EME REFORMÁTUS KOLLÉGIUMÉPÍTKEZÉSEK ERDÉLYBEN A BAROKK ÉS KLASSZICIZMUS KORÁBAN
253
REFORMÁTUS KOLLÉGIUMÉPÍTKEZÉSEK ERDÉLYBEN A BAROKK ÉS KLASSZICIZMUS KORÁBAN. NAGYENYED, MAROSVÁSÁRHELY, KOLOZSVÁR ORBÁN JÁNOS
A
z iskolák, tanintézmények építészete szinte egyáltalán nem tanulmányozott fejezete Erdély újkori építészettörténetének. Fokozottan igaz ez a legmagasabb szintű képzést nyújtó református tanintézmények, a kollégiumok barokk és klasszicizmus kori épületeit illetően. Funkcionalitásukból fakadó egyszerűségüket csak fokozta az építtetők anyagi lehetőségeinek végessége, valamint puritán takarékossága, így kevés építészettörténész érdeklődését keltették fel, a művészettörténeti szakirodalom az eddigiek során csupán a kolozsvári kollégium építéstörténetét érintette B. Nagy Margitnak köszönhetően, építészeti kvalitásai révén ez az épület kerülhetett bele a magyar klasszicizmus negyvenes években kiadott összefoglaló kötetébe is.1 Úgy véljük, hogy szerénységük ellenére kollégiumaink nem ennyire elhanyagolható műemlékek: fontos láncszemet képeznek Erdély újkori építészettörténetében, és feltárásuk (amelyre a fennmaradt kollégiumi levéltárak kivételesen jó lehetőséget kínálnak) elmaradhatatlanul szükséges a majdani összefoglaló munkák megírásához.
Tanulmányunkban nem törekedünk a kollégiumépítkezések történetének teljes végigkövetésére, érdeklődésünk tárgyát a barokk és klasszicizmus korának építészeti jelenségei képezték. A két stílustörténeti korszak erdélyi jelenléte egy jól körülhatárolható történeti időszakkal, a Habsburg Birodalom tartományává alakult Erdélyi Nagyfejedelemség korszakával esik egybe, melyben a tartomány jellegzetes politikai, gazdasági és társadalmi viszonyai jelölik ki a két nagy európai stílusáramlat sajátos erdélyi útját is. Jelen munka terjedelmi keretei között a három legnagyobb múltú erdélyi református kollégium, a kolozsvári, a nagyenyedi, valamint a marosvásárhelyi építkezéseinek bemutatására szorítkozunk. Távolról sem jelentéktelenségük miatt tekintünk tehát el most a két, korszakunkig csak gymnasiumként működő tanintézmény, az 1770-1772 között építkező udvarhelyi,2 valamint az időszakunk legvégén, az 1840-es években épülő szászvárosi kollégium' vizsgálatától - egy átfogóbb és részletezőbb munka keretei között ezekre vissza szeretnénk majd térni. Ez annál is inkább indokolt, mert a három tárgyalt építkezés forrásainak feldolgozása sem lehetett maradéktalan: a levéltári anyag hozzáférhetetlensége és rendezetlensége sajnos helyenként korlátozta munkánk teljességét. A nagyenyedi református kollégium Az Ókollégium A Bethlen Gábor által 1629-ben alapított gyulafehérvári akadémiát az 1658-as tatárdúlás után, 1662ben helyezte át ideiglenesen Nagyenyedre, az intézmény birtokainak központjába Apafi Mihály fejedelem. A pusztítások után megerősödőben lévő intézményt az 1682-es református zsinat már végleg Nagyenyeden hagyta. Ebben az időszakban a kollégium az enyedi templomvár kerítőfalához ragasztott épületben, valamint a vele átellenben vásárolt telkeken álló szétszórt, a pillanatnyi szükségleteknek megfelelően
1 2 3
ZÁDOR-RADOS 1943. Az udvarhelyi kollégiumépítésről lásd GÖNCZI 1895, 30-31; KOLUMBAN 2005, 38^13. Szászvárosra vonatkozóan lásd DÓSA 1897, 70-77.
254
EME
ORBÁN JÁNOS
létrehozott építmények által jellemezhető telepen működött.4 1702-ben ezek továbbfejlesztésén fáradozhatott Teleki Sándor,5 és a Rákóczi Ferenc vezette szabadságharc viszontagságai idején, 1704-ben és 1707-ben ezek az építmények válhattak a pusztítások áldozatává. A dúlás utáni ideiglenesen kijavították őket, 1709-ben a kollégiumot körülvevő boronapalánk és 8 lakókamra újjáépítéséről,6 1710-ben kályharakásról és a professzorok házainak javításairól,7 1711-1712-ben pedig zsindelyezésről, a várbeli ház újításáról esik szó a forrásokban.8 A kollégium eme korai építményeinek javítás utáni állapotáról egy 1714-ben keletkezett leltár nyújt képet.9 A számbavétel a „kastély" területén, a templom kerítőfala mögötti épületekkel (Kolozsvári István egykori püspök szállása, Régi Schola), pincékkel kezdődött. Innen átvonulva a Miriszló utcába a leltározók Szigeti Gyula István professzor házát vették számba, majd a kis ajtóval is ellátott „ Öregkapun " át léptek a tulajdonképpeni kollégium területére. Először egy nagyobb, kétszintes épülettömb háború által megviselt helyiségeit vették számba: egyes kamrákat, classisokat az égés után felújítottak, de több kamra teljesen tönkrement, az egykori syntacticaria classis kőfalai pusztán álltak. Ezt a Nagykollégiumnak is nevezett tömböt kétszintesként írják le a leltározók, ámde a szalmafedeles („ rossz, sok helyen rothatt, majd minden kamra csurg, mikor eső van"), néhol sövényből készült válaszfalakat tartalmazó építmény egységes kialakítása és időtálló jellege a leltárban leírtak alapján igencsak kérdéses. Ettől az épülettől északra, a kollégium udvarán helyezkedett el a szalmával fedett, 3 kamrát magában foglaló Oszer, valamint a 2 kamrát tartalmazó, zsindelytetős Új szer épülete. Az udvar néhol hiányos kerítése sasfák közé rakott boronafákból készült. A kollégiummal szemben, a Miriszló utca másik oldalán állt a leltár által Kiskollégiumnak nevezett épület. Ennek földszintjén a sintacticaria classis, emeletén a kollégium auditóriuma és könyvtára működött, az épület környékén volt Pápai Páriz Ferenc ezután számba vett szállása is. A keresztosztós kőkeretes ablakú ódon épületben kialakított egyszerű auditórium berendezése jól tükrözi a kollégiumi közösség sajátos hierarchiáját, leírása a legkorábbi ilyen jellegű forrásunk: „...bemenvén a megírt Auditóriumba, melyet perlustralván, gerendázattyát és padlását újonnan csináltatván, új fenyő gyalult dezkákkal rendessen megpadoltatván, a padlása fellyül tapaszatlan. Ablakai vadnak faragott kő mellyékü, ugyan faragott kő keresztek mindenik ablakban, ezeknek mindeniknek vas sarkon, pánton forgó, vas karikás, fordítós rámái, üveg karikák alá készítve fészkeivel együtt, mostan papirossal van beragasztva. Vagyon itt hársfa és fenyőfa dezkákból igen szép mesterségesen csinált, nagy darab hársfa, esztergárban meczett columnás, fellyül superlatosan csinált Catedra, festetlen. Ennek előtte egy más, ugyan fenyő dezkából való Praecionalis Catedra, a Prascionator számára. Ezen Catedrának bal részére, avagy nap nyugotra vagyon a fal mellett új fenyő dezkából rendesen csipkésen, párkányosan, fellyül superlatossan csinált jó hosszú karszék, melyben professor uraimék szoktak ülni tempore professi. Jobb részire ezen Catedradanak [!] napkeletről ugyan a fal mellett vagyon a másik székhez hasonló ülőszék, feketén festett, melyben a Nobilisek szoktak ülni. Ugyanezen Auditóriumba a középítői fogva az Biblioteca ajtajáig vagyon egymás rendibe csinálva a deákok számára igen rendes, könyöklős karszék, in numero 11. Az Auditorium oldalában is vagyon a fal
4
VÁRÓ 1903, 90-91; KRIZBAI 1997, 3, 12. Enyedi István professzor levele Teleki Sándorhoz. 1702. május 22. MOL-TELMVLVT, P 658, 10. cs. 2372. A professzor kéri, hogy , j ó igyekezetit a Collegium jobb helyen való építtetése felől ne tegye ő nagysága. Nekünk jó remenségünk vagyon, hogy nem szakad félben a jó munka csak az úrnak ő nagyságának tessék elméjét reá tenni. Most mind az méltóságos Gubernátornak ő nagyságának, igen tettzik a dolog, mind másoknak vallásunkon lévő rendeknek, valakik értették." 6 Teleki Sándor utasításai Varga Mihálv kollégiumi udvarbíróhoz. Szeben, 1709. május 11. MOL-TELMVLVT, P 658, 10. cs. 2522a/l. 7 Ratio seu regestrum generale super perceptionibus et erogationibus... 1709-1710. MOL-TELMVLVT, P 658, 10. cs. 2532. A kollégium kályháit Kalocsai János fazakas rakja, illetve javítja. 8 Rationi ad super perceptionibus et erogationibus... 1711-1712. MOL-TELMVLVT, P 658, 10. cs. 2534. 9 Inventarium seu Nova Conscriptio omnium Bonorum Mobilium et Imobilium Illustris Collegii Bethleniani... A kéziratot lásd MOL-TELMVLVT, P 658,10. cs., 632-653. (2542 a/1-4.)
5
REFORMÁ TUS KOLLÉGIUMÉPÍTKEZÉSEKÉRDÉLYBEN A BAROKK ÉS KLASSZICIZMUS KORÁBAN
EME
255
mellett mindkét felől fenyődezkából csinált padszékek nro. 4, melyeken a neutralisták ülnek. Padimentuma ezen Auditóriumnak vagyon új, 6 szegű téglából újonnan padimentumozva."70 A kollégium újbóli kiépítése az 1720-as években az angliai protestánsoktól a tönkrement intézmény megsegítésére gyűjtött „angol pénz" kamataiból indult meg, ennek eredményeképpen jött létre az Ókollégium zárt udvarú, négyszög alaprajzú épülete. Elsőként a keleti és a déli szárny épült meg (1720— 1721), ezt követte az északi (1722-1723), majd a nyugati szárny építése (1729-től). Utóbbi munkálatai a háború és a pestisjárvány miatt megtorpantak, így véglegesen csak 1738-ra készült el (a kollégium könyvtára és auditóriuma is ekkor került át ebbe az épületrészbe). Az udvar felőli oszlopos-boltozatos tornácok földszintjét 1730-ban, emeletét 1743-ban sikerült befejezni.11 Az Ókollégium már négyszög alaprajzúvá kiépült, de még befejezetlen épületéről nyújt képet az 1734-ben készült leltár.12 Ezeket a szárnyakat már mindenhol zsindelytetővel fedték. A leltározók szintenként vették sorra a déli szárny Messembria, a keleti szárny Anatolia, az északi szárny Dublinum névvel illetett emeleti és földszinti kamráit, valamint a keleti és a nyugati szárnyban elhelyezett classisokat. Külön kitérnek az épületszárnyak előtt húzódó árkádos folyosók méltatására először a földszinten („Azt penig illő meg tudni, hogy ez eljárt és a fellyebb megírt mód szerint perlustrált dél, napkelet, észak és eddig az mingyárt említett Syntactica Classisig napnyugot felől való alsó sorokon levő kamrák és Classisok előtt körös-körül, a dél felöl való régi sornál ugyan téglából rakott, de az más sorokon faragott kövekből való szép sűrű oszlopok nyúlnak fel, és az faragott kőből való oszlopokon jeles új és még vakolatlan keskeny bót hajtások feküsznek, a téglából való oszlopokon penig - melyek az Mesembria Inferior régi sor avagy dél felől való sor előtt vannak keresztül a kőfalban eresztett gerendákig deszkák vannak elnyújtva"), a későbbiekben pedig az emeleten is.13 Az 1734-ben felvett leltár jól tükrözi a nyugati szárny emeletének déli saroktermébe szánt új auditórium, valamint az ettől északra elhelyezkedő könyvtárhelyiség félkész állapotát is: „...a sokszor említett új soron lévő felső negyedik kamara mellett való félben lévő épület Thecanak destináltatott, melynek ad occidentem fa mellyékű két ablak és az mellette lévő új és fél épületiben lévő Auditóriumban szolgáló szép, új faragott kő mellyékű ajtó hagyatott, e mellett a Thecának destinaltatott épület mellett
10
Tanulmányunkban többször idézünk 18. századi forrásdokumentumokból. Ezek átírásakor igyekeztünk megőrizni a szöveg eredeti jellegét, csak a szövegértést megkönnyítő legszükségesebb változtatásokat hajtva végre: a szövegírók által a legteljesebb következetlenséggel használt kis- és nagy kezdőbetűket, a magánilletve mássalhangzók hosszúságát, valamint a gj, Ij, nj betűkapcsolatot a mai helyesírás szerint jelöltük; a különírt összetett szavakat, igekötőket egybeírtuk ott, ahol ez nem zavarta az értelmezést; a szöveget jelentés szerint központoztuk, ha az félreérthetetlenül értelmezhető volt; elhagytuk az aposztrófokat. A neveket, régies kifejezéseket, archaizmusokat, idegen szavakat azonban teljes egészében érintetlenül hagytuk. A gyakran ismétlődő, egyébként egyértelmű rövidítések feloldását (méltóságos, excellenciája, őnagysága, -nak, -nek, stb.) nem jelöltük. A feloldásokat szögletes zárójelbe helyeztük, szögletes zárójelbe tett kérdő-, illetve felkiáltójellel jelöltük a bizonytalan olvasatot, valamint a helytelen és szokatlan írásmódot. n Illustris Collegii Bethleniani Albensis Origó, Progressus, Status. Az 1750-es évekre keltezhető datálatlan kéziratot lásd MOL-TELMVLVT, P 664,6. cs., 223-247. Vö. VÁRÓ 1903, 91.
P. Szathmáry Károly 1868-ban az Ókollégium teljes épületét Apafi korának végére keltezte az építésmodor, a fejedelem fogatát az építkezésnél szerepeltető legenda, valamint egy forrás alapján, amely a kollégiumudvart 1704-ben tágas menhelyként emlegeti (P. SZATHMÁRY 1868, 122). Mint láthatjuk, a teljes épületegyüttes nem datálható a 17. századra: a valódi kérdés az, hogy az Ókollégium egykori épületébe milyen arányban foglalhattak bele részeket az előzményekből. 12 Inventarium seu conscriptio Illustris Collegii Betthlenoano-Brandenburgico Albano Nagyenyediensis... 1734. n o v e m b e r 12. ERDREFFŐKONZISZTLVT 1 7 3 4 / 1 4 . 13
„Ez már deciaráit orientális, septemtrionalis és ezen új, avagy occidentalis soron lévő negyedik kamaráig az occidentalis soron is (amint fellyebb írva vagyon) mindenütt faragott új kövekből való oszlopokon álló bolthajtásokon vagyon az podium, avagy folyosó, de azon néhol vannak kereszt avagy könyöklő gerendák, néhol penig nincsenek, és minthogy körös körül ezen podiumon, az hol kereszt avagy könyöklő gerendák vannak is, de nincsenek alól az podium ajjáig megdészkázva, azért ezen felső kamarákból kijövök, kivált az hol könyöklő gerendák nincsenek, könnyen nyakra főre alá eshetnek." ERDREFFŐKONZISZTLVT 1734/14. 5-6, 7-8.
256
EME
ORBÁN JÁNOS
vagyon az mingyárt említett Auditóriumnak destinalt félben való épület (mindketten vakolás és padlás nélkül valók), melynek faragott kőből való ajtó mellyékű ajtaja az Collegium fele hagyatott, a templom felől két ablaknak való nagy hely hagyatott, az Collegium felső udvarára penig faragott kő mellyékű, templom ablaka formájára csinált három hosszú ablakok szolgálnak."14 Ezután következett az 1714-es leltárból már ismerős, a Miriszló utca túloldalán lévő épület számbavétele (az emeleten a még mindig használatban lévő régi auditóriumról és könyvtárról, a földszinten pedig Vásárhelyi Tőke István szállásáról van szó, utóbbi bejárata a város piacáról nyílt). Az Ókollégium az 1849-es dúlás nyomán csaknem teljes egészében elpusztult, mindössze a nyugati szárny déli fele élte túl a gyújtogatást, de 1884-ben, a jelenlegi főépület készítésekor ezt a roskatag és életveszélyessé vált épületmaradványt is elbontották. Az Ókollégium pontos elhelyezkedése és külseje 19. századi képi források alapján rekonstruálható. A téglalap alaprajzú, belső udvaros épület keleti szárnya a mai főépület helyén állt, déli szárnya a jelenlegi déli épület előtt, a jelenlegi udvar közepéig húzódott. Itt a nyugati szárny helyét (melynek hossza megegyezett az 1770-es években épült Kiskollégium hosszúságával) napjainkban már csak az 1849-es pusztításokat túlélő nyugati épületrész folytatásaként 1863-ban épített, csonka épületrész mutatja. Az északi szárny ennek megfelelően a Kiskollégium északi sarkának vonalában zárta az Ókollégium belső udvarát (1. tábla / 1). Az 1884-ben készült, az 1849-es eseményeket túlélő épületszakaszt ábrázoló fénykép tanúsága szerint az Ókollégium kétszintes, de alacsony épület volt: tetőgerince alig emelkedett valamivel az 1863-ban épített tömb koronázópárkányának vonala fölé. A fényképfelvétel az Ókollégium belső udvarát övező árkádos folyosókról is képet ad: a földszint kosáríves árkádjainak terhét négyszög alaprajzú, zömök párkányfejezetes pillérek, az emelet félköríves árkádjait pedig lábazattal ellátott, kis magasságú, párkányfejezetes oszlopok hordták. Az oszlopok között fa mellvéd látható. Ugyanezen a fényképen figyelhető meg a nyugati szárny középső részén a belső udvar felé előreugró, csonka kontyos tetővel fedett, zsindelyezett kapuépítmény kosáríves bejárattal és az emeletre vezető lépcsőkkel. Tetőgerincén sátortetős-hagymasisakos, ácsolt huszártorony állt, mely az iskola csengőit rejtette (1. tábla / 2). Az épület 1849 előtti állapotát még ismerő P. Szathmáry Károly arról is tud, hogy a másik, délkeleti kaput díszes aranyos Bethlen-címer ékesítette.15
A Kiskollégium A nagyenyedi kollégium építkezéseinek második szakasza az 1770-es években zajlott, nagyjából egy időben a többi erdélyi kollégium bővítési munkálataival. Ekkor épült fel az Ókollégium nyugati szárnyával párhuzamos, az irodalomban általában Kiskollégiumként számon tartott, ma is álló barokk épület (2. tábla / 1). Az építkezés szoros összefüggésben áll a Teleki család hagyományos pártfogásával, ezúttal Teleki Sándor fiának, Sámuelnek, a későbbi könyvtáralapítónak és kancellárnak a tevékenységével, aki 1769-től az intézmény fokurátoraként áldozatkész támogatónak bizonyult a kollégium életének csaknem minden területén.16 A kurátor személyes levelezésében a hetvenes évek elejétől bukkant fel az enyedi kollégium bővítésének szándéka. A Főkonzisztórium már 1770 őszén biztatta Telekit az építésre vonatkozó elképzelések megvalósítására,17 ennek „szükséges és szent szándékát" 1771-ben tovább tervezgették a tanintézmény világi elöljárói.18 A meglévő romladozó épületek bővítésére vonatkozó tervrajzot és a „ kolégyomnak belső udvarán az Classisoknak, Publicus Praeceptoroknak és téli Auditóriumnak projectált új épületnek Delineatioját Divisioival edjütt" 1775 elején teijesztette a Főkonzisztórium elé Teleki, 14
ERDREFFŐKONZISZTLVT 1734/14. 8.
15
P . SZATHMÁRY 1 8 6 8 , 1 2 2 .
16
DEÉ NAGY 1 9 9 7 , 1 1 6 - 1 1 7 .
17
A Főkonzisztórium Teleki Sámuelhez Szeben, 1770. október 18. MVTELKT-TSZLVT 1/378. 18 Gyulai József Teleki Sámuelhez Andrásfalva, 1771. február 13. MVTELKT-TSZLVT 1/384.
