Avidius Cassius, Gaius

174-249_Britannica_IcaV_Aprobetus_tortenelem 2012.05.08. 10:33 Page 246

a lényeg és a lét. Az orvostudomány szabályzata a leghíresebb könyv az orvostudomány történetében. Tulajdonképpen rendszeres enciklopédia, amely nagyobbrészt a Római Császárság korában élt görög orvosok eredményein, továbbá arab munkákon s kisebb részben saját vizsgálódásain nyugszik. Samsz ad-Daulá 1022-ben meghalt, és Avicenna, kisszámú környezetével Eszfahánba (Teherántól kb. 400 km-re délre) menekült. Itt nyugalomban töltötte élete utolsó 14 évét. Az uralkodó, Ala ad-Daulá és udvara nagyra tartotta. Itt fejezte be két nagyobb munkáját, amelyeket Hamadánban megkezdett, és vetette papírra csaknem 200 értekezésének java részét. Ő írta perzsa nyelven az első könyvet az arisztotelészi filozófiáról, valamint A gyógyítás könyvének remek összefoglalását, amely a Kitáb an-nadzsat (Az üdvösség könyve) címet kapta. Ez alatt az idő alatt írta utolsó nagy filozófiai munkáját és gondolatvilágának „legszemélyesebb” testamentumát Kitáb al-isarat va at-tanbihat (Útmutatások és megjegyzések könyve) címmel. Ebben leírja misztikus lelki utazását a hit kezdeteitől Isten közvetlen és folyamatos víziójáig. A Liszán al-arab (Az arab nyelv) c. műve nyers vázlatban maradt haláláig. Egy hadjáratban Ala ad-Daulát kísérve megbetegedett és meghalt. Azon kívül, hogy az iszlám arisztoteliánusok mestere volt, későbbi éveiben igyekezett egy „Keleti filozófiát” („al-hikmat al-masrikíja”) megalapozni. Idevágó munkái nagyobbrészt elvesztek. Megtette az első lépéseket a misztikus teozófia felé vezető úton, s ezzel kijelölte az iszlám filozófia jövőbeni irányát, főleg Perzsiában és az iszlám többi keleti országában. A gyógyítás könyvét részben már a XII. században latinra fordították, s a teljes Szabályzat is megjelent még ugyanabban a században, melyek elterjesztették gondolatait Nyugaton. E két mű révén rangja évszázadokon át csak a korai görög orvosok, Hippokratész és Galenus hírnevéhez volt hasonlítható. Tanítása − vegyítve Szent Ágoston keresztény filozófuséval és teológuséval − alapját képezte számos középkori skolasztikus tanításának, főleg a ferencesek iskoláiban. Keleten az orvostudományban, a filozófiában és a teológiában évszázadokra fennmaradt uralkodó hatása, és ma is elevenen él az iszlám szellemiség határain belül. Avidius Cassius, Gaius (szül. Syria − megh. 175. júl.), 175-ben három hónapig bitorolta a római császári címet. Hadrianus császár (ur. 117−138) egyik magas rangú hivatalnokának fiaként hadműveleteket irányított Róma parthusok elleni háborújában (161−165). 164−165-ben benyomult Mezopotámiába, és kifosztotta Ktésziphónt, Parthia fővárosát, valamint Szeleukeiát (mindkét város ma Közép-Irak 246

területén fekszik). Hamarosan kinevezték a keleti provinciák teljes római haderejének parancsnokává. 172-ben levert egy egyiptomi parasztlázadást. 175 áprilisában császárnak kiáltotta ki magát, valószínűleg arra a tévesnek bizonyult szóbeszédre építve, mely Marcus Aurelius császár (ur. 161−180) halálhírét költötte Duna menti hadjárata során. Marcus Aurelius megindult keletnek, de mielőtt összecsaphattak volna, Avidiust megölte egyik katonája.

Dallas and John Heaton from Stone–CLICK/Chicago

AVI

Avidius Cassius, Gaius

A Rhoˆne folyó és a Saint-Bénézet-híd Avignonban, a háttérben a pápai palota

Avignon város Franciaország délkeleti részén, Provence-Alpes-Côte-d’Azur körzetben; Vaucluse megye székhelye. A Rhône folyó keleti partján fekszik, Nîmes-től északnyugatra. A cavares nevű gall törzs székhelye, később Avennio néven római város volt. Jelentősége akkor nőtt meg igazán, amikor 1309-ben pápai székhellyé vált. Abban az időben nem tartozott Franciaországhoz, hanem a pápa hűbérbirtoka volt. VI. Kelemen pápa (sorrendben negyedik a hét avignoni pápa közül) vásárolta meg 1348-ban, Johannától, Provence királynőjétől, és pápai tulajdonban maradt egészen a nagy francia forradalomig. Az avignoni pápaság, amelyet a köznyelv gúnyosan „második babilóni fogság”-ként emleget, 1309-től 1377-ig tartott. A várost egészen 1791-ig pápai legátus kormányozta, ekkor a francia Nemzetgyűlés az országhoz csatolta. Súlyos harcok során foglalták el, melyekben a pápai palota is sérüléseket szenvedett. A nyolctornyú, hatalmas méretű várkastély egy 58 m magas sziklán áll, 1822 és 1906 között laktanyának használták. Napjaink egyik legnagyobb kastélyerődje (château fort), amely két részből áll: a Régi Palotából (1334−42), és az építészetileg gazdagon díszített Új Palotából (1342−52). A várkastélyhoz csatlakozik a XII. századi román székesegyház, a Notre-dame-des-Doms, ahol két pápa nyugszik. A kastély alatt elterülő városban számos XVI. és


XVII. századi szép lakóház és hat templom látható, amelyek alapítása a XIV−XVII. századra nyúlik vissza. A pápák által építtetett városfal napjainkban is áll, lőrésekkel, bástyákkal és kapukkal; 5 km hoszszú körívben övezi a várost. A híres Saint-Bénézet-híd − Szent Bénézet (Benedictus) és tanítványai készítették 1177 és 1188 között − négy íve még ma is kivezet a városból, a második hídpilléren a román stílusú Szt. Miklóskápolna látható. Napjainkban egy függőhíd ível át a Rhône folyón. Avignon jelentős helyi piac, szerteágazó ipara bort, lisztet, olajat, bőrt és textíliát állít elő. A festék nyerésére kiválóan alkalmas festőbuzér termesztését 1756-ban kezdték el, hosszú ideig ez volt az egyik fő pénzforrás, még napjainkban is termesztik. A pápai palota díszudvarán rendezik meg a nyári művészeti fesztivált és az Avignon történelmét felelevenítő látványos Son et Lumière játékokat. L: 90 800 (2005). avignoni iskola késő gótikus festészeti irány; a délkelet-franciaországi Avignonban és környékén fejlődött ki és a XIV. század második felétől a XV. század második feléig tartott. Az olasz és flamand hatásokat ötvöző iskola más Provence tartománybeli központokkal együtt a francia gótikus festészet élvonalát jelentette. Eredete az avignoni pápaság korszakáig (1309−77) nyúlik vissza. A pápai mecenatúra sok − elsősorban olasz − művészt vonzott az udvarba, köztük a kiemelkedő sienai mestert, Simone Martinit, aki 1335 és 1340 között dolgozott Avignonban. Az ő és utóda, Matteo di Giovanetti da Viterbo (1342−53) irányítása alatt születtek meg azok az avignoni épületeket díszítő freskók, melyek által a sienai festészeti hagyományok meghonosodhattak Provence-ban. A vonal és a részletek dekoratív eleganciája, a sokalakos kompozíciók kecses figuráinak könnyed, plasztikus ábrázolása, valamint a monumentalitás jellemezték ezt a stílust. Miután a pápai udvar visszaköltözött Rómába (1377) Avignon és Aix továbbra is jelentős művészeti központ maradt. Az Észak-Franciaországban már meggyökeresedett flamand hatások a XV. század elejére érték el Avignont. A flamand festők realizmusát a részletekben való elmélyedés és a finom színek jellemezték. A két hatás különböző mértékű keveredése figyelhető meg számos Avignonban dolgozó művész munkáján, miközben e művészek megőrizték egyéni hangvételüket, amely a továbbiakban is jellemezte a francia művészetet. Enguerrand Charonton, Simon de Chalons és Nicolas Froment voltak az avignoni iskola kiemelkedő művészei a XV. században. A század második felében az iskolát eredetileg jellemző életszerűséget felváltotta a szakmai megszokás, de az avignoni mű-

