AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK BIZOTTSÁGA
Brüsszel, 10.1.2006 COM(2006) 3 végleges
A BIZOTTSÁG JELENTÉSE A TANÁCSNAK az egyes harmadik országok esetében érvényes vízummentesség viszonosságáról a külső határok átlépésekor vízumkötelezettség alá eső, illetve az e kötelezettség alól mentes harmadik országbeli állampolgárok országainak felsorolásáról szóló 539/2001/EK tanácsi rendeletnek a viszonossági mechanizmus tekintetében történő módosításáról szóló, 2005. június 2-i 851/2005/EK tanácsi rendelet 2. cikkének megfelelően
HU
HU
TARTALOMJEGYZÉK I. Bevezetés ................................................................................................................................ 3 II. Az új viszonossági mechanizmus végrehajtása: .................................................................... 3 III. Az új viszonossági mechanizmus eredményei ..................................................................... 5 1.
Bizonyos harmadik országok esetében már most érzékelhetők a pozitív eredmények:5
1.1.
Costa Rica .................................................................................................................... 5
1.2.
Nicaragua ..................................................................................................................... 5
1.3.
Panama ......................................................................................................................... 6
1.4.
Venezuela..................................................................................................................... 6
1.5.
Brazília ......................................................................................................................... 6
2.
Bizonyos harmadik országokkal már bejelentették a viszonosság nélküli helyzettel kapcsolatos problémák megoldását, de további végrehajtásra és/vagy ellenőrzésre van szükség .................................................................................................................. 7
2.1.
Brunei Darussalam ....................................................................................................... 7
2.2.
Malajzia........................................................................................................................ 8
2.3.
Szingapúr ..................................................................................................................... 8
2.4.
Uruguay........................................................................................................................ 9
3.
Három harmadik ország esetében jelentős lépések hiányoznak a viszonosság nélküli helyzetek kérdésének megoldásához............................................................................ 9
3.1.
Ausztrália ..................................................................................................................... 9
3.2.
Amerikai Egyesült Államok....................................................................................... 11
3.3.
Kanada ....................................................................................................................... 13
1A. melléklet ............................................................................................................................ 17 1B. melléklet ............................................................................................................................ 18 2. melléklet ............................................................................................................................... 20
HU
2
HU
I. BEVEZETÉS A 2001. március 15-i 539/2001/EK tanácsi rendelet az EU közös vízumpolitikájának szerves része: tartalmazza azon harmadik országok listáját, amelyek állampolgárainak a külső határok átlépésekor vízummal kell rendelkezniük (a rendelet I. melléklete), illetve azon harmadik országok listáját, amelyek állampolgárai mentesek e kötelezettség alól1 (a rendelet II. melléklete). Az Egyesült Királyságra és Írországra nézve nem kötelező az 539/2001/EK tanácsi rendelet. A viszonossági mechanizmus, következésképp ez a jelentés minden más tagállamra vonatkozik, beleértve a 2004-ben csatlakozottakat is, valamit Izlandot és Norvégiát, amelyekre nézve a schengeni vívmányokban való társulásuk miatt kötelező az 539/2001/EK rendelet. Az 539/2001/EK rendelet módosításáról szóló, 2005. június 2-i 851/2005/EK tanácsi rendelet új viszonossági mechanizmusról rendelkezik2, amelynek célja a viszonosság létrehozása megfelelő intézkedésekkel azon országok esetében, amelyek 90 napnál rövidebb tartózkodás esetén vízumot kérnek a tagállamok állampolgáraitól, noha az érintett EU-tagállamok nem írnak elő vízumkötelezettséget e harmadik országok állampolgárai számára. Az új viszonossági mechanizmus végrehajtása az alábbiak szerint történik: –
A tagállamoknak 2005. július 24-ig értesíteniük kellett küldeniük a fennálló, viszonosság nélküli helyzetekről, és az értesítéseket október 11-én közzétették a Hivatalos Lapban;
–
A közzétételt követően a Bizottságnak haladéktalanul és az érintett tagállammal konzultációt folytatva meg kellett tennie a szükséges lépéseket a viszonosságot nem alkalmazó harmadik ország hatóságainál a vízummentesség visszaállítása érdekében.
–
Az értesítések Hivatalos Lapban történő közzétételét követő három hónapon belül a Bizottság jelentést tesz a Tanácsnak; a jelentést az érintett harmadik országok állampolgáraival szembeni vízumkötelezettség ideiglenes visszaállítására irányuló javaslat kísérheti. A jelentés e közlemény tárgya.
Ezenkívül a Tanács és a Bizottság együttes nyilatkozata (HL C 172, 2005.7.12., 1.o.) említést tesz egyéb ideiglenes intézkedések – elsősorban politikai, gazdasági és kereskedelmi téren – meghozatalának lehetőségéről az érintett országok esetében. II. AZ ÚJ VISZONOSSÁGI MECHANIZMUS VÉGREHAJTÁSA: Az új rendelet hatályba lépésekor (2005. június 24.) fennálló, viszonosság nélküli helyzetekről 18 tagállam küldött értesítést: Ausztria, Ciprus, Cseh Köztársaság, Dánia, Észtország, Finnország, Görögország, Lengyelország, Lettország, Litvánia, Magyarország, Málta, Németország, Olaszország, Portugália, Svédország, Szlovákia és Szlovénia. Izland és Norvégia is nyújtott be értesítést3.
1 2 3
HU
HL L 81, 2001.3.21., 1. o. A korábbi viszonossági mechanizmusról lásd a vízumok viszonosságáról szóló bizottsági munkadokumentumot (JAI-B-1 (2004) 1372, 2004.2.18.). Az egyrészről az Európai Unió Tanácsa, másrészről az Izlandi Köztársaság és a Norvég Királyság között, e két államnak a schengeni vívmányok végrehajtására, alkalmazására és fejlesztésére irányuló
3
HU
Az első értesítéseket 2005. október 11-én tették közzé a Hivatalos Lapban4. A közzététellel kezdődött az a 90 napos időszak, amelyen belül a Bizottságnak meg kellett tennie a szükséges lépéseket az érintett harmadik országok hatóságainál, hogy azok töröljék el az egyes tagállamok állampolgárait még mindig sújtó vízumkötelezettséget, valamint jelentést kellett tennie a Tanácsnak. Egyes tagállamok azonban nem nyújtották be időben az értesítést; ezért ezeket az értesítéseket később tették közzé (az osztrák, dán és svéd értesítést 2005. november 10-én5, a norvég és izlandi értesítést6 pedig 2005. december 8-án7). Az értesítésekben szereplő esetek számából ítélve el kell ismerni, hogy a viszonossággal kapcsolatos helyzet nagy mértékben javult az EU legutóbbi bővítését közvetlenül követő időszak óta. A Bizottság által összegyűjtött információk alapján az 539/2001/EK tanácsi rendelet II. mellékletében szereplő 33 harmadik ország közül 22 írt elő vízumkötelezettséget egy vagy több új tagállam számára. 2004. május 1-jén összesen 112 viszonosság nélküli helyzet állt fenn az új tagállamok felé (lásd az 1A. mellékletet). Az új viszonossági mechanizmus keretében bevezetett értesítési rendszer azt jelzi, hogy a viszonosság nélküli esetek száma jelentősen csökkent a bővítés óta (lásd az 1B. mellékletet). Csak 13 országról küldtek értesítést, és ebből 5 nem a vízumkötelezettség okán szerepelt az értesítésben. A 13 ország tekintetében 75 esetről küldtek értesítést, és ebből 18 eset a vízummentességgel történő tartózkodás időszakának korlátozását (90 napnál kevesebb), 4 eset pedig a határátlépéssel kapcsolatos formai követelményeket vagy a rövid távú tartózkodást érintette. A helyzet javulása a Bizottság és a tagállamok 2004. május 1. óta tett diplomáciai erőfeszítéseinek eredménye, és megerősíti az új viszonossági mechanizmus alapjául szolgáló módszer eredményességét, beleértve az érintett harmadik országokkal folytatott párbeszédet és diplomáciai kapcsolatokat. Az értesítésekre válaszul a Bizottság levelet küldött a tagállamoknak, Izlandnak és Norvégiának, és felkérte őket a viszonosság nélküli esetekkel kapcsolatos további információk megadására, különös tekintettel a vízumkötelezettség lehetséges okaira és a helyzet orvoslására tett kétoldalú lépésekre. A kapott információk alapján a Bizottság szükség esetén további konzultációt folytatott a tagállamokkal a következetlenségek megvilágítása érdekében. A Bizottság rendszeresen tájékoztatta a Bizottságot az aktuális helyzetről. Az értesítéseket követően és a tagállamoktól, Izlandtól és Norvégiától kapott információk alapján a Bizottság szóbeli közleményt intézett az érintett harmadik országokhoz, és kétoldalú találkozókat tartott azok hatóságaival.
