2007. december
ÚJ SZÍV XII. évfolyam 4. szám 2007. december
1
ADVENT: VÁRÁS ÉS ELVÁRÁS Advent, eljövetel, valakinek az érkezése, valakinek a megjelenése, valakinek a megnyilvánulása. Valakinek és nem valaminek. Várakozásunk nem élettelen dolgokra, nem hangulatra, nem valamire irányul. Nem a szépen feldíszített fenyõfát, a négy gyertyával égõ koszorút, nem az ajándékok halmazát, nem a finom ételeket, süteményeket és tésztákat, nem a karácsonyi hangulatot várjuk. Mi valakit várunk, mégpedig nem egy meghatározatlan személyt, hanem egy bizonyosat, Jézust, a Krisztust. Az õ eljövetelére, születésnapjára készülünk négy vasárnapon át. Ezt az idõszakot, a készületnek ezt az intenzív idejét nevezi a katolikus liturgia adventnek. Hasonlóan ahhoz, ahogy a szülõk készülnek kilenc hónapon át gyermekük megszületésére, az egyház is készül a Megváltó megszületésének ünneplésére. A karácsony nem történhet meg csak úgy, egyik pillanatról a másikra, mint ahogy a történelemben sem történt meg egyik pillanatról a másikra. Isten már az elsõ emberpárnak megígérte, hogy helyre fogja hozni azt, amit az ember a bûn által elrontott, vagyis a kapcsolatot Isten és ember között, hogy a paradicsom, az Istennel való együttlét helyének a bûn miatt bezárult kapuja ismét ki fog tárulni az ember számára. Isten szépen, fokozatosan készítette elõ erre a hatalmas tettre az emberiséget. Ábrahámban kiválasztott magának egy népet, a zsidó népet, megígérvén ne-
ki, hogy utódai közül fog származni a Megváltó. Nem hagyta magára ezt a népet, kivezette Egyiptomból, kivezette a babiloni fogságból, vezette a bírák, királyok által, és tanította a prófétákon keresztül. S ez a nép várta az üdvösséget, várta a Messiás eljövetelét. De a pogányokat sem zárta ki Isten az õ üdvözítõ tervébõl, õket is elõkészítette a Megváltó eljövetelére. A görög filozófusok eljutottak Isten létének felismerésére és az egyistenhitre. Athénben oltár épült a láthatatlan Isten tiszteletére, a római sybillák jóslataikban megjövendölték a Messiás eljövetelét, s végül a napkeleti bölcsek messze földrõl jöttek el imádni Jézust.
Mária szívbõl mondott igenje megnyitotta az utat Isten üdvözítõ tervének végrehajtásához. Amit az Éva szabad tette által kifejezett egyértelmû „nem” elrontott, azt Mária szabadon kimondott igenje hozta helyre. Krisztus megszületett, köztünk élt, meghalt a kereszten, és fel-
támadt a harmadik napon. Megváltott minket, nemcsak a zsidó népet, hanem az egész emberiséget, minden népet és nemzetet. A megtestesülésre, Isten Fiának emberré levésére és megszületésére emlékezünk karácsonykor. Erre a hatalmas eseményre készülünk négy vasárnapon át, megpróbálva beleélni magunkat az emberiség sok ezer éves messiásvárásába. Várakozásunk azonban nem merül ki a puszta emlékezésben, hanem annak a jól ismert mondatnak a megélésében teljesedik ki, melyet minden szentmisében imádkozunk: „Halálodat hirdetjük Urunk, és hittel valljuk feltámadásodat, amíg el nem jössz!” A parusia-nak, Krisztus második, immár dicsõséges eljövetelének a várása szintén hozzátartozik a készülethez. „Tisztítsuk meg szíveinket, járjunk igazságban, hogy találkozhassunk a Királlyal! Õ eljön, nem késlekedik!” (Breviarium Romanum) — tanítja nekünk az egyház felhívva a figyelmünket arra, hogy nem ismerjük Krisztus eljövetelének sem a napját, sem az óráját. Tudjuk azonban, hogy ekkor már nem gõgicsélõ kisgyermekként jön el közénk, hanem hatalma teljességében, mint a mindenség királya, hogy megítélje a világot a szeretet parancsának kritériuma alapján. Az adventi miseszövegekben is erõsen jelen van a parusia várás. Az elsõ és második vasárnap könyörgése, egy(Folytatás a 4. oldalon)
2
2007. december
ÚJ SZÍV
MESÉS „Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek.” (Mk, 16, 15) „Nusy, neked van írói készséged?” — ezt a kérdést tette fel MEmi a kocsiban, hazafelé Budapestrõl, a VI. Missziós Világtalálkozóról. Mivel a válaszom egy — határozatlan — igen volt, így hát, megkértek, hogy írjak egy cikket arról a bizonyos szombati napról. Behunytam a szemem, s végiggondoltam, hogy mit is kéne írnom. Hûha! Ez nem is olyan könynyû… Hogy írjam le azt az érzést, amit akkor éreztem/tünk, amikor egy ghánai atya szívmelengetõen ránk mosolygott, amikor Orosch János atya a misén elismerõen nézett felénk, vagy amikor a ghánaiak vérpezsdítõ, Istent dicsõítõ dalait hallgattuk, s Gergely atya lelkesen bíztatott minket, hogy kapcsolódjunk be: ’Es most mindánki!’. S mi visszamosolyogtunk, bekapcsolódtunk, figyelemmel hallgattuk a missziós atyák tanúságtételeit, s nem utolsósorban szolgálatot teljesítettünk. Na, igen… ezt leírni a legnehezebb. Hogy válhatnának az üres szavak élõ, vibráló, feltöltõdést nyújtó élménybeszámolóvá. Összegezve… az a nap mesés volt! Igen, ez az! Mesés! Hát, engedje meg a kedves olvasó, hogy meséljek…
MISSZIÓZÁS
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy csapat. Csokoládévilágban éltek, Mogyorországon, a mogyorós fehércsokik országában. Ez a csapat nem foci- vagy kosárlabdacsapat volt, hanem egy keresztény közösség. Szerettek énekelni, zenélni, jókedvûnek lenni, s mosolyukkal fényt vinni ebbe a szürke világba. Egy szép napon
atyák és barátaik egzotikus, táncra pezsdítõ dallamait, s együtt daloltak velük. A szentmisén pedig fehér-, tej-, étcsoki együtt dicsõítette a Teremtõt, hálát adva neki ezért a gyönyörû napért. Mogyorónyi hitük, ha hegyeket nem is, de sok csokoládészívet megindított. Megtanulták, hogy mindegy, hogy ét-, tej-, vagy épp fehércsoki, hogy mo-
meghívást kaptak a VI. Minden Csoki Világtalálkozójára. Nagy hévvel készülõdtek a találkozót megelõzõ hetekben. Ki megy, ki nem, hogyan, mikor, kották, zenészek, énekesek, hangszerek… Odaértek. S ott a korai kelés miatti fáradtság hirtelen eltûnt, s a kezdeti nehézségek (beszerelés, behangolás…) után eltöltötte õket a Szentlélek egyesítõ, feltöltõ, frissítõ ereje. Örömmel hallgatták az étcsoki-
gyorós, gyümölcsös vagy épp lekváros, mert minden egyes csokoládé finom, édes, s mindegyiknek joga, és — remélhetõleg — lehetõsége van, hogy megismerje a gyártót. Továbbá kötelessége terjeszteni a tõle kapott finomságot. Itt a vége, fuss el véle. A kis történet teljesen ránk illik, csak — természetesen — átértelmezve. A fehér csokik a fehér, az ét-, a fekete, a tejcsoki pedig a sárga bõrszínû embereket szimbolizálja, a „mogyorónyi hit” pedig a mustármagnyi hitet helyettesíti. A mese vége — lefordítva — elmondja a történet, s a missziós napunk tanulságát, lényegét: Megtanultuk, hogy mindegy, hogy fehér, sárga, vagy fekete bõrû az illetõ, hogy magyar, ghánai, vagy épp lengyel származású, minden egyes ember csodálatos, különleges, s mindenkinek joga, és — remélhetõleg — lehetõsége van, hogy megismerje az Atyát. Továbbá kötelességünk, hogy továbbadjuk a tõle kapott szeretetet az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.
