VALTER ROMAN
A TUDOMÁNYOS ÉS MŰSZAKI FORRADALOM NÉHÁNY ELMÉLETI KÉRDÉSE A tudományos és műszaki forradalom kibontakozásával egyre sürgetőbbé v á lik mind e forradalom, mind az általa közvetlenül és közvetve elindított folyama tok elméleti kérdéseinek a tisztázása. A jelenség bonyolultsága azonban rendkí vüli mértékben megnehezíti elméleti megközelítését. A nehézségeket - egyebek mellett — az okozza, hogy a kívánatos elméleti tisztázásnak tekintetbe kell v e n nie a társadalom alapépítményében és technostruktúrájában s a termelőerők szfé rájában zajló forradalmi folyamat hatását a társadalmi élet egészére, n e m hagy hatja azonban s e m m i k é p p e n figyelmen kívül a gazdasági, politikai, ideológiai t é nyezőknek a tudományos és műszaki forradalomra fordított irányban é r v é n y e sülő befolyását. A gondos vizsgálódás mindenképpen elengedhetetlenül szükséges a — nemzeti és nemzetközi síkon ígérkező — történelmi fejlődés távlatainak tisz tázásáért. Egyáltalán n e m m e l l é k e s körülmény, hogy a tudományos és műszaki forra dalom nemcsak az anyagi javak bőségének megteremtésében, a természet átalakí tásában, az ember alkotó képességeinek hatékonyabbá tételében tár fel eddig soha n e m sejtett lehetőségeiket, hanem új távlatokat láttat a nemzetközi munkásosztály harci stratégiájának és taktikájának kidolgozásában, a világban v é g b e m e n t é s még mindig zajló nagy változásoknak megfelelően. Ez esetben is a z okok é s oko zatok állandó és bonyolult kölcsönhatását kell felmérnünk. A tudomány és a technika fejlesztése, forradalmi folyamata vezetésének helyes stratégiáját és tak tikáját csakis úgy sikerülhet kidolgoznunk, ha m i n d a természeti és műszaki, mind a gazdasági, társadalmi, politikai, lélektani tényezőkkel számolunk. Régóta húzódó, ám m é g mindig élénk vita folyik a tudományos é s műszaki forradalom lényegéről, amelyet m i n d m á i g n e m sikerült egyöntetűen elfogadott k é p letbe sűríteni. Egyre nyilvánvalóbb azonban, hogy a tudományos és műszaki forra dalom általános jellegű forradalom, m e l y n e k „hevében" átalakul mind az anyagi javak termelése szervezésének és magának a munkának a köre, m i n d e tevékeny ségek irányítása. A tudomány és a technika területén végbemenő forradalmi fo lyamatok — egymással kölcsönhatásban — feltételezik egymást; éppen ez hatá rozza meg e forradalmi folyamat, a „tudomány—technika"-rendszer egységét. Ez vonatkozik a „tudomány—technika—ember"-rendszer egységére is. Csakis e forradalmi folyamatok történelmi szempontú elemzésével juthatunk el e kérdés megközelítően teljes tisztázásához, noha minden párhuzamnak vannak hátrányai, különösen, ha eltúlozzák a paralelizmusok tanulságait. *
Marx a m a tézisére utalva, amely szerint a XVIII. század ipari forradalmá ban központi szerepet a munkagép játszott, arra következtethetünk, hogy a tudo-
m á n y o s és m ű s z a k i f o r r a d a l o m k ö z p o n t j á b a n a z a u t o m a t a gép szerepel. A X V I I I . századi i p a r i f o r r a d a l o m l e h e t ő v é t e t t e a m u n k á s kézi m u n k á j á n a k gépivel t ö r t é n ő helyettesítését; m a n a p s á g a t e r m e l ő logikai m ű v e l e t e i n e k végzését veszi át, p e r s z e ez e s e t b e n m á r a z első i p a r i f o r r a d a l o m k o r s z a k á n a k m a s i n á i t ó l m i n ő s é gileg különböző, m a g a s a b b r e n d ű gép. A t u d o m á n y o s és m ű s z a k i f o r r a d a l o m a n n a k a b e k ö v e t k e z t é t jelzi, a m e l y e t M a r x g é n i u s z a oly p o n t o s a n előre l á t o t t : az e m b e r m e g s z ű n i k a gép egyszerű függeléke l e n n i , i m m á r l e