A településpolitikai gyakorlatok megjelenése a korai szocializmusban
1
Fejlesztéspolitika igényének megjelenése Országok Fejlett országok (I. világ)
Időszak XX. sz. elején erősödik meg
Fő célok
Ipari forradalom Korszerűtlenné vált ipari régiók, nagyvárosok káros tehermentesítése, fellazítása következményeinek Fővárosok körül „alvóvárosok” létrehozása kezelése
Szocialista Később: Épp ellenkezőleg: országok inkább iparosítási céllal (II. világ) XX. sz. Fejlődésben közepe megkésett Fejlődő országok még országok hiányos nemzeti (III. világ) ipar megteremtése 2
Sajátosságok
Kimaradtak a modern tőkés gyáripar XIX.- sz-i viharos gyorsaságú fejlődéséből II. vh.: agrárországok gyengén fejlett iparral Gyarmatosítás idején nem lehetett saját ipar, függetlenedés után ipari és kereskedelmi fejlesztési pólusok kiépítése Nemzetté válást jelképező fővárosok fejlesztése Demográfiai nyomás (lakás- és munkahelyhiány) a megapoliszokban Gyakran külföldi tőkebevonással
Közép- és Kelet-Európa: iparosodás, urbanizáció elmaradása
XIX. sz. elejéig kevés állami szuverenitás nem volt állami fejlesztéspolitika Modern államiság kialakulása: földrajzilag és ágazatilag koncentrált ipar – Területileg: max főváros + néhány közép- és kisváros – Ágazatilag (Mo.): főleg csak élelmiszeripar
I. vh. utáni többcentrumú Lengyelország: Varsó erősítése ellenpólusokkal (Krakkó, Lemberg, Lódz, Poznan) szemben Trianonban létrehozott nagy államok államalkotó nemzet fővárosainak szimbolikus erősítése – Csehek: Prága magyar (Pozsony, Kassa, Ungvár) és morva (Brno) városokkal szemben – Románok: Bukarest: magyar (pl. Kolozsvár, Nagyvárad, Temesvár) városokkal szemben – Szerbek: Belgrád: magyar (Szabadka), horvát (Zágráb) és egyéb délszláv városokkal szemben
3
Szocialista településpolitika: megkésett és erőltetett iparosítás urbanizáció
Szocialista településfejlesztési politikák két alapvető mozgatója 1.
Változó súllyal és sorrendben 1950-es évektől: korai szocialista fejlesztéspolitika: gazdasági növekedés – Gazdaságfejlesztés erősödése – Fő cél: termelés, gazdasági növekedés leghatékonyabb szolgálata nehézipar fejlesztése – Fő kedvezményezettek: fővárosok, szocialista és iparvárosok
2.
1970-es évektől: érett szocialista fejlesztéspolitika: gazdasági egyensúly – Településfejlesztés erősödése – Fő cél: indokolatlan területi különbségek csökkentése – Fő kedvezményezettek: Budapest ellenpólusai, megyeszékhelyek
4
(1985-től: mindmáig jellemző elmaradottság-centrikus megközelítés) – Rászorultsági alapú támogatások, hazai és EU-s forrásból – Fő cél: indokolatlan területi különbségek csökkentése – Fő kedvezményezettek: hátrányos helyzetű települések, járások
Korai szakasz: városoknak kedvező gazdaságfejlesztés
Gazdaságfejlesztés dominanciája – Csak a beruházások velejárójának tekintették a település- és területfejlesztést – 1948–1949: felszámolták a fejlesztéspolitikával foglalkozó intézményeket – 1970-ig nincs központi fejlesztési koncepció
Első ötéves terv sztálini ideológia: városoknak kedvezett – Városi munkásosztály mint ideológiai bázis először a városokban kell véghezvinni a gazdasági és társadalmi átalakulást – Később: városok átformálják a falvakat (Hruscsov: „szocialista agrárvárosok” elképzelése)
5
Gazdaságfejlesztési politika fő gerince: extenzív iparfejlesztés a városokban – – – –
