MENEDZSMENT
PIACI ELEMZÉS
Az egészségügyi ellátórendszer önkormányzati megítélése Skultéty László, Udvardi Attila, GKI Egészségügyi Kutató Intézet
Az egészségügyi ellátórendszer meghatározó része a települési, vagy megyei önkormányzatok fenntartásában mûködik. A kórháztörvény az önkormányzatok területi ellátási kötelezettségének ellátására új ellátási formákat vezet be, ezzel részben növeli a települések mozgásterét. Ugyanakkor elôírja az alapellátásnál magasabb szintû egészségügyi ellátást is biztosító önkormányzatoknak a demográfiai és morbiditási adatokra alapozott középtávú egészségügyi tervezést. Az önkormányzatok szerepe tehát felértékelôdik, s épp ezért egyre lényegesebb, hogy a települések vezetôi hogyan vélekednek az egészségügyi ellátórendszerükrôl, mik a terveik azzal kapcsolatban.
A KUTATÁS MÓDSZERE Az önkormányzatok véleményének feltárására kérdôíves felmérést alkalmaztunk, melynek keretében a GKI Gazdaságkutató Rt. félévente rendszeresen ismétlôdô önkormányzati felméréséhez csatlakoztunk egészségügyi kérdésblokkunkkal. A GKI Rt. a Települési Önkormányzatok Országos Szövetségével (TÖOSZ) együttmûködve évente két alkalommal méri fel az önkormányzatok pénzügyi helyzetét és gazdasági várakozásait. A felmérés keretében minden települési, megyei és fôvárosi kerületi önkormányzat, valamint a fôvárosi önkormányzat kap kérdôívet, mely postán jut el a címzettekhez. A kérdôív egészségügyi kérdésblokkjában szereplô kérdések az egészségügyi ellátórendszer kapacitásával, mûködési színvonalával, az intézmények megközelíthetôségével, az önkormányzat pénzügyi szerepvállalásával, beruházásokkal, egészségügyi tervezéssel, az intézmények gazdasági társasággá való átalakításával, privatizációjával kapcsolatos véleményekre, tervekre, várakozásokra vonatkoz-
Település típus
Összes település
Válaszadók
Régió
Darab
%
Darab
2 908
92
335
83
198
6
45
11
Megyei jogú város
37
1
16
4
Fôváros
23
1
9
2
3 166
100
405
100
Község Város
Összesen
tak. Ezen kívül különbözô környezeti és egyéb tényezôk egészségi állapotra gyakorolt hatásáról is megkérdeztük az önkormányzatok vezetôinek véleményét. Az egészségügyi kérdésblokkra az önkormányzatok 13%-a válaszolt (a községek 12%-a, a vidéki városok 22%-a, a megyei jogú városok fele, a fôvárosi kerületek 35%-a). A beérkezett válaszokat bonyolult eljárások a lakosság eloszlásához, úgy súlyoztuk át, hogy a válaszadó települések regionális és településtípusok szerinti megoszlása megfeleljen az országos eloszlásoknak. Ezen túlmenôen a válaszokat a településeken élôk népességszámával szoroztuk meg, hogy a válaszok a válaszadó településeket az ott élô lakosság súlyának megfelelôen jellemezzék. A válaszokból az Európai Unió konjunktúraindexeinek elôállítása során gyakran alkalmazott ún. egyenleget számítottunk. Az egyenleg egyetlen mutatószámba sûrítve szemléletesen mutatja a valamilyen ordinális skálán elhelyezkedô válaszokat, amennyiben azok egy pozitív és egy negatív végpont közötti elhelyezkedést jelentenek. Az egyenleget úgy számítják, hogy a pozitív, vagy kedvezô választ adók arányából levonják a negatív, vagy kedvezôtlen választ adók arányát. Az eredmények bemutatásában azért alkalmaztuk ezt a megoldást, mert egy ábrával így több információt jeleníthetünk meg és könnyebb a vizuális értelmezés, mintha a válaszok megoszlását ábrázoltuk volna. Az ábrákat tehát úgy kell értelmezni, hogy a (+100)(-100)-as értéktartományban a +100 pont túl nagy kapacitást, az intézmények jó megközelíthetôségét, illetve jó mûködési színvonalat jelent, míg a –100 pont elégtelen kapacitást, rossz megközelíthetôséget és nem megfelelô színvonalat. A 0 pont jelenti a pont megfelelô kapacitásokat, nehézkes megközelíthetôséget és még megfelelô színvonalat jelent.
