A szív teljességébıl

Elhangzott 2010. január 10-én.

Textus: Luk 6.45.

A szív teljességébıl „A jó ember az ı szívének jó kincsébıl hoz elı jót; és a gonosz ember az ı szívének gonosz kincsébıl hoz elı gonoszt: mert a szívnek teljességébıl szól az ı szája.” ( Luk 6. 45. )

A

szív teljességébıl szól a száj, mondja Jézus. Olyan, ismerıs ez a mondat! A szív teljességébıl szól a száj. Azért ismerıs, mert amikor Jézus példabeszédeket, hasonlatokat, intelmeket és tanácsokat mond, sokszor a mindennapos emberi tapasztalatra alapoz. Olyan képeket, hasonlatokat, példázatokat alkalmaz, amelyekrıl önkéntelen is azt mondjuk: hiszen ezt ismerem, ezt már valahol olvastam, ezt már hallottam, ez már megtörtént velem. Jézusnak sok-sok hasonlatával, szavával vagyunk így, hiszen Jézus a mindennapos emberi tapasztalatokra alapozza azokat. Így van ez a felolvasott igével is. Azért olyan ismerıs. Bevezetıül hadd hozzak ide néhány bizonyítékot. Amilyen mértékkel mérsz, olyannal mérnek neked is - mondja Jézus. Ez így van. Milyen sokszor tapasztaljuk ezt! Szigorú voltam valakihez, aztán, ha fordul a helyzet, ı ugyanolyan szigorú lesz hozzám. Megítéltem valakit valamiért, tettéért, gondolatáért, szaváért, és amikor én ugyanazt elkövettem, nekem is a fejemre olvassák is ugyanazt. Aztán azt mondja Jézus, vajon vak vezethet-e világtalant? Mind a ketten verembe esnek. Ez így van. Ha nem látunk magunk elıtt utat, ha nem világos a cél, hiába mondom a másiknak, hogy gyere, induljunk, majd eljutunk valahova, egész bizonyos, hogy mind a ketten eltévedünk. Nem feljebbvaló a tanítvány a mesterénél. Ez is így van. A tanítványt a mesterérıl becsülik, a mestert a tanítványáról ítélik. Aztán ott a híres mondat: miért nézed a szálkát atyádfia szemében és mondod, hadd vegyem ki a szálkát a szemedbıl, miközben a tiédben gerenda van! Oh, de sokszor megtörténik ez. Még a hasonlat sem kell hozzá, kedves testvéreim. Ha szeretnénk valakinek az életében belejavítani, a dolgában ıt eligazítani, valamit nagy szeretettel kiigazítani benne, ami esetleg egy egészen apró dolog elıtte: ítélünk. Ha apró dolgokban is, de ítélünk. Közben rólunk meg ugyanannak a sokszorosa ordít. És utoljára még egy bizonyíték. Jézus mondja: nem jó fa az, amelyik romlott gyümölcsöt terem, és nem romlott fa, az, amely jó gyümölcsöt terem, mert minden fa a gyümölcsérıl ismerszik meg. Ez bizony így van, ez mindennapos tapasztalat. Ám az utolsó mondat, kedves

2010. január 17.

2

testvéreim, amit Jézus mond: a jó ember az ı szívének jó kincsébıl hoz elı jót, a gonosz pedig az ı szívének kincsébıl hoz elı gonoszt, mert a szívnek teljességérıl szól az ı szája! – nos, ez amennyire ismerıs, éppannyira különös is. Sok mindenre hasonlít, s ettıl különlegessége csak fokozódik. Sok tapasztalatunk van, mely ehhez hasonló. Ugyan nem minden esetben igaz, de nagy bölcsesség van abban a régi középkori mondásban, amely így hangzik: „gratia supponit naturam” (Aqiunói T.) vagyis, a kegyelem feltételezi a természetet, Isten kegyelme sohasem semmisíti meg az emberi természetet, inkább feltételezi, munkálkodik benne, és felemeli, megnemesíti, megszenteli. Ilyesmirıl van itt szó: a szív teljességébıl szól a száj. Elıbb két olyan vonatkozását szeretnék idehozni, amit máshonnan is ismerünk, s talán úgy gondoljuk, Jézus ezekrıl beszél itt. De majd csak a harmadik jelentésnél derül ki, hogy mégsem teljesen. Az elsı, amire gondolhatunk, kamaszok szájából szokott leginkább kiharsanni, híres kamasz-mondás: ami a szívemen, az a számon. De gyakran mondjuk ezt! Ez a bátor ember mondása. A bátor ember kockáztat: ami a szívén, az a száján, még ha beverik is a fejét, még ha be akarják is tapasztani a száját, még ha súlyos következményei is vannak. Ezért mondottam, hogy ezt általában a kamaszok képviselik, például, amikor szüleikkel vagy a tanáraikkal vagy a felnıttekkel vitatkoznak. Jól odavágják, mindig készek az ítéletre, és ha jó beszélıkéje is van annak a kamasznak, akkor ki is hegyezi. Mi meg mondjuk a kamasznak: fiacskám, nem lehet mindig megmondani az igazat! Az iskolában sem lehet a tanárnak megmondani: hogy tanár néni, tanár bácsi, a mai órára nem tetszett készülni. (Ezt már a kamasz is meg tudja ítélni!) Annak súlyos következményei lesznek. Intjük, neveljük a gyerekeinket, hogy csak bölcsen válogassák meg a szavaikat, találják meg a módját, miképpen adják tudtára a másiknak, ha bajuk van vele – ezek már kompromisszumok, s mi erre tanítjuk ıket. De a kamasz nem módolgat: ami a szívén, az a száján. Ahogy gondolja, úgy mondja, ami benne van, azt kell kimondania. Olykor a közéletben is látjuk ezt. Hány ember tőnt már el a magyar közéletben az elmúlt tizenöt-tizenhat esztendıben! S nem azért, mert korrupt volt, nem azért, mert politikailag ügyetlen volt, nem azért, mert nem választották meg, nem azért, mert az ellenségei csapdát állítottak neki – csak azért, mert ıszinte ember volt. S megmondta a magáét úgy, ahogy gondolta. Még akkor is megmondta, hogyha tudtuk, hogy nincsen igaza. Ami a szívemen, a számon – azt akkor is mondom, ha nincsen igazam. És akkor meg még inkább mondom, ha meggyızıdtem arról, hogy igazam is van. Az ilyen embereket nem az ellenfeleik süllyesztik el. Leginkább a barátaik. Mert az ilyen emberek kellemetlen emberek. S de sok ilyen kellemetlen, megmondó-embert ismerünk! Nekünk is megmondják. Sıt, fıleg nekünk mondják meg. Mi ugyan buzdítanánk, hogy menjenek, s mondják meg a szomszédnak, vagy az ellenfelemnek, de nem engednek. Ami a szívemen, a számon. Ez a bátorságnak a mondása, itt nincs mellébeszélés. Valljuk meg ıszintén, nekünk idınként szükségünk van erre, sokszor érezzük, ki kell már valamit mondani, meg kell már valamit mondani, s kellene ehhez valami bátorságot szerezni. Ismerek olyanokat, akik a bajukat, panaszukat papnak meggyónják, ismerısnek elmondják, titkos naplójukba beleírják – de soha annak meg nem mondják, akinek meg kellene mondaniuk, nem mondják meg, mert nincs hozzá bátorságuk. Ez kétféle módon is érvényre jut. Vagy úgy, hogy elhatározzuk, most már végre megmondjuk, és ezért fölszívjuk magunkat, fölpumpáljuk magunkban az adrelanint, hogy meg is tudjuk mondani, majd benyitunk az ajtón: – Jó napot kívánok…- Tessék parancsolni, miért jött? Csak azt szeretném megkérdezni, hány óra van! - s aztán kimegyünk. Az ajtó elıtt még mi voltunk az erıs emberek a meglátjuk és elintézzük emberek, az ajtón belül viszont gyáva emberkék lettünk. Ahogy Shakespeare Hamlet-je mondja: a megfontolás mindönkbıl gyávát csinál. Az