Szegény országok, kis gazdasági erő korlátozott fejlesztési erőforrások Tőkehiány pótlására élőmunka fokozott hasznosítása (agrárium munkaerőfeleslegéből) Fejlesztés céljára kijelölt városokba koncentrálták az ipari beruházásokat Városok bővítése adminisztratív eszközökkel is (pl. Nagy-Budapest: 18 falu + 6 város)
Települések kategorizálása 1951-ben (TERINT- Településrendezési Intézet) A települések Kategória
6
Tartalmi besorolás
száma (db)
aránya (%)
Osztályon felüli
Országos jelentőségű
2
0,06
I.osztályú
Országos jelentőségű
73
2,27
II. osztályú
Területi jelentőségű
67
III/A. osztályú
A helyi szükségletek kielégítésére korlátlanul fejleszthető
III/B. osztályú
Korlátozottan fejleszthető, közeli másik településsel
III/C. osztályú
Beruházás csak kivételes esetekben történhet
Összesen
A népesség száma aránya (1000 fő) (%) 1901
25,0
2,10
611
8,0
1292
40,00
3396
44,6
259
8,10
381
5,0
1530
47,50
1327
17,4
3223
100,00
7616
100,0
Hazai településállomány 1951-es fejlesztési célú kategorizálása
–
– – –
7
A kiemelt fejlesztésre kijelölt települések 1951ben „Osztályon felüli” települések: Budapest, Miskolc kiemelése jórészt politikai okokból Országos jelentőségű 75 településre átfogó rendezési tervet készítettek Beruházásokat mindenek előtt ide kívánták telepíteni, akár a többiek elhanyagolása árán is Leendő ipari üzemek helye + üzemekhez kapcsolódó lakás- és kommunális fejlesztések telepítése
Első két kategória: hazai tel-állomány alig 2,5%-a (lakosságarányban már jobb)
Többi település különböző kategóriába sorolása – Települések csaknem felében: gyakorlatilag mindenféle fejlesztés tiltása (lakások felújítása, építése is) – Építési előírások: lakosság részéről induló településfejlesztési akciókat is akadályozták
Fejlesztéspolitika kiemelten fejlesztett nyertesei a szocializmus korai évtizedeiben 1.
Fővárosok: Varsó, Budapest, Bukarest, Belgrád, Szófia, Prága – Hidegháborús időszak: államhatalmi központok, nagyvárosok, fővárosok fejlesztése, megerősítése, robbanásszerűen gyors növekedés – Koncentráció irányába hatott, fővárosok túlsúlyosak, „vízfejűek” (fővárosvidék)
2.
Ipari és szocialista városok – „Szocialista fejlesztés” eredményei – 1950-es, 1960-as években létesített új városok: Dunaújváros, Kazincbarcika, Oroszlány, Komló, Várpalota, Ajka, Tiszaújváros, Százhalombatta, Nova Huta (Lo.), Dimitrovo (Bulg.) – Tatabánya, Ózd, Salgótarján, Mosonmagyaróvár, Dorog, Kiskunfélegyháza, Nyíregyháza – Agrártérségek leértékelődése az iparvidékekkel szemben (Mo: ásványkincsekben, építőanyagokban gazdagabb középhegységi tengely dinamikus fejlődése (ÉD)
8
1950–1960-as évek szocialista fejlesztéspolitikájának következményei
1963-as besorolás – 9 régióközpont és 9 régiótársközpont kiemelése – Mellékfalvak kategóriája (településeknek 66,5 %-a): fejlődésképtelenek minősítették + megszűnésre ítélték!!!
Osztályba sorolás hatása: – Vidék (főleg a hátrányos helyzetű kistelepülések) leszakadása! – 1960-as évek vége: erősödő területi egyenlőtlenségek társadalmi nyomás fokozódása
Új célok: „termelőerők öröklött aránytalan területi struktúrájának átalakítása” – Településhálózatban keletkezett aránytalanságok felszámolása, újabbak kialakulásának megakadályozása ipar decentralizálása
9
Az 1971-es Országos Településhálózat-fejlesztési Koncepció és hatása
10
Késői/érett szocialista településpolitika: fővárosok ellensúlyozása 1.
Fővárosi növ. adminisztratív korlátozása – SZU, NDK, Románia, Bulgária: erősen korlátozott a szabad költözés – Jugoszl., Lo., Mo.: fővárosi munkahelyhez kötött a beköltözés (Bp.: lakás- és ingatlanszerzés is korlátozott „sufnigyűrű”)
2.
