II. BEVEZETÉS Az Európai Gyógyszerkönyv létrehozása az Európa Tanács pártfogásával, a 37 tagállam (Ausztria, Belgium, Bosznia-Hercegovina, Bulgária, Csehország, Ciprus, Dánia, Egyesült Királyság, Észtország, Finnország, Franciaország, Görögország, Hollandia, Horvátország, Írország, Izland, Lengyelország, Lettország, Litvánia, Luxemburg, Macedónia, Magyarország, Málta, Montenegró, Németország, Norvégia, Olaszország, Portugália, Románia, Szerbia, Szlovákia, Szlovénia, Spanyolország, Svájc, Svédország, Törökország, Ukrajna) és az Európai Unió által aláírt, az Egyezményre vonatkozó Jegyzőkönyvvel (European Treaty Series No. 134) módosított, az Európai Gyógyszerkönyv kidolgozásáról szóló Egyezményben (European Treaty Series No. 50) (a továbbiakban: „az Egyezmény”) foglaltakkal összhangban történik. Az Európai Gyógyszerkönyv készítése az Egyezmény 5. cikkével összhangban kinevezett Európai Gyógyszerkönyvi Bizottság (a továbbiakban: „a Bizottság) felelőssége, mely a szerződő felek által kijelölt delegációkból áll. Mindegyik delegáció legfeljebb 3, a Bizottság funkcióinak megfelelő területeken való jártasságuk alapján választott tagból áll. Az Eljárási Szabályzat értelmében a Bizottság ülésein tagállamokon kívüli, valamint nemzetközi szervezeteket képviselő megfigyelők is jelen lehetnek. Megfigyelőkkel jelenleg Albánia, Algéria, az Amerikai Egyesült Államok, Argentína, Ausztrália, Brazília, Fehéroroszország, Grúzia, Guinea, Izrael, Kanada, Kazahsztán, Kína, Madagaszkár, Malajzia, Marokkó, Moldova, Oroszország, Örményország, Szenegál, Szingapúr, Szíria, Tunézia és az Egészségügyi Világszervezet (WHO) képviselteti magát. Az Egyezményt európai országok írhatják alá, a megfigyelői státusz pedig azt a célt szolgálja, hogy a csatlakozni kívánó európai országok megismerkedhessenek a Bizottság munkamódszereivel. A Bizottság elismeri, hogy az Európán kívüli országokkal való kapcsolattartás a gyógyszerellátási lánc globalizálódásának tekintetében alapvető jelentőségű. A nem európai országok megfigyelői státusza ezeket a kapcsolatokat mozdítja elő azáltal, hogy elősegíti a szabályozói partnerségek kialakítását, valamint az információk és munkadokumentumok cseréjét. A Bizottság funkcióit a jegyzőkönyv által módosított 6. cikk írja le: 6. Cikk „Jelen Egyezmény 4. Cikkében foglalt rendelkezéseknek megfelelően a Bizottság funkciói: a) az Európai Gyógyszerkönyv kidolgozásához szükséges általános alapelvek meghatározása; b) az ugyanezen célt szolgáló elemző módszerek meghatározása; c) az Európai Gyógyszerkönyvbe kerülő gyógyszerkönyvi cikkelyek (monográfiák) elkészítése, elfogadásának előkészítése; és d) azon határidők meghatározására vonatkozó ajánlások megtétele, amelyeken belül az Európai Gyógyszerkönyvvel kapcsolatos technikai jellegű döntéseket a Szerződő Felek területén végre kell hajtani.” Az Európa Tanács Európai Gyógyszerminőségi Igazgatósága (EDQM) a tudományos titkárság működtetésével támogatja a Bizottságot a szövegek kidolgozásában és felújításában. Ezenfelül felelős a cikkelyek alkalmazása során szükséges referenciaanyagok létrehozásáért, előállításáért, nyomon követéséért és forgalmazásáért is. Az EDQM számos egyéb, a közegészség védelmével kapcsolatos területen is tevékenykedik, például minőségügyi bizonylatokat bocsát ki meghatározott forrásból származó hatóanyagokhoz, illetve biológiai szabványokat dolgoz ki. Az Egyezményben foglaltakkal összhangban a szerződő felek vállalják a szükséges intézkedések megtételét annak érdekében, hogy az Európai Gyógyszerkönyv cikkelyei a hozzájuk tartozó területen hivatalos szabványokká váljanak.
AZ EURÓPAI GYÓGYSZERKÖNYV CÉLJA Az Európai Gyógyszerkönyv célja a közegészségügy előmozdítása azáltal, hogy elismert közös szabványokat hoz létre a gyógyszerekre és azok összetevőire vonatkozóan. Ezeknek a szabványoknak megfelelő alapként kell szolgálniuk ahhoz, hogy a betegek a gyógyszereket megfelelő biztonsággal használhassák fel. Ezen túlmenően meglétük elősegíti a gyógyszerek szabad áramlását Európán belül és kívül. Az Európai Gyógyszerkönyv cikkelyeit és egyéb szövegeit úgy alakítják ki, hogy azok megfeleljenek: −
a szabályozó hatóságok,
−
a gyógyszerek és összetevőik minőségellenőrzésében részt vevők,
−
a gyógyszerek és összetevőik gyártói
szükségleteinek. Az Európai Gyógyszerkönyv nemzetközi alkalmazása széleskörű. Mivel a globalizáció és a nemzetközi kereskedelem kiterjedése miatt egyre nagyobb az igény a gyógyszerekre vonatkozó globális minőségügyi szabványok kidolgozására, a Bizottság világszerte a Gyógyszerkönyv valamennyi felhasználójával szoros együttműködésben dolgozik. AZ EURÓPAI GYÓGYSZERKÖNYVI BIZOTTSÁG SZÉKHELYE Az Európai Gyógyszerkönyvi Bizottság székhelye Strasbourg, az Európa Tanács központja. ÁLTALÁNOS ALAPELVEK Az Európai Gyógyszerkönyv szövegei általános értelmezésének szabályait az Alapelvek fejezet tartalmazza. Ezenfelül figyelembe kell venni az alábbiakat. Az Európai Gyógyszerkönyv cikkelyeinek kidolgozása során alkalmazott általános alapelveket az EDQM honlapján közzétett eljárások és szakmai útmutatók tartalmazzák. Az alkalmazott alapelveket időről időre felülvizsgálják, de nem teljes mértékben visszamenőlegesen, így előfordul, hogy a már közzétett cikkelyek nem követik a legfrissebb ajánlásokat, ha azonban a közegészségügyet érintő problémát azonosítanak, a cikkelyeket is felújítják. Felismerve, hogy az általános fejezeteket az Európai Gyógyszerkönyv cikkelyein kívül is alkalmazhatják, a felhasználóknak ilyen esetben ajánlott a megfelelő szakmai útmutató használata, mely bőséges információt tartalmaz számos módszer alkalmazását illetően. Általános és egyedi cikkelyek. Az Európai Gyógyszerkönyv szabványai általános és egyedi cikkelyek formájában jelennek meg. Az általános cikkelyek alkalmazása az utóbbi években olyan irányba fejlődött, hogy az általuk előírt szabványok a lehető legjobban teljesítsék a fent meghatározott célokat és a leginkább megfeleljenek a felhasználók szükségleteinek. A 4. kiadástól kezdve, az általános cikkelyek érvényességét, kivéve, ahol ennek ellenkezője szerepel, azokra a termékekre is kiterjesztették, amelyek nem rendelkeznek egyedi cikkellyel. Jelenleg bármelyik egyedi cikkelyt általában egy vagy több általános cikkellyel együtt kell alkalmazni. Amennyiben egy anyagra egy általános és egy egyedi cikkely előírásai is vonatkoznak, a két cikkely kiegészíti egymást. Kivételes esetben egyes egyedi cikkelyek mentesülhetnek az általános cikkely hatálya alól. Mivel a gyakorlatban nem kivitelezhető, hogy minden egyes egyedi cikkely kereszthivatkozást tartalmazzon rá vonatkozó vagy potenciálisan rá vonatkozó általános cikkelyekre, a kereszthivatkozásokat megszüntették, kivéve ott, ahol a félreérthetőség elkerülése végett szükségesek. Minden egyes új alap- és kiegészítő kötet tartalmaz egy listát az általános cikkelyekről, amely segít a felhasználóknak az egyedi cikkellyel együtt alkalmazandó általános fejezetek kiválasztásában.
Állatok felhasználása. Az Európa Tanács pártfogásával kidolgozott, a vonatkozó jegyzőkönyv (European Treaty Series No. 170) által módosított, Kísérleti és egyéb tudományos célra felhasznált gerinces állatok védelméről szóló Európai Egyezménnyel (European Treaty Series No. 123) összhangban a Bizottság elkötelezte magát, hogy ha csak lehetséges, csökkenti az állatok felhasználását a gyógyszerkönyvi vizsgálatokban, és az e területen dolgozókat alternatív módszerek keresésére bátorítja. A cikkelyek csak abban az esetben írnak elő állatokon végzett vizsgálatot, ha egyértelműen bizonyítást nyert, hogy azok szükségesek megfelelő gyógyszerkönyvi célú ellenőrzéshez. Hidrátok. A cikkely címe adott esetben tartalmazza az anyag kristályvíztartalmát. Azon meglévő cikkelyek esetében, amelyeknél egyelőre nem ez a helyzet, a kristályvíztartalom a cikkely következő szakmai felújítása alkalmával (beleértve a Pharmeuropa Online-ban történő közzétételt) kerül be a címbe. Ha egy adott anyagnak mind a kristályvízmentes, mind a kristályvizet tartalmazó formájára rendelkezésre áll cikkely, a megfelelő cikkely címében „vízmentes” megjelölés látható. Királis anyagok. A királis anyagoknak azon cikkelyei, amelyek egy adott enantiomerre vonatkoznak, egy enantiomertisztasági vizsgálatot is előírnak, rendszerint az optikai forgatóképesség mérését. A jelenlegi irányvonal értelmében a racém tulajdonság vizsgálatára a cikkely csak akkor ír elő forgatóképesség vizsgálatot, ha az enantiomerek fajlagos optikai forgatóképességéről rendelkezésre álló információ arra utal, hogy egy ilyen vizsgálat diszkriminatív az enantiomertisztaság tekintetében. Ha a kívánt célra más módszer, például cirkuláris dikroizmus alkalmas, akkor az optikai forgatóképesség helyett azt írják elő. Polimorfia. Ha egy anyag polimorfiára hajlamos, ezt az információt általában a „Sajátságok” rész tartalmazza. Általánosságban a cikkelyek nem követelnek meg egy adott kristályformát. Kivételes esetekben néhány cikkely tartalmaz kristályforma követelményt, melynek vizsgálatára például infravörös abszorpciós spektrofotometriás azonosítást ír elő, ahol a szilárd állapotú, nem átkristályosított anyag spektrumát kell felvenni és az előírt kristályformában levő referenciaanyaggal összehasonlítani. Mindazonáltal az említett kivételes esetek közé nem tartozó anyagoknál is előfordulhat, hogy a gyártónak, az adott anyagnak a gyógyszerformában való felhasználásától függően, biztosítania kell, hogy egy bizonyos kristályformát alkalmazzanak. A „Sajátságok” részben megadott információ célja a felhasználó figyelmeztetése arra, hogy a gyógyszerforma fejlesztése során ezt a szempontot is értékelni kell. A Gyógyszeranyagok (2034) általános cikkelyt és az 5.9. Polimorfia című általános fejezetet szintén ajánlott figyelembe venni. Tartalmi követelmény. A kémiai anyagok cikkelyeinek kidolgozása során a Bizottság által általában előnyben részesített megközelítés az, hogy a szennyezők (gyártási folyamatból származó szennyezők és bomlástermékek) ellenőrzésére egy, az aktív molekularészre specifikus tartalmi meghatározás helyett egy körültekintően megtervezett, stabilitásjelző módszerekből összeállított „Vizsgálatok” részt ír elő. Éppen ezért a cikkely teljes követelményrendszere hivatott biztosítani azt, hogy a termék minősége a felhasználhatósági időtartam során megfelelő. Szennyezők. A szennyezőanyagok vizsgálatára vonatkozó stratégia egy korábbi felülvizsgálatának eredményeként az 5. kiadástól kezdve az 5.10. Gyógyszeranyagok szennyezésvizsgálata című általános fejezet is a Gyógyszerkönyv részét képezi. A fejezet a Gyógyszeranyagok (2034) általános cikkellyel együtt leírja az egyedi cikkelyekben a szennyezők vizsgálatára alkalmazott irányvonalat, és magyarázatot ad a rokon vegyületekre vonatkozó vizsgálatok követelményeinek értelmezését illetően. A Bizottság jelenlegi általános stratégiája, hogy a cikkelyekben kvantitatív vizsgálatokat ír elő a szennyezőkre. Az ezen stratégia kialakítását megelőzően megjelent, régebbi cikkelyek nagy részét kvantitatív módszerek bevezetésével átdolgozták. Amennyiben egy cikkely nem illeszkedik az általános stratégiához, a Gyógyszeranyagok (2034) általános cikkelynek való megfelelés egyben azt is jelenti, hogy az egyedi cikkely követelményeit ezzel összhangban ki kell egészíteni. Hacsak nem szükséges a cikkely alkalmazásához, mely esetben a névhez „CRS” jelzés kapcsolódik, szennyező referenciaanyagok nem állnak rendelkezésre, és kísérleti célra sem érhetők el. Kromatográfiás oszlopok. A felhasználók részére segítségképpen rendelkezésre áll a honlapon (lásd alább a Knowledge adatbázisról szóló részt) a cikkelyek és általános módszerek kidolgozása során
alkalmasnak bizonyult oszlopokkal kapcsolatos információ. További tájékoztatás található egyéb eszközökről és reagensekről is, amennyiben ezek közlése hasznosnak tűnt. Az ilyen információkért ugyanakkor a közzétevő nem vállal garanciát, mint ahogy azt sem jelentik, hogy a felsoroltakon kívüli más oszlopok, eszközök vagy reagensek ne lennének alkalmasak. Oldószermaradványok. Az oldószermaradványokra vonatkozó követelményeket a Gyógyszeranyagok (2034) általános cikkely és az 5.4 Oldószermaradványok című általános fejezet tartalmazza. Ennek értelmében minden hatóanyagot és segédanyagot meg kell vizsgálni oldószermaradványokra, még akkor is, ha az egyedi cikkely nem ír elő ilyen vizsgálatot. A követelmények összhangban vannak az ICH ilyen témájú irányelvével. Nehézfémek. A fémkatalizátorok és fémreagensek maradványaira vonatkozó, az Európai Gyógyszerügynökség (EMA) ide vonatkozó útmutatójában meghatározott határértékeket az 5.20. általános fejezet tartalmazza. Az ebben a fejezetben előírt követelmények az Európai Gyógyszerkönyv felhasználói számára nem kötelező érvényűek, hacsak az adott cikkely (pl. a Gyógyszeranyagok (2034) általános cikkely) nem tartalmaz hivatkozást a fejezetre. A Bizottság a tervek szerint a fejezetet lecseréli, amint a fémszennyezőkre vonatkozó ICH irányelv, melyet jelenleg állítanak össze, elérhetővé válik. Addig is a Bizottság úgy döntött, nem fordít további forrásokat a meglévő vizsgálatok felújítására (a használtban levő C és D módszerre vonatkozóan) és új vizsgálatok kidolgozására a 2.4.8. Nehézfémek általános fejezetben. Homeopátiás készítmények. Az 1. kötet külön szakaszban tartalmazza a homeopátiás ősanyagok készítésére és a potencírozásra szolgáló módszereket, a homeopátiás készítmények általános cikkelyeit, a homeopátiás készítmények és az azok előállítására szolgáló növényi drogok őstinktúráit, valamint a homeopátiás készítmények nyersanyagainak és ősanyagainak egyedi cikkelyeit. Megegyezés szerint, amennyiben ugyanazt az anyagot homeopátiás és más készítményekben is használják, akkor az Európai Gyógyszerkönyv általános részében található cikkely alkalmazandó. Növényi drogok és növényi drogkészítmények (beleértve a hagyományos kínai gyógyszereket is). Valamennyi ide tartozó cikkely együtt megtalálható az 1. kötet egy külön szakaszában. A felhasználást befolyásoló sajátságok. A Bizottság stratégiai határozatának értelmében, mely szerint hangsúlyozni kell a segédanyagok felhasználását befolyásoló sajátságok figyelembevételének szükségességét, valamint elő kell segíteni az értékelésükre szolgáló módszerek harmonizálását, a cikkelyekhez egy tájékoztató részt is csatoltak. Az e szakaszban foglaltak nem kötelező érvényű követelmények, azonban a sajátságok lényegesek lehetnek a segédanyag meghatározott célú felhasználása szempontjából. A sajátságok különböző formában szerepelhetnek: −
csak a név feltüntetésével,
−
a név és egy alkalmas, lehetőleg európai gyógyszerkönyvi vizsgálati módszer feltüntetésével,
−
a név és egy alkalmas vizsgálati módszer és a jellemző határértékek vagy a feltüntetett értékre vonatkozó tűréshatár feltüntetésével; e határértékek vagy tűréshatárok célja, hogy meghatározzák a segédanyagnak azt a minőségét, amely alkalmassá teszi egy meghatározott célra történő felhasználásra.
A módszerek és az elfogadási határértékek egyik esetben sem kötelező érvényűek, csupán útmutatásként szolgálnak. A felhasználást befolyásoló sajátságok ellenőrzéséről továbbra is a gyártó dönt, annak a terméknek a formulálási eljárása ismeretében, amelyben a segédanyagot felhasználja. A mérési módszert, az elfogadási követelményeket és a tűréshatárokat a felhasználó és a segédanyag beszállítója között létrejött szerződés alapján határozzák meg. Szabadalmak. A szabadalommal védett cikkek leírása az Európai Gyógyszerkönyvben semmi esetre sem jelenti az ilyen szabadalmak felhasználási jogának átruházását olyan személy vagy személyek részére, aki(k) nem az adott szabadalom tulajdonosa(i) közé. Chemical Abstracts Service (CAS) nyilvántartási szám. A 6. kiadás óta a cikkelyek tájékoztatási célból adott esetben a CAS nyilvántartási számot is tartalmazzák, annak érdekében, hogy hasznos információkhoz való kényelmes hozzáférést biztosítsanak a felhasználók számára. Korábban ezek a
számok csak a reagensek esetében voltak megadva, mivel segítséget nyújtanak a beszállítók megtalálásában. A CAS nyilvántartási szám (CAS Registry Number®) az Amerikai Kémikusok Társaságának (American Chemical Society) bejegyzett védjegye. Védett fajok. Egyes cikkelyek, különösen a növényi drogok cikkelyei, védett fajokból származó anyagokra is vonatkozhatnak. Az ilyen cikkelyek gyógyszerkönyvbe fogalalása azonban nem sérti az e fajok védelméről szóló nemzetközi és nemzeti jogi rendelkezéseket. GYÓGYSZERKÉSZÍTMÉNY CIKKELYEK A 8. kiadásig a gyógyszerkészítményekre nem dolgoztak ki egyedi cikkelyeket, ami alól csak néhány kivétel volt, például az embergyógyászati, illetve állatgyógyászati immunszérumok, néhány biológiai készítmény (mint például az inzulinkészítmények), a radioaktív gyógyszerkészítmények, valamint az embergyógyászati, illetve állatgyógyászati vakcinák. A Gyógyszerkészítmények (2619) általános cikkely a 7. kiadásban jelent meg. E cikkely rendeltetése, hogy a gyógyszergyártásban/készítésben alkalmazott hatóanyagokra, segédanyagokra és gyógyszerformákra vonatkozó Európai Gyógyszerkönyvi szabványok referenciaforrásaként szolgáljon; nem célja ugyanakkor, hogy vezérfonal legyen a gyártás mikéntjét illetően, mivel az előállítási módszerekre és az ezekkel összefüggő ellenőrzésekre vonatkozóan rendelkezésre áll ilyen célú útmutató. A gyógyszerkészítmények harmonizálását és szabványosítását az eddigiekben általános, a hatályuk alá tartozó valamennyi készítmény közös elemeit felsoroló gyógyszerforma cikkelyek összeállításával, valamint a késztermékek standard vizsgálati módszereinek kidolgozásával valósították meg. Ezen általános cikkelyek és módszerek Európai Gyógyszerkönyvbe foglalása közös alapot kínál az illetékes hatóságok és a gyártók részére a forgalombahozatali engedélyezési kérelmek összeállításához és értékeléséhez. Mindazonáltal a Bizottság 143. ülésén úgy döntött, felülvizsgálja eddigi stratégiáját, és a gyógyszerkészítmény cikkelyek megvalósíthatóságának és hasznosságának még alaposabb kivizsgálása céljából egy kísérleti fázis elindításáról határozott. A készítmények tartalmi meghatározásánál standardként a hatóanyagok és segédanyagok meghatározásához létrehozott referenciastandardok használhatók, amennyiben az 5.12. Referenciastandardok című általános fejezetben előírt feltételek teljesülnek. MUNKAPROGRAM A munkaprogramról (új cikkelyek vagy általános fejezetek kidolgozása, illetve meglévő szövegek felújítása) a Bizottság az évenkénti három ülésének egyikén dönt. Általánosságban, ha két tagállam is kifejezi óhaját egy cikkely kidolgozását illetően, a Bizottság a pontot felveszi a munkaprogramba. A munkaprogram változásait az EDQM honlapján és a Pharmeuropa Online-on teszik közzé. Az információt a titkárságon nyilvántartott ipari szervezetekhez és a gyártók kapcsolattartóihoz is eljuttatják. Az érdekeltek bármely olyan pontot illetően kapcsolatba léphetnek a titkársággal, amelynek kidolgozásában részt kívánnak venni. TANÚSÍTÁSI ELJÁRÁS A cikkelyek forgalombahozatali engedélyezési kérelmekben való felhasználásának elősegítése érdekében kidolgoztak egy eljárást annak tanúsítására, hogy az Európai Gyógyszerkönyv cikkelyei alkalmasak egy meghatározott forrásból származó termék minőségének ellenőrzésére (lásd a Közegészségügyi Bizottság (Részegyezmény) AP-CSP (07) 1. sz. Határozatát, valamint annak későbbi módosításait, mely elérhető az EDQM-en keresztül, illetve annak honlapján). A tanúsítási eljárás növényi drogokra, a növényi drogkészítményekre és a fertőző szivacsos agyvelőbetegség (TSE) kockázatára is alkalmazható. Az alkalmassági tanúsítványokat az EDQM kizárólag megfelelő
minőségügyi rendszerben előállított anyagokra állítja ki. A tanúsítványokat a közzétett cikkelyek vonatkozásában adják ki. A rendszer működésének részletei a titkárságon, illetve az EDQM honlapján keresztül érhetők el. A kibocsátott tanúsítványok naponta frissített listája, beleértve az érvénytelenített és felfüggesztett tanúsítványokat is, megtalálható az EDQM honlapján. KIADVÁNYOK Az Európai Gyógyszerkönyv hivatalos változatát angol és francia nyelven, évi 3 kiegészítő kötettel megjelenő könyv formájában, illetve elektronikus formában (online, tablet változattal együtt, illetve pendrive-on) teszik közzé. Archívum. Az Európai Gyógyszerkönyv Archívuma pdf formátumban tartalmazza az 1–7. kiadásokat. Ezek minden, érvényes előfizetéssel és regisztrált EPID-kóddal rendelkező előfizető számára elérhetők (papíron, online vagy pendrive-on). Pharmeuropa. Az Európai Gyógyszerkönyv fórumát, mely a cikkelyek kidolgozásához nyújt segítséget, valamint információt tartalmaz a gyógyszerkönyvvel és az azzal összefüggő témákkal kapcsolatban, évente 4 alkalommal teszik közzé. A bibliográfiai szolgáltatók által is jegyzékbe vett Pharmeuropa Bio & Scientific Notes a biológiai referenciakészítmények létrehozásához és a biológiai módszerek validálásához (az EDQM Biológiai Szabványosítási Programjának keretein belül), valamint a gyógyszeranalízis különböző szempontjaihoz és egyéb, az Európai Gyógyszerkönyv tekintetében releváns tárgykörökhöz kapcsolódó tudományos közleményeket tartalmaz. 2012 óta mindkét kiadvány csak online változatban, ingyenesen érhető el, az egyedi tervezetek és tudományos közlemények pedig folyamatosan jelennek meg. Honlap. Az Európai Gyógyszerkönyvvel összefüggő tevékenységgel és egyéb szempontokkal kapcsolatos információ az EDQM honlapján érhető el. A Knowledge adatbázis. Az EDQM honlapja hozzáférést biztosít egy olyan adatbázishoz is, amely különféle információkat tartalmaz a cikkelyekről, és amelynek célja, hogy megkönnyítse azok megfelelő alkalmazását. Tájékoztatás található: −
a cikkely kidolgozása során használt kromatográfiás oszlopokról,
−
olyan reagensek és eszközök beszállítóiról, amelyek egyes felhasználók számára esetleg nehezen beszerezhetők,
−
a cikkelyek státuszáról (kidolgozás alatt, elfogadva, közzétéve, felújítás alatt),
−
a cikkelyek felújításának történetéről az 5. kiadástól kezdve,
−
egyéb hasznos tudnivalókról.
Helpdesk. A felhasználók számos technikai és egyéb kérdést intéznek az EDQM-hez. Ezeket elsősorban az EDQM honlapján működő HelpDesk rendszeren keresztül érdemes eljuttatni. Az EDQM azokkal a kérdésekkel foglalkozik, amelyek az Európai Gyógyszerkönyv cikkelyeinek alkalmazásával kapcsolatosak. A HelpDesk rendszeren belül megtalálható egy Gyakran Ismételt Kérdések (Frequently Asked Questions) című rész is, amelyet a kérdés beküldése előtt célszerű átnézni. Végrehajtás. A cikkelyek végrehajtásának esedékességi dátumát, a Bizottság javaslatát követően, az Európa Tanács Gyógyszerészeti és Gyógyszerészi Gondozási Európai Bizottsága (Részegyezmény) határozatban állapítja meg. A dátum rendszerint 1 évvel követi az elfogadást és 6 hónappal a közzétételt. Ha egy cikkely végrehajtási dátuma az Európai Gyógyszerkönyv soron következő alapkötetének vagy kiegészítő kötetének közzétételét megelőzően esedékes, a Gyógyszerészeti és Gyógyszerészi Gondozási Európai Bizottság a végrehajtásra váró teljes szöveget határozatban teszi közzé. A szöveg tájékoztatásul a Pharmeuropa Online-ban is megjelenik, valamint a határozat részeként az EDQM honlapján is elérhetővé válik.
Felújítási program. Az Európai Gyógyszerkönyv cikkelyeit és egyéb szövegeit, a Bizottság előzetes döntését követően, szükség szerint felújítják. A felújítási javaslatokat a Pharmeuropa Online-ban teszik közzé. A cikkelyek felújítási kérelmét benyújthatja valamelyik delegáció, a Bizottság Elnöke vagy egy szakértői csoport elnöke. Az egyéb felek részéről érkező felújítási kérelmeket a tagállamok nemzeti gyógyszerkönyvi hatóságain keresztül kell benyújtani, illetve amennyiben ez nem lehetséges, a HelpDesk rendszeren keresztül kell az EDQM-hez eljuttatni. A felújítási kérelmek mellé megfelelő mennyiségű, a felújítás szükségességét alátámasztó adatot kell csatolni. COMBISTATS A cikkelyek egyes vizsgálataihoz, különösen biológiai meghatározások esetében, az eredmények statisztikai elemzésére van szükség. Az EDQM kifejlesztett egy CombiStats nevű számítógépes programot, amely a biológiai hígításos hatóérték-meghatározások eredményeinek statisztikai értékelése során alkalmazható. A programmal kapcsolatos információ, a hozzáférési és használati feltételekkel együtt, megtalálható az EDQM honlapján. NEMZETKÖZI HARMONIZÁLÁS A globalizáció és a nemzetközi kereskedelem kiterjedése miatt egyre inkább szükségessé válik a gyógyszerekre vonatkozó globális minőségügyi szabványok kidolgozása. A szabványok létfontosságú eszközök a forgalombahozatali engedélyezés, a piacfelügyelet és a gyógyszerek régiók és országok közötti szabad áramlása és kereskedelme szempontjából. Az Európai Gyógyszerkönyv a Gyógyszerkönyvi Tárgyalócsoport (Pharmacopoeial Discussion Group – PDG) elnevezésű nem hivatalos fórum keretében, jelenleg egy, a Japán Gyógyszerkönyvvel és az Egyesült Államok Gyógyszerkönyvével való harmonizációs folyamatban vesz részt. A harmonizált szövegek státuszára vonatkozó információk az 5.8. Gyógyszerkönyvi harmonizáció című általános fejezetben, valamint a PDG és az EDQM honlapokon találhatók. Az általános fejezetek harmonizálásának célja egymással felcserélhető módszerek vagy követelmények kialakítása annak érdekében, hogy a 3 gyógyszerkönyv egyikében szereplő valamely általános fejezetnek való megfelelés egyben azt is jelentse, hogy a másik két gyógyszerkönyv bármelyikének általános fejezete alkalmazása esetén is azonos eredményre jutnánk. Amennyiben a Nemzetközi Harmonizációs Konferencia (ICH) a felcserélhetőség hivatalos deklarálását javasolja, az az 5.8. Gyógyszerkönyvi harmonizáció című általános fejezetben is megjelenik. Ez az általános fejezet tartalmaz tájékoztatást arra vonatkozóan is, ha egy harmonizált általános fejezetben még maradtak eltérések. Az egyedi cikkelyek harmonizálásának célja, hogy az adott termék minden jellemzőjére azonos követelmények vonatkozzanak. A nem harmonizált jellemzőkre vonatkozó információt az 5.8. Gyógyszerkönyvi harmonizáció című általános fejezet tartalmazza. A PDG mellett az Európai Gyógyszerkönyv számos egyéb nemzetközi harmonizációs kezdeményezésben is tevékenyen részt vesz, mint például az Egészségügyi Világszervezet által kezdeményezett „Helyes Gyógyszerkönyvi Gyakorlat (Good Pharmacopoeial Practices) kialakításában, amely a jövőben a világ gyógyszerkönyvei közötti munkamegosztás és együttműködés alapja lehet.
IV. AZ EURÓPAI GYÓGYSZERKÖNYV 8. KIADÁSÁNAK TARTALMA Az Európai Gyógyszerkönyv 8. Kiadása magában foglalja a 7. Kiadás valamennyi, időközben esetlegesen felújított vagy javított szövegét, másrészt új szövegeket is tartalmaz. A verziódátum (pl. 01/2014 az új, illetve a 8. Kiadásban felújított szövegek esetében), amely az X.X. kötetben javított szövegek esetében „javított X.X” jelzéssel egészül ki, valamint a hivatkozási szám (amely 4 számjegyű a cikkelyek és 5 számjegyű az általános fejezetek esetében) az egyes szövegek (cikkelyek és általános fejezetek) címe fölött van feltüntetve. A verziódátum – adott esetben „javított X.X” jelzéssel kiegészítve – teszi lehetővé az egyes szövegek különböző kötetekben megjelent, egymást követő verzióinak azonosítását. A 7. Kiadástól kezdve, amennyiben egy adott szöveget az új Kiadásban nem újítottak fel, úgy az – a nyomon követhetőség elősegítése érdekében – továbbra is az előző Kiadásban megadott verziódátummal fog szerepelni. Annak a kötetnek a számát, amelyben a szóban forgó verzió először megjelent, az EDQM honlapján található „Knowledge” adatbázis tartalmazza. A szöveg egy részének felújítását és javítását a megfelelő helyen, a margón feltüntetett függőleges vonal jelöli. Ahol a szöveg egy részét törölték, ott vízszintes vonal szerepel a margón. Ezek a jelölések ugyanakkor nem feltétlenül teljes körűek és nem képezik a hivatalos cikkely részét. A szerkezeti változások nincsenek jelölve. Az előző Kiadás felújított vagy javított szövegeinek margóján feltüntetett vonalak az új Kiadásban törlésre kerülnek. Azokat a javításokat, amelyek „javított 8.0” jelölést kaptak, már a kötet megjelenési dátumától kezdve figyelembe kell venni. A 8. Kiadásban az Európai Gyógyszerkönyv szövegeire vonatkozóan a következő döntések és általános módosítások lépnek életbe: –
A 10-es alapú logaritmus jelölése a következő: log10
–
Az egyedi cikkelyek szövegezését a klorid-, szulfát-, kalcium-, vas és magnézium vizsgálatok esetében a stílus-útmutatónak megfelelően átalakították.
–
A szaccharidok és az inzulinok grafikai megjelenítését harmonizálták.
2.2.40. Közeli infravörös spektroszkópia
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur. 8.0 - 1
01/2014:20240
2.2.40. KÖZELI INFRAVÖRÖS SPEKTROSZKÓPIA A közeli infravörös – röviden NIR (near-infrared) – spektroszkópia széleskörűen és változatosan alkalmazott gyógyszeranalitikai módszer. A NIR- spektrumtartomány kb. 780 nm-től kb. 2500 nm-ig (kb. 12 800 cm–1től kb. 4000 cm–1-ig) terjed. A NIR-spektrumokban legintenzívebben a C–H, N–H, O–H és S–H felhangrezonanciák, valamint a középinfravörös tartományban (MIR – middle infrared; analitikai infravörös tartomány) megjelenő alaprezgések kombinációi jelennek meg: A spektrumok összetett kémiai és fizikai információkat egyaránt hordoznak, amelyek a legtöbb esetben megfelelő matematikai módszerekkel kinyerhetőek. A NIR-sávok sokkal gyengébbek, mint azok a középinfravörös tartományban jelentkező alaprezgések, amelyekből származnak. Mivel a NIR-tartományban az abszorpciós koefficiens értékek kicsik, a sugárzás többnyire még a szilárd halmazállapotú anyagokba is több milliméter mélyen behatol. Ez oly mértékű, hogy sok anyag (pl. az üveg) aránylag jól átereszti a fényt ebben a tartományban. A standard mintaelőkészítő és vizsgáló eljárásokon kívül a méréseket közvetlenül in situ mintán is végezhetjük. A NIR-mérések végezhetők off-line, és at-line, vagy in-line, továbbá on-line módon egyaránt, folyamatelemzési analitikai technológia (PAT) szempontjából tekintve. Megfelelő kemometriás módszerek alkalmazása szükséges lehet az azonosításhoz. Ha egy kvalitatív módszer megfelel a specifikusság kritériumainak, kémiai azonosítás vagy fizikai jellemzés lehetséges a vizsgált anyag kezeletlen, vagy előkezelt spektrumának és a kémiai referenciaanyag spektrumának összehasonlításával. A NIR-spektroszkópia alkalmazása kémiai-, fizikai- és folyamat analízisben igen sokféle, pl.: Kémiai analízis területén: –
hatóanyagok, segédanyagok, gyógyszerformák, köztitermékek, nyersanyagok és csomagolóanyagok azonosítása,
–
hatóanyagok, segédanyagok, gyógyszerformák, köztitermékek, nyersanyagok és csomagolóanyagok minősítése, beleértve a gyártási tételek spektrális összehasonlítását és a beszállító-váltás kapcsán történő értékelést;
–
hatóanyagok és segédanyagok mennyiségi meghatározása a mintamátrixban, kémiai mérőszámok (pl. hidroxilszám) és abszolút víztartalom meghatározása, továbbá a hidroxilezés fokának meghatározása, és az oldószertartalom ellenőrzése,
Fizikai analízis területén: –
kristályforma és kristályosság, polimorfia, szolvátok és részecskeméret vizsgálata,
–
szétesés és keménység vizsgálata,
–
filmek jellemzőinek vizsgálata,
Folyamatelemzés területén: –
alapfolyamatok, mint például szintézis, kristályosítás, keverés, szárítás, granulálás és bevonatkészítés nyomonkövetése folyamatellenőrzés céljából;
–
ellenőrzés és a folyamat végpontjának meghatározása.
A NIR-tartományban végzett méréseket sok – az alábbiakban ismertetett – kémiai és fizikai tényező befolyásolja; az eredmények reprodukálhatósága és relevanciája e tényezők ellenőrzésén múlik és a mérések általában csak meghatározott kalibrációs modell alkalmazásával tekinthetők érvényesnek. KÉSZÜLÉK A NIR-mérések alapja az, hogy a mintán fényt engedünk át, illetve fényt engedünk behatolni a mintába, és a mintát elhagyó (átengedett, vagy visszavert) fénysugár gyengülését mérjük. A NIR-tartományban alkalmazott spektrofotométerek elemei: megfelelő fényforrás (mint például egy nagy stabilitású kvarcvolfrám lámpa), monokromátor, illetve interferométer és detektor. Gyakorta használt monokromátorok: a hangolható akuszto-optikai szűrők (AOTF), rácsok vagy prizmák. Hagyományosan, a NIR-készülékek egyutas elrendezésűek, bár néhány, folyamatellenőrzésben használt műszer belső referenciát használ, ezért
2.2.40. Közeli infravörös spektroszkópia
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur. 8.0 - 2
kétutas elrendezésű (pl. a diódasoros készülékek). A detektoranyag lehet például: szilícium, ólom-szulfid és indium-gallium-arzenid. Néhány általánosan elterjedt mintatartó-típus: hagyományos küvetta mintatartó, száloptikai szonda, boroszilikát küvetta, transzmissziós merülő küvetta és forgó vagy átforduló mintatartó. A választást a tervezett alkalmazás szabja meg, különös tekintettel arra, hogy a mintakezelési rendszer mennyire alkalmas a vizsgálandó minta típusának vizsgálatára. A rendszerhez általában megfelelő adatfeldolgozó és értékelő egységek (pl. szoftver, számítógép) is tartoznak. A technikától és a műszertől függően hullámhosszt (λ) nanométerben (nm), a hullámszámot (ν) reciprok centiméterben (cm–1) adják meg a legtöbb esetben. Az alább megadott összefüggés alapján számolható át egymásba a hullámhossz és a hullámszám: 1 ν −1 = 10 7 ⋅ cm λ nm
MÉRÉSI MÓDSZEREK Transzmittancia. A transzmittancia (T) a mintán áthaladó sugárzás intenzitáscsökkenésének mértéke adott hullámhosszon. A mintát a fényforrás és a detektor közti optikai sugárútba helyezzük. Az elrendezés ahhoz hasonló, amelyet sok hagyományos spektrofotométerben alkalmaznak, és az eredményt közvetlenül transzmittanciában (T) és/vagy abszorbanciában (A) kaphatjuk meg (y tengely) a hullámhossz, vagy a hullámszám függvényében (x tengely).
T=
I , I0
ahol I0 = a beeső fény intenzitása; I = az áteresztett fény intenzitása;
A=
⎛I ⎞ ⎛1⎞ ⎟ = log10 ⎜ 0 ⎟ ⎝T ⎠ ⎝ I ⎠
–log10 T = log10 ⎜
Diffúz reflexió. Diffúz reflexiós üzemmódban a reflektanciát (R), azaz a mintáról visszaverődött fény intenzitásának (I) és a háttérről vagy egy referenciafelületről visszaverődött fény intenzitásának (Ir) hányadosát mérjük. A minta kémiai összetételétől és fizikai jellemzőitől függően a NIR-sugárzás képes különböző mértékben behatolni a mintába, ahol a mintában jelenlévő vizsgálandó alkotórész felhang- és kombinációs rezgései elnyelhetik. A nem-abszorbeált sugárzás a mintáról részben visszaverődik a detektorra. A NIR-reflexiós spektrumokat általában a log10(1/R) értékeket (y tengely) kiszámítva és a hullámhossz vagy a hullámszám függvényében (x tengely) ábrázolva kaphatjuk meg.
R=
I , Ir
ahol I = a mintáról diffúzan visszaverődött fény intenzitása; Ir = a háttérről vagy egy fényvisszaverő referenciafelületről visszaverődő fény intenzitása;
⎛I ⎞ ⎛1⎞ AR = log10 ⎜ ⎟ = log10 ⎜ r ⎟ . ⎝R⎠ ⎝ I ⎠ Transzflexió. A transzflexiós módszer a transzmittancia és a reflektancia kombinációja. A transzflektancia (T*) mérése során tükröt vagy diffúzan visszaverő felületet alkalmazunk a mintán átengedett sugárzás visszaverésére, ezáltal kétszeresére növelve az úthosszat. A nem abszorbeálódott sugárzás a mintáról visszaverődve jut a detektorra. A spektrumot a transzflektancia (T*) és/vagy az abszorbancia (A*) (y tengely) hullámhossz, vagy hullámszám (x tengely) függvényében történő ábrázolásával kapjuk.
T∗ =
I , IT
2.2.40. Közeli infravörös spektroszkópia
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur. 8.0 - 3
I = a mintáról transzflektált fény intenzitása, IT = a referenciaanyagról, mint háttérről transzflektált fény intenzitása, A* = log10 ⎛⎜
I 1 ⎞ = log10 T * ⎟ I ⎝T ⎠
A MINTA ELŐKÉSZÍTÉSE, KEZELÉSE A mintaelőkészítés és kezelés a mérési mód függvénye. A következő követelmények szükségesek mindegyik mintaelőkészítési technika esetében: –
a jel/zaj viszony növelése érdekében a mérési időt és a felvételek számát (scan) optimalizáljuk;
–
a tervezett felhasználáshoz kiválasztjuk a legalkalmasabb spektrumfelvételi módot (transzmisszió, diffúz reflexió, transzflexió);
–
a minta elhelyezését optimalizáljuk (pl. hogy tabletták esetében a fényintenzitás csökkenését kiküszöböljük);
–
kiválasztjuk a legmegfelelőbb műszerelrendezést/készülékegységeket (pl. transzmissziós cella, vagy száloptikai szonda);
–
a fényút hosszát transzmissziós és transzflexiós módban optimalizáljuk;
–
megfelelő háttér referencia anyagot választunk;
–
bebizonyítjuk, hogy a háttérnek választott referenciaanyag időben állandó, a háttérspektrum mérése reprodukálható és időben állandó;
–
mozgó anyagok vagy minták mérése során (folyamatellenőrzés) fontos, hogy reprezentatív legyen a spektrum (pl. a mérési idő, a felvételszám megfelelő utánállításával, különálló spektrumok hozzáadásával, vagy a fénynyaláb méretének növelésével);
–
a(z) szenzor (érzékelő) szennyeződésmentes kell legyen (pl. anyaglerakódás, vagy szennyeződés miatt);
–
a mérési körülményeket (mérési idő, fénynyaláb mérete) a minimális mintamérethez kell igazítani.
Folyamatelemzés/folyamatellenőrzés során előfordulhat, hogy a száloptikai szondát nem lehet kivenni a folyamatmérésből, hogy referencia háttérspektrumot vegyünk fel vele; ezekben az esetekben több módon járhatunk el, pl. belső referencia alkalmazása, referenciaháttér felvétele egy második detektorral, stb. Csak olyan spektrumok hasonlíthatóak össze közvetlenül, melyeket azonos optikai tulajdonságú háttérrel szemben vettünk fel. Transzmisszió. A transzmittancia (T) mérése a számításához használt háttér–transzmittancia spektrumtól függ. A referenciaháttér például lehet levegő, polimer pasztilla/korong, üres küvetta, „üres” oldószer vagy – speciális esetekben – valamilyen referenciaminta. A módszert általában folyadékok (hígított vagy nemhígított), diszperziók, oldatok és szilárd minták (beleértve a tablettákat és kapszulákat) vizsgálatára alkalmazzuk. Szilárd anyagok transzmittancia-spektrumának felvételéhez megfelelő műszeregységet használunk. Folyékony mintákat a NIR-sugárzást átengedő, megfelelő rétegvastagságú (általában 0,5–4 mmes) küvettában, vagy megfelelő elrendezésű száloptikai szonda bemerítésével vizsgáljuk. Diffúz reflexió. Ezt a mérési módot általában szilárd anyagok vizsgálatakor alkalmazzuk. A mintát közvetlenül, vagy megfelelő mintatartóba helyezve (pl. tablettatartó), vagy közvetlenül száloptikai szonda segítségével vizsgáljuk. Folyamatellenőrzés során a mintát vagy egy megfelelően polírozott (ablakos) illesztőegységen át (pl. zafír), vagy száloptikai szonda segítségével vizsgáljuk. Ügyelni kell arra, hogy az egymás utáni minták mérése során a vizsgálati körülmények – amennyire csak lehetséges – reprodukálhatók legyenek. Az alapvonal felvételéhez végigpásztázzuk egy háttér-referenciaanyag reflexióját, és ezután felvesszük a vizsgálandó minta (minták) reflexiós spektrumát (spektrumait). Szokásos reflexiós referenciaanyagok: kerámiák, hőre lágyuló műgyanta és arany. Egyéb alkalmas anyagok is használhatók. Transzflexió. Ezt a mérési elrendezést leginkább folyadékok, szuszpenziók és átlátszó műanyagok vizsgálatára használjuk. A minta mögé reflektáló anyagot helyezünk, ezáltal kétszeresére növelve a rétegvastagságot (az úthosszat). Ez az elrendezés alkalmazható, amikor a fényforrás és a detektor a mintának
2.2.40. Közeli infravörös spektroszkópia
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur. 8.0 - 4
ugyanazon oldalán van elhelyezve, reflexiós és száloptikai szondával egyaránt felszerelt készülék-geometria esetén. A mintát küvettába helyezzük, és a vizsgálathoz tükröt vagy megfelelő diffúzan reflektáló anyagot alkalmazunk, melynek anyaga fém vagy egyéb inert, a NIR-tartományban nem abszorbeáló anyag (pl. száraz/szárított titán-dioxid). Folyadékok in-line transzflexiós száloptikával (mintaelvezetés nélküli, közvetlen mérési mód) is mérhetők. A SPEKTRÁLIS VÁLASZT BEFOLYÁSOLÓ TÉNYEZŐK Környezet. A mérés kivitelezése során a környezeti paramétereket (hőmérséklet, páratartalom) is figyelembe kell venni. Mintatartó egység. A mintatartó egység, ill. a száloptikai mérőfej vége minden mintamaradéktól és szennyezéstől mentes legyen a mérést megelőzően. Az in-line és on-line illesztőelemen/adapteren nem lehet semmilyen előző mintából származó maradék, ill. semmilyen szennyezés, ami befolyásolhatja a tervezett mérést. A minta hőmérséklete. A hőmérsékletnek fontos szerepe van vizes oldatok és sok más folyadék esetében, amikor néhány foknyi különbség mérhető spektrális változást eredményezhet, melynek jelentős hatása van az analízisre. A hőmérséklet a víztartalmú szilárd anyagok, illetve porok esetében is fontos tényező. Nedvesség és oldószermaradvány. Ha a minta nedvességet vagy oldószermaradványt tartalmaz, jellegzetes abszorpciós sávok jelennek meg a NIR-tartományban. A minta rétegvastagsága. Köztudott, hogy a minta rétegvastagsága módosítja a spektrumot; ezért azt ismerni és/vagy ellenőrizni kell, elsősorban tabletták és kapszulák transzmisszós módban végzett analízisekor. Például tablettázott porok esetében a rétegvastagság „végtelen” naggyá válik kb. 5 mm-es rétegvastagság elérése után (pl. egy mintatartó üvegcsében). A minta optikai tulajdonságai. Szilárd anyagok esetében mind a felületen, mind az anyag belsejében bekövetkező fényszóródást figyelembe kell venni. A fizikai, kémiai és optikai szempontból heterogén minták esetén megfelelő spektrumok nyeréséhez szükség lehet a sugárnyaláb méretének, vagy a vizsgált minták számának növelésére, vagy a minta forgatására, hogy a mintára jellemző/reprezentatív spektrumot kapjunk. Bizonyos tényezők – pl. a porított anyagok különböző fokú tömörítése vagy szemcsemérete, továbbá felületi egyenetlensége – jellegzetes spektrális eltéréseket okozhatnak. Szilárd halmazállapot. A szilárd halmazállapot változatossága (eltérő polimorf, hidrát, szolvát és amorf módosulatok) befolyásolja a rezgési spektrumot. Ennek köszönhető, hogy adott anyag különböző kristályformái és amorf formája a NIR-spektrumaik alapján megkülönböztethetők egymástól. Ha többféle kristályforma van jelen, ügyelni kell arra, hogy a kalibrációs mintákban a kristályformák egymáshoz viszonyított aránya megfeleljen a felhasználás céljának. A minták kora. Az idő folyamán változhatnak a minták kémiai, fizikai és optikai tulajdonságai. A tárolási körülményektől függően a szilárd minták vizet abszorbeálhatnak, vagy deszorbeálhatnak ill. az amorf anyagok részlegesen kristályossá válhatnak. Ügyelni kell arra, hogy a NIR-kalibráláshoz használt minták megfeleljenek a majdan mérendő minták és azok mátrixainak változékonyságának.
A NIR-SPEKTRUMADATOK ELŐKEZELÉSE Számos esetben, különösen reflexiós módban felvett spektrumok esetén, a spektrumok csoportba sorolását/könyvtárba rendezését, vagy kalibrációs modell létrehozását/fejlesztését megelőzően, hasznos lehet a spektrumadatok egyes matematikai módszerrel/módszerekkel történő előkezelése. Az adat-előkezelés célja lehet például az alapvonal változásának csökkentése, az ismert, a később alkalmazott matematikai modell alkalmazását zavaró, azaz a spektrumot befolyásoló változások hatásának csökkentése, vagy az adategyszerűsítés. Néhány esetben a spektrumokat normalizálhatjuk, vagy szóráskorrekciót hajthatunk végre pl. standard normál variancia (Standard Normal Variate = SNV) transzformációval. A spektrum-előkezelési technikák sorába tartozhat pl. a spektrumok ablakozása, zajszűrés, és a spektrum numerikus módszerrel történő első-, vagy második deriváltjának előállítása. Magasabb rendű deriváltak előállítása a spektrális zaj növekedése miatt nem ajánlott.
2.2.40. Közeli infravörös spektroszkópia
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur. 8.0 - 5
A MŰSZER TELJESÍTŐKÉPESSÉGÉNEK VIZSGÁLATA A műszert a gyártó által megadott utasítás szerint használjuk, és a készülék használatától, és a vizsgálati módszertől függően, szabályos időközönként elvégezzük az előírt ellenőrzéseket. In-line és on-line felhasználás során, a műszer teljesítőképesség-vizsgálatának egyéb lehetséges módját tudományosan igazolni kell. Például a műszerbe épített standardok használatával, vagy különálló száloptikai mérőfej/adatáviteli csatorna segítségével igazolhatjuk a műszer teljesítőképességét (pending practicality; folyamatos alkalmazhatóság). A minta vizsgálata előtt rendszeralkalmassági vizsgálat elvégezésére és a műszerjellemzőknek (jellemzően a fotometriás zaj és a hulláhosszhelyesség/hullámhossztorzítatlanság (accuracy)) mérésre történő lehetséges hatásának vizsgálatára lehet szükség. A rendszeralkalmassági vizsgálat elvégzésének gyakorisága a műszer típusától és a környezeti paraméterektől függő kockázatbecslésen alapul. Például, ha a készüléket olyan szélsőséges környezeti feltételek mellett működtetjük, ahol a páratartalom- és hőmérsékletingadozás nagy, gyakori rendszeralkalmassági vizsgálatra van szükség. Azon esetekben, amikor a mérőrendszer nem mozdítható el a mérés helyéről, in-line mérőszonda, vagy átfolyó küvetta használatát is meg kell fontolni. Néhány tartozék egyedi tervezésű, ezért a tartozékhoz megfelelő teljesítőképességi vizsgálatra van szükség. A hullámhossz-, vagy hullámszám-skála ellenőrzése, kalibrálása (a szűrővel ellátott műszerek kivételével). Az alkalmazott hullámhossz-skálát általában a kb. 780 nm-től kb. 2500 nm-ig (kb. 12 800 cm–1-től kb. 4000 cm–1-ig) terjedő vagy egy kiválasztott tartományban ellenőrizzük, egy vagy több olyan, alkalmas hullámhossz-standardot felhasználva, amelyek a kívánt hullámhossztartományban jellegzetes maximumokkal, illetve minimumokkal bírnak. Pl. megfelelő referenciaanyag a R diklórmetán, R talkum, hullámhossz referencia lámpák, vagy a ritkaföldfém-oxidok keveréke. Más megfelelő standard is használható. Felvesszük a standard spektrumát, majd legalább három, a szükséges mérési tartományba eső elnyelési sáv helyét leolvassuk. Ritkaföldfém-oxidok használata esetében a NIST (National Institute of Standards and Technology) megfelelő ajánlást tesz, hogy melyik referenciaanyag használandó. A fouriertranszformációs (FT) készülékek frekvenciatartománya lineáris, ezért elegendő egyetlen hullámhossznál a megfelelőséget igazolni. A fotomoetriás-linearitás ellenőrzése, kalibrálása. A fotometriás linearitást ismert százalékos transzmittancia-, illetve reflektancia-értékekkel bíró transzmittanciás, illetve reflektanciás standardkészlet felhasználásával igazoljuk. A reflektancia mérésekhez szénbevonatú polimer standardok használhatóak. Ügyeljünk arra, hogy a felhasznált anyagok abszorbanciája az alkalmazandó módszer tervezett linearitási tartományába essen. Az egymást követő fotometriás-linearitásellenőrzések során referenciaértékként felhasználhatjuk a mérés kezdetén mért értékeket. Nem-lineáris kalibrációs modellek, így a nem-lineáris válaszjelek elfogadhatók a felhasználó által igazolt esetekben.
A reflektancia- és transzmittancia-standardok gyártáskori kalibrációja és felhasználása során is eltérőek a kísérleti körülmények, így a standardokkal nyert spektrumok eltérőek lehetnek. Ezért, egy adott készüléknél "abszolút" kalibráció nem adható meg egy kalibrációs standardkészlethez mellékelt százalékos reflektanciaértékek segítségével. A fotometriás válasz hosszú távú stabilitásáról információt nyújt a referencia standard spektrumának állandósága/változása, amennyiben a standard nem változik kémiailag és fizikailag és ugyanazt a hátteret használjuk és ugyanolyan körülmények között vesszük fel a spektrumot, beleértve a minta pozícionálását is, mint a bizonylaton szereplő referencia érték felvételekor. A hosszú távú stabilitás elfogadási kritériumaként, amennyiben a spektrumot adat-előkezelés nélkül használjuk: ±2% abszorbancia-eltérés adható meg. A különböző mérési módokra megadható műszer-teljesítőképességi követelményeket a 2.2.40.-1. táblázatban tüntettük fel.
2.2.40. Közeli infravörös spektroszkópia
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur. 8.0 - 6
Mérési mód
Reflektancia
Transzflektancia
Hullámhossz-skála ellenőrzése (szűrővel ellátott készülékek kivételével)
Elfogadható eltérések megállapított a standard értékektől: ±1,0 nm 780 nm-nél (±16 cm–1 12 800 cm–1-nél); ±1,0 nm 1200 nm-nél (±8 cm–1 8 300 cm–1-nél); ±1,0 nm 1600 nm-nél (±6 cm–1 6 250 cm–1-nél); ±1,5 nm 2000 nm-nél (±4 cm–1 5 000 cm–1-nél); ±1,5 nm 2500 nm-nél (±2 cm–1 4 000 cm–1-nél). Az alkalmazott referenciaanyagnál, az ellenőrzéshez használt csúcshoz legközelebb eső hullámhossznál, vagy hullámszámnál megadott követelményt alkalmazzuk. Diódasoros készülékeknél a legtöbb esetben a pixelfelbontás (a pixelek közti hullámhosszkülönbség) 10 nm lehet. A pixelfelbontást úgy kell beállítani, hogy megfeleljen a spektrális felbontásnak. A csúcskereső algoritmusok kulcsfontosságúak a hullámhossz pontosság szempontjából. Ilyen műszerezés használata esetén, a megengedhető eltérés általában ±2 nm. A gyártó által megadott specifikációk is elfogadhatók.
Asztali/hordozható készülék
R talkumot vizsgálunk, megfelelő mintatartót használva, ill. megfelelő hordozón, vagy száloptikai mérőfejet alkalmazva. Az R talkum karakterisztikus sávjai 948 nm-nél, 1391 nm-nél, és 2312 nm-nél találhatók. Egyéb megfelelő standardok is használhatók, melyek biztosítják a mérési tartományban a megfelelő hullámhosszpontosságot. Pl. a beépített polisztrirénstandard, vagy NIST standard, vagy egyéb megfelelő anyag is használható, amelynek a mérési tartományon 3 hullámhossznál is karakterisztikus csúcsa van.
Folyamatműszer (folyamatellenőrzésben használt műszer)
Ha nem lehetséges megfelelő referenciaanyag spektrumának felvétele a mérési helyen, belső standard (pl. polisztirén), üvegszál, illetve oldószer és/vagy vízgőz használható. Esetlegesen egy második külső száloptikai mérőfej/adatátviteli csatorna segítségével. FT készülékeknél a hullámhosszskála kalibrálható egy keskeny, elkülönülő vízgőz sávval, pl. 7306,74 cm-1-nél, 7299,45 cm-1-nél, 7299,81 cm-1 -nél, vagy bizonylatolt referenciaanyag keskeny sávjával.
1,2 g száraz R titán-dioxid 4 ml R diklórmetánnal készült szuszpenzióját megfelelő mérőcellában, vagy száloptikai mérőfejjel vizsgáljuk. A titán-dioxidnak nincs abszorpciója a NIRtartományban. A spektrumokat a műszer maximális névleges sávszélességénél vesszük fel, ami 2500 nm-nél 10 nm (4000 cm–1-nél 16 cm–1). A diklórmetánnak karakterisztikus, éles elnyelési sávjai találhatók a következő hullámhosszaknál: 1155 nm, 1366nm, 1417 nm, 1690 nm, 1838 nm, 1894 nm, 2068 nm, 2245 nm. A hullámhossztartomány 3 hullámhosszát választjuk ki a kalibráláshoz. Egyéb megfelelő standard is használható, mint pl. folyékony transzflexiós standard titándioxiddal, vagy más megfelelő fényvisszaverő (reflektív) anyaggal elegyítve.
Transzmisszió
R diklórmetán használható; jellemző elnyelési sávjainak helye: 1155 nm, 1366 nm, 1417 nm, 1690 nm, 1838 nm, 1894 nm, 2068 nm, 2245 nm. A hullámhossztartomány 3 hullámhosszát választjuk ki a kalibráláshoz. Egyéb megfelelő standard is használható.
2.2.40. Közeli infravörös spektroszkópia
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur. 8.0 - 7
Mérési mód
Reflektancia
Transzflektancia
Hullámhossz ismételhetőségének ellenőrzése (szűrővel ellátott készülékek kivételével)
A hullámhossz standard szórásának meg kell felelnie a gyártó által javasolt elfogadási kritériumnak, egyéb esetben tudományosan bizonyítandó.
Asztali/hordozható készülék
Megfelelő belső, vagy külső standard segítségével igazoljuk a hullámhossz ismételhetőségét.
Folyamatműszer (folyamatellenőrzésben használt műszer)
Megfelelő belső, vagy külső standard segítségével igazoljuk a hullámhossz ismételhetőségét.
Mérési mód
Reflektancia
A fotometriás linearitás és fotometriás válasz stabilitásának ellenőrzése(1)
Négy fotometriás standardot mérünk meg a tervezett mérési módszer abszorbanciatartományán.
Asztali/hordozható készülék
Négy reflektancia standardot vizsgálunk 10–99% között (tartalmazza a 10%, 20%, 40% és 80%-ot). Bizonyos körülmények között az ellenőrzést elegendő kettő darab százalékos értéknél elvégezni. A mért abszorbancia-értékeket a referencia-értékek függvényében ábrázoljuk; pl. lineáris regressziós számolást végezve. Egy készülék első ellenőrzési vizsgálata során az eltérés legfeljebb 1,00±0,05 lehet a meredekség és 0,00±0,05 a tengelymetszet esetében. A későbbiekben végzett fotometriás linearitásellenőrzések során az először/a kezdetben mért értékeket használhatjuk referencia-értékként.
Folyamatműszer (folyamatellenőrzésben használt műszer)
Amennyiben a mérési helyen nem lehetséges reflektancia- és transzmittancia standardok mérése, a készülékbe beépített fotometria standardokat használjuk. Folyamatellenőrzésben használt műszer esetében a beépített fotometriás standardot használjuk a fotometriás linearitás ellenőrzéséhez. Ezen esetekre a gyártó álatl megadott, igazolt/mérésekkel alátámasztott követelményeit vesszük figyelembe.
Transzflektancia
Transzflektancia mérések során megfelelő reflektancia, vagy transzmittancia standardokat és elfogadási követelményeket használhatunk.
Transzmisszió
Transzmisszió
Négy transzmittanca standardot használunk úgy, hogy azok a tervezett mérési tartományt lefedjék. A mért abszorbancia értékeket a referencia értékek függvényében ábrázoljuk; pl. lineáris regeressziós analízist végezve. Egy készülék első ellenőrzési vizsgálata során az eltérés legfeljebb 1,00±0,05 lehet a meredekség és 0,00±0,05 a tengelymetszet esetében. A későbbiekben végzett fotometriás linearitásellenőrzések során az először/a kezdetben mért értékeket használhatjuk referenciaértékként.
2.2.40. Közeli infravörös spektroszkópia
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur. 8.0 - 8
Mérési mód
Reflektancia
Transzflektancia
Transzmisszió
A fotometriás zaj ellenőrzése(1)
A fotometriás zajt a kívánt tartományban vizsgáljuk egy megfelelő reflektancia standard segítségével (pl. fehér, reflexiós célra készített kerámialapok, vagy szénbevonatú polimer standardok). A gyártó által megadott eljárást és előírást követjük.
Asztali/hordozható készülék
Felvesszük egy nagy fényáteresztőképességű standard spektrumát (pl. 5%, vagy 10% reflektanciájú szénbevonatú polimer standard) a megfelelő hullámhossztartományban, figyelembe véve a gyártó ajánlását, majd kiszámoljuk a fotometriás zajt csúcstól-csúcsig zaj formájában.
Felvesszük egy kis fényáteresztőképességű standard spektrumát (pl. 90% vagy 99% reflektanciájú szénbevonatú polimer standard) a megfelelő hullámhossztartományban, figyelembe véve a gyártó ajánlását, majd kiszámoljuk a fotometriás zajt csúcstólcsúcsig zaj formájában.
Folyamatműszer (folyamatellenőrzésben használt műszer)
Mint az előzőben, de ha a gyakorlatban nem kivitelezhető, a készülékbe beépített standardot használjuk a zaj ellenőrzéséhez, a gyártó által megadott követelményeket figyelembe véve.
Mint az előzőben, de ha a gyakorlatban nem kivitelezhető, a készülékbe beépített standardot használjuk a zaj ellenőrzéséhez, a gyártó által megadott követelményeket figyelembe véve.
(1)
"A fotometriás zaj ellenőrzése" és "A fotometriás linearitás ellenőrzése" pontokat nem szükséges elvégezni, amennyiben a műszerrel egyszerű azonosítást végzünk, melyhez fotometriás abszorbanciát felhasználó modellt nem alkalmazunk (pl. az abszorbancia-helyek hullámhosszaival történő egyszerű korreláció),.
2.2.40.-1. táblázat – Műszer-teljesítőképesség ellenőrzése
MINŐSÉGI ANALÍZIS (AZONOSÍTÁS ÉS SAJÁTSÁGOK) Referenciaspektrum-könyvtár létesítése. A spektrumfelvételeket az anyag megfelelő számú ismert, nyomon követhető eredetű, reprezentatív mintáiból készítjük, amelyek között megtalálhatók a vizsgálandó anyag jellemző (pl. szilárd formától, részecskemérettől függő, stb.) változatai. A spektrumkönyvtárak a reprezentatív minták megfelelő körülmények között felvett spektrumaiból épülnek fel. Az így nyert spektrumsorozat tartalmazza azt az információt, amit a vizsgálandó minta azonosításhoz használhatunk. Az azonosításra használt, könyvtárban található spektrumgyűjteményt a felhasznált matematikai módszertől függően többféleképpen lehet megjeleníteni, pl.:
–
az anyagra jellemző egyedi spektrumok összességével;
–
minden egyes anyag gyártási tételeiből nyert átlagspektrummal;
–
szükség esetén az anyag spektrumaiban előforduló variabilitás leírásával.
A spektrumkönyvtárt felépítő anyagok száma a felhasználás céljától függ. A spektrumkönyvtár létrehozásához felhasznált spektrumok mindegyikének azonos: –
a spektrumtartománya és adatpontjainak száma;
–
a felvételi technikája;
–
az adat-előkezelési módja meg kell egyezzen.
Amennyiben alcsoportot (alkönyvtárat) hozunk létre, a fenti követelményeket mindegyikre külön-külön alkalmazzuk. Az alkönyvtárak mindegyikét egymástól függetlenül validálni kell. A spektrumkönyvtár létrehozásához használt nyers/eredeti spektrumadatokat archiválni kell. Bármilyen matematikai transzformációt körültekintően kell alkalmazni, mivel műtermékek (artefaktumok) keletkezhetnek, vagy alapvető információt veszíthetünk el. Az algoritmus megfelelőségét sikeres módszervalidálással kell bizonyítani, és minden esetben a transzformáció alkalmazásának ésszerűségét/szükségességét dokumentálni kell.
2.2.40. Közeli infravörös spektroszkópia
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur. 8.0 - 9
A minta és a referenciaanyag spektrumának közvetlen összehasonlítása. Kvalitatív kémiai vagy fizikai azonosítási cél esetén a vizsgálati minta reprezentatív/jellemző spektrumának és a referenciaanyag spektrumának közvetlen összehasonlítása nem mindig igényli referenciaspektrum-könytár használatát, ha azt a specifikusság lehetővé teszi. Az adatok értékelése. A vizsgálandó anyag reprezentatív/jellemző spektrumát közvetlenül hasonlítjuk össze az adatbázisban lévő összes anyag egyedi vagy átlag-referenciaspektrumával ezek matematikai korrelációi vagy más megfelelő algoritmusok alapján. Az ismert átlag-referenciaspektrumokból álló készletet és az ilyen átlagspektrumok szórását megfelelő algoritmus alkalmazásával az anyagok osztályozására is felhasználhatjuk; spektrális adatokat vizuálisan is összehasonlíthatunk a spektrumok egymásra helyezésével, amennyiben a sajátosságok egyértelműek. Különböző módszerek léteznek, pl. a főkomponens analízis (PCA), klaszteranalízis, és az osztályanalógiák független modellezése (SIMCA). Az adott alkalmazáshoz kiválasztott technika megbízhatóságát validálni kell a következők szerint: Modellvalidálás. A közvetlen spektrumösszehasonlításon alapuló azonosítási módszereket validálni kell az azonosítási módszer validálási eljárásának megfelelően.
A kvalitatív módszerek validálási paraméterei a robusztusság és a specifikusság. HATÁRÉRTÉKELEMZÉS Spektrumok relatív összehasonlítása. Nincs szükség kalibrálásra határértékvizsgálat (limit teszt) esetén, amikor spektrumsorozat tagjait hasonlítjuk össze; pl. a vizsgálandó anyag/analit legnagyobb és legkisebb abszorbanciáját adjuk meg. Szárítóberendezések végpontellenőrzése során, kvalitatív szemléletet alkalmazhatunk egy jellemző elnyelési hullámhossz környékén. A vizsgált spektrumtartomány és az esetleg alkalmazott adat-előkezelési módok az adott célnak való megfelelőségét bizonyítani kell. Specifikusság. Igazolni kell a határértékvizsgálat relatív megkülönböztető képességét. A specifikusság vizsgálatának mértéke az alkalmazástól és a vizsgált kockázattól függ. A határértékvizsgálatot nem befolyásolhatja a mátrixkoncentráció változása a módszer tűréshatárán belül.
TRENDANALÍZIS Spektrumok relatív összehasonlítása. Nincs szükség kalibrálásra trendanlízis esetén, amikor spektrumsorozat tagjait hasonlítjuk össze, mint pl. amikor mozgó blokk módszerrel statisztikai paramétereket (átlag, medián, relatív szórás) becsülünk meg. Ilyen NIR spektroszkópiai adatelemzési módszert alkalmaznak homogenitás monitorozásakor is. Trendanalízis céljára megfelelő spektrumtartományt és algoritmust kell választani. Specifikusság. Igazolni kell a trendanalízis relatív megkülönböztető képességét. A specifikusság mértéke az alkalmazástól és a vizsgált kockázattól függ. A trendanalízist nem befolyásolhatja a mátrixkoncentráció változása a módszer tűréshatárán belül.
MENNYISÉGI ANALÍZIS Referenciaspektrum-könyvtár létesítése kalibrációs modellhez. Kalibrációnak nevezzük az olyan matematikai modell megszerkesztési folyamatát, amelynek segítségével az analitikai műszer válasza összefüggésbe hozható a vizsgált minták tulajdonságaival. Bármilyen kalibrációs modell alkalmazható, amely egyértelműen definiálható matematikai összefüggés formájában és megfelelő eredményeket ad. Felvesszük megfelelő számú, a mérési tartományban ismert, vagy a jövőben meghatározandó az érdeklődés tárgyát képező jellemzővel (pl. víztartalom) bíró minta reprezentatív spektrumát. A kalibrációhoz szükséges mintaszám a mintamátrix összetettségétől és a zavaró hatásoktól (pl. hőmérséklet, részecskeméret stb.) függ. A kalibrációs tartományon belül minden mintának kvantitatív eredményt kell adnia a módszer tervezett célja szerint. A többváltozós lineáris regresszió (MLR, Multiple Linear Regression), a főkomponens regresszió (PCR, Principal Component Regression) és a parciális legkisebb négyzetek regresszió módszere (PLS, Partial Least Squares Regression) a legáltalánosabban használt algoritmusok. A parciális legkisebb négyzetek módszerrel és főkomponens regresszióval végzett kalibráció esetén a regressziós együtthatókat és/vagy a betáplált adatokat ábrázoljuk és a nagy együtthatók vagy betáplált adatok tartományát hasonlítjuk
2.2.40. Közeli infravörös spektroszkópia
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur. 8.0 - 10
össze a vizsgálati minta/analit spektrumával. A PRESS (predicted residual error sum of squares) görbék (vagy hasonló) megkönnyítik a PCR és PLS faktorok számának optimalizálását. Az adatelőkezelés. A hullámhossz-szelekció, vagy egyes hullámhossz-tartományok kizárása növelheti a kalibrációs modellek torzítatlanságát (accuracy) és robusztusságát. Az adatokat hullámhossz-tömörítésnek (hullámhossz-átlagolásnak) is alávethetjük. Modell validálási paraméterek. A NIR-módszerek validálásának igazolásához választható analitikai teljesítmény-jellemzők hasonlóak azokhoz, amelyeket bármely más analitikai eljárásra megkövetelünk. Az egyedi elfogadási követelményeknek minden egyes validálási paraméter esetén a módszer felhasználási céljához kell igazodniuk. Mennyiségi mérések esetén a validálási paraméterek a torzítatlanság (accuracy), linearitás, pontosság (ismételhetőség és köztes pontosság), robusztusság és specifikusság.
FOLYAMATOS MODELLÉRTÉKELÉS A felhasználásra validált NIR modellek teljesítőképességét folyamatosan értékelni és a validálási paramétereket folyamatosan figyelni kell. ADATBÁZISOK ÁTVÉTELE Az adatbázisok másik készülékre történő átvitelekor figyelembe kell venni a spektrumtartományt, az adatpontok számát, a spektrális felbontást és egyéb paramétereket is. További eljárásokat kell elvégezni és követelményeket kell megadni ahhoz, hogy igazoljuk, hogy a modell az új adatbázison, vagy készüléken is validáltnak tekinthető.
2.4.1. Ammónium
Ph.Hg.VIII. - Ph.Eur.8.0 – 1
01/2008:20401 javított 8.0
2.4.1. AMMÓNIUM Ha nincs más előírás, az A) módszert alkalmazzuk. A) MÓDSZER Az előírt oldat megfelelő mennyiségét kémcsőbe mérjük, illetve a vizsgálandó anyag előírt mennyiségét kémcsőben 14 ml R vízben oldjuk. Az oldatot szükség esetén R hígított nátriumhidroxid–oldattal meglúgosítjuk, majd R vízzel 15 ml-re hígítjuk. Az oldathoz 0,3 ml R lúgos kálium[tetrajodo-merkurát(II)]–oldatot elegyítünk. Az összehasonlító oldatot 10 ml R ammóniummértékoldat (1 ppm NH4), 5 ml R víz és 0,3 ml R lúgos kálium-[tetrajodo-merkurát(II)]–oldat elegyítésével készítjük. A kémcsöveket dugóval lezárjuk. 5 perc elteltével a vizsgálati oldatban észlelt sárga színeződés nem lehet erősebb, mint az ammóniummértékoldatot tartalmazó összehasonlító oldatban.
B) MÓDSZER A finoman elporított vizsgálandó anyag előírt mennyiségét 25 ml-es, fedéllel ellátott edénykébe mérjük és 1 ml R vízben oldjuk, ill. szuszpendáljuk. 0,30 g R nehéz magnézium-oxidot adunk hozzá, majd miután egy 5×5 mm méretű, néhány csepp R vízzel megnedvesített R ezüst-mangán– papírdarabkát helyeztünk a polietilénfedél alá, az edénykét haladéktalanul lefedjük és ezt követően óvatosan – a folyadék felfreccsenését elkerülve – megrázogatjuk, majd 30 percen át 40 °C-on állni hagyjuk. Az esetleg szürkére színeződött R ezüst-mangán–papírdarabka színeződése nem lehet erősebb, mint az egyidejűleg és azonos módon végzett összehasonlító vizsgálat során észlelt színeződés. Az összehasonlító vizsgálatot az előírt térfogatú R ammónium–mértékoldat (1 ppm NH4), 1 ml R víz és 0,30 g R nehéz magnézium-oxid keverékével végezzük.
2.4.13. Szulfát
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.8.0- 1
01/2008:20413 javított 8.0
2.4.13. SZULFÁT A vizsgálathoz kizárólag R desztillált vízzel készült oldatok használhatók. R bárium-klorid 250 g/l-es oldatának 3 ml-ét 4,5 ml R1 szulfát–mértékoldathoz (10 ppm SO4) elegyítjük. Az oldatot összerázzuk, majd 1 perc várakozás után az előbbi szuszpenzió 2,5 ml-éhez 15 ml előírt oldatot és 0,5 ml R ecetsavat elegyítjük. Az összehasonlító oldatot azonos módon készítjük, azzal az eltéréssel, hogy az előírt oldat helyett 15 ml R szulfát–mértékoldatot (10 ppm SO4) alkalmazunk. 5 perc elteltével a vizsgálati oldatban észlelt opaleszcencia nem lehet erősebb, mint a szulfát– mértékoldatot tartalmazó összehasonlító oldatban.
2.4.25. Etilén-oxid és dioxán
Ph.Hg.VIII. - Ph.Eur.8.0 – 1
01/2014:20425
2.4.25. ETILÉN-OXID ÉS DIOXÁN A vizsgálat vízben vagy dimetilacetamidban oldható anyagokban lévő etilén-oxid- és dioxánmaradvány meghatározására alkalmas. Olyan anyagok esetében, amelyek ezekben az oldószerekben oldhatatlanok vagy rosszul oldódnak, a megfelelő cikkely írja elő a vizsgálati oldat előkészítését és az alkalmazandó gőztér-injektálás körülményeit. Gőztér-gázkromatográfiás vizsgálatot (2.2.28) végzünk. A) Vízben oldódó vagy vízzel elegyedő minták esetében a vizsgálatot az alábbiak szerint végezzük.
Vizsgálati oldat. 1,00 g vizsgálandó anyagot (MT) 10 ml-es mintatartó üvegbe mérünk (a vizsgálati körülményektől függően ettől eltérő méretű üveget is használhatunk), és 1,0 ml R vizet adunk hozzá. Az üveget lezárjuk, az oldatot homogenizáljuk, majd 45 percen át 70 °C-on tartjuk.
Összehasonlító oldat (a). 1,00 g vizsgálandó anyagot (MR) 10 ml-es, az előzővel egyforma mintatartó üvegbe mérünk, és 0,50 ml R3 etilén-oxid–oldatot, majd 0,50 ml R1 dioxán– oldatot elegyítünk hozzá. Az üveget lezárjuk, az oldatot homogenizáljuk, ezután 45 percen át 70 °C-on tartjuk. Összehasonlító oldat (b). 0,50 ml R3 etilén-oxid–oldatot 10 ml-es mintatartó üvegben frissen készített R acetaldehid 10 mg/l töménységű oldatának 0,1 ml-ével és 0,10 ml R1 dioxán–oldattal elegyítünk. Az üveget lezárjuk, az oldatot homogenizáljuk, majd 45 percen át 70 °C-on tartjuk. B) Dimetilacetamidban oldódó vagy azzal elegyedő minták esetében a vizsgálatot az alábbiak szerint végezzük. Vizsgálati oldat. 1,00 g vizsgálandó anyagot (MT) 10 ml-es mintatartó üvegbe mérünk (a vizsgálati körülményektől függően ettől eltérő méretű üveget is használhatunk), 1,0 ml R dimetilacetamidot és 0,20 ml R vizet adunk hozzá. Az üveget lezárjuk, az oldatot homogenizáljuk, majd 45 percen át 90 °C-on tartjuk. Összehasonlító oldat (a). 1,00 g vizsgálandó anyagot (MR) 10 ml-es mintatartó üvegbe mérünk és 0,10 ml R1 dioxán–oldatot, majd 0,10 ml R2 etilén-oxid–oldatot és végül 1,0 ml R dimetilacetamidot elegyítünk hozzá. Az üveget lezárjuk, az oldatot homogenizáljuk, majd 45 percen át 90 °C-on tartjuk. Összehasonlító oldat (b). 0,10 ml R2 etilén-oxid–oldatot 10 ml-es mintatartó üvegbe mérünk, R acetaldehid frissen készített oldatának (10 mg/l) 0,1 ml-ével és 0,10 ml R1 dioxán–oldattal elegyítünk. Az üveget lezárjuk, az oldatot homogenizáljuk, majd 45 percen át 90 °C-on tartjuk. Oszlop: üveg, vagy kvarc; −
anyaga: üveg, vagy kvarc;
−
méretei: l= 30 m, átmérő: 0,32 mm;
−
állófázis: R poli(dimetil)sziloxán (filmvastagság: 1,0 µm)
−
vivőgáz: R kromatográfiás célra szánt hélium, vagy R kromatográfiás célra szánt nitrogén.
−
lineáris áramlási sebesség: 20 cm/s.
−
mintaáram-elosztási arány pedig 1:20
2.4.25. Etilén-oxid és dioxán
Ph.Hg.VIII. - Ph.Eur.8.0 – 2
A gőztér-injektálás javasolt körülményei: −
az egyensúlybeállítás hőmérséklete: 70 °C (dimetilacetamidos oldatok esetében 90 °C),
−
az egyensúlybeállítás ideje: 45 perc,
−
az átvezetőcső hőmérséklete: 75 °C (dimetilacetamidos oldatok esetében 150 °C),
−
vivőgáz: R kromatográfiás célra szánt hélium,
−
a nyomás alá helyezés időtartama: 1 perc,
−
az injektálás időtartama: 12 másodperc.
Hőmérséklet:
Oszlop
Idő (perc)
Hőmérséklet (OC)
0→5
50
5 → 31
50 → 180
31 → 32,5
180 → 230
32,5 → 37,5
230
Injektor
150
Detektor
250
Detektálás. lángionizációs detektor. Injektálás: megfelelő térfogatot, pl. 1,0 ml-t injektálunk a vizsgálati oldat és az a) és b) összehasonlító oldat gőzfázisából, a folyamatot kettőnél többször ismételve.
Rendszeralkalmasság: b) összehasonlító oldat: −
felbontás: legalább 2,0 az acetaldehid-, és az etilén-oxid csúcs között;
−
jel/zaj viszony: legalább 5 az etilén-oxid-, és a dioxán-csúcs között.
A pontosság ellenőrzése A vizsgálati oldatból és az (a) összehasonlító oldatból nyert kromatogramrok alapján kiszámoljuk az etilénoxid–csúcsok területei közötti, és ugyanígy a dioxán-csúcsok területei közötti különbségeket. A vizsgálat csak abban az esetben értékelhető, ha az etilén-oxidra kapott három adat relatív szórása legfeljebb 15%, a dioxánra kapott három adat relatív szórása pedig legfeljebb 10%. Amennyiben a vizsgálati oldat és az a) összehasonlító oldat készítéséhez bemért mennyiség 0,5%-nál nagyobb mértékben tér el 1,00 g-tól, a számításoknál ezt megfelelően korrekcióba kell venni. A ppm-ben kifejezett etilén-oxid- vagy dioxán-tartalmat az alábbi kifejezésekkel számoljuk ki: AT · C
( AR · M T ) − ( AT · M R ) ahol AT AR MT MR
= = = =
az etilén-oxid csúcsterülete a vizsgálati oldat kromatogramján, az etilén-oxid csúcsterülete az (a) összehasonlító oldat kromatogramján, a vizsgálandó anyag tömege a vizsgálati oldatban (grammban), a vizsgálandó anyag tömege az a) összehasonlító oldatban (grammban),
2.4.25. Etilén-oxid és dioxán
C
Ph.Hg.VIII. - Ph.Eur.8.0 – 3
= az (a) összehasonlító oldathoz adott etilén-oxid mennyisége (mikrogrammban), DT · C (D R · M T ) − (DT · M R )
ahol DT = a dioxán csúcsterülete a vizsgálati oldat kromatogramján, DR = a dioxán csúcsterülete az a) összehasonlító oldat kromatogramján, C = az a) összehasonlító oldathoz adott dioxán mennyisége (mikrogrammban).
2.4.3. Kalcium
Ph.Hg.VIII. - Ph.Eur.8.0 – 1
01/2008:20403 javított 8.0
2.4.3. KALCIUM A vizsgálathoz kizárólag R desztillált vízzel készült oldatok használhatók. 0,2 ml R alkoholos kalcium-mértékoldatot (100 ppm Ca) 1 ml R ammónium-oxalát–oldattal elegyítünk. 1 perc múlva hozzáöntjük az előírt oldatot, vagy 1 ml R hígított ecetsav és a vizsgálandó anyag előírt mennyiségét tartalmazó 15 ml oldat elegyét és jól összerázzuk. Az összehasonlító oldatot azonos módon, de 10 ml R vizes kalcium–mértékoldattal (10 ppm Ca), 1 ml R hígított ecetsavval és 5 ml R desztillált vízzel készítjük. 15 perc elteltével a vizsgálati oldatban észlelt opaleszcencia nem lehet erősebb, mint a kalcium-mértékoldatot tartalmazó összehasonlító oldatban.
2.5.11. Komplexometriás titrálások
Ph.Hg.VIII. - Ph.Eur.8.0-1 01/2008:20511 javított 8.0
2.5.11. KOMPLEXOMETRIÁS TITRÁLÁSOK
ALUMÍNIUM Az előírt oldat 20,0 ml-ét 500 ml-es Erlenmeyer-lombikba mérjük. Az oldathoz 25,0 ml 0,1 M nátrium-edetát–mérőoldatot, valamint 10 ml olyan oldatot adunk, amelyet R ammónium-acetát oldatából (155 g/l) és R hígított ecetsavból, azok egyenlő térfogatainak elegyítésével készítettünk. Az oldatot 2 percen át forraljuk. Lehűtés után 50 ml R etanolt és R ditizon R etanollal frissen készített, 0,25 g/l töménységű oldatából 3 ml-t adunk hozzá. A nátrium-edetát feleslegét 0,1 M cink-szulfát– mérőoldattal addig titráljuk, míg az oldat zöldeskék színe vörösibolyára változik. 1 ml 0,1 M nátrium-edetát–mérőoldattal 2,698 mg Al egyenértékű.
BIZMUT Az előírt oldatot 500 ml-es Erlenmeyer-lombikban R vízzel 250 ml-re hígítjuk. Az így kapott oldathoz – ha más előírás nincs – rázogatás közben addig csepegtetünk R tömény ammónia–oldatot, míg az elegy meg nem zavarosodik. 0,5 ml R tömény salétromsav hozzáadása után az oldatot kb. 70 °C-on teljes feltisztulásig melegítjük. Indikátorként kb. 50 mg R xilenolnarancs-porhígítást alkalmazva, az oldatot 0,1 M nátrium-edetát–mérőoldattal addig titráljuk, míg színe rózsaszínes-ibolyából sárgára változik. 1 ml 0,1 M nátrium-edetát–mérőoldattal 20,90 mg Bi egyenértékű.
CINK Az előírt oldatot 500 ml-es Erlenmeyer-lombikban R vízzel 200 ml-re hígítjuk. Az így kapott oldathoz kb. 50 mg R xilenolnarancs-porhígítást és annyi R hexametiléntetramint adunk, hogy színe ibolyásrózsaszínű legyen. Az oldatba még további 2 g R hexametiléntetramint szórunk. Az ibolyás-rózsaszínű oldatot 0,1 M nátrium-edetát–mérőoldattal sárga színig titráljuk. 1 ml 0,1 M nátrium-edetát–mérőoldattal 6,54 mg Zn egyenértékű.
KALCIUM Az előírt oldatot 500 ml-es Erlenmeyer-lombikban R vízzel 300 ml-re hígítjuk. Az így kapott oldathoz 6,0 ml R tömény nátrium-hidroxid–oldatot és kb. 200 mg R kalkonkarbonsav-porhígítást adunk. Az oldatot 0,1 M nátrium-edetát–mérőoldattal addig titráljuk, amíg színe ibolyaszínről teljesen kékre változik. 1 ml 0,1 M nátrium-edetát–mérőoldattal 4,008 mg Ca egyenértékű.
MAGNÉZIUM Az előírt oldatot 500 ml-es Erlenmeyer-lombikban R vízzel 300 ml-re hígítjuk. Az így kapott oldathoz 10 ml R ammónium-klorid–tompítóoldatot (pH=10) és kb. 50 mg R eriokrómfekete-T-porhígítást adunk. Az oldatot kb. 40 °C-ra melegítjük és ezen a hőmérsékleten tartva 0,1 M nátrium-edetát– mérőoldattal addig titráljuk, amíg színe ibolyaszínről teljesen kékre változik.
2.5.11. Komplexometriás titrálások
Ph.Hg.VIII. - Ph.Eur.8.0-2
1 ml 0,1 M nátrium-edetát–mérőoldattal 2,431 mg Mg egyenértékű.
ÓLOM Az előírt oldatot 500 ml-es Erlenmeyer-lombikban R vízzel 200 ml-re hígítjuk. Az így kapott oldathoz kb. 50 mg R xilenolnarancs-porhígítást és annyi R hexametiléntetramint adunk, hogy színe ibolyásrózsaszínű legyen. Az oldatot 0,1 M nátrium-edetát–mérőoldattal addig titráljuk, míg színe sárgára változik. 1 ml 0,1 M nátrium-edetát–mérőoldattal 20,72 mg Pb egyenértékű.
01/2014:20631
2.6.31. BEVÉTELRE SZÁNT GYÓGYNÖVÉNY-KÉSZÍTMÉNYEK ÉS A KÉSZÍTÉSÜK SORÁN ALKALMAZOTT KIVONATOK MIKROBIOLÓGIAI VIZSGÁLATA 1. MIKROBIOLÓGIAI SZÁMLÁLÓ MÓDSZEREK Teljes aerob mikroorganizmusszám (TAMC). A számlálást a 2.6.12. általános fejezetben leírtak szerint végezzük. Teljes élesztőgomba-/penészgombaszám (TYMC). A számlálást a 2.6.12. általános fejezetben leírtak szerint végezzük. Az 5.1.8 általános fejezetben ismertetett, természetüknél fogva magas bakteriális szennyezettségű készítményeknél antibiotikum-tartalmú Sabouraud-glükóz-agar táptalaj használható. 2. MEGHATÁROZOTT MIKROORGANIZMUSOK VIZSGÁLATA 2-1. BEVEZETÉS Az alábbiakban leírt vizsgálatok az előírt körülmények között lehetővé teszik meghatározott mikroorganizmusok hiányának vagy korlátozott jelenlétének megállapítását. A vizsgálatok elsődleges célja, hogy megállapítható legyen, hogy egy termék, anyag vagy készítmény (a továbbiakban „a termék”) megfelel-e valamely, a mikrobiológiai minőségre vonatkozóan megállapított követelménynek. Amennyiben a vizsgálatot ilyen célból végezzük, az alábbi utasítások szerint járunk el, beleértve a minták számát is, és az eredményeket az alábbiaknak megfelelően értelmezzük. Alternatív mikrobiológiai eljárások, többek között automatizált módszerek is használhatók, feltéve, hogy bizonyítottan egyenértékűek a gyógyszerkönyvi módszerrel. 2-2. ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK A minta-előkészítést a 2.6.12. általános fejezetben leírtak alapján végezzük. Amennyiben a termék antimikrobás hatással rendelkezik, azt lehetőség szerint a 2.6.12. általános fejezet szerint ki kell küszöbölni vagy semlegesíteni kell. Ha a minta-előkészítés során felületaktív anyagot használunk, a 2.6.12. általános fejezet szerint bizonyítani kell, hogy nem toxikus a mikroorganizmusokra nézve, továbbá hogy nem összeférhetetlen az alkalmazott inaktiválószerekkel. 2-3. A TÁPTALAJOK NÖVEKEDÉST ELŐSEGÍTŐ ÉS GÁTLÓ TULAJDONSÁGAI, A VIZSGÁLAT ALKALMASSÁGA ÉS NEGATÍV KONTROLLOK Meg kell állapítani, hogy a vizsgálat alkalmas a vizsgálandó termék jelenlétében mikroorganizmusok kimutatására. Az alkalmasságot a vizsgálati eljárás vagy a termék minden olyan módosítása esetén meg kell erősíteni, amely befolyásolhatja a vizsgálat kimenetelét. 2-3-1. REFERENCIATÖRZSEK KÉSZÍTÉSE A referenciatörzsek standardizált, stabil szuszpenzióit használjuk vagy az alábbiak szerint készítjük őket. Oltócsíra-tenyészet fenntartó módszereket (oltócsíra-rendszereket) alkalmazunk úgy, hogy a beoltáshoz használt életképes mikroorganizmusok az eredeti oltócsíra-törzstételtől számítva legfeljebb 5 átoltásból származzanak.
2-3-1-1. Aerob mikroorganizmusok. A vizsgálati baktériumtörzseket külön-külön folyékony szójakazein táptalajon vagy szója-kazein-agar táptalajon 30–35 °C-on, 18–24 órán keresztül szaporítjuk. −
Staphylococcus aureus, pl. ATCC 6538, NCIMB 9518, CIP 4.83 vagy NBRC 13276;
−
Pseudomonas aeruginosa, pl. ATCC 9027, NCIMB 8626, CIP 82.118 vagy NBRC 13275;
−
Escherichia coli, pl. ATCC 8739, NCIMB 8545, CIP 53.126 vagy NBRC 3972;
−
Salmonella enterica spp. enterica serovar Typhimurium, pl. ATCC 14028, vagy más lehetőségként Salmonella enterica spp. enterica serovar Abony, pl. NBRC 100797, NCTC 6017 vagy CIP 80.39;
−
Bacillus subtilis, pl. ATCC 6633, NCIMB 8054, CIP 52.62 vagy NBRC 3134.
A vizsgálati szuszpenziókat nátrium-klorid–pepton–tompítóoldattal (pH 7,0) vagy foszfát–tompítóoldattal (pH 7,2) készítjük. A szuszpenziókat 2 órán belül, illetve 2–8 °C-on történő tárolás esetén 24 órán belül felhasználjuk. B. subtilis vegetatív sejtek friss szuszpenziójának készítése és azt követő hígítása helyett stabil spóraszuszpenzió is készíthető, és ennek megfelelő térfogatával végezhető a beoltás. A stabil spóraszuszpenzió 2–8 °C-on validált időtartamig eltartható. 2-3-2. NEGATÍV KONTROLL A vizsgálati körülmények ellenőrzéséhez negatív kontroll vizsgálatot végzünk, melynek során a vizsgálati készítmény helyett a hígításhoz alkalmazott oldószert használjuk. Mikroorganizmus-szaporodás nem következhet be. Negatív kontroll vizsgálatot akkor is kell végezni, ha a 2-4. pontban leírt módon vizsgáljuk a terméket. Azokat az eseteket, amikor a negatív kontroll vizsgálat nem megfelelő eredménnyel zárult, ki kell vizsgálni. 2-3-3. A TÁPTALAJ SZAPORODÁST ELŐSEGÍTŐ ÉS GÁTLÓ TULAJDONSÁGAI A kész táptalajok, valamint a szárított táptalajból vagy az előírt összetevőkből elkészített táptalajok minden egyes gyártási tételét vizsgálni kell. A 2.6.31.-1. táblázatban leírtak szerint ellenőrizzük a releváns táptalajok megfelelő tulajdonságait. A mikroorganizmus-szaporodást elősegítő tulajdonság vizsgálata folyékony táptalajok esetén: a megfelelő táptalaj adott mennyiségét kisszámú (legfeljebb 100 CFU) megfelelő mikroorganizmussal beoltjuk. A beoltott táptalajt a megadott hőmérsékleten, a vizsgálatban megadott legrövidebb időtartamnál nem hosszabb ideig inkubáljuk. A folyékony szója-kazein táptalajt 30–35 °C-on, legfeljebb 3 napig inkubáljuk. A mikroorganizmus-szaporodás tisztán látható legyen, és mértéke hasonló legyen, mint a táptalaj egy korábban vizsgált és előzetesen jóváhagyott gyártási tétele esetében. A mikroorganizmus-szaporodást elősegítő tulajdonság vizsgálata szilárd táptalajok esetén: a felszíni szélesztéses módszert alkalmazzuk. A lemezeket kisszámú megfelelő mikroorganizmussal (legfeljebb 100 CFU) beoltjuk, és a megadott hőmérsékleten a vizsgálatban megadott legrövidebb időtartamnál nem hosszabb ideig inkubáljuk. A mikroorganizmus-szaporodás mértéke hasonló legyen, mint a táptalaj egy korábban vizsgált és előzetesen jóváhagyott gyártási tétele esetében. A gátló tulajdonság vizsgálata folyékony és szilárd táptalajok esetén: a megfelelő táptalajt a megfelelő mikroorganizmus legalább 100 CFU mennyiségével beoltjuk. A táptalajokat a megadott hőmérsékleten legalább a vizsgálatban megadott leghosszabb időtartamig inkubáljuk. Mikroorganizmus-szaporodás ne legyen megfigyelhető. A jelző tulajdonság vizsgálata: a felszíni szélesztéses módszert alkalmazzuk. A lemezeket kisszámú megfelelő mikroorganizmussal (legfeljebb 100 CFU) beoltjuk, és a megadott hőmérsékleten annyi ideig inkubáljuk, ami a vizsgálatban megadott legrövidebb és leghosszabb időtartam közé esik. A
mikroorganizmus-telepeknek – küllemüket és jelző reakciójukat tekintve – hasonlónak kell lenniük, mint a táptalaj egy korábban vizsgált és előzetesen jóváhagyott gyártási tétele esetében. 2.6.31.-1. táblázat – A táptalajok mikroorganizmus-szaporodást elősegítő, gátló és jelző tulajdonságai
Vizsgálat epeálló Gramnegatív baktériumokra
Vizsgálat Escherichia coli-ra
Vizsgálat Salmonella-ra
Táptalaj
Tulajdonság
Folyékony szója-kazein táptalaj
Szaporodásserkentő
Mossel-féle folyékony dúsító táptalaj enterobaktériumokhoz
Szaporodásserkentő
Referenciatörzsek S. aureus P. aeruginosa B. subtilis E. coli P. aeruginosa
Gátló
S. aureus
Kristályibolya-neutrálvörösepesavas-agar táptalaj glükózzal
Szaporodásserkentő + jelző
E. coli P. aeruginosa
Folyékony szója-kazein táptalaj
Szaporodásserkentő
MacConkey-féle folyékony táptalaj
Szaporodásserkentő
MacConkey-féle agar-táptalaj
Gátló Szaporodásserkentő + jelző
Pepton-tompítóoldat táptalaj
Szaporodásserkentő
Rappaport Vassiliadis-féle folyékony Salmonella-dúsító táptalaj
Szaporodásserkentő
Xilóz-lizin-dezoxikolát-agar táptalaj
S. aureus P. aeruginosa B. subtilis E. coli S. aureus E. coli S. enterica subsp. enterica serovar Typhimurium vagy S. enterica subsp. enterica serovar Abony S. enterica subsp. enterica serovar Typhimurium vagy S. enterica subsp. enterica serovar Abony
Gátló
S. aureus
Szaporodásserkentő + jelző
S. enterica subsp. enterica serovar Typhimurium vagy S. enterica subsp. enterica serovar Abony
2-3-4. A VIZSGÁLÓMÓDSZER ALKALMASSÁGA A minta-előkészítést minden egyes vizsgálandó termék esetében a 2-4. pont megfelelő szakaszában előírtak szerint végezzük. Az egyes referenciatörzseket összekeverésük időpontjában adjuk az előírt táptalajhoz (folyékony szója-kazein táptalaj vagy pepton-tompítóoldat táptalaj). Az epeálló Gram-negatív baktériumok számlálásához az E. coli és a P. aeruginosa beoltását külön-külön végezzük. Az E. coli és a Salmonella vizsgálataihoz a meghatározott mikroorganizmusokat beoltását egyenként végezzük. Amennyiben a termék bármilyen antimikrobás hatással rendelkezik, a vizsgálati módszert módosítani kell (lásd a 2.6.12. általános fejezet 4-5-3. pontját). Amennyiben nem semlegesíthető az adott termék antimikrobás aktivitása a vizsgálandó mikroorganizmussal szemben, úgy azt kell feltételezni, hogy a gátolt mikroorganizmus nem lesz jelen a termékben. 2-3-4-1. Vizsgálat mikroorganizmusok távollétére. Legfeljebb 100 CFU-nak megfelelő számú mikroorganizmussal beoltott vizsgálati készítményt használunk. A vizsgálatot a 2-4. pont releváns szakaszában leírtaknak megfelelően, az előírt legrövidebb inkubációs idővel végezzük. Az adott mikroorganizmusnak a 2-4. pontban előírt jelző reakciókkal kimutathatónak kell lennie. 2-3-4-2. Vizsgálat számlálással. Félkvantitatív vizsgálat (valószínű mikroorganizmusszám módszer).
A vizsgálatot a termék grammjára vagy milliliterére számított legfeljebb 100 CFU-nak megfelelő számú mikroorganizmussal végezzük. A vizsgálatot a 2-4. pont releváns szakaszában leírtaknak megfelelően, az előírt legrövidebb inkubációs idővel végezzük. A termék 0,1 g-nak vagy 0,1 ml-nek megfelelő hígításnak pozitívnak kell lennie. 2-4. A TERMÉKEK VIZSGÁLATA 2-4-1. EPEÁLLÓ GRAM-NEGATÍV BAKTÉRIUMOK 2-4-1-1. Vizsgálat számlálással. Félkvantitatív vizsgálat (valószínű mikroorganizmusszám módszer). 2-4-1-1-1. Minta-előkészítés és előinkubálás. A vizsgálandó termék legalább 1 g-jának 10-szeres hígításából a 2.6.12. általános fejezet előírásai szerint mintát készítünk, azonban hígító folyadékként folyékony szója-kazein táptalajt használunk. Az összekeverést követően a mintát 20–25 °C-on annyi ideig inkubáljuk, amely elegendő a baktériumok újraélesztéséhez, azonban nem elegendő az organizmusok sokszorozódásához (2-3 óra). 2-4-1-1-2. Kiválasztás és átoltás. A fent leírt készítményt és/vagy az adott termékre vonatkozó határértékek függvényében annak 4, rendre 0,1 g-ot, 0,01 g-ot, 0,001 g-ot és 0,0001 g-ot (illetve 0,1 ml-t, 0,01 ml-t, 0,001 ml-t és 0,0001 ml-t) tartalmazó hígításából 3-at enterobaktériumok tenyésztésére szánt Mossel-féle folyékony dúsító táptalaj megfelelő mennyiségeibe oltunk. A táptalajokat 30–35 °C-on, 24–48 órán keresztül inkubáljuk. Minden egyes tenyészetet kristályibolya-neutrálvörös-epesavas glükóz-agar táptalaj lemezekre oltjuk. A lemezeket 30–35 °C-on, 24–48 órán keresztül inkubáljuk. 2-4-1-1-3. Értékelés. A telepek megjelenése pozitív eredményt jelent. Feljegyezzük a terméknek azt a legkisebb mennyiségét, amely pozitív eredményt adott, és azt a legnagyobb mennyiségét, amely negatív eredményt adott. A 2-6-31.-2. táblázatból meghatározzuk a valószínű baktériumszámot. 2-6-31.-2. táblázat – Az eredmények értékelése A termék egyes mennyiségeire kapott eredmények 0,1 g vagy 0,1 ml
0,01 g vagy 0,01 ml
0,001 g vagy 0,001 ml
0,0001 g vagy 0,0001 ml
+ + + + –
+ + + – –
+ + – – –
+ – – – –
A termék 1 grammjára vagy 1 milliliterére számított valószínű baktériumszám > 104 < 104 és > 103 < 103 és > 102 < 102 és > 10 < 10
2-4-2. ESCHERICHIA COLI 2-4-2-1. Vizsgálat a mikroorganizmus távollétére 2-4-2-1-1. Minta-előkészítés és előinkubálás. A vizsgálandó termék legalább 1 g-jának 10-szeres hígításából a 2.6.12. általános fejezet előírásai szerint mintát készítünk, melyből 10 ml-t, illetve a termék 1 g-jának vagy 1 ml-ének megfelelő mennyiséget folyékony szója-kazein táptalaj megfelelő (a 2-3-4. szakaszban leírtak szerint meghatározott) mennyiségébe oltunk. Az összekeverést követően a mintát 30– 35 °C-on 18–24 órán keresztül inkubáljuk. 2-4-2-1-2. Kiválasztás és átoltás. A tartályt összerázzuk, majd a folyékony szója-kazein táptalaj 1 ml-ét 100 ml MacConkey-féle folyékony táptalajba visszük át. A keveréket 40–42 °C-on 24–48 órán keresztül inkubáljuk, majd MacConkey-féle agar-táptalajra átoltva 30–35 °C-on 18–72 órán át inkubáljuk. 2-4-2-1-3. Értékelés. A telepek megjelenése E. coli lehetséges jelenlétére utal, amit azonosítási vizsgálatokkal meg kell erősíteni.
A termék megfelel a vizsgálat követelményének, ha telep nem jelenik meg, vagy ha az azonosítási vizsgálatok negatív eredménnyel zárulnak. 2-4-2-2. Vizsgálat számlálással. Félkvantitatív vizsgálat (valószínű mikroorganizmusszám módszer). 2-4-2-2-1. Minta-előkészítés és előinkubálás. A vizsgálandó termék legalább 1 g-jának 10-szeres hígításából a 2.6.12. általános fejezet előírásai szerint mintát készítünk, melyből folyékony szója-kazein táptalaj megfelelő (a 2-3-4. szakaszban leírtak szerint meghatározott) mennyiségébe 0,1 g, 0,01 g és 0,001 g (illetve 0,1 ml, 0,01 ml és 0,001 ml) terméknek megfelelő mennyiséget oltunk Az összekeverést követően a mintát 30–35 °C-on 18–24 órán keresztül inkubáljuk. 2-4-2-2-2. Kiválasztás és átoltás. A tartályt összerázzuk, majd a folyékony szója-kazein táptalaj 1 ml-ét 100 ml MacConkey-féle folyékony táptalajba visszük át. A keveréket 40–42 °C-on 24–48 órán keresztül inkubáljuk, majd MacConkey-féle agar-táptalajra átoltva 30–35 °C-on 18–72 órán át inkubáljuk. 2-4-2-2-3. Értékelés. A telepek megjelenése E. coli lehetséges jelenlétére utal, amit azonosítási vizsgálatokkal meg kell erősíteni. Feljegyezzük a terméknek azt a legkisebb mennyiségét, amely pozitív eredményt adott, és azt a legnagyobb mennyiségét, amely negatív eredményt adott. A 2-6-31.-3. táblázatból meghatározzuk a valószínű baktériumszámot. 2-6-31.-3. táblázat – Az eredmények értékelése A termék egyes mennyiségeire kapott eredmények 0,1 g vagy 0,1 ml
0,01 g vagy 0,01 ml
0,001 g vagy 0,001 ml
+ + + –
+ + – –
+ – – –
A termék 1 grammjára vagy 1 milliliterére számított valószínű baktériumszám > 103 < 103 és > 102 < 102 és > 10 < 10
2-4-3. SALMONELLA 2-4-3-1. Vizsgálat a mikroorganizmus távollétére 2-4-3-1-1. Minta-előkészítés és előinkubálás. A vizsgálandó termék 25 g-ját vagy 25 ml-ét 225 ml peptontompítóoldat táptalajba oltjuk és összekeverjük (pl. szűrőtasakban keverő segítségével homogenizáljuk). A keveréket 30–35 °C-on 18–24 órán át inkubáljuk. 2-4-3-1-2. Kiválasztás és átoltás. A pepton-tompítóoldat táptalaj 0,1 ml-ét 10 ml Rappaport Vassiliadisféle folyékony Salmonella-dúsító táptalajba visszük át. A keveréket 30–35 °C-on 18–24 óráig inkubáljuk, majd xilóz-lizin-dezoxikolát-agar táptalajra átoltva 30–35 °C-on 18–48 órán át inkubáljuk. 2-4-3-1-3. Értékelés. A Salmonella lehetséges jelenlétére jól fejlett, vörös, fekete középponttal rendelkező vagy nem rendelkező telepek megjelenése utal. Az eredményt azonosítási vizsgálatokkal meg kell erősíteni. A termék megfelel a vizsgálat követelményének, ha a leírt küllemű telepek nem jelennek meg, vagy ha az azonosítási vizsgálatok negatív eredménnyel zárulnak. Az alábbi szakasz tájékoztatásul szolgál. JAVASOLT OLDATOK ÉS TÁPTALAJOK Az e fejezetben említett, valamint a 2.6.13. általános fejezetben leírt oldatok és táptalajok, továbbá az alábbi pepton-tompítóoldat táptalaj alkalmasnak bizonyultak a jelen fejezetben előírt célra. Más táptalajok is használhatók, amennyiben alkalmasságuk bizonyítható.
Pepton-tompítóoldat táptalaj Kálium-dihidrogén-foszfát Dinátrium-hidrogén-foszfát Nátrium-klorid Pepton Tisztított víz
1,5 g 9,0 g 5,0 g 10,0 g 1000 ml
A táptalaj pH-ját úgy állítjuk be, hogy a sterilezést követően 25 °C-on 7,0 ± 0,2 legyen. A sterilezést autoklávban, validált ciklussal végezzük.
3.2.9. Parenterális vizes oldatok, porok és liofilezett porok tartályaihoz használt gumi záróelemek
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.8. 0–1
01/2014:30209
3.2.9. PARENTERÁLIS VIZES OLDATOK, POROK ÉS LIOFILEZETT POROK TARTÁLYAIHOZ HASZNÁLT GUMI ZÁRÓELEMEK Parenterális vizes készítmények, porok és liofilezett porok tartályainak gumi záróelemeit makromolekuláris szerves vegyületeknek (elasztomerek) megfelelő adalékanyagok felhasználásával történő vulkanizálásával (térhálósításával) nyert anyagokból állítják elő. Az elasztomereket természetes vagy szintetikus anyagokból polimerizációval nyerik. A végtermék megkövetelt tulajdonságaitól függően különböző főkomponensek és adalékanyagok (pl. vulkanizálók, akcelerátorok, stabilizátorok, színezékek) használhatók. E fejezet előírásait nem kell alkalmazni sem a szilikon-gumiból készült (ezekre a 3.1.9. Záróelemek és csővezetékek előállításához használt szilikongumi című fejezet vonatkozik), sem a laminált vagy lakkozott záróelemekre. A gumi záróelemek két típusát különböztethetjük meg: az I. típusú záróelemek megfelelnek a legszigorúbb követelményeknek, ezért ezek használatát kell előnyben részesíteni; a II. típusú záróelemeket mechanikai tulajdonságaik különleges felhasználásra (pl. többszöri átszúrás) teszik alkalmassá, de kémiai összetételük miatt nem felelnek meg olyan szigorú követelményeknek, mint az I. típusú záróelemek. A záróelem kiválasztásának szempontjai egy adott készítményhez a következők: –
a készítmény záróelemmel érintkező komponensei ne adszorbeálódjanak a záróelem felületén, és ne vándoroljanak a záróelembe vagy ne hatoljanak rajta keresztül olyan mértékben, hogy az a készítményt hátrányosan befolyásolja.
–
a záróelem ne bocsásson ki olyan mennyiségű anyagot, amely megváltoztatja a készítmény stabilitását vagy toxicitási kockázatot idéz elő.
