Államelmélet A mérsékelt állam eszméje és elemei. II Alapelvek és alapintézmények. Szabadság hatalom törvény

Államelmélet A mérsékelt állam eszméje és elemei. II Alapelvek és alapintézmények.

Szabadság – hatalom – törvény

Az állam mint politikai intézmények rendszere Politikai intézmény: egy politikai közösséget reprezentál, annak a nevében cselekszik - nyilvános jelleg: tevékenységük a politikai közösség minden tagjára különbségtevés nélkül vonatkozik - autoritatív jelleg: kötelezettségeket teremtenek, és kényszert helyeznek kilátásba 

A politikai autoritás Az intézmények autoritásigénye morális igazolásra szorul: Mi az értelme? – (politikai) szabadság Milyen forrásból származhat (szuverenitás)? – önkormányzás elve Milyen mértékben gyakorolható? – mérsékelt (törvény) 

Szabadság „Antropológiai”, erkölcsi, politikai  Külső korlátok hiányaként felfogott szabadság – a korlátok fajtái, mennyisége, minősége  Korlátoktól mentes szférák (Locke) vs. a korlátokat igazoló érvek (Mill)  Önmeghatározás: autonómia (Kant), jó élet, életforma megválasztása, önbecsülés. 

Szabadság és állam Az állam mint a szabadság korlátja, és mint a korlátok lebontásának eszköze  Szabadság által korlátozott állam (liberalizmus) – szabadságot konstituáló állam (republikanizmus)  A szabadság egyenlősége (liberalizmus) – a különbözőség szabadsága (konzervativizmus)  A szabadság hiánya mint igazolási probléma és mint cselekvési probléma 

Hatalom Autoritás – hatalom – uralom  „Antropológiai” és politikai (autoritásigény) – kötelezettség  A hatalom a szabadságnak előfeltétele és korlátja is egyben („úr-szolga-viszony”)  Hatalmi elvek (engedelmesség motívumai): félelem (negatív), érdekek (versengőek), meggyőződések (plurálisak)  Hatalomszervezési elvek: alávetés, szövetségi elv, hatalommegosztás 

Törvény A szabadság biztosítása, a hatalom szabályozása  A törvény mint autoritatív indok (vö. parancs, konvenció)  Funkciói: közös mérce szolgáltatása, politikai moralitás felmutatása  Igazolási kérdések: törvényfelettiség, konvenció, politikai közösség felhatalmazása 

Autoritás és legitimitás

Autoritás 

Fogalma: jog arra, hogy az alanya mások cselekvésére vonatkozó kötelező gyakorlati indokot szolgáltasson (autoritatív indok, kötelezettség) Nem azt jelenti, hogy „tekintély”!



Az autoritás korrelatív párja: a címzett engedelmességi kötelezettsége (együtt: autoritatív viszony)

Nem azonos a kényszerrel: az autoritás igazolja a kényszer alkalmazását  Az autoritás maga is igazolásra szorul. 

Autoritatív indokok Gyakorlati indokok  Elsődleges – másodlagos; pozitív – negatív (kizáró); kiegészítő indok (előny/hátrány)  Tartalomfüggetlenség: érvényessége nem a tartalmából fakad (pl. ígéret)  Preemptivitás: minden más indokot megelőz a cselekvés meghatározásában. 

Autoritásigény és legitimitás Az állam fogalmi ismérve az, hogy a legitim autoritás igényével lép fel.  Ezt az igényt valóra is kell váltani – legitimitás (állapot), legitimáció (folyamat).  De jure és de facto legitimitás  Az autoritás igazolása: ésszerűség vs. morális érvek (speciális politikai 

kötelezettség) 

Politikai kötelezettség: egyén, politikai közösség, autoritatív intézményrendszer.

Az igazolás történeti szintjei Narratív, ontológiai és diszkurzív igazolás  Függőségi tézis: az autoritatív döntéseknek olyan indokokon kell alapulnia, amelyek a címzettre vonatkoznak.  Normál igazolási tézis: az autoritás címzettje a saját céljait tekintve jobban jár, ha aláveti magát az autoritásnak, mintha maga mérlegeli az indokait.  Ésszerűség és morális egyenlőség. 