Ország egészére kiterjedő településhálózat-fejlesztési megközelítések – Településhierarchián alapulnak – Nagyjából azonos célokat hirdetve, de némileg eltérő gyakorlattal – Nagyjából egy időben: Csehszlovákia és Magyarország élen járt, de csaknem minden szoc. országban egyformán polgárjogot nyertek
11
Szigorú alap az anyagi javak elosztásában, különböző funkciók területi rendszerének kiépítésében
Belső tőkehiány szűkös erőforrások ésszerű hasznosítása – Mo.: új gazdasági mechanizmus árnyékában – 1967: kidolgozás kezdete, 1971: Országos Településhálózat-fejlesztési Koncepció (OTK) kormányzati rangra emelkedett – Hamis elméleti/elvi alapok: „racionalizálás”, „hatékonyság”, méretökonómia elve
Hierarchikus, merev rend – Ország teljes településhálózatának egyidejű tanulmányozása – Központi gazdaságirányítás (tervgazdálkodás): települések kormányzati szintű hierarchikus kategóriákba sorolása, települési szerepkörök lehatárolása – Egyes kategóriákba sorolt településekhez rendelték a központi fejlesztési kereteket
12
Többi fejlesztés, engedély csak az iparfejlesztéshez kapcsolódott: lakásépítések, jelentős késéssel infrastrukturális fejlesztések Elméleti hibák a végrehajtás során ütköztek ki leginkább
OTK: alapvetően városfejlesztési koncepció!
Élen a főváros: növekedési ütem mérséklése, ipar szelektív fejlesztése Központi pénzeket a főváros ellenpólusai között osztották el – 5 vidéki nagyváros (Győr, Miskolc, Debrecen, Szeged, Pécs) – Magyar megyeszékhelyek felemelkedése (főleg a nem megyei jogú város megyeszékhelyeké, mert az egész megye fejlesztési támogatásai felett gazdálkodhattak)
13
Tervezett városhierarchia az OTK szerint 130 településre fordította a figyelmet Többi települést megyei településhálózati kerettervek hatáskörébe utalta
A települések kormányzati célú besorolása 1971-ben kategóriák
Népességi arány
Országos központ
1
20,0
Kiemelt felsőfokú központ
5
8,1
Felső fokú központ
7
5,7
Részleges felső fokú központ
11
5,6
Középfokú központ
65
12,6
Részleges középfokú központ
41
4,8
Kiemelt alsó fokú központ
152
8,2
Alsó fokú központ
537
13,0
Részleges alsó fokú központ
303
4,1
2000
17,9
Központi szerepkör nélkül 14
Települések száma
Területi és társadalmi szempontok háttérbe szorulása
15
Erősödő műszaki szemlélet Településpolitika művelői elsősorban építészek lettek (kevésbé geográfusok, közgazdászok, szociológusok) Műszaki szemléletű, fizikai kapcsolatokon alapuló településhálózat Fejlesztés helyett a rendezés erősödése a tervezésben
Egységes rendező elvek
Besorolásban egyetemesség elve – Ország minden térségében azonos rendező elvek szerint épült fel a tel-k kategóriázálása – Tekintet nélkül az egyes országrészek helyi, táji adottságaira, a tel-állomány eltérő fejlettségi szintjére – Ny-Mo (Győr-MS, Vas, Zala): még jobb a helyzet, itt került legközelebb egymáshoz az elméleti modell és a gyakorlati megoldás – É-Mo, É-Dtúl: aprófalvas térségekben hiányoznak a nagyobb települések funkciókorlátozás – Alföld: nagy határú, ritka állományú mezővárosi hálózata egyes mezővárosokat lefokoztak (esetükben is funkciókorlátozás)
16
Sematizmus, egy „kaptafa” mai fejlpol-ban is jellemző – Budapestről nem látni a finom helyi különbségeket, egyediségeket – Van egy egészséges sztenderdizálás (LHH, IVS, ITS) – De LHH-s projektcsomagok: térségenként sajátos forrásokból (operatív programokból)
Alsó fokú körzetek kijelölésének problémái
Alsó fokú körzetek kijelölésekor a gyakorlatban kivitelezhetetlen javaslatok születtek Etnikai, vallási különbségek figyelmen kívül hagyása Esetenként olyan tel-k váltak körzetközponttá – Amelyek és a hatáskörükbe vont tel-k között történelmileg kialakult feszültségek lappangtak – Székhelynek kijelölt települések a vonzáskörzetükből nehezen voltak megközelíthetők
17
Agglomerálódó térségek sajátossága
1971-ben még nem látszott a szuburbanizáció OTK nem számolt az agglomerálódással – Szerves fejlődés során kialakult agglomerációkban a területi kapcsolatok eltérő módon alakulnak – Agglomerációs alközpontok már nem klasszikus térségközpontok: gyengülő kapcsolat a vidékükkel
Elővárosi tel-k nem elsősorban egymással, hanem az aggl. központjával (Budapesttel) alkotnak kölcsönösen kapcsolatot – Agglomeráció kisvárosai és falvai is a nagyváros felé vonzódnak
18
Dinamikus fejlődés téves hipotézise
1.
