A tájökológia fogalma és tárgya •
A táj fogalmának fejlődése:
•
Humboldt (1807): a táj egy földfelszíni egység összes tulajdonságainak megjelenése,
•
Troll (1971): a táj térbeli és vizuális megjelenésének összessége,
•
Buchwald-Engelhardt (1978-80): minőségi jellemzőinek összessége,
•
Kádár L: egy földfelszíni részlet fizikális és humán egysége,
•
Bulla B: minden táj a tájalkotó tényezők (szerkezet, domborzat, éghajlat, hidrológiai hálózat, természetes növénytakaró és az ember kultúra teremtő tevékenységének) természetes együttese, szintézise. Minden táj önálló indivídum.
egy földfelszíni részegység
Mai értelmezés
•
A táj a földfelszín meghatározott részlete, amely megjelenése és müködése alapján a szomszédos területektől (tájaktól) elkülönül. Olyan funkcionális egység, aminek természetes működésébe az ember beavatkozik, ugyanakkor annak maga is része.
• Különböző tájtípusok: • - természetes táj • - kulturtáj • - épített táj •
A tájak nagysága eltérő, általában síksági területeken nagyobbak, mint hegy-, vagy dombvidékeken.
Az ökológia fogalmának fejlődése •
Haeckel: az ökológia az élőlények és környezetük élő- és élettelen tényezőinek kapcsolatával foglalkozó tudomány (1866). Beszélt azonban "Naturhaushaltlehre" értelemben is az ökológiáról.
•
Odum (1973): az ökológia nem más, mint a strukturájának és funkcionális működésének vizsgálata.
•
Magyar Tudományos Akadémia (1985): az ökológia az egyedfeletti szerveződési szintekkel foglalkozó szünbiológiai tudományág, feladata azoknak a szabályozott és vezérelt jelenségeknek és folyamatoknak a kutatása, amelyek a populációk tér- és időbeni mennyiségi eloszlását és viselkedését okozzák.
természet
A tájökológia fogalma •
Troll (1971) szerint a tájökológia az a tudomány, amely egy adott területre jellemző életközösségek (biocönózisok) és környezetük közti komplex ok-okozat viszonyt kutatja. A kapcsolat térbeli elterjedéseként, vagy a természeti környezet különböző nagyságrendű tagoltságaként jelenik meg.
•
Haber és Naveh (1978,1984) a tájökológia gyakorlati vonatkozásait hangsúlyozzák, s alkalmazott ökológiai területtervezésnek tartják. Szerintük a kutatásnak a természeti és antropogén folyamatok funkcionális vizsgálatát kell megadni a jelenlegi és várható területhasznosítás keretén belül.
•
Neef (1984): a tájökológia a térbeli elrendeződések sokszínűségének feltárására, az ember helyének, lehetőségeinek meghatározására hívatott tudomány.
A tájökológia feladata, alapfogalmak
• A tájökológia azt vizsgálja, hogy a különböző társadalmi tevékenységeket hová lehet elhelyezni a tájban a legkisebb kockázattal. • A tájökológia fogalmát jellemeznie kell: - térbeliségnek, - rendszerelvű és funkcionális megközelítésnek, -az élőlények (köztük az ember) és környezetük kapcsolatának.
A tájökológia feladata Leser szerint •
az ökoszisztéma anyagáramlási folyamatainak idő-és térbeli feltárása,
• az anyag és energia háztartás egyensúlyának vizsgálata, • az antropgén hatásra kialakult zavaró tényezők kutatása, • a konkrét terepi adatok általánosítsa valamilyen célból • a táji ökoszisztémák állapotának alkalmas modell kidolgozása.
jellemzésére
Alapfogalmak: •
Tóp: a geo- és biotudományok térbeli szemléletmódjával kifejezhető területi- és funkcionális egység.
•
Ökotóp: egységesnek tekinthető megjelenés, működés és funkció jellemzi, a geoszféra legkisebb részlete, amelynek biotikus és abiotikus összetevői vannak. Homogén, mert azonos a szerkezeti felépítése, hatásmechanizmusa, tájháztartása és viselkedése (Neef). Az ökotóp a területi tagolás topológikus szintje, 1:5000 vagy 1:10.000 térképpel ábrázolhatjuk. Az ökotóp topográfiai általánosítás (domborzat, klíma, biológiai adottság eredménye). Az ökotópok heterogén tájszerkezetet adnak.
Rendszer fogalmak •
Ökoszisztéma: a komplex környezet funkcionális egysége, az abiotikus és biotikus ökotóp faktorokból aggregálódott a geo-, illetve biorendszerben. Modellként egy része a geobioszférának, amely önregulációs képességgel rendelkezik, s amelynek anyag és energia rendszere dinamikus egyensúlyban van. Legkisebb egysége az ökotóp.
•
Geoökoszisztéma: a geobioszféra térbeli egysége, amely egy önregulációs hatászónát képez az abiotikus és a hozzárendelt biotikus faktorokkal, s amelyek nyílt anyag és energia rendszerként dinamikus egyensúlyban vannak. Legkisebb egysége a geotóp.
•
Bioökoszisztéma: Növény- vagy állatközösségek funkcionális egysége, amelyek a bioökotópban kölcsönhatásban vannak, s amelyekben önregulációs hatás mechanizmusok működnek. Legkisebb egysége a biotóp.
A georendszer és az ökorendszer kapcsolata
Az ökorendszer tágabb értelmezése
Topológiai egységek
Bioökológiai fogalmak •
Bioökológia: a geo-ökológia rokontudománya, amely biológiai nézőpontból foglalkozik az élő környezeti rendszerrel. Kutatási tárgya a bioökorendszer.
•
Bioökotóp: jól elhatárolható bioökológiai területegység, tópikus dimenzióban tartalmi és strukturális vonatkozásban homogén.
•
Biocönózis: a biotópban élő növény és állatfajok egymásrautaltságon alapuló életközössége, amelyet sajátos faji összetétel jellemez.
•
Biogeocönózis: az életközösség és annak élőhelye, illetve azok funkcionális egysége. Az ökorendszer térbeliségét hangsúlyozza.
A táj, mint a kutatás és tervezés tárgya • A táj társadalmi aspektusú vizsgálatára Haase német kutató hívta fel először a figyelmet. Kutatásainak tárgya a társadalom és természet kölcsönhatásának vizsgálata volt. • A kölcsönhatást elsősorban ökológiai és esztétikai szempontjából értékelte.
művészeti, attraktivitás
A táj, mint a kutatás és tervezés tárgya • Troll (1939) a tájökológiát úgy definiálta,mint „egy meghatározott tájrészlet biológiai életközössé-gei és azok környezeti feltételei közötti komplex hatás kapcsolatok tanulmányozása”. • A 40-es években a gyakorlat orientált tájökológiai kutatásokban került előtérbe a térbeli összefüggések vizsgálata, amely a tájökológiai alapon elsősorban a tájképi és pihenőhelyi funkciót értékelte.
A táj, mint a kutatás és tervezés tárgya • A tervezés fogalmát általában a konfliktusok problémájának megoldására használták. • A tájfogalom meghatározása a geográfusok egész generációját foglalkoztatta, tudományos iskolák jöttek létre, hosszú időn keresztül a szakfolyóiratokban zajlott a táj fogalmáról a vita.
A táj, mint a kutatás és tervezés tárgya • A XVIII. század végéig nem alakult ki tudományos tájfogalom. Mint fentebb említettük. az első földrajzi tájfogalmat Humboldt adta. Neef mai megfogalmazásában a táj „egy egységes struktúrájú és azonos hatás- mechanizmusú földfelszíni egység”. • Haase és Richter (1980) szerint a táj „tartalmát és lényegét tekintve egy a természeti adottságok által kijelölt, a társadalom által befolyásolt és átalakított tér földfelszíni kivágata”.
A táj, mint a kutatás és tervezés tárgya • A táj rendkívül sokrétegű, komplex jelenség. A tudomány nem látott lehetőséget korábban arra, hogy a komplikált (összetett jelenségeket) egyedi vagy meghatározott mennyiségi tapasztalatok (vizsgálatok) alapján analizálja. tájkutatásoknak a régebbi szakmai • A kapcsolatrendszerek diszciplináris fogalmából kellett kiindulni és az ember életterének és mozgásterületnek az összes társadalmi berendezéséhez integrálódni (Neef, 1983).
A táj, mint a kutatás és tervezés tárgya •
Az 50-es években kezdődtek meg a kultúrtáj kutatások, amelyek természet- tudományi, szociológiai, ökológiai-technikai fogalmakat kapcsoltak össze (Neef 1965).
•
A modern tájökológia ügyel arra, hogy tradicionális kutatások eredményeit egy interdiszciplináris tudományban egyesítse (Zonneweld,1995)
•
A tájfogalom rendszerelméleti definiciója
:
„A
táj egy georendszer, a térnek - az abban elfoglalt helyzetének, a georeliefnek és a geoszféra minden más természeti és félig természeti, illetve ember által létrehozott elemének és jelenségének - szinergetikai rendszere."
Tájváltozások a Ruhr-vidéken
Tájhasznosítás változások a Ruhrvidéken •
Területe: 4.432 km2. Lakossága: 5,3 millió
• •
4 járása, 53 települése, 11 járási jogú városa van. A lakosság összetételének változása: 1960
1990
• •
15 éven aluli 22% 65 éven felüli 9,5%
14% 15,6%
•
400. 000 külföldi vendégmunkás, ebből
•
török 49%, jugoszláv 9,8%, olasz 7,5%, görög 4,8%.
• Népsűrűség: 1.193 fő/km2 (ötször magasabb a német átlagnál). • 1988-ban 97.000 fő elvándorolt a Ruhr-vidékről. •
Megváltozott a foglalkoztatási összetétel: az alkalmazotti réteg : 1970-től 19%-ról 50,3%-ra nőtt.
Tájhasznosítás változások a Ruhrvidéken •
A foglalkoztatottak száma:
•
1961 2.982.937
• • • • • • • • • • • • • •
Évente 14.000 munkahely szünt meg, a munkanélküliség 11,5%. A bányászatban a munkaerő 19,4%-a dolgozik. A környezetvédelemben 27.000 ember dolgozik (290 vállalatnál) Környezetvédelmi adatok: 1.400 meddőhányót erdősítettek 200 ha vasuti töltést füvesítettek 2000 ha vizes területet rendeztek 30 millió fát és bokrot ültettek be 40 ha hulladék deponálót telepítettek. 14 víztározó építettek a Ruhr felső folyásán 53 vízkinyerő berendezést szereltek fel 144 víztisztító művetállítottak üzembe évi 22 millió tonna hulladékot kezelnek a kéndioxid és nitrogénoxid kibocsátást csökkentették.
1987 2.056.500
A Rajnai barnaszén kialakulása •
15-20 millió évvel ezelőtt keletkezett. 25 millió évvel ezelőtt kezdett erősen süllyedni a Rajnai Palahegység és a Rajna öblözete. Szubtrópusi klíma alatt, és az ezzel együttjáró vegetáció lesüllyedése a tektonikus zónában hozta létre a nagykiterjedésű tőzeges, mocsaras területet, ahol megindult a szenesedés. A 20 millió évvel ezelőtt megkezdődött folyamat 6 millió évig zajlott. Sok millió év alatt alakult ki ezekből a különböző vastagságú barnaszén telep. Mintegy 100 m vastagságban települt ez a barnaszén, váltakozva homokos és agyagos rétegekkel. A rajnai barnaszén előfordulás 3 fő területre osztható: • 1. A Villerücke-i telep az Ős-Rajna mentén, amely a földtörténet során áttelepült. A letermelhető réteg sekély, 0,3 m3/tonna. A 19 század közepén volt nyereséges. • 2. Jühlich és Eschweiler közötti telep nyugaton. Itt a telepvastagság 300m, a meddő aránya a szénhez 3:1. Ebben a telepben folyik napjainkban a legintenzívebb termelés. • 3. A harmadik terület Erft és Rurh között Hambach, a ma szintén intenzív kitermelési terület. Ez a telep süllyedt a legmélyebbre, több 100 m meddő letermelésre van szükség. Itt a meddő és a szén aránya 6:1-hez.
Az Alsó-Rajnai barnaszén terület geológiai szelvénye
A Rajnai barnaszén hasznosítása •
A barnaszén 55% víztartalommal kerül ki, amit 15%-ra le kell csökkenteni. A
•
Barnaszénbrikett előállítás is van itt, amelynek igen jó a fűtőértéke ca. 19.500 KJ/kg. A háztartások, és az ipar hasznosítja. A barnaszénpor is hasznosításra kerül. Teljesen zárt rendszerben modern égető áll rendelkezésre. Elsősorban a cement és mészipar használja, de kazánfűtésre is alkalmas, fűtőértéke kicsi. Új termék a 4 mm átmérőjű szemcsékből álló finom barnaszén, amely égetéskor nem bocsát ki légszennyező anyagokat. Igen jó minőségű barnaszénkoksz előállítás is van. Ezeket az elektrokémiai ipar és a kohászat használja.