vészetben működő erők a XV. század végén és a XVI. században is folyamatosan befolyásolták a francia festészet fő vonalát. avignoni pápaság a római katolikus pápaság elnevezése 1309 és 1377 között, amikor a pápák Rómából Avignonba tették át székhelyüket. V. Kelemen pápa IV. Fülöp biztatására a római pártoskodás feletti elkeseredésében Avignonba helyezte át székhelyét, ami ekkor a pápa hűbéreseinek birtoka volt, 1348-ban pedig közvetlen pápai birtok lett. A pápaságban az avignoni tartózkodás idején többségben voltak a franciák (francia volt mind a 7 pápa és a 134 bíborosból 111). Ez alatt az idő alatt a bíborosi kollégium egyre nagyobb fontosságra tett szert az egyház kormányzásában, az adminisztratív és egyéb hivatalokat központosították, a papságra vonatkozó reformintézkedéseket foganatosítottak, kiterjesztették a missziós tevékenységet (egészen Kínáig), és a pápák számos kísérletet tettek, hogy a királyok viszálykodását elsimítsák. Mindennek ellenére az avignoni pápasággal való szembefordulás − különösen Angliában és Németországban − kifejezett volt. Miután XI. Gergely visszahelyezte a pápaság fővárosát Rómába, a Szent Kollégium bíborosai másik pápát választottak, aki elfoglalta a megüresedett avignoni trónt. Ez volt a nagy nyugati egyházszakadás (137–1417) kezdete. Ettől kezdve „ellenpápák” egész sorát választották meg. Ávila tartomány Spanyolország központi részén, Kasztília-León autonóm körzetben, az Ó-Kasztíliaifennsíkon. Madrid tartománytól a Sierra de Guadarrama, Toledo tartománytól a Sierra de Gredos választja el. Délen a hegyláncok lépcsőszerűen emelkednek a platótól a Sierra de Gredosig, hoszszanti irányú völgyek választják el őket egymástól, amelyek közül a legfontosabbak az Alberche, az Adaja és a Tiétar. Az egész körzetet a mezőgazdaság jellemzi. Az állattenyésztés, különösen a merinói juh tartása a fő foglalkozási ág, a fenyves erdők gazdasági jelentősége helyenként nagy. A búza, rozs, árpa, zab, kukorica és dohány termelése jellemző, a gabonatermelés meghaladja a fogyasztást. A mezőgazdasági feldolgozóipar főként a tartomány fővárosára, Ávilára (lásd ott) korlátozódik, a legfontosabb piac Arévalo városban található. A bortermelés a Tiétar- és az Alberche-völgyben virágzik. Olívabogyó néhány védettebb helyen termelhető eredményesen. A hegyláncok korábban bővelkedtek vadon élő állatokban, számuk csökkenését követően 1905ben vadvédelmi területet hoztak létre. T: 8050 km2. L: 168 638 (2007). Ávila teljes nevén ÁVILA DE LOS CABALLEROS, város Spanyolország középső részén, Ávila tartomány székhelye. Az Adaja folyó mentén fekszik, 1132 m tengerszint feletti magasságban, a Gredos247

ÁVI

Ávila


(délen) és a Guadarramai-hegység (keleten) karéjában. Madridtól 87 km-re nyugatra található. Helyén már a római kort megelőző időkben is település állt, amely később Abula vagy Avela néven Lusitania provincia részévé vált. 714 körül a mórok kezére került, VI. Alfonz 1088-ban foglalta vissza. Az óvárost teljesen körülkerítő városfal a XII. században épült, kerülete meghaladja a 2500 m-t. A mór származású lakosság kiűzésével (1607−10) a kereskedelem hanyatlásnak indult. Ávilát gyakran nevezik „Spanyolország legszebb középkori műemlékének”, fontos idegenforgalmi központ. Történelmi nevezetességei közé tartozik a gótikus stílusban épült székesegyház (építése 1091 k. kezdődött és a XIII−XV. században fejeződött be), amelyben a XVI. században alkotó Juan de Arfe y Villafén aranyműves remekművei láthatók, és a Szt. Tamás-kolostor (1482−93), ahol Tomás de Torquemada, Spanyolország első főinkvizítorának a sírja található. További látnivalót kínál a román stílusú Szt. Vince-bazilika és az Encarnación-kolostor, amely Ávila szülöttének, a misztikus Szent Teréznek a háza helyén épült. L: 52 563 (2006).

Thinkstock

AVI

avionika

Ávila

avionika (az „aviation electronics”, azaz a repüléselektronika kifejezésből képzett műszó), a repülőgépeken és űrhajókon használt elektronikus műszerek fejlesztése és gyártása. A kifejezés jelenti magukat a műszereket is − az irányító, a repülés minőségét és jellemzőit mutató, valamint a rádiónavigációs berendezések és rendszerek széles skáláját. Avison, Charles (megkeresztelve 1709. febr. 16. Newcastle upon Tyne, Northumberland, Anglia − megh. 1770. máj. 9. Newcastle upon Tyne), angol zeneszerző, orgonista és zeneesztéta. Newcastle-ban 1736-ban elvállalta a Szt. Jánosés a Szt. Miklós-templom orgonistaállását. Csembalót, hegedűt és fuvolát is tanított, és ő vezényelt néhányat a legkorábbi bérletes hangversenyek közül Angliában. Essay on Musical Expression (Értekezés 248

a zenei kifejezésről) c. munkája hívta életre William Hayesnek, az Oxfordi Egyetem zeneprofesszorának a szerző neve nélkül megjelentetett vitairatát (1753), melyre Avison az Essay bővített kiadásával válaszolt. Egész életében Newcastle-ban élt, nem fogadván el a yorki, dublini, edinburghi és londoni állásokat. 1757-ben segédkezett John Garth zeneszerzőnek Benedetto Marcello Zsoltárainak angol kiadásában. A hegedűs Francesco Geminiani, aki valószínűleg tanára volt, meglátogatta 1760-ban. Zeneszerzőként a késő barokk stílus utolsó szakaszának képviselője volt. Művei között találhatók zongorára és vonósnégyesre írt darabok, valamint két hegedűre és csembalóra írt szonáta. Essay-e és más írásai megvilágító erejűek a XVIII. századi előadási gyakorlat tekintetében. A-vitamin zsíroldékony vitamin; a halakban, főként a májolajukban fordul elő, de más állatok májában és a vajban is megtalálható. Sok növény is tartalmaz olyan anyagokat, melyből a szervezet képes A-vitamint előállítani, így ezek is A-vitamin-forrásnak tekinthetőek. Ilyen anyag pl. a ß-karotin: ez adja pl. a sárgarépa piros színét is. Az A-vitamin létezését először 1913-ban bizonyították, kémiai természetét 1933-ban tisztázták; 1947-ben állították először elő mesterséges úton. Hő, fény vagy levegő hatására könnyen elbomlik, legfontosabb szerepe a látásban van. A felnőtteknek napi 1,0 mg A-vitaminra van szüksége. Az A-vitamin-hiány leggyakrabban a szemet és a hámszövetet érinti. Leggyakoribb tünete a farkasvakság (nyctalopia), a látás gyors alkalmazkodásának, ill. a sötétben való látásnak a zavara. A korai tünetek közé tartozik a nyálkahártyák szárazsága, ill. sorvadása. A károsodott nyálkahártyáknak gyengül az ellenállása a baktériumok támadásával szemben, és számos fertőzésre fogékonyabbá válnak. Később csont- és fogképződési zavar, valamint gyermekkorban a növekedés elmaradása is jelentkezhet. Ha a hiányállapot súlyos és tartósan fennáll, a xerophthalmia néven ismert állapot alakulhat ki. A szemek fényérzékennyé válnak, a kenőanyag szerepét betöltő könny elválasztása megszűnik, a szemhéjak duzzadtak és gennytől ragacsosak lesznek. A szem nyálkahártyája felmaródik, ami fertőzésérzékennyé teszi a szervet. A legvégső stádiumokat kivéve a xerophthalmia A-vitamin adagolásával gyógyítható, a betegség az igen szegény országok alultáplált kisgyermekei között gyakori. Az A-vitamin-túladagolás (napi 150 mg, hónapokon keresztül) hányingerhez, a hajszálak megvastagodásához és hullásához, a bőr kiszáradásához és fáradékonysághoz vezethet. Gyermekeknél növekedési zavar és ingerlékenység, felnőtteknél homályos látás és fejfájás is jelentkezhet. Leggyakrabban a vi-


