Az idősebb emberek számára

54

Összefoglaló közlemény

Dr. Ellen Freiberger



Prof. dr. Cornel Sieber

Egyedülálló idős emberek fizikai tréningje Kommentár: Dr. Bálint Géza, Székely Réka

Rendszeres mozgással, testedzéssel a mobilitás idős korban is javítható. Már a mindennapi, szokványos testmozgás (pl. séta, házimunka) is kedvezően befolyásolja az időskori mozgásképességet. A célzott edzésprogramok (egyensúlyfejlesztés, gyorsasági/erőnléti tréning, a kognitív viselkedés fejlesztése) szintén pozitív hatásúak. A mobilitás javítását célzó beavatkozások tervezésében figyelembe kell venni a mozgástól és az eleséstől való félelmet mint korlátozó tényezőt. Kulcsszavak: E DZÉS, ELESÉSEK, FIZIKAI AKTIVITÁS, IZOMTÖMEGVESZTÉS, KOGNITÍV ZAVAROK, MOBILITÁS, POSZTURÁLIS KONTROLL, TESTMOZGÁS

A

z idősebb emberek számára fölbecsülhetetlen jelentőségű a mobilitás megőrzése, mivel az nélkülözhetetlen eleme az önállóság, az életminőség és a szociális aktivitás megőrzésének a funkcióképesség, fogyatékosság és egészség nemzetközi osztályozása (Iternational Classification of Functioning, Disa­bi­ lity and Health, ICF)26 szerint.10 A mobilitást meghatározó három terület – egyéni adottságok, feladat/helyzet, környezet – kölcsönösen meghatározó befolyással vannak egymásra (1. ábra). Mire kell ügyelnie az orvosnak a mobilitással kapcsolatban? Elsődleges fontossággal bír az önállóság megőrzése idős korban, lehetőség szerint jó egészségi állapot mellett; meg kell próbálni megakadályozni a cselekvőképesség hanyatlását, pl. a mobilitás csökkenését. A mobilitás csökkenése fontos jele lehet összetett orvosi problémáknak, ám szociális nehézségekre is utalhat. Ebben a cikkben a mobilitás dimenzióira, illetve a hatékony beavatkozás lehetséges módjaira összpontosítunk, a hangsúlyt a mozgásképességre, nem pedig a pas�szív mozgatásra helyezve.6

Hol tartunk? Az időskori mobilitás kapcsán nem csupán az olyan fiziológiai változásokra kell gondolnunk, mint az izomerő-csökkenés vagy az egyensúly zavarai, hanem a kognitív változásokra (pl. az exekutív funkció változására) és az olyan pszichés jelenségekre is, mint a mozgástól vagy az eleséstől való félelem. A mobilitás korlátainak korai felismeréséhez kihívást jelentő helyzeteket kell teremteni (pl. séta, beszélgetés közben). A mobilitás megítélésekor nem feledkezhetünk meg a környezeti hatásokról, így az épített környezet akadályairól sem.

A mobilitás dimenziói A mobilitásnak a mai napig nincs általános érvényű definíciója, csak különféle modellek léteznek.25 Egyértelmű, hogy a mobilitás nem pusztán a megtett kilométerek alapján ítélendő meg, a fogalomnak ki kell terjednie az idősebb személyeknek az úti célok, időpontok, útvonalak és közlekedési eszközök közti választási lehetőségeire is.6 Ezért tehát az önellátó idős emberek mobilitását többdimenziós szerkezetként kell szemlélnünk, benne

Friedrich-Alexander Egyetem, Geriátriai Intézet, Erlangen-Nürnberg

a különböző mobilitási képességek spektrumával. Az időskori mobilitás fiziológiai, pszichológiai és pszichoszociális változások, környezeti hatások és kihívások, valamint az anyagi források függvénye.14,25 Mobilitáson többnyire azt értjük, hogy az egyén milyen mértékben képes a térbeli mozgásra (szállítóeszköz igénybevételével vagy anélkül) céljainak elérése és feladatainak teljesítése érdekében. A tér az illető lakása, illetve személyes élettere (life space) lehet.25,26 Az izomzat fiziológiai megváltozása és ennek hatása a mobilitásra

Hosszú időn át az izom­tömeg­vesz­ tést tekintették a mobilitáscsökkenés fő okának,15 hosszú távú tanulmányok és áttekintő vizsgálatok eredményei azonban azt mutatták, hogy az izomtömeg csökkenése nem párhuzamos az izomműködés megváltozásával.16,23 Újabb tanulmányok tanúsága szerint az izomműködés szempontjából a dinamikus és a statikus izomerő bír nagy jelentőséggel;22 továbbá a neuromuszkuláris aktivációs folyamatok szerepe sem elhanyagolható.5,16 Az izomrostok neuromuszkuláris aktiválása a motoneuronok közreműködésével valósul meg. A motoneuron „motoros egységet” képez az aktivált izomrosttal.4 Az izomműködés csökkenése bekövetkezhet a motoros egységek korlátozott aktivációja, csökkent intramuszkuláris koordináció vagy az antagonista izmok járulékos aktiválódása miatt.4,19 Az izmon belüli koordinációt a működésbe vont izomrostok, illetve motoros egységek száma határozza meg. Az életkor előrehaladtával

Orvostovábbképző Szemle XXI. évf. 5. szám, 2014. május • Egyedülállók fizikai tréningje

1. ábra. Az egyén, a környezet és a feladat/ helyzet közötti kölcsönhatás

Feladat/ helyzet

Egyén

a motoros egységek száma csökken, illetve a motoros egységek átszerveződnek, s ez a statikus és a dinamikus izomteljesítmény romlásával jár.4,16 Az öregedéssel és az elesés kockázatával kapcsolatos újabb tanulmányok eredményei arra utalnak, hogy a dinamikus izomerő gyorsabb elvesztése nagy szerepet játszik a mobilitás hanyatlásában.4,16

Környezeti tényezők

sével járnak együtt.24 A tanulmányból kiderült, hogy a beszéd közbeni járás (walking-while-talking [WWT]) sebességének másodpercenként 10 cmrel való csökkenése a csonttörési kockázat 12%-os növekedésével, valamint a mozgáskorlátozottság kialakulásának, illetve a halandóságnak a 13%-os növekedésével jár együtt. Klinikai jelentőség

Klinikai jelentőség Az időskori mobilitás szempontjából a statikus és dinamikus izomerő csökkenésének különösen nagy jelentősége van, ezért ezeket a tényezőket vizsgálni és megfelelő edzésprogramokkal javítani kell.

