SZÖVETSÉG
HÍREK
Hírek Bemerítés 2011. november 6-án a Békésen bemerítkezõ öt testvér közül az egyik hitvalló Bohus Fanni volt. Jegyesség Lisztes Laura (Békés) és Borzási Dániel (Zilah) Gyermekáldás Schneider Simon Dávid: 2011. december 11. (Ágika és Karcsi gyermeke, Derecske) Tóth Péter: 2011. december 26. (Éva és Peti gyermeke, Budapest) Torbó Dávid: 2011. december 29. (Kati és Dani gyermeke, Budapest) Bálint Péter Géza: 2012. február 14. (Hédi és Géza gyermeke, CsongrádBékéscsaba) Takács Ábrahám: 2012. február 15. (Szabolcs és Ildikó gyermeke, Kiskõrös). Alkalmaink Férfi Csendesnapot tartottunk 2012. március 10-én Derecskén. Téma: „Férfiakat nevelõ apák”. Frank Róbert, Gál Lajos, Tomka János és Balog Árpád testvérek szolgáltak igei alapvetéssel és a témához kapcsolódó bizonyságtételekkel. A csendesnap hanganyaga a www.tesz.net címen érhetõ el.
A folyóiratot önkéntes adományokból tartjuk fenn, és minden érdeklõdõnek térítésmentesen megküldjük. Ezúton is köszönünk minden támogatást! Csekkeket a helyi terjesztõktõl lehet igényelni, kérésre az újsággal postázzuk. Várjuk olvasóink leveleit, írásait a terjesztés címére. Terjesztés-megrendelés a Testvéri Szövetség Egyesület címén: 5520 Szeghalom, Táncsics M. u. 18/1.
[email protected] Számlaszám: OTP 11733003-20119502-00000000 Kérjük a közlemény rovatba beírni: „Szövetség újság”!
2012. I. negyedév
Nõi Csendesnapunkra 2012. április 14én kerül sor Biatorbágyon a református közösségi házban. „Anyaság és/vagy feleség” témában Balog Árpád miskolci elöljáró testvér fog szolgálni. 2012. április 28-tól május 1-ig Tábori fórummal egybekötött építõ tábort szervezünk Pányokon. Csongrádon 2012. február 25-én Vágvölgyi Zoltán testvér szolgált. Elõadásának címe: „UFO-k - Tények és cáfolatok”. Március 31-én Dr. Bukovszky Ákos testvér (Budapestrõl) tartott „Hihetetlen feltámadás!?” címmel elõadást. A következõ alkalomra május 12-én kerül sor, „6000 éves a Föld!?” Dr. Szilágyi Imre, a Protestáns Teremtéskutató Kör (www.kezdetek.hu) egyik alapítója lesz a meghívott. Új kezdeményezésként filmklub indult Csongrádon. Az elsõ filmvetítés alkalmával március 17-én a Tûzszekerek címû filmet nézhették meg a fiatalok. Bõvebben: ifiklub.tesz.net és csongrad.tesz.net HELYESBÍTÉS Az elõzõ számunkban megjelent „Szüntelen imádkozzatok” címû cikk írója nem Varga Dániel, hanem Varga Péter. Az érintettektõl elnézést kérünk.
10. évfolyam • 1. szám
Amit a TeSz-rõl tudni kell Mi is a TeSz? Ez a tájékoztató jellegû írás azért vált szükségessé, mert a Keresztyén Testvéri Szövetség negyed évszázados múltja során több alkalommal ment át szervezeti átalakuláson, és mostanra kialakult formája nem mindenki számára egyér-telmû, ami bizonyos helyzetekben félreértésre adhat okot. A szellemi t a r t a l o m elsõdlegessége mellett ezzel is érdemes egy csipetnyit foglalkoznunk.
Mozgalom Kiadó: A Testvéri Szövetség Egyesület Az egyesület honlapja: www.tesz.net Felelõs kiadó: Bohus András Felelõs szerkesztõ: Frank Róbert A szerkesztõség tagjai: Bohus András, Elek Sándor, Gál Lajos, Giricz László, Máté Andrásné, Molnár Istvánné Tördelés, szerkesztés: Frank Róbertné Korrektúra: Bálint Géza, Bálintné SzárazNagy Hedvig, Elekné Szoboszlai Réka, Szvetnyik Melinda, Urbán László Megjelenik: negyedévente Aktuális példányszám: 1400 db Nyomtatás: SzVSz Kft, Szentes
2012. I. negyedév
A Keresztyén Testvéri Szövetség (TeSz) alapvetõen egy ébredési, megújulási mozgalom, mely a 80-as évek végén bontakozott ki a Sajó-völgyben. Elindítója nem ember volt, hanem a kegyelem Istene, aki az Õ Fiában, a mi Urunkban, Jézus Krisztusban kinyilvánította az Õ szeretetét minden ember felé. Ennek a kegyelemnek az egyik megnyilvánulása volt ez az ébredés, melynek sok-sok világi és vallásos háttérrel rendelkezõ, elsõsorban fiatal
megtért volt a gyümölcse. Ez az akkori megmozdulás a 60-as, 70-es években kibontakozó erdélyi, szilágysági ébredésben gyökerezik, mely ébredés velejéig áthatotta a romániai magyar ajkú baptista gyülekezeteket. Ennek a határon túli ébredésnek több, Magyarországra átható hulláma közül az egyik legjelentõsebbnek a TeSz bizonyult, melynek hátterében az erdélyi Nagy Károly és a Sajószentpéteren lakó id. Frank Sándor testvérek barátsága és sok közös munkája állt. Míg azonban erdélyi oldalon ez az ébredés elfogadottá és kívánatossá vált, magyar részrõl elutasításra talált, és a mozgalom itteni szellemi vezetõjérõl a „frankista” gúnynevet kapta. A magyarországi mozgalom akkor kapott lendületet, amikor megtért fiatalok fõiskolákon, egyetemeken szerveztek keresztyén diákköröket és imaközösségeket, csoportokat. Az ott megtért és megújult fiúk és lányok azután hazakerülve a lakóhelyükön mûködõ gyülekezetekbe épültek be, továbbra is szorosabban, vagy lazábban tartva a kapcsolatot azokkal,
SZÖVETSÉG
HAJNALFÉNY
TANÍTÁS nevében és ügyeiben a tanácskozások között eljárjon. Tagjai név szerint: Bohus András (Békés), Frank Róbert (Berettyóújfalu), Gál Lajos (Szeghalom), Giricz László (Csongrád), Molnár István (Miskolc).
akiktõl az evangéliumot hallották. Ezeknek az egyre szélesebb körû kapcsolatoknak mentén szervezõdtek meg az elsõ testvértalálkozók, táborok. 1999-tõl azonosítja magát ez a testvériség „Keresztyén Testvéri Szövetség”, rövidítve „TeSz” néven. Ez a felekezetközi mozgalom több mint 25 éve gyarapszik, olykor megnyilvánuló hibái, bûnei ellenére is, Isten kegyelmébõl. Nyilvántartott tagsága, szervezeti formája nincs, táborai, csendesnapjai nyilvánosak, melyekre váltakozó rendszerességgel látogat el több száz érdeklõdõ az ország és Erdély különbözõ részeibõl, különféle felekezetekbõl. Ez a mozgalom a Keresztyén Testvéri Szövetség lényege és legfontosabb része.
Egyesület A Testvéri Szövetség Egyesület a világi hivatalos és a gazdálkodó szervek elõtt jelenik meg. Bíróságon bejegyzett, jogi személyiséggel rendelkezõ civil szervezet. A TeSz-t leginkább ezzel az egyesülettel szokták keverni, holott szellemi dolgokban nem rendelkezik hatáskörrel. Mûködése a magyar jogrendszer szabályai szerint zajlik, a TeSz alkalmainak jogi hátterét biztosítja. Ezen túl fenntartja a TeSz honlapját, kiadja a Szövetség újságot, és karitatív tevékenységet is végez.
Tanácskozás Leginkább ezzel a szervezeti szinttel azonosítják a TeSz-t. Nyilvántartott tagsága immár valamivel 30 fõ fölött van, és feladata, hogy évente egyszer megvitassa a mozgalom, a testvériség ügyeit, tervezze alkalmait, valamint felügyeletet gyakoroljon a Vezetõség fölött. Nem jogi személy, nem civil szervezet. Az ország különbözõ pontjain lakó, kizárólag férfiakból álló tagsága bibliai alapelvek mentén tevékenykedik.
