A telepi felmérés eredményei Mivel a három kérdőív a felvétel során egymást követte, így a telepeken egyenlő arányban töltötték ki az egyes változatokat. A teljes telepi minta esetében ez 105 és 106 kérdőívet jelent, ami a kérdésekre adott válaszokban pont a dupláját. Az egyszerű válaszadási arányok alapján az derül ki, hogy szövegértési feladatokkal könnyebben birkóztak meg a válaszadók, ezen a kompetenciaterületen mutatott átlagok a legmagasabbak, míg a problémamegoldásban a legalacsonyabb. IV. Kompetenciaterületek megválaszolási arányai
Szövegértés Matematika Probléma
N
25%
Átlag
Medián
75%
St. Hiba
St. Szórás
315 315 315
,082 ,063 ,000
,2196 ,1697 ,1264
,206 ,148 ,000
,332 ,247 ,264
,009 ,008 ,011
,151 ,141 ,201
A problémamegoldásban voltak legkevésbé sikeresek a válaszadók. Mivel ezen terület meghatározása és értelmezése némileg nehézkes, ezért ebből a típusból csupán kettő szerepelt a kérdőívekben és azt vártuk, hogy a matematikai kompetenciákhoz áll majd közelebb ez a rész. Meglepetésünkre mindkét területtel közepesen erős korrelációt mutat, és valamivel erősebb kapcsolatban állt a szövegértéssel. A Spearman féle korreláció értéke 0,571 a szövegértés – problémamegoldás relációjában, és 0,516 volt a matematika – problémamegoldás között. A matematika és a szövegértés közötti kapcsolat értéke erősnek mondható, 0,756-ot vett fel a mintában. V. Részterületek megoldási arányai
Összes Próza Dokumentum Hozzárendelés Mennyiségi Alakzat Problémamegoldás
0,457 0,407 0,381 0,284 0,261 0,205
Átlagok 1. 2. f.lap f.lap 0,405 0,395 0,338 0,261 0,204 0,307
0,465 0,455 0,374 0,275 0,240 0,067
3. f.lap
Összes
0,500 0,371 0,431 0,314 0,340 0,241
0,458 0,388 0,375 0,167 0,250 0,000
Mediánok 1. 2. f.lap f.lap 0,429 0,361 0,321 0,143 0,167 0,500
0,467 0,436 0,375 0,286 0,167 0,000
3. f.lap 0,500 0,342 0,429 0,167 0,375 0,000
Komplex
0,165 0,255 0,043 0,196
0,000 0,250 0,000 0,000
Minden kérdés
0,309 0,309 0,274 0,342
0,286 0,292 0,271 0,341
C-Blokk B-Blokk A-Blokk D-Blokk F-Blokk E-Blokk
0,477 0,443 0,375 0,342 0,330 0,220
0,500 0,490 0,350 0,300 0,341 0,182
0,416 0,537 0,383 0,504 0,416 0,335 0,381 0,302 0,285 0,374 0,193 0,247
0,417 0,592 0,324 0,535 0,438 0,275 0,400 0,200 0,295 0,364 0,091 0,182
A szövegértésen belül is a próza jellegű szövegek tartalmát értették meg inkább a válaszadók. A matematikai kompetenciák közül a hozzárendeléseket oldották meg legnagyobb arányban, amiket a mennyiségi feladatok és az alakzatok követtek. A sort a problémamegoldási kérdések és a komplex matematikai feladatok zárják. A blokkok közül a szövegértési feladatokat magában foglaló „C” bizonyult a legkönnyebbnek és az „A” a legnehezebbnek. A matematika blokkok esetén pedig a „D” volt a legkönnyebb és az „E” a legnehezebb. A válaszadási arányok alapján az is látszik, hogy megalapozott volt a feladatok elhelyezésének változtatása, hiszen átlagosan 10 százalékpontnyi különbség mutatkozik attól függőn, hogy a blokk a feladatlap elején vagy végén helyezkedett el. Vagyis azokat a feladatokat többen oldották meg jól, amelyek a munkafüzetek elején szerepeltek, mint amelyek a végére maradtak (nehézségtől