Avon

AVO

széles koronájú fának elliptikus vagy tojásdad alakú, 10−30 cm hosszúságú levelei vannak. A gyümölcs alakja, mérete és színe sokféle lehet, egyes mexikói változatoké csak tyúktojásnyi, másoké 1-2 kg-os. A forma a kerektől a hosszú, karcsú nyakkal ellátott körtealakig terjed, a szín pedig a zöldtől a sötétliláig. A gyümölcs héja néha az almáéhoz hasonlóan vékony, máskor durva, fás textúrájú. Az olajos gyümölcshús zöldes vagy sárgás színű. Egyes fajták gyümölcshúsában 25%-ot is elér a telítetlen olajok mennyisége. Gyakran fogyasztják salátaként. A pépesített avokádó a mexikói konyha egyik jellegzetes mártásának (guacamole) alkotóeleme. Gazdag tiaminban, riboflavinban és A-vitaminban. Avokádó (Persea americana)

Thinkstock

tamin túlfogyasztása okozza, de a Sarkvidék lakosainál és kutatóinál is megfigyelték, az A-vitaminban igen gazdag jegesmedvemáj bőséges fogyasztását követően. Avitus teljes nevén FLAVIUS MACCILIUS EPARCHUS AVITUS (megh. 456), nyugatrómai császár 455−456-ban. Előkelő gall családból származott, Sidonius Apollinaris keresztény író veje volt. Kihasználva a tolosai (ma Toulouse) székhelyű vizigótok között élvezett tekintélyét, 451-ben sikerült rábírnia királyukat, I. Theodorikot arra, hogy csatlakozzék Aëtius római fővezérhez a Galliába betörő hunok ellen. A catalaunumi csatában a vizigót király elesett, de hamarosan Attila is kivonult Galliából. Avitus a magister utriusque militiae („mindkét katonaság ura”) rangot kapta Petronius Maximus nyugatrómai császártól (ur. 455). Az utóbbi halála után a tolosai gótok Avitust kiáltották ki császárnak, és az arelatai (ma Arles) elrómaiasodott gallok is csatlakoztak hozzájuk. Az új császár Rómába vonult, de Ricimer hadvezér lemondásra kényszerítette (456. okt. 17.), így Placentia (ma Piacenza) püspökének tisztével volt kénytelen beérni. AVNOJ (közigazgatási testület), lásd Jugoszlávia Nemzeti Felszabadításának Antifasiszta Tanácsa Avogadro, (Lorenzo Romano) Amadeo (Carlo) QUAREGNA ÉS CERETTO GRÓFJA (szül. 1776. aug. 9. Torino, Szárd Királyság [Itália] − megh. 1856. júl. 9. Torino), olasz vegyész és fizikus; elsősorban a gázok természetének, valamint az elemek és vegyületek fajhőjének kutatásával foglalkozott. Ő állapította meg, hogy az elemi gázok kétatomos molekulákból állnak. Egyházjogász-dinasztiából származott, 1796-ban maga is egyházjogi doktorátust szerzett. 1800-ban magánúton kezdett matematikát, kémiát és fizikát tanulni; előbb középiskolákban tanított, majd 1820ban a Torinói Egyetemen kinevezték a matematikai fizika professzorává. 1811-ben fogalmazta meg (és 1858 után fogadták el általánosan) azt a törvényt, mely szerint azonos hőmérséklet- és nyomásviszonyok mellett különböző (ideális) gázok azonos térfogatai egyenlő számú molekulát tartalmaznak. Az Avogadro-törvény később hasznosnak bizonyult az atom- és molekulatömegek meghatározásában, és elvezetett a mólsúly (az atom- vagy molekulatömeg grammokban kifejezett egysége) fogalmának megalkotásához. Megállapították azt is, hogy Avogadro törvénye nemcsak gázokra vonatkozik, hanem minden anyag mólnyi mennyiségében azonos számú, 6,0221367 × 1023 atom, ill. molekula van (ez az Avogadro-szám). avokádó (Persea americana), más néven AVOKÁDÓKÖRTE , a babérfélék (Lauraceae) családjába tartozó gyümölcsfa és termése; a nyugati féltekén őshonos, Mexikótól az Andokig. A magas, vagy

Avon más néven UPPER AVON vagy WARWICK SHIRE AVON , a Severn keleti mellékfolyója; a közép-angliai Naseby közelében ered, és többnyire délnyugat felé haladva, Northamptonshire, Leicestershire, Warwickshire, Hereford és Worchester megyéken keresztül 154 km-t tesz meg. Völgye a Wale of Evesham területén kiszélesedik, különösen Warwickshire alatt. Természeti szépségeiről nevezetes, különösen a Wale of Evesham szakasza, amelyet délen a Cotswold-dombság szegélyez, északról pedig az erdős Arden kerület határol. A folyó halakban gazdag; csatornázott, a múltban vízi szállításra is használták, mára azonban csak kirándulóhajók közlekednek rajta. A fontosabb folyó menti városok Rugby, Learmington Spa, Warwick, Stratford (Shakespeare szülővárosa) és Evesham. 249

250-315_Britannica_icaV_Aprobetus_tortenelem 2012.05.08. 10:34 Page 250

Avvakum, Petrovics (szül. 1620/21. Grigorovo, Oroszország − megh. 1682. ápr. 14. Pusztozerszk), protopópa, az „óhitűek”, vagyis konzervatív papok vezetője; az orosz egyház történetének egyik legsúlyosabb válságát idézte elő azzal, hogy kivált az Orosz Ortodox Egyházból, s a Nyikon pátriárka féle újjal szemben a „régi szertartásrendet” támogatta, melynek számos eleme tisztán orosz eredetű volt. Moszkvában, 1642-ben csatlakozott a Nyikon pátriárka ellen harcolókhoz, akinek erőszakos módszerei és az eltérően gondolkozókkal szembeni durva bánásmódja népszerűtlenné tették azt az erőfeszítését, hogy a görög Ortodox Egyház szokásait vegye át, s így egységesítse az egész ortodox egyházat. Az ószertartásúakat kiközösítették és kegyetlenül üldözték. Avvakumot kétszer száműzték, majd börtönbe vetették. A pusztozerszki börtönben írta meg főművét Zsityije („Avvakum protopópa önéletírása”) címmel. Ez az első orosz önéletrajz. Élénk leírásai és színes stílusa a korai orosz irodalom legnagyobb művei közé emelik. Az óhitűek ellen összehívott 1682-es szinódus máglyahalálra ítélte.