A záróelemnek a készítménnyel, annak teljes felhasználhatósági időtartama alatt, kompatibilisnek kell lennie. A gyógyszerkészítmény előállítójának a forgalmazótól biztosítékot kell kapnia arról, hogy a záróelem összetétele nem változik és azonos azzal, amellyel a kompatibilitási vizsgálatokat végezték. Amennyiben a forgalmazó a záróelem összetételének megváltoztatásáról tájékoztatja a készítmény előállítóját, a kompatibilitási vizsgálatokat - a változtatás mértékétől függően - részben vagy teljesen meg kell ismételni. A záróelemeket felhasználás előtt mosni és esetleg sterilizálni is kell. SAJÁTSÁGOK A gumi záróelem rugalmas, áttetsző vagy átlátszatlan anyag, nincs jellemző színe, mivel színe az alkalmazott adalékanyagoktól függ. Tetrahidrofuránban gyakorlatilag nem oldódik, de jelentős mértékben, reverzibilisen megduzzadhat. A gumi záróelem homogén, gyakorlatilag nem tartalmaz szembetűnő és véletlenül belekerült anyagokat (pl. szálakat, idegen részecskéket, gumitörmeléket). E fejezetnek nem feladata a záróelemek előállításához használt gumitípusok azonosításának leírása. Az itt következő azonossági vizsgálatok a gumiból, szilikon elasztomerből és más műanyagokból készült záróelemek megkülönböztetésére szolgálnak, és nem alkalmasak az eltérő gumitípusok megkülönböztetésére. Egyéb azonosítási vizsgálatokat végezhetünk azzal a céllal, hogy kimutathassuk olyan gyártási tétel anyagának különbözőségét attól a záróelemtől, amellyel kompatibilitási vizsgálatokat végeztek. Erre a célra a következő analitikai módszerek közül egy vagy több alkalmazható: a relatív sűrűség meghatározása, a szulfáthamu meghatározása, a kéntartalom meghatározása, a kivonat vékonyréteg-kromatográfiás és ultraibolya spektrofotometriás vizsgálata, a pirolízistermék infravörös spektrofotometriás, vagy gyengített totálreflexiós (ATR) vizsgálata.
3.2.9. Parenterális vizes oldatok, porok és liofilezett porok tartályaihoz használt gumi záróelemek
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.8. 0–2
AZONOSÍTÁS A. Abszorpciós spektrofotometria az infravörös színképtartományban (2.2.24). A mintát gyengített totálreflexiós (ATR) módszerrel vizsgáljuk. A kapott spektrumot a kontrollminta spektrumával hasonlítjuk össze. Amennyiben szükséges, a mintát egy megfelelő tengely mentén kettévágjuk és a vágási felületet összevetjük a hasonló módon előkészített kontrollminta vágási felületével. Ha a közvetlen ATR vizsgálat nem kivitelezhető (általában a korommal telített gumi záróelemek esetében), a minta 1–2 grammját hőálló kémcsőben nyílt láng fölött kiszárítjuk, majd folytatjuk a hevítést, amíg a kémcső nyílása közelében a pirolizátum gőzök le nem kondenzálnak. A mintapirolizátumot ATR-rel vizsgáljuk és a spektrumot az azonos módon készített kontrollmintapirolizátum spektrumával hasonlítjuk össze. B. Összes hamu (2.4.16). Meghatározzuk a vizsgálati minta összes hamutartalmát és a kapott értéket összehasonlítjuk a kontrollminta összes hamutartalmával (A0). Az összes hamutartalom a következő határértékek közé kell essen, a kontrollminta összes hamutartalmától függően. Összes hamu a kontrollmintában A0 (%) A0 ≤ 5,0
Követelmény a vizsgálati minta összes hamutartalmára (%) (A0 – 0,75) és (A0 + 0,75) között
5,0 < A0 ≤ 10
(A0 – 1,0) és (A0 + 1,0) között
A0 > 10
(A0 – 2,0) és (A0 + 2,0) között
A 2.4.16. fejezetben előírt platina és kvarc tégelyen kívül porcelán tégely is használható a vizsgálathoz. A minta izzítása nemcsak tokoskemencében, hanem mikrohullámú roncsolóban is elvégezhető.
VIZSGÁLATOK A vizsgálatokat előzetesen mosott és sterilezett mintákkal is végezhetjük. S oldat. Alkalmas üvegedényben kellő számú, aprítatlan, kb. 100 cm2 felületnek megfelelő záróelemhez annyi R vizet öntünk, hogy a mintát ellepje. 5 percig tartó forralás után a mintát hideg R vízzel ötször leöblítjük. Az átmosott mintát szélesszájú lombikba (I. hidrolitikai osztályú üveg, 3.2.1. fejezet) helyezzük, 200 ml R vizet adunk hozzá, majd a lombikot lemérjük. A lombikot boroszilikátüveg főzőpohárral lefedve, autoklávba helyezzük. A hőmérsékletet 20–30 percen belül 121±2 °C-ra emeljük és 30 percig ezen az értéken tartjuk. A lombikot kb. 30 perc alatt szobahőmérsékletűre hűtjük, majd tartalmát R vízzel az eredeti tömegre kiegészítjük. Összerázás után az oldatot azonnal dekantáljuk a gumiról. Az így nyert S oldatot minden vizsgálat előtt összerázzuk. Amennyiben boroszilikátüveg főzőpohárral fedett szélesszájú lombik helyett inert (közömbös) anyagból készült záróelemmel szorosan záródó lombikot (I. hidrolitikai osztályú üveg, 3.2.1. fejezet) használunk a vizsgálat során az eredeti tömegre történő kiegészítést elhagyhatjuk. Üres oldat. Az oldatot 200 ml R vízzel az előbbiekben leírtak szerint, de záróelem hozzáadása nélkül, készítjük. Az S oldat külleme. Az S oldat opálossága az I. típusú záróelemek esetében nem lehet erősebb, mint a II. számú összehasonlító−szuszpenzióé, a II. típusú záróelemek esetében pedig nem lehet erősebb, mint a III. számú összehasonlító−szuszpenzióé (2.2.1). Az S oldat színe nem lehet erősebb, mint a ZS5 szín−mértékoldaté (2.2.2, II. módszer).
3.2.9. Parenterális vizes oldatok, porok és liofilezett porok tartályaihoz használt gumi záróelemek
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.8. 0–3
Savasság, lúgosság. Az S oldat 20 ml-éhez 0,1 ml R1 brómtimolkék−oldatot elegyítünk. Az oldat legfeljebb 0,3 ml 0,01 M nátrium-hidroxid−mérőoldattól kékre, illetve legfeljebb 0,8 ml 0,01 M sósav−mérőoldattól sárgára színeződjék. Abszorbancia. A vizsgálatot az S oldat készítésétől számított 5 órán belül el kell végezni. Az S oldatot kb. 0,45 μm pórusátmérőjű membránszűrőn megszűrjük, a szüredék első néhány ml-ét elöntjük. A szüredék abszorbanciáját (2.2.25) 220–360 nm között mérjük, összehasonlító folyadékként az üres oldatot (lásd S oldat) használva. Az abszorbancia az I. típusú záróelemek esetében legfeljebb 0,2, a II. típusú záróelemek esetében pedig legfeljebb 4,0 lehet. A szüredéket az abszorbancia mérése előtt, szükség esetén, hígítjuk és az eredményt a hígításnak megfelelően korrigáljuk. Redukáló anyagok. A vizsgálatot az S oldat készítésétől számított 4 órán belül el kell végezni. Az S oldat 20,0 ml-éhez 1 ml R hígított kénsavat és 20,0 ml 0,002 M kálium-permanganát−mérőoldatot elegyítünk, és az elegyet 3 percig forraljuk. Lehűtés után az oldatban 1 g R kálium-jodidot oldunk, és indikátorként 0,25 ml R keményítő−oldatot használva, az elegyet késedelem nélkül 0,01 M nátriumtioszulfát−mérőoldattal titráljuk. Egyidejűleg 20,0 ml üres oldattal párhuzamos vizsgálatot végzünk. A két fogyás különbsége az I. típusú záróelemek esetében legfeljebb 3,0 ml, a II. típusú záróelemek esetében pedig legfeljebb 7,0 ml lehet. Ammónium (2.4.1/A): legfeljebb 2 ppm. A vizsgálathoz az S oldat 5 ml-ét R vízzel 14 ml-re hígítjuk. Kivonható cink (2.2.23, I. módszer): legfeljebb 5 μg/ml S oldat. Atomabszorpciós spektrometriás vizsgálatot végzünk. Vizsgálati oldat. Az S oldat 10,0 ml-ét 0,1 M sósavval 100 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldatok. Az oldatsorozat készítéséhez R cink−mértékoldatot (10 ppm Zn) 0,1 M sósavval különböző mértékben hígítunk. Fényforrás: cink vájtkatód lámpa. Hullámhossz: 213,9 nm. Láng: levegő-acetilén. Kivonható nehézfémek (2.4.8/A): legfeljebb 2 ppm. A vizsgálatot az S oldattal végezzük. Az összehasonlító oldatot R ólom−mértékoldattal (2 ppm Pb) készítjük. Bepárlási maradék. Az S oldat 50,0 ml-ét vízfürdőn szárazra párologtatjuk, majd 100 -105 °C-on szárítjuk. A mért maradék az I. típusú gumi záróelemek esetében legfeljebb 2,0 mg, a II. típusú gumi záróelemek esetében pedig legfeljebb 4,0 mg lehet. Illékony szulfidok. Szükség esetén felaprított, összesen 20±2 cm2 felületű záróelemet 100 ml-es Erlenmeyer-lombikba helyezünk. A mintához R citromsav 20 g/l töménységű oldatából 50 ml-t adunk. A lombik nyílására R ólom(II)-acetátos papírdarabot helyezünk, melyet azután egy megfordított bemérőedénykével rögzítünk. A lombikot autoklávban 30 percen át 121±2 °C-on hőkezeljük. A reagenspapíron esetleg megjelenő fekete folt színe nem lehet erősebb, mint az egyidejűleg és azonos módon végzett összehasonlító vizsgálat során észlelt színeződés. Az összehasonlító vizsgálatot 50 ml 20 g/l töménységű R citromsav oldat és 5 ml, közvetlenül a felhasználás előtt R vízzel készített, 0,0308 g/l R nátrium-szuulfid elegyével végezzük. Az átszúrhatósági, morzsalékolódási és visszazáródás vizsgálat elvégzéséhez az S oldat készítésekor leírt módon előkészített és megszáradt záróelemeket használjuk.
3.2.9. Parenterális vizes oldatok, porok és liofilezett porok tartályaihoz használt gumi záróelemek
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.8. 0–4
Átszúrhatósági vizsgálat. Az injekciós tűvel való átszúrásra szánt záróelemeket a kővetkezőkben leírtak szerint vizsgáljuk. Tíz alkalmas injekciós üveget egyenként megtöltünk névleges térfogatának megfelelő mennyiségű R vízzel, lezárjuk a vizsgálandó záróelemmel, utóbbit zárósapkával rögzítjük. Mindegyik záróelemet átszúrjuk lubrikánssal nedvesített, új, hosszan metszett élű (metszésszög 12±2°), 0,8 mm külső átmérőjű, a záróelemre merőlegesen tartott injekciós tűvel (1) . Az átszúráshoz szükséges, ±0,25 N pontossággal mért erő, záróelemenként legfeljebb 10 N (1 kilopond) lehet. Morzsalékolódási (fragmentációs) vizsgálat. Az injekciós tűvel való átszúrásra szánt záróelemeket a következők szerint vizsgáljuk. Vizes készítményekhez szánt záróelemek vizsgálatakor 12 tiszta injekciós üvegbe névleges térfogatuknál 4 ml-rel kevesebb R vizet töltünk. Az üvegeket lezárjuk a vizsgálandó záróelemekkel, utóbbiakat zárósapkával rögzítjük. Az üvegeket 16 órán át állni hagyjuk. Ha a záróelemeket száraz készítmények tartályainak zárására szánjuk, 12 üres üveget is lezárunk a vizsgálandó záróelemekkel. A vizsgálathoz tiszta fecskendőre szerelt, lubrikánssal nedvesített, hosszan metszett élű (metszésszög 12±2°), 0,8 mm külső átmérőjű, injekciós tűket (1) használunk. Mindegyik üvegbe 1 ml R vizet injektálunk és mindegyikből 1 ml levegőt szívatunk ki. Az eljárást, az átszúrást mindig más helyen végezve, minden záróelem esetében négyszer végezzük el. Mindegyik záróelemhez új tűt használunk, és ellenőrizzük, hogy a tűk nem csorbultak-e ki a vizsgálat során. Az injekciós üvegekben lévő folyadékokat kb. 0,5 μm pórusátmérőjű membránszűrőn megszűrjük, majd szabad szemmel megállapítjuk a gumidarabkák számát. A morzsalékok száma legfeljebb 5 lehet. Ez a határérték azon a feltevésen alapul, hogy szabad szemmel a legalább 50 μm átmérőjű vagy az ennél nagyobb darabkák láthatók. Kétes vagy vitás esetekben mikroszkópos vizsgálattal igazoljuk a morzsalékok jellegét és méretét. Visszazáródási vizsgálat. A többadagos tartályokhoz szánt záróelemeket a következő módon vizsgáljuk. 10 alkalmas injekciós üveget egyenként megtöltünk névleges térfogatának megfelelő mennyiségű R vízzel, lezárjuk a vizsgálandó záróelemmel, utóbbit zárósapkával rögzítjük. Minden egyes záróelemet tíz különböző helyen átszúrunk új, 0,8 mm külső átmérőjű injekciós tűvel. Az üvegeket függőlegesen tartva, R metilénkék 1 g/l töménységű oldatába merítjük, és a külső nyomást 10 percre 27 kPa értékkel csökkentjük. Ezután a légköri nyomást visszaállítjuk és az üvegeket további 30 percig bemerítve tartjuk. Az üvegeket kiemeljük, és külsejüket lemossuk. Egyetlen üveg tartalmában sem jelentkezhetnek színeződés nyomai.
(1)
ISO 7864 szerinti „Steril, egyszerhasználatos injekciós tűk”
4.1.1. Reagensek
Ph.Hg.VIII. - Ph.Eur.8.0.-1
01/2014:40101
4.1.1. REAGENSEK Alovudin. C10H13FN2O4 (Mr 244,2). 118540000. [25526-93-6]. 1-[(2R,4S,5R)-4-Fluor-5-(hidroximetil)tetrahidrofurán-2-il]-5-metilpirimidin-2,4(1H,3H)-dion. Fluordezoxitimidin. 3'-Dezoxi-3'-fluortimidin. Tartalom: legalább 95%. Színtelen kristályok. R1 anioncserélő gyanta, erősen bázisos, kromatográfiás célra (szánt). 1187400. 100 nm-es kvaterner alkil-ammónium funkciós csoportokat tartalmazó poliizoprénnel (latexszel) szinterelt nem porózus gyanta. Bifenil-4-ol. C12H10O. (Mr 170,2). 1011300. [90-43-7]. Törölve. Bisz-trisz-propán. C11H26N2O6. (Mr 282,3). 1185500. [64431-96-5].
1,3-bisz-[trisz(hidroximetil)metilamino]-propán. 2,2'-(propán-1,3-diildiimino)bisz[2-(hidroximetil)1,3-propándiol]. Tartalom: legalább 99,0%. 1-Butanol. C4H10O. (Mr 74,1). 1013200. [71-36-3]. Bután-1-ol. Butil-alkohol. Tiszta, színtelen folyadék. Alkohollal elegyedik. 20 d 20 : kb. 0,81.
fp: 116–119 °C. Dekanol. C10H22O. (Mr 158,3). 1024700. [112-30-1]. Dekán-1-ol. Sűrűn folyó folyadék; 6 °C körül megszilárdul. Vízben gyakorlatilag nem oldódik, alkoholban oldódik.
n D20 : kb. 1,436. fp: kb. 230 °C. Dezmezilmizonidazol. C6H9N3O4. (Mr 187,2). 1185600. [13551-92-3]. (2RS)-3-((2-Nitro-1H-imidazol-1-il)propán-1,2-diol.
Tartalom: legalább 95%. Sárga por. 2,3-Diklórbenzoesav. C7H4Cl2O2. (Mr 191,0). 1185700. [50-84-0].
Halvány homokszínű por. op: kb. 160 °C. R1 híg ecetsav. 10000403.
Tartalom: 57,5–62,5 g/l (Mr 60,1). R tömény ecetsav 6 g-ját R vízzel 100,0 ml-re hígítjuk. R vízmentes ecetsav oldat. 1000501.
25,0 ml R vízmentes ecetsavat R piridinnel 100,0 ml-re hígítunk.
4.1.1. Reagensek
Ph.Hg.VIII. - Ph.Eur.8.0.-2
Tárolás: levegőtől és fénytől védve. Eszkuletin. C9H6O4. (Mr 178,1). 1185800. [305-01-1]. 6,7-Dihidroxi-2H-1-benzopirán-2-on. Etilén-oxid. C2H4O. (Mr 44,05). 1036400. [75-21-8]. Oxirán.
Színtelen, gyúlékony gáz. Vízben és etanolban nagyon bőségesen oldódik. Cseppfolyósodási pont: kb. 12 °C. Etilén-oxid–alapoldat. 1036401.
Az oldat készítésekor minden műveletet vegyifülkében kell végezni. A készítő kezét polietilénből készült kesztyűvel, arcát pedig megfelelő maszkkal kell védeni. Az oldatokat légmentesen záró tartályban, hűtőszekrényben 4–8 °C hőmérsékleten tartjuk. Három párhuzamos mérést végzünk. Lassú áramban R etilén-oxid gázt vezetünk 1 rész R nátrium-klorid és 3 rész jégtörmelék keverékében hűtött, száraz, tiszta kémcsőbe. Hagyjuk, hogy a gáz a kémcső falán kondenzálódjon. Előzetesen –10 °C-ra lehűtött üvegfecskendővel kb. 300 μl (kb. 0,25 g-nak megfelelő) folyékony R etilén-oxidot injektálunk 50 ml R1 makrogol 200-ba. Az abszorbeált etilén-oxid mennyiségét (MEO) az R1 makrogol 200 abszorpció előtti és utáni tömegmérésével határozzuk meg. A térfogatot R1 makrogol 200-zal 100,0 ml-re kiegészítjük. Az elegyet használat előtt jól összekeverjük. Tartalmi meghatározás. Üvegdugós lombikban R magnézium-klorid R etanolos szuszpenziójának (500 g/l) 10 ml-éhez 20,0 ml alkoholos 0,1 M sósav–mérőoldatot elegyítünk. A lezárt lombikot az oldat telítése céljából összerázzuk és tartalmát az egyensúly beállításához másnapig állni hagyjuk. A lombikba 5,00 g R etilén-oxid–alapoldatot (2,5 g/l) mérünk. 30 perc várakozás után alkoholos 0,1 M kálium-hidroxid– mérőoldattal titrálunk. A végpontot potenciometriásan (2.2.20) állapítjuk meg. Üres titrálást is végzünk oly módon, hogy a vizsgálandó anyagot azonos mennyiségű R1 makrogol 200-zal helyettesítjük. Az alapoldat mg/g-ban megadott etilén-oxid-tartalmát az alábbi összefüggés alapján számoljuk ki: (V0 − V1 ) ⋅ f ⋅ 4,404 , m
ahol V0 = az üres kísérletben fogyott alkoholos 0,1 M kálium-hidroxid–mérőoldat térfogata ml-ben, V1 = a vizsgálatban fogyott alkoholos 0,1 M kálium-hidroxid–mérőoldat térfogata ml-ben, f = az alkoholos 0,1 M kálium-hidroxid–mérőoldat faktora, m = a vizsgált minta tömege g-ban. R1 etilén-oxid-alapoldat. 1036406.
R etilén-oxid R metanollal készített, 50 g/l töménységű oldata. A reagenst vagy a kereskedelemből szerezzük be, vagy a fenti összetételnek megfelelően készítjük el. R2 etilén-oxid-alapoldat. 1036408.
R etilén-oxid R diklórmetánnal készített, 50 g/l töménységű oldata. A reagenst vagy a kereskedelemből szerezzük be, vagy a fenti összetételnek megfelelően készítjük el. Etilén-oxid–oldat. 1036402.
Lehűtött lombikba 2,5 mg etilén-oxiddal egyenértékű, lehűtött R etilén-oxid–alapoldatot mérünk és R1 makrogol 200-zal 50,0 g-ra hígítjuk. Az oldatot jól összekeverjük és 2,5 g-ját R1 makrogol 200-zal 25,0 mlre hígítjuk (5 μg etilén-oxid/g oldat). Közvetlenül felhasználás előtt készítjük.
4.1.1. Reagensek
Ph.Hg.VIII. - Ph.Eur.8.0.-3
A reagenst a kereskedelemből szerezzük be, vagy R etilén-oxid–alapoldat megfelelő hígításával is készíthetjük. R1 etilén-oxid–oldat. 1036403.
1,0 ml lehűtött R etilén-oxid–alapoldatot (a pontos térfogatot tömegméréssel ellenőrizzük) R1 makrogol 200zal 50,0 ml-re hígítunk. A jól összekevert oldat 2,5 g-ját R1 makrogol 200-zal 25,0 ml-re egészítjük ki. A ppm-ben kifejezett etilén-oxid mennyiségét a tömegméréssel ellenőrzött térfogatból számoljuk ki, úgy, hogy az R1 makrogol 200 sűrűségét 1,127-nek vesszük. Közvetlenül felhasználás előtt készítjük. A reagenst a kereskedelemből szerezzük be, vagy R etilén-oxid–alapoldat megfelelő hígításával is készíthetjük. R2 etilén-oxid–oldat. 1036404.
1,00 g lehűtött R etilén-oxid–alapoldatot (2,5 mg etilén-oxiddal egyenértékű) olyan lehűtött lombikba mérünk, amely 40,0 g hideg R1 makrogol 200-t tartalmaz. Összekeverés után az oldat pontos tömegét megmérjük, majd úgy hígítjuk, hogy a kapott oldat grammonként 50 μg etilén-oxidot tartalmazzon. A hígított oldat 10,00 g-ját egy kb. 30 ml R vizet tartalmazó lombikba mérjük. Összekeverés után az oldatot R vízzel 50,0 ml-re hígítjuk (10 μg etilén-oxid/ml). Közvetlenül felhasználás előtt készítjük. A reagenst a kereskedelemből szerezzük be, vagy R etilén-oxid–alapoldat megfelelő hígításával is készíthetjük. R5 etilén-oxid–oldat. 1036408.
Törölve. Fluorantén. C16H10. (Mr 202,3). 1038600. [206-44-0]. Törölve. 1-Fluor-2,4-dinitrobenzol. C6H3FN2O4. (Mr 186,1). 1038800. [70-34-8].
Halványsárga folyadék vagy kristályok. Propilénglikolban oldódik. op: kb. 29 °C. Tartalom: legalább 99,0%, gázkromatográfiásan meghatározva. Fluoromizonidazol. C6H10FN3O3. (Mr 189,1). 1188600. [13551-89-8]. (2RS)-1-Fluor-3-(2-nitro-1H-imidazol-1-il)propán-2-ol. FMISO.
Tartalom: legalább 95%. Sárga kristályok. Heptafluor-N-metil-N-(trimetilszilil)butánamid. C8H12F7NOSi. (Mr 299,3). 1139500. [53296-64-3]. 2,2,3,3,4,4,4-Heptafluor-N-metil-N-(trimetilszilil)-butiramid.
Tiszta, színtelen, gyúlékony folyadék. n 20 D : kb. 1,351. fp kb. 148 °C. Hexil-amin. C6H15N. (Mr 101,2). 1042700. [111-26-2]. Hexán-1-amin.
Színtelen folyadék. Vízben kevéssé oldódik, alkoholban oldódik. d 20 20 : kb. 0,766. n 20 D : kb. 1,418. fp: 127–131 ºC.
4.1.1. Reagensek
Ph.Hg.VIII. - Ph.Eur.8.0.-4
Hisztamin-foszfát. 1042900. [23297-93-0]. Törölve. Humán szöveti faktor oldat. 1186100.
Foszfolipidekkel és kalcium-pufferekkel elegyített humán szöveti faktort tartalmazó oldat, mely rekombináns DNS technikával is előállítható. Megfelelő stabilizálószer adható hozzá. Iriszflorentin. C20H18O8. (Mr 386,4). 1186300. [41743-73-1]. 9-Metoxi-7-(3,4,5-trimetoxifenil)-8H-1,3-dioxolo[4,5-g][1]benzopirán-8-on. 9-metoxi-7-(3,4,5-trimetoxifenil)-[1,3]dioxolo[4,5-g]kromén-8-on. 7-(3,4,5-trimethoxifenil)-9-metoxi-8H-1,3-dioxolo[4,5-g][1]benzopirán-8-on. 3',4',5,5'-tetramethoxy-6,7-(epoximetánoxi)izoflavon. Izoleucin. 1185000. [73-32-5].
Lásd Izoleucin (0770). Jódacetamid. C2H4INO. (Mr 185,0). 1186200. [144-48-9]. 2-jódacetamid.
Halványsárga kristályos por, vízben oldódik. Maltotrióz. C18H32O16. (Mr 504,4). 1176300. [1109-28-0]. α-D-Glükopiranozil-(1→4)-α-D-glükopiranozil-(1→4)-D-glükóz.
Fehér vagy csaknem fehér kristályos por, vízben bőségesen oldódik. op: kb. 134 °C. 3-(Metilamino)-1-fenilpropán-1-ol. C10H15NO. (Mr 165,2). 1186400. [42142-52-9].
3-Hidroxi-N-metil-3-fenil-propilamin. Fehér vagy csaknem fehér por. op: 59–64 °C. 2-Metil-5-nitroimidazol. C4H5N3O2. (Mr 127,1). 1056100. [88054-22-2]. Törölve. 2-[N-Morfolin]-etánszulfonsav. C6H13NO4S. (Mr 195,2). 1186500. [4462-31-9]. 2-(Morfolin-4-il)szulfonsav. MES.
Fehér vagy csaknem fehér kristályos por, vízben oldódik. op: kb. 300 °C. Mirisztil-alkohol. C14H30O. (Mr 214,4). 1121300. [112-72-1]. 1-Tetradekán-1-ol.
d 20 20 : kb. 0,823. op: 38–40 ºC. Oktán. C8H18. (Mr 114,2). 1166500. [111-65-9]. Oleanolsav. C30H48O3. (Mr 456,7) 1183000. [508-02-1]. 3β-23-hidroxioleán-12-én-28-sav. Asztrantiagenin C. 3-Pentanon. C5H10O. (Mr 86,13). 1173600. [96-22-0]. Pentán-3-on. Dietil-keton.
Peptid-N-glikozidáz F. 1186600. [83534-39-8].
Peptid-N4-(N-acetil-β-glükózaminil)-aszparagin amidáz (EC 3.5.1.52). PNGáz F.
4.1.1. Reagensek
Ph.Hg.VIII. - Ph.Eur.8.0.-5
1,4-Piperazin-dietánszulfonsav. C8H18N2O6S2. (Mr 302,4). 1186700. [5625-37-6]. Piperazin-1,4-bisz(2-etánszulfonsav). 2,2'-(Piperazin-1,4-diil)bisz(etánszulfonsav). Piperazin-N,N'-bisz(2-etánszulfonsav). PIPES.
Tartalom: legalább 99%. Fehér, kristályos por. Plazma, VII. faktormentes. 1185900.
VII. faktor-mentes plazma. Poloxamer 188. 1186800.
Lásd Poloxamer (1464). Prolin. C5H9NO2. (Mr 115,1). 1152200. [147-85-3].
Lásd Prolin (0785). Pirazin-2-karbonitril. C5H3N3. (Mr 105,1). 1183300. [19847-12-2]. 2-Cianopirazin.
Küllem: tiszta halványsárga folyadék. Tartalom: legalább 99%. Rezveratrol. C14H12O3. (Mr 228,2). 1186900. [501-36-0]. 3,4',5-Stilbéntriol. 5-[(E)-2-(4-Hidroxi-fenil)etenil]benzén-1,3-diol. Ricinolsav. C18H34O3. (Mr 298,5). 1100100. [141-22-0]. (Z)-12-Hidroxioktadec-9-énsav. (9Z,12R)-12-Hidroxioktadec-9-énsav. 12-Hidroxioleinsav.
Sárga vagy sárgásbarna, viszkózus folyadék. Ricinusolaj hidrolízisekor keletkező zsírsavak keveréke. Vízben gyakorlatilag nem oldódik, etanolban nagyon bőségesen oldódik. d 20 20 : kb. 0,942. n 20 D : kb. 1,472. op: kb. 285 °C, bomlás közben. VRK szilanizált szilikagél F254 lemez. 1117200.
Feleljen meg az R vékonyréteg-kromatográfiás, szilanizált szilikagél lemezre előírt követelményeknek az alábbi kiegészítéssel: A réteganyag 254 nm-en fluoreszkáló indikátort tartalmaz. Sztavudin. 1187000. [3056-17-5].
Lásd Sztavudin (2130). Tributilfoszfin. C12H27P. (Mr 202,3). 1187100. [998-40-3].
Tiszta színtelen folyadék. fp: kb. 240 °C. op: lb. –60 °C. Vedelolakton. C16H10O7. (Mr 314,3). 1187300. [524-21-9]. 1,8,9-Trihidroxi-3-metoxi-6H-benzofuro[3,2-c]benzopirán-6-on. benzofuro[3,2-c]kromén-6-on. 4-Vinilpiridin. C7H7N. (Mr 105,1). 1187200. [100-43-6]. 4-Etenil-piridin.
1,8,9-Trihidroxi-3-metoxi-6H-
4.1.1. Reagensek
Ph.Hg.VIII. - Ph.Eur.8.0.-6
Sárga folyadék. Vízzel elegyedik. d 20 20 : kb. 0,97. n 20 D : kb. 1,549. Víz, szén-dioxid-mentes. 1095502. [7732-18-5].
Néhány percig forralt, majd levegőtől védve lehűtött és eltartott R víz, vagy ionmentesített víz, melynek fajlagos elektromos ellenállása legfeljebb 0,18 MΩ·m. Víz, kromatográfiás célra (szánt). 1095503. [7732-18-5].
Ionmentesített R víz. Fajlagos ellenállása legalább 0,18 MΩ·m legyen. Víz, desztillálással ionmentesített. 1095508.
Desztillálással ionmentesített R víz. Fajlagos elektromos ellenállása legalább 0,18 MΩ·m legyen.
4.1.3. Tompítóoldatok
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.8.0-1
01/2014:40103
4.1.3. TOMPÍTÓOLDATOK Foszfát−tompítóoldat (pH 2,5). 4014100. 27,2 g R kálium-dihidrogén-foszfát-dihidrátot 900 ml R vízben oldunk. A pH-t R tömény foszforsavval 2,5 értékre állítjuk be, majd az oldatot R vízzel 1000,0 ml-re hígítjuk. 0,25 M citrát–tompítóoldat (pH 3,0). 4012600. 5,3 g R citromsav-monohidrátot 80 ml R vízben oldunk. A pH-t 1 M nátrium-hidroxid–mérőoldattal beállítjuk, majd az oldatot R vízzel 100,0 ml-re hígítjuk. Ammónium-acetát−tompítóoldat (pH 4,5). 4014200. 14,3 ml g R vízmentes ecetsavat és 470 ml R vizet elegyítünk, majd az elegy pH-ját R tömény ammónia– oldattal 4,5-re állítjuk be, végül az oldatot R vízzel 500,0 ml-re hígítjuk. 0,1 M foszfát−tompítóoldat (pH 6,7). 4014300. 15,6 g R nátrium-dihidrogén-foszfátot R vízzel 1000,0 ml-re oldunk. 17,8 g R dinátrium-hidrogén-foszfátot R vízzel 1000,0 ml-re oldunk. A kapott oldatokat elegyítjük, végül a pH-t 6,7-re állítjuk be. 0,05 M foszfát−tompítóoldat (pH 7,5). 4014400. 0,89 g R dinátrium-hidrogén-foszfát-dihidrátot kb 80,0 R vízben oldunk, az oldat pH-ját R tömény foszforsav8,5 %V/V koncentrációjú oldatával 7,5 értékre állítjuk be, majd az oldatot R vízzel 100,0 ml-re hígítjuk. 1 M trometamol-hidroklorid−tompítóoldat (pH 7,5). 4014500. 12,11 g R trometamolt 90 ml R vízben oldunk, az oldat pH-ját R tömény sósavval 7,5-re beállítjuk, majd az oldatot R vízzel 100,0 ml-re hígítjuk. Guanidin–trometamol−EDTA−tompítóoldat (pH 8,5). 4014600. 1,40 g R nátrium-edetátot 12,1 g R trometamolt és 57,0 g R guanidin-hidrokloridot 35 ml R vízben oldunk. A pH-t R tömény sósavval 8,5 értékre állítjuk be, majd az oldatot R vízzel 100,0 ml-re hígítjuk.
01/2014:50104
5.1.4. NEM STERIL GYÓGYSZERKÉSZÍTMÉNYEK ÉS GYÓGYSZERANYAGOK MIKROBIOLÓGIAI TISZTASÁGA(1) Bizonyos mikroorganizmusok jelenléte nem steril készítményekben csökkentheti vagy éppen megszüntetheti a termék terápiás aktivitását és károsan befolyásolhatja a beteg egészségét. A gyártóknak ezért a Helyes Gyártási Gyakorlat (GMP) érvényes irányelveinek betartásával biztosítaniuk kell a kész gyártási tételek alacsony mikrobiológiai terheltségét a gyógyszerkészítmények gyártása, tárolása és forgalmazása során. A nem steril termékek mikrobiológiai ellenőrzését a 2.6.12. és a 2.6.13. általános fejezetekben foglalt módszerek szerint kell elvégezni. A nem steril gyógyszerkészítmények összes aerob mikroorganizmusszámra (TAMC) és egyesített összes élesztő-/penészgombaszámra (TYMC) vonatkozó elfogadhatósági követelményeit az 5.1.4-1. és az 5.1.4.-2. táblázat tartalmazza. Az elfogadhatósági követelmények egyedi eredményekre vagy ismételt számlálási eredmények átlagára vonatkoznak [amennyiben végeztek ismételt számlálásokat (pl. közvetlen lemezes módszerek)]. Amennyiben a mikrobiológiai tisztaságra vonatkozó elfogadhatósági követelmény van előírva, az a következőképpen értelmezendő: −
101 CFU: legmagasabb elfogadható mikroorganizmus szám = 20;
−
102 CFU: legmagasabb elfogadható mikroorganizmus szám = 200;
−
103 CFU: legmagasabb elfogadható mikroorganizmus szám = 2000, és így tovább.
Az 5.1.4.-1. táblázat azon nevesített mikroorganizmusok listáját tartalmazza, amelyekre elfogadási követelményeket adtak meg. A lista nem terjed ki szükségszerűen mindenre, és egy adott készítményt szükséges lehet más mikroorganizmusokra (is) megvizsgálni, a kiindulási anyagok természetétől és a gyártási eljárástól függően. 5.1.4.-1. táblázat – Nem steril gyógyszerformák mikrobiológiai tisztaságának elfogadhatósági követelményrendszere TAMC Az alkalmazás módja
TYMC
(CFU/g vagy (CFU/g vagy CFU/ml) CFU/ml)
A nevesített mikroorganizmusok
Orális alkalmazásra szánt nemvizes készítmények
103
102
Eschericha coli nem lehet jelen (1 g-ban vagy 1 ml-ben)
Orális alkalmazásra szánt vizes készítmények
102
101
Eschericha coli nem lehet jelen (1 g-ban vagy 1 ml-ben)
Rektális alkalmazás
103
102
–
102
101
Staphylococcus aureus és Pseudomonas aeruginosa nem lehet jelen (1 g-ban vagy 1 ml-ben)
2
1
Szájnyálkahártyán történő, Fogínyen történő, Bőrön történő, Nazális, Fülészeti alkalmazás Vaginális alkalmazás
(1)
10
10
Pseudomonas aeruginosa, Staphylococcus aureus és Candida albicans nem lehet jelen (1 g-ban vagy 1 ml-ben)
Ez a fejezet gyógyszerkönyvi harmonizációs eljáráson esett át. Lásd 5.8 Gyógyszerkönyvi harmonizáció c. fejezetet.
Transzdermális tapaszok (egy tapaszra vonatkozó határértékek a tapadó- és hordozóréteget is beleértve) Inhalációs alkalmazás (a porlasztásra szolgáló folyadékokra külön követelmények vannak)
A Ph. Eur. külön rendelkezései olyan természetes (állati, növényi vagy ásványi) eredetű kiindulási anyagokat tartalmazó orális gyógyszerformákra, amelyeknek mikrobiológiai előkezelése nem lehetséges, és amelyekre az illetékes hatóság elfogadja, hogy a kiindulási anyag TAMC-értéke meghaladja a 103 CFU/g vagy CFU/ml értéket
A Ph. Eur. külön rendelkezései olyan növényi eredetű segédanyagokat tartalmazó állatgyógyászati gyógypemixekre, amelyeknek mikrobiológiai előkezelése nem lehetséges
102
102
101
Staphylococcus aureus és Pseudomonas aeruginosa nem lehet jelen (1 tapaszban)
101
Pseudomonas aeruginosa, Staphylococcus aureus és epeálló Gram-negatív baktériumok nem lehetnek jelen (1 g-ban vagy 1 ml-ben) Legfeljebb 102 CFU epeálló Gram-negatív baktérium (1 g-ban vagy 1 ml-ben)
104
102
Salmonella nem lehet jelen (10 g-ban vagy 10 ml-ben) Staphylococcus aureus és Escherichia coli nem lehet jelen (1 g-ban vagy 1 ml-ben) Legfeljebb 104 CFU epeálló Gram-negatív baktérium (1 g-ban vagy 1 ml-ben)
105
104
Escherichia coli nem lehet jelen (1 g-ban vagy 1 ml-ben) Salmonella nem lehet jelen (25 g-ban vagy 25 ml-ben)
Amennyiben bizonyítást nyert, hogy az előírt vizsgálatok egyike sem teszi lehetővé a mikroorganizmusszám meghatározását az előírt szinten, úgy olyan validált módszert kell alkalmazni, amelynek kimutatási határa a lehető legjobban megközelíti a feltüntetett elfogadási követelményt. Az 5.1.4.-1. táblázatban felsorolt mikroorganizmusokon kívül kitenyésző egyéb mikroorganizmusok jelentősége az alábbi szempontok szerint értékelendő: −
a termék felhasználása: a kockázat az alkalmazási helytől (szem, orr, légutak) függően változik;
−
a termék sajátsága: mikroorganizmus-növekedést elősegítő képessége, megfelelő mikrobiológiai tartósítószer jelenléte;
−
az alkalmazás módja;
−
a kezelt csoport: a kockázat újszülöttek, csecsemők és legyengültek esetében eltérő lehet;
−
immunszupresszív szerek, kortikoszteroidok használata;
−
betegség, sebesült állapot, szervi károsodás.
Ahol indokolt, a releváns tényezők kockázat-alapú értékelését mikrobiológiai szakképzettséggel rendelkező és mikrobiológiai adatok értelmezésében járatos személyek végezzék. Kiindulási anyagok esetén az értékelés során figyelembe kell venni a termék feldolgozását, az adott vizsgálati technológiát és a megkívánt minőségű anyagok hozzáférhetőségét. 5.1.4.-2. táblázat – Nem steril gyógyszeranyagok mikrobiológiai tisztaságának elfogadhatósági követelményei
Gyógyszeranyagok
TAMC (CFU/g vagy CFU/ml)
TYMC (CFU/g vagy CFU/ml)
103
102
A bevételre szánt (orális) gyógynövény-készítmények mikrobiológiai tisztaságára vonatkozó ajánlott elfogadási követelményeket az 5.1.8. általános fejezet tartalmazza.
01/2014:50108
5.1.8. BEVÉTELRE SZÁNT GYÓGYNÖVÉNY-KÉSZÍTMÉNYEK ÉS A KÉSZÍTÉSÜK SORÁN ALKALMAZOTT KIVONATOK MIKROBIOLÓGIAI TISZTASÁGA Jelen általános fejezet a bevételre szánt gyógynövénykészítmények és a készítésük során alkalmazott kivonatok mikrobiológiai tisztaságának elfogadási követelményeire vonatkozó ajánlásokat tartalmaz. A nem steril termékek mikrobiológiai vizsgálatát a 2.6.12, 2.6.13. és 2.6.31. általános fejezetekben előírt módszerekkel kell végezni. A nem steril gyógyszerkészítményekre vonatkozó elfogadási követelmények, amelyek a teljes aerob mikroorganizmusszámon (TAMC) és a teljes élesztőgomba/penészgombaszámon (TYMC) alapulnak, az alábbiakban találhatók. Az elfogadási követelmények az egyedi eredményeken, illetve ismételt számlálás esetén (pl. közvetlen lemezes módszerek) az ismételt számlálási eredmények átlagán alapulnak. Az alábbiakban olyan meghatározott mikroorganizmusok felsorolása látható, amelyekre elfogadási követelményeket írtak elő. A felsorolás nem okvetlenül teljes, és az adott készítményt – a kiindulási anyagoktól, az előállítási eljárástól és a felhasználási javallattól függően – esetleg egyéb mikroorganizmusokra is vizsgálni kell. GYÓGYNÖVÉNY-KÉSZÍTMÉNYEK A. Forró vízzel készített főzetek és forrázatok (például ízesített vagy nem ízesített gyógynövényteák) előállítására szánt, növényi drogot tartalmazó gyógynövény-készítmények (segédanyaggal vagy anélkül) TAMC (2.6.12) TYMC (2.6.12) Escherichia coli (2.6.31) Salmonella (2.6.31)
Elfogadási követelmény: 107 CFU/g Legnagyobb elfogadható mikroorganizmusszám: 50 000 000 CFU/g Elfogadási követelmény: 105 CFU/g Legnagyobb elfogadható mikroorganizmusszám: 500 000 CFU/g Elfogadási követelmény: 103 CFU/g Nem lehet jelen (25 g)
B. Gyógynövény-készítmények, melyek például olyan kivonatokat és/vagy növényi drogokat tartalmaznak (segédanyaggal vagy anélkül), amelyeknél a feldolgozás (pl. kivonás) vagy – egyes növényi drogok esetében – az előkezelés során a kategóriára előírt szint alá csökken a mikroorganizmusszám TAMC (2.6.12) TYMC (2.6.12) Epeálló Gram-negatív baktériumok (2.6.31) Escherichia coli (2.6.31) Salmonella (2.6.31)
Elfogadási követelmény: 104 CFU/g vagy CFU/ml Legnagyobb elfogadható mikroorganizmusszám: 50 000 CFU/g vagy CFU/ml Elfogadási követelmény: 102 CFU/g vagy CFU/ml Legnagyobb elfogadható mikroorganizmusszám: 500 CFU/g vagy CFU/ml Elfogadási követelmény: 102 CFU/g vagy CFU/ml Nem lehet jelen (1 g vagy 1 ml) Nem lehet jelen (25 g vagy 25 ml)
C. Gyógynövény-készítmények, melyek például olyan kivonatokat és/vagy növényi drogokat tartalmaznak (segédanyagokkal vagy azok nélkül), amelyeknél igazolható, hogy a feldolgozás (például kivonás híg alkohollal vagy nem forrásban lévő vízzel, illetve alacsony hőmérsékleten végzett töményítés) vagy – növényi drogok esetében – az előkezelés nem csökkenti olyan mértékben a mikroorganizmusszámot, hogy az megfeleljen a B pont szerinti követelményeknek.
TAMC (2.6.12) TYMC (2.6.12) Epeálló Gram-negatív baktériumok (2.6.31) Escherichia coli (2.6.31) Salmonella (2.6.31)
Elfogadási követelmény: 105 CFU/g vagy CFU/ml Legnagyobb elfogadható mikroorganizmusszám: 500 000 CFU/g vagy CFU/ml Elfogadási követelmény: 104 CFU/g vagy CFU/ml Legnagyobb elfogadható mikroorganizmusszám: 50 000 CFU/g vagy CFU/ml Elfogadási követelmény: 104 CFU/g vagy CFU/ml Nem lehet jelen (1 g vagy 1 ml) Nem lehet jelen (25 g vagy 25 ml)
KIVONATOK A kivonatoknak a gyógynövény-készítmények B kategóriájára vonatkozó követelményeknek kell megfelelniük. Ha azonban igazolható, hogy a feldolgozás nem csökkenti olyan mértékben a mikroorganizmusszámot, hogy teljesüljenek a B pont szerinti követelmények, akkor a kivonatoknak a gyógynövény-készítmények C kategóriájára vonatkozó követelményeknek kell megfelelniük. Az ajánlott elfogadási követelmények azokra a kivonatokra vonatkoznak, amelyek bevételre szánt gyógynövény-készítményekbe kerülnek bele. A más módon alkalmazott gyógynövény-készítmények részét képező kivonatok esetében a szándékolt alkalmazási módra vonatkozó elfogadási követelmények (5.1.4) kielégítése céljából szigorúbb elfogadási követelményekre lehet szükség. Néhány gyógynövénykészítmény, illetve a készítésük során felhasznált kivonat esetében a rájuk jellemző mikrobiológiai szennyezettség szintje miatt a TAMC-re, a TYMC-re és az epeálló baktériumokra vonatkozó, fent megadott követelmények nem teljesülhetnek. A mikrobiológiai szennyezettség minőségi és mennyiségi jellemzését és az ilyen gyógynövény-készítmények és kivonatok szándékolt felhasználási módját figyelembe vevő kockázatbecslés alapján, az előírtakhoz képest kevésbé szigorú elfogadási követelmények is alkalmazhatók. Ha bebizonyosodott, hogy az előírt szinten a gyógynövény-készítményre vagy a kivonatra előírt vizsgálatok egyikével sem állapítható meg értékelhető mikroorganizmusszám, akkor olyan validált módszert kell alkalmazni, amelynél a kimutatási határ a lehető legjobban megközelíti a jelzett elfogadási követelményt.
5.8. Gyógyszerkönyvi harmonizáció
Ph.Hg.VIII. - Ph.Eur. 8.0.-1
01/2014:50800
5.8. GYÓGYSZERKÖNYVI HARMONIZÁCIÓ Jelen általános fejezet útmutatóul szolgál a felhasználók számára. Információt nyújt az Európai, az Amerikai és a Japán Gyógyszerkönyv különböző általános fejezeteit, illetve cikkelyeit érintő harmonizáció fokáról. Ez az információ magában foglalja: –
általános módszerek esetében a megfelelő gyógyszerkönyv szerinti szöveg adott kiadásának a Nemzetközi Harmonizációs Konferencia (International Conference on Harmoisation, ICH) által észlelt állapotát és a szabályozó elfogadási bejelentést;
–
segédanyagok egyedi cikkelyei esetében a 3 Gyógyszerkönyv által hozott döntést, amely alapján a harmonizált szöveget kibocsátották.
Mindemellett a felhasználó alapvető felelőssége, hogy igazolja a szöveg érvényességét az adott gyógyszerkönyvben. Abban az esetben, ha az Európai Gyógyszerkönyvnek való megfeleléssel kapcsolatban bármilyen kétség vagy vitás kérdés merül fel, ez a fejezet nem befolyásolja a cikkelyek és általános fejezetek azon jogi státuszát, hogy hivatalos hivatkozási alapnak kell őket tekinteni. Az Európai Gyógyszerkönyvi Bizottság nagyra értékeli annak a közös munkának a hasznosságát, amelyet más gyógyszerkönyvi testületekkel együttesen, harmonizált cikkelyek és általános fejezetek kidolgozása érdekében végzett. Az ilyenfajta harmonizáció tökéletesen összhangban van a Bizottság által kitűzött célokkal, és számos előnye van, melyek közül kiemelkedik a minőségellenőrzési módszerek és engedélyező eljárások egyszerűsítése és racionalizálása. Ez a harmonizáció növeli a Nemzetközi Harmonizációs Konferencia (International Conference on Harmonisation, ICH) és a Nemzetközi Állatgyógyászati Harmonizációs Együttműködés (Veterinary International Cooperation on Harmonisation, VICH) munkájából származó előnyöket is, mivel számos kidolgozott irányelv alkalmazása a gyógyszerkönyvi általános fejezeteken alapul. A harmonizációs tevékenységet az Európai, a Japán és az Amerikai Gyógyszerkönyvek társulásával létrejött Gyógyszerkönyvi Tárgyalócsoport (Pharmacopoeial Discussion Group, PDG) megfelelően kialakított, de nem hivatalos eljárás szerint végzi. Jelen általános fejezet tartalmazza az információkat azon témakörökben, amelyekkel e csoport már foglalkozott: –
az általános fejezetek harmonizálásának célja egymással kölcsönösen felcserélhető módszerek és követelmények kialakítása. Ez azt jelenti, hogy ha egy termék a három gyógyszerkönyv egyikének általános fejezetét alkalmazva megfelelőnek bizonyul, akkor a másik két gyógyszerkönyv általános fejezetét alkalmazva is ugyanahhoz az eredményhez jutnánk. Ez az általános fejezet mindig külön felhívja a figyelmet arra, ha az ICH a kölcsönös felcserélhetőség hivatalos közzétételét javasolta. Ha a harmonizált általános fejezetekben maradnak még eltérések, az ezekre vonatkozó információkat ez az általános fejezet tartalmazza.
–
az egyedi cikkelyek harmonizálásának célja, hogy a három gyógyszerkönyvben az adott termék minden jellemzőjére azonos követelmények vonatkozzanak. Néhány termék esetében azonban jogi vagy értelmezésbeli különbözőségek miatt különösen nehéz a teljes harmonizációt megvalósítani; ennek következtében a Tárgyalócsoport érdemesnek vélte jóváhagyni és kiadni azokat a cikkelyeket is, amelyekben a lehető legtöbb minőségi jellemző egységesítésére sor került.
A nem harmonizált jellemzőkre/rendelkezésekre és bármely helyi követelményre, pl. csak a Ph. Eur. szövegekben megtalálható jellemzőkre/rendelkezésekre, vonatkozó információt jelen általános fejezet tartalmazza. Az Európai Gyógyszerkönyvben a nem harmonizált jellemzőkre/rendelkezésekre vonatkozó szövegrészeket fekete rombuszok (♦♦), míg a helyi gyógyszerkönyvi követelményekre vonatkozó szövegrészeket üres rombuszok határolják ( ).
5.8. Gyógyszerkönyvi harmonizáció
Ph.Hg.VIII. - Ph.Eur. 8.0.-2
A három Gyógyszerkönyv vállalta, hogy sem a harmonizált cikkelyeket, sem az általános fejezeteket nem módosítja egyoldalúan, hanem egyeztetett felülvizsgálati eljárást alkalmaz, melynek során a partnerek egyidőben fogadják el a változtatást. 2.2.31. ELEKTROFORÉZIS Az alábbi összehasonlító magyarázat a XV. Japán Gyógyszerkönyv 23. Nátrium-dodecil-szulfát poliakrilamid gélelektroforézis (SDS-PAGE) című fejezetére és az Amerikai Gyógyszerkönyv USP31 NF26 2. kiegészítő kötetének <1056> Biotechnológiai termékek – Poliakrilamid gélelektroforézis című fejezetére valamint a Ph. Eur. 2.2.31. Elektroforézis című fejezetére vonatkozik. Az Európai Gyógyszerkönyvben a harmonizált fejezetet egy általánosabb, az Elektroforézis fejezet Nátrium-dodecil-szulfát poliakrilamid gélelektroforézis (SDS-PAGE) című bekezdése tartalmazza. Az általános fejezet további, nem harmonizált részei: Alapelvek, Szabad vagy mozgó határfelületű elektroforézis, Hordozóanyaggal végzett zónaelektroforézis, Poliakrilamid-rúd gélelektroforézis. A fejezet ezen részeit fekete rombuszok határolják (♦♦). Mivel az általános rész további információkat is tartalmaz, ezért az Európai Gyógyszerkönyvben található fenti eltérések nem befolyásolják a harmonizációs eljárást. Ezért a három gyógyszerkönyv szövegei harmonizáltnak tekinthetők.
2.2.47. KAPILLÁRIS ELEKTROFORÉZIS A XV. Japán Gyógyszerkönyv 4. Kapilláris elektroforézis című fejezetének és az Amerikai Gyógyszerkönyv USP31 NF26 2. kiegészítő kötetének <727> Kapilláris elektroforézis című fejezetérnek, valamint a Ph. Eur. 2.2.47. Kapilláris elektroforézis című fejezetének szövegei az értékelés során harmonizáltnak bizonyultak.
2.2.54. IZOELEKTROMOS FÓKUSZÁLÁS A XV. Japán Gyógyszerkönyv 9. Izoelektromos fókuszálás című fejezetének és az Amerikai Gyógyszerkönyv USP31 NF26 2. kiegészítő kötetének <1054> Biotechnológiai termékek – Izoelektromos fókuszálás című fejezetének, valamint a Ph. Eur. 2.2.54. Izoelektromos fókuszálás című fejezetének szövegei az értékelés során harmonizáltnak bizonyultak.
2.2.55 PEPTIDTÉRKÉP-VIZSGÁLAT Az alábbi összehasonlító magyarázat a XV. Japán Gyógyszerkönyv 15. Peptidtérkép-vizsgálat című fejezetére és az Amerikai Gyógyszerkönyv USP31 NF26 2. kiegészítő kötetének <1055> Biotechnológiai termékek – Peptidtérkép-vizsgálat című fejezetére, valamint a Ph. Eur. 2.2.55. Peptidtérkép-vizsgálat című fejezetére vonatkozik. Validálás (USP). Az USP ezt Rendszeralkalmassági vizsgálat címen tartalmazza. Ezt a terminológiát mindhárom gyógyszerkönyv elfogadja. A peptidtérkép-vizsgálat alkalmazása genetikai stabilitás becslésére (USP). Ez a kiegészítő bekezdés nem érinti a harmonizációt, mivel csak módszerfejlesztésre használják. A fenti különbségek az USP szövegében nem érintik a harmonizációt. Ezért a három gyógyszerkönyv szövege harmonizáltnak tekinthető.
5.8. Gyógyszerkönyvi harmonizáció
Ph.Hg.VIII. - Ph.Eur. 8.0.-3
2.2.56 AMINOSAV-ANALÍZIS Az alábbi összehasonlító magyarázat a XV. Japán Gyógyszerkönyv 1. Aminosav-analízis fejezetére és az Amerikai Gyógyszerkönyv USP31 NF26 1. kiegészítő kötetének <1052> Biotechnológiai termékek – Aminosav-analízis szövegére, valamint a Ph. Eur. 2.2.56. Aminosav-analízis fejezetére vonatkozik. Az aminosav-analízis módszertana: általános alapelvek (USP). Az USP a „6-aminokinolil-Nhidroxiszukcinimidil-karbamát, vagy o-ftálaldehid” szövegrészt „6-aminokinolil-Nhidroxiszukcinimidil-karbonát”-tal helyettesítette. Ezen reagensek különböznek ugyan, de kompatibilisek, és bármelyiket alkalmazzuk, ez nem érinti a harmonizációt. Az USP valamennyi alább felsorolt módszer leírására részletes példával szolgált: –
1. módszer: oszlop utáni ninhidrines származékképzés;
–
2. módszer: oszlop utáni OPA származékképzés;
–
3. módszer: oszlop előtti PITC származékképzés;
–
4. módszer: oszlop előtti AQC származékképzés;
–
5. módszer: oszlop előtti OPA származékképzés;
–
6. módszer: oszlop előtti DABS-Cl származékképzés;
–
7. módszer: oszlop előtti FMOC-Cl származékképzés;
–
8. módszer: oszlop előtti NBD-F származékképzés.
A fenti példák a további tájékoztatást szolgálják, és nem befolyásolják a harmonizációt. Ezért a három gyógyszerkönyv szövege harmonizáltnak tekinthető.
2.4.14 SZULFÁTHAMU Az alábbi összehasonlító magyarázat a XV. Japán Gyógyszerkönyv 2.44. Izzítási maradék fejezetére és az Amerikai Gyógyszerkönyv USP32 NF27 1. kiegészítő kötetének <281> Izzítási maradék szövegére, valamint a Ph.Eur. 2.4.14. Szulfáthamu fejezetére vonatkozik. A JP a szövegben egy nem harmonizált bevezető részt jelentetett meg, melyet fekete rombuszok határolnak. E szövegrész csupán további információként szolgál, így nem befolyásolja a harmonizációt. Az USP a 600±50 °C-tól eltérő hőmérsékleten is megengedi a vizsgálat elvégzését, amennyiben azt az egyedi cikkely előírja. Ugyanígy, amennyiben az egyedi cikkely megengedi, a vizsgálat során általánosan alkalmazott 1–2 g-os mintamennyiségtől való eltérést is megengedi. Az USP egy további bekezdést is tartalmaz (melyet fekete rombuszok határolnak), mely a tokos kemence használatát és kalibrálását írja le. A fenti különbségek az USP szövegében nem érintik a harmonizációt. Ezért a három gyógyszerkönyv szövege harmonizáltnak tekinthető. MEGJEGYZÉS: az ICH ezt a módszert kölcsönösen felcserélhetőnek tekinti, az ICH régiókon belül.
2.6.1. STERILITÁSI VIZSGÁLAT Az alábbi összehasonlító magyarázat a XV. Japán Gyógyszerkönyvnek az Egészségügyi, Munkaügyi és Népjóléti Minisztérium 190. számú Értesítője által 2009. március 31-én hivatalossá tett részleges felújításában megjelent 4.06. Sterilitási vizsgálat fejezetére, az Amerikai Gyógyszerkönyvben 2009.
5.8. Gyógyszerkönyvi harmonizáció
Ph.Hg.VIII. - Ph.Eur. 8.0.-4
május 1-jétől hivatalos, a Pharmacopeial Forum 34(6) kötetében, a 6. számú Ideiglenes Felújítási Bejelentésben (Interim Revision Announcement) 2008. december 1-jén megjelent <71> Sterilitási vizsgálat szövegére, valamint a Ph.Eur. 2.6.1. Sterilitási vizsgálat fejezetére vonatkozik. Az Amerikai Gyógyszerkönyv követelményeket állít egyrészt a gyógyszertári, ömlesztve csomagolt antibiotikumokra (melyekre nem vonatkozik sem a Japán Gyógyszerkönyv, sem a Ph. Eur.), másrészt a gyógyászati segédeszközökre (ezek nem alkotják a Ph. Eur és a Japán Gyógyszerkönyv részét) Azokat a megfelelő szövegrészeket, melyek nem alkotják a gyógyszerkönyvi harmonizáció részét, fekete rombuszok határolják (♦♦). A Japán Gyógyszerkönyv törölte a követelményeket a "Bélhúr és egyéb, az állatgyógyászatban használatos sebészeti varróanyagok"-ra vonatkozóan a 2.6.1.-2. táblázatból, a "Táptalaj közvetlen beoltása" bekezdésből, továbbá a 2.6.1.-3. táblázatból. A bélhúr és egyéb sebészeti varróanyagok nem alkotják a Japán Gyógyszerkönyv részét. A fenti különbségek az USP és Japán Gyógyszerkönyv szövegében nem befolyásolják a harmonizációt. Ezért a három gyógyszerkönyv szövege harmonizáltnak tekinthető. MEGJEGYZÉS: Az ICH ezt a módszert kölcsönösen felcserélhetőnek tekinti az ICH régiókon belül.
2.6.12. NEM STERIL TERMÉKEK MIKROBIOLÓGIAI VIZSGÁLATA: MIKROORGANIZMUSSZÁM-MEGHATÁROZÓ VIZSGÁLATOK A XV. Japán Gyógyszerkönyv 1. kiegészítő kötetének 4.05 Nem steril termékek mikrobiológiai vizsgálata: I. Nem steril termékek mikrobiológiai vizsgálata – Mikroorganizmusszám-meghatározó vizsgálatok című fejezetének és az Amerikai Gyógyszerkönyv USP30 NF25 <61> Nem steril termékek mikrobiológiai vizsgálata: Mikroorganizmusszám-meghatározó vizsgálatok című fejezetének, valamint a Ph.Eur. 2.6.12. Nem steril termékek mikrobiológiai vizsgálata: Mikroorganizmusszám-meghatározó vizsgálatok című fejezetének szövegei az értékelés során harmonizáltnak bizonyultak. MEGJEGYZÉS: Az ICH ezt a módszert kölcsönösen felcserélhetőnek tekinti, az ICH régiókon belül.
2.6.13. NEM STERIL TERMÉKEK MIKROBIOLÓGIAI VIZSGÁLATA: VIZSGÁLAT MEGHATÁROZOTT MIKROORGANIZMUSOKRA A XV. Japán Gyógyszerkönyv 1. kiegészítő kötetének 4.05 Nem steril termékek mikrobiológiai vizsgálata: II. Nem steril termékek mikrobiológiai vizsgálata – Vizsgálat meghatározott mikroorganizmusokra című fejezetének és az Amerikai Gyógyszerkönyv USP30 NF25 <62> Nem steril termékek mikrobiológiai vizsgálata: Vizsgálat meghatározott mikroorganizmusokra című fejezetének, valamint a Ph. Eur. 2.6.13. Nem steril termékek mikrobiológiai vizsgálata: vizsgálat meghatározott mikroorganizmusokra című fejezetének szövegei az értékelés során harmonizáltnak bizonyultak. MEGJEGYZÉS: Az ICH ezt a módszert kölcsönösen felcserélhetőnek tekinti, az ICH régiókon belül.
2.9.1. TABLETTÁK ÉS KAPSZULÁK SZÉTESÉSE Az alábbi összehasonlító magyarázat a XV. Japán Gyógyszerkönyv 6.09. Szétesés vizsgálat fejezetére, az Amerikai Gyógyszerkönyv USP32 NF27 1. kiegészítő kötetének <701> Szétesési vizsgálat szövegére, valamint a Ph.Eur. 2.9.1. Tabletták és kapszulák szétesése (A-módszer) fejezetére vonatkozik.
5.8. Gyógyszerkönyvi harmonizáció
Ph.Hg.VIII. - Ph.Eur. 8.0.-5
A Ph.Eur. fejezet A) módszere összhangban van a harmonizált fejezettel, a B) módszer nincs összhangban, mert 18 mm-nél nagyobb tabletták és kapszulák vizsgálatára vonatkozik. A B) módszer nem alkotja a gyógyszerkönyvi harmonizáció részét, ezért fekete rombuszok határolják (♦♦). A Japán Gyógyszerkönyv és az USP a különböző gyógyszerformák esetén megadja az alkalmazandó módszereket és elfogadási követelményeket. A Ph.Eur. gyógyszerformackkelyei egyenértékű megállapításokat tartalmaznak .. Ezen megállapítások nem alkotják a gyógyszerkönyvi harmonizáció részét. Mindemellett a Japán Gyógyszerkönyv leírást tartalmaz az üvegcsövek védelmét szolgáló segédcsőre és fémlemezre vonatkozóan. E szövegrészt fekete rombuszok határolják (♦♦). A fenti üvegcső és fémlemez használata befolyásolhatja a hidrodinamikát, így a harmonizációt is. A három gyógyszerkönyv szövege így harmonizáltnak tekinthető. MEGJEGYZÉS: Az ICH ezt a módszert kölcsönösen felcserélhetőnek tekinti, az ICH régiókon belül, az alábbi feltételek mellett. A 18 mm-nél hosszabb tabletták és kapszulák esetében, amelyek esetében más készüléket használunk, a szétesés vizsgálat a három régión belül nem tekinthető felcserélhetőnek. A három régión belül nem tekinthető felcserélhetőnek a késleltetett hatóanyag-leadású, a gyomornedvellenálló és bélben oldódó gyógyszerformák szétesési vizsgálata.
2.9.7 BEVONAT NÉLKÜLI TABLETTÁK KOPÁSI VESZTESÉGE A XV. Japán Gyógyszerkönyv 26. Tabletták kopási veszteségének vizsgálata című fejezetének és az Amerikai Gyógyszerkönyv USP31 NF26 1. kiegészítő kötete <1216> Tabletták kopási vesztesége című fejezetének, valamint a Ph. Eur. 2.9.7. Bevonat nélküli tabletták kopási vesztesége című fejezetének szövegei az értékelés során harmonizáltnak bizonyultak.
2.9.17 PARENTERÁLIS KÉSZÍTMÉNYEK KIVEHETŐ TÉRFOGATÁNAK VIZSGÁLATA Az alábbi összehasonlító magyarázat a XV. Japán Gyógyszerkönyv 6.05. Parenterális készítmények kivehető térfogatának vizsgálata fejezetére és az Amerikai Gyógyszerkönyv USP32 NF27 1. kiegészítő kötetének <1> Injekciók szövegére, valamint a Ph. Eur. 2.9.17. Parenterális készítmények kivehető térfogatának vizsgálata fejezetére vonatkozik. A JP a szövegben egy nem harmonizált bevezető részt jelentetett meg, melyet fekete rombuszok határolnak. E szövegrész csupán további információként szolgál, nem befolyásolja a harmonizációt. Az USP-ben ezt a szövegrészt az <1> Injekciók általános fejezet Tartályos Injekciók Térfogatának Meghatározása című pontja tartalmazza. Ez nem érinti a harmonizációt. Ezért a három gyógyszerkönyv szövege harmonizáltnak tekinthető. MEGJEGYZÉS: Az ICH ezt a módszert kölcsönösen felcserélhetőnek deklarálja az ICH régiókon belül.
2.9.19. RÉSZECSKE-SZENNYEZÉSEK: SZABAD SZEMMEL NEM LÁTHATÓ RÉSZECSKÉK Az alábbi összehasonlító magyarázat a XV. Japán Gyógyszerkönyv (javított kiadás, 2007 szeptember) 6.07. Vizsgálat szemcsés anyagokra injekciókban fejezetére, az Amerikai Gyógyszerkönyv USP32 NF27 2. kiegészítő kötetének <788> Szemcsés anyagok injekciókban szövegére, valamint a Ph.Eur. 2.9.19. Részecske-szennyezések: szabad szemmel nem látható részecskék fejezetére vonatkozik.
5.8. Gyógyszerkönyvi harmonizáció
Ph.Hg.VIII. - Ph.Eur. 8.0.-6
Az USP szerint a rendszeralkalmassági vizsgálat elvégezhető az USP RS részecske számláló használatával, de ez nem alkotja a gyógyszerkönyvi harmonizáció részét, ezért fekete rombuszok határolják (♦♦). Az előbbi különbség nem befolyásolja a harmonizációt. A Japán Gyógyszerkönyv részletes leírást tartalmaz a készülék kalibrációjára vonatkozóan. Követelményeket ad meg a részecskementes víz minőségére vonatkozóan, ezek azonban eltérnek azoktól a megállapításoktól, melyek az USP-ben (lásd. Reagensek, Indikátorok és Mérőoldatok részt) ill. a Ph.Eur-ban (lásd. 4.1.1. fejezet) vannak. A kalibrációra vonatkozó szekció nem alkotja a gyógyszerkönyvi harmonizáció részét. Fekete rombuszok határolják, így ez nem befolyásolja a harmonizációt. A Japán Gyógyszerkönyv továbbá szigorúbb követelményeket ír elő a 100 ml névleges térfogatú parenterális készítmények esetében. A PDG ezt a részt nem tekinti harmonizáltnak, ezért ezt a szövegrészt fekete rombuszok határolják (♦♦). Ez okból a 100 ml névleges térfogatú parenterális készítmények elfogadási követelményeit nem tekintjük harmonizáltnak. A három gyógyszerkönyv szövege harmonizáltnak tekinthető, a 100 ml névleges térfogatú parenterális készítmények elfogadási követelményeit kivéve. MEGJEGYZÉS: Az ICH ezt a módszert kölcsönösen felcserélhetőnek tekinti, az ICH régiókon belül, a 100 ml névleges térfogatú parenterális készítmények elfogadási követelményeit kivéve.
2.9.26. FAJLAGOS FELÜLET MEGHATÁROZÁSA GÁZADSZORPCIÓVAL Az alábbi összehasonlító magyarázat a XV. Japán Gyógyszerkönyv 3.02. Fajlagos felület meghatározása gázadszorpcióval című fejezetére és az Amerikai Gyógyszerkönyv USP31 NF26 1. kiegészítő kötetének <846> Fajlagos felület című fejezetére, valamint a Ph. Eur. 2.9.26. Fajlagos felület meghatározása gázadszorpcióval című fejezetére vonatkozik. A JP 3.02 fejezete minden hőmérsékleti értéket Celsius fokban ad meg. Többpontos meghatározás (JP). A JP nem közli a fajlagos felület (S) definíciójában szereplő állandó (értéke 22400) jelentését, és nem követeli meg a módszer linearitásának ellenőrzését. Egypontos mérés (JP). A JP nem közli a gáz P/P0 értéknek megfelelő egyenérték mennyiségét, továbbá, ezt az értéket kisebb pontossággal adja meg (0,30), mint a többi gyógyszerkönyv (0,300). A JP nem tekinti feltételnek, hogy a C anyagi állandó nem változhat. Vizsgálatok (JP). A JP egyik módszer esetében sem adja meg a vizsgálat kivitelezéséhez szükséges hőmérsékletet. A JP hagyományos készülékek használatára korlátozza térfogatos módszerét, és nem vesz figyelembe alternatív eszközöket. Az említett különbségek a JP szövegében érinthetik a harmonizációt. Ezért csak a Ph. Eur. és az USP szövegét tekintjük harmonizáltnak.
2.9.36 PORFOLYÁS Az alábbi összehasonlító magyarázat a XV. Japán Gyógyszerkönyv 18. Porfolyás című fejezetére és az Amerikai Gyógyszerkönyv USP31 NF26 1. kiegészítő kötetének <1174> Porfolyás című fejezetére, valamint a Ph.Eur. 2.9.36. Porfolyás című fejezetére vonatkozik. Áramlás kifolyónyíláson keresztül (JP). A JP klasszikus kifolyónyílások alkalmazását írja elő, és nem engedélyezi sem vibrátorok, sem mozgó kifolyónyílások alkalmazását. A JP módszerével végzett vizsgálat eredménye kompatibilis a Ph. Eur. és az USP módszerével kapott eredménnyel. A Ph. Eur., illetve az USP módszerével végzett vizsgálat viszont nem felel meg a JP követelményének, ha a vizsgálatot vibrátor vagy mozgó kifolyónyílás alkalmazásával végezték.
5.8. Gyógyszerkönyvi harmonizáció
Ph.Hg.VIII. - Ph.Eur. 8.0.-7
2.9.37 OPTIKAI MIKROSZKÓPIA
A XV. Japán Gyógyszerkönyv 3.04 Részecskeméret meghatározás című fejezetének és az Amerikai Gyógyszerkönyv USP31 NF26 2. kiegészítő kötete <776> Optikai mikroszkópia című fejezetének, valamint a Ph.Eur. 2.9.37. Optikai mikroszkópia című fejezetének szövegei az értékelés során harmonizáltnak bizonyultak.
2.9.38 RÉSZECSKEMÉRET-ELOSZLÁS BECSLÉSE SZITAANALÍZISSEL Az alábbi összehasonlító magyarázat a XV. Japán Gyógyszerkönyv 3.04 Részecskeméret meghatározás című fejezetére és az Amerikai Gyógyszerkönyv USP31 NF26 1. kiegészítő kötetének <786> Részecskeméret-eloszlás meghatározása szitaanalízissel című fejezetére, valamint a Ph.Eur. 2.9.38. Részecskeméret-eloszlás becslése szitaanalízissel című fejezetére vonatkozik. Szitaanalízis módszerei - Száraz szitaanalízis módszer (JP): A JP megengedi a szita alsó felületén visszamaradt por összegyűjtését és egyesítését a következő szita frakciójával. Ez a különbség a Japán Gyógyszerkönyv szövegében érintheti a harmonizációt. Ezért csak a Ph. Eur. és az USP szövegét tekintjük harmonizáltnak.
5.1.4 NEM STERIL GYÓGYSZERKÉSZÍTMÉNYEK ÉS GYÓGYSZERANYAGOK MIKROBIOLÓGIAI TISZTASÁGA A következő összehasonlító megjegyzés a XV. Japán Gyógyszerkönyv 1. kiegészítő kötetének 12. Nem steril gyógyszerkészítmények mikrobiológiai jellemzői című fejezetének és az Amerikai Gyógyszerkönyv USP30 NF25 <1111> Nem steril gyógyszerkészítmények mikrobiológiai jellemzői című fejezetének, valamint a Ph.Eur. 5.1.4. Nem steril gyógyszerkészítmények és gyógyszeranyagok mikrobiológiai tisztasága című fejezetének szövegeire vonatkozik. A Ph Eur. a természetes eredetű alapanyagokat tartalmazó, orális alkalmazásra szánt készítményekre vonatkozóan speciális követelményeket ír elő, melyeket az 5.1.4.-1- táblázatban tüntet fel. Az 5.1.8 általános fejezet az orális alkalmazásra szánt gyógynövénytermékek mikrobiológiai minőségére elfogadási kritérium bevezetését javasolja. Azokat a megfelelő szövegrészeket, melyek nem alkotják a gyógyszerkönyvi harmonizáció részét, fekete rombuszok határolják (♦♦). A fenti különbségek a Ph. Eur. szövegében nem érintik a harmonizációt. Ezért a három gyógyszerkönyv szövege harmonizáltnak bizonyult. MEGJEGYZÉS: az ICH ezt a módszert kölcsönösen felcserélhetőnek tekinti, az ICH régiókon belül.
ETHYLCELLULOSUM (0822) A gyógyszerkönyvi harmonizáció eredményeképpen a Ph. Eur., a JP és az USP által elért megállapodást a következőkben foglalhatjuk össze: Harmonizált jellemzők Jellemző
Ph. Eur.
JP
USP
Definíció
+
–
+
Azonosítás (IR)
+
–
+
5.8. Gyógyszerkönyvi harmonizáció
Ph.Hg.VIII. - Ph.Eur. 8.0.-8
Savasság, lúgosság
+
–
+
Viszkozitás
+
–
+
Acetaldehid
+
–
+
Klorid
+
–
+
Szárítási veszteség
+
–
+
Szulfáthamu
+
–
+
Tartalmi meghatározás
+
–
+
Felirat
+
–
+
Jelőlések + : elfogadja és implementálja – : nem fogadja el. Nem-harmonizált jellemzők Sajátságok, Nehézfémek, Tárolás. Helyi követelmények Azonosítás (a Tartalmi Meghatározás követelményeinek való megfelelés) (Ph.Eur.) Reagensek és referencia anyagok Mindhárom Gyógyszerkönyv elfogadja, hogy figyelemmel kell lenni a helyi referencia anyagokra és reagens-jellemzőkre. (kibocsátás dátuma: 2009. október 27.)
HYPROMELLOSUM (0348) A gyógyszerkönyvi harmonizáció eredményeképpen a Ph. Eur., a JP és az USP által elért megállapodást a következőkben foglalhatjuk össze: Harmonizált jellemzők Jellemző
Ph. Eur.
JP
USP
Definíció
+
+
+
Felirat
+
+
+
Azonosítás – A – B – C – D – E Viszkozitás – 1. módszer – 2. módszer pH
+ + + + + + + + + +
+ + + + + + + + + +
+ + + +
Nehézfémek
+
+
+
Szárítási veszteség
+
+
+
Szulfáthamu
+
+
+
Tartalmi meghatározás
+
+
+
Jelőlések + : elfogadja és implementálja
+ + + + +
5.8. Gyógyszerkönyvi harmonizáció
Ph.Hg.VIII. - Ph.Eur. 8.0.-9
– : nem fogadja el. Nem-harmonizált jellemzők Sajátságok, Csomagolás és tárolás. Helyi követelmények Az oldat külleme (Ph. Eur.), Leírás (JP). Reagensek és referencia anyagok Mindhárom Gyógyszerkönyv elfogadja, hogy figyelemmel kell lenni a helyi referencia anyagokra és reagens-jellemzőkre. (kibocsátás dátuma: 2012. június 6.)
MAYDIS AMYLUM (0344) A gyógyszerkönyvi harmonizáció eredményeképpen a Ph. Eur., a JP és az USP által elért megállapodást a következőkben foglalhatjuk össze: Harmonizált jellemzők Jellemző
Ph. Eur.
JP
USP
Definíció
+
+
+
Azonosítás – A – B – C pH
+ + + + +
+ + + + +
+ + + + +
+
+
+
Szárítási veszteség
+
+
+
Szulfáthamu
+
+
+
Mikrobiológiai szennyezők
+
–
+
Vas Oxidáló anyagok Kén-dioxid
Jelőlések + : elfogadja és implementálja – : nem fogadja el. Nem-harmonizált jellemzők Sajátságok, Tárolás. Helyi követelmények Felirat (USP), Salmonella nem lehet jelen (Ph.Eur.), amennyiben az anyagot Abszorbeálható Porként alkalmazzák Staphylococcus aureus és Pseudomonas aerginosa nem lehet jelen (USP), Idegen anyagok (Ph. Eur., JP). Reagensek és referencia anyagok Mindhárom Gyógyszerkönyv elfogadja, hogy figyelemmel kell lenni a helyi referencia anyagokra és reagens-jellemzőkre. (kibocsátás dátuma: 2012. június 6.)
5.8. Gyógyszerkönyvi harmonizáció
Ph.Hg.VIII. - Ph.Eur. 8.0.-10
MANNITOLUM (0559) A gyógyszerkönyvi harmonizáció eredményeképpen a Ph. Eur., a JP és az USP által elért megállapodást a következőkben foglalhatjuk össze: Harmonizált jellemzők Jellemző
Ph. Eur.
JP
USP
Definíció
+
+
+
Azonosítás (IR)
+
+
+
Azonosítás
+
+
+
Az oldat külleme
+
+
+
Vezetőképesség
+
+
+
Olvadáspont
+
+
+
Redukáló cukrok
+
+
+
Rokon vegyületek
+
+
+
Nikkel
+
+
+
Szárítási veszteség
+
Mikrobiológiai szennyezők
+
–
+
Bakteriális endotoxinok
+
–
+
Tartalmi meghatározás
+
+
+
Felirat
+
–
+
+
Jelőlések + : elfogadja és implementálja – : nem fogadja el. Nem-harmonizált jellemzők Leírás/Sajátságok, Nehézfémek, Tartály/Csomagolás és tárolás. Helyi követelmények Második azonosítás (specifikus optikai forgatóképesség, olvadáspont, VRK) (Ph. Eur.), Salmonella nem lehet jelen (Ph. Eur). Reagensek és referencia anyagok Mindhárom Gyógyszerkönyv elfogadja, hogy figyelemmel kell lenni a helyi referencia anyagokra és reagens-jellemzőkre. (kibocsátás dátuma: 2012. június 6.)
METHYLCELLULOSUM (0345) A gyógyszerkönyvi harmonizáció eredményeképpen a Ph. Eur., a JP és az USP által elért megállapodást a következőkben foglalhatjuk össze: Harmonizált jellemzők Jellemző
Ph. Eur.
JP
USP
Definíció
+
+
+
Felirat
+
+
+
Azonosítás – A
+ +
+ +
+ +
5.8. Gyógyszerkönyvi harmonizáció
Ph.Hg.VIII. - Ph.Eur. 8.0.-11
– B – C – D – E Viszkozitás – 1. módszer – 2. módszer pH
+ + + + + + + +
+ + + + + + + +
+ + + + + + +
Nehézfémek
+
+
+
Szárítási veszteség
+
+
+
Szulfáthamu
+
+
+
Tartalmi meghatározás
+
+
+
Jelőlések + : elfogadja és implementálja – : nem fogadja el. Nem-harmonizált jellemzők Sajátságok, Csomagolás és tárolás. Helyi követelmények Az oldat külleme (Ph. Eur.), Leírás (JP). Reagensek és referencia anyagok Mindhárom Gyógyszerkönyv elfogadja, hogy figyelemmel kell lenni a helyi referencia anyagokra és reagens-jellemzőkre. (kibocsátás dátuma: 2012. június 6.)
SOLANI AMYLUM (0355) A gyógyszerkönyvi harmonizáció eredményeképpen a Ph. Eur., a JP és az USP által elért megállapodást a következőkben foglalhatjuk össze: Harmonizált jellemzők Jellemző
Ph. Eur.
JP
USP
Definíció
+
+
+
Felirat
+
+
+
Azonosítás – A – B – C pH
+ + + + +
+ + + + +
+ + + + +
+
+
+
Szárítási veszteség
+
+
+
Szulfáthamu
+
+
+
Mikrobiológiai szennyezők
+
–
+
Vas Oxidáló anyagok Kén-dioxid
5.8. Gyógyszerkönyvi harmonizáció
Ph.Hg.VIII. - Ph.Eur. 8.0.-12
Jelőlések + : elfogadja és implementálja – : nem fogadja el. Nem-harmonizált jellemzők Sajátságok, Tárolás. Helyi követelmények Idegen anyagok (Ph. Eur.), Salmonella nem lehet jelen (Ph. Eur.). Reagensek és referencia anyagok Mindhárom Gyógyszerkönyv elfogadja, hogy figyelemmel kell lenni a helyi referencia anyagokra és reagens-jellemzőkre. (kibocsátás dátuma: 2012. június 6.)
TRITICI AMYLUM (0359) A gyógyszerkönyvi harmonizáció eredményeképpen a Ph. Eur., a JP és az USP által elért megállapodást a következőkben foglalhatjuk össze: Harmonizált jellemzők Jellemző
Ph. Eur.
JP
USP
Definíció
+
+
+
Azonosítás – A – B – C pH
+ + + + +
+ + + + +
+ + + + +
+
+
+
Szárítási veszteség
+
+
+
Szulfáthamu
+
+
+
Mikrobiológiai szennyezők
+
–
+
Vas Összes fehérje Oxidáló anyagok Kén-dioxid
Jelőlések + : elfogadja és implementálja – : nem fogadja el. Nem-harmonizált jellemzők Sajátságok, Tárolás. Helyi követelmények Idegen anyagok (Ph. Eur.), Salmonella nem lehet jelen (Ph. Eur.). Reagensek és referencia anyagok Mindhárom Gyógyszerkönyv elfogadja, hogy figyelemmel kell lenni a helyi referencia anyagokra és reagens-jellemzőkre. (kibocsátás dátuma: 2011. június 15.)
Aciclovirum
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur. 8.0 - 1
01/2014:0968
ACICLOVIRUM Aciklovir
C8H11N5O3 [59277-89-3]
Mr 225,2
DEFINÍCIÓ 2-amino-9-[(2-hidroxietoxi)metil]-1,9-dihidro-6H-purin-6-on. Tartalom: 98,5–101,0% (vízmentes anyagra). SAJÁTSÁGOK Küllem: Fehér vagy csaknem fehér, kristályos por. Oldékonyság: Vízben kevéssé oldódik; etanolban (96%) alig oldódik; heptánban gyakorlatilag nem oldódik. Híg ásványi savak és híg lúgok oldják. AZONOSÍTÁS Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24). Összehasonlítás: CRS aciklovirel. VIZSGÁLATOK Az oldat külleme. Az oldat tiszta legyen (2.2.1). Színe nem lehet erősebb, mint az S7 szín– mértékoldaté (2.2.2, II. módszer). 0,25 g anyagot 0,1 M nátrium-hidroxid–oldattal 25 ml-re oldunk. Rokon vegyületek. Folyadékkromatográfia (2.2.29). Az oldatokat közvetlenül felhasználás előtt készítjük. Oldószerelegy: R dimetil-szulfoxid – R víz (20+80 V/V). Tompító oldat (pH 2,5). 3,48 g R dinátrium-hidrogén-foszfátot 1000 ml R vízben oldunk. Az oldat pHját R tömény foszforsavval 2,5-re állítjuk be. Tompító oldat (pH 3,1). 3,48 g R dinátrium-hidrogén-foszfátot 1000 ml R vízben oldunk. Az oldat pHját R tömény foszforsavval 3,1-re állítjuk be. Vizsgálati oldat. 25 mg vizsgálandó anyagot 5,0 ml R dimetil-szulfoxid-ban oldunk, majd az oldatot R vízzel 25,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (a). 5 mg CRS rendszeralkalmassági vizsgálatra szánt aciklovirt (A-, B-, J-, K-, N-, O- és P-szennyezőt tartalmaz) 1 ml R dimetil-szulfoxid-ban oldunk, majd az oldatot R vízzel 5,0 ml-re hígítjuk.
Aciclovirum
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur. 8.0 - 2
Összehasonlító oldat (b). 1,0 ml vizsgálati oldatot az oldószereleggyel 100,0 ml-re hígítunk, majd a hígított oldat 1,0 ml-ét az oldószereleggyel 10,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (c). A CRS csúcsazonosításra szánt aciklovir 1 (C- és I-szennyezőt tartalmaz) üvegcséjének tartalmát 200 μl R dimetil-szulfoxidban oldjuk, majd az oldatot 1,0 ml-re R vízzel hígítjuk. Az oldatot közvetlenül a felhasználás előtt készítjük. Összehasonlító oldat (d). A CRS csúcsazonosításra szánt aciklovir2 (F- és G-szennyezőt tartalmaz) üvegcséjének tartalmát 1,0 ml a) összehasonlító oldatban oldjuk. Oszlop: – méretei: l = 0,25 m, ∅ = 4,6 mm; – állófázis: R kromatográfiás célra szánt, utókezelt, oktadecilszililezett szilikagél (5 µm). Mozgófázis: – A-mozgófázis. R acetonitril - tompító oldat (pH 3,1) (1+99 V/V); – B-mozgófázis. R acetonitril - tompító oldat (pH 2,5) (50+50 V/V). Idő (perc)
A-mozgófázis (%V/V)
B-mozgófázis (%V/V)
0–5
100
0
5 – 27
100 → 80
0 → 20
27 –40
80
20
Áramlási sebesség: 1,0 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel, 254 nm-en. Injektálás: 10–10 µl vizsgálati oldat, b), c) és d) összehasonlító oldat. Szennyezők azonosítása: a C- és I-szennyezők csúcsainak azonosítására a CRS csúcsazonosításra szánt aciklovir 1-hez mellékelt kromatogramot és a c) összehasonlító oldat kromatogramját használjuk; az A-, B-, G-, J-, K-, N-, O- és P-szennyezők csúcsainak azonosítására a CRS csúcsazonosításra szánt aciklovir 2-höz mellékelt kromatogramot és a d) összehasonlító oldat kromatogramját használjuk. Relatív retenció az aciklovirre (retenciós ideje kb. 13 perc) vonatkoztatva: B-szennyező kb. 0,4; P-szennyező kb. 0,7; C-szennyező kb. 0,9; N-szennyező kb. 1,37; O- és Q-szennyező kb. 1,42; I-szennyező kb. 1,57; J-szennyező kb. 1,62; F-szennyező kb. 1,7; A-szennyező kb. 1,8; K- és Rszennyező kb. 2,5; G-szennyező kb. 2,6. Rendszeralkalmasság: –
csúcsfelbontás: a c) összehasonlító oldat kromatogramján: legalább 1,5 a C-szennyező és az aciklovir között; a d) összehasonlító oldat kromatogramján: legalább 1,5 az F- és az A- szennyező között, legalább 1,5 a K- és a G-szennyező között.
Követelmények: –
korrekciós faktor: az I-szennyező mennyiségének számításához csúcsterületét 1,5-tel szorozzuk;
–
B-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének 7-szerese (0,7%);
–
O- és Q-szennyezők összesen: csúcsterületük összege nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének háromszorosa (0,3%);
–
K- és R-szennyezők összesen: csúcsterületük összege nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének kétszerese (0,2%);
Aciclovirum
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur. 8.0 - 3
–
A-, G-, J-, N- és P-szennyező: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének kétszeresee (0,2%);
–
C-, F- és I-szennyező: csúcsterületük egyenként sem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területe (0,1%);
–
egyedi határértékhez nem kötött (nem-specifikált) szennyezők: csúcsterületük egyenként sem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének fele (0,05%);
–
szennyezők összesen: csúcsterületük összege nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének tizenötszöröse (1,5%);
–
elhanyagolási határ: a a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének 0,3szorosa (0,03%).
Víztartalom (2.5.12): legfeljebb 6,0%. 0,500 g anyagot vizsgálunk. Szulfáthamu (2.4.14): legfeljebb 0,1%. 1,0 g anyagot vizsgálunk. Bakteriális endotoxinok.(2.6.14, D módszer): kevesebb, mint 0,50 NE/mg. A parenterális gyógyszerkészítmények előállítására szánt anyag – abban az esetben, ha a készítmény előállítása során nem alkalmaznak a bakteriális endotoxinok eltávolítására alkalmas eljárást – feleljen meg e vizsgálat követelményének is. TARTALMI MEGHATÁROZÁS Az anyag 0,150 g-ját 60 ml R vízmentes ecetsavban oldjuk. Az oldatot, potenciometriás végpontjelzést alkalmazva (2.2.20), 0,1 M perklórsav–mérőoldattal titráljuk. Üres kísérletet is végzünk. 1 ml 0,1 M perklórsav–mérőoldattal 22,52 mg C8H11N5O3 egyenértékű. SZENNYEZŐK Egyedi határértékhez kötött (specifikált) szennyezők: A, B, C, F, G, I, J, K, N, O, P, Q, R. Egyéb kimutatható szennyezők (a következő szennyezők a cikkely valamelyik vizsgálatával kimutathatók, ha bizonyos határon felüli mennyiségben vannak jelen. Határértéküket az egyéb/egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezőkre vonatkozó általános követelmény és/vagy a Gyógyszeranyagok (2034) általános cikkely előírásai határozzák meg. Ezért ezeket a szennyezőket nem szükséges a megfelelés bizonyítása céljából azonosítani. Lásd még a Gyógyszeranyagok szennyezésvizsgálata (5.10) című általános fejezetet): L, M.
A. [2-[(2-amino-6-oxo-1,6-dihidro-9H-purin-9-il)metoxi]etil]-acetát,
B. 2-amino-1,7-dihidro-6H-purin-6-on (guanin),
Aciclovirum
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur. 8.0 - 4
C. 2-amino-7-[(2-hidroxietoxi)metil]-1,7-dihidro-6H-purin-6-on,
F. N-[9-[(2-hidroxietoxi)metil]-6-oxo-6,9-dihidro-1H-purin-2-il]acetamid,
G. [2-[[2-(acetilamino)-6-oxo-1,6-dihidro-9H-purin-9-il]metoxi]etil]-acetát,
I. 2-amino-7-[[2-[(2-amino-6-oxo-1,6-dihidro-9H-purin-9-il)metoxi]etoxi]metil]-1,7-dihidro-6Hpurin-6-on,
J. 9,9’-[etilénbisz(oximetilén)]bisz(2-amino-1,9-dihidro-6H-purin-6-on),
K. 2,2’-[metiléndiimino]bis[9-[(2-hidroxietoxi)metil]-1,9-dihidro-6H-purin-6-on,
Aciclovirum
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur. 8.0 - 5
L. N-(9-acetil-6-oxo-6,9-dihidro-1H-2-il)acetamid (N2,9-diacetilguanin),
M. [2-[[2-(acetilamino)-6-oxo-1,6-dihidro-7H-purin-7-il]metoxi]etil]-acetát,
N. ismeretlen szennyező O. ismeretlen szennyező
P. 2-amino-9-[(2-hidroxietoxi)metil]-1,9-dihidro-6H-purin-6-on,
Q. 2-amino-9-[[2-(hidroximetoxi) etoxi]metil]-1,9-dihidro-6H-purin-6-on és 2-amino-9-[[2(hidroxietoxi)metoxi]metil]-1,9-dihidro-6H-purin-6-on keveréke,
R. 9,9′-[metilénbis(oxietilénoximetilén)]bis(2-amino-1,9-dihidro-6H-purin-6-on).
01/2013:0255 javított 8.0
ALBUMINI HUMANI SOLUTIO Humán albumin oldat
DEFINICIÓ Humán albumint tartalmazó plazmafehérje-frakcióból előállított steril, folyékony készítmény. Az előállításhoz használt plazma megfelel a Humán plazma frakcionálás céljára (0853) cikkely követelményeinek. A készítmény segédanyagokat, például nátrium-kaprilátot (nátrium-oktanoát), N-acetiltriptofánt vagy ezek keverékét tartalmazhatja. ELŐÁLLÍTÁS Az albumin elválasztása ellenőrzött körülmények között történik, különös tekintettel a pH-ra, az ionerősségre és a hőmérsékletre, annak érdekében, hogy a végtermék összfehérje-tartalmának legalább 95%-a albumin legyen. A humán albumint 150–250 g/l összfehérje-tartalmú koncentrált oldatként vagy 35–50 g/l összfehérje-tartalmú izotóniás oldatként készítik. A készítményhez mikrobiológiai tartósítószer vagy antibiotikum nem adható. Az oldatot baktériumszűrőn bocsátják át, majd aszeptikus körülmények között steril tartályokba töltik, melyeket azután a szennyeződés elkerülése céljából lezárnak. Az oldatot a végső tartályban 60±1,0 °C-ra melegítik, és legalább 10 órán keresztül ezen a hőmérsékleten tartják. A tartályokat ezután 30–32 °C-on legalább 14 napig, vagy 20–25 °C-on legalább négy hétig inkubálják, végül vizuálisan vizsgálják mikrobiológiai szennyeződésre. SAJÁTSÁGOK Küllem: tiszta, enyhén viszkózus, csaknem színtelen, sárga, borostyánszínű vagy zöld folyadék. AZONOSÍTÁS Az oldatot megfelelő immunelektroforézis technikával vizsgáljuk. Normál humán szérumfehérjék elleni antiszérumot használva összehasonlítjuk a normál humán szérumot és a vizsgálandó készítményt, melyeket 10 g/l fehérjetöménységűre hígítottunk. A vizsgálandó készítmény fő összetevője feleljen meg a normál humán szérum fő összetevőjének. A készítményben kis mennyiségben más plazmafehérjék is jelen lehetnek. VIZSGÁLATOK pH (2.2.3): 6,7–7,3. A vizsgálandó készítményt R nátrium-klorid 9 g/l töménységű oldatával úgy hígítjuk, hogy 10 g/l fehérjetöménységű oldatot nyerjünk. Összes fehérje. Szükség esetén a vizsgálandó készítmény pontosan mért térfogatát R nátrium-klorid 9 g/l töménységű oldatával úgy hígítjuk, hogy 2 ml oldat kb. 15 mg fehérjét tartalmazzon. Az oldat 2,0 ml-éhez kerek aljú centrifugacsőben R nátrium-molibdenát 75 g/l töménységű oldatának 2 ml-ét, valamint 1 térfogatrész R nitrogénmentes tömény kénsav és 30 térfogatrész R víz elegyének 2 ml-ét adjuk. Az elegyet összerázzuk, 5 percig centrifugáljuk, a felülúszó folyadékot leöntjük, és a nyílásával lefelé fordított csövet szűrőpapírra állítjuk, hogy az felszívja a nedvességet. A csapadék
nitrogéntartalmát kénsavas roncsolásos módszerrel (2.5.9) meghatározzuk, és az eredményt 6,25-dal szorozva kiszámítjuk a fehérjetartalmat. A készítménynek a címkén megjelölt fehérjemennyiség 95– 105%-át kell tartalmaznia. Fehérjeösszetétel. Zónaelektroforézis (2.2.31). Hordozóközegként megfelelő cellulóz-acetát vagy agaróz gélcsíkokat, elektrolitoldatként R1 barbitál– tompítóoldatot (pH 8,6) használunk. Amennyiben cellulóz-acetát a hordozóközeg, az alábbi módszer alkalmazható. Agaróz gél használata esetén, és mivel ezek rendes esetben egy automatizált rendszer részei, az alábbiakban leírtak helyett a gyártó utasításait kell követni. Vizsgálati oldat. A vizsgálandó készítményt R nátrium-klorid 9 g/l töménységű oldatával úgy hígítjuk, hogy az oldat fehérjekoncentrációja 20 g/l legyen. Összehasonlító oldat. BRP elektroforézisre szánt humán albumint R nátrium-klorid 9 g/l töménységű oldatával úgy hígítjuk, hogy 20 g/l fehérjekoncentrációjú oldatot nyerjünk. 10 mm széles sávban 2,5 µl, vagy keskenyebb csíkot használva milliméterenként 0,25 µl vizsgálati oldatot viszünk fel a csíkra. Egy másik csíkra ugyanilyen módon ugyanekkora térfogatú összehasonlító oldatot viszünk fel. Megfelelő nagyságú elektromos térerőt alkalmazunk, úgy, hogy a leggyorsabb sáv legalább 30 mm-t vándoroljon. Ezután 5 percen keresztül R amidofekete-10B– oldattal, majd 10 térfogatrész R tömény ecetsav és 90 térfogatrész R metanol elegyével kezeljük a csíkokat, amíg a háttér éppen el nem színtelenedik. A csíkokat ezután 19 térfogatrész R tömény ecetsav és 81 térfogatrész R metanol elegyével átlátszóvá tesszük, majd 600 nm-en megmérjük a sávok abszorbanciáját, olyan műszerrel, mely a méréstartományon belül lineáris választ ad. Csíkonként 3 mérés átlagából számítjuk az eredményt. Rendszeralkalmasság: az összehasonlító oldat cellulóz-acetáton vagy agaróz gélen felvett elektroferogramján a fősávban található fehérjék aránya az összehasonlító készítmény kísérőiratában megjelölt határok közé essen. Értékelés: a vizsgálati oldat cellulóz-acetáton vagy agaróz gélen felvett elektroferogramján a fehérjék legfeljebb 5%-ának lehet a fő sávétól eltérő mozgékonysága. Molekulaméret eloszlás. Méretkizárásos kromatográfia (2.2.30). Vizsgálati oldat. A vizsgálandó készítményt R nátrium-klorid 9 g/l töménységű oldatával olyan töménységűre hígítjuk, hogy a használt kromatográfiás rendszerben alkalmazható legyen. 4–12 g/l töménység és 50–600 µg injektált fehérje általában megfelelő. Oszlop: –
méretei: l = 0,6 m, Ø = 7,5 mm, vagy l = 0,3 m, Ø = 7,8 mm,
–
állófázis: 10 000–500 000 relatív molekulatömegű globuláris fehérjék frakcionálására alkalmas R kromatográfiás célra szánt hidrofil szilikagél.
Mozgófázis: 4,873 g R dinátrium-hidrogén-foszfát-dihidrátot, 1,741 g R nátrium-dihidrogén-foszfátmonohidrátot, 11,688 g R nátrium-kloridot és 50 mg R nátrium-azidot 1 liter R vízben oldunk. Áramlási sebesség: 0,5 ml/perc. Detektálás:spektrofotométerrel, 280 nm-en. A polimerek és aggregátumok csúcsa a kromatogram azon részén helyezkedik el, amely a kizárási térfogatot képviseli. A stabilizátor csúcsát nem vesszük figyelembe. A polimereknek és aggregátumoknak megfelelő csúcs területe a kromatogram teljes területének legfeljebb 10%-a lehet. Ez, figyelembe véve az albumin monomer, illetve a polimerek és aggregátumok válaszfaktora közötti különbséget, fehérjében kifejezve legfeljebb 5%-nak felel meg.
Hem. A vizsgálandó készítményt R nátrium-klorid 9 g/l töménységű oldatával úgy hígítjuk, hogy literenként 10 g fehérjét tartalmazó oldatot kapjunk. Az oldat 403 nm-en mért abszorbanciája (2.2.25) legfeljebb 0,15 lehet. Kompenzáló folyadékként R vizet használunk. Prekallikrein aktivátor (2.6.15): legfeljebb 35 NE/ml. Alumínium. legfeljebb 200 µg/l. Atomabszorpciós spektrometria (2.2.23, I. vagy II. módszer). Atomizáló egységként grafitkemencét használunk. Az oldatok elkészítéséhez műanyag tartályokat, és ahol csak lehetséges, műanyag eszközöket használunk. Használat előtt az üvegeszközöket (vagy -berendezést) salétromsavval (200 g/l HNO3) mossuk. Vizsgálati oldat. A vizsgálandó készítményt használjuk, amelyet szükség esetén hígítunk. Összehasonlító oldatok. Legalább három összehasonlító oldatot készítünk – pl. úgy, hogy R alumínium–mértékoldatot (10 ppm Al) R oktoxinol-10 1 g/l töménységű oldatával hígítunk – olyan koncentrációtartományban, amelybe a vizsgálati oldat alumíniumkoncentrációja várhatóan beleesik. Monitoroldat. A vizsgálati oldathoz R alumínium–mértékoldatot (10 ppm Al) vagy egyéb alkalmas bizonylatolt referenciaanyagot adunk olyan mennyiségben, hogy az oldat alumíniumtartalmát 20 µg/lrel növeljük. Üres oldat. R oktoxinol-10 1 g/l töménységű oldata. Hullámhossz: 309,3 nm vagy más alkalmas hullámhossz. Résszélesség: 0,5 nm. Grafitcső: pirolitikusan bevont; beépített platformmal. Háttérkorrektor: kikapcsolva. Atomizáló egység: grafitkemence; a leolvasások között kiizzítjuk. A 0255.-1 táblázatban példaként megadott működési beállítások egy adott készülék esetében megfelelőnek bizonyultak. Az optimális körülmények létrehozása érdekében a beállítások módosíthatók. 0255.-1. táblázat. – Megfelelőnek bizonyult működési beállítások (példa). Lépés
Végső hő-mérséklet (°C)
Hőmérséklet beállási idő (s)
Hőmérséklet tartási idő (s)
Gáz
1
120
10
80
argon
2
200
5
20
argon
3
650
5
10
argon
4
1300
5
10
argon
5
1300
1
10
nincs
6
2500
0,7
4
nincs
7
2600
0,5
3
argon
8
20
12,9
3
nincs
Injektálás: a következő oldatokból 3–3 alkalommal injektálunk: üres oldat, összehasonlító oldat, vizsgálati oldat, monitoroldat.
Rendszeralkalmasság: –
a monitoroldathoz adott alumínium visszanyerése 80–120%.
Az összehasonlító oldat segítségével kapott eredményekből kalibrációs egyenest készítünk, és a kalibrációs egyenes felhasználásával meghatározzuk a vizsgálandó készítmény alumíniumtartalmát. Kálium: legfeljebb 0,05 mmol K, 1 gramm fehérjére számítva. Atomemissziós spektrometria (2.2.22, I. módszer). Hullámhossz: 766,5 nm. Nátrium: legfeljebb 160 mmol Na/liter; a deklarált Na-tartalom 95–105%-a. Atomemissziós spektrometria (2.2.22, I. módszer) Hullámhossz: 589 nm. Sterilitás (2.6.1). A készítmény feleljen meg a sterilitási vizsgálat követelményeinek. Pirogének (2.6.8) vagy Bakteriláis endotoxinok (2.6.14). A készítmény feleljen meg a pirogén vizsgálat követelményeinek, vagy lehetőleg, amennyiben indokolt és engedélyezett, egy olyan validált in vitro vizsgálatnak, mint a bakteriális endotoxin vizsgálat. Pirogén vizsgálathoz literenként 35–50 g fehérjét tartalmazó oldat esetén a nyulaknak testtömeg kilogrammonként 10 ml-t, literenként 150–250 g fehérjét tartalmazó oldat esetén pedig testtömeg kilogrammonként 5 ml-t fecskendezünk be a vizsgálandó készítményből. Amennyiben a bakteriális endotoxin vizsgálatot alkalmazzuk, a vizsgálandó készítmény literenként legfeljebb 50 g fehérjét tartalmazó oldatotok esetén kevesebb, mint 0,5 NE/ml endotoxint, literenként 50–200 g fehérjét tartalmazó oldatok esetén kevesebb, mint 1,3 NE/ml endotoxint, literenként 200– 250 g fehérjét tartalmazó oldatok esetében pedig kevesebb, mint 1,7 NE/ml endotoxint tartalmazhat. ELTARTÁS Fénytől védve. FELIRAT A feliraton fel kell tüntetni: –
a készítmény nevét,
–
a készítmény térfogatát,
–
a fehérjetartalmat, g/l-ben kifejezve,
–
a nátriumtartalmat, mmol/l-ben kifejezve,
–
hogy a terméket nem szabad felhasználni, ha az zavaros, vagy ha üledék képződött benne,
–
minden adalékanyag nevét és mennyiségét.
α-1-proteinasi inhibitor humanum
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur. 8.0 - 1
01/2014:2387
α-1-PROTEINASI INHIBITOR HUMANUM Humán α-1-proteináz-gátló DEFINÍCIÓ Főként humán α-1-proteináz-gátlót (más néven humán α-1-antitripszint vagy humán α-1antiproteinázt) tartalmazó plazmafehérje-frakcióból előállított steril folyékony vagy fagyasztva szárított készítmény. A humán α-1-proteináz-gátlónak, amely a humán plazmában a legnagyobb mennyiségben jelen levő szerin-proteináz-gátló, több, eltérő izoelektromos ponttal rendelkező izoformája létezik. Az alkalmas frakcionálási eljárásból és további tisztítási lépésekből álló előállításhoz felhasznált humán plazmának meg kell felelnie a Humán plazma frakcionálás céljára (0853) cikkely követelményeinek. A készítmény más plazmafehérjéket, valamint segédanyagokat, például stabilizálószert is tartalmazhat. ELŐÁLLÍTÁS ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK Az előállítási eljárást úgy kell megtervezni, hogy az α-1-proteináz-gátló funkcionális integritása megmaradjon. Olyan lépést vagy lépéseket is kell alkalmazni, amelyek bizonyítottan alkalmasak az ismert kórokozók eltávolítására vagy inaktiválására. Az ezt követő tisztítási eljárást validálni kell annak igazolására, hogy az előállítás során a vírusok inaktiválására használt anyagok koncentrációja megfelelő szintre csökkent, továbbá hogy az esetleges maradványok nem csökkentik a készítmény ártalmatlanságát a betegek szempontjából. A készítmény fajlagos aktív humán α-1-proteináz-gátló aktivitása az összes fehérje 1 milligrammjára vonatkoztatva legalább 0,35 mg. A humán α-1-proteináz-gátló aktivitás humán α-1-proteináz-gátló antigénhez viszonyított aránya legalább 0,7. A készítmény mikrobiológiai tartósítószert nem tartalmazhat. Az oldatot baktériumszűrőn szűrik, majd aszeptikus körülmények között szétosztják a végső tartályokba. Ezt követően a készítmény fagyasztva szárítható. AZ ELŐÁLLÍTÁSI ELJÁRÁS ÁLLANDÓSÁGA Igazolni kell, hogy a gyártási folyamat állandó összetételű terméket eredményez. Ezt a folyamatfejlesztés során meghatározott, alkalmas analitikai módszerekkel kell ellenőrizni, amelyeknek magukban kell foglalniuk: −
α-1-proteináz-gátló aktivitás meghatározását,
−
a fajlagos α-1-proteináz-gátló aktivitás meghatározását, az aktív α-1-proteináz-gátló/összes fehérje aránnyal kifejezve,
−
az izoforma-összetétel és a fehérjeszerkezet megfelelő módszerekkel, például izoelektromos fókuszálással (2.2.54), spektrometriai módszerekkel (pl. tömegspektrometriával) vagy kapilláris elektroforézissel (2.2.47) történő jellemzését,
−
a humán α-1-proteináz-gátló meghatározását,
aktivitás/humán
α-1-proteináz-gátló
antigén
arány
α-1-proteinasi inhibitor humanum
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur. 8.0 - 2
−
az esetlegesen jelen levő kísérő plazmafehérjék több megfelelő módszerrel, például SDSPAGE, cellulóz-acetát elektroforézis vagy kapilláris zónaelektroforézis (2.2.47) alkalmazásával történő jellemzését,
−
a humán α-1-proteináz-gátló polimer formáinak mennyiségi meghatározására szolgáló molekulaméret-eloszlás vizsgálatát, melynek során figyelembe kell venni, hogy az esetlegesen jelen levő kísérő fehérjék befolyásolhatják az eredményt.
SAJÁTSÁGOK Küllem: −
folyékony készítmények: tiszta vagy enyhén opálos, színtelen, halványsárga, halványzöld vagy halványbarna folyadék,
−
fagyasztva szárított készítmények: fehér, halványsárga vagy halványbarna, nedvszívó por vagy porlékony szilárd tömeg.
A fagyasztva szárított vizsgálandó készítményt a feliratnak megfelelően, közvetlenül az azonosítás, a vizsgálatok és a tartalmi meghatározás előtt oldjuk fel. AZONOSÍTÁS A készítmény feleljen meg a „Hatóérték-meghatározás” rész követelményeinek. VIZSGÁLATOK pH (2.2.3). 6,5–7,8. Oldékonyság. Fagyasztva szárított készítmények esetében a vizsgálandó késíztmény tartályához szobahőmérsékleten hozzáadjuk a folyadék feliraton előírt mennyiségét. A készítménynek teljesen fel kell oldódnia. A keletkezett oldat tiszta és színtelen, halványzöld, halványsárga vagy halványbarna legyen. Ozmolalitás (2.2.35). legalább 210 mosmol/kg. Összes fehérje. A vizsgálandó készítményt R nátrium-klorid 9 g/l töménységű oldatával úgy hígítjuk, hogy a kapott fehérjekoncentráció kb. 7,5 mg/ml legyen. A kapott oldat 2,0 ml-éhez kerek aljú centrifugacsőben R nátrium-molibdenát 75 g/l töménységű oldatának 2 ml-ét, valamint 1 térfogatrész R nitrogénmentes tömény kénsav és 30 térfogatrész R víz elegyének 2 ml-ét mérjük. A keveréket összerázzuk, 5 percig centrifugáljuk, a felülúszót dekantáljuk és a lefelé fordított centrifugacsövet a folyadék eltávolítása céljából szűrőpapírra helyezzük. A maradék nitrogéntartalmát kénsavas roncsolásos módszerrel (2.5.9) meghatározzuk, és a fehérjetartalom kiszámításához az eredményt 6,25-dal megszorozzuk. Víztartalom. A meghatározást megfelelő módszerrel, például félmikro-vízmeghatározással (2.5.12), szárítási veszteség vizsgálattal (2.2.32) vagy közeli infravörös spektroszkópiával (2.2.40) végezzük. A víztartalomnak az illetékes hatóság által jóváhagyott határértékeken belül kell lennie. Sterilitás (2.6.1). A készítmény feleljen meg a vizsgálat követelményének. Pirogének (2.6.8) vagy Bakteriális endotoxinok (2.6.14). A készítmény feleljen meg a pirogénvizsgálat vagy lehetőleg – indokolt és engedélyezett esetben – egy validált in vitro vizsgálat, például a bakteriális endotoxin vizsgálat követelményének. A pirogénvizsgálat során a nyulaknak testtömeg-kilogrammonként a készítmény legalább 60 mg humán α-1-proteináz-gátlónak megfelelő térfogatát adjuk be.