%
1. táblázat A felmért és a válaszadó önkormányzatok megoszlása település típus szerint
Összes település
Közép-Magyarország Közép-Dunántúl Nyugat-Dunántúl Dél-Dunántúl Észak-Magyarország Észak-Alföld Dél-Alföld Összesen
Darab 209 408 648 655 603 388 255 3 166
% 7 13 20 21 19 12 8 100
Válaszadók Darab 32 46 60 65 67 82 53 405
% 8 11 15 16 17 20 13 100
2. táblázat A felmért és a válaszadó önkormányzatok megoszlása régiók szerint
IME II. ÉVFOLYAM 9. SZÁM 2003. DECEMBER
27
MENEDZSMENT
PIACI ELEMZÉS
AZ EGÉSZSÉGÜGYI ELLÁTÓRENDSZER ÉRTÉKELÉSE A válaszadó önkormányzatok értékelték a településükön mûködô egészségügyi intézmények kapacitását, mûködési színvonalát, megközelíthetôségét. Amennyiben az adott ellátást más településen veszik igénybe, akkor az ottani ellátás mûködési színvonalát és megközelíthetôségét minôsítették.
A FELMÉRÉS EREDMÉNYEI A települések összességében kissé kevésnek értékelik az egészségügyi ellátórendszer kapacitását, az intézmények megközelíthetôségével nagyjából elégedettek, ám a mûködési színvonal terén jelentôs különbségeket jeleznek az ellátás különbözô szintjei között (1. ábra). A háziorvosi ellátásban jeleztek szûkös kapacitásokat, miközben az ellátás „lakosság-közelisége” fizikailag jól érvényesül, ám az ellátás színvonalával nem igazán elégedettek. A házi gyermekorvosi ellátás kapacitása megfelel az igényeknek, s a szolgálatok megközelíthetôsége közel olyan jó, mint a háziorvosi ellátásé, a mûködés színvonalát pedig a legjobbnak ítélték a települések az összes ellátás közül, noha messze nem beszélhetünk teljes elégedettségrôl. A fogászati ellátásban kismértékben szûkös kapacitásokról számoltak be a válaszadók, de ennek ellenére a fogászatok is könnyen megközelíthetôk a lakosság számára, s a mûködés színvonalát jobbnak értékelték, mint a háziorvosi ellátásét, ám kissé a gyermekorvosi ellátás mögé sorolták be. A szakellátás megítélése minden tekintetben rosszabb, mint az alapellátásé. A járóbeteg szakellátás kapacitásában számottevô hiányokról számoltak be a települések vezetôi, míg a kórházak kapacitását megfelelônek tartják. Hasonlóan értékelik az intézmények megközelíthetôségét mindkét ellátás esetén, ami nem kimondottan nehézkes, de az ellátás koncentrációját tekintve logikusan rosszabb, mint az alapellátást nyújtó szolgálatoké. Az intézmények mûködési színvonalát mind a járó, mind a fekvôbeteg ellátás esetében alig minôsítik jobbnak a még megfelelônél.
1. ábra A települések véleménye az egészségügyi ellátás szintjeirôl (pont) Forrás: GKI-Egészségügy-kutató Intézet felmérése
28
IME II. ÉVFOLYAM 9. SZÁM 2003. DECEMBER
AZ ELLÁTÓRENDSZER MEGÍTÉLÉSE A KÜLÖNBÖZÔ TÍPUSÚ TELEPÜLÉSEKEN A községekben általánosan igaz, hogy az egészségügyi ellátás minden típusában kisebb kapacitáshiányt észlelnek. A kapacitáshiányt legnagyobb mértékben a járóbeteg és fekvôbeteg ellátásról állították, a fogászati és a gyermekorvosi ellátásban kisebb szûkösségrôl számoltak be. A községek a gyermekorvosi rendelôk megközelíthetôségét sokkal kevésbé értékelték jónak, mint amit az országos átlag jelzett, s ennél is kedvezôtlenebb volt véleményük a járóbeteg szakellátás és a kórházak megközelíthetôségérôl (2. ábra). Ez érthetô, hiszen a központosított ellátások igénybevétele során a községek lakóinak kell általában a legtöbbet utazni a szakrendelôkig, kórházakig.