U.S. Air Force

AVV

Avvakum, Petrovics

Az Egyesült Államok Légierejének AWACS-repülőgépe

AWACS az angol AIRBORNE WARNING AND CONTROL SYSTEM (repülőfedélzeti riasztó és ellenőrző rendszer) rövidítése; mozgó, nagy hatósugarú légvédelmi felderítő és ellenőrző központ. A rendszer − az USA légiereje által kifejlesztett formájában − egy speciálisan módosított Boeing 707-es repülőgép fedélzetére van telepítve. Fő radarantennáját 9 m átmérőjű, lencse formájú, középen 1,8 m magas kupola foglalja magában. A radarrendszer 370 km távolságból tud észlelni és azonosítani alacsonyan szálló repülőgépet, magasan repülő objektumokat pedig sokkal nagyobb távolságból is. Ezen kívül képes nyomon követni a tengeri forgalmat, bármilyen időjárási feltételek mellett és bármilyen terep felett működik. Az első AWACS -repülőgép 1977-ben állt szolgálatba. Az USA légiereje és a NATO is alkalmazza a rendszert, Nagy-Britannia maga is kifejlesztett egy hasonló eszközt az 1980-as években. 250

Awangarda Krakowska lengyel avantgárd irodalmi irányzat; 1922-ben Krakkóban indult. A költői eszközök megújítását tűzte ki célul. Újraélesztette a lengyel folklór és a XVII. század előtti lengyel irodalom iránti érdeklődést. Több radikális költészeti irányzat hatott a mozgalomra, főként a francia, olasz és spanyol futurizmus. Szembeszállt a kortárs szkamandriták csoportjának erőteljes líraközpontúságával és intellektualizmus-ellenességével. Az Awangardához kötődött Julian Przybor, a II. világháború utáni időszak egyik kiemelkedő költője, Adam Wazyk költő, esszéista, prózaíró és műfordító, valamint Józef Czechowicz. Axel, Richard (szül. 1946. júl. 2. New York, USA ), amerikai kutatóorvos; a szaglás élettani mechanizmusaival kapcsolatos felfedezéseiért 2004-ben − Linda Buckkal megosztva − orvosi-élettani Nobeldíjat kapott. Orvosi diplomáját a baltimore-i Johns Hopkins Egyetemen 1970-ben szerezte meg, 1978-ban kinevezték a New York-i Columbia Egyetemen a patológia és a biokémia professzorává. 1984 óta az egyetemen belül működő Howard Hughes Orvosi Intézet kutatójaként dolgozik. Munkatársaival azt vizsgálta, hogy az érzékszervektől származó információkat miként dolgozza fel az agy. Megállapították, hogy a receptorokat az aggyal összekapcsoló szaglóidegsejtek az agynak térben változatlan területéhez vezetnek, így a szaginformációknak egyfajta topográfiai térképe jön létre. Az újabb kutatások kimutatták, hogy a szagreceptorok határozzák meg az érzőidegsejtek funkcionális hovatartozását és az agybeli célterületet, vagyis a szagérzékelés agyi reprezentációjának módját. Axelrod, Julius (szül. 1912. máj. 30. New York, USA − megh. 2004. dec. 29. Rockville, Maryland), amerikai biokémikus és farmakológus; az ingerületeket az idegek és izmok között közvetítő anyag, az acetilkolin felszabadulásának vizsgálatáért 1970-ben − Sir Bernard Katzal és Ulf von Eulerrel megosztva − orvosi-élettani Nobel-díjat kapott. Tanulmányait a College of the City of New Yorkban (B. S., 1933) és a New York-i Egyetemen (M. S., 1941) végezte, majd a George Washington Egyetemen doktorált (1955). 1955-től a Nemzeti Elmegyógyászati Intézet (National Institute of Mental Health) Klinikai Tudományok Laboratóriuma farmakológiai részlegének vezetője volt visszavonulásáig (1984). Eredménye Euler munkásságából nőtt ki. Euler fedezte fel ugyanis a noradrenalint, egy olyan vegyületet, amely fontos szerepet játszik az idegi impulzusok továbbításában. Továbbmenve Axelrod kimutatta, hogy a noradrenalint egy enzim semle-


Ay

Julius Axelrod 1973-ban

axon más néven NEURIT vagy TENGELYFONÁL, az idegsejt (lásd ott) vagy neuron nyúlványa; ingerületeket vezet el a sejttesttől. Egy neuronnak általában egy axonja van, mely ritkán elágazó. A mozgatóidegsejt axonja egészen hosszú lehet, a gerincvelőtől a lábujjakig is elérhet. A gerinces állatok legtöbb axonját az ingerület sebességének vezetését növelő mielinhüvely (szigetelő membrán) veszi körül. Egy nagy, mielinhüvellyel borított axon akár 200 m/s-os sebességgel is vezetheti az ingerületeket, míg a kicsi, borítatlan rostok csupán néhány mm/s-os sebességgel vezetik az impulzusokat.

AY

gesítheti, amelyet izolált és katekol-O-metiltranszferáznak nevezett el. Ez az enzim kulcsfontosságúnak bizonyult a teljes idegrendszer működésének megértésében. Eredményesen alkalmazható továbbá bizonyos kábítószerek hatásának kezelésében, a magas vérnyomás és a skizofrénia vizsgálatában.

Mielinhüvellyel borított axon

Axelrod, Paul (orosz politikus), lásd Akszelrod, Pavel Boriszovics axiológia (filozófia), lásd értékelmélet axióma a logikában olyan nem bizonyítható alapelv, szabály vagy maxima, amely általános elfogadást nyert, vagy amelyet általános elfogadásra érdemesnek vélnek, akár azon az alapon, hogy magától értetődőnek tűnik. Ilyen pl. a következő állítás: „Nem lehetséges, hogy valami egyszerre létezzék és ne létezzék ugyanazon időben és ugyanazon szempontból.” Arisztotelész az axiómákat olyan alapelveknek tekintette, amelyekre minden egzakt tudománynak támaszkodnia kell. A modern korban a matematikusok a posztulátum és axióma szavakat gyakran szinonimaként használják. Egyesek szerint az axióma kifejezést a logika axiómái számára kellene fenntartani, a posztulátumot pedig a logika elvein túlmutató azon feltevések vagy alapelvek számára, amelyek révén a matematikának egy bizonyos diszciplínája definiálható (vö. tétel). axiomatikus módszer a logikában olyan eljárás, amellyel egy egész rendszer hozható létre meghatározott szabályok szerint bizonyos alapvető állításokból (axiómákból vagy posztulátumokból) logikai levezetés útján. Ezeket az állításokat néhány elsődlegesnek tekintett fogalomból építik fel. Ezek a fogalmak és az axiómák vagy önkényesen vannak meghatározva és megszerkesztve, vagy valamiféle modell szerint képzik őket, melyben igazságukra valamilyen intuitív biztosíték látszik létezni. Az axiomatizált rendszerek legrégibb példái Arisztotelész szillogisztikája és Eukleidész geometriája. A XX. század elején Bertrand Russell és Alfred North Whitehead megkísérelte a teljes matematika axiomatikus formalizálását.

