ÁLLATI EREDETŰ, EMBERGYÓGYÁSZATI IMMUNSZÉRUMOK. Immunosera ex animale ad usum humanum

Immunosera ex animale ad usum humanum

Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.5.8 - 1

07/2007:0084

ÁLLATI EREDETŰ, EMBERGYÓGYÁSZATI IMMUNSZÉRUMOK Immunosera ex animale ad usum humanum

DEFINÍCIÓ Az állati eredetű, embergyógyászati immunszérumok folyékony halmazállapotú vagy liofilezett készítmények, amelyek különböző állatfajok immunizált egyedeinek szérumából vagy plazmájából nyert, tisztított immunglobulinokat, illetve immunglobulin-fragmenseket tartalmaznak. Az immunglobulinok és az immunglobulin-fragmensek képesek az immunizálásra alkalmazott antigént fajlagosan semlegesíteni vagy hozzá kötődni. Az antigének lehetnek bakteriális vagy egyéb toxinok, humán antigének, baktérium és vírus antigének szuszpenziói, valamint kígyók, skorpiók és pókok által termelt mérgek. Az ilyen készítményeket – adott esetben hígítva – intravénásan vagy intramuszkulárisan alkalmazzák. ELŐÁLLÍTÁS ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

Az előállítási eljárásnak olyannak kell lennie, amelyről bizonyított, hogy mindig megfelelően biztonságos, emberben hatékony és stabil terméket eredményez. Az immunszérumok előállítása során felhasznált biológiai eredetű reagensek nem tartalmazhatnak sem baktérium-, sem gomba-, sem pedig vírusosszennyezést. Az állati eredetű embergyógyászati immunszérumok előállítása során az 5.1.7 Vírusbiztonság fejezet általános követelményeit együtt kell alkalmazni jelen cikkelynek a vírusbiztonságra vonatkozó speciálisabb követelményeivel. Az előállítási eljárásba egy vagy több olyan lépést kell beiktatni, amely az ismert kórokozókat bizonyítottan eltávolítja vagy inaktiválja. Előállításra csak validált, hatékony, reprodukálható és a termék biológiai hatékonyságát nem csökkentő eljárások alkalmazhatók. Az előállítási eljárást validálni kell annak igazolására, hogy a termék egy esetleges vizsgálat során megfelelne a Vizsgálat abnormális toxicitásra (2.6.9) fejezet



embergyógyászati célra szánt immunszérumokra és vakcinákra vonatkozó követelményeinek. Referencia készítmény. A nagy molekulatömegű fehérjék vizsgálatához és a tisztaságvizsgálathoz olyan gyártási tételt, vagy egy azt reprezentáló másik tételt kell referencia készítményként felhasználni, amely a klinikai vizsgálatok során megfelelőnek bizonyult. ÁLLATOK

Az immunszérum előállításához csak az illetékes hatóság által jóváhagyott állatfaj egészséges, és kizárólag e célra fenntartott egyedeit lehet felhasználni. Az állatokat meg kell vizsgálni, és bizonyítani kell, hogy egy adott listán felsorolt kórokozóktól mentesek. Zárt állatállományba történő felvétel esetében speciális eljárásokra van szükség; ilyen pl. a karantén-követelmények meghatározása. Adott esetben – az állatok tartásával és szaporításával foglalkozó intézmény földrajzi helyétől függően – további jellemző kórokozókat is figyelembe kell venni. Az állatok takarmánya csak ellenőrzött forrásból szerezhető be; állati fehérje nem keverhető a takarmányhoz. Az állatokat szállító cégnek rendelkeznie kell az illetékes hatóság engedélyével. Az állatok esetleges antibiotikuskezelését a vér, illetve a plazma levétele előtt megfelelő időtartamra szüneteltetni kell. Penicillin-származékokkal az állatok nem kezelhetők. Amennyiben az állatnak élő vakcinát adtak be, a vakcinálás után megfelelő várakozási időt kell beiktatni az immunszérum előállításához szükséges szérum, illetve plazma levételéig. IMMUNIZÁLÁS

A felhasznált antigéneket azonosítani és adott esetben jellemezni kell; ahol ez fontos, azt is igazolni kell, hogy ezek az antigének idegen kórokozóktól mentesek. Az antigének azonosítása a név és a gyártási tétel száma alapján történik; a származásukra és a készítésükre vonatkozó adatokat rögzíteni kell. A kiválasztott állatokat immunizálás előtt legalább egy héttel el kell különíteni; az immunizálás megfelelő időközönként, meghatározott terv szerint, “emlékeztető” oltásokkal történik. Adjuvánsok alkalmazása megengedett. Az állatokat általános egészségállapotát ellenőrzés alatt kell tartani. Ugyancsak ellenőrizni kell a fajlagos antitest-termelést mégpedig minden immunizálási ciklus alkalmával. Az állatokat a vér, illetve a plazma levétele előtt gondosan meg kell vizsgálni. Azt az egyedet, amely az immunizálási eljárástól független kóros elváltozást mutat, a



vizsgálatból ki kell zárni, sőt, az érintett csoport többi egyede sem használható fel addig, amíg be nem bizonyosodik, hogy felhasználásuk nem befolyásolja károsan a készítmény ártalmatlanságát. A VÉR ÉS A PLAZMA LEVÉTELE

A vér levétele a vénából vagy plazmaferézis útján történik. A vérvétel helyén az állatok szőrét leborotválják, bőrüket megtisztítják és fertőtlenítik. Érzéstelenítést is lehet alkalmazni, ha ez nem befolyásolja a készítmény minőségét. Ha nincs más rendelkezés, a készítményhez mikrobiológiai tartósítószer is adható. A vért, illetve plazmát úgy kell levenni, hogy a termék sterilitása megmaradjon. A vér vagy a plazma levételének helyszíne legyen elkülönítve az állatok tartásának, illetve tenyésztésének terétől, valamint az immunszérum tisztításának helyszínétől. Amennyiben a szérumot vagy a plazmát a további feldolgozásig tárolni kell, megfelelő intézkedéseket kell tenni a mikrobiológiai szennyeződés elkerülésére. Tisztítás előtt az egyedi plazma- vagy szérummintákat egyesíteni lehet. Az egyedi vagy egyesített mintákat (keverékeket) tisztítás előtt a következő pontok szerint vizsgáljuk. Vizsgálatok szennyező vírusokra. Amennyiben a készítményhez mikrobiológiai tartósítószert adtak, ezt a vizsgálatok megkezdése előtt hatástalanítani kell, vagy a mikrobiológiai tartósítószer hozzáadása előtt kell mintát venni a vizsgálatokhoz. Minden plazma-, illetve szérumkeveréket alá kell vetni szennyező vírusokra vonatkozó, megfelelő in vitro vizsgálatoknak. A szérumkeverékek vírusszennyezésének vizsgálatához olyan sejttenyészeteket kell beoltani, amelyek az adott készítmény vonatkozásában fontos vírusokat széles körben képesek kimutatni. Hatóérték. Elvégezzük a megfelelő cikkelyben előírt biológiai értékmeghatározást és az eredményt - ha létezik nemzetközi egység - NE/ml-ben adjuk meg. Validált in vitro módszer alkalmazása is megengedett. Fehérjetartalom. A vizsgálandó készítményt R nátrium-klorid 9 g/l töménységű oldatával úgy hígítjuk, hogy a kapott oldat 2 ml-e kb. 15 mg fehérjét tartalmazzon. Az oldat 2 ml-éhez gömbölyű aljú centrifugacsőben R nátrium-molibdenát 75 g/l töménységű oldatának 2 ml-ét, valamint 1 térfogatrész R nitrogénmentes tömény kénsav és 30 térfogatrész R víz elegyének 2 ml-ét elegyítjük. Összerázás és ezt követő 5 perces centrifugálás után a felülúszó folyadékot dekantáljuk, majd a megfordított centrifugacsövet szűrőpapírra helyezve, abból a maradék folyadékot eltávolítjuk. A nitrogént kénsavas roncsolást követően a maradékban határozzuk meg (2.5.9). Az így nyert értéket 6,25-tel szorozva, kiszámítjuk a fehérjetartalmat. A fehérjetartalomnak a megengedett határok között kell lennie.



TISZTÍTÁS ÉS A VÍRUSOK INAKTIVÁLÁSA

Az immunglobulinok koncentrálására és tisztítására frakcionált kicsapás, kromatográfia, immunadszorpció vagy egyéb kémiai, illetve fizikai módszerek használatosak. Ezeket további enzimes kezelés követheti. A módszereket úgy kell megválasztani és validálni, hogy a szennyeződést az eljárás minden egyes szakaszában elkerüljük és megakadályozzuk a fehérjék aggregálódását, amely befolyásolná a készítmény immunbiológiai sajátosságait. Olyan készítmények esetében, amelyeknek immunglobulin-fragmenseket kell tartalmazniuk, a tisztítási módszereket validálni kell, hogy a teljes fragmentáció biztosítva legyen. Az alkalmazott tisztítási módszerek révén nem keletkezhetnek olyan, újabb összetevők, amelyek veszélyeztethetnék a készítmény minőségét és ártalmatlanságát. A vírusok eltávolítására és/vagy inaktiválására – indokolt és engedélyezett esetek kivételével – validált eljárásokat kell alkalmazni. Az eljárásokat úgy kell megválasztani, hogy megakadályozzuk polimerek és aggregátumok keletkezését, továbbá, hogy minimalizáljuk az F(ab’)2 fragmensek hasadását Fab’ fragmensekre, kivéve, ha a készítménynek Fab’ fragmensekből kell állnia. A tisztítás és a vírusok eltávolítása vagy inaktiválása után stabilizátort lehet adni az intermedier termékhez, amely – a stabilitási adatok ismeretében – meghatározott ideig tárolható. A letöltés előtti késztermék előállítására csak az az intermedier termék használható fel, amely megfelel az alábbi követelményeknek. Tisztaság. A vizsgálatot poliakrilamid gélelektroforézissel végezzük, nemredukáló körülmények között (2.2.31); az összehasonlításhoz referencia készítményt használunk. A sávokat intenzitásuk alapján hasonlítjuk össze. A vizsgált készítmény elelktroferogramján többletsávok nem lehetnek jelen. LETÖLTÉS ELŐTTI KÉSZTERMÉK

A letöltés előtti késztermék egyetlen intermedier termékből vagy olyan intermedier-termékek keverékéből készül, amelyeket ugyanazon állatfaj egyedeiből nyertek. A különböző specifitású intermedier termékek keverése megengedett. Mikrobiológiai tartósítószer és stabilizátor hozzáadása szintén elfogadott. Amennyiben a vérhez vagy a plazmához már előzőleg valamilyen mikrobiológiai tartósítószert adtak, akkor a letöltés előtti késztermékhez ugyanazt a mikrobiológiai tartósítószert kell hozzáadni. A kész gyártási tétel előállítására csak az a letöltés előtti késztermék használható fel, amely megfelel az alábbi követelményeknek.



Mikrobiológiai tartósítószer. Ha a termék tartalmaz mikrobiológiai tartósítószert, annak mennyiségét alkalmas fizikai kémiai módszerrel meg kell határozni. A mért érték a feliraton jelzett mennyiség 85-115% -a lehet. Sterilitás (2.6.1). A készítmény feleljen meg a vizsgálat követelményeinek. KÉSZ GYÁRTÁSI TÉTEL

A letöltés előtti készterméket aszeptikusan, steril, garanciazáras tartályokba töltik. A tartályokat úgy kell lezárni, hogy szennyeződés ne fordulhasson elő. A kész gyártási tétel csak abban az esetben szabadítható fel, ha az “Azonosítás”, “Vizsgálatok” és “Tartalmi meghatározás” pontokban alább előírt követelményeknek megfelel. Amennyiben a letöltés előtti készítményekkel elvégzett “Ozmolalitás”, “Fehérje-tartalom”, “Molekulaméret-eloszlás”, “Mikrobiológiai tartósítószer”, “Stabilizátor”, “Tisztaság”, ”Idegen fehérjék”, “Albumin” és “Tartalmi meghatározás” pontokban előírt vizsgálatok kielégítő eredményekhez vezettek, e vizsgálatokat a kész gyártási tétellel nem kell elvégezni. Az “Azonosítás”, a “Vizsgálatok” (az oldékonyság és a víztartalom vizsgálat kivételével), valamint a “Tartalmi meghatározás” elvégzése előtt a vizsgálandó készítményből, közvetlenül a vizsgálatot megelőzően, a címkén (ill. feliraton) feltüntetett módon, oldatot kell készíteni AZONOSÍTÁS Az azonosítást immunológiai vizsgálatokra és – ahol szükséges – a biológiai aktivitás meghatározására kell alapozni. A tartalmi meghatározás is használható azonosításként. SAJÁTSÁGOK Az immunszérumok folyadékok, amelyek külleme az átlátszótól az opaleszkálóig valamint színe a színtelentől a nagyon halvány sárga színig változhat. Zavarosságtól mentesnek kell lenniük. A liofilezett termékek fehér ill. halványsárga porok, vagy törékeny, szilárd tömeget képeznek. A liofilizált termékek oldás után a folyékony készítményekkel megegyező tulajdonságokkal rendelkeznek. VIZSGÁLATOK



Oldékonyság. A vizsgálandó készítmény egy tartályába betöltjük az oldáshoz szükséges – és a címkén/feliraton feltüntetett – folyadéktérfogatot. A címkén feltüntetett időn belül a készítménynek teljesen fel kell oldódnia. Kivehető térfogat követelményeinek.

(2.9.17).

A

készítmény

feleljen

meg

a

vizsgálat

pH (2.2.3). A pH-érték az adott készítményre előírt határok közé essék. Ozmolalitás (2.2.35): legalább 240 mosmol/kg, adott esetben hígítás után. Fehérjetartalom: a címkén feltüntetett mennyiség 90 – 110 %-a, de – indokolt és engedélyezett esetek kivételével – legfeljebb 100 g/l. A vizsgálandó készítményt R nátrium-klorid 9 g/l töménységű oldatával úgy hígítjuk, hogy olyan oldatot kapjunk, amelynek 2 ml-e kb. 15 mg fehérjét tartalmaz. Az oldat 2 ml-éhez gömbölyű aljú centrifugacsőben R nátriummolibdenát 75 g/l töménységű oldatának 2 ml-ét, valamint 1 térfogatrész R nitrogénmentes tömény kénsav és 30 térfogatrész R víz elegyének 2 ml-ét elegyítjük. Összerázás és ezt követő 5 perces centrifugálás után a felülúszó folyadékot dekantáljuk, majd a megfordított centrifugacsövet szűrőpapírra helyezve abból a maradék folyadékot eltávolítjuk. A nitrogént, a kénsavas roncsolást követően a maradékban határozzuk meg (2.5.9). Az így nyert értéket 6,25-tel szorozva, kiszámítjuk a fehérjetartalmat. Molekulaméret-eloszlás. Folyadékkromatográfiás vizsgálatot végzünk (2.2.29 vagy 2.2.30). A készítmény feleljen meg az adott készítményre előírt követelményeknek. Mikrobiológiai tartósítószerek. Ha a termék mikrobiológiai tartósítószer tartalmát alkalmas fizikai-kémiai módszerrel meghatározzuk, a mikrobiológiai tartósítószermennyisége nem lehet kevesebb annál a legkisebb mennyiségnél, amely még bizonyítottan hatékony és nem lehet több, mint a feliraton feltüntetett mennyiség 115 %-a. Fenol (2.5.15): legfeljebb 2,5 g/l, a fenolt tartalmazó készítmények esetében. Stabilizátor. A stabilizátor mennyiségét megfelelő fizikai-kémiai módszerrel határozzuk meg. A készítmény a feliraton feltüntetett mennyiség 80 – 120 %-át tartalmazhatja. Tisztaság. A vizsgálatot poliakrilamid gélelektroforézissel végezzük, nemredukáló körülmények között (2.2.31); az összehasonlításhoz referencia készítményt használunk. A vizsgálandó készítmény esetében többletsávok nem lehetnek jelen. Idegen fehérjék. A specifikus antiszérumokkal végzett precipitációs vizsgálatokkal csak a deklarált állatfaj fehérjéi legyenek kimutathatók, hacsak



nincs más előírás, pl. olyan esetekben, amikor a gyártás során humán eredetű anyagot használtak. Albumin. Elektroforézissel vizsgálva, az albumintartalom nem lehet nagyobb az adott készítményre engedélyezett határértéknél, ill. 3 % -nál, ha a cikkelyben nincs más előírás. Víztartalom (2.5.12): legfeljebb 3 %. Sterilitás (2.6.1). A készítmény feleljen meg a vizsgálat követelményeinek. Pirogének (2.6.8). Indokolt és engedélyezett esetek kivételével a készítmény feleljen meg a vizsgálat követelményeinek. Ha nincs más előírás, a nyulakba testtömegkilogrammonként 1ml szérumot kell befecskendezni. TARTALMI MEGHATÁROZÁS Elvégezzük a megfelelő cikkelyben előírt biológiai értékmeghatározást és az eredményt – ha lehetséges – NE/ml-ben adjuk meg. Validált in vitro módszer alkalmazása is megengedett. ELTARTÁS Fénytől védve és a címkén/feliraton megadott hőmérsékleten. A folyékony halmazállapotú készítmények megfagyása nem megengedett. Lejárati idő. A lejárati időt a tartalmi meghatározás megkezdésétől kell számítani. FELIRAT A feliraton fel kell tünteni:

− adott esetben a nemzetközi egységek milliliterenkénti számát (NE/ml), − a fehérje tartályonkénti mennyiségét, − liofilezett készítmények esetében: − az oldáshoz szükséges folyadék nevét és térfogatát, − azt, hogy az immunszérum oldás után haladéktalanul felhasználandó, − a teljes oldódáshoz szükséges időt, − a beadás módját, − a tárolási körülményeket,



− a lejárati időt, az 1 ml-nél kisebb térfogatú tartályba, egyedileg csomagolt termékek kivételével. Ha azt a külső csomagoláson megjelenik és a külső csomagolás címkéjén az is fel van tüntetve, hogy a tartály a felhasználásig a csomagolásban tartandó. A tartály címkéjéről a lejárati idő abban az esetben hagyható le,

− azt az állatfajt, amelyből az immunszérum származik, − az immunszérumhoz adott valamennyi mikrobiológiai tartósítószer, stabilizátor vagy egyéb anyag nevét és mennyiségét.

Vaccina ad usum humanum

Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.5.8 – 1

07/2007:0153

EMBERGYÓGYÁSZATI VAKCINÁK Vaccina ad usum humanum Az olyan kombinált vakcinák esetében, amikor az adott kombinációnak nincs egyedi cikkelye a Gyógyszerkönyvben, a vakcinának meg kell felelnie az egyes összetevők cikkelyeiben előírt, és az illetékes hatóság által szükség szerint módosított követelményeknek. DEFINÍCIÓ Az embergyógyászati vakcinák olyan anyagokat tartalmazó készítmények, amelyek fajlagos és aktív immunitást képesek előidézni az emberi szervezetben a fertőző kórokozóval vagy az általa termelt toxinnal vagy antigénnel szemben. Az embergyógyászati vakcináknak – a tervezett program szerint végezve az oltást – az emberi szervezetben bizonyítottan kielégítő immunizáló aktivitással kell rendelkezniük. A vakcinák adjuvánst is tartalmazhatnak. Az embergyógyászati vakcinák tartalmazhatnak: kémiai vagy fizikai módszerekkel inaktivált mikroorganizmusokat, amelyek a kívánt immunizáló sajátságaikat megőrizték; élő mikroorganizmusokat, amelyek természetüknél fogva avirulensek vagy amelyeket virulenciájuk gyengítése céljából előkezeltek, anélkül, hogy a kívánt immunizáló sajátságaikat megszüntették volna; mikroorganizmusokból kivont, vagy azok által kiválasztott, illetve rekombináns DNS technológiával termelt antigéneket; az antigének felhasználhatók natív állapotukban vagy kémiai, illetve fizikai módszerekkel detoxifikálva, továbbá – immunizáló hatásuk növelése érdekében – aggregálhatók, polimerizálhatók vagy valamilyen hordozóhoz is kapcsolhatók. Az embergyógyászati vakcinák cikkelyeiben használatos fogalmak definícióit az 5.2.1 fejezet tartalmazza. A bakteriális vakcinák színtelen vagy csaknem színtelen folyadékfázisú, különböző opacitásfokú szuszpenziók, vagy fagyasztva szárított termékek. Az élő vagy inaktivált baktériumok koncentrációját az opacitás Nemzetközi Egységében fejezzük ki, illetve adott esetben direkt sejtszámlálással, vagy élő baktériumok esetében az életképes mikroorganizmus szám mérésével határozzuk meg. A bakteriális toxoidokat toxinokból állítják elő, olyan fizikai vagy kémiai eljárással, amely – immunizáló tulajdonságaik megőrzése mellett – toxicitásukat a kimutathatósági határ alá csökkenti vagy teljesen megszünteti.



A toxinokat meghatározott mikroorganizmustörzsekből nyerik. Az előállításra alkalmazott eljárásnak olyannak kell lennie, hogy a toxoid ne alakulhasson vissza toxinná. A toxoidok folyékony halmazállapotú vagy liofilizált (fagyasztva szárított) készítmények; tisztíthatók és adszorbeáltathatók. Az adszorbeált toxoidok színtelen vagy sárgás folyadékban diszpergált, fehér vagy szürke részecskékből álló szuszpenziók. Előfordulhat, hogy tartályaik alján üledék képződik. A vírusvakcinákat állatokban, előkeltetett tojásokban, megfelelő sejttenyészetekben, alkalmas szövetekben vagy géntechnológiával módosított sejtek tenyészeteiben szaporított vírusokból állítják elő. A vírusvakcinák előállításuk módjától függően változó opacitású folyadékok, de lehetnek fagyasztva szárított termékek is. Mind a folyékony, mind a reszuszpendált fagyasztva szárított készítmények lehetnek színesek is, ha az előállításukhoz használt táptalaj sav-bázis indikátort, pl. fenolvöröst tartalmaz. ELŐÁLLÍTÁS Általános rendelkezések. Bizonyítani kell, hogy egy adott termék előállítási eljárásával mindig a klinikailag hatékonynak és ártalmatlannak bizonyult gyártási tételhez hasonló tételek állíthatók elő. Az előállításra vonatkozó követelményeket, beleértve az előállítás folyamán végzendő vizsgálatokat is, az egyedi cikkelyek tartalmazzák. Indokolt és engedélyezett esetekben bizonyos vizsgálatok elhagyhatók, ha – pl. validációs tanulmányokkal – igazolható, hogy az előállítási módszer következetesen biztosítja a megfelelést az adott vizsgálat követelményeinek. Indokolt és engedélyezett esetek kivételével a vakcinákat oltócsíra-rendszer alkalmazásával állítják elő. Az előállítási módszereket úgy alakítják ki, hogy a műveletek során a megfelelő immunizáló tulajdonságok megmaradjanak, a készítmény ártalmatlanná váljon és idegen kórokozókkal ne szennyeződjék. Amennyiben az embergyógyászati vakcinákat emberi vagy állati eredetű anyagok felhasználásával állították elő, az 5.1.7 Vírusbiztonság fejezet általános követelményeit együtt kell alkalmazni jelen cikkelynek a vírusbiztonságra vonatkozó követelményeivel, illetve az 5.2.2 Vakcinák előállítására és minőségellenőrzésére szánt, meghatározott kórokozóktól mentes (SPF) csirkeállományok, az 5.2.3 Embergyógyászati vakcinák előállítására szánt sejtszubsztrátumok, a 2.6.16 Vizsgálat idegen kórokozókra humán élővírus-vakcinákban fejezetek és az egyedi cikkelyek követelményeivel. Indokolt és engedélyezett esetek kivételével, a vakcina adott gyártási tételének előállításakor a vírus-átoltások vagy a baktérium-szubkultúrák száma (az oltócsíra-törzstételtől számítva) nem haladhatja meg azt az átoltásszámot,



melyet a klinikai vizsgálatok során ártalmatlanság és hatékonyság tekintetében megfelelőnek bizonyult vakcina előállításánál alkalmaztak. A vakcináknak, amennyire csak lehetséges, mentesnek kell lenniük az olyan anyagoktól, amelyek emberben – ismereteink szerint – toxikus, allergiás vagy egyéb nemkívánatos reakciót válthatnak ki. A vakcinák tartalmazhatnak megfelelő segédanyagokat, így tartósítószereket és adjuvánsokat is. Penicillin és sztreptomicin sem az előállítás egyes lépései során, sem a végtermékhez adva nem használható fel. Ugyanakkor penicillint vagy sztreptomicint tartalmazó táptalajjal készült oltócsíra-törzstétel – indokolt és engedélyezett esetekben – felhasználható az előállításhoz. A vakcinatermelés fontos jellemzője a termelés állandósága. Az embergyógyászati vakcinák cikkelyei az előállítás alatt és a kész gyártási tételen elvégzendő különböző vizsgálatokra vonatkozó határértékeket írnak elő. Ezek a határértékek a megengedett legnagyobb, illetve legkisebb értékek, illetve egy megadott értéktől való megengedett legkisebb és legnagyobb eltérés lehetnek. Bár a cikkelyek megkövetelik az ezen előírásoknak való megfelelést, ez nem szükségszerűen elegendő egy adott vakcina termelése állandóságának biztosítására. Az adott vizsgálatokra vonatkozóan az előállítónak ezért minden egyes termékre elő kell írnia megfelelő beavatkozási vagy felszabadítási követelményt/követelményeket, amely/amelyek a klinikai vizsgálatok során használt tételek eredményein alapulnak, illetve a termelés állandóságának igazolására alkalmazandók. Ezek a határértékek a későbbiekben a gyártási tétel adatok statisztikai értékelésének ismeretében kismértékben módosíthatók. A szaporításhoz használt szubsztrátumok. A szaporításhoz használt szubsztrátumoknak meg kell felelniük a Gyógyszerkönyv vonatkozó követelményeinek (5.2.2, 5.2.3) vagy – ilyen követelmények hiányában – az illetékes hatóság által előírt követelményeknek. A sejtbankokkal és a sejtbankból származó sejttenyészetekkel végzett műveleteket aszeptikus körülmények között, olyan helyen kell végezni, ahol más sejtekkel nem dolgoznak. A sejtszuszpenziók készítéséhez használt szérum és tripszin bizonyítottan mentes legyen idegen kórokozóktól. Oltócsíra-tételek. Az adott oltócsíra-törzstételben felhasznált baktérium- vagy vírustörzset feljegyzett története – így a törzs eredetére és kezelésére vonatkozó adatok – alapján azonosítjuk. Megfelelő intézkedésekkel biztosítani kell, hogy az oltócsíra-tételben az adott oltócsíra-törzsön kívül más mikroorganizmus ne legyen jelen. Táptalajok. A táptalajoknak, amennyire csak lehetséges, mentesnek kell lenniük az olyan anyagoktól, amelyek az emberi szervezetben – ismereteink szerint – toxikus, allergiás vagy egyéb nemkívánatos reakciót válthatnak ki; amennyiben ilyen összetevőre mégis szükség van, bizonyítani kell, hogy



mennyisége a kész gyártási tételben olyan kicsi, hogy a végtermék már ártalmatlan. A sejttenyészetekhez használt táptalaj tartalmazhat engedélyezett, állati eredetű szérumot (humán szérumot nem), az a táptalaj azonban, amelyet a vírus-szaporítás közben használunk a sejtnövekedés fenntartására – ha nincs más rendelkezés – nem tartalmazhat szérumot. A sejttenyészetekhez használt táptalajok tartalmazhatnak sav-bázis indikátorokat, pl. fenolvöröst, valamint engedélyezett antibiotikumokat (de csak a legkisebb hatékony koncentrációban) kedvezőbb azonban, ha az előállítás folyamán a táptalaj antibiotikummentes. Szaporítás és aratás. A sejttenyészetek szaporítását és az aratást pontosan meghatározott körülmények között kell végezni. Az aratott termék tisztaságát a cikkelyben megadott megfelelő vizsgálatokkal igazolni kell. Kontrollsejtek. Sejttenyészetekben előállított vakcinák esetén a kontrollsejteket az előírások szerint kell fenntartani és vizsgálni. Az értékelhető kontroll biztosítására, a sejtek fenntartásához az előállításra használt sejttenyészetekével lényegében megegyező körülményeket kell teremteni, beleértve azt is, hogy a tápfolyadékoknak azonos gyártási tételből kell származniuk, és a tápfolyadék cseréjét/módosítását is azonos körülmények között kell végezni. Kontrolltojások. Tojásokban előállított élő vakcinákhoz a kontrolltojásokat a cikkelyben előírtak szerint kell inkubálni és vizsgálni. Tisztítás. A tisztítási eljárásnak – adott esetben – validáltnak kell lennie. Inaktiválás. Az inaktivált vakcinákat bizonyított hatékonyságú és megbízhatóságú, validált inaktiválási eljárással kell előállítani. Amennyiben a learatott anyag ismert potenciális szennyezőket tartalmazhat (pl. ha a vakcinát egészséges, nem SPF állományból származó tojásokban állítják elő), az inaktiválási eljárást a potenciális szennyezőket illetően is validálni kell. Indokolt és engedélyezett esetek kivételével az inaktiválás hatékonyságára vonatkozó vizsgálatot az inaktiválás után haladéktalanul el kell végezni. A köztitermékek stabilitása. Köztitermékeket a vakcinagyártás különböző fázisaiban nyernek, és ezeket esetenként akár hosszabb ideig is tárolják. Ilyen köztitermékek: –

az oltócsíra-tételek,

–

a baktérium- vagy vírustenyészetekből származó élő vagy inaktivált aratások,



–

a toxinokból vagy toxoidokból, poliszacharidokból, baktérium- vagy vírusszuszpenziókból álló, tisztított aratások,

–

a tisztított antigének,

–

az adszorbeált antigének,

–

a konjugált poliszacharidok,

–

a vakcina letöltés előtti, kész gyártási tétele,

–

a végső, lezárt tartályban, a stabilitási vizsgálatok során alkalmazott hőmérsékletnél alacsonyabb hőmérsékleten tárolt, és ismételt vizsgálat nélküli felszabadításra szánt vakcina.

Ha a köztitermékeket nem használják fel rövid időn belül, bomlásuk várható mértékének megállapítására a tervezett tárolási körülmények között stabilitásvizsgálatokat kell végezni. A vakcina letöltés előtti, kész gyártási tételének stabilitásvizsgálata, a tervezett tárolási körülményekkel egyenértékű körülmények között, reprezentatív mintákkal végezhető. Az oltócsíra-tételek kivételével a tervezett tárolási körülményekre vonatkozó lejárati időt minden köztitermékre meg kell állapítani, amennyiben lehetséges, a stabilitásvizsgálatok alapján. Letöltés előtti késztermék. A letöltés előtti késztermék az összetevők aszeptikus elegyítésével készül. Adszorbensek. A vakcinákat adott esetben alumínium-hidroxidra, alumíniumfoszfátra, kalcium-foszfátra vagy egyéb alkalmas adszorbensre adszorbeáltatják; az adszorbenseket olyan különleges körülmények között állítják elő, amelyek biztosítják a megfelelő fizikai állapotot és adszorptív tulajdonságokat. Mikrobiológiai (antimikrobás) tartósítószerek. A mikrobiológiai (antimikrobás) tartósítószereket azért alkalmazzák, hogy megakadályozzák a vakcinának a felhasználás során bekövetkező, mikrobiológiai szennyeződésből eredő minőségromlását, és az ebből fakadó káros mellékhatások kialakulását. A fagyasztva szárított készítmények mikrobiológiai tartósítószereket nem tartalmazhatnak. Egyadagos, folyékony készítmények esetében a mikrobiológiai tartósítószerek alkalmazása általában nem elfogadható. Többadagos folyékony készítmények esetében a hatékony mikrobiológiai tartósítás szükségességének megítéléséhez figyelembe kell venni a felhasználás során esetlegesen előforduló szennyeződést és a tartály felbontásától számított leghosszabb ajánlott felhasználhatósági időtartamot. Mikrobiológiai tartósítószer használata esetén bizonyítani kell, hogy az nem befolyásolja kedvezőtlenül a vakcina



ártalmatlanságát és hatékonyságát. Antibiotikumokat tartósítószerként általában nem lehet alkalmazni.

mikrobiológiai

A készítményfejlesztés során az illetékes hatóságok részére elfogadható módon igazolni kell, hogy a mikrobiológiai tartósítószer a teljes felhasználhatósági időtartam alatt megőrzi hatékonyságát. A mikrobiológiai tartósítószer hatékonyságát az 5.1.3 fejezetben leírtak szerint kell értékelni. Ha sem az A, sem a B követelmény nem teljesül, akkor az embergyógyászati vakcináknál indokolt esetben az alábbi követelményeket kell alkalmazni: a baktériumszám 24 óra – 7 nap között ne növekedjék, 14 nap elteltével 3 logaritmus egységgel csökkenjen, 28 nap elteltével ne legyen növekedés; gombák esetében 14 nap és 28 nap elteltével se legyen növekedés. Kész gyártási tétel. Parenterális felhasználásra szánt vakcinák esetében a kész gyártási tételt úgy állítják elő, hogy a letöltés előtti készterméket aszeptikus körülmények között steril, garanciazáras tartályokba töltik; a tartályokat – adott esetben a fagyasztva szárítás után – úgy kell lezárni, hogy elkerülhető legyen a szennyeződés. Nem parenterális felhasználásra szánt vakcinák esetében a gyártási tételt úgy állítják elő, hogy a letöltés előtti készterméket megfelelő körülmények között steril, garanciazáras tartályokba töltik. Küllem. A kész gyártási tételt tartalmazó minden egyes tartályt (üvegcse, fecskendő vagy ampulla) vizuálisan vagy mechanikusan meg kell vizsgálni a küllem elfogadhatóságának ellenőrzésére. Az adszorpció mértéke. Adszorbeált vakcina esetében a termékfejlesztés során az adszorpció mértékének meghatározása hozzátartozik a termék állandóságának vizsgálatához. Az adszorpció mértékére vonatkozó felszabadítási specifikációt a klinikai vizsgálathoz felhasznált gyártási tételekre kapott eredmények alapján kell előírni. A vakcinára kapott stabilitási adatok alapján igazolni kell, hogy az adszorpció mértéke a lejárati idő végén sem lesz kisebb, mint a klinikai vizsgálatokhoz felhasznált gyártási tételekre kapott érték. Stabilitás. A termékfejlesztés során végzett vizsgálatokkal igazolni kell, hogy a kész gyártási tétel a felhasználhatóság teljes időtartama alatt megőrzi hatóértékét; a javasolt tárolási körülmények között bekövetkező hatóértékcsökkenés mértékét meg kell állapítani; túl nagy csökkenés arra utalhat, hogy a vakcina nem megfelelő, még akkor sem, ha hatóértéke az elfogadhatóság határain belül marad. Lejárati idő. Amennyiben nincs más rendelkezés, a lejárati időt a hatóértékmeghatározás megkezdésétől, kombinált vakcinák esetében pedig az első hatóérték-meghatározás megkezdésétől kell számítani. A stabilitásvizsgálatoknál alkalmazott hőmérsékletnél alacsonyabb



hőmérsékleten tárolt, és ismételt hatóérték-meghatározás nélküli felszabadításra szánt vakcinák esetében a lejárati időt az erről a hőmérsékletről való áthelyezéstől kell számítani. Amennyiben adott vakcinával nem végeznek hatóérték-meghatározást, a lejárati időt az engedélyezett stabilitás-jelző vizsgálat időpontjától, vagy ennek hiányában a fagyasztva szárítás, illetve a végső tartályokba töltés időpontjától kell számítani. Az olyan kombinált vakcinák lejárati ideje, melyek összetevőit külön tartályokba töltik, a legrövidebb lejárati idejű komponensével azonos. A lejárati idő csak az előírt körülmények között tárolt vakcinákra érvényes. Állatokon végzett vizsgálatok. A Kísérleti és egyéb tudományos célokra felhasznált gerinces állatok védelméről szóló európai egyezmény (European Convention for the Protection of Vertebrate Animals Used for Experimental and Other Scientific Purposes) rendelkezésének megfelelően a vizsgálatokat úgy kell elvégezni, hogy a lehető legkevesebb állatot használják fel, és azoknak a legkevesebb fájdalmat, szenvedést, gyötrelmet vagy tartós károsodást okozzák. Az egyes cikkelyekben a vizsgálatok eredményének megítélésére alkalmazott követelményeket ezeknek megfelelően kell alkalmazni. Például, ha egy cikkely előírása szerint az állatot akkor kell „pozitív”-nak, fertőzöttnek stb. tekinteni, ha a jellemző klinikai tüneteket mutatja, akkor amint világossá válik, hogy az eredmény már nem változik, a szóban forgó állatot humánusan le kell ölni, vagy megfelelően kezelni kell, hogy a felesleges szenvedését elkerüljük. Az Alapelvekkel összhangban a cikkelynek való megfelelés igazolására lehet alternatív vizsgálati módszereket használni. Az ilyen vizsgálatok használata különösen indokolt, ha ezzel helyettesíthető, vagy csökkenthető az állatfelhasználás, illetve csökkenthető az állatok szenvedése. VIZSGÁLATOK A vakcináknak adott esetben meg kell felelniük az egyedi cikkelyekben található alábbi előírásoknak is. pH (2.2.3). A folyékony vakcinák – adott esetben reszuszpendálás után – feleljenek meg az adott készítményre jóváhagyott követelményeknek. Adjuváns. Amennyiben a vakcina adjuvánst tartalmaz, annak mennyiségét meg kell határozni, és bizonyítani kell, hogy az a várt mennyiségnek megfelelő határértékek között van (lásd az alábbiakban az alumíniumra és kalciumra vonatkozó vizsgálatokat is). Alumínium (2.5.13). Amennyiben a vakcina alumínium adszorbenst tartalmaz, az alumínium (Al) mennyisége a készítmény egy emberi adagjában legfeljebb 1,25 mg lehet, ha nincs más előírás.



Kalcium (2.5.14). Amennyiben a vakcina kalcium adszorbenst tartalmaz, a kalcium (Ca) mennyisége a készítmény egy emberi adagjában legfeljebb 1,3 mg lehet, ha nincs más előírás. Szabad formaldehid (2.4.18). Ha az előállítás során formaldehidet használnak, a szabad formaldehid mennyisége a készítményben legfeljebb 0,2 g/l lehet, amennyiben nincs más előírás. Fenol (2.5.15). Ha az előállítás során fenolt használnak, annak mennyisége a készítményben legfeljebb 2,5 g/l lehet, amennyiben nincs más előírás. Víztartalom (2.5.12): fagyasztva szárított vakcinák esetében legfeljebb 3,0 %m/m, ha nincs más előírás. Kivehető térfogat (2.9.17). Indokolt és engedélyezett esetek kivételével a készítmény feleljen meg a vizsgálat követelményének. TÁROLÁS Fénytől védve. Amennyiben nincs más rendelkezés, 5±3 °C hőmérsékleten. A folyékony halmazállapotú adszorbeált vakcinák esetében nem engedhető meg, hogy a vakcina megfagyjon. Felhasználhatósági idő. Ha nincs más előírás, a felhasználhatósági időtartamot a hatóértékmeghatározás kezdetétől kell számítani. A lejárati idő az előírt körülmények között tárolt vakcinákra vonatkozik. FELIRAT A feliraton fel kell tüntetni:

− a készítmény nevét, − a kész gyártási tétel azonosítására alkalmas jelzést, − a javasolt humán dózist és az alkalmazási módot, − az eltartási körülményeket, − a lejárati időt, − a vakcinához adott mikrobiológiai tartósítószer nevét és mennyiségét,



− a vakcinához adott antibiotikum, adjuváns, ízjavító anyag, illetve stabilizátor nevét,

− az esetlegesen ártalmas reakciót okozó összetevő nevét és a vakcina használatára vonatkozó minden ellenjavallatot,

− fagyasztva szárított vakcinák esetében: − a reszuszpendáláshoz használt folyadék nevét vagy összetételét és térfogatát,

− azt az időt, amelyen belül a reszuszpendált vakcinát fel kell használni.

Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.5.8 -1

Gyógyszerformák

07/2007:0478

TABLETTÁK Compressi E cikkely követelményeit a nem bevételre szánt tablettákra nem kell feltétlenül alkalmazni. Ezekre a készítményekre esetenként más általános cikkelyek, pl. a „Végbélben alkalmazott (rektális) gyógyszerkészítmények” (1145), a „Hüvelyben alkalmazott (vaginális) gyógyszerkészítmények” (1164) és a “Szájnyálkahártyán alkalmazott gyógyszerkészítmények (1807) cikkelyei adják meg a követelményeket. Jelen cikkely követelményeit a szopogató tablettákra, a belsőleges liofilizátumokra, a belsőleges pasztákra, a belsőleges gumipasztillákra, valamint indokolt és engedélyezett esetekben, az állatgyógyászati felhasználásra szánt tablettákra nem kell alkalmazni. DEFINÍCIÓ A tabletták egy vagy több hatóanyag egyszeri dózisát tartalmazó, szilárd, bevételre szánt gyógyszerkészítmények, melyeket rendszerint azonos térfogatú szemcsemennyiség préselésével, vagy egyéb megfelelő gyártástechnológiával – extrudálás, sajtolás vay fagyasztva szárítás (liofilizálás) – állítanak elő. A tabletááskat szájüregen át történő beadásra szánák. Többségüket egészben, másokat elrágás után kell lenyelni; vannak olyan tabletták is, amelyeket bevétel előtt vízben kell oldani vagy diszpergálni, bizonyos fajtákat pedig a szájban kell tartani, hogy hatóanyaguk itt szabaduljon fel. A préselésre szánt szemcsék egy vagy több hatóanyagot tartalmaznak, segédanyagokkal vagy azok nélkül. A segédanyagok lehetnek: töltő- és kötőanyagok, szétesést elősegítő anyagok, csúsztató és síkosító anyagok, olyan anyagok, amelyek módosítják a készítmény viselkedését az emésztőcsatornában, lehetnek ezenkívül az illetékes hatóság által engedélyezett színezékek, továbbá ízjavítók is. A tabletták rendszerint korong alakú, szilárd készítmények; felszínük lehet sík vagy domború, éleik pedig olykor letompítottak. Felületükön esetenként vonalak, törési bemetszések, szimbólumok vagy egyéb jelzések láthatók. A tablettákon bevonat is lehet. A tabletták tartályainak meg kell felelniük a Gyógyszeres tartályok előállításához használt anyagok (3.1 és alfejezetei) valamint a Gyógyszeres tartályok (3.2 és alfejezetei) című fejezetek követelményeinek, ha ezek előírásai vonatkoztathatók a felhasznált tartályokra.

Gyógyszerformák


Az orális tabletták több csoportra oszthatók: – bevonat nélküli tabletták; – bevont tabletták; – pezsgőtabletták; – oldódó tabletták; – diszpergálható tabletták; – szájban diszpergálható tabletták; - gyomornedv-ellenálló tabletták; – módosított hatóanyagleadású tabletták; – szájüregben alkalmazott tabletták; – szájüregben alkalmazott liofilizátumok. ELŐÁLLÍTÁS A tablettákat rendszerint szemcsék vagy granulált szemcse-aggregátumok azonos térfogataiból préseléssel állítják elő. A gyártási műveletekkel biztosítani kell, hogy a tabletták megfelelő mechanikai szilárdsággal rendelkezzenek ahhoz, hogy kezelésük ill. a velük végzett műveletek során ne morzsolódjanak és ne töredezzenek. Ezek a tulajdonságok a Bevonat nélküli tabletták kopási vesztesége (2.9.7) és a Tabletták törési szilárdsága (2.9.8) vizsgálatokkal igazolhatók. A rágótabletták előállítása során a tabletták könnyű szétrághatóságát kell biztosítani. A tabletták oszthatósága: A tablettákon 1 vagy több törővonal/törőbemetszés található, mely(ek) segítségével a tabletták részekre oszthatók, akár azért, hogy a gyógyszer bevételét megkönnyítsük, vagy azért, hogy a gyógyszer adagolását biztosítsuk. Az utóbbi esetben az oszthatóságot az illetékes hatóság írja elő és engedélyezi. Annak érdekében, hogy a beteg az előírt adagot kapja, a termékfejlesztés során az osztott részek tömegegységességének meghatározásával értékelni kell a törővonalak/törőbemetszések megfelelőségét. Minden engedélyezett adagot a következők szerint kell vizsgálni. 30 darab véletlenszerűen kivett tablettát a törővonal/törőbemetszés mentén kézzel eltörünk, és mindegyik tablettából egy

Gyógyszerformák


osztott részt veszünk, a többit elvetjük. A 30 tablettadarab tömegét egyenként lemérjük, majd kiszámítjuk az átlagtömeget. A tabletta megfelel a követelményeknek, ha az egyes tablettadarabok közül legfeljebb egy darab tömege esik az átlagtömeg 85–115%-án kívül. Ha több, mint egy tablettadarab tömege esik kívül a megadott határokon, vagy ha egy tablettadarab tömege kívül esik az átlagtömeg 75–125%-án, a tabletta nem felel meg a követelményeknek. A tabletták gyártása, csomagolása, tárolása és forgalmazása folyamán megfelelő módon biztosítani kell a mikrobiológiai tisztaságot; erre nézve A gyógyszerkészítmények mikrobiológiai tisztasága (5.1.4) fejezetben találunk ajánlásokat. VIZSGÁLATOK Az adagolási egységek egységessége. A tablettáknak meg kell felelniük az adagolási egységek egységessége (2.9.40) vizsgálatban ellőírt, illetve indokolt és engedélyezett esetekben a hatóanyagtartalom egységessége és/vagy a tömeg egységessége vizsgálatok alább leírt követelményeinek. A gyógyszerkészítményekben jelenlevő növényi drogokra és a növényi drogkészíményekre ezen bekezdés rendelkezései nem vonatkoznak. A hatóanyagtartalom egységessége (2.9.6). Indokolt és engedélyezett esetek kivételével a 2 mg-nál vagy az össztömeg 2 %-ánál kevesebb hatóanyagot tartalmazó tablettáknak meg kell felelniük az egyadagos gyógyszerkészítmények hatóanyagtartalmának egységessége A vizsgálatában előírt követelményeknek. Amennyiben a készítmény többféle hatóanyagot tartalmaz, a követelmény csak azokra a hatóanyagokra vonatkozik, amelyek megfelelnek a fent említett feltételeknek. Indokolt és engedélyezett esetek kivételével a bevont tablettáknak − a filmtablettákat kivéve − hatóanyagtartalmuktól függetlenül meg kell felelniük az egyadagos gyógyszerkészítmények hatóanyagtartalmának egységessége A vizsgálatában előírt követelményeknek. A tömeg egységessége (2.9.5). A bevonat nélküli tablettáknak, valamint - indokolt és engedélyezett esetek kivételével - a filmbevonatú tablettáknak meg kell felelniük az egyadagos gyógyszerkészítmények tömegének egységességére vonatkozó vizsgálat követelményeinek. Amennyiben a hatóság a hatóanyagtartalom egységességének vizsgálatát mindegyik hatóanyagra előírja, ill. indokolt esetekben azt engedélyezi, a tömeg egységességét nem kell vizsgálni.


Gyógyszerformák

Kioldódás. A megfelelő hatóanyagleadás bizonyítása alkalmas vizsgálattal történhet (ilyen pl. a Szilárd gyógyszerformák hatóanyagának kioldódási vizsgálata (2.9.3.) fejezetben alatt leírt valamelyik vizsgálat). Amennyiben kioldódási vizsgálatot írnak elő, a szétesésvizsgálat elhagyható.

Bevonat nélküli tabletták DEFINÍCIÓ A bevonat nélküli tabletták közé soroljuk a szemcsék egyszeri préselésével előállított, ún. egyrétegű tablettákat és a különböző összetételű szemcsék egymást követő préselésével nyert, koncentrikusan vagy párhuzamosan elhelyezkedő rétegekből álló, ún. többrétegű tablettákat. A felhasznált segédanyagok alkalmazásának általában nem az a célja, hogy módosítsák az emésztőnedvekben történő hatóanyagleadást. A bevonat nélküli tabletták megfelelnek a tabletták általános definíciójának. Nagyító alatt az egyrétegű tabletták törési felülete viszonylag egyneműnek látszik, a többrétegű tabletták réteges szerkezetet mutatnak, de semmi nem utalhat bevonat jelenlétére. VIZSGÁLATOK Szétesés. A bevonat nélküli tablettáknak meg kell felelniük a tabletták és kapszulák szétesésére vonatkozó vizsgálat (2.9.1) követelményeinek. Vizsgálófolyadékként R vizet használunk. Mindegyik csőbe egy-egy korongot helyezünk. Indokolt és engedélyezett esetek kivételével a készüléket 15 percig működtetjük, majd megvizsgáljuk a tabletták állapotát. Ha a tabletták azért nem felelnek meg, mert a korongokhoz tapadtak, az eredmények érvénytelenek. A vizsgálatot további hat tablettával, de korongok nélkül megismételjük. A rágótablettáknak nem kell megfelelniük e vizsgálat követelményeinek.

Bevont tabletták DEFINÍCIÓ A bevont tabletták különböző anyagok keverékének egy vagy több rétegével ellátott tabletták. A bevonat alkotórészei lehetnek pl. természetes vagy mesterséges gyanták,


Gyógyszerformák

mézgák, zselatin, inaktív és oldhatatlan töltőanyagok, cukrok, lágyítók, többértékű alkoholok, viaszok, az illetékes hatóság által engedélyezett színezékek, esetenként ízjavító anyagok és hatóanyagok. A bevonásra használt anyagokat rendszerint oldat vagy szuszpenzió formájában alkalmazzák és gondoskodnak a vivőanyag elpárologtatásáról. A nagyon vékony polimerbevonattal ellátott tablettákat filmtablettáknak nevezzük. A bevont tabletták felülete sima, gyakorta színes, esetenként fénylő; törési felületükön - nagyító alatt vizsgálva - megfigyelhető a mag, amelyet egy vagy több, egymástól eltérő szerkezetű, összefüggő réteg borít. ELŐÁLLÍTÁS Indokolt esetekben a bevont tabletták tömegének egységessége vagy hatóanyagtartalmának egységessége − a fimtabletták kivételével − a tablettamagok ellenőrzésével is igazolható. VIZSGÁLATOK Szétesés. A bevont tablettáknak - a filmtabletták kivételével - meg kell felelniük a tabletták és kapszulák szétesésére vonatkozó vizsgálat (2.9.1) követelményeinek. Vizsgálófolyadékként R vizet használunk. Mindegyik csőbe egy-egy korongot helyezünk. Indokolt és engedélyezett esetek kivételével a készüléket 60 percig működtetjük, majd megvizsgáljuk a tabletták állapotát. Ha nem esett szét mindegyik tabletta, a vizsgálatot - R víz helyett 0,1 M sósavat alkalmazva - további hat tablettával megismételjük. A tabletták abban az esetben felelnek meg a vizsgálat követelményeinek, ha a savas közegben mind a hat tabletta szétesik. A filmtablettákra a bevonat nélküli tablettákra előírt szétesésvizsgálatot kell alkalmazni, azzal az eltéréssel, hogy indokolt és engedélyezett esetek kivételével a készüléket 30 percig működtetjük. Ha a bevont tabletták vagy a filmtabletták azért nem felelnek meg, mert a korongokhoz tapadtak, a vizsgálat érvénytelen. A vizsgálatot további hat tablettával, de korongok nélkül megismételjük. A bevont rágótablettáknak nem kell megfelelniük e vizsgálat követelményeinek.

Pezsgőtabletták DEFINÍCIÓ


Gyógyszerformák

A pezsgőtabletták bevonat nélküli tabletták; általában savtermészetű anyagokat és karbonátokat vagy hidrogén-karbonátokat tartalmaznak, amelyek víz jelenlétében gyorsan, szén-dioxid fejlődése közben reagálnak. A pezsgőtablettákat bevétel előtt vízben kell oldani vagy diszpergálni. VIZSGÁLATOK Szétesés. Egy tablettát 200 ml 15 – 25 °C-os R vizet tartalmazó főzőpohárba ejtünk; élénk buborékképződés tapasztalható. Mire a tabletta vagy annak darabkái körül megszűnik a gázfejlődés, a tablettának oldódás vagy diszpergálódás közben, nagyobb szemcsék visszamaradása nélkül szét kell esnie. A műveletet további öt tablettával megismételjük. Indokolt és engedélyezett esetek kivételével a tabletta akkor felel meg a vizsgálat követelményeinek, ha az előírás szerint eljárva mind a hat tabletta 5 percen belül szétesik.

Oldódó tabletták DEFINÍCIÓ Az oldódó tabletták bevonat nélküli tabletták vagy filmtabletták lehetnek, amelyeket bevétel előtt vízben kell feloldani. Oldatuk a tablettagyártás során használt adalékanyagoktól esetleg kissé opálos lehet. VIZSGÁLATOK Szétesés. A tabletták és kapszulák szétesésére vonatkozó vizsgálat (2.9.1) során, vizsgálófolyadékként azonban 15 – 25 °C-os R vizet használva, az oldódó tablettáknak 3 percen belül szét kell esniük.

Diszpergálható tabletták DEFINÍCIÓ A diszpergálható tabletták bevonat nélküli tabletták vagy filmtabletták lehetnek, amelyeket bevétel előtt vízben diszpergálni kell; ennek során homogén diszperziónak kell képződnie. VIZSGÁLATOK

Gyógyszerformák


Szétesés. A tabletták és kapszulák szétesésére vonatkozó vizsgálat (2.9.1) során, vizsgálófolyadékként azonban 15 – 25 °C-os R vizet használva, a diszperziós tablettáknak 3 percen belül szét kell esniük. Diszperzitásfok. Két tablettát 100 ml R vízben teljes szétesésig keverünk. Egyenletes szuszpenziónak kell keletkeznie, amely egy 710 μm névleges fonalközű szitán maradéktalanul átfolyik.

Szájban diszpergálható tabletták DEFINÍCIÓ A szájban diszpergálható tabletták a szájba helyezendő, bevonat nélküli tabletták, melyek a szájban, lenyelés előtt gyorsan diszpergálódnak. VIZSGÁLATOK Szétesés. A tabletták és kapszulák szétesésére vonatkozó vizsgálat (2.9.1) során a szájban diszpergálható tablettáknak 3 percen belül szét kell esniük.

Módosított hatóanyagleadású tabletták DEFINÍCIÓ A módosított hatóanyagleadású tabletták bevont vagy bevonat nélküli tabletták. A hatóanyagleadás sebességének, helyének vagy időtartamának módosítása céljából a tabletták speciális segédanyagok hozzáadásával vagy speciális eljárással, illetve ezek együttes alkalmazásával készülnek. A nyújtott, a késleltetett és a szakaszos hatóanyagleadású tablettákat is a módosított hatóanyagleadású tabletták közé soroljuk. ELŐÁLLÍTÁS A megfelelő hatóanyagleadást alkalmas vizsgálattal kell bizonyítani.

Gyomornedv-ellenálló tabletták DEFINÍCIÓ

Gyógyszerformák


A gyomornedv-ellenálló tabletták késleltetett hatóanyagleadású tabletták, amelyek a gyomornedvvel szemben ellenállóak, és hatóanyagtartalmuk csak a bélnedvben szabadul fel. A tablettákat rendszerint gyomornedv-ellenálló bevonattal ellátott granulátumokból, ill. szemcsékből állítják elő, bizonyos esetekben azonban a tablettákat látják el gyomornedv-ellenálló bevonattal (bélben oldódó tabletták). A gyomornedv-ellenálló bevonatú tabletták megfelelnek a bevont tablettákra megadott definíciónak. ELŐÁLLÍTÁS A gyomornedv-ellenálló bevonatú granulátumokból vagy szemcsékből előállított tabletták megfelelő hatóanyagleadását alkalmas vizsgálattal bizonyítani kell. VIZSGÁLATOK Szétesés. A gyomornedv-ellenálló bevonatú tabletták szétesését a 2.9.1. fejezet szerint, a következő módosítással vizsgáljuk. Vizsgálófolyadékként 0,1 M sósavat használunk és a készüléket 2 órán át, ill. esetenként a hatóság által engedélyezett ideig működtetjük, mégpedig korongok nélkül. Ezután megvizsgáljuk a tabletták állapotát. A savas közeggel szemben mutatott ellenállás időtartama a vizsgálandó tabletták összetételétől függ. Ez rendszerint 2 – 3 óra, de az engedélyezett eltéréseket figyelembe véve sem lehet 1 óránál rövidebb. Ezen időtartamon belül egy tablettán sem mutatkozhatnak szétesés vagy a hatóanyag kiáramlását lehetővé tevő repedés jelei. (A bevonat esetleges töredékeitől eltekintünk.) Ezután a savat R foszfát– tompítóoldattal (pH 6,8) helyettesítjük és mindegyik csőbe egy-egy korongot helyezünk. A készüléket 60 percig működtetjük, majd megvizsgáljuk a tabletták állapotát. Ha a tabletták azért nem felelnek meg, mert a koronghoz tapadtak, akkor a vizsgálat érvénytelen. A vizsgálatot korongok nélkül, további hat tablettával meg kell ismételni. Kioldódás. A gyomornedv-ellenálló bevonattal ellátott granulátumokból vagy szemcsékből előállított tabletták hatóanyagleadását alkalmas vizsgálattal pl. Szilárd gyógyszerformák hatóanyagának kioldódási vizsgálata (2.9.3) című fejezetben leírt vizsgálatok egyikével kell bizonyítani.

Szájüregben alkalmazott tabletták DEFINÍCIÓ

Gyógyszerformák


A szájüregben használt tabletták általában bevonat nélküliek. Megfelelő formulálással biztosítani kell, hogy a hatóanyag(ok) lassan szabaduljanak fel és lokálisan fejtsék ki hatásukat, illetve, hogy a hatóanyag(ok) leadása és felszívódása a száj meghatározott részében történjék. Meg kell felelniük a Szájnyálkahártyán alkalmazott gyógyszerkészítmények (1807) című cikkelyben előírt követelményeknek.

Szájüregben alkalmazott liofilizátumok DEFINÍCIÓ A szájüregben alkalmazott liofilizátumok olyan készítmények, melyeket vagy szájüregbe téve, vagy vízben diszpergálva (illetve oldva), alkalmazunk. ELŐÁLLÍTÁS A szájüregben alkalmazott liofilizátumokat fagyasztva szárítással (liofilizálással) állítják elő, beleértve a rendszerint vizes, folyékony vagy félszilárd készítmény egyszeres adagokra osztását, fagyasztását, szublimálását és szárítását. VIZSGÁLATOK Szétesés (2.9.1). Egy darab szájüregben alkalmazott liofilizátumot 200 ml 15–25 oC-os R vizet tartalmazó főzőpohárba teszünk. A készítmény 3 percen belül szétesik. A vizsgálatot 5 további szájüregben alkalamazott liofilizátummal elvégezzük. Megfelelnek a vizsgálatoknak, ha mind a 6 készítmény szétesett. Víztartalom meghatározása félmikro-módszerrel (2.5.12). A szájüregben alkalmazott liofilizátum megfelel a vizsgálatnak; a határértékeket az illetékes hatóság hagyja jóvá.

Kivonatok


07/2007:0765

KIVONATOK Extracta DEFINÍCIÓ A kivonatok folyékony (folyékony kivonatok és tinktúrák), félszilárd (sűrű kivonatok) vagy szilárd (száraz kivonatok) halmazállapotú készítmények, amelyeket általában száraz állapotú növényi drogokból vagy állati eredetű anyagokból nyernek. Amennyiben a gyógyszereket állati eredetű kivonatok felhasználásával állítják elő, az 5.1.7 Vírusbiztonság fejezet követelményeit alkalmazni kell. A kivonatokat típusuk szerint is megkülönböztethetjük. A standardizált kivonatokban az ismert terápiás hatású összetevők mennyiségét – elfogadható határértékeken belül – adott értékre állítják be. A standardizálás semleges anyag hozzáadásával vagy kész gyártási tételek egyesítésével érhető el. A „beállított” kivonatok összetételét úgy szabályozzák, hogy bizonyos összetevőik mennyisége adott tartományban legyen. Az összetevők tartalmának beállítását különböző gyártási tételek egyesítésével végzik. Olyan kivonatok is vannak, amelyeket alapvetően előállítási módjukkal (a kivonásra szánt növényi drog, illetve állati eredetű anyag állapotával, az oldószerrel, a kivonási műveletekkel) és a rájuk vonatkozó minőségi követelményekkel jellemeznek. ELŐÁLLÍTÁS A kivonatokat megfelelő módszerekkel, etanol vagy egyéb, alkalmas oldószer felhasználásával állítják elő. A növényi drogok, illetve az állati eredetű anyagok különböző gyártási tételeinek a kivonást megelőző összekeverése megengedett. A kivonásra szánt növényi drogokat, illetve állati eredetű anyagokat előzetes kezelésnek – pl. enzimek inaktiválása, porítás, zsírtalanítás – vethetik alá. Bizonyos nemkívánatos anyagok a kivonás után is eltávolíthatók. Az előállításhoz felhasznált növényi drogok, állati eredetű anyagok és szerves oldószerek mindegyikének meg kell felelnie a Gyógyszerkönyv vonatkozó cikkelyében előírt követelményeknek. Sűrű és száraz kivonatok előállítása során – amikor a szerves oldószereket bepárlással távolítják el – visszanyert vagy többször felhasznált oldószerek is alkalmazhatók, feltéve, ha az

Kivonatok


oldószervisszanyerési folyamatokat folyamatosan ellenőrzik és szabályozzák, annak érdekében, hogy azok az oldószerek, amelyeket a későbbiekben újra felhasználnak vagy más, engedélyezett minőségű anyagokhoz kevernek, megfeleljenek az előírásoknak. A kivonatok készítéséhez használt víznek megfelelő minőségűnek kell lennie. Megfelelő minőségűnek tekinthető a Tisztított víz (0008) cikkely „Letöltetlen tisztított víz” részében előírt követelményeknek – a „Bakteriális endotoxinok” pont kivételével – megfelelő víz. Ivóvíz is alkalmazható, ha a minősége olyan, hogy alkalmazásával biztosítható a követelményeknek megfelelő kivonatok egyenletesen megbízható előállítása. A kívánt halmazállapot eléréséhez adott esetben töményítésre van szükség; ennek érdekében megfelelő módszereket, rendszerint csökkentett nyomást és olyan hőmérsékletet kell alkalmazni, amelyen az összetevők bomlása a lehető legcsekélyebb mértékű. Azokat az illóolajokat, amelyeket az eljárás során elkülönítettek, az előállítás egy későbbi, megfelelő szakaszában vissza lehet juttatni a kivonathoz. Az előállítás különböző szakaszaiban a technológiai minőség – pl. homogenitás, halmazállapot – javítása érdekében megfelelő segédanyagok, továbbá, megfelelő stabilizátorok és mikrobiológiai tartósítószerek hozzáadása megengedett. Adott oldószer jellemző arányban vonja ki a kiindulási anyag egyes összetevőit; a standardizált és a beállított kivonatok előállítása folyamán olyan tisztítási eljárásokat is lehet alkalmazni, amelyek ezeket az arányokat a kívánt értékek irányába tolják; az így nyert kivonatokat „finomított” kivonatoknak nevezzük. AZONOSÍTÁS A kivonatokat megfelelő módszerekkel azonosítjuk. VIZSGÁLATOK Adott esetben az előállításra felhasznált növényi drog, illetve állati eredetű anyag analíziseredményei következtében valamint az előállítási eljárás ismeretében szükségessé válhat, hogy a kivonattal elvégezzük a mikrobiológiai tisztaság vizsgálatot (5.1.4), valamint a nehézfémek, aflatoxinok és növényvédőszer-maradványok (2.8.13) vizsgálatát. TARTALMI MEGHATÁROZÁS Ha erre mód van, a kivonatokból alkalmas módszereket alkalmazva tartalmi meghatározást kell végezni.

Kivonatok


FELIRAT A feliraton fel kell tüntetni:

− a felhasznált növényi drog vagy állati eredetű anyag nevét, − azt, hogy a készítmény folyékony, sűrű, ill. száraz kivonat vagy tinktúra, − standardizált kivonat esetében az ismert terápiás hatással rendelkező összetevők mennyiségét,

− beállított kivonat esetében a mennyiségi jellemzésre használt összetevők (markerek) mennyiségét,

− a kiindulási anyag arányát a elsődleges kivonathoz képest (DER), − a kivonásra használt oldószer(ek)et, − adott esetben azt, hogy friss növényi drog, illetve friss állati eredetű anyag került felhasználásra,

− adott esetben azt, hogy a kivonat „finomított”, − a segédanyagok nevét és mennyiségét, beleértve a stabilizátorokét és mikrobiológiai tartósítószerekét is,

− adott esetben a száraz maradék százalékát.

Extracta fluida – Folyékony kivonatok DEFINÍCIÓ A folyékony kivonatok olyan, folyékony halmazállapotú készítmények, amelyeknek 1 tömeg- vagy térfogatrésze általában egyenértékű a szárított növényi drog vagy állati eredetű anyag 1 tömeg- vagy térfogatrészével. A folyékony kivonatokat szükség esetén a kívánt oldószer, ill. összetevőtartalomra állítják be úgy, hogy oldószertartalmuk, és adott esetben összetevőik mennyisége is megfeleljen a követelményeknek. ELŐÁLLÍTÁS A folyékony kivonatokat megfelelő töménységű alkohol vagy víz felhasználásával, növényi drogból, illetve állati eredetű anyagból történő kivonással készítik. Úgy is eljárhatnak, hogy a növényi drog, illetve állati eredetű anyag sűrű vagy száraz kivonatát (amelyet ugyanolyan töménységű oldószerrel készítettek, mint a közvetlen kivonással előállított folyékony

Kivonatok


kivonatot) megfelelő töménységű alkoholban vagy vízben oldják. A folyékony kivonatokat szükség esetén szűrik. Tárolás során csekély üledék képződése megengedett, ha a folyékony kivonat összetételében nem következik be lényeges változás. VIZSGÁLATOK Relatív sűrűség (2.2.5). A folyékony kivonatnak, adott esetben, meg kell felelnie az egyedi cikkelyben előírt határértékeknek. Etanoltartalom (2.9.10). Az alkoholos folyékony kivonatok etanoltartalmát meg kell határozni. Az etanoltartalom feleljen meg az előírt értéknek. Metanol és 2-propanol (2.9.11). Az alkoholos folyékony kivonatok legfeljebb 0,05% V/V metanolt és legfeljebb 0,05% V/V 2-propanolt tartalmazhatnak, ha nincs más előírás. Szárazanyagtartalom (2.8.16). A folyékony kivonatnak, adott esetben, meg kell felelnie az egyedi cikkelyben előírt határértékeknek, melyeket szükség esetén – a felhasznált segédanyagok figyelembevételével – korrigálni kell. ELTARTÁS Fénytől védve. FELIRAT A feliraton adott esetben fel kell tüntetni a végső kivonat térfogatszázalékban kifejezett etanoltartalmát.