2. ábra A községek véleménye az egészségügyi ellátás szintjeirôl (pont) Forrás: GKI-Egészségügy-kutató Intézet felmérése
Érdekes az ellátórendszer mûködési színvonalának megítélése: általánosságban igaz, hogy a községekben az átlagnál rosszabbnak értékelték az ellátások mûködési színvonalát, s egyedül a fogászatok színvonalának értékelése érte el az országos átlagot. A háziorvosi ellátás színvonalával az átlagosnál kevésbé, a gyermekorvosi ellátáséval még kevésbé elégedettek a községek. A járóbeteg szakellátás színvonalát már csak megfelelônek, a kórházi ellátásuk színvonalát pedig többnyire nem megfelelônek látják a községek vezetôi. A vidéki, de nem megyei jogú városok vezetésének véleménye kissé differenciáltabb, mint a községeké. Az ellátórendszer kapacitásában a járóbeteg szakellátás és a háziorvosi ellátás területén szembesülnek elégtelen kapacitással, s e két területen jelentôs hiányról számoltak be, mint bármely más településtípus, bármely ellátási szinttel kapcsolatban (3. ábra). A háziorvosi és házi gyermekorvosi rendelôk megközelíthetôségét a vidéki városokban ítélték a legjobbnak, míg a fogászatok megközelíthetôsége – mely ugyancsak jó, megfelel az országos átlagnak. Az ellátások minôségével az országos átlagnál kevésbé elégedettek a vidéki városok az ellátás minden szintjét illetôen. Leginkább a gyermekorvosi szolgálatok színvonalát értékelték kedvezôen, s hasonlóan jó megítélést kapott a fogászati ellátás. A háziorvosi ellátás és a járóbeteg szakellátás színvonala még szignifikánsan meghaladja a még megfelelô színvona-
MENEDZSMENT
PIACI ELEMZÉS
lat, de a kórházi ellátás színvonala már nem. Valószínû, hogy a háziorvosi ellátás és a járóbeteg szakellátás színvonalának viszonylag gyenge megítélésében az e területeken tapasztalt jelentôs kapacitáshiány is számottevô szerepet játszik. Azonban a kórházi ellátás éppen csak megfelelô színvonala mögött más okok rejlenek, hiszen itt még csekély kapacitásfelesleget is jeleztek a vidéki városok.
