Akvéa világa
A. B. TANER
– Halló! – szólt bele Jill álmosan a telefonba. A kutatóhajó lágyan ringatózott alatta a Csendes-óceánon, Hawaii környékén. A nap épp csak felkelt, máris kellemes melegbe burkolta a hajót és a kis kajütöt, amiben Jill ébredezett. Húga, Kitty volt a vonal másik végén. – Jill, nem fogsz örülni annak, amit tegnap este megtudtam! – Olyan szép ez a reggel, muszáj elrontanod? – Hát, ha nem akarod tudni, ki szponzorálja az alapítványt, akkor hagyjuk! – Persze hogy tudni akarom! Végtére is neki dolgozom! Szóval, mit tudtál meg? – Apu az… legalábbis az egyik legnagyobb támogatója a SaveSeeLife-nak. – Ez nem lehet igaz! Most… most inkább leteszem. Majd beszélünk. Kösz, Kitty! Jillt felkavarta a hír. Egész életében azért küzdött, hogy elismerjék, az apja pénze nélkül is ér valamit! Nem volt rá szüksége, de egyetemre ment, tisztességesen tanult, és a tengerbiológiát választotta, hogy távol kerüljön családja felszínes életvitelétől. Amikor megkapta ezt a kutatói állást a SaveSeeLife-nál, boldog volt. Azt hitte, itt végre értékelni fogják a tudását, és amit elér, azt a saját erejéből teszi. Szerette a munkáját és a vízi világot. A kutatás teljes mértékben lekötötte a nyüzsgéshez szokott kaliforniai lányt. A mérések, az értékelések elkészítése, és a látvány, ami nap mint nap körbevette, feledtette csalódottságát az emberekben. Ian – az egyetemi szerelme – a diplomaosztó előtti mámoros éjszakán egy másik szőkét csókolgatott a parkban. Ez nagyon megviselte Jillt. Az apja életstílusa köszönt vissza még itt is, ahová azért jött, hogy olyan emberekkel legyen együtt, akik többre vágynak, mint csupán az élvhajhászás. Ianről végül kiderült, nem vágyik többre. Jill másnap barna csíkokat festetett a hajába, hogy még egyszer véletlenül se keverjék össze más szőkékkel. A diplomaosztó utáni napon már csomagolt, és felszállt a repülőgépre, ami a hawaii Mauira szállította. Kezdetben ketten dolgoztak a kutatóállomáson, de Jill lelkesedése nagyobb volt, így őt tartották meg. Eddig legalábbis azt hitte, ez volt az oka annak, hogy őt választották. Könnycsepp gördült végig az arcán. Maga sem értette, miért. Szomorú volt, de nem ennyire!
A.B. TANER
www.abtaner.com
Akvéa világa
A. B. TANER
Elkészítette szokásos reggeli tejeskávéját, felment a fedélzetre, és a vizet bámulta, mint minden egyes reggel. A kelő nap fénye cirógatta arca finom vonásait. A reggeli szél hűvös fuvallatára karcsú teste köré tekerte melegítőjét, ami alatt csak egy trikót viselt, amiben aludt. Csodaszép színek tükröződtek a távolban. A horizont közelében úgy tűnt, mintha két nap kelne fel egyszerre. Az egyik az eget ragyogta be narancsos, rózsaszín fényeivel; a másik a vízre festette vörösessárga sugárútját, miközben az égbolt sötétkékje fokozatosan halványult. Ahogy a nap emelkedett, elvált tengeri társától, s magányosan folytatta útját a láthatár felett. Erőteljes fénye félresöpörtre a reggel játékos színeit, s percek alatt világos lett. Miközben Jill az italát kortyolgatta, és számba vette napi feladatait, arra lett figyelmes, hogy magát nézi a vízben. Elmosolyodott. Aztán kezdte furcsán érezni magát. Valami furcsa volt. Gondolatmenete megakadt, és csak a különös érzésre tudott összpontosítani. Mi az, ami oly szokatlan érzést keltett benne? A tükörkép, amit néz! Mi olyan furcsa ebben a látványban? – tűnődött, és akkor rájött! Sosem látta még a tükörképét a tengeren. Hiszen ez lehetetlen! A nyílt vízen nincs olyan víztükör, melyben láthatná magát, méghozzá ilyen tisztán! Ahogy jobban szemügyre vette, amit eddig önfeledten bámult, észrevette, hogy legkevésbé sem önmaga nézett vissza rá! Szembenézett vele valami a vízből! Egy arcra hasonlító valami, amit még sohasem látott. Erőltette a szemét, hogy jobban kivehesse a formáját, de az eltűnt. Nagyon izgatott lett. Kávéja a mosdóban landolt. Melegítőjét ledobva egy szál trikóban rohant a készülékekhez, hogy le tudja jegyezni a pontos helyet és időt, ahol ezt a furcsa képződményt megpillantotta. Miután mindent pontosan lejegyzett, ellenőrizte az összes rendelkezésére álló eszközt, hogy rögzítettek-e valamit. Csalódnia kellett. Sehol semmi. Talán csak ábránd volt – merült fel benne –, de olyan élesen vissza tudta idézni azt a valamit! Egy zselés, átlátszó anyagú, ismeretlen fajú élőlényt. Igen, most már biztos benne, hogy egy élőlényt látott. Méghozzá olyat, aki képes alkalmazkodni a környezetéhez. De mi lehetett az? Izgatottsága még magasabbra hágott. Talán ez az ő nagy lehetősége. Itt az alkalom, hogy valami jelentős felfedezéssel beírja nevét a történelemkönyvekbe. Akkor is megmutatja, hogy a közhiedelemmel ellentétben nem egy elkényeztetett, buta szőke! – Igen, így lesz! – mondta ki hangosan.