3

XIII. évfolyam 3. szám

a pillanat, mialatt lenyomjuk a kilincset és belépünk, az a megfontolás pillanata: most mégsem. Más esetben pedig akkor jut érvényre a megfontolás, hogy nem határozunk elıre, hanem csak úgy hozza a helyzet, hogy megmondhassuk. Néha provokálnak is bennünket. Sokszor átélünk ilyen helyzetet. Mondd meg már – jönnek – mi bajod van velem? Bizony, ez is mindennapos emberi történet. Jön a kollegám, fınököm, barátom, az ismerısöm, a hitvesem, a gyerekem: mondd már meg, mi bajod van velem! Nem, nincsen semmi, feleljük. Miért is kérdezed? Mert úgy viselkedsz, mintha valami baj lenne? Ekkor visszalövünk, számon kérünk – miért, mit látsz rajtam? Ami szívemen, a számon. Ez a bátorságnak a mondása, de úgy tőnik – és már látjuk is, hogy Jézus itt nem errıl beszél. A másik híres mondás, amit gyakran idézünk, ha valakibıl kifakad, kiömlik valami: kiönti a szívét. Ez nem a bátorság területe, vagy mozzanata az életünkben, ez sokkal inkább a vigasztalódásé. Egy nagy pszichológus, filozófus, Victor Frankl a 20. században kidolgozta a logoterápia--- elméletét, melynek nagyon egyszerőre fogva - elnézést kérek a pszichológusoktól az a lényege, hogy segítsük és tanítsuk meg az embereket beszélni, hogy elmondhassák - mégpedig megfelelıen és helyesen – önmagukat, a sorsukat. Igen, nagy dolog az, kedves testvérek, ha az ember elmondhatja magát. Nagyon nagy dolog ez, nem is hisszük. És rettenetes dolog, ha az emberben benne marad a sorsa. Ez nemcsak a bajokra, panaszokra, sérelmekre vonatkozik. Ennél kiterjesztettebb valóság ez. Az jó sorsára és a rossz sorsára egyaránt vonatkozik. És érvényes ez ránk is. Tudjuk ezt talán magunkról is? Tele vagyok gondolattal, tervvel, álommal – de belém sül mind. Még csak egy emberem sincs, akinek elmondanám, megoszthatnám. Még inkább így van ez azzal, amit sorson értünk, ezek a hányattatásaink, a szenvedélyeink, gyötrelmeink, a kudarcaink. A logo-terápia lényege az, hogy aközben gyógyul az ember, hogy valakinek elmondja. Nem egy siratófalnak mondja, nem belekiabálja a szélbe, hanem valakinek elmondhatja, aki ott ül vele szemben és empatikus, megérti, fölveszi, átveszi tıle. Hiszen amit csak úgy, a semmibe mondunk ki, az bizony visszahullik ránk. Amit elkiáltunk a szélbe, azt a másik szél visszahozza. Kell valaki, aki átveszi, magáévá teszi, és az én történetem az ı története is lesz – ez a logo-terápia. S ez egyúttal persze logopédia is, mert nemcsak a dadogóst és a nehéz nyelvőt kell megtanítani beszélni, hanem mindenkit meg kell tanítani beszélni: jól artikulálni a problémáinkat, a gondjainkat, a sorsunkat. Nyugodtan mondhatom, az igazi logopédia és logoterápia együtt az imádság. Jakab apostol mondja egy helyen: kéritek, és nem kapjátok meg, mert nem jól kéritek. Mennyi gyötrelmünk is van emiatt nekünk, hívıknek. Hát valóban jól mondjuk, jól fogalmazzuk meg az imádságunkat? Valóban azt mondom az imádságomban, ami lényeges? Amikor a zsoltáros azt mondja: szívemet Hozzád emelem, és Benned bízom, Uram, ebbe beleérthetı a magasztalás, az Isten dicsérése, de ezen túl az is, hogy odateszem azt a megtelt edényt, az én szívemet, és ott borítom ki, Isten elıtt. Bajomat, minden bánatomat, minden örömömet, minden csodálatomat. Mintha már-már errıl beszélne itt Jézus. Ám mégsem errıl szól, amikor azt mondja: a szív teljességébıl szól a száj. Ugyanis a felolvasott szakasz a 37. verssel, az ítélkezéssel kezdıdik, és Jézus mindvégig az ítéletrıl beszél, ezért hát ez a mondat, hogy a szív teljességébıl szól a száj nem a bátorság mondata, nem a vigasztalódás mondata, hanem az ítélet mondata. A „teljesség” szó eredeti jelentése arra vonatkozik, ami a szükségest bıven betölti, vagyis meghaladja. Hadd mondjak néhány példát. A csodálatos kenyér-szaporításkor azt olvassuk, hogy Jézus összeszedeti a tanítványokkal a felesleget. 12 kosár felesleget szednek össze. Itt pontosan ez a szó áll. Vagyis a Biblia nyelvén a bıség, a teljesség olyan is lehet, mint a felesleg, vagyis az, ami túl van azon, ami éppen kell. Ha valakinek egy napra elegendı másfél, két liter folyadék, és elébe tesznek ötliternyit, mondhatja máris: bıséggel van innivalóm. S azért mondja,

2010. január 17.