•
Napjainkban Németország áramtermelésének 30%-a barnaszénből származik. Észak-Rajna Westfália áramának 40%-a származik barnaszénből, amely a Kölntől nyugatra külszíni fejtéssel kerül a hőerőművekbe . A Rajnai Barnaszén AG évenként 120 millió tonna barnaszenet termel. Ennek 85%-a külszíni bányából jut az energia központokba. A barnaszén jó minőségű, így kedvező áron termelhető az elektromos áram.
•
A rajnai területen az emberek többsége barnaszénből él, mintegy 40.000 embernek biztosít munkahelyet a bányászat, s az erőművek több mint egy évtizede. Egyedül a Rajnai Barnaszén AG-nak 15.000 munkása van.
bánya erőművében szárítják, termelnek, a hatásfok 80%-os.
és
gőzturbinák
segítségével
áramot
Az Alsó-Rajna vidéki felszíni kőszén kitermelés
A tájökológiai rendszerek felépítése • A tájak működésének feltárásához ismerni kell a tájak szerkezetét, belső összefüggéseit, mert csak ennek ismeretében lehetséges a tájhasznosítás optimalizálása. • A táj szerkezetét a tájak komponensei között térben és időben érvényesülő külső és belső kapcsolatok rendszere adja, amely anyag- és energia formájában valósul meg. • A térszerkezet megismerése mellett fontos az anyagés energiaáramlás meghatározása, mivel ez utóbbi adja a tájökológiai rendszer funkcionális szerkezetét. A térbeli- és funkcionális szerkezet feltételezi egymást.
A tájökológiai rendszerek felépítése • A kutatók többségének véleménye szerint (Troll, Leser, Schreiber, Zonneveld) a tájökológia az ökoszisztémák kutatásával foglalkozik. • Odum(1973):a táji ökorendszer az élet-telen és élőközösség közötti funkcionális kapcsolat megjelenési formája. Jellemzői: az anyag és energia áramlás, a táplálék-lánc, a diverzitás, a biokémiai tápanyag-ciklus, a fejlődés. • Ellenberg (1973): az ökoszisztéma képességét hangsúlyozza.
önszervező
• Stoddart(1970): szerinte az ökosziszté-ma térsemleges. Ez azért nem igaz, mert a tájökológia éppen a térbeliséget hangsúlyozza a kapcsolatrendszerrel.
A tájökológiai rendszerek felépítése • Luder(1980): A táji ökoszisztéma egy magasabb komplexitású rendszer, amelyben a szukessziós törvény-szerűségek az antropogén hatások miatt regresszívek is lehetnek. • Tomásek(1979):ökoszisztéma élőlényekből, technikai rendszerekből és élettelen alkotórészekből álló rendszer, amelynek elemeit egymással és környezetükkel az anyag- és energiacsere köti össze. Ez tájökológiai meghatározás. • Ökoszisztéma típusok: - természetes ökoszisztéma - természetközeli „ - természetestől távoli „
Az ökorendszerek tér- és időbeli változása
A Kolon-tó tájváltozásai • A védett terület a Duna-Tisza közén, 2962 ha-on terül el, melyből a Kolon-tó tényleges felülete 800 ha. A tó megközelítőleg észak-déli irányban 94-95 m tengerszint feletti magasságban húzódik. Átlagos vízálláskor kb. 5,5 km hosszú, 1,5-2,5 km széles. • A tó felületét a nádas mellett nyílt vizek, zsombékosok, fűzlápok teszik változatossá. A legjelentősebb nyílt vízfelület a kb. 6,4 ha kiterjedésű mesterségesen létrehozott „Kotrás”. • A védett területen kívül eső határos, kb. 6000 ha is nagy változatosságot mutat, láprétek, láperdők és homokbuckás területek váltakoznak itt, közöttük a láprétek, illetve láperdők ún. ex lége védettséget élveznek.
A Kolon-tó tájváltozásai • 18. század második fele: • Az I. katonai felmérés idején (1783-84) készült szelvények (méretarány 1: 28. 800) viszonylag részlet gazdagok. A települések, a vizenyős, mocsaras területek, az erdőfoltok, a szántók, a szőlő- és gyümölcsfa ültetvények, a legelő, ill. gyepterületek vannak feltüntetve. • A tófelületet összefüggő mocsárként ábrázolták. A Kolon-tó területe az első katonai térképeken többnyire a ma időszakosan vízjárta területeket fedte le.
A Kolon-tó tájváltozásai
• Ebben az időben legnagyobb hányadban a gyepterületek fordultak elő. Nedvesebb és szárazabb rétek, illetve a sík területi és a buckásabb területek gyepjei különíthetők el. A Kolon-tótól nyugatra homokbuckákon nyílt vagy zárt homoki gyepek találhatók. • Található néhány összefüggő erdőfolt is a területen a Kolon-tótól délkeletre. Ezek kőrises égerláp-erdők. A foltok alakja alapján telepített erdők lehetnek.
A Kolon-tó tájváltozásai A 19. század második fele: • Az 1883-84-ben készült katonai felmérés modernebb térképezési technikákkal készült 1: 25.000-es méretarányban. • A mocsaras, vizenyős területek aránya csökkent. A tó alakja megváltozott száz év leforgása alatt. Alapvető különbség az, hogy a homokbuckás rész sokkal jobban benyúlik a tóba, mint azt a száz évvel korábban. A tó kelet-nyugati kiterjedése kisebb lett. A tó északnyugati és északkeleti részén egy-egy területrész szárazabbá vált. A vízfelület csökkenésének eredményeképpen a tó déli vége „nyíl” alakot vett fel.
A Kolon-tó tájváltozásai • A 18. század végi gyepek mennyisége lecsökkent, szántók, szőlők, gyümölcsösök, esetenként az erdők is nagy területet hódítottak el a gyepektől. A rideg szürkemarhatartás felszámolásával a homokbuckások spontán erdősödni kezdtek. • A Kolon-tótól nyugatra a homokbuckákon korábban homokpuszta gyepek virultak itt, most többnyire erdők találhatók helyükön. Az erdők itt cserjékkel, bokrokkal váltakoznak, s a záródás 20-30 % fölötti. • A közlekedési hálózat bővült.
A Kolon-tó tájváltozásai • A 20. század első fele: • Felerősödött az emberi beavatkozás a vízrendezéssel. Megépült a Dunavölgyi főcsatorna, több vízzel borított terület között a Kolon-tavat is lecsapolták.A Kolon - tóból elvezették a vizet a Dunavölgyi főcsatornába. Az 1883-ban még nagy nyílt vízfelület fokozatosan csökkent • A lecsapolás után a tó keleti partján szikes tócsák jelentek meg, a rétek és legelők is szikesedni kezdtek. Előtérbe került a tómeder mezőgazdasági hasznosításának gondolata. A Szegedi Talajtani Kísérleti Állomás és a Növénytermesztési Kísérleti Állomás 193539-ben megállapította, hogy akkori állapotában a terület csak rét- és legelőgazdálkodásra volt alkalmas. 1939-ben pedig megépült a vizsgált terület északi határát kijelölő 52-es út, mely Kecskemétet Dunaföldvárral köti össze.
A Kolon-tó tájváltozásai A 20. század második fele: • A második világháború, és az azt követő években nem gondozták a lecsapoló csatornákat, ezért 1953-55 körül a Kolon-tó újra elmocsarasodott, ismét sás és nád borította be az évről évre regenerálódó tavat. • 1952-1959 között a tó északi részén tőzegkitermelés folyt, nyomai jól láthatók az 1975-ös, de még a 2000-es légifényképeken is.1955-ben megépült a Kulléri-zsilip a vízszint szabályozására. • 1975. január 1-én megalakult a Kiskunsági Nemzeti Park, és a Kolon-tó az azt környező láprétekkel, láperdőkkel együtt annak részévé vált. Ettől az időszaktól kezdve az elsődleges szempont a természeti értékek megóvása lett a területen.
A Kolon-tó tájváltozásai A 2000-es állapot • A 20. Század második felére tájváltozásokat a 2000-es tavaszi légifelvételek, s a terepi kontroll mellett a területet lefedő 1998-as SPOT műholdfelvétel segítségével értékeltük a változást. •
Meglepően sok helyen jelentkezett elvizesedés. A 19. század végi vizenyős részek helyén kisebb mocsaras foltok jelentkeznek a tótól délre, a láperdős zónában. Ex lege védettséget élvező terület itt a Káposztás-turjános, amely a legnagyobb, és a legértékesebb is.
•
1989 - 1990 között mesterségesen kialakítottak egy nyílt vízfelületet a tóban, melynek területe megközelítőleg 6 ha, mélysége A másik nagy változás, a telepített fenyvesek nagy mértékű előretörése a gyepek rovására.
• •
A szőlő területek megfogyatkoztak. Selyem-kóró-erdő alakult ki a szőlőtelepítések felhagyása következtében. A gyümölcsösök mennyisége már 1975-ben sem volt túl nagy, de 2000-re, még inkább lecsökkent területük.
A tájökológiai rendszer tulajdonságai - Az alkotórészek önmagukban is rendszert alkotnak, az elemek közötti kapcsolat erősebb, mint a rendszeren kívüli, az elemek rendező elvek alapján kapcsolódnak össze, -
az elemek között alá-és fölérendeltségi viszony van,
összegező tulajdonságok nem vezethetők le az alkotó-elemek tulajdonságaiból,
A tájökológiai rendszer tulajdonságai - az alkotó elemek kapcsolódási módja a rendszer szerkezete, - a rendszer határai kimenet(output) helye, -
a
bemenet
(input)
és
a változó rendszer pillanat-nyi helyzete az állapot,
- szabályozók áramlását,
befolyásolják
az
anyag-és
energia
a rendszer működését erő-sítő és gyengítő visszacsatolások jellemzik.
A tájalkotó elemek vizsgálata A tájalkotó elemek vizsgálatát Haase (1978) szorgalmazta, a táji rendszert 3 alrendszerre osztotta: - ökológiai alrendszer - geofizikai " - technogén „ Az alrendszerek egymásközti kapcsolatát a geoszinergetikus (egymás hatásait átszövő) jelleg uralja, ezért a tájökológiát geoszinergetikai tájkutatásnak nevezi. Meg kell ismerni a kapcsolatok mennyiségi jellemzőit, s így megállapíthatjuk a táji rendszer teljesítőképességét, terhelhetőségét.
A tájalkotó elemek vizsgálata • Szocsava (1974) a georendszert állapotváltozások kombinációjaként értelmezte, a tájháztartás vizsgálatát tartja fontosnak. • A rendszerszervező elem a "kritikus geokomplex" ami a domináns rendszerelem. • Arnold (1969) szerint a tájak önálló georendszereketalkotnak:táj=geokomp-lex=geoszisztéma=geoökoszisztéma. • Preobrazsenszkij (1984): az ökológiai rendszerkutatás monocentrikus, a georendszerek kutatása policentrikus.
A tájökológiai rendszer működése • A vertikális kapcsolatok tópikus szinten fejlődnek ki. Ennek a kapcsolatrendszernek alapos feltárására van szükség. Bármely tényező megváltoztatása a többi tényező megváltozását eredményezi. • A horizontális kapcsolatok értékelése is elengedhetetlen, mivel egyetlen tájökológiai rendszer sem értelmezhető a szomszédos rendszerektől függetlenül. Paragenetikusnak rendszernek nevezzük azokat a rendszereket, amelyek keletkezése és fejlődése szoros kapcsolatban áll egymással. Ezek többségükben a szomszédos tájak. • A területi tervezés, az optimáls tájhasznosítás csak a környező területek sajátosságainak figyelembevételével történhet.
A tájökológia, bioökológia, geoökológia és az ökológiai tervezés kapcsolata
A tájökológiai rendszerek kutatásának módszerei • Több tudományág módszerét használja, a használatos módszerek az alábbiak: • Elsőgenerációs módszerek: - kartográfiai, - történeti, - összehasonlító • Második generációs módszerek: - geofizikai - geokémiai • Harmadik generációs módszerek - matematikai - távvérzékelési • Komplex termőhely analízis: a fő komponensek (domborzat, klíma, víz, talaj,élővilág) funkcionális kapcsolatainak vizsgálata.(Mosimann, Leser)
Tájökológiai alrendszerek •
A tájökológiai rendszerek kutatása a tájalkotó komponensek és a köztük lévő kölcsönhatások vizsgálatát jelenti. A tájalkotó elemek a kőzet, domborzat, légkör, talaj, víz, a növényzet, állatvilág és az ember. Az egyes faktorok hatása a rendszer többi komponensére különböző. (Szolncev elv).
