Kutatási terv Péter László Kolozsvár, 2015-2016 Focimeccs-nézés projekt MUNKACÍM - “Szabadidős lázadók vagy korai karosszék atléták?” A hegyi meccs-nézések, mint társadalmi gyakorlatok Bevezető gondolatok Mára a sport, különösképpen a (látvány)labdarúgás az egyik legfontosabb médiatermék, a médiahasználati mintákban kiemelt jelentőségre tett szert (Boyle-Haynes, 2009). Gyakorlatilag tömegeket vonzó tévéműsor, ami fogyasztói ízléseket strukturál, nemi mintákat határoz meg, társadalmi célokat és ideálokat mutat fel meg, de jeletős szerepet játszik a politikai szocializációban is (Péter, 2014). A jelenlegi globális média kontextusában majdnem elképzelhetetlen a nyugati világban élő ember számára, hogy az olyan sporteseményeket, mint az EB, VB vagy Olimpia és F1 a televízió nem közvetítse élőben. A kérdés azonban korántsem ilyen egyszerű. Mindez csak a demokratikus és fogyasztókra centráló társadalmakban “adottság”; az olyan totális és bezárkózó rezsimekben, mint például az Észak-koreai vagy Mianmar-i (Burma) a fenti világversenyeket az állami média teljes mértékben mellőzi. Azok ugyanis egy olyan világra “nyitnának” ablakot, amit az elnyomó rendszerek mindenképpen el szeretnének titkolni a maguk állampolgárai elől. Bár az is igaz, hogy más szintén elnyomó politikai rendszerek, mint például a vallási alapon szerveződő szaúdi, vagy a bahreini és katari rendszerek éppen a mediált látványsporttal próbálnak némi legitimitást szerezni maguknak, amiben olyan globális sportszervezetek támogatását élvezik, mint a FIFA vagy a CIO, FIA. De mindenképpen tény, hogy a sport - esetünkben pedig a labdarúgás - és hatalom között kitapintatható egy szoros, majdnem organikus kapcsolat (Kuper, 2002). Románia esete is különös. Az elmúlt kommunista rendszerben a sportnak kiemelt politikai szocializációs, valójában indoktrinációs szerepe volt: A 89 előtti nacionál-kommunista rezsim hathatósan igyekezett mind a versenysportot, mint pedig az általa erősen promovált tömegsportot a maga céljaira kiaknázni (Lupu, 2002). Az előbbit a nemzeti büszkeség és a rendszer sikerességének kölföldi reklámozására használta, legitimitásának növelése, majd megtartása érdekében (lásd az 1984-es Los Angeles-i Nyári Olimpián való részvételt, amit a többi szocialista ország testületileg bojkottált, vagy a FC Steaua BEK győzelmét), az utóbbit pedig a nacionalizmus és (ál)hazafiság kultiválására, az állampolgárok testének szimbolikus birtokbavételére, kisajátítására. Mindebben az állami média is kapitális szerepet játszott. Az “új ember” létrehozását szorgalmazó totalitarista (Kligman, 1998) rendszer teljes mértékben ellenőrizte az állami médiát, azt egyszerű - de annál hatékonyabb - propagandaeszközzé alakította. A napi kétórás műsor sugárzó televízió a volt diktátor személyi kultuszára és a szocialista államrend “dicsőséges megvalósításira” felépített műsorrács szerint működött (Tismaneanu, 2006). A sport, illetve a sportesemények közvetítése kizárólag politikai szocializáció eszközeként vagy a román nemzeti büszkeség, ősiség megjelenítőjeként volt releváns a rendszer számára: a homogenizációs, és kisebbségellenes politika céljait volt hivatott érvényesíteni. Ebbe semmiképpen nem fért bele óa nagy labdarúgó világversenyek élő közvetése. A közvetítések
1
