt három nap így is örök élmény marad… „mert ami hévízen történt, az ott is marad”, „akkármilyen hihhetetlen”, „beszéljük meg”, „Ákos, te rrk”. (ezek jelentéséről a résztvevőknél lehet érdeklődni) Mivel sajnos iskolánkban a jó zenészek nem akartak velünk tartani, külsős embereket kellett vinnünk, köztük Attilát (dob) és Ákost (szólógitár). A verseny utáni napokban azon a bizonyos közösségi portálon özönlöttek a képek, a videók, a sztorik és a bejegyzések. „Úgy gondolom az elmúlt két napot is büszkén mesélem majd az unokáknak. Köszönöm a Vályi Péter SZKI zenekarának, hogy elhívtak, elvittek, játszhattam velük. Nagyon jó dolog volt ez a keszthelyi Helikon. Nem szólt semmi másról az egész, csak amit szeretünk: egész nap nem gondolkozni a baromságokon, csak zenélgetni és kikapcsolni. Jó brigád volt, jó szállás, és megértő, csak szükségesen "szigorú" kíséret. Gondoltam, hogy jó lesz, de hogy ennyire...!!” (Heil Ákos) Ez úton szeretnénk megköszönni az összes Helikon élményt, a felügyeletet, az utazást, a csodásan bevett kanyarokat és persze a verseny előtti felkészüléssel eltöltött 3 hónapot (no meg az egész tanévet) Mayer Marianna tanárnőnek és Nánási László tanár úrnak! Bízunk benne, hogy 2 év múlva újra HELIKON! Nyikos Daniella 9.SZA
2008. szeptember 1-jén kezdtem el tanulmányaimat itt, a Vályi Péter Szakképző Iskolában. Gyorsan tudomást szereztem róla, hogy az iskolában diákönkormányzat is működik, amibe az osztály támogatásával lehet bejutni. Én először nem tudtam milyen feladatokkal jár, ha valaki benne van, de szívesen kipróbáltam volna. Az osztályfőnököm megkérdezte az osztályomtól, hogy ki szeretne diákönkormányzati képviselő lenni, de természetesen nem tolongtak a jelentkezők… nem szeretett volna senki sem képviselő lenni. Szavazás lett a dologból. Az osztályom úgy döntött, hogy képviseljem én őket. Nem volt más választásom, belementem. Hogy megvalljam őszintén, furdalt a kíváncsiság. Szeretek segíteni másoknak és ez remek lehetőség volt ehhez. Egy évben kétszer-háromszor részt kellett venni diákönkormányzati gyűlésen. Ott megosztottak velünk különböző információkat például nyílt napokról, szabályokról, diáknapokról, meg egyéb információkról, amelyekről fontos, hogy tudjon a diáksereg. Jó volt első kézből hallani az információkat, ezeket másnap tovább is adtam osztályom tagjainak. 2011-ben lehetett jelentkezni diákönkormányzati elnöknek. Nem kell szerintem említenem, hogy az osztályom ebben is támogatott. Itt már az iskola döntött, hogy ki legyen az elnök. Nem volt sok jelentkező az iskolában, csak ketten voltunk. Úgy döntöttek, hogy én legyek az. Örültem neki, hogy sikerült! Nagyon jó diáktársamtól vehettem át ezt a feladatot. Ez már nagyobb kötelezettségekkel járt, de én bírtam ezeket a megpróbáltatásokat. Egy-két alkalommal fel kellett járni Szekszárdra TISZK DÖK gyűlésre. Én élvezni szoktam ezeket a gyűléseket, mert sok fontos információt lehetett megtudni. Nagyon bánom, hogy már nem lehetek tagja a diákönkormányzatnak, de ha tovább megyek főiskolára, a tudást, amit a diákönkormányzatban szereztem, tovább viszem magammal, hátha még lesz lehetőségem részt venni ilyesmiben a továbbiakban. Én nagyon jól éreztem magam az elmúlt négy évben. A diákönkormányzat során nagyon sok barátot szereztem magamnak. Azt tanácsolom, aki olvassa az iskolaújságot, fontolja meg, hogy ő is legyen-e diákönkormányzati képviselő, vagy DÖK igazgató, vagy DÖK elnök. Szerintem megéri! Sok jót lehet ebből tanulni és jó érzés fontos információkat közölni, akár az osztállyal, akár az iskolával. Meg, amint az előbb