Az anyanyelvhasználat az egyetlen irány, ami mentén megmaradhatunk

www.kozpont.ro

Maros megyei hetilap Új sorozat, X. évfolyam // 29. szám // 2016. július 21–27. // Megjelenik csütörtökön // 12 oldal // ára: 1,5 l e j

4–5. old. //

TÁRSADALO M

Az anyanyelvhasználat az egyetlen irány, ami mentén megmaradhatunk” Beszélgetés Szigeti Enikővel, a Civil Elkötelezettség Mozgalom elnökével

5. old. //

TÁRSADALO M

8. old. //

V ÉLEM ÉN Y

Kertcsodák a székelység fővárosában is!

Fekete-Amerika…, meg némi Európa

Már több hete annak, hogy Maros megyében is első alkalommal meghirdették a „Legszebb konyhakertek” versenyét, a Romániai Magyar Gazdák Egyesülete, Maros Szervezet koordinálása alatt. Ezen időszak alatt beindult a kertek szemrevételezése, annak érdekében, hogy a legmegfelelőbb és legszebb kerüljön kiválasztásra.

Egyesült Fekete Államokat hoznának létre az USÁ-ban – olvastuk nemrég kikerekedett szemekkel internetes hírportálokon. Az amerikai Új Fekete Párducok Párt vadimtudorja, bizonyos Babu Omowale egy rádiónyilatkozatában azt mondta, hogy az USA délkeleti államaiból kell létrehozni a feketék új országát.

3. old. //

V ÉLEM ÉN Y

Megvan a megoldás!

Amikor a római katolikus egyház képviselői és a városháza között létrejött az egyezség a 2004-ben tulajdonosának visszajuttatott egykori II. Rákóczi Ferenc Főgimnázium épületének az Unirea Főgimnázium és a frissen létrejött Római Katolikus Líceum közötti megosztásáról, sokan úgy vélték, nem lesz hosszú életű a kompromisszum, előbb-utóbb elmérgesedik a viszony a két iskola, de különösen az azok vezetőit befolyásuk alatt tartó politikai hatalmi körök között.

6-7. old. //

ÉPÍT ET T Ö RÖ KS ÉGÜ N K

A Petki-Máriaffy-kastély

Marosszentgyörgy közigazgatásilag Marosvásárhelyhez csatolt helység, elővárosnak tekinthető. A Maros völgyének keleti oldalán végighúzódó magaslat nyugati nyúlványának peremén áll a maksai Máriaffy család kastélya és nagy parkja, melyet az országút választ el a részben domboldalra épült falutól. Marosszentgyörgy a nevét feltehetően a falu templomának védőszentjétől kapta. E templom Fabianus nevű papja 1332-ben tíz régi banálist fizetett pápai tízedként. Ez az összeg arra enged következtetni, hogy Marosszentgyörgy már akkor nagy település volt… 10–11. old. //

S PO RT

Sportbarátság Az olvasók joggal teszik fel a kérdést, hogy mi köze lehet a román kézilabdasport egyik hajdani kiválóságának a gernyeszegiekhez? Pedig van, hiszen a kapcsolatteremtés, azon túl pedig a kapcsolatápolás a gernyeszegi illetőségű Bálint Juliannán, a Bolyai Farkas Elmélet Líceum és a Református Kollégium testnevelő tanárja által létesült évekkel korábban, s a mai napig is tart.

\ 2. \

| NAPTÁR |

| NÉVNAPOK

KÁR KIHAGYNI

Július 21. Július 22. Július 23. Július 24. Július 25. Július 26. Július 27.

Dániel, Daniella, Ilma Magdolna, Lipót Lenke, Brigitta Kinga, Kincső Kristóf, Jakab Anna, Anikó, Mózes Olga, Liliána, Bertold

HOROSZKÓP Újabb értékesítési akció A marosvásárhelyi Fókusz Öko Központ webkamra-programja keretében újabb értékesítési napot tart július 21-én, csütörtökön 17 órától a Liliom utca 22. szám alatti székhelyén. Lesznek sajt- és méztermékek, bodza-, feketeribizliés fenyőrügyszörpök, valamint különböző lekvárok. Vásár Petrynél

Július 22-én, pénteken 8 és 19 óra között a Petry Látványműhely és Múzeum udvarán ismét megszervezik a Local Farmers’ Market helyi termelők vásárát, amely bő felhozatalt kínál a különböző hagyományos és helyi termékekből, úgy mint: húskészítmények, tejtermékek, sajt, méz, lekvár, szörp, gyümölcslé, bor, pálinka, zöldség, gyümölcs, tea, kézművesfagylalt, valamint kézművestermékek (házi készítésű kencék, szappanok, táskák, pénztárcák, ékszerek stb.).

sület produkciója, 23-án, szombaton szintén 20 órakor megismétlik. Jegyfoglalás a 0749-016679-es telefonszámon. Orgonahangverseny

Július 27-én 18 órától orgonahangverseny lesz a Vártemplomban. Orgonán játszanak Nagy István (Felvidék) és Szeghalmi Emese (Nagyvárad) orgonaművészek. Elhangzanak: Hildegard von Bingen-, Johan Caspar Kerll-, Michalangelo Rossi-, J. S. Bach-, Ligeti György-, Kurtág György-művek. Az adományokat az orgonák karbantartására fordítják a szervezők. Orgonahangverseny a Szabadi úton

A Nyáresti orgonahangversenyek rendezvénysorozat keretében a Szabadi úti református templomban július 24-én, vasárnap 18 órakor kerül sor Molnár Tünde orgonaművész előadására.

Rejtélyes viszonyok – előadás a Csűrszínházban

Vakációs programok a Talentum Alapítványnál

Július 22-én, pénteken 20 órakor Eric Emmanuel Schmitt Rejtélyes viszonyok című műve látható a mikházi Széllyes Sándor Csűrszínházban. A darabot fordította Nagy István, szereplők: Nagy István, Szélyes Ferenc. Rendező: Szélyes Ferenc, díszlet, jelmez: Szélyes Andrea. Az előadást, amely a Csűrszínházi Egye-

Az Álomvarázs drámajátékaira és a Törpingáló klub rajztevékenységeire várják a kisiskolásokat. A drámajáték tevékenységeit, amelyeken a gyermekek történeteket találnak ki, szerepekbe bújnak, színházi zenés, mozgásos játékokat játszanak, minden hétfőn délelőtt 10 és 12 óra között tartják. Szerdánként ugyan-

Alapítási év: 2006. Megjelenik csütörtökön. Kiadó: Medical Publicity Kft. ISSN 2069 – 900X

Lapigazgató: Gergely Zoltán Szerkesztő: Pál Piroska Főmunkatárs: Szentgyörgyi László Munkatársak: Czimbalmos Ferenc-Attila Molnár Tibor Nagy-Bodó Tibor Nemes Gyula Keresztrejtvény-szerkesztő: Hideg András

ebben az időpontban (10 és 12 óra között) különféle grafikai, festészeti és szobrászati technikákkal ismerkednek, az anyagokkal, színekkel, formákkal kísérleteznek a gyermekek. Érdeklődni délelőttönként Marosvásárhelyen, a Vihar utca 13. szám alatt, illetve a 0265/267-593-as, 0747332-794-es telefonszámokon lehet. Egy nap dr. Csonttal

Továbbra is látogatható a marosvásárhelyi várban lévő Történelmi és Régészeti Múzeumban az Egy nap dr. Csonttal című kiállítás, amely az antropológiába, az emberi csontok világába nyújt betekintést. Anna. Asszonysors a XX. században

Ezzel a címmel nyílt kiállítás a marosvásárhelyi Néprajzi és Népművészeti Múzeumban. A figyelemre méltó gyűjtemény egy életút bemutatásával, egyetlen személy szemszögéből, hangulatok megidézésével érzékelteti a múlt évszázad történelmi eseményeinek hatását.

Időszakos kiállítás a Tékában Teleki Domokos, egy ifjú magyar nemes utazásai címmel nyílt időszakos kiállítás a marosvásárhelyi Teleki Tékában. A tárlat a könyvtáralapító Teleki Sámuel legidősebb fiának életútját és műveit mutatja be.

I M PR E S S ZUM A megjelent írások nem feltétlenül a szerkesztőség véleményét tükrözik! // Szerkesztőségünk fenntartja a jogot, hogy a beérkezett levelek és másféle írások közléséről döntsön. // Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza!

| Központ hetilap | 2016 / 29. | július 21–27. |

Lapunk előfizethető Maros megye összes postahivatalában (katalógusszám: 15429), vagy a szerkesztőség Rózsák tere 16. szám alatti székhelyén . Telefon: E-mail: Honlap:

0265-250.994 [email protected] www. kozpont.ro

|

|

KOS: A változás szele érkezett el úgy szakmai téren, mint a magánéletében. A hét nagyon kedvező plusz bevételek, megbízható források megtalálására. BIKA: Ezen a héten kényelmes és kellemes légkör veszi körül! Örömmel nyugtázhatja, hogy a bevételei is növekszenek. A költekezéssel azért legyen megfontolt, és csak nagyon indokolt esetben adjon ki pénzt a kezéből! IKREK: A hét mottója az ön számára: a bátraké a szerencse. Érdemes ezt mindig szem előtt tartania! Tegyen meg mindent annak érdekében, hogy jó kapcsolatot tartson fenn kollégáival, barátaival és családtagjaival. RÁK: Ne vegye szívére az esetleges kritikákat! Minden korosztálynak meg van a maga sajátos szemlélete. Egy igen tapasztalt, jól tájékozott emberrel találkozhat, akinek érdemes lenne kikérni a véleményét, OROSZLÁN: A mérsékletesség lenne a legcélravezetőbb önnek ezen a héten. Egy új ismerőssel hozza össze a sors, akivel feltűnően sok közös gondolatuk van. Eddig nem is hitte volna, hogy van ilyen. SZŰZ: Egy kicsit vibrál a napokban ön körül a levegő. Ez kiválthat önben ingerlékenységet, idegességet. Szinte alig tud koncentrálni a dolgaira. Ennek ellenére mégis helyt kell állnia bizonyos helyzetekben. MÉRLEG: A hét során Fortuna kegyes lesz önhöz, és élete váratlan fordulatot vehet. A megrekedések korszaka lejárt. Határozottan haladhat a céljai felé. Otthoni fronton még átmeneti, kisebb feszültségek merülhetnek fel. SKORPIÓ: Ezen a héten a sikerhez egyenes út vezet önnek! Használja kapcsolatait és kitűnő üzleti érzékét, így lépéselőnybe kerülhet a többiekhez képest. Bizonyos tényeken képtelen azonban változtatni, de a szívügyekkel nem ez a helyzet. NYILAS: Ezen a héten terveit könnyedén meg tudja valósítani segítséggel vagy akár anélkül is. Vigyázzon azonban magára és azokra is, akik öntől függenek. Egy kevésbé ismerős személy mindenféle kitalált dolgokkal vádolhatja, ami az ön fülébe is jut. BAK: Álmait ezekben a napokban szorítsa szorosabb keretek közé! Használja ki a kínálkozó lehetőségeket, a kedvese mindenben támogatni fogja. Fiatal ismerősei kerülnek most az előtérbe. VÍZÖNTŐ: A jó szerencse ezekben a napokban újra ön mellett áll! Érdemes ezt az időszakot jól kihasználni, a barátai mindenben támogatják. Amennyiben vitás kérdés merülne fel a környezetével, ne mondja ki a véleményét, amíg nem tudja megindokolni! HALAK: A baráti kapcsolataiban törések mutatkozhatnak ezen a héten! Érzelmi téren egy kicsit passzívabbá válhat a napokban. A lelkesedés lángja mintha csökkenne önben. |