REFORMÁ TUS KOLLÉGIUMÉPÍTKEZÉSEKÉRDÉLYBEN A BAROKK ÉS KLASSZICIZMUS KORÁBAN
EME 257
mellékelve a munkálatok költségvetését is. A tervrajzok sajnos nem maradtak fenn, de forrásunk minden kétséget kizáróan jelzi, hogy azokat - a 6948 német forintra rúgó költségvetéssel együtt - a marosvásárhelyi Schmidt Pál készítette.19 A forrásokban a továbbiakban Győrfi Mihály marosvásárhelyi ácsmester neve is feltűnik.20 Schmidt ekkor már évek óta dolgozott Marosvásárhely környékén a Teleki család különböző ágainak, történetesen néhány évvel azelőtt, 1773-ban fejezte be Teleki Sámuel sáromberki kastélyát, melynek fedélszerkezetét a fent említett Győrfi Mihály készítette.21 A világi elöljárók építészeti kapcsolatai magyarázzák tehát a távoli marosvásárhelyi mesterek megjelenését az építészeti szempontból egyébként inkább Kolozsvár hatósugarába tartozó Nagyenyeden. Habár a tervrajzokat és a költségvetést az építési engedélyek kieszközöltetése miatt nyújtotta be Teleki a Főkonzisztóriumhoz, az utóbbi nagylelkűen a főkurátorra hárította az udvarhoz, valamint a Guberniumhoz címzett kérvények szerkesztésének és felteijesztésének munkáját is.22 Az engedélyek 1775 októberében napvilágot is láttak.23 Néhány 1777 februárjában keltezett, az épületek számbavételére és a munkák ellenőrzésére vonatkozó levél arról tanúskodik, hogy a kőművesmunkákat illetően a Kiskollégium ekkor már készen állt, ezekben bukkan fel ismét Schmidt Pál neve, bizonyítva, hogy a munkálatokból nemcsak a tervkészítés szakaszában vette ki részét, hanem a kivitelezés feladata is rá hárult.24 A munkálatok zöme nyilvánvalóan 1776-ra esett, hiszen az engedélyek 1775 késő őszén érkeztek meg, 1777 februárjában pedig már az elkészült épület számbavétele zajlott. A kollégium 1776-1777-es számadásaiból kiderül, hogy az ácsmunkákat Győrfi Mihály, az asztalosmunkákat Asztalos Mátyás és Kis András végezte. Lakatos György „minden lakatosi munkájáért" 272 magyar forintot és 87 dénárt kapott, Forró András fazakasnak a cserépvetésért fizettek. A téglavető mester a 492.460 darab tégla elkészítése után 944 magyar forint 56 dénár bevételt könyvelhetett el, a faanyag 790 forint 8 dénárba került. Még azt is megtudjuk, hogy a kőművesek mulatozásához „egy nevezetes patrónusuk napján" (talán Szent Borbála vagy Szent Júdás Tádé napján) a rektor parancsából a kollégium egy (1 forint 44 dénárba kerülő) veder bor árával járult hozzá.25 *
*
A Kiskollégium jelenleg is álló épülete nyugatról határolja a kollégium udvarát. A fölösleges díszítéseket teljes egészében nélkülöző egyszerű épület hangulatát elsősorban tömegalakítása adja meg. A nyújtott téglalap alaprajzú, manzárdtetős, emeletes épület udvar felőli homlokzatának síkját egy-egy szimmetrikusan elhelyezett, egyenként kéttengelyes, rizalitszerűen előreugró, lépcsőházat is magába foglaló tornác töri meg. A homlokzat jellegét az emelet szintjén végigvonuló, a középső négy tengelyben egyszerű ablakokkal helyettesített, kosáríves árkádos tornác határozza meg. A homlokzaton a szinteket elválasztó övpárkányon és a koronázópárkányon kívül semmilyen plasztikai díszítés nem érvényesül. A földszinten az emeleti árkádok tengelyeiben ajtók, illetve ablakok nyílnak. Az emelet a két kiugró tornác oldalfalában induló lépcsőn keresztül közelíthető meg. A két tornác udvarra néző földszinti homlokzatainak
19
Teleki Sámuel a Főkonzisztóriumhoz Gálfalva, 1775. január 13. ERDREFFŐKONZISZTLVT 6/1775.
20
M O L - TELMVLVT, P 664/6.
21
ORBÁN 2005, 32. Teleki Sámuel a Főkonzisztóriumhoz. Gálfalva, 1775. január 13. ERDREFFŐKONZISZTLVT 6/1775. Ugyanitt a Főkonzisztórium javasolja, hogy a beadvány megfogalmazásánál hangsúlyozni kell az új tantermek elengedhetetlen szükségességét a német nyelv oktatásához.
22
23
24
BETHLENKOLLDOKKT, M S . 5 0 2 . 1 1 6 , 1 1 8 .
1777 februárjában az épület szakszerűtlen kivitelezésére vonatkozó rosszindulatú jelentések nyomán Teleki vizsgálatot rendelt el, az „OCM/ÖÍÍ'O" végzése során jelenik meg ismét az iratanyagban Schmidt neve. Filep Sámuel Teleki Sámuelhez Nagyenyed, 1777, február 27. MVTELKT-TSZLVT 1/420; - Benedek András Teleki Sámuelhez Nagyenyed, 1777. február 28. MVTELKT-TSZLVT 1/421. 25 Extractus summarius erogationum ad diversas collegii neccesitates et perceptis supra specificatis. 1776. január 1. - 1777. január 1. MOL-TSzLVT, P 664 (Lymbus), 6. cs., 118-119. A kollégiumban ekkor már orgona működött, hiszen ennek új szíjára is költöttek 2 forint 38 dénárt.
258
EME
ORBÁN JÁNOS
ablakait napjainkra elfalazták, ugyanez történt az emeleti folyosó északi, illetve déli oldalra néző árkádos lezárásával, valamint az északi tornác déli oldalfalának emeleti árkádjával. Az Újkollégium26 A rohamosan fejlődő és népesedő intézmény a 19. századra kinőtte az Ókollégium épületét, így a század elején újból megjelentek a bővítéseket előirányzó elképzelések. 1801-ben a kollégium újjáépítéséről levelezett a tanintézmény elöljárósága a Főkonzisztóriummal, amely nyomatékosan kérte a mérnökök által összeállított szakszerű tervek készíttetését, hogy „az eddig gyakorlásban volt sokféle toldás-foldásnak s ok nélkül való sok költségnek helye ne légyen"27. Az építkezés azonban csak a húszas években kezdődhetett el,28 ekkorra a kollégium anyagi lehetőségei oly mértékben javultak, hogy a helyi viszonyokhoz képest hatalmas méretű építkezés költségeit - az erdélyi kollégiumok közül egyedülálló módon - saját erőből teremthette elő. Az építés gondolata 1822-ben bukkant fel újra.29 Egy 1823-as épületvizsgálat után kelt levél az új épület felettébb szükséges voltát ecsetelgette a Főkonzisztórium számára: az Ókollégium állapota bizonyos helyeken már életveszélyessé vált, fedele teljes egészében tönkrement, a vékony, helyenként sövényből és gerendákból készült falak sem az új fedélszerkezetet, sem az újraboltozást nem bírták volna el, a könyvtár fokozottan ki volt téve a tűzveszélynek, az auditórium mennyezete pedig beszakadással fenyegetett. A diákság létszáma végképp meghaladta az épület befogadóképességét: a kurátorok szerint „a gyermekek egymás hátán vágynák benne", annak ellenére, hogy mintegy ötvenen már a városban voltak elszállásolva.30 így került ismét napirendre a megnövekedett igényeknek megfelelő új épület és könyvtár építésének gondolata. Az anyagi fedezetet a még Teleki Sándor kurátorsága idején gyűjtött „angol pénz" tőkéje, valamint az általános célokra tett alapítványok kamatai, továbbá a kollégium papírmalmának és ekkortájt épített fogadójának tiszta bevételei biztosították volna. A költségvetést nagymértékben kímélte volna az a körülmény, hogy a számos birtokkal rendelkező kollégium az építőanyagok előállítását és szállítását önerőből is képes volt megoldani.31 Az elöljáróság kezdettől fogva hosszú távú elképzelésekkel szeretett volna a nagyszabású építkezéshez kezdeni: az újonnan vásárolt telekre építendő déli szárny elkészülte után a későbbiekben a kollégium bevételeinek folyamatos felhasználásával fokozatosan bővítették volna azt tovább újabb épületrészekkel. 1823 márciusában Bethlen Imre íokurátor Winkler György pallérral készíttetett terveket,32 ezek átdolgozását a Főkonzisztórium azzal a megjegyzéssel kérte a kollégium elöljáróitól, hogy „az épület
26
A kollégiumra vonatkozó 19. századi irodalom „Újkollégium" (Lásd P. SZATHMÁRY 1868, 274) vagy „Nagykollégium" (Lásd Sz. N. 1896, 31) névvel illeti a kollégium kétemeletes déli szárnyát. Az Ókollégium déli szárnyával, valamint a 19. század végén emelt jelenlegi foszárny nagy épületével való összetévesztését elkerülendő, tanulmányunkban mellőzzük mind a „déli szárny", mind a „Nagykollégium" elnevezés használatát, egységesen Újkollégium névvel utalva az épületrészre. Ezek a nevek az évszázadok során folyamatosan öröklődtek egyik részről a másikra, mint láttuk, a legkorábbi, 1714-es leltárban már létezik mind a Nagykollégium, mind a Kiskollégium elnevezés. 27 A Főkonzisztórium a kollégium kurátoraihoz és professzoraihoz. Kolozsvár, 1801. május 12. ERDREFFŐKONZISZTLVT 1 8 0 1 / 1 0 1 . 28
Egy 1803-as fökonzisztóriumi leirat jóváhagyott egy bizonyos könyvtártervet, de erre az építkezésre nem került sor. A Főkonzisztórium Bethlen Gergely kurátorhoz. Kolozsvár, 1803. szeptemer 4. ERDREFFŐKONZISZTLVT 1803/110.
29
Ekkor az építkezésekre készülődő kollégium, figyelembe véve annak közhasznú jellegét, Alsó-Fehér és Torda vármegyei jobbágyainak tehermentesítése érdekében kért közbenjárást. A Főkonzisztórium a Guberniumhoz. Kolozsvár, 1822. július 14. ERDREFFŐKONZISZTLVT 1822/151.
30
Bethlen Imre a Főkonzisztóriumhor. Kolozsvár, 1823. március 9. ERDREFFŐKONZISZTLVT 1823/87. Bethlen Imre a Főkonzisztóriumhor. Kolozsvár, 1823. március 9. ERDREFFŐKONZISZTLVT 1823/87. 32 Bethlen Imre a Főkonzisztóriumhoz Kolozsvár, 1826. április 16. ERDREFFŐKONZISZTLVT 1826/76. 31
EME REFORMÁ TUS KOLLÉGIUMÉPÍTKEZÉSEKÉRDÉLYBEN A BAROKK ÉS KLASSZICIZMUS KORÁBAN
259
homlokán lévő bástyák, nevezetesen pedig a középső bástya" költségesnek tűnő fedélszerkezetét egyszerűsítsék. Ezután adták át a rajzokat (valószínűleg a tanári kar kezdeményezésére) a beépítendő terület felmérésének és új tervrajzok készítésének kérésével Schilling Boldizsár mérnök-századosnak, aki a kollégiumnak „az építés Fachjába szép esméretekkel bíró hajdani nevendékje" volt. Az időigényes munkára annál is inkább lehetőség nyílt, mert áprilisban több kedvezőtlen körülmény hatására a munkálatok elhalasztása mellett döntöttek/3 Schilling 1823 novemberében utazott a helyszínre, ahonnan a professzorokkal és kurátorokkal való tanácskozás után a tervek és a költségvetés mihamarabbi beküldésének ígéretével távozott. De az időközben Szebenből Temesvárra áthelyezett hadmérnök tervrajzai 1824 februáijában még nem voltak a kollégiumi elöljáróság asztalán, sőt 1825 februárjában is csak ígérgette azokat az egyre türelmetlenebb megrendelőknek és a Főkonzisztóriumnak, míg végül 1825 tavaszán aztán Nagyenyedre érkeztek a várva várt tervek.34 A terveket illetően a továbbiakban az építkezés elkezdéséig, 1826-ig húzódó nézeteltérés bontakozott ki a tanári kar. valamint a fökurátor és Főkonzisztórium között. Tudniillik a Főkonzisztórium a tervrajz megérkezése után kevéssel Kolozsvárra kérette azt, ezután pedig egy háromtagú bizottság kiküldését rendelte el, amely a helyszínen az elöljárókkal közösen volt hivatva megvitatni az építkezés és a tervek körül felmerülő gondokat. A professzorok július 20-án kelt levelükben azonban azt fájlalták, hogy a Főkonzisztórium gyors közbelépése miatt nem volt lehetőségük áttanulmányozni a tervrajzokat és véleményt formálni azokról, valamint azt, hogy a későbbiekben a bizottság Enyeden tartózkodásának rövidsége sem tette lehetővé azok alaposabb megismerését.35 Habár a bizottság jelentése amellett tanúskodik, hogy az elégedetlenkedő tanári karnak már a mérnökkel való tanácskozás idején alkalma lehetett erre, a nézeteltérés 1826 tavaszán, az építkezések elkezdése előtt néhány hónappal ismét kiújult, a tanári kar és a vicekurátorok újból nemtetszésüket fejezték ki az annak idején csak futólag látott tervekkel kapcsolatban. Úgy vélték, hogy a könyvtárterem 37 öl hosszú, két emeletet átfogó tervei túlságosan nagyra törőek, és túlzottan nagy költségeket okoznak, hasonlóan az auditórium és általában az egész épület elképzeléseihez; emellett fölöslegesnek tartották a Kiskollégium elbontását a távlatokban négyszög alaprajzúként elképzelt épületegyüttes stílusegysége kedvéért, kétségesnek a zárt belső udvarok egészséges voltát, és szükségesnek a tervrajz megbeszélését más mérnökökkel is.'6 Már korábban kifogásolták a Schilling által javasolt Meisner-féle fűtési rendszer hatékonyságát és alkalmasságát is.37 Bethlen Imre fökurátor áprilisban határozott hangvételű levélben tiltakozott a professzorok és a vicekurátorok hozzáállása ellen. Hangsúlyozta, hogy a tervkészítésben a szakszerűségnek és a hosszú távú igények figyelembevételének kellene érvényesülnie, ugyanakkor hozzánemértéssel, gáncsoskodással és kicsinyességgel vádolta az elégedetlenkedőket, kiemelve, hogy „a református státus, sőt az Erdély java azt 33
Uo.; Bethlen Imre a Főkonzisztóriumhoz. Kolozsvár, 1823. április 20. ERDREFFŐKONZISZTLVT 1823/189. Bethlen Imre fökurátor 1823. áprilisi jelentése szerint a körülmények egyelőre nem tették lehetővé az építés elkezdését. A kollégium anyagi helyzete még nem stabilizálódott kellőképpen, az anyagbeszerzés nem fejeződött be, ugyanakkor más épületjavítások voltak folyamatban. További akadályt jelentett, hogy a tervbe vett könyvtár épülete az egyik tanári lakás udvarára esett, így feltétlenül új professzori szállásról kellett gondoskodni a munkálatok megkezdése előtt. Ezért kérte az építkezés megkezdésének elhalasztását, amit a Főkonzisztórium jóvá is hagyott. 34 A Kollégium elöljárói a Főkonzisztóriumhoz. Nagyenyed, 1824. február 14. ERDREFFŐKONZISZTLVT 1824/121; Schilling Boldizsár a Főkonzisztóriumhoz. Temesvár, 1825. március 24. ERDREFFŐKONZISZTLVT 1825/95. 35
A Főkonzisztórium a Kollégium elöljáróihoz. Kolozsvár, 1825. május 29.; A Kollégium elöljárói a Főkonzisztóriumhoz. Nagyenyed, 1825. július 20. ERDREFFŐKONZISZTLVT 1825/159.
36
A
Kollégium
tanárai
és
vicekurátorai
a
Főkonzisztóriumhoz.
Nagyenyed,
1826.
március
27.
ERDREFFŐKONZISZTLVT 1826/76. 37
A Konzisztórium által kinevezett bizottság és az elöljáróság közös ülésének jegyzőkönyve. 1825. július 14-15. ERDREFFŐKONZISZTLVT 1826/52.
EME
ORBÁN JÁNOS
260
kiványa, hogy Enyeden a tudományok mentől hamarébb nagyobb kiteijedésben taníttassanak".38 A huzavona eltartott július végéig,39 amikor is a Főkonzisztórium szigorú hangvételű fellépése nyomán az enyediek beletörődtek a helyzetbe. A fentiek alapján úgy tűnik, a felettes szerveknek valósággal erőszakkal kellett rákényszeríteni a tanári karra a nagyra törő építészeti tervek elfogadását. A hivatalos jellegű levelezés alapján eldönthetetlen, hogy az ellenkezők magatartásában milyen mértékben játszott szerepet a vélt vagy valós mellőzésük miatti konok akadékoskodás, és milyen mértékben a helyi viszonyokhoz képest grandiózus és költséges tervekkel szembeni puritán ellenszenv, mindenesetre a kurátor és a Főkonzisztórium érvényesítette akaratát, így augusztus végén, hajókora késéssel is, de Schilling Boldizsár tervei szerint kezdődhettek el az Újkollégium kétemeletes épületének munkálatai. A nézeteltérés körüli levelezés szerencsére több fontos információt árul el az időközben elkallódott, teljes egészében soha meg nem valósított tervrajzról és az építtetők elképzeléseiről. Az épület hosszú távon nemcsak az el is készült déli szárnyat (az Újkollégiumot), hanem egy nagyszabású, négyszög alaprajzú együttest foglalt magában, melynek zárt belső udvarát középen egy szélesebb összekötő szárny osztotta volna ketté. A teljes épületet az elképzelések szerint a kollégium bevételeinek folyamatos felhasználásával 10-12 év alatt lehetett volna befejezni. Magában foglalt egy, a professzorok által nagyvonalúsága miatt fő helyen kifogásolt, két emeletet átfogó, 137 öl hosszú könyvtártermet, valamint egy 25 öl hosszúságú, szintén két emeletet átfogó auditóriumot is. Emellett külön termeket biztosított volna a laboratóriumok és a különféle gyűjtemények - régiségek, fegyverek, „földabroszok" - számára. A lakószobákat 5 öl hosszúságra és 14 láb magasságra tervezték. A helyiségek fűtésére Schilling az ekkortájt megjelent Meisner-féle kályhákat javasolta, továbbá az elöljáróság javaslatára egy órát és egy csengettyűtornyot is beiktatott a tervekbe. Az építés ügyében kinevezett fökonzisztóriumi bizottság tagja, Katona Zsigmond szerint a terv (összhangban a Főkonzisztórium azon elképzelésével, hogy az enyedi kollégiumban az erdélyi tudományosság fő műhelyét alakítsa ki) összességében szép, egyszerű és alkalmazható, „s éppen hogy nem költséges, és a Projectánsnak valamint az épittés mesterségébe való méjj bé látását, tudománnyát, úgy aestheticai igen ki mívelt ízlését tünteti szembe".40 Az alapok ásását 1826. augusztus 21-én kezdték el.41 A kivitelezési munkálatokat Winkler György kolozsvári pallér vezette, aki, mint láttuk, három évvel korábban terveket is készített az új épülethez. Vele még 1825 júliusában egyezett meg a kollégium: évi 300 rajnai forint, 200 veder bor és 100 véka búza fejében vállalta, hogy háromhetente egyszer két-három napig jelen lesz az építkezésnél, amelyet az általa kiválasztott vicepallér igazgat.42 A szükséges építőanyagok beszerzése már évek óta nagy lendülettel zajlott, így az intézmény felkészülve vághatott neki a nagyszabású építkezésnek.4^ Az ünnepélyes
38
Bethlen Imre a Főkonzisztóriumhoz. Kolozsvár, 1826. április 16. ERDREFFŐKONZISZTLVT 1826/76. ',c' A Kollégium professzorai és vicekurátorai a Főkonzisztóriumhoz. Nagyenyed, 1826. július 9. ERDREFFOKONZISZTLVT 1826/210; - Bethlen Imre a Főkonzisztóriumhoz. Berkenyes, 1826. július 26. ERDREFFŐKONZISZTLVT 1826/209.
40
Katona Zsigmond a Főkonzisztóriumhoz Kolozsvár, 1826. február 18. ERDREFFŐKONZISZTLVT 1826/52. Lásd még A Kollégium tanárai és vicekurátorai a Főkonzisztóriumhoz. Nagyenyed, 1826. március 27. ERDREFFŐKONZISZTLVT 1826/76; Bethlen Imre a Főkonzisztóriumhoz. Kolozsvár, 1826. április 16. ERDREFFŐKONZISZTLVT 1826/76.
41 42
Bethlen Imre a Főkonzisztóriumhoz Berkenyes, 1826. augusztus 20. ERDREFFŐKONZISZTLVT 1826/228. A vicepallér fizetsége 1 rhénusi forint napidíj volt, ehhez járult még minden ledolgozott év után 100 forint. A Konzisztórium által kinevezett bizottság és az elöljáróság közös ülésének jegyzőkönyve. 1825. július 14-15. ERDREFFŐKONZISZTLVT 1 8 2 6 / 5 2 .
43
A közönséges követ a miriszlói bányában bányászták, a faragott köveknek valót a sárdi püspöki bányából tervezték hozatni. A meszet Orbón égették, a homokot a Marosról fúvarozták, a téglát a kollégium maga vettette, a faanyag részben a saját jószágokból került ki, részben vásárlás útján szerezték be. Uo.
EME REFORMÁ TUS KOLLÉGIUMÉPÍTKEZÉSEK ÉRDÉL YBEN A BAROKK ÉS KLASSZICIZMUS KORÁBAN
261
alapkőletételre, melyre az enyediek a többi erdélyi református kollégium elöljáróit is meghívták, szeptember 16-án került sor.44 1828-ban arról értesülünk, hogy a pincék elkészültek, és az alapokat felrakták. Kérdések merültek fel azonban a szárny végében, a nyugati oldalon található árnyékszékek építésének módjával kapcsolatban, az elöljárók nem vélték szükségesnek a „toronyforma épület" háromszintes magasságát, de a Főkonzisztórium döntése szerint az építkezésnek az árnyékszékekre nyíló folyosó elzárását kivéve mindenben a Schilling Boldizsár második tervének megfelelően kellett zajlania. Valószínű tehát, hogy az 1826 óta eltelt, forrásokat nélkülöző kétéves időszakban a mérnök újabb terveket készített az épülethez.45 A továbbiakban sajnos még inkább megcsappannak a Főkonzisztórium levéltárában az enyedi építkezésre vonatkozó források, s az 1849-ben javarészt elpusztult kollégiumi levéltár sem ad választ az építkezés további sorsának kérdésére. Váró Ferenc információi szerint az Újkollégium szárnya tíz év leforgása alatt, 1836-ra készült el.46 A nagyszabású, hatalmas költségvetésű kezdeményezés egyelőre kifulladt, a folytatásra csak fél évszázad múlva, a dualizmus korának anyagi viszonyai között kerülhetett sor. *
*
A várost átszelő úttal párhuzamos tengelyű Újkollégium a nagyenyedi épületegyüttes déli szárnyát képezi (3. tábla / 1, 2. tábla / 2). A téglalap alaprajzú, háromszintes, húsztengelyes szárnyat keleti és nyugati végén egy-egy kéttengelyes, rizalitszerüen kiugró rész záija le, a keleti rizalitot a főszárny építésekor ennek homlokzati kialakításával összhangban alakították át. Külső, déli homlokzatának földszintjét övpárkány választja el az emelettől, a második emelet fölött keskeny díszítőpárkányzat szalad végig, fölötte széles, gazdagon profilozott koronázópárkány zárja a homlokzatot. A földszinti homlokzati síkot sávozott vakolás díszíti. Hatosztatú ablakait a földszinten és a második emeleten egyszerű szalagkeretek övezik. Az első emelet ablakainak plasztikai díszítése hangsúlyosabb: a rizalitok közötti részen a könyöklőpárkány fölött sorakozó szalagkeretes ablakok szemöldökpárkányos, a rizalitokban találhatók oromzatos lezárásúak. Az udvar felőli, északi homlokzat rizalitjait a továbbépítés egykori szándékának megfelelően homlokzati díszek nélkül képezték ki, szabadon hagyva a szárnyra merőleges falak indításait és a folyosóboltozatok hevederíveit. A keleti részhez időközben hozzáépült a kollégium főépülete, a nyugati mindmáig befejezetlenül maradt, emlékeztetve az intézmény kétszáz éve megvalósítatlan merész terveire. A rizalitok közötti 13 tengelyes homlokzatot övpárkányok osztják három szintre, a második emelet fölött, hasonlóan az utca felőli homlokzathoz, keskeny díszítőpárkány fölött gazdag proülozású koronázópárkány helyezkedik el. Az egyszerű szalagkeretekkel díszített ablakok négynyílósak, tábláik egyenként hatosztatúak. A keletről számolt hatodik és hetedik tengely földszintjén helyezték el a két kőkeretes, kosáríves bejárati ajtót. Fölöttük áll az alapító fejedelem tiszteletére 1922-ben elhelyezett emléktábla. A szárny keleti végéhez egy T alaprajzú, kisebb épületrész illeszkedik, a T hosszabbik szárával hozzáépülve az Újkollégium nyugati falához. Az épületrész falainak magassága megegyezik az Újkollégiuméval, a második emelet fölötti párkány, valamint a koronázópárkány törés nélkül folytatódik rajta, fedélszékének magassága ellenben valamivel alacsonyabb. A T hosszabbik szárának földszintjén kocsiáthajtót alakítottak ki, az emeleteken két-két keretezetten ablak látható. Rövidebb szárának út felőli, illetve udvar felőli részébe az emeleteken egy-egy ablakot vágtak, széles nyugati homlokzata tagolatlan. A külső, utca felőli részen a földszint magasságában épített téglakerítés köti össze az Újkollégium rizalitjának 44
Az Enyedi Kollégium professzorai a Marosvásárhelyi Kollégium elöljáróihoz. Nagyenyed, 1826. szeptember 1. M V Á L V I - M V R E F K O L L L V T 8 0 5 / 3 .
