AZ ÉPÍTETT KÖRNYEZET VÁLTOZÁSAI GÖDÖLLŐN. LEHETSÉGES-E POSZTMODERNIZÁCIÓ KISVÁROSI KÖRNYEZETBEN? Bakti Mária1 A posztmodernizáció és a kisvárosi környezet összekapcsolása első pillantásra ellentmondásnak tűnhet, hiszen a posztmodern városi tér, a „postmetropolis” (Soja, 2001) elsősorban a nagyvárosok jellemzője, azonban Soja szerint „az elmúlt harminc év során minden város, mindenhol megtapasztalta a nyilvánvaló posztmodernizációt, jóllehet a változások foka nem volt mindenhol azonos” (Soja, 2001). Így feloldható az ellentmondás, és elfogadható jelen dolgozat kísérlete is arra, hogy megvizsgálja a posztmodernizáció mögöttes folyamatait, és bemutassa hatásukat az épített környezet alakításában a 30 ezer lakosú Gödöllőn. 1. A posztmodern Az ellentmondás feloldásához az első lépés a fogalmak tisztázása. Jelen dolgozatnak nem célja a posztmodern fogalmának definiálása, hiszen itt a kutató rögtön nehézségekbe ütközik. Jameson frappáns és klasszikus definíciója szerint a posztmodern a késői kapitalizmus kulturális logikája. (Jameson, 1997). Lyotard a modern kor nagy metanarratíváinak érvényességét kérdőjelezi meg „A posztmodern állapot” című írásában (Lyotard 1993), amikor a tudás és a tudomány helyzetét vizsgálja a legfejlettebb társadalmakban. Habermas szerint viszont nem beszélhetünk posztmodern korról, mivel az ő megítélése szerint a modern kor még nem fejeződött be (Habermas 1993). A filozófia helyett a földrajz szemszögéből vizsgálja a helyzetet Dear. Szerinte a posztmodern egyszerre jelent stílust, korszakot, és olyan módszertani és filozófiai diskurzust, amely „szembeszáll a felvilágosodás eszméivel, pontosabban szólva azzal az eszmével, amely szerint egy adott intellektuális meggyőződésnek hegemóniája van a többivel szemben” (Dear 2001). Ezt az időszakot világszerte számos változás, átalakulás jellemzi. Ezek a változások összetettek, egymással bonyolult ok-okozati összefüggésben állnak, mivel párhuzamosan hatnak többdimenziós gazdasági, politikai, társadalmi és kulturális folyamatok. (Castells 1999, Knox 1991.) Soja szerint a városokat érintő változások, azaz a városok posztmodernizációján belül a legjelentősebb folyamat a tőke, a munkaerő, a kultúra és az információáramlás 1
tudományos segédmunkatárs, MTA RKK ATI, Békéscsabai Osztálya
globalizációja, amely a poszt-fordista gazdaságba történő átmenetet kísérte. A poszt-fordista gazdasági átmenet és a globalizáció keretein belül érthetőek azok a folyamatok, amelyek a városokat alakítják, és a városi tér új elemeinek megjelenéshez vezettek. A város formai megjelenése mellett Soja szerint átalakul a város társadalma is. A jövedelmi és etnikai különbségek mellett bevándorlás, a munkarőpiaci különbségek, a dzsentrifikáció, a hajléktalanok számának növekedése és a városi szegénység tovább alakítják a városok társadalmának képét. Ennek eredményeképpen megjelenik a „bekerített város”, a kerítéssel körbevett, biztonsági őrrel védett lakóparkok vagy nyugdíjas közösségek. A társadalmi és gazdasági átalakulás másik megjelenési formája a „Simcity”, ahol a valóság és a virtuális tér egymás mellett létezik (Soja 2001). A változások elkerülhetetlenül nyomot hagytak / hagynak a települések képén is, azonban nincsenek vegytiszta posztmodern városok, városi terek (Soja, 2001.) mivel a múltbéli örökség továbbra is jelen van a városokban, ehhez adódnak hozzá a posztmodern elemek. A posztmodern városi tér meghatározó eleme a posztmodern építészeti stílus megjelenése. Bonta szerint azonban nagyon nehéz a posztmodern, mint építészeti stílus definiálása, mivel nem léteznek határozott posztmodern formajegyek. A posztmodern építészeti stílus alapvetően eklektikus. Egységes viszont a posztmodern építészet abban, hogy nem a modern formákkal, hanem a modern szellemmel szakít (Bonta, 1995). Knox Washington D.C. példáján vizsgálja a posztmodern várost. A város egyik legmeglepőbb elemének a posztmodern építészeti stílus megjelenését tartja. A posztmodern stílus mellett a kiemelt szerepet kap a posztmodern városi építészeti elemek között a történelmi értékek megőrzése és a dzsentrifikáció által generált változások is. Knox bemutatja a bekerített lakóparkokat,
a
vegyes
felhasználású
területeket
és
a
fesztiválhelyszíneket,
a
„látványosságok” területeit is. Végül említésre kerülnek az autópályák mentén elterülő hi-tech folyosók is. Lukovich Tamás olvasatában a posztmodern város tematikus parkok gyűjteménye (Lukovich 2001). Az ő munkájában már bőven találkozunk magyarországi példákkal is. Lukovich kilenc tematikus park-típust különböztet meg a posztmodern városban: • szórakoztató parkok • üzleti és ipari parkok • védett, zárt privát lakótelepek • nyugdíjas közösségek • bevásárló központok
• út menti lineáris kereskedelmi zónák • újrahasznosított, általában vízparti vendéglátásra orientált létesítmények • telepszerű, campus-jellegű létesítmények • megaprojektek (LUKOVICH 2001 pp. 34-35) A felsorolt változásokat, átalakulásokat együtt nevezem posztmodernizációnak, a posztmodern városépítészeti elemeket pedig az említett folyamatok térbeli megjelenési formáinak tekintem. 2. A posztmodernizáció folyamatai Gödöllőn A posztmodern összefoglaló névvel illetett változások a fentebb említett átalakulásokhoz vezettek a nyugati kapitalista nagyvárosi térben. Magyarországon (és KeletKözép-Európában) azonban a helyzet annyiban módosult, hogy itt a fordista gazdaságból a posztfordista
gazdaságba
történő
átment
a
párhuzamosan
zajlott
a
szocialista
tervgazdálkodásos rendszerből a demokratikus keretek között működő piacgazdaságba történő átmenttel (Enyedi 1996), így a posztmodernizációt és ezen keresztül az épített környezet változásait más tényezők is befolyásolták, mint a nyugati metropoliszokban. Enyedi felsorolása szerint Közép-és Kelet-Európában a kettős átmenet legfontosabb elemei a következők voltak: •
„a településrendszer piacorientált integrációja
•
a városi gazdaság átalakulása
•
a helyi önkormányzatok létrejötte
•
az ingatlanpiac kialakulása
•
a városi társadalom átalakulása
•
az épített környezet átalakulása
•
nemzetközi kapcsolatok kialakulása, részvétel a nemzetközi városversenyben.” (Enyedi, 1998 p. 16) A következőkben az Enyedi által felsorolt tényezők közül négyet szeretnék részletesebben is vizsgálni, ezen keresztül bemutatni a posztmodernizációt és a Gödöllőhöz kapcsolódó sajátosságokat.