Kölcsönhatás a mobilitás és a kognitív működés között

Az életkor előrehaladtával mind több kognitív erőforrást kell igénybe venni a poszturális kontroll fenntartásához.24,27 Ezzel összefüggésben figyelni kell arra, hogy az önmagukat ellátó idősebb emberek mobilitásának csökkenése kezdetben csupán kihívást jelentő, komolyabb kognitív erőforrásokat igénylő helyzetekben mutatkozik meg.14,27 Egy friss tanulmány eredményei szerint a mobilitás és a járóképesség kogníció–motorika modellje igen alkalmas azoknak a mobilitási problémáknak a korai kimutatására, amelyek a későbbiek során esendőséggel, korlátozottsággal és a mortalitás növekedé-

Fontos, hogy a fizikális változásokon túl figyelmet fordítsunk az időskori kognitív változásokra is, amelyek az életkor előrehaladtával számottevően korlátozhatják a mobilitást. Kognitív változásra utalhat pl. a Mini-Mental teszt (MMSE), az órarajzolási teszt, vagy ha az idős páciens feledékenyebbé válik, nem találja a megfelelő szavakat. Kognitív zavar megalapozott gyanúja szakszerű kivizsgálást igényel. Kölcsönhatás a mobilitás motorikája és a félelem között

Számos idős ember félelmet érez, amikor elhagyja belakott környezetét, ezért új szokásokat vesz fel pl. az úttesten való átkeléssel kapcsolatban, vagy kerüli a lépcsőket és egyéb környezeti akadályokat.1,13 A házon kívüli mozgástól való félelem növeli a 3 és fél éven belül, illetve 6 hónapon belül kialakuló mobilitási korlátozottság kockázatát.13 Az eredményeket ös�szegezve megállapíthatjuk, hogy az

eleséstől való félelemmel kapcsolatban sokkal több tanulmány született, mint a mobilitásra vonatkozó aggodalmakról. Mindamellett a félelem igen fontos szerepet játszik a mobilitási korlátok kialakulásában (függetlenül attól, hogy az elesés vagy a házon kívüli mozgás képezi a félelem tárgyát).1 A félelem hatására megváltozik a magatartás (a páciens csökkenti a járási sebességét és kevesebbet mozog), ez pedig kedvezőtlenül befolyásolja az egészségi állapotát. A testmozgás csökkentése következtében beszűkülnek a mozgáshoz szükséges képességek. Ez tovább fokozza a mozgással kapcsolatos aggodalmakat, és így halad előre az önmagát gerjesztő folyamat spirálja a test funkcióképességének és az önállóságnak az elvesztése felé (2. ábra). Klinikai jelentőség Az idős embereket rendszeresen ki kell kérdezni esetleges egyensúlyzavaraikról és az eleséstől való félelmeikről. Az ilyen félelmek óvatosságot szülnek – az idős ember kerüli a számára veszélyesnek tűnő helyzeteket. Ugyanakkor a szorongás és az erős félelem ellen föl kell venni a harcot akkor, ha mindennapi tevékenységeiben akadályozzák a pácienst, pl. saját lakásában nem mer fölmenni a lépcsőn, vagy ki sem mer lépni a lakása ajtaján.

Kölcsönhatás a mobilitás és a környezet között

A környezet–mobilitás kölcsönhatás oksági összefüggései tisztázatlanok.14 Elképzelhető, hogy a csökkent mobilitású idősebb emberek hamarabb találják akadályozónak a személyes környezetüket és vesznek tudomást

55

56

Összefoglaló közlemény

2. ábra. A félelem és a félelem testmozgásra/ mobilitásra gyakorolt hatásai alkotta spirál

Félelem/aggódás/rettegés

az egyes akadályokról.12 Ugyanakkor a követelményeket támasztó környezet (pl. lépcső, egyenetlen út) láthatóvá is teheti a mobilitás csökkenését.12,14,25 Hanyatló erőnlét – csökkenő statikus és dinamikus izomerő – mellett komoly mobilitási erőpróba lesz az olyan mindennapi feladatokból, mint a villamosra vagy buszra szállás, a közlekedési eszközről való leszállás.25 A mobilitás és a környezet kölcsönhatásának felmérésekor fontos szem előtt tartani, hogy házon belüli vagy házon kívüli helyzetről van-e szó. Ha az idős ember az otthonában is képtelen boldogulni, annak sokkal súlyosabb következményei lehetnek, mint annak, ha csak a házon kívüli környezettel nem tud megbirkózni. Ha a lakásban mobilitási akadályok vannak – pl. meredek lépcső vezet a sorház emeleti szintjére –, akkor önmagában az a tény, hogy igen gyakran kell ennek a kihívásnak megfelelni, jelentősen növeli a kockázatot.17 Egy meredek lépcső a színházban távolról sem befolyásolja olyan mértékben az idős ember mobilitását, mint egy ugyanolyan meredek lépcső a lakásában. Klinikai jelentőség Ki kell kérdezni az idős pácienst azokról a lakáson belüli és lakáson kívüli környezeti tényezőkről, amelyek korlátozzák a mozgását. Előfordulhat, hogy a háziorvosnak az otthonában kell meglátogatnia őt, ha a közlekedése nem megoldható. Fontos tisztázni, hogyan lehet segédeszközökkel (pl. kerekes járókerettel) vagy kísérő személy segítségével minél tovább fenntartani a mobilitást.

A testmozgás/mobilitás korlátozása

A test működőképessé­ gének csökkenése

A testmozgás/mobilitás további korlátozása

A mobilitás javítása edzéssel A sporttudomány hangsúlyosan megkülönbözteti a testmozgást (TM) az edzéstől. A TM fogalomkörébe tartozik minden olyan mozgás, amely a test energiafelhasználását az alapszint fölé emeli. Ezzel szemben edzésnek csak a célzott, tervezett és bizonyos elvek alapján felépített mozgásprogramok tekinthetők.3 Sajnos a két fogalom nem mindig válik külön egyértelműen; gyakran előfordul, hogy TM (angolul: physical activity) címszó alatt valójában célzott és tervezett edzésprogramokat (angolul: exercise) tárgyalnak. Bebizonyosodott, hogy már az egyszerű séta is meghosszabbítja a mobilitás megtartásának idejét, 21 ám az alább részletezendő tanulmányok legtöbbjében edzésprogramok hatását vizsgálták. Ettől függetlenül a jövőben szem előtt kell tartani, hogy a hatékony edzésprogra-

mok sem felelnek meg valamennyi idősebb ember számára, és a választott programokon belül is előnyben részesítendők a személyre szabott változatok.11,17,18 Ezért megfelelő felmérésekre van szükség, hogy azokra építve hatékony, egyedi beavatkozási terveket készíthessünk. Fizikális terület

Az izomzat és az egyensúly fizikális változásainak az időskori mobilitásra gyakorolt jelentős befolyása alapján logikusnak tűnik, hogy a hatékony edzésprogramoknak tartalmazniu­k kell egyensúly- és erőnléti tréninget.20 Nemzetközileg elismert, individualizált edzésmódszer az OTAGO program.2 Ezt különösen a 80 évesnél idősebb nők körében találták igen hatékonynak.2 Egy másik nagy tanulmányban kimutatták, hogy a fizikális funkció hullámzása – egyszer jobb, másszor gyengébb működési állapot – kombinált edzésprogrammal befolyá-