Alapítvány A Bérea Alapítvány nyújt jogi hátteret a Pányokon lévõ ingatlan számára, mint tulajdonos. Ezen a táborhelyen mûködnek nyári táboraink. Ezen túl karitatív tevékenységet is végez. A Keresztyén Testvéri Szövetség mind az öt megjelenési formájában elsõsorban Isten szeretetét tartja feladatának, ezt követõen pedig a testvérszeretetet, valamint a minden ember felé megnyilvánuló szeretetet. Az Isten szeretetét az Õ Igéje iránt való hajlíthatatlan ragaszkodásban, a testvérszeretetet Isten népének megújításában, a minden ember iránt való szeretetet pedig a bûnösök Istenhez vezetésében igyekszik kinyilvánítani. Ebben társa mindazoknak, akik hasonló küldetésben járnak itt a földön, az Úr Jézus Krisztus nyomdokain. Gál Lajos, Szeghalom
Vezetõség A Vezetõség képviseli a TeSz-t az egyházi szervek, hívõ testvérek elõtt. Feladata továbbá e testvéri kör szellemi irányvonalának meghatározása, megõrzése. Jól körülhatárolható közösség, mely vállalja a felelõsséget a TeSz minden tevékenységéért. Öt tagja határozatlan idõre kapott megbízást és felhatalmazást a Tanácskozástól, hogy a mozgalom
2
életünkre nézve is veszélyessé válik. De a százados inkább hitt a kormányosnak és a hajótulajdonosnak, mint annak, amit Pál mondott” (ApCsel 27,10-11) Az ördög akar bennünket a viharban elpusztítani, hogy ne érjük el a túlsó partot, ahol a komoly szolgálat vár ránk, ahogyan Jézusra, Jónásra, és Pálra is várt. Ha életed most van éppen viharban, számodra is biztatás lehet, hogy van túlsó part! De lehet, hogy az a vihar miatt most még nem látszik. Lehet, hogy már mindent megtettél „rutinból”, emberileg, hogy eljuss valahogy oda. Próbálsz megmenteni bizonyos helyzeteket, kapcsolatokat, megoldani viharokat, de nem megy. A tanítványok között is volt néhány rutinos halászember, aki nem elõször látott vihart. Pál hajójában is megtettek mindenféle óvintézkedést. Átkötötték a hajót, kidobáltak minden felesleges terhet, mégis ezt mondta Pál: „Erõs vihar tombolt, végül elveszett megmenekülésünk minden reménye.” A tanítványoknál ugyanez volt a helyzet: „a hajót elborították a hullámok”. „Uram, ments meg minket, elveszünk!” Jó, hogy van Szabadítónk, akinek a nevét segítségül lehet hívni. „Bizony nem szunnyad, nem alszik Izráel õrizõje!” (Zsolt 121,4). Akkor is, ha a tanítványok, vagy a világ, és még talán mi is úgy látjuk ezekben a helyzetekben, hogy nincs remény, nincs segítség. Lehet, hogy veszteségekkel, vagy éppen a „hal gyomrából”, de eljutunk a túlsó
2012. I. negyedév
partra. „Ha vízen kelsz át, én veled vagyok, és ha folyókon, azok nem sodornak el.” (Ézs 43,2a) „Ímé én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig” (Mt 28,20b). Jézus nem száll ki a hajóból a viharos helyzetekben sem. Sõt! Ha éppen nem volt is a hajóban, de vihar támadt, azonnal a segítségükre sietett a tanítványoknak. Nem szállt le, és futamodott meg a golgotai keresztrõl sem. A világban, az emberek a viharos helyzetekben mentik a bõrüket, és elhagyják a süllyedõ hajót. A mi Mesterünk nem ilyen. Lehet hozzá jönni. Fel lehet ébreszteni. El lehet neki mondani a gondot, a bajt, kicsinyhitûségünket bizonyos dolgokban. Amikor szól a világ teremtõ Ura, egyszercsak lecsendesülnek az elemek. „Te uralkodsz a dühöngõ tengeren, ha hullámai tornyosulnak, te lecsendesíted õket” (Zsolt 89:10). Megoldódik a probléma, megszûnik a vihar. Csend lesz (külsõ és belsõ egyaránt). Tapasztaltad ezt már? Ha igen, akkor egy-egy vihar végén mindig rácsodálkozol: „Ki ez, hogy a szelek is, a tenger is engedelmeskednek neki?” (Vajon nem tudták a tanítványok, hogy kicsoda?) Egy másik hasonló eset kapcsán pedig a választ is megkapjuk. „A hajóban levõk pedig leborultak elõtte, és ezt mondták: „Valóban Isten Fia vagy!” (Mt 14,33). Kívánom, hogy életünk viharait mindig tudjuk rábízni a mi Istenünkre, és tapasztaljuk meg ezekben az Õ szabadítását. Schneider Károly, Derecske
23
SZÖVETSÉG
HAJNALFÉNY
TANÍTÁS
A harmadik csoport
Hajnalfény
Kiegészítés a legutóbbi számban megjelent, id. Frank Sándor testvér által írt vezércikkhez
Életünk viharai „Amikor beszállt a hajóba, követték õt a tanítványai. És íme, nagy vihar támadt a tengeren, úgyhogy a hajót elborították a hullámok. Õ pedig aludt. Tanítványai odamentek hozzá, felébresztették, és ezt mondták: „Uram, ments meg minket, elveszünk!” De õ így szólt hozzájuk: „Mit féltek, ti kicsinyhitûek?” Majd felkelt, ráparancsolt a szelekre és a tengerre, és nagy csend lett. Az emberek pedig elcsodálkoztak, és ezt mondták: „Ki ez, hogy a szelek is, a tenger is engedelmeskednek néki?” (Mt 8,23-27) Egy tengerparti kikötõben járva sokféle hajót láthatunk. Kicsiny halászcsónaktól (lélekvesztõtõl) elkezdve, luxus yachtokon keresztül, egészen a több emeletes óceánjáró hajókig. Mi is mindannyian evezünk valamilyen hajóban az élet tengerén. Az éltünk hajója, kinek kicsi, kinek nagy, szegényes, vagy luxus. A kérdés az, hogy Jézus beszállt-e a hajódba. Egy régi szép ének egyik sora mondja: „Vedd Krisztust hit hajódba be!” Sokan azt gondolják, hogy az õ hajójuk olyan nagy és biztos, hogy elsüllyeszthetetlen. Éppen ezért nem kell, hogy Jézus beszálljon. A történelem során
bebizonyosodott, hogy bármilyen nagy és biztos hajó el tud süllyedni Isten nélkül. Aztán a következõ kérdés: ha Jézus beszállt, hogy követjük-e? Krisztus tanítványai követik az õ Mesterüket. Sok tanítvány még a szárazföldön csak-csak, de ha nem biztos a lába alatt a talaj, akkor már tovább nem követi Õt. Ahhoz, hogy a viharokat túléljük, ott kell lenni szorosan az Úr Jézus mellett. Mert azok jönnek, belsõ és külsõ viharként egyaránt. Lehet, hogy életünkben vannak csendes idõszakok, de hirtelen lecsaphat a vihar. Felmerülhet bennünk a kérdés, vajon miért kerülhetünk viharokba? - Isten próbára teszi a hitünket, mint ahogy a tanítványokét próbára tette. - A magunk engedetlensége miatt. Jónás juthat eszünkbe: „Az Úr azonban nagy szelet bocsátott a tengerre. Nagy vihar támadt a tengeren, és már azt hitték, hogy hajótörést szenvednek” (Jón 1,4). - Mások felelõtlensége miatt. Pál apostol példája juthat eszünkbe: „Férfiak, látom, hogy a további hajózás nem csak a rakományra és a hajóra, hanem
22
2012. I. negyedév
A Szövetség újság legutóbbi számában
ismeret, még az is elõfordulhat, hogy
megjelent vezércikk egyik bekezdésével
egy-egy számunkra teljesen új, vagy
kapcsolatban több észrevétel érkezett
szokatlan megközelítés késõbb sajá-
szerkesztõségünkhöz.
tunkká válik az Ige alaposabb vizsgálata
A nevezett rész így hangzik:
és megértése után, vagy éppen felis-
„Az emberiség másik nagy része
merjük, hogy újszerû meglátásunk téves
Istentõl kapható hit (Ef 2,8) hiányában
volt. Másrészt azért, mert a fontos
(Mt 7,7-8) a földi halál után a pokolba jut
kérdések nem eredményezhetik a leg-
(Lk 16,23) bûneik,
fontosabb kérdés-
istentelen
és
ben való egység,
élet-
az egy szükséges
módjuk miatt (Lk
dolog csorbítását.
16,19-23).
Ezért a megjelent
embertelen
Innen
az utolsó ítéletkor
cikkel
szabadulnak. Akkor
ban a következõ
azonban
kiegészítést adjuk.
Istennek
véren váltott gyer-
1.
mekei iránt olykor
kapcsolat-
Az
idézett
bekezdésben
tanúsított jócselekedeteik (Mt 25,31-40),
foglaltak nem nélkülöznek minden bib-
és felebarátaik iránti tisztességes (2Móz
liai alapot, és az erre vonatkozó Igéket
19,11) - olykor segítõkész - viselkedésük
nem hagyhatjuk figyelmen kívül. Ezek
jutalmaként az új földön a békeország
közül a leginkább kézenfekvõ a Jel
lakosai lesznek (2Pét 3,7,10,13), ahol
20,11-15:
Isten áldásaiban részesülnek (Jel 21,4)”
„És láték egy nagy fehér királyi-
(id. Frank Sándor).
széket, és a rajta ülõt, a kinek tekintete elõl eltûnék a föld és az ég, és
Fontosnak tartjuk, hogy a különféleképpen értelmezett igerészek ma-
helyök nem találtaték.
gyarázatait
És látám a
és
halottakat, nagyokat és kicsinyeket,
tisztelettel közelítsük meg. Egyrészt
állani az Isten elõtt; és könyvek nyit-
azért, mert mivel töredékes bennünk az
tatának meg, majd egy más könyv
kellõ
óvatossággal
3
SZÖVETSÉG
TANÍTÁS
EGYHÁZTÖRTÉNET
nyittaték meg, a mely az életnek
csoporttal”? A Szentírás nem bocsát-
könyve; és megítéltetének a halottak
kozik részletekbe, így egészen pontos
azokból, a mik a könyvekbe voltak
választ nem adhatunk. Azt azonban
írva az õ cselekedeteik szerint. És a
látjuk, hogy az új földön van egy olyan
tenger kiadá a halottakat, a kik õ
nép, mely valamiképpen ott lakik, a
benne voltak; és a halál és a pokol is
szent városba bemegy, és ajándékaikat
kiadá a halottakat, a kik õ nálok
oda viszik (Jel 21,24-26), sebeiket az
voltak; és megítéltetének mindnyájan
élet fájának leveleivel gyógyítgatják (Jel
az õ cselekedeteik szerint.
A pokol
22,2). Ezeket az Ige „pogányoknak”
pedig és a halál vettetének a tûznek
nevezi. A „feleségre”, azaz ránk,
tavába.
Ez
a
ugyanakkor ezek a
második halál, a
leírások
tûznek tava.
vonatkozhatnak,
ha
valaki
És nem
hiszen
nem mi
nem
találtatott beírva
meglátogatjuk
az élet könyvében,
várost, hanem mi
a tûznek tavába
magunk vagyunk a
vetteték.”
város
Ebbõl az Igébõl nyilvánvaló,
hogy
10), az
(Jel és
a
21,9rajtunk
elragadtatást
nincs mit gyógyítani, mert ekkor már
követõen, az 1000 éves királyság után
1000 éve együtt leszünk szeretett
a második feltámadás során a pokolból
Megváltónkkal, mint férjünkkel.
kikerülõ lelkek nem egyforma megítéltetésben
részesülnek.