4

hogy bıséggel van, mert több is van, mint amennyi kell. Értjük ezt jól, hiszen a Himnuszban is énekeljük: „Isten áldd meg a magyart jókedvvel, bıséggel!” Ekkor nem azért könyörgünk, hogy éppen csak annyi legyen, emennyi kell, kiporciózva, kicentizve, hanem, még ami efölött is van. Azt mondják a szegénység-kutatók, hogy a jólét nem akkor kezdıdik, amikor az embernek mindene éppen megvan, ami kell, hanem amikor mindenbıl bıséggel van neki. És ez nem azt jelenti, hogy a tízszerese vagy százszorosa van, hanem azt, hogy e bıségben biztonsága van. A bıség biztonságot jelent. Ilyen értelemben is használja a Biblia ezt a kifejezést. Pál apostol a Római levélben ugyanezt a szót használja, amikor Isten helyreállító kegyelmének nagy titkáról beszél, s azt mondja, hogy ahol bıvölködik a bőn, ott felette bıvölködik a kegyelem, ahol megsokasodik a bőn, ott felette sokasodik a kegyelem. A kegyelem mindig több mint a bőn. Pedig, mondhatnák, nekem elég lenne – ahogy szoktuk mondani: bıven elég lenne! -, ha Isten csak annyit tenne, hogy kiegyensúlyozná, nullára hozná a mérleget. De jó lenne, ha életem végén azt mondhatnám: az én életem nullszaldós. Volt benne ezernyi nyomorúság, borzasztó sok hányattatás, iszonyú mennyiségő vereség, kudarc, megszámlálhatatlan sok bőn, de Istenünk mindent kiegyenlített. A mérleg nulla. Az egyházi gazdálkodást például azért kell mindig úgy tervezni – majd megtárgyalják nálunk is a presbiterek -, hogy egy adott évnek eredménye nulla legyen. Nem tervezhetünk többet kiadni, mint amennyit kapunk, csak annyi kegyelmet remélünk, hogy földi szükségeinket betölti Isten. Ám az apostol azt mondja: nem így van, Isten mindig többet ad, az İ kegyelme mindig több, mindig meghaladja, mindig fölötte van a megkívánt mértéknek. Talán ezek a megjegyzések segítenek megérteni, mit jelent itt Jézus szava: a szív teljességébıl szól a száj. Ez azt jelenti, hogy az ember sohasem csak annyit mond, amennyit mondania kell. És ez most nem mennyiséget jelent, hanem minıséget. Sohasem csak azt mondod, amit mondanod kell, valami még mindig a szavaddal megy. Mert a száj a szív teljességébıl szól. Ami a szívedben van, és ami teljesen a szívedben van, azt mondod ki mindig, minden szavaddal. Én ugyan nagyon szeretnék ebbıl a szempontból a középkorban élni, mert rettenetesen nem viselem ezt a modern kommunikációs kort, amely egyébként mindenféle, semmitmondó varázsszavakkal is tele van, de az igaz, hogy éppen a 20. század egyik nagy felismerése volt, hogy amikor kommunikálunk, akkor metakommunikálunk is. Amikor mondunk egy szót, akkor azzal a szóval egy egész világot mondunk ki. Azzal is, hogy jó napot, azzal is, hogy hogy’ vagy, azzal is, hogy szeretlek, azzal is, hogy győlöllek, azzal is, hogy ez tetszik, azzal is, hogy nem tetszik. Nemcsak egy-egy kis ítéletet hozunk, egy-egy részterületre vonatkozó állítást teszünk, hanem egész magunkat kimondjuk. Abban az egy szóban is. Azzal az eggyel is. A szív teljességébıl szól a szánk. De még ennél többet is jelent Jézus szava, hisz amit eddig mondtam, tapasztalatból is meg tudjuk fejteni. Jézus azt mondja: „a jó ember az ı szívének jó kincsébıl hoz elı jót, és a gonosz ember az ı szívének gonosz kincsébıl hoz elı gonoszt, mert a szívnek teljességébıl szól az ı szája.” Figyeljük meg Jézus szavait. Nagyon fontosak. Nem azt mondja, hogy a jó embernek jó a szíve, és nem azt mondja, hogy a gonosz embernek gonosz a szíve - és ezért nem is tud mást tenni egyik sem, csak jót vagy rosszat. Úgymond hát: ami a szívemen, az a számon, kiöntöm a szívemet. Nincs is benne más. De egyszerő lenne ez, kedves testvéreim, de hamar össze lehetne válogatni az emberek közül a jó embereket, aztán valahová eltenni a gonosz embereket, s a jó emberek örökké tartó boldogságban élvén adnák egymásnak szívükbıl a jót! Mert hát nincs is benne más. De nem ezt mondja Jézus. Azt mondja, hogy a jó ember az ı szívébıl a jót adja, a gonosz ember pedig az ı szívébıl a gonoszt. Mert a szívben jóindulat és rosszindulat egyaránt van. A szívben jó és rossz egyaránt van. Vegyes felvágott a szív – ha

5

XIII. évfolyam 3. szám

szabad ezt a kifejezést használni, ne sértıdjék meg érte senki. Minden van benne. Minden, ami a világ, és minden, ami az ember, mélység és magasság, igazság és hamisság, tiszta és tisztátalan, bőnös és szent, mind ott kavarog a szívedben, benned, tebenned. Mert a szív te vagy. A Biblia nyelvén a szív ezt jelenti. Ám a jó ember megkeresi a jót önmagában, és azt adja, egészen pontosan azzal akar azonosulni. A gonosz ember pedig – ha nehezére esik, akkor is – megkeresi a gonoszt. Néha nem tudom eldönteni, csak mindenféle emberekkel találkozván gondolkodom, hogy mi a nehezebb: megtalálni a jó szándékot, a jóindulatot, a jótettet, a jó cselekvést és valahogy kimódolni, hogy valóság legyen, oda tudjam adni a másiknak, vagy éppen ellenkezıleg, már találni valami rosszat, hogy megakasszam a másikat. Találni már valami trükköt, hogy kifoghassak rajta, hogy kárt okozzak neki. Néha látok embereket, akik az utóbbin törik éjjel-nappal a fejüket. Láttam olyat is, és bizonnyal ti is, amikor valakinek ujjongva harsant a hangja és fölcsillant a szeme és sugározni kezdett az arca: Végre, végre találtam valamit és fejbe csaphatom a másikat. Végre megvan! Szinte – mondhatnám - mennyei boldogság töltötte el, ám a mennyekben nincs boldogság a rosszon. Így mondom hát, hogy pokoli boldogság töltötte el, de a pokolban meg nincs boldogság. Tudjátok, mit mond Jézus, kedves testvérek? Azt, hogy a jó ember megkeresi a jó szavakat. A jó ember megkeresi az igaz szavakat. És mondja ıket. Mert van jóság és van igazság. A jó ember megkeresi a szép szavakat, mert van szépség is. És nem adja meg magát annak, hogy ilyen a világ. Így mondja Jézus ezt a szót: elıhoz, vagyis terem, vagyis megad. Csak azt lehet elıhozni, amit kerestél, megtaláltál és megragadtál. Amit jónak ítéltél, és másoknak is jó gyümölcsként – hálád gyümölcseként – akarsz adni. Szólj hát szíved teljességébıl. Ámen (Szabó Gábor)

Heti rendünk: vasárnap (január 17.) 9.00 Felszegi imaház [Hunyadi u. 31.], Dr. Fodor Ferenc 9.00 Bokrosi imaház [Batthyány u. 7-9.], Szabó Gábor 10.00 Gyermek-istentisztelet [Kálvin Terem], Szabó Katalin 10.00 Templom Dr. Fodor Ferenc 10.00 Kocsér Fekete Zoltán 11.15 Kopa Iskola [Szolnoki út 67.], Szabó Gábor 11.15 Fıiskola leányinternátusa [Arany J. u. 28.], Dr. Fodor Ferenc 14.30 Nyársapát Szabó Gábor 18.00 Egyetemes imahét [Templom], Szabó Katalin hétfı 7.30 Gimnáziumi hétkezdı áhítat [Templom] , Szabó Gábor 8.00 Általános iskolai hétkezdı áhítat [Templom] , Dr. Fodor Ferenc 18.00 Egyetemes imahét [Kálvin Terem], Fekete Zoltán

2010. január 17.