2007. december
ÚJ SZÍV
3
KI VAGYOK ÉN? Antióchiás lelkigyakorlat az önismeretrõl Kaposváron, október 5—6-án 1. nap: Péntek délután van, süt a nap, az ember legszívesebben kimenne a szabadba, de én beülök pár barátommal egy autóba, és elindulunk Kaposvárra. Még nem tudom mi vár rám. Valamiféle lelkigyakorlat lesz — ezt mondták. „Hát ez nagyon jó!”, gondolom magamban, hisz úgy is szeretem a vallásos programokat, és egyházi suliba járok, ahol úgyszintén vannak lelkigyakorlatok. Ebben nem lehet semmi rossz… Sok kavargás után megérkezünk a Szt. Margit-templomhoz. Már várnak ránk. Bemegyünk, leülünk, és mindjárt kezdõdik a lelkigyakorlatot megnyitó mise. Rumszauer Miklós atya tartja, akit már korábbról ismerek, nagyon jó dolgokat mond, majd a mise végeztével kezdetét veszi a SZENTSÉGIMÁDÁS. Ezt nagyon szeretem, mert ilyenkor az ember elcsendesedik, ahogy Memi és társai ezalatt pengetik a gitárt, meghitté téve az eseményt. Ilyenkor az ember teljesen át tudja magát adni Istennek. Aztán idõ hiányában gyorsan átszaladunk a Szent Ferenc Plébániára este 8-kor, ahol nagyon sok palacsintát kapunk vacsorára, majd fogad minket Balás Béla püspök atya. Fórum keretében bibliai magyarázatokkal szolgál, majd egyházmegyénk ifjúsági programjairól, helyzetérõl beszél. Tetszik, amikor fiatalos szófordulatokkal beszél hozzánk. Aztán újra megostromoljuk az asztalokat, közben jól beszélgetünk. Már 23 óra körül lehet, amikor a hátteret biztosítók már aludni szeretnének. Azt a baráti jó tanácsot adják nekünk, majd végül mi is egymásnak, most már le kellene feküdni. Persze nálunk ez nem megy olyan könnyen. Bár már mindenki lefeküdt, jön Lõrincz Attus ötlete, hogy van egy
DVD, amin a franciák fogadásáról készült videó van, nézzük meg. A többség döntésére (amiben én is benne vagyok), elkezdjük nézni. Már nagyon fáradt voltam, mert hétköznap sem aludtam sokat, de úgy véltem, ezt nem szabad kihagyni. Vége a filmnek. Minden zavaró tényezõ megszûnik, már csak pár ismerõs arcot látok magam körül, akik jó poénokat mesélnek. Egy-egy poén után felnevet az egész társaság, aztán minden elsötétül elõttem. 2. nap: Reggel, bár már felébredtünk, képtelenek vagyunk elszakadni a hálózsákunktól és akinek volt, a kispárnájától. Azért lassacskán sikerül mindenkinek feltápászkodni, és jöhet a reggeli ima. Nekem éppen akadt egy kis dolgom, és mire visszatértem, már mindenki fölment a templomba. A szállás a templom alatt volt, ami nagyon jó hely. Felmegyek a
sekrestyébe, ahonnan be lehet menni a templomba, de mivel a reggeli imát nem akarom megzavarni, ezért úgy döntök, hogy inkább ott várom meg õket, hiszen ott is tudok imádkozni. Egyszercsak megjelenik mögöttem valaki, egy borostás, hosszú hajú ember, akinek a haja össze van fogva. Megkérdez engem: Most mi van itt? Mire vársz? Egy kicsit félénken mondom, mert nem tudom, hogy ki ez az idegen: Hát elkezdõdött a reggeli ima, és nem akarom megzavarni. Egy picit tétovázik, majd ezt mondja: „Gyere be velem, üljünk le!” Valami ismeretlen erõ vitt be vele a templomba. Nemsokára vége a reggeli imának, mindenki lemegy reggelizni, aztán kezdõdik az elsõ elõadás, melyet Simon András fog tartani. Legnagyobb meglepetésemre ugyanaz a kicsit borostás, lófarkas ember jön be. Ekkor leesik a tantusz, hogy õ a Simon András, és elcsodálkozom, de nincs rá sok idõm, mert elkezdi az elõadást. Ugyanaz a kedves, meleg hang szól, és nem tudok másra figyelni. Ilyen jó dolgokat én biztosan nem tudnék mondani a helyes önszeretetrõl, gondolom magamban, és figyelek tovább. A kiscsoportos beszélgetés után egy rövid teaszünet, aztán elkezdjük ostromolni ezt a kedves embert kérdésekkel, de õt nem lehet sarokba szorítani, bár nem is ez a cél, de mégis mindenre tud választ adni. Röviden: fergetegesen kezdõdik ez a nap. Aztán sajnos egyszer ennek is vége, és jön az ebéd! Már ideje volt. Ez a sok éhes száj olyan gyorsan felfalt mindent, hogy még egy órányi idõ maradt sétálni a városban. Rengeteg szépet fedeztem fel a városban, ami mellett a kaposváriak csak elsétálnak, és észre sem veszik, vagy nem is tudnak róla. Sikeresen visszatalálok a plébániá(Folytatás a 4. oldalon)
4
ÚJ SZÍV
2007. december
sult. Ettõl függetlenül nagyon jól sikerült ez a program is. Már szombat délután öt óra van, és (Folytatás a 3. oldalról) ra, és kezdõdik egy másik szimpa- még egy elõadás. Bevallom, amitikus, barátságos ember elõadása, kor Debóra nõvér elkezdte az elõakit úgy hívnak, hogy Miklós atya. adását, hamar elvesztettem a foTémája az önismeret: Milyen tí- nalat, mert már elég fáradt volpus vagyok, van-e bennem béke, tam ahhoz, hogy egy kicsit elmetudok-e alkalmazkodni, tudok-e rengjek az élet fontos kérdésein. vidám lenni, kiegyensúlyozott va- Például, hogy mikor aludhatok gyok-e? Rapszódikus, vagy dep- megint. Aztán egyszer csak zacsressziós vagyok? Mire vagyok jó kócsörgés, és felkapom a fejem, és egyáltalán? Izgalmas volt ez az innentõl kezdve olyan érdekes elõadás is, de sajnos a téma több volt, hogy kénytelen voltam végig idõt igényelne. Szerintem egy em- figyelni. A végére sikerült megérber az élete végére sem tudja telje- tenem az egész elõadásk lényegét: sen megismerni magát, mert fo- mit jelent Isten az életemben. A lyamatosan változik, ahogy a kü- megértést pár eszköz is segítette, lönbözõ hatások érik, és ahogy pl. búzaszem, egy kehely, ostya, idõsödik. Eközben a szivélyes ka- szentségtartó. Aztán újra kiscsoposváriak szereztek sütit, majd portos megbeszélés következett, egy kis iszünet után elkezdõdött a ahol túlságosan is sikerült aktitáncház. Ettõl nagyon féltem. Már vizálódnom, mert mindig olyan csak ez hiányzott nekem, de most kérdés volt amire a kelleténél tényleg jól esett annyi ülés után hosszabb választ sikerült adnom. egy kis mozgás. Nem is voltak Természetesen az elõadásokat Meolyan nehezek a lépések, csak ak- mi, Barbara, és Dani zenéje pezskor gyûlt meg a bajom velük, ami- dítette fel. Majd összegzés és az kor a tempó már nagyon begyor- ötletbörze következett. Amikor
