Általános Orvostudományi Kar
MAGATARTÁSTUDOMÁNYI INTÉZET Faculty of Medicine
DEPARTMENT OF BEHAVIOUR SCIENCES
„SORVEZETŐ” A magatartástudományi tárgyak összevont szigorlatához
Az információk megtalálhatóak a Magatartástudományi Csoport honlapján:
http://web.med.u-szeged.hu/magtud
SZEGED, 2015
A SZIGORLATRÓL A szigorlatra bocsáthatóság feltétele: I-IV. évfolyamon szerzett kötelező tantárgyainkon felül minimum 10 kredit a kötelezően választható, ill. a szabadon választható tantárgyakból (a kötelező és a kritériumtárgyakból szerzett kreditek értelemszerűen NEM számítanak be a 10 kreditbe!). Az ezen felül szerzett kreditek a kötelezően választható és szabadon választható tantárgyainkból a végső értékelésnél pozitív elbírálásban részesülnek. Orvosi pszichológiából az utolsó gyakorlaton leadott esszé az ETR-ben felvett gyakorlatvezetők részére. AZ ETR-BEN EGYAZON NAPRA FELVETT ORVOSI PSZICHOLÓGIA II. SZIGORLAT ÉS MAGATARTÁSTUDOMÁNYI VIZSGA.
A SZIGORLAT MENETE: SZÓBELI VIZSGA ELŐTTI FELADATLAP KITÖLTÉSE (BEUGRÓ), AMELY TARTALMAZZA AZ ORVOSI PSZICHOLÓGIAI, ORVOSI ETIKAI, ORVOSI ANTROPOLÓGIAI, ORVOSI SZOCIOLÓGIAI ALAPFOGLAMAKAT. ERRE A VIZSGA NAPJÁN KERÜL SOR. A SZÓBELI VIZSGA ELŐFELTÉTELE EZEN FELADATLAP LEGALÁBB 60%-OS KITÖLTÉSE.
A SZÓBELI VIZSGA TOVÁBBI RÉSZEI: a) Pszichológia tétel (Amennyiben az orvosi pszichológia II. előadáson az óralátogatások aránya eléri a 80%-ot, úgy a pszichológia szigorlaton két kihúzott tételből választhatnak, és csak az egyikből, azaz a kedvezőbből kell majd beszámolni)
b) Etikai esetelemzés
VIZSGAEREDMÉNYEK MEGHATÁROZÁSA
SZÓBELI VIZSGA: 5 fokozatú érdemjegy PSZICHOLÓGIÁBÓL ÉS ETIKÁBÓL IS, KÜLÖN-KÜLÖN
VÉGEREDMÉNY = SZÓBELI VIZSGA ELŐTTI FELADATLAP ÉRDEMJEGYE + SZÓBELI VIZSGÁK ÉRDEMJEGYEI + A 4 ÉV TELJESÍTMÉNYE
2
PSZICHOLÓGIA SZIGORLATI TÉTELSOR ÉS A FELKÉSZÜLÉST SEGÍTŐ ANYAGOK FELLELHETŐSÉGE Fogalmi alapok 1. Viselkedésszabályozás dimenziói, tanulás típusai (Előadás anyaga + Lajkó Károly: A viselkedésváltoztatás elmélete és gyakorlata. A pszichés zavarok korszerű megközelítése. Budapest, Medicina 2008, 57-83.o.) 2. A viselkedészavarok megközelítése, komplex rendszerek tudománya. (Előadás anyaga + Lajkó Károly: A viselkedésváltoztatás elmélete és gyakorlata. A pszichés zavarok korszerű megközelítése. Budapest, Medicina 2008, 17-26, 101-124.) 3. Konfliktuskezelési stratégiák, etológiai dimenziók fogalma (Előadás anyaga + Lajkó Károly: A viselkedésváltoztatás elmélete és gyakorlata. A pszichés zavarok korszerű megközelítése. Budapest, Medicina 2008, 71-74, 127-144.) 4. Az egyén és a csoport. A szociálpszichológia alapfogalmai (Atkinson-Hilgard: Pszichológia, Osiris Kiadó Budapest, 2005 643-706.o.) Az egészség és betegség pszichológiája 5. Az orvosi pszichológia tárgya és tudományos háttere. (Előadás anyaga + Kopp Mária és Berghammer Rita: Orvosi pszichológia. Medicina, Budapest, 2005. 22-26. old, 33-40. o.) 6. Egészségmagatartás, a beteggé válás tényezői, az egészség változásaival kapcsolatosan észlelt kontroll. A tünetek észlelésének és értékelésének folyamata (Előadás anyaga + Csabai-Molnár: Orvosi pszichológia és klinikai egészségpszichológia, Medicina Könyvkiadó Zrt. Budapest, 2009. 