• • •
A tájalkotó komponensek vizsgálata történhet: önálló rendszerként (pl. domborzat) mint a magasabb funkcionális egységet alrendszere
• •
Tájökológiai alrendszerek: 1. Kőzetszféra
• • • • • •
2. Domborzat 3. Klíma 4. Vízrendszer 5. Talajszféra 6. Növény és állatvilág 7. Emberi társadalom
•
Tájökológiai szempontból a funkcionális hatás akkor válik fontossá, ha az alrendszer hatása egyszerre több alrendszer működését befolyásolja.
képező
rendszer
Kőzetszféra tájökológiai funkciói • a talajok kialakításában jelentős (litomorf talajok, tápanyag ellátottság), • a bányászat révén hat a tájváltozásra (felhagyott bányák, meddőhányók, rekultiváció), • hulladéktárolás (impermeábilis és permeábilis kőzetek), • földrengés veszélyesség (atomerőművek, vasutak, felhőkarcolók tervezésénél fontos), • hidrológiai sajátosságok (toxikus hulladékok elhelyezésének problémái).
és
radioaktív
Domborzat tájökológiai funkciói: • A domborzat a táji adottságok meghatározó rendszere, térbeli rendező erőként hat a többi komponensre. • Funkciói: • meghatározó jelentőségű a klíma típus kialakulása szempontjából (hőmérséklet, csapadék, mikroklíma, lefolyás, beszivárgás, felszínalatti vizek) • lejtőviszonyok jelentős szerepet játszanak az eróziós és akkumulációs viszonyok kialakulásában (lejtőszög, lejtőhossz, kitettség) • élőlények létfeltételeinek kialakulására van hatással (pl. síksági, hegyvidéki életközösségek) • tájhasznosításra van hatással (erdő, mezőgazdasági hasznosítás, rekreációs hasznosítás, tájszépség, tájesztétika)
A domborzat szerepe az erózióban és a tájhasznosításban
Klíma tájökológiai funkciói: Több tájkomponens megváltoztatásával hat a tájfejlődésre, ebből a szempontból a többinél magasabb rendű tájkomponens. Funkciói: • meghatározza a morfológiát, s annak megfelelően alapvető létfeltételeket biztosít, • meghatározza a mezőgazdasági hasznosítás típusát • döntőszerepe van a tájak anyag-és energiaháztartásában • adatokkal jól jellemezhető a táj a klímamérések birtokában, ezért a tervezésnél fontos • a mikroklíma tovább tagolja a tájat, az állományklíma, városklíma vizsgálatok speciális klímafolyamatokat tükröznek, s meghatározóak a hasznosítás szempontjából
Vízrendszer tájökológiai funkciói Részt vesz a tájak felépítésében, a Föld felszínén különböző halmazállapotban mindenütt jelen van. Állandó körforgásban van, az anyag és energiaszállítás közege, vízháztartási egyenleg írható le a tájban. Funkciói: - aprózódás (pl. fagy okozta) folyamataiban szerepet játszik, - anyagszállítás közege (hordalékszállítás, lerakás), - felszín formálás (völgyképződés, kanyarulat átvágás, arealis és lineáris) tényezője, - kémiai mállás (korrózió, karsztosodás, bauxitképződés, talajosodás) feltétele, - biológiai folyamatok közvetítője (élőanyag alkotóeleme, élettér, tápanyag közvetítő)
Talaj tájökológiai funkciói A tájalkotó komponensek kölcsönhatásában jön létre fontos szerepet játszik a tájökológiai rendszerek kialakulásában, a külső hatások kiegyenlítésében. Funkciói: • biológiailag aktív közeg (ez az aktivitás a környezeti hatásokra változik), • puffer képessége jelentős (a talaj eredeti tulajdonságai biztosítják a puffer képességet, ha megváltozik, változik a tájfejlődés iránya, pl. savanyodás), • filter képessége ugyancsak fontos (túlzott terhelése csökkenti a szűrőképességet), • a tájháztartást térben differenciálja (különböző tápanyag-ellátottság), • humusztartalma különböző hasznosítást tesz lehetővé (pl.csernozjomok vagy savanyú erdőtalajok).
Élővilág tájökológiai funkciói: Az élővilág elrendeződését a domborzat és a klíma befolyásolja, ezért az abiotikus tényezőkkel szemben alárendelt. Funkciói: • tevékenységével visszahat a tájra (erózió csökkentés, fényviszonyok megváltoztatása), • az emberi tevékenységgel szemben kicsi a védekező képessége, s ez tájökológiai szempontból figyelembe veendő, • a terület potenciális természetes vegetációja tükrözi a geoökológiai adottságokat, ami a tájhasznosítás számára fontos, • a termőhely produktivitása a biomassza produkcióval adható meg (ez a megkötött energiamennyiséget adja), ami szintén a hasznosításban fontos.
Emberi társadalom tájökológiai funkciója A
különböző alrendszerek működését különböző erősséggel befolyásolja, meg-határozó lehet a működés szem-pontjából.
Funkciói: • a kőzet, a domborzat és a klíma kevésbé befolyásolható (vannak példák azonban az erős befolyásolásra is pl. gátépítés, globális felmelegedés), • a víz, talaj, növény- és állatvilág jobban változtatható az emberi tevékenység hatására (települések- felszín minősége megváltozása, klíma változás, zaj és légszennyeződés stb.).
A tájökológiai alrendszerek stabilitása • A tájalkotó elemek nem egyformán stabilak: - Kőzet - relatíve állandó, kis mértekben változik (kőbányászat) - Domborzat - jelentősebb változás (gátak, meddőhányók) - Klíma - globális felmelegedés igen gyors változás, de a városklíma változása még gyorsabb Vízrajzi tényezők folyószabályozás, lecsapolás, öntözés stb.- hatására változnak - Talaj - művelés, öntözés, beépítés során gyorsan és radikálisan változik - Élővilág - legfeltűnőbb változások (szukcesszió változása). Potenciális és reális növényzet eltér.
A tájökológiai alrendszerek stabilitása Természetközeli vagy félig természetes ökoszisz-témák és agroökoszisztémák vannak. • A szárazföldek 10%-át települések, utak beépített felszínek képezik, • 11%-át szántók, gyümölcsösök foglalják el, • 19%-át erdők borítják (fele bolygatott) • Az ökológiai stabilitás: az ökoszisztéma látszólagos változatlansága, a zavaró hatásokkal szembeni ellenállása, dinamikus egyensúlya. • Általános felfogás, hogy csak annál stabilabb az ökoszisztéma, minél több faj alkotja (biodiverzitás nagy). Van ellenpélda is pl. a nádas. A trofikus diverzitás lehet a kulcskérdés (tápláléklánc).
Az ökorendszerek egyensúlya • A táji ökoszisztémák külső egyensúlya fontos kérdés. • Az ökoszisztéma a külső hatásokra kétféleképpen válaszol: - rezintenciával (ellenállás), - fllexibilitással (rugalmas ellenállás) • Biológiában: – k- stratégia (erősen konkurrenciatűrő) - r- stratégia (gyorsan változó). • Haber 3 tájökológiai diverzitás típust különít el: - alfa div.= faji változatosság - béta div. = belső strukturális változatosság - gamma " = a tájalkotók térbeli egységeinek, mozaikjának területi változatossága. • A tájökológia a két utóbbit vizsgálja elsősorban
A tájökológiai rendszerek felépítése • A tájak működésének feltárásához ismerni kell a tájak szerkezetét, belső összefüggéseit, mert csak ennek ismeretében lehetséges a tájhasznosítás optimalizálása. • A táj szerkezete: a tájak komponensei között térben és időben érvényesülő külső és belső kapcsolatok rendszere, amely anyag- és energia áramlás formájában valósul meg. • A térszerkezet megismerése mellett tehát fontos az anyag- és energiaáramlás meghatározása, mivel ez utóbbi adja a tájökológiai rendszer funkcionális szerkezetét. A térbeli- és funkcionális szerkezet feltételezi egymást. • A tájökológiai rendszer működése horizontális és vertikális kapcsolatokban megy végbe. A vertikális kapcsolatok tópikus szinten fejlődnek ki. Bármely tényező megváltoztatása a többi tényező megváltoztatását eredményezi.
A tájökológiai rendszerek felépítése • A tájökológiai rendszer működése horizontális és vertikális kapcsolatokban megy végbe. A vertikális kapcsolatok tópikus szinten fejlődnek ki. Bármely tényező megváltoztatása a többi tényező megváltoztatását eredményezi. • A horizontális kapcsolatok értékelése is elengedhetetlen, mivel egyetlen tájökológiai rendszer sem értelmezhető a szomszédos rendszerektől függetlenül. • Paragenetikusnak rendszernek nevez-zük azokat a rendszereket, amelyek keletkezése és fejlődése szoros kapcsolatban áll egymással. Ezek többségükben a szomszédos tájak. • A területi tervezés, az optimális tájhasznosítás csak a környező területek sajátosságainak figyelembe vételével történhet.
A tájökológiai rendszerek kutatásának módszerei • A tájökológia interdiszciplináris tudomány, ezért több tudományág módszerét használja. A használatos módszereket az alábbiak szerint csoportosítjuk: • Elsőgenerációs módszerek: – kartográfiai – történeti – összehasonlító • Második generációs módszerek: – geofizikai – geokémiai – biológiai • Harmadik generációs módszerek: – matematikai – távérzékelési
A táji ökorendszer tulajdonságai - az alkotórészek önmagukban is rendszert alkotnak, - az elemek közötti kapcsolat erősebb, mint a rendszeren kívüli, - az elemek rendező elvek alapján kapcsolódnak össze, - az elemek között alá-és fölérendeltségi viszony van, - összegező tulajdonságok nem vezethetők le az alkotóelemek tulajdonságaiból, - az alkotó elemek kapcsolódási módja a rendszer szerkezete, - a rendszer határai a bemenet (input) és kimenet (output) helye, - a változó rendszer pillanatnyi helyzete az állapot, - szabályozók befolyásolják az anyag-és energia áramlását, - a rendszer működését erősítő és gyengítő visszacsatolások jellemzik.
Széky P.szerint: • "a rendszer alkotóelemek szervezett együttese, amelyek egymással dinamikus kölcsön-hatásban állva, az elemekre külön-külön nem jellemző, új integráns tulajdonságokat és ehhez tartozó struktúrát hoznak létre". Kerényi A. szerint (1995): • A georendszerek a környezeti rendszerek csoportjába tartoznak legfontosabb tulajdonságuk, hogy szerkezetük fennmaradása, amely szüntelen anyag-és energia áramlás eredménye.
Táj és környezet • A táj és a környezet kifejezést még szakcikkekben is néha egymást helyettesítő fogalomként használják. Mindkettő térfogalom, a környezet topográfiai határa azonban többnyire nem pontosan definiálható, vagy nem is állandó, a táj viszont egy objektív térrészlet. • A különböző tájegységek elvileg hézagtalanul lefedik a szárazföldek egész felszínét. A kontinenseken minden földfelszíni pont valamely tájegységhez tartozik. A „ környezetek” ilyen formában nem értelmezhetők.
Táj és környezet • MAROSI S. (1985) megfogalmazása szerint, míg a táj állandóbb objektív valóság, ezzel szemben a környezet antropo -szemléletű változó térrészlet”. • Az emberi tevékenységhez kötődő „tópok” betagozódnak a természetes táj struktúrába, térbelileg tehát pl. fiziotópra, a pedotópra stb. tagolhatók. • A környezet állapotának tanulmányozása során nem feltétlenül fontos a táji keretek figyelembevétele, a tapasztalatok szerint azonban a társadalmi tevékenység vizsgálata egész tájegységekre terjed ki. • A táj csak a rá jellemző módon szervezett területi egység, amelynek pl. a növényzete, talajai stb. másképpen reagálnak a savas ülepedésre, a talajvíz szennyeződésre, mint a szomszédos, más adottságokkal rendelkező tájak.
A táj szerkezeti elemei • A táj térben és időben változik, sokszínű, szerkezeti elemei jól felismerhetők. A szerkezeti elemek fragmentálttá teszik a tájat, tulajdonképpen felszabdalják az ökoszisztémát. • Általában tájfoltokat, ökotonokat, ökológiai folyosókat, gátakat és matrixot különítünk el a tájban, ezek együttesen alkotják a táj mintázatát.