(amelyek sok esetben nem is voltak elő műsorok) elsősorban olyan sporteseményekre szorítkoztak, mint az internacionalista ifjúság eszményét promováló Universiada vagy a hazafiság ethoszát megjelenítő Daciada tömeg-sportvetélkedő. Ez utóbbi valójában egy kényszerű részvételt jelentő - tehát a részvételt, mint értéket kiemelő Coubertin-i az olimpiai eszmével gyökeresen szembemenő, fair play-t mellőző - (ál) sportesemény volt, ami csupán a rendszer és vezetőjének egészségét szolgálta, az ősi román nemzet esszenciális egészségességét, felsőbbrendűségét, vitalitását és harci felkészültségét szimbolizálta, miközben a dákoromán kontinuitást is hangsúlyozta. (Erre a neve is közvetlenül utal). 1987-ig a román labdarúgó bajnokság egyelten mérkőzését közvetítették a televízióban, utána azt sem. Minden esetre tény, hogy az 1984-es EB román szereplése kivételével a román állami televízió 1978 és 1989 között egyelten nagy nemzetközi labdarúgó tornát sem közvetített. Ez természetesen nem maradt reakció nélkül a futballrajongó nagyközönség részéről. Érdekes módon Románia határvidékein ez mégsem nem jelentett nagy problémát, hiszen a háztartásokban egy egyszerű antennával szabadon fogható volt a moldáv, ukrán, magyar, szerb és bolgár közszolgálati tévé. Az ország belső felében viszont mindez a nagy távolságok miatt nem volt lehetséges, a labdarúgást kedveló nagyközönségnek tehát más megoldások után kellett nézni. Amit hamarosan meg is találtak. Ezek voltak azok az események, amelyek a kollektív memóriában rendszerint mind “közös hegyi meccs-nézések” néven van még mindég jelen. Ezek, mint a megnevezés maga már előrejelzi, olyan közösségi események voltak, amelyek objektív-technikai okokból rendszerint egy-egy hegyen kerültek sorra és amelyek “apropója” a labdarúgás volt. Véleményünk szerint azonban ezek az események túlmutattak önmaguknál: valójában többről volt szó, mint egy-egy mérkőzés mai értelemben vett sima “fogyasztása”. Közösségi jellegüknél fogva a kis helyi társadalmakba beágyazottan működtek. Az organikusan működő mikroközösségek nélkül életre sem kelhettek volna: széleskörű kooperációt, alapos munkamegosztást, szervezettséget és mindenekelőtt társadalmi tőkét, pontosabban bizalmat feltételeztek. Hiszen a “meccs-nézések” nem voltak teljes mértékben legálisak. A rendszer maga nem tiltotta őket - hiszen ezzel létezésüket ismerte volna be - de hol nyíltan, hol diszkréten fellépett ellene. Annál az egyszerű oknál fogva, hogy azok spontán, “fű-menti” szabad kezdeményezések voltak, ami egyetlen totális rendszer számára sem volt elfogadható. Brutálisan nem lépett fel ellen - talán eszközei sem voltak rá -, de mindképpen megkísérelte, hogy “átcsapjanak” valamilyen nyílt tiltakozási formává. Talán azért sem, mert ezekre a sporteseményekre csak kétévente került sor. Azonban a spontán, latens “ellenállás”, szimbolikus lázadás mégis jellemezte, hiszen a meccs nézése mentén a „fent a hegyen” egy olyan alternatív nyilvánosság és beszédközösség jött létre, ami mégis “kicsúszott” a rendszer ellenőrzése alól ahol az emberek szabadon szervezkedhettek, ahol az emberek egy külföldi média műsorait nézték, ráadásul közösen és önkéntes kezdeményezésből. Elméleti és módszertani aspektusok Szociológusi álláspontból nézve ezt a meglehetősen érdekes jelenséget, úgy gondoljuk, hogy “közös hegyi meccs-nézések” egy kulturális beágyazott társadalmi gyakorlatot (Bourdieu, 1978) képeznek, a sajátos társadalmi szituáció pedig egy alternatív és szabad nyilvánosság fórumát jelentette, ahol a részvevők szabadon okoskodhattak (Habermas, 2000), akár közéleti kérdesekről is vitáztak/vitázhattak. Az a vonás pedig egyértelműen latens politikai jelleget kölcsönöz a jelenségnek.
