Az élısködés és az élısködı állatok (parasiták). II. A mult számban elmondottak után áttérhetünk annak megbeszélésére, hogy melyek volnának tehát azon módok, amelyek mellett az ember elkerülheti az élısködıket, vagyis miként védekezzék az élısködık ellen? E kérdésre az egyes élısködı állatok szerint is lehetne felelni, azonban én itt csak általánosan felelek. Ezen általános felelet egy szóból áll: tisztaság; tisztaság a testen, a ruházatban, a lakásban, a táplálkozásban, az érintkezésekben. Hogy mégis érthetıvé tegyem a tisztaság jelentıségét az élısködık elleni védekezésben, szükségesnek tartok arra vonatkozólag egy kis tüzetesebb megbeszélést: 1. A test tisztántartása. Minden ember tudja, hogy ez megóv egy rakás külélısködıtıl; mindenki tudja például, hogy tiszta emberen a tetük nem szoktak elhatalmasodni, sıt ezen tisztaságban való hit sokaknál annyira megyen, miszerint nem egy ember azt hiszi még ma is, hogy a rühesség a piszokból keletkezik; hogy a rühesség kizárólag a tisztátalan emberek betegsége. Ez a hiedelem nem bir ugyan elfogadható alappal, annyi azonban mindenesetre bizonyos, hogy aránylag a tisztátalan emberek könynyebben megrühesednek. 2. Több személynek együttfekvése, hálása kerülendı. Nagyon sok, még közepes jómódu családoknál is megvan az a rosz szokás, hogy a gyermekeket együtt hálatják. Ez a szokás már erkölcsi szempontból sem helyeselhetı, de nem helyeselhetı az az élısködı állatok szempontjából sem. Így például minden ember tudja, hogy a rühesség az együttfekvés útján legkönnyebben terjed, az összemelegedett testen a rüh atka legkönnyebben mászik át egyik emberrıl a másikra; ezenkivül még más élısködıknek is lehet az együtthálás tovaterjesztıje: így nevezetesen az Oxyuris vermicularis nevü picziny kis féreg egyik emberrıl a másikra kerülhet ezen az uton. 3. Tiszta ivóvíz. Mocsaras, pocsolyás vizek számos álczát, embryót tartalmaznak, amelyek a szervezetbe felvéve, élısködıkké fejlıdnek. Az embernek kevés élısködıje van ugyan olyan, amelyhez ily uton is juthat, de egy-egy mégis van. Nagyon fontos e tényezı a házi állatokra nézve, amelyek ezen az uton nagyon sok élısködıt vehetnek fel. 4. Földböl kikerülö növényi ételeket, vagy olyanokat, melyek a földön alacsony helyen teremnek, csak jól megmosva, a földrészektıl jól megtisztítva, vagy pedig megfızve kell elfogyasztani. E szempont még elıkelı és vagyonos családoknál sem részesül kellı méltánylásban. Fölemlitem ezen tápszerek közül a földi epret, amelyet nagyon kevés ember szokott megmosva, még kevesebb szokott jól megmosva élvezni. Fölemlitem a salátát, amelyet némelyek nyersen, mások leforrázva élveznek és gyakran a kellı megmosás mellızésével; már pedig kivált a fejessaláta egyes levelei között sok minden megakadhat. Fölemlitem a sóskát, melyet gyermekek nyersen is esznek. Említhetem még a földbıl frisen kiszedett zöld hagymát, a retket, a gyermekek által nyersen enni szokott bobojicskát (boraboly) stb. Mindezen tárgyakhoz az inficiálás veszélyének lehetısége van kötve: elıször azért, mert az ebek által könnyen hozzáférhetık lévén, ezek esetleg a bélsarukat reáhullatják; ebben a bélsárban pedig oly férgek láthatatlan tojásai is lehetnek, amelyek ember által esetleg felvéve, élısködıkké nıhetnek ki. Ezenkivül még az emlitett tápszerek egy része a földbıl kerülvén ki, azokra egyes földrészecskék is lehetnek tapadva; már pedig ezen nedves föld is tartalmazhat oly láthatatlan (t. i. csak mikroskoppal látható) élısködı embryókat, álczákat stb., amelyek az emberre nézve veszélyesek lehetnek. Az ily táplálékokat tehát csakis bı vízben megmosva és róluk a földrészecskéket teljesen eltávolítva volna szabad élvezni. Mellékesen emlitek itten egy körülményt. Ki ne látott volna falusi gyermekeket a földben kezökkel kapargálva játszadozni, s ki ne tudná, hogy az a gyermek, ha éppen evésre kerül a sor, nem mindig mosogatja meg a kezét, hanem eszik úgy sáros kézzel; sıt egy-egy