Ezek
Erre a „harmadik csoportra” utalhat
közül
Jézus a Mt 12,41-42-ben, ahol az
lesznek némelyek, akik neve be van írva
mondja, hogy Ninive férfiai és délnek
az élet könyvébe, és noha a pokolból
királynéasszonya
jöttek, mégsem jutnak az örök tûzre. Az
ítéletkor ezzel a nemzetséggel együtt,
örökre elkárhozóktól pedig cselekede-
és kárhoztatja ezt”. Mivel az elsõ feltá-
teik alapján lesznek elválasztva. Ezt írja
madáskor nem lesz kárhoztatás, ez az
a Biblia. Evangéliumi körökben szokat-
Ige csakis a második feltámadásról szól-
lan gondolat ez, mégis, mivel Isten
hat, és ezek szerint ott lesznek olyanok,
Igéje tárja elénk, nem vethetjük félre
akik kárhoztatnak, és olyanok, akik
azzal, hogy mi ezt nem így tanultuk. Mi
kárhozottak. Ezek a kárhoztatók lehet-
lesz ezzel az úgynevezett „harmadik
nek azok, akik nem Jeruzsálem, nem
4
„felkél
majd
az
az üldözés és az anabaptisták legyilkolása. 1529 novemberében Austerlizbe érkezett egy kisebb csapat Hutter Jakab vezetésével. Hutter majd az auspitzi gyülekezetbe illeszkedett be 1533-ban. Hutter erõskezû vezetõnek bizonyult, az õ vezetésével alakultak ki a habán gazdasági udvarok, ahol a kemény munka józan és önmegtartóztató élettel párosuló, virágzó gazdaságot eredményezett. Azonban Ferdinánd királynak kitartó üldöztetése révén sikerült 1636-ban kivégeztetnie.11 De ennek hatására a közösség illetve Hutter követõinek száma tovább nõtt, és egészen 1620-ig viszonylagos békében is élt Morvaországban, mely leginkább a sokak által keresett ipari szakértelmüknek volt köszönhetõ. A hutteriták hasonlóan a békés anabaptistákhoz pacifisták voltak, és a rendtartásuk még a fegyverek elkészítését sem engedélyezte.12 1540-ben az üldözések és zaklatások ellenére is kb. 40 ezerre becsülték a hutteri közösség létszámát.13 Kommunákban élték tevékeny életüket saját szervezeti szabályok által irányítva. A hutteriták életének további bemutatását a Habánok Magyarországon címû fejezetben folytatjuk. Ezekbõl a tényszerû adatokból is láthatjuk, hogy valójában mennyire szerteágazó volt az anabaptista mozgalom. Európában egy-egy fellobbanó tûzfészekként jelentek meg, de soha sem értek össze, így egyen - egyenként könnyen is el tudták fojtani a lángokat. Bár történtek egyesítési kísérletek, mint például a Sattler által kiadott Schleitheimi Anabaptista hitvallás 1527-ben, mely
2012. I. negyedév
dokumentummal szinte minden akkori anabaptista egyetértett. Ez hirdette a felnõttkorban való keresztelést, a világtól való elkülönülést, tiltotta a parókiális templomok és a kocsmák látogatását. Elítélte az erõszakot, a bírósági jogorvoslat kérését, állami hivatal betöltését és az esküt. Elvi megegyezésen kívül azonban a mozgalmak nem egyesültek, hanem saját irá-nyításuk alatt éltek, melynek következtében gyakran elszigetelõdtek, és a történelem útvesztõjében lassan felmorzsolódtak, vagy késõbb eredeti elveikhez viszonyítva eltorzultak. Elek Sándor, Berettyóújfalu 1. Owen Chadwick: A reformáció. Osiris Kiadó, Budapest, 2003. 183. 2. Szebeni Olivér: Anabaptisták. Magyarországi Baptista Egyház kiadó. Budapest, 1998. 45-57. 3. R. Estep, William: Az anabaptisták története Magyarországi Baptista Egyház kiadó, Budapest, 2004. 122-123. 4. Edmund Hamer Broadbent: Zarándok Gyülekezet Primo Evangélium Kiadó. 1990. 182. 5. Szebeni Olivér: Anabaptisták. Magyarországi Baptista Egyház kiadó. Budapest, 1998. 68. 6. Owen Chadwick: A reformáció. Osiris Kiadó, Budapest, 2003. 187. 7. Wenger, John Christian: The Heroic Witness of the Sixteenth-Century Anabaptists. Virginia: John Knox Press, 1961. 102-104. 8. Szebeni Olivér: Anabaptisták. Magyarországi Baptista Egyház kiadó. Budapest, 1998. 71-75. 9. Szebeni Olivér: Anabaptisták. Magyarországi Baptista Egyház kiadó. Budapest, 1998. 77-78. 10. Wenger, John Christian: The Heroic Witness of the Sixteenth-Century Anabaptists. Virginia: John Knox Press, 1961. 102-104. 11. Szebeni Olivér: Anabaptisták. Magyarországi Baptista Egyház kiadó. Budapest, 1998. 71-80. 12. Owen Chadwick: A reformáció. Osiris Kiadó, Budapest, 2003. 184-185. 13. Szebeni Olivér: Anabaptisták. Magyarországi Baptista Egyház kiadó. Budapest, 1998. 88.
21
SZÖVETSÉG
EGYHÁZTÖRTÉNET ismeretfurdalása keletkezett, és miután meggyõzõdött Isten bocsánata felõl, újra elhatározta, hogy ezek után mindvégig kitart hite és meggyõzõdése mellett. 1526 májusában az augsburgi anabaptista gyülekezetben megkeresztelte Dencket.8 Amikor Zwingli megírta kis füzetét a gyermekkeresztségrõl, Hubmayer az egyik legkiemelkedõbb tanulmánnyal válaszolt, amelyet ebben a témakörben valaha is írtak. 1526-ban végül is az üldöztetések hatására az ausztriai Morvaországba menekült. Itt vált a keletre menekült anabaptisták vezérévé. Ezen a helyen a feljegyzések szerint hamarosan 12 ezer anabaptistát tartottak számon, legtöbbjük DélNémetország különbözõ részeibõl áramlott ide. Hubmayer itt is nyíltan szólt a felnõtt korban történõ keresztség mellett. Még a gazdag fõnemesi családból származó Lichteinstein Lénárd és testvére is Hubmayer tanítványa lett, és megkeresztelte õket. Hubmayer folytatta aktív irodalmi tevékenységét. 25 nyomtatványából 18-at Nikolsburgban adott ki. 1528 tavaszán gyülekezete azonban kettészakadt. Hubmayer követõit „kardosoknak" csúfolták, akik adott esetben a török ellen készek lettek volna fegyverrel is megvédeni magukat. Míg a másik pártot, akik vándorbotot fogtak, s keletre menekültek „botosoknak" nevezték. Õk eltökélték, hogy semmiféleképpen nem fognak fegyvert.9 Reformátorként és íróként tevékenykedett egészen addig, míg 1527-ben letartóztatták és bebörtönözték. Kitartó erõfeszítéseket tett, hogy elkerülje a máglyahalált, de mindhiába. 1528. március 10-én Bécsben elõállították kivégzésre. 10 Hubmayer halála után általánossá vált
A morvaországi hutterita közösség Az anabaptisták keleti ágának egyik úttörõje Hubmayer Baltazár volt. Az Augsburg melletti Friedbergben született, „bachelor”-i fokozatát is itt szerezte meg 1510-ben. Egyik kedvenc professzora Johann Eck volt. Mikor Eck Ingolstadtba költözött, Hubmayer követte õt, és nemcsak licenciátusi teológiai fokozatát szerezte meg ott, hanem teológiai doktori címét is. Hubmayer ekkor katolikus papként szolgált, és kiváló szónoki tehetséggel bírt. Fokozatosan kezdte felismerni Zwingli tanításaiban a valódi evangéliumi hitet. Különféle lépései fényes bizonyítékai voltak a római katolikus tanokban való elbizonytalanodásának. Igehirdetéseit a latin helyett egyre gyakrabban már németül végezte; ellenezte a szobrok és képek használatát a templomokban. Majd arra a sorsra jutott, hogy kilátásba helyezték a letartóztatását. Ez elõl menekülni kényszerült.7 1523-ban Zwinglivel együtt arra az álláspontra jutottak, hogy a hívõ megtértek bemerítése biblikusabb a gyermekkeresztségnél. A Grebel, Manz és Reublin részérõl jelentkezõ ellenállás azonban végül oda vezetett, hogy Zwingli megváltoztatva álláspontját végül határozottan kiállt a gyermekkeresztség mellett. A kibontakozó hitvitákban Hubmayer ekkor még Zwingli mellett állt ki. Késõbb azonban azonosult az anabaptista tanokkal, és már 1525-ben mindenhol, ahol prédikált, anabaptistának vallotta magát. Zürichben fogságba esett, ahol csak azzal a feltétellel engedték szabadon, hogy visszavonja tévelygéseit, és örökre elkerüli a várost. A visszavonás miatt azonban erõs lelki-
20
2012. I. negyedév
TANÍTÁS menyasszony és nem feleség, de az új
ba hívjunk bárkit is, hanem jegyesei
földön laknak, és bemehetnek tisztes-
vagyunk az Úrnak, és másokat is eljegy-
séget tenni a városba.
zünk Neki (2Kor 1,2). A megtérés szük-
A kecskék és juhok példázatában is
ségességét hirdetjük, az újjászületés
látjuk, hogy az ítélettételre sorakozott
ingyen ajándékát, melyet megad a mi
nép két részre osztatik, és ebbõl az
Atyánk a Szentszellem által mindazok-
egyik az örök tûzre vettetik. Mivel a mi
nak, akik Jézus Krisztus vérén meg-
elragadtatásunkkor nem lesz kárhoz-
mosattak. Mivel az Ige említést tesz
tatás, ennél fogva az az eljövetel,
errõl a csoportról, ezért mi is megtet-
melyrõl Jézus a példázat elején beszél,
tük, ezzel azonban nem is kívánunk töb-
nem a mi elragadtatásunk, hanem az
bet foglalkozni egy-egy bekezdésnyi tár-
1000
követõ
gyaláson, vagy egy ilyen, megértést
második feltámadáskori eljövetele, és az
segítõ cikken kívül, nehogy aránytala-
azt követõ ítélet (Jel 20,11). Ebbõl az
nul
ítéletbõl megmenekülve kerül ki egy
gálatunkban.