Orvostovábbképző Szemle XXI. évf. 5. szám, 2014. május • Egyedülállók fizikai tréningje

solható, s így hosszabban fenntartható a jobb mobilitási állapot.11 Az edzésprogram ez esetben is járási, erőnléti és az egyensúlyérzéket javító elemekből állt, hajlékonyságot javító gyakorlatokkal kiegészítve. Saját kutatásaink alátámasztják ezeket az eredményeket; hasonló programmal hosszú távon hatékonyan javítottuk a test működőképességét.7 A dinamikus izomerő javítását célzó edzés jobb hatással van az idősebbek testi funkcióira és mobilitására, mint a statikus izomerőt fejlesztő gyakorlatok.16

közösen felállítani a rövid és hosszú távú célokat. Szükség van a kitűzött célok elérése érdekében használt stratégiák és megvalósítási módok rendszeres felülvizsgálatára, esetleg módosítására is.7,8,9 Klinikai jelentőség Az idősebb pácienseket ki kell kérdezni arról, hogy milyen konkrét helyzetekben ébred föl bennük a mozgástól, illetve eleséstől való félelem. Ezután közösen kell keresni a megoldási lehetőségeket, hogy azokra építve megfelelő egyéni célokat és változtatási stratégiákat tűzhessünk ki.

Klinikai jelentőség

Nyilatkozat. A szerzők nem jeleztek érdekütközést.

Az orvos ajánlhatja az OTAGO programot az idős beteg fizioterápiás kezelésére. Kifejezetten idősek számára kidolgozott hatásos kombinált edzésprogramok sajnos csak helyi szinten állnak rendelkezésre, de érdemes érdeklődni felőlük pl. a helyi sportegyesületeknél. Az edzésprogramnak minden esetben tartalmaznia kell erő- és egyensúlyfejlesztő, valamint járásjavító elemeket is.

MOBILITÄT IM ALTER: TRAININGSASPEKTE BEI SELBSTÄNDIG LEBENDEN MENSCHEN • VOL 138 / NO 40 / 2013 / DEUTSCHE MEDIZINISCHE WOCHENSCHRIFT

A viselkedéshez kapcsolódó terület

Az idősebbek életében jelentős helyet foglal el az eleséstől való félelem (lásd előbb). A félelem folyamatok sorozatát indítja el, melyek mind kedvezőtlenül befolyásolják a mobilitást és az elesés kockázatát. Saját kutatásaink azt mutatták, hogy az elesés megelőzésére irányuló hatékony intézkedések figyelembe veszik ezt a pszichés vonatkozást;7,8 és integrálják az ICF modell további személyiségi tényezőit is26 egy holisztikus és az erőforrásokból kiinduló egységes programba. Az intézkedések kognitív viselkedési alapokon nyugszanak a félelmet kiváltó helyzet valós veszélyeinek azonosításával és felmérésével. A továbbiakban a páciens részvételével kell keresni a megoldási lehetőségeket, majd

Levelezési cím: [email protected] Irodalom: 1. Avineri E, Shinar D, Susilo YO. Pedestrians, behaviour in cross walks: the effects of fear of falling and age. Accid Anal Prev 2012;44:30–34 2. Campbell J, Robertson C, Gardner M, et al. Falls prevention over 2 years: a randomized controlled trial in women 80 years and older. Age Ageing 1999;28:513–518 3. Caspersen CJ, Christenson GM. Physical activity, exercise, and physical fitness: Definitions and distinctions of health-related research. Public Health Reports 1985;100:126–131 4. Clark DJ, et al. Impaired voluntary neuromuscular activation limits muscle power in mobility-limited older adults. J Gerontol 2010;65:495–502 5. Doherty T. Physiology of aging: aging and sarcopenia. J Appl Physiol 2003;95:1717–1727 6. Drebenstedt C, Kaiser HJ, Sieber C. Immobilität im Alter: Fahrtauglichkeit, Gang und Stürze. Dtsch Med Wochenschr 2011;136:2002–2004 7. Freiberger E, et al. Long-term effects of three multicomponent exercise interventions on physical performance and fall-related psychological outcomes in community-dwelling older adults: a randomized controlled trial. J Am Geriatr Soc 2012;60:437–446 8. Freiberger E, et al. Physiological and psychological effects of a multi-modal intervention on fall risk: a cluster randomized controlled trial in the general practitioner setting [PreFalls NCT01032252]. Clin Interv Aging 2013; in press 9. Freiberger E. Sturzprävention bei älteren Menschen – Die Angst erkennen. Physiopraxis 2007;5:24–27

10. Gill TM, et al. The dynamic nature of mobility disability in older persons. J Am Geriatr Soc 2006;54:248–254 11. Ip EH, et al. Physical activity increases gains in and prevents loss of physical function: results from the Lifestyle Interventions and Independence for Elders Pilot Study. J Gerontol 2013;68:426–432 12. Rantakokko M, et al. Perceived barriers in the outdoor environment and development of walking difficulties in older people. Age Ageing 2012;41:118–121 13. Rantakokko M, et al. Fear of moving outdoors and development of outdoor walking difficulty in older people. J Am Geriatr Soc 2009;57:634–640 14. Rantanen T. Promoting mobility in older people. J Prev Med Public Health 2013;46(Suppl. 01):50–S54 15. Reid KF, et al. Muscle power failure in mobility-limited older adults: preserved single fiber function despite lower whole muscle size, quality and rate of neuromuscular activation. Eur J Appl Physiol 2012;112:2289–2301 1 6. Reid KF, Fielding RA. Skeletal muscle power: a critical determinant of physical functioning in older adults. Exerc Sport Sci Rev 2012;40:4–12 17. Rockwood K. Making mobility-related disability better: a complex response to a complex problem. BMC Med 2012;10:121 18. Rose DJ. Preventing falls among older adults: no „one size suits all” intervention strategy. J Rehabil Res Dev 2008;45:1153–1166 19. Russ D, et al. Evolving concepts on the age­ related changes in „muscle quality”. J Cachexia Sarcopenia Muscle 2012;3:95–109 20. Sherrington C, Tiedemann A, Fairhall N, et al. Exercise to prevent falls in older adults: an updated meta-analysis and best practice recommendations. N S W Public Health Bull 2011;22:78–83 21. Simonsick EM. Just get out the Door! Importance of walking outside the home for maintaining mobility: Findings from the Women,s Health and Aging Study. JAGS 2005;53:198–203 22. Skelton DA, et al. Strength, power and related functional ability of healthy people aged 65–89 years. Age Ageing 1994;23:371–377 23. Steib S, Schoene D, Pfeifer K. Dose-response relationship of resistance training in older adults. Med Sci Sports Exercise 2010;42:902–91410.1249/ MSS.0b013e3181c34465 24. Verghese J, et al. Mobility stress test approach to predicting frailty, disability, and mortality in high-functioning older adults. JAGS 2012;60:1901–1905 25. Webber SC, Porter MM, Menec VH. Mobility in older adults: a comprehensive framework. The Gerontologist 2010;50:443–450 26. WHO. International Classification of Functioning, Disability and Health (ICF). Genf, World Health Organization 2005; http://www.who.int/ classifications/icf/en/ letzter Zugriff 5.8.2013) 27. Yogev-Seligmann G, Hausdorff JM, Giladi N. The role of executive function and attention in gait. Movement Disorders 2008;23:329–342