Tájökológiai foltok • A tájökológiai foltok háromdimenziós rendszerek, mindenütt jelen vannak a tájban és időben változnak. • A tájökológiai foltok eltérő alakú, nagyságú, nem lineáris elemek. • Természetes körülmények között a növénytársulások, állatok populációi alkotnak foltokat, de az ember is sokféle mesterséges foltot alakít ki. • Osztályozásuk fontosságát csak az utóbbi időben kezdték felismerni a kutatók (Forman, 1995). A tájfoltokat alakjuk és állapotuk alapján különböz-tetjük meg.
Tájökológiai foltok • Alak szerint lehet: • Nagy folt (pl. természetes vegetációjú környezetben pl. szőlő területek), • Kis folt (pl. lápfoltok fenyőerdőkben), • Dendrites folt (pl. folyóvölgyet kísérő erdők), • Egyenes vonallal határolt folt (pl. sövénykerítés a legelőterületeken), • Táblaszerű folt (pl. a mezőgazdasági táblák az Alföldön), • Ujjszerű folt (pl. mélyföldek a hegyvidéki területek előterében).
Tájökológiai foltok • Állapot szerint lehet: • Zavart folt: amelyben megbomlott a természetes tájháztartás egyensúlya (pl. mezőgazdasági terület), • Maradvány folt, amelyben az eredeti társulások, vagy hasznosítási típus megmaradt (pl. az alföldi gyertyános tölgyesek foltjai), folt, amely rehabilitáció után • Regenerálódott természetközeli hasznosítású (pl. löszpuszta gyepek a Nemzeti Parkokban), • Környezeti potenciál vagy természetes folt, amely megőrizte eredeti állapotát (pl. hegyvidéki lombos erdők, állóvízi környezetek), • Mesterséges foltok, amit az emberi tevékenység hozott létre (pl. települések).
Zavart vagy bolygatott folt kialakulása derázió és erdőirtás hatására (Kerényi, 2007)
Egy maradványfolt kialakulása (Kerényi, 2007)
Az erdőmátrixban természetes foltok (sziklás törmeléklejtők) és legelők, mint zavart foltok (Szlovákia)
A kép közepén mesterségesen telepített erdőfolt (zavart folt), a háttérben maradvány foltok és folyosók (Zemplén hg) (Kerényi,2007)
Természetes foltok kialakulása alföldi (A) és hegyvidéki (B) területen (Kerényi, 2007)
A tájökológiai foltok vizsgálata • A tájökológiai foltok (patch) vizsgálata energia- és anyagfogalom vizsgálat is, de ugyanakkor a mintázat (landscape pattern) vizsgálata is és a táj stabilitásának és terhelhetőségének vizsgálata is. • A foltok és folt mozaikok területi kiterjedése a táj stabilitással mutat kapcsolatot. Minél nagyobb a folt, annál stabilabb (pl. egy tölgy - kőris - szíl erdő 40-50 hektár nagyságban stabil). • A különböző tájak érintkezési felületének hossza is hatással van azok stabilitására, annál stabilabb az ökológiai egység, minél rövidebb a szomszédos területtel a közös határa.
Tájökológiai foltok a Kataréti patak vízgyűjtőjén (Mátra előtere)
Tájökológiai foltok karsztos területen
Ökotonok • Az ökoton kompenzáló (kiegyenlítő) zóna, kiegyenlíti a humán aktivitás elkerülhetetlen outputjait, biztosítja az anyag és energia áramlását, •
akkumulálja az anyagot és energiát, elsősorban azt az energia fajtát, amely energiát az ember vitt be a tájba,
• ártalmatlanná tesz mindent ami a kultúr területekről származik, pl. a szennyezett víz, levegő, vagy szilárd hulladék, • helyreállítja, regenerálja az erőforrásokat, • menedék a természetes populációk számára, konzerválja a gén készletet, • biztosítja az elterjedési területet a bióta számára (beleértve az embert), • az ember rekreációs területe, • puffer, filter és barrier terület,
Az ökotonok jellemzői • Az ökoton vagy átmeneti szegélyzónák területének szélessége néhány 10 m a szántóföldeken csak 1-2 m. • Vizsgálatuk napjainkban nagyon gyakori. Kérdés, hogy milyen széles sávot érdemes vizsgálni? • Különböző ökotonok vannak, ilyen pl. a természetes, városi stb.ökoton. • A tájmintázat vizsgálatok segítségével tájökológiai diverzitás indexeket lehet megállapítani.
Tájökológiai folyosók • A tájökológiai folyosók lineáris elemek (erdősáv, galéria erdősáv) • Tájökológiai folyosók kapcsolatrendszerének működését. •
biztosítják a táj megteremtésével,
belső annak
Gyűjtő fogalom, valamely tájtulajdonságot hangsúlyozza (habitat network, wild life corridor stb) "environmental corridor" is használatos, de a "greenbelt" a leggyakoribb.
• Típusai: – – – –
vonalas sávszerű változó szélességű lépegető kő (stepping stone)
Tájökológiai folyosók •
A vonalszerű (lineáris), leggyakrabban görbült vagy lineáris elemek.
•
Az egyenletesen széles (több tíz métertől akár több száz méterig terjedő szélességű) folyosókat szalagszerű vagy sáv-folyosóknak nevezzük. A lineáris folyosókban nincs belső tér, a szalagszerű folyosókban kisebb-nagyobb szélességben kialakul.
•
A változó szélességű folyosók egyes szakaszokon olyan mértékben elkeskenyednek, hogy nem alakulhat ki belső terük, más szakaszaikban jelentősebb szélesség, akár foltméretű belső tér létrejöttét is lehetővé teszi.
•
A lépegető vagy lépő kövek (stepping stones) tulajdonképpen nem valódi folyosó, hanem egymáshoz viszonylag közel elhelyezkedő kisebb- nagyobb tájfoltok sora, amelyek egyes fajok számára áthidalható távolságban vannak egy-mástól, s be tudják tölteni a folyosók alapvető funkcióit.
Szalag (2) és sáv (3) ökológiai folyosók (Kerényi, 2007)
Tájökológiai folyosók A tájökológiai folyosók ötféle funkciót töltenek be a tájban: 1. Élőhely funkció. Minden tájökológiai folyosóban megtelepednek élőlények. A lineáris folyosókban szegélyfajok es generalisták a leggyakoribbak, de néhány invazív egzotikus faj is előfordulhat bennük. A szalagszerűfolyosók általában elég szélesek ahhoz, hogy belső fajok is megtelepedjenek középvonaluk mentén, ugyanakkor szegélyfajokban is gaz-dagok. A változó szélességű folyosókban egyes szakaszokon jelentős kiterjedésű belső tér alakulhat ki, így akár a legfajgazdagabbak lehetnek a három folyosótípus közül. A nagyon hosszú, megszakítás nélküli folyosók fajgazdagságát az is növeli, hogy változatos élőhelyeken futnak át. Az ember által telepített zöldfolyosók is vannak.
Tájökológiai folyosók 2. Fajáramlást segítő funkció. Elsősorban az állatvilág fajmozgásait teszik hatékonyabbá a folyosók: sok faj migrációjában meghatározó szerepük van. A természetes eredetű és változó szélességű folyosók egyes növényfajok terjedésében is fontosak lehetnek. A folyosók fontos részei az ökológiai hálózatoknak. Különböző fajdiverzitású tájfoltok között teremtenek kapcsolatot, és a populációk mozgásának megkönnyítésével hozzájárulnak a génállomány cseréjéhez, az élő rendszerek zavartalan működéséhez, stabilitásuk fokozódásához. Hegyvidéki területen a lejtőirányú szalagszerű folyosók a klímaváltozáshoz való alkalmazkodásban is szerepet játszhatnak. Az alacsonyabban fekvő folyosószakaszból az érzékenyebb belső fajok a melegedő klíma hatására a magasabban fekvő, ezért hűvösebb folyosószakaszba á d lh t k
Tájökológiai folyosók 3. Szűrő funkció. A folyosók számos faj számára élőhelyet vagy vándorlási útvonalat jelentenek, néhány faj esetében gátként működnek. Tipikus példája ennek az a sövényhálózat, amely Angliában a magántulajdonú legelőket választja el egymástól. Itt a sövényeknek elsődleges (ember által meghatározott) funkciója a legelő állatok (juh, szarvasmarha) elvándorlásának megakadályozása, amely funkciót sikeresen be is töltik. Ugyanilyen barrierhatást fejtenek ki minden más nagytestű állat mozgására, míg a kistestűek átjutnak a sövényeken, sőt számos rovar, kisemlős és madár számára élőhelyet vagy vándorlási útvonalat jelentenek.
Tájökológiai folyosók 4. Fajforrás funkció. Ha egy folyosó hosszan fut át a mátrixon, közöttük jelentős fajcsere játszódhat le. Különösen a széles sávfolyosók lehetnek fajgazdagok, így a mátrix felé fajforrásként működnek. Tovább fokozza a folyosó fajforrás-funkcióját, ha kanyarogva egyre hosszabb határvonalon érintkezik a mátrixszal. Ilyen esetekben (pl. széles folyó menti folyosó) a mátrix fajösszetételére is nagy hatással lehet. 5. Nyelő (befogadó) funkció. Az említett fajcseréből következik, hogy a mátrixból a folyosóba is vándorolhatnak fajok, sőt ott meg is telepedhetnek.
Tájökológiai folyosók 1. A tájökológiai folyosók léptékük szerint lehetnek: - interkontinentális, - kontinentális, - regionális, - lokális folyosók. 2. Állapot szerint lehetnek: - természetes vagy természetközeli, - zavart vagy bolygatott, - mesterséges (ezt szoktuk zöldfolyosónak nevezni)
Tájökológiai gátak • A tájökológiai gátak vagy barrierek a folyosókhoz hasonlóan lineáris (vonalszerű) elemek. Az azonos hasznosítású tájfoltokat, élőhelyeket választanak el egymástól (pl. erdő területeken áthaladó úthálózat). Ezek gyakran fontos élőhelyeket választanak el egymástól (pl. béka átjárók) • A tájökológiai gátak többségükben antropogén elemek a tájban.Ilyenek az autópályák pl. Kép Csorba Péter nyomán).
Mátrix • A mátrix az alap ökoszisztéma, vagy tájhasznosítási típus a táj mozaikban. Területi aránya meghaladja a többi tájszerkezeti elem %-os részesedését. • A tájdinamika szempontjából a háttér funkciót tölti be. Segítheti, de károsan is befolyásolhatja a természetközeli foltok működését • Két erdőfolt körül pl. a mezőgazdaságilag hasznosított terület képezi a mátrixot, de települések vagy tanyák is elhelyezkedhetnek a mátrixban.l
Foltok és folt mozaikok 1.Az ökológia és a management számára a természetes és az ember által kialakított foltok a fontosak. Ilyenek a bokrok a füves pusztákon, az erdő folt a fátlan területeken. Néhány folt ezek közül szigetszerűen helyezkedik el a környező, folytonos tájban. 2. A természetes mechanizmusok által létrehozott foltok magukba foglalják a biotikus és abiotikus tényezőket. 3. A folyó a hordalékát felhalmozásával hoz létre akkumulációs foltokat. A geológiai felépítés is foltokban mutatkozik, pl. a bázikus kőzeteken bázikus talajokat, a savanyú kőzeteken savanyú talajokat találunk foltszerűen. 4.Kialakíthatunk mezőgazdasági területből erdőfoltot és fordítva is.
Az élőhelyek feldarabolódása (fragmentáció) • Az ökológusok egybehangzó véleménye szerint ma a Föld élőközösséget fenyegető legveszélyesebb hatás az élőhelyek feldarabolódása. • A populációk létét, működését alapvetően megkérdőjelezi, ha a rendelkezésére álló tér annyira összeszűkül, hogy az egyedek viselkedésében, táplálkozási zavar áll be. Az összezsugorodó élettérben csökken az egyedszám, s ha a szaporodási közösség nem ér el egy bizonyos számot, az törvényszerűen genetikai erózióhoz, az élőközösség végzetes leromlásához vezet.
Az élőhelyek feldarabolódása • Minden növény és állatfajnak más kiterjedésű fizikai élettérre van szüksége, és az élőközösségek, társulások szintén eltérő nagyságú térrészlet-igénnyel jellemezhetők • Ma még nem rendelkezünk kellő ismerettel ahhoz, hogy megmondhatnánk, mekkora a minimális térigénye egy gyöngyvirágos tölgyesnek, vagy egy alhavasi gyepnek. Az azonban nehezen cáfolható, hogy elsősorban a tartós beépítések és a vonalas infrastruktúra gyarapodásával mindenütt jellemző az élőhelyek feldarabolódása. • A folyamatos, és egyre fokozódó taposás, bolygatás, szennyezés, zajhatás miatt egyre kisebb területekre szorulnak a természetes, vagy természetközeli élőhelyek.