Politikai kötelezettség

A politikai kötelezettségre vonatkozó elméletek 

Követelmények:

Partikularitás - Általánosság - Tartalomfüggetlenség -



Elméletek:

Beleegyezésen alapuló elméletek - Fair-play elméletek - Kommunitárius elméletek -

Beleegyezésen alapuló elméletek 

A beleegyezés kinyilvánítása informált tudatos és kényszermentes döntést feltételez –

specialitás és tartalomfüggetlenség, DE általánosság!  1. hallgatólagos beleegyezés: – speciális akaratnyilvánítás (nem annak hiánya) – speciális feltételek (beleegyezés tudata, idő, mód az ellenvetésre)

Beleegyezésen alapuló elméletek 

2. államterületen maradás

– nagykorúság, nem-formális, emigráció mint kényszer 

3. demokratikus eljárásokban való részvétel

– általánosság, preferenciák kifejezése 

4. hipotetikus szerződés

– csak racionális érvet kínál, az állam igazolására válaszol

Fair-play elméletek Az állam mint kölcsönös előnyökkel és terhekkel járó vállalkozás  A kötelezettséget az előnyök tudatos elfogadása keletkezteti (kéretlen fűnyírás vs. 

kútfúrás)

Specialitás és tartalomfüggetlenség, DE általánosság! – nem vállalkozás, hanem szolgáltatás – kéretlen javak problémája 

Kommunitárius elméletek 

Nem választott, hanem szerephez kapcsolódó kötelezettségek (pl. családi kapcsolatok – nemzethez való tartozás)



Általánosság és specialitás, DE tartalomfüggetlenség!

– az igazságosság mint peremfeltétel – a személyes kapcsolatok hiánya a modern társadalomban – a szerepek igazolása meghatározza a kötelezettségeket

Anarchizmus Az autoritást igazoló racionális és morális érvek különbsége  ‘A priori’ (R. P. Wolff) és ‘a posteriori’ anarchizmus  Filozófiai és politikai anarchizmus 

Polgári engedetlenség 

Jogellenes cselekvés – mi különbözteti meg az anarchizmustól és a jogsértéstől?

Partikuláris (nem kérdőjelezi meg a jogrendszer egészét) - Nyilvános/politikai - Békés, jogkövetkezményekkel szembenéző -



Az általános engedelmességi kötelezettség mellett (legitimitás) is igazolható.

Szuverenitás és joguralom

A mérsékelt állam intézményes szerkezete Az előző előadásokon fogalomelemzéseket végeztünk (szabadság, autoritás, legitimitás, politikai kötelezettség, stb.)  Ezeket felhasználva a továbbiakban a mérsékelt állam (MÁ) intézményrendszerének hátterében meghúzódó alapelveket vesszük szemügyre.  Most: szuverenitás, majd: joguralom, demokrácia, alkotmányosság. 

A szuverenitás (SZ) 

Autoritás: jog arra, hogy alanya másokat kötelezzen. Az állam autoritás-igényét (AI) az különbözteti meg, hogy elsőbbséget követel magának (vö. preemptivitás).



A SZ fogalmával azt a felhatalmazást jelöljük, amivel az állam igazolja az AI-ét. Ez a SZ fogalmának egy sajátos politikai filozófiai használata (jogi SZ: az állam



joghatóságának terjedelme; politikai SZ: az intézmények működtetéséhez szükséges hatalom)

A szuverenitás Uralkodói SZ (Bodin, Hobbes) – népszuverenitás (Rousseau)  A hagyományos felfogás problémái: - „törvényfeletti”, abszolút jelleg? – az állam AI-e nem minőségileg különbözik más AIektől, hanem csak abban, hogy elsőbbséget követel magának velük szemben! - hatalom? – az AI inkább a hatalomgyakorláshoz való jogra utal (felhatalmazás)! 

Szuverén 

A politikai AI végső forrása: szuverén.

-

ahonnan az autoritás gyakorlására való felhatalmazás származik aki a politikai közösség nevében létrehozhatja az autoritatív intézményeket.