57

58

Összefoglaló közlemény

Kommentár Egyedülálló idős emberek fizikai tréningje

A

szerzők igen fontos kérdésr­e hívják föl a figyelmet, hiszen egyre több az egyedülálló idős ember, és az ipari társadalmak, köztük hazánk népessége gyermekkorától mozgásszegény életmódot folytat. Nem mindegy azonban, hogy valaki a fizikai és mentális fittség milyen állapotában éri meg az időskort. Akik időskorukig megfelelően aktívak voltak fizikailag és mentálisan egyaránt, azok nagy valószínűséggel aktívak maradnak időskorban is. Ez persze genetikai, szociális, környezeti tényezők kedvező összműködésén is alapul, s nemcsak orvosi-egészségügyi, hanem jórészt társadalmi tényezők határozzák meg. Másrészt a törékeny, fizikailag és mentálisan nem fitt idős ember még családban, közösségben is izolálódhat, elmagányosodhat, ami tovább rontja a helyzetét. A testileg-mentálisan fitt idős embert betegségek, lelki megrázkódtatások, hosszas kényszerű inaktivitás tehetik sérülékennyé, esékennyé. Fontos, hogy az ilyen idős személyek fittségét mielőbb helyreállítsuk, mert ez legtöbbször sikeres. A fizikai és a mentális fittség összefüggése

A fizikai és a mentális fittség összefügg. Újabb vizsgálatok mutatták ki, hogy az aktívan működő izmokban gyulladáscsökkentő citokinek,1,2 valamint agyi eredetű neuropátiás faktor (brain derived neuropathic factor, BDNF) termelődnek. Ez utóbbi az agyban is termelődik, szintje alacsony Alzheimer-kórban, depresszióban és kognitív zavarokban, de egyes kardio­ vaszkuláris állapotokban is.3 Hiánya izomműködéssel pótolható.

Az inaktivitás „diseasom”-ja

Pedersen4 írta le az inaktivitás „diseasom”-ját („betegségkészletét”). A „diseasome” fogalmat egyébként Barabási Albert László USA-ban élő székely fizikus alkotta meg a genom és proteom mintájára.5 A „diseasom” genetikailag, molekulárbiológiailag, társadalmi jelentkezésben rokonítható

Dr. Bálint Géza Az MTA doktora, főorvos, nyugalmazott főigazgató, Országos Reumatológiai és Fizioterápiás Intézet, Budapest

betegségeket fog egybe. Az inaktivitás diseasomja a kardiovaszkuláris betegségeket, a 2-es típusú diabéteszt, a vastagbélrákot, az obezitást és a depressziót foglalja magába, és jellemző rá a szervezet alacsony szintű, de állandó gyulladásos aktivitása, melyet a C-reaktív protein kissé emelkedett szintje jelez.5 A rendszeres, aktív izommunka nagy mennyiségű antiinflammációs citokin termelése révén ezt az alacsony inten­zi­tá­­ sú gyulladást szignifikánsan csökkenti. A fizikai aktivitás betegségmegelőző és gyógyító hatása

Számos egyéb vizsgálat mellett Warburton és mtsai másfélmillió 18– 65 éves, egészséges személyt évekig (átlagosan 11 évig) követő vizsgálat metaanalízisét végezték el.6 Kiderült, hogy a másfélmillió egészséges személy egyharmada hetente

legalább 5 napon át legalább 30 percig izzadást, lihegést okozó fizikai aktivitást végzett. E személyek korai mortalitása és morbiditása – szív-ér rendszeri betegségek (beleértve a hipertóniát és a stroke-ot is), 2-es típusú diabétesz, vastagbélrák, posztmenopauzális mellrák, oszteoporózosis, illetve oszteo­poro­tikus törések előfordulása és halálozása – 30%-kal csökkent. Vagyis a leggyakoribb, a legnagyobb társadalmi-gazdasági terhet okozó betegségek primer módon, egyszerűen, olcsón, nagy százalékban megelőzhetők, de a már fennálló betegségek kórjóslata is javítható. Ugyancsak e metaanalízis adataiból derül ki, hogy ha az izomtömeg évente több mint 1,5%-kal csökken, vagy ha a kéz szorítóereje 21 kg-nál kisebb, akkor az illető nagy valószínűséggel néhány éven belül fogyatékosságot okozó betegségben betegszik meg.6 Kimutatták azt is, hogy az időskori eleséseket és az ebből adódó sérüléseket, töréseket a fizikai aktivitás, valamint a taj-csi szignifikánsan csökkenti.7 Érdemes lenne tehát a fizikai aktivitás számos betegségre érvényes primer prevenciós hatását még szélesebb körben ismertetni, bár hazánkban e téren igen sokat tett a Magyar Sporttudományi Társaság, a Magyar Gyógytornászok Egyesülete, a Magyar Osteoporosis és Osteoarthrológiai Társaság, az Osteoporosis Betegek Magyarországi Egyesülete, a Magyar Reumatológusok Egyesülete, a Fizikális Medicina és Orvosi Rehabilitáció Magyarországi Társasága, valamint nem utolsósorban a Csont és Ízület Évtizede Hazai Hálózata. Többek között ezeknek az erőfeszítéseknek köszönhető, hogy hazánkban az elmúlt években az oszteoporózis okozta törések előfordulása Európában egyedülálló módon nem nőtt, sőt csökkent.8

Orvostovábbképző Orvostovábbképző Szemle Szemle XXI. XXI. évf. évf. 1.5. szám, szám, 2014. 2014. január május • Kommentár

Az esékenység diagnosztikája idős korban

Az egyedülálló idősek fizikai tréningje

Ha az egyedülálló idős ember esé­keny­ sége már kialakult, annak mielőbbi diag­­ nosz­tikája fontos. A szerzők felhívják a figyelmet arra, hogy a háziorvosnak, nővérnek rá kell kérdeznie az elesésekre, egyensúlyzavarra, mobilitásra, és hogy a beszéd közbeni járás sebességének csökkenése diagnosztikus és prognosztikus értékű. A kéz szorítóerejének 21 kg alá csökkenése évekkel előre jelzi a bekövetkező fogyatékosságot.6 Az időskorúak funkcióvizsgálatára standard módsze­ reink vannak,9 ennek eredménye alapján kereshetjük a funkcióromlás, funkciókiesés okát és annak megoldását.10

Az idősek fizikai tréningje irodalmi adatok és saját tapasztalatunk szerint is jó eredményű. Sajnos az izolált, magányos, esékeny idős embereket általában hiába biztatjuk mozgásra, tornára – ez irányú javaslatainkat kevesen szívlelik meg. Ilyenkor az izoláltság, magányosság megszüntetése a legfontosabb. Erre alkalmasak az idősek klubjai, a betegszervezetek, az idősek napközi otthonai, a lakóközösségi rehabilitáció. Az idősek társas élete, főleg a tánc és a sporttevékenység, igen fontos motiváló tényező, amely hatékony mozgásra ösztönzi az érintetteket. Igen fontos lenne, hogy a gyógytornász nagyobb szerepet kapjon a háziorvosi praxisban: a házi ápolás keretében biztosítható gyógytornakezelés ehhez nem elegendő. Gyógyfürdők bázisán létesítendő egészségklubok szervezését már hos�szú évek óta javasoljuk – ezek a megelőzésben és a kezelésben egyaránt fontos szerepet játszhatnának.13 Fontos lenne, hogy a közszolgálati tévé sugározzon mozgásprogramokat idősek számára.