2
Összefoglalva, alapállásunk szerint az elsősorban Belső-Erdélyben, különösképpen Székelyföldön kialakult gyakorlat spontán kialakulásának, majd gyors elterjedésének kulcsa abban áll, hogy az emberek hamar felismerték, hogy labdarúgó mérkőzések apropóján, annak ürügyén és/vagy mentén egy olyan kommunikációs és közösségi tér jön létre, ami nélkülözi a hivatalos, magánéletbe gyakran brutálisan behatoló hatalom nyomását (lásd az állami reprodukciós politikákat, Kligman, 1998), a kommunista retorikát és formális hierarchiákat, a nyomasztó mindennapok kilátástalanságát. Magyarán: a gyakorlat a meccs idejére sikeresen konstruált meg egy alternatív, ellen-valóságot, amit “kellemesnek” éltek meg - még akkor is, a részvevők ennek nem feltétlenül voltak ennek tudatában. Nem elhanyagolható két további szempont sem. Egyfelől, a jelenség szorosan kapcsolódik a helyi közösség sporttevékenységeinek rendszerével. Más szavakkal, azt feltételezzük, hogy a fejtettebb helyi sportélet élénkebb meccs-nézési gyakorlatot generál. Másfelől pedig a jelenség hangsúlyos férfias vonásokat mutat (ez alatt azt értjük, hogy mind a szervezők, mind pedig a résztvevők között többnyire férfiakat találunk). Továbbá, a székelyföldön elterjedt gyakorlatokban szerepet játszik az etnikai változó: nem csupán arra gondolunk, hogy az eseményen a magyar nyelvő sportkommentárt hallgatták a Petőfi Rádióban, hanem arra is, hogy ebben az alternatív nyilvánosságban (ellen-valóságban) a szereplők közösen egy “magyar világot rekonstruáltak” - a beszélt nyelv, a fogyasztott italok, megvitatott közéleti kérdések-témák, felvetések mentén. Tehát, feltáró-leíró jellegű kutatásunk a romániai rendszerváltás előtt bevettnek tekinthető “közösségi focimeccs-nézések” társadalmi gyakorlatát ragadja meg. Az elsősorban Belső-Erdélyre jellemző jelenség mikronarratívákban kibontakozó aspektusaira fókuszálunk, de mindezeket igyekszünk beágyazni a helyi közösség mindennapjaiba, illetve a román nacionál-kommunizmus kontextusába. A kutatási kérdé(ek) Olyan fő kérdésekre keressük a választ mint: 1. Hogyan, milyen mechanizmusok mentén alakult ki és ágyazódott be társadalmilag a “meccsnézés” gyakorlata a helyi közösségbe? 2. Milyen jelentések kapcsolódtak hozzá és milyen társadalmi relevanciája volt van az alternatív nyilvánosságként értelmezett gyakorlat társadalmi terének? 3. Milyen szerepet játszott ez a gyakorlat a közösség életében? Hát a rendszerváltás utáni periódusban? Van-e jelenleg valamilyen relevanciája? Kutatási kérdéseink megválaszolása érdekében a gyakorlatot két fő szakaszát különítettük el: az előkészítés szakaszát, valamint a meccs-nézés tényleges szakaszát. Ez utóbbit egy sajátos társadalmi szituációként operacionalizáltuk (lásd Spradley, 1980), ami a helyszín - aktorok - cselekvések háromszögében vizsgáltuk. Analitikusan a következő aspektusokat különítettük el: a szervezés, munkamegosztás, tevékenységek rendszere, a szereplők és ezek rekrutációja, közöttük lévő kapcsolatok, a meccs-nézés konkrét aktusa, mint társadalmi esemény, színhelyek, jelentések és társadalmi relevancia, hatalommal való viszony. Kutatásunk központi módszere az interjú volt; fél-strukturált interjúkat készítettünk a vizsgált
3
gyakorlattal közvetlen és közvetett kapcsolatban álló személyekkel, a Gyergyói medencében. eredményeinket informális beszélgetésekkel és a helyszínen készített felvételek vizuális elemzésével egészítettük ki, amiket statisztikákkal egészítettünk ki a megfelelő kontextualizálás érdekében. Értelmezésünk alapját az elmondott mikro-narratívák képezték.