éves
békeországot
csoport, akik jót tettek csak eggyel is az
sok
helyet
foglaljon
el
szol-
3. Ne adjunk helyet az ördögnek
Úr legkisebb atyjafiai közül.
azzal, hogy az esetleges vélemény-
Nem állítjuk, hogy minden tekintet-
különbségek egy-egy igehely értel-
ben tisztában vagyunk ennek a „har-
mezésében közénk álljanak. Urunk
madik csoportnak” a helyzetével, de
törékeny egységet munkál közöttünk,
mindenképpen találkozunk velük és
melyért imádkozott, és melyért vérét
létüket nem kerülhetjük meg. Ha valaki
ontotta. A ránk bízott sáfárság szerint
jobb magyarázattal szolgál a fent leír-
el
taknál, szívesen vesszük a segítséget a
ápoltuk ezt a közösséget, és mik azok a
megértésben.
fontos dolgok, melyek oltárán feláldoz-
2. Mérvadó e tekintetben, hogy ezek
kell
számolnunk
azzal,
hogyan
tuk a legfontosabbat. „És ha valamiben másképen értetek,
a pogányok annak ellenére, hogy nem az
az Isten azt is ki fogja jelenteni nék-
üdvözültek seregébe tartoznak. Krisztus
tek. Csakhogy a mire eljutottunk,
menyasszonya és az új föld lakosai
ugyanabban egy szabály szerint jár-
között körülbelül akkora a különbség,
junk, ugyanazon értelemben legyünk”
mint a feleség és a szomszéd asszony
(Fil 3,16).
között. A mi szolgálatunk pedig nem
Amire pedig eljutottunk, az Krisztus.
jutnak
örök
gyötrelemre,
nem
A Testvéri Szövetség Vezetõsége
abban áll, hogy Krisztus szomszédságá-
5
SZÖVETSÉG
TANÍTÁS
Akik boldogok, és akik bûneikben gyönyörködõk (Gal 2,20; Mt 5,1-12) Boldogok a szellemi szegények, akik Isten Igéjének megismerésében és vállalásában egyre többre vágyakoznak. Miután befejezték e földön szolgálatukat, az új, s örök mennyei Jeruzsálem lakosai lesznek. Itt meglátják Uruk és Istenük orcáját, és uralkodnak az új égen és földön (2Pt 3,10-13), örökkön örökké (Jel 22,3-5). Boldogok, akik sírnak akkor, amikor folyamatosan öldökölt, öröklött bûnös természetükkel olykor mégis szembesülnek (Jóel 2,12-13; Jn 1,9). Aztán akkor, amint látják a bûnben élõk istentelen és embertelen állapotát e földön, és szívbõl szánják õket. A megtért hívõk végleg csupán a mennyben vigasztalódnak, ahol eltöröl Isten a szemeikrõl minden könnyet (Jel 7,17). Boldogok a szelídek, akik nem hadakoznak földi szükségleteikért, mert Isten ajándékának tekintenek minden falat kenyeret, és mindazt a sok jót, amit Õ kirendel számukra (Mt 6,25-33). Szelíd beszédüket pedig arra használja az Úr, hogy megtörje azzal a csontkemény istentelen és embertelen indulatokat (Péld 25,15). Boldogok, akik éhezik és szomjúhozzák Isten Igéjét (Jn 17,17) az emberek hazugságai és öntelt bölcselkedései helyett. Akik az Úrtól várják testi-szellemi szükségleteik kirendelését, azokat az Úr ellátja gazdagon (Lk 11,10). Boldogok az irgalmasok, mert akik nem ítélkeznek felebarátaik felett, hanem saját maguk állapotát vizsgálják az Ige világosságában, azoknak nem kell félniük
Isten ítéletétõl (Mt 7,1; Jak 2,13). Boldogok akiknek szívük tiszta, mert amint észreveszik, hogy teret adtak a testiességnek és a bûnnek, készek azonnal megvallani az Úrnak. Õ akkor azonnal megbocsátja, és megtisztít minden bûntõl (1Jn 1,6-9), így láthatják meg Istent vérén megváltottai (Jel 22,4). Boldogok a békességre igyekezõk, akik az istentelenek gonoszságait is készek elszenvedni, és jóval viszonozni (Róm 12,18-21). Csak azok képesek erre, akik Istentõl kaptak új életet (Jn 1,12-13). Boldogok, akik háborúságot szenvednek, ha az ige szerint igyekeznek élni e földön (Jn 17,14-15), mert Isten mennyei békeországának örökösei lesznek (Mt 25,34). Boldogok, akiket azért szidnak, háborgatnak, és mondanak minden gonosz hazugságot ellenük az istentelenek, mert az Urat követik, nem a Sátán álnok és gonosz sugallatait. Az Úr iránt hûségesek jutalma bõséges lesz a mennyben (Jel 21,7). Boldogtalanok a megtéretlenek, és a bukott hívõk, akik biblikus istenfélelem helyett a Sátán által inspirált bûnök ideigóráig tartó gyönyörûségeit (Zsid 11,25) habzsolják. Ha maradnak ebben az állapotban, a pokol vár rájuk, (Lk 16,23, Mt 5,26), vagy az örök tûz (Mt 25,41, Jel 20,10). Ám ma még kegyelemért folyamodhatnak az Úrhoz. Ma még megtérhetnek! Visszatérhetnek! „Ma még lehet, ma még szabad, borulj le a kereszt alatt!” id. Frank Sándor, Karmiel - Izrael
6
EGYHÁZTÖRTÉNET
2012. I. negyedév
elõtt hogyan részegeskedett paptársaival, és tréfálkozott a Szentírással. Életében sorsdöntõ mozzanat volt, amikor tudomására jutott, hogy Sicke Snydert kegyes életû testvért kivégezték, mert bemerítkezett. Ettõl kezdve hosszas kutatásba kezdett, elsõsorban a keresztségrõl tudakozódott a Szentírás tükrében, és még Luthertõl, Bucertõl és másoktól is tanácsot kért ez ügyben. De egyikük sem tudta meggyõzni a gyermekkeresztség hiteleségérõl, így tovább folytatta a Biblia tanulmányozását. Ennek hatására bizonyosságot nyert a bemerítés és az úrvacsora jogosságára vonatkozólag. Miután átélte bûnei bocsánatát és szívét teljesen átadta Jézus Krisztusnak, a szószékrõl is elkezdte hirdetni a megtérés evangéliumát. Ítéletet hirdetett a bálványimádás ellen, a mise ellen, valamint rámutatott a bemerítés, és az úrvacsora helyességére. A münsteri tévtanok ellen erõteljesen felszólalt, de mégis feladatának látta az üldözöttek felkarolását.4 Hét évig mûködött Hollandiában, majd 1537-ben püspöki rangot kapott, így nagyobb hatalmánál fogva újjászervezte az anabaptista mozgalmat. Késõbb Dániába költözött, ahol tovább folytatta munkásságát, de Lettországban és ÉszakEurópában is megtalálhatjuk híveit. 1557-ben Hollandiában a mennoniták teljes alkotmányos vallásszabadságot nyertek, melynek hatására közösségük megerõsödött, és a mai napig is fennáll.5 A szakadást ugyanakkor nem kerülték el: egy liberális, és egy merev ágra bomlott a közösség. A merev ágban a kiközösítést nagyon komolyan vették, aminek a hagyományai a mai napig élnek az Egyesült Államokbeli amish mennonita közösségekben.6
nem értékesítette ingatlanait. A gyülekezet taglétszáma közben növekedett. Végül is 1532-ben - miután megválasztotta utódját - békésen távozott. Marbeck ezután Dél-Németországban hirdette tovább tanait, és számos követõre talált. Állandó mûszaki munkával kereste kenyerét, s õ lett a legbefolyásosabb teológus a dél-németországi anabaptisták között.2 Leghasznosabb szemlélete abban mutatkozott meg, hogy egyedül a Szentíráshoz ragaszkodott, valamint az Ószövetség és az Újszövetség céljait el tudta egymástól különíteni. Marbeck szerint, ha valaki ezt nem veszi figyelembe, az olyan súlyos körülményekhez vezethet, mint pl. a parasztlázadás.3
A németalföldi és északnémetországi mennoniták
A Münsterben lezajlott események után Németalföldön és Észak-Németországban is elkezdték üldözni a még megmaradt anabaptistákat, akiket végül Menno Simons (1496-1561) karolt fel. Menno kezdetben, mint római katolikus lelkész kezdett munkálkodni a hollandiai Pingjum faluban. Saját önéletrajzában arról számol be, hogy megtérése
19
SZÖVETSÉG
EGYHÁZTÖRTÉNET
Egyháztörténeti szemelvények Az anabaptista mozgalom tûzfészkei Ha eltekintünk a szélsõséges csoportoktól, az anabaptisták négy területen szervezõdtek tartós egységekbe: 1. Korábbi számunkban már említett svájci testvérek Grebel és Manz vezetésével; 2. A dél-németországi testvérek, kiknek vezetõje a Hubmayer által megkeresztelt Hans Denck, majd halála után a tiroli mérnök, Marbeck 3. Németalföldön és Észak-Németországban Menno Simons alapításával a mennoniták 4. Morvaországban a hutterita közösség Hutter Jakab alapításával.1
A dél-német anabaptisták A hit és szeretet hangsúlyozásán kívül kezdetben feleslegesnek tartották a „szentségekkel való élést", és a gyülekezetalapítást. Hans Denck (1495-1527) nürnbergi származású teológus volt, de miután anabaptistává lett, a városi tanács kiutasította a városból. Augsburgban sokakat baptizált Denck. Elítélte a gyermekkeresztséget, de nem tartotta fontosnak a felnõtt, hitvalló keresztséget, és az úrvacsorát sem. Dencket még Sattler sem tudta meggyõzni a szentségek fontosságáról, ezért a svájci testvérek ugyanúgy elhatárolódtak Dencktõl, mint Münzertõl. Denck mellett a másik jelentõs vezetõ a thüringiai születésû könyvkereskedõ, Hans Hut volt. Hut elõbb Münzer híve volt, majd késõbb Denckhez csatlakozott, de barátságuk ellenére sokszor vitáztak, mert Hut más eszkatalógiai gondolatokat vallott, mint például, amit az egyik iratában ki is fejtett „A keresztség titka” címmel.