6

kedd 10.00 Idısek otthona [Arany J. u. 35.], Fekete Zoltán 18.00 Egyetemes imahét [Római Katolikus templom], Szabó Gábor szerda 9.30 Kincsİ - Baba-mama klub [Kálvin Terem], Szabó Katalin 10.00 Bibliaóra [Hunyadi u. 31.], Dr. Fodor Ferenc 18.00 Egyetemes imahét [Kálvin Terem], Kis János evangélikus lelkész 19.00 Istentisztelet [Kórház], Köteles Attila csütörtök 15.00 Idısek otthona [Ady E. u. 16.], Szabó Katalin 17.30 Bibliaóra [Kálvin Terem], Szabó Gábor 18.00 Egyetemes imahét [Kálvin Terem], Hernádi László római katolikus plébános 19.00 Énekkar [Kálvin Terem], Dr. Dávid István péntek 18.00 Egyetemes imahét [Baptista imaház, Hétvezér u. 20.], Dr. Fodor Ferenc szombat 15.00 Ifjúsági bibliaóra [Hunyadi u. 31.], Fekete Zoltán 18.00 Egyetemes imahét [Kálvin Terem], Hajnal Zoltán baptista lelkész vasárnap (január 24.) 9.00 Felszegi imaház [Hunyadi u. 31.], Dr. Fodor Ferenc 9.00 Bokrosi imaház [Batthyány u. 7-9.], Szabó Gábor 10.00 Gyermek-istentisztelet [Kálvin Terem], Szabó Katalin 10.00 Templom Szabó Gábor 10.00 Kocsér Dr. Fodor Ferenc 11.15 Kopa Iskola [Szolnoki út 67.], Szabó Gábor 11.15 Fıiskola leányinternátusa [Arany J. u. 28.], Dr. Fodor Ferenc 18.00 Istentisztelet [Templom], Szabó Katalin Eltemettük: özv. Pesti Sándorné (Mocsai Rozália) élt 94 évet, Szolnoki út 96. Zsoldos Balázs (Huszár Julianna özvegye) élt 89 évet, Kecskeméti út 16. Halottaink: Balog Antalné (Dobos Erzsébet) élt 63 évet, Kosztolányi u. 2. Temetése: 2010. január 18. (hétfı) 15 óra a római katolikus temetıben. Józan János (Balla Ágnes férje) élt 48 évet, Lencsés Világos d. 52. Urnájának elhelyezése: 2010. január 19. (kedd) 14 óra a református temetıben. Mészáros Istvánné (Szlangó Erzsébet) élt 91 évet, Budapest Urnájának elhelyezése: 2010. január 22. (péntek) 12 óra a református temetıben.

Híreink: Az elmúlt héten gyülekezetünkbıl 79.115,- forint adomány érkezett az egyházközség pénztárába. Az elmúlt vasárnapi istentiszteletek perselypénzének összege: 43.705,- forint volt. Isten áldja meg a jószívő adakozókat!

7

XIII. évfolyam 3. szám

GYÜLEKEZETI BESZÁMOLÓ A 2009. ÉVRİL Erre az esztendıre a bibliaolvasó kalauzunk vezérigéje a Zsidó levélbıl a következı volt: „Ne feledkezzetek meg vezetıitekrıl, akik az Isten igéjét hirdették nektek, figyeljetek életük végére és kövessétek hitüket. Jézus krisztus tegnap, ma és mindörökre ugyanaz” (Zsid.13, 7-8). Kínálkozó alkalom lehetne most ez ige alapján éves gyülekezeti jelentésem felolvasásakor arra ráirányítani a gyülekezet figyelmét, hogy vezetıirıl, pásztorairól, szolgálóiról és azok munkájáról essék szó, de meggyızıdésem, hogy az ige második része sokkal fontosabbat, a nem esendı emberit, hanem a változatlan mindörökké meglévıre hívja fel figyelmünket: Jézus Krisztus minden idıket, így a mi idınket is megelızı és a mi idınkön túl is megmaradó szeretetét hirdeti. Az elsı szó legyen a visszaemlékezésé. Fel kell idéznünk, hogy sodró, de egyre csak lefelé sodródó világunkban, a mi környezetünkben, vagy mondjuk szebben: gyülekezetünkben, az áltatunk fenntartott iskoláinkban, kisebb és nagyobb közösségeinkben, változatlan hőséggel és elkötelezettséggel hirdettetik az Isten igéje, alkalmas és alkalmatlan idıben egyaránt, Krisztus parancsának engedelmeskedve. Szeretném emlékeztetni a gyülekezetet arra, hogy akár vasárnapi, akár hétközi istentiszteleti alkalmaink és együttléteink és szolgálataink száma az elmúlt esztendıben egyáltalán nem a csökkenés irányába mutatnak, miközben gyakran elhangzik a szánkról a sóhaj: kevesen vagyunk, és egyre fogyunk. Szeretném megerısíteni a gyülekezetet abban is, hogy elmondjam: Isten egészen másképp számol, mint mi. Baranyai szórványvidékrıl jötte ebbe a gyülekezetbe szolgálni, és bátran teszek bizonyságot arról, hogy igaz, amit Jézus ígér nekünk, hogy ahol ketten vagy hárman az ı nevében összejönnek ı is jelen van. Ezt én megtapasztaltam, hogy így van, nem csak ott Baranyában, hanem itt Nagykırösön is. Nagy kísértésnek látom gyülekezetünk életében, hogy a dicsıséges múltunkat és közelmúltunkat-, valamint jelenünket Istentıl kapott, mert ki mástól kaphatott áldásainkat?- a számok és az öszszehasonlítgatások világába toljuk, mert annak mindig sóhajtozás a vége. A keresztyén élet, lett légyen az egyéni megváltott élet, közösségi gyülekezeti élet, vagy éppen Istentıl rendelt szolgálat és hivatás, mindig HÁLAADÓ ÉLET! Mindent, amit teszünk és cselekszünk az ı szolgálatában: HÁLÁBÓL tesszük. Ezért engedje meg a gyülekezet, hogy minden, amit elmondok és felsorolok, most úgy hangozzék, mint hálaadás, mert hiszem és vallom, hogy e hálaadásból és hálaáldozatból fakadó élet indíthatja el a jövı évre nézve a mi gyülekezetünket is a zsoltáros szavaival megfogalmazva terveinket: "Hálával áldozzál az Istennek, és teljesítsd a felségesnek fogadásidat!"Zsoltár 50.14 Személyi rész: A gyülekezet életében 2009-ben meghatározó változás, hogy három új lelkipásztor állott szolgálatba - igaz már 2008-utolsó negyedévétıl kezdıdıen -, de a teljes misszió évet tekintve csak most beszámolhatóan. Szeretnék mindenekelıtt köszönetet mondani a magam és feleségem és szolgatársam nevében a gyülekezet és a presbitérium szeretetéért, amelylyel befogadtak és elfogadtak bennünket. Szeretnénk megköszönni a türelmüket és sok-sok segítségüket is, amellyel beilleszkedésünket, letelepedésünket segítették. Ugyanígy köszönjük meg szolgatársainknak Dr. Fodor Ferenc nagytisztelető úrnak és feleségének Dr. Fodorné Nagy Saroltának baráti és testvéri szeretetét és személyünk, befogadását és elfogadását. Bizonyára meglátta a gyülekezet, de ha nem, akkor majd jobban igyekszünk ezen a jövıben, hogy mi nemcsak házaspárként, hanem szolgatársként, egymást kiegészítve és segítve igyekszünk feleségemmel helytállni abban a feladatban, ami számunkra itt Nagykırösön teljesen új a körülményeket nézve, de a régi Isten iránti alázatunkat tekintve: ıt szeretnénk hirdetni, a hozzá vezetı utat mutatni szolgálatunkkal.