α-1-proteinasi inhibitor humanum
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur. 8.0 - 3
Amennyiben a bakteriális endotoxin vizsgálatot alkalmazzuk, a vizsgálati készítmény 1 mg humán α1-proteináz-gátlóra vonatkoztatott endotoxin-tartalma kevesebb legyen, mint 0,08 NE. HATÓÉRTÉK-MEGHATÁROZÁS A humán α-1-proteináz-gátló hatóértékének meghatározása (2.7.32). A becsült hatóértéknek a deklarált érték 80 és 120%-a között kell lennie. A mérés megbízhatósági határai (P = 0,95) a becsült hatóérték 80 és 120%-a között legyenek. ELTARTÁS Légmentesen záró, steril tartályban, legfeljebb 25 °C-on hőmérsékleten, indokolt és engedélyezett esetek kivételével. FELIRAT A feliraton fel kell tüntetni: −
tartályonként az aktív (funkcionális) humán α-1-proteináz-gátló hatóértékét,
−
bármilyen hozzáadott anyag nevét és mennyiségét,
−
a tartály fehérjetartalmát,
−
az alkalmazás módját,
−
adott esetben a készítmény feloldására használandó folyadék nevét és térfogatát,
−
hogy emberi vérből vagy plazmából készült gyógyszerek alkalmazása esetén a kórokozók átvitele nem zárható ki teljes mértékben.
Alfacalcidolum
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur. 8.0- 1
01/2014:1286
ALFACALCIDOLUM Alfakalcidol C27H44O2
[41294-56-8]
Mr 400,6
DEFINÍCIÓ (5Z,7E)-9,10-Szekokoleszta-5,7,10(19)-trién-1α,3β-diol. Tartalom: 97,0–102,0%. Oldatban – hőmérséklet- és időfüggően – reverzibilisen pre-alfakalcidollá izomerizálódik. Mindkét anyag hatásos (lásd „Tartalmi meghatározás”). SAJÁTSÁGOK Küllem: fehér vagy csaknem fehér kristályok. Oldékonyság: vízben gyakorlatilag nem oldódik; etanolban (96%) bőségesen oldódik; zsíros olajokban oldódik. Levegőre, hőre és fényre érzékeny. AZONOSÍTÁS A. Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24). Összehasonlítás: az alfakalcidol Ph.Eur. referenciaspektrumával. B. A „Rokon vegyületek” vizsgálat során nyert kromatogramokat értékeljük. Értékelés: a vizsgálati oldat kromatogramján megjelenő csúcs retenciós ideje és mérete egyezzék meg az a) összehasonlító oldat kromatogramján megjelenő főcsúcs retenciós idejével és méretével. VIZSGÁLATOK Rokon vegyületek. Folyadékkromatográfia (2.2.29). A normalizációs eljárást alkalmazzuk. A vizsgálatot a lehető leggyorsabban végezzük, fénytől és levegőtől védve. Vizsgálati oldat. 1,0 mg vizsgálandó anyagot, melegítés nélkül, a mozgófázis 10,0 ml-ében oldunk. Összehasonlító oldat (a). 1,0 mg CRS alfakalcidolt, melegítés nélkül, a mozgófázis 10,0 ml-ében oldunk. Összehasonlító oldat (b). 1,0 ml a) összehasonlító oldatot a mozgófázissal 100,0 ml-re hígítjuk. Ezen oldat 1,0 ml-ét a mozgó fázissal 20,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (c). Annak érdekében, hogy in-situ pre-alfakalcidolt készítsünk, egy üvegcse CRS rendszeralkalmassági vizsgálatra szánt alfakalcidolt (A- és B-szennyezőt tartalmaz) 25 ml mozgófázisba oldunk. Az oldatot 80 °C-os vízfürdőben, visszafolyóhűtő alkalmazásával, 2 órán át melegítjük, majd lehűtjük.
Alfacalcidolum
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur. 8.0- 2
Oszlop: méretei: l = 0,25 m, ∅ = 4,0 mm; állófázis: R kromatográfiás célra szánt, utókezelt, oktadecilszililezett szilikagél (5 µm). Mozgófázis: R ammónia – R víz – R acetonitril (1+200+800 V/V). Áramlási sebesség: 2,8 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel, 265 nm-en. Injektálás: 100–100 μl vizsgálati oldat, b) és c) összehasonlító oldat. Kromatografálási idő: az alfakalcidol retenciós idejének kétszerese. Szennyezők azonosítása: az A- és B-szennyezők csúcsainak azonosítására a CRS csúcsazonosításra szánt alfakalcidol-hoz mellékelt kromatogramot és a c) összehasonlító oldat kromatogramját használjuk. Relatív retenció az alfakalcidolra (retenciós ideje kb. 21 perc) vonatkoztatva: pre-alfakalcidol kb. 0,88; A-szennyező kb.0,93; B-szennyező kb.1,1. Rendszerakalmasság: c) összehasonlító oldat: csúcsfelbontás: legalább 1,5 a pre-alfakalcidol és az A-szennyező csúcsai között és legalább 1,5 az Aszennyező és az alfakalcidol csúcsai között. Követelmények: A-, és B- szennyezők: egyenként legfeljebb 0,5%; egyedi határértékhez nem kötött (nem-specifikált) szennyezők: egyenként legfeljebb 0,10%; szennyezők összesen: legfeljebb 1,0%; elhanyagolási határ: a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területe (0,05%); a prealfakalcidolnak megfelelő csúcsot nem vesszük figyelembe. TARTALMI MEGHATÁROZÁS Folyadékkromatográfiás vizsgálatot végzünk (2.2.29), a „Rokon vegyületek” pontban leírt módon, az alábbi módosításokkal. Injektálás: vizsgálati oldat, a) és c) összehasonlító oldat. Rendszeralkalmasság: c) összehasonlító oldat: ismételhetőség: hatszori injektálás után, az alfakalcidol csúcsára vonatkozó relatív szórás nem lehet nagyobb, mint 1%. Az alfakalcidol (C27H44O2) százalékos mennyiségét a CRS alfakalcidol deklarált tartalma alapján számítjuk ki. Szükség esetén a pre- alfakalcidol csúcsát is figyelembe vesszük. ELTARTÁS Légmentesen záró tartályban, nitrogén alatt, fénytől védve, 2–8 °C közötti hőmérsékleten. A felnyitott tartály tartalmát azonnal fel kell használni. SZENNYEZŐK
Alfacalcidolum
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur. 8.0- 3
Egyedi határértékhez kötött (specifikált) szennyezők: A, B. Egyéb kimutatható szennyezők (a következő szennyezők a cikkely valamelyik vizsgálatával kimutathatók, ha bizonyos határon felüli mennyiségben vannak jelen. Határértéküket az egyéb/egyedi határértékhez nem kötött (nem-specifikált) szennyezőkre vonatkozó általános követelmény és/vagy a Gyógyszeranyagok (2034)) című általános cikkely előírásai határozzák meg. Ezért ezeket a szennyezőket nem szükséges a megfelelés bizonyítása céljából azonosítani. Lásd még a Gyógyszeranyagok szennyezésvizsgálata (5.10) című általános fejezetet): C.
A. (5E,7E)-9,10-szekokoleszta-5,7,10(19)-trién-1α,3β-diol (transz-alfakalcidol),
B. (5Z,7E)-9,10-szekokoleszta-5,7,10(19)-trién-1β,3β-diol (1β-kalcidol),
C. 6ξ-[(3S,5R)-3,5-dihidroxi-2-metilciklohex-1-én-1-il]-2-fenil-2,5,10-triazo-4,19-dinor-9ξkoleszt-7-ene-1,3-dión.
Alteplasum ad iniectabile
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur. 8.0 - 1
07/2013:1170 javított 8.0
ALTEPLASUM AD INIECTABILE Altepláz parenterális célra
DEFINÍCIÓ A parenterális célra szánt altepláz rekombináns DNS technikával készült steril, fagyasztva szárított altepláz – azaz szöveti plazminogén aktivátor – készítmény. A készítmény hatóértéke legalább 500 000 NE/mg fehérje. A szöveti plazminogén aktivátor a fibrinszálakhoz kötődve aktiválja a plazminogént, ami plazmin keletkezéséhez és a fibrin szálak vagy vérrögök elbomlásához vezet. Az altepláz 527 aminosavból áll, számított relatív molekulatömege 59 050, figyelmen kívül hagyva az Asn 117, Asn 184 és Asn 448 pozíciókban található szénhidrát oldalláncokat. A teljes relatív molekulatömeg kb. 65 000. A plazmin az alteplázt a 275-ös és a 276-os aminosav között kétláncú formára hasítja (A lánc és B lánc); a láncokat a Cys 264 és a Cys 395 között található diszulfid híd kapcsolja össze. Az egyláncú és a kétláncú forma in vitro hasonló fibrinolitikus aktivitással rendelkezik. ELŐÁLLÍTÁS Az alteplázt rekombináns DNS technikával módosított, szérummentes körülmények között tenyésztett sejtek termelik. A tisztítási eljárást úgy kell megtervezni, hogy az hatékonyan eltávolítsa a potenciális szennyező anyagokat, mint pl. antibiotikumokat, a gazdasejtből és a táptalajból származó DNS- és fehérjeszennyezőket, illetve lehetséges vírusszennyeződéseket.
Alteplasum ad iniectabile
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur. 8.0 - 2
Ha az alteplázt ömlesztett formájában tárolják, bizonyítani kell, hogy az alkalmazott tárolási körülmények között stabil (hatóértékét megőrzi). A gyártási és tisztítási folyamat lépéseit, illetve a termék minőségének állandóságát az alább leírt analitikai módszerek segítségével vizsgáljuk. Ezeket az eljárásokat gyártásközi ellenőrzésként rutinszerűen használják. Fehérjetartalom. Az altepláz oldatok fehérjetartalmát a fehérje oldatának 280 nm-en és 320 nm-en mért abszorbanciájából (2.2.25) határozzuk meg, az oldáshoz használt tompítóoldatot használva kompenzáló folyadékként. Ha az altepláz mintákat hígítani kell, úgy a hígítást is ezzel a tompítóoldattal végezzük. A fehérjetartalom számításához a tompítóoldat abszorbanciáját kivonjuk a minták oldatának abszorbanciájából. Az altepláztartalom számításához a két hullámhosszon mért érték különbségét (A280–A320) elosztjuk az altepláz fajlagos abszorpciós koefficiensével, 1,9-del. Hatóérték. Az altepláz hatóértékét a „Tartalmi meghatározás” pontban leírt in vitro alvadékoldó vizsgálattal határozzuk meg. Az ömlesztett altepláz specifikus aktivitása kb. 580 000 NE/mg altepláz. N-terminális szekvencia. N-terminális szekvenálást azért végzünk, hogy meggyőződjünk a fehérje Nterminális aminosavsorrendjének helyességéről, és hogy félkvantitatív módon további hasítási helyeket azonosítsunk az altepláz molekulában, mint pl. a 275–276 aminosav helyzetben, vagy a 27– 28 aminosav helyzetben. Az N-terminális szekvenciának egyeznie kell a humán szöveti plazminogén aktivátor szekvenciájával. Izoelektromos fókuszálás. Az altepláz molekula glikozilációs mikroheterogenitásának állandóságát izoelektromos fókuszálással (IEF) igazolhatjuk. A 6,5–8,5 pH tartományban 10 nagyobb és számos kisebb intenzitású sávból álló összetett mintázatot figyelhetünk meg. Az altepláz különböző töltésű változatainak jó elkülönítéséhez denaturáló körülmények között végezzük az elválasztást. A széles töltéseloszlás-tartományt olyan molekulaváltozatok okozzák, melyek sziálsavval eltérő mértékben szubsztitált, kétfelé és háromfelé elágazó összetett szénhidrátmaradékok finomszerkezetében különböznek egymástól. Az eljárás során kapott sávok mintázata meg kell hogy egyezzen az altepláz referencia anyag mintázatával. Egyláncú altepláz tartalom. A CHO (Kínai hörcsög petefészek) sejtek által szérummentes környezetben termelt altepláz túlnyomórészt egyláncú. Az egyláncú és a kétláncú forma az „Egyláncú altepláz tartalom” pont alatt leírt (ld. Vizsgálatok) redukáló körülmények között végzett gélpermeációs folyadékkromatográfiával választható el egymástól. Az altepláz alapanyagban az egyláncú formának legalább 60%-ban kell jelen lennie. Tripszines peptidtérkép-vizsgálat. Az altepláz molekula elsődleges szerkezetének helyességét az „Azonosítás” B pontjában leírt tripszines peptidtérkép vizsgálattal igazoljuk. A redukált és karboximetilezett molekulát tripszinnel kb. ötven kisebb peptidre hasítjuk, amelyeket fordítottfázisú folyadékkromatográfiával választunk szét. Így egy, a készítményre jellemző kromatogramot (ujjlenyomatot) kapunk. Egy adott altepláz minta tripszines peptidtérképének azonossága egy jól jellemzett összehasonlító minta térképével összevetve, közvetetten igazolja a vizsgálati anyag aminosav szekvenciájának helyességét, mivel ezzel az érzékeny módszerrel vizsgálva egyetlen aminosavban mutatkozó különbség is kimutatható. Emellett a különböző glikopeptidek összetett csúcsai izolálhatók a tripszines peptidtérképről, és egy második dimenzióban tovább elválaszthatók. Az elválasztás vagy az elsőhöz képest megváltoztatott körülmények között végzett fordítottfázisú folyadékkromatográfiával, vagy kapilláris elektroforézissel történhet. A különböző glikopeptidek ilyen kétdimenziós elválasztásával igazolható a glikozilációs mintázat gyártási tételenkénti állandósága. Az altepláz minta tripszines peptidtérképe egyezzék meg az altepláz összehasonlító standard tripszines peptidtérképével. Monomertartalom. Az altepláz monomertartalmát a „Monomertartalom” pontban (lásd „Vizsgálatok”) leírt, nem redukáló körülmények között végzett gélpermeációs folyadékkromatográfiával határozzuk meg. Az altepláz alapanyagminták monomertartalmának 95% fölött kell lennie.
Alteplasum ad iniectabile
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur. 8.0 - 3
I. típusú/II. típusú altepláz tartalom. A CHO sejtek az altepláz két glikozilációs változatát termelik. Az I. típus polimannóz típusú szénhidrát oldalláncot tartalmaz az Asn 117 helyen, és két összetett glikoziláció figyelhető meg az Asn 184 és Asn 448 helyen. A II. típusú altepláz csak az Asn 117 és Asn 448 helyeken glikozilált. Az I. típusú/II. típusú altepláz arány állandó, 45–65% I. típusú, és 35–55 % II. típusú altepláz tartalommal. Az I. típusú és II. típusú altepláz tartalom SDS-PAGE (nátrium-dodecil-szulfátpoliakrilamid gélelektroforézis) gélek denzitometriás vizsgálatával határozható meg. A plazminnal kezelt altepláz mintákat – melyeket a gélre történő felvitel előtt redukálnak és karboximetileznek – a következő 3 sávra választjuk szét: I. típusú altepláz A-lánc (1-275 as.), II. típusú altepláz A-lánc (1275 as.), valamint az altepláz B-lánc (276-527 as.). Az I. típusú/II. típusú altepláz arányt kalibrációs görbe segítségével határozzuk meg, melyet tisztított I. típusú és II. típusú altepláz standardok meghatározott keverékeinek denzitometriás elemzése alapján készítünk el. SDS-PAGE. SDS-PAGE-t (ezüst festéssel) használunk, az altepláz alapanyag tisztaságának és az altepláz molekula integritásának igazolására. Altepláz alapanyag-minták esetén az SDS-PAGE géleken nem lehetnek jelen az összehasonlító altepláz oldatban megjelenő sávokhoz képest járulékos sávok és bomlástermékek, ha a gélre 2,5 µg altepláz fehérjét viszünk fel futtatási sávonként, és a kimutatási határ 5 ng BSA fehérje sávonként. Bakteriális endotoxinok (2.6.14): kevesebb, mint 1 NE/mg altepláz. Sziálsavak. A vizsgálathoz megfelelő validált módszert kell alkalmazni melynek elfogadási követelményeit a 2.2.59. Glikoproteinek glikán-analízise általános fejezet szerint kell kidolgozni. A vizsgálati minták sziálsavtartalmának az altepláz összehasonlító standard 70–130%-os tartományába kell esnie. Az altepláz összehasonlító standardban minden mól alteplázra kb. 3 mól sziálsav jut. Semleges cukrok. Az altepláz mintákat és a összehasonlító standardot a vizsgálati tompítóoldattal (34,8 g/l R arginin, 0,1 g/l R poliszorbát 80, R tömény foszforsavval pH 7,4-re beállítva) úgy hígítjuk, hogy az oldatok fehérjekoncentrációja 50 µg/ml legyen. Ugyanezen tompítóoldattal készült 20, 30, 40, 50 és 60 µg/ml koncentrációjú mannóz–oldatokkal kalibrációs görbét veszünk fel. Az altepláz mintákból, és a referenciastandardból, valamint mindegyik mannóz hígításból 2–2 ml-t kémcsövekbe pipettázunk. Két párhuzamos sorozatot készítünk. A kémcsövekbe ezután 50 µl R fenolt, majd 5 ml R tömény kénsavat mérünk, és a keveréket 30 percig szobahőmérsékleten inkubáljuk. Megmérjük az oldatok abszorbanciáját 492 nm-en. A semleges cukortartalmat a mannóz kalibrációs görbéről olvassuk le. A semleges cukortartalmat az 1 mól alteplázra eső semleges cukor móljainak számával fejezzük ki, figyelembe véve az altepláz minták és összehasonlító oldatok hígítási faktorát. A mannóz molekulatömege 180,2, az altepláz fehérjerészének molekulatömege pedig 59 050. Az altepláz minták semleges cukortartalmának az altepláz összehasonlító standard 70–130%-os tartományába kell esnie. A referencia standardban minden mól alteplázra kb. 12 mól semleges cukor jut. SAJÁTSÁGOK Fehér vagy enyhén sárga por, illetve porlékony szilárd anyag. A készítményt a címkén feltüntetett módon oldjuk fel, közvetlenül az azonossági, a tisztasági vizsgálatok (az oldhatóság és a víztartalom kivételével) ill. a tartalmi meghatározás elvégzése előtt. AZONOSÍTÁS A. A tartalmi meghatározás a készítmény azonosítására is szolgál. B.
Tripszines peptidtérkép-vizsgálat. Folyadékkromatográfiás vizsgálatot végzünk (2.2.29).
Vizsgálati oldat. A vizsgálandó készítményt R vízzel úgy hígítjuk, hogy az oldat milliliterenként kb. 1 mg alteplázt tartalmazzon. Az oldatot 2,5 ml-ét legalább 12 órán keresztül dializáljunk olyan oldattal szemben, amely 480 g/l R karbamidot, 44 g/l R trometamolt és 1,5 g/l R nátrium-edetátot tartalmaz, és amelynek pH-ját 8,6-ra állítottuk be. A dialízishez olyan membránt használunk, melynek elválasztási
Alteplasum ad iniectabile
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur. 8.0 - 4
határparamétere globuláris fehérjékre 10 000-es relatív molekulatömegnek felel meg. Megmérjük az oldat térfogatát, majd az oldatot átvisszük egy tiszta kémcsőbe, és ml-enként R ditiotreitol 156 g/l töménységű oldatának 10 µl-ét adjuk hozzá. Ezután 4 órán keresztül állni hagyjuk, jeges vízben lehűtjük és ml-enként R jódecetsav frissen készített 190 g/l töménységű oldatának 25 µl-ét adjuk hozzá. Az oldatot ezután 30 percig sötétben hagyjuk állni. A reakciót ezután ml-enként 50 µl ditiotreitol-oldat hozzáadásával leállítjuk, majd ezt követően R ammónium-hidrogén-karbonát 8 g/l töménységű oldatával szemben 24 órán keresztül dializáljuk. A dializált oldathoz, 100 rész fehérjére számítva, 1 rész R peptidtérkép-vizsgálathoz szánt tripszint adagolunk és a reakcióelegyet 6–8 órán át állni hagyjuk. Ezután a tripszin hozzáadását megismételjük, és az oldatot annyi ideig hagyjuk állni, hogy a várakozási idő összesen 24 óra legyen. Összehasonlító oldat. Ugyanúgy készül, mint a vizsgálati oldat, de a vizsgálandó anyag helyett megfelelő referenciaanyagot használunk. A kromatográfiás eljárás javasolt körülményei: – 0,1 m hosszú és 4,6 mm belső átmérőjű R kromatográfiás célra oktadecilszililezett szilikagéllel (5–10 µm) töltött oszlop. – A-mozgófázis: 8 g/l töménységű R nátrium-dihidrogén-foszfát-dihidrát – R tömény foszforsavval pH 2,85-re beállított – oldata, melyet szűrűnk és gázmentesítünk.. –
B-mozgófázis: R acetonitril 75 %V/V-os, az A-mozgófázissal készült oldata.
–
detektor: spekrofotométer 210 nm-en.
Az egyensúly eléréséhez az A-mozgófázist 1 ml/perc sebességgel áramoltatjuk az oszlopon. Az oldat injektálása után a B-mozgófázis arányát percenként 0,44%-os ütemben addig növeljük, amíg az Amozgófázis és a B-mozgófázis aránya el nem éri a 60:40-et. Innentől a B-mozgófázis arányát percenként 1,33%-os ütemben addig növeljük, amíg az A-mozgófázis és a B-mozgófázis arány 20:80 nem lesz, majd az elúciót ezzel az eleggyel további 10 percig folytatjuk. Felvesszük az összehasonlító oldat kromatogramját: a vizsgálat csak abban az esetben értékelhető, ha a 6-os csúcs (268–275. peptidek) és a 7-es csúcs (1–7. peptidek) közötti felbontás legalább 1,5; továbbá, ha b0,5a és b0,5b legfeljebb 0,4 perc. Kb. 100 µl vizsgálati oldatot injektálunk és felvesszük a kromatogramot. A csúcsokat az összehasonlító oldat kromatogramjának segítségével azonosítjuk. A kromatogram nem tartalmazhat jelentősebb, azaz a 19-es csúcs (278–296 peptidek) területének 5%-át meghaladó vagy azzal azonos területű járulékos csúcsokat vagy vállakat; az azonosítás szempontjából jelentős csúcsok nem hiányozhatnak. Az alábbiakban, az említett csúcsok azonosításához egy mintakromatogram látható (ld. 1170.-1. ábra).
1170-1. ábra - Kromatogram a tripszines peptidtérkép-vizsgálathoz.
Alteplasum ad iniectabile
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur. 8.0 - 5
VIZSGÁLATOK Az oldat külleme. A feloldott készítmény tiszta legyen (2.2.1). Színe nem lehet erősebb, mint az S7 szín–mértékoldaté (2.2.2, II. módszer). pH (2.2.3): 7,1–7,5. Oldékonyság. Az anyaghoz hozzáadjuk a feliraton feltüntetett térfogatú folyadékot. A készítménynek 2 perc alatt 20–25 °C-on teljesen fel kell oldódnia. Fehérjetartalom. A vizsgálandó anyagból kb. 1 g/l töménységű, pontosan ismert töménységű oldatot készítünk. A vizsgálandó anyag pontosan mért egy térfogatrészét R arginin 34,8 g/l töménységű – R tömény foszforsavval pH 7,3-re beállított – oldatával úgy hígítjuk, hogy a hígított oldat abszorbanciája a 280 nm-es maximumon 0,5 és 1,0 között legyen (vizsgálati oldat). Megmérjük az oldat abszorbanciáját (2.2.25) a kb. 280 nm-es maximumon és 320 nm-en, az arginin oldatot használva kompenzációs folyadékként. Az altepláz fehérjetartalmát a következő kifejezésből számítjuk ki:
V ( A280 − A320 ) 1,9 ahol V a vizsgálati oldat térfogata, A280 a kb. 280-nm-es maximumon mért abszorbancia, A320 pedig a 320-nm-en mért abszorbancia. Egyláncú altepláz tartalom. Folyadékkromatográfiás vizsgálatot végzünk (2.2.29). Vizsgálati oldat. A vizsgálandó készítményből R vízzel kb. 1 mg/ml töménységű altepláz oldatot készítünk. Az oldat kb. 1 ml-ét kémcsőbe mérjük, és R ditiotreitolnak a mozgófázissal készült 3 g/l töménységű oldatából 3 ml-t adunk. A kémcsövet lezárjuk, és az oldatot kb. 80 °C-on 3–5 percig melegítjük. A kromatográfiás eljárás javasolt körülményei: – 0,6 m hosszú és 7,5 mm belső átmérőjű, méretkizárásos kromatográfiára szánt, szilikagél alapú, 10–13 µm szemcseméretű, merev, hidrofil géllel töltött oszlop; – mozgófázis: áramlási sebessége: 0,5 ml/perc; 30 g/l R nátrium-dihidrogén-foszfátdihidrátot és 1 g/l R nátrium-dodecil-szulfátot tartalmazó, R hígított nátrium-hidroxid–oldattal pH 6,8re beállított oldata; – detektálás: spekrofotométerrel, 214 nm-en. Kb. 50 µl vizsgálandó oldatot injektálunk és regisztráljuk a kromatogramot. A kromatogramon 2 főcsúcs látható, az egyik az egyláncú, a másik a kétláncú altepláz. Az egyláncú altepláz relatív mennyiségét a csúcsok területének arányából számítjuk ki. A vizsgálat csak abban az esetben értékelhető ha az egyláncú altepláz-csúcs alapján számított elméleti tányérszám legalább 1000. Az egyláncú forma mennyisége az összes altepláz eredetű anyag legalább 60%-a. Monomertartalom. Folyadékkromatográfiás vizsgálatot végzünk (2.2.29). Vizsgálati oldat. A vizsgálandó készítményből kb. 1 mg/ml töménységű oldatot készítünk. A kromatográfiás eljárás javasolt körülményei: 0,6 m hosszú és 7,5 mm belső átmérőjű, méretkizárásos kromatográfiára szánt, szilikagél alapú, 10–13 µm szemcseméretű, merev, hidrofil géllel töltött oszlop; mozgófázis áramlási sebessége: 0,5 ml/perc; 30 g/l R nátrium-dihidrogén-foszfát-dihidrátot és 1 g/l R nátrium-dodecil-szulfátot tartalmazó, R hígított nátrium-hidroxid–oldattal pH 6,8-re beállított oldata; detektálás: spekrofotométerrel, 214 nm-en. A vizsgálandó oldatot injektáljuk és regisztráljuk a kromatogramot. A vizsgálat csak abban az esetben értékelhető, ha az egyláncú altepláz csúcs alapján számított elméleti tányérszám legalább 1000.
Alteplasum ad iniectabile
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur. 8.0 - 6
Megmérjük az összes, különböző molekulatömegű alteplázfajtának megfelelő csúcsterületet. E csúcsterületek alapján kiszámítjuk a monomer relatív mennyiségét. Az altepláz monomertartalma legalább 95% legyen. Víztartalom (2.5.12). legfeljebb 4,0%. A félmikro-módszerrel határozzuk meg. Bakteriális endotoxinok (2.6.14): fehérje-milligrammonként kevesebb, mint 1 NE. Sterilitás (2.6.1). A készítmény feleljen meg a sterilitási vizsgálat követelményének. TARTALMI MEGHATÁTOZÁS Az altepláz hatóértékét plazminogént aktiváló képességének, és egy nemzetközi egységekben kalibrált referenciakészítmény ugyanezen képességének összehasonlításával határozzuk meg. A plazminogén aktivációja során keletkező plazmint a fibrin alvadék adott körülmények közötti líziséhez szükséges idő meghatározásával mérjük. A Nemzetközi Egység az altepláz Nemzetközi Standardja egy meghatározott mennyiségének aktivitása. A Nemzetközi Standard Nemzetközi Egységben kifejezett egyenértékét az Egészségügyi Világszervezet határozza meg. Tompító-oldószer. Literenként 1,38 g R nátrium-dihidrogén-foszfát-monohidrátot, 7,10 g R vízmentes dinátrium-hidrogén-foszfátot, 0,20 g R nátrium-azidot és 0,10 g R poliszorbát 80-at tartalmazó oldat. Humán trombin oldat. R humán trombin tompító-oldószerrel készült 33 NE/ml aktivitású oldata. Humán fibrinogén oldat. R fibrinogén tompító-oldószerrel készült 2 g/l töménységű oldata. Humán plazminogén oldat. R humán plazminogén tompító-oldószerrel készült 1 g/l töménységű oldata. Vizsgálati oldatok. A vizsgálandó anyag 1 g/l töménységű oldatából a tompító-oldószerrel hígítási sort készítünk: pl. 1 : 5000, 1 : 10 000, 1 : 20 000 arányban. Összehasonlító oldatok. Egy pontosan ismert, kb. 1 g/l töménységű (580 000 NE altepláz/ml) megfelelő referenciaanyagot tartalmazó oldatból R vízzel 5 tagú hígítási sort készítünk, 9,0–145 NE/ml tartományban. Felirattal ellátott üveg kémcsősorozat mindegyikébe 0,5 ml humán trombin oldatot mérünk. A vizsgálati és összehasonlító oldatok hígításainak minden egyes tagját a kémcsősorozat egy-egy tagjához rendeljük és a kémcsövekbe az illető hígítás 0,5–0,5 ml-ét mérjük. Egy másik sorozat feliratos kémcső mindegyikébe 20 µl humán plazminogén oldatot és 1 ml humán fibrinogén oldatot mérünk, majd a kémcsövek tartalmát, rázogatással összekeverjük, és a csöveket jégen tároljuk. Kezdve a legkevesebb Nemzetközi Egységet tartalmazó összehasonlító oldat/trombin keverékkel, egyesével 200–200 µl trombin keveréket adunk a plazminogén/fibrinogén tartalmú csövekhez, és feljegyezzük a hozzáadás időpontját. Ezután minden egyes cső tartalmát vortex keverővel – a keverést többször megszakítva – összesen 15 másodpercig keverjük, majd a kémcsőállványt óvatosan egy 37 °C-os, cirkulációs vízfürdőbe helyezzük. 30 másodpercen belül szemmel látható, zavaros alvadék keletkezik, majd ezt követően az alvadék belsejében buborékok keletkeznek. Az alvadék líziséhez szükséges időt, azaz az altepláz oldat hozzáadásától az utolsó buborék felszínre érkezése közötti időt rögzítjük. A legkisebb négyzetek elve szerint illesztve a görbét, meghatározzuk az összefüggést az összehasonlító oldatok Nemzetközi Egység/ml-ben kifejezett koncentrációjának logaritmusa és az alvadék líziséhez szükséges idő (másodpercben) logaritmusa között, a következő egyenlet szerint: log t = a+b(logUS) ahol t az alvadék líziséhez szüksége idő, US az összehasonlító készítmény Nemzetközi Egység/ml-ben kifejezett aktivitása, b a meredekség, a pedig az egyenes y-tengellyel képzett metszéspontja. A vizsgálat csak abban az esetben értékelhető, ha a korrelációs koefficiens –0,9900 és –1,0000 között van. Az egyenes egyenletéből és a vizsgálati oldattal kapott alvadék lízis-időből kiszámítjuk az UA aktivitás logaritmusát, a következő egyenlet szerint:
Alteplasum ad iniectabile
log U A =
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur. 8.0 - 7
[(log t ) − a ] b
Az altepláz aktivitást Nemzetközi Egység/ml-ben a következő egyenlet szerint számítjuk ki:
D ⋅U A , ahol D a vizsgálati oldat hígítási faktora. A vizsgált anyagrész specifikus aktivitását a következő kifejezésből számítjuk ki:
UA P ahol P a „Fehérjetartalom” vizsgálatban megállapított fehérjekoncentráció. A készítmény becsült hatóértéke a deklarált hatóérték 90–110%-a legyen. ELTARTÁS Színtelen, üveg edényben, vákuumban vagy inert gáz alatt, fénytől védett helyen, 2 és 30 °C között. FELIRAT A feliraton fel kell tüntetni: a tartályban lévő altepláz-aktivitást, Nemzetközi Egységben; a tartályban lévő fehérje mennyiségét; a készítmény feloldására használt oldószer nevét és térfogatát.
Amisulpridum
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.8.0 1
04/2013:1490 javított 8.0
AMISULPRIDUM Amiszulprid és enantiomere
C17H27N3O4S [71675-85-9]
Mr 369,5
DEFINÍCIÓ 4-Amino-N-[[(2RS)-1-etilpirrolidin-2-il]metil]-5-(etilszulfonil)-2-metoxibenzamid. Tartalom: 99,0−101,0% (szárított anyagra). SAJÁTSÁGOK Küllem: fehér vagy csaknem fehér, kristályos por. Oldékonyság: vízben gyakorlatilag nem oldódik; diklórmetánban bőségesen oldódik; vízmentes etanolban mérsékelten oldódik.
op: kb. 126 °C. AZONOSÍTÁS Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24).
Összehasonlítás: CRS amiszulpriddal. VIZSGÁLATOK Az oldat külleme. Az oldat tiszta (2.2.1) és színe nem lehet erősebb, mint az S6 szín–mértékoldaté (2.2.2, II. módszer). Az anyag 1,0 g-ját 1 térfogatrész R ecetsav és 4 térfogatrész R víz elegyének 3 ml-ében oldjuk, majd az oldatot R vízzel 20 ml-re hígítjuk. A-szennyező. Vékonyréteg-kromatográfia (2.2.27). Vizsgálati oldat. 0,20 g anyagot R metanollal 10 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (a). 5 mg CRS szulpirid-A-szennyezőt (amiszulprid A-szennyező) R metanollal 25 ml-re oldunk. Az így kapott oldat 2 ml-ét R metanollal 20 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (b). A vizsgálati oldat 1 ml-ét az a) összehasonlító oldattal 10 ml-re hígítjuk. Lemez: R VRK szilikagél G lemez.
Amisulpridum
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.8.0 2
Kifejlesztőszer: R tömény ammónia 50 %V/V-os oldata − (10+25+65 V/V) elegyének összerázás után nyert felső rétege.
R etanol − R diizopropil-éter
Felvitel: 10 μl. Kifejlesztés: a lemezmagasság kétharmadáig. Szárítás: levegőn. Előhívás: a lemezt R ninhidrin oldattal bepermetezzük, majd 100−105 °C-on 15 percig melegítjük. Retenciós faktorok: A-szennyező kb. 0,2; amiszuéprid kb. 0,5. Rendszeralkalmasság: a b) vizsgálati oldat kromatogramján két, egymástól jól elkülönülő folt látható. Követelmények: –
A-szennyező: a vizsgálati oldat kromatogramján az A-szennyezőnek megfelelő folt nem lehet intenzívebb az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható foltnál (0,1%).
Rokon vegyületek. Folyadékkromatográfia (2.2.29). Oldószerelegy: R1 acetonitril – R2 metanol – A-mozgófázis (12+16+72 V/V). Vizsgálati oldat. A vizsgálandó anyag 0,10 g-ját 16 ml R2 metanolban oldjuk, 12 ml R1 acetonitrilt adunk hozzá, majd az a A-mozgófázissal 100,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (a). A vizsgálati oldat 1,0 ml-ét az oldószereleggyel 100,0 ml-re hígítjuk. Az így kapott oldat 1,0 ml-ét az oldószereleggyel 10,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (b). Egy üvegcse CRS rendszeralkalmassági vizsgálatra szánt amiszulprid tartalmát (B-szennyezőt tartalmaz) az oldószereleggyel 1,0 ml-re oldjuk. Oszlop: –
méretei: l = 0,25 m, Ø = 4,6 mm,
–
állófázis: R kromatográfiás célra szánt, oktilszililezett dezaktivált szilikagél (5 μm).
–
hőmérséklet: 40 °C.
Mozgófázis: –
A-mozgófázis: 0,7 g R nátrium-oktánszulfonátot 930 ml R vízben oldunk, 45,0 ml R hígított kénsav 5 %V/V-os oldatát adjuk hozzá, majd az oldat pH-ját R hígított kénsavval 2,3-ra állítjuk be, végül az elegyet R vízzel 1000 ml-re hígítjuk.
–
B-mozgófázis: R2 metanol,
–
C-mozgófázis: R1 acetonitril. Idő (perc)
A-mozgófázis (%V/V)
B-mozgófázis (%V/V)
C-mozgófázis (%V/V)
0 – 18
72
16
12
18 – 35
72 → 50
16 → 38
12
Áramlási sebesség: 1,5 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel, 225 nm-en. Injektálás: 10 μl. Szennyezők azonosítása: a B-szennyező csúcsának azonosításához a b) összehasonlító oldat kromatogramját használjuk. Relatív retenció az amiszulpridra (retenciós ideje kb.17 perc) vonatkoztatva: B-szennyező kb. 1,1. Rendszeralkalmasság: b) összehasonlító oldat:
Amisulpridum
–
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.8.0 3
hegy-völgy arány:legalább 2,0, ahol Hp a B-szennyező alapvonaltól mért csúcsmagassága, és Hv az ezen szennyező csúcsát és az amiszulprid csúcsától elválasztó görbeszakasz minimumának az alapvonaltól mért távolsága.
Százalékos mennyiségek számolása: az a) összehasonlító oldat amiszulprid koncentrációját vesszük alapul. Követelmények: –
egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezők egyenként: legfeljebb 0,10%;
–
szennyezők összesen: legfeljebb 0,3%;
–
jelentési határérték: 0,05%.
Nehézfémek (2.4.8/A): legfeljebb 10 ppm. 4,0 g anyagot 5 ml R hígított ecetsavban enyhe melegítéssel oldunk. Lehűlés után az oldatot R vízzel 20 ml-re hígítjuk. A vizsgálatot az így kapott oldat 12 ml-ével végezzük. Az összehasonlító oldatot R ólom−mértékoldattal (2 ppm Pb). Szárítási veszteség (2.2.32): legfeljebb 0,5%. 1,000 g anyagot szárítószekrényben 105 oC-on 3 órán keresztül szárítunk. Szulfáthamu (2.4.14): legfeljebb 0,1%. 1,0 g anyagot vizsgálunk. TARTALMI MEGHATÁROZÁS Az anyag 0,300 g-ját 5 ml R ecetsav-anhidrid és 50 ml R vízmentes ecetsav elegyében rázogatással oldjuk. Az oldatot, potenciometriás végpontjelzést alkalmazva (2.2.20), 0,1 M perklórsav−mérőoldattal titráljuk. 1 ml 0,1 M perklórsav−mérőoldattal 36,95 mg C17H27N3O4S egyenértékű. SZENNYEZŐK Egyedi határértékhez kötött (specifikált) szennyezők: A. Egyéb kimutatható szennyezők (a következő szennyezők a cikkely valamelyik vizsgálatával kimutathatók, ha bizonyos határon felüli mennyiségben vannak jelen. Határértéküket az egyéb/egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezőkre vonatkozó általános követelmény és/vagy a Gyógyszeranyagok (2034) általános cikkely előírásai határozzák meg. Ezért ezeket a szennyezőket nem szükséges a megfelelés bizonyítása céljából azonosítani. Lásd még a Gyógyszeranyagok szennyezésvizsgálata (5.10) című általános fejezetet): B, C, D, E, F, G, H. és enantiomere
A. [(2RS)-1-etilpirrolidin-2-il]metánamin,
és enantiomere
Amisulpridum
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.8.0 4
B. 4-amino-N-[[(2RS)-1-etilpirrolidin-2-il]metil]-5-(etilszulfonil)-2-hidroxibenzamid,
és enantiomere
C. 4-amino-N-[[(2RS)-1-etilpirrolidin-2-il]metil]-5-jód-2-metoxibenzamid,
és enantiomere
D. 4-amino-N-[[(2RS)-1-etilpirrolidin-2-il]metil]-2-metoxi-5-(metilszulfonil)benzamid,
E. 4-amino-5-(etilszulfonil)-2-metoxibenzoesav,
és enantiomere
F. 4-amino-N-[[(2RS)-1-etil-1-oxidopirrolidin-2-il]metil]-5-(etilszulfonil)-2-metoxibenzamid,
és enantiomere
G. 4-amino-N-[(3RS)-1-etilpiperidin-2-il]-5-(etilszulfonil)-2-metoxibenzamid,
és enantiomere
H. 4-amino-N-[[(2RS)-1-etilpirrolidin-2-il]metil]-5-(etilszulfonil)-2-metoxi-N-metilbenzamid,
Brompheniramini maleas
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.8.0 - 1
01/2014:0977
BROMPHENIRAMINI MALEAS Brómfeniramin-maleát
és enantiomere,
C20H23BrN2O4 [980-71-2]
Mr 435,3
DEFINÍCIÓ [(3RS)-3-(4-brómfenil)-N,N-dimetil-3-(piridin-2-il)propán-1-amínium]-hidrogén-(Z)-buténdioát. Tartalom: 98,0−101,0% (szárított anyagra). SAJÁTSÁGOK Küllem: fehér vagy csaknem fehér, kristályos por. Oldékonyság: vízben oldódik; etanolban (96%), metanolban és diklórmetánban bőségesen oldódik. AZONOSÍTÁS Első azonosítás: C, F. Második azonosítás: A, B, D, E, F. A. Olvadáspont (2.2.14): 130−135 oC. B. Ultraibolya és látható abszorpciós spektrofotometria (2.2.25). Vizsgálati oldat. Az anyag 65 mg-ját R tömény sósav 10,3 g/l töménységű oldatával 100,0 ml-re oldjuk. Az oldat 5,0 ml-ét R tömény sósav 10,3 g/l töménységű oldatával 100,0 ml-re hígítjuk. Hullámhossztartomány: 220–320 nm. Abszorpciós maximum: 265 nm-en. 1% Az abszorpciós maximumon mért fajlagos abszorpciós koefficiens ( A1cm ): 190−210.
C. Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24). Összehasonlítás: CRS brómfeniramin-maleáttal. D. Vékonyréteg-kromatográfia (2.2.27). Vizsgálati oldat. A vizsgálandó anyag 0,10 g-ját R metanollal 5,0 ml-re oldjuk.
Brompheniramini maleas
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.8.0 - 2
Összehasonlító oldat. 56 mg R maleinsavat R metanollal 10 ml-re oldunk. Lemez: R VRK szilikagél F254 lemez. Kifejlesztőszer: R víz – R vízmentes hangyasav – R metanol – R diizopropil- éter (3+7+20+70 V/V). Felvitel: 5 μl. Kifejlesztés: a lemezmagasság 2/3-áig. Szárítás: levegőáramban 5 percig. Előhívás: 254 nm-es ultraibolya fényben. Értékelés: A vizsgálati oldat kromatogramján két, jól elkülönülő folt látható. A felső folt, helyét és méretét tekintve egyezzék meg az összehasonlító oldat kromatogramjának foltjával. E. 0,15 g anyaghoz porcelántégelyben 0,5 g R vízmentes nátrium-karonátot adunk. A tégelyt nyílt lángon 10 percig hevítjük, ezután hagyjuk lehűlni. A maradékot 10 ml R hígított salétromsavban felvesszük, majd az elegyet megszűrjük. A szüredék 1 ml-éhez 1 ml R vizet adunk. Az oldattal a bromidion a) pont szerinti azonossági reakcióját elvégezve (2.3.1) az előírt változás észlelhető. F. Optikai forgatóképesség (lásd Vizsgálatok). VIZSGÁLATOK Az oldat külleme. Az oldat tiszta legyen (2.2.1). Színe nem lehet erősebb, mint a BS6 szín– mértékoldaté (2.2.2, II. módszer). Az anyag 2,0 g-ját R metanollal 20 ml-re oldjuk. pH(2.2.3): 4,0−5,0. A vizsgálathoz 0,20 g anyagot 20 ml R szén-dioxid-mentes vízben oldunk. Optikai forgatóképesség (2.2.7): −0,20° és +0,20° között (2 dm-es csőben mérve). A vizsgálathoz 2,5 g anyagot R vízzel 25,0 ml-re oldunk. Rokon vegyületek. Gázkromatográfia (2.2.28). Vizsgálati oldat. A vizsgálandó anyag 0,1000 g-ját 10,0 ml R diklórmetánban oldjuk. Összehasonlító oldat (a). 1,0 ml vizsgálati oldatot R diklórmetánnal 100,0 ml-re oldunk. A kapott oldat 1,0 ml-ét R diklórmetánnal 10,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (b). 10 mg CRS klórfeniramin-maleátot (A-szennyező) 10 mg CRS feniraminmaleátot (C-szennyező R diklórmetánnal 5,0 ml-re oldunk. A kapott oldat 2,5 ml-éhez 2,5 ml vizsgálati oldatot adunk. Oszlop: –
anyaga: kvarcüveg;
–
méretei: l = 30 m, Ø = 0,32 mm;
–
állófázis: R polimetilfenilsziloxán (filmvastagság 0,5 μm).
Vivőgáz: R kromatográfiás célra szánt nitrogén. Áramlási sebesség: 1,0ml/perc, Hőmérséklet: –
oszlop: 205 °C;
Brompheniramini maleas
–
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.8.0 - 3
injektor és detektor: 250 °C.
Detektálás: lángionizációval. Injektálás: 1 μl. Kromatografálási idő: a brómfeniramin retenciós idejének 1,2-szerese. Szennyezők azonosítása: az A- és C-szennyezőt a b) összehasonlító oldat kromatogramja segítségével azonosítjuk. Relatív retenciók az brómfeniraminhoz (retenciós ideje kb. 34 perc) vonatkoztatva: C-szennyező kb. 0,4; A-szennyező kb. 0,7. Rendszeralkalmasság: b) összehasonlító oldat: –
csúcsfelbontás: legalább 5,0 az A-szennyező és a brómfeniramin között.
Követelmények: –
A, és C-szennyező: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján megjelenő főcsúcs területének négyszerese (0,4%);
–
egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezők: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján megjelenő főcsúcs területe (0,1%);
–
szennyezők összesen: csúcsterületük összege nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján megjelenő főcsúcs területének tízszerese (1%);
–
elhanyagolási határ: az a) összehasonlító oldat kromatogramján megjelenő főcsúcs területének fele (0,05%).
Nehézfémek (2.4.8/C): legfeljebb 20 ppm. A vizsgálatot 1,0 g anyaggal végezzük. Az összehasonlító oldatot 2 ml R ólom−mértékoldattal (10 ppm Pb) készítjük. Szárítási veszteség (2.2.32): legfeljebb 0,5%. 1,000 g anyagot szárítószekrényben 105 oC-on 3 órán át szárítunk. Szulfáthamu (2.4.14): legfeljebb 0,1%. 1,0 g anyagot vizsgálunk. TARTALMI MEGHATÁROZÁS Az anyag 0,260 g-ját 50 ml R vízmentes ecetsavban oldjuk. Az oldatot, potenciometriás végpontjelzést alkalmazva (2.2.20), 0,1 M perklórsav−mérőoldattal titráljuk. 1 ml 0,1 M perklórsav−mérőoldattal 21,77 mg C20H23BrN2O4 egyenértékű. ELTARTÁS Fénytől védve. SZENNYEZŐK Egyedi határértékhez kötött (specifikált) szennyezők: A, C.
Brompheniramini maleas
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.8.0 - 4
és enantiomere
A. (3RS)-3-(4-klórfenil)-N,N-dimetil-3-fenil-3-(piridin-2-il)propán-1-amin (klórfeniramin),
és enantiomere
C. (3RS)-N,N-dimetil-3-fenil-3-(piridin-2-il)propán-1-amin (feniramin).
1
04/2013:2529
CAPSICI EXTRACTUM SPISSUM NORMATUM Paprikakivonat, sűrű, standardizált DEFINÍCIÓ Paprikatermésből (1859) előállított, sűrű, standardizált kivonat. Tartalom: kapszaicinban (C18H27NO3; Mr 305,4) kifejezett összes kapszaicinoid: 2,0–2,4 %. ELŐÁLLÍTÁS A kivonatot a növényi drogból állítják elő megfelelő eljárással, etanol (80% V/V) felhasználásával. A kivonat összes kapszaicinoid-tartalmát meghatározzák, és szükség esetén megfelelő semleges segédanyag, például glükóz-szirup hozzáadásával állítják be az előírt értékre. SAJÁTSÁGOK Küllem: vörösesbarna, sűrű, ragacsos anyag. AZONOSÍTÁS Vékonyréteg-kromatográfia (2.2.27). Vizsgálati oldat. 0,25 g vizsgálandó kivonatot R víz (40 térfogatrész) és R 1propanol (60 térfogatrész) elegyének 10 ml-ével 5 percen át rázogatunk. Az elegyet szükség esetén megszűrjük. Összehasonlító oldat. 2 mg R kapszaicint és 1 mg R dihidrokapszaicint 5 ml R metanolban oldunk. Lemez: R VRK oktadecilszililezett szilikagél lemez (5-40 µm) [vagy R VRK oktadecilszililezett szilikagél lemez (2-10 µm)]. Kifejlesztőszer: R víz – R metanol (20+80 V/V). Felvitel: 20 µl [vagy 2 µl], 15 mm-es [vagy 8 mm-es] sávok formájában. Kifejlesztés: 12 cm-es [vagy 6 cm-es] fronttávolságig. Szárítás: levegőn. Előhívás: a lemezt R diklórkinon-klórimid R etil-acetáttal készült, 0,25 g/l-es oldatával bepermetezzük, majd a kék zónák megjelenéséig ammónia gőztérben tartjuk. Nappali fényben értékeljük. Értékelés: az összehasonlító oldat és a vizsgálati oldat kromatogramján megjelenő zónák sorrendje a következő ábrán látható. A vizsgálati oldat kromatogramján további zónák is megjelenhetnek.
2
A lemez teteje ________
________
Kapszaicin: kék zóna
Kék zóna (kapszaicin)
Dihidrokapszaicin: kék zóna
Kék zóna (dihidrokapszaicin) ––––––––
––––––––
Összehasonlító oldat
Vizsgálati oldat
TARTALMI MEGHATÁROZÁS Nonivamid. Folyadékkromatográfia (2.2.29). Vizsgálati oldat. A vizsgálandó kivonatot, szükség esetén legfeljebb 60 °C-ig melegítve, keveréssel homogenizáljuk. 0,350 g homogén kivonatot R víz és R 1propanol (40+60 V/V) elegyének 35 ml-ében diszpergálunk. A diszperziót 30 percen át rázatjuk, majd R 1-propanollal 50,0 ml-re hígítjuk. Az oldat 25,0 ml-ét a mozgófázissal 50,0 ml-re hígítjuk, majd membránszűrőn (névleges pórusméret: 0,45 µm) szűrjük. Összehasonlító oldat (a). 2,0 mg CRS nonivamidot a mozgófázissal 25,0 ml-re oldunk (A-oldat). 8,0 mg CRS kapszaicint 5,0 ml A-oldat és 45 ml mozgófázis elegyében oldunk. Ezen oldatot a mozgófázissal 100,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (b). 8,0 mg CRS nonivamidot a mozgófázissal 100,0 ml-re oldunk. Ezen oldat 5 ml-ét a mozgófázissal 100,0 ml-re higítjuk. Oszlop:
− méretei: l = 0,25 m, Ø = 4,6 mm; − állófázis: R kromatográfiás célra szánt, fenilszililezett, dezaktivált, utókezelt szilikagél (5 μm);
− hőmérséklet: 30 °C. Mozgófázis: R1 acetonitril – R tömény foszforsav 1 g/l-es oldata (40+60 V/V). Áramlási sebesség: 1,0 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel, 225 nm-en. Injektálás: 10 µl. Kromatografálási idő: a dihidrokapszaicin retenciós idejének 1,2-szerese. Elúciós sorrend: nordihidrokapszaicin, nonivamid, kapszaicin, dihidrokapszaicin. Relatív retenciók a kapszaicinra (retenciós ideje kb. 19 perc) vonatkoztatva: nordihidrokapszaicin kb. 0,9; nonivamid kb. 0,95; dihidrokapszaicin kb. 1,3. Rendszeralkalmasság: összehasonlító oldat (a): –
csúcsfelbontás: legalább 1,5, a nonivamid és a kapszaicin között.
3
A nonivamid százalékos mennyiségét az összes kapszaicinoid-tartalomra vonatkoztatjuk és az alábbi összefüggés szerint számítjuk ki:
A1 × m2 × p1 × 5 , A2 × m1 × C ahol A1 =
a nonivamidnak kromatogramján;
A2 =
a nonivamidnak megfelelő csúcs területe a (b) összehasonlító oldat kromatogramján;
m1 =
a vizsgálati oldat készítéséhez használt vizsgálandó kivonat tömege, grammban;
m2 =
a (b) összehasonlító oldat készítéséhez használt CRS nonivamid tömege, grammban;
p1 =
a CRS nonivamid százalékos nonivamid-tartalma;
C
a "Tartalmi meghatározás" eredményeként kapott, százalékban kifejezett, összes kapszaicinoid-tartalom.
=
megfelelő
csúcs
területe
a
vizsgálati
oldat
Követelmény: –
nonivamid: legfeljebb 5,0% az összes kapszaicinoid-tartalomra vonatkoztatva.
Száraz maradék (2.8.16): legalább 70,0% m/m. 2,00 g anyagot vizsgálunk. TARTALMI MEGHATÁROZÁS Folyadékkromatográfia (2.2.29) a "Nonivamid" vizsgálat előírásai szerint. Az összes kapszaicinoid kapszaicinban kifejezett százalékos mennyiségét az alábbi összefüggés szerint számítjuk ki:
( A3 + A5 + A6 ) × m3 × p 2 , A4 × m1 ahol A3 =
a kapszaicin csúcsterülete a vizsgálati oldat kromatogramján;
A4 =
a kapszaicin csúcsterülete az (a) összehasonlító oldat kromatogramján;
A5 =
a dihidrokapszaicin csúcsterülete a vizsgálati oldat kromatogramján;
A6 =
a nordihidrokapszaicin csúcsterülete a vizsgálati oldat kromatogramján;
m1 =
a vizsgálati oldat készítéséhez használt vizsgálandó kivonat tömege, grammban;
m3 =
az (a) összehasonlító oldat készítéséhez használt CRS kapszaicin tömege, grammban;
4
p2 =
a CRS kapszaicin százalékos kapszaicintartalma.
Capsici oleoresina raffinata et normata
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.8.0 - 1
01/2014:2336
CAPSICI OLEORESINA RAFFINATA ET NORMATA Finomított és standardizált paprikaolaj DEFINÍCIÓ Paprikatermésből (1859) előállított, finomított és beállított paprikaolaj. Tartalom: 12,0–18,0 %m/m kapszaicinoidok, kapszaicinban (C18H27NO3; Mr 305,4) kifejezve. ELŐÁLLÍTÁS A paprikaolajat a növényi drogból és etanolból (legalább 90 %V/V) megfelelő eljárással állítják elő. SAJÁTSÁGOK Küllem: vörös vagy barna színű, folyékony kivonat. AZONOSÍTÁS Vékonyréteg-kromatográfia (2.2.27). Vizsgálati oldat. A vizsgálandó anyag 50 mg-ját 5 ml R éterben oldjuk. Összehasonlító oldat. 2 mg R kapszaicint és 2 mg R dihidrokapszaicint 5 ml R éterben oldunk. Lemez: R VRK oktadecilszililezett szilikagél lemez (5–40 μm) [vagy R VRK oktadecilszililezett szilikagél lemez (2–10 μm)]. Kifejlesztőszer: R víz – R metanol (20+80 V/V). Felvitel: 20 μl [vagy 2 μl], 15 mm-es [vagy 8 mm-es] sávok formájában. Kifejlesztés: 12 cm-es [vagy 6 cm-es] fronttávolságig. Szárítás: levegőn. Előhívás: a lemezt R diklórkinon-klórimid R etil-acetáttal készült, 0,25 g/l töménységű oldatával bepermetezzük, majd kék zónák megjelenéséig ammónia-gőztérben tartjuk, végül nappali fényben értékeljük. Értékelés: az összehasonlító és a vizsgálati oldat kromatogramján megjelenő zónák sorrendje a következő ábrán látható. A vizsgálati oldat kromatogramján további zónák is megjelenhetnek. A lemez teteje
Kapszaicin: kék zóna
Kék zóna (kapszaicin)
Dihidrokapszaicin: kék zóna
Halvány kék zóna (dihidrokapszaicin)
Összehasonlító oldat
Vizsgálati oldat
Capsici oleoresina raffinata et normata
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.8.0 - 2
VIZSGÁLATOK Nonivamid. Folyadékkromatográfia (2.2.29). Vizsgálati oldat. A vizsgálandó anyag 0,300 g-ját 60 ml R metanolban oldjuk, majd az oldatot R metanollal 100,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (a). 10,0 mg CRS kapszaicint és 2,0 mg CRS nonivamidot R metanollal 50,0 mlre oldunk. Összehasonlító oldat (b). 4,0 mg CRS nonivamidot R metanollal 100,0 ml-re oldunk Oszlop: –
méretei: l = 0,25 m, ∅ = 4,6 mm;
–
állófázis: R kromatográfiás célra szánt dezaktivált, utókezelt fenilszililezett szilikagél (5 µm);
–
hőmérséklet: 30 °C.
Mozgófázis: R1 acetonitril – R tömény foszforsav 1 g/l töménységű oldata (40+60 V/V). Áramlási sebesség: 1,0 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel, 225 nm-en. Injektálás: 10 µl. Kromatografálási idő: A dihidrokapszaicin retenciós idejének 1,2-szerese. Elúciós sorrend: nordihidrokapszaicin, nonivamid, kapszaicin, dihidrokapszaicin. Relatív retenciók a kapszaicinre (retenciós ideje kb. 19 perc) vonatkoztatva: nordihidrokapszaicin kb. 0,9; nonivamid kb. 0,95; dihidrokapszaicin kb. 1,3. Rendszeralkalmasság: a) összehasonlító oldat: –
csúcsfelbontás: legalább 1,5, a nonivamid és a kapszaicin között.
A nonivamid százalékos mennyiségét a teljes kapszaicinoid-tartalomra vonatkoztatva az alábbi összefüggés szerint számítjuk ki: A1 ⋅ m 2 ⋅ p1 ⋅100 , A2 ⋅ m1 ⋅ C
ahol: A1 = a nonivamidnak megfelelő csúcs területe a vizsgálati oldat kromatogramján, A2 =
a nonivamidnak megfelelő csúcs területe a b) összehasonlító oldat kromatogramján,
m1 = a vizsgálati oldat készítéséhez szükséges paprikaolaj tömege, grammban, m2 = a b) összehasonlító oldat készítéséhez szükséges CRS nonivamid tömege grammban, p1 = a CRS nonivamid százalékos nonivamidtartalma. C = a tartalmi meghatározás során kapott százalékos teljes kapszaicinoid-tartalom. Követelmény: –
nonivamid: az teljes kapszaicinoid-tartalomnak legfeljebb 5,0%-a.
Víztartalom (2.5.12): legfeljebb 8,0%. Az anyag 5,00 g-ját vizsgáljuk. TARTALMI MEGHATÁROZÁS Folyadékkromatográfia (2.2.29) a „Nonivamid” vizsgálatban előírtak szerint.
Capsici oleoresina raffinata et normata
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.8.0 - 3
A kapszaicinoidok kapszaicinben kifejezett százalékos mennyiségét az alábbi összefüggés szerint számítjuk ki: (A 3 + A 5 + A 6 ) ⋅ m 3 ⋅ p 2 ⋅ 2 , A 4 ⋅ m1
ahol: A3 = a kapszaicinnak megfelelő csúcs területe a vizsgálati oldat kromatogramján, A4 = a kapszaicinnak megfelelő csúcs területe az a) összehasonlító oldat kromatogramján, A5 = a dihidrokapszaicinnak megfelelő csúcs területe a vizsgálati oldat kromatogramján, A6 = a nordihidrokapszaicinnak megfelelő csúcs területe a vizsgálati oldat kromatogramján, m1 = a vizsgálati oldat készítéséhez szükséges paprikaolaj tömege, grammban, m3 = az a) összehasonlító oldat készítéséhez szükséges CRS kapszaicin tömege grammban, p2 = a CRS kapszaicin százalékos kapszaicintartalma.
01/2014:2337
CAPSICI TINCTURA NORMATA Paprika tinktúra, standardizált DEFINÍCIÓ
Paprikatermésből (1859) vagy Finomított és beállított paprikaolajból (2336) előállított, standardizált tinktúra. Tartalom: a feliraton feltüntetett, kapszaicinban (C18H27NO3; Mr 305,4) kifejezett névleges kapszaicinoid-tartalom 90–110%-a; a névleges kapszaicinoid-tartalom 0,020–0,060 %m/m. ELŐÁLLÍTÁS
A tinktúrát a növényi drogból vagy paprikaolajból és etanolból (70–85 %V/V) megfelelő eljárással állítják elő. SAJÁTSÁGOK
Küllem: sárgás vagy vöröses narancsszínű folyadék. AZONOSÍTÁS
Vékonyréteg-kromatográfia (2.2.27). Vizsgálati oldat. A vizsgálandó tinktúra 10 ml-ét 10 ml R hexánnal rázzuk össze. A fázisszétválás után az alsó fázist használjuk. Összehasonlító oldat. 1 mg R kapszaicint és 1 mg R dihidrokapszaicint 5 ml R éterben oldunk. Lemez: R VRK oktadecilszililezett szilikagél lemez (5-40 µm) [vagy R VRK oktadecilszililezett szilikagél lemez (2-10 µm)]. Kifejlesztőszer: R víz – R metanol (20+80 V/V). Felvitel: 20 µl [vagy 2 µl], 15 mm-es [vagy 8 mm-es] sávok formájában. Kifejlesztés: 12 cm-es [vagy 6 cm-es] fronttávolságig. Szárítás: levegőn. Előhívás: a lemezt R diklórkinon-klórimid R etil-acetáttal készült, 0,25 g/l töménységű oldatával kezeljük, majd kék zónák megjelenéséig ammónia-gőztérben tartjuk. Az értékelés nappali fényben történik. Értékelés: az összehasonlító és a vizsgálati oldat kromatogramján megjelenő zónák sorrendje
a következő ábrán látható. A vizsgálati oldat kromatogramján további zónák is megjelenhetnek.
___________
A lemez teteje ___________
Kapszaicin: kék zóna
Kék zóna (kapszaicin)
Dihidrokapszaicin: kék zóna
Kék zóna (dihidrokapszaicin)
___________
___________
Összehasonlító oldat
Összehasonlító oldat
VIZSGÁLATOK
Nonivamid. Folyadékkromatográfia (2.2.29). Vizsgálati oldat. A vizsgálandó tinktúra 50,0 g-ját R metanollal 100,0 ml-re hígitjuk. Összehasonlító oldat (a). 10,0 mg CRS kapszaicint és 2,0 mg CRS nonivamidot 50,0 ml R metanolban oldunk. Összehasonlító moldat (b). 4,0 mg CRS nonivamidot 100,0 ml R metanolban oldunk. Oszlop: −
–
méretei: l = 0,25 m, ∅ = 4,6 mm;
−
–
állófázis: R kromatográfiás célra szánt fenilszililezett, utókezelt, dezaktivált szilikagél (5 µm);
−
–
hőmérséklet: 30 °C.
Mozgófázis: R1 acetonitril – R tömény foszforsav 1 g/l töménységű oldata (40+60 V/V). Áramlási sebesség: 1,0 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel, 225 nm-en. Injektálás: 10 µl. Kromatografálási idő: a dihidrokapszaicin retenciós idejének 1,2-szerese Elúciós sorrend: nordihidrokapszaicin, nonivamid, kapszaicin, dihidrokapszaicin. Rendszeralkalmasság: összehasonlító oldat (a): −
–
csúcsfelbontás: legalább 1,5, a nonivamid és a kapszaicin között.
Az összes kapszacinoid tartalomhoz viszonyított százalékos nonivamid-mennyiséget az alábbi összefüggés alapján számítjuk ki: ,
ahol: A1 A2 m1 m2 p1 C
= = = = = =
a nonivamidnak megfelelő csúcs területe a vizsgálati oldat kromatogramján, a nonivamidnak megfelelő csúcs területe a (b) összehasonlító oldat kromatogramján, a vizsgálandó tinktúra tömege, grammban, a CRS nonivamid tömege az összehasonlító oldatban, grammban, a CRS nonivamid százalékos nonivamid-tartalma. a tartalmi meghatározásban során mért összes kapszacinoid-tartalom százalékos mennyisége
Követelmény: – nonivamid: az összes kapszaicinoid-tartalomnak legfeljebb 5,0%-a.
Etanol (2.9.10): a feliraton feltüntetett tartalom 95–105%-a. Metanol és 2-propanol (2.9.11): legfeljebb 0,05 %V/V metanol és legfeljebb 0,05 %V/V 2propanol. TARTALMI MEGHATÁROZÁS
Folyadékkromatográfia (2.2.29) a „Nonivamid” vizsgálatban előírtak szerint. Az összes kapszaicinoid (C ) kapszaicinban kifejezett százalékos mennyiségét az alábbi összefüggés alapján számítjuk ki: , ahol: A3 A4 A5 A6 m3 m4 p2
= = = = = = =
a kapszaicinnak megfelelő csúcs területe a vizsgálati oldat kromatogramján, a kapszaicinnak megfelelő csúcs területe az (a) összehasonlító oldat kromatogramján, a dihidrokapszaicinnak megfelelő csúcs területe a vizsgálati oldat kromatogramján, a nordihidrokapszaicinnak megfelelő csúcs területe a vizsgálati oldat kromatogramján, a vizsgálandó tinktúra tömege, grammban, a CRS kapszaicin tömege az (a) összehasonlító oldatban, grammban, a CRS kapszaicin százalékos kapszaicin-tartalma.
Carmellosum natricum
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur. 8.0 - 1
01/2008:0472 javított 8.0
CARMELLOSUM NATRICUM Karmellóz-nátrium [9004-32-4] DEFINÍCIÓ A karmellóz-nátrium (karboximetilcellulóz-nátrium) részlegesen O-karboximetilezett cellulóz nátrium sója. Szárított anyagra vonatkoztatott nátrium (Na) tartalma 6,5 – 10,8%. SAJÁTSÁGOK Fehér vagy csaknem fehér, szemcsés por. Szárítás után nedvszívó. Acetonban, etanolban és toluolban gyakorlatilag nem oldódik. Vízben – kolloid oldatot képezve – könnyen diszpergálódik. AZONOSÍTÁS A. 10 ml S oldathoz (lásd Vizsgálatok) 1 ml R réz(II)-szulfát–oldatot adunk. Kék, vattaszerű csapadék keletkezik. B. 5 ml S oldatot néhány percig forralunk. Nem képződhet csapadék. C. A „Nehézfémek” vizsgálatban használt, szulfáthamuból készített oldattal a nátriumion azonossági reakcióit elvégezve (2.3.1) az előírt változások észlelhetők. VIZSGÁLATOK S oldat. 1,0 g szárított anyagnak megfelelő vizsgálandó anyagot 90 ml, 40 – 50°C hőmérsékletű, R szén-dioxid-mentes vízbe szórunk és élénken keverjük. A keverést kolloid oldat képződéséig folytatjuk, majd az oldatot lehűtjük és R szén-dioxid-mentes vízzel 100 ml-re hígítjuk. Az oldat külleme. Az S oldat opálossága nem lehet erősebb, mint a III. számú összehasonlító szuszpenzióé (2.2.1). Színe nem lehet erősebb, mint az S6 szín–mértékoldaté (2.2.2, II. módszer). pH (2.2.3): 6,0 – 8,0. Az S oldatot vizsgáljuk. Látszólagos viszkozitás. 2,00 g szárított anyagnak megfelelő vizsgálandó anyagot, keverés közben 50 ml 90°C hőmérsékletűre melegített R vízhez adunk. Alacsony viszkozitású anyag esetén, ha szükséges, azt a mennyiséget mérjük be, amely a címkén jelzett koncentrációt biztosítja. Ezután az oldatot hagyjuk lehűlni, majd R vízzel 100,0 ml-re hígítjuk, és teljes oldódásig keverjük. A viszkozitást (2.2.10) rotációs viszkoziméterrel, 20°C-on, 10 s-1 nyírási sebesség alkalmazásával határozzuk meg. Ha pontosan 10 s-1 nyírási sebesség nem alkalmazható, használjunk valamivel magasabb és valamivel alacsonyabb nyírási sebességet, majd az adatokból interpoláljunk. A látszólagos viszkozitás a feliraton jelzett érték 75 – 140%-a legyen. Nátrium-glikolát: A vizsgálandó anyag szárított anyagra számított 0,500 g-ját főzőpohárba mérjük, majd 5 ml R ecetsavat és 5 ml R vizet adunk hozzá és teljes oldódásig keverjük (kb. 30 perc). Ezután az oldathoz 80 ml R acetont és 2 g R nátrium-kloridot adunk, majd R acetonnal átitatott gyors
Carmellosum natricum
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur. 8.0 - 2
szűrőpapíron mérőlombikba szűrjük. A főzőpoharat és a szűrőt R acetonnal átöblítjük, és az egyesített szüredéket R acetonnal 100,0 ml-re hígítjuk. Ezután – anélkül, hogy felráznánk – 24 óráig állni hagyjuk. A tiszta felülúszó folyadékot használjuk a vizsgálati oldat készítéséhez. Előzőleg R foszfor(V)-oxid felett, vákuumban kiszárított 0,310 g R glikolsavat mérőlombikban R vízzel 1000,0 ml-re oldunk. Az oldat 5,0 ml-éhez mérőlombikban 5 ml R ecetsavat adunk és kb. 30 percig állni hagyjuk. Ezután 80 ml R acetont és 2 g R nátrium-kloridot adunk az oldathoz, majd térfogatát R acetonnal 100,0 ml-re kiegészítjük. Ezt az oldatot használjuk az összehasonlító oldat készítéséhez. A fenti oldatokból 2,0 – 2,0 ml-t egy-egy 25 ml-es mérőlombikba mérünk. A lombikokat az aceton elpárologtatása céljából vízfürdőn melegítjük. Ezután a lombikokat szobahőmérsékletre hűtjük és tartalmukhoz 5,0 ml R naftalin-2,7-diol–oldatot adunk. Összerázás után az oldatokhoz 15,0 – 15,0 ml R naftalin-2,7-diol–oldatot adunk. A lombikokat alumínium fóliával lezárjuk és vízfürdőn 20 percig melegítjük. Ezután az oldatokat folyóvíz alatt lehűtjük, majd R tömény kénsavval 25,0 ml-re hígítjuk. 10 percen belül mindkét oldatból 10,0 – 10,0 ml-t egy-egy lapos aljú kémcsőbe viszünk át. Az oldatok színét a függőlegesen tartott kémcsövek összehasonlításával vizsgáljuk. A vizsgálati oldat színe nem lehet erősebb, mint az összehasonlító oldaté. A nátrium-glikolát tartalom legfeljebb 0,4% lehet. Klorid (2.4.4): A vizsgálathoz az S oldat 2 ml-ét R vízzel 15 ml-re hígítjuk. A klorid-tartalom legfeljebb 0,25% lehet. Nehézfémek (2.4.8/A): A „Szulfáthamu” vizsgálatban nyert maradékhoz 1 ml R tömény sósavat adunk és a keveréket vízfürdőn szárazra párologtatjuk. A 20 ml R vízben oldott maradék 12 ml-ét vizsgáljuk. Az összehasonlító oldatot R ólom–mértékoldattal (2 ppm Pb) készítjük. A nehézfém-tartalom legfeljebb 20 ppm lehet. Szárítási veszteség (2.2.32): legfeljebb 10,0 %. 1,000 g anyagot szárítószekrényben 105 °C-on szárítunk. Szulfáthamu (2.4.14): 20,0 – 33,3 %. 1,0 g anyagot R tömény kénsav és R víz egyenlő térfogatarányú elegyének felhasználásával vizsgálunk, és az eredményt a szárított anyagra vonatkoztatjuk. A megadott határértékek 6,5 – 10,8 % nátrium (Na) tartalomnak felelnek meg. FELIRAT A feliraton fel kell tüntetni a 20 g/l töménységű oldat látszólagos viszkozitását mPa·s-ben megadva. Alacsony viszkozitású termékek esetén a feliraton fel kell tüntetni a felhasználandó oldat koncentrációját és mPa·s-ben megadott látszólagos viszkozitását.
Carvedilolum
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.8.0- 1
04/2012:1745 javított 8.0
CARVEDILOLUM Karvedilol
és enantiomere
C24H26N2O4 [72956-09-3]
Mr 406,5
DEFINÍCIÓ (2RS)-1-(9H-Karbazol-4-iloxi)-3-[[2-(2-metoxifenoxi)etil]amino]propán-2-ol. Tartalom: 99,0–101,0% (szárított anyagra). SAJÁTSÁGOK Küllem: fehér vagy csaknem fehér, kristályos por. Oldékonyság: vízben gyakorlatilag nem oldódik; diklórmetánban mérsékelten oldódik; etanolban (96%) kevéssé oldódik; híg savakban gyakorlatilag nem oldódik. Polimorfiára hajlamos (5.9). AZONOSÍTÁS Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24). Összehasonlítás: CRS karvedilollal. Amennyiben a kapott spektrumok eltérőek, a vizsgálandó anyagot és a referenciaanyagot külön-külön R 2-propanolban oldjuk, az oldatokat szárazra párologtatjuk és a maradékokból új spektrumokat veszünk fel. VIZSGÁLATOK Rokon vegyületek. Folyadékkromatográfia (2.2.29). Vizsgálati oldat. 25 mg vizsgálandó anyagot a mozgófázissal 25,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (a). A vizsgálati oldat 1,0 ml-ét a mozgófázissal 100,0 ml-re hígítjuk. Ezen oldat 1,0 ml-ét a mozgófázissal 10,0 ml-re hígítjuk.
Carvedilolum
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.8.0- 2
Összehasonlító oldat (b). 5 mg CRS karvedilol-C-szennyezőt a mozgófázis 5,0 ml-ében oldunk, majd az oldatot a mozgófázissal 100,0 ml-re hígítjuk. Az oldat 4,0 ml-ét a mozgófázissal 100,0 ml-re hígítjuk. Ezen oldat 1,0 ml-ét a mozgófázissal 10,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (c). 5 mg CRS rendszerazonossági vizsgálatra szánt karvedilolt (amely A- és Dszennyezőt is tartalmaz) a mozgófázissal 50,0 ml-re oldunk. Oszlop: –
méretei: l = 0,150 m, ∅ = 4,6 mm,
–
állófázis: R kromatográfiás célra szánt, utókezelt, oktilszililezett szilikagél (5 μm),
–
hőmérséklet: 55 °C.
Mozgófázis: 1,77 g R kálium-dihidrogén-foszfátot R vízzel 650 ml-re oldunk; az oldatot R tömény foszforsavval pH 2,0-re állítjuk be, majd 350 ml R acetonitrilt elegyítünk hozzá. Áramlási sebesség: 1,0 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel, 240 nm-en. Injektálás: 20 μl. Kromatografálási idő: a karvedilol retenciós idejének hatszorosa. Szennyezők azonosítása: az A- és a D-szennyező azonosításához a CRS rendszerazonossági vizsgálatra szánt karvedilolhoz mellékelt kromatogramot és a c) összehasonlító oldat kromatogramját használjuk; a C-szennyező azonosításához a b) összehasonlító oldat kromatogramját használjuk. Relatív retenciók a karvedilolra (retenciós ideje kb. 4 perc) vonatkoztatva: A-szennyező kb. 0,5; Cszennyező kb. 2,9; B-szennyező kb. 3,8. Rendszeralkalmasság: –
csúcsfelbontás: legalább 3,5, az A-szennyező és a karvedilol között, a c) összehasonlító oldat kromatogramján.
–
jel/zaj viszony: legalább 10, a C-szennyező csúcsára számolva, a b) összehasonlító oldat kromatogramján.
Követelmények: –
korrekciós faktor: az A-szennyező mennyiségének kiszámításához csúcsterületét 2,0-vel szorozzuk,
–
A-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján a főcsúcs területének kétszerese (0,2%);
–
D-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján a főcsúcs területének 1,5-szerese (0,15%);
–
C-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján a megfelelő csúcs területe (0,02%);
–
egyedi határértékhez nem kötött (nem-specifikált) szennyezők: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján a főcsúcs területe (0,10%);
–
összes szennyező, a C-szennyező kivételével: csúcsterületük összege nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján a főcsúcs területének ötszöröse (0,5%);
–
elhanyagolási határ: az a) összehasonlító oldat kromatogramján a főcsúcs területének 0,5-szerese. (0,05%).
Nehézfémek (2.4.8/H): legfeljebb 10 ppm. Oldószer: R dimetil-szulfoxid.
Carvedilolum
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.8.0- 3
2,0 g anyagot vizsgálunk. Az összehasonlító oldatot 2 ml R ólom–mértékoldattal (10 ppm Pb) készítjük. Szárítási veszteség (2.2.32): legfeljebb 0,5%. 1,000 g anyagot szárítószekrényben 105 °C-on szárítunk. Szulfáthamu (2.4.14): legfeljebb 0,1%. 1,0 g anyagot vizsgálunk. TARTALMI MEGHATÁROZÁS Az anyag 0,350 g-ját 60 ml R vízmentes ecetsavban oldjuk. Az oldatot, potenciometriás végpontjelzést alkalmazva (2.2.20), 0,1 M perklórsav–mérőoldattal titráljuk. 1 ml 0,1 M perklórsav–mérőoldattal 40,65 mg C24H26N2O4 egyenértékű. SZENNYEZŐK
Egyedi határértékhez kötött (specifikált) szennyezők: A, C, D. Egyéb kimutatható szennyezők (a következő szennyezők a cikkely valamelyik vizsgálatával kimutathatók, ha bizonyos határon felüli mennyiségben vannak jelen. Határértéküket az egyéb/egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezőkre vonatkozó általános követelmény és/vagy a Gyógyszeranyagok (2034) általános cikkely előírásai határozzák meg. Ezért ezeket a szennyezőket nem szükséges a megfelelés bizonyítása céljából azonosítani. (Lásd még a Gyógyszeranyagok szennyezésvizsgálata (5.10.) című általános fejezetet): B.
A. 1-[[9-[2-hidroxi-3-[[2-(2-metoxifenoxi)etil]amino]propil]-9H-karbazol-4-il]oxi]-3-[[2-(2metoxifenoxi)etil]amino]propán-2-ol,
B. 1,1’-[[2-(2-metoxifenoxi)etil]nitrilo]bisz[3-(9H-karbazol-4-iloxi)propán-2-ol],
Carvedilolum
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.8.0- 4
és enantiomere
C. (2RS)-1-[benzil-[2-(2-metoxifenoxi)etil]amino]-3-(9H-karbazol-4-iloxi)propán-2-ol,
D. 1-(9H-karbazol-4-iloxi)-3-[4-[2-hidroxi-3-[[2-(2-metoxifenoxi)etil]amino]propoxi]-9H-karbazol9-il]propán-2-ol.
Cefadrinum
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur. 8.0 - 1
01/2014:0814
CEFRADINUM Cefradin
Vegyület
R/
Összegképlet
Mr
cefradin
C16H19N3O4S
349,4
cefalexin
C16H17N3O4S
347,4
4',5'-dihidrocefradin
C16H21N3O4S
351,4
Cefradrin:[38821-53-3] DEFINÍCIÓ Főkomponens: (6R,7R)-7-[[(2R)-amino-(ciklohexa-1,4-dién-1-il)acetil]amino]-3-metil-8-oxo-5-tia-1azabiciklo[4.2.0]okt-2-én-2-karbonsav (cefradin). Fermentációs termék félszintetikus származéka. Tartalom: –
cefradin: legalább 90,0% (vízmentes anyagra),
–
cefalexin: legfeljebb 5,0% (vízmentes anyagra),
–
4',5'-dihidrocefradin: legfeljebb 2,0% (vízmentes anyagra),
–
cefradin, cefalexin és 4',5'-dihidrocefradin százalékos tartalmának összege: 96,0−102,0% (vízmentes anyagra).
SAJÁTSÁGOK Küllem: fehér vagy enyhén sárga, nedvszívó por. Oldékonyság: vízben mérsékelten oldódik; etanolban (96%) és hexánban gyakorlatilag nem oldódik. AZONOSÍTÁS Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24). Összehasonlítás: CRS cefradinnel.
Cefadrinum
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur. 8.0 - 2
Amennyiben a szilárd anyagok spektrumai között eltérés mutatkozik, a vizsgálandó anyag és az összehasonlító anyag 30 mg-ját külön-külön 10 ml R metanolban feloldjuk, az oldatokat 40 °C-on 2 kPa-t meg nem haladó nyomáson bepárologtatjuk, majd a maradékokból új spektrumokat veszünk fel. VIZSGÁLATOK S oldat. 2,50 g anyagot R nátrium-karbonát−oldattal 25,0 ml-re oldunk. Az oldat külleme. Az S oldat opálossága nem lehet erősebb, mint a II. számú összehasonlító szuszpenzióé (2.2.1). Az S oldat abszorbanciája 5 perc állás után, 450 nm-en mérve (2.2.25) legfeljebb 0,60 lehet. pH (2.2.3): 3,5−6,0. 0,100 g anyagot R szén-dioxid-mentes vízzel 10 ml-re oldunk. Fajlagos optikai forgatóképesség (2.2.7): +80,0 és +90,0 között (vízmentes anyagra). 0,250 g anyagot R acetát−tompítóoldattal (pH 4,6) 25,0 ml-re oldunk. Rokon vegyületek. Folyadékkromatográfia (2.2.29). Vizsgálati oldat. 0,300 g vizsgálandó anyagot az A-mozgófázissal 50,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (a). 3,0 mg CRS ciklohexa-1,4-dienilglicint (B-szennyező) az A-mozgófázissal 100,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (b). 3 mg vizsgálandó anyagot és 3 mg CRS cefalexin monohidrátot Amozgófázissal 25 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (c). A vizsgálati oldat 1,0 ml-ét az A-mozgófázissal 100,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (d). 6 mg CRS csúcsazonosításra szánt cefradint (C-,D-, és E-szennyezőt tartalmaz) az A-mozgófázis1,0 ml-ében oldunk. Összehasonlító oldat (e). Egy üvegcse CRS csúcsazonosításra szánt szennyezőkeverék (A- és Gszennyező) tartalmát az A-mozgófázis 1,0 ml-ében oldunk. Oszlop: –
méretei: l = 0,15 m, ∅ = 4,6 mm,
–
állófázis: R kromatográfiás célra szánt oktadecilszililezett szilikagél (5 μm),
−
hőmérséklet: 30 °C.
Mozgófázis: –
A-mozgófázis: R dikálium-hidrogén-foszfát 2,72 g/l töménységű, R hígított foszforsavval pH 3,0-ra beállított oldata;
–
B-mozgófázis: R2 metanol; Idő (perc)
A-mozgófázis (%V/V)
B-mozgófázis (%V/V)
0–2,5
95,5 → 97
0,5 → 3
2,5–11
97 → 75
3 → 25
11–13
75 → 60
25 → 40
13–16
60
40
16–19
60 → 20
40 → 80
19–19,1
20 → 99,5
80 → 0,5
19,1–25
99,5
0,5
Cefadrinum
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur. 8.0 - 3
Áramlási sebesség: 1,0 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel, 220 nm-en. Injektálás: 25 μl. Szennyezők azonosítása: a C-, D- és E-szennyezők csúcsait a CRS csúcsazonosításra szánt cefradinhez mellékelt kromatogram, valamint a d) összehasonlító oldat kromatogramja alapján azonosítjuk. A Bszennyező csúcsát az a) összehasonlító oldat kromatogramja alapján azonosítjuk. Az A- és Gszennyező csúcsát a CRS cefradin szennyezőkeverékhez mellékelt kromatogram és az e) összehasonlító oldat kromatogramja alapján azonosítjuk. Relatív retenciók a cefradinre (retenciós ideje kb. 15 perc) vonatkoztatva: A-szennyező kb. 0,27; Bszennyező kb. 0,32; C-szennyező kb. 0,53; D-szennyező kb. 0,63; E-szennyező kb. 0,80; F-szennyező kb. 0,92; cefalexin kb. 0,95; 4',5'-dihidrocefradin kb. 1,06; G-szennyező kb.1,32. Rendszeralkalmasság: b) összehasonlító oldat: –
csúcsfelbontás: legalább 4,0, a cefalexin és a cefradin között.
Követelmények: −
korrekciós faktorok: a szennyezők mennyiségének számításához a B-szennyező csúcsterületét 3,4el szorozzuk;
–
A-, B-, C-, D-, E-, F- és G-szennyező: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint a c) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének negyedrésze (0,25%);
–
egyéb szennyezők: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint a c) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének negyedrésze (0,25%);
–
szennyezők összesen: csúcsterületük összege nem lehet nagyobb, mint a c) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének kétszerese (2,0%);
–
elhanyagolási határ: a c) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének huszadrésze (0,05%); a cefalexin és a 4',5'-dihidrocefradin csúcsát nem vesszük figyelembe.
N,N-Dimetilanilin (2.4.26, B-módszer): legfeljebb 20 ppm. Víztartalom (2.5.12): legfeljebb 6,0%. Az anyag 0,300 g-ját vizsgáljuk. Szulfáthamu (2.4.14): legfeljebb 0,2%. Az anyag 1,0 g-ját vizsgáljuk. TARTALMI MEGHATÁROZÁS Folyadékkromatográfia (2.2.29). Vizsgálati oldat. 50,0 mg vizsgálandó anyagot R foszfát−tompítóoldattal (pH 5,0) 100,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (a). 50,0 mg CRS cefradint (4',5'-dihidrocefradint tartalmazó cefradin) R foszfát−tompítóoldattal (pH 5,0) 100,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (b). 5,0 mg CRS cefalexin monohidrátott R foszfát−tompítóoldattal (pH 5,0) 100,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (c). Az a) összehasonlító oldat 1 ml-ét R foszfát−tompítóoldattal (pH 5,0) 10 mlre hígítjuk. Ezen oldat 5 ml-ét a b) összehasonlító oldat 5 ml-ével elegyítjük. Oszlop: –
méretei: l = 0,10 m, ∅ = 4,6 mm,
–
állófázis: R kromatográfiás célra szánt oktadecilszililezett szilikagél (5 μm).
Mozgófázis: R metanol − R foszfát−tompítóoldat (pH 5,0) (25+75 V/V).
Cefadrinum
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur. 8.0 - 4
Áramlási sebesség: 1,5 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel, 254 nm-en. Injektálás: 5 μl. Kromatografálási idő: a cefradin retenciós idejének kétszerese. Relatív retenciók a cefradinre (retenciós ideje kb. 3 perc) vonatkoztatva: cefalexin kb. 0,7; 4',5'dihidrocefradin kb. 1,5. Rendszeralkalmasság: c) összehasonlító oldat: –
csúcsfelbontás: legalább 4,0, a cefalexin és a cefradin csúcsai között.
A cefadrin százalékos tartalmát az a) összehasonlító oldat kromatogramjának és a CRS cefradin deklarált tartalmának figyelembe vételével számítjuk ki. A cefalexin százalékos tartalmának kiszámításához a b) összehasonlító oldat kromatogramját és a CRS cefalexin-monohidrát deklarált tartalmát vesszük figyelembe. A 4',5'-dihidrocefradin százalékos tartalmának kiszámításához a b) összehasonlító oldat kromatogramját használjuk, figyelembe véve a meghatározott CRS cefalexin monohidrát-tartalmat, és a 4',5'-dihidrocefradin csúcsterületét 1,6-es korrekciós faktorral szorozzuk. ELTARTÁS Légmentesen záró tartályban, fénytől védve, 2−8 °C-on. SZENNYEZŐK Egyedi határértékhez kötött (specifikált) szennyezők: A, B, C, D, E, F, G.
A. (6R,7R)-7-amino-3-metil-8-oxo-5-tia-1-azabiciklo[4.2.0]okt-2-én-2-karbonsav aminodezacetoxicefalosporánsav, 7-ADCA),
B. (2R)-amino-(ciklohexa-1,4-dién-1-il)ecetsav (D-dihidrofenilglicin, ciklohexa-1,4-diénglicin),
C. (6R,7R)-7-[[(2R)-amino-(ciklohexa-1,4-dién-1-il)acetil]amino]-3-metil-8-oxo-5-tia-1azabiciklo[4.2.0]okt-2-én-2-karbonsav (1. izomer), D. (6R,7R)-7-[[(2R)-amino-(ciklohexa-1,4-dién-1-il)acetil]amino]-3-metil-5,8-dioxo-tia-1azabiciklo[4.2.0]okt-2-én-2-karbonsav (2. izomer),
(7-
Cefadrinum
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur. 8.0 - 5
E. (6R,7R)-7-[[(2R)-amino-(2-hidroxifenil)acetil]amino]-3-metil-5,8-dioxo-tia-1azabiciklo[4.2.0]okt-2-én-2-karbonsav,
F. 3-hidroxi-4-metiltiofén-2(5H)-on,
G. (6R,7R)-7-[(2,2-dimetilpropanoil)amino]-3-metil-8-oxo-5-tia-1-azabiciklo[4.2.0]okt-2-én-2karbonsav (7-ADCA-pivalamid).
Tabletták
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.8.0-1
01/2014:0478
TABLETTÁK Compressi E cikkely követelményeit a nem bevételre szánt tablettákra nem kell feltétlenül alkalmazni. Ezekre a készítményekre esetenként más általános cikkelyek, pl. a „Végbélben alkalmazott (rektális) gyógyszerkészítmények” (1145), a „Hüvelyben alkalmazott (vaginális) gyógyszerkészítmények” (1164) és a “Szájnyálkahártyán alkalmazott gyógyszerkészítmények (1807) cikkelyei adják meg a követelményeket. Jelen cikkely követelményeit a szopogató tablettákra, a belsőleges liofilizátumokra, a belsőleges pasztákra, a belsőleges gumipasztillákra, valamint indokolt és engedélyezett esetekben, az állatgyógyászati felhasználásra szánt tablettákra nem kell alkalmazni.
DEFINÍCIÓ A tabletták egy vagy több hatóanyag egyszeri dózisát tartalmazó, szilárd, bevételre szánt gyógyszerkészítmények, melyeket rendszerint azonos térfogatú szemcsemennyiség préselésével, vagy egyéb megfelelő gyártástechnológiával – extrudálás, sajtolás vagy fagyasztva szárítás (liofilizálás) – állítanak elő. A tablettákat szájüregen át történő beadásra szánják. Többségüket egészben, másokat elrágás után kell lenyelni; vannak olyan tabletták is, amelyeket bevétel előtt vízben kell oldani vagy diszpergálni, bizonyos fajtákat pedig a szájban kell tartani, hogy hatóanyaguk itt szabaduljon fel. A tablettázásra szánt szemcsék egy vagy több hatóanyagot tartalmaznak, segédanyagokkal vagy azok nélkül. A segédanyagok lehetnek: töltő- és kötőanyagok, szétesést elősegítő anyagok, csúsztató és síkosító anyagok, olyan anyagok, amelyek módosítják a készítmény viselkedését az emésztőcsatornában, lehetnek ezenkívül az illetékes hatóság által engedélyezett színezékek, továbbá ízjavítók is. A tabletták rendszerint korong alakú, szilárd készítmények; felszínük lehet sík vagy domború, éleik pedig olykor letompítottak. Felületükön esetenként vonalak, törési bemetszések, szimbólumok vagy egyéb jelzések láthatók. A tablettákon bevonat is lehet. A tabletták tartályainak meg kell felelniük a Gyógyszeres tartályok előállításához használt anyagok (3.1 és alfejezetei) valamint a Gyógyszeres tartályok (3.2 és alfejezetei) című fejezetek követelményeinek, ha ezek előírásai vonatkoztathatók a felhasznált tartályokra. Az orális tabletták több csoportra oszthatók: –
bevonat nélküli tabletták;
–
bevont tabletták;
–
gyomornedv-ellenálló tabletták;
–
módosított hatóanyagleadású tabletták;
–
pezsgőtabletták;
–
oldódó tabletták;
–
diszpergálható tabletták;
–
szájban diszpergálható tabletták;
–rágótabletták –
szájüregben alkalmazott tabletták;
–
szájüregben alkalmazott liofilizátumok.
Tabletták
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.8.0-2
ELŐÁLLÍTÁS A tablettákat rendszerint szemcsék vagy granulált szemcse-aggregátumok azonos térfogataiból préseléssel állítják elő. A gyártási műveletekkel biztosítani kell, hogy a tabletták megfelelő mechanikai szilárdsággal rendelkezzenek ahhoz, hogy kezelésük ill. a velük végzett műveletek során ne morzsolódjanak és ne töredezzenek. Ezek a tulajdonságok a Bevonat nélküli tabletták kopási vesztesége (2.9.7) és a Tabletták törési szilárdsága (2.9.8) vizsgálatokkal igazolhatók. A tabletták oszthatósága: A tablettákon 1 vagy több törővonal/törőbemetszés található, mely(ek) segítségével a tabletták részekre oszthatók, akár azért, hogy a gyógyszer bevételét megkönnyítsük, vagy azért, hogy a gyógyszer adagolását biztosítsuk. Az utóbbi esetben az oszthatóságot az illetékes hatóság írja elő és engedélyezi. Annak érdekében, hogy a beteg az előírt adagot kapja, a termékfejlesztés során az osztott részek tömegegységességének meghatározásával értékelni kell a törővonalak/törőbemetszések megfelelőségét. Minden engedélyezett adagot a következők szerint kell vizsgálni. 30 darab véletlenszerűen kiválasztott tablettát a törővonal/törőbemetszés mentén kézzel eltörünk, és mindegyik tablettából egy osztott részt veszünk, a többit elvetjük. A 30 tablettadarab tömegét egyenként lemérjük, majd kiszámítjuk az átlagtömeget. A tabletta megfelel a követelményeknek, ha az egyes tablettadarabok közül legfeljebb egy darab tömege esik az átlagtömeg 85–115%-án kívül. Ha több, mint egy tablettadarab tömege esik kívül a megadott határokon, vagy ha egy tablettadarab tömege kívül esik az átlagtömeg 75–125%-án, a tabletta nem felel meg a követelményeknek. A tabletták gyártása, csomagolása, tárolása és forgalmazása folyamán megfelelő módon biztosítani kell a mikrobiológiai tisztaságot; erre nézve Nem steril gyógyszerkészítmények és gyógyszeranyagok mikrobiológiai tisztasága (5.1.4) fejezetben találunk ajánlásokat.
VIZSGÁLATOK Az adagolási egységek egységessége (2.9.40). A tablettáknak meg kell felelniük a vizsgálatban előírtaknak, illetve indokolt és engedélyezett esetekben a hatóanyagtartalom egységessége és/vagy a tömeg egységessége vizsgálatok alább leírt követelményeinek. A gyógyszerkészítményekben jelenlevő növényi drogokra és a növényi drogkészíményekre ezen bekezdés rendelkezései nem vonatkoznak. A hatóanyagtartalom egységessége (2.9.6). Indokolt és engedélyezett esetek kivételével a 2 mg-nál vagy az össztömeg 2 %-ánál kevesebb hatóanyagot tartalmazó tablettáknak meg kell felelniük az A vizsgálatában előírt követelményeknek. Amennyiben a készítmény többféle hatóanyagot tartalmaz, a követelmény csak azokra a hatóanyagokra vonatkozik, amelyek megfelelnek a fent említett feltételeknek. Indokolt és engedélyezett esetek kivételével a bevont tablettáknak − a filmtablettákat kivéve − hatóanyagtartalmuktól függetlenül meg kell felelniük az A vizsgálatában előírt követelményeknek. A tömeg egységessége (2.9.5). A bevonat nélküli tablettáknak, valamint - indokolt és engedélyezett esetek kivételével - a filmbevonatú tablettáknak meg kell felelniük a vizsgálat követelményeinek. Amennyiben a hatóság a hatóanyagtartalom egységességének vizsgálatát mindegyik hatóanyagra előírja, ill. indokolt esetekben azt engedélyezi, a tömeg egységességét nem kell vizsgálni. Kioldódás. A megfelelő hatóanyagleadás bizonyítása alkalmas vizsgálattal történhet (ilyen pl. a Szilárd gyógyszerformák hatóanyagának kioldódási vizsgálata (2.9.3.) fejezetben alatt leírt valamelyik vizsgálat). Amennyiben kioldódási vizsgálatot írnak elő, a szétesésvizsgálat elhagyható.
Tabletták
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.8.0-3
Bevonat nélküli tabletták DEFINÍCIÓ A bevonat nélküli tabletták közé soroljuk a szemcsék egyszeri préselésével előállított, ún. egyrétegű tablettákat és a különböző összetételű szemcsék egymást követő préselésével nyert, koncentrikusan vagy párhuzamosan elhelyezkedő rétegekből álló, ún. többrétegű tablettákat. A felhasznált segédanyagok alkalmazásának általában nem az a célja, hogy módosítsák az emésztőnedvekben történő hatóanyagleadást. A bevonat nélküli tabletták megfelelnek a tabletták általános definíciójának. Nagyító alatt az egyrétegű tabletták törési felülete viszonylag egyneműnek látszik, a többrétegű tabletták réteges szerkezetet mutatnak, de semmi nem utalhat bevonat jelenlétére.
VIZSGÁLATOK Szétesés (2.9.1). A bevonat nélküli tablettáknak meg kell felelniük vizsgálat követelményeinek. Vizsgálófolyadékként R vizet használunk. Mindegyik csőbe egy-egy korongot helyezünk. Indokolt és engedélyezett esetek kivételével a készüléket 15 percig működtetjük, majd megvizsgáljuk a tabletták állapotát. Ha a tabletták azért nem felelnek meg, mert a korongokhoz tapadtak, az eredmények érvénytelenek. A vizsgálatot további hat tablettával, de korongok nélkül megismételjük.
Bevont tabletták DEFINÍCIÓ A bevont tabletták különböző anyagok keverékének egy vagy több rétegével ellátott tabletták. A bevonat alkotórészei lehetnek pl. természetes vagy mesterséges gyanták, mézgák, zselatin, inaktív és oldhatatlan töltőanyagok, cukrok, lágyítók, többértékű alkoholok, viaszok, az illetékes hatóság által engedélyezett színezékek, esetenként ízjavító anyagok és hatóanyagok. A bevonásra használt anyagokat rendszerint oldat vagy szuszpenzió formájában alkalmazzák és gondoskodnak a vivőanyag elpárologtatásáról. A nagyon vékony polimerbevonattal ellátott tablettákat filmtablettáknak nevezzük. A bevont tabletták felülete sima, gyakorta színes, esetenként fénylő; törési felületükön - nagyító alatt vizsgálva - megfigyelhető a mag, amelyet egy vagy több, egymástól eltérő szerkezetű, összefüggő réteg borít.
ELŐÁLLÍTÁS Indokolt esetekben a bevont tabletták tömegének egységessége vagy hatóanyagtartalmának egységessége − a filmtabletták kivételével − a tablettamagok ellenőrzésével is igazolható.
VIZSGÁLATOK Szétesés (2.9.1). A bevont tablettáknak - a filmtabletták kivételével - meg kell felelniük a vizsgálat követelményeinek. Vizsgálófolyadékként R vizet használunk. Mindegyik csőbe egy-egy korongot helyezünk. Indokolt és engedélyezett esetek kivételével a készüléket 60 percig működtetjük, majd
Tabletták
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.8.0-4
megvizsgáljuk a tabletták állapotát. Ha nem esett szét mindegyik tabletta, a vizsgálatot - R víz helyett 0,1 M sósavat alkalmazva - további hat tablettával megismételjük. Ha egy vagy két tabletta nem felelt meg a vizsgálat követelményeinek a vizsgálatot megismételjük újabb 12 tablettával. A tabletták abban az esetben felelnek meg a vizsgálat követelményeinek, ha a vizsgált 18 db tablettából legalább 16 db szétesik. A filmtablettákra a bevonat nélküli tablettákra előírt szétesésvizsgálatot kell alkalmazni, azzal az eltéréssel, hogy indokolt és engedélyezett esetek kivételével a készüléket 30 percig működtetjük. Ha a bevont tabletták vagy a filmtabletták azért nem felelnek meg, mert a korongokhoz tapadtak, a vizsgálat érvénytelen. A vizsgálatot további hat tablettával, de korongok nélkül megismételjük.
Gyomornedv-ellenálló tabletták DEFINÍCIÓ A gyomornedv-ellenálló tabletták késleltetett hatóanyagleadású tabletták, amelyek a gyomornedvvel szemben ellenállóak, és hatóanyagtartalmuk csak a bélnedvben szabadul fel. A tablettákat rendszerint gyomornedv-ellenálló bevonattal ellátott granulátumokból, ill. szemcsékből állítják elő, bizonyos esetekben azonban a tablettákat látják el gyomornedv-ellenálló bevonattal (bélben oldódó tabletták). A gyomornedv-ellenálló bevonatú tabletták megfelelnek a bevont tablettákra megadott definíciónak.
ELŐÁLLÍTÁS A gyomornedv-ellenálló bevonatú granulátumokból vagy szemcsékből előállított tabletták megfelelő hatóanyagleadását alkalmas vizsgálattal bizonyítani kell.
VIZSGÁLATOK Szétesés (2.9.1). A gyomornedv-ellenálló bevonatú tabletták szétesésének vizsgálatát, a következő módosítással vizsgáljuk. Vizsgálófolyadékként 0,1 M sósavat használunk és a készüléket 2 órán át, ill. esetenként a hatóság által engedélyezett ideig működtetjük, mégpedig korongok nélkül. Ezután megvizsgáljuk a tabletták állapotát. A savas közeggel szemben mutatott ellenállás időtartama a vizsgálandó tabletták összetételétől függ. Ez rendszerint 2 – 3 óra, de az engedélyezett eltéréseket figyelembe véve sem lehet 1 óránál rövidebb. Ezen időtartamon belül egy tablettán sem mutatkozhatnak szétesés vagy a hatóanyag kiáramlását lehetővé tevő repedés jelei. (A bevonat esetleges töredékeitől eltekintünk.) Ezután a savat R foszfát–tompítóoldattal (pH 6,8) helyettesítjük és mindegyik csőbe egyegy korongot helyezünk. A készüléket 60 percig működtetjük, majd megvizsgáljuk a tabletták állapotát. Ha a tabletták azért nem felelnek meg, mert a koronghoz tapadtak, akkor a vizsgálat érvénytelen. A vizsgálatot korongok nélkül, további hat tablettával meg kell ismételni. Kioldódás. A gyomornedv-ellenálló bevonattal ellátott granulátumokból vagy szemcsékből előállított tabletták hatóanyagleadását alkalmas vizsgálattal pl. Szilárd gyógyszerformák hatóanyagának kioldódási vizsgálata (2.9.3) című fejezetben leírt vizsgálatok egyikével kell bizonyítani.
Módosított hatóanyagleadású tabletták DEFINÍCIÓ
Tabletták
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.8.0-5
A módosított hatóanyagleadású tabletták bevont vagy bevonat nélküli tabletták. A hatóanyagleadás sebességének, helyének vagy időtartamának módosítása céljából a tabletták speciális segédanyagok hozzáadásával vagy speciális eljárással, illetve ezek együttes alkalmazásával készülnek. A nyújtott, a késleltetett és a szakaszos hatóanyagleadású tablettákat is a módosított hatóanyagleadású tabletták közé soroljuk.
ELŐÁLLÍTÁS A megfelelő hatóanyagleadást alkalmas vizsgálattal kell bizonyítani.
Pezsgőtabletták DEFINÍCIÓ A pezsgőtabletták bevonat nélküli tabletták; általában savtermészetű anyagokat és karbonátokat vagy hidrogén-karbonátokat tartalmaznak, amelyek víz jelenlétében gyorsan, szén-dioxid fejlődése közben reagálnak. A pezsgőtablettákat bevétel előtt vízben kell oldani vagy diszpergálni.
VIZSGÁLATOK Szétesés. Egy tablettát 200 ml 15 – 25 °C-os R vizet tartalmazó főzőpohárba ejtünk; élénk buborékképződés tapasztalható. Mire a tabletta vagy annak darabkái körül megszűnik a gázfejlődés, a tablettának oldódás vagy diszpergálódás közben, nagyobb szemcsék visszamaradása nélkül szét kell esnie. A vizsgálatot további öt tablettával megismételjük. Indokolt és engedélyezett esetek kivételével a tabletta akkor felel meg a vizsgálat követelményeinek, ha az előírás szerint eljárva mind a hat tabletta 5 percen belül szétesik.
Oldódó tabletták DEFINÍCIÓ Az oldódó tabletták bevonat nélküli tabletták vagy filmtabletták lehetnek, amelyeket bevétel előtt vízben kell feloldani. Oldatuk a tablettagyártás során használt adalékanyagoktól esetleg kissé opálos lehet.
VIZSGÁLATOK Szétesés (2.9.1). Az oldódó tablettáknak 3 percen belül szét kell esniük. A vizsgálat során, vizsgálófolyadékként 15 – 25 °C-os R vizet használunk.
Diszpergálható tabletták DEFINÍCIÓ
Tabletták
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.8.0-6
A diszpergálható tabletták bevonat nélküli tabletták vagy filmtabletták lehetnek, amelyeket bevétel előtt vízben diszpergálni kell; ennek során homogén diszperziónak kell képződnie.
VIZSGÁLATOK Szétesés (2.9.1). Az diszperziós tablettáknak 3 percen belül szét kell esniük. A vizsgálat során, vizsgálófolyadékként 15 – 25 °C-os R vizet használunk. Diszperzitásfok. Két tablettát 100 ml R vízben teljes szétesésig keverünk. Egyenletes szuszpenziónak kell keletkeznie, amely egy 710 μm névleges fonalközű szitán maradéktalanul átfolyik.
Szájban diszpergálható tabletták DEFINÍCIÓ A szájban diszpergálható tabletták a szájba helyezendő, bevonat nélküli tabletták, melyek a szájban, lenyelés előtt gyorsan diszpergálódnak.
VIZSGÁLATOK Szétesés (2.9.1). A szájban diszpergálható tablettáknaknak, 3 percen belül szét kell esniük. A vizsgálat során, vizsgálófolyadékként R vizet használunk.
Rágótabletták DEFINÍCIÓ A rágótablettákat lenyelés előtt szét kell rágni. ELŐÁLLÍTÁS A rágótablettákat úgy állítják elő, hogy azok a rágás során könnyen széttöredezzenek.
Szájüregben alkalmazott tabletták DEFINÍCIÓ A szájüregben használt tabletták általában bevonat nélküliek. Megfelelő formulálással biztosítani kell, hogy a hatóanyag(ok) lassan szabaduljanak fel és lokálisan fejtsék ki hatásukat, illetve, hogy a hatóanyag(ok) leadása és felszívódása a száj meghatározott részében történjék. Meg kell felelniük a Szájnyálkahártyán alkalmazott gyógyszerkészítmények (1807) című cikkelyben előírt követelményeknek.
Tabletták
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.8.0-7
Szájüregben alkalmazott liofilizátumok DEFINÍCIÓ A szájüregben alkalmazott liofilizátumok olyan készítmények, melyeket vagy szájüregbe téve, vagy vízben diszpergálva (illetve oldva), alkalmazunk.
ELŐÁLLÍTÁS A szájüregben alkalmazott liofilizátumokat fagyasztva szárítással (liofilizálással) állítják elő, beleértve a rendszerint vizes, folyékony vagy félszilárd készítmény egyszeres adagokra osztását, fagyasztását, szublimálását és szárítását.
VIZSGÁLATOK Szétesés. Egy darab szájüregben alkalmazott liofilizátumot 200 ml 15–25 C-os R vizet tartalmazó főzőpohárba teszünk. A készítmény 3 percen belül szétesik. A vizsgálatot 5 további szájüregben alkalmazott liofilizátummal elvégezzük. A készítmény akkor felel meg a vizsgálatoknak, ha mind a 6 készítmény szétesett. Víztartalom (2.5.12). A szájüregben alkalmazott liofilizátum megfelel a vizsgálatnak; a határértékeket az illetékes hatóság hagyja jóvá.