h e t ő v é v á l i k s z á m á r a az alkotó m u n k a , a természet erőinek legyűrése, a környező természet átalakítása az e m b e r s z ü k s é g l e t e i n e k megfelelően. Ez (mindenekelőtt a t e r m e l é s és a t e r m e lési f o l y a m a t o k m i n d e n szinten v é g r e h a j t o t t a u t o m a t i z á l á s a r é v é n valósul m e g (ami m á r a gépi t e r m e l é s új, m a g a s a b b r e n d ű s z a k a s z á t jelzi). A f o r r a d a l m i f o l y a m a t ezen összetevőjének, a z a u t o m a t i z á l á s n a k az e l ő t é r b e helyezése n e m j e l e n t i m á s k o m p o n e n s e k t a g a d á s á t v a g y j e l e n t ő s é g ü k a l á b e c s ü lését. D e a k á r c s a k m i n d e n m á s t ö r t é n e l m i f o l y a m a t r a , a t u d o m á n y o s é s m ű s z a k i f o r r a d a l o m r a is jellemző, hogy d ö n t ő j e l e n t ő s é g ű e l e m e k m e l l e t t f e l i s m e r h e t ő k b e n n e k e v é s b é fontosak, m á s o d l a g o s a k is. L e n i n t p a r a f r a z á l v a : a z a u t o m a t i z á l á s a f o r r a d a l m i l á n c o l a t d ö n t ő fontosságú láncszeme. G y ö k e r e s e n m e g v á l t o z t a t j a a z egész m ű s z a k i a l a p o t é s a t á r s a d a l m a t , a m e l y a t e c h n i k a módosulásaitól függ, függ t e h á t a z a u t o m a t a g é p e k r e n d s z e r é r e v a l ó áttéréstől is. (Az a u t o m a t a g é p e k r e n d s z e r é b e e g y a r á n t b e l e t a r t o z n a k a s z e r s z á m g é p e k — t e h á t a l e g e g y s z e r ű b b gépek — és a logikai m ű v e l e t e k e t végző b e r e n d e z é s e k , a z e l e k t r o n i k u s s z á m í t á s o k t e c h n i kája, v a g y i s a l e g b o n y o l u l t a b b gépek.) K é t s é g t e l e n ü l h e l y é n v a l ó a t u d o m á n y közvetlen t e r m e l ő e r ő v é v á l á s á t a t u d o m á n y o s és m ű s z a k i f o r r a d a l o m l é n y e g é n e k , fő j e l l e m z ő j é n e k t e k i n t e n i , m é g h a egyes t e o r e t i k u s o k a l a p v e t ő e n h i b á s n a k m i n ő s í t i k is ezt a tézist. P e r s z e n e m e l e g e n d ő a valóságból m i n d ö s s z e e n n y i t felismerni. A t u d o m á n y k ö z v e t l e n t e r m e l ő e r ő v é v á l á s á n a k f o l y a m a t a u g y a n i s m á r a z első i p a r i f o r r a d a l o m feltételei köze p e t t e m e g k e z d ő d ö t t ; o l y a n f o l y a m a t ez, a m e l y n y i l v á n n a p j a i n k b a n s e m fejeződik be, de m á r a z ipari f o r r a d a l o m s o r á n f o r r a d a l m i jellegű volt. A t u d o m á n y k ö z vetlen t e r m e l ő e r ő v é v á l á s á n a k f o l y a m a t a viszonylagos függetlensége e l l e n é r e e g y ü t t h a l a d a t u d o m á n y o s é s m ű s z a k i f o r r a d a l o m m a l ; de n e m a t e r m e l ő e r ő v é v á l á s a kifejezője a t e r m é s z e t t u d o m á n y o k b a n zajló f o r r a d a l m i f o l y a m a t legbelsőbb, i n t i m jellegének. A t u d o m á n y n a k m e g v a n a m a g a b e l s ő fejlődési logikája, m e g v a n n a k a m a g a belső ösztönzői. Fejlődése v i s z o n y l a g független a t e r m e l é s szükségleteitől. N o h a a g y a k o r l a t , a t e r m e l é s szükségletei a t u d o m á n y elé ú j , jól k ö r ü l í r t f e l a d a t o k a t t ű z n e k k i , m e g o l d á s u k m ó d s z e r é t , ú t j a i t és eszközeit a t u d o m á n y fejlődésének belső t ö r v é n y e i s z a b j á k m e g . A t u d o m á n y k ö z v e t l e n t e r m e l ő e r ő v é v á l á s a elsősorban a t u d o m á n y t á r s a dalmi funkciójának megváltozását, mindenekelőtt a