2010. január 17.

8

Fekete Zoltán nagytisztelető úr ideérkezése óta lelkészi vizsgáját letette, október 1-tıl beosztott lelkészként szolgál közöttünk, az ifjúsági misszióban, a gimnáziumi és szakképzı iskolában pedig vallástanárként. Természetesen a gyülekezeti szolgálatban is részt vesz. Szeretném az ı szolgálatát abban a tekintetben kiemelni, illetve láttatni, hogy olyan közegben végzi tanári munkáját a szakképzı iskolában, amely elızmények nélküli, igazán missziói küldetés. Különösen kérem a testvéreket itt a már említett számok világába való belecsúszás veszélyének szem elıtt tartására. Kérem, a gyülekezetet hordozza imádságaiban az ı szolgálatát, egész nagycsaládjának életét. Dr. Papp Ferenc szolgatársunktól az ısszel elbúcsúztunk, de milyen örömteli ez a búcsú, amikor mégis itt van közöttünk, és ezen az estén is az ı szolgálatát köszönhetjük meg, amikor betegeskedı kántorunkat helyettesíti. Gratulálunk egyetemi docenssé való kinevezéséhez, és kérjük, hogy amíg lehetıségei engedik, szolgáljon közöttünk. Sok szeretettel köszönjük meg Szőcs András nyugalmazott lelkésztestvérünk szolgálatát közöttünk. Nagyon jó azt tudni, hogy amikor mi már kidılnék, amikor már nem bírjuk, amikor már nem tudjuk összeegyeztetni szolgálatunkat a sok feladat között, akkor rá mindig lehet számítani, mindig kész a szolgálatra. Kedves feleségének, aki egy ideje gyengélkedik, e helyrıl is jobbulást kívánunk. Meg kell emlékezem Köteles Attila szolgatársunk szolgálatáról is, aki bár már nem a gyülekezet lelkipásztora, de mégis ennek a gyülekezetnek a területén szolgál a nagykırösi kórházban is. Szolgálatának ellátása veszélybe került, hordozzuk imádságban az ı ügyét, hogy Isten rendelje ki számára mind a szolgálatot, mind az annak ellátásához szükséges külsı javakat. Neki is köszönjük helyettesítı szolgálatait. Dr. Fodor Ferenc nagytisztelető úr, mint azt bizonyára sokan tudják- sokrétő és igen megterhelı gyülekezeti és iskolai szolgálata mellett továbbra is jelen van tudományos munkásságával, elıadásaival mind a gyülekezet, mind az iskoláink, mind a közegyház életében. A teljesség igénye nélkül szeretném elmondani, hogy nagytisztelető úr 2009-ben lelkészkonferenciákon és lelkészi tanulmányi körökben vett részt és tartott elıadásokat, különös tekintettel Kálvin életére és munkásságára. Elıadásokat tartott itt a városban, az általános iskolában, a középiskolában, valamint az Arany- Híd baráti kör rendezvényein. Folytatta publikációs munkásságát, igetanulmánya jelent meg az Igazság és élet c. teológiai folyóiratban. Elıadást tartott a budapesti teológián, Dabason, Szigetszentmiklóson valamint egy holland –magyar lelkészkonferencián, Mátraházán. Háromszor járt Németországban, mindhárom alkalommal igével és elıadással szolgált Espeskampban, Wittenbergben, Osnabrückben illetve Lengerichtben. Lelkészelnöki megbízatása ez év végén lejárt, továbbra is betölti az általános iskola és a gimnázium igazgatótanácsának elnöki tisztét. Dr. Fodor Ferenc virágzó bibliaórás közösséget vezet hosszú évek óta a Hunyadi utcai imaházban. 2010-tıl körzetünk lelkészi tanulmányi körének elnöki tisztét is betölti. A gyülekezeti élet eseményeire tekintve különösen sok okunk van a hálaadásra és a hálaadó élet folytatására. Istentiszteleti alkalmaink látogatottsága statisztikailag kimutathatóan nıtt pl. a Templomban, ezzel arányosan a perselypénzeink is növekedtek. Különös öröm, hogy szórványainkban, Nyársapáton és Kocséron az istentiszteletre járók száma növekedett. A bokrosi imaház és a Kopa Iskolában tartott istentiszteletek látogatottsága, bennem azt a bizonyos baranyai szórvány képet idézi, és azt, hogy e két helyütt való szolgálatunk gyakorlatát át kell gondoljuk. Új a régi keretekben, hogy minden hónap utolsó vasárnap estéje itt a templomban a gyászolók és magányosok istentisztelete. Csütörtökönként újra bibliaóra van a Kálvin teremben, és hálásak vagyunk azért, hogy van erre igény és van látogatottság. Megköszönjük