Memi kitalálta, hogy kérdéseire embereket szólít fel mindig, mivel tapasztalata szerint nem szokott sok választ kapni, egy kicsit megijedtem, „Csak én ne!”. Ahogy elhangzott az elsõ kérdés, elkezdtem gõzerõvel dolgozni rajta, de szerencsére, vagy nem szerencsémre nem szólított fel. Aztán hirtelen jött a kérdés: Ki fog írni a kanizsai újságba cikket? Mindenki hallgatott. Mivel a legközelebbi kanizsai én voltam, hát rám bízta. Így keletkezett ez a pár sor a lelkigyakorlatról. Az elején sokat gondolkoztam, hogy helyesen döntök-e, ha elmegyek. Isten megadta helyettem a választ: Igen fiam! Szerintem is jó volt a döntés. Bár pár programról le kellett mondanom, mégis megérte. Minden fiatalnak itt lenne a helye az Antiochiában és az ilyen lelki programokon, csak sajnos kevesen hallják meg Isten hívó szavát. Imádkozzunk értük is, hogy megtérjenek, és megtalálják a helyes utat! Finta Máté
ADVENT: VÁRÁS ÉS ELVÁRÁS
templomba, és részt vesz a szentmisén. Az adventben felmérhetetlenül sok lehetõség rejlik. Ezek kihasználására buzdít minket az egyház liturgiájában. A dísztelen oltárt ugyanis a mi jócselekedeteink virágozzák fel ismét karácsony szent ünnepére. A bûnbánat tartás komor lilája, violája pedig megtérésünk következtében cserélõdik ki a tisztaság, a végbement megújulást és újrakezdést hirdetõ, fehér színével. Advent tehát a várakozás idõszaka. Krisztus eljövetelére készülünk, nemcsak szavainkkal, hanem tetteinkkel is, törekedve az önmagunkkal, embertársainkkal és Istennel való békére, vagyis kapcsolataink rendezésére. Ha így éljük meg ezt a néhány hetet, akkor biztosak lehetünk benne, hogy várakozásunk beteljesedik, és elvárásaink valóra válnak. Ehhez kívánom mindnyájunk számára a fölséges Isten kegyelmét, segítségét! Vajda Gábor
KI VAGYOK ÉN?
(Folytatás az 1. oldalról)
értelmûen erre hívja fel a figyelmünket, a karácsony ünnepének várása csak a harmadik és negyedik vasárnap szövegeiben jelenik meg. Figyeljünk majd erre, amikor részt veszünk a szentmisén. Advent tehát a várakozás, a várás idõszaka, de ugyanakkor az elvárásoké is. Hiszen a készület nemcsak abból áll, hogy hangoztatom: „Én aztán készülök!”. Az igazi várakozás tettekben nyilvánul meg. Hasonlóan ahhoz, mint ahogy a házigazda készül egy igen fontos vendég fogadására: kitakarítja a lakást; tehetségéhez mérten beszerzi az ételt és italt, amivel vendégét meg fogja kínálni; szabaddá teszi magát minden más elfoglaltságtól, hogy teljesen vendégének tudja szentelni az idõt. Ugyanígy a mi adventünk is akkor teljes, akkor valódi, ha elvárásokat is támasztunk önmagunkkal szemben.
Az advent lehetõség. Lehetõség, hogy az ember megújuljon, hogy áttekintse életét és kiválaszszon valamit, amin változtatnia, javítania kellene, és aztán erre összpontosít, Isten segítségét kérve törekszik jobbá válni, közelebb hozni életét Istenhez. Mindennapjaink számtalan apró szeretetszolgálatra nyújtanak lehetõséget. És itt hangsúlyoznám az „apró” szót, hiszen nyilvánvaló pálfordulások egyáltalán nem gyakoriak az emberiség történetében. Viszont szépen lassan, lépésrõl-lépésre haladva javíthatunk az embertársainkkal való kapcsolatainkon, boldogabbá, feszültségmentesebbé tehetjük közösségi életünket. A hajnali misék gyönyörû közép-európai gyakorlata is az önmegtagadás egyik formája. Az ember azzal mutatja meg várakozását, hogy idejébõl egy órát, mégpedig egy értékes hajnali órát visszaad Istennek, elmegy a
2007. december
ÚJ SZÍV
5
KAPOSVÁRI EGYHÁZZENEI NAP 2007. november 10-én rendezte meg Szili Zoltán egyházmegyei zeneigazgató a VII. Kaposvári Egyházzenei Napot. A Szent Imre Kórus minden évben részt vett ezeken a találkozókon, mert a résztvevõknek minden alkalom lelkiekben sokat nyújtott. Így volt ez ebben az évben is. Délelõtt voltak az egyéni bemutatkozások a székesegyházban. A paletta rendkívül színes volt, hiszen nagyon különbözõ feltételek mellett mûködnek kórusaink, zenészeink. A zsûri értékelése szerint minden esetben érzékelhetõ volt a fejlõdés. A sok éves munka eredménye látszik már. A fellépõk az elhangzás sorrendjében: Kaposvári Székesegyház Kórusa, Bogáthy József — kürt, Kardos Kálmán — orgona. Keresztelõ Szent János és Szent Imre templomok Kórusa, Zákány. Jézus Szíve Ökumenikus Kórus, Csurgó. Ketterer László, Kaposvár — orgona. Böhönyei Plébánia Énekkara. Schola Gregoriana Calasanctiana (Nagykanizsai Piarista Gimnázium Gregorián Kórusa). Szili Gál Laura — ének, Fo-
dor Éva — orgona. Quartetto Vocale Énekegyüttes, Zalaszabar. Szentbalázsi Plébánia Énekkara. Zalaszabari Vegyeskar. Szent Imre Kórus, Nagykanizsa. Nagykanizsai Piarista Gimnázium Mathia Károly Vegyeskara.