53-103.,127-139.o.) 7. A pszicho-neuro-immunológia alapfogalmak. A neuroimmun párbeszéd jellemzői (Előadás anyaga + Kopp Mária-Berghammer Rita: Orvosi pszichológia, Medicina Könyvkiadó Zrt. Budapest, 2009. IX. fejezet. 285-325.o.) 8. Compliance – Adherencia /Definíció, Jelentősége, Compliane-t befolyásoló tényezők, kezelési lehetőségek- Motivációs interjú/ (Előadás anyaga + Kopp Mária-Berghammer Rita: Orvosi pszichológia, Medicina Könyvkiadó Zrt. Budapest, 2005. 265-269.o.) 9. Család szerepe az orvos-beteg kapcsolatban /Család dimenziói: Interakcionális megközelítés, triádikus kommunikációs helyzetek, a család mint rendszer, életciklusok/ (Előadás anyaga + Atkinson and Hilgard: Pszichológia. Osiris Kiadó, 2005. 621 old. Szőnyi Gábor, Füredi János: A pszichoterápia tankönyve. Medicina Könyvkiadó Zrt. 2008., 354-375 o. Családterápiás olvasókönyv sorozat 1. Biró, Komlósi: Családterápiás olvasókönyv. Animula Kiadó. 2001.
3
Böszörményi-Nagy Iván; Krasner, Barbara R.: Kapcsolatok kiegyensúlyozásának dialógusa. Coincidencia Kiadó. 2001 Satir, Virginia: A család együttélésének művészete. Coincidencia Kiadó. 1999.) 10. Orvos-beteg kommunikáció anatómiája(struktúrája), élettana(funkciója) és kórélettana (kommunikációs zavarok) (Előadás anyaga + Pilling János: Orvosi kommunikáció. Medicina, Budapest, 2004, 2128.o.) A születéstől a halálig 11. Az életszakaszok, életesemények esetleges kárkövetkezményei, az időskor pszichológiája (Kopp Mária-Berghammer Rita: Orvosi pszichológia, Medicina Könyvkiadó Zrt. Budapest, 2009. 167-175.o., 193-194.o. 200-213.o. Kállai János, Kaszás Beáta, Tiringer István: Az időskorúak egészségpszichológiája, Medicina Könyvkiadó Zrt. Budapest, 2013. 63-85.o.) 12. Kötődés és kötődéselméletek /Előzmények, Fogalom definiálása, Kötődés, Kötődési zavarok, Felnőttkori Megjelenés: orvos- beteg kapcsolat / (Előadás anyaga + Buda B, Kopp M: Magatartástudományok. Medicina Könyvkiadó Zrt. 2008. (136-139 old.) 13. A haldoklás és a gyász lélektana. A normális és a komplikált gyász jellemzői. (Előadás anyaga + Kopp Mária-Berghammer Rita: Orvosi pszichológia, Medicina Könyvkiadó Zrt. Budapest, 2009. XI. fejezet 435-449.o.) Stressz és szorongás 14. A stressz fogalma, a stressz-reakciók dimenziói és modellek (Atkinson-Hilgard.: Pszichológia, Osiris Kiadó Budapest, 2005. 523-558.o.) 15. Az orvosi hivatás pszichológiai kockázati tényezői. A kiégés és a stressz (kór)élettani kapcsolata (Előadás anyaga + Csabai-Molnár: Orvosi pszichológia és klinikai egészségpszichológia, Medicina Könyvkiadó Zrt. Budapest, 2009. XII. fejezet 258-275.) 16. Szorongás és viselkedési készség valamint nyelvi képesség kapcsolata (Előadás anyaga + Lajkó Károly: Túl a pszichiátrián. Akadémiai Kiadó. Budapest, 2011, 252-266. old) 17. A kritikus és peri-operatív időszakban lévő beteg pszichés vezetése pozitív szuggesztiók segítségével (Előadás anyaga + Varga Katalin (szerk.): A szavakon túl Kommunikáció és szuggesztió az orvosi gyakorlatban. 2011, Medicina)