4. ábra A megyei jogú városok véleménye az egészségügyi ellátás szintjeirôl (pont) Forrás: GKI-Egészségügy-kutató Intézet felmérése
3. ábra A vidéki városok véleménye az egészségügyi ellátás szintjeirôl (pont) Forrás: GKI-Egészségügy-kutató Intézet felmérése
A megyei jogú városok is jeleztek kisebb kapacitáshiányokat, de a szolgálatok és intézmények e településeken a legkönnyebben hozzáférhetôk a lakosság számára és az ellátások színvonalával is itt a leginkább elégedett a település vezetôsége. E településtípuson is jellemzô, hogy az alapellátás színvonalával elégedettebbek voltak a megkérdezettek, mint a szakellátáséval, azonban az intézmények megközelíthetôségét a szakellátás esetében értékelték jobbnak (4. ábra). A háziorvosi ellátás esetében kisebb kapacitáshiányról számoltak be a válaszadók, s a háziorvosi rendelôk megközelíthetôségét az országos átlagnak megfelelôen többségében jónak értékelték, míg az ellátás színvonalát az országos átlagnál jobbnak. A gyermekorvosi ellátásban, csekély mértékben túlzott kapacitásról adtak számot, de – valószínûleg részben ennek köszönhetôen is – igen jó színvonalúnak minôsítették az ellátást. A fogászati ellátásról csekély kapacitáshiányt jeleztek, de a fogászatok ennek ellenére könnyen hozzáférhetôk a lakosság számára és színvonaluk kissé nagyobb elégedettséget okoz, mint országosan általában. A megyei jogú városok a járóbeteg szakellátás területén érzékeltek számottevô kapacitáshiányt, azonban a rendelôintézetek könnyen megközelíthetôk. Az ellátás színvonala – részben a szûkös kapacitások következtében – az ellátás szintjei közül a legkevésbé vívta ki a városvezetés elismerését. A kórházi ellátás kapacitásai a megyei jogú városok szerint megfelelnek az igényeknek, s az intézmények igen könnyen megközelíthetôk a megyei jogú városokban lakók számára. Ugyanakkor annak ellenére, hogy számos megyei jogú városnak van kórháza, s így a lokálpatriotizmus torzíthatná a véleményeket, a kórházak mûködési színvonalát a még megfelelônél nem sokkal jobbnak értékelték, igaz jobbnak, mint a községek, vagy a nem megyei jogú városok.
A fôváros önkormányzatai csupán a fogászati ellátásban jeleztek kisebb kapacitáshiányt, a háziorvosi, a gyermekorvosi, a járóbeteg- és a fekvôbeteg ellátás esetében egyöntetûen megfelelônek ítélték a kapacitást. Az ellátás mûködésének színvonalát a gyermekorvosi és a fogászati ellátás esetében inkább jónak, míg a fekvô- és a járóbeteg ellátásban valamint a háziorvosi ellátás esetében inkább megfelelônek ítélik. A kórházak és a fogászatok megközelíthetôsége a legjobb, bár a járóbeteg ellátó, a háziorvosi és házi gyermekorvosi ellátás megközelíthetôsége is jó megítélés alá esik (5. ábra).
5. ábra A fôváros véleménye az egészségügyi ellátás szintjeirôl (pont) Forrás: GKI-Egészségügy-kutató Intézet felmérése
AZ ELLÁTÓRENDSZER MEGÍTÉLÉSE MAGYARORSZÁG RÉGIÓIBAN Közép-Magyarország településeinek vezetése a háziorvosi, a házi gyermekorvosi, a fekvôbeteg ellátás és a járóbeteg ellátás kapacitását megfelelônek tartja, a fogászati ellátás kapacitása azonban elmarad az igényektôl. A fekvôbeteg ellátás színvonalát a régió önkormányzatainak vezetôi csupán megfelelônek ítélik, az ellátás egyéb típusainak színvonalát azonban jónak ítélik. Az egészségügyi ellátások mindegyik típusa, különösképpen a fogászati ellátás jól megközelíthetô e régióban (6. ábra).
IME II. ÉVFOLYAM 9. SZÁM 2003. DECEMBER
29
MENEDZSMENT
PIACI ELEMZÉS
6. ábra A közép-magyarországi települések véleménye az egészségügyi ellátás szintjeirôl (pont) Forrás: GKI-Egészségügy-kutató Intézet felmérése
8. ábra A nyugat-dunántúli települések véleménye az egészségügyi ellátás szintjeirôl (pont) Forrás: GKI-Egészségügy-kutató Intézet felmérése
A közép-dunántúli régió településeinek vezetése a háziorvosi, a házi gyermekorvosi, valamint a fogászati ellátás kapacitását megfelelônek tartja, a járóbeteg és fekvôbeteg ellátás kapacitása azonban elmarad a szükségestôl. A válaszadók szerint a fogászati ellátás képviseli a legmagasabb színvonalat, míg az ellátás egyéb típusai esetében a mûködés színvonala inkább csak megfelelô. Az egészségügyi ellátások mindegyike jól megközelíthetô a Közép-Dunántúlon (7. ábra).
gedettek a háziorvosi, a gyermekorvosi ellátás és a fogászatok mûködésével, a kórházak ellátási színvonalát azonban éppen csak megfelelônek, a szakellátás színvonalát pedig nem tartják megfelelônek. Az ellátó intézményrendszer jól megközelíthetô, bár a fekvôbeteg ellátás és a szakellátás a régiók közül a Dél-Dunántúlon a legnehezebben megközelíthetô (9. ábra).