18
Szerinte az igaz, tényleges keresztény élet kezdetének jele a keresztség. Augsburgban viszont megfogadtatták vele, hogy hallgasson a „titokról”. Denck 1527-ben pestisben halt meg, így elkerülte a vértanúságot, míg Hut ugyanebben az évben fogságban végezte életét. Az augsburgi gyülekezet ellen hamar fellángolt az üldöztetés, melynek következtében egyesek nyugat felé Strassburgba, míg mások kelet felé Morvaországra menekültek. Strassburgban sem veszett el vitázó hajlamuk, így amikor Pilgram Marbeck megérkezett, már egy kettészakadt gyülekezetet talált. Marbeck jelenléte újra kiegyensúlyozottá tette a hozzájuk csatlakozók hitét. A városban is örömmel fogadták, elsõsorban mérnöki képességei miatt. Egy gátrendszer megépítése után, a Fekete-erdõbõl az építõfa rönkjeit a Rajna egyik mellékágába terelte, így az értékes farönkök egyenesen a városba érkeztek. Ennek hatására az építkezés is fellendült. Az így nyert fát még a mérnök halála után is sokáig „pilgerfának” nevezték a környéken. Ennek ellenére mégis hitvitára hívták 1531-ben, ahol számon kérték rajta hitelveit. Marbeck elismerte a keresztség és az úrvacsora tanát, és elmondta, hogy ennek kizárólag csak engedelmességbeli oka van, és nem a vízen van a hangsúly. Egyszerûen csak benne van a Bibliában, és õ ezt követi. Ezek után már a második hitvitára invitálták, aminek eredményeképpen kitiltották a városból. Végül egy harmadik hitvitára is sor került, melynek köszönhetõen addig maradhatott a városban, míg
BIZONYSÁGTÉTEL
2012. I. negyedév
Bizonyságtétel Élelutam Ezek után ismét munka nélkül maradtam, és hazamentem szüleimhez. Itt nagy vihart kavart, hogy én hívõ lettem. Különösen nagyszüleim kiabáltak felindultságukban. Mikor elfáradtak kiabálni, szép csendesen elmondtam nekik, hogy mi a különbség a csak vallásos és a hívõ élet között. Ekkor már csöndesebben azt mondták, hogy ezt a katolikus vallásban is megtarthatnám. Sajnos nem tudtak megtérni. A kisebbik fiútestvérem nagyon szeretett olvasni. Kivettem a kezébõl a könyvet, és a kinyitott Bibliát adtam helyette. Ebbõl egy betût sem olvasott el. Amikor együtt kapáltunk, õ a lányokról szeretett csevegni, én az Úr Jézusról beszéltem neki. Egyszer azt kérdi tõlem: „Hogy kell imádkozni?” Azt mondtam neki: „Gyere fel az istálló padlásra, ahol én alszom a szénában, és majd meghallod!” Feljött. Másnap már a Bibliát olvasta, megtért. Korai halála miatt nem tudott bemerítkezni, de haláláig hû volt az Úr Jézushoz. A középsõ fiútestvérem elment hazulról ipari tanulónak, és egy kedves hívõ családnál kapott szállást. Õt ott szólította meg az Úr Jézus. Õ is megtért. Ezek után feleségül vettem Zseni Ilonát, egy félárva hívõ leányt. Teljesen nincstelenül voltunk mind a ketten. Egyedül csak az Úrban volt bizalmunk. Albérletben laktunk, erdõmunkát vállaltunk, és az Úr Jézus soha nem hagyott cserben bennünket. Úgy beszéltük meg a feleségemmel, hogy a gyermek Isten áldása, és ahány gyermekkel akar Isten megajándékozni, annyit fogadunk Tõle hálás szívvel.
(2. rész)
Késõbb úgy találtuk jónak, hogy hazaköltözünk az én szüleimhez a mai Imrehegyre. Édesapám eljött lovaskocsival, és felpakoltunk. Édesapámmal elindultunk kocsival, feleségem meg elment a községházára, hogy kijelentkezzen. Ott nem akarták a kijelentkezést elfogadni, mert ott volt a S.A.S behívó. Õ azt mondta, hogy már úton vagyunk, így megcsinálták neki. Az újabb lakásunkba egy hét múlva érkezett a behívó. Még ezután is csak egy hét múlva indultam bevonulni. Ekkor már alig közlekedtek vonatok, így napokba került, mire eljutottam a csapatomhoz. Kiderült, hogy már egy hónappal elõbb be kellett volna vonulnom, de nem talált meg a behívóm, pedig a lakóhelyemet mindig pontosan bejelentettem. Még olyan helyen is keresett a behívóm, ahol sosem laktam, így már egy hónapja dolgoztak azok, akikkel egyszerre kellett volna bevonulnom. Ezek között volt Almási Károly testvér is. Amikor egy lovaskocsin odaértem a csapatomhoz (ez egy munkaszolgálatos zászlóalj volt), épp a konyhához mentek. Ott láttam meg Károly testvéremet is. Elcsüggedten ment a konyha felé. Én leugrottam a kocsiról, és eléálltam. Nagyon megörült nekem. Õ mindjárt azt tanácsolta, hogy kérjem magam az õ csapatukba, mert azok mind halasiak. Õk még nem tetvesek, mint a többiek. Én odakértem magam, de azért is másik csapathoz osztottak be. Éjszakára azért mindig átmentem hozzájuk aludni. Csütörtökön értem oda, és szombaton késõ estig kellett dolgoznom.
7
SZÖVETSÉG
BIZONYSÁGTÉTEL delt. Így a mi szállásunkról csak ketten jöttünk el Károllyal, a többiek mind a konyhára mentek, és a rövidebb úton akartak átkelni a Tiszán komppal. Az oroszok a folyó mellett nyomultak felfelé, és a kompnál mindnyájan fogságba estek. Mi - bár nagy kerülõvel, és erõltetett menetben még át tudtunk kelni az algyõi hídon. Gyalog kellett Dunaföldvár irányába Kiskunhalason keresztülmennünk. Károllyal lemaradtunk a többiektõl, mert testvérem bakancsának levált a sarka. Spárgával próbáltuk megkötözni, de mindig kibomlott. Feleségem meghallotta, hogy jönnek a munkaszolgálatosok. Megkérte testvéremet, Kálmánt, hogy jöjjön el kerékpárral elénk, gondolván, hogy mi is köztük leszünk. Így jött el a menekülõ áradattal szembe, mert sok civil is menekült az oroszok elõl. Kb. 20-25 kmre végre ránktalált, és átadta a kerékpárt. Mindketten felültünk rá. Õ meg elindult vissza gyalog. Amikor elértük Kiskunhalas elsõ keresztutcáját, irányt változtattunk, és nem követtük tovább a csapatunkat. Károly testvérem lakására mentünk, ahol már várt a feleségem. Nagyon örültünk egymásnak, és hálásak voltunk az Úr szabadításáért. Másnap feleségemmel gyalog kimentünk debeáki lakásunkra 16 kmre, és ott tartózkodtam, amíg Károly is ki nem jött hozzám. Mikor odaérkezett, rögtön elindultunk csapatunk után Kalocsára. Veszélyes lett volna otthon maradni, mivel a magyar katonák szökevényeket kerestek a tanyákon. Egyet találtak is, akit helyben agyonlõttek. Ha valaki beárult volna bennünket, a mi sorsunk is az lett volna. Azért mentünk Kalocsára, mert Károly útközben találkozott az egyik századparancsnokkal, aki a gerjeli komphoz irányította, mivel ott kel át csapatunk. Mikor bementünk a kalocsai helyõrségre, azt mondták, hogy Baján a kakas iskolában van a csapatunk. Elindultunk Bajára Miskén át, hogy másnap vasárnap elmehessünk imaházba. Mikor odaérkeztünk szombat este, éppen vége volt az imaórá-
A vacsorát már sötétben kaptuk... Egyszer csak hangosan bekiabálja a zászlóalj parancsnok: „Fiúk, nincs semmi baj, aludjatok nyugodtan, itt alszom veletek!” Ezt hallván azt mondtam a mellettem álló Károly testvéremnek: „Figyeld meg, az éjszaka riadó lesz! Azt taná-csolom, hogy éjjel csak a nagykabátot vegyük le, és ha riadó lesz, azonnal készek leszünk.” Õ engedelmeskedett. Mivel elfáradtunk, elég mélyen aludtunk. Hallottuk a távoli csatazajt, de nem ébredtünk fel. A szállásaink körül egy fegyveres és egy fegyvertelen õr volt kiállítva. A mi szállásunknál egy fegyvertelen õr állt. Hajnalban a ködben alakokat látott közeledni, rájuk kiáltott, hogy: „Állj!” Azok megtorpantak, és azt mondták, hogy: „Sztoj”. A mi õrünk, amikor meghallotta az orosz szót, rögtön levágódott a futóárokba, és futott az irodához jelenteni az eseményt. Az oroszok amikor meglátták, hogy ez hirtelen eltûnt, rögtön utána lõttek géppisztollyal. Az ablakunk alatt lévõ kukoricaszár csak úgy zörgött a golyózáportól. Erre mi is felébredtünk, és én hangosan kiáltottam: „Mindjárt riadó lesz!” Fel is ugrottak sokan. De voltak olyan „hõs magyarok” is, akik azt mondták: „Mit vagytok úgy beijedve, hiszen még parancs sem volt!” - és visszafeküdtek. Én mondtam Károlynak, hogy mi csak készüljünk. Felvettük a nagykabátot, összehajtottuk a takarót, és már zörögtek is az ajtón: „Riadó! Mindenki teljes felszereléssel menjen a konyhához!” Károly testvéremmel ketten máris indultunk. A többiek még akkor ébredeztek. Ahogy az iroda elé értünk, már ott álltak az õrség tagjai, és várták az újabb parancsot. Már jött is a futár az új paranccsal, hogy ne a konyhához, hanem a kopáncsi állomáshoz menjünk. A fegyveres õrök mérgelõdtek, mert azt gondolták, hogy belemegyünk az oroszok karjaiba. Így kb. 10-15 km-rel több utat kellett megtennünk, mintha a konyhával a kompon át mentünk volna. Útközben kerékpárral hamar utolért a zászlóalj parancsnok, és egy másik tanyán levõket is utánunk ren-
8
KÖNYVAJÁNLÓ
2012. I. negyedév
Könyvajánló Molnár Róbert: Egy politikus, akit rabul ejtett Isten Molnár Róbert, kübekházi p o l g á r m e s t e r, egykori FKGP-s országgyûlési képviselõ, Torgyán József jobbkeze, érdekfeszítõ stílusban, õszintén, semmit sem takargatva írja le, mit tett vele az Úr Jézus Krisztus ellenállhatatlan kegyelme. A könyve elején rengeteg prominens egyházi és közéleti személyiség ajánlója biztat a mû elolvasására, ami számomra kissé ijesztõen hatott, mivel vallom, jó bornak nem kell cégér, különösen lelki, szellemi területen. A mû azonban rácáfolt aggodalmamra. Az elsõ négy fejezet a szerzõ életét mutatja be születésétõl kezdve politikai felemelkedésén át bukásáig, házassága megromlásáig, amely végül az Úr mentõ karjaiba vezette, majd kezdõdõ és egyre inkább kibontakozó, erõteljes, bizonyság-
tevõ hívõ életéig. Végigizgulhatjuk vele az elsõ bizonyságtétel nehézségeit, a tisztességes politikusra váró bonyodalmakat, a krisztusi szeretettel elhordozott rágalomhadjáratot - ebben többször is volt része a polgármesternek -, a falusi iskola bezárását és újranyitását, az újraválasztásért folyó küzdelmet, a falu lakosai felé végzett missziót. Az utolsó két fejezet inkább elmélkedéseket, bizonyságtételekkel fûszerezett igei eszmefuttatásokat tartalmaz, azokat a meglátásokat, amelyre Isten elvezette a szerzõt. A könyv legnagyobb érdemének az õszinte bizonyságtételeket tartom, amelyek bemutatják egy Istennek tetszeni akaró, nemzete sorsát szívén hordozó hívõ ember vergõdéseit, küzdelmeit, bukásait és gyõzelmeit. Elgondolkodtat, önvizsgálatra késztet és lelkesít, mert megmutatja, hogy a mi Istenünk ma is „dönt királyokat és tesz királyokat” (Dán 2,21), „az Õ országa örökkévaló ország és az Õ uralkodása nemzedékrõl nemzedékre száll” (Dán 3,33). Jobbágy Péter, Miskolc
A konyvajánló margójára Nem lennénk objektívak, ha elhallgatnánk azt a tényt, hogy vannak testvérek, akik néhány, a könyvben leírt történetre másképp emlékeznek, vagy éppen hiányolnak több fontos momentumot. Õk nem tapasztalják Kübekháza nagymértékû lelki-szellemi megújulását és aggódva figyelik a polgármester egykori gyülekezetétõl, lelkiközösséget vállaló, segítõ testvéreitõl való eltávolodását, s egyes megnyilvánulásait. „Azért aki azt hiszi, hogy áll, meglássa, hogy el ne essék.” (1Kor10,12) - a szerk.-
17
SZÖVETSÉG
ESEMÉNYNAPTÁR
BIZONYSÁGTÉTEL
A Testvéri Szövetség 2012. évi eseménynaptára Dátum
Rendezvény
Helyszín
Téma
Szolgálattevõk
jan.28.