4
Pszichológiai intervenciók 18. Pszichoterápiák I. /Mélylélektani megközelítés- személyiségelmélet, személyiségfejlődési elmélet, betegségelmélet - terápiás megközelítés: analitikus /dinamikus pszichoterápiás iskola/ (Előadás anyaga + Szőnyi Gábor, Füredi János: A pszichoterápia tankönyve. Medicia Könyvkiadó Zrt. 2008. 197-221 old., Atkinson and Hilgard: Pszichológia. Osiris Kiadó, 2005 611-613 o.) 19. Pszichoterápiák II. /Kísérleti lélektani megközelítés - személyiségelmélet, személyiségfejlődési elmélet, betegségelmélet - terápiás megközelítés: viselkedés/ Kognitív pszichoterápiás iskola/ (Előadás anyaga + Atkinson and Hilgard: Pszichológia. Osiris Kiadó, 2005 (613-619 o.) Szőnyi Gábor, Füredi János: A pszichoterápia tankönyve. Medicina Könyvkiadó Zrt. 2008., 306-328 o. Judit S. Beck: Kognitív terápia. Magyar Viselkedéstanulmányi és Kognitív Terápiás Egyesület, Budapest, 2002.) 20. Pszichoterápiák III. /Humanisztikus megközelítés - személyiségelmélet, személyiségfejlődési elmélet, betegségelmélet - terápiás megközelítés: Rogersi pszichoterápiás iskola (Frank: Logotherápia) / (Előadás anyaga +Atkinson and Hilgard: Pszichológia. Osiris Kiadó, 2005. 619-620 old. Szőnyi Gábor, Füredi János: A pszichoterápia tankönyve; Medicina Könyvkiadó Zrt. 2008., 407-419 old. Viktor E Frankl: Orvosi lélekgondozás. UR Könyvkiadó, 1997., Tringer László: A gyógyító beszélgetés. Medicina Könyvkiadó Zrt., 2006.) Gyakori kórképek és állapotok pszichés háttere és kísérőtényezői 21. A szív és érrendszeri megbetegedések orvosi pszichológiai vonatkozásai, különös tekintettel a hypertoniára (Előadás anyaga + Kopp Mária és Berghammer Rita: Orvosi pszichológia X. fejezet) 22. Az étkezési zavarok lélektani háttere. (anorexia, bulimia nervosa). Az IBS és a gyulladásos bélbetegségek lélektani háttere. (Előadás anyaga + Kopp Mária-Berghammer Rita: Orvosi pszichológia, Medicina Könyvkiadó Zrt. Budapest, 2009. 397-411.o) 23. A daganatos betegségek orvosi pszichológiai vonatkozásai (Előadás anyaga + Kopp Mária-Berghammer Rita: Orvosi pszichológia, Medicina Könyvkiadó Zrt. Budapest, 2009. 360-366.o.) 24. Fájdalom és szomatizáció jelensége (Előadás anyaga + Atkinson-Hilgard: Pszichológia, Osiris Kiadó, Budapest, 2005, 162166. o.) 25. Az egyes személyiségzavarok orvos-beteg kapcsolat tükrében (előadás anyaga+ Lajkó Károly: A stresszcsökkentő viselkedés. Medicina Könyvkiadó, Budapest, 2010, 110-116. o.
5
ETIKA MEGTANULANDÓ TÉMAKÖRÖK 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8.
Az etika elméleti háttere A tájékoztatás témaköre Az eutanázia témaköre A kísérletek témaköre A szövet- és szervátültetés témaköre Reprodukcióval kapcsolatos etikai témakörök Az orvosok egyéni morális magatartásával kapcsolatos témakörök Makro- és mikroallokáció (lásd melléklet)
Kötelező irodalom: Dr. Kovács József: A modern orvosi etika alapjai, Bevezetés a bioetikába. 2. Átdolgozott kiadás. Medicina Könyvkiadó, Budapest 1999
SZOCIOLÓGIA MEGTANULANDÓ TÉMAKÖRÖK 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7.