-



A népszuverenitás eszméje újrafogalmazása: a „nép” hatalmat nem tud gyakorolni, ellenben lehet a felhatalmazás alanya.

Autoritást igazoló érvtípusok 





A szakértelemre, illetve képességekre alapozott érv? – az ésszerűség kritériuma kevés! A transzcendens felhatalmazáson alapuló érv? – a túlvilági forrás létezésébe vetett egységes hitet igényel!

Az önkormányzás elve: az autoritás gyakorlására való felhatalmazásnak azoktól kell származnia, akik fölött az autoritást gyakorolják – politikai közösség („nép”).

Az önkormányzás elve 







Az emberek maguk rendezik be politikai intézményekkel a közösségüket, és a politikai AI-t előttük és rájuk tekintettel kell igazolni. A „nép” mint szuverén? – Nem tud cselekedni (hatalmat gyakorolni, döntést hozni) Mitől válhat egy embercsoport felhatalmazás alanyává? – A tagok között erkölcsi kapcsolatnak kell lenni! (morális tagság) individualizmus – kollektivizmus

Morális tagság  

A kollektív cselekvés két formája: statisztikai és közösségi (interszubjektív gyakorlati orientáció) Az integráció két formája: közös célok és közös szabályok (egyéni célok) (vö. ügyleti és erkölcsi társulás)





A politikai közösség integrációja, társulási módja meghatározza a szuverenitás (a felhatalmazás) tartalmát is. Az AI terjedelme csak korlátozott lehet (a korlátlan AI nem fér össze az önkormányzás elvével, nem igazolható).

Joguralom Az önkényes hatalomgyakorlás kizárásának (egyik) biztosítéka (a törvények uralma az embereké helyett) + az AI korlátozottságának intézményes kifejeződése.  A joguralom a politikai AI igazolásának része, enélkül a (de jure) igazolás sikertelen.  Nem pusztán az intézmények ‘legális’ (jogszabályoknak megfelelő) működését jelenti 

(nem teszik meg akármilyen törvények, mert a jog is lehet önkényes).

A törvény értéke 

Általános: mindenkit egyenlő mércével mér (jogegyenlőség, törvény előtti egyenlőség, nyilvánosság).

 

Mindenki más szempontjait/céljait egyformán és pártatlanul veszi figyelembe: igazságos. Nemcsak az egyéni célok (részérdekek) tekintetében semleges, hanem akár a közös célok tekintetében is (vö. ügyleti társulás)

kívánatos: liberalizmus - nem kívánatos: republikanizmus, konzervativizmus, szocializmus. -

Kétféle joguralom A különbség nem az elvben van, hanem az az elv intézményesítésében.  A törvényekre alapozott felfogás: azáltal vannak jogaink egymással és az állammal szemben, hogy a törvények megteremtik azokat.  A jogokra alapozott felfogás: a törvények nem forrásai a jogoknak, hanem csak védelem alá helyezik azokat. 

Közszféra és magánszféra

Az állam mint politikai intézmények rendszere Politikai intézmény: politikai közösséget reprezentál, annak a nevében cselekszik.  Autoritatív jelleg: kötelezettségeket teremtenek, és kényszert helyeznek kilátásba  Nyilvános jelleg: tevékenységük a politikai közösség minden tagjára különbségtevés nélkül vonatkozik. Meddig terjed az állam autoritásigénye? – közszféra és magánszféra (elhatárolás, 

szociális kérdés, nemzet)

Köz- és magánszféra fogalmi elhatárolása Korlátozott szuverenitás, morális tagság és függetlenség  Autonómia és magánszféra (autonómia által 

megkövetelt beavatkozás)

Piaci szféra és intim szféra  A társadalom szervezeti élete – civil társadalom (public – common)  A közszfére nyilvános jellege 

Köz- és magánszféra történeti viszonya Oikosz és agóra, ius privatum – ius publicum  A régiek és a modernek szabadsága  Kritikai nyilvánosság (Kant) – intézményei és hanyatlása  Habermas: rendszer, életvilág, civil társadalom (kommunikatív hatalom) 