gyermek pajkosságból azt is megteszi, hogy eszi a nedves földet. Én úgy tapasztaltam, hogy az ily földet evı gyermekek rendesen nagyon meg szoktak telni bélgilisztával (Ascaris). 5. Tisztaság és rend a konyhaedények és eszközök körül. Ezt a szempontot különösen a sütni-fızni való hússal történı elbánást illetıleg emlitem fel. A konyhakést, melyet nyers husok vagdalására használunk kizárólag és külön csak e czélra szabad alkalmaznunk, de azt étkezésünknél használni nem szabad. Tálakat, tányérokat, amelyekben nyers húst kezelünk, hasonlóképen nem szabad az étkezésnél alkalmazni, legalább addig, míg azt jól bı vízben le nem mostuk. Különösen kiemelem azon rosz szokást, hogy a piaczi bevásárlásnál legtöbb háznál az az eljárás divik, miszerint különbözı összevásárolt ételnemüek egy kosárba, egy edénybe kerülnek össze a bevásárolt nyers hússal; a reggelihez járó kifli is rendesen a mészárszékrıl hozott nyers hús mellett, ezzel egy társaságban érkezik meg. Pedig a nyers húsnak külön gondozása igen fontos, kivált a borsókával való esetleges infectio elkerülése szempontjából s azonkivül a trichina miatt is. Amit itt a háztartás, a konyha körében a nyers hús kezelését illetıleg elıadtam, az a hentesek és mészárosok üzlete körében is számba veendı. İk hivatásuknál fogva nyers hússal bánnak, s így az azáltal való infectiónak nagyon is ki vannak téve. És csakugyan a tapasztalat azt mutatja, hogy pántlikagiliszták leggyakrabban fordulnak elı szakácsnéknál, gazdasszonyoknál, henteseknél, mészárosoknál. 6. Húsnemüeket csak jól megsütve, megfızve kell enni. A húsnemüek ugyanis borsókát tartalmazhatnak vagy különösen disznóhúsban a teljesen láthatatlan trichinák lehetnek jelen, amelyekkel az ember magát inficiálhatja. Ezek a férgek teljesen elvesztik életképességöket, ha a húst jól megsütjük, fızzük; mondják sokan, hogy a sózás és füstölés szintén megöli a húsban levı férgeket, és talán még az erıs főszerek (mint a bors, paprika) is; de ezekben feltétlenül és minden körülmények között bízni nem lehet. Éppen azért a húsnemüeknek nyersen való elhasználásáról a lehetıségig ovakodnunk kell. Külön emlitem itt fel a piaczi kolbászt. Köztudomásu, hogy borsókás disznóhúst a piaczon és mészárszékeken elmérni nem szabad vagy legalább nem volna szabad. Ügyes mészáros nem is igen méri el, hanem úgy fog ki a törvényen, hogy összevágja az ily húst kolbásznak. Ha mostan számba veszszük azt, hogy a kolbászt többnyire csak úgy sütik-fızik meg, hogy annak belsejét nem járja át a kellı forróság, s így a borsóka benne élve maradhat: könnyen belátható, hogy az ily piaczi kolbász esetleg inficiálhat s azért azt jól meg kell sütni vagy fızni. Azt vethetné itt fel valaki, hogy hiszen a kolbászkészitésnél a borsóka már összevissza lett vagdalva, s így az már nem inficiálhát, hiszen nem is látszik a kolbászban. Erre az a feleletem, hogy ha a borsóka csak akkor inficiálna, ha a borsóka megevése nyomán csak akkor fejlenék ki pántlikagiliszta az emberben, mikor az ember egész és ép borsókát evett meg: akkor a szakácsnék, mészárosok, hentesek, akik a pántlikagilisztás betegek legnagyobb számát szolgáltatják, sohasem lennének pántlikagilisztások, mert hiszen ık jól ismerik a borsókát és nem ennék azt meg. Csakhogy az infectióra nézve nem szükség az egész borsókát megenni; elég, ha megeszszük azt a szabad szemmel láthatatlan piczi pontocskát (scolex, dajka, fej), amely a borsóka belfelületén foglal helyet, s amely picziny pontocska a késen tapadva lehet, a kolbász belsejében is, a borsóka összevagdalása után is ott lehet, anélkül, hogy azt megláthatnók vagy szabad szemmel egyáltalában észrevehetnık. Ki ne hallotta volna hirét a trichinabetegségnek? Magyarországon alig egykét eset fordult még elı, ellenben Némethonban egyszer-egyszer ijesztı nagy arányokban szerepelt ok. És vajjon miért e különbség? talán mi magyarok nem eszünk annyi disznóhúst, mint a németek, — mert hiszen a disznóhús közvetiti ezt a férget? Más magyarázata aligha van a dolognak, mint az, hogy mi magyarok nem igen eszszük nyersen a disznóhúst, jól megsütjük és megfızzük azt elıbb; ellenben a németeknél különbözı nyershús-ételek divatoznak.