Az élőhelyek feldarabolódása • A turistaösvények élőhely-feldaraboló hatása meg sem közelíti azt, amit a forgalmas utak, főképpen az autópályák kiváltanak. Az autóutak építésének komoly ökológiai következményei annyira nyilvánvalóak, hogy ezek a beruházások már sok országban elérték a társadalmi ingerküszöböt, és a közvélemény erős nyomása nehezedik a döntéshozókra, hogy keressék a leginkább környezetkímélő vonalvezetés lehetőségét. • Az autóutak alatt és fölött kiépített átjárók ma már magától értetődően részei az építkezéseknek, bár ezeknek a kármentő létesítményeknek az ökológiai hatékonyságáról megoszlanak a vélemények
Az élőhelyek feldarabolódása • A táji mozaikossága vagy egyveretűsége függ a tájalkotó elemek - domborzat, vízrajz, talaj - változatosságától, s e tekintetben beszélhetünk természetes táji sokszínűségről, vagy viszonylagos homogenitásról. • A trópusi erdők, hegyvidékek, tengerek magas faji diverzitását pedig mára nem szakmai közvélemény is ismeri. Ehhez a domborzati-éghajlati-vizellátottsagbeli sokféleséghez azonban évszázadok, évezredek alatt sikeresen alkalmazkodott az élővilág. Bizonyos típusú élőhelyek természetes zsugorodása globális változásokra, pl. kontinensek mozgására, éghajlatváltozásokra, evolúciós irányváltásra, természeti katasztrófákra vezethető vissza.
Az élőhelyek feldarabolódása • A gyakorlati célú tájelemzésnek, tájtervezésnek azonban gyakrabban kell foglalkozni az emberi tevékenység kiváltotta élőhely-feldarabolódással, a beépítések, valamint a vonalas műszaki létesítmények tájtagoló hatásával. • A geográfia a tér tudománya, s a térnek a tulajdonságait mindig igyekezett mérésekkel is jellemezni. A mérések szerepe az utóbbi évtizedekben a földrajzi kutatásokban is egyértelműen nőtt, a jelenségeket pusztán leíró tanulmányok száma határozottan visszaszorult.
Az élőhelyek feldarabolódása • Az élőhely-fragmentációs mérések nálunk nemrég jelentek meg a tájökológiai munkákban. Néhány amerikai, német, holland folyóirat legalább 20 éve rendszeresen közöl ilyen cikkeket. Az elméleti tanulmányokat leggyakrabban a Landscape Ecology, a Conservation Biology folyóirat közöl. • A gyakorlatiasabb vizsgálatok eredményei pedig pl. a Wildlife Society Bulletin, az Environmental Reviews, a Conservation Ecology hasábjain jelennek meg. A német szakirodalom különösen gazdag e témába vágó tanulmányokban, a Natur and Landschaft, a Veröffenlichtung Landesanstalt Naturschutz und Landschaftspflege folyóirat cikkei írnak legtöbbet a témáról.
Fragmentáció az utak és települések hatására • A közlekedési utak fragmentóciós hatásának vizsgálata és a rekreáció konfliktusa már régóta szerepel a szakirodalomban. A német szakírók szerint (Beck,1956.) a közutak ökológiai fertőzés-csatornák ("Infekctionskanal") • A közutak ökológia gát szerepét az 1970-es német kutatók kísérletekkel bizonyították egy nem túl forgalmas németországi hegyvidéki út mentén. 742 futóbogarat megjelöltek, s az állatok közül többszöri kísérlet ellenére csak kettő jutott át az úttest túloldalára, a többit visszariasztotta az útfelület betonfelszíne.
Fragmentáció az utak és települések hatására • Az elméleti kérdések tisztázását az utóbbi időben a tájtervezési, tájvédelmi következmények kényszerítették ki. Jaeger, J. (2002) a tájfeldarabolódás gyakorlati problémáit vizsgálta természetvédő, közlekedési és tájtervező mérnökökkel közösen. Szerintük a táj felszabdalódását nemcsak a közlekedési utak, hanem pl. a beépítések is jelentősen befolyásolják. •
Fragmentációs folyamat-modelljében Jaeger 6 fázisát különíti el a táj feldarabolódásnak: - perforáció (Perforation / perforation) - bevágódás (Inzision / incision) - kettészelődés (burchschneidung) - feldarabolódás (dissection/ Zerstückelung / - összezsugorodás dissipation/ Verkleinerung) - feloldódás (Auslöschung / attrition)
Fragmentáció az utak és települések hatására • A településtervezők nem vizsgálják, hogy a települések miként fogják körül a különleges élőhelyeket, hogyan állják útját az élőlények mozgásának. A települések kevésbé átjárhatók, mint a vonalas létesítmények. A legkeskenyebb utcás falu is szélesebb fizikai, akadályt képez, mint akár egy 3x3 sávos autópálya. Az ökológiai gát erősségét összehasonlítva azonban nem biztos, hogy egy kis falu élőlény migrációt gátló hatása erősebb, mint a kerítéssel elzárt autópályáé. • A települések és a vonalas létesítményekhez kötődő élővilág különböző, a biológiai sokszínűségben egy település még fölül is múlhatja a korábban ott létezett élővilág fajgazdagságát. A vonalas létesítmények mentén elszegényedett élővilág alakul ki, az út menti gyom-vegetáció faji diverzitása igen alacsony.
Fragmentáció az utak és települések
hatására • A gyakorlati tájtervezés, tájvédelem és természetvédelem szempontjából hasznos alapadatokat nyújtanak azok a számítások, hogy milyen mértékű egy adott terület mesterséges felszabdaltsága, azaz a vonalas műszaki létesítmények és a beépítések fajlagos sűrűsége. • 1: 250 000 méretarányú autóatlasz alapján hazai kutatók az ország szilárd burkolattal ellátott közútjainak és a vasútvonalak hosszát megmérték, s az eredményt a kistájak területére vonatkoztatták. A vonalas infrastrukturális elem alapján az ország döntő részén 0,30,5 km/km2 út- és vasútsűrűséggel számolhatunk. Az országos átlag 0,40 km/km2.
Fragmentáció az utak és települések hatására • A vonalas létesítmények mellett a települések is mint fragmentáló tényezők vizsgálhatók. A fragmentáltság megállapításához a következő adatokat lehet felhasználni a vizsgálatban: - a települések legnagyobb átmérőjének összege, - az autópályák hossza, - az elsőrendű főutak hossza, - a másodrendű főutak hossza, - a harmad és negyedrendű utak összevont hossza, - a burkolatlan utak szakaszainak hossza, amelyek erdőterületeket, vagy védett természeti területeket szel át, - vasúti pályák hossza.
Fragmentáció az utak és települések hatására • Különböző súlyozással és homogenizálva az adatokat megállapítások tehetők:
szorzó-számokkal és a következő
- az Alföld mindkét paraméter esetében gyenge fragmentáltságot mutat, - a Dunántúli-dombság pedig erős tájökológiai feldaraboltságot mutat. • A településhálózat nagyfokú különbségét jói tükrözi, hogy az átlagot meghaladó értéket egyedül a déldunántúli terület nagytája képviseli, az összes többi nagytájunk átlagos, vagy ettől alig elmaradó értékeket mutat.
A Kataréti patak vízgyűjtőjének foltmintázata
A foltok felaprózódása a birtokbavétel során
Mozaikok és azok hatása – A kisebb foltok a természeti környezetben léteznek, változásuk, az élőszervezetek növekedése és átalakulása révén diverzitást hoz létre. A biológiai diverzitás felelős a környezet heterogenitásáért. A foltokat az ott élő fajok alakítják ki, a folt tulajdonságaiért ezek a fajok a felelősek. – A foltosság másik hatása, hogy létrehozza és ellenőrzi az anyag, energia, valamint a szervezetek információ áramlását és továbbítását. Pl. a N ciklus a víz közvetítésével, vagy a nitrogén bontó és megkötő szervezetek segítségével alakul ki. A magasabb koncentrációjú területekről az alacsonyabb koncentráció irányába történik mozgás. Ilyen például amikor a mikorrhiza szállítja a foszfort a növényhez. Az információ a környezeti szabályozók, vagy genetikai anyagok formájában átáramlanak a mozaikon.
A foltdinamika feltárása • A foltok meghatározása két lépésben történik: 1. a foltok kijelölése, 2. a változás meghatározása a foltban. • A kisebb foltmintázat vonala igazodik a szomszédos nagyobb foltok méretéhez. A gyors változások kimutathatóak a különböző területhasználat határainál. •
A belső foltok és mozaikok legjobban remote sensinggel határozhatók meg. A légi fotótól a digitális tematikus térképezésig (SPOT felvételek) sokféle módszer van.
A menedzsment számára fontos folt tulajdonságok • A folt objektív valóság. Reprezentálja az aktuális tájtípust, tájhasznosítást, mint a táj részét, amit részletesen kezelni akarunk. • A foltok átjárhatók. Fragmentált világban élünk. Az ember a természetes táj folytonosságát fragmentekre és antropogén hatás alatt álló foltokra szakítja. • Az antropogén foltok száma növekszik. A világ sok részén a mezőgazdasági területek, a suburbiák, ipari létesítmények, egyáltalán a foltosság növekedőben van.
A foltdinamika a természetes erőforrások kezelésében • A foltdinamika igen hasznos a természetes erőforrások kezelésében, magába foglalja a fenntartható hasznosítást, a konzerválást és visszaállítást (White, 1994). • Hasznos a gyakorlat számára, amely a megfelelő foltdinamikát javasolja a menedzsereknek és a hatóságoknak. A foltosság kulcsa a térbeliség. • A diverzitás, az adottság, a funkció, és a folt típus lényeges a menedzser számára. Minden emberi léptékű környezet a gyakorlati tervezés és kezelés tájfoltja. Ezért a foltosság alkalmas a folytonos menedzsment kialakítására.
A tájfoltok kapcsolata a mintázatban • Különböző indexek érzékeltetik, hogy a táj térbeli elemeinek alakja, elszigeteltsége, ill. megközelíthetősége révén mennyire érzékeny a külső hatásokra. • Az ökológiai folt alakját a legegyszerűbb olyan indexszel jellemezni, amely a körtől való eltérés mértékét fejezi ki minden foltra. • Az adott foltot érő hatásokra adandó válaszban természetesen nagy szerepet játszik, hogy a folt mekkora kerület mentén érintkezik a környezetével, az alakindex önmagában mégsem mond túl sokat a táj mintázatáról.
A tájfoltok kapcsolata a mintázatban • A foltok közötti lehetséges kapcsolatok értékelése során beszélhetünk:
- szomszédsági, - távolsági, - közelségi, - összekapcsoltsági viszonyokról
A tájfoltok kapcsolata a mintázatban • A szomszédsági elemzés (megvizsgáljuk, hányféle és milyen minőségű terület határol egy adott foltot) már önmagában is sokat elárul a táj mintázatáról. A hasonló minőségű élőhelyek között mérhető, légvonalbeli legkisebb távolság döntő módon befolyásolhatja a foltok között ténylegesen megvalósuló kommunikációt. • Az ökológiai értelemben vett közelség elemzések során arra vagyunk kíváncsiak, hogy valamilyen tulajdonságuk (pl. erdőfoltok fajösszetétele) alapján hasonló, milyen méretű területegységek esnek közel egymáshoz.
A tájfoltok kapcsolata a mintázatban • A szomszédsági viszonyhoz képest megnő a kapott információ értéke, ha a folt (ökotóp) minőségét is bevonjuk a vizsgálatba. Ilyenkor sok leíró adatot „ megtakaríthatunk”, ha az ökológiai foltot mint élőhelyet integráltan mutatjuk be. • A hazai ökológiai kutatás legújabb eredményei közül vizsgálatainkban erre a célra felhasználhatjuk a Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszer általános élőhelyosztályozását (ÁNÉR). A közelségi index értéke annál nagyobb, minél terjedelmesebb foltok helyezkednek el egymás közelében.
A tájfoltok kapcsolata a mintázatban • A tájszerkezeti elemzések közül talán a legjelentősebbek azok, melyek az összekapcsoltság feltárására irányulnak. • A nemzetközi tájökológiai szakirodalom (Forman, R.T.T. – Godron, M.1986) kétféle konnektivitást ismer: - vonalas elemek (pl. élősövények), - területfoltok (pl. erdők) összekapcsoltságát.