A városi gazdaság átalakulása szervesen kapcsolódik a poszt-fordista gazdasági átmenthez. A város sikeresen vette a gazdasági átmenthez kapcsolódó akadályokat (Bakti, 2002). Gazdaságának átalakulásában kiemelkedő szerepet játszott kedvező fekvése: a főváros
közelsége és a város jó elérhetősége az M3-as autópályán keresztül. Már az 1990-es évtized elején megjelentek Gödöllőn a külföldi befektetők, 1990-ben a Schlumberger cég vásárolta meg a Ganz Árammérőgyárat (a vállalat jelenlegi neve Ganz Mérőgyár Kft). A vállalat elköltözött a régi Ganz telepről, az új székhely mellett 2003-ban is történtek bővítések. 1991ben települt Gödöllőre a kábelkötegek gyártó UTA, amelyet később felvásárolt a Lear Corporation, az új tulajdonos is megtartotta a gödöllői üzemet. A Humán Oltóanyagtermelő és Kutatóintézet 1992-ben Rt.–vé alakult. A Gödöllői Gépgyár egy részét a Caterpillar vásárolta meg 1992-ben. A Sony 1996-ban építette meg gödöllői telephelyét, az Avon Cosmetics pedig itt hozta létre kelet-európai elosztóközpontját, innen látják el a magyar mellett a cseh, a szlovák és a román piacot is. A multinacionális cégek mellett számos sikeres helyi kis-és középvállalkozás is működik a városban, számuk az elmúlt tíz év során folyamatosan növekedett (Bakti 2002). A város életében fontos szerepet játszik a „fordista reindusztrializáció”(Cséfalvay, 1999), amely az ipari tömegtermelés megújításának tekinthető. Ez a város társadalmát csak részben érintette, mivel az új üzemekbe főleg a környékbeli (akár 70 km is lehet!) településekről járnak be a munkások. A gödöllőiek pedig főleg a városban, vagy Budapesten találnak megélhetést. A helyben lakó foglalkoztatottak 60%-a dolgozik helyben, 40%-a más településen dolgozik. Gödöllő tehát magyarországi viszonylatban sikeres gazdasággal rendelkezik, a város jövedelmének jelentős része a továbbra is az ipari tevékenységből származik. A gazdaság átalakulása magával hozta a városi társadalom átalakulását is. A városi társadalmi csoportok státusza és térbeli elhelyezkedése is megváltozott, egyre növekvő térbeli és társadalmi polarizációhoz vezetett (Enyedi 1998). A társadalmi változások részben a rendszerváltás, részben az iparon alapuló gazdaságból a szolgáltatásokon alapuló gazdaságba történő átmenet kísérői. Weclawowicz szerint a társadalmi polarizáció a piacgazdasághoz kötődő egyenlőtlen elosztás eredménye (Weclawowicz, 1998). Véleménye szerint a legszembetűnőbb az öregek és a szegények marginalizációja, emellett megjelent a városokban a politikai és az etnikai elszigetelődés is. Ladányi és Szelényi az átmenet nyertesi közé sorolja a megerősödő új felsőközéposztályt (Ladányi, Szelényi 1998). Ide tartoznak a technokratavezető elit, véleményformáló értelmiségiek, és néhány jelentősebb magánvállalkozó. Mindkét szerző szól a leszakadó csoportok között a cigányságról. A fentiekkel ellentétben Gödöllő társadalma számos sajátosságot mutat. A városban nem tapasztalható a nagyvárosokban leírt nagyfokú polarizáció. Nem alakultak ki leszakadó csoportok az átmenet során, mivel a városi ipari üzemek, igaz új tulajdonossal, tovább működtek, illetve új munkahelyek is létrejöttek. Emellett Budapest közelsége is hozzájárul
ahhoz, hogy a városban a munkanélküliek aránya nagyon alacsony. Az átmenet folyamán Gödöllőn tovább erősödött a középosztály. A helyi cigányság erősen differenciált, mind társadalmi státuszát, mind térbeli elhelyezkedését tekintve. Az első csoportot a két világháború között az üdülőhelyként divatos Gödöllőn és Budapesten dolgozó muzsikus cigányok leszármazottai alkotják, akik a városban letelepedtek, integrálódtak a városi népességbe. A másik csoportot Gödöllő máriabesnyői településrészén letelepedett cigány családok alkotják. Ezek a családok az 1960-as években települtek be Gödöllőre Nógrád és Heves megyékből. Egy részük hagyományos kereskedelmi és kézműves tevékenységet folytat, ezek a családok gazdaságilag megerősödtek, jó körülmények között élnek. A másik részük gazdaságilag nem volt ennyire sikeres, lemaradtak. Ezek a családok