Fölemlitem itt még némely orvosok azon szokását is, hogy egyes esetekben, kivált gyenge gyermekeknek, erısebb táplálkozás czéljából nyers hússal való táplálkozást ajánlanak. Alig hiszem, hogy az orvosok e gyógykezelése már gyógyhatás tekintetében is megállaná a kritikát; mert az a beteg, akit a tej, tojás, jó sült és bor nem táplál, az a beteg a nyers hús evése folytán sem fog soha erıhöz jutni. De ha azután számba veszszük a nyers hússal való táplálkozásnak élısködıt szerzı esélyeit; ha számba veszszük azt; hogy ily gyógykezelés gyakran tényleg pántlikagilisztához juttatott már nem egy gyenge táplálkozásu gyermeket: akkor bizonyára le fogunk mondani e különben is kétesértékü gyógykezelésnek alkalmazásáról. 7. Az emberi ürülékel a háztájon hozzáférhetlenül helyezendık el (árnyékszék). E rendszabály azért bir fontossággal, mert az ember ürülékeiben különbözı férgek és féregtojások lehetnek, amelyek esetleg a további infectiót (ha nem is közvetlenül, hanem valamely házi állat közvetitése mellett) létesíthetik. Ugyanitt emlitem fel azon körülményt, hogy az ember a bélsár-kiüritésnél sem mellızheti a kellı tisztaságot, amire pedig vajmi kevés ember szokott súlyt fektetni. Innen van az, hogy oly egyének, akiknek beleiben pántlikagiliszta van, nem egyszer önmaguk inficiálják magukat ennek tojásával, amely bennök borsókává fejlıdhetik. 8. Házi állatokkal való érintkezés. A házi állatokkal való érintkezés egyik fontos tényezıje az élısködık terjesztésének, s éppen azért különösen kiemelem, hogy az ember lakosztályában, sıt konyhájában is, ne tőrjön meg semmiféle házi állatot; továbbá, hogy haszonállataival, ha azok rühességben és más hasonló bajban szenvednének (ló, juh stb.): az érintkezésekben ovatos legyen. Ami ezen utóbbi körülményt illeti, tudnivaló, hogy több külsı élıdi (például egy-egy atka) van olyan, amely esetleg lóról, juhról stb. az emberre átmegy. Igaz ugyan, hogy ezek állandó és valamely veszélyes bajt nem okoznak, de a kisebbet és ideiglenest is elkerüli az ember, ha kerülheti. Sokkal fontosabb azonban a házi állatokkal való érintkezésben az, amit elıször emlitettem: t. i. a házi állatokkal való együttlakás, a házi állatoknak bentartása a szobában, konyhában s az azokkal való nyájaskodás. És e tekintetben hazánkban körülbelül helyesebben él az alsóbb, mint a felsıbb néposztály. Igaz ugyan, hogy a csirkékkel, tyukokkal és réczékkel való együttlakozást falusi helyeken még a módosabb osztálynál is feltaláljuk, de az ebekkel való különbözı nyájaskodás, azokkal együtt ebédelés és egy findzsából való kávézás, vendéglıbe együtt járás, a vasuti coupékban való együttutazás stb., ez már csakis a magasabb osztálynál divatos. Már pedig a legveszedelmesebb házi állat éppen a kutya! Sajátságos dolog, hogy az emberek éppen a kutya iránt viseltetnek oly túlságos elıszeretettel; pedig ez az állat a gazdaságnak határozottan ellensége, az ember élısködıinek fıliferánsa, azon kivül a legborzasztóbb emberi betegséggel: a veszettséggel is veszélyezteti az embereket. Érdemes lesz itt röviden elsorolni, hogy mi mindenféle élısködıvel látja el a kutya az embert és a házi állatokat. 1. A kutyának van egy rakás külsı élısködıje (különösen atkák), amelyek esetleg emberre és házi állatokra kerülve, ezeknél ideiglenes bántalmat létesíthetnek. 2. A kutya orrüregében él egy féregkinézésü (de nem a férgekhez, hanem más állatcsoporthoz számitott) állat (a Pentastomum taenioides), melynek tojásai az ember és némely házi állatok által esetleg felvétetve, itt (a májban stb.) álczákká fejlenek. 3. A kutya beleiben négy oly pántlikagiliszta él, amelynek tojásai ember vagy házi állatok által felvétetve, ezeknél hólyagférgekké fejlıdnek. Így a Tuenia serrata tojásaiból lesznek a nyulak májában élı Cysticercus pisiformis-ok; a Taenia marginata tojásából a kérıdzıknél és disznónál (néha embernél is) elıjövı Cilsticercus tenuicollis; a Tuenia coenurus tojásából fejlik a kergeséget okozó agy-hólyagféreg; a Taenia echinococcus