7. ábra A közép-dunántúli települések véleménye az egészségügyi ellátás szintjeirôl (pont) Forrás: GKI-Egészségügy-kutató Intézet felmérése
Nyugat-Dunántúl önkormányzatai szerint a régióban túl sok gyermekorvos praktizál, fogászatból és szakrendelôbôl azonban nincs elegendô. A fekvôbeteg ellátás és a háziorvosi ellátás kapacitása a települési vezetôk szerint megfelelô. A válaszadók elégedettek a háziorvosi és a gyermekorvosi ellátás színvonalával, s a kórházak és fogászatok mûködése is megfelelô, a járóbeteg szakellátás színvonalán azonban még jócskán lehetne javítani. A háziorvosi, a gyermekorvosi és a fogászati ellátás megközelíthetôsége jó, bár a régiók közül itt a legrosszabb (8. ábra). A dél-dunántúli régió a háziorvosi, a házi gyermekorvosi, a fekvôbeteg valamint a fogászati ellátás kapacitását megfelelônek tartja, a szakrendelôk kapacitása azonban szerintük erôsen elmarad a szükségestôl. A válaszadók elé-
30
IME II. ÉVFOLYAM 9. SZÁM 2003. DECEMBER
9. ábra A dél-dunántúli települések véleménye az egészségügyi ellátás szintjeirôl (pont) Forrás: GKI-Egészségügy-kutató Intézet felmérése
10. ábra Az észak-magyarországi települések véleménye az egészségügyi ellátás szintjeirôl (pont) Forrás: GKI-Egészségügy-kutató Intézet felmérése
MENEDZSMENT
PIACI ELEMZÉS
A települések vezetôi szerint Észak-Magyarországon az egészségügyi ellátások kapacitása – bár nem jelentôsen – de elmarad a szükségestôl. A válaszadók a háziorvosi ellátás kivételével elégedettek az egészségügyi intézmények mûködési színvonalával, az ellátás megközelíthetôsége pedig minden esetben kiemelkedôen jó (10. ábra). Az észak-alföldi régió településeinek vezetése a háziorvosi, a házi gyermekorvosi, a fekvôbeteg- valamint a fogászati ellátás kapacitását megfelelônek tartja, a szakrendelôk kapacitása azonban elmarad a szükségestôl. A válaszadók elégedettek a háziorvosi, a gyermekorvosi ellátás és a fogászatok mûködési színvonalával, a kórházak és a szakellátás ellátási színvonalát azonban nem tartják megfelelônek. Az ellátások mindegyikének jó a megközelíthetôsége, különösképpen jó a háziorvosoké, a gyermekorvosoké és a fogászatoké (11. ábra).
11. ábra Az észak-alföldi települések véleménye az egészségügyi ellátás szintjeirôl (pont) Forrás: GKI-Egészségügy-kutató Intézet felmérése
A Dél-Alföld háziorvosokkal való ellátottsága a legrosszabb az ország régiói közül, ráadásul a szakrendelôk, a gyermekorvosok és a fogászatok kapacitása sem elegendô, miközben túlzott a kórházak kapacitása. A válaszadók leg-
12. ábra A dél-alföldi települések véleménye az egészségügyi ellátás szintjeirôl (pont) Forrás: GKI-Egészségügy-kutató Intézet felmérése
inkább a gyermekorvosi ellátás színvonalával elégedettek, illetve megfelelônek ítélik a szakellátás, a háziorvosi és a fogászati ellátás színvonalát, a kórházak mûködési színvonala azonban elmarad a kívánatostól. Az egészségügyi ellátás minden típusa jól megközelíthetô a dél-alföldi régióban (12. ábra).