4 5 6
7
HU
társulásáról kötött megállapodás 8. cikke (2) bekezdése a) pontjának megfelelően tájékoztatták a Tanácsot, hogy elfogadják a 851/2005/EK tanácsi rendelet tartalmát. Következésképp a viszonossági mechanizmus ezen országokra is alkalmazandó. Izland 2005. október 25-én, Norvégia 2005. november 15-én nyújtotta be a viszonosság nélküli helyzetekről szóló értesítést. HL C 251, 2005.10.11. [az első CZ-értesítés közzététele, HL C 163, 2005.7.5.] HL C 277, 2005.11.10. Az Izland és Norvégia által küldött értesítések nyomon követését a tagállamok által jelzett viszonosság nélküli esetekkel megegyező eljárással biztosítják, ugyanakkor meg kell fontolni annak jogi korlátait, hogy a Bizottság ellássa Norvégia és Izland külső képviseletét. HL C 310, 2005.12.8.
4
HU
III. AZ ÚJ VISZONOSSÁGI MECHANIZMUS EREDMÉNYEI A harmadik országok hatóságaival folytatott, fent említett kapcsolattartás eredményeként a Bizottság három csoportra osztja a harmadik országokat az eredmények alapján8: 1.
BIZONYOS
HARMADIK ORSZÁGOK ESETÉBEN MÁR MOST ÉRZÉKELHETŐK A POZITÍV EREDMÉNYEK:
1.1.
Costa Rica
Értesítések: Szlovákia és Észtország (a vízummentesség 30 napos tartózkodásra korlátozódik). Costa Rica hatóságai 2005. november 22-i keltezéssel küldték el a Bizottságnak „A nem honos személyek vízumára vonatkozó általános szabályok” című írást, amely szerint Szlovákia és Észtország állampolgárai legfeljebb 90 napig tartózkodhatnak vízummentesen Costa Ricán. Az általános szabályok ellenőrzésekor a Bizottság megállapította, hogy a schengeni államok közül egyedül Izland nem szerepel a 90 napos tartózkodás alatt vízummentességet élvező országok listáján. A Bizottság felhívta erre a costa ricai hatóságok figyelmét, és azt a választ kapta, hogy hamarosan Izland is megkapja ugyanezt a státuszt. E célból bejelentették a fent említett „Általános szabályok” módosítását. Értékelés A Bizottság úgy ítéli meg, hogy a costa ricai hatóságok által szolgáltatott információk alapján minden tagállam és társult ország – beleértve a nagyon közeli jövőben Izlandot is – állampolgárai mentesülnek a vízumkötelezettség alól. 1.2.
Nicaragua
Értesítések: Lettország (érkezéskor turistakártyát kell beszerezni), Ausztria (vízummentesség legfeljebb egy hónapos tartózkodás esetén) és Izland (vízumkötelezettség). A nicaraguai hatóságok tájékoztatták a Bizottságot a nemzeti jogszabályról („Decreto Presidencial n°57-2005”), amely 2005. szeptember 5-én lépett hatályba, és amely többek között a tagállamok és a társult országok állampolgárait is felmenti a vízumkötelezettség alól legfeljebb 90 napos tartózkodás esetén. A vízumkötelezettség alá nem tartozó országok állampolgárainak az országba történő belépéskor adót kell fizetniük és turistakártyát kell beszerezniük. Értékelés A nicaraguai hatóságok által szolgáltatott információk alapján minden tagállam és társult ország állampolgárai mentesülnek a vízumkötelezettség alól.
8
HU
Paraguayról Izland küldött értesítést (vízumkövetelmény). Az értesítés késedelmes beérkezése miatt a szóbeli közleményt csak 2005. december 5-én küldték el a paraguayi hatóságoknak. Egyelőre nem érkezett válasz. Bolívia speciális esete további magyarázatra szorul. Bolíviáról három ország küldött értesítést (Málta, Észtország, Lettország). A Bizottság azonban nem tett lépéseket az ország esetében az új viszonossági mechanizmusnak megfelelően, mert hamarosan javaslatot tesz Bolívia felvételére az 539/2001/EK rendelet I. mellékletébe.
5
HU
1.3.
Panama
Értesítések: Észtország, Málta, Szlovák Köztársaság, Izland és Norvégia (vízumkötelezettség). Észtország, a Szlovák Köztársaság és Málta később tájékoztatta a Bizottságot, hogy Panama felmentette állampolgáraikat a vízumkötelezettség alól. Panama hatóságai megerősítették, hogy Észtország, Málta és a Szlovák Köztársaság állampolgárai vízum nélkül léphetnek Panama területére. 2005. június 10-én további információt küldtek a Bizottságnak az országok listája tekintetében („clasificación migratoria”), és közölték, hogy minden tagállam, valamint Izland és Norvégia állampolgárai mentesülnek a vízumkötelezettség alól. Értékelés A Bizottság úgy ítéli meg, hogy a panamai hatóságok által szolgáltatott információk alapján minden tagállam és társult ország állampolgárai mentesülnek a vízumkötelezettség alól. 1.4.