A tájfoltok kapcsolata a mintázatban • A foltok ökológiai folyósokon keresztül kapcsolódnak. Ökológiai értékelésük botanikai és zoológiai felméréseket igényel. • Matematikai jellemzésük is lehetséges, erre a gráfelmélet eredményeit használják fel. • A hálózat egyszerűsége vagy bonyolultsága többféle mutató alkalmazásával mérhető, melyek GIS segítségével automatikusan meghatározhatók (Blaschke, 2000).
A tájfoltok kapcsolata a mintázatban • A tájökológiai szemlélethez tartozik, hogy a tájat ne csupán biotópok (növényzetfoltok) mozaikjának lássuk, hanem lássuk mögöttük az eloszlásukat befolyásoló élettelen (abiotikus) tényezőket is. • Optimális esetben az élőhelyfoltok elrendeződése megfelel a domborzati, talaj, vízrajzi és éghajlati viszonyok eredőjének, tehát az ökotópok térbeli mintázatának. • Az ökológiai minősítésekben az alkalmasság tehát nem csak egy-egy pontra értelmezhető. A területi alkalmasság fogalmában az is benne rejlik, hogy összefüggő, egy minimális kiterjedést elérő foltot keresünk, amely a kijelölt célnak megfelel.
A tájmintázat kialakításának feladatai • Magyarországon feladat a mezőgazdasági (agrogén) táj szerkezetének „javítása”, azaz sokféle funkció betöltését lehetővé tevő tájmintázat kialakítása. • A létrehozandó biotóp-hálózat elemei részben folt-szerűek (erdők, fás, cserjés, gyepes ligetek, száraz füves puszták, ősgyepes szórvány gyümölcsösök, vizes élőhelyek), esetleg csak pontszerűek (facsoportok, ligetek, magányos fák), a lényeg azonban összekapcsoltságukban rejlik. •
Ezt ökológiai folyosóvá fejlődni képes vonalas elemek (erdősávok, fasorok, élő sövények, gyepsávok, vízfolyás menti sávok) biztosítják. Kialakításuknak a kutatások már sokféle formáját feltárták, pl. a mezővédő erdősávok, élő sövények elhelyezésének optimális feltételeit.
Tájökológiai mintázat •
Mintázat analízist először a biológusok csináltak. Először társulás felvételek készültek – majd a vízszintes és függőleges szintezettséget vizsgálták.
•
A vízszintes strúkturáltság szoros kapcsolatban van a geotényezőkkel. A növénytársulásokat bizonyos fajok előnyben részesítik, mások közömbösek. Azok a fajok, amelyek tömegesen csak 1-2 struktúrára jellemzőek, azok a karakter fajok (indikátor fajok)
•
A fajok diszpergáltsága vagy szétterülése egy tájban ugyancsak fontos. A mintázat analízis a fajok diszpergáltságát vizsgálja azt mutatja meg, hogy mekkora az a területnagyság, amelynél már a fajok csoportosulva jelennek meg. Fogalmak:
•
– hasonlóság (faji összetétel hasonlósága) – diverzitás (vízszintes-függőleges) – aszpektusok (növénytársulás időbeli struktúrája, ismétlődik) – fenológia ( a növény fejlődésének a szakaszai )
évenként
A tájszerkezet változásai • A Föld felszínének a természetes sokszínűségét jelentős mértékben befolyásolta az ember. Jelentősen csökkent az ember megjelenését követően a bio- és geodiverzitás. •
Változások: erdőírtások és erdőtelepítések, – monokulturás termelés – haszonnövények termesztése – intenzív legeltetés – ipartelepek létrehozása – bányászat – települések kialakítása – urbanizáció
• Ezek részben homogenizáló (mg. művelés), részben változatosságot növelő folyamatok voltak. A XIX.sz.-t megelőzően volt legnagyobb a táji diverzitás.
A táj antropogén terhelhetőségének minősítése • A feladat megoldásának viszonylag egyszerűbb lépése a terhelés mérése. • A természetes ökotópok emberi átalakítottságának mértékéül a hemeróbia fogalmát vezették be. Használata a tájökológiában is elterjedt, Magyarországon is alkalmazzák. • A hemeróbia-szintek konkrét értelmezésében nincs ugyan teljes megegyezés, de a legelfogadottabb hemeróbiafokozatokkal jól leírható a táj egyes tényezőinek antropogén átalakulása.
Hemeróbia szintek
Tokaj-Hegyalja hemeróbia térképe
• A belterjes mezőgazdálkodás kibocsátásai és az egyéb forrásokból származó szennyezések erősen megterhelik az agroökoszisztémákat. • A komplex tájökológiai felmérésnek ki kell terjednie a tájalkotó tényezők felvételezésére, de emellett a biogén, s az egyéb szerves eredetű anyagok, valamint nehézfémek (kadmium, cink) növény-védőszerek és a levegőből kiülepedő szennyező anyagok (kén) mérésére is. • A belterjes mezőgazdálkodás és az erdőgazdálkodás esetén, a kritikushoz közeli terhelést mutató szántók terhelhetőségét össze lehet hasonlítani a természetes növényzetű erdővel.
Gyakori területi mintázatok • Lineáris mintázat: a foltok lineáris kiterjedése gyakori, ilyen pl. a folyók mentén az erdők, a partmenti települések, stb. • Párhuzamos mintázat: a párhuzamos folyosók gyakoriak pl. a települések útjai, folyók az alföldeken, irtásos sávok az erdőkben stb. • Társult mintázat: amikor két vagy több ökoszisztéma alkotja a mintázatot, amelyek között érvényesül a kiegyenlítő (puffer) hatás. Pl. ilyen az északi és déli lejtő, két vegetáció típus foltja stb.
Gyakori területi mintázatok • Szabályos mintázat: általában megközelítőleg egyenlő távolságokkal határolt ökoszisztéma vagy tájhasználati típus. Pl a településekben az iskola udvarok, a sövénykerítésekkel elhatárolt tájfoltok, a polygonok a poligonális tundrában, a dolinák a karsztokon stb. • Aggradációs mintázat: pl. a hódtavak tipikus aggradációs ökoszisztémák a hegyvidékek völgyeiben, tankállomások a mezőgazdasági területeken, a drumlin vidékek a periglaciális területeken, szőlőskertek a dombvidékeken.
A zöldfolyosó, mint tervezési stratégia
• Az utóbbi évtizedekben több kutató foglalkozott a „greenways” problémával, azonban csak az utóbbi 10 évben foglakoztak vele, mint tervezési stratégiával
• A zöldfolyosók deffiniciója a tervezésben: - a zöldfolyosó a táj lineáris elemeinek a hálózata, amely a tervezés és menedzsment folyamatában az ökológiai, rekreációs, kulturális, esztétikai vagy más célú hasznosítást a fenntartható tájhasznosítással összhangba tudja hozni.
A zöldfolyosó, mint tervezési stratégia • Öt fontos jellemzője a zöldfolyosóknak: • 1. A lineáris területi elrendeződés az alapja az anyagáramlásnak, a fajok mozgásának és a tápanyagok szállításának. Ez a zöldfolyosók legjellemzőbb sajátossága, ezért tér el más tervezési koncepciótól. • 2. A zöldfolyosók viszonya a háttér területhez más és más, azonban mindig összekapcsolja a háttér részterületeit.
A zöldfolyosó, mint tervezési stratégia • 3. Alapfunkciója, hogy átmeneti területet és funkcionális kapcsolatot képez bizonyos hasznosítások között. • Visszatükrözi a tervezési folyamat ökológiai, kulturális, szociális és esztétikai céljait. Pl. a rekreáció és élőhely védelem kívánalmai gyakran konfliktusban vannak. Ez fontos területi és funkcionális konzekvenciákat jelent a greenways tervezés számára. A tervezési célnak tehát tükröznie kell a szociális, kulturális értékeket és érzékenységet, valamint a környezetvédelmi szempontokat.
A zöldfolyosó, mint tervezési stratégia • 4. A greenways stratégia magába foglalja a fenntartható fejlődés koncepcióját, amely a természetvédelem és a gazdasági fejlődés egymást kiegészítő működését jelenti. Nemcsak a táj természeti és antropogén hasznosítását befolyásolja, hanem egyensúlyt biztosít az erőforrás hasznosítás és a védelem között.
• 5. A greenways egy területi stratégia amely az integrált lineáris rendszer előnyein alapszik. Arra törekszik, hogy védelmet biztosítson olyan tájaknak, amelyek nem lineárisak. A greenways stratégia tehát összetett és változó stratégia.
A zöldfolyosók tipológiai jellemzői Lépték: Rendűség Terület (km2) 1. rendű
Földrajzi egység Politikai egység
1-100
2. rendű
100-10000
3. rendű
10000100000
4. rendű
> 100000
Funkcionális orientáció
Példák
Végrehajtás Management
Síksági folyó
Kis vízfolyás Hegygerinc
Község Város
Folyók Régiók
Ország Koordináció Tartomány Politika
Vízgyűjtők Hegységek Kontinens
Államok Kis nemz.
Politika
Nagy nemz. Politika és kontinens
Alföld
M.o.
EECONET
Milyen célok érdekében használjuk a greenways stratégiát? • 1. A biodiverzitással kapcsolatos célok: az élőhely védelme kialakítása, összekapcsolása és menedzsmentje. • 2. A vízkinccsel kapcsolatos célok: a vízkincs védelme, visszaállítása, menedzsmentje (árterület, vízfolyosó, a talajvíz utánpótlás, valamint a nedves térszínek (wetland) kezelése. • 3. A rekreációval kapcsolatos célok: a természeti értékeknek megfelelő rekreáció kialakítása (a falusi és városi tájon keresztül futó folyosók).
Milyen célok érdekében használjuk a greenways stratégiát? • 4. Történeti és kultúrális érték védelme a cél: a kulturális és történelmi értékek összekapcsolása a természeti értékekkel és a tájjal.
• 5. Az urbánus térségek fejlődésének kontrollja a cél: a greenways stratégia kontrollként történő felhasználása az urbánus és természetes területek átmeneti területein (ökotonok).
A greenways tervezési stratégiái • A greenways stratégia aktív tervezési stratégia, amely a konfliktusok és problémák okait és azok megoldását keresi. • Ez a stratégia a széleskörű tájtervezés számára nem ad modellt, mert a hálózatra és a vonalszerű területekre koncentrál, amely a nagyobb területi háttérbe illeszkedik. • A greenways stratégia a fragmentáció, tájdegradáció, a település terjeszkedés és az ellenőrizetlen tájhasználat megakadályozását célozza. A stratégia segítségével az ökológiai funkciók tartósan fennmaradhatnak.
A greenways tervezési stratégiái • 4 fő stratégia ismert: a védelmi, defenzív, offenzív és kiegyezéses stratégia. 1. Ha a háttér terület védi a fenntartható folyamatokat és foltokat, a védelmi stratégia alkalmazható. Ez a stratégia azokat a végleges zöldfolyosókat jelöli ki, amelyek a változásoktól védettek, míg a körülöttük lévő táj változáson megy keresztül. 2. Ha a táj fragmentált és a magterület már izolált, a defenzív stratégia alkalmazandó. Ez a módszer a fragmentáció negatív folyamatainak a leállítását szolgálja, mint az utolsó lehetőség ott, ahol a táj sokáig kultúrtájként termelt.
A greenways tervezési stratégiái 3. Az offenzív stratégia természet visszaállítását magába elfogadott terv alapján.
foglalja
4. A tájak gyakran unikális elemeket foglalnak magukba, ami speciális lehetőséget biztosít a zöldfolyosó stratégia alkalmazására. Ha az unikális elemek kedvezőtlen helyzetben vannak, az opportunista stratégia alkalmazása a legmegfelelőbb. Az unikális táji elemek gyakran folyosószerű konfigurációban helyezkednek el. Ez a stratégia más stratégiával együtt is alkalmazható.
Az ökológiai regenerációs potenciál értékelése • A táj biotikus elemeinek vizsgálatához részletes adatbázisra van szükség. A nemzeti adatbázisok biztosítják ezt az adatbázist. • Az Egyesült Királyságban pl. Természetvédelmi Tanács rendelte meg a nemzeti vegetáció osztályzást (National Vegetaion Classification, 1991). Több, mint 35 ezer mintavétel ismeretében adja meg a szigetország minden természetes, természetközeli és mesterséges élőhelyét. • Ezen az osztályozáson alapul az Európai Környezetvédelmi Hatóság (EEA) átfogó katasztere (European Nature Information, EUNIS) is, melynek 10 fő kategóriája van (EEA 2001).