A bemutatkozás után a fellépõk vezetõinek tartott értékelést Horváth István, a váci Apor Vilmos Katolikus Fõiskola tanára. Ezt követte a közös énekpróba, majd a szentmise a székesegyházban.
15 órától püspöki szentmise részesei lehettünk, melyet Takács Nándor O. C. D. ny. székesfehérvári megyéspüspök mutatott be. Lelkünkben még sokáig visszhangozni fognak a püspök úr szavai, melyeket a prédikációban hallottunk. Az atya minden szavából érzõdött a zene, a zenészek iránti szeretet, és lenyûgözõ volt nagy zenei mûveltsége. Megmaradnak bennünk Werner Alajosról mondott szavai, Kodály Zoltántól való idézetei. Számomra is külön öröm volt, hogy Kodály Zoltán Magyar miséjét énekelhettük. A szentmise végén vehették át az okleveleket a fellépõk, melyeket a püspök úr meleg szavak kíséretében adott át. A nap eseményeit, az egyéni bemutatkozásokat és a szentmisét egyaránt rögzítette a Katolikus Rádió munkatársa. Öt órát töltöttünk el a székesegyházban. Egyetlen zavaró tényezõ a hideg volt, mert nem volt fûtés. A szeretetteljes fogadtatás, szíves vendéglátás, körültekintõ szervezés sem tudta pótolni a meleg hiányát. M. N. Mária
PÁPAI MISSZIÓS SEGÍTÕ MÛVEK A II. Vatikáni Zsinat megállapította, hogy a Pápai Missziós Segítõ Mûveknek központi helyen kell lennie a missziós együttmûködésben: „Illõ, hogy ennek a Társulatnak adjuk az elsõ helyet, mivel egy olyan eszközt jelent, mely által a katolikusokba belenevelnek gyermekkortól fogva egy valóban egyetemes és missziós szemléletet és egy olyan eszközt is, amely segíti az összes misszió részére létesített alapok hatékony gyûjtését, mindegyiknek a szükségletei szerint.” ( A. G. 38). A Pápai Missziós Segítõ Mûvek alapvetõ jelentõségre tett szert, mivel a missziós együttmûködés egyhá-
zainak hivatalos és legfontosabb eszközévé vált. A Pápai Missziós Segítõ Mûvek célkitûzése, hogy elõtérbe helyezze az egyház missziós jellegét és emlékeztesse a keresztényeket arra, hogy mindenkinek kötelessége az evangelizálásban való részvétel. A Pápai Missziós Segítõ Mûvek egy szervezetet képez, amelynek négy ágazata van: A Hitterjesztés Mûvét 1822-ben egy laikusokból álló csoport alapította. Fõ személyisége Marie-Pauline Jaricot volt. 1922. május 3-án pápai státuszt nyert, központját Lyonból Rómába tették. Célja az, hogy felkeltse az érdeklõdést az
emberekben a világmisszió iránt. Fõ feladata a missziós nevelés, információ és tudati nevelés. Nagy napját, a missziós vasárnapot 1926ban vezették be. Október a világmisszió hónapja, utolsó elõtti vasárnapja pedig a világmisszió vasárnapja. A Szent Péter Apostol Pápai Mûvét 1889-ben alapította Stephanie és Jeanne Bigard Franciaországban. 1922. május 3-án nyert pápai státuszt, központja Rómában van. Azért alapították, hogy a missziós egyházak bennszülött papságának képzését segítsék lelkileg és anyagilag. (Folytatás a 8. oldalon)
6
ÚJ SZÍV
2007. december
ÁRPÁD-HÁZI SZENT ERZSÉBET (1207–1231) A magyar szentek, a magyar történelmet meghatározó személyiségek és történések kerek évfordulói sorában, melyeknek a magyarságot emelõ szellemi és szakrális értelemben is kiemelkedõ, rendkívüli jelentõsége van, meg kell említenünk: — Atillától, azaz a Turul-nemzetségbõl származó Árpád gyõzelmét, majd halálát 907-ben a pozsonyi csatában 1100 évvel ezelõtt, ami hosszú idõre biztosította a magyarság Kárpát-medencei térnyerését és megerõsödését a nyugati betörésekkel szemben; — Szent Imre születését 1007-ben, 1000 évvel ezelõtt; — Szent Erzsébet születésének 800. évfordulóját; — Hunyadi János világra jövetelét 600 éve; — a világra szóló nándorfehérvári diadal tavaly múlt 550. évfordulóját; — az 1956-os forradalom és szabadságharcot, mely a kommunizmus világuralmi rendszerének bomlását indította el, s ennek a múlt évben ünnepelt 50. évfordulóját. Erzsébet a késõbbi IV. Béla király testvéreként született 1207-ben Sárospatakon a középkor egyik legjelentõsebb magyar királya, a becsület, az erény és a törvény útját járó, 30 évig uralkodó II. András és a merániai Gertrúd harmadik gyermekeként. Születését így jövendölték meg: „Éppen most kelt föl Magyarország fölött egy fényes ragyogású csillag, az én uram-királyomnak ezen az éjszakán leánya születik. Ennek a királylánynak a fénye egészen Marburgig árad, s az egész világra eljut.” Nevének jelentése: az én Istenem megismert. Rendkívüli egyénisége kora gyermekkorában már megmutatkozott, s ez rövid, 24 éves életciklusát is meghatározta.
Oly korban volt Európa és a világ számára is példamutató, amelyet IV. Béla római pápához írt levelébõl tudhatunk. Eszerint: amikor Magyarország nagy veszélybe került — a mongol hódítás elhárítására — az akkori Nyugat három legfõbb udvarát: Rómát, a Német-római Császárságot és a Frank Birodalmat kérte segítségül. Az ígéretek ellenére segítséget sehonnan sem kapott, mint a történelem folyamán annyiszor.
Erzsébet táltos kisleány volt. Mindent tudott, ami lényeges, bár nem tanította senki. Szívében hordta a szeretet parancsát. A kis Erzsébet atyja palotájának kápolnájában minden nap hosszasan imádkozott, böjtölt, egyszerû ruhában járt, keveset és okosan beszélt, segítette a rászorulókat; saját ételét, ruházatát osztotta meg velük, tanította õket. Egyszer télvíz idején kötényében ételmaradékot vitt a vár kapujához a szegényeknek. Atyja csodálkozott sietségét látva, s megszólította: hová mégy, s mit viszel? Erzsébet megijedve így felelt: rózsát viszek. Atyja tudván, hogy ilyenkor nincs rózsa, meglepetten látta, hogy a kis kötényben valóban rózsák voltak, illatos, piros rózsák. A keresztény hagyományban a rózsa és a kenyér Jézus jelképe; nemcsak étel, hanem szellemi táplálék formájában is.