Nem támaszkodott reális alapokra az OTK Településfejlesztési program hátterében dinamikusan fejlődő gazdasági és népességnövekedés Optimista népgazdasági tervezés: nem látta jól a jövőt Gazdasági oldal – Olajárrobbanás (1973, 1979) globális gazdasági recesszió (1982) – Ipar (különösen nehézipar) válsága ipari alapú szocialista középés nagyvárosfejlesztés kérdőjelei
2.
19
Demográfiai oldal – 1980-as évektől már fogyó népesség országosan – Kisfalvak természetes szaporodása már nem tudta pótolni a „településfejlesztés” okozta vándorlási veszteséget
Településhálózati keretterv mint általános területi szerveződési modell
„Hatékonyság” érvényesítésére hivatkozva – 1970-es, 1980-as évek: várossá nyilvánítások lényegében az OTK által kijelölt központokban – Gazdálkodó szervek is sémaként fogadták el intézményeik területi elhelyezésekor – Tsz-k összevonásakor: tsz-központ székhelye legalább alsó fokú településen (falusi agrárértelmiség elvonzása) – Tagolt intézményhálózattal rendelkező irányító szervezetek (oktatás, egészségügy, kereskedelem, vállalatok) kötelezettségüknek érezték hálózatuk modellhez illesztését
20
20 ezer fő alatti kisvárosok romló helyzete a szocializmusban 1.
Mezőgazdaság – Tsz állami felvásárlóknak adta a terményt kisvárosi piacok kiürültek – Kisvárosok elvesztették mg-i szervező funkciójukat
2.
Ipar – Kisvárosok kimaradtak az iparosítási hullámból a kapcsolódó fejlesztésekből is: lakásépítés, infrastruktúra-fejlesztés – 1970-es évektől fogyó népességűek
3.
21
Közigazgatás – – – –
Áttérés a kétszintű közigra: kisvárosok elvesztették járási adminisztratív funkcióikat 1950-es évek: még szovjet mintára megye–járás–település Később Bulg., Mo., Lo., Rom.: megye–település (Csehszlov. nem hajtotta végre) Igaz kevesebb modern hivatali „kockaépület”
Modell új eleme: „központi szerepkör nélküli települések”
Méretökonómiai elv: intézmények „hatékonyabb” működéséhez körzetközpont alapellátási szerepvállalása 2000 település (67%): központi szerepkör nélküli kategória – Egy-egy kiemelt vagy alsó fokú központ hatáskörébe utalták – Legalsó szint legalább már nem volt pusztulásra ítélve (mint az 1963-as mellékfalvak!!!)
Innen eltűntek a jól működő alapellátási elemek is – Általános iskola felső tagozata kivonulása – Falusi könyvtár megszűnése – Falusi művelődési ház (1950-es évek nagy vívmánya) megszűnése
22
OTK nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket
Kiemelt szerepkör nélküli települések társadalmi hátrányának fokozódása – – – –
Elvándorlás felgyorsulása Helyi fejlesztések megszűnése Helyi közigazgatás szervezeti egységeinek felszámolódása Közlekedési kapcsolatok átrendeződése: vasúti szárnyvonalak felszámolása lazuló járásközi kapcsolatok, térségek fokozódó elzártsága
Nem foglalkozott a hátrányos helyzetű területekkel – Egyenlőtlenségek csökkentését az egyes hierarchia szinteken belül kívánta megvalósítani szintek között tovább fokozódtak a területi egyenlőtlenségek!
23
Eredmény: dinamikusan növekvő centrumok mellett egyre több visszafejlődő tel később a figyelem középpontjába centrum–periféria viszonya kerül 1980-as évek: OTK társadalmi méretű viták kereszttüzében 1985: kormányhatározat hatályon kívül helyezi a településhierarchián alapuló fejlesztési elképzelést