Corpora ad usum pharmaceuticum
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur 8.0 - 1
04/2013:2034 javított 8.0
CORPORA AD USUM PHARMACEUTICUM Gyógyszeranyagok
DEFINÍCIÓ Gyógyszeranyagnak nevezünk minden olyan szerves és szervetlen anyagot, amelyet ember- vagy állatgyógyászati gyógyszerek előállításához hatóanyagként vagy segédanyagként felhasználnak. Ezen anyagok nyerhetők természetes forrásokból, előállíthatók nyersanyagokból történő kivonással, továbbá fermentációval vagy szintézissel. Jelen cikkely előírásai nem vonatkoznak a növényi drogokra, homeopátiás készítmények előállítására szánt növényi drogokra, a növényi drogkészítményekre, a kivonatokra és a homeopátiás készítmények előállítására szánt őstinktúrákra; ezekre a következő általános cikkelyek előírásai vonatkoznak: Növényi drogok (1433), Homeopátiás készítmények előállítására szánt növényi drogok (2045), Növényi drogkészítmények (1434), Kivonatok (0765), Homeopátiás készítmények előállítására szánt őstinktúrák (2029). A cikkely előírásai nem vonatkoznak a homeopátiás készítmények előállítására szánt nyersanyagokra sem, kivéve azon anyagokat, amelyeknek egyedi cikkelyei megtalálhatók a Gyógyszerkönyv nem-homeopátiás részében. Ha valamely – egyes betegek különleges szükségletei miatt készített − gyógyszerhez olyan gyógyszeranyagot használnak, amelynek nincs egyedi cikkelye a Gyógyszerkönyvben, akkor azt, hogy az anyagnak meg kell-e felelnie jelen általános cikkely követelményeinek, kockázatelemzés alapján kell eldönteni, melynek során a beszerezhető anyag minőségét és felhasználásának célját is figyelembe kell venni. Amikor a gyógyszerek előállítása során, emberi vagy állati eredetű gyógyszeranyagot használnak fel, figyelembe kell venni az 5.1.7 Vírusbiztonság c. fejezet követelményeit. A gyógyszeranyagok felhasználhatók önmagukban, vagy gyógyszerformulálás kiindulási anyagaiként is gyógyszerkészítmények előállítására. Bizonyos gyógyszeranyagok – a formulálástól függően – hatóanyagként és segédanyagként is használhatók. A szilárd gyógyszeranyagok különböző eljárásokkal, pl. tömörítéssel, bevonással, granulálással, adott finomságúra porítással, ill. egyéb feldolgozási műveletekkel előkezelhetők. A cikkelyek előírásai csak akkor alkalmazhatók segédanyag hozzáadásával előkezelt anyagokra, ha az egyedi cikkely Definíció részében utalás található az ilyen előkezelésre. Különleges minőségű gyógyszeranyagok. Ha az egyedi cikkely nem rendelkezik másként, vagy nem tartalmaz valamilyen megszorítást, egy adott gyógyszeranyag mind ember- mind állatgyógyászati célra alkalmazható, és minősége megfelelő kell, hogy legyen minden olyan gyógyszerforma készítéséhez, amelyben az adott anyag felhasználható. Polimorfia. Az egyedi cikkelyek általában nem írnak elő meghatározott kristályformát vagy amorf módosulatot kivéve, ha a módosulat befolyásolja a biohasznosulást. Ha nincs más rendelkezés, a gyógyszeranyagok minden módosulatának meg kell felelnie a cikkely követelményeinek. ELŐÁLLÍTÁS A gyógyszeranyagokat olyan eljárásokkal kell előállítani, amelyeket az egyenletes minőség és az egyedi cikkelyeknek, ill. a jóváhagyott minőségi előírások követelményeinek való megfelelés biztosítására dolgoztak ki.
Corpora ad usum pharmaceuticum
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur 8.0 - 2
A gyógyszerhatóanyagok gyártása a GMP (helyes gyógyszergyártási gyakorlat) előírásai szerint történjen. A gyógyszeranyagok szennyezőinek ellenőrzésére alkalmazni kell az 5.10. általános fejezet rendelkezéseit. Függetlenül attól, hogy az egyedi cikkely tartalmaz-e megállapítást arra vonatkozóan, hogy a gyógyszeranyag −
rekombináns fehérje vagy egyéb olyan anyag, amelyet genetikai módosításon alapuló eljárással direkt géntermékként állították elő, meg kell felelnie a Rekombináns DNS technológiával előállított termékek (0784) című általános cikkely követelményeinek is, ha a nevezett általános cikkely vonatkoztatható rá;
−
fertőző spongiform encephalopathiára természetes körülmények között is fogékony állatfajokból származik, meg kell felelnie Az állati eredetű fertőző szivacsos agyvelőbetegségek (spongiform encephalopathia) átvivő ágenseivel veszélyeztetett termékek (1483) című általános cikkely követelményeinek is, ha a nevezett általános cikkely vonatkoztatható rá;
−
fermentációs eljárásból származik – tekintet nélkül arra, hogy a felhasznált mikroorganizmusok módosítása hagyományos eljárással vagy rekombináns DNS (rDNS) technológiával történt – meg kell felelnie a Fermentációs termékek (1468) című általános cikkely követelményeinek is, ha a nevezett általános cikkely vonatkoztatható rá.
Amennyiben az előállítás folyamán oldószereket alkalmaznak, azoknak megfelelő minőségűeknek kell lenniük. A felhasznált oldószerek toxicitására és maradványuk szintjére is figyelmet kell fordítani (5.4). Az előállítás során felhasznált víz minőségének megfelelőnek kell lennie. Amennyiben az előállítás vagy az előkezelés célja meghatározott módosulatú vagy minőségi fokozatú anyag nyerése, az anyag ezen módosulatának vagy minőségi fokozatának is meg kell felelnie a cikkely követelményeinek. Az anyag alkalmazhatóságát és ezáltal a belőle készült gyógyszerformák tulajdonságait befolyásoló sajátságok ellenőrzésére előírhatók bizonyos vizsgálatok. Porított anyagok esetében az előkezelés célja a kívánt porfinomság (2.9.35) elérése lehet. Tömörített anyagok esetében az előkezelés célja a szemcseméret növelése, ill. meghatározott formájú részecskék és/vagy nagyobb tömörítetlen sűrűségű anyag nyerése. A bevont hatóanyagokat úgy nyerik, hogy a hatóanyag részecskéit megfelelő segédanyaggal/ segédanyagokkal vonják be. A granulált hatóanyagok meghatározott méretű és/vagy formájú részecskékből állnak, melyeket a hatóanyagból közvetlen, vagy megfelelő segédanyaggal (segédanyagokkal) végzett granulálással nyernek. Amennyiben az anyagok előkezeléséhez segédanyagokat alkalmaznak, e segédanyagoknak meg kell felelniük a vonatkozó cikkely követelményeinek, illetve – ilyen cikkely hiányában – a jóváhagyott előírás követelményeinek. Amennyiben a hatóanyagok feldolgozásához – például annak érdekében, hogy bevont vagy granulált hatóanyagokat nyerjenek – segédanyagokat használnak fel, a feldolgozást a helyes gyártási gyakorlat (GMP) követelményeinek megfelelő körülmények között kell végezni, és a feldolgozáshoz felhasznált anyagokat az adott gyógyszer-előállítás köztitermékeinek kell tekinteni. SAJÁTSÁGOK A Sajátságok címszó alatt közölt adatokat (pl. oldékonyság, bomlási hőmérséklet) nem kell szigorúan értelmezni, ezek nem követelmények, hanem csak tájékoztató jellegű adatok.
Corpora ad usum pharmaceuticum
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur 8.0 - 3
A polimorfiára való hajlam adott esetben a Sajátságok címszó alatt jelenik meg, hogy ilymódon hívja fel azon felhasználók figyelmét, akiknek ezt a sajátságot adott készítmény formulálása során esetleg szem előtt kell tartani. AZONOSÍTÁS Ha valamely egyedi cikkelyben az Azonosítás címszó alatt Első azonosítás és Második azonosítás is található, az Első azonosításhoz tartozó vizsgálat(ok) minden körülmények között alkalmazható(k). A Második azonosítást képező vizsgálat(ok) a gyógyszertárakban alkalmazható(k) azonosításra, ha az anyag, illetve készítmény egyértelműen olyan gyártási tételből származik, amelyről bizonylat igazolja, hogy megfelel a cikkely összes többi követelményének. Egyes cikkelyek az azonosítási vizsgálatok két vagy több – egyenértékű és egymástól függetlenül alkalmazható – kombinációját írják elő az első azonosítás céljára. Ezen kombinációk közül egy vagy több rendszerint utalást tartalmaz a cikkely "Vizsgálat" című részében található valamelyik vizsgálatra. Ez egyszerűsítheti az azonosítást és az előírt vizsgálatokat végző analitikus munkáját. Például az azonosítási vizsgálatok egyik kombinációja az "Enantiomer tisztaság" vizsgálatra utal, míg a másik a "Fajlagos optikai forgatóképesség" vizsgálatra. A két vizsgálat célja ugyanaz, nevezetesen a megfelelő enantiomer jelenlétének bizonyítása. VIZSGÁLATOK Polimorfia (5.9). Ha egy anyag felhasználása gyógyszerkészítményekben az anyag valamelyik kristályos vagy amorf módosulatának tulajdonságai miatt korlátozott, a megfelelő kristályformát, illetve amorf módosulatot azonosítani kell, a kristálytani tulajdonságokat megfelelő módon ellenőrizni kell, és az azonosságot a feliraton fel kell tüntetni. Rokon vegyületek. Előírt, vagy indokolt és engedélyezett esetek kivételével, a hatóanyagokban lévő szerves szennyezőket a 2034.-1. táblázat alapján, a kémiai szintézissel előállított peptideket pedig a 2034.-2. táblázat alapján jelenteni, lehetőleg azonosítani és minősíteni kell. 2034.-1. táblázat – A hatóanyagban található szerves szennyezők jelentése, azonosítása és minősítése Használat
Legnagyobb napi adag
Jelentési határérték
Azonosítási határérték
Minősítési határérték
Humán, vagy humán és állatgyógyászati célra
≤ 2 g/nap
> 0,05%
>0,10% vagy a napi bevitel > 1,0 mg (amelyik kevesebb)
> 0,15% vagy a napi bevitel > 1,0 mg (amelyik kevesebb)
Humán, vagy humán és állatgyógyászati célra
> 2 g/nap
> 0,03%
> 0,05%
> 0,05%
Kizárólag állatgyógyászati célra
–
> 0,10%
> 0,20%
>0,50%
2034.-2. táblázat – A kémiai szintézissel előállított peptidekben található szerves szennyezők jelentése, azonosítása és minősítése Jelentési határérték
Azonosítási határérték
Minősítési határérték
> 0,1%
> 0,5%
>1,0%
Az erős hatású, toxikus, vagy nem várt farmakológiai hatásokkal rendelkező szennyezők esetén speciális határértékek alkalmazhatók.
Corpora ad usum pharmaceuticum
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur 8.0 - 4
Amennyiben az egyedi cikkely nem tartalmaz megfelelő módszert egy új szennyező ellenőrzésére, megfelelő ellenőrző vizsgálatot kell kifejleszteni, és ezt fel kell venni az anyagra vonatkozó követelmények közé. A fenti követelményeket biológiai és biotechnológiai termékekre, oligonukleotidokra, radioaktív gyógyszerkészítményekre, fermentációs termékekre és ezekből származó félszintetikus termékekre, továbbá állati vagy növényi eredetű nyers termékekre, valamint gyógynövénytermékekre nem kell alkalmazni. Emberi felhasználásra kerülő gyógyszerre vonatkozó új beadvány hatóanyagaira az Európai Gyógyszerügynökség honlapján közzétett, a genotoxikus szennyezők határértékeire vonatkozó útmutatás, és a kapcsolódó Kérdések és válaszok elnevezésű dokumentum előírásait, vagy nem Uniós tagállamok esetén hasonló értékelési alapelveket kell alkalmazni. Oldószermaradványok. Az oldószermaradványok határértékét az 5.4. általános fejezetben megadott elvek szerint, és a 2.4.24. általános fejezetben leírt módszer vagy egyéb megfelelő módszerek alkalmazásával kell megállapítani. Amennyiben az oldószermaradványt mennyiségileg meghatározzuk, „Szárítási veszteség” vizsgálatot viszont nem végzünk, a hatóanyagtartalom, a fajlagos abszorpciós koefficiens és a fajlagos optikai forgatóképesség kiszámításánál az oldószermaradvány-tartalmat kell figyelembe venni. Mikrobiológiai tisztaság. Az egyedi cikkelyek – amennyiben szükséges – elfogadási követelményeket adnak meg a mikrobiológiai tisztaságra vonatkozóan. A Nem steril gyógyszerkészítmények és gyógyszeranyagok mikrobiológiai tisztasága (5.1.4) című általános fejezet 5.1.4-2. táblázata (Nem steril gyógyszeranyagok mikrobiológiai tisztaságának elfogadási követelményei) általánosan ajánlásokat ad azon anyagok mikrobiológiai tisztaságára vonatkozóan, amelyek esetében előfordulhat mikrobiológiai szennyeződés. A gyógyszeranyag felhasználásától és természetétől függően különböző elfogadási követelmények lehetnek indokoltak. Sterilitás (2.6.1). A gyógyszeranyag, amennyiben „steril” jelzéssel hozzák forgalomba, vagy steril gyógyszerformák további megfelelő sterilezési eljárás nélküli előállítására szánják, feleljen meg a sterilitási vizsgálat követelményeinek. Bakteriális endotoxinok (2.6.14). A gyógyszeranyag, amennyiben „bakteriális endotoxinoktól mentes” jelzéssel hozzák forgalomba, feleljen meg a bakteriális endotoxinok vizsgálat követelményeinek. A határértéket és a vizsgálati módszert (ha az nem az A gél-koagulációs módszer) az egyedi cikkely írja elő. A határértéket az Útmutató a bakteriális endotoxin vizsgálat alkalmazásához (5.1.10) fejezet ajánlásainak megfelelően kell kiszámítani kivéve, ha a gyártási tételek eredményei alapján alacsonyabb határérték indokolt, vagy az illetékes hatóság ír elő alacsonyabb határértéket. Ha bakteriális endotoxinok vizsgálatát írják elő, pirogénvizsgálatot nem kell végezni. Pirogének (2.6.8). Amennyiben a pirogénvizsgálat indokoltabb, mint a bakteriális endotoxin vizsgálat, és ha a gyógyszeranyagot „pirogénmentes” jelzéssel hozzák forgalomba, akkor meg kell felelnie a pirogénvizsgálat követelményeinek. A határértéket és a vizsgálati módszert az egyedi cikkely írja elő, vagy az illetékes hatóság hagyja jóvá. A bakteriális endotoxin vizsgálat és a pirogénvizsgálat megfelelő validálása alapján a bakteriális endotoxin vizsgálat helyettesítheti a pirogénvizsgálatot. Egyéb tulajdonságok. Egyes gyártási eljárásokhoz vagy gyógyszerformákhoz az anyagok egyéb tulajdonságainak (pl. fizikai jellemzők, az anyag felhasználását befolyásoló sajátságok) ellenőrzésére is szükség lehet. Parenterális vagy egyéb gyógyszerformák készítéséhez különleges minőségi fokozatú (pl. steril, endotoxinmentes, pirogénmentes) anyagokat állítanak elő; a megfelelő követelmények ilyen esetekben az egyedi cikkelyben találhatók. TARTALMI MEGHATÁROZÁS
Corpora ad usum pharmaceuticum
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur 8.0 - 5
A gyógyszeranyagok hatóanyagtartalmát – indokolt és engedélyezett esetek kivételével – meg kell határozni. E célra megfelelő módszereket kell választani. FELIRAT A feliratozás általában nemzetközi és nemzeti szabályozás tárgya, és nemzetközi megállapodásoktól is függ. Ezért a cikkelyekben a Felirat címszó alatt felsorolt közlések nem terjednek ki mindenre, sőt gyógyszerkönyvi szempontból csak azok a közlések kötelező erejűek, amelyek a cikkely követelményeinek való megfelelés vagy meg nem felelés igazolásához szükségesek. A Felirat többi közlését ajánlásnak kell tekinteni. Amennyiben a gyógyszerkönyvi cikkely tartalmaz Felirat címszót, ennek közléseit fel lehet tüntetni a tartályon, a csomagoláson vagy a kísérőiraton, illetve a terméket kísérő analízisbizonylaton, az illetékes hatóság döntése szerint. A feliraton adott esetben szerepel, hogy az anyag –
speciális célra használható,
–
jól meghatározott kristályformával rendelkezik,
–
meghatározott porfinomságú,
–
tömörített,
–
bevont,
–
granulált,
–
steril,
–
bakteriális endotoxinoktól mentes,
–
pirogénmentes, csúsztató anyagokat tartalmaz.
Adott esetben a feliraton fel kell tüntetni: –
a hidratáció mértékét, minden segédanyag nevét és koncentrációját.
Cysteini hydrochloridum monohydricum
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur. 8.0 - 1
01/2014:0895
CYSTEINI HYDROCHLORIDUM MONOHYDRICUM Cisztein-hidroklorid-monohidrát
, HCl, H2O
C3H8ClNO2S.H2O [7048-04-6]
Mr 175,6
DEFINÍCIÓ [(2R)-2-amino-3-szulfanilpropánsav]. Fermentációs termék, fehérje-extraktum, vagy hidrolizátum. Tartalom: 98,5–101,0% (szárított anyagra). SAJÁTSÁGOK Küllem: Fehér vagy csaknem fehér, kristályos por vagy színtelen kristályok. Oldékonyság: Vízben bőségesen oldódik; etanolban (96%) kevéssé oldódik. AZONOSÍTÁS Első azonosítás: A, B, E. Második azonosítás: A, C, D, E. A. Az anyag feleljen meg a „Fajlagos optikai forgatóképesség” pontban (lásd Vizsgálatok) előírt követelménynek. B. Infravörös abszorpciós spektrofotometriás vizsgálatot végzünk (2.2.24). Összehasonlítás: CRS cisztein-hidroklorid-monohidráttal. C. Vékonyréteg-kromatográfia (2.2.27). Vizsgálati oldat. 20 mg vizsgálandó anyagot 10 ml R vízben oldunk. Az oldathoz 10 ml R Netilmaleimid etanollal (96%) készült 40 g/l töménységű oldatát elegyítjük és 5 percig állni hagyjuk. Az oldat 2 ml-ét R vízzel 10 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat. 20 mg CRS cisztein-hidroklorid-monohidrátot 10 ml R vízben oldunk. Az oldathoz 10 ml R N-etilmaleimid etanollal (96%) készült 40 g/l töménységű oldatát elegyítjük és 5 percig állni hagyjuk. Az oldat 2 ml-ét R vízzel 10 ml-re hígítjuk. Lemez: R VRK szilikagél lemez. Kifejlesztőszer: R tömény ecetsav – R víz – R butanol (20+20+60 V/V). Felvitel: 5 µl.
Cysteini hydrochloridum monohydricum
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur. 8.0 - 2
Kifejlesztés: a lemezmagasság kétharmadáig. Szárítás: 80 °C-on 30 percig melegítjük. Előhívás: a lemezt, R ninhidrin-oldattal bepermetezzük, majd 105 °C-on 15 percen át melegítjük. Értékelés: a vizsgálati oldat kromatogramjának főfoltja – helyét, színét és méretét tekintve – egyezzék meg az összehasonlító oldat kromatogramjának főfoltjával. D. Kb. 5 mg anyagot 1 ml R hígított nátrium-hidroxid−oldatban oldunk. Az oldathoz R nitroprusszidnátrium 30 g/l-es oldatának 1 ml-ét elegyítve intenzív ibolya színeződés keletkezik, amely barnásvörösre, majd narancsszínűre változik. 1 ml R tömény sósav hozzáadására az oldat zöld színű lesz. E. Kb. 50 mg anyagot 5 ml R vízben oldunk. Az oldatot vízfürdőben kb. 60 °C-ra felmelegítjük, majd óvatosan, cseppenként 5 ml R tömény hidrogén-peroxid-oldatot adunk hozzá. A mintát 1 órán keresztül a forrrásig melegített vízfürdőben tartjuk Szobahőmérsékletre hűtés után a mintát 10 ml R-vízben újraoldjuk.. Az oldat 2 ml-ével a kloridion a) pont szerinti azonossági reakcióját elvégezve (2.3.1) az előírt változás észlelhető. VIZSGÁLATOK S oldat. 2,5 g anyagot R desztillált vízzel 50 ml-re oldunk. Az oldat külleme. Az oldat tiszta legyen (2.2.1). Színe nem lehet erősebb, mint a BS6 szín– mértékoldaté (2.2.2, II. módszer). Az S oldat 10 ml-ét R vízzel 20 ml-re hígítjuk Fajlagos optikai forgatóképesség (2.2.7): +5,5 és +7,0 között (szárított anyagra). A vizsgálathoz 2,00 g anyagot R1 sósavval 25,0 ml-re oldunk. Ninhidrin-pozitív vegyületek. Aminosav analízis (2.2.56, I. módszer). A vizsgálati oldat és az összehasonlító oldatok koncentrációját a méréshez használt készülék érzékenységéhez igazíthatóak. Minden oldat koncentrációját úgy módosítjuk, hogy a 2.2.46 általános fejezetben leírt rendszeralkalmassági követelmények teljesüljenek, az alább leírtaknak megfelelően a koncentrációarányokat megtartva. A-oldat: R1 hígított sósav, illetve az alkalmazott készülékhez megfelelő, mintakészítéshez használt tompítóoldat. Vizsgálati oldat. 30,0 mg vizsgálandó anyagot az A-oldattal 50,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (a). 1,0 ml vizsgálati oldatot A-oldattal 100,0 ml-re hígítunk. Ezen oldat 2,0 mlét az A-oldattal 10,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (b). 30,0 mg R L-cisztint (A-szenneyező) az A-oldattal 100,0 ml-re oldunk. Ezen oldat 1,0 ml-ét az A-oldattal 250,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (c). 30 mg R prolint (B-szennyező) az A-oldattal 100,0 ml-re oldunk. Ezen oldat 1,0 ml-ét az A-oldattal 250,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (d). 6,0 ml R ammónium–mértékoldat (100 ppm NH4) az A-oldattal 50,0 ml-re hígítjuk. Ezen oldat 1,0 ml-ét az A-oldattal 100,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (e). 30 mg R izoleucint és 30 mg R leucint az A-oldattal 50,0 ml-re oldunk. Ezen oldat 1,0 ml-ét az A-oldattal 200,0 ml-re hígítjuk. Üres oldat: A-oldat
Cysteini hydrochloridum monohydricum
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur. 8.0 - 3
A vizsgálati, összehasonlító és üres oldatokból megfelelő és egyenlő térfogatokat injektálunk az aminosav analízátorba. A fiziológiás aminosavak meghatározásához alkalmas programot futtatunk. Rendszeralkalmasság: e) összehasonlító oldat. −
csúcsfelbontás: legalább 1,5, az izoleucin és a leucin csúcsai között.
A százalékos mennyiségek számolása: –
A-szennyező: a b) összehasonlító oldat A-szennyező koncentrációjára vonatkoztatjuk;
–
bármely 570 nm-en detektált ninhidrin-pozitív anyag: az a) összehasonlító oldat ciszteinkoncentrációjára vonatkoztatjuk;
–
bármely 440 nm-en detektált ninhidrin-pozitív anyag: a b) összehasonlító oldat prolinkoncentrációjára vonatkoztatjuk; ha egy anyag mindkét hullámhosszon a jelentési érték feletti csúcsot ad, az 570 nm-en kapott érték alapján adjuk meg annak mennyiségét.
Követelmények: – A-szennyező 570 nm-en: legfeljebb 0,5%; – bármely ninhidrin-pozitív anyag: minden egyes szennyező legfeljebb 0,2%; – szennyezők összesen: legfeljebb 1,0%; – jelentési határérték: 0,05%. A Gyógyszeranyagok (2034) cikkely „Rokon vegyületek” pontjában (2034.-1. táblázat) megadott határértékek erre a cikkelyre nem vonatkoznak. Szulfát (2.4.13): legfeljebb 300 ppm. A vizsgálathoz az S oldat 10 ml-ét R desztillált vízzel 15 ml-re hígítjuk. Ammónium Aminosav analízis (2.2.56). A ninhidrin-pozitív vegyületek vizsgálatánál leírt módszer szerint a következő módosításokkal. Injektálás: vizsgálati oldat, d) összehasonlító oldat és üres oldat. Követelmény: – 570 nm-en detektált ammónium: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint a d) összehasonlító oldat kromatogramján a megfelelő csúcs területe (0,02%), figyelembe véve az üres oldat ammónium csúcsát. Vas (2.4.9): legfeljebb 20 ppm. Választótölcsérbe mért, 0,50 g anyagot 10 ml R hígított sósavban oldunk. Az oldatot 3×10 ml R1 izobutil-metil-ketonnal kirázzuk; egy-egy kirázás időtartama 3 perc legyen. Az egyesített szerves fázist 10 ml R vízzel 3 percig rázzuk. A vizes fázist vizsgáljuk. Nehézfémek (2.4.8/G): legfeljebb 10 ppm. Az anyag 0,5 g-ját vizsgáljuk. Az összehasonlító oldatot 0,5 ml R ólom–mértékoldattal (10 ppm Pb) készítjük. Szárítási veszteség (2.2.32): 8,0−12,0%. 1,000 g anyagot − 0,7 kPa-t meg nem haladó nyomáson − 24 órán át szárítunk. Szulfáthamu (2.4.14): legfeljebb 0,1%. 1,0 g anyagot vizsgálunk. TARTALMI MEGHATÁROZÁS 0,300 g anyagot és 4 g R kálium-jodidot üvegdugós lombikban 20 ml R vízben oldunk. Az oldatot jeges vízben lehűtjük, majd 3 ml R1 sósavat és 25,0 ml 0,05 M jód−mérőoldatot elegyítünk hozzá. A lombikot lezárjuk és 20 percig sötét helyen állni hagyjuk. Ezt követően az elegyet 0,1 M nátrium-
Cysteini hydrochloridum monohydricum
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur. 8.0 - 4
tioszulfát−mérőoldattal titráljuk; a titrálás vége felé 3 ml R keményítő−oldatot adunk hozzá indikátorként. Üres titrálást is végzünk. 1 ml 0,05 M jód−mérőoldattal 15,76 mg C3H8ClNO2S egyenértékű. ELTARTÁS Fénytől védve. SZENNYEZŐK Egyéb kimutatható szennyezők (a következő szennyezők a cikkely valamelyik vizsgálatával kimutathatók, ha bizonyos határon felüli mennyiségben vannak jelen. Határértéküket az egyéb/egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezőkre vonatkozó általános követelmény és/vagy a Gyógyszeranyagok (2034) általános cikkely előírásai határozzák meg. Ezért ezeket a szennyezőket nem szükséges a megfelelés bizonyítása céljából azonosítani. Lásd még a Gyógyszeranyagok szennyezésvizsgálata (5.10) című általános fejezetet): B.
A. (2R,2'R)-3,3'- diszulfándiilbisz (2-aminopropionsav) (cisztin),
B. (2S)-2-amino-3-hidroxipropionsav (szerin).
01/2008:1691 javított 8.0
DACARBAZINUM Dakarbazin C6H10N6O [4342-03-4]
Mr 182,2
DEFINÍCIÓ 5-[(1E)-3,3-Dimetiltriaz-1-enil]-1H-imidazol-4-karboxamid. Tartalom: 98,5–101,0% (vízmentes anyagra). SAJÁTSÁGOK Küllem: fehér vagy enyhén sárgás színű, kristályos por. Oldékonyság: vízben és vízmentes etanolban kevéssé oldódik; diklórmetánban gyakorlatilag nem oldódik. AZONOSÍTÁS Első azonosítás: B. Második azonosítás: A, C. A. Ultraibolya és látható abszorpciós spektrofotometria (2.2.25). Vizsgálati oldat: 15,0 mg anyagot 100,0 ml 0,1 M sósavban oldunk. Az oldat 5,0 ml-ét 0,1 M sósavval 100,0 ml-re hígítjuk. Hullámhossztartomány: 200-400 nm. Abszorpciós maximum: 323 nm. Abszorpciós váll: 275 nm-en. Fajlagos abszorpciós koefficiens () az abszorpciós maximumon: 1024–1131. B. Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24). Összehasonlítás: CRS dakarbazinnal. C. Vékonyréteg-kromatográfia (2.2.27). Vizsgálati oldat. 2,0 mg vizsgálandó anyagot R metanollal 5,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat. 2,0 mg CRS dakarbazint R metanollal 5,0 ml-re oldunk. Lemez: R VRK szilikagél F254 lemez. Kifejlesztőszer: R tömény ecetsav – R víz – R 1-butanol (1+2+5 V/V). Felvitel: 10 µl. Kifejlesztés: a lemezmagasság kétharmadáig. Szárítás: levegőn. Előhívás: 254 nm-es ultraibolya fényben. Értékelés: a vizsgálati oldat kromatogramjának főfoltja – helyét és méretét tekintve – egyezzék meg
az összehasonlító oldat kromatogramjának főfoltjával. VIZSGÁLATOK Az oldat külleme. Az oldat tiszta legyen (2.2.1). Színe nem lehet erősebb, mint a BS6 szín– mértékoldaté (2.2.2, II. módszer). 0,25 g anyagot R citromsav-monohidrát 210 g/l töménységű oldatával 25,0 ml-re oldunk. Rokon vegyületek A. Folyadékkromatográfia (2.2.29). Az oldatokat frissen készítjük és fénytől védjük. Vizsgálati oldat. 50,0 mg vizsgálandó anyagot és 75 mg R citromsav-monohidrátot R desztillált vízzel 5,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (a). 5,0 mg CRS dakarbazin-A-szennyezőt R desztillált vízzel 50,0 ml-re oldunk. Az oldat 5,0 ml-ét R desztillált vízzel 25,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (b). 5,0 mg CRS dakarbazin-B-szennyezőt R desztillált vízben oldunk. Az oldatot a vizsgálati oldat 0,5 ml-ével elegyítjük, majd R desztillált vízzel 10,0 ml-re hígítjuk. Ezen oldat 1,0 ml-ét R desztillált vízzel 50,0 ml-re hígítjuk. Oszlop: – méretei: l = 0,25 m, ∅ = 4,6 mm; – állófázis: R kromatográfiás célra szánt, oktadecilszililezett szilikagél (5 µm). Mozgófázis: R nátrium-dioktil-szulfoszukcinát R tömény ecetsav 15,63 g/l töménységű oldatával készült, 2,33 g/l töménységű oldata. A nátrium-dioktil-szulfoszukcinát-tartalom miatt a mozgófázist naponta frissen kell készíteni és az oszlopot minden befejezett vizsgálat után, illetve a nap végén, legalább 2 órán keresztül mosni kell R metanol és R víz egyenlő térfogatarányú elegyével. Áramlási sebesség: 1,2 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel, 254 nm-en. Injektálás: 25 µl vizsgálati oldat és a) összehasonlító oldat. Kromatografálási idő: az A-szennyező retenciós idejének háromszorosa. Retenciós idő: A-szennyező kb. 3 perc. Követelméyek: – A-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján a megfelelő csúcs területe (0,2%); – az A-szennyező után eluálódó, egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezők: egyikük csúcsterülete sem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének fele (0,10%). B. Folyadékkromatográfia (2.2.29), a „Rokon vegyületek” vizsgálat „A” pontjában leírtak szerint, a következő módosításokkal. Mozgófázis: R nátrium-dioktil-szulfoszukcinát R tömény ecetsav 15,63 g/l töménységű oldatával készült, 2,33 g/l töménységű oldata (45 térfogatrész) és R metanol (55 térfogatrész) elegye. Injektálás: 10 µl vizsgálati oldat és b) összehasonlító oldat. Kromatografálási idő: a dakarbazin retenciós idejének kétszerese. Relatív retenció a dakarbazinra (retenciós ideje kb. 12 perc) vonatkoztatva: B-szennyező kb. 0,7. Rendszeralkalmasság: b) összehasonlító oldat: – csúcsfelbontás: legalább 1,5, a B-szennyező és a dakarbazin között.
Követelmények: – B-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján a megfelelő csúcs területe (0,1%); – egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szenyezők: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján a dakarbazin csúcsának területe (0,10%); – szennyezők összesen: csúcsterületük összege nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján a dakarbazin csúcsterületének ötszöröse (0,5%); – elhanyagolási határ: a b) összehasonlító oldat kromatogramján a dakarbazin csúcsterületének fele (0,05%). D-szennyező. Statikus gőztér gázkromatográfia (2.2.28). Vizsgálati oldat. A vizsgálandó anyag 0,200 g-ját 20 ml-es üvegcsébe mérjük és a szeptumot, valamint a kupakot szorosan csatlakoztatva lezárjuk. 10 µl-es fecskendővel 5 µl R vizet injektálunk az üvegcsébe. Összehasonlító oldat (a). 2,5 ml R dimetil-amin–oldatot (D-szennyező) R vízzel 100,0 ml-re hígítunk (Aoldat). Egy 20 ml-es üvegcsét, a szeptum és a kupak szoros csatlakoztatásával, lezárunk. Az üvegcsébe ezután 10 µl-es fecskendővel 10 µl A-oldatot injektálunk. Összehasonlító oldat (b). Egy 20 ml-es üvegcsét, a szeptum és a kupak szoros csatlakoztatásával lezárunk, majd az üvegcsébe, 10 µl-es fecskendővel az A-oldat 10 µl-ét és R trietil-amin 10 g/l töménységű oldatának 10 µl-ét injektáljuk. Oszlop: – anyaga: kvarcüveg; – méretei: l = 30,0 m, ∅ = 0,53 mm; – állófázis: R dezaktivált polietilénglikol (filmvastagság 1,0 µm). Vivőgáz: R kromatográfiás célra szánt hélium. Áramlási sebesség: 13 ml/perc. Mintaáram-elosztási arány: 1:1. A statikus gőztérinjektáláshoz javasolt körülmények: – egyensúly-beállítás hőmérséklete: 60 °C; – egyensúly-beállítás ideje: 10 perc; – átvezetőcső hőmérséklete: 90 °C; – injektálás időtartama: 30 másodperc. Hőmérséklet:
Oszlop
Idő (perc)
Hőmérséklet (°C)
0–3 3–11
35 35 → 165
Injektor
180
Detektor
220
Detektálás: lángionizációval. Injektálás: 1 ml.
Rendszeralkalmasság: b) összehasonlító oldat: – csúcsfelbontás: legalább 2,5, a D-szennyező és a trietil-amin között. Követelmény: – D-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható megfelelő csúcs területe (0,05%). Víztartalom (2.5.12): legfeljebb 0,5%. Az anyag 1,00 g-ját vizsgáljuk. Szulfáthamu (2.4.14): legfeljebb 0,1%. Az anyag 1,0 g-ját vizsgáljuk. TARTALMI MEGHATÁROZÁS 0,150 g anyagot 30 ml R vízmentes ecetsavban oldunk. Az oldatot, potenciometriás végpontjelzést alkalmazva (2.2.20), 0,1 M perklórsav–mérőoldattal titráljuk. 1 ml 0,1 M perklórsav–mérőoldattal 18,22 mg C6H10N6O egyenértékű. ELTARTÁS 2–8 °C hőmérsékleten, fénytől védve. SZENNYEZŐK Egyedi határértékhez kötött (specifikált) szennyezők: A, B, D. Egyéb kimutatható szennyezők (a következő szennyezők a cikkely valamelyik vizsgálatával kimutathatók, ha bizonyos határon felüli mennyiségben vannak jelen. Határértéküket az egyéb/egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezőkre vonatkozó általános követelmény és/vagy a Gyógyszeranyagok (2034) általános cikkely előírásai határozzák meg. Ezért ezeket a szennyezőket a megfelelés bizonyítása céljából nem szükséges azonosítani. Lásd még a Gyógyszeranyagok szennyezésvizsgálata (5.10) című általános fejezetet is): C.
A. 3,7-dihidro-4H-imidazo[4,5-d]-[1,2,3]-triazin-4-on (2-azahipoxantin),
B. X = H2: 5-amino-1H-imidazol-4-karboxamid,
C. X = NH: 5-diazenil-1H-imidazol-4-karboxamid,
D. N-metilmetánamin.
Dexamethasonum
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.8.0 - 1
01/2014:0388
DEXAMETHASONUM Dexametazon
C22H29FO5 [50-02-2]
Mr 392,5
DEFINÍCIÓ 9-Fluor-11β,17,21-trihidroxi-16α-metilpregna-1,4-dién-3,20-dion. Tartalom: 97,0–103,0% (szárított anyagra). SAJÁTSÁGOK Küllem: fehér vagy csaknem fehér, kristályos por. Oldékonyság: vízben gyakorlatilag nem oldódik, vízmentes etanolban mérsékelten oldódik; diklórmetánban kevéssé oldódik. AZONOSÍTÁS Első azonosítás: B, C. Második azonosítás: A, C, D, E. A. 10,0 mg anyagot R vízmentes etanollal 100,0 ml-re oldunk. Az oldat 2,0 ml-ét üvegdugós kémcsőbe mérjük, 10,0 ml R fenilhidrazin-kénsav−oldatot elegyítünk hozzá, majd 60 °C-os vízfürdőben 20 percig melegítjük. Ezután késedelem nélkül lehűtjük. Az oldat 419 nm-es maximumon mért abszorbanciája (2.2.25) legalább 0,4. B. Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24). Összehasonlítás: CRS dexametazonnal. C. Vékonyréteg-kromatográfia (2.2.27). Oldószerelegy: R metanol – R diklórmetán (1+9 V/V). Vizsgálati oldat: 10 mg vizsgálandó anyagot az oldószereleggyel 10 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (a). 20 mg CRS dexametazont az oldószereleggyel 20 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (b). 10 mg CRS betametazont az a) összehasonlító oldattal 10 ml-re oldunk.
Dexamethasonum
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.8.0 - 2
Lemez: R VRK szilikagél F254 lemez. Kifejlesztőszer: R vízzel telített R 1-butanol – R toluol – R éter (5+10+85 V/V). Felvitel: 5 µl. Kifejlesztés: a lemezmagasság kétharmadáig. Szárítás: levegőn. A-előhívás: a lemezt 254 nm-es ultraibolya fényben értékeljük. A-értékelés: a vizsgálati oldat kromatogramjának főfoltja – helyét és méretét tekintve – egyezzék meg az a) összehasonlító oldat kromatogramjának főfoltjával. B-előhívás: a lemezt R alkoholos kénsav–oldattal bepermetezzük, majd 120 °C-on 10 percig vagy a foltok megjelenéséig melegítjük. Lehűlés után a kromatogramokat nappali fényben és 365 nm-es ultraibolya fényben értékeljük. B-értékelés: a vizsgálati oldat kromatogramjának főfoltja – helyét, nappali fényben látható színét, 365 nm-es ultraibolya fényben észlelhető fluoreszcenciáját, valamint méretét tekintve – egyezzék meg az a) összehasonlító oldat kromatogramjának főfoltjával. Rendszeralkalmasság: b) összehasonlító oldat: – a kromatogramon két, egymástól esetleg nem teljesen elkülönülő folt látható. D. 2 ml R tömény kénsavhoz kb. 2 mg anyagot adunk és a keveréket az anyag oldódásáig rázogatjuk. Az oldat 5 percen belül halvány vörösesbarnára színeződik; ezután 10 ml R vízhez elegyítve, elszíntelenedik. E. Kb. 5 mg anyag és 45 mg R nehéz magnézium-oxid keverékét izzítótégelyben hevítjük és addig izzítjuk, amíg csaknem kifehéredik (ez általában 5 percnél rövidebb ideig tart). Lehűlés után a maradékhoz 1 ml R vizet, 0,05 ml R1 fenolftalein−oldatot, majd az oldat elszíntelenítéséhez elegendő (kb. 1 ml) R hígított sósavat adunk. Az oldatot megszűrjük és a szüredék 1,0 ml-ét egy, 0,1 ml R alizarin S−oldatból és 0,1 ml R cirkonil-nitrát−oldatból frissen készített elegyhez keverjük. 5 perc elteltével az oldat színét egy azonos módon készített, de üres oldatéval hasonlítjuk össze. A vizsgálati oldat sárga, az üres oldat vörös színű.
VIZSGÁLATOK Fajlagos optikai forgatóképesség (2.2.7): +86 és +92 között (szárított anyagra). A vizsgálathoz 0,250 g anyagot R vízmentes etanollal 25,0 ml-re oldunk. Rokon vegyületek. Folyadékkromatográfia (2.2.29). A vizsgálatot fénytől védett helyen végezzük. Vizsgálati oldat. 25 mg vizsgálandó anyagot 1,5 ml R acetonitrilben oldunk, majd 5 ml A-mozgófázist adunk hozzá. Ezután teljes oldódásig ultrahangos fürdőben kezeljük, majd az így nyert oldatot az Amozgófázissal 10,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (a). 5 mg CRS rendszeralkalmassági vizsgálatra szánt dexametazont (amely B-, F- és G-szennyezőt is tartalmaz) 0,5 ml R acetonitrilben oldunk, majd 1 ml A-mozgófázist adunk hozzá. Ezután teljes oldódásig ultrahangos fürdőben kezeljük, majd az így nyert oldatot az Amozgófázissal 2,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (b). 1,0 ml vizsgálati oldatot az A-mozgófázissal 100,0 ml-re hígítunk. Ezen oldat 1,0 ml-ét az A-mozgófázissal 10,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (c). 5 mg CRS csúcsazonosításra szánt dexametazont (J és K szennyezőt tartalmaz) 0,5 ml R acetonitrilben oldunk, majd 1 ml A-mozgófázist adunk hozzá. Teljes oldódásig ultrahanggal kezeljük, majd az A-mozgófázissal 2,0 ml-re egészítjük ki az oldatot.
Dexamethasonum
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.8.0 - 3
Oszlop: –
méretei: l = 0,15 m, Ø = 4,6 mm;
–
állófázis: R kromatográfiás célra szánt, utókezelt oktadecilszililezett szilikagél (5 µm);
–
hőmérséklete: 45 °C.
Mozgófázis: –
A-mozgófázis: 250 ml R acetonitrilt 700 ml R vízzel elegyítünk, és megvárjuk az egyensúly beállását; ezután az oldatot R vízzel 1000 ml-re hígítjuk, gondoskodva a jó elegyedésről;
–
B-mozgófázis: R acetonitril; Idő (perc)
A-mozgófázis (%V/V)
B-mozgófázis (%V/V)
0 – 15
100
0
15 – 40
100 → 0
0 → 100
Áramlási sebesség: 1,2 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel, 254 nm-en. Injektálás: 20 µl; az A-mozgófázist üres kisérletként injektáljuk. Szennyezők azonosítása: a B-, F- és G-szennyező azonosítására a CRS rendszeralkalmassági vizsgálatra szánt dexametazonhoz mellékelt kromatogramot és az a) összehasonlító oldat kromatogramját használjuk; a J és K-szennyező azonosítására a CRS csúcsazonosításra szánt dexametazonhoz mellékelt kromatogramot és a c) összehasonlító oldat kromatogramját használjuk Relatív retenciók dexametazonra (retenciós ideje kb. 15 perc) vonatkoztatva: B-szennyező kb. 0,94; Fszennyező kb. 1,5; G-szennyező kb. 1,7. Rendszeralkalmasság: a) összehasonlító oldat: –
hegy-völgy arány: legalább 2,0, ahol Hp a B-szennyezőnek megfelelő csúcs alapvonaltól mért magassága és Hv a B-szennyező csúcsát a dexametazon csúcsától elválasztó görbeszakasz minimumának alapvonaltól mért távolsága.
Követelmények: –
G-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének háromszorosa (0,3%);
–
B-, F-, J- és K-szennyező: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének 1,5-szerese (0,15%);
–
egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezők: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területe (0,10%);
–
szennyezők összesen: csúcsterületük összege nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének ötszöröse (0,5%);
–
elhanyagolási határ: a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének fele (0,05%).
Szárítási veszteség (2.2.32): legfeljebb 0,5%. Az anyag 0,500 g-ját szárítószekrényben 105 °C-on szárítjuk. TARTALMI MEGHATÁROZÁS 0,100 g anyagot R etanollal (96%) 100,0 ml-re oldunk. Az oldat 2,0 ml-ét R etanollal (96%) 100,0 mlre hígítjuk. A hígított oldat abszorbanciáját a 238,5 nm-es maximumon határozzuk meg (2.2.25).
Dexamethasonum
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.8.0 - 4
1% A C22H29FO5-tartalmat a fajlagos abszorpciós koefficiens ( A1cm = 394) alapján számítjuk ki.
ELTARTÁS Fénytől védve. SZENNYEZŐK Egyedi határértékhez kötött (specifikált) szennyezők: B, F, G, J, K. Egyéb kimutatható szennyezők (a következő szennyezők a cikkely valamelyik vizsgálatával kimutathatók, ha bizonyos határon felüli mennyiségben vannak jelen. Határértéküket az egyéb/egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezőkre vonatkozó általános követelmény és/vagy a Gyógyszeranyagok (2034) általános cikkely előírásai határozzák meg. Ezért ezeket a szennyezőket nem szükséges a megfelelés bizonyítása céljából azonosítani. Lásd még a Gyógyszeranyagok szennyezésvizsgálata (5.10.) című általános fejezetet): A, C, D, E, H, I.
A.
14-Fluor-11β,17,21-trihidroxi-16α-metilpregna-1,4-dién-3,20-dion,
B.
9-Fluor-11β,17,21-trihidroxi-16β-metilpregna-1,4-dién-3,20-dion (betametazon),
C.
9-Fluor-11β,17,21-trihidroxi-16α-metilpregn-4-én-3,20-dion,
Dexamethasonum
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.8.0 - 5
D.
17,21-dihidroxi-16α-metil-9β,11β-epoxipregna-1,4-dién-3,20-dion,
E.
17,21-dihidroxi-16α-metilpregna-1,4,9(11)-trién-3,20-dion,
F.
9-Fluor-11β,21-dihidroxi-16α-metilpregna-1,4-dién-3,20-dion,
G.
(9-Fluor-11β,17-dihidroxi-16α-metil-3,20-dioxopregna-1,4-dién-21-il)-acetát (dexametazon-acetát),
H.
[17-hidroxi-16α-metil-3,20-dioxopregna-1,4,9(11)-trién-21-il]-acetát.
Dexamethasonum
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.8.0 - 6
I.
17,21-dihidroxi-16α-metil-9α,11α-epoxipregna-1,4-dién-3,20-dion,
J.
17,21-dihidroxi-16α-metilpregna-1,4-dién-3,11,20-trion,
K.
17,21-dihidroxi-16α-metilpregna-1,4,7,9(11)-tetraén-3,20-dion.
01/2014:2238
DEXTRANOMERUM Dextranomer [56087-11-7] DEFINÍCIÓ Háromdimenziós hálózat, amely O,O’-kötésű 2-hidroxipropán-1,3-diil-hidakkal és 2,3-dihidroxipropil, valamint 2-hidroxi-1-(hidroximetil)etil csoportokkal O-szubsztituált dextrán-láncokból épül fel. SAJÁTSÁGOK Küllem: fehér vagy csaknem fehér gyöngyök. Oldékonyság: vízben gyakorlatilag nem oldódik. Vízben és elektrolitoldatokban duzzad. ELŐÁLLÍTÁS Az abszorbeálóképességet R nátrium-klorid 9,0 g/l töménységű, literenként 20 µl R poliszorbát 20-at tartalmazó oldatával, vagy más, megfelelő oldat használatával határozzuk meg; a meghatározást alkalmas, validált módszerrel végezzük. A részecskeméretet megfelelő, validált módszerrel úgy kell szabályozni, hogy a 100–300 µm-es méretű száraz gyöngyök száma az összes gyöngy számához viszonyítva legalább 80%, és a 100 µm alatti méretűek száma legfeljebb 7% legyen. AZONOSÍTÁS A. A vizsgálandó anyag R vízben gyakorlatilag nem oldódik. R vízben megduzzad. B. Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24). Mintakészítés: a vizsgálandó anyagot R acetonnal eldörzsöljük. Az oldószert szobahőmérsékleten elpárologtatjuk és a vizsgálathoz a maradékot használjuk. Összehasonlítás: CRS dextranomerrel. VIZSGÁLATOK pH (2.2.3): 5,3–7,5. 0,50 g anyagot R kálium-klorid frissen készített, 74,6 g/l töménységű oldatának 30 ml-ébe mérünk. A folyadékot 2 percig állni hagyjuk. Meghatározzuk a kapott nyák pH-ját. Bór: legfeljebb 30 ppm. Induktív csatolású plazma-atomemissziós spektroszkópia (ICP-AES) (2.2.57). Vizsgálati oldat. Platinacsészébe mért 3,0 g anyagot R magnézium-nitrát R etanol (96%) és R desztillált víz egyenlő térfogatarányú elegyével készült, 32,1 g/l töménységű oldatának 5 ml-ével megnedvesítünk. A keveréket vízfürdőn szárazra párologtatjuk, majd 550 °C hőmérsékleten 5 órán át izzítjuk. A maradékot R 6 M sósav 5 ml-ével felvesszük és a folyadékot 50 ml-es mérőlombikba
visszük. Kb. 20 ml R desztillált víz hozzáadása után a lombik tartalmát 1 órán át vízfürdőn hidrolizáljuk. A mérőlombik tartalmát lehűlés után R desztillált vízzel 50,0 ml-re hígítjuk. Referenciaoldatok. A referenciaoldatokat R bórsav 10 ppm bórt tartalmazó oldatával készítjük. A vizsgálati oldat készítésére leírtak szerint járunk el. Hullámhossz: 249,773 nm. Nehézfémek (2.4.8/F): legfeljebb 30 ppm. 1,0 g anyagot vizsgálunk. Az összehasonlító oldatot 3 ml R ólom–mértékoldattal (10 ppm Pb) készítjük. Szárítási veszteség (2.2.32): legfeljebb 10,0%. 1,000 g anyagot szárítószekrényben 105 °C-on 15 órán át szárítunk. Szulfáthamu (2.4.14): legfeljebb 0,4%. Az anyag 1,0 g-ját vizsgáljuk. Mikrobiológiai szennyezés. Az összes életképes aerob mikroorganizmus-szám (TAMC) (2.6.12) nem lehet több, mint 102 CFU/g. A meghatározást a lemezöntéses módszerrel végezzük.
01/2014:1199
DIPYRIDAMOLUM Dipiridamol
C24H40N8O4 [58-32-2]
Mr 504,6
DEFINÍCIÓ
2,2’,2”,2’’’-[[4,8-Di(piperidin-1-il)pirimido[5,4-d]pirimidin-2,6-diil]dinitrilo]tetraetanol. Tartalom: 98,5–101,5% (szárított anyagra). SAJÁTSÁGOK
Küllem: élénksárga, kristályos por. Oldékonyság: vízben gyakorlatilag nem oldódik; acetonban bőségesen oldódik; vízmentes etanolban oldódik. Híg ásványi savak oldják. AZONOSÍTÁS
Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24). Mintakészítés: R kálium-bromiddal készült pasztilla. Összehasonlítás: CRS dipiridamollal. VIZSGÁLATOK
Rokon vegyületek. Folyadékkromatográfia (2.2.29). Az oldatokat közvetlenül felhasználás előtt készítjük. Vizsgálati oldat. 0,100 g vizsgálandó anyagot R metanollal 50 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (a). A vizsgálati oldat 1,0 ml-ét R metanollal 100,0 ml-re hígítjuk. Ezen oldat 1,0 ml-ét R metanollal 10,0 ml-re hígítjuk.
Összehasonlító oldat (b). Egy üvegcse CRS csúcsazonosításra szánt dipiridamolt (amely A-, B-, C-, D-, E- és F-szennyezőt tartalmaz) 1 ml R metanolban oldunk. Oszlop: – méretei: l = 0,10 m, ∅ = 4,0 mm; – állófázis: R kromatográfiás célra szánt utókezelt oktadecilszililezett szilikagél (5 µm-es gömbök); – hőmérséklet: 45 °C.
Mozgófázis: – A-mozgófázis: 1,0 g R kálium-dihidrogén-foszfátot 900 ml R vízben oldunk; az oldatot 0,5 M nátrium-hidroxid–oldattal pH 7,0-re állítjuk be, majd R vízzel 1000 ml-re hígítjuk; – B-mozgófázis: R metanol; Idő (perc)
A-mozgófázis (%V/V)
B-mozgófázis (%V/V)
0–5
40
60
5–19
40 → 5
60 → 95
19–24
5 → 40
95 → 60
24–29
40
60
Áramlási sebesség: 1,2 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel, 295 nm-en. Injektálás: 5 µl. Szennyezők azonosítása: az A-, B-, C-, D-, E- és F-szennyező csúcsát a CRS csúcsazonossági vizsgálatra szánt dipiridamolhoz mellékelt kromatogram és a b) összehasonlító oldat kromatogramja segítségével azonosítjuk. Relatív retenciók a dipiridamolra (retenciós ideje kb. 8 perc) vonatkoztatva: B-szennyező kb. 0,2; F-szennyező kb. 0,3; D-szennyező kb. 0,9; E-szennyező kb. 1,3; C-szennyező kb. 1,6; Aszennyező kb. 2,2. Rendszeralkalmasság: b) összehasonlító oldat: – csúcsfelbontás: legalább 2,0, a D-szennyező és a dipiridamol között; – hegy-völgy arány: legalább 2,0, ahol Hp az F-szennyező csúcsának az alapvonaltól mért magassága és Hv , ezt a csúcsot a B-szennyező csúcsától elválasztó görbeszakasz minimuma és az alapvonal közti távolság.
Követelmények: – korrekciós faktor: a B-szennyező mennyiségének kiszámításához csúcsterületét 1,7-del szorozzuk; – A-, B- és C-szennyező: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat
kromatogramján látható főcsúcs területének ötszöröse (0,5%); – D- és E-szennyező: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének kétszerese (0,2%); – egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezők: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján a főcsúcs területe (0,10%); – szennyezők összesen: csúcsterületük összege nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének tízszerese (1,0%); – elhanyagolási határ: az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének fele (0,05%).
Klorid (2.4.4): legfeljebb 200 ppm. 0,250 g anyagot 10 ml R vízzel erőteljesen összerázunk. A keveréket megszűrjük, a szűrőt 5 ml R vízzel átmossuk, és a mosófolyadékkal egyesített szüredéket R vízzel 15 ml-re hígítjuk. Szárítási veszteség (2.2.32): legfeljebb 0,5%. Az anyag 1,000 g-ját szárítószekrényben 105 °C-on szárítjuk. Szulfáthamu (2.4.14): legfeljebb 0,1%. Az anyag 1,0 g-ját vizsgáljuk. TARTALMI MEGHATÁROZÁS
Az anyag 0,400 g-ját 70 ml R metanolban oldjuk. Az oldatot, potenciometriás végpontjelzést alkalmazva (2.2.20), 0,1 M perklórsav–mérőoldattal titráljuk. 1 ml 0,1 M perklórsav–mérőoldattal 50,46 mg C24H40N8O4 egyenértékű. ELTARTÁS
Fénytől védve. SZENNYEZŐK
Egyedi határértékhez kötött (specifikált) szennyezők: A, B, C, D, E. Egyéb kimutatható szennyezők (a következő szennyezők a cikkely valamelyik vizsgálatával kimutathatók, ha bizonyos határon felüli mennyiségben vannak jelen. Határértéküket az egyéb/egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezőkre vonatkozó általános követelmény és/vagy a Gyógyszeranyagok (2034) általános cikkely előírásai határozzák meg. Ezért ezeket a szennyezőket nem szükséges a megfelelés bizonyítása céljából azonosítani. Lásd még a Gyógyszeranyagok szennyezésvizsgálata (5.10) című általános fejezetet): F, G.
A. 2,2’-[[4,6,8-tri(piperidin-1-il)pirimido[5,4-d]pirimidin-2-il]nitrilo]dietanol,
B. 2,2’,2”,2’’’,2’’’’,2’’’’’-[[8-(piperidin-1-il)pirimido[5,4-d]pirimidin-2,4,6triil]trinitrilo]hexaetanol,
C. 2,2’-[[6-klór-4,8-di(piperidin-1-il)pirimido[5,4-d]pirimidin-2-il]nitrilo]dietanol,
D. 2,2’-[[6-[(2-hidroxietil)amino]-4,8-di(piperidin-1-il)pirimido[5,4-d]pirimidin-2il]nitrilo]dietanol,
E. 2,2’,2”,2’’’-[[6,8-di(piperidin-1-il)pirimido[5,4-d]pirimidin-2,4-diil]dinitrilo]tetraetanol,
F. 2,2’,2”,2’’’-[[4-[(2-hidroxietil)amino]-8-(piperidin-1-il)pirimido[5,4-d]pirimidin-2,6diil]dinitrilo]tetraetanol,
G. 2,6-diklór-4,8-di(piperidin-1-il)pirimido[5,4-d]pirimidin.
01/2014:1201
DOXAPRAMI HYDROCHLORIDUM Doxaprám-hidroklorid
és enantiomere
C24H31ClN2O2.H2O [7081-53-0]
Mr 433,0
DEFINÍCIÓ [(4RS)-1-Etil-4-[2-(morfolin-4-il)etil]-3,3-difenilpirrolidin-2-on]–hidroklorid–monohidrát. Tartalom: 98,0–100,5% (szárított anyagra). SAJÁTSÁGOK Küllem: fehér vagy csaknem fehér, kristályos por. Oldékonyság: vízben mérsékelten, etanolban (96 %) és diklórmetánban oldódik. AZONOSÍTÁS Első azonosítás: A, C. Második azonosítás: B, C. A. Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24). Összehasonlítás: CRS doxaprám-hidrokloriddal. B. Vékonyréteg-kromatográfia (2.2.27). Vizsgálati oldat. 10 mg vizsgálandó anyagot R metanollal 10 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat. 10 mg CRS doxaprám-hidrokloridot R metanollal 10 ml-re oldunk. Lemez: R VRK szilikagél lemez. Kifejlesztőszer: literenként 17 g ammóniát (NH3) tartalmazó R ammónia–oldat – R 2-propanol – R izobutil-alkohol (10+10+80 V/V). Felvitel: 10 µl. Kifejlesztés: a lemezmagasság 2/3 részéig.
Szárítás: levegőn. Előhívás: a lemezt R hígított kálium-[tetrajodo-bizmutát(III)]–oldattal permetezzük be, és késedelem nélkül vizsgáljuk. Értékelés: a vizsgálati oldat kromatogramjának főfoltja – helyét, színét és méretét tekintve – egyezzen meg az összehasonlító oldat kromatogramjának főfoltjával. C. A kloridion a) pont szerinti azonossági reakcióját elvégezve (2.3.1), az előírt változás észlelhető. VIZSGÁLATOK S oldat. 1,000 g anyagot R szén-dioxid-mentes vízzel 50,0 ml-re oldunk. Az oldat külleme. Az oldat tiszta (2.2.1) és színtelen legyen (2.2.2, II. módszer). Az S oldat 10 ml-ét R vízzel 25 ml-re hígítjuk. pH (2.2.3): 3,5–5,0. Az S oldat 5 ml-ét R szén-dioxid-mentes vízzel 25 ml-re hígítjuk. Optikai forgatóképesség (2.2.7): –0,10° és +0,10° között. Az S oldatot vizsgáljuk. Rokon vegyületek. Folyadékkromatográfia (2.2.29). Az oldatokat közvetlenül a felhasználás előtt készítjük. Vizsgálati oldat. 10,0 mg vizsgálandó anyagot a mozgófázissal 10,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (a). A vizsgálati oldat 1,0 ml-ét a mozgófázissal 100,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (b). Az a) összehasonlító oldat 1,0 ml-ét a mozgófázissal 5,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (c). 5 mg CRS doxaprám-B-szennyezőt a mozgófázissal 5,0 ml-re oldunk. Az oldat 1,0 ml-éhez 1,0 ml vizsgálati oldatot elegyítünk és térfogatát a mozgófázissal 100,0 ml-re egészítjük ki. Oszlop: –méretei: l = 0,25 m, ∅ = 4,6 mm, –állófázis: R kromatográfiás célra szánt utókezelt oktadecilszililezett szilikagél (5 µm-es gömbök), melynek széntartalma 14%, fajlagos felülete 350 m2/g és pórusmérete 10 nm. Mozgófázis: R acetonitrilt (50 térfogatrész) R nátrium-acetát 0,82 g/l töménységû, R tömény ecetsavval pH 4,5-re beállított oldatával (50 térfogatrész) elegyítünk. Áramlási sebesség: 1,5 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel, 214 nm-en. Injektálás: 20 µl. Kromatografálási idő: a doxaprám retenciós idejének négyszerese. Retenciós idő: doxaprám kb. 6 perc. Rendszeralkalmasság: c) összehasonlító oldat: –
csúcsfelbontás: legalább 3,0, a doxaprám és a B-szennyező között.
Követelmények: –
szennyezők egyenként: csúcsterületük nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján a főcsúcs területe (0,2%),
–
szennyezők összesen: csúcsterületük összege nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján a főcsúcs területe (1,0%),
–
elhanyagolási határ: az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének 0,05szorosa (0,05%).
Nehézfémek (2.4.8/B): legfeljebb 20 ppm. 2,0 g anyagot 15 térfogatrész R víz és 85 térfogatrész R metanol elegyével 20 ml-re oldunk; a kapott oldat 12 ml-ét vizsgáljuk. Az összehasonlító oldatot ólom–mértékoldattal (2 ppm Pb) készítjük, melyet R ólom–mértékoldat (100 ppm Pb) 15 térfogatrész R víz és 85 térfogatrész R metanol elegyével történő hígításával nyertünk. Szárítási veszteség (2.2.32): 3,0–4,5%. Az anyag 1,000 g-ját szárítószekrényben 105 °C-on szárítjuk. Szulfáthamu (2.4.14): legfeljebb 0,1%. Az anyag 1,0 g-ját vizsgáljuk. TARTALMI MEGHATÁROZÁS Az anyag 0,300 g-ját 10 ml 0,01 M sósav–mérőoldat és 50 ml R alkohol elegyében oldjuk. Az oldatot, potenciometriás végpontjelzést alkalmazva (2.2.20), 0,1 M nátrium-hidroxid–mérőoldattal titráljuk. Leolvassuk a két inflexiós pont közötti mérőoldat-fogyást. 1 ml 0,1 M nátrium-hidroxid–mérőoldattal 41,50 mg C24H31ClN2O2 egyenértékû. SZENNYEZŐK és enantiomere
A. (4RS)-4-(2-klóretil)-1-etil-3,3-difenilpirrolidin-2-on,
és enantiomere B. (4RS)-1-etil-4-[2-[(2-hidroxietil)amino]etil]-3,3-difenilpirrolidin-2-on.
01/2014:0822
ETHYLCELLULOSUM (1) Etilcellulóz DEFINÍCIÓ Részlegesen O-etilezett cellulóz.
Tartalom: 44,0–51,0% etoxi-csoport (-OC2H5) (szárított anyagra). ♦
SAJÁTSÁGOK
Oldékonyság: vízben gyakorlatilag nem oldódik; diklórmetánban, valamint 20 g etanol (96%) és 80 g toluol elegyében oldódik; etil-acetátban és metanolban kevéssé oldódik; glicerinben (85%) és propilénglikolban gyakorlatilag nem oldódik. Oldatai gyengén opálosak lehetnek. ♦ AZONOSÍTÁS A. Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24).
Összehasonlítás: CRS etilcellulózzal. ◊ B.Az anyag feleljen meg a tartalomra előírt követelménynek. ◊ VIZSGÁLATOK
Savasság, lúgosság. 0,5 g anyagot 25 ml R szén-dioxid-mentes vízzel 15 percig rázatunk. A keveréket zsugorított üvegszűrőn (40) (2.1.2) megszűrjük. A szüredék 10 ml-e 0,1 ml R fenolftalein– oldattal és 0,5 ml 0,01 M nátrium-hidroxid–mérőoldattal elegyítve rózsaszínű legyen. A szüredék másik 10 ml-e 0,1 ml R metilvörös–oldattal és 0,5 ml 0,01 M sósav–mérőoldattal elegyítve pirosra színeződjön. Viszkozitás (2.2.9): a feliraton feltüntetett érték 80,0–120,0%-a, ha a névleges viszkozitás 6 mPa·snál nagyobb; a feliraton feltüntetett érték 75,0–140,0%-a, ha a névleges viszkozitás 6 mPa·s-nál nem nagyobb. A vizsgálandó anyag 5,00 g szárított anyagnak megfelelő mennyiségét 20 g R etanol (96%) és 80 g R toluol elegyének 95 g-jával az anyag oldódásáig rázogatjuk. A viszkozitást 25 °C-on kapilláris viszkoziméterrel határozzuk meg, és mPa·s-ban adjuk meg.
Acetaldehid: legfeljebb 100 ppm. 3,0 g anyagot 250 ml-es üvegdugós Erlenmeyer-lombikban 10 ml R vízzel 1 órán át mechanikusan kevertetünk. A keveréket 24 órán át állni hagyjuk, majd megszűrjük, és a szüredéket R vízzel 100,0 ml-re hígítjuk. Az oldat 5,0 ml-ét 25 ml-es mérőlombikba mérjük, R metilbenzotiazolonhidrazonhidroklorid 0,5 g/l töménységű oldatából hozzáadunk 5 ml-t, és az elegyet 5 percig 60 °C-os vízfürdőben melegítjük. 2 ml R vas(III)-klorid–szulfamidsav–reagens hozzáadása után megismételjük az 5 percig tartó, 60 °C-os melegítést. Lehűtés után az oldatot R vízzel 25,0 ml-re hígítjuk. Az oldat színe nem lehet erősebb, mint az egyidejűleg, azonos módon készített összehasonlító (1) Ez a cikkely gyógyszerkönyvi harmonizáción esett át. Lsd. az 5.8 Gyógyszerkönyvi harmonizáció c. általános fejezetet
oldaté. Az összehasonlító oldat készítéséhez 5,0 ml szüredék helyett 5,0 ml olyan oldatot használunk, amelyet 3,0 ml R1 acetaldehid–mértékoldat (100 ppm C2H4O) R vízzel 100,0 ml-re történő hígításával készítettünk.
Klorid (2.4.4): legfeljebb 0,1%. 0,250 g anyagot 50 ml R vízben eloszlatunk és a keveréket forrásig melegítjük, majd időnként összerázva, lehűlésig állni hagyjuk. Ezután megszűrjük, a szüredék első 10 ml-ét elvetjük. A vizsgálathoz 10 ml szüredéket R vízzel 15 ml-re hígítunk. ♦
Nehézfémek (2.4.8/C): legfeljebb 20 ppm.
1,0 g anyagot vizsgálunk. Az összehasonlító oldatot 2 ml R ólom–mértékoldattal (10 ppm Pb) készítjük. ♦
Szárítási veszteség (2.2.32): legfeljebb 3,0%. Az anyag 1,000 g-ját 2 órán át szárítószekrényben, 105 °C-on szárítjuk.
Szulfáthamu (2.4.14): legfeljebb 0,5%. Az anyag 1,0 g-ját vizsgáljuk. TARTALMI MEGHATÁROZÁS Gázkromatográfia (2.2.28).
FIGYELMEZTETÉS: a hidrogén-jodid és a reakció során keletkező melléktermékei erősen mérgezőek! A vizsgálati oldat és az összehasonlító oldat készítésének műveleteit megfelelően működő vegyifülke alatt végezzük. Belső standard oldat. 120 µl R toluolt R o-xilollal 10 ml-re hígítunk. Vizsgálati oldat. 50,0 mg vizsgálandó anyagot, 50,0 mg R adipinsavat és 2,0 ml belső standard oldatot nyomásbiztos, szeptumtípusú záróelemmel ellátott, alkalmas, vastagfalú, 5 ml-es üvegcsébe mérünk. Óvatosan 2,0 ml R hidrogén-jodid–oldatot mérünk hozzá, majd az üvegcsét késedelem nélkül szorosan lezárjuk és tartalmával együtt pontosan lemérjük. Ezután 30 másodpercig rázzuk, 10 percig 125 °C-on melegítjük, majd 2 percig hűlni hagyjuk. Ezt követően 30 másodpercig ismét rázzuk, majd 10 percig 125 °C-on ismét melegítjük. 2 perces hűlés után a rázást és a melegítést harmadszor is elvégezzük. Az üvegcsét ezután 45 percig hűlni hagyjuk, majd ismét lemérjük. Amennyiben a tömegveszteség 10 mg-nál nagyobb, a reakcióelegyet elvetjük, és újat készítünk. A felső fázist használjuk. Összehasonlító oldat. 100,0 mg R adipinsavat, 4,0 ml belső standard oldatot és 4,0 ml R hidrogénjodid–oldatot nyomásbiztos, szeptumtípusú záróelemmel ellátott, alkalmas, vastagfalú, 10 ml-es üvegcsébe mérünk. Az üvegcsét szorosan lezárjuk és tartalmával együtt pontosan lemérjük. Ezután a szeptumon keresztül, fecskendővel 50 µl R jódetánt injektálunk, és az edénykét ismét pontosan lemérjük. A két mérés különbségéből megkapjuk a jódetán tömegét. Az edénykét alaposan összerázzuk, majd állni hagyjuk, hogy a fázisok szétváljanak. A felső fázist használjuk.
Oszlop: – anyaga: rozsdamentes acél, – méretei: l = 5,0 m, ∅ = 2 mm, – állófázis: 3 %m/m R poli(dimetil)sziloxánnal impregnált R gázkromatográfiás célra szánt diatómaföld (150–180 µm).
Vivőgáz: R kromatográfiás célra szánt nitrogén. Áramlási sebesség: 15 ml/perc. (1) Ez a cikkely gyógyszerkönyvi harmonizáción esett át. Lsd. az 5.8 Gyógyszerkönyvi harmonizáció c. általános fejezetet
Hőmérséklet: – oszlop: 80 °C, – injektor és detektor: 200 °C.
Detektálás: lángionizációval. Injektálás: 1 µl. Relatív retenciók a toluolra vonatkoztatva: jódetán kb. 0,6; o-xilol kb. 2,3. Rendszeralkalmasság: összehasonlító oldat: – csúcsfelbontás: legalább 2,0, a jódetán és a toluol között. Az etoxi-csoport százalékos mennyiségét az alábbi összefüggésből számítjuk ki: , ahol Q1 = a jódetán csúcsterületének és a toluol csúcsterületének aránya a vizsgálati oldat kromatogramján,
Q2 = a jódetán csúcsterületének és a toluol csúcsterületének aránya, az összehasonlító oldat kromatogramján,
m1 = a vizsgálati oldat készítéséhez használt vizsgálandó anyag tömege, milligramban, m2 = az összehasonlító oldat készítéséhez használt jódetán tömege, milligramban, d = szárítási veszteség, százalékban. FELIRAT A feliraton fel kell tüntetni az 5 %m/m-os oldat mPa·s-ben kifejezett névleges viszkozitását.
(1) Ez a cikkely gyógyszerkönyvi harmonizáción esett át. Lsd. az 5.8 Gyógyszerkönyvi harmonizáció c. általános fejezetet
01/2014:1208
FENBENDAZOLUM AD USUM VETERINARIUM Fenbendazol, állatgyógyászati célra
C15H13N3O2S [43210-67-9]
Mr 299,4
DEFINÍCIÓ Metil-[N-[5-(fenilszulfanil)-1H-benzimidazol-2-il]karbamát]. Tartalom: 98,0–101,0% (szárított anyagra). SAJÁTSÁGOK Küllem: fehér vagy csaknem fehér por. Oldékonyság: vízben gyakorlatilag nem oldódik; dimetilformamidban mérsékelten oldódik; metanolban alig oldódik. AZONOSÍTÁS Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24). Összehasonlítás: CRS fenbendazollal. VIZSGÁLATOK Rokon vegyületek. Folyadékkromatográfia (2.2.29). Az oldatokat közvetlenül felhasználás előtt készítjük. Az injektor hőmérsékletét 10 C0-on tartjuk. Vizsgálati oldat. 50,0 mg vizsgálandó anyagot 10,0 ml R sósavas metanolban oldunk. Összehasonlító oldat (a). 50,0 mg CRS fenbendazolt 10,0 ml R sósavas metanolban oldunk. Az oldat 1,0 ml-ét R metanollal 200,0 ml-re hígítjuk. A hígított oldat 5,0 ml-ét R sósavas metanollal 10,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (b). 10,0 mg CRS fenbendazol-A-szennyezőt 100,0 ml R metanolban oldunk. Az oldat 1,0 ml-ét R sósavas metanollal 10,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (c). 10,0 mg CRS fenbendazol-B-szennyezőt 100,0 ml R metanolban oldunk. Az oldat 1,0 ml-ét R sósavas metanollal 10,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (d). 10,0 mg CRS fenbendazolt és 10,0 mg CRS mebendazolt 100,0 ml R metanolban oldunk. Az oldat 1,0 ml-ét R sósavas metanollal 10,0 ml-re hígítjuk. Oszlop:
−
méretei: l = 0,25 m, Ø= 4,6 mm;
−
állófázis: R kromatográfiás célra szánt oktadecilszililezett szilikagél, dezaktivált, utókezelt (5 µm).
Mozgófázis: −
A-mozgófázis: R vízmentes ecetsav – R metanol – R víz (1+30+70 V/V);
−
B-mozgófázis: R vízmentes ecetsav – R víz – R metanol (1+30+70 V/V); Idő (perc)
A-mozgófázis (%V/V)
B-mozgófázis (%V/V)
0–10
100 → 0
0 → 100
10–40
0
100
Áramlási sebesség: 1,0 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel, 280 nm-en. Injektálás: 10 µl. Szennyezők azonosítása: az A-szennyező azonosításához a b) összehasonlító oldat kromatogramját, a B-szennyező azonosításához a c) összehasonlító oldat kromatogramját, a mebendazol azonosításához a d) összehasonlító oldat kromatogramját használjuk. Relatív retenciók a fenbendazolra (retenciós ideje kb. 8 perc) vonatkoztatva: A-szennyező kb. 0,2; Bszennyező kb. 0,6; mebendazol kb. 0,8. Rendszeralkalmasság: d) összehasonlító oldat: −
csúcsfelbontás: legalább 1,5, a fenbendazol és a mebendazol között.
Követelmények: −
A-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható megfelelő csúcs területének 2,5-szerese (0,5%);
−
B-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint a c) összehasonlító oldat kromatogramján látható megfelelő csúcs területének 2,5-szerese (0,5%);
−
egyedi határértékhez nem kötött (nem-specifikált) szennyezők: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének kétszerese (0,5%);
−
szennyezők összesen: max. 1%;
−
elhanyagolási határ: az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható megfelelő csúcs területének 0,4-szerese (0,10%);
Nehézfémek (2.4.8/C): legfeljebb 20 ppm. 1,0 g anyagot vizsgálunk. Az összehasonlító oldatot 2 ml R ólom–mértékoldattal (10 ppm Pb) készítjük. Szárítási veszteség (2.2.32): legfeljebb 1,0%. 1,000 g anyagot szárítószekrényben 105 °C-on, 3 órán át szárítunk. Szulfáthamu (2.4.14): legfeljebb 0,3%. 1,0 g anyagot vizsgálunk. TARTALMI MEGHATÁROZÁS
0,200 g anyagot – szükség esetén enyhe melegítéssel – 30 ml R vízmentes ecetsavban oldunk. Az oldatot lehűtjük, és potenciometriás végpontjelzést alkalmazva (2.2.20), 0,1 M perklórsav– mérőoldattal titráljuk. 1 ml 0,1 M perklórsav–mérőoldattal 29,94 mg C15H13N3O2S egyenértékű. ELTARTÁS Fénytől védve. SZENNYEZŐK Egyedi határértékhez kötött (specifikált) szennyezők: A, B.
A. metil-[N-(1H-benzimidazol-2-il)karbamát],
B. metil-[N-(5-klór-1H-benzimidazol-2-il)karbamát].
Finasteridum
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur. 8.0- 1
01/2014:1615
FINASTERIDUM Finaszterid
C23H36N2O2 [98319-26-7]
Mr 372,6
DEFINÍCIÓ N-(1,1-Dimetiletil)-3-oxo-4-aza-5α-androszt-1-én-17β-karboxamid. Tartalom: 98,0−102,0% (szárított anyagra). SAJÁTSÁGOK Küllem: fehér vagy csaknem fehér, kristályos por. Oldékonyság: vízben gyakorlatilag nem oldódik; etanolban és diklórmetánban bőségesen oldódik. Polimorfiára (5.9) hajlamos. AZONOSÍTÁS Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24). Összehasonlítás: CRS finaszteriddel. Amennyiben a szilárd anyagok spektrumai között eltérés mutatkozik, a vizsgálandó anyagot és a referenciaanyagot külön-külön R metanolban feloldjuk, az oldatokat szárazra párologtatjuk, majd a maradékokból új spektrumokat veszünk fel. VIZSGÁLATOK Fajlagos optikai forgatóképesség (2.2.7): +12,0 és +14,0 között (szárított anyagra). A vizsgálathoz 0,250 g anyagot R metanollal 25,0 ml-re oldunk. Rokon vegyületek. Folyadékkromatográfia (2.2.29). Oldószerelegy: R1 acetonitril, R kromatográfiás célra szánt víz (50+50 V/V) Vizsgálati oldat (a). 25,0 mg vizsgálandó anyagot az oldószereleggyel 50,0 ml-re oldunk. Vizsgálati oldat (b). 100,0 mg vizsgálandó anyagot az oldószereleggyel 10,0 ml-re oldunk.
Finasteridum
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur. 8.0- 2
Összehasonlító oldat (a). 25,0 mg CRS finaszteridet az oldószereleggyel 50,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (b). 10 mg CRS csúcsazonosításra szánt szánt finaszteridet (A- és C-szennyezőt tartalmaz) az oldószereleggyel 1,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (c). A b) összehasonlító oldat 1,0 ml-ét az oldószereleggyel 100,0 ml-re hígítjuk. Ezen oldat 1,0 ml-ét az oldószereleggyel 10,0 ml-re hígítjuk. Oszlop: −
méretei: l = 0,25 m; ∅ = 4,0 mm,
−
állófázis: R kromatográfiás célra szánt, dezaktivált, utókezelt, oktadecilszililezett szilikagél (5 μm);
−
hőmérséklet: 60 ˚C.
Mozgófázis: R1 acetonitril − R tetrahidrofurán − R kromatográfiás célra szánt víz (10+10+80 V/V). Áramlási sebesség: 1,5 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel, 210 nm-en. Injektálás: 15 μl; a b) vizsgálati oldatot, valamint a b) és a c) összehasonlító oldatot injektáljuk. Kromatografálási idő: a finaszterid retenciós idejének kétszerese. Szennyezők azonosítása: az A- és a C-szennyező azonosításához a CRS csúcsazonosításra szánt finaszteridhez mellékelt kromatogramot és a b) összehasonlító oldat kromatogramját használjuk. Relatív retenciók a finaszteridre (retenciós ideje kb. 28 perc) vonatkoztatva: A-szennyező kb. 0,9; Cszennyező kb. 1,3. Rendszeralkalmasság: b) összehasonlító oldat: −
jel/zaj viszony: legalább 40, a c) összehasonlító oldat kromatogramján megjelenő főcsúcsra számolva;
−
hegy-völgy arány: legalább 5, ha Hp = az A-szennyező alapvonaltól mért csúcsmagassága, és Hv = az ugyanezen csúcsot és a finaszterid csúcsát elválasztó görbeszakasz minimumán mért, alapvonaltól számított távolság, a b) összehasonlító oldat kromatogramján.
A százalékos mennyiségek számolása: –
korrekciós faktor: az A-szennyező csúcsterületét 2,4-el szorozzuk;
– bármely szennyező esetében a c) összehasonlító oldat finaszterid koncentrációját vesszük alapul; Követelmények:
−
A- és C-szennyező: csúcsterületük egyenként legfeljebb 0,3%;
−
egyéb szennyezők egyenként: csúcsterületük egyenként legfeljebb 0,10%;
−
szennyezők összesen: legfeljebb 0,5%;
−
jelentési határérték: 0,05%.
Szárítási veszteség (2.2.32): legfeljebb 0,5%. Az anyag 1,000 g-ját szárítószekrényben, 105 °C-on szárítjuk. TARTALMI MEGHATÁROZÁS Folyadékkromatográfia (2.2.29); a meghatározást a „Rokon vegyületek” vizsgálatban előírtak szerint végezzük a következő módosításokkal.
Finasteridum
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur. 8.0- 3
Injektálás: az a) vizsgálati oldat és az a) összehasonlító oldat. A százalékos C23H36N2O2-tartalmat a CRS finaszretid deklarált tartalma alapján számoljuk ki. ELTARTÁS Fénytől védve. SZENNYEZŐK Egyedi határértékhez kötött (specifikált) szennyezők: A, C. Egyéb kimutatható szennyezők (a következő szennyezők a cikkely valamelyik vizsgálatával kimutathatók, ha bizonyos határon felüli mennyiségben vannak jelen. Határértéküket az egyéb/egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezőkre vonatkozó általános követelmény és/vagy a Gyógyszeranyagok (2034) általános cikkely előírásai határozzák meg. Ezért ezeket a szennyezőket nem szükséges a megfelelés bizonyítása céljából azonosítani. Lásd még a Gyógyszeranyagok szennyezésvizsgálata (5.10.) című általános fejezetet): B.
A. N-(1,1-dimetiletil)-3-oxo-4-aza-5α-androsztán-17β-karboxamid (dihidrofinaszterid),
B. metil-(3-oxo-4-aza-5α-androszt-1-én-17β-karboxilát) (Δ-1-aza-észter),
C. N-(1,1-dimetiletil)-3-oxo-4-azaandroszta-1,5 dién-17β-karboxamid (Δ-1,5-aza-amid).
Fludeoxyglucosi (18F) solutio iniectabilis
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur. 8.0 - 1
01/2014:1325
FLUDEOXYGLUCOSI (18F) SOLUTIO INIECTABILIS Fludezoxiglükóz(18F) injekció
C6H1118FO5
Mr 181,1
DEFINÍCIÓ A készítmény a nukleofil szubsztitúcióval előállított 2-[18F]fluor-2-dezoxi-D-glükopiranóz (2[18F]fluor-2-dezoxi-D-glükóz) steril oldata; emellett 2-[18F]fluor-2-dezoxi-D-mannózt is tartalmazhat. Tartalom: −
fluor-18: a deklarált fluor-18 radioaktivitásnak 90−110%-a, a feliraton feltüntetett napon és időpontban.
−
2-fluor-2-dezoxi-D-glükóz: legfeljebb 0,5 mg a milliliterben kifejezett, legnagyobb ajánlott dózisban.
SAJÁTSÁGOK Küllem: tiszta, színtelen vagy enyhén sárga oldat. A fluor-18 felezési ideje és sugárzásának jellemzői: lásd Az Európai Gyógyszerkönyvben hivatalos radionuklidok fizikai jellemzőinek táblázata (5.7). AZONOSÍTÁS A. Gamma-spektrometria. Értékelés: a spektrumban a legintenzívebb gamma foton csúcsok 0,511 MeV energiájúak, valamint, a mérési geometriától függően egy 1,022 MeV energiájú összegző-csúcs is megjelenhet. B. Mintánként legalább három radioaktivitás-mérés alapján, ugyanazon geometriai feltételek között, alkalmas időtartamon (pl. 30 percen) belül meghatározzuk a felezési idő közelítő értékét. Értékelés: 105−115 perc. C. A "Radiokémiai tisztaság" A pontja (lásd Vizsgálatok) szerinti kromatogramokat értékeljük. Értékelés: a vizsgálati oldat radiokromatogramján megjelenő főcsúcs retenciós ideje egyezzék meg az a) összehasonlító oldat radiokromatogramján látható főcsúcs retenciós idejével.
Fludeoxyglucosi (18F) solutio iniectabilis
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur. 8.0 - 2
VIZSGÁLATOK Egyes kémiai tisztasági vizsgálatok elhagyhatók, ha a feltüntetett anyagokat nem használják az előállításhoz, vagy nem is képződhetnek a gyártási folyamat során. pH (2.2.3): 4,5−8,5. 2-Fluor-2-dezoxi-D-glükóz és A-szennyező. Folyadékkromatográfia (2.2.29). Vizsgálati oldat. A vizsgálandó készítmény. Összehasonlító oldat (a). 1,0 mg R 2-fluor-2-dezoxi-D-glükózt R vízzel 2,0 ml-re oldunk. Az oldat 1,0 ml-ét R vízzel V térfogatra hígítjuk, ahol V a milliliterben kifejezett, legnagyobb ajánlott dózis. Összehasonlító oldat (b). 1,0 mg R 2-klór-2-dezoxi-D-glükózt (A-szennyező) R vízzel 2,0 ml-re oldunk. Az oldat 1,0 ml-ét R vízzel V térfogatra hígítjuk, ahol V a milliliterben kifejezett, legnagyobb ajánlott dózis. Összehasonlító oldat (c). 1,0 mg R 2-fluor-2-dezoxi-D-mannózt R vízzel 2,0 ml-re oldunk. Az oldat 0,5 ml-ét az a) összehasonlító oldat 0,5 ml-ével elegyítjük. Oszlop: −
méretei: l = 0,25 m, ∅ = 4,0 mm;
−
állófázis: R kromatográfiás célra szánt, erősen bázisos anioncserélő gyanta (10 μm);
Mozgófázis: R nátrium-hidroxid R szén-dioxid-mentes vízzel készített, 4 g/l töménységű oldata, levegőtől védve a kromatográfiás vizsgálat alatt. Áramlási sebesség: 1 ml/perc. Detektálás: a kívánt koncentráció-tartományban működő szénhidrát-detektorral, pl. pulzáló amperometriás detektorral, valamint hozzákapcsolt radioaktivitás-detektorral. Injektálás: 20 μl. Kromatografálási idő: a 2-fluor-2-dezoxi-D-glükóz retenciós idejének kétszerese. Relatív retenciók a 2-fluor-2-dezoxi-D-glükózra (retenciós ideje kb. 12 perc) vonatkoztatva: 2-fluor-2dezoxi-D-mannóz kb. 0,9; A-szennyező kb. 1,1. Rendszeralkalmasság: c) összehasonlító oldat, a szénhidrát-detektort alkalmazva: −
csúcsfelbontás: legalább 1,5, a 2-fluor-2-dezoxi-D-mannóz és a 2-fluor-2-dezoxi-D-glükóz csúcsai között;
−
jel/zaj viszony: legalább 10, a 2-fluor-2-dezoxi-D-glükóz csúcsára vonatkozóan.
Követelmények: a szénhidrát-detektor alkalmazásával kapott kromatogramon: −
2-fluor-2-dezoxi-D-glükóz: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján a megfelelő csúcs területe (0,5 mg/V);
−
A-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján a megfelelő csúcs területe (0,5 mg/V).
B-szennyező. Cseppanalízis. Vizsgálati oldat. A vizsgálandó készítmény 100 μl-ét 400 μl R vízzel összekeverjük. Összehasonlító oldat (a). R víz.
Fludeoxyglucosi (18F) solutio iniectabilis
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur. 8.0 - 3
Összehasonlító oldat (b). 11,0 mg R aminopoliétert (B-szennyező) R vízzel 25,0 ml-re oldunk. Az oldat 1,0 ml-ét R vízzel V térfogatra hígítjuk, ahol V a milliliterben kifejezett, legnagyobb ajánlott dózis. Lemez: R aminopoliéter vizsgálatra szánt VRK szilikagél lemez. Felvitel: 2,5 μl; továbbá, 2,5 μl vizsgálati oldatot és utána 2,5 μl b) összehasonlító oldatot is felviszünk ugyanarra a pontra. Értékelés: a felvitel után egy perccel a foltokat vizuálisan hasonlítjuk össze. Rendszeralkalmasság: −
a vizsgálati oldat és a b) összehasonlító oldat egymást követő felviteléből származó folt − küllemét és a koncentrikus körök számát tekintve − megegyezik a b) összehasonlító oldat foltjával; a legbelső, esetlegesen kékesfekete gyűrűvel körülvett, sötétebb kör intenzitása arányos a B-szennyező koncentrációjával; ezen a körön kívül sötét, külső szegéllyel körülvett, világosabb gyűrű látható;
−
az a) összehasonlító oldat foltján a belső, barnás-rózsaszínű kör diffúzabb, és nem különül el határozottan a külső, világosabb gyűrűtől;
−
a b) összehasonlító oldat foltja egyértelműen különbözik az a) összehasonlító oldat foltjától.
Követelmény: −
a vizsgálati oldat foltjának középső része kevésbé intenzív legyen, mint a b) összehasonlító oldat foltjának megfelelő része (2,2 mg/V).
C-szennyező. Folyadékkromatográfia (2.2.29). Vizsgálati oldat. A vizsgálandó készítmény. Összehasonlító oldat (a). 0,170 g R tetrabutilammónium-hidroxidot R vízzel 20,0 ml-re oldunk. Ezen oldat 1,0 ml-ét R vízzel V térfogatra hígítjuk, ahol V a milliliterben kifejezett, legnagyobb ajánlott dózis. Összehasonlító oldat (b). 80,0 mg R tetrabutilammónium-hidroxidot R vízzel 10,0 ml-re oldunk. Ezen oldat 1,0 ml-ét R vízzel 25,0 ml-re hígítjuk. Oszlop: −
méretei: l = 0,10 m, ∅ = 4,6 mm;
−
állófázis: R kromatográfiás célra szánt, oktadeciliszililezett szilikagél (3 μm);
Mozgófázis: R toluolszulfonsav 0,95 g/l töménységű oldata − R acetonitril (25+75 V/V). Áramlási sebesség: 0,6 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel, 254 nm-en. Injektálás: 20 μl. Kromatografálási idő: a C-szennyező retenciós idejének kétszerese. Retenciós idő: C-szennyező kb. 3,3 perc. Rendszeralkalmasság: b) összehasonlító oldat: −
jel/zaj viszony: legalább 10, a főcsúcsra vonatkozóan.
−
szimmetriafaktor: legfeljebb 1,8, a főcsúcsra vonatkozóan.
Követelmény:
Fludeoxyglucosi (18F) solutio iniectabilis
−
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur. 8.0 - 4
C-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint a megfelelő csúcs területe az a) összehasonlító oldat kromatogramján (2,6 mg/V).
D-szennyező. Ultraibolya és látható abszorpciós spektrofotometria (2.2.25). Vizsgálati oldat. A vizsgálandó készítmény. Összehasonlító oldat. 20,0 mg R 4-(4-metilpiperidin-1-il)piridint (D-szennyező) R vízzel 100,0 ml-re oldunk. Az oldat 0,1 ml-ét R vízzel V térfogatra hígítjuk, ahol V a milliliterben kifejezett legnagyobb ajánlott dózis. A vizsgálati oldat és az összehasonlító oldat abszorbanciáját a 263 nm-es abszorpciós maximumon mérjük. Követelmény: a vizsgálati oldat abszorbanciája nem lehet nagyobb, mint az összehasonlító oldaté. Oldószermaradványok. A követelményeket az 5.4 fejezet irányelveinek megfelelően kell megállapítani. A készítmény a vizsgálat befejezése előtt felszabadítható. Sterilitás. Az injekció feleljen meg a Radioaktív gyógyszerkészítmények (0125) cikkelyben előírt „Sterilitás” vizsgálat követelményeinek. A készítmény a vizsgálat befejezése előtt felszabadítható. Bakteriális endotoxinok (2.6.14): kevesebb, mint 175/V NE/ml, ahol V a milliliterben kifejezett legnagyobb ajánlott dózis. A készítmény a vizsgálat befejezése előtt felszabadítható. RADIONUKLIDOS TISZTASÁG A készítmény a B vizsgálat befejezése előtt felszabadítható. Fluor-18: az összes radioaktivitásnak legalább 99,9%-a. A. Gamma spektrometria. Követelmény: a regisztrált gamma-spektrumban megjelenő csúcsok, melyeknek energiája különbözik a 0,511MeV vagy a 1,022MeV energiáktól, legfeljebb az összes radioaktivitás 0,1%-a lehet. B. Gamma spektrometria. Meghatározzuk a fluor-18 és a 2 óránál hosszabb felezési idejű radionuklid-szennyezők mennyiségét. A szennyezők kimutatásához és meghatározásához a vizsgálandó készítményt legalább 24 órán át állni hagyjuk, hogy a fluor-18 radioaktivitása olyan alacsony szintre csökkenjen, amely lehetővé teszi a szennyezők kimutatását. Követelmény: a radionuklid-szennyezőkből származó összes radioaktivitás legfeljebb 0,1%. RADIOKÉMIAI TISZTASÁG A. Folyadékkromatográfia (2.2.29) a "2-fluor-2-dezoxi-D-glükóz és A-szennyező" vizsgálatban leírtak szerint. Amennyiben szükséges, a vizsgálati oldatot R vízzel úgy hígítjuk, hogy a kapott oldat radioaktivitása radioaktivitás-detektor alkalmazásával mérhető legyen. Injektálás: vizsgálati oldat, valamint a) és c) összehasonlító oldat. Relatív retenció a 2-[18F]fluor-2-dezoxi-D-glükózra (retenciós ideje kb. 12 perc) vonatkoztatva: 2[18F]fluor-2-dezoxi-D-mannóz kb. 0,9. A két vegyület részlegesen vagy teljesen acetilezett származékai a kromatografálás körülményei között hidrolizálnak és mint 2-[18F]fluor-2-dezoxi-Dglükóz és 2-[18F]fluor-2-dezoxi-D-mannóz eluálódnak. A 2-[18F]fluor-2-dezoxi-D-glükóz és a 2-[18F]fluor-2-dezoxi-D-mannóz csúcsának azonosításához az a) és a c) összehasonlító oldatoknak a szénhidrát-detektorral regisztrált kromatogramjait használjuk.
Fludeoxyglucosi (18F) solutio iniectabilis
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur. 8.0 - 5
Követelmények: −
fluor-18, 2-[18F]fluor-2-dezoxi-D-glükóz és 2-[18F]fluor-2-dezoxi-D-mannóz formájában: az összes radioaktivitásnak legalább 95%-a;
−
2-[18F]fluor-2-dezoxi-D-mannóz: a 2-[18F]fluor-2-dezoxi-D-glükózból és a 2-[18F]fluor-2dezoxi-D-mannózból eredő összes radioaktivitásnak legfeljebb 10%-a;
B. Vékonyréteg-kromatográfia (2.2.27). Vizsgálati oldat. A vizsgálandó készítmény. Összehasonlító oldat. 30 mg R 1,2,3,4-tetra-O-acetil-β-D-glükopiranózt és 20 mg R glükózt enyhe melegítéssel 1 ml R vízben oldunk. Lemez: R VRK szilikagél lemez. Kifejlesztőszer: R víz − R acetonitril (5+95 V/V). Felvitel: kb. 5 μl. Kifejlesztés: 8 cm-es fronttávolságig. Szárítás: 15 percig levegőn. Előhívás: megfelelő detektorral meghatározzuk a radioaktivitás eloszlását; ezután a lemezt R tömény kénsav R metanollal készített, 75 g/l töménységű oldatába merítjük, és onnan kiemelve meleg légárammal, vagy 150°C-on addig szárítjuk, míg az összehasonlító oldat kromatogramján a sötét foltok meg nem jelennek. Retenciós faktorok: [18F]-fluorid kb. 0; 2-[18F]fluor-2-dezoxi-D-glükóz és 2-[18F]fluor-2-dezoxi-Dmannóz kb. 0,45; a 2-[18F]fluor-2-dezoxi-D-glükóz és a 2-[18F]fluor-2-dezoxi-D-mannóz részlegesen vagy teljesen acetilezett származékai kb. 0,8−0,95. Rendszeralkalmasság: összehasonlító oldat: −
a kromatogramon két, egymástól jól elkülönülő folt látható.
Követelmények: −
fluor-18, 2-[18F]fluor-2-dezoxi-D-glükóz és 2-[18F]fluor-2-dezoxi-D-mannóz formájában: az összes radioaktivitásnak legalább 95%-a;
−
fluor-18, fluorid vagy a 2-[18F]fluor-2-dezoxi-D-glükóz és a 2-[18F]fluor-2-dezoxi-D-mannóz részlegesen vagy teljesen acetilezett származékai formájában: az összes radioaktivitásnak legfeljebb 5%-a.
RADIOAKTIVITÁS A radioaktivitást kalibrált készülékkel mérjük. SZENNYEZŐK Egyedi határértékhez kötött (specifikált) szennyezők: A, B, C, D, E.
Fludeoxyglucosi (18F) solutio iniectabilis
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur. 8.0 - 6
A. 2-klór-2-dezoxi-D-glükopiranóz (2-klór-2-dezoxi-D-glükóz),
B. 4,7,13,16,21,24-hexaoxa-1,10-diazabiciklo[8.8.8]hexakozán (aminopoliéter),
C. N,N,N-tributilbután-1-aminium (tetrabutilammónium),
D. 4-(4-metilpiperidin-1-il)piridin, E. [18F]fluorid.
Fludrocortisoni acetas
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.8.0- 1
01/2008:0767 javított 8.0
FLUDROCORTISONI ACETAS Fludrokortizon-acetát
C23H31FO6 [514-36-3]
Mr 422,5
DEFINÍCIÓ (9-Fluor-11β,17-dihidroxi-3,20-dioxopregn-4-én-21-il)-acetát. Tartalom: 97,0−103,0% (szárított anyagra). SAJÁTSÁGOK Küllem: fehér vagy csaknem fehér, kristályos por. Oldékonyság: vízben gyakorlatilag nem oldódik; vízmentes etanolban mérsékelten oldódik. AZONOSÍTÁS Első azonosítás: A, B. Második azonosítás: C, D, E. A. Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24). Összehasonlítás: CRS fludrokortizon-acetáttal. Amennyiben a szilárd anyagok spektrumai eltérőek, a vizsgálandó anyagot és a referenciaanyagot külön-külön, a szükséges legkisebb mennyiségű R acetonban feloldjuk, az oldatokat szárazra párologtatjuk, majd a maradékokból új spektrumokat veszünk fel. B. Vékonyréteg-kromatográfia (2.2.27). Oldószerelegy: R metanol – R diklórmetán (1+9 V/V). Vizsgálati oldat. 10 mg vizsgálandó anyagot az oldószereleggyel 10 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (a). 10 mg CRS fludrokortizon-acetátot az oldószereleggyel 10 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (b). 5 mg CRS kortizon-acetátot az a) összehasonlító oldat 5 ml-ében oldunk. Lemez: R VRK F254 szilikagél lemez. Kifejlesztőszer: 1,2 térfogatrész R víz és 8 térfogatrész R metanol elegyét 15 térfogatrész R éter és 77 térfogatrész R diklórmetán elegyéhez adjuk.
Fludrocortisoni acetas
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.8.0- 2
Felvitel: 5 µl. Kifejlesztés: 15 cm fronttávolságig. Szárítás: levegőn. A-előhívás: 254 nm-es ultraibolya fényben. A-értékelés: a vizsgálati oldat kromatogramjának főfoltja − helyét és méretét tekintve − egyezzék meg az a) összehasonlító oldat kromatogramjának főfoltjával. B-előhívás: a lemezt R alkoholos kénsav−oldattal bepermetezzük, majd 120 °C-on 10 percen át vagy a foltok megjelenéséig melegítjük, végül hagyjuk lehűlni. A kromatogramokat nappali fényben és 365 nm-es ultraibolya fényben egyaránt értékeljük. B-értékelés: a vizsgálati oldat kromatogramjának főfoltja − helyét, nappali fényben látható színét, 365 nm-es ultraibolya fényben észlelhető fluoreszcenciáját és méretét tekintve − egyezzék meg az a) összehasonlító oldat kromatogramjának főfoltjával. Rendszeralkalmasság: b) összehasonlító oldat: –
a kromatogramon két, egymástól jól elkülönülő folt látható.
C. Vékonyréteg-kromatográfia (2.2.27). Vizsgálati oldat (a). 25 mg vizsgálandó anyagot R metanollal 5 ml-re oldunk (A-oldat). Az oldat 2 ml-ét R diklórmetánnal 10 ml-re hígítjuk. Vizsgálati oldat (b). Az A-oldat 2 ml-ét 15 ml-es üveg- vagy teflondugós kémcsőbe mérjük. Az oldathoz 10 ml R metanolos, telített kálium-hidrogén-karbonát−oldatot elegyítünk, majd azonnal 5 percig R nitrogént áramoltatunk az oldaton keresztül. Ezután a kémcsövet lezárjuk, majd 45 ºC-os vízfürdőben, fénytől védve, 2 és fél órán át melegítjük. Végül az oldatot hagyjuk lehűlni. Összehasonlító oldat (a). 25 mg CRS fludrokortizon-acetátot R metanollal 5 ml-re oldunk (Boldat). Az oldat 2 ml-ét R diklórmetánnal 10 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (b). A B-oldat oldat 2 ml-ét 15 ml-es üveg- vagy teflondugós kémcsőbe mérjük. Az oldathoz 10 ml R telített, metanolos kálium-hidrogén-karbonát−oldatot elegyítünk, majd azonnal, 5 percig R nitrogént áramoltatunk az oldaton keresztül. Ezután a kémcsövet lezárjuk, majd 45 ºC-os vízfürdőben, fénytől védve, 2 és fél órán át melegítjük. Végül az oldatot hagyjuk lehűlni. Lemez: R VRK F254 szilikagél lemez. Kifejlesztőszer: 1,2 térfogatrész R víz és 8 térfogatrész R metanol elegyét 15 térfogatrész R éter és 77 térfogatrész R diklórmetán elegyéhez adjuk. Felvitel: 5 µl. Kifejlesztés: 15 cm fronttávolságig. Szárítás: levegőn. A-előhívás: 254 nm-es ultraibolya fényben. A-értékelés: az egyes vizsgálati oldatok kromatogramjainak főfoltjai − helyüket és méretüket tekintve − egyezzenek meg a megfelelő összehasonlító oldat kromatogramjának főfoltjával. B-előhívás: a lemezt R alkoholos kénsav−oldattal bepermetezzük, majd 120 °C-on 10 percen át vagy a foltok megjelenéséig melegítjük, végül hagyjuk lehűlni. A kromatogramokat nappali fényben és 365 nm-es ultraibolya fényben egyaránt értékeljük. B-értékelés: a vizsgálati oldatok kromatogramjainak főfoltjai − helyüket, nappali fényben látható színüket, 365 nm-es ultraibolya fényben észlehető fluoreszcenciájukat és méretüket tekintve − egyezzenek meg a megfelelő összehasonlító oldat kromatogramjának főfoltjával. A b) vizsgálati oldat és a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főfoltok RF-értékei határozottan
Fludrocortisoni acetas
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.8.0- 3
kisebbek legyenek az a) vizsgálati oldat és a a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főfoltok RF–értékeinél. D. Kb. 5 mg anyagot 45 mg R nehéz magnézium-oxiddal összekeverünk és a keveréket tégelyben addig izzítjuk, amíg csaknem fehér maradékot nem kapunk (rendszerint 5 percnél rövidebb ideig tart). A maradékot hagyjuk kihűlni, majd 1 ml R vizet, 0,05 ml R1 fenolftalein−oldatot és kb. 1 ml R hígított sósavat adunk hozzá az oldat elszíntelenítése céljából. Ezután az oldatot megszűrjük, majd a szüredékhez 0,1 ml R alizarin S−oldat és 0,1 ml R cirkonil-nitrát−oldat frissen készített elegyét adjuk. Az oldatot összerázzuk, 5 percig állni hagyjuk, majd színét az azonos módon készített vak oldatéval hasonlítjuk össze. Az oldat színe vörösről sárgára változik. E. Az acetilcsoport azonossági reakcióját elvégezve (2.3.1) az előírt változás észlelhető. Kb. 10 mg anyagot vizsgálunk.
VIZSGÁLATOK Fajlagos optikai forgatóképesség (2.2.7): +148 és +156 között. A vizsgálathoz 0,250 g anyagot R dioxánnal 25,0 ml-re oldunk; az eredményt szárított anyagra vonatkoztatjuk. Rokon vegyületek. Folyadékkromatográfia (2.2.29). Vizsgálati oldat. 20,0 mg vizsgálandó anyagot a mozgófázissal 10,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (a). 2,0 mg CRS fludrokortizon-acetátot és 2,0 mg CRS hidrokortizon-acetátot a mozgófázissal 50,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (b). 1,0 ml vizsgálati oldatot a mozgófázissal 50,0 ml-re hígítunk. Oszlop: –
méretei: l = 0,2 m, Ø = 4,6 mm,
–
állófázis: R kromatográfiás célra szánt, urókezelt oktadecilszililezett szilikagél (5 μm).
Mozgófázis: R tetrahidrofurán – R víz (35+65 V/V). Áramlási sebesség: 1 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel, 254 nm-en. Egyensúly beállítása: a mozgófázissal kb. 30 percen át. Injektálás: 20 µl. Kromatografálási idő: a fludrokortizon-acetát retenciós idejének kétszerese. Retenciós idők: hidrokortizon-acetát kb. 8,5 perc, fludrokortizon-acetát kb. 10 perc. Rendszeralkalmasság: a) összehasonlító oldat: –
csúcsfelbontás: legalább 1,0, a hidrokortizon-acetát és a fludrokortizon-acetát között; ha ez a csúcsfelbontás nem elérhető, kismértékben módosítjuk a mozgófázis tetrahidrofurán-tartalmát (a tetrahidrofurán-koncentráció növelése csökkenti a retenciós időket).
Követelmények: –
szennyezők egyenként: területük nem haladhatja meg a b) összehasonlító oldat kromatogramján megjelenő főcsúcs területének felét (1,0%),
–
szennyezők összesen: legfeljebb a b) összehasonlító oldat kromatogramján megjelenő főcsúcs területének 0,75-szorosa (1,5%),
–
elhanyagolási határ: a b) összehasonlító oldat kromatogramján megjelenő főcsúcs területének 0,025-szerese (0,05%).
Fludrocortisoni acetas
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.8.0- 4
Szárítási veszteség (2.2.32): legfeljebb 1,0%. 0,500 g anyagot szárítószekrényben 105 °C-on szárítunk. TARTALMI MEGHATÁROZÁS 10,0 mg anyagot R etanollal (96%) 100,0 ml-re oldunk. Az oldat 5,0 ml-ét R etanollal (96%) 50,0 mlre hígítjuk. Az oldat abszorbanciáját a 238 nm-es maximumon határozzuk meg (2.2.25). 1% A C23H31FO6-tartalmat A1cm = 405 fajlagos abszorpciós koefficienst alapul véve számítjuk ki.
Flutamidum
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.8.0 - 1
01/2014:1423
FLUTAMIDUM Flutamid
C11H11F3N2O3 [13311-84-7]
Mr 276,2
DEFINÍCIÓ 2-Metil-N-[4-nitro-3-(trifluormetil)fenil]propánamid. Tartalom: 97,5–102,0% (szárított anyagra).
SAJÁTSÁGOK Küllem: halványsárga, kristályos por. Oldékonyság: vízben gyakorlatilag nem oldódik; acetonban és etanolban (96%) bőségesen oldódik, heptánban gyakorlatilag nem oldódik. op: kb. 112 °C.
AZONOSÍTÁS Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24). Összehasonlítás: CRS flutamiddal.
VIZSGÁLATOK Rokon vegyületek. Folyadékkromatográfia (2.2.29). Vizsgálati oldat (a). 20,0 mg vizsgálandó anyagot a mozgófázissal 20,0 ml-re oldunk. Vizsgálati oldat (b). 1,0 ml a) vizsgálati oldatot a mozgófázissal 10,0 ml-re hígítunk. Összehasonlító oldat (a). 5,0 mg CRS rendszeralkalmassági vizsgálatra szánt flutamidot (A- B- és Cszennyezőt tartalmaz) a mozgófázissal 5,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (b). Az a) vizsgálati oldat 1,0 ml-ét a mozgófázissal 100,0 ml-re hígítjuk, majd a hígított oldat 1,0 ml-ét a mozgófázissal 10,0 ml-re hígítjuk. Oszlop: –
méretei: l = 0,25 m, Ø = 4,0 mm;
Flutamidum
–
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.8.0 - 2
állófázis: R kromatográfiás célra szánt, utókezelt oktadecilszililezett szilikagél (5 µm).
Mozgófázis: R acetonitril – R víz (50+50 V/V). Áramlási sebesség: 0,5 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel, 240 nm-en. Injektálás: 20 µl a) vizsgálati oldat, valamint a) és b) összehasonlító oldat. Kromatografálási idő: a flutamid retenciós idejének 1,5-szerese. Szennyezők azonosítása: az A-, B- és C-szennyező azonosítására a CRS rendszeralkalmassági vizsgálatra szánt flutamidhoz mellékelt kromatogramot és az a) összehasonlító oldat kromatogramját használjuk. Relatív retenciók a flutamidra (retenciós ideje kb. 19 perc) vonatkoztatva: B-szennyező kb. 0,5; Aszennyező kb. 0,6; C-szennyező kb. 0,7. Rendszeralkalmasság: a) összehasonlító oldat: –
csúcsfelbontás: legalább 2,0, a B- és A-szennyező között.
Százalékos tartalom számolása: –
a szennyezők tartalmának számolását a b) összehasonlító oldat flutamid-tartalmának figyelembevételével végezzük.
Követelmények: –
A-, B- és C-szennyező: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint 0,2%;
–
egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezők: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mit 0,10%;
–
szennyezők összesen: csúcsterületük összege nem lehet nagyobb, mint 0,5%;
–
jelentési határérték: 0,05%.
Nehézfémek (2.4.8/C): legfeljebb 20 ppm. 1,0 g anyagot vizsgálunk. Az összehasonlító oldatot 2 ml R ólom–mértékoldattal (10 ppm Pb) készítjük. Szárítási veszteség (2.2.32): legfeljebb 0,5%. 1,000 g anyagot csökkentett nyomáson, 3 órán keresztül, 60 °C-on szárítunk. Szulfáthamu (2.4.14): legfeljebb 0,1%. 1,0 g anyagot vizsgálunk.
TARTALMI MEGHATÁROZÁS Folyadékkromatográfia (2.2.29) a "Rokon vegyületek" vizsgálatban előírtak szerint, a következő eltéréssel. Injektálás: b) vizsgálati oldat, valamint c) összehasonlító oldat. A százalékos C11H11F3N2O3-tartalmat a CRS flutamid deklarált tartalmának figyelembevételével számoljuk ki.
ELTARTÁS
Fénytől védve.