Az idősek mozgástól és fájdalomtól való félelme

A cikk írói kiemelik az idősek mozgástól való félelmét, szorongását, mely circulus vitiosusként tovább rontja fizikai és lelki állapotukat. Hangsúlyoznunk kell, hogy félelmük nem alaptalan: általában már korábban elestek, vagy érzik, hogy elvesztették korábbi stabilitásukat. Nem említik azonban a szerzők azt az igen fontos tényezőt, hogy az időskorban igen gyakori, több mint 50%-ban jelentkező,11 leggyakrabban mozgásszervi fájdalomnak – elsősorban alsó végtagi, csípő- és gerincfájdalomnak – milyen fontos hatása van az idősek mozgására. Az art­ro­gén reflexes izomgátlás12 azt jelenti, hogy pl. enyhe térdízületi fájdalom, vagy akár csak diszkomfort a m. quadriceps femoris izomerejét reflexesen azonnal 50%-kal csökkenti. Az izomerő-csökkenés a térdízületet instabillá és még sérülékenyebbé teszi, s újabb circulus vitio­sust alakít ki. Gerinc- és csípőfájdalom esetén a reflexes izomspazmus okoz izom­egyensúly-, sőt testegyensúlyzavart. A moz­gásszervi fájdalmat tehát csökkenteni kell – de a nem szteroid gyulladás­csökkentők lehetőség szerint kerülendők.10

A jövő teendői

Rendkívül fontos lenne hazánkban is felmérni az idősek szociális, fizikai és mentális helyzetét és állapotát. Ez szo­ cio­lógiai és egészségügyi kutatási feladat. Japán népességének 22%-a 65 éven felüli, 17% szorul ápolási szolgáltatásra, ezen belül 26% stroke, 16% szenilitás, 10,7% demencia, 10,8% törések, 10,6% ízületi betegségek miatt. Az ápolásra szorulók számának csökkentése érdekében Japán pénzügyi alapot hozott létre az idősek mozgásszervi betegségeinek kutatására.14 Fő teendőink tehát címszavakban a következők. • Meg kellene valósítani az akadálymentesítést, csökkenteni az idősek izoláltságát és elmagányosodását. Ez társadalmi feladat.

• Megelőző fizikai aktivitással kellene lassítani, időben későbbre tolni az idősek fizikai és mentális hanyatlását. Ez is főleg társadalmi feladat. • Az idősek esékenységét időben kellene diagnosztizálni, okait feltárni és orvo­solni. Ez egészségügyi feladat. Idősödő társadalmunk növekvő problémáit ily módon lehetne csökkenteni. A Csont és Ízü­ let Évtizede 2010–2020 WHO-program jelszava: KEEP MOVING! Mozgásban kell tartanunk az időseket is. Levelezési cím: [email protected] Irodalom: 1. Petersen AMW, Pedersen BK. The antiinflammatory effect of exercise. J Appl Physiol 2005;98:1154–1162 2. Nielsen AR, Pedersen BK. The biological roles of exercise induced cytokines IL-6, IL-8 and IL-15. Appl Physiol Nutr Metab 2007;22:833–839 3. Matthiews VB, Aström MB, Chan MHS, et al. Brain Received Neutrotrophic Factor is produced by skeletal muscle cells in response to contraction and enhances fat oxidation via activation of AMP-activated protein kinase. Diabetologia 2009;52:1409–1418 4. Pedersen BK. The diseasome of physical inactivity and role of myokines in muscle fat cross talks. J Physiol 2009;587:5559–5568 5. Barabási AL. Network Medicine from Obesity to the „Diseasome”. New Engl J Med 2007;357:404–407 6. Warburton DER, Charlesworth S, Ivey A, et al. A systematic review of the evidence for Canada’s Physical Activity Guidelines for Adults. http://www.guideline.gov/ content.aspx?id=11688 7. Wolf SL, Barnhart HX, Kutner NG, et al. Reducing frailty and falls in older persons: an investigation of Tai Chi and computerized balance training. Atlanta FICSIT Group. Frailty and Injuries: Cooperative Studies of Intervention Techniques. J Am Geriatr Soc 1996;44:489–497 8. Lakatos P, Tóth E, Szekeres L, et al. A csontritkulás kezelésének hatékonysága Magyarországon. LAM KID 2012;2(3):5–12 9. Quinn TJ, McArthur K, Ellis G, et al. Functional assessment of older people. BMJ 2011;343:d4681 10. Bálint G, Áts K. Időskori mozgásszervi elváltozások és mozgásszervi betegségek. In: Az idősgondozás kézikönyve. Geriáter Service Kiadó, Bp., 2011, 97–111 11. Patel KV, Guralnik JM, Dansie EJ, et al. Prevalence and impact of pain among older adults in the United States: Findings from the 2011 National Health and Aging Study. Pain 2013;154:2649–2657 12. Hurley NW, Newham DJ. The influence of arthrogenous muscle inhibition in quadriceps rehabilitation of patients with unilateral osteoarthritis knees. Br J Rheum 1993;32:127–131 13. Bálint G. A balneoterápia biológiája, kémiája, fizikája és metafizikája. Balneológia, Gyógyfürdőügy, Gyógy-idegenforgalom 2013;32:6–15 14. Nakamura K. A „super-aged” society and the „locomotive syndrome”. J Orthop Sci 2008;13:1 (editorial)

59

60

Összefoglaló közlemény

Kommentár

Az időskori elesések gyakorisága

Egyedülálló idős emberek fizikai tréningje

és jelentősége

F

reiberger és Sieber tudományos cikke széles körű irodalmi áttekintésre alapozva nagyon aktuális témát boncolgat, hiszen a mobilitás megőrzése kulcskérdés az idős emberek, illetve az egész társadalom számára. A nemzetközi és a hazai szakmai tapasztalatok megmutatták, hogy az öregedés milyen komoly kihívás az egyén számára. Az idős embernek nem elég megküzdenie az olyan, az idő múlásával egyre szaporodó nehézségekkel, mint a testi erő és az alkalmazkodási képesség csökkenése, az érzékszervek fogyatékossá válása vagy a koordináció romlása. Idős korban az érdeklődés és gondolkodás beszűkülésével a szokásokhoz és az ismétlődő magatartásformákhoz való ragaszkodás is erősödik. Az aktivitás, a fizikai tréning, az aktív társas kapcsolatok fenntartása ezzel szemben bizonyítottan növeli az idősek alkalmazkodóképességét, fizikai és szellemi értelemben egyaránt. Apor szerint „a rendes, kellő mennyiségű és intenzitású fizikai aktivitás – az egészséges életvezetés többi tényezőjével – jelentősen hátráltatja a civilizációs betegségek kialakulását. A nagyobb fittség csaknem minden betegség kialakulásának megelőzésével és progressziójának lassításával sokéves, egészségben megélhető élettöbbletet jelent”.1 Minél fejlettebbek egy ország prevenciós és terá­piás lehetőségei, annál tovább biztosíthatják az egyedülálló, idős emberek számára, hogy ne váljanak másoktól függővé, tehetetlenné, kiszolgáltatottá. „Idejében kell öregemberré lenni, hogy sokáig lehessünk öregek” – vallotta Cicero. 2