nem egybefüggő telepen élnek, otthonaik a többi ház közé beékelődve, mozaikszerűen helyezkednek el. A helyi önkormányzatok szerepe alapvető fontosságú a társadalom demokratikus működése szempontjából, emellett kulcsszerepük van a helyi erőforrások mozgósításában és a helyi igényeket kielégítő programok kialakításában (Enyedi, 1998). Gödöllőn a helyi önkormányzat szerepe jelentős a város képének alakításában. Nem szeretnének robbanásszerű növekedést a város népességében, szeretnének azt 30 000 fő körül tartani. Ezért nem jelölnek ki újabb lakóövezeteket, de próbálják a meglévő területeket jobban kihasználni. A városközpont hagyományos arculatának megőrzésének érdekében önkormányzati rendelet írja elő, hogy a belvárosban épített új házaknak stílusukban egyezni kell a helyükön állott régi házak stílusával. Az épületek magasságát, hasznosítását is rendelet szabályozza. Az önkormányzat a helyi lakáshelyzet alakításában közvetlen módon is részt vesz. A 2000 és 2002 között meghirdetett Széchenyi terv keretében 3 épületben épült 40 önkormányzati bérlakás. A „fecskeház” lakásait 5 évre adják bérbe fiatal, kisgyermekes házaspároknak, akik így 5 év haladékot kaptak arra, hogy önerőből lakást tudjanak vásárolni. Az ingatlanpiac sajátos helyzetben van Gödöllőn, mivel az önkormányzat nem szeretne több lakóövezetet kialakítani, így nagy a harc a belvárosi leromlott állapotú házakért és a hozzájuk tartozó telkekért. A városban az ingatlankínálat véges, a kereslet azonban folyamatosan növekszik, mivel Gödöllő népszerű lakóhely, gazdasági sikerei, kellemes lakókörnyezete és kedvező földrajzi fekvése miatt.
3. Az épített tér átalakulása A következőkben azt tekintem át, hogy milyen nyomot hagytak az említett változások Gödöllő épített környezetében. A Lukovich által említett bevásárlóközpontok kisvárosi formában Gödöllőn is megjelentek, méreteik azonban, a város méretéből és a kisebb keresletből fakadóan, jóval szerényebbek a hasonló budapesti központoknál. Az üzletközpontok stílusukat, méretüket tekintve jól illeszkednek a kisvárosi környezetbe. Az elmúlt időszak során négy jelentős bevásárlóközpont épült a belvárosban, főleg kereskedelmi, illetve vendéglátó-ipari funkciókkal is rendelkeznek. A Petőfi téri üzletközpont emeletén lakásokat is kialakítottak. A „nagy doboz” üzletláncok közül Gödöllőn a Plus és a Penny Market jelent meg, a központtól távolabb eső, olcsóbb telkeken. Formailag szintén a nagy dobozokra emlékeztetnek a város külső részén felépült gyártelepek, a Sony és a Lear telephelyei. Mindkét cég a posztfordista reindusztrializáció eredményeképpen jelent meg Gödöllőn, a LEAR 1991-től van jelen Gödöllőn, 1996-ban egy második csarnokot is építettek. A Sony 1996-tól termel Gödöllőn (a csarnok rekordidő alatt készült el) Az Avon kelet-európai elosztóközpontja szintén Gödöllőn épült fel. A multinacionális cégek által épített gyárépületek, zöldmezős beruházások a város hagyományos szerkezetét nem törik meg, mivel a város környéki olcsó telkeken, az autópálya mellett épültek fel. Lukovich említi az út menti lineáris kereskedelmi zónákat is, mint a posztmodern város jellegzetességeit. Gödöllőn ennek szép példája a városból az M3 autópálya csatlakozásához vezető Dózsa György út, ahol az utóbbi években egy sor új szolgáltató funkciójú épület jelent meg. Az utca belvárosi részén irodaházak, üzletek, éttermek épültek, kifelé haladva pedig a Penny Market, autószalonok, benzinkút, egy fitness centrum, és egy fürdőszoba szalon. A „bekerített város” (Soja, 2001) példái még nem jelentek meg Gödöllőn, azonban a város szélén még 2000-ben felépült az első lakópark a Fácán soron, ahol sorházak és társasházak találhatóak, a lakások nagysága 64 és 130 m2 között változik. Ezt hamarosan követte az Incsői Lakópark. Mind a lakások méretei, mind az ingatlanárak a középosztály számára teszik elérhetővé a lakóparkok lakásait. A bekerített város ugyan még nem jelent meg, de az autópálya mentén kialakított új lakóövezetben bekerített, biztonsági őrrel védett lakóházak már megjelentek.