Flutamidum
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.8.0 - 3
SZENNYEZŐK Egyedi határértékhez kötött (specifikált) szennyezők: A, B, C. Egyéb kimutatható szennyezők (a következő szennyezők a cikkely valamelyik vizsgálatával kimutathatók, ha bizonyos határon felüli mennyiségben vannak jelen. Határértéküket az egyéb/egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezőkre vonatkozó általános követelmény és/vagy a Gyógyszeranyagok (2034) általános cikkely előírásai határozzák meg. Ezért ezeket a szennyezőket nem szükséges a megfelelés bizonyítása céljából azonosítani. Lásd még a Gyógyszeranyagok szennyezésvizsgálata (5.10) című általános fejezetet): D, E, F.
A. 4-nitro-3-(trifluormetil)anilin,
B. N-[4-nitro-3-(trifluormetil)fenil]acetamid,
C. N-[4-nitro-3-(trifluormetil)fenil]propánamid,
D. 3-(trifluormetil)anilin,
E. 2-metil-N-[3-(trifluormetil)fenil]propánamid,
F. 2-metil-N-[2-nitro-5-(trifluormetil)fenil]propánamid.
01/2014:0906
GLIPIZIDUM Glipizid
C21H27N504S [29094-61-9]
Mr 445,5
DEFINÍCIÓ
N-[2-[4-[(Ciklohexilkarbamoil)szulfamoil]fenil]etil]-5-metilpirazin-2-karboxamid. Tartalom: 98,0–102,0% (szárított anyagra). SAJÁTSÁGOK
Küllem: fehér vagy csaknem fehér, kristályos por. Oldékonyság: vízben gyakorlatilag nem oldódik; diklórmetánban és acetonban alig oldódik; etanolban (96%) gyakorlatilag nem oldódik. Híg alkálilúgok oldják. AZONOSÍTÁS
Első azonosítás: B. Második azonosítás: A, C. A. Ultraibolya és látható abszorpciós spektrofotometria (2.2.25). Vizsgálati oldat. Kb. 2 mg anyagot R metanollal 100 ml-re oldunk. Hullámhossztartomány: 220–350 nm. Abszorpciós maximumok: 226 nm-en és 274 nm-en. Abszorbancia-arány: A226/A274 = 2,0–2,4. B. Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24). Összehasonlítás: CRS glipiziddel.
C. Vékonyréteg-kromatográfia (2.2.27). Vizsgálati oldat. 10 mg vizsgálandó anyagot R metanol és R diklórmetán egyenlő térfogatarányú elegyével 10 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat. 10 mg CRS glipizidet R metanol és R diklórmetán egyenlő térfogatarányú elegyével 10 ml-re oldunk. Lemez: R VRK szilikagél GF254 lemez. Kifejlesztőszer: R vízmentes hangyasav – R etil-acetát – R diklórmetán (25+25+50 V/V). Felvitel: 10 μl. Kifejlesztés: a lemezmagasság kétharmadáig. Szárítás: levegőn. Előhívás: 254 nm-es ultraibolya fényben. Értékelés: a vizsgálati oldat kromatogramjának főfoltja – helyét és méretét tekintve – egyezzen meg az összehasonlító oldat kromatogramjának főfoltjával. VIZSGÁLATOK
Rokon vegyületek. Folyadékkromatográfia (2.2.29). Oldószerelegy. R acetonitril (17 térfogatrész) és előzetesen R ecetsavval pH 3,5 értékre beállított R kromatográfiás célra szánt víz (60 térfogatrész) elegye. Vizsgálati oldat. 20 mg vizsgálandó anyagot 20,0 ml R metanolban ultrahang segítségével oldunk, majd az oldatot az oldószereleggyel 50,0 ml-re egészítjük ki. Összehasonlító oldat (a). A vizsgálati oldat 1,0 ml-ét az oldószereleggyel 100,0 ml-re hígítjuk. Ezen oldat 1,0 ml-ét az oldószereleggyel 10,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (b). CRS glipizid szennyező-keverék (F-, G-, H-, és I-szennyezőt tartalmaz) 1 üvegcséjének tartalmát 1,0 ml oldószerelegyben oldunk. Összehasonlító oldat (c). 6,0 mg CRS glipizid-A-szennyezőt, 2 mg CRS glipizid-C-szennyezőt és 2 mg CRS glipizid-D-szennyezőt az oldószerelegy 100,0 ml-ében oldjuk. Az így kapott oldat 1,0 ml-ét az oldószereleggyel 50,0 ml-re higítjuk. Oszlop: –
méretei: l = 0,15 m, ∅ = 4,6 mm,
–
állófázis: R kromatografiás célra szánt, utókezelt, oktadecilszililezett szilikagél (5 μm-es gömbök).
Mozgófázis: – A-mozgófázis: R ecetsavval előzetesen pH 3,5 értékre beállított R kromatográfiás célra szánt víz – B-mozgófázis: R1 acetonitril;
Idő (perc)
A-mozgófázis (V/V%)
B-mozgófázis (V/V%)
0-5
75
25
5 - 12
75 → 65
25 → 35
12 – 20
65
35
20 – 25
65 → 50
35 → 50
25 – 30
50
50
Áramlási sebesség: 1 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel, 225 nm-en. Injektálás: 50 μl. Szennyezők azonosítása: az F-, G-, H-, és I-szennyező azonosításához a CRS glipizid szennyező-keverék és a b) összehasonlító oldat kromatogramját, az A-, C-, és D-szennyező azonosításához a c) összehasonlító oldat kromatogramját használjuk. Relatív retenciók a glipizidre (retenciós ideje kb. 22 perc) vonatkoztatva: A-szennyező kb. 0,25; D-szennyező kb. 0,27; F-szennyező: kb. 0,32; G-szennyező: kb. 0,4; H-szennyező: kb. 0,6; C-szennyező: kb. 1,2; I-szennyező: kb. 1,3. Rendszeralkalmasság: c) összehasonlító oldat: –
hegy/völgy arány: legalább 2,0, ahol Hp
a D-szennyező csúcsának az alapvonaltól mért
magassága és Hv , ezt a csúcsot a B-szennyező csúcsától elválasztó görbeszakasz minimuma és az alapvonal közti távolság.
Követelmények: – korrekciós faktorok: a C-, H-, és I-szennyezők mennyiségének kiszámításához csúcsterületüket a következő korrekciós faktorokkal szorozzuk: C-szennyező esetén 1,7-el; H-szennyező esetén: 1,3-el; I-szennyező esetén: 2,1-el; –
A-szennyező:
csúcsterülete
nem lehet
nagyobb,
mint
az
a) összehasonlító
oldat
kromatogramján megjelenő megfelelő csúcs területének háromszorosa (0,3%)‚ –
C-,D-, E-, F-, G-, H-, I-szennyező: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján megjelenő glipizid-csúcs területének 1,5-szerese (0,15%)‚
–
egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezők: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján megjelenő glipizid-csúcs területe (0,1%)‚
–
szennyezők összesen: max. 0,5%‚
–
elhanyagolási határ: az a) összehasonlító oldat kromatogramján megjelenő glipizid-csúcs területének a fele (0,05%).
B-szennyező. Gázkromatográfia (2.2.28).
Belső standard oldat. 25 mg R dekánt R diklórmetánnal 100 ml-re oldunk. Az oldat 5 ml-ét R diklórmetánnal 100 ml-re hígítjuk. Vizsgálati oldat (a). 1,0 g vizsgálandó anyagot R nátrium-hidroxid 12 g/l töménységű oldatának 50 ml-ében oldunk, majd az oldatot 2×5,0 ml R diklórmetánnal kirázzuk. Az egyesített alsó fázisokat használjuk. Vizsgálati oldat (b). 1,0 g vizsgálandó anyagot R nátrium-hidroxid 12 g/l töménységű oldatának 50 ml-ében oldunk, majd az oldatot 2×5,0 ml belső standard oldattal kirázzuk. Az egyesített alsó fázisokat használjuk. Összehasonlító oldat. 10,0 mg R ciklohexil-amint (B-szennyező) R tömény sósav 17,5 g/l töménységű oldatával 100,0 ml-re oldunk. Ezen oldat 1,0 ml-éhez R nátrium-hidroxid 12 g/l töménységű oldatának 50 ml-ét adjuk, majd az elegyet 2×5,0 ml belső standard oldattal kirázzuk. Az egyesített alsó fázisokat használjuk. Oszlop: –
anyaga: kvarcüveg,
–
méretei: l = 25 m, ∅ = 0,32 mm,
–
állófázis: R poli(dimetil)(difenil)sziloxán (a filmréteg vastagsága 0,5 μm).
Vivőgáz: R kromatográfiás célra szánt hélium. Áramlási sebesség: 1‚8 ml/perc. Mintaáram-elosztási arány: 1:11. Hőmérséklet: Idő (perc)
Hőmérséklet (°C)
0–4
40
4–20
40→200
20–25
200
Oszlop
Injektor
250
Detektor
270
Detektálás: lángionizációval. Injektálás: 1 µl. Elúciós sorrend: B-szennyező, dekán. Rendszeralkalmasság: –
csúcsfelbontás: legalább 7, a B-szennyező és a belső standard között, az összehasonlító oldat
kromatogramján, –
az a) vizsgálati oldat kromatogramján nem jelenhet meg a belső standardéval megegyező retenciós idővel rendelkező csúcs.
Az összehasonlító oldat kromatogramja alapján kiszámítjuk a B-szennyező csúcsterületének és a belső standard csúcsterületének arányát (R); a b) vizsgálati oldat kromatogramja alapján kiszámítjuk a B-szennyező csúcsterületének és a belső standard csúcsterületének arányát
Követelmény: – B-szennyező: nem lehet nagyobb, mint R (100 ppm).
Szárítási veszteség (2.2.32): legfeljebb 0,5%. Az anyag 1,000 g-ját szárítószekrényben 105 °C-on szárítjuk. Szulfáthamu (2.4.14): legfeljebb 0,2%. Az anyag 1,0 g-ját vizsgáljuk. TARTALMI MEGHATÁROZÁS
0,400 g anyagot 50 ml R dimetilformamidban oldunk. Az oldatot 0,2 ml R kinaldinvörös– oldat hozzáadása után 0,1 M lítium-metoxid–mérőoldattal addig titráljuk, míg színe vörösről színtelenre nem változik. 1 ml 0,1 M lítium-metoxid–mérőoldattal 44,55 mg C21H27N504S egyenértékű. SZENNYEZŐK
Egyedi határértékhez kötött (specifikált) szennyezők: A, B, C, D, E, F, G, H, I. Egyéb kimutatható szennyezők ((a következő szennyezők a cikkely valamelyik vizsgálatával kimutathatók, ha bizonyos határon felüli mennyiségben vannak jelen. Határértéküket az egyéb/egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezőkre vonatkozó általános követelmény és/vagy a Gyógyszeranyagok (2034) általános cikkely előírásai határozzák meg. Ezért ezeket a szennyezőket nem szükséges a megfelelés bizonyítása céljából azonosítani. Lásd még a Gyógyszeranyagok szennyezésvizsgálata (5.10) című általános fejezetet): E.
A. 5-metil-N-[2-(4-szulfamoilfenil)etil]pirazin-2-karboxamid,
B. ciklohexánamin,
C. etil-[[2-[4-[(ciklohexilkarbamoil)szulfamoil]fenil]etil]karbamát],
D. 6-metil-N-[2-(4-szulfamoilfenil)etil]pirazin-2-karboxamid,
E. N-[2-[4-[(ciklohexilkarbamoil)szulfamoil]fenil]etil]-6-metilpirazin-2-karboxamid.
F. etil-[2-(4-szulfamoilfenil)etil)karbamát,
G. metil-[[4-[2-[[(5-metilpirazin-2-il)karbonil]amino]etil]fenil]szulfonil]karbamát,
H. 4-[2-[(ciklohexilkarbamoil)amino]etil]benzolszulfonamid,
I. N-(ciklohexilkarbamoil)-4-[2-[(ciklohexilkarbamoil)amino]etil]benzolszulfonamid.
01/2014:0828
HEPARINA MASSAE MOLECULARIS MINORIS Kis molekulatömegű heparinok DEFINÍCIÓ A kis molekulatömegű heparinok olyan, 8000-nél kisebb átlagos relatív molekulatömegű szulfatált glükózaminoglikánok sói, amelyekre jellemző, hogy az anyag teljes tömegének legalább 60 százaléka 8000-nél kisebb relatív molekulatömegű molekulákból áll. A poliszacharid láncok redukáló, illetve nem redukáló végén eltérő kémiai szerkezetű csoportok találhatók. A szárított anyagra vonatkoztatott anti-Xa-faktor aktivitás legalább 70 NE/mg. Az anti-Xa-faktor aktivitás/anti-IIa-faktor aktivitás arány, a „Hatóérték-meghatározás” pontban leírtak szerint meghatározva, legalább 1,5. ELŐÁLLÍTÁS Indokolt és engedélyezett esetek kivételével, a kis molekulatömegű heparinokat olyan természetes eredetű heparin frakcionálásával vagy depolimerizációjával állítják elő, amely megfelel a Heparinnátrium (0333), illetve a Heparin-kalcium (0332) cikkelyben meghatározott követelményeknek. Minden kis molekulatömegű heparin típus esetén biztosítani kell, hogy az anyag gyártási tételről gyártási tételre azonos minőségű, pl. annak bizonyításával, hogy az átlagos relatív molekulatömeg, valamint a meghatározott, 8000-nél kisebb relatív molekulatömeg-tartományokba eső frakciók tömegaránya az adott típus specifikációjában meghatározott érték 75–125%-a százaléka között van. Ugyanezen követelmény érvényes az anti-Xa-faktor aktivitás/anti-IIa-faktor aktivitás arányra is. SAJÁTSÁGOK Küllem: fehér vagy csaknem fehér, nedvszívó por Oldékonyság: vízben bőségesen oldódik. AZONOSÍTÁS A. Mágneses magrezonancia spektrometria (2.2.33). Mintakészítés. 0,200 g vizsgálandó anyagot 0,2 ml R deutérium-oxid és 0,8 ml R víz elegyében oldunk. Összehasonlítás. 0,200 g, a mintának megfelelő, referencia standard kis molekulatömegű heparint 0,2 ml R deutérium-oxid és 0,8 ml R víz elegyében oldunk. Működési körülmények: a 13C-vizsgálathoz 75 MHz frekvenciájú, impulzusüzemű (Fouriertranszformációs) spektrométert használunk A spektrumokat 40 °C-on, 5 mm átmérőjű mintatartó csövekben vesszük fel. Belső referenciaanyagként R deuterometanolt használunk, amely δ=50,0 ppm-en ad jelet. Értékelés. A vizsgálati oldat spektruma egyezzék meg a megfelelő kis molekulatömegű heparint tartalmazó referenciastandard spektrumával. B. Az anti-Xa-faktor aktivitás/anti-IIa-faktor aktivitás arány a „Hatóérték-meghatározás” pontban leírtak szerint meghatározva, legalább 1,5. C. Méretkizárásos kromatográfia (2.2.30).
Vizsgálati oldat. 20 mg vizsgálandó anyagot a mozgófázis 2 ml-ében oldunk. Összehasonlító oldat. 20 mg CRS kalibrációs célra szánt kis molekulatömegű heparint a mozgófázis 2 ml-ében oldunk. Oszlop: – méretei: l = 0,30 m, ∅ = 7,5 mm, – állófázis: kb. 15 000–100 000 relatív molekulatömeg-tartományba eső fehérjék elválasztására alkalmas porózus szilikagélgyöngyök (5 µm); – elméleti tányérszám: legalább 20 000/méter. Mozgófázis: R vízmentes nátrium-szulfát 28,4 g/l töménységű oldata, melynek pH-ját R hígított kénsavval 5,0-re állítottuk be. Áramlási sebesség: 0,5 ml/perc. Detektálás: differenciál-refraktométerrel. Injektálás: 25 µl. A rendszer kalibrálása. Detektáláshoz differenciál-refraktométert (RI) és vele sorba kötött, 234 nm hullámhosszon detektáló ultraibolya spektrofotométert (UV) használunk úgy, hogy az UV detektor az oszlop kivezetőnyílásához, a differenciál refraktométer pedig az UV detektor kimenetéhez csatlakozik. Fontos a két detektor közötti áthaladási idő pontos meghatározása, mert a két kromatogramot csak így tudjuk helyesen összeilleszteni. A kalibrációnál használt retenciós időket az RI detektor alapján határozzuk meg. A normalizációs faktort, amelyet a relatív molekulatömeg RI/UV arány alapján történő meghatározására használunk, a következő módon nyerjük: numerikus integrálással meghatározzuk az UV234 (ΣUV234) és az RI (ΣRI) görbék alatti területet az általunk vizsgált szakaszon (azaz a sónak és az oldószernek megfelelő csúcsokat, melyek a kromatogram végén jelentkeznek, figyelmen kívül hagyjuk). A következő kifejezés alapján kiszámítjuk az r arányt:
A következő kifejezés alapján kiszámítjuk az f tényezőt:
ahol Mna = a CRS kalibrációs célra szánt kis molekulatömegű heparinhoz mellékelt CRS kísérőiratban feltüntetett átlagos relatív molekulatömeg (számtani átlag). Amennyiben az UV234 és az RI görbék illesztése helyes, az M relatív molekulatömeg minden ponton kiszámítható a következő kifejezésből: . Az így kapott, retenciós időket és relatív molekulatömegeket tartalmazó táblázat alapján, az adatokhoz megfelelő matematikai függvényt illesztve, kalibrálhatjuk a kromatográfiás rendszert.
Harmadfokú polinom használata ajánlott. Nyomatékosítanunk kell, hogy ilyen kalibráció esetén nem lehet nagyobb molekulatömegre extrapolálni. 25 µl vizsgálati oldatot injektálunk az oszlopra, és a kromatográfiás vizsgálatot a minta- és az oldószercsúcsok teljes eluálódásáig végezzük. Az átlagos molekulatömeget (tömeg szerinti átlag) a következő kifejezés alapján számítjuk:
ahol RIi = az i-dik frakcióban eluálódott anyag tömege, Mi = az i-dik frakcióhoz tartózó molekulatömeg. Bármely egyedi cikkellyel rendelkező kis molekulatömegű heparinnak meg kell felelnie a megfelelő cikkely „Azonosítás” részének C pontjában előírt követelményeknek. Amennyiben nincs a vizsgálandó kis molekulatömegű heparinra vonatkozó cikkely, az átlagos relatív molekulatömeg legfeljebb 8000 lehet, és a teljes tömeg legalább 60 százaléka 8000-nél kisebb relatív molekulatömegű molekulákból kell álljon. Továbbá, egy adott anyag molekulatömeg adatainak (átlagos molekulatömeg és megadott intervallumba eső lánctömegszázalék) meg kell felelniük a gyártó referenciaanyagának adatainak. D. A nátriumion a) pont szerinti azonossági reakcióját, illetve adott esetben a kalciumion azonossági reakcióját (2.3.1) elvégezve, az előírt változás észlelhető. VIZSGÁLATOK pH (2.2.3): 5,5–8,0. A vizsgálathoz 0,1 g anyagot R szén-dioxid mentes vízzel 10 ml-re oldunk. Nitrogén (2.5.9): 1,5–2,5% (szárított anyagra). Kalcium (2.5.11): 9,5–11,5% (szárított anyagra), amennyiben az anyag a Heparin-kalcium (0332) cikkelyben előírt követelményeknek megfelelő heparinból készült. 0,200 g anyagot vizsgálunk. Nátrium: 10,5–13,5% (szárított anyagra), amennyiben az anyag a Heparin-nátrium (0333) cikkelyben előírt követelményeknek megfelelő heparinból készült. Atomabszorpciós spektrometriás vizsgálatot végzünk (2.2.23, I .módszer). Vizsgálati oldat. 50 mg vizsgálandó anyagot R cézium-kloridot 1,27 mg/ml töménységben tartalmazó 0,1 M sósavval 100,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldatok. 25 ppm, 50 ppm és 75 ppm Na-ot tartalmazó összehasonlító oldatokat készítünk, úgy, hogy R nátrium–mértékoldatot (200 ppm Na) R cézium-kloridot 1,27 mg/ml töménységben tartalmazó 0,1 M sósavval megfelelő mértékben hígítunk. Fényforrás: nátrium vájtkatód lámpa. Hullámhossz: 330,3 nm. Atomizáló egység: megfelelő összetételű láng (pl. 11 liter levegő és 2 liter acetilén/perc). A szulfát és karboxilát ionok mólaránya (2.2.38): legalább 1,8. A titrálás során használt heparin-mintának ionos szennnyezőktől, különösen sóktól, mentesnek kell lennie.
A vizsgálandó anyagból 0,100 g-ot mérünk be, a higroszkóposságból adódó problémák elkerüléséhez szükséges szabályokat megtartva. A vizsgálandó anyagot kb. 20 ml, üvegkészüléken kétszer desztillált R vízben oldjuk. A 4 °C-ra hűtött oldat 2,0 ml-ét előhűtött (kb. 10×1 cm-es), R kationcserélő gyantával töltött oszlopra visszük. Az oszlopot kb. 10–15 ml, üvegkészüléken kétszer desztillált R vízzel a titráló lombikba mossuk (a titráló lombik pontosan akkora legyen, hogy elférjenek az elektródok, egy kis keverőrúd és egy 2 ml-es büretta kivezetőcsöve). Az oldatot mágneses keverővel kevertetjük. Az állandósult vezetőképesség értéket feljegyezzük, és az oldatot 0,05 M nátrium-hidroxid–mérőoldattal titráljuk; a mérőoldatot kb. 50 µl-enként adagoljuk. A bürettaállást és a vezetőképességet a végpont eléréséig minden mérőoldatrészlet hozzáadása után néhány másodperccel feljegyezzük. Minden mért értékhez kiszámítjuk a hozzáadott nátrium-hidroxid milliekvivalenseinek számát a mérőoldat térfogatából és az ismert nátrium-hidroxid koncentrációból. A kapott értékeket grafikonon úgy ábrázoljuk, hogy a vezetőképességet az y-tengelyen, a nátrium-hidroxid milliekvivalenseinek számát az x-tengelyen vesszük fel. A grafikonnak három, hozzávetőlegesen lineáris szakasza lesz: egy kezdeti, meredeken csökkenő, egy középső, lassan emelkedő, és egy utolsó, gyorsan emelkedő rész. Megbecsüljük az egyes szakaszokra legjobban illeszkedő egyeneseket. Az első és a második egyenes, illetve a második és a harmadik egyenes metszéspontjában merőlegest bocsátunk az x-tengelyre, és megbecsüljük a minta által felvett, milliekvivalensben kifejezett nátrium-hidroxid mennyiséget ezekben a pontokban. Az első és a második egyenes metszéspontja mutatja meg a szulfátcsoportok által felvett nátrium-hidroxid mennyiséget, míg a második és a harmadik egyenes metszéspontja jelzi a szulfát- és a karboxilát-csoportok által együttesen felvett nátrium-hidroxid mennyiségét. A kettő különbsége adja meg tehát a karboxilát-csoportok által felvett nátrium-hidroxid mennyiségét, milliekvivalensben kifejezve. Nehézfémek (2.4.8/C): legfeljebb 30 ppm. 0,5 g anyagot vizsgálunk. Az összehasonlító oldatot 3,0 ml R ólom–mértékoldattal (10 ppm Pb) készítjük. Szárítási veszteség (2.2.32): legfeljebb 10,0%. 1,000 ganyagot R foszfor(V)-oxid jelenlétében 60 °C-on, 670 Pa-t meg nem haladó nyomáson, 3 órán át szárítunk. Bakteriális endotoxinok (2.6.14): kevesebb, mint 0,01 NE/ NE anti-Xa-aktivitás. A parenterális gyógyszerkészítmények előállítására szánt anyag – abban az esetben, ha a készítmény előállítása során nem alkalmaznak a bakteriális endotoxinok eltávolítására alkalmas eljárást – feleljen meg e vizsgálat követelményének is. Annak érdekében, hogy a készítmény megfeleljen a validációs kritériumoknak, kétértékű kationok hozzáadására lehet szükség. HATÓÉRTÉK-MEGHATÁROZÁS A kis molekulatömegű heparin véralvadásgátló aktivitását két in vitro eljárással határozzuk meg, ahol az antitrombin III Xa-faktorgátló, illetve trombin(IIa-faktor)-gátló hatásának gyorsítását mérjük (antiXa, illetve anti-IIa eljárás). Az anti-Xa-, illetve az anti-IIa-aktivitás Nemzetközi Egysége a kis molekulatömegű heparin Nemzetközi Standard meghatározott mennyiségének aktivitása. Összehasonlító készítményként BRP hatóérték-meghatározás céljára szánt kis molekulatömegű heparin készítményt használunk, amelynek Nemzetközi Egységben mért aktivitását a Nemzetközi Standarddal történő összehasonlítás alapján, az alábbi két módszerrel határozzuk meg. ANTI-XA-FAKTOR AKTIVITÁS Összehasonlító és vizsgálati oldatok A vizsgálandó anyagból és az összehasonlító kis molekulatömegű heparin készítményből négy független, egyenként négy tagból álló hígítási sort készítünk és az összehasonlító kis molekulatömegű heparin készítményből négy különálló, négy tagú hígítási sort készítünk R trometamol–nátrium-
klorid–tompítóoldattal (pH 7,4), úgy, hogy a koncentrációk a 0,025–0,2 NE anti-Xa-faktor/ml tartományba essenek, és a választott hígítások esetén a koncentrációk logaritmusa és a mért abszorbanciák között lineáris összefüggés legyen. Eljárás 16 csövet a következőképpen jelölünk meg: két-két csövet T1, T2, T3, T4 felirattal látunk el, a vizsgálati anyag hígításaihoz, két-két csövet pedig S1, S2, S3, S4 felirattal látunk el, az összehasonlító készítmény hígításaihoz. Minden csőbe 50 µl R1 antitrombin III–oldatot mérünk, és a vizsgálandó anyag, illetve az összehasonlító készítmény megfelelő hígításaiból 50–50 µl-t elegyítünk hozzá. Az oldatot rögtön az elegyítés után megkeverjük, ügyelve arra, hogy a buborékképződést elkerüljük. A csöveket S1, S2, S3, S4, T1, T2, T3, T4, T1, T2, T3, T4, S1, S2, S3, S4 sorrendben, a következő módon kezeljük: az oldatokat 1 percig 37 °C fokon melegítjük (vízfürdőben vagy száraz melegítő blokkban), majd mindegyikhez 100 µl R szarvasmarha Xa véralvadási faktor–oldatot adunk. Pontosan 1 perc inkubálást követően az egyes csövekbe 250 µl R1 kromofór szubsztrátumot mérünk. A reakciót pontosan 4 perc múlva, 375 µl R ecetsav hozzáadásával leállítjuk. Az elegyeket félmikroküvettába töltjük, és egy erre alkalmas készülékben megmérjük az abszorbanciát (2.2.25), 405 nm-en. A vak minta amidolitikus aktivitását a folyamat elején és végén is meghatározzuk, ehhez az összehasonlító, ill. a vizsgálati oldat helyett R trometamol–nátrium-klorid–tompítóoldatot (pH 7,4) használunk; a két üres mérés során kapott abszorbancia nem különbözhet szignifikáns mértékben egymástól. A log koncentráció–abszorbancia értékekből regressziót számolunk a vizsgálati anyag és az összehasonlító kis molekulatömegű heparin készítmény esetén, és a párhuzamos egyeneseknél használt szokásos statisztikai eljárásokkal kiszámítjuk a vizsgálandó anyag hatóértékét, anti-Xa-faktor Nemzetközi Egység/ml-ben. ANTI-IIA-FAKTOR AKTIVITÁS Összehasonlító és vizsgálati oldatok A vizsgálandó anyagból és az összehasonlító kis molekulatömegű heparin készítményből négy független, egyenként négy tagból álló hígítási sort készítünk és az összehasonlító kis molekulatömegű heparin készítményből négy különálló, négy tagú hígítási sort készítünk R trometamol–nátriumklorid–tompítóoldattal (pH 7,4), úgy, hogy a koncentrációk a 0,015–0,075 NE anti-IIa-faktor/ml tartományba essenek, és a választott hígítások esetén a koncentrációk logaritmusa és a mért abszorbanciák között lineáris összefüggés legyen. Eljárás 16 csövet a következőképpen jelölünk meg: két-két csövet T1, T2, T3, T4 felirattal látunk el, a vizsgálati anyag hígításaihoz, két-két csövet pedig S1, S2, S3, S4 felirattal látunk el, az összehasonlító készítmény hígításaihoz. Minden csőbe 50 µl R2 antitrombin III–oldatot mérünk, és a vizsgálandó anyag, illetve az összehasonlító készítmény egyes hígításaiból 50–50 µl-t elegyítünk hozzá. Elegyítés után az oldatokat megkeverjük, ügyelve arra, hogy a buborékképződést elkerüljük. A csöveket S1, S2, S3, S4, T1, T2, T3, T4, T1, T2, T3, T4, S1, S2, S3, S4 sorrendben, a következő módon kezeljük: az oldatokat 1 percig 37 °C fokon melegítjük (vízfürdőben vagy száraz melegítő blokkban), majd mindegyikhez 100 µl R humán trombin–oldatot adunk. Pontosan 1 perc inkubálást követően az egyes csövekbe 250 µl R2 kromofór szubsztrátumot mérünk. A reakciót pontosan 4 perc múlva, 375 µl R ecetsav hozzáadásával leállítjuk. Az elegyeket félmikroküvettába töltjük, és egy erre alkalmas készülékben megmérjük az abszorbanciát (2.2.25), 405 nm-en. A vak minta amidolitikus aktivitását a folyamat elején és végén is meghatározzuk; ehhez az összehasonlító, ill. a vizsgálati oldat helyett R trometamol–nátrium-klorid– tompítóoldatot (pH 7,4) használunk; a két üres mérés során kapott abszorbancia nem különbözhet szignifikáns mértékben egymástól. A log koncentráció–abszorbancia értékekből regressziót számolunk a vizsgálati anyag és az összehasonlító kis molekulatömegű heparin készítmény esetén, és a párhuzamos egyeneseknél használt szokásos statisztikai eljárásokkal kiszámítjuk a vizsgálandó anyag hatóértékét anti-IIa-faktor Nemzetközi Egység/ml-ben.
FELIRAT A feliraton fel kell tüntetni: −
– az anti-Xa-faktor aktivitás Nemzetközi Egység/milligrammban mért értékét,
−
– az anti-IIa-faktor aktivitás Nemzetközi Egység/milligrammban mért értékét,
−
– az átlagos molekulatömeget és az anyag meghatározott molekulatömeg tartományokba eső százalékos mennyiségét,
−
– adott esetben, hogy az anyag heparin-nátrium,
– adott esetben, hogy az anyag heparin-kalcium. ELTARTÁS Légmentesen záró, garanciazáras edényben. Ha a termék steril és bakteriális endotoxinoktól mentes, úgy steril, pirogénmentes edényben.
Hydrocortisoni acetas
Ph.Hg.VIII. – Ph. Eur. 8.0 – 1
01/2014:0334
HYDROCORTISONI ACETAS Hidrokortizon-acetát
C23H32O6 [50-03-3]
Mr 404,5
DEFINÍCÍÓ (11β,17-Dihidroxi-3,20-dioxopregn-4-én-21-il)-acetát. Tartalom: 97,0–102,0% (szárított anyagra). SAJÁTSÁGOK Küllem: fehér vagy csaknem fehér, kristályos por. Oldékonyság: vízben gyakorlatilag nem oldódik; vízmentes etanolban és diklórmetánban kevéssé oldódik. AZONOSÍTÁS Első azonosítás: A, B. Második azonosítás: C, D, E. A. Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24). Összehasonlítás: CRS hidrokortizon-acetáttal. B. A "Tartalmi meghatározás" során kapott kromatogramokat értékeljük. Értékelés: a b) vizsgálati oldat kromatogramján látható főcsúcs – retenciós idejét és méretét tekintve – egyezzék meg a d) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúccsal. C. Vékonyréteg-kromatográfia (2.2.27). Vizsgálati oldat (a). 25 mg vizsgálandó anyagot R metanollal 5 ml-re oldunk (A-oldat). Az oldat 2 ml-ét R diklórmetánnal 10 ml-re hígítjuk. Vizsgálati oldat (b). Az A-oldat 2 ml-ét csiszolatos üvegdugóval vagy teflonkupakkal ellátott, 15 ml-es kémcsőbe mérjük, 10 ml R telített, metanolos kálium-hidrogén-karbonát–oldatot elegyítünk hozzá, majd késedelem nélkül, 5 percen át, gyors áramban R nitrogént vezetünk át az oldaton. Ezután a kémcsövet lezárjuk és fénytől védve, 2 óra 30 percig, 45 °C-os vízfürdőben melegítjük, majd hagyjuk lehűlni. Összehasonlító oldat (a). 25 mg CRS hidrokortizon-acetátot R metanollal 5 ml-re oldunk (B-oldat). Az oldat 2 ml-ét R diklórmetánnal 10 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (b). A B-oldat 2 ml-ét csiszolatos üvegdugóval vagy teflonkupakkal ellátott,
Hydrocortisoni acetas
Ph.Hg.VIII. – Ph. Eur. 8.0 – 2
15 ml-es kémcsőbe mérjük, 10 ml R telített, metanolos kálium-hidrogén-karbonát–oldatot elegyítünk hozzá, majd késedelem nélkül, 5 percen át, gyors áramban R nitrogént vezetünk át az oldaton. Ezután a kémcsövet lezárjuk és fénytől védve, 2 óra 30 percig, 45 °C-os vízfürdőben melegítjük, majd hagyjuk lehűlni. Lemez: R VRK szilikagél F254 lemez. Kifejlesztőszer: 1,2 térfogatrész R víz és 8 térfogatrész R metanol elegyét 15 térfogatrész R éter és 77 térfogatrész R diklórmetán elegyéhez adjuk. Felvitel: 5 µl. Kifejlesztés: a lemezmagasság háromnegyedéig. Szárítás: levegőn. A-előhívás: a kromatogramokat 254 nm-es ultraibolya fényben értékeljük. A-értékelés: a két vizsgálati oldat kromatogramján megjelenő főfolt – hely és méret tekintetében – egyezzen meg a megfelelő összehasonlító oldat kromatogramjának főfoltjával. B-előhívás: a lemezt R alkoholos kénsav–oldattal bepermetezzük, majd 120 °C-on 10 percig vagy a foltok megjelenéséig melegítjük. A lehűlt lemezt nappali fényben és 365 nm-es ultraibolya fényben értékeljük. B-értékelés: a két vizsgálati oldat kromatogramján megjelenő főfolt – hely, nappali fényben észlelhető szín, 365 nm-es ultraibolya fényben észlelhető fluoreszcencia és méret tekintetében – egyezzen meg a megfelelő összehasonlító oldat kromatogramjának főfoltjával. Mind a b) vizsgálati oldat, mind a b) összehasonlító oldat kromatogramján határozottan kisebb legyen a főfolt RF-értéke, mint az a) vizsgálati oldat illetve az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főfolt RFértéke. D. Kb. 2 mg anyagot 2 ml R tömény kénsavban rázogatás közben oldunk. Az oldat 5 percen belül intenzív barnásvörös színű lesz és zölden fluoreszkál. A fluoreszcencia különösen intenzív, ha 365 nm-es ultraibolya fényben vizsgáljuk. 10 ml R vízhez elegyítve, az oldat színe elhalványul, de ultraibolya fényben mutatkozó fluoreszcenciája nem tűnik el. E. Az acetilcsoport azonossági reakcióját elvégezve (2.3.1), az előírt változás észlelhető. Kb. 10 mg anyagot vizsgálunk. VIZSGÁLATOK Fajlagos optikai forgatóképesség (2.2.7): +158 és +167 között (szárított anyagra). A vizsgálathoz 0,250 g anyagot R dioxánnal 25,0 ml-re oldunk. Rokon vegyületek. Folyadékkromatográfia (2.2.29). Oldószerelegy: R ecetsav, R víz, R metanol (1+10+90, V/V) Vizsgálati oldat (a). 25,0 mg vizsgálandó anyagot az oldószereggyel 25,0 ml-re oldunk. Vizsgálati oldat (b). 1,0 ml a) vizsgálati oldatot az oldószereleggyel 10,0 ml-re hígítunk. Összehasonlító oldat (a). 2 mg CRS hidrokortizon-acetátot és 2 mg CRS prednizolon-acetátot (Cszennyező) az oldószereleggyel 100,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (b). Az a) vizsgálati oldat 1,0 ml-ét az oldószereleggyel 100,0 ml-re hígítjuk. Ezen oldat 1,0 ml-ét az oldószereleggyel 10,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (c). 5 mg CRS csúcsazonosításra szánt hidrokortizon-acetátot (amely A-, B-, D-, E- és G-szennyezőt tartalmaz) 2,0 ml az oldószereleggyel oldunk. Összehasonlító oldat (d). 25,0 mg CRS hidrokortizon-acetátot az oldószereleggyel 25,0 ml-re oldunk.
Hydrocortisoni acetas
Ph.Hg.VIII. – Ph. Eur. 8.0 – 3
Az oldat 1,0 ml-ét az oldószereleggyel 10,0 ml-re hígítjuk. Oszlop: – méretei: l = 0,25 m, ∅ = 4,6 mm; – állófázis: R kromatográfiás célra szánt, utókezelt oktadecilszililezett szilikagél (5 µm). Mozgófázis: 400 ml R acetonitrilt 550 ml R vízzel elegyítünk. Az egyensúly beállta után az elegy térfogatát R vízzel 1000,0 ml-re kiegészítjük és ismét homogenizáljuk. Áramlási sebesség: 1 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel, 254 nm-en. Injektálás: 20 µl; a) vizsgálati oldat, valamint a), b) és c) összehasonlító oldat. Kromatografálási idő: a hidrokortizon-acetát retenciós idejének négyszerese. Szennyezők azonosítása: az A-, B-, D-, E- és G-szennyező azonosításához a CRS csúcsazonosításra szánt hidrokortizon-acetáthoz mellékelt kromatogramot és a c) összehasonlító oldat kromatogramját használjuk; a C-szennyező azonosításához az a) összehasonlító oldat kromatogramját használjuk. Relatív retenciók hidrokortizon-acetátra (retenciós ideje kb. 10 perc) vonatkoztatva: A-szennyező kb. 0,4; B-szennyező kb. 0,7; C-szennyező kb. 0,9; D-szennyező kb. 1,2; G-szennyező kb. 1,8; Eszennyező kb. 2,3. Rendszeralkalmasság: a) összehasonlító oldat: – csúcsfelbontás: legalább 1,5, a C-szennyező és a hidrokortizon-acetát között. Követelmények: – C-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének hatszorosa (0,6%); – A-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének négyszerese (0,4%); – B-, D- és E-szennyező: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének háromszorosa (0,3%); – G-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének 1,5-szerese (0,15%); – egyedi határértékhez nem kötött (nem-specifikált) szennyezők: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területe (0,10%); – szennyezők összesen: csúcsterületük összege nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének tízszerese (1,0%); – elhanyagolási határ: a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének 0,5szerese (0,05%). Szárítási veszteség (2.2.32): legfeljebb 0,5 %. Az anyag 1,000 g-ját 3 órán át, vákuumban 60 °C-on szárítjuk. TARTALMI MEGHATÁROZÁS Folyadékkromatográfia (2.2.29) a "Rokon vegyületek" vizsgálat előírása szerint, a következő módosításokkal. Injektálás: b) vizsgálati oldat és d) összehasonlító oldat. Kromatografálási idő: a hidrokortizon-acetát retenciós idejének 1,5-szerese.
Hydrocortisoni acetas
Ph.Hg.VIII. – Ph. Eur. 8.0 – 4
Retenciós idő: hidrokortizon-acetát kb. 10 perc. A százalékos C23H32O6-tartalmat a CRS hidrokortizon-acetát deklarált tartalmának figyelembe vételével számítjuk ki. ELTARTÁS Fénytől védve. Egyedi határértékhez kötött (specifikált) szennyezők: A, B, C, D, E, G. Egyéb kimutatható szennyezők (a következő szennyezők a cikkely valamelyik vizsgálatával kimutathatók, ha bizonyos határon felüli mennyiségben vannak jelen. Határértéküket az egyéb/egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezőkre vonatkozó általános követelmény és/vagy a Gyógyszeranyagok (2034) általános cikkely előírásai határozzák meg. Ezért ezeket a szennyezőket nem szükséges a megfelelés bizonyítása céljából azonosítani. Lásd még a Gyógyszeranyagok szennyezésvizsgálata (5.10.) című általános fejezetet): F.
A. 11β,17,21-trihidroxipregn-4-én-3,20-dion (hidrokortizon),
B. 11β,17-dihidroxipregn-4-én-3,20-dion (oxenol),
C. (11β,17-dihidroxi-3,20-dioxopregna-1,4-dién-21-il)-acetát (prednizolon-acetát),
Hydrocortisoni acetas
Ph.Hg.VIII. – Ph. Eur. 8.0 – 5
D. (17-hidroxi-3,11,20-trioxopregn-4-én-21-il)-acetát (kortizon-acetát),
E. (17-hidroxi-3,20-dioxopregna-4,9(11)-dién-21-il)-acetát,
F. (11α,17-dihidroxi-3, 20-dioxopregn-4-én-21-il)-acetát (epi-hidrokortizon-acetát),
G. (17-hidroxi-3,20-dioxopregn-4-én-11β,21-diil)-diacetát.
Hydroxypropylbetadexum
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.8.0 - 1
07/2013:1804 javított 8.0
HYDROXYPROPYLBETADEXUM Hidroxipropilbetadex
R = [CH2-CH(CH3)-O]n-H
n = 0, 1, 2...
C42H70O35(C3H6O)x, ahol x = 7 MS DEFINÍCIÓ A hidroxipropilbetadex (β-ciklodextrin, 2-hidroxipropil-éter) a betadex részlegesen szubsztituált poli(hidroxipropil)-étere. Tartalom: – az anhidroglükóz egységekre jutó hidroxipropil-csoportok száma moláris szubsztitúcióban (MS) kifejezve 0,40–1,50 és ennek a számnak a feliraton jelzett értékkel 10%-on belül egyeznie kell. SAJÁTSÁGOK Küllem: fehér vagy csaknem fehér, amorf vagy kristályos por. Oldékonyság: vízben és propilénglikolban bőségesen oldódik. AZONOSÍTÁS A. Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24). Összehasonlítás: CRS hidroxipropilbetadexszel. Értékelés: a vizsgálandó anyag spektruma a CRS hidroxipropilbetadex spektrumával azonos abszorpciós sávokat mutatja. Az anyag szubsztitúciójában mutatkozó különbségek miatt egyes abszorpciós sávok intenzitása eltérő lehet. B. „Az oldat külleme” (Lásd Vizsgálatok). VIZSGÁLATOK S oldat. Az anyag 5,0 g-ját R desztillált vízből készített R szén-dioxid-mentes vízzel 50,0 ml-re oldjuk. Az oldat külleme. Az oldat tiszta (2.2.1) és színtelen legyen (2.2.2, II. Módszer), és szobahőmérsékletre hűtés után is ilyen maradjon.
Hydroxypropylbetadexum
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.8.0 - 2
A vizsgálathoz 5,0 g anyagot 10,0 ml R vízben melegítéssel oldunk. Elektromos vezetés (2.2.38): legfeljebb 200 µS·cm–1. Az S oldat elektromos vezetését mérjük, eközben az oldatot mágneses keverővel lassan kevertetjük. Rokon vegyületek. Folyadékkromatográfia (2.2.29). Vizsgálati oldat. 0,600 g vizsgálandó anyag R vízzel 10,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (a). 60,0 mg CRS betadexet (A-szennyező) R vízzel 50,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (b), (c), (d), (e), (f): Az a) összehasonlító oldat megfelelő részletét úgy hígítjuk R vízzel, hogy CRS betadexre nézve rendre 0,09 mg/ml, 0,45 mg/ml, 0,90 mg/ml és 1,20 mg/ml töménységű oldatot kapjunk. Összehasonlító oldat (g). 0,15 g CRS hidroxipropibetadexet (A-szennyezőt tartalmaz) R vízzel 10 mlre oldunk. Oszlop: – méretei: l = 0,25 m, ∅ = 4,0 mm. – állófázis: R kromatográfiás célra szánt, 4-nitrofenilkarbamidszilil szilikagél (5 μm). – hőmérséklet: 30 °C. Mozgófázis: – A-mozgófázis: R kromatográfiás célra szánt víz. –B-mozgófázis: R kromatográfiás célra szánt víz – R metanol (10+90 V/V). Idő (perc)
A-mozgófázis (%V/V)
B-mozgófázis (%V/V)
0–5
52
48
5 – 15
52 → 0
48 → 100
15 - 20
0
100
Áramlási sebesség: 1,0 ml/perc. Detektálás: elpárologtatáson alapuló, fényszórás elvén működő detektor (Evaporative Light Scattering Detector, ELSD); az alábbiakban leírt beállítások alkalmasnak bizonyultak; más beállítások alkalmazása esetén, azok olyanok legyenek, hogy a detektor megfeleljen a rendszeralkalmassági követelményeknek. Kétállású, 6 utas szelep alkalmazása javasolt, hogy a detektort megkíméljük a beinjektált nagy mennyiségű hidroxipropilbetadextől: –
vivőgáz: R nitrogén;
–
áramlási sebesség: 1,5 ml/perc;
–
elpárologtatási hőmérséklet: 70 °C.
Injektálás: 20 µl. Retenciós idő: A-szennyező kb. 4,2 perc. A hidroxipropilbetadex, az A-szennyező után, egy nagyon széles csúcsként, vagy több csúcsként eluálódik. Más jellemző szennyezők az A-szennyező csúcsa előtt eluálódnak egy széles csúccsal, vagy egy csoportban több csúcsként eluálódnak. Rendszeralkalmasság: –
csúcsfelbontás: legalább 2,0 az A-szennyező és a hidroxipropilbetadex első csúcsa között a g) összehasonlító oldat kromatogramján; ha szükséges módosíthatjuk az oszlop hőmérsékletét (a hőmérséklet csökkentése növeli a felbontást);
Hydroxypropylbetadexum
–
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.8.0 - 3
a b), c), d), e) és f) összehasonlító oldat A-szennyező-koncentrációinak logaritmusa függvényében ábrázoljuk a hozzájuk tartozó csúcs területének logaritmusát. A számoláskor figyelembe vesszük a CRS betadex deklarált tartalmát; a korrelációs koefficiens legalább 0,950 legyen.
A fenti függvényt használva kiszámoljuk a szennyezők százalékos tartalmát a száraz anyagra viszonyítva. Követelmények: az A-szennyező után eluálódó csúcsokat nem vesszük figyelembe: –
A-szennyező: legfeljebb 1,5%;
–
szennyezők összesen az A-szennyező kivételével: legfeljebb 1,0%;
–
jelentési határérték: 0,05%.
B-szennyező: Gázkromatográfia (2.2.28). Belső standard oldat. 62,5 mg R etilénglikolt R etanollal (96%) 10,0 ml-re hígítunk. Az oldat 1,0 ml-ét R etanollal (96%) 50,0 ml-re hígítjuk. Vizsgálati oldat. 50,0 mg vizsgálati anyagot R vízzel 10,0 ml-re oldunk. Az oldat 1,0 ml-éhez 1,0 ml belső standard oldatot adunk, majd R etanollal (96%) 10,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat. 62,5 mg CRS propilénglikolt (B-szennyező) R etanollal (96%) 50,0 ml-re hígítunk. Az oldat 1,0 ml-ét R etanollal (96%) 10,0 ml-re hígítjuk. A kapott oldathoz 1,0 ml belső standard oldatot adunk és R etanollal (96%) 10,0 ml-re hígítjuk. Oszlop: –
anyaga: kvarcüveg;
–
méretei: l = 30 m, Ø = 0,32 mm;
–
állófázis: R makrogol 20 000 (filmvastagság 1μm).
Vivőgáz: R kromatográfiás célra szánt hélium. Áramlási sebesség: 1,4 ml/perc. Mintaáram-eloszlási arány: 1 : 35. Hőmérséklet:
Oszlop
Idő (perc)
Hőmérséklet (OC)
0 → 10
150 → 200
10 → 11
200 → 240
Injektor
220
Detektor
240
Detektálás: lángionizáció. Injektálás: 2 μl; a fecskendőt R etanollal (96%) alaposan mossuk át, hogy elkerüljük a tű eltömődését. Relatív retenció az etilénglikolra vonatkoztatva (retenciós ideje kb. 7,5 perc): B-szennyező kb. 0,9. Rendszeralkalmasság: összehasonlító oldat: –
csúcsfelbontás: legalább 4,0 a B-szennyező és az etilénglikol csúcsa között;
–
szimmetriafaktor: legfeljebb 2,0 a propilénglikolra vonatkoztatva.
A százalékos tartalom számolása: a belső standard eljárást alkalmazzuk. Követelmények: –
B-szennyező: legfeljebb 2,5%.
Nehézfémek (2.4.8/A): legfeljebb 20 ppm. Az S oldat 12 ml-ét vizsgáljuk. Az összehasonlító oldatot R ólom–mértékoldattal (2 ppm Pb) készítjük.
Hydroxypropylbetadexum
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.8.0 - 4
Szárítási veszteség (2.2.32): legfeljebb 10,0%. 1,000 g anyagot szárítószekrényben 120 °C-on 2 órán át szárítunk. Mikrobiológiai szennyezés Ha az anyagot parenterális gyógyszerkészítmények előállítására kívánják felhasználni: TAMC: elfogadhatósági követelmény: 102 CFU/g (2.6.12). Ha az anyagot nem kívánják parenterális gyógyszerkészítmények előállítására felhasználni: TAMC: elfogadhatósági követelmény: 102 CFU/g (2.6.12). TYMC: elfogadhatósági követelmény: 102 CFU/g (2.6.12). Escherichia coli nem lehet jelen (2.6.13). Salmonella nem lehet jelen (2.6.13). Bakteriális endotoxin (2.6.14): kevesebb, mint 10 NE/g. Ha az anyagot parenterális gyógyszerkészítmények előállítására kívánják felhasználni és a készítmény előállítása során nem alkalmaznak a bakteriális endotoxinok eltávolítására alkalmas eljárást, feleljen meg e vizsgálat követelményének is. TARTALMI MEGHATÁROZÁS Mágneses magrezonancia spektrometria (2.2.33). A moláris szubsztitúciót (MS) a hidroxipropil-csoport részét képező metil-csoport 3 protonjának jele és az anhidroglükóz egységek C1 szénatomjához kapcsolódó protonjának (glikozidos proton) jele közti arányból számítjuk ki. Vizsgálati oldat. Legalább 10,0 mg szárított anyagnak megfelelő vizsgálandó anyagot 5 mm-es – forgatható mintatartóval ellátott – NMR-csőbe viszünk, hogy a spektrumot forgatás közben vehessük fel. A cső tartalmához kb. 0,75 ml R1 deutérium-oxidot adunk. A csövet lezárjuk, majd miután tartalmát homogenizáltuk, a mintatartóba illesztjük. Készülék: Legalább 250 MHz frekvenciájú, Fourier-transzformációs mágneses magrezonancia spektrométert használunk, amely 25 °C vagy efölötti hőmérsékleten is alkalmas protonspektrum felvételére és mennyiségi analízis elvégzésére. 1
H-NMR spektrum felvétele. Beállítjuk a megfelelő műszerparamétereket (frekvencia, erősítés, digitális felbontás, mintaforgatás, korrekciós tekercsek, mérőfejhangolás, felbontás/adatpontok, vevőerősítés, stb.), hogy mennyiségi elemzésre alkalmas spektrumot kapjunk (megfelelő FID, a Fouriertranszformáció és a fáziskorrekció után ne legyen jeltorzulás a spektrumban). A relaxációs késleltetést az impulzusszöghöz kell igazítani, hogy két impulzus között teljes legyen a megfigyelt protonok relaxációja (pl.: 10 mp 90°-os impulzushoz). Legalább 8 mérésből rögzítjük a FID-et; a spektrumablakot úgy állítjuk be a készüléken, hogy az legalább a 0 ppm és +6,2 ppm közti tartományt magába foglalja. A ppm-skálát az oldószer könnyen cserélhető protonjainak jeléhez (+4,8 ppm) igazítjuk (25 °C). Az adatgyűjtés méretéhez képest legalább háromszoros zéruspont feltöltést és 0,2-et nem meghaladó (LB≤0,2) apodizációs szorzófüggvényt alkalmazunk, Gauss-féle felbontásnövelés nélkül (GB=0). A FID-et spektrummá transzformáljuk. A fázis- és az alapvonal-korrekció után +0,5 ppm és +6,2 ppm között integráljuk a csúcsterületeket. Megmérjük a metil-csoportoktól származó dublett területét +1,2 ppm-nél (A1) és a glikozidos protonoktól származó +5 ppm és +5,4 ppm közötti jelek területét (A2). A moláris szubsztitúciót (MS) az alábbi egyenlet segítségével számítjuk ki: A1 (3 ⋅ A2 )
Hydroxypropylbetadexum
ahol = A1 területe, A2
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.8.0 - 5
a hidroxipropil-csoportok részét képező metil-csoportok 3 protonjától származó jel
= a glükóz-anhidrid egységek glikozidos (C1-szénatomhoz kapcsolódó) protonjaitól származó jelek területe.
A szubsztitúció foka: egy β-ciklodextrin molekulára jutó hidroxipropil-csoportok száma, amelyet úgy kapunk meg, hogy az MS értékét 7-tel szorozzuk. FELIRAT A feliraton fel kell tüntetni: a moláris szubsztitúciót (MS), adott esetben, hogy az anyag parenterális gyógyszerkészítmények előállítására alkalmas. SZENNYEZŐK
A. Ciklo-α-(1→4)-D-heptaglükopiranozid (betadex vagy ciklomaltoheptóz vagy β-ciklodextrin),
és enantiomere B.(R,S)-propán-1,2-diol (propilénglikol). A FELHASZNÁLÁST BEFOLYÁSOLÓ SAJÁTSÁGOK Az alábbiakban tájékoztatás található azokról a sajátságokról, amelyeket a segédanyagként használt anyag egy vagy több funkciójának fontos ellenőrző paramétereként tartanak számon (lásd az 5.15. általános fejezetet). A „Felhasználást befolyásoló sajátságok” pontban szereplő egyes sajátságok, amennyiben maguk is kötelező minőségi követelményeket jelentenek, a cikkely kötelező érvényű részében is jelen lehetnek. Ilyen esetekben a „Felhasználást befolyásoló sajátságok” pontban hivatkozás található a kötelező érvényű részben szereplő megfelelő vizsgálatra. A sajátságok ellenőrzése hozzájárulhat a gyógyszer minőségéhez, azáltal, hogy növeli az előállítási eljárás megbízhatóságát és a gyógyszer felhasználáskor mutatott teljesítőképességét. Az itt megadott ellenőrző módszerek megfelelőnek bizonyultak erre a célra, de más módszerek is alkalmazhatók. Egy adott sajátságra kapott eredmény közlésekor az alkalmazott ellenőrző módszert is fel kell tüntetni. Az alábbi sajátságok lényegesek lehetnek az oldékonyság-növelőként használt hidroxipropilbetadex esetében. Szubsztitúciós fok. (Lást Tartalmi meghatározás).
Hypromellosum
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur. 8.0 - 1
01/2014:0348
HYPROMELLOSUM Hipromellóz [9004-65-3] DEFINÍCIÓ Hidroxipropilmetilcellulóz. Cellulóz, 2-hidroxipropilmetiléter. Részlegesen O-metilezett és O-(2-hidroxipropilezett) cellulóz. Tartalom: szárított anyagra vonatkoztatott metoxi- (-OCH3; Mr 31,03) és hidroxipropoxi-csoportok (-OC3H6OH; Mr 75,09), az alábbi táblázatban feltüntetett hipromellóz típusoknak megfelelően. A szubsztitúció típusa 1828 2208 2906 2910 ♦
Metoxi (%) 16,5 – 20,0 19,0 – 24,0 27,0 – 30,0 28,0 – 30,0
Hidroxipropoxi (%) 23,0 – 32,0 4,0 – 12,0 4,0 – 7,5 7,0 – 12,0
SAJÁTSÁGOK
Küllem: fehér, sárgásfehér vagy szürkésfehér por, illetőleg szemcsék; a szárított anyag nedvszívó. Oldékonyság: forró vízben, acetonban, vízmentes etanolban és toluolban gyakorlatilag nem oldódik. Hideg vízben kolloid oldatot képezve oldódik.♦ AZONOSÍTÁS A. 1,0 g anyagot főzőpohárba töltött 100 ml R víz felületén egyenletesen eloszlatunk; a por egyenletes eloszlását a vízfelületen – szükség esetén – a pohár felső részének enyhe ütögetésével segítjük elő. 1–2 perc állás után a poranyag összeáll a felületen. B. Az anyag 1,0 g-ját 100 ml forrásban levő R vízben eloszlatjuk, és a csapadékos folyadékot 25 mmes keverőmágnessel kevertetjük: híg pép keletkezik és a részecskék nem oldódnak. A pépet ezután, mágneskeverést alkalmazva, 10 °C-ra hagyjuk lehűlni: tiszta vagy enyhén zavaros – a viszkozitás fokától függő sűrűségű – oldat keletkezik. C. Az „Azonosítás” B pontjában nyert oldat 0,1 ml-éhez R tömény kénsav 90 %V/V töménységű oldatának 9 ml-ét adjuk, összerázzuk és folyadékot vízfürdőn pontosan 3 percig melegítjük, majd jeges vízfürdőben késedelem nélkül lehűtjük. A folyadékhoz ezután óvatosan 0,6 ml 20 g/l R ninhidrin–oldatot mérünk, összerázzuk és 25 °C-on állni hagyjuk. Az oldat előbb vörös színű lesz, majd 100 percen belül bíborszínűre változik. D. Az „Azonosítás” B pontjában nyert oldat 2–3 ml-ét vékony rétegben üveglapra öntjük. A víz elpárolgása után az üveglapon összefüggő, tiszta film képződik. E. Az „Azonosítás” B pontjában nyert oldat 50,0 ml-ét főzőpohárba mért 50,0 ml R vízhez elegyítjük, és az oldatba hőmérőt merítünk. Az oldatot fűtőlapos mágneskeverőn kevertetve melegítjük, hőmérsékletét percenként 2–5 °C-al emelve. Meghatározzuk azt a hőmérsékletet, amelynél az oldat zavarossága növekedni kezd, és ezt a hőfokot tekintjük flokkulációs hőmérsékletnek. A flokkulációs hőmérséklet 50 °C-nál magasabb.
Hypromellosum
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur. 8.0 - 2
VIZSGÁLATOK ◊Az oldat külleme. Az oldat opálossága nem lehet erősebb, mint a III. számú összehasonlító szuszpenzióé (2.2.1). Színe nem lehet erősebb, mint az S6 szín–mértékoldaté (2.2.2, II. módszer). A vizsgálandó anyag 1,0 g szárított anyagnak megfelelő mennyiségét keverés közben 50 g, 90 °C-ra melegített R szén-dioxid-mentes vízbe mérjük. Lehűlés után a keveréket R szén-dioxid-mentes vízzel 100 g-ra kiegészítve, az anyag teljes oldódásáig kevertetjük.◊ pH (2.2.3): 5,0–8,0. A „Viszkozitás” pontban leírtak szerint készített oldatot vizsgáljuk. A pH értéket az érzékelő bemerülése után 5±0,5 perccel olvassuk le. Viszkozitás: 600 mPa·s-nál kisebb viszkozitású minták esetében a névleges érték 80–120%-a (1. Módszer); legalább 600 mPa·s viszkozitású minták esetében a névleges érték 75–140%-a (2. Módszer). 1. Módszer. Ezt a módszert akkor alkalmazzuk, ha a minta viszkozitása 600 mPa·s-nál kisebb. A vizsgálandó anyag pontosan mért, 4,000 g szárított anyagnak megfelelő mennyiségét szélesszájú lombikba visszük és tömegét forró R vízzel 200,0 g-ra állítjuk be. A lombikot lezárva, tartalmát 400±50 1/perc fordulatszámmal 10–20 percig mechanikusan kevertetjük, mígnem az anyag részecskéi tökéletesen eloszlanak és átnedvesednek. A lombik belső falát szükség esetén, az odatapadt oldatlan anyagtól spatulával megtisztítjuk, majd a keverést további 20–40 percig folytatjuk, a lombikot 10 °Cnál hidegebb hűtő vízfürdőbe merítve. Az oldattömeget szükség esetén hideg R vízzel 200,0 g-ra állítjuk. Az esetlegesen a folyadékba zárt légbuborékokat centrifugálással kiűzzük. Adott esetben a megjelenő habot spatula segítségével távolítjuk el. A kapilláris viszkoziméteres módszert (2.2.9) alkalmazva meghatározzuk a kapott oldat kinematikai viszkozitását (ν). Külön meghatározzuk az oldat sűrűségét (ρ) (2.2.5), és kiszámoljuk a dinamikai viszkozitást is (η), ahol η = ρν. 2. Módszer. Ezt a módszert akkor alkalmazzuk, ha a minta viszkozitása legalább 600 mPa·s. A vizsgálandó anyag pontosan mért, 10,00 g szárított anyagnak megfelelő, mennyiségét szélesszájú lombikba visszük és tömegét forró R vízzel 500,0 g-ra állítjuk be. A lombikot lezárva, tartalmát 400±50 1/perc fordulatszámmal 10–20 percig mechanikusan kevertetjük, mígnem az anyag részecskéi tökéletesen eloszlanak és átnedvesednek. A lombik belső falát szükség esetén, az odatapadt oldatlan anyagtól spatulával megtisztítjuk, majd a keverést további 20–40 percig folytatjuk, a lombikot 10 °Cnál hidegebb hűtő vízfürdőbe merítve. Az oldattömeget szükség esetén hideg R vízzel 500,0 g-ra állítjuk. Az esetlegesen a folyadékba zárt légbuborékokat centrifugálással kiűzzük. Adott esetben a megjelenő habot spatula segítségével távolítjuk el. Rotációs viszkoziméterrel 20±0,1 °C-on meghatározzuk az oldat viszkozitását (2.2.10). Készülék: egyhengeres, orsós viszkoziméter. Rotorszám, fordulatszám és számítási szorzó: a 0348.-1. táblázatban foglalt körülményeket alkalmazzuk. 0348.-1. táblázat Névleges viszkozitás* Rotorszám (mPa·s) 600-tól 1400 alattig 3 1400-tól 3500 alattig 3 3500-tól 9500 alattig 4 9500-tól 99 500 alattig 4 99 500 vagy nagyobb 4 *a névleges viszkozitás a gyártó leírásán alapul
Fordulatszám (1/perc) 60 12 60 6 3
Szorzószám 20 100 100 1000 2000
A mérés megkezdése előtt az orsót 2 percig forgásban tartjuk. Az egymást követő mérések között 2 perces nyugalmi időt hagyunk. A mérést kétszer megismételjük és a három leolvasás középértékét vesszük. Nehézfémek (2.4.8/F): legfeljebb 20 ppm.
Hypromellosum
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur. 8.0 - 3
Az anyag 1,0 g-ját vizsgáljuk. Az összehasonlító oldatot 2 ml R ólom–mértékoldattal (10 ppm Pb) készítjük. Szárítási veszteség (2.2.32): legfeljebb 5,0%. Az anyag 1,000 g-ját szárítószekrényben 100–105 °Con 1 órán át szárítjuk. Szulfáthamu (2.4.14): legfeljebb 1,5%. Az anyag 1,0 g-ját vizsgáljuk. TARTALMI MEGHATÁROZÁS Gázkromatográfia (2.2.28). Készülék: −
reakcióedény: 50 mm magas, a szájánál 20 mm külső és 13 mm belső átmérőjű, 5 ml-es, nyomásbiztos üvegcse, mely nyomásbiztos, teflonborítású butilkaucsuk membrándugóval zárható; a légmentes zárást alumíniumkupakos zárósapka vagy más szorosan záró rendszer biztosítja;
−
fűtőberendezés: a fűtőegység négyzetes alumínium tömb, a reakcióedényelk befogadására alkalmas 20 mm átmérőjű és 32 mm mély lyukakkal; az üvegcsék tartalmát a fűtőegységbe épített mágneses keverő vagy irányváltós síkrázógép keveri, kb. 100 ciklus/perc sebességgel.
Belső standard oldat: R oktán R o-xilollal készült, 30 g/l töménységű oldata. Vizsgálati oldat. A vizsgálandó anyag 65,0 mg-ját reakcióedénybe visszük, 0,06–0,10 g R adipinsavat adunk hozzá, majd a belső standard oldat 2,0 ml-ét és 2,0 ml R hidrogén-jodidot adva hozzá, az üvegcsét késedelem nélkül lefedjük, szorosan lezárjuk és lemérjük a tömegét. Az üvegcse tartalmát 60 percig folyamatosan kevertetjük, mialatt a fűtőtömböt 130±2 °C hőmérsékleten tartjuk. Ha irányváltós síkrázógép vagy mágneskeverő nem alkalmazható, az üvegcsét – a fűtési idő első 30 percében – 5 perces időközönként kézzel alaposan összerázzuk. Az üvegcsét ezután hagyjuk lehűlni, majd ismét pontosan lemérjük. Ha a tömegveszteség a tartalom 0,50%-ánál kevesebb és az edényke nyilvánvalóan szivárgásmentes, akkor a tartalom felső rétegét használjuk vizsgálati oldatként. Összehasonlító oldat. Egy másik üvegcsébe 0,06-0,10 g R adipinsavat, 2,0 ml belső standard oldatot és 2,0 ml R hidrogén-jodidot mérünk, az üvegcsét lefedjük, szorosan lezárjuk és lemérjük a tömegét. A keverékhez a szeptumon keresztül fecskendővel 15–22 µl R izopropil-jodidot injektálunk, majd hasonló módon 45 µl R metil-jodidot fecskendezünk, és az üvegcsét ismét pontosan lemérjük. A reakciós üvegcsét ezután jól összerázzuk; összehasonlító oldatként a felső réteget használjuk. Oszlop: −
méretei: l = 1,8-3 m, Ø = 3-4 mm;
−
állófázis: 10–20% R poli(dimetil)sziloxánnal impregnált R gázkromatográfiás célra szánt diatómaföld (125-150 µm);
–
hőmérséklet: 100 °C.
Vivőgáz: R kromatográfiás célra szánt hélium vagy R kromatográfiás célra szánt hidrogén (lángionizációs detektálás esetén); R kromatográfiás célra szánt hélium (hővezetőképességi detektálás esetén). Áramlási sebesség: úgy állítjuk be, hogy a belső standard retenciós ideje kb. 10 perc legyen. Detektálás: lángionizációs vagy hővezetőképességi detektor. Injektálás: 1–2 µl. Rendszeralkalmasság: összehasonlító oldat:
Hypromellosum
−
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur. 8.0 - 4
csúcsfelbontás: a 3 csúcs: metil-jodid (1. csúcs), izopropil-jodid (2. csúcs) és belső standard (3. csúcs) jól különüljön el.
Számítás: A vizsgálati oldat kromatogramján kiszámítjuk a metil-jodid, valamint az izopropil-jodid csúcsterületének a belső standard csúcsterületéhez viszonyított arányát (Q1 és Q2) a vizsgálati oldat kromatogramján, valamint ugyanezen csúcsarányokat az összehasonlító oldat kromatogramján (Q3 és Q4). A metoxi-csoportok százalékos tartalmát a következő kifejezés alapján számítjuk ki:
Q1 m1 ⋅ ⋅ 21,864 Q3 m A hidroxipropoxi-csoportok százalékos tartalmát a következő kifejezés alapján számítjuk ki:
Q2 m 2 ⋅ ⋅ 44,17 Q4 m ahol m1 =
a metil-jodid tömege az összehasonlító oldatban, mg-ban;
m2 =
az izopropil-jodid tömege az összehasonlító oldatban, mg-ban;
m =
a minta tömege (szárított anyagra), mg-ban.
FELIRAT A feliraton fel kell tüntetni: −
a névleges viskozitást, millipascal-szekundum (mPa·s egységekben),
−
a szubsztitúció típusát.
A FELHASZNÁLÁST BEFOLYÁSOLÓ SAJÁTSÁGOK Az alábbiakban tájékoztatás található azokról a sajátságokról, amelyeket a segédanyagként használt anyag egy vagy több funkciójának fontos ellenőrző paramétereként tartanak számon (lásd az 5.15. általános fejezetet). A „Felhasználást befolyásoló sajátságok” pontban szereplő egyes sajátságok, amennyiben maguk is kötelező minőségi követelményeket jelentenek, a cikkely kötelező érvényű részében is jelen lehetnek. Ilyen esetekben a „Felhasználást befolyásoló sajátságok” pontban hivatkozás található a kötelező érvényű részben szereplő megfelelő vizsgálatra. A sajátságok ellenőrzése hozzájárulhat a gyógyszer minőségéhez, azáltal, hogy növeli az előállítási eljárás megbízhatóságát és a gyógyszer felhasználáskor mutatott teljesítőképességét. Az itt megadott ellenőrző módszerek megfelelőnek bizonyultak erre a célra, de más módszerek is alkalmazhatók. Egy adott sajátságra kapott eredmény közlésekor az alkalmazott ellenőrző módszert is fel kell tüntetni. Az alábbi sajátságok lényegesek lehetnek a kötőanyagként, viszkozitásnövelőként vagy filmképző anyagként használt hipromellóz esetében. Viszkozitás: lásd „Vizsgálatok”. A szubsztitúció foka: lásd „Tartalmi meghatározás”. Az alábbi sajátságok lényegesek lehetnek a nyújtott hatóanyag-leadású tablettákban mátrixképző anyagként használt hipromellóz esetében. Viszkozitás: lásd „Vizsgálatok”.
Hypromellosum
A szubsztitúció foka: lásd „Tartalmi meghatározás”. Molekulatömeg-eloszlás (2.2.30). Részecskeméret-eloszlás (2.9.31 vagy 2.9.38). Porfolyás (2.9.36).
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur. 8.0 - 5
Int-rac-α-Tocopherolum
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.8.0- 1
07/2011:0692 javított 8.0
int-rac-α-TOCOPHEROLUM all-rac-α-Tokoferol
C29H50O2 [10191-41-0]
Mr 430,7
DEFINÍCIÓ all-rac-2,5,7,8-Tetrametil-2-(4,8,12-trimetiltridecil)-3,4-dihidro-2H-1-benzopirán-6-ol. Tartalom: 96,0–102,0% SAJÁTSÁGOK Küllem: tiszta, színtelen vagy sárgásbarna, sűrűnfolyó, olajszerű folyadék. Oldékonyság: vízben gyakorlatilag nem oldódik; acetonban, vízmentes etanolban, diklórmetánban és zsíros olajokban bőségesen oldódik. AZONOSÍTÁS Első azonosítás: A, B. Második azonosítás: A, C. A. Optikai forgatóképesség (2.2.7): –0,01° és +0,01° között. 2,50 g anyagot R vízmentes etanollal 25,0 ml-re oldunk. B. Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24). Összehasonlítás: CRS α-tokoferollal. C. Vékonyréteg-kromatográfia (2.2.27). Vizsgálati oldat. 10 mg vizsgálandó anyagot 2 ml R ciklohexánban oldunk. Összehasonlító oldat. 10 mg CRS α-tokoferolt 2 ml R ciklohexánban oldunk. Lemez: R VRK szilikagél F254 lemez. Kifejlesztőszer: R éter – R ciklohexán (20+80 V/V). Felvitel: 10 µl. Kifejlesztés: a lemezmagasság kétharmadáig. Szárítás: levegőáramban.
Int-rac-α-Tocopherolum
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.8.0- 2
Előhívás: 254 nm-es ultraibolya fényben. Értékelés: a vizsgálati oldat kromatogramján megjelenő főfolt – helyét és méretét tekintve – egyezzék meg az összehasonlító oldat kromatogramján megjelenő főfolttal. VIZSGÁLATOK Rokon vegyületek. Gázkromatográfia (2.2.28); a normalizációs eljárást alkalmazzuk. Belső standard oldat. 1,0 g R szkvalánt R ciklohexánnal 100,0 ml-re oldunk. Vizsgálati oldat (a). 0,100 g vizsgálandó anyagot 10,0 ml belső standard oldatban oldunk. Vizsgálati oldat (b). 0,100 g vizsgálandó anyagot 10 ml R ciklohexánban oldunk. Összehasonlító oldat (a). 0,100 g CRS α-tokoferolt 10,0 ml belső standard oldatban oldunk. Összehasonlító oldat (b). 10 mg vizsgálandó anyagot és 10 mg R α-tokoferil-acetátot R ciklohexánnal 100,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (c). 10 mg CRS csúcsazonosításra szánt all-rac-α-tokoferolt (amely A- és B szennyezőt tartalmaz), R ciklohexánnal 1 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (d). A b) vizsgálati oldat 1,0 ml-ét R ciklohexánnal 100,0 ml-re hígítjuk. Az így nyert oldat 1,0 ml-ét R ciklohexánnal 10,0 ml-re hígítjuk. Oszlop: –
anyaga: kvarcüveg,
–
méretei: l = 30 m, ∅ = 0,25 mm,
–
állófázis: R poli(dimetil)sziloxán (a film rétegvastagsága 0,25 μm).
Vivőgáz: R kromatográfiás célra szánt hélium. Áramlási sebesség: 1 ml/perc. Mintaáram-elosztási arány: 1:100. Hőmérséklet: –
oszlop: 280 °C,
–
injektor és detektor: 290 °C.
Detektálás: lángionizációval. Injektálás: 1–1 μl a b) vizsgálati oldatból, valamint a b), a c) és a d) összehasonlító oldatból. Kromatografálási idő: az all-rac-α-tokoferol retenciós idejének kétszerese. Szennyezők azonosítása: a CRS csúcsazonosításra szánt all-rac-α-tokoferolhoz mellékelt kromatogramot és a c) összehasonlító oldat kromatogramját használjuk fel az A- és a B-szennyező azonosítására. Relatív retenciók az all-rac-α-tokoferolra (retenciós ideje kb. 9 perc) vonatkoztatva: szkvalán kb. 0,5; A-szennyező kb. 0,7; B-szennyező kb. 0,8; C- és D-szennyező kb. 1,05 (közvetlenül az all-rac-αtokoferol csúcsa után eluálódnak). Rendszeralkalmasság: b) összehasonlító oldat: –
csúcsfelbontás: legalább 3,5, az all-rac-α-tokoferol és az α-tokoferil-acetát között.
Követelmények: –
A-szennyező: legfeljebb 0,5%,
Int-rac-α-Tocopherolum
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.8.0- 3
–
B-szennyező: legfeljebb 1,5%,
–
C- és D-szennyező összesen: legfeljebb 1,0%,
–
egyéb szennyezők: egyenként legfeljebb 0,25%,
–
szennyezők összesen: legfeljebb 2,5%,
–
elhanyagolási határ: a d) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területe (0,1%).
A Gyógyszeranyagok (2034) általános cikkely „Rokon vegyületek” alpontjában feltüntetett határértékek (2034.-1 táblázat) nem alkalmazhatók. TARTALMI MEGHATÁROZÁS Gázkromatográfia (2.2.28) a „Rokon vegyületek” vizsgálat szerint, a következő eltéréssel: Injektálás: a) vizsgálati oldat és a) összehasonlító oldat. Rendszeralkalmasság: a) összehasonlító oldat: –
szimmetriafaktor: legalább 0,6 a főcsúcsra vonatkozóan.
A százalékos C29H50O2-tartalmat a CRS α-tokoferol deklarált tartalma alapján számoljuk ki. ELTARTÁS Inert gáz alatt, fénytől védve. SZENNYEZŐK Egyedi határértékhez kötött (specifikált) szennyezők: A, B, C, D.
és diasztereomerei
A. all-rac-transz-2,3,4,6,7-pentametil-2-(4,8,12-trimetiltridecil)-2,3-dihidrobenzofurán-5-ol,
és diasztereomerei
B. all-rac-cisz-2,3,4,6,7-pentametil-2-(4,8,12-trimetiltridecil)-2,3-dihidrobenzofurán-5-ol,
Int-rac-α-Tocopherolum
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.8.0- 4
C. 4-metoxi-2,3,6-trimetil-5-[(all-RS,E)-3,7,11,15-tetrametilhexadec-2-én-1-il]fenol,
D. (all-RS,all-E)-2,6,10,14,19,23,27,31-oktametildotriakonta-12,14,18-trién.
01/2008:0032 javított 8.0
KANAMYCINI MONOSULFAS Kanamicin-monoszulfát
, H2SO4 , H2O
C18H38N4O15S.H2O
Mr 601
DEFINÍCIÓ A kanamicin-monoszulfát [6-O-(3-amino-3-dezoxi-α-D-glükopiranozil)-4-O-(6-amino-6-dezoxi-α-Dglükopiranozil)-2-dezoxi-D-sztreptamindium]-szulfát–monohidrát, a Streptomyces kanamyceticus bizonyos törzsei által termelt antimikróbás hatású anyag. Szárított anyagra vonatkoztatott hatóértéke legalább 750 NE/mg. ELŐÁLLÍTÁS Előállítása a vérnyomást csökkentő anyagok eltávolítását vagy minimalizálását biztosító módszerekkel történik. A gyártási eljárást validálni kell, annak igazolására, hogy a termék – amennyiben vizsgálnák – megfelelne az alábbi vizsgálat követelményeinek: Vizsgálat abnormális toxicitásra (2.6.9). A vizsgálandó anyag 2 mg/ml töménységű oldatának 0,5 ml-ét fecskendezzük mindegyik egérbe. SAJÁTSÁGOK Küllem: fehér vagy csaknem fehér kristályos por. Oldékonyság: vízben bőségesen oldódik; acetonban, etanolban (96 %) gyakorlatilag nem oldódik.
AZONOSÍTÁS A. Vékonyréteg-kromatográfia (2.2.27). A lemezt 110 °C-on 1 órán át melegítjük, majd lehűlés után késedelem nélkül felhasználjuk. Vizsgálati oldat. 10 mg vizsgálandó anyagot R vízzel 10 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (a). 10 mg CRS kanamicin-monoszulfátot R vízzel 10 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (b). 10 mg CRS kanamicin-monoszulfátot, 10 mg CRS neomicin-szulfátot és 10 mg CRS sztreptomicin-szulfátot R vízzel 10 ml-re oldunk. Lemez: a megfelelő lemezt az alábbi keverékkel 0,75 mm vastag rétegben bevonjuk: 0,75 mm vastag rétegben bevonjuk: 0,3 g R karbomert 240 ml R vízzel elkeverünk, és mérsékelten rázogatva 1 óráig állni hagyunk. Az oldat pH-ját, folyamatos rázogatás közben, R hígított nátriumhidroxid–oldat fokozatos adagolásával 7-re állítjuk, végül az elegyhez 30 g R szilikagél H-t adunk. Előkezelés: A lemezt 110 °C-on 1 órán át melegítjük, majd lehűlés után késedelem nélkül felhasználjuk. Kifejlesztőszer: R kálium-dihidrogén-foszfát 70 g/l töménységű oldata. Felvitel: 10 µl. Kifejlesztés: 12 cm-es fronttávolság eléréséig. Szárítás: meleg levegőáramban. Előhívás: a lemezt és R naftalin-1,3-diol R alkohollal készült, 2 g/l töménységű oldatának és R tömény kénsav 460 g/l töménységű oldatának egyenlő térfogatarányú elegyével bepermetezzük, majd 150 °C-on 5–10 percig melegítjük. Rendszeralkalmasság: összehasonlító oldat (b): –
a kromatogramon három, egymástól jól elkülönülő folt látható.
Értékelés: A vizsgálati oldat kromatogramjának főfoltja – helyét, színét és méretét tekintve – egyezzen meg az a) összehasonlító oldat kromatogramjának főfoltjával. B. 0,5 g anyagot 10 ml R vízben oldunk. Az oldathoz 10 ml R pikrinsav–oldatot elegyítünk. Szükség esetén a kémcső falát üvegbottal dörzsölve segítjük elő a kristályosodás megindulását, majd állni hagyjuk a rendszert. A kristályokat összegyűjtjük, 20 ml R vízzel mossuk és szűrjük, majd 100 °Con szárítjuk. A kristályok kb. 235 °C-on olvadnak meg (2.2.14), bomlás közben. C. Kb. 50 mg anyagot 2 ml R vízben oldunk. Az oldathoz R ninhidrin 10 g/l töménységű oldatának 1 ml-ét elegyítjük és pár percig vízfürdőn melegítjük. Ibolyaszín keletkezik. D. A szulfátion azonossági reakcióit elvégezve (2.3.1), az előírt változások észlelhetők. VIZSGÁLATOK S oldat. 0,20 g anyagot R szén-dioxid-mentes vízzel 20,0 ml-re oldunk. pH (2.2.3): 6,5–8,5. Az S oldatot vizsgáljuk. Fajlagos optikai forgatóképesség (2.2.7): +112 és +123 között. Az S oldatot vizsgáljuk és az eredményt a szárított anyagra vonatkoztatjuk. Kanamicin-B. Vékonyréteg-kromatográfiás vizsgálatot végzünk (2.2.27), az Azonosítás A. pontjában leírtak szerint, az alábbi módosításokkal. Vizsgálati oldat. 0,1 g vizsgálandó anyagot R vízzel 20 ml-re oldunk.
Összehasonlító oldat. 4 mg CRS kanamicin-B-szulfátot R vízzel 20 ml-re oldunk. Felvitel: 4 µl. Előhívás: a lemezt ninhidrin–ón(II)-klorid–reagenssel bepermetezzük, majd 110 °C-on 15 percig melegítjük. Értékelés: A vizsgálati oldat kromatogramján a kanamicin-B-nek megfelelő folt nem lehet intenzívebb az összehasonlító oldat kromatogramján látható foltnál (4,0 %). Szárítási veszteség (2.2.32): legfeljebb 1,5%. 1,000 g anyagot 60 °C-on, 670 Pa-t meg nem haladó nyomáson, 3 órán át szárítunk. Szulfáthamu (2.4.14): legfeljebb 0,5%. 1,0 g anyagot vizsgálunk. Szulfát: 15,0–17,0% szulfát (SO4), szárított anyagra vonatkoztatva. A vizsgálathoz 0,250 g anyagot 100 ml R vízben oldunk, és az oldat pH-ját R tömény ammónia– oldattal 11-re állítjuk. Az oldathoz 10,0 ml 0,1 M bárium-klorid–mérőoldatot elegyítünk, és kb. 0,5 mg R ftaleinbíbort adunk hozzá. Az oldatot 0,1 M nátrium-edetát–mérőoldattal titráljuk. Amint az oldat színe változni kezd, 50 ml R alkoholt elegyítünk hozzá, és a titrálást az ibolyáskék szín eltűnéséig tovább folytatjuk. 1 ml 0,1 M bárium-klorid–mérőoldattal 9,606 mg szulfát (SO4) egyenértékű. Pirogének (2.6.8). A parenterális gyógyszerkészítmények előállítására szánt anyag – amennyiben a készítmény előállítása során nem alkalmaznak a pirogén anyagok eltávolítására alkalmas eljárást – feleljen meg e vizsgálat követelményének is. A nyulakba testtömegkilogrammonként a vizsgálandó anyag, R injekcióhoz való vízzel készült, 10 mg/ml töménységű oldatának 1 ml-ét fecskendezzük. TARTALMI MEGHATÁROZÁS Elvégezzük az Antibiotikumok mikrobiológiai értékmérése (2.7.2) fejezetben előírt vizsgálatot. ELTARTÁS Amennyiben az anyag steril, úgy steril, garanciazáras tartályban.
Lactulosum liquidum
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.8.0 - 1
04/2013:0924 javított 8.0
LACTULOSUM LIQUIDUM Laktulóz-szirup DEFINÍCIÓ A laktulóz-szirup a 4-O-(β-D-galaktopiranozil)-D-arabino-hex-2-ulofuranóz vizes oldata, amelyet általában laktóz lúgos izomerizációjával állítanak elő. Tartalmazhat egyéb cukrokat is, például laktózt, epilaktózt, galaktózt, tagatózt és fruktózt. Tartalom: legalább 620 g/l laktulóz (C12H22O11; Mr 342,3), és a feliraton feltüntetett laktulóztartalom 95,0– 105,0%-a. Megfelelő mikrobiológiai tartósítószert tartalmazhat. SAJÁTSÁGOK Küllem: tiszta, színtelen vagy halvány barnássárga, viszkózus folyadék. Oldékonyság: vízzel elegyedik. Túltelített oldatot képezhet, illetve tartalmazhat kristályokat, amelyek melegítés hatására feloldódnak. 10 %V/V-os oldata balraforgató. AZONOSÍTÁS Első azonosítás: B, C, D. Második azonosítás: A, C, D. A. Vékonyréteg-kromatográfia (2.2.27). Vizsgálati oldat. A vizsgálandó anyag 0,50 g-ját R vízzel 50 ml-re oldjuk. Összehasonlító oldat. 60 mg CRS laktulózt R vízzel 10 ml-re oldunk. Lemez: R VRK szilikagél G lemez. Kifejlesztőszer: R tömény ecetsav – R bórsav 50 g/l töménységű oldata – R metanol – R etil-acetát (10+15+20+55 V/V). Felvitel: 2 µl. Kifejlesztés: a lemezmagasság háromnegyedéig. Szárítás: a lemezt 100–105 °C-on 5 percig melegítjük, majd hűlni hagyjuk. Előhívás: a lemezt R naftalin-1,3-diol 10 térfogatrész R tömény kénsav és 90 térfogatrész R metanol elegyével készült, 1,0 g/l töménységű oldatával bepermetezzük, majd 110 °C-on 5 percig melegítjük. Értékelés: a vizsgálati oldat kromatogramjának főfoltja – helyét, színét és méretét tekintve – egyezzék meg az összehasonlító oldat kromatogramjának főfoltjával. B. A „Tartalmi meghatározás” pont szerint nyert kromatogramokat értékeljük. Értékelés: a vizsgálati oldat kromatogramján a főcsúcs retenciós ideje egyezzék meg a b) összehasonlító oldat kromatogramján megjelenő főcsúcséval. C. 0,1 g anyaghoz 10 ml R vizet és 3 ml R réz(II)-tartarát–oldatot elegyítünk. Az oldatból melegítés hatására vörös csapadék válik le.
Lactulosum liquidum
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.8.0 - 2
D. 0,25 g anyaghoz 5 ml R vizet és 5 ml R ammónia–oldatot elegyítünk. Az elegyet 80 °C-os vízfürdőben 10 percig melegítjük. Vörös színeződés keletkezik. VIZSGÁLATOK S oldat. 10 g anyagot R szén-dioxid-mentes vízzel elegyítünk, majd az elegyet ugyanezzel az oldószerrel 100 ml-re hígítjuk. Az oldat külleme. Az S oldat tiszta legyen (2.2.1). Színe nem lehet erősebb, mint a BS5 szín–mértékoldaté (2.2.2, II. módszer). pH (2.2.3): 3,0–7,0. Az S oldat 10 ml-éhez R kálium-klorid telített oldatának 0,1 ml-ét elegyítjük. Rokon vegyületek. Folyadékkromatográfia (2.2.29). Vizsgálati oldat. A vizsgálandó anyag 4,00 g-ját 20 ml R vízzel elegyítjük. Az oldatot enyhe melegítés közben 25,0 ml R acetonitrillel elegyítjük, majd R vízzel 50,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (a). A vizsgálati oldat 5,0 ml-ét enyhe melegítés közben 47,5 ml R acetonitrillel elegyítjük, majd R vízzel 100,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (b). 2,00 g CRS laktulózt 20 ml R vízben oldunk. Az oldatot enyhe melegítés közben 25,0 ml R acetonitrillel elegyítjük, majd R vízzel 50,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (c). 65 mg CRS fruktózt (D-szennyező) R acetonitril és R víz azonos térfogatarányú elegyével 100,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (d). 1 g CRS csúcsazonosításra szánt laktulózt (amely A-, B-, C-, E-, F-, G- és Hszennyezőt is tartalmaz) a c) összehasonlító oldattal 25,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (e). 5,0 ml a) összehasonlító oldatot R víz és R acetonitril azonos térfogatarányú elegyével 100,0 ml-re hígítunk. 1. oszlop: −
méretei: l = 0,05 m, ∅ = 4,6 mm;
−
állófázis: R kromatográfiás célra szánt, aminopropilszililezett szilikagél (3 µm);
−
hőmérséklet: 38±1 °C.
2. oszlop: −
méretei: l = 0,15 m, ∅ = 4,6 mm;
−
állófázis: R kromatográfiás célra szánt, aminopropilszililezett szilikagél (3 µm);
−
hőmérséklet: 38±1 °C.
Az 1. és 2. oszlopot sorba kapcsoljuk. Mozgófázis: 0,253 g R nátrium-dihidrogén-foszfát-dihidrátot 200 ml R vízben oldunk, majd az oldatot R acetonitrillel 1000 ml-re hígítjuk. Áramlási sebesség: 1,0 ml/perc. Detektor: állandó hőmérsékleten tartott refraktométer. Injektálás: 20 µl; vizsgálati oldat, valamint a), d) és e) összehasonlító oldat. Kromatografálási idő: a laktulóz retenciós idejének kétszerese. Szennyezők azonosítása: az A-, B-, C-, D-, E-, F-, G- és H-szennyezőket a CRS csúcsazonosításra szánt laktulózhoz mellékelt kromatogramot és a d) összehasonlító oldat kromatogramja alapján azonosítjuk.
Lactulosum liquidum
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.8.0 - 3
Relatív retenciók a laktulózra (retenciós ideje kb. 18 perc) vonatkoztatva: F-szennyező kb. 0,2; E-szennyező kb. 0,38; D-szennyező kb. 0,42; B-szennyező kb. 0,6; G-szennyező kb. 0,8; A-szennyező kb. 0,9; Cszennyező kb. 1,2; H-szennyező kb. 1,5. Rendszeralkalmasság: d) összehasonlító oldat: −
hegy-völgy arány: legalább 5,0, ahol Hp az A-szennyezőnek megfelelő csúcs alapvonaltól mért magassága és Hv= az A-szennyező csúcsát a laktulóz csúcsától elválasztó görbeszakasz minimumának az alapvonaltól mért távolsága.
Követelmények: −
B-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján a laktulóznak megfelelő csúcs területének háromszorosa (15,0%);
−
A- és C-szennyező: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján a laktulóznak megfelelő csúcs területének kétszerese (10,0%);
−
E- és F-szennyező: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján a laktulóznak megfelelő csúcs területének 0,8-szerese (4,0%);
−
G- és H-szennyező: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján a laktulóznak megfelelő csúcs területének 0,3-szerese (1,5%);
−
D-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján a laktulóznak megfelelő csúcs területének 0,2-szerese (1,0%);
−
egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezők: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján a laktulóznak megfelelő csúcs területének 0,1-szerese (0,5%);
−
H-szennyező után eluálódó szennyezők: csúcsterületük összege nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján a laktulóznak megfelelő csúcs területének 0,26-szorosa (1,3%);
−
szennyezők összesen (a B- és a C-szennyező kivételével): csúcsterületük összege nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján a laktulóznak megfelelő csúcs területének 2,4szerese (12,0%);
−
elhanyagolási határ: a laktulóznak megfelelő csúcs területe az e) összehasonlító oldat kromatogramján (0,25%);
A Gyógyszeranyagok (2034) című általános cikkely „Rokon vegyületek” bekezdésében feltüntetett határértékeket (2034.–1. táblázat) nem alkalmazzuk. Metanol. Statikus gőztér (head-space) gázkromatográfia (2.2.28). Belső standard oldat. 0,5 ml R 1-propanolt 100,0 ml R vízzel elegyítünk. Az oldat 1,0 ml-ét R vízzel 100,0 ml-re hígítjuk. A hígított oldat 5,0 ml-ét R vízzel 50,0 ml-re hígítjuk. Vizsgálati oldat. A vizsgálandó anyag 0,13 g-ját 20 ml-es injekciós üvegbe mérjük, majd 1,0 ml belső standard oldatot adunk hozzá. Ezután R metanol 0,1 %V/V-os oldatának 5 µl-ével elegyítjük. Összehasonlító oldat. A belső standard oldat 1,0 ml-ét 20 ml-es injekciós üvegbe mérjük, majd R metanol 0,1 %V/V-os oldatának 5 µl-ével elegyítjük. Oszlop: −
méretei: l = 2 m, ∅ = 2 mm;
−
állófázis: R etilvinilbenzol–divinilbenzol-kopolimer (180 µm).
Vivőgáz: R kromatográfiás célra szánt hélium. Áramlási sebesség: 30 ml/perc. A statikus gőztér injektáláshoz javasolt körülmények: −
az egyensúly beállítás hőmérséklete: 60 °C;
Lactulosum liquidum
−
az egyensúly beállítás ideje: 1 óra;
−
a nyomás alá helyezés időtartama: 1 perc.
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.8.0 - 4
Hőmérséklet: −
oszlop: 140 °C;
−
injektor: 200 °C;
−
detektor: 220 °C.
Detektálás: lángionizációs detektorral. Injektálás: 1 ml a gőzfázisból. Kiszámoljuk a metanoltartalmat; a metanol sűrűségét (2.2.5) 20 °C-on 0,79 g/ml-nek tekintjük. Követelmények: −
metanol: kiszámoljuk az összehasonlító oldat kromatogramján a metanol csúcsterületének és a belső standard csúcsterületének arányát (R); kiszámoljuk vizsgálati oldat kromatogramjának ugyanezen csúcsaiból számított arányt: ez utóbbi nem lehet nagyobb, mint 2R (30 ppm).
Szulfit: legfeljebb 30 ppm. 5,0 g anyagot 40 ml R vízzel, majd 2,0 ml 0,1 M nátrium-hidroxid–oldattal elegyítünk, ezután az oldatot R vízzel 100 ml-re hígítjuk. Az így készült oldat 10,0 ml-ét 1,0 ml R1 sósavval, 2,0 ml R1 elszíntelenített fukszin–oldattal és R formaldehid 0,5 %V/V-os oldatának 2,0 ml-ével elegyítjük. Az elegyet 30 percig állni hagyjuk, majd abszorbanciáját (2.2.25) 583 nm-en mérjük. Kompenzáló folyadékként az egyidejűleg és azonos módon, de a vizsgálandó anyag oldata helyett 10,0 ml R vízzel készült oldatot használunk. Az oldat abszorbanciája nem lehet nagyobb, mint az összehasonlító oldaté. Az összehasonlító oldatot egyidejűleg, azonos módon, de a vizsgálandó anyag oldata helyett 10,0 ml R szulfit–mértékoldattal (1,5 ppm SO2) készítjük. Bór: legfeljebb 5 ppm. Üvegeszközök használatát lehetőleg kerüljük. Összehasonlító oldat. 56,0 mg R bórsavat R vízzel 100,0 ml-re oldunk. Az így készült oldat 5,0 ml-ét R vízzel 100,0 ml-re hígítjuk. Jól záró polietiléntartályban tartjuk. Négy 25 ml-es polietilénlombikba külön-külön a következőket mérjük: −
1,00 g vizsgálandó anyagot és 1 ml R vizet (A-oldat),
−
1,00 g vizsgálandó anyagot és 1 ml összehasonlító oldatot (B-oldat),
−
1 ml összehasonlító oldatot és 1 ml R vizet (C-oldat),
−
2 ml R vizet (D-oldat).
Mindegyik lombik tartalmához 4,0 ml R acetát-edetát–tompítóoldatot (pH 5,5) elegyítünk, majd hozzáadunk 4,0 ml, frissen készített R azometin-H–oldatot. Az oldatokat összekeverjük, majd 1 órán át állni hagyjuk. Az A-, B- és C-oldatok abszorbanciáját (2.2.25) 420 nm-en meghatározzuk; kompenzáló folyadékként a Doldatot használjuk. A vizsgálat csak abban az esetben értékelhető, ha a C-oldat abszorbanciája legalább 0,25. A B-oldat abszorbanciája nem lehet kisebb az A-oldat abszorbanciájának kétszeresénél. Ólom (2.4.10). legfeljebb 0,5 ppm, a feltüntetett laktulóztartalomra vonatkoztatva. Szulfáthamu (2.4.14): legfeljebb 0,2%, a feltüntetett laktulóztartalomra vonatkoztatva. 1,5 g anyagot vizsgálunk. Mikrobiológiai szennyezés. TAMC: elfogadhatósági követelmény: 102 CFU/g (2.6.12). TYMC: elfogadhatósági követelmény: 101 CFU/g (2.6.12). Escherichia coli nem lehet jelen (2.6.13).
Lactulosum liquidum
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.8.0 - 5
TARTALMI MEGHATÁROZÁS Folyadékkromatográfia (2.2.29), a „Rokon vegyületek” pontban leírtak szerint, az alábbi módosítással. Injektálás: vizsgálati oldat, valamint b) összehasonlító oldat. A százalékos C12H22O11-tartalmat a CRS laktulóz deklarált tartalma alapján számoljuk ki. FELIRAT A feliraton fel kell tüntetni a deklarált laktulóztartalmat. SZENNYEZŐK Egyedi határértékhez kötött (specifikált) szennyezők: A, B, C, D, E, F, G, H.
A.
4-O-(β-D-galaktopiranozil)-D-mannopiranóz (epilaktóz),
B.
D-galaktopiranóz (galaktóz),
C.
4-O-(β-D-galaktopiranozil)-α-D-glükopiranóz (laktóz),
Lactulosum liquidum
D.
D-arabino-hex-2-ulopiranóz (fruktóz),
E.
D-lixo-hex-2-ulopiranóz (tagatóz),
F.
(4ξ)-3-dezoxipent-2-ulofuranóz,
G.
ismeretlen vegyület,
H.
ismeretlen vegyület.
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.8.0 - 6
Levonorgestrelum
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur. 8.0- 1
01/2014:0926
LEVONORGESTRELUM Levonorgesztrel
C21H28O2 [797-63-7]
Mr 312,5
DEFINÍCIÓ 13-etil-17-hidroxi-18,19-dinor-17α-pregn-4-én-20-in-3-on. Tartalom: 98,0–102,0% (szárított anyagra). SAJÁTSÁGOK Küllem: fehér vagy csaknem fehér, kristályos por. Oldékonyság: vízben gyakorlatilag nem oldódik; diklórmetánban mérsékelten oldódik; etanolban (96%) kevéssé oldódik. AZONOSÍTÁS A. Fajlagos optikai forgatóképesség (lásd Vizsgálatok). B. Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24). Összehasonlítás: CRS levonorgesztrellel. VIZSGÁLATOK Fajlagos optikai forgatóképesség (2.2.7): –35 és –30 között. 0,200 g anyagot R diklórmetánnal 20,0 ml-re oldunk. Rokon vegyületek. A.
A-, B-, H-, K-, M-, O-, S-, U-szennyezők. Folyadékkromatográfia (2.2.29). Oldószerelegy: R kromatográfiás célra szánt víz – R1 acetonitril (30+70 V/V) Vizsgálati oldat. 10,0 mg vizsgálandó anyagot ultrahang segítségével 7 ml R1 acetonitrilben oldunk, majd az oldatot R kromatográfiás célra szánt vízzel 10,0 ml-re hígítjuk.
Levonorgestrelum
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur. 8.0- 2
Összehasonlító oldat (a). 5 mg CRS 1 rendszeralkalmassági vizsgálatra szánt levonorgesztrelt (amely A-, H-, K-, M-, O- és S-szennyezőt tartalmaz) ultrahang segítségével 3,5 ml R1 acetonitrilben oldunk, majd az oldatot R vízzel 5,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (b). 1,0 ml vizsgálati oldatot az oldószereleggyel 100,0 ml-re hígítunk. Ezen oldat 1,0 ml-ét az oldószereleggyel 10,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (c). 5,0 mg CRS levonorgesztrel-B-szennyezőt 35 ml R1 acetonitrilben oldunk, és az oldatot R kromatográfiás célra szánt vízzel 50,0 ml-re hígítjuk. Ezen oldat 1,0 ml-ét az oldószereleggyel 100,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (d). 5,0 mg CRS noretiszteront (U-szennyező) 35 ml R1 acetonitrilben oldunk, és az oldatot R kromatográfiás célra szánt vízzel 50,0 ml-re hígítjuk. Ezen oldat 1,0 ml-ét az oldószereleggyel 100,0 ml-re hígítjuk.
Oszlop: – méretei: l = 0,25 m, Ø = 4,6 mm; – állófázis: R kromatográfiás célra szánt, utókezelt, beágyazott poláros csoportokat tartalmazó, oktilszililezett szilikagél (5 μm); – hőmérséklet: 30 °C. Mozgófázis: –
A-mozgófázis: R1 acetonitril – R kromatográfiás célra szánt víz (40+60 V/V);
– B-mozgófázis: R1 acetonitril; Idő (perc)
A-mozgófázis (%V/V)
B-mozgófázis (%V/V)
0 – 50
100 → 20
0 → 80
Áramlási sebesség: 0,7 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel 215 nm-en; az O-szennyező vizsgálatához pedig 200 nm-en. Injektálás: 50 μl. Szennyezők azonosítása: az A-, H-, K-, M- és S-szennyező azonosítására a CRS 1 rendszeralkalmassági vizsgálatra szánt levonorgesztrelhez mellékelt kromatogramot és az a) összehasonlító oldat kromatogramját használjuk 215 nm-en, az O-szennyező azonosításához pedig 200 nm-en; a B-szennyező azonosítására a c) összehasonlító oldat kromatogramját használjuk; az U-szennyező azonosítására a d) összehasonlító oldat kromatogramját használjuk. Relatív retenciók a levonorgesztrelre (retenciós ideje kb. 20 perc) vonatkoztatva: H-szennyező kb. 0,5; U-szennyező kb. 0,8; K-szennyező kb. 0,85; A-szennyező kb. 0,91; M-szennyező kb. 0,95; Oszennyező kb. 1,16; B-szennyező kb. 1,26; S-szennyező kb. 1,9. Rendszeralkalmasság: – jel/zaj viszony: legalább 60, a b) összehasonlító oldat kromatogramján megjelenő főcsúcsra számolva; –
hegy-völgy arány: legalább 3,0, ahol Hp = az M-szennyezőnek megfelelő csúcs alapvonaltól mért magassága és Hv = az M-szennyező csúcsát az A-szennyező csúcsától elválasztó görbeszakasz minimumának az alapvonaltól mért távolsága. A százalékos tartalmi értékek kiszámolása: – korrekciós faktorok: a szennyezők mennyiségének számításához csúcsterületüket a következő korrekciós tényezővel szorozzuk: A-szennyező = 0,4; M-szennyező = 3,1; Oszennyező = 2,6;
–
B-szennyező: a c) összehasonlító oldat B-szennyező koncentrációját vesszük alapul;
Levonorgestrelum
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur. 8.0- 3
–
U-szennyező: a d) összehasonlító oldat U-szennyező koncentrációját vesszük alapul;
–
bármely más szennyező: a d) összehasonlító oldat U-szennyező koncentrációját vesszük alapul; Követelmények:
− A- B- és K-szennyező: egyenként legfeljebb 0,3%; − O-szennyező 200 nm-en: legfeljebb 0,3%; − M-, S- és U-szennyező: egyenként legfeljebb 0,2%; − U-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint a d) összehasonlító oldat kromatogramján a megfelelő csúcs területének kétszerese (0,2%); − H-szennyező: legfeljebb 0,15%; − egyedi határértékhez nem kötött (nem-specifikált) szennyezők: egyenként legfeljebb 0,10%; − szennyezők összesen, az O-szennyező kivételével: legfeljebb 1,0%; − jelentési határérték: 0,05%. B.
V-, W-szennyezők. Folyadékkromatográfia (2.2.29). Oldószerelegy: R kromatográfiás célra szánt víz – R1 acetonitril (30+70 V/V) Vizsgálati oldat. 10,0 mg vizsgálandó anyagot ultrahang segítségével 7 ml R1 acetonitrilben oldunk, majd az oldatot R kromatográfiás célra szánt vízzel 10,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (a). 5 mg CRS 2 rendszeralkalmassági vizsgálatra szánt levonorgesztrelt (amely V- és W-szennyezőt tartalmaz) 3,5 ml R1 acetonitrilben oldunk, majd az oldatot R vízzel 5,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (b). 5,0 mg CRS etinilesztradiolt ultrahang segítségével 35 ml R1 acetonitrilben oldunk, és az oldatot R kromatográfiás célra szánt vízzel 50,0 ml-re hígítjuk. Ezen oldat 3,0 ml-ét az oldószereleggyel 100,0 ml-re hígítjuk.
Oszlop: – méretei: l = 0,15 m, Ø = 4,6 mm; állófázis: R kromatográfiás célra szánt, utókezelt, oktilszililezett szilikagél (3 μm);
–
– Mozgófázis: –
A-mozgófázis: R1 acetonitril – R kromatográfiás célra szánt víz (40+60 V/V);
– B-mozgófázis: R kromatográfiás célra szánt víz – R acetonitril (10+60 V/V); Idő (perc)
A-mozgófázis (%V/V)
B-mozgófázis (%V/V)
0–1
92
8
1–3
92 → 82
8 → 18
3–6
82
18
6 – 16
82 → 60
18 → 40
16 – 21
60 → 0
40 → 100
21 – 32
0
100
Áramlási sebesség: 1 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel 20 nm-en. Injektálás: 50 μl.
Levonorgestrelum
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur. 8.0- 4
Szennyezők azonosítása: a V- és W-szennyező azonosítására a CRS 2 rendszeralkalmassági vizsgálatra szánt levonorgesztrelhez mellékelt kromatogramot és az a) összehasonlító oldat kromatogramját használjuk. Relatív retenciók a levonorgesztrelre (retenciós ideje kb. 12 perc) vonatkoztatva: W-szennyező kb. 0,9; V-szennyező kb. 1,9. Rendszeralkalmasság: a) összehasonlító oldat –
csúcsfelbontás: legalább 2,8 a W-szennyező és a levonorgesztrel csúcsai között. A százalékos tartalmi értékek kiszámolása: – bármely szennyező esetében a b) összehasonlító oldat etinilesztradiol koncentrációját vesszük alapul; Követelmények:
–
W-szennyező: legfeljebb 0,3%;
–
V-szennyező: legfeljebb 0,15%;
Szárítási veszteség (2.2.32): legfeljebb 0,5%. Az anyag 1,000 g-ját szárítószekrényben, 105 °C-on szárítjuk. Szulfáthamu (2.4.14): legfeljebb 0,1%. Az anyag 1,0g-ját vizsgáljuk. TARTALMI MEGHATÁROZÁS Az anyag 0,200 g-ját 45 ml R tetrahidrofuránban oldjuk. Az oldatot R ezüst-nitrát 100 g/l-es oldatának 10 ml-ével elegyítjük. 1 perc elteltével az elegyet, potenciometriás végpontjelzést alkalmazva (2.2.20), 0,1 M nátrium-hidroxid–mérőoldattal titráljuk. Üres kísérletet is végzünk. 1 ml 0,1 M nátrium-hidroxid–mérőoldattal 31,25 mg C21H28O2 egyenértékű. ELTARTÁS Fénytől védve. SZENNYEZŐK Egyedi határértékhez kötött (specifikált) szennyezők: A, B, H, K, M, O, S, U, V, W. Egyéb kimutatható szennyezők (a következő szennyezők a cikkely valamelyik vizsgálatával kimutathatók, ha bizonyos határon felüli mennyiségben vannak jelen. Határértéküket az egyéb/egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezőkre vonatkozó általános követelmény és/vagy a Gyógyszeranyagok (2034) általános cikkely előírásai határozzák meg. Ezért ezeket a szennyezőket nem szükséges a megfelelés bizonyítása céljából azonosítani. Lásd még a Gyógyszeranyagok szennyezésvizsgálata (5.10.) című általános fejezetet): C, D, G, I, J, L, N, P, Q, R, T.
Levonorgestrelum
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur. 8.0- 5
A. 13-etil-17-hidroxi-18,19-dinor-17α-pregna-4,8(14)-dién-20-in-3-on,
B. 13-etil-17-hidroxi-18,19-dinor-17α-pregn-5(10)-én-20-in-3-on,
C. 13-etil-3-etinil-18,19-dinor-17α-pregna-3,5-dién-20-in-17-ol,
D. 13-etil-18,19-dinor-17α-pregn-4-én-20-in-17-ol (3-dezoxolevonorgesztrel),
G. 13-etil-6α,17-dihidroxi-18,19-dinor-17α-pregn-4-én-20-in-3-on (6α-hidroxilevonorgesztrel),
H. 13-etil-6β,17-dihidroxi-18,19-dinor-17α-pregn-4-én-20-in-3-on (6β-hidroxilevonorgesztrel),
Levonorgestrelum
I.
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur. 8.0- 6
13-etil-10,17-dihidroxi-18,19-dinor-17α-pregn-4-én-20-in-3-on (10-hidroxilevonorgesztrel),
J. 13-etil-17-hidroxi-18,19-dinor-17α-pregn-4-én-20-in-3,6-dion (6-oxolevonorgesztrel),
K. 13-etil-17β-dihidroxigon-4-én-3-on (18-metilnandrolon),
L. 13-etilgon-4-én-3.17-dion (levodion),
M.
13-etil-17-hidroxi-18,19-dinor-17α-pregna-4,6-dién-20-in-3-on (Δ6-levonorgesztrel),
Levonorgestrelum
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur. 8.0- 7
N. 13-etilgon-5(10)-én-3,17-dion (Δ5(10)-levodion),
O. 13-etil-17-hidroxi-5α-metoxi-18,19-dinor-17α-pregn-20-in-3-on (4,5-dihidro-5α-metoxilevonorgesztrel),
P. 13-etil-17-hidroxi-18,19-dinor-17α-pregn-5-én-20-in-3-on (Δ5-levonorgesztrel),
Q. 13-etil-3-metoxigona-2,5(10)-dién-17β-ol,
R. 13-etil-3-metoxigona-2,5(10)-dién-17-on,
Levonorgestrelum
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur. 8.0- 8
S. 13-etil-3-metoxi-18,19-dinor-17α-pregna-3,5-dién-20-in-17-ol,
T. 13-etil-3-metoxi-18,19-dinor-17α-pregna-2,5(10)-dién-20-in-17-ol,
17-hidroxi-19-nor-17α-pregn-4-én-20-in-3-on (noretiszteron).
