Prof. Dr. Sipos Lajos könyvajánlója
„ Az idő történelmet gyárt ma is …” Báger Gusztáv Élıadás címő kötetérıl Tiszatáj könyvek, Szeged 2010. 123. oldal
Báger Gusztáv két urat szolgál. Végzettsége szerint közgazdász, aki volt egyetemi tanársegéd, adjunktus, docens, jelenleg egyetemi tanár, közben dolgozott az Országos Tervhivatalban, az Állami Számvevıszéknél és több nemzetközi testületben. Ugyanakkor költı is, aki – a Nekifutások címő verse szerint – egy-egy versötletet azonnal lejegyez, aztán tovább írja, esetleg elkészíti „az elsı hét sor töredéké”-t, majd megfeledkezik róla, ha pedig megleli az „összegyőrt papír cetlit”, nekilát, „kisimít”-ja a szöveg ráncait, s a hét sorból egy idı múlva „vers” lesz. 1996-tól évente, kétévente, háromévente jelennek meg kötetei. Az elsı könyv címét kölcsönözve „örök párbeszéd” minden munkája az irodalommal, a kultúrával, a körülötte lévı élettel. Báger Gusztáv a posztmodern korszak második hullámában lép be a magyar irodalomba. Eddigre lezajlottak az irodalomelméleti viták arról, hogy a költı vagy író népbennemzetben gondolkozzék-e, ahogyan azt a romantikától Veres Péterig, Illyés Gyuláig több generáció természetesnek tekintette, vagy alanyban és állítmányban, amint azt Esterházy Péter és a posztmodern költık általában kívánták, hiszen nem a gondolat az elsıdleges, az irodalmi mő nem valamilyen eszme vagy üzenet nyelvi burka, a nyelv minden esetben metaforikus, (mondták Wilhem Humboldt, Schleiermacher és Nietzsche nyomán). De nem csak ezek a viták zajlottak le 1996-ig. Újra és újra felmerült az irodalmi kánon újra értelmezésének a gondolata is. Nem úgy, ahogyan Weöres Sándor tette a Három veréb hat szemmel címő győjteményében, úgy nevezetesen, hogy felmutatott a rendszerbe foglalt múlttal szemben egy másikat a kimaradt alkotók mőveibıl. Az új kánon, írta Báger Gusztáv A fenséges és fennkölt
védelmében, „hátrafelé tekinget”-ett, nem főlt a foga „a klasszikus értékekhez” erıltetni akarta „a neoavangárd rasztereit, a rokokó új grundjait”. Ebben a ma is sokszor „vagy-vagy”-nak gondolt helyzetben Báger Gusztáv kötetével nem az egyik vagy másik nézettel való szakítás mellett érvel, hanem vers- és beszédmód érvekkel dokumentálja: a kizárólagosságra törekvés nem csak öncsonkítás, hanem önmagában lehetetlen és értelmetlen törekvés. Az Élıadás kötet ugyanis akár példa lehet a nyelvi játékra, az önelvőségre, a szövegen belül létrehozható teljességre, arra – Richard Rortyval szólva –, hogy a szótár bennünk, a nyelvalkotó emberben van. Már a címmel, a ciklusokkal is játszik a szerzı. A félkövér nagybetőt (verzál, fett) és a normál nagybetőt (verzál, kurrens) váltogatja a könyv és a részek címében. A verseskötet borítóján a világosabb és a sötétebb mezı határán olvasható verzállal szedve az ÉLİADÁS. Az elsı ciklus címe ÉLİBESZÉD ÉLİADÁS, a másodiké ÉLİBESZÉD ELİADÁS, a harmadiké ELİBESZÉD ÉLİADÁS, a negyediké ELİBESZÉD ÉLİADÁS. A tartalomjegyzékben mindez egyszerősödik. Ott verzállal és kurrenssel szedve a következı belsı címek olvashatók: ELİBESZÉD, ELİADÁS, ÉLİBESZÉD, ÉLİADÁS. A szövegekben a szerzı nyelv- és mőfajteremtı gesztussal újra próbál régi alakzatokat. Írt a 16-17. században divatos képverset, de nem szakrális jelet vagy köszöntı virágot formázót, hanem a lap közepére helyezett, egyforma hosszúságú sorokból álló oszlopverset, mint Arany János. Írt a reformáció- ellenreformáció korát egyformán idézı szöveget Ima az országért címmel az országban való sok romlás ellen. Írt, helyenként Tamkó Sirató Károly játékos
verseit
felidézı
költeményt,
két-két
szótagos
tiszta
rímekkel,
kergetızı