45
Hegedűs Sámuel rektor és Köteles Sámuel professzor a Főkonzisztóriumhoz. Keltezés nélkül (1828). ERDREFFŐKONZISZTLVT 1828/125; Bánffy Ferenc a Főkonzisztóriumhoz Nagyenyed, 1828. március 24. ERDREFFŐKONZISZTLVT 1 8 2 8 / 1 2 4 .
46
VÁRÓ 1 9 0 3 , 9 1 .
262
EME
ORBÁN JÁNOS
sarkát egy, a T alakú bővítmény rövidebb szárához toldott félnyeregtetős, egyszintes építménnyel. Az utca felőli homlokzat sávozott vakolása a kerítés tálán is folytatódik, ennek közepében nagyméretű, kosáríves záródású, akantuszleveles zárókővel díszített, késő barokk kapuzatot alakítottak ki. A bővítmény keletkezésének ideje ismeretlen, de az 1858-as metszeten már szerepel az épületrész. Az eredeti, négyszög alaprajzú, zárt udvarú épületterv képébe nehezen illik bele, de az egységes megjelenés alapján úgy véljük, hogy azonos korú az Újkollégiummal, és valószínűleg egy, annak hosszúra nyúló építési munkálatai során bekövetkezett tervmódosulás eredménye, könnyen lehetséges, hogy éppen az 1828-ban emlegetett, az árnyékszékeket tartalmazó „ toronyforma " épülettel azonos. Marosvásárhely A marosvásárhelyi református kollégium 18. századi épületei közül is kevés maradt fenn napjainkig - a folyamatosan bővülő és fejlődő újkori tanintézmény történetének sűrű átalakítások, bontások és újjáépítések a mérföldkövei. Az elpusztult-lebontott részek levéltári adatokból körvonalazódó története ellenben nagy jelentőséggel bírhat a kollégiumépítések megértése mellett a marosvásárhelyi barokk tanulmányozása tekintetében is, hiszen a század hatvanas éveitől a kollégium körüli tevékenységből a kor építőmestereinek valamennyi generációja is kivette a részét, így munkánk a korszak Marosvásárhelyen működött mestereinek megismerése szempontjából is tanulságos. Az épületek kérdése nem teljesen ismeretlen a marosvásárhelyi kollégiummal foglalkozó irodalomban, Koncz József 1896-ban megjelent monográfiája külön fejezetet szentelt az intézmény épületeinek és építkezéseinek is.47 A kollégiumtörténet dicséretes aprólékossággal dolgozó krónikása azonban nyilván nem építészettörténeti-művészettörténeti szempontokat tartott szem előtt könyve megírásakor (annál is inkább, mivel akkor a barokk és klasszicizmus kutatása iránt még nem létezett hazai érdeklődés), hanem a kollégium levéltárában rejlő információk adatszerű bemutatására törekedett. Ezért szükségesnek tartottuk a kollégiumi levéltár még fellelhető építéstörténeti anyagának újbóli feldolgozását, a kutatást a Református Főkonzisztórium Levéltárában található igen értékes adatokkal egészítettük ki. Aggasztó nehézséget okozott azonban, hogy a Marosvásárhelyi Állami Levéltár által a Teleki Tékából a hetvenes években elszállított kollégiumi levéltár újbóli rendezése azóta sem fejeződött be, így a létező és Koncz által annak idején látott anyagnak alig egynegyedét sikerült módszeresen átvizsgálni. Kutatásunk ezért távolról sem tekinthető teljesnek, több helyen a Koncz által közölt, jelzet nélküli adatok átvételére kényszerültünk - előrelépés ezen a ponton csupán a teljes anyag rendezése, illetve feldolgozása után várható. Építkezések a hatvanas években. A nyugati lakókamrák A 18. század derekára a romladozó fa- és téglatákolmányokban működő marosvásárhelyi kollégium bővítése és korszerűsítése is egyre sürgetőbbé vált - mindezt a reformátusok építkezéseit korlátozó udvari rendeletek és a marosvásárhelyi várban székelő, mindenféle tartós építkezést ellenző katonai hatóságok jelenlétének szorításában kellett megvalósítani. 1762-ben több helyen szeretett volna igazításokat eszközölni a kollégium: elsősorban az auditóriummal egy vonalban álló coetus leomlófélben lévő boltozata és nyugati fala tette halaszthatatlanná a javítást; ennek északi részén egy kamrát is létre szerettek volna hozni; tervezték a kollégium bejáratának boltozását és tetejére egy seniorális ház építését („amelyből a senior commodébb vigyázhatna az egész collegiumra s kivált éjtszakának idején a kapura"); végül pedig az
47
KONCZ 1896.
REFORMÁ TUS KOLLÉGIUMÉPÍTKEZÉSEKÉRDÉLYBEN A BAROKK ÉS KLASSZICIZMUS KORÁBAN
EME 263
ún. Bárdosi-féle „civilis fiinduson" egy sütőházat szerettek volna felhúzni. '* A Főkonzisztórium válaszában a javítás jellegű munkálatok elvégzésére biztatta a kollégiumot, mivel ezek nem igényelték a világi hatóságok jóváhagyását, a többi, új építést feltételező munka esetében pedig ígéretet tett az engedélyek megfelelő időben történő beszerzésére.49 Szembeötlő a protestáns intézmény óvatos hozzáállása a legapróbb javítási munkálatok ügyében is - ugyanez tapasztalható ez év szeptemberében, amikor az auditórium körül elkezdett javításokhoz öt oculátort hívtak arról tanúskodni, hogy az építkezés a régi alapokon, bővítés nélkül és a kollégium saját területén zajlik, senkinek kárára nem lévén.50 Az óvatosság nem volt ok nélkül való, hiszen a sütőházépítést 1765-ben Pap várparancsnok meg is akadályozta.31 Ekkor már a régi lakókamrák állapota is tarthatatlan volt („egynéhány régi kő kamarák oly igen közelítenek az elpusztuláshoz, vagy ami veszedelmesebb, a hirtelen való ledőléshez, hogy már nem is tartják némelyek bátorságosnak bennek lakni",), az elöljáróság attól tartott, hogy a rogyadozó épületek kárt tehetnek az ott szorongó diákokban, sürgős intézkedésre kérve a Főkonzisztóriumot.52 Ennek következtében sikerült 1767-ben a nyugati földszintes épületrész teljes újjáépítésére engedélyt szerezni Hadik András generálistól. Ezzel egy időben egy, a telek nyugati részére szánt bővítmény építésére, valamint a sütőház és kút környékén teendő igazításokra vonatkozó jóváhagyást is kieszközölték/3 A napjainkban már nem létező épületrész jól azonosítható az 1774-es helyszínrajzon (9. tábla / 2), ahol a hosszú, földszintes nyugati szárny Hadik által való engedélyezését külön kihangsúlyozták („ Dieser Tract zu ebener Erde ist zur Zeit des Comfm]andirenden H[er]rn Generain GrfaJ7 vfon] Hadik Ezcellenz zu erbauen verstattet worden "). Egy gerendába rejtett és 1868-ban megtalált emlékirat szerint ezt Schmidt Pál marosvásárhelyi kőművespallér és Bereczki István ácsmester építette, asztalosmunkáit Müncher Márton és fia, Vilmos végezték/ 4 A kamrák építésével a szállásgondok egyelőre megoldódtak - a következő évtizedben a szintén régóta rogyadozó reprezentatív helyiségek újjáépítéséhez fogott a kollégium. Az auditórium és a könyvtár építése 1772-ben esik szó először az új, nagyszabású auditórium és könyvtár építésének szükségességéről, hiszen „az Auditorium, hozzá ragasztott Bibliothecaval edgyütt leomló félbe vagyon, és szüntelen való rebegésbe tartatik elménk az iránt, hogy megsirathatatlan és irreparabilis kárunkkal minden órán öszve is omolhatik"55. A kollégium telkének délnyugati részén elhelyezkedő régi auditórium már 1744-ben rossz állapotban volt, javítása a század derekán is többször felmerült a forrásokban.56 A kollégium levéltárában szerencsés módon fennmaradt az új épülethez készített helyszínrajz egy példánya, kutatásunk egyik legfontosabb forrása (9. tábla / 2).57 Ezen a téglalap alaprajzú, hosszanti homlokzatával kelet felé néző új auditórium és könyvtár a kollégium Kis- és Nagy-köz által határolt telkének északkeleti sarkára van bejelölve. A tervrajzon látható a kétszintes új épület keresztmetszete is, ebből derül ki, hogy a könyvtárat a földszintre, az auditóriumot az emeletre tervezték.
48
49
A Kollégium elöljárói a Főkonzisztóriumhoz. Marosvásárhely, 1762. május 1. ERDREFFŐKONZISZTLVT 30/1762. A Főkonzisztórium a marosvásárhelyi kollégiumhoz. Szeben, 1762. május 16. MVÁLVT-MVREFKOLLLVT 146.
50
51
MVÁLVT—MVREFKOLLLVT 2 0 1 / 1 .
A Kollégium elöljárói a Főkonzisztóriumhoz. Marosvásárhely, 1766. április 30. ERDREFFŐKONZISZTLVT 76/1766.
52
Uo.
53
MVÁLVT—MVREFKOLLLVT 2 0 1 / 2 , 2 6 .
54
KONCZ 1896, 721. Az emlékiratnak sajnos egyelőre nem sikerült nyomára bukkanni a kollégium levéltárában.
55
MVÁLVT-MVREFKOLLLVT 201/5.
56
Az épületet végül az 1790-es évek elején bontatták el Türk Antallal és Fük (Fick) János vicepallérral. KONCZ 1896,719-720.
57
MVÁLVT-MVREFKOLLLVT 201/28.
264
EME
ORBÁN JÁNOS
A kivételes forrásértékű rajz a kollégium régebbi építményeit is feltünteti a régi auditóriumtól a lakószobákon át a sütőházig és az árnyékszékekig, a funkciókat betűkkel jelölve. A helyszínrajzot, mint a kollégium építési szándékait híven tükröző dokumentumot, 1773 októberében hitelesítette kézjegyével Kovásznai Sándor és Incze István professzor. A jelölések feloldása alatt Schmidt Pál pallér kézjegye látható. A helyszínrajz másodpéldányát a kollégium számára 1774. március 17-én bocsátotta ki a Tartományi Erődítésügyi Hivatal58 Batscheck nevű, alhadnagyi rangot viselő mérnöke Szebenben, az eredeti a hivatal levéltárában maradt.59 Igen nehezen körvonalazható a professzorok, Batscheck mérnök, valamint a későbbi kivitelező, Schmidt Pál valós szerepe a tervezés folyamatában. A helyszínrajz értelemszerűen a professzorok elképzeléseit is tükrözi, de azt is tudjuk, hogy az építés ügyeinek megbeszélésekor Batscheck mérnök is jelen volt;60 emellett a rajzon már Schmidt kézjegye is ott van.61 Úgy tűnik, hogy az épület tervrajzát illetően nem is az a kérdés, hogy ki dolgozta ki azt, hanem csupán az, hogy ki öntötte végleges formába a professzorok, a mérnök, valamint a kivitelező mester (egyébként nem túl bonyolult) elképzeléseit, javaslatait. Lehetséges, hogy ezt a katonai mérnök vagy hivatala tette meg, de a forrásokból nem derül ki, hogy a sokszor emlegetett „delineatio" megjelölés alatt csupán a fennmaradt helyszínrajz vagy pedig tervrajz is értendő. A tervezés folyamatában egy másik személy, az 1772-től a kollégium főkurátoraként működő gróf Teleki József is szerepet játszott. Tudjuk, hogy az építészeti kérdések iránt egyébként is szenvedélyesen érdeklődő főúr Schmidt Pállal költségvetést készíttetett a munkálatokhoz, az épület terveit személyesen vizsgálta felül, majd az építkezés további sorsát is élénk figyelemmel kísérte.62 Az építéstörténet eme vonatkozása kulcsfontosságú, a kurátor szerepének teljes körű tisztázása további levéltári kutatások fényében lesz majd lehetséges. Az építési engedélyeket az udvar már 1774 tavaszán kibocsátotta, de a munkálatok csak három év múlva kezdődhettek el. A „feles materiáléval" ellátott, guberniumi jóváhagyással és királyi dekrétummal felszerelkezett protestáns tanintézmény lendületét 1777-ben a helybéli katonai hatóságok akadékoskodása sem törhette meg: télen leszerződtették a kőműveseket, az ácsok tavasszal hozzáfogtak a régi faépületek bontásához és beindult az építkezés.63 Fejtörést okozott azonban az elöljáróságnak a helyszínrajz előírásai és a telekviszonyok közötti eltérés: a mérnök által szabályos téglalapként megtervezett új épület alaprajza az utca felé kissé tovább haladt, mint az addig ott található, sarkán tompaszögben megtörő szabálytalan L alakú faépítmény, a kérdéses terület viszont már a város fennhatósága alá tartozott. A nehezen kiharcolt építkezés ügyééit aggódó elöljáróság a királyi engedéllyel szentesített és mértani pontossággal tervezett delineatio be nem tartásának, illetve a városi közterület megsértésének harapófogójába kerülve fontolgatta 58
A rajzon „Siebenbürgischen Genie- und Fortifications Districts Direction" néven szereplő szerv azonos a korabeli dokumentumokban latinul „Rei Fortificatoriae Officium " névvel is illetett katonai hivatallal. 59 „ Gegenwärtige Copia ist von dem bey der Siebenbürgischen Genie- und Fortifications Districts Direction im Archiv aufbewahrten Originali genohmen, und dem Collegio Reformatorum in Maros Vasarhelj, welchem der hier angetragene Bau, jedoch in denen angezeigten Schranken höchsten Orts bewilliget wurde, zur Legitimation extradiret worden. Hermannstadt, den 17ten Marty 1774. " 60
MVÁLVT-MVREFKOLLLVT 201/12.
61
Fennmaradt egy még korábbi, csak Schmidt által jelzett felmérési rajz is (MVÁLVT-MVREFKOLLLVT 201/25), ezen még csak a kollégium régi épületei szerepelnek - minden bizonnyal ez a felmérési rajz szolgált az Erődítésügyi Hivatal által összeállított helyszínrajz alapjául. Vö. MVÁLVT-MVREFKOLLLVT 201/12.
62
CSANAK 1 9 8 3 , 2 3 1 - 2 3 2 , 4 2 9 .
63
A helybéli katonai parancsnok 1777 februárjában az ácsok készülődését tapasztalva felelősségre vonta a kollégium elöljáróságát az építkezés törvényességét illetően, arra hivatkozva, hogy az engedély csak felújításra és nem építkezésre vonatkozik, így az elöljáróságnak a Főkonzisztórium segítségéhez kellett fordulnia a kibontakozó ellentét elsimítása érdekében. Toldalagi Ferenc a Főkonzisztóriumhoz. Marosvásárhely, 1777. február 28. ERDREFFŐKONZISZTLVT 36/1777; Málnási László a Kollégium elöljáróságához. Sztrezakercsesóra, 1777. március 30. MVÁLVT-MVREFKOLLLVT 201/17.
EME REFORMÁ TUS KOLLÉGIUMÉPÍTKEZÉSEK ÉRDÉL YBEN A BAROKK ÉS KLASSZICIZMUS KORÁBAN
265
cselekvési lehetőségeit a Főkonzisztóriumhoz írt levelében, de fölötteseik válasza egyértelmű volt: az alaprajz előírásait mindenképpen követni kell és a városi hatóságokkal meg kell egyezni.64 A munkafolyamat menetét az építkezés 1775-1780 közötti számadásaiból rekonstruálhatjuk.65 A munkálatok zöme 1777 és 1779 között zajlott. 1778 késő tavaszán már az épület cserepezéséről tudósítanak a források, ezután a belső munkálatok kerültek előtérbe, a rostélyok beillesztése, a kályhák felrakása, az ajtók-ablakok beszerelése és zsalugáterezése. Ugyanitt maradtak fenn az építkezésen dolgozó mesterek nevei is. 1778-ban többször találkozunk egy Mátyus nevű áccsal, 1779-ben gyakran tűnik fel Müncher Vilmos asztalosmester neve. Az üvegesmunkát a segesvári Lötz János végezte, a lakatosmunkákat illetően egy Spaner (vélhetően Spanner József) és egy Michaelis nevű mester munkálkodásának nyomát őrzi forrásunk.66 A kőművespallér és az esetleges vicepallérok kilétét a számadásokban viszonylagos homály borítja, mivel a nagy munkálatok évéből, 1777-ből hiányzik a részletes kimutatás - az építkezés előkészületeinek dokumentációjából azonban kiderül, hogy a munkát Schmidt Pál irányította.67 Az auditórium és könyvtár régi épületét a 20. század elején elbontották, helyén magasodik az új, szecessziós épületszárny. A korabeli helyszínrajz segítségével az Orbán Balázs által készített fényképfelvételen jól azonosítható az egykori szárny emeletes, északi oldalán négy-, keleti oldalán hattengelyes épülete. Az északi oldal földszintjén csak három ablak található. A homlokzatot övpárkány osztotta és koronázópárkány zárta le, a földszint északkeleti részén sarokrusztikát láthatunk. A könyöklőpárkányos, egyszerű szalagkeretekkel szegélyezett, zsalugáteres ablakok lizénákkal határolt faltükrökben helyezkedtek el. Az épületet pléhgombokkal díszített manzárdtető fedte (5. tábla / 1). Tervek a nyolcvanas években 1782-ben a déli soron található, elbontásra váró régi auditórium helyére tervezett új lakószobák építési engedélyének kiváltása ügyében fordult a kollégium a Főkonzisztóriumhoz.68 Emellett tekintélyes pártfogó közbenjárásához is folyamodott: 1782. február 20-án kelt levelében az ez idő tájt guberniumi tanácsosként Szebenben tevékenykedő Teleki Sámuel, a református ügyek mindenkori készséges pártfogója bátorította a Főkonzisztóriumot a marosvásárhelyi kollégium törekvéseinek támogatására és felsőbb szerveknél való képviseletére. Sőt saját elgondolása szerint az építendő nyolc lakószoba alaprajzát is elkészíttette, elképzeléseit a kollégium elöljárósága is magáévá tette. Az új épület a régi auditórium helyén, a kollégium telkének déli oldalán helyezkedett volna el (3. tábla / 2). Két menetben elhelyezett, különbejáratú helyiségeket tartalmazott volna - a megoldás ellenkezett ugyan a korabeli építészet 64
Basa István Málnási Lászlóhoz. 1777. április 12. ERDREFFŐKONZISZTLVT 47/1777; A Főkonzisztórium Basa Istvánhoz. Szeben, 1777. április 16. MVÁLVT-MVREFKOLLLVT 201/18; MVÁLVT-MVREFKOLLLVT201/19.
65
A több százezer téglát a Resinárról hozatott Dán Muntyán, Muntyán Tódor és Muntyán Kosztándin vetette. A téglaégetéshez és az ácsmunkákhoz szükséges fát Teleki Lajos marossárpataki és Toldalagi Pál koronkai erdejéből szállították, a kulcsgerendákat a mogyorósi, kibédi, sóváradi, torboszlói, abodi, kendői, makkfalvi határon faragtatták ki. A követ a várhegyi határban hányatták a Marosból, a vas egy részét Vajdahunyadon vásárolták. „Az új Auditóriumhoz kívántató materiálékra tett költség in Anno 1776." MVÁLVTMVREFKOLLLVT 214/1-5; „Az új Auditóriumhoz meg kívántató materiálékra tett költség Specificatioja. In Anno 1778. a Die 10â Februarii" MVÁLVT-MVREFKOLLLVT 225/1-10; „Az új Auditóriumhoz és Thecahoz meg kívántató materiálékra tett költségnek Specificatioja a 13— Februarii Anni 1779. ad 2 4 — Februarii 1780." MVÁLVT-MVREFKOLLLVT 225/10-15. 66 Utóbbi vélhetően erzsébetvárosi szász lehetett. Gyakorta fordulnak elő az Ebesfalvárói Marosvásárhelyre szállított vasrostélyokra, különböző lakatosmunkákra utaló bejegyzések, egy helyen pedig a Michaelis által küldött hibás lakatosmunkákról esik szó. 67 Schmidt Pál szerzőségét több érv támasztja alá: már a készülődés szakaszában jelen volt az építkezés körül, emellett a mérnök 1774-es levelében is szerepel a neve. Az 1778-as számadás szerint neki kellett kivakolnia az új épület pincéjét, az 1772-ben a kollégiumtól kölcsönkért 10 150 tégla fejében. MVÁLVT-MVREFKOLLLVT 201/12,25. 68 A Kollégium elöljárósága a Főkonzisztóriumhoz. Marosvásárhely, 1782. február 5. ERDREFFŐKONZISZTLVT 24/1782.