Laikus egészségkép Szociodemográfiai tényezők Társadalmi-gazdasági tényezők Devianciák Betegség, mint deviancia Gyógyítás Pályaszocializáció
Kötelező irodalom: Szántó Zsuzsa-Susánszky Éva (szerk.): Orvosi szociológia. Semmelweis Kiadó, Bp. 2002. valamint az órákon/gyakorlatokon elhangzott anyag
6
ANTROPOLÓGIA MEGTANULANDÓ TÉMAKÖRÖK 1. 2. 3. 4. 5.
Kulturális anatómia és élettan (21-42. o.) Étrend és táplálkozás (43-47. o. közepe; 53-55. o.; 59-60. o.) Nemek és reprodukció (134-148. o.) Fájdalom (149-157. o.) Placebo-hatás (158-162. o.)
Kötelező irodalom: Cecil G. Helman: Kultúra, egészség és betegség. Medicina, 2003.
EGYÉB MEGTANULANDÓ TÉMAKÖRÖK 1. A haldoklás, halál, gyász témaköre; rossz hír megmondása 2. Egészség-betegség; prevenció szintjei; a magyar populáció egészségi állapota 3. Kimagasló orvos-személyiségek
Kötelező irodalom: Kopp M., Berghammer R.: Orvosi Pszichológia. Medicina 2005 Barabás Katalin: Bevezetés az orvostudományba. SZOTE kiadó, 2000./ Barabás Katalin, Pluhár Zsuzsanna: Bevezetés az orvostudományba. SZOTE Kiadó, 2006
7
MELLÉKLET: MAKRO- ÉS MIKROALLOKÁCIÓ (VÁZLAT) Allokáció – kihelyezés, elosztás A mikroallokáció és a makroallokáció kérdése az ún. ritka javak és eszközök elosztásával és az igazságosság problémájával függ össze, az orvosi etikában pedig annak etikai vonatkozásait taglalja. A makroallokáció felsőbb szinten azt jelenti, hogy az egyes főbb ágazatok között (egészségügy, oktatás, honvédelem, környezetfejlesztés stb.) milyen arányokban osztják el a rendelkezésre álló pénzt, alsóbb szinten belül pedig, hogy az egyes főbb ágazatokon belül hogyan oszlik meg az alágazatok között, pl. az egészségügyön belül: prevenció (megelőzés), gyógyítás, rehabilitáció (utókezelés). A mikroallokáció az egészségügyön belül felsőbb szinten arra vonatkozik, hogy a ritka orvosi eszközöket (művesegép, lélegeztetőgép stb.) hogyan osztják el az orvosilag egyformán rászorult betegek között -- pl. a dyalisises betegek közül milyen egyéb betegségben is szenvedők kapjanak művesekezelést, alsóbb szinten pedig azt, hogy az előbbi szempontokat is figyelembe véve, konkrétan melyik beteg (egyén) kapja a kezelést. A makroallokáció tehát összefoglalóan a nagyobb rendszert érintő elosztás kérdéseivel foglalkozik, a mikroallokáció pedig már a konkrét betegekre (ill. betegre) fókuszál. Ennek arányai a tudomány és a technika előrehaladásával, ill. a kultúrközeg változásával (antropológiai vonatkozás) változhatnak. Korábban – a 20.század előtt (a hippokratészi eskü is ezt tükrözi) szinte alig voltak az eszközök igazságos elosztásával kapcsolatos problémák. Az egész eszköztár igen szegényes volt – ez volt az orvostudomány ún. kézműves korszaka. A 20. század közepétől: nagyhatású gyógyszerek, felgyorsult technika, a gyógyítás centruma a kórház lett, nagy komplexum. A drága technikával bejöttek a közgazdasági szempontok is az egészségügybe, fontos lett az elosztási kritériumok meghatározása, a szűkös erőforrások racionális felhasználása. Mindezt más problémák is színezték (szociológiai, antropológiai összetevők!) – demográfiai változások, megnőtt az idősek aránya a társadalmon belül, gazdagabb országokban felértékelődött a hosszabb élet lehetősége, valamint a hosszabb életért való harc. Új technológiák (élet vége — az élet eleje), súlyosabb fogyatékossággal született újszülöttek életben tartása – ennek hosszú távú költségvonzatai, az élet végi új intenzív kezelési lehetőségek, a