Venezuela
Értesítések: Ausztria (csak 60 napos tartózkodásig érvényes a vízummentesség), Németország (a Venezuelába szárazföldön vagy tengeren érkezőknek vízumra van szükségük), Lettország és Svédország (turistakártyára van szükség). Venezuela hatóságai elküldték a Bizottságnak az ország Külügyminisztériuma (konzuli kapcsolatok főigazgatósága) által készített és a minisztérium weboldalán a nyilvánosság számára is hozzáférhető dokumentumot, amely tartalmazza azon országok listáját, amelyek állampolgárainak 90 naposnál rövidebb tartózkodás esetén nincs szükségük vízumra. A listán minden tagállam, valamint Izland és Norvégia is szerepel. A listán szereplő országok állampolgárainak a belépéskor történő ellenőrzés előtt vagy során ki kell tölteniük a DEX-2 turistakártyát. A kártya két részből áll: az egyiket a bevándorlási tisztviselő, a másikat az országba belépő őrzi. A venezuelai hatóságok statisztikai okokból tartják fenn ezt az intézkedést. Megerősítették a Bizottság felé, hogy a hatályos vízum- és határellenőrzési rendszer értelmében már nincs különbség a levegőben, szárazföldön vagy tengeren történő belépés között. Értékelés A Bizottság úgy ítéli meg, hogy a venezuelai hatóságok által szolgáltatott információk alapján minden tagállam, valamint Izland és Norvégia állampolgárai mentesülnek a vízumkötelezettség alól. A Venezuelába érkezéskor kitöltendő DEX-2 turistakártya nem minősül vízumkötelezettségnek. A kártyát minden olyan ország állampolgárának ki kell töltenie, amelyre Venezuela esetében nem vonatkozik vízumkötelezettség; érkezési kártyának vagy belépési nyilatkozatnak felel meg, és díjtalan. 1.5.
Brazília
Értesítés: Ausztria, Ciprus, Cseh Köztársaság, Észtország, Lettország, Litvánia és Málta (vízumkötelezettség). A brazil hatóságok már kinyilvánították és hivatalosan megerősítették politikai hajlandóságukat, hogy mentesítsék a vízumkötelezettség alól az egyelőre ilyen
HU
6
HU
kötelezettséggel rendelkező tagállamok állampolgárait. E tekintetben Brazília 2005 júliusában elküldte a Bizottságnak az Európai Közösséggel kötendő megállapodás tervezetét, amelynek alapján a Brazíliába utazáskor vízumkötelezettséggel rendelkező tagállamok állampolgárait mentesítik e kötelezettség alól, a többi tagállammal kötött, hatályos kétoldalú megállapodások sérelme nélkül. A brazil hatóságok tájékoztatták a Bizottságot, hogy a brazil alkotmánynak megfelelően a vízummentesség megadásához a brazil parlament jóváhagyására van szükség, mert az az adóbevételek csökkenésével jár. Ezért nemzetközi megállapodásra van szükség. Brazília tájékoztatta továbbá a Bizottságot arról, hogy politikai szempontból milyen nehézségeket okoz a többi tagállammal meglévő kétoldalú szerződések felváltása vagy módosítása. Értékelés A Közösség e területen érvényes kizárólagos külső hatáskörét figyelembe véve nincs lehetőség a csak korlátozott számú tagállamra alkalmazandó vízummentességi megállapodást kötni az EK és Brazília között. A Közösség a teljes Közösségre nézve gyakorolja a külső hatáskört, amelyet csak az Írországra és az Egyesült Királyságra vonatkozó kívülmaradási rendelkezések érintenek. Ezért, figyelembe véve a brazil hatóságok politikai elkötelezettségét az iránt, hogy a vízumkötelezettség alól történő mentesítés tekintetében teljes viszonosságot biztosítsanak minden tagállammal, meg kell vizsgálni a jogi és politikai akadályok leküzdésének lehetőségeit. A Bizottság ajánlást kíván előterjeszteni a Tanácsnak azzal a céllal, hogy tárgyalási irányelveket kapjon az Európai Közösség és Brazília között megkötendő, minden tagállamra vonatkozó vízummentességi megállapodáshoz, amely a tagállamokkal megkötött, hatályos, kétoldalú vízummentességi megállapodások helyébe lép. 2.
BIZONYOS
HARMADIK ORSZÁGOKKAL MÁR BEJELENTETTÉK A VISZONOSSÁG NÉLKÜLI HELYZETTEL KAPCSOLATOS PROBLÉMÁK MEGOLDÁSÁT, DE TOVÁBBI VÉGREHAJTÁSRA ÉS/VAGY ELLENŐRZÉSRE VAN SZÜKSÉG
2.1.
Brunei Darussalam
Értesítés: Cseh Köztársaság, Észtország, Lettország, Litvánia, Málta, Portugália, Szlovénia, Finnország és Izland (vízumkötelezettség); Olaszország, Ciprus, Magyarország, Szlovákia, Svédország és Norvégia (a vízummentes tartózkodás 14 napra korlátozódik); Németország, Görögország és Ausztria (a vízummentes tartózkodás 30 napra korlátozódik). Technikai szinten Brunei hatóságai elismerték a különböző tagországok eltérő elbírálását, és bejelentették, hogy az illetékes hatóságok megfontolják a tagállamok egyenlő elbírálásának lehetséges megoldásait. Megállapították ugyan, hogy Brunei állampolgárai minden tagállam területén 90 napos vízummentes tartózkodásra jogosultak, de hangsúlyozták, hogy Brunei kis ország, amely még ázsiai szomszédai számára sem engedélyezi a 30 napnál hosszabb vízummentes tartózkodást (a Bizottság rendelkezésére álló információk szerint az USA az egyetlen olyan harmadik ország, amelynek Brunei 90 napos vízummentességet biztosít). Értékelés Noha a 90 napnál kevesebb vízummentes tartózkodás (minden tagállam állampolgárai esetében egyforma hosszú időszakkal) nem tekinthető a teljes viszonosság megadásának a
HU
7
HU
tagállamok állampolgárai számára, Brunei a legközelebbi ázsiai partnereivel egyenértékű feltételeket ajánlott az EU-állampolgárok számára. Ezzel biztosítva lenne a tagállamok egyenlő elbírálása. Figyelembe véve Brunei Darussalam méretét, az érintett EUállampolgárok csekély számát és az ország hozzáállását a szomszédos országok állampolgáraihoz, meg kell vitatni a tagállamokkal, hogy az EU-állampolgárok szakmai és magánjellegű szükségleteinek kielégítéséhez nem elegendő-e a korlátozott – legfeljebb 30 napos – vízummentes tartózkodás. Brunei Darussalam hatóságainak még meg kell erősíteniük a 90 napnál rövidebb időszakra jogosító vízummentes tartózkodást a tagállamok és a társult országok esetében. 2.2.
Malajzia
Értesítések: Görögország, Lettország és Észtország (a vízummentesség 30 napnál rövidebb tartózkodásra korlátozódik). A Bizottság biztosítékot kapott Malajziától, hogy nem ütközik különösebb nehézségbe a legfeljebb 90 napos látogatások esetén érvényes vízummentesség kiterjesztése erre a három tagállamra és Portugáliára, amely ugyanebben a helyzetben van. A malajziai hatóságok tájékoztatták a Bizottságot, hogy megvizsgálják a kérdést és hamarosan hivatalos választ adnak, amely még nem érkezett meg. Értékelés A malajziai hatóságokkal folytatott biztató megbeszéléseket követően a Bizottság úgy ítéli meg, hogy az ügyet folytatni kell annak érdekében, hogy minden tagállam és társult ország állampolgára teljes viszonosságot élvezzen a vízummentességi rendszer keretében. 2.3.