266
EME
ORBÁN JÁNOS
szabályaival, de Teleki a belső folyosót nem tartotta hasznosnak, mivel teret biztosított volna a diákság veszekedéseinek és csintalanságának, ráadásul a javasolt megoldás kevesebb kéményt igényelt, és így gazdaságosabb fűtési lehetőségeket kínált.69 Egyelőre sajnos nem tudni, mi lett Teleki Sámuel elképzeléseinek sorsa. Koncz József egy helyen arról ír, hogy a kollégium déli szárnyát 1783-1790 között bővítették nyugati irányba a régi auditórium helyén, máshol meg arról, hogy az auditóriumot csak 1790-ben bontatták el Türk Antal pallérral és Fick János vicepallérral.70 Amennyiben az adatok megerősítést nyernek, minden bizonnyal építkezésekkel is kell számolnunk, ugyanis nem valószínű, hogy egyszerű bontási munkálatok miatt pallér és vicepallér felfogadására lett volna szükség. 1 Itt kell szót ejtenünk egy Joseph Spitaltzki által készített és a kollégiumi elöljáróság által is jelzett datálatlan fedélszék-tervről (4. tábla / 1). Rendeltetése egyelőre ismeretlen, de a mester marosvásárhelyi szereplésének időszakából kiindulva az 1780-as évekre datálható. Az északi szárny A századfordulóra a megnövekedett lélekszámú kollégium állapota és szállásgondjai tarthatatlanokká váltak: a diákok egy része még mindig a 18. század elején emelt faépületekben lakott, ahol a lakókörülmények (ha hihetünk a kurátor korabeü beszámolójának) 1800-1801 telén fagyásokat, súlyos megbetegedéseket, haláleseteket okoztak.72 Szükségessé vált tehát a fából épült északi sor elbontása és egy korszerű új szárny megépítése. Miután a Főkonzisztórium vállalta a költséges építkezés anyagi támogatását, az elöljáróság Ugrai László udvarhelyszéki geometrával készíttette el az új épület terveit. A mérnök három tervváltozata közül az elöljáróság tetszését legjobban az „Egy Collegiumról való szabad gondolat" jeligéjű rajz nyerte el, ezt ajánlották a Főkonzisztórium figyelmébe is annyi változtatással, hogy
69
„...a Delineatio is az én opiniom szerint tétetett e szerint a mint vagyon; mert l 2 Noha a mostani Architecturának reguláival láttatik ellenkezni, ha a Delineatio szerint úgy építsenek, hogy az épületnek mind a két oldalán ajtók légyenek; de minthogy az oskolákban való építtetésben nem annyira a külső szépségre, mint a commoditásra illő vigyázni, ha a két sor kamarák közé ambitust készíttetnének, minthogy az elég világos nem lehet, homályos időben, de nevezetesen estve és éjtszaka az ott elé s hátra járó gyermekek szembe találkozván veszekedésre, sőt még gyakorta megsértetésére is azzal alkalmatosságot szolgáltatnának, melyet annyival is inkább kell eltávoztatni, minthogy a méltóságok és nemesek gyermekei is fognak ezután ottan lakni. 2— Ide járul az is, hogy a tsintalan gyermekeknek az afféle folyosó vagy ambitus a magok gonoszságának gyakorlására, kivált olyankor, midőn a deákok letzkén vágynák, igen alkalmatos helyek lenne. 3— Efelett, ha ambitus nélkül építik azokat a szobákat, egy falat és minden 4 kamarára nézve egy-egy kéményt megnyernek. Sőt, amire a Collegiumbeli szobáknak építtetésében leginkább illő vigyázni, a kementzék közel az ajtókhoz nem lesznek, mint az eddig épült házakban vágynák, melyből a következett, hogy az ajtók deszkái télnek idején kívülről az hideget, belőlről az meleget horgadás nélkül ki nem állhatván, azoknak igazíttatásokkal szüntelen baj és sok költség vagyon." A belső problémák megoldását követően végezetül a külső veszélyek elhárítására tesz javaslatot a főúr: „Minthogy pedig a tiszt[elendő] pater minoriták Clastroma az építtetendő sor épülettel éppen szembe lészen, az által nézéstől az ifiuságot könnyű lészen valami jó magos palántal [!] elrekeszteni." Teleki Sámuel a Főkonzisztóriumhoz. Sáromberke, 1782. február 20.
70
KONCZ 1896, 719-720, 723.
71
MVÁLVT—MVREFKOLLLVT 201/23.
ERDREFFŐKONZISZTLVT 2 5 / 1 7 8 2 .
2
„...az edgyik sor alsó részét még ezen a nyáron úgy, hogy lakható légyen, megépíteni kéntelenek vagyunk, külömben nem lesz hová tegyük az ifiuságnak egy részit és a Classistákat. A múlt télen is sokaknak a hideg a lábokat megvette, sokan igen terhes betegséget kaptanak, sőt holtanak is meg a hideg Classisok és kamarák miatt, melyeket eső, hó, szél, hideg keresztül-kasul jár, ámbátor a múlt őszön a költséges reparatiot megtettük volt, de már a fotot se tartya meg, olyan rongyos..." Teleki Mihály kurátor a Főkonzisztóriumhoz. Marosvásárhely, 1801. május 12. ERDREFFŐKONZISZTLVT 99/1801.
EME
REFORMÁ TUS KOLLÉGIUMÉPÍTKEZÉSEKÉRDÉLYBEN A BAROKK ÉS KLASSZICIZMUS KORÁBAN
267
„a két hosszabb oldalán az ambitus ne kívül, hanem belől légyen". 73 A mérnök nyár végén érkezett Marosvásárhelyre, hogy az ú j épületek helyét kijelölje. 74 Az elöljáróság szándékai szerint az építésnek 1801-ben kellett volna elkezdődnie, annál is inkább, mivel július 11-én egy vihar nemcsak az új auditóriumot rongálta meg, hanem tönkretette a rozoga faépületeket is. A szállásgondok még súlyosabbá, az építkezések pedig halaszthatatlanná váltak, ezért a kollégium egész nyáron sürgette a tavasszal felterjesztett tervrajzok visszaküldését és a megítélt 5000 német forint kiutalását a Főkonzisztóriumnál. 75 De ebben az évben már csak az anyagbeszerzésre és az életveszélyessé vált faépületek romjainak eltakarítására nyílt lehetőség, a tulajdonképpeni munkálatok 1802-re maradtak. 76 Az új szárny, az első kétemeletes marosvásárhelyi épület megépítését és a „delineatio szerint való tzirádákkal"
történő
díszítését
illetően
1801
végén
kötöttek
szerződést
Schmidt
Constantin
kőművespallérral, a néhai Schmidt Pál fiával.77 A pallér 1802 folyamán j ó ütemben végezhette a dolgát, hiszen októberben már csak kétheti munka választotta el a pénzszűke miatt az építkezésben elakadt kollégiumot a falak befejezésétől, valamint a Christian Schön 78 ácsmester által készített fedél felrakásától. 79 Az ifjú Schmidt a falakat be is fejezhette, hiszen 1803. január 24-én a hátramaradt vakolás és meszelés árának kivételével kifizették munkáját, ugyanezen a napon előleget is vett fel. A súlyosan eladósodott pallér azonban másnap a pénzzel együtt megszökött Marosvásárhelyről, 80 így a kollégiumnak 1803. március 1jén új mestert kellett szerződtetnie a kolozsvári Sommer János személyében. Ettől az évtől ő vezette a munkálatokat, az elöljáróság nagy megelégedésére. 81
73
Teleki Mihály kurátor a Főkonzisztóriumhoz. Marosvásárhely, 1801. május 12. ERDREFFŐKONZISZTLVT 99/1801. 74 Teleki Mihály a Főkonzisztóriumhoz. Marosvásárhely, 1801. augusztus 31. ERDREFFŐKONZISZTLVT 248/1801. Fizetsége a hely kiméréséért és a tervekért 246 magyar forint volt, az összeg az útiköltséget is magában foglalta. Lásd „Laistroma azon percipiált és erogált pénzeknek, melyek a Marosvásárhelyi Nemes Református Collegiumban újonnan felállíttatott sor épületre adattattak és költettettek". MVALVTMVREFKOLLLVT 2 4 0 / 1 3 . 75
A Kollégium elöljáróságának levelei a Főkonzisztóriumhoz: Marosvásárhely, 1801. július 15. ERDREFFŐKONZISZTLVT 156/1801; 1801. június 21. ERDREFFŐKONZISZTLVT 157/1801; 1801. július 4. ERDREFFŐKONZISZTLVT 155/1801; 1801. augusztus 31. ERDREFFŐKONZISZTLVT 248/1801.
76
„Laistroma azon percipiált és erogált pénzeknek..." MVÁLVT-MVREFKOLLLVT 240. passim. 1802-ben kapja meg a kollégium a várostól azt a Marosszék praetoriuma felőli, a szabályos beépítéshez szükséges kis területsávot is, „mely nélkül az elintézett épületet illendő commoditással felállítani, annyival is inkább annak kívánt díszét megadni nem lehet". A magisztrátus a kollégium hasznára és a város díszére váló épület illendő megépítése érdekében különösebb ellenvetés nélkül ment bele a „szegelet" feladásába. Lásd A Kollégium levelei a városi tanácshoz. Marosvásárhely, 1802. február, szeptember 4, október 4. MVÁLVTMVREFKOLLLVT 428/1, 3, 5.
77
„Anno 1801. 24. Dec. A kolégyom elöljárói kőmíves pallér Schmidt Constánsal a felállítandó épület iránt olyan egyezésre lépvén, hogy az említett pallér a kolégyom materiáléiból a maga munkásaival minden névvel nevezendő kőmíves munkát véghez vigyen és vitessen, és a kolégyom minden felrakott Cubic német öl kőfal felrakásáért, vakolással, meszeléssel és a Delineatio szerint való tzirádákkal edgyütt a fundamentumban hat, az alsó sorban hét, a másodikba nyoltz, a harmadikban kilentz rhénes forintokat és 30 xrokat tartozzék fizetni." Lásd „Laistroma azon percipiált és erogált pénzeknek..." MVÁLVT -MVREFKOLLLVT 240. 13V. 78 Schön Christiannal 1802 májusában egyeztek meg az épülethez szükséges mindenféle ácsmunkák elvégzését illetően, munkája befejezése után a mester 1080 magyar forintot vehetett át. Lásd „Laistroma azon percipiált és erogált pénzeknek..." MVÁLVT-MVREFKOLLLVT 240. 15. 79 A Kollégium elöljárósága Teleki Lajoshoz. Marosvásárhely, 1802. október 17. ERDREFFŐKONZISZTLVT 170/1802. 80 Az ügyet illetően lásd BlRÓ 1938, 30. 81 Az 1803. decemberi elszámolás alkalmával az igazgatóság szokatlan módon többszörösen engedékenynek mutatkozott a pallérral szemben vitás pénzügyi kérdésekben, szem előtt tartva azt, hogy munkáját „becsülettel és szorgalmatossággal" végezte. „Laistroma azon percipiált és erogált pénzeknek..." MVÁLVTMVREFKOLLLVT 240. 14-15.
EME
ORBÁN JÁNOS
268
A munkálatok lassúságát jelzi, hogy az asztalos-, fazekas- és lakatosmunka befejezetlensége ügy ében a kurátor a Főkonzisztóriumhoz 1803 nyarán kelt levelében már nem látott esélyt arra, hogy a diákság az esztendő folyamán használatba vehesse az épületet.82 Az épületasztalos munkáját 1803 decemberében, a lakatos munkáit csak 1804. március 5-én vették számba.83 Az ismeretlen fazekas a Doboka megyei Magyardécséről hozatott 16 kályhát 146 magyar forintért rakta fel, a számadás utolsó tételei az ablakok megüvegezésére, valamint a kéményhez közel található kis csengettyűtorony oldalának megpléhezésére vonatkoznak.84 A vízvető kövek elkészítésénél a faragható kőanyagokban szegény és kőfaragókkal nem rendelkező Marosvásárhely hagyományosan Kolozsvár felé fordult mesteremberért: a vízvetőket Schindler Mihállyal faragtatták, még 1801-ben.85 Ezután az építéstörténeti adatok megritkulnak a levéltári anyagban, 1804. június 3-án a számadást is lezárják. A kollégium nyilván túljutott már a munkálatok zömén, de a kurátorok még 1805-ben is panaszkodtak a hatalmas épület befejezetlenségére.86 *
*
A kétemeletes új szárny átalakítva ugyan, de napjainkig fennmaradt (4. tábla / 2). Kilenctengelyes északi homlokzatának utolsó, nyugati tengelye kissé beugrik. A lejtős terep nyugaton alagsor kialakítását tette lehetővé. A homlokzatot három párkány tagolja: egy szélesebb övpárkány a földszint és az első emelet között, egy keskenyebb pedig a második emelet fölött, a homlokzatot gazdagon tagolt, széles koronázópárkány zárja. A könyöklőpárkánnyal ellátott ablakok erőteljes plaszticitású, a földszinten igényesebb, a második emeleten egyszerűbb záróköves keretet kaptak, az első emelet ablakait hasonló jellegű füleskeretek díszítik. A szecessziós épületszárny felépülése előtt a zsindelyfedeles védtetővel kialakított bejárat a földszint legkeletibb tengelyében nyílt (2. tábla / 2). Az udvari homlokzatot 1957-ben teljesen átalakították, az udvar irányába tantermekkel bővítve az épületet87 és durván megsértve a homlokzat eredeti jellegét.88 A magas nyeregtető keleten eredetileg tűzfallal csatlakozott az auditórium azóta elbontott épületéhez, ugyanezen a részen ácsolták a tetőgerincre a kollégium csengőjét rejtő, ma is létező kis huszártornyot. Az alaprajzi elrendezést illetően az udvar felőli, csehsüveges folyosókról nyílnak a fiókos dongaboltozatos helyiségek, a szintek közötti közlekedést a keletről számolt hetedik tengelyben elhelyezett, tömör orsófallal képzett egykarú lépcső, valamint a keleti rész udvar felőli kiugrásában található feljárat segítségével oldották meg. 8 ' A szárny nyugati végéhez annak teljes magasságában egy egytengelyes, keskenyebb bővítmény csatlakozik, Koncz szerint ezt a „kisterem" nevű épületrészt 18221823-ban Schaffner Ignác pallér építette.90
82
A Kollégium elöljárósága a Főkonzisztóriumhoz. Marosvásárhely, 1803. július 7. ERDREFFŐKONZISZTLVT 82/1803.
83
Rostélyok, kapcsok és kulcsvasak, valamint az 1802. január 10-én kelt szerződésben foglalt zárszerkezetek elkészítéséről van szó. Koncz József adatai szerint az asztalosmunkákat egy Jakabfi Tamás nevű mester végezte. Lásd KONCZ 1896, 726. 84 „Laistroma azon percipiált és erogált pénzeknek..." MVÁLVT-MVREFKOLLLVT 240. 15-18. 85 „Anno 1801. 8dik Octobr. alkalomra menvén kolozsvári kőfaragó pallér Szindler Mihály eő kegyelmével, hogy új épületnek ajjára körös körül készítsen 54 német öl vízvető faragott követ, mely négy szegü lévén magossága két s fél Schuch, fokossága mindenütt fél Schuch. a felső részén pedig párkányozott légyen, öliért ígértünk két német forintokat és 30 xrokat." Uo. 11. 80 A Kollégium elöljárósága a Főkonzisztóriumhoz. Marosvásárhely, 1805. október 11. ERDREFFŐKONZISZTLVT 197/1805. 87
KERESZTES 1 9 9 8 , 5 8 .
88 8
Vö. BÍRÓ 1938,100. " A földszint és az emelet alaprajzait lásd KERESZTES 1998, 57-58.
90
KONCZ 1896,729.
EME REFORMÁ TUS KOLLÉGIUMÉPÍTKEZÉSEK ÉRDÉL YBEN A BAROKK ÉS KLASSZICIZMUS KORÁBAN
269
Kolozsvár Az Okollégium A jelenlegi kolozsvári református kollégium előzményét, a II. Rákóczi György olasz fundáló mestere, Augustino Serena által 1651 és 1654 között épített Ókollégiumot már 1655-ben elpusztította a várost sújtó tűzvész, de feltételezhető, hogy ezután is eredeti tömegében állították helyre. Az épület elhelyezkedésére és külsejére vonatkozóan a 17. század végétől megszaporodó képi források kevés biztos támpontot nyújtanak: Visconti térképe hibásan a Farkas utcai templom délnyugati sarkától független épületként tünteti fel, ezzel szemben 1713-ból, 1716-ból és 1718-ból származó térképek belső udvarával keleti irányba forduló, U alaprajzú épületként jelölik, melynek déli szárnya a templom szentélyének kezdetéig húzódott. J. I. Haas 1734-es látképe egyenlő szárú U alakú alaprajzi formát enged sejtetni, de az ugyanebben az időben készített alaprajz négy szög alakú, zárt udvarú épületet jelöl. Herepei feltételezése szerint a Haas látképe és az alaprajz közötti eltérés a déli szárny keleti felének, az északi szárny bizonyos részeinek, illetve a keleti szárny egészének földszintes voltával magyarázható, ezek talán az 1713—1715-ös felújítások során épülhettek.91 Ebből az épületből napjainkra mindössze északi falának a templom délnyugati sarkát a jelenlegi épülettel összekötő, erősen kijavított földszinti maradványa áll, melynek ablaksora az 1940-es években került napvilágra a falat borító vakolatréteg alól.92 Elképzelhető, hogy a falban található késő reneszánsz jellegű, rangos kivitelű kapuzat csak a 18. század második évtizedében készült, hiszen szerkezete és részletformái a szentbenedeki Kornis-kastély erre az időszakra datált főkapujával rokonítják.93 A kapuzat jelenlegi helyén már Páldi Székely István 1768 előtti metszetén is bejárat látható. Az Ókollégiumra vonatkozó ismereteket kutatásaink révén mi is kiegészíthetjük néhány apró adattal. Ha hihetünk az 1780-as évekbeli bővítésre vonatkozó, 1777-re datálható terwariáns rajzának (8. tábla / 3), az Ókollégium ebben az időben emeletes, belső udvarával keleti irányba forduló, U alaprajzú épület volt, egyenlő hosszúságú oldalszárnyakkal, belső körüljáró folyosókkal, melyek keleti végeinek udvar felőli oldalához lépcsők illeszkedtek. A meg nem valósult tervváltozat szerint ez az együttes bővült volna egy keleti szárny megépítése által zárt udvarává. A kollégium ekkori méreteire az 1779-es javítások jegyzőkönyve utal, ez az auditórium mellett 7 osztálytermet, a senior házát, valamint 37 lakószobát sorol fel.94 Az 1780-as években épült szárny A 18. század második felében a „felséges austriai háznak ditsősséges uralkodása alatt való hosszas békességünkből származott nemzetünk szaporodását és aval edgyütt a tisztességes tudományoknak is gyarapodását"95 a kolozsvári kollégium is a diákság létszámának gyors növekedése által tapasztalta meg. Ennek eredményeként a század utolsó harmadában, hasonlóan a többi erdélyi református tanintézményhez, Kolozsváron is érezhetően megélénkült a helyszűkével küszködő kollégium építési tevékenysége.
91
HEREPEI 1966, 370-390. Vö. BORBÉLY 1943, 197-215.
92
HEREPEI 1 9 6 6 , 3 7 4 .
93
KOVÁCS 2 0 0 3 , 2 5 .
94
Az osztálytermek (Logica Classis, Rhetorica Classis, Poetica Classis, Syntactica Classis, Grammatica Classis, a Declisták Classisa) melletti kollégiumi lakószobák a következő városneveket viselték: Pest, Bréda, Dantzka, Pozsony, London, Grétz, Lipsia, Prága, Trajectum, Wiburg, Philadelphia, Trója, Corinthus, Hála, Mádrid, Leovardia, Berlin, Rotterdám, Tyrus, Dordrek, Hága, Groninga, Lacedaemon, Társus, Hejdelberga, Tubinga, Cártágó, Sárdis, Béthel, Hámburg, Tigurum, Lejda, Thébé, Amsterdám, Hárderivicum, Márpurg, Florentia. J'rotocollum sive Consignatio Negotiorum Publicorum ad Illustre Collegium Reformarorum Claudiopolitanum... " 1779. szeptember 18, 6r. KVÁLVT-KVREFKOLLLVT, Jegyzőkönyvek, 432. 95 A Főkonzisztórium a Kollégium elöljáróságához. Szeben, 1780. december 10. ERDREFFŐKONZISZTLVT 1780/138.