tudományos ismereteknek a t e r m e l ő e r ő k a n y a g i e l e m e i b e és a z a z o k n a k megfelelő szervezési f o r m á k b a v a l ó b e é p ü l é s é t jelenti, azt, h o g y a t u d o m á n y a t e r m e l é s i f o l y a m a t o k e l m é l e t i a l a p j á v á válik. Vagyis k o r u n k t u d o m á n y a szellemi funkciói teljesítésével e g y i d e j ű l e g b i zonyos m a t e r i a l i z á l ó d o t t i s m e r e t e k s z e r e p é b e n is h a t ; a z a n y a g i t e r m e l é s fejlődése a továbbiakban m á r elképzelhetetlen a tudományos ismeretek mind alaposabb hasznosítása nélkül. A t u d o m á n y o n belüli forradalom n e m csupán — s n e m elsődlegesen — a t u d o m á n y t á r s a d a l m i s z e r e p e v á l t o z á s á n a k f o r r a d a l m i s z a k a szát j e l e n t i , i n k á b b — m a g á t a t u d o m á n y t a r t a l m á t é r i n t ő — f o r r a d a l m i v á l t o z á sokat jelez. *
A tudományos és műszaki forradalom kezdete és befejeződése időpontjá nak a kérdése n e m másodrangú elméleti probléma, h a n e m éppen ellenkezőleg, rendkívüli fontosságú, hiszen az időhatárok tisztázatlansága különféle vonatkozá sokban sok zavart okozhat, s gyakorlati következményei károsak lehetnek. A tudományos é s a műszaki forradalom kezdete idejének megállapítását il letően bizonyos egyöntetűség tapasztalható, d e azért vannak személyiségek, így például John Bernai is, akik szerint a tudományos é s a műszaki forradalom kez dete egybeesik a fizika m ú l t század végén, e század elején lezajlott forradalmá val, s e forradalomnak tulajdonképpen két szakasza van, amelyek közül az e l s ő — úgymond — évszázadunk közepéig tartott volna, s a második (tehát ezek szerint n e m maga a tudományos és műszaki forradalom) az évszázad derekán kezdődött volna. Tagadhatatlan a kapcsolat e két forradalmi ugrás között, de n e m azono síthatók, nem téveszthetők össze. Ugyanakkor rá kell mutatni, hogy m é g h a el is fogadnók a z e forradalom két szakaszáról szóló tézist — a második szakaszt akkor s e m igen nyilváníthatnók egyben az utolsónak. A tudomány jelenkori forradalma (az elméleti természettudományok forra dalma), a m e l y Thomas S. K u h n amerikai tudós szerint a „paradigmák" m e g v á l tozását (vagyis az elméleti természettudományok bizonyos ágazatai alapvető fogal mainak módosulását) jelenti, n e m korlátozódik a tudomány m ú l t század végi é s e század eleji forradalmi változásaira (The Structure of Scientific Revolutions, 1970). A X I X . század v é g e és a X X . eleje anyagról és mozgásról, térről és időről, oko zati összefüggésekről alkotott régi képzeteinek meghaladása kétségtelenül forra dalmat jelentett: a világ mechanicista képének helyettesítését a természetről a l k o tott elektromágneses képpel. Csakhogy n e m a tudomány e forradalma napjaink tudományos és műszaki forradalmának közvetlen alapja. A természetről alkotott elektromágneses képben történt nagy válto zások, a tudomány kivénhedt nézeteinek — napjainkban főként a mikrokozmosz vonatkozásában bekövetkezett — összeomlása fontosságában jóval meghaladja a múlt század végi é s az e század eleji — ugyancsak forradalmi — változások j e lentőségét. Róluk szólva m e g kell említenünk mind a transzurán elemek, mind az elemi antirészecskék felfedezését, ami lehetővé tette az új és rendkívül m é l y behatolást az anyagszerkezetbe. A tudomány jelenkori forradalmának lényege az elemi részecskék és a hullámok, az anyag és a fény korpuszkuláris és hullám jellegének, az anyag és a m e z ő dialektikus egységének, a kontinuitás és diszkon tinuitás egységének a megállapítása az anyagszerkezetben. Persze