A TELEPÜLÉSEK EGÉSZSÉGÜGYI TERVEZÉSE A nyáron elfogadott ún. intézményi törvény (2003. évi XLIII. törvény) 10. és 11. §-a szerint a települési önkormányzatoknak ún. egészségügyi szakmai programot kell készíteniük öt éves kitekintéssel. A programban elemezniük kell az ellátandó lakosság számának, korösszetételének várható változását, az egészségi állapotot befolyásoló fontosabb területi, települési környezeti tényezôket, a lakosság egészségi állapotának jellemzôit. Fel kell vázolniuk az egészségügyi szolgáltatások iránti igények várható alakulását, figyelembe véve a gyógyító-megelôzô feladatok összetételének tervezhetô változásait, illetve ennek alapján a szolgáltatási struktúra átalakítására vonatkozó terveket. Elemzést, valamint tervet kell készíteniük az ellátási kötelezettség teljesítésében részt vevô egészségügyi szolgáltatók legfontosabb szakmai jellemzôirôl, szervezeti formáiról és tulajdonosi struktúrájáról, a jelentôsebb felújításokról, fejlesztésekrôl, valamint ezek pénzügyi forrásigényérôl. A szakmai program készítése során egyeztetni kell a területileg illetékes egészségügyi hatóságokkal, a szakmai kamarákkal, a megyei egészségbiztosítási pénztárral és a regionális fejlesztési tanáccsal. A szakmai programot össze kell hangolni az országos népegészségügyi programmal, valamint az önkormányzat szociális, oktatási, továbbá ifjúsági és sport szolgáltatástervezési koncepciójával. Ez nem kis feladat, és eddig jellemzôen nem foglalkoztak ilyen megközelítésben egészségügyi tervezéssel az önkormányzatok. A mellékelt felmérésünk is igazolja, hogy a törvényi kötelezettséget megelôzôen az önkormányzatok töredéke tervezte csak, hogy hasonló tematikával egészségügyi tervet készít. Az önkormányzatok 10%-a készített egészségügyi intézményi fejlesztési tervet (2002 második félévében még csak 7%-nak volt kész koncepciója), további 14% jelezte, hogy folyamatban van ennek elkészítése, s 19% tervezi megalkotását. A települések 2%-a nem készített és a jövôben sem tervezi ilyen koncepció elkészítését. A fôvárosi önkormányzatoknak kevesebb, mint a fele rendelkezik egészségügyi intézményi fejlesztési tervvel, míg a megyei jogú városok 13%-a, a vidéki városok 11%-a és a községek 3%-a. A vidéki városok közel harmada jelezte, hogy a fejlesztési terv elkészítése éppen folyamatban van, és szintén a vidéki városokban legmagasabb azoknak az önkormányzatoknak az aránya, amelyek tervezik egészségügyi intézményi fejlesztési terv elkészítését.
IME II. ÉVFOLYAM 9. SZÁM 2003. DECEMBER
31
MENEDZSMENT
PIACI ELEMZÉS
Van
Község
3
Nincs
Most készül
97
11
Ebbôl Készítését Nincs és tervezik nem fogják elkészíteni 42
44
Vidéki város
11
89
30
50
7
Megyei jogú város
13
87
40
47
0
Fôváros
41
59
15
44
0
Összesen
10
90
36
49
5
3. táblázat Egészségügyi intézményi fejlesztési terv az egyes településtípusokon (%)
AZ EGÉSZSÉGÜGYI INTÉZMÉNYEK ÁTALAKULÁSA, PRIVATIZÁCIÓJA Bár a felmérést még a sok egyéb mellett a szakellátás magánosítását is szabályozó kórháztörvény elfogadása elôtt végeztük, az önkormányzatokat megkérdeztük arról is, hogy tervezik-e a szakrendelôk, vagy a kórházak átalakítását (akár gazdasági társasággá), vagy esetleg már a magánosítást is fontolgatják. A válaszadó önkormányzatok közül csupán 6 tervezi a településen a kórház, 17 pedig szakrendelô átalakítását, közülük mindössze 2 privatizálná is a kórházat, illetve 9 a szakrendelôt.