Szingapúr
Értesítés: Észtország (vízumkötelezettség 30 napnál hosszabb tartózkodás esetén). A szingapúri hatóságok tájékoztatták a Bizottságot, hogy az ország területére történő belépéskor Szingapúr bejegyzést tesz a tagállamok állampolgárainak útlevelébe, amelynek megfelelően 30 napig tartózkodhatnak az országban. A tagállamok állampolgára ezután kétszer folyamodhat egyenként 30 napos hosszabbításért. A kérelmezés egyszerű és díjtalan. Ez az eljárás alkalmazandó minden vízummentességi rendszert élvező ország állampolgárára. Szingapúr azzal indokolta ezt az eljárást, hogy az ország viszonylag kis mérete miatt Szingapúrnak jogos érdeke ismerni a Szingapúrban egy hónapnál tovább maradni kívánó személy okait. Értékelés A Bizottság úgy ítéli meg, hogy figyelembe véve az eredeti vízummentesség 30 napra korlátozásának körülményeit (különösen: a vízumkötelezettség alól mentesülő állampolgárok egyenlő elbírálása; a tartózkodás vízummentes meghosszabbításának egyszerű eljárása; az ország mérete) és az arányosság elvét, további lépésekre nincs szükség ebben az ügyben.
HU
8
HU
2.4.
Uruguay
Értesítés: Észtország (vízumkötelezettség). Az uruguayi hatóságok szóban tájékoztatták a Bizottságot, hogy nincs jogi akadálya az észt állampolgárokra vonatkozó vízumkötelezettség eltörlésének, és hogy elkészítették és hamarosan jóváhagyják a viszonosságot létrehozó rendeletet. Értékelés A Bizottság úgy ítéli meg, hogy az uruguayi hatóságok által átadott információk alapján hamarosan minden tagállam esetében hatályba lép a viszonosság. A Bizottság folyamatosan tájékoztatja a Tanácsot az uruguayi hatóságok által bejelentett rendelet hatályba lépéséről. 3.
HÁROM
HARMADIK ORSZÁG ESETÉBEN JELENTŐS LÉPÉSEK VISZONOSSÁG NÉLKÜLI HELYZETEK KÉRDÉSÉNEK MEGOLDÁSÁHOZ.
HIÁNYOZNAK
A
Ausztrália, Kanada és az Egyesült Államok külön-külön megvizsgálják a vízumviszonosságban jelenleg nem részesülő tagállamok esetét, alkalmazandó törvényeik és egyéb, nem jogszabályon alapuló kritériumok alapján. Elismerjük ugyan, hogy az érintett tagállamoknak intézkedéseket kell hozniuk e kritériumok teljesítéséhez, ugyanakkor az országoknak átfogó, konkrét és mérhető kritériumokat kell adni, hogy útmutatót kapjanak a vízumviszonosság eléréséhez. 3.1.
Ausztrália
Ausztráliába utazás előtt minden nem ausztrál állampolgárnak9 vízumot kell kérnie. A vízumkérelmet az érintett személy állampolgárságától függően elektronikusan – elektronikus utazási engedély (ETA) vagy eVízum (a részleteket lásd a 2. mellékletben) – vagy a diplomáciai képviseleten kell benyújtani. Ezenkívül számos ország állampolgárának átutazó vízummal kell rendelkeznie, ha Ausztrálián keresztül egy másik országba utazik. Ausztrália 14 tagállamtól (Belgium, Dánia, Németország, Görögország, Spanyolország, Franciaország, Olaszország, Luxemburg, Málta, Hollandia, Ausztria, Portugália, Finnország, Svédország), valamint Izland és Norvégia társult országtól csak ETA-t kér. 9 tagállam állapolgárainak eVízumra van szüksége (Cseh Köztársaság, Észtország, Ciprus, Lettország, Litvánia, Magyarország, Lengyelország, Szlovénia és Szlovákia). 2005. november 1. óta eltörölték az eVízumra kötelezett 9 tagállam állampolgáraira vonatkozó, átutazó vízumról szóló kötelezettséget. Ausztráliáról tehát a kölcsönösség nélküliség két különböző okából kifolyólag küldtek értesítést: hét tagállam, valamint Norvégia és Izland társult országok az elektronikus utazási engedélyről (ETA) küldtek értesítést, kilenc tagállam pedig arról, hogy az ETAkötelezettségen túlmutató vízumkötelezettség terheli őket.
9
HU
Csak az érvényes új-zélandi útlevéllel rendelkező új-zélandi állampolgárok utazhatnak vízummentesen Ausztráliába, amennyiben nem merülnek fel egészségügyi vagy jellembeli problémák. Ausztráliába érkezésükkor az új-zélandi állampolgárok automatikusan megkapják a speciális kategóriájú vízumot, amelyet elektronikusan rögzítenek.
9
HU
Az eVízumot 2004. július 1. óta használhatja a kilenc tagállam (legfeljebb három hónapos tartózkodáshoz, 2005. július 1-től pedig minden tagállam használhatja, legfeljebb tizenkét hónapos tartózkodáshoz), és közülük három tagállam (Észtország, Lettország és Szlovénia) élvezi az „automatikus megítélés” rendszerét. Az ausztrál hatóságok hangsúlyozzák, hogy – az Európai Unióval szemben – vízumpolitikájuk nem a három hónapos rövidtávú tartózkodásokra épül, hanem nagyvonalúbb megközelítést biztosít: akár tizenkét hónapos tartózkodást és nagyvonalú és egyszerűsített belépési és tartózkodási feltételeket. A feltételek része az akár tizenkét hónapig érvényes vízumra irányuló online kérelem 2005 júliusától (minden tagállam számára), a munkavállalással kísért nyaralás (11 tagállam és Norvégia), amelynek alapján az utazáshoz rendelkezésre álló összeget eseti munkavállalással egészíthetjük ki, a diákoknak szóló vízumok egyszerűsítése, valamint a tartózkodásra és a munkavállalásra egyaránt feljogosító engedélyek kiadása. A Bizottság szolgálatai és az ausztrál hatóságok között létrejött, nem hivatalos és hivatalos kapcsolatfelvételek során az utóbbiak hangsúlyozták, hogy Ausztrália általános rendszere arányos és költséghatékony válasz az ország földrajzi helyzetére és biztonsági aggályaira. Ausztrália szükségesnek találja az utasok utazás előtti ellenőrzését legalább az ETA-n keresztül, egyrészt a biztonsági kockázatok elkerülése végett (a többi utas érdekében is), másrészt annak érdekében, hogy megelőzzék az azzal járó kellemetlenségeket, hogy egy hosszú utazás után nem engedélyezik a belépést. Ausztrália kiemelte, hogy pozitívan viszonyult a tíz új tagállam 2004. májusi csatlakozásához, és azóta megkönnyítette a vízumkiadást. Ami a tagállamok eltérő elbírálását illeti, Ausztrália az alábbiak szerint indokolja, hogy kilenc tagállam esetében fenntartja a jelenlegi eVízumrendszert: az eVízum 2004. júliusi bevezetése óta három tagállam esetében megnőtt a túl hosszú tartózkodások aránya; három új tagállamban olyan rendszer működik, amely nem tesz különbséget az EU-állampolgároknak, illetve az EU-tagállamok által a nem EU-állampolgároknak kiadott útiokmányok között; hat tagállam esetében elterjedt a hamis igazoló okiratok használata; ezenkívül Ausztrália több tagállam kapcsán is említette a vízumlemondások és a vízum-elutasítások arányát. A Bizottság szóbeli közleményére adott rendkívül átfogó válaszában ugyanakkor Ausztrália hangsúlyozta, hogy elkötelezett az eljárások országonkénti felülvizsgálatának folytatása mellett 2006 első félévében: „Ausztrália továbbra is aktívan foglalkozik a Bizottság által felvetett problémákkal, többek között a vízumkérelem díjának (VAC) kérdésével, a szükséges dokumentumok számának további csökkentésével és az elektronikus vízumrendszer egyéb olyan finomításaival, amelyek tovább erősítik a személyek mozgását Ausztrália és az EU között. E cél elérése érdekében folytatjuk rendszereink fokozatos kiigazítását, és folyamatosan tájékoztatjuk a Bizottságot és a tagállamokat a változásokról.” A Bizottság szolgálataival tartott találkozók során az ausztrál hatóságok jelezték, hogy átadják az egyszerűsítő intézkedések bevezetésének ütemtervét. „Az ausztrál kormány elkötelezett a folyamatos fejlesztés folyamata mellett, és e folyamat részeként meg kell fontolni az ETA kiterjesztésének lehetőségét az ETA-hozzáféréssel jelenleg nem rendelkező 9 EU-tagállamra, figyelembe véve a jelenlegi biztonsági környezetet.”