haldoklás sokáig elnyújtható – ugyanakkor változik a halálhoz való viszonyulás is (antropológiai vonatkozás), a halált egyre kevésbé tekintik természetesnek -- heroikus küzdelem ellene. Az orvosi ethoszban (hivatástudat, etikai elvárás) megnőtt a hátha-affektus és a lehetőség szerint "mindent – megpróbálni -- elv" szerepe). A kulturális haladással (szociológiai, antropológiai összetevő) nő a lakosság és az egyének iskolázottsága, de elvárásai is – több nagy kockázatú beavatkozást tekintenek természetesnek. A finanszírozási rendszer a költséghatékonyság irányába változik – tételes elszámolás, az orvosok nagyobb anyagi érdekeltsége, az egészségügyi ellátásba bekapcsolódnak olyan csoportok, megoldások is, melyek helyettesítik az orvosi ellátást, ill. nem kifejezetten orvosokkal látják el (deprofesszionalizáció) – (de – fosztó képző), önsegítő betegcsoportok, wellnes-csoportok, intézmények, melyeket üzletemberek hoznak létre és működtetnek, luxus egészségügyi szolgáltatások. Probléma az, hogy a költséghatékonyság miatt az egészségügy túlságosan kuratív – a már kialakult betegség gyógyítására irányuló. Kevés pénz jut a prevencióra és a hosszú távú kutatásra. Nincs elég pénz az ún. definitív technológiák kialakítására (amerikai meghatározás), amelyek már pontosan tudják a betegség patomechanizmusát és ezért olcsó gyógyításra képesek, mivel magát a kórfolyamatot számolják fel. Túl sok a fél-definitív technológia. Palliatív kezelés: a tüneteket enyhíti, de a kiváltó okot nem szünteti meg (pl. művesekezelés).
8
A biztosítási rendszer bevezetésével és kiterjesztésével (ahol kötelező biztosítás van), nőtt az egészségügy igénybe vétele, több ember között kellett korlátozott számú eszközt elosztani. Növelte az egészségügy terheltségét az is, hogy több olyan jelenséget, amelyet korábban csak erkölcsi, jogi problémának tekintettek (alkoholizmus, drog, bűnözés), orvosi esetnek, betegségnek (is) minősítettek. Másfelől az ún. „fogyasztói attitűd”: az egészségügy szolgáltatásait mint árucikket megvásárolni, terjedőfélben van., s ez szintén felveti az igazságosság problémáját. (A tehetősebbeknek több jár?) Megnőtt a krónikus megbetegedések száma is, amellyel a betegeknek olykor évtizedeken keresztül együtt kell élniük. Ezekre irányulnak az ún. fél-definitív technológiák, melyek a betegség tüneteit enyhítik, de a kiváltó okot nem szüntetik meg (palliatív kezelés – pl. művesekezelés) A csúcstechnológia, a csúcsmedicina felfedezései kezdetben nagyon drágák. Behatárolt azoknak a köre, akik megkaphatják – ezért fontos a sorolás kérdése (ha kötelezően ki kell alakítani valamiféle hierarchiát, pl. szervtranszplantáció, akkor kik jussanak hozzá elsősorban)..Meghatározó szempont lehet a közvetlen életveszély, a jobb immunológiai egyezés, a várólistán eltöltött idő, az életminőség javításának különböző esélyei. A sorolás az egészségügyben tehát azt jelenti, hogy korlátozottan rendelkezésre álló orvosi eszközök, eljárások miatt bizonyos szempontok (egészségügyi, gazdasági, erkölcsi) alapján korlátozzák azok számát is, akik ehhez hozzáférhetnek, ill. köztük rangsort alakítanak ki. Mikroszinten az egyes konkrét betegek között döntenek. A makroallokáció vonatkozásában viták tárgya lehet az is, hogy a csúcsmedicinára vagy a mindenkit egyformán érintő eljárásokra fordítsanak többet. Az 1970-es években pl. Oregon államban (USA) olyan döntés született, hogy a csúcsszintű újjáélesztési technikák helyett