Tincturae – Tinktúrák DEFINÍCIÓ A tinktúrák folyékony készítmények, amelyeket növényi drogból vagy állati eredetű anyagból, általában tízszeres vagy ötszörös mennyiségű kivonófolyadék alkalmazásával végzett kivonással nyernek. ELŐÁLLÍTÁS A tinktúrákat áztatással vagy perkolálással készítik (a módszer vázlatos ismertetését lásd alább); a növényi drogból, illetve állati eredetű anyag

Kivonatok


kivonására kizárólag megfelelő töménységű alkohol használható. Úgy is eljárhatnak, hogy a növényi drog, illetve állati eredetű anyag sűrű vagy száraz kivonatát (amelyet ugyanolyan töménységű oldószerrel készítettek, mint a közvetlen kivonással előállított tinktúrát) megfelelő töménységű alkoholban oldják. A tinktúrákat szükség esetén megszűrik. A tinktúrák általában tiszta/átlátszó folyadékok. Tárolás során csekély üledék képződése megengedett, ha a tinktúra összetételében nem következik be lényeges változás. Előállítás áztatással. A kivonásra szánt növényi drogot vagy állati eredetű anyagot, ha nincs más előírás, megfelelő méretűre aprítják, majd az előírt oldószerrel alaposan összekeverve, zárt tartályban, megfelelő ideig állni hagyják. A visszamaradó anyagot az oldószertől elkülönítik és amennyiben szükséges, kipréselik; ez esetben a két folyadékot egyesítik. Előállítás perkolálással. A kivonásra szánt növényi drogot vagy állati eredetű anyagot szükség esetén megfelelő méretűre aprítják, majd az előírt oldószer egy részletével alaposan összekeverik és megfelelő ideig állni hagyják. Ezután a perkolátorba töltik. A perkolátumot szobahőmérsékleten olyan lassan áramoltatják, hogy a visszamaradó oldószer mindig ellepje a kivonásra szánt növényi drogot, illetve állati eredetű anyagot. A visszamaradt anyagot ki lehet préselni; ez esetben a kipréselt folyadékot egyesítik a perkolátummal. VIZSGÁLATOK Relatív sűrűség (2.2.5). A tinktúra adott esetben feleljen meg az egyedi cikkelyben előírt határértékeknek. Etanoltartalom (2.9.10). Az etanoltartalom feleljen meg az előírt értéknek. Metanol és 2-propanol (2.9.11): legfeljebb 0,05% V/V metanol és legfeljebb 0,05% V/V 2-propanol, ha nincs más előírás. Szárazanyagtartalom (2.8.16). A tinktúra adott esetben feleljen meg az egyedi cikkelyben előírt határértékeknek, melyeket szükség esetén – a felhasznált segédanyagok figyelembevételével – korrigálni kell. ELTARTÁS Fénytől védve. FELIRAT A feliraton – a fenti követelmények felsorolásán kívül – fel kell tüntetni:

Kivonatok


− a standardizált és beállított tinktúrák kivételével, a kiindulási anyag és a kivonófolyadék, vagy a kiindulási anyag és a végső tinktúra arányát,

− a végső tinktúra térfogatszázalékban kifejezett etanoltartalmát.

Extracta spissa – Sűrű kivonatok DEFINÍCIÓ A sűrű kivonatok olyan félszilárd készítmények, amelyeket a kivonásra használt oldószer részleges elpárologtatásával nyernek. VIZSGÁLATOK Szárazanyagtartalom (2.8.16). A sűrű kivonat feleljen meg az egyedi cikkelyben előírt határértékeknek. Oldószerek. Adott esetben a sűrű kivonat cikkelye határérték-vizsgálatot ír elő a kivonásra alkalmazott oldószerre. ELTARTÁS Fénytől védve.

Extracta sicca – Száraz kivonatok DEFINÍCIÓ A száraz kivonatok olyan készítmények, amelyeket az előállításukhoz használt oldószer elpárologtatásával nyernek. A száraz kivonatok szárítási vesztesége, illetve víztartalma általában legfeljebb 5 % m/m. VIZSGÁLATOK Víztartalom (2.2.13). Adott esetben a száraz kivonat feleljen meg az egyedi cikkelyben előírt határértékeknek. Szárítási veszteség (2.8.17). Adott esetben a száraz kivonat feleljen meg az egyedi cikkelyben előírt határértékeknek. Oldószerek. Adott esetben a száraz kivonat cikkelye határérték-vizsgálatot ír elő a kivonásra alkalmazott oldószerre.

Kivonatok

ELTARTÁS Légmentesen záró tartályban, fénytől védve.


Producta ab ADN recombinante

Ph.Hg.VIII. - Ph.Eur.5.8-1

07/2007:0784 REKOMBINÁNS DNS TECHNOLÓGIÁVAL ELŐÁLLÍTOTT TERMÉKEK

Producta ab ADN recombinante E cikkely a rekombináns DNS technológiával előállított termékek gyártására és fejlesztésére vonatkozó általános követelményeket írja elő. E cikkely követelményei nem feltétlenül terjednek ki az egyes készítmények valamennyi jellemzőjére, ezért az egyedi cikkelyek vagy az illetékes hatóság további követelményeket is előírhat. A cikkely nem alkalmazható azokra a módosított élő mikroorganizmusokra, melyeket közvetlen humán és állati felhasználás céljára állítottak elő, pl. az élő vakcinákra. DEFINICIÓ Az rDNS termékeket génmódosítási eljárással állítják elő, melynek során a kívánt terméket kódoló DNS fragmenst – rendszerint plazmid, vagy vírus eredetű vektor felhasználásával – beillesztik a megfelelő mikroorganizmusba vagy sejtvonalba, így azokban a DNS szakasz kifejeződik és megtörténik a fehérjére való átírás (transzláció). A kívánt termék extrakcióval és tisztítással nyerhető ki. A sejtet vagy a mikroorganizmust a vektor bejutását megelőzően gazdasejtnek, a gazdasejt és a vektor gyártási folyamat során használt stabil együttesét pedig gazda-vektor rendszernek nevezzük. ELŐÁLLÍTÁS Az előállítás validált oltócsírarendszeren alapul, az illetékes hatóság által elfogadott, bizonyítottan alkalmas gazda-vektor kombinációt használva. Az oltócsírarendszerhez a gazda-vektor kombináció oltócsíra–törzstételéből származó törzs-, és szaporító sejtbankokat használják. A termelési, az extrakciós és tisztítási lépések részletes leírását, továbbá a gyártási tétel definícióját rögzíteni kell. Amennyiben az rDNS termékeket emberi vagy állati eredetű anyagok felhasználásával állították elő, az 5.1.7 Vírusbiztonság c.fejezet követelményeit alkalmazni kell. A gazda-vektor kombináció alkalmassági vizsgálatának oltócsírarendszer validálásának az alábbiakra kell kiterjednie:

továbbá

az

Producta ab ADN recombinante A GÉNMÓDOSÍTÁS (GÉNEXPRESSZIÓ)

(KLÓNOZÁS)

Ph.Hg.VIII. - Ph.Eur.5.8-2 ÉS

A

GÉNKIFEJEZŐDÉS

A gazda-vektor rendszer alkalmasságát, különös tekintettel a mikrobiológiai tisztaságra az alábbi módon kell bizonyítani: A gazda-sejt jellemzése, beleértve a forrást, a feno-, és genotípust és a sejttenyészet táptalaját. A gén-klónozás stratégiájának dokumentálása, és a rekombináns vektor jellemzése, beleértve az alábbiakat: 1.

a gén eredete és jellemzése

2.

a klónozott gén és a közvetítő vektorban a beépített gént szegélyező régiók nukleotid-szekvencia analízise. A klónozott szekvenciák számát minimálisra kell csökkenteni és az összes releváns kifejezett szekvenciát egyértelműen azonosítani kell és az azonosságot RNS szinten még egyszer meg kell erősíteni A klónozott gén DNS-szekvenciájának megerősítését általában az oltócsíra szintjén és az üzemi méretű termelés szokásos populációkétszerező szintje előtt és az után is el kell végezni. Bizonyos rendszerekben, pl., ahol a gén több másolata is bekerül a folyamatos sejtvonal genetikai állományába, előfordulhat, hogy a termelési szint nem alkalmas a klónozott gén szekvenciaanalízisére. Ilyen esetekben hasznos lehet a sejt teljes DNS állományának „Southern-blot” analízissel történő vizsgálata, vagy a hírvivő RNS (mRNS) szekvenciaanalízise, és különös figyelmet kell fordítani a szintetizált fehérje jellemzésére is

3.

a teljes közvetítő vektor felépítése, genetikája és szerkezete.

A gazda-vektor rendszer jellemzése az alábbiakat foglalja magába: 1.

a vektor gazdasejtbe történő bejutásának mechanizmusa

2.

A vektor gazda sejten belüli másolatainak száma, fizikai állapota és stabilitása

3.

a kifejeződés elősegítésére és ellenőrzésére tett intézkedések.



SEJTBANK-RENDSZER A törzs-sejtbank a kívánt gént tartalmazó közvetítő vektor által már átalakított eredeti sejtek homogén szuszpenziója, melyet tárolás céljából (pl. folyékony nitrogénben) különálló tároló edényekben egyenlő részletekben osztottak el. Bizonyos esetekben szükséges lehet, hogy külön törzs-sejtbankot hozzanak létre a közvetítő vektornak és a gazdasejtnek is. A szaporító sejtbank a törzs-sejtbank(ok)ból korlátozott számú átoltással nyert homogén sejtszuszpenzió, melyet tárolás céljából (pl. folyékony nitrogénben) különálló edényekben egyenlő részletekben osztottak el. Mindkét sejtbank esetén valamennyi tárolóedényt azonos módon kell kezelni, és a tárolóhelyről kivett tárolóedényt oda visszatenni nem szabad. A sejtbank alkalmazható korlátozott számú átoltással végzett előállításra és folyamatos tenyésztéssel végzett előállításra is. Korlátozott számú átoltással végzett előállítás Erre a termelési eljárásra jellemző, hogy a gyártási folyamat során a populációkétszereződés ill. az átoltások száma limitált. Meg kell adni az elvégezhető átoltások vagy sejtkétszerezések azon maximális számát, melyek esetén a gyártási folyamat rutinszerűen teljesíti az alábbiakban leírt követelményeket. Előállítás folyamatos tenyésztéssel Ennél a tenyésztési eljárásnál nem korlátozott az előállítás kezdetétől számított populációkétszerezések ill. átoltások száma. Az aratás, csakúgy mint az előállítás befejezésének követelményeit a gyártó határozza meg. Monitorozásra a tenyészet teljes élettartama alatt szükség van; a monitorozás kívánt gyakoriságát, típusát az előállítási rendszer és a termék természete szabja meg. Információval kell rendelkeznünk a kifejeződő gén molekuláris integritásáról ill. a gazdasejt feno-, ill. genotípusának jellemzőiről a hosszú ideig tartó tenyésztés után. Az aratások további feldolgozásra történő elfogadását egyértelműen össze kell kapcsolni a monitorozási programmal, emellett a további feldolgozásra szánt termék gyártási tételének pontos definiálására is szükség van. A SEJTBANK VALIDÁLÁSA

A sejtbank validálása magába foglalja:



1.

az életképesség és a vektor megtartó képesség vizsgálatát

2.

a sejtek fenotípusos jellemzők alapján történő azonosítását

3.

ahol szükséges, annak bizonyítását, hogy a sejtbank mentes a potenciálisan onkogén vagy fertőző ágensektől (vírus, baktérium, gomba vagy mikoplazma). Kitüntetett figyelmet kell szentelni azoknak a vírusoknak, amelyek gyakran előfordulnak olyan fajokban, melyekből a sejtvonal származik. Bizonyos sejtvonalak endogén vírusokat (pl retrovírusokat) tartalmaznak, melyeket nem könnyű eltávolítani. Ezek kifejeződését több, olyan körülményrendszert alkalmazva is vizsgálni kell, melyekről ismert, hogy elősegítik az adott organizmus indukcióját

4.

emlőssejtek esetén a sejtbank tumorképző aktivitásának részletes vizsgálatát.

A SEJTEK ELLENŐRZÉSE

Minden sejtbank eredetét, formáját, tárolását, felhasználását és a tervezett felhasználási sebesség mellett vizsgált stabilitását – a tárolás és a visszanyerés körülményei között – teljes körűen dokumentálni kell. Az új sejtbankokat teljes mértékben validálni kell. AZ ELŐÁLLÍTÁSI ELJÁRÁS VALIDÁLÁSA

Kivonás és tisztítás Valamennyi, a gazdasejtből vagy táptalajból származó szennyező anyag különösen vírusrészecskék, fehérjék, nukleinsavak és hozzáadott anyagok eltávolítására és/vagy inaktiválására irányuló tisztítási és extrakciós lépést validálni kell. A validálási vizsgálatokkal azt kell bizonyítani, hogy a rutinszerűen elvégzett előállítási műveletek eleget tesznek az alábbi követelményeknek: -

idegen ágensek eltávolítása a termékből. Vizsgálatokat kell végezni, pl. megfelelő fizikai-kémiai tulajdonságokkal rendelkező vírusok hozzáadásával, és meg kell állapítani, hogy milyen mértékben képesek a tisztítási lépések a szennyező anyagok mennyiségét csökkenteni.



-

a vektorból, a gazdasejtből, a táptalajból, illetve a reagensből származó szennyezők célzott eltávolítása. A DNS–re vonatkozó redukciós kapacitást mesterséges elszennyezési (spiking) módszerrel kell megállapítani. Az állati eredetű fehérjék mennyiségének csökkenését immunkémiai módszerekkel kell követni.

-

termékre előírt kitermelési érték fenntartása

-

A tárolni kívánt gyártási intermedierek megfelelő stabilitásának igazolása.

Az anyag jellemzése Mindenekelőtt az ömlesztett végtermék azonosság-, tisztaság-, hatóanyagtartalom és stabilitásvizsgálatát kell elvégezni számos kémiai, fizikai, immunkémiai és biológiai vizsgálatot alkalmazva. A gyártási tétel felszabadítása előtt a gyártónak minden esetben el kell végezni a termék azonossági és tisztasági vizsgálatát továbbá hatóanyagtartalmának meghatározását. Az előállítás állandósága Az előállítás és a tisztítás állandóságának bizonyítására vizsgálatokat kell végezni. Ide tartoznak, pl. az alábbi, az anyag jellemzésére szolgáló vizsgálatok, gyártásközi valamint végtermékkel végzett vizsgálatok. AMINOSAV ÖSSZETÉTEL

Részleges aminosav-szekvencia analízis. A szekvencia adatok lehetővé teszik, hogy kimutassuk, hogy a fehérje N-terminálisán végbementek-e az érési/módosítási folyamatok, valamint a C-terminálison nem történt-e esetleg aminósav-vesztés. Peptid-térkép. A fehérje-termék kémiai és/vagy enzimatikus bontását követően, alkalmas eljárással, pl. kétdimenziós gélelektroforézissel, kapilláris elektroforézissel vagy folyadékkromatográfiával vizsgálva, a vizsgált fehérjéről és a standard készítményről készített peptid-térkép nem különbözhet szignifikánsan egymástól. A peptid-térkép emellett alkalmas a meglévő diszulfid kötések meglétének igazolására is. MOLEKULATÖMEG MEGHATÁROZÁSA

A klónozott gén megtartása. A tenyésztés után a vektort, vagy a klónozott gént tartalmazó sejtek megengedett legkisebb mennyiségét (%-ban kifejezve) az illetékes hatóság hagyja jóvá.



Összes-fehérje. A fehérje kitermelést meg kell határozni. Kémiai tisztaság. A fehérje-termék tisztaságát referencia készítménnyel összehasonlítva, alkalmas módszerrel – mint pl. folyadékkromatográfia, kapilláris elektroforézis vagy nátrium-dodecil-szulfát poliakrilamid gélelektroforézis (SDSPAGE) – kell meghatározni. Gazdasejt eredetű fehérjék. A gazdasejt eredetű fehérjék immunkémiai módszerekkel határozhatók meg, pl. – hacsak nincs más előírás – a termék előállításához alkalmazott gazda-vektor rendszer fehérje komponenseivel szemben termelődött poliklonális antitestek felhasználásával. A következő típusú eljárások alkalmazhatók: folyékony-fázisú kiszorításos meghatározások (pl. radioimmunmódszerek), folyékony fázisú direkt kötődésen alapuló meghatározások és olyan közvetlen kötődésen alapuló meghatározás, ahol nitrocellulóz (vagy ahhoz hasonló) membránra immobilizált antigéneket alkalmaznak (pl. „dot-immunoblot” módszer, Western-blot módszer). Az immunkémiai eljárások validálásának általános követelményei a 2.7.1. Immunkémiai Módszerek c. fejezetben találhatók meg. A gazdasejt szennyezők meghatározására végzett immunkémiai módszereknek az alábbi követelményeknek is meg kell felelniük: - Antigén készítmények. Az antiszérumot olyan antigén készítménnyel kell termeltetni, melyet olyan gazdasejtből nyernek, melybe a gyártás során alkalmazott, de a terméket kódoló specifikus gént nem tartalmazó vektort (un. üres vektort) juttattak be. A gazdasejt tenyésztése és a fehérje extrakciója a termék gyártása során a tenyésztéshez és a kivonáshoz alkalmazott körülményekkel megegyezően történik. Antiszérum készítéséhez olyan részlegesen megtisztított készítmény is felhasználható, amely a gyártási folyamatnak csak bizonyos tisztítási lépésein esett át. - Kalibrálás, standardizálás. Mennyiségi értékekre vonatkozó adatokat a gazdasejtből származó fehérje-antigén standarddal felvett dózis-válasz görbékkel való összevetéssel nyerhetünk. Tekintettel arra, hogy ezek a készítmények nem tökéletesen meghatározott fehérjék keverékei, a standard készítményt megfelelő fehérjemeghatározási módszer alkalmazásával kell készíteni és kalibrálni. A készítmény - megfelelő stabil állapotban tárolva - hosszabb ideig alkalmas a felhasználásra. - Antiszérumok. Az antiszérumok nagy reakcióképességű antitesteket tartalmaznak, olyanokat, melyek a lehető legtöbb fehérjét ismerik fel az antigén elegyben és nem lépnek keresztreakcióba a termékkel.



Gazdasejt és vektor eredetű DNS. DNS-maradványok hibridizációs analízissel mutathatók ki, amelynek során megfelelően érzékeny szekvencia-független analitikai eljárásokat vagy más, megfelelő érzékenységű analitikai módszereket kell használni. Hibridizációs analízis A mintában lévő DNS-t egyszálú DNS-sé kell denaturálni, nitrocellulóz vagy más alkalmas filter felületére immobilizálni, majd a gazda-vektor előállító rendszerből készített, jelölt DNS-el (DNS próba) hibridizálni kell. Bár számos kísérleti megközelítés létezik, a gazda-vektor DNS vizsgálatára irányuló hibridizációs eljárásnak eleget kell tennie a következő követelményeknek: - DNS próbák. A tisztított DNS-t a gyártási eljárással megegyező körülmények között növesztett gazda-vektor rendszerből nyerjük. A gazdasejt kromoszomális DNS-e és a vektor DNS külön is előállíthatók és külön is alkalmazhatók próbaként. - Kalibrálás és standardizálás. Mennyiségi értékekre vonatkozó adatokat standard készítményekre kapott válasszal összevetve nyerhetünk. A kromoszomális DNS próbák kromoszomális DNS standarddal, a vektor DNS próbák vektor DNS standarddal használhatók. A standard készítmények spektroszkópiás eljárással kalibrálhatók és alkalmas helyen tárolva hosszabb időn át felhasználhatók. - A hibridizáció körülményei. A hibridizációt olyan szigorú körülmények között kell végrehajtani, hogy biztosak lehessünk a próba és a standard DNS készítmény hibridizációjában, és a gyógyszeranyag ne befolyásolhassa a hibridizációt az alkalmazott koncentráció-körülmények között. Szekvencia-független eljárások Az alkalmas eljárások között találhatók: szulfonált citozin maradványok kimutatása az egyszálú DNS-ből (melynek során, a filter felületén immobilizált DNS citozinját in situ szulfonálják, majd a kimutatást és mennyiségi meghatározást a szulfonált csoporthoz kötődő antitesttel végzik; egyszálú DNS kimutatása fehérjéhez kötött egyszálú DNS fragmentum és a fehérje antitestjének felhasználásával. Egyik eljárás sem igényel specifikus gazda vagy vektor DNS-standardot. Az alkalmazott módszert validálni kell, azért, hogy bizonyított legyen a válaszgörbék linearitása és a DNS-standardra kapott válaszgörbékkel való párhuzamossága, valamint az, hogy sem a hatóanyag, sem a segédanyagok nem zavarják a mérést az alkalmazott koncentrációk esetén.


AZONOSSÁGI VIZSGÁLAT, MEGHATÁROZÁS


VIZSGÁLATOK

ÉS

TARTALAMI

A végtermékre (letöltés vagy kiszerelt tétel) vonatkozó követelményeket, továbbá a vonatkozó vizsgálati eljárásokat az egyedi cikkelyek írják elő. TÁROLÁS Lásd az egyedi cikkelyt Felirat Lásd az egyedi cikkelyt

Praeparationes homoeopathicae


07/2007:1038

HOMEOPÁTIÁS KÉSZÍTMÉNYEK Praeparationes homoeopathicas DEFINÍCIÓ A homeopátiás készítményeket, ősanyagnak nevezett anyagokból, termékekből vagy készítményekből, a homeopátiás gyártási eljárás szabályai szerint állítják elő. A homeopátiás készítményeket általában az ősanyag latin nevével jelölik, a név mellett feltüntetve a hígítás fokát is. Nyersanyagok A homeopátiás készítmények előállításához természetes vagy szintetikus eredetű nyersanyagokat használnak. Az állati és humán eredetű nyersanyagok esetén megfelelő intézkedéseket kell tenni, hogy a belőlük előállított homeopátiás készítményekben a kórokozók jelenlétét minimalizálni kell, homeopátiás készítmények esetében beleértve a vírusokat is (5.1.7). E célból a következőket kell bizonyítani: –

a gyártási eljárás tartalmaz olyan lépést vagy lépéseket, amely bizonyítottan eltávolítja, vagy inaktiválja a kórokozókat,

–

adott esetben, az állati eredetű nyersanyagoknak meg kell felelniük „Az állati eredetű fertőző szivacsos agyvelőbetegségek (spongiform encelaphalopathia) kórokozóival veszélyeztetett termékek” (1483) cikkelyben leírt követelményeknek,

–

adott esetben, az állati eredetű nyersanyagok előállítására szánt állatoknak és szöveteknek meg kell felelniük az illetékes hatóság által, a humán és az állati fogyasztásra alkalmas készítményekkel szemben támasztott egészségügyi követelményeknek,

–

a humán eredetű anyagok esetén – indokolt és engedélyezett esetek kivételével – a donoroknak mind a vérdonorokra mind pedig a donorok



által adott vérre vonatkozó előírásoknak (lásd. „Human plasma for fractionation”(0853)) meg kell felelniük. A növényi és állati eredetű nyersanyagokat friss vagy szárított állapotban lehet felhasználni. A friss nyersanyagok – megfelelő esetben – mélyhűtve is tárolhatók. A növényi eredetű nyersanyagoknak meg kell felelniük a Homeopátiás készítmények előállítására szánt növényi drogok (2045) című cikkelyben előírt követelményeknek. Szállítás és tárolás céljából – indokolt és engedélyezett esetekben – a friss nyersanyagokat etanolban (96 %V/V) vagy megfelelő töménységű alkoholban is tarthatjuk, feltéve, hogy a feldolgozás során a nyersanyag egésze – beleértve az alkoholt is – felhasználásra kerül. A nyersanyagoknak meg kell felelniük az Európai Gyógyszerkönyv cikkelyeiben előírt követelményeknek. Vivőanyagok Vivőanyagoknak nevezzük az egyes ősanyagok előállításához vagy a potenciális eljáráshoz felhasznált segédanyagokat. Ilyenek pl. a tisztított víz, a megfelelő töménységű alkohol, a glicerin és a laktóz. A vivőanyagoknak meg kell felelniük az Európai Gyógyszerkönyv cikkelyeiben előírt követelményeknek. Ősanyagok Az ősanyagok olyan anyagok, termékek, illetve készítmények, amelyeket kiindulási anyagként használnak fel homeopátiás készítmények előállítására. Adott ősanyag általában a következő csoportok egyikébe sorolható: őstinktúra vagy glicerines macerátum, ha a nyersanyag növényi, állati, vagy humán eredetű, vagy maga az anyag, ha a nyersanyag kémiai vagy ásványi eredetű. Az őstinktúráknak meg kell felelniük a Homeopátiás készítmények előállítására szánt őstinktúrák (2029) című cikkelyben előírt követelményeknek. A glicerines macerátumok növényi vagy állati eredetű nyersanyagokból glicerinnel vagy glicerin és megfelelő töménységű alkohol elegyével, illetve glicerin megfelelő töménységű nátrium-klorid–oldat elegyével kinyert, folyékony készítmények. Potenciálás



A hígításokat és a triturációkat ősanyagból nyerik, a homeopátiás gyártási eljárás szabályai szerint végzett potenciálási eljárással: folyékony készítmények esetében ez váltakozva végzett hígítást és dinamizálást (ütverázást), szilárd készítmények esetében pedig egymás után végzett, megfelelő triturálást jelent. A potenciálási lépések általában a következők: –

1 rész ősanyag és 9 rész vivőanyag keveréke; ezeket általában „D”, „DH” vagy „X” (decimális) szimbólumokkal jelöljük, vagy

–

1 rész ősanyag és 99 rész vivőanyag keveréke; ezeket általában „C” vagy „CH” (centezimális) szimbólumokkal jelöljük.

A potenciálási lépések száma határozza meg a hígítási fokot; pl. a „D3”, „3 DH” vagy „3 X” jelzés három decimális potenciálási lépést, a „C3”, „3 CH” vagy „3 C” jelzés pedig három centezimális potenciálási lépést jelent. Az „LM-„ (vagy „Q”) jelzés különleges eljárással elvégzett potenciálási lépést jelent. Gyógyszerformák A homeopátiás készítmények gyógyszerformáinak meg kell felelniük az európai Gyógyszerkönyv vonatkozó gyógyszerforma cikkelyeinek, a következő kiegészítésekkel: –

a homeopátiás célra szánt gyógyszerformák esetében „hatóanyagok” kifejezésen a „homeopátiás ősanyagok hígításait és triturációit” értjük,

–

a homeopátiás gyógyszerformákat felhasználásával kell készíteni,

–

a hatóanyagtartalom egységességére vonatkozó vizsgálatot általában nem kell alkalmazni, bizonyos körülmények között azonban ez is követelmény.

megfelelő

segédanyagok

A homeopátiás golyócskák A homeopátiás célra szánt golyócskák szacharózból vagy más, alkalmas segédanyagból készített, szilárd halmazállapotú készítmények. Előállításukhoz vagy az előre gyártott golyócskákat impregnálják a homeopátiás ősanyag(ok) hígításaival, vagy az említett segédanyagokat fokozatosan adagolják a homeopátiás ősanyag(ok) hígításához, illetve hígításaihoz. A golyócskákat bevételre vagy szubligvális alkalmazásra szánják. A homeopátiás tabletták



A homeopátiás célra szánt tabletták szacharózt, laktózt, vagy más, alkalmas segédanyagot tartalmazó, a Tabletták (0478) cikkely előírásainak megfelelő készítmények. A tabletták ezenkívül úgy is előállíthatók, hogy előre gyártott tablettákat impregnálnak a homeopátiás ősanyag(ok) hígításával, illetve hígításaival. A impregnálás céljára előre gyártott tabletták szacharózból, laktózból, vagy más, alkalmas segédanyagból készíthetők a Tabletták (0478) cikkely előírásainak magfelelően. A homeopátiás tablettákat bevételre vagy szubligvális alkalmazásra szánják.

Producta allergenica

Ph.Hg.VIII. - Ph.Eur.5.8 – 1

07/2007:1063 ALLERGÉN TERMÉKEK

Producta allergenica DEFINÍCIÓ Az allergén termékek természetes eredetű allergéneket tartalmazó forrásanyagok kivonataiból származó gyógyszerkészítmények, melyeknek hatóanyagai allergiás (túlérzékenységi) megbetegedést okoznak, vagy elősegítik annak kialakulását. Az allergén komponensek leggyakrabban fehérje természetű anyagok. Az allergén termékek in vivo diagnózis céljára, vagy az adott allergénnek tulajdonítható allergiás (túlérzékenységi) betegség kezelésére szolgálnak. Az allergén termékek formulált gyógyszerként vagy ömlesztett készítményként állnak rendelkezésre. Az utóbbi lehet szárított formában, vagy a felhasználás előtt tovább töményítendő vagy hígítandó oldat ill. szuszpenzió formájában. Lehetnek a termékek végső, további átalakítást nem igénylő formában is, oldatként, szuszpenzióként vagy liofilizátumként. A parenterális úton, illetve a hörgőkre és a kötőhártyára alkalmazott allergén termékeknek sterilnek kell lenniük. A diagnosztikai célra alkalmazott allergén készítmények általában a kezeletlen extraktumok 50 % V/V-os glicerines oldatai, melyekkel "bőr-szúrásos" allergiatesztet (allergiás bőrpróbát) végeznek. Intradermális diagnózis illetve az orr, szem vagy hörgők vizsgálatára irányuló provokációs tesztek céljára az allergén készítményekből a megfelelő hígítások a vizes vagy glicerines extraktumok hígításával, vagy a módosítatlan liofilizált kivonatoknak közvetlen felhasználás előtti feloldásával készíthetők. Az immunterápiában alkalmazott allergén termékek lehetnek módosítatlan extraktumok, vagy kémiailag módosított és/vagy különböző hordozók felületére (pl. alumínium-hidroxid, kalcium-foszfát, tirozin) adszorbeált extraktumok. Ez a cikkely nem alkalmazható: olyan vegyületekre, melyeket kizárólag kontakt dermatitisz diagnózisában alkalmaznak, szintetikus készítményekre, rDNS módszerrel előállított allergénekre és olyan végtermékekre, melyeket személyre szólóan készítenek el. A cikkely nem vonatkozik szükségszerűen az állatgyógyászatban használatos allergén termékekre.



ELŐÁLLÍTÁS Allergén termékek az allergén tulajdonságú forrásanyagok széles skálájából állíthatók elő. Gyakoriak az olyan letöltés előtti termékek, melyeket felhasználás előtt hígítanak vagy töményítenek. A termékeket az allergiás aktivitás módosítása-, vagy csökkentése céljából kezelésnek vethetik alá, de változatlanul is hagyhatják. Amennyiben az allergén termékeket emberi vagy állati eredetű anyagok felhasználásával állították elő, az 5.1.7 Vírusbiztonság fejezet követelményeit alkalmazni kell. Forrásanyagok Az allergén termékek forrásanyagául leggyakrabban pollenek, penészgombák, atkák, állati hámsejtek, hártyásszárnyúak mérge, illetve különböző élelmiszerek szolgálnak. Ezen anyagok jellemezhetők származásuk, természetük, a gyűjtés az előállítás vagy az előkezelés módja szerint, és jól meghatározott a biológiai értékcsökkenést minimalizáló körülmények között tárolandók. A forrásanyagok gyűjtésének, előállításának, kezelésének biztosítania kell, hogy az egyes gyártási tételek minőségi és mennyiségi összetétele amennyire lehetséges egyforma legyen. Pollenek. A lehetséges kémiai szennyezőanyagok - mint a peszticidek vagy a nehézfémek – mennyiségét a minimumra kell csökkenteni. Mikroszkópos vizsgálattal ellenőrizve a pollen legfeljebb 1% idegen pollent tartalmazhat. Mikroszkópos vizsgálattal ellenőrizve a pollen legfeljebb 1% penészgombaspórát tartalmazhat. Atkák és penészgombák. A biológiailag aktív szennyezők - úgymint a mikotoxinok a penészgombákban - mennyiségét minimálisra kell csökkenteni, és jelenlétüket indokolni kell. Gondoskodni kell az atkák és penészgombák - mint forrásanyagok - tenyésztéséhez használt táptalaj allergén tartalmának minimalizálásáról. Az emberi vagy állati eredetű anyagokat tartalmazó táptalajok alkalmazását indokolni kell, illetve ha szükséges, megfelelő kezeléssel biztosítani kell, hogy a lehetséges betegség átvivő ágensek inaktiválódjanak vagy eliminálódjanak. Állati hámsejtek. Az állati hámsejteket válogatott, egészséges állatokból kell kinyerni, hogy a lehetséges betegség átvivő ágenseket kizárjuk.



GYÁRTÁSI FOLYAMAT

Az allergén termékek előállítását, mely többnyire extrakcióval történik és tisztítási lépést is tartalmazhat, az allergén komponensek biológiai tulajdonságainak megőrzésére alkalmas eljárással végzik. Az allergén termékek gyártását úgy kell megtervezni, hogy a mikrobiális növekedés és az enzimatikus lebomlás minimális legyen. A tisztítási eljárást, ha van olyan, úgy kell tervezni, hogy azzal az irritáló hatású kis molakulatömegű, illetve nem allergén komponensek mennyisége minimalizálható legyen. Az allergén termékek megfelelő mikrobiológiai tartósítószert is tartalmazhatnak. A konzerválószert és alkalmazott koncentrációját indokolni kell. A gyártási eljárás különféle műveleteket foglal magába. A natív allergén kivonatok a forrásanyagból történő kivonás utáni elválasztással keletkeznek. Köztes allergén termékek a natív allergén kivonatok további feldolgozása vagy módosítása során keletkeznek. A módosítás megvalósulhat kémiai eljárással (kémiai konjugáció) vagy fizikai eljárással (fizikai adszorpcióval különböző hordozók, mint pl. alumínium-hidroxid, kalcium-foszfát vagy tirozin felületére). A módosítás létrejöhet továbbá hordozóba - úgymint liposzómák vagy mikrokapszulák - történő bezárással, illetve egyéb biológiailag aktív anyagok hozzáadásával, melynek célja a hatékonyság vagy a biztonság növelése. A köztes allergén termékek liofilizálhatók is. A letöltés előtti allergén készítmények olyan oldatok vagy szuszpenziók, melyek további feldolgozást vagy módosítást már nem igényelnek, közvetlenül alkalmasak hígításra vagy a végső kiszerelésre. "HÁZI" REFERENCIA KÉSZÍTMÉNYEK

"Házi" Referencia Készítménynek ( in house reference preparations, IHRP) egy megfelelően reprezentatív anyagot kell választani, azt jellemezni kell és a gyártási tételek állandóságának ellenőrzésére kell felhasználni. Az IHRP-t – rendszerint liofilizált állapotban - megfelelő aliquot részletekben és olyan körülmények között kell tárolni, hogy stabilitása biztosított legyen.



A " Házi" Referencia készítmények jellemzése Az IHRP jellemzésének mértéke az allergén kiindulási anyag természetétől, az allergén komponensek ismeretétől, a megfelelő reagensek hozzáférhetőségétől és az alkalmazási területtől függ. Egy jól jellemzett IHRP referenciaként alkalmazható a kiindulási allergén kivonatok, köztes allergén termékek, vagy amennyiben lehetséges a végső allergén készítmények gyártási tételeinek ellenőrzése során. A „ Házi „ Referencia Készítmény (IHRP) jellemezhető – megfelelő eljárást mint pl. izoelektromos fókuszálást, poliakrilamid–gélelektroforézist, immunelektroforézist vagy tömegspektrometriát alkalmazva - fehérje-tartalmának és fehérje–profiljának meghatározásával. Az allergén komponensek megfelelő módszerekkel – mint az immunblot vagy kétdimenziós radio-immunelektroforézis – határozhatók meg. Az allergén komponensek jellemzése magában foglalhatja a releváns allergének szerológiai vagy más technikákkal történő azonosítását, melyhez allergiás betegek egyedi vagy összegyűjtött szérumát vagy az adott allergénre specifikus poliklonális vagy monoklonális antitesteket használnak. Ha van rendelkezésre álló allergén referencia anyag, az egyedi allergének tartalmi meghatározása is elvégezhető. Ha csak lehetséges, az egyes allergéneket nemzetközileg megállapított nomenklatúra szerint kell megnevezni. Amikor lehetséges, az IHRP hatáserősségét „in vivo” módszerekkel, (pl. bőrpróbák) kell meghatározni, és biológiai aktivitási egységekben kell kifejezni. Más esetekben, bizonyos extraktumoknál a hatáserősséget - alkalmas immunmmeghatározási módszerek alkalmazásával (ezek pl. specifikus IgE típusú ellenanyag kötőkapacitásának gátlásán alapulnak) - kell megállapítani, vagy a főkomponens kvantitatív mérésével kell meghatározni. AZONOSÍTÁS A köztes vagy más, alkalmas fázisban levő készítmények azonossága – az IHRPvel összevetve és megfelelő eljárást, mint pl. izoelektromos fókuszálást, nátriumdodecil-szulfát poliakrilamid-gélelektroforézist vagy immunelektroforézist alkalmazva – a fehérje-profil meghatározásával igazolható. VIZSGÁLATOK Számos biokémiai és immunológiai vizsgálatot fejlesztettek ki az allergének minőségi és mennyiségi jellemzésére. Ennek ellenére, van néhány olyan módszer – ezeket főleg az allergiás aktivitás és az allergén profil meghatározására használják - melyek jelenleg nem alkalmazhatók az összes termék esetében. Ez adódhat abból, hogy az allergén komponensek nem ismertek vagy az előírt reagensek nem állnak



rendelkezésre. Ennek megfelelően, az allergén termékeket, minőségüktől és alkalmazási területüktől függően a vizsgálati követelményrendszer növekvő részletessége és szigorúsága alapján sorolják különböző kategóriákba. Amikor lehetséges, az alábbi vizsgálatokat a végtermékek esetén kell alkalmazni. Amennyiben ez nem valósítható meg, a vizsgálatokat az extraktumokon kell elvégezni a lehető legkésőbbi gyártási fázisban, pl. közvetlenül azon gyártási lépés (módosítás, hígítás) előtt, amely után már nincs lehetőség a végső készítmény vizsgálatára. Víztartalom (2.5.12) A fagyasztva-szárított termékekben legfeljebb 5% lehet. Sterilitás (2.6.1) A paranterális úton alkalmazott, valamint a hörgök és a kötőhártya kezelésére szánt allergén termékek feleljenek meg a sterilitási vizsgálat követelményeinek. Fehérje-tartalom. Adott gyártási tétel fehérjetartalma a névleges fehérje-tartalom 80-120% legyen. Abban az esetben, ha a biológiai hatóérték meghatározható, a fehérje-tartalom meghatározása elhagyható. Fehérje profil. A fehérje összetétel meghatározásra az IHRP jellemzésére megfelelő, alkalmas módszert kell használni. Abnormális toxicitás (2.6.9) A penészgombákból származó és parenterális alkalmazásra szánt allergén készítmények (kivéve a bőr-szúrásos vizsgálatokra szánt készítményeket) feleljenek meg a humán immunszérumok ill. oltóanyagok esetében végzett abnormális toxicitási vizsgálatok követelményeinek. Az allergén termékektől függően, különféle egyre növekvő szelektivitású kiegészítő vizsgálatok alkalmazhatók, abban az esetben azonban, amikor az allergén terméket terápiás célból használják, a biológiai hatóérték validált módszerekkel történő mérését, legyen az a teljes allergizáló aktivitás, vagy az egyedi allergének meghatározása ill. egyéb indokolt vizsgálat, minden esetben el kell végezni. Aluminium (2.5.13) Ha adszorbensként alumínium-hidroxidot vagy alumíniumfoszfátot alkalmazunk, az alumínium tartalom – az indokolt és engedélyezett esetek kivételével – a névleges érték legalább 80%-a, de legfeljebb 120%-a lehet, de a humán dózisonkénti 1,25mg-ot nem haladhatja meg. Kalcium (2.5.14) A névleges érték legalább 80%-a, de legfeljebb 120%-a lehet, amennyiben adszorbensként kalcium-foszfátot használnak.



Antigén profil. Az antigének azonosítását megfelelő módszert alkalmazva, antigén-specifikus állati antitestek felhasználásával kell végezni. Allergén profil. A releváns allergén komponensek azonosítását megfelelő módszert alkalmazva, allergén-specifikus humán antitestek felhasználásával kell végezni. Teljes allergén aktivitás. Az aktivitásnak a névérték 50 és 200%-a között kell lennie specifikus IgE ellenanyagok kötőkapacitásának gátlásával vagy más megfelelő, egyenértékű „in vitro” módszerrel mérve. Egyedi allergének.. A meghatározást megfelelő módszerrel végezve, a névleges érték 50 és 200% között legyen. ELTARTÁS Az adszorbeált allergén termékek fagyasztása nem megengedett. FELÍRAT A felíraton fel kell tüntetni - a biológiai hatáserősséget és/vagy a fehérjetartalmat és/vagy az extraktum koncentrációját - a beadás módját és az alkalmazási területet - az eltartási körülményeket - adott esetben a termékhez adott mikrobiológiai tartósítószer nevét és mennyiségét - liofilizált készítmények esetén: - az oldáshoz használt folyadék nevét, összetételét és térfogatát - azt az időtartamot, amelyen belül a feloldott készítményt fel kell használni - adott esetben azt, hogy a készítmény steril - adott esetben az adszorbens nevét és mennyiségét.







Producta allergenica 10

Ph.Hg.VIII. - Ph.Eur.5.8 –

Producta allergenica 11

Ph.Hg.VIII. - Ph.Eur.5.8 –

Általános cikkelyek


07/2007:1579 NÖVÉNYI ZSÍROS OLAJOK

Olea herbaria DEFINÍCIÓ A növényi zsíros olajok főként szilárd vagy folyékony halmazállapotú zsírsavtrigliceridekből állnak. Kis mennyiségben egyéb lipideket - pl. viaszokat, szabad zsírsavakat, parciális glicerideket (mono- és digliceridek), el nem szappanosítható anyagokat - is tartalmazhatnak. A növényi zsíros olajokat különféle növények magvából vagy terméséből sajtolással és/vagy oldószeres kivonással nyerik; az olajat ezután esetleg finomítják és hidrogénezik. Megfelelő antioxidáns hozzáadása szükség esetén megengedett. Natív olaj: különleges minőségű nyersanyagokból mechanikai eljárásokkal (pl. hideg sajtolással vagy centrifugálással) nyert olaj. Finomított olaj: sajtolással és/vagy oldószeres kivonással nyert olaj, amelyet még lúgos finomításnak (ezt követően derítésnek és szagtalanításnak) vagy fizikai finomításnak is alávetnek. Hidrogénezett olaj: sajtolással és/vagy oldószeres kivonással nyert és lúgos vagy fizikai finomításnak alávetett olaj, amelyet egy esetleges derítés után szárítanak, hidrogéneznek, ezután ismét derítenek és szagtalanítanak. Parenterális gyógyszerformák előállításához kizárólag lúgos eljárással finomított olajok használhatók. ELŐÁLLÍTÁS Az előállítás során intézkedéseket tettek az olaj illetékes hatóság által megszabott benzo[a]pirén határértéknek való megfeleltetésnek, melyet az Európai Unió 208/2005 számú Bizottsági Határozata 2,0 ppb értékben állapított meg. AZ NYERS OLAJ KINYERÉSE



Nagy mennyiségű olajat tartalmazó növényekből általában melegítés közben végzett sajtolással és ezt követő kivonással, kis mennyiségű olajat tartalmazó növényekből pedig közvetlen kivonással nyerik ki az olajat. Mechanikai eljárások A. Sajtolás Sajtolás nagynyomású csigapréssel. Ez a módszer a következő műveletek összességéből vagy egy részéből áll: tisztítás, szárítás, héjtalanítás vagy hántolás, őrlés, főzés és pelyhesítés. A tisztítás során az idegen anyagokat távolítják el. Szárításra olyankor van szükség, amikor a további feldolgozás szempontjából túl nagy a mag nedvességtartalma. A hántolás azért hasznos, mert a rostok mennyiségének csökkentése által nagy fehérjetartalmú liszthez juthatunk és a szennyező anyagok mennyisége is kevesebb lesz az olajban. A főzés különféle célokat szolgál: az olajtartalmú sejtek feltárásának teljessé tétele, az olaj viszkozitásának csökkentése, a lisztben lévő fehérjék kicsapása, a nedvességtartalom beállítása, a mag sterilezése, mentesítése bizonyos toxikus összetevőktől (gyapotmag esetében a gosszipoltól), továbbá bizonyos foszfatidok megkötése az olajpogácsában, és ily módon a későbbi finomítási műveletek okozta veszteségek csökkentése. A sajtolási eljárásnak elég hatékonynak kell lennie ahhoz, hogy az olajnak csak 3–6 %-a maradjon vissza a pogácsában. Nedves sajtolás csigapréssel. A kötegeket rekeszekbe halmozzák (a pálma termése esetében) és áramló gőzzel melegített működő horizontális sterilezőbe helyezik. Ennek a sterilezésnek a célja az enzimek dezaktiválása, a termés fellazítása a kötegben, a fehérjék kicsapása, stb. Üstben történő melegítés után a pulpát csigaprésbe töltik. Az olajat centrifugálással tisztítják és vákuumban szárítják. Elősajtolás és az azt követő oldószeres kivonás. A műveletsorozat megegyezik a fentivel. Az elősajtolás célja az oldószeres kivonáshoz szükséges különösen nagy áteresztőképességű pogácsák előállítása. A kivonást perkoláló vagy merülő típusú készülékben végzik. Az oldószeres kivonáson alapuló eljárásnak általában elég hatékonynak kell lennie ahhoz, hogy a liszt visszamaradó olaj tartalma 1 %-nál kevesebb legyen. B. Centrifugálás A centrifugálás során elválasztják az olajos fázist a vizes fázistól, amely vízoldékony anyagokat és a maradék szilárd részecskéket is tartalmazza. Ez a művelet a következő berendezésekkel végezhető:

− öntisztító dobos vagy tárcsás centrifugák,



− szuper-dekantálók, amelyek egyik végükön kissé szűkülő, hengeres tartállyal ellátott horizontális turbinák; a tartályokban egy, a tartály oldalait kaparó, folyamatosan forgó csavar helyezkedik el. A csavar és a henger egymástól eltérő sebességű forgást végez. A szilárd részecskék a tartály szűkülő végén kiesnek, az olaj pedig a tartály másik végén kifolyik. Oldószeres kivonás. A kivonást megelőzően a következő műveleteket kell elvégezni: a magokat kb. egy héten át 24 °C-ot meg nem meghaladó hőmérsékleten temperálják, annak érdekében, hogy héjuk fellazuljon és nedvességtartalmuk egyenletessé váljon. Ezután következik a tisztítás, az őrlés, a héjmentesítés és a pelyhesítés. A leggyakrabban használt oldószer az általában csak „hexán”-nak nevezett, főként n-hexánból és metilpentánokból álló elegy (fp: 65–70 °C). Az elegyet – fokozott tűz- és robbanás-veszélyessége miatt – esetenként cseppfolyósított gázokkal és szuperkritikus állapotú gázokkal is helyettesíthetik. FINOMÍTÁS A finomítás célja a különböző szennyezések eltávolítása oly módon, hogy a trigliceridek minél kevésbé károsodjanak és az olajveszteség minél kisebb legyen. A következő anyagok mennyiségét kell csökkenteni:

− szabad zsírsavak, amelyeknek oxidációja miatt az olaj megromolhat, melegítéskor pedig égett ízt, valamint szúrós szagot kölcsönözhetnek az olajnak (lúgos finomítás),

− víz, amely kedvez az enzimatikus hidrolízis-reakcióknak (lúgos finomítás, szárítás),

− parciális gliceridek, amelyek habzást és kesernyés ízt okozhatnak (semlegesítés, mosás),

− foszfatidok

és emulgeáló tulajdonságú foszforvegyületek, amelyek üledékképződést okozhatnak és melegítéskor elősegítik az olaj megsötétedését, zavarosodást okozhatnak és ronthatják az organoleptikus stabilitást (lúgos finomítás)

− színező anyagok, pl. klorofill (lúgos finomítás), karotinoidok (derítés), − glikolipidek, amelyek vízzel kolloid oldatot képezhetnek, − szabad szénhidrogének, paraffin, viaszok és gyantaszerű anyagok, − fémek (Fe, Cu, Pb, Sn, Pt, Pd, stb.), amelyek erősen katalizálják az oxidációs folyamatokat,



− pigmentek, pl. gosszipol (a gyapotmag-olajban) vagy mikotoxinok, pl. aflatoxin (főként a földimogyoró-olajban),

− növényvédőszerek, − oxidációs termékek (aldehidek, peroxidok), − fehérjék, amelyek allergiás reakciókat válthatnak ki, − el nem szappanosítható anyagok (pl. szterinek, tokoferolok és egyéb vitaminok),

− policiklusos aromás szénhidrogének. Lúgos finomítás. A lúgos finomítás a következő műveletekből áll: nyálkátlanítás, semlegesítés lúggal, mosás és szárítás. Nyálkátlanítás. E művelet - azaz vízzel és/vagy foszforsavval, és/vagy nátriumkloriddal történő kezelés - során a foszfatidokat, a foszfor-tartalmú vegyületeket és a fémeket távolítják el. Alkalmazása az olaj fajtájától függ. Semlegesítés lúggal. Ez a művelet 0,1 % alá csökkenti a szabad zsírsav tartalmat; a zsírsavak olajban nem oldódó („szappankocsonyának” is nevezett) szappanokká alakulnak. Az e szappanokon adszorbeálódó egyéb anyagok, így a nyálkás anyagok, a foszfatidok, az oxidációs termékek, a színező anyagok, stb. is eltávolíthatók az olajból. Eltávolítható továbbá minden olyan anyag, amely hidratálással olajban oldhatatlanná válik. A lúggal történő semlegesítés hátránya, hogy nem szakszerűen végezve, a semleges olaj egy része is elszappanosodik. Mosás. Ez a művelet forró vizes mosást jelent, amellyel eltávolíthatók a még megmaradt szappanok, a lúgfelesleg, valamint a fém-, foszfatid- és egyéb szennyezés nyomok. Szárítás. A visszamaradó vizet, mielőtt bármilyen további műveletre - pl. derítésre - sor kerülne, vákuum alkalmazásával eltávolítják. Fizikai finomítás. Az olajat nagy vákuumban, 235 °C feletti hőmérsékleten, gőzzel kezelik. Ezt az eljárást olyan olajfajták esetében kell alkalmazni, amelyek eleve kevés foszfatidot és fémet tartalmaznak (pálma-, kókusz-, olivaolaj), vagy amelyekből savas kezeléssel (tömény foszforsavval és ezt követő, derítőföldes adszorpcióval) már eltávolították a foszfatidokat és a fémeket (napraforgó-, repceés szójaolaj). A módszer hő hatására megsötétedő olajok (gyapotmagolaj) esetében nem alkalmazható. Derítés. Az olaj derítésének szokásos módszere az adszorpciós kezelés, általában derítőfölddel (természetes vagy aktivált) vagy szénnel (aktivált vagy nem-aktivált)



vákuumban, 30 percen át 90 °C-on melegítve; szintetikus szilícium-dioxid adszorbensek hozzáadása is megengedett. Ezzel a művelettel az olaj mentesíthető a finomítás során még nem teljesen eltávolított anyagoktól, pl. karotinoidoktól, klorofilltól. Szagtalanítás. A szagtalanítás a szagok megszüntetésére, az illó anyagok és a kivonáshoz használt oldószer maradványainak eltávolítására szolgál; a művelet során száraz gőzt injektálnak a magas hőmérsékleten vákuum alatt tartott olajba. A hőmérsékletet az olajtól függően választják meg: 1,5–3 órán keresztül 200–235 °Con, vagy 30 percen keresztül 240 °C feletti hőmérsékleten tartják. 150 °C feletti hőmérsékleten egyik jelentős mellékreakció a termikus elszíntelenedés, amely a karotinoidok bomlásának tulajdonítható. Az eljárás egyrészt veszteséget okoz azon anyagok körében, amelyek desztillálhatók (szabad zsírsavak, szterinek, tokoferolok, a finomított olaj egy része) másrészt cisz-transz izomerizációt is okozhat a telítetlen zsírsavak kettős kötésein. TÉLÁLLÓVÁ TÉTEL A téli eltarthatóság érdekében alacsony hőmérsékleten kiszűrik a szilárd anyagokat és a viaszokat (a műveletet viaszmentesítésnek is nevezik). Ezek a szilárd anyagok és viaszok ugyanis befolyásolhatják az olaj küllemét és üledéket képezhetnek. HIDROGÉNEZÉS A szárított és/vagy derített olaj hidrogénezését hidrogén-nyomás alatt, kb. 100 200 °C közötti hőmérsékleten, katalizátor jelenlétében (pl. Ni, Pt, Pd) végzik. A katalizátort ezután 90 °C -on, szűréssel távolítják el. A hidrogénnek tisztának kell lennie, azaz katalizátormérget és vizet nem tartalmazhat, szén-dioxid-, metán- és nitrogén-tartalma alacsony legyen. A részleges hidrogénezés során kis mennyiségben transz-zsírsavak vagy polimerek is keletkezhetnek. KROMATOGRÁFIÁS TISZTÍTÁS Amennyiben az olajat nagy tisztaságú, pl. parenterális készítményhez használják, esetleg további tisztításra van szükség; ilyen esetekben az olajat aktivált derítőföldet tartalmazó oszlopon engedik át. Egyes esetekben a hatékonyság oldószer alkalmazásával növelhető. A módszer elsősorban erősen poláris molekulák - pl. oxidációs termékek, savak, alkoholok, parciális gliceridek és szabad szterinek - eltávolítására alkalmas.



A cikkely a parenterális célra szánt olajokra külön savszám-, peroxidszám- és víztartalom-határértékeket írhat elő. FELIRAT A feliraton fel kell tüntetni:

− az olaj kinyerési módját (sajtolás vagy kivonás), − adott esetben azt, hogy az olaj alkalmas parenterális gyógyszerformák előállítására,

− a hozzáadott antioxidáns(ok) nevét és koncentrációját.

Anticorpora monoclonalia ad usum humanum


07/2007:2031

ANTICORPORA MONOCLONALIA AD USUM HUMANUM Monoklonális antitestek, embergyógyászati célra DEFINÍCIÓ Az embergyógyászati célra szánt monoklonális antitestek egyetlen sejtklón által termelt, meghatározott specificitású immunglobulin vagy immunglobulin-fragmens [pl. F(ab’)2] készítmények. Más anyagokhoz kapcsolhatók, pl. radioaktív jelölés céljából. Az anyag klónozott és folyamatos sejtvonallá alakított immortalizált Blimfocitákból vagy rDNS technikával létrehozott sejtvonalakból nyerhető. Jelenleg a következő rDNS-módosított antitestek szerezhetők be. Kiméra monoklonális antitestek: a humán antitest nehéz- és könnyűláncának variábilis doménjeit olyan nem emberi fajból származókkal helyettesítik, amelyek a kívánt antigén-specificitással rendelkeznek. Humanizált monoklonális antitestek: a nem emberi fajból származó variábilis domének (mindkét láncot beleértve) 3 rövid, hipervariábilis szekvenciáját humán antitest variábilis doménjébe viszik be; az antigénkötés javítása érdekében más szekvenciamódosítások is történhetnek. Rekombináns humán monoklonális antitestek: a humán antitest nehéz- és könnyűláncának variábilis doménjeit a humán antitest konstans régiójával kapcsolják öszsze. A rekombináns DNS technológiával módosított sejtvonalakból nyert humán monoklonális antitesteknek a Rekombináns DNS technológiával előállított termékek (0784) cikkely követelményeinek is meg kell felelniük. Ez a cikkely a terápiás, megelőző és in vivo diagnosztikai célra szánt monoklonális antitestekre egyaránt érvényes, ugyanakkor nem vonatkozik a gyógyszergyártás során reagensként használt monoklonális antitestekre, illetve az ascitesben termelt antitestekre. Utóbbi esetben a követelményeket az illetékes hatóság állapítja meg. ELŐÁLLÍTÁS ÁLTALÁNOS ELŐÍRÁSOK



Az előállítás alapja egy klónozott sejtekből származó törzs-sejtbankot és – amenynyiben alkalmazható –szaporító-sejtbankot alkalmazó oltócsíra-rendszer. Az előállítási módszert a fejlesztés során validálni kell abból a célból, hogy a kórokozók átvitele a késztermék által elkerülhető legyen. Az előállítás során használt biológiai anyagokat és sejteket a szennyezettség hiánya tekintetében jellemezni kell és ezen anyagoknak ill. sejteknek meg kell felelniük az 5.2.8. Az állati eredetű fertőző szivacsos agyvelőbetegség-kórokozók ember- és állatgyógyászati készítmények útján történő átviteli kockázatának minimálisra csökkentése című általános fejezet követelményeinek. Az 5.1.7. Vírusbiztonság című általános fejezet követelményeit – különösen, ha az embergyógyászati célra szánt monoklonális antitesteket emberi és állati eredetű anyagokból állítják elő – szintén figyelembe kell venni. Amennyiben immunogén anyagot alkalmaznak, úgy azt jellemezni kell, az immunizációs módszert pedig dokumentálni kell. Az eljárás validálása. A fejlesztés során az előállítási módszert a következő szempontok szerint validálni kell: −

az előállítási folyamat (beleértve a fermentációs, a tisztítási és – adott esetben – a fragmentálási eljárást is) állandósága,

−

a kórokozók eltávolítása vagy inaktiválása;

−

a termékből, illetve az előállítási folyamatból származó szennyezők (például gazdasejt eredetű fehérje és DNS, az A-protein, antibiotikumok, sejttenyészetkomponensek);

−

a monoklonális antitest specificitása és fajlagos aktivitása;

−

nem endotoxin jellegű pirogének;

−

a tisztítási eljárás eszközeinek (pl. az oszlop anyaga) ismételt felhasználhatósága; a követelményeket vagy elfogadási határokat a validálás függvényében állapítják meg;

−

adott esetben a konjugálásnál alkalmazott módszert.

A termék jellemzése. A terméket a megfelelő információk [szerkezet integritása, izotípus, aminosavsorrend, másodlagos szerkezet, szénhidrát-rész, diszulfidhidak, konformáció, specificitás, affinitás, fajlagos biológiai aktivitás és heterogenitás (izoformák jellemzése)] megszerzése érdekében jellemezni kell. Alkalmas analitikai technikák sorozatát alkalmazzák, kémiai, fizikai, immunkémiai és biológiai vizsgálatokat beleértve (pl. peptidtérkép-vizsgálat, N- és C-terminális aminosavsorrend meghatározás, tömegspektrometria, kromatográfiás, elektroforézis és spektroszkópiás technikák). Az emberi szövetekkel szembeni



keresztreakcióval kapcsolatos információk nyerése érdekében is vizsgálatokat kell végezni. A fragmentálással vagy konjugálással módosított termékek esetében az alkalmazott módszerek antitestre kifejtett hatását is jellemezni kell. Gyártási köztitermékek. Amennyiben a gyártási köztitermékek tárolásra kerülnek, úgy mindegyik köztitermékre a stabilitási adatokkal alátámasztott lejárati vagy eltarthatósági időt kell megállapítani. Biológiai értékmérés. A biológiai értékmérést a monoklonális antitest tervezett hatásmechanizmusával mutatott korrekciója alapján kell kiválasztani. Referenciakészítmény. Az azonosítás, a vizsgálatok és a tartalmi meghatározás referenciakészítményeként olyan gyártási tételek alkalmazhatók, amelyek bizonyítottan stabilak és a klinikai vizsgálatok során megfelelőnek bizonyultak, illetve ilyen gyártási tételt reprezentálnak. A referenciakészítményt „A termék jellemzése” pontban megadottak szerint kell jellemezni, kivéve, hogy a keresztreakciót nem szükséges minden egyes referenciakészítmény tételnél vizsgálni. A gyártási tétel definiálása. A gyártási tétel definiálása (beleértve a gyártási tétel nagyságát is) az egész folyamat során követelmény. FORRÁSSEJTEK A forrássejtek fúziós partnerek, limfociták, mielómasejtek, falósejtek és a rekombináns monoklonális antitest expressziójáért felelős gazdasejtek lehetnek. Az anyasejt eredetét és sajátságait dokumentálni kell, amely információkat tartalmaz a donor egészségi állapotáról és arról, hogy milyen fúziós partnereket használtak (pl. mielóma sejtvonal, humán limfoblasztoid B-sejtvonal). Amikor csak lehetséges, a forrássejteket idegen és endogén kórokozókra irányuló szűrővizsgálatnak kell alávetni. A vizsgálathoz használt vírusokat a származási fajtól és szövettől függően kell kiválasztani. A MONOKLONÁLIS ANTITESTEKET TERMELŐ SEJTVONAL A monoklonális antitesteket termelő sejtvonal alkalmasságát a következőképpen kell igazolni: −

a sejtvonal történetének dokumentálása, beleértve immortalizációt vagy transzfekciót és a klónozási eljárást;

−

a sejtvonal jellemzése (pl. fenotípus, izoenzim-analízis, immunkémiai és citogenetikai markerek);

a

sejtfúziót,

az



−

az antitest lényeges sajátságainak jellemzése;

−

az antitest-elválasztás stabilitása, figyelembe véve az antitest sajátságait és az expresszió és a glikoziláció mértékét a populáció-kétszereződési szint vagy a rutinszerű termeléshez alkalmazott generációszám eléréséig, illetve ezeken a szinteken túlmenően;

−

rekombináns DNS-termékek esetén a gazdasejt/vektor genetikai és fenotípusos sajátságainak stabilitása, a populáció-kétszereződési szint vagy a rutinszerű termeléshez alkalmazott számú generációszám, illetve ezeken a szinteken túlmenően.

SEJTBANKOK A törzs-sejtbank a monoklonális antitesteket termelő sejtvonal homogén szuszpenziója, amelynek egyenlő térfogatrészeit eltartás céljából egyszeri művelettel egyedi tartályokba osztják szét. A szaporító sejtbank a törzs-sejtbankból, véges átoltással nyert sejtek szuszpenziója, amelynek egyenlő térfogatrészeit eltartás céljából egyszeri művelettel egyedi tartályokba osztják szét. A ternelés utáni sejtek (post-production cells) előállítása populáció-kétszereződési szint vagy a rutinszerű termeléshez alkalmazott generációszám eléréséig, illetve ezeken a szinteken túlmenően történik. A törzs-sejtbankon következő vizsgálatokat szükséges elvégezni: életképesség, azonosítás, sterilitás (baktériumok, gombák, mikoplazmák), a termelt antitestek sajátságainak jellemzése. A nem endogén eredetű vírusszennyezést alkalmas in vivo és in vitro módszerekkel vizsgáljuk. A retrovírus- és más endogén vírustartalmat alkalmas in vitro módszerekkel vizsgáljuk. A szaporító sejtbankon a következő vizsgálatokat kell elvégezni: életképesség, azonosítás, sterilitás (baktériumok, gombák, mikoplazmák). A vírusszennyezettséget alkalmas in vivo és in vitro módszerekkel vizsgálják. Az első szaporító sejtbank esetében ezeket a vizsgálatokat a belőle származó termelés utáni sejteken végezzük el. Az első szaporító sejtbankot követő szaporító sejtbankok esetében egyszeri in vivo vagy in vitro vizsgálat végezhető közvetlenül a szaporító sejtbankon vagy a termelés utáni sejteken. Amennyiben a sejtbankok előállítása során potenciálisan fertőzött biológiai anyagot használnak, úgy mind a törzs-sejtbankon, mind a szaporító sejtbankon külön vizsgálatot kell elvégezni bizonyos egyedi vírusokra, figyelembe véve, hogy az adott anyag milyen fajból származik. Ha a kérdéses anyagot validált eljárással inaktiválták, akkor ezeket a vizsgálatokat nem szükséges elvégezni.



A termelés utáni sejteken a következő vizsgálatokat kell elvégezni: sterilitás (baktériumok, gombák, mikoplazmák). A vírusvizsgálatok elvégezhetők a sejteken vagy a sejttenyészet felülúszóján. Ehhez a nem endogén eredetű vírusszennyezést alkalmas in vivo és in vitro módszerekkel vizsgáljuk. A retrovírus- és más endogén vírus-tartalmat alkalmas in vitro módszerekkel vizsgáljuk. TENYÉSZTÉS ÉS ARATÁS Korlátozott számú átoltással végzett előállítás (egyszeri aratás). A sejteket egy meghatározott átoltásszám vagy populáció-kétszereződési szint eléréséig tenyésztik (a sejtvonal stabilitásával összhangban). Az aratás egyetlen lépésben történik. Folyamatos tenyésztéssel végzett előállítás (többszöri aratás). A sejteket meghatározott ideig folyamatosan tenyésztik (a rendszer stabilitásával és a termelés állandóságával összhangban). Monitorozásra a tenyészet teljes élettartama alatt szükség van; a monitorozás kívánt gyakoriságát és típusát az előállítási rendszer természete szabja meg. Minden egyes aratásnál vizsgálatot kell végezni az antitesttartalomra, a mikrobiológiai szennyezettségre, valamint az endotoxinok és a mikoplazmák jelenlétére. A rutinszerűen végzett általános vagy egyedi vírusvizsgálatokat az előállítás megfelelő stádiumában kell elvégezni, a gyártási eljárástól és a felhasznált anyagoktól függően. A korlátozott számú átoltással végzett előállítási folyamatok esetén legalább 3 aratásnál kell egyedi vírusvizsgálatot végezni megfelelő számú in vitro módszerrel. A további feldolgozásra szánt aratások elfogadási követelményeit pontosan definiálni kell, az alkalmazott monitorozási eljárással összefüggésben. Ha a vizsgálat vírusszennyezést mutat ki, akkor az előállítási folyamatot körültekintően felül kell vizsgálni abból a célból, hogy a szennyeződés oka megállapítható legyen. Az aratás ilyenkor nem bocsátható további feldolgozásra. Azok az aratások, amelyekben endogén vírus mutatható ki, nem használhatók fel a tisztításnál, hacsak nincs megfelelő intézkedési terv arra nézve, hogy megakadályozzák a kórokozók átvitelét a késztermék által. TISZTÍTÁS Az aratások a további feldolgozást megelőzően egyesíthetők. A tisztítási folyamatnak olyan lépéseket kell tartalmaznia, amelyek eltávolítják és/vagy inaktiválják a peplonnal rendelkező vagy nem rendelkező vírusokat. Olyan validált tisztítási eljárást kell alkalmazni, amely igazoltan képes eltávolítani és/vagy inaktiválni a kórokozókat, továbbá bizonyítottan eltávolítja a termékből és az előállításból eredő szennyezőket. Az eljárás lépéseinek pontos meghatározása állandó minőségű és biológiai aktivitású tisztított antitestet eredményez.