függetlenül). A feladatok megoldásának átlagos gyakoriságát és annak mediánját megfigyelve az derül ki, hogy a feladattípusok esetében a mediánok általában magasabbak, vagyis a minta megoszlása balra ferde. A blokkok esetében ugyanez nem figyelhető meg, azok esetében a normális eloszlást feltételezhetünk. Mindebből az következik, hogy a feladattípusok estében nem sikerült biztosítanunk a normális eloszlást, amit a blokkok egészében ugyanakkor korrigálni tudtunk (bár csupán intuitív szándékok mentén). A blokkok kérdőívekbe rendezett variánsai nagyon hasonlóan viselkedtek, hiszen a kvartilisenkénti válaszolási arányok közel vannak egymáshoz. VI. Az összevont pontszámok válaszadási arányai feladatlaponként
Teljes telepi minta
_25%_ Medián 0,127 0,286
Átlag 0,309
_75%_ 0,451
Std. Hiba 0,012
Std.Szórás 0,213
1. feladatlap
0,125
0,292
0,309
0,447
0,021
0,221
2. feladatlap
0,121
0,271
0,274
0,370
0,018
0,186
3. feladatlap
0,140
0,341
0,342
0,506
0,022
0,227
A táblázatból az derül ki, hogy a minta negyede 13%-os szinten tudott megbirkózni az általa kitöltött feladatlappal, a minta fele maximum 29%át töltötte ki, és csupán a felső egynegyed töltötte ki 45% fölötti arányban saját tesztfüzetét. Az egyes kérdőíveken belül is hasonló válaszadási arányokat figyelhetünk meg, bár a harmadik feladatlap valamivel egyszerűbbnek bizonyult társainál. A kérdések egészéről elmondható, hogy a válaszadási arányok 0,047 és 0,773 százalék között mozogtak, vagyis a kérdések „működtek” abban az értelemben, hogy a kevés olyan volt közöttük, amelyeket túl sokan vagy túl kevesen oldottak meg a mintában. 1. Ábra: A telepi minta és a tanulói minta összehasonlítása 0,50 0,45 0,40 0,35 0,30 Felnőtt
0,25
Gyerek
0,20 0,15 0,10 0,05 Summa
Probléma
Próza
Mennyiségi
Komplex
Hozzárendelés
Dokumentum
Alakzat
0,00
Az ábra alapján jól látható, hogy a hetedikes tanulók eredményei általában jobbnak mutatkoztak, mint a telepi minta átlagai, kivéve a komplex feladatok és a problémamegoldás területén. A két minta összehasonlításához ugyanakkor a egy pontosabb súlyozási rendszerre van szükség, amit az 1000 minta eredményei segítenek majd kialakítani.
I.
Demográfiai háttéradatok
A feladatlap kiegészítéseként minden válaszadó esetében kértünk alapvető demográfiai változókat. Ilyenek voltak a születés ideje, iskolázottság, munkaerőpiaci aktivitás, háztartás mérete, összetétele és a vizsgált
kompetenciák használatára vonatkozó információk. Az 512 főt magában foglaló mintában csupán 6 személynek hiányoztak a hátterére vonatkozó adatai. A háttérkérdőíveket azokkal a személyekkel is kitöltettük, akik végül nem oldották meg a feladatlapot, mivel olvasási matematikai készségeik nem érték el azt a minimális szintet, ami ezt lehetővé tette volna. A gyakorlatban ez analfabetizmus jelentette volna, vagy a feladatlap kitöltésétől való teljes elzárkózást. A háttérkérdőív és a feladatlapok arányának értelmezését megnehezíti ugyanakkor, hogy a telepek – instrukcióink ellenére – más-más gyakorlatot alkalmaztak az alanyok kiválasztására, a motiválására. A feladatlapok kitöltési arányait a következő táblázat foglalja össze.