A kisvárosi panellakások legtöbbjében végbement a fizikai és erkölcsi minőségromlás (Tóth, 1999), azonban ez Gödöllőre nem jellemző. A már említett ingatlanpiaci helyzet is hozzájárult ahhoz, hogy a gödöllői lakótelepi lakások ára jóval magasabb, mint más kisvárosokban. Gödöllő népszerű lett, Budapest közelsége és a város dinamikus fejlődésének eredményeképpen. A panellakások így Gödöllőn nem lettek kizárólag a társadalom marginalizálódó csoportjainak romló minőségű otthonai. A saját belső világgal, üzletekkel, sportolási lehetőségekkel is rendelkező telepszerű, campus jellegű létesítmények gödöllői példája a Szent István Egyetem campusa. A terület kialakítása már jóval a posztmodern korszakváltás előtt megkezdődött. A terület rendezése a premontrei rend munkásságához kapcsolódik. A rend 1924. szeptemberében nyitotta meg gödöllői gimnáziumát, később „francia gimnázium” is indult az intézményben. A neobarokk épületet Kertész K. Róbert és Sváb Gyula tervezte. Az épületben kapott helyet a rendház, a gimnázium, az internátus és a tornacsarnok. Az épülethez 27 404 m2 -es park is tartozott. A premontrei gimnáziumot 1948-ban államosították, az oktatás 1950ben szűnt meg. 1949-ben települt Gödöllőre, a premontrei gimnázium épületébe az Agrártudományi Egyetem. A gödöllői egyetemváros beruházási keretét az 1949. december 9.-én jóváhagyott ötéves terv 40 millió forintban állapította meg. A beruházások lassan haladtak, az új épületek stílusukban nem illeszkedtek a már meglévő premontrei épületekhez. Az évek során felépült a Mezőgazdasági Gépészmérnöki Kar épülete, a Kollégium, a Sportcsarnok, a Strand, a Biotechnológiai Kutatóközpont és a Mezőgazdasági Eszköz- és Gépfejlődéstörténeti Szakmúzeum. Fokozatosan kiépültek a megfelelő szolgáltatások (posta, élelmiszerbolt, étterem) és az egyetemi lakóépületek. 1993 óta épültek fel az egyetem főépülete mellett az újraindított premontrei gimnázium oktatási épülete és tornacsarnoka, stílusukban az egyetemi épületeknél jobban igazodva a neobarokk központi épület stílusához. A Knox által ismertetett (Knox, 1991) amerikai nagyvárosokra jellemző műemlék felújítás nem feltétlenül a posztmodernizáció eredménye, azonban fontosnak tartom megemlíteni a gödöllői Grassalkovich-kastély felújítását, mivel Gödöllő épített környezetének egyik legszebb eleme. A kastély építését I. Grassalkovich Antal idejében, 1740-ben kezdték meg. A kastély építészeti megoldásai mintaként szolgáltak a hazai barokk kastélyépítészetben, Grassalkovich-ot tekinthetjük a „gödöllői stílus” megálmodójának. A stílus fő jellegzetessége, hogy a főhomlokzathoz kapcsolódó szárnyak nem az érkezési oldal felé terjeszkednek, hanem az ellenkező irányba. A Grassalkovich család tulajdonából kikerülve a kastély királyi, majd kormányzói üdülő lett. A második világháború után a kastély egyik részében szovjet csapatok állomásoztak, illetve a Honvédelmi Minisztérium raktára volt, a másik részét szociális