Thinkstock

A National Library of Medicine Profiles in Science szívességéből

axonometrikus kép az axonometrikus vetítési módszer eredménye az ábrázoló geometriában. A szemléletes axonometrikus kép egy képsíkban ábrázolja az alakzatot, melyet párhuzamos vagy centrális vetítéssel állít elő. A leggyakrabban alkalmazott ortogonális axonometria esetében a vetítés a képsíkra merőleges irányú. A képsíkba vetített koordinátarendszer segítségével tetszőleges pont képét egyértelműen meg lehet határozni. Ay más néven HEPERHEPERURÉ (műk. Kr. e. XIV. sz.), a 18. dinasztiába (kb. Kr. e. 1552−1306) tartozó egyiptomi fáraó, a dinasztia utolsó előtti uralkodója. Tutanhamon halála után került a trónra, korábban állami hivatalnok és katona volt. Mint IV. Amenhotep udvarának tagja, igen közel került a királyi családhoz, és némelyek szerint ő volt Nofertiti apja. Fontos hivatalt töltött be a hadseregben is, és ő volt a fáraó titkára. IV. Amenhotep halála után tekintélye és befolyása tovább növekedett: ő lett Tutanhamon fáraó legbizalmasabb tanácsadója. Tutanhamon uralkodása alatt újabb katonai rangra, igen magas papi hivatalra, valamint kancellári és vezíri posztra tett szert. Amikor a fiatal fáraó váratlanul meghalt, a temetési szertartást Ay végezte, mint az elhunyt uralkodó utódja. Kairóban 1932-ben egy föliratos gyűrűt találtak, amelyen Ay és Anheszenpaaton (Tutanhamon özvegye) neve együtt szerepel; a tudósok ebből arra következtettek, hogy Ay feleségül vette a fáraó özvegyét, és így került a trónra. Az első királyné mégis Ay korábbi felesége maradt. 251


Ay építtette Thébában azt a temetkezési templomot, amelynek építészeti újításai később elterjedtek és általánossá váltak. Türelmes volt az Aton-kultuszszal szemben. Mindössze négy évig uralkodott. Mivel nem volt fia, Hóremheb, a hadvezér követte a trónon. Ayer, Sir Alfred Jules (szül. 1910. okt. 29. London, Anglia − megh. 1989. jún. 27. London), angol pedagógus és filozófus; a logikai pozitivizmus hirdetője. Language, Truth and Logic (Nyelv, igazság és logika; 1936) c. alapvető munkáját széles körben olvasták és vitatták. Az Eton College-ban és az oxfordi Christ Churchben végzett (B. A.: 1932; M. A.: 1936). 1932-ben, bécsi tartózkodása során ismerkedett meg a logikai pozitivizmussal, s ekkor kezdett tanítani az Oxfordi Egyetemen. A II. világháború alatt a katonai hírszerzésnél szolgált. Az oxfordi Wadham College oktatója lett 1944ben, 1945-ben kinevezték dékánná. 1946-tól a londoni University College-ban az elme és logika filozófiájának professzori címét viselte, és a művészeti kar dékánja volt. 1959-ben visszatért Oxfordba, 1983-ig tanított. 1952-ben beválasztották a Brit Akadémiába, 1970-ben lovaggá ütötték. Első, Language, Truth and Logic (Nyelv, igazság és logika; 1936, módosított kiadás 1946) c. könyvével 1936-ban vált nemzetközileg ismertté. Továbbvitte a Bécsi kör (lásd ott) gondolatait és a David Hume, John Stuart Mill és G. E. Moore nevével fémjelzett brit empirikus hagyományokra épített. Nézetei szerint a tapasztalat által nem igazolható állítások „értelmetlenek” − filozófiai jelentőség nélküliek. Az empirikus igazság megvilágításának módszereként a lingvisztikai elemzést javasolta. Ayers-szikla valószínűleg a világ legnagyobb monolitja (mállott sziklatömb); Ausztráliában, az Északi terület délnyugati részén található. A környező sivatag fölé 335 m-rel emelkedő szikla (tengerszint feletti magassága 867 m) ovális alakú, csupasz; hosszúsága 3,6 km, szélessége pedig 2 km. Felfedezője, Ernest Giles 1872-ben nevezte el Sir Henry Ayersről, Dél-Ausztrália akkori miniszterelnökéről. Hivatalos birtokosai 1985 óta a bennszülöttek, akik azután az objektumot és a környező Uluru Nemzeti Parkot 99 évre bérbe adták a kormányzatnak. Ayler, Albert (szül. 1936. júl. 13. Cleveland, Ohio, USA − megh. 1970. nov. New York), afro-amerikai tenorszaxofonos; stílusbeli és technikai újításai nagy hatást gyakoroltak a free jazzre. Gyermekkorában apjától tanult szaxofonozni. Kamaszként rhythm and blues-zenekarokban játszott. Egy ideig katonai zenekarokban játszott tenorszaxofonon (1958−61), majd játékstílusa egyre inkább eltávolodott a klasszikus dzsessz-örökzöl252

dektől. Kereskedelmi forgalomba került első lemezén, amelyet 1962−63-ban dán zenészek közreműködésével készített és tartalmazta a Summertime c. remekművet, már kifejezésre jutott a nagy hangerő, a multifonikus hangzás és a felhangok, amelyek művészetének legfőbb jellemzőivé váltak. Az 1960-as évek közepén játékát gyakorlatilag teljes egészében a torzított hangzás fémjelzi. Szólóit a lehető leggyorsabb tempóban játszotta, mégis rendkívül strukturált maradt. Radikális improvizációi ellenére műveinek elnyújtott témái − mint pl. a Bells és a Spirits Rejoice c. lemezek (mindkettő 1965) − olyan dzsessz előtti zenék stílusát viselik magukon, mint amilyenek a XIX. századi himnuszok, vagy indulók. Zenéjét kevesen fogadták el, de mihelyt letelepedett New Yorkban (1963) játéka és a zenéről alkotott felfogása rögtön hatni kezdett más muzsikusokra. Ghosts (1964) c. száma dzsessz-örökzöld lett. Az 1960-as évek végén kísérletezni kezdett a dzsesszrock fúziós zenével. aymara (nép), lásd ajmara Aymé, Marcel (szül. 1902. márc. 29. Joigny, Franciaország − megh. 1967. okt. 14. Párizs), francia író; viszonylag későn ismerték el mint a könnyed irónia és a mesemondás igazi mesterét. Vidéken nőtt fel, parasztok között, szorosan összetartó családok világában, legtöbb alakját ebből a környezetből vette. Első regényei, a Brûlebois (Tűzifa; 1926) és a Renaudot-díjas La Table-aux-crevés (Döglöttek asztala; 1929) a falusi életről szóló koMarcel Aymé 1967-ben mikus írások. A La Jument verte („A zöld kanca”; 1933) kedélyes gall humora ezt követő regényeiben −La Vouivre (A kígyóasszony; 1943) és Le Chemin des écoliers (Út az iskolába; 1946) − is megmutatkozik. Műveiben különös figurák járnak-kelnek háborítatlanul a jól ismert városi és vidéki tájakon, együtt a „normális” emberekkel, akik gyakorta maguk is képtelen módon viselkednek. A képzeletnek és a valóságnak ez az ellenpontozása a novellában találta meg a tökéletesen hozzáillő terjedelmet. A Le nain (A törpe;1934) egy törpéről szól, aki 30 éves korában kezd el nőni, a Le Passe-muraille (A faljáró; 1943) pedig egy félénk kistisztviselő története, aki falakon megy keresztül, és aki előtt a rendőrség tanácstalanul áll. A Les Contes du chat perché (A kuporgó macska meséi) darabjai három sorozatban jelentek meg (1939, 1950, 1958). Keystone

AYE

Ayer, Sir Alfred Jules


Azaña y Díaz, Manuel tanak, és viszonylag sűrű a népesség. A völgyek felső szakaszain a kukoricatermesztés, a szarvasmarhatartás és az erdőgazdaság adja a létfenntartás alapját. A terület főbb ásványkincsei a márvány, a grafit, a bauxit, a kova és a cirkon. Háziipara fafaragványokat, textíliákat, szőnyegeket állít elő. A kormányzati központ Muzaffarábád, a déli vidék legnagyobb városa Mírpur. Azálea