270
EME
ORBÁN JÁNOS
Az Ókollégium befogadóképességének növelése már 1776-ban felvetődött, de konkrét lépések megtételére csak 1777-ben került sor, amikor beindult az elöljáróság által a Főkonzisztóriumhoz felteijesztett tervrajz engedélyeztetésének folyamata. A császári udvar 1778. június 10-én hagyta jóvá az épület bővítését96, a Gubernium tudtával és „a contribuens népnek terheltetése nélkül".97 Az elöljáróság elképzelései szerint a bővítésnek nyugati irányba, az auditórium felől kellett történnie, hiszen a keleti, templom felőli oldalon több akadály (a hely szűkössége és a templom fedélszékének közelsége miatti tűzveszély) gördült az építkezés útjába. Az utóbbi kevésbé alkalmas, kivitelezetlen elképzelést dokumentálja a Főkonzisztórium levéltárában 1777. évi szám alatt őrzött, jelzetlen tervváltozat (8. tábla / 3).98 A következő évek az anyagi alapok megteremtésével, az építkezés megszervezésével teltek el.99 Leder Józseffel (1749-1814), a kor erdélyi építészetében jelentős helyet elfoglaló kolozsvári kőművespallérral 1781. január 21-én szerződtek a kollégium felépítését illetően.100 Minden bizonnyal a végleges épületterveket is a kivitelező mesterek készítették, hiszen egy évvel azelőtt a „pallérok által benyújtott delineatio" Főkonzisztórium elé terjesztéséről tárgyalt a kollégium elöljárósága.101 Az építkezés menetéről 1784-ből maradt fenn részletes forrásanyag. A kifizetési bizonylatok tanúsága szerint Leder József főpallér emberei áprilistól szeptemberig szakadatlanul munkálkodtak. A föpallér feltűnően sokat volt távol az építkezéstől, melynek irányítása így a folyamatosan jelen lévő Friedrich Hanel vicepallérra hárulhatott.102 Vezetése alatt Papuda Márton, Smitt György, Tresei József, Kőműves Simon, Teodor János, Nóvák József, Nóvák János, Neet József, Atslói Péter kőművesek dolgoztak,103 általában 10-14 napszámossal.104 Az építkezésekhez szükséges kő, tégla és cserép, mész, valamint faanyagok beszerzése a kollégiumot terhelte.105 1784-1785-ben Szathmári Mihály fazekas, valamint Peter Herrmann üveges dolgozott a kollégiumban és a tanári lakásokban.106 1785-1786-ban Boka János asztalosmester
96
TÖRÖK 1905, 3 6 0 .
97
A Kollégium professzorai a Főkonzisztóriumhoz. Kolozsvár, 1779. július 10. ERDREFFŐKONZISZTLVT 1779/125. 98 Felirata: „Das Erste Project N: 1". ERDREFFŐKONZISZTLVT 1777/43. 99 Kemény Simon főkurátor az építkezés költségeit azáltal próbálta meg visszaszorítani, hogy a pallért nem vállalkozóként, hanem napidíj fejében fogadta volna fel, az anyagbeszerzést és a szállítási munkálatokat a kollégium önerőből, az építés vezetésével megbízott felügyelő irányításával oldotta volna meg, kihasználva a hívek és patrónusok e téren is megnyilvánuló adakozó kedvét. Amint látni fogjuk, a munkálatok eszerint is zajlottak. Lásd Kemény Simon 1780. április 9-i felterjesztését (TÖRÖK 1905, 362). Hasonlóképpen az építésszervezés folyamatáról számolnak be a kurátori ülések 1780. április 8-i és augusztus 16-i jegyzőkönyvei is. Lásd Protocollum... 9, 10. KVÁLVT-KVREFKOLLVT, Jegyzőkönyvek, 432. 100
101
TÖRÖK 1905.368.
Protocollum... 10R. KVÁLVT-KVREFKOLLVT, Jegyzőkönyvek, 432. Friedrich Hanel kolozsvári működésének más adatát nem ismeri a szakirodalom, Biró József 1779-ben Teleki József sorostélyi építkezéseinél találkozott azonos nevű pallérral (BÍRÓ 1938, 31). 1C " Minden bizonnyal jelentéktelenebb mesterekről van szó. Papuda Mártonnak (Pabuda Martinus) az 1770-es összeírás idején nem volt háza, és az utolsó előtti, ötödik adókategóriába sorolták (B. NAGY 1977d, 235). 104 1785 őszén Bobek Mátyás és Nyúl György is feltűnik a mesterek között. A főpallér napidíja 102, a vicepalléré 84, a kőműveseké 72, a napszámosoké 30 dénár (a magyar forint korabeli váltópénze) volt az építkezés teljes időtartama alatt. KVÁLVT-KVREFKÖLLLVT, Iratok, 45/4, 5, 8, 10, 14, 15, 16; 47/38. 105 A szucsági bányában Kotró András és Lángos András által kitermelt követ kolozsvári és hóstáti fuvarosok szállították be, novemberben azonban a járhatatlanul sáros utak miatt a kolozsvári unitárius kollégium előtt található követ vásárolták meg a reformátusok (KVÁLVT-KVREFKOLLVT, Iratok, 45/6, 9, 23; 47/29, 32). A téglát és cserepet Ketserdi Dániel vetette (KVÁLVT-KVREFKOLLVT, Iratok, 45/34, 42), a meszet pedig a türei Nemes Tanaszia mészégető szolgáltatta (KVÁLVT-KVREFKOLLVT, Iratok, 45/24; 47/11, 12; 48/16). A faanyagot a vásárlások mellett a kalotaszegiek adományaiból gyűjtötték össze. KVÁLVT-KVREFKOLLVT, Iratok, 45/3, 36-39. 106 A francia kemencék, lapos mázas kályhák, paraszt kályhák a helyiségek neveiből következtetve a kollégium már meglévő épületszárnyába készültek, az üveges is ezekben dolgozott. KVÁLVT-KVREFKOLLVT, Iratok, 47/48; 45/35. Szathmári Mihályra lásd B. NAGY 1977d, 250; Peter Hermannra lásd B. NAGY 1970a, 304. 102
EME REFORMÁ TUS KOLLÉGIUMÉPÍTKEZÉSEKÉRDÉLYBEN A BAROKK ÉS KLASSZICIZMUS KORÁBAN
271
készített 65 ablakrámát, szerződése szerint már az új épületre.107 1784 őszén és 1785-ben a kollégium alápincézett sütőházát építette ugyanaz a kőművescsapat.'08 A sütőház munkálatainál 1785-ben id. Umling Lőrinc asztalos, Ignatz Linder lakatos, Diessér Dániel fazekas és Szentes József kovács tűnik fel.'09 1784ben, illetve 1786-ban kisebb munkálatok kapcsán Anton Überlacher ácsmester neve is megjelenik az építkezés forrásanyagában.110 1786-ra a „református Collegium régi épületeihez ragasztott új épület" falainak rakását csaknem teljesen befejezték, de a munkálatok ebben az évben az anyagi erőforrások kimerülése miatt megtorpantak. 1789 nyarán még fedetlenül állt az épület, és a termek használhatatlanok voltak.'" Végleges befejezésükről nem tudósítanak a levéltári források - 1798-ban, néhány hónappal a tűzvész előtt még mindig a fedéshez szükséges faanyag beszerzésével bajlódtak, így valószínű, hogy ez az épületszárny már sohasem készült el teljesen."2 A nyolcvanas években épült rész elhelyezkedését, méreteit és alaprajzát illetően nem sok biztos támpontot nyújtanak forrásaink. Mint láttuk, a korábbi épülettől nyugatra tervezték megépíteni - ha ez így történt, akkor valahol a jelenlegi épület helyén állhatott. Az elutasított 1777-es tervrajz a földszint középtengelyében elhelyezett kapubehajtó két oldalán két-két nagyobb helyiséget, minden bizonnyal tantermet, az emeleten pedig 5 pár egymásba nyíló termet, valószínűleg lakószobát jelöl, mindkét szinten az épület végében elhelyezett árnyékszékekkel, összesen 22 ablaknyílással. A tervrajz elutasításának legfontosabb oka az volt, hogy a hely szűkössége miatt kevés helyiséggel gyarapodott volna az épület - ha ezt figyelembe véve elfogadjuk, hogy a Boka János asztalos által 1785-1786-ban elkészített 65 ablakráma mindenikét az új épületben használták fel, nyilvánvaló, hogy a csaknem háromszor annyi ablakot igénylő új szárny kivitelezésekor a kedvezőbb beépítési lehetőségeket a kollégium alaposan kihasználta.
107
Az elkészített ablakok száma nem a szerződésben, hanem a kifizetési bizonylatokban jelenik meg, így némileg kérdéses, hogy mindenik ablakot az új épületben használták-e fel. A mester 1785. március 17-én kelt szerződése előírja, hogy a tölgyfa ablakrámák mindenike „lészen négy világra, az alsó fiókok pedig lésznek vízvetőre, egy-egy rámáért lészen fizetése nevezett Boka János ő kegyelmének három német forint tizenöt krajtzár". A mester munkáját Körtvélyesen készítette el. KVÁLVT-KVREFKOLLVT, Iratok, 47/44. Vö. 48/12, 13. Boka János készítette 1775-ben a szucsági református templom mennyezetét, 1777-ben Rhédey Mihály kolozsvári építkezéseinél dolgozott (B. NAGY 1970a, 296).
108
K V Á L V T - K V R E F K O L L V T , I r a t o k , 4 5 / 2 0 , 2 1 , 2 2 ; 4 7 / 3 , 18.
109
A kovács készítette a kollégiumépület kötővasait, kapcsait is. KVÁLVT-KVREFKOLLVT, Íratok, 47/14, 5, 13, 33, 39. A sütőháznál jelentéktelen munkákat - hevederes ajtó, árnyékszék-ülés - készítő id. Umling Lőrinc hasonló nevű fiával együtt az erdélyi művészet jelentős alakja, számos kalotaszegi kazettás mennyezet és szószék mestere (B. NAGY 1970a, 326-327).
110
111
KVÁLVT-KVREFKOLLVT, Iratok, 4 5 / 2 9 , 4 8 / 1 9 , 22.
A Kollégium elöljárósága a Főkonzisztóriumhoz: Kolozsvár, 1787. január 7. ERDREFFŐKONZISZTLVT 1787/23; Kolozsvár, 1789. július 20. ERDREFFŐKONZISZTLVT 1789/281; A Főkonzisztórium a Kollégium kurátoraihoz. Szeben, 1789. március 22. ERDREFFŐKONZISZTL VT 45/1789. 112 VÖ. TÖRÖK 1905,370. Ennek ellenére a kilencvenes évekből fennmaradt gazdasági iratok a kisebb-nagyobb javítások, igazítások révén több, a kollégiumban, illetve a tanári lakásokban tevékenykedő mester nevét őrizték meg. így 1794-ben Leder József kőműves (Lásd KVÁLVT-KVREFKOLLVT, Iratok, 79/65); 1795-ben Fodor Mihály és Mezei István kőműves, Magyary Ferenc és Magyari György ács, Katona György és Schönigan János asztalos. Lakatos Mihály, Dersi Sámuel, Kovács István és Matkó István lakatos (Uo. Iratok, 79/ 35, 56, 57, 59, 60, 62, 64, 67, 72, 78, 79), Szathmári Mihály fazekas (Uo. Iratok, 79/83, 76); 1796-ban Szathmári György fazekas (Uo. Iratok, 84/13); 1797-ben Kádár Imre, Gajsztráj (?) József, Szabó Mihály és Veres András kőműves (Uo. Iratok, 84/31, 32, 56, 120, 143), Szalontai Mihály és Máthé Izsák ács (Uo. Íratok, 84/34, 37, 121, 142, 146), Gostin (Kosztin?) János, Szabó Mihály asztalos (Uo. Iratok, 84/35, 36, 38, 148), Ungvári István, Kovács István, Vadas József lakatos (Uo. Iratok, 92/27, 84/47, 92), Szathmári György fazekas (Uo. Iratok, 92/ 30), özv. Reich Jánosné Katalin üveges (Uo. Iratok, 92/29, 101) dolgozott a kollégium épületeiben. 1798 elején az épület fedéséhez szükséges faanyag vásárlása kapcsán Szalontai Mihály és Máthé Izsák ácsok neve bukkan fel ismételten a forrásokban (Uo. Iratok, 92/56, 5).
272
EME
ORBÁN JÁNOS
Építkezések a századfordulón. A jelenlegi épület 1798 augusztusának utolsó napján egy hatalmas tűzvész két óra leforgása alatt megsemmisítette a nyolcvanas években épült részeket és a régi épületet a tanári lakásokkal, az intézmény felszerelésével és nyomtatványaival együtt, így a századfordulón kezdetét vehette a jelenlegi kollégium felépítése. A tanítást ellehetetlenítő tűzkár katasztrofális méretei miatt a kollégium vezetői nem sokáig toporoghattak „nemzetünk kipallérozására szenteltetett oskoláink öszve omlott kormos dülledékei"113 előtt: az 1798. novemberi elöljárósági ülés résztvevői már a gyors újjáépítés anyagi lehetőségeit vették számba, és az építkezés módjáról, a kivitelező mester személyéről tárgyaltak. A háromszintesként elképzelt épület munkálatait a professzorok tavasszal „valamely ahhoz értő jó mesteremberrel, nevezetesen Tirekkel" szerették volna elkezdetni. Itt nyilván az élete vége fele Kolozsváron tevékenykedő kiváló marosvásárhelyi mesterről, Türk Antalról (1750-1798) van szó.114 Szerepe már nem lehetett a munkálatokban, hiszen épp a tárgyalt ülés után egy hónappal temették el a házsongárdi temetőben, de nevének felmerülése jól érzékelteti kolozsvári körökben élvezett népszerűségét. Ugyanezen az ülésen Teleki László (1764-1821) fökurátor felajánlotta egy jobb képességűnek vélt pesti vicepallér meghívását. A Pestre utazó fökurátor tervei szerint a vicepallért majd „szép szóval igyekszik arra venni, hogy ide Erdélybe béjövén vállalja fel Collégiumunk felépítését". A mester kilétét sajnos nem ismerjük, a terv sem valósult meg, de a mozzanat jól rávilágít a főnemesi körökből kikerülő, szélesebb látókörű, kiterjedtebb építési kapcsolatokkal rendelkező kurátorok meghatározó szerepére az építkezések menetében, valamint arra, hogy miképpen tágultak a századforduló erdélyi építészetében a mesterek alkalmazásának földrajzi keretei.115 Sajnálatos módon erre az építkezésre vonatkozóan igen szegényes a forrásanyag, a legfontosabb vonatkozások rekonstruálása csak töredékes és szétszórt levéltári anyag alapján volt lehetséges. A kollégium az 1799-es év elején szerződtette a kivitelező mestert,116 a nyolcvanas évek építkezéseinél már foglalkoztatott Leder Józsefet.117 Nincs okunk kételkedni abban, hogy a kvalitásos épület tervrajzait a tervezőként is igen jelentős mester készítette, de meg kell jegyeznünk, hogy a tervek keletkezésére vonatkozóan sajnos semmit nem árulnak el az általunk kutatott levéltári források. Egy, az építkezésre vonatkozó számadástöredék 1799-1802 közötti intenzív kifizetésekről tanúskodik, ezzel egy időben emelkedett az épülettel szemben két új tanári lakás is. Ez a számadás teszi egyértelművé azt, hogy a munkálatokat Leder József vezette. Az építkezés további munkálatait Jónás István ács, Fizi (Fűzi) Mihály, majd Kolozsvári Ferenc asztalos, Ungvári István lakatos, Schindler Mihály kőfaragó, Krausz György fazekas, valamint Poltzer Antal üveges végezte.118 Bár 1798 őszén a régi kollégium néhány termét még
113
Részlet a kollégium nyomtatott segedelemkérő leveléből. KVÁLVT-KVREFKOLLVT Iratok, 98/1.
114
VÖ. B . NAGY 1 9 7 7 b . '
115
Ugyanekkor tárgyalták a kollégiumépítésre gyűjtő kéregető diákok Magyarországra és Erdélybe való kiküldését, kiderül, hogy a tűz a tanári lakásokat is érintette. Elöljárósági ülési jegyzőkönyv. 1798. november 2 6 . ERDREFFŐKONZISZTLVT 1 7 9 9 / 1 .
A pusztulás a Farkas utcai templom és parókia fedélszékét sem kímélte. Decemberre ezeket ideiglenesen befedték, de a végleges fedélszerkezet elkészítésére nem lévén Kolozsváron alkalmas ács, Teleki László itt is pesti mester lehozatalát szorgalmazta. Addig is javasolta a templom fedélszékének felméretését. Erre a feladatra Friedrich Thailinger mérnököt találták alkalmasnak. Teleki azt is felajánlotta, hogy a templom elpusztult órája helyett újat készíttet Bécsben. Konzisztóriumi ülési jegyzőkönyv. 1798. december 1. ERDREFFŐKONZISZTLVT 1799/42. 116
A Főkonzisztórium a Guberniumhoz. Kolozsvár, 1799. április 28. ERDREFFŐKONZISZTLVT 1799/77.
117
Vö. B.NAGY 1977a.
118
A számadás a Teleki család sáromberki levéltárában maradt fenn. Lásd KVÁLVT-SBTELLVT 606/1-3; Vö. Curator ale Protocollum 1813. 74, 75. napirendi pontok. KVÁLVT-KVREFKOLLLVT, Jegyzőkönyvek, 2. A nevezett kolozsvári mesterek tevékenységére lásd B. NAGY 1970a, 300-301, 311-312, 327, 321, 313; B. NAGY 1977d, 214, 202, 219, 223, 237, 243. B. Nagy Margit Jónás István ács 1799. május 16-án kelt szerződését is látta a Telekiek sáromberki levéltárában, erre sajnos nem sikerült rábukkannunk.
EME REFORMÁ TUS KOLLÉGIUMÉPÍTKEZÉSEK ÉRDÉL YBEN A BAROKK ÉS KLASSZICIZMUS KORÁBAN
273
ideiglenesen kijavították, úgy tűnik, hogy a továbbiak során elbontották az épületet, anyagát felhasználták az új építkezésnél, illetve eladták.119 1802 márciusában huszonhét lakószoba, két „közönséges tanító ház" és öt osztályterem állt készen. Az anyagi erőforrások kimerülése miatt az építkezés elakadt, az elöljáróság azzal a reménységgel ostromolta a Főkonzisztóriumot a további anyagi támogatásért, hogy „az uttza felől még egészen hátra lévő és belől a város kőfala felől félben álló részeit az új épületnek" az év folyamán fedél alá viheti. Az ekkori becslések szerint az épület teljes befejezéséhez még öt évre lett volna szükség.120 De a kollégium 1806-ban is az épület tökéletességre való vitele érdekében volt kénytelen a felsőbb szervekhez fordulni anyagi támogatásért,121 és még 1810-ben is arra panaszkodott, hogy hat szobában és egy auditóriumban csak a kőművesmunkák voltak befejezve, a könyvtár pedig készületlenül állt.122 Habár az elöljárósági üléseken folyamatosan a könyvtár és az auditórium belső munkálatainak elmaradásából fakadó károk miatt panaszkodtak123 ezek befejezésére az anyagi viszonyok miatt csak a század második évtizedében kerülhetett végre sor. A könyvtárterem kőművesmunkáit 1818-ban a korábban a harmadik tanári lakást építő Gold Ferenc124 pallér végezte be. A kurátori ülések jegyzőkönyveiből, valamint a számadásokból sajnos nem derül ki a kőművesmunkák jellege, Török István szerint az auditóriumnak és a könyvtárteremnek ekkor még csak a falai álltak, a termek boltozását már Gold végezte.125 A „nagy auditórium" katedráját és székeit Binetz Mózes126 1817-1818-ban készítette el. Deitel Ignác ugyanekkor üvegesmunkákat végzett az épületben.127 Binetz, aki „az Auditorium elkészítésében jól készült munkájával esmértette meg magát", 1819 folyamán a könyvtár asztalosmunkáival volt elfoglalva. Az új helyiségben a kollégium könyveit ez év szeptemberében helyezhették végre el. A könyvtártermet 100 darab „régiségeket illető " rézmetszettel, valamint Teleki Sámuel mellképével (Rhédey Ádám ajándékaival) ékesítették sőt novemberben egy Bánffy György által ajándékozott „igen becses Plutarchns " elhelyezésére is sor került.128 1826 folyamán Rhédey Ádám 500 rajnai forintot adományozott orgonavásárlásra, amelyet Eitel András meşteriei szerettek volna elkészíttetni, az auditóriumban erre a célra tervezett karzatra.129 A munkálatra sor is kerülhetett, hiszen 1827 februárjában már az orgona felállítására kötöttek szerződést Paksi István asztalossal.130 1812-ben bukkan fel a forrásokban az emeleti árkádsor főbejárati ívét terhelő pilléreinek problémája, melyek nyomása következtében az ív megrepedezett és összeomlással fenyegetett.131 Az elöljáróság az Tidilis Directio szakembereivel való tanácskozás után elrendelte, hogy a kapu „udvar felől lévő külső 119
Elöljárósági ülési jegyzőkönyv. 1798. november 26. ERDREFFŐKONZISZTLVT 1799/1. - Számadások 1805 1811. 3. KVÁLVT-KVREFKOLLLVT, Jegyzőkönyvek, 434.
120
A Kollégium elöljárói a Főkonzisztóriumhoz. Kolozsvár, 1802. március 13. ERJDRBFFŐKONZISZTLVT 1802/75.
121
Méhes György professzor a Főkonzisztóriumhoz. 1806. június 1. ERDREFFŐKONZISZTLVT 1810/92. A Kollégium elöljárói a Főkonzisztóriumhoz Kolozsvár, 1810. július 15. ERDREFFŐKONZISZTLVT 1810/199. 123 Protocollum Curatorale de annis 1814, 1815 et 1816. 15, 31. napirendi pont. KVÁLVT-KVREFKOLLLVT, Jegyzőkönyvek, 4. 124 Gold Ferenc 1816-ban tette le a polgári esküt, a Telekieknek dolgozott Alamoron, Kendilónán és Nagynyulason, emellett Nagyenyeden és Gyerővásárhelyen épített. 1820-182l-ben a Farkas utcai templomot renoválja. 1822-ben hal meg (B. NAGY 1970a. 301; B. NAGY 1977c, 204). 122
125
126
TÖRÖK 1905, 3 2 7 - 3 2 8 .
Vö. B.NAGY 1977d, 186-187. 127 Protocollum Curatorale... de annis 1817 et 1818. 8. napirendi pont. KVÁLVT-KVREFKOLLLVT, Jegyzőkönyvek, 7; Számadások, 1818. 15V. KVÁLVT-KVREFKOLLLVT, Jegyzőkönyvek, 440. 128 Protocollum Curatorale anni 1819. 17, 103, 107. napirendi pont. KVÁLVT-KVREFKOLLLVT, Jegyzőkönyvek, 9. 129 Curatori Protocollum 1826-ról. 116. napirendi pont. KVÁLVT-KVREFKOLLLVT, Jegyzőkönyvek, 18. Eitel András 1824-25-ben a két kolozsvári református templom orgonáját is javította (B. NAGY 1977d, 197). 130 Curatori Protocollum 1827-ről. 14. napirendi pont. KVÁLVT-KVREFKOLLLVT, Jegyzőkönyvek, 19. 131 Kenderesi Mihály a Főkonzisztóriumhoz. Kolozsvár, 1812. december 6. ERDREFFŐKONZISZTLVT 440/1812.