említettem, sok barátot lehet szerezni a tréningeken. Én sokat szereztem. Próbáljátok meg nyugodtan. “A világ egy iskola, és az élet az egyetlen valódi tanító. Számtalan tapasztalatot kínál, és ha a tapasztalatok egyedül bölcsebbé tehetnének, az idős emberek mind boldog, megvilágosodott mesterek lennének. De a tapasztalatban el van rejtve a lecke.” Ezúton szeretném megköszönni azt a sok támogatást, amit a DÖK vezető tanáraitól kaptam. Megemlíteném őket: Kissné Herczeg Anikó igazgatónőnek, Szinák Renáta tanárnőnek és Kolozs Levente tanár úrnak! Nem tudom, hogy látni fogják-e a TISZK DÖK vezetői, de nekik is szeretném megköszönni a támogatást. Külön köszönet Pintérné Fetzer Mónikának! Rácz Anasztázia 12. SZA
Nem is gondolunk rá. Vagy ha igen, azt hisszük, velünk nem történhet meg. A nem kívánt terhességről van szó. Az alábbiakban röviden ismertetjük az abortuszt és annak következményeit. Lássuk, mi is van tulajdonképpen az anya méhében, amikor azt a szót használjuk rá, hogy „terhes”. A modern orvostudomány lehetővé teszi, hogy a fogantatástól kezdve pontosan nyomon követhessük annak a csodának a létrejöttét és fejlődését, amit úgy hívnak: ember. Itt ezt a magzat fejlődésének 12. hetéig mutatjuk be. A fogantatás pillanatában a hímivarsejt egyesül a petesejttel, hogy egy önálló sejtet alkosson, ami kisebb, mint egy só szem! Ez az egyetlen sejt tartalmazza a gyermek teljes genetikai kódját - a nemét, a haj és szemszínét, magasságát és bőrszínét... A 20. napra az agy alapjai, a gerincvelő és idegrendszer már kifejlett és a szív dobogni kezd. A 28. napra gerincoszlop és izmok fejlődnek. A karok, lábak, szemek és fülek már rendesen látszanak. A 35. napra a kézen megfigyelhető az öt ujj. A szemek sötétebbekké válnak, ahogyan a pigmentek termelődnek. A 40. napra az agyhullámok megfigyelhetők, mérhetők és rögzíthetők. A 6. héten a máj most átvette a vérsejtek termelését és az agy átvette az irányítást az izmok és szervek mozgatásában is. A 7. héten az állkapocs kialakul, beleértve a foggyökereket is. A magzat már érzi a fájdalmat is. A 8. héten alig 3 centiméter... A most fejlődő kis életet latinul fetus-nak hívják - azaz: "ifjú" vagy "utód". Immáron minden szerv és tag jelen van, amit egy felnőtt embernél is megtalálnánk. A 9. héten a bőrön már egyértelműek az ujjlenyomatok. A kis emberke a tenyerébe helyezett tárgy köré fonja az ujjait megmarkolva azt. A 10. héten a méh már duplájára nőtt. A kisbaba képes fintorogni, nyelni és ráncolni a homlokát... A 11. héten már kb. 5 cm hosszú. Vizelet kiválasztása is van már. Az arc felveszi a jellegzetes babás vonásokat, és az izommozgások egyre finomabban koordináltakká válnak. A 12. héten a kis "jövevény" alszik, ébred, és energikusan tornáztatja izmait - forgatja a fejét, mozgatja a lábujjait, kinyitja és bezárja a kis száját. Ha hozzáérnek a kezéhez, tenyerét ökölbe szorítja. Magzatfolyadékot lélegez be, ezzel segítve a légző rendszer fejlődését.
Élő ember? Vannak, akik úgy tekintik a magzatot, mint csupán egy lehetőséget az életre. A biológia azonban mást bizonyít. Minden megfogant magzat az emberi élet feltételeinek teljességgel megfelel: táplálkozik, fejlődik, növekszik, mozog. Alapvetően a méretén és szerveinek bonyolultságán kívül semmi másban nem különbözik egy már megszületett csecsemőtől vagy egy féléves kisbabától. Különlegesen védett élettere és jellegzetes életmódja van az anyaméhben, mely egykor mindannyiunk élete is volt. Lényeges megértenünk, hogy a magzat nem ember lesz, hanem egy már élő ember, egy különleges létformában, egy adott fejlettségi szinten.