AZ ÖNKORMÁNYZATOK EGÉSZSÉGÜGYI KIADÁSAI ÖSSZEFOGLALÁS Egészségügyi célú beruházásokra 2003-ban összesen 22 milliárd forintot fordítanak az önkormányzatok Magyarországon. Cél- és címzett támogatással megvalósuló rekonstrukciót, fejlesztést, mûszer- és eszközvásárlást az önkormányzatok harmada hajt végre, elsôsorban a vidéki városok. Kizárólag saját (helyi) finanszírozásban kb. 3 milliárd forintot költenek az egészségügyi ellátórendszer fejlesztésére 2003-ban, legnagyobb arányban a fôvárosban. A mûködést segítô egyéb pénzügyi beavatkozást (pl. az intézmény tartozásának átvállalása stb.) legnagyobb arányban a vidéki városok, legkevésbé jellemzôen a községek hajtanak végre. A vidéki városok 15%-a kénytelen egészségügyi ellátórendszerének mûködési kiadásait is részben finanszírozni, de a községek 7%-a is ilyen kiadásokra kényszerül. Az önkormányzatok harmada támogat egészségügyi civil szervezeteket, többen, mint 2002 második félévében. Ugyanakkor a civil szervezeteknek nyújtott önkormányzati támogatás viszonylag alacsony szintû: tavaly a felmérés szerint kevesebb, mint 300 millió forintot osztottak szét az önkormányzatok egészségügyi társadalmi szervezetek között, 2003-ban ennek kb. a fele várható.
Az önkormányzatok többsége szerint az egészségügyi ellátórendszer kapacitása megfelelô, leginkább a gyermekorvosi és a fogászati ellátás kapacitásával elégedettek. Az ellátás mûködési színvonalát jónak ítélik meg a gyermekorvosi, a háziorvosi és a fogászati ellátás esetében, míg a járóbeteg- és a fekvôbeteg ellátás mûködési színvonalát csak megfelelônek tartják. Az önkormányzatok szerint az intézmények jól megközelíthetôek, különösen kedvezô a helyzet a háziorvosi és a fogászati ellátás esetében, azonban nehézkesebb a járóbeteg szakellátó intézmények megközelítése. Az önkormányzatok 11%-a rendelkezik egészségügyi ellátórendszerérôl középtávú fejlesztési tervvel, s további 14% jelezte, hogy éppen folyamatban van ennek elkészítése. 19% tervezi egészségügyi terv elkészítését, 2% pedig sem eddig nem készített, sem a jövôben nem tervezi ilyen jellegû terv, program összeállítását. A válaszadó önkormányzatok közül csupán 6 tervezi a településen a kórház, 17 pedig szakrendelô átalakítását, közülük 2 privatizálná is a kórházat, 9 pedig a szakrendelôt.
Köszönetnyilvánítás Köszönjük Kardos Zoltán és Benyó Balázs közremûködését.
A SZERZÔK BEMUTATÁSA Skultéty László a GKI Egészségügy-kutató Intézet Kft. ügyvezetôje. 1996-ban végzett okleveles közgazdászként. 1996-2002 között a GKI Gazdaságkutató Rt. kutatásvezetôje. Számos lakossági és vállalkozói felmérés koordinátora, vezetô elemzôje. 2002-ben a GKI Egészségügy-kutató Intézet Kft. ügyvezetôjeként indította el az egészségügyi vállalkozások gazdasági várakozásainak, valamint az önkormányzatok egészségügyi ellátórendszerükkel kapcsolatos véleményének monitorozását.
32
IME II. ÉVFOLYAM 9. SZÁM 2003. DECEMBER
Udvardi Attila a GKI Egészségügy-kutató Intézet Kft. projektvezetôje. 1999–ben végzett okleveles közgazdászként. 1999-2002 között a Richter Gedeon Rt. pénzügyi elemzôje. A GKI Egészségügy-kutató Intézet Kft-ben több egészség-gazdasági elemzést koordinált, többek között a környezetszennyezéssel összefüggésbe hozható egészségkárosodás terápiás költségeinek becslésével kapcsolatban.