EME
ORBÁN JÁNOS
274
színén egy faragott kövekből való árkus készíttessék"'.132 Amennyiben ez nem vezetett volna eredményre, úgy a „harmadik emeletben az opticai visgálásokra készült kisded szoba" elbontásával kívánták a problémát orvosolni.133 Utóbbira azonban nem került sor, a bejárati ív napjainkban is látható megerősítése sikeresen megszüntette a gondokat. A főbejárat udvar felőli részének két oldalán található falpillérek utólagos eredete felveti az előttük elhelyezkedő, faragott kő oszlopokon álló erkély datálásának kérdését is. Levéltári forrásaink szerint ennek felállítására csak 1820 táján került sor. Gróf Rhédey Ádám, a kollégium fokurátora ekkor ajándékozta meg a kollégiumot az erkélyhez szükséges faragott kövekkel, hogy azokat a seniori szoba ajtajával szemben oly módon állítsák fel, hogy a föléje készítendő „tornyocskába" a kollégium csengőit is felfüggeszthessék.134 Az erkély kőművesmunkáit Gold Ferenc végezte el, a lakatosmunkákért és a kollégium csengőiért Jacob Steinbach lakatost fizették ki, a munkálatokhoz szükséges 438 font vasat Rákosi György lakatostól szerezték be.13" A fentieken kívül a jegyzőkönyvek és számadások 1830-ig számos kisebb mértékű munkálatról is említést tesznek.136 *
*
A 18-19. század fordulóján épült kollégium a Farkas utca déli oldalán áll, az átellenben lévő kollégiumi tanári lakások, valamint az utcát lezáró Farkas utcai református templom szomszédságában (5. tábla / 3). A háromszintes épület tizenhét tengelyes homlokzata az egyszerűségével hat: a sarkokat rusztikus lizénák szegik, a szinteket vízszintes falsáwal bővített egyszerű övpárkányok választják el egymástól, a homlokzatot gazdagon profilozott koronázópárkány zárja. A könyöklőpárkányos ablakokat vakolt füleskeretek övezik, záróköves díszítéssel. Némi hangsúlyt a bejárati középtengely kap: ez enyhén előreugrik, vonalában a vízszintes párkányok golyvázódnak, kétoldalt rusztikus lizénák szegik. A kerékvetőkkel ellátott, félköríves záródású, faragott kő kapuzat szárköveit mélyített tükrök díszítik, vállkövekről induló, profilozott ívét zárókő emeli ki. A teljes nyílást kitöltő fa kaputáblát a vállpárkányok magasságáig toszkán jellegű fejezetes féloszlopok osztják három mezőre, mindhármat rombusz alakú kiülő 132
Cur atorale Protocollum 1813. 126. napirendi pont. KVÁLVT-KVREFKOLLLVT, Jegyzőkönyvek, 2. A bejárati ív repedezésével egy időben az árnyékszékek környékén is meghasadoztak a falak, erről az aedilis director úgy vélekedett, hogy az új épület ereszkedéséből származik, és javasolta a hasadások kijavítását, hogy a falak mozgásának megszűnése után tisztázódhasson azok eredete. A Kollégium elöljárói a Főkonzisztóriumhoz Kolozsvár, 1813. október 5. ERDREFFŐKONZISZTLVT 326/1813. 134 Protocollum Curatorale... de Anno 1820. 20 napirendi pont. KVÁLVT-KVREFKOLLLVT, Jegyzőkönyvek, 10. 135 Számadások, 1819-1822. 43-44. Az erkély mai vasrostélyai jóval későbbiek. 136 1815-ben a kollégium árnyékszékéhez szükséges emésztő elkészítéséről esik szó, 1819-ben a diákság kiszökését megakadályozandó az Ókollégium kúriájára való kijáratot építették be. 1820-ban az erkélyen kívül az árnyékszékek javítása, a második lépcső elkészítése, az egész épület kívül-belül való vakolása, valamint a templom és kollégium közötti kőfal javítása volt napirenden. Ezek kapcsán Gold Ferenc kőműves, Diószegi Sámuel és Máthé Izsák ács, valamint Jacob Steinbach lakatos neve merül fel. (Lásd Protocollum Curatorale... de Anno 1820. KVÁLVT-KVREFKOLLLVT, Jegyzőkönyvek, 10. 34, 49. napirendi pont.) Az ezt követő időszakban 1822-ig Binetz Mózes épületasztalosi munkákat végzett az épületben és bútorokat készített, tékákat a könyvtár melletti szobákban, táblákat az ajtók fölé. Kolozsvári József asztalos üvegezett, valamint asztalokat és padokat készített a „Picturae Domus "-ban. „Üveges Schlávi" a könyvtárban dolgozott, Bagarián Gligor flaszterezőnek a kollégium kúriája planírozásáért fizettek, rajtuk kívül Szilágyi Márton ács és Matoltsi György fazekas is tevékenykedett az épületben. (Lásd Számadások 1819-1822. KVÁLVT-KVREFKOLLLVT, Jegyzőkönyvek, 441. 43-48.) 1825-ben a diákság éjszakai kiszökdösésének megakadályozására az árnyékszékek felső gangján való kijárás beépítését tervezték (Curatori Protocollum 1825-ről. 81, 85. napirendi pont. KVÁLVT-KVREFKOLLLVT, Jegyzőkönyvek, 17). 1828-ban a nyugati oldalon található kert planírozását végezték, és annak fásításáról esik szó, ugyanebben az évben az őszi javítások során Balogh István asztalos, Gyöngyössi János lakatos, valamint Matoltsi György fazekas dolgozott az épületben (Curatori Protocollum 1828-ról. 13, 135, 124. napirendi pont. KVÁLVT-KVREFKOLLLVT, Jegyzőkönyvek, 20). 1829ben asztalos Schnellel készíttetnek új kaput 75 rhénusi forintért, ennek lakatosmunkáit Gyöngyössi János készítette el. Asztalos Karai a kisebbik auditóriumba székeket és asztalt készített, Fekete György a kis auditórium melletti termet alakította át a „Physicum Museum" számára, Balogh István asztalos pedig annak ajtaját készítette el, ugyanakkor a kis auditórium ajtaját igazította (Curatori Protocollum 1829-ről. 127. napirendi pont. KVÁLVT-KVREFKOLLLVT, Jegyzőkönyvek, 21). 133
REFORMÁ TUS KOLLÉGIUMÉPÍTKEZÉSEK ÉRDÉL YBEN A BAROKK ÉS KLASSZICIZMUS KORÁBAN
EME 275
tükrökre faragott virágmotívum díszíti; az ajtószárnyként működő középső rész korabeli zárszerkezetet őriz. A kaputábla felső részét stilizált levélmotívumok díszítik. Kialakítása a 18-19. század fordulóján Kolozsváron divatozó késő barokk jellegű kapuzatok jellegzetes példájává avatja (6. tábla / 2). A bejárat fölötti első emeleti ablak fölé copf füzérekkel szegélyezett, cseppsoros díszítésű, kisméretű latin feliratos emléktáblát helyeztek, 1801-es évszámmal (.LUTERIS ET PIETATI / SACRUM / A(nno) AERfe) CHR(istianae) MDCCCL). A középtengely vonalában a szárnyat teljes szélességében átfogó, téglafalazatú kis padláshelyiséget alakítottak ki a tetőtérben (mint láttuk, ezt egy 1813-as forrás optikai vizsgálódásokra szolgáló szobának nevezi), utcai homlokzatát rusztikus lizénák szegik és párkányzat zárja, közepén óraszámlap látható (udvar felőli homlokzatának kialakítása hasonló). A századelőről származó képi források szerint a középtengely állapota ekkor némiképp különbözött a maitól: a második és harmadik szint ablakait, illetve a negyedik szinten az órát téglalap alakú vakolatkeretek fogták közre. A négyszög alaprajzú épület északi, keleti és nyugati szárnyának udvari homlokzata mögött (eredetileg teljesen nyitott, napjainkra a földszint kivételével mindenhol beüvegezett) kosáríves árkádos folyosók húzódnak (6. tábla / 1). A belső homlokzatokat vízszintesen egyszerű övpárkányok és egy gazdagon profilozott koronázópárkány osztja. Az utolsóként felépült déli szárny udvari homlokzata eredetileg nem volt árkádos: ezt a 20. század elején bővítették az udvar irányába, ekkor kapta a többi homlokzattal harmonizáló kialakítását. A kijárat előtt az 1820 után felállított, füzéres iónfejezetes, faragott kő oszlopokon és egy kőkonzolon nyugvó erkély helyezkedik el, fölötte kis védtetővel (6. tábla / 3). A belső terek közül a déli szárnyba helyezett, a második és harmadik szintet teljes magasságában átfogó két reprezentatív helyiség, a könyvtár és az auditórium érdemel kiemelt figyelmet. A szárny nyugati felében lévő könyvtártermet (7. tábla / 2, 8. tábla / 1) háromszakaszos csehsüvegboltozat fedi, a boltozatok hevederívei párkánnyal lezárt, pilaszterpárokkal tagolt falpillérekre szaladnak le (8. tábla / 2). A helyiség déli falát három kosáríves záródású, függőleges hossztengelyű ablak töri át, melynek átellenben, az északi falon kosáríves záródású, hosszú falfülkék felelnek meg. Fölöttük mindkét falon kisebb, kosáríves záródású falfülkéket alakítottak ki. A könyvtár falait a 20. század eleji javítások idejéből származó, szép kidolgozottságú kötővasak tartják össze (9. tábla / 1). A déli szárny keleti felében elhelyezett auditórium építészeti kialakítása csaknem teljes egészében megegyezik a könyvtáréval. A három szakaszos csehsüvegboltozat hevederívei itt is párkányokkal lezárt, pilaszterpárokkal tagolt falpillérekre támaszkodnak. A boltmezők sarkaiban növényi ornamentikával és rocaille motívumokkal díszített kis kartusok láthatók. Azonban az auditórium jelenlegi, Rabitz-hálós megoldással készült csehsüvegboltozatutánzatai a 20. század első évtizedében zajló átalakítás során készültek, a beavatkozás nyomai a padlástérben jól azonosíthatók. Ekkor hosszabbították meg a helyiség eredetileg a könyvtárablakokkal megegyező méretű ablakait is. Úgy tűnik, az ablakok magasítására a fölöttük található, a könyvtárban levőkhöz hasonló falfülkék felhasználásával került sor. Az auditórium falpillérek által három mezőre osztott északi falának nyugati részén lévő hosszú falfülke is hasonlóképpen jöhetett létre. Az auditórium keleti részében (minden bizonnyal a helyiség orgonáját is hordozó) fakarzat állhatott.1"7 Egy két világháború közötti fénykép tanúsága szerint ekkoriban még megvolt az egyszerű régi berendezés is (7. tábla / 1).
A tanári lakások Forrásainkban a kollégium műemléki környezetének szerves részét képező négy Farkas utcai tanári lakás építése is jól nyomon követhető. Az 1798-as tűzvész a régi tanári lakásokat súlyosan károsította, így 137
Erre utal a Darkó-Debreczeni-gyüjteményben található fényképfelvétel (7. tábla / 1), amely igen magasan, a párkányzatok vonalában készült. Talán ezzel a karzattal áll összefüggésben a helyiség északi falának keleti részén a párkányzatok fölött látható, ajtó magasságú szegmensíves záródású falfülke.
EME
ORBÁN JÁNOS
276
ezek újjáépítése terén is sürgősen lépnie kellett a tanintézmény elöljáróságának. Az első két tanári lakás építése a kollégiumépítésről fennmaradt összesített számadás szerint 1800 májusában kezdődött, 1802-ig 9472.55 német forintot költöttek az épületekre (a költségek egy istálló építését is magukba foglalták). A két professzori ház 1802-ben készen állhatott, hiszen a számadás a kollégiumépülettel ellentétben már nem irányzott elő újabb költségtételeket befejezésükre. A munkát a kollégium épületén dolgozó Leder József kőművespallér és Jónás István ácspallér végezték, a név szerint nem említett asztalos, lakatos, fazekas és üveges is bizonyára a kollégiumban dolgozó mesterek sorából került ki.138 Az elhúzódó kollégiumépítés és az időszak nehéz pénzügyi helyzete nem kedvezett ugyan az újabb tanári lakások építésének, de az ügyet az elöljáróság a továbbiakban is napirenden tartotta. 1809 áprilisában három újabb professzori ház tervrajzát készíttették el Sommer János kőművespallérra], a terveket és a költségvetést felülvizsgáltatták az /Edilis Directio mérnökeivel is, ezután terjesztették anyagi támogatás reményében a főkonzisztórium elé.139 A harmadik tanári lakás építésének tervei csak négy év múlva, 1813 júniusában körvonalazódtak: Hegedűs Sámuel romladozott szállása javításának magas költségvetése arra indította az elöljáróságot, hogy inkább egy teljesen új épületbe fektessen pénzt, így határozat született arról, hogy az ún. Bodoki-ház helyére a Főkonzisztórium által jóváhagyott tervek szerint (itt Sommer négy évvel korábban készített terveiről lehet szó) egy új tanári lakást építsenek.140 Erre a színház számára eladott telek árát fordították.141 Az ügyben megkeresett Gold Ferenccel 3400 Rít-ban egyezett meg a kollégium, az összeg a régi ház lebontását, a pincék kiásását és a mészoltást is magában foglalta.142 Az építés jól haladhatott, decemberre Diószegi István ács az épület első részén már a fedélszerkezetet is felállíthatta.143 A továbbiakban azonban megtorpant a munkálatok lendülete: 1814 áprilisában a kollégium elöljárósága az e célra szánt tőke elégtelenségére panaszkodott, és a Főkonzisztórium anyagi segítségét kérte,144 1815 júniusában a provisor még mindig a pénzhiány miatt félbeszakadt munkálatokat fájlalta.145 1815 szeptemberében Balog István asztalos a megdrágult festékanyagok árának kiegyenlítését kérte a kollégiumtól,146 és csupán ezen az őszön került napirendre az emésztő „haladékot nem tűrő" elkészíttetése is Gold Ferenccel.147 Rákosi György lakatos az új professzori házban végzett munka elmaradt bérének kifizetését három évvel később, 1818 áprilisában igényelte a kollégiumtól.148 A lakásépítés folytatásának gondolata csak a következő évtizedben vetődött fel ismét: a húszas évek első felében a kollégium kurátori ülésein többször esik szó a hátramaradt két professzori ház építésének lehetőségeiről. A megfogalmazás arra utal, hogy a kollégium mindvégig szem előtt tartotta Sommer 1809ben készült, három új épületet magába foglaló tervét, s a század első évtizedeinek nehéz anyagi
1j8
Summarius extractussa a kolosvári reformutum kollegyom új épületére tétetett költségeknek. 1799. május 16. 1802. KVÁLVT-SBTELLVT 6 0 6 / 1 - 3 .
'
139
A Kollégium elöljárói a Főkonzisztóriumhoz. Kolozsvár, 1809. április 25. ERDREFFŐKONZISZTLVT 198/1809. 140 Curatorale protocollum 1813. 69. napirendi pont. KVÁLVT-KVREFKOLLLVT, Jegyzőkönyvek, 2. 141 A Kollégium elöljárói a Főkonzisztóriumhoz Kolozsvár, 1814. április 10. ERDREFFŐKONZISZTLVT 119/1814. 142
Curatorale protocollum 1813. 87, 88. napirendi pont.KvÁLVT-KvREFKOLLLVT, Jegyzőkönyvek, 2. 143 Uo. 156. napirendi pont. 144 A Kollégium elöljárói a Főkonzisztóriumhoz Kolozsvár, 1814. április 10. ERDREFFŐKONZISZTLVT 119/1814. 145 Protocollum curatorale de annis 1814, 1815 et 1816. 1815. évi 33. napirendi pont. KVÁLVTKVREFKOLLLVT, Jegyzőkönyvek, 4. 146
A kollégium megoldásként inkább az olcsóbb vörös festést javasolta az ajtókon a szerződésbe foglalt gyöngyszínü helyett. Uo. 58. napirendi pont. 147 Uo. 48, 71. napirendi pont. 148 Protocollum curatorale... 1817 et 1818. 1818. évi 46. napirendi pont. KVÁLVT-KVREFKOLLLVT, Jegyzőkönyvek, 7.
EME REFORMÁ TUS KOLLÉGIUMÉPÍTKEZÉSEKÉRDÉLYBEN A BAROKK ÉS KLASSZICIZMUS KORÁBAN
277
körülményei között ennek megfelelően próbálta fokozatosan bővíteni a tanári lakások sorát.149 1825 februárjában végleges döntés született a meglévő három épület mintájára készítendő negyedik tanári lakás felépítéséről - az elöljáróság elutasította az igénytelenebb elképzeléseket, melyek egy egyszintes épület toldásával vagy Kabos Mihály szállásának nagyobb léptékű feljavításával szerették volna az építkezés költségeit csökkenteni.150 Márciusra elkészült az anyagiak előteremtésének ütemterve az építőbiztosok részéről, a benyújtott ajánlatok közül a kurátorok Winkler György kőművespallér és Máthé Izsák ácsmester költségvetését fogadták el.151 A pallérokkal kötendő szerződés jóváhagyásának ügyét májusban a pénztőkék felvétele elé gördülő akadályok söpörték le egész évre a kurátori ülések napirendjéről.152 A következő évben, 1826 májusában a curatorátus ismételten elutasította a professzorok indítványát, hogy takarékosságból csak egy egyszintes oldalházat építsenek, minden tekintetben ésszerűbbnek tartva az eddigi három formájára építendő emeletes tanári lakás elképzelését. Megerősítették Winkler, valamint Máthé tavalyi költségvetését és szerződését, sürgetve a munkálatok elkezdését.153 Szeptemberre Winkler a földszint falait fel is rakta, ezután, „eltávozván a meglévő három professori házak plánumától", a kurátorok jóváhagyásával az emeleti tornácot faragott kő konzolokra építtette.1"4 1827-ben a belső munkálatok váltak aktuálissá, erre nézve Hinczem Mihály asztalos, Ioannes Hentzenberger lakatos, Gebhardt János fazakas, valamint özv. Deitel Jánosné üveges neve került szóba.153 1828 januárjában az új épület egyelőre még lakhatatlan volt,156 áprilisban Winklernek az udvar feltöltésére és planírozására vonatkozó költségvetését hagyták jóvá.157 1829 nyarán az istálló kőművesmunkáinak elkészültéről és a fedél feltételének költségeiről esett szó.158 Török István arról is tud, hogy a negyedik tanári lakás munkálatainak végelszámolása 1829 októberében történt meg: a költségek összesen 16 326 Rft-ra rúgtak.159 1 83 0 júliusában Winkler már a három régebbi tanári lakás együttes javítására (vakolásra, cserepezésre. stakatura-gerendák cseréjére stb.) készített 933.28 Rft értékű költségvetést - a hasonló közös javítások minden bizonnyal hozzájárultak az épületsor egységes megjelenésének erősödéséhez.160 A négy lakás keletről nyugati irányba haladva épült meg. Török István szerint a Leder által épített első kettő keleten, a református parókia telkének (a harangláb kertje) szomszédságában helyezkedett el: felépülésük után azonnal tiltakozott az egyházközség a telke irányába hagyott ablak miatt, melyet a kollégium kénytelen is volt befalaztatni.161 A keletről nyugati irányba való terjeszkedést támasztják alá az utolsó, 1826-1827-ben épített tanári lakás építéstörténeti adatai is: tudjuk, hogy a többi háztól eltérően kőkonzolos erkéllyel épült, ennek alapján azonosítható teljes bizonyossággal az utolsó, nyugati épülettel.
149
Protocollum curatorale 1822. 84. napirendi pont. KVÁLVT-KVREFKOLLLVT, Jegyzőkönyvek, 14; Curatori protocollum 1823. 30. napirendi pont. KVÁLVT-KVREFKOLLLVT, Jegyzőkönyvek, 15; Curatori protocollum 1824. 13. napirendi pont. KVÁLVT-KVREFKOLLLVT, Jegyzőkönyvek, 16. 150 Curatori protocollum 1825-ről. 40. napirendi pont. KVÁLVT-KVREFKOLLLVT, Jegyzőkönyvek, 17. 151 Mivel a kurátorok Szilágyi Ferenc professzor számára alkalmasabb szállást szerettek volna készíttetni, a professzorok Winkler számára két külön pince kialakítását írták elő. Uo. 51. napirendi pont. 152 Uo. 61. napirendi pont. 153 Curatori protocollum 1826-ról. KVÁLVT-KVREFKOLLLVT, Jegyzőkönyvek, 18. 57. napirendi pont. 154 Uo. 128. napirendi pont. 155 Curatori protocollum 1827-ról 47, 72. napirendi pont. KVÁLVT-KVREFKOLLLVT, Jegyzőkönyvek, 19. 156 Curatori protocollum 1828-ról. 26, 27. napirendi pont. KVÁLVT-KVREFKOLLLVT, Jegyzőkönyvek, 20. Az építőbiztosok egy második istálló, az 1826-ban jóváhagyott második pince, valamint egy kút elkészítésére is kértek engedélyt a kurátoroktól, ezek a második istálló, valamint a pince építését az anyagiak miatt későbbre halasztják, áprilisban ugyanezért már a kútásásról is lemondanak. 157 Uo. 61. napirendi pont. 158 Curatori protocollum 1829. 89. napirendi pont. KVÁLVT-KVREFKOLLLVT, Jegyzőkönyvek, 21. 159 TÖRÖK 1905, 353. 160 Kosten Überschlag... 1830. július 5. KVÁLVT-KVREFKOLLLVT 141/3-5. 161 TÖRÖK 1905, 348-349.
