ANTICORPORA MONOCLONALIA AD USUM HUMANUM. Monoklonális antitestek, embergyógyászati célra

Anticorpora monoclonalia ad usum humanum

Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.3 - 1

01/2012:2031

ANTICORPORA MONOCLONALIA AD USUM HUMANUM Monoklonális antitestek, embergyógyászati célra

DEFINÍCIÓ Az embergyógyászati célra szánt monoklonális antitestek egyetlen sejtklón által termelt, meghatározott specificitású immunglobulin vagy immunglobulin-fragmens [pl. F(ab’)2] készítmények. Más anyagokhoz kapcsolhatók, pl. radioaktív jelölés céljából. Az anyag klónozott és folyamatos sejtvonallá alakított immortalizált Blimfocitákból vagy rDNS technikával létrehozott sejtvonalakból nyerhető. Megfelelő láthatósági feltételek között vizsgálva gyakorlatilag részecskéktől mentes. Jelenleg a következő rDNS-módosított antitestek szerezhetők be. Kiméra monoklonális antitestek: a humán antitest nehéz- és könnyűláncának variábilis doménjeit olyan nem emberi fajból származókkal helyettesítik, amelyek a kívánt antigén-specificitással rendelkeznek. Humanizált monoklonális antitestek: a nem emberi fajból származó variábilis domének (mindkét láncot beleértve) 3 rövid, hipervariábilis szekvenciáját humán antitest variábilis doménjébe viszik be; az antigénkötés javítása érdekében más szekvenciamódosítások is történhetnek. Rekombináns humán monoklonális antitestek: a humán antitest nehéz- és könnyűláncának variábilis doménjeit a humán antitest konstans régiójával kapcsolják össze. A rekombináns DNS technológiával módosított sejtvonalakból nyert humán monoklonális antitesteknek meg kell felelniük a Rekombináns DNS technológiával előállított termékek (0784) cikkely követelményeinek is. Ez a cikkely, egyaránt érvényes terápiás, profilaktikus és in vivo diagnosztikai célra szánt monoklonális antitestekre, beleértve a konjugátumokat is, ugyanakkor nem vonatkozik a gyógyszergyártás során reagensként használt monoklonális antitestekre, illetve a hasüri folyadékban termelt antitestekre. Utóbbi esetben a követelményeket az illetékes hatóság állapítja meg. ELŐÁLLÍTÁS



ÁLTALÁNOS ELŐÍRÁSOK Az előállítás alapja egy klónozott sejtekből származó törzs-sejtbankot és – adott esetben – szaporító-sejtbankot alkalmazó oltócsíra-rendszer. Az előállítási módszert a fejlesztési vizsgálatok során validálni kell abból a célból, hogy elkerülhető legyen a kórokozók késztermék által történő átvitele. Az előállítás során használt összes biológiai anyagot és sejtet jellemezni kell, és ezen anyagoknak, ill. sejteknek meg kell felelniük az 5.2.8. Az állati eredetű fertőző szivacsos agyvelőbetegség-kórokozók ember- és állatgyógyászati készítmények útján történő átvitel kockázatának minimálisra csökkentése című általános fejezet követelményeinek. Az 5.1.7. Vírusbiztonság című általános fejezet követelményeit – amennyiben az embergyógyászati célra szánt monoklonális antitesteket emberi vagy állati eredetű anyagokból állítják elő – szintén figyelembe kell venni. Amennyiben immunogén anyagot alkalmaznak, úgy azt jellemezni, az immunizációs módszert pedig dokumentálni kell. Az eljárás validálása. A fejlesztési vizsgátok során az előállítási módszert a következő szempontok szerint kell validálni: −

az előállítási folyamat (beleértve a sejt-tenyésztési / fermentációs, a tisztítási és – adott esetben – a fragmentálási eljárás) állandósága;

−

a kórokozók eltávolítása vagy inaktiválása;

−

a termékből, illetve az előállítási folyamatból származó szennyezők (például gazdasejt eredetű fehérje és DNS, az A-protein, antibiotikumok, sejttenyészetkomponensek) megfelelő eltávolítása;

−

a monoklonális antitest specificitása és biológiai aktivitása;

−

adott esetben a nem endotoxin jellegű pirogének hiánya;

−

a tisztítási eljárás eszközeinek (pl. az oszlop anyaga) ismételt felhasználhatósága; a követelményeket, illetőleg az elfogadási határokat a validálás függvényében állapítják meg;

−

adott esetben a konjugálásnál alkalmazott módszer.