9

XIII. évfolyam 3. szám

Istennek, hogy volt felnıtt konfirmációra jelentkezı és közülük többen, megmaradtak a gyülekezet közösségében is. Szeretnék most röviden beszámolni a gyermekmissziós munkaközösség munkájáról, melyet Szabó Katalin nagytisztelető asszony vezet. Az elsı lépcsıfok a Baba- Mama Kör, amely heti rendszerességgel tartja alkalmait, az erre a célra újrafestett és új szınyeggel, játékokkal ellátott szobában. Minden megkereszteltet értesítettünk a lehetıségrıl, ez évben 16 család hozta el gyermekét, és van együtt beszélgetésben, imádságban, hasznos ismeretek kicserélésében. Matuskáné Karsay Mariann szakmai, és Feketéné Takács Andrea ének-mondóka-bábos szolgálatát kell itt megköszönnünk. Mint említettem, általános iskolánk tanítóiból egy gyermekmiszsziós munkacsoport alakult, amely ez évben hatszor találkozott, beszélte meg a Kincsesházak programját, csendesedett el ige mellett és kérte imádságban Isten vezetését. Kincsesházat 5 alkalommal tartottunk ebben az évben, a résztvevı gyermeklétszám 40 és 80 fı között volt. Különös felelete volt Istennek, hogy a mi emberi elbizonytalanodásunkban, mert szakadt az esı és influenzajárvány fenyegetett az ádventi alkalmunk elıtt, akkor jöttek legtöbben, felnıttekkel együtt vagy 100-an voltunk. Nyáron napközis tábort tartottunk, melynek tematikája a Lélek gyümölcsei volt, több mint 50 gyermek örvendezhetett egy héten keresztül. Gyermek istentiszteleteinket is minden vasárnap megtartjuk, nagy örömünk, hogy egyre több szülı is bekapcsolódik ezzel egyidejőleg a templomi istentisztelet látogatásába. Általános iskolánkon kívül városunk 10 tanintézményében 15 csoportban folyik hitoktatás, összesen 103 gyermek részesül hitoktatásban. Anyák napi istentiszteletünkön, mintegy 40 gyermek köszöntötte édesanyját, és tanévnyitó istentiszteletet is tarthattunk szeptember 27-én. Az idei karácsonyunkon több mint kétszáz csomagot osztottunk ki a gyermekeinknek. Még két alkalmat szeretnék megemlíteni személyünkhöz kötıdve: az Ady Endre utcai Kıris Idısek Otthonában való istentiszteleti szolgálatot, valamint az Adventi estek sorozatot, amelyet idén már másodszor tarthattunk meg. Köszönjük a sok segítséget, biztatást, bármely szolgálati ágra és alkalomra nézve. A növekedést Isten adja, mindig tıle kérjük azt és neki adjunk hálát ezért. Ifjúságunk lelki életével Fekete Zoltán nagytisztelető úr foglalkozik, az ı beszámolójából idézek: Konfirmáció elıkészítı: Konfirmandusainak tanításával Fekete Zoltánt bíztuk meg iskolai keretek között 4 csoporttal és egy gyülekezeti csoporttal. A pünkösdi konfirmációs vizsga után gyülekezeti konfirmandusaink közül néhányan bekapcsolódtak az ifjúságba. İsszel hasonlóan folytatódnak a konfirmációs felkészítık. Ifjúsági bibliaóra: Áprilisban újraindult az ifjúsági bibliaóra. A tavaszi alkalmakon a bibliatanulmányozáson és a közösségépítésen volt a fı hangsúly, míg az ıszi alkalmakon bibliai szemlélettel beszélgettek a barátságról, párkapcsolatról, énképrıl, jellemrıl. Minden alkalmon énekelnek, imádkoznak, beszélgetnek, sütiznek és játszanak. Az ifjúság nagyon színes egyéniségő, 11-22 év közötti fiatalokból áll, akik egyre szorosabb barátságba is kerültek egymással. A cél Isten és az İ Igéjének vezetése alatt élı fiatal emberekké válás. Egyéb programjaik: A nyári ifjúsági tábor július végén, Pálfáján volt, ahol a teremtés történethez kapcsolódva különféle természet közeli programokban vettek részt. Sátortábor volt, maguk fıztek, és minden este tábortőzzel zárták a napot. A tábort három amerikai vendégünk szolgálata és támogatása segítette a szülık és gyülekezeti tagok adománya és elıadóink segítsége mellett. Tavasszal az ifjúság kétnapos kiránduláson volt a Péteri-tónál, ahol egy madarász volt a túravezetıjük. Szeptemberben egy évnyitó délutánjuk volt tábortőzzel, az ıszi szünetben egy nagy társasjátékozást, majd karácsony elıtt egy kötetlen délutánt tartottak, és szolgáltak a gyülekezeti szeretetvendégségen. Az óévi istentiszte-

2010. január 17.

10

let után együtt szilvesztereznek a Kálvin-teremben. Cserkészet: A 216. számú Nagykırösi Arany János Cserkészcsapat évközi ırsi foglalkozásai és portyái mellett a legjelentısebb eseménye a 9 napos mátrai cserkésztábora volt. Az önellátó tábor a cserkészet hagyományos formái szerint mőködött. A tábor lelkészeként Fekete Zoltán többek között rövid áhítatokat, ill. beszélgetést vezetett a Tízparancsolat alapján. A cserkészek aktívan közremőködtek az ifjúsági tábor vezetésében és a gimnáziumi gólyatábor megszervezésében. Gyülekezetünk, szeretetszolgálatának, missziójának és közösségi munkájának szíve és motorja a Nıszövetség, amelynek munkájáról és szolgálatáról Dr. Fodorné Dr. Nagy Sarolta nagytisztelető asszony beszámolóját külön olvashatjuk itt hírlevelünkben. Egyházzenei szolgálataink elsıdleges célja a liturgiában való részvétel és a gyülekezeti ének vezetése és segítése. 2009-ben is ezt a célt tartottuk szemünk elıtt, melynek során segítségemre voltak Dr. Pap Ferenc, Sasi Ildikó és Daru Mariann. Ezen túl: - Énekkari kiszállások és szolgálatok az egyházi ünnepeken kívül: április 5. Érsekújvár május 10. Gomba (Egyházmegyei Kórustalálkozó) június 6. Nagykırös- Ökumenikus Kórustalálkozó augusztus 30. Espelkamp szeptember 19. Nagykırös - Kodály Emlékünnepély november 5. Aranyhíd baráti kör - Nagykırös november 8. Felsıır - Koncertek, zenés áhítatok a templomban: április 22. Tanítóképzı Fıiskolai Kar tanárai és diákjai a Fıiskolai Mővészeti napok keretében május 3. Szabó Balázs június 26. Dr. Dávid István július 18. Steffen Schlandt augusztus 15. Szilágyi Gyula október 31. Dr. Dávid István december 9. Tanítóképzı Fıiskolai Kar tanárai és diákjai Adventi koncert december 22. Arany János Gimnázium kórusa és Magda Dávid Egyházzenei alkalmakon és hangversenyeken 2009-ben is rendszeresen részt vettem: 7 önálló orgonahangversenyt és 8 tudományos elıadást tartottam Magyarországon és külföldön. (Dr. Dávid István) Intézményeink, vagyis iskoláink életérıl szóló beszámoló részem lesz valószínőleg a legkurtább, de nem azért mert errıl nincs mit mondani, hanem azért, mert ez lenne a leghoszszabb, errıl lehetne a legtöbbet írni, hiszen az iskolákban folyó munka nemcsak tanítás, hanem szolgálat, pontosabban fogalmazva misszió. A leglényegesebbet azonban meg kell említeni, hogy tudniillik a finoman szólva változó, vagyis drasztikusan csökkenı finanszírozási körülmények között is bizakodva nézhetünk a jövıje, mert vannak tartalékaik az iskoláknak, és így nem kényszerülünk sem elbocsátásokra sem osztályösszevonásokra. Sok kritika éri az egyházat kívülrıl és belülrıl is az iskolái miatt valamiféle eredményeket követelve. A világ azt követeli, hogy ne befolyásolja ideológiailag az iskola a tanítványokat. Hogyan is tehetnénk, hogy ne hirdessük az evangéliumot az iskoláinkban? Ugyanakkor az egyházi belsı

11

XIII. évfolyam 3. szám

kritika meg az iskolákból kikerülı „hívı népet” követeli rajtunk. Meglátásom szerint szabadnak kell maradnunk a kritikák és a rosszindulat béklyójától, látván újra, hogy Isten másképp számol, és máshogy mér. Visszakérdezek: mikor volt könnyő az Isten országának építése? Vannak jó körülmények? És mi lenne az? Éppen ezért is köszönjük, mindenki szolgálatát, aki az iskolákért tesz, különösen a két igazgatóét Magyarné Bogár Ildikóét, és Suba Lajosét. Pénzügyi helyzetünkrıl a hónap végén a lelkészelnöki átadás-átvételi folyamat lezárulta, valamint a záró számadás elkészítése után tudok részletes beszámolót adni. Kedves Testvéreim! Számomra ez a gyülekezeti beszámoló is egy új feladat, kérem szíves elnézésüket és építı kritikájukat, ha valami kimaradt volna, a teljes szöveget úgyis szeretnénk megjelentetni a Hírlevelünkben. Szólítsanak meg bátran, mondják el. Különösen kérem ezt arra a helyzetre nézve, ami január 1-tıl érvényes rám, hiszen a presbitérium e naptól a lelkészelnöki teendıket bízta rám. Kérem a testvéreket, hogy legyenek és maradjanak segítıtársam ebben a szolgálatban. Köszönöm szépen, az Úr legyen a mi ırizı Pásztorunk. Szabó Gábor lelkipásztor