13-etil-3-metoxi-18,19-dinor-17α-pregna-1,3,5(10)-trien-20-in-17-ol,
W. 13-etil-17-hidroxi-18,19-dinor-17α-pregna-5,7,9-trien-20-in-3-one.
Lomustinum
Ph.Hg.VIII. – Ph. Eur. 8.0 - 1
01/2014:0928
LOMUSTINUM Lomusztin
C9H16ClN3O2 [13010-47-4]
Mr 233,7
DEFINÍCIÓ 1-(2-Klóretil)-3-ciklohexil-1-nitrozokarbamid. Tartalom: 99,0−101,0% (szárított anyagra).
SAJÁTSÁGOK Küllem: sárga, kristályos por. Oldékonyság: vízben gyakorlatilag nem oldódik; acetonban és diklórmetánban bőségesen oldódik; alkoholban oldódik. A vizsgálatokat fénytől védett helyen végezzük, és az oldatokat közvetlenül felhasználás előtt készítjük.
AZONOSÍTÁS Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24). Összehasonlítás: CRS lomusztinnal.
VIZSGÁLATOK Rokon vegyületek. Folyadékkromatográfia (2.2.29). Foszfát-tompítóoldat. 1,36 g R kálium-dihidrogénfoszfátot 900 ml R vízben feloldunk, az oldat kémhatását R hígított foszforsavval pH=3,0-ra beállítjuk, majd az oldat térfogatát 1000 ml-re egészítjük ki. Vizsgálati oldat. 50,0 mg vizsgálandó anyagot R1 acetonitrillel 10,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (a). 5,0 mg R diciklohexilkarbamidot (C-szennyező) R metanollal 10,0 ml-re oldunk. Az oldat 1,0 ml-ét R1 acetonitrillel 50,0 ml-re hígítjuk. A kapott oldat 1,0 ml-ét és a vizsgálati oldat 1,0 ml-ét elegyítjük. Összehasonlító oldat (b). 1,0 ml vizsgálati oldatot R1 acetonitrillel 100,0 ml-re hígítunk. A kapott oldat 1,0 ml-ét R1 acetonitrillel tovább hígítjuk 10,0 ml-re. Oszlop:
Lomustinum
Ph.Hg.VIII. – Ph. Eur. 8.0 - 2
–
méretei: l = 0,25 m, Ø = 4,6 mm;
–
állófázis: R kromatográfiás célra szánt, utókezelt oktilszililezett szilikagél (5 µm),
Mozgófázis: –
A-mozgófázis: R1 acetonitril – foszfát–tompítóoldat (20+80 V/V);
–
B-mozgófázis: foszfát–tompítóoldat – R1 acetonitril (24+76 V/V), Idő (perc)
A-mozgófázis (%V/V)
B-mozgófázis (%V/V)
0–2
75
25
2–17
75→40
25→60
17–34
40→30
60→70
34–42
30
70
Áramlási sebesség: 1,0 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel, 205 nm-en. Injektálás: 20 µl. Szennyezők azonosítása: a C-szennyezőt az a) összehasonlító oldat kromatogramja segítségével azonosítjuk. Relatív retenciók a lomusztinra (retenciós ideje kb. 23 perc) vonatkoztatva: C-szennyező kb. 0,7. Rendszeralkalmasság: a) összehasonlító oldat: –
csúcsfelbontás: legalább 5,0 a C_szennyező és a lomusztin között.
Százalékos tartalom számolása: –
a szennyezők tartalmának számolását a b) összehasonlító oldat lomusztin-tartalmának figyelembevételével végezzük.
Követelmények: –
egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezők egyenként: legfeljebb 0,10%;
–
szennyezők összesen: legfeljebb 0,2%;
–
jelentési határ: 0,05%.
Klorid (2.4.4): legfeljebb 500 ppm. 0,24 g anyagot 4 ml R metanolban oldunk, majd az oldathoz 20 ml R vizet elegyítünk. Az oldatot 20 percig állni hagyjuk, majd megszűrjük. A vizsgálathoz a szüredék 10 ml-éhez 5 ml R metanolt elegyítünk. Az összehasonlító oldat készítésekor az 5 ml R vizet 5 ml R metanollal helyettesítjük. Szárítási veszteség (2.2.32): legfeljebb 1,0%. 1,000 g anyagot exszikkátorban R foszfor(V)-oxid felett legfeljebb 0,7 kPa nyomáson 24 órán keresztül szárítunk.
TARTALMI MEGHATÁROZÁS Az anyag 0,200 g-ját kb. 3 ml R alkoholban oldjuk, majd az oldatot R kálium-hidroxid 200 g/l töménységű oldatának 20 ml-ével elegyítjük, és visszafolyóhűtőt alkalmazva 2 órán át forraljuk. Ezután az oldathoz 75 ml R vizet és 4 ml R tömény salétromsavat elegyítünk. Lehűtés után az oldatot, potenciometriás végpontjelzést alkalmazva (2.2.20), 0,1 M ezüst-nitrát–mérőoldattal titráljuk. Üres kísérletet is végzünk. 1 ml 0,1 M ezüst-nitrát−mérőoldattal 23,37 mg C9H16ClN3O2 egyenértékű.
Lomustinum
Ph.Hg.VIII. – Ph. Eur. 8.0 - 3
ELTARTÁS Fénytől védve.
SZENNYEZŐK Egyéb kimutatható szennyezők (a következő szennyezők a cikkely valamelyik vizsgálatával kimutathatók, ha bizonyos határon felüli mennyiségben vannak jelen. Határértéküket az egyéb/egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezőkre vonatkozó általános követelmény és/vagy a Gyógyszeranyagok (2034) általános cikkely előírásai határozzák meg. Ezért ezeket a szennyezőket nem szükséges a megfelelés bizonyítása céljából azonosítani. Lásd még a Gyógyszeranyagok szennyezésvizsgálata (5.10) című általános fejezetet). A, B, C.
A. 1,3-bisz(2-klóretil)karbamid,
B. 1-(2-klóretil)-3-ciklohexilkarbamid,
C. 1,3-diciklohexilkarbamid.
Mannitolum
Ph. Hg. VIII. – Ph. Eur. 8.0. – 1
01/2014:0559
MANNITOLUM (2) Mannit
C6H14O6 [69-65-8]
Mr 182,2
DEFINÍCIÓ D-Mannit. Tartalom: 97,0–102,0% (vízmentes anyagra). ♦
SAJÁTSÁGOK
Küllem: fehér vagy csaknem fehér, kristály vagy por. Oldékonyság: vízben bőségesen oldódik; etanolban (96%) gyakorlatilag nem oldódik. Polimorfiára hajlamos (5.9). ♦ AZONOSÍTÁS Első azonosítás: C. ◊
Második azonosítás: A, B, D.
A. Fajlagos optikai forgatóképesség (2.2.7): +23 és +25 között (vízmentes anyagra). 2,00 g vizsgálandó anyagot és 2.6 g R dinátrium-tetraborátot kb. 20 ml R vízben 30 °C-on oldunk, majd az oldatot 15–30 percen keresztül további melegítés nélkül folyamatosan rázogatjuk. A kapott tiszta oldatot R vízzel 25,0 ml-re hígítjuk. B.
Olvadáspont (lásd Vizsgálatok) ◊
C.
Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24). Összehasonlítás: CRS mannittal. Amennyiben a szilárd anyagok spektrumai eltérőek, 25 mg vizsgálandó anyagot és 25 mg referenciaanyagot külön-külön, két üvegcsében 0,25 ml R desztillált vízben melegítés nélkül oldunk. Tiszta oldatokat kell kapnunk, melyeket mikrohullámú szárítóberendezésben, 20 percen át 1000-1300 W teljesítményt alkalmazva, vagy egy órán át szárítószekrényben, 100 °C-on majd fokozatosan vákuumot használva, szárazra párologtatunk. A maradékokból, amelyek nem ragacsos, fehér vagy sárga port képeznek, új spektrumokat veszünk fel.
◊
D. Vékonyréteg-kromatográfia (2.2.27). Vizsgálati oldat. A vizsgálandó anyag 25 mg-ját R vízzel 10 ml-re oldjuk.
(2) Ez a cikkely harmonizációs eljáráson esett át. Lsd. 5.8 Gyógyszerkönyvi harmonizáció c. fejezet.
Mannitolum
Ph. Hg. VIII. – Ph. Eur. 8.0. – 2
Összehasonlító oldat (a). 25 mg CRS mannitot R vízzel 10 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (b). 25 mg R mannitot és 25 mg R szorbitot R vízzel 10 ml-re oldunk. Lemez: R VRK szilikagél G lemez. Kifejlesztőszer: R víz – R etil-acetát – R propanol (10+20+70 V/V). Felvitel: 2 μl. Kifejlesztés: a lemezmagasság kétharmadáig. Szárítás: levegőn. Előhívás: a lemezt R 4-aminobenzoesav–oldattal bepermetezzük, majd hideg levegőáramban az aceton eltávozásáig szárítjuk. Ezután 15 percig 100 °C-on melegítjük. Lehűlés után R nátriumperjodát 2 g/l-es oldatával bepermetezzük, majd hideg levegőáramban szárítjuk, végül 15 percig ismét 100 °C-on melegítjük. Rendszeralkalmasság: b) összehasonlító oldat: −
a kromatogramon két, egymástól jól elkülönülő folt látható.
Követelmények: a vizsgálati oldat kromatogramjának főfoltja – helyét, színét és méretét tekintve – egyezzék meg az a) összehasonlító oldat kromatogramjának főfoltjával.◊ VIZSGÁLATOK Az oldat külleme. Az oldat tiszta (2.2.1) és színtelen legyen (2.2.2, II. módszer). 5,0 g anyagot R vízzel 50 ml-re oldunk. Elektromos vezetés (2.2.38): legfeljebb 20 μS·cm-1. 20,0 g anyagot R desztillált vízből készült R szén-dioxid-mentes vízben 40–50 °C-ra melegítve oldunk, majd az oldatot ezen oldószerrel 100,0 ml-re hígítjuk. Lehűtés után mágneses keverővel folytatott, lassú keverés közben megmérjük az oldat elektromos vezetését. Olvadáspont (2.2.14): 165–170 °C. Redukáló cukrok: legfeljebb 0,1% (glükózban kifejezve). 7,0 g anyaghoz 13 ml R vízet adunk, majd az így kapott oldatot 40 ml R réz(II)-tartarát–oldattal 3 percig óvatosan forraljuk, utána 2 percig állni hagyjuk. Csapadék keletkezik, melyet R diatomfölddel bevont zsugorított üvegszűrőn (16) (2.1.2) vagy zsugorított üvegszűrőn (10) (2.1.2) megszűrünk. A csapadékot meleg (kb. 50 - 60 °C) R vízzel addig mossuk, amíg a mosófolyadék már nem lúgos, majd a mosófolyadék részleteket ugyanazon a zsugorított üvegszűrőn átszűrjük. A szüredéket elöntjük. Ezt követően a csapadékot azonnal 20 ml R vas(III)-szulfát–oldattal feloldjuk, az így kapott oldatot ugyanazon a zsugorított üvegszűrőn átszűrjük és a szűrőt 15-20 ml R vízzel átmossuk. A mosófolyadék-részletekkel egyesített szüredéket 80 °C-ra felmelegítjük és 0,02 M káliumpermanganát–mérőoldattal megtitráljuk. A titrálás során legfeljebb 3,2 ml mérőoldat fogyhat, a végpontban az oldat színe zöldről rózsaszínűre változzon, és e szín legalább 10 másodpercig maradjon meg. Rokon vegyületek. Folyadékkromatográfiás vizsgálat (2.2.29). Vizsgálati oldat. 0,5 g vizsgálandó anyagot 2,5 ml R vízben oldunk, majd az oldatot R vízzel 10,0 mlre hígítjuk. Összehasonlító oldat (a). 0,50 g CRS mannitot 2,5 ml R vízben oldunk, majd az oldatot R vízzel 10,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (b). A vizsgálati oldat 2,0 ml-ét R vízzel 100,0 ml-re hígítjuk.
(2) Ez a cikkely harmonizációs eljáráson esett át. Lsd. 5.8 Gyógyszerkönyvi harmonizáció c. fejezet.
Mannitolum
Ph. Hg. VIII. – Ph. Eur. 8.0. – 3
Összehasonlító oldat (c). A b) összehasonlító oldat 0,5 ml-ét R vízzel 20,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (d). 0,25 g R mannitot és 0,25 g R szorbitot (A-szennyező) 5 ml R vízben oldunk, majd az oldatot R vízzel 10,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (e). 0,5 g R maltitot (B-szennyező) és 0,5 g R izomaltitot (C-szennyező) 5 ml R vízben oldunk, majd az oldatot R vízzel 100 ml-re hígítjuk. Ezen oldat 2 ml-ét R vízzel 10 ml-re hígítjuk. Oszlop: −
méretei: l = 0,3 m, Ø = 7,8 mm,
−
állófázis: R erősen savas kationcserélő gyanta (kalcium-formában) (9 μm),
−
hőmérséklet: 85±2 °C.
Mozgófázis: gázmentesített R víz. Áramlási sebesség: 0,5 ml/perc. Detektálás: állandó hőmérsékleten tartott refraktométer (például 40 °C). Injektálás: 20–20 μl-t a vizsgálati oldatból, valamint a b), a c), a d) és az e) összehasonlító oldatból. Kromatografálási idő: a mannit retenciós idejének 1,5-szerese. Szennyezők azonosítása: az A-szennyező csúcsának azonosítására a d) összehasonlító oldat kromatogramját használjuk, a B- és C-szennyezők csúcsainak azonosítására a e) összehasonlító oldat kromatogramját használjuk. Relatív retenciók a mannitra (retenciós ideje: kb. 20 perc) vonatkoztatva: C-szennyező (első csúcsa) kb. 0,6; B-szennyező kb. 0,7; C-szennyező (második csúcsa). 0,73; A-szennyező kb. 1,2. A Cszennyező két csúcsként eluálódik. Előfordulhat a B-szennyező és a C-szennyező második csúcsának koeluciója. Rendszeralkalmasság: d) összehasonlító oldat: −
csúcsfelbontás: legalább 2, a mannit és az A-szennyező között.
Követelmények: −
A-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján megjelenő főcsúcs területe (2,0%);
−
B- és C-szennyező összesen: csúcsterületük összege nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján megjelenő főcsúcs területe (2,0%);
−
egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezők egyenként: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint a c) összehasonlító oldat kromatogramján megjelenő főcsúcs területének kétszerese (0,10%);
−
szennyezők összesen: csúcsterületük nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján megjelenő főcsúcs területe (2,0%);
−
elhanyagolási határ: a c) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területe (0,05%).
Nikkel (2.4.15): legfeljebb 1 ppm. 10,0 g vizsgálandó anyagot 30,0 ml előírt oldószerelegyben oldunk. Vízzel telített R izobutil-metilketont használjunk. Nehézfémek: legfeljebb 5 ppm. Vizsgálati oldat. Az anyag 5,0 g-ját szín-összehasonlító csőbe tesszük, majd 40 ml R vízzel oldjuk, majd hozzáadunk 2 ml R1 hígított ecetsavat és R vízzel 50 ml-re hígítjuk. (2) Ez a cikkely harmonizációs eljáráson esett át. Lsd. 5.8 Gyógyszerkönyvi harmonizáció c. fejezet.
Mannitolum
Ph. Hg. VIII. – Ph. Eur. 8.0. – 4
Összehasonlító oldat. 2,5 ml R ólom–mértékoldatot (10 ppm Pb) 50 ml-es szín-összehasonlító csőbe teszünk majd hozzáadunk 2 ml R1 hígított ecetsavat és R vízzel 50 ml-re hígítjuk. 50-50 μl R1 nátrium-szulfid–oldatot adunk a vizsgálati oldathoz és az összehasonlító oldathoz majd alaposan összekeverjük, és 5 percig állni hagyjuk. A csövekben lévő oldatot, egy fehér háttért használva, horizontálisan vagy vertikálisan vizsgáljuk. A vizsgálati oldat színe nem lehet intenzívebb mint az összehasonlító oldaté. Szárítási veszteség (2.2.32): legfeljebb 0,5%. Az anyag 1,000 g-ját szárítószekrényben 105 oC-on 4 órán át szárítjuk. Mikrobiológiai tisztaság Amennyiben az anyagot parenterális gyógyszerkészítmények előállítására szánják: −
TAMC: elfogadhatósági követelmény: 102 CFU /g (2.6.12).
Amennyiben az anyagot nem parenterális gyógyszerkészítmények előállítására szánják: −
TAMC: elfogadhatósági követelmény: 103 CFU /g (2.6.12),
−
TYMC: elfogadhatósági követelmény: 102 CFU /g (2.6.12),
−
Escherichia coli nem lehet jelen (2.6.13),
◊
– Salmonella nem lehet jelen (2.6.13).◊
♦
Bakteriális endotoxinok (2.6.14). A parenterális gyógyszerkészítmények előállítására szánt anyag – abban az esetben, ha a készítmény előállítása során nem alkalmaznak a bakteriális endotoxinok eltávolítására alkalmas eljárást: −
legfeljebb 4 NE/g, amennyiben a parenterális készítmény 100 g/l vagy ennél kisebb töménységben tartalmaz mannitot,
−
legfeljebb 2,5 NE/g, amennyiben a parenterális készítmény 100 g/l-nél nagyobb töménységben tartalmaz mannitot. ♦
TARTALMI MEGHATÁROZÁS Folyadékkromatográfiás vizsgálat (2.2.29) a „Rokon vegyületek“ vizsgálatban előírtak szerint, a következő módosítással. Injektálás: a vizsgálati oldatból és az a) összehasonlító oldatból. Az anyag százalékos D-mannit tartalmát a csúcsterületek és a CRS manniton deklarált tartalom alapján számítjuk ki. FELIRAT A feliraton fel kell tüntetni: –
adott esetben az anyag maximális bakteriális endotoxin koncentrációját,
–
adott esetben, hogy az anyag alkalmas parenterális gyógyszerkészítmények előállítására.
SZENNYEZŐK Egyedi határértékhez kötött (specifikált) szennyezők: A, B, C. (2) Ez a cikkely harmonizációs eljáráson esett át. Lsd. 5.8 Gyógyszerkönyvi harmonizáció c. fejezet.
Mannitolum
Ph. Hg. VIII. – Ph. Eur. 8.0. – 5
A. D-glucit (szorbit),
B. 4-O-α-D-glükopiranozil-D-glucit (D-maltit),
C. 6-O-α-D-glükopiranozil-D-glucit és 1-O-α-D-glükopiranozil-D-mannit keveréke (izomaltit). A FELHASZNÁLÁST BEFOLYÁSOLÓ SAJÁTSÁGOK Az alábbiakban tájékoztatás található azokról a sajátságokról, amelyeket a segédanyagként használt anyag egy vagy több funkciójának fontos, ellenőrző paramétereként tartanak számon (lásd az 5.15. általános fejezetet). Néhány sajátság, amelyet A felhasználást befolyásoló sajátságok című rész előír, a cikkely kötelező erejű részében is előírás, mivel ezek kötelező minőségi követelményeket fejeznek ki. Ilyen esetekben A felhasználást befolyásoló sajátságok című rész utalást tartalmaz a kötelező részben található vizsgálatra. E sajátságok ellenőrzése hozzájárulhat a gyógyszerkészítmény minőségéhez, azáltal, hogy növeli az előállítási eljárásnak és a gyógyszer felhasználáskor mutatott teljesítőképességének a megbízhatóságát. A hivatkozott ellenőrző módszerek megfelelőnek bizonyultak erre a célra, de más módszerek is alkalmazhatók. Egy adott sajátságra kapott eredmény közlésekor az alkalmazott ellenőrző módszert is fel kell tüntetni. Az alábbi sajátságok lényegesek lehetnek a tablettákban és kapszulákban töltőanyagként használt mannit esetében. Részecskeméret-eloszlás (2.9.31 vagy 2.9.38). Porfolyás (2.9.36).
(2) Ez a cikkely harmonizációs eljáráson esett át. Lsd. 5.8 Gyógyszerkönyvi harmonizáció c. fejezet.
Megestroli acetas
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.8.0 - 1
01/2014:1593
MEGESTROLI ACETAS Megesztrol-acetát
C24H32O4 [595-33-5]
Mr 384,5
DEFINÍCIÓ (6-Metil-3,20-dioxopregna-4,6-dién-17-il)-acetát. Tartalom: 97,0–102,0% (szárított anyagra). SAJÁTSÁGOK Küllem: fehér vagy csaknem fehér, kristályos por. Oldékonyság: vízben gyakorlatilag nem oldódik; acetonban oldódik; etanolban (96%) mérsékelten oldódik. op: kb. 217 °C. AZONOSÍTÁS Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24). Összehasonlítás: CRS megesztrol-acetáttal. VIZSGÁLATOK Fajlagos optikai forgatóképesség (2.2.7): +14,0 és +17,0 között (szárított anyagra). 2,50 g anyagot R diklórmetánnal 25,0 ml-re oldunk. Rokon vegyületek. Folyadékkromatográfia (2.2.29). Oldószerelegy: R ecetsav – R víz – R1 acetonitril (0,1+20+80 V/V). Vizsgálati oldat (a). 0,100 g vizsgálandó anyagot az oldószereleggyel 10,0 ml-re oldunk. Vizsgálati oldat (b). 50,0 mg vizsgálandó anyagot az oldószereleggyel 50,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (a). 1,0 ml a) vizsgálati oldatot az oldószereleggyel 100,0 ml-re hígítunk. Ezen oldat 1,0 ml-ét az oldószereleggyel 10,0 ml-re hígítjuk.
Megestroli acetas
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.8.0 - 2
Összehasonlító oldat (b). 10 mg CRS rendszeralkalmassági vizsgálatra szánt megesztrol-acetátot (amely A-, D-, G-, H-, I-, J- és L-szennyezőt tartalmaz) 1,0 ml oldószerelegyben oldunk. Összehasonlító oldat (c). 10 mg CRS csúcsazonosításra szánt megesztrol-acetátot (amely B-, C- és Eszennyezőt is tartalmaz) 1,0 ml oldószerelegyben oldunk. Összehasonlító oldat (d). 50,0 mg CRS megesztrol-acetátot az oldószereleggyel 50,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (e). egy üvegcse CRS K-szennyező azonosítására szánt megesztrol-acetátot 1,0 ml oldószerelegyben oldunk. Oszlop: –
méretei: l = 0,15 m, Ø = 4,6 mm;
–
állófázis: R kromatográfiás célra szánt, dezaktivált, utókezelt, oktadecilszililezett szilikagél (3 µm);
–
hőmérséklet: 40 °C.
Mozgófázis: –
A-mozgófázis: R tetrahidrofurán – R1 acetonitril – R víz (7,5+12,5+80 V/V);
–
B-mozgófázis: R víz – R tetrahidrofurán – R1 acetonitril (20+30+50 V/V); Idő (perc)
A-mozgófázis (%V/V)
B-mozgófázis (%V/V)
0 – 16
70
30
16 – 42
70 → 30
30 → 70
42 – 49
30
70
Áramlási sebesség: 1,0 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel 245 nm-en, a J-szennyező esetében pedig 210 nm-en. Injektálás: 20 μl; a) vizsgálati oldat, valamint a), b), c) és e) összehasonlító oldat. Szennyezők azonosítása: az A-, D-, G-, H-, I-, J- és L-szennyező azonosításához a CRS rendszeralkalmassági vizsgálatra szánt megesztrol-acetáthoz mellékelt kromatogramot, és a b) összehasonlító oldat kromatogramját használjuk; a B-, C- és E-szennyező azonosításához a CRS csúcsazonosításra szánt megesztrol-acetáthoz mellékelt kromatogramot és a c) összehasonlító oldat kromatogramját; a K-szennyező azonosításához a e) összehasonlító oldat kromatogramját használjuk. Relatív retenciók a megesztrol-acetátra (retenciós ideje kb. 22 perc) vonatkoztatva: B-szennyező kb. 0,75; E-szennyező kb. 0,8; K-szennyező kb. 0,83; C-szennyező kb. 0,9; D-szennyező kb. 1,11; Aszennyező kb. 1,14; I-szennyező kb. 1,2; G-szennyező kb. 1,3; J-szennyező kb. 1,4; H-szennyező kb. 1,5; L-szennyező kb. 1,9. Rendszeralkalmasság: b) összehasonlító oldat: –
hegy-völgy arány: legalább 5,0, ahol Hp a D-szennyezőnek megfelelő csúcs alapvonaltól mért magassága és Hv a D-szennyező csúcsát az A-szennyező csúcsától elválasztó görbeszakasz minimumának az alapvonaltól mért távolsága.
Követelmények: –
korrekciós faktorok: a következő szennyezők mennyiségének kiszámításához csúcsterületeiket szorozzuk a megfelelő korrekciós faktorral: A-szennyező 0,2; D-szennyező 0,4; E-szennyező 0,4; I-szennyező 0,5; K-szennyező 0,2; L-szennyező 0,6;
–
A-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének ötszöröse (0,5%);
Megestroli acetas
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.8.0 - 3
–
D- és H-szennyező: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének háromszorosa (0,3%);
–
J-szennyező 210 nm-en: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat 210 nmen felvett kromatogramján látható főcsúcs területének háromszorosa (0,3%);
–
G-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének kétszerese (0,2%);
–
B-, C-, E-, I- K- és L-szennyező: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének 1,5-szerese (0,15%);
–
egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezők: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területe (0,10%);
–
szennyezők összesen, a J-szennyező kivételével: csúcsterületük összege nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének tízszerese (1,0%);
–
elhanyagolási határ: az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének 0,5szerese (0,05%).
Szárítási veszteség (2.2.32): legfeljebb 0,5%. 1,000 g anyagot szárítószekrényben, 105 °C-on szárítunk. TARTALMI MEGHATÁROZÁS Folyadékkromatográfia (2.2.29) a "Rokon vegyületek" vizsgálatban előírtak szerint, a következő eltéréssel: Injektálás: b) vizsgálati oldat, valamint d) összehasonlító oldat. A százalékos C24H32O4-tartalmat a CRS megesztrol-acetát deklarált tartalmának figyelembevételével számoljuk ki. ELTARTÁS Fénytől védve. SZENNYEZŐK Egyedi határértékhez kötött (specifikált) szennyezők: A, B, C, D, E, G, H, I, J, K, L. Egyéb kimutatható szennyezők (a következő szennyezők a cikkely valamelyik vizsgálatával kimutathatók, ha bizonyos határon felüli mennyiségben vannak jelen. Határértéküket az egyéb/egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezőkre vonatkozó általános követelmény és/vagy a Gyógyszeranyagok (2034) általános cikkely előírásai határozzák meg. Ezért ezeket a szennyezőket nem szükséges a megfelelés bizonyítása céljából azonosítani. Lásd még a Gyógyszeranyagok szennyezésvizsgálata (5.10) című általános fejezetet): F.
Megestroli acetas
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.8.0 - 4
A. (6α-metil-3,20-dioxopregn-4-én-17-il)-acetát (medroxiprogeszteron-acetát),
B. 6-metil-17-hidroxipregna-4,6-dién-3,20-dion (megesztrol),
C. (6,17α-dimetil-3,17-dioxo-D-homoandroszta-4,6-dién-17aα-il)-acetát (D-homo-megesztrol-acetát),
D. (6-metilén-3,20-dioxopregn-4-én-17-il)-acetát (6-metilén-hidroxiprogeszteron-acetát),
E. (6-metil-3,20-dioxopregna-1,4,6-trién-17-il)-acetát,
F. (6β-metil-3,20-dioxopregn-4-én-17-il)-acetát,
G. (2β,6-dimetil-3,20-dioxopregna-4,6-dién-17-il)-acetát,
Megestroli acetas
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.8.0 - 5
H. (2α,6-dimetil-3,20-dioxopregna-4,6-dién-17-il)-acetát,
I.
(2,6-dimetil-3,20-dioxopregna-1,4,6-trién-17-il)-acetát,
J. (6-metil-3,20-dioxopregn-5-én-17-il)-acetát,
K. (3,20-dioxopregn-4-én-17-il)-acetát,
L. 2ξ-[[17-(acetiloxi)-3,20-dioxopregn-4-én-6ξ-il]metil]-6-metil-3,20-dioxopregna-4,6-dién-17-il)acetát (megesztrol-acetát dimer).
Mesalazinum
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.8.0 - 1
04/2013:1699 javított 8.0
MESALAZINUM Meszalazin
C7H7NO3 [89-57-6]
Mr 153,1
DEFINÍCIÓ 5-Amino-2-hidroxibenzoesav. Tartalom: 98,5–101,5% (szárított anyagra).
SAJÁTSÁGOK Küllem: csaknem fehér vagy világosszürke vagy világos rózsaszínű por, illetve kristályok. Oldékonyság: vízben alig oldódik; etanolban (96%) gyakorlatilag nem oldódik. Híg alkálilúgok és hígított sósav oldják.
AZONOSÍTÁS Első azonosítás: B. Második azonosítás: A, C. A. Ultraibolya és látható abszorpciós spektrofotometria (2.2.25). A vizsgálandó anyag 50,0 mg-ját R tömény sósav 10,3 g/l töménységű oldatának 10 ml-ében oldjuk, majd az oldatot R tömény sósav 10,3 g/l töménységű oldatával 100,0 ml-re hígítjuk. Az így kapott oldat 5,0 mlét R tömény sósav 10,3 g/l töménységű oldatával 200,0 ml-re hígítjuk. Hullámhossztartomány: 210–250 nm. Abszorpciós maximum: kb. 230 nm-en. Az abszorpciós maximumon mért fajlagos abszorpciós koefficiens ( A11% cm ): 430 – 450. B. Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24).
Összehasonlítás: CRS meszalazinnal. C. Vékonyréteg-kromatográfia (2.2.27).
Mesalazinum
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.8.0 - 2
Vizsgálati oldat. 25 mg vizsgálandó anyagot R tömény ecetsav és R víz azonos térfogatarányú elegyének 5 ml-ében oldunk, majd az oldatot R metanollal 10,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat. 25 mg CRS meszalazint R tömény ecetsav és R víz azonos térfogatarányú elegyének 5 ml-ében oldunk, majd az oldatot R metanollal 10,0 ml-re hígítjuk. Lemez: réteganyagként alkalmas szilikagélt használunk. Kifejlesztőszer: R tömény ecetsav – R metanol – R izobutil-metil-keton (10+40+50 V/V). Felvitel: 5 μl. Kifejlesztés: a lemezmagasság kétharmadáig. Szárítás: levegőn. Előhívás: 365 nm-es ultraibolya fényben. Értékelés: a vizsgálati oldat kromatogramján megjelenő főfolt – helyét, színét és méretét tekintve – egyezzék meg az összehasonlító oldat kromatogramján látható főfolttal. VIZSGÁLATOK Az oldat külleme. Az oldatok hőmérsékletét készítésük és vizsgálatuk folyamán is 40 °C-on tartjuk. 0,5 g anyagot 1 M sósav–mérőoldattal 20 ml-re oldunk. Az oldat tiszta legyen (2.2.1). Az oldat abszorbanciáját (2.2.25) 440 és 650 nm-en, késedelem nélkül mérjük. A 440 nm-en mért abszorbancia legfeljebb 0,15, a 650 nm-en mért abszorbanciaérték pedig legfeljebb 0,10 lehet. Redukáló anyagok. 0,10 g anyagot R hígított sósavval 25 ml-re oldunk. Az oldathoz 0,2 ml R keményítő– oldatot és 0,25 ml 0,01 M jód−mérőoldatot elegyítünk. 2 perc elteltével az elegy kékre vagy ibolyásbarnára színeződjék. A- és C-szennyező. Folyadékkromatográfia (2.2.29). Az oldatokat és a mozgófázisokat közvetlenül felhasználás előtt készítjük.
Vizsgálati oldat. 50,0 mg vizsgálandó anyagot az A-mozgófázissal 50,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (a). 5,0 mg CRS meszalazin-C-szennyezőt az A-mozgófázissal 100,0 ml-re oldunk. Az oldat 10,0 ml-ét az A-mozgófázissal 100,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (b). 5,0 mg CRS meszalazin-A-szennyezőt az A-mozgófázissal 250,0 ml-re oldunk. Az oldat 1,0 ml-éhez 1,0 ml a) összehasonlító oldatot elegyítünk, és a kapott elegyet az A-mozgófázissal 100,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (c). A vizsgálati oldat 1,0 ml-ét az A-mozgófázissal 200,0 ml-re hígítjuk. Az így készített oldat 5,0 ml-éhez 5,0 ml a) összehasonlító oldatot elegyítünk. Oszlop: –
méretei: l = 0,25 m, Ø = 4,6 mm;
–
állófázis: R kromatográfiás célra szánt, utókezelt, oktadecilszililezett szilikagél (3 µm-es gömbök).
Mozgófázis: –
A-mozgófázis: 1,0 g R tömény foszforsavat és 2,2 g R perklórsavat R vízzel 1000,0 ml-re hígítunk;
–
B-mozgófázis: 1,0 g R tömény foszforsavat és 1,7 g R perklórsavat R1 acetonitrillel 1000,0 ml-re hígítunk,
Idő
A-mozgófázis
B-mozgófázis
Mesalazinum (perc)
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.8.0 - 3 (%V/V)
(%V/V)
0–8
100
0
8–25
100→ 0
0→60
Áramlási sebesség: 1,0 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel, 220 nm-en. Injektálás: 20 µl. Szennyezők azonosítása: az A-szennyező azonosításához a b) összehasonlító oldat kromatogramját használjuk; a C-szennyező azonosításához az a) összehasonlító oldat kromatogramját használjuk. Relatív retenciók: a meszalazinra (retenciós ideje kb. 9 perc) vonatkoztatva: A-szennyező kb. 0,5; Cszennyező kb. 0,9. Rendszeralkalmasság: c) összehasonlító oldat: –
csúcsfelbontás: legalább 3,0, a C-szennyező és a meszalazin között.
Követelmények: –
A-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható, megfelelő csúcs területe (200 ppm);
–
C-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható, megfelelő csúcs területének 4-szerese (200 ppm).
K-szennyező. Folyadékkromatográfia (2.2.29).
Vizsgálati oldat. A vizsgálandó anyag 40,0 mg-ját a mozgófázissal 20,0 ml-re oldjuk. Összehasonlító oldat. 27,8 mg R anilin-hidrokloridot a mozgófázissal 100,0 ml-re oldunk. Az oldat 0,20 ml-ét a mozgófázissal 20,0 ml-re hígítjuk. Ez utóbbi oldat 0,20 ml-ét a mozgófázissal 20,0 ml-re tovább hígítjuk. Oszlop: –
méretei: l = 0,25 m, Ø = 4 mm,
–
állófázis: R kromatográfiás célra szánt, oktadecilszililezett szilikagél (5 µm-es gömbök),
–
hőmérséklet: 40 °C.
Mozgófázis: 15 térfogatrész R2 metanol és 85 térfogatrész tompítóoldat elegye. (A tompítóoldat összetétele: literenként 1,41 g R kálium-dihidrogén-foszfátot és 0,47 g R dinátrium-hidrogén-foszfátdihidrátot tartalmazó oldat, amelynek pH-ját előzetesen R nátrium-hidroxid 42 g/l töménységű oldatával 8,0-ra állítottuk be.) Áramlási sebesség: 1,0 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel, 205 nm-en. Injektálás: 50 µl. Kromatografálási idő: a K-szennyező retenciós idejének 1,5-szerese. Retenciós idő: K-szennyező kb. 15 perc. Rendszeralkalmasság: összehasonlító oldat: –
jel/zaj viszony: legalább 10, a főcsúcsra számolva.
Követelmény:
Mesalazinum
–
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.8.0 - 4
K-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint az összehasonlító oldat kromatogramján látható, megfelelő csúcs területe (10 ppm).
Rokon vegyületek. Folyadékkromatográfia (2.2.29). Az oldatokat közvetlenül felhasználás előtt készítjük.
Vizsgálati oldat. 0,100 g vizsgálandó anyagot, ultrahangos kezelést alkalmazva, 0,01 M sósav– mérőoldattal 100,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (a). 1,0 ml vizsgálati oldatot 0,01 M sósav–mérőoldattal 100,0 ml-re hígítunk. Ezen oldat 1,0 ml-ét 0,01 M sósav–mérőoldattal 10,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (b). 5 mg CRS rendszeralkalmassági vizsgálatra szánt meszalazint (amely F-, J- és Pszennyezőt tartalmaz) 0,01 M sósav–mérőoldattal 5,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (c). 5 mg R 4-aminoszalicilsavat (E-szennyező), 5 mg R 2,5-dihidroxibenzoesavat (G-szennyező), 15 mg R szalicilsavat (H-szennyező), 5 mg R 2-klórbenzoesavat (L-szennyező), 5 mg R 2klór-5-nitrobenzoesavat (M-szennyező), 10 mg R szulfanilsavat (O-szennyező) és 5 mg R 3nitroszalicilsavat (R-szennyező) 0,01 M sósav–mérőoldattal 100,0 ml-re oldunk. Az oldat 1,0 ml-ét 0,01 M sósav–mérőoldattal 50,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (d). 3,0 mg R 2-klórbenzoesavat (L-szennyező) 0,01 M sósav-mérőoldattal 100,0 mlre oldunk. Az oldat 1,0 ml-ét 0,01 M sósav-mérőoldattal 100,0 ml-re hígítjuk. Oszlop: –
méretei: l = 0,25 m, Ø = 4,6 mm;
–
állófázis: R tömegspektrometriás célra szánt, utókezelt, oktadecilszililezett, amorf szilkon-kvarc polimer (5 µm);
–
hőmérséklet: 40 °C.
Mozgófázis: –
A-mozgófázis: 6,9 g R nátrium-dihidrogén-foszfát-monohidrátot 950 ml R vízben oldunk. Az oldatot R hígított nátrium-hidroxid–oldattal pH 6,2-re állítjuk be, majd R vízzel 1000 ml-re hígítjuk.
–
B-mozgófázis: R acetonitril – A-mozgófázis (40+60 V/V). Idő (perc)
A-mozgófázis (%V/V)
B-mozgófázis (%V/V)
0–8
100
0
8 – 20
100 → 85
0 → 15
20 – 40
85 → 25
15 → 75
40 – 60
25 → 0
75 → 100
Áramlási sebesség: 1,0 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel, 240 nm-en. Injektálás: 20 µl. Szennyezők azonosítása: az F-, J- és P-szennyezőt a CRS rendszeralkalmassági vizsgálatra szánt meszalazinhoz mellékelt kromatogram és a b) összehasonlító oldat kromatogramja alapján azonosítjuk; az E-, G-, H-, L-, M-, O- és R-szennyezőt a c) összehasonlító oldat kromatogramja alapján azonosítjuk. Relatív retenciók: a meszalazinra (retenciós ideje kb. 6 perc) vonatkoztatva: O-szennyező kb. 0,5; Jszennyező kb. 0,6; E-szennyező kb. 0,8; F-szennyező kb. 1,36; G-szennyező kb. 1,44; P-szennyező kb. 1,5; L-szennyező kb. 2,0; M-szennyező kb. 3,3; H-szennyező kb. 3,5; R-szennyező kb. 5,1. Rendszeralkalmasság:
Mesalazinum
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.8.0 - 5
–
hegy–völgy arány: legalább 3,0, ahol Hp az F-szennyezőnek megfelelő csúcs alapvonaltól mért magassága, Hv az előbbi csúcsot a meszalazinnak megfelelő csúcstól elválasztó görbeszakasz minimumának az alapvonaltól mért távolsága a b) összehasonlító oldat kromatogramján;
–
jel/zaj viszony: legalább 10, a d) összehasonlító oldat kromatogramján az L-szennyező csúcsára vonatkoztatva.
Követelmények: –
korrekciós faktorok: a szennyezők mennyiségének kiszámításához a megfelelő csúcsterületeket a következő korrekciós faktorokkal szorozzuk: E-szennyező 1,3; G-szennyező 1,4; H-szennyező 1,4; Jszennyező 2,0; L-szennyező 4,5; M-szennyező 1,7; O-szennyező 0,6; P-szennyező 0,6; R-szennyező 1,3;
–
H-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének 3-szorosa (0,3%);
–
F-, J-, O- és P-szennyező: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területe (0,1%);
–
E, G-, L-, M- és R-szennyező: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének 0,5-szerese (0,05%);
–
egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezők: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének 0,5-szerese (0,05%);
–
szennyezők összesen: csúcsterületük összege nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének 5-szöröse (0,5%);
–
elhanyagolási határ: az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének 0,3szerese (0,03%).
Klorid: legfeljebb 0,1%. A vizsgálathoz 1,50 g anyagot 50 ml R vízmentes hangyasavban oldunk. Az oldatot 100 ml R vízzel és 5 ml 2 M salétromsavval elegyítjük, majd potenciometriás végpontjelzést alkalmazva (2.2.20), 0,005 M ezüst-nitrát–mérőoldattal titráljuk. 1 ml 0,005 M ezüst-nitrát–mérőoldattal 0,1773 mg Cl egyenértékű. Szulfát (2.4.13): legfeljebb 200 ppm. 1,0 g anyagot 20 ml R desztillált vízzel 1 percig rázunk, majd a keveréket megszűrjük. A szüredék 15 mlét vizsgáljuk. Nehézfémek (2.4.8/F): legfeljebb 10 ppm. Az anyag 1,0 g-ját vizsgáljuk. Az összehasonlító oldatot 1 ml R ólom–mértékoldattal (10 ppm Pb) készítjük. Szárítási veszteség (2.2.32): legfeljebb 0,5%. 1,000 g anyagot szárítószekrényben 105 °C-on szárítunk. Szulfáthamu (2.4.14): legfeljebb 0,2%. 1,0 g anyagot vizsgálunk.
TARTALMI MEGHATÁROZÁS
Mesalazinum
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.8.0 - 6
Az anyag 50,0 mg-ját 100 ml forrásban lévő R vízben oldjuk. Az oldatot gyorsan szobahőmérsékletűre hűtjük, majd potenciometriás végpontjelzést alkalmazva (2.2.20), 0,1 M nátrium-hidroxid–mérőoldattal titráljuk. 1 ml 0,1 M nátrium-hidroxid–mérőoldattal 15,31 mg C7H7NO3 egyenértékű.
ELTARTÁS Légmentesen záró tartályban, fénytől védve.
SZENNYEZŐK
Egyedi határértékhez kötött (specifikált) szennyezők: A, C, E, F, G, H, J, K, L, M, O, P, R. Egyéb kimutatható szennyezők (a következő szennyezők a cikkely valamelyik vizsgálatával kimutathatók, ha bizonyos határon felüli mennyiségben vannak jelen. Határértéküket az egyéb/egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezőkre vonatkozó általános követelmény és/vagy a Gyógyszeranyagok (2034) általános cikkely előírásai határozzák meg. Ezért ezeket a szennyezőket nem szükséges a megfelelés bizonyítása céljából azonosítani. Lásd még a Gyógyszeranyagok szennyezésvizsgálata (5.10.) című általános fejezetet): B, D, I, N, Q, S.
A. 4-aminofenol,
B. 3-aminofenol,
C. 2-aminofenol,
D. 3-aminobenzoesav,
E. 4-amino-2-hidroxibenzoesav (4-aminoszalicilsav),
Mesalazinum
F. 3-amino-2-hidroxibenzoesav (3-aminoszalicilsav),
G. 2,5-dihidroxibenzoesav,
H. 2-hidroxibenzoesav (szalicilsav),
I.
2-hidroxi-5-(fenildiazenil)benzoesav (fenilazoszalicilsav),
J. 3,5-diamino-2-hidroxibenzoesav (3,5-diaminoszalicilsav),
K. anilin,
L. 2-klórbenzoesav,
M. 2-klór-5-nitrobenzoesav,
N. 2-hidroxi-5-nitrobenzoesav (5-nitroszalicilsav),
O. 4-aminobenzolszulfonsav (szulfanilsav),
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.8.0 - 7
Mesalazinum
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.8.0 - 8
P. 5-amino-2-hidroxi-3-(4-szulfofenil)benzoesav ((3-(4-szulfofenil)-5-aminoszalicilsav),
Q. 2-klór-3-nitrobenzoesav,
R. 2-hidroxi-3-nitrobenzoesav (3-nitroszalicilsav),
S. 2-hidroxi-5-[(2-karboxi-4-aminofenil)amino]benzoesav.
Metformini hydrochloridum
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.8.0 - 1
01/2014:0931
METFORMINI HYDROCHLORIDUM Metformin-hidroklorid
C4H12ClN5 [1115-70-4]
Mr 165,6
DEFINÍCIÓ 1,1-Dimetilbiguanid-hidroklorid. Tartalom: 98,5−101,0% (szárított anyagra). SAJÁTSÁGOK Küllem: fehér, vagy csaknem fehér kristályok. Oldékonyság: Vízben bőségesen oldódik; etanolban (96%) kevéssé oldódik; acetonban és diklórmetánban gyakorlatilag nem oldódik. AZONOSÍTÁS Első azonosítás: B, E Második azonosítás: A, C, D, E. A. Olvadáspont (2.2.14): 222−226 °C. B. Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24). Összehasonlítás: CRS metformin-hidrokloriddal. C. Vékonyréteg-kromatográfia (2.2.27). Vizsgálati oldat. A vizsgálandó anyag 20 mg-ját R vízzel 5 ml-.re oldjuk. Összehasonlító oldat. 20 mg CRS metformin-hidrokloridot R vízzel 5 ml-.re oldunk. Lemez: R VRK szilikagél G lemez. Kifejlesztőszer: 10 térfogatrész R tömény ecetsav, 40 térfogatrész R1-butanol és 50 térfogatrész R víz elegyének felső rétege. Felvitel: 5 μl. Kifejlesztés: a lemezmagasság háromnegyedéig.
Metformini hydrochloridum
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.8.0 - 2
Szárítás: 100−105 °C 15 percen át. Előhívás: R nitroprusszid-nátrium 100 g/l töménységű oldata, R kálium-[hexaciano-ferrát(III)] 100 g/l töménységű oldata és R nátrium-hidroxid 100 g/l töménységű oldata egyenlő térfogatarányú, 20 perccel a felhasználás előtt készített elegyével permetezzük be a lemezt. Értékelés: a vizsgálati oldat kromatogramjának főfoltja − helyét, színét és méretét tekintve − egyezzék meg az összehasonlító oldat kromatogramjának főfoltjával. D. Kb. 5 mg anyagot R vízzel 100 ml-re oldunk. Az oldat 2 ml-éhez 0,25 ml R tömény nátriumhidroxid−oldatot és 0,10 ml R 1−naftol−oldatot elegyítünk, majd az elegyet összekeverjük és jeges vízben 15 percig állni hagyjuk. Ezután 0,5 ml R nátrium-hipobromit−oldatot adunk hozzá és keverjük. Az oldat rózsaszínűvé válik. E. Az anyaggal a kloridion a) pont szerinti reakcióját elvégezve az előírt változás észlelhető (2.3.1). VIZSGÁLATOK S oldat. 2,0 g anyagot R vízzel 20 ml-re oldunk. Az oldat külleme. Az S oldat tiszta (2.2.1) és színtelen (2.2.2, II. módszer) legyen. Az oldatot 50 °C-ra melegítjük, majd hagyjuk szobahőmérsékletűre hülni. F-szennyező. Folyadékkromatográfia (2.2.29). Származékképző oldat. Az oldatot közvetlenül felhasználás előtt készítjük. 1 ml R 1-fluor-2,4dinitrobenzolt 100,0 ml R kromatográfiás célra szánt acetontrilben oldunk. Üres oldat. 5,0 ml R kromatográfiás célra szánt acetontrilhez 100 μl R1 trietil-amint és 1,0 ml származékképző oldatot adunk. Az elegyet alaposan összerázzuk, majd 30 percen át 60 °C-on termosztáljuk, végül az oldat lehűlését követően R kromatográfiás célra szánt acetonitrillel 10,0 ml-re kiegészítjük. Vizsgálati oldat. Az oldatot közvetlenül felhasználás előtt készítjük. 5,0 ml R kromatográfiás célra szánt acetonitrilben 10,0 mg vizsgálandó anyagot szuszpendálunk és 5 percen át ultrahanggal kezeljük, majd az elegyhez 100 μl R1 trietil-amint és 1,0 ml származékképző oldatot adunk. Az elegyet alaposan összerázzuk, majd 30 percen át 60 °C-on termosztáljuk, végül az oldat lehűlését követően R kromatográfiás célra szánt acetonitrillel 10,0 ml-re kiegészítjük. A reakcióelegyet felhasználás előtt leszűrjük, vagy 5 percen át 800 g-vel centrifugáljuk. Összehasonlító oldat. 100,0 ml R kromatográfiás célra szánt acetonitrilhez 1,0 ml CRS metformin-Fszennyezőt elegyítünk. Az oldat 2,5 ml-ét R kromatográfiás célra szánt acetonitrillel 100,0 ml-re hígítjuk. A kapott oldat 1,0 ml-éhez egymást követően 5,0 ml R kromatográfiás célra szánt acetonitrilt, 100 μl R1 trietil-amint és 1,0 ml származékképző oldatot adunk. Az elegyet alaposan összerázzuk, majd 30 percen át 60 °C-on termosztáljuk, végül az oldat lehűlését követően R kromatográfiás célra szánt acetonitrillel 10,0 ml-re kiegészítjük. Oszlop: –
méretei: l=0,125 m; Ø=3 mm;
–
állófázis: R1 kromatográfiás célra (szánt), oktadecilszililezett, utókezelt szilikagél (5 μm-es gömbök);
–
hőmérséklet: 30 °C.
Metformini hydrochloridum
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.8.0 - 3
Mozgófázis: –
A-mozgófázis: R tömény foszforsav – R víz (0,1+99,9 V/V);
–
B-mozgófázis: R kromatográfiás célra szánt acetonitril; Idő
A-mozgófázis (%V/V)
B-mozgófázis (%V/V)
0–10
60→45
40→55
10–11
45→25
55→75
11–15
25
75
(perc)
Áramlási sebesség: 0,7 ml/perc. Detektálás: spektrofotométeren 380 nm-en. Injektálás: 5 μl. Szennyezők azonosítása: az F-szennyező származékát az üres oldat és a referencia oldat kromatogramja segítségével azonosítjuk. Retenciós idő: F-szennyező származéka kb. 4 perc. Rendszeralkalmasság: összehasonlító oldat: –
csúcsfelbontás: legalább 3,0 az F-szennyező származéka az ettől nem messze eluálódó származékképző csúcsa között.
Követelmény: –
F-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint az összehasonlító oldat kromatogramján megjelenő megfelelő csúcs területe (0,05%).
Rokon vegyületek. Folyadékkromatográfia (2.2.29). Vizsgálati oldat. A vizsgálandó anyag 0,50 g-ját a mozgófázissal 100,0 ml-re oldjuk. Összehasonlító oldat (a). 20,0 mg CRS metformin A-szennyezőt R vízzel 100,0 ml-re oldunk. Az így kapott oldat 1,0 ml-ét a mozgófázissal 200,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (b). A vizsgálati oldat 1,0 ml-ét a mozgófázissal 50,0 ml-re hígítjuk. Az így kapott oldat 1,0 ml-ét a mozgófázissal 20,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (c). 10,0 mg R melamint (D-szennyező) kb. 90 ml R vízben oldunk. Az oldathoz 5 ml vizsgálati oldatot elegyítünk, majd az oldatot R vízzel 100 ml-re hígítjuk. Az így kapott oldat 1 ml-ét a mozgófázissal 50 ml-re hígítjuk. Oszlop: –
méretei: l = 0,11 m, Ø = 4,6 mm,
–
állófázis: R kromatográfiás célra szánt, erős kationcserélő szilikagél (5 μm).
Mozgófázis: 17 g/l töménységű R ammónium-dihidrogén-foszfát R tömény foszforsavval pH 3,0-ra beállított oldata. Áramlási sebesség: 1,0 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel 218 nm-en.
Metformini hydrochloridum
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.8.0 - 4
Injektálás: 20 μl. Kromatografálási idő: a metformin retenciós idejének kétszerese. Szennyezők azonosítása: az A-szennyező azonosításához az a) összehasonlító oldat kromatogramját használjuk. Relatív retenciók a metforminhoz (retenciós ideje kb. 15 perc) vonatkoztatva: A-szennyező kb. 0,1; Dszennyező kb. 0,2. Rendszeralkalmasság: c) összehasonlító oldat: –
csúcsfelbontás: legalább 10 a metformin és a D-szennyező között.
Követelmények: –
A-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján a megfelelő csúcs területe (0,02);
–
egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezők: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján megjelenő főcsúcs 0,5-szerese (0,05%);
–
szennyezők összesen: legfeljebb 0,2%;
–
elhanyagolási hatás: a b) összehasonlító oldat kromatogramján megjelenő főcsúcs területének 0,3szerese (0,03%); az A-szennyező csúcsát nem hanyagoljuk el.
Nehézfémek (2.4.8/A): legfeljebb 10 ppm. A vizsgálatot az S oldat 12 ml-ével végezzük. Az összehasonlító oldatot R ólom−mértékoldattal (1 ppm Pb) készítjük. Szárítási veszteség (2.2.32): legfeljebb 0,5%. 1,000 g anyagot szárítószekrényben 105 oC-on 5 órán át szárítunk. Szulfáthamu (2.4.14): legfeljebb 0,1%. 1,0 g anyagot vizsgálunk. TARTALMI MEGHATÁROZÁS Az anyag 0,100 g-ját 4 ml R vízmentes hangyasavban oldjuk. Az oldathoz 80 ml R acetonitrilt adunk. A titrálást haladéktalanul elvégezzük. Az oldatot, potenciometriás végpontjelzést alkalmazva (2.2.20), 0,1M perklórsav−mérőoldattal titráljuk. 1 ml 0,1 M perklórsav−mérőoldattal 16,56 mg C4H12ClN5 egyenértékű. SZENNYEZŐK Egyedi határértékhez kötött (specifikált) szennyezők: A, F. Egyéb kimutatható szennyezők (a következő szennyezők a cikkely valamelyik vizsgálatával kimutathatók, ha bizonyos határon felüli mennyiségben vannak jelen. Határértéküket az egyéb/egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezőkre vonatkozó általános követelmény és/vagy a Gyógyszeranyagok (2034) általános cikkely előírásai határozzák meg. Ezért ezeket a szennyezőket nem szükséges a megfelelés bizonyítása céljából azonosítani. Lásd még a Gyógyszeranyagok szennyezésvizsgálata (5.10) című általános fejezetet): B, C, D, E.
Metformini hydrochloridum
A. cianoguanidin,
B. (4,6-diamino-1,3,5-triazin-2-il)guanidin,
C. N,N-dimetil-1,3,5-triazin-2,4,6-triamin (N,N-dimetilmelamin),
D. 1,3,5-triazin-2,4,6-triamin (melamin),
E. 1-metilbiguanid,
F. N-metilmetánamin (dimetilamin).
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.8.0 - 5
Methylcellulosum
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur. 8.0. -1
01/2014:0345
METHYLCELLULOSUM (3) Metilcellulóz [9004-67-5] DEFINÍCIÓ Részlegesen O-metilezett cellulóz. Cellulóz metiléter. Tartalom: 26,0–33,0% metoxicsoport (-OCH3; Mr 31,03) (szárított anyagra).ű ♦SAJÁTSÁGOK Küllem: fehér, sárgásfehér vagy szürkésfehér por, illetőleg szemcsék. A szárított anyag nedvszívó. Oldékonyság: forró vízben, acetonban, vízmentes etanolban és toluolban gyakorlatilag nem oldódik. Hideg vízben kolloid oldatot képezve oldódik. ♦ AZONOSÍTÁS A. 1,0 g anyagot főzőpohárba mért 100 ml R víz felületén egyenletesen eloszlatunk. A pohár felső részét szükség esetén kíméletesen ütögetjük annak érdekében, hogy a felületen egyenletes réteg keletkezzék. 1-2 perc állás után a poranyag a felületen összeáll. B. 1,0 g anyagot 100 ml forrásban levő R vízben egyenletesen eloszlatunk. A keveréket 25 mm hosszú fémpálcikával ellátott mágneses keverővel kevertetjük: pép keletkezik, és a részecskék nem oldódnak fel. A pépet 5 °C-ra lehűtjük, és mágneses keverővel kevertetjük: tiszta vagy enyhén zavaros oldat keletkezik, amelynek sűrűsége a viszkozitás mértékétől függ. C. Az „Azonosítás” B pontjában kapott oldat 0,1 ml-ét R tömény kénsav 90 %m/m-os oldatának 9 ml-ével összerázzuk. A folyadékot pontosan 3 percig vízfürdőben melegítjük, majd jeges vízben azonnal lehűtjük; ezután óvatosan R ninhidrin 20 g/l töménységű oldatának 0,6 ml-ével elegyítjük, összerázzuk, majd 25 °C-on állni hagyjuk: vörös színeződés észlelhető. E szín 100 percen belül nem változhat bíbor színűre. D. Az „Azonosítás” B pontjában kapott oldat 2-3 ml-ét vékony rétegben üveglapra visszük. A víz elpárolgása után összefüggő, tiszta film képződik. E. Az „Azonosítás” B pontjában kapott oldat 50,0 ml-ét főzőpohárba mért 50,0 ml R vízhez adjuk, és az oldatba hőmérőt merítünk. Az oldatot fűthető mágneses keverővel kevertetjük, a hőmérsékletet 2-5 °C/perc ütemben emelve. Meghatározzuk azt a hőmérsékletet, amelynél az oldat zavarossága növekedni kezd, és ezt az értéket tekintjük flokkulációs hőmérsékletnek. A flokkulációs hőmérséklet 50 °C felett van. VIZSGÁLATOK ◊ Az oldat külleme. Az S oldat opálossága nem lehet erősebb, mint a III. számú összehasonlító szuszpenzióé (2.2.1). Színe nem lehet erősebb, mint az S6 szín−mértékoldaté (2.2.2, II. módszer). A vizsgálandó anyag 1,0 g szárított anyagnak megfelelő mennyiségét folyamatos kevertetés mellett 50 g, 90 °C-os R szén-dioxid-mentes vízhez mérjük. A keveréket hagyjuk lehűlni, majd R szén-dioxid(3)
Ez a cikkely gyógyszerkönyvi harmonizáción esett át. Lásd az 5.8 Gyógyszerkönyvi harmonizáció fejezetet.
Methylcellulosum
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur. 8.0. -2
mentes vízzel 100 g-ra kiegészítjük, és az anyag teljes oldódásáig kevertetjük. Az oldatot 2–8 °C-on 1 órán át állni hagyjuk, és ezután végezzük el a vizsgálatot.◊ pH (2.2.3): 5,0−8,0. A „Viszkozitás” pontban leírtak szerint készített oldatot vizsgáljuk. A pH értékét az érzékelő behelyezése után 5 ± 0,5 perccel olvassuk le. Viszkozitás: a névleges érték 80−120%-a, ha a minta viszkozitása kisebb, mint 600 mPa⋅s (1. Módszer); a névleges érték 75−140%-a, ha a minta viszkozitása legalább 600 mPa⋅s (2. Módszer). 1. Módszer, melyet akkor alkalmazunk, ha a minta viszkozitása kisebb, mint 600 mPa⋅s. Pontosan mért, 4,000 g szárított anyagnak megfelelő mennyiségű vizsgálandó anyagot egy szélesszájú lombikba helyezünk, és tömegét forró R vízzel 200,0 g-ra kiegészítjük. A lombikot lefedjük, és tartalmát 400 ± 50 1/perc fordulatszámmal a részecskék teljes diszpergálódásáig és átnedvesedéséig 10–20 percig mechanikusan kevertetjük. Szükség esetén a lombik belső faláról az oldatlan anyagot spatulával gondosan lekaparjuk, ezután 5 °C alá hűtött vízfürdő alkalmazásával újabb 20–40 percen át folytatjuk a keverést. Az oldat tömegét, ha szükséges, hideg R vízzel 200,0 g-ra kiegészítjük. Az oldatot szükség esetén az elnyelődött légbuborékok kiűzése céljából centrifugáljuk, az esetlegesen képződött habot pedig spatulával eltávolítjuk. Az így készített oldat kinematikai viszkozitását (ν) kapilláris viszkoziméterrel határozzuk meg (2.2.9). Megmérjük az oldat sűrűségét (ρ) (2.2.5), és kiszámítjuk a dinamikai viszkozitást (η), η = ρν. 2. Módszer, melyet akkor alkalmazunk, ha a minta viszkozitása legalább 600 mPa⋅s. Pontosan mért, 10,00 g szárított anyagnak megfelelő mennyiségű vizsgálandó anyagot egy szélesszájú lombikba helyezünk, és tömegét forró R vízzel 500,0 g-ra kiegészítjük. A lombikot lefedjük, és tartalmát 400 ± 50 1/perc fordulatszámmal a részecskék teljes diszpergálódásáig és átnedvesedéséig 10-20 percig mechanikusan kevertetjük. Szükség esetén a lombik belső faláról az oldatlan anyagot spatulával gondosan lekaparjuk, ezután 5 °C alá hűtött vízfürdő alkalmazásával újabb 20-40 percen át folytatjuk a keverést. Az oldat tömegét, ha szükséges, hideg R vízzel 500,0 g-ra kiegészítjük. Az oldatot szükség esetén az elnyelődött légbuborékok kiűzése céljából centrifugáljuk, az esetlegesen képződött habot pedig spatulával eltávolítjuk. Az így készített oldat viszkozitását 20 ± 0,1 °C-on rotációs viszkoziméterrel határozzuk meg (2.2.10). Készülék: egyhengeres, orsós viszkoziméter. Rotorszám, fordulatszám és szorzószám: a 0345.-1. táblázatban megadott kísérleti körülményeket alkalmazzuk. 0345.-1. táblázat Névleges viszkozitás Rotorszám Fordulatszám (mPa·s) (1/perc) 600-tól 1400 alattig 3 60 1400-tól 3500 alattig 3 12 3500-tól 9500 alattig 4 60 9500-tól 99 500 alattig 4 6 99 500 vagy nagyobb 4 3 * A gyártó által megadott névleges viszkozitást vesszük figyelembe.
Szorzószám 20 100 100 1000 2000
A mérés megkezdése előtt az orsót 2 percig forgásban tartjuk. Az egymást követő mérések között 2 perc várakozási időt tartunk. Összesen három mérést végzünk, és az átlagot a három leolvasásból számítjuk ki. Nehézfémek (2.4.8/F): legfeljebb 20 ppm. Az anyag 1,0 g-ját vizsgáljuk. Az összehasonlító oldatot 2 ml R ólom−mértékoldattal (10 ppm Pb) készítjük. Szárítási veszteség (2.2.32): legfeljebb 5,0%. Az anyag 1,000 g-ját szárítószekrényben 105 °C-on 1 órán át szárítjuk.
Methylcellulosum
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur. 8.0. -3
Szulfáthamu (2.4.14): legfeljebb 1,5%. Az anyag 1,0 g-ját vizsgáljuk. TARTALMI MEGHATÁROZÁS Gázkromatográfia (2.2.28). Készülék: −
reakcióedény: 5 ml-es nyomásálló üvegcse; magassága 50 mm; az edény szájánál mért külső átmérő 20 mm; belső átmérő 13 mm; teflonnal bevont, nyomásálló butilkaucsuk membrándugó, amely alumínium-kupakkal vagy más, megfelelő légmentesen záró eszközzel van ellátva;
−
fűtőberendezés: a fűtőegység egy négyszögletes alumíniumtömb, amely a reakcióedények befogadására szolgáló 20 mm átmérőjű és 32 mm mély lyukakkal van ellátva; az üvegcse tartalma a fűtőegységhez tartozó mágneses keverővel kevertethető, illetve más lehetőségként egy kb. 100 ciklus/perc sebességgel működő irányváltós síkrázógép is alkalmazható.
Belső standard oldat: R oktán R o-xilollal készített, 30 g/l töménységű oldata. Vizsgálati oldat. A vizsgálandó anyag 65,0 mg-ját egy reakcióedénybe mérjük, majd 0,06−0,10 g R adipinsavat, 2,0 ml belső standard oldatot és 2,0 ml R hidrogén-jodid-oldatot. Az üvegcsét azonnal bedugaszoljuk és lezárjuk, majd tömegét pontosan lemérjük. Az üvegcse tartalmát 60 percen át mágneses keverővel folyamatosan kevertetjük, miközben a fűtőblokkal úgy melegítjük, hogy hőmérséklete 130±2 °C legyen. Ha nincs lehetőség mágneses keverő vagy síkrázógép alkalmazására, a melegítés első 30 percében, 5 perces időközönként, az üvegcsét kézzel alaposan összerázzuk. Lehűlés után az üvegcsét ismét pontosan lemérjük. Ha a tömegveszteség kisebb a tartalom tömegének 0,50%nál és szivárgás sem észlelhető, a keverék felső fázisát használjuk vizsgálati oldatként. Összehasonlító oldat. Egy másik üvegcsébe 0,06−0,10 g R adipinsavat, 2,0 ml belső standard oldatot és 2,0 ml R hidrogén-jodid-oldatot mérünk. Az üvegcsét bedugaszoljuk és lezárjuk, majd tömegét pontosan lemérjük. Ezután a szeptumon át 45 µl R metil-jodidot fecskendezünk be, és tömegét ismét pontosan lemérjük. Az üvegcse tartalmát alaposan összerázzuk, majd a felső fázist összehasonlító oldatként használjuk. Oszlop: −
méretei: l = 1,8–3 m, ∅ = 3–4 mm;
− állófázis: 10–20% R poli(dimetil)sziloxánnal impregnált R gázkromatográfiás célra szánt diatómaföld (125–150 µm); − hőmérséklet: 100 °C. Vivőgáz: R kromatográfiás célra szánt hélium vagy R kromatográfiás célra szánt nitrogén (lángionizációs detektálás); R kromatográfiás célra szánt hélium (hővezetőképességi detektálás). Áramlási sebesség: úgy állítjuk be, hogy a belső standard retenciós ideje kb. 10 perc legyen. Detektálás: lángionizációval vagy hővezetőképességi detektorral. Injektálás: 1–2 µl. Rendszeralkalmasság: összehasonlító oldat: −
csúcsfelbontás: két, egymástól jól elkülönülő, a metil-jodidnak (első csúcs) és a belső standardnak (második csúcs) megfelelő csúcs látható:.
Kiszámítjuk a metil-jodid és a belső standard csúcsterületének arányát (Q) a vizsgálati oldat kromatogramján, valamint a metil-jodid és a belső standard csúcsterületének arányát (Q1) az összehasonlító oldat kromatogramján. A metoxicsoportok százalékos mennyiségét az alábbi összefüggés segítségével számítjuk ki:
Methylcellulosum
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur. 8.0. -4
Q ⋅ m1 ⋅ 21,864 Q1 ⋅ m ahol m1 = a metil-jodid mennyisége az összehasonlító oldatban, milligrammban; m
= a minta mennyisége (szárított anyag), milligrammban.
FELIRAT A feliraton fel kell tüntetni a viszkozitást, mPa·s egységekben. A FELHASZNÁLÁST BEFOLYÁSOLÓ SAJÁTSÁGOK Az alábbiakban tájékoztatás található azokról a sajátságokról, amelyeket a segédanyagként használt anyag egy vagy több funkciójának fontos ellenőrző paramétereként tartanak számon (lásd az 5.15. általános fejezetet). A „Felhasználást befolyásoló sajátságok” pontban szereplő egyes sajátságok, amennyiben maguk is kötelező minőségi követelményeket jelentenek, a cikkely kötelező érvényű részében is jelen lehetnek. Ilyen esetekben a „Felhasználást befolyásoló sajátságok” pontban hivatkozás található a kötelező érvényű részben szereplő megfelelő vizsgálatra. A sajátságok ellenőrzése hozzájárulhat a gyógyszer minőségéhez, azáltal, hogy növeli az előállítási eljárás megbízhatóságát és a gyógyszer felhasználáskor mutatott teljesítőképességét. Az itt megadott ellenőrző módszerek megfelelőnek bizonyultak erre a célra, de más módszerek is alkalmazhatók. Egy adott sajátságra kapott eredmény közlésekor az alkalmazott ellenőrző módszert is fel kell tüntetni. Az alábbi sajátságok lényegesek lehetnek a kötőanyagként, viszkozitásnövelőként vagy filmképzőként használt metilcellulóz esetében. Viszkozitás: lásd „Vizsgálatok”. Szubsztitúciós fok: lásd „Tartalmi meghatározás”.
Methylprednisolonum
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur. 8.0. -1
01/2014:0561
METHYLPREDNISOLONUM Metilprednizolon
C22H30O5 [83-43-2]
Mr 374,5
DEFINÍCIÓ 11β,17,21-Trihidroxi-6α-metilpregna-1,4-dién-3,20-dion. Tartalom: 97,0–102,0% (szárított anyagra). SAJÁTSÁGOK Küllem: fehér vagy csaknem fehér, kristályos por. Oldékonyság: vízben gyakorlatilag nem oldódik; etanolban (96%) mérsékelten oldódik; acetonban és diklórmetánban kevéssé oldódik. Polimorfiára hajlamos (5.9). AZONOSÍTÁS Első azonosítás: A, B. Második azonosítás: C, D. A. Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24). Összehasonlítás: CRS metilprednizolonnal. Amennyiben a szilárd anyagokból kapott spektrumok eltérőek, a vizsgálandó anyagot és a referenciaanyagot külön-külön, a szükséges legkisebb mennyiségű R acetonban feloldjuk, az oldatokat vízfürdőn szárazra párologtatjuk, majd a maradékokból új spektrumokat veszünk fel. B. A „Tartalmi meghatározás” vizsgálat során kapott kromatogramokat értékeljük. Értékelés: a vizsgálati oldat kromatogramján megjelenő főcsúcs – méretét és retenciós idejét tekintve – egyezzen meg a c) összehasonlító oldat kromatogramjának főcsúcsával. C. Vékonyréteg-kromatográfia (2.2.27). Vizsgálati oldat (a). 10 mg vizsgálandó anyagot R metanollal 2 ml-re oldunk (A-oldat). Az Aoldat 1 ml-ét R diklórmetánnal 5 ml-re hígítjuk.
Methylprednisolonum
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur. 8.0. -2
Vizsgálati oldat (b). Az A-oldat 0,4 ml-ét 100 mm hosszú és 20 mm átmérőjű, üvegdugóval vagy teflonkupakkal zárható üveg kémcsőbe mérjük, majd az oldószert R nitrogén áram alatt, enyhe melegítés közben elpárologtatjuk. A maradékhoz R tömény ecetsav 15 %V/V-os oldatának 2 ml-ét és R nátrium-bizmutát 50 mg-ját adjuk. A kémcsövet lezárjuk, és a szuszpenziót fénytől védve, 1 órán át rázatjuk. Ezután R tömény ecetsav 15 %V/V-os oldatának 2 ml-ét elegyítjük hozzá, 50 mles rázótölcsérbe szűrjük, és a szűrőt 2×5 ml R vízzel átmossuk. A tiszta szüredéket 10 ml R diklórmetánnal kirázzuk. A szerves fázist 5 ml 1 M nátrium-hidroxid–oldattal és 2×5 ml R vízzel mossuk, majd R vízmentes nátrium-szulfáttal szárítjuk. Összehasonlító oldat (a). 10 mg CRS metilprednizolont R metanollal 2 ml-re oldunk (B-oldat). A B-oldat 1 ml-ét R diklórmetánnal 5 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (b). A B-oldat 0,4 ml-ét 100 mm hosszú és 20 mm átmérőjű, üvegdugóval vagy teflonkupakkal zárható üveg kémcsőbe mérjük, majd R nitrogén áram alatt az oldószert enyhe melegítés közben elpárologtatjuk. A maradékhoz R tömény ecetsav 15 %V/V-os oldatának 2 ml-ét és R nátrium-bizmutát 50 mg-ját adjuk. A kémcsövet lezárjuk, és a szuszpenziót fénytől védve, 1 órán át rázatjuk. Ezután R tömény ecetsav 15 %V/V-os oldatának 2 ml-ét elegyítjük hozzá, 50 ml-es rázótölcsérbe szűrjük, és a szűrőt 2×5 ml R vízzel átmossuk. A tiszta szüredéket 10 ml R diklórmetánnal kirázzuk. A szerves fázist 5 ml 1 M nátrium-hidroxid–oldattal és 2×5 ml R vízzel mossuk, majd R vízmentes nátrium-szulfáttal szárítjuk. Lemez: R VRK szilikagél F254 lemez. Kifejlesztőszer: R vízzel telített R 1-butanol – R toluol – R éter (5+10+85 V/V). Felvitel: az a) vizsgálati oldatból és az a) összehasonlító oldatból 5–5 µl-t, a b) vizsgálati oldatból és a b) összehasonlító oldatból 10–10 µl-t viszünk fel. A 10 µl-eket több részletben cseppentjük fel, hogy kis foltokat kapjunk. Kifejlesztés: a lemezmagasság háromnegyedéig. Szárítás: levegőn. A-előhívás: 254 nm-es ultraibolya fényben. A-értékelés: a vizsgálati oldatok kromatogramjainak főfoltjai – helyüket és méretüket tekintetve – egyezzenek meg a megfelelő összehasonlító oldat kromatogramjának főfoltjával. B-előhívás: a lemezt R alkoholos kénsav–oldattal bepermetezzük, majd 120 °C-on 15 percen át melegítjük. A lehűlt lemezt nappali fényben és 365 nm-es ultraibolya fényben is értékeljük. B-értékelés: a vizsgálati oldatok kromatogramjainak főfoltjai – helyüket, nappali fényben látható színüket, 365 nm-es ultraibolya fényben észlelhető fluoreszcenciájukat és méretüket tekintetve – egyezzenek meg a megfelelő összehasonlító oldat kromatogramjának főfoltjával. A b) vizsgálati oldat, illetve a b) összehasonlító oldat kromatogramján megjelenő főfolt RF-értéke határozottan nagyobb legyen, mint az a) vizsgálati oldat, illetve az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főfolté. D. 2 ml R tömény kénsavban kb. 2 mg anyagot rázogatással oldunk. 5 percen belül az oldat intenzív vörösre színeződik, és 365 nm-es ultraibolya fényben barnásvörös színnel fluoreszkál. A 10 ml R vízhez elegyített oldat elhalványodik, és 365 nm-es ultraibolya fényben sárgászöld színnel fluoreszkál. VIZSGÁLATOK Fajlagos optikai forgatóképesség (2.2.7): +97,0 és +103,0 között (szárított anyagra). 0,250 g anyagot R etanollal (96%) 25,0 ml-re oldunk. Rokon vegyületek. Folyadékkromatográfia (2.2.29). Oldószerelegy: R tömény foszforsav – R acetonitril – R víz (0,1+50+50 V/V).
Methylprednisolonum
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur. 8.0. -3
Vizsgálati oldat. 30,0 mg vizsgálandó anyagot az oldószereleggyel 50,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (a). 6 mg CRS rendszeralkalmassági vizsgálatra szánt metilprednizolont (A-, B-, C-, D-, E-, G- és I-szennyezőt tartalmaz) az oldószereleggyel 10,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (b). A vizsgálati oldat 1,0 ml-ét az oldószereleggyel 100,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (c). 30,0 mg CRS metilprednizolont az oldószereleggyel 50,0 ml-re oldunk. Oszlop: −
méretei: l = 0,15 m; ∅ = 4,6 mm;
−
állófázis: R kromatográfiás célra szánt, utókezelt, oktadecilszililezett szilikagél (3 µm);
−
hőmérséklet: 45 °C.
Mozgófázis: −
A-mozgófázis: R tömény foszforsav – R tetrahidrofurán – R acetonitril – R víz (0,1+1,5+10+90 V/V);
−
B-mozgófázis: R tömény foszforsav – R tetrahidrofurán – R acetonitril (0,1+1,5+100 V/V); Idő (perc)
A-mozgófázis (%V/V)
B-mozgófázis (%V/V)
0 – 14
83
17
15–40
83 → 52
17 → 48
Áramlási sebesség: 1,5 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel, 247 nm-en. Injektálás: 10 µl a vizsgálati oldatból, valamint az a) és b) összehasonlító oldatokból. Szennyezők azonosítása: az A-, B-, C-, D-, E-, G- és I-szennyezőket a CRS rendszeralkalmassági vizsgálatra szánt metilprednizolonhoz melléelt kromatogram, valamint az a) összehasonlító oldat kromatogramja alapján azonosítjuk. Relatív retenciók a metilprednizolonra (retenciós ideje kb. 12 perc) vonatkoztatva: B-szennyező kb. 0,85; H-szennyező kb. 0,88; A-szennyező kb. 0,92; G- és I-szennyező kb. 1,54; C-szennyező kb. 1,7; E-szennyező kb. 1,9; D-szennyező (1. izomer) kb. 2,10; D-szennyező (2. izomer) kb. 2,2. Rendszeralkalmasság: a) összehasonlító oldat: −
csúcsfelbontás: legalább 1,7, az A-szennyező és a metilprednizolon között.
Követelmények: −
D-szennyező: a 2 izomercsúcs területének összege nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján megjelenő főcsúcs területének fele (0,5%);
−
A-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján megjelenő főcsúcs területének 0,3-szerese (0,3%);
−
G- és I-szennyező összesen: csúcsterületük összege nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján megjelenő főcsúcs területének 0,3-szerese (0,3%);
−
B- és H-szennyező: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján megjelenő főcsúcs területének 0,2-szerese (0,2%);
−
C- és E-szennyező: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján megjelenő főcsúcs területének 0,15-szorosa (0,15%);
Methylprednisolonum
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur. 8.0. -4
−
egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezők: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján megjelenő főcsúcs területének 0,1-szerese (0,10%);
−
szennyezők összesen: csúcsterületük összege nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján megjelenő főcsúcs területének kétszerese (2,0%);
−
elhanyagolási határ: a b) összehasonlító oldat kromatogramján megjelenő főcsúcs területének 0,05-szorosa (0,05%).
Szárítási veszteség (2.2.32): legfeljebb 1,0%. Az anyag 0,500 g-ját szárítószekrényben 105 °C-on szárítjuk. TARTALMI MEGHATÁROZÁS Folyadékkromatográfia (2.2.29), a „Rokon vegyületek” vizsgálat szerint, az alábbi módoítással. Injektálás: vizsgálati oldat és c) összehasonlító oldat. A százalékos C22H30O5-tartalmat a CRS metilprednizolon deklarált tartalma alapján számítjuk ki. ELTARTÁS Fénytől védve, 2–8 °C-on. SZENNYEZŐK Egyedi határértékhez kötött (specifikált) szennyezők: A, B, C, D, E, G, H, I. Egyéb kimutatható szennyezők (a következő szennyezők a cikkely valamelyik vizsgálatával kimutathatók, ha bizonyos határon felüli mennyiségben vannak jelen. Határértéküket az egyéb/egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezőkre vonatkozó általános követelmény és/vagy a Gyógyszeranyagok (2034) általános cikkely előírásai határozzák meg. Ezért ezeket a szennyezőket nem szükséges a megfelelés bizonyítása céljából azonosítani. Lásd még a Gyógyszeranyagok szennyezésvizsgálata (5.10) című általános fejezetet): F, J, K, L.
A. 17,21-dihidroxi-6α-metilpregna-1,4-dién-3,11,20-trion,
Methylprednisolonum
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur. 8.0. -5
B. 11β,17,21,21-tetrahidroxi-6α-metilpregna-1,4-dién-3,20-dion,
C. 11β-hidroxi-6α-metilandroszta-1,4-dién-3,17-dion,
és Z-izomere D. (E)- és (Z)-11β,20-dihidroxi-6α-metilpregna-1,4,17(20)-trién-3,21-dion,
E. 11β-hidroxi-6α-metil-3-oxoandroszta-1,4-dién-17 β-karbonsav;
Methylprednisolonum
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur. 8.0. -6
F. 11β,17,21-trihidroxi-6α-metilpregn-4-én-3,20-dion,
G. 17,21-dihidroxi-6α-metilpregna-1,4,9(11)-trién-3,20-dion,
H. 11β,17,21-trihidroxi-6β-metilpregna-1,4-dién-3,20-dion, I.
ismeretlen szerkezetű szennyező,
J. 11β,17-dihidroxi-6α-metil-3,20-dioxopregna-1,4-dién-21-il-acetát (metilprednizolon-acetát),
Methylprednisolonum
K. 11β,17,21-trihidroxipregna-1,4-dién-3,20-dion (prednizolon),
L. 11β,17-dihidroxi-6α-metilpregna-1,4-dién-3,20-dion.
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur. 8.0. -7
Metoprololi succinas
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.8.0 - 1
01/2014:1448
METOPROLOLI SUCCINAS Metoprolol-szukcinát
és enantiomere
C34H56N2O10 [98418-47-4]
Mr 653
DEFINÍCIÓ Bisz[(2RS)-1-[4-(2-metoxietil)fenoxi]-3-[(1-metiletil)amino]propán-2-ol]-butándioát. Tartalom: 99,0–101,0% (szárított anyagra). SAJÁTSÁGOK Küllem: fehér vagy csaknem fehér, kristályos por. Oldékonyság: vízben bőségesen oldódik; metanolban oldódik; etanolban (96%) kevéssé oldódik; etilacetátban alig oldódik. AZONOSÍTÁS Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24). Összehasonlítás: a metoprolol-szukcinát Ph. Eur. referenciaspektrumával. VIZSGÁLATOK S oldat. 0,500 g anyagot R szén-dioxid-mentes vízzel 25,0 ml-re oldunk. Az oldat külleme. Az S oldat színtelen legyen (2.2.2, II. módszer). Opálossága nem lehet erősebb, mint a II. számú összehasonlító szuszpenzióé (2.2.1). pH (2.2.3): 7,0–7,6. Az S oldatot vizsgáljuk. M-, N-, O-szennyezők. Vékonyréteg-kromatográfia (2.2.27). Vizsgálati oldat. 0,50 g vizsgálandó anyagot R metanollal 10 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat. 1 ml vizsgálati oldatot R metanollal 50 ml-re hígítunk. Ezen oldat 5 ml-ét R metanollal 50 ml-re hígítjuk. Lemez: R VRK szilikagél lemez.
Metoprololi succinas
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.8.0 - 2
Kifejlesztőszer: 20 térfogatrész R metanol és 80 térfogatrész R etil-acetát elegyét tartalmazó kromatografáló kamra aljára két, egyenként 30 térfogatrész R tömény ammónia–oldatot tartalmazó főzőpoharat helyezünk. Felvitel: 10 µl. Kifejlesztés: legalább 1 órán át telített kamrában, a lemezmagasság kétharmadáig. Szárítás: levegőn, legalább 3 órán át. Előhívás: a lemezt legalább 15 órán át jód-gőztérben tartjuk. Követelmények: –
szennyezők: a főfolton kívül egy folt sem lehet intenzívebb az összehasonlító oldat kromatogramján látható foltnál (0,2%), – figyelmen kívül hagyjuk a startvonalon látható foltokat. Rokon vegyületek. Folyadékkromatográfia (2.2.29). Vizsgálati oldat. 20,0 mg vizsgálandó anyagot a mozgófázissal 10,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (a). 1,5 mg CRS metoprolol-A-szennyezőt és 2,5 mg vizsgálandó anyagot a mozgófázissal 50,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (b). 1,0 ml vizsgálati oldatot a mozgófázissal 100,0 ml-re hígítunk. Ezen oldat 1,0 ml-ét a mozgófázissal 10,0 ml-re hígítjuk. Oszlop:
–
méretei: l = 0,15 m, ∅ = 3,9 mm;
–
állófázis: R kromatográfiás célra szánt, utókezelt, oktadecilszililezett szilikagél (5 µm). Mozgófázis: 3,9 g R ammónium-acetátot 810 ml R vízben oldunk, majd az oldathoz 2,0 ml R trietilamint, 3,0 ml R tömény foszforsavat, 10,0 ml R tömény ecetsavat és 146 ml R acetonitrilt elegyítünk. Áramlási sebesség: 1 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel, 280 nm-en. Injektálás: 20 µl. Kromatografálási idő: a metoprolol retenciós idejének háromszorosa. Relatív retenciók a metoprololra (retenciós ideje kb. 7 perc) vonatkoztatva: C-szennyező kb. 0,4; Aszennyező kb. 0,8. Rendszeralkalmasság: a) összehasonlító oldat: –
csúcsfelbontás: legalább 6,0, az A-szennyező és a metoprolol között.
Követelmények: –
korrekciós faktor: a C-szennyező mennyiségének kiszámításához a megfelelő csúcsterületet 0,1-del szorozzuk;
–
C-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének 1,5-szerese (0,15%);
–
egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezők: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területe (0,10%);
–
szennyezők összesen: csúcsterületük összege nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének ötszöröse (0,5%);
–
elhanyagolási határ: a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének fele.
Metoprololi succinas
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.8.0 - 3
Nehézfémek (2.4.8/A): legfeljebb 10 ppm. 2,0 g anyagot 20 ml R vízben oldunk. Az oldat 12 ml-ét vizsgáljuk. Az összehasonlító oldatot R ólom– mértékoldattal (1 ppm Pb) készítjük. Szárítási veszteség (2.2.32): legfeljebb 0,5%. Az anyag 1,000 g-ját szárítószekrényben 105 °C-on szárítjuk. Szulfáthamu (2.4.14): legfeljebb 0,1%. Az anyag 1,0 g-ját vizsgáljuk. TARTALMI MEGHATÁROZÁS Az anyag 0,250 g-ját 40 ml R vízmentes ecetsavban oldjuk. Az oldatot, potenciometriás végpontjelzést alkalmazva (2.2.20), 0,1 M perklórsav–mérőoldattal titráljuk. 1 ml 0,1 M perklórsav–mérőoldattal 32,64 mg C34H56N2O10 egyenértékű. ELTARTÁS Fénytől védve. SZENNYEZŐK Egyedi határértékhez kötött (specifikált) szennyező: C, M, N, O. Egyéb kimutatható szennyezők (a következő szennyezők a cikkely valamelyik vizsgálatával kimutathatók, ha bizonyos határon felüli mennyiségben vannak jelen. Határértéküket az egyéb/egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezőkre vonatkozó általános követelmény és/vagy a Gyógyszeranyagok (2034) általános cikkely előírásai határozzák meg. Ezért ezeket a szennyezőket nem szükséges a megfelelés bizonyítása céljából azonosítani. Lásd még a Gyógyszeranyagok szennyezésvizsgálata (5.10.) című általános fejezetet): A, B, D, E, F, G, H.
és enantiomere
A. (2RS)-1-(etilamino)-3-[4-(2-metoxietil)fenoxi]propán-2-ol,
B. 4-(2-metoxietil)fenol, és enantiomere
C. 4-[(2RS)-2-hidroxi-3-[(1-metiletil)amino]propoxi]benzaldehid, és enantiomere
Metoprololi succinas
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.8.0 - 4
D. (2RS)-3-[4-(2-metoxietil)fenoxi]propán-1,2-diol, és enantiomere
E. (2RS)-1-[2-(2-metoxietil)fenoxi]-3-[(1-metiletil)amino]propán-2-ol, és enantiomere
F. (2RS)-1-[(1-metiletil)amino]-3-fenoxipropán-2-ol,
G. 2-(4-hidroxifenil)etanol, és enantiomere
H. (2RS)-1-[4-(2-hidroxietil)fenoxi]-3-[(1-metiletil)amino]propán-2-ol,
és enantiomere
J. 1-[2-hidroxi-3-[(1-metiletil)amino]propoxi]-3-[4-(2-metoxietil)fenoxi]propán-2-ol, és enantiomere
M. 1,3-bisz[(1-metiletil)amino]propán-2-ol, és enantiomere
N. (2RS)-3-[(1-metiletil)amino]propán-1,2-diol,
O. 1,1’-[(1-metiletil)imino]bisz[3-[4-(2-metoxietil)fenoxi]propán-2-ol].
Metoprololi tartras
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.8.0 - 1
01/2014:1028
METOPROLOLI TARTRAS Metoprolol-tartarát
és enantiomere
C34H56N2O12 [56392-17-7]
Mr 685
DEFINÍCIÓ Bisz[(2RS)-1-[4-(2-metoxietil)fenoxi]-3-[(1-metiletil)amino]propán-2-ol]-(2R,3R)-2,3dihidroxibutándioát. Tartalom: 99,0–101,0% (szárított anyagra). SAJÁTSÁGOK Küllem: fehér vagy csaknem fehér, kristályos por, illetőleg színtelen kristályok. Oldékonyság: vízben nagyon bőségesen oldódik; etanolban (96%) bőségesen oldódik. Polimorfiára hajlamos (5.9). AZONOSÍTÁS A. Fajlagos optikai forgatóképesség (lásd Vizsgálatok). B. Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24). Összehasonlítás: CRS metoprolol-tartaráttal. Amennyiben a szilárd anyagok spektrumai között eltérés mutatkozik, újabb spektrumokat veszünk fel. Mindkét anyagból R diklórmetánnal 100 g/l töménységű oldatot készítünk, melynek 25 µl-ét R kálium-bromid pasztillára helyezzük, majd az oldószert elpárologtatjuk. A vizsgálatot azonnal elvégezzük. VIZSGÁLATOK S oldat. 0,500 g anyagot R szén-dioxid-mentes vízzel 25,0 ml-re oldunk. Az oldat külleme. Az S oldat tiszta legyen (2.2.1). Színe nem lehet erősebb, mint a B8 szín– mértékoldaté (2.2.2, II. módszer).
Metoprololi tartras
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.8.0 - 2
pH (2.2.3): 6,0–7,0. Az S oldatot vizsgáljuk. Fajlagos optikai forgatóképesség (2.2.7): +7,0 és +10,0 között (szárított anyagra). Az S oldatot vizsgáljuk. M-, N- és O-szennyező. Vékonyréteg-kromatográfia (2.2.27). Vizsgálati oldat. 0,50 g vizsgálandó anyagot R metanollal 10 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (a). 1 ml vizsgálati oldatot R metanollal 20 ml-re hígítunk. Ezen oldat 5 ml-ét R metanollal 50 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (b). 4 ml a) összehasonlító oldatot R metanollal 10 ml-re hígítunk. Lemez: R VRK szilikagél lemez. Kifejlesztőszer: 20 térfogatrész R metanol és 80 térfogatrész R etil-acetát elegyét tartalmazó kromatografáló kamra aljára két, egyenként 30 térfogatrész R tömény ammónia–oldatot tartalmazó főzőpoharat helyezünk. Felvitel: 5 µl. Kifejlesztés: legalább 1 órán át telített kamrában, a lemezmagasság kétharmadáig. Szárítás: levegőn, legalább 3 órán át. Előhívás: a lemezt legalább 15 órán át jód-gőztérben tartjuk. Követelmények: –
szennyezők: a főfolton kívül egy folt sem lehet intenzívebb az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható foltnál (0,5%), és közülük legfeljebb egy folt lehet intenzívebb a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható foltnál (0,2%),
–
figyelmen kívül hagyjuk a startvonalon látható foltokat.
Rokon vegyületek. Folyadékkromatográfia (2.2.29). Vizsgálati oldat. 20,0 mg vizsgálandó anyagot a mozgófázissal 10,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (a). 1,5 mg CRS metoprolol-A-szennyezőt 1,5 és 2,5 mg CRS metoprololtartarátot és a mozgófázissal 50,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (b). 1,0 ml vizsgálati oldatot a mozgófázissal 20,0 ml-re hígítunk. Ezen oldat 1,0 ml-ét a mozgófázissal 50,0 ml-re hígítjuk. Oszlop: –
méretei: l = 0,15 m, ∅ = 3,9 mm;
–
állófázis: R kromatográfiás célra szánt, utókezelt, oktadecilszililezett szilikagél (5 µm).
Mozgófázis: 3,9 g R ammónium-acetátot 810 ml R vízben oldunk, majd az oldathoz 2,0 ml R trietilamint, 3,0 ml R tömény foszforsavat, 10,0 ml R tömény ecetsavat és 146 ml R acetonitrilt elegyítünk. Áramlási sebesség: 1 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel, 280 nm-en. Injektálás: 20 µl. Kromatografálási idő: a metoprolol retenciós idejének háromszorosa. Relatív retenciók a metoprololra (retenciós ideje kb. 7 perc) vonatkoztatva: H-szennyező kb. 0,3; Cszennyező kb. 0,4; G-szennyező kb. 0,45; F-szennyező kb. 0,7; A-szennyező kb. 0,8; J-szennyező kb. 1,4; D-szennyező kb. 1,6; E-szennyező kb. 1,8; B-szennyező kb. 2. Rendszeralkalmasság: a) összehasonlító oldat: –
csúcsfelbontás: legalább 6,0, az A-szennyező és a metoprolol között.
Metoprololi tartras
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.8.0 - 3
Követelmények: –
korrekciós faktor: a C-szennyező mennyiségének kiszámításához a megfelelő csúcsterületet 0,1del szorozzuk;
–
A-, B-, C-, D-, E-, F-, G-, H- és J-szennyező: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének háromszorosa (0,3%);
–
egyedi határértékhez nem kötött (nem-specifikált) szennyezők: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területe (0,10%);
–
szennyezők összesen: csúcsterületük összege nem lehet nagyobb, mint a a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének ötszöröse (0,5%),
–
elhanyagolási határ: a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének 0,5szerese (0,05%); a borkősavnak megfelelő csúcsot nem vesszük figyelembe.
Nehézfémek (2.4.8/A): legfeljebb 10 ppm. 2,0 g anyagot 20 ml R vízben oldunk. Az oldat 12 ml-ét vizsgáljuk. Az összehasonlító oldatot R ólom– mértékoldattal (1 ppm Pb) készítjük. Szárítási veszteség (2.2.32): legfeljebb 0,5%. Az anyag 1,000 g-ját 4 órán keresztül, R vízmentes kalcium-klorid felett, vákuumban szárítjuk. Szulfáthamu (2.4.14): legfeljebb 0,1%. Az anyag 1,0 g-ját vizsgáljuk. TARTALMI MEGHATÁROZÁS Az anyag 0,250 g-ját 30 ml R vízmentes ecetsavban oldjuk. Az oldatot, potenciometriás végpontjelzést alkalmazva (2.2.20), 0,1 M perklórsav–mérőoldattal titráljuk. 1 ml 0,1 M perklórsav–mérőoldattal 34,24 mg C34H56N2O12 egyenértékű. ELTARTÁS Fénytől védve. SZENNYEZŐK Egyedi határértékhez kötött (specifikált) szennyezők: A, B, C, D, E, F, G, H, J, M, N, O.
és enantiomere
A. (2RS)-1-(etilamino)-3-[4-(2-metoxietil)fenoxi]propán-2-ol,
B. 4-(2-metoxietil)fenol,
Metoprololi tartras
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.8.0 - 4
és enantiomere
C. 4-[(2RS)-2-hidroxi-3-[(1-metiletil)amino]propoxi]benzaldehid, és enantiomere
D. (2RS)-3-[4-(2-metoxietil)fenoxi]propán-1,2-diol, és enantiomere
E. (2RS)-1-[2-(2-metoxietil)fenoxi]-3-[(1-metiletil)amino]propán-2-ol, és enantiomere
F. (2RS)-1-[(1-metiletil)amino]-3-fenoxipropán-2-ol,
G. 2-(4-hidroxifenil)etanol,
H. (2RS)-1-[4-(2-hidroxietil)fenoxi]-3-[(1-metiletil)amino]propán-2-ol,
J. 1-[2-hidroxi-3-[(1-metiletil)amino]propoxi]-3-[4-(2-metoxietil)fenoxi]propán-2-ol,
M. 1,3-bisz[(1-metiletil)amino]propán-2-ol,
N. (2RS)-3-[(1-metiletil)amino]propán-1,2-diol,
Metoprololi tartras
O. 1,1’-[(1-metiletil)imino]bisz[3-[4-(2-metoxietil)fenoxi]propán-2-ol].
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.8.0 - 5
Minoxidilum
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.8.0- 1
01/2014:0937
MINOXIDILUM Minoxidil
C9H15N5O [38304-91-5]
Mr 209,3
DEFINÍCIÓ (6-(Piperidin-1-il)pirimidin-2,4-diamin)-3-oxid. Tartalom: 99,0–101,0% (szárított anyagra). SAJÁTSÁGOK Küllem: fehér vagy csaknem fehér, kristályos por. Oldékonyság: vízben kevéssé oldódik; metanolban és propilénglikolban oldódik. AZONOSÍTÁS Első azonosítás: B. Második azonosítás: A, C, D. A. Ultraibolya és látható abszorpciós spektrofotometria (2.2.25). Vizsgálati oldat (a). 20,0 mg anyagot 0,1 M sósavval 100,0 ml-re oldunk (A-oldat). Az A-oldat 2,0 ml-ét 0,1 M sósavval 100,0 ml-re hígítjuk. Vizsgálati oldat (b). Az A-oldat 2,0 ml-ét 0,1 M nátrium-hidroxid–oldattal 100,0 ml-re hígítjuk. Hullámhossztartomány: 200–350 nm. Abszorpciós maximumok: 230 és 281 nm-en (a) vizsgálati oldat); 230, 262 és 288 nm-en (b) vizsgálati oldat). 1% Fajlagos abszorpciós koefficiensek ( A1cm ) az abszorpciós maximumokon:
– 230 nm-en: 1015–1120 (a) vizsgálati oldat); 1525–1685 (b) vizsgálati oldat); – 262 nm-en: 485–535 (b) vizsgálati oldat); – 281 nm-en: 1060–1170 (a) vizsgálati oldat); – 288 nm-en: 555–605 (b) vizsgálati oldat). B. Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24). Összehasonlítás: CRS minoxidillal. C. Vékonyréteg-kromatográfia (2.2.27).
Minoxidilum
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.8.0- 2
Vizsgálati oldat. 10 mg vizsgálandó anyagot R metanollal 10 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat. 10 mg CRS minoxidilt R metanollal 10 ml-re oldunk. Lemez: R VRK szilikagél F254 lemez. Kifejlesztőszer: R tömény ammónia–oldat – R metanol (1,5+100 V/V). Felvitel: 2 µl. Kifejlesztés: a lemezmagasság kétharmadáig. Szárítás: levegőn. Előhívás: 254 nm-es ultraibolya fényben. Értékelés: a vizsgálati oldat kromatogramjának főfoltja – helyét és méretét tekintve – egyezzen meg az összehasonlító oldat főfoltjával. D. Kb. 10 mg anyagot 1 ml R metanolban oldunk. 0,1 ml R réz(II)-szulfát–oldat hozzáadására az oldat zöldre színeződik. E szín 0,1 ml R hígított sósav hozzáadására zöldessárgára változik.
VIZSGÁLATOK Rokon vegyületek. Folyadékkromatográfia (2.2.29). Vizsgálati oldat. 12,5 mg vizsgálandó anyagot a mozgófázissal 50,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (a). A vizsgálati oldat 1,0 ml-ét a mozgófázissal 100,0 ml-re hígítjuk. Ezen oldat 1,0 ml-ét a mozgófázissal 10,0 ml-re higítjuk. Összehasonlító oldat (b). 5 mg CRS rendszeralkalmassági vizsgálatra szánt minoxidilt (amely A-, Bés E-szennyezőt is tartalmaz) a mozgófázissal 20,0 ml-re oldunk. Oszlop: –
méretei: l = 0,10 m, ∅ = 4,6 mm;
–
állófázis: R kromatográfiás célra szánt, utókezelt, oktadecilszililezett szilikagél (10 µm).
Mozgófázis R metanol (45 térfogatrész) és R kromatográfiás célra szánt víz (55 térfogatrész) elegye, mely literenként 1 ml R R trifluorecetsavat és 2g R heptánszulfonsavat tartalmaz. Áramlási sebesség: 0,8 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel, 230 nm-en. Injektálás: 10 µl. Kromatografálási idő: a minoxidil retenciós idejének kétszerese.
Szennyezők azonosítása: az A-, B- és E-szennyező azonosításához a CRS rendszeralkalmassági vizsgálatra szánt minoxidilhoz mellékelt kromatogramot és a b) összehasonlító oldat kromatogramját használjuk. Relatív retenciók: a minoxidilra (retenciós ideje kb. 5 perc) vonatkoztatva: A-szennyező kb. 0,3; Bszennyező kb. 0,4; E-szennyező kb. 1,2. Rendszeralkalmasság: b) összehasonlító oldat –
csúcsfelbontás: legalább 1,5, az A-, és a B-szennyező között; legalább 2,0 a minoxidil és az Eszennyező között,
A százalékban kifejezett tartalom kiszámítása:
Minoxidilum
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.8.0- 3
–
a B-szennyező mennyiségének kiszámításához csúcsterületét 1,6 értékű korrekciós faktorral szorozzuk
–
a szennyezők kiszámításához az a) összehasonlító oldat minoxidil koncentrációját használjuk.
Követelmények: –
E-szennyező: legfeljebb. 0,2 % ;
–
B-szennyező: legfeljebb 0,15 %
–
határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezők: csúcsterületük egyenként legfeljebb 0,10%;
–
összes szennyező: legfeljebb 0,3 %;
–
jelentési határ: 0,05%.
Nehézfémek (2.4.8/H): legfeljebb 20 ppm. Oldószer: R metanol. 1,0 g anyagot 25 ml oldószerben ultrahang segítségével oldunk. Az összehasonlító oldatot 2 ml R ólom–mértékoldattal (10 ppm Pb) készítjük. Szárítási veszteség (2.2.32): legfeljebb 0,5%. Az anyag 1,000 g-ját szárítószekrényben 105 °C-on szárítjuk. Szulfáthamu (2.4.14): legfeljebb 0,1%. Az anyag 1,0 g-ját vizsgáljuk. TARTALMI MEGHATÁROZÁS Az anyag 0,150 g-ját 50 ml R vízmentes ecetsavban oldjuk. Az oldatot, potenciometriás végpontjelzést alkalmazva (2.2.20), 0,1 M perklórsav–mérőoldattal titráljuk. Üres titrálást is végzünk. 1 ml 0,1 M perklórsav–mérőoldattal 20,93 mg C9H15N5O egyenértékû. ELTARTÁS Fénytől védve. SZENNYEZŐK Egyedi határértékhez kötött (specifikált) szennyezők: B, E. Egyéb kimutatható szennyezők (a következő szennyezők a cikkely valamelyik vizsgálatával kimutathatók, ha bizonyos határon felüli mennyiségben vannak jelen. Határértéküket az egyéb/egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezőkre vonatkozó általános követelmény és/vagy a Gyógyszeranyagok (2034) általános cikkely előírásai határozzák meg. Ezért ezeket a szennyezőket nem szükséges a megfelelés bizonyítása céljából azonosítani. Lásd még a Gyógyszeranyagok szennyezésvizsgálata (5.10.) című általános fejezetet): A.
A. (6-klórpirimidin-2,4-diamin)-3-oxid,
Minoxidilum
B. 6-klórpirimidin-2,4-diamin,
E. 6-(piperidin-1-il)pirimidin-2,4-diamin (dezoximinoxidil).
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.8.0- 4
Nicotini ditartras dihydricus
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.8.0 – 1
01/2014:2599
NICOTINI DITARTRAS DIHYDRICUS Nikotin-ditartarát-dihidrát
C18H26N2O12.2 H2O [6019-06-3]
Mr 498,4
DEFINÍCIÓ 3-[(2S)-1-Metilpirrolidin-2-il]piridin–bisz[(2R,3R)-2,3-dihidroxibutándioát]–dihidrát. Tartalom: 98,5–101,5% (vízmentes anyagra). SAJÁTSÁGOK Küllem: fehér vagy csaknem fehér por. Oldékonyság: vízben és etanolban (96%) oldódik. AZONOSÍTÁS Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24). Összehasonlítás: CRS nikotin-ditartarát-dihidráttal. VIZSGÁLATOK pH (2.2.3): 3,0–3,4. 1,0 g anyagot R szén-dioxid-mentes vízzel 10 ml-re oldunk. Fajlagos optikai forgatóképesség (2.2.7): +21,0 és +23,0 között. 0,25 g anyagot R vízzel 25,0 ml-re oldunk. Rokon vegyületek. Folyadékkromatográfia (2.2.29). Az oldatokat közvetlenül felhasználás előtt készítjük. Vizsgálati oldat. 60 mg vizsgálandó anyagot R vízzel 25,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (a). Egy üvegcse CRS rendszeralkalmassági vizsgálatra szánt nikotint (amely A-, B-, C-, D-, E-, F- és G-szennyezőt is tartalmaz) 1,0 ml R vízben oldunk. Összehasonlító oldat (b). 1,0 ml vizsgálati oldatot R vízzel 100,0 ml-re hígítunk. Ezen oldat 1,0 ml-ét R vízzel 10,0 ml-re hígítjuk.
Nicotini ditartras dihydricus
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.8.0 – 2
Oszlop: –
méretei: l = 0,15 m, Ø = 4,6 mm;
–
állófázis: R utókezelt, poláris kötéssel oktadecilszililezett, amorf szilikon–kvarc-polimer (5 μm);
Mozgófázis: –
A-mozgófázis: 900 ml R vízhez R ecetsav 60 g/l-es oldatának 25 ml-ét, majd R1 tömény ammónia– oldat 6 ml-ét elegyítjük. Az oldatot R2 ammónia–oldat vagy R hígított ecetsav hozzáadásával pH 10,0-re állítjuk be, végül R vízzel 1000,0 ml-re hígítjuk.
–
B-mozgófázis: R acetonitril; Idő (perc)
A-mozgófázis (%V/V)
B-mozgófázis (%V/V)
0–3
100
0
3 – 3,01
100 → 95
0→5
3,01 – 28
95 → 74
5 → 26
28 – 32
74 → 60
26 → 40
Áramlási sebesség: 1,0 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel, 254 nm-en. Injektálás: 20 μl. Szennyezők azonosítása: az A-, B-, C-, D-, E-, F- és G-szennyező azonosításához a CRS rendszeralkalmassági vizsgálatra szánt nikotinhoz mellékelt kromatogramot és az a) összehasonlító oldat kromatogramját használjuk. Relatív retenciók a nikotinra (retenciós ideje kb. 17,8 perc) vonatkoztatva: E-szennyező kb. 0,3; Cszennyező kb. 0,55; F-szennyező kb. 0,7; A-szennyező kb. 0,8; D-szennyező kb. 0,86; G-szennyező kb. 0,9; B-szennyező kb. 1,6. Rendszeralkalmasság: a) összehasonlító oldat: –
csúcsfelbontás: legalább 2,5, a G-szennyező és a nikotin között.
Követelmények: –
A-, B-, C-, D-, E-, F- és G-szennyező: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének háromszorosa (0,3%);
–
egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezők: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területe (0,10%);
–
szennyezők összesen: csúcsterületük összege nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének nyolcszorosa (0,8%);
–
elhanyagolási határ: a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének fele (0,05%).
Víztartalom (2.5.12): 6,5–8,0%. Az anyag 0,100 g-ját vizsgáljuk. Szulfáthamu (2.4.14): legfeljebb 0,1%. Az anyag 1,0 g-ját vizsgáljuk. TARTALMI MEGHATÁROZÁS 180,0 mg anyagot 50 ml R vízmentes ecetsavban oldunk. Az oldatot, potenciometriás végpontjelzést alkalmazva (2.2.20) 0,1 M perklórsav–mérőoldattal titráljuk. 1 ml 0,1 M perklórsav–mérőoldattal 23,12 mg C18H26N2O12 egyenértékű.
Nicotini ditartras dihydricus
ELTARTÁS Fénytől védve. SZENNYEZŐK Egyedi határértékhez kötött (specifikált) szennyezők: A, B, C, D, E, F, G.
A. (2S)-1,2,3,6-tetrahidro-2,3'-bipiridil (anatabin),
B. 3-(1-metil-1H-pirrol-2-il)piridin (β-nikotirin),
C. (5S)-1-metl-5-(piridin-3-il)pirrolidin-2-on, (kotinin),
D. 3-(4,5-dihidro-3H-pirrol-2-il)piridin (miozmin),
és N*-epimere
E. [(1RS,2S)-1-metil-2-(piridin-3-il)pirrolidin]-1-oxid (nikotin-N'-oxid),
F. 3-[(2S)-pirrolidin-2-il]piridin (nornikotin),
G. 3-[(2S)-piperidin-2-il]piridin (anabazin).
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.8.0 – 3
07/2012:1246 javított 8.0
NITRENDIPINUM Nitrendipin
és enantiomere
C18H20N2O6 [39562-70-4]
Mr 360,4
DEFINÍCIÓ Etil-metil-[(4RS)-2,6-dimetil-4-(3-nitrofenil)-1,4-dihidropiridin-3,5-dikarboxilát]. Tartalom: 98,5–101,5% (szárított anyagra). SAJÁTSÁGOK Küllem: sárga színű, kristályos por. Oldékonyság: vízben gyakorlatilag nem oldódik; etil-acetátban bőségesen oldódik; vízmentes etanolban és metanolban mérsékelten oldódik. Polimorfiára hajlamos (5.9). Ultraibolya fény hatására nitrofenilpiridin-származékká alakul át. Az oldatokat közvetlenül felhasználás előtt, fénytől védve vagy 420 nm-nél nagyobb hullámhosszú fényben készítjük. AZONOSÍTÁS Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24). Összehasonlítás: CRS nitrendipinnel. Amennyiben a szilárd anyagok spektrumai között eltérés mutatkozik, az anyagokból R diklórmetánnal 20 g/l töménységű oldatokat készítünk és 0,2 mm-es cella alkalmazásával az oldatok spektrumait is felvesszük. VIZSGÁLATOK Rokon vegyületek. Folyadékkromatográfia (2.2.29).