A termék jellemzése. A terméket a megfelelő információk [a szerkezet integritása, izotípus, aminosavsorrend, másodlagos szerkezet, szénhidrát-rész, diszulfidhidak, konformáció, specificitás, affinitás, biológiai aktivitás és heterogenitás (izoformák jellemzése)] megszerzése érdekében jellemezni kell. Alkalmas analitikai technikák sorozatát alkalmazzák, kémiai, fizikai, immunkémiai és biológiai vizsgálatokat beleértve (pl. peptidtérkép-vizsgálat, N- és C-terminális aminosavsorrend meghatározás, tömegspektrometria, kromatográfiás, elektroforézis és spektroszkópiás technikák). Az emberi szövetekkel szembeni keresztreakcióval kapcsolatos információk nyerése érdekében további vizsgálatokat kell végezni.



A fragmentálással vagy konjugálással módosított termékek esetében az alkalmazott módszerek antitestre kifejtett hatását is jellemezni kell. Gyártási köztitermékek. Amennyiben a gyártási köztitermékek tárolásra kerülnek, úgy minden egyes köztitermékre a stabilitási adatokkal alátámasztott lejárati vagy eltarthatósági időt kell megállapítani. Biológiai értékmérés. A biológiai értékmérést a monoklonális antitest tervezett hatásmódjával mutatott korrelációja alapján kell kiválasztani. Referenciakészítmény. Az azonosítás, a vizsgálatok és a tartalmi meghatározás céljára referenciakészítményként olyan gyártási tétel vagy abból származó reprezentatív tétel alkalmazható, amely bizonyítottan stabil, és a klinikai vizsgálatok során megfelelőnek bizonyult A referenciakészítményt „A termék jellemzése” pontban megadottak szerint kell megfelelő módon jellemezni, kivéve, hogy a keresztreakciót nem szükséges minden egyes referenciakészítmény tételnél vizsgálni. A gyártási tétel definiálása. A gyártási tétel az egész folyamat során definiált legyen. FORRÁSSEJTEK A forrássejtek fúziós partnerek, limfociták, mielómasejtek, tápláló sejtek és a rekombináns monoklonális antitest expressziójáért felelős gazdasejtek lehetnek. Az anyasejt eredetét és sajátságait, beleértve a donor egészségi állapotára és a felhasznált fúziós partnerekre vonatkozó információkat (pl. mielóma sejtvonal, humán limfoblasztoid B-sejtvonal) dokumentálni kell. Ahol csak lehetséges, a forrássejteket idegen és endogén kórokozókra irányuló szűrővizsgálatnak kell alávetni. A vizsgálathoz használt vírusokat a származási fajtól és szövettől függően kell kiválasztani. A MONOKLONÁLIS ANTITESTEKET TERMELŐ SEJTVONAL A monoklonális antitesteket termelő sejtvonal alkalmasságát a következőképpen kell igazolni: −

a sejtvonal történetének dokumentálása, beleértve a sejtfúzió leírását, az immortalizációt, vagy a transzfekciót és a klónozási eljárást;

−

a sejtvonal jellemzése (pl. fenotípus, izoenzim-analízis, immunkémiai és citogenetikai markerek);

−

az antitest lényeges sajátságainak jellemzése;

–

az antitest kritikus tulajdonságainak stabilitása a populáció-kétszereződési vagy ezt meghaladó szint eléréséig, vagy a rutinszerű termeléshez alkalmazott generációszám eléréséig;


−


rekombináns DNS-termékek esetén az expressziós termék kódoló szekvenciájának nukleinsav meghatározással vagy termék-analízissel meghatározott stabilitása a termelésre felhasznált, in vitro a sejt-élettartam határáig, vagy ezt meghaladó ideig tenyésztett sejtekben.