A tisztított antitest vizsgálati programja az eljárás validálásától, az állandóság bizonyításától és a termékből és előállításból eredő szennyezők várható szintjétől függ. A tisztított monoklonális antitesteket alkalmas analitikai módszerekkel vizsgálni kell mikrobiológiai szennyezettségre és bakteriális endotoxinokra, továbbá vizsgálni kell a termék tisztaságát, integritását és hatóértékét. Szükség esetén öszszehasonlítás céljából referenciaanyagot kell alkalmazni. Ha a köztitermékek tárolására is igény van, úgy megfelelően vizsgálni kell az ilyen készítmények stabilitását, továbbá fel kell mérni a késztermék lejárati idejére gyakorolt hatást is. LETÖLTÉS ELŐTTI KÉSZTERMÉK A letöltés előtti késztermék a tisztított monoklonális antitest egy vagy több gyártási tételéből készül. A készítés során a letöltés előtti késztermékhez stabilizátorok és más segédanyagok adhatók. Csak olyan letöltés előtti késztermék használható a kész gyártási tétel készítéséhez, amely megfelel az alábbi követelményeknek. Sterilitás (2.6.1). A vizsgálathoz minden táptalaj esetében 10 ml-t használunk. Bakteriális endotoxinok (2.6.14). A termék felejen meg a jóváhagyott határértéknek. Előállításból származó szennyezők. A gazdasejt eredetű fehérjék, a gazdasejt és vektor eredetű DNS és más előállításból származó szennyezők meghatározására alkalmas vizsgálatokat megfelelő számú kész gyártási tételen vagy a tisztított monoklonális antitest megfelelő számú gyártási tételén végezzük. A letöltés előtti készterméknek meg kell felelnie az adott termékre jóváhagyott követelményeknek. Ha a tisztítási eljárás állandóságát igazolták, a vizsgálatok a továbbiakban elhagyhatók. KÉSZ GYÁRTÁSI TÉTEL A letöltés előtti készterméket aszeptikus körülmények között steril tartályokba osztják szét, amelyeket ezután a szennyeződés megakadályozására lezárnak. SAJÁTSÁGOK Küllem. A folyékony készítmények tiszta vagy enyhén opálos, színtelen vagy enyhén sárga folyadékok. Látható részecskéket nem tartalmaznak. Oldékonyság. A fagyasztva szárított készítmények az oldásra szánt folyadékban meghatározott időtartamon belül maradéktalanul oldódnak; oldatuk tiszta vagy enyhén opálos, és látható részecskéket nem tartalmaz.



pH (2.2.3). A készítmény feleljen meg a jóváhagyott követelményeknek. Ozmolalitás (2.2.35). legalább 240 mosmol/kg, adott esetben a használat céljából hígított készítményre Kivehető térfogat (2.9.17). A készítmény feleljen meg a vizsgálat követelményeinek. Összes fehérje (2.5.33). A készítmény feleljen meg a jóváhagyott követelményeknek. Molekulaméret-eloszlás. A molekulaméret-eloszlást alkalmas módszerrel, például méretkizárásos kromatográfiával (2.2.30) határozzuk meg. A készítmény feleljen meg a jóváhagyott követelményeknek. A molekula azonossága és szerkezeti integritása. A molekula azonosságának és a szerkezeti integritásának megerősítésére a monoklonális antitest természetétől, mikroheterogenitásától és izoformáitól függően számos különböző vizsgálat végezhető, mint például peptidtérkép-vizsgálat, izoelektromos fókuszálás, ioncserés kromatográfia, hidrofób interakciós kromatográfia, oligoszacharid-térképezés, monoszacharid-tartalom és tömegspektrometria. Tisztaság. Alkalmas validált módszerrel vizsgáljuk, mint például SDSpoliakrilamid gélelektroforézissel (2.2.31) nem redukáló és redukáló körülmények között vagy kapilláris elektroforézissel (2.2.47). Az előállításból és a termékből eredő szennyezők kimutatására alkalmas vizsgálatokat végzünk. Stabilizátor. Adott esetben a készítmény feleljen meg a jóváhagyott követelményeknek. Víztartalom (2.5.12). A fagyasztva szárított készítmény feleljen meg a jóváhagyott követelményeknek. Sterilitás (2.6.1). A készítmény feleljen meg a sterilitási vizsgálat követelményeinek. Bakteriális endotoxinok (2.6.14). A készítmény feleljen meg a jóváhagyott követelményeknek. Módosított antitesteknél alkalmazott vizsgálatok. A módosítás típusától függően elvégezzük a megfelelő vizsgálatokat. TARTALMI MEGHATÁROZÁS



A referenciakészítményt alkalmazva, megfelelő tartalmi meghatározást végzünk. A tartalmi meghatározást és az eredmények kiszámítását a szokásos elveknek (pl. 5.3) megfelelően kell megtervezni. ELTARTÁS A termék feliratának megfelelően. Lejárati idő. A lejárati időt a steril szűrés, a letöltés (folyékony készítményeknél) vagy (adott esetben) a fagyasztva szárítás időpontja alapján kell meghatározni. FELIRAT A feliraton fel kell tüntetni: −

adott esetben a Nemzetközi Egységek számát;

−

tartályonként a fehérjemennyiséget;

−

tartályonként a monoklonális antitest mennyiségét;

−

folyékony készítmény esetén a tartályban lévő készítmény térfogatát;

−

fagyasztva szárított készítmény esetén:

−

−

a feloldásra használt folyadék nevét és térfogatát;

−

hogy a monoklonális antitest a feloldást követően mennyi ideig használható;

adott esetben, hogy használat előtt milyen hígítást kell készíteni.

Corpora ad usum pharmaceuticum

Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.5.8. – 1

07/20072034 GYÓGYSZERANYAGOK


E cikkely előírásai a Gyógyszerkönyvben hivatalos gyógyszeranyagokra vonatkoznak, és az egyedi cikkelyek előírásaival együtt értelmezendők. Az illetékes hatóság dönthet úgy, hogy a cikkelyt más gyógyszeranyagokra is alkalmazni kell.

DEFINÍCIÓ Gyógyszeranyagnak nevezünk minden olyan szerves és szervetlen anyagot, amelyet ember, vagy állatgyógyászati készítmények előállításához hatóanyagként vagy segédanyagként felhasználnak. Ezen anyagok nyerhetők természetes forrásokból, előállíthatók nyersanyagokból történő kivonással, továbbá fermentációval vagy szintézissel. A cikkely előírásai nem vonatkoznak a növényi drogokra, növényi drogkészítményekre vagy kivonatokra; ezekre a következő cikkelyek előírásai vonatkoznak: Növényi drogok (1433), Növényi drogkészítmények (1434), Kivonatok (0765). Amikor a gyógyszerek előállítása során, emberi vagy állati eredetű gyógyszeranyagot használnak fel, figyelembe kell venni az 5.1.7 Vírusbiztonság c. fejezet követelményeit. A gyógyszeranyagok alkalmazhatók önmagukban, vagy a gyógyszerformulálás kiindulási anyagaiként, gyógyszerkészítmények előállítására. Bizonyos gyógyszeranyagok – a formulálástól függően – hatóanyagként és segédanyagként is használhatók. A szilárd gyógyszeranyagok különböző eljárásokkal, pl. tömörítéssel, bevonással, granulálással, adott finomságúra porítással, ill. egyéb feldolgozási műveletekkel készíthetők elő. Segédanyagok hozzáadásával járó feldolgozás, előkészítés csak abban az esetben végezhető, ha az egyedi cikkely Definíció részében erre vonatkozó utalás található. Különleges minőségű gyógyszeranyagok. Ha az egyedi cikkely nem rendelkezik másként, vagy nem tartalmaz valamilyen megszorítást, egy adott gyógyszeranyag mind ember- mind állatgyógyászati célra alkalmazható, és megfelelő minőségűnek



kell lennie minden olyan gyógyszerforma előállításához, amelyhez az anyag felhasználható. Polimorfia. Az egyedi cikkelyek általában nem írnak elő meghatározott kristályformát vagy amorf módosulatot, kivéve, ha a kristályforma befolyásolja a biohasznosulást. Ha nincs más rendelkezés, a gyógyszeranyagok minden módosulatának meg kell felelnie a cikkely követelményeinek. ELŐÁLLÍTÁS A gyógyszeranyagok előállítására olyan eljárásokat kell kidolgozni, amelyekkel biztosítható, hogy az anyag minősége egyenletes legyen, és megfeleljen az egyedi cikkelyek, ill. a jóváhagyott minőségi előírások követelményeinek. A gyógyszeranyagok ellenőrzésére alkalmazni kell az 5.10. általános fejezet rendelkezéseit Függetlenül attól, hogy az egyedi cikkely tartalmaz-e megállapítást arra vonatkozóan, hogy a gyógyszeranyag

− rekombináns fehérje vagy egyéb – genetikai módosításon alapuló eljárással – direkt géntermékként állították elő, egy adott anyagnak meg kell felelnie a Rekombináns DNS technológiával előállítottt termékek (0784) című általános cikkely követelményeinek, ha a nevezett általános cikkely vonatkoztatható rá.

− fertőző spongiform encephalopathiára természetes körülmények között is fogékony állatfajokból származik, egy adott anyagnak meg kell felelnie Az állati eredetű fertőző szivacsos agyvelőbetegségek (spongiform encephalopathia) átvivő ágenseivel veszélyeztetett termékek (1483) című általános cikkely követelményeinek, ha a nevezett általános cikkely vonatkoztatható rá.

− fermentációs eljárásból származik – tekintet nélkül arra, hogy a felhasznált mikroorganizmusok módosítása hagyományos eljárással vagy rekombináns DNS (rDNS) technológiával történt – egy adott anyagnak meg kell felelnie a Fermentációs termékek (1468) című általános cikkely követelményeinek, ha a nevezett általános cikkely vonatkoztatható rá. Amennyiben az előállítás folyamán oldószereket alkalmaznak, azoknak megfelelő minőségűeknek kell lenniük. A felhasznált oldószerek toxicitására és az oldószermaradványok mennyiségére is figyelmet kell fordítani (5.4). Az előállítás során felhasznált víz minőségének megfelelőnek kell lennie.



Amennyiben az előállítás vagy feldolgozás célja meghatározott módosulatú vagy minőségű anyag nyerése, az anyag ezen módosulatának vagy minőségi fokozatának is meg kell felelnie a cikkely követelményeinek. Az anyag alkalmazhatóságát és – ebből következően – az anyagból készült gyógyszerformák tulajdonságait befolyásoló sajátságok ellenőrzésére előírhatók bizonyos, az anyag funkciójával összefüggő vizsgálatok. Porított anyagok esetében a feldolgozás célja a kívánt szemcseméret (2.9.12) elérése lehet. Tömörített anyagok esetében a feldolgozás célja a szemcseméret növelése, ill. meghatározott formájú részecskék és/vagy nagyobb sűrűségű anyag nyerése. A bevont hatóanyagok hatóanyag-részecskéit segédanyagokkal vonják be.

megfelelő

segédanyaggal/

A granulált hatóanyagok a hatóanyagból közvetlen, vagy megfelelő segédanyaggal (segédanyagokkal) végzett granulálással nyert, meghatározott méretű és/vagy formájú részecskékből állnak. Amennyiben az anyagok feldolgozásához segédanyagokat alkalmaznak, a segédanyagoknak meg kell felelniük a vonatkozó cikkelyek, vagy – ilyen cikkelyek hiányában – a jóváhagyott minőségi előírások követelményeinek. SAJÁTSÁGOK A Sajátságok címszó alatt közölt adatokat (pl. oldékonyság, bomlási hőmérséklet) nem kell szigorúan értelmezni, ezek nem követelmények, hanem csak tájékoztató jellegű adatok. A polimorfiára való hajlamot a Sajátságok címszó alatt tüntetik fel. Ezzel felhívják azon felhasználók figyelmét, akiknek ezt a sajátságot adott készítmények előállításakor esetleg szem előtt kell tartaniuk. AZONOSÍTÁS Ha valamely egyedi cikkelyben az Azonosítás címszó alatt Első azonosítás és Második azonosítás is található, az Első azonosításhoz tartozó vizsgálat(ok) minden körülmények között alkalmazható(k). A Második azonosításhoz tartozó vizsgálat(ok)at akkor használjuk azonosításra, ha az anyag bizonyítottan olyan gyártási tételből származott, amelyről bizonylat igazolja, hogy a cikkely minden más követelményének megfelel.”



VIZSGÁLATOK Polimorfia (5.9). Ha egy anyag felhasználása gyógyszerkészítményekben az anyag valamelyik kristályos vagy amorf módosulatának tulajdonságai miatt korlátozott, a megfelelő kristályformát, illetve amorf módosulatot azonosítani kell, a kristálytani tulajdonságokat megfelelő módon ellenőrizni kell, és az azonosságot a feliraton fel kell tüntetni. Rokon vegyületek. Hacsak nincs más előírás, a hatóanyagokban lévő szerves szennyezőket jelenteni, ahol lehetséges azonosítani és a 2034.-1. táblázat alapján minősíteni kell. Az erős hatású, toxikus, vagy nem várt farmakológiai hatásokkal rendelkező szennyezők esetén speciális határértékek alkalmazhatók. Amennyiben az egyedi cikkely nem tartalmaz megfelelő módszert egy új szennyező ellenőrzésére, megfelelő ellenőrző vizsgálatot kell kifejleszteni, és ezt fel kell venni az anyagra vonatkozó követelmények közé. A fenti követelményeket biológiai és biotechnológiai termékekre, peptidekre, oligonukleotidokra, radioaktív gyógyszerkészítményekre, fermentációs termékekre és ezekből származó félszintetikus termékekre, továbbá állati vagy növényi eredetű nyers termékekre, valamint gyógynövénytermékekre nem kell alkalmazni. 2034.-1. táblázat – A hatóanyagban található szerves szennyezők jelentése, azonosítása, minősítése HASZNÁLAT

Legnagyobb napi adag

Jelentési határérték

Azonosítási határérték

Minősítési határérték

Humán, vagy humán és állatgyógyászati célra

≤ 2 g/nap

> 0,05%

Humán, vagy humán és állatgyógyászati célra Kizárólag állatgyógyászati célra

> 2 g/nap

> 0,03%

>0,1% vagy a napi bevitel > 1,0 mg (amelyik kevesebb) > 0,05%

> 0,15% vagy a napi bevitel > 1,0 mg (amelyik kevesebb) > 0,05%

–

> 0,1%

> 0,2%

>0,5%

Oldószermaradványok. Az oldószermaradványok határértékét az 5.4. általános fejezetben megadott elvek szerint kell megállapítani, és a 2.4.24. általános fejezetben leírt módszer vagy egyéb, megfelelő módszerek alkalmazásával kell ellenőrizni. Amennyiben az oldószermaradványt mennyiségileg meghatározzuk, Szárítási veszteség vizsgálatot viszont nem végzünk, a hatóanyagtartalom, a fajlagos abszorpciós koefficiens és a fajlagos optikai forgatóképesség kiszámításánál az oldószermaradvány-tartalmat kell figyelembe venni. Sterilitás (2.6.1). A gyógyszeranyag, amennyiben „steril” jelzéssel hozzák forgalomba, vagy további megfelelő sterilezési eljárás nélkül steril



gyógyszerformák előállítására szánják, meg kell, hogy feleljen a sterilitási vizsgálat követelményeinek. Bakteriális endotoxinok (2.6.14). A gyógyszeranyag, amennyiben „bakteriális endotoxinoktól mentes” jelzéssel hozzák forgalomba, meg kell, hogy feleljen a bakteriális endotoxinok vizsgálat követelményeinek. A határértéket és a vizsgálati módszert (ha az nem az A gélesedési módszer) az egyedi cikkely írja elő. A határértéket a Bakteriális endotoxinok fejezet (2.6.14) „Irányelvek” című alfejezetével összhangban kell kiszámítani, kivéve, ha a gyártási tételek eredményei alapján alacsonyabb határérték indokolt, vagy az illetékes hatóság ír elő alacsonyabb határértéket. Ha bakteriális endotoxinok vizsgálatát írják elő, pirogén-vizsgálatot nem kell végezni. Pirogének (2.6.8). Amennyiben a pirogénvizsgálat indokoltabb, mint a bakteriális endotoxin vizsgálat, és ha a gyógyszeranyagot „pirogénmentes” jelzéssel hozzák forgalomba, akkor annak meg kell felelnie a pirogén vizsgálat követelményeinek. A határértéket és a vizsgálati módszert az egyedi cikkely írja elő, vagy az illetékes hatóság hagyja jóvá. A bakteriális endotoxin vizsgálat és a pirogén vizsgálat megfelelő validálása alapján a bakteriális endotoxin vizsgálat helyettesítheti a pirogén vizsgálatot. Egyéb tulajdonságok. Egyes gyártási eljárásokhoz vagy gyógyszerformákhoz az anyagok egyéb tulajdonságainak (pl. fizikai jellemzők, az anyag funkciójával összefüggő tulajdonságok) ellenőrzésére is szükség lehet. Parenterális vagy egyéb gyógyszerformák készítéséhez különleges minőségi fokozatú (pl. steril, endotoxinmentes, pirogénmentes) anyagokat állítanak elő; a megfelelő követelmények ilyen esetben az egyedi cikkelyben találhatók. TARTALMI MEGHATÁROZÁS A gyógyszeranyagok hatóanyagtartalmát – indokolt és engedélyezett esetek kivételével – meg kell határozni. E célra megfelelő módszereket kell választani. FELIRAT A feliratozás általában nemzetközi és nemzeti szabályozás tárgya, és nemzetközi megállapodásoktól is függ. Ezért a cikkelyekben a Felirat címszó alatt felsorolt közlések nem terjednek ki mindenre, sőt, gyógyszerkönyvi szempontból csak azok a közlések kötelező erejűek, amelyek a cikkely követelményeinek való megfelelés vagy meg nem felelés igazolásához szükségesek. A Felirat többi közlését ajánlásnak kell tekinteni. Amennyiben a Gyógyszerkönyv használja a Felirat kifejezést, a Felirat közléseit a tartályon, a csomagoláson vagy a kísérő iraton,



egyaránt fel lehet tüntetni, aszerint, hogy az illetékes hatóság hogyan dönt. a csomagoláson vagy a kísérőiraton, illetve a terméket kísérő analízis bizonylaton fel kell tüntetni A feliraton adott esetben szerepel, hogy az anyag

− speciális célra használható, − jól meghatározott kristályformával rendelkezik, − meghatározott szemcseméretű, − tömörített, − bevont, − granulált, − steril, − bakteriális endotoxinoktól mentes, − pirogénmentes, − csúsztató anyagokat tartalmaz. Megfelelő esetben a feliraton szerepel az anyag hidratáltságának mértéke, a hozzáadott mikrobiológiai tartósítószerek, antioxidánsok és egyéb segédanyagok. Amennyiben a hatóanyagot segédanyagok felhasználásával dolgozzák fel (készítik elő), a felirat tartalmazza a segédanyagok nevét, valamint a hatóanyag és a segédanyagok mennyiségét is.

4.1.1. REAGENSEK

07/2007:40101 Ph.Eur.5.8

4-(Aminometil)benzoesav. C8H9NO2. (Mr 151,2). 1167800. [56-91-7]. (5α)-Kolesztán. C27H48. (Mr 372,7). 1167900. [481-21-0]. Vízmentes etanolban kevéssé oldódik. op: kb. 81 °C. 3-Jódbenzilammónium-klorid. C7H9ClIN. (Mr 269,5). 1168000. [3718-88-5]. 1-(3-Jódfenil)metánaminium-klorid. 1-(3-Jódfenil)metánamin−hidroklorid m-Jódbenzilamin−hidroklorid. Fehér vagy csaknem fehér kristályok. op: 188−190 °C.

Szilikagél, kromatográfiás célra (szánt), diizopropilcianopropilszililezett. 1168100. Nagyon kis szemcseméretű, diizopropilcianopropil-csoportok bevitelével a felületén kémiailag módosított szilikagél. A szemcseméret az egyes vizsgálati előírásokban a reagens neve után szerepel. Szacharóz. 1085700. [57-50-1]. Lásd Saccharum (0204). A következő mondat törlendő: "A polariméter ellenőrzésére szánt, szárított szacharózt leforrasztott ampullában tartjuk." Triolein. C57H104O6. (Mr 885,4). 1168200. [122-32-7]. (Propán-1,2,3-triil)-trisz[(9Z)-oktadec-9-enoát]. sn-Glicerin-trioleát. Glicerin-trioleát. Oleil-triglicerid. Tartalom: legalább 99,0%.

2

07/2007:40102 5.8 4.1.2 MÉRTÉKOLDATOK HATÁRÉRTÉK-VIZSGÁLATOKHOZ Ólom−mértékoldat (0,25 ppm Pb). 5006000 Közvetlenül felhasználás előtt az R ólom−mértékoldatból (1 ppm Pb) R vízzel négyszeres hígítást készítünk.

2.6.7. Mikoplazmák

Ph. Hg. VIII. – Ph. Eur. 5.8.-1

07/2007:20607

2.6.7. MIKOPLAZMÁK Ahol a mikoplazmák vizsgálatát törzs-sejtbank, szaporító sejtbank, vírus oltócsíratétel vagy kontrollsejtek vizsgálatára írják elő, a tenyésztéses módszert és az indikátorsejt-tenyésztéses módszert egyaránt használhatjuk. Amennyiben a mikoplazmák vizsgálatát vírus aratásra, letöltés előtti késztermék vakcinára vagy kész gyártási tételre írják elő, a tenyésztéses módszert alkalmazzuk. Az indikátorsejt-tenyésztéses módszert, ha szükséges, táptalajok kiválasztásához is alkalmazhatjuk. Az egyik vagy mindkét módszer alternatívájaként megfelelő validációt követően nukleinsav-amplifikációs módszert (NAT) is alkalmazhatunk. TENYÉSZTÉSES MÓDSZER A TÁPTALAJ KIVÁLASZTÁSA A vizsgálat során elegendő számú szilárd és folyékony táptalajt használunk annak érdekében, hogy a vizsgálandó termékben esetleg jelenlevő kisszámú mikoplazma növekedését biztosítsuk a választott inkubációs körülmények között. A folyékony táptalajoknak fenolvöröst kell tartalmazniuk. A választott táptalajoknak – legalább az alábbiakban felsorolt mikroorganizmusokat illetően – megfelelő mértékű mikroorganizmusnövekedést elősegítő képességgel kell rendelkezniük. Az alábbiakban felsorolt mikroorganizmusokra vonatkozó mikroorganizmusnövekedést elősegítő képességet a táptalaj minden új gyártási tételére külön igazolni kell. Amikor a terméket mikoplazmákra vizsgáljuk, a következő fajok közül legalább egyet pozitív kontrollként be kell vonni a vizsgálatba: −

Acholeplasma laidlawii (ember- és állatgyógyászati felhasználásra szánt vakcinák esetén, ha az előállítás folyamán antibiotikumot használtak);

−

Mycoplasma gallisepticum (ha az előállítás folyamán madár eredetű anyagot használtak, vagy ha a vakcinát szárnyasok oltására szánják);

−

Mycoplasma hyorhinis (nem-avian állatgyógyászati felhasználásra szánt vakcinák esetén);

−

Mycoplasma orale (ember- és állatgyógyászati felhasználásra szánt vakcinák esetén);

−

Mycoplasma pneumoniae vagy más megfelelő D-glükóz fermentáló faj, pl. Mycoplasma fermentans (embergyógyászati felhasználásra szánt vakcinák esetén);

2.6.7. Mikoplazmák

−


Mycoplasma synoviae (ha az előállítás folyamán madár eredetű anyagot használtak, vagy ha a vakcinát szárnyasok oltására szánják).

A vizsgálati törzseket természetes környezetből izolálják és korlátozott számú, legfeljebb tizenötszöri átoltás után fagyasztva vagy fagyasztva szárítva tárolják. Klónozás után a törzseket pl. az alábbiakban felsorolt típusok tenyészeteivel történő összehasonlítás útján – azonosítani kell: A. laidlawi M. gallisepticum M. fermentans M. hyorhinis M. orale M. pneumoniae M. synoviae

NCTC 10116 NCTC 10115 NCTC 10117 NCTC 10130 NCTC 10112 NCTC 10119 NCTC 10124

CIP 75.27 CIP 104967 CIP 105680 CIP 104968 CIP 104969 CIP 103766 CIP 104970

ATCC 23206 ATCC 19610 ATCC 19989 ATCC 17981 ATCC 23714 ATCC 15531 ATCC 25204

A BRP Acholeplasma laidlawii, BRP Mycoplasma fermentans, BRP Mycoplasma hyorhinis, BRP Mycoplasma orale és BRP Mycoplasma synoviae megfelelőek alacsony passzázsszámú referenciatörzsekként történő alkalmazásra. AZ INKUBÁLÁS KÖRÜLMÉNYEI A folyékony táptalajokat szorosan lezárt tartályokban 35–38 °C hőmérsékleten inkubáljuk. A szilárd táptalajokat mikroaerofil körülmények (5-10% széndioxidot tartalmazó nitrogén és megfelelő, az agarfelület kiszáradását megakadályozó nedvességtartalom) között 35–38 °C hőmérsékleten inkubáljuk. MIKROORGANIZMUSOK NÖVEKEDÉSÉT ELŐSEGÍTŐ KÉPESSÉG A mikroorganizmusok növekedését elősegítő képesség vizsgálatát a táptalaj minden új gyártási tételével el kell végezni. A választott táptalajokat beoltjuk a megfelelő teszt-mikroorganizmusokkal; egy 60 mm átmérőjű, 9 ml szilárd táptalajt tartalmazó lemez, illetve egy megfelelő folyékony táptalajt tartalmazó 100 ml-es tartály beoltásához legfeljebb 100 CFU-t (telepképző egységet) használunk. Mindegyik mikroorganizmusfajhoz külön lemezt, illetve tartályt alkalmazunk. A táptalajokat inkubáljuk és megadott időközönként átoltást végzünk 0,2 ml folyékony táptalajjal szilárd táptalajra (lásd alább, „A vizsgálandó termék vizsgálata mikoplazmákra” című részt). A szilárd táptalaj megfelel a vizsgálat követelményének, ha minden teszt-mikroorganizmus teljesen megfelelő növekedést mutat (a kapott növekedés az inokulumra számított értéktől nem különbözik ötszörösnél nagyobb mértékben). A folyékony táptalaj megfelel a vizsgálat követelményének, ha a folyékony táptalajból átoltott agar-lemezeken minden egyes mikroorganizmus legalább egy átoltása szaporodást eredményez. GÁTLÓ HATÁSÚ ANYAGOK

2.6.7. Mikoplazmák


A gátló hatású anyagokra való vizsgálatot egy adott termék esetében egyszer végezzük el. Amennyiben a gyártási eljárásban olyan változás következik be, amely befolyásolhatja a mikoplazmák kimutatását, a vizsgálatot meg kell ismételni. Gátló hatású anyagok távollétének bizonyítása céljából elvégezzük a szaporodást elősegítő képesség vizsgálatát a termék jelenlétében és távollétében is. Ha egy teszt-mikroorganizmus szaporodása a vizsgálandó termék távollétében több, mint egy átoltással előbb jelenik meg, mint a termék jelenlétében, vagy ha a vizsgálandó termékkel közvetlenül beoltott lemezeken a megjelenő mikroorganizmus-telepek száma kevesebb, mint ötödrésze a be nem oltott lemezeken megjelenőknek, akkor gátló hatású anyagok vannak jelen. Ezeket semlegesíteni kell vagy egyéb módszerrel – pl. gátló hatású anyagot nem tartalmazó anyagba történő átoltással vagy a vizsgálatot megelőzően a táptalaj nagyobb térfogatra hígításával – kell kiküszöbölni. Ha higítást alkalmazunk, nagyobb táptalaj-térfogatokat használhatunk, vagy az inokulumot több 100 ml-es lombikba oszthatjuk szét. A semlegesítés vagy az egyéb alkalmazott eljárás hatékonyságát úgy ellenőrizzük, hogy az eljárást követően megismételjük a gátló hatású anyagokra előírt vizsgálatot. A VIZSGÁLANDÓ TERMÉK VIZSGÁLATA MIKOPLAZMÁKRA Az egyes folyékony táptalajok 100 ml-ét beoltjuk a vizsgálandó termék 10 ml-ével. Amennyiben a termék hozzáadására a pH jelentős mértékű változása figyelhető meg, az eredeti pH-t nátrium-hidroxid vagy sósav segítségével újra beállítjuk. Az egyes táptalajlemezekre 0,2-0,2 ml vizsgálandó terméket oltunk. A folyékony táptalajokat 20-21 napig inkubáljuk. A szilárd táptalajok esetén az inkubáció időtartama legalább 14 nap, kivéve a 20-21. napi átoltásnak megfelelőket, amelyeknél az inkubálási idő 7 nap. Egyidejűleg negatív kontrollként valamennyi folyékony táptalaj 100 ml-ét és az agar táptalajlemezeket is inkubáljuk be nem oltott formában. A beoltást követő 2–4. napon valamennyi folyékony táptalajból 0,2 ml inokulumot oltunk mindegyik szilárd táptalaj legalább egy-egy lemezére. Ezt a műveletet a vizsgálat 6. és 8., 13. és 15., illetve 19. és 21. napja között is elvégezzük. A folyékony táptalajokat 2–3 naponta megfigyeljük, és amennyiben színváltozást észlelünk, átoltást végzünk. Amennyiben egy folyékony táptalajon baktérium- vagy gombaszennyezés fordul elő, a vizsgálat nem értékelhető. Értékelhető a vizsgálat, ha táptalajonként és beoltási naponként legalább egy lemez leolvasható. Legalább egy teszt-mikroorganizmus legfeljebb 100 CFU mennyiségének agar táptalajra vagy folyékony táptalajba oltásával a vizsgálatba pozitív kontrollt is beiktatunk. Ahol a mikoplazma-vizsgálatot rendszeresen végzik, és ahol lehetséges, ott ajánlatos a teszt-mikroorganizmusokat szabályos rotációs rendszerben alkalmazni. A használatos teszt-mikroorganizmusokat a „Táptalaj kiválasztása” pont tartalmazza. AZ EREDMÉNYEK ÉRTÉKELÉSE

2.6.7. Mikoplazmák


Az előírt inkubációs idő elteltével minden beoltott szilárd táptalajon mikroszkóp alatt vizsgáljuk a mikoplazmatelepek megjelenését. A termék megfelel a vizsgálat követelményének, ha tipikus mikoplazma telepek nem jelentek meg. Ha bármelyik szilárd táptalajon mikoplazmatelepek figyelhetők meg, a termék nem felel meg a vizsgálat követelményének. A vizsgálat érvénytelen, amennyiben egy vagy több pozitív kontroll nem eredményez mikoplazma-növekedést legalább egy átoltáslemezen. A vizsgálat akkor is érvénytelen, ha a negatív kontrollok közül egy vagy több mikoplazma-növekedést eredményez. Ha gyanús telepek figyelhetők meg, megfelelő validált módszert kell használni annak megállapítására, hogy ezek mikoplazmáktól erednek-e. A következő rész tájékoztató jellegű. A TENYÉSZTÉSES MÓDSZERHEZ AJÁNLOTT TÁPTALAJOK A következő táptalajok használata ajánlott. Más táptalaj is használható, feltéve, hogy minden egyes gyártási tétele bizonyítottan képes fenntartani a mikoplazmák szaporodását, a vizsgálandó termék jelenlétében és távollétében egyaránt. HAYFLICK TÁPTALAJOK (A MIKOPLAZMÁK ÁLTALÁNOS KIMUTATÁSÁRA AJÁNLOTT) Folyékony táptalaj Szarvasmarhaszív-bouillon (1)

90,0 ml

Lószérum (nem melegített)

20,0 ml

Élesztőkivonat (250 g/l)

10,0 ml

Fenolvörös (0,6 g/l töménységű oldat)

5,0 ml

Penicillin (20 000 NE/ml) Dezoxiribonukleinsav (2 g/l töménységű oldat)

0,25 ml 1,2 ml

A táptalaj pH-ját 7,8-re állítjuk be. Szilárd táptalaj A fenti előirat szerint készítjük, azzal az eltéréssel, hogy szarvasmarhaszív bouillon helyett literenként 15 g agart tartalmazó szarvasmarhaszív bouillon-agart alkalmazunk. FREY-TÁPTALAJOK (M. SYNOVIAE KIMUTATÁSÁRA AJÁNLOTT) Folyékony táptalaj Szarvasmarhaszív-bouillon (1) Esszenciális vitaminok (2) Glükóz-monohidrát (500 g/l töménységű oldat)

90,0 ml 0,025 ml 2,0 ml

2.6.7. Mikoplazmák


Sertésszérum (56 °C-on 30 perc alatt inaktivált) 12,0 ml β-Nikotinamid-adenin-dinukleotid (10 g/l töménységű oldat) Cisztein-hidroklorid (10 g/l töménységű oldat) 1,0 ml Fenolvörös (0,6 g/l töménységű oldat) 5,0 ml Penicillin (20 000 NE/ml) 0,25 ml

1,0 ml

A β-nikotinamid-adenin-dinukleotid és a cisztein-hidroklorid oldatait összekeverjük és 10 perc elteltével adjuk a többi összetevőhöz. A táptalaj pH-ját 7,8-re állítjuk be. Szilárd táptalaj Szarvasmarhaszív-bouillon (1) Tisztított agar (3)

90,0 ml 1,4 g

A pH-t 7,8-re beállítjuk, majd autoklávban történő sterilezést követően a következő összetevőket adjuk a keverékhez. Esszenciális vitaminok (2) 0,025 ml Glükóz-monohidrát (500 g/l töménységű oldat) 2,0 ml Sertésszérum (nem hőkezelt) 12,0 ml β-Nikotinamid-adenin-dinukleotid (10 g/l töménységű oldat) Cisztein-hidroklorid (10 g/l töménységű oldat) 1,0 ml Fenolvörös (0,6 g/l töménységű oldat) 5,0 ml Penicillin (20 000 NE/ml) 0,25 ml

1,0 ml

FRIIS TÁPTALAJ (NEM MADÁR EREDETŰ MIKOPLAZMÁK KIMUTATÁSÁRA AJÁNLOTT) Folyékony táptalaj Hanks-féle kiegyenlített sóoldat (módosított) (4) Desztillált víz Agyvelő-szív-főzet (5) PPLO-bouillon (6) Élesztő-kivonat (170 g/l) Bacitracin Meticillin Fenolvörös (5 g/l töménységű oldat) Lószérum Sertésszérum

800 ml 67 ml 135 ml 248 ml 60 ml 250 mg 250 mg 4,5 ml 165 ml 165 ml

A táptalaj pH-ját 7,4–7,45 értékre állítjuk be. Szilárd táptalaj Hanks-féle kiegyenlített sóoldat (4) DEAE-dextrán Tisztított agar (3)

200 ml 200 mg 15,65 g

2.6.7. Mikoplazmák


Alapos összekeverés után a keveréket autoklávban sterilezzük, majd 100 °C-ra hűtjük és a fent előírt táptalaj 1740 ml-éhez elegyítjük. (1) Szarvasmarhaszív-bouillon Szarvasmarhaszív (bouillon készítéséhez) Pepton Nátrium-klorid Desztillált víz

500 g 10 g 5g ad 1000 ml

A keveréket autoklávban sterilezzük. (2) Esszenciális vitaminok Biotin Kalcium-pantotenát Kolin-klorid Folsav i-Inozit Nikotinamid Piridoxál-hidroklorid Riboflavin Tiamin-hidroklorid Desztillált víz

100 mg 100 mg 100 mg 100 mg 200 mg 100 mg 100 mg 10 mg 100 mg ad 1000 ml

(3) Tisztított agar Immunológiai és mikrobiológiai célra szánt, különlegesen nagy tisztaságot, átlátszóságot és erős gélképző tulajdonságot eredményező, ioncserélő eljárással előállított, nagy tisztaságú agar. Hozzávetőleges összetétele: Víz Hamu Savban oldhatatlan hamu Klór Foszfát (P2O5-ban kifejezve) Összes nitrogén Réz Vas Kalcium Magnézium

12,2% 1,5% 0,2% 0 0,3% 0,3% 8 ppm 170 ppm 0,28% 0,32%

(4) Hanks-féle kiegyenlített sóoldat (módosított) Nátrium-klorid Kálium-klorid Magnézium-szulfát-heptahidrát Magnézium-klorid-hexahidrát Kalcium-klorid, vízmentes

6,4 g 0,32 g 0,08 g 0,08 g 0,112 g

2.6.7. Mikoplazmák


Dinátrium-hidrogén-foszfát-dihidrát Kálium-dihidrogén-foszfát, vízmentes Desztillált víz

0,0596 g 0,048 g ad 800 ml

(5) Agyvelő-szív-főzet Borjú agyvelő-főzet Szarvasmarhaszív-főzet Proteóz-pepton Glükóz-monohidrát Nátrium-klorid Dinátrium-hidrogén-foszfát, vízmentes Desztillált víz

200 g 250 g 10 g 2g 5g 2,5 g ad 1000 ml

(6) PPLO-bouillon Szarvasmarhaszív-főzet Pepton Nátrium-klorid Desztillált víz

50 g 10 g 5g ad 1000 ml

INDIKÁTORSEJT-TENYÉSZTÉSES MÓDSZER A sejttenyészeteket egy, a DNS-hez kötődő fluoreszkáló festékkel festjük. A mikoplazmákat a sejtek felületén, erősebb mikoplazma-szennyezettség esetén a sejtek környezetében is megjelenő, jellegzetes, szemcsés vagy szálas fluoreszcencia-mintázatuk alapján mutatjuk ki. A citoplazma mitokondriumai is festődhetnek, ezek azonban határozottan megkülönböztethetők a mikoplazmáktól. Ha vírusszuszpenziók esetében az eredmények értelmezését jelentős sejtkárosító hatások befolyásolják, a vírus semlegesíthető olyan specifikus antiszérummal, amely nem gátolja a mikoplazmákat, illetve olyan sejttenyészet-szubsztrátumot is alkalmazhatunk, amelyben a vírus nem szaporodik. Annak igazolására, hogy a szérum nem rendelkezik gátló hatással, a pozitív kontroll vizsgálatokat az antiszérum jelenlétében és távollétében is elvégezzük. A SZUBSZTRÁTUM ALKALMASSÁGÁNAK IGAZOLÁSA A mikoplazmák kimutatására Vero sejteket vagy más, mikoplazmák kimutatására azonos hatékonyságú sejttenyészetet (pl. a termelő sejtvonalat) használunk. A felhasznált sejtek hatékonyságát az alább leírt eljárással vizsgáljuk. M. hyorhinis és M. orale megfelelő referencia-törzseiből legfeljebb 100 CFU-nak vagy 100 CFUanalóg egységnek megfelelő mennyiségű mikroorganizmust oltunk be. A következő törzsek alkalmasnak bizonyultak: M. hyorhinis M. orale

NCTC 10112

CIP 104969

ATCC 29052 ATCC 23714

2.6.7. Mikoplazmák


A sejtek abban az esetben alkalmasak, ha mindkét referenciatörzs kimutatható. Az indikátorsejteket a vizsgálatot megelőzően, antibiotikumok alkalmazása nélkül át kell oltani. VIZSGÁLATI MÓDSZER 1. Megfelelő sűrűségű (pl. milliliterenként 2×104–2×105 sejt, négyzetcentiméterenként 4×103–2,5×104 sejt) indikátor sejttenyészetet készítünk, amely három nap szaporodás után a sejtek összefolyását eredményezi. A vizsgálandó termék 1 ml-ét a sejttenyészetet tartalmazó edénybe oltjuk és 35-38 °C-on inkubáljuk. 2. Legalább 3 napos inkubálást követően, amikor a sejtek összefolyása megtörtént, megfelelő tartályokba helyezett fedőlemezekre vagy más alkalmas felületre (pl. üreges lemezre)átoltást végzünk. A sejtekből kis sűrűségű tenyészetet készítünk úgy, hogy 3-5 nap inkubálás után 50%-os összefolyást érjünk el. A teljes mértékű összefolyást kerülni kell, mert rontja a mikoplazmák láthatóságát a festést követően. 3. Eltávolítjuk a táptalajt, és az egysejtrétegű indikátorsejt tenyészetet R nátriumklorid–tartalmú foszfát–tompítóoldattal (pH 7,4) mossuk, majd alkalmas fixálóoldatot adunk hozzá. (Ha R biszbenzimidet használunk festésre, fixáló oldatként 1 térfogatrész R tömény ecetsav és 3 térfogatrész R metanol elegye megfelel). 4. A fixálóoldatot eltávolítjuk, és a sejteket steril R vízzel mossuk. A lemezeket – amennyiben a festés több, mint 1 óra elteltével történik – teljesen meg kell szárítani. (A szárítást követően festett lemezekre különös figyelmet kell fordítani az esetlegesen keletkező melléktermékek miatt.) 5. A lemezeket – alkalmas DNS-festék hozzáadását követően – megfelelő ideig állni hagyjuk. (R biszbenzimid–oldat alkalmazása esetén 10 perc megfelelő). 6. A festéket eltávolítjuk és a sejtréteget R vízzel mossuk. 7. Adott esetben a fedőlemezekre pl. R glicerin és R foszfát-citrát–tompítóoldat (pH 5,5) 1:1 arányú elegyéből egy-egy cseppet visszük. Legalább 400-szoros nagyítás mellett fluoreszcenciás kiértékelést végzünk. (Biszbenzimid festék alkalmazásakor 330/380 nm gerjesztő fényszűrő és LP 440 nm záró fényszűrő megfelelő.) 8. A vizsgált tenyészetek sejtmagon kívüli fluoreszcenciájának mikroszkópos képét összehasonlítjuk a negatív és a pozitív kontrollokéival. A mikoplazmák pontok vagy szálak formájában jelennek meg az indikátorsejtek citoplazmájában és esetenként a sejtek közötti térben is. A validálás során készült előírás alapján több mikroszkópos teret vizsgálunk. AZ EREDMÉNYEK ÉRTÉKELÉSE

2.6.7. Mikoplazmák


A vizsgált termék megfelel a vizsgálat követelményének, ha mikoplazmákra jellemző fluoreszcencia nem jelenik meg. Amennyiben a pozitív kontrollokban nem látható a mikoplazmákra jellemző fluoreszcencia, a vizsgálat nem értékelhető. Nem értékelhető a vizsgálat továbbá akkor sem, ha a negatív kontrollban megjelenik a mikoplazmákra jellemző fluoreszcencia. NUKLEINSAV-AMPLIFIKÁCIÓS MÓDSZEREK (NAT) A NAT technika (2.6.21), melynek alkalmazása során a mintából kivont nukleinsavakat specifikus primerek segítségével amplifikálják, s így feltárják a célnukleinsavak jelenlétét, alkalmazható mikoplazmák kimutatására. A NAT jelzi egy adott nukleinsavszekvencia jelenlétét, de nem szükségszerűen jelzi életképes mikoplazmák jelenlétét. Számos különböző módszer is ismeretes. Ez az általános fejezet nem ír elő a vizsgálathoz egy meghatározott módszert. Az alkalmazott eljárást a leírtak szerint validálni kell, figyelembe véve az e fejezet végén található útmutatókat. Amennyiben kereskedelemben kapható készletet használunk, a validálás bizonyos elemeit elvégezheti a gyártó, és információt mellékelhet a felhasználó részére; azt azonban figyelembe kell venni, hogy a primerekről teljes információ nem mindig szerezhető meg, illetve a készlet előállítása módosulhat vagy meg is szűnhet. Nukleinsav-amplifikációs módszert ott kell alkalmazni, ahol azt a cikkely előírja. A módszer – megfelelő validálás után – alkalmazható a tenyésztéses módszer ill. az indikátorsejt-tenyésztéses módszer helyett is. Citotoxikus anyag jelenlétében és abban az esetben, ha gyors módszerre van szükség, direkt NAT alkalmazható. Sejttenyészet dúsítást követő NAT: a vizsgálati mintát és egy megfelelő sejtszubsztrátumot (ld. az indikátorsejt-tenyésztéses módszer alfejezetben) alkalmas időtartamig együtt tenyésztünk; a sejtekből és a felülúszóból ezután kivonjuk a nukleinsavakat és azokat NAT alkalmazásával kimutatjuk. VALIDÁLÁS A validálás különböző szakaszaiban, valamint a vizsgálat rutinszerű alkalmazása során kontrollkénti felhasználásra referenciastandardokra van szükség. A referenciastandardok mikoplazmák vagy nukleinsavak lehetnek. A kimutatási határ validálása céljából az alábbiakban felsorolt fajok a szennyezésként való előfordulás gyakorisága és törzsfejlődési rokonság szempontjából optimális válogatást jelentenek: −

A. laidlawii;

−

M. fermentans;

2.6.7. Mikoplazmák


−

M. hyorhinis (ahol sejttenyésztéses dúsítást alkalmaznak, ott egy érzékeny törzset, mint pl. az ATCC 29052 törzset kell bevonni);

−

M. orale;

−

M. pneumoniae vagy M. gallisepticum;

−

M. synoviae (ahol az előállítás folyamán madár eredetű anyagot használnak, vagy a termék madár eredetű anyaggal érintkezhet);

−

Mycoplasma arginini;

−

Spiroplasma citri (ahol az előállítás folyamán rovar eredetű vagy növényi anyagot használnak, vagy a termék ilyen eredetű anyaggal érintkezhet).

A specificitás bizonyításához megfelelő (a mikoplazmáktól eltérő) baktériumfajták használatára van szükség. Ehhez a validációhoz a mikoplazmákkal szoros törzsfejlődési rokonságban álló baktériumnemzetségek a legmegfelelőbbek; ezek közé tartoznak a Clostridium, a Lactobacillus és a Streptococcus nemzetségek. Összehasonlító tanulmányok a NAT alternatív módszerként való alkalmazására. Minden egyes vizsgált mikoplazma típusra: −

a tenyésztéses módszer alternatívájaként: bizonyítani kell, hogy a NAT vizsgálati rendszer alkalmas 10 CFU/ml kimutatására;

−

az indikátorsejt-tenyésztéses módszer alternatívájaként: bizonyítani kell, hogy a NAT vizsgálati rendszer alkalmas 100 CFU/ml kimutatására;

vagy egy, a fentiekkel egyenértékű, a vizsgálati minta mikoplazma-nukleinsav példányszámában kifejezett kimutatási határ elérésére (a megfelelő mikoplazmanukleinsav referenciastandardokat használva). ELLENŐRZÉSEK Belső kontrollok. Belső kontrollok a gátló hatásoktól való mentesség igazolására szükségesek. A belső kontroll tartalmazhatja a primer kötőhelyét, de más alkalmas szekvencia is használható. A belső kontrollt tanácsos a nukleinsav izolálása előtt adni a vizsgálati anyaghoz, ily módon ez a vizsgálat egészének (kivonás, fordított átírás, amplifikáció, kimutatás) kontrolljaként működik. Külső kontrollok. A pozitív külső kontroll meghatározott számú célszekvenciamásolatot vagy CFU-t tartalmaz egy vagy több, megfelelő – a vizsgálati körülmények validálása során használt – mikoplazma specieszből kiválasztva. A pozitív kontrollok egyikét a pozitív határértékhez közeli értékre állítjuk, ezzel bizonyítva a várt érzékenység elérését. A negatív külső kontroll nem tartalmaz célszekvenciát, sőt nem feltétlenül ugyanazt a mátrixot tartalmazza, mint a vizsgálati termék. AZ EREDMÉNYEK ÉRTELMEZÉSE

2.6.7. Mikoplazmák


A használt primerek amplifikálhatnak nem mikoplazma eredetű bakteriális nukleinsavat s ez hamis pozitív eredményekhez vezet. A validáció alkalmával, szükség esetén, eljárásokat kell megállapítani a pozitív eredmények megerősítésére. A következő rész tájékoztató jellegű. MIKOPLAZMÁK KIMUTATÁSÁRA SZOLGÁLÓ NUKLEINSAVAMPLIFIKÁCIÓS MÓDSZEREK (NAT) VALIDÁLÁSA: ÚTMUTATÓ 1. ALKALMAZÁSI TERÜLET A nukleinsav-amplifikációs módszerek (NAT) nukleinsav kimutatására szolgáló kvalitatív vagy kvantitatív vizsgálati módszerek. Egyes minták, így pl. vakcinák és sejtszubsztrátumok mikoplazmaszennyezésének kimutatására a kvalitatív vizsgálatok megfelelőek és határérték-vizsgálatoknak tekinthetők. Ez az útmutató mikoplazma-szennyezés megállapítására szolgáló kvalitatív nukleinsav-amplifikációs analitikai eljárások validálásának módszereit írja le. Az útmutató alkalmazható a szennyezők ellenőrzését határérték-vizsgálatként végző valós idejű NAT esetében is. Az analitikai eljárás validálásának két legfontosabb jellemzője a specificitás és a kimutatási határ. Ezen felül értékelendő az analitikai eljárás robusztussága is. Jelen dokumentum értelmében az analitikai eljárás magában foglalja a teljes folyamatot a nukleinsav kivonásától az amplifikált termékek kimutatásáig. Amennyiben az analitikai eljárás egy részéhez vagy a teljes eljáráshoz kereskedelmi forgalomban beszerezhető készletet használunk, a készlet gyártója által már elvégzett, dokumentált validációs vizsgálatokat a felhasználónak nem kell elvégeznie. Mindazonáltal, a készlet teljesítőképességét (pl. kimutatási határ, robusztusság, más baktériumosztályok kereszt-kimutathatósága) az adott felhasználás során a felhasználónak bizonyítania kell. A NAT felhasználható: −

kiegészítő vizsgálati módszerként (pl. citotoxikus vírus-szuszpenziók esetén) vagy folyamat-ellenőrzési célokra;

−

alternatív módszerként, hivatalos eljárás helyettesítésére (indikátorsejttenyésztéses módszer vagy sejttenyésztéses módszer).

Jelen útmutató külön tárgyalja a két tárgykört, olyan módon, hogy előbb magának a NAT-nak a validációjához, majd a NAT és a hivatalos módszerek összehasonlító tanulmányához nyújt útmutatást. 2. ÚTMUTATÓ A MIKOPLAZMA NAT VALIDÁCIÓJÁHOZ

2.6.7. Mikoplazmák


Három paramétert kell értékelni: a specificitást, a kimutatási határt és a robusztusságot. 2-1. Specificitás. A specificitás a célnukleinsav egyértelmű becslésének lehetősége a várhatóan jelenlévő komponensek mellett. A NAT specificitása függ a primerek megválasztásától, valamint a próbafragmens megválasztásától (a végtermék analízise esetén), és a vizsgálati körülmények szigorúságától (mind az amplifikációs, mind a kimutatási szakaszt illetően). A NAT-nak azon képessége, hogy a mikoplazmák széles palettáját ki tudja mutatni, függ a primerek, a próbafragmensek és a módszerparaméterek megválasztásától. Ezt a képességet jellemzett referenciatörzsek (pl. az EDQM [Európai Gyógyszerminőségi Igazgatóság] által rendelkezésre bocsátott referenciatörzsek) alkalmazásával kell bizonyítani. Minthogy a NAT-rendszerek általában primerkeveréket alkalmaznak, a primereknek és próbafragmenseknek adatbázisokkal történő összehasonlításon alapuló elméleti analízise nem ajánlott, mivel az eredmények értelmezése túlságosan bonyolult lehet, és lehetséges, hogy nem tükrözi a kísérleti eredményeket. Ezenfelül, annak valószínűsége miatt, hogy a primerek más baktériumfajtákat is kimutatnak, a validációs tanulmányban vizsgálni kell az esetleges keresztkimutatást. Erre a célra az olyan baktériumnemzetségek, mint pl. a mikoplazmákkal szoros törzsfejlődési rokonságban álló Gram-pozitív baktériumok a legalkalmasabbak; ezek közé tartoznak a Clostridium, a Lactobacillus és a Streptococcus nemzetségek. Mindazonáltal ez nem egy mindenre kiterjedő felsorolás, és a vizsgálandó fajok kiválasztása attól függ, hogy a NAT rendszer elméletileg (a primerek és próbafragmensek szekvenciája alapján) milyen egyéb fajok kimutatására képes. Amennyiben a módszer specificitása a validációs eredmények alapján nem kielégítő (pl. nem mikoplazma eredetű bakteriális nukleinsav kimutatása) – úgy a validációs tanulmányban alkalmas stratégiát kell javasolni a pozitív eredmények értelmezésére a rutin vizsgálatok során. Például egy megfelelő specificitású alternatív módszer alkalmazásával vagy egy hivatalos módszert használva megismételjük a vizsgálatot. 2-2. Kimutatási határ. Valamely egyedi analitikai eljárás kimutatási határa a minta célnukleinsav-tartalmának az a legkisebb mennyisége, amely még kimutatható, ez azonban pontos értékként mennyiségileg nem feltétlenül határozható meg. A kimutatási határ megállapításával a nukleinsav-amplifikációs analitikai eljárás pozitív határértékét (positive cut-off point) határozzuk meg. A pozitív határérték (ahogy azt a 2.6.21 általános fejezet definiálja) a célszekvenciák azon legkisebb száma (a minta térfogategységére vonatkoztatva), mely a vizsgálati menetek 95%ában kimutatható. Ezt a határértéket a vizsgált egyedi mintákban lévő mikoplazma-

2.6.7. Mikoplazmák


genomok megoszlása és az olyan tényezők befolyásolják, mint pl. az enzimhatékonyság. Ilyen módon az egyedi analitikai vizsgálati menetekre különböző 95%-os határértékek adódhatnak. A pozitív határérték megállapítása céljából a jellemzett és (telepképző egységben vagy nukleinsav-másolatszámban) kalibrált házi munkatörzsek vagy EDQMstandardok egy hígítási sorozatát vizsgáljuk. A vizsgálatokat különböző napokon végezzük, hogy megállapíthassuk az egyes vizsgálati menetek közti ingadozást. A kimutatási határ validálása céljából a következőkben felsorolt fajok – a szennyezésként való előfordulás gyakorisága és a törzsfejlődési rokonság szempontjából – egy optimális válogatást jelentenek: −

A. laidlawii;

−

M. fermentans;

−

M. hyorhinis;

−

M. pneumoniae vagy M. gallisepticum;

−

M. synoviae (ahol az előállítás folyamán madár eredetű anyagot használnak, vagy a termék madár eredetű anyaggal érintkezhet);

−

M. arginini;

−

S. citri (ahol az előállítás folyamán rovar eredetű vagy növényi anyagot használnak, vagy a termék ilyen eredetű anyaggal érintkezhet).

Minden egyes törzsből legalább 3 egymástól független tízszeres hígítási sorozatot kell vizsgálni, mindegyik hígításból elegendő számú párhuzamossal, úgy, hogy minden hígításra összesen 24 vizsgálati eredményt kapjunk; ezáltal válik lehetővé az eredmények statisztikai elemzése. Például egy laboratórium vizsgálhat három hígítási sorozatot különböző napokon, hígításonként 8 párhuzamossal, vagy négy hígítási sorozatot különböző napokon, hígításonként 6 párhuzamossal, vagy hat hígítási sorozatot különböző napokon, hígításonként 4 párhuzamossal. Annak érdekében, hogy a hígítások számát kezelhető szinten tartsuk, egy előzetes vizsgálattal meg kell határozni a közelítő pozitív határértéket (vagyis azt a legnagyobb hígítást, amely még pozitív jelet ad). Ezt követően a hígítási tartományt az előzetes vizsgálattal meghatározott pozitív határérték köré választjuk. Ezután megfelelő statisztikai módszer alkalmazásával kiszámíthatjuk a mikoplazmák azon koncentrációját (CFU-k vagy másolatok), amelyet a vizsgálati menetek 95%-ában ki tudunk mutatni. Ezek az eredmények az analitikai eljárás ingadozásának kiértékelését is szolgálhatják. 2-3. Robusztusság. Egy analitikai eljárás robusztussága annak mértéke, hogy a módszer paramétereinek kicsi, de szándékos változtatásai mennyire hatástalanok az

2.6.7. Mikoplazmák


eljárásra; a robusztusság egyben jelzi a módszer megbízhatóságát a szokásos alkalmazás során. A robusztusságot a kifejlesztés szakaszában kell értékelni. Ennek azt kell mutatnia, hogy az analitikai eljárás megbízható a módszer paramétereinek szándékos változtatásai esetén. Az NAT-ot illetően a módszer paramétereinek kismértékű változtatásai is döntőek lehetnek. Mindazonáltal, a módszer robusztussága a kifejlesztés folyamán igazolható a kémszerek (pl. MgCl2, primerek vagy dezoxiribonukleotidok) kis koncentrációváltoztatásai hatásának vizsgálatával. A kivonásra használt készletek vagy kivonó eljárások módosításait, valamint a különböző termociklizáció típusokat is értékelhetjük. Végezetül: a módszer robusztussága körvizsgálatokkal is értékelhető. 3. ÚTMUTATÓ AZ ÖSSZEHASONLÍTHATÓSÁGI TANULMÁNYHOZ A nukleinsav-amplifikációs módszereket (NAT) a hivatalos módszerek (indikátorsejt-tenyésztéses módszer és/vagy tenyésztéses módszer) helyett használhatjuk. Ebben az esetben összehasonlító tanulmányt kell végezni. Ez az összehasonlító tanulmány elsősorban az illető alternatív módszer és a hivatalos módszer kimutatási határainak összehasonlítását jelenti. Mindazonáltal a specificitásra (kimutatott mikoplazma fajok, vélelmezett hamis pozitív eredmények) is figyelmet kell fordítani. A kimutatási határ tekintetében a következő elfogadhatósági szempontok érvényesek: −

ha az alternatív módszert a tenyésztéses módszer helyettesítésére kívánják használni, úgy igazolni kell, hogy a NAT rendszerrel a 2-2. pontban megadott mindegyik mikoplazma fajra a kimutatási határ 10 CFU/ml;

−

ha az alternatív módszerrel az indikátorsejt-tenyésztéses módszert kívánják helyettesíteni, úgy igazolni kell, hogy a NAT rendszerrel a 2-2. pontban megadott mindegyik mikoplazma fajra a kimutatási határ 100 CFU/ml.

Mindkét esetben megfelelő, a nukleinsav-kópiák és a CFU számadataira hitelesített nukleinsav standardok alkalmazhatók annak megállapítására, hogy a fenti elfogadhatósági kritériumokat elértük. A referencia-készítményeknél a CFU és a nukleinsav kópiaszám közti kapcsolatot előzetesen meg kell állapítani, hogy az alternatív NAT módszer teljesítményét a hivatalos módszerek teljesítményével összehasonlíthassuk. Az összehasonlító tanulmány megtételéhez az alábbi két stratégia egyikét követhetjük: −

a NAT alternatív módszert és a hivatalos módszert párhuzamosan, a hitelesített törzsek ugyanazon mintáival végezzük el, és így a két módszer kimutatási határát egyidejűleg értékeljük;

2.6.7. Mikoplazmák

−


a hivatalos módszer validálásával előzetesen nyert adatokkal hasonlítjuk össze a NAT alternatív módszer teljesítményét. Ebben az esetben mindkét validációra használt standard hitelesítését, valamint stabilitásukat gondosan dokumentálni kell.

Abból a célból, hogy a hivatalos módszerekkel összehasonlítva az alternatív NAT módszer előnyeit és/vagy hátrányait megállapítsuk, az összehasonlíthatósági tanulmány jelentésének tartalmaznia kell a 2. pontban megadott valamennyi validációs elemet (specificitás, kimutatási határ, variabilitás, valamint robusztusság).

Acidum tranexamicum

Ph. Hg. VIII. – Ph. Eur. 5.8–1

07/2007:0875 ACIDUM TRANEXAMICUM Tranexámsav

C8H15NO2

Mr 157,2

DEFINÍCIÓ Transz-4-(aminometil)ciklohexánkarbonsav. Tartalom: 99,0–101,0% (szárított anyagra). SAJÁTSÁGOK Küllem: fehér,vagy csaknem fehér, kristályos por. Oldékonyság: vízben és tömény ecetsavban bőségesen oldódik; acetonban és etanolban (96%) gyakorlatilag nem oldódik. AZONOSÍTÁS Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24). Mintakészítés: pasztilla. Összehasonlítás: CRS tranexámsavval. VIZSGÁLATOK pH (2.2.3): 7,0–8,0. 2,5 g anyagot R szén-dioxid-mentes vízzel 50 ml-re oldunk. Rokon vegyületek. Folyadékkromatográfia (2.2.29). Vizsgálati oldat. A vizsgálandó anyag 0,20 g-ját R vízzel 20,0 ml-re oldjuk. Összehasonlító oldat (a). A vizsgálati oldat 5,0 ml-ét R vízzel 100,0 ml-re

Acidum tranexamicum


hígítjuk. Az így kapott oldat 1,0 ml-ét R vízzel 10,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (b). 20 mg CRS tranexámsavat (C- szennyezőt tartalmaz) R vízzel 2,0 ml-re oldunk. Az így kapott oldat 1,0 ml-éhez 1,0 ml vizsgálati oldatot elegyítünk, majd az oldatot R vízzel 50,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (c). 12 mg 4-aminometilbenzoesavat (D-szennyező) R vízzel 100 ml-re oldunk. Az oldat 1 ml-ét R vízzel 50 ml-re hígítjuk. A kapott oldat 5 mlét R vízzel tovább hígítjuk 200 ml-re. Oszlop: – méretei: l = 0,25 m, Ø = 4,6 mm vagy l = 0,25 m,Ø=6,0 mm, – állófázis: R kromatográfiás célra szánt oktadecilszililezett szilikagél (5 μm). A mozgófázis készítése: 11,0 g R vízmentes nátrium-dihidrogén-foszfátot 500 ml R vízben oldunk, az oldathoz 5 ml R trietil-amint elegyítünk és 1,4 g R nátriumlauril-szulfátot adunk. Az így nyert oldat pH-ját R hígított foszforsavval 2,5-re állítjuk be, majd térfogatát R vízzel 600 ml-re egészítjük ki. Az oldathoz 400 ml R metanolt elegyítünk. Áramlási sebesség: 0,9 ml/perc. Detektálás: 220 nm-en regisztráló spektrofotométerrel. Injektálás:20 μl. Kromatografálási idő: a tranexámsav retenciós idejének 3-szorosa. A szennyezők azoknosítása: A C-szennyezőhöz tartozó csúcsot a CRS tranexámsavhoz mellékelt, valamint a b) összehsonlító oldat kromatogramja segítségével azonosítjuk; a D-szennyezőhöz tartozó csúcsot a c) összehasonlító oldat kromatogramja segítségével azonosítjuk. Relatív retenciók a tranexámsavra (retenciós ideje kb. 13 perc) vonatkoztatva: Cszennyezõ kb. 1,1; D-szennyezõ kb. 1,3 ; B-szennyezõ kb. 1,5 ; A-szennyező kb. 2,1. Rendszeralkalmasság: b) összehasonlító oldat: –

csúcsfelbontás: legalább 1,5, a tranexámsav és a C-szennyező között.

Követelmények: – korrekciós faktorok: a szennyezők mennyiségének számításához csúcsterületüket a következő korrekciós tényezõkkel szorozzuk: B-szennyező 1,2; C-szennyező 0,005; D-szennyező 0,006,

Acidum tranexamicum

– – – – –


A-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható fõcsúcs területének 0,2-szerese (0,1%), B-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének 0,4-szerese (0,2%), egyéb szennyezők egyenként: csúcsterületük nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható fõcsúcs területének 0,2-szerese (0,1%), egyéb szennyezők összesen: csúcsterületük összege nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható fõcsúcs területének 0,4szerese (0,2%), elhanyagolási határ: azokat a csúcsokat, amelyeknek területe kisebb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének 0,05szorosa, nem vesszük figyelembe (0,025%).

Kloridban kifejezett halogenidek (2.4.4): legfeljebb 140 ppm. 1,2 g anyagot R vízzel 50 ml-re oldunk. Nehézfémek (2.4.8/A): legfeljebb 10 ppm. 2,0 g anyagot R vízzel 20 ml-re oldunk. Az oldat 12 ml-ét vizsgáljuk. Az összehasonlító oldatot R ólom–mértékoldattal (1 ppm Pb) készítjük. Szárítási veszteség (2.2.32): legfeljebb 0,5%. 1,000 g anyagot szárítószekrényben 100–105 oC-on 2 órán keresztül szárítunk. Szulfáthamu (2.4.14): legfeljebb 0,1%. 1,0 g anyagot vizsgálunk. TARTALMI MEGHATÁROZÁS Az anyag 0,140 g-ját 20 ml R vízmentes ecetsavban oldjuk. Az oldatot, potenciometriás végpontjelzést alkalmazva (2.2.20), 0,1 M perklórsav– mérőoldattal titráljuk. 1 ml 0,1 M perklórsav–mérõoldattal 15,72 mg C8H15NO2 egyenértékű. SZENNYEZŐK Egyedi határértélkhez kötött (specifikált) szennyezők: A, B. Egyéb kimutatható szennyezők: C, D.