4
A kutatási eszközök Alanymátrix Táblázat: Rögzítendő változók és értékek Változó Érték Település Beírni Életkor Beírni Foglalkozás Mestersége, beírni Neme Férfi, Nő Esemény, amint részett VB 1982; EB 1984; VB 1986; EB, 1988; Mas A megkérdezett státusa a Kezdeményező, Szervező, Résztvevő, Más eset gyakorlatban Közösségben elfoglalt helye Vezető értelmiségi, értelmiségi, aktív „közösségszervező”, közismert aktív személy, Más eset Munkamegosztásban elfoglalt Szellemi koordinátor, TV szogáltató, Rádió pozíció szolgáltató, Antenna szolgáltató, „Hírvivő”, Szállító, Egyéb szolgáltató (pálinkát vitt, ételt, pokróciót), A helyszínt választotta/találta, Részvevőket rekrutált, Más szerep Részvétel gyakorisága Állandó részvevő, Gyakori részvevő, Ritka alkalmakkal résztvevő, Egyszeri rész vevő A válaszadó megjegyzése Bármi, amit magáról mond, és meghatározó Egyéb megjegyzés Beírni, amit mond
5
Interjúvezető HEGYI MECCSNÉZÉSEK INTERJÚVEZETŐ Péter László
Projekt: “Szabadidős lázadók vagy korai karosszék atléták?” A hegyi meccs-nézések, mint társadalmi gyakorlatok. Az interjúvezető egy olyan eszköz, ami a beszélgetés fonalát irányítja. Lényege, hogy az interjúkészítő munkáját segítse. Célunk, hogy a megkérdezett minél többet meséljen a jelenségről, a kérdések arra valók, hogy jelezzék, milyen témákat járjunk körül. A beszélőt nem kell félbeszakítani, csak akkor, ha másról kezd el beszélni. Vigyázzunk, hogy mindenik témát lefedjük, a kérdésekben foglalt információkat megtudjuk. Jelezzük, hogy rögzíteni akarjuk a beszélgetést. Bemutatkozás ÁLTALÁNOS INFORMÁCIÓK a kutatási projektről (ORIENTATÍV): 1989 előtt az RTV nem közvettítette a labdarúgó világbajnokságokat. Ezért sok ember elment oda, a hegyre, ahol fogni lehetett valamilyen külföldi tévét. Kutatásunk célja, hogy megnézzük, hogyan alakult ki és hogyan működött 1989 előtti ez a szokás.. Arra vagyunk kíváncsiak, hogyan szerveződött, mi történt ott. Mi, mint szakmai gyakorlatunkat végző diákok elbeszélgetünk azokkal, akik ebben reszt vettek. Arra kérjük, meséljenek erről! A kutatásvezető dr. Péter László, BBTE. Az interjú célja: egy történek, egy kerek és érdekes sztori elmesélése a meccsnézések kapcsán. FELADAT: Szeretném, ha a továbbiakban egy szabadabb beszélgetésre kerülne sor Önnel. Arra kérem, hogy ami az 1989 előtti közös meccsnézések kapcsán eszébe jut, azt mondja el, mindenre kíváncsiak vagyunk. Arról, hogyan emlékszik, milyenek voltak ezek a közös meccsnézések. Hogyan emlékszik mindezekre. Nekem lesz néhány alapvető kérdésem, ezek képezik a beszélgetésünk kiindulópontját, de arra kérem, mindent mondjon el, amit fontosnak tart. Köszönöm! Kérdező: Elsősorban arra figyeljen, hogy a fő témaköröket járják közül! Nem kell a kérdésekhez, azok sorrendjéhez mereven ragaszkodni. Menetközben tisztázó, pontosító vagy példázó kérdéseket tegyen fel! Biztosítsa, hogy a beszélgetés gördülékenységét; térjen ki és járja körül a témakört. Lényeg, hogy a témakörökben szabadon beszéljen a megkérdezett! Minden témakörben tegyen fel tisztázó, pontosító, példázó follow-up kérdéseket! Figyeljen a válaszadóra! LÉNYEG, hogy érdekes sztorikat mondjon el, ö minél többet beszéljen, meséljen el a kutatott jelenségről.