SEJTBANKOK A törzs-sejtbank a monoklonális antitesteket termelő sejtvonal homogén szuszpenziója, amelynek egyenlő térfogatrészeit, tárolás céljából, egyszeri művelettel egyedi tartályokba osztanak szét. A szaporító sejtbank a törzs-sejtbankból, véges átoltással nyert sejtek szuszpenziója, amelynek egyenlő térfogatrészeit, tárolás céljából, egyszeri művelettel egyedi tartályokba osztanak szét. Az előállítás után nyert sejtek (post-production cells) olyan sejtek, amelyeket a rutinszerű előállításhoz a populáció-kétszereződési szintig, illetve ezt a szintet meghaladó generációszámig tenyésztenek. A törzs-sejtbankon a következő vizsgálatokat szükséges elvégezni: életképesség, azonosítás, baktérium-, gomba-, mikoplazma-szennyezettség hiányának igazolása, a termelt antitestek jellemzése. A nem endogén eredetű vírusszennyezést, a megfelelő tartományban, in vivo és in vitro módszerekkel vizsgáljuk. A retrovírusés más endogén vírus-szennyezést, a megfelelő tartományban, in vitro módszerekkel vizsgáljuk. A szaporító sejtbankon a következő vizsgálatokat kell elvégezni: életképesség, azonosítás, baktérium-, gomba-, mikoplazma-szennyezettség hiányának igazolása, a termelt monoklonális antitest jellemzése. A nem endogén eredetű vírusszennyezést, a megfelelő tartományban, in vivo és in vitro módszerekkel vizsgáljuk. Az első szaporító sejtbank esetében ezeket a vizsgálatokat az ebből a szaporító sejtbankból származó előállítás után nyert sejteken végezzük el. Az első szaporító sejtbankot követő szaporító sejtbankok esetében egyszeri in vivo vagy in vitro vizsgálat végezhető közvetlenül a szaporító sejtbank sejtjein, vagy az előállítás után nyert sejteken. Amennyiben a sejtbankok előállítása során potenciálisan fertőzött biológiai anyagot használnak fel, úgy mind a törzs-sejtbankon, mind a szaporító sejtbankon külön vizsgálatot kell elvégezni bizonyos egyedi vírusokra, figyelembe véve, hogy az adott anyag milyen fajból származik. Ha a kérdéses anyagot validált eljárással inaktiválták, ezeket a vizsgálatokat nem szükséges elvégezni. Az előállítás után nyert sejteken a következő vizsgálatot kell elvégezni: baktérium-, gomba-, mikoplazma-szennyezettség hiányának igazolása. A nem endogén eredetű vírusszennyezést, a megfelelő tartományban, in vivo és in vitro módszerekkel vizsgáljuk. A retrovírus- és más endogén vírusszennyezést, a megfelelő tartományban, in vitro módszerekkel vizsgáljuk. TENYÉSZTÉS ÉS ARATÁS