Acidum tranexamicum


A. transz,transz-4,4’-(iminodimetilén)di(ciklohexánkarbonsav),

B. cisz-4-(aminometil)ciklohexánkarbonsav,

és enantiomerje

C. (RS)-4-(aminometil)ciklohex-1-énkarboxilsav,

D. 4-aminometilbenzoesav

Adeps lanae

Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.5.8. - 1

07/2005:0134 javított 5.8

ADEPS LANAE Gyapjúviasz DEFINÍCIÓ Juhok (Ovis aries) gyapjából nyert, tisztított, vízmentes, viasszerű anyag. Legfeljebb 200 ppm butil-hidroxitoluolt tartalmazhat. SAJÁTSÁGOK Küllem: sárga, kenőcsállományú anyag. Melegítve tiszta vagy csaknem tiszta, sárga folyadékká olvad. Petroléteres oldata opálos. Oldékonyság: vízben gyakorlatilag nem oldódik; forrásban lévő vízmentes etanolban kevéssé oldódik. Szaga jellegzetes. AZONOSÍTÁS A. 0,5 g anyagot kémcsőben 5 ml R diklórmetánban oldunk. 1 ml R ecetsavanhidrid és 0,1 ml R tömény kénsav hozzáadására az oldat zöld színű lesz. B.

50 mg anyagot 5 ml R diklórmetánban oldunk. Az oldathoz 5 ml R tömény kénsavat adunk. Összerázáskor vörös színeződés észlelhető; a ráeső nappali fénnyel megvilágított alsó fázis intenzív zöld színnel fluoreszkál.

VIZSGÁLATOK Vízben oldódó, savas vagy lúgos kémhatású anyagok. 5,0 g anyagot vízfürdőn megolvasztunk. Az olvadékot 75 ml 90–95 °C-os R vízzel 2 percig erőteljesen rázogatjuk. Lehűlés után a folyadékot R vízzel megnedvesített szűrőpapíron megszűrjük. A nem feltétlenül tiszta szüredék 60 ml-éhez 0,25 ml R1 brómtimolkék–oldatot adunk. Legfeljebb 0,2 ml 0,02 M sósav–mérőoldat vagy 0,15 ml 0,02 M nátrium-hidroxid–mérőoldat hozzáadására az indikátor színének meg kell változnia.

Adeps lanae


Cseppenéspont (2.2.17): 38–44 °C. A fém vizsgálóedénykébe töltéshez a gyapjúzsírt vízfürdőn megolvasztjuk, majd kb. 50 °C-ra lehűtve az edénykébe öntjük és ezután 24 órán keresztül 15– 20 °C-on tartjuk. Vízfelvevőképesség. 10 g megolvasztott gyapjúviaszt mozsárba mérünk, majd hagyjuk, hogy az anyag szobahőmérsékletűre hűljön. A mozsarat lemérjük. Ezután az anyaghoz 0,2–0,5 ml-es adagokban R vizet adunk. A vízfelvétel elősegítésére minden egyes adag hozzáadása után erőteljes keverést alkalmazunk, melyhez pisztillus helyett henger alakú, nagy sűrűségű polipropilénből készült (pl. 120 mm hosszú és 10 mm átmérőjű) botot használunk. A végpontot az jelzi, hogy látható cseppecskék maradnak vissza, amelyeket az anyag már nem tud felvenni. A mozsarat ismét lemérjük, és a tömegkülönbségből meghatározzuk a felvett víz mennyiségét. Az anyag legalább 20 g R vizet vegyen fel. Savszám (2.5.1): legfeljebb 1,0. A vizsgálathoz 5,0 g anyagot az előírt oldószerelegy 25 ml-ében oldunk. Peroxidszám (2.5.5, „A” módszer): legfeljebb 20. A 0,5 ml R telített kálium-jodid–oldat hozzáadása előtt az anyag oldatát szobahőmérsékletűre hűtjük. Szappanszám (2.5.6): 90–105. 2,00 g anyagot vizsgálunk; visszafolyóhűtő alatt, 4 órás melegítést alkalmazunk. Vízben oldódó, oxidálható anyagok. A „Vízben oldódó, savas vagy lúgos kémhatású anyagok” vizsgálat során nyert szüredék 10 ml-éhez 1 ml R hígított kénsavat és 0,1 ml 0,02 M kálium-permanganát–mérőoldatot elegyítünk. Az oldat 10 perc elteltével sem színtelenedhet el teljesen. Butil-hidroxitoluol. Gázkromatográfia (2.2.28). Belső standard oldat. 0,2 g R metil-dekanoátot R szén-diszulfiddal 100,0 ml-re oldunk. Az oldat 1,0 ml-ét R szén-diszulfiddal 10,0 ml-re hígítjuk. Vizsgálati oldat (a). 1,0 g vizsgálandó anyagot R szén-diszulfiddal 10,0 ml-re oldunk. Vizsgálati oldat (b). 1,0 g vizsgálandó anyagot R szén-diszulfidban oldunk. Az oldatot 1,0 ml belső standard oldattal elegyítjük, majd R szén-diszulfiddal 10,0 ml-re hígítjuk.

Adeps lanae


Összehasonlító oldat. 0,2 g R butil-hidroxitoluolt R szén-diszulfiddal 100,0 mlre oldunk. Az oldat 1,0 ml-ét R szén-diszulfiddal 10,0 ml-re hígítjuk. Az így nyert oldat 1,0 ml-ét 1,0 ml belső standard oldattal elegyítjük, majd R széndiszulfiddal 10,0 ml-re hígítjuk. Oszlop: − méretei: l = 1,5 m, Ø = 4 mm, − állófázis: 10 %m/m R poli(dimetil)sziloxánnal gázkromatográfiás célra szánt, szilanizált diatomaföld. Az oszlop elé csatlakoztatunk.

szilanizált

üveggyapotot

tartalmazó

impregnált,

R

előtétoszlopot

Vivőgáz: R kromatográfiás célra szánt nitrogén. Áramlási sebesség: 40 ml/perc. Hőmérséklet:

− oszlop: 150 °C, − injektor: 180 °C, − detektor: 300 °C. Detektálás: lángionizációs detektorral. Követelmény: –

butil-hidroxitoluol: legfeljebb 200 ppm.

Paraffinok: legfeljebb 1,0%. A vizsgálat során használt csapnak és vattadugóknak zsírmentesnek kell lenniük. Egy 0,23 m hosszú, 20 mm átmérőjű vízmentes alumínium-oxid oszlop készítése céljából egy R1 petrolétert tartalmazó, csappal ellátott üvegcsőbe R vízmentes alumínium-oxidból R1 petroléterrel készített, sűrű szuszpenziót töltünk. (A vízmentes alumínium-oxidot felhasználás előtt szárítószekrényben 3 órán át 600 °C-on történő melegítéssel dehidratáljuk.) Hagyjuk, hogy a szuszpenzió ülepedjék, és az oszlop felett kialakult oldószerréteg magasságát kb. 40 mm-nyire csökkentjük. A vizsgálandó anyag 3,0 g-ját 50 ml meleg R1 petroléterben oldjuk; az oldatot lehűtjük, majd 3 ml/perc sebességgel átengedjük az oszlopon. Az oszlopot 250 ml R1

Adeps lanae


petroléterrel mossuk. A mosófolyadékkal egyesített eluátumot desztillálással betöményítjük, majd vízfürdőn szárazra párologtatjuk. A maradékot 105 °C-on, 10 perces szakaszokban történő melegítéssel szárítjuk mindaddig, amíg két, egymást követő tömegmérés között legfeljebb 1 mg eltérés lesz. A maradék tömege legfeljebb 30 mg lehet. Növényvédőszer-maradványok: szerves klórtartalmú növényvédőszerek egyenként: legfeljebb 0,05 ppm; egyéb növényvédőszerek egyenként: legfeljebb 0,5 ppm; összes növényvédőszer együttesen: legfeljebb 1 ppm. Foszfátmentes mosogatószerrel minden üvegeszközt gondosan meg kell tisztítani, az alábbiak szerint. Az üvegeszközöket a mosószertartalmú fürdőbe (5%-os, ionmentesített vízzel készült oldat) merítjük és 24 órán át áztatjuk. A mosószert növényvédőszer-analízishez való acetonnal és hexánnal történő bőséges mosással távolítjuk el az üvegeszközökről. Fontos, hogy azokat az üvegeszközöket, amelyeket növényvédőszer-vizsgálatokhoz használunk, külön kezeljük, és ne keverjük más célú vizsgálatokhoz használt eszközök közé. Az üvegeszközöknek klórtartalmú oldószerektől, műanyagoktól, gumitól, különösen pedig ftalát-típusú lágyítóktól, oxigéntartalmú vegyületektől és nitrogéntartalmú oldószerektől, pl. acetonitriltől mentesnek kell lenniük. Használható oldószer a növényvédőszer-analízisre szánt hexán, toluol és aceton. Ha etil-acetátot, ciklohexánt vagy vizet használunk, ezeknek folyadékkromatográfiás minőségűeknek kell lenniük. A vizsgálat menete: a növényvédőszer-maradványok izolálása méretkizárásos kromatográfia (2.2.30) és ezt követő szilárdfázisú extrakció segítségével, majd azonosítás gázkromatográfiás módszerrel elektronbefogásos detektor, illetve termoionizációs detektor alkalmazásával. A

NÖVÉNYVÉDŐSZER-MARADVÁNYOK

kalibrálásához detektorként spektrofotométert használunk.

254

IZOLÁLÁSA.

nm-en

A gélpermeációs oszlop regisztráló UV-látható

A gélpermeációs kromatográfiában a kalibrálás rendkívül fontos annak ellenőrzésére, hogy a nyomás, az oldószeráramlás sebessége, a hőmérséklet és az oszlop jellemzői megtartják-e állandó értéküket a vizsgálat folyamán. A gélpermeációs oszlopot szabályos időközönként kalibrálni kell. Erre a célra standard keveréket használunk, melyet a következőképpen készítünk: 1000 mles mérőlombikba 50,00 g R kukoricaolajat, 2,00 g R bisz(2-etilhexil)-ftalátot, 0,20 g R metoxiklórt, 50,0 mg R perilént, 50,0 mg R naftalint és 80,0 mg R ként mérünk. A keveréket R ciklohexán és R etil-acetát azonos térfogatarányú elegyével 1000,0 ml-re hígítjuk. Az oszlop kalibrálásához R ciklohexán és R etil-acetát azonos térfogatarányú elegyét alkalmazva, a mozgófázis áramlási sebességét 5 ml/perc értékre állítjuk

Adeps lanae


be. A standard keverék 5 ml-ét injektáljuk, és felvesszük a kromatogramot. Egy-egy kalibrálást összehasonlítva, az összetevőkre vonatkozó retenciós idők közötti különbség legfeljebb ± 5% lehet. Amennyiben a retenciós idő eltolódása ± 5 %-nál nagyobb, korrekciót kell végrehajtani. A retenciós idő nagyobb mérvű eltolódását okozhatja:

− a laboratórium nem kielégítő hőmérséklet-szabályozása, − a pumpában lévő levegő. Ezt az áramlási sebesség mérésével bizonyíthatjuk: az oszlopról 25 ml eluátumot gyűjtünk egy mérőlombikba és mérjük az ehhez szükséges időt (300 ± 5 másodperc),

− szivárgás a rendszerben. A növényvédőszer-maradványok retenciós idejét befolyásolhatja a nyomásnak, a mozgófázis áramlási sebességének, valamint az oszlop hőmérsékleti viszonyainak megváltozása, továbbá az oszlop szennyezettsége is, ezért ezeknek a jellemzőknek változását követni (monitorozni) kell. Amennyiben az áramlási sebesség vagy az oszlopnyomás túllépi a megengedett értékhatárokat, az előtétoszlopot, ill. az oszlopot ki kell cserélni. Vizsgálati oldat. Pontosan mért 1 g gyapjúzsírt mérőlombikban 1 térfogatrész R etil-acetát és 7 térfogatrész R ciklohexán elegyében oldunk. Az oldathoz 1 ml belső standardot (2 ppm) – R izodrint vagy R ditalimfoszt – mérünk, majd az oldatot 20 ml-re hígítjuk. A belső standard oldatokat arra használjuk, hogy a növényvédőszerek visszanyerési szintjét a GPC-tisztítás, valamint a bepárologtatás és a szilárdfázisú kivonás szakaszában biztosítsuk. A belső standard oldatok gyapjúzsírból történő visszanyerési szintjét a gyapjúzsírkivonatok csúcsterületeinek és a belső standard oldatok csúcsterületeinek összehasonlításával állapítjuk meg. Előtétoszlop:

− méretei: l = 0,075 m, Ø = 21,2 mm, − állófázis: R sztirol–divinilbenzol–kopolimer (5 μm). Gélpermeációs oszlop:

− méretei: l = 0,3 m, Ø = 21,2 mm, − állófázis: R sztirol–divinilbenzol–kopolimer (5 μm). Mozgófázis: R etil-acetát – R ciklohexán (1+7 V/V).

Adeps lanae


Áramlási sebesség: 5 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel, 254 nm-en. A vizsgálati oldat 5 ml-ét injektáljuk. Az eluátum első 95 ml-ét (19 perc), amely a vizsgálandó anyagot tartalmazza, elöntjük. Az eluátum következő 155 ml-ét (31 perc), amely az esetleges növényvédőszer-maradványokat tartalmazza, bepárló edénybe gyűjtjük. A gélpermeációs oszlopról gyűjtött, 155 ml eluátumot tartalmazó bepárló edényt az automata bepárló készülékbe helyezzük. A készülékben a vízfürdő hőmérsékletét 45 °C-ra, a nitrogén nyomását 55 kPa-ra állítva, az eluátum térfogatát 0,5 ml-re bepároljuk. A szilárdfázisú kivonáshoz való patronok készítéséhez R növényvédőszermaradványok vizsgálatára szánt magnézium-szilikátot 4 órán át 700 °C-on tokoskemencében hevítünk, a nedvesség és a poliklór-bifenil-származékok eltávolítására. Ezután a magnézium-szilikátot 2 órán át hűlni hagyjuk, majd közvetlenül egy 100–105 °C-os szárítószekrénybe tesszük át; innen 30 perc múlva dugóval ellátott üvegedénybe tesszük és a lezárt edényt – az egyensúly kialakulásáig – 48 órán át állni hagyjuk. Az így előkészített magnézium-szilikát 2 hétig használható, amelynek elteltével reaktiválni kell. A reaktiváláshoz 2 órán át 600 °C-on tokoskemencében hevítjük. A kemencéből kivett magnézium-szilikátot lehűtjük, és a dugóval lezárt üvegedényben tároljuk. A magnézium-szilikátot 1% R víz hozzáadásával dezaktiváljuk. Közvetlenül a felhasználás előtt hozzáadjuk a vizet, majd – időnként rázogatva – 15 percen át állni hagyjuk. A dezaktivált magnézium-szilikát 1 hétig használható. Fontos, hogy kizárólag dezaktivált magnézium-szilikátot használjunk. A dezaktivált magnézium-szilikát 1 g-ját egy 6 ml-es, szilárdfázisú kivonáshoz való, üres patronba mérjük. Ebben a szakaszban a GPC-frakció még kb. 10% vizsgálandó anyagot tartalmaz, tehát további tisztításra van szükség. Külön eljárással kell elválasztani a) a szerves klórtartalmú és szintetikus piretroid növényvédőszereket és b) a szerves foszfortartalmú növényvédőszereket. Az előkezelt, szilárdfázisú kivonáshoz való patront, amelyet 1 g dezaktivált R növényvédőszer-maradványok vizsgálatára szánt magnézium-szilikáttal töltöttünk meg, megfelelő csappal vákuumhoz csatlakoztatjuk. A patront 10 ml R toluol ráöntésével és átengedésével előkezeljük. Ezután a bepárló edényben visszamaradt 0,5 ml oldószerfrakciót az előkezelt patronra visszük. A növényvédőszer-frakciók eluálásához 20 ml-t használunk az alábbi két oldószer egyikéből:

Adeps lanae


a) a szerves klórtartalmú és szintetikus piretroid növényvédőszerek meghatározásához: R toluol. A vizsgálandó anyag igen kis mennyisége is eluálódik, b) a szerves foszfortartalmú növényvédőszerek meghatározására: 2 térfogatrész R aceton és 98 térfogatrész R toluol elegye. Ezt az oldószerrendszert az összes növényvédőszer eluálására használhatjuk, beleértve a polárisabb szerves foszfortartalmú növényvédőszereket is. Sajnálatos módon, a vizsgálandó anyagok némelyike is eluálódik ezzel az oldószerrendszerrel, és ez zavarhatja az elektronbefogásos detektálást. A kivonó patronokról lecsepegő eluátumot 25 ml-es üvegcsékbe gyűjtjük. Az eluátumot 3×10 ml R hexánnal kvantitatíve átmossuk az üvegcséből egy bepárló edénybe. A bepárló edényt az automata bepárló készülékbe helyezzük és a vízfürdő hőmérsékletét 45 °C-ra, a nitrogén nyomását 55 kPa-ra állítva, a szilárdfázisú kivonás frakcióit tartalmazó eluátum térfogatát 0,5 ml-re csökkentjük. A bepárlási maradékokat – elektronbefogásos és termoionizációs detektort alkalmazva – az alábbiak szerint gázkromatográfiásan (2.2.28) vizsgáljuk. Visszanyerés. Kiszámítjuk a vizsgálati oldathoz kevert belső standardok (R ditalimfosz vagy R izodrin) visszanyerési korrekciós faktorát (R cf ):

A2 × 100 A1 ahol: A1 = 1 ppm töménységű belső standard oldat csúcsterülete, A2 = a vizsgálati oldatból kivont belső standard csúcsterülete. A 2 ppm-es belső standard 1 ml-ét tartalmazó 20 ml vizsgálati oldat 5 ml-e, 0,5 ml-re betöményítve, megfelel egy 1 ppm-es belső standard oldatnak. A vizsgálat csak abban az esetben értékelhető, ha a belső standardok visszanyerése 70–110%. Összehasonlító oldatok. A növényvédőszer standardok felhasználásával 0,5 ppm töménységű növényvédőszer összehasonlító oldatokat készítünk (összetételüket A-tól D-ig lásd a 0134.-1. táblázatban). A kereskedelmi forgalomban lévő növényvédőszerek felhasználhatók. Az egyes standardok koncentrációja 10 ppm.

Adeps lanae


Egyidejűleg olyan növényvédőszer-oldatokat készítünk, amelyeknek koncentrációja megfelel a módszer kimutatási határának (a javasolt összetételeket lásd a 0134.-1. táblázatban). Ezeket az összehasonlító oldatokat (E és F összehasonlító oldat) használjuk az elektronbefogásos detektor és a termoionizációs detektor optimalizálásához, melyet a módszer kimutatási határainak elérése érdekében végzünk. A különböző koncentrációjú összehasonlító oldatok készítéséhez kalibrált pipettát és mérőlombikot, a G és H belső standard oldatok készítéséhez négy tizedesjegy pontossággal mérő analitikai mérleget, pipettát és mérőlombikot használunk. A NÖVÉNYVÉDŐSZER-MARADVÁNYOK AZONOSÍTÁSA ÉS MENNYISÉGI MEGHATÁROZÁSA. A növényvédőszer-maradványokat úgy azonosítjuk, hogy

kromatogramjaikat hasonlítjuk össze.

az

A–D

összehasonlító

oldatok

kromatogramjaival

A növényvédőszerek azonosítását alátámaszthatjuk mesterségesen szennyezett minták vizsgálatával, vagy kromatogramok egymásra helyezésével, ami integráló programmal rendelkező számítógéppel végezhető el. A növényvédőszer-maradványok nyomanalíziseinek értelmezése rendkívül összetett feladat. A detektorok működését – különösen az elektronbefogásos detektorét – maga a vizsgálandó anyag, továbbá az oldószerek, a reagensek és a kivonáshoz használt eszközök is befolyásolhatják; az így létrejövő csúcsokat esetleg tévesen azonosíthatjuk vagy álpozitív eredményként értelmezhetjük. A növényvédőszerek azonosítását megerősíthetjük a minták és a standardok különféle kapillárisoszlopokon végzett kromatografálásával (lásd az alább ismertetett „A” és „B” kromatográfiás rendszert). A csúcsokat a 0134.-2. táblázat segítségével azonosíthatjuk. Az ismeretlen csúcsok azonosításához hasznos információt jelent a növényvédőszerek különböző válaszainak ismerete a kétféle detektoron. Miután a növényvédőszereket azonosítottuk, az alábbi összefüggés alapján mennyiségüket is kiszámítjuk:

CP =

PP × D × Ce 100 , × Pe Rcf

ahol C p = az azonosított növényvédőszer koncentrációja (ppm),

Adeps lanae

P p = az egyedi növényvédőszer kromatogramján,


csúcsterülete

a

vizsgálati

minta

C e = az egyedi növényvédőszer koncentrációja a külső standardban (ppm), P e = az egyedi növényvédőszer csúcsterülete a külső standardban, D

= hígítási faktor,

R cf = visszanyerési korrekciós faktor. A hígítási faktor (D) a következőképpen definiálható:

V1 V m× 2 V3 ahol V1 = a második bepárlás után nyert minta térfogata; m = a minta tömege; V2 = injektált térfogat a GPC vizsgálatban; V3 = a mintát tartalmazó mérőlombik térfogata.

0134.-1. táblázat. – Az összehasonlító oldatok összetétele

Adeps lanae


A összehasonlító oldat (0,5 ppm, ill. 0,5 mg/l) (szerves klórtartalmú és szintetikus piretroid növényvédőszerek)

B összehasonlító oldat (0,5 ppm, ill. 0,5 mg/l) (szerves klórtartalmú és szintetikus piretroid növényvédőszerek)

R cihalotrin R cipermetrin R o,p’-DDE R p,p’-DDE R p,p’-DDT R deltametrin R endrin R heptaklór R heptaklór-epoxid R hexaklórbenzol R lindán R teknazén

R aldrin R o,p’-DDT R o,p’-DDD R p,p’-DDD R dieldrin R α-endoszulfán R β-endoszulfán R fenvalerát R α-hexaklórciklohexán R β-hexaklórciklohexán R δ-hexaklórciklohexán R metoxiklór R permetrin

C összehasonlító oldat (0,5 ppm, ill. 0,5 mg/l) (szerves foszfortartalmú növényvédőszerek)

D összehasonlító oldat (0,5 ppm, ill. 0,5 mg/l) (szerves foszfortartalmú növényvédőszerek)

R bromofosz-etil R karbofenotion R klórfenvinfosz R diazinon R diklofention R etion R fenklórfosz R malation R propetamfosz

R bromofosz R klórpirifosz R klórpirifosz-metil R kumafosz R foszalon R pirimifosz-etil R tetraklórvinfosz

E összehasonlító oldat (elektronbefogásos detektor kalibrálására szánt keverék) R aldrin (0,01 mg/l) R cipermetrin (0,1 mg/l) R o,p’-DDD (0,01 mg/l) R deltametrin (0,1 mg/l) R endrin (0,01 mg/l) R β-hexaklórciklohexán (0,01 mg/l)

F összehasonlító oldat (termoionizációs detektor kalibrálására szánt keverék) R klórfenvinfosz (0,05 mg/l) R diazinon (0,05 mg/l) R etion (0,05 mg/l) R fenklórfosz (0,05 mg/l) R propetamfosz (0,05 mg/l)

G összehasonlító oldat (belső standard szerves foszfortartalmú növényvédőszerekhez)

H összehasonlító oldat (belső standard szerves klórtartalmú növényvédőszerekhez)

R ditalimfosz (2 ppm, ill. 2,0 mg/l) R ditalimfosz (1 ppm, ill. 1,0 mg/l)

R izodrin(2 ppm, ill. 2,0 mg/l) R izodrin (1 ppm, ill. 1,0 mg/l)

„A” kromatográfiás rendszer:

Adeps lanae


Előtétoszlop:

− anyaga: dezaktivált kvarc, − méretei: l = 4,5 m, Ø = 0,53 mm. Oszlop:

− anyaga: kvarcüveg, − méretei: l = 60 m, Ø = 0,25 mm, − állófázis: R poli(dimetil)(difenil)sziloxán (filmvastagság 0,25 μm). Vivőgáz: R kromatográfiás célra szánt hélium. Lineáris áramlási sebesség: 25 cm/s. Nyomás: 180 kPa. Hőmérséklet:

Oszlop

Idő (perc) 0–1 1–5 5 – 30 30 – 40 40 – 55

Injektor Detektor

Hőmérséklet (°C) 75 75 → 175 175 → 275 275 → 285 285 300 350

Detektálás: elektronbefogásos vagy specifikus termoionizációs detektorral. Injektálás: 2 μl. „B” kromatográfiás rendszer, amely a vizsgálati eredmények megerősítésére használható: Előtétoszlop:

− anyaga: dezaktivált kvarc, − méretei: l = 4,5 m, Ø = 0,53 mm. Oszlop:

Adeps lanae


− anyaga: kvarcüveg, − méretei: l = 60 m, Ø = 0,25 mm, − állófázis: R poli(cianopropil)(7)(fenil)(7)(metil)(86)sziloxán (filmvastagság 0,25 μm). Vivőgáz: R kromatográfiás célra szánt hélium. Lineáris áramlási sebesség: 25 cm/s. Nyomás: 180 kPa. Hőmérséklet:

Oszlop

Injektor Detektor

Idő (perc) 0–1 1–5 5 – 30 30 – 40 40 – 55

Hőmérséklet (°C) 75 75 → 175 175 → 275 275 → 285 285 300 350

Detektálás: elektronbefogásos vagy specifikus termoionizációs detektor. Injektálás: 2 μl. Klorid: legfeljebb 150 ppm. 1,0 g anyagot 20 ml R etanollal (90 %V/V) gömblombikban, visszafolyóhűtőt alkalmazva 5 percig forralunk. Az oldatot lehűtjük, 40 ml R vizet és 0,5 ml R tömény salétromsavat elegyítünk hozzá, majd megszűrjük. A szüredéket R ezüst-nitrát R etanollal (90 %V/V) készült, 10 g/l töménységű oldatának 0,15 ml-ével elegyítjük, majd 5 percre fénytől védett helyre tesszük. Az oldat opálossága nem lehet erősebb, mint az egyidejűleg készített összehasonlító oldaté. Az összehasonlító oldatot úgy készítjük, hogy 0,2 ml 0,02 M sósav, 20 ml R etanol (90 %V/V), 40 ml R víz és 0,5 ml R tömény salétromsav elegyét R ezüst-nitrát R etanollal (90 %V/V) készült, 10 g/l töménységű oldatának 0,15 ml-ével elegyítjük. 0134.-2. táblázat. – A növényvédőszerek elúciós sorrendje az „A” és a „B” kromatográfiás rendszerben

Adeps lanae


„A” kromatográfiás rendszer

„B” kromatográfiás rendszer

teknazén α-hexaklórciklohexán hexaklórbenzol β-hexaklórciklohexán lindán propetamfosz δ-hexaklórciklohexán diazinon diklofention klórpirifosz-metil heptaklór fenklórfosz aldrin malation klórpirifosz bromofosz pirimifosz-etil heptaklór-epoxid klórfenvinfosz (E) klórfenvinfosz (Z) bromofosz-etil o,p’-DDE α-endoszulfán tetraklórvinfosz dieldrin p,p’-DDE o,p’-DDT endrin β-endoszulfán o,p’-DDD p,p’-DDD etion karbofenotion p,p’-DDT metoxiklór foszalon cihalotrin (2 izomer) cisz-permetrin transz-permetrin kumafosz cipermetrin (4 izomer) fenvalerát (2 izomer) deltametrin

teknazén hexaklórbenzol α-hexaklórciklohexán diazinon lindán propetamfosz heptaklór diklofention aldrin klórpirifosz-metil fenklórfosz β-hexaklórciklohexán δ-hexaklórciklohexán pirimifosz-etil klórpirifosz bromofosz malation heptaklór-epoxid o,p’-DDE klórfenvinfosz (E) α-endoszulfán klórfenvinfosz (Z) bromofosz-etil p,p’-DDE dieldrin tetraklórvinfosz o,p’-DDT endrin o,p’-DDD p,p’-DDD β-endoszulfán etion p,p’-DDT karbofenotion metoxiklór cihalotrin cisz-permetrin foszalon transz-permetrin cipermetrin (4 izomer) kumafosz fenvalerát (2 izomer) deltametrin

Szárítási veszteség (2.2.32): legfeljebb 0,5%. 1,000 g anyagot 1 órán át, 100– 105 °C-on szárítószekrényben szárítunk. Szulfáthamu (2.4.14): legfeljebb 0,15%. 5,0 g anyagot izzítunk és a maradékot vizsgáljuk.

Adeps lanae


ELTARTÁS 25 °C alatti hőmérsékleten. FELIRAT A feliraton adott esetben fel kell tüntetni a hozzáadott butil-hidroxitoluol mennyiségét.

Adrenalini tartras


07/2007:0254

ADRENALINI TARTRAS Adrenalin-tartarát

C13H19NO9

Mr 333,3

DEFINÍCIÓ 4-[(1R)-1-hidroxi(2-metilamino)]benzol-1,2-diol-(2R,3R)-2,3-dihidroxibutándisav(1/1). Tartalom: 98,5–101,0% (szárított anyagra). SAJÁTSÁGOK Küllem: fehér vagy szürkésfehér, kristályos por. Oldékonyság: vízben bőségesen oldódik; etanolban (96%) kevéssé oldódik. AZONOSÍTÁS A. 5 g anyagot R nátrium-diszulfit 5 g/l töménységű oldatának 50 ml-ében oldunk, majd az oldatot R ammónia–oldattal meglúgosítjuk. Az elegyet legalább 15 percig szobahőmérsékleten tartjuk, majd megszűrjük. A szüredéket az „Azonosítás” C. pontjában használjuk fel. A csapadékot 3 × 10 ml R metanollal mossuk és 80 0C-on szárítjuk. A csapadék (adrenalinbázis) fajlagos optikai forgatóképessége (2.2.7) –50 és –53,5 közé esik. A vizsgálathoz a csapadék 0,5 M sósavval készült, 20,0 g/l töménységű oldatát használjuk. B. Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24). Mintakészítés: az „Azonosítás” A pontjában adrenalinbázisból pasztillákat sajtolunk.

leírtak

szerint

készült

Adrenalini tartras


Összehasonlítás: R nátrium-diszulfit 5 g/l töménységű oldatának 5 ml-ében oldott 50 mg CRS adrenalin-tartarátból az „Azonosítás” A pontjában leírt módon készített adrenalinbázist vizsgáljuk. A csapadékos elegyet legalább 30 percig szobahőmérsékleten tartjuk, majd zsugorított üvegszűrőn szürjük. C. Az „Azonosítás” A pontjában kapott szüredék 0,2 ml-ével a tartarátion b) pont szerinti azonossági reakcióját elvégezve (2.3.1) az előírt változás észlelhető. VIZSGÁLATOK Az oldat külleme. Az oldat opálossága nem lehet erősebb, mint a II. számú összehasonlító szuszpenzióé (2.2.1). Színe nem lehet erősebb, mint a BS5 szín– mértékoldaté (2.2.2, II. módszer). 0,5 g anyagot R vízzel 10 ml-re oldunk. Az oldatot késedelem nélkül vizsgáljuk. Rokon vegyületek. Folyadékkromatográfia (2.2.29). Az oldatokat fénytől védve készítjük. A-oldószerelegy. 5,0 g R kálium-dihidrogén-foszfátot, majd 2,6 g R nátriumoktánszulfonátot R kromatográfiás célra szánt vízben 100 ml-re oldunk.. A tökéletes oldás elősegítésére általában legalább 30 perc kevertetés szükséges. A kapott oldat pH-ját R tömény foszforsavval 2,8 értékre állítjuk be. B-oldószerelegy: R1 acetonitril – A-oldószerelegy (130+870 V/V). Vizsgálati oldat. 75 mg vizsgálandó anyagot 5 ml 0,1 M sósavban oldunk, majd az oldatot a B-oldószereleggyel 50 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (a). A vizsgálati oldat 1,0 ml-ét a B-oldószereleggyel 100,0 ml-re hígítjuk. A kapott oldat 1,0 ml-ét a B-oldószereleggyel 10,0 ml-re higítjuk. Összehasonlító oldat (b). 1,5 mg CRS noradrenalin-tartarátot (B-szennyező) és 1,5 mg R adrenalon-hidrokloridot (C-szennyező) a B-oldószerelegyben oldunk, majd az oldathoz 1,0 ml vizsgálati oldatot adunk és a B-oldószereleggyel 100,0 mlre hígítjuk. Összehasonlító oldat (c). CRS adrenalin szennyezőelegy (D- és E-szennyezőt tartalmaz) egy üvegcséjének tartalmát 0,1 ml 0,1 M sósav és 0,9 ml Boldószerelegy elegyében oldjuk.

Adrenalini tartras


Összehasonlító oldat (d). CRS A-szennyezőt tartalmazó adrenalin-tartarát 7,5 mg-ját 0,5 ml 0,1 M sósavban oldjuk, majd az oldatot a B-oldószereleggyel 5,0 mlre hígítjuk. Üres oldat: 0,1 M sósav – B-oldószerelegy (1+9 V/V). Oszlop: – méretei: l = 0,10 m, Ø = 4,6 mm; – állófázis: R kromatográfiás célra szán, utókezelt oktadecilszililezett szilikagél (3 µm); – hőmérséklet: 50 °C. Mozgófázis: – A-mozgófázis: R1 acetonitril – A-oldószerelegy (5+95 V/V); – B-mozgófázis: R1 acetonitril – A-oldószerelegy (45+55 V/V); Idő (perc)

A-mozgófázis (%V/V)

B-mozgófázis (%V/V)

0-15

92→50

8→50

15-20

50→92

50→8

20-25

92

8

Áramlási sebesség: 2,0 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel, 210 nm-en. Injektálás: 20 µl. Szennyezők azonosítása: a D- és E-szennyező csúcsának azonosítására a CRS adrenalin szennyezőelegyhez mellékelt kromatogramot és a c) összehasonlító oldat kromatogramját hasznájuk; az A-szennyező csúcsának azonosítására a CRS Aszennyezőt tartalmazó adrenalin-tartaráthoz mellékelt kromatogramot és a d) összehasonlító oldat kromatogramját használjuk. Relatív retenció az adrenalinra (retenciós ideje kb. 4 perc) vonatkoztatva: Bszennyező kb. 0,8; C-szennyező kb. 1,3; A-szennyező kb. 3,2; D-szennyező kb. 3,3; E-szennyező kb. 3,7.

Adrenalini tartras


Rendszeralkalmasság: b) összehasonlító oldat: – csúcsfelbontás: legalább 3,0, a B-szennyező és az adrenalin között. Követelmény: – korrekciós faktorok: a szennyezők mennyiségének számításához csúcsterületüket a következő korrekciós tényezőkkel szorozzuk: D-szennyező: 0,7; E-szennyező: 0,6. – A-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének háromszorosa (0,3%); – B- és C-szennyező csúcsterületük nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének kétszerese (0,2%); – D- és E-szennyező: csúcsterületük nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területe (0,1%); – egyedi határértékhez nem kötött (nem-specifikált) szennyezők: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területe (0,10%); – szennyezők összesen: csúcsterületük összege nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének hatszorosa (0,6%); – elhanyagolási határ: az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének fele (0,05%). Szárítási veszteség (2.2.32): legfeljebb 0,5%. Az anyag 1,000 g-ját vákuumban 18 órán át szárítjuk. Szulfáthamu (2.4.14): legfeljebb 0,1%. Az anyag 1,0 g-ját vizsgáljuk. TARTALMI MEGHATÁROZÁS 0,300 g anyagot 50 ml R vízmentes ecetsavban – szükség esetén enyhe melegítéssel – oldunk. Az oldatot, 0,1 ml R kristályibolya–oldatot használva indikátorként, 0,1 M perklórsav–mérőoldattal kékeszöld színig titráljuk. 1 ml 0,1 M perklórsav–mérőoldattal 33,33 mg C13H19NO9 egyenértékű.

Adrenalini tartras


ELTARTÁS Légmentesen záró tartályban, vagy célszerűen leforrasztott csőben, vákuum vagy inert gáz alatt, fénytől védve. SZENNYEZŐK Egyedi határértékhez kötött (specifikált) szennyezők: A,B,C,D,E. A. ismeretlen szerkezet, B. noradrenalin,

C. R = H: 1-(3,4-dihidroxifenil)-2-(metilamino)etanon (adrenalon), E. R = CH2-C6H5: 2-(benzil-metilamino)-1-(3,4-dihidroxifenil)etanon,

D. 4-[(1R)-1-hidroxi-2-(benzil-metilamino)]benzol-1,2-diol.

Ampicillinum trihydricum


07/2007:0168

AMPICILLINUM TRIHYDRICUM Ampicillin-trihidrát

C16H19N3O4S.3H2O

Mr 403,5

DEFINÍCIÓ (2S,5R,6R)-6-[[(2R)-2-amino-2-fenilacetil]amino]-3,3-dimetil-7-oxo-4-tia-1azabiciklo[3.2.0]heptán-2-karbonsav Tartalom: 96,0 − 102,0 % (szárított anyagra).

SAJÁTSÁGOK Küllem: fehér vagy csaknem fehér, kristályos por. Oldékonyság: vízben alig oldódik; etanolban (96 %) és zsíros olajokban gyakorlatilag nem oldódik. Híg savak és alkálilúgok oldják. AZONOSÍTÁS Első azonosítás: A, D. Második azonosítás: B, C, D. A. Infravörös abszorpciós spektrofotometriás vizsgálatot végzünk (2.2.24). Az anyag spektrumát a CRS ampicillin-trihidrátéval hasonlítjuk össze. B. Vékonyréteg-kromatográfiás vizsgálatot végzünk Réteganyagként R szilanizált szilikagél H-t használunk.

(2.2.27).



Vizsgálati oldat. A vizsgálandó anyag 25 mg-ját 10 ml R nátriumhidrogén-karbonát−oldatban oldjuk. Összehasonlító oldat (a). 25 mg CRS ampicillin-trihidrátot 10 ml nátrium-hidrogén-karbonát−oldatban oldunk.

R

Összehasonlító oldat (b) 25 mg CRS amoxicillin-trihidrátot és 25 mg CRS ampicillin-trihidrátot 10 ml R nátrium-hidrogén-karbonát−oldatban oldunk. Az oldatokból 1−1 μl-t viszünk fel a rétegre. A kromatogramot 10 térfogatrész R aceton és R ammónium-acetát 154 g/l töménységű, előzetesen R tömény ecetsavval pH 5,0-re beállított oldata 90 térfogatrészének elegyével 15 cm-es fronttávolság eléréséig kifejlesztjük. A lemezt levegőn hagyjuk megszáradni, majd jód-gőztérben tartjuk, mindaddig, amíg a foltok megjelennek. A kromatogramokat nappali fényben értékeljük. A vizsgálati oldat kromatogramjának főfoltja − helyét, színét és méretét tekintve − egyezzék meg az a) összehasonlító oldat kromatogramjának főfoltjával. A vizsgálat csak abban az esetben értékelhető, ha a b) összehasonlító oldat kromatogramján két, egymástól jól elkülönülő folt látható. C. Az anyag kb. 2 mg-ját 150 mm hosszú és 15 mm átmérőjű kémcsőbe visszük. Az anyagot 0,05 ml R vízzel átnedvesítjük, majd 2 ml R kénsav−formaldehid−reagenst elegyítünk hozzá. A kémcső tartalmát rázogatással homogenizáljuk; az oldat gyakorlatilag színtelen marad. A kémcsövet ezután 1 percre vízfürdőbe helyezzük; mély sárga színeződés észlelhető. D. Az anyag feleljen meg a „Víztartalom” követelményeknek (lásd Vizsgálatok).

vizsgálatban

előírt

VIZSGÁLATOK Az oldat külleme. Az anyag 1,0 g-ját 10 ml 1 M sósavban oldjuk; egy másik 1,0g-os részletet 10 ml R2 hígított ammónia−oldatban oldunk. Közvetlenül feloldódás után vizsgálva, az oldatok opálossága nem lehet erősebb, mint a II. számú összehasonlító szuszpenzióé (2.2.1). pH (2.2.3): 3,5 − 5,5. A vizsgálathoz 0,1 g anyagot R szén-dioxid-mentes vízzel 40 ml-re oldunk.



Fajlagos optikai forgatóképesség (2.2.7): +280 és +305 között. A vizsgálathoz 62,5 mg anyagot R vízzel 25,0 ml-re oldunk és az eredményt a vízmentes anyagra számítjuk. Rokon vegyületek. Folyadékkromatográfiás vizsgálatot végzünk (2.2.29). Vizsgálati oldat (a). A vizsgálandó anyag 31,0 mg-ját az A-mozgófázissal 50,0 ml-re oldjuk. Vizsgálati oldat (b). A vizsgálandó anyag 31,0 mg-ját az A-mozgófázissal 10,0 ml-re oldjuk. Összehasonlító oldat (a). CRS vízmentes ampicillin 27,0 mg-ját az Amozgófázissal 50,0 ml-re oldjuk. Összehasonlító oldat (b). CRS cefradin 2 mg-ját az A-mozgófázissal 50 ml-re oldjuk. Az oldat 5 ml-éhez 5 ml a) összehasonlító oldatot adunk. Összehasonlító oldat (c). Az a) összehasonlító oldat 1,0 ml-ét az Amozgófázissal 20,0 ml-re hígítjuk. Oszlop: – méret: l=0,25 m, ø = 4,6 mm; – állófázis: R kromatográfiás célra szánt, oktadecilszililezett szilikagéllel (5 μm) töltött oszlop. Mozgófázis: – A-mozgófázis. 0,5 ml R hígított ecetsav, 50 ml R 0,2 M kálium-dihidrogénfoszfát−oldat és 50 ml R acetonitril elegyét R vízzel 1000 ml-re hígítjuk, – B-mozgófázis. 0,5 ml R hígított ecetsav, 50 ml R 0,2 M kálium-dihidrogénfoszfát−oldat és 400 ml R acetonitril elegyét R vízzel 1000 ml-re hígítjuk; Idő (perc) 0-tR tR-(tR+30) (tR+30)-(tR+45) (tR+45)-(tR+60)

A-mozgófázis (%V/V) 85 85→0 0 85

B-mozgófázis (%V/V) 15 15→100 100 15

tR = az ampicillin retenciós ideje a c) összehasonlító oldattal meghatározva



Ha a mozgófázis összetételét a kívánt csúcsfelbontás elérése érdekében módosítottuk, a gradiensprogram 0 időpontjában és a tartalmi meghatározásban ezt a módosított összetételt alkalmazzuk. Áramlási sebesség: 1,0 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel, 254 nm-en. Injektálás: 50-50 µl b) és c) összehasonlító oldat izokratikus elúciót alkalmazva, és 50 µl b) vizsgálati oldat a „Mozgófázis” részben leírt gradiens elúciós program szerint; A-mozgófázist, mint vak oldatot injektáljuk a „Mozgófázis” részben leírt gradiens elúciós program szerint. Rendszeralkalmasság: b) összehasonlító oldat: – csúcsfelbontás: legalább 3,0 az ampicillin és a cefradin között; amennyiben szükséges, módosítjuk az A:B mozgófázis arányt. Követelmény: – egyéb szennyezők egyenként: egyikük csúcsterülete sem lehet lnagyobb, mint a c) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területe (0,1 %). N,N-Dimetilanilin (2.4.26/B módszer): legfeljebb 20 ppm. Víztartalom (2.5.12): 12,0 − 15,0 %. 0,100 g anyagot vizsgálunk. Szulfáthamu (2.4.14): legfeljebb 0,5 %. 1,0 g anyagot vizsgálunk. TARTALMI MEGHATÁROZÁS A „Rokon vegyületek” pontban leírt módon, az alábbi módosításokkal, folyadékkromatográfiás vizsgálatot végzünk. (2.2.29). Mozgófázis: mozgófázis a kezdeti összetételnek megfelelő A:B arány, szükség esetén módosíthatjuk. Injektálás: a) vizsgálati és b) referencia oldat. Rendszeralkalmasság: a) összehasonlító oldat: – ismételhetőség: a relatív szórás legfeljebb 1,0 %, az a) összehasonlító oldatot 6-szor injektáljuk. A %-os ampicillin tartalmat a CRS vízmentes ampicillin deklarált tartalmi értékének figyelembevételével számítjuk ki..



ELTARTÁS Légmentesen záró tartályban. SZENNYEZŐK

A. (2S,5R,6R)-6-amino-3,3-dimetil-7-oxo-4-tia-1-azabiciklo[3.2.0]heptán-2karbonsav (6-aminopenicillánsav)

B. (2S,5R,6R)-6-[[(2S)-2-amino-2-fenilacetil]amino]-3,3-dimetil-7-oxo-4-tia1-azabiciklo[3.2.0]heptán-2-karbonsav (L-ampicillin),

C. (4S)-2-(3,6-dioxo-5-fenilpiperazin-2-il)-5,5-dimetiltiazolidin-4-karbonsav (az ampicillin diketopiperazinjai),

D. R = CO2H: (4S)-2-[[[(2R)-2-amino-2-fenilacetil]amino]-karboximetil]-5,5dimetiltiazolidin-4-karbonsav (az ampicillin penicillosav-származéka), F.

R = H: (2RS,4S)-2-[[[(2R)-2-amino-2-fenilacetil]amino]metil]-5,5dimetiltiazolidin-4-karbonsav (az ampicillin penillosav-származéka),



E. (2R)-2-[[[(2S,5R,6R)-6-[[(2R)-2-amino-2-fenilacetil]amino]-3,3-dimetil-7oxo-4-tia-1-azabiciklo[3.2.0]hept-2-il]karbonil]amino]fenilecetsav (ampicillinil-D-fenilglicin),

G. (3R,6R)-3,6-difenilpiperazin-2,5-dion,

H. 3-fenilpirazin-2-ol,

I. (2S,5R,6R)-6-[[(2R)-2-[[(2R)-2-amino-2-fenilacetil]amino]-2fenilacetil]amino]-3,3-dimetil-7-oxo-4-tia-1-azabiciklo[3.2.0]heptán-2karbonsav (D-fenilglicilampicillin),



J.(2S,5R,6R)-6-[(2,2-dimetilpropanoil)amino]-3,3-dimetil-7-oxo-4-tia-1azabiciklo[3.2.0]heptán-2-karbonsav,

K. (2R)-2-[(2,2-dimetilpropanoil)amino]-2-fenilecetsav,

L. (2R)-2-amino-2-fenilecetsav (D-fenilglicin),

M. Az ampicillin és az ampicillin penicillosavjainak ko-oligomerjei.

N.(3S)-6-[[(2R)-2-amino-2-fenilacetil]amino]-2,2-dimetil-7-oxo-2,3,4,7tetrahidro-1,4-tiazepin-3-karbonsav.

Bisacodylum


07/2007:0595

BISACODYLUM Biszakodil

C22H19NO4

Mr 361,4

DEFINÍCIÓ [(Piridin-2-il-metilén)-bisz(4,1-fenilén)]–diacetát. Tartalom: 98,0–101,0% (szárított anyagra). SAJÁTSÁGOK Küllem: fehér vagy csaknem fehér, kristályos por. Oldékonyság: vízben gyakorlatilag nem oldódik; acetonban oldódik; etanolban (96%) mérsékelten oldódik. Híg ásványi savak oldják. AZONOSÍTÁS Első azonosítás: C. Második azonosítás: A, B, D. A. Olvadáspont (2.2.14): 131–135 °C. B. Ultraibolya és látható spektrofotometria (2.2.25).

Bisacodylum


Vizsgálati oldat. 10,0 mg anyagot R kálium-hidroxid R metanollal készült, 6 g/l töménységű oldatával 100,0 ml-re oldunk. Az oldat 10,0 ml-ét R káliumhidroxid R metanollal készült, 6 g/l töménységű oldatával 100,0 ml-re hígítjuk. Színképtartomány: 220–350 nm. Abszorpciós maximum: 248 nm-en. Váll: 290 nm-en. 1% Fajlagos abszorpciós koefficiens az abszorpciós maximumon ( A1cm ): 632–672.

C. Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24). Összehasonlítás: CRS biszakodillal. Amennyiben a szilárd állapotú anyagokkal nyert spektrumok között eltérés mutatkozik, a vizsgálandó anyagot és a referenciaanyagot külön-külön R kloroformban oldjuk, az oldatokat szárazra párologtatjuk és a maradékokból új spektrumokat veszünk fel. D. Vékonyréteg-kromatográfia (2.2.27). Vizsgálati oldat. 20 mg vizsgálandó anyagot R acetonnal 10 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat. 20 mg CRS biszakodilt R acetonnal 10 ml-re oldunk. Lemez: R VRK szilikagél GF254 lemez. Kifejlesztőszer: R etil-metil-keton – R xilol (50+50 V/V). Felvitel: 10 µl. Kifejlesztés: 10 cm fronttávolságig. Szárítás: levegőn, szükség esetén 100–105 °C-on melegítve. Előhívás: a lemezt 0,05 M jód–oldat és R hígított kénsav egyenlő térfogatarányú elegyével bepermetezzük. Értékelés: a vizsgálati oldat kromatogramjának főfoltja – helyét és méretét tekintve – egyezzék meg az összehasonlító oldat kromatogramjának főfoltjával.

Bisacodylum


VIZSGÁLATOK Savasság, lúgosság. 1,0 g anyagot 20 ml R szén-dioxid-mentes vízzel rázogatunk, majd forrásig melegítünk. A lehűtött, csapadékos folyadékot megszűrjük. A szüredékhez 0,2 ml 0,01 M nátrium-hidroxid–mérőoldatot és 0,1 ml R metilvörös– oldatot elegyítünk. Az oldat sárga színű legyen. Legfeljebb 0,4 ml 0,01 M sósav– mérőoldat hozzáadására ez a szín vörösre változzék. Rokon vegyületek. Folyadékkromatográfia (2.2.29). Az oldatokat közvetlenül a felhasználás előtt készítjük. Oldószerelegy: R tömény ecetsav – R acetonitril – R víz (4+30+66 V/V). Vizsgálati oldat. 50 mg vizsgálandó anyagot 25 ml R acetonitrilben oldunk, majd az oldatot az oldószereleggyel 50,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (a). 1,0 ml vizsgálati oldatot az oldószereleggyel 100,0 ml-re hígítunk. Ezen oldat 1,0 ml-ét az oldószereleggyel 10,0 ml-re tovább hígítjuk. Összehasonlító oldat (b). CRS rendszeralkalmassági vizsgálatra szánt biszakodil (amely A-, B-, C-, D- és E-szennyezőt tartalmaz) 2,0 mg-ját 1,0 ml R acetonitrilben oldjuk, majd az oldatot 2,0 ml oldószereleggyel elegyítjük. Összehasonlító oldat (c). CRS csúcsazonosítás vizsgálatára szánt biszakodil (amely F-szennyezőt tartalmaz) 5 mg-ját 2,5 ml R acetonitrilben oldjuk, majd az oldatot az oldószereleggyel 5,0 ml-re hígítjuk. Oszlop: – méretei: l = 0,25 m, Ø = 4,6 mm; – állófázis: R kromatográfiás célra szánt utókezelt oktadecilszililezett szilikagél (5 µm). Mozgófázis: R acetonitril (45 térfogatrész) és R ammónium-formiát 1,58 g/l töménységű, előzetesen R vízmentes hangysavval pH 5,0 értékre beállított oldatának (55 térfogatrész) elegye. Áramlási sebesség: 1,5 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel, 265 nm-en.

Bisacodylum


Injektálás: 20 µl. Kromatografálási idő: a biszakodil retenciós idejének 3,5-szerese. Szennyezők azonosítása: az A-, B-, C-, D- és E-szennyezőket a CRS rendszeralkalmassági vizsgálat céljára szánt biszakodilhoz mellékelt kromatogram, illetve a b) összehasonlító oldat injektálásával nyert kromatogram alapján azonosítjuk. Relatív retenciók a biszakodilra (retenciós ideje kb. 13 perc) vonatkoztatva: Aszennyező kb. 0,2; B-szennyező kb. 0,4; C-szennyező kb. 0,45; D-szennyező kb. 0,8; E-szennyező kb. 0,9; F-szennyező kb. 2,6. Rendszeralkalmasság: b) összehasonlító oldat: –

hegy-völgy arány: legalább 1,5, ahol Hp = az E-szennyező csúcsának az alapvonaltól mért magassága és Hv = az E-szennyező csúcsát a biszakodil csúcsától elválasztó görbeszakasz minimumának az alapvonaltól mért távolsága.

Követelmények: –

korrekciós faktor: az A-szennyező csúcsterületét 0,7-del szorozzuk;

mennyiségének

kiszámításához

–

A- és B-szennyező: egyikük csúcsterülete sem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területe (0,1%);

–

C- és E-szennyező: egyikük csúcsterülete sem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének ötszöröse (0,5%);

–

D-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének kétszerese (0,2%);

–

F-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének háromszorosa (0,3%);

–

egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezők: egyikük csúcsterülete sem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területe (0,10%);

Bisacodylum


–

szennyezők összesen: csúcsterületük összege nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének tízszerese (1,0%);

–

elhanyagolási határ: az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének fele (0,05%).

Szárítási veszteség (2.2.32): legfeljebb szárítószekrényben 100–105 °C-on szárítjuk.

0,5%.

Az

anyag

0,500

g-ját

Szulfáthamu (2.4.14): legfeljebb 0,1%. Az anyag 1,0 g-ját vizsgáljuk. TARTALMI MEGHATÁROZÁS 0,300 g anyagot 60 ml R vízmentes ecetsavban oldunk. Az oldatot, potenciometriás végpontjelzést alkalmazva (2.2.20), 0,1 M perklórsav–mérőoldattal titráljuk. 1 ml 0,1 M perklórsav–mérőoldattal 36,14 mg C22H19NO4 egyenértékű. ELTARTÁS Fénytől védve. SZENNYEZŐK Egyedi határértékhez kötött (specifikált) szennyezők: A, B, C, D, E, F.

A. R1 = R3 = OH, R2 = H: 4,4’-(piridin-2-ilmetilén)difenol, B. R1 = H, R2 = R3 = OH: 2-[(RS)-(4-hidroxifenil)-(piridin-2-il)metil]fenol,

Bisacodylum


C. R1 = OH, R2 = H, R3 = O-CO-CH3: [4-[(RS)-(4-hidroxifenil)-(piridin-2-il) metil]fenil]-acetát, E. R1 = H, R2 = R3 = O-CO-CH3: [2-[(RS)-[4-(acetiloxi)fenil]-(piridin-2-il) metil]fenil]-acetát, D. ismeretlen szerkezetű anyag, F. ismeretlen szerkezetű anyag.

Bromocriptini mesilas


07/2007:0596

BROMOCRIPTINI MESILAS Brómkriptin mezilát

C33H44BrN5O8S

Mr 751

DEFINÍCIÓ A brómkriptin-mezilát szárított anyagra vonatkoztatott (6aR,9R)-5-bróm-N[(2R,5S,10aS,10bS)-10b-hidroxi-2-(1-metiletil)-5-(2-metilpropil)-3,6-dioxo oktahidro-8H-oxazolo[3,2-a]pirrolo[2,1-c]pirazin-2-il]-7-metil-4,6,6a,7,8,9hexahidroindolo[4,3-fg]kinolin-9-karboxamid]metánszulfonát-tartalma 98,0 − 101,0 %. ELŐÁLLÍTÁS Az előállítási módszert értékelni kell abból a szempontból, hogy fennáll-e az alkil-mezilátok keletkezésének lehetősége. Ez különösen akkor valószínűsíthető, ha a reakcióelegy kis szénatomszámú alkoholokat tartalmaz. Ahol szükséges, az előállítási módszert validálni kell annak igazolására, hogy a végtermékben akil-mezilátok nem mutathatók ki. SAJÁTSÁGOK Fehér vagy enyhén színes; finom, kristályos por; fényre igen érzékeny. Vízben gyakorlatilag nem oldódik; metanolban bőségesen oldódik; alkoholban oldódik, diklórmetánban mérsékelten oldódik. Az azonosítást, a vizsgálatokat és a tartalmi meghatározást fénytől védett helyen és a lehető leggyorsabban végezzük.



AZONOSÍTÁS Első azonosítás: B. Második azonosítás: A, C, D, E. A. 10,0 mg anyagot 10 ml R metanolban oldunk, majd az oldatot 0,01 M sósav− oldattal 200,0 ml-re hígítjuk. Az oldat spektrumát 250 és 350 nm között vizsgálva (2.2.25) 305 nm-en abszorpciós maximum, 270 nm-en abszorpciós minimum található. Az abszorpciós maximumon a szárított 1% anyagra vonatkoztatott fajlagos abszorpciós koefficiens ( A1cm ): 120−135. B. Infravörös abszorpciós spektrofotometriás vizsgálatot végzünk (2.2.24). Az anyag spektrumát a CRS brómkriptin-mezilátéval hasonlítjuk össze. C. Vékonyréteg-kromatográfiás vizsgálatot végzünk (2.2.27). A vizsgálathoz réteganyagként R VRK szilikagél G-t használunk. Az oldatokat közvetlenül a felhasználás előtt készítjük. Vizsgálati oldat. A vizsgálandó anyag 10 mg-ját 3 térfogatrész R alkohol, 3 térfogatrész R metanol és 4 térfogatrész R diklórmetán elegyével 10 ml-re oldjuk. Összehasonlító oldat. 10 mg CRS brómkriptin-mezilátot 3 térfogatrész R alkohol, 3 térfogatrész R metanol és 4 térfogatrész R diklórmetán elegyével 10 ml-re oldunk. Az oldatokból 10−10 μl-t viszünk fel a rétegre. A kromatogramokat telítetlen kamrában 0,1 térfogatrész R tömény ammónia-oldat, 1,5 térfogatrész R víz, 3 térfogatrész R 2-propanol, 88 térfogatrész R diklórmetán és 100 térfogatrész R éter elegyével 15 cm-es fronttávolság eléréséig késedelem nélkül kifejlesztjük. A lemezt hideg levegőáramban 2 percig szárítjuk, majd R3 ammónium-molibdát-oldattal bepermetezzük. A lemezt a foltok megjelenéséig 100 oC-on szárítjuk (kb. 10 percig). A vizsgálati oldat kromatogramjának főfoltja − helyét, színét és méretét tekintve − egyezzék meg az összehasonlító oldat kromatogramjának főfoltjával. D. 0,1 g anyaghoz 5 ml R hígított sósavat adunk, az elegyet 5 percig rázogatjuk, majd szűrjük. A szüredékhez 1 ml R1 bárium-klorid−oldatot elegyítünk. A szüredék tiszta marad. Az anyag egy további, 0,1 g-os részletéhez 0,5 g R vízmentes nátrium-karbonátot adunk, összekeverjük, majd az elegyet addig hevítjük, amíg fehér maradékot nem kapunk. A maradékot hagyjuk lehűlni, majd 7 ml R vízben oldjuk (A-oldat). Az



oldattal a szulfátion a) pont szerinti azonossági reakcióját elvégezve (2.3.1) az előírt változás észlelhető. E. Az „Azonosítás” D pontja szerinti vizsgálatban nyert A-oldattal a bromidion azonossági reakcióját elvégezve (2.3.1) az előírt változás észlelhető. VIZSGÁLATOK Az oldat külleme. Az anyag 0,25 g-ját R metanollal 25 ml-re oldjuk. Az oldat tiszta legyen (2.2.1). Színe nem lehet erősebb, mint a B5, a BS5 vagy az S5 szín−mértékoldaté (2.2.2, II. Módszer). pH (2.2.3): 3,1 − 3,8. A vizsgálathoz az anyag 0,2 g-ját 2 térfogatrész R metanol és 8 térfogatrész R szén-dioxid-mentes víz elegyével 20 ml-re oldjuk. Fajlagos optikai forgatóképesség (2.2.7): +95 és +105 között. A vizsgálathoz az anyag 0,100 g-ját R metanol és R diklórmetán egyenlő térfogatarányú elegyével 10,0 ml-re oldjuk és az eredményt szárított anyagra vonatkoztatjuk. Rokon vegyületek. Folyadékkromatográfiás vizsgálatot végzünk (2.2.29). Vizsgálati oldat. A vizsgálandó anyag 0,500 g-ját 5,0 ml R metanolban oldjuk, majd az oldatot R tompítóoldattal (pH 2,0) 10,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (a). A vizsgálati oldat 1,0 ml-ét R tompítóoldat (pH 2,0) és R metanol egyenlő térfogatarányú elegyével 100,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (b). Az a) összehasonlító oldat 1,0 ml-ét R tompítóoldat (pH 2,0) és R metanol egyenlő térfogatarányú elegyével 10,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (c). Egy üvegcse CRS rendszeralkalmassági vizsgálatra szánt brómkriptin-mezilát (A- és B-szennyezőt tartalmaz) tartalmát R tompítóoldat (pH 2,0) és R metanol egyenlő térfogatarányú elegyének 1,0 mlében oldunk. A kromatográfiás vizsgálat javasolt körülményei: −

0,12 m hosszú és 4 mm belső átmérőjű R kromatográfiás célra szánt oktadecilszililezett szilikagéllel (5 μm) töltött rozsdamentes acél oszlop,

−

2 ml/perc áramlási sebesség mellett a mozgófázis: A-mozgófázis. R ammónium-karbonát 0,791 g/l töménységű oldata,



B-mozgófázis. R acetonitril; ______________________________________________________________________ Idő A-mozgófázis B-mogófázis Megjegyzés (perc) % V/V % V/V ______________________________________________________________________ 0 − 30 90 → 40 10 → 60 lineáris grádiens 30 − 45 40 60 izokratikus ______________________________________________________________________

−

detektálás: spektrofotométerrel, 300 nm-en.

Az A- és B-szennyezőkhöz tartozó csúcsokat a CRS rendszeralkalmassági vizsgálatra szánt bromokriptin-meziláthoz mellékelt kromatogram és a c) összehasonlító oldattal kapott kromatogram segítségével azonosítjuk. 20 µl c) összehasonlító oldatot injektálunk és a rendszer érzékenységét úgy állítjuk be, hogy a két csúcs magassága elérje a teljes skálaszélesség 20%-át. A vizsgálat nem érvényes, ha az A- és B-szennyezőhöz tartozó csúcsok közti felbontás legalább 1,1. Az összes többi oldatból 20 μl-t injektálunk. A vizsgálati oldat kromatogramján: az A-szennyezőnek megfelelő csúcs területe nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján megjelenő főcsúcs területének 0,2-szerese (0,02%) és a C-szennyezőnek megfelelő csúcs területe − amelynek relatív retenciója kb. 1,2 − nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján megjelenő főcsúcs területének 4-szerese (0,4%); egyéb csúcsok területe egyenként − eltekintve a főcsúcstól és a Cszennyezőnek megfelelő csúcstól − nem lehet nagyobb mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján megjelenő főcsúcs területének kétszerese (0,2%) és legfeljebb egyetlen csúcs területe lehet nagyobb a b) összehasonlító oldat kromatogramján megjelenő főcsúcs területénél (0,1%); a csúcsok területének összege − eltekintve a főcsúcstól − nem haladhatja meg az a) összehasonlító oldat kromatogramján megjelenő főcsúcs területének 1,5-szeresét (1,5%). Eltekintve az A-szennyezőnek megfelelő csúcstól, azokat a csúcsokat, amelyek területe kisebb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján megjelenő főcsúcs területének a fele (0,05%), nem vesszük figyelembe. Szárítási veszteség (2.2.32): legfeljebb 3,0%. A vizsgálathoz 0,500 g anyagot vákuumban 80 oC-on 5 órán át szárítunk. TARTALMI MEGHATÁROZÁS Az anyag 0,500 g-ját 10 térfogatrész R vízmentes ecetsav és 70 térfogatrész R ecetsav-anhidrid elegyének 80 ml-ében oldunk. Az oldatot, potenciometriás végpontjelzést alkalmazva (2.2.20), 0,1 M perklórsav−mérőoldattal titráljuk.



1 ml 0,1 M perklórsav−mérőoldattal 75,1 mg C33H44BrN5O8S egyenértékű. ELTARTÁS Légmentesen záró tartályban, fénytől védve, −15 oC-t meg nem haladó hőmérsékleten. SZENNYEZŐK

A. (6aR,9R)-5-bróm-N-[(2R,5S)-2-(1-metiletil)-5-(2-metilpropil)-3,6-dioxo2,3,5,6,9,10-hexahidro-8H-oxazolo[3,2-a]pirrolo[2,1-c]pirazin-2-il]-7metil-4,6,6a,7,8,9-hexahidroindolo[4,3-fg]kinolin-9-karboxamid (2-brómdehidro-α-ergokriptin),

B. (6aR,9R)-N-[(2R,5S,10aS,10bS)-10b-hidroxi-2-(1-metiletil)-5-(2metilpropil)-3,6-dioxooktahidro-8H-oxazolo[3,2-a]pirrolo-[2,1-c]pirazin-2il]-7-metil-4,6,6a,7,8,9 hexahidroindolo[4,3-fg]kinolin-9-karboxamid (α-ergokriptin),



C. (6aR,9S)-5-bróm-N-[(2R,5S,10aS,10bS)-10b-hidroxi-2-(1-metiletil)-5-(2metil-propil-3,6-dioxooktahidro-8H-oxazolo-[3,2-a]pirrolo[2,1-c]pirazin-2il]-7-metil-4,6,6a,7,8,9-hexahidroindolo[4,3-fg]kinolin-9-karboxamid ((9S)-2-bróm-α-ergokriptin),

D. R =OH: (6aR,9R)-5-bróm-7-metil-4,6,6a,7,8,9-hexahidroindolo[4,3fg]kinolin-9-karbonsav, E. R=NH2: (6aR,9R)-5-bróm-7-metil-4,6,6a,7,8,9-hexahidroindolo[4,3fg]kinolin-9-karboxamid,

F. (6aR,9R)-5-bróm-N-[(2S,5S,10aS,10bS)-10b-hidroxi-2-(1-metiletil)-5-(2metil-propil)-3,6-dioxooktahidro-8H-oxazolo[3,2-a]pirrolo[2,1-c]pirazin-2il]-7-metil-4,6,6a,7,8,9-hexahidroindolo[4,3-fg]kinolin-9-karboxamid ((2’S)-2-bróm-α-ergokriptin),



G. (6aR,9R)-5-bróm-N-[(2R,5S,10aS,10bS)-10b-metoxi-2-(1-metiletil)-5-(2metil-propil)-3,6-dioxooktahidro-8H-oxazolo-[3,2-a]pirrolo[2,1-c]pirazin2-il]-7-metil-4,6,6a,7,8,9-hexahidroindolo[4,3-fg]kinolin-9-karboxamid (2bróm-10’b-O-metil-α-ergokriptin).