tojásaiból lesznek a nagy echinococcus-tömlık, melyek mindenféle házi állatban, néha az ember májában is (itt gyakran halált okozva) találhatók. Az élısködık áttekintése az egyes gazdák szerint (részben stat. adattöredékek). Az élısködıknek az egyes gazdák szerinti áttekintésénél két kérdést vethetünk fel. Egyik kérdés (és erre könnyebben felelhetnénk), hogy egy-egy gazdán ezideig mely élısködık észleltettek? Másik kérdés pedig az, hogy az észlelt élısködık minı gyakorisággal észleltettek? Már elıbb emlitettem, hogy vannak élısködık, melyek gyakran, és mások, melyek ritkán fordulnak elı; sıt vannak olyanok is, amelyek egyszer vagy kétszer tévedtek, az eddigi észleletek szerint, illetı gazdájukba. Ez a ,,gyakran” és ,,ritkán” kiféjezés azonban nagyon keveset mond. Tiszta áttekintést csak úgy nyerhetnénk, ha az elıfordulási gyakoriság concret számokban lenne kifejezve. E számok nagyon, érdekelhetnének bennünket, kivált akkor, ha azok hazánkból volnának beszerezve. Vajjon miként volnának e concret számok beszerezhetık? Kétségtelenül csakis a kórházak gyógykezelt betegei s a kór-boncztermek útján. E tekintetben szóljunk külön az emberrıl és külön a házi állatokról. Ami az embert illeti, e tekintetben úgy tudom, hogy hazánkban még senki sem foglalkozott azzal, hogy egy nagyobb forgalmat egybefoglaló kórháznak vagy kórbonczteremnek eredményeit összeállitotta volna; sıt, amennyire én ismerem ez ügyet, a kórházak és kór-boncztermek könyvei az, élısködık szempontját elég figyelemre nem is méltatják, — nem méltatják nevezetesen annyira, hogy az általuk nyujtott adatok alapján pontos statistikát lehetne összeállitani. Legfeljebb talán az Ascarisra és az Oxyurisra nézve lehetne értékes adatokat szerezni a budapesti gyermekkórházaktól, de ezen adatokkal is ezúttal én nem rendelkezem. Növeli a nehézséget az is, hogy a kórházat ritkán keresi fel valaki csupán csak az élısködı által okozott bajáért, s éppen azért az élısködıket inkább csak a korbonczolatoknál mellékesen lehet constatálni. Éppen azért itt számokban nem is beszélhetünk, s azon kis áttekintés, melyet az ember élısködıirıl nyujtok, számadatokat nem tartalmaz. Vajjon miként állunk e tekintetben a házi állatokkal? Hazánkban köztudomásulag egyetlen állatorvosi tanintézet van. Ez az intézet, helyzeténél fogva, kiváló anyagmennyiséggel rendelkezik lóban, kutyában; megfordul ott aránylag meglehetıs számban a macska is (úgy értve, hogy a macskából egyáltalán nem sok kerül orvos kezére), s így ezen állatokra nézve meglehetıs mennyiségü adatot szolgáltat, úgy hogy azokat irányadóknak vagy legalább biztos tájékoztatóknak vehetjük. Juh kevés kerül ide, kecske egy-kettı, szarvasmarha egyáltalában alig valami (kivált bonczolás alá, amint hogy a szarvasmarhát nem is igen adják liórbonczolás alá), s éppen azért ezen állatokra nézve igen csekély vagy éppen semmi adatot sem nyerhetünk innen. A sertésforgalom csekélysége (Kıbánya közelsége mellett) arra látszik utalni, hogy a sertés egyáltalában nem igen kerül kórházba; s így e tanintézet a sertésre nézve sem sok adatot szolgáltathat. Szóval, a budapesti állatorvosi tanintézetnek élısködıkre vonatkozó adatai irányadók lehetnek a lóra, kutyára és részben még a macskára nézve is; de a többi állatokra vonatkozó adatok, csekély mennyiségüknél fogva, alig számbavehetık. Íme, így állunk a concret számokkal, a statistikai adatokkal. Midın én mégis egy kis áttekintést adok itt az egyes gazdák élısködıirıl, szükségesnek tartom hangsulyozni, hogy azok csakis töredékek, különbözı forrásokból (az állatorvosi tanintézet adatai, irodalom, szóbeli értesülések, saját tapasztalat) meritett és összealkotott, tehát nem egyöntetü egybeállitások. Legértékesebbek ebben az összeállitásban kétségtelenül az állatorvosi tanintézet adatai, melyek a kórbonczolati jegyzıkönyvekbıl lettek összeállítva. Ezeket dr Czakó tanár volt szives rendelkezésemre bocsátani (az egyes élısködı állatok az ı meghatározása szerint vannak elsorolva).