Megalakult a Magyar Nemzeti Összetartozás Hálózata

| TÁRSADALO M / V ÉLEM ÉN Y |

2016. július16-án, Kelebián, a XIII. Kárpát Fesztivál keretén belül, a Kelebiai Levente Egyesület (Magyarországról), a Pro Veritas Egyesület (Székelykakasd, Székelyföldről), a Híd Hagyományőrző és Kulturális Egyesület (Bajsa, Délvidékről), valamint az Európa Zápszonyért Egyesület (Zápszony, Kárpátaljáról) tagjai megalapították a Magyar Nemzeti Összetartozás Hálózatát. A munkában kizárólag civil szervezetek vehetnek részt. A hálózat céljairól, működési elveiről, feladatairól a Pro Veritas Egyesület külföldi kapcsolatokkal megbízott alelnökét, Botha Dániel-Töhötömöt kérdeztük. A nemrég aláírt határokon átívelő együttműködés céljait a következőképpen fogalmazták meg a résztvevők: A közművelődésért, a sport- és kulturális élet felemelkedésért tevékenykedő civil szervezetek közötti hoszszútávon fenntartható, példamutató, hatékony, partneri együttműködés létrehozása, amely hozzájárul a települések és régiók ezirányú lehetőségeinek bővítéséhez és kapcsolatrendszerük fejlesztéséhez. Az együttműködő szervezetek tevékenységének elsődlegesen a települések sport, kulturális, közművelődési céljait segítő civilszervezetek megerősítése és programjaik gazdagítása, valamint az önkormányzatok ezirányú feladatainak támogatása, továbbá a települések lakossága – kiemelten az ifjúsága – művelődési lehetőségeinek elősegítése. Az újonnan alakult hálózat, együttműködve a Kárpát-medencei Kulturális Civil Szervezetek Hálózatával, hozzájárul a települések arculatának kialakításához, kulturális örökségük megőrzéséhez és nemzetközi kapcsolatainak fejlesztéséhez. A hálózat nem jogi személy, hanem a bejegyzett civil szervezetek írásos megállapodásán nyugvó informális közösség. Az együttműködés fő elvei az önkéntesség, az egyenrangúság, partnerség, tolerancia és nyíltság.

A magyar identitás erősítése

A hálózat tagja olyan civil szervezet lehet, amely egyetért az együttműködési szerződésben foglaltakkal. A hálózat „alapítóinak” a szerződést 2015. október 10-én aláírók tekinthetők. Ezt követően csak azon társadalmi szervezetek vehetők fel a közösség tagjának, akiknek csatlakozását a kultúra azonos ágában tevékenykedő alapító tag javaslata alapján a hálózat tanácsának soros ülése egy|

hangú döntéssel jóváhagyja.

A hálózat létrehozásától várt eredmények:

- a települések közművelődésének fejlődése, esélyegyenlőségének erősödése; - az együttműködő szervezetek, civil szervezetek működésének megerősödése; - a hazai és a nemzetközi kulturális kapcsolatok gazdagodása; - a magyar és az európai identitás erősödése. „Mi tulajdonképpen a hálózat alapítói is vagyunk, mert 2015. október 10-én, településünk első írásos említésének 500. évfordulója alkalmából megtartott rendezvényen, a Kelebiai Levente Sport Egyesülettel már aláírtuk a szerződést. A hálózat megálmodója Kovács Marcell, a Kelebiai Levente Sport Egyesület vezetőségi tagja volt. Ez a mostani aláírás a hálózat bővítését jelentette. 2016. július 16-án a Kelebiai Levente Egyesület (Magyarország), a Pro Veritas Egyesület (Székelyföld), a Híd Hagyományőrző és Kulturális Egyesület (Délvidék), valamint az Európa Zápszonyért Egyesület (Kárpátalja) megalapítottuk a Magyar Nemzeti Összetartozás Hálózatát. A hálózati munkában kizárólag civil szervezetek vehetnek részt. Idén állítjuk össze 2017es évi együttműködési programunkat. Már tárgyalások vannak felvidéki, őrvidéki és morvaországi egyesületekkel is. Az aláírás helyszínén személyesen is megköszöntem Bányai Gábor országgyűlési képviselőnek és az Országgyűlés FIDESZ-frakciójának, Maczkó József polgármester-

nek és a Kelebiai Önkormányzatnak, valamint Kovács Marcellnak és a Kelebiai Levente Sportegyesületnek, Székelykakasd 500. évfordulójára elkészített székelykapunk felállításában nyújtott anyagi és erkölcsi segítséget. Megköszöntem, hogy több száz kilométerre tőlünk, előzetes ismeretség hiányában is megbíztak bennünk és segítségünkre siettek” – mondta el lapunknak Botha Dániel-Töhötöm. A rendezvényen részt vett még dr. Baloghné Baricz Valéria és Börcsök Zsuzsanna a Szegedi Tudományegyetem részéről, akik az anyaország határain kívül élő magyarokkal kapcsolatosan végeznek kutatásokat. A jelenlévő intézmények képviselői mind támogatásukról biztosították az együttműködési egyezmény aláíróit. „A mesterséges határvonalak nem választhatják el egymástól a nemzetrészeket”

„Hogy miért fogadtuk el szívesen ezt a felajánlott lehetőséget? Azért mert tisztában vagyunk azzal, hogy a mesterségesen meghúzott határvonalak nem választhatják el egymástól a nemzetrészeket. Bár külön-külön másképp éljük meg mindennapjainkat saját szülőföldünkön, az anyaországban, Vajdaságban, Kárpátalján, Erdélyben, Felvidéken, az Őrségben, Muravidéken, Morvaországban, a nyugati diaszpórában, de van egy metszéspont, ami összeköt minket, ez pedig a közös nyelv, a közös kultúra, a közös történelem. Ugyanúgy meg va-

/ 3. /

MONDOM A MAGUNKÉT

Megvan a megoldás! Amikor a római katolikus egyház képviselői és a városháza között létrejött az egyezség a 2004-ben tulajdonosának visszajuttatott egykori II. Rákóczi Ferenc Főgimnázium épületének az Unirea FőgimnáSzentgyörgyi László zium és a frissen létrejött Római Katolikus Líceum közötti megosztásáról, sokan úgy vélték, nem lesz hosszú életű a kompromisszum, előbb-utóbb elmérgesedik a viszony a két iskola, de különösen az azok vezetőit befolyásuk alatt tartó politikai hatalmi körök között. A kompromisszum mint a vitás kérdések megoldásának módja csak akkor lehet tartós, ha az egyezség után mindkét fél úgy értékeli, számára megfelelő eredménnyel járt. A szóban forgó eset – ebben egyezzünk meg – nem sorolható ebbe a kategóriába: magyar oldalról a kishitűség megnyilvánulásának, a merjünk kicsik lenni féle mentalitás iskolapéldájának tekinthető, román oldalról pedig a felsőbbrendűségének hamis tudatában megsértett, a hatalom feltétel nélküli támaszát maga mögött tudó helyi román közösség arculcsapásaként értelmezhető aktus az említett egyezség. A legfrissebb hírek szerint újra kiéleződött a konfliktus a két iskolai intézmény között, miután az Unirea lemondott néhány magyar osztályáról, ugyanakkor vezetői rossz néven vették, hogy azokat „átvette” a kisebbik épületben működő Római Katolikus Gimnázium, sőt tantermeket is követel hozzá. Az Unirea vezetői és az idejáró tanulók szülei azt is nehezményezik, hogy az épület tulajdonosa bérlőként emlegeti – tulajdonosnak mégsem nevezhetők – a román oktatási intézményt. Az éles konfliktus kirobbanásának lehetőségét magában hordozó ügy megnyugtató megoldásának ötletét egy helyi, nem kimondottan magyarbarátságáról elhíresült liberális politikus vetette fel, amikor az Unirea elköltöztetését sürgette. Igen, arról a politikusról van szó, aki anno prefektusi ténykedésének mérlegét megvonva azzal hivalkodott, hogy jogi eszközökkel sikerült megakadályoznia a Felső-Maros menti Bánffy-erdők visszaszolgáltatását. Ugyancsak ő volt, aki pert indított a nyárádszeredai polgármesteri hivatal ellen, amiért az zöldövezetté nyilvánította a városka központi terét, így próbálva megakadályozni az ortodox templom felépítését. Szintén ő volt az, aki parlamenti felszólalásban kelt ki a szerinte rasszista, fasiszta, xenofób üzenetet hordozó székely zászló használata, valamint az „úgynevezett” Székelyföld autonómiája ellen. „Nem tudom, mennyire törvényes, hogy az önkormányzat uniós alapokat fektessen egy egyházi ingatlan bővítésébe és korszerűsítésébe, az viszont biztos, hogy hosszú távon ez sem az egyháznak, sem a városházának nem kedvez” – vélekedett a liberális politikus. Ez tiszta beszéd, azt hiszem, egyet kell értenünk vele. gyunk győződve arról is, hogy a hálózatba belépő egyesületek más és más okból jöttek létre, más és más helyzetek, körülmények, elvárások és remények járultak ahhoz, hogy az egyének egyesületbe tömörüljenek, de a metszéspont ugyanaz, a magyarságuk. Az egyesületeink közötti kapcsolat megerősítheti különkülön mindegyik egyesületet, a megosztott tapasztalatok által, a közösen eltervezett és megvalósított tevékenységek által. Tudjuk azt is, hogy

a különböző lehetőségekkel bíró és különböző körülmények között működő szervezeteket nem egyszerű összehangolni, de bízunk abban, hogy megfelelő bölcsességgel, jól átgondolt, kidolgozott tervekkel, és ami a legfontosabb, jóindulattal és sok hittel át lehet hidalni a különböző sajátosságok miatti nehézségeket" – tudtuk meg még a székelykakasdi Pro Veritas Egyesület alelnökétől. Nemes Gyula

Központ hetilap | 2016 / 29. | július 21–27. |

Az anyanyelvhasználat az egyetlen irány, ami mentén \ 4. \

| IN T ERJÚ |

Beszélgetés Szigeti Enikővel, a Civil Elkötelezettség Mozgalom elnökével

Bár a nyári pihenőszabadságok ideje van, a CEMO irodájában egyáltalán nincs vakációs hangulat. Amikor beléptem, épp az egyik munkatársuk telefonálgatott Maros megye többségben magyarlakta és RMDSZ-es elöljáró által vezetett településeinek polgármesteri hivatalaiba, ahová – a kisebbségi nyelvi jogok érvényesülését figyelendő – előzetes tájékoztatási kérelmet nyújtottak be. Mint kiderült: az esetek 30%-ában iktatni sem voltak hajlandóak a kérelmüket, de volt olyan kistelepülési polgármester, aki a nyomást gyakorló telefonbeszélgetés közben lajstromozta az iratot… Szigeti Enikőt, a CEMO elnökét keresem interjúért, aki máris magyarázza: aki nem iktat, törvényellenesen jár el, és a közigazgatási bírósághoz fordulnak jogorvoslatért. Mivel más témák is érdekelnek, bele is vágunk.