Calcii lactas anhydricus


04/2005:2118 javított 5.8

CALCII LACTAS ANHYDRICUS Kalcium-laktát, vízmentes

C6H10CaO6

Mr 218,2

DEFINÍCIÓ Kalcium-bisz(2-hidroxipropanoát) vagy kalcium-(2R)-, (2S)- és (2RS)-2hidroxipropanoátok keveréke. Tartalom: 98,0–102,0% (szárított anyagra). SAJÁTSÁGOK Küllem: fehér vagy csaknem fehér, kristályos, illetve szemcsés por. Oldékonyság: vízben oldódik; forrásban lévő vízben bőségesen oldódik; etanolban (96 %) alig oldódik. AZONOSÍTÁS A. Az anyag feleljen meg a „Szárítási veszteség” vizsgálatban előírt követelménynek (lásd Vizsgálatok). B.

A laktátion azonossági reakcióját elvégezve (2.3.1) az előírt változás észlelhető.

C.

A kalciumion b) pont szerinti azonossági reakcióját elvégezve (2.3.1) az előírt változás észlelhető.



VIZSGÁLATOK S oldat. 5,0 g anyagot R desztillált vízből készített R szén-dioxid-mentes vízben melegítéssel oldunk, majd a kihűlt oldatot a fenti oldószerrel 100 ml-re hígítjuk. Az oldat külleme. Az S oldat opálossága nem lehet erősebb, mint a II. számú összehasonlító szuszpenzióé (2.2.1) és a színe nem lehet erősebb, mint a BS6 szín– mértékoldaté (2.2.2, II. módszer). Savasság, lúgosság. Az S oldat 10 ml-e 0,1 ml R fenolftalein–oldattal és 0,5 ml 0,01 M sósav–mérőoldattal elegyítve színtelen legyen, de legfeljebb 2,0 ml 0,01 M nátrium-hidroxid–mérőoldat hozzáadására rózsaszínűre változzék. Klorid (2.4.4): legfeljebb 200 ppm. A vizsgálathoz az S oldat 5 ml-ét R vízzel 15 ml-re hígítjuk. Szulfát (2.4.13): legfeljebb 400 ppm. A vizsgálathoz az S oldat 7,5 ml-ét R desztillált vízzel 15 ml-re hígítjuk. Bárium. Az S oldat 10 ml-éhez 1 ml R kalcium-szulfát–oldatot elegyítünk. Az így nyert elegy opálossága 15 perc elteltével nem lehet erősebb, mint 1 ml R desztillált víz és 10 ml S oldat elegyének opálossága. Vas (2.4.9): legfeljebb 50 ppm. A vizsgálathoz az S oldat 4 ml-ét R vízzel 10 ml-re hígítjuk. Magnézium- és alkálisók: legfeljebb 1%. Az S oldat 20 ml-éhez 20 ml R vizet, 2 g R ammónium-kloridot és 2 ml R1 hígított ammónia–oldatot adunk. Az elegyet forrásig melegítjük, majd gyorsan 40 ml forró R ammónium-oxalát–oldatot elegyítünk hozzá. A keveréket 4 órán keresztül állni hagyjuk, majd R vízzel 100,0 ml-re hígítjuk és megszűrjük. A szüredék 50,0 mléhez 0,5 ml R tömény kénsavat elegyítünk. Az oldatot szárazra párologtatjuk, majd a maradékot 600 °C-on tömegállandóságig izzítjuk. A maradék tömege legfeljebb 5 mg lehet. Nehézfémek (2.4.8/A): legfeljebb 10 ppm.



2,0 g anyagot R vízzel 20 ml-re oldunk. Az így készített oldat 12 ml-ét vizsgáljuk. Az összehasonlító oldatot R ólom−mértékoldattal (1 ppm Pb) készítjük. Szárítási veszteség (2.2.32): legfeljebb 3,0%. 0,500 g anyagot szárítószekrényben 125 °C-on szárítunk. TARTALMI MEGHATÁROZÁS 0,200 g anyagot R vízzel 300 ml-re oldunk. A kalciumot komplexometriásan titráljuk (2.5.11). 1 ml 0,1 M nátrium-edetát–mérőoldattal 21,82 mg C6H10CaO6 egyenértékű.

Calcii lactas monohydricus

Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.5.8- 1

04/2005:2117 javított 5.8

CALCII LACTAS MONOHYDRICUS Kalcium-laktát-monohidrát

C6H10CaO6.H2O

Mr 236,0

DEFINÍCIÓ Kalcium-bisz(2-hidroxipropanoát) vagy kalcium-[(2R)-, hidroxipropanoát]–monohidrátok keveréke.

(2S)-

és

(2RS)-2-

Tartalom: 98,0 – 102,0 % (szárított anyagra). SAJÁTSÁGOK Küllem: fehér vagy csaknem fehér, kristályos, illetve szemcsés por. Oldékonyság: vízben oldódik; forrásban vízben bőségesen oldódik; etanolban (96 %) alig oldódik. AZONOSÍTÁS A. Az anyag feleljen meg a „Szárítási veszteség” vizsgálatban előírt követelménynek (lásd Vizsgálatok). B.


C.




VIZSGÁLATOK S oldat. 5,4 g (5,0 g szárított anyaggal egyenértékű) vizsgálandó anyagot R desztillált vízből készített R szén-dioxid-mentes vízben melegítéssel oldunk, majd a kihűlt oldatot a fenti oldószerrel 100 ml-re hígítjuk. Az oldat külleme. Az S oldat opálossága nem lehet erősebb, mint a II. számú összehasonlító szuszpenzióé (2.2.1) és a színe nem lehet erősebb, mint a BS6 szín– mértékoldaté (2.2.2, II. módszer). Savasság, lúgosság. Az S oldat 10 ml-e 0,1 ml R fenolftalein–oldattal és 0,5 ml 0,01 M sósav–mérőoldattal elegyítve színtelen legyen, de legfeljebb 2,0 ml 0,01 M nátrium-hidroxid–mérőoldat hozzáadására rózsaszínűre változzék. Klorid (2.4.4): legfeljebb 200 ppm. A vizsgálathoz az S oldat 5 ml-ét R vízzel 15 ml-re hígítjuk. Szulfát (2.4.13): legfeljebb 400 ppm. A vizsgálathoz az S oldat 7,5 ml-ét R desztillált vízzel 15 ml-re hígítjuk. Bárium. Az S oldat 10 ml-éhez 1 ml R kalcium-szulfát–oldatot elegyítünk. Az így nyert elegy opálossága 15 perc elteltével nem lehet erősebb, mint 1 ml R desztillált víz és 10 ml S oldat elegyének opálossága. Vas (2.4.9): legfeljebb 50 ppm. A vizsgálathoz az S oldat 4 ml-ét R vízzel 10 ml-re hígítjuk. Magnézium- és alkálisók: legfeljebb 1 %. Az S oldat 20 ml-éhez 20 ml R vizet, 2 g R ammónium-kloridot és 2 ml R1 hígított ammónia–oldatot adunk. Az elegyet forrásig melegítjük, majd gyorsan 40 ml forró R ammónium-oxalát–oldatot elegyítünk hozzá. A keveréket 4 órán keresztül állni hagyjuk, R vízzel 100,0 ml-re hígítjuk és megszűrjük. A szüredék 50,0 ml-éhez 0,5 ml R tömény kénsavat elegyítünk. Az oldatot szárazra párologtatjuk, majd a maradékot 600 °C-on tömegállandóságig izzítjuk. A maradék tömege legfeljebb 5 mg lehet.



Nehézfémek (2.4.8/A): legfeljebb 10 ppm. 2,0 g szárított anyaggal egyenértékű vizsgálandó anyagot R vízzel 20 ml-re oldunk. Az így készített oldat 12 ml-ét vizsgáljuk. Az összehasonlító oldatot R ólom−mértékoldattal (1 ppm Pb) készítjük. Szárítási veszteség (2.2.32): 5,0 – 8,0 %. 0,500 g anyagot szárítószekrényben 125 °C-on szárítunk. TARTALMI MEGHATÁROZÁS 0,200 g szárított anyaggal egyenértékű anyagot R vízzel 300 ml-re oldunk. A kalciumot komplexometriásan titráljuk (2.5.11). 1 ml 0,1 M nátrium-edetát–mérőoldattal 21,82 mg C6H10CaO6 egyenértékű.

Calcii lactas pentahydricus


04/2005: 0468 javított 5.8

CALCII LACTAS PENTAHYDRICUS Kalcium-laktát-pentahidrát

C6H10CaO6⋅5H2O

Mr 308,3

DEFINÍCIÓ Kalcium-bisz(2-hidroxipropanoát)–pentahidrát, amelynek anionkomponense (2R)-, (2S)- és (2RS)-2-hidroxipropanoát keveréke. Tartalom: 98,0–102,0% (szárított anyagra). SAJÁTSÁGOK Küllem: fehér vagy csaknem fehér, kristályos vagy szemcsés por. Elmállásra kismértékben hajlamos. Oldékonyság: vízben oldódik; forrásban levő vízben bőségesen oldódik; etanolban (96%) alig oldódik. AZONOSÍTÁS A. Az anyag feleljen meg a „Szárítási veszteség" vizsgálatban előírt követelménynek (ld. Vizsgálatok). B.


C.


VIZSGÁLATOK S oldat. 7,1 g (5,0 g vízmentes anyaggal egyenértékű) vizsgálandó anyagot R desztillált vízből készült R szén-dioxid-mentes vízben melegítéssel oldunk, és a lehűlt oldatot az R desztillált vízből készült R szén-dioxid-mentes vízzel 100 mlre hígítjuk.



Az oldat külleme. Az S oldat nem lehet opálosabb, mint a II. számú összehasonlító szuszpenzió (2.2.1) és színe nem lehet erősebb, mint a BS6 szín– mértékoldaté (2.2.2, II. módszer). Savasság, lúgosság. Az S oldat 10 ml-éhez 0,1 ml R fenolftalein–oldatot és 0,5 ml 0,01 M sósav–mérőoldatot elegyítünk. Az oldat színtelen legyen. Legfeljebb 2,0 ml 0,01 M nátrium-hidroxid–mérőoldattól az indikátor színének rózsaszínűre kell változnia. Klorid (2.4.4): legfeljebb 200 ppm. 5 ml S oldatot R vízzel 15 ml-re hígítunk. Szulfát (2.4.13): legfeljebb 400 ppm. 7,5 ml S oldatot 7,5 ml-ét R desztillált vízzel 15 ml-re hígítunk. Bárium. Az S oldat 10 ml-éhez 1 ml R kalcium-szulfát–oldatot elegyítünk. 15 perc elteltével az oldat opálossága nem lehet erősebb, mint az 1 ml R desztillált vízből és 10 ml S oldatból álló elegy opálossága. Vas (2.4.9): legfeljebb 50 ppm. Az S oldat 4 ml-ét R vízzel 10 ml-re hígítjuk. Magnézium- és alkálisók: legfeljebb 1%. Az S oldat 20 ml-éhez 20 ml R vizet, 2 g R ammónium-kloridot és 2 ml R1 hígított ammónia–oldatot adunk. Az elegyet forrásig melegítjük, majd késedelem nélkül hozzáadunk 40 ml forró R ammónium-oxalát–oldatot, ezután 4 óra hosszat állni hagyjuk, majd R vízzel 100,0 ml-re hígítjuk és szűrjük. A szüredék 50,0 ml-éhez 0,5 ml R tömény kénsavat elegyítünk, szárazra párologtatjuk és a maradékot 600 °C-on tömegállandóságig izzítjuk. A maradék tömege nem lehet több, mint 5 mg. Nehézfémek (2.4.8/A): legfeljebb 10 ppm. 2,0 g vízmentes anyaggal egyenértékű vizsgálandó anyagot R vízzel 20 ml-re oldunk. A kapott oldat 12 ml-ét vizsgáljuk. Az összehasonlító oldatot R ólom– mértékoldat (1 ppm Pb) felhasználásával készítjük. Szárítási veszteség (2.2.32): 22,0–27,0%. 0,500 g anyagot szárítószekrényben 125 °C-on szárítunk. TARTALMI MEGHATÁROZÁS



0,200 g vízmentes anyaggal egyenértékű vizsgálandó anyagot R vízzel 300 mlre oldunk. A kalciumot komplexometriásan titráljuk (2.5.11). 1 ml 0,1 M nátrium-edetát–mérőoldattal 21,82 mg C6H10CaO6 egyenértékű.

Calcii lactas trihydricus


04/2005:0469 javított 5.8

CALCII LACTAS TRIHYDRICUS Kalcium-laktát-trihidrát

C6H10CaO6. 3H2O

Mr 272,3

DEFINÍCIÓ Kalcium-bisz(2-hidroxipropanoát)–trihidrát. A só anionkomponense (2R)-, (2S)- és (2RS)-2-hidroxipropanoát keveréke is lehet. Tartalom: 98,0–102,0% (szárított anyagra). SAJÁTSÁGOK Küllem: fehér vagy csaknem fehér, kristályos vagy szemcsés por. Oldékonyság: vízben oldódik; forrásban lévő vízben bőségesen oldódik; etanolban (96%) alig oldódik. AZONOSÍTÁS A. Az anyag feleljen meg a „Szárítási követelménynek (lásd „Vizsgálatok”).

veszteség"

vizsgálatban

előírt

B. A laktátion azonossági reakcióját elvégezve (2.3.1) az előírt változás észlelhető. C. A kalciumion b) pont szerinti azonossági reakcióját elvégezve (2.3.1) az előírt változás észlelhető.



VIZSGÁLATOK S oldat. 6,2 g (5,0 g szárított anyaggal egyenértékű) anyagot R desztillált vízből készült R szén-dioxid-mentes vízben melegítéssel oldunk és a lehűlt oldatot R desztillált vízből készült R szén-dioxid-mentes vízzel 100 ml-re hígítjuk. Az oldat külleme. Az S oldat nem lehet opálosabb, mint a II. számú összehasonlító szuszpenzió (2.2.1) és színe nem lehet erősebb, mint a BS6 szín–mértékoldaté (2.2.2, II. módszer). Savasság, lúgosság. Az S oldat 10 ml-éhez 0,1 ml R fenolftalein–oldatot és 0,5 ml 0,01 M sósav–mérőoldatot elegyítünk. Az oldat színtelen legyen. Legfeljebb 2,0 ml 0,01 M nátrium-hidroxid–mérőoldattól az indikátor színének rózsaszínűre kell változnia. Klorid (2.4.4): legfeljebb 200 ppm. A vizsgálathoz az S oldat 5 ml-ét R vízzel 15 ml-re hígítjuk. Szulfát (2.4.13): legfeljebb 400 ppm. A vizsgálathoz az S oldat 7,5 ml-ét R desztillált vízzel 15 ml-re hígítjuk. Bárium. Az S oldat 10 ml-éhez 1 ml R kalcium-szulfát–oldatot elegyítünk. 15 perc elteltével az oldat opálossága nem lehet erősebb, mint az 1 ml R desztillált vízből és 10 ml S oldatból álló elegy opálossága. Vas (2.4.9): legfeljebb 50 ppm. A vizsgálathoz az S oldat 4 ml-ét R vízzel 10 ml-re hígítjuk. Magnézium- és alkálisók: legfeljebb 1%. Az S oldat 20 ml-éhez 20 ml R vizet, 2 g R ammónium-kloridot és 2 ml R1 hígított ammónia–oldatot adunk. Az elegyet forrásig melegítjük és gyorsan hozzámérünk 40 ml forró R ammónium-oxalát–oldatot. 4 óra hosszat állni hagyjuk, majd R vízzel 100,0 ml-re hígítjuk és szűrjük. A szüredék 50,0 ml-éhez 0,5 ml R tömény kénsavat elegyítünk, szárazra párologtatjuk és a maradékot 600 °C-on tömegállandóságig izzítjuk. A maradék tömege nem lehet több, mint 5 mg. Nehézfémek (2.4.8/A): legfeljebb 10 ppm.



2,0 g szárított anyaggal egyenértékű mennyiségű anyagot R vízzel 20 ml-re oldunk. Az oldat 12 ml-ét vizsgáljuk. Az összehasonlító oldatot R ólom–mértékoldat (1 ppm Pb) felhasználásával készítjük. Szárítási veszteség (2.2.32): 15,0–20,0%. Az anyag 0,500 g-ját szárítószekrényben 125 °C-on szárítjuk. TARTALMI MEGHATÁROZÁS 0,200 g szárított anyaggal egyenértékű mennyiségű anyagot R vízzel 300 ml-re oldjuk. A kalciumot komplexometriásan titráljuk (2.5.11). 1 ml 0,1 M nátrium-edetát–mérőoldattal 21,82 mg C6H10CaO6 egyenértékű.

Capsici fructus


07/2007:1859

CAPSICI FRUCTUS Paprikatermés DEFINÍCIÓ A drog a termesztett paprika – Capsicum annuum L. var. minimum (Miller) Heiser és a cserjés (chili) paprika, Capsicum frutescens L. kis termésű változatainak érett, megszárított termése. Vízmentes drogra vonatkoztatott, kapszaicinben (C18H27NO3; Mr 305,4) kifejezett összes kapszaicinoid-tartalma legalább 0,4%. SAJÁTSÁGOK Erősen csípős ízű. Makroszkópos és mikroszkópos sajátságait az „Azonosítás” rész A és B pontja írja le. AZONOSÍTÁS A. A termés színe sárgás-narancssárgástól vörösesbarnáig terjed; alakja hosszúkás kúp, 1-3 cm hosszú, átmérője a legszélesebb részénél legfeljebb 1 cm; csúcsa tompa. A termések alsó részén gyakran megtalálható az 5 cimpájú csésze, csúcsi részükön pedig az egyenes bibeszál maradványa. A termésfal némileg összezsugorodott, csupasz felszínű. A termések általában 10-20 lapított, vese alakú, 3-4 mm nagyságú magot tartalmaznak, melyek a vöröses színű magléchez kapcsolódnak, vagy arról leváltak. B.

A drogot elporítjuk (355). A drogpor narancssárga színű. Mikroszkóp alatt, R klorál-hidrát–oldatban vizsgálva, benne a termésfal töredékei láthatók. A termésfal általában 5-7 sejtsorból álló exokarpiumát barázdált kutikula borítja. A mezokarpium parenchimasejtjei sok vörös színű olajcseppet, esetenként pedig apró kalcium-oxalát kristályokat tartalmaznak. Megfigyelhetők az endokarpium szigetekben álló szklerenchima csoportjai, melyeket vékony falú parenchimasejtek választanak el. A magok töredékein láthatjuk a maghéj nagyméretű, zöldessárga színű, hullámos falú szklerenchima sejtjeit, melyek külső fala vékony, radiális, belső fala pedig erőteljesen és egyenlőtlenül,

Capsici fructus


hullámosan megvastagodott (ún. bélfodorsejtek). A belső és a radiális fal szembetűnően pontozott. Az endospermium parenchimasejtjei olajcseppeket és aleuronszemeket tartalmaznak, melyek 3-6 μm átmérőjűek. Néha megfigyelhetők a csésze töredékei is, melyek külső epidermiszén anizocitikus (2.8.3) szerkezetű gázcserenyílások, belső epidermiszén pedig szőrképletek találhatók. Itt a gázcserenyílások hiányoznak. A szőrök egy sejtsoros nyéllel, és soksejtű fejjel rendelkező mirigyszőrök. A csésze mezofillumában kalciumoxalát mikroszferoid-kristályokat tartalmazó idioblaszt sejtek találhatók. C.

Vékonyréteg-kromatográfia (2.2.27) Vizsgálati oldat. 0,50 g finoman porított droghoz (500) 5,0 ml R étert adunk. A keveréket 5 percig rázogatjuk, majd megszűrjük. Összehasonlító oldat. 2 mg R kapszaicint és 2 mg R dihidrokapszaicint 5,0 ml R éterben oldunk. Lemez: R VRK oktadecilszililezett szilikagél lemez. Kifejlesztőszer: R víz – R metanol (20+80 V/V). Felvitel: 20 μl, sávok formájában. Kifejlesztés: 12 cm fronttávolságig. Szárítás: levegőn. Előhívás: a lemezt R diklórkinon-klórimid R metanollal készült, 5 g/l töménységű oldatával permetezzük be. A lemezt a kék zónák megjelenéséig ammónia-gőztérbe helyezzük. A kromatogramokat nappali fényben értékeljük. Értékelés: az összehasonlító oldat és a vizsgálati oldat kromatogramján megjelenő zónák sorrendje az alábbi táblázatban látható. A vizsgálati oldat kromatogramján további zónák is megjelenhetnek.

Capsici fructus


A lemez teteje –––––– Kapszaicin: kék zóna

–––––– Kék zóna (kapszaicin)

Dihidrokapszaicin: kék zóna

Kék zóna (dihidrokapszaicin)

––––––

––––––

Összehasonlító oldat

Vizsgálati oldat

VIZSGÁLATOK Nonivamid. Folyadékkromatográfia (2.2.29). Vizsgálati oldat. 2,5 g finoman porított drogot (500) 100 ml R metanollal 30 percig ázni hagyunk. Ezután a keveréket 15 percre ultrahangos fürdőbe helyezzük, majd 100 ml-es mérőlombikba szűrjük, a lombikot és szűrőt R metanollal átmossuk. Az oldatot R metanollal 100,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat. 20,0 mg CRS kapszaicint és 4,0 mg CRS nonivamidot R metanollal 100,0 ml-re oldunk. Oszlop: – méretei: l = 0.25 m, ∅ = 4.6 mm, – állófázis: R kromatográfiás célra szánt fenilszililezett szilikagél (5 μm), – hőmérséklet: 30 °C. Mozgófázis: R acetonitril (40 térfogatrész) és R tömény foszforsav 1 g/l töménységű oldatának (60 térfogatrész) elegye. Áramlási sebesség: 1,0 ml/perc. Detektálás: 225 nm-en regisztráló spektrofotométer. Injektálás: 10 μl.

Capsici fructus


Elúciós sorrend: nordihidrokapszaicin, nonivamid, kapszaicin, dihidrokapszaicin. Rendszeralkalmasság: összehasonlító oldat: – csúcsfelbontás: legalább 1,5 a kapszaicin és nonivamid között. Követelmények: a százalékos nonivamid-tartalmat az alábbi összefüggés alapján számítjuk ki:

F1 ⋅ m2 ⋅ p1 , F2 ⋅ m1 ahol F1 = a vizsgálati oldat kromatogramján megjelenő nonivamid-csúcs területe, F2 = az összehasonlító oldat kromatogramján megjelenő nonivamid-csúcs területe, m1 = a vizsgálandó drog mennyisége grammban, m2 = az összehasonlító oldat készítése során felhasznált CRS nonivamid mennyisége grammban, p1 = a CRS nonivamid százalékos tartalma. – nonivamid: az összes kapszaicinoid-tartalomnak legfeljebb 5,0%-a. Idegen anyagok (2.8.2): legfeljebb 2% m/m. C. annuum L. var. longum (Sendtn.) termése nem lehet jelen. Szárítási veszteség (2.2.32): legfeljebb 11,0%. 1,000 g porított drogot (500) szárítószekrényben 100 – 105 °C-on 2 órán keresztül szárítunk. Összes hamu (2.4.16): legfeljebb 10,0%. TARTALMI MEGHATÁROZÁS Folyadékkromatográfiás (2.2.29) vizsgálatot végzünk a „Nonivamid” vizsgálatban leírtak szerint.

Capsici fructus


A kapszaicinoidok százalékos tartalmát az alábbi összefüggés szerint számítjuk ki:

( F3 + F5 + F6 ) ⋅ m4 ⋅ p 2 , F4 ⋅ m3 ahol F3 = a vizsgálati oldat kromatogramján megjelenő kapszaicin-csúcs területe, F4 = az összehasonlító oldat kromatogramján megjelenő kapszaicin-csúcs területe, F5 = a vizsgálati oldat kromatogramján megjelenő dihidrokapszaicin-csúcs területe, F6 = a vizsgálati oldat kromatogramján megjelenő nordihidrokapszaicin-csúcs területe, m3 = a vizsgálandó drog mennyisége grammban kifejezve, m4 = az összehasonlító oldat készítése során felhasznált CRS kapszaicin mennyisége grammban, p2 = a reagens CRS kapszaicin tartalma százalékban.

Cefalotinum natricum

Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.5.8 - 1 04/2006:0987 javított 5.8

CEFALOTINUM NATRICUM Cefalotin-nátrium

C16H15N2NaO6S2

Mr 418,4

DEFINÍCIÓ Nátrium-[(6R,7R)-3-[(acetiloxi)metil]-8-oxo-7-[(tiofén-2-ilacetil)amino]-5-tia-1azabiciklo[4.2.0]okt-2-én-2-karboxilát]. Fermentációs termék félszintetikus származéka. Tartalom: 96,0–102,0% (vízmentes anyagra). SAJÁTSÁGOK Küllem: fehér vagy csaknem fehér por. Oldékonyság: vízben bőségesen oldódik; vízmentes etanolban kevéssé oldódik. AZONOSÍTÁS A. Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24). Összehasonlítás: CRS cefalotin-nátriummal.



B. A nátriumion a) pont szerinti azonossági reakcióját elvégezve (2.3.1) az előírt változás észlelhető. VIZSGÁLATOK S oldat. 2,50 g anyagot R szén-dioxid-mentes vízzel 25,0 ml-re oldunk. Az oldat külleme. Az S oldat tiszta legyen (2.2.1). Az oldat 450 nm-en mért abszorbanciája (2.2.25) legfeljebb 0,20 lehet. pH (2.2.3): 4,5–7,0. Az S oldatot vizsgáljuk. Fajlagos optikai forgatóképesség (2.2.7): +124 és +134 között (vízmentes anyagra). A vizsgálathoz 1,25 g anyagot R vízzel 25,0 ml-re oldunk. Rokon vegyületek. Folyadékkromatográfia (2.2.29). Az oldatokat közvetlenül felhasználás előtt készítjük. Vizsgálati oldat (a). 75,0 mg vizsgálandó anyagot R vízzel 25,0 ml-re oldunk. Vizsgálati oldat (b). Az a) vizsgálati oldat 5,0 ml-ét R vízzel 50,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (a). 75,0 mg CRS cefalotin-nátriumot R vízzel 25,0 ml-re oldunk. Az oldat 5,0 ml-ét R vízzel 50,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (b). Az a) vizsgálati oldat 1,0 ml-ét R vízzel 100,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (c). 1 ml a) vizsgálati oldat, 1 ml R1 sósav és 8 ml R víz elegyét 12 percig 60 °C-on melegítjük, majd jeges vízben szobahőmérsékletűre hűtjük, és haladéktalanul injektáljuk. Összehasonlító oldat (d). 5 mg CRS B-szennyező azonosítására szánt cefalotint R vízzel 5 ml-re oldunk. Oszlop:



− méretei: l = 0,25 m, Ø = 4,6 mm, − állófázis: R kromatográfiás célra szánt utókezelt oktadecilszililezett szilikagél (5 μm).

− hőmérséklet: 40 °C. Mozgófázis: −

A-mozgófázis: R1 acetonitril (3 térfogatrész) és R dikálium-hidrogén-foszfát 1,742 g/l töménységű, R tömény foszforsavval pH 2,5-re beállított oldatának (97 térfogatrész) elegye.

−

B-mozgófázis: R1 acetonitril (40 térfogatrész) és R dikálium-hidrogén-foszfát 1,742 g/l töménységű, R tömény foszforsavval pH 2,5-re beállított oldatának (60 térfogatrész) elegye.

Idő (perc)



0 – 30

100 → 0

0 → 100

30 – 35

0

100

35 – 36

0 → 100

100 → 0

36 – 41

100

0

Áramlási sebesség: 1,0 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel, 220 nm-en. Injektálás: 20 μl; a) vizsgálati oldat, valamint a b), c) és d) összehasonlító oldat. Relatív retenciók a cefalotinra (retenciós ideje kb. 26 perc) vonatkoztatva: Cszennyező kb. 0,2; B-szennyező kb. 0,7; A-szennyező kb. 0,8; D-szennyező kb. 0,9. Rendszeralkalmasság: c) összehasonlító oldat:


−


csúcsfelbontás: legalább 7,0, a D-szennyező és a cefalotin között.

Követelmények: −

B-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területe (1,0%),

−

D-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének fele (0,5%),

−

egyéb szennyezők: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének negyedrésze (0,25%),

−

szennyezők összesen: csúcsterületük összege nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének háromszorosa (3,0%),

−

elhanyagolási határ: a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének 0,05-szorosa (0,05%).

N,N-Dimetilanilin (2.4.26, B-módszer): legfeljebb 20 ppm. 2-Etilhexánsav (2.4.28): legfeljebb 0,5%. Víztartalom (2.5.12): legfeljebb 1,5%. 0,500 g anyagot vizsgálunk. Bakteriális endotoxinok (2.6.14): kevesebb, mint 0,13 NE/mg. A parenterális gyógyszerkészítmények előállítására szánt anyag – abban az esetben, ha a készítmény előállítása során nem alkalmaznak a bakteriális endotoxinok eltávolítására alkalmas eljárást – feleljen meg e vizsgálat követelményének is. TARTALMI MEGHATÁROZÁS Folyadékkromatográfia (2.2.29) a „Rokon vegyületek” vizsgálatban előírtak szerint, de a következő módosításokkal.



Mozgófázis: R acetonitril (14 térfogatrész) és R dikálium-hidrogén-foszfát 6,967 g/l töménységű, R tömény foszforsavval pH 6,0-ra beállított oldatának (86 térfogatrész) elegye. Detektálás: spektrofotométerrel, 260 nm-en. Injektálás: 5 μl; b) vizsgálati oldat és a) összehasonlító oldat. Kromatografálási idő: a cefalotin retenciós idejének (kb. 10 perc) 1,5-szerese. A százalékos C16H15N2NaO6S2-tartalmat az a) összehasonlító oldat kromatogramja és a CRS cefalotin-nátrium deklarált tartalma alapján számoljuk ki. ELTARTÁS Fénytől védve. Ha az anyag steril, akkor steril, légmentesen záró, garanciazáras tartályban. FELIRAT A feliraton adott esetben fel kell tüntetni, hogy az anyag mentes a bakteriális endotoxinoktól. SZENNYEZŐK Egyedi határértékhez kötött (specifikált) szennyezők: B, D. Egyéb kimutatható szennyezők (a következő szennyezők a cikkely valamelyik vizsgálatával kimutathatók, ha bizonyos határon felüli mennyiségben vannak jelen. Határértéküket az egyéb szennyezőkre, illetve a nem specifikált szennyezőkre vonatkozó általános követelmény és/vagy a Gyógyszeranyagok (2034) című általános cikkely előírásai határozzák meg. Ezért ezeket a szennyezőket nem szükséges azonosítani az anyag megfelelő voltának bizonyításához. Lásd még a Gyógyszeranyagok szennyezésvizsgálata (5.10.) című általános fejezetet): A, C.



A. R = H: (6R,7R)-3-metil-8-oxo-7-[(tiofén-2-ilacetil)amino]-5-tia-1azabiciklo[4.2.0]okt-2-én-2-karbonsav (dezacetoxicefalotin), B. R = OH: (6R,7R)-3-(hidroximetil)-8-oxo-7-[(tiofén-2-ilacetil)amino]-5-tia-1azabiciklo[4.2.0]okt-2-én-2-karbonsav (dezacetilcefalotin),

C.

(6R,7R)-3-[(acetiloxi)metil]-7-amino-8-oxo-5-tia-1-azabiciklo[4.2.0]okt-2-én2-karbonsav (7-ACA),

D.

(5aR,6R)-6-[(tiofén-2-ilacetil)amino]-5a,6-dihidro-3H,7H-azeto[2,1b]furo[3,4-d][1,3]tiazin-1(4H)-7-dion (cefalotin-lakton).

Cilastatinum natricum

Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.5,8 - 1

01/2002:1408

CILASTATINUM NATRICUM Cilasztatin-nátrium

C16H25N2NaO5S

Mr 380,4

DEFINÍCIÓ A cilasztatin-nátrium víz- és oldószermentes anyagra vonatkoztatott nátrium[(Z)-7-[[(R)-2-amino-2-karboxietil]szulfanil]-2-[[[(1S)-2,2-dimetilciklopropil] karbonil]amino]hept-2-enoát]-tartalma 98,0–101,5 %. SAJÁTSÁGOK Fehér vagy világossárga amorf por. Nedvszívó. Vízben és metanolban nagyon bőségesen oldódik; vízmentes etanolban kevéssé oldódik, dimetil-szulfoxidban alig oldódik, acetonban és diklórmetánban gyakorlatilag nem oldódik. AZONOSÍTÁS A. Az anyag feleljen meg a „Fajlagos optikai forgatóképesség” (lásd Vizsgálatok) vizsgálat követelményének. B.

Infravörös abszorpciós spektrofotometriás vizsgálatot végzünk (2.2.24). Az anyag spektrumát a CRS cilasztatin-nátriuméval hasonlítjuk össze.

C.

A nátriumion a) pont szerinti azonossági reakcióját elvégezve (2.3.1) az előírt változás észlelhető

VIZSGÁLATOK S oldat. 1,0 g anyagot R szén-dioxid-mentes vízzel 100 ml-re oldunk.



Az oldat külleme. Az S oldat tiszta legyen (2.2.1). Színe nem lehet erősebb, mint az S6 szín–mértékoldaté (2.2.2, II. módszer). pH (2.2.3): 6,5–7,5. Az S oldatot vizsgáljuk. Fajlagos optikai forgatóképesség (2.2.7): +41,5 és +44,5 között. A vizsgálathoz 0,250 g anyagot 1 térfogatrész R tömény sósav és 120 térfogatrész R metanol elegyével 25,0 ml-re oldunk, és az eredményt a víz- és oldószermentes anyagra vonatkoztatjuk. Rokon vegyületek. Folyadékkromatográfiás vizsgálatot végzünk (2.2.29). Vizsgálati oldat. 32,0 mg vizsgálandó anyagot R vízzel 20,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (a). A vizsgálati oldat 2,0 ml-ét R vízzel 100,0 ml-re hígítjuk, majd a kapott oldat 5,0 ml-ét R vízzel 100,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (b). A vizsgálati oldat 5,0 ml-ét R vízzel 100,0 ml-re hígítjuk, majd a kapott oldat 2,0 ml-ét R vízzel 20,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (c). 16 mg vizsgálandó anyagot R hígított hidrogénperoxid–oldattal 10,0 ml-re oldunk, majd az oldatot 30 percig állni hagyjuk. Ezután az oldat 1 ml-ét R vízzel 100 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (d). 32 mg R mezitil-oxidot 100 ml R vízben oldunk. A kapott oldat 1 ml-ét R vízzel 50 ml-re hígítjuk. A kromatográfiás vizsgálat javasolt körülményei: −

0,25 m hosszúságú, 4,6 mm belső átmérőjű, R kromatográfiás célra szánt oktadecilszililezett szilikagéllel (5 µm) töltött rozsdamentes acél oszlop,

−

a mozgófázis áramlási sebessége 2,0 ml/perc, összetétele: A-mozgófázis. R acetonitril (300 térfogatrész) és R tömény foszforsav R vízzel készített, 0,1 %V/V-os oldatának (700 térfogatrész) elegye, B-mozgófázis. R tömény foszforsav R vízzel készített, 0,1 %V/V-os oldata, Idő

A-mozgófázis

B-mozgófázis

(perc)

(% V/V)

(% V/V)

15

85

0 – 30

15 → 100

85 → 0

30 – 46

100

0

46 – 56

100 → 15

0 → 85



−

detektor: 210 nm-en regisztráló spektrofotométer,

−

20 µl-es hurok-injektor.

Az oszlop hőmérsékletét 50 °C-on tartjuk. Az oszlopon 15 %V/V A-mozgófázist és 85 %V/V B-mozgófázist tartalmazó elegy áramoltatásával állítjuk be az egyensúlyt. Mindegyik oldatból különkülön injektálunk. A rendszer érzékenységét úgy állítjuk be, hogy a b) összehasonlító oldat kromatogramján a főcsúcs magassága elérje a regisztráló teljes skálaszélességének legalább 15 %-át. A vizsgálat csak abban az esetben értékelhető, ha a c) összehasonlító oldat kromatogramján három főcsúcs látható: az első két csúcs (cilasztatin-Aszennyező) nem feltétlenül válik el teljes mértékben egymástól, és a harmadik csúcs (cilasztatin) tömegmegoszlási aránya legalább 10; az a) összehasonlító oldat kromatogramján a főcsúcsra számított jel/zaj viszony legalább 5,0. A vizsgálati oldat kromatogramján: a főcsúcs kivételével egy csúcs területe sem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján megjelenő főcsúcs területe (0,5 %); a főcsúcs kivételével a csúcsterületek összege nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján megjelenő főcsúcs területének kétszerese (1 %). Az oldószernek megfelelő csúcsokat, a d) összehasonlító oldat kromatogramján megjelenő főcsúcsnak megfelelő csúcsot, és azokat a csúcsokat, melyek területe kisebb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján megjelenő főcsúcs területe, nem vesszük figyelembe. Mezitil-oxid, aceton és metanol: legfeljebb 1,0 %m/m aceton, 0,5 %m/m metanol és 0,4 %m/m mezitil-oxid. Gázkromatográfiás vizsgálatot végzünk (2.2.28). Belső standardként R 1-propanolt használunk. Belső standard oldat. 0,5 ml R 1-propanolt R vízzel 1000 ml-re oldunk. Vizsgálati oldat. 0,200 g vizsgálandó anyagot R vízben oldunk, hozzáadunk 2,0 ml belső standard oldatot, majd R vízzel 10,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat. 2,0 ml R acetont, 0,5 ml R metanolt és 0,5 ml R mezitiloxidot R vízzel 1000 ml-re oldunk. A kapott oldat 2,0 ml-éhez 2,0 ml belső standard oldatot mérünk, majd az elegyet R vízzel 10,0 ml-re hígítjuk. Az így kapott oldat milliliterenként 316 µg acetont, 79 µg metanolt és 86 µg mezitiloxidot tartalmaz. A kromatográfiás vizsgálat javasolt körülményei:



−

30 m hosszúságú, 0,53 mm belső átmérőjű, R makrogol 20 000-rel bevont (a filmbevonat vastagsága 1,0 µm) kvarcüveg oszlop,

−

a vivőgáz R kromatográfiás célra szánt hélium, áramlási sebessége 9 ml/perc,

−

lángionizációs detektor.

A hőmérséklet programozása:

Oszlop

Idő

Hőmérséklet

Felfűtési sebesség

(perc)

(°C)

(°C/perc)

0 – 2,5

50

–

izoterm

2,5 – 5

50 → 70

8

lineáris gradiens

5 – 5,5

70

Injektor

160

Detektor

220

Megjegyzés

izoterm

Előbb az összehasonlító oldatból, majd a vizsgálati oldatból 1 – 1 µl-t injektálunk. Az alábbi képlet segítségével kiszámítjuk az aceton, a metanol és a mezitil-oxid százalékban kifejezett mennyiségét:

⎛ C ⎞ ⎛⎜ RU ⎞⎟ ⎜ ⎟⋅⎜ ⎝ W ⎠ ⎝ RS ⎟⎠ melyben C az oldószer koncentrációja az összehasonlító oldatban µg/ml-ben, W a cilasztatin-nátrium mennyisége a vizsgálati oldatban milligrammban kifejezve, RU és RS a megfelelő oldószercsúcs területének az 1-propanol csúcsterületéhez viszonyított aránya – sorrendben – a vizsgálati oldatban, illetve az összehasonlító oldat kromatogramján. Nehézfémek (2.4.8/C): legfeljebb 20 ppm. 1,0 g anyagot vizsgálunk. Az összehasonlító oldatot 2,0 ml R ólom–mértékoldattal (10 ppm Pb) készítjük. Víztartalom (2.5.12): legfeljebb 2,0 %. 0,50 g anyagot félmikro-módszerrel vizsgálunk. Sterilitás (2.6.1). A parenterális gyógyszerkészítmények előállítására szánt anyag – abban az esetben, ha a készítmény előállítása során nem alkalmaznak megfelelő sterilezési eljárást – feleljen meg e vizsgálat követelményének is. Bakteriális endotoxinok (2.6.14): legfeljebb 0,17 NE/mg. A parenterális gyógyszerkészítmények előállítására szánt anyag – abban az esetben, ha a



készítmény előállítása során nem alkalmaznak a bakteriális endotoxinok eltávolítására alkalmas eljárást – feleljen meg e vizsgálat követelményének is. TARTALMI MEGHATÁROZÁS Az anyag 0,300 g-ját 30 ml R metanolban oldjuk, majd 5 ml R vizet elegyítünk hozzá. A kapott oldathoz annyi 0,1 M sósavat mérünk, hogy kémhatása kb. pH 3,0 legyen. Az oldatot, potenciometriás végpontjelzést alkalmazva (2.2.20), 0,1 M nátrium-hidroxid–mérőoldattal titráljuk. A görbén három potenciálugrás figyelhető meg. A titrálást a harmadik ekvivalenciapontig folytatjuk. 1 ml 0,1 M nátrium-hidroxid–mérőoldattal 19,02 mg C16H25N2NaO5S egyenértékű. ELTARTÁS Légmentesen záró tartályban, 8 °C-ot meg nem haladó hőmérsékleten. Ha az anyag steril, akkor légmentesen záró, garanciazáras, steril tartályban. SZENNYEZŐK

A. (Z)-7-[(RS)-[(R)-2-amino-2-karboxietil]szulfinil]-2-[[[(1S)-2,2dimetilciklopropil]karbonil]amino]hept-2-énsav,

B.

R = H : (Z)-7-[[(R)-2-[[(1RS)-1-metil-3-oxobutil]amino]-2karboxietil]szulfanil]-2-[[[(1S)-2,2dimetilciklopropil]karbonil]amino]hept-2-énsav,


C.


R = CH3 : (Z)-7-[[(R)-2-[(1,1-dimetil-3-oxobutil)amino]-2karboxietil]szulfanil]-2-[[[(1S)-2,2dimetilciklopropil]karbonil]amino]hept-2-énsav,

D. 4-metilpent-3-én-2-on (mezitil-oxid).

Desmopressinum


07/2007:0712

DESMOPRESSINUM Dezmopresszin

C46H64N14O12S2

Mr 1069

DEFINÍCIÓ (3-szulfanilpropanoil)-L-tirozil-L-fenilalanil-L-glutamil-L-aszparaginil-Lciszteinil-L-prolil-D-arginilglicinamid gyűrűs (1→6)-diszulfid. Szintetikus gyűrűs nonapeptid, acetátként kerül forgalomba. Tartalom: 95,0–105,0 % (víz- és ecetsavmentes anyagra vonatkoztatva). SAJÁTSÁGOK Küllem: fehér vagy csaknem fehér, pelyhes por. Oldékonyság: vízben, etanolban (96 %) és tömény ecetsavban oldódik. AZONOSÍTÁS A. A "Tartalmi meghatározás" pontban kapott kromatogramokat vizsgáljuk. Értékelés: A vizsgálati oldat kromatogramján a főcsúcs retenciós ideje körülbelül ugyanakkora legyen, mint az összehasonlító oldat kromatogramján a főcsúcs retenciós ideje. B. Aminosav-analízis (2.2.56). A hidrolízist az 1. módszer, az analízist az 1. módszer szerint kell elvégezni. Az egyes aminosavak mennyiségét mólokban fejezzük ki. Az aszparaginsav, glutaminsav, prolin, glicin , arginin, és fenilalanin móljai összegének egyhatodát egy egységnek véve, kiszámítjuk az egyes aminosavak részarányát. Az így kiszámított értékeknek a következő határok közé kell esniük: aszparaginsav: 0,90-1,10; glutaminsav: 0,90-1,10; prolin: 0,90-1,10; glicin: 0,9-1,10; arginin: 0,9-1,10; fenilalanin: 0,9-1,10; tirozin:

Desmopressinum


0,7-1,05; fél cisztin: 0,30-1,05. A lizin, izoleucin és leucin nincsenek jelen; egyéb aminosavak csak nyomnyi mennyiségben fordulhatnak elő. VIZSGÁLATOK Fajlagos optikai forgatóképesség (2.2.7): –72 és –82 között. A vizsgálathoz 10,0 mg anyagot R tömény ecetsav 1% V/V-os oldatával 5,0 ml-re oldunk. Az eredményt a víz- és ecetsavmentes anyagra vonatkoztatjuk. Rokon peptidek. Folyadékkromatográfia (2.2.29): a normalizációs eljárást alkalmazzuk. Vizsgálati oldat. A vizsgálandó anyag 1,0 mg-ját 2,0 ml R vízben oldjuk. Csúcsfelbontás-ellenőrző oldat. A CRS oxitocin/dezmopresszin validálásra szánt keverék egy üvegének tartalmát 500 μl R vízben oldjuk. Oszlop: – méretei: l = 0,12 m, Ø = 4,0 mm; – állófázis: R kromatográfiás célra szánt, oktadecilszililezett szilikagél (5 μm) Mozgófázis: – A-mozgófázis: R 0,067 M foszfát-tompítóoldat (pH 7,0), szűrve és gázmentesítve. – B-mozgófázis: R kromatográfiás célra szánt acetonitril – A mozgófázis (50+50 V/V), szűrve és gázmentesítve. Idő (perc) 0-4 4 - 18 18 - 35 35 - 40

A-mozgófázis (% V/V) 76 76 → 58 58 → 48 48 → 76

B-mozgófázis (% V/V) 24 24 → 42 42 → 52 52 → 24

40 - 50

76

24

Áramlási sebesség: 1,5 ml/perc.

Megjegyzés izokratikus lineáris gradiens lineáris gradiens a kezdeti eluensösszetétel visszaállítása az egyensúly visszaállítása

Desmopressinum


Detektálás: spektrofotométerrel, 220 nm-en. Injektálás: 50 μl. Retenciós idő: dezmopresszin kb. 16 perc; oxitocin kb. 10 perc. Rendszeralkalmasság: csúcsfelbontás-ellenőrző oldat: – csúcsfelbontás: legalább 1,5, a dezmopresszin és az oxitocin között. Követelmények: – egyéb szennyezők: legfeljebb 0,5%; – szennyezők összesen: legfeljebb 1,5%; – elhanyagolási határ: 0,05%. Ecetsav (2.5.34): 3,0 – 8,0%. Vizsgálati oldat. A vizsgálandó anyag 20,0 mg-ját 5 térfogatrész B-mozgófázis és 95 térfogatrész A-mozgófázis elegyével 10,0 ml-re oldunk. Víztartalom (2.5.32): legfeljebb 6,0%, az anyag 20,0 mg-ját vizsgáljuk. Bakteriális endotoxinok (2.6.14): kevesebb, mint 500 NE/mg. A parenterális gyógyszerkészítmények előállítására szánt anyag – abban az esetben, ha a készítmény előállítása során nem alkalmaznak a bakteriális endotoxinok eltávolítására alkalmas eljárást – feleljen meg e vizsgálat követelményének is. TARTALMI MEGHATÁROZÁS Folyadékkromatográfiás módosításokkal.

vizsgálatot

végzünk

(2.2.29),

a

következő

Összehasonlító oldat. CRS dezmopresszin 1 üvegcséjének tartalmát, R vízzel 0,5 mg/ml töménységűre oldjuk. Mozgófázis: B-mozgófázis – A-mozgófázis (40+60 V/V) Áramlási sebesség: 2,0 ml/perc. Retenciós idő: dezmopresszin kb. 5 perc. A dezmopresszin (C46H64N14O12S2) tartalmat a CRS dezmopresszin deklarált C46H64N14O12S2 tartalmából számoljuk ki.

Desmopressinum


ELTARTÁS Légmentesen záró tartályban, fénytől védve, 2 – 8 °C-on. Amennyiben a készítmény steril, steril, légmentesen záró, garanciazáras tartályban. FELIRAT A feliraton fel kell tüntetni a tartályban levő peptid tömegét.

Digoxinum


DIGOXINUM Digoxin

C41H64O14

Mr 781

DEFINÍCIÓ 3β-[(2,6-Didezoxi-β-D-ribo-hexopiranozil-(1→4)-2,6-didezoxi-β-D-ribohexopiranozil-(1→4)-2,6-didezoxi-β-D-ribo-hexopiranozil)oxi]-12β,14-dihidroxi5β-kard-20(22)-enolid. Tartalom: 96,0–102,0% (szárított anyagra). SAJÁTSÁGOK Küllem: fehér vagy csaknem fehér por, illetve színtelen kristályok. Oldékonyság: vízben gyakorlatilag nem oldódik; metanol és diklórmetán azonos térfogatarányú elegyében bőségesen oldódik; etanolban (96%) kevéssé oldódik.

Digoxinum


AZONOSÍTÁS Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24). Összehasonlítás: CRS digoxinnal. VIZSGÁLATOK Az oldat külleme. Az oldat tiszta (2.2.1) és színtelen legyen (2.2.2, I. módszer). 50 mg anyagot R metanol és R diklórmetán azonos térfogatarányú elegyével 10 mlre oldunk. Fajlagos optikai forgatóképesség (2.2.7): +13,9 és +15,9 között (szárított anyagra). 0,50 g anyagot R metanol és R diklórmetán azonos térfogatarányú elegyével 25,0 ml-re oldunk. Rokon vegyületek. Folyadékkromatográfia (2.2.29). Vizsgálati oldat. 50,0 mg vizsgálandó anyagot 100,0 ml R metanolban oldunk. Összehasonlító oldat (a). 10,0 mg CRS digoxint R metanollal 20,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (b). A vizsgálati oldat 1,0 ml-ét R metanollal 100,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (c). 2,5 mg CRS digoxigenint (C-szennyező) R metanollal 5,0 ml-re oldunk. Az oldat 1,0 ml-ét R metanollal 50,0 ml-re hígítjuk. Ezen oldat 1,0 ml-ét R metanollal 10,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (d). 50,0 mg R lanatozid-C-t (H-szennyező) R metanollal 100,0 ml-re oldunk. Az oldat 1,0 ml-ének és a vizsgálati oldat 1,0 ml-ének elegyét R metanollal 20,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (e). 5,0 mg CRS csúcsazonosításra szánt digoxint R metanollal 10,0 ml-re oldunk.

Digoxinum


Oszlop:

− méretei: l = 0,15 m, Ø = 3,9 mm; − állófázis: R kromatográfiás célra szánt oktadecilszililezett szilikagél (5 μm). Mozgófázis: −

A-mozgófázis: R acetonitril – R víz (10+90 V/V);

−

B-mozgófázis: R víz – R acetonitril (10+90 V/V);

Idő (perc)



0–5

78

22

5 – 15

78 → 30

22 → 70

15 – 16

30→ 78

70 → 22

16 – 30

78

22

Áramlási sebesség: 1,5 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel, 220 nm-en. Injektálás: 10 μl; vizsgálati oldat, valamint b), c), d) és e) összehasonlító oldat. Szennyezők azonosítása: az A-, B-, C-, E-, F-, G- és K-szennyező azonosítására a CRS csúcsazonosításra szánt digoxinhoz mellékelt kromatogramot, valamint az e) összehasonlító oldat kromatogramját használjuk. Relatív retenciók a digoxinra (retenciós ideje kb. 4,3 perc) vonatkoztatva: Cszennyező kb. 0,3; E-szennyező kb. 0,5; F-szennyező kb. 0,6; G-szennyező kb. 0,8; L-szennyező kb. 1,4; K-szennyező kb. 1,6; B-szennyező kb. 2,2; A-szennyező kb. 2,6. Rendszeralkalmasság: d) összehasonlító oldat:

Digoxinum

−


csúcsfelbontás: legalább 1,5, a H-szennyező és a digoxin között.


E- és K-szennyező: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területe (1,0%),

−

L-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének 0,3-szerese (0,3%);

−

G-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének 0,8-szerese (0,8%);

−

A- és B-szennyező: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének fele (0,5%);

−

F-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének 2,5-szerese (2,5%);

−

C-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint a c) összehasonlító oldat kromatogramján a megfelelő csúcs területének 5-szöröse (1,0%);

−

egyéb szennyezők: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének 0,2-szerese (0,2%);

−

összes szennyező, az A-, B-, C-, E-, F-, G-, K- és L-szennyező kivételével: csúcsterületük összege nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének 0,7-szerese (0,7%);

−

összes szennyező: csúcsterületük összege nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének 3,5-szerese (3,5%);

−

elhanyagolási határ: a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének 0,05-szorosa (0,05%).

A Gyógyszeranyagok (2034) című általános cikkelyben – a „Rokon vegyületek” minősítéséhez – megadott határértékeket (2034.-1. táblázat) itt nem alkalmazzuk.

Digoxinum


Szárítási veszteség (2.2.32): legfeljebb 1,0%. 0,500 g anyagot szárítószekrényben vákuumban szárítunk. Szulfáthamu (2.4.14): legfeljebb 0,1%. A “Szárítási veszteség” vizsgálat során nyert maradékot vizsgáljuk. TARTALMI MEGHATÁROZÁS Folyadékkromatográfia (2.2.29). A vizsgálatot a „Rokon vegyületek” vizsgálat előírásai szerint végezzük, a következő eltéréssel. Injektálás: vizsgálati oldat és a) összehasonlító oldat. Az anyag százalékos C41H64O14-tartalmát a CRS digoxin deklarált tartalma alapján számítjuk ki. ELTARTÁS Fénytől védve. SZENNYEZŐK Egyedi határértékhez kötött (specifikált) szennyezők: A, B, C, E, F, G, K, L. Egyéb kimutatható szennyezők (a következő szennyezők a cikkely valamelyik vizsgálatával kimutathatók, ha bizonyos határon felüli mennyiségben vannak jelen. Határértéküket az egyéb/egyedi határértékhez nem kötött (nem-specifikált) szennyezőkre vonatkozó általános követelmény és/vagy a Gyógyszeranyagok (2034) c. általános cikkely előírásai határozzák meg. Ezért ezeket a szennyezőket nem szükséges a megfelelés bizonyítása céljából azonosítani. Lásd még a Gyógyszeranyagok szennyezésvizsgálata (5.10.) c. általános fejezetet): D, H, I, J.

Digoxinum

2,6-didezoxi-ß-D-glükopiranozil


β-D-digitoxozil

β-D-glükopiranozil)

A. R1 = R2 = R3 = R4 = H: digitoxin, B.

R1 = R3 = R4 = H, R2 = OH: 3β-[(2,6-didezoxi-β-D-ribo-hexopiranozil(1→4)-2,6-didezoxi-β-D-ribo-hexopiranozil-(1→4)-2,6-didezoxi-β-D-ribohexopiranozil)oxi]-14,16β-dihidroxi-5β-kard-20(22)-enolid (gitoxin),

E.

R1 = R2 = OH, R3 = R4 = H: 3β-[(2,6-didezoxi-β-D-ribo-hexopiranozil(1→4)-2,6-didezoxi-β-D-ribo-hexopiranozil-(1→4)-2,6-didezoxi-β-D-ribohexopiranozil)oxi]-12β,14,16β-trihidroxi-5β-kard-20(22)-enolid (diginatin),

H. R1 = OH, R2 = H, R3 = CO-CH3, R4 = Glu: 3β-[(β-D-glükopiranozil-(1→4)3-O-acetil-2,6-didezoxi-β-D-ribo-hexopiranozil-(1→4)-2,6-didezoxi-β-D-ribohexopiranozil-(1→4)-2,6-didezoxi-β-D-ribo-hexopiranozil)oxi]-12β,14dihidroxi-5β-kard-20(22)-enolid

Digoxinum


(lanatozid-C), I.

R1 = OH, R2 = R4 = H, R3 = CO-CH3: 3β-[(3-O-acetil-2,6-didezoxi-β-Dribo-hexopiranozil-(1→4)-2,6-didezoxi-β-D-ribo-hexopiranozil-(1→4)-2,6didezoxi-β-D-ribo-hexopiranozil)oxi]-12β,14-dihidroxi-5β-kard-20(22)-enolid (α-acetildigoxin),

J.

R1 = OH, R2 = R3 = H, R4 = CO-CH3: 3β-[(4-O-acetil-2,6-didezoxi-β-Dribo-hexopiranozil-(1→4)-2,6-didezoxi-β-D-ribo-hexopiranozil-(1→4)-2,6didezoxi-β-D-ribo-hexopiranozil)oxi]-12β,14-dihidroxi-5β-kard-20(22)-enolid (β-acetildigoxin),

K. R1 = OH, R2 = R3 = H, R4 = Dig: 3β-[(2,6-didezoxi-β-D-ribo-hexopiranozil(1→4)-2,6-didezoxi-β-D-ribo-hexopiranozil-(1→4)-2,6-didezoxi-β-D-ribohexopiranozil)-(1→4)-2,6-didezoxi-β-D-ribo-hexopiranozil)oxi]-12β,14dihidroxi-5β-kard-20(22)-enolid (digoxigenin-tetrakiszdigitoxozid),

C. R = H: 3β,12β,14-trihidroxi-5β-kard-20(22)-enolid (digoxigenin), D. R = Dig: 3β-(2,6-didezoxi-β-D-ribo-hexopiranoziloxi)-12β,14-dihidroxi-5βkard-20(22)-enolid (digoxigenin-monodigitoxozid), F.

R = Dig-(1→4)-Dig: 3β-[(2,6-didezoxi-β-D-ribo-hexopiranozil-(1→4)-2,6didezoxi-β-D-ribo-hexopiranozil)oxi]-12β,14-dihidroxi-5β-kard-20(22)-enolid (digoxigenin-biszdigitoxozid),

Digoxinum


G. R = Gdd-(1→4)-Dig-(1→4)-Dig: 3β-[(2,6-didezoxi-β-D-arabinohexopiranozil-(1→4)-2,6-didezoxi-β-D-ribo-hexopiranozil-(1→4)-2,6didezoxi-β-D-ribo-hexopiranozil)oxi]-12β,14-dihidroxi-5β-kard-20(22)-enolid (neodigoxin), L.

ismeretlen szerkezetű anyag.

Dihydrostreptomycini sulfas ad usum veterinarium


07/2007:0485

DIHYDROSTREPTOMYCINI SULFAS AD USUM VETERINARIUM Dihidrosztreptomicin-szulfát állatgyógyászati célra

Vegyület

R

Összegképlet

Mr

Dihidrosztreptomicinszulfát

CH2OH

C42H88N14O36S3

1461

Sztreptomicin-szulfát

CHO

C42H84N14O36S3

1457

DEFINÍCIÓ Főkomponens: N,N’’’-[(1R,2R,3S,4R,5R,6S)-4-[[2-O-[2-(metilamino)-2-dezoxiα-L-glükopiranozil]-3-C-(hidroximetil)-5-dezoxi-α- L-lixofuranozil]oxi]-2,5,6trihidroxiciklohexán-1,3-diil]diguanidin–kénsav (2/3) Az anyag a sztreptomicinből katalitikus hidrogénezéssel vagy egyéb eljárással előállított vegyület szulfátsója. Fermentációs termékből előállított félszintetikus vegyület.



Stabilizátorokat is tartalmazhat. Tartalom: − dihidrosztreptomicin-szulfát és sztreptomicin-szulfát összege: 95,0−102,0% (szárított anyagra); − sztreptomicin-szulfát: legfeljebb 2,0% (szárított anyagra). ELŐÁLLÍTÁS Az előállítási eljárást validálni kell annak bizonyítására, hogy az anyag megfelelne az alábbi vizsgálat követelményének, amennyiben a vizsgálatot elvégeznék. Abnormális toxicitás (2.6.9). Az egerekbe egyenként 1 mg − 0,5 ml R injekciós célra szánt vízben oldott − anyagot fecskendezünk. SAJÁTSÁGOK Küllem: fehér vagy csaknem fehér, nedvszívó por. Oldékonyság: vízben bőségesen oldódik; acetonban, etanolban (96%) és metanolban gyakorlatilag nem oldódik. AZONOSÍTÁS Első azonosítás: A, E. Második azonosítás: B, C, D, E. A. A "Tartalmi meghatározás" során kapott kromatogramokat értékeljük. Értékelés: a vizsgálati oldat kromatogramjának főfoltja − retenciós idejét és méretét tekintve − egyezzék meg az a) összehasonlító oldat kromatogramjának főfoltjával. B. Vékonyréteg-kromatográfia (2.2.27). Vizsgálati oldat. 10 mg vizsgálandó anyagot R vízzel 10 ml-re oldunk.



Összehasonlító oldat (a). Egy üvegcse CRS dihidrosztreptomicin-szulfátot 5,0 ml R vízben oldunk. Az oldat 1,0 ml-ét R vízzel 5,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (b). Egy üvegcse CRS dihidrosztreptomicin-szulfátot 5,0 ml R vízben oldunk. Összehasonlító oldat (c). 10 mg CRS kanamicin-monoszulfátot és 10 mg CRS neomicin-szulfátot R vízben oldunk. Az oldatot 2,0 ml b) összehasonlító oldattal alaposan összekeverjük, majd R vízzel 10 ml-re hígítjuk. Lemez: R VRK szilikagél lemez. Kifejlesztőszer: R kálium-dihidrogén-foszfát 70 g/l töménységű oldata. Felvitel: 10 μl. Kifejlesztés: a lemezmagasság kétharmadáig. Szárítás: meleg levegőáramban. Előhívás: a lemezt R 1,3-dihidroxinaftalin R etanollal (96%) készített, 2 g/l töménységű oldatának és R tömény kénsav 460 g/l töménységű oldatának azonos térfogatarányú elegyével bepermetezzük, majd 5−10 percig 150 °C-on melegítjük. Rendszeralkalmasság: c) összehasonlító oldat: − a kromatogramon három, egymástól jól elkülönülő folt jelenik meg. Értékelés: a vizsgálati oldat kromatogramjának főfoltja − helyét, színét és méretét tekintve − egyezzék meg az a) összehasonlító oldat főfoltjával. C. 0,1 g anyagot 2 ml R vízben oldunk. Az oldathoz R 1-naftol−oldat 1 ml-ét, valamint R tömény nátrium-hipoklorit−oldat és R víz azonos térfogatarányú elegyének 2 ml-ét elegyítjük. Az oldat vörösre színeződik. D. 10 mg anyagot 5 ml R vízben oldunk. Az oldatot 1 ml 1 M sósavval elegyítjük, majd vízfürdőben 2 percig melegítjük. Ezután R 1-naftol 1 M nátrium-hidroxid−oldattal készített, 5 g/l töménységű oldatának 2 ml-ével elegyítve vízfürdőben 1 percig melegítjük. Az oldat ibolyás-rózsaszínűvé válik. E. Az anyaggal a szulfátion a) pont szerinti azonossági reakcióját elvégezve



(2.3.1) az előírt változás észlelhető. VIZSGÁLATOK S oldat. 2,5 g anyagot R szén-dioxid-mentes vízzel 10 ml-re oldunk. Az oldat külleme. Az S oldat színe nem lehet erősebb, mint a színárnyalatban hozzá legközelebb álló, 5-ös számú szín−mértékoldaté (2.2.2, II. módszer). Az S oldatot fénytől védve kb. 20 °C-on 24 órán át állni hagyjuk; az oldat opálossága nem lehet erősebb, mint a II. számú összehasonlító szuszpenzióé (2.2.1). pH (2.2.3): 5,0−7,0; az S oldatot vizsgáljuk. Fajlagos optikai forgatóképesség (2.2.7): −83,0 és −91,0 között (szárított anyagra). 0,200 g anyagot R vízzel 10,0 ml-re oldunk. Rokon vegyületek. Folyadékkromatográfia (2.2.29). Vizsgálati oldat. 50,0 mg vizsgálandó anyagot R vízzel 10,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (a). Egy üvegcse CRS dihidrosztreptomicin-szulfátot (amely A, B- és C-szennyezőt tartalmaz) R vízzel 5,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (b). A vizsgálati oldat 1,0 ml-ét R vízzel 100,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (c). A b) összehasonlító oldat 5,0 ml-ét R vízzel 50,0 mlre hígítjuk. Összehasonlító oldat (d). 10 mg CRS sztreptomicin-szulfátot R vízben oldunk. Az oldatot 2 ml vizsgálati oldattal elegyítjük, majd R vízzel 20 ml-re hígítjuk. Oszlop: méretei: l = 0,25 m, ∅ = 4,6 mm, állófázis: R kromatográfiás célra szánt, oktadecilszililezett szilikagél (5 μm); hőmérséklet: 45 °C.



