Amit a párásodásról tudni kell
Aki egy jó pár éjszakát eltöltött a csillagfényben, jól tudja milyen bosszantó dolog az, amikor térképei átáznak, ruháját mintha eső verte volna, nem beszélve a műszereiről, melyekről esetenként csepeg a víz. A levegő lehűlésével a szuszpendált pára óhatatlanul elkezd a felületi tárgyakra rárakodni. Ez a jelenség fokozódik a tárgyak lassú kihűlésével. A harmat tehát a csillagászok egyik csendes ellensége. Legfőképpen a refraktorok esetében zavaró, hisz közben még a harmatsapka sem elégséges a párásodást meggátolni. A mechanikára, úgy, mint magára a tubusra a pára nincs károsító hatással, viszont jó lenne elkerülni azt, hogy optikáinkra rakodjon, hiszen ez a távcsövet használhatatlanná teszi. Egy newton reflektor esetében a nagy előny az, hogy a főoptika a tubus legvégében helyezkedik el, így kevésbé hajlamos a párásodásra, és a segédtükör is nagyjából védett helyen található, nincs direkt kontaktusban a leszálló párával. Viszont a keresőtávcső és az okulár(ok) a „legsebezhetőbb” elemek ezen a téren. Nézzük a párásodás másik fajtáját is… Főképpen télen, kora tavasszal és késő ősszel a túlságosan lehűlt optikák a meleg levegővel érintkezve óhatatlanul párásodnak. Ismerős az is, amikor egy fagyos januári éjjelen szemünket a rövid fókuszú okulárhoz szorítjuk és a szemünk felületéről távozó meleg (párás) levegő miatt elhomályosodik előttünk a kép. A hideg felület hatására a levegőben „oldott” víz rácsapódik a távcső összes alkotójára. Itt is az optikák párásodása a legnagyobb gond. Bosszantó érzés látni azt, mint a hidegből becipelt kukkerről csepeg a víz a meleg szobában… Ilyenkor a legkellemetlenebb érzés az, ha másnap a megszáradt optikákon markáns kosz foltokat látunk. Ezek a pára által feloldott ásványi eredetű szennyeződések, amelyek a víz leszáradta után újra rárakodtak a felületre. Kellemetlenek, hisz nagyon esztétikátlanul néznek ki. Hogyan tudnánk ezen kellemetlenségeket elkerülni, vagy legalább mérsékelni? Elsősorban, nézzük a harmat esetében a víz kicsapódásának mechanizmusát: A harmat vízcseppek, esetleg összefüggő vízréteg formájában jelentkező nem hulló csapadék, amely a földfelszínen, illetve felszínközeli, szabadban lévő tárgyakon, növényzeten figyelhető meg. Rendszerint éjszaka vagy hajnalban alakul ki, amikor a földközelben harmatpont alá hűlő levegő vízgőztartalma kicsapódik. Fűszálakon, fák, cserjék stb. levelein a legáltalánosabb, ezek közelében ugyanis a lehűlő levegő a növények által elpárologtatott vízgőz miatt hamarabb túltelítetté válik. Azokon a tárgyakon, melyek nyílt téren tartózkodnak, és hamar átveszik a környezet hőmérsékletét jelentős mennyiségben jelentkezik. Tehát ha arra törekszünk, hogy a harmat kicsapódását megakadályozzuk, optikáink hőmérsékletét kissé magasabb hőfokon kellene tartsuk mint a levegő hőmérséklete. Ezekre a gondolatokra próbálok adni egy pár tippet melyek remélem segíteni fognak. Elterjedt módszer az, hogy a párás optikákat hajszárítóval párátlanítjuk. Ez hatékony megoldás, viszont lerombolja a távcső képalkotását a felmelegedett tubus miatt. Az optikák „melegen tartása” Az objektív: Legegyszerűbb módszer az objektívet (legyen tükör, vagy lencse) enyhén fűteni elektromos áram segítségével. E célt szolgáló kiegészítőket lehet kapni a kereskedelemben (angolul: Dew heater), vagy aki barkácsolni akar, akár házilag is könnyen elkészíthető egy kis elektronikai alapismerettel.
Kereskedelemben kapható fűtőelem. Két módszer létezik a fűtés megoldására. Elsősorban szükségünk lesz egy 12V-os akkumulátorra (lehetőleg 7Ah-s legyen). A passzív fűtés megoldására, szükségünk lesz kb. 8db. fél wattos 50 ohmos ellenállásra. Ezeket sorba kötve készítünk egy láncot, melynek ellenállása 400 ohm lesz. Mérjük meg, refraktor esetében a lencsefoglalat kerületét, reflektorok esetében a tükör kerületét, és ennek a hosszára tervezzük a láncot. Newton reflektorok esetében azonban nagyon ritka, hogy a tükör is párásodjon… Törekedjünk arra, hogy az objektív kerületén az ellenállások egyenletesen helyezkedjenek el. E lánc két végére rákötjük a 12 voltot és érezzük is, amint kimelegszik. A lánc végeire cinezzünk két vezetéket melyre, majd rákötjük az akkumulátort. Elektronikai szaküzletekben kapható az úgynevezett zsugorcső. Tanácsolt, hogy a fűtőláncunkat egy ilyen zsugorcsőbe húzzuk bele, majd gázégő vagy más hőforrás segítségével a zsugorcsövet szorítsuk rá a láncra. Ez védeni fogja a párától (ha nincs üzembe helyezve), és stabilitást is ad a szerkezetnek. Illesszünk a fűtőelem két végére tépőzárat (ha refraktorunk van) és így könnyedén felhelyezhető lesz a lencse foglalatra. Ugyanígy alkalmazható pl. SC illetve MC vagy más katadioptrikus távcső esetében is. Itt a korrekciós lemez magasságában helyezzük el.