Vizsgálati oldat. A vizsgálandó anyag 20 mg-ját 2,5 ml R tetrahidrofuránban oldjuk, majd az oldatot a mozgófázissal 10,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (a). A vizsgálati oldat 1,0 ml-ét a mozgófázissal 100,0 ml-re hígítjuk. Az így kapott oldat 1,0 ml-ét a mozgófázissal 10,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (b). CRS nitrendipin-A-szennyező 15,0 mg-ját 2,5 ml R tetrahidrofuránban oldjuk, majd az oldatot a mozgófázissal 10,0 ml-re hígítjuk. Ezen oldat 1,0 ml-ét a mozgófázissal 20,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (c). A vizsgálati oldat 0,5 ml-ét a mozgófázissal 20,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (d). A b) összehasonlító oldat 1,0 ml-éhez a c) összehasonlító oldat 1,0 ml-ét elegyítjük, majd az oldatot a mozgófázissal 25,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (e). 2 mg CRS csúcsazonosításra szánt nitrendipint (B- és C-szennyezőt is tartalmaz) 0,5 ml R tetrahidrofuránban oldunk, majd az oldatot a mozgófázissal 1,0 ml-re hígítjuk. Oszlop: −
méretei: l = 0,125 m, Ø = 4 mm;
−
állófázis: R kromatográfiás célra szánt, oktadecilszililezett szilikagél (5 µm; szabálytalan alakú szemcsék);
−
hőmérséklet: 40 °C.
Mozgófázis: R acetonitril – R tetrahidrofurán – R víz (14+22+64 V/V). Áramlási sebesség: 1 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel, 235 nm-en. Injektálás: 10 µl; vizsgálati oldat, valamint a), d) és e) összehasonlító oldat. Kromatografálási idő: a nitrendipin retenciós idejének ötszöröse. Szennyezők azonosítása: a B- és C-szennyezők csúcsait a CRS csúcsazonosításra szánt nitredipinhez mellékelt kromatogram és az e) összehasonlító oldat kromatogramja, az A-szennyező csúcsát a d) összehasonlító oldat kromatogramja alapján azonosítjuk. Relatív retenciók a nitredipinre (retenciós ideje kb. 9 perc) vonatkoztatva: B-szennyező kb. 0,7; Aszennyező kb. 0,8;C-szennyező kb. 1,4. Rendszeralkalmasság: d) összehasonlító oldat: −
csúcsfelbontás: legalább 2,0, az A-szennyező és a nitrendipin között.
Követelmények: −
B- és C-szennyező: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján a nitrendipinnek megfelelő csúcs területének négyszerese (0,4%);
−
A-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint a d) összehasonlító oldat kromatogramján a megfelelő csúcs területe (0,15%);
−
egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezők: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján megjelenő főcsúcs területe (0,10%);
−
szennyezők összesen: legfelejebb 0,7%;
−
elhanyagolási határ: a nitrendipinnek megfelelő csúcs területének fele az a) összehasonlító oldat kromatogramján (0,05%).
Szárítási veszteség (2.2.32): legfeljebb 0,5%. Az anyag 1,000 g-ját szárítószekrényben 105 ˚C-on szárítjuk.
Szulfáthamu (2.4.14): legfeljebb 0,1%. Az anyag 1,0 g-ját vizsgáljuk. TARTALMI MEGHATÁROZÁS Az anyag 0,160 g-ját 25 ml R terc-butil-alkohol és 25 ml R perklórsav-oldat elegyében – szükség esetén enyhe melegítéssel – oldjuk. Az oldatot, indikátorként R ferroin-oldat 0,1 ml-ét alkalmazva, 0,1 M cérium(IV)-szulfát-mérőoldattal titráljuk. A végponthoz közeledve a titrálás ütemét lelassítjuk. Üres titrálást is végzünk. 1 ml 0,1 M cérium(IV)-szulfát-mérőoldattal 18,02 mg C18H20N2O6 egyenértékű. ELTARTÁS Fénytől védve. SZENNYEZŐK Egyedi határértékhez kötött (specifikált) szennyezők: A, B, C.
A. etil-metil-[2,6-dimetil-4-(3-nitrofenil)piridin-3,5-dikarboxilát],
B. dimetil-[2,6-dimetil-4-(3-nitrofenil)-1,4-dihidropiridin-3,5-dikarboxilát],
C. dietil-[2,6-dimetil-4-(3-nitrofenil)-1,4-dihidropiridin-3,5-dikarboxilát].
01/2014:1458
OXFENDAZOLUM AD USUM VETERINARIUM Oxfendazol, állatgyógyászati célra
C15H13N3O3S [53716-50-0]
Mr 315,4
DEFINÍCIÓ Metil-[[5-(benzolszulfinil)-1H-benzimidazol-2-il]karbamát].
Tartalom: 97,5–100,5% (szárított anyagra). SAJÁTSÁGOK
Küllem: fehér vagy csaknem fehér por. Oldékonyság: vízben gyakorlatilag nem oldódik; etanolban (96%) és diklórmetánban kevéssé oldódik. Polimorfiára hajlamos (5.9). AZONOSÍTÁS Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24).
Összehasonlítás: CRS oxfendazollal. Amennyiben a szilárd anyagok spektrumai között eltérés mutatkozik, a vizsgálandó anyagot és a referenciaanyagot külön-külön R etanolban (96%) feloldjuk, az oldatokat szárazra párologtatjuk, majd a maradékokból felvesszük az új spektrumokat. VIZSGÁLATOK
Rokon vegyületek. Folyadékkromatográfia (2.2.29). Vizsgálati oldat. 25,0 mg vizsgálandó anyagot a mozgófázissal 100,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (a). 1,0 ml vizsgálati oldatot a mozgófázissal 100,0 ml-re hígítunk. Összehasonlító oldat (b). 10 ml vizsgálati oldathoz 0,25 ml R tömény hidrogén-peroxid–oldatot elegyítünk, majd az oldatot a mozgófázissal 25 ml-re hígítjuk.
Összehasonlító oldat (c). 5,0 mg CRS fenbendazolt és 10,0 mg CRS oxfendazol-B-szennyezőt a
mozgófázissal 100,0 ml-re oldunk. Ezen oldat 1,0 ml-ét a mozgófázissal 20,0 ml-re hígítjuk.
Összehasonlító oldat (d). 5 mg CRS D-szennyezőt tartalmazó oxfendazolt a mozgófázissal 20 ml-re oldunk (a D-szennyező azonosításához).
Oszlop: – méretei: l = 0,25 m, ∅ = 4,6 mm, – állófázis: 350 m2/g fajlagos felületű, 10 nm pórusméretű és 14% széntartalmú R kromatográfiás célra szánt, utókezelt, oktadecilszililezett szilikagél (5 µm-es gömbök).
Mozgófázis: R acetonitril 36 térfogatrészét R nátrium-pentánszulfonát – előzetesen R tömény kénsav 2,8 %V/V-os oldatával pH 2,7-re beállított – 2 g/l töménységű oldatának 64 térfogatrészével elegyítjük.
Áramlási sebesség: 1 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel, 254 nm-en. Injektálás: 20 µl. Kromatografálási idő: az oxfendazol retenciós idejének 4-szerese. Relatív retenciók az oxfendazolra retenciós ideje kb. 6,5 perc) vonatkoztatva: C-szennyező kb. 0,7; B-szennyező kb. 1,5, D-szennyező kb. 1,9; A-szennyező kb. 3,4.
Rendszeralkalmasság: b) összehasonlító oldat: – csúcsfelbontás: legalább 4,0, a C-szennyező és az oxfendazol között.
Követelmények: – B-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint a c) összehasonlító oldat kromatogramján látható, megfelelő csúcs területe (2,0%), – A-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint a c) összehasonlító oldat kromatogramján látható, megfelelő csúcs területe (1,0%), – C- és D-szennyező: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható, megfelelő főcsúcs területe (1,0%), – egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezők: csúcsterületük nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének 0,2-szerese (0,20%), – összes szennyező: legfeljebb 3,0 %; – elhanyagolási határ: az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének 0,1szorosa (0,10%).
Szárítási veszteség (2.2.32): legfeljebb 0,5%. 1,000 g anyagot 2 órán keresztül, szárítószekrényben, 105 °C-on, legfeljebb 0,7 kPa nyomáson szárítunk. Szulfáthamu (2.4.14): legfeljebb 0,2%. 1,0 g anyagot vizsgálunk. TARTALMI MEGHATÁROZÁS Az anyag 0,250 g-ját R vízmentes hangyasavban oldjuk, majd az oldathoz 40 ml R vízmentes ecetsavat elegyítünk. Az oldatot, potenciometriás végpontjelzést alkalmazva (2.2.20), 0,1 M perklórsav–mérőoldattal titráljuk. 1 ml 0,1 M perklórsav–mérőoldattal 31,54 mg C15H13N3O3S egyenértékű.
ELTARTÁS Fénytől védve. SZENNYEZŐK
Egyedi határértékhez kötött (specifikált) szennyezők: A, B, C ,D.
A. metil-[5(fenilszulfonil)- 1H-benzimidazol -2-il]karbamát (fenbendazol),
B. metil-[[5-(benzolszulfonil)-1H-benzimidazol-2-il]karbamát],
C. X = SO, R = H: 5-(benzolszulfinil)-1H-benzimidazol-2-amin,
D. N,N′-bisz[5-(benzolszulfinil)-1H-benzimidazol-2-il]karbamid.
Parenterális gyógyszerkészítmények
Ph. Hg. VIII. – Ph.Eur. 8.0. - 1 01/2014:0520
PARENTERÁLIS GYÓGYSZERKÉSZÍTMÉNYEK Parenteralia E cikkely követelményeit nem feltétlenül kell alkalmazni a humán vérkészítményekre, az immunbiológiai készítményekre és a radioaktív gyógyszerkészítményekre. Az állatgyógyászati készítményekre - a kezelendő állat fajától függően - esetenként speciális követelmények vonatkoznak. DEFINÍCIÓ A parenterális gyógyszerkészítmények injekció, infúzió vagy implantáció útján az emberi vagy állati testbe juttatásra szánt, steril készítmények. A parenterális gyógyszerkészítmények gyártásához szükség lehet segédanyagokra, például olyanokra, amelyek a vérrel izotóniássá teszik a készítményt, beállítják a pH-t, növelik az oldhatóságot és megakadályozzák a hatóanyagok bomlását, továbbá kellőképpen biztosítják a mikrobiológiai tisztaságot. A segédanyagok nem befolyásolhatják kedvezőtlenül a készítmény kívánt gyógyhatását, az alkalmazott koncentrációban nem lehetnek toxikusak, illetve nem válthatnak ki túlzott helyi irritációt. A parenterális gyógyszerkészítmények tartályainak anyaga amennyire lehetséges, megfelelően átlátszó legyen, hogy tartalmukat vizuálisan is meg lehessen vizsgálni; kivételt képeznek ez alól az implantátumok, valamint egyéb indokolt és engedélyezett esetek. Adott esetben a parenterális gyógyszerkészítmények tartályainak meg kell felelniük a Gyógyszeres tartályok előállításához használt anyagok (3.1 és alfejezetei) és a Gyógyszeres tartályok (3.2 és alfejezetei) című fejezetek követelményeinek. A parenterális készítményeket üvegtartályokban (3.2.1) vagy másfajta - például műanyagból készült tartályokban (3.2.2, 3.2.2.1 és 3.2.9) vagy előretöltött fecskendőkben hozzák forgalomba. A tartályok szoros zárását megfelelő módon biztosítani kell. A zárást biztosító megfelelő záróelemnek meg kell akadályoznia a mikroorganizmusok és más szennyezések bejutását, és általában lehetővé kell tennie, hogy a tartály teljes tartalma vagy annak egy része a záróelem eltávolítása nélkül kivehető legyen. A záróelem műanyag vagy elasztomer anyagának (3.2.9) megfelelően erősnek és rugalmasnak kell lennie, hogy az injekciós tű át tudjon hatolni rajta és közben a lehető legkevésbé morzsolódjék. A többadagos tartályok záróelemei eléggé rugalmasak legyenek ahhoz, hogy a tű kihúzása után ismét jól zárjanak. A parenterális készítmények az alábbiak szerint csoportosíthatók: –
injekciók,
–
infúziók,
–
koncentrátumok injekciók és infúziók készítéséhez,
–
porok injekciók és infúziók készítéséhez,
–
injekciós gélek,
–
implantátumok.
Parenterális gyógyszerkészítmények
Ph. Hg. VIII. – Ph.Eur. 8.0. - 2
ELŐÁLLÍTÁS Ha a parenterális gyógyszerkészítmény tartósítószert tartalmaz, akkor a készítmény kifejlesztése során a választott mikrobiológiai tartósítószer hatékonyságát az illetékes hatóság számára kielégítően bizonyítani kell. A felhasznált anyagok tartósító tulajdonságainak megítélésére alkalmas vizsgálati módszer és követelmények A mikrobiológiai tartósítószerek hatékonyságának vizsgálata (5.1.3) fejezetben találhatók. A parenterális gyógyszerkészítményeket olyan anyagokból és olyan eljárásokkal kell előállítani, melyekkel biztosítható a sterilitás, megakadályozható a szennyezések bevitele és a mikroorganizmusok szaporodása; az erre vonatkozó ajánlások a Steril készítmények előállítása (5.1.1) fejezetben találhatók. A parenterális gyógyszerkészítmények előállításához felhasznált víz feleljen meg az Injekcióhoz való víz (0169) cikkelyben előírt követelményeknek.
VIZSGÁLATOK Részecske-szennyezések: szabad szemmel nem látható részecskék (2.9.19). A humán felhasználásra szánt, infúziós és injekciós oldatoknak meg kell felelniük e vizsgálat követelményének. A szubkután és intramuszkulárisan alkalmazott injekciók esetében magasabb határértékek is megfelelők lehetnek. A radioaktív gyógyszerkészítményekre ezen vizsgálat követelményei nem vonatkoznak. Ugyancsak mentesek e vizsgálat alól azok a készítmények, melyeket a feliratuk szerint szűrő közbeiktatásával kell felhasználni, amennyiben bizonyított, hogy a megszűrt oldat megfelel a vizsgálat követelményeinek. Az állatgyógyászati célra szánt infúziós és injekciós oldatoknak – amennyiben tartályuk névleges térfogata nagyobb, mint 100 ml, és tartalmuk legalább 1,4 ml/testsúlykilogramm mennyiségű – meg kell felelniük a „Részecske-szennyezések: szabad szemmel nem látható részecskék” vizsgálat követelményének. Sterilitás (2.6.1). A parenterális gyógyszerkészítmények feleljenek meg a sterilitás vizsgálatban előírt követelményeknek.
ELTARTÁS Steril, légmentesen záró, garanciazáras tartályban.
FELIRAT A feliraton fel kell tüntetni: –
bármely hozzáadott mikrobiológiai tartósítószer nevét és koncentrációját,
–
adott esetben, hogy az oldatot szűrő közbeiktatásával kell felhasználni,
–
adott esetben, hogy a készítmény bakteriális endotoxinoktól/pirogén anyagoktól mentes.
Parenterális gyógyszerkészítmények
Ph. Hg. VIII. – Ph.Eur. 8.0. - 3
Injekciók DEFINÍCIÓ Az injekciók steril oldatok, emulziók vagy szuszpenziók. Előállításukhoz a hatóanyago(ka)t és az esetleg hozzáadott segédanyagokat vízben, megfelelő – indokolt esetben nem steril – nemvizes folyadékban, vagy ezen vivőanyagok elegyében oldják, emulgeálják vagy szuszpendálják. Az oldatos injekcióknak - megfelelő körülmények között, vizuálisan vizsgálva - gyakorlatilag tisztának és részecske-szennyezésektől menteseknek kell lenniük. Az emulziós injekciókban a fázisszétválás jelei nem mutatkozhatnak. A szuszpenziós injekciókban előfordulhat ugyan üledék, ennek azonban rázogatás hatására könnyen diszpergálódnia kell és az újraképződött szuszpenziónak elég stabilnak kell maradnia ahhoz, hogy a pontos dózis kivehető legyen. Többadagos készítmények. A többadagos vizes injekciók alkalmas, megfelelő mennyiségű mikrobiológiai tartósítószert is tartalmaznak, kivéve, ha maga a készítmény megfelelő antimikrobás tulajdonságokkal rendelkezik. Amennyiben arra van szükség, hogy adott készítményt többadagos tartályban forgalmazzanak, elő kell írni a felhasználáskor követendő óvintézkedéseket, különös tekintettel az ismétlődő felhasználások közti tárolásra. Mikrobiológiai tartósítószerek. A végső tartályban nem sterilezhető, aszeptikus körülmények között előállított, vizes injekciók alkalmas, megfelelő mennyiségű mikrobiológiai tartósítószert is tartalmazhatnak. Nem tartalmazhat a készítmény mikrobiológiai tartósítószert, ha –
az injektálandó egyszeri adag térfogata meghaladja a 15 ml-t (indokolt esetek kivételével),
–
a készítmény alkalmazási módja olyan, hogy - gyógyászati szempontok miatt - mikrobiológiai tartósítószer nem alkalmazható; ilyen például az intra- és retrookuláris injektálás, továbbá az intraciszternális, epidurális, intratekális vagy bármely egyéb alkalmazási mód, amellyel a készítmény a cerebrospinális folyadékba juthat.
Az ilyen készítményeket egyadagos tartályokban forgalmazzák.
ELŐÁLLÍTÁS A diszpergált részecskéket tartalmazó injekciók előállítása során biztosítani kell a felhasználás szempontjából megfelelő és ellenőrzött részecskeméretet. Egyadagos készítmények. Az egyadagos tartályban levő injekció térfogata mindig elegendő legyen ahhoz, hogy a névleges dózis a szokásos technikával kivehető és beadható legyen (2.9.17).
VIZSGÁLATOK Az adagolási egységek egységessége. Az egyadagos szuszpenziós injekcióknak meg kell felelniük az adagolási egységek egységessége (2.9.40) vizsgálatban előírt, illetve indokolt és engedélyezett esetekben a hatóanyagtartalom egységessége és/vagy a tömeg egységessége vizsgálatok alább leírt követelményeinek. A gyógyszerkészítményben jelenlevő növényi drogokra és növényi drogkészítményekre ezen bekezdés rendelkezései nem vonatkoznak. A hatóanyagtartalom egységessége (2.9.6). Indokolt és engedélyezett esetek kivételével, vagy ha más előírás nincs, a 2 mg-nál vagy az össztömeg 2%-ánál kevesebb hatóanyagot tartalmazó egyadagos szuszpenziós injekcióknak meg kell felelniük az Egyadagos gyógyszerkészítmények
Parenterális gyógyszerkészítmények
Ph. Hg. VIII. – Ph.Eur. 8.0. - 4
hatóanyagtartalmának egységessége A pontjában előírt vizsgálati követelményeknek. Amennyiben a készítmény többféle hatóanyagot tartalmaz, a követelményt csak azokra a hatóanyagokra kell vonatkoztatni, amelyek megfelelnek a fent említett feltételeknek. Bakteriális endotoxinok – pirogének. Általában a bakteriális endotoxinok vizsgálatát (2.6.14), indokolt és engedélyezett esetben a pirogén vizsgálatot (2.6.8) kell elvégezni. A bakteriális endotoxinok határértékére az 5.1.10 fejezetben találunk ajánlásokat. Humán készítmények: A készítménynek meg kell felelnie a bakteriális endotoxin (2.6.14) vagy a pirogén (2.6.8) vizsgálat követelményének. Állatgyógyászati készítmények. Ha az injektálandó egyszeri adag térfogata 15 ml, vagy ennél nagyobb, és mennyisége legalább 0,2 ml/testtömegkilogramm dózisnak felel meg, a készítménynek meg kell felelnie a bakteriális endotoxin (2.6.14) vagy a pirogén (2.6.8) vizsgálat követelményének. Bármely készítmény. Ha a készítmény a felirat szerint bakteriális endotoxinoktól mentes (vagy pirogén-mentes), a készítménynek meg kell felelnie a bakteriális endotoxin (2.6.14) - vagy a pirogén (2.6.8) - vizsgálat követelményének.
Infúziók
DEFINÍCIÓ Az infúziók steril, vizes oldatok vagy o/v típusú emulziók; általában a vérrel izotóniásak. Az infúziókat többnyire nagy térfogatban alkalmazzák. Mikrobiológiai tartósítószert nem tartalmazhatnak. Az infúziós oldatok - megfelelő körülmények között, vizuálisan vizsgálva - gyakorlatilag tiszták és részecske-szennyezésektől mentesek legyenek. Az emulziós infúziókban a fázisszétválás jelei nem mutatkozhatnak.
ELŐÁLLÍTÁS A diszpergált részecskéket tartalmazó infúziók előállítása során biztosítani kell a felhasználás szempontjából megfelelő és ellenőrzött részecskeméretet. A tartályban lévő infúzió térfogatának mindig elegendőnek kell lennie ahhoz, hogy a névleges dózis a szokásos technikával kivehető és beadható legyen (2.9.17).
VIZSGÁLATOK
Bakteriális endotoxinok – Pirogének. Az infúzióknak általában a bakteriális endotoxinok vizsgálat (2.6.14), indokolt és engedélyezett esetben a pirogén vizsgálat (2.6.8), követelményének kell megfelelniük. Az utóbbi esetben a vizsgálathoz használt nyulak szervezetébe - az indokolt és engedélyezett esetek kivételével - testtömegkilogrammonként 10 ml-t juttatunk a készítményből.
Parenterális gyógyszerkészítmények
Ph. Hg. VIII. – Ph.Eur. 8.0. - 5
Koncentrátumok injekciók és infúziók készítéséhez DEFINÍCIÓ Az injekciók és infúziók készítésére szánt koncentrátumok steril oldatok, melyekből az injekciók, ill. az infúziók hígítással készülnek. Felhasználás előtt a készítményt az előírt oldószerrel az előírt térfogatra kell hígítani. A hígított oldatnak meg kell felelnie az injekciók, ill. infúziók vizsgálati követelményeinek.
VIZSGÁLATOK Bakteriális endotoxinok – Pirogének. A készítménynek a megfelelő térfogatra hígítás után meg kell felelnie az injekciókra, ill. infúziókra előírt követelményeknek.
Porok injekciók és infúziók készítéséhez
DEFINÍCIÓ Az injekciók és infúziók készítésére szánt porok a végső felhasználásra alkalmas tartályokban forgalmazott, steril, szilárd anyagok, amelyek az előírt steril folyadék előírt térfogatával összerázva, rövid idő alatt tiszta és részecske-szennyezésektől mentes oldatot vagy egyenletes szuszpenziót képeznek. Oldás, ill. szuszpendálás után meg kell felelniük az injekciók és infúziók vizsgálati követelményeinek. A parenterális felhasználásra szánt fagyasztva szárított termékeket is injekciók és infúziók készítésére szánt poroknak tekintjük.
ELŐÁLLÍTÁS A fagyasztva szárított parenterális gyógyszerkészítmények hatóanyagtartalmának és tömegének egységességéről a fagyasztva szárítást megelőzően az oldat mennyiségének gyártásközi ellenőrzésével kell megbizonyosodni.
VIZSGÁLATOK Az adagolási egységek egységessége. Az injekciók és infúziók készítésére szánt poroknak meg kell felelniük az adagolási egységek egységessége (2.9.40) vizsgálatban előírt, illetve indokolt és engedélyezett esetekben a hatóanyagtartalom egységessége és/vagy a tömeg egységessége vizsgálatok alább leírt követelményeinek. A gyógyszerkészítményben jelenlevő növényi drogokra és növényi drogkészítményekre ezen bekezdés rendelkezései nem vonatkoznak. A hatóanyagtartalom egységessége (2.9.6). Indokolt és engedélyezett esetek kivételével, ill. más előírás hiányában, a 2 mg-nál vagy az össztömeg 2 %-ánál kevesebb hatóanyagot tartalmazó és a 40 mg-os vagy ennél kisebb töltettömegű, injekciók és infúziók készítésére szánt poroknak meg kell felelniük az Egyadagos gyógyszerkészítmények hatóanyagtartalmának egységessége A pontjában előírt vizsgálati követelményeknek. Amennyiben a készítmény többféle hatóanyagot tartalmaz, a
Parenterális gyógyszerkészítmények
Ph. Hg. VIII. – Ph.Eur. 8.0. - 6
követelményt csak azokra a hatóanyagokra kell vonatkoztatni, amelyek megfelelnek a fent említett feltételeknek. A tömeg egységessége (2.9.5). Az injekciók és infúziók készítésére szánt poroknak meg kell felelniük az egyadagos készítmények tömegének egységességére vonatkozó vizsgálatnak. Amennyiben a hatóanyagtartalom egységességének vizsgálata mindegyik hatóanyagra előírt, a tömeg egységességét nem kell vizsgálni. Bakteriális endotoxinok – Pirogének. A készítménynek a megfelelő térfogatú folyadékkal történő oldás illetve szuszpendálás után meg kell felelnie az injekciók illetve az infúziók esetében előírt követelményeknek.
FELIRAT A feliraton fel kell tüntetni az injekció illetve az infúzió elkészítésére vonatkozó utasításokat.
Injekciós gélek
DEFINÍCIÓ Az injekciós gélek steril gélek, amelyeknek viszkozitása módosított hatóanyagleadást biztosít a befecskendezés helyén.
Parenterális gyógyszeres implantátumok
DEFINÍCIÓ
A parenterális gyógyszeres implantátumok parenterális beültetésre szánt, alkalmas méretű és formájú, szilárd, steril készítmények, amelyek hosszú időn keresztül, folyamatosan adják le hatóanyagukat. Az implantátumok egyenként csomagolva, steril tartályokban kerülnek forgalomba. VIZSGÁLATOK Alkalmas vizsgálatot kell végezni annak bizonyítására, hogy megfelelő a hatóanyag/gok felszabadulása.
Phytomenadionum
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur. 8.0 - 1
01/2014:1036
PHYTOMENADIONUM Fitomenadion
Fitomenadion
R
R/
Összegképlet
Mr
transz
R1
H
C31H46O2
450,7
cisz
H
R1
C16H17N3O4S
347,4
transz-epoxi
R2
H
C16H21N3O4S
351,4
C31H46O2
Mr 450,7
DEFINÍCIÓ A 2-metil-3-[(2E)-(7R,11R)-3,7,11,15-tetrametilhexadec-2-enil]naftalin-1,4-dion (transzfitomenadion), a 2-metil-3-[(2Z)-(7R,11R)-3,7,11,15-tetrametilhexadec-2-enil]naftalin-1,4-dion (ciszfitomenadion) és a 2,3-epoxi-2-metil-3-[(2E)-(7R,11R)-3,7,11,15-tetrametilhexadec-2-enil]-2,3dihidronaftalin-1,4-dion (transz-epoxifitomenadion) elegye. Transz-epoxifitomenadion-tartalma legfeljebb 4,0%, transz-fitomenadion-tartalma pedig legalább 75,0%. A három komponens együttes tartalma 97,0−103,0%. Tartalom: –
transz-epoxyfitomenadion: legfeljebb 4,0%,
–
transz-fitomenadion: legalább 75,0%,
–
transz-fitomenadion, cisz-fitomenadion és transz-epoxifitomenadions tartalmának összege: 97,0−103,0% (vízmentes anyagra).
SAJÁTSÁGOK Küllem: tiszta, élénksárga színű, sűrűnfolyó, olajszerű folyadék. Oldékonyság: Vízben gyakorlatilag nem oldódik; etanolban (96%) mérsékelten oldódik; zsíros olajokkal elegyedik.
Phytomenadionum
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur. 8.0 - 2
Bomlást előidéző fény hatására elbomlik. Refraktív index: kb. 1,526. AZONOSÍTÁS Minden műveletet a lehető leggyorsabban, bomlást előidéző fénytől mentes helyen és levegőtől védve végezzük. A. Abszorpciós spektrofotometria az ultraibolya és látható színképtartományban (2.2.25). Vizsgálati oldat (a): 10,0 mg vizsgálandó anyagot R trimetilpentánnal 100,0 ml-re oldunk. Vizsgálati oldat (b): az a vizsgálati oldatot 10,0 ml-ét R trimetilpentánnal 50,0 ml-re hígítunk. Spektrumtartomány: 275 - 340 nm az a) vizsgálati oldat esetében, 230 - 280 nm a b) vizsgálati oldat esetében. Abszorpciós maximum: 327 nm-en az a) vizsgálati oldat esetében, 243, 249, 261 és 275 nm-en a b) vizsgálati oldat esetében. Abszorpciós minimum: 285 nm-en az a) vizsgálati oldat esetében. 1% Fajlagos abszorpciós koefficiens ( A1cm ) az abszorpciós maximumon: 67 − 73 az a) vizsgálati oldat esetében.
B. A „Tartalmi meghatározás” vizsgálatban nyert kromatogramokat értékeljük. Értékelés: a vizsgálati oldat kromatogramján megjelenő csúcs retenciós ideje és mérete egyezzék meg a d) összehasonlító oldat kromatogramján megjelenő főcsúcs retenciós idejével és méretével. C. 50 mg anyagot 10 ml R metanolban oldunk. Az oldatot R kálium-hidroxid R metanollal készült, 200 g/l töménységű oldatának 1 ml-ével elegyítjük. Az oldat zöldre színeződik, e szín az oldat 40 °C-os vízfürdőben történő melegítése hatására ibolyásvörös lesz, majd állás közben vörösesbarnára változik. VIZSGÁLATOK Az oldat külleme. Az oldat tiszta legyen (2.2.1). 2,5 g anyagot R trimetilpentánnal 25 ml-re oldunk. Savszám (2.5.1): legfeljebb 2,0. Az anyag 2,00 g-ját vizsgáljuk. A-szennyező. Vékonyréteg-kromatográfiás vizsgálatot végzünk (2.2.27). Vizsgálati oldat. 0,40 g vizsgálandó anyagot R ciklohexánnal 10,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat. 4,0 mg R menadiont (A-szennyező) R ciklohexánnal 50,0 ml-re oldunk. Lemez: R VRK szilikagél F254 lemez. Kifejlesztőszer : R ciklohexán− R toluol (20+80 V/V). Felvitel: 10 μl. Kifejlesztés: a lemezmagasság háromnegyedéig. Szárítás : 5 percig levegőn. Előhívás : 254 nm-es ultraibolya fényben. Relatív retenció a transz-fitomenadionra (RF kb. 0,5) vonatkoztatva: A-szennyező kb.0,4.
Phytomenadionum
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur. 8.0 - 3
Követelmények: – A-szennyező: az A-szennyező főfoltjának mérete egyezzék meg az összehasonlító oldat kromatogramjának főfoltjáéval (0,2%). Rokon vegyületek. Folyadékkromatográfiás vizsgálatot végzünk (2.2.29). Az oldatokat közvetlenül felhasználás előtt készítjük, és óvjuk a fénytől. Vizsgálati oldat. 20,0 mg vizsgálandó anyagot a mozgófázissal 10,0 ml-re oldunk. Ezen oldat 1,0 mlét a mozgófázissal 25,0 ml-re hígítunk. Összehasonlító oldat (a). 20,0 mg CRS fitomenadiont a mozgófázissal 10,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (b). 2,0 mg CRS transz-epoxifitomenadiont a mozgófázissal oldunk. Az oldathoz 5,0 ml a) összehasonlító oldatot adunk majd mozgófázissal 100,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (c). 1,0 ml vizsgálati oldatot a mozgófázissal 100,0 ml-re hígítjuk. Ezen oldat 1,0 ml-ét a mozgófázissal 10,0 ml-re hígítunk. Összehasonlító oldat (d). 1,0 ml a) oldatot a mozgófázissal 25,0 ml-re hígítjuk. Oszlop: −
méretei: l = 0,25 m, Ø = 4,6 mm,
−
állófázis: R kromatográfiás célra szánt, gömbrészecskéből álló szilikagél (5 μm),
Mozgófázis:R oktanol, R, R diizopropil-éter, R heptán (2+6,6+2000 V/V). Áramlási sebesség: 0,8 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel, 254 nm-en. Egyensúly-beállítás: a mozgófázissal legalább 24 órán keresztül. Injektálás: 50–50 μl vizsgálati oldat, b) és c) összehasonlító oldat. Kromatografálási idő: a transz-fitomenadion retenciós idejének 1,6-szorosa. Relatív retenció a transz-fitomenadionra (retenciós ideje kb. 30 perc) vonatkoztatva: transzepoxifitomenadion kb. kb. 0,6; cisz-fitomenadion kb.0,65. Rendszerakalmasság: c) összehasonlító oldat: –
csúcsfelbontás: legalább 1,5 a transz-epoxifitomenafion és a cisz-fitomenadion csúcsai között és legalább 4,0 a cisz-fitomenadion és a transz-fitomenadion csúcsai között.
A százalékos mennyiségek számolása: –
bármely szennyező mennyiségének számításához a c) összehasonlító oldat etinilesztradiol koncentrációját használjuk;
Követelmények: – a transz-epoxifitomenadion csúcs előtt megjelenő szennyezők: egyenként legfeljebb 0,15% lehet; – a transz-epoxifitomenadion csúcs előtt megjelenő szennyezők összesen: legfeljebb 0,2%; – a cisz-fenomenadion és a transz-epoxifitomenadion csúcok közözz megjelenő szennyezők: egyenként legfeljebb 0,4% lehet; – a cisz-fenomenadion és a transz-epoxifitomenadion csúcok közözz megjelenő szennyezők összesen: legfeljebb 0,5%; – a transz-epoxifitomenadion csúcs után megjelenő szennyezők: egyenként legfeljebb 0,25% lehet; – a transz-epoxifitomenadion csúcs után megjelenő szennyezők összesen: legfeljebb 0,5%; – szennyezők összesen: legfeljebb 1,2%;
Phytomenadionum
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur. 8.0 - 4
– jelentési határérték: 0,05%. A Gyógyszeranyagok (2034) cikkely „Rokon vegyületek” pontjában (2034.-1. táblázat) megadott határértékek erre a cikkelyre nem vonatkoznak. Szulfáthamu (2.4.14): legfeljebb 0,1%. 1,0 g anyagot vizsgálunk. TARTALMI MEGHATÁROZÁS Folyadékkromatográfiás vizsgálatot végzünk (2.2.29), a „Rokon vegyületek” pontban leírt módon, az alábbi módosításokkal. Injektálás: vizsgálati oldat, b) és d) összehasonlító oldat. Rendszeralkalmasság: c) összehasonlító oldat: −
ismételhetőség: hatszori injektálás után, a transz-fitomenadion csúcsára vonatkozó relatív szórás legfeljebb 1% lehet.
A transz-fitomenadion, a cisz-fitomenadion és a transz-epoxifitomenadion százalékos mennyiségét az alábbi képletek segítségével számoljuk ki:
m'⋅A 'transz ⋅ S transz transz-fitomenadion = m ⋅ S 'transz m'⋅A 'cisz ⋅ S cisz cisz-fitomenadion = m ⋅ S 'cisz transz-epoxifitomenadion =
m'⋅A 'epoxi ⋅ S epoxi m ⋅ S 'epoxi
ahol: m′
= az a) összehasonlító oldat készítéséhez felhasznált a CRS fitomenadion tömege, mg-ban,
m
= a vizsgálati oldat készítéséhez felhasznált vizsgálandó anyag tömege, mg-ban,
A′transz = a transz-fitomenadion százalékos mennyisége a CRS fitomenadionban, A′cisz
= a cisz-fitomenadion százalékos mennyisége a CRS fitomenadionban,
A′epoxi = a transz-epoxifitomenadion százalékos mennyisége a CRS fitomenadionban, Stransz
= a transz-fitomenadion csúcs területe a vizsgálati oldat kromatogramján,
Scisz
= a cisz-fitomenadion csúcs területe a vizsgálati oldat kromatogramján,
Sepoxi
= a transz-epoxifitomenadionnak megfelelő csúcs területe a vizsgálati oldat kromatogramján,
S′transz = a transz-izomérnek megfelelő csúcs területe a d) összehasonlító oldat kromatogramján, S′cisz
= a cisz-izomérnek megfelelő csúcs területe a d) összehasonlító oldat kromatogramján,
S′epoxi
= a transz-epoxifitomenadionnak megfelelő csúcs területe a d) összehasonlító oldat kromatogramján.
ELTARTÁS Fénytől védve.
Phytomenadionum
SZENNYEZŐK Egyedi határértékhez kötött (specifikált) szennyezők: A.
A. 2-metilnaftalin-1,4-dion (menadion).
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur. 8.0 - 5
Plasma humanum ad separationem
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.8.0 - 1
01/2014:0853
PLASMA HUMANUM AD SEPARATIONEM Humán plazma frakcionálás céljára
DEFINÍCIÓ A frakcionálás céljára szánt humán plazma az emberi vér folyékony része, amely az alvadásgátló oldatot tartalmazó tartályba gyűjtött vér sejtes elemeinek elválasztása után megmarad, vagy amelyet aferezis eljárásban folyamatos szűréssel vagy centrifugálással választanak el; plazmából származó termékek előállítására használják. ELŐÁLLÍTÁS DONOROK A frakcionálás céljára gyűjtött plazma donorai csak olyan, gondosan válogatott egészséges emberek lehetnek, akik – amennyire ez orvosi vizsgálatokkal, laboratóriumi vérvizsgálatokkal, illetve a donor kórtörténete alapján megállapítható – mentesek a plazma-eredetű termékekkel átvihető kórokozóktól. Ezen a területen az Európa Tanács tett közzé ajánlásokat [R (95) 15-ös számú ajánlása a vérkészítmények előállításáról, felhasználásról, minőségük biztosításáról ill. ennek későbbi átdolgozása]; az Európai Unió következő irányelve szintén foglalkozik a problémával: az Európa Parlament és az Európa Tanács vérre és annak alkotóelemeire vonatkozó szakmai követelményeket rögzítő 2002/98/EC Irányelvét 2004 március 22-én hatályba helyező 2004/33/EC Bizottsági Irányelv. Donorok immunizációja. Amennyiben természetes úton immunizálódott donoroktól nem lehet elegendő mennyiségben megfelelő minőségű anyaghoz hozzájutni, a specifikus aktivitással rendelkező immunglobulinok előállítása érdekében a donorokat immunizálhatják. Az ilyen célú immunizálásra az Egészségügyi Világszervezet fogalmaz meg ajánlásokat (A vér, vérkészítmények és plazmaszármazékok gyűjtésére, feldolgozására és minőségellenőrzésére vonatkozó követelmények, WHO Technical Report Series/No. 840, 1994 vagy ennek későbbi átdolgozása). Nyilvántartás. A donorokról és a véradományokról szóló dokumentumokat úgy kell kezelni, hogy a donor személyazonosságának titkosságát a szükséges mértékben megőrizzék, ugyanakkor a kevert plazmába került minden adományozott anyag eredete, illetve a vonatkozó átvételi eljárások és laboratóriumi eredmények visszakereshetők legyenek. Laboratóriumi vizsgálatok. Minden véradományt laboratóriumi vizsgálatoknak vetnek alá a következő vírusmarkerekre: 1. 1-es humán immunhiány vírus elleni antitestekre (anti-HIV-1-re), 2. 2-es humán immunhiány vírus elleni antitestekre (anti-HIV-2-re), 3. hepatitisz-B felszíni antigénre (HbsAg-re), 4. hepatitisz-C vírus elleni antitestekre (anti-HCV-re). A vizsgálati módszerek megfelelően érzékenyek és specifikusak legyenek, illetve feleljenek meg az érvényben lévő szabályoknak. Amennyiben a fentiek közül bármelyik vizsgálat ismételten pozitív eredményt ad, az adományozott anyag nem fogadható el. EGYEDI PLAZMA EGYSÉGEK A plazmát olyan módszerrel készítik, amely a lehető legteljesebb mértékben eltávolítja a sejteket és a sejttörmeléket. A plazmát – akár teljes vérből, akár plazmaferezissel készül – olyan módszerrel
Plasma humanum ad separationem
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.8.0 - 2
választják el a sejtektől, amely megakadályozza a mikroorganizmusok bejutását. Antibakteriális vagy gombaellenes szer nem adható a plazmához. A tartályok feleljenek meg az üvegtartályokra (3.2.1) vagy a vér és vérkészítmények műanyag tartályaira (3.2.3) vonatkozó követelményeknek. A tartályokat úgy kell lezárni, hogy a szennyeződés lehetősége kizárt legyen. Amennyiben fagyasztás előtt két vagy több egységet egyesítenek, a műveletet steril összekötő eszközökkel vagy aszeptikus körülmények között végzik, előzőleg nem használt tartályok alkalmazásával. Amennyiben a plazmaferezissel vagy teljes vérből (a sejtes elemektől történt elválasztás után) nyert plazmát instabil – a plazmában bomlékony – fehérjék kinyerésére szánják, a plazmát legkésőbb a begyűjtést követő 24 órán belül gyors hűtéssel lefagyasztják validált körülmények között, annak biztosítására, hogy a hűtőberendezésbe helyezve 12 órán belül minden egyes plazmaegység belseje – 25 °C vagy annál alacsonyabb hőmérsékletet ér el. Amennyiben a plazmaferezissel nyert plazmát kizárólag stabil (a plazmában nem bomlékony) fehérjék kinyerésére használják, a plazmát a begyűjtést követő 24 órán belül –20 °C vagy alacsonyabb hőmérsékletű hűtőkamrában gyorsan hűtve lefagyasztják Ha a teljes vérből nyert plazmát kizárólag stabil fehérjék kinyerésére szánják, a plazmát elválasztják a sejtes elemektől, és 72 órán belül –20 °C vagy alacsonyabb hőmérsékletű hűtőkamrában lefagyasztják. Az alábbiakban leírt összes fehérje- illetve VIII. véralvadási faktor-meghatározást nem szükséges minden egyes plazmaegységen elvégezni. Ezek inkább a helyes gyártási gyakorlathoz nyújtanak iránymutatást. A VIII. faktor vizsgálata akkor lényeges, ha a plazma labilis fehérjék koncentrátumainak készítésére szolgál. Egy plazmaegység összes fehérjetartalma függ a donorvér szérumfehérje-szintjétől és a vérvételi eljárással járó hígulás mértékétől. Ha a plazma megfelelő donortól származik, és az alvadásgátló oldatot az előírt arányban használjuk, a követelménynek megfelelő 50 g/l összes fehérjetartalmú plazmát nyerünk. Amennyiben a tervezettnél kisebb térfogatú vért vagy plazmát gyűjtünk az alvadásgátló oldatba, a nyert plazma nem szükségszerűen alkalmatlan a frakcionálás céljából történő egyesítésre. A helyes gyártási gyakorlat céljaként azt kell kitűzni, hogy az előírt követelményt minden szabályos véradásnál elérjünk. A VIII. faktor megőrzése az adományozott vérben a vételi eljárástól és a vér és plazma azt követő kezelésétől függ. Helyes gyakorlattal általában 0,7 NE/ml koncentráció érhető el, de alacsonyabb aktivitással rendelkező plazmaegységek is megfelelőek lehetnek az alvadási faktor koncentrátumok előállítására. A plazma előállítása során alkalmazott összes lépés célja, hogy a kívánt minőségű plazmát nyerjük, továbbá, hogy a labilis fehérjéket a lehető legnagyobb mértékben megőrizzük. Összes fehérjetartalom. A vizsgálathoz legalább 10 egységből álló keveréket használunk. A készítmény megfelelő térfogatát R nátrium-klorid 9 g/l töménységű oldatával úgy hígítjuk, hogy 2 ml oldat kb. 15 mg fehérjét tartalmazzon. Az oldat 2,0 ml-éhez kerek aljú centrifugacsőben R nátriummolibdenát 75 g/l töménységű oldatának 2 ml-ét, valamint 1 térfogatrész R nitrogénmentes tömény kénsav és 30 térfogatrész R víz elegyének 2 ml-ét adjuk. Az elegyet összerázzuk, 5 percig centrifugáljuk, a felülúszó folyadékot leöntjük és a nyílásával lefelé fordított csövet szűrőpapírra állítjuk, hogy az felszívja a maradék nedvességet. A csapadék nitrogéntartalmát kénsavas roncsolásos módszerrel (2.5.9) meghatározzuk, és a nitrogéntartalmat 6,25-dal szorozva kiszámítjuk a fehérjetartalmat. Az összes fehérjetartalom legalább 50 g/l legyen. VIII. véralvadási faktor (2.7.4). A vizsgálathoz legalább 10 egységből álló keveréket használunk. A vizsgálandó mintát, amennyiben szükséges, 37 °C-on felolvasztjuk. A VIII. faktor tartalmi meghatározását (2.7.4) olyan összehasonlító plazma felhasználásával végezzük, melyet a plazma VIII. véralvadási faktora Nemzetközi Standardjával kalibráltak. Az aktivitás legalább 0,7 NE/ml legyen. ELTARTÁS ÉS SZÁLLÍTÁS A fagyasztott plazmát olyan körülmények között tároljuk és szállítjuk, ami biztosítja a –20 °C-os vagy alacsonyabb hõmérséklet fenntartását; a tárolási hőmérséklet az eltartás vagy a szállítás során egyszer-
Plasma humanum ad separationem
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.8.0 - 3
kétszer esetleg –20 °C fölé is emelkedhet, mindazonáltal a plazma felhasználható frakcionálás céljára, amennyiben a következő követelmények mindegyike teljesül: −
a teljes időtartam, amelynek során a hőmérséklet meghaladja a –20 °C-ot, nem lehet több 72 óránál,
−
a hőmérséklet legfeljebb 1 alkalommal emelkedhet –15 °C fölé,
−
a hőmérséklet egyszer sem emelkedhet –5 °C fölé.
KEVERT PLAZMA A plazmatermékek gyártása során az első homogén plazmakeveréket (például a krioprecipitátum eltávolítása után) megfelelő érzékenységű és specificitású vizsgálati módszerekkel HBsAg-re és HIVantitestekre vizsgálják; ezekben a vizsgálatokban a keveréknek negatív eredményt kell adnia. A plazmakeveréket hepatitisz-C vírus RNS-re is vizsgálni kell, validált nukleinsav sokszorozó technikát (2.6.21) használva. A vizsgálat egy 100 NE/ml hepatitisz-C vírus RNS pozitív kontrollt, és az inhibitorok vizsgálatához egy belső kontrollt is tartalmaz, melyet úgy készítenek, hogy a plazmakeverék mintájához megfelelő jelzőanyagot adnak. A vizsgálat nem értékelhető, ha a pozitív kontroll negatív eredményt ad, vagy ha a belső kontrollal kapott eredmény inhibitorok jelenlétére utal. A plazmakeverék akkor felel meg a vizsgálat követelményeinek, ha az a hepatitisz-C-vírus RNS-re negatív eredményt ad. Pozitív kontrollként BRP Hepatitisz C Vírus RNS NAT vizsgálathoz alkalmazható. SAJÁTSÁGOK Fagyasztás előtt a folyadék tiszta vagy enyhén zavaros, a hemolízis látható jelei nélkül; színe halványsárgától zöldig változhat. FELIRAT A címkének lehetővé kell tennie, hogy minden egyes egység visszavezethető legyen a konkrét donorra.
01/2014:1037
ÁLLATGYÓGYÁSZATI GYÓGYPREMIXEK Praeadmixta ad alimenta medicata ad usum veterinarium
DEFINÍCIÓ Általában megfelelő készítményalapba vagy vivőanyagba kevert egy vagy több hatóanyag keverékei, melyek azt a célt szolgálják, hogy megkönnyítsék a hatóanyagok bejuttatását az állatokba. A premixekből kizárólag gyógyszeres takarmányok készíthetők. A premixek granulált, porított, félszilárd vagy folyékony formában fordulhatnak elő. A por vagy granulátum formájú készítmények gördülékenyek és egyneműek; az esetlegesen összetapadt daraboknak a szokásos felhasználás során szét kell esniük. A folyékony halmazállapotú premixek lehetnek egynemű szuszpenziók és tixotróp gélekből vagy viszkózus folyadékokból nyerhető oldatok. A premixek szemcseméretének és egyéb tulajdonságainak olyannak kell lenniük, hogy biztosítsák a hatóanyag(ok) egyenletes eloszlását a kész gyógyszeres takarmányban. Indokolt és engedélyezett esetek kivételével a használati utasításon fel kell tüntetni, hogy a por vagy granulátum formájú premix koncentrációjának a gyógyszeres takarmányban legalább 0,5 %-nak kell lennie. ELŐÁLLÍTÁS Az állatgyógyászati gyógypremixek mikrobiológiai tisztaságát a gyártás, csomagolás, tárolás és forgalmazás során megfelelő intézkedésekkel kell biztosítani; erre vonatkozóan az 5.1.4. Nem steril gyógyszerkészítmények és gyógyszeranyagok mikrobiológiai tisztasága című általános fejezet tartalmaz ajánlásokat. Hatóanyag. A már forgalomban lévő premixekre vonatkozó indokolt és engedélyezett esetek kivételével a gyógypremix készítésére szánt hatóanyagnak meg kell felelnie: −
az Európai Gyógyszerkönyv megfelelő cikkelyében előírt követelményeknek,
−
a Fermentációs termékek (1468) általános cikkely követelményeinek – különös tekintettel a „Fermentációt követő feldolgozás” részre – azon fermentációs termékek esetében, amelyek nem képezik tárgyát az Európai Gyógyszerkönyv cikkelyeinek.
VIZSGÁLATOK Szárítási veszteség (2.2.32). Indokolt és engedélyezett esetek kivételével a granulált vagy porított premixek szárítási vesztesége legfeljebb 15,0%. A vizsgálathoz 3,000 g anyagot szárítószekrényben 2 órán át 105 °C-on szárítunk. FELIRAT A feliraton fel kell tüntetni a gyógyszeres takarmány előállításának módját a premixből és az alaptakarmányból, beleértve azt az információt, hogy a premix granulálható-e a takarmánnyal, valamint az eljárás során alkalmazható kritikus paramétereket is (pl. maximális hőmérséklet).
Prolinum
Ph.Hg.VIII. – Ph. Eur. 8.0 – 1
01/2014:0785
PROLINUM Prolin
C5H9NO2 [147-85-3]
Mr 115,1
DEFINÍCIÓ (S)-pirrolidin-2-karbonsav. Fermentációs termék, fehérje-extraktum, vagy hidrolizátum. Tartalom: 98,5–101,0% (szárított anyagra). SAJÁTSÁGOK Fehér vagy csaknem fehér, kristályos por, illetve színtelen kristályok. Vízben nagyon bőségesen oldódik; etanolban (96%) bőségesen oldódik. AZONOSÍTÁS Első azonosítás: A, B. Második azonosítás: A, C. A. Az anyag feleljen meg a „Fajlagos optikai forgatóképesség” vizsgálat követelményének (lásd Vizsgálatok). B. Infravörös abszorpciós spektrofotometriás vizsgálatot végzünk (2.2.24). Összehasonlítás: CRS prolinnal C. Vékonyréteg-kromatográfia (2.2.27). Vizsgálati oldat. 10 mg vizsgálandó anyagot 1 %-os (V/V) R sósavval 50 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat. 10 mg CRS prolint 1 %-os (V/V) R sósavval 50 ml-re oldunk. Lemez: R VRK szilikagél lemez. Kifejlesztőszer: R tömény ecetsav – R víz – R butanol (20+20+60 V/V). Felvitel: 5 µl. Kifejlesztés: a lemezmagasság kétharmadáig. Szárítás: levegőn. Előhívás: a lemezt, R ninhidrin-oldattal bepermetezzük, majd 105 °C-on 15 percen át melegítjük. Értékelés: a vizsgálati oldat kromatogramjának főfoltja – helyét, színét és méretét tekintve – egyezzék meg az összehasonlító oldat kromatogramjának főfoltjával.
Prolinum
Ph.Hg.VIII. – Ph. Eur. 8.0 – 2
VIZSGÁLATOK S oldat. 2,5 g anyagot R desztillált vízzel 50 ml-re oldunk. Az oldat külleme. Az S oldat tiszta (2.2.1) és színtelen legyen (2.2.2, II. módszer). Fajlagos optikai forgatóképesség (2.2.7): –86,0 és –84,0 között (szárított anyagra). A vizsgálathoz 1,00 g anyagot R vízzel 25,0 ml-re oldunk. Ninhidrin-pozitív vegyületek. Aminosav analízis (2.2.56, I. módszer). A vizsgálati oldat és az összehasonlító oldatok koncentrációját a méréshez használt készülék érzékenységéhez igazíthatóak. Minden oldat koncentrációját úgy állítjuk be, hogy a 2.2.46 általános fejezetben leírt rendszeralkalmassági követelmények teljesüljenek, és az oldatok töménységének aránya minden esetben az előírtaknak megfelelő legyen. A-oldat: R1 hígított sósav, illetve az alkalmazott készülékhez megfelelő, mintakészítéshez használt tompítóoldat. Vizsgálati oldat. 30,0 mg vizsgálandó anyagot az A-oldattal 50,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (a). 30,0 mg R alanint (A-szennyező) az A-oldattal 50,0 ml-re oldunk Az oldat 1,0 ml-ét az A-oldattal 100,0 ml-re hígítjuk. Ezen oldat 1,0 ml-ét az A-oldattal 10,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (b). 1,0 ml vizsgálati oldatot A-oldattal 100,0 ml-re hígítunk. Ezen oldat 2,0 mlét az A-oldattal 10,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (c). 6,0 ml R ammónium–mértékoldat (100 ppm NH4) az A-oldattal 50,0 ml-re hígítjuk. Ezen oldat 1,0 ml-ét az A-oldattal 100,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (e). 30 mg R izoleucint és 30 mg R leucint (A-szennyező) az A-oldattal 50,0 mlre oldunk. Ezen oldat 1,0 ml-ét az A-oldattal 200,0 ml-re hígítjuk. Üres oldat: A-oldat A vizsgálati, összehasonlító és üres oldatokból megfelelő és egyenlő térfogatokat injektálunk az aminosav analízátorba. A fiziológiás aminosavak meghatározásához alkalmas programot futtatunk. Rendszeralkalmasság: d) összehasonlító oldat. −
csúcsfelbontás: legalább 1,5, az izoleucin és a leucin csúcsai között.
A százalékos tartalmi értékek kiszámolása: –
bármely 570 nm-en detektált ninhidrin-pozitív anyag: az a) összehasonlító oldat A-szennyező koncentrációjára vonatkoztatjuk;
–
bármely 440 nm-en detektált ninhidrin-pozitív anyag: a b) összehasonlító oldat prolinkoncentrációjára vonatkoztatjuk; ha egy anyag mindkét hullámhosszon a jelentési érték feletti csúcsot ad, az 570 nm-en kapott érték alapján adjuk meg annak mennyiségét.
Követelmények: – bármely ninhidrin-pozitív anyag: minden egyes szennyező legfeljebb 0,2%; – szennyezők összesen: legfeljebb 0,5%; – jelentési küszöbérték: 0,05%. A Gyógyszeranyagok (2034) cikkely „Rokon vegyületek” pontjában (2034.-1. táblázat) megadott határértékek erre a cikkelyre nem vonatkoznak. Klorid (2.4.4): legfeljebb 200 ppm. A vizsgálathoz az S oldat 5 ml-ét R vízzel 15 ml-re hígítjuk. Szulfát (2.4.13): legfeljebb 300 ppm.
Prolinum
Ph.Hg.VIII. – Ph. Eur. 8.0 – 3
A vizsgálathoz az S oldat 10 ml-ét R desztillált vízzel 15 ml-re hígítjuk. Ammónium Aminosav analízis (2.2.56). A ninhidrin-pozitív vegyületek vizsgálatánál leírt módszer szerint a következő módosításokkal. Injektálás: vizsgálati oldat, c) összehasonlító oldat és üres oldat. Követelmény: –
ammónium, 570 nm-en: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint a c) összehasonlító oldat kromatogramján a megfelelő csúcs területe (0,02%), figyelembe véve az üres oldat kromatogramján megjelenő ammóniumcsúcsot is.
Vas (2.4.9): legfeljebb 10 ppm. 1,0 g anyagot választótölcsérben 10 ml R hígított sósavban oldunk. Az oldatot 3x10 ml R1 izobutilmetil-ketonnal 3 – 3 percig rázzuk. A szerves fázisokat egyesítjük, és 10 ml R vízzel 3 percig rázzuk. A vizes fázist vizsgáljuk. Nehézfémek (2.4.8/A): legfeljebb 10 ppm. 2,0 g anyagot R vízzel 20 ml-re oldunk, és az oldat 12 ml-ét vizsgáljuk. Az összehasonlító oldatot R ólom–mértékoldat (1 ppm Pb) felhasználásával készítjük. Szárítási veszteség (2.2.32): legfeljebb 0,5%. Az anyag 1,000 g-ját szárítószekrényben 105 °C-on szárítjuk. Szulfáthamu (2.4.14): legfeljebb 0,1%. Az anyag 1,0 g-ját vizsgáljuk. TARTALMI MEGHATÁROZÁS 0,100 g anyagot 3 ml R vízmentes hangyasavban oldunk. Az oldatot 30 ml R vízmentes ecetsavval elegyítjük, majd potenciometriás végpontjelzést alkalmazva (2.2.20), 0,1 M perklórsav−mérőoldattal titráljuk. 1 ml 0,1 M perklórsav–mérőoldattal 11,51 mg C5H9NO2 egyenértékű. ELTARTÁS Fénytől védve. SZENNYEZŐK Egyéb kimutatható szennyezők (a következő szennyezők a cikkely valamelyik vizsgálatával kimutathatók, ha bizonyos határon felüli mennyiségben vannak jelen. Határértéküket az egyéb/egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezőkre vonatkozó általános követelmény és/vagy a Gyógyszeranyagok (2034) általános cikkely előírásai határozzák meg. Ezért ezeket a szennyezőket nem szükséges a megfelelés bizonyítása céljából azonosítani. Lásd még a Gyógyszeranyagok szennyezésvizsgálata (5.10) című általános fejezetet): A, B.
A.
(2S)-2-aminopropionsav (alanin),
Prolinum
B.
(2S)-2-amino-3-metilbutánsav (valin).
Ph.Hg.VIII. – Ph. Eur. 8.0 – 4
07/2008:2171 javított 8.0
RACECADOTRILUM Racekadotril
és enantiomere
C21H23NO4S [81110-73-8]
Mr 385,5
DEFINÍCIÓ Benzil–[[[(2RS)-2-[(acetilszulfanil)metil]-3-fenilpropanoil]amino]acetát]. Tartalom: 98,0–102,0% (szárított anyagra). SAJÁTSÁGOK Küllem: fehér vagy csaknem fehér por. Oldékonyság: vízben gyakorlatilag nem oldódik; metanolban és diklórmetánban bőségesen oldódik. AZONOSÍTÁS A. Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24). Összehasonlítás: CRS racekadotrillel. VIZSGÁLATOK Az oldat külleme. Az oldat tiszta legyen (2.2.1). Színe nem lehet erősebb, mint az S6 szín– mértékoldaté (2.2.2, II. módszer). 5,0 g anyagot 10 ml R acetonban oldunk. Rokon vegyületek. Folyadékkromatográfia (2.2.29). Oldószerelegy: A-mozgófázis – B-mozgófázis (50+50 V/V). Vizsgálati oldat (a). 50,0 mg vizsgálandó anyagot az oldószereleggyel 25,0 ml-re oldunk. Vizsgálati oldat (b). 5,0 ml a) vizsgálati oldatot az oldószereleggyel 25,0 ml-re hígítunk.
Összehasonlító oldat (a). 1,0 ml a) vizsgálati oldatot az oldószereleggyel 100,0 ml-re hígítunk. Ezen oldat 1,0 ml-ét az oldószereleggyel 10,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (b). Közvetlenül a felhasználás előtt készítjük. 500 μl CRS racekadotril-Aszennyezőt R acetonitrillel 250,0 ml-re hígítunk. Az oldat 1,0 ml-ét az oldószereleggyel 10,0 ml-re hígítjuk. Ezen oldat 1,0 ml-ét az oldószereleggyel 100,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (c). 5 mg CRS racekadotril-G-szennyezőt az oldószereleggyel 50 ml-re oldunk. Az oldat 5 ml-éhez 1 ml b) vizsgálati oldatot elegyítünk, és az elegyet az oldószereleggyel 100 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (d). 50,0 mg CRS racekadotrilt az oldószereleggyel 25,0 ml-re oldunk. Az oldat 5,0 ml-ét az oldószereleggyel 25,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (e). CRS csúcsazonosításra szánt racekadotril 2 mg-ját (amely C-, E- és Fszennyezőt is tartalmaz) az oldószerelegy 1,0 ml-ében oldunk. Oszlop: −
méretei: l = 0,25 m, Ø = 4,0 mm;
−
állófázis: R kromatográfiás célra szánt, utókezelt, oktadecilszililezett szilikagél (5 μm);
−
hőmérséklet: 30 °C.
Mozgófázis: −
A-mozgófázis: 1,0 g R kálium-dihidrogén-foszfátot R vízben oldunk; az oldat pH-ját R tömény foszforsavval 2,5-re állítjuk be, és az így nyert oldatot R vízzel 1000 ml-re hígítjuk;
−
B-mozgófázis: R1 acetonitril; Idő (perc) 0–5 5–25 25–35
A-mozgófázis (%V/V) 60 60 → 20 20
B-mozgófázis (%V/V) 40 40 → 80 80
Áramlási sebesség: 1,0 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel, 210 nm-en. Injektálás: 10 μl; oldószerelegy, a) vizsgálati oldat, valamint a), b), c) és e) összehasonlító oldat. Szennyezők azonosítása: a C-, E- és F-szennyező azonosításához a CRS csúcsazonosításra szánt racekadotrilhez mellékelt kromatogramot és az e) összehasonlító oldat kromatogramját használjuk. Relatív retenciók a racekadotrilre (retenciós ideje kb. 16 perc) vonatkoztatva: A-szennyező kb. 0,2; Cszennyező kb. 0,3; E-szennyező kb. 0,5; F-szennyező kb. 0,9. Rendszeralkalmasság: c) összehasonlító oldat: −
csúcsfelbontás: legalább 1,5, a G-szennyező és a racekadotril között.
Követelmények: −
korrekciós faktorok: a szennyezők mennyiségének kiszámításához a megfelelő csúcsterületeket a következő faktorokkal szorozzuk: C-szennyező 1,4; E-szennyező 0,6; Fszennyező 0,7;
−
C-, E- és F-szennyező: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének kétszerese (0,2%);
−
A-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint a megfelelő csúcs területe b) összehasonlító oldat kromatogramján (0,1%);
−
egyedi határértékhez nem kötött (nem-specifikált) szennyezők: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területe (0,10%);
−
szennyezők összesen: csúcsterületük összege nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének ötszöröse (0,5%);
−
elhanyagolási határ: az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének fele (0,05%).
Szárítási veszteség (2.2.32): legfeljebb 0,5%. Az anyag 1,000 g-ját 4 órán át, 60 °C-on, csökkentett nyomáson szárítjuk. Szulfáthamu (2.4.14): legfeljebb 0,1%. Az anyag 1,0 g-ját vizsgáljuk. TARTALMI MEGHATÁROZÁS Folyadékkromatográfia (2.2.29), a „Rokon vegyületek” vizsgálatban előírtak szerint, az alábbi eltéréssel. Injektálás: b) vizsgálati oldat és d) összehasonlító oldat. A százalékos C21H23NO4S-tartalmat a CRS racekadotril deklarált tartalma alapján számoljuk ki. SZENNYEZŐK Egyedi határértékhez kötött (specifikált) szennyezők: A, C, E, F. Egyéb kimutatható szennyezők (a következő szennyezők a cikkely valamelyik vizsgálatával kimutathatók, ha bizonyos határon felüli mennyiségben vannak jelen. Határértéküket az egyéb/egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezőkre vonatkozó általános követelmény és/vagy a Gyógyszeranyagok (2034) általános cikkely előírásai határozzák meg. Ezért ezeket a szennyezőket nem szükséges a megfelelés bizonyítása céljából azonosítani. Lásd még a Gyógyszeranyagok szennyezésvizsgálata (5.10) című általános fejezetet): B, D, G, H.
A. etántiosav (tioecetsav),
és enantiomere
B. [[(2RS)-2-benzil-3-szulfanilpropanoil]amino]ecetsav,
és enantiomere C. [[(2RS)-2-[(acetilszulfanil)metil]-3-fenilpropanoil]amino]ecetsav,
és sztereoizomerei
D. 5,10-dibenzil-4,11-dioxo-7,8-ditia-3,12-diazatetradekándisav,
E. 2-benzilprop-2-énsav (2-benzilakrilsav),
F. benzil-[[(2-benzilprop-2-enoil)amino]acetát],
és enantiomere
G. benzil-[[[(2RS)-2-benzil-3-szulfanilpropanoil]amino]acetát],
és sztereoizomerei
H. dibenzil–(5,10-dibenzil-4,11-dioxo-7,8-ditia-3,12-diazatetra-dekándioát).
Radioaktív gyógyszerkészítmények
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur. 8.0. -1
01/2014:0125
RADIOAKTÍV GYÓGYSZERKÉSZÍTMÉNYEK Radiopharmaceutica DEFINÍCIÓ Radioaktív gyógyszerkészítménynek vagy radiogyógyszereknek nevezünk minden olyan gyógyszert, amely felhasználásra kész állapotában, valamilyen gyógyászati cél elérése érdekében egy vagy több radionuklidot (radioaktív izotópot) tartalmaz. Ezen általános cikkely az alábbiakat is a radioaktív gyógyszerkészítmények körébe sorolja: –
radionuklid generátorok: minden olyan rendszer, amely meghatározott anya-radionuklidot (anyaelem) foglal magába; ez az anya-radionuklid leány-radionuklidot (leányelem) termel, amelyet elúcióval vagy egyéb módszerrel nyerünk és radioaktív gyógyszerkészítményekben alkalmazunk;
–
készletek (kittek) radioaktív gyógyszerkészítményekhez: minden olyan készítmény, amelyből a radioaktív gyógyszerkészítmény felhasználásra kész formáját – rendszerint közvetlenül a gyógyászati alkalmazás előtt – feloldással vagy radionuklidok hozzáadásával készítik el;
–
radionuklid-prekurzorok: minden radionuklid, amelyet egy másik gyógyszeranyag radioaktív jelzésére állítanak elő, közvetlenül a gyógyászati alkalmazást megelőzően;
–
kémiai-prekurzorok: készítmények.
nem
radioaktív
anyagokhoz
radionuklid
hozzáadásával
előállított
A jelzésre szolgáló radionuklid-prekurzorok oldat formájában szállíthatók. Nuklidnak nevezzük a protonok és neutronok számával (és ebből adódóan Z rendszámmal és A tömegszámmal), továbbá az atommag energiaállapotával jellemzett atomfajtát. Egy elem izotópjainak azokat a nuklidokat nevezzük, melyeknek rendszáma azonos, de tömegszámuk különböző. Azok a nuklidok, amelyekben a protonok és neutronok elrendeződése instabil, konstans statisztikai valószínűséggel, spontán átalakulnak a protonoknak és neutronoknak egy másik - stabil vagy instabil - kombinációjává. Az ilyen nuklidokra mondjuk, hogy radioaktívak és radionuklidoknak nevezzük őket. A kiindulási instabil nuklidot szokás anyaradionuklidnak (anyaelem), a belőle keletkezett nuklidot pedig leány-nuklidnak (leányelem) nevezni. A radionuklidok bomlása vagy átalakulása együtt járhat töltéssel rendelkező részecskék kibocsátásával, elektronbefogással (EC) vagy izomer átmenettel (IT). A mag által kibocsátott, töltéssel rendelkező részecskék lehetnek alfa-részecskék (4He-mag) vagy béta-részecskék (negatív töltésű, általánosan elektronnak nevezett, vagy pozitív töltésű, általánosan pozitronnak nevezett részecskék). Az alfa bomlás a nehéz magokra jellemző (Z>82). Azon radionuklidok, amelyek protonhiánnyal rendelkeznek, bomlásukkor általában elektronokat bocsátanak ki. Azok a radionuklidok, amelyek neutronhiánnyal rendelkeznek, általában elektronbefogással vagy pozitronemmisszióval bomlanak. Az utóbbi radionuklidokat pozitron-emittereknek nevezzük. A pozitronok a környezetükben lévő elektronokkal kölcsönhatásba lépve annihilálódnak. Ez a folyamat rendszerint két gamma-foton kibocsátásával jár együtt, melyeknek energiája egyenként 0,511 MeV, haladási irányuk általában 180 °-ot zár be; a jelenség neve annihilációs sugárzás. Minden bomlási folyamatot kísérhet gamma-sugárzás. A gamma-sugarak kibocsátása helyett részben vagy teljesen - belső
Radioaktív gyógyszerkészítmények
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur. 8.0. -2
konverziós elektronok néven ismert - elektronok kilökődése is lejátszódhat. Ez a jelenség, épp úgy, mint az elektronbefogás, szekunder röntgensugárzást vált ki (amely az elektronok atomon belüli átrendeződének tulajdonítható). Magát ezt a szekunder emissziót részben helyettesítheti az un. Auger-elektronok kilökése. Radioaktivitás: a „radioaktivitás” kifejezést általában egyaránt használják a radioaktív bomlás jelenségének leírására, mint a jelenség fizikai mennyiségének kifejezésére. Valamely készítmény radioaktivitása az időegység alatt bekövetkező nukleáris bomlások vagy átalakulások száma. A Nemzetközi mértékegységrendszerben (SI) a radioaktivitás mértékegysége a becquerel (Bq), amely az egy másodperc alatt bekövetkező nukleáris átalakulások számát jelenti. Az abszolút radioaktivitás-mérésekhez speciális laboratóriumokra van szükség, míg a sugárzás azonosítását és relatív mérését olyan, standardizált készítményekkel történő összehasonlítással is meg lehet oldani, amelyeket az illetékes hatóságok által erre alkalmasnak ítélt laboratóriumok bocsátanak rendelkezésre. Radioaktív bomlás: minden radionuklid bomlás exponenciális függvénnyel írható le, melyet a radionuklidok bomlási állandója jellemez. Az exponenciális bomlás görbéjét (bomlási görbe) az alábbi egyenlet írja le: At = A0 e − λt
ahol At = a radioaktivitás t időpontban, A0 = a radioaktivitás t = 0 időpontban, λ
= a radionuklidra jellemző bomlási állandó,
e
= a természetes logaritmus alapja.
A felezési idő (T1/2) az az időtartam, amely alatt az adott radionuklid radioaktivitása (mennyisége) az eredeti felére csökken. A bomlási állandó (λ) és a felezési idő között a következő összefüggés áll fenn: T1 = 2
ln 2 λ
Az exponenciális bomlás a következő képlettel is kifejezhető, mely hasznos egy eltelt t idő után megmaradt radioaktivitás gyors becslésére. t
⎛ 1 ⎞ T1 At = A0 ⎜ ⎟ 2 ⎝2⎠
A sugárzások áthatolóképessége jelentős mértékben függ a sugárzás fajtájától és energiájától. Az alfa-részecskék néhány mikrométer és néhányszor tíz mikrométer közötti rétegvastagságú anyagban teljes mértékben elnyelődnek. A béta-részecskék néhány milliméter és néhány centiméter közötti rétegvastagságú anyagban abszorbeálódnak teljes mértékben. A gammasugárzás viszont nem nyelődik el teljesen és intenzitását egy több centiméter vastagságú ólomlemez is csak kb. tizedrészére csökkenti. Minél nagyobb az abszorbens sűrűsége, annál rövidebb az alfa- és a béta-részecskék hatótávolsága és annál nagyobb mértékű a gammasugárzás gyengítése.
Radioaktív gyógyszerkészítmények
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur. 8.0. -3
Valamennyi radionuklidra jellemző egy időegységben kifejezett, konstans felezési idő, valamint sugárzásának vagy sugárzásainak fajtája és energiája; ez utóbbit elektronvoltban (eV), kiloelektronvoltban (keV) vagy megaelektronvoltban (MeV) fejezzük ki. Radionuklidos tisztaság: adott radionuklid radioaktivitásának százalékban kifejezett aránya a radioaktív gyógyszerkészítmény összes radioaktivitásához viszonyítva. A jellemző radionuklidos szennyezéseket, határértékeikkel együtt, az egyedi cikkelyek sorolják fel. Radiokémiai tisztaság: a radioaktív gyógyszerkészítményben adott kémiai formában jelenlévő radionuklid radioaktivitásának százalékban kifejezett aránya a készítményben jelenlévő, ugyanezen radionuklid összes radioaktivitásához viszonyítva. A jellemző radiokémiai szennyezéseket, határértékeikkel együtt, az egyedi cikkelyek sorolják fel. Kémiai tisztaság: a radioaktív gyógyszerkészítmények cikkelyeiben a kémiai tisztaság ellenőrzése a kémiai szennyezők határértékeinek megadásával történik. Izotóphordozó: adott elemnek a radioaktív készítményben lévő vagy ahhoz hozzáadott stabil izotópja, a jelenlévő radionukliddal azonos kémiai formában. Hordozómentes készítmény: adott elemnek a radioaktív gyógyszerkészítményben lévő azonos kémiai formában, vagy az adott helyen a molekulában jelenlévő, stabil izotóptól mentes készítménye. Nem-hozzáadott hordozót tartalmazó készítmény: olyan készítmény mely nem tartalmaz szándékosan hozzáadott azonos kémiai formában, vagy az adott helyen a molekulában azon elemnek a stabil izotópját mely jelen van a készítményben. Fajlagos radioaktivitás: a radionuklid radioaktivitása az illető elem vagy kémiai forma tömegegységére vonatkoztatva pl.: becquerel/g vagy becquerel/mól. Radioaktív koncentráció: a radionuklid térfogategységre vagy tömegegységre vonatkoztatott radioaktivitása. Az oldatos formában lévő radiogyógyszereknél a radioaktív koncentráció a radioaktivitás készítmény térfogategységére van megadva. Összes radioaktivitás: a radionuklid radioaktivitása a készítmény egységére (injekciós üveg, kapszula, ampulla, generátor stb.) vonatkoztatva. Kémiai prekurzorok a radioaktív anyagok készítésére: ha a radioaktív készítmény hatóanyaga nem izolált, a szintézisére használt kémiai prekurzorokat gyógyszeranyagnak tekintjük. Ajánlatos minden gyártási tétel kémiai prekurzor-anyagok vizsgálatát elvégezni a radioaktív gyógyszerkészítmények készítéséhez történő felhasználásuk előtt, és így biztosítani, hogy a vizsgálati anyagban az előírt gyártási körülmények között a kívánt mennyiségű és az előírt minőségű radioaktív gyógyszerkészítmény legyen kinyerhető. A felhasználhatóság időtartama: az az időtartam, amelyen belül a cikkelyben előírt követelményeknek teljesülniük kell. ELŐÁLLÍTÁS A radionuklid a következő formákban lehet jelen a radioaktív gyógyszerkészítményben: − mint elem, atomos vagy molekuláris formában; pl.[133Xe], [15O]O2, − mint ion; pl. [131I]jodid, [99mTc]pertechnetát,
Radioaktív gyógyszerkészítmények
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur. 8.0. -4
− kelátkötéssel szerves molekulába beépülve, adszorbeálva vagy kapcsolódva (pl. [111In]oxin), vagy kovalens kötésben (pl. 2-[18F]fluór-2-dezoxi-D-glükóz). A radionuklidokat a következő módon lehet előállítani: − neutronokkal való reakcióval (célzott sugárzással, atomreaktorban), − töltéssel rendelkező részecskékkel való reakcióval (célzott sugárzással, gyorsítókat használva, különösen ciklotront), − radionuklid-generátorból kinyerve. A magreakció előfordulási valószínűsége függ a célanyag (protonok, neutronok, deuteronok, stb.) tulajdonságaitól, és az általuk besugárzott mag tulajdonságaitól. A sugárzásból keletkezett, adott radionuklid hozama (kitermelése) függ továbbá az adott anyag (célanyag) izotópos összetételétől és kémiai tisztaságától, valamint neutronok esetében a neutronfluxustól és a töltött részecskék esetében azok sugáráramától. A kívánt magreakción kívül mellékreakciók is végbemehetnek. Ezen mellékreakciók előfordulásának valószínűségét az előző bekezdésben említett tényezők befolyásolják. Az ilyen szimultán mellékreakciók a radionuklidos szennyezettséget idézhetnek elő. A nukleáris reakció (átalakulás) írásmódja: a cél-atommag jele, majd zárójelben az összeütköző részecske, és a kibocsátott részecske, a zárójel után pedig a keletkezett atommag jele. Például: 58Fe(n,γ)59Fe 18
O(p,n)18F
NEUTRON SUGÁRZÁS Atomreaktorokban a stabil radionuklidok sugárzásának köszönhetően általában proton deficites (protonhiányos) magok keletkeznek pl. elektron kibocsátó melyek (n,γ) reakcióból keletkeznek (úgynevezett radioaktív befogás). A termék a célnuklid izotópja és ezért nagy mennyiségű hordozót tartalmazhat. Néhány nagyobb rendszámú nuklid könnyen hasad neutronok hatására. A maghasadás eredményeképpen (jelölése: (n, f) reakció) nagyszámú eltérő tömegszámú és felezési idejű radionuklid keletkezik. A leggyakrabban alkalmazott reakció az urán-235 maghasadása (235U). Jód-131, molibdén-99 és xenon-133 izotópot az urán-235 atomreaktorban történő besugrázásával, majd a folyamat során keletkezett, több mint 200 egyéb radionuklidot tartalmazó keverékből történő kivonással. állítanak elő TÖLTÉSSEL RENDELKEZŐ RÉSZECSKÉK SUGÁRZÁSA A stabil radionuklidok töltéssel rendelkező részecskékkel való besugárzásával általában neutron-hiányos magok keletkeznek melyek, vagy elektron befogás vagy pozitron kibocsátás közben bomlanak. Leggyakrabban (p,xn) típusú reakcióban keletkeznek (ahol x a kibocsátott neutronok száma). A termék nem izotópja a cél-nuklidnak és fajlagos radioaktivitása közel lehet a hordozómentes termékekéhez. RADIONUKLID GENERÁTOROK
Radioaktív gyógyszerkészítmények
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur. 8.0. -5
A radionuklid-generátor-rendszerekben anya-radionuklidot alkalmaznak, amely egy rövidebb felezési idejű leány-radionuklidra bomlik. A leány-nuklid, rövid élettartama ellenére a generátor előállítási helyétől jelentős távolságban is felhasználható, miután az anya-nuklidtól kémiai vagy fizikai eljárással elválasztottuk. CÉLANYAGOK A célanyag izotóp-összetétele és tisztasága ugyanúgy mint más tényezők mint például a ütköztetett részecskék tulajdonságai és energiája előre meghatározza a sugárzás során keletkezett fő radionuklid és a radionuklidos szennyezők relatív százalékos mennyiségét. Olyan célanyag alkalmazása, amelyben mesterségesen megnövelték a kívánt célnuklid mennyiségét, javíthatja a kitermelést és a kívánt radionuklid tisztaságát. A célanyag kémiai formája, tisztasága, fizikai állapota, az adalékanyagok, valamint a sugárzás körülményei, továbbá a közvetlen fizikai és kémiai környezet meghatározza az előállított radionuklidok kémiai állapotát és kémiai tisztaságát. Előfordulhat, hogy a radionuklidok, különösen a rövid felezési idejű radionuklidok előállítása folyamán, az említett minőségi kritériumokat nem lehet meghatározni az előállítás további szakaszainak lefolytatása és a radioaktív gyógyszerkészítmény elkészítése előtt. Ezért, rutin radionuklid-gyártáshoz és a radioaktív gyógyszerkészítményhez való felhasználás előtt, minden célanyag tételének a minőségét értékelni kell. A gáz-, folyadék- vagy szilárd halmazállapotú célanyagot a részecskékkel történő besugárzáshoz megfelelő tartályba kell helyezni. A neutron-besugárzáshoz a célanyagot általában kvarc ampullákba, vagy nagy tisztaságú alumínium- vagy titántartályokba töltik. Biztosítani kell, hogy - a besugárzás körülményeit figyelembe véve - a tartály és annak tartalma között ne jöhessen létre kölcsönhatás. Töltéssel rendelkező részecskékkel történő besugárzáskor a célanyag tartályát egy alkalmas fémből készítik, ha lehetséges bemeneti és kimeneti nyílással; a tartályt hűtőrendszerrel veszik körül, célablaka általában vékony fémfóliából készül. Ahhoz, hogy értékeljük minden tényező hatását az előállított radionuklid mennyiségi és minőségi jellemzőire, az előállítási eljárás egyértelműen előírja és figyelembe veszi: a célanyagot, a célanyag tartályának felépítését, a besugárzás módszerét és a kívánt radionuklid elválasztását. SAJÁTSÁGOK Az Európai Gyógyszerkönyvben hivatalos radionuklidok fizikai jellemzőinek táblázata (5.7) összegzi a gyógyszerkönyvi készítményekben alkalmazott radionuklidok legáltalánosabban elfogadott fizikai jellemzőit. Ezen túlmenően a táblázat a cikkelyekben említett radionuklidok lehetséges fő szennyezőinek fizikai jellemzőit is feltünteti. Az „átmenet valószínűsége” fogalom adott energiaállapotú atommag átalakulásának valószínűségét jelenti, a szóbanforgó átmenet útján. „Valószínűség” helyett az „intenzitás” fogalmat is használják. Az „emisszióvalószínűség” fogalom annak valószínűségét jelenti, amellyel egy radionuklidatom emittálja (kibocsátja) a szóbanforgó részecskét vagy sugárzást.
Radioaktív gyógyszerkészítmények
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur. 8.0. -6
AZONOSÍTÁS Adott radionuklidot általában a felezési ideje vagy az általa kibocsátott sugárzás(ok) fajtája és energiája vagy ezek együttese alapján azonosítunk, aszerint, ahogy a megfelelő cikkely előírja. Megközelítő felezési idő: a viszonylag rövid idő alatt meghatározott megközelítő felezési idő lehetővé teszi a készítmény mielőbbi felszabadítását. A kiszámolt megközelítő felezési idő az egyéni cikkelyekben előírt határok között kell legyen. A radioaktív sugárzás fajtájának és energiájának meghatározása. A kibocsátott radioaktív sugárzás fajtájának és energiájának meghatározásához spektrometriás eljárást alkalmaznak. A pozitron kibocsátó radioaktív sugárzás fajtáját és energiáját általában nem határozzák meg; az azonosításuk a felezési idő meghatározása és a gammasugárzás spektrumfelvételével történik. VIZSGÁLATOK
A következő vizsgálatokat néha - ha a készítmény rövid felezési idejű radionuklidot tartalmaz - nehéz elvégezni a gyártási tétel felszabadítása előtt. Az egyedi cikkelyek jelzik azon vizsgálatokat melyeket nem kell végezni a felszabadítás előtt. Ilyen esetben a vizsgálat a gyártás minőségellenőrzésének részét képezi. Nem radioaktív vegyületek és rokon vegyületek: Ebben a részben van előírva a nem radioaktív vegyületek és rokon vegyületek (amelyek jelen lehetnek) meghatározása. Oldószermaradványok. Az oldószermaradvány követelményeket az 5.4 Oldószermaradványok fejezetben előírtaknak megfelelően kell korlátozni, a vizsgálatot a 2.4.24 Oldószermaradványok azonosítása és ellenőrzése fejezetben leírtak, vagy más alkalmas módszer szerint végezzük. RADIONUKLIDOS TISZTASÁG Radionuklidos szennyezők a radionuklidok termeléséből és bomlásukból keletkezhetnek. Az előfordulható radionuklidos szennyezőket a megfelelő egyéni cikkely megemlítheti és jellemzőik ismertetése az 5.7. Az Európai Gyógyszerkönyvben hivatalos radionuklidok fizikai jellemzőinek táblázat tartalmazza. A radioaktív gyógyszerkészítmények radionuklidos tisztaságának megállapításához, az esetek többségében ismerni kell valamennyi jelenlévő radionuklid eredetét és radioaktivitását. A gamma- és röntgensugárzást kibocsátó radionuklidok radionuklidos tisztaság vizsgálatára legáltalánosabban alkalmazott módszer a gamma-spektrometria. A nátrium-jodid detektorok alkalmazása esetében a következő problémák merülhetnek fel: a gamma-sugárzó szennyezők csúcsait gyakran elfedi a fő radionuklid spektruma vagy a készítményben megmaradt, más meghatározatlan radionuklid szennyező. Ez a módszer nem használható alfa- és béta-sugárzó szennyezések detektálására melyek nem bocsátanak ki gamma- és röntgensugárzást, az esetben egyéb módszert kell alkalmazni.
Radioaktív gyógyszerkészítmények
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur. 8.0. -7
Az egyedi cikkelyek előírják a kívánt radionuklidos tisztaságot és a fajlagos radionuklidos tisztaságra határértékeket szabhat meg (pl. molibdén-99 a technécium 99m-ben). Az ilyen követelmények szükségesek, de önmagukban nem elegendőek annak biztosítására, hogy a készítmény radionuklidos tisztasága klinikai alkalmazásra is megfelelő. Az előállítónak (gyártóknak) részletesen meg kell vizsgálnia a terméket, különösen meg kell vizsgálni a rövid felezési idejű radionuklid-készítmények hosszú felezési idejű szennyezéseire megfelelő bomlási időszak elteltével. Ilyen módon tájékozódni kell a gyártási folyamatok alkalmasságáról és a vizsgálati módszerek megfelelő voltáról. Amikor két vagy több pozitronkibocsátó radionuklidot kell azonosítani és/vagy megkülönböztetni - pl. 18F-szennyezést kell kimutatni 13N-készítményekben - a gamma-spektrometrián kívül felezési idő meghatározásokat is kell végezni. Mivel egy radioaktív gyógyszerkészítmény különböző felezési idejű radionuklidokat tartalmaz, a készítmény radionuklidos tisztasága időben változik. RADIOKÉMIAI TISZTASÁG A radiokémiai szennyezések származhatnak: − a radionuklid előállításából, − a gyártás egymást követő kémiai lépéseiből, − a nem teljes preparatív elválasztásból, − a tárolás folyamán bekövetkező kémiai változásokból. A radiokémiai tisztaság meghatározása megköveteli a radionuklidot tartalmazó, különböző kémiai anyagok elválasztását és az érintett radionuklid deklarált kémiai szerkezethez társuló radioaktivitás százalékos arányának megállapítását. Az egyedi cikkelyek radiokémiai tisztaság fejezete határértékeket is tartalmazhat a fajlagos radiokémiai szennyezőkre vonatkozóan, az izomereket is beleértve. Elvileg, az analitikai elválasztás bármelyik módszere alkalmazható a radiokémiai tisztaság meghatározására. Pl. a radioaktív gyógyászati termékek cikkelyeiben megtalálható a papírkromatográfia (2.2.26), a vékonyréteg-kromatográfia (2.2.27), az elektroforézis (2.2.31), a méret-kizárásos kromatográfia (2.2.30), a gázkromatográfia (2.2.28) és a folyadékkromatográfia (2.2.29). Ezen analitikai módszerek konkrét leírása a cikkelyekben található. Ezenkívül, néhány különleges radiogyógyszerekre vonatkozó óvintézkedésre is szükség van, mint például a sugárvédelem, a mérési geometria, a detektor linearitása, hordozók használata, a készítmények hígítása. Fajlagos radioaktivitás A fajlagos radioaktivitás kiszámításához rendszerint a radioaktív-koncentrációt és a vizsgált kémiai anyag koncentrációját vesszük figyelembe, miután igazolást nyert, hogy a radioaktivitás kizárólag az adott radionuklidtól és az adott kémiai anyagtól származik (radionuklidos tisztaság, ill. radiokémiai tisztaság). A fajlagos radioaktivitás időben változó. Ezért a fajlagos radioaktivitás megadásakor fel kell tüntetni a naptári időt és szükség esetén az időpontot is. Fiziológiás megoszlás Amennyire lehetséges az állatokkal történő vizsgálatokat kerülni kell.
Radioaktív gyógyszerkészítmények
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur. 8.0. -8
Abban az esetben, ha az azonosítás vagy a radiokémiai tisztaság vizsgálatok nem megfelelőek ahhoz, hogy teljesen meghatározzuk és szabályozzuk a radiokémiai változásokat egy radioaktív gyógyszerkészítményben, szükség lehet a fiziológiás megoszlás vizsgálatokra. Az erre alkalmas állatfajok meghatározott szerveiben, szöveteiben vagy más testi üregeiben észlelt radioaktivitás-megoszlás megbízhatóan jelezheti, hogy a készítmény megfelelő a tervezett felhasználásra. Ugyanígy, a fiziológiás megoszlási vizsgálat szolgálhat arra a célra, hogy megállapítsuk a vizsgált készítmény biológiai egyenértékűségét hasonló készítményekkel, melyek klinikai hatásossága már ismert. Az egyedi cikkely részletesen előírja a vizsgálatok levezénylését és a fiziológiás megoszlás azon követelményeit, amelyeknek érvényesülniük kell. A vizsgálatot általában a következő módon végezzük: A készítményt intravénásan injektáljuk három állatba. Egyes esetekben a terméket közvetlenül injektálás előtt hígítani kell. Az injekció beadása után minden állatot azonnal külön ketrecbe kell helyezni az állat kiválasztási termékeinek összegyűjtése és a testfelület-szennyeződés megelőzése érdekében. Az állatokat az injekció beadása után, meghatározott időpontban, megfelelő módon le kell ölni és fel kell boncolni. A kiválasztott szervek és szövetek radioaktivitását megmérjük. Ezután kiszámoljuk a fiziológiás megoszlást, amelyet a kiválasztott szervek és szövetek beadott radioaktivitás százalékában fejezünk ki, figyelembe véve a radioaktív bomlás korrekciót. Bizonyos radioaktív gyógyszerkészítmények esetében szükséges a kiválasztott szövetek egységnyi tömegére vonatkoztatott radioaktivitások (radioaktivitás/tömeg) arányainak meghatározására. A vizsgált készítmény abban az esetben felel meg a vizsgálat követelményeinek, ha a radioaktivitás eloszlása a három állat közül legalább kettőben az összes előírt követelménynek megfelel. Figyelmen kívül kell hagyni azokat az eredményeket, melyben valamely állaton vérömleny látható (az injektálás idejében vagy később a szervi szövet radioaktivitás vizsgálatánál derül ki). Ebben az esetben a vizsgálatot meg kell ismételni. Sterilitás A parenterális célra szánt radioaktív gyógyszerkészítmények feleljenek meg sterilitás vizsgálatoknak. Az előállítás során olyan intézkedéseket kell foganatosítani, amelyek kizárják a mikrobiológiai szennyeződést és biztosítják a sterilitást. A sterilitási vizsgálatot az erre vonatkozó általános módszer (2.6.1) szerint kell elvégezni. Különleges nehézségek adódnak abból, hogy némelyik radionuklid felezési ideje rövid, a készítmény kis gyártási tételben készül és sugárveszély áll fenn. Abban az esetben, ha a cikkely engedélyezi a készítmény felszabadítását a sterilitási vizsgálatok befejezése előtt, a vizsgálatokat el kell kezdeni a sugárzástól függően a lehető leghamarabb. Ha a vizsgálatok nem kezdődnek el rögtön, a mintákat olyan körülmények között kell tárolni, melyek megfelelőnek bizonyultak a fals negatív eredmények megelőzésére Ilyen esetekben a teljesen validált eljárással gyártott termék paraméteres felszabadítása (5.1.1) lehet a megoldás. Amennyiben aszeptikus előállítás történik, a sterilitási vizsgálatot a termék minőségellenőrzésének keretében el kell végezni.
Radioaktív gyógyszerkészítmények
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur. 8.0. -9
Ha egy radioaktív gyógyszerkészítmény gyártási tételének mérete egy vagy néhány minta mennyiségének felel meg, a gyártási tételből nem vehetünk mintát a sterilitási vizsgálathoz, a 2.6.1 általános módszerben ajánlottak alapján. Ha a radionuklid felezési ideje 5 percnél rövidebb, a beteg radioaktív gyógyszerkészítménnyel történő kezelése általában folyamatosan (on-line) csatlakozik a validált gyártási eljáráshoz. A radioaktív gyógyszerkészítmények esetében biztonsági okokból (nagy radioaktivitás) nem lehet a sterilitási vizsgálatot a 2.6.1. fejezetben előírt mennyiséggel végezni. Sugárvédelmi szempontok miatt a membránszűréses módszert kell előnyben részesíteni. Ellentétben a Parenterális készítmények (0520) cikkelyben előírtakkal, a többadagos tartályokban lévő radioaktív gyógyszerkészítményekhez nem kötelező mikrobiológiai tartósítószereket adni, hacsak a cikkely elő nem írja. Bakteriális endotoxinok - pirogének A parenterális célra szánt radioaktív gyógyszerkészítmények feleljenek meg a "Bakteriális endotoxinok" (2.6.14) vagy a "Vizsgálat pirogén anyagokra" (2.6.8) általános fejezet követelményeinek. A generátor eluátumok, a radioaktív jelzésre szolgáló oldatok és a radioaktív gyógyszerkészítmény kittek is feleljenek meg bakteriális endotoxin vizsgálatoknak, ha parenterális célra szánt radioaktív gyógyszerkészítmények előállításához használják anélkül, hogy további tisztításnak alávessék. Radiogyógyszer- és kémiai-prekurzorok feleljenek meg bakteriális endotoxin vizsgálatoknak ha parenterális célra szánt radioaktív gyógyszerkészítmények előállításához használják anélkül, hogy további megfelelő bakteriális endotoxin eltávolítási eljárásnak alávessék. A vizsgálatot az általános módszer előírásai (2.6.14) szerint végezzük, úgy, hogy a kivitelezés idejére megtesszük a szükséges sugárvédelmi óvintézkedéseket, hogy korlátozzuk a vizsgálatot végző személyzet sugárterhelését. A bakteriális endotoxinokra vonatkozó határértékeket az egyedi cikkelyek adják meg, vagy az 5.1.10. Útmutató a bakteriális endotoxin vizsgálat alkalmazáshoz általános fejezetben foglaltak alapján számoljuk. Amennyiben a bakteriális endotoxin vizsgálatoknál a radioaktív gyógyszerkészítmény vagy a prekurzor tulajdonságai gátlást vagy aktiválást váltanak ki, és a zavaró faktor(oka)t nem tudjuk kiküszöbölni, esetleg a pirogén vizsgálatot (2.6.8) kell az adott esetben előírni.
ELTARTÁS A radioaktív anyagokat tartalmazó készítményeket olyan tartályokban kell tartani mely légmentesen zár, amely eléggé „árnyékolt” ahhoz, hogy a személyzetet megvédje mind a primer, mind a szekunder emisszió okozta sugárzástól, és amely megfelel a radioaktív anyagok tárolására vonatkozó nemzeti és nemzetközi szabályozásnak. Előfordulhat, hogy a tárolás folyamán a tartályok a besugárzás következtében megsötétednek. Ez nem jelenti okvetlenül a készítmény minőségének romlását. A radioaktív gyógyszerkészítmények rövid időn belüli felhasználásra készülnek és felhasználhatósági időtartamuk végét egyértelműen kell deklarálni. FELIRAT
Radioaktív gyógyszerkészítmények
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur. 8.0. -10
A radioaktív gyógyszerkészítmények feliratának meg kell felelnie a vonatkozó nemzeti és európai szabályozásnak. A felhasználás helyén előállított készítmények esetében a felirat módosulhat. A gyógyszerkészítmény radioaktivitása a deklarálás napjára vonatkozik. Amennyiben a felezési idő kisebb, mint 70 nap, a pontos időpontot is fel kell tüntetni, a zónaidőt is beleértve. A radioaktivitás bármely későbbi időpontban a bomlási egyenlet, vagy táblázatok segítségével kiszámolható. A fentieken kívül a radioaktív gyógyszerkészítmény tartályán lévő külső feliraton, a csomagolásán, a készítményt kísérő információs lapon vagy a minőségi bizonylaton a következőket kell feltüntetni: − az alkalmazás módját, − adott esetben, a milliliterben kifejezett maximális dózist, − a hozzáadott mikrobiológiai tartósítószer(ek) nevét és koncentrációját, − adott esetben a különleges eltartási körülmény(eke)t. A kémiai prekurzorok esetében a kísérő információk alapján ajánlatos az anyagot egy vagy több terméken, a radioaktív gyógyszerkészítmények készítéséhez történő felhasználás előtt megvizsgálni, és így biztosítani, hogy az anyagból az előírt gyártási körülmények között a kívánt mennyiségű és előírt minőségű radioaktív gyógyszerkészítmény legyen kinyerhető. A RADIOAKTIVITÁS DETEKTÁLÁSA ÉS MÉRÉSE A radioaktivitás detektálása és mérése a 2.2.66. Radioaktivitás detektálása és mérése általános fejezet előírásainak megfelelően történik.
Serinum
Ph.Hg.VIII. – Ph. Eur. 8.0 – 1
01/2014:0788
SERINUM Szerin
C3H7NO3 [56-45-1]
Mr 105,1
DEFINÍCIÓ (S)-2-amino-3-hidroxipropánsav-tartalma 98,5–101,0%. Fermentációs termék, fehérje-extraktum, vagy hidrolizátum. Tartalom: 98,5–101,0% (szárított anyagra). SAJÁTSÁGOK Fehér, vagy csaknem fehér, kristályos por, illetve színtelen kristályok. Vízben bőségesen oldódik; etanolban (96%) gyakorlatilag nem oldódik. AZONOSÍTÁS Első azonosítás: A, B. Második azonosítás: A, C, D. A. Az anyag feleljen meg a „Fajlagos optikai forgatóképesség” vizsgálat (lásd Vizsgálatok) követelményének. B. Infravörös abszorpciós spektrofotometriás vizsgálatot végzünk (2.2.24). Összehasonlítás: CRS szerin C. Vékonyréteg-kromatográfia (2.2.27). Vizsgálati oldat. 10 mg vizsgálandó anyagot R tömény sósav 1 %-os (V/V) oldatával 50 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat. 10 mg CRS szerint R tömény sósav 1 %-os (V/V) oldatával 50 ml-re oldunk. Lemez: R VRK szilikagél lemez. Kifejlesztőszer: R tömény ecetsav – R víz – R butanol (20+20+60 V/V). Felvitel: 5 µl. Kifejlesztés: a lemezmagasság kétharmadáig. Szárítás: levegőn. Előhívás: a lemezt, R ninhidrin-oldattal bepermetezzük, majd 105 °C-on 15 percen át melegítjük. Értékelés: a vizsgálati oldat kromatogramjának főfoltja – helyét, színét és méretét tekintve – egyezzék meg az összehasonlító oldat kromatogramjának főfoltjával.
Serinum
Ph.Hg.VIII. – Ph. Eur. 8.0 – 2
D. A vizsgálandó anyag 10 g/l-es oldatának kémcsőbe mért 1 ml-éhez R nátrium-perjodát 20 g/l-es oldatának 5 ml-ét elegyítjük. A kémcsövet vízfürdőn melegítjük, és a keletkező gőzt a kémcső nyílásába helyezett, R vízzel megnedvesített üveggyapot darabkával felfogjuk. 5 perces melegítés után az üveggyapotot áttesszük egy másik kémcsőbe, amelybe előzetesen R kromotropsavdinátriumsó 15 g/l töménységű oldatából 1 ml-t és R tömény kénsavból 3 ml-t mértünk. A keveréket vízfürdőn 10 percig melegítjük. Ibolyásvörös színeződés keletkezik. VIZSGÁLATOK S oldat. 2,5 g anyagot R desztillált vízzel 50 ml-re oldunk. Az oldat külleme. Az S oldat tiszta legyen (2.2.1). Színe nem lehet erősebb, mint a BS6 szín– mértékoldaté (2.2.2, II. módszer). Fajlagos optikai forgatóképesség (2.2.7): +14,0 és +16,0 között (szárított anyagra). A vizsgálathoz 2,50 g anyagot R hígított sósavval 25,0 ml-re oldunk. Ninhidrin-pozitív vegyületek. Aminosav analízis (2.2.56, I. módszer). A vizsgálati oldat és az összehasonlító oldatok koncentrációját a méréshez használt készülék érzékenységéhez igazíthatóak. Minden oldat koncentrációját úgy módosítjuk, hogy a 2.2.46 általános fejezetben leírt rendszeralkalmassági követelmények teljesüljenek, az alább leírtaknak megfelelően a koncentrációarányokat megtartva. A-oldat: R1 hígított sósav, illetve az alkalmazott készülékhez megfelelő, mintakészítéshez használt tompítóoldat. Vizsgálati oldat. 30,0 mg vizsgálandó anyagot az A-oldattal 50,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (a). 1,0 ml vizsgálati oldatot A-oldattal 100,0 ml-re hígítunk. Ezen oldat 2,0 mlét az A-oldattal 10,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (b). 30,0 mg R prolint az A-oldattal 100,0 ml-re oldunk. Ezen oldat 1,0 ml-ét az A-oldattal 250,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (c). 6,0 ml R ammónium–mértékoldat (100 ppm NH4) az A-oldattal 50,0 ml-re hígítjuk. Ezen oldat 1,0 ml-ét az A-oldattal 100,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (d). 30 mg R izoleucint és 30 mg R leucint (A-szennyező) az A-oldattal 50,0 mlre oldunk. Ezen oldat 1,0 ml-ét az A-oldattal 200,0 ml-re hígítjuk. Üres oldat: A-oldat A vizsgálati, összehasonlító és üres oldatokból megfelelő és egyenlő térfogatokat injektálunk az aminosav analízátorba. A fiziológiás aminosavak meghatározásához alkalmas programot futtatunk. Rendszeralkalmasság: d) összehasonlító oldat. −
csúcsfelbontás: legalább 1,5, az izoleucin és a leucin csúcsai között.
A százalékos mennyiségek számolása: –
bármely 570 nm-en detektált ninhidrin-pozitív anyag: az a) összehasonlító oldat A-szennyező koncentrációjára vonatkoztatjuk;
–
bármely 440 nm-en detektált ninhidrin-pozitív anyag: a b) összehasonlító oldat prolinkoncentrációjára vonatkoztatjuk; ha egy anyag mindkét hullámhosszon a jelentési érték feletti csúcsot ad, az 570 nm-en kapott érték alapján adjuk meg annak mennyiségét.
Követelmények: – bármely ninhidrin-pozitív anyag: minden egyes szennyező legfeljebb 0,2%; – szennyezők összesen: legfeljebb 0,5%;
Serinum
Ph.Hg.VIII. – Ph. Eur. 8.0 – 3
– jelentési küszöbérték: 0,05%. A Gyógyszeranyagok (2034) cikkely „Rokon vegyületek” pontjában (2034.-1. táblázat) megadott határértékek erre a cikkelyre nem vonatkoznak. Klorid (2.4.4): legfeljebb 200 ppm. A vizsgálathoz az S oldat 5 ml-ét R vízzel 15 ml-re hígítjuk. Szulfát (2.4.13): legfeljebb 300 ppm. A vizsgálathoz az S oldat 10 ml-ét R desztillált vízzel 15 ml-re hígítjuk. Ammónium Aminosav analízis (2.2.56). A ninhidrin-pozitív vegyületek vizsgálatánál leírt módszer szerint a következő módosításokkal. Injektálás: vizsgálati oldat, c) összehasonlító oldat és üres oldat. Követelmény: –
570 nm-en detektált ammónium: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint a c) összehasonlító oldat kromatogramján a megfelelő csúcs területe (0,02%), figyelembe véve az üres oldat ammónium csúcsát.
Vas (2.4.9): legfeljebb 10 ppm. 1,0 g anyagot, rázótölcsérben, 10 ml R hígított sósavban oldunk, majd az oldatot 3 × 10 ml R1 izobutil-metil-ketonnal kirázzuk. Egy-egy rázás időtartama legalább 3 perc legyen. Az egyesített szerves fázist 10 ml R vízzel 3 percig rázzuk. A vizsgálathoz a vizes fázist használjuk. Nehézfémek (2.4.8/A): legfeljebb 10 ppm. 2,0 g anyagot R vízzel 20 ml-re oldunk. A kapott oldat 12 ml-ét vizsgáljuk. Az összehasonlító oldatot R ólom–mértékoldattal (1 ppm Pb) készítjük. Szárítási veszteség (2.2.32): legfeljebb 0,5%. 1,000 g anyagot szárítószekrényben 105 °C-on szárítunk. Szulfáthamu (2.4.14): legfeljebb 0,1%. 1,0 g anyagot vizsgálunk. TARTALMI MEGHATÁROZÁS 0,100 g anyagot 3 ml R vízmentes hangyasavban oldunk Az oldathoz 30 ml R vízmentes ecetsavat elegyítünk, majd potenciometriás végpontjelzést alkalmazva (2.2.20), 0,1 M perklórsav−mérőoldattal titráljuk. 1 ml 0,1 M perklórsav–mérőoldattal 10,51 mg C3H7NO3 egyenértékű. ELTARTÁS Fénytől védve. SZENNYEZŐK Egyéb kimutatható szennyezők (a következő szennyezők a cikkely valamelyik vizsgálatával kimutathatók, ha bizonyos határon felüli mennyiségben vannak jelen. Határértéküket az egyéb/egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezőkre vonatkozó általános követelmény és/vagy a Gyógyszeranyagok (2034) általános cikkely előírásai határozzák meg. Ezért ezeket a szennyezőket nem szükséges a megfelelés bizonyítása céljából azonosítani. Lásd még a Gyógyszeranyagok szennyezésvizsgálata (5.10) című általános fejezetet): A, B, C.
Serinum
A.
(2S)-2-aminopropionsav (alanin),
B.
2-aminoecetsav (glicin)
C.
(2S)-2-amino-3-(imidazol-4-il)propionsav (hisztidin).
Ph.Hg.VIII. – Ph. Eur. 8.0 – 4
Silybi mariani extractum siccum raffinatum et normatum
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur. 8.0 - 1
01/2014:2071
SILYBI MARIANI EXTRACTUM SICCUM RAFFINATUM ET NORMATUM Máriatövis száraz kivonat, tisztított, standardizált DEFINÍCIÓ Máriatövis termésből (1860) előállított tisztított és standardizált száraz kivonat. Tartalom: a cimkén feltüntetett, szilibininben (C25H22O10; Mr 482,4) kifejezett névleges szilimarintartalom 90 – 110%-a. A névleges szilimarintartalom a 30 – 65 % m/m-os tartományon belül legyen (szárított kivonatra). A szilimarintartalom az alábbi komponensekből tevődik össze:
– – –
szilikrisztin és szilidianin együtt (mindkettő C25H22O10; Mr 482,4): 20 – 45%, összes szilimarinra vonatkoztatva; szilibinin-A és szilibinin-B együtt (mindkettő C25H22O10; Mr 482,4): 40 – 65%, összes szilimarinra vonatkoztatva; izoszilibinin-A és izoszilibinin-B együtt (mindkettő C25H22O10, Mr 482,4): 10 – 20%, összes szilimarinra vonatkoztatva.
ELŐÁLLÍTÁS A kivonatot a növényi drogból állítják elő megfelelő eljárással, az alábbi oldószerekből egyet vagy többet használva: –
etil-acetát;
–
aceton vagy aceton és víz elegye;
–
etanol vagy etanol és víz elegye;
–
metanol vagy metanol és víz elegye.
SAJÁTSÁGOK Küllem: sárgásbarna, amorf por. AZONOSÍTÁS Vékonyréteg-kromatográfia (2.2.27). Vizsgálati oldat. 0,250 g vizsgálandó kivonatot 5 ml R metanolban oldunk. Összehasonlító oldat. 2 mg R szilibinint és 5 mg R taxifolint 10 ml R metanolban oldunk. Lemez: R VRK szilikagél lemez (5 – 40 µm) [vagy R VRK szilikagél lemez (2 – 10 µm)]. Kifejlesztőszer: R vízmentes hangyasav – R aceton – R diklórmetán (8,5+16,5+75 V/V). Felvitel: 10 µl (vagy 8 µl) vizsgálati oldat és 10 µl (vagy 2 µl) összehasonlító oldat, sávok formájában. Kifejlesztés: 10 cm (vagy 6 cm) fronttávolságig.
Silybi mariani extractum siccum raffinatum et normatum
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur. 8.0 - 2
Szárítás: 100 – 105 °C-on. Előhívás: a még langyos lemezt R 2-aminoetil-difenilborinát R metanollal készült 10 g/l töménységű oldatával, majd ezt követően R makrogol 400 R metanollal készült 50 g/l töménységű oldatával bepermetezzük. A lemezt kb. 30 percig levegőn hagyjuk száradni, majd 365 nm-es ultraibolya fényben értékeljük. A lemez teteje Szilibinin: sárgászölden fluoreszkáló Sárgászölden fluoreszkáló zóna zóna (szilibinin) ———
———
Taxifolin: narancsszínnel fluoreszkáló zóna
Narancsszínnel fluoreszkáló zóna (taxifolin) Sárgászölden fluoreszkáló zóna (szilikrisztin)
———
——— Fluoreszkáló zóna (a startvonalon) Vizsgálati oldat
Összehasonlító oldat
Értékelés: az összehasonlító oldat és a vizsgálati oldat kromatogramján megjelenő zónák sorrendjét lásd fent. A vizsgálati oldat kromatogramján ezen kívül más, sárgászölden fluoreszkáló zónák is megjelenhetnek a szilibinin és a taxifolin zónája között. VIZSGÁLATOK Szárítási veszteség (2.8.17): legfeljebb 5,0%. TARTALMI MEGHATÁROZÁS Folyadékkromatográfia (2.2.29). Vizsgálati oldat. 60,0 mg vizsgálandó kivonatot R metanollal 100,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat. HRS standardizált máriatövis száraz kivonat 10,0 mg szilibininnek megfelelő mennyiségét R metanollal 100,0 ml-re oldjuk. Oszlop: –
méretei: l = 0,125 m, Ø = 4 mm;
–
állófázis: R kromatográfiás célra szánt, utókezelt, oktadecilszililezett szilikagél (5 µm).