asszonáncokkal (Esı Szolnokon). Írt Aragon, Eluard által meghonosított írásjel nélküli verset, mégpedig valamilyen rendszerbe iktatva ıket az elsı ciklusban, a továbbiakban pedig látszólagos következetlenséggel. Az ilyen alkotás alapjellegzetessége a többféle olvashatóság, mint ama 13. századi fıpap szövegéé, aki leírta „a királynét megölni nem kell félnetek jó lesz” stb. szöveget. Báger Gusztáv könyvében azonban a mondat tagolás nélküli, sokféleképpen értelmezhetı versekben is érvényesül a szöveg befogadására vonatkozó határozott ajánlás. A sorvégek mondat-szintő gondolati zárása szinte automatikusan kínál egyféle olvasatot (Az Egyetlen könyv), vagy a szöveg nagy részében nem marad kétség a befogadóban afelıl, hova kerülhetnének a szerzıi szándékot közvetítı írásjelek (Végállomás). És írt versprózát, prózaverset, szabad verset is. Az Élıadás címő kötet meghatározó újdonsága a különbözı színtő és retorizáltságú szövegek, szövegalkotási módok, formák és a történelmi, közgazdaságtudományi, politológiai gondolkodást és beszédmódot versben, versprózában, esszében érvényesítı szövegalkotás.
Ezekben a mővekben a szerzı és a beszélı tapasztalata egybeesik. A szerzı számára nem a prímér természetes személyes tudás a döntı, hanem a történelembıl, mővészettörténetbıl, napjaink tapasztalatából megszerezhetı ismeretek (Sors: kapu és oltár), napjaink technikai újdonságaiból levonható, az ember sokszoros kiszolgáltatottságát szavakba foglaló tudás (Drasztikus változások). Még fontosabb a tudományokkal behatóan foglalkozó közgazdász gondolkodásmódja, ami nem csak „belefér” az irodalmi szövegbe, hanem a konvencionálisnál kétségbe ejtıbb helyzetbe állítja a vershıst (Alexis de Tocquille, ha ma élne …). A közgondolkodói és szépírói beszédmód egymás mellettisége, egymásba átfolyása, esetleges ütközése még érdekesebb az olyan szövegekben, amelyekben a könyv megjelenésének ideje, a 2010. év kifejezései bukkannak fel. Szó van itt „konvergencia program”-ról, „liberális nevelés”-rıl (Konvenciók hálója, Liberal Club, London, Tőnıdés, Idıjárás), az APEH-rıl (Illúziók), „legitimációs deficit”-rıl (És az angyal így szólt). Ezek a szövegdarabok nem teszik irodalmatlanná a mővet. Egyrészt a kontextus a kultúra legmagasabb régióiban tartja ıket: a görögök, a rómaiak, az egyiptomiak világában, Haydn, Godard, Pasolini, a Biblia, a Szent Márk templom és Shakespeare szellemi vonzásában. Másrészt nem válik soha uralkodóvá a közgazdasági – politikai beszédmódban a reménytelenség szólama. Az idı rétegei címő versben az emberi élet, ha a kérdezés formájában is, de a transzcendens távlat lesz a meghatározó. A vers és a világ harcából az elsı kerül ki diadalmasan. Mindenféle „digitalizálás”, „printelés” ellenére a „vers vers marad” (Realizmus); a Portugál szerzıje több, mint Eusebio, Pelé, Rivolino. „Az idı [ugyan] történelmet gyárt ma is”, „Haydn zenéjétıl [azonban] az ég [ma is] meghasad”. És ez a fontos. ----------------------------------------------------------------------------------------------------------------A szerzık bemutatása Báger Gusztáv életrajza
1938. szeptember 12-én született Csörötneken. A Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemet 1961-ben végezte el, 1971-ben a közgazdaságtudományok kandidátusa lett. 1974tıl címzetes egyetemi docens a Közgazdaságtudományi Egyetemen, melynek Habilitációs Bizottsága 2001-ben a közgazdaságtudományok (közgazdaságtan) területén habilitált doktorrá nyilvánította. 2001-tıl a Pázmány Péter Katolikus Egyetem egyetemi tanára, illetve professzor emeritusa. A Szolnoki Fıiskolán 2002. februártól 2005. májusig tudományos és nemzetközi fıigazgató-helyettes volt; azóta egyetemi tanár, illetve professzor emeritusként oktat. A Nyugat-Magyarországi Egyetemen 2003 júniusában egyetemi magántanárrá nevezték ki.