Átváltozás, csoda az egyik formából a másikba. Atyja akaratának engedelmeskedve — I. Hermann türingiai õrgróf kérésére, a kor szokásainak megfelelõen már négyéves korában eljegyezték — került a kis Erzsébet tizenhárom társzekér arany, ezüst és más kincseket tartalmazó hozományával Eisenachba, majd Wartburgba. Az idegen udvar nem nézte jó szemmel Erzsébet egyszerû ruházatát („fehér ló” szõrébõl készült ingecskéjét), magyar nyelvét, gondolkodását, szokásait, imádkozását, böjtölését, adakozó hajlamát — pazarlónak tartották. A költekezõ életmódú, zajos mulatságokat kedvelõ wartburgi udvar sohasem vált igazi otthonává. Miután a betegeskedõ võlegény, Hermann 1216-ban meghalt, öcscse, Lajos, aki Erzsébet legjobb pajtása volt, jegyezte el. 1221-ben házasodott össze a nála hét évvel idõsebb Lajossal, akivel boldog házasságban élt. Legbensõbb titka és egyik legvonzóbb tulajdonsága volt, hogy tökéletes összhangot tudott teremteni az Isten és a férje iránti szeretet között. Lajos jótékonykodásában is együtt érzett feleségével, és támogatta õt. 1222ben megszületett Hermann, akinek születésekor atyja, II. András újabb tizenhárom társzekérnyi kincset küldött ajándékul, majd 1224-ben megszületett Zsófia, 1227-ben Gertrúd. Amikor 1225-ben Lajos II. Frigyes oldalán hadba indult, Erzsébet vette át a tartomány kormányzását. Igyekezett az éhínségek, járványok, betegség okozta sebeket orvosolni, Wartburg várának éléstárait megnyittatta a szegények elõtt, miközben õ mértéktartóan élt. Szolgálta, ápolta a betegeket, gyógyította a bénákat, vakokat, a szegényeket segítendõ szõni, fonni és varrni tanította a
2007. december tartomány jólelkû, vallásos, nemes asszonyait. Egy alkalommal, amikor a férj távol volt otthonától, egy leprást vitt haza, férje ágyába fektette, gyógyította. Lajost hazajövetelekor az udvar felbõszítette, hogy mit tett Erzsébet. A hálószobába belépve felhajtotta a takarót, s rögtön lehanyatlott keze: a beteg ember szenvedõ arcán Krisztus vonásait fedezte fel. Õ is meglátta, amit Jézus mondott: „Amit eggyel cselekedtek a legkisebbek közül, velem teszitek.” Koronázásakor II. Frigyes ígéretet tett III. Ince pápának szentföldi keresztes hadjárat indítására, melyre Lajos is elkísérte. Erzsébet megérezve a közelgõ tragédiát, maga varrta fel sírva a keresztesek jelét férje ruhájára, s ettõl kezdve gyászruhát hordott. Lajos nem érte meg Gertrúd leánya születését, út közben megbetegedett, s meghalt. Az özvegy így kiáltott: „Jaj, Uram Istenem, most az egész világ meghalt számomra!” Lajos oltalma nélkül Erzsébet sorsa még nehezebbé vált az idegen közegben. Lajos öccsei: Henrik Raspe és Konrád igen keményen bántak a húsz éves özveggyel: megfosztották vagyona kezelésének jogától, férje birtokainak jövedelmétõl. Wartburg várát így elhagyni kényszerült, majd átmenetileg Eckbert, bambergi püspük fogadta be Pottenstein várába, aki II. Frigyessel való újraházasodását javasolta Erzsébetnek. Ám õ ezt nem akarta. Sokat nélkülözött, de alázattal tûrte megpróbáltatásait. Sokszor azok bántották, akiken segített, de Erzsébet nem haragudott rájuk, imádkozott értük. Lelki atyjául a pápa Konrádot, az aszkéta életet élõ ferences papot jelölte ki — feladatául téve Erzsébet tökéletességének kibontakoztatását. Erzsébet Krisztus iránti szerelme jeleként tökéletesen engedelmeskedett, hû hajlékonysággal simult Isten kezébe, emberi szigor nem tudott ártani neki. Õ a szolgáló szeretethez az
ÚJ SZÍV imából kapta az erõt; imádság közben gyakran látták arcát ragyogni. A sok szenvedés és hányattatás után belépett Szent Ferenc harmadik rendjébe (olyan családos emberek rendje, akik szegénységet, engedelmességet fogadtak, mások szolgálatára szentelték életüket). A Magyarországról kapott pénzbõl Marburgban ispotályt alapított, ahol egyszerû ruhájában ápolta, a jó Isten és az emberek iránti szeretetbõl a legnehezebb munkákat vállalva magára, gyógyította a súlyos betegeket, leprásokat. 1231 novemberében megbetegedett. Utolsó napjait derû ragyogta be, még meglévõ holmiját elajándékozta, s vigasztalta a mellette lévõ nõvéreket 17-én bekövetkezett haláláig. Halála közeledtével Jézus jelent meg neki, és éneklõ madarak képében angyalok, hogy lelkét a mennyországba vigyék. Szent testébõl halálát követõen napokig jó illat szállt fel jeléül annak, hogy tiszta lelke testét is tisztán tartotta. Csodás gyógyulások számtalan esetét jegyezték fel sírjánál. Az általa alapított Szent Ferenckápolnában temették el. Késõbb ereklyéi fölé óriási templomot emeltek, ami milliónyi ember zarándokhelye lett, s amit a XVI. században leromboltak. Halála után négy évvel pünkösdkor avatták szentté, azóta emlékezünk pünkösdkor „rózsával”. A magyar királylány születésének 800. évfordulóját szent évként tisztelik német nyelvterületen, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia a 2007-es esztendõt Szent Erzsébet-évnek nyilvánította. Magyarországi Szent Erzsébetet ma a világegyház legnagyobb nõi szentjének, az Isten és emberszeretet példaképének, a szegények, elhagyottak és betegek, a fiatal anyák, a ferences harmad rend és a karitász védõszentjének tartják. Áldozatos élete, életszentsége, csodatevései és az ezt aranyszállal átszövõ legendák mûvészek sokaságát ihlették meg, akik alkotása-
7 ikkal állítottak emléket az utókor számára. Számos alkotás, templom viseli nevét. Közülük remek mívû, híres szárnyas oltárával emelkedik ki a kassai Szent Erzsébet-templom. Szent Erzsébet liturgikus tiszteletének egyik szép hazai himnusza: „Vigadj, boldog Pannónia, mert Krisztus téged így szeret: zengjen a Himnusz dallama, mondjál szívedbõl éneket. Hiszen belõled származott Erzsébet, ékes asszonyunk, ki minden földit elhagyott, mert hívta Krisztus, jó Urunk. Királyi házba küldetett, de Isten kedves lánya lett, ezek közül Õt lelte meg, s vezette így az égi kegy. Ámul, vigad Türingia, természet rendje változik, csodákat láthat sok fia, gyakran, ha Õ imádkozik. Méltó dicséret áldja Õt, dicsérje szó és zengje dal, Õ pártfogónk az Úr elõtt buzgó imádságaival.” A népi hagyomány Szent Erzsébet napját piros betûs ünnepként tartja számon. Sok helyütt sütnek Erzsébet-kenyeret, s adják a szegényeknek, nagycsaládoknak. Szép szokásként maradt fönn Mezõkövesden Erzsébet egyik látomása nyomán a „koldusetetés”, alamizsnaosztás, a szegény betegek, öregek számára a szomszédba átvitt Jancsi-korsó. Álljon példaként elõttünk szent élete, merítsünk erõt cselekedeteibõl, feltétel nélküli szeretetébõl, áldozatából, hogy nyomában mi is szeretettel neveljük utódainkat, gondozzuk megöregedõ eleinket, ápoljuk hazaszeretetünket, s az evangéliumi fény, és a jó Isten segítségével, tetteinkkel segítsük nemzetünket! Ruzsinszky Klementina
8
ÚJ SZÍV
2007. december
SORSTÁRS TÁMOGATÓI SZOLGÁLAT „…és akinek éppen a te segítségedre van szüksége, az a te felebarátod!” A Magyar Máltai Szeretetszolgálat Nagykanizsai Csoportja több mint 15 éve alakult. Kovács László vezetésével az önkéntes csoport áldozatos munkájával szabadideje feláldozásával segíti Kanizsa és környéke rászorultjait.
