Az egysejtű eukarióták teste egyetlen sejtből áll, és az az összes működést elvégzi, amely az élet fenntartásához, valamint megújításához, a szaporodáshoz szükséges.
A sejtplazmától hártyával elhatárolt sejtmaggal rendelkeznek. Vízben vagy nedves környezetben élnek. Autotróf és heterotróf szervezetek is vannak köztük.
Az autotróf élőlények valamilyen külső energia felhasználásával a környezetből felvett egyszerű anyagokból: szén-dioxidból, vízből és ásványi sókból képesek szerves vegyületeket létrehozni. A legelterjedtebb autotróf felépítő folyamat a fotoszintézis, amelynek során az élőlények a napfény energiáját hasznosítják a szerves vegyületek előállításához. Az autotróf anyagcseréjű élőlények között vannak kemoszintetizálók is. Ezek a környezetükben található egyszerű szervetlen vegyületek (pl. Fe2+, NH3) oxidációjából nyernek energiát a szerves anyagok képzéséhez, tehát nem fény-, hanem kémiai energiát hasznosítanak.
A heterotróf élőlények felépítő folyamatainak energiaigényét a táplálékkal felvett szerves anyagok lebontása során képződött kémiai energia (ATP) fedezi.
Eukariota egysejtűek A növények, állatok és gombák még nem választhatók el egyértelműen. Autotrof + heterotróf táplálkozás váltakozik egy egyednél is. Pl. Zöld szemes ostoros
Az autotrófok fotoszintetizálnak, a fotoszintézis a sejtplazmától hártyával elkülönült sejtalkotóban, a zöld színtestben történik. A heterotróf egysejtűek fogyasztók vagy lebontók.
Amőbák A legnagyobbra növő egysejtű állatok, néhány szabad szemmel is látható. Állábak
Több, azonos alakú, méretű és információtartalmú sejtmag.
Papucsállatkák Nagy sejtméret (akár szabad szemmel is látható) Csillók Két különböző méretű és működésű sejtmag (kétféle magvúak) Vegetatív mag – életműködések irányítása Generatív mag – szaporodás irányítása
KÜLTAKARÓ Sejthártya – kapcsolat a külvilággal Határol + összeköt Szabályozott anyagáramlás Pl. víz, gázok
MOZGÁS Állábak Csillók ostorok
TÁPLÁLOZÁS Autotróf/ heterotróf Heterotróf – szerves törmelék Endocitózis = bekebelezés Emésztőüröcske
A papucsállatka szerves anyagot vesz fel a sejtszájon keresztül. A sejtszáj egy vékony csőben, a sejtgaratban folytatódik, amely a végén található membránhólyagba vezeti a táplálékot. Ez a hólyag leválik, és emésztőenzimek kerülnek bele. A kialakult emésztő űröcskében a kémhatás először savas, ami elöli a táplálékként bekerült élőlényeket. Az enzimek többségének a lúgos közeg előnyösebb, így később, amikor az emésztő űröcske lúgossá válik, felgyorsulhat a táplálék emésztése
A megemésztett tápanyagok átkerülnek a sejtplazmába, ez a felszívás A visszamaradt salakanyagok kikerülnek a sejtből a sejthártyán keresztül. Az ostorosmoszatok egyedei fény hiányában nem fotoszintetizálnak, hanem heterotróf módon táplálkoznak. A szerves anyagokat az emésztő űröcskében emésztik meg. Ezt a táplálkozási formát – amely esetén autotróf és heterotróf mód is lehetséges – mixotróf táplálkozásnak nevezzük.
Légzés Sejthártyán keresztül diffúzióval (Diffúzió= anyagáramlás a nagyobb koncentrációjú hely felől a kisebb koncentrációjú hely irányába) Kiválasztás Lüktető üröcske segítségével Szaporodás Ivarosan és ivartalanul
Érzékelés A sejthártya különböző kémiai anyagok megkötésére képes, így érzékeli a környezetből jövő kémiai ingereket. Pl: -pH változás -sókoncentráció változás Továbbá nyomás és gravitációs ingerek érzékelésére is képesek. Az ingerekre ált. mozgással válaszolnak
Az egyszerűbb eukariótáknak egy vagy több sejtmagja lehet. A több mag működhet azonosan, mint pl. az állábasokban, illetve lehetnek különböző működésűek: a csillósoknál a nagyobb méretűek irányítják az élőlény életét, a kisebbeknek viszont a szaporodásban van szerepük. • Egyfélemagvúak • Kétfélemagvúak
Az ivartalan szaporodás leggyakoribb típusa az egyszerűbb eukarióták között a kettéosztódás. A sejtmag számtartó sejtosztódással kettéválik, majd a sejtalkotók és a citoplazma is két részre különül, kialakul a két utódsejt.
A bimbózás inkább a helytülőkre jellemző. A sejten kialakul egy dudor, amely egy idő után leválik. A leváló utódsejt a kettéváláskor jóval kisebb. Az esetleg meglévő szilárd váz, burok nehezíti az ivartalan szaporodást. Az osztódás, a bimbózás gyakran hoz létre telepeket (több egyed együttélése), ha az utódsejtek együtt maradnak. Ez a többsejtű szervezetek kialakulása felé mutat.
Az ivaros szaporodás lényege, hogy az utódsejt két sejt összeolvadásával jön létre. Így mindkét szülő tulajdonságaiból tartalmaz részleteket, genetikai információt. A sejtegyesüléskor a kromoszómaszám szükségszerűen megduplázódik, ezért az összeolvadások nem ismétlődhetnek többször egymás után. Ki kell alakulnia egy kromoszómaszám-felező sejtosztódásnak, a meiózisnak.
Az állábasok, illetve az ostorral mozgó egyszerűbb eukarióta fajok egy részének ivaros szaporodása általában a teljes összeolvadás (kopuláció). A folyamat során a két sejt egyesül, majd a sejt számfelező sejtosztódással (meiózis) osztódik. Az így létrejött utódsejtek a két szülő tulajdonságait már keverve tartalmazzák. Az új tulajdonságkombinációt kettéosztódással, ivartalanul örökítik tovább.
A csillósoknál és néhány fonalas egyszerűbb eukariótánál az átmeneti egyesülés (konjugáció) a jellemző ivaros szaporodási forma. Ahogy a baktériumoknál megfigyelhettük, a két sejt között itt is plazmahíd alakul ki. A kis sejtmag számfelező sejtosztódással osztódik, míg a nagy sejtmag lebomlik. A sejtek a létrejött kis sejtmagok közül cserélnek ki egyet-egyet. Az átkerült kis sejtmag összeolvad az ottmaradottal. A kialakult új sejtmag osztódva létrehozza a nagy és kis sejtmagokat. Az összetapadt sejtek elválnak egymástól, de ezek már a két szülő kevert tulajdonságaival élnek tovább.