EME
ORBÁN JÁNOS
278
*
*
A négy tanári lakás a kollégium épületével átellenben, a Farkas utca északi házsorában található. Mindenik épület alaprajza L alakú, rövidebb szárnyuk az utcára néz, a hosszanti szárnyak tűzfalai párosával egymásnak támaszkodnak, a gazdaságosabb telekbeépítés és építőanyaghasználat lehetőségét biztosítva az építtetőknek. Az egy síkban elhelyezkedő homlokzatok kiosztása egységes, mindenik négy függőleges tengelyre tagolódik. Az L rövidebb száraiban, két tengely szélességében nyílnak a kosáríves záródású, vállpárkányos-záróköves kialakítású, faragott kő kapuzatok - a középső két tanári lakás egymás mellé eső kapuját napjainkra befalazták, szobákat alakítva ki a kapualjakban. A könyöklőpárkányos ablakok fuleskeretes-záróköves díszítésűek. A kapuzatok felett két, mellettük a földszinten és az emeleten szintén két-két ablak helyezkedik el. A földszinti ablakok alatt nyílnak a pincék fektetett téglány alakú szellőzőnyílásai. Egy vízszintes falsáwal bővített egyszerű övpárkány tagolja a homlokzatokat, függőlegesen rusztikus lizénák jelölik a négy épület homlokzati síkjának határát. Az épületek belső udvaraira kosáríves, fiókos dongaboltozattal fedett kapualjak vezetnek, ezeket elhagyva jobboldalt nyílnak az emeletre vezető lépcsőházak. A két középső tanári lakás találkozásához a két egymás melletti kapualj beépítésekor az udvar irányába egy egyszintes építményt toldottak, megsértve a műemlékegyüttes egységét. A hosszanti szárnyak udvar felőli és hátsó homlokzatának emeletén tornácok húzódnak. Az utolsó, 1826-1827-ben épült tanári lakás erkélye az építéstörténeti adatokkal egybehangzóan ma is faragott kő konzolokon áll, a korábbi házak erkélyei minden bizonnyal (mára betonelemekkel helyettesített) faszerkezetes megoldással készültek. A koronázópárkány az épületek udvari homlokzatain is ott található. A kapuk késő barokk zárszerkezeteket őriznek. Református kollégiumépítések - helyi lehetőségek Erdélyben a barokk és a klasszicizmus korában Diszkrimináció, hatósági ellenőrzés, anyagi lehetőségek - a kor református építkezéseinek háttérjelenségei Időszakunk első felében, II. József türelmi rendelete előtt az építkezések hatósági felügyeletére való törekvéseket a protestánsok számára reprezentációs lehetőséget kínáló építőtevékenység fokozott ellenőrzése és lehetőség szerinti korlátozása árnyékolja be. A kollégiumépítkezések forrásanyagát vizsgálva szembeötlőek az építési engedélyek megszerzéséért folytatott körülményes utánajárások: mindhárom vizsgált építkezéshez a császári udvar és a Gubernium engedélyére volt szükség. A helyzetet a császári udvar erős rekatolizációs igyekezete szülte. Habár a Diploma Leopoldinum biztosította a bevett vallások szabadságát a protestáns többségű Erdélyben, az udvar támogatását élvező katolikus egyház a 18. század elejétől szívós offenzívába kezdett saját előjogainak biztosítása érdekében, ami hamarosan a protestánsok elleni nyílt támadásokba csapott át. Ennek eredménye volt III. Károly 1727. december 11-i rendelete, melynek 6. pontja a templomok, imaházak, kollégiumok, gimnáziumok építését a bécsi udvar engedélyéhez kötötte.162 A helyzet Mária Terézia idején csak romlott: a királynő a diplomákkal együtt megerősítette az azokat kiforgató utólagos resolutiókat is, köztük atyja 1727. évi rendeletét. Uralkodása időszakát az erdélyi reformátusok számára is az erőszakos templomfoglalások és a protestánsellenes rendeletek hangulata lengte be. Sőt az 1727-es rendelet következetes érvényesítése is az ő uralkodása idején vette kezdetét - ez 1750-ben épp a jezsuiták által beárult udvarhelyi református kollégium építkezésének sok bonyodalmat okozó ügyében nyilvánult meg először.163 A helyzet a hetvenes évektől enyhült némiképp, nem véletlen, hogy a komolyabb kollégiumépítkezések is ezután kezdődtek el.
162
POKOLY 1 9 0 4 . ÜL. 7 8 .
163
POKOLY 1 9 0 4 , III. 9 4 , 9 7 .
EME REFORMÁ TUS KOLLÉGIUMÉPÍTKEZÉSEKÉRDÉLYBEN A BAROKK ÉS KLASSZICIZMUS KORÁBAN
279
Ilyen körülmények között egyáltalán nem volt tehát véletlen Lázár János fögondnok megkönnyebbülése Marosvásárhely esetében, az 1767-es Hadik-féle építési engedély megszerzése után, és az sem, hogy jó előre gondoskodott még az építkezésbe beleegyező, Sziléziába távozó várparancsnok helyettesének meggyőzéséről is.164 A reformátusoknak a katonasággal a marosvásárhelyi vár területe ügyében kialakult, sokáig húzódó helyi jellegű viszálykodása,16' valamint a védelmi szempontok érvényesítésének szándéka mellett protestánsellenes színezete is lehetett a katonai hatóságok bürokratikus akadékoskodásának 1777-ben, amikor az auditórium-építéshez az udvar engedélyét is beszerző kollégiumot azzal a közhelyszámba menő érvvel próbálták elgáncsolni, hogy az renovációra és nem új építésre vonatkozik. Az időszak hangulatához tartozott az a körültekintő óvatosság is, amellyel a tanintézmény elöljárósága ugyanebben az évben a kollégiumi és városi terület közötti kis határeltérés kérdését kezelte - a kurátorok és professzorok aggályoskodó magatartásának hátterében érezhetően a nehezen kiharcolt építkezés ügyének görcsös féltése állt. Jellemzőek a megoldási lehetőségeket fontolgató Basa István professzor félelmei arra az esetre nézve, ha az auditóriumot a telek délkeleti sarkára építenék: „...az Auditóriumnak sem egy, sem más felől jó helye nem lenne; mert egy felől a páter minoritákhoz napnyugott felől, a más részen pedig a Szék házához hallanék el a szó tanításnak idején, s az éppen nem volna bátorságos."166 Kétségtelenül fontos tény viszont az is, hogy a század utolsó harmadában az építkezések hatósági ellenőrzésére és szabályozására irányuló törekvések nagymértékben hozzájárultak az erdélyi városok urbanisztikai arculatának korszerűsödéséhez. A hatóságilag felügyelt építkezések már modern értelemben vett szakemberek jelenlétét feltételezték: a tervrajzokat képzett mérnökök ellenőrizték, vagy készítették, így pedig jókora késéssel bár, de mégiscsak az újkori Európa városrendezési elképzelései kezdtek érvényesülni Erdély tájain. Itt ismét Marosvásárhely példája hozható fel: Batscheck mérnök 1774-es helyszínrajzának előírásai mértani rendszert vittek az intézmény 18. század elején rögtönzött fatákolmányainak szétszórt halmazába, a területi nyereségen túl az igényesebb építészeti kialakítás, valamint a későbbi ésszerű bővítés lehetőségét kínálva fel a kollégiumnak. A vizsgált időszakban majd mindenhol szembeötlő az anyagi lehetőségek korlátozottsága. Jellemző, hogy a kollégiumok mindig akkor láttak hozzá az építkezésekhez, amikor az elbontandó épületrészek már félig-meddig romos állapotba kerültek: 1801-ben Marosvásárhelyen csak a rogyadozó faépületeket félig leromboló vihar bírta rá végérvényesen az elöljáróságot a bontásra, az 1820-as években Enyeden a helyhiány végletessé válása és az Okollégium rogyadozó állapota vezetett az új építkezéshez, jelenlegi épületét és egységes megjelenését a kolozsvári kollégium is az 1798-as tűzvésznek köszönhette. A munkálatok állandóan akadoztak, a források szövegében általában a pénzgondoké a vezérszerep. A századfordulón fellendülő kollégiumépítéseket a napóleoni háborúk időszakának pénzügyi válsága is igen súlyosan érintette. Az alapítványi kamatokból, adományokból és csekély számú birtokaik jövedelmeiből gazdálkodó kollégiumok a legtöbb esetben csak a Főkonzisztórium hathatós anyagi támogatásával voltak képesek új épületeiket tető alá hozni, emellett bevett gyakorlat volt a kéregető diákok kibocsátása, Erdély és Magyarország mellett a gyűjtés gyakran kiterjedt a nyugati protestáns államokra is. Egyedül az enyedi kollégium képez a 19. század első felében kivételt az általános szegénység alól: itt az intézmény saját anyagi hátterére alapozva vághatott neki az Újkollégium nagyszabású építkezéseinek. 164
„Minthogy penig maga elmegyen Silesiában, s tudom, míg oda jár, substitutussa marad, ezt is vigye oda magával, s adja eleiben, ne hogy ez ujj valami difficultast gondolyon in operis progressu; akár penig tegye írásban maga, mit lehessen építeni. Istené a ditsőség! ez eddig jól és könnyen mene, melyet nem gondoltam volna; de köszönhetjük egyedül annak, hogy Isten ezt az oly aequanimus jó lelkű embert rendelte dolgaink elősegellésére, genuina informatiot adván, ki is bizony Recognitiot érdemelne, ha módunk volna benne..." Lázár János a kollégium elöljáróságához. Szeben, 1767. március 20. MVÁLVT-MVREFKOLLLVT 201. 2.
165
FARCZÁDY 2 0 0 0 , 7 5 - 7 8 .
166
Basa István Málnási Lászlóhoz 1777. április 12. ERDREFFŐKONZISZTLVT 47/1777.
280
EME
ORBÁN JÁNOS
Az építkezések szakmai főszereplői - hadmérnökök, geometrák, kivitelező mesterek A 18. század közepétől elszaporodó erdélyi építkezéseknél többször bukkannak fel az Erdélyi Nagyfejedelemségben tevékenykedő katonai mérnökök. A jövőbeli kutatás feladata lesz körvonalazni, hogy a korabeli középítkezéseknél a hadmérnökök szereplése mennyiben esetleges, és milyen gyakorisággal fordul elő, úgy véljük azonban, hogy a műszaki értelmiségiekben szegény, de a 18. század közepétől egyre sűrűbben építkező erdélyi társadalomban igencsak felértékelődött a képzett hadmérnökök építészeti tudása, és sok esetben rájuk hárultak az architectura civilis körébe tartozó tervezési feladatok is. A marosvásárhelyi református kollégium auditóriuma tervezésénél a Katonai Erődítésügyi Hivatal Batscheck nevű mérnöke tűnik fel: jóllehet szereplése vélhetően elsősorban a katonaság kezén lévő marosvásárhelyi vár közelségének köszönhető, az eset jól példázza, hogy időszakunkban egy hadmérnök középítkezésnél is bármikor feltűnhet. Felhozható itt a Teleki Sámuel számára 1784-ben Sáromberkére templomot tervező szebeni mérnökkari tiszt, Péchy Mihály példája is. A helyzet a 19. század első felében is változatlan: a körülmények annyiban módosultak, hogy az enyedi kollégium elöljárói már bőven válogathattak a saját iskolapadjaikból kikerült műszaki értelmiségiek közül: egy Goro és egy Baritz nevű mérnök mellett a Tartományi Erődítésügyi Hivatalnál alkalmazott Nemegyei József neve is felmerült a tervkészítés, illetve annak vitája során, míg végül a választás Schilling Boldizsárra esett - mindannyian a kollégium neveltjei voltak. Schilling Boldizsár, az Újkollégium tervezője egyébként a katonai források szerint Kolozsváron született 1787. július 3-án.167 Az enyedi kollégiumban 1803-ban matrikuláltatott, de itt már Tordáról származóként tüntetik fel.168 A mérnökkarban 1808-tól szolgált,169 az Erdélyi Nagyfejedelemség tiszti névtáraiban 1819-1823 között szebeni kapitányként szerepel.170 Forrásainkból az derül ki, hogy az enyedi tervezés időszakában, 1824 táján Temesvárra helyezték át. Itt mérnökkari első századosként az 1823-ban Temesvárra érkező, frissen végzett fiatal mérnökkari alhadnagy, Bolyai János felettese is lett. Bolyai „kevély s mást nem könnyen dicsérő", de ügyes, rátermett emberként emlékezett meg róla egy levelében. Schilling 1836-ban kapott őrnagyi rangot, 1849-ben került nyugállományba ezredesként.171 1788-tól az /Ed i lis Directio megalakulásával a középítkezésekhez kapcsolódó műszaki feladatok a vármegyei mérnökök, az ún. geometrák hivatali hatáskörébe kerültek. Teendőik nem korlátozódtak az építkezésekre, feladatkörükbe tartozott minden, a vármegyéjükben felmerülő műszaki kérdés. Akárcsak a hadmérnökök esetében, a műszaki szakemberekben szegény Erdély területén szerepük felértékelődött, és jelenlétük a századfordulón (részint hivatali tevékenységük révén) erős befolyást gyakorolt a (főleg katolikus) egyházi építkezésekre, de hatásuk a magánépítkezések terén is jól érezhető - a geometra Carlo Justi Kolozsváron így válhatott a Toldalagi-Korda-palota tervezőjévé.172 Ugrai László, Udvarhelyszék geometrája is így kerülhetett kapcsolatba 1801-ben a marosvásárhelyi református kollégium új szárnyának tervezési munkálataival. Ugrai László (1769-1830) nevéhez az eddigi szakirodalomban tévedések sora kötődik. A magyar klasszicizmus építészetének összefoglalói a negyvenes években külön alfejezetet szenteltek tevékenységének, és (elsősorban a tévesen neki tulajdonított kolozsvári unitárius templom révén) az erdélyi klasszicizmus nagy építészegyéniségeként értékelték.173 Az erdélyi kutatás napjainkra meggyőzően cáfolta 167
ÁCS 2004, 163.
168
J AKÓ—JUHÁSZ 1 9 7 9 , 2 0 3 .
169
ÁCS 2004, 163.
170
CALENDARIUM 1819, 1820, 1821, 1 8 2 2 , 1823.
171
ÁCS 2004, 163.
172
V ö . B . NAGY 1977C. 1 2 7 - 1 2 8 .
173
ZÁDOR-RADOS 1943, 235. A kötet még neki tulajdonítja a zsibói Wesselényi-kastély tornácát és a szamosújvári Lászlóffy-palotát. Az első attribúciót B. Nagy Margit cáfolta sikeresen (lásd B. NAGY 1970b), a másodikat Mircea Ţoca tette erősen kérdésessé (ŢOCA 1969, 328). Ezek mellett még a kolozsvári unitárius kollégium építkezései körül találkozott nevével az eddigi kutatás. (Lásd B. NAGY 1977a, 60.)
EME REFORMÁ TUS KOLLÉGIUMÉPÍTKEZÉSEK ÉRDÉL YBEN A BAROKK ÉS KLASSZICIZMUS KORÁBAN
281
az életművéhez kapcsolódó téves állításokat, és megalapozottan rombolta le a klasszicizmus szellemében alkotó „színmagyar művész" kissé erőltetett mítoszát.174 Azonban a Teleki Téka építésének forrásai között őrzött, Erdélyben kivételes minőségűnek és újszerűnek számító (meg nem valósult) centrális tervek továbbra is neki tulajdoníthatók, ezek pedig változatlanul a bécsi Szépművészeti Akadémián formálódott, a kortárs nyugat-európai építészeti törekvésekkel tisztában lévő, kifinomult ízlésű építészre engednek következtetni. Nem érdektelen tehát, hogy a kenyerét 1799-től geometraként kereső Ugrai személyében Udvarhelyszék az Erdélyi Nagyfejedelemség egyik kiválóan képzett, jó rajztehetséggel rendelkező építészét tudhatta magáénak. Valódi építészettörténeti szerepének, hazai tevékenysége lehetőségeinek és korlátainak felderítése a jövőbeni erdélyi építészettörténeti kutatás alapvető feladata. A marosvásárhelyi kollégiumhoz készített, elkallódott terv munkásságának eddig ismeretlen része, de hiányában sajnos megállapíthatatlan, hogy a sokat sejtető „Egy Collegiumról való szabad gondolat" jeligéjű terv milyen mértékben különbözhetett a megvalósult északi szárnytól. Az épület sokat egyszerűsödhetett a kivitelező mesterek kezén, vélhetően a 19. század folyamán is változott, a mai épületen mindenesetre nem sok nyoma maradt a számadásokban hangsúlyozott „delineatio szerint való tzirádák"-nak. Megjegyezzük, hogy nem Marosvásárhely az egyetlen hely, ahol Ugrai református megrendelőknek dolgozott ezekben az években: az 1798-as tűzvész által megrongált kolozsvári Farkas utcai templom soha el nem készült újkori tornyához is készített egy (egyébként a megrendelők által elutasított) napjainkra elkallódott tervrajzot.17^ Talán új távlatokat adhat a kutatásnak az, hogy felbukkanása a kolozsvári egyházközségnél egybeesik az itteni kollégiumépítés időszakával. A hadmérnökök és geometrák feltűnése természetesen nem jelenti azt, hogy ezzel párhuzamosan eltűnt volna a tervek pallérok által való készítésének gyakorlata: a tehetségesebb pallérok, Schmidt Pál és 1 .eder József egyaránt rajzoltak terveket kollégiumainkhoz a 18. században, az 1820-as években pedig Enyeden kevés híján Winkler György kolozsvári pallér kollégiumtervei valósultak meg. Észrevételeinkkel mindössze arra próbáltuk ráirányítani a figyelmet, hogy a 18. század derekától Erdély-szerte megjelennek és tervezőként is komoly szerephez jutnak a műszaki értelmiségiek. Nem kevésbé fontos a kivitelező mesterek, kőművespallérok, ácsok, asztalosok, lakatosok és más mesteremberek tevékenységének vizsgálata, hiszen a tervezők elképzelései az ő kezükön valósultak meg, így tehetségük, felkészültségük nagymértékben befolyásolta a készülő épületek minőségét. Kollégiumaink építésében a funkcionalitás és gazdaságosság szempontjainak szigorú érvényesítése miatt az igényes belső díszítésnek túl nagy szerep nem jutott, a kivitelezés folyamatában elsősorban a kőművespallérok tevékenysége érdemel figyelmet. Láthattuk, hogy Schmidt Pál (1732-1789) marosvásárhelyi pallér több erdélyi kollégium építésében játszott fontos szerepet. Azon nem csodálkozhatunk, hogy a város építkezéseit valósággal monopolizáló pallér irányította Marosvásárhelyen több ízben is a kollégium építéseit - keleti szárny (1767), auditórium (1770-es évek vége) - , de az már fokozódó népszerűségét jelzi, hogy a nagyenyedi Kiskollégium és az udvarhelyi református kollégium (1770-es évek eleje) kivitelezési munkálatait is sikerült megszereznie.176 Kutatásainkból azt is tudjuk, hogy 1784-ben a tekei római katolikus templom építésénél is szerepet játszott. Tevékenysége a főúri kastélyok, lakóházak mellett templomok, középületek, katonai raktárak építésére, vagyis a korabeli építészet csaknem minden területére kiterjedt. A korszakot tárgyaló fontos szerzők rendre meg is emlékeznek róla,177 de a „nehézkes kezű és invenciótlan pallért" az eddigi szakirodalom nem sokra értékelte.178 Ennek ellenére a fenti adatok azt mutatják, hogy a tág földrajzi térben mozgó, megrendelései
174
ŢOCA 1969; B. NAGY
1977b.
175
ERDREFFŐKONZISZTLVT 2 / 1 8 0 0 , 6 / 1 8 0 3 .
176
GÖNCZI 1895, 30-31; KOLUMBÁN 2005, 38-43. BÍRÓ 1938. passim; B. NAGY 1977b, 32-38.
177 178
BÍRÓ 1938, 3 8 .
EME
ORBÁN JÁNOS
282
révén Marosvásárhelyről Udvarhelyre, Gyulafehérvárra, Nagyenyedre és Besztercére is eljutó Schmidtnek hathatós szerepe volt a késő barokk kor erdélyi építkezéseinek alakulásában. Kiemelt szerep jutott kollégiumaink építésében a kolozsvári palléroknak is. Az magától értetődő, hogy a kolozsvári kollégium munkálatait Leder József (1749-1814),179 a kor egyik legkeresettebb helyi mestere vezette több ízben, de az már a kolozsvári mesterek expanzióját jelzi, hogy a századfordulón Marosvásárhelyen a szintén kolozsvári Sommer János180 vette át az északi szárny, a húszas években pedig a kolozsvári mesterkör másik meghatározó egyénisége, Winkler József (17737-1836) az enyedi Újkollégium építésének irányítását.181 Egyelőre nem világos, hogy az 1803-ban már Koronkán is tevékenykedő, de a század első évtizedében apósával, Leder Józseffel együtt a kolozsvári református tanári lakások környékén is felbukkanó Sommer helyi ajánlásra vagy pedig egyházi közvetítéssel került kapcsolatba a marosvásárhelyi kollégium építkezéseivel. A vásárhelyi kollégium építésével egy időben átalakítási terveket készített az Ebhát utcai található földszintes tanári lakásokhoz is; nem tudni, mi lett a későbbiekben ezek sorsa (4. tábla / 2). Rajzán kolozsvári professzori házak kapuzatait idéző, vállköveszáróköves kialakítású, félköríves záródású kapuk figyelhetők meg; az alaprajzi megoldás ugyancsak a kolozsvári tanári lakások telekbeépítési rendszerével mutat szoros rokonságot.182 Sommer építette 18031807 között a Nagyközben, a minoriták szomszédságában található, 1804-ben pedig a Nagyköz és a Baromvásár utca sarkán lévő tanári lakást is.183 A minden bizonnyal hozzáértő kolozsvári mesternek nagy keletje volt Marosvásárhelyen: a város másik „magasépítkezését", Teleki Sámuel háromszintes vendégfogadójának, a későbbi Apollónak az építését a Nagypiac nyugati során 1804-1807 között szintén ő vezette.184 A kutatás során felszínre bukkant asztalos-, lakatos- és fazekasmesterek közül kevésről vannak részletesebb adataink, hajdani munkáik, a zárak, kilincsek, kályhák, nyílászárók is ritkán érték meg napjainkat. Marosvásárhelyen a nyugati szárnyban, illetve később az auditóriumban asztalosmunkákat végző Müncher Vilmosról (egyes helyeken Müncher Wilhelmus) nemrégiben derítette ki a kutatás, hogy a Teleki Sámuel által építtetett sáromberki református templom napjainkig fennmaradt bútorzatának mestere; úgy tűnik, hogy a Müncher asztaloscsalád több generáción keresztül fontos szerepet játszott a város kézműves-életében (apja, Müncher Márton a marosvásárhelyi asztaloscéh mestere volt, nevéhez fííződik a céh újjászervezése).185 A marosvásárhelyi északi szárny ácsmunkáit végző Christian Schön kőhalmi mesterről azt tudjuk, hogy 1799-ben Teleki Sámuel kancellár hozatta a városba a Teleki Téka fedélszerkezetéhez, mivel helyben nem talált a hatalmas manzárdfedelet elkészíteni képes ácspallért. Schönnek a továbbiakban is akadt munkája a kancellár birtokain: 1803-ban a sáromberki Teleki-kripta ácsmunkáit végezte, ezt megelőzően ugyanitt malmokat készített Teleki Sámuel számára.186 A kolozsvári kollégium építkezéseiről és javításairól fennmaradt, több évtizedet felölelő hatalmas iratanyag rengeteg kisebb mester nevét őrzi, többé-kevésbé jelentős munkálatok ügyében; egy részüknek mindössze csak a létéről tud a szakirodalom, a kollégium körüli tevékenységükről szóló adatok hasznosak lehetnek majd munkásságuk további körvonalazásában. Pontos szerződések híján azt sajnos csupán feltételezni merhetjük, hogy a szép kivitelű kapu Fiizi Mihály vagy Kolozsvári Ferenc asztalossal hozható összefüggésbe, vagy hogy a faragott kő részletek Schindler Mihály műhelyében készültek, esetleg hogy az auditórium és
179
Lederre lásd B. NAGY 1977a. Sommer Jánosra lásd B. NAGY 1977d, 246. 181 Winklerre lásd B. NAGY 1977d, 259. 180
182
MVÁLVT—MVREFKOLLLVT 430.