nevezésû pszichoszociális szolgálat, melynek keretében szenvedélybetegek közösségi ellátását végzik. 2007 januárjában indult a Sorstárs Támogató Szolgálatunk, amely Kiskanizsán, a Templom tér 5. alatti mûködik. Célunk: a fogyatékossággal küzdõ ember és családtagjai számára, elérhetõ, a mindennapi életet meg-
Ma már nemcsak önkéntes csoportokkal, hanem különbözõ intézményekkel is részt vesz a Máltai Szeretetszolgálat az ország szociális ellátórendszerében. Tavaly szeptemberben Nagykanizsán megalakult a „Fogadó” el-
könnyítõ valóságos segítséget nyújtani. Szeretnénk elérni, hogy a fogyatékosság ne jelentsen nehézséget vagy akadályt a szociális és egészségügyi szolgáltatások elérésében, a hivatalos ügyek intézésében, valamint a lehetõségek-
PÁPAI MISSZIÓS SEGÍTÕ MÛVEK (Folytatás az 5. oldalról)
A Szent Gyermekség Pápai Mûvét 1843-ban de Forbin-Janson Nancy-i püspök alapította. 1922. május 3-án kapta a „Pápai Mû” hivatalos címet. Központja Rómában van. Célja az, hogy a gyermekekben kialakítsák a missziós tudatot, arra irányítsák õket, hogy hitüket megosszák másokkal, és a rosszabb körülmények között élõ gyermekekkel anyagi eszközeiket is megosszák.
A Papok és Szerzetesek Pápai Missziós Szövetségét 1916-ban, Olaszországban P. Paolo Manna alapította. 1956-ban nyerte el a „Pápai Mû” hivatalos címet. Célja a papok és szerzetesek, világi intézmények tagjai, és egyházi pasztorális szolgálatban álló személyek missziós képzése és tájékoztatása. A Pápai Missziós Segítõ Mûvek többi ágának sikere nagymértékben függ a Missziós Szövetség vitalitásától, mivel a
hez képest önálló, független életet élhessenek a fogyatékos emberek. Személyi segítõink házhoz mennek, és elvégeznek olyan feladatokat, amelyek a fogyatékosságból eredõ hátrányokat csökkentik. Szállító szolgálatunkat kerekesszékkel is igénybe lehet venni, szükség esetén személyi segítõt is biztosítunk a szállításhoz. Szolgáltatásaink ingyenesek. Igényelhetik: értelmi fogyatékos személyek, vakok és csökkentlátók, mozgássérültek, halmozottan fogyatékos és autista személyek. Az irgalmas szamaritánus példáját követve hiszünk abban, hogy munkánkkal fogyatékkal élõ embertársaink életét könnyebbé, szebbé tudjuk tenni. Munkánk nehéz, erõs hit, mérhetetlen szeretet, kitartás kell feladataink ellátásához, de látva az õ boldogságukat és boldogulásukat ebben a rohanó, közönyös világban, melegség hatja át lelkünket. A támogató szolgálat dolgozói nevében szeretném megköszönni a Magvetõ közösségnek a lehetõséget, hogy CD-bemutatójuk keretében adományt gyûjthettünk. Hálásan köszönjük mindenkinek, aki ezen az estén e nehéz sorsú embertársainkra gondolt. Adakozásuknak köszönhetõen 75 ezer forintot fordíthatunk életük szebbé, könnyebbé tételére. Köszönjük! Madarászné Márti missziós lélek mindenekelõtt a Missziós Szövetség célcsoportjaiból fejlõdik ki a keresztény közösségekben. Azok, akik szeretnének többet tudni a Pápai Missziós Segítõ Mûvekrõl, bõvebben olvashatnak rólunk a katolikus.hu portálon, vagy írjanak nekünk, és vegyék fel velünk a kapcsolatot a következõ email címen:
[email protected] Telefon: (1) 226 4610. Tisztelettel és szeretettel P. Benvin Sebastian Svd igazgató
2007. december
ÚJ SZÍV
9
A MÁLTAISOK KÖSZÖNIK Kedves Jótevõink! Hálát adunk Istennek, szeretõ Gondviselõ Atyánknak, aki jósága szerint alkalmas idõben megadja számunkra ami javunkra válik.
Hálával és köszönettel tartozunk mindenkinek, akit a jó lélek arra indít, hogy adományaikkal jó közvetítõi eszközei legyenek az isteni gondviselésnek.
Segítségüket Isten fizesse meg már itt a földön, és majdan az örök boldogságban. Köszönjük, hogy adományaikat ránk bízták, így segíteni tudunk a szükséget szenvedõ embertársainkon. Ez nekünk örömet jelent, kívánjuk legyen részük Önöknek is ebben az örömben. Köszönetet mondok a Szent Imre Kórusnak, Martonné Marikának, hogy lehetõséget adtak a Szent Cecília-napi hangversenyen a gyûjtésre, ahol 80 780 Ft adomány gyûlt össze. Isten fizesse meg mindnyájuknak. Kovács László Magyar Máltai Szeretetszolgálat Nagykanizsa Csoportjának vezetõje Gratulálunk a kórusnak a szép mûsorhoz, sikeres és békés folytatást kívánunk a karácsonyi szolgálatokhoz is.