Vegyük tehát egyenkint a házi állatokat, legelıször pedig az embert. Ember. Egy állat sincs, amely annyi élısködıvel birna, mint az ember. Ugyanis az ember élısködıinek száma felül van az 50-en; csakhogy azok egy része igen ritkán fordul elı s egy része nem a mi földrészünk, nem a mi hazánk lakója. A külsı élısködık közül általánosan ismeretes: a bolha, a tetü (Pediculus capitis, Pediculus vestimenti, Pediculus pubis) az ı három fajával; továbbá a rühesség, melyet a Sarcoptes hominis nevü atka létesít. Kevésbé ismeretes a szırtüszıkben élı Demodex folliculorum; s igen nevezetesek egyes esetleges vagy ál-élısködık (például Tarsonemus nevü atka stb.) A belsı élısködık közül elıször a Pentastomum taenioides-t emlitem, melynek betokolt és elmeszesedett álczái bonczolatoknál az emberi májban elég gyakran találkoznak (dr Genersich kolozsvári egyetemi tanár szóbeli közlése). A többi belélısködık vagy a fonalférgekhez, vagy a laposférgekhez tartoznak. A fonalférgek közül a következıket emelem ki: Ascaris lumbricoides. Gyermekek beleiben igen gyakori. Oxyuris vermicularis. Igen gyakorinak mondják, én csak egy-két betegnél észleltem. Anchylostomum duodenale. A vékonybélben nagy számmal él, fıleg Egyptomban (Chlorosis aegyptiaca); de észleltetett Európába is: például Olaszországban, a szent-gotthardi alagút furásánál dolgozó munkásoknál, hazánkban a selmeczi bányákban (bányász-aszály). Trichocephalus dispar. Gyakori a vakbélben. Trichina spiralis. Mint betokozótt fiatal alakok az izmokban, mint ivarérettek a belekben. Hazánkban elıfordulása ritka. Rhabdonema strongyloides. E mikroskopikus kis féreg élısködı nemzedéke az ember (és házi állatok) bélcsövében fordul elı, míg szabad nemzedéke azok bélsarában éri el ivarképességét. Valódi hazáját eredetileg tropikus tartományok képezték, de behozatták Európa melegebb tartományaiba, különösen Olaszországba. Fejlıdésükhöz állandó és nagyobb foku nedvesség kivántatik; azért Európában csakis bányák aknáiban és hosszu alagutak belsejében tenyészhetnek. (İrley: ,,A Rhabditisek magánrajza.”) Dr Tóth a selmeczi bányákban találta és hazánkban ez lett volna az elsı eset; de İrley ezen állitást elıbb idézett munkájában tévedésnek tünteti fel. A laposférgek közül a galandférgek vagy pántlikagiliszták játszanak legnagyobb szerepet. Leuckart (,,Die menschlichen Parasiten”) nyolcz Taenia-t és két Bothriocephalus-t említ. Ezek közül én kiemelem a következıket: Taenia solium és Taenia mediocanellata. Hazánkban mindkettı elég gyakori a vékonybelekben. Cysticercus cellulosae (borsóka). Ez a már emlitett Taenia solium-nak fejlıdési alakja. Elég gyakori (de sokkal gyakrabban kapjuk a disznóban) s elıfordul az izmok közt, az agyban, szemben stb. Echinococcus-tömlı. A kutyában élı Taenia echinococcus tömlı-alakja az ember májában fordul elı,1) de hazánkban a ritkább esetek közé tartozik. Korányi kórodáján 10 év alatt négyszer kórismértetett és két bonczolatnál mint mellékes bonczlelet találtatott. (,,Orvosi Hetilap.” 1876.) Cysticercus tenuicollis. Tulajdonképen a kérıdzık és a sertés élısködıje, de igen ritkán embernél is találkozik a hasürben. 1
) Mint különös ritkaságot emlitem, hogy kivételképen a méhben és hasürben is észleltetett. (,,Orvosi Hetilap.” 1879.) A hasürben kutyánál is észleltetett, pedig e féreg mint tömlı-alak kutyánál egyáltalán nem szokott elıfordulni.