VII. Telepenkénti kitöltési arányok
Telep
Hétes Huszár Komló Piskó Szolnok Velence
Összesen
Nem töltött ki feladatlapot 75 60% 12 15% 5 12% 3 4% 5 24% 97 56% 197 38%
Kitöltött feladatlapot 50 40% 68 85% 36 88% 70 96% 16 76% 75 44% 315 62%
Összes megkérdezett 125 100% 80 100% 41 100% 73 100% 21 100% 172 100% 512 100%
Az arányok alapján jól látható, hogy a Velence és Hétes telepeken a feladatlapok kitöltési aránya erősen eltér a többi telepétől, jóval alacsonyabb a kitöltési arány, míg Piskón jóval magasabba az átlagosnál, vagyis feltehetően nem követték a felvétellel kapcsolatos instrukciókat. A másik három telep eredményei alapján, durván 10-25% közé tehető a telepen élő, írástudatlanok aránya, de az arány telepenként erősen eltérhet egymástól.
II.
A kompetenciamérés eredményei a demográfiai változók alapján
A mintát a korábban kapott információk alapján telepenként, iskolai végzettségre kvóták alapján próbáltuk feltölteni. Viszont ahogy arra
korábban utalást történt, az adatok megbízhatósága meglehetősen kétséges. A telepek korösszetétele erősen különbözik a nem szegregátumokban élő lakosságétól. Lényegesen magasabb a gyerekek aránya, és a korai halálozás miatt ritka az 50 fölötti felnőtt. A mintában az átlagos gyerekszám 2,6 volt, a megkérdezettek 29%-ának 3-nál több gyereke van. Az átalagos családméretről pontosabb képpel szolgál ugyanakkor a testvérek átlagos száma, ami 5 volt a mintában. A telepen lakók többségének legmagasabb iskolai végzettsége a nyolc általános iskola. A minta összetételét a következő táblázat szemlélteti.
VIII. A résztvevők aránya nemenként és iskolai végzettségenként
Kor 49 fölött 38-49 25-37 25 alatt Összesen
Maximum általános iskola nő 65 60 48 47 220
férfi 50 36 44 37 167
Szakképzés nő 1 9 17 5 32
férfi 9 14 14 17 54
Legalább érettségit adó képzés nő férfi 5 2 2 1 2 2 11 7 20 12
Összesen 132 122 127 124 505
Az összpontszámokat vizsgálva a kérdezett neme és születésének időpontja alapján nincs szignifikáns különbség a válaszadók között, ahogy annak sem volt különösebb jelentősége, hogy a megkérdezett a telepen nőtt föl vagy beköltözött. Ez utóbbira úgy kérdeztünk rá, hogy az alany három éves korában hol élt, itt különösen arra lettünk volna kíváncsiak, hogy azon személyek kompetenciái alacsonyabbak-e, akik kizárólag az adott lakókörnyezetről rendelkeznek tapasztalattal. Az adott változó alapján a megkérdezettek 73%-a mondta, hogy azon a településen élt gyerekkorában, ahol most él, 30%-uk a vizsgált telepen. A lakóhelyi mobilitást egy másik kérdés segítségével is vizsgáltuk, mégpedig a település elhagyásának gyakoriságával, ebben a kérdésben 33% nyilatkozott arról, hogy szinte sosem hagyja el a telepet. Az eredmények alapján ezzel sem mutatott összefüggést a munkafüzetben elért pontszám. Ha a kompetenciaterületeken külön vizsgáljuk, azt tapasztaljuk, hogy a férfiak matematika pontszámának átlaga néhány ponttal magasabb, mint a nőké, és ugyancsak a matematika átlagokban vannak különbségek, mobilitás mentén. A távolabbi településekről érkezettek eredménye jobb volt, mint a helyieké vagy a környékről betelepülteké. Az összevont pontszámokban szignifikáns különbség mutatkozott annak alapján, hogy a válaszadónak milyen volt az iskolai végzettsége. A