2003. január 1-tıl 2008 szeptemberéig az Állami Számvevıszék Fejlesztési és Módszertani Intézetét fıigazgatója, azóta tudományos tanácsadója. A Pénzügyminisztériumban 2000. július 1-tıl 2001. szeptemberig nemzetközi pénzügyi tanácsadóként dolgozott, majd az Állami Számvevıszék elnökének tanácsadója lett. 2000. közepéig a Pénzügyminisztérium fıosztályvezetıjeként a Nemzetközi Pénzügyi Intézmények titkárságát vezette. A Titkárság feladata a nemzetközi pénzügyi intézményekkel – köztük az Európai Unióval, a Világbankkal, az IMF-fel, az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bankkal, az Európai Beruházási Bankkal, az Európa Tanács Fejlesztési Bankjával, stb. – a sokoldalú nemzetközi egyezményekkel kapcsolatos pénzügyminisztériumi teendık ellátása, koordinálása, illetve az intézmények fórumain a Pénzügyminisztérium képviselete volt. 1992. közepéig a Pénzügyminisztérium Gazdaságpolitikai Fıosztályát vezette. E munkakörben feladata a makrogazdasági folyamatok elemzése és a kormányzati gazdaságpolitikai és pénzügyi programok kidolgozásának koordinációja volt. Ezt megelızıen – 1988. májusától 1990. közepéig – az Országos Tervhivatal Közgazdasági Fıosztályát vezette; a fıosztályon 1981-tıl fıosztályvezetı-helyettesként dolgozott. 1975-1981. között az ENSZ Európai Gazdasági Bizottságának genfi Titkárságán ENSZtisztviselıi állást töltött be. A Titkárság Elırejelzési és Programozási osztályán az Európára és Észak-Amerikára vonatkozó gazdasági elemzések és prognózisok készítése volt a feladatköre. 1965-1975. között az Országos Tervhivatal Tervgazdasági Kutatóintézetében kutatóként, majd késıbb osztályvezetıként dolgozott. Kutatási területe a gazdasági folyamatok modellezése és elırejelzése volt. Ezt megelızıen – egyetemi tanulmányainak befejezése után – a Közgazdaságtudományi Egyetemen volt tanársegéd. Az elmúlt harminc évben 130 szakmai tanulmányt, cikket publikált. Számos nemzetközi konferencián, tudományos rendezvényen tartott elıadást. Az ENSZ Európai Bizottságának Gazdasági Fıtanácsadók Testületében 20 éven át képviselte Magyarországot. A kormány kinevezése alapján az országot kormányzó-helyettesként képviselte a Világbank egyik leányszervezetében, a MIGÁ-ban. A Pénzügyminiszter kinevezése alapján az ország képviselıje volt az Európa Tanács Fejlesztési Bankjának Adminisztratív Tanácsában (Igazgatóságában). Az állam képviselıjeként tagja volt a Kereskedelmi és Hitelbank Rt., majd a Budapest Bank Rt. Igazgatóságának. A nemzetközi pénzügyi kutatásokkal foglalkozó Robert Triffin-Szirák Alapítvány kuratóriumában elnöki tisztséget töltött be; a Nemzetközi Triffin Alapítvány alapító tagja és Tudományos Tanácsának tagja. 