inkább a terhesgondozásra fordítják az állami pénzeket. A döntés kapcsán heves viták alakultak ki. Minél több a rendelkezésre álló eszköz, annál kevésbé szigorúak a szabályok. Korábban pl. nem kaphattak májtranszplantációt az alkoholisták (az egyéni felelősség kérdése a betegség kialakulásában). Ma ezt a tilalmat már oldották, illetve egyre feljebb tolódnak az életkorbeli határok is. „A mindenkinek mindent szükséglete szerint”--elv a gyakorlatban ma nem valósítható meg. Megkülönböztetnek ún. kemény és puha sorolást. A kemény sorolás szisztematikusan vagyis világosan átlátható, leírt szabályok szerint történik. Puha sorolásnak azt nevezik, amikor az orvos úgy sorol, hogy maga sem tudatosítja teljes mértékben, hogy itt sorolásra kerül sor, amikor egy mérsékelten hasznos vagy keményebb beavatkozás mellett vagy ellen dönt. Pl. azt gondolja, hogy szakmai szempontok alapján dönt, valójában azonban erkölcsi vagy gazdasági indokok vannak a háttérben. Pl. inoperábilis gyomorrák, gyakori igen költséges vértranszfúzió – miért mond le erről az utóbbiról az orvos – a beteg érdekében vagy valójában a kórházi takarékossági szempontok miatt. A puha sorolás nem nyilvános, nehezebben kontrollálható, mint a másik, több visszaélésre ad lehetőséget. A kemény sorolás egyik legnevezetesebb példája az volt, amikor az USA-ban a 60-as évek elején a vesedyalises betegek kemény sorolását végezték el. Az első fázisban orvosok szűrték ki az orvosilag alkalmatlanokat (akkoriban, pl. a szív- és cukorbetegeket alkalmatlannak tartották erre), a második fázisban egy héttagú bizottság választott ki a legmegfelelőbbeket. A névsor titkos volt – hogy ne lehessen nyomást gyakorolni rájuk: Két orvos volt közöttük, továbbá egyházi személy, bankár stb. A döntés megkönnyítése végett kidolgoztak általános kritériumokat is. Később az USA-ban általánossá vált a művesekezelés – több pénzt fordítottak rá. A mikroallokáció tehát kihatott a makroallokációra. A sorolásokkal kapcsolatban nagy a vita – a szempontrendszer kiválasztása mellett – arról, hogy kell-e a nyilvánosság. A mellette érvelők azt mondják, hogy ez nagyobb kontrollt, tisztább átláthatóságot teremthet, jobban korrigálható később. Az ellene érvelők azt mondják, hogy ez sokkolhatja morálisan a társadalmat, rossz visszhangja lehet pl. a poltikai választásokon annak, ha valakivel kapcsolatban kiderül, hogy nem tettek meg mindent az életéért.
9
QALY-értékek – a költséghatékonysági értékek kiszámítása különböző betegségek gyógyítási módszereinek összehasonlításánál – a leghatékonyabb költségűt kell alkalmazni. Viták – érvek – ebből sok minden nem olvasható ki. „Későbbi életminőség”, sokszor kis számú eset alapján következtetnek. A rövidebb és a hosszabb távú költséghatékonyság nem mindig egyezik meg. A Qalymódszert bírálták amiatt, hogy diszkriminatív lehet – hátrányosan megkülönböztet: időseket (egy fiatalnál több életévet ment meg, rasszista – más rasszok, más várható élettartam, szexista: a nők tovább élnek, balesetet szenvedők:nél sokszor költségesek az eljárások …) Egyéb eddig szóba jött szempontok: Nélkülözhetetlen emberek, kivételes bánásmód – pl. államfők, a területiség mint szelekciós elv – egy adott országhoz tartozók kaphatnak a korlátozott eszközökből, a felelősség kérdése a betegség kialakulásában, a fizetőképesség, az életkor, a véletlenszerű kiválasztás, a természetes életkorhoz való jog, kísérleti terápia, ehhez alkalmas alanyok stb.
10