képzettség szintjein felfelé haladva az alany átlagpontszáma is növekedtek. Fontos megjegyezni ugyanakkor, hogy a válaszadás nem mindig volt konzisztens. A iskolai végzettséggel két kérdés foglalkozott, amelyek 55 személy esetében ellentmondtak egymásnak. Ők voltak azok, akik egyszerre állították, nem fejezték be az általános iskolát, viszont elkezdtek valamilyen középfokú képzést. Az ellentmondásnak több magyarázata is lehet. Egyrészt ténylegesen jelen van a szakképzési rendszerben a lehetőség, hogy az a fiatal, aki 16 éves koráig nem fejezte be az 8. osztályt, beléphet a szakképzésbe. Annak valószínűsége, hogy a telepeken ilyen magas arányban jellemző lenne, elég valószínűtlen. A másik esetleges magyarázat, hogy a kérdés megfogalmazása túl bonyolult volt, esetleg a kérdezőbiztosok összemosták – az egyébként egymást követő – kérdések tartalmát. VIII. A pontszámok átlaga az iskolai végzettség kategóriái szerint Átlag
N
Std. Szórás
St. Hiba
6,909
21
8,164
1,782
Befejezett általános iskola
10,747
28
8,156
1,541
Elkezdett középfokú képzés
16,987
167
11,733
,908
Befejezett szakképzés
22,014
61
14,057
1,800
Érettségit adó képzés
35,416
20
18,097
4,047
Nem befejezett általános iskola
Ennek ellenére a táblázatból jól látható, hogy az iskolai végzettség kategóriáin felfelé haladva a kompetencia pontszámok átlaga is növekszik. Bár az alsó három kategória pontszámai közötti különbség nem szignifikáns, vagyis valójában az alsó három kategória páronként összevonható lenne. A kompetenciaeredmények területenkénti vizsgálatából ugyanezek az eredmények köszönnek vissza, vagyis az alsó három kategória nem különbözik a feletette vagy alatta álló kategóriától. Viszont ha azokat hasonlítjuk össze, akik nem fejezték be az általános iskolát, és azokat, akik elkezdtek valamilyen magasabb szintű képzést, azt tapasztaljuk, hogy a közöttük megfigyelt különbség már szignifikáns. A képzésben való részvétel felnőttként ugyancsak szignifikáns különbségeket mutat, vagyis azok, akik iskolarendszerű, vagy legalább 4 hónapos képzésben vettek részt, azoknak a kompetencia átlaga magasabb volt az átlagnál. Míg a két képzés valamelyikében résztvevők esetében a pontszám átlaga 22 volt, addig a felnőttképzésből kimaradtak esetében ez csupán a 16-ot érte el. A szövegértést, matematikát és problémamegoldást külön vizsgálva hasonló mintázatokat fedezünk, a
különbség mértéke is meglehetősen hasonló, 5-6 pont körül mozog. Annak ellenére, hogy a telepeken az iskolázottság szintje nagyon alacsony, a megkérdezettek 59%-a azt mondta, hogy semmilyen felnőttképzésben nem vett részt, 7% iskolarendszerű felnőttképzésben tanult, 25% pedig látogatott olyan képzést, ami legalább 4 hónapig tartott. A megkérdezetteknek egyébként 82%-a jelezte, hogy szívesen venne részt képzésben (azok közül, akik jelenleg nem tanulók), ha módja lenne rá, 15%-uk iskolában, 67%-uk inkább tanfolyami keretek között. Önbesorolás alapján a megkérdezettek 67%-a vallotta magát romának/cigánynak, közülük 37%-nak magyar identitása is fontos, hiszen azt a kategóriát választották, hogy mindkét csoportban tagnak érzik magukat Azok körében, akik kettős identitást mondtak magukénak magasabb átlagokat fedeztünk fel, ami feltehetően arra utal, hogy az említett válaszadók integráltabbak a „nem telepi” közösségben, a vizsgált készségeket gyakrabban használják. A kettős identitásról számot adók pontszámainak átlaga területenként is szignifikáns különbséget mutat, legmagasabb értéket az eltérés a problémamegoldás esetén veszi fel. Korábbi feltételezésünk, miszerint az iskolás korú gyerek jelenléte a családban hatással lehet a szülők kompetenciáira is, nem tűnik megalapozottnak, hiszen nincs különbség ezen változó mentén. Annál erősebb hatása van a szülők iskolázottságának. A minta eloszlása erősen eltolódott az alacsony iskolai végzettségű szülők felé, és a kicsi esetszám csupán azt tette lehetővé, hogy a legfeljebb általános iskolai végzettséggel rendelkezők és az a fölötti kategóriákat különítsük el egymástól. A