183
KONCZ 1 8 9 6 , 7 3 7 .
184
ORBÁN 2 0 0 3 .
185
ORBÁN 2 0 0 4 , 1 8 3 ; BÓNIS 1 9 9 9 , 1 2 3 .
186
ORBÁN 2 0 0 3 .
Kézirat. Kézirat; O R B Á N
2006.
EME REFORMÁ TUS KOLLÉGIUMÉPÍTKEZÉSEK ÉRDÉL YBEN A BAROKK ÉS KLASSZICIZMUS KORÁBAN
283
könyvtár archív fotókon még felfedezhető egykori berendezése a forrásokban szereplő Binetz Mózes keze munkája volt. „...az igaz, hogy imponens, de simplex, s éppen nem költséges". Néhány szó az épületekről Az enyedi építkezések ügyében az 1820-as években kinevezett konzisztóriumi biztos szavai találóan jellemzik a megrendelők fő gondját: a szegényes viszonyok közepette az építési költségek visszaszorítása volt az elsődleges szempont, az építtetők - főleg korszakunk első felében - általában a rövid távú igények minél kevesebb költséggel való kielégítésére törekedtek. Az építkezésekkel szemben tanúsított ilyesfajta hozzáállás még a 19. század kedvezőbb anyagi viszonyai között is érvényre juthatott: furcsa eset a nagyenyedi, ahol Schilling Boldizsár terveinek megvalósulását az egyébként a kor legjelesebb elméit felvonultató tanári kar foggal-körömmel meg szerette volna akadályozni, arra hivatkozva, hogy az túlméretezett, és felesleges költségeket okoz; mindezt annak ellenére, hogy a tekintélyes jövedelmekkel rendelkező intézmény az előzetes számítások szerint képes lett volna az építkezés végigvitelére. Igaz, hogy a nagyszabású együttes a század első felében nem valósulhatott meg teljes egészében, csak az nem világos a levéltári források szűkössége miatt, hogy ennek oka a hajdani professzorok gáncsoskodása vagy pedig az anyagi erőforrások megcsappanása volt. Annak ellenére, hogy a tárgyalt építkezések alapvetően a takarékossággal jellemezhetők, mindenképpen minőségbeli fejlődés mutatható ki a korszak erdélyi kollégiumépítéseinek alakulásában. A tárgyalt időszak kezdetén, a 18. század első felében ezek óriási visszaesést mutattak a fejedelemség korának hasonló építkezéseihez képest: a barakkszerű tákolmányokból álló telepen működő marosvásárhelyi kollégium, a nagyenyedi kollégium telepe vagy a későbbiekben épült, tetszetős megjelenése ellenére sem állandó, sövény és faelemek felhasználásával készült Okollégium semmiképpen nem vehette fel a versenyt a fejedelemség korának gyulafehérvári és kolozsvári épületeivel. Ennek oka a vallási diszkrimináció mellett bizonyára a század első felének kedvezőtlen gazdasági helyzetében keresendő, a császári és a katolikus egyházi építkezéseken kívül egyébként is ritkák ebben az időszakban Erdélyben a nagyobb szabású, igényesebb építkezések. A század derekán, a Mária Terézia és II. József korában beköszöntő gazdasági fejlődés és demográfiai növekedés kedvezően befolyásolta a protestáns kollégiumok építési kedvét is, ebben az időszakban emelkedtek az első, az idők viharait akár napjainkig is kiálló kollégiumok. Általában kétszintes, már időtálló anyagból készülő épületek jellemzik a korszakot (a marosvásárhelyi könyvtár és auditórium, a nagyenyedi Kiskollégium, a kolozsvári kollégium 80-as évekbeli bővítései). Szerény ornamentikájú, egyszerű épületekről van szó, melyek manzárdtetejükkel, egyszerű lizénás homlokzataikkal (Marosvásárhely), árkádos tornácaikkal (Nagyenyed) hűen tükrözik a kor késő barokk építészetének erdélyi formanyelvét. Igazi áttörést azonban a századforduló hozott kollégiumaink életében: a türelmi rendelet nyomán a protestánsok diszkriminációja végképp a múlté lett, az ugrásszerűen növekvő diáklétszám pedig az építkezések terén is cselekvésre késztette a református tanintézményeket. Szinte egy időben épült meg Marosvásárhelyen az Ugrai-féle szárny és Kolozsváron a ma is álló kollégiumépület, ugyanebbe a demográfiai és valláspolitikai változások által kiváltott építkezési hullámba sorolhatjuk a nagyenyedi Újkollégium mintegy húsz évvel később kezdődő munkálatait is. Ezen épületek architektúrája érezhetően igényesebb: a kolozsvári kollégium a tárgyalt épületek közül mind belső, mind külső kialakítására nézve kiemelkedik. Mindenikük háromszintes, hatalmas építmény (a marosvásárhelyi a város első háromszintes épülete). Közös sajátosságuk az udvar felőli homlokzatok mögött végighúzódó folyosó, Kolozsváron és Marosvásárhelyen az erdélyi késő barokkra jellemző nyitott árkádokkal, Enyeden már csak ablakok sorával áttörve. Az épületek helyiségei, akár osztálytermekről, akár lakószobákról van szó, ezekről a folyosókról nyílnak. Itt kell említenünk a kolozsvári épület belső udvarának esztétikai kvalitásait is. Az építészeti formaelemek általában a késő barokk örökségét hordozzák, érthető módon hangsúlyosabban klasszicizáló a később épült nagyenyedi Újkollégium homlokzata.
EME
284
ORBÁN JÁNOS
A református kollégiumok belső terei közül az auditórium (díszterem), valamint a könyvtár kapott fokozott figyelmet. Az auditórium igényesebb kialakítása korai forrásunkban, az 1714-es enyedi leltárban is jól érzékelhető. A 18. század első felében az enyedi Ókollégium épületében már tágas helyiséget szenteltek mindkettőnek; az 1770-es években Marosvásárhelyen az auditórium és könyvtár céljaira külön szárny épült. A kolozsvári kollégium auditóriumának és könyvtártermének napjainkig fennmaradt belső architektúrája jó képet nyújt az ilyen funkciójú terek belső építészetével szemben támasztott korabeli esztétikai elvárásokról. A két hosszanti elrendezésű, nagy belmagasságú csarnokot csehsüvegboltozatok fedik, az oldalfalakat párkányokkal lezárt falpillérek tagolják, ezek között íves záródású, méretes ablakok biztosítják a megfelelő megvilágítást - az építészeti formanyelv, a térkezelés több mindenben a 18. századi templomépítészet világát idézi. Az auditóriumban álló egykori fakarzat és orgona szintén a protestáns templomok belső tereire emlékeztet. Hasonló megoldások születhettek jóval korábban az enyedi Okollégiumban is, ahol 1734-ben az auditórium leírásakor a leltárkészítők még nyelvileg is a templom képének felidézésével írták le a helyiség ablakait („faragott kő mellyékű, templom ablaka formájára csinált három hosszú ablakok"). A fenségesség, az ünnepélyesség építészeti kifejezőeszközei áttevődésének a templombelsőből a kollégiumi auditóriumba a funkcióhoz kapcsolódó gyakorlati okai is voltak, hiszen az auditórium nagy gyakorisággal adott helyet istentiszteleteknek. A kolozsvári könyvtárban fakarzatok létezéséről nem tudunk, az 1920-as évekből származó fénykép a falak mentén, valamint a terem két oldalán két sorban álló könyvespolcokkal telezsúfolt termet tár elénk. A 19. század második évtizedében a falakat régiségeket ábrázoló rézmetszetek, illetve a nagy református patrónus, a könyvtáralapító Teleki Sámuel portréja díszítették, a Bánffyak jóvoltából egy Plutarkhosz-szobor is ide került. Arra viszont semmilyen jel nem utal, hogy az ekkoriban a költséges tanári lakások felépítésével bajlódó megrendelők a debreceni vagy a sárospataki kollégium egykorú könyvtárterméhez hasonló, reprezentatív helyiség kialakítására törekedtek volna. Korszakunkban a szegényes anyagi keretekből gazdálkodó erdélyi kollégiumok nemigen hozhattak létre a korabeli Nyugat-Európa színvonalán álló építészeti alkotásokat. Az épületek közül kevés nevezhető művészi igényűnek, általában a korabeli Erdély építészeti színvonalához mérve is egyszerűek, jelentőségük, értékük inkább történeti, mintsem esztétikai. Ennek ellenére az Erdélyi Nagyfejedelemség építési viszonyainak, megrendelői igényeinek és lehetőségeinek hiteles lenyomatai, így módszeres kutatásuk előfeltétele a korszak művelődéstörténete és építészettörténete megértésének.
IRODALOM ÁCS
T. 2004
Bolyai János új arca - a hadi mérnök. Budapest.
1938
A gernyeszegi Teleki-kastély. Budapest.
1999
A marosvásárhelyi céhek tárgyi emlékei. In: Pál-Antal Sándor-Szabó Miklós (szerk.): Marosvásárhely történetéből. Marosvásárhely.
1943
Erdélyi városok képeskönyve 1736-ból. EM XLVIII, köt., 1. sz.
1819 1820 1821 1822 1823 1824
Calendarium novum, ad Annum MDCCCXIX. Claudiopoli. Calendarium novum, ad Annum bissextilem MDCCCXX. Claudiopoli. Calendarium novum, et vetus ad Annum vulgarem MDCCCXXI. Claudiopoli. Calendarium novum, et vetus ad Annum vulgarem MDCCCXXH. Claudiopoli. Calendarium novum, et vetus ad Annum vulgarem MDCCCXXIII. Claudiopoli. Calendarium novum, et vetus ad Annum bissextilem MDCCCXXIV. Claudiopoli.
BÍRÓ J.
BONIS J.
BORBÉLY A .
CALENDARIUM
EME REFORMÁ TUS KOLLÉGIUMÉPÍTKEZÉSEK ÉRDÉL YBEN A BAROKK ÉS KLASSZICIZMUS KORÁBAN
285
CSANAK D . , F .
1983
Két korszak határán. Teleki József, a hagyományőrző és a felvilágosult gondolkodó. Budapest.
1897
A szászvárosi ev. ref. Kún Kollégium története. Szászváros.
2000
A marosvásárhelyi református egyházközség élete 1556-1948. Marosvásárhely.
1895
A székelyudvarhelyi ev. ref. Kollégium múltja és jelene. Székelyudvarhely.
1966
Scholabeli állapotok Apáczai Csere János Kolozsvárra jövetele előtt. In: Keserű Bálint (szerk.): Adattár XVII. századi szellemi mozgalmaink történetéhez II. Apáczai és kortársai. Budapest-Szeged.
DÓSAD. FARCZÁDY E.
GÖNCZI L.
HEREPEI J.
J A K Ó Z S . - JUHÁSZ I.
1979
Nagyenyedi diákok. 1662-1848. Bukarest.
1998
Marosvásárhely régi épületei. Marosvásárhely.
2005
Backamadarasi Kiss Gergely. Kolozsvár. Erdélyi Református Egyháztörténeti Füzetek 15.
1896
A marosvásárhelyi evang. reform. Kollégium története. Marosvásárhely.
2003
Késő reneszánsz építészet Erdélyben Budapest-Kolozsvár.
KERESZTES, G Y .
KOLUMBAN V . J.
KONCZ J.
KOVÁCS A .
KRIZBAI J.
LUKINICHI.
1997 Nagyenyed. Bethlen Gábor Kollégium. Kolozsvár. Erdélyi műemlékek 28. (Szerk.) 1926 Nagyenyedi Album Budapest.
NAGY M.. B.
1970a
Függelék. A kötetben szereplő kolozsvári művészek és kézművesek adatai. In: Uő: Reneszánsz és barokk Erdélyben. Bukarest. 293-329. 1970b A zsibói kastély. In: Uő: Reneszánsz és barokk Erdélyben. Bukarest. 190-202. 1977a Leder József építőmester (1749-1814). In: Uő: Stílusok, müvek mesterek. Bukarest. 50-69. 1977b Türk Antal építőmester (1750-1798). In: Uő: Stílusok, művek, mesterek. Bukarest. 32^19. 1977c Városrendezés Kolozsvárt és Máramarosszigeten a múlt század első felében. In: Uő: Stílusok, művek mesterek. Bukarest. 126-137. 1977d Művészek és mesterek Kolozsvárt (1700-1850). In: Uő: Stílusok, művek mesterek Bukarest. 177-260. ORBÁN J.
2003 2004 2005 2006
Teleki Sámuel építkezései Marosvásárhelyen a 18-19. század fordulóján. Kézirat. A sáromberki református templom építéstörténete. In: Kovács Zsolt (szerk.): Erdély XVIIXVIII. századi építészeténekforrásaiból. Kolozsvár. Teleki Sámuel sáromberki kastélya. Kastélykrónika. II. évf., 1. sz., 30-33. Egy főúri család temetkezőhelyének kialakulása a 18-19. században. Adatok a sáromberki Teleki-kripta építéstörténetéhez. Dolgozatok az Erdélyi Múzeum Érem- és Régiségtárából. Új sorozat, I (XI). köt. 205-225.
POKOLY J.
1904
Az erdélyi református egyház története. III. Budapest.
SZATHMÁRY K., P.
1868
A gyulafehérvár-nagyenyedi Bethlen-főtanoda története. Nagy-Enyed.
1905
A Kolozsvári Református Collegium története. Kolozsvár.
TÖRÖK I.
EME
ORBÁN JÁNOS
286
ŢOCA, M .
1969
Cîteva lămuriri în legătură cu viaţa şi activitatea arhitectului Ladislau Ugrai. Studii şi Cercetări de Istoria Artei. Seria Artă Plastică. Tom. XIV., nr. 2. 327330.
1903
Bethlen Gábor kollégiuma Első füzet. Nagyenyed.
VÁRÓ F. ZÁDOR A . - R A D O S J .
1943
A klasszicizmus építészete Magyarországon. Budapest.
1896
A Bethlen-kollégium legújabb története. Nagyenyed.
(SZ.N.)
LEVÉLTÁRI FORRÁSOK ERDREFFŐKONZISZTLVT
Erdélyi Református Egyházkerület Kolozsvári Gyűjtőlevéltára. Az Erdélyi Református Főkonzisztórium Levéltára KVÁLVT-KVREFKOLLLVT
Az Országos Levéltár Kolozs Megyei Igazgatósága - Arhivele Naţionale Direcţia Judeţeană Cluj. A Kolozsvári Református Kollégium levéltára KVÁLVT-TELSBLVT
Az Országos Levéltár Kolozs Megyei Igazgatósága - Arhivele Naţionale Direcţia Judeţeană Cluj. A Teleki család sáromberki levéltára MOL—TELMVLVT
Magyar Országos Levéltár. A Teleki család marosvásárhelyi levéltára MVÁLVT-MVREFKOLLLVT
Az Országos Levéltár Maros Megyei Igazgatósága - Arhivele Naţionale Direcţia Judeţeană Mureş, A Marosvásárhelyi Református Kollégium levéltára, AB. MVTELKT-TSZLVT
Marosvásárhelyi Teleki Könyvtár. Teleki Sámuel Személyi Levéltár BETHLENKOLLDOKKT, M s
A Nagyenyedi Bethlen Kollégium Dokumentációs Könyvtára. Kéziratok
THE CONSTRUCTION PROCESS OF THE CALVINIST COLLEGES FROM TRANSYLVANIA IN THE PERIOD OF THE BAROQUE AND CLASSICISM. THE COLLEGES FROM ALUD, TÂRGU-MUREŞ AND CLUJ-NAPOCA (ABSTRACT)
The constructions of the Calvinist colleges were mainly a result of the economic development from the second part of the 18th Century. These institutions represent a less studied area of the Transylvanian architecture. Art historians - except Margit B. Nagy, who had discussed certain issues related to the Calvinist College in Cluj-Napoca - failed to focus on the issue of these buildings, concentrating mainly on the monographs of the educational institutions, written at the end of the 19th Century. The present paper represents an attempt to study the structures of the buildings from Aiud, Târgu-Mureş and Cluj-Napoca based on the archival sources related to the historical edifices of the Baroque and Classicist periods. In Aiud (Nagyenyed) the construction process of the Old College (burned and pulled down in 1849 started in the first half of the 18th Century, followed by the construction of the Little College, finished under the patronage of Sámuel Teleki with the contribution
REFORMÁ TUS KOLLÉGIUMÉPÍTKEZÉSEK ÉRDÉL YBEN A BAROKK ÉS KLASSZICIZMUS KORÁBAN
EME 287
of the master builders from Târgu Mureş, the mason Paul Schmidt and the carpenter Mihály Győrfí. The same craftsmen took part in the construction project of Teleki's castle from Dumbrăvioara as well. The new requirements of the college from the 1820's resulted the development of a grandiose construction project. The plan of the four winged, three storey building with two interior courts of the New College was elaborated by the architect Boldizsár Schilling. From this project only the southern wing was finalized between 1826 and 1836, by György Winkler, mason from Cluj-Napoca. In Târgu-Mureş (Marosvásárhely) the construction works of the library and the auditorium during 1777 and 1779 (buildings that no longer exist today) had been conducted by the mason Paul Schmidt with the assistance of many other masters (i.e. the framer Vilmos Müncher, the carpenter Mátyus etc.). Between 1801 and 1804 these works were followed by the edification project of the northern wing, designed by László Ugrai and carried out by the masons Constanz Schmidt and Iohannes Sommer. The roof is the work of Christian Schön, a carpenter from Rupea. During the 1780's the old building of the college in Cluj-Napoca (Kolozsvár) dating from the 17th Century was extended with a new wing. The works were led by the master from Cluj, Joseph Leder. With the aid of the archival sources one can reconstruct the list of the majority of the masters who took part in the construction works. The wing was situated on the western side of the old college, approximately on the place of the present building, which was built after the great fire from 1798, between 1799 and 1802 according to the instructions of master Leder. Beside the carpenters Mihály Fűzi and István Jónás, the ironworker István Ungvári and the stone-sawyer Mihály Schindler also took part in the construction process. The library and auditorium were finished later on, between 1817 and 1819 with the participation of the mason Ferenc Gold and the carpenter István Binetz.
EME
EME
1. t á b l a
1. A nagyenyedi Ókollégium épülete, 1884 (fénykép a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium könyvtárának a tulajdonában); 2. A nagyenyedi kollégium állapota az 1849. évi dúlás után (Lukinich 1926, 153)
EME
2. t á b l a
1. A nagyenyedi Kiskollégium (Lukinich 1926, 153); 2. Az Újkollégium utcai homlokzata (2005); 3. A nagyenyedi kollégium udvara (2005)
EME
3. tábla
1. A nagyenyedi Újkollégium belső homlokzata (2005); 2. A marosvásárhelyi kollégium bővítéséhez Teleki Sámuel által készíttetett terv 1782 (ERJFLvt. 25/1782)
EME
4. tábla
1. Joseph Spitaltzki fedél székterve a marosvásárhelyi kollégiumhoz (MvÁLvt.-MvRKollLvt. 201. csomó, 23); 2. Johannes Sommer kolozsvári pallér tervrajza a marosvásárhelyi tanári lakásokhoz (MvÁLvtMvRKollLvt. 430)
EME
5. t á b l a
1. A marosvásárhelyi kollégium napjainkban már nem létező könyvtárának és auditóriumának épülete (Orbán Balázs felvétele); 2. A marosvásárhelyi kollégium Ugrai László tervezte északi szárnya; 3. A kolozsvári kollégium főhomlokzata a 20. sz. elején (képeslap).
EME
6. t á b l a
1. A kolozsvári kollégium belső udvara (2005) 2. A kolozsvári kollégium főbejárata (2005) 3. A főbejárat fölötti, a belső udvarra néző oszlopos erkély (2005)
EME
7. t á b l a
1-2. A kolozsvári kollégium auditóriuma és könyvtárterme, 1920-as évek, (ERELvt. Kolozsvár, Darkó-Debreceni Gyűjtemény, 23. doboz, Vegyes fényképek)
EME
8. t á b l a
1. A kolozsvári kollégium egykori könyvtárterme (2005) 2. Falpillér a kolozsvári kollégium egykori könyvtárterméből (2005) 3. Bővítési terv a kolozsvári kollégiumhoz, 1770-es évek (ERFLvt. 1777/46)
EME
9. t á b l a
1. Kötővas a kolozsvári kollégium egykori könyvtárterméből (2005) 2. A marosvásárhelyi épületek helyszínrajza, 1774 (MvÁLvt.-MvRKollLvt. 201. csomó, 28)
EME