Mozgófázis: R vízzel készített, literenként 4,6 g R vízmentes nátrium-szulfátot, 1,5 g R nátrium-oktánszulfonátot, 120 ml R1 acetonitrilt és R káliumdihidrogén-foszfát 27,2 g/l töménységű oldatának 50 ml-ét tartalmazó oldat, amelyet R tömény foszforsav 22,5 g/l töménységű oldatával pH 3,0-ra állítunk be. Áramlási sebesség: 1,0 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel, 205 nm-en. Injektálás: 20 μl. Kromatografálási idő: a dihidrosztreptomicin retenciós idejének 1,5-szerese. Szennyezők azonosítása: a sztreptomicin, valamint az A-, B- és C-szennyező csúcsának azonosításához a CRS dihidrosztreptomicin-szulfáthoz mellékelt kromatogramot és az a) összehasonlító oldat kromatogramját használjuk. Relatív retenció a dihidrosztreptomicinre (retenciós ideje kb. 57 perc) vonatkoztatva: A-szennyező kb. 0,2; B-szennyező kb. 0,8; sztreptomicin kb. 0,9; C-szennyező kb. 0,95. Rendszeralkalmasság: csúcsfelbontás: legalább 2,5, a sztreptomicin és a dihidrosztreptomicin között a d) összehasonlító oldat kromatogramján; szükség esetén módosítjuk a mozgófázis nátrium-szulfát-tartalmát; az a) összehasonlító oldat kromatogramja egyezzék meg a CRS dihidrosztreptomicin-szulfáthoz mellékelt kromatogrammal. Követelmények: − korrekciós faktor: az A-szennyező mennyiségének kiszámításához csúcsterületét 0,5-del szorozzuk; − A- és B-szennyező: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területe (1,0%);

− C-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének kétszerese (2,0%); – egyéb szennyezők: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területe (1,0%);



– szennyezők összesen: csúcsterületük összege nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének ötszöröse (5,0%); – elhanyagolási határ: a c) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területe (0,1%); a sztreptomicin csúcsát figyelmen kívül hagyjuk. Nehézfémek (2.4.8/C): legfeljebb 20 ppm. 1,0 g anyagot vizsgálunk. Az összehasonlító oldatot 2 ml R ólom−mértékoldattal (10 ppm Pb) készítjük. Szárítási veszteség (2.2.32): legfeljebb 5,0%; az anyag 1,000 g-ját nagy vákuumban 60 °C-on 4 órán át szárítjuk. Szulfáthamu (2.4.14): legfeljebb 1,0%; az anyag 1,0 g-ját vizsgáljuk. Bakteriális endotoxinok (2.6.14): kevesebb, mint 0,50 NE/mg. A parenterális készítmények előállítására szánt anyag − abban az esetben, ha a készítmény előállítása során nem alkalmaznak a bakteriális endotoxinok eltávolítására megfelelő eljárást − feleljen meg e vizsgálat követelményének is. TARTALMI MEGHATÁROZÁS Folyadékkromatográfia (2.6.14) a "Rokon vegyületek" vizsgálatban előírtak szerint az alábbi módosítással. Injektálás: vizsgálati oldat és a) összehasonlító oldat. A százalékos C42H88N14O36S3-tartalmat és a C42H84N14O36S3-tartalmat az a) összehasonlító oldat kromatogramja és a CRS dihidrosztreptomicin-szulfát deklarált tartalmi értéke alapján számítjuk ki. Ezen százalékos tartalmi értékek összegét is kiszámítjuk. ELTARTÁS Légmentesen záró tartályban, fénytől védve. Ha az anyag steril, akkor steril, légmentesen záró, garanciazáras tartályban. FELIRAT



A feliraton adott esetben fel kell tüntetni a hozzáadott stabilizálószer nevét és mennyiségét. SZENNYEZÉSEK Határértékhez kötött (specifikált) szennyezések: A, B, C. Egyéb kimutatható szennyezők (a következő szennyezők a cikkely valamelyik vizsgálatával kimutathatók, ha bizonyos határon felüli mennyiségben vannak jelen. Határértéküket az egyéb/egyedi határértékhez nem kötött (nemspecifikált) szennyezőkre vonatkozó általános követelmény és/vagy a Gyógyszeranyagok (2034)) című általános cikkely előírásai határozzák meg. Ezért ezeket a szennyezőket nem szükséges a megfelelés bizonyítása céljából azonosítani. Lásd még a Gyógyszeranyagok szennyezésvizsgálata (5.10) című általános fejezetet): D.

A. N,N'''-[(1R,2s,3S,4R,5r,6S)-2,4,5,6-tetrahidroxiciklohexán-1,3diil]diguanidin (sztreptidin),



B. N,N'''-[(1S,2R,3R,4S,5R,6R)-2,4,5-trihidroxi-6-[[β-D-mannopiranozil(1→4)-2-(metilamino)-2-(dezoxi)-α-L-glükopiranozil-(1→2)- 3-C(hidroximetil)-5-dezoxi-α-L-lixofuranozil]oxi]ciklohexán-1,3diil]diguanidin (dihidrosztreptomicin B), C. ismeretlen szerkezetű anyag,

D. N,N'''-[(1R,2R,3S,4R,5R,6S)-4-[[2-O-[2(metilamino)-2-dezoxi-α-L-glükopiranozil]-3-(hidroximetil)-3,5-didezoxiα-L-arabinofuranozil]oxi]-2,5,6-trihidroxiciklohexán-1,3-diil]diguanidin (dezoxisztreptomicin).

Dopexamini hydrochloridum


07/2007:1748

DOPEXAMINI DIHYDROCHLORIDUM Dopexamin-dihidroklorid

C22H34Cl2N2O2

Mr 429,4

DEFINÍCIÓ [4-[2-[[6-[(2-Feniletil)amino]hexil]amino]etil]benzol-1,2-diol]−dihidroklorid. Tartalom: 98,5−101,0% (vízmentes anyagra). SAJÁTSÁGOK Küllem: fehér vagy csaknem fehér, kristályos por. Oldékonyság: vízben oldódik; etanolban (96%) és metanolban mérsékelten oldódik; acetonban gyakorlatilag nem oldódik. AZONOSÍTÁS A. Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24). Összehasonlítás: CRS dopexamin-dihidrokloriddal. B. A kloridion a) pont szerinti azonossági reakcióját elvégezve (2.3.1) az előírt



változás észlelhető. VIZSGÁLATOK Az oldat külleme. Az oldat tiszta legyen (2.2.1). Színe nem lehet erősebb, mint a BS7 szín−mértékoldaté (2.2.2, II. módszer). 0,10 g anyagot 0,1 M sósavval 10 ml-re oldunk. pH (2.2.3): 3,7−5,7. 0,20 g anyagot R szén-dioxid-mentes vízzel 20 ml-re oldunk. Rokon vegyületek. Folyadékkromatográfia (2.2.29). Vizsgálati oldat. 0,100 g vizsgálandó anyagot az A-mozgófázissal 10,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (a). A vizsgálati oldat 1,0 ml-ét az A-mozgófázissal 100,0 mlre hígítjuk. Ezen oldat 1,0 ml-ét az A-mozgófázissal 10,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (b). 5 mg vizsgálandó anyagot és 5 mg CRS dopexamin-Bszennyezőt az A-mozgófázissal 10,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (c). 5 mg CRS dopexamin-F-szennyezőt az A-mozgófázissal 100 ml-re oldunk. Oszlop: −

méretei: l = 0,15 m, ∅ = 4,6 mm;

−

állófázis: R kromatográfiás célra szánt, oktadecilszililezett szilikagél (5 μm);

−

hőmérséklet: 45 °C.

Mozgófázis: − A-mozgófázis: R tompítóoldat (pH 2,5) (5 térfogatrész) és R víz (95 térfogatrész) elegye;



− B-mozgófázis: R tompítóoldat (pH 2,5) (5 térfogatrész) és R acetonitril 60 %V/V-os oldatának (95 térfogatrész) elegye; Idő (perc)

A-mozgófázis (%V/V )

B-mozgófázis (%V/V )

0 − 10

81 → 77

19 → 23

10 − 25

77 → 50

23 → 50

25 − 30

50

50

30 − 31

50 → 81

50 → 19

31 − 39

81

19

Áramlási sebesség: 1 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel, 280 nm-en. Az oszlop előkezelése: mosás 5 percen át 19 térfogatrész B-mozgófázis és 81 térfogatrész A-mozgófázis elegyével. Injektálás: 20 μl. Relatív retenció a dopexaminra (retenciós ideje kb. 5 perc) vonatkoztatva: Aszennyező kb. 0,5; B-szennyező kb. 2,0; C-szennyező kb. 2,3; D-szennyező kb. 2,8; E-szennyező kb. 2,9; F-szennyező kb. 3,0; I-szennyező kb. 3,6; J-szennyező kb. 5,0; K-szennyező kb. 5,9. Rendszeralkalmasság: b) összehasonlító oldat: − csúcsfelbontás: legalább 2, a dopexamin és a B-szennyező között. Követelmények: −

korrekciós faktorok: a következő szennyezők mennyiségének kiszámításához csúcsterületüket a megfelelő korrekciós faktorral szorozzuk: A-szennyező 1,4; F-szennyező 0,7;



−

A-, B-, C-, D-, E-, F-, I- és K-szennyező: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területe (0,1%);

−

egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezők: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területe (0,10%);

−

szennyezők összesen: csúcsterületük összege nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének ötszöröse (0,5%);

−

elhanyagolási határ: az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének fele (0,05%).

J-szennyező. Folyadékkromatográfia (2.2.29); a "Rokon vegyületek" vizsgálatban előírtak szerint az alábbi módosítással. Detektálás: spektrofotométerrel, 210 nm-en. Követelmény: − J-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területe (0,1%). Nehézfémek (2.4.8/A): legfeljebb 10 ppm. Az anyag 0,50 g-ját R vízzel 20 ml-re oldjuk. Az oldat 12 ml-ét vizsgáljuk. vizsgáljuk. Az összehasonlító oldatot R ólom−mértékoldattal (0,25 ppm Pb) készítjük. Az oldatokat membránszűrőn (0,45 μm) szűrjük. Víztartalom (2.5.12): legfeljebb 0,5%. Az anyag 1,00 g-ját vizsgáljuk. Szulfáthamu (2.4.14): legfeljebb 0,1%. Az anyag 1,0 g-ját vizsgáljuk. Bakteriális endotoxinok (2.6.14): kevesebb, mint 10 NE/mg. TARTALMI MEGHATÁROZÁS



A titrálást a vizsgálati oldat elkészültét követően késedelem nélkül elkezdjük. A reakcióközeg túlmelegedésének elkerülése érdekében a meghatározás során az oldatot alaposan kevertetjük, és a titrálást a végpont elérése után azonnal leállítjuk. 0,150 g anyagot 10 ml R vízmentes hangyasavban oldunk. 50 ml R ecetsavanhidrid hozzáadása után az oldatot 0,1 M perklórsav−mérőoldattal titráljuk. A végpontot potenciometriásan jelezzük (2.2.20). 1 ml 0,1 M perklórsav−mérőoldattal 21,47 mg C22H34Cl2N2O2 egyenértékű. ELTARTÁS Fénytől védve. SZENNYEZŐK Egyedi határértékhez kötött (specifikált) szennyezők: A, B, C, D, E, F, I, J, K. Egyéb kimutatható szennyezők (a következő szennyezők a cikkely valamelyik vizsgálatával kimutathatók, ha bizonyos határon felüli mennyiségben vannak jelen. Határértéküket az egyéb szennyezőkre, illetve a nem specifikált szennyezőkre vonatkozó általános követelmény és/vagy a Gyógyszeranyagok (2034)) című általános cikkely előírásai határozzák meg. Ezért ezeket a szennyezőket nem szükséges azonosítani az anyag megfelelő voltának bizonyításához. Lásd még a Gyógyszeranyagok szennyezésvizsgálata (5.10) című általános fejezetet): G, H.

A. 4,4'-[hexán-1,6-diilbisz(iminoetilén)]dibenzol-1,2-diol,



B. R1= OH, R2 = OCH3, R3 = H: 2-metoxi-4-[2-[[6-[(2feniletil)amino]hexil]amino]etil]fenol, C. R1= OCH3, R2 = OH, R3 = H: 2-metoxi-5-[2-[[6-[(2feniletil)amino]hexil]amino]etil]fenol, F. R1= R2 = OH, R3 = Cl: 4-klór-5-[2-[[6-[(2feniletil)amino]hexil]amino]etil]benzol-1,2-diol, H. R1 = R2 = OCH3, R3 = H: N-[2-(3,4-dimetoxifenil)etil]-N'-(2-feniletil)hexán1,6-diamin, J. R1 = R2 = R3 = H: N,N'-bisz(2-feniletil)hexán-1,6-diamin,

D. R = H, R' = OH: 4,4'-metilénbisz[5-[2-[[6-[(2feniletil)amino]hexil]amino]etil]benzol-1,2-diol], E. R = OH, R' = H: 3-[4,5-dihidroxi-2-[2-[[6-[(2feniletil)amino]hexil]amino]etil]benzil]-4-[2-[[6-[(2feniletil)amino]hexil]amino]etil]benzol-1,2-diol,



G. bisz(2-feniletil)-hexándioát,

I. 1-[6-[(2-feniletil)amino]hexil]-2,3-dihidro-1H-indol-5,6-dion (dopexaminaminokrom),

K. 1-[6-[(2-feniletil)amino]hexil]-1H-indol-5,6-diol.

Enoxaparinum natricum


07/2007:1097

ENOXAPARINUM NATRICUM Enoxaparin nátrium

a „redukáló” láncvég szerkezete 1,6-anhidro

nem 1,6-anhidro

0–20

1–21

n

—R

—H

R1 = H vagy SO3Na

R2 = SO3Na vagy CO-CH3

DEFINICIÓ A enoxaparin nátrium kis molekulatömegű heparin nátriumsója, amit sertés bélnyálkahártyából származó heparin benzil-észter származékának lúgos depolimerizációjával állítanak elő. Az enoxaparint alkotó oligoszacharidok bonyolult együttesét még nem sikerült tökéletesen jellemezni. A jelenlegi ismeretek alapján a legtöbb összetevő 4-enopiranóz-uronát szerkezettel rendelkezik a láncok nem redukáló végén. A komponensek 15–25%-ának esetében a redukáló láncvég 1,6-anhidro szerkezetet tartalmaz. A enoxaparin nátrium feleljen meg a Kis molekulatömegű heparinok cikkely (0828) előírásainak, a következő módosításokkal és kiegészítésekkel: Az átlagos molekulatömeg 3500 és 5500 közötti tartományba esik, jellemző



értéke kb. 4500. A szulfatáltság foka kb. 2 diszacharid egységenként. A szárított anyagra vonatkoztatott anti-Xa-faktor aktivitás 90–125 NE/mg. Az anti-Xa-faktor/anti-IIa-faktor arány 3,3, és 5,3 közé esik. ELŐÁLLÍTÁS Az enoxaparint sertés bélnyálkahártyaából nyert heparin benzil-észter származékának lúgos depolimerizációjával állítják elő olyan körülmények között, hogy a termék megfeleljen a „Definíció” pontban meghatározott szerkezeti követelményeknek. Az előállítási módszernek egy vagy több olyan lépést is tartalmaznia kell, amelynek célja a vírusok és más fertőző ágensek inaktiválása vagy eltávolítása. AZONOSÍTÁS A Kis molekulatömegű heparinok (0828) cikkelyben leírt C azonossági vizsgálatot végezzük el. Az anyag feleljen meg a következő követelményeknek. Az átlagos molekulatömeg 3500 és 5500 között legyen. A 2000-nél kisebb molekulatömegű láncok mennyisége 12,0–20,0 %. A 2000 és 8000 közötti molekulatömegű láncok mennyisége a teljes tömeg 68,0-88,0 %-a legyen. VIZSGÁLATOK Az oldat külleme. 1,0 g vizsgálandó anyagot 10 ml R vízben oldunk. Az oldat tiszta legyen (2.2.1). Színe nem lehet erősebb, mint a hozzá színárnyalatban legközelebb álló 5-ös számú szín–mértékoldaté (2.2.2, II. módszer). pH (2.2.3): 6,2–7,7. A vizsgálathoz az anyag 1,0 g-ját R szén-dioxid-mentes vízzel 10,0 ml-re oldjuk. Fajlagos abszorpciós koefficiens (2.2.25). 14,0–20,0 (szárított anyagra), 231 nm-en meghatározva. 50.0 mg vizsgálandó anyagot 100 ml 0,01 M sósavban oldunk. Benzil-alkohol: Folyadékkromatográfia (2.2.29). Belső standard oldat. 1 g/l-es R 3,4-dimetilfenol R metanollal készített 1g/l töménységű oldata.



Vizsgálati oldat. Kb. 0,500 g vizsgálandó anyagot 5,0 ml 1 M nátrium hidroxidban oldunk. 1 órán át állni hagyjuk, majd 1,0 ml R tömény ecetsavat és 1,0 ml belső standard oldatot adunk hozzá, és R vízzel 10,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat. 0,25 g/l töménységű R benzil-alkohol oldatot készítünk R vízzel. Ezen oldat 0,50 ml-ét a belső standard oldat 1 ml-ével elegyítjük, majd az elegyet R vízzel 10,0 ml-re hígítjuk. A kromatográfiás vizsgálat javasolt körülményei: Előtétoszlop: – méret: l = 0,02m, Ø = 4,6 mm, – állófázis: R kromatográfiás célra szánt oktilszililezett szilikagél (5 μm). Oszlop: – l = 0,15 m, Ø = 4,6 mm – állófázis: R kromatográfiás célra szánt oktilszililezett szilikagél (5 µm). Mozgófázis: R metanolból – R acetonitrilből – R víz (5+15+80 V/V). Áramlási sebesség: 1 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel, 256 nm-en. Az összehasonlító oldattal nyert kromatogramból kiszámítjuk a benzil-alkohol csúcsmagasságának és a belső standard oldatból származó csúcs magasságának arányát (R1). A vizsgálati oldat kromatogrammjából kiszámítjuk a benzilalkohol csúcsmagasságának és a belső standard oldatból származó csúcs magasságának arányát (R2). A benzil-alkohol tartalmat (m/m) a következő kifejezésből számítjuk:

0 ,0125 ⋅ R2 m ⋅ R1 ahol: m = a vizsgálandó anyag tömege grammokban kifejezve. Követelmény: – benzilalkohol: legfeljebb 0,1 %m/m. Nátrium (2.2.23, I. módszer): 11,3–13,5 % Na (szárított anyagra).

Fagopyri herba


07/2005:2184 javított 5.8

FAGOPYRI HERBA Közönséges pohánka virágos hajtás DEFINÍCIÓ A drog a közönséges pohánka (hajdina) – Fagopyrum esculentum Moench földfeletti, egész, vagy aprított, a virágzási időszak kezdetén, a termésérést megelőzően gyűjtött és azonnal megszárított hajtása. Tartalom: legalább 4,0% rutin (C27H30O16.3H2O; Mr 665) (szárított drogra). SAJÁTSÁGOK Makroszkópos és mikroszkópos sajátságait az „Azonosítás” rész A és B pontja írja le. AZONOSÍTÁS A. A szár hengeres, üreges, hosszában bordázott, 2-6 mm átmérőjű, barnászöldes vagy vöröses; kevés oldalággal, vastagodott szártagokkal. A levelek szórt állásúak, hártyás, hüvelyes kürtővel rendelkeznek. Felszínük kopasz, kivéve a pálhalevelekhez közeli részeiket, ahol fehér szőrök előfordulhatnak. A levelek sötétzöldek, fonáki oldaluk halványabb, 7 cm szélesek, 11 cm hosszúak, nyilas, vagy szíves vállúak, majdnem ötszögletesek; két erőteljesen lekerekített karéjjal. Az alsóbb levelek nyelesek, a felsőbbek ülők, vagy szárölelők. A levéllemez csupasz, finoman öblös karéjú, szélén apró vöröses-barna kiemelkedéseket visel. Hasonló kiemelkedések előfordulnak a színi oldalon, az ereken is. A virágzat bogernyő. A virágok 1-2 mm nagyok, 6 mm átmérőjűek, 5 szabadon álló, fehér, vagy vöröses lepellevéllel rendelkeznek. B. A drogot elporítjuk (355). A drogpor sötétzöld; tartalmaz kevés barna, rózsaszín, vagy fehéres darabkát is. A drogport mikroszkóp alatt, R klorálhidrát–oldatban vizsgálva, benne a következő diagnosztikai bélyegek láthatók. Megtalálhatóak a szárepidermisz és a levéllemez darabjai; a szár epidermiszének felülnézetében a sejtek megnyúltak, külső faluk barázdált. A levéllemez epidermiszsejtjei felülnézetben sokszögletesek, köztük sok anomocitikus szerkezetű gázcserenyílással. Előfordulhatnak alkalmanként a levélszélből és az erek fölötti epidermiszből származó darabkák, melyeken tojásdad vagy kerekded papillaszerű mirigyek gyakran vöröses,

Fagopyri herba


megvastagodott, barázdált falú kiemelkedések formájában figyelhetők meg. Nagy számban találunk 25-100 μm átmérőjű kalcium-oxalát kristályokat, illetve kisebb, hasáb alakú kristályokat, melyek elszórtan, a levelek mezofillumában, továbbá a szár alapszöveti parenchimájában hosszanti sorokban fordulnak elő. Találhatók lignifikálódott szövetdarabok, gödörkés, vagy hálózatos vastagodású edényrészletek és vékony, gödörkés falú rostok. Alkalmanként láthatók papillás epidermisszel borított lepel darabkák is. A pollenszemek gömbölyűek, 50 μm átmérőjűek, gödörkés exinével és 3 barázdával rendelkeznek. C.

Vékonyréteg-kromatográfia (2.2.27). Vizsgálati oldat. 0,5 g elporított drogot (355) 5,0 ml R metanollal 10 percen át, visszafolyóhűtőt alkalmazva, 60 °C-os vízfürdőben melegítünk. Ezután a keveréket lehűtjük, majd megszűrjük. Összehasonlító oldat. 10 mg R hiperozidot és 10 mg R rutint 10 ml R metanolban oldunk. Lemez: R VRK szilikagél lemez (5-40 μm) [vagy R VRK szilikagél lemez (2-10 μm)]. Kifejlesztőszer: R vízmentes hangyasav – R víz – R etil-acetát (1+1+8 V/V). Felvitel: 20 μl [vagy 5 μl], sávok formájában. Kifejlesztés: 10 cm-es [vagy 6 cm-es] fronttávolságig. Szárítás: 100–105 °C-on. Előhívás: a lemezt először R 2-aminoetil-difenilborinát 10 g/l-es, R metanollal készült oldatával, majd R makrogol 400 50 g/l-es, R metanollal készült oldatával bepermetezzük, ezután a lemezt kb. 30 percig levegőn hagyjuk száradni, majd 365 nm-es ultraibolya fényben értékeljük. Értékelés: a vizsgálati és az összehasonlító oldat kromatogramján megjelenő zónák sorrendje a következő ábrán látható. A vizsgálati oldat kromatogramján további fluoreszkáló zónák is láthatók.

Fagopyri herba


A lemez teteje 2 vörös zóna 1-2 világoskék zóna –––––––

––––––– Narancsszínű zóna Narancsszínű zóna

Hiperozid: narancsszínű zóna

2 kék zóna

Rutin: narancssárga zóna

Narancssárga zóna (rutin)

Összehasonlító oldat

Vizsgálati oldat

VIZSGÁLATOK Idegen anyagok (2.8.2): legfeljebb 2%. Szárítási veszteség (2.2.32): legfeljebb 10,0%. Az elporított drog (355) 1,000 g-ját 100-105 °C-on 2 órán át szárítószekrényben szárítjuk. Összes hamu (2.4.16): legfeljebb 15,0%. TARTALMI MEGHATÁROZÁS Folyadékkromatográfia (2.2.29). Vizsgálati oldat. 0,500 g elporított drogot (355) R metanol 80 %V/V-os oldatának 30 ml-ével, visszafolyóhűtőt alkalmazva, 60 °C-os vízfürdőben 30 percen át melegítünk, majd a keveréket – kivonás céljából – 15 percen át ultrahangos vízfürdőben kezeljük; lehűlés után R metanol 80 %V/V-os oldatával 50,0 ml-re hígítjuk, és megszűrjük. Összehasonlító oldat (a). 25,0 mg CRS rutint R metanol 80 %V/V-os oldatával 50,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (b). 20,0 mg R troxerutint és 5,0 mg R kvercitrint R metanol 80 %V/V-os oldatával 50,0 ml-re oldunk. Oszlop:

Fagopyri herba


− méretei: l = 0,125 m, Ø = 4 mm, − állófázis: R kromatográfiás célra szánt oktadecilszililezett szilikagél (5 μm), −


Mozgófázis: −

A-mozgófázis: R acetonitril (50 térfogatrész) és R tömény foszforsavval pH 2 értékűre beállított R víz (950 térfogatrész) elegye;

−

B-mozgófázis: R tömény foszforsavval pH 2 értékűre beállított R víz (95 térfogatrész) és R acetonitril (905 térfogatrész) elegye; Idő (perc)



0–6

94

6

6 – 16,5

94 → 85

6 → 15

16,5 – 22

85 → 76

15 → 24

22 – 25

76 → 59

24 → 41

25 – 27

59 → 94

41 → 6

Áramlási sebesség: 1,0 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel, 350 nm-en. Injektálás: 10 μl. Rendszeralkalmasság: b) összehasonlító oldat: −

elúciós sorrend: amennyiben a kromatogramot az előírt körülmények között vesszük fel, az anyagok a b) összehasonlító oldat készítésénél megadott sorrendben eluálódnak,

−

csúcsfelbontás: legalább 3, a troxuretin és a kvercitrin között.

A vizsgálati oldat kromatogramján megjelenő rutint az a) összehasonlító oldat kromatogramjából megállapított retenciós idő felhasználásával azonosítjuk.

Fagopyri herba


A százalékos rutintartalmat a következő összefüggés felhasználásával számítjuk ki:

A1 ⋅ m2 ⋅ p 100 ⋅ , A2 ⋅ m1 100 − d ahol A1 = a vizsgálati oldat kromatogramján látható rutin-csúcs területe, A2 = az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható rutin-csúcs területe, m1 = a vizsgálandó drog tömege, grammban, m2 = a CRS rutin tömege, grammban, p

= a CRS rutin tisztasága, százalékban,

d

= szárítási veszteség, százalékban.

Febantelum ad usum veterinarium


07/2006:2176 javított 5.8 FEBANTELUM AD USUM VETERINARIUM Febantel állatgyógyászati célra

C20H22N4O6S

Mr 446,5

DEFINÍCIÓ Dimetil-[N,N'-[[[2-[(metoxiacetil)amino]-4(fenilszulfanil)fenil]imino]metilén]dikarbamát]. Tartalom: 97,5−102,0 % (szárított anyagra). SAJÁTSÁGOK Küllem: fehér vagy csaknem fehér, kristályos por. Oldékonyság: vízben gyakorlatilag nem oldódik; acetonban oldódik; vízmentes etanolban kevéssé oldódik. Polimorfiára hajlamos. AZONOSÍTÁS



Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24). Összehasonlítás: CRS febantellal. Amennyiben a szilárd anyagok spektrumai között eltérés mutatkozik, a vizsgálandó anyagot és az összehasonlító anyagot külön-külön R acetonban feloldjuk, az oldatokat szárazra párologtatjuk, majd a maradékokból új spektrumokat veszünk fel. VIZSGÁLATOK Rokon vegyületek. Folyadékkromatográfia (2.2.29). Oldószerelegy: R acetonitril − R tetrahidrofurán (50+50 V/V). Vizsgálati oldat (a). 0,100 g vizsgálandó anyagot az oldószereleggyel 10,0 ml-re oldunk. Vizsgálati oldat (b). Az a) vizsgálati oldat 5,0 ml-ét az oldószereleggyel 100,0 mlre hígítjuk. Összehasonlító oldat (a). Az a) vizsgálati oldat 1,0 ml-ét az oldószereleggyel 100,0 ml-re hígítjuk. Ezen oldat 1,0 ml-ét az oldószereleggyel 10,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (b). 50,0 mg CRS febantelt az oldószereleggyel 10,0 ml-re oldunk. Ezen oldat 5,0 ml-ét az oldószereleggyel 50,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (c). 5 mg CRS rendszeralkalmassági vizsgálatra szánt febantelt (A-, B- és C-szennyezőt tartalmazó febantel) az oldószereleggyel 1,0 mlre oldunk. Oszlop: méretei: l = 0,15 m, ∅ = 4,0 mm; állófázis: R1 kromatográfiás célra szánt, utókezelt, oktadecilszililezett szilikagél (5 μm). Mozgófázis: 6,8 g R kálium-dihidrogén-foszfátot 1000 ml R kromatográfiás célra szánt vízben oldunk. Az oldat 650 ml-éhez 350 ml R acetonitrilt elegyítünk.



Áramlási sebesség: 1,0 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel, 280 nm-en. Injektálás: 10 μl; a) vizsgálati oldat, valamint a) és c) összehasonlító oldat. Kromatografálási idő: a febantel retenciós idejének 1,5-szerese. Elúciós sorrend: A-szennyező, B-szennyező, C-szennyező, febantel. Retenciós idő: febantel kb. 32 perc. Rendszeralkalmasság: c) összehasonlító oldat: csúcsfelbontás: legalább 3,0 az A-szennyező és a B-szennyező között, és legalább 4,0 a B-szennyező és a C-szennyező között. Követelmények: A-, B- és C-szennyező: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területe (0,1%); − egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezők: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének kétszerese (0,20%); − szennyezők összesen: csúcsterületük összege nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének ötszöröse (0,5%); − elhanyagolási határ: az a) összehasonlító odat kromatogramján látható főcsúcs területének fele (0,05%). Nehézfémek (2.4.8/F): legfeljebb 20 ppm. 1,0 g anyagot vizsgálunk. Az összehasonlító oldatot 2 ml R ólom−mértékoldattal (10 ppm Pb) készítjük. Szárítási veszteség (2.2.32): legfeljebb 0,5%. Az anyag 1,000 g-ját szárítószekrényben 100−105 °C-on 2 órán át szárítjuk.



Szulfáthamu: (2.4.14): legfeljebb 0,1%. Az anyag 1,0 g-ját vizsgáljuk. TARTALMI MEGHATÁROZÁS Folyadékkromatográfia (2.2.29) a "Rokon vegyületek" vizsgálatban leírtak szerint az alábbi módosítással. Injektálás: b) vizsgálati oldat és b) összehasonlító oldat. A százalékos C20H22N4O6S-tartalmat a csúcsterületek és a CRS febantel deklarált tartalmi értéke alapján számítjuk ki. SZENNYEZŐK Egyedi határértékhez kötött (specifikált) szennyezők: A, B, C.

A. metil-[[[2-[(metoxiacetil)amino]-4-(fenilszulfanil)fenil]karbamimidoil]karbamát],

B. R = CH2-OCH3: 2-(metoximetil)-5-(fenilszulfanil)-1H-benzimidazol, C. R = NH-CO-OCH3: metil-[[5-(fenilszulfanil)-1H-benzimidazol-2-il]karbamát] (fenbendazol)

Fluphenazini dihydrochloridum


07/2007:0904

FLUPHENAZINI DIHYDROCHLORIDUM Flufenazin-dihidroklorid

C22H28Cl2F3N3OS

Mr 510,4

DEFINÍCIÓ 2-[4-[3-[2-(Trifluormetil)-10H-fenotiazin-10-il]propil]piperazin-1-il]etanol– dihidroklorid. Tartalom: 98,5–101,5% (szárított anyagra). SAJÁTSÁGOK Küllem: fehér vagy csaknem fehér, kristályos por. Oldékonyság: vízben bőségesen oldódik; etanolban (96%) és diklórmetánban kevéssé oldódik. AZONOSÍTÁS Első azonosítás: B, D. Második azonosítás: A, C, D.



A. Ultraibolya és látható abszorpciós spektrofotometria (2.2.25). Vizsgálati oldat. 50,0 mg anyagot R metanollal 100,0 ml-re oldunk. Az oldat 2,0 ml-ét R metanollal 100,0 ml-re hígítjuk. Szinképtartomány: 230–350 nm. Abszorpciós maximumok: 260 nm-en és kb. 310 nm-en (széles sáv). % Fajlagos abszorpciós koefficiens (A 11cm ) 260 nm-en: 630–700.

B.

Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24). Összehasonlítás: CRS flufenazin-dihidrokloriddal.

C.

Vékonyréteg-kromatográfia (2.2.27). Vizsgálati oldat. 10 mg vizsgálandó anyagot R metanollal 10 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (a). 10 mg CRS flufenazin-dihidrokloridot R metanollal 10 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (b). 5 mg CRS perfenazint az a) összehasonlító oldattal 5 ml-re oldunk. Lemez: R VRK octadecilszililezett szilikagél F254 lemez. Kifejlesztőszer: R1 tömény ammónia–oldat – R víz – R metanol (1+4+95 V/V). Felvitel: 2 μl. Kifejlesztés: a lemezmagasság kétharmadáig. Előhívás: 254 nm-es ultraibolya fényben. Rendszeralkalmasság: b) összehasonlító oldat:

− a kromatogramon két, egymástól jól elkülönülő főfolt látható.



Értékelés: a vizsgálati oldat kromatogramján megjelenő főfolt – helyét és méretét tekintve – egyezzék meg az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főfolttal. D. A kloridion a) pont szerinti azonossági reakcióját elvégezve (2.3.1) az előírt változás észlelhető. VIZSGÁLATOK pH (2.2.3): 1,9–2,4. 0,5 g anyagot 10 ml R vízben oldunk. Rokon vegyületek. Folyadékkromatográfia (2.2.29). A vizsgálatot fénytől védett helyen végezzük, és az oldatokat közvetlenül felhasználás előtt készítjük. Vizsgálati oldat. 25,0 mg vizsgálandó anyagot a B-mozgófázissal 50,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (a). A vizsgálati oldat 1,0 ml-ét a B-mozgófázissal 100,0 mlre hígítjuk. Összehasonlító oldat (b). Az a) összehasonlító oldat 5,0 ml-ét a B-mozgófázissal 25,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (c). Egy üvegcse CRS flufenazin szennyező keveréket (amely A-, B-, C- és D-szennyezőt tartalmaz) a vizsgálati oldat 1 ml-ében oldunk. Összehasonlító oldat (d). 5,0 mg CRS flufenazin-szulfoxidot (A-szennyező) a Bmozgófázissal 50,0 ml-re oldunk. Az oldat 1,0 ml-ét a B-mozgófázissal 100,0 mlre hígítjuk. Oszlop:

− méretei: l = 0,25 m, Ø = 4,6 mm, − állófázis: R kromatográfiás célra szánt, oktadecilszililezett szilikagél (5 μm-es gömbök).



Mozgófázis:

− A-mozgófázis: R ammónium-karbonát 10 g/l-es oldata, R hígított sósavval pH 7,5-re beállítva;

− B-mozgófázis: A-mozgófázis – R acetonitril – R metanol (7,5+45+45 V/V); Idő (perc)



0–7

25

75

7 – 17

25 → 0

75 → 100

17 – 50

0

100

50 – 51

0 → 25

100 → 75

Áramlási sebesség: 1,0 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel, 260 és 274 nm-en. Injektálás: 10 μl; vizsgálati oldat, valamint b), c) és d) összehasonlító oldat. Szennyezők azonosítása: az A-, a B-, a C- és a D- szennyező azonosítására a CRS flufenazin szennyező keverékhez mellékelt kromatogramot és a c) összehasonlító oldat kromatogramját használjuk. Relatív retenció a flufenazinra (retenciós ideje kb. 14,5 perc) vonatkoztatva: Aszennyező kb. 0,3; B-szennyező kb. 0,4; C-szennyező kb. 1,8; D-szennyező kb. 2,2. Rendszeralkalmasság: c) összehasonlító oldat:

− csúcsfelbontás: legalább 2,5, az A- és a B-szennyező között. Követelmények:



− korrekciós faktorok: a következő szennyezők mennyiségének kiszámításához csúcsterületüket szorozzuk a megfelelő korrekciós faktorral: B-szennyező 0,3; C-szennyező 0,6;

− A-szennyező 274 nm-en: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint a d) összehasonlító oldat kromatogramján a megfelelő csúcs területe (0,2%);

− B-szennyező 274 nm-en: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területe (0,2%);

− C- és D-szennyező 260 nm-en: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területe (0,2%);

− határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezők 260 nm-en: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének fele (0,10%);

− szennyezők összege 260 nm-en, továbbá A- és B-szennyező 274 nm-en: legfeljebb 1,0%;

− elhanyagolási határ 260 nm-en: a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének 0,25-szorosa (0,05%). Nehézfémek (2.4.8/C): legfeljebb 20 ppm. 1,0 g anyagot vizsgálunk. Az összehasonlító oldatot 2 ml R ólom–mértékoldattal (10 ppm Pb) készítjük. Szárítási veszteség (2.2.32): legfeljebb 1,0%. szárítószekrényben 3 órán át, 60 °C-on szárítjuk.

Az

anyag

0,500

g-ját

Szulfáthamu (2.4.14): legfeljebb 0,1%. Az anyag 1,0 g-ját vizsgáljuk. Az izzítást platinatégelyben végezzük. TARTALMI MEGHATÁROZÁS A túlmelegedés elkerülése érdekében titrálás közben erőteljesen kevertetjük az oldatot, és a titrálást a végpont elérése után azonnal befejezzük.



0,220 g anyagot 10 ml R vízmentes hangyasav és 40 ml R ecetsav-anhidrid elegyében oldunk. Az oldatot, potenciometriás végpontjelzést alkalmazva (2.2.20) 0,1 M perklórsav–mérőoldattal titráljuk. 1 ml 0,1 M perklórsav–mérőoldattal 25,52 mg C22H28Cl2F3N3OS egyenértékű. ELTARTÁS Fénytől védve. SZENNYEZŐK Egyedi határértékhez kötött (specifikált) szennyezők: A, B, C, D.

A.

X = SO: 2-[4-[3-[5-oxo-2-(trifluormetil)-10H-54-fenotiazin-10il]propil]piperazin-1-il]etanol (flufenazin-S-oxid),

B.

X = SO2: 2-[4-[3-[5,5-dioxo-2-(trifluormetil)-10H-56-fenotiazin-10il]propil]piperazin-1-il]etanol (flufenazin-S,S-dioxid),



C.

2-[4-[3-[2’,8-bisz(trifluormetil)-10H-3,10’-bifenotiazin-10il]propil]piperazin-1-il]etanol,

D.

10,10’-[piperazin-1,4-diilbisz(propán-3,1-diil)]bisz[2-(trifluormetil)-10Hfenotiazin].

Hypromellosi phthalas


07/2007:0347

HYPROMELLOSI PHTHALAS Hipromellóz-ftalát DEFINÍCIÓ Hidroxipropilmetilcellulóz-ftalát. Az anyag a hipromellóz ftálsav-monoésztere, amely metoxi- (-OCH3), 2hidroxipropoxi- (-OCH2CHOHCH3) és ftaloil- (o-karboxibenzoil; C8H5O3) csoportokat tartalmaz. Tartalom: 21,0−35,0% ftaloilcsoport (szárított anyagra). SAJÁTSÁGOK Küllem: fehér vagy csaknem fehér, gördülékeny pelyhek, illetőleg szemcsés por. Oldékonyság: vízben gyakorlatilag nem oldódik; aceton és metanol azonos térfogatarányú elegyében, valamint metanol és diklórmetán azonos térfogatarányú elegyében oldódik; acetonban és toluolban alig oldódik; vízmentes etanolban gyakorlatilag nem oldódik. AZONOSÍTÁS Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24). Összehasonlítás: CRS hipromellóz-ftaláttal. VIZSGÁLATOK Szabad ftálsav. Folyadékkromatográfia (2.2.29). Vizsgálati oldat. 0,20 g vizsgálandó anyagot kb. 50 ml R acetonitrilben ultrahangos kezeléssel oldunk. Az oldatot 10 ml R vízzel elegyítjük, szobahőmérsékletűre hűtjük, R acetonitrillel 100,0 ml-re hígítjuk, majd az elegyet homogenizáljuk.



Összehasonlító oldat. 12,5 mg R ftálsavat 125 ml R acetonban oldunk. Az oldatot 25 ml R vízzel elegyítjük, R acetonitrillel 250,0 ml-re hígítjuk, majd az elegyet homogenizáljuk. Oszlop: −

méretei: l = 0,25 m, ∅ = 4,6 mm;

−

állófázis: R kromatográfiás célra szánt, oktadecilszililezett szilikagél (5-10 μm.

Mozgófázis: R acetonitril − R trifluorecetsav 1 g/l töménységű oldata (1+9 V/V). Áramlási sebesség: 2,0 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel, 235 nm-en. Injektálás: 10 μl. Rendszeralkalmasság: összehasonlító oldat: − ismételhetőség: a relatív szórás legfeljebb 1,0%, kétszeri injektálás után. Követelmény: − ftálsav: az összehasonlító oldat kromatogramján látható, megfelelő csúcs területének legfeljebb 0,4-szerese (1,0%). Klorid: legfeljebb 0,07%. Az anyag 1,0 g-ját 40 ml 0,2 M nátrium-hidroxid−oldatban oldjuk. Az oldathoz 0,05 ml R fenolftalein−oldatot elegyítünk, ezután keverés közben R hígított salétromsavat csepegtetünk hozzá mindaddig, míg a piros szín el nem tűnik. Az oldatot keverés közben további 20 ml R hígított salétromsavval elegyítjük, majd az elegyet vízfürdőn keverés közben addig melegítjük, míg a keletkező gélszerű csapadék szemcséssé nem válik. Hűtés és centrifugálás után a folyadékfázist elkülönítjük. A maradékot 3 × 20 ml R vízzel mossuk, és a mosófolyadékokat centrifugálással elkülönítjük. A folyadékfázisokat egyesítjük, R vízzel 200 ml-re hígítjuk, homogenizáljuk, majd megszűrjük. Az így készített oldat 50 ml-ét 1 ml 0,1 M ezüst-nitrát−oldattal elegyítjük. Az oldat opálossága nem lehet erősebb, mint a következő módon készített



összehasonlító oldaté: 0,5 ml 0,01 M sósav−mérőoldathoz 10 ml 0,2 M nátrium-hidroxid−oldatot, 7 ml R hígított salétromsavat és 1 ml 0,1 M ezüstnitrát−oldatot elegyítünk, majd az oldatot R vízzel 50 ml-re hígítjuk. Nehézfémek (2.4.8/C): legfeljebb 10 ppm. 2,0 g anyagot vizsgálunk. Az összehasonlító oldatot 2 ml R ólom−mértékoldat (10 ppm Pb) felhasználásával készítjük. Víztartalom (2.5.12): legfeljebb 5,0%; az anyag 0,500 g-ját vizsgáljuk. Szulfáthamu (2.4.14): legfeljebb 0,2%; az anyag 1,0 g-ját vizsgáljuk. TARTALMI MEGHATÁROZÁS Az anyag 1,000 g-ját 1 térfogatrész R víz, 2 térfogatrész R aceton és 2 térfogatrész R etanol (96%) elegyének 50 ml-ében oldjuk. Az oldatot, indikátorként 0,1 ml R fenolftalein−oldatot alkalmazva, 0,1 M nátriumhidroxid−mérőoldattal halvány rózsaszínig titráljuk. Üres titrálást is végzünk. A ftaloilcsoport százalékos mennyiségét a következő összefüggés segítségével számítjuk ki: 149 n _________ _ 1,795S , (100 − a) m ahol a = a víztartalom, %-ban, m = a vizsgálandó anyag tömege, g-ban, n = a fogyott 0,1 M nátrium-hidroxid−mérőoldat, ml-ben, S = a szabad ftálsavtartalom, %-ban (lásd Vizsgálatok). ELTARTÁS Légmentesen záró tartályban. A FELHASZNÁLÁST BEFOLYÁSOLÓ SAJÁTSÁGOK



Az alábbiakban tájékoztatás található azokról a sajátságokról, amelyek egy segédanyagként használt anyag egy vagy több funkciójának fontos ellenőrző paramétereiként ismeretesek. A cikkelynek ez a része nem kötelező erejű, és az anyag megfelelésének bizonyításához nem szükséges ezen sajátságok vizsgálata. Ellenőrzésük azonban hozzájárulhat a gyógyszer minőségéhez azáltal, hogy növeli az előállítási eljárás megbízhatóságát. Az itt idézett ellenőrző módszerek megfelelőnek bizonyultak ilyen célra, de más módszerek is alkalmazhatók. Egy adott sajátságra kapott eredmény közlésekor az ellenőrző módszert is fel kell tüntetni. Az alábbi sajátságok lényegesek lehetnek, ha a hipromellóz-ftalátot gyomornedv-ellenálló bevonatot képező segédanyagként használjuk. Látszólagos viszkozitás (2.2.9): a deklarált érték 80−120%-a. Előzetesen 105 °C-on 1 órán át szárított anyag 10 g-ját keverés és rázogatás közben R metanol és R diklórmetán azonos tömegű elegyének 90 g-jában oldjuk. Oldékonyság. 0,2 g anyag 100 ml R foszfát−tompítóoldatban (pH 6,8) keverés közben gyorsan és tökéletesen oldódik.


myo-inositolum

07/2007:1805

myo-INOSITOLUM myo-Inozit

C6H12O6

Mr 180,2

DEFINÍCIÓ (1r, 2R, 3S, 4s, 5R, 6S)-ciklohexán-1,2,3,4,5,6-hexol. Tartalom: 97,0–102,0 % (vízmentes anyagra). SAJÁTSÁGOK Küllem: fehér, vagy csaknem fehér, kristályos por. Oldékonyság: vízben nagyon bőségesen oldódik; etanolban (96%) gyakorlatilag nem oldódik. AZONOSÍTÁS A. Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24). Összehasonlítás: CRS myo-inozittal. B.

A „Tartalmi meghatározás” során nyert kromatogramokat értékeljük.

myo-inositolum


Értékelés: a vizsgálati oldat kromatogramján megjelenő főcsúcs – retenciós idejét és méretét tekintve – egyezzék meg az a) összehasonlító oldat kromatogramján megjelenő főcsúccsal.

VIZSGÁLATOK S oldat. 10,0 g anyagot R desztillált vízzel 100,0 ml-re oldunk. Az oldat külleme. Az S oldat tiszta (2.2.1) és színtelen legyen (2.2.2, II. módszer). Vezetőképesség (2.2.38): legfeljebb 30 µS·cm-1. A vizsgálathoz 10,0 g anyagot R desztillált vízből készített R szén-dioxid-mentes vízzel – szükség esetén enyhe melegítés közben – 50,0 ml-re oldunk. Az oldatot, vezetőképességének mérése közben, mágneses keverővel enyhén kevertetjük. Rokon vegyületek. Folyadékkromatográfia (2.2.29). Vizsgálati oldat. 0,500 g vizsgálandó anyagot R vízzel 10,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (a). 0,500 g CRS myo-inozitot R vízzel 10,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (b). 2,0 ml vizsgálati oldatot R vízzel 100,0 ml-re hígítunk, majd a kapott oldat 5,0 ml-ét R vízzel 100,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (c). 0,5 g R myo-inozitot és 0,5 g R mannitot R vízzel 10 ml-re oldunk. Oszlop: −

méretei: l = 0,3 m, ∅ = 7,8 mm,

−

állófázis: R erősen savas kationcserélő gyanta (kalcium-formában) (9 µm),

−


Mozgófázis: R víz.

myo-inositolum


Áramlási sebesség: 0,5 ml/perc. Detektálás: állandó hőmérsékleten (pl. 30 – 35 °C-on) tartott refraktométerrel. Injektálás: 20 µl, a vizsgálati oldatból és a b) és a c) összehasonlító oldatokból. Kromatografálási idő: a myo-inozit retenciós idejének kétszerese. Relatív retenció a myo-inozitra (retenciós ideje = kb. 17,5 perc) vonatkoztatva: Aszennyező = kb. 1,3; B-szennyező = kb. 1,4. Rendszeralkalmasság: c) összehasonlító oldat: −

csúcsfelbontás: legalább 4, a myo-inozit és az A-szennyező között.


A- és B-szennyezők: csúcsterületük nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján a főcsúcs területének háromszorosa (0,3%),

−

egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezők egyenként: csúcsterületük nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján a főcsúcs területe (0,1%),

−

szennyezők összesen: csúcsterületük összege nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján a főcsúcs területének tízszerese (1,0%),

−

elhanyagolási határ: a főcsúcs területének fele a b) összehasonlító oldat kromatogramján (0,05%).

Bárium. Az S oldat 10 ml-éhez 1 ml R hígított kénsavat elegyítünk. Az oldat opálossága – az elegyítést követően illetve 1 óra elteltével – nem lehet erősebb, 1 ml R desztillált víz és 10 ml S oldat elegyéé. Ólom (2.4.10): legfeljebb 0,5 ppm. A vizsgálandó oldatot a következőképpen készítjük: 20,0 mg vizsgálandó anyagot 100 ml R vízben, ha szükséges enyhe melegítés közben oldjuk, majd a kapott oldatot R hígított ecetcavval 200,0 ml-re hígítjuk.

myo-inositolum


Víztartalom (2.5.12): legfeljebb 0,5%. 1,000 g anyagot vizsgálunk. TARTALMI MEGHATÁROZÁS Folyadékkromatográfia (2.2.29) a „Rokon vegyületek” vizsgálatban leírtak szerint, az alábbi módosításokkal: Injektálás: vizsgálati oldat és a) összehasonlító oldat. Az a) összehasonlító oldat kromatogramja és a CRS myo-inozit deklarált tartalma alapján kiszámítjuk a myo-inozit százalékban kifejezett mennyiségét. SZENNYEZŐK Egyedi határértékhez kötött (specifikált) szennyezők: A, B. A.

mannit,

B.

glicerin.

Natrii aurothiomalas


07/2007:1994

NATRII AUROTHIOMALAS Nátrium-aurotiomalát DEFINÍCIÓ A (2RS)-2-(auroszulfanil)butándisav mononátrium és dinátrium sóinak keveréke. Tartalom: −

arany (Au; Ar 197,0):44,5–46,0 % (szárított anyagra).

−

nátrium (Na; Ar 22,99):10,8–11,8 % (szárított anyagra).

SAJÁTSÁGOK Küllem: finom, halványsárga, nedvszívó por. Oldékonyság: vízben nagyon bőségesen diklórmetánban gyakorlatilag nem oldódik.

oldódik;

etanolban

(96 %)

és

AZONOSÍTÁS A. 20 mg anyagot R vízzel 2 ml-re oldunk, az oldathoz 2 ml R tömény hidrogénperoxid–oldatot, majd 1 ml R nátrium-hidroxid–oldatot adunk. Az elegyet óvatosan forrásig melegítjük, majd 30 s-ig forraljuk. Csapadék keletkezik, mely visszaverődő fényben barnásfekete, áteső fényben kékeszöld színű. B.

20 mg anyaghoz 2 ml R vizet adunk. Az oldattal a nátrium a) pont szerinti azonossági reakcióját elvégezve (2.3.1) az előírt változás észlelhető.

C.

100 mg anyagot kiizzítunk. A kapott maradékot R tömény sósavval 10 ml-re oldjuk, majd állni hagyjuk. A tiszta felülúszó folyadék 5 ml-ével a szulfátion a) pont szerinti azonossági reakcióját elvégezve (2.3.1) az előírt változás észlelhető.



VIZSGÁLATOK Az oldat külleme. 1,0 g anyagot R vízzel 10 ml-re oldunk. Az oldatot megszűrjük, ampullába öntjük, majd lezárjuk. Ezt követően az ampullát 1 órán keresztül 100 °C-on melegítjük, majd lehűtjük, és tartalmát R vízzel 100 ml-re hígítjuk. A kapott oldat tiszta marad. Színe nem lehet erősebb, mint a R kálium-[hexacianoferrát(III)] 0,100 g/l töménységű oldatáé. pH (2.2.3): 6,0–7,0. A vizsgálathoz 1,0 g anyagot R szén-dioxid-mentes vízzel 10 ml-re oldunk. Rokon vegyületek. Folyadékkromatográfia (2.2.29). Az oldatokat közvetlenül a felhasználás előtt készítjük. Vizsgálati oldat. 0,200 g vizsgálandó anyagot R vízzel 100,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (a). 10,0 mg R fumársavat és 100,0 mg R tioalmasavat R vízzel 100,0 ml-re oldunk. Az oldat 1,0 ml-ét R vízzel 25,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (b). 12,0 mg R tioalmasavat R vízzel 100,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (c). 10,0 mg R maleinsavat R vízzel 100,0 ml-re oldunk. Az oldat 1,0 ml-ét R vízzel 25,0 ml-re hígítjuk. Oszlop: −

méretei: l = 0,25 m, ∅ = 4,6 mm,

−

állófázis: R kromatográfiás célra oktadecilszililezett szilikagél (5 µm).

szánt,

dezaktivált,

utókezelt,

Mozgófázis: R tömény foszforsav 10,5 g/l töménységű oldata (90 térfogatrész), R2 metanol (100 térfogatrész) és R víz (810 térfogatrész) elegye. Áramlási sebesség: 1,0 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel, 205 nm-en.



Injektálás: 10 µl. Kromatografálási idő: a C-szennyező retenciós idejének kétszerese. Relatív retenció a C-szennyezőre (retenciós ideje kb. 8 perc) vonatkoztatva: Aszennyező kb. 0,4; B-szennyező kb. 0,6. A fent megadott kromatográfiás körülmények esetén az aurotiomalát nem eluálódik. Rendszeralkalmasság: a) összehasonlító oldat: −

csúcsfelbontás: legalább 5,0, a B-szennyező és a C-szennyező között.


A-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint a c) összehasonlító oldat kromatogramján a főcsúcs területe (0,2%),

−

B-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján a megfelelő csúcs területe (0,2%),

−

C-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján a főcsúcs területe (6,0%),

Glicerin: legfeljebb 8,0%. Vizsgálati oldat. 0,50 g vizsgálandó anyagot R vízzel 10 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (a). 0,80 g R glicerint R vízzel 100,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (b). Az a) összehasonlító oldat 2,5 ml-éhez 7,5 ml R vizet elegyítünk. Összehasonlító oldat (c). Az a) összehasonlító oldat 5,0 ml-éhez 5,0 ml R vizet elegyítünk. Összehasonlító oldat (d). Az a) összehasonlító oldat 7,5 ml-éhez 2,5 ml R vizet elegyítünk. Üres kísérleti oldat. 10 ml R víz.



Az összehasonlító oldatok mindegyikéhez és az üres kísérleti oldathoz R nátriumhidroxid 235 g/l töménységű, frissen készített oldatának 2,5 ml-ét elegyítjük. Az oldatokhoz, 0,2 ml-es részletekben, R réz(II)-klorid 38,0 g/l töménységű oldatát csepegtetjük egészen addig, míg az oldat enyhén zavaros nem lesz. Minden részlet hozzáadása után az oldatokat erőteljesen összerázzuk. Ezután az oldatokhoz R réz(II)-klorid 38,0 g/l töménységű oldatából még 0,2 ml-t adunk. Az edényeket lezárjuk, majd tartalmukat erőteljesen 1 percig összerázzuk. Az oldatokat 2 percig centrifugáljuk. A felülúszó folyadékok abszorbanciáját (2.2.25) 1 cm-es rétegvastagságban, 635 nm-en határozzuk meg. Kompenzáló folyadékként az üres kísérleti oldatból kapott felülúszó folyadékot használjuk. Az adatok alapján kalibrációs görbét rajzolunk, és kiszámítjuk a minta glicerin-tartalmát. Szárítási veszteség (2.2.32): legfeljebb 2,0%. 1,000 g anyagot, R foszfor(V)-oxid felett, 0,7 kPa-t meg nem haladó nyomáson, 24 órán keresztül szárítunk. TARTALMI MEGHATÁROZÁS Arany. 0,2 g anyagot 10 ml R tömény kénsavval melegítünk, majd óvatosan tovább forraljuk, míg tiszta, halványsárga folyadékot nem nyerünk. A folyadékot lehűtjük, cseppenként kb. 1 ml R tömény salétromsavat adunk hozzá, majd további 1 órán át forraljuk. A folyadékot ismét lehűtjük, 70 ml R vizet adunk hozzá, majd 5 percig forraljuk és megszűrjük. A maradékul kapott aranyat 60 °C-os R vízzel mossuk. A maradékot megszárítjuk és legalább 600 °C hőmérsékleten kiizzítjuk. A maradék tömegét megmérjük, és meghatározzuk az arany százalékos mennyiségét. Nátrium. Az arany meghatározás során kapott szüredéket és mosófolyadékokat szárazra párologtatjuk, R tömény kénsavval megnedvesítjük, majd 600 °C-on 3 órán keresztül izzítjuk. 1,000 g maradékkal 0,324 g Na egyenértékű. ELTARTÁS Légmentesen záró tartályban. SZENNYEZŐK Egyedi határértékhez kötött (specifikált) szennyezők: A, B, C.


A.

maleinsav,

B.

(2E)-buténdisav (fumársav),

C.

(2RS)-2-szulfanilbutándisav (tioalmasav).


Nimesulidum


04/2007:1548 javított 5.8

NIMESULIDUM Nimeszulid

C13H12N2O5S

Mr 308,3

DEFINÍCIÓ N-(4-Nitro-2-fenoxifenil)metánszulfonamid. Tartalom: 98,5–101,5 % (szárított anyagra). SAJÁTSÁGOK Küllem: sárgás színű, kristályos por. Oldékonyság: vízben gyakorlatilag nem oldódik; acetonban bőségesen oldódik; vízmentes etanolban kevéssé oldódik. op.: kb. 149 ˚C. Polimorfiára hajlamos. AZONOSÍTÁS

Nimesulidum


Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24). Mintakészítés: pasztilla. Összehasonlítás: CRS nimeszuliddal. Amennyiben a kapott spektrumok eltérőek, a vizsgálandó anyagot és a referenciaanyagot külön-külön R acetonban feloldjuk, és az oldatokat szárazra párologtatjuk. A maradékokból új pasztillákat készítünk, majd az új pasztillákból felvesszük a spektrumokat. VIZSGÁLATOK Abszorbancia (2.2.25): 450 nm-en legfeljebb 0,50. A vizsgálathoz az anyag 1,0 g-ját R acetonnal 10,0 ml-re oldjuk. Rokon vegyületek. Folyadékkromatográfia (2.2.29). Vizsgálati oldat. A vizsgálandó anyag 20 mg-ját 8 ml R acetonitrilben oldjuk, majd az oldatot R vízzel 20,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (a). 5 mg R 2-fenoxianilint (C-szennyező) 10 ml R acetonitrilben oldunk, majd az oldatot R vízzel 25,0 ml-re hígítjuk. Az oldat 1,0 ml-ét a mozgófázissal 50,0 ml-re tovább hígítjuk. Az így nyert oldat 1,0 ml-ét CRS nimeszulid-D-szennyező 1 üvegcséjének előzetesen R acetonitril 1,0 ml-ében feloldott tartalmával elegyítjük. Összehasonlító oldat (b). A vizsgálati oldat 1,0 ml-ét a mozgófázissal 10,0 ml-re hígítjuk. Az így nyert oldat 1,0 ml-ét a mozgófázissal 100,0 ml-re hígítjuk. Oszlop: - méretei: l = 0,125 m, Ø = 4,0 mm, - állófázis: R kromatográfiás célra szánt, oktadecilszililezett szilikagél. Mozgófázis: R acetonitrilnek (35 térfogatrész) és R ammónium-dihidrogén-foszfát 1,15 g/l töménységű, R ammónia-oldattal pH 7,0-re beállított oldatának (65 térfogatrész) elegye.

Nimesulidum


Áramlási sebesség: 1,3 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel, 230 nm-en. Injektálás: 20 μl. Kromatografálási idő: a nimeszulid retenciós idejének 7-szerese. Rendszeralkalmasság: - csúcsfelbontás: legalább 2,0, az látható két főcsúcs között.

a) összehasonlító oldat kromatogramján

Követelmények: - szennyezők egyenként: csúcsterületük nem lehet nagyobb, mint a összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területe (0,1 %),

b)

- szennyezők összesen: a csúcsok területének összege nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének 5-szöröse (0,5 %), - elhanyagolási határ: a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének 0,1-szerese (0,01 %). Nehézfémek (2.4.8/D): legfeljebb 20 ppm. 1,0 g anyagot vizsgálunk. Az összehasonlító oldatot 2 ml R ólom-mértékoldattal (10 ppm Pb) készítjük. Szárítási veszteség (2.2.32): legfeljebb 0,5%. Az szárítószekrényben, 100–105 ˚C-on, 4 órán át szárítjuk.

anyag

1,000

g-ját

Szulfáthamu (2.4.14): legfeljebb 0,1%. Az anyag 1,0 g-ját vizsgáljuk. TARTALMI MEGHATÁROZÁS Az anyag 0,240 g-ját 30 ml, előzetesen semlegesített R acetonban oldjuk, majd az oldathoz 20 ml R vizet elegyítünk. Az oldatot, potenciometriás végpontjelzést alkalmazva (2.2.20), 0,1 M nátrium-hidroxid-mérőoldattal titráljuk.

Nimesulidum


1 ml 0,1 M nátrium-hidroxid-mérőoldattal 30,83 mg C13H12N2O5S egyenértékű. SZENNYEZŐK

A. R1 = SO2-CH3, R2 = H, R3 = R4 = NO2: N-(2,4-dinitro-6-fenoxifenil)metánszulfonamid, B. R1 = SO2-CH3, R2 = R3 = R4 = H: N-(2-fenoxifenil)metánszulfonamid, C. R1 = R2 = R3 = R4 = H: 2-fenoxianilin, D. R1 = R2 = R4 = H, R3 = NO2: 4-nitro-2-fenoxianilin, E. R1 = R2 = SO2-CH3, R3 = R4 = H: N,N-bisz(metánszulfonil)-2-fenoxianilin, F. R1 = R2 = SO2-CH3, R3 = NO2, R4 = H: N,N-bisz(metánszulfonil)-4-nitro-2-fenoxianilin,

G. 4-nitro-2-fenoxifenol.

Oleae folium


OLEAE FOLIUM Olajfa levél DEFINÍCIÓ A drog az olajfa – Olea europaea L. szárított levele. Tartalom: szárított drogra vonatkoztatott oleuropein (C25H32O13; Mr 540,5) tartalma legalább 5,0 %. SAJÁTSÁGOK Makroszkópos és mikroszkópos sajátságait az "Azonosítás" rész A és B pontja írja le. AZONOSÍTÁS A. A levél egyszerű, vastag és bőrnemű, alakja lándzsás – visszás-tojásdad, hossza 30-50 mm, szélessége 10-15 mm; a levélcsúcs hegyes, a levéllemez rövid nyélbe keskenyedő. A levélszél ép és a fonáki oldal felé behajlik. A színi oldal szürkészöld, sima és fényes, a fonák halványabb és molyhos, különösen a főér és a nagyobb oldalerek mentén. B. A drogot elporítjuk (355). A drogpor sárgászöld színű. Mikroszkóp alatt, R klorál-hidrát–oldatban vizsgálva, benne a következő diagnosztikai jellemzőket figyelhetjük meg: az epidermisz darabjain felülnézetben kicsiny, vastag falú, sokszögletű sejtek és csak a fonákepidermiszben kicsiny anomocitikus sztómaapparátusok (2.8.3) láthatók. A levéllemez töredékeinek keresztmetszetén vastag kutikula, 3 sejtsor alkotta paliszád-parenchima és kicsiny sejtekből felépülő szivacsos parenchima figyelhető meg. A magányosan vagy a mezofillum parenchimájába ágyazottan előforduló számos, nagyon vastag falú, általában rostszerű szklereida vége tompa vagy ritkán villás. Gyakoriak az igen nagy pikkelyszőrök, melyek centrálisan elhelyezkedő, egysejtű nyele mintegy 10-30 vékony falú sugársejtet hordoz. Utóbbiak egyenetlennek, recésnek tűnnek, mivel a szomszédos sugársejtek a pikkely peremének közelében részlegesen elválnak egymástól.

Oleae folium


C. Vékonyréteg-kromatográfia (2.2.27). Vizsgálati oldat. 1,0 g porított drogot (355) 10 ml R metanollal visszafolyóhűtő alkalmazásával 15 percig forralunk. A kivonatot lehűtés után megszűrjük. Összehasonlító oldat. 10 mg R oleuropeint és 1 mg R rutint 1 ml R metanolban oldunk. Lemez: R VRK szilikagél lemez. Kifejlesztőszer: R víz − R metanol − R diklórmetán (1,5+15+85 V/V). Felvitel: 10 μl, sávok formájában. Kifejlesztés: 10 cm-es fronttávolságig. Szárítás: levegőn. Előhívás: a lemezt R vanillin−reagenssel bepermetezzük, 5 percig 100−105 °C-on melegítjük, majd nappali fényben értékeljük. Értékelés: az összehasonlító oldat és a vizsgálati oldat kromatogramján megjelenő zónák sorrendje az alábbiakban látható. A vizsgálati oldat kromatogramján további halvány zónák is megjelenhetnek. A lemez teteje Sötét ibolyáskék zóna (oldószerfront) Sötét ibolyáskék zóna ________

________ Oleuropein: barnászöld zóna ________ Rutin: barnássárga zóna Összehasonlító oldat

Barnászöld zóna (oleuropein) ________ Vizsgálati oldat

VIZSGÁLATOK Idegen anyagok (2.8.2): legfeljebb 2%. Szárítási veszteség (2.2.32): legfeljebb 10,0%. 1,000 g porított drogot (355) szárítószekrényben 100−105 °C-on 2 órán át szárítunk.

Oleae folium


Összes hamu (2.4.16): legfeljebb 9,0%. TARTALMI MEGHATÁROZÁS Folyadékkromatográfia (2.2.29). Vizsgálati oldat. Lombikba mért 1,000 g porított droghoz (355) 50 ml R metanolt adunk. A folyadékot rázogatás közben, visszafolyóhűtő alkalmazásával, 60 °C-os vízfürdőben 30 percig melegítjük, majd lehűlés után 100 ml-es mérőlombikba szűrjük. A lombikot és a szűrőt R metanollal átmossuk, és az oldatot a mosófolyadékkal 100,0 ml-re hígítjuk. Ezután az oldat 2,0 ml-ét R vízzel 20,0 mlre hígítjuk. Összehasonlító oldat. 5,0 mg CRS oleuropeint 5,0 ml R metanolban oldunk. Az oldat 1,0 ml-ét R vízzel 25,0 ml-re hígítjuk. Oszlop: - méretei: l = 0,15 m, Ø = 3,9 mm, - állófázis: R kromatográfiás célra szánt oktadecilszililezett szilikagél (5 μm), - hőmérséklet: 25 °C. Mozgófázis: −

A-mozgófázis: 1,0 ml R tömény ecetsavat R vízzel 100 ml-re hígítunk,

−

B-mozgófázis: R metanol, Idő (perc) 0–5 5 – 12 12 – 15

A-mozgófázis (% V/V) 85 → 40 40 → 20 20 → 85

Áramlási sebesség: 1 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel, 254 nm-en. Injektálás: 20 μl.