Tábori fórum
Sajószentpéter
febr. 18.
TeSz Egyesület Közgyûlés és férfi közösség
Berettyóújfalu
márc. 10.
Férfi csendesnap
Derecske, Baptista Imaház
Férfiakat nevelõ apák
Frank Róbert, Gál Lajos, Tomka János
ápr. 14.
Nõi csendesnap
Biatorbágy
Anyaság és/vagy feleség?
Balog Árpád
ápr. 28 máj.1.
Építõ tábor + Tábori fórum
Pányok
júl. 15-21. Ifjúsági tábor (13-19) júl. 22-28.
I. Családos üdülési hét
júl.29-aug.5. II. Családos üdülési hét aug.5-11.
III. Családos üdülési hét
aug.13-20.
Csendeshét
szept. 22.
Õszi csendesnap
okt.13.
Tábori fórum
nov. 17.
Ifjúsági konferencia
Elek Sándor, Nagy György, Jobbágy Péter Kovács István, Pányok Jassó Zoltán, kulcsos ház Maczkó László Tomka János, Pányok Frank Róbert kulcsos ház Réz Ádám, Pányok Pogonyi Mihály, kulcsos ház Szécsi Attila Pányok Molnár István, kulcsos ház Schneider Károly Kecskemét, Testvérszeretet id. Veress Ernõ, Baptista Imah. a gyakorlatban Gombos Miklós Bokor Közösségi törpék és Miskolc társtalan óriások Pányok kulcsos ház
Megjegyzés: az országos csendesnapot kivéve, ahol közös fõzést tervezünk, a közösségi alkalmakon az ebéd az lesz, amit a testvérek magukkal hoznak.
Rendezvényeinkre minden kedves érdeklõdõt szeretettel várunk! 16
nak. André testvéréknél kaptunk szállást, és másnap mentünk az imaházba. A délelõtti istentiszteletrõl kijövet nagy örvendezés volt az utcákon. „Vége a háborúnak, mert Horthy kapitulált” - kiabálták. De az öröm rövid ideig tartott, mert Szálasi átvette a hatalmat. Mi szerdáig hallgattuk a rádiót, figyelve az eseményeket. Jött az utasítás, hogy mindenki menjen vissza munkahelyére. Hazamentünk kukoricát törni. Egyik nap olyan hírt kaptunk, hogy Szálasi parancsára minden szökött katona és munkaszolgálatos jelentkezzen a legközelebbi állomás-parancsnokságon. Aki a megjelölt idõpontig nem jelentkezik, annak a részére statáriumot rendelt el. Ekkor már a csatazaj elhallatszott hozzánk. Vártuk, hogy a front átvonuljon rajtunk. De az oroszok 4-5 km-re megálltak, és egy hétig álló harcokat folytattak. Így érkezett a határidõ, és nekünk menni kellett jelentkezni. Ott már elég sokan voltunk, jöttek olyan emberek is, akik azért jöttek mert náluk az éjszaka oroszok voltak. Mikor nagy sokára fogadtak bennünket, jól megpirongattak, és azt mondták, hogy menjünk Szekszárdra úgy, ahogy tudunk. Mi aztán elindultunk Szekszárd felé, de útba ejtettük lakásunkat, és ott bevártuk, míg áthalad a front. Miközben nagy csatazaj közepette haladt át a front, az Úr Jézus úgy irányította õket, hogy kb. 3 km távolság volt mindkét irányba. Hozzánk nem is közelített - úgy ahogy az Ige is írja. Ezután portyázó oroszok járták a tanyákat, ezeknek gorombáskodásaiktól is csodálatosan megmentett az Úr Jézus! Hála és dicsõség térjen szent nevére! Történt aztán nem sok idõ múlva, megalakult az új hadsereg, és nekem is küldtek behívó parancsot. Feleségemet ott kellett hagyni. Ez nagyon rosszul érintett bennünket. Feleségem sírdogált. Ez a hét utolsó napjain volt. Vigasztalásként azt mondtam, hogy ne sírjon, lehet hogy már hétfõn itthon leszek. Feleségem ezt így el is hitte. Mikor odaértem Kecskemétre, volt idõm, és felkerestem egy idõs testvérnõt.
2012. I. negyedév
Ugyancsak felkerestem egy miskei fiatalember is, aki nagy határozottsággal állította, hogy õ biztosan visszamegy, mert olyan felmentési papírjai vannak a tanácstól meg a párttól, hogy biztosan visszaengedik. Én csak az Úr Jézusban bíztam. Mikor jelentkeztünk, õ ott maradt, engem pedig létszám felettinek találtak, és feleségem hétfõn nem hiába várt. Ez az esemény is nagy örömünkre szolgált, amiért csak hálával tartozunk az Úr Jézusnak. Közben született egy kisfiunk, akit az Úr Jézus tizenöt napos korában hazaszólított. Utána született Ilona leányunk, Imre fiunk, majd Sára leányunk. Ekkor már beköltöztünk Kiskunhalasra, és eléggé nehéz körülmények között, egy helyiségbõl álló lakásban laktunk, melyet csak úgy kaptunk meg, ha a ledõlt kéményt felrakom. Mikor felraktam, nemsokára felmondták a lakást. Ezt hallva a szomszéd néni adott egy egyszobás lakást. Neki az volt a kérése, hogy téglázzam alá a házát. Mikor ezzel végeztem, rövidesen õ is felmondta a lakást, mondván, hogy a nõvérét akarja odahozni. Ekkor az imaháznál a bemerítési öltözõszobába költöztünk, amiért takarítottuk az imaházat. Eközben született Péter fiunk, László fiunk, utána Lajos fiunk. Így az egy szobából álló lakás már nagyon szûknek bizonyult. Ebben az idõben volt Lakás Hivatal, melynek az lett volna a feladata, hogy lakást utaljon ki a rászorulóknak. Ez azonban úgy mûködött, hogy ha keresett is valaki magának lakást, addig nem foglalhatta el, amíg ki nem utalták neki. Így én is kerestem magamnak lakást, és mikor bementem, azt mondták, hogy elõbb kivizsgálják, és ha legközelebb bemegyek, megmondják, hogy kiutalható-e. Mikor újra bementem, azt mondták, hogy a Honvédségnek van lefoglalva. Ez több lakásnál is ugyanígy történt. Rájöttem, hogy mivel én nem tudtam borravalót adni, azokat a lakásokat, melyeket én kerestem, azoknak adták, akik borravalót adtak.
9
SZÖVETSÉG
BIZONYSÁGTÉTEL
Volt olyan is, hogy miután megegyeztem a házigazdával, eszébe jutott, és megkérdezte: „Gyerekek vannak-e?” Mikor mondtam, hogy vannak, rögtön azt mondta, hogy nem kiadó. Mindezek után olyan indíttatást kaptam, hogy nekem házat kell vennem. Ezt megelõzõen az Úr Jézus munkahelyet rendelt ki részemre a vasútnál. Csekély keresetem volt, de ez is sokat jelentett számomra. Az Úr Jézus mindig kirendelte a szükségeseket a nagy család részére. Egyszer bérszámfejtõm azt kérdezte tõlem: „Imre bácsi, mibõl élnek maguk?” „Én látom, mennyi a keresete, hisz én számfejtem a bérét. Én sokkal többet keresek, a feleségem is többet keres, egy fiunk van, és alig élünk!” Ezek után kiszámoltam, mennyi kenyér fogy nálunk egy nap, ez mennyibe kerül, ezt beszoroztam 30 nappal, és csak a kenyérre volt elég a keresetem. Ezek után érthetõ, hogy nem volt pénzünk házat venni. De mivel indíttatásom volt a házvételre, jártam nézni eladó házakat - pénz nélkül. Találtam is szép nagy házakat, nagy kertekkel. Abban az idõben olcsón lehetett vásárolni, de nekem kevés pénzem se volt. Így hiába volt a fáradozásom. Egyszer aztán, mikor otthon voltam, jött egy ember, minket keresett, és azt mondta, hogy hallotta, hogy házat akarunk venni. Erre én elmosolyodtam, és azt mondtam, hogy ezt jól hallotta, csak az a baj, hogy nincs rá pénzünk. Erre õ azt mondja, az nem baj, mert neki nem kell a pénz, ráérünk kifizetni majd, ha tudjuk. Megmondta, hogy hol van Tompán a ház, kis híján két kataszteri hold földdel 8 ezer forintért adja. Erre én azt mondtam, hogy ha úgy jó lesz, akkor leszek rá gazda.