otthonként hasznosították. A teljesen leromlott állapotú épületben az állagmegóvási munkálatok már 1985-ben megkezdődtek, a felújítás azonban csak azután kezdődhetett meg, miután szovjet csapatok elhagyták a kastélyt (1990), illetve az épületet kiürítették (1994).A kastély első felújított szárnyát 1996. augusztusában adták át, 2004-ben elkészült a kastély barokk színházának felújítása is. A kastély felújítása mellett az önkormányzat a Hamvay-kúria felújítását is támogatta A kúria Gödöllő legrégebbi épülete, 1662-ben építtette a település akkori földbirtokosa, Hamvay Ferenc. A kúria története során volt vendégfogadó, minoritarendi gimnázium és általános iskola, 1981 óta itt működik a Városi Múzeum, a kúria udvarán pedig piac működött. Az 1998 és 2000 között végzett felújítás során megújult az épület és a piaci csarnok, a régi épülethez stílusában igazodó új szárny épült, új funkciókkal (Kávézó, antikvárium, ajándékbolt). Összegzésként elmondható, hogy az inkább nagyvárosokra jellemző posztmodern városépítészeti elemek közül néhány Gödöllő kisvárosi környezetében is megjelenhetett. Ennek hátterében az áll, hogy Gödöllőt is érintették azok a globális folyamatok, amelyek a fejlett világ városaiban a posztmodern formák megjelenéséhez vezettek. Az épített környezet átalakulásához azonban a magyar átmenet folyamatai is hozzájárultak, a helyi gazdaság és a helyi társadalom átalakulásával együtt.
IRODALOM Bakti, M. (2002) Gödöllő, a sikeres város. In: Comitatus, XII. évfolyam, 1-2. szám Bonta, J. (1995) Modern építészet-posztmodern építészet. Budapest: Műegyetemi Kiadó. Castells, M.(1999). A világ megváltozott – a tervezés is képes rá? In Urbanisztika 2000, eds. Csontos J., Lukovich T. Budapest: Akadémiai Kiadó, 21-28 Cséfalvay, Z. (1999). Helyünk a Nap alatt… Magyarország és Budapest a globalizáció korában Kairosz Kiadó Dear, M. (2000) The Postmodern Urban Condition, Oxford: Blackwell Publishers Dear, M.(2001). The Postmodern Turn. In Postmodern Geography, Theory and Praxis ed. Claudio Minca, Blackwell Publishers Ltd. 1-36 Enyedi, Gy. (1998) Transformation in Central European Postsocialist Cities, In Social Change and Urban Restructuring in Central Europe Ed. :Enyedi, Gy., Budapest: Akadémiai Kiadó. Habermas, J. (1993) Egy befejezetlen projektum-a modern kor. In: A posztmodern állapot Budapest: Századvég Kiadó. Jameson, F. (1997) A posztmodern, avagy a késői kapitalizmus kulturális logikája. Budapest: Jószöveg Műhely Kiadó Knox, P. (1991). The Restless Urban Landscape: Economic and Sociocultural Change and the Transformation of Metropolitan Washington, DC” In Annals of the Association of American Geographers 81 (2), 1991, pp. 181209 Ladányi, J. , Szelényi, I. (1998) Class, Ethnicity and Urban Restructuring in Postcommunist Hungary. In Social Change and Urban Restructuring in Central Europe Ed. :Enyedi, Gy., Budapest: Akadémiai Kiadó. Lukovich, T. (2001) A posztmodern kor városépítészetének kihívásai, Pallas Stúdió. Lyotard, J. (1993) A posztmodern állapot. In: A posztmodern állapot Budapest : Századvég Kiadó. Soja, E. (2001). Exploring the Postmetropolis In Postmodern Geography, Theory and Praxis ed. Claudio Minca, Oxford: Blackwell Publishers Ltd. 37-56 Tóth, Z. (1999). A vidék épített környezeti fejlődése. A kis településektől a vidéki urbánus központokig. In Urbanisztika 2000, eds. Csontos J., Lukovich T. Budapest: Akadémiai Kiadó. 153-175 Weclawowicz, G. (1998) Social Polarisation in Postsocialist Cities: Budapest, Prague and Warsaw In Social Change and Urban Restructuring in Central Europe Ed. :Enyedi, Gy., Budapest: Akadémiai Kiadó.