XVII. ANTIÓCHIÁS NAGYHÉTVÉGE NAGYKANIZSÁN Nagy örömmel számolunk be, a közösségépítõ NHV-rõl (nagyhétvége), amelyen közel 70 fiatal vett részt, közülük 20-an elsõ alkalommal. Kanizsai közösségünk 10 új taggal bõvült a hétvége után, ami „új hajtást”, „új reményt” adott nekünk. Generációváltás zajlik ismét nálunk. A „honfoglaló magyarok” Álmos vezér (Imi) állandó szundítása mellett vezéreket választottak, Hársfalvi Marcsit és Gál Gábort, akik a felszólaló táltosok (bevezetõsök) mondandóit meghallgatták a törzzsel együtt, amit a törzsi gyûléseken (kiscsoportok) feldolgoztak, és arról tanácskoztak, merre, hová induljanak. Közben remek zene szólt Kanzsalics Marcsi vezetésével. Minderrõl képes beszámoló tekinthetõ meg a záró zenével a Magvetõ közösség hon-
lapján: www.magveto.net, illetve az antióchiás honlapunkon, ahol
(www.jeszenka.hu) letölthetõ soksok kép és egy extra bevezetõ, amit Tálosi András írt-rajzolt rajzfilm formájában. Azt hiszem hitoktatásra ilyen jellegû kisfilmek kellenének gyerekeknek, fiataloknak… Ezúttal is köszönjük Károly atya segítségét, Zsolt atyának a helyszínt (piarista iskola), „angyalcsapatunknak” a finom ételeket, a befogadó családoknak az éjszakai szállásokat, minden sütõ asszonynak az édes falatokat, Kondricz Albertnek pedig a friss pékárút, Etler Ottó és családjának az induló gyermekvigyázót! Isten áldjon meg minden segítõt és minden fiatalt, aki ezen a hétvégén erre a találkozóra szentelte idejét! Nagy-nagy öleléssel: Németh Imre és Memi.
10
2007. december
ÚJ SZÍV
2008, A BIBLIA ÉVE A történelmi keresztény egyházak közösen úgy határoztak, hogy a 2008-as esztendõt a Biblia évének nyilvánítják, hogy ezzel is népszerûsítsék a Szentírást és annak kulturális értékeit. Ugyanakkor a kezdeményezés másik kiemelt célja, hogy a Könyvek Könyvét ne csupán kultúrtörténeti értékként mutassa be, hanem annak olvasását, az evangélium megismerését is elõmozdítsa. 2008 októberében a három történelmi egyház közös kiállítást tervez az Országos Széchényi Könyvtárban a magyar szentírásfordítás és bibliakiadás történetérõl. A tervek között szerepel még egy bibliai ihletésû mûvekbõl álló hangverseny a Mûvészetek Palotájában, és egy — szintén a három történelmi egyház közös szervezésében megvalósuló — tudományos konferencia Esztergomban 2008 júniusában. Biblia éve: hálaadás — Isten népe tiszta szívbõl hálát ad Istennek a Szentírásért, azért, hogy Isten emberi szavakban is kifejezte irántunk való szeretetét, megmutatta életünk értelmét, elmondta, hogyan érdemes élnünk, hogyan válhatunk igazán értékes emberekké, hogyan járulhatunk hozzá egy új, szeretetre épülõ közösség, „ország” felépítéséhez. A Biblia éve: családi ünnep. A Szentírás közös kincsünk: az egyházé, a helyi egyházé, az egyházmegyéé, a plébániai közösségé, a lelkiségi csoportoké, a családé — egyszóval: a krisztusi szeretet által teremtett és áthatott közösségeké. A közösségek, családok megünneplik a számukra fontos évfordulókat, eseményeket — a krisztusi közösségnek jó oka van arra, hogy ünnepi díszbe öltözve örvendjen a Bibliának, a közösség életét alapvetõen meghatározó isteni ajándéknak. A Biblia éve: tanúságtétel — emberi vonás, hogy amit fontosnak, értékesnek tartunk, azt felmutatjuk mások elõtt. Van, aki a vagyo-
nát tekinti élete alapjának, van aki a fizikai erejével vagy a tudásával jár mások elõtt. Mi a Bibliát tartjuk legfõbb értéknek ország-világ elõtt. Azzal, hogy számunkra milyen fontos ez, milyen jó, hogy kaptuk, olvashatjuk, milyen fényt és biztonságot jelent számunkra. Ez a tanúságtétel egyben hívás és bátorítás is mások számára, akik eddig másfelé keresték életük boldogulását. A Biblia éve: az egység szolgálata. Mi, katolikusok, elfogadtuk Istentõl a Biblia egészét. De annak nagy része nem csak a mi Szentírásunk, hanem a többi keresztény testvérünké és a zsidóké is. Méltó tehát, hogy ünnepünk, hálaadásunk és tanúságtételünk velük közös legyen, hiszen õk is részesültek Isten e nagy ajándékából. Tarjányi Béla
Tervezett illetve javasolt programok (A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia ajánlásával) Plébániai, egyházközségi szinten: — A hitoktatásban kapjon kiemelt fontosságot a bibliatanítás. — A gyermekek, fiatalok és hívek kapcsolódjanak be az országos programokba (bibliaismereti verseny, gyermek rajzverseny, ifjúsági találkozók, tanulmánypályázat, Biblia-kiállítások megtekintése). — Legyen a Szentírás a témája a triduumoknak, pedagógus továbbképzéseknek. — A lelkipásztorok a Biblia évében a hétköznapi szentmiséken
is mondjanak legalább két percnyi homíliát a soros olvasmányról. — A Szentírás kihelyezése — a Biblia éve különleges alkalom, így a Szentírást nemcsak szentírásvasárnap alkalmából helyezzük ki a templomban, hanem január elsején (vagy 2007 szentírásvasárnapján), és az egész évben ott marad a templom egyik kiemelt helyén. — Családi Szentírás — Jézus jelenléte otthonainkban. Javasoljuk a híveknek, hogy otthonukban a családi Szentírásnak legyen egy meghatározott helye (jól látható helyen, kis terítõn, mellette gyertya stb.). Ünnepek elõtt (karácsony, húsvét, pünkösd stb.) arra kérjük a híveket, hogy ünnepük része legyen az is, hogy felolvassák a megfelelõ a Szentírásból, és együtt imádkoznak. Ezt más, kiemelt alkalommal, egyéb családi ünnepeken is megtehetik. — Szentírások megáldása. Az év kezdetén egy kiemelt alkalommal meghirdetjük, hogy mindenki hozza el a templomba a saját Szentírását — természetesen a családi Szentírást is — és szentmise keretében ünnepélyesen megáldjuk azt — az ökumenikus imahéten. A Biblia éve legyen alkalom arra, hogy a különbözõ felekezetek ne csak együtt imádkozzanak, hanem olvassák együtt a Szentírást is, ki-ki a magáéból, hallgassák meg a számukra esetleg idegenül csengõ szavakat, kifejezéseket. — Bibliaórák, közös bibliaolvasás. — Csoportok szervezése, vezetése. — Ajándékozzuk meg ismerõseinket, barátainkat az evangéliummal. — Gyermek bibliahét szervezése. Terveink szerint a nyári imatábor jelmondata megegyezik a Biblia évének jelmondatával: „Reményt és jövõt adok nektek” (Jer 29,11).