Akkor Tompa határsávban volt, és nem mehettem le megnézni, de sok évvel azelõtt láttam ezt a házat, és visszaemlékeztem rá, így látatlanul megígértem érte, amit kért. Erre õ azt mondta, csak azért akarja sürgõsen eladni, mert akar menni a Balatonra a fiához, és ha elmegy, akkor onnan nem tudja árulni, és itt lakatlanul tönkre fog menni. Azért még várjunk a szerzõdésírással, elõbb megbeszéli a fiával. Egyszer aztán jött, hogy most már megköthetjük a szerzõdést, de Tompán hárman is ígértek neki 12 ezer forintot, de mivel elõbb velem beszélt, engem tart elsõnek, ha én is megadom a 12 ezer forintot. Erre én azt mondtam, én ekkora adósságba nem merek belemenni. Nyugodtan adja oda annak, aki többet ad érte. Nincs semmi harag. Erre õ elment, és egyszer megint jött, és mondta, hogy ne tegye õt lóvá senki sem, mert õ kínálta mind a háromnak, és mindnek elódzott a bocskora. Így tízezerért, ha gondolom, megegyezhetünk. Erre én azt mondtam, én annyi adósságot sem merek csinálni. Így ideadta nyolcezerért. Mikor megkaptam a határsávba a belépési engedélyt, elmentem megnézni a vásárolt házat. A tavaszi hóolvadás miatt a ház mellett levõ csatorna kiöntött. Telenyomta vízzel a kerteket. Az eladónak a burgonyája a kertbe volt elvermelve, és vízbõl szedte ki, mert felvette a víz a vermet. Mivel a burgonya vizes volt, beterítette a szobába száradni. A földes szoba földje a burgonyától átnedvesedett. Mikor felszedte a földrõl a burgonyát, látta, hogy vizes a föld, kinyitotta az ajtót, ablakot, hogy száradjon. De mivel az árvíztõl alulról is fel volt ázva a föld, így
10
BIZONYSÁGTÉTEL nem licitált. Sõt, politikai erõk is mozdulni látszódtak (több ilyen jellegû ingatlan vásárlás volt és zajlik a nagy anyagi szükségben lévõ városunkban), de ezekkel eddig nem találkoztunk. Mi mindezt egyfajta csodaként éljük meg. Utóbb derült ki, hogy egy testvér az ország másik részében és egy helyben is kifejezetten azért imádkozott, hogy ne legyen licitáló rajtunk kívül. Erre többünknek nem volt hite, legfeljebb arra, hogy nem megy a licit 1718 millió fölé - ami még mindig reális lett volna a paraméterek tekintetében. De az Úr kegyelmes! Önkormányzati ingatlan lévén elõször a Pénzügyi Bizottságnak kellett engedélyezni, ez probléma nélkül megtörtént hétfõn. Nem tûnt ennyire simának a város Képviselõ Testületének ülése, mely csütörtökön volt. Zárt ülésen ugyan, de végeredményében a testület is támogatta vételünket. A következõ napokban, húsvét elõtti héten fog terv szerint sor kerülni az adásvételi szerzõdés aláírására és a fizetés elsõ ütemére. Egyenlõre még úgy áll a kérdés, hogy 60%-a van meg az összegnek (más oldalról, forintosítva - 6 millió még hiányzik), s ennek jelentõs része nem a gyülekezet anyagi bázisa, hanem néhány hívõ testvér segítsége, befektetése a jövõbe… Július 31-e lenne az utolsó részlet befizetésének határideje - ezt nemrég módosították 1 éves periódusról - ebben tárgyalást fogunk kezdeményezni, mert nagyon elõnytelennek tartjuk. A jövõ. Ez a legnehezebb kérdés. Vannak terveink, sokat imádkozunk és erre kérünk mindenkit, akinek a szívére helyezõdik a sorsunk, hogy ne emberi, hanem felülrõl való tervek valósulhassanak meg. Sok kétséggel találtuk már szembe magunkat. A kezdeti legnagyobb volt,
15
2012. I. negyedév
hogy minek egy ekkora épület (a felújításról/kialakításról nem is beszélve) egy ekkora gyülekezetnek? Emberileg érthetõ ez a gondolat is, de szinte csak olyan templomot, imaházat, közösségi házat építõ közösségekrõl hallottunk, ahol bõven hagytak helyet a megmentésre váró embereknek… S a magyarországi példáknál még erõsebbek azok, amiket Erdélyben, a Szilágyságban lévõ gyülekezetekben lá(t)tunk és halottunk! Közösségi, több funkciós házban gondolkodunk. Elsõdleges cél, hogy a gyülekezetünknek otthona, állandó, könnyen megközelíthetõ istentiszteleti helye legyen, kisebb termekkel, szobákkal. Tarthassunk gyerek-, ifjúsági-, stb. alkalmakat, táborokat - mint eddig is, de legyenek új lehetõségeink is. Pl. játszótér kialakítása az udvarban, vagy foci, röplabda, kosár pálya. Szabadtéri alkalmakhoz (pl. Kopáncsi és több más gyülekezetben honos Családi Napok szervezéséhez) „kiülõs” helyek létrehozása. Szívesen fogadunk további ötleteket is, bátran keressenek meg bennünket az érdeklõdõk. Részletesebb, fényképes, diavetítéses (powerpoint) bemutatónk megtalálható a honlapunkon: www.baptista.hu/csongrad címen az Imaház/Közösségi épület menüpontnál. Akit az Úr indít, kérjük támogasson anyagilag is bennünket, a régi ige fényében: Mindenki úgy adjon, ahogyan elõre eldöntötte szívében, ne kedvetlenül vagy kényszerûségbõl, mert „a jókedvû adakozót szereti az Isten”. (2Korinthus 9,6-7 - Új fordítás) 80600017-10025602 a Csongrádi Baptista Gyülekezet folyószámlája. Giricz László,
[email protected] tel: (20) 886-06-07
SZÖVETSÉG
BIZONYSÁGTÉTEL
„lemaradtunk” - egy helyi vállalkozó alakított ki üzlethelységet, raktárt. Bár ebben az idõben még csak néhányan tudtak szándékainkról, egyre több lépést tettünk (számlanyitás, jogi dolgokban való tájékozódás) s komoly megerõsítés volt, hogy a Soproni Gyülekezet már ilyen korai fázisban gyûjtést tartott és támogatta jövõbeli terveinket. A másik, még ma is fennálló lehetõségnél más falakba ütköztünk. Bár a vételára (21 mill.) magasnak tûnik, a méret (400 m2) és a patinás külsõ nagyon vonzó volt számunkra. Ami azonban más irányba terelt bennünket, az az a tény, hogy kezdeti tárgyalásaink után felbukkant egy helyi, szélsõséges rajongó közösség és bérletbe vette ill. jelezték, hogy gondolkodnak a megvásárlásában. Február végén értesültünk a megyei újságból, hogy az Önkormányzatnak van egy ingatlana, melyet korábban „3. félidõ italboltként” ismerhetett a város népe és meghirdetik árverésre. (Lehet, hogy valakinek már a múltja is „meredek”. Elõtte bútorüzlet, eredetileg mag(!)tár volt. De volt már az egyháztörténelemben hasonló. Sõt, tudomásunk szerint körzetünk legnagyobb gyülekezete, a szegedi is egy italkimérés helyén kezdte…) A két szintes - 2x130m2 alapterületû, 1108 m2 területen fekvõ - ingatlan kikiáltási ára 15 millió forint volt. A szomszédés szembe lévõ részen is néztünk már épületeket, de vagy a magas áruk vagy az állapotuk miatt elvetettük. Ez a hely számunkra nagyon kedvezõnek tûnik - közel az autóbusz pályaudvar, a fõutca, s a mellete lévõ tíz- valamint négy- és ötemeletes házak miatt az egyik legsûrûbben lakott rész… Gyülekezetünk tagjai személyesen, és közösségileg is több bátorítást kaptak, s más fényben lett ragyogó az az igerész is,
melyet még januárban, az alkalmaink tervezetére írtunk: „Hit által kapott kijelentést Nóé azokról a dolgokról, amelyek még nem voltak láthatók, és Istent félve és tisztelve készítette el a bárkát háza népe megmentésére. E hite által ítélte el a világot, és a hitbõl való igazság örökösévé lett.” (Zsidókhoz írt levél 11,7 - Új fordítás) Megtekintettük az épületet, utána érdeklõdtünk az ilyenkor szokásos dolgoknak és megosztottuk a hozzánk legközelebb álló testvérekkel. Egyre inkább ráhangolódott a szívünk, amellett hogy egyre jobban kezdett dobogni is - a kérdés óriási anyagi és szellemi súlya miatt. A nálunk szolgáló, bennünket támogató - és akkor még új lehetõségünkrõl mit sem tudó - szentesi testvér(ek) által szinte prófétikusan került elénk a Józsué könyvének 1. majd 3. és 4. fejezete, amibõl azóta is sokszor merítettünk erõt: Avagy nem parancsoltam-é meg néked: légy bátor és erõs? Ne félj, és ne rettegj, mert veled lesz az Úr, a te Istened mindenben, a miben jársz. (Józsué 1,9 - Károli fordítás) Amikor ezeket a sorokat írom, már több lépést tettünk, elindultunk az árverésen. 10 nappal az után, hogy a Derecskei Baptista Gyülekezetben, a férfi csendesnapon elõször tártuk nagyobb nyilvánosság elé ügyünket. Az árverés elõtti este családi házunkban felkeresett a hajdani üzemeltetõ vállalkozó (akinek több ilyen „egység” és más jelentõs ingatlan van a tulajdonában és „kis város lévén” egyszerûen meg tudta szerezni a „koordinátáinkat”). Szándékában állt megvenni az ingatlant, s puhatolózott a miénkrõl… Az árverésen õ is részt vett, de végül
14
BIZONYSÁGTÉTEL
2012. I. negyedév