Bothriocephalus latus. Hazánkban nem észleltetett; más európai tartományokban, fıleg Svájczban, gyakori. Elıfordulási helye: a vékonybelek. A galandférgeken kivül még más laposférgek is élhetnek az emberben, s ezek közül a mételyférgeket (Distoma hepaticum és D. lanceolatum) emelem ki. Mindkét itt emlitett mételyféreg tulajdonképen nem az ember élısködıje, hanem a kérıdzıké, s különösen a juhé. Egy-egy mégis találkozik az ember májában és epehólyagjában, de igen ritkán. Ló. A budapesti állatorvosi tanintézetnél 1875 május 20-tól 1885 május 20-ig — tehát 10 év alatt — felbonczoltatott 1041 ló, s ezekben következı élısködık találtattak:
Kutya. 2) A budapesti állatorvosi tanintézetnél 1879 — 1885-ig — tehát 6 év alatt — felbonczoltatott 479 kutya, s ezekben következı élısködık találtattak:
Macska.4) A budapesti állatorvosi tanintézetnél 7 év alatt félbonczoltatott 27 macska, s ezekben kıvetkezı élısködık találtattak:
1
) Falusi lovaknál sokkal gyakoribb ez az álcza; mert azon lovak; mélyek mezıre járnak, ritkán vannak
nélküle. 2
) Az itt nyujtott adatokon kivül a bolha mindennapi elıfordulása minden ember elıtt; ismerıs; elég gyakori a Trichodectes canis nevü szırtetü is. 3 ) Ez a pántlikagiliszta — úgy látszik — ritkán fordul elı budapesti kutyáknál, de falusi, nevezetesen juhászkutyákban gyakori. 4 ) Az itt közlött adatokon kivül a macska rühessége általánosan ismeretes.
Ascaris mystax vékonybélben 17 esetben ,, marginata ,, 1 ,, ,, megalocephala ,, 1 ,, Dochmius tubaeformis ,, 2 ,, Trichocephalus ,, 1 ,,
Taenia cucumerina ,, elliptica ,, crassicollis ,, marginata
vékonybélben ,, ,, ,,
23 esetben 13 ,, 8 ,, 2 ,,
Juh. 3) A budapesti állatorvosi tanintézetnél 7 év alatt felbonczoltatott 95 juh, s ezekben következı élısködık találtattak: Melophagus ovinus a gyapju között Pentastomum-álcza a májban Dochmius hypostamus vékonybélben Strongylus filicollis ,, Trichocephalus affinis a astagbélben Strongylus fil. a légcsı és hörgökben
12 esetben 2 ,, 11 ,, 2 ,, 6 ,, 32 ,,
Taenia expansa a vékonybélben 21 esetben. Cysticercus tenuicollis a bélfodron 43 ,, Coenurus cenebralis az agyban 2 ,, Distoma 2) hepaticum a májban 39 ,, ,, lanceolatum a májban 8 ,,
Sertés. A sertésre vonatkozólag a budapesti állatorvosi tanintézettıl igen csekély számu adatot kaptam, úgy hogy azoknak száraz közlése kevés és hiányos tájékozódást nyujtana. A sertés élısködıi közül nevezetes a Strongylus paradoxus a légcsı és hörgökben, amely miatt a sertések gyakran járványszerüleg hullanak el. Általánosan ismert élısködı a Cysticercus cellulosae (borsóka): a trichina, de ez utóbbi nálunk igen ritka. A vékonybelekben elıfordul az Echinorhynchus gigas (a budapesti állatorvosi tanintézetben 7 év alatt 27 bonczolat közül 3 esetben), továbbá az Ascaris lumbricoides (a budapesti állatorvosi tanintézetben 7 év alatt 27 bonczolat közül 3 esetben). Fölemlitem még a bélfodron elıjövı Cysticercus tenuicollis-t, a