2003 májusa és 2004 februárja között a Miniszterelnök felkérésére a Köztársasági Etikai Tanács tagja, 2007-2009-ben pedig az Antikorrupciós Koordinációs Testületben az Állami Számvevıszék képviselıje volt. A Magyar Írószövetség és Szabad Német Írószövetség tagja. A Péterfi Vilmos Irodalmi Díj Alapítvány képviselıje és Kuratóriumának tagja. Eddig megjelent verseskötetei: Örök párbeszéd (Cserépfalvi, 1996), Iker-képek (Tevan Kiadó, 1998), Vízrajz (Tevan Kiadó, 1999), Magánterem (Tevan Kiadó, 2000), Tőnı ajtók (Tevan Kiadó, 2001), Idıtáv mollban (Széphalom Könyvmőhely, 2003), A tükör éle (Tiszatáj Könyvek, 2005), Míg leírom, felébredek (Tiszatáj Könyvek, 2008), Hidegfront (Tiszatáj Könyvek, 2009), Élıadás (Tiszatáj Könyvek, 2010). Verseit lefordították német (Heißkaltes Wasser, Wiesenburg Verlag, 2001; Globale Rosen, Salon Literature Verlag, München, 2009), francia (Statues de Cendre – Hamuszobor, Édition bilingue – Kétnyelvő kiadás, L’Harmattan, Paris, 2002) és angol nyelvre (Object Found, Salmon Poetry Ltd., Írország, 2008). 2007-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztjével tüntették ki. Tiszatáj-díjas (2009), Szabad Német Írószövetség Ezüst Könyv-díjas (2009).
Sipos Lajos rövid életrajza
Prof.emer. Sipos Lajos (1939) 1962-1974 gimnáziumi tanár, 1974-1977 ösztöndíjas aspiráns az MTA Irodalomtudományi Intézetében, 1977-1983 a Budapesti Tanárképzı Fıiskola tanszékvezetı docense, 1983-tól 2009-ig az ELTE BTK Modern Magyar Irodalomtörténeti Tanszékének docense, majd professzora volt. 1994-1998 között a Kar dékánhelyettese. Ezzel párhuzamosan egy évig a pozsonyi Komensky Egyetem vendégtanára, tanulmányúton járt Utrechti Egyetemen és a Texasi Keresztény Egyetemen. 1985-ben az ELTE-n megszervezte a Babits Kutatócsoportot. Munkatársaival eddig megjelentette a kritikai kiadás 14 kötetét, 13 könyvben adták közre és értelmezték a költı életét, mőködését, új és új szempontból megvilágító dokumentumokat, ezek teszik ki a Babits Könyvtárat (a sorozat hetedik darabját a "...kínok és álmok közt..." Czeizel Endre, Gyenes György, Harmati Lídia, Németh Attila, Rihmer Zoltán, Sipos Lajos, Szálási Árpád Babitsról címőt az MTA Orvosi Tudományok Osztálya támogatta); 8 kötetben adták ki a kutatási eredményeiket szintetizáló Babits Könyvtárat. Eddig 6 könyve, 19 szerkesztett kötete, 46 könyvfejezete, 150 rövidebb tanulmánya jelent meg. 2008-tól a Pázmány Péter Katolikus Egyetem professzora is lett, 2010 szeptemberétıl az egyetem professor emeritusa. 1990-tıl a Nemzetközi Magyar Filológiai Társaság tagja, 2006-tól a Pulitzer emlék-díj Kuratoriumának elnöke, 2007-tıl a Magyar Irodalomtörténeti Társaság elnöke. Szerkesztıbizottsági tagja az Irodalomtörténetnek és az Irodalomismeretnek. Fontosabb kitüntetései és elismerései: Apáczai Csere János-díj (1997), Újpest díszpolgára (1997), Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje (2008), Tamási Áron-díj (2008), Farkaslaka (Románia) díszpolgára (2009).