HU
10
HU
Az ausztrál hatóságok jelezték, hogy a vízumviszonosság kérdéséhez széleskörű, kormányközi megközelítésre van szükség, és hogy 2006 első felében foglalkoznak a kérdéssel. Értékelés El kell ismerni, hogy a jelenlegi vízumrendszer fenntartása mellett Ausztrália hajlandóságot és nyitottságot tanúsít a belépés megkönnyítésére az ETA-rendszerhez egyelőre nem hozzáférő tagállamok állampolgárai számára, valamint az általános belépési és tartózkodási feltételek egyszerűsítésére a három hónapnál hosszabb tartózkodások esetén is. Egy sor egyszerűsítő intézkedést már meghoztak: ilyen például az átutazó vízummal kapcsolatos fennmaradó követelmények eltörlése (kilenc tagállam) és az eVízum használata, még automatikus megítéléssel is. E tekintetben az ausztrál hatóságokat nagyobb fokú egyértelműségre és átláthatóságra kell kérni az alkalmazandó kritériumok, az egyszerűsítő intézkedések pontos ütemezése és az érintett felek által a fejlődés elérése érdekében megteendő lépések tekintetében. A Bizottság folytatni kívánja az eredményorientált párbeszédet Ausztráliával. Egyes kérdések további tisztázásra szorulnak az ausztrál hatóságoknál: a valamely tagállam által kiadott különböző típusú útlevelek megkülönböztetése az elektronikus rendszerben és az eVízumrendszerben kínált lehetőségek egyes tagállamok által bírált hatékonysága. A Bizottság számára az elsődleges prioritás a tagállamok állampolgárai egyenlő elbírálásának elérése azzal, hogy a jelenleg eVízumra kötelezetteket átvezetik az ETA-rendszerbe. Az ETArendszer kérdésével – az ETA vízum, vagyis az utazás előtt beszerzendő engedély, ám a vízumkérelem benyújtásának kényelmetlenségei nélkül – később foglalkozunk. El kell ismerni, hogy az ausztrál feltételek és a belépéssel és a három hónapnál hosszabb tartózkodással kapcsolatos eljárások kedvezőbbek az utazókra nézve és kevésbé bonyolultak, mint az EU megfelelő szabályai. 3.2.
Amerikai Egyesült Államok
Tíz tagállam (Cseh Köztársaság, Görögország, Észtország, Ciprus, Lettország, Litvánia, Magyarország, Málta, Lengyelország és Szlovákia) jelezte, hogy az USA vízumkötelezettséget ró az állampolgáraikra. Az USA vízummentességi programja10 (VWP) 27 résztvevő ország állampolgárai számára teszi lehetővé, hogy üzleti vagy magán célú ideiglenes látogatóként belépjenek az USA-ba anélkül, hogy előtte vízumot kérnének egy külföldi USA-konzulátuson. A programban részt vevő országokat a belbiztonsági minisztérium jelöli ki a miniszterelnökkel folytatott konzultációt követően. A VWP-ben való részvétel feltételeit az USA jogszabályai állapítják meg11, és azokat a 2. melléklet foglalja össze.
10
11
HU
A vízummentességi programot (VWP) ideiglenes programként hozta létre a bevándorlás reformjáról és ellenőrzéséről szóló 1986-os törvény (P.L. 99- 603). A Kongresszus rendszeresen hozott jogszabályokat a program meghosszabbításához. Végül a program 2000. október 30-án nyert állandó státuszt a vízummentességi állandó programról szóló törvény elfogadásával (P.L. 106-396). A feltételeket a bevándorlásról és állampolgárságról szóló törvény (U.S.C. 1187), a határbiztonságról szóló törvény és a megerősített határbiztonságról és a vízumreformról szóló törvény állapítja meg.
11
HU
Az USA hangsúlyozza, „hogy egy országnak az USA vízummentességi programjába (VWP) történő belépési feltételeit a Kongresszus jogszabályokban állapította meg… A vízummentességi programban részt venni kívánó országoknak egyenként kell teljesíteniük az összes kritériumot. A jelenlegi kritériumok megváltoztatásához kongresszusi jogszabályra lenne szükség.” A programban részt nem vevő és a kritériumok mindegyikét nem teljesítő EU-tagállamok tehát rövid távon nem kerülhetnek be a VWP-be. Az USA megítélése szerint az európai uniós tagság önmagában nem elég ok a VWP-be történő felvételre. Az USA tisztviselői megemlítették, hogy a 2001. szeptember 11-i terrortámadásokat követően a Kongresszus nem szívesen enyhíti a VWP-be való bekerülés feltételeit. Az USA hatóságai azonban nyilvánosan elismerték, hogy az új tagállamokat és Görögországot kívánatos lenne felvenni a VWP-be, amennyiben teljesítik a feltételeket. Ezt szem előtt tartva 2005 februárjában Bush elnök „útitervet” javasolt annak érdekében, hogy a közös erőfeszítéseket a vízummentességi programban történő lehetséges jövőbeli részvétel felé összpontosítsák és irányítsák. A 10 érintett európai tagállam közül kilenc (Ciprus a kivétel) rendelkezik ilyen útitervvel. Az új EU-tagállamokban közös konzuli munkacsoportok alakultak, amelyek rendszeresen üléseznek az útiterv kidolgozása és a folyamat előrehaladása érdekében. Az útiterveket az egyes országok körülményeihez szabják, de tartalmaznak közös elemeket is, többek között: –
Az USA-hozzájárulását a vízumkérelem felülvizsgálati eljárásának vizsgálatához;
–
Az 1989 előtti esetek kivételét a túl hosszú tartózkodások kiszámításából;
–
Annak szükségességét, hogy az érintett kormány teljesítse az USA jogalkotásának bevett technika követelményeit (pl.: a túl hosszú tartózkodás és a nem bevándorló vízum iránti kérelmek elutasítási aránya, biometria, az elveszett és ellopott útlevelek bejelentése, stb.)