– Szinte napra pontosan három éve függesztették ki a Dr. Bernády György Általános Iskola homlokzatára a névtáblát, amely tanintézmény elnevezésében a CEMO-nak elengedhetetlen szerepe volt. Akkor ön azt nyilatkozta, hogy „ez nem csak egy magyar iskolanevet jelent majd, hanem óriási áttörést is a város magyar közösségének, de a civil kurázsi szempontjából is fontos lépés. Az ügy sikeres kimenetele precedensértékű és irányt szabó mozzanat lesz.” Mi történt az elmúlt 3 évben? Változott-e Vásárhelyen a civil politizálás? – A Bernády-ügyben általunk alkalmazott érdekérvényesítő módszer a felhatalmazás nevet viseli, és ezt a nehéz és fárasztó eljárást tudatosan választottuk. Ennek értelmében a szaktudással rendelkező emberek átadják az ismereteket a közösség tagjainak, akik ezután részt vállalnak a munkában. A módszer nem mellékes üzenete, hogy egy szervezet, vagy kétszemélyes csapat szaktudása ellenére sem tud áttörő eredményeket elérni a közösség bevonása nélkül. Ez az eljárás a Bernády-ügy esetén nagyon sikeresnek bizonyult, hisz a majdnem három évig tartó munka alatt a civilek csoportja nem változott, motiváltak maradtak végig, és ez fantasztikus eredmény a mi területünkön, mert iszonyú nehéz bevonni az önkéntes érdekérvényesítő munkába a társadalom tagjait. Egyébként Közép-Kelet Európa-szerte példaértékű, amit 3 év alatt végigvittünk. Azóta is tovább alkalmaztuk ezt a módszert a kétnyelvű utcanévtáblák esetében, ahol a civil kurázsi erősödött ugyan, viszont a hatóságok közbelépése, a büntetések teljesen más irányba terelték az ügyet.

Az utóbbi években sajnos a létező emberi kapacitás ellenére sem indult egyéb civil kezdeményezés a városban, igaz a politikai elit jelenléte sem tesz jót az efféle szerveződéseknek. Üdítő példa volt az elmúlt héten szervezett Berek-party, ahol a szóban forgó utcában folyó beruházás egyéves születésnapját „ünnepelték”, és meg is lett az eredménye: a héten már munkagépek lepték el a területet. Az embereknek meg kell érteniük, hogy mindig van hatása a munkának, ha látszólag nincs is eredménye, akkor is önszerveződtünk, összefogtunk és felfedeztük, hogy közösek a problémáink, és hogy két ember több, mint egy. Ezt a hatóságok is tudják és tartanak is ettől. Ám a rossz hír, hogy annak is van effektusa, ha nem csinálunk semmit, ennek viszont negatív előjelű hatása van…

– A CEMO stratégiai pereket indított, többek között a marosvásárhelyi polgármesteri hivatal ellen a kétnyelvű utcanévtáblák kihelyezésének elmulasztása miatt. Járható útnak látja ezt a fajta érdekérvényesítést? – Hogy járható-e vagy sem, nem tudjuk megmondani, mert Romániában még sosem alkalmazták, de minket ide vittek az ügyeink. Más országban viszont tesztelték, például a katalánok. Kanadában is volt erre példa. Románia büszke arra, hogy erős a kisebbségvédelmi törvényi háttere, valamint nemzetközi egyezményeket is ratifikált, és emiatt a stratégiai perek erőssége, hogy felszínre hozza a jogi normák hiányosságait, az alkalmazási problémákat, bebizonyíthatja, hogy csak papíron léteznek ezek a törvények. A gyengeségei, hogy hosszadalmasak, sokba


kerülnek és nem váltja ki az aktivista munkát. Emellett pedig körültekintően kell összeállítani a peranyagot, nehogy negatív precedenst teremtsünk. Ezek a perek ősszel jutnak el a bírósági szakaszba.

– A helyi rendőrség személyzetpolitikája miatt is eljárást indítottak, ugyanis kevés a magyarul tudó rendőr, és az intézmény a feliratozásban sem tartja tiszteletben a kétnyelvűséget. Most hol tart az ügy? – Mivel az intézmény illetékesei a diszkriminációellenes tanács felszólítására azt válaszolták, hogy számos magyar személy dolgozik a rendőrségen, igényeltem az alkalmazottak és az általuk betöltött tisztségek listáját. Egyelőre megtagadták a lista kiadását, arra hivatkozva, hogy azok titkosítottak. Ez természetesen nem így van. Ha továbbra sem bocsátják rendelkezésünkre, a közigazgatási bírósághoz fordulok. Annyit belső információkból megtudtam, hogy gyűlést hívtak össze, ahol felmérték, hányan ismerik a magyar nyelvet, hisz ők is tudják, hogy sokkal többet kell „adniuk” a magyaroknak. Arról is beszélnek, hogy egy-két magyar személyt kellene alkalmazniuk a rendőrség adminisztratív személyzetébe, de én úgy vélem: nem szabad megelégedni ezekkel a félmegoldásokkal, hanem folyamatos nyomás alatt kell tartani az intézményt, így lehet eredményt elérni.

– Ön mindig hangot adott politikai és politikusokról alkotott véleményének. Miként

vélekedik a parlamenti választások potenciális jelöltjeiről? – Valójában teljesen mindegy, kik szerepelnek azon a listán, hiszen az RMDSZ-en kívül senki másnak nem volt beleszólása annak kialakításába. Tulajdonképpen diktatúrához hasonló helyzetben vagyunk, mert monopolhelyzetben lévő szervezet vezeti a közösséget politikailag és nemcsak, hisz a hatása az oktatástól az egyházig megtapasztalható, és ez a hatás nem pozitív vagy közösségerősítő. Ha ilyen esetben nincs civil kontroll vagy kritikai gondolkodás, annak nagyon rossz következményei lehetnek. A romániai magyar közösség óriási demokráciadeficittel küzd: nincs lehetősége megválasztani a politikai elitjét, az eléje tolt listára voksolhat, vagy otthon ül. Ebből a szempontból a román közösség nagyobb demokráciamutatókkal rendelkezik, hiszen a többpártrendszerből fakadóan megvan az illúziónál nagyobb lehetősége, hogy választhat, nem csak szavazhat. Sajnos az RMDSZ-képviselők nem sokat tudnak felmutatni 25 év parlamenti képviselet és a kormányzati szerepvállalás mellett. Sőt. Nem erősödött meg a közösség pozíciója, gazdaságunk sem virágozott fel. Nagyon fontos tudni azt is, hogy az RMDSZ által a közigazgatásba vagy állami intézményekbe kinevezett vezetők munkaköri leírásában nem szerepel egyetlen olyan mondat sem, amely a magyar érdekvédelmet jelentené. Például egy RMDSZ által delegált magyar főtanfelügyelő-he-

lyettes hatásköre nem tér ki olyasmire, ami kizárólag a magyar gyerekek érdekeit képviselné, tehát ugyanaz a munkája, mint Caracalban Petrutának. De általánosságban véve: a rendszerben lévő embereknek nincs érdekvédelmi feladatuk, így a magyar közösség szempontjából a munkájuk eredménye nulla.

– Milyen reményeket fűz a marosvásárhelyi önkormányzati képviselőtestület új tagjainak munkájához? – Nem fűzök túl nagy reményeket ehhez a frakcióhoz, de hát az elődeik sem végezték el a feladatokat. A velük való beszélgetéseim során mindenikük azt mondta, hogy ők tanácsosok egy román közigazgatási rendszerben, és nekik nincs plusz érdekvédelmi feladatuk. Csodálkozásomat pedig nem értették. Ezt tudva a soron következő választásokon bármilyen román pártra adhatom a voksom, mert ők is ugyanannyit tesznek a közösségünkért. A tanácsosoknak elképzelésük sincs, hogyan lehetne például a tanácsüléseken a kétnyelvűséget megvalósítani, és tizedrangú kérdésként tekintenek rá. Ezzel az a probléma, hogy amikor egy érdekvédelmi szövetség önmagát a magyar közösség létezésére építi, de a tagjait nem készíti fel arra, hogy mit jelent a „magyar szempont” a közigazgatásban, akkor a saját léte valójában teljesen más okokra épül… Ennek tükrében, úgy gondolom, az RMDSZ-nek a teljes létjogosultságát, szerepét kellene újragondolnia, nem olyan látszatmegoldásokkal kelle|

megmaradhatunk”

| TÁRSADALOM |

ne kecsegtetnie a polgárokat, hogy fiatalítás vagy több nőjelölt lesz a listákon.

– Egyesek szerint az ön vesszőparipája „fontosabb dolgok helyett” az anyanyelvhasználat. Miért tartja ezt a legfontosabbnak? – Egyszerű a válasz: mert más megkülönböztető jelünk nincs. Ugyanahhoz a kultúrkörhöz tartozik a két nemzet, a román és a magyar is, ha pedig kiemeljük a közösségből a nyelvet: beépültünk. Azért kell hangsúlyos szerepet fektetni az anyanyelvhasználatra, mert ez az irány, ami mentén meg tudunk maradni. Más nincs. Erre épül az oktatás, a kultúra és minden egyéb. Szinte nevetséges, hogy 16 évvel a nyelvhasználati törvény megjelenése után arról szól a történet, hogy felszegezzük-e a kétnyelvű táblát vagy sem. Ennél sokkal előbbre kéne járjunk…

– A Facebookon kritikával illette a Forgatagot és annak esetleges vagy nem létező közösségépítő funkcióját. Mit kifogásol az eseménnyel kapcsolatosan? – Az összes hasonló eseménnyel az a gond, hogy nem erősítik a közösséget. Ez egy ötnapos kulturális esemény, amely – ha közben jól is érezzük magunkat – folyamatosan fenntartja az üzenetet, hogy a városon kívül kell megszerveznünk. A másik problematikus tény, hogy a rendezvény jobbára magyarországi adófizetők pénzéből jön létre. Ennek mi az üzenete? Hogy nem tudunk saját adólejeinkből programokat szervezni, vagy nem tudjuk rávenni a román államot, hogy támogassa a kisebbségek rendezvényeit? Ez egy biznisz, aminek a fenntarthatósága megkérdőjelezhető, hiszen mindig külső forrásoktól függ. Bulizással még nem erősödött meg a világon egyetlen közösség sem, kemény munkával, áldozathozatallal, csatákkal annál inkább. Bizonyára pillanatnyilag felemelő érzés a koncerteket végighallgatni, de ezen események hatása pont addig tart, amíg összepakolják a díszleteket. Sehol a világon nem életképes példa, hogy nagy összegű külföldi támogatásból létrehozott kulturális programoknak a hatása olyan erős lett |

volna, hogy a közösséget megerősítette volna pozíciójában. Elszegényedő, perifériára szorult közösség számára ezt a pénzt ilyesmire elkölteni elég nagy meggondolatlanság. Viszont van erőssége is: egy-egy esemény olyan személyek nevéhez kapcsolódik, akik a későbbiekben politizálni szeretnének, és ehhez közösségépítő imázst alakítanak ki maguknak.