Abortusz Az abortusz a vetélés szó latin, orvosi megfelelője. Alapvetően beszélhetünk "spontán vetélésről", amikor a vetélés az anya szervezetének reakciójaként, vagyis természetes úton következik be, valamint "művi vetélésről" amikor külső, mesterséges beavatkozás útján oltják ki a megfogant életet. A művi terhesség megszakítást szokták a köznyelvben abortusznak nevezni. Ez a kifejezés azonban nem fedi a valóságot, mivel nem megszakításról van szó, hanem végleges befejezésről. Az abortuszt kórházakban, illetve az arra szakosodott klinikákon végzik. A művelet egy műtét, ami során a megfogant és fejlődésben lévő élő magzat életét erőszakos külső beavatkozással kioltják. Az abortusz során - a tévhittel ellentétben - már élő gyermekről van szó. Azt az elképzelést, hogy az embrió csak egy "szövetcsomó", semmi nem támasztja alá.
Az abortusznak különféle módjai vannak. Magyarországon leggyakrabban a vákuumos kiszívást, valamint a tágító és kikaparó eljárást alkalmazzák. Vákuumos kiszívás: ez a leggyakrabban alkalmazott módszer a terhességek első trimeszterében (az első három hónap). A méhszájat kitágítják, és egy csövet vezetnek a méhbe, ami egy erős szívógéphez van kapcsolva. Ez a cső hasonlít egy porszívóhoz, de rendkívül éles végződése van. A szívó és vágó vég feldarabolja a babát, míg a szívócső a testrészeket kiszívja, majd azok egy gyűjtőtartályba kerülnek. Tágító és kikaparó eljárás (D&C): a méhszájat kitágítják, és aztán egy erős kaparókanalat vezetnek a méhbe, amivel darabokra vágják a magzatot és a méh falát is lekaparják. Valakinek ellenőriznie kell, hogy a gyermek minden testrésze kint van-e a méhből, mert egyébként fertőzések léphetnek fel. PAS (post-abortion syndrome) Annak az állapotnak a megnevezése, mely jellemző lehet az abortuszon átesett nőkre. A kifejezés magyar fordítása: abortusz utáni tünetegyüttes. Abortusz után normálisnak mondható, hogy a nő (aki nemrég még anya volt!) mély gyász érzésén megy keresztül, bűntudat, szomorúság, sírás és veszteségérzet jellemzi érzelmi állapotát. De a PAS eltér a "normális"-nak mondható negatív érzelmektől, amik közvetlenül követik az abortuszt. Amennyiben ezek a szomorú és gyászos érzelmek felerősödnek és hatással lesznek a nő mindennapi tevékenységére, valamint hosszabb időtartamon keresztül jelen vannak, a nő valószínűleg abortusz utáni tünetegyüttesben (PAS) szenved.
Abortusz után érzel ezek közül legalább ötöt? Düh, harag, szorongás, depresszió, bizalmatlanság, gyász, bűntudat, lelkiismeret-furdalás, reménytelenség, neheztelés, szégyen, keserűség, sírási rohamok, menekülés kisbabáktól és gyermekektől, kiegyensúlyozatlan párkapcsolat, szexuális zavarok, frigiditás, az abortusz újra átélése, vágy a gyermek visszaszerzésére, felejtésképtelenség, félelem a terhességtől, rémálmok, öngyűlölet, önpusztítás, öngyilkosság gondolata... ...ezt hívják abortusz utáni traumának. Jó hír, hogy minderre van gyógyulás és bűnbocsánat! Az alábbi honlapon minderről bővebb információt találtok: www.valsagterhesseg.hu
Ha segítségre van szükséged, mert válságterhességben vagy, illetve volt már abortuszod, vagy ha mindezeket el akarod kerülni, de nem tudod, hogyan, írhatsz az alábbi e-mail címre:
[email protected], vagy hívhatod a 06 30/409 9300 telefonszámot.
Összeállította: Óvári-Urbán Anikó tanárnő