–
Annak szükségességét, hogy a kormányok felhívják a közvélemény figyelmét az USA-ba való utazással kapcsolatos követelmények és kötelezettségek ismeretére.
Az USA elismerte, hogy a jelenlegi útitervek nem teljes körűek (vagyis nem térnek ki minden, az országok VWP-be való felvételének engedélyezésével kapcsolatos kritériumra), és egyes esetekben a kritériumok szubjektívek. Ráadásul a kritériumok (például a túl hosszú tartózkodás) mérésére szolgáló statisztikai adatok egy része nem tökéletes. Az EU felvette a vízumviszonosság kérdését az EU-USA találkozók napirendjére, minden szinten, a csúcstalálkozót is beleértve. Az ügy Barroso elnök és Bush elnök 2005. október 18i washingtoni találkozóján is szóba került. A Bizottság szóbeli közleményére adott írásbeli válaszban az USA hatóságai elismerték a kérdés jelentőségét az EU-USA kapcsolatokban, valamint a probléma közösségi vetületeit, és beleegyeztek, hogy negyedévente tájékoztatják a Bizottságot a VWP-útitervek alakulásáról. Az USA ugyanakkor továbbra is hangsúlyozza, hogy „a továbbiakban is egyedileg értékeli az országok fejlődését a VWP-tagság törvényi feltételeinek teljesítése felé”. A szóbeli közlemény hivatalos nyomon követéseként a Bizottság novemberben az USA vezető tisztségviselőivel találkozott Washingtonban, hogy elmagyarázza a módosított viszonossági mechanizmus jellegét, és sürgesse a fejlődést a viszonosság nélküliség problémája terén. A Bizottság tisztviselői hasznos eszmecserét folytattak a 10, VWP-ben részt
HU
12
HU
nem vevő tagállam washingtoni képviselőivel is. Ez sokat segített a közös cél elérésének következetesebb és koherensebb megközelítése lehetőségének feltérképezésében. Értékelés A Bizottság elismeri az USA elkötelezettségét a legmagasabb politikai szinten a VWP útitervének fejlődése mellett. A tagállamok reakcióját és az USA vízumpolitikájának realitásait figyelembe véve a Bizottság véleménye szerint a VWP-útiterv folyamata megfelelő eszköz lehet az EU-állampolgárok vízummentességének középtávú biztosítására, ezért szívesen vállalja ezt a megközelítést. A megközelítés teljes mértékű hatékonnyá tételéhez azonban nagyobb pontosságra és következetességre van szükség az útiterv céljainak és intézkedéseinek kitűzésekor. Az USA kormányzata ezt a 2005. novemberi közös EU-USA munkaprogram keretében fogadta el, tekintettel a 2005. júniusi EU-USA csúcstalálkozó gazdasági kezdeményezésének végrehajtására: az egyik célkitűzés „világos és átfogó országonkénti útitervfolyamat létrehozása a vízummentességi programban (VWP) részt nem vevő EU-tagállamok számára azzal a céllal, hogy ezek a tagállamok segítséget kapjanak a követelmények teljesítéséhez és az USA vízummentességi programjához való csatlakozáshoz”. A konkrét tevékenységek a következők: erőfeszítések „átfogó és konkrét, jogszabályi és nem jogszabályi szempontokat egyaránt lefedő útitervek kidolgozására és végrehajtására a VWPben részt nem vevő EU-tagállamok számára, megfelelő teljesítménymérőkkel”, valamint „együttműködés a vízummentesség elősegítése érdekében, és konzuli bizottságok használata a VWP-be belépni kívánó EU-tagállamokban az egyedi országtervek további finomítása érdekében, beleértve a fejlődés méréséhez szükséges mechanizmusokat is”. Az USA egyelőre nem mutatott hajlandóságot ideiglenes egyszerűsítő intézkedések – például a vízumdíj eltörlése – meghozatalára. Ennek ellenére továbbra is sürgetni kell az USA-nál, hogy legalább a vízumkérelmezés folyamatát egyszerűsítsék. 3.3.
Kanada
Hét tagállam (Cseh Köztársaság, Észtország, Lettország, Litvánia, Magyarország, Lengyelország és Szlovákia) jelezte, hogy Kanada vízumkötelezettséget ró az állampolgáraikra. A kanadai hatóságok az USA-hoz hasonlóan közelítik meg az EU-tagállamok vízummentességét. Kanada egyedi alapon értékeli a különböző országok vízummentességét, és az EU-tagság alapján nem biztosít csoportmentességet. Kanadában nincsenek jogilag meghatározva a pontos kritériumok, vagyis a vízummentesség előfeltételei. A kanadai hatóságok a következőképpen fogalmaztak a Bizottság szóbeli közleményére küldött 2005. december 13-i válaszukban: „Kanada vízum-felülvizsgálata közigazgatási folyamat, amely az adott ország állampolgárainak mozgásával összefüggő kockázatok és előnyök objektív értékelésére épül.” Az értékelés kritériumait a 2. melléklet ismerteti. 2004-ben az állampolgársággal és bevándorlással foglalkozó kanadai intézmény (CIC) felülvizsgálta a vízummentességi rendszert. A hét érintett tagállam tartalmi szempontból jelentősen eltérő kérdőíveket kapott. A kanadai hatóságok megerősítették, hogy „a felülvizsgálatot országonként végeztük, figyelembe véve az érintett új tagállamokban folyó széles körű reformokat és a változás gyors ütemét”. 2005 májusában komoly csalódást
HU
13
HU
okozott, amikor bejelentették, hogy az értékelés eredményeként a hét tagállam egyikével szemben sem törlik el a vízumkötelezettséget. A kanadai hatóságok számos tényezővel indokolták a döntést: az útlevéllel és a dokumentumokkal kapcsolatos biztonság és az ezzel összefüggő csalások, a vízumkérelmek nagy arányú elutasítása, a szervezett bűnözés, a gazdasági migráció, a kormányzati korrupció, a munkaerőpiac liberalizációja az EU-ban12, a munkanélküliség aránya és a munkabérek, a szociális egyenlőtlenségek, a menekültkérelmek és az USA politikájával való összefonódások13. Az EU minden szinten felvette a vízumviszonosság kérdését az EU-Kanada találkozók napirendjére, és világossá tette, hogy megítélése szerint ez a kérdés érinti az EU-Kanada kapcsolatokat. A 2005. november 24-i videókonferencia keretében tartott csúcstalálkozón az EU és Kanada vezetői megállapodtak, hogy „útjára indítják az EU tagállamok és Kanada állampolgárainak vízummentes utazásáról szóló megerősített párbeszéd átlátható folyamatát”. Kanada megerősítette, hogy elkötelezett a párbeszéd folytatása mellett, és „továbbra is felügyeli az elért fejlődést, és 2007-ben új, átfogó felülvizsgálatba kezd az addigra vízummentességet nem szerzett országok esetében. … Kanada következő felülvizsgálatának ütemezése a schengeni értékelési folyamatot követi, amikor is az új tagállamok várhatóan a schengeni határmentes övezet teljes jogú tagjaivá válnak.” A párbeszéd keretében a kanadai hatóságok 2005 novemberében technikai látogatást tettek a balti államokban és Lengyelországban, 2006 januárjában pedig Magyarországra, Szlovákiába és a Cseh Köztársaságba látogatnak. Kanada megerősítette, hogy a hét tagállam megfelelési szintje különböző, és „Kanada folyamatosan felügyeli az előrelépéseket, és nyitott arra, hogy – amennyiben az előrelépések engedik – a 2007-es felülvizsgálat előtt intézkedjen a vízummentességről. Az új tagállamok bármikor tájékoztathatják Kanadát a fontosnak tartott fejleményekről.” Kanada megemlítette az USA-val közös biztonsági és határkezelési kötelezettségvállalásokat is. „Kanada és az USA elkötelezte magát a két különböző vízumpolitika szoros összehangolása mellett. Noha mindkét ország fenntartja vízumpolitikája és -követelményei kidolgozásának függetlenségét, megállapodtak abban, hogy figyelembe veszik vízumpolitikájuk és/vagy -követelményeik tervezett változásának hatását a másik országra. Ezért rendszeresen konzultálunk egymással annak biztosítása érdekében, hogy a választott irányvonal továbbra is megfeleljen kölcsönös célkitűzéseinknek és érdekeinknek.” A Bizottság a folyamat első lépéseként a vízumdíj eltörlését vagy jelentős csökkentését javasolta, de Kanada elutasította ezt.