nem túl szofisztikált végzettségi kategóriák ellenére jelentős különbségek mutatkoznak azok körében, akiknek édesanyjuk 8 osztálynál magasabb iskolai végzettséget szerzett. A két csoport között 11 pontnyi különbség mutatkozott a magasabb iskolai végzettségű anyákkal rendelkezők javára. Az apák iskolai végzettségének azonos típusú bontása alapján 9 pontnyi különbség mutatkozik, vagyis azon apák gyermekeinek pontszáma, akik legfeljebb 8 osztályt végeztek, ennyivel volt alacsonyabb. A területenkénti bontás a fentivel azonos eredményekhez vezetett, a legnagyobb különbségek a matematikában mutatkoztak. A szülők munkaerőpiaci státuszát vizsgálva csak az anya aktivitása mutatkozott szignifikánsnak, vagyis csak esetükben volt elmondható, hogy a munkában eltöltött éveik növekedésével a válaszadó pontszámainak értéke is magasabb volt. Ez a változó ugyanakkor feltehetően összefügg az iskolai végzettséggel, így célszerűbb többváltozós elemzésben vizsgálni. A válaszadó munkaerőpiaci aktivitását vizsgálva nincs szignifikáns különbség a kompetenciaeredményekben. Ha a munkaerőpiaci aktivitást kétkategóriás változóként vizsgáljuk, ahol az 1 jelenti, ha a megkérdezett munkaviszonyban áll, 0 pedig minden mást, akkor az egyes kategóriába tartozók átlaga 4 ponttal magasabb, de a különbség csak 10%-os szinten
szignifikáns. Hasonló eredményeket kapunk, ha nem az aktuális helyzetet, hanem az válaszadó elmúlt 12 hónapján vesszük figyelembe. A részterületek vizsgálatából az derül ki, hogy az említett különbséget a szövegértés és a problémamegoldás feladatainak különbségei adják, hiszen csak ezeknél a kompetenciaterületeken mutatkoznak eltérések. IX. Munkaerőpiaci aktivitás a mintában N
%
Munkaviszonyban áll
60
11,9
Munkaviszonyban áll közmunkásként Nincs munkaviszonya, de van valamilyen jövedelme Vállalkozó
81
16,1
5
1,0
3
,6
190
37,8
46
9,1
Kisgyerekkel van otthon
82
16,3
Tanuló
29
5,8
Egyéb
7
1,4
Munkanélküli, munkát keres Nyugdíjas
A telepeken élők munkaerőpiaci aktivitását a fenti táblázat mutatja, amiből jól látható a munkaerőpiacon integráltan jelenlévők alacsony aránya. A háttérkérdőívben szereplő egyik változó a legutóbbi munkaviszonyban szerzett nettó bérre is rákérdezett. Ennek alapján a mintában a nettó bérek átlaga 51350 forint volt, a mediánja pedig 47000 Ft. Nagyon gyenge, de szignifikáns kapcsolat (Spearman féle mutató értéke: 0,192) mutatkozott kompetenciamérés eredménye és a nettő jövedelem között. A válaszadók szubjektív jólétével kapcsolatban az egészségre és az elégedettségre kérdeztünk rá. Ennek alapján 69% mondta, hogy elégedetlen az elmúlt egy évével kapcsolatban, és 14% jellemezte egészségi állapotát kifejezetten rosszként, 42% pedig tűrhetőként. A munkahelyhez kapcsolódóan szignifikáns hatás fedezhető még fel az olvasási és számolás gyakori használata és a kompetenciaeredmények között. Vagyis azok esetében, akiknek hetente többször kell valamilyen írott szöveget olvasniuk vagy valamilyen számítást elvégezniük, magasabb kompetenciátlanokat figyeltünk meg. Az átlagok különbsége az olvasás esetén 8 pont volt, a számolásnál pedig 9. A két változó közötti kapcsolatról itt ugyancsak elmondható, hogy összefügg a munkaerő piaci aktivitással és az iskolai végzettséggel, vagyis a többváltozós modell használata lenne az adekvát módszer hatásának elemzésére. A részterületek közül a matematika mutatta a legerősebb kapcsolatot a munkahelyi olvasással, számolással, meglepő módon a gyakori olvasás is a matematikát befolyásolja valamivel erősebben. A szabadidőben végzett olvasás hatása nem egyértelmű, ugyanis az átlagok nem tükröznek konzisztens eredményeket.