Magánszféra elhatárolásának normatív kérdései

A magánszféra elhatárolásának normatív kérdései 

Az ésszerű pluralizmus ténye:

a modern társadalmak alapvető ténye, hogy a jó életnek nem létezik olyan felfogása, amely a társadalom valamennyi tagjának támogatását élvezné, és nem léteznek kényszerítő erejű érvek ahhoz, hogy a másféle felfogást vallókat meggyőzzük a sajátunk helyességéről

Nemcsak erkölcsi nézetek, hanem életformák pluralitása.  Miként kell az államnak viszonyulnia ehhez a tényhez? – lehet semleges, illetve 

támogathat, kikényszeríthet, tilthat egyes életformákat

A semlegesség elve Az állam nem foglalhat állást a jó élet versengő felfogásai között.  Az igazolás semlegessége – nyilvános igazolás (politikai liberalizmus)  A perfekcionista elv  Perfekcionista liberalizmus 

Az egyéni szabadság korlátozásának elvei 

Kár-elv: csak a másoknak okozott kár igazolja a kényszert (cselekvések következményei, károk fajtái)



Jogi paternalizmus (állami gyámkodás): a cselekvő saját kára is igazolja a kényszert (autonómia és érdek, gyenge és erős paternalizmus)



Jogi moralizmus (erkölcsvédelem): kárt nem okozó, de „rossz” cselekvések esetén is igazolják a kényszert

A szociális kérdés

A jóléti állam megjelenése A szociális kérdés megjelenése  A szabadversenyes kapitalizmus kritikája, válságai és az állami beavatkozás felerősödése  A jóléti államok kialakulása a II. vh után  A jóléti intézményrendszer, a javak állami redisztribúciója 

A jóléti állam történeti típusai Az újraelosztás csatornái: direkt állami redisztribúció, adórendszer, foglalkoztatáspolitika  Liberális jóléti állam  Korporativista jóléti állam  Szociáldemokrata jóléti állam 

A jóléti állam igazolása Pragmatikus és morális érvek – egyenlőség (politikai és vagyoni)  1. Robert Nozick jogosultság-elmélete  2. John Rawls igazságosság-elmélete  3. Karl Marx: kizsákmányolás, elidegenedés  4. Friedrich Hayek: a piac mint „spontán rend” 

A jóléti állam kritikái Közgazdasági érvek  A szabadság érve – tulajdonjog és a jóléti juttatások tulajdonjogi védelme  Szociális állampolgáriság: polgári, politikai és szociális jogok egysége  Instrumentális és konstitutív igazolás („érdekeltség”) – morális tagság (célok általi integráció?) 

A nemzet mint a társadalom formája

A nemzeti eszme jelentősége 

A politikai identitás szerepe a politikai közösségek integrációjában (morális tagság – republikanizmus; identitáspolitika)



A nemzeti eszme mint politikai identitásképző tényező (modern állam; eszmerendszerek; az identitás meghatározó eleme)



A nacionalizmus mint nem önálló eszmerendszer (politikai elvek - intézményelmélet)

A nemzeti eszme újdonsága 18-19. sz.: a nemzetállamok és a modern nemzetfogalom formálódása és születése.  Új összetartozás-tudat igénye: az állam a közös jellemzőkkel (hasonló személyes identitással) bíró személyek közössége (vö.: 

-

funkcionalitás, igazságosság) Mindenki valamely nemzethez tartozik, az egy nemzethez tartozók egyenlők Nemzeti szuverenitás Politikai lojalitás

A nemzet fogalma Államnemzet: a nemzet a szuverén nép újfajta politikai társulása (Franciaország, USA) – középpontjában az állami keret.  Kultúrnemzet: a nemzet a kultúra, a nyelv és a történelem által meghatározott organikus egység (Németország) – középpontjában az etnikai közösség.  Az állam szerepe (centralizáció) – a nemzetiségi konfliktusok 

A nemzet mint a politikai identitás alapja Alternatívái: vallás, szociális státusz  Hálózati és kategoriális identitás  A nemzet mint természetes vagy mesterséges képződmény  Nemzet és mérsékelt állam közti konfliktus lehetősége (nemzeti kizárólagosság, politikai nemzet, multinacionalizmus, nemzeti semlegesség, multikulturalizmus). 