a kérdés másképpen is felvethető. Azt is hangoztatni lehetne, hogy a X I X . század végi és a X X . század eleji forradalmi felfedezések (relativitáselmé let, kvantummechanika), amelyek forradalomra vezettek az elméleti természettudo mányokban, előfeltételei valtak napjaink tudományos és műszaki forradalmánjak. Csakhogy a kérdés ily módon való felvetése elhalványítja annak az ugrásnak a forradalmi jellegét, amelyre a természettudományokban évszázadunk derekán k e rült sor. A tudományos és műszaki forradalom a tudományos felfedezések műszaki realizálását is jelenti, pontosabban szólva: a termelési technikában megtestesült t u dományos felfedezések alkalmazását a termelésben. Való igaz, hogy a X I X . század végi, X X . század eleji nagy forradalmi felfe dezések — legalábbis nagyobbrészt — csak évszázadunk közepe táján materializá lódhattak. A századelő é s a századközép tudományos forradalma valamiképpen hatásában egymásra tevődött, s ez napjaink tudományos és műszaki forradalmának és az ipari forradalomnak kivételes intenzitást kölcsönzött.
Míg az évszázad elején lezajlott tudományos forradalom a természettudomány minden ága közül leginkább a fizikát tolta előtérbe (a mechanika helyébe), n a p jaink forradalma a természettudományok több ágát léptette elő: a matematikát, a fizikát, a kémiát, a biológiát és a kibernetikát. Megoszlanak a v é l e m é n y e k a tudományos forradalom perspektíváit és időbeli korlátait illetően. Mélyebb — e sajátos kérdéskörön túlmutató — v é l e m é n y k ü lönbség jele ez: m á s jelenségek és korrelációk, így például az evolúciós, valamint a forradalmi folyamatok lényegének meghatározásával kapcsolatosak. * Többé-kevésbé kialakult egyfajta konszenzus a tekintetben, hogy a tudomá nyos és műszaki forradalom kezdete évszázadunk közepére tehető. Az egyetértés azonban n e m vonatkozik e forradalmi folyamat kezdetei lényegének a megítélésére. Még kevésbé szólhatunk a v é l e m é n y e k konvergenciájáról e forradalom befejeződé sére s főként befejeződése mikéntjére vonatkozóan. V é l e m é n y e m szerint a történelem ebben a kérdésben is eligazíthat. Általánosan elfogadott tény, hogy az első ipari forradalom kezdetét a szerszámgép megjelenése é s a termelésben v a l ó felhasználása, végét pedig az jelezte, hogy rátértek maguk nak a gépeknek gépek segítségével történő mechanikai termelésére. Per analogiam el mondhatnók — s ez az elgondolás m i n d szélesebb körben tért hódít —: h a a je lenkori műszaki forradalom kezdetének az automata és a kibernetikus gépek m e g jelenését és a termelésben való alkalmazásukat tekintjük, a forradalom befejeződése talán arra az időpontra tehető, amikor már magukat az effajta gépeket is auto mata és kibernetikus gépekkel állítják majd elő. Az első ipari forradalom idején e g y erős ellentmondás (az nevezetesen, hogy a gép kézműipari tevékenység terméke volt) vitte előre a műszaki forradalmat. En nek az ellentmondásnak a feloldása a gépeknek gépekkel való termelése útján vált lehetségessé. Ez volt a csúcspont, s ugyanakkor az első ipari forradalom vége. A nagyipar csakis ilyenformán teremthette meg önmaga adekvát műszaki alapját. A jelen pillanatban fennálló belső ellentmondás (az nevezetesen, hogy a z auto mata és kibernetikus gépeket tulajdonképpen az első ipari forradalom és a tőkés iparosítás idejéből való gépekkel állítják elő) egyben a tudományos és műszaki for radalom erős előrelendítője; feloldása akkor következhet be, amikor az automatákat már automatákkal fogják előállítani. Ez lesz a tudományos és műszaki forradalom csúcspontja és egyben vége. Az automatizált nagyipar csak ily módon