12
13
HU
A kanadai hatóságok kijelentették, hogy „a munkaerő összeírására irányuló programok Írországban, az Egyesült Királyságban és Svédországban azt jelezték, hogy az új tagállamok lakossága mozgékony és szívesen vállal munkát az országán kívül”. A hatóságok emlékeztettek, hogy Magyarország esetében 1994-ben, a Cseh Köztársaság esetében pedig 1996-ban törölték el a vízumkötelezettséget. A két országból érkező menedékkérők hullámát követően azonban 1997-ben a Cseh Köztársasággal, 2001-ben Magyarországgal szemben állították vissza. A kanadai hatóságok hangsúlyozták, hogy a helyzet megismétlődését elkerülendő, alapos értékelésre van szükség a vízumkötelezettség újbóli eltörlése előtt.
14
HU
Értékelés: Kanada megkezdte a kölcsönös vízummentes utazás létrehozásáról szóló párbeszédet, egyelőre azonban nem történt lényegi előrelépés. Továbbra is nyitott a párbeszéd folytatására, és megerősítette, hogy elvben és a megfelelő időben kész eltörölni a vízumkötelezettséget az összes EU-tagállam állampolgárai számára. A Bizottság megítélése szerint folytatni kell, ugyanakkor eredményorientáltabbá kell tenni a Kanadával megkezdett párbeszédet. Ezért átlátható, világos teljesítménymérőkkel rendelkező folyamatot kell létrehozni, amely végül minden tagállam állampolgárai számára biztosítja a vízummentességet. IV. Következtetések: A Bizottság megítélése szerint a harmadik országokkal az új viszonossági mechanizmus keretében folytatott párbeszéd máris hatékonynak bizonyult: –
Négy harmadik ország esetében – Costa Rica (amennyiben Izland esetében is megerősítik), Nicaragua, Panama és Venezuela – elérték a vízummentesség viszonosságát; Brazília esetében már bejelentették a jogi megoldást.
–
Négy harmadik ország esetében – Brunei Darussalam, Malajzia, Szingapúr és Uruguay – már közel van a viszonosság nélküli helyzetekkel kapcsolatos problémák megoldása, de az elkövetkező hónapokban további végrehajtásra és/vagy ellenőrzésre van szükség.
–
Három harmadik ország esetében történt ugyan előrelépés az átláthatóság kérdésében, a vízummentesség minden EU-tagország állampolgáraira történő kiterjesztése tekintetében azonban egyelőre nem történt változás. Ausztráliában nincs közvetlen kilátás arra, hogy az ETA-rendszert minden tagállam állampolgárára alkalmazzák. Ausztrália ugyanakkor egy sor könnyítést vezetett be az ETA-rendszer előnyeit nem élvező tagállamok állampolgárainak szóló vízumok kiadásában, és kifejezte hajlandóságát a vízumkiadási eljárások további egyszerűsítésére. Ez pozitív lépés, de csak átmeneti intézkedésnek tekinthető, az elsődleges cél ugyanis továbbra is az összes tagállam részvétele az ETA-ban, vagyis az összes EU-állampolgár egyenlő elbírálása (az EK ETA-val kapcsolatos végső álláspontjának megelőlegezése nélkül). A legmagasabb szintű megbeszéléseket követően a Bizottság politikai elkötelezettséget tapasztalt az Egyesült Államok és Kanada részéről a mellett, hogy folytassák a párbeszédet és átláthatóbbá és pontosabbá tegyék az érintett tagállamok számára a vízummentesség megszerzésének követelményeit. A Bizottság továbbra is kapcsolatban áll az USA-beli és kanadai partnerekkel annak biztosítása érdekében, hogy teljesítsék a kötelezettségvállalásokat és feltérképezzék a viszonosság nélküli helyzetekkel kapcsolatos problémák megoldására irányuló konkrét ötleteket. Meg kell vizsgálni e két országgal, hogy ideiglenes intézkedésként van-e lehetőség a vízumkiadás megkönnyítésére.
A némi sikert hozó első forduló után fontos, hogy mind a Bizottság, mind a tagállamok elkötelezetten és egységesen részt vegyenek a területen kitűzött közös célok elérésében. A
HU
15
HU
várt eredmények eléréséhez nélkülözhetetlen, hogy a tagállamok teljes mértékben támogassák a Bizottságot, a folyamat minden szakaszához hozzájáruljanak és megmaradjon közöttük a szolidaritás. A 851/2005/EK rendelettel módosított 539/2001/EK rendelet 1. cikke (5) bekezdésének megfelelően a Bizottság 2006 júliusáig elkészíti a második jelentést arról, hogy a bizonyos harmadik országok által bejelentett megoldások időközben megvalósultak-e, és hogy a többi harmadik országgal folytatott párbeszéd megnyitotta-e a kölcsönös vízummentes utazás lehetőségét. A Bizottság megítélése szerint, figyelembe véve a partnerekkel elért fejlődést – még ha az különböző mértékű is –, ezen a ponton nincs szükség arra, hogy a 851/2005/EK rendelettel módosított 539/2001/EK rendelet 1. cikke (4) bekezdésének c) pontjában vagy a 851/2005/EK rendelet elfogadásakor tett együttes tanácsi és bizottsági nyilatkozatban előírt intézkedéstervezeteket csatoljanak a jelentéshez. A Bizottság azonban gondosan felügyeli a fejlődést annak biztosítása érdekében, hogy partnereink teljesítsék a meglévő kötelezettségvállalásokat. Azon országok tekintetében, ahol a viszonosság nélküli helyzetekkel kapcsolatos kérdések teljes körű megoldására a közeljövőben nincs esély, alapvető fontosságú a kritériumok végrehajtásának alakulása. A Bizottság elismeri ugyan, hogy ehhez mindkét oldalnak erőfeszítéseket kell tennie, de emlékeztet, hogy az 539/2001/EK rendelet 4. cikke és a Tanács és a Bizottság 851/2005/EK rendelettel kapcsolatos együttes nyilatkozata konkrét intézkedéseket említ a kölcsönös vízummentes utazás elérésének megkönnyítése érdekében.