– Mi lehet az oka a társadalom közügyek iránt tanúsított apátiájának? Nem csak a választások iránt érdektelen a lakosság több mint fele, de más, őket érintő, jelentős ügyekben sem foglalnak állást aktívan. Változtathat-e ezen valami, valakik, vagy ez már „vesztett ügy”? – Tény, hogy a szocializmus, kommunizmus elnyomta az emberekben ezt az ingert. Szomorú látni, hogy a politikai elit jelenleg is erősíti a passzivitást, vagy elhallgattatja azokat, akik beszélni akarnak. Ez a demokráciadeficit iskolapéldája. Azért kiemelném, hogy a magyar közösség sokkal apatikusabb a románnál. Konkrét példaként: létezik egy egyszerű telefonos alkalmazás, Civic Alert, jó eszköz arra, hogy a lakosok jelezzék különböző intézmények irányába, ha bármilyen hiányosságot tapasztalnak. A Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatalba kizárólag román személyek küldtek ilyen észrevételt. Ez mutatja, hogy ők sokkal otthonosabban érzik magukat a városban, magatartásukkal jobban erősítik a demokratizálódó folyamatokat, mindamellett, hogy a történelem során erősebb volt a magyar közösség társadalmi felelősségvállalása. A polgárok „felrázásának” felelőssége ugyan jöhetne a civil szervezetek irányából, de sajnos nagyrészüket a politikum becsatornázta, és maguk is a paszszivitást választják, megerősítve a monopolhelyzetben lévő politikai szereplőket. Leegyszerűsítve: abszolút senki nem kritizálja az RMDSZ-t. Ám amíg mi, a civil szervezetek nem gyakorlunk nyomást az RMDSZ-re mint állami szereplőre, addig mi is a passzivitást erősítjük. Pál Piroska

/ 5. /

Kertcsodák a székelység fővárosában is!

Már több hete annak, hogy Maros megyében is első alkalommal meghirdették a „Legszebb konyhakertek” versenyét, a Romániai Magyar Gazdák Egyesülete, Maros Szervezet koordinálása alatt. Ezen időszak alatt beindult a kertek szemrevételezése, annak érdekében, hogy a legmegfelelőbb és legszebb kerüljön kiválasztásra, ezzel is értékelve a kertművelők, gazdák munkáját.

NagyDániel, Mezőpanit

Már az első néhány kertszemle során bebizonyosodott, hogy nehéz döntés előtt áll a zsűri, hiszen a minőség, az odaadás és a kert iránti szeretet a kertek többségénél megmutatkozott, de a kedves és lelkes fogadtatás terén sem volt ok panaszra. - Nagyon örülök annak, hogy akadtak olyan személyek, akik vették a bátorságot és beneveztek a „kertszépségversenybe”. Beigazolódott az, hogy a mindennapi munka a kertben meghozza gyümölcsét, hiszen szebbnél szebb helyeken jártunk. Ezek között voltak olyanok is, akik próbálnak lépést tartani a modern technikai eszközökkel, így nemcsak a hagyományos kertgazdálkodást folytatják, hanem a korszerű felszereléseket is beszerezik. Például különböző csepegtető berendezések használata - nyilatkozta Síkó László kertészmérnök, aki az RMGE Maros felkérésére fogadta el a zsűri szerepét.

A város forgatagában is lehetséges a akertészkedés

A nagyváros forgatagában, az állandó közlekedési zavarok közepette nem is gondolná az ember, hogy vannak még olyan helyek és kertművelő személyek, akik nagy gonddal és odaadással művelik kertjüket. A zsűri számára különlegességként szolgált

Bălășoiu Ilona gazdasszony kertje

Bălășoiu Ilona gazdasszony kertje, aki saját maga termeszti és gondozza vegyes kertjét, sőt még a fákat is ő metszi meg. A munka oroszlánrészét egyedül végzi, megtesz mindent, ami erejéből és idejéből telik, ez persze a kert szépsége és sokszínűsége vissza is tükrözi. De megemlítendő még a Mezősámsondon élő Harmath Anna kertje, ahol a rendezettség és a gondozottság lenyűgöző volt, illetve a mezőpaniti Nagy Dániel, ahol főleg a fűszerpaprika termesztésére figyelt fel a zsűri, a szintén mezőpaniti Bodó Gyula modern technológiával ellátott csepegtető rendszere, illetve a Keresztesi András családi kertje, ahol több évtizede munkálkodnak vegyszermentesen, ahol már a

kis unoka is részt vállal a gondozásban. A zsűri pozitív visszhangra talált, nagy örömükre szolgált, hogy Maros megye az erdélyi társadalom életében ilyen fontos szerepet tölt be a konyhakertek ápolása, illetve a bio módszerek alkalmazása terén. - A kertek gondozottak voltak, látszott rajtuk, hogy szívesen művelik őket. A fogadtatás is nagyon jó volt, tetszett, hogy közvetlenek voltak. Továbbá különlegesség, hogy egy helyen a kertben a borsót hüvelyesen fogyasztanak, ez új volt számomra - mondta Varga Tímea zsűritag, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem Kertészmérnöki karának negyedéves hallgatója, aki az RMGE Maros egyik ösztöndíjasa. Timár Tímea


| ÉPÍT ET T Ö RÖ KS ÉGÜ N K |

\ 6. \

A Petki-Máriaffy-kastély

Marosszentgyörgy közigazgatásilag Marosvásárhelyhez csatolt helység, elővárosnak tekinthető. A Maros völgyének keleti oldalán végighúzódó magaslat nyugati nyúlványának peremén áll a maksai Máriaffy család kastélya és nagy parkja, melyet az országút választ el a részben domboldalra épült falutól… Ezen a héten a marosszentgyörgyi Petki-Máriaffy-kastélyról és a település középkori templomáról írunk. A família eredete és a tulajdonjog

Marosszentgyörgy a nevét feltehetően a falu templomának védőszentjétől kapta. E templom Fabianus nevű papja 1332-ben tíz régi banálist fizetett pápai tízedként. Ez az összeg arra enged következtetni, hogy Marosszentgyörgy már akkor nagy település volt. A XV. században a falut a Szentgyörgyi, majd a gróf Petki család birtokolta, és anyai ágon a Máriaffy családra szállt. A család a nyárádtői Maksai családból veszi eredetét. Maksai Dávid 1733-ban a szent szűz iránti tiszteletből „Máriaffy”-ra változtatta a családi nevét.

Kicsillanó templomtornyok és díszes urasági kastélyok

Marosszentgyörgy tehát Marosvásárhelytől északkeletre, annak közvetlen szomszédságában, a Maros bal partján fekszik. „…az út Kocsárdtól Marosvásárhelyen keresztül a vasúti állomásig: Szász-Régenig... a Marosnak aranykalászú búzavetésekkel, buján benőtt rétekkel, takaros falvakkal tarkázott, erdős

hegyekkel szegélyezett felséges völgyén vezet keresztül, melyen mint ezüst szalag kígyózik tova a Maros folyó. A jólétről tanúskodó, csinos Maros-menti falvakból messzire kicsillannak a sugár templomtornyok és a díszes urasági kastélyok…” – írja a vidékről a XIX. század utolsó éveiben Hankó Vilmos. A magaslaton 1640-ben felépül Petki István kastélya

Ahogyan azt már röviden említettük, a szóban forgó település környéke már az őskorban lakott volt. 1332ben önálló egyházközség, „Sancto Georgio” néven. Dr. Fekete Albert, Az Erdélyi kertművészet – Maros menti kastélykertek című könyvében ír arról, hogy 1661-ben a falut Ali pasa serege dúlta fel, majd 1675ben a marosszentgyörgyi kastély kertjében végeztette ki I. Apafi Mihály fejedelem Tóth Mihályt, mivel a kért száz katona kiállítását megtagadta. A település tehát a XV. században a Szentgyörgyi család birtoka. A XV-XVI. században részben a marosszentkirályi pálosok birtokolják, majd a Tóth, ké-


sőbb pedig a Petki családokhoz kerül. A Petki ág kihal anyai ágon, így a birtok a Máriaffy családra száll. Az országút mellett, kis magaslaton, 1640-ben gyönyörű kilátással épül fel Petki István kastélya. Az emeletes, késő reneszánsz kőudvarház jelenlegi neoreneszánsz formáját 1870 óta mutatja, körülötte hatvannyolc hektáros díszpark terül el. Orbán Balázs az 1560-as években, tehát röviddel a neoreneszánsz átépítés befejezése előtt a fentiekről így ír: „…a Petkiek kastélya – melyről mint nagyon fényesről emlékezik pater Bombardus – a falu közepén levő magaslaton gyönyörűen feküdt, terjedelmes és erődített várkastély volt, mely most részben romban hever, részben át van alakítva…”.

A katonai felmérések jelölései Szintén a fent említett szerző munkájából tudjuk meg, hogy az Első Katonai Felmérés a falu központi terén ábrázolja az egyetlen templomot. A kastély helye a térképszelvényen a templomtól északra feltételezhető, ahol fel is sejlik a falu házaihoz viszonyítva nagy tömegű építmény. Körülötte kertábrázolásnak semmi nyoma. A Második Katonai Felmérésben a település szerkezete és a telekviszonyok pontosabb megjelenítésével a kastély elhelyezkedése is egyértelművé válik, és területi lehatárolása is lehetséges. Néhány további évtized múltán, a Harmadik Katonai Felmérés szelvényén még tovább pontosítható a kastély helye, a telekhatárok, továbbá a park és útrendszere egyértelműen kirajzolódik. A településtől északnyugatra fekvő völgyben a térképszelvény már ábrázolja a Marosvásárhely-Szászrégen vasútvonalat, melyet

1886-ban adtak át.

A régi és az új kastély történetéről A Petkiek a magaslaton építették erődített várkastélyukat, de annak épületmaradványai már nem állnak, hacsak a jelenlegi kastély vastag falú pincéit nem tekintjük régebbinek, amelyre a Máriaffyak ráépítették a neoreneszánsz kastélyukat. Keresztes Gyula, a Maros megyei kastélyok és udvarházak című munkájában arról ír, hogy ez az új kastély 1870 körül épült kétszintesnek, melynek mindkét homlokzata – huszonnyolc méter – díszes megjelenésű. Az országútról hosszú sétány vezet a kastélyhoz és nagy pergolás oszlopos teraszhoz, a központi hallhoz.

A család címerének elhelyezése

A homlokzat főpárkánya felett díszes attikafal hangsúlyozza a kastély főtengelyét. Az ellenkező oldalon – a Maros felé néző – árkádívek és csehsüvegboltozatok tartják a földszint és a sík|

| ÉPÍT ET T Ö RÖ KS ÉGÜ N K |

Filmnéző...

/ 7. /

Jagten / A vadászat (2012)

mennyezetű fedett tornácot. Az emeleti rész téglapillérei korintizáló fejezetekkel készültek. A főpárkány felé attikafalat építettek, a középtengely félköríves lezárású kiemelt részére a család címerei kerültek. A hármas árkádnyílású földszinti és emeleti tornácos főhomlokzat a Maros völgyére néz. Keresztes Gyula szakvéleményezése szerint a kastély homlokzatait fő és osztópárkány, valamint a zsalugáteres ablakok keretezése díszíti. A szimmetrikus alaprajzi elrendezésű kastély halljának belső díszítése és a ko|

vácsoltvas korlátja a kastély fényűzésére vallott. Szalonjai és arcképcsarnoka a sok kiváló mester alkotását idézte.

A barbár módon tönkretett kastély

Az államosítás után a kastély gazdasági vállalat használatába került, és azon belső átalakításokat végeztek. Sok évig használaton kívül állt, barbár módon tönkretéve. A hatvannyolc hektár nagyságú díszparkba, az országút mentén építették a Kísérleti Állomás irodaépü-

letét és ennek lakóépületeit. Az ingatlan területét ma részben a zsandárság használja. Kettős kerítés határolja, melyből a belső kastély és a laktanya közvetlen közelében található. (befejező rész a következő lapszámunkban)

Összeállította: Nagy-Bodó Tibor

* A rendelkezésünkre bocsátott dokumentációkért külön köszönet dr. Fekete Albertnek és Keresztes Pálnak; a régi és a mai képekért, Orbán Pálnak.