Az ökumenikus imahét alkalmai Január 17. vasárnap 18 órakor Református Templom Szabó Katalin református lelkész. Január 18. hétfı, 18 órakor Kálvin Terem (Szolnoki u. 5) Fekete Zoltán református lelkész Január 19 kedd 18 órakor Római Katolikus templom Szabó Gábor református lelkész Január 20. szerda 18 órakor Kálvin Terem. Kis János evangélikus lelkész Január 21. csütörtök 18 órakor Kálvin Terem Hernádi László római katolikus plébános Január 22. péntek 18 órakor Baptista imaház (Hétvezér u. 20.) Dr. Fodor Ferenc református lelkész Január 23. szombat 18 órakor Kálvin Terem Hajnal Zoltán baptista lelkipásztor A Kálvin teremben tartandó alkalmakkor gyermekfelügyeletet vállalunk!

2010. január 17.

12

A Fébé Nőszövetség hírei A Nıszövetség 2009. évi jelentése A Nıszövetség hagyományos rendjéhez híven 2009-ben is kétheti rendszerességgel megtartotta győléseit. Áhítat, bibliai útmutatás után beszélte meg a tennivalókat. Szolgálataival a helyi és az egyetemes egyház építésére törekedett. Asztal körüli szolgálatot végzett a szeretetvendégségek (4) megszervezésével és az egyetemes imahét háziasszonyi munkáinak biztosításával. Lehetıvé tette a március 15-i gyülekezeti ebéd ismételt megvalósulását. Az elmúlt év folyamán megkeresztelt gyermekek és szüleik számára teadélutánt rendezett. Konfirmandus csoportok vendégül látását biztosította vizsgáik letétele után. Többen részt vettek a fıiskolai Katechetikai mőhely programjain, amelyeket Marco de Leew van Veenen tartott a gyülekezeti misszióról. Az elıadássorozat zárásaként a Nıszövetség ebédet biztosított a vendégek és a helyi presbiterek számára. A Nıszövetség Mátraszentimrén csendesnapokat tartott augusztus 17-18-án. Az egyházkerületi nıszövetségi konferencián öten vettek részt Nagykırösrıl. Az evangélikus Fébé diakonissza egyesület meghívására Piliscsabára látogatott 4 fı. Vendégül látta a zilahi gyülekezet nıszövetségét lelkipásztorukkal együtt, közös programokat készített velük. Elkezdte az igehirdetések diktafonos rögzítését, hogy beteg és idıs testvérekhez is eljusson az ige, s ez által gyülekezethez tartozásukat érezzék. A Nıszövetség az ısz folyamán a Kopa Iskolában használtcikk és ruhavásárt szervezett rászoruló családok számára, amelynek bevételét a gyermekmunkára ajánlotta fel. Jótékonysági vásárokat tartott húsvét és advent idıszakában több alkalommal, lehetıvé téve kispénző emberek ajándékozását és felruházását. Bevételét a karácsonyi csomagok elkészítéséhez ajánlotta fel. Több mint 80 csomag készült, amelyeket testvéri látogatással egybekötve a Nıszövetség tagjai vittek el a gyülekezet magányos, idıs tagjai számára. Ez évben is megtartotta a december 5-hez kötıdı Kárpát-medencei imanapot, amelynek programját idén a Horvátországi Magyar Református Egyház állította össze. A Nıszövetség a diaspóra magyarságért érzett imádságos szeretet jegyében küldte üdvözletét az ausztráliai magyar reformátusoknak, akikrıl beszámolót hallgatott meg. A Nıszövetség a templomismertetı leporello kiadását finanszírozta. A templom felújításához hozzájárult. A temetı ravatalozójának felújításában segédkezett. A nyári ifjúsági tábort támogatta.

13

XIII. évfolyam 3. szám

A mátraházi gyülekezeti munkás héten egy fı részvételét anyagilag támogatta. A Nıszövetség az általános iskolás diákok számára 65 db kézzel szıtt ballagó tarisznyát készített. Ezeken kívül a Nıszövetség folyamatos tevékenysége: a keresztelıi kendık elkészítése, a keresztelı családok megajándékozása és ezzel a gyülekezet közösségébe való meghívása. A gyülekezeti terem takarítása. A lepramisszió számára fáslik készítése és szállítása. Ebben az évben 68 db készült. A Kincsesház és alkalmanként a gyermekmunkák háttérfeladatainak segítése. Idén is kifejezésre juttatta a Fellowship of the Least Coin nemzetközi nıi imaszövetséghez tartozását imádságaival és adományával. A nıszövetség gyarapodó közösség. Számon tartják egymás életének jeles napjait, családi eseményeit, örömeit és bánatait. Családias közösség, amely nyitott szívvel fogadja az érkezıket. Szeretettel vár mindenkit. Amit végezünk, azért Istené legyen a dicsıség, amit másként kellett volna tennünk, azt Isten és emberek jóindulatába ajánljuk. Dr. Fodorné Dr. Nagy Sarolta elnök, Kovács Dénesné alelnök, Kulcsár Lászlóné titkár, Rabné Orvos Veronika pénztáros

Iskoláink hírei ÁLTALÁNOS ISKOLA : A Körzeti Teremlabdarúgó Diákolimpián iskolánk negyedik korcsoportos fiú csapata 2. helyezést, a második korcsoport csapata pedig elsı helyezést nyert. Felkészítı tanáruk Bányai Viktor. A nyolcadik osztályos tanulók megkezdték a továbbtanulási adatlapok kitöltését. Január 17-én tíz órától templomunkban félévzáró hálaadó istentiszteleten veszünk részt. GIMNÁZIUM: Hétfın tanári bibliaórát tartottunk, dr. Fodor Ferenc lelkipásztor szolgált. Csütörtökön a gimnáziumban, pénteken pedig a szakképzésben osztályozó konferenciát tartottunk, értékeltük a félév eredményeit. A Péntek délutáni tea programunk keretében 15 órától a földön kívüli civilizációkról tudhattunk meg mindent. Ugyanezen a napon iskolánk tanulói Nagy Anett és Kocsis Szilvia vezetésével a "Legyél te is helyszínelı" címő interaktív kiállítást tekintették meg.

2010. január 17.