2007. december
ÚJ SZÍV
11
SEGÍTÕ KEZEK
Jó t é k o n y s á g i C D - b e m u t a t ó November 17-én a Felsõtemplomban tartottuk CD-bemutató koncertünket jótékonysági céllal, mintegy a Szent Erzsébet-év záró akkordjaként. Tizenkét dal hangzott fel az est folyamán, közöttük dicsõítõ vidám dalok, meditatív — imára hívó dallamok, animált gyermek dalként a teve-dal, befejezésként pedig az Édes hazám. Közösségünkbõl közel ötvenen énekeltek és zenéltek, konferanszunk pedig Kóré Péter volt, közösségünk egyik lelkes tagja. A dalok mellett hallhattuk Kovács László köszönõ szavait, aki a Máltai Szeretetszolgálat Nagykanizsai Csoportjának vezetõje, illetve rövid diás beszámolót láthattunk a csoporton belül mûködõ Sorstárs Támogató Szolgálat munkájáról, akinek vezetõje Madarászné Márti. Egy vetített képes, zenés összefoglalót készítettem a közösségnek ajándékba, amelyet levetítettünk, így a közönség is részesévé vált a CD-készítés rejtelmeinek. A családias hangulatú estet Károly atya beszéde zárta. Közösségünk örömmel segített ezúttal is, hiszen a Sorstárs Támogató Szolgálat olyan embereknek segít, akik valóban rászorulnak. Köszönjük munkájukat! Memi, a Magvetõ közösség vezetõje
„AJTÓD ELÕTT ÁLLOK ÉS KOPOGTATOK.” Egy festõ ezt a bibliai igét festette meg. Egy asztalos is megnézte a képet, aztán megjegyezte: — Szép és arányos a képe, de látszik, hogy maga nem szakember, mert nem festett kilincset az ajtóra. — Igaz, hogy nem vagyok asztalos, de szándékosan nem festettem kilincset, mert lelkünk kapuját nekünk kell kinyitni. A kilincs belülrõl van.
Csak akkor találkozol a betlehemi jászolban megszületõ Jézussal, ha advent során magadban is készítesz egy kis Betlehemet. Kisöpröd tisztára, feldíszíted, és várod Õt. Várni a nagy pillanatot. Ehhez idõ és csend kell. Ha a karácsony napja csak azzal telik, hogy délelõtt még sorban állsz a boltban az utolsó elmaradt ajándékokért, ha ilyenkor szaladsz még a fáért, ha csak a vacsora megfõzése és a
(Jel 3, 20)
bejgli kisütése foglalja le a figyelmed, hiába készültél négy héten át, a találkozás elmarad. A találkozáshoz idõ és csend kell. Letérdelni a jászol lábához, és csak nézni a csöpp emberkét, akiben a teljes Istenség jelen van. Nézni, csodálni, hallgatni, és figyelni minden mozdulatát, minden hangját. És akkor béke tölt el, és leírhatatlan jó érzés, és akkor már tudhatod, benned is megszületett a Megváltó…
12
2007. december
ÚJ SZÍV
A HÓNAP SZENTJEI December 3.: Xavéri Szent Ferenc áldozópap emléknapja. December 6.: Szent Miklós püspök emléknapja. December 7.: Szent Ambrus püspök és egyháztanító emléknapja. December 8.: a Boldogságos Szûz Mária szeplõtelen fogantatásának fõünnepe. December 13.: Szent Lúcia szûz és vértanú emléknapja. December 14.: Keresztes Szent János áldozópap és egyháztanító emléknapja. December 26.: Szent István elsõ vértanú ünnepe. December 27.: Szent János apostol és evangélista ünnepe. December 28.: Aprószentek ünnepe.
ADNI ÖRÖM A 2007. december 14—19. között megrendezésre kerülõ Adni öröm akcióban idén is részt vesz a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Nagykanizsai Csoportja. Ennek keretében tartós élelmiszert gyûjtünk a Spar áruházakban. Kérjük, amennyiben segíteni szeretne ebben a munkában, jelentkezzen a Magyar Máltai Szeretetszolgálat önkéntes csoportjánál, intézményeiknél, illetve a Jézus Szíve Plébánián.
HIRDETÉS December 1-jén az esti szentmise elõtt lesz az elsõ adventi gyertyagyújtás. December 2.: Advent 1. vasárnapja. Az esti szentmise gitáros lesz. December 3-án megkezdõdnek az adventi hajnali szentmisék. A misék után szeretettel várjuk a kedves híveket agapéra az oratóriumba, melyhez szíves adományaikat köszönettel elfogadjuk. Adventi idõben, hétköznapokon a szentmisék 6.00, 7.30, 8.00 és 18.00 órakor lesznek! December 8-án az esti szentmise elõtt lesz a második adventi gyertyagyújtás. December 9.: Advent 2. vasárnapja. Délután 4 órakor ovis-családos szentmisét tartunk. December 13-án délután 4 órakor szentmisét mondunk a Kórházkápolnában. December 15-én az esti szentmise elõtt lesz a harmadik adventi gyertyagyújtás. December 16.: Advent 3. vasárnapja. December 19-én este 7 órakor meðugorjei szentségimádás lesz templomunkban. December 22-én az esti szentmise elõtt lesz a negyedik adventi gyertyagyújtás.Az esti szentmise után Nagykanizsa Város Vegyeskara, a HSMK és a Szent Imre Kórus karácsonyi koncertjét hallgathatják meg az érdeklõdõk. December 23.: Advent 4. vasárnapja.
A KARÁCSONYI ELÕADÁSOK IDÕPONTJAI TEMPLOMUNKBAN December 18., kedd 16.30: Péterffy Sándor Általános Iskola. December 19., szerda 16.30: Kõrösi Csoma Sándor Általános Iskola.
December 20., csütörtök 16.30: Hevesi Sándor Általános Iskola. December 21., péntek 10.30: Rozgonyi Utcai Általános Iskola.
December 24.: Szenteste napja. Délután 4 órakor ovis-családos szentmisét tartunk. 21 órától karácsonyi verses, zenés áhítatot végzünk. 22 órakor a szentmisét Urunk születésének emlékére mutatjuk be. 23 órakor lesz a Szent Imre Kórus zenei áhítata. Éjfélkor szentmise lesz Urunk születésének emlékére. December 25.: Karácsony, Urunk születésének ünnepe. E napon és karácsony másnapján vasárnapi miserend lesz templomunkban. December 25-én és 26-án egész nap nyitva lesz templomunk, ezért aki délután egy-két óra templomügyeletet tud vállalni, kérjük jelezze a sekrestyében. December 28-án 19 órai kezdettel Iváncsits Tamás koncertjét hallgathatják meg az érdeklõdõk. Jövõ évi kalendáriumok, naptárak, karácsonyi képeslapok, könyvek kaphatók a sekrestyében. A szentgyónás lehetõsége adott minden nap misék elõtt és alatt is, ezért kérjük, próbálják meg idejüket úgy beosztani, hogy lelkileg minél elõbb felkészüljenek Jézus születésére, és ne halogassák a lelki megtisztulást karácsony napjára. A betegek karácsonyi gyóntatását bejelenthetik a sekrestyében és a plébánián. Karácsonyi díszítéshez virágra szánt adományaikat köszönettel fogadjuk a sekrestyében és a plébánián.
Kiadja: Jézus Szíve Plébánia, 8800 Nagykanizsa, Deák Ferenc tér 4. Felelõs kiadó: Fliszár Károly esperes Szerkesztõ: Etler Ottó Kizárólag belsõ használatra! Mûszaki szerk.: Lengyák András Nyomdai munkálatok: Kanizsai Nyomda Kft., Nagykanizsa