A.B. TANER
www.abtaner.com
Akvéa világa
A. B. TANER
Négyezer-ötszáz mérfölddel távolabb… Rob végzett a reggelijével. Az igazat megvallva ez még a tegnapi vacsorája volt. Egy óriás pizza és egy vödör kóla maradéka. Ahhoz képest, milyen egészségtelenül táplálkozott, sportos alakja volt, pedig egy lépést se tett érte. Középbarna haja kiemelte különösen szép, zöld szemeit. Nem ő volt a világ leghelyesebb pasija, de azért omlottak volna utána a nők, ha egyszer-egyszer kiment volna az utcára… Amióta a NASA műholdképelemző központjának dolgozik, nincs gondja a pénzzel, s mivel nem jár el sehova, soha nem is lesz. Pedig tett már rá kísérletet, hogy szórakozzon. Első felindulásában átalakíttatta az öltözködési szokásait egy netstylisttal. Miután kicserélte a ruhatárát, eltöprengett, hova is menjen el. Kiöltözött, majd lezser eleganciájú öltözéke mögé bújva úgy döntött, otthon marad. Rob, vagyis Robert Dean Himatly, ahogy a szülei elnevezték, nem volt társasági lénynek nevezhető. Szülei válását követően apja nem szerepelt a mintaszülők top százezres listájának még csak a jelöltjei között sem. Anyja Rob gyerekkorában meghalt egy autóbalesetben. Rob akkor, tizenegy évesen döntötte el, hogy neki sohasem lesz jogosítványa. Sok más fogadalmával ellentétben ehhez a mai napig tartotta magát. A középiskolát túlélte, s mert informatikatanára felkarolta, végül jól hasznosítható tudásra tett szert. A számítástechnika mindig is érdekelte. Már egész korán, kisgyermekként, a szomszéd költözéskor kidobott számítógépének az alaplapját javítgatta. Apai nagyapja már akkor megmondta neki, hogy még sokra viszi. Csak hát Rob sohasem érezte magában azt az erőt. Szerette a nagyapját. Ő volt az egyetlen, akinek a kedvéért képes volt kimozdulni otthonról. Virtuálisan viszont szinte az egész világot bejárta. Ha a műholdképek között talált érdekes helyre utaló felvételt, azt nyomban lekövette, és egy virtuális séta keretében körbenézett az adott helyen. Sokszor tett ilyen sétákat. Óceánia volt a kedvence. Több ezer kilométert tett már meg utazásai során, de amióta az ohiói Clevelandbe költözött, még egyszer sem járt a belvárosban. Nem rajongott az emberekért. Noha gyermekkorában még elnök szeretett volna lenni, hogy jobbá tehesse a világot, most azzal is beérte, ha nem kellett személyes kapcsolatot kialakítania senkivel. Legjobb barátja egy pizzafutár volt, Bobby, aki néha akkor is hozott neki ételt, ha
A.B. TANER
www.abtaner.com
Akvéa világa
A. B. TANER
nem rendelt. Attól nem kellett tartania, hogy nem találja otthon Robot. Egymás szöges ellentétei voltak. Bobby életvidám, laza, „élj a mának” szellemű férfi volt, aki benne volt mindenben, ami csak létezett. Rob éppen maradék kóláját szürcsölgette, amikor sürgős üzenetet kapott a NASA elemző osztályának vezetőjétől, dr. Greg Amonthtól. Az üzenet szerint prioritással kell feldolgoznia egy megjelölt adatcsomagot. – Na! Ez megint a sok hűhó semmiért kategória? – mondta, miután elolvasta az üzenetet. – Nem, nem hinném! – válaszolt főnöke a felugró webkamera ablakából. – Indokolatlanul csökkent a vízszint a Qinghai tóban, Kínában, ami ha jól tudom, a maga területe. – Így van, uram. Ám nyaranta a vízszint csökkenése nem meglepő ezen a vidéken. – A statisztikai adatok kiugró eltérést mutattak a tegnapi napon. Nézzen csak utána! Tudni akarok róla, ha kínai barátaink valami másra is használják azt a vizet, mint öntözésre és fürdésre! Azonkívül egészen furcsa gejzírkitörést mutatnak a felvételek a Góbi sivatagban is. Amint kész van, várom a jelentését. – Rendben, meglesz! – A beszélgetésnek vége, jó munkát, Robert! – Ó, hogy utálom, amikor így hívnak! – morgott Rob. Félretolta üdítős vödrét, és nekilátott az elemzés elkészítésének. – Még hogy gejzír a Góbiban!
A.B. TANER
www.abtaner.com
Akvéa világa
A. B. TANER
Egy nappal korábban… Különleges bolygóállás valósult meg a világegyetemben. Egy tökéletesen egyenes vonalú út nyílt meg az univerzum közepétől a Földig. Egyetlen bolygó, hold, aszteroida, de még porszem sem állt annak az energiasugárnak az útjába, amely a világ közepétől indult, és utazása a Földön, a Csendes-óceánban, Honolulu mellett ért véget, Mauitól százharminc kilométerre, északnyugatra. Emberi tudat nem érzékelte a nyaláb érkezését, csillagászok, tudósok, megfigyelők százezrei nem vettek észre semmit! Ez az energianyaláb nem számukra hozott üzenetet. Nem az emberi tudat számára szolgált ébresztőül, hanem egy alvó, ősi elem ébredését szolgálta. Abban a percben, ahogy megérkezett a Földre és vizet ért, Akvéa felébredt. …
A.B. TANER
www.abtaner.com