Házilag készült fűtőelem felhelyezése egy SC teleszkópra (forrás: astrospider.com)
Fűtőelem felhelyezése refraktorra. A képen látható, hogy az okulárt is tanácsolt fűteni. (forrás: mysite.verizon.net) Ez a fentebb leírt módszer hasznos, praktikus, könnyen elkészíthető, és jól alkalmazható a keresőtávcsőre is. Viszont a fő problémája az, hogy nem szabályozható a fűtés, és az ellenálláslánc sokat fogyaszt. Esetenként, a túlfűtés a képalkotás lerontásához vezet, hiszen a felmelegedett levegő belső turbulenciát okoz. A fűtést szabályozhatóvá is tehetjük egy áramszabályozó kapcsolás segítségével. A lényege az impulzusüzem, így kíméljük az akkumulátort, hiszen a fűtőelem csak rövid impulzusokba kap áramot és nem folytonosan. Az alábbi áramkör kb. 1kHz-es frekvencián dolgozik. Az impulzusok szélessége állítható az RV1 potenciométerből, így lehet szabályozni a fűtésnek az intenzitását. A C1 és R3 komponensek egy RC szűrőt alkotva, a zavaró interferenciákat hívatottak kiszűrni. A meghajtó MOS-Fet tranzisztor helyébe akármely más nagy telyesítményű MOS-Fet alkalmazható. Hűtőbordára nincs szükség. A fűtőelem ellenállása kb. 6 ohm körüli legyen. Ez meg lehet oldani egy kimért ellenállású nikkelin fűtőszál hullámossá hajlításával (a nagyobb felület lefödése érdekében). Ez a fűtőszál beszerezhető villamossági szaküzletekben, mint 220V-os fűtő spirál. Ezt a szálat behelyezhetjük két posztó csík közé, melyeket összeragasztunk. A fűtőelem hossza legyen a távcső kerületére szabva, és ugyancsak tépőzárral rögzítsük a tubusra. A kapcsolást építsük nyomtatott áramkörre, és helyezzük egy műanyag dobozba. Elég kicsire lehet tervezni, így egy apró dobozba is elfér, és tépőzárral a távcsőállvány egyik lábára erősíthető. Az áramkörbe
beépített LED mutatja a készülék működését. A kapcsolási ábrán nincs feltüntetve, azonban ajánlom egy olvadó biztosíték használatát. Ez legyen 6A-os… Erre azért van szükség, mert az „ördög soha nem alszik”, és ki tudja milyen hiba folytán, ha pl. rövidzárlat keletkezik, ez egy 12V-os 7Ah-s akkumulátornál tüzet is okozhat. Jó, ha van egy ilyen védelmünk. Nem lenne kívánatos egy, az állványra szerelt égő műanyag dobozt látni…
A fűtésszabályozó áramkör kapcsolási rajza (forrás: homepage.ntlworld.com) A fent leírt áramkört úgy építsük meg, hogy csatlakoztatható legyen hozzá több fűtőelem. Az okulárok is párásodnak, sőt télen a szemünk melege miatt csapódik rájuk a pára. Az okulárok esetében viszont előny az, hogy nem érzékenyek a nagy hőmérséklet különbségre az optikájuk és a környezet között. Legtöbben (gyakran jómagam is) az okulárok fűtését úgy oldják meg, hogy egyszerűen zsebre vágják azokat. Ez nem tanácsolt, mert könnyen beszennyeződnek, arról nem is beszélve, hogy ha több okksit tartunk a zsebbe, fennáll annak a veszélye, hogy az egyiknek a nyaka megsérti a másik szemlencséjét. Az okulárok fűtésére alkalmazzuk vagy az első módszert (amit az előzőkben a kép is mutat) vagy építsünk nekik fűtött dobozt. Ez esetemben nem más, mint egy fa ládika, szivaccsal kibélelve, és a belső oldalára van felszerelve a 4 menetbe feltekert fűtőszál, amelyet a fent leírt áramkör vezérel. Ez a megoldás az okulárokat melegen tartsa, és elkerülhetővé válik az okulárok párásodása. Ha lehűl az okulár, váltsunk egy időre nagyítást és tegyük vissza a kihűlt okksit a dobozba. Persze nem kell mondanom, hogy ne felejtsük el lecsukni a ládika tetejét… Minden esetre, ha egy téli hideg éjszaka után a távcsövet be akarjuk cipelni a házba, ne fűtsük túl az optikát a párásodás elkerülése érdekében pl. egy hajszárítóval. Ez nem tesz jót sem lencsének, sem tükörnek. A legjobb az, ha a távcsövet egy mérsékelten hideg helyre tesszük kb. fél óráig, hogy lassan melegedjen fel. És csak azután vigyük be a melegbe. Ideális
erre egy fűtetlen garázs, vagy más fűtetlen helység. Sajnos legtöbb esetben ez nem lehetséges… Így a hideg optikák párásodása elkerülhetetlen a meleg házban. Ez az egyetlen probléma amelyet nem lehet megoldani, ha a távcsövet nem tudjuk „aklimatizálni”…
Tiszta (páramentes) egeket kívánok mindenkinek. Nagy István