A cikk igen nagy figyelmet fordít az öregek egyik mindennapos és súlyos problémájára, az elesésre és annak következményeire, amelyek világszerte növelik a kártérítések, megbetegedések és halálozások számát, de a szerzők nem kategorizálják az idős, egyedülálló emberek különböző fizikai képességeit.

Székely Réka Gyógytornász, gyógytestnevelő tanár, Súlypont Ízületklinika, Budapest

A legújabb tanulmány 8077 idős ember alkalmazkodóképességét vizsgálta és kategorizálta fokozatosan csökkenő fizikai és szellemi képességeik függvényében.3 A következő csoportokat különböztették meg: (1) segítség nélkül önálló életvitelre képes idősek; (2) fogyatékkal élők, akik sikeresen használják a kisegítő technológiákat; (3) azok, akik visszafogják tevékenységüket, de nem ismerik el a korlátozásokat; (4) azok, akik elismerik, hogy egyedül nehéz megbirkózniuk a feladatokkal, de még nem szorulnak mások segítségére; és (5) azok, akik mások segítségére támaszkodnak. Az eredmények szerint az idős emberek 31%-a volt képes teljes mértékben ellátni magát külső segítség nélkül; 25% sikeresen alkalmazkodott fogyatékosságához; 6% a korlátai függvényében korlátozta tevékenysé-

gét; 18% nehezen birkózott meg egyedül a kihívásokkal; és kb. 20% segítséget kapott legalább egy mindennapi tevékenység elvégzéséhez. Ezek közül három csoport különösen érdekes a kutatók számára: a „sikeres alkalmazkodóké”, akik változtatva otthoni környezetükön és bizonyos tevékenységeiken, jól boldogulnak egyedül, valamint az a két csoport, amelynek tagjai potenciális sérülékenységüknél fogva előbb vagy utóbb elveszthetik önállóságukat. Az élettartam kitolódása miatt az időskori elesések száma évről évre nő, ami folyamatosan emelkedő egészségügyi és gazdasági kiadásokkal jár. Világszerte nagy erőfeszítéseket tesznek az elesések megelőzésére, a fokozott kockázatú személyek azonosítására, a környezeti tényezők vizsgálatára. Az esési kockázat szűrővizsgálatokkal való felmérése és a megfelelő óvintézkedések meghozatala feltétlenül interdiszciplináris együttműködést igényel. Egy Kanadában végzett vizsgálat alapján a 72 évesek 41%-a sérült meg elesés miatt a felmérést megelőző évben. A 65 évesnél idősebbek körében az elesések arányát az Egyesült Királyságban 30%-ra, az USA-ban 33%-ra teszik. Egyes tanulmányok ennél is ros�szabb adatokat említenek. Az elesések száma 80 éves koron túl további jelentős növekedést mutat.4,5 Az elesés veszélyét növelő tényezőket az 1. táblázat sorolja fel. Mi a teendő?

A cikk által javasolt hatásos egészségmegőrző program több követelményt támaszt az idősek mobilizációjával szemben. Olyan társadalmi kezdeményezésekre van szükség, amelyek támogatják a családi kapcsolatot nélkülöző idős emberek aktív életét. A fizikai aktivitás javítja a mobilitást, az

Orvostovábbképző Szemle XXI. évf. 5. szám, 2014. május • Kommentár

1. táblázat. Az elesés veszélyét növelő tényezők Izomgyengeség Korábbi elesés vagy eleséstől való félelem Járászavar Koordinációs zavar Látás-, hallászavar Mozgásszervi vagy egyéb betegségek Depresszió Kognitív funkciók csökkenése 80 év feletti életkor

erőnlétet, az állóképességet és a koor­ dinációt. Fontos, hogy a mozgás az életkornak megfelelő, örömmel végzett aktivitás legyen. A mozgásprogram összeállításánál figyelembe kell venni az egyén aktuális állapotát és diag­ nózisát, ezek alapján dönt a gyógytornász a csoportos foglalkozás vagy a személyre szabott gyógytorna mellett. A szakember az orvosi diagnózis alapján önállóan tervezi meg, dokumentálja, integrálja, irányítja, ellenőrzi és szükség szerint végzi a fizioterápiás tevékenységet. A szakirodalom alapján az idős emberek erőnlétét és koordinációját hatékonyabban befolyásolja a dinamikusabb mozgás, de bizonyos esetekben az izmokat életben tartó innervációs gyakorlatok adagolása is kihívást jelenthet a gyógytornász számára. Az időseket gátolhatják a mozgások kivitelezésében az agyi kórfolyamatok is, amen�nyiben a páciens nem érti, nem hallja a gyógytornász instrukcióit. Ilyenkor a türelem, a jó kommunikáció, a megfelelő szakmai felkészültség és a propriocepció segíti a mobilizá­ciót. A mozgásprogram összeállításánál figyelembe kell venni a gerontológia, a geriátria, a reumatológia, a neurológia és más szakterületek szempontrendszerét, és alkalmazkodni kell az idős korosztály pszichológiai jellemzőihez.

Inaktív idős páciensek esetében vagy hosszú ideje tartó krónikus betegségekben az is eredményként értékelhető, ha a beteg ismét képessé válik a mindennapi mozgások, főként az önkiszolgáló tevékenységek elvégzésére.6 Paul Thompson reumatológus professzor szerint „bár meggyőző bizonyítékokkal rendelkezünk a csontdenzitás, a jó fizikai állapot és az izomerő, illetve az immobilizáció és az oszteoporózis kapcsolatáról, nincs egyetértés abban, hogy milyen életkorban milyen típusú tevékenységet javasoljunk. Ésszerűnek tűnik fiatalabb és középkorú felnőtteknek általános, nagy aktivitású testmozgást ajánlani. Nagyon idős és mozgásszegény életmódot folytató egyének számára ez veszélyes lehet, náluk esetleg fontosabb az immobilizáció megelőzése, mint a testedzés erőltetése.”7 A tapasztalat tehát azt mutatja, hogy a túlzott, megerőltető mozgás akár növelheti is az esés kockázatát, a közepes erősségű mozgások – séta, jóga, taj-csi – viszont csökkenthetik azt. A hatékony mozgásprogram mellett a megfelelő segédeszközök beszerzése és használatuk betanítása is a rehabilitáció fontos része. A közlekedést segítő segédeszközök (bot, járókeret stb.) mellett további korrekciós eszközök (szemüveg, hallókészülék stb.) beszerzése is javíthatja az idős emberek életminőségét.9 Elesést megelőző program, a betegek tájékoztatása