HU
16
HU
Annex 1A Visa requirement imposed by third countries listed in Annex II to Regulation No 539/2001 upon nationals of the new Member States on 1 May 2004. CY
CZ
EE
HU
LT
LV
MT
PL
SI
SK
V
V
V
V
V
V
*
V
V
V
V
V
V
(V)
V
V
V
Andorra Argentina Australia Bolivia
V
V
Brazil
V
V
V
Brunei
V
V
V
V
V
V
V
V
V
V
V
V
V
Bulgaria Canada
V
V
Chile Costa Rica
V
(V)
V
V
(V)
V
V
Croatia Guatemala
V
V
V
V
V
V
(V)
Holy See Honduras
V
V
Hong Kong SAR Israel Japan Macao SAR
V
Malaysia
V
Mexico
V
V
V
V
V
V
V
V
Monaco New Zealand
V
Nicaragua
V
Panama Paraguay
V
V
V V
V
V
V
V
(V)
(V)
Romania Salvador
V
V
V
V
V
San Marino
V
V
V
V
V
V
(V)
V
V
V
V
(V)
V
V
V
V
V
Singapore
V
South Korea United States
V
Uruguay Venezuela
V
V
V
V
V
V V
V V
V
V
V
(V)
V
* ETA required. (V) : visa exemption agreement not yet entered into force.
HU
17
HU
Annex 1B Visa requirement imposed by third countries listed in Annex II to Regulation No 539/2001 upon EU citizens on 24 June 2005. CY
CZ EE
EL
V
V
V
FI HU
LT LV
MT PL PT SI SK
DE
AT
IT
SW DK
V
V
V
V
V
V
Andorra Argentina Australia 1
V
V
(V)
Bolivia
V
V
V V
V
(V) V
Brazil
V
V
V
V
V
V
Brunei
(V) V
V
(V) V (V) V
V
V
V
V
V4 V
V (V) (V) (V) (V) (V)
Bulgaria Canada
V
V
V
V
V
Chile (V)
Costa Rica
(V)
Croatia Guatemala Holy See Honduras Hong Kong SAR
Israel Japan Macao SAR (V) (V)
Malaysia
(V)
Mexico Monaco New Zealand V³
Nicaragua V
Panama
(V) V
Paraguay Romania Salvador San Marino (V)
Singapore South Korea United States
V
V
Uruguay Venezuela
V
V
V
V
V
V
V
V
V V3
V²
(V)
V3
V : visa requirement (V) : visa exemption for a period of less than 90 days.
HU
18
HU
1. Australia : Electronic Travel Authority (ETA) is required from citizens of EL, FI, MT, PT, DE, AT, IT, SW, DK, IS, NO as well as from citizens of the other Member States not indicated in the table 2. in case of entry at land and sea borders 3. tourist card is required upon entry 4. visa is required from business travellers IS notified the following cases of non-reciprocity: Australia, Brunei, Nicaragua, Panama and Paraguay
NO notified the following cases of non-reciprocity: Australia, Brunei (for stays exceeding 14 days), Panama (visa issued free of charge on arrival)
HU
19
HU
Annex 2 Australian visa procedures The two visa procedures subject of the notifications can be summarised as follows: The ETA: Before travelling and before an air ticket is issued, the traveller himself/herself, or the travel agent/airline on his/her behalf, sends an electronic application for an ETA to the relevant Australian authorities. This involves entering in the ETA system data identifying the traveller and details of his/her passport. The data are compared with an on-line file held by the relevant Australian authorities (Department of Immigration and Multicultural and Indigenous Affairs, DIMIA) on persons whose entry into Australia is undesirable (Movement Alert List, MAL). The response is almost immediate. If the response is positive, i.e. if consultation of the file does not produce an alert with respect to the traveller or his/her passport, an ETA number is assigned electronically and the air ticket can be issued. If the response is negative, no ETA number can be assigned and the traveller is asked to contact the Australian consular authorities. On arrival in Australia, the immigration authorities check that the passport holder has an ETA. The eVisa (e676 visa): applicants or travel agents can apply for a visa on the internet. The applications are processed in Australia and, depending on the risk assessment level further supporting documents can be required from the applicant. If the risk is low, they can be granted more or less automatically (“autogrant” facility). US Visa Waiver Programme To qualify for the VWP, a country must: offer reciprocal privileges to United States citizens; have had a non-immigrant refusal rate of less than 3% for the previous year; certify that the country issues machine-readable passports; have a program to incorporate biometric identifiers into the passports; certify that it reports the theft of blank passports on a timely basis to the U.S. authorities. In addition the Department of Homeland Security in consultation with the Secretary of State has to prepare an evaluation report on the effect that a country’s designation as a VWP participant would have on the law enforcement and security interests of the United States, including interests related to enforcement of immigration laws and the existence and effectiveness of extradition agreements and procedures. In order for a country to be designated as a VWP participant, a determination must be made that such interests would not be compromised by the designation of the country. Furthermore there are specific factors that are considered but are not established in the legislation: security of a country’s passport application, production and issuing process; security of passports and other documents used to demonstrate identity and citizenship, and incidence of fraud or misuse involving such documents; nationality and citizenship laws, and their implementation; existence of security and law enforcement threats in the country (terrorist activities, organised crime, money laundering, human and drug trafficking, etc.), and efforts to address such threats; immigration controls and alien smuggling activities in the country, and efforts to address such threats; stability of the government politically and economically; degree of cooperation with the U.S. and other international partners on law enforcement issues, including extradition.
HU
20
HU
Canadian assessment criteria for visa exemption The Canadian authorities take into consideration the complex push and pull factors that trigger migration movements, from broad socio-economic conditions to specific regional issues. The country assessment of risks and benefits includes many factors, such as (but not limited to): –
Immigration issues (i.e. non bona-fide refugee claimants and clandestine or undocumented migrants),
–
public safety and security issues (i.e. organized crime and counter terrorism, the trafficking and smuggling of persons and goods, serious criminal activity, health risks and concerns),
–
the stability of government and public institutions (level of public confidence in institutions, legal system, police and security agencies, immigration and asylum systems, protection of human rights),
–
the health and stability of the economy, such as unemployment rates and regional disparities,
–
the social and human rights environment,
–
the trends and patterns related to incidences of application fraud, passport fraud and visa refusal rates.
Factors are reviewed to ensure that they are consistent with Canadian immigration program and the broader mandate, objectives and priorities of the Government of Canada. Decisions to change the visa status of a given country are well-informed and are made after a comprehensive review of key considerations and upon extensive internal consultation.
HU
21
HU