Az ökológiai regenerációs potenciál értékelése • Élőhely típusok: • • • • • • • • • •
tengeri élőhelyek tengerparti élőhelyek édesvízi élőhelyek nedves élőhelyek füves élőhelyek fenyérek és tundra erdők kopár és gyér növényzetű felszínek megművelt földek beépített területek és egyéb mesterséges élőhelyek
Az ökológiai regenerációs potenciál értékelése • A természetközeli állapotok helyreállításának képessége, az ökológiai (vagy biotikus) regenerációs potenciál. •
A szabályozó (regulációs) potenciál tágabb fogalom: egy adott ökoszisztémában az életfolyamatok, a biodiverzitás, a zavartalan működéshez szükséges kölcsönhatás rendszer és stabilitás fenntartását jelenti (Bastian, O. Haase, G. 1992). Egyes közleményekben az ökológiai értelmű fenntarthatóság szerepel szinonímájaként.
Az ökológiai regenerációs potenciál értékelése • A szabályozóképesség ismerjük.
kétféle
megközelítését
- az egyik az ökotópok élettelen elemeire, - a másik élő elemeire összpontosít. • Az előbbi példája a tájháztartás önfenntartó, önszabályozó jellegének értékelése. Ennél a tájfunkciók működését tárják fel.
Az ökológiai regenerációs potenciál értékelése Értékelhető funkciók: 1. eróziógátló funkció erodálhatóság tényezői),
(eróziós
képesség
és
2. a talaj szennyezőanyagokat szűrő, tompító és átalakító funkciója, a talajvíz sérülékenysége ( talajtulajdonságok), 3. lefolyásszabályozó funkció talajtulajdonságok, felszínborítottság),
(domborzat,
Az ökológiai regenerációs potenciál értékelése 4. ökotópképző funkció (érettség, természetesség, fajgazdagság, szerkezeti sokféleség, antropogén hatás értékelése), 5. természetvédelmi funkció (természetesség, antropogén hatás, vörös listás fajok, az életközösség veszélyeztetettsége, érettség, biodiverzitás, jelenlegi érték, a fejlődés időtartama).
Az ökológiai regenerációs potenciál értékelése • A biotikus elemeket hangsúlyozó kutatásokban általában az alábbi ismérveket vizsgáljuk (Bastian, O. 1992): - ökológiai stabilitás, - ökoszisztéma, ill. egyes fajok ritkasága/ veszélyeztetettsége, - a növényzet természetességének foka, - regenerációs képesség jelenléte a környéken, - biodiverzitás, - tájmintázati paraméterek (kiterjedés, hatósugár, elszigeteltség, összekapcsolódások, ökotonok jelenléte stb.)
Az ökológiai regenerációs potenciál értékelése • Az egyes regenerációs tényezők elemzésében az első feladat a biotóptérképezés. Mezőgazdasági, városi és erdőterületeken egyaránt végezhető. Az ilyen térképek a növényzetnek több, az értékelés számára fontos paraméterét, mint pl. a fák korát, magasságát, állapotát is tartalmazzák. • A biotikus szabályozás képességét a biotóptérkép adatbázisára épülő, kategóriaszerű komplex biotópértékekkel lehet jellemezni. Ezek lehetnek pl. 1-től 9ig terjedő rangsorszámok, de paraméter alapú vizsgálatokkal az ökotóp élő elemeinek minősége pontosabban is megadható.
Az ökológiai regenerációs potenciál értékelése • A komplex biotópérték a fentiek értelmében nemcsak azt fejezi ki, mennyire felel meg egy adott hely élőhelyként, hanem egyben természetvédelmi jelentőségére is utal. • A mintaterületeken nyert biotópértékek az egész táj szerkezetéről tájékoztatnak. • Sajátos feladat a városi biotópok minősítése. Itt további mutatókat (a városi növényzet használatának, ápolásának intenzitása, a burkolt felszínek aránya stb.) is figyelembe kell venni.
Az ökológiai regenerációs potenciál értékelése • Az USA Indiana államában pl. az erdei örökség program (DNR 2001) pontozásos rendszerében a következő értékelési ismérvek szerepelnek: • • • • • • • •
az erdő és a vizek kapcsolata meglevő vagy kialakítható rekreációs lehetőségek az erdő látványértéke kulturális, történelmi jelentősége, a hagyományos erdőhasználat lehetőségei, halak, vadállatok élőhelye, ritka és veszélyetetett fajok, egyéb ökológiai értékek (őserdő, „klimax” állapot közeli erdő), • a kivágás veszélye, • közgazdasági, kezelési szempontok (piaci árak, kezelési költs.).
Természet- és tájvédelmi felmérések A védelemre érdemes területek értékeléséhez az alábbi kritériumok használhatók: - tájformák természetességi foka - tájalkotó elemek természetességi foka - ritkasági fok - a biodiverzitás - vízgazdálkodási sajátosságok - tájképi jelentőség - az üdülői hasznosítás lehetősége
Természet- és tájvédelmi felmérések
• Tájökológiai szempontból a leglényegesebb, hogy az élőhelyeknek a földrajzi környezet változatosságát tükröző sokfélesége mozaikossá teszi a tájat (ydiverzitás). • A hazai természetvédelemben a növényzet értékelésében kétféle megközelítés honosodott meg: - fajonkénti, ill. - élőhely-értékelés
Természet- és tájvédelmi felmérések
• Nagy hagyományai vannak az ökológiai mutatóknak. • Ugyanezekkel a mutatókkal oldják meg a termőhelyek minősítését is. Itt pl. a hőigényt valamilyen természetföldrajzi öv (biom) nevével jellemzik (ezen belül természetesen eredetük szerint flóraelem-típusokat is megkülönböztetnek, pl. kontinentális, pontuszi, mediterrán, balkáni, kárpáti, pannóniai stb.).
Természet- és tájvédelmi felmérések A magyarországi biotópok értékelésében az élőhelyosztályozási rendszer, a Nemzeti Biodiverzitás monitorozó Rendszer (ÁNÉR) az irányadó, ez a legrészletesebb az élőhely leírás: 1.Természetközeli élőhelyek (hínarasok, mocsarak, forráslápok, átmeneti és dagadólápok, üde sík- és dombvidéki rétek és rétlápok, domb-és hegyvidéki gyepek, szikesek, nyílt szárazgyepek, zárt (fél) száraz gyepek, nem ruderális pionír növényzet, liget- és láperdők, üde lomboserdők, zárt száraz lomboserdők, fellazuló száraz lomboserdők és cserjések, fenyőerdők).
Természet- és tájvédelmi felmérések
2. természetközeli bolygatott és gyomos élőhelyek (másodlagos, ill. jellegtelen származékmocsarak, rétek és gyepek, természetközeli, részben másodlagos gyeperdőmozaikok, másodlagos, ill. jellegtelen származék-erdők és ligetek), 3. erdő-, mezőgazdasági és egyéb élőhelyek (telepített erdészeti faültetvények, agrár élőhelyek, egyéb élőhelyek, belvárosok, lakótelepek, kertvárosok, falvak, telephelyek, roncs-területek, meddőhányók, nyitott bánya-felületek, homok-, agyag- és kavicsbányák, csupasz löszfalak, digó- és kubikgödrök, folyóvizek, állóvizek).
Természet- és tájvédelmi felmérések A rendszerrel szemben támasztott követelmények: - bármely magyarországi élőhelyet/területet be lehessen sorolni (teljes körű legyen a lefedés), - legyen általánosan használható, nem botanikus, ökológus képzettségű szakemberek is tudják használni. - fordítson megfelelő figyelmet a degradált élőhelyek leírására is. - az élőhelyek osztályozását hozzáigazították az 1985 óta bevezetett földhasználati-ökológiai rendszerhez, a CORINhoz.
Természet- és tájvédelmi felmérések • Minden élőhelynek egyértelmű kódot kell kapni, amit a magyar rendszer is feltüntet. PL. a „molyhos tölgyes bokorerdők” kódja az élőhely-osztályozásban pl. M1, Magyarország növény-társulásainak vörös könyvében, 31.1.1.B., CORINE-kódja pedig 41.73742 • Mivel védelemre leginkább azért van szükség, mert az illető faj megritkult, legjellemzőbb példái, mint előbb említettük, az ún. vörös listák (vörös könyvek). • A ritkaság mellett a természetesség a védelemre szorulás másik fő kritériuma. A magyar flóra természetességi osztályozásának alapja a fajonkénti vizsgálatok statisztikai összesítése.
Tájökológiai vizsgálat folyamata A vizsgálati terület kiválasztásának szempontjai: - jól körülhatárolható természeti egység legyen a terület, - kőzettanilag egységes legyen, - valamennyi lejtőkategória és kitettség megtalálható legyen, - fontosabb területhasznosítási típusok előforduljanak, - lehetőség szerint teljes vízgyűjtő legyen (3-10 km2). - előnyös, ha már különböző mérések voltak a területen.
A vizsgálat előkészítése A vizsgálat előkészítése: - terepbejárás, - térképek beszerzése. - alaptérképekből segédtérképek készítése, - konkrét munkaprogram összeállítása. Tájökológiai analízis - a tájháztartás fontos komponenseinek felvételezése, - szomszédos területekkel a kapcsolatok meghatározása, - geotópok és ökotópok lehatárolása, - térképi ábrázolás
Domborzat és talaj vizsgálata: Domborzat vizsgálata: - kvantitatív geomorfológiai jellemzés, - recens morfodinamika meghatározása, - kőzet meghatározása. Talaj vizsgálata: - talajszelvény készítés, - talajképző kőzet meghatározása, - genetikai típus meghatározása, - fizikai és kémiai paraméterek meghatározása, - humusztartalom meghatározása - erózió meghatározása
Vízháztartás és klíma vizsgálata Vízháztartás: - felszíni vizek, - felszínalatti vizek, - kőzetek és talaj vízáteresztése. Klíma: - mikroklíma, mezoklíma, makrok-líma, - csapadék, - hőmérséklet, - párolgás, - szél.
Vegetáció vizsgálata: - adaptációs típusok, - növekedési típus, - természetesség, - érettség, - diverzitás, - antropogén károsítás, - veszélyeztetettség, - ökotópképző érték, - természetvédelmi érték.
Tájökológiai szintézis • A begyűjtött adatokból adatbázist kell létrehozni. - először csoportosítjuk az adatokat, ebből már bizonyos összefüggések (pl. korreláció) megállapíthatók - egymáshoz rendeljük a terepi és labor vizsgálat adatait, - elkészítjük az első alaptérképet ( ez első lépése).
a
szintézis
A korrekt értékelés nehézségei • A tájökológiai folyamatokat nagyon sok tényező befolyásolja. Pl. egy terület művelésbe vonása vagy parlagon hagyása (tőkehiány, munkaerőhiány, talajminőség, közlekedés földrajzi helyzet stb.). • A súlyozás során sok a hibalehetőség. • Adatbázis kezelési nehézségek: - egy területre vonatkozó tájtuladonságok együttes értékelése nagyon nehéz , - egyazon tulajdonság adatsorainak időbeli változását bemutatni, s a megfelelő térképet elkészíteni is, komoly szakmai felkészültséget igényel (GIS
Térképek 1. Amennyiben pl. egy talajtulajdonság területi ábrázolását végezzük el, akkor kartogramot készítünk 2. A geomorfológiai térkép információ tartalma nagy: - bemutatja a domborzatot, - a formák genetikáját - a jövőbeni felszínfejlődés irányát. - litológiai, talajtani, hidrogeográfiai és biogegráfiai jellemzőket is tartalmaz. 3. Dinamikus térképi ábrázolások: - lejtőmozgások, - növényzet változások.
Számítógép használata az adatbázis kezelésében Adatrendezés és kiértékelés: - nyers adathalmaz rendszerezése - az egyes adatokból file-kat hozunk létre, - az adatbázisból kialakul az adatbank, azaz információs rendszer (FIR), - a tájökológiai szintézisben a nagy adatszám és a folyamatok összetettsége megkívánja a számítógépes kiértékelést, - a számítógépes térképek egymásra helyezése után a térkép elemzése (overlapping) sokat segíthet a szintézisben, - szükséges a vektortechnika, rasztertechnika, területfoltos (poligram metszési) technika alkalmazása.
A tájháztartás teljesítő képességének értékelése Tájháztartás teljesítőképessége: • A teljesítőképesség a táji ökorenszer térbeli és anyagi szerkezetének, működésének és funkciójának, valamint az anyag és energia folyamatainak eredménye (Marks et. al 1989). • A képesség és teljesítmény fogalma mindig hasznosítás orientált. Nagyságrendje a táj egymást követő funkcionális teljesítményétől függ.
A tájháztartás teljesítő képességének értékelése • A kutatás leglényegesebb eleme e táji funkciók, potenciálok mérése, ill. hosszabb távon a természeti környezet működésének jobb megértése, annak méréseken alapuló modellezése, földrajzi prognózisa. • Természetesen a funkciók és a teljesítőképesség együtt a táj értékét jelentik, mindet azonban általában nem határozzuk meg.