A kompetenciponszámok átlagaiban különbségek mutatkoztak ezen kívül az eszközhasználat mentén. Azok esetében, akik gyakrabban használnak mobiltelefont, internetet, magasabb volt a pontszámok átlaga. Ebben természetesen megjelenhet némi jóléti hatás is, vagyis a jobb anyagi körülmények között élők és az iskolázottabbak gyakrabban használják ezeket az eszközöket. A mobiltelefon mind a matematika mind a szövegértéssel hasonló erősségű kapcsolatot mutat, az internethasználat ugyanakkor erősebben érinti a szövegértési kompetenciákat. Mivel több változó esetében jeleztük, hogy az adott kapcsolat feltehetően áttételes, vagyis egy másik változó hatását fedezzük fel benne, ezért indokolt a kompetenciamérés eredményeinek magyarázatára többváltozós elemzést alkalmazni, aminek segítségével az adott probléma kiküszöbölhető.
X. A kompetenciaeredményeket magyarázó regressziós modellek Konstans Referencia: Maximum 8 oszt. Szakképzés Érettségit adó képzés Munkaviszonyban áll, nem közmunkásként Anya iskolai végzettsége magasabb mint 8 oszt. Részt vett felnőttképzésben Romának/cigánynak és magyarnak is vallja magát Gyakran olvas a munkahelyi környezetben Gyakran számol a munkahelyi környezetben Használ-e mobilt Használ-e internete Referencia: Hétes Velence Szolnok Piskó Komló Huszár Korrigált R2
1. modell B Sig 12 ,000
2. modell B Sig 3 ,369
3. modell B Sig -1 ,752
5 20 -1
,023 ,000 ,647
2 15 -2
,248 ,000 ,508
3 15 -1
,082 ,000 ,575
11
,000
10
,000
9
,001
5
,001
3
,088
3
,087
5
,004
4
,012
3
,073
1 4 9 4
,737 ,149 ,003 ,012
2 3 7 5
,509 ,208 ,010 ,005
1
,670 ,976 ,000 ,005 ,080
,243
,308
12 9 5 ,400
A fenti táblázat azt szemlélteti, hogy milyen hatást gyakorolnak a korábban leírt változók, ha a modellbe bevont többi változóval kontroláljuk őket. A lineáris regressziós modellbe bevont magyarázó
változók kétértékűek, vagyis az alany vagy az adott kategóriába tartozik, vagy nem. A „B” érték megmutatja, hogy az adott kategóriába tartozás minden más változót kontrolálva - hány pontnyi pluszt (vagy mínuszt) jelentenek a személynek. Mindhárom modell egyértelműen jelzi, hogy a kompetencia pontszám értékét az iskolai végzettség határozza meg leginkább, ami nem meglepő eredmény. Ezt követi az anya iskolai végzettsége, aztán a későbbi modellekben az eszközhasználat és a lakóhely. A megkérdezett és az anya iskolai végzettségének hatása az újabb változók bevonásával csökkent, ami azt jelenti, hogy a mért kompetenciákra más változók is hatást gyakorolnak, ilyen például az eszközhasználat. A mobiltelefon használata (kisebb mértékben az internet használata) akkor is növeli a pontszámot, ha olyan egyéneket hasonlítunk össze, akiknek iskolai végzettsége azonos. A korrigált R2-ek megmutatja, hogy az újabb változók bevonásával hogyan javult a modell magyarázó ereje. Míg az első modell a válaszok szóródásának csupán 24%-át tudta magyarázni, addig a harmadikban ez az érték már 40% volt.
