Az antimikróbás terápia ellentmondásai Ludwig Endre Egyesített Szent István és Szent László Kórház, Semmelweis Egyetem, Infektológiai Tanszéki Csoport
Az antimikróbás terápia jellegzetességei Az egyetlen oki terápia a gyógyszerterápiában Interferencia az élővilággal Jelentős adaptációs potenciál – rezisztencia kialakulás (a XX.század legjelentősebb biológiai evoluciója)
Az antimikróbás terápia jellegzetességei A farmakodinámiás hatás nem humán receptorokra irányul
Alkalmazható megalapozott indikáció nélkül is Minél többet alkalmaznak egy antibiotikumot, annál többet veszít hatékonyságából
Általános problémák Növekszik az infekciók száma (egyre több infekcióra fokozottan hajlamos ember a teljes populáción belül) Nagyobb mértékű antibiotikum alkalmazás Növekvő rezisztencia Csökkenő számú hatékony antibiotikum
Alapvető konfliktus Egyre több infekció, egyre rezisztensebb kórokozók Leállított vagy visszafogott antibiotikum fejlesztés (az utolsó új antibiotikum bevezetése 15 évvel ezelőtt)
Nemzetközi szintű megközelítés A mikrobiológiai diagnosztika fejlesztése (szenzitivitás és gyorsaság) Az infektológiai szaktudás integrálása a beteg ellátásba Infekció kontroll és antibiotikum alkalmazás irányítás Az antibiotikum fejlesztés felgyorsítása
Hazai problémák A mikrobiológiai diagnosztika elsorvasztása A mikrobiológiai diagnózis iránti klinikusi igénytelenség Érdektelenség az infektológiai szaktudás integrálásának megvalósításában A kórházi infrastruktúra hiányosságai Téveszme: „az antibiotikum drága”
Hazai problémák II. forgalmazási problémák Régóta ismert molekulák nem elérhetők (csak egyedi import): pl. per os oxacillin, iv cotrimoxazol, doxycyclin Felírhatóság és szabályozási problémák:pl. rifampicint csak tüdőgondozó javasolhatja, vancomycin per os? Szükséges, de nem törzskönyvezett vagy forgalmazott régi és új készítmények: fusidinsav, linezolid, daptomycin
Periódusok az antibiotikum fejlesztésben 1940 –1980 a rezisztencia még csak korlátozottan probléma, a törekvés iránya az egyre szélesebb spektrumú (Gramnegatívokra és P. aeruginosára is ható) és kevésbé toxikus antibiotikum fejlesztése 1980-1990 megoldottnak tűnik a Gram-negatívok elleni gyógyszerek hatékonysága, ugyanakkor egyre több a rezisztens Gram-pozitív (MRSA, VRE, penicillin rezisztens S. pneumoniae) 1990-2000 csökkenő teljes antibiotikum fejlesztésen belül új antifungális gyógyszerek, döntően Gram-pozitív elleni fejlesztés, így pl. daptomycin, telavancin
Periódusok az antibiotikum fejlesztésben 2000-től egy új tetracyclin derivátum (tigecyclin) ?????????
Újabb fejlesztések 1. Meglévő struktúrák továbbfejlesztése bicyclolidek – továbbfejlesztett makrolidek új monobaktám – hatékony a rezisztens törzsekkel szemben is új fluorokinolok ??? 2. Antibiotikumok mellett alkalmazott vakcinák (S. aureus, P. aeruginosa)
Újabb fejlesztések 3. Speciális alkalmazási formák inhalációs prevenció, terápia (tobramycin, levofloxacin, amphotericin) 4. Új bakteriális targetek ADEP (acyldepsipeptidek) gátolja a bakteriális proteinek képződését -baktericidek 5. Biológiai gyógyszerek fejlesztése host defensin protein (természetes immunitás részét képező antibakteriális hatású védekező proteinek) mimetics, baktericid hatásúak, nem alakul ki velük szemben rezisztencia (?) IFN-gamma aerosol tuberculosis kezelésére
Összefoglalás David M Livermore: „It is probably naive to anticipate reaching a grand „control” over resistance, and attempts should center in management rather elimination, with the objective of slowing the development of new resistance while continuing to develop new agents at a sufficient rate to keep ahead of the bacteria” CID 2003, 36. Suppl 1: S11-23