Az európai mozi kedvelői számára Thomas Vinterberg neve bizonyára ismerősen cseng. 1998as filmjével (Festen/Születésnap) az akkor még fiatal rendező valósággal berobbant a filmvilág nagyjai közé, és teljesen újszerű látásmódjával felülírta a filmalkotás egy szegletét. Az említett alkotás a titánok közé emelte Vinterberget, aki – bár több műfajjal is kísérletezett – hosszú ideig nem tudta megismételni első bravúrját. Tizennégy év elteltével azonban ismét „felpörgette” magát, és 2012-ben olyan filmet készített (Jagten / A vadászat), hogy az idegen nyelvű (nem amerikai) filmek Oscar-díjának sorsa szinte nem is volt kérdéses. A vadászat rendkívül kényes társadalmi témát dolgoz fel, és olyan mélységeket érint, hogy az néha ijesztő. Vinterberg zsenialitása épp abban rejlik, hogy lépésről lépésre fokozni képes a feszültséget anélkül, hogy a kézenfekvő megoldást elérhetővé tenné számunkra. Filmjei akár kordokumentumok lehetnének a társadalom fájdalmáról, a lelki válságról és az egyének közti szakadékok áthidalhatatlan voltáról. A Vadászat főszereplője, Lucas (Mads Mikkelsen) élete nem túl rózsás. Túl van egy váláson, fiát is meglehetősen ritkán látja. Szerencséjére munkahelyén jól érzi magát, óvodai asszisztensként nagyon népszerű a gyerekek körében. Újabb kapcsolata kolléganőjével, Nadjával (Alexandra Rappaport) jónak ígérkezik, és úgy tűnik, lassanként magánélete is helyrebillen. A sors azonban közbeszól. Klara (Annika Wedderkopp), az egyik kislány az óvodából egy füllentéssel egy csapásra pokollá teszi Lucas életét. A kislány állításai szerint az „óvóbácsi” szexuálisan

zaklatta őt. Az óvodában valósággal elfogy a levegő. A főhős nem is érti, mi történik, hisz ő semmi olyat nem tett, ami etikátlan lett volna. A helyzetet nehezíti, hogy Klara Lucas legjobb barátjának, Theónak (Thomas Bo Larsen) a kislánya. A bizalom teljes összeomlásának vagyunk tanúi. Theo valóságos szörnyként tekint barátjára, Lucasra, aki hiába próbálja meggyőzni őt ártatlanságáról. A munkatársak szintén a kislánynak hisznek, és Lucast menesztik munkahelyéről. Mintha ez nem lenne elég, a dolgok tovább fajulnak. A helyi áruházban sem vásárolhat, ráadásul testi erőszak áldozatává lesz. Lucas szinte teljesen egyedül marad igazával, egyetlen személynek nem veszíti el a bizalmát. Fia, Marcus (Lasse Fogelstrom) kitart mellette, és hisz apja ártatlanságában. Eközben Klara szavahihetőségét senki sem vitatja (talán ez a film egyik nagy erőssége). Amikor aztán Lucas ellentámadásba lendül, hogy érvényt szerezzen az igazságnak (először az üzletben, majd a templomban jelenik meg, hogy szembesítse a közösséget a tényekkel), valamelyest enyhülnek a vele szemben tapasztalt előítéletek, élete azonban már sosem lesz a régi. A film befejező jelenete (a vadászat) mintha igazolná, hogy Lucast sohasem fogják viszszafogadni a közösségbe. Mads Mikkelsen zseniális játékát tanítani lehetne bármely filmakadémián: arcán rajta van a fájdalom, a hiányérzet, a csalódás és a társadalmi kirekesztettség. E film kitűnően érzékelteti azt, hogy az életben nem minden fekete vagy fehér, még csak nem is szürke. A manipuláció pedig könnyen emberéleteket tehet tönkre. Demeter Attila


\ 8. \

| HUMOR |

Fekete-Amerika…, meg némi Európa

Egyesült Fekete Államokat hoznának létre az USÁ-ban – olvastuk nemrég kikerekedett szemekkel internetes hírportálokon. Az amerikai Új Fekete Párducok Párt vadimtudorja, bizonyos Babu Omowale egy rádiónyilatkozatában azt mondta, hogy az USA délkeleti államaiból – Louisiana, Mississippi, Dél-Karolina, Alabama, Georgia – kell létrehozni a feketék új országát. Babu bátyja szerint, ha a feketék elkezdenek betelepülni, akkor nagy valószínűséggel a többségi fehér társadalom el fogja hagyni az adott államot. (Ez baromi érdekes: a leukofóbia, azaz a fehérgyűlölet nem rasszizmus se Amerikában, se másutt, csak a négerutálat.) Először a feketéknek a saját kezükbe kell venniük a visszafoglalt területeken a gazdaságot, a politikát és az oktatást, így a különálló fekete államokból létrejöhet az egységes fekete állam – vizionálgatott Babu. Micsoda??? Visszafoglalt?! Rosszul tudtuk eddig, és nem az indiánok az amerikai őslakosok, hanem a négerek? Karl May hülyeségeket írt volna, és nem is Winnetou pajtás volt a legcelebebb „native american”, hanem Kunta Kinte? Vagy Dél-Amerikában nem is az Inka Birodalom virágzott évszázadokon keresztül, amíg meg nem érkeztek a békés spanyol migránsok a tizenhatodik század elején, és ki nem ir-

tották az egész bandát, hanem a Mandinka Birodalom? (A mandinka egy nyugat-afrikai, ma már csak mintegy tizenegymilliós népcsoport; anno rengeteget vittek belőlük rabszolgahajókon az Újvilágba, mivel rendkívül jó testfelépítésűek, izmosak és szívósak. A guineai származású „francia” csatár, Paul Pogba is mandinka származású.) Elmondta azt is az afroamerikai Izsák Balázs: tud-


ják, nincs arra mód, hogy teljesen kiszakadjanak az Egyesült Államokból; első lépésben gazdaságilag akarnak függetlenedni, hogy később bevezethessék a feketék dollárját. (Ehhez viszont először legalizálni kéne a feketegazdaságot és a feketemunkát – szerk. megj.) Az iskolákban a feketék történelmét akarják taníttatni, hogy az emberek megismerhessék az igazságot az afroamerikaiakról. Omowale egyébként a Huey P. Newton Lövészklub alapítója is, és a fekete közösségi rendezvényekről ismerte a dallasi rendőrgyilkos Micah X. Johnsont is, akinek tettéről azt nyilatkozta: „Nem bocsátjuk meg, nem is támogatjuk, de megértjük”. Tényleg? Ez kábé olyan, mintha egy székelyföldi iskolában a gyerekek megvernék Gazsi osztálytársukat csak azért, mert cigány, és az osztályfőnök ezt nyilatkozná a PRO TV-nek: „Nem nézem el nekik, nem is bátorítom a hasonló cselekedeteket, de megértem”. Az amerikai négerekben mindig is volt, van és lesz egy jó adag kisebbrendűségi érzés a fehérekkel szemben, ami nem is csoda, hiszen Afrikából behurcolt rabszolgák leszármazottai. Apropó: a közhiedelemmel ellentétben a rabszolgaság nem amerikai „találmány”, de nem ám! Az emberek zöme a polkorrekt verziót ismeri, amely szerint a dolog úgy történt, hogy a gonosz fehér ember fahajókon megjelent Afrika partjainál, bedzsesszelt az erdőbe, összefogdosta a kuntakintéket, és hazavitte őket Amerikába a gyapotföldekre mint biokombájnokat. Ez az amerikai rabszolgaság általánosan ismert és elfogadott sztorija. Csakhogy köszönőviszonyban sincs a realitással. Merthogy a világméretű rabszolga-kereskedelem iszlám találmány; a muszlimok az iszlám 1400 éves történelme során rabszolgasorba hajtottak mindenkit véres hadjárataik során: afrikait, ázsiait, európait. A valóság

az, hogy az Afrikába érkező amerikai ültetvényes nem a dzsungelben gyűjtötte be lasszóval a leendő rabszolgákat – ahogy az RMDSZ Vásárhely utcáin a tanácsos-jelölteket az idei helyhatósági választások előtt –, hanem a rabszolgapiacon vette meg őket, angróban, muszlim rabszolga-kereskedőktől. A mai migricek és terroristák ük-ükapjai akkor már vagy ezer éve űzték a rabszolgák elfogását és adás-vételét; a fehér ember egyszerűen csak egy újabb piacot jelentett. Visszatérve a jelenbe: az afroamerikaiak (Észak- és Dél-Amerikában összesen) száma 150 millióra tehető; ezek annak a 12 millió afrikainak a leszármazottai, akiket 1492 és 1888 között cibáltak be rabszolgának a fekete kontinensről, mezőgazdasági munkavégzés céljából. Az Amerikai Egyesült Államok lakosságának jelenleg 12,3%-a néger, tehát durván minden nyolcadik amerikai fekete. Ha a statisztikákat nézzük, tényleg több négert lőnek agyon a rendőrök, mint fehéret. Amit viszont csúnyán elhallgatnak ezzel kapcsolatban: húsz rendőrgyilkosságból tizenkilencet feketék követnek el, és a rendőri intézkedéseknek is zömében ők szegülnek ellen (ami extrém esetben a renitens agyonlövéséhez vezet; lehet ezen sopánkodni, de a civilizált világban ez a modus operandi: aki fegyverrel támad a rendőrre, azt a rendőr azonnal agyonlövi, mint egy veszett kutyát). Továbbá, a durva erőszakos bűncselekmények – utcai rablás, súlyos testi sértés, gyilkosság – kivitelezői hét az egyhez arányban szintén feketék, tehát a 12,3%-ot nézve kissé „felülreprezentáltak”. És még egy érdekes adat: 100 megerőszakolt fehér nőből mindöszsze kettő esetében fehér az erőszaktevő. Így már kissé

árnyaltabb a kép, nem? Közben, sajnos, szaporodnak a négerek által elkövetett rendőrgyilkosságok, s ezáltal az USA egyre közelebb kerül egy etnikai polgárháború kirobbanásához; a mai Amerikában körülbelül annyira biztonságos fehér zsarunak lenni, mint a múlt század harmincas éveiben a fasizálódó Németországban zsidónak. Mint köztudott, múlt vasárnap Louisiana állam fővárosában, Baton Rouge-ban lőtt agyon három rendőrt, és sebesített meg súlyosan még hármat egy afroamerikai fegyveres támadó, akivel utána a helyszínen végeztek. Merthogy ott nem divat élve elfogni a rendőrgyilkost. Még akkor sem, ha lenne rá mód. Mialatt mi itt Európában a dzsihadista gyilkológépek egyre nagyobb számú és egyre kegyetlenebb rémtetteire fókuszálunk, értelemszerűen, észre se nagyon vesszük, hogy odaát is nagy a baj. Mert amikor a „polgárok” a saját rendőreikre kezdenek vadászni, azokat gyilkolják halomra, akik a békés lakosokat hivatottak megvédeni, pont a maguk fajta rasszista gyilkos barmoktól, az már nem játék. Az bizony az illető társadalom végleges bomlásának az előjele, a hamarosan beköszöntő anarchia előszele. Ahogy a sorozatos, régebb óta bevándorolt vagy friss migráns iszlamisták által elkövetett európai terrortámadások szintén a káoszt, a megborulást, az általános rettegést s utóvégre Európa vesztét előlegezik. „IN GOD WE TRUST” (Hiszünk/Bízunk Istenben) – ez áll az amerikai dolláros bankjegyeken. Az eurós pénzeken nincs ilyesmi; mi inkább magunkban meg egymásban szeretünk bízni. És hinni abban, hogy a vén Európa mindig büszke nő marad… Molnár Tibor |