Thinkstock

azálea a hangafélék (Ericaceae) családjába tartozó hangarózsa, vagy havasszépe (Rhododendron) nemzetség díszcserjeként ültetett fajainak és hibridjeinek a neve. Mai megítélés szerint a hangarózsák nemzetsége egységes, Carl von Linné azonban a XVIII. században különválasztotta az általában lombhullató azáleákat az örökzöld „rododendronok”-tól. Azaña y Díaz, Manuel (szül. 1880. jan. 10. Alcalá de Henares, Spanyolország − megh. 1940. nov. 4. Montauban, Franciaország), spanyol miniszter, a második köztársaság elnöke és író. Madridban jogot tanult, majd közhivatalnok lett, később újságíróként és íróként működött. 1926-ban nemzeti irodalmi díjat kapott a Juan Valera regényíróról írt életrajzáért. El jardín de los frailes (A barátok kertje; 1927) c. regényében élesen hangot adott egyházellenes nézeteinek. 1930-ban liberális köztársasági párt, az Acción Republicana szervezésébe fogott Miguel Primo de Rivera diktatúrájával szemben. A republikánusokat, szocialistákat és a katalán baloldalt tömörítő, XIII. Alfonz lemondását követelő szövetség, a San Sebastian-i szerződés (1930. aug.) egyik aláírója volt. Mikor Alfonz 1931 áprilisában, a helyhatósági választások után elhagyta Spanyolországot, ez a politikai csoportosulás alakított átmeneti kormányt. Azaña hadügyminiszterként drasztikusan csökkentette a hadsereg létszámát. Az új spanyol alkotmány megszövegezésekor ő 253

AZA

Aymé későn jelentkezett a színházban Lucienne et le boucher („Őnagysága és a mészáros”; 1947) c. darabjával, amelyet az abszurd Clérambard követett 1950-ben. A La Tête des autres (A mások feje; 1952) vádirat a bírói testület ellen, hangulatát harapós humora adja meg. Színpadi művei gyakran kegyetlenek és darabosak, novellái azonban szellemességük, bölcsességük és erkölcsiségük révén La Fontaine és Charles Perrault meséinek hagyományát folytatják. ayrshire a délnyugat-skóciai Ayr megyéből származó szívós, kimondottan tejelő szarvasmarhafajta; a XVIII. században alakult ki. Testszíne többnyire vöröstarka, de az egészen világostól a sötét mahagóniig sokféle változat előfordul. Közepes testméretű, jól alkalmazkodó fajta. Húsminősége másodlagos fontosságú. Igen elterjedt, sok országban tenyésztik. Ayton, Sir Robert más írásmóddal AYTOUN (szül. 1570. Kinaldy, Fife grófság, Skócia − megh. 1638. febr. 28 k. London, Anglia), az egyik első skót költő, aki irodalmi kifejezőeszközként az angol köznyelvet használta. Miután elvégezte tanulmányait a St. Andrews-i Egyetemen, az udvar kegyeibe férkőzött egy dicsőítő költemény révén, amelyet abból az alkalomból írt, hogy VI. Jakab király az angol trónra került. 1612-ben lovaggá ütötték, és ezután több jövedelmező tisztséget töltött be, pl. I. Jakab és I. Károly idején a királyné személyi titkára volt. Bár latinul, görögül, franciául és angolul is írt, és meglehetősen nagy irodalmi hírnévre tett szert, mégsem tartotta magát költőnek. A neki tulajdonított Old Long Syne c. költemény lehetett Robert Burns Auld Lang Syne („Haj-hajdanán” − Weöres Sándor) c. versének ihletője. Azad Kasmír terület Dzsammu és Kasmír (Jammu és Kashmir) pakisztáni szektorában, az indiai szubkontinens északnyugati részén. Azad („szabad”) Kasmírt 1947-ben, India felosztása után hozták létre. Nem tartozik Pakisztán tartományai közé; saját kormánya van, amelyet Pakisztán „függetlennek” tekint, habár védnökséget gyakorol fölötte. Délen és délnyugaton Pakisztán Pandzsáb tartományával, nyugaton az Északnyugati határvidékkel, északon Gilgit és Baltisztán területtel határos. Északi részén már a Himalája előhegységei emelkednek. Délebbre a Pír Pandzsál-hegység északnyugati vonulatai magasodnak. A Dzselum alkotja a terület nyugati határát. A déli vidékek, köztük a Páncs-vidék keskeny síkságok. Itt a növényzet tövises bozótból és magas fűből áll, amelyet északon, a magasabban fekvő területeken fenyőerdők váltanak fel. Az alacsonyabban elterülő völgyekben búzát, árpát, kukoricát, kölest termesztenek, állatokat tar-


AZA

Azay-le-Rideau szorgalmazta a legerőteljesebben az egyház jogainak csökkentésére, a világi oktatás bevezetésére, a földek újratagosítására és a teljes körű női választójogra vonatkozó cikkelyek elfogadását. 1931 októberétől 1933 szeptemberéig viselte a miniszterelnöki tisztet. Miniszterelnöksége idején igyekezett megszilárdítani az új alkotmány haladó cikkelyeit, keresztülvitte a köztársaság védelméről szóló szigorú törvény elfogadását is (1931), és igen keményen bánt az egyház, a hadsereg, a királypártiak és az anarchisták alkotta ellenzékkel. 1933 őszén a jobboldali és centrumpártok koalíciója lemondatta. 1934-ben a középjobb kormány egy katalóniai felkelés kirobbantásának vádjával letartóztatta, a tárgyalás során azonban felmentették. Azaña 1935-ben megalakította a Népfront liberálisokat, szocialistákat, anarchistákat és kommunistákat felvonultató széles baloldali szövetségét. Az 1936. februári választásokon a Népfront vezetésével sikert aratott, s ismét kormányt alakított. Mikor a Cortes (parlament) később Alcalá Zamora elnök elmozdításáról határozott, Azañát választotta utódául (1936. máj.). Megpróbálta megakadályozni, hogy a balodali pártok teljesen ellenőrzésük alá vonják a kormányt, de a közrend felbomlása 1936 júliusára a spanyol polgárháború kirobbanásához vezetett. A nemzeti felkelésre a mérsékelt Diego Martínez Barrio miniszterelnöki kinevezésével válaszolt. A politikai ellenőrzés hamarosan kicsúszott Azaña kezéből. A Francisco Franco tábornok parancsnoksága alatt álló nemzeti erők 1939-es győzelme után Franciaországba menekült. Azay-le-Rideau város és kastély Franciaország központi részén, Centre körzetben, Indre-et-Loire megyében. Az Indre folyó partján fekszik, Tours-tól 24 km-re délnyugatra. Eredetileg római település volt, a XII. században Azayum néven ismert. A város egy hegy előterében fekszik, szűk, kacskaringós utcái labirintusszerűek. Legfőbb nevezetessége csodálatos kastélya, amely a XVI. századi francia építészet egyik remeke. A kastélyt Gilles Berthelot építette (1518−29), a munkálatokat felesége, Philippa irányította. A részben cölöpökre épült kastély benyúlik az Indre vizébe. Az elegáns, kétszintes, tornyos, reneszánsz épületet erdős park veszi körül. 1905 óta állami tulajdonban van, ma reneszánsz múzeumként várja a látogatókat. L: 3337 (2008). Azázél a zsidó legendavilágban démon vagy rossz szellem, akinek a jom kippur (engesztelés napja) ókori rítusa során egy bűnbakot küldtek, amely a zsidó nép bűneit hordozta. Miután a főpap a zsidó nép összes bűnét szimbolikusan átvitte a bűnbakra, az állatot kiűzték a pusztába, majd egy szakadékba 254