1. Felvezető kérdések Arra kérem mondjon néhány szót magáról. (Bemutatkozás) Mi az, ami Önnek eszébe jut, ha az 1989-es közös meccs-nézésekre gondol? Follow up (ha szükséges) Elmesélne nekem egy érdekes történetet, ami Önnel kapcsolatos a meccs-nézések kapcsán? Pontosító, tisztázó kérdések.
2. Szervezés, kialakulás, munkamegosztás
6
Emlékei szerint, honnan jött az ötlet, hogy a hegyre menjenek meccset nézni? Kinek az ötlete volt? Hogyan volt az megszervezve? Ön honnan hallott róla? Follow up (ha szükséges) Egy ilyen dolog elég bonyolult. Kellett tévé, rádió, antenna, oda kellett menni, felszerelni, leszerelni. Voltak feladatok, amit elosztottak maguk között? Kinek mi volt a dolga? Hogyan alakult ki ez? Hogyan készültek rá? Tisztázó és példázó kérdések. 3. Tevékenységek Miket tettek-csináltak ott a hegyen? Csak a meccset nézték, vagy beszélgettek is, egyfajta „kirándulás” is volt? Miért mentek még? Hogy nézett ki, ami ott történt? Tisztázó és példázó kérdések. 4. Szereplők Kik mentek? Ezek milyen emberek voltak? Mivel foglalkoztak? Voltak-e nők és gyerekek? Tisztázó és példázó kérdések. Ön milyen gyakran járt, melyik világversenyeket nézte meg? Gyakran járt, vagy csak olykor? 5. Helyszín Honnan tudták hova kell menni, hogyan találták meg, hol megy a külföldi tévé? Volt ennek felelelőse? Ha igen, ki? Tisztázó és példázó kérdések. 6. Hatalommal való viszony Ez nem volt tiltott? Mit mondott a rendőrség? Nem voltak bajaik emiatt, például a munkahelyen, családban? Hogyan oldották meg az esetleges problémáikat? Kérjünk példát, ha nem mond. Hogyan emlékszik, akik nem jártak ilyen eseményekre, azok mit mondtam Önökről? Vicceltek, gúnyolódtak esetleg? Kérjünk példát, ha nem mond. 7. Jelentések Hogyan gondol ma vissza ezekre az eseményekre? Mi jut eszébe, ha ezekre gondol? Például mi az a három szó, ami leginkább kifejezi ezeket az eseményeket, az Ön számára? Mi a legkellemesebb élménye, emléke ezekről? Kérem mondja el. Példázó kérdések, ha szükséges. Hát a legkellemetlenebb élménye, emléke ezekről? Kérem mondja el, ha van ilyen. Példázó kérdések, ha szükséges. Levezetés. Arra kérem, ha még valamit el szeretne mondani, akkor most tegye meg, mondja el. Bármit, ami eszébe jutott, de nem mondta még el. (Fotók, ha vannak!) Köszönöm szépen a beszélgetést!
7