Korlátozott számú átoltással végzett előállítás (egyszeri aratás). A sejteket egy meghatározott átoltás-számig vagy populáció-kétszereződési szint eléréséig tenyésztik (a sejtvonal stabilitásával összhangban). A előállított termék aratása egyetlen lépésben történik. Folyamatos tenyésztéssel végzett előállítás (többszöri aratás). A sejteket meghatározott ideig folyamatosan tenyésztik (a rendszer stabilitásával és a termelés állandóságával összhangban). +Monitorozásra a tenyészet teljes élettartama alatt szükség van; a monitorozás kívánt gyakoriságát és típusát az előállítási rendszer természete szabja meg. Minden egyes aratásnál vizsgálatot kell végezni az antitesttartalomra, a mikrobiológiai szennyezettségre, valamint az endotoxinok és a mikoplazmák jelenlétére. A rutinszerűen végzett általános vagy egyedi nem endogén vírusokra vonatkozó vizsgálatokat az előállítás megfelelő stádiumában kell elvégezni, a gyártási eljárástól és a felhasznált anyagoktól függően. A korlátozott számú átoltással végzett előállítási folyamatok esetén (egyedi aratás) legalább 3 aratásnál kell egyedi nem endogén vírusokra vonatkozó vizsgálatot végezni a megfelelő tartományban, in vitro módszerrel. A további feldolgozásra szánt aratások elfogadási követelményeit pontosan, az alkalmazott monitorozási eljáráshoz kapcsolódóan kell definiálni. Ha a vizsgálat nem endogén eredetű vírusszennyezést mutat ki, az előállítási folyamatot körültekintően vizsgálni kell abból a célból, hogy a szennyeződés oka megállapítható legyen. Az aratás ilyenkor nem bocsátható további feldolgozásra. Azok az aratások, amelyekben endogén vírus mutatható ki, nem használhatók fel a tisztításnál, hacsak nincs megfelelő intézkedési terv arra nézve, hogy megakadályozzák a kórokozóknak a késztermék által történő átvitelét. TISZTÍTÁS Az aratások, illetőleg a köztes egyesített termékek a további feldolgozást megelőzően egyesíthetők. A tisztítási folyamatnak olyan lépéseket kell tartalmaznia, amelyek eltávolítják és/vagy inaktiválják a peplonnal rendelkező vagy nem rendelkező vírusokat. Olyan validált tisztítási eljárást kell alkalmazni, amely igazoltan képes eltávolítani és/vagy inaktiválni a kórokozókat, továbbá bizonyítottan eltávolítja a termékhez kapcsolódó és az előállításból eredő szennyezőket. Az eljárás lépéseinek pontos meghatározása állandó minőségű és biológiai aktivitású tisztított antitestet (hatóanyagot) eredményez. HATÓANYAG A tisztított hatóanyag vizsgálati programja az eljárás validálásától, az állandóság bizonyításától és a termékből és előállításból eredő szennyezők várható szintjétől függ. A hatóanyagot megfelelő analitikai módszerrel a következő paraméterekre kell vizsgálni: küllem, azonosság, mikrobiológiai szennyezettség és bakteriális endotoxinok, a termékkel kapcsolatos anyagokra, a termékkel vagy az eljárással kapcsolatos szennyezésekre, beleértve a gazdasejt eredetű fehérjéket, valamint a



gazdasejtből, vagy a vektorból származó DNS-t, továbbá vizsgálni kell a termék szerkezeti integritását, fehérje-tartalmát és hatóértékét is. Szükség esetén, összehasonlítás céljából, referenciakészítményt kell alkalmazni. Ha hatóanyagként konjugált, vagy transzformált antitestet alkalmaznak, alkalmas vizsgálatokat kell végezni az antitest konjugálása/módosítása előtt és után is. Ha a köztitermékek tárolására is igény van, úgy megfelelően vizsgálni kell az ilyen készítmények stabilitását, továbbá fel kell mérni a késztermék minőségére és lejárati idejére gyakorolt hatást is. LETÖLTÉS ELŐTTI KÉSZTERMÉK A letöltés előtti késztermék a tisztított monoklonális antitest egy vagy több gyártási tételéből készülhet. A készítés során a letöltés előtti késztermékhez stabilizátorok és más segédanyagok adhatók. A letöltés előtti készterméket a mikrobiológiai szennyezésre és a stabilitásra vonatkozó validált körülmények között kell tárolni. KÉSZ GYÁRTÁSI TÉTEL A letöltés előtti készterméket steril szűrés után aszeptikus körülmények között steril tartályokba osztják szét, amelyeket ezután liofilezni lehet. Az eljárás alatti ellenőrzés részeként minden egyes tartályt (ampulla, fecskendő, fiola) a töltés után meg kell vizsgálni, a célból hogy a látható részecskéket tartalmazó tartályok kikerüljenek a tételek közül. A készítmény előállítása során bizonyítani kell, hogy a folyamat következtében nem keletkeztek-e fehérjeszerű részecskék a kész gyártási tételben, illetőleg, hogy az ilyen részecskék mennyisége indokolt és engedélyezett alacsony szinten van-e. SAJÁTSÁGOK

A folyékony készítmények tiszta vagy enyhén opálos, színtelen vagy enyhén színeződött folyadékok. A fagyasztva szárított készítmények fehér vagy enyhén színeződött porok, vagy szilárd, törhető masszák. Feloldás után ugyanolyan sajátságokat mutatnak, mint a folyékony készítmények.