azt mondta, azért történt ez, mert megbíztak egy polgári személyt is a bunkerek kiadásával, de nem baj, ad õ másikat. Beültetett egy autóba, és keresett egy nagyobbat. Egy lövegszint, melyben még több tégla volt. Adott még kisebb bunkereket is, amelyek kõbõl voltak. Ezeket szétszedtem nagyobb gyermekeimmel, és az Úr Jézus kirendelt egy teherautót is, amely jutányosan hazaszállította a téglát. Így már csak az építés volt hátra. Ekkor az Úr Jézus indította egyik kõmûves szakember testvért, önként ajánlkozott, hogyha elfogadom, eljön felrakni a falat. Örömmel elfogadtam ajánlatát, és elkezdtük az építkezést. A szakember rakta a falat, én és az egész család adtuk kézhez az anyagot. Így egy kilencszer tizenhármas épületet építhettünk. Mikor kõmûves testvérünknek el kellett mennie, még nem volt egészen kész a fal. A többi munka reám várt, mert nem volt pénzünk fizetni senkinek. Szakértelem, gyakorlat hiányában nagyon lassan haladtam az építéssel. Úgy oldottam meg, hogy mikor már leszedtem a régi tetõt, még akkor is benne laktunk a lakás régi részében. Az új tetõ csinálása különösen lassan haladt, mert még olyat sosem csináltam. Ebben az idõben kedvezett nekünk az Úr Jézus úgy is, hogy nem adott esõt, amíg kész nem lett a ház teteje. A járókelõk az úton meg is jegyezték, figyeljétek meg, hogy addig nem lesz esõ, amíg kész nem lesz a Dobosék házának teteje. És amikor az utolsó cserepet raktuk fel, elkezdett esni az esõ. A cserepeket abban az idõben csak úgy lehetett megkapni ritkán és drágán, hogy a törött cserepeket is meg kellett venni. Én elmentem a cserépgyárba, és ott olcsóbban megkaptam. Sõt, azt is megengedték, hogy a görbe, vetemedett cserepeket kiválogassam. Azt nem kellett megvenni. Így vagonban, lovas kocsival szállíttattam. Így házhoz szállítva még mindig olcsóbb volt, mintha itthon vettem volna meg. (Folytatjuk) Dobos Imre, Tompa
nem hamar száradt. Mivel otthagyta nyitva a házat, kerítés nélkül, a szabadon járó disznók felvágták a földes szobát. A háznak a vályogból készült fala felázott, és már ült lefelé. Ekkor a szomszédból kértem egy ásót, az ázott falat átástam, és téglákat raktam alá, hogy el ne dõljön a fal. Mikor sor került arra, hogy odaköltözzünk, a tûzhely lába lesüllyedt a vizes szoba földjébe. Mikor ráültünk a székre, a lába elsüllyedt. Feleségem sírva fakadt. Én úgy vigasztaltam, hogy ne sírj, ez most már a sajátunk. Most már a sajátunkat javítgathatjuk, nem másét. Itt már nem várhatjuk, hogy mikor mondják, hogy keressünk magunknak lakást. A nádból levõ háztetõ annyira el volt korhadva, hogy több helyen beázott. Mikor esett az esõ, edényeket kellett tenni oda, ahol becsurgott az esõ. Eközben mindjobban szaporodott, nõtt a család, és láttam, hogy ahogy nõnek a gyerekek, mindig nagyobb helyre lesz szükség, tehát meg kell a házat nagyobbítani a felújítással egyidõben. Tervezgettem, hogy vályogot kell csinálni, mert téglára nincs pénzünk. Ez azonban mindig csak terv maradt, mert a munkahelyemen is, meg otthon is volt mindig, amit meg kellett csinálni. Az Úr Jézus azt mind jól látta, és úgy segített a bajon, hogy téglát rendelt ki részünkre. Úgy történt, hogy a vasúton, a szolgálati helyemen, mikor szolgálatba jelentkeztem, látom, hogy katonai autók állnak a rakodóterületen, téglával, betongerendával megrakva, és jön egy tiszt hozzám megkérdezni, hogy melyik vagonba rakodhatnak. Én megkérdeztem, hogy honnan hozzák a téglát. Azt mondta, hogy bunkereket adtak ki szétbontásra, és az õ részüket szállítják el. Erre én megkérdeztem, hogy nem kaphatnék-e én is bontásra. Azt mondta, hogy: „Dehogynem!” Mindjárt mondott is egy nagy bunkert, hogy azt szétszedhetem. A betongerendát kell leszednem róla, szállítható helyre tenni, a tégla az enyém. Errõl szerzõdést is adott. Mikor megnéztem a bunkert, már mások szedték széjjel. Visszamentem a tiszthez. Õ
11
SZÖVETSÉG
BIZONYSÁGTÉTEL
hálaadó” alkalom volt, amelyre meghívtuk rokonainkat, szomszédainkat, az ingatlanirodából és testvéri oldalról való segítségeinket, s szólhatott az evangélium. A következõ években a természetesen kialakult kapcsolataink révén egyre több embert hívhattunk alkalmainkra. Az ún. „vendég-alkalmak” voltak ekkor a
(Bible Centered Ministries) keretében a Kopáncsi Gyülekezetben szolgáló misszionáriusok, Birgit és Damaris az egyik nagy segítségünk ebben azóta is. 2006 év végén kaptunk bátorítást, hogy nyissunk kifelé, egy keresztyén könyvesasztallal a helyi piacon és felekezetközi bibliai elõadások tartásával a könyvtárban. Közben az Úr tovább erõsített bennünket: szolgatársként csatlakozott hozzánk Nagy Tibor, korábban
leghangsúlyosabbak - amikor a körzetbõl szolgáltak testvérek - leginkább az akkori lelkipásztor, Kübler János vagy egy kicsit távolabbról, az „õs”-gyülekezetünknek számító Wesselényi utcai Baptista Gyülekezetbõl Lukács Gyula bácsiék. Szükségessé vált a részvevõk miatt gyermekvigyázásra és az Isten üzenetének az õ nyelvükön való továbbadására. A BCM
megtért, lelki sebeibõl gyógyuló testvérünk és kirendeltek bennünket a Szentesi Baptista Gyülekezetbõl. A következõ idõszakban megvalósuló nõi és ifjúsági körök, gyerektáborok, bababemutatók, bemerítések, menyegzõ de még a temetések is - jelentették azokat a lehetõségeket, amelyekben hirdethettük Istenünk kegyelmét és szeretetét, s sza-
Kocsmából Imaház lehet Csongrádon? Nemrég létrejött kis gyülekezetünk - úgy tûnik - különleges lehetõség elõtt áll. Egy olyan, közel 20 ezer lakosú városban, ahol néhány éve még hagyományos értelemben vett evangéliumi, újszövetségi módon felépülõ gyülekezet sem volt, egy ingatlan vásárlásába kezdtünk. Az épület a város egy központi részén helyezkedik el, néhány hónappal ezelõtt még kocsma(!) volt. Szeretnénk arról bizonyságot tenni, hogyan is jutottunk el idáig. 2003-ban Száraz-Nagy Hedvig családja és a Giricz család kezdett „mozdulni” Csongrád felé, elõször csak lakóhely, házvásárlás tekintetében - hiszen a Szentesi Baptista Gyülekezet aktív tagjaiként éltünk. Hédiék „gyökerei” anyai ágon Csongrádra kötõdnek, így õk gyakorlatilag sok éves mindszenti „szolgálat” után hazaköltöztek. A Giricz család viszont tõsgyökeres szentesi, de már korán megértettük azt, hogy az elhívásunk nemcsak a szülõföldünkre szól. Ez elõször nehéz volt számunkra, és az is, hogy távolabbi helyre számítottunk következõ lakóhelyünkként (Csongrád kb. 10km-re van Szentestõl, a Tisza másik partján, ott ahol a Körös belefut). Ugyanakkor pedig emberileg nagyon nem volt ideális a helyzetünk: a feleségem ikreket várt, s nagyon sok emberi, szellemi hátráltató tényezõ volt. De bõven kaptunk Mennyei Atyánktól bátorítást, így sok csodát megélve, végig küzdve sok akadályt megérkeztük… „És monda az Úr Ábrámnak: Eredj ki a te földedbõl, és a te rokonságod közül, és a te atyádnak házából, a földre, a melyet én mutatok néked.” (1 Móz 12,1) Költözésünket követõen - eleinte elég rendszertelenül - folytattuk a Szentesen már hagyományos háziközösségek tartását immár csongrádi otthonunkban. Az elsõ igazi nagyobb megmozdulás a „ház-
12
BIZONYSÁGTÉTEL
2012. I. negyedév
porodhatott az üdvözülõk száma. Ezáltal egyre többen megismerhették a városban a Baptista Felekezetünket is, mely teljesen ismeretlen e vidéken. Nem csoda, hiszen a lakosság közel 75%-a ha nem is gyakorló keresztény, de római katolikusnak vallja magát, s a protestáns felekezetek száma és (el) ismertsége nagyon alacsony… 2010-ben már korábban is bennünket mentorló Pátkai Béla lelkipásztor testvérünk segítségével váltunk önállóvá és értünk immár rendszeres úrvacsorát és gyülekezeti tanácskozást is tartó gyülekezetté. Ugyanakkor egyre többször kellett szembetaláljuk magunkat a háziközösségek határaival és a terembérlések nehézségeivel. Egy-egy vendég alkalomkor alig fértünk el, nyilván egy családi ház befogadóképessége és a házigazdáké sem végtelen. Nem beszélve arról, hogy nemcsak a gyülekezeti tagok, hanem az ezt kérõ érdeklõdõk házában is tartunk alkalmakat. Különösen együttélõ családtagjaik számára nem egyszerû ez a kérdéskör… A terembérlés is nehézzé vált az utóbbi években: voltak áldott terhek - olyan helyet találni, ahova befér a Szolnoki Gyülekezetbõl kölcsönbe kapott bemerítõmedence és a vendégek is. Ráadásul szívesen is látnak, és a „a személyzet” is segítõkész. Anyagi oldalról is egyre többet vártak el a bérbeadók, egyre több és nagyobb nehézségbe ütköztünk - volt hogy utólag a kétszeresét próbálták elkérni, vagy más helyen pont a megszorítások miatt nem volt fûtés… Ugyanakkor egyre többen kérdezték a személyes meghívásokkor, a rendezvényeinken is: „HOL VAN AZ IMAHÁZATOK?” 2-3 éve már bennünket is foglalkoztat ez a kérdés és nemcsak elméleti szinten. Közel tíz ingatlan került ez idõ alatt a szemeink elé, ezek felét az adottságok részletesebb megismerése után elvetettük. A „maradék” közül volt olyan, amelyrõl
13