XI. A kompetenciaterületek pontszámait magyarázó regressziós modell Szövegértés B Sig. Konstans Referencia: Maximum 8 oszt. Szakképzés Érettségit adó képzés Munkaviszonyban áll, nem közmunkásként Anya iskolai végzettsége magasabb mint 8 oszt.vett felnőttképzésben Részt Romának/cigánynak és magyarnak is vallja magát Gyakran olvas a munkahelyi környezetben Gyakran számol a munkahelyi környezetben Használ-e mobilt Használ-e internete Referencia: Hétes Velence Szolnok Piskó Komló Huszár Korrigált R2
Matematika Szövegértés B Sig.
Probléma B Sig
2
0,604
-1
0,738
-6
0,257
3 13 0 9 1 4 2 0 7 7
0,144 0,000 0,968 0,003 0,534 0,037 0,435 0,937 0,034 0,000
4 15 -2 8 3 2 1 5 8 5
0,074 0,000 0,422 0,003 0,045 0,259 0,824 0,059 0,008 0,011
2 24 -1 10 3 5 5 1 6 1
0,459 0,000 0,740 0,019 0,239 0,074 0,261 0,756 0,248 0,772
8 12 13 1 3 0,344
0,018 0,001 0,000 0,845 0,276
3 5 13 -1 0 0,367
0,253 0,128 0,000 0,876 0,980
6 18 9 2 2 0,214
0,233 0,001 0,049 0,798 0,706
A táblázat alapján jól látható, hogy az összevont pontszámokhoz hasonlóan minden kompetenciaterületen külön – külön is az iskolai
végzettség, ezen belül is az érettségi léte a legfontosabb. A területek között hatása a problémamegoldásra a legnagyobb. Ugyancsak közel azonos mértékben befolyásolja a három kompetenciaterületet az anya iskolai végzettsége, és jelentős pozitív hatást mutat a piskói lakhely, vagyis ez utóbbi településen legjobban a kompetenciaeredmények. Különbségek mutatkoznak ugyanakkor a többi magyarázó változó szerint. A felnőttképzésben való részvétel szignifikánsan hatással van a matematika pontszámra, de nincs kapcsolatban a másik két területtel. Ugyanez mondható el a munkahelyen végzett gyakori számolási feladatról. A másik kettő területtel szemben viszont a matematika pontszámra nem gyakorol hatást a kettős identitás. A mobiltelefon és az internethasználat a matematika és a szövegértés kompetenciákat egyaránt pozitív irányban befolyásolta, akkor is, ha a többi változók kontroll alatt tartjuk. A települések közül Piskó mellett Szolnok „lóg ki a sorból”, vagyis a hétesi eredményekhez képest a szolnoki telepen is szignifikánsan jobban teljesítettek szövegértésből és problémamegoldásból. A velencei telep pedig jobb szövegértési átlagokkal bír, mint a másik ózdi szegregátum. A korrigált R2-ek megmutatja, hogy a modell magyarázó ereje matematika kompetenciák esetében a legerősebb, és a problémamegoldásban a leggyengébb. Ez utóbbi információ nem meglepő, hiszen a jó válaszok aránya ezen a területen volt a legritkább, erről rendelkezünk legkevesebb információval.