Mozgófázis: –
A-mozgófázis: R tömény foszforsav – R metanol – R víz (0,5+35+65 V/V);
–
B-mozgófázis: R tömény foszforsav – R metanol – R víz (0,5+50+50 V/V); Idő (perc)
A-mozgófázis (%V/V)
B-mozgófázis (%V/V)
0 –28
100 → 0
0 → 100
28 – 35
0
100
35 – 36
100 → 0
0 → 100
36 – 51
100
0
Silybi mariani extractum siccum raffinatum et normatum
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur. 8.0 - 3
Áramlási sebesség: 0,8 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel, 288 nm-en. Injektálás: 10 µl. Csúcsok azonosítása: a szilikrisztin, szilidianin, szilibinin-A, szilibinin-B, izoszilibinin-A és izoszilibinin-B csúcsainak azonosítására a HRS standardizált máriatövis száraz kivonathoz mellékelt kromatogramot és az összehasonlító oldat kromatogramját használjuk. A vizsgálati oldat kromatogramján a szilidianin csúcsa változó méretű, vagy meg sem jelenik. Retenciós idő: szilibinin-B kb. 30 perc; szükség esetén módosítjuk a grádiens idő-szakaszait. Rendszeralkalmasság: összehasonlító oldat: –
csúcsfelbontás: legalább 1,8, a szilibinin-A és szilibinin-B között.
–
a kromatogram egyezzék meg a HRS standardizált máriatövis száraz kivonathoz melléket kromatogrammal.
A szilibininben kifejezett összes szilimarin százalékos tartalmát a következő kifejezés felhasználásával számítjuk ki:
( A1 + A2 + A3 + A4 + A5 + A6 ) ⋅ m1 ⋅ p ( A7 + A8 ) ⋅ m2 A szilikrisztin és szilidianin együttes százalékos tartalmát, össz-szilimarinra következő kifejezés felhasználásával számítjuk ki:
vonatkoztatva, a
( A1 + A2 ) ⋅ 100 A1 + A2 + A3 + A4 + A5 + A6 A szilibinin-A és szilibinin-B együttes százalékos tartalmát, össz-szilimarinra vonatkoztatva, a következő kifejezés felhasználásával számítjuk ki:
( A3 + A4 ) ⋅ 100 A1 + A2 + A3 + A4 + A5 + A6 Az izoszilibinin-A és izoszilibinin-B együttes százalékos tartalmát, össz-szilimarinra vonatkoztatva, a következő kifejezés felhasználásával számítjuk ki:
( A5 + A6 ) ⋅ 100 A1 + A2 + A3 + A4 + A5 + A6 ahol A1 =
a szilikrisztin csúcsterülete a vizsgálati oldat kromatogramján;
A2 =
a szilidianin csúcsterülete a vizsgálati oldat kromatogramján;
A3 =
a szilibinin-A csúcsterülete a vizsgálati oldat kromatogramján;
Silybi mariani extractum siccum raffinatum et normatum
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur. 8.0 - 4
A4 =
a szilibinin-B csúcsterülete a vizsgálati oldat kromatogramján;
A5 = A6 =
az izoszilibinin-A csúcsterülete a vizsgálati oldat kromatogramján; az izoszilibinin-B csúcsterülete a vizsgálati oldat kromatogramján;
A7 =
a szilibinin-A csúcsterülete az összehasonlító oldat kromatogramján;
A8 =
a szilibinin-B csúcsterülete az összehasonlító oldat komatogramján;
m1 = az összehasonlító oldat készítéséhez használt a HRS standardizált máriatövis száraz kivonat tömege, grammban; m2 =
a vizsgálati oldat készítéséhez használt vizsgálandó kivonat tömege, grammban;
p=
a HRS standardizált máriatövis száraz kivonat szilibinin A és a szilibinin B együttes százalékos tartalma.
Silybi mariani fructus
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.8.0 - 1
01/2014:1860
SILYBI MARIANI FRUCTUS Máriatövis termés
DEFINÍCIÓ A drog a máriatövis – Silybum marianum (L.) Gaertner bóbita nélküli, érett kaszattermése. Tartalom: szilibininben (C25H22O10, Mr 482,4) kifejezett szilimarin-tartalma legalább 1,5% (szárított drogra). SAJÁTSÁGOK Szaga nem lehet avas. AZONOSÍTÁS A. A drog erősen összenyomott, hosszúkás – visszás-tojásdad alakú kaszattermésekből áll, melyek hossza mintegy 6-8 mm, szélessége 3 mm és vastagsága 1,5 mm. A termések külső felszíne sima és fényes, színük szürkétől halványbarnáig terjed, sötétbarna, hosszanti csíkokkal. Ezek a színek halványszürkévé – barnává olvadnak össze. A kaszat alapja felé elkeskenyedik, csúcsát fénylő, halványsárga gyűrű övezi, mely 1 mm magas és a bibeszál maradványait veszi körül. A termés keresztmetszetén vékony, barna külső rész és 2 nagy, tömör, olajos sziklevél figyelhető meg. B. A drogot elporítjuk (355) (2.9.12). A drogpor barnássárga színű, de sötétebb darabkák is láthatók benne. A drogport mikroszkóp alatt, R klorál-hidrát–oldatban vizsgálva, benne az exo(epi)karpium töredékei figyelhetők meg, melyek felülnézetben sokszögletű, színtelen sejtek; ezek ürege helyzetüktől függően viszonylag nagynak vagy vékony résnek látszik. Pigmentrétegből származó parenchimasejt-csoportok is jelen vannak, melyek közül néhány élénkpiros színű anyagot tartalmaz. Igen gyakoriak az élénksárga, gödörkés sejtfallal és szűk sejtüreggel rendelkező nagy szklereidacsoportok, melyek a maghéjból származnak. Ritkán láthatók még apró sejtekből álló, gödörkés és bibircses falú parenchima-részletek is. Számos, sziklevél eredetű, vékony falú parenchimasejt is megfigyelhető, ezek olajcseppeket és elszórtan kalcium-oxalát rozettakristályokat tartalmaznak. Néhány nagyobb kalcium-oxalát oszlopkristály is látható. C. Vékonyréteg-kromatográfia (2.2.27). Vizsgálati oldat. 1,0 g porított droghoz (500) 10 ml R metanolt adunk, majd a keveréket, visszafolyóhűtőt alkalmazva, 70 °C-os vízfürdőn, 5 percig melegítjük. A keveréket lehűtjük és megszűrjük. A kapott szüredéket szárazra párologtatjuk, és a maradékot 1,0 ml R metanolban oldjuk. Összehasonlító oldat. 2 mg R szilibinint és 5 mg R taxifolint 10 ml R metanolban oldunk. Lemez: R VRK szilikagél lemez. Kifejlesztőszer: R vízmentes hangyasav – R aceton – R diklórmetán (8,5+16,5+75 V/V). Felvitel: 30 µl vizsgálati oldat és 10 µl összehasonlító oldat, sávok formájában. Kifejlesztés: 10 cm-es fronttávolságig. Szárítás: 100–105 °C-on.
Silybi mariani fructus
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.8.0 - 2
Előhívás: a még meleg lemezt először R 2-aminoetil-difenilborinát R metanollal készített, 10 g/l töménységű oldatával, majd ezt követően R makrogol 400 R metanollal készített, 50 g/l töménységű oldatával permetezzük be. Ezután 30 percig hagyjuk száradni, majd 365 nm-es ultraibolya fényben értékeljük. Értékelés: A vizsgálati és az összehasonlító oldat kromatogramján megjelenő zónák sorrendje a következő ábrán látható. A vizsgálati oldat kromatogramján a szilibinin és a taxifolin zónái között további, narancssárgán és sárgászölden fluoreszkáló zónák is megjelennek. A lemez teteje Szilibinin: sárgászölden fluoreszkáló zóna
Sárgászölden fluoreszkáló zóna (szilibinin)
Taxifolin: narancssárgán fluoreszkáló zóna
Narancssárgán fluoreszkáló zóna (taxifolin) Sárgászölden fluoreszkáló zóna (szilikrisztin) Világoskéken fluoreszkáló zóna (a startvonalon)
Összehasonlító oldat
Vizsgálati oldat
VIZSGÁLATOK Szárítási veszteség (2.2.32): legfeljebb 8,0%. 1,000 g porított drogot (500) (2.9.12) szárítószekrényben 105 °C-on 2 órán keresztül szárítunk. Összes hamu (2.4.16): legfeljebb 8,0%. TARTALMI MEGHATÁROZÁS Folyadékkromatográfia (2.2.29). Vizsgálati oldat. 5,00 g porított drogot (500) (2.9.12) folyamatos-extrakciós készülékbe viszünk. A droghoz 100 ml R petrolétert adunk, majd vízfürdőben 8 órán keresztül melegítjük. A zsírtalanított drogot szobahőmérsékleten hagyjuk megszáradni. A megszáradt drogot folyamatos-extrakciós készülékben 100 ml R metanollal, vízfürdőn, 5 órán kereszül melegítjük. A metanolos kivonatot, csökkentett nyomás alkalmazásával, kb. 30 ml-re bepárologtatjuk. A kapott oldatot 50 ml-es mérőlombikba szűrjük, közben a kivonáshoz használt lombikot és a szűrőt is átmossuk. Végül a mérőlombik tartalmát R metanollal 50,0 ml-re egészítjük ki. A kapott oldat 5,0 ml-ét R metanollal 50,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat. HRS máriatövis standardizált száraz kivonat 10,0 mg szilibininnel egyenértékű mennyiségét R metanollal 100,0 ml-re oldjuk. Oszlop: −
méretei: l = 0,125 m, ∅ = 4 mm,
−
állófázis: R kromatográfiás célra szánt utókezelt oktadecilszililezett szilikagél (5 µm).
Mozgófázis: −
A-mozgófázis: R tömény foszforsav – R metanol – R víz (0,5+35+65 V/V),
−
B-mozgófázis: R tömény foszforsav – R metanol – R víz (0,5+50+50 V/V),
Silybi mariani fructus
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.8.0 - 3 Idő
A-mozgófázis
B-mozgófázis
(perc)
(% V/V)
(% V/V)
0 – 28
100 → 0
0 → 100
28 – 35
0
100
35 – 36
0 → 100
100 → 0
36 – 51
100
0
Áramlási sebesség: 0,8 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel, 288 nm-en. Injektálás: 10 µl. Csúcsazonosítás: A szilikrisztin, szilidianin, szilibinin A, szilibinin B, Izoszilibinin A és izoszilibinin B csúcsát a HRS máriatövis kivonathoz mellékelt kromatogram és az összehasonlító oldat kromatogramja segytségével azonosítjuk. A vizsgálati oldat kromatogramján a szilidianin csúcs mérete nagyon változó lehet, akár hiányozhat is, de főcsúcsként is jelen lehet. Retenciós idő: szilibinin B kb. 30 perc. Szükség esetén módosítjuk a gradiens elúció időprogramját. Rendszeralkalmasság: összehasonlító oldat: −
csúcsfelbontás: legalább 1,8 a szilibinin A és a szilibinin B között;
−
a vizsgálati oldat kromatogramja hasonló legyen a HRS máriatövis standardizált száraz kivonathoz mellékelt kromatogramhoz.
A szilibininben kifejezett összes szilimarin százalékos mennyiségét az alábbi összefüggés szerint számítjuk:
(A1 + A 2 + A 3 + A 4 + A 5 + A 6 ) ⋅ m1 ⋅ p ⋅ 5 (A 7 + A 8 ) ⋅ m 2 ahol: A1
=
a szilikrisztinnek megfelelő csúcs területe a vizsgálati oldat kromatogramján,
A2
=
a szilidianinnak megfelelő csúcs területe a vizsgálati oldat kromatogramján,
A3
=
a szilibinin A-nak megfelelő csúcs területe a vizsgálati oldat kromatogramján,
A4
=
a szilibinin B-nek megfelelő csúcs területe a vizsgálati oldat kromatogramján,
A5
=
az izoszilibinin A-nak megfelelő csúcs területe a vizsgálati oldat kromatogramján,
A6
=
az izoszilibinin B-nek megfelelő csúcs területe a vizsgálati oldat kromatogramján,
A7
=
a szilibinin A-nak megfelelő csúcs területe az összehasonlító oldat kromatogramján,
A8
=
a szilibinin B-nek megfelelő csúcs területe az összehasonlító oldat kromatogramján,
m1 =
a HRS máriatövis standardizált száraz kivonat tömege az összehasonlító oldatban grammban,
m2 =
a vizsgálandó drog tömege grammban,
p
=
a HRS máriatövis standardizált száraz kivonatban lévő szilibinin A és szilibinin B együttes mennyisége, százalékban,
01/2009:0355
SOLANI AMYLUM Burgonyakeményítő DEFINÍCIÓ A drog a burgonya – Solanum tuberosum L. termesztett fajtáinak ággumóiból előállított keményítő. ♦
SAJÁTSÁGOK
Küllem: nagyon finom, fehér vagy csaknem fehér por, mely az ujjak között összenyomva csikorog. Oldékonyság: hideg vízben és alkoholban gyakorlatilag oldhatatlan. Nem tartalmazhat más növényből származó keményítőszemcséket. Kis mennyiségben tartalmazhat az anyanövényből származó szövettörmelékeket. ♦ AZONOSÍTÁS A.Mikroszkópos vizsgálatot végzünk (2.8.23.), R glicerin 50 V/V%-os oldatát használva..Benne szabálytalan alakú, tojásdad vagy körte formájú, általában 30–100 µm átmérőjű szemcsék figyelhetők meg, de ritkán 100 µm feletti, illetve kerekded, 10–35 µm átmérőjű szemcsék is előfordulnak. Néha 2–4 részszemcséből álló összetett szemcsék is láthatók (0355.-1. ábra). A tojásdad és körte alakú szemcsék lerakódási központja excentrikusan, a kerekded szemcséké centrálisan, vagy enyhén excentrikusan helyezkedik el. Minden szemcse jól láthatóan excentrikus rétegezettséget mutat. Keresztezett polarizáló lemezek vagy prizmák között vizsgálva, a keményítőszemcséken fekete kioltási kereszt jelenik meg, melynek szárai a szemcsék lerakódási centrumán haladnak keresztül.
(1)Ez a cikkely harmonizációs eljáráson esett át. Lsd. 5.8 Gyógyszerkönyvi harmonizáció c. általános fejezet.
0355.-1. ábra – Illusztráció a Burgonyakeményítő cikkely Azonosítás A. pontjához
B. 1 g keményítőt 50 ml R vízben szuszpendálunk. A szuszpenziót 1 percig forraljuk, majd lehűtjük. Sűrű, opálos nyák keletkezik. C. A „B” pont szerinti azonosítás során nyert nyák 1 ml-éhez 0,05 ml R1 jód–oldatot adunk. A nyák narancsvörös – sötétkék színű lesz, mely színeződés melegítés hatására eltűnik. VIZSGÁLATOK pH (2.2.3): 5,0–8,0. 5,0 g keményítőt 25,0 ml R szén-dioxid-mentes vízzel 60 másodpercig rázogatunk. Az elegyet 15 percig állni hagyjuk. ◊ Idegen anyagok. R glicerin 50 V/V%-os oldatát használva, mikroszkóppal vizsgálva, keményítőszemcséktől eltérő anyag legfeljebb nyomokban lehet jelen. Idegen eredetű keményítőszemcséket nem tartalmazhat. ◊Oxidáló anyagok (2.5.30): legfeljebb 20 ppm, H2O2-ban kifejezve.
Kén-dioxid (2.5.29): legfeljebb 50 ppm. (1)Ez a cikkely harmonizációs eljáráson esett át. Lsd. 5.8 Gyógyszerkönyvi harmonizáció c. általános fejezet.
Vas (2.4.9): legfeljebb 10 ppm. 1,5 g keményítőt 15 ml R hígított sósavval összerázunk. A rázadékot leszűrjük, a szüredéket vizsgáljuk. Szárítási veszteség (2.2.32): legfeljebb 20,0%. 1,000 g keményítőt szárítószekrényben 130 °C-on 90 percen keresztül szárítunk. Szulfáthamu (2.4.14): legfeljebb 0,6%. 1,0 g drogot vizsgálunk. Mikrobiológiai szennyezés TAMC: elfogadhatósági követelmény: 103 CFU/g (2.6.12). TYMC: elfogadhatósági követelmény: 102 CFU/g (2.6.12). Escherichia coli nem lehet jelen (2.6.13). ◊ Salmonella
nem lehet jelen (2.6.13). ◊
(1)Ez a cikkely harmonizációs eljáráson esett át. Lsd. 5.8 Gyógyszerkönyvi harmonizáció c. általános fejezet.
01/2014:0862
SOLUTIONES AD PERITONEALEM DIALYSIM Peritoneális dialízis céljára szánt oldatok DEFINÍCIÓ A peritoneális dialízis céljára szánt oldatok intraperitoneális használatra szánt készítmények, amelyek a plazma elektrolitösszetételéhez hasonló koncentrációban tartalmaznak elektrolitokat. A készítmények különböző koncentrációban glükózt vagy más alkalmas ozmotikusan aktív anyagot is tartalmazhatnak. A peritoneális dialízis céljára szánt oldatok az alábbi tartályokban hozhatók forgalomba: – merev vagy félmerev falú műanyag tartályok, – rugalmas falú, speciális szerelékkel ellátott műanyag tartályok; ezeket általában névleges kapacitásuknál kisebb térfogattal töltik, és lezárt védő borítékban hozzák forgalomba, – üvegtartályok. A tartályok és a záróelemek feleljenek meg a parenterális készítmények tárolására szánt tartályokra előírt követelményeknek (3.2). Különböző összetételű oldatok használatosak. Az összetevők koncentrációja 1 liter oldatra vonatkoztatva általában a következő tartományokban található: 0862.-1. táblázat Koncentráció (mmol/l)
Koncentráció (mEq/l)
Nátrium
125–150
125–150
Kálium
0–4,5
0–4,5
Kalcium
0–2,5
0–5,0
0,25–1,5
0,50–3,0
Acetát és/vagy laktát és/vagy hidrogén-karbonát
30–60
30–60
Klorid
90–120
90–120
Glükóz
25–250
Magnézium
Ha hidrogén-karbonát is jelen van, akkor a nátrium-hidrogén-karbonát–oldatot egy külön tartályban, vagy a tartály elkülönített részében hozzák forgalomba, és csak közvetlenül felhasználás előtt adják hozzá az elektrolitoldathoz. Indokolt és engedélyezett esetek kivételével az oldat antioxidánsokat nem tartalmazhat.
AZONOSÍTÁS A feltüntetett összetételnek megfelelően, a vizsgálandó oldattal az alábbi azonossági reakciókat elvégezve (2.3.1) az előírt változások észlelhetők: – kálium: b) reakció; – kalcium: a) reakció; – nátrium: b) reakció; – klorid: a) reakció; – acetát: 5 ml vizsgálandó oldathoz, kupakkal ellátott és egy hajlított csövet is tartalmazó kémcsőben 1 ml R tömény sósavat adunk, a kémcsövet melegítve néhány milliliter desztillátumot gyűjtünk; a desztillátummal elvégezzük az acetátionok b) pont szerinti azonossági reakcióját; – laktát és hidrogén-karbonát; az azonosítást a tartalmi meghatározással együtt végezzük; – magnézium: 0,1 ml R titánsárga–oldathoz 10 ml R vizet, 2 ml vizsgálandó oldatot és 1 ml 1 M nátrium-hidroxid–oldatot adunk; rózsaszínű színeződés keletkezik; – glükóz: 5 ml vizsgálandó oldathoz 2 ml R hígított nátrium-hidroxid–oldatot és 0,05 ml R réz(II)szulfát–oldatot elegyítünk; az oldat tiszta és kék színű; az oldatot forrásig melegítjük; bőséges, vörös színű csapadék képződik. VIZSGÁLATOK Az oldat külleme. Az oldat tiszta legyen (2.2.1). Színe nem lehet erősebb, mint az S4 szín– mértékoldaté (2.2.2, I. módszer). pH (2.2.3): 5,0–6,5. Amennyiben az oldat hidrogén-karbonátot tartalmaz, a pH 6,5–8,0. Hidroximetilfurfural. A vizsgálat csak abban az esetben végezhető el, ha a készítmény glükózt tartalmaz. 25 mg glükóznak megfelelő térfogatú vizsgálandó készítményhez R p-toluidin R 2propanollal készített, 10 %V/V töménységben R tömény ecetsavat tartalmazó, 100 g/l töménységű oldatából 5,0 ml-t és R barbitursav 5 g/l töménységű oldatából 1,0 ml-t adunk. 550 nm-en az előzőleg 2– 3 percig állni hagyott keverék abszorbanciája (2.2.25) nem lehet nagyobb, mint az egyidejűleg és azonos módon, a vizsgálandó készítménnyel megegyező térfogatú és 10 µg R hidroximetilfurfuralt tartalmazó oldattal készített összehasonlító oldaté (400 ppm, glükóz-koncentrációra vonatkoztatva). Amennyiben az oldat hidrogén-karbonátot is tartalmaz, az összehasonlító oldatot 20 µg R hidroximetilfurfuralt tartalmazó oldattal készítjük (800 ppm, glükóz-koncentrációra vonatkoztatva). Alumínium (2.4.7): legfeljebb 10 µg/l. Előírt oldat. 400 ml vizsgálandó oldat pH-ját 6,0-re állítjuk 0,2 M sósav–oldattal, vagy 0,1 M nátriumhidroxid–oldattal, ezután 10 ml R acetát–tompítóoldatot (pH 6,0) elegyítünk hozzá. Összehasonlító oldat. 3 ml R alumínium–mértékoldat (2 ppm Al), 10 ml R acetát–tompítóoldat (pH 6,0) és 9 ml R víz elegye. Üres oldat. Készítéséhez 10 ml R acetát–tompítóoldatot (pH 6,0) és 10 ml R vizet elegyítünk. Részecskeszennyezések (2.9.19, I.-módszer). 50 ml vizsgálandó készítménnyel végezzük el a vizsgálatot. Kivehető térfogat (2.9.17). Az oldat feleljen meg az infúziókra előírt követelményeknek. Sterilitás (2.6.1). Az oldat feleljen meg a sterilitási vizsgálat követelményeinek. Bakteriális endotoxinok (2.6.14): kevesebb, mint 0,05 NE/mg, hacsak nincs más előírás. Pirogének (2.6.8). Azok az oldatok, amelyekkel érvényes bakteriális endotoxin vizsgálat nem végezhető el, feleljenek meg e vizsgálat követelményének. A nyulakba testtömegkilogrammonként 10 ml-t fecskendezünk az oldatból.
TARTALMI MEGHATÁROZÁS Nátrium: a feliraton feltüntetett nátrium (Na)-tartalom 97,5–102,5%-a. Atomemissziós spektrofotometria (2.2.22, I. módszer). Vizsgálati oldat. Szükség esetén a vizsgálandó oldatot R vízzel, az alkalmazott készülék által megkívánt mértékben hígítjuk. Összehasonlító oldatok. Az oldatsorozat készítéséhez R nátrium–mértékoldatot (200 ppm Na) használunk. Hullámhossz: 589,0 vagy 589,6 nm (dublett emissziós vonal). Kálium: a feliraton feltüntetett kálium (K)-tartalom 95,0–105,0%-a. Atomabszorpciós spektrometria (2.2.23, I. módszer). Vizsgálati oldat. Szükség esetén a vizsgálandó oldatot R vízzel, az alkalmazott készülék által megkívánt mértékben hígítjuk. Az oldat 100 ml-éhez R nátrium-klorid 22 g/l töménységű oldatának 10 ml-ét elegyítjük. Összehasonlító oldatok. Az oldatsorozat készítéséhez R kálium–mértékoldatot (100 ppm K) használunk. Minden egyes összehasonlító oldat 100–100 ml-éhez R nátrium-klorid 22 g/l töménységű oldatának 10–10 ml-ét elegyítjük. Fényforrás: kálium vájtkatód lámpa. Hullámhossz: 766,5 nm. Atomizáló egység: levegő-propán, vagy levegő-acetilén láng. Kalcium: a feliraton feltüntetett kalcium (Ca)-tartalom 95,0–105,0%-a. Atomabszorpciós spektrometria (2.2.23, I. módszer). Vizsgálati oldat. Szükség esetén a vizsgálandó oldatot R vízzel, az alkalmazott készülék által megkívánt mértékben hígítjuk. Összehasonlító oldatok. Az oldatsorozat készítéséhez R kalcium–mértékoldatot (400 ppm Ca) használunk. Fényforrás: kalcium vájtkatód lámpa. Hullámhossz: 422,7 nm. Atomizáló egység: propán–levegő vagy acetilén–levegő láng. Magnézium: a feliraton feltüntetett magnézium (Mg)-tartalom 95,0–105,0%-a. Atomabszorpciós spektrometria (2.2.23, I. módszer). Vizsgálati oldat. Szükség esetén a vizsgálandó oldatot R vízzel, az alkalmazott készülék által megkívánt mértékben hígítjuk. Összehasonlító oldatok. Az oldatsorozat készítéséhez R magnézium–mértékoldatot (100 ppm Mg) használunk. Fényforrás: magnézium vájtkatód lámpa. Hullámhossz: 285,2 nm. Atomizáló egység: levegő-propán, vagy levegő-acetilén láng. Összes klorid: a feliraton feltüntetett klorid (Cl)-tartalom 95,0–105,0%-a. Kb. 60 mg klorid-tartalomnak megfelelő, pontosan mért térfogatú vizsgálandó oldatot R vízzel 50 ml-re
hígítunk. A hígított oldathoz 5 ml R hígított salétromsavat, 25,0 ml 0,1 M ezüst-nitrát–mérőoldatot és 2 ml R dibutil-ftalátot adunk, majd összerázzuk. Az oldatot, 2 ml R2 ammónium-vas(III)-szulfát–oldatot alkalmazva indikátorként, 0,1 M ammónium-tiocianát–mérőoldattal vörösessárga színig titráljuk. 1 ml 0,1 M ezüst-nitrát–mérőoldattal 3,545 mg Cl egyenértékű. Acetát: a feliraton feltüntetett acetát-tartalom 95,0–105,0%-a. Kb. 0,7 mmol acetát-tartalomnak megfelelő térfogatú vizsgálandó oldathoz 10,0 ml 0,1 M sósav– mérőoldatot elegyítünk. A kapott oldatot, potenciometriás végpontjelzést alkalmazva (2.2.20), 0,1 M nátrium-hidroxid–mérőoldattal titráljuk. Leolvassuk a két inflexiós pont közötti mérőoldatfogyást. 1 ml 0,1 M nátrium-hidroxid–mérőoldattal 0,1 mmol acetát egyenértékű. Laktát: a feliraton feltüntetett laktát-tartalom 95,0–105,0%-a. Kb. 0,7 mmol laktát-tartalomnak megfelelő térfogatú vizsgálandó oldathoz 10,0 ml 0,1 M sósav–mérőoldatot, majd 50 ml R acetonitrilt elegyítünk. A kapott oldatot, potenciometriás végpontjelzést alkalmazva (2.2.20), 0,1 M nátriumhidroxid–mérőoldattal titráljuk. Leolvassuk a két inflexiós pont közötti mérőoldatfogyást. 1 ml 0,1 M nátrium-hidroxid–mérőoldattal 0,1 mmol laktát egyenértékű. Nátrium-hidrogén-karbonát: a feliraton feltüntetett nátrium-hidrogén-karbonát-tartalom 95,0– 105,0%-a. Kb. 0,1 g nátrium-hidrogén-karbonát-tartalomnak megfelelő térfogatú vizsgálandó oldatot, potenciometriás végpontjelzést alkalmazva (2.2.20), 0,1 M sósav–mérőoldattal titráljuk. 1 ml 0,1 M sósav–mérőoldattal 8,40 mg NaHCO3 egyenértékű. Laktát és hidrogén-karbonát: a feliraton feltüntetett laktát és/vagy hidrogén-karbonát-tartalom 95,0– 105,0%-a. Folyadékkromatográfiás vizsgálatot végzünk (2.2.29). Vizsgálati oldat. A vizsgálandó oldat. Összehasonlító oldatok. 100 ml R kromatográfiás célra szánt vízben annyi pontosan mért tömegű laktátot és hidrogén-karbonátot oldunk, hogy a feliraton feltüntetett laktát és hidrogén-karbonátkoncentráció 90, 100 és 110%-ának megfelelő töménységű oldatokat nyerjünk. Oszlop: – méretei: l = 0,30 m, Ø = 7,8 mm ; – állófázis: R kationcserélő gyanta (9 µm), – hőmérséklet: 60 °C. Mozgófázis: R kromatográfiás célra szánt héliummal előzetesen gázmentesített 0,005 M kénsav. Áramlási sebesség: 0,6 ml/perc. Detektálás: differenciál refraktométerrel. Injektálás: 20 µl, kétszer. Elúciós sorrend: laktátok, hidrogén-karbonátok. A vizsgálati oldat laktát- és hidrogén-karbonát-koncentrációját interpolálással határozzuk meg, úgy, hogy a lineáris regresszióval illesztett görbe felvételénél az összehasonlító oldatok kromatogramján a laktát esetében a csúcsterületet, míg a hidrogén-karbonát esetében a csúcsmagasságot vesszük figyelembe. Redukáló cukrok (vízmentes glükózban kifejezve): a feliraton feltüntetett glükóz-tartalom 95,0– 105,0%-a. A vizsgálandó oldat 25 mg glükóznak megfelelő térfogatát 250 ml-es, csiszolatos üvegnyakú Erlenmeyer-lombikba mérjük, majd 25,0 ml R réz(II)-citrát–oldatot mérünk hozzá. Az oldathoz néhány szemcse horzsakövet adunk, majd a lombikhoz visszafolyóhűtőt csatlakoztatva, az oldatot úgy melegítjük, hogy 2 percen belül felforrjon, és a forralás pontosan 10 percig tartson. A lehűtött oldathoz 3 ml R vízben oldott 3 g R kálium-jodidot, majd óvatosan, kis adagokban R tömény kénsav 25 %V/V
töménységű oldatának 25 ml-ét elegyítjük. A kapott oldatot, R keményítő–oldatot alkalmazva indikátorként, 0,1 M nátrium-tioszulfát–mérőoldattal titráljuk. Az indikátort a titrálás vége felé adjuk az elegyhez. 25,0 ml R vízzel üres kísérletet is végzünk. A vízmentes glükózban (C6H12O6) kifejezett redukáló cukor-tartalmat a 0862.-3. táblázat alapján számítjuk ki. 0862.-2. táblázat A 0,1 M nátrium-tioszulfát–mérőoldat fogyása (ml)
Vízmentes glükóz (mg)
8
19,8
9
22,4
10
25,0
11
27,6
12
30,3
13
33,0
14
35,7
15
38,5
16
41,3
ELTARTÁS 4 °C-nál nem alacsonyabb hőmérsékleten. FELIRAT A feliraton fel kell tüntetni: – a peritoneális dialízis céljára szánt oldat összetételét g/l-ben és mmol/l-ben, – a mosmol/kg-ban kifejezett számított ozmolalitást, – a tartályban lévő peritoneális dialízis céljára szánt oldat névleges térfogatát, – hogy az oldat bakteriális endotoxinoktól mentes, vagy adott esetben, hogy az oldat pirogénmentes, – az eltartási körülményeket, – hogy az oldat intravénás infúzióként nem alkalmazható, – hogy az oldat fel nem használt részét meg kell semmisíteni.
01/2014:0294
SULFADIAZINUM Szulfadiazin
C10H10N4O2S [68-35-9]
Mr 250,3
DEFINÍCIÓ 4-Amino-N-(pirimidin-2-il)benzolszulfonamid. Tartalom: 99,0–101,0% (szárított anyagra). SAJÁTSÁGOK Küllem: fehér, sárgásfehér vagy rózsaszínes-fehér, kristályos por, illetve kristályok. Oldékonyság: vízben gyakorlatilag nem oldódik; acetonban kevéssé oldódik; etanolban (96%) alig oldódik. Alkálilúgok és híg ásványi savak oldják. AZONOSÍTÁS Első azonosítás: A. Második azonosítás: B, C, D. A. Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24); Összehasonlítás: CRS szulfadiazinnal. B. Vékonyréteg-kromatográfia (2.2.27). Oldószerelegy: R tömény ammónia–oldat – R metanol (4+96 V/V). Vizsgálati oldat. 20 mg vizsgálandó anyagot az oldószerelegy 3 ml-ében oldunk, majd az oldatot az oldószereleggyel 5,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat. 20 mg CRS szulfadiazint az oldószerelegy 3 ml-ében oldunk, majd az oldatot az oldószereleggyel 5,0 ml-re hígítjuk. Lemez: R VRK szilikagél F254 lemez. Kifejlesztőszer: R1 hígított ammónia–oldat – R víz – R nitrometán – R dioxán (3+5+40+50 V/V). Felvitel: 5 μl. Kifejlesztés: a lemezmagasság háromnegyedéig. Szárítás: 105 °C-on.
Előhívás: a lemezt 254 nm-es ultraibolya fényben értékeljük. Értékelés: a vizsgálati oldat kromatogramján látható főfolt – helyét és méretét tekintve – egyezzék meg az összehasonlító oldat kromatogramján látható főfolttal. C. 3 g anyagot száraz kémcsőbe mérünk. A 45°-os szögben megdöntött kémcső alsó részét szilikonolaj-fürdőbe merítjük, és a fürdőt kb. 270 °C-ra melegítjük. A vizsgálandó anyag elbomlik és fehér vagy sárgásfehér szublimátum képződik. Az R toluolból átkristályosított és 100 °C-on szárított szublimátum olvadáspontja (2.2.14) 123–127 °C. D. Kb. 5 mg anyagot R tömény sósav 103 g/l-es oldatának 10 ml-ében oldunk. Az oldat 1 ml-ét R vízzel 10 ml-re hígítjuk. Ezen oldattal – további savanyítás nélkül – az aromás primer aminok azonossági reakcióját elvégezve (2.3.1) az előírt változás észlelhető. VIZSGÁLATOK Az oldat külleme. Az oldat színe nem lehet erősebb, mint az S5, a BS5 vagy a ZS5 szín–mértékoldaté (2.2.2, II. módszer). 0,8 g anyagot 5 ml R hígított nátrium-hidroxid–oldat és 5 ml R víz elegyében oldunk. Savasság. 1,25 g finoman elporított anyagot 25 ml R szén-dioxid-mentes vízzel 5 percig kb. 70 °C-on melegítünk. A folyadékot ezután kb. 15 percig jeges vízben hûtjük, majd szûrjük. A szüredék 20 mléhez 0,1 ml R1 brómtimolkék–oldatot elegyítünk. Legfeljebb 0,2 ml 0,1 M nátrium-hidroxid– mérőoldat hozzáadására az indikátor színének meg kell változnia. Rokon vegyületek. Folyadékkromatográfia (2.2.29). Oldószerelegy: R nátrium-hidroxid 40 g/l-es oldata – R acetonitril – R víz (2+20+60 V/V). Vizsgálati oldat. 50,0 mg vizsgálandó anyagot az oldószerelegyben oldjuk, és az oldatot R vízzel 100,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (a). 5,0 mg CRS szulfadiazin-A-szennyezőt és 5,0 mg RV szulfanilsavat (Bszennyező) az oldószerelegyben oldunk, és az oldatot R vízzel 10,0 ml-re hígítjuk. Az oldat 1,0 ml-ét a mozgófázissal 100,0 ml-re hígítjuk. Ezen oldat 3,0 ml-ét a mozgófázissal 10,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (b). 1,0 ml vizsgálati oldatot a mozgófázissal 100,0 ml-re hígítunk. Ezen oldat 1,0 ml-ét a mozgófázissal 10,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (c). Egy üvegcse CRS acetilszulfadiazint (E-szennyező) 1 ml mozgófázisban oldunk. Összehasonlító oldat (d). 5 mg CRS F-szennyező azonosítására szánt szulfadiazint az oldószerelegyben oldunk, és az oldatot R vízzel 10,0 ml-re hígítjuk. Oszlop: − méretei: l = 0,25 m, ∅ = 4,6 mm; − állófázis: R kromatográfiás célra szánt oktadecilszililezett szilikagél (5 µm), Mozgófázis: R acetonitril – R tömény foszforsav 2,8 g/l-es oldata (10+90 V/V). Áramlási sebesség: 1,2 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel, 260 nm-en. Injektálás: 20 µl. Kromatografálási idő: a szulfadiazin retenciós idejének hétszerese. Szennyezők azonosítása: az A- és a B-szennyező azonosítására az a) összehasonlító oldat kromatogramját használjuk; az E-szennyező azonosítására a c) összehasonlító oldat kromatogramját használjuk; az F-szennyező azonosítására pedig a d) összehasonlító oldat kromatogramját használjuk.
Relatív retenciók a szulfadiazinra (retenciós ideje kb. 8,5 perc) vonatkoztatva: A-szennyező kb. 0,26; B-szennyező kb. 0,30; E-szennyező kb. 2,1; F-szennyező kb. 6,0. Rendszeralkalmasság: a) összehasonlító oldat: – csúcsfelbontás: legalább 2,0 az A- és a B-szennyező között. Követelmények: − korrekciós faktor: az E-szennyező mennyiségének kiszámításához 0,7-del szorozzuk a megfelelő csúcsterületet. − A- és B-szennyező: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján a megfelelő csúcs területe (0,3%); – E-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének kétszerese (0,2%); – F-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének 1,5-szerese (0,15%); – egyedi határértékhez nem kötött (nem-specifikált) szennyezők: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének 0,5-szerese (0,05%); – összes szennyező: legfeljebb 0,5%; – elhanyagolási határ: a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének 0,3szerese (0,03%). Nehézfémek (2.4.8/H): legfeljebb 20 ppm. Oldószer: R dimetil-szulfoxid. Az anyag 1,0 g-ját vizsgáljuk. Az összehasonlító oldatot 2 ml R ólom–mértékoldattal (10 ppm Pb) készítjük. Szárítási veszteség (2.2.32): legfeljebb 0,5%. Az anyag 1,000 g-ját szárítószekrényben 105 °C-on szárítjuk. Szulfáthamu (2.4.14): legfeljebb 0,1%. Az anyag 1,0 g-ját vizsgáljuk. TARTALMI MEGHATÁROZÁS 0,200 g anyagot 20 ml R hígított sósav és 50 ml R víz elegyében oldunk. Az oldatot jeges vízben lehûtjük, majd elvégezzük az Aromás primer aminocsoport meghatározása (2.5.8) fejezetben előírt vizsgálatot. Elektrometriás végpontjelzést alkalmazunk. 1 ml 0,1 M nátrium-nitrit–mérőoldattal 25,03 mg C10H10N4O2S egyenértékû. ELTARTÁS Fénytől védve. SZENNYEZŐK Egyedi határértékhez kötött (specifikált) szennyezők: A, B, E, F. Egyéb kimutatható szennyezők (a következő szennyezők a cikkely valamelyik vizsgálatával kimutathatók, ha bizonyos határon felüli mennyiségben vannak jelen. Határértéküket az egyéb/egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezőkre vonatkozó általános követelmény és/vagy a Gyógyszeranyagok (2034) általános cikkely előírásai határozzák meg. Ezért ezeket a szennyezőket nem szükséges a megfelelés bizonyítása céljából azonosítani. Lásd még a Gyógyszeranyagok szennyezésvizsgálata (5.10.) című általános fejezetet): C, D.
A. pirimidin-2-amin,
B. 4-aminobenzolszulfonsav (szulfanilsav),
C. [(4-aminofenil)szulfonil]guanidin (szulfaguanidin),
D. 4-aminobenzolszulfonamid (szulfanilamid),
E. N-[4-(pirimidin-2-ilszulfamoil)fenil]acetamid (acetilszulfadiazin), F. ismeretlen szerkezetű vegyület.
Threorinum
Ph.Hg.VIII. – Ph. Eur. 8.0 – 1
01/2014:1049
THREONINUM Treonin
C4H9NO3 [72-19-5]
Mr 119,1
DEFINÍCIÓ (2S,3R)-2-Amino-3-hidroxibutánsav Fermentációs termék, fehérje-extraktum, vagy hidrolizátum. Tartalom: 99,0−101,0% (szárított anyagra). SAJÁTSÁGOK Küllem: fehér vagy csaknem fehér kristályos por, illetve színtelen kristályok. Oldékonyság: vízben oldódik; etanolban (96%) gyakorlatilag nem oldódik. AZONOSÍTÁS Első azonosítás: A, B. Második azonosítás: A, C, D. A. Fajlagos optikai forgatóképesség (lásd Vizsgálatok). B. Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24). Összehasonlítás: CRS treoninnal. C. Vékonyréteg-kromatográfia (2.2.27). Vizsgálati oldat. 10 mg vizsgálandó anyagot R tömény sósav 1 %V/V-os oldatával 50 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat. 10 mg CRS treonint R tömény sósav 1 %V/V-os oldatával 50 ml-re oldunk. Lemez: R VRK szilikagél lemez. Kifejlesztőszer: R tömény ecetsav – R víz – R 1-butanol (20+20+60 V/V). Felvitel: 5 µl. Kifejlesztés: a lemezmagasság kétharmadig. Szárítás: levegőn. Előhívás: a lemezt R ninhidrin-oldattal bepermetezzük, majd 105 °C-on 15 percig melegítjük.
Értékelés: a vizsgálati oldat kromatogramjának főfoltja – helyét, színét és méretét tekintve – egyezzék meg az összehasonlító oldat kromatogramjának főfoltjával. D. A vizsgálandó anyag 2 g/l töménységű oldatának 1 ml-ét R nátrium-perjodát 20 g/l töménységű oldatának 1 ml-ével elegyítjük. Az elegyhez 0,2 ml R piperidint és R nitroprusszid-nátrium 25 g/l töménységű oldatának 0,1 ml-ét mérjük. Kék színeződés észlelhető. E szín néhány perc múlva sárgára változik. VIZSGÁLATOK S oldat. 2,5 g anyagot R szén-dioxid-mentes vízzel 100 ml-re oldunk. Az oldat külleme. Az S oldat tiszta (2.2.1) és színtelen legyen (2.2.2, II. módszer). pH (2.2.3): 5,0−6,5. Az S oldatot vizsgáljuk. Fajlagos optikai forgatóképesség (2.2.7): −27,6 és −29,0 között (szárított anyagra). A vizsgálathoz 1,50 g anyagot R vízzel 25,0 ml-re oldunk. Ninhidrin-pozitív anyagok. Aminosav-analízis (2.2.56). A vizsgálatot az I. módszerrel végezzük. A vizsgálati oldat és az összehasonlító oldatok koncentrációját a méréshez használt készülék érzékenységéhez igazíthatóak. Minden oldat koncentrációját úgy állítjuk be, hogy a 2.2.46. fejezetben előírt rendszeralkalmassági követelmények teljesüljenek és az oldatok töménységének aránya minden esetben az előírtaknak megfelelő legyen. A oldat: R1 hígított sósav vagy az alkalmazott készülék számára megfelelő, minta-előkészítéshez használt tompítóoldat. Vizsgálati oldat. 30,0 mg vizsgálandó anyagot az A oldattal 50,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (a). A vizsgálati oldat 1,0 ml-ét az A oldattal 100,0 ml-re hígítjuk. A kapott oldat 2,0 ml-ét az A oldattal 10,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (b). 30,0 mg R prolint az A oldattal 100,0 ml-re oldunk. A kapott oldat 1,0 ml-ét az A oldattal 250,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (c). 6,0 ml R ammónium–mértékoldatot (100 ppm NH4) az A oldattal 5,0 ml-re hígítunk. A kapott oldat 1,0 ml-ét az A oldattal 100,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (d). 30 mg CRS izoleucint (D-szennyező) és 30 mg CRS leucint az A oldattal 50,0 ml-re hígítunk. A kapott oldat 1,0 ml-ét az A oldattal 200,0 ml-re hígítjuk. Üres oldat: A oldat. Az aminosav analizátorba a vizsgálati, az üres és az összehasonlító oldatok megfelelő, egyenlő térfogatait injektáljuk. A vizsgálatot a fiziológiás aminosavak meghatározására alkalmas programmal végezzük. Rendszeralkalmasság: d) összehasonlító oldat: −
Csúcsfelbontás: legalább 1,5, a D-szennyező és a leucin között.
A százalékos tartalmi értékek kiszámolása: −
az 570 nm-en detektált ninhidrin-pozitív anyagok esetében az a) összehasonlító oldat treoninkoncentrációját vesszük figyelembe;
−
a 440 nm-en detektált ninhidrin-pozitív anyagok esetében a b) összehasonlító oldat prolinkoncentrációját vesszük figyelembe; ha egy csúcs mindkét hullámhosszon a jelentési küszöbérték fölött van, a mennyiségi meghatározást az 570 nm-en kapott eredménnyel végezzük.
Követelmények:
−
ninhidrin pozitív anyagok egyenként: legfeljebb 0,2%;
−
ninhidrin pozitív anyagok összesen: legfeljebb 0,5%;
−
jelentési küszöbérték: 0,05%.
Klorid (2.4.4): legfeljebb 200 ppm. A vizsgálathoz az S oldat 10 ml-ét R vízze1 15 ml-re hígítjuk. Szulfát (2.4.13): legfeljebb 300 ppm. A vizsgálathoz az anyag 0,5 g-ját R desztillált vízzel 15 ml-re oldjuk. Ammónium. Aminosav-analízis (2.2.56), a „Ninhidrin-pozitív anyagok” pontban leírtak szerint, az alábbi módosításokkal. Injektálás: vizsgálati oldat, c) összehasonlító oldat, üres oldat. Követelmény: −
ammónium, 570 nm-en: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint a megfelelő csúcs területe a c) összehasonlító oldat kromatogramján (0,02%), figyelembe véve az üres oldat kromatogramján megjelenő ammóniumcsúcsot is.
A Gyógyszeranyagok (2034) általános cikkely „Rokon vegyületek” pontjában (2034-1. táblázat) feltüntetett küszöbértékek erre a cikkelyre nem vonatkoznak. Vas (2.4.9): legfeljebb 10 ppm. 1,0 g anyagot választótölcsérbe 10 ml R hígított sósavban oldunk. Az oldatot 3x10 ml R1 izobutilmetil-ketonnal 3 – 3 percig rázzuk. A szerves fázisokat egyesítjük, és 10 ml R vízzel 3 percig rázzuk. A vizes fázist vizsgáljuk. Nehézfémek (2.4.8/G): legfeljebb 10 ppm. Az anyag 0,5 g-ját vizsgáljuk. Az összehasonlító oldatot 0,5 ml R ólom−mértékoldattal (10 ppm Pb) készítjük. Szárítási veszteség (2.2.32): legfeljebb 0,5%. Az anyag 1,000 g-ját szárítószekrényben 105 °C-on szárítjuk. Szulfáthamu (2.4.14): legfeljebb 0,1%. Az anyag 1,0 g-ját vizsgáljuk. TARTALMI MEGHATÁROZÁS Az anyag 0,100 g-ját 5 ml R vízmentes hangyasavban oldjuk. Az oldatot 30 ml R vízmentes ecetsavval elegyítjük. Az oldatot, potenciometriás végpontjelzést (2.2.20) alkalmazva, 0,1 M perklórsav−mérőoldattal titráljuk. 1 ml 0,1 M perklórsav−mérőoldattal 11,91 mg C4H9NO3 egyenértékű. ELTARTÁS Fénytől védve. SZENNYEZŐK Egyéb kimutatható szennyezők (a következő szennyezők a cikkely valamelyik vizsgálatával kimutathatók, ha bizonyos határon felüli mennyiségben vannak jelen. Határértéküket az egyéb/egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezőkre vonatkozó általános követelmény határozza meg. Ezért ezeket a szennyezőket nem szükséges a megfelelés bizonyítása céljából azonosítani. Lásd még a Gyógyszeranyagok szennyezésvizsgálata (5.10) című általános fejezetet).
A. (2S)-2-amino-4-hidroxibutánsav (homoszerin),
B. (2S)-2-aminopropánsav (alanin),
C. (2S)-2-amino-3-metilbutánsav (valin),
D. (2S,3S)-2-amino-3-metilpentánsav (izoleucin),
E. (2S)-2,6-diaminohexánsav (lizin).
01/2014:0572
TIMOLOLI MALEAS Timolol-maleát
C17H28N4O7S [26921-17-5]
Mr 432,5
DEFINÍCIÓ [(2S)-1-[(1,1-Dimetiletil)amino]-3-[[4-(morfolin-4-il)-1,2,5-tiadiazol-3-il]oxi]propán-2-ol]-(Z)buténdioát. Tartalom: 98,5–101,0% (szárított anyagra). SAJÁTSÁGOK Küllem: fehér vagy csaknem fehér, kristályos por, illetve színtelen kristályok. Oldékonyság: vízben és etanolban (96%) oldódik. op: kb. 199 °C (bomlás közben). AZONOSÍTÁS Első azonosítás: A, B. Második azonosítás: A, C, D. A. Fajlagos optikai forgatóképesség (2.2.7): – 5,7 és – 6,2 között. 1,000 g anyagot 1 M sósavval 10,0 ml-re oldunk. B. Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24). Összehasonlítás: CRS timolol-maleáttal. C. Vékonyréteg-kromatográfia (2.2.27). Vizsgálati oldat. 5 mg vizsgálandó anyagot R metanollal 5 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat. 5 mg CRS timolol-maleátot R metanollal 5 ml-re oldunk. Lemez: R VRK szilikagél GF254 lemez. Kifejlesztőszer: R tömény ammónia–oldat – R metanol – R diklórmetán (1+20+80 V/V). Felvitel: 10 μl. Kifejlesztés: a lemezmagasság kétharmadáig. Szárítás: levegőn. Előhívás: jód-gőztérben 2 órán át.
Értékelés: a vizsgálati oldat kromatogramjának főfoltja – helyét, színét és méretét tekintve – egyezzék meg az összehasonlító oldat kromatogramjának főfoltjával. D. 0,1 g anyagot 1 ml R hígított nátrium-hidroxid–oldat és 3 ml R víz elegyével eldörzsölünk. A szuszpenziót 3×5 ml R éterrel kirázzuk. A vizes fázis 0,1 ml-es részletéhez 10 mg R rezorcin 3 ml R tömény kénsavval készült oldatát elegyítjük. Az elegy, 15 percig vízfürdőn melegítve, nem színeződhet ibolyásvörösre. A vizes fázis megmaradt részét R hígított kénsavval semlegesítjük, majd 1 ml R brómos vizet elegyítünk hozzá. Az elegyet 15 percig vízfürdőn melegítjük, majd felforraljuk. A lehűtött oldat 0,2 ml-éhez 10 mg R rezorcin 3 ml R tömény kénsavval készült oldatát elegyítjük. Az elegy, 15 percig vízfürdőn melegítve, ibolyásvörösre színeződik. Ezen oldatot R kálium-bromid 100 g/l töménységű oldatának 0,2 ml-ével elegyítjük, majd vízfürdőn 5 percig melegítjük; az oldat ibolyáskék színű lesz. VIZSGÁLATOK S oldat. 0,5 g anyagot R szén-dioxid-mentes vízzel 25 ml-re oldunk. Az oldat külleme. Az S oldat tiszta legyen (2.2.1). Színe nem lehet erősebb, mint a B8 szín– mértékoldaté (2.2.2, II. módszer). pH (2.2.3): 3,8–4,3. Az S oldatot vizsgáljuk. Enantiomer tisztaság. Folyadékkromatográfia (2.2.29). A vizsgálatot bomlást előidéző fénytől védett helyen végezzük. Oldószerelegy: R diklórmetán – R 2-propanol (10+30 V/V). Vizsgálati oldat. 30,0 mg vizsgálandó anyagot az oldószereleggyel 10,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (a). 30 mg CRS timolol-maleátot az oldószereleggyel 10,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (b). 3 mg CRS (R)-timololt (A-szennyező) az oldószereleggyel 10,0 ml-re oldunk. Az oldat 1,0 ml-ét az oldószereleggyel 10,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (c). 1 ml a) összehasonlító oldatot az oldószereleggyel 100 ml-re hígítunk. Ezen oldat 1 ml-ét a b) összehasonlító oldat 1 ml-ével elegyítjük. Összehasonlító oldat (d). 1,0 ml vizsgálati oldatot az oldószereleggyel 100,0 ml-re hígítunk. Oszlop: – méretei: l = 0,25 m, Ø = 4,6 mm; – állófázis: R cellulózzal módosított királis elválasztás céljára szánt szilikagél OD (5 µm). Mozgófázis: R dietil-amin – R 2-propanol – R hexán (2+40+960 V/V). Áramlási sebesség: 1 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel, 297 nm-en. Injektálás: 5 μl. Elúciós sorrend: elsőként az A-szennyező eluálódik. Rendszeralkalmasság: − csúcsfelbontás: legalább 4,0 az A-szennyező és az (S)-enantiomer között a c) összehasonlító oldat kromatogramján; − a főcsúcsok (az (S)-enantiomernek megfelelő csúcsok) azonos retenciós idővel jelennek meg a vizsgálati oldat és az a) összehasonlító oldat kromatogramján. Követelmény: − A-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint a d) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területe (1,0%).
Rokon vegyületek. Folyadékkromatográfia (2.2.29) Vizsgálati oldat. 0,100 g vizsgálandó anyagot az A-mozgófázissal 20 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (a). 1,0 ml vizsgálati oldatot az A-mozgófázissal 100,0 ml-re hígítunk. Ezen oldat 1,0 ml-ét az A-mozgófázissal 10,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (b). Egy üvegcse CRS rendszeralkalmassági vizsgálatra szánt timololt (amely B, C-, D- és F-szennyezőt is tartalmaz) 1,0 ml A-mozgófázisban oldunk. Összehasonlító oldat (c). 2 mg vizsgálandó anyagot és 20 mg R maleinsavat 10 ml R acetonitrilben oldunk. Az oldat 1 ml-ét barna üvegcsébe mérjük, és R nitrogén-áramban szárazra párologtatjuk. A nyitott üvegcsét ezután 1 órán át 105 °C-on melegítjük. A maradékot az A-mozgófázis 1,0 ml-ében oldjuk. Oszlop:
− méretei: l = 0,150 m, Ø = 3,9 mm; − állófázis: R kromatográfiás célra szánt, oktadecilszililezett szilikagél (5 μm). Mozgófázis: −
A-mozgófázis: R metanol és R nátrium-oktánszulfonát 4,32 g/l-es, R tömény ecetsavval pH 3-ra beállított oldatának azonos térfogatarányú elegye;
−
B-mozgófázis: R metanol; Idő (perc) 0 – 10
A-mozgófázis (%V/V) 97,5
B-mozgófázis (%V/V) 2,5
10 – 11
97,5 → 70
2,5 → 30
11 – 20
70
30
Áramlási sebesség: 1,2 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel, 295 nm-en. Injektálás: 20 μl. Szennyezők azonosítása: a B-, C-, D- és F-szennyező azonosításához a CRS rendszeralkalmassági vizsgálatra szánt timololhoz mellékelt kromatogramot és a b) összehasonlító oldat kromatogramját használjuk. Az E-szennyező azonosításához a c) összehasonlító oldat kromatogramját használjuk. Relatív retenciók a timololra (retenciós ideje kb. 7,5 perc) vonatkoztatva: maleinsav kb. 0,1; Dszennyező kb. 0,3; E-szennyező kb. 0,4; B-szennyező kb. 0,7, F-szennyező kb. 0,8; C-szennyező kb. 2,1. Rendszeralkalmasság: b) összehasonlító oldat: −
csúcsfelbontás: legalább 1,5, az F- és a B-szennyező között.
Követelmények: –
korrekciós faktor: a D-szennyező mennyiségének kiszámításához a megfelelő csúcsterületet 0,6del szorozzuk;
− B-, C-, D-, E- és F-szennyező: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének kétszerese (0,2%);
− egyedi határértékhez nem kötött (nem-specifikált) szennyezők: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területe (0,10%);
− összes szennyező: csúcsterületük összege nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének négyszerese (0,4%);
− elhanyagolási határ: az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének fele (0,05%). A maleinsavnak megfelelő csúcsot nem vesszük figyelembe. Szárítási veszteség (2.2.32): legfeljebb 0,5%. Az anyag 1,000 g-ját szárítószekrényben 105 °C-on szárítjuk. Szulfáthamu (2.4.14): legfeljebb 0,1%. Az anyag 1,0 g-ját vizsgáljuk. TARTALMI MEGHATÁROZÁS 0,350 g anyagot 60 ml R vízmentes ecetsavban oldunk. Az oldatot, potenciometriás végpontjelzést alkalmazva (2.2.20), 0,1 M perklórsav–mérőoldattal titráljuk. 1 ml 0,1 M perklórsav–mérőoldattal 43,25 mg C17H28N4O7S egyenértékű. ELTARTÁS Fénytől védve. SZENNYEZŐK Egyedi határértékhez kötött (specifikált) szennyezők: A, B, C, D, E, F. Egyéb kimutatható szennyezők (a következő szennyezők a cikkely valamelyik vizsgálatával kimutathatók, ha bizonyos határon felüli mennyiségben vannak jelen. Határértéküket az egyéb/egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezőkre vonatkozó általános követelmény és/vagy a Gyógyszeranyagok (2034) általános cikkely előírásai határozzák meg. Ezért ezeket a szennyezőket nem szükséges a megfelelés bizonyítása céljából azonosítani. Lásd még a Gyógyszeranyagok szennyezésvizsgálata (5.10.) című általános fejezetet): G, H, I, J.
A. (2R)-1-[(1,1-dimetiletil)amino]-3-[[4-(morfolin-4-il)-1,2,5-tiadiazol-3-il]oxi]propán-2-ol timolol),
és enantiomere
B. (2RS)-3-[(1,1-dimetiletil)amino]-2-[[4-(morfolin-4-il)-1,2,5-tiadiazol-3-il]oxi]propán-1-ol,
((R)-
és enantiomere
C. [(2RS)-N-(1,1-dimetiletil)-2,3-bisz[[4-(morfolin-4-il)-1,2,5-tiadiazol-3-il]oxi]propán-1-amin,
D. 4-(morfolin-4-il)-1,2,5-tiadiazol-3-ol,
E. (2Z)-4-(1S)-1-[[(1,1-dimetiletil)amino]metil]-2-[[4-(morfolin-4-il)-1,2,5-tiadiazol-3-il]oxi]etoxi]4-oxobut-2-énsav,
F. 4-(4-klór-1,2,5-tiadiazol-3-il)morfolin,
G. [4-(morfolin-4-il)-1,2,5-tiadiazol-3(2H)on]-1-oxid,
és enantiomere H. 2-[(2RS)-3-[(1,1-dimetiletil)amino]-2-hidroxipropil]-4-(morfolin-4-il)-1,2,5-tiadiazol-3(2H)-on,
és enantiomere
I.
(2RS)-1-(etilamino)-3-[[4-(morfolin-4-il)-1,2,5-tiadiazol-3-il]oxi]propán-2-ol,
J.
1,1'-[1,2,5-tiadiazol-3,4-diilbisz(oxi)]bisz[3-[(1,1-dimetiletil)amino]propán-2-ol.
01/2009:0359
TRITICI AMYLUM Búzakeményítő DEFINÍCIÓ A drog a közönséges búza – Triticum aestivum L. (T. vulgare Vill.) termesztett fajtáinak szemterméséből előállított keményítő. ♦
SAJÁTSÁGOK
Küllem: igen finom, fehér vagy csaknem fehér por, amely az ujjak között összenyomva csikorog. Oldékonyság: hideg vízben és etanolban (96%) gyakorlatilag nem oldódik. Nem tartalmazhat más növényből származó keményítőszemcséket. Kis mennyiségben tartalmazhat az anyanövényből származó szövettörmelékeket. ♦ AZONOSÍTÁS A. Mikroszkópos vizsgálatot végzünk (2.8.23.), R glicerin 50 V/V%-os oldatát használva. Nagy- és kisméretű, ritkán közepes méretű szemcsék láthatók a drogban (0359-1. ábra). A nagyobb, 10–60 µm átmérőjű szemcsék elölnézetben vizsgálva korong, ritkábban vese alakúak. Lerakódási központ és rétegzettség nem, vagy alig figyelhető meg; a szemcsék peremén néha repedések láthatók. Oldalnézetben vizsgálva a szemcséket, elliptikus vagy hosszúkás alakúak; lerakódási központjuk repedésként jelenik meg a hosszanti tengely mentén. A kisebb, 2–10 µm átmérőjű szemcsék kerekdedek vagy sokszögletűek. Keresztezett polarizáló lemezek vagy prizmák között vizsgálva, a keményítőszemcséken fekete kioltási kereszt jelenik meg, melynek szárai a szemcsék lerakódási centrumán metszik egymást.
0359.-1. ábra – Illusztráció a Búzakeményítő cikkely Azonosítás A. pontjához B. 1 g anyagot 50 ml R vízben szuszpendálunk. A szuszpenziót 1 percen keresztül forraljuk, majd lehűtjük. Híg, zavaros nyák képződik. C. Az „Azonosítás” A pontjában kapott nyák 1 ml-éhez 0,05 ml R1 jód–oldatot adunk. Sötétkék színeződés észlelhető, mely melegítés hatására eltűnik. VIZSGÁLATOK pH (2.2.3): 4,5–7,0. 5,0 g keményítőt 25,0 ml R szén-dioxid-mentes vízzel 60 másodpercig rázogatunk. A mérést 15 perc elteltével végezzük. ◊ Idegen anyagok. R glicerin 50 V/V%-os oldatát használva, mikroszkóppal vizsgálva, keményítőszemcséktől eltérő anyag legfeljebb nyomokban lehet jelen. Idegen eredetű keményítőszemcséket nem tartalmazhat. ◊
Összes fehérje: legfeljebb 0,3% (megfelel 0,048% N2-nek, átszámítási faktor: 6,25). 6,0 g anyagot kénsavas roncsolást követően vizsgálunk (2.5.9), a következő módosításokkal: a lombik nyakára tapadt részecskéket 25 ml R tömény kénsavval mossuk be; a roncsolást addig folytatjuk, amíg az oldat tiszta nem lesz; 45 ml R tömény nátrium-hidroxid–oldatot adunk az elegyhez. Oxidáló anyagok (2.5.30): legfeljebb 20 ppm, H2O2-ban kifejezve. Kén-dioxid (2.5.29): legfeljebb 50 ppm. Vas (2.4.9): legfeljebb 10 ppm. 1,5 g anyagot 15 ml R hígított sósavval összerázunk. A kivonatot leszűrjük, és a szüredéket vizsgáljuk. Szárítási veszteség (2.2.32): legfeljebb 15,0%. 1,000 g keményítőt szárítószekrényben 130 °C-on 90 percen keresztül szárítunk. Szulfáthamu (2.4.14): legfeljebb 0,6%. 1,0 g drogot vizsgálunk. Mikrobiológiai szennyezés TAMC: elfogadhatósági követelmény: 103 CFU/g (2.6.12). TYMC: elfogadhatósági követelmény: 102 CFU/g (2.6.12). Escherichia coli nem lehet jelen (2.6.13). ◊ Salmonella
nem lehet jelen (2.6.13). ◊
01/2008:0743 javított 8.0
UREUM Karbamid
CH4N2O [57-13-6]
Mr 60,1
DEFINÍCIÓ Karbamid. Tartalom: 98,5–101,5% (szárított anyagra). SAJÁTSÁGOK Küllem: fehér vagy csaknem fehér, kristályos por vagy átlátszó kristályok; enyhén nedvszívó. Oldékonyság: vízben nagyon bőségesen oldódik; alkoholban oldódik; diklórmetánban gyakorlatilag nem oldódik. AZONOSÍTÁS Első azonosítás: A, B. Második azonosítás: A, C, D. A. Olvadáspont (2.2.14): 132–135 °C. B. Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24). Összehasonlítás: CRS karbamiddal. C. 0,1 g anyagot 1 ml R vízben oldunk. 1 ml R tömény salétromsav hozzáadására fehér, kristályos csapadék keletkezik. D. 0,5 g anyagot kémcsőben elfolyósodásig, majd az olvadék zavarossá válásáig melegítünk. Lehûlés után az anyagot 10 ml R víz és 1 ml R hígított nátrium-hidroxid–oldat elegyében oldjuk, majd 0,05 ml R réz(II)-szulfát–oldatot adunk hozzá. Vörösesibolya szín keletkezik. VIZSGÁLATOK S oldat. 10,0 g anyagot R vízzel 50 ml-re oldunk. Az oldat külleme. Az oldat tiszta (2.2.1) és színtelen legyen (2.2.2, II. módszer). 2,5 ml S oldathoz 7,5 ml R vizet adunk. Lúgosság. 2,5 ml S oldathoz 7,5 ml R vizet és 0,1 ml R metilvörös–oldatot elegyítünk. Az oldat 0,4 ml 0,01 M sósav–mérőoldat hozzáadására vörösre vagy narancsszínûre változzék. Biuret: legfeljebb 0,1%.
10 ml S oldathoz 5 ml R vizet, R réz(II)-szulfát 5 g/l töménységû oldatának 0,5 ml-ét és 0,5 ml R tömény nátrium-hidroxid–oldatot elegyítünk. 5 perc elteltével az oldat vörösesibolya színe nem lehet intenzívebb, mint az egyidejûleg és azonos módon, R biuret 0,2 g/l-es töménységû oldatának 10 mlével készült összehasonlító oldaté. Ammónium (2.4.1): legfeljebb 500 ppm. Az S oldat 0,1 ml-ét vizsgáljuk. Nehézfémek (2.4.8/A): legfeljebb 10 ppm. Az S oldat 10 ml-ét R vízzel 20 ml-re hígítjuk. Az így készült oldat 12 ml-ét vizsgáljuk. Az összehasonlító oldatot R ólom–mértékoldattal (1 ppm Pb) készítjük. Szárítási veszteség (2.2.32): legfeljebb 1,0%. 1,000 g anyagot szárítószekrényben 1 órán át 105 °C-on szárítunk. Szulfáthamu (2.4.14): legfeljebb 0,1%. 1,0 g anyagot vizsgálunk. TARTALMI MEGHATÁROZÁS 0,2000 g anyagot R vízzel 50,0 ml-re oldunk. Az oldat 1,0 ml-ét roncsoló lombikba mérjük, majd 100 g R kálium-szulfát, 5 g R réz(II)-szulfát, és 2,5 g R szelén porított keverékének 4 g-ját adunk hozzá és 3 üveggyöngyöt dobunk a lombikba. A lombik nyakán megtapadt anyagot a lombik falán lecsurgatott 5 ml R tömény kénsavval a lombikba mossuk, és a lombik tartalmát forgatással homogenizáljuk. A lombikot a jelentős kénsavveszteség elkerülése érdekében – például rövid nyakú üvegtölcsérrel – lefedjük. A lombikot kezdetben fokozatosan melegítve, a hőmérsékletet addig növeljük, amíg erőteljes forrást és a lombik nyakánál kénsavlecsapódást nem tapasztalunk; ügyeljünk, hogy a lombik felső részén a túlmelegedést elkerüljük. A melegítést 30 percen keresztül folytatjuk, majd a lehûtést követően a szilárd maradékot R víz 25 ml-ének óvatos hozzáadásával oldjuk. Az így kapott elegyet ismét lehûtjük, majd a lombikot vízgőzdesztilláló készülékre csatlakoztatjuk. A lombikba R tömény nátriumhidroxid–oldat 30 ml-ét töltjük, majd vízgőz átvezetésével késedelem nélkül desztillálni kezdünk. A desztillátumot 15 ml 40 g/l-es töménységû R bórsav oldat, 0,2 ml R metilvörös indikátorkeverék–oldat és a visszafolyóhûtő végét elfedő mennyiségû R víz elegyében gyûjtjük. A desztillálás vége felé a szedőt lejjebb helyezzük, úgy, hogy a visszafolyóhûtő vége a sav felszíne fölött legyen. Ügyeljünk, hogy a visszafolyóhûtő külső felszínéről ne kerüljön víz a szedőbe. A desztillátumot 0,01 M kénsav– mérőoldattal titráljuk. 1 ml 0,01 M kénsav–mérőoldattal 0,6006 mg CH4N2O egyenértékû. ELTARTÁS Légmentesen záró tartályban.
Vaccinum morbi Aujeszkyi vivum ad suem ad usum parenteralem
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur. 8.0 - 1
01/2014:0745
VACCINUM MORBI AUJESZKYI VIVUM AD SUEM AD USUM PARENTERALEM Aujeszky-betegség vakcina sertések részére, parenterális alkalmazás céljára (élő)
1. DEFINÍCIÓ A sertések részére, parenterális alkalmazásra szánt, élő Aujeszky-betegség vakcina az Aujeszkybetegség vírusának egy alkalmas törzséből előállított készítmény. Jelen cikkely előírásai a sertések Aujeszky-betegség elleni aktív immunizálására, illetve az utódok passzív védelmére szolgáló vakcinákra vonatkoznak. A készítményhez adjuváns adható. 2. ELŐÁLLÍTÁS 2-1. A VAKCINA KÉSZÍTÉSE A vakcinavírust sejttenyészetekben szaporítják. 2-2. A VÍRUS SZAPORÍTÁSÁHOZ HASZNÁLT SZUBSZTRÁTUM 2-2-1. Sejttenyészetek. A vakcinavírus szaporításához használt sejttenyészeteknek meg kell felelniük az állatgyógyászati vakcinák előállításához használt sejttenyészetekre vonatkozó követelményeknek (5.2.4). 2-3. A VAKCINAVÍRUS KIVÁLASZTÁSA A vakcinavírus feleljen meg az ártalmatlanságra (5.2.6) és a hatékonyságra (5.2.7) vonatkozó követelményeknek azokon a sertéseken, amelyek kezelésére a vakcinát szánták. A vírus rendelkezhet genetikai markerrel. Az ártalmatlanság és a hatékonyság bizonyítása során az alábbi vizsgálatok is alkalmazhatók: ártalmatlanság (2-3-1), vírusürítés (2-3-2), terjedőképesség hiánya, beleértve a placentán és az ondón keresztüli terjedést (2-3-3), virulenciafokozódás (2-3-4), az immunizáló képesség fokozódása (2-3-5). 2-3-1. Ártalmatlanság 2-3-1-1. Ártalmatlanság malacokban. A vizsgálatot a feliraton szereplő minden egyes alkalmazási mód és forma esetében el kell végezni, minden esetben 3-4 hetes malacok felhasználásával. Az állatokat az oltócsíra-törzstétel és a gyártási tétel közötti legkevésbé gyengített passzázsszintű vakcinavírussal kezeljük. A vizsgálatokat minden esetben legalább 20, az Aujeszky-betegség vírusa elleni ellenanyagoktól mentes malacon végezzük. Legalább 10 malacot a vakcinavírusnak olyan mennyiségével oltunk, amely az egy adag vakcinában várható legnagyobb vírustiter legalább tízszeresével egyenértékű. Legalább 10 állatot kontrollcsoportként meghagyunk. A malacokat legalább napi rendszerességgel, legalább 21 napon át megfigyelés alatt tartjuk. A vakcinavírus megfelel a vizsgálat követelményeinek, ha az oltott malacok testsúlygörbéje nem különbözik szignifikánsan a kontroll egyedekétől, és ha egy malac sem mutatja a betegség tüneteit, vagy hullik el a vakcinavírusnak tulajdonítható okból.
Vaccinum morbi Aujeszkyi vivum ad suem ad usum parenteralem
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur. 8.0 - 2
2-3-1-2. Ártalmatlanság az immunizáló képesség vizsgálatnál (2-3-5) használt sertések esetében. Az immunizáló képesség vizsgálatánál használt állatokat alkalmazzuk az ártalmatlanság értékeléséhez is. Az oltás időpontjában, illetve 6, 24 és 48 órával az oltást követően minden egyes oltott állat testhőmérsékletét megmérjük. Vágáskor ellenőrizzük, hogy az oltás helyén fellépett-e helyi reakció. A vakcinavírus megfelel a vizsgálat követelményeinek, amennyiben egyik állatnál sem figyelhető meg: −
1,5 °C-nál nagyobb hőmérsékletemelkedés, továbbá a 41 °C-nál nagyobb értéket mutató állatok száma nem haladja meg a csoportlétszám 10%-át,
−
egyéb általános reakció (például étvágytalanság),
−
a vakcinának tulajdonítható rendellenes helyi reakció.
2-3-1-3. Ártalmatlanság a gyakorlati kipróbálás során. A gyakorlati kipróbálásban használt állatokat alkalmazzuk az ártalmatlanság értékelésére is. A vizsgálatot mindegyik olyan állatkategóriánál el kell végezni, amelynek kezelésére a vakcinát szánták (anyakoca, hízósertés). Legalább 3, egyenként legalább 20 állatból álló csoportot használunk, legalább 10-10 állatból álló megfelelő kontrollcsoportokkal. Az oltás időpontjában, illetve 6, 24 és 48 órával az oltást követően minden egyes állat testhőmérsékletét megmérjük. Vágáskor ellenőrizzük, hogy az oltás helyén fellépett-e helyi reakció. A vakcinavírus megfelel a vizsgálat követelményeinek, amennyiben egyik állatnál sem figyelhető meg: −
1,5 °C-nál nagyobb hőmérsékletemelkedés, továbbá a 41 °C-nál nagyobb értéket mutató állatok száma nem haladja meg a csoportlétszám 25%-át,
−
a vakcinának tulajdonítható rendellenes helyi reakció.
2-3-1-4. Az idegrendszerre vonatkozó ártalmatlanság. Legalább 10, 3-5 napos, az Aujeszky-betegség vírusa elleni ellenanyagoktól mentes malacot a vakcinavírusnak olyan mennyiségével oltunk intranazálisan, amely az egy adag vakcinában várható legnagyobb vírustiter legalább tízszeresével egyenértékű. Az állatokat legalább napi rendszerességgel, legalább 21 napon át megfigyelés alatt tartjuk. A vakcinavírus megfelel a vizsgálat követelményeinek, amennyiben egy malac sem hullik el, vagy mutat a vakcinának tulajdonítható idegrendszeri rendellenességet. 2-3-1-5. Az idegrendszerre vonatkozó ártalmatlanság nem gE-negatív törzsek esetében. Ezt a vizsgálatot gE-negatív törzsek esetében nem szükséges elvégezni. Legalább 5, 3-5 napos malacot intracerebrálisan a vakcinavírus 104,5 CCID50-nek megfelelő mennyiségével oltunk. A vakcinavírus megfelel a vizsgálat követelményeinek, amennyiben egy malac sem hullik el, vagy mutat idegrendszeri rendellenességet. 2-3-1-6. Látens fertőzésektől való mentesség. Tíz, 3-4 hetes, az Aujeszky-betegség vírusa elleni ellenanyagoktól mentes malacot 5 egymást követő napon keresztül naponta testtömegkilogrammonként 2 mg prednizolonnal kezelünk. A harmadik napon minden egyes malacot a vakcinavírusnak olyan mennyiségével oltunk az egyik ajánlott módon, amely legalább az egy adag vakcinában várható legnagyobb vírustiterrel egyenértékű. A nem specifikus tünetek elkerülése érdekében antimikrobiális szerek alkalmazhatók. Az állatokat a vírus beadását követően legalább napi rendszerességgel, legalább 21 napon át megfigyelés alatt tartjuk. A vakcinavírus megfelel a vizsgálat követelményeinek, ha egyetlen állat sem mutatja a betegség tüneteit, illetve hullik el a vakcinának tulajdonítható ok miatt. 2-3-1-7. Ártalmatlanság vemhes kocákban, illetve a placentán keresztüli terjedéstől való mentesség. Legalább 15, az Aujeszky-betegség vírusa elleni ellenanyagoktól mentes vemhes anyakocát használunk a vizsgálathoz. Legalább 5 anyakocát a vemhesség negyedik vagy ötödik hetében az egyik
Vaccinum morbi Aujeszkyi vivum ad suem ad usum parenteralem
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur. 8.0 - 3
ajánlott módon a vakcinavírusnak olyan mennyiségével oltunk, amely az egy adag vakcinában várható legnagyobb vírustiter legalább tízszeresével egyenértékű. Legalább 5 további anyakocát a vemhesség tizedik vagy tizenegyedik hetében ugyanilyen mennyiségű vírussal, ugyanilyen módon kezelünk. A maradék legalább 5 vemhes anyakocát kontrollcsoportként meghagyjuk. Az oltott anyakocák malacainak szérumát az Aujeszky-betegség vírusa elleni ellenanyagok jelenlétére vizsgáljuk; azon malacok esetében, amelyeknél rendellenesség lép fel, valamint az egészséges malacok negyedrészénél az Aujeszky-betegség vírus antigénjének kimutatását a májból és a tüdőből is elvégezzük. A vakcinavírus megfelel a vizsgálat követelményeinek, amennyiben: −
az oltott anyakocáktól született malacok száma, a malacoknál fellépő bármilyen rendellenesség, illetve a vemhesség időtartama nem különbözik szignifikánsan a kontroll egyedekéitől;
−
az oltott anyakocáktól származó malacok szervezetében az Aujeszky-betegség vírus antigénje nem mutatható ki;
−
az első föcstej (kolosztrum) fogyasztása előtt vett szérumminták nem tartalmaznak az Aujeszky-betegség vírusa elleni ellenanyagot.
2-3-2. Vírusürítés. Legalább 18, az Aujeszky-betegség vírusa elleni ellenanyagoktól mentes, 3-4 hetes sertést használunk a vizsgálathoz. A sertések közül legalább 14-et a vakcinavírusnak olyan mennyiségével oltunk az egyik ajánlott módon és helyen, amely legalább az egy adag vakcinában várható legnagyobb vírustiterrel egyenértékű. A maradék legalább 4 sertést kontrollcsoportként meghagyjuk. A vírus kimutatására megfelelően érzékeny vizsgálatokat végzünk külön-külön az orr- és szájüregi váladékokból, az alábbiak szerint: az oltást megelőző naptól kezdve az oltást követő 10. napig naponta orr- és szájüregi tamponokat veszünk. A vakcina megfelel a vizsgálat követelményeinek, ha az összegyűjtött váladékokból a vírus nem mutatható ki. 2-3-3. A terjedőképesség hiánya. A vizsgálatot 4 külön alkalommal végezzük el. Mindegyik vizsgálat során legalább 4, 3-4 hetes, az Aujeszky-betegség vírusa elleni ellenanyagoktól mentes malacot az egyik ajánlott módon a vakcinavírusnak olyan mennyiségével oltunk, amely legalább az egy adag vakcinában várható legnagyobb vírustiterrel egyenértékű.. A kezelés után egy nappal legalább 2 további, az előzőekkel azonos korú, az Aujeszky-betegség vírusa elleni ellenanyagoktól mentes malacot az állatok előbbi csoportjával szoros érintkezésben tartunk. 5 hét múlva mindegyik malacot megvizsgáljuk az Aujeszky-betegség vírusa elleni ellenanyagok jelenlétére. A vizsgálat nem értékelhető, amennyiben valamelyik kezelt malacban nem mutatható ki ellenanyagválasz. A vakcinavírus megfelel a vizsgálat követelményeinek, amennyiben az Aujeszkybetegség vírusának ellenanyaga egyik kontakt kontrollcsoportnál sem mutatható ki, és az ellenanyagválasz az összes kezelt malacnál megfigyelhető. 2-3-4. A virulencia fokozódása. A vizsgálatot az 5.2.6. általános fejezet szerint végezzük, 3-5 napos, az Aujeszky-betegség vírusa elleni ellenanyagoktól mentes malacokon. Ha a vakcinavírus tulajdonságai lehetővé teszik az ötszöri átoltást természetes terjedés útján, ez a módszer is alkalmazható, egyébként az alábbiakban leírt átoltást kell elvégezni. Az első csoportban minden egyes malacnak olyan mennyiségű vakcinavírust adunk be intranazálisan, amely biztosítja az alábbiak szerint végzett átoltások után a vírus kimutathatóságát. 3-5 nap elteltével mindegyik malac agyvelejéből, tüdejéből, manduláiból és a helyi nyirokmirigyekből szuszpenziókat készítünk, és a mintákat egyesítjük. A következő csoport mindegyik egyedét az egyesített szervszuszpenzió 1-1 ml-ével intranazálisan oltjuk. Ezt a műveletet legalább négyszer elvégezzük. A vírus jelenlétét mindegyik átoltási szinten igazoljuk. Ha a vírus valamelyik átoltási szinten nem mutatható ki, az adott átoltást egy 10 állatból álló újabb csoporttal megismételjük. Ha az állatok ötödik csoportjában nem tapasztalunk a megfigyelési időszakban reverzióra utaló virulenciafokozódást, további vizsgálatra nincs szükség. Egyéb esetekben további ártalmatlansági
Vaccinum morbi Aujeszkyi vivum ad suem ad usum parenteralem
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur. 8.0 - 4
vizsgálatot végzünk. A klinikai tünetek és bármely más releváns paraméter tekintetében összehasonlítunk egy, az első átoltáshoz használt vírussal kezelt, legalább 8 állatból álló csoportot és egy másik, az utolsó passzázsból származó vírussal kezelt ugyanilyen csoportot. A vakcinavírus megfelel a vizsgálat követelményeinek, ha a legnagyobb passzázsszámú vírusra és az első átoltáshoz használt vírusra kapott eredményeket összehasonlítva nem figyelhető meg a virulencia fokozódása. A vakcinavírus akkor is megfelel a vizsgálat követelményeinek, ha a vírus sem az első átoltásnál felhasznált 2, sem a megismételt átoltáshoz használt 10 állatban nem mutatható ki. 2-3-5. Immunizáló képesség. A vizsgálatot minden egyes ajánlott oltási módon és formával el kell végezni. Az egyes állatoknak beadott vakcinavírus mennyisége nem lehet nagyobb, mint a feliraton szereplő legalacsonyabb vírustiter; az állatokat a vakcina gyártási tételben előforduló legnagyobb mértékben gyengített passzázsszintű vakcinavírussal kezeljük. 2-3-5-1. Aktív immunizálásra szánt vakcinák. A vizsgálatot legalább 15, az oltáshoz ajánlott életkorú, az Aujeszky-betegség vírusa elleni ellenanyagoktól mentes hízósertésen végezzük. Az egyes sertések testtömege nem térhet el a csoportban mért átlagos testtömegértéktől 20%-nál nagyobb mértékben. Legalább 10 sertést az ajánlott program szerint, az egyik ajánlott módon oltunk, legalább 5 sertést pedig kontrollcsoportként meghagyunk. A hizlalási időszak végén (80–90 kg) minden egyes sertést lemérünk, majd az Aujeszky-betegség vírusa egy virulens törzsének megfelelő mennyiségével intranazálisan felülfertőzünk (legalább 106 CCID50-nek megfelelő mennyiségű, legfeljebb háromszori passzáláson átesett és legalább 4 ml hígításban alkalmazott virulens törzzsel való felülfertőzés megfelelőnek bizonyult). A felülfertőző vírus titerét orrtamponokból határozzuk meg, melyeket minden egyes állatból a felülfertőzést megelőző naptól kezdve naponta mindaddig gyűjtünk, amíg a vírus már nem mutatható ki. Minden egyes állatot a felülfertőzés után hét nappal – vagy ha az állat ezen idő előtt elhullik, az elhulláskor – lemérünk, és meghatározzuk a napi átlagos százalékos súlygyarapodást. Mindegyik csoportnál (oltott és kontroll) kiszámítjuk az átlagos napi súlygyarapodások átlagát. A vizsgálat csak akkor értékelhető, ha a kontroll sertéseken az Aujeszky-betegség tünetei jelentkeznek, és napi súlygyarapodásuk átlaga kisebb, mint –0,5 kg. A vakcina megfelel a vizsgálat követelményeinek, ha: −
minden oltott sertés élve marad, és a két csoport átlagos napi súlygyarapodásai között legalább 1,5 kg a különbség,
−
a titerek mértani középértéke és a felülfertőző vírus ürítésének időtartama szignifikánsan kisebb az oltott csoportban, mint a kontrolloknál.
2-3-5-2. Passzív immunizálásra szánt vakcinák. Ha a vakcinát a malacok passzív védelme céljából anyakocák kezelésére szánják, a vakcinavírus e célra való alkalmasságát a következő módszerrel lehet bizonyítani. A vizsgálatot legalább 12, az Aujeszky-betegség vírusa elleni ellenanyagoktól mentes anyakocán végezzük. Legalább 8 anyakocát az ajánlott program szerint oltunk, legalább 4 anyakocát pedig kontrollcsoportként meghagyunk. A kocák malacait 6-10 napos korban az Aujeszky-betegség vírusa virulens törzsének megfelelő mennyiségével fertőzzük. A malacokat legalább napi rendszerességgel, legalább 21 napig megfigyelés alatt tartjuk. A vizsgálat nem értékelhető, ha az egyes csoportokban az almonkénti átlagos malacszám hatnál kisebb. A vakcina megfelel a vizsgálat követelményeinek, ha az oltott kocák malacainál legalább 80%-os elhullás elleni védelem mutatható ki a kontroll kocák malacaihoz viszonyítva. 2-4. A GYÁRTÓ ÁLTAL VÉGZETT VIZSGÁLATOK 2-4-1. A gyártási tétel hatóértékének vizsgálata. A „Hatóérték” (3-6.) pontban előírt vizsgálatot nem szükséges minden gyártási tétel esetében elvégezni, amennyiben azt egy legkisebb hatóértékű gyártási
Vaccinum morbi Aujeszkyi vivum ad suem ad usum parenteralem
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur. 8.0 - 5
tételnél előzetesen meghatározták. A „Hatóérték” pontban előírt vizsgálatot egy adott vakcinára az illetékes hatóság döntése vagy jóváhagyása értelmében kell elvégezni, egy vagy több alkalommal. Ha a vizsgálatot nem végezzük el, más megfelelő, validált vizsgálatot kell alkalmazni, amelynek elfogadási követelményeit arra a vakcina gyártási tételre vonatkoztatva kell megállapítani, amely a „Hatóérték” pontban leírt vizsgálat szerint megfelelő eredményt adott.
3. A GYÁRTÁSI TÉTEL VIZSGÁLATA 3-1. Azonosítás. A vakcinavírus alkalmas módszerrel azonosítjuk, pl. a fogékony sejttenyészetre oltott, monovalens immunszérummal kevert vakcinavírus már nem képes fertőzést előidézni. 3-2. Baktériumok és gombák. A vakcina, illetve adott esetben a feloldására szánt oldószer is, feleljen meg az Állatgyógyászati vakcinák (0062) cikkelyben előírt sterilitási vizsgálat követelményeinek. 3-3. Mikoplazmák (2.6.7). A vakcina feleljen meg a mikoplazma vizsgálat követelményeinek. 3-4. Idegen kórokozók. A vakcinát az Aujeszky-betegség vírusa elleni monovalens immunszérummal vagy monoklonális ellenanyaggal kimerítjük, majd olyan sejttenyészetekbe oltjuk, amelyek igazoltan érzékenyek a sertésekre patogén vírusokra és a pestivírusokra. A tenyészeteket 14 napig tartjuk fenn, és ezalatt legalább egy átoltást végzünk. A vakcina megfelel a vizsgálat követelményének, ha sejtkárosító hatás nem lép fel, és nem mutathatók ki hemadszorbeáló ágensek jelenlétére utaló jelek. A pestivírusok kimutatására specifikus vizsgálatot végzünk. 3-5. Vírustiter. A vakcinát alkalmas sejttenyészetekben titráljuk. A vakcina megfelel a vizsgálat követelményének, ha egy adagja legalább a feliraton feltüntetett legalacsonyabb vírustiternek megfelelő mennyiségű vírust tartalmaz. 3-6. Hatóérték. Az egyik ajánlott módon és formában alkalmazott vakcina feleljen meg az alábbi vizsgálat követelményeinek. A vizsgálatot legalább 10, egyenként 15–35 kg testtömegű, az Aujeszky-betegség vírusa elleni ellenanyagoktól mentes sertésen végezzük. Egyetlen sertés testtömege sem térhet el a csoportban mért átlagos testtömegértéktől 25%-nál nagyobb mértékben. Legalább 5 sertést a vakcina egy adagjával oltunk, legalább 5 sertést pedig kontrollcsoportként meghagyunk. Három hét elteltével minden egyes sertést lemérünk, majd az Aujeszky-betegség vírusa egy virulens törzsének megfelelő mennyiségével intranazálisan felülfertőzünk. A fertőzés után hét nappal – illetve amennyiben az állat időközben elhullik, az elhulláskor – mindegyik állatot lemérjük, és meghatározzuk az átlagos napi százalékos súlygyarapodást. Minden egyes csoportban (oltott és kontroll) meghatározzuk az átlagos napi súlygyarapodások átlagát. A vizsgálat csak akkor értékelhető, ha a kontroll sertéseken az Aujeszky-betegség tünetei mutatkoznak, és napi súlygyarapodásuk átlaga kisebb, mint –0,5 kg. A vakcina megfelel a vizsgálat követelményeinek, ha mindegyik oltott sertés élve marad és a két csoport átlagos napi súlygyarapodásai közötti különbség legalább 1,6 kg.
01/2014:0746
VACCINUM RABIEI PERORALE VIVUM AD VULPEM ET NYCTEREUTEM Veszettség vakcina rókák és nyestkutyák részére (élő, orális) 1. DEFINÍCIÓ A rókák (Vulpes vulpes) és nyestkutyák (Nyctereutes procyonoides) kezelésére szánt élő, orálisan adható, veszettség elleni vakcina egy legyengített veszettség vírus alkalmas immunogén törzséből előállított készítmény. A vírustörzs egy vagy több olyan stabil genetikai markerrel rendelkezik, amely alapján a vakcinatörzs megkülönböztethető a veszettség vírusának más törzseitől. A vakcinát csalétekben helyezik el olyan módon, hogy az alábbiakban leírt vizsgálatokat aszeptikus körülmények között el lehessen végezni. A csalétek, melyet olyan formában kell kiszerelni, hogy az vonzó legyen a célfaj számára, jelzőanyagot (biomarkert), pl. tetraciklint is tartalmazhat. Jelen cikkely előírásai a rókák, illetve rókák és nyestkutyák veszettség elleni aktív immunizálására szánt vakcinákra vonatkoznak. 2. ELŐÁLLÍTÁS 2.1 A VAKCINA KÉSZÍTÉSE A legyengített vírust sejttenyészetekben szaporítják. A vírusszuszpenziót a leoltás utáni 14 napon belül egy vagy több alkalommal aratják. Egy sejttételből származó többszöri aratás egyesíthető, és egyetlen aratásnak tekinthető. A vírusszuszpenzióhoz megfelelő stabilizátor adható.
2-2. A VÍRUSSZAPORÍTÁSHOZ HASZNÁLT SZUBSZTRÁTUM 2-2-1. Sejttenyészetek. A sejttenyészeteknek meg kell felelniük az állatgyógyászati vakcinák előállításához használt sejttenyészetekre vonatkozó követelményeknek (5.2.4); amennyiben a sejttenyészetek emlős eredetűek, bizonyítani kell, hogy nem tartalmaznak veszettségvírust. 2-3. A VAKCINAVÍRUS KIVÁLASZTÁSA A vakcinavírus feleljen meg az ártalmatlanságra (5.2.6) vonatkozó követlmenyéknek, mind a célfajok, mind egyéb fajok esetében, továbbá feleljen meg a hatékonyságra (5.2.7) vonatkozó követelményeknek is, azon fajok esetében, amelyek kezelésére szánják. A vakcinatörzset génszekvenálással genetikailag jellemezni kell. Az ártalmatlanság és a hatékonyság bizonyítása során az alábbi, a vírustörzs ártalmatlanságára (2-3-1. pont), a genetikai marker stabilitására (2-3-2. pont), valamint az immunizáló képességre (2-3-3. pont) vonatkozó vizsgálatok is alkalmazhatók. 2-3-1. A vírustörzs ártalmatlansága. A vírustörzset orális úton alkamlazzuk. Az állatokat a vakcina gyártási tételben előforduló legkevésbé gyengített passzázsszintű vakcinavírussal kezeljük. A célfajokon (rókák, illetve rókák és nyestkutyák) végzett minden egyes vizsgálatot legalább 20, a veszettség vírusa elleni ellenanyagoktól mentes állaton végezzük. Minden állatot a vakcinavírusnak olyan mennyiségével kezelünk orális úton, amely az 1 vakcina-csalétekben várható legnagyobb vírustiter legalább tízszeresével egyenértékű. Az állatokat legalább napi rendszerességgel, legalább 180 napon át megfigyelés alatt tartjuk. A nem célfajokon (kutyák, macskák, adott esetben nyestkutyák) végzett minden egyes vizsgálatot legalább 10, a veszettség vírusa elleni ellenanyagoktól mentes állaton végezzük. Minden állatot a
vakcinavírusnak olyan mennyiségével kezelünk orális úton, amely az 1 vakcina-csalétekben várható legnagyobb vírustiter legalább tízszeresével egyenértékű. Az állatokat legalább napi rendszerességgel, legalább 180 napon át megfigyelés alatt tartjuk. A vakcina megfelel a vizsgálat követelményének, ha egyetlen állatban sem jelentkeznek a betegség tünetei, továbbá ha a vakcinavírus egyetlen állat agyában sem mutatható ki. A veszettség vírusának agyból való kimutatását referencia diagnosztikai vizsgálatokkal (immunfluoreszcenciás és sejttenyésztéses vizsgálat) végezzük 2-3-2. A genetikai marker stabilitása. A vizsgálatot veszettség ellen nem oltott szopós egereken végezzük. A vakcinát intracerebrális úton egymás után 5 csoportba oltjuk át. Az első csoportban mind az öt egérnek olyan mennyiségű vakcinavírust adunk be (pl. legfeljebb 0,02 ml-t), amely biztosítja az alábbiak szerint végzett átoltások után a vírus visszanyerhetőségét. Amikor az egereken megjelennek a veszettség tünetei, de legkésőbb 14 nappal a beadást követően, az egereket kíméletesen leöljük és eltávolítjuk az agyukat. Az egyes egerek agyából szuszpenziót készítünk, majd a mintákat egyesítjük. A következő csoport minden egerét az egyesített minta 0,02 ml-ével oltjuk. Ezt az átoltási műveletet legalább 4-szer elvégezzük, és a vírus jelenlétét minden átoltásnál igazoljuk. Ha a vírus egy adott átoltási szinten nem nyerhető vissza, az átoltást egy további, 10 állatból álló csoporttal megismételjük. Az utolsó átoltásból visszanyert vírus genetikai markerére ellenőrző vizsgálatot végzünk. A vakcina megfelel a vizsgálat követelményének, ha a genetikai marker stabilnak bizonyul. 2-3-3. Immunizáló képesség. A vizsgálatot az orális alkalmazási módon a célfajból (rókák, illetve rókák és nyestkutyák) származó, legalább 3 hónapos állatokon végezzük el, a feliraton feltüntetett csalétket használva. A rókákat, illetve a rókákat és a nyestkutyákat a vakcinavírus olyan mennyiségével oltjuk, amely legfeljebb a feliraton feltüntetett legkisebb vírustiterrel egyenértékű. Az állatokat a vakcina gyártási tételben előforduló legnagyobb mértékben gyengített passzázsszintű vakcinavírussal kezeljük. A vizsgálatot célállatfajonként leaglább 35, a veszettség vírusa elleni ellenanyagoktól mentes egyeddel végezzük. Minden egyes állatfaj esetében az alábbi protokollt, érvényességi kritériumokat és elfogadási határértékeket alkalmazzuk. Legalább 25 állatot az ajánlott oltási program szerint oltunk, legalább 10 állatot pedig kontrollcsoportként meghagyunk. Az állatokat az oltást követően 180 napon át megfigyelés alatt tartjuk. A vizsgálat csak akkor értékelhető, ha ezen megfigyelési időszakot követően legalább 25 oltott állat életben marad. Az oltást követő legkevesebb 180 nap elteltével mindegyik állatot a veszettség vírusának egy virulens, az illetékes hatóság által jóváhagyott törzsének megfelelő mennyiségével intramuszkulárisan oltunk. Az állatokat a felülfertőzést követően legalább 90 napon át, legalább napi rendszerességgel megfigyelés alatt tartjuk. Azokat az állatokat, amelyek a veszettséggel összefüggésbe nem hozható okból elhullanak, kizárjuk a vizsgálatból. A vizsgálat nem értékelhető, ha az ilyen típusú elhullások következtében a vizsgálat során az oltott állatok száma 25 alá csökken. A vizsgálat továbbá csak akkor értékelhető, ha legalább 9 (illetve ezzel statisztikailag egyenértékű számú, amennyiben 10-nél több kontroll állatot fertőztünk felül) kontroll állaton figyelhetők meg a veszettség tünetei és mutatható ki a veszetség vírusa az agyban immunfluoreszcens vizsgálattal vagy más megbízható módszerrel. A vakcinavírus megfelel a vizsgálat követelményének, ha a 25 oltott állatból legfeljebb 2 (illetve ezzel statisztikailag egyenértékű számú, amennyiben 25-nél több oltott állatot fertőztünk felül) egyeden figyelhetők meg a veszettség tünetei. 2-4. A CSALÉTEK STABILITÁSA A csalétket 5 napig 25 °C-on tartjuk. A vakcinát titráljuk. A vírus titer nem lehet kisebb, mint a feliraton feltüntetett legkisebb érték. A csalétket 1 órára 40 °C-ra melegítjük. A csalétek kiszerelése megfelel a vizsgálat követelményének, ha megőrzi eredeti alakját, és hozzátapad a vakcinatartályhoz.
3. A GYÁRTÁSI TÉTEL VIZSGÁLATA 3-1. Azonosítás 3-1-1. A vakcinát alkalmas módszerrel azonosítjuk: pl. a veszettség elleni monospecifikus immunszérummal semlegesített vakcina már nem képes megfertőzni a vele beoltott fogékony sejttenyészeteket. 3-1-2. Vizsgálatot végzünk a genetikai marker jelenlétének igazolására. 3-2. Baktériumok és gombák. A vakcina feleljen meg az Állatgyógyászati vakcinák (0062) cikkelyben előírt sterilitási vizsgálat követelményeinek. 3-3. Mikoplazmák (2.6.7). A vakcina feleljen meg a mikoplazma vizsgálat követelményeinek. 3-4. Idegen kórokozók 3-4-1. A vakcinát egy, a veszettség vírusát közömbösítő monospecifikus immunszérummal semlegesítjük, majd fogékony sejttenyészetekre oltjuk. A vakcina megfelel a vizsgálat követelményeinek, ha a fogékony sejttenyészeteken már nem vált ki sejtkárosító hatást, és nincs jele hemagglutináló vagy hemadszorbeáló anyagok jelenlétének. 3-4-2. A vakcina 1:10, illetve 1:1000 arányú hígításait fogékony sejttenyészetekre oltjuk, majd a sejteket 37 °C-on inkubáljuk. 2, 4 és 6 nap elteltével a sejteket olyan monoklonális ellenanyagsorozattal festjük meg, amely a vakcinatörzzsel nem, de más veszettségvírusokkal (például utcai vírus, Pasteur törzs) reagál. A vakcina megfelel a vizsgálat követelményének, ha a vizsgálat eredménye nem utal szennyező veszettségvírus jelenlétére. 3-5. Vírustiter. A vakcinát megfelelő sejttenyészeteken titráljuk. A vakcina megfelel a vizsgálat követelményének, ha 1 adagja legalább a feliraton feltüntetett legalacsonyabb titerrel azonos mennyiségű vírust tartalmaz. 3-6. Hatóérték. A vakcina – az egyik ajánlott alkalmazási mód szerint beadva – feleljen meg az „Immunizáló képesség” vizsgálat (2-3-3) követelményének. A vizsgálatot nem szükséges minden gyártási tételen elvégezni, ha azt korábban már elvégezték egy olyan reprezentatív gyártási tételen, amelynek alkalmazott dózisa legfeljebb a feliraton feltüntetett legkisebb vírustiternek megfelelő mennyiségű vírust tartalmazott. 3-7. Jelzőanyag (biomarker). Ha a csalétek jelzőanyagot tartalmaz, annak stabilitását megfelelő módszerrel igazolni kell. Amennyiben a jelzőanyag tetraciklin, a vakcina megfelel a vizsgálat követelményének, ha a csalétek kiszerelésének kémiai analízise alapján a teljes tetraciklin mennyiségnek kevesebb, mint 30%-a alakult át epitetraciklin izomerré. 4. FELIRAT A feliraton fel kell tüntetni: −
a vírustörzs genetikai markerének természetét;
−
adott esetben a csalétek jelzőanyagának természetét.
Valinum
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur. 8.0 - 1
01/2014:0796
VALINUM Valin
C5H11NO2 [72-18-4]
Mr 117,1
DEFINÍCIÓ (S)-2-amino-3-metilbutánsav. Fermentációs termék, fehérje-extraktum, vagy hidrolizátum. Tartalom: 98,5–101,0% (szárított anyagra). SAJÁTSÁGOK Fehér vagy csaknem fehér, kristályos por, illetve színtelen kristályok. Vízben oldódik; alkoholban alig oldódik. AZONOSÍTÁS Első azonosítás: A, B. Második azonosítás: A, C. A. Az anyag feleljen meg a „Fajlagos optikai forgatóképesség” vizsgálat (lásd Vizsgálatok) követelményének. B.
Infravörös abszorpciós spektrofotometriás vizsgálatot végzünk (2.2.24). Összehasonlítás: CRS valin.
C.
Vékonyréteg-kromatográfiás vizsgálatot végzünk (2.2.27). Vizsgálati oldat. 10 mg vizsgálandó anyagot R tömény sósav 10,3 g/l töménységű oldatával 50 mlre oldunk. Összehasonlító oldat. 10 mg CRS valint, R tömény sósav 10,3 g/l töménységű oldatában 50 ml-re oldunk. Lemez: R VRK szilikagél lemez. Kifejlesztőszer: R tömény ecetsav – R víz – R butanol (20+20+60 V/V). Felvitel: 5 µl. Kifejlesztés: a lemezmagasság kétharmadáig. Szárítás: levegőn. Előhívás: a lemezt, R ninhidrin-oldattal bepermetezzük, majd 105 °C-on 15 percen át melegítjük.
Valinum
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur. 8.0 - 2
Értékelés: a vizsgálati oldat kromatogramjának főfoltja – helyét, színét és méretét tekintve – egyezzék meg az összehasonlító oldat kromatogramjának főfoltjával. VIZSGÁLATOK S oldat. 2,5 g anyagot R vízzel 100 ml-re oldunk. Az oldat külleme. Az S oldat tiszta legyen (2.2.1). Színe nem lehet erősebb, mint a BS6 szín– mértékoldaté (2.2.2, II. módszer). Fajlagos optikai forgatóképesség (2.2.7): +26,5 és +29,0 között (szárított anyagra) A vizsgálathoz 2,00 g anyagot R1 sósavval 25,0 ml-re oldunk. Ninhidrin-pozitív vegyületek. Aminosav analízis (2.2.56, I. módszer). A vizsgálati oldat és az összehasonlító oldatok koncentrációját a méréshez használt készülék érzékenységéhez igazíthatóak. Minden oldat koncentrációját úgy módosítjuk, hogy a 2.2.46 általános fejezetben leírt rendszeralkalmassági követelmények teljesüljenek, az alább leírtaknak megfelelően a koncentrációarányokat megtartva. A-oldat: R1 hígított sósav, illetve az alkalmazott készülékhez megfelelő, mintakészítéshez használt tompítóoldat. Vizsgálati oldat. 30,0 mg vizsgálandó anyagot az A-oldattal 50,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (a). 1,0 ml vizsgálati oldatot A-oldattal 100,0 ml-re hígítunk. Ezen oldat 2,0 mlét az A-oldattal 10,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (b). 30,0 mg R prolint az A-oldattal 100,0 ml-re oldunk. Ezen oldat 1,0 ml-ét az A-oldattal 250,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (c). 6,0 ml R ammónium–mértékoldat (100 ppm NH4) az A-oldattal 50,0 ml-re hígítjuk. Ezen oldat 1,0 ml-ét az A-oldattal 100,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (d). 30 mg R izoleucint (B-szennyező) és 30 mg R leucint (C-szennyező) az Aoldattal 50,0 ml-re oldunk. Ezen oldat 1,0 ml-ét az A-oldattal 200,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (e). 30 mg R izoleucint (B-szennyező) az A-oldattal 100,0 ml-re oldunk. Ezen oldat 1,0 ml-ét az A-oldattal 250,0 ml-re hígítjuk. Üres oldat: A-oldat A vizsgálati, összehasonlító és üres oldatokból megfelelő és egyenlő térfogatokat injektálunk az aminosav analízátorba. A fiziológiás aminosavak meghatározásához alkalmas programot futtatunk. Rendszeralkalmasság: d) összehasonlító oldat. −
csúcsfelbontás: legalább 1,5, a B- és a C-szennyező csúcsai között.
A százalékos mennyiségekiszámolása: –
B-szennyező: az e) összehasonlító oldat B-szennyező koncentrációjára vonatkoztatjuk;
–
bármely 570 nm-en detektált ninhidrin-pozitív anyag: az a) összehasonlító oldat valinkoncentrációjára vonatkoztatjuk;
–
bármely 440 nm-en detektált ninhidrin-pozitív anyag: a b) összehasonlító oldat prolinkoncentrációjára vonatkoztatjuk; ha egy anyag mindkét hullámhosszon a jelentési érték feletti csúcsot ad, az 570 nm-en kapott érték alapján adjuk meg annak mennyiségét.
Követelmények: – B-szennyező 570 nm-en: legfeljebb 0,4%; – bármely ninhidrin-pozitív anyag: minden egyes szennyező legfeljebb 0,2%;
Valinum
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur. 8.0 - 3
– szennyezők összesen: legfeljebb 1,0%; – jelentési küszöbérték: 0,05%. A Gyógyszeranyagok (2034) cikkely „Rokon vegyületek” pontjában (2034.-1. táblázat) megadott határértékek erre a cikkelyre nem vonatkoznak. Klorid (2.4.4): legfeljebb 200 ppm. A vizsgálathoz az S oldat 10 ml-ét R vízzel 15 ml-re hígítjuk. Szulfát (2.4.13): legfeljebb 300 ppm. A vizsgálathoz 0,5 g anyagot R desztillált vízzel 15 ml-re oldunk. Ammónium Aminosav analízis (2.2.56). A ninhidrin-pozitív vegyületek vizsgálatánál leírt módszer szerint a következő módosításokkal. Követelmény: – 570 nm-en detektált ammónium: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint a c) összehasonlító oldat kromatogramján a megfelelő csúcs területe (0,02%), figyelembe véve az üres oldat ammónium csúcsát. Vas (2.4.9): legfeljebb 10 ppm. Az anyag 1,0 g-ját, rázótölcsérben, 10 ml R hígított sósavban oldjuk, majd az oldatot 3 × 10 ml R1 izobutil-metil-ketonnal kirázzuk. Egy-egy rázás időtartama legalább 3 perc legyen. Az egyesített szerves fázist 10 ml R vízzel 3 percig rázzuk. A vizsgálathoz a vizes fázist használjuk. Nehézfémek (2.4.8/H): legfeljebb 10 ppm. Oldószer: R víz. Az anyag 0,25 g-ját vizsgáljuk. Az összehasonlító oldatot 0,25 ml R ólom–mértékoldattal (10 ppm Pb) készítjük. Szárítási veszteség (2.2.32): legfeljebb 0,5%. Az anyag 1,000 g-ját szárítószekrényben 105 °C-on szárítjuk. Szulfáthamu (2.4.14): legfeljebb 0,1%. Az anyag 1,0 g-ját vizsgáljuk. TARTALMI MEGHATÁROZÁS Az anyag 0,100-ját 3 ml R vízmentes hangyasavban oldjuk, majd az oldathoz 30 ml R vízmentes ecetsavat elegyítünk, majd potenciometriás végpontjelzést alkalmazva (2.2.20), 0,1 M perklórsav−mérőoldattal titráljuk.. 1 ml 0,1 M perklórsav–mérőoldattal 11,71 mg C5H11NO2 egyenértékű. ELTARTÁS Fénytől védve. SZENNYEZŐK Egyéb kimutatható szennyezők (a következő szennyezők a cikkely valamelyik vizsgálatával kimutathatók, ha bizonyos határon felüli mennyiségben vannak jelen. Határértéküket az egyéb/egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezőkre vonatkozó általános követelmény és/vagy a Gyógyszeranyagok (2034) általános cikkely előírásai határozzák meg. Ezért ezeket a szennyezőket nem szükséges a megfelelés bizonyítása céljából azonosítani. Lásd még a Gyógyszeranyagok szennyezésvizsgálata (5.10) című általános fejezetet): A, C, D.
Valinum
A. (2S)-2-aminopropionsav (alanin),
B.
(2S, 3S)-2-amino-3-metilpentánsav (izoleucin),
C. (2S)-2-amino-4-metilpentánsav (leucin),
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur. 8.0 - 4