teremtheti m e g önmaga adekvát műszaki alapját. A tudományos és műszaki forradalom időtartamát illetően feltehető, hogy a XVIII—XIX. század száz esztendeig tartó ipari forradalmánál rövidebb lesz, talán egy fél évszázad alatt lezajlik. A történelmi folyamatok felgyorsulása e téren is megnyilvánul, sőt, főként e téren nyilvánul meg. A gyorsulás lemérhető az egyik forradalmat a másiktól elválasztó időközök lerövidülésén. Az utóbbi évszázadok ban lezajlott műszaki forradalmak közötti intervallumok állandóan lerövidültek: a XVII. századi elsőtől a XVIII. század v é g é n bekövetkezett másodikig kétszáz é v telt el; a másodiktól a harmadikig (a X I X . század vége) száz esztendő; a harmadik tól a negyedikig (a X X . század közepe) mindössze egy fél évszázad. A permanens tudományos és műszaki forradalom gondolata ugyanolyan téves, akárcsak az a tézis, amely szerint csupán — minőségi ugrásokkal m e g n e m sza kított — evolúciós folyamat lehetséges.
A tudományos és műszaki forradalom akkor ér majd véget, amikor a társada lom anyagi termelésének régi alapjáról megvalósul az átmenet egy minőségileg új alapra. Az átmenet után aztán a tudományos és műszaki haladás ismét evolúciós úton, d e immár az ú j alapról kiindulva folytatódik. Ebben az összefüggésrendszerben szólhatunk a tudományos és műszaki forra dalom egyenlőtlen fejlődéséről. Ez az egyenlőtlen fejlődés a forradalmi folyamat során országonként eltérően valósul m e g ; a differenciáltság m i n d az ütemre, m i n d az arányokra vonatkozik; mindez függvénye a társadalmi rendszer milyenségének, a gazdasági fejlettség fokának, a z anyagi javak termelése terén országonként m u tatkozó színvonalkülönbségeknek. A gyengén fejlett országokban a tudományos és műszaki forradalom rendkívül nehezen bontakozik ki, hiszen ezekben az orszá gokban még az első ipari forradalom előtt álló feladatok s e m oldódtak meg. D e az erősen, valamint a gyengén fejlett országok műszaki és tudományos színvonala k ö zötti eltolódások bizonyos esetekben nemhogy csökkennének, h a n e m tovább n ö v e kednek. S aránytalanságok néha m é g erősen fejlett országok között is előfordulnak.
Ugyancsak fontos elméleti probléma a korreláció megállapítása a tudományos és műszaki forradalom, a termelőerők terén v é g b e m e n ő forradalom és a második ipari forradalom között. E kérdésben is különböztek, s továbbra s e m egyeznek a vélemények. Föltét lenül hangsúlyozandó azonban a következő: a tudományban és a technikában zajló forradalom n e m téveszthető össze, n e m azonosítható sem a termelőerők szférájában végbemenő radikális változásokkal, s e m pedig a z új (a második) ipari forrada lommal; mindezek egymástól különböző folyamatok, ami persze n e m azt jelenti, hogy n e hatnának kölcsönösen egymásra (sőt, részlegesen egymásra tevődnek), s hogy ne lehetne közöttük akár bizonyos oksági jellegű korreláció is. A tudományos é s műszaki forradalommal szoros összefüggésben — m i n t e g y „folytatásaként" — forradalmi változások zajlanak a termelőerők szférájában is. A termelőerők szférájának forradalmasítása egyebek mellett az anyagi javak t e r m e lése bizonyos alapvetően új elemeinek megteremtését is jelenti, ami viszont együtt jár a termelőerők h u m á n elemeinek mi nőségi változásaival. Ezek szerint a t e r m e l ő erők fejlődésének minőségideg új szakasza n e m jelenti magát a tudományos és m ű szaki forradalmat, h a n e m e forradalom legfontosabb társadalmi következménye. S a termelőerők szférájában é s a társadalmi viszonyok egész rendszerében (beleértve a termelési viszonyokat is) végbemenő forradalmi változások jelentik az új ipari for radalmat.