Funkciók és teljesítő képesség • Az alábbi funkciókat határozhatjuk meg: • Domborzati- talajtani alrendszerhez kapcsolódóan: • - a talaj filter- és puffer funkciója • - felszín erózióval szembeni ellenállásának funkciója • A hidrológiai alrendszerhez kapcsolódóan: • - a talajvíz-képződési funkció • - lefolyás szabályozási funkció • Az éghajlati alrendszerhez kapcsolódva: • - levegő regenerálódási funkció • - bio- és agroklimatikus funkció
Funkciók és teljesítő képesség • A biotikus tényezőkhöz kapcsolódóan: • - ökotópképző funkció • - természetvédelmi funkció • • • • •
Komplexebb funkciók: rekreációs funkció (természetes) fejlődési funkció anyagháztartás energiaháztartás
• Potenciálok: • termőhelypotenciál • vízellátottság
A geoökológiai térképezés • A tájökológiai kutatás fontos része a geoökológiai térképezés. • A kutatás leglényegesebb eleme e táji funkciók, potenciálok mérése, ill. hosszabb távon a természeti környezet működésének jobb megértése, annak méréseken alapuló modellezése, földrajzi prognózisa. • A geoökológiai térképezés során a hangsúly nem a genetikai vagy kronológiai szempontból fontos tényezőkön van. A tájminősítő irányzat a Magyarországon is jelentős hagyományokkal rendelkező táj- és geoökológiai elemzéseket végez.
A geoökológiai térképezés • Mind a kistérszíni (1:10.000 méretarány) tájelemek foltjait, folyosóit és gátjait, valamint környezetüket is elemző tájökológiai kutatásnak, mind a kistájakig menő tájkutatásnak nemzetközileg értékes eredményei vannak. Láthatóan hiányzik azonban a mezoléptékű tájökológia. • Főként a funkcionális szemléletű vizsgálatok hiányoztak vagy összemérhetetlenül heterogének voltak. A mintaterületek vonatkozásában 1:10.000, ill. 1:25.000es méretarányban készülő térképek jelentős feladatok adhatnak a következő évek természetföldrajzi kutatásainak.
A geoökológiai térképezés • A rendkívül összetett táji (természeti környezeti) rendszerben tekintettel a potenciális használhatóságra az alábbi funkciókat és potenciálokat elemezhetjük: • Domborzati- talajtani alrendszerhez kapcsolódóan: - a talaj filter- és pufferfunkciója - felszín erózióval szembeni ellenállásának funkciója • A hidrológiai alrendszerhez kapcsolódóan: - a talajvíz-képződési funkció - lefolyásszabályozási funkció
A geoökológiai térképezés (GÖT) • Az éghajlati alrendszerhez kapcsolódva:
- levegő regenerálódási funkció - bio- és agroklimatikus funkció • A biotikus tényezőkhöz kapcsolódóan:
- ökotópképző funkció - természetvédelmi funkció • Komplexebb funkciók: - rekreációs funkció funkció - (természetes) fejlődési funkció - anyagháztartás - energiaháztartás
A geoökológiai térképezés • Potenciálok: - termőhely-potenciál - vízellátottság A kutatási eredményeket geoökológiai térképen jelenítjük meg. Egyszerűbb esetben egy három térképből álló térképsorozatot jelent, ahol az egyes lapokon a funkciók és potenciálok kombinált értékelése található.
A geoökológiai térképezés • A GÖT (geoökológiai térképezés) folyamata 3 nagy egységet jelent: - az első lépés az adatgyűjtés, amelynek során a különböző (térképi, táblázatos, mérési stb.) forrásokból származó adatokat egységes adatbázisba transzformáljuk. (Itt igen nagy mennyiségű adatról van szó, hisz általában minden információs szintre (pl. talaj pH esetén 6 adat/ha sűrűséget kell biztosítani). Nem beszélve az ennél bővebb távérzékelés és légifénykép adatsorokról). - második lépése a funkciók és potenciálok értékelése, - a harmadik 3 kombinált geoökológiai térkép megszerkesztése.
A geoökológiai térképezés • A térképszerkesztéshez AutoCAD és Arc/Info, • az értékeléshez Arc/Info és IDRISI programokat, ill. azok FIR részeit használjuk. • Lefolyás szabályozási funkció • A csapadék- és olvadékvizek felszínen történő gyors lefolyása jelentősen hátráltatja a talaj- és ezáltal a növényzet vízfelvételét, ugyanakkor – ha a gyors lefolyás nagy területen érvényesül – árvizek okozója lehet.
Lefolyás szabályozási funkció • Mind mezőgazdasági, mind vízügyi szempontból egyaránt nagy jelentőségű a magas lefolyási értékkel rendelkező területek feltérképezése, ahol a kiegyenlítettebb lefolyási viszonyokra, a direkt lefolyás csökkentésére kell törekedni. • A direktlefolyás alatt a csapadék azon részét értjük, amely a lehullás vagy az elolvadás után rövid időbeli késleltetéssel a területről elvezetődik. Minél nagyobb a direktlefolyás részesedése, annál szélsőségesebbek a lefolyási viszonyok és annál nagyobb az árvíz veszélye. • A táji ökorendszerekben lezajló természeti folyamatok alapvetően a lefolyási viszonyok kiegyenlítettebbé tétele és a direkt lefolyás mérséklése irányába hatnak. E képességet az ökorendszer lefolyás szabályozási funkciójának nevezzük.
A lefolyás szabályozás értékelése Az értékeléshez a következő tényezőket értékeljük: - talajfedettség, növényborítás, - lejtésviszonyok, - infiltrációs kapacitás, - a növényzet által felvehető vízkészlet, - alapkőzet. • Az infiltrációs kapacitás minősítése a talaj mechanikai összetétele alapján történik. A magas vázanyag tartalom (> 30 % esetén +1 pont), a zárt avartakaró (-1pont) módosító tényezőként jelentkezik. •
A növényzet által felvehető vízkészlet a talaj felső 1 mes részében általában rövid ideig tárolt, a növények számára rendelkezésre álló vízmennyiség mm-ben.
• A kapott pontértékeket minden ökológiai egységre külön kell összesíteni, osztályba sorolni. Beépített, aszfaltozott területek alapértelmezés szerint mindig a V., erdőterületek mindig az I. osztályba tartoznak.
A lefolyás szabályozási funkció a Kataréti patak vízgyüjtőjén
A lefolyás szabályozási funkció a Kataréti patak vízgyűjtőjén
A növényzet tájökológiai értékelése
Ökotópképző funkció • Az ökotóp, mint homogén "környezeti hely" (Marosi S.1980) az élővilág számára alapvető, mivel a környezeti tényezők (domborzat, klíma, talaj, víz stb) határozzák meg az élővilág összetételét, fejlődését, megújulási lehetőségeit. A növényzet és állatvilág, de a termesztett kultúrák is a táj abiogén adottságaihoz vannak rendelve. • Sok esetben a hasznosíthatóság indikátora az életközösségek összetételében bekövetkező változás tendenciáinak ismerete (pl. a gyomok megjelenése, vagy a savanyú talajokat kedvelő növények megjelenése egy növénytársulásban). Nem kétséges tehát, hogy a tájháztartás vizsgálatokat ki kell egészíteni a biogén tényező értékelésével. Ebben a vizsgálatban tehát nem az élőszervezetek állnak a központban.
Ökotópképző funkció • Az ökotópképző értéket (tájháztartás teljesítőképessége) a tájpotenciálok határozzák meg. A táji adottságok azonban önmagukban nem képeznek ökotópot. Az ökotópképző érték a tájnak az abiotikus és biotikus tájösszetevői közötti hatásrendszeren keresztül, az ökotópban jön létre. A biotópok zavaró tényezők mellett is megtartják, vagy vissza tudják állítani egyensúlyi állapotukat. Általában tehát magas stabilitással, vagy regeneráló képességgel rendelkeznek. •
Az ökotópképző érték vagy funkció a növénytársulásban az asszociáció érettségével, természetességével, diverzitásával, az antropogén hatások mértékével meghatározható. Ezek az értékek terepvizsgálattal és felvételezésekkel számszerűsíthetők. A vizsgálat a biogén tényező értékelését célozza, azonban a táj eltartó képességét mutatja.
Érettség vagy maturitás • Maturitás alatt a növénytársulásoknak azt az állapotát értjük, amit az a jelenlegi hasznositás mellett a szukcessziós sorban elér. A szukcesszió egy adott területen belül az időben egymást követő növénytársulások sorát jelenti. A szukcesszió fejlődését a külső ökológiai tényezők - mint pl. a makroklíma, a talajok tápanyag mennyisége - irányítják. • A szukcesszió fejlődése a klimax felé halad (a klimax az adott társulástípus záró társulása). A klimax társulás a terület környezeti (abiotikus) adottságaival egyensúlyban van, szervezettsége magas fokú. A szukcesszió sor különböző stádiumokra osztható, s a stádiumoknak van kezdeti, azaz iniciális, kifejlődött, azaz optimális és hanyatló, vagy degradációs állapota. •
Antropogén károsodás • A természeteshez közeli és az antropogén hatások által meg-változtatott növénytársulások és ökoszisztémák az emberi tevékenység káros hatásaira csökkent teljesítő képességgel válaszolnak. • A károsítás bekövetkezhet pl. mezőgazdasági hasznosítás, útépítések, vízkivételek, elárasztások, szabálytalan deponálás és csatornázás, sövények telepítése, település rombolás, egyéb építkezési beavatkozások, tehát antropogén hatásra . •
Érettség, természetesség, diverzitás
Természetvédelmi érték vagy funkció • A szűkebb értelemben az ökotópképző érték, valamilyen stabilitást, teljes-séget és önszabályzó képességet fejez ki, amit az ökoszisztéma ritkaságának és veszélyeztetettségének a figyelembevétele nélkül határoztunk meg. • A természetvédelmi funkció a védettséget és a különleges védettségi igényt (ritkaság) fejezi ki. Az értékeléshez tartozik a maturitás, természetesség, diverzitás és antropogén behatás kritériumán kívül még a ritkaság, veszélyeztetettség, fejlődési tendencia, fejlődési tartam és a jelenlegi érték.
Ritkaság, veszélyeztetettség, fejlődési tendencia • A fejlődési tendenciájából levezethető a fajok védelmének szükségessége. • A faj természetes ritkasága, a faj antropogén hatásra bekövetkezett visszaszorulását jelenti. A ritkaság a veszélyeztetettséggel és védelmi igénnyel adható meg. • A veszélyeztetett növény és állatfajok vörös listái és eszmei értékei alkalmasak a veszélyeztetettség meghatározására.
A jelenlegi érték, megújulási képesség • A jelenlegi érték a még előforduló eredeti vegetációtípusok százalékos felszíni kiterjedését fejezi ki a potenciális természetes vegetáció összterületéből, egy természeti tájban. • A különböző ökoszisztémáknak a teljes megújuláshoz különböző időtartamra van szükségük. Zavaró tényezők a legnagyobb érettségi fok elérését megakadályozhatják. Egy gyomtársulás például csak néhány évet igényel, ezzel szemben egy dagadó lápnak több ezer évre van szüksége a megújuláshoz, amennyiben az állomány nem olyan mélyrehatóan változott meg, hogy az újraképződés teljesen kizárt.
Tájökológiai típus alkotás • A tájökológiai típus alkotás a szintézis magasabb foka a lokális érvényességtől a globális érvényesség felé. A középső szintet jelenti. • A típus meghatározásánál a tájrészletek tulajdonságai összegződnek. Ugyan-akkor a sajátos vonások kifejezik az adott táj különbözőségét a környező területektől. Pl. Bükk-fennsík: közös tájökológiai tulajdonságok a klíma, talajtípusok, erdőtípusok, hidrológia. Ettől eltérnek az un. Kövek ökotópjai (Örvénykő, Háromkő, Tarkő stb.
A modellek jelentősége a tájökológiai kutatásban Modell: • a tájökológiai szintézis legmagasabb absztrakciós szintje, a valóság egy speciális vetülete, annak idealizált képe. • A modell kritériumai: - rendszerelemek alkotják (szerkezet) - hierarchia jellemzi (működés) - kapcsolatai vannak (elemek között) - kapcsolat a környezettel
Modellek típusai Fő típusok: • topográfiai • működési (szimulációs) • térbeli megjelenéstől független Időbeli aspektus szerint: • statikus • dinamikus Kapcsolat jellege szerint: • mennyiségi • minőségi kapcs.