A prevenciós program része a lakáson belüli balesetek megelőzése, az otthonok, a közvetlen környezet biztonságossá tétele. A kockázati tényezők felmérése után célzott beavatkozás is szükséges. A veszélyforrások kiküszö­ böléséhez látássérültek, mozgáskorlátozottak esetében a helyiségek teljes átrendezésére lehet szükség. A megfe-

lelő lakás kialakítása, a jó világítás és a lakáson belüli veszélytelen közlekedés biztosítása önmagában is megelőzheti a további eleséseket. A külső környezeti veszélyforrások feltárása és megszüntetése a program része kell hogy legyen.4,17 Csökkenti az elesés kockázatát a szedett gyógyszerek rendszeres ellenőrzése, különösen akkor, ha a beteg többféle gyógyszert szed. A pszichotrop készítmények szükségességét különösen fontos orvosi szempontból mérlegelni.4,18 A megfelelő tájékoztatás, a jó kommunikáció és az idősek felvilágosítása szintén csökkentheti az elesés veszélyét. A Magyar Kórház Szövetség és a Semmelweis Egyetem Egészségügyi Menedzser Központja irányításával 2007-ben elindított NEVES (NEm Várt ESemények) betegbiztonsági program többek között a betegellátó személyzet ilyen irányú oktatását is célul tűzte ki.10 Az idős emberek esetében a prevenciót, a gyógyítást és a rehabilitációt gyakran nehéz elkülöníteni. Milyen az ideális mozgásprogram az idősek számára?

Az idősek ideális mozgásprogramjának elemeit a 2. táblázat mutatja be. A gyógytornász a mozgásprogramot az egyes résztvevők biológiai életkorához és diagnózisához adaptálja. Emellett az ő feladata kifejleszteni az idős emberekben a terhelhetőség önkontrollját és a mozgás iránti igényt. A csoportos mozgásprogram során fontos, hogy minden résztvevő a gyógytornász látóterében maradjon, és a szakember figyeljen a fáradás nem verbális jeleire.19,20,21 Mészáros Lászlóné tapasztalt geriátriai gyógytornász a prevenció fontosságát hangsúlyozza. 61 Úgy véli, az idős embereknek gerinc-

62

Összefoglaló közlemény

és ízületkímélő testhelyzetben kellene végezniük a házimunkát, kerti munkát, ergonómiailag az adottságaiknak megfelelő szerszámokat használva. A már kialakult probléma enyhítésére pedig a szakszerű, gyógytornászok által összeállított mozgásprogramot javasolja.9,11 A jó kondícióban lévő idős emberek edzésprogramjának célja az, hogy meghosszabbítsa az aktív élettartamot, csökkentse az öregedéssel járó negatív hatásokat. Az aktuális általános és kardiovaszkuláris állapottól függően kell összeállítani az edzésprogramot. Az intenzívebb edzés növeli a kardiovaszkuláris szövődmények kockázatát, de rendszeres testmozgást végzőknél ennek veszélye kisebb. Az állandó orvosi ellenőrzésre viszont minden esetben szükség van. Az edzések intenzitását csak rendkívül lassan szabad növelni. Rendszeres pihenőket kell beiktatni az edzésprogramba, fáradtság esetén abba kell hagyni a mozgást. A bemelegítésnek hosszúnak kell lennie, és a levezetésről sem szabad megfeledkezni. Az izmok rugalmassága nagymértékben befolyásolja a mozgás minőségét és a teljesítményt, ezért for-

dítsunk figyelmet a szakszerű nyújtásra. Sok idős ember szívesen sportolna, de nem meri megtenni az első lépéseket. A mozgás elkezdéséhez ajánlatos naponta fél órát sétálni, hogy hozzászoktassuk a szervezetet az aktivitáshoz.12 Különféle felmérések igazolják, hogy a gyaloglás, illetve az újabban nagyon népszerű „északi gyaloglás” (nordic walking) az egyik leghatékonyabb mozgásforma. A gyaloglás előnyeit az oszteoporózis megelőzése és kezelése szempontjából magyar szerzők is hangsúlyozzák.6 Az északi gyaloglás az egyszerű sétát az ún. dia­ gonális mozgással egészíti ki, a mozgás a botok használata miatt a sífutásra hasonlít. Az idősek számára kiváló mozgásforma ez, mivel nem nehéz megtanulni, és az egész testet gyengéden edzi. Az Intervention of Elderly in Göteborg (IVEG) nevű intervenciós program8 során a kutatók összehasonlítottak egy aktív, gyaloglást végző női csoportot egy inaktív női csoporttal. A gyaloglók jobb fizikai kondícióba kerültek az edzés által, és erősebbek lettek a combizmaik. A mozgásko-

2. táblázat. Az idősek ideális mozgásprogramjának elemei A helyes testtartás megéreztetése és gyakorlása különböző testhelyzetekben: fekve, ülve, állva Az izmok nyújtása, fokozatos erősítése Légzőgyakorlatok végzése a gerinc fiziológiás görbületeinek tudatos megtartásával. A légzés ritmusában végzett kargyakorlatok tágítják a mellkast, ezáltal növelik a vitálkapacitást A ritmikusan, zenére végzett feladatoknál a nagy amplitúdójú gyakorlatokat ajánlatos lassan végezni Az ízületek mozgékonyságának növelése lassan történjen, tehermentesített helyzetben. A rugózás, erőteljesebb húzóhatás balesetveszélyes A mozgáskoordinációt fejlesztő feladatokat fokozatosan kell adagolni A törzs hajlítását és nyújtását oldalfekvésben kell végezni, amikor a gravitáció a törzsre merőleges A gyakorlatokat a páciens mindig gerinc- és ízületkímélő helyzetben végezze A hirtelen felállás, pozícióváltás balesetveszélyes A testhelyzeteket mindig az aktuális állapotnak és a diagnózisnak megfelelően kell megválasztani (pl. csontritkulás esetén törzshajlítás ülve, állva kerülendő) Irodalmi adatok9 alapján