AZONOSÍTÁS



Az azonosítást megfelelő, validált módszerekkel végezzük el, a készítményt, ahol ez lehetséges, referenciakészítménnyel hasonlítjuk össze. A vizsgálat az azonosításhoz is hozzájárul.

VIZSGÁLATOK Küllem. A folyékony vagy a feloldott fagyasztva szárítptt készítmények legyenek az illető készítményre megadott opaleszencia (2.2.1) illetve az elszíneződés mértékére (2.2.2) jóváhagyott határértékeken belül. Indokolt és engedélyezett esetektől eltekintve látható részecskéket ne tartalmazzanak. Oldékonyság. A fagyasztva szárított készítményeknek az oldószer előírt térfogatában, a nevezett készítményre vonatkozóan, meghatározott időtartamon belül, maradéktalanul kell oldódniuk. pH (2.2.3). Legyen a készítményre jóváhagyott határértékeken belül. Ozmolalitás (2.2.35): Indokolt és engedélyezett esetektől eltekintve legalább 240 mosmol/kg. Kivehető térfogat (2.9.17). A készítmény feleljen meg a kivehető térfogatra vonatkozó vizsgálat követelményeinek. Összes fehérje (2.5.33). A készítmény legyen az erre a készítményre jóváhagyott határértékeken belül. Molekulaméret-eloszlás. A molekulaméret-eloszlást alkalmas módszerrel, például méretkizárásos kromatográfiával (2.2.30) határozzuk meg. A készítmény feleljen meg az erre a készítményre jóváhagyott határértékeknek. A molekula azonossága és szerkezeti integritása. A molekula azonosságának és a szerkezeti integritásának vizsgálatára a monoklonális antitest természetétől, mikroheterogenitásától és izoformáitól függően számos különböző vizsgálat végezhető, mint például peptidtérkép-vizsgálat, izoelektromos fókuszálás, ioncserés kromatográfia, hidrofób interakciós kromatográfia, oligoszacharidtérképezés, monoszacharid-tartalom és tömegspektrometria. Tisztaság. Az előállításból és termékből eredő szennyezéseket alkalmas validált módszerekkel vizsgáljuk. Amennyiben a hatóanyagon vagy a letöltés előtti készterméken az eljárásból eredő szennyezések vizsgálatát elvégezték és az kielégítő eredménnyel zárult, ez a vizsgálatát a késztermék vizsgálatánál elhagyható. Stabilizátor. Adott esetben feleljen meg az adott készítményre jóváhagyott határértékeknek.



Víztartalom (2.5.12). A fagyasztva szárított készítmény feleljen meg az adott termékre jóváhagyott határértékeknek. Sterilitás (2.6.1). követelményeinek.

A

készítmény

feleljen

meg

a

sterilitási

vizsgálat

Bakteriális endotoxinok (2.6.14). A készítmény feleljen meg az adott készítményre jóváhagyott határértékeknek. Módosított antitesteknél alkalmazott vizsgálatok. A módosítás típusától függően elvégezzük a megfelelő vizsgálatokat.

VIZSGÁLAT A referenciakészítményt alkalmazva, megfelelő biológiai meghatározást végzünk. A meghatározást és az eredmények kiszámítását a szokásos elveknek (pl. 5.3) megfelelően kell megtervezni. ELTARTÁS A termék feliratának megfelelően. Lejárati idő. A lejárati időt a steril szűrés, a betöltés (folyékony készítményeknél) vagy (adott esetben) a fagyasztva szárítás időpontja alapján kell meghatározni. FELIRAT A feliraton fel kell tüntetni: −

adott esetben a Nemzetközi Egységek számát milliliterenként;

−

a fehérjemennyiséget tartályonként;

−

a monoklonális antitest mennyiségét tartályonként;

−

folyékony készítmény esetén a tartályban lévő készítmény térfogatát;

−

fagyasztva szárított készítmény esetén:

–

a feloldásra használt folyadék nevét és térfogatát;

–

hogy a monoklonális antitest a feloldást követően mennyi ideig használható;

−

adott esetben, hogy használat előtt milyen hígítást kell készíteni.

ANTICORPORA MONOCLONALIA AD USUM HUMANUM. Monoklonális antitestek, embergyógyászati célra

Recommend Documents