dobták, hogy pusztuljon el. Azázél volt a tisztátalanság megszemélyesítése, a kései rabbinikus írások pedig néha bukott angyalként ábrázolták. azbeszt ásványi szálas anyag; a természetben fordul elő, és bizonyos típusú azbesztkőzetekből nyerik ki bányászással vagy kőfejtéssel. Ősidők óta becsülik tűzállósága miatt. A szálas anyagot a kőzet összetörésével teszik szabaddá, majd rendszerint fúvatási eljárással választják el a mellékkőzettől. A szálak közül csak a leghosszabbak (a legalább 1 cm hosszúságúak) alkalmasak arra, hogy fonalat fonjanak belőlük. Nemcsak a hő és a tűz hatásainak, de a savaknak és lúgoknak is ellenáll, ezért széles körben alkalmazzák olyan helyeken, ahol vegyszerekkel dolgoznak. Főként ipari jelentősége van, éghetetlenséget kívánó termékek előállításához használják: különösen fékbetétek, építőanyagok, villamos berendezések és hőszigetelő anyagok gyártásában. Az azbesztszövetet védőöltözet, valamint olyan árucikkek készítésére használják, mint a középületekben használatos tűzvédelmi függönyök. Legnagyobb forráshelye Kanada, az azbeszttermékek gyártásában pedig az Egyesült Államok vezet. Az azbesztszálaknak az ember egészségére gyakorolt kedvezőtlen hatásairól szóló híradások növekvő nyugtalanságot keltettek az 1970-es évektől fogva. A rövid szálakat összefüggésbe hozták az azbesztózis nevű betegség kialakulásával, amely egyfajta tüdő-rendellenesség, valamint a mesotheliomával, amely a tüdőrák egyik, gyorsan végzetessé váló formája. azbesztózis (latinul asbestosis), légzőszervi betegség, a pneumoconiosis egyik formája; azbesztpor belélegzése okozza. Elsősorban azbeszttel dolgozóknál fordul elő. A bányászatban, a szigetelőanyagok, tűzbiztos anyagok, cementtermékek és gépkocsifékek gyártása során, valamint az építőiparban gyakori az azbeszthatás. A betegség az üzemek közelében élő lakosságot is érintheti. Az azbesztpor évekig a tüdőben marad, és fibrosist okoz, azaz a tüdő merevvé válik, s ez a folyamat jóval az azbeszthatás megszűnése után is folytatódik. Viszonylag rövid hatás után is kialakulhat. Az első expozíciót követően évekig nem jelentkeznek tünetek; a II. világháborúban azbeszthatásnak kitett hajógyári munkásoknál az azbesztózis az 1960-as, 1970-es években jelentkezett. A cigarettázás rontja a tüneteket. Az azbesztózisban szenvedők légszomjjal küszködnek, előrehaladottabb formában pedig száraz köhögés jelentkezik. A tüdők merevvé válása fokozza a szív munkáját, és másodlagos szívbetegséget okozhat; úgy tűnik, hogy bizonyos ritka tüdőrákok is az azbesztózissal állnak összefüggésben. Az 1950-es évek óta nőtt az azbesztózis előfordulási gyakorisága.


Azerbajdzsán

AZERBAJDZSÁN KÖZTÁRSASÁG, azeri nyelven AZARBAYCAN RESPUBLIKASI ,

ország a Kaukázusontúli terület keleti felében. Nagyobb részét a Kaukázus délkeleti pereme és a Kaszpi-tenger között elterülő síkság alkotja. Fővárosa Baku. Területe 86 600 km2. Lakosságát 2010-ben 9 062 000 főre becsülték. Két földrajzi érdekessége, hogy Nahicseván közigazgatásilag Azerbajdzsán része és azeriek lakják, az ország többi részétől viszont egy Örményországhoz tartozó területsáv választja el, míg a túlnyomó részt keresztény örmények lakta Hegyi Karabah teljes egészében Azerbajdzsán területére és közigazgatása alá esik. Ez utóbbi vezette az örményeket arra, hogy az 1980-as évek végén és az 1990-es években Hegyi Karabah Örményországhoz történő csatolását követeljék, amit az azeriek hevesen elleneznek. A konfliktus a régió-

ban elhúzódó polgárháborúhoz vezetett, és az 1994-ben megkötött fegyverszünetig Azerbajdzsán területének mintegy 16%-a került örmény fennhatóság alá.

AZE

Bakui mecset egy épülő toronyház árnyékában

Thinkstock

Azeglio, Massimo Taparelli d’, márki (szül. 1798. okt. 24. Torino, Piemont [Itália] − megh. 1866. jan. 15. Torino), arisztokrata, festő, író és államférfi, a Risorgimentót (olasz: „újjászületés”) támogató mozgalom vezetője. Politikai hatása messze túlszárnyalta művészi eredményeit. Miután fiatalkorát festéssel töltötte (1820−30 között, Rómában), két, burkoltan politikai célzatú regényt írt, amelyek a Risorgimento viszonylag mérsékelt vezetőjének mutatják. Főműve, a Gli ultimi casi de Romagna („Romagna utolsó esélyei”; 1846) a romagnai pápai kormányzat politikai kritikája. Harcolt az osztrákok ellen az olasz felszabadítási mozgalomban 1848-ban. Amikor Károly Albert Custozzánál (1848), majd Novaránál (1849) vereséget szenvedett az osztrákoktól és lemondott fia, II. Viktor Emánuel javára, 1849. május 7-én kinevezték Piemont−Szardínia miniszterelnökévé. A legfontosabb általa létrehozott törvény, az 1851. évi Siccardi-féle törvény eltörölte az egyházi bíróságokat és előjogokat. 1850-ben meghívta minisztériumába a fiatal és ígéretes politikust, Camillo Bensót, Cavour hercegét. 1852. október 30-án lemondott, mert nézeteltérése támadt Cavourral, aki addigra pénzügyminiszterré lépett elő. Visszavonult a közügyektől. Utolsó éveiben megírta emlékiratait I miei ricordi (Visszaemlékezéseim) címmel, de a befejezetlenül maradt művet csak halála után, 1867-ben adták ki. azeotrop a kémiában olyan folyadékelegy, amelynek a forráspontja állandó, mivel a gőz összetétele megegyezik a folyadékelegyével. Egy azeotrop elegy forráspontja magasabb és alacsonyabb is lehet, mint bármely összetevőjének forráspontja. Az oldat összetevői egyszerű desztillálással nem választhatók szét. Azerbajdzsán hivatalosan

Az ország területének több mint 40%-án síkságok vannak, fele pedig 400−1500 m-re fekszik a tenger szintje felett. A hegyvidék az ország területének kb. 10%-át foglalja el. A hegyoldalakat bükkösök, tölgyesek és fenyvesek borítják. A száraz szubtrópusi éghajlatot enyhe telek és hosszú, 4−5 hónapig tartó, igen forró nyarak jellemzik. A XX. század elején az azerbajdzsáni olajmezők adták a Szovjetunió kőolajtermelésének túlnyomó részét. A Szovjetuniótól való függetlenné válás után az olajbányászat részesedése és az export csökkent, majd a 2000-es évek elején feltárt új lelőhelyek, valamint a világpiaci olajár-emelkedés nagy lendületet adott a gazdaságnak. Baku a legnagyobb város és a fő ipari centrum, valamint forgalmas kikötő, Szumgajt pedig a fémkohászat központja. A kőolaj-finomítás végtermékei a műtrágya, a tüzelőanyagok, a növényvédő szerek, az olajszármazékok, a szintetikus gumi és a műanyagok. A könnyűipar gyapotot és gyapjút dolgoz fel, fogyasztási cikkeket gyárt. Az energiatermelés főként hőerőművekben folyik. Az ország földjének alig egyötödét művelik. Jelentős gyapottermelő ország; fontos terményei még a dohány, a (bor)szőlő és a tea. A szállítás többnyire vasúton és közúton történik. A zömében síita muszlim azeri nép a XI. században erre a területre vándorolt szeldzsuk oguz-törökök és a velük keveredett őslakosok (pl. irániak) le255