rühességet stb. Szamár és kecske. E két házi állatra nézve semmi honi adatokkal nem rendelkezem, saját tapasztalataim sincsenek e téren; csakis annyit emlitek tehát, hogy a szamár körülbelül azon élısködık által látogattatik, mint a ló; a kecske pedig részben azon szempontok alá esik, mint a juh. Szarvasmarha. Erre nézve, mint már mondottam, a budapesti állatorvosi tanintézet semmi adatokat nem nyujt (10 év alatt összesen 4 borju bonczoltatott itt fel); saját tapasztalataim sem igen lévén, honi adatokkal nem szolgálhatok. Mindössze a Filaria lacrimalis-t emlitem, amelyet magam észleltem a szem kötıhártyájából; a Hypoderma bovis-t, melynek álczája a szarvasmarha bıre alatt a háton (imely) általánosan elıforduló, mindenki elıtt ismert jelenség. Emlitem végül az izom közt élı kis marhahús-borsókát (Cysticercus Táeniae mediocanellatae), amelyrıl azt mondják, hogy gyakori. Nyúl.
3
) Az itt közlött adatokon kivül még általánosan ismeretes: a kullancs és a juhok rühessége. Fölemlitem még az Oestrus Ovis-t, melynek álczáit az orrürben, homlokürben, szarvcsap-ürben, agyban (ál-kergekór) magam is elégszer észleltem. 2 ) A Distoma (métely) a májban juhoknál egészen közönséges, és vannak egész juhnyájak, amelyeknek minden darabjában ez a féreg kisebb-nagyobb számban elıfordul. Én Erdélyben láttam egynéhány juhbonczolatot és mindenik esetben mindkét mételyfaj jelen volt, de a kisebbik (lanceolatum) faj mindig nagyobb számban.
Erre nézve fölemlitem, hogy igen gyakran elıfordul nála (úgy a házi mint a mezei nyúlnál) a májban és a bélfodron a Cysticercus pisiformis (a budapesti állatorvosi tanintézetben 10 év alatt 4 bonczolat közül 3 esetben). Házi szárnyasok. Házi szálllyasoknál igen gyakoriak az általánosan ismert Philopterus-ok (tolltetvek). E tényen kivül a budapesti állatorvosi tanintézet adataiból fölemlitem, hogy 7 év alatt ott 24 tyúk bonczoltatott; ezek közül 11 esetben találtak Heterakis inflexa-t; továbbá bonczoltatott 8 kacsa, s azok közül egynél Heterakis dipar, hétnél pedig Taenia lanceolata fordult elı. * * * Az itt tárgyalt élısködık s egyáltalában az ember és a házi állatok élısködıi vagy a Protozoa, vagy az Arthropoda, vagy a Vermes állatdivisióhoz tartoznak. A Protozoák mint élısködık valami különös jelentıséggel nem birnak. Legfeljebb a japáni Gregarinosis pulmonum-ot (véres köpés 10 — 15-éves fiúknál) létesitı gregarinák jelentısek (,,Orvosi Hetilap.” 1880, 42. sz.); továbbá azon kétes értékü szervezetek, amelyek állitólag az ember hök- vagy szamárhurutjának volnának okozói. (,,Zeitschrift für wissenschaftliche Zoologie.” 1886.) Az Arthropodák többnyire külsı élısködık és közülök leginkább rovarok és atkák jönnek itt számba. Vannak a rákok (Crustacea) közt is sok élısködık, de ezek csak vizi állatokon élhetnek. A férgek (Vermes) házi állatainknál mint belélısködık szerepelnek; külélısködık is fordulnak ugyan elı köztük, de csakis vízi állatokon. Dr Szaniszló Albert.