Erdogan, a macska

| FIGYELŐ |

/ 9. /

Van egy ősi keleti tanmese. Az oázis ura, a macska úgy tesz, mintha megöregedett, kifáradt volna, elvonul sebeit nyalogatni. Közben figyeli, mit tesznek az egerek, megbújnak vagy előbújnak? Mit tesz a többi kandúr, kihívást intéz-e uralma ellen, korábbi hűséges követői harcba mennek-e érte, vagy már utódot keresgélnek? Amint kiderül, a macska lecsap. Használta már ezt a receptet évszázadok során nem egy ottomán szultán és moszkvai cár, megpróbálkozott ilyesmivel a modern korban számos európai politikus is. Most Recep Tayyip Erdogan török elnök vette elő a tanmesét, természetesen derekasan felpörgetve a huszonegyedik századi píár technológia minden csínjával és bínjával. Ez volt a péntek éjszakai ankarai pancserpuccs. Kivételesen haladjunk a történetben visszafelé. Hiszen sokszor a győzők és a történetből hasznot húzók megismerésével derül ki az egész sztori lényege. Tehát idézzük fel a győzelemittas Erdogan elnök arcát, ahogy a nép körében ott állt szombaton a puccsistáktól visszafoglalt isztambuli repülőtéren, s népe életét és vérét ajánlotta számára. S egy szavába kerülne, hogy tálcán hozza számára ellen-

felei életét és vérét. Egy szavába is került. Több ezer katonatiszt kerül azonnal rács mögé, kiemelten olyanok, akik semmilyen aktív szerepet nem játszottak a péntekről szombatba nyúló eseményekben. Letartóztattak számos ügyészt és bírát – a bírói testületből kapásból vagy háromezret azonnal le is váltottak –, többek között az alkotmánybíróság két tagját. Eddig legalább hatezer ember kezén kattant a bilincs, miközben magában a puccsban a leginkább felkerekített számok alapján is jó, ha kétezer-ötszáz ember vett részt. Java részük egyszerű sorkatona, aki azt hitte, hadgyakorlaton vesz részt. S a nagytakarítás még folytatódik – közölte Bekir Bodzag igazságügy-miniszter. Erdogan elnök ott állt az isztambuli repülőtéren – tragikusan legendás hely, a terrormerényletek után is itt beszélt –, és elégedetten nézett körbe. Követői kiállták a próbát. A rendőrség a helyén maradt, a hadsereg lényegében nem mozdult meg. Hatszázötvenezerből csak az említett kétezer-ötszáz tett valamit. Mit is? Lezárt néhány hidat és teret. Lőtte a török parlamentet, ahol legfeljebb néhány kebabálomba merült éjszakai őrt és egy túlbuzgó irodistát ébresztett fel. Tucatnyi lelkes „kommandós” megpróbálta meg-

ostromolni az elnöki palotát, de amikor az őrség egyik marconább tagja rosszallón elnyomta a cigijét, azonnal elkotródott. Rálőttek a szállodára is, persze, ahol állítólag Erdogan pihent, de Allahnak hála, az elnök pont pár perccel az akció előtt távozott. Isteni beavatkozás… Elfoglaltak tévéállomásokat, érdekes módon zömében olyanokat, amelyek helyi viszonylatban kritikusak voltak Erdogannal. S mit kezdtek a médiával? Hát egy nagy semmit. Nem volt egy tisztességes közlemény a puccsistáktól, legfeljebb néhány elejtett szó demokráciáról, jogállamról, szekuláris köztársaságról. De hol volt a vezér? Egy fess Kadhafi ezredes vagy egy őszes halántékú tekintélyes tábornok? Hát sehol. A most letartóztatottak között is a légierő egykori parancsnoka mellett csak exek és a puccsban közvetlenül részt nem vállalt főtisztek vannak. Olyanok, akik természetesen morgolódtak Erdogan ellen, nem annyira az iszlamizáció, hanem sokkal inkább saját jogaik további megcsorbítása miatt. Azonban csak duzzogtak, nem államcsínyre készültek. A hadsereg a jelenlegi alkotmány szerint bármikor beleavatkozhat az ország dolgaiba, ha veszélyben vannak az atatürki dogmák. A múlt században megtette legalább négyszer, mindig

sikerrel, a mostaninál gyakorta lényegesen kevesebb áldozattal. Mert ez a puccs most több mint kétszázötven életet követelt. A halál mindig értelmetlen, de ezúttal úgy tűnik, hogy mindez csak ahhoz kellett, hogy emeljék a sztori „nézettségi mutatóit”, „felturbózzák” a puccsot. A nép is lássa, mi történik. Erdogan elnök ott, az isztambuli repülőtéren elégedett volt népével. Boldogan hallgatta az emberek skandálását: „Ha azt mondod, üssünk, ütünk, ha azt mondod, öljünk, ölünk!” Ezek az ő fiai. Akik azonnal megmozdultak, amikor szinte az első tankok megjelenése után megkapták a több millió névre szóló sms-t Erdogantól. Mert ő és népe verte le a puccsot, most majd ő és népe újítja meg Törökországot. Lesz elnöki rendszer, kizárólag elnökhöz hű hadsereg és boldog jövő, szinte, mint a Szulejmán szultán című sorozatban, ahol

A franciaországi labdarúgó-Európa-bajnokság szurkolói megúszták a terrort, de Franciaország nem szabadult meg a veszélytől. Ráadásul a nemzeti ünnepükön, az 1789es forradalomra emlékező nizzai tűzijátékon történt az újabb, legalább 84 áldozatot követelő támadás. A Tunéziában született 31 éves Mohamed Lahouaiej Bouhlel két napja bérelt egy teherautót, amellyel csütörtök este teljes gázzal belehajtott a tömegbe. Szemtanúk elmondása szerint cikcakkban haladt, hogy minél több embert tudjon elgázolni a nizzai tengerparti sétányon a tűzijátékot néző emberek közül. A merénylőt végül francia rendőrök lelőtték. A marseille-i Magyarország–Izland-labdarúgómérkőzés után rengeteg

magyar sétált ugyanitt, hiszen a következő mérkőzésig hátralévő három szabad napot sok honfitársunk a francia Riviérán töltötte. Mi is megálltunk Cannes-ban, majd végighajtottunk a nizzai tengerparton – forgalmas, néhol kétszer két sávos út fut a parttól nem messze, a homokon pedig rengeteg ember élvezte a nyarat. Nem vagyok biztonsági szakember, de nehezen tudom elképzelni, hogyan lehetne megvédeni bármilyen több kilométer hosszú partszakaszt az ilyen típusú merénylettől. A hírekben beszámoltak arról, hogy a csütörtök esti támadásban egy magyar nő is megsérült, szerencsére csak könnyebben. A közelmúlt leltára szörnyű: a Charlie Hebdo szerkesztősége elleni támadásban 20, a Bataclan-

tragédiában 137, most eddig 84 ember halt meg. Mindez csak Franciaországban. Olvasom a közösségi hálón megjelenő kommentáradatot: sokan fontosnak tartják kiemelni, hogy a korábbi, párizsi merénylethez hasonlóan ez az elkövető sem volt menekült. (Később a hírekben kettős, francia– tunéziai állampolgárságról beszéltek, mostanra pedig kiderült, hogy nincs igazuk, mert az elkövetőnek csak tunéziai útlevele volt.) Még ha rendelkezett volna állampolgársággal, akkor is: milyen francia az, aki éppen a saját országának nemzeti ünnepén gyilkolja halomra honfitársait? Fárasztó és álságos ez a liberális ragaszkodás a pillanatnyi státushoz: ha valaki megkapja egy ország állampolgárságát, attól még nem válik annak a

kultúrkörnek a részévé, ha ő maga ezt nem akarja. Nem az a baj, hogy Mohamed Lahouaiej Bouhlel ősei nem voltak ott 1789-ben a Bastille elfoglalásánál, hanem inkább az: a kontroll nélküli bevándorlás eltűrésével az ország magára húzott egy kezelhetetlen problémát. Lehet, az első generációs befogadott még hálás, hogy utcát söpörhet, vagy mosogathat új hazájában (a csütörtöki eset azt mutatja, hogy már ő sem feltétlenül értékeli a gesztust), de a nyelvi, kulturális és gazdasági gettóban felnőtt gyereke már nem lesz az. Franciaország évtizedek óta megtermeli magának a frusztrált, képzetlen, munkanélküli, unatkozó, a befogadó országot gyűlölő fiatalok hadát – gondoljunk csak Mathieu Kassovitz rendező 1995-ben (!) készült, meg-

Nizza mint kórkép

|

minden szép és jó, ha nem lennének a fránya intrikusok. Ilyen ez az Amerikába menekült korábbi barát, Fethullah Gülen muzulmán hitszónok is, Erdogan őt látja az államcsínykísérlet mögött. Igaz, nem igaz? Tulajdonképpen mindegy, de egy távolban lévő, megfoghatatlan ellenség mindig jó, a török filmipar mellett az elnök is sokat tanult Hollywoodtól. Erdogan kaján elégedettséggel tekintett a Nyugat felé is: láthatjátok, milyen demokrácia van nálunk, maga a nép töri le a puccsistákat! S ti nem akartok vízummentességet adni, pörlekedtek velünk emberi jogokról, sajtószabadságról? Erdogan diadalmaskodott. Az egerek kábult boldogságban, a többi macska kushad. A recept működött. Allah így akarta, Erdogan országában csak így akarhatta. Máté T. Gyula

rázóan zseniális filmjére, A gyűlöletre. És ami Franciaországban ma hétköznapi valóság, az vár az unió többi részére is a mostani migrációs hullám nyomán. Észre kellene venni végre, hogy nem vagyunk kompatibilisek: a ma menekültjei a holnap frusztrált uniós állampolgárai, akik haragszanak a világra, és megtalálják a módját, hogy ezt látványosan meg is mutassák. Háború van, kultúrák és világnézetek csapnak össze; és ne legyenek illúzióink: miénk lehet a világ legjobb rendőrsége, állíthatunk terrorelhárítót minden sarokra, akkor sem lehet mindent és mindenkit megvédeni. Lukács Csaba


Sportbarátság \ 10. \

| S PO RT |

Az olvasók joggal teszik fel a kérdést, hogy mi köze lehet a román kézilabdasport egyik hajdani kiválóságának a gernyeszegiekhez? Pedig van, hiszen a kapcsolatteremtés, azon túl pedig a kapcsolatápolás a gernyeszegi illetőségű Bálint Juliannán, a Bolyai Farkas Elmélet Líceum és a Református Kollégium testnevelő tanárja által létesült évekkel korábban, s a mai napig is tart. A következő interjúban a Szász Albert Sportlíceum egykori kézilabdázója, Bálint Julianna mesél a gernyeszegiek és Simona Spiridon barátságáról, hiszen utóbbit személyes kapcsolat is fűzi Gernyeszeghez. – Juli, a Kolozsvári BBTE sportegyetemen a mesteri fokozatú vizsgád szakdolgozatát az egykori országos bajnok és Románia-kupagyőztes Mureșul kézilabda-együtteséről készítetted, mi több, korábban a gernyeszegi Multiprod kézilabdásait is edzted. Értesüléseink szerint baráti és szakmai kapcsolatot alakítottál ki a Győri Audi ETO kézilabdázóival, azon belül a csapat egykori tagjával, Simona Spiridonnal is, amely kapcsolatot a mai napig is ápolod. Hogyan kezdődött ez a baráti szál? Volt egyszer egy Oltchim – Győri Audi ETO BL-mérkőzés

– Simona (Popa) Spiridonnal 2009 novemberében találkoztunk először Râmnicu Vâlcean, amikor az Oltchim – Győri ETO Bajnokok Ligája találkozón nézőként vettünk részt a Multiprod kézilabdásaival együtt. Mi igazából a Győri Audi ETO sztárjaira voltunk kíváncsiak, emiatt utaztunk el a mintegy 16-18 gernyeszegi lánnyal a mérkőzés helyszínére. Az első találkozás igazi nagy öröm volt számunkra, hiszen a meccs után alkalmunk adódott fotózgatni, szót váltani Görbiczékkel, egyenként kiabáltuk le őket az autóbuszukról, ők meg fantasztikus közvetlenséggel, örömmel szálltak le, és tisztelték meg a kis vidéki csapatot egy-egy aláírással, mosollyal. Spiridon akkor az Audi ETO ünnepelt sztárja volt Görbicz Anitával és társaikkal együtt.