B-mozgófázis (% V/V) 15 → 60 60 → 80 80 → 15

Oleae folium


Retenciós idő: oleuropein kb. 9 perc. A százalékos oleuropeintartalmat a következő képlettel számítjuk ki:

ahol

8 A1 ⋅ m2 ⋅ p ___________ A2 ⋅ m1

A1 = az oleuropein csúcsterülete a vizsgálati oldat kromatogramján, A2 = az oleuropein csúcsterülete az összehasonlító oldat kromatogramján, m1 = a vizsgálandó drog tömege, grammban, m2 = a CRS oleuropein tömege az összehasonlító oldatban, grammban, p = a CRS oleuropein százalékos oleuropeintartalma.

Oxytocini solutio


07/2007:0779

OXYTOCINI SOLUTIO CONCENTRATA Oxitocin-oldat, tömény

DEFINÍCIÓ L-cisztenil-L-tirozil-L-izoleucil-L-glutamil-L-aszparaginil-L-ciszteinil-L-prolil-L-

leucilglicinamid (1→6)-diszulfid. A letöltetlen oxitocin-oldat az oxitocin, szerkezetileg a hipofízis hátsó lebenye által termelt hormonnal megegyező, a fogékony emlősökben méhösszehúzódásokat, illetve a tej kiáramlását serkentő gyűrűs nonapeptid oldata. Kémiai szintézissel nyerik. Legalább 0,25 mg/ml jelzett koncentrációjú, megfelelő mikrobiológiai tartósítószert tartalmazó, letöltetlen oldat formájában áll rendelkezésre. Tartalom: a jelzett milliliterenkénti peptidmennyiség 95,0 – 105,0%-a. Az oxitocin készítmények feliratán – megállapodás szerint – 1 mg oxitocin peptid (C43H66N12O12S2) 600 NE biológiai aktivitásnak felel meg. SAJÁTSÁGOK Küllem: tiszta, színtelen folyadék. AZONOSÍTÁS A. A "Tartalmi meghatározás" pontban kapott kromatogramokat vizsgáljuk. Értékelés: A vizsgálati oldat kromatogramján a főcsúcs retenciós ideje körülbelül ugyanakkora legyen, mint az összehasonlító oldat kromatogramján a főcsúcs retenciós ideje. B. Aminosav-analízis (2.2.56). A hidrolízist az 1. módszer, az analízist az 1. módszer szerint kell elvégezni. Az egyes aminosavak mennyiségét mólokban fejezzük ki. Az aszparaginsav, glutaminsav, prolin, glicin , izoleucin, és leucin móljai összegének egyhatodát

Oxytocini solutio


egy egységnek véve, kiszámítjuk az egyes aminosavak részarányát. Az így kiszámított értékeknek a következő határok közé kell esniük: aszparaginsav: 0,90-1,10; glutaminsav: 0,90-1,10; prolin: 0,90-1,10; glicin: 0,9-1,1; leucin: 0,91,10; izoleucin: 0,9-1,1; tirozin: 0,7-1,05; fél cisztin: 1,4-2,1. Egyéb aminosavak csak nyomnyi mennyiségben fordulhatnak elő. VIZSGÁLATOK pH (2.2.3): 3,0 – 5,0. Rokon peptidek. Folyadékkromatográfia (2.2.29), a normalizációs eljárást alkalmazzuk. Vizsgálati oldat. A vizsgálandó oldat. Csúcsfelbontás-ellenőrző oldat. CRS oxitocin/dezmopresszin validációs elegy egy üvegcséjének tartalmát, R nátrium-dihidrogén-foszfát-dihidrát 15,6 g/l töménységű oldatának 1ml-ében oldjuk. Oszlop: – méretei: l = 0,125 m, Ø = 4,6 mm; – állófázis: R kromatográfiás célra szánt, oktadecilszililezett szilikagél (5 μm) Mozgófázis: – A-mozgófázis: R nátrium-dihidrogén-foszfát-dihidrát 15,6 g/l töménységű oldata, – B-mozgófázis: R kromatográfiás célra szánt acetonitril – R víz (50+50 V/V) Idő (perc) 0 – 30

A-mozgófázis (% V/V) 70 → 40

B-mozgófázis (% V/V) 30 → 60

Megjegyzés

30 - 30,1

40 → 70

60 → 30

a kezdeti eluensösszetétel visszaállítása

30,1 - 45

70

30

az egyensúly visszaállítása

lineáris gradiens

Oxytocini solutio


Áramlási sebesség: 1 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel, 220 nm-en. Injektálás: 50 μl. Retenciós idő: oxytocin kb. 7,5 perc; dezmopresszin kb. 10 perc. Rendszeralkalmasság: csúcsfelbontás-ellenőrző oldat: – csúcsfelbontás: legalább 5,0, a dezmopresszin és az oxitocin között. Követelmények: – egyéb szennyezők: legfeljebb 1,5%; – szennyezők összesen: legfeljebb 5%; – elhanyagolási határ: 0,1%. Bakteriális endotoxinok (2.6.14): legfeljebb 300 NE az 1 mg oxitocint tartalmazó mennyiségű készítményben. A parenterális gyógyszerkészítmények előállítására szánt anyag – abban az esetben, ha a készítmény előállítása során nem alkalmaznak a bakteriális endotoxinok eltávolítására alkalmas eljárást – feleljen meg e vizsgálat követelményének is. TARTALMI MEGHATÁROZÁS Folyadékkromatográfiás vizsgálatot végzünk (2.2.29) a rokon vegyületek részben leírt vizsgálat szerint a következő módosításokkal.. Összehasonlító oldat. Egy CRS oxitocin üvegcse tartalmát R nátrium-dihidrogénfoszfát-dihidrát 15,6 g/l töménységű oldatának olyan mennyiségében oldjuk, hogy 0,25 mg/ml töménységű oldatot kapjunk. Injektálás: 25 μl. Az oxitocin (C43H66N12O12S2) tartalmat a CRS oxitocin deklarált C43H66N12O12S2 tartalmából számoljuk ki. FELIRAT

Oxytocini solutio


A feliraton fel kell tüntetni: - a milligrammban kifejezett milliliterenkénti oxitocin peptid (C43H66N12O12S2) tartalmat, - az esetlegesen hozzáadott mikrobiológiai tartósítószer nevét.

Oxytocinum


01/2005:0780

OXYTOCINUM Oxitocin

C43H66N12O12S2

Mr 1007

DEFINÍCIÓ L-cisztenil-L-tirozil-L-izoleucil-L-glutamil-L-aszparaginil-L-ciszteinil-L-prolil-L-

leucilglicinamid (1→6)-diszulfid. Az oxitocin gyűrűs nonapeptid, szerkezete megegyezik a hipofízis hátsó lebenye által termelt hormonéval, mely a fogékony emlősökben serkenti a méhösszehúzódásokat illetve a tej kiáramlását. Kémiai szintézissel nyerik, és fagyasztva szárított formában, acetátként áll rendelkezésre. Tartalom: 93,0–102,0% (víz- és ecetsavmentes anyagra vonatkoztatva). Oxitocin készítmények feliratán – megállapodás szerint – 1 mg oxitocin peptid (C43H66N12O12S2) 600 NE biológiai aktivitásnak felel meg. SAJÁTSÁGOK Küllem: fehér vagy csaknem fehér, nedvszívó por. Oldékonyság: vízben nagyon bőségesen oldódik. Ecetsav és etanol híg oldatai oldják. AZONOSÍTÁS A. A "Tartalmi meghatározás" pontban kapott kromatogramokat vizsgáljuk.

Oxytocinum


Értékelés: A vizsgálati oldat kromatogramján a főcsúcs retenciós ideje körülbelül ugyanakkora legyen, mint az összehasonlító oldat kromatogramján a főcsúcs retenciós ideje. B. Aminosav-analízis (2.2.56). A hidrolízist az 1. módszer, az analízist az 1. módszer szerint kell elvégezni. Az egyes aminosavak mennyiségét mólokban fejezzük ki. Az aszparaginsav, glutaminsav, prolin, glicin , izoleucin, és leucin móljai összegének egyhatodát egy egységnek véve, kiszámítjuk az egyes aminosavak részarányát. Az így kiszámított értékeknek a következő határok közé kell esniük: aszparaginsav: 0,90-1,10; glutaminsav: 0,90-1,10; prolin: 0,90-1,10; glicin: 0,9-1,1; leucin: 0,91,10; izoleucin: 0,9-1,1; tirozin: 0,7-1,05; fél cisztin: 1,4-2,1. Egyéb aminosavak csak nyomnyi mennyiségben fordulhatnak elő. VIZSGÁLATOK pH (2.2.3): 3,0–6,0. 0,200 g anyagot R szén-dioxid-mentes vízzel 10,0 ml-re oldunk. Rokon peptidek. Folyadékkromatográfia (2.2.29): a normalizációs eljárást alkalmazzuk. Vizsgálati oldat. R nátrium-dihidrogén-foszfát-dihidrát 15,6 g/l töménységű oldatával a vizsgálandó anyagból 0,25 mg/ml töménységű oldatot készítünk. Csúcsfelbontás-ellenőrző oldat. CRS oxitocin/dezmopresszin validációs keverék egy üvegcséjének tartalmát R nátrium-dihidrogén-foszfát-dihidrát 15,6 g/l töménységű oldatának 1 ml-ében oldjuk. Oszlop: – méretei: l = 0,125 m, Ø = 4,6 mm; – állófázis: R kromatográfiás célra szánt, oktadecilszililezett szilikagél (5 μm) Mozgófázis:

Oxytocinum


– A-mozgófázis: R nátrium-dihidrogén-foszfát-dihidrát 15,6 g/l töménységű oldata, – B-mozgófázis: R kromatográfiás célra szánt acetonitril – R víz (50+50 V/V) Idő (perc) 0 – 30

A-mozgófázis (% V/V) 70 → 40

B-mozgófázis (% V/V) 30 → 60

Megjegyzés

30 - 30,1

40 → 70

60 → 30

a kezdeti eluensösszetétel visszaállítása

30,1 - 45

70

30

az egyensúly visszaállítása

lineáris gradiens

Áramlási sebesség: 1 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel, 220 nm-en. Injektálás: 50 μl. Retenciós idő: oxytocin kb. 7,5 perc; dezmopresszin kb. 10 perc. Rendszeralkalmasság: csúcsfelbontás-ellenőrző oldat: – csúcsfelbontás: legalább 5,0, a dezmopresszin és az oxitocin között. Követelmények: – egyéb szennyezők: legfeljebb 1,5%; – szennyezők összesen: legfeljebb 5%; – elhanyagolási határ: 0,1%. Ecetsav (2.5.34): 6,0–10,0% Vizsgálati oldat. 15,0 mg vizsgálandó anyagot 5 térfogatrész B-mozgófázis és 95 térfogatrész A-mozgófázis elegyével 10,0 ml-re oldunk.

Oxytocinum


Víztartalom (2.5.12): legfeljebb 5,0%. Legalább 50 mg anyagot félmikromódszerrel vizsgálunk. Bakteriális endotoxinok (2.6.14): kevesebb, mint 300 NE/mg. A parenterális gyógyszerkészítmények előállítására szánt anyag – abban az esetben, ha a készítmény előállítása során nem alkalmaznak a bakteriális endotoxinok eltávolítására alkalmas eljárást – feleljen meg e vizsgálat követelményének is. TARTALMI MEGHATÁROZÁS Folyadékkromatográfiás vizsgálatot végzünk (2.2.29) a rokon vegyületek részben leírt vizsgálat szerint a következő módosításokkal.. Összehasonlító oldat. Egy CRS oxitocin üvegcse tartalmát R nátrium-dihidrogénfoszfát-dihidrát 15,6 g/l töménységű oldatának olyan mennyiségében oldjuk, hogy 0,25 mg/ml töménységű oldatot kapjunk. Injektálás: 25 μl. Az oxitocin (C43H66N12O12S2) tartalmat a CRS oxitocin deklarált C43H66N12O12S2 tartalmából számoljuk ki. ELTARTÁS Légmentesen záró tartályban, fénytől védve, 2 – 8 °C-on. Amennyiben az anyag steril, úgy steril, légmentesen záró, garanciazáras tartályban. FELIRAT A feliraton fel kell tüntetni oxitocin peptid (C43H66N12O12S2) tartalmat .

Poloxamera


07/2007:1464

POLOXAMERA Poloxamer DEFINÍCIÓ Etilén-oxid és propilén-oxid az alábbi általános képlettel jellemezhető, szintetikus blokk-kopolimerje: (képlet helye)

Poloxamer típus

Etilén-oxid egységek (a)

Propilén-oxid egységek (b)

Oxietiléntartalom (%)

Átlagos molekulatömeg

124

10 – 15

18 – 23

44,8 – 48,6

2090 – 2360

188

75 – 85

25 – 30

79,9 – 83,7

7680 – 9510

237

60 – 68

35 – 40

70,5 – 74,3

6840 – 8830

338

137 – 146

42 – 47

81,4 – 84,9

12 700 – 17 400

407

95 - 105

54 - 60

71,5 – 74,9

9840 – 14 600

Alkalmas antioxidánst tartalmazhat. SAJÁTSÁGOK Küllem: – poloxamer 124: színtelen vagy csaknem színtelen folyadék – poloxamer 188, 237,338, 407: fehér vagy csaknem fehér, viaszszerű por, mikrogyöngyök vagy lemezkék. Oldékonyság: – poloxamer 124, 237, 338, 407: vízben és etanolban (96%) nagyon bőségesen oldódik; petroléterben (50–70 °C) gyakorlatilag nem oldódik.

Poloxamera

–


poloxamer 188: vízben és etanolban (96%) oldódik.

op: kb. 50 °C a poloxamer 188, 237, 338 és 407 esetében. AZONOSÍTÁS Első azonosítás: A, B. Második azonosítás: B, C. A. Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24). Összehasonlítás: a vizsgálandó poloxamer típusnak megfelelő Ph.Eur. kémiai referenciaanyaggal. B.

Az anyag feleljen meg az „Átlagos molekulatömeg” vizsgálatban (lásd Vizsgálatok) előírt követelménynek.

C.

Az anyag feleljen meg az „Oxipropilén/oxietilén arány” vizsgálatban (lásd Vizsgálatok) előírt követelményeknek.

VIZSGÁLATOK S oldat. 10,0 g anyagot R szén-dioxid-mentes vízzel 100 ml-re oldunk. Az oldat külleme. Az S oldat színe nem lehet erősebb, mint a BS7 szín– mértékoldaté (2.2.2, II. módszer). pH (2.2.3): 5,0 – 7,5. Az S oldatot vizsgáljuk. Etilén-oxid, propilén-oxid és dioxán. Gőztér (head-space) gázkromatográfia (2.2.28). Etilén-oxid törzsoldat. 0,5 g R5 etilén-oxid–oldatot injekciós üvegbe mérünk, majd R1 dimetil-szulfoxiddal 50,0 ml-re hígítjuk. Az üveg tartalmát óvatosan összekeverjük. Etilén-oxid oldat. 1,0 ml etilén-oxid törzsoldatot R1 dimetil-szulfoxiddal 250 ml-re hígítunk.

Poloxamera


Propilén-oxid törzsoldat. Kb. 7 ml R diklórmetánt mérőlombikba mérünk, majd 0,500 g (m) R propilén-oxidot adunk hozzá. Az oldatot R diklórmetánnal 10,0 mlre hígítjuk. A kapott oldat 0,5 ml-ét R1 dimetil-szulfoxiddal 50,0 ml-re hígítjuk, majd óvatosan megkeverjük. A pontos propilén-oxid koncentrációt, mg/ml-ben, az alábbi összefüggés szerint számítjuk:

1000 ⋅ 0,5 ⋅ m 10 ⋅ 50 Propilén-oxid oldat. 1,0 ml propilén-oxid törzsoldatot R1 dimetil-szulfoxiddal 50,0 ml-re hígítunk. A pontos propilén-oxid koncentrációt, µg/ml-ben, az alábbi összefüggés szerint számítjuk:

1000 ⋅ 1 ⋅ C 50 ahol C

=

a propilén-oxid törzsoldat koncentrációja mg/ml-ben.

Dioxán oldat. 0,100 g (m) R dioxánt lombikba mérünk, majd R1 dimetilszulfoxiddal 50,0 ml-re hígítjuk. A kapott oldat 2,50 ml-ét R1 dimetil-szulfoxiddal 100,0 ml-re hígítjuk. A pontos dioxán koncentrációt, µg/ml-ben, az alábbi összefüggés szerint számítjuk:

2,50 ⋅ 1000 ⋅ 1000 ⋅ m 50 ⋅ 100 Keverék oldat. 6,0 ml etilén-oxid oldat, 6,0 ml propilén-oxid oldat és 2,5 ml dioxán oldat elegyét R1 dimetil-szulfoxiddal 25,0 ml-re hígítjuk. Vizsgálati oldat. 1,000 g vizsgálandó anyaghoz, gőztér gázkromatográfiához használt üvegcsében 4,0 ml R1 dimetil-szulfoxidot adunk, majd az üvegcsét késedelem nélkül lezárjuk.

Poloxamera


Összehasonlító oldat. 1,000 g vizsgálandó anyaghoz, gőztér gázkromatográfiához használt üvegcsében 2,0 ml R1 dimetil-szulfoxidot és 2,0 ml keverék oldatot adunk, majd az üvegcsét késedelem nélkül lezárjuk. Oszlop: −

anyaga: kvarcüveg,

−

méretei: l = 50 m, ∅ = 0,32 mm,

−

állófázis: R poli(dimetil)(difenil)sziloxán (filmvastagsága 5 µm).

Vivőgáz: R kromatográfiás célra szánt hélium. Áramlási sebesség: 1,4 ml/perc. Statikus gőztér körülmények: −

egyensúlybeállítás hőmérséklete: 110 °C,

−

egyensúlybeállítás ideje: 30 perc,

−

átvezetőcső hőmérséklete: 140 °C,

−

nyomás alá helyezés időtartama: 1 perc,

−

injektálási idő: 0,05 perc.

Hőmérséklet:

Oszlop

Idő

Hőmérséklet

(perc)

(°C)

0 – 10

70

10 – 27

70 → 240

Injektor

250

Detektor

250

Detektálás: lángionizáció. Injektálás: a gőzfázisból alkalmas térfogatot, például 1 ml-t injektálunk.

Poloxamera


Relatív retenció az etilén-oxidra (retenciós ideje kb. 6 perc) vonatkoztatva: propilén-oxid kb. 1,3; metilén-klorid kb. 1,6; dioxán kb. 3,0; dimetil-szulfoxid kb. 3,7. Követelmények: −

etilén-oxid: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint a megfelelő csúcs területének fele az összehasonlító oldat kromatogramján (1 ppm),

−

propilén-oxid: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint a megfelelő csúcs területének fele az összehasonlító oldat kromatogramján (5 ppm),

−

dioxán: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint a megfelelő csúcs területének fele az összehasonlító oldat kromatogramján (10 ppm).

Átlagos molekulatömeg. 15 g (m) vizsgálandó anyagot 250 ml-es csiszolatos üvegdugós lombikba mérünk, majd 25,0 ml R ftálsav-anhidrid–oldatot, és néhány üveggyöngyöt adunk hozzá. A lombikot körkörösen lóbálva segítjük elő az oldódást. Az oldatot, visszafolyóhűtőt alkalmazva, 1 órán keresztül enyhén forraljuk, majd hagyjuk lehűlni. Lehűlés után az oldathoz a visszafolyóhűtőn keresztül 2 × 10 ml R piridint öntünk. Ezután 10 ml R vizet adunk hozzá, összekeverjük és 10 percig állni hagyjuk. Az elegyhez 40,0 ml 0,5 M nátriumhidroxid–mérőoldatot adunk, majd indikátorként R fenolftalein R piridinnel készített 10 g/l töménységű oldatának 0,5 ml-ét alkalmazva, 0,5 M nátriumhidroxid–mérőoldattal 15 másodpercig megmaradó világos rózsaszínig titráljuk. Feljegyezzük a nátrium-hidroxid–mérőoldat fogyását (S). Azonos módon, de a vizsgálandó anyag nélkül, üres kísérletet végzünk, és feljegyezzük a nátriumhidroxid–mérőoldat fogyását (B). Az átlagos molekulatömeget az alábbi összefüggés szerint számítjuk:

4000 ⋅ m B−S Oxipropilén/oxietilén arány. Mágneses magrezonanciaspektrometria (2.2.33). Az anyag R deuterokloroformmal készített, 100 g/l töménységű oldatát használjuk a vizsgálathoz. Feljegyezzük a következő, belső standardra vonatkoztatott átlagos csúcsterületeket: az oxipropilén egységek metilcsoportjaihoz tartozó, kb. 1,08 ppmnél megjelenő dublett területét (A1); az oxietilén, illetve az oxipropilén egységek

Poloxamera


CH2O-csoportjaihoz, és az oxipropilén egységek CHO-csoportjaihoz tartozó, 3,2 és 3,8 ppm között megjelenő összetett sáv területét (A2). A vizsgált mintában az oxietilén tömegszázalékban kifejezett arányát az alábbi képlet segítségével számítjuk ki:

3300 ⋅ α 33 ⋅ α + 58 ahol

α=

A2 −1 A1

Víztartalom (2.5.12): legfeljebb 1,0 %. 1,000 g anyagot vizsgálunk. Összes hamu (2.4.16): legfeljebb 0,4 %. 1,0 g anyagot vizsgálunk. ELTARTÁS Légmentesen záró tartályban. FELIRAT A feliraton fel kell tüntetni: −

a poloxamer típusát,

−

a hozzáadott antioxidáns nevét és koncentrációját.

Pravastatinum natricum


07/2007:2059

PRAVASTATINUM NATRICUM Pravasztatin-nátrium

C23H35NaO7

Mr 446,5

DEFINÍCIÓ Nátrium-[(3R,5R)-3,5-dihidroxi-7-[(1S,2S,6S,8S,8aR)-6-hidroxi-2-metil-8-[[(2S)-2metilbutanoil]oxi]-1,2,6,7,8,8a-hexahidronaftalin-1-il]heptanoát]. Tartalom: 97,0 – 102,0% (vízmentes és etanolmentes anyagra). SAJÁTSÁGOK Küllem: fehér vagy sárgásfehér por, illetve kristályos por; nedvszívó. Oldékonyság: vízben és metanolban bőségesen oldódik; etanolban oldódik. AZONOSÍTÁS A. Fajlagos optikai forgatóképesség (lásd Vizsgálatok). B. Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24). Összehasonlítás: a pravasztatin-nátrium Ph. Eur. referenciaspektrumával.



C. A nátriumion a) pont szerinti azonossági reakcióját elvégezve (2.3.1) az előírt változás észlelhető. Az S oldat 1 ml-ét vizsgáljuk. VIZSGÁLATOK S oldat. 1,00 g anyagot R szén-dioxid-mentes vízzel 20,0 ml-re oldunk. Az oldat külleme. Az oldat tiszta legyen (2.2.1). Színe nem lehet erősebb, mint a BS6 szín−mértékoldaté (2.2.2, II. módszer). A vizsgálathoz 2,0 ml S oldatot R vízzel 10,0 ml-re hígítunk. pH (2.2.3): 7,2−9,0. Az S oldatot vizsgáljuk. Fajlagos optikai forgatóképesség (2.2.7): +153 és +159 között (vízmentes és etanolmentes anyagra). A vizsgálathoz 2,0 ml S oldatot R vízzel 20,0 ml-re hígítunk. Rokon vegyületek. Folyadékkromatográfia (2.2.29). Oldószerelegy. 9 térfogatrész R metanolt 11 térfogatrész R vízzel elegyítünk. Vizsgálati oldat (a). 0,1000 g vizsgálandó anyagot az oldószereleggyel 100,0 ml-re oldunk. Vizsgálati oldat (b). 10,0 ml a) vizsgálati oldatot az oldószereleggyel 100,0 ml-re hígítunk. Összehasonlító oldat (a). 5 mg vizsgálandó anyagot és 5 mg CRS pravasztatin-Aszennyezőt az oldószereleggyel 50 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (b). 2,0 ml a) vizsgálati oldatot az oldószereleggyel 100,0 mlre hígítunk. Ezen oldat 1,0 ml-ét az oldószereleggyel 10,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (c). 12,4 mg CRS pravasztatin-1,1,3,3-tetrametilbutilamint az oldószereleggyel 100,0 ml-re oldunk. Oszlop: –

méretei: l = 0,15 m, Ø = 4,6 mm,



–

állófázis: R kromatográfiás célra szánt, oktadecilszililezett szilikagél (5 µm),

–

hőmérséklete: 25 °C.

Mozgófázis: R tömény ecetsav − R trietil-amin − R metanol − R víz (1+1+450+550 V/V). Áramlási sebesség: 1,3 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel, 238 nm-en. Injektálás: 10 µl; az a) vizsgálati oldatot, ill. az a) és a b) összehasonlító oldatot injektáljuk. Kromatografálási idő: a pravasztatin retenciós idejének 2,5-szerese. Relatív retenciók a pravasztatinra (retenciós ideje kb. 21 perc) vonatkoztatva: Bszennyező kb. 0,2; E-szennyező kb. 0,3; A-szennyező kb. 0,6; D-szennyező kb. 1,9; C-szennyező kb. 2,1. Rendszeralkalmasság: a) összehasonlító oldat: −

csúcsfelbontás: legalább 7,0, az A-szennyező és a pravasztatin között.

Követelmények: –

A-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének 1,5-szerese (0,3 %),

–

B, C, D, E-szennyező: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területe (0,2 %),

–

egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezők: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének 0,5-szerese (0,10 %),

–

szennyezők összesen: csúcsterületük összege nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének háromszorosa (0,6 %),


–


elhanyagolási határ: a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének 0,25-szorosa (0,05 %).

Etanol (2.4.24, „A” rendszer): legfeljebb 3,0 %m/m. Nehézfémek (2.4.8/B): legfeljebb 20 ppm. 2,0 g vizsgálandó anyagot 15 térfogatrész R víz és 85 térfogatrész R metanol elegyével 20 ml-re oldunk. Az oldat 12 ml-ét vizsgáljuk. Az összehasonlító oldat (2 ppm Pb) készítésekor R ólom-mértékoldatot (100 ppm Pb) 15 térfogatrész R víz és 85 térfogatrész R metanol elegyével hígítunk. Víztartalom (2.5.12): legfeljebb 4,0 %. Az anyag 0,500 g-ját vizsgáljuk. TARTALMI MEGHATÁROZÁS Folyadékkromatográfiás vizsgálatot végzünk (2.2.29), a „Rokon vegyületek” vizsgálatban leírt módon, a következő módosítással. Injektálás: b) vizsgálati oldat és c) összehasonlító oldat. A százalékos C23H35NaO7-tartalmat a c) összehasonlító oldat kromatogramjának és a CRS pravasztatin-1,1,3,3-tetrametilbutilamin deklarált pravasztatin-tartalmának segítségével számítjuk ki. 1 mg pravasztatinnal 1,052 mg pravasztatin-nátrium egyenértékű. ELTARTÁS Légmentesen záró tartályban. SZENNYEZŐK Egyedi határértékhez kötött (specifikált) szennyezők:



A. (3R,5R)-3,5-dihidroxi-7-[(1S,2S,6R,8S,8aR)-6-hidroxi-2-metil-8-[[(2S)-2metilbutanoil]oxi]-1,2,6,7,8,8a-hexahidronaftalin-1-il]heptánsav (6′-epipravasztatin), B. (3R,5R)-3,5-dihidroxi-7-[(1S,2S,6S,8S,8aR)-6-hidroxi-8-[[(2S,3R)-3-hidroxi-2metilbutanoil]oxi]-2-metil-1,2,6,7,8,8a-hexahidronaftalin-1-il]heptánsav 3″-hidroxipravasztatin), C. 3R,5R)-3,5-dihidroxi-7-[(1S,2S,6S,8S,8aR)-6-hidroxi-2-metil-8-[[(2S)-2metilpentanoil]oxi]-1,2,6,7,8,8a-hexahidronaftalin-1-il]heptánsav, E. R1=R3=OH, R2=R4=R5=H: (3R,5R)-3,5-dihidroxi-7-[(1S,2S,6S, 8S,8aR)-6hidroxi-8-[[(2S, 3S)-3-hidroxi-2-metilbutanoil]oxi]-2-metil-1,2,6,7,8,8ahexahidronaftalén-1-il]heptánsav (3”-(S)-hidroxipravasztatin),

D. [(1S,3S,7S,8S,8aR)-3-hidroxi-8-[2-[(2R,4R)-4-hidroxi-6-oxotetrahidro-2Hpirán-2-il]etil]-7-metil-1,2,3,7,8,8a-hexahidronaftalin-1-il][(2S)-2metilbutanoát] (pravasztatin lakton).

Propanololi hydrochloridum


01/2005:0568 javított 5.8

PROPRANOLOLI HYDROCHLORIDUM Propranolol-hidroklorid

C16H22Cl NO2

Mr 295,8

DEFINÍCIÓ A propranolol-hidroklorid szárított anyagra vonatkoztatott [(2RS)-1-[(1metiletil)amino]-3-(naftalin-1-iloxi)propán-2-ol]−hidroklorid-tartalma 99,0−101,0 %. SAJÁTSÁGOK Fehér vagy csaknem fehér por. Vízben és etanolban (96%) oldódik. AZONOSÍTÁS Első azonosítás: B, D. Második azonosítás: A, C, D. A. Olvadáspont (2.2.14): 163−166 °C. B. Infravörös abszorpciós spektrofotometriás vizsgálatot végzünk (2.2.24). Az anyag spektrumát a CRS propranolol–hidrokloridéval hasonlítjuk össze. C. Vékonyréteg-kromatográfiás vizsgálatot végzünk (2.2.27). Réteganyagként R szilikagél G-t használunk.



Vizsgálati oldat. 10 mg vizsgálandó anyagot 1 ml R metanolban oldunk. Összehasonlító oldat. 10 mg CRS propranolol–hidrokloridot 1 ml R metanolban oldunk. Az oldatokból 10−10 µl-t viszünk fel a rétegre. A kromatogramokat, 1 térfogatrész R1 tömény ammónia−oldat és 99 térfogatrész R metanol elegyével 15 cm-es fronttávolság eléréséig kifejlesztjük. A lemezt 100−105 °C-on megszárítjuk, majd R ánizsaldehid−oldattal bepermetezzük, és ezután a 100 − 105 °C-on addig melegítjük, amíg a foltok színintenzitása már nem nő tovább (10−15 perc). A vizsgálati oldat kromatogramjának főfoltja − helyét, színét és méretét tekintve − egyezzék meg az összehasonlító oldat kromatogramjának főfoltjával. D. A kloridion a) pont szerinti azonossági reakcióját elvégezve (2.3.1) az előírt változás észlelhető. VIZSGÁLATOK Az oldat külleme. 2,0 g anyagot R metanollal 20 ml-re oldunk. Az oldat tiszta legyen (2.2.1). Színe nem lehet erősebb, mint a színárnyalatban hozzá legközelebb álló, 6-os számú szín−mértékoldaté (2.2.2, II. módszer). Savasság, lúgosság. 0,20 g anyagot R szén-dioxid-mentes vízzel 20 ml-re oldunk. Az oldat, 0,2 ml R metilvörös−oldattal és 0,2 ml 0,01 M sósav−mérőoldattal elegyítve vörös színű legyen, majd 0,4 ml 0,01 M nátrium-hidroxid−mérőoldattól sárgára színeződjék. Rokon vegyületek. Folyadékkromatográfiás vizsgálatot végzünk (2.2.29). Vizsgálati oldat. 20,0 mg vizsgálandó anyagot a mozgófázissal 10,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (a). 10,0 mg CRS hatékonysági vizsgálatra szánt propranolol–hidrokloridot a mozgófázissal 10,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (b). 2,0 ml vizsgálati oldatot a mozgófázissal 100,0 ml-re hígítunk. Ezen oldat 1,0 ml-ét a mozgófázissal 10,0 ml-re hígítjuk. A kromatográfiás vizsgálat javasolt körülményei:



–

0,25 m hosszúságú, 4,6 mm belső átmérőjű, R kromatográfiás célra szánt, oktadecilszililezett szilikagéllel (5 µm) töltött, rozsdamentes acél oszlop,

–

a mozgófázis készítése: 1,6 g R nátrium-lauril-szulfátot és 0,31 g R tetrabutilammónium-dihidrogén-foszfátot 1 ml R tömény kénsav, 450 ml R víz és 550 ml R acetonitril elegyében oldunk, majd az oldat pH-ját R hígított nátrium-hidroxid−oldattal 3,3 értékre állítjuk be; áramlási sebessége 1,8 ml/perc,

−

detektor: 292 nm-en regisztráló spektrofotométer.

Az oszlop egyensúlyának beállítását legalább 30 percen át végezzük. A a) összehasonlító oldat 20 µl-ét injektáljuk. Rendszeralkalmassági követelmény, hogy az A-szennyezőnek és a propranololnak megfelelő csúcsok az alapvonalon szétváljanak; az A-szennyezőnek megfelelő csúcs azonosításához a CRS hatékonysági vizsgálatra szánt propranolol–hidrokloridhoz mellékelt kromatogramot használjuk. Az b) összehasonlító oldat 20 µl-ét injektáljuk. A vizsgálati oldat 20 µl-ét injektáljuk. A kromatografálást a főcsúcs retenciós idejének hétszereséig folytatjuk. A vizsgálati oldat kromatogramján: eltekintve a főcsúcstól, egyetlen csúcs területe sem haladhatja meg a b) összehasonlító oldat kromatogramján megjelenő főcsúcs területének a felét (0,1%) és a csúcsok területének összege − eltekintve a főcsúcstól − nem haladhatja meg a b) összehasonlító oldat kromatogramján megjelenő főcsúcs területének kétszeresét (0,4%). Nehézfémek (2.4.8/B): legfeljebb 20 ppm. 1,0 g anyagot R víz 15 térfogatrészének és R metanol 85 térfogatrészének elegyével 20 ml-re oldunk. Az oldat 12 ml-ét vizsgáljuk. Az összehasonlító oldat készítéséhez használt ólom−mértékoldatot (1 ppm Pb) R ólom−mértékoldat (100 ppm Pb) hígításával készítjük. A hígításhoz a 15 térfogatrész R vízből és 85 térfogatrész R metanolból készült oldószerelegyet használjuk. Szárítási veszteség (2.2.32): legfeljebb szárítószekrényben 100–105 °C-on szárítjuk.

0,5%.

Az

anyag

Szulfáthamu (2.4.14): legfeljebb 0,1%. Az anyag 1,0 g-ját vizsgáljuk. TARTALMI MEGHATÁROZÁS

1,000 g-ját



0,250 g anyagot 25 ml R etanolban (96%) oldunk. Az oldatot, potenciometriás végpontjelzést alkalmazva (2.2.20), 0,1 M nátrium-hidroxid−mérőoldattal titráljuk. 1 ml 0,1 M nátrium-hidroxid−mérőoldattal 29,58 mg C16H22ClNO2 egyenértékű. SZENNYEZŐK

és enantiomerje

A. (2RS)-3-(naftalin-1-iloxi)propán-1,2-diol (diol-származék),

B. 3,3’-bisz(naftalin-1-iloxi)-1,1’-[(1-metiletil)imino]bisz (propán-2-ol) (tercier amin-származék),

C. 3,3’-bisz(naftalin-1-iloxi)-1,1’-oxibisz(propán-2-ol) (bisz-éter-származék).

Ricini oleum hydrogenatum


07/2007:1497

RICINI OLEUM HYDROGENATUM Hidrogénezett ricinusolaj DEFINÍCIÓ A hidrogénezett ricinusolajat a Natív ricinusolaj (0051) hidrogénezésével nyerik. Főként 12-hidroxisztearinsav trigliceridjeiből áll. SAJÁTSÁGOK Finom, csaknem fehér vagy halványsárga por, illetve csaknem fehér vagy halványsárga tömeg vagy lemezkék. Vízben gyakorlatilag nem oldódik; diklórmetánban kevéssé oldódik; vízmentes etanolban alig oldódik; petroléterben gyakorlatilag oldhatatlan. AZONOSÍTÁS A. Olvadáspont (2.2.14): 83 − 88 oC. B.

Hidroxilszám (lásd Vizsgálatok).

C.

Zsírsavösszetétel (lásd Vizsgálatok).

VIZSGÁLATOK Savszám (2.5.1): legfeljebb 4,0. A vizsgálathoz az anyag 10,0 g-ját 75 ml forró R etanolban (96%) oldjuk. Hidroxilszám (2.5.3, „A” módszer): 145 − 165. A még meleg oldatot titráljuk. Jódszám (2.5.4): legfeljebb 5,0. Lúgos szennyezők. Az anyag 1,0 g-ját 1,5 ml R etanol (96%) és 3 ml R toluol elegyében enyhe melegítéssel oldjuk. Az így kapott oldathoz R brómfenolkék 0,4 g/l töménységű oldatának 0,05 ml-ét elegyítjük. Legfeljebb 0,2 ml 0,01 M sósav−mérőoldattól az indikátor színének sárgára kell változnia.



Zsírsavösszetétel. Gázkromatográfiás vizsgálatot végzünk (2.4.22) az alábbi módosításokkal. A 2.4.22.-3. táblázatban található kalibráló anyag keveréket alkalmazzuk. Vizsgálati oldat. A vizsgálandó anyag 75 mg-ját 10 ml-es csavarkupakos centrifugacsőben R1 terc-butil-metil-éter 2 ml-ében rázogatással és enyhe melegítéssel (50 – 60 oC) oldjuk. A még meleg oldathoz R nátrium 12 g/l töménységű, R vízmentes metanollal a szükséges óvatossággal készített oldatának 1 ml-ét adjuk, majd az elegyet legalább 5 percen át erőteljesen keverjük. Ezt követően 5 ml R desztillált vizet adunk az elegyhez és kb. 30 másodpercen át erőteljesen keverjük, majd 15 percig 1500 g alkalmazásával centrifugáljuk. A felső réteget használjuk a vizsgálathoz. Összehasonlító oldat. CRS metil-12-hidroxisztearát 50 mg-ját és CRS metilsztearát 50 mg-ját R1 terc-butil-metil-éter 10,0 ml-ében oldjuk. A kromatográfiás vizsgálat javasolt körülményei: −

30 m hosszú és 0,25 mm belső átmérőjű, R makrogol 20 000-rel borított (filmvastagság 0,25 μm) kvarcüveg oszlop;

−

vivőgáz: R kromatográfiás célra szánt hélium; áramlási sebesség 0,9 ml/perc;

−

lángionizációs detektor;

−

mintaáram-elosztó injektor (1:100).

Az oszlop hőmérsékletét 55 percen át 215 oC-on, az injektor és a detektor hőmérsékletét 250 oC-on tartjuk. A oldatokból 1 − 1 μl-t injektálunk. Az egyes zsírsavfrakciókat az alábbi kifejezéssel számítjuk ki: Ax, s, c / Σ Ax, s, c · 100 % m/m ahol Ax, s, c = a vizsgálati oldatban lévő zsírsav korrigált csúcsterülete: Ax, s, c = Ax, s, · Rc,



ahol Rc = a metil-12-hidroxisztearátnak megfelelő csúcsra vonatkozó relatív korrekciós faktor: m1,r · A2, r Rc = −−−−−−−− A1, r · m2, r Rc

= 1, valamennyi egyéb, megnevezett vagy nem megnevezett zsírsav esetében,

m1,r

= a metil-12-hidroxisztearát tömege az összehasonlító oldatban,

m2, r = a metil-sztearát tömege az összehasonlító oldatban, A1, r

= a metil-12-hidroxisztearátnak megfelelő összehasonlító oldat kromatogramján,

A2, r

= a metil-sztearátnak megfelelő csúcs területe az összehasonlító oldat kromatogramján,

Ax, s

= a megnevezett és nem megnevezett zsírsavak metil-észtereinek megfelelő csúcsok területe.

Az olaj zsírsavfrakciójának összetétele: – palmitinsav: legfeljebb 2,0 %, – sztearinsav: 7,0 − 14,0 %, – arachinsav: legfeljebb 1,0 %, – 12-oxosztearinsav: legfeljebb 5,0 %, – 12-hidroxisztearinsav: 78,0 − 91,0 %, – egyéb zsírsavak egyenként: legfeljebb 3,0 %. Nikkel (2.4.27): legfeljebb 1 ppm Ni. ELTARTÁS

csúcs

területe

az


Színültig töltött tartályban. SZENNYEZŐK

A. 12-oxosztearinsav.


Sesami oleum raffinatum


07/2007:0433

SESAMI OLEUM RAFFINATUM Finomított szezámolaj DEFINÍCIÓ A Sesamum indicum L. érett magvaiból sajtolással vagy kivonással és finomítással előállított zsíros olaj. További finomítással az olaj színe és szaga javítható. Megfelelő antioxidánst tartalmazhat. SAJÁTSÁGOK Küllem: halványsárga, csaknem színtelen, tiszta folyadék. Oldékonyság: etanolban (96%) gyakorlatilag nem oldódik; petroléterrel elegyedik. Relatív sűrűség: kb. 0,919. Törésmutató: kb. 1,473. Az anyag –4 °C-on vajszerű tömeggé dermed. AZONOSÍTÁS Első azonosítás: A. Második azonosítás: B. A. Triglicerid-összetétel (lásd „Vizsgálatok”). B. Elvégezzük a zsíros olajok vékonyréteg-kromatográfiás azonossági vizsgálatát (2.3.2). A kapott kromatogram egyezzen meg a szezámolaj jellemző kromatogramjával. VIZSGÁLATOK Savszám (2.5.1): legfeljebb 0,5. Az anyag 10,0 g-ját vizsgáljuk; parenterális gyógyszerkészítmények előállítására szánt anyag esetében: legfeljebb 0,3. Peroxidszám (2.5.5): legfeljebb 10,0; parenterális gyógyszerkészítmények előállítására szánt anyag esetében: legfeljebb: 5,0.



El nem szappanosítható rész (2.5.7): legfeljebb 2,0%. Az anyag 5,0 g-ját vizsgáljuk. Lúgos szennyezők (2.4.19). Az anyag feleljen meg a lúgos szennyezők zsíros olajokban vizsgálatban előírt követelményeknek. Gyapotmagolaj. 5 ml anyaghoz kémcsőben 5 ml olyan elegyet mérünk, amelyet R pentanol, valamint R kén R szén-diszulfiddal készült 10 g/l töménységű oldata azonos térfogatának elegyítésével készítettünk. A kémcső tartalmát a szén-diszulfid elpárolgásáig óvatosan melegítjük, majd a kémcsövet magasságának egyharmadáig forrásban levő R telített nátrium-klorid–oldatba merítjük. Az elegy 15 percen belül nem változhat vöröses színűre. Triglicerid-összetétel. Folyadékkromatográfia (2.2.29). Vizsgálati oldat. 50,0 mg vizsgálandó anyagot R aceton és R diklórmetán egyenlő térfogatarányú elegyével 10,0 ml-re hígítunk. Összehasonlító oldatok. 80,0 mg R trioleint R aceton és R diklórmetán egyenlő térfogatarányú elegyével 50,0 ml-re oldunk. Ezen oldat hígításával 5 összehasonlító oldatot készítünk úgy, hogy a nyert oldatok felöleljék az elhanyagolási határtól (0,5%) az OLL felső határáig (30,0%) terjedő koncentrációtartományt. Ábrázoljuk a triolein-csúcsterületek logaritmusát az összehasonlító oldatban található, mg-ban kifejezett triolein-tömeg logaritmusának függvényében. Oszlop: 2 sorba kötött – az egyes oszlopok mérete: l = 0,25 m, Ø = 4 mm; – állófázis: R kromatográfiás célra szánt, oktadecilszililezett szilikagél (4 µm). Mozgófázis: – A-mozgófázis: R aceton – R diklórmetán – R acetonitril (5+15+80 V/V); –

B-mozgófázis: R aceton – R acetonitril – R diklórmetán (20+20+60 V/V);

Sesami oleum raffinatum Idő (perc) 0-15

A-mozgófázis (%V/V) 100→75

Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.5.8- 3 B-mozgófázis (%V/V) 0→25

15-25

75

25

25-70

75→0

25→100

70-75

0→100

100→0

75-80

100

0

Áramlási sebesség: 1,0 ml/perc. Detektálás: elpárologtatással egybekötött fényszórás detektorral (ELSD); a következő beállítások bizonyultak alkalmasnak: ha a detektor különböző beállítási paraméterekkel rendelkezik, akkor a detektorbeállítást úgy választjuk meg, hogy az megfeleljen a rendszeralkalmassági vizsgálat követelményeinek: – vivőgáz: R nitrogén; – áramlási sebesség: 0,7 l/perc; – elpárologtató hőmérséklete: 85 °C; – porlasztó hőmérséklete: 45 °C. Injektálás: 20 µl. Csúcsok azonosítása: a trioleincsúcs azonosítására az összehasonlító oldatok kromatogramjait használjuk; a többi csúcsot a 0433.-1. ábrán látható kromatogram csúcsainak felhasználásával azonosítjuk. A zsírsavak jelölésére használt jelek: linolénsav (Ln), linolsav (L), olajsav (O), palmitinsav (P) és sztearinsav (S).



0433.-1. ábra – Trigliceridek összetételének típuskromatogramja finomított szezámolajban Rendszeralkalmasság: vizsgálati oldat: – csúcsfelbontás: legalább 1,5, az OOO (triolein) és a SOL között. Az összehasonlító oldattal kapott kalibrációs görbét felhasználva meghatározzuk mindazon csúcsokhoz tartozó százalékos mennyiséget, amely csúcsok területe az elhanyagolási határt (0,5%) meghaladja. Feltéve, hogy ezen csúcsterületek összege 100%, normalizáljuk az alább feltüntetett 8 triglicerid százalékos mennyiségét. A trigliceridek összetétele: – LLL: 7,0–19,0%;



– OLL: 13,0–30,0%; – PLL: 5,0–9,0%; – OOL: 12,0–23.0%; – POL: 6,0–14,0%; – OOO: 5,0–14,0%; – SOL: 2,0–8,0%; – POO: 2,0–10,0%. Víztartalom (2.5.12) parenterális gyógyszerkészítmények előállítására szánt anyag esetén: legfeljebb 0,05%. Az anyag 5,0 g-ját vizsgáljuk. ELTARTÁS Légmentesen záró, színültig töltött tartályban, fénytől védve; a parenterális gyógyszerkészítmények előállítására szánt anyagot légmentesen záró tartályban, inert gáz alatt. Ha a tartályt felnyitjuk, tartalmát a lehető legrövidebb idő alatt fel kell használni. Az anyag azonnal fel nem használt részét inert gáztérrel kell védeni. FELIRAT A feliraton fel kell tüntetni: – hogy az olajat sajtolással vagy kivonással állították-e elő; – adott esetben, a hozzáadott antioxidáns nevét és koncentrációját; – adott esetben, hogy az anyag parenterális gyógyszerkészítmények előállítására alkalmas; – adott esetben, az alkalmazott inert gáz nevét.

Silica hydrophobica colloidalis anhydrica


07/2006:2208 javított 5.8

SILICA HYDROPHOBICA COLLOIDALIS ANHYDRICA Vízmentes hidrofób kolloid szilícium-dioxid DEFINÍCIÓ Kolloid szilícium-dioxid, amelyet a hidrofóbbá alakítás érdekében részlegesen alkileztek. Tartalom: 99,0−101,0% SO2 (izzított anyagra). SAJÁTSÁGOK Küllem: fehér vagy csaknem fehér, könnyű, finom, amorf, vízzel nem nedvesíthető por. Oldékonyság: vízben és ásványi savakban − a hidrogén-fluorid kivételével − gyakorlatilag nem oldódik; forró alkálilúgok lassan oldják. AZONOSÍTÁS A. Platinatégelybe mért kb. 25 mg anyagot 900 °C-on 2 órán át izzítunk. A maradékkal elvégezve a szilikátion azonossági reakcióját (2.3.1) az előírt változás észlelhető. B. Vízben diszpergálható frakció (lásd Vizsgálatok). VIZSGÁLATOK Klorid (2.4.4): legfeljebb 250 ppm. 1,0 g anyaghoz 30 ml R metanolt és 20 ml R hígított salétromsavat adunk. A keveréket gyakori kevergetés közben vízfürdőn 15 percig melegítjük, majd lehűtés



után R vízzel 50 ml-re hígítjuk, és megszűrjük. A szüredék 10 ml-ét R vízzel 15 mlre egészítjük ki. Nehézfémek (2.4.8/A): legfeljebb 25 ppm. 2,5 g anyagot 30 ml R metanolban szuszpendálunk. A szuszpenziót összekeverjük, és 30 ml R1 hígított ammónia−oldatot adunk hozzá. Gyakori kevergetés közben vízfürdőn bepárologtatjuk, majd a maradékot szárítószekrényben 140 °C-on szárítjuk. Ha a szárított anyag kifehéredik, üvegbottal széttördeljük. A maradékot elporítjuk, 15 ml R metanolt és 25 ml 1M sósavat adunk hozzá, majd a keveréket az üvegbottal gyakran kevergetve 5 percig óvatosan forraljuk. Ezután 20 percig centrifugáljuk, majd a felülúszó folyadékot membránszűrőn szűrjük. A centrifugacsőben lévő maradékot 3 ml R hígított sósav és 9 ml R víz hozzáadása után felforraljuk, 20 percig centrifugáljuk, majd a felülúszó folyadékot ugyanazon a membránszűrőn megszűrjük. A maradékot R víz kis mennyiségeivel átmossuk. A szüredékeket és a mosófolyadékokat egyesítjük, majd R vízzel 50 ml-re hígítjuk. Az oldat 20 ml-éhez 50 mg R aszkorbinsavat és 1 ml R tömény ammónia−oldatot mérünk. Az elegyet R2 ammónia−oldattal semlegesítjük, és R vízzel 25 ml-re hígítjuk. Az így készített oldat 12 ml-ét vizsgáljuk. Az összehasonlító oldatot R ólom−mértékoldattal (1 ppm Pb) készítjük. Vízben diszpergálható frakció: legfeljebb 3,0%. Egy 500 ml-es rázótölcsérbe mért 0,400 g anyagot 100 ml R vízzel 1 percig rázunk, majd a keveréket 1 órán át állni hagyjuk. Ezután a vizes fázis 90 ml-ét − szűrés nélkül − egy megfelelő, 140 °C-on szárított, majd exszikkátorban lehűtött bepárló tálba csepegtetjük. A folyadékot 140 °C-on szárazra párologtatjuk, oly módon, hogy a fröcskölés elkerülése érdekében a műveletet alacsony hőmérsékleten kezdjük. A bepárló tálat exszikkátorban hagyjuk lehűlni. A mért maradék legfeljebb 12 mg lehet. Izzítási veszteség: legfeljebb 6,0%. Az anyag 0,200 g-ját platinatégelyben 900 °Con 2 órán át izzítjuk. Ajánlatos a tégelyt hideg kemencébe helyezni, és a felfűtést azután elkezdeni. A tégelyt mérés előtt exszikkátorban hagyjuk lehűlni. TARTALMI MEGHATÁROZÁS Az "Izzítási veszteség" vizsgálat során kapott maradékot elegendő R etanollal (96%) átnedvesítjük, majd 0,2 ml R tömény kénsavat adunk hozzá. A keveréket 6 ml R hidrogén-fluorid−oldat hozzáadása után egy kb. 100 °C-os fűtőlapon szárazra



párologtatjuk, ügyelve arra, hogy elkerüljük a fröcskölésből származó anyagveszteséget. A tégely belső falát 6 ml R hidrogén-fluorid−oldattal lemossuk, és a folyadékot szárazra párologtatjuk. A maradékot 900 °C-on kiizzítjuk, exszikkátorban lehűtjük, majd tömegét lemérjük. Az így nyert maradék tömegének és az "Izzítási vizsgálat" vizsgálat során nyert maradék tömegének különbségből számítjuk ki a vizsgálandó anyag SiO2tartalmát.

Somatostatinum


07/2007:0949

SOMATOSTATINUM Szomatosztatin

C76H104N18O19S2 DEFINÍCIÓ

Mr 1638

L-alanilglicil-L-ciszteinil-L-lizil-L-aszparaginil-L-fenilalanil-L- fenilalanil-Ltriptofil-L- lizil-L-treonil-L- fenilalanil-L- treonil-L-szeril-L-cisztein gyűrűs

(3→14)-diszulfid. A szomatosztatin gyűrűs tetradekapeptid, szerkezete megegyezik a humán növekedési hormon felszabadulását gátló hipotalamusz hormonéval. Kémiai szintézis útján nyerik. Az anyag változó mennyiségű ecetsavat tartalmaz. Fagyasztva szárított formában forgalmazzák. Tartalom: 95,0–103,0 % szomatosztatin (víz- és ecetsavmentes anyagra). SAJÁTSÁGOK Küllem: fehér, amorf por. Oldékonyság: vízben és ecetsavban bőségesen oldódik, diklórmetánban gyakorlatilag nem oldódik. AZONOSÍTÁS A. Vékonyréteg-kromatográfia (2.2.27). Vizsgálati oldat. A vizsgálandó anyag 1,0 mg-ját 1,0 ml R vízben oldjuk. Összehasonlító oldat: Egy üveg CRS szomatosztatin tartalmát R vízzel 1 mg/ml töménységűre oldjuk. Lemez: R VRK szilikagél lemez.

Somatostatinum


Kifejlesztőszer: R tömény ecetsav – R piridin – R víz – R 1-butanol (10+15+20+45 V/V). Felvitel: 20 μl. Kifejelesztés:15 cm fronttávolságig. Szárítás: meleg levegőáramban. Előhívás: a lemezt R ninhidrin 1 g/l töménységű oldatával bepermetezzük, majd szárítószekrényben kb. 5 percig, 110 °C-on melegítjük. Értékelés: a vizsgálati oldat kromatogramján megjelenő főfolt – helyét, színét és méretét tekintve – egyezzék meg az összehasonlító oldat kromatogramjának főfoltjával. B. A "Tartalmi meghatározás" során kapott kromatogramokat értékeljük. Értékelés: A vizsgálati oldat kromatogramján levő főcsúcs retenciós ideje egyezzék meg az összehasonlító oldat kromatogramján levő főcsúcséval.

C.

Aminosav-analízis (2.2.56). A hidrolízist az 1. módszer, az analízist az 1. módszer szerint kell elvégezni. Az egyes aminosavak mennyiségét mólokban fejezzük ki. Az aszparaginsav, alanin, lizin, glicin és fenilalanin móljai összegének egynyolcadát egy egységnek véve, kiszámítjuk az egyes aminosavak részarányát. Az így kiszámított értékeknek a következő határok közé kell esniük: aszparaginsav: 0,90-1,10; glicin: 0,90-1,10; alanin: 0,90-1,10; fenilalanin: 2,7-3,3; szerin: 0,71,05; treonin: 1,4-2,1; fél cisztin: 1,4-2,1; lizin: 1,8-2,2. Egyéb aminosavak csak nyomnyi mennyiségben fordulhatnak elő.

VIZSGÁLATOK Fajlagos optikai forgatóképesség (2.2.7): – 37 és – 47 (víz- és ecetsavmentes anyagra).

Somatostatinum


A vizsgálathoz 2,0 mg anyagot R tömény ecetsav 1,0 % V/V-os oldatának 1,0 mlében oldunk. Abszorbancia (2.2.25): legfeljebb 0,20 legyen, 280 nm-en (a "Tartalmi meghatározás" pontban megállapított peptid-tartalomra vonatkoztatva). A vizsgálathoz 5,0 mg anyagot R nátrium-klorid 9 g/l töménységű oldatával 100,0 ml-re oldunk Rokon vegyületek. Folyadékkromatográfia (2.2.29): a normalizációs eljárást használjuk. Vizsgálati oldat. A vizsgálandó anyag 5,0 mg-ját R vízzel 10,0 ml-re oldunk. Oszlop: – méretei: l = 0,05 m, ∅ = 4,6 mm –

állófázis: R kromatográfiás célra szánt oktadecilszililezett szilikagél (5 μm).

Mozgófázis: – A-mozgófázis: 11 ml R tömény foszforsavat R vízzel hígítunk, majd az oldat kémhatását R trietil-aminnal pH 2,3-ra állítjuk be, végül térfogatát R vízzel 1000 ml-re egészítjük ki. – B-mozgófázis: R kromatográfiás célra szánt acetonitril,

Idő (perc)

A-mozgófázis (% V/V)

B-mozgófázis (% V/V)

0 - 18

79 → 60

21 → 40

18 - 20

60

40

20 - 21

60 → 79

40 → 21

21 - 26

79

21

Somatostatinum


Áramlási sebesség: 1,5 ml/perc. Detektálás: spektofotométerrel, 215 nm-en. Injektálás: 25 μl. Követelmények: –

szennyezők egyenként: legfeljebb 1 %,

–

szennyezők összesen: legfeljebb 2 %,

–

elhanyagolási határ: 0,03 %.

Ecetsav (2.5.34): 3,0–15,0 %. Vizsgálati oldat. 7,0 mg vizsgálandó anyagot 5 térfogatrész B-mozgófázis és 95 térfogatrész A-mozgófázis elegyében 10,0 ml-re oldunk. Víztartalom (2.5.12): legfeljebb 8,0 %. Az anyag10,0 mg-ját vizsgáljuk. Bakteriális endotoxinok (2.6.14): kevesebb, mint 10 NE/mg. A parenterális gyógyszerkészítmények előállítására szánt anyag – abban az esetben, ha a készítmény előállítása során nem alkalmaznak a bakteriális endotoxinok eltávolítására alkalmas eljárást – feleljen meg e vizsgálat követelményének is. TARTALMI MEGHATÁROZÁS Folyadékkromatográfia (2.2.29). A „Rokon vegyületek” pontban leírt módon, az alábbi utasításokkal. Összehasonlító oldat. Egy üveg CRS szomatosztatin tartalmát, R vízzel 0,5 mg/ml töménységűre oldjuk. Mozgófázis: B-mozgófázis:A-mozgófázissal (25:75 V/V). Kromatografálási idő: 15 perc A szomatosztatin (C76H104N18O19S2)-tartalmat a CRS szomatosztatin deklarált tartalmi értékének figyelembevételével számítjuk ki

Somatostatinum


ELTARTÁS Légmentesen záró tartályban, fénytől védve, 2–8 °C-os hőmérsékleten. Amennyiben az anyag steril, úgy steril, légmentesen záró, garanciazáras tartályban.

Somatropini solutio concentrata


07/2007:0950

SOMATROPINI SOLUTIO CONCENTRATA Szomatropin oldat, tömény

C990H1528N262O300S7

Mr 22 125

DEFINÍCIÓ A tömény szomatropin oldat egy olyan fehérjét tartalmazó oldat, amelynek szerkezete (191 aminosav egység) megegyezik a humán hipofízis által termelt növekedési hormon fő összetevőjével. Az oldat tompítósókat és más segédanyagokat tartalmazhat. Tartalom: a címkén feltüntetett érték 91,0–105,0%-a. Megállapodás szerint a szomatropinkészítmények feliratán 1 mg vízmentes szomatropin (C990H1528N262O300S7) 3,0 NE biológiai aktivitással egyenértékű. ELŐÁLLÍTÁS A tömény szomatropin oldatot rekombináns DNS (rDNS) technológián alapuló módszerrel állítják elő. A termékfejlesztés során validált, növekedésserkentő hatás mérésén alapuló, az illetékes hatóság által jóváhagyott biológiai értékmérő módszerrel igazolni kell, hogy a gyártási folyamat során keletkezett termék biológiai aktivitása legalább 2,5 NE/mg. A tömény szomatropin oldat feleljen meg a következő követelményeknek is. Gazdasejt-eredetű fehérjék. A határértéket az illetékes hatóság hagyja jóvá. Gazdasejt- és vektor-eredetű DNS. A határértéket az illetékes hatóság hagyja jóvá.



SAJÁTSÁGOK Küllem: tiszta vagy enyhén zavaros, színtelen oldat. AZONOSÍTÁS A. Kapilláris elektroforézis vizsgálat (2.2.47), amelyet a „Töltéssel rendelkező formák” pontban leírtak szerint végzünk el, a következő módosításokkal: Injektálás: b) vizsgálati oldat; nyomás alatt vagy vákuum segítségével, a következő sorrendben: a minta injektálása legalább 3 másodpercig, majd a CZE tompítóoldat injektálása 1 másodpercig. Értékelés: a kapott elektroferogramon csak egy, a szomatropinnak megfelelő főcsúcs látható, amely nem kettőződik. B. A „Rokon fehérjék” vizsgálat során kapott kromatogramokat értékeljük. Értékelés: a vizsgálati oldat kromatogramján megjelenő főcsúcs – retenciós idejét és méretét tekintve – egyezzék meg az összehasonlító oldat kromatogramján megjelenő főcsúccsal. C. Peptidtérkép-vizsgálat (2.2.55). A PEPTIDKÖTÉSEK SZELEKTÍV HASÍTÁSA

Vizsgálati oldat. A vizsgálandó oldatból R 0,05 M trometamol-hidrokloridtompítóoldattal (pH 7,5) 2,0 mg/ml töménységű szomatropin oldatot készítünk. Az oldatból körülbelül 1,0 ml-t egy megfelelő anyagból (pl. polipropilénből) készült kémcsőbe viszünk át. R peptidtérkép-vizsgálatra szánt tripszinből R 0,05 M trometamol-hidroklorid–tompítóoldattal (pH 7,5) 1 mg/ml töménységű oldatot készítünk, majd ebből az oldatból 30 μl-t a vizsgálandó anyag oldatához adunk. A kémcsövet lezárjuk és 4 órán keresztül 37 °C-os vízfürdőben tartjuk. A vízfürdőből kivett csőben azonnal leállítjuk a reakciót, például fagyasztással. Amennyiben az oldatot automata injektor segítségével azonnal analizáljuk, úgy hőmérsékletét 2–8 °C-on tartjuk. Megjegyzés: amennyiben 2 mg/ml töménységű szomatropin oldat nem készíthető, úgy az előbbihez hasonló enzim/peptid-hidrolizátum arány (μg tripszin/mg szomatropin) használható. Összehasonlító oldat. A vizsgálati oldattal egyidejűleg és azonos módon készítjük, azzal a különbséggel, hogy a vizsgálandó anyag helyett CRS szomatropint használunk.

Somatropini solutio concentrata KROMATOGRÁFIÁS ELVÁLASZTÁS.


Folyadékkromatográfia (2.2.29).

Oszlop: − méretei: l = 0,25 m, Ø = 4,6 mm, − állófázis: R kromatográfiás célra szánt oktilszililezett szilikagél (5-10 μm), pórusmérete 30 nm, − hőmérséklet: 30 °C. Mozgófázis: − A-mozgófázis. 1 ml R trifluorecetsavat R vízzel 1000 ml-re hígítunk, − B-mozgófázis. 100 ml R vízhez 1 ml R trifluorecetsavat adunk, majd az oldatot R kromatográfiás célra szánt acetonitrillel 1000 ml-re hígítjuk. Idő (perc)



0–20

100→80

0→20

20–40

80→75

20→25

40–65

75→50

25→50

65–70

50→20

50→80

70–71

20→100

80→0

71–85

100

0

Áramlási sebesség: 1 ml/perc. Detektálás: spektofotométerrel, 214 nm-en. Injektálás: 100 μl. Rendszeralkalmasság: a vizsgálati oldat és az összehasonlító oldat kromatogramjai egyezzenek meg a CRS szomatropinhoz mellékelt szomatropin-hidrolizátum kromatogramjával. Értékelés: a vizsgálati oldat kromatogramjának profilja feleljen meg az összehasonlító oldattal kapott kromatogram profiljának.



D. A „Tartalmi meghatározás” során nyert kromatogramokat értékeljük. Értékelés: A vizsgálati oldat kromatogramján megjelenő főcsúcs – retenciós idejét és méretét tekintve – egyezzék meg az összehasonlító oldat kromatogramján megjelenő főcsúccsal.

VIZSGÁLATOK Rokon fehérjék. Folyadékkromatográfia (2.2.29). A normalizációs eljárást alkalmazzuk. Az oldatokat 2–8 °C-on tartjuk, és 24 órán belül felhasználjuk. Ha automata injektort használunk, annak hőmérsékletét 2–8 °C-on tartjuk. Vizsgálati oldat. A vizsgálandó oldatot R 0,05 M trometamol-hidroklorid– tompítóoldattal (pH 7,5) olyan mértékben hígítjuk, hogy az így kapott oldat mlenként 2,0 mg vagy kevesebb szomatropint tartalmazzon, de hígabb oldat esetében az injektálási térfogatot ennek megfelelően korrigáljuk. Összehasonlító oldat. CRS szomatropinból R 0,05 M trometamol-hidroklorid– tompítóoldattal (pH 7,5) 2,0 mg/ml töménységű oldatot készítünk. Csúcsfelbontás-ellenőrző oldat. CRS szomatropin/dezamidoszomatropin csúcsfelbontás-ellenőrző keverék 1 üvegcséjének tartalmát olyan mértékben hígítjuk R 0,05 M trometamol-hidroklorid–tompítóoldattal (pH=7,5), hogy az így kapott oldat töménysége 2 mg/ml legyen. Oszlop: − méretei:l = 0,25 m, Ø = 4,6 mm; − állófázis: megfelelő egyszeresen utókezelt butilszililezett szilikagél, amelynek szemcsemérete 5 µm, pórusmérete 30 nm; a pumpa és az injektor szelepe közé egy szilikagél előtétoszlopot kell helyezni; −


Mozgófázis: R propanol – R 0,05 M trometamol-hidroklorid–tompítóoldat (pH 7,5) (29+71 V/V) Áramlási sebesség: 0,5 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel, 220 nm-en. Az oszlop előkezelése: használat előtt az oszlopot R trifluorecetsav R acetonitril 50 %V/V-os oldatával készített 0,1 %V/V-os oldatának 200–500 ml-ével



átöblítjük. Ezt a műveletet szükség esetén, az oszlop hatékonyságának növelése céljából megismételjük. Injektálás: 20 μl. Relatív retenció a szomatropinra (retenciós ideje kb. 33 perc) vonatkoztatva: dezamidoszomatropin kb. 0,85. Szükség esetén módosítjuk a mozgófázis R propanol-tartalmát. Rendszeralkalmasság: csúcsfelbontás-ellenőrző oldat: − csúcsfelbontás: legalább 1,0, a dezamidoszomatropin és a szomatropin között; − szimmetriafaktor: 0,9–1,8, a szomatropin csúcsra vonatkoztatva. Követelmény: − szennyezők összesen: legfeljebb 6,0%. Dimer és nagyobb molekulatömegű rokon vegyületek. Méretkizárásos kromatográfia (2.2.30): a normalizációs eljárást alkalmazzuk. Vizsgálati oldat. A vizsgálandó oldatot R 0,025 M foszfát–tompítóoldattal (pH 7,0) olyan mértékben hígítjuk, hogy az így kapott oldat ml-enként 1,0 mg szomatropint tartalmazzon. Összehasonlító oldat. CRS szomatropin egy üvegcséjének tartalmát R 0,025 M foszfát–tompítóoldattal (pH 7,0) 1,0 mg/ml töménységűre oldjuk. Csúcsfelbontás-ellenőrző oldat. CRS szomatropin egy üvegcséjét 50 °C hőmérsékletű szárítószekrénybe helyezzük annyi időre, amennyi 1–2% dimer képződéséhez elegendő (jellemzően 12–24 órára). Az üvegcse tartalmát ezután R 0,025 M foszfát–tompítóoldattal (pH 7,0) 1,0 mg/ml töménységűre oldjuk. Oszlop: − méretei: l = 0,30 m, Ø = 7,8 mm, − állófázis: 5000–150 000 molekulatömegű globuláris fehérjék frakcionálására alkalmas R kromatográfiás célra szánt hidrofil szilikagél. Mozgófázis: R 2-propanol – R 0,063 M foszfát–tompítóoldat (pH 7,0) (3+97 V/V). Az elegyet szűrjük és gázmentesítjük. Áramlási sebesség: 0,6 ml/perc.