ordináció és a testtartás javítására, az ízületek és izmok rugalmasan tartásár­a a jógát, a piláteszt, a dinamikus és statikus mozgásokat ötvöző gimnasztikát és az úszást is ajánlják. A legegyszerűbb, mégis hatékony hétköznapi mozgásformák közé tartozik a kertészkedés, a biciklizés, a kutyasétáltatás, a hegyi túrázás, a tánc. Az idősek kondíciója nem csupán az életkor függvénye, de mindenképpen figyelembe kell venni az öregedés tényeit: 30-tól 90 éves korig az izmok ereje 30%-kal, az agy súlya 1375 g-ról 1060 g-ra, a vesenefronok száma a felére csökken. A tüdő kapacitása 75 éves korra felére redukálódik, az idegrostok vezetési ideje 15– 20%-kal csökken, és a látás, hallás is romlik.13 Bizonyos szakmai körökben azt vallják, hogy az erőedzés kifogástalanul alkalmazható öregkori gyengeség esetén is. Jó példa erre az a nemrég megjelent cikk, melyben a Navarrai Egyetem kutatói 24, 91–96 éves személyt vizsgáltak, akik 12 hétig heti két alkalommal végeztek kifejezetten nekik kidolgozott kombinált erőedzést és egyensúlyjavító gyakorlatokat. Az edzés növelte a résztvevők funkcionális kapacitását, csökkentette az esések kockázatát, jelentősen javította az izomerőt.14 Stuart Phillips és mtsai bebizonyították, hogy az izomnövekedés mértéke nem a súlyok nagyságától, hanem a végzett izommunkától függ. A kutatók szerint az izmok növekedésének kulcsa abban rejlik, hogy folyamatosan egyre több fehérje termelésére késztetjük őket, amelyek lassan felhalmozódnak, s ez fontos lehet az idősek, a betegek, a sérülésből felépülők számára.15 Hazánkban is a szív-ér rendszeri betegségek tehetők felelőssé a halálozások 50%-áért. Radák Zsolt szerint

Orvostovábbképző Szemle XXI. évf. 5. szám, 2014. május • Kommentár

az első számú „gyilkosok” Magyarországon a szív- és keringési betegségek, melyek előfordulását igen hatékonyan lehet csökkenteni mozgással.16 Fokozott óvatosságot igényel azoknak a szívbetegeknek a tréningje, akiknek a fizikai aktivitása jelentősebb kockázattal jár. Ilyenkor az egyéni egészségi állapottól függően, a szakorvos előírása szerint, fokozott orvosi ellenőrzés (EKG, vérnyomás-monitorozás) mellett folytatott rehabilitációs program javasolható, kizárólag gyógytornász felügyeletével.22 Az idősek mobilizálása és a szociális gondoskodás területén Magyarországon az utóbbi években egyre jelentősebb szerep jutott az állami, civil-, egyházi, alapítványi és magánszervezeteknek is (mozgássérültek egyesületei, Keringő Klub, Havasi Gyopár Alapítvány, Kézfogás Kórus stb.). Igen nagy jelentőséggel bírnak azok a törekvések, amelyek az idősek életmódját, az intenzív családi kapcsolatot nélkülözők aktív életét, mobilitását támogatják. Egyre több önkormányzat vállalja az idősekkel való törődést önkéntesek, fiatalok bevonásával vagy fizikai és

szellemi rekreációs programok szervezésével 60-on felüliek részére. Javasolt új stratégia az idős emberek elesésének megelőzése és az izomerő növelése érdekében gyógytornászi tevékenységet is folytatni a háziorvosi praxisokban. Levelezési cím: [email protected] Irodalom: 1. Apor P. Testmozgással a korai öregedés ellen, a korral járó hanyatlás fékezésére. Orvostov Szle 2013;20(3):62–68 2. Ferencz L. Az idős beteg. http://www.google. hu/url?sa=t&rct=j&q=&esrc=s&source=web&cd=1&ved=0CDMQFjAA&url=http%3A%2F%2Fwww.papaialapitvany.org%2Ffilebank%2Fdolgozatok%2Fkonferencia%2FAz%2520idos_beteg. ppt&ei=gjXkUqSpF-P1ygPeoYDgBQ&usg=AFQjCNFXRcquHrzL0UvUcWDwSr2kGKIYqw&bvm=bv.59930103,d.Yms 3. Freedman VA, Kasper JD, Spillman BC, et al. Behavioral Adaptation and Late-Life Disability: A New Spectrum for Assessing Public Health Impacts. Am J Public Health 2014;104(2):e88–e94 4. Boros E. Időskori elesések okai és meg­elő­zé­sé­ nek lehetőségei. Rehabilitáció 2010;20(4):243–249 5. Ciaschini PM, Straus SE, Dolovich LR, et al. Community-based intervention to optimalize falls risk management: a randomized colntrolled trial. Age and Ageing 2009. október 5. (előzetes elektronikus közlés) 6. Bors K, Bálint G, Szekeres L; a MOOT vezetősége. Ajánlás az osteoporosis prevenciójára, az osteoporosisos beteg rehabilitációjára. A kalcium- és csontanyagcsere patofiziológiája és betegségei. Ca és Csont 2002;5(3):93–96 7. Thompson PW. Testedzés és az osteoporosis. In: Current Medical Literature Reumatologia 1998;1(1) 8. Mészáros L-né. Az idősek gyógytornájának jelentősége az egészségük megőrzésére. http://

reumatologia.hu/upload/mra/document/osszefoglalas.htm 9. Mészáros L-né, MGYT, Magyar Reumatológia Haladásáért Alapítvány. Célirányos gyakorlatok szerepe az esések megelőzésében idősebb korban. http://users.atw.hu/balesetmegeloz/ download/EUNESE_meghivo_program.pdf 10. Semmelweis Egyetem Egészségügyi Mene­ dzserképző Központ. „NEVES” Betegbiztonsági Program. http://hsmtc.hu/kutatas/neves/ 11. Idősek gyógytornája. http://www.webbeteg. hu/cikkek/egeszseges/12289/idosek-gyogy­ tornaja 12. A gyaloglás/séta jótékony hatásai. http://www.gyogytorna-gyogytestneveles. hu/2014/01/04/a-gyaloglasseta-jotekony-hatasa/ 13. Iván L. A geriátria helyzete Magyarországon. Mozgásterápia 2001;4:6–11 14. Cadore EL, Casas-Herrero A, Zambom-Ferraresi F, et al. Multicomponent exercises including muscle power training enhance muscle mass, power output, and functional outcomes in institutionalized frail nonagenarians. AGE 2013 szeptember, http://link.springer.com/article/10.1007/s11357-013-9586-z 15. Lifting Heavy Weights Not Necessary For Building Muscle. www.medicalnewstoday.com/ articles/197597 1 6. Radák Zs. Tömeggyilkos fizikai inaktivitás. In: a „Fizikai aktivitás és életminőség” c. sporttudományi konferencia programja, http://ttk. pte.hu/sportbiol/letoltes/kapcsolodo_dokumentumok/fizikai_aktivitas_es_eletminoseg.pdf 17. Campbell AJ, Robertson MC. Rethinking individual and community fall prevention strategies. Age and Ageing 2007;36:656–662 18. Muché JA. Geriatric Rehabilitation. http:// emedicine.medscape.com/article/318521-overview 19. Nádori L. Az edzés elmélete és gyakorlata Sport Kiadó, Budapest, 1986 20. Cooper HK. A tökéletes közérzet programja. 2. kiadás, Sport, Bp., 1990 21. Jákó P. Gyógyító testedzés. Springer, Bp., 2002 22. www.sportorvos.hu/aktiv_idoskoruak/2009/

63