– Hogyan volt akkor lehetőségetek figyelemmel követni sikereiket, hiszen több száz kilométer választott el benneteket? – Tulajdonképpen mi a 2008-2009-es szezont végigszurkoltuk egy gernyeszegi internetklubban és nagyon le voltunk törve, amikor a győri lányok alulmaradtak a

BL-döntőjében, a dán Viborg elleni csatában. Ők voltak az idény meglepetése, nem favoritként indultak, mégis sikerült döntőbe jutniuk. Nagyon közel álltak a győzelemhez, de a Veszprém Arénában, a 6.000 néző előtt lejátszott visszavágó második félidejében valami mégis „elszakadt”. Görbicz és Brădeanu nélkül kellett megvívniuk azt a csatát, de Spiridonék mentális erejét a dánok sajnos felülmúlták. Akkor azon a májusi napon megígértem a lányoknak, hogy ha a sors közelebb hozza a győrieket, akkor mindenképp teszek azért, hogy élőben is láthassuk őket. Nagy örömünkre egy évre rá már Râmnicu Vâlcean szurkolhattunk nekik. Találkozás Görbicz-cel, Spiridonnal, Brădeanuval...

– Az, hogy a győri játékosokat lekiabáltátok a buszról, az egy dolog, de miért éppen Spiridonnal alakítottatok ki baráti kapcsolatot? – Az igazi „jégtörés” és kapcsolat-kialakítás 2010. január 17-én történt, amikor a győri Magvassy Mihály Sportcsarnokban került sor az Audi ETO – Oltchim BL csoportmérkőzés visszavágójára, ahová kiutaztunk néhány kedves győri szurkolónak is köszönhetően, akikkel még a novemberi, vâlceai odavágó során ismerkedtünk meg. A győri szurkolók megbeszéltek egy, számunkra a mai napig is felejthetetlen találkozót Görbiczékkel. Spiridonnal és társaival a konditeremben találkoztunk, ajándékokkal leptek meg minket, le nem írható örömben volt részünk, hiszen a gyerekek rövid ideig együtt lehettek példaképeikkel. Spiridonnal és Brădeanuval románul beszéltünk, ami jól esett nekik. Simivel aztán nemsokára felvettük a kapcsolatot egyik internetes portál jóvoltából. Ő mindig


Simona Spiridon és Bálint Julianna elismerően és pozitívan válaszolt, igazán értékelte a Gernyeszegen végzett munkánkat, és tulajdonképpen innen indult ez az életre szóló barátság. Spiridon nevét sok gernyeszegi és környékbeli kézilabdázó gyerek ismerte meg, és hadd említsem meg azt is, hogy Râmnicu Vâlceatól Bécsig, Győrön át is volt alkalmunk élőben találkozni vele, szurkolni neki, így együtt dobbanhatott meg a zöld-fehér szív!

– A gernyeszegi 12-14 éves gyerekek mikor találkozhattak vele először külföldön? – 2011-ben kiutaztunk a United World Games nevű kézilabdatornára Klagenfurtba, ahová évente beneveztünk, így számunkra mindig fontos megállóhely volt Bécs. Akkor találkoztunk Simonával, barátságos meccset is játszottunk a Hypo korosztályos csapataival egy olyan csarnokban, ahol 8-szor volt magasba emelve a BL-serleg. Fantasztikus élményekkel gazdagodtunk!

– Hány alkalommal voltatok Győrben a gernyeszegi kézilabdásokkal? – Sokszor megjártuk Győrt, igazán otthonosan mozgunk egy olyan innovatív városban, ahol a kultúra és a sport terén minőségi munka folyik és számomra ez volt a legfontosabb, hogy erre lehetőséget adjak a gyerekeknek és megtapasztalják azt, hogy „dolgozni csak pontosan, szépen, ahogy a csillag megy az égen, úgy érdemes.” Simona Spiridon Kézilabda Gála Gernyeszegen

– Korábban több alkalommal szerveztetek Simona Spiridon Kézilabda-gálát Gernyeszegen, amik nagy népszerűségnek örvendtek. Miket tudsz elmesélni a hasonló rendezvényekről? – 2011-ben szerveztem

egy nagy szezonzáró tornát, aztán egy-két év múlva más csapatokat is meghívtam, ami majd Kézilabda Gála néven futott. 2014-ben úgy döntöttem, hogy ha Simona a nevét adja hozzá, akkor ezt évi rendszerességgel megszervezem, így született meg a minden év februárjában sorra kerülő Simona Spiridon Kézilabda Gála a gernyeszegi sportcsarnokban, ahol 200-250 gyerek, fiatal, felnőtt kézilabdázott. Sajnos Simi sosem tudott személyesen részt venni, de évről-évre üzent és gondolatban velünk volt.

Simona üzenete a gernyeszegiekhez

– Mit üzent a gernyeszegi kézilabda-kedvelőknek? – Íme, a legutóbbi üzenete: „...Megtiszteltetés számomra és ugyanakkor nagyon örvendek, hogy egybegyűltetek a gernyeszegi sportcsarnokban, ami kedves hely számomra és másodszor szervezitek meg a Simona Spiridon Kézilabda Gálát... Az alábbiakban a legőszintébb gondolataimat szeretném veletek megosztani, olyan gondolatokat és tanácsokat amelyeket mindig tudatosítok én is, az általam nevelt, illetve képzett sportolókban. Ezek személyes, átélt és megtapasztalt „útravalók”. Azzal kezdeném, hogy a sport miként segít a karakter kialakításában: a megfelelő karakter kialakítása csak megfelelő komolysággal érhető el, enélkül nehezen lehet célba érni. Lehetsz tehetséges, de ambíció és kemény munka nélkül nem fogsz elérni semmit! Én személy szerint a sportnak köszönhetően váltam ambíciózusabbá, lelkesebbé, törekvőbbé! A sport segített érettebbé válni és megtanított „megbirkózni” az élettel a családomtól távol, elég zsenge korom óta. A sport számos örömet és élményt nyújt, de ugyanakkor

áldozattal jár. Ti vagytok azok, akik feláldozzátok a gyerekkorotokat, hogy a holnap, a jövő győztesei lehessetek. Egy percig sem fogom bánni, hogy feláldoztam a gyerekkoromat, és ezt az utat választottam és teljesítménysportot űztem. Hogyha megint 12-13 éves lennék, és döntenem kéne, akkor is a kézilabdát választanám, hiszen a sportkarrierem során sok élményben és örömben volt részem. Kívánom, hogy szüleitek továbbra is támogassanak abban, hogy sportoljatok, akár magas szintű teljesítménysportolókká váljatok, mert a segítségük nélkül a célok elérése néha talán nehezebb lenne, de nem lehetetlen! Puszilok és ölelek mindenkit!” Szeretettel, Simona (2015, február 14. - Bécs, Ausztria) Amúgy először 2011 nyarán járt Gernyeszegen, ahol egy közös edzésen és közönségtalálkozón vett részt, aztán évente egy-egy hetet a nyári szünidejéből ott töltötte. Simona szakmai anyagokkal, labdákkal támogatta a Multiprod kéziseit

– Miben támogatta Spiridon a gernyeszegi kézilabdásokat? – Inkább morálisan támogatott bennünket, ami sok esetben a legfontosabb. Szakmai anyaggal ellátott, és bármilyen újdonság volt azonnal közvetítette felém. Labdákat, kézilabdás magazinokat küldött a gyerekeknek, amit fontosnak és felhasználhatónak tart. Amikor Bécsbe mentünk, ő mindig egy-egy barátságos mérkőzést szervezett számunkra. Említésre méltó, hogy 2010-ben Mátéfi Eszter is ellátogatott Gernyeszegre, akárcsak Narcisa Lecușanu is (a Román Kézilabda Szövetség volt alelnöke, jelenlegi államtitkár a sportminisztérium|

| S PO RT |

ban), de Mozsi Éva morális támogatása is sokat jelentett.

– Az akkori győri együttesben több kiváló játékos, megannyi karakteres egyéniség játszott, érdekes, hogy éppen Spiridonnal alakítottatok ki személyes, baráti kapcsolatot... – Az ember lakva ismeri meg a szomszédját ugye, hát én is így voltam vele. Spiridon személyét a megannyi találkozás, átélt élmények és a persze a világhálónak köszönhetően ismertem meg. Nagyon gyorsan rájöttem arra, hogy egy olyan ember, aki méltó arra, hogy a kézilabdázást választó gyerekek megismerjék, személyes kapcsolatba kerüljenek vele. Hiszem, hogy csak úgy lehet célba érni, ha időben van egy „egészséges modell” a szemünk előtt. Ne értse félre senki, nem agyondicsérni szeretném Simit, hanem az olvasót arról szeretném meggyőzni, hogy a mai ellustult, elcéltalanodott világban, nekünk, sportkedvelőknek, szakmai edzőknek, testnevelőknek az a dolgunk, hogy egy-egy ilyen ember által üzenjünk, és jó útra tereljük időben az egyre nagyobb súlytöbblettel küszködő fiataljainkat.

Ki is Simona Spiridon?

– Annyit minden hazai kézilabda-rajongó tud, hogy Simona Spiridon egyike Románia minden idők legjobb és legsikeresebb kézilabdázójának. De, kérlek, mondj el néhány olyan dolgot róla, amit nem tudhatnak az olvasók... – Simona 13 évesen vett először kézilabdát a kezébe szülővárosában, Románvásáron (Roman), aztán15 évesen került a HC Zilah együtteséhez. Egyetemi tanulmányait a Kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem Testnevelés- és Sportkarán végezte el, 2002-ben diplomázott le. Közben román ifjúsági válogatott lett, de Európa-, ill. világbajnoki címekkel büszkélkedhet. 2001-től a nyolcszoros osztrák BL győztes Hypo Niederösterreich beállósa lett, onnan 2007-ben Győrbe igazolt, ahol öt szezont töltött, s ahol a román, német, angol, orosz nyelv mellett megtanulta a magyar nyelvet is. A 2011– 2012-es idényt az orosz Zvezda Zvenigorodnál töltötte, majd visszaigazolt a bécsi Hypohoz és a 2013-2014-es szezon végén abbahagyta az aktív játékot. Időközben a 136 találkozóval BL-meccsrekorder Simona megszerezte az Európai Kézilabda Szövetség mesteredzői fokozatát is.