Detektálás: spektrofotométerrel, 214 nm-en. Injektálás: 20 μl. Relatív retenció a szomatropin monomerre (retenciós ideje 12–17 perc) vonatkoztatva: nagyobb molekulatömegű rokon vegyületek kb. 0,65; szomatropin dimer kb. 0,9. Rendszeralkalmasság: csúcsfelbontás-ellenőrző oldat: − hegy–völgy arány: legalább 2,5, ahol Hp = a dimernek megfelelő csúcs alapvonaltól számított csúcsmagassága és Hv = a monomernek és a dimernek megfelelő csúcsokat elválasztó görbeszakasz minimumának távolsága az alapvonaltól. Követelmény: − a főcsúcsnál kisebb retenciós idővel rendelkező csúcsok összterülete: legfeljebb 4,0%. Töltéssel rendelkező formák. Kapilláris elektroforézis (2.2.47). Vizsgálati oldat (a). A vizsgálandó oldatot olyan mértékben hígítjuk, hogy az így kapott oldat ml-enként 1,0 mg szomatropint tartalmazzon. Vizsgálati oldat (b). Az a) vizsgálati oldat és az összehasonlító oldat egyenlő térfogatait elegyítjük egymással. Összehasonlító oldat. CRS szomatropin egy üvegcséjének tartalmát R vízzel 1 mg/ml töménységűre oldjuk. Kapilláris: − anyaga: bevonat nélküli kvarcüveg. − méretei: a detektorcelláig mért hosszúság: legalább 70 cm, Ø = 50 μm. Hőmérséklet: 30 °C. CZE–tompítóoldat: R ammónium-foszfát 13,2 g/l töménységű, R tömény foszforsavval pH 6,0-re beállított oldata; az oldatot szűrjük. Detektálás: spektrofotométerrel, 200 nm-en. Az automata mintaadagolót úgy állítjuk be, hogy az analízis folyamán a mintákat 4 °C-on tartsa.



A kapilláris prekondicionálása: a kapillárist előbb 1 M nátrium-hidroxid–oldattal 20 percig, majd R vízzel 10 percig, végül CZE–tompítóoldattal 20 percig öblítjük. Mérések közötti öblítés: 0,1 M nátrium-hidroxid–oldattal 2 percig és CZE– tompítóoldattal 6 percig. Megjegyzés: az öblítési idők az alkalmazott kapilláris hosszától és a készüléktől függően módosíthatók. Injektálás: a) vizsgálati oldat és összehasonlító oldat; nyomás alatt vagy vákuum segítségével végezzük a következő sorrendben: a minta injektálása legalább 3 másodpercig, majd a CZE–tompítóoldat injektálása 1 másodpercig. Az injektálási időt és az alkalmazott nyomást úgy kell beállítani, hogy a rendszeralkalmassági követelmények teljesüljenek. Migráció: 217 V/cm térerőt alkalmazunk (20 kV a 92 cm teljes hosszúságú kapillárisokra) 80 percig, elektrolitként mindkét tompítóoldat-tartályban CZE– tompítóoldatot használunk. Relatív migráció a szomatropinra vonatkoztatva: dezamidált formák = 1,02–1,11 Rendszeralkalmasság: összehasonlító oldat: − a kapott elektroferogram egyezzék meg a CRS szomatropinhoz mellékelt elektroferogrammal. A főcsúcs előtt eluálódó két csúcs (I1, I2) és a főcsúcs után eluálódó legalább két csúcs (I3, I4) jól látható legyen. Megjegyzés: az I2 csúcs a hasított formának felel meg; az I4 csúcs a kettős csúcsként eluálódó dezamidált formáknak felel meg. Követelmények: − dezamidált formák: legfeljebb 5,0%, − egyéb szennyezők egyenként: legfeljebb 2,0%, − szennyezők összesen: legfeljebb 10,0%. Bakteriális endotoxinok (2.6.14): kevesebb mint 5 NE, 1 mg szomatropint tartalmazó oldattérfogatra vonatkoztatva. A parenterális gyógyszerkészítmények előállítására szánt anyag – abban az esetben, ha a készítmény előállítása során nem alkalmaznak a bakteriális endotoxinok eltávolítására megfelelő eljárást – feleljen meg e vizsgálat követelményének is.



TARTALMI MEGHATÁROZÁS Méretkizárásos kromatográfia (2.2.30), a „Dimer és nagyobb molekulatömegű rokon vegyületek” pontban leírtak szerint. A szomatropin-tartalmat (C990H1528N262O300S7) a CRS (C990H1528N262O300S7) deklarált tartalma alapján számítjuk ki.

szomatropin

ELTARTÁS Légmentesen záró tartályban, –20 °C-on. Kerüljük az ismételt lefagyasztást és felolvasztást. Amennyiben az oldat steril, úgy steril, légmentesen záró, garanciazáras tartályban. FELIRAT A feliraton fel kell tüntetni: – a szomatropin tartalmat mg/ml-ben, – a segédanyagok nevét és koncentrációját,

Somatropinum ad iniectabilium


07/2007:0952

SOMATROPINUM AD INIECTABILIUM Szomatropin, injekciós célra szánt

C990H1528N262O300S7

Mr 22 125

DEFINÍCIÓ Az injekciós célra szánt szomatropin olyan fagyasztva szárított, steril fehérjekészítmény, amelynek szerkezete (191 aminosav) megegyezik a humán hipofízis által termelt növekedési hormon fő összetevőjével. Tartalom: a címkén feltüntetett érték 89,0–105,0%-a. Megállapodás szerint, a szomatropinkészítmények feliratán 1 mg vízmentes szomatropin (C990H1528N262O300S7) 3,0 NE biológiai aktivitással egyenértékű. A készítmény feleljen meg a Parenterális gyógyszerkészítmények (0520) cikkelyben előírt követelményeknek. ELŐÁLLÍTÁS Az injekciós célra szánt szomatropint Szomatropinból (0951) vagy Tömény szomatropin oldatból (0950), illetve rekombináns DNS (rDNS) technológián alapuló módszerrel állítható elő, melynek során injekciós célra alkalmas készítmény nyerhető, szilárd vagy folyékony köztitermék izolálása nélkül. Az utóbbi esetben a termékfejlesztés során validált, növekedésserkentő hatás mérésén alapuló, az illetékes hatóság által jóváhagyott biológiai értékmérő módszerrel igazolni kell, hogy a gyártási folyamat során keletkezett termék biológiai aktivitása legalább 2,5 NE/mg. A megtisztított készítményt, amelyhez tompítósók és stabilizáló anyagok adhatók, baktériumszűrőn bocsátják keresztül, és steril, I. hidrolitikai osztályú üvegtartályokba (3.2.1) aszeptikusan töltik le, majd fagyasztva



szárítják. A tartályokat azonnal lezárják, hogy megakadályozzák a mikrobiológiai szennyeződés és a nedvesség bejutását. Az injekciós célra szánt szomatropin feleljen meg a következő követelményeknek is. Gazdasejt-eredetű fehérjék. A határértéket az illetékes hatóság hagyja jóvá. Gazdasejt- és vektor-eredetű DNS. A határértéket az illetékes hatóság hagyja jóvá. Amennyiben az injekciós célra szánt szomatropint Szomatropinból (0951) vagy Tömény szomatropin oldatból (0950) készítik, a „Gazdasejt-eredetű fehérjék”, a „Gazdasejt- és vektor-eredetű DNS”, az „Azonosítás” A, az „Azonosítás” C, valamint a „Töltéssel rendelkező formák” pontokban előírt követelményeknek való megfelelést a gyártónak – az injekciós célra szánt szomatropin gyártása során – nem kell újra megerősítenie. SAJÁTSÁGOK Küllem: fehér vagy csaknem fehér por. AZONOSÍTÁS A. Kapilláris elektroforézis vizsgálat (2.2.47), amelyet a „Töltéssel rendelkező változatok” pontban leírtak szerint végzünk el, a következő módosításokkal: Injektálás: b) vizsgálati oldat; nyomás alatt vagy vákuum segítségével, a következő sorrendben: a minta injektálása legalább 3 másodpercig, majd a CZE–tompítóoldat injektálása 1 másodpercig. Értékelés: a kapott elektroferogramon csak egy, a szomatropinnak megfelelő főcsúcs látható, amely nem kettőződik. B. A „Rokon fehérjék” vizsgálat során nyert kromatogramokat értékeljük. Értékelés: a vizsgálati oldat kromatogramján megjelenő főcsúcs – retenciós idejét és méretét tekintve – egyezzék meg az összehasonlító oldat kromatogramján megjelenő főcsúccsal. C. Peptidtérkép-vizsgálat (2.2.55).



A PEPTIDKÖTÉSEK SZELEKTÍV HASÍTÁSA

Vizsgálati oldat. A vizsgálandó anyagból R 0,05 M trometamol-hidroklorid– tompítóoldattal (pH 7,5) 2,0 mg/ml töménységű szomatropin oldatot készítünk. Az oldatból körülbelül 1,0 ml-t egy megfelelő anyagból (pl. polipropilénből) készült kémcsőbe viszünk át. R peptidtérkép-vizsgálatra szánt tripszinből R 0,05 M trometamol-hidroklorid–tompítóoldattal (pH 7,5) 1 mg/ml töménységű oldatot készítünk, majd ebből az oldatból 30 μl-t a vizsgálandó anyag oldatához adunk. A kémcsövet lezárjuk és 4 órán keresztül 37 °C-os vízfürdőben tartjuk. A vízfürdőből kivett csőben azonnal leállítjuk a reakciót, például fagyasztással. Amennyiben az oldatot automata injektor segítségével azonnal analizáljuk, úgy hőmérsékletét 2–8 °C-on tartjuk. Összehasonlító oldat. A vizsgálati oldattal egyidejűleg és azonos módon készítjük, azzal a különbséggel, hogy a vizsgálandó anyag helyett CRS szomatropint használunk. KROMATOGRÁFIÁS ELVÁLASZTÁS.


Oszlop: − méretei: l = 0,25 m, Ø = 4,6 mm, − állófázis: R kromatográfiás célra szánt oktilszililezett szilikagél (5-10 μm), pórusmérete 30 nm, − hőmérséklet: 30 °C. Mozgófázis: − A-mozgófázis. 1 ml R trifluorecetsavat R vízzel 1000 ml-re hígítunk, − B-mozgófázis. 100 ml R vízhez 1 ml R trifluorecetsavat adunk, majd az oldatot R kromatográfiás célra szánt acetonitrillel 1000 ml-re hígítjuk. Idő (perc)



0–20

100→80

0→20

20–40

80→75

20→25

40–65

75→50

25→50

65–70

50→20

50→80



70–71

20→100

80→0

71–85

100

0

Áramlási sebesség: 1 ml/perc. Detektálás: spektofotométerrel, 214 nm-en. Injektálás: 100 μl. Rendszeralkalmasság: a vizsgálati oldat és az összehasonlító oldat kromatogramjai egyezzenek meg a CRS szomatropinhoz mellékelt szomatropinhidrolizátum kromatogramjával. Értékelés: a vizsgálati oldat kromatogramjának profilja feleljen meg az összehasonlító oldattal kapott kromatogram profiljának. D. A „Tartalmi meghatározás” során kapott kromatogramokat értékeljük. Értékelés: A vizsgálati oldat kromatogramján megjelenő főcsúcs – retenciós idejét és méretét tekintve – egyezzék meg az összehasonlító oldat kromatogramján megjelenő főcsúccsal. VIZSGÁLATOK Rokon fehérjék. Folyadékkromatográfia (2.2.29): a normalizációs eljárást alkalmazzuk. Az oldatokat 2–8 °C-on tartjuk, és 24 órán belül felhasználjuk. Ha automata injektort használunk, annak hőmérsékletét 2–8 °C-on tartjuk. Vizsgálati oldat. A vizsgálandó anyagból R 0,05 M trometamol-hidroklorid– tompítóoldattal (pH 7,5) 2,0 mg/ml töménységű szomatropin-oldatot készítünk. Összehasonlító oldat. CRS szomatropinból R 0,05 M trometamol-hidroklorid– tompítóoldattal (pH 7,5) 2,0 mg/ml töménységű szomatropin-oldatot készítünk. Csúcsfelbontás-ellenőrző oldat. CRS szomatropin/dezamidoszomatropin csúcsfelbontás-ellenőrző keverék 1 üvegcséjének tartalmát olyan mértékben hígítjuk R 0,05 M trometamol-hidroklorid–tompítóoldattal (pH=7,5), hogy az így kapott szomatropin-oldat töménysége 2 mg/ml legyen.



Oszlop: − méretei:l = 0,25 m, Ø = 4,6 mm; − állófázis: megfelelő egyszeresen utókezelt butilszililezett szilikagél, amelynek szemcsemérete 5 µm, pórusmérete 30 nm; a pumpa és az injektor szelepe közé egy szilikagél előtétoszlopot kell helyezni; − hőmérséklet: 45 °C. Mozgófázis: R propanol – R 0,05 M trometamol-hidroklorid–tompítóoldat (pH 7,5) (29+71 V/V). Áramlási sebesség: 0,5 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel, 220 nm-en. Az oszlop előkezelése: használat előtt az oszlopot R trifluorecetsav R acetonitril 50 %V/V-os oldatával készített 0,1 %V/V-os oldatának 200–500 ml-ével átöblítjük. Ezt a műveletet szükség esetén az oszlop hatékonyságának növelése céljából megismételjük. Injektálás: 20 μl. Relatív retenció a szomatropinra (retenciós ideje kb. 33 perc) vonatkoztatva: dezamidoszomatropin kb. 0,85. Szükség esetén módosítjuk a mozgófázis R propanol-tartalmát. Rendszeralkalmasság: csúcsfelbontás-ellenőrző oldat: − csúcsfelbontás: legalább 1,0, a dezamidoszomatropin és a szomatropin között; − szimmetriafaktor: 0,9–1,8, a szomatropin csúcsra vonatkoztatva. Követelmény: − szennyezők összesen: legfeljebb 13,0%. Dimer és nagyobb molekulatömegű rokon vegyületek. Méretkizárásos kromatográfia (2.2.30): a normalizációs eljárást alkalmazzuk. Vizsgálati oldat. A vizsgálandó anyagból R 0,025 M foszfát–tompítóoldattal (pH 7,0) 1,0 mg/ml töménységű szomatropin-oldatot készítünk.



Összehasonlító oldat. CRS szomatropin egy üvegcséjének tartalmát R 0,025 M foszfát–tompítóoldattal (pH 7,0) 1,0 mg/ml töménységűre oldjuk. Csúcsfelbontás-ellenőrző oldat. CRS szomatropin egy üvegcséjét 50 °C hőmérsékletű szárítószekrénybe helyezzük annyi időre, amennyi 1–2% dimer képződéséhez elegendő (jellemzően 12–24 órára). Az üvegcse tartalmát ezután R 0,025 M foszfát–tompítóoldattal (pH 7,0) 1,0 mg/ml töménységűre oldjuk. Oszlop: − méretei: l = 0,30 m, Ø = 7,8 mm, − állófázis: 5000–150 000 molekulatömegű globuláris fehérjék frakcionálására alkalmas R kromatográfiás célra szánt hidrofil szilikagél. Mozgófázis: R 2-propanol – R 0,063 M foszfát–tompítóoldat (pH 7,0) (3+97 V/V). Az elegyet szűrjük és gázmentesítjük. Áramlási sebesség: 0,6 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel, 214 nm-en. Injektálás: 20 μl. Relatív retenció a szomatropin monomerre (retenciós ideje 12–17 perc) vonatkoztatva: nagyobb molekulatömegű rokon vegyületek kb. 0,65; szomatropin dimer kb. 0,9. Rendszeralkalmasság: csúcsfelbontás–ellenőrző oldat: − hegy–völgy arány: legalább 2,5, ahol Hp = a dimernek megfelelő csúcs alapvonaltól számított csúcsmagassága és Hv = a monomernek és a dimernek megfelelő csúcsokat elválasztó görbeszakasz minimumának távolsága az alapvonaltól. Követelmény: − a főcsúcsnál kisebb retenciós idővel rendelkező csúcsok összterülete: legfeljebb 6,0%. Töltéssel rendelkező formák. Kapilláris elektroforézis (2.2.47).



Vizsgálati oldat (a). A vizsgálandó anyagból 1 mg/ml töménységű oldatot készítünk. Vizsgálati oldat (b). Az a) vizsgálati oldat és az összehasonlító oldat egyenlő térfogatait elegyítjük egymással. Összehasonlító oldat. CRS szomatropin egy üvegcséjének tartalmát R vízzel 1 mg/ml töménységűre oldjuk. Kapilláris: − anyaga: bevonat nélküli kvarcüveg. − méretei: a detektorcelláig mért hosszúság: legalább 70 cm, Ø = 50 μm. Hőmérséklet: 30 °C. CZE–tompítóoldat: R ammónium-foszfát 13,2 g/l töménységű, R tömény foszforsavval pH 6,0-re beállított oldata; az oldatot szűrjük. Detektálás: spektrofotométerrel, 200 nm-en. Az automata mintaadagolót úgy állítjuk be, hogy az analízis folyamán a mintákat 4 °C-on tartsa. A kapilláris prekondicionálása: a kapillárist előbb 1 M nátrium-hidroxid–oldattal 20 percig, majd R vízzel 10 percig, végül CZE–tompítóoldattal 20 percig öblítjük. Mérések közötti átöblítés: 0,1 M nátrium-hidroxid–oldattal 2 percig és CZE– tompítóoldattal 6 percig. Megjegyzés: az öblítési idők az alkalmazott kapilláris hosszától és a készüléktől függően módosíthatók. Injektálás: a) vizsgálati oldat és összehasonlító oldat; nyomás alatt vagy vákuum segítségével végezzük a következő sorrendben: a minta injektálása legalább 3 másodpercig, majd a CZE–tompítóoldat injektálása 1 másodpercig. Az injektálási időt és az alkalmazott nyomást úgy kell beállítani, hogy a rendszeralkalmassági követelmények teljesüljenek.



Migráció: 217 V/cm térerőt alkalmazunk (20 kV a 92 cm teljes hosszúságú kapillárisokra) 80 percig, elektrolitként mindkét tompítóoldat-tartályban CZE– tompítóoldatot használunk. Relatív migráció a szomatropinra vonatkoztatva: dezamidált formák = 1,02–1,11. Rendszeralkalmasság: összehasonlító oldat: −

a kapott elektroferogram egyezzék meg a CRS szomatropinhoz mellékelt elektroferogrammal. A főcsúcs előtt eluálódó két csúcs (I1, I2) és a főcsúcs után eluálódó legalább két csúcs (I3, I4) jól látható legyen. Megjegyzés: az I2 csúcs a hasított formának felel meg; az I4 csúcs a kettős csúcsként eluálódó dezamidált formáknak felel meg.


dezamidált formák: legfeljebb 6,5%,

−

egyéb szennyezők egyenként: legfeljebb 2,0%,

−

szennyezők összesen: legfeljebb 11,5%.

Víztartalom (2.5.32): legfeljebb 3,0%, indokolt és engedélyezett esetek kivételével. Bakteriális endotoxinok (2.6.14): kevesebb, mint 5 NE/mg. TARTALMI MEGHATÁROZÁS Méretkizárásos kromatográfia (2.2.30), a „Dimer és nagyobb molekulatömegű rokon vegyületek” pontban leírtak szerint. A szomatropin-tartalmat (C990H1528N262O300S7) a CRS (C990H1528N262O300S7) deklarált tartalma alapján számítjuk ki. ELTARTÁS Steril, légmentesen záró, garanciazáras tartályban, 2–8 °C-on.

szomatropin



FELIRAT A feliraton fel kell tüntetni: –

a tartály szomatropin-tartalmát, mg-ban,

–

a feloldás céljából hozzáadandó folyadék összetételét és térfogatát,

–

azt az időtartamot, amelyen belül az elkészült oldatot fel kell használni, és az ezen időszakra vonatkozó tárolási körülményeket,

–

a hozzáadott anyagok nevét és mennyiségét,

–

a tárolási hőmérsékletet,

–

hogy a készítményt feloldás közben nem szabad felrázni.

Somatropinum


07/2007:0951

SOMATROPINUM Szomatropin

C990H1528N262O300S7

Mr 22 125

DEFINÍCIÓ A szomatropin olyan fehérje, amelynek szerkezete (191 aminosav-maradék) megegyezik a humán hipofízis által termelt növekedési hormon fő összetevőjével. Tartalom: 91,0–105,0% (vízmentes anyagra). Megállapodás szerint, a szomatropinkészítmények feliratán 1 mg vízmentes szomatropin (C990H1528N262O300S7) 3,0 NE biológiai aktivitással egyenértékű. ELŐÁLLÍTÁS A szomatropint rekombináns DNS (rDNS) technológián alapuló módszerrel állítják elő. A termékfejlesztés során validált, növekedésserkentő hatás mérésén alapuló, az illetékes hatóság által jóváhagyott biológiai értékmérő módszerrel igazolni kell, hogy a gyártási folyamat során keletkezett termék biológiai aktivitása legalább 2,5 NE/mg. A szomatropin feleljen meg a következő követelményeknek is: Gazdasejt-eredetű fehérjék. A határértéket az illetékes hatóság hagyja jóvá. Gazdasejt- és vektor-eredetű DNS. A határértéket az illetékes hatóság hagyja jóvá. SAJÁTSÁGOK Küllem: fehér vagy csaknem fehér por.

Somatropinum


AZONOSÍTÁS A. Kapilláris elektroforézis vizsgálat (2.2.47), amelyet a „Töltéssel rendelkező formák” pontban leírtak szerint végzünk el, a következő módosításokkal: Injektálás: b) vizsgálati oldat; nyomás alatt vagy vákuum segítségével, a következő sorrendben: a minta injektálása legalább 3 másodpercig, majd a CZE–tompítóoldat injektálása 1 másodpercig. Értékelés: a kapott elektroferogramon csak egy, a szomatropinnak megfelelő főcsúcs látható, amely nem kettőződik. B. A „Rokon fehérjék” vizsgálat során kapott kromatogramokat értékeljük. Értékelés: a vizsgálati oldat kromatogramján megjelenő főcsúcs – retenciós idejét és méretét tekintve – egyezzék meg az összehasonlító oldat kromatogramján megjelenő főcsúccsal. C. Peptidtérkép-vizsgálat (2.2.55). A PEPTIDKÖTÉSEK SZELEKTÍV HASÍTÁSA

Vizsgálati oldat. A vizsgálandó anyagból R 0,05 M trometamol-hidroklorid– tompítóoldattal (pH 7,5) 2,0 mg/ml töménységű szomatropin oldatot készítünk. Az oldatból körülbelül 1,0 ml-t egy megfelelő anyagból (pl. polipropilénből) készült kémcsőbe viszünk át. R peptidtérkép-vizsgálatra szánt tripszinből R 0,05 M trometamol-hidroklorid–tompítóoldattal (pH 7,5) 1 mg/ml töménységű oldatot készítünk, majd ebből az oldatból 30 μl-t a vizsgálandó anyag oldatához adunk. A kémcsövet lezárjuk, és 4 órán keresztül 37 °C-os vízfürdőben tartjuk. A vízfürdőből kivett csőben azonnal leállítjuk a reakciót, például fagyasztással. Amennyiben az oldatot automata injektor segítségével azonnal analizáljuk, úgy hőmérsékletét 2–8 °C-on tartjuk. Összehasonlító oldat. A vizsgálati oldattal egyidejűleg és azonos módon készítjük, azzal a különbséggel, hogy a vizsgálandó anyag helyett CRS szomatropint használunk. KROMATOGRÁFIÁS ELVÁLASZTÁS.


Oszlop: − méretei: l = 0,25 m, Ø = 4,6 mm, − állófázis: R kromatográfiás célra szánt oktilszililezett szilikagél (5-10 μm), pórusmérete 30 nm, − hőmérséklet: 30 °C.

Somatropinum


Mozgófázis: − A-mozgófázis. 1 ml R trifluorecetsavat R vízzel 1000 ml-re hígítunk, − B-mozgófázis. 100 ml R vízhez 1 ml R trifluorecetsavat adunk, majd az oldatot R kromatográfiás célra szánt acetonitrillel 1000 ml-re hígítjuk. Idő (perc)



0–20

100→80

0→20

20–40

80→75

20→25

40–65

75→50

25→50

65–70

50→20

50→80

70–71

20→100

80→0

71–85

100

0

Áramlási sebesség: 1 ml/perc. Detektálás: spektofotométerrel, 214 nm-en. Injektálás: 100 μl. Rendszeralkalmasság: a vizsgálati oldat és az összehasonlító oldat kromatogramjai egyezzenek meg a CRS szomatropinhoz mellékelt szomatropinhidrolizátum kromatogramjával. Értékelés: a vizsgálati oldat kromatogramjának profilja feleljen meg az összehasonlító oldattal kapott kromatogram profiljának. D. A „Tartalmi meghatározás” során kapott kromatogramokat értékeljük. Értékelés: a vizsgálati oldat kromatogramján megjelenő főcsúcs – retenciós idejét és méretét tekintve – egyezzék meg az összehasonlító oldat kromatogramján megjelenő főcsúccsal. VIZSGÁLATOK Rokon fehérjék. Folyadékkromatográfia (2.2.29): a normalizációs eljárást alkalmazzuk. Az oldatokat 2–8 °C-on tartjuk, és 24 órán belül felhasználjuk. Ha automata injektort használunk, annak hőmérsékletét 2–8 °C-on tartjuk. Vizsgálati oldat. A vizsgálandó anyagból R 0,05 M trometamol-hidroklorid– tompítóoldattal (pH 7,5) 2,0 mg/ml töménységű oldatot készítünk.

Somatropinum


Összehasonlító oldat. CRS szomatropinból R 0,05 M trometamol-hidroklorid– tompítóoldattal (pH 7,5) 2,0 mg/ml töménységű oldatot készítünk. Csúcsfelbontás-ellenőrző oldat. CRS szomatropin/dezamidoszomatropin csúcsfelbontás-ellenőrző keverék 1 üvegcséjének tartalmát olyan mértékben hígítjuk R 0,05 M trometamol-hidroklorid–tompítóoldattal (pH=7,5), hogy az így kapott oldat töménysége 2 mg/ml legyen. Oszlop: − méretei: l = 0,25 m, Ø = 4,6 mm; − állófázis: megfelelő egyszeresen utókezelt butilszililezett szilikagél, amelynek szemcsemérete 5 µm, pórusmérete 30 nm; a pumpa és az injektor szelepe közé egy szilikagél előtétoszlopot kell helyezni; − hőmérséklet: 45 °C. Mozgófázis: R propanol – R 0,05 M trometamol-hidroklorid–tompítóoldat (pH 7,5) (29+71 V/V). Áramlási sebesség: 0,5 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel, 220 nm-en. Az oszlop előkezelése: használat előtt az oszlopot R trifluorecetsav R acetonitril 50 %V/V-os oldatával készített 0,1 %V/V-os oldatának 200–500 ml-ével átöblítjük. Ezt a műveletet szükség esetén, az oszlop hatékonyságának növelése céljából megismételjük. Injektálás: 20 μl. Relatív retenció a szomatropinra (retenciós ideje kb. 33 perc) vonatkoztatva: dezamidoszomatropin kb. 0,85. Szükség esetén módosítjuk a mozgófázis R propanol-tartalmát. Rendszeralkalmasság: csúcsfelbontás-ellenőrző oldat: − csúcsfelbontás: legalább 1,0, a dezamidoszomatropin és a szomatropin között; − szimmetriafaktor: 0,9–1,8, a szomatropin csúcsra vonatkoztatva. Követelmény: − szennyezők összesen: legfeljebb 6,0%. Dimer és nagyobb molekulatömegű rokon vegyületek. Méretkizárásos kromatográfia (2.2.30): a normalizációs eljárást alkalmazzuk.

Somatropinum


Vizsgálati oldat. A vizsgálandó anyagból R 0,025 M foszfát–tompítóoldattal (pH 7,0) 1,0 mg/ml töménységű oldatot készítünk. Összehasonlító oldat. CRS szomatropin egy üvegcséjének tartalmát R 0,025 M foszfát–tompítóoldattal (pH 7,0) 1,0 mg/ml töménységűre oldjuk. Csúcsfelbontás-ellenőrző oldat. CRS szomatropin egy üvegcséjét 50 °C hőmérsékletű szárítószekrénybe helyezzük annyi időre, amennyi 1–2% dimer képződéséhez elegendő (jellemzően 12 – 24 órára). Az üvegcse tartalmát ezután R 0,025 M foszfát–tompítóoldattal (pH 7,0) 1,0 mg/ml töménységűre oldjuk. Oszlop: − méretei: l = 0,30 m, Ø = 7,8 mm; − állófázis: 5000–150 000 molekulatömegű globuláris fehérjék frakcionálására alkalmas R kromatográfiás célra szánt hidrofil szilikagél. Mozgófázis: R 2-propanol – R 0,063 M foszfát–tompítóoldat (pH 7,0) (3+97 V/V). Az elegyet szűrjük és gázmentesítjük. Áramlási sebesség: 0,6 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel, 214 nm-en. Injektálás: 20 μl. Relatív retenció a szomatropin monomerre (retenciós ideje 12–17 perc) vonatkoztatva: nagyobb molekulatömegű rokon vegyületek kb. 0,65; szomatropin dimer kb. 0,9. Rendszeralkalmasság: csúcsfelbontás–ellenőrző oldat: − hegy–völgy arány: legalább 2,5, ahol Hp = a dimernek megfelelő csúcs alapvonaltól számított csúcsmagassága és Hv = a monomernek és a dimernek megfelelő csúcsokat elválasztó görbeszakasz minimumának távolsága az alapvonaltól. Követelmény: − a főcsúcsnál kisebb retenciós idővel rendelkező csúcsok összterülete: legfeljebb 4,0%. Töltéssel rendelkező formák. Kapilláris elektroforézis (2.2.47). Vizsgálati oldat (a). A vizsgálandó anyagból 1 mg/ml töménységű oldatot készítünk.

Somatropinum


Vizsgálati oldat (b). Az a) vizsgálati oldat és az összehasonlító oldat egyenlő térfogatait elegyítjük egymással. Összehasonlító oldat. CRS szomatropin egy üvegcséjének tartalmát R vízzel 1 mg/ml töménységűre oldjuk. Kapilláris: − anyaga: bevonat nélküli kvarcüveg; − méretei: a detektorcelláig mért hosszúság: legalább 70 cm, Ø = 50 μm. Hőmérséklet: 30 °C. CZE–tompítóoldat: R ammónium-foszfát 13,2 g/l töménységű, R tömény foszforsavval pH 6,0-re beállított oldata; az oldatot szűrjük. Detektálás: spektrofotométerrel, 200 nm-en. Az automata mintaadagolót úgy állítjuk be, hogy az analízis folyamán a mintákat 4 °C-on tartsa. A kapilláris prekondicionálása: a kapillárist előbb 1 M nátrium-hidroxid–oldattal 20 percig, majd R vízzel 10 percig, végül CZE–tompítóoldattal 20 percig öblítjük. Mérések közötti öblítés: 0,1 M nátrium-hidroxid–oldattal 2 percig és CZE– tompítóoldattal 6 percig. Megjegyzés: az öblítési idők az alkalmazott kapilláris hosszától és a készüléktől függően módosíthatók. Injektálás: a) vizsgálati oldat és összehasonlító oldat; nyomás alatt vagy vákuum segítségével végezzük a következő sorrendben: a minta injektálása legalább 3 másodpercig, majd a CZE–tompítóoldat injektálása 1 másodpercig. Az injektálási időt és az alkalmazott nyomást úgy kell beállítani, hogy a rendszeralkalmassági követelmények teljesüljenek. Migráció: 217 V/cm térerőt alkalmazunk (20 kV a 92 cm teljes hosszúságú kapillárisokra) 80 percig, elektrolitként mindkét tompítóoldat-tartályban CZE– tompítóoldatot használunk. Relatív migráció a szomatropinra vonatkoztatva: dezamidált formák = 1,02–1,11. Rendszeralkalmasság: összehasonlító oldat: − a kapott elektroferogram egyezzék meg a CRS szomatropinhoz mellékelt elektroferogrammal. A főcsúcs előtt eluálódó két csúcs (I1, I2) és a főcsúcs után eluálódó legalább két csúcs (I3, I4,) jól látható legyen.

Somatropinum


Megjegyzés: az I2 csúcs a hasított formának felel meg; az I4 csúcs a kettős csúcsként eluálódó dezamidált formáknak felel meg. Követelmények: − dezamidált formák: legfeljebb 5,0%, − egyéb szennyezők egyenként: legfeljebb 2,0%, − szennyezők összesen: legfeljebb 10,0%. Víztartalom (2.5.32) legfeljebb 10,0%. Bakteriális endotoxinok (2.6.14): kevesebb, mint 5 NE/mg. A parenterális gyógyszerkészítmények előállítására szánt anyag – abban az esetben, ha a készítmény előállítása során nem alkalmaznak a bakteriális endotoxinok eltávolítására alkalmas eljárást – feleljen meg e vizsgálat követelményének is. TARTALMI MEGHATÁROZÁS Méretkizárásos kromatográfia (2.2.30), a „Dimer és nagyobb molekulatömegű rokon vegyületek” pontban leírtak szerint. A szomatropin-tartalmat (C990H1528N262O300S7) a CRS (C990H1528N262O300S7) deklarált tartalma alapján számítjuk ki.

szomatropin

ELTARTÁS Légmentesen záró tartályban, 2–8 °C-on. Amennyiben a készítmény steril, akkor steril, légmentesen záró, garanciazáras tartályban.

Sulbactamum natricum


07/2007:2209 SULBACTAMUM NATRICUM Szulbaktám-nátrium

C8H10NNaO5S

Mr 255,2

DEFINÍCIÓ Nátrium-[(2S,5R)-3,3-dimetil-4,4,7-trioxo-4λ6-tia-1-azabiciklo[3.2.0]heptán-2karboxilát]. Fermentációs termék félszintetikus származéka. Tartalom: 97,0−102,0% (vízmentes anyagra). SAJÁTSÁGOK Küllem: fehér vagy csaknem fehér, kristályos, nedvszívó por. Oldékonyság: vízben bőségesen oldódik; etil-acetátban mérsékelten oldódik; etanolban (96%) alig oldódik. Híg savak bőségesen oldják. AZONOSÍTÁS Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24). Összehasonlítás: CRS szulbaktám-nátriummal. B. Az anyaggal a nátriumion a) pont szerinti azonossági reakcióját elvégezve (2.3.1) az előírt változás észlelhető.



VIZSGÁLATOK Az oldat külleme. Az oldat tiszta legyen (2.2.1). 2,0 g anyagot R vízzel 20 ml-re oldunk. Abszorbancia (2.2.25): 430 nm-en legfeljebb 0,10. 1,0 g anyagot R vízzel 100,0 ml-re oldunk. pH (2.2.3): 4,5-7,2, amennyiben az anyag steril: 5,2−7,2. 1,0 g anyagot R szén-dioxid-mentes vízzel 20 ml-re oldunk. Fajlagos optikai forgatóképesség (2.2.7): +219 és +233 között (vízmentes anyagra). 0,500 g anyagot R vízzel 50,0 ml-re oldunk. Rokon vegyületek. Folyadékkromatográfia (2.2.29). A-oldat. R kálium-dihidrogén-foszfát 2,72 g/l töménységű, R hígított foszforsavval pH 4,0-re beállított oldata. B-oldat. 2 ml R1 acetonitrilt az A-oldattal 100,0 ml-re hígítunk. Vizsgálati oldat. 77,0 mg vizsgálandó anyagot 2 ml R1 acetonitrilben szuszpendálunk, és a szuszpenziót kb. 5 percig ultrahanggal kezeljük. Ezután az oldatot az A-oldattal 100,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (a). 70,0 mg CRS szulbaktámot 2 ml R1 acetonitrilben szuszpendálunk, és a szuszpenziót kb. 5 percig ultrahanggal kezeljük. Ezután oldatot az A-oldattal 100,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (b). Az a) vizsgálati oldat 1,0 ml-ét a B-oldattal 100,0 ml-re hígítjuk. Ezen oldat 1,0 ml-ét a B-oldattal 10,0 ml-re hígítjuk.



Összehasonlító oldat (c). 15,0 mg R 6-aminopenicillánsavat az A-oldattal 50,0 mlre oldunk. Összehasonlító oldat (d). Az a) összehasonlító oldat 1 ml-ének és a c) összehasonlító oldat 1 ml-ének elegyét a B-oldattal 25,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (e). 2 mg CRS csúcsazonosításra szánt szulbaktámot (A-, C-, D-, E- és F-szennyezőt tartalmazó anyag) a B-oldattal 10 ml-re oldunk. Oszlop: méretei: l = 0,10 m, ∅ = 4,0 mm, állófázis: R kromatográfiás célra szánt, oktadecilszililezett szilikagél (3,0 μm), hőmérséklet: 40 °C. Mozgófázis: − A-mozgófázis: R kálium-dihidrogén-foszfát 5,44 g/l töménységű, R hígított foszforsavval pH 4,0-re beállított oldata; − B-mozgófázis: R1 acetonitril; Idő (perc) 0 – 7,5 7,5 – 8.5 8,5 – 9,0 9,0 – 12,5

A-mozgófázis (%V/V) 98 → 50 50 50 → 98 98

B-mozgófázis (%V/V) 2 → 50 50 50 → 2 2

Áramlási sebesség: 1,0 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel, 215 nm-en. Injektálás: 20 μl; vizsgálati oldat, B-oldat, valamint b), d) és e) összehasonlító oldat.



Relatív retenciók a szulbaktámra (retenciós ideje kb. 2,5 perc) vonatkoztatva: Aszennyező kb. 0,4; B-szennyező kb. 0,6; C-szennyező kb. 1,6; D-szennyező kb. 2,0; E-szennyező kb. 2,1; F-szennyező kb. 2,5. Szennyezők azonosítása: az A-, C-, D-, E- és F-szennyező csúcsát a CRS csúcsazonosításra szánt szulbaktámhoz mellékelt kromatogram, valamint az e) összehasonlító oldat kromatogramja alapján azonosítjuk. Rendszeralkalmasság: d) összehasonlító oldat: csúcsfelbontás: legalább 7,0, a B-szennyező és a szulbaktám között. Követelmények: −

korrekciós faktorok: a szennyezők mennyiségének kiszámításához csúcsterületüket a következő korrekciós tényezőkkel szorozzuk: A-szennyező 0,6; B-szennyező 0,5; D-szennyező 0,5; F-szennyező 0,6;

−

A-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének ötszöröse (0,5%);

– B-, D- és F-szennyező: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területe (0,1%); – C- és E-szennyező: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének kétszerese (0,2%); – egyedi határértékhez nem kötött (nem-specifikált) szennyezők: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területe (0,1%); – összes szennyező: csúcsterületük összege nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének tízszerese (1,0%); – elhanyagolási határ: a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének fele (0,05%). 2-Etilhexánsav (2.4.28): legfeljebb 0,5 %m/m. Nehézfémek (2.4.8/A): legfeljebb 20 ppm.



Az anyag 1,0 g-ját vizsgáljuk. Az összehasonlító oldatot 10,0 ml R ólom−mértékoldattal (2 ppm Pb) készítjük. Víztartalom (2.5.12): legfeljebb 1,0%. Az anyag 1,00 g-ját vizsgáljuk. Bakteriális endotoxinok (2.6.14, A-módszer): kevesebb, mint 0,17 NE/mg. A parenterális gyógyszerkészítmények előállítására szánt anyag − abban az esetben, ha a készítmény előállítása során nem alkalmaznak a bakteriális endotoxinok eltávolítására megfelelő eljárást − feleljen meg e vizsgálat követelményének is. TARTALMI MEGHATÁROZÁS Folyadékkromatográfia (2.2.29) a "Rokon vegyületek" vizsgálatban leírtak szerint az alábbi módosítással. Injektálás: vizsgálati oldat és a) összehasonlító oldat. A százalékos szulbaktám-nátrium-tartalom kiszámításához − figyelembe véve a CRS szulbaktám deklarált tartalmi értékét − a szulbaktámtartalmat 1,094-del szorozzuk. ELTARTÁS Légmentesen záró tartályban. Ha az anyag steril, akkor steril, légmentesen záró, garanciazáras tartályban. FELIRAT A feliraton adott esetben fel kell tüntetni, hogy az anyag bakteriális endotoxinoktól mentes.

SZENNYEZŐK Egyedi határértékhez kötött (specifikált) szennyezők: A, B, C, D, E, F.



Egyéb kimutatható szennyezők (a következő szennyezők a cikkely valamelyik vizsgálatával kimutathatók, ha bizonyos határon felüli mennyiségben vannak jelen. Határértéküket az egyéb szennyezőkre, illetve a nem-specifikált szennyezőkre vonatkozó általános követelmény és/vagy a Gyógyszeranyagok (2034)) című általános cikkely előírásai határozzák meg. Ezért ezeket a szennyezőket nem szükséges azonosítani az anyag megfelelő voltának bizonyításához. Lásd még a Gyógyszeranyagok szennyezésvizsgálata (5.10) című általános fejezetet): G.

A. (2S)-2-amino-3-metil-3-szufinobutánsav,

B. R = NH2, R' = H: (2S,5R,6R)-6-amino-3,3-dimetil-7-oxo-4-tia-1azabiciklo[3.2.0]heptán-2-karbonsav (6-aminopenicillánsav), D. R = Br, R' = H: (2S,5R,6R)-6-bróm-3,3-dimetil-7-oxo-4-tia-1azabiciklo[3.2.0]heptán-2-karbonsav (6-brómpenicillánsav), F. R = R' = Br: (2S,5R)-6,6-dibróm-3,3-dimetil-7-oxo-4-tia-1azabiciklo[3.2.0]heptán-2-karbonsav (6,6-dibrómpenicillánsav),

C. R = Br, R' = H: (2S,5R,6R)-6-bróm-3,3-dimetil-4,4,7-trioxo-4λ6-tia-1azabiciklo[3.2.0]heptán-2-karbonsav (6-brómpenicillánsavszulfon), E. R = R' = Br: (2S,5R)-6,6-dibróm-3,3-dimetil-4,4,7-trioxo-4λ6-tia-1azabiciklo[3.2.0]heptán-2-karbonsav (6,6-dibrómpenicillánsav-szulfon),



G. (2E)-3-[[(1S)-1-karboxi-2-metil-2-szulfinopropil]amino]prop-2-énsav.

Terazosini hydrochloridum dihydricum Ph.Eur.5.8 - 1

Ph.Hg.VIII. –

07/2007:2021 TERAZOSINI HYDROCHLORIDUM DIHYDRICUM Terazozin-hidroklorid-dihidrát

C19H26ClN5O4.2H2O

Mr 459,9

DEFINÍCIÓ [1-(4-Amino-6,7-dimetoxikinazolin-2-il)-4-[(2RS)-tetrahidrofurán-2karbonil]piperazin]−hidroklorid−dihidrát. Tartalom: 99,0−101,0% (vízmentes anyagra). SAJÁTSÁGOK Küllem: fehér vagy halványsárga, kristályos por. Oldékonyság: vízben mérsékelten oldódik; metanolban kevéssé oldódik; etanolban (96%) alig oldódik; acetonban gyakorlatilag nem oldódik. AZONOSÍTÁS A. Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24). Összehasonlítás: CRS terazozin-hidroklorid-dihidráttal. B.A kloridion a) pont szerinti azonossági reakcióját elvégezve (2.3.1) az előírt változás észlelhető.

Terazosini hydrochloridum dihydricum


VIZSGÁLATOK S oldat. 1,00 g anyagot R szén-dioxid-mentes vízzel 50,0 ml-re oldunk. Az oldat külleme. Az oldat tiszta legyen (2.2.1). Színe nem lehet erősebb, mint az S7 szín−mértékoldaté (2.2.2, II. módszer). Az S oldat 10 ml-ét R vízzel 20 ml-re hígítjuk. pH (2.2.3): 3,0−5,0. Az S oldatot vizsgáljuk. N- és O-szennyező. Folyadékkromatográfia (2.2.29). Oldószerelegy: R1 acetonitril − R víz (20+80 V/V). Vizsgálati oldat. 50,0 mg vizsgálandó anyagot az oldószereleggyel 50,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (a). 5 mg CRS terazozin-A-szennyezőt és 5,0 mg CRS terazozin-N-szennyezőt ultrahangos kezelést alkalmazva R1 acetonitrilben oldunk; az oldatot 5,0 ml vizsgálati oldattal elegyítjük, majd R1 acetonitrillel 50,0 ml-re hígítjuk. Ezen oldat 10,0 ml-ét az oldószereleggyel 100,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (b). Az a) oldószereleggyel 100,0 ml-re hígítjuk.

összehasonlító

oldat

10,0

ml-ét

az

Oszlop: – méretei: l = 0,25 m, ∅ = 4,0 mm; – állófázis: R kromatográfiás célra szánt oktadecilszililezett szilikagél (5 μm); – hőmérséklet: 25 °C. Mozgófázis: 2,80 g R nátrium-laurilszulfátot 1000,0 ml R vízben oldunk, és az oldathoz 11,0 ml-t elegyítünk egy literenként 202,4 g R trietil-amint és 230,0 g R tömény foszforsavat tartalmazó oldatból; az így készített oldat pH-ját R tömény foszforsavval 2,5-re állítjuk be; majd az oldat 600 térfogatrészét R1 acetonitril 400 térfogatrészével elegyítjük. Áramlási sebesség: 1,0 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel, 210 nm-en.



Injektálás: 20 μl. Kromatografálási idő: a terazozin retenciós idejének négyszerese. Relatív retenció a terazozinra (retenciós ideje kb. 10 perc) vonatkoztatva: Oszennyező kb. 0,2; N-szennyező kb. 0,3; A-szennyező kb. 0,4. Rendszeralkalmasság: a) összehasonlító oldat: − csúcsfelbontás: legalább 1,5, az A- és az N-szennyező között. Követelmények: –N-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható megfelelő csúcs területe (0,1%);

−O-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható terazozincsúcs területe (0,1%). Rokon vegyületek. Folyadékkromatográfia (2.2.29). Vizsgálati oldat. 50,0 mg vizsgálandó anyagot a mozgófázissal 100,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (a). A vizsgálati oldat 2,0 ml-ét a mozgófázissal 100,0 ml-re hígítjuk. Az oldat 5,0 ml-ét a mozgófázissal 100,0 ml-re tovább hígítjuk. Összehasonlító oldat (b). CRS rendszeralkalmassági vizsgálatra szánt terazozin (amely A-, B-, C-, J-, K- és M-szennyezőt tartalmaz) egy üvegcséjének tartalmát a mozgófázissal 10 ml-re oldjuk. Összehasonlító oldat (c). 5,0 mg CRS terazozin-L-szennyezőt a mozgófázissal 100,0 ml-re oldunk. Az oldat 1,0 ml-ét a mozgófázissal 100,0 ml-re tovább hígítjuk. Összehasonlító oldat (d). 5 mg CRS terazozin-E-szennyezőhöz 70 ml R metanolt és 30 ml R vizet adunk, majd legalább 1 órán át állni hagyjuk, hogy az anyag feloldódjon; amennyiben szükséges, ultrahangos vízfürdőben történő kezelés alkalmazható. Oszlop: – méretei: l = 0,25 m, ∅ = 4,6 mm; – állófázis: R kromatográfiás célra szánt oktilszililezett szilikagél (5 μm);



– hőmérséklet: 30 °C. Mozgófázis: R trietil-amin (2 térfogatrész), R acetonitril (350 térfogatrész) és literenként 6 g R trinátrium-citrátot és 14,25 g R vízmentes citromsavat tartalmazó oldat (1650 térfogatrész) elegye. Áramlási sebesség: 1,0 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel, 245 nm-en. Injektálás: 20 μl. Kromatografálási idő: a terazozin retenciós idejének négyszerese. Szennyezők azonosítása: az A-, B-, C-, J-, K- és M-szennyezőknek megfelelő csúcsokat a CRS rendszeralkalmassági vizsgálatra szánt terazozinhoz mellékelt kromatogram és a b) összehasonlító oldat kromatogramja alapján azonosítjuk; az L-és E-szennyezőnek megfelelő csúcsokat a c) és d) összehasonlító oldat kromatogramja alapján azonosítjuk. Retenciós idő: terazozin kb. 11 perc. Rendszeralkalmasság: b) összehasonlító oldat: −csúcsfelbontás: legalább 1,5, a B- és a J-szennyező között; szükség esetén módosítjuk a vizes rész arányát a mozgófázisban (a vizes rész arányának növelése megnöveli a retenciós időket); −a kapott kromatogram egyezzék meg a CRS rendszeralkalmassági vizsgálatra szánt terazozinhoz mellékelt kromatogrammal; amennyiben a szennyezők elválása nem megfelelő, a mozgófázisban csökkenteni kell a trietilamin mennyiségét. Követelmények: −korrekciós faktorok: a következő szennyezők mennyiségének kiszámításához csúcsterületüket a megfelelő korrekciós faktorral szorozzuk: C-szennyező 0,7; Mszennyező 1,6; –A-, C-, E és K-szennyező: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének ötszöröse (0,5%); –L-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint a c) összehasonlító oldat kromatogramján látható megfelelő csúcs területe (0,1%);



–B-, J- és M-szennyező: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területe (0,1%); –egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezők: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területe (0,10%); –összes szennyező: csúcsterületük összege nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének ötszöröse (0,5%); –elhanyagolási határ: az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének fele (0,05%). Nehézfémek (2.4.8/C): legfeljebb 20 ppm. Az anyag 1,0 g-ját vizsgáljuk. Az összehasonlító ólom−mértékoldattal (10 ppm Pb) készítjük.

oldatot

2

ml

R

Víztartalom (2.5.12): 7,0−8,6%. Az anyag 0,200 g-ját vizsgáljuk. Szulfáthamu (2.4.14): legfeljebb 0,1%. Az anyag 1,0 g-ját vizsgáljuk. TARTALMI MEGHATÁROZÁS 0,300 g anyagot 5,0 ml 0,01 M sósav−mérőoldat és 50 ml R metanol elegyében oldunk. Az oldatot, potenciometriást végpontjelzést alkalmazva (2.2.20), 0,1 M nátrium-hidroxid−mérőoldattal titráljuk. Leolvassuk a két inflexiós pont közötti mérőoldatfogyást. 1 ml 0,1 M nátrium-hidroxid−mérőoldattal 42,39 mg C19H26ClN5O4 egyenértékű. ELTARTÁS Fénytől védve. SZENNYEZŐK Egyedi határértékhez kötött (specifikált) szennyezők: A, B, C, E, J, K, L, M, N, O. Egyéb kimutatható szennyezők (a következő szennyezők a cikkely valamelyik vizsgálatával kimutathatók, ha bizonyos határon felüli mennyiségben vannak jelen. Határértéküket az egyéb/egyedi határértékhez nem kötött (nem-specifikált)



szennyezőkre vonatkozó általános követelmény és/vagy a Gyógyszeranyagok (2034)) című általános cikkely előírásai határozzák meg. Ezért ezeket a szennyezőket nem szükséges a megfelelés bizonyítása céljából azonosítani. Lásd még a Gyógyszeranyagok szennyezésvizsgálata (5.10) című általános fejezetet): D, F, G, H, I.

A. 2-klór-6,7-dimetoxikinazolin-4-amin,

B. R1 = OH, R2 = R3 = CH3: 1-(4-hidroxi-6,7-dimetoxikinazolin-2-il)-4-[(2RS)tetrahidrofurán-2-karbonil]piperazin, G. R1 = NH2, R2 = H, R3 = CH3: 1-(4-amino-6-hidroxi-7-metoxikinazolin-2-il)-4[(2RS)-tetrahidrofurán-2-karbonil]piperazin, H. R1 = NH2, R2 = CH3, R3 = H: 1-(4-amino-7-hidroxi-6-metoxikinazolin-2-il)-4[(2RS)-tetrahidrofurán-2-karbonil]piperazin,

C. R = H: 6,7-dimetoxi-2-(piperazin-1-il)kinazolin-4-amin, D. R = CHO: 1-(4-amino-6,7-dimetoxikinazolin-2-il)-4-formilpiperazin, F. R = CO-[CH2]4-OH: 1-(4-amino-6,7-dimetoxikinazolin-2-il)-4-(5-



hidroxipentanoil)piperazin, J. R = CO-CH(OH)-CH2-CH2-CH3: 1-(4-amino-6,7-dimetoxikinazolin-2-il)-4[(2RS)-2-hidroxipentanoil]piperazin,

E. 2,2'-(piperazin-1,4-diil)bisz(6,7-dimetoxikinazolin-4-amin),

I. 1-(4-amino-6,7-dimetoxikinazolin-2-il)-4-[(2RS,5S)-5-metiltetrahidrofurán-2karbonil]piperazin, K. prazozin,

L. 1-(furán-2-karbonil)piperazin,

M. 1,4-bisz(furán-2-karbonil)piperazin,


N. 1-[(2RS)-tetrahidrofurán-2-karbonil]piperazin,

O. 1,4-bis(terahidrofurán-2-karbonil)piperazin.


Thioridazinum


07/2007:2005

THIORIDAZINUM Tioridazin

és enantiomerje

C21H26N2S2

Mr 370,6

DEFINÍCIÓ 10-[2-[(2RS)-1-Metilpiperidin-2-il]etil]-2-(metilszulfanil)-10H-fenotiazin. Tartalom: 99,0–101,0 % (szárított anyagra). SAJÁTSÁGOK Küllem: fehér vagy csaknem fehér por. Oldékonyság: vízben gyakorlatilag nem oldódik; diklórmetánban nagyon bőségesen oldódik; metanolban bőségesen oldódik; etanolban (96%) oldódik. AZONOSÍTÁS Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24).

Thioridazinum


Összehasonlítás: CRS tioridazinnal. VIZSGÁLATOK S oldat. 1,25 g anyagot R metanollal 25 ml-re oldunk. Az oldat külleme. Az S oldat tiszta legyen (2.2.1). Színe nem lehet erősebb, mint a színárnyalatban hozzá legközelebb álló, 6-os számú szín–mértékoldaté (2.2.2, II. módszer). Rokon vegyületek. Folyadékkromatográfia (2.2.29). A vizsgálatot a lehető leggyorsabban, és fénytől védett helyen végezzük. Vizsgálati oldat. 20 mg vizsgálandó anyagot R metanollal 100 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (a). A vizsgálati oldat 5,0 ml-ét R metanollal 100,0 ml-re hígítjuk. Ezen oldat 2,0 ml-ét R metanollal 100,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (b). Egy üvegcse CRS rendszeralkalmassági vizsgálatra szánt tioridazint (amely A-, B-, C-, D- és E-szennyezőt tartalmaz) 1,0 ml R metanolban oldunk. Oszlop:

− méretei: l = 0,25 m, Ø = 4,0 mm, − állófázis: bázisokkal szemben pH 11-ig ellenálló, R kromatográfiás célra szánt, utókezelt, oktadecilszililezett szilikagél. Mozgófázis:

− A-mozgófázis: R1 trietil-amin – R acetonitril – R víz (2+400+600 V/V); − B-mozgófázis: R1 trietil-amin – R acetonitril (2+1000 V/V);

Thioridazinum


Idő (perc)



0–5

100

0

5 – 35

100 → 5

0 → 95

35 – 40

5

95

40 – 41

5 → 100

95 → 0

41

100

0

Áramlási sebesség: 1,0 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel, 275 nm-en. Injektálás: 25 μl. Szennyezők azonosítása: az A-, a B-, a C-, a D és az E- szennyező azonosítására a CRS rendszeralkalmassági vizsgálatra szánt tioridazinhoz mellékelt kromatogramot és a b) összehasonlító oldat kromatogramját használjuk. Relatív retenció a tioridazinra (retenciós ideje kb. 30 perc) vonatkoztatva: Dszennyező kb. 0,1; A-szennyező kb. 0,3; C-szennyező kb. 0,4; B-szennyező kb. 0,5; E-szennyező kb. 0,6. Rendszeralkalmasság: b) összehasonlító oldat:

− csúcsfelbontás: legalább 3,5, a C- és a B-szennyező között. Követelmények:

− korrekciós faktorok: a következő szennyezők mennyiségének kiszámításához csúcsterületüket szorozzuk a megfelelő korrekciós faktorral: A-szennyező 1,9; B-szennyező 2,4; C-szennyező 0,5; D-szennyező 1,5;

− A-, B-, C-, D-, E-szennyező: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területe (0,1%);

Thioridazinum


− határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezők: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területe (0,10%);

− összes szennyező: csúcsterületük összege nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének ötszöröse (0,5%);

− elhanyagolási határ: az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének fele (0,05%). Nehézfémek (2.4.8/C): legfeljebb 20 ppm. 1,0 g anyagot vizsgálunk. Az összehasonlító oldatot 2 ml R ólom–mértékoldattal (10 ppm Pb) készítjük. Szárítási veszteség (2.2.32): legfeljebb 0,5%. Az anyag 1,000 g-ját vákuumban 4 órán át 50 °C-on szárítjuk. Szulfáthamu (2.4.14): legfeljebb 0,1%. Az anyag 1,0 g-ját vizsgáljuk. TARTALMI MEGHATÁROZÁS 0,300 g anyagot 60 ml R vízmentes ecetsavban oldunk. Az oldatot, potenciometriás végpontjelzést alkalmazva (2.2.20), 0,1 M perklórsav–mérőoldattal titráljuk. 1 ml 0,1 M perklórsav–mérőoldattal 37,06 mg C21H26N2S2 egyenértékű. ELTARTÁS Fénytől védve. SZENNYEZŐK Egyedi határértékhez kötött (specifikált) szennyezők: A, B, C, D, E.

Thioridazinum


Egyéb kimutatható szennyezők (a következő szennyezők a cikkely valamelyik vizsgálatával kimutathatók, ha bizonyos határon felüli mennyiségben vannak jelen. Határértéküket az egyéb/egyedi határértékhez nem kötött (nem-specifikált) szennyezőkre vonatkozó általános követelmény és/vagy a Gyógyszeranyagok (2034) általános cikkely előírásai határozzák meg. Ezért ezeket a szennyezőket nem szükséges a megfelelés bizonyítása céljából azonosítani. Lásd még a Gyógyszeranyagok szennyezésvizsgálata (5.10.) című általános fejezetet): F.

és enantiomerje

A. R = CH3, X = X’ = SO2: 10-[2-[(2RS)-1-metilpiperidin-2-il]etil]-2(metánlszulfonil)-10H-5λ6 -fenotiazin, B.

R = CH3, X = SO, X’ = S: 10-[2-[(2RS)-1-metilpiperidin-2-il]etil]-2(metánszulfinil)-10H-fenotiazin (mezoridazin),

C.

R = CH3, X = S, X’ = SO: 10-[2-[(2RS)-1-metilpiperidin-2-il]etil]-2(metánszulfanil)-10H-5 λ4-fenotiazin-5-on,

D. R = CH3, X = X’ = SO: 10-[2-[(2RS)-1-metilpiperidin-2-il]etil]-2(metánszulfinil)-10H-5 λ4 -fenotiazin-5-on, E.

R = CH3, X = SO2, X’ = S: 10-[2-[(2RS)-1-metilpiperidin-2-il]etil]-2(metánszulfonil)-10H-fenotiazin (szulforidazin),

F.

R = H, X = X’ = S: 2-(metilszulfanil)-10-[2-[(2RS)-piperidin-2-il]etil]-10Hfenotiazin (nortioridazin).

Tricalcii phosphas


07/2007:1052

TRICALCII PHOSPHAS Kalcium-foszfát DEFINÍCIÓ Kalcium-foszfátok keveréke. Tartalom: (Ca; Ar 40,08) 35,0 % − 40,0 %. SAJÁTSÁGOK Küllem: fehér, vagy csaknem fehér por. Oldékonyság: vízben gyakorlatilag nem oldódik. Híg sósav és híg salétromsav feloldja. AZONOSÍTÁS A.

A foszfátion b) pont szerinti azonossági reakcióját elvégezve (2.3.1) az előírt változás észlelhető. A vizsgálathoz az anyag 0,1 g-ját R tömény salétromsav 25 %V/V -os oldatának 5 ml-ében oldjuk.

B.

A kalciumion b) pont szerinti azonossági reakcióját elvégezve (2.3.1) az előírt változás észlelhető. Az R kálium-[hexaciano-ferrát(II)]−oldat hozzáadása előtt az oldatot szűrjük.

C.

Az anyag feleljen meg a tartalomra előírt határértékeknek.

VIZSGÁLATOK S oldat. 2,50 g anyagot 20 ml R hígított sósavban oldunk. Ha az oldat nem tiszta, megszűrjük. Cseppenként R1 hígított ammónia−oldatot elegyítünk hozzá, amíg csapadék nem képződik. A csapadékot R hígított sósav hozzáadásával oldjuk, majd az oldatot R desztillált vízzel 50 ml-re hígítjuk. Klorid (2.4.4): legfeljebb 0,15 %. Az anyag 0,22 g-ját 1 ml R tömény salétromsav és 10 ml R víz elegyében oldjuk és az oldatot R vízzel 100 ml-re hígítjuk.

Tricalcii phosphas


Fluorid: legfeljebb 75 ppm. Potenciometria (2.2.36, II. módszer) Vizsgálati oldat. Az anyag 0,250 g-ját 50 ml-es mérőlombikban 0,1 M sósavban oldjuk. 5,0 ml R fluorid−mértékoldat (1 ppm F) hozzáadása után az oldatot 0,1 M sósavval 50,0 ml-re hígítjuk. Az oldat 20,0 ml-es részletéhez 20,0 ml R1 ionerősséget beállító tompítóoldatot és R vízmentes nátrium-acetát 82 g/l-es oldatának 3 ml-ét adjuk. A pH-t R ammónia−oldattal 5,2-re állítjuk be és az oldatot R desztillált vízzel 50,0 ml-re hígítjuk. Referencia oldat. R fluorid−mértékoldat (10 ppm F) Indikátor elektród: fluorid-szelektív. Referencia elektród: ezüst–ezüst-klorid. Elvégezzük a mérést a vizsgálati oldattal, majd legalább 3 alkalommal 0,5 ml referencia oldatot adunk hozzá. Minden egyes addíciós lépés után elvégezzük a meghatározást. A fluorid koncentrációt kalibrációs görbe alkalmazásával, a vizsgálati oldathoz adott fluorid mennyiségének figyelembevételével számítjuk ki. Szulfát (2.4.13): legfeljebb 0,5 %. A vizsgálathoz az S oldat 1 ml-ét R desztillált vízzel 25 ml-re hígítjuk. Arzén (2.4.2/A): legfeljebb 4 ppm. A vizsgálatot az S oldat 5 ml-es részletével végezzük. Vas (2.4.9): legfeljebb 400 ppm. A vizsgálatot 0,5 ml S oldatot R vízzel 10 ml-re hígítunk. Nehézfémek (2.4.8/A): legfeljebb 30 ppm. 13 ml S oldatot R vízzel 20 ml-re hígítunk. Az oldat 12 ml-es részletét vizsgáljuk. Az összehasonlító oldatot R ólom−mértékoldattal (1 ppm Pb) készítjük. Savban oldhatatlan anyag: legfeljebb 0,2 %. 5,0 g anyagot 10 ml R tömény sósav és 30 ml R víz elegyében oldunk. Az oldatot szűrjük. A maradékot R vízzel mossuk, majd 100 − 105 oC -on tömegállandóságig szárítjuk. A maradék legfeljebb 10 mg lehet. Izzítási veszteség: legfeljebb 8,0 %. 1,000 g anyagot 800 oC-on 30 percig izzítunk.

Tricalcii phosphas


TARTALMI MEGHATÁROZÁS Az anyag 0,200 g-ját 1 ml R1 sósav és 5 ml R víz elegyében oldjuk. Az oldatot 25,0 ml 0,1 M nátrium-edetát−mérőoldattal elegyítjük, majd R vízzel 200 ml-re hígítjuk. Az elegy pH-ját R tömény ammónia–oldattal körülbelül pH 10,0-re állítjuk be. 10 ml R ammónium-klorid−tompítóoldat (pH 10,0) és néhány mg R eriokrómfekete-T−porhígíitás hozzáadása után a nátrium-edetát feleslegét 0,1 M cink-szulfát−mérőoldattal addig titráljuk, amíg az indikátor színe kékről ibolyára nem változik. 1 ml 0,1 M nátrium-edetát−mérőoldattal 4,008 mg Ca egyenértékű.

ÁLLATI EREDETŰ, EMBERGYÓGYÁSZATI IMMUNSZÉRUMOK. Immunosera ex animale ad usum humanum

Recommend Documents