AZE

Azerbajdzsán

származottaiból áll. Nahicsevánban szinte kizárólag azeriek élnek, míg Hegyi Karabah lakosságának több mint négyötöde örmény. Azerbajdzsánban az oroszok és az örmények számottevő kisebbséget alkotnak, de a militáns nacionalizmus, a politikai bizonytalanság és az erősödő iszlám radikalizmus a nemzeti kisebbségek tagjainak zömét az anyaországba kényszerítette. Az analfabetizmust gyakorlatilag felszámolták, és a köztársaságban jelenleg több felsőoktatási intézmény működik. Az alsó-, közép- és felsőfokú oktatás egyaránt ingyenes. A mai Azerbajdzsán Köztársaság lakossága eredetileg perzsa (iráni) volt, a IX. század során azonban eltörökösödött. A következő évszázadokban arabok, törökök, mongolok és irániak voltak a hódítók. Ismétlődő 256

háborúk során a területet Oroszország szerezte meg Perzsiától a XIX. század elején, ettől kezdve a területen e két állam osztozott a máig érvényben lévő határok mentén. Lakóinak többsége török nyelvű, síita mohamedán volt. Az 1917. októberi forradalom után 1918 májusában az ország kinyilvánította függetlenségét Oroszországtól, 1920 áprilisában azonban a Vörös Hadsereg elfoglalta, és még ugyanabban a hónapban létrejött az Azerbajdzsáni Szovjet Szocialista Köztársaság. 1922-től 1936-ig a Kaukázusontúli Szovjet Föderáció része volt, majd 1936-ban a Szovjetunió teljes jogú tagköztársasága lett. 1991. augusztus 30-án nyilvánította ki függetlenségét, és a korábbi helyi pártfőtitkárt, Ajaz Mutalibovot választották elnökké, őt azonban fél évvel később megbuktatták, és a Független Államok Közösségétől való elkülönülést szorgalmazó Abulfez Elcsibej lett az elnök. Újabb egy év múlva őt is elmozdították, utódja Gejdar Alijev lett, aki korábban többek között az Azerbajdzsáni Kommunista Párt első titkára és a Szovjetunió miniszterelnök-helyettese volt. Egy évtizedes kormányzása alatt


Ria-Novosti/Sovfoto

Alijevnek sem sikerült megoldani a karabahi válságot, sőt − a csecsen lázadóknak nyújtott állítólagos azerbajdzsáni támogatás miatt − megromlottak az Oroszországhoz fűződő kapcsolatok is. Alijev 2003ban bekövetkezett halála után − az ellenzék tiltakozásai ellenére − fia került az államfői székbe. 2008 novemberében Azerbajdzsán és Örményország vezetői egyezményben tettek ígéretet a karabahi konfliktus mielőbbi rendezésére.

Teaültetvény a dél-azerbajdzsáni Lânkâran körzetben

Azerbajdzsán perzsa nyelven AZARBÁJDZSÁN , földrajzi tájegység Irán északnyugati szögletében. Északon az Araksz (Aras) folyó választja el Azerbajdzsán és Örményország független államoktól, keleten a Gilán terület és a Kaszpi-tenger, délen Irán Zanján és Kurdisztán (Kordestán) tartománya, nyugaton Irak és Törökország határolja. Területe kb. 100 000 km2. Magas fennsíkokból (1500−1800 m) és köztük nagy medencékből (900−1500 m) áll. A Zagroszhegység észak−dél irányú vonulatai szelik át, vetődéses, lépcsőzetes domborzatú, medencékkel, süllyedékekkel tagolt felszínt alkotva. A fennsíkokból számos hatalmas vulkán emelkedik ki (Kuh-e Szabalán, 4811 m). Földrengésveszélyes terület. Iránnak Azerbajdzsánon kívül kevés olyan vidéke van, ahol a csapadék lehetővé tenné az öntözés nélküli földművelést. Legjelentősebb folyója északon az Araksz, keleten a Kezel Ouzan, valamint a Jaghátu. Éghajlata szélsőséges, a forró, száraz nyarak hideg, havas telekkel váltakoznak. A nyugati részen terül el az Urmia sekély sóstó. A legtermékenyebb vidékek a tó körül vannak: árpát, búzát, rizst, indigócserjét, burgonyát, cukorrépát, diót, mandulát, gyümölcs- és zöldségféléket termesztenek. Juhot és kecskét tartanak. Az ipar elsősorban Tebrízben összpontosul, traktorok és gyárberendezések gyártásából, cement- és textiliparból, villamos berendezések és eszközök,

állati takarmány, turbinák, motorkerékpárok, órák, élelmiszer-készítmények és mezőgazdasági eszközök előállításából áll. A többi városban cukorgyár, textil- és élelmiszer-feldolgozó üzemek működnek. Durva szőnyegeket, takarókat és fémtárgyakat házilag készítenek. A bányászat termékei: réz, arzén, kaolin, szén, só, ólom és építőkő. A főbb városokat, Tebrízt, Orumijeht, Ardabilt, Mahábádot és Marágheht közúthálózat köti össze. Tebrízből kőolajvezetéket építettek Teheránba. A lakosság nagy része azeri nyelvet beszélő, arab írást használó, síita mohamedán vallású török, de szunnita kurdok és keresztény örmények is élnek itt. azerbajdzsán más néven AZERI , annak a török népnek a tagja, amely főként az Azerbajdzsán Köztársaságban és Irán északnyugati részén, az azerbajdzsáni területen él. A XXI. század elején kb. 7,5 millió azerbajdzsáni él a köztársaságban és a vele határos területeken, továbbá több mint 15 millió Iránban. Többségük letelepedett földművelő és pásztor, többnyire síita mohamedán vallásúak. Nyelvük az azeri, a délnyugati török nyelvcsoport egyik dialektusa. Az azerbajdzsánok etnikai eredete vegyes, legősibb elemeit a Kaukázusontúli területek keleti részének őslakói, és valószínűleg az észak-perzsiai médek alkotják. Az iráni Szászánida-dinasztia idején (Kr. u. III−VII. sz.) elperzsásodott, azonban miután a XI. században az egész régiót elfoglalták a szeldzsuk törökök, a lakosság eltörökösödött. A következő századokban is folyamatosan török befolyás érte a lakosságot. Azhar Egyetem, Al- az iszlám és az arab nyelv oktatásának fő központja a világon; a Kairó középkori negyedében található azonos nevű mecset körül alakult ki. Kr. u. 970-ben a Fátimidák alapították, hivatalosan 988-ban alakult meg. A tanulmányok gerincét kezdettől fogva az iszlám törvények, a teológia és az arab nyelv oktatása képezte. A középkor végén a bölcsészettudományok és az orvostudomány is az oktatás részévé vált, de ezeket a tantárgyakat csakhamar mellőzték. Csak a XIX. században, Dzsamál ad-Dín al-Afghání, a nagy reformpedagógus szorgalmazására vették fel ismét a bölcsészettudományokat. A XX. századi modernizálási törekvések eredményeképp a társadalomtudományokat is oktatják a Nasr Cityben épített új egyetemi városban. 1962 óta nőket is oktatnak. azid három nitrogénből álló funkciós csoportot (−N3) tartalmazó vegyületek gyűjtőneve. A hidrogén-azid (HN3) származékainak tekinthetők, ahol a hidrogént fém (pl. nátrium) vagy valamilyen szerves csoport (szénhidrogén, acil, karboxil stb.) helyettesíti. A legtöbb azid igen reakcióképes, rázkódásra nagyon érzékeny, robbanékony, mérgező vegyület. 257

AZI

azid

Avidius Cassius, Gaius

Recommend Documents