/ 11. /

Jelenleg a bécsi ÖLSZ (Österreichische LeistungssportZentrum Südstad) elnevezésű Sport és Szabadidőközpontban (Kézilabda Kiválósági Központ) dolgozik, a kézilabda tehetségeknek egyengeti az útját, szakmai igazgatója a centrum kézilabda osztályának. Emellett az osztrák női U18-as korosztályos válogatott edzője is egyben. Bálint Juliannának is Simona Spiridon a példaképe

– Látom, még akarsz valamit mondani... – Spiridon példaértékű sportéletét mindig fel tudom idézni, meglátszik a tetteiben, a harciasságában, a fizikai és lelki erősségében. Mintaként állítható a sportkarrierük elején álló gyerekeim elé, hogy igen, ezt így kell csinálni. Konkrét példák, kézzel fogható dolgok kellenek az életben, a szakmai munkában, példaképek szükségesek a gyerekeknek, csak így lehet győzni. S ami nagyon fontos, hogy mindenki életében vannak olyan periódusok, amikor el kell viselnie a pofonokat, de fel kell állni és tovább kell menni, csak így lehet célba érni. Simi karrierjét is számtalan sérülés akasztotta, de mindig erős volt idegileg és

felállt a padlóról. Amúgy mindig szívesen osztja meg velem az emlékeit, Gernyeszegről, meg az egykori gernyeszegi kézilabdásokról érdeklődik gyakran.

– Ezeknek az élményeknek, tapasztalatoknak bizonyára te is a hasznát veszed, hiszen jelenleg a fiatal bolyais diákoknak tanítod a kézilabda tudományát... – Mindezeket én múlt időben meséltem el, de a történetnek itt még nincs vége! A kis bolyaisokkal is türelmesen dolgozom, és reményeim szerint egy-két év múlva már ők is személyesen ismerhetik a kézilabda nagy sztárjait, olyan helyszíneken fordulhatnak meg, amelyek hangulata óriási élményt nyújthat számukra,

nemzetközi tornákon is rögzíthetik kézis tudásukat és nem utolsó sorban bejárhatják Európa fontos kézilabdafellegvárait. Nagyon célorientált világban élünk, sokszor azt tapasztalom, hogy az eredmények hajszolásában elvesztődik a lényeg. A gyerekeknek érzelmi biztonságra van szüksége, jól kell érezniük magukat az adott környezetben, szeretniük kell, amit csinálnak. Ne kényszerből járjanak edzésekre! Végtelen türelmet igénylő munka az utánpótlás-nevelés. De csodálatos, és én mindig ilyen meggondolásból dolgoztam és dolgozom a gyerekekkel. Czimbalmos Ferenc Attila

Múlt heti rejtvényünk helyes megfejtése: – Nem, a kakas nem eladó, de nélküle a tyúkok nem jöttek volna ki! | Központ hetilap | 2016 / 29. | július 21–27. |

Magány: a 21. század népbetegsége? \ 12. \

| KÁV É M ELLÉ |

Napjainkban a magány érzete egyre több embert kerít hatalmába, valóságos járványként terjed, és a régi hiedelemmel ellentétben már nemcsak az idősebb generációt sújtja, hanem a kutatások szerint egyre több fiatal is érzi úgy, hogy krónikus magányban szenved. Talán nem is létezik olyan ember, akire soha nem borult volna rá e sötét gondolat. Ennek rengeteg oka lehet: elveszítjük társunkat, elhagyjuk szülőföldünket, idegen városba költözünk, vagy az a személy, akiben teljes mértékben megbíztunk, váratlanul kilép az életünkből, faképnél hagy. „A magány a legáldáshozóbb állapot, amely az embert elérheti...” állítja ezt Gabriela Marquez a Száz év magány című világhírű regényében. Ez persze 1967en volt, amikor még olyan pozitív képzeletek társultak a magányhoz, mint az erő, a hősiesség, a határtalan fantázia és az alkotó kreativitás. Aztán telt-múlt az idő, a filmvászonról lassan eltűntek a magányos hősök, akik egyedül küzdöttek meg a gonosz ellen, helyüket pedig felváltották a családapák, vagy a bonyolult lelkületű szinglik, akik a magánnyal vívnak örök harcot.

Nagy a tét Ma már a magány is a veszélyes rizikófaktorok sorait képezi, akárcsak a dohányzás, az elhízás vagy a levegőszennyezettség. A kutatások alátámasztják, hogy az elszigetelt életmód egyértelműen megrövidítheti az életet, jobban, mint napi tizenöt cigaretta elszívása, vagy tíz-húsz plusz kiló felszedése.

Mikor beszélhetünk magányról? Ennek fogalma, személytől függően, többféleképpen közelíthető meg. Ott van például a híres Robinson Crusoe története, aki a körülmények áldozata, és így él teljes elszigeteltségben embertársaitól. Megdöbbentő tény azonban az, hogy napjainkban nemcsak börtönjelentésekben, hanem a virtuális életben is olvashatunk ehhez hasonló állapotról, civil emberek „tollából”. Egy Londonba költöző fiatalember arról számolt be,

hogy család, barátok és nyelvismeret nélkül „Európa első számú magány-fővárosában” érezte magát eleinte.

Társas magány: milyen az? Egyaránt érinti a látszólag sűrű társadalmi kapcsolatokkal rendelkezőket vagy a párban élőket is, ha a kapcsolat minősége hagy maga után némi kivetnivalót. Ennek tipikus példái az olyan házasságok, ahol a felek már képtelennek együtt élni, az intimitásra koncentrálni, egy olyan „szövetség” kialakítására, ahol a bizalom jelen van, ennek ellenére mégis együtt „szenvednek”.

A legfőbb ok talán a modern társadalmi változásokban rejlik. Egyre többen költöznek külföldre jobb és gazdagabb élet reményében, ezzel elszakadva a szeretteiktől, egyre többen házasodnak későre (ha házasodnak), sok az egyke, vagy a gyermektelen pár, a nők egyre később vállalnak gyereket, és így tovább.

Együtt, mégis külön utakon Vitathatatlan: az, hogy tartozzunk valakihez, épp olyan alapvető szükségletünk, mint az éves, ivás, alvás, na meg a levegő. Akkor mégis miért leszünk világszerte nemtől és kortól függetlenül egyre magányosabbak?

Az egyedüllét tanulható? A bezárkózás, a másokkal szembeni bizalmatlanság a kapcsolatokat hamar romba döntheti, így a magány ördögi körré válik, amiből nehéz kilépni. Egyre gyakrabban hallani azonban a magánykutatásokban arról, hogy igenis lehet gyógyítani, amiben hatalmas szerepe van a szülőknek és az iskolai oktatásnak, a szocializálódás folyamatának.

a fogyasztását. Valamivel később azonban már elterjedté vált, olyannyira, hogy 1867-ben a Francia Akadémia tudományos alapon meghatározta az optimális receptet. Pár évtized múlva már nem csak folyékony formában lehetett hozzájutni, Bristolban 1728-ban megépült az első csokoládégyár. Elkészültek az első bonbonok is, amelyek a francia arisztokraták körében hatalmas népszerűségre tettek szert. Elkészítésük, díszítésük művészi alaposságot követelt, fogyasztásuk a felsőbb körökben státuszszimbólumnak számított.

Nem csak a hangulatot javítja Ásványi anyag tartalma jelentős, megtalálható benne a kálium, magnézium, kalcium, foszfor, vas, és réz. Könnyen felszívódó szénhidráttartalma miatt gyors energiát ad, ezért kiválóan alkalmas sportolás, túrázás előtt, az állóképesség javítására. Természetesen jó minőségű édességről beszélünk, aminek kakaótartalma 50-70%. Fokozza az endorfinok termelését, ennek köszönhető hangulatjavító hatása. Mivel jelentős a magnézium tartalma a menstruáció idején csilla-

Sajnos a legtöbb magányos ember tétlenül, kívülről várja a megváltó segítséget, holott saját magának kéne megtennie az első lépést, felhagyni a passzív hozzáállással és élnie az életét.

Okos egyedüllét A legnagyobb szolgálatot a magány feloldásához az egyedül töltött idő szépségének a felfedezése teszi lehetővé. Sok történet igazolja, ha egyedül csinálunk valamit, felerősödnek az érzelmek: többet látunk, több minden veszünk észre, több idő jut a szemlélődésre, így lehet a legjobban megismerni természetünk mélységeit, annak társas jellegét. Pozitív visszacsatolásként pedig jótékonyan hat a másokkal való kapcsolatteremtés képességére! Timár Tímea

Öt érdekesség, amit biztosan nem tudtál a csokoládéról

A csokoládé egy kakaóbabból készült édesség. Ma már megszámlálhatatlan formában és ízben hozzá lehet jutni, és természetes, hogy bármikor szinte fillérekért beszerezhető. Hódító útján azonban volt olyan idő, amikor sokkal nagyobb becsben tartották, mint ma.

Egy indiánról kapta a nevét A XVI. században egy navatl indián nevéhez, xocolátl (sokolátl)-hoz fűződik maga az elnevezés. Így került be a köznyelvbe, mindenhol a világon, így jutott el hozzánk, magyarokhoz is.

Már az maják is fogyasztották A majáknál nagyon fontos szerepe volt a kakaóbabnak, fizetőeszközként is használták. Maga a kakaó neve egyébként erre utal, mert az alapige, a cacau azt jelenti, venni, fizetni, vásárolni. Szertartásokhoz rendszeresen megpörkölték, ledarálták, vizet adtak hozzá, összerázták, felmelegítették, majd megitták a keserű italt. Egyrészt serkentő hatása

miatt, másrészt hittek abban, hogy bölcsesség és életerő növelő hatása van. Amikor a majákat az aztékok legyőzték, a hadi sarcot kakaóbabban kellett megfizetniük.

A mexikói apácák kezdték el ízesíteni Az aztékok azonban már nem magában itták, hanem ízesítették is, ánizzsal, fahéjjal, vaníliával, erős paprikával, kukoricaliszttel és erjesztették is. Ennek köszönhetően az állaga sokkal selymesebbé vált. A legenda alapján a kukoricalisztet és a csokoládét a Tollas Kígyóistentől kapták, és úgy hitték, hogy ez a két dolog volt az istenek eledele és itala. Kolumbusz, még nem fedezte fel a benne lévő üzleti lehetőséget, Cortez hozta át Spanyolországba, anyagi megfontolásból, így került Európába, és indult el a kontinensen hódító útjára.

Böjt közben is lehetett fogyasztani V. Piusz pápa annyira kellemetlennek találta a forró csokoládé ízét, hogy engedélyezte a böjti időszak alatt


pítja a görcsöket. Koffeinben szegény, ezért csak enyhén serkentő hatású. Fokozza a zsírégető folyamatokat is, kutatásokkal igazolták, hogy fogyasztása után nem emelkedik meg a vér koleszterinszintje, bőrvédő tulajdonságokkal is rendelkezik. Lassítja az öregedés folyamatát, immunszabályozó hatása van, néhány daganattípus kialakulásánál megelőző hatással bír. Mértékletes, kis mennyiségű fogyasztása jótékonyan támogatja az egész szervezet működési folyamatait. Forrás: Női Portál

|

Az anyanyelvhasználat az egyetlen irány, ami mentén megmaradhatunk

Recommend Documents