14

Gondolatébresztı és ismeretbıvítı sorok Szenci Molnár Albert halálának 376. évfordulójára emlékezünk Szenci Molnár Albert 1574-ben született a Pozsony megyei Szencen jómódú, mezıvárosi, református molnárcsaládból, s 1634 január 17én halt meg. Apja elszegényedése miatt saját erejébıl végezte tanulmányait. Gyırben, Göncön, majd Debrecenben tanult. Éppen akkor volt Göncön, Károlyi Gáspár környezetében, amikor kinyomtatták itt az elsı teljes magyar nyelvő Bibliát. 1590-ben egyetlen garas nélkül németországi tanulmányútra indult, kezdetét vette több évtizedes vándorélete, amelynek nagyobbik fele két kisebb megszakítással Németországban telt. Elıször Wittenbergbe ment, mint a protestáns magyar diákok többsége, majd innen Heidelbergbe, a német kálvinisták leghíresebb egyetemére. Tanulmányait azután Strassburgban folytatta, ahol magas színvonalú nyelvi-filológiai képzésben részesült, de mint kálvinistát a lutheránusok csakhamar elüldözték. 1596-ban bejárta Svájcot, végiglátogatta a kálvinista városokat, s három hónapos utazást tett Itáliában. Az év végén visszagyalogolt Heidelbergbe, ahol pestis pusztított, és bár mindenki menekült, ı maradt, és szörnyő nyomorúság közepette tanult tovább. 1599-ben hazalátogatott, végigkóborolta fél Magyarországot, hogy pártfogókat keressen irodalmi és tudományos terveihez. Bár sikerült polgároktól és fınemesektıl némi pénzt összegyőjtenie, úgy érezte Németországban jobbak a kilátásai, és visszatért ide. Egy-egy félévet eltöltött még a heidelbergi és a herborni fıiskolán, továbbra is nyomorogva, majd 1603-ban egy idıre a Nürnberg melletti Altdorfban telepedett le, és itt fél év alatt elkészítette latinmagyar és magyar-latin szótárát, amelyet Rudolf császárnak ajánlott. Személyesen be is mutatta neki Prágában, és ez alkalommal Kepler, a nagy csillagász is fogadta. 1606-ban elkészült zsoltárfordításaival, és ekkor már a tudományos élet elismert alakja volt. Barátainak közvetítésével elnyerte Móric hesseni fejedelem támogatását, és Marburgba költözött. Itt elıbb Károlyi Gáspár bibliafordítását dolgozta át, majd közzétette nyelvtanát, és újból kiadta szótárát. 1611-ben megházasodott, feleségül véve Kunigunda Ferinariát (Wildprätert), Oppenheimbe költözött, és a Biblia második, függelékekkel bıvített kiadásán dolgozott. Jelentıs irodalom- és tudományszervezı tevékenységet is folytatott: ı volt a német református fıiskolákon tanuló magyar diákok legfıbb támogatója és irányítója. Munkáinak visszhangja támadt Magyarországon is, és többen igyekeztek ıt hazatérésre bírni. 1612-ban Szenci Molnár haza is érkezett, és Batthyány Ferenc udvari prédikátora lett. De nem találta a helyét a németországihoz képest elmaradottabb, szegényesebb hazai viszonyok között, és bár más állomáshelyekkel is próbálkozott, és még Bethlen Gáborral is tárgyalt alkalmaztatásáról, végül 1615-ben családjával együtt visszatért Németországba. Úgy vélte, magyar kulturális-irodalmi misszióját csak német földön tudja megvalósítani. 1619-tıl Heidelbergben élt, és 1622-ben itt csaptak le rá a harmincéves háború viszontagságai. Az ellenséges császári csapatok elfoglalták a várost, Szenci Molnárt kirabolták, megkínozták. Elmenekült Hanauba, és két esztendıt itt töltött. Ezalatt kétszer is ellátogatott Hollandiába, és Bethlen Gábor megbízásából lefordította Kálvin Institutióját.

15

XIII. évfolyam 3. szám

1624-ben Bethlen meghívására végleg hazatért Magyarországra. Élete utolsó tíz évérıl kevesebbet tudunk, mint az elızı évtizedeirıl, amikor húsz éven át naplót vezetett. Egy ideig Kassán élt, feltehetıleg tanárként, majd 1629-ben Bethlen Kolozsvárra rendelte. Mővelıdéspolitikai és diplomáciai kérdésekben vette igénybe szolgálatait. Bethlen halála után, élete utolsó kolozsvári éveiben, eléggé elszigetelıdött és elszegényedett, bár külföldi kollégái továbbra is számon tartották. 1634 januárjában, hatvanéves korában pestisben halt meg Kolozsvárott. Részletek Szenczi Molnár Albert zsoltárfordításaiból XXIII. Hálaadása Dávidnak az Istennek reá gondviselésiért és táplálásáért (1607) Az Úr énnékem ırizı pásztorom, Azért semmiben meg nem fogyatkozom, Gyönyörő szép mezın engemet éltet, És szép kies folyóvízre legelet. Lelkem megnyugotja szent nevében, És vezérl engem igaz ösvényében. XLII. Különb-különb panaszi Dávidnak (1607) Mint az szép híves patakra Az szarvas kívánkozik, Lelkem úgy óhajt Uramra, És hozzá fohászkodik. Tehozzád, én Istenem, Szomjúhozik én lelkem, Vajon színed eleiben Mikor jutok, élı Isten? XC. Tanúság az életnek meggondolatjáról Tebenned biztunk eleitıl fogva Uram, téged tartottunk hajlékunknak. Mikor még semmi hegyek nem voltanak, Hogy még sem ég, sem föld nem volt formálva: Te voltál és te vagy erıs Isten, És te megmaradsz minden idıben. Az embereket te meghagyod halni, És ezt mondod az emberi nemzetnek: Legyetek porrá, kik porból löttetek, Mert ezer esztendı elıtted annyi, mint az tegnapnak ı múlása, És egy éjnek rövid vigyázása.

Dávid király (Cathedral, Canterbury)

16

2010. január 17.

Pilinszky János: Én gyenge voltam Én gyenge voltam, kevés voltam, nekem egyedől az maradt, hogy üdvödet szemmel kövessem. Caspar David Friedrich (1774-1840) : Alkonyat

Református Bibliaolvasó Kalauz szerinti napi igék (2010. január 17-e és január 24-e között) Jan. 17. Jan. 18. Jan. 19. Jan. 20. Jan. 21. Jan. 22. Jan. 23. Jan. 24.

vasárnap hétfı kedd szerda csütörtök péntek szombat vasárnap

1Kir 14; 1Kir 15; 1Kir 16; 1Kir 17; 1Kir 18; 1Kir 19; 1Kir 20; 1Kir 21;

Zsolt 36,5-10;

Zsolt 19

Lk 8,1-3; Lk 8,4-15 Lk 8,16-18; Lk 8,19-21; Lk 8,22-25; Lk 8,26-39; Lk 8,40-48; Lk 8,49-56;

RÉ 36 RÉ 69 RÉ 112 RÉ 63 RÉ 31 RÉ 18 RÉ 151 RÉ 19

Gyülekezetünk Lelkészi Hivatalának címe: 2750 Nagykırös, Szolnoki út 5., telefonszámai: (53)351-535 és (53)552-215 A Hivatal nyitvatarási ideje: Hétfı: 8.00 - 12.00 és 15.00 - 18.00, Kedd - Péntek: 8.00 - 12.00 E-mail címünk: [email protected], Honlap